Gyuricza Laszlo - Osszeomlas

GYURICZA "PAPICA" LÁSZLÓ
ÖSSZEOMLÁS
A történet a képzelet szüleménye. Bármiféle egyezés valós eseményekkel és személyekkel, az a

véletlen műve.
Másolható, terjeszthető. Minden egyéb jog a szerző által fenntartva. ©Gyuricza László
Bevezetés
Iszonyat világot él az emberiség. A globális háttérhatalom a nyáron beindította azt a sok szempontból
szükséges folyamatot, amely a népesség csökkentését és a meglévő társadalmi struktúra
megváltoztatását tűzte ki célul. Évtizedek tervező munkája teszi lehetővé azt, hogy világtörténelmi
szempontból a jövőben a jelen eseményei egy olyan társadalmi összeomlásnak legyenek betudhatók,
amely mögött mesterségesen kreált szervezetek és tevékenységek vannak. A világtörténelem erre
úgy fog emlékezni: a Terrorizmus Kora. Egy olyan megfoghatatlan és pár száz év távlatából
könnyedén manipulálható eseménysorok folyama, amely a valóságban csak egy célt szolgál: A
meglévő társadalmi rend megváltoztatását és egy hatalmas népirtás eltitkolását!
Talán soha nem fogjuk megtudni az igazságot, hogy e mögött ki, vagy kik állnak. Talán soha nem derül
ki, hogy ez a folyamat valóban szükséges volt-e, vagy csak egy a hatalmát görcsösen féltő parányi
közösség a rettegésükből fakadó reakciója az erőforrás válságra és a túlnépesedésre. Ami sajnos
tényszerű: a teljes emberiséget érinti az, amely egyénekre lebontva iszonyú tragédiák halmaza!
Ember, embernek a farkasa!
A társadalmi rendünk beomlasztása pofon egyszerű volt és erre az elit igen tudatosan felkészült. Az,
hogy az a néhány 10-100 ezer ember miként vészeli át ezeket a vészterhes időket, csak a jövőben fog
hitelesen kiderülni… már ha kifog.
A jelenben olyan információ nélküli énközpontúság uralkodott el immár szinte minden országban a
Földön, amely nélkülözi a rendfenntartást, az infrastruktúrát és a rendszert. A világunk összeomlott,
mert össze kellett omlania! A mesterségesen kreált javak rendszere iszonyatosan nagyra fújódott és
törvényszerű velejárója volt az a belekódolt összeomlás, amely az Elit részéről az évezredes
dinasztikus hatalmának megtartását jelenti.
Sok ember ébredt fel a nagy összeomlás előtt. Sok ember kezdte kutatni, keresni azokat a
megoldásokat, amellyel képes lehet maga és a családja részére biztosítani egy olyan élhető jövőt,
amely ugyan szerény és nehéz, de van esély benne. Ki-ki a saját környezetében, a saját lehetőségeit
figyelembe véve próbált fölkészülni arra, amiről fogalma sem volt, hogy mennyire lesz kegyetlen.
A minden emberi képzeletet felülmúló emberi brutalitás úgy szakadt a békés családok nyakába, hogy
iszonyat tempóban kezdett csökkenni a népesség. A pénzvilág lufija kidurrant és megszűnt a
világméretű Monopoly által működtetett gazdaság szívverése. A termelés és egyéb munkafolyamatok
ellenértéke, a központilag meghatározott elektronikus jel összeomlása egy tőzsdecrachal kezdődött
és hiperinfláció söpört végig az országokon. A társadalmi rendet fönntartani egy ilyen világban nem
lehetett. A rendőrség morális válsága Magyarországon sokkal gyorsabban alakult ki, mint gondolták
volna. Szerte Európában olyan összecsapások és fosztogatások voltak, amelyek az etnikai
csoportokkal és a történelmi tehertételű közösségekkel a jövőbeli, a terrorizmust, pedig mint
múltbeli, a Nagy Összeomlást kiváltó okot tudják majd beírni a történelembe.
Valóságban persze a terrorizmus egy mesterségesen kreált fogalom és hazugsághalmaz volt. Egy
összeomlott világban a lokális népirtások vírussal, milíciákkal, éhínséggel és más, hasonló
módszerekkel… már homályban maradnak.
Budapesten egy iszonyatos robbantással kezdődött, amely gyakorlatilag megbénította az ország

irányítását. A Szovjetunió felbomlása után több nukleáris bomba került ismeretlen helyre és a
robbanás méretéből arra lehetett következtetni, hogy egy ilyen pusztított a Magyar Parlament
1
mellett. Iszonyatos rombolást vitt végbe, az országház gyakorlatilag összeroskadt, és akit nem ölt
meg a robbanás, azzal az omlás és a sugárzás végzett.
A választott képviselők és a miniszterek éppen válságtanácskozást tartottak szinte teljes létszámmal,

amikor ez bekövetkezett, így megsemmisült a politikai irányító elit. Iszonyat káosz lett úrrá
Budapesten. A robbanás mellékhatásaként a környéken végigsöprő elektromágneses impulzus, vagy
röviden EMP másfél kilométeres körzetben mindent tönkretett, így a nagy nehezen összeszerveződő
mentőcsapatoknak a legnagyobb nehézséget a megbénult autók által eldugított utak megtisztítása
jelentette. Fejetlenség uralkodott el az országban és az addigi elfojtott indulatok, reménytelenség
hatványozott erővel törtek a felszínre, kezelhetetlen rendvédelmi helyzetet kialakítva.
Az összeomlás rendszere nem kalkulál olyan emberekkel, akik a felkészülés lehetőségét választották.
Egyszerűen abból az okból, mert olyan tudatmanipuláló rendszert építettek föl, amellyel úgy tudják
befolyásolni embertömegek általános gondolkodását, hogy az a nagy számok törvénye alapján
reaktív maradhasson.
Tehát körülményre, ingerre úgy reagáló, hogy ne legyen meg benne a tapasztalati alapú tudás a
megoldásról. Az oktatási rendszerből hiányoztak azok az igen egyszerű szemléletek és információk,
amellyel valaha az őseink boldogultak. A rendszer nem úgy lett felépítve, hogy a régi birodalmak
alapján egy idő után káoszba süllyedjen, mert ez a modern világ elvágott minket minden
természetestől: az élőkörnyezetünktől, az eredeti tudástól, és művilágot teremtett, egy mátrixot.
Viszont ahogy ezt a káoszt anno túl lehetett élni, úgy talán most is lesz rá lehetőség.
Egy felelős családapa nem csak a szerencsére bízta a jövőjét, hanem tudatosan tervezett és
szervezett. Megtehette, hiszen akkoriban még volt áram, volt internet, volt közbiztonság. Elérhető
volt a webshopok hatalmas kínálata, a mobiltelefonos kommunikáció és a távoli barátok, ötletek,
tanácsok. Mindeni számára adott volt a szabad akarat, adott volt a lehetőség egy olyan boldogulás
elsajátítására, amely korántsem biztos, hogy elegendő most a jelenben, a brutalitás korában. Ez
egyfajta önvédelmi sport, amely a jelentősen megváltozott körülmények túlélésére és elhárítására
készíti fel az embert. Persze egy eltévedt golyó, egy atomcsapás ellen nem véd, ahogy az oroszlán
ellen sem a karate, de jelentősen megnöveli az esélyeket az életben maradásra.
Február 18.-ka. csütörtök. Helyszín a Gödöllői-dombság egyik erdeje.

Lassan esteledik, ahogy a fokozatosan lenyugvó nap egyre kevesebb fénnyel világítja be a tájat. A
távolból szórványos lövések zaját hozza a szél, miközben a lábszárközépig érő hóban egy középkorú
férfi igyekszik előreküzdeni magát a metsző szélben.
Kimerülten, konok elhatározással tör előre és örül annak, hogy lőnek. A legutóbbi általa is felismert
ponton úgy kanyarodott, hogy Pest peremét vette célba. Mivel térkép híján tájékozódni nem tud,
még a napot sem látja, pusztán hangok alapján próbálja behatárolni, vajon hol lakhatott egykor…
Ahogy ott nyomult előre a hóban, azon gondolkozott, hogy vajon ott vannak-e még a fiai, élnek-e
még, illetve hogy vajon ebben az állapotában tud-e nekik segíteni.
Farmerban, átázott félcipőben kínlódik a mély hóban és a valaha jobb napokat látott pehelytöltetű
dzsekijének szakadt maradéka próbálja védeni őt a hidegtől. A domborzat ugyan nem nehéz, de
tökön-babon keresztül a mély hóban való menetelés iszonyúan elfárasztotta, a lábujjait már egy ideje
nem érzi.
2
Isaszegig egy tehervonat alján utazott és a Gödöllőtől húzódó több részből álló halastórendszer egy
sűrű nádasokkal szegélyezett partoldalánál mellett vetette bele magát a dudvába. Dudvába… még ha
az lenne, de ez egy fagyott és egy átlagember számára élhetetlen világ. Csak az akarata, az apai félsz
viszi előre és reméli, hogy a szelleme erősebb a testénél.
Abban bízik, hogy odaér és lesz értelme a hosszú útnak a lakhelyéről egészen a két fiáig. Reméli, hogy
még nem késő és meg tudja védeni, ki tudja hozni őket a városból, ahol a tavasz egy minden
képzeletet felülmúló járvánnyal fog beköszönteni, pokollá változtatva mindazok életét, akik még nem
hunytak el. Efelől semmi kétsége , mert nála sokkal okosabb emberek mondták és sajnos be kellett
látnia, hogy logikus. Nincs szennyvízelvezetés, ami a holttestek fölolvadásával együtt elhozza a
kolera, a tífusz, és a pestis szürke realitását áprilisra. Nincs mese, menni kell.
Van egy olyan állapota az akaratnak, hogy a testet robotpilóta üzemmódba kapcsolva csak megy és
megy. Ilyenkor nem figyel semmire, nincsenek külső hangok, nincsenek ingerek, a fájdalomérzetet
kikapcsolja a tudatos makacsság. Ebben az állapotban, ilyen közegben óriási veszélyben van az az
ember, aki úgy lépi túl a teste korlátait, hogy ezt előtte nem tapasztalta meg. Éhezve, legyengülve,
felszerelés és rendes ruházat nélkül az apa ebben a fagyott világban halálra van ítélve. Tudja, érzi,
hogy a mozgásban van az egyetlen lehetősége úgy neki, mint a fiainak.
Ebben a kimerült állapotában azonban elég volt egyetlen rossz lépést tennie a mély hóban, miközben
egy lejtőn lefelé haladt, a láthatatlanul megbúvó keréknyom keményre fagyott taréja egy
szempillantás alatt kibillentette az egyensúlyából és már ott is volt a baj. Rémület villant hasított
belé, ahogy zuhanni kezdett a meredek szakadékba.
A horhos ahol éppen át akart kelni egy átlagosan 15-20 méter mély természetes árokrendszer, amely
alján gyökerek és kidőlt emberderéknyi fák fogták fel a zuhanását. A külvilágot már szinte egyáltalán
nem érzékelő kimerült tudatának utolsó gondolata a rémület, majd a sötétség uralkodott el
mindenen.
Meleg. Valami, amit már rég nem tapasztalt és most újra meleget érez az arcán. Sajgó fejjel nyitja ki a
szemeit és valami földeset lát maga felett, sárga földet és gyökereket, sárgát… Oldalra fordítván a
fejét, tőle nagyjából egy méterre tüzet pillantott meg, méghozzá nem akármilyen tüzet. Ez nem úgy
lobog, ahogy a megszokott tábortüzek, nem egy pontra rakott helyen ég, hanem a testével
párhuzamosan gyújtották meg, tőle másfél méterre, így szinte teljes hosszában melegíti. Csak a
szemeit mozgatva nézett körbe a földbarlangban ahol feküdt, és ami nem volt nagyobb, mint egy
kicsiny szoba.
Egy ágakból, és gallyakból készített szükségfekhelyen, átázott kabátja és cipője nélkül a meglepően jó
melegben hevert. A tűz másik oldalán a barlang kijárata előtti feketeséget egy zöld ponyva
választotta el és csak a bejárat fölött, egy kicsiny részen szűrődött be a hold fénye. Az erős fényű
telihold ezüstösen világította be a kopár tájat, és a néma csendben csak a tűz ropogása és a fák
fagytöréseinek reccsenése hallatszott.
Fejfájásán keresztül hirtelen egy felismerés nyilallt belé: nincs egyedül. Egy csöndes alak ült tőle
néhány méteres távolságban egy zsákon és figyelmesen méregette az ébredező férfit.
- Hol vagyok? – kérdezte Zoltán és felkönyökölt a fekvőhelyzetből. Mivel ült, nem látszódott a
magassága, de átlagosnál nagyobb darabnak tűnt, amolyan mackós fazonnak.
- A Pécel- Isaszeg és Pest közötti Gödörben, a környék egyetlen földbarlangjában.
- Ki maga?
3
– Valaki, aki megtalálta – vonta meg a vállát a kissé mogorva, bajuszos alak. – Amúgy Robi vagyok.
Gyurkovics Róbert - és kezet nyújtott. – De szólítson csak Robinak
Kicsit jobban körbenézve egy, a körülményekhez képest igen otthonossá berendezett kis
szükségmenedéket látott. Rendben sorakoztak a férfi különböző felszerelései, és a hátizsákja; tőle
nem messze kések, egy balta, illetve a keze ügyében egy távcsöves puska hevert a földön.
- Sokáig voltam eszméletlen? – a fegyver látványa normál körülmények között nem lett volna egy
bizalomgerjesztő, de ebben a világban már megszokták az emberek. Pár hete még Zolinak is volt egy
cseh Parabellum kilenc milliméteres pisztolya, de ellopták tőle miközben aludt egy pályaudvaron.
- Nagyjából négy óráig.
- Mi történt?
- Ezt konkrétan nem tudom, én csak megtaláltam magát. A nyomokból arra következtettem, hogy
valószínűleg megbotlott és bezuhant a horhosba. Nagy mázlija volt ám, azt tudja? A hónak és az
vastag fatörzseknek köszönhető, hogy túlélte a zuhanást meg annak, hogy hallottam a kiáltását. Nem
volt egy könnyű dolog ide becipelnem, még szerencse, hogy nem csak a számítógép előtt
meresztettem a valagamat!
Ez volt az első olyan közvetlen, akár humornak is beillő megjegyzés, ami kicsit oldotta a hangulatot. A
tűz fölött egy fából faragott kampón teáskanna lógott. Leakasztotta, megtöltött egy bádogbögrét,
majd átnyújtotta.
- Kökény, galagonya, csipkebogyó és fenyő. Igya meg, fontos, hogy a maghőmérséklete helyre álljon!
– Látva a másik habozását, ahogy a forró teát bámulta, úgy döntött, ideje motiválnia valamivel. – Ne
féljen, igya meg, mert ha tüdőgyulladást kap, azzal nehezen boldogulok antibiotikum nélkül! – Egy
kicsiny flaskából öntött még hozzá valamit. – Saját főzésű orvosság, cseresznyéből –a nagydarab férfi
szélesen elvigyorodott.
Valóban jól esett a meleg ital és persze a benne lévő orvosság, amely nem csak a teste belső
hőmérsékletére, de a lelki állapotára is jó hatással volt.
- Mikor evett utoljára? - a hátizsákja mellett négy zöld vízhatlan zacskó volt. Az egyik bekötött
nyílását kezdte kibogozni, miközben végigmérte a lesoványodott férfit.
- Tegnap. Még mielőtt fölkapaszkodtam egy tehervonatra.
- Tessék – nyújtott át egy darab sült húst és egy lepényszerű valamit. – Egyen és pihenjen. Isteni
szerencse, hogy nem tört el semmije. Egyáltalán mi keresnivalója van erre ebben az időben?
Zoltán a meleg pálinkás italnak és az ételnek köszönhetően kezdett egyre jobban feloldódni.
Elmesélte a történetét, honnan jött, hová tart és, hogy miért vállalta az életveszélyt. Egyre
közvetlenebbül alakult az este és rövidesen összetegeződtek. Kiderült, hogy Robi éppen felderít a
kicsiny közösségének, amely valószínűleg kénytelen lesz elhagyni a bázisát, mert a tavaszi olvadás és
a fertőzésveszély ki fogja űzni a túlélő városlakók egy részét a dombok közé. Megtudta, hogy évek óta
egy hobbit gyakorolt, amely a természeti boldogulási technikákat tartalmazza, továbbá kialakított egy
olyan szemléletet, amellyel az egyébként korlátozottan, vagy átlagembernek egyáltalán nem élhető
közegben egy tizenhét- tizennyolc századbeli létet képes biztosítani a kicsi közösségének.
Ismeretségi szinten egységes vészeseti tervvel rendelkeztek a Nagy Összeomlás napján. Ezt a tervet Ő
készítette évekkel ezelőtt és csiszolta annak függvényében, hogy milyen extra eszközi és anyagi
4
lehetőségeik adódtak. A tervben benne voltak családtagok, barátok és olyan srácok is, akiket
néhányszor tanított a természetbeli boldogulási technikákra. A néhány napos bizonytalanság alatt a
médiából csak a dezinformáció ömlött az embereknek, de Robi csapatának volt egy alternatív
kommunikációs csatornája, így könnyedén el tudták kerülni a zavargásokat, fosztogatásokat és
szélesebb körben voltak képesek tájékozódni.
— Volt egy legális rádiósrendszerünk. Egyszerű technológia, régebben a zsaruk is használtak

hasonlót. A lefedettségének köszönhetően könnyedén össze tudtuk hangolni a mozgásokat, mert
hiába volt egyeztetve minden, de a véletleneket, előre nem látható eseteket csak így tudtuk
áthidalni. Öt család és néhány fiatal srác van a közösségben, akik igen profi szinten tudják megvédeni
a táborukat, ha arra kerülne a sor.
A vezető még a nyugodt békeidőben megszervezte az oktatásokat és elkészítette a vészeseti tervet,

amit mint szentírást kezelt mindenki. Csak így volt meg a lehetőségük arra, hogy a lehető legkisebb
károkat szenvedve képesek legyenek egységgé szerveződni és biztonságos kicsiny kolóniát létesíteni a
kopár, fagyott erdőben.
Az, hogy mennyire voltak előreláthatók a jelek, hogy vajon így utólag mennyire volt indokolt ez a
fölkészülés, már Zoli számára is egyértelművé vált. Egy felelősen gondolkodó családapa nem
engedheti meg magának azt, hogy egy lehetséges veszéllyel ne foglalkozzon és kizárólag az igen
instabil társadalomra bízza a jövőjét. Utólag persze mindenki okos és gyaníthatóan igen sokan
gondoltak az elmúlt hónapban azokra az időkre, elmulasztott lehetőségekre, amikor még
nyugalomban lehetett tanulni, készülni, és ha mással nem is, de kamrákban felhalmozott
élelmiszerrel és gyógyszerekkel könnyebben tudják átvészelni a szűkös időket.
- Szerinted mennyi idő alatt lennék képes ezt a tudást elsajátítani? Ezt, ami régen az erdei
embereknek természetes volt? – kérdezte Zoli.
- Hm… időjárásfüggő, de úgy gondolom, akár néhány hét intenzív foglalkozással rengeteg technikát
elsajátíthatsz. Viszont – emelte fel figyelmeztetően a mutatóujját – van több dolog, amit érdemes
megtapasztalni. Legfőképp a növényeket és más, természetben fellelhető dolgok felismerését és
használatát. A témakör hatalmas, gyakorlatilag a lakásodból indul, és az erdőben végződik. A valóban
használható tudás nem olvasott, hanem tapasztalt, begyakorolt.
- Értem, de nekem most nincsenek heteim, mielőbb a fiaimhoz kell érnem, szóval muszáj tovább
állnom. Tudsz esetleg segíteni, hogy merre menjek, és mit csináljak? Miként tájékozódjak? - nézett
kérdőn a férfire.
- Nézd… - emelte rá összehúzott szemöldökkel a tekintetét. - Ebben az állapotban holnap estére

megint olyan helyzetbe kerülhetsz, mint ma. Én azt tanácsolom, hogy maradj itt két napig. Ez a
horhos védett, ha jönne valaki, az vagy úgy jár, mint Te, vagy pedig szépen belegyalogol valamelyik
csapdámba. Na meg persze arról se feledkezz meg, hogy korán sötétedik, és irgalmatlan hideg van,
viszont két nap alatt visszanyerheted annyira az erődet, hogy ezt a légvonalban körülbelül húsz
kilométert biztonságban meg tudd tenni a hóban. Hallgass rám! Én is apa vagyok és pontosan tudom,
mit érzel, de ebben a hacukában, ilyen cipővel szenvedni fogsz pihenten is, mert a mély hó nagyon ki
tudja venni az ember erejét!
Az égő hosszútűz mellett egyre élénkebb lett a beszélgetést. Robi elmagyarázta ennek a tűztípusnak
az életmentő jelentőségét, illetve hogy kemény fákból, elsősorban tölgyből, bükkből, gyertyánból és
akácból érdemes készíteni. Megmutatta, hogy mekkora az optimális távolság a tűz és a fekhely
között, hogy érdemes kicsi cövekeket leverni, nehogy az alvó ember mellé guruljon egy égő fa.
5
Beszélt az optimális vastagságról, a belső parázsfészek elkészítéséről, amiért cserébe valóban lesz
lehetősége a bajbajutottnak pihenni, nem csak vacogni, vagy esetleg megfagyni.
Reggel Zoli egész pihenten ébredt. A már megszáradt cipőjét felhúzva indult egészségügyi sétára.
Robit sehol sem látta, és mivel az éjjel nem havazott, nem volt friss hó sem, ami mutatta volna merre
ment.
Ahogy az erdő neszeit fürkészte, fokozatosan erősödő, jellegzetes ropogás ütötte meg a fülét jelezve,
hogy valaki közeledik.
Zoltán óvatosan takarásba húzódott, mert nem tudhatta biztosan, kinek a bakancsa nyomódik bele az
összefagyott hóba. Amint előbukkant a fák közül az alak, egyből felismerte újdonsült barátját és
előmerészkedett rejtekéből. Ahogy megpillantotta a férfit, már első ránézésre látszódott, hogy az
öltözéke ugyan nem egy Váci utcába való viselet, de ide ez a célszerű. Magas szárú téli bakancsban,
vastag barna nadrágban és egy sötétzöld, majd' térdig érő gyapjúkabátban volt, a fejét pedig a kabát
vastag kapucnija védte. Vállán a puskája lógott, kezeiben két, látszólag teli kannát markolt.
- Szép jó reggelt, remélem jól aludtál! Tudod, hány fok van? Mínusz huszonkettő. Gondoltam, főzök
egy meleg, húsos tésztalevest. Még szerencse, hogy lent az aljban nem fagyott be csermely.
- Tegnap még úgy éreztem, hogy eddig bírtam csak menni, itt a vég. Iszonyúan kimerültem és
átfagytam. Most meg, mintha kicseréltek volna, teljesen új embernek érzem magam.
- Látod-látod. Pedig csak a három alapvető szükséglet lett biztosítva számodra: víz, menedék és tűz.
Na meg persze némi ennivaló. Ez a második lecke komám, az első a hosszútűz volt az este.
- Neked meddig tartott, mire mindent elsajátítottál?
- Évekbe tellett, leginkább autodidakta módon. Sokat olvastam a témában és persze az internet is
nagy segítség volt. Tapasztalás, tapasztalás… Annak ellenére, hogy gyakorlatilag bárki számára adott
volt ez a lehetőség, mégis az emberek java odaveszett az első hónapokban. -
Elkomorodtak. Robi érezte, hogy ezt nem kellett volna mondania, mert Zoli két hónapja, még a baj
kezdete előtt látta utoljára a fiait. A nukleáris tél és a kommunikációs hálózatok megbénulása nagyon
lelassította útja során. Semmi információja nem volt szeretteiről és tudatosan temette el magában az
aggodalmat mer belátta, hogy csak árt neki a kétségbeesés. Tudatosítsd a jelent! Mondogatta
magának, mert a cél volt a lénye.
- Hallgatok rád, holnapután indulok – mondta. - Kérlek, hogy konkrétan erre a feladatra készíts föl!
Segíts megtervezni, hogy miként juthatok el biztonságban a fiaimhoz. -
Robi elgondolkodott és fél percig nem szólat meg. Sokat oktatott régebben katonákat és civileket
egyaránt. Listázta fejben a lehetőségeit, eszközeit, hogy mit tud nélkülözni és milyen tudást érdemes
átadnia.
- Kemény lesz, mert egy éjszakát mindenféleképpen a szabadban kell töltened és örülj, ha csak egyet.
Cipőt nem tudok ugyan adni, de amiben tudok, segítek. Egy kicsit feltuningoljuk ezt a skárpit – nézett
szánakozva a félcipőre – Van egy ötletem. Amire feltétlenül szükséged lesz, az a tájékozódási és
tűzgyújtási technikák, illetve az esetleges menedék építéshez a tudnivalók. Minden megoldható és
persze túlélhető. Víz van most gazdagon, majd adok só tablettát, hogy jó is legyen a szervezetednek.
- Miért? A hó nem jó?
6
- Nem. A sejtozmózisodhoz ásványi sók kellenek, amit a hó igen csekély mértékben tartalmaz.
A reggeli alatt Robi magyarázott, térképet mutatott. Zoltánra ömlött az információ miként tud
szigetelni a hó alatt található siskanáddal – bár ismerte, nem tudta, hogy így hívják. Megtanulta,
hogyan teheti a túrára alkalmatlan cipőjét egy kicsit komfortosabbá tenni néhány szövetcsíkkal így
már szigetelt is és kevésbé csúszott a fagyott talajon, miként gyújtson tüzet és hogy mi az a fűtött
derékalj.
Pofon egyszerűnek és jobban belegondolva ésszerűnek tűnt, hogy felmelegített kövek segítségével
becsaphatja a hőháztartását és akár még néhány órát is aludhat ebben a hidegben a szabad ég alatt.
Ömlött a célirányos információ és az ebédhez már Zolinak kellett megrakni a tüzet, amit utána át
kellett alakítania csillag tűzzé, hogy ne pazarolja a fát. Folyamatosan tapasztalta meg az életben
maradáshoz szükséges praktikákat, és az esti beszélgetéskor már az otthoni lehetőségekről beszéltek.
- Mit gondolsz Robi? Ha nincs otthon vizük, miként tudom majd megoldani, hogy ne haljunk szomjan?
- Van bojleretek?
- Van. Egy százhúsz literes villanybojler, miért?
- Akkor reménykedj benne, hogy nem hagyták nyitva valamely csapot, mert így a vákuum nem engedi
visszaszívódni az összes vizet és gyaníthatóan találsz benne.
- Hm… svédfogó?
- Ja… szedd szét és, ha befagyott, akkor rakj alá egy kisebb tüzet, hogy kiolvadjon. Nyugi, erős tartálya
van, bírni fogja. Ha pedig már nincs benne semmi, de szét tudod szedni, bányászd ki belőle az anód
rudat! Tömény magnézium, ég, mint a veszett fene… Emlékszel? Mutattam.
- Igen, még dereng valami.
- Azon kívül a WC tartály is ad kábé tizenöt- tizennyolc liter vizet, vagy a só tabletta és az olvasztott
hó, amit már megtapasztalhattál. Bár az így nyert vízhez a sima smack leves sós fűszerzacskóját is
bele tudod önteni, abban szintén megvan minden, amire a szervezetednek szüksége lehet.
Zoltán számára érdekes témának bizonyult az urbánus túlélés és bár nem tudták a gyakorlatban is
kipróbálni, sok hasznosítható ötletet kapott. Az indulás előtti este a szerény körülmények ellenére
tisztességesen bevacsorázott és pontról pontra ismét átbeszélték, merre menjen, hol álljon meg, és
hol töltse az éjszakát. Robi jól ismerte a környéket így olyan optimális táborozó helyet javasolt, ahol
reményeik szerint a tanultakat alkalmazva ki tudja majd pihenni az egész napos gyaloglást a mély
hóban. Nem volt nagy a távolság Zoli lakásáig, nyáron fél nap alatt kényelmesen odaért volna, de
ebben az időben életbevágóan fontos volt a tervezés.
Még sötét volt az ég, mikor Zoli felébredt. A megmaradt kis parazsakból felfújta a tüzet, megrakta az
előre bekészített száraz fával és föltette a vizet melegedni. Az időközben szintén felébredt Robi
elégedetten konstatálta, hogy a három napja éppen, hogy el nem pusztult férfi még kissé rutintalanul
ugyan, de már elboldogul. Megoldja és ez a lényeg. Rövidesen már forrt a teavíz és az addigi tanár
büszkén mosolygott.
- Ugyan nagy kincs a tojásporom, de azt mondom: egy jó szalonnás tojással indítalak útnak, hogy
legyen energiád, legyen benned fehérje. Összerakok számodra egy kis csomagot, amit nélkülözni
tudok és fogadd meg, amit már mondtam: Nem akkor kell enni, amikor éhes vagy, hanem akkor,
amikor eljön az ideje. Izgatott leszel, és könnyen eléhezhetsz!
7
- Eléhezhetek?
- Igen.
- Az mit jelent?
- Ha nem pótolod megfelelően a szénhidrátot és a cukrot, és kimeríted a tartalékaidat, akkor

eléhezhetsz. Ha ez megtörténik, akkor már késő reagálni, a szervezeted nem tudja olyan gyorsan
hasznosítani a táplálékot, hogy hatása lenne, hiába gyömöszölnél magadba sorban egy rakás
energiaszeletet. De a folyadékpótlás is fontos, szóval igyál rendesen, mert ebben a nagy hóban is
kiszáradhatsz annyira, hogy az jelentős erővesztést eredményezhet!
Róbert szünetet tartott, várta, hogy az elhangzottak ülepedjenek a férfi fejében, kellően fel tudja
dolgozni, hogy aztán észben tarthassa az intelmeket. Mikor úgy ítélte meg, eleget várt, az addigi ülő
helyzetéből felállt és kezet nyújtott Zoltánnak.
- Hát, ez minden, amit tudnod kell. Mivel gondolom, már indulnál, nem szeretnélek feltartani.
- Köszönöm! - állt fel Zoli és fogott kezet. - Mindent köszönök, amit értem tettél és remélem,
találkozunk még!
- Én úgyszintén. Mint már mondtam, keressetek meg minket nyugodtan. A jelzéseimet a fákon már
ismered, és nagyjából tudod, merre találsz, de ha jössz, jelezz időben és jól láthatóan, mert a tábort
védő srácoknak a biztonság az első. Szikár, éhes hiúzok, a vezetőjük egy Rosen nevű férfi. Ha esetleg
összetalálkozol vele, ne lepődj meg, ő ugyanis egy huszonöt éves fiatal férfi, de ez ne tévesszen meg!
Ha becserkésztek, azonnal add meg magad. Tudni fognak rólatok, de azért csak óvatosan.
- Értem. Hát, még egyszer köszönök mindent és sok szerencsét kívánok nektek!
- Én is neked. Kívánom, hogy épségben találd a fiaidat.
A kicsit szentimentálisra sikeredett búcsúzás után Zoli elindult kifelé a horhosból. Már érzett
magában annyi erőt, hogy valóban sikeresen el tudjon jutni a családjához, amikor a kép ismét kezdett
elhomályosodni. Ismerte már ezt az érzést és most nem tudta hova tenni. - Mi történik?
Selyemponyva, ágak és enyhe füstszag… Mi ez? Pisilni kell… Aham. Hálózsákban vagyok. Hol vagyok?
– gondolta.
Majd ahogy Zoli egyre inkább visszazökkent a valóságba a realisztikus álomból és körülnézett, már
értett mindent. Tőle nem messze a két fia rakta a tüzet és éppen azon vitatkoztak, hogy ma reggel ki
menjen el vízért. A kicsiny szükségmenedékeik takaros rendben voltak felállítva egyenletes távolságra
a központban égő tűztől.
Talán az átélt borzalmak hatására, de hosszú idő óta először álmodott, ráadásul reményteljeset. Egy
olyan emberrel, akinek ha minden jól megy, egy napon ismét megszoríthatja a kezét.
Valaha, még a békés időkben sokat bolyongtak együtt és rengeteg hasznos technikát,
gondolkodásmódot sajátított el tőle. Robi, vagy, ahogy a becenevén ismerte, Nomád valóban
létezett. Anno, mikor még minden normális, hétköznapi volt, évekig foglakozott ezzel a hobbival,
amelyet felkészülésnek is betudhatunk.
Eszébe jutottak utolsó mondatai, amelyet az egyik felkészítő hétvégekor mondott:
8
A napi életünktől eltérő vészhelyzetek kezelése nem csak pusztán tudást igényel. Egy szemléletet,
amely irányítja az ösztönösséget, tapasztalatokkal operálva tervezi a megoldást. Nem attól lesz az
ember hatékony a problémák kezelésében, ha elhiszi magáról: birtokában van olyan képességek
halmazának, amikről eddig sokat hallott és olvasott. A tapasztalat az, ami valódi önbizalmat ad, és az
ebből összeálló rendszer, ami bárki számára lehetővé teheti a boldogulást, az amúgy köznapi
értelemben élhetetlen közegben.
A jelenben Zoli is rendelkezett Robi tudásával és az alternatív jövőbeli álma, mi lett volna, ha nem
foglalkozik a felkészüléssel teljesen felébresztette. Gyaníthatóan most a fiai nem egymást zrikálnák a
víz miatt és nem égne tűz. Nem égne semmi a fagyott világban és a felolvadás számukra az oszlással
lenne egyenlő.
Február 22 szombat. Mogyoród melletti romos tanya, az úgynevezett Hiúz odú.

A huszonöt éves szikár férfi digitális terepmintájú amerikai gyakorlóban sétált hátratett kézzel a
hóban. Az öltözködése láttán egy kiképző őrmester is elégedetten csettintett volna, ha mindez a
laktanyában történik, de ez a farm egy katonai szimulációval foglalkozó hobbi közösség, a Hiúzok
tulajdonában volt.
Rosen, a vezetőjük örökölte nagyszülei halála után a nagyjából két hektárnyi területet, amit a
kialakult gazdasági világválság miatt nem lehetett reális áron értékesíteni. Így lett a romos ház és a
hozzá tartozó régi épületegyüttes megmaradt pincerendszere egy gyakorlóterep, ami ideális volt
szinte minden gyalogos harcászati gyakorlásra, képzésre. Kiépített mini gyalogsági árkok, menedékek
és lesállások voltak a területen és több olyan szándékosan beültetett, vagy éppen meghagyott
növény, amely reálissá tette a terepet Lényegesen precízebb és gyakorlatiasabb volt ez a két hektár,
mint sok katonai oktatásra kialakított objektum.
Húsz- huszonöt éves lelkes amatőr férfiak gyakorolták itt rendszeresen egy volt katona tanácsait
követve a terepmozgásokat, rajtaütéseket és az épületharcászatot. Minden olyat, ami a Délszláv
háborúban megtörtént, és ami itt, a békés Magyarországon szintén reális lehet, ha a körülmények is
úgy akarják.
Egy vékony, közel két méter magas szikár alak kocogott Rosen felé és már messziről lehetett hallani,
hogy morog.
- Ezt nem hiszem el! Mert mindig csak az ökörködés!
- Mi van már megint? – kérdezte – Min morogsz, Oli?
- Tele a tököm Petivel, meg a hülyeségeivel! Már megint az álkulcskészletével kellett baromkodnia,
most meg nem tudjuk kinyitni azt a rohadt szemléltető bilincset! Ha nem lennének itt az újoncok, úgy
picsán rúgnám, hogy az égen lyukat fúrna.
- Ne bassz!!– hűlt el Rosen. – És ki van összebilincselve?
- Vilkó – válaszolt a férfi némileg higgadtabban, majd nagyot fújtatva folytatta. – Van a kocsidban
erővágó?
- Semmi szükség rá, ott a bilincskulcs készlet a Bergenemben.
Olivér a Délszláv háborúban harcolt évekig a horvátok oldalán. Igazi agyonütni nem lehet, fazon azon
kevesek közé tartozik, akik jelentős mentális torzulás nélkül megúszták a borzalmakat. Valaha
9
Szolnokon a 88-asoknál kezdte a pályafutását, majd a fronton folytatta a tapasztalatszerzést. Ő volt a

Farkasok egyik kiképzője és a szabadidejében valódi harctéri tapasztalatokat próbált átadni a
Hiúzoknak több-kevesebb sikerrel.
Kulcskészlete egy hobbinak köszönhető. Van, aki bélyeget gyűjt, Rosen többek között
bilincskulcsokat. A világ minden tájáról volt neki, így remélték, hogy a szemléltető bilincshez is lesz.
- Véletlenül Oli, de hol a túróban van az eredeti kulcs? - kérdezte Rosen, miközben előhalászta
készletét, majd elindult Olivérrel az oktatás helyszínére.
- Petinél volt otthon a bilinccsel együtt, de annyi esze nem volt, hogy azt is hozza. Járt a szája, hogy
neki nem kell, mert amúgy is be akarja mutatni az újoncoknak a kinyitási technikát, de beégett.
- Tudod, hogy mindjárt itt lesz Nomád és még sehol sem vagyunk a helység elkészítésével?
- Tudom… megint morogni fog.
- Abba biztos lehetsz!
Időközben megérkezetek az oktatási helyszínéül szolgáló, az egyik romos pincehelyiség előtt lévő
rejtett, nagyjából tíz méter széles és ugyan annyi hosszú placcra.
Az újoncokat egysoros oszlopban az állandóan tartandó követési távolság érdekében összekötve,

futólépésben vezette ki Joker a területről, ahol egy szabadtéri tanterem volt berendezve padokkal,
asztalokkal és egy szemléltető táblával.
Az egyik pad előtt Vilkó térdelt, fölötte félreérthető testhelyzetben állt Peti, aki veszettül fésülte
éppen a zárat. Már nem hülyéskedett, csak vörös fejjel kínlódott zavarában.
Ahogy a csapat vezetője meglátta a kissé homoerotikus helyzetet, nem tudta tovább türtőztetni
magát. Az újoncok már nem voltak ott, így csapatbeosztás ide, katonai szimuláció oda, a haver tört
elő belőle röhögve.
- Mi a repedt faszt csinálsz vazze? – kérdezte Rosen.
A bajtársiasság azonnal megmutatkozott rajta, miközben a telefonjáért nyúlt, ami csak nála lehetett a
képzések alatt, és már készítette is a képeket.
- Megy föl a képzési anyagok közé a fórumba. Nagyeszű! – kiáltott fel, ahogy egy jól sikerült képet
készített, majd miközben beállt a következőhöz, folytatta. – Ez a minimum, egyáltalán hogy a túróba
lehetsz ennyire felelőtlen?
- Ne már!- szólalt meg térdepelve Vilkó – Azokkal a képekkel engem is szívatsz, tehetek én arról, hogy
a mi kis mesterbetörőnk még egy szimpla bilincset sem tud kinyitni?
- Ez azért van, mert hideg van és reszket a kezem – védekezett a három „r” betű elhagyásával
raccsolva Peti.
- A fenét van hideg, csak mínusz kettő van! Állj félre, van nálam kulcs.
Vilkó ezután egy pillanat alatt kiszabadult, miközben Peti csak toporgott zavarában.
- No, Urak! - vedlett vissza Rosen profi vezetővé. - Nem érünk rá további szarakodni, kezdjük
berendezni ezt a termet ezerrel, mert Nomád mindjárt itt lesz. Oli, mekkora körre vitte Joker az
újoncokat?
10
- Nagyjából fél óra és visszaérnek – tippelt a férfi.
- Úgy látom, hogy a drága Kovács Péterünknek köszönhetően most pakolhatunk mi. Gyerünk,
mozogjunk! – barátilag meglegyintette Petit, aki mivel érezte, hogy hibázott, csak behúzta a nyakát.
Vilkó, te menj a kocsihoz a generátorért, mellette találsz hozzá benzint is.
Az oktatási blokk, amit a Hiúzok az újoncoknak leadtak, nem csak kizárólagosan katonai anyagot
tartalmazott. Volt benne oxiológus által leadott elsősegély képzés, híradástechnikai ismeretek és
túlélés, bushcraft.
Ez utóbbiban volt érdekelt Nomád, aki már évek óta osztotta meg a tudást az interneten és tartott
kisebb- nagyobb oktatásokat különböző csoportoknak. Rosen is a videói alapján ismerte meg és az
első találkozásuk egy rádióbeszélgetéskor történt, ahol Nomád, mint meghívott vendég volt jelen. A
téma egy rendkívüli hófúvás volt március közepén, a magyar nemzeti ünnepen, és ami
katasztrófahelyzetté fajulva borzolta országosan a kedélyeket.
A mikrofonon kívüli kötetlen beszélgetésük alkalmával kiderült, hogy nem csak bushcraftal
foglalkozik, hanem az országban talán egyedülálló módon a munkájából adódóan olyan vészeseti
forgatókönyveket készít, amelyek nem laborszagú elméleti helyzetekben kalkulálnak, hanem terepre
realizált, precízen, az aktuális igények alapján kidolgozott tervek.
Mint vagyonvédelmi szakember, több olyan vészeseti tervet látott már, amelyek valóságban csak
nagyon korlátozottan működhettek. Az idők során sok ellenségre tett szert a szakmáján belül
túlzottan egyenes realizmusa miatt, de ez nem gátolta meg abban, hogy évek alatt kifejlesszen egy
olyan oktatási rendszert, amelyet átlag polgári személyekre optimalizált. Ez a rendszer ötvözte a
katonai túlélést, a bushcraftot és a modern vészeseti tervek tartalmát.
Beszélgetésüknek az eredménye egy megállapodás lett, amelyre a Hiúzoknak a jelenben, Nomádnak

pedig a jövőben volt szüksége. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy részt vett a képzésekben, mint
külsős oktató, egyeztette a tanagyagot Rosennal, és időről-időre más és más praktikákkal rukkolt elő
a srácoknak. Ezen felül megállapodtak abban, hogy elkészíti a közösség vészeseti tervét és alternatív
kommunikációs rendszerét, ami sajnos a tapasztalatai alapján még a hivatásos körökben is szürke
foltnak számított. Egy számára rejtélyes okból kifolyólag az emberek olyannyira nem ismerték ezen
terület lehetőségeit és jelentőségét, hogy mindenki szinte csak és kizárólag a mobiltelefonokra és az
internetre hagyatkozott. Még a Katasztrófa Védelem is olyan primitív szintű alternatív
kommunikációval rendelkezett, hogy amikor önként próbált segíteni igencsak megdöbbent a
tapasztaltakon és az egész rendszer átlag polgárokhoz való viszonyulásán. A nagyjából egy órás
beszélgetés tett igazán pontot azon törekvése végére, hogy képzettségével támogassa a KV
munkatársait, mivel az ott tapasztalt bürokrata ostobaság véleménye szerint egy valódi
vészhelyzetben iszonyú károkat okozhat. Eldöntötte, hogy folytatja tovább azt az utat, amely
magánszerveződések megsegítésében tudott csak kiteljesedni.
A kézfogás- szintű megállapodás mindkét férfinek komoly jelentőséggel bírt és idővel a szimpátia
egyfajta barátsággá forrta ki magát a Hiúzok vezetője és a bushcraft oktató között.
Tíz perccel délután kettő előtt egy nagy fehér Hyundai terepjáró kanyarodott a bázis bejárata elé.
Ritka volt, hogy Nomád késsen és igen allergiás volt arra, ha nem úgy történtek a dolgok, ahogy azt
előtte egyeztették. Ilyenkor a kissé vehemens természete jött elő és különösebb lelkiismeret furdalás
nélkül szentségelt úgy Olivérrel, mint Rosennal egyaránt.
11
A terem időben elkészült, hála a vezető immár csöppet sem szofisztikált nógatásának és megérkeztek
az újoncok is, akiknek lógott keze, lába a futástól.
- Jónagyot az uraknak. Szevasztok! – emelte meg az elmaradhatatlan zöld kalapját Nomád és kezet
fogott előbb a csapat vezetőivel, majd a többi Hiúzzal. Minek köszönhetem ezt a megtiszteltetést,
hogy időben kezdhetek? – jött a szokásos csesztetés. Talán a korbeli különbség, talán a létszám volt
az oka, de valamiért mindig volt csúszás és ezt nem állhatta meg szó nélkül, de a mai nap kivétel volt.
- Ne is mond! Éppen, hogy nem csúsztunk meg… Olyan történt, hogy beájulsz, ha elmondom!
A viszony és a kommunikáció teljesen baráti és közvetlen volt köztük. Nomád nem volt alárendelve
senkinek, ellenben a megállapodás alapján az oktatása közben mindenki alá volt rendelve neki.
Inkább a polgári oktatás, mint a katonás stílus feküdt neki igazán, így időnként okozott némi vezetői
fővakarást a közvetlen stílusával.
- Majd később beszámolsz róla, most inkább haladjunk, mert megalszik a tej a szánkban!
Rosen nyelt egyet, de nem szólt. - Nomád már csak ilyen- könyvelte el ismét magába.
A terembe, ahol világítás se volt, hosszabbítón keresztül vitték be a generátor által biztosított
áramot. Bent egy asztalra kipakolták a laptopot, a projektort, a szemléltetőeszközöket, és elindult a
másfél órán keresztül tartó, kizárólagosan csak alapokról szóló előadás az újoncoknak.
A három fő témakört érintett: a vizet, a menedéket és a tüzet. Kifejtette, mennyire fontos, hogy
ebben a sorrendben legyenek biztosítva annak érdekében, hogy az ember életben maradjon.
Részleteiben beszélt a vízszerzési technikákról, eszközökről, milyen természetes és mesterséges
menedékek vannak, milyen tűzgyújtási technikák, illetve tűzfajták. Mindent szemléltetett, és amit
csak lehetett, megmutatott.
Az előadás közben többször megakadt a szeme egy huszonéves kölykön, aki átázott lábszárú
nadrágban ült a padon és el-elbóbiskolt. Rendben, hogy fáradt vagy, de az apád faszát lógatod itt a
fejed… – gondolta bosszúsan, úgyhogy a szikravető bemutatóján olyan szikraesőt kapott a puhány
kölke, hogy szinte lefordult a padról a többiek nagy derültségére.
- Rendkívül fontos fiúk, hogy olyan alapvető, mottószerű gondolatokat tegyetek magatokévá, amik
már önmagukban is jelentősen megnövelik a túlélési esélyeiteket. Átadásukhoz nem kell más, csak
beszélgetés. Víz és táplálkozás témakörben gyakorlatilag csak be kell helyettesíteni a kívánt területet
a fix gondolatmenetbe: Nem akkor kell enni, vagy inni, amikor éhes vagy, hanem amikor eljön az
ideje!
Egy zömök, kevésbé fáradt újonc tette föl a kezét jelezve, hogy kérdezne.
- És mi van akkor, ha az ember olyan helyzetben van, amikor semmi nem juttatja eszébe?
- Erre való a kialakított napirend, amiben olyan egységes jelzések vannak, melyek figyelmeztetnek. Ez
lehet akár az órátok, vagy a telefonotok időzítője, de ha nincs egyik se, akkor a harangzúgás. Valaha
nem csak a Nándorfehérvári diadalt jelentette délben, illetve reggel a reggeli, este az esti misére
hívást, hanem az emberek napi bioritmusának beállításában is óriási szerepe volt. De ha esetleg
neadjisten nincs harangozás, akkor a nap és a csillagok állása adhat támpontot, ámbár, ha ezekre kell
támaszkodni, akkor már igencsak nagy gondban lehet az ember.
- Értem. És mit csináljak akkor, ha elfelejtem?
12
- He-he. Előbb vagy utóbb eszedbe fog jutni és igencsak motivált leszel. Keress egy nyugodt helyet,
ahol erőt tudsz gyűjteni az evés-ivás után. Ennek a pihenésnek a hossza persze a körülményektől
függ, de ha nincs közvetlen veszély, akkor legalább negyed órával több legyen, mint amit
szükségesnek éreztek. Természetesen ez egyén, edzettség, nem és korfüggő. Van, aki jobban bírja,
van, aki kevésbé… Ezt mindenkinek érdemes megtapasztalnia saját magán!
Körbenézvén a hallgatóságán már nyoma sem volt a lógó fejeknek. Mindenki érdeklődve figyelt. – Na.
Ez egészen jó, pedig ez még elég száraz anyag.- gondolta
- A menedékeknél a körülmények igencsak sokat változtathatnak a szemléleten. Teljesen másként

kell gondolkodni egy háborús helyzetben, amikor esetleg vadászhatnak rátok és teljesen máshogy a
vészhelyzetben, amikor az a cél, hogy minél gyorsabban megtaláljanak. A lényeg ugyanakkor mindkét
esetben a szélvédettség, az egyenletes talaj, na meg persze a tető a fejetek fölé. Ha baj van, akkor
persze minél jobban legyünk láthatóak, és ha van nálunk jeladó, akkor kapcsoljuk be. Ha telefonon
tudunk segítséget kérni, akkor a pontos helymeghatározást tereptárgyak, ösvények elmagyarázásával
segíthetjük, ha pedig kéznél van egy GPS, akkor meg nem kell ragoznom.
A vetítővásznon látható illusztrációkat egy lézeres ceruzával mutogatta a monológja közben.
- Tűz témakörnél, amit kiemelnék, az a begyújtással kapcsolatos mottó, a többi már tananyag szintű.
Tapasztalat, hogy minimum dupla annyi élesztékre, vagy ahogy az átlagember ismeri: gyújtósra van
szükség, mint amire először gondol az ember. A felszerelésbe legyen mindig valami könnyen gyulladó
és aránylag sokáig égő anyag, például felcsíkozott bicikligumi belső, amivel be lehet indítani a tüzet.
Lehet kapni mindenféle tűzgyújtó trutyit, de akár technokol rapiddal is boldogulhattok, vagy
felcsíkozott tejgumival. A szagával ott, abban a helyzetben úgyse fogtok törődni.
A szemléltetés és a magyarázat a kivetített anyagokkal együtt, köszönhetően a közvetlen előadói

stílusnak, igen jól megragad a fiúkban. Már a harmadik ilyen csoporttal foglalkozott és elégedett volt
a hallgatókkal. Azok közül, akik nem morzsolódtak le, került ki a Hiúzok lassan gyarapodó, ám annál
rátermettebb csapata.
Természetesen nem a bushcraft oktatások csökkentették a létszámot, hanem az egyébként igen

komoly fizikai és mentális igénybevétel, amit a képzéseken nagyon komolyan vettek az oktatók.
Terepen az oktatás egy igen sajátságos pedagógia alapján történt, és az eddigi tapasztalatok alapján
működött. A jó kapcsolat és a jövőbeli esetleges kölcsönös együttműködés lehetősége olyan szintű
képzettséget eredményezett, amely a legjobb tudomásuk szerint még a hivatásos állományban sem
volt meg.
Természetesen általános hadászati- és eszközbeli területen nem rúghattak labdába az államilag

finanszírozott szervekkel, de egy polgári szerveződés leendő gyakorlati szükségleteit lényegesen
professzionálisabban tudták biztosítani egy esetleges vészhelyzetben, mint a bürokráciával lassított,
fizetett szakemberek.
Az elméleti előadás közben több eszköz is bemutatásra került, amiket a végén elrendelt negyed órás
szünetben a fiúk végig taperolhattak. Kézbe vehették az összes kést és baltát, amit az évek alatt
szinte csak szemléltetési célból gyűjtött Nomád. Persze mindegyik kipróbált, használt eszköz volt, de
ő nem tartozott az eszköz fetisizálók azon táborához, akik csak megveszik, és aztán a vitrinben
nézegetik a cuccaikat.
Az újoncok kellően kipihenték magukat és a túléléses előadás után Peti vette őket kezelésbe az
önvédelmi oktatás erejéig. Egyszerű, letisztult katonai közelharcot tanított, amely a judo múltjának
13
köszönhetően igen közel állt hozzá. Már nem hülyéskedett, hanem kőkeményen mutatta be és
magyarázta a technikákat. Nem az volt a cél, hogy a néhány alkalom során valódi ragadozókat
képezzen, hanem olyan alap mozgáskultúrát adott át, amely az ember önkéntelen reakcióira alapoz.
Mielőtt Nomád hazament volna, tartottak egy rövid egyeztetést, amelyen értékelték az oktatást és az
addig megbeszélt folyamatban lévő ügyek állását.
- Nem mondom azt, hogy újdonság volt számomra mindaz, amit elmondtál, de valahogy mindig raksz
bele valami újat is – kezdte Rosen a megbeszélést, amin az előadón kívül öt Farkas vett részt.
- Hiszem, hogy egy adott gerincvonal mentén az elmondottak, megtűzdelve a közvetlen stand-up
elemeivel teszik igazán fogyaszthatóvá a tananyagokat. Remélem is, hogy tudtam újat mondani! -
mosolygott a bajusza alatt.
- Te Nomi! Mi a helyzet a rádiós rendszerrel? - vette át a szót Olivér, aki volt katonaként igen jól
átlátta mindazt, amiről Nomád már oly' sokszor beszélt, de az átlagember nem igazán akarta felfogni
a jelentőségét.
A vészeseti kommunikációra terelődött a beszélgetés, amelyet már egy ideje szerveztek, hogy
mielőbb összejöhessen közösségi szinten. Minden józanésszel gondolkodó ember egy pillanat alatt
átlátja a szükségességét, ha megpróbálja elméletben belehelyezni akár az argentin, akár az ukrán
összeomlásra.
A rendvédelmi szerveknek jól felfogott érdeke a dezinformáció egy, az adott társadalmi struktúrára
veszélyes helyzetben annak érdekében, hogy a zavargás résztvevői ne sokasodjanak, egymás között
ne tudjanak kommunikálni. Így az első reakcióik között szerepel a kommunikáció megbénítása.
Utólag lehet hivatkozni persze rendszerösszeomlásra, meg randalírozókra, akik megrongálták az
átjátszó állomásokat, de a valóságban ez egy intézkedési rend része.
- Megérkeztek már rádióitok? - kérdezte Nomád. –
- Érdemes egyáltalán az átjátszót elkezdeni összeállítani?
- Egy pillanat urak, mert én nem voltam ott a legutóbbi egyeztetésen! - szólt közbe Rosen. - Nem
egészen értem ezt az átjátszós dolgot, hogy miként működne ez egy olyan világban ahol nincs áram?
- Az a szörnyű, hogy a Katasztrófa Védelem elvben szakembernek gondolt, fizetett alkalmazottjának is

újdonság volt a dolog. – nézett az ég felé Nomád - Lényegében egy egyszerű átjátszó, amely tök
legálisan beszerezhető eszközökkel megvalósítható, ráadásul emberi összegből.
- És ez legális, nem ütközik semmilyen jogszabályba? – Kérdezte Joker – nekem múltkor egy
tüntetésen a zsaruk elkobozták a rádiómat … igaz más is volt nálam - vigyorodott el sejtelmesen.
- Az eszközök beszerzése és az összeszerelés nem. A használat pedig csak abban az esetben, ha nem a
szabályos csatornákat használjátok, amelyek gyakorlatilag az ún. PMR frekvenciák.
- Mi az a PMR?
- A PMR egy angol rövidítés, personal mobil radio, tehát személyi mobil rádió. Természetesen a
rendszer képes a teljes tartomány lefedésére – folytatta az eredeti gondolatmenetet - és ennek
használata egy összeomlott világban már nagyon nem érdekli a frekvencia hatóságot.
- Oké, de ebbe nem hallgathat bele más?
14
- Ha beállítjátok a szelektív zajzárat és a kódolót, úgy csak bugyborékolást hall az illetéktelen fél. A
rádiók, amiket ajánlottam tudják ezt.
Már néhány hónapja ment ez a beszerzési hercehurca, de persze mint mindennek, úgy ennek is az
anyagiak szabtak gátat, meg az ismeret hiánya. Amíg az emberek nem látják át, hogy milyen
lehetőségük van alacsony befektetett összeggel, természetesen nem halad semmi. Annak ellenére
sem, hogy akár komoly településvédelmi hálózatot is létre lehet hozni ennek alapján, és
természetesen nem csak a walkie-talkie előnyeiben kell gondolkodni.
Egy ilyen átjátszó megvásárolható, mint késztermék félmillióért, és kell még hozzá több eszköz, illetve
szaktudás az összeszereléséhez, de akár otthon, komolyabb rádiótechnikai ismeretek nélkül is
összeállítható.
Létezik ennek sima polgári változata illetve olyan is amelyet zavargások koordinálására is lehet
használni. Az utóbbihoz először is kell egy egyszerű – akár kínai – rádió. Még egy egyszerű,
áruházakban kapható is alkalmas lehet erre. Szükség van továbbá egy trafóra, akkumulátorra,
antennára, kábelekre és egy papagáj átjátszóra. De egy újabban forgalmazott Puxing rádió ezt mind
tudja egyben, kivéve a papagáj üzemmódot. Ez a szövegtovábbító a lelke.
Magát az átjátszót egy komoly antennával magas pontra kell telepíteni, amit a kicsi kézi rádiók
elérnek. Adáskor a papagáj gyakorlatilag megjegyzi a mondott szöveget, aminek hossza függ a
beállítástól, és azt tovább sugározza a legális teljesítménnyel – ami 0,5W. A jelentős teljesítmény
növekedést a professzionális antenna fogja adni. A magaslati pontnak és a jó antennának
köszönhetően megdöbbentő, több tíz kilométeres távokat is át lehet hidalni egy egyszerű rádióval.
- Te Nomi, értem én, hogy fix telepítés, meg hálózati áram, de mi van akkor, ha nincs áram, vagy ha
menni kell? Visszük magunkkal a teljes pakkot?
- Hm… Nem. Más rendszerben kell gondolkodni. A prepper változata az átjátszónak egy álcázott,
mobil dolog és csak át kell telepítenetek, nincs szükség állandó energiaellátásra. Adtam a múltkor
erről egy anyagot… Tudod, Rosen, abban a kis piros dossziéban, amit jól elhagytál. Neked meg van
még Gary?
Gary egy nagyon hallgatag tagja volt a Farkasoknak, az a fajta, aki a csöndből rukkol elő valami
igencsak meglepő teljesítménnyel. Őt érdekelte a leginkább i a vészeseti kommunikáció és úgy
mindenestől a rádiózás. Volt is egy komolyabb kézi rádiója, amihez vásárolt egy profi antennát.
Jelentősen megnövekedett a vételi- és adási teljesítmény, a tisztaság és a távolság, így ő lett a csapat
kommunikációért felelős embere.
- Meg van az anyag és már nézegettem is, milyen cuccokból tudnánk válogatni. Mit gondolsz? Mibe
lenne érdemes rakni a rendszert, hogy az biztonságosan szállítható legyen?
- Száztízes átmérőjű PVC cső szerintem a legolcsóbb és egyben a legjobban szigetelhető. Minden
adott hozzá egy vízvezeték szerelő boltban, csak rendesen, egy sínre szerelten kell belerakni a
rendszer alkotórészeit.
- Oké, de milyen áramforrásról fog működni?
- Napelemről. A kínaiak megtanultak minőséget gyártani, így elérhető áron lehet olyan, túrára
kifejlesztett solar paneleket vásárolni, amik könnyedén összehajthatóak és iszonyat teljesítményt
tudnak. Egy ilyen panel képes akár egy laptopot is folyamatosan ellátni energiával, persze napos
időben.
15
Az összerakott közösségi vészeseti koncepciónak az egyik sarokköve a vészeseti kommunikáció volt.

Rádiózgatás közben tapasztalta, hogy a Pilis tetején lévő rádióamatőr átjátszó, amely hasonló
paraméterekkel rendelkezett, micsoda bődületes távolságok áthidalására volt képes. Mogyoródról
könnyedén el lehetett érni és egészen Siófokig lement az adás.
Természetesen optimális időjárási körülmények között és magaslati pontokról volt ez érvényes; a

belváros vasbeton rengetegében az árnyékolás miatt nem volt tökéletes a kommunikáció. Volt egy
olyan álma, hogy ezzel meg lehetne oldani kisebb települések ön- és katasztrófa védelmi
szerveződéseit, de sajnos nem talált támogatókra egyik hatóság, politikai erő részéről se.
Annak ellenére se, hogy ez a rendszer lényegesen olcsóbb és hatékonyabb lett volna, mint az a széles
körben alkalmazott településvédelmi technika, amelyben a családapák délután hat és este 10 között
polgárőrként járőröznek a faluban, így a dörzsöltebb betörőknek elég volt továbbra is a polgárőrök
lefekvése után, hajnali kettő és négy között lopni menni.
- Van már elegendő pénz a beszerzésre? – kérdezte Nomád - Mert szeretnék haladni, nem bírom a
szarakodást.
- Van. Nyugodtan szerezd be a cuccokat és rendezzük az anyagiakat. - mondta Rosen. – Ki fogja majd
összerakni?
- Én. Nem nagy dolog, még le is festem terepszínűre, hogy rejtett maradjon. Most viszont lépek, mert
még el kell mennem a fiamért, lassan véget ér a zenekari próbája.
- Őt nem érdekli a bushcraft?- kérdezte Olivér.
- Sok tekintetben keményebb, mint a mostani újoncok, de a gitár a dilije és ezt tiszteletben tartom.,
Mikor lesz a következő ugri-bugri?
- Márciusban és akkor már jó lenne az átjátszót tesztelni.
- Oké, meglesz. Na szevasztok! Gary, segíts már légyszi kicipelni a cuccaimat!
A gyors elköszönés után a Hiúzok már el is kezdtek felkészülni a következő órára, ami az önvédelem
után egy pihentető lesállás készítés volt az újoncoknak. Rendes katonai lesállás katonai szimulációs
stílusban, amit teljesen realisztikusan, kiásva és álcázva kiviteleztek.
Tél vége
Talán a globális fölmelegedésnek köszönhetően, vagy elképzelhető, hogy az átlag technológiai szint
fölötti eszközökkel befolyásolva, de elindult egy olyan gyors természeti folyamat, amely mint valami
kicsi jégkorszak csapott le az Amerikai Egyesült Államokra. Persze a meteorológusok a fősodratú
médiában hoztak régi példákat a szokatlan időjárási jelenségre, de valahogy ezekre a példákra nem
nagyon emlékezett még az idősebb korosztály sem.
A téli időszak ellenére is olyan szokatlan hideghullám árasztotta el Kanadát és az USA északi államait,
hogy több vadonélő állat, leginkább szavasok és őzek, állva fagytak meg. Amelyik nem tudott
barlangba, odúba, vagy valamely vacokba behúzódni, az menthetetlen volt. És elkezdett ketyegni az
időzített bomba, ami az olvadással párhuzamosan borítékolható volt. Járvány…
16
Ez a jelenség Európát ellentétes előjellel sújtotta. Kora tavaszi meleg áramlott be az alacsonyabban
fekvő területekre, és a természet hamarabb ébredt, mint kellett volna. Szerte az erdőkön, mezőkön
megjelentek a rügyező fák, cserjék és a mezőgazdasággal foglalkozó emberek már szomorúan látták,
hogy ebből bizony nagy baj lehet, ami nem is váratott sokáig magára.
Magyarországra a hidegbetörés január 21-én érkezett meg. Három nap alatt a hőmérséklet
gyakorlatilag 30 fokot esett. Recsegtek, ropogtak az erdők, főleg a cser tölgyesek, amely fáiban a
bolond tavaszi időben megindult a nedvkeringés. Hosszú fagylécek jelentkeztek a vágásértett fák
törzsén, melyekbe belefagyott a kiszivárgó nedv. Úgy nézett ki , mint egy-egy kicsi, függőlegesen
megfagyott csermely. Ezeknek a fáknak a sorsa megpecsételődött, tavasszal sokuk gyakorlatilag
elvérzett, gombás fertőzések támadták meg a nyílt törzseket és az erdészet örömmel tűzte ki a
terven túli kitermelések új területeit.
Rengeteg rovar pusztult el a hirtelen jött hidegben, mert megszakították a téli hibernált álmukat.
Borítékolható volt az ökológiai katasztrófa, csak még azt nem tudták, milyen mértékű lesz.
A terméshozam érdekében agyonnemesített gyümölcsösök tulajdonosai már előre rettegtek a kiesett

bevétel miatti banki problémáik miatt, mivel a bankokat nagyon nem érdekelte, hogy miből fizetik ki
a felvett összeget többszörösen meghaladó, kamatos kamattal terhelt hiteleiket. Egyre több
elégedetlenkedő ember verődött össze előbb az interneten, majd a valóságban is olyan düh,
kilátástalanság és egységes érdek szülte csoportokba, amelyeknek a növekedését semmilyen
eszközzel nem lehetett megállítani.
A rendszerben benne volt az összeomlás, mert matematikailag beletervezték. Gyakorlatilag

mesterségesen kreált, hatalmas vagyonokkal a világhatalmi elit és érdekköre fölvásárolta azokat a
területeket, ingóságokat, amiket érdemes volt. Az összeomlás süteménye kilencvenkilenc százalékos
szinten volt kész.
Amire viszont vigyázniuk kellett az az, hogy történelmi távlatokban ez az időszak miként is fog
megítélődni. A világhatalmi elit ki tudja, milyen régre visszanyúló dinasztiáinak óriási tapasztalati
alapú tudása volt a társadalmak irányításából. Korok tűntek föl, nemzetek tűntek el és a történelem
tollának a kontrollálásával olyan színben lett bemutatva egyes korszakok változása, hogy az ne legyen
rájuk nézve leleplező és ezáltal veszélyes. Most is egy olyan mesterterv volt életben, amely több
szálon biztosította azt a végkifejletet, amit az emberiség a huszonegyedik század elején muszáj volt,
hogy elszenvedjen.
A társadalmi struktúrát és a népességet drasztikusan csökkenteni kellett, mert olyan ütemben élte föl
a 6 milliárdnyi ember a Föld tartalékait, olyan ütemben szennyezte a környezetét, hogy az már a
világhatalmi elitre is veszélyes lett.
A mesterterv végső stádiumába érkezett a világ, és egyre több mesterségesen szított zavargás jelent
meg a híradókban és az interneten.
Tél vége Fót, Máriássy Filmstúdió
- Székely Zoli, a te jeleneted következik! – hallatszott az öltözőben elhelyezett bemondóból. – öt perc

múlva felvétel!
- Fenébe! – tört ki a vékony, kopasz férfiból és még gyorsan átfutotta a laptopján olvasott cikk
maradékát. - Hogy én ezt mennyire unom már!
17
Zoli egy országos hírű filmsorozatnak volt az egyik főszereplője, az emberek napi szinten
találkozhattak vele a képernyőn. Volt aki kedvelte, volt aki utálta, de senkinek nem maradt közömbös
az általa alakított karakter és pont ez volt az, amit annyira unt már.
A karaktere arrogáns és törtető jellem volt, aki nem ismert se Istent, se embert, ha a céljairól volt szó,
és a képernyőn eltöltött tizenegynéhány éve miatt az emberek a polgári életben is azonosították
ezzel. Természetesen csak addig, amíg meg nem ismerték személyesen, de egy napi két milliós
nézettségű műsor véleményformáló erejét néhány személyes találkozás nem tudta jelentősen
megváltoztatni.
- Olyan szívesen alakítanék valami mást, valamit, ami nem egy francos szappanopera, de a pénz az
pénz – mondta a vele egy öltözőben lévő magas pocakos Péternek, akinek a karakterével a
sorozatban hol jóban, hol rosszban voltak.
- De mégis mire gondolsz? Már beskatulyáztak, így a színházakban is csak a sármos genyó szerepeket
kapnád – röhögött Péter.
- Kapd be! Te meg a mamlasz lúzert – vigyorodott el kissé erőltetetten Zoli. – Na megyek, mert ma
Dezső rendez és ő fene nagyra tartja a pontosságot.
Egyszerre több jelenetet is fölvettek, mert így volt a leggyorsabb. Nagyjából három hónappal voltak
az aktuális részek előtt, így a heti három forgatási nappal egész nyugis volt az egyébként pörgősnek
gondolt sorozatszínészi élet.
Két fiatal felnőtt fia és felesége várta otthon, gyakorlatilag megvolt mindene az életben, de valahogy
nem erre vágyott. Szeretett volna, mint színész, adni magából valami olyat, ami nem csak
szórakoztat, hanem segít és értéked ad át. Jól fizetett mókuskerék a sorozat, de nélküle a bizonytalan
színészlét van csak.
Válság van és Zolival igen sok olyan ember beszél közvetlenül, akik egyébként igen zárkózottak.
Üzletemberek, politikusok, színész kollégák és mindenkinek az volt az egyöntetű véleménye, hogy
valami olyan van készülőben, ami fenekestől fel fogja forgatni az egész addigi életüket.
Volt aki gazdasági káoszban hitt, volt aki nukleáris katasztrófában, mások vírusos népirtásban, de
akadt, aki a Nibiru bolygó eljövetelében. Talán az eddig leglogikusabb érvrendszert Magyarországon
egy asztrofizikus tárta a nagy nyilvánosság elé egy jelentésben. Akkor nagyon sokan felkapták a
fejüket, mert az olajcsúcs, mint logikusan levezetett összeomlást kiváltó ok, igen reálisnak tűnt. Zolit
is elkapta ez a vonal és meg is hallgatta a fizikus előadását élőben.
Úgy volt vele, hogy egy felelősen gondolkodó családapa nem engedheti meg magának azt a luxust,
hogy figyelmen kívül hagyja a veszélyek lehetőségét. Pláne, ha már ennyi helyről hallja a bajt és a
kitolt antennái is ezt jelzik, tehát foglalkoznia kell vele. Vajon mit fogok akkor csinálni, HA? - kérdezte
magától. Na és itt következett az, ami igencsak elgondolkodtatta.
- Nem szavalhatok, nem adhatom elő az önálló estem tartalmát… - gondolta.
Egyre jobban érlelődött benne az, hogy valami olyat kellene bemutatnia az embereknek –
kihasználván a jelenlegi ismertségét – amire fölkapják a fejüket.
Egyszer volt egy előadáson, ahol egy férfi mondott néhány gondolatot túlélés témában. Érdekesnek
tűnt és valaha olvasta is az egyik kéziratát egy társadalmi összeomlásról. Előkereste és már eszébe
jutott a neve: Nomád.
18
Egy lendületes emberre emlékezett, aki beleadta a teljes tudását és személyiségét az előadásba, és a
közönségből nem nagyon tudtak tőle olyat kérdezni, amire ne lett volna valami hasznos válasza. Ő
maga látott már több túlélő témájú filmet a neten és a televízió ismeretterjesztő csatornáin, és azon
morfondírozott, hogy mennyire érdekes és hasznos lehet ez a tudáshalmaz, ha a néző veszi magának
a fáradtságot és megpróbálja átvenni az ott látottakat, hallottakat. A Facebook-on ismerősök is voltak
Nomáddal, de már vagy két éve nem váltottak levelet.
Fél óráig tartott a felvétele, amiben szerepelt, éppen egy mocskos üzletben nyert egy táska pénzt. Az
öltözőben nem tartózkodott senki, kongott az ürességtől, amikor visszaérkezett. Hanyagul ledobta a
zakóját az ágyra és bekapcsolta a laptopot. Megnézte a leveleit és fellépett a közösségi hálóra.
Tizenkét üzenet… Te jó ég, már megint kik találtak meg? - gondolta. - No, lássuk csak, újságíró,
rajongó… és nocsak, nocsak, egy levél Nomádtól.
- Szia Zoli! - kezdte hangosan olvasni az üzenetet. - Ezer éve! Belecsapok, mert célirányosan kereslek.
Már egy ideje készítem a videóimat és próbálok magamból valami olyat adni, amit talán
hasznosíthatnak az emberek egy olyan helyzetben, ami nem hétköznapi, ami esetleg veszélyes is
lehet, viszont amíg én eddig összesen kaptam vagy másfél milliós nézettséget a videó megosztón, a te
alakításaidat egy este alatt több ember látja. Engem ugyan a hobbikörnyezetben aránylag ismernek,
de nem vagyok véleményformáló az átlagemberek szemében. Arra gondoltam, hogy készítenék egy
olyan műsort, amiben egy ismert személlyel mutatnám be, mondanám el azt, amit eddig egyedül.
Nincs ilyen műsor itthon, és úgy gondolom, hogy ahogy engem is érdekelne Székely Zoltán, egy tőle
szokatlan közegben, úgy valószínűleg mást is. Várom válaszod és persze semmi gond, ha nem
érdekel. Üdv, Nomád.
Zoli csak bámult maga elé a monitorra és még egyszer átfutotta az üzenetet. Ilyen nincs, ilyen az
életben nincs! Két éve nem találkoztunk, most vettem elő a kéziratát, erre rám ír. - Világéletében
nem hitt a véletlenekben, ez a mostani pedig csak megerősítette ebben. Még egy kicsit emésztette az
olvasottakat, majd gépelni kezdett, és ezzel elindult egy olyan folyamat, amiről egy órával ezelőtt
morfondírozott.
Tél vége Belvárosi irodaház.

Nomád nagy izgalomban gépelt a munkaállomásában. Az izgalom oka egy megbeszélés volt, amelyre
Székely Zoli érkezett hozzá délre. Nagy volt a meglepetése, amikor megkapta a válaszlevelet, mert mi
bajom lehet- alapon írta a közvetlen felkérést és a válasz sokkal jobban meglepte, mintha
elutasították volna.
Azóta többször beszéltek telefonon, egyeztetve a megbeszélést. Eredetileg úgy volt, hogy ő megy be
Zolihoz a stúdióba, de a férfi az előbb hívta, hogy sajnos közbejött neki valami a megbeszélt időre [így
abban maradtak, hogy ő jön be az irodaházba.
Nagy volt az izgalom, mert személyesen még soha nem beszéltek, az előadáson annak idején ugyanis
nem volt rá alkalom.
Munkahelyén ezerkétszáz ember dolgozott, akik közül mindenki ismerte, és ő is a régebbi kollégák
javát. Nem tudott úgy végigmenni a campuson, hogy rá ne köszönjenek. Az épület biztonsági
főnökeként természetes volt, hogy időnként olyasvalaki is meglátogatta, aki nem volt éppen egy
szokványos alak, de az ország egyik legismertebb sorozatszínésze egy kicsit feltűnő lehetett. Nem
szerette a fölösleges felhajtást és úgy tartotta, hogy egy jó szekus addig látens, amíg valóban nincs rá
19
szükség, de egy ilyen vendéggel komoly feltűnést fog kelteni. Befoglalta a cég VIP tárgyalóját, ahol
igen illusztris környezetben tudnak majd társalogni, és várta a megbeszélt időt.
Zoli úgy érkezett a mélygarázsba, mint egy régi ismerős. Az első kézfogás és közvetlen találkozás
komoly vízválasztó szokott lenni azoknál a férfiaknál, akik tudják, mit szeretnének. Ebben a
kézfogásban több volt, mint puszta bemutatkozás, és a vendéglátó leplezvén a lányos zavarát,
mutatta az utat a liftekhez.
- Őszintén szólva baromira meglepett, hogy ennyire pozitívan álltál hozzá a levelemhez – kezdte,
hogy megtörje a személyes bemutatkozás után beállt csendet.
- Ami azt illeti, régóta érdekel ez a terület és igen sok irányban vannak kint az antennáim, ha érted
mire gondolok. Neked mi a véleményed erről a helyzetről? Szerinted kialakulhat olyan szituáció,
amitől fenekestől felfordulhat az életünk? Persze a valóságban, mert az elméleti gondolataidat már
betéve tudom.
- Persze – mondta Nomád, miközben benyomta a hatodik emelet gombját, mire az ajtó elkezdett
bezáródni. - Tizenéve foglalkozom gyakorlatilag minden olyan témával, ami abba az irányba mutat,
hogy a társadalmunk vagy ilyen, vagy olyan okból, de meg fog változni. A változás brutális lesz és
iszonyú sok ember fog elpusztulni.
- Te aztán nem kertelsz... - jegyezte meg Zoli. - Olyan drámai a helyzet?
- Drámaibb, mint gondolnád.
Közben a liftet az automatika megállította a földszinten, hogy a portások az ajtók kinyílása után a
belsejébe tekintve ellenőrizhessék, kik tartózkodnak benne. Nomád lazán intett nekik, hogy csak ő és
egy vendége azok, mire ők egy biccentéssel tudomásul vették a dolgot és folytatták feladatukat a pult
mögött.
- Hiszed vagy sem – folytatta gondolatmenetét, miután a lift ajtaja újfent bezárult és megkezdték az
emelkedést a hatodikig –, de az emberek többségének halvány lila dunsztja sincs arról, hogyan
maradhatnának életben egy olyan világban, amiben az ellátórendszer összeomlott, az államra és a
bolthálózatokra pedig nem számíthat. Képzelj el egy olyan világot, ahol nincs vezetékes víz, villany,
nincs gáz, amivel fűthetnél, de még a szennyvizet se vezetik el. Mivel a vadonban nem tudsz túlélni, a
családodról nem tudsz gondoskodni, maradsz a városokban, ahol az előbbiek miatt könnyen
rajtaveszhetsz. Na ezért gondolom úgy, hogy iszonyú sok ember fog elpusztulni.
Eközben felértek a szintre ahol a VIP tárgyaló volt. Miközben némán ballagtak a helyiség felé, Zoli
végig a liftben elhangzottakat próbálta megemészteni. Borús gondolatai azonban szinte azonnal
tovaszálltak, amint megpillantotta a helyet, ahova vendéglátója vezette.
- Ti tulajdonképpen mit csináltok itt? - kérdezte elhűlve a látványtól. Az általa elképzelt fehérre
meszelt falú, ablaktalan kis tárgyalószobával ellentétben, ahol csak egy asztalnak és néhány széknek
van csupán hely, a helyiség, amiben voltak, távolról sem hasonlított egy átlagos tárgyalóra.
- Megbeszéléseket tartunk és a mérnökök napközben ide járnak pihenni, szórakozni. Ezért van
ennyire jól fölszerelve mindenféle szórakoztató elektronikával, flipperrel.
- No, én ezt most lefotózgatom és megmutatom a producernek, hogy honnan vegyen példát – vette
elő Zoli kamerás telefonját. Hirtelen azt se tudta, mit fotózzon le először, de ahogy forgolódott, máris
rátalált első áldozatára. - Öcsém, mekkora tv!
20
- Látnád a konditermünket és a szaunát – legyintett Nomád.
- Ne már! Még az is van?
- Gyere, megmutatom. Itt van a szinten, szóval nem tart semmiből bekukkantani, dumálni meg utána
is tudunk.
A fitness-ben a fiatal edzőcsaj majd' ráolvadt a székre Zoli láttán, aki felmérvén a helyzetet, azonnal
belekezdett egy szinte kötelező jellegű csajozásba, pusztán az imázs kedvéért. Készültek a fotók
egymásutánban, hogy legyen mit mutatni a producernek, majd visszamentek a tárgyalóba.
- No, akkor azt hiszem, kezdjünk is bele rögtön a témába, ami így összehozott minket, hogy miként is
lehetne ezt az egészet kivitelezni – tért a tárgyra Nomád, miután kényelmesen elhelyezkedett az
egyik kanapén. – Én úgy gondolom, hogy a legfontosabb az, hogy te milyen stílusú bemutatásban,
szerepben éreznéd jól magad? Nem jelent problémát a jelenlegi szereped?
- Nem – válaszolt Zoli magabiztosan, aki egy fotelben foglalt helyet. – Az egy olyan munka, ami persze
jár bizonyos megkötésekkel, de egy ilyen ismeretterjesztő műsor még bőven belefér. A legnagyobb
gondom az idő. Jelenleg egy üzleti vállalkozást indítok be a régi lakhelyemen, ahonnan származom,
így ingázom Új-Vidék és Budapest között.
- Szerintem egy-egy negyedórás blokk felvétele egy hétvége alatt megoldható lenne. Vagy akár több
is. Részemről a praktikák bemutatását nem kell rengetegszer fölvenni, mert az eddigi videóim is mind
élesben készültek és nem töltök kint napokat egy-egy filmért. No de itt az a kérdés leginkább, hogy te
mire gondoltál, hogy képzelted el ezt az egészet?
- Láttad Matt Damon beszédét, amiben felhívja a figyelmét az embereknek a háttérhatalom

irányítására és a küszöbön álló összeomlásra?
- Láttam. Igen bátor pali, ámbár anyagilag nem tudják kicsinálni.
- Én úgy gondoltam, hogy szeretném felhasználni a viszonylagos ismertségemet, és személy szerint

nem csak szimpla természetjáró praktikákra gondoltam, hanem figyelemfelhívásra. Kisfilm, vagy még
nem tudom… ez még nem kristályosodott ki bennem teljesen.
- Hm… értem. Mit szólnál ahhoz, ha írnék egy szinopszisnál kicsit hosszabb, de novellánál rövidebb kis
sztorit, amiben a realitás mentén fűzném össze úgy a mondani, mint a bemutatni valókat?
- Konkrét történetre gondoltál?
- Nem tudom, ez most csak így hirtelen átvillant az agyamon. Alacsony költségvetésből meg lehetne
filmesíteni, és ezt, mint valami trailert lehetne a csatornáknak megmutatni. Ebben természetesen
számítanék rád, mivel nekem nincsenek ilyen ismerőseim.
- Nem probléma. Mikorra tudod ezt megírni?
- Szerintem akár már a hétvégére.
Miután még pár ötletet átbeszéltek, társalgásukat folytatva eljutottak arra a közvetlen szintre, hogy
már a család is szóba került. Kiderült, hogy Zoli fiai is zenélnek és nagyjából egyidősek Nomád fiával.
Felvetődött egy közös kiruccanás gondolata, de egységes volt a véleményük arról, hogy a fiúkat
ebben a korban kirobbantani úgy, hogy nem ők találják ki programot, csak koncertre lehet. Gyorsan
eltelt a beszélgetésre szánt két óra és Zolinak mennie kellett vissza forgatni a stúdióba, Nomád meg
már ült is neki összerakni a sztorit vázlataiban.
21
Tél vége Nomád lakás

Szokásos szombat hajnal. Nomád a kanapén ült, lábát az asztalra fölvetve pihentette, miközben
laptopjával az ölében veszettül gépelt. Fülhallgatóval a fején átszellemült arccal járt a keze a
billentyűzeten miközben üvöltött a fejében egy opera. Az írás számára önkifejezés is volt, nem csak
egy kommunikációs eszköz a mindennapokban, ami egyre személytelenebbé tette a napi kapcsolatot
a közösségi oldalakon.
Kályhakandallójában lobogott a tűz, és a lelke éppen egy olyan világban járt, amiben az élet nem ért
semmit, az infrastruktúra nem létezett. Egy olyan rövid sztorit talált ki, amihez semmilyen tervezés
nem kellett, csak motiváció és ihlet. Figyelembe vette Zoli adottságait, hogy mi lenne az a szerep, és
stílus, amiben talán jól érezné magát, de ügyelt arra is, hogy az egészet úgy építse fel, amit reálisan,
alacsony költségvetésből ők maguk is meg tudnak csinálni komolyabb stáb és stúdió munkák nélkül.
Az alaptörténet szemfelnyitó és bemutató stílusban íródott, melyben fontos szempont volt, hogy Zoli
úgy tudjon magából adni a nézőknek, hogy az beindíthassa a vezérhangyát az erre fogékonyakban,
illetve hogy a leendő trailer már tartalmazzon olyan gyakorlati megoldásokat, ami életszerű, egyszerű
boldogulási lehetőségeket világít meg Nomád segítségével, mindezt egy kicsiny történetben.
A cél kettős irányba mutatott. Az egyik egy olyan műsor elkészítése, amely oktató jellegű és akár heti
szinten is a képernyőre tehető, tizenöt perces kérdezz-felelek-bemutatok stílusban készülne. A másik
vonalban pedig minden filmecske húsz perc körüli lenne és kicsiny sztoriban egy elképzelt, de nagyon
reális helyzet megoldásának bemutatása kerülne terítékre. Az alaptörténet mindkét irányba
elágazhatott, a választás egy leendő producerre vagy Zoli filmes ismerőseire várt.
Meglehetősen gyorsan gépelt, így az előtte filmszerűen pergő, képzelt eseményfolyam a

párbeszédekkel együtt mindössze négy óra alatt elkészült. Estig néhány haverral átolvastatta és le is
tisztázta a mini forgatókönyvet, ami gyakorlatilag egy novella volt. Persze kapott negatív véleményt is
az ismerőseitől, de már megtanult túllépni azokon a destruktív gondolatokon, amelyek csak
hátráltatták az életben, így figyelmét jobban tudta az építő jellegű kritikáknak szentelni. Nem
makacsságból, hanem mert évekkel korábban már ráébredt arra, hogy ha valami valóban egyedit
akar alkotni, és ha meg akarja önmagát valósítani, úgy el kell felejtenie az iskolában tanultakat és
hagynia kell magában kinyílni azt, ami a személyiségének talentuma. Ez a mindenkiben meglévő
lehetőség egy olyan oktatási rendszer béklyójában próbál a napvilágra kerülni, amely a való életre
nem készíti föl az embert, de szenzációsan terheli le a fölösleges gondolatokkal és túlnyomórészt
soha az életben nem használatos információkkal a nyiladozó személyiségeket. A rendszer a nagy
számok törvénye alapján sikeresen teszi a dolgát és gyaníthatóan rengeteg személyiség stagnál olyan
létszinten, amely se nem alkotó, se nem életet élvező. Egyszerűen egy létfenntartásért kínlódó
rabszolgasors, ami egy olyan rendszer urainak a mesterségesen alkotott illúziója, akik a háttérben
megbújva zsarnokként irányítják a társadalmakat.
Ebben a rendszerben a személyiség és az alkotó gondolat csak a legfelsőbb oktatás véres verítékkel
szegélyezett, zárthelyi dolgozatokkal nehezített útján vezet, aminek a legvégén, a diplomával
kezdődik majd csak az igazi küzdelem. Az évek alatt megtanult, fölösleges információk halmazáról
kiderül, hogy sajnos a karrierhez, a való élethez teljesen fölösleges, az egyén semmi hasznukat nem
veszi.
Általános műveltséggel pénzt keresni pedig még ideológia szintjén sem lehet. 2014-re a
világválságnak és a tudatos belső munkahelyrombolásnak köszönhetően azt vette észre rengeteg
szülő és huszonéves fiatal, hogy az éveken keresztül tartó küzdelem a felsőoktatási rendszerrel
teljesen fölösleges volt. Meghatározó pozícióba, jól fizető állásokba bekerülni csak azoknak a
22
keveseknek sikerült, akiknek a a kapcsolatrendszere ezt lehetővé tette és ezek a fiatalok pontosan
tudták azt, ha végig is lumpolják az iskolaéveket, ha megíratják másokkal a diplomamunkájukat és
semmit nem értenek a szakmájukhoz, akkor is ők lesznek a jövő vezetői és nem a szegény családból
származó eminensek.
Nomád hitte, hogy mindenkiben van valami, mindenki tehetséges valamiben, és eszerint nevelte a
fiát is. Engedett, adott, irányított és úgy nézett ki, hogy ez a szemlélet működött. Egy olyan
személyiség kezdett kinyílni, akiben az apa nem a tükörképét, hanem egy nála sokkal felszabadultabb
és önálló személyiséget látott a kamaszodás ellenére.
Dávidot érdekelte egy ideig az apja által művelt bushcraft, de iskolai inspirációra a gitározás felé
orientálódott. A zene, a művészet egyik olyan önmegvalósítása, amelyben olyan felszabadult
örömben nyílik ki a személyiség, amit érdemes támogatni, így az apa nem is erőltette a közös
dudvázásokat.
Örömmel vette, hogy testépítő edzésre járt a zenélés mellett, és büszke volt, amikor a „művészúr”
igen meggyőzően kezdte a huszonnégy kilós kettlebellt használni. Közös túrázásaik ugyan ritkultak,
de az időnkénti, namajdénmegmutatomafaternak, hogy bírok annyit, amit ő-túrák emlékezetesek
voltak mindkettőjük számára. Dávid megmutatta, hogy könnyedén képes negyven kilométert
gyalogolni az apja tempójában, Nomád meg ilyenkor büszkén elérzékenyült és ezen ritka alkalmakkor
újra és újra megerősítődött benne az elmélete a mostani kamaszok neveléséről.
Írás közben a felesége jött-ment a lakásban, takarított, majd egyszer csak eltűnt. Jól jött az inger
nélküli környezet és úgy telt el másfél óra, hogy Andrea Bocelli zenéinek hallgatása közben észre sem
vette a hiányát, és csak korgó gyomra juttatta eszébe, hogy vajon merre lehet élete párja, amikor
jelzett a Skype, hogy Zoli hívja.
- Jó reggelt, mi a helyzet? - köszöntötte Nomád.
- Szia! Sokat gondolkodtam azon, amit beszéltünk és megbeszéltem még a fiaimmal is. Ha hiszed, ha
nem a nagyobbik ismer téged és rendszeresen nézi a filmjeidet.
- Nem mondod?! Ezt a véletlen egybeesést! Az enyém is néz téged – mondta röhögve.
- Na! Mit csináltam éppen? Nem szokásom napi szinten követni, hol áll a sorozat… ezer dolgom van.
- Fogalmam sincs. Későn is adják, én magam nem is nézek TV-t, de a család már más szemmel néz rád
mióta találkoztunk. Alszik a lelkem, még csak hajnali fél tíz van, így sajnos tőle sem tudom
pillanatnyilag megkérdezni.
- Ez utóbbi valahonnan ismerős – nézett a képernyőn keresztül jelentőségteljesen a plafon felé Zoli.
Mit gondolsz? Hétfőre el tudsz készülni a szinopszissal? Találkozom egy filmes haverral és már
telefonban is igen lelkes volt. Rendező és operatőr is egyben.
- Szerintem már ma estére letisztázom a gondolatokat, megfuttatom a haverok között és a javítottat

küldöm. Nem egy nagy szám, mindjárt a végén vagyok, csak úgy kiírom és javítom… semmi tervezés,
treatment.
- Oké, kíváncsian várom!
Ekkor egy ismerős kocsizaj hallatszott kintről, ami egyértelműen jelezte, hogy neki bizony most dolga
van, mert Anna nem szerette egyedül becipelni a heti nagybevásárlás teljes tartalmát. Már csörgött is
a telefonja, ami jel is volt egyben Nomád számára.
23
- Bocs Zoli, de nekem most mennem kell. Az asszony megérkezett a vásárlásból és segítenem kell
behordani a pútyerkát.
- Oké-oké, menj csak! Majd este beszéljünk, ha átküldted az anyagot.
- Rendben, szia!
Fölöltözni már nem volt idő, így szokásához híven egy szál khaki színű klottgatyában, pólóban és
papucsban ment ki a mínusz öt fokba, Anna nagy örömére. Kikerekedett szemmel nézte, ahogy a
férje megjelenik a tujákkal szegélyezett havas kerti úton a lenge öltözékében, majd zavartan nézett a
szomszédok irányába, akik éppen pakoltak be a nagy Audijukba, készülődve a családi síeléshez.
- Normális vagy te? Hogy nézel ki? – suttogta Anna mérgesen. – Kilóg a tököd és megfázol! Mit égetsz
itt engem a szomszédok előtt?!
- Sziasztoook! Jó reggelt! - kiabált át a szomszéd Gyuri. - Isteni téli napunk van, nemde?!
- Szia Gyuri! Láthatod, hogy valakinek már nyár van. – reagált kényszeredetten Anna.
- Helló!- intett Nomád és suttogva hozzátette a szája sarkából a nejének – Nyugi! Hideg van, nem lóg
ki semmi.
Egy rajnyi katonának is egy hónapra elegendő élelmiszert és egyéb, háztartásban használatos
cuccokat pakoltak be a konyhába, ahol a már évek óta természetes kérdés is előkerült.
- Melyik az enyém?
- Komolyan mondom, mániás vagy. – jelentette ki Anna, miközben férjének egy zöld zacskót tett a
tálalópultra, amelyben konzervek rizs és lencse volt. - Tényleg úgy gondolod, hogy erre valaha is
szükség lesz?
- Soha ne legyen rá szükség, de ha a helyzet úgy hozza, jobb, ha van, mintha nincs, mikor kellene… -
jött a válasz.- De tudod, hogy meg vagyok győződve afelől, hogy erre valóban szükség lehet.
Nagyszüleinknek régen természetes volt, hogy több hónapra elegendő kajájuk volt bespájzolva.
Egyébként meg te is időnként hasznát veszed! – utalt arra, hogy Anna, ha nem volt otthon lekvár,
vagy mogyorókrém, a férje jövőnek szánt készletei megdézsmálásával pótolta a háztartásban
keletkezett hiányt.
- Az is a ti gyomrotokban köt ki, majd veszek másikat!
- Komolyan mondom: most még van honnan és miből! Kérlek, ezt tartsd tiszteletben, mert sokkal
többet veszíthetünk, mint egy vasárnapi palacsinta töltelékét!
A zacskó tartalmát levitte a pincébe és csoportosítva kipakolta. Bab, rizs és két szilvalekvár volt a mai
pakk tartalma, amit be tudott tárazni a jövőnek. Elégedetten szemlélte készletét az alapvető és
hosszú ideig elálló élelmiszerekből, majd visszament a lakásba.
- Mi a terved mára? Esetleg volnál szíves a házkörül is csinálni valamit? – kérdezte Anna, majd
gyorsan hozzátette. - Persze szigorúan felöltözve.
- Az előbb beszéltem Zolival és megígértem, hogy estére átküldöm az irományt, amiről beszéltem.
Kettőre jön Tanki és egy órát filmezünk kint a táborozóhelyen. Tudod, azt a lópokrócból készült
kabátot, amit téli bushcarftra készített. Baromira praktikus egy gúnya.
24
- Praktikusan pont akkora helyet foglal, hogy a szekrényben már semmi hely nincs. És mi lesz itthon?
Minden rám szakad, mint mindig… már nagyon unom!
- Most mit csináljak? Tél van, még a kutyaszart sem tudom összeszedni, mert a hó alatt van.
- Talán elhányhatnád a havat a kocsi beállóról és elvihetnéd Dávidot próbára. A múlthéten oktattad
azokat a srácokat Mogyoródon és rám szakadt minden! Ma ebéd után pihenni akarok!
- Naaa… El vagyok nyomva – dünnyögött. – Mindjárt végzek az írással és utána egyből előszedem a
hólapátot, megígérem – mondta, hogy megnyugtassa nejét, majd nyomott egy csókot a szájára,
mielőtt visszament a laptopjához. Soha többé nem nősülök meg - morgott, de már csak Anna
hallókörén kívül, mert tudta, hogy igaza van.
Az anyaggal hamar elkészült, és ígéretéhez híven este át is küldte Zolinak. A fene majd megette, hogy
mit szól hozzá, de Zoli egy elfelejtett és az utolsó pillanatban eszébe jutó fellépésen volt, így Nomád
hiába pislogott álmosan a monitorra még este tizenegykor is, a válasz csak másnak délután érkezett
e-mail-ben.
Nagyon tetszik és tetszik a családnak is! - állt az üzenetben. - Már tovább is küldtem Dezsőnek, akiről
meséltem. Holnap már Pesten leszek és hívni foglak.
Nomád hirtelen azt se tudta, hova kapja a fejét, annyira felpörögtek számára az események.
Hihetetlen izgalom lett úrrá rajta, azt hitte, képzelődik ezért újra és újra átolvasta a rövid üzenetet.
Végül a levegőbe öklözve felkiáltott az elért fél sikeren:
- Ez az!
Április 14. Ege TV székháza.

Senki nem számított olyan fogadtatásra az Ege TV részéről, mint amit tapasztaltak. Kiderült, hogy a
programigazgató Gézárt József egy igazán reálisan gondolkodó ember, aki nem csak a hiteles
tájékoztatást tartja szem előtt, hanem azt is, hogy olyan veszélyre hívják föl a figyelmet, ami már
egyre jobban kezdett fölsejleni.
Az internetes közösségek és a közösségi oldalak olyan híreket is megosztottak már, amelyeket a

mainstream médiából kizártak. Az apró termetű igazgató tökéletesen átlátta ezt a rendszert és azt is
tudta, hogy miként fonódnak össze a háttérben a tájékoztató, manipuláló és kontrolláló érdekek.
Az embereknek a tudatszondázása és gondolkodásuk fedésben történő alakítása mindennapos

feladata volt úgy a kereskedelmi csatornáknak, mint a például a TÁRKI-nak. Ez egy olyan rendszer
volt, amely túlnyúlt a határokon és érdek szempontjából az összes magyar és európai ember fölött
állott.
Volt, ahol a nemzet habitusa jobban, volt ahol kevésbé engedte ezt tudatmanipuláló elnyomást
elhatalmasodni. Amíg Izlandon börtönbe zárták a csaló bankárokat, Magyarországon példátlan
vérdíjat tűztek ki egy olyan robbantásos cselekményért, amely a bankok ellen irányult és a széles
körben becsapott embertömegekben semmi ellenérzést nem keltett. A társadalmak irányítása a
második legrégebbi munkának számított a világon és a huszonegyedik század elejére titkosszolgálati
és marketingsegédlettel egy olyan kontrollá változott, amiről már szinte mindenki tudta, hogy létezik,
mégse tett ellene senki semmit.
25
Az igazgató eldöntötte, hogy két vasat tesz a tűzbe. Az egyik oldalon egy olyan műsor születésében
segédkezik és ad neki műsoridőt, amilyen még nincs magyar szereplőkkel a magyar csatornákon… -
pláne az ismert Székely Zolival - , és a másik vas a saját idealizmusát elégítette ki. Ismerte a népbutító
rendszer működését és sok olyan megbeszélésen vett már részt ahol a véleményformáló emberek
egységes nézete az volt, hogy az elmúlt évek eseményei egy olyan globális szintű összeomlás felé
vezetnek, amelyhez még nem volt fogható a történelemben.
Iszonyatos népirtás volt a küszöbön, csak az volt a kérdés, hogy milyen módszerrel és miként lesz ez
tálalva. Az USA már két évtizede a terrorizmus elleni küzdelem lobogója alatt országokat szállt meg
koholt vádakkal és hamis bizonyítékokkal és a demokrácia, meg más emberi jogok indokával jelentős
katonai erővel álcázta az adott területen elkövetett olaj- és földgáz lopást.
A megszállt országokban ahová megérkezett a demokrácia, megérkeztek a bankok és az a titokzatos

polip is amely holdingok rendszeréből állott. A világ túlnyomó részét a szervezett, országok és
államok fölötti magánhatalom vásárolta föl egy számukra korlátlanul rendelkezésükre álló anyagi
háttér, a pénz, mint elektronikus jel fölötti uralmukkal.
2014 tavaszára már minden felsővezető beosztásban lévő ember és sok tisztán látó átlagpolgár is
tudta, érezte, hogy rövidesen megnyomják a nagy RESET gombot. Volt, aki ezt elfogadta, mások nem
voltak hajlandóak szembenézni az elkerülhetetlennel és úgy gondolták, hogy a kormány feladata
megoldani a helyzetet és majd ezt is megoldják valahogy.
Az igazgató csak bámult maga elé a monitorra, amikor megnézte a jól láthatóan alacsony
költségvetéssel készült bemutatkozó, érdeklődést felkeltő kis filmet. Feltolta szemüvegét a
homlokára és hátradőlt a kényelmes bőrfoteljében.
Jól állt Székelynek a megváltozott környezet, hogy végre nem csak, mint üzletembert, mint macsót
látta. Ami pedig magát is megdöbbentette az az volt, hogy mennyire elvitte, magával ragadta a
látottak tartalma egy olyan világba, amelyben a tapasztalati alapú tudás számított és nem a pénz meg
a haverok. Teljesen lebilincselte az újdonság, a megszokott koktéltól való szakítás felüdülés volt a
lelkének és a tudatának. Elgondolkodott a lehetőségeken és a telefonhoz nyúlt. Döntött.
- Klárika! Ki hozta ezt a csomagot, amit az előbb behozott?
- Egy futár Gézárt úr – válaszolt az idősödő titkárnő.
- Kérem, hívja föl nekem Székely Zoltánt mihamarabb!
- Rendben - válaszolta Klárika, mire a férfi bontotta a vonalat.
József elővette a névjegykártyatartóját és a B-hez tekerte. A televízióval szerződésben volt több

magánprodukciós csoport,és az egyiknek a vezetője közvetített testközelből 2006-ból, amikor a
forradalom ötvenedik évfordulóján a megemlékezés egyik eszközeként kiállított T-34-es tankot
elindította a tüntető tömegből egy idős bácsi.
A Beléndek produkció több olyan ismeretterjesztő filmet készített már megbízásra, amely igényelte a
folyamatos terepmunkát, a kitelepüléseket, és rendelkeztek minden olyan szükséges felszereléssel,
sátrakkal, terepjárókkal, ami ehhez a projekthez kellett. Megszólalt a belső telefon:
- Igazgató úr, Székely Zoltán van a vonalban – mondta Klárika.
- Jó napot kívánok, művész úr! - vette át a vonalat Gézárt. - Alkalmas időpontban keresem?
26
- Jó napot kívánok, Gézárt úr! Éppen forgatási szünet van, így ráérek. Gondolom a filmecske kapcsán
hív.
- Igen-igen. Őszintén szólva igencsak meglepett a tartalma és az öntől szokatlan környezet. Ki

szerepel még a filmben?
- Egy Gyurkovics Róbert nevű túlélés oktató, pontosabban szabadidejében az.
- Nem színész?
- Nem, teljesen amatőr.
- Nézze! - tért a lényegre az igazgató. - Szeretném, ha személyesen beszélnénk a folytatásról egy ebéd
mellett és örülnék, ha Róbertet is megismerhetném személyesen.
- Rendben. A szerda megfelel önnek?
- Hm… – nézett Gézárt a laptopja monitorára, ahol megnyitotta naptárát – Igen, megfelel egy órától.
Hova küldhetem a taxit? Róbert rá fog érni?
- Robit mindjárt felhívom, szerintem nem lesz gond. A Máriássy Stúdióhoz küldje kérem a taxit, akkor
fél egyre. Robi odajön, a közelben lakik.
- Megbeszéltük, művész úr! Szerdán folytatjuk. Viszont hallásra!
- Viszont hallásra, Gézárt úr.
Vajon más társaságok is megkörnyékezték? Vajon mennyit kérhetnek? - morfondírozott az igazgató.
Olyan ajánlatot kell tennem, hogy az itt tartsa nálunk, nehogy az anyacsatornáját válassza.
Kopogtatott az asztalon a tollával és járt az agya. Valami olyat kell kínálnia, ami százszázalékosan itt
tartja az ötletet, de mi legyen az? Ekkor eszébe jutott egy barátja a minisztériumban, akinek a nevét
nagyon ritkán ejtette ki és már nyúlt is a telefonjához.
- Szia Gyurka, Józsi vagyok. Van egy olyasféle lehetőség a figyelemfelhívásra, amilyen pár éve a Hetesi
jelentés volt az olajcsúcs témájában. Egy baromira jó témában lehetne burkoltan úgy figyelmeztetni
és tálalni a lehetséges jövőt, hogy az vezérhangyaként fészkelje bele magát az emberek
tudatalattijába.
Amíg a vonal túl felén beszéltek hozzá, József tisztelettudóan hallgatott a válasz alatt.
- Értem. De most komolyan! Úgy gondolod, hogy ha mindenki struccpolitikát folytat, akkor az a
megoldás?
A társadalmi hierarchiában fölötte álló vezető politikus magasabb hangra váltott és már nyoma sem
volt a Gyurka-Jóska barátságnak. Két percen keresztül hallgatta a védett vonalon hadaró férfit, aki
olyan dolgokról beszélt, amiket a nyilvánosság előtt soha nem mondott volna ki, majd a végén egy
kurta szevasz-szal lerakta a telefont.
Gézárt még soha nem hallotta ilyennek a régi barátját. már egy perce meredt maga elé, amikor a
gépe egy ismeretlen címről érkező levelet jelzett. Pontosan tudta, ki küldte a levelet és azonnal
megnyitotta a csatolt dokumentumot. Döbbent arccal meredt a képernyőre, mert amit ott látott az
elborzasztotta.
27
Hiába tudta, hogy baj van, látni hiteles forrásból egy olyan jövő tervét, amelyben a Föld lakosságának
a nyolcvan százaléka el fog pusztulni az elkövetkező tíz évben felért egy orrba vágással. A népirtással
egybekötött társadalmi rend megváltoztatása tekintettel volt a jövőbeli történelemre. A maroknyi
elitnek érdeke volt, hogy ötszáz év múlva se tűnjön föl senkinek az igazság arról, hogy gyakorlatilag
tízezer ember döntött ötmilliárd ötszázmillió ember haláláról.
A legjobbkor jött ez a lehetőség Székellyel és a haverjával – gondolta. Nem érdekel, mit mond Gyuri!
Megvan a lehetőségem a segítségre és segíteni fogok.
Számítógépén előkereste az éves tervezett költségvetésüket és elkezdte átcsoportosítani a pénzeket

úgy, hogy az egy olyan mappába gyűlt, aminek a Remény nevet adta. Bízott abban, hogy Gyuri fog
majd némi állami támogatással segíteni, de az iménti beszélgetés alapján erre semmi esély nem volt.
A politikai vezetőknek saját tervük volt úgy maguk, mint a családjaik védelmére, és ebben nem volt
benne az állampolgárok tájékoztatása. Minél később tör ki a pánik, annál jobb, a kezdeti időket pedig
a rendőrség talán tudja majd kezelni.
Tavasz. Isaszeg melletti volt kommunista elit számára fenntartott vadaskert.

Az Isaszeg és Sülysáp közötti nyolcszáz hektáros bekerített erdőterület egy letűnt rendszer letűnt
vezetőinek volt a kedvelt vadászterülete. Itt töltött el több órát Kádár János és a körülötte lévő
pártpolitikai elit egyaránt. Több olyan máig élő, az üzleti szférába átnyergelt volt szocialista politikus
ismerte ezt a vadászparadicsomot, amelyet úgy építettek, hogy katonailag védhető legyen.
A pincerendszerben ötven főnek volt szálláslehetőség atom biztosnak gondolt óvóhelyeken. A

levegőből nézve egy egybefüggő tölgyes volt, amely ősfái szinte teljesen takarták az épületeket. A
rendszerváltás utáni privatizációs őrületben, ahogy sok egyéb egykori állami terület, úgy ez is
magánkézbe került. A helyszín se túl közel, se túl távol nem volt Budapesttől, és jól karbantartott,
erős kerítésrendszer vette körül. Teljes területén jövedelmező vadászati vállalkozás működött, így a
vadaskertben lévő épületek vendéglátás és kényelem terén megfeleltek minden mai kifinomult
igénynek.
Nem lehetett ide csak úgy bejönni egy egyszerű vadásznak, de még egy pénzes puskásnak se. A
tulajdonosi kör egy olyan országok fölötti szervezethez tartozott az 1996-os privatizálás óta, amelyről
csak mostanság kezdett tudomást szerezni a világ lakossága.
Tudatosan építették át a vadászkúriát, és az összejöveteleiken nem csak a vadászat volt a téma. Ilyen
alkalmakkor olyan biztonsági intézkedések voltak érvényben, amelyeket még a kormányzati testőrség
is megirigyelt volna. A vadaskert biztonsági személyzete leszerelt katonákból állt, akiknek helyben
biztosítottak jól felszerelt kicsiny erdészházakat. A külvilág felé ők vadőrök és mezőőrök voltak
hivatalosan, így jogszerűen tartottak állandóan maguknál olyan félautomata nagy kaliberű
vadászpuskát, amely nem csak vadászatra lett volna alkalmas. Azonban tekintettel a vaddisznók
egész éves vadászhatóságára, az esetlegesen arra tévedő civilek számára nem volt feltűnő a
folyamatos hordás. A beléptetést és az elektronikus biztonsági rendszer felügyeletét a mezőőri gárda
látta el, és természetesen a főépületen nem lehetett észrevenni semmi olyan külső jelet, ami a
vadásziasságon fölül egyéb tevékenységre utalna.
A ma esti találkozó rendkívüli volt a vezetői körnek, mert olyan ember érkezett a köreikbe,aki ennek
a szervezetnek a világszintű csoportosulásának az egyik feje volt. Óriási szervezés előzte meg az
érkezését, amely az elmúlt egy évben igényként is fölmerült a helyi posztkommunista elit részéről, de
a közlekedési nehézségek ezt eddig nem tették lehetővé.
28
A világuralmi piramis tetején lévő dollártrilliárdos üzletember sok szervezetnek volt a célpontjában,
és pár hónapja az oroszok elfogatóparancsot adtak ki ellene. A vadaskert melletti völgyben
megvásárolták az egyik farmgazdaságot, így már elkezdhettek dolgozni a probléma megoldásán. A
hosszú sík területre egy füves leszállópályát építtettek, amit repülőtérré minősítettek és használták,
mint le és felszálló pályát. Ide gyakorlatilag bármely olyan gép le tudott szállni, amely megfelelt az
előírásoknak. Helikopter pedig bármilyen. Veszélyes volt a használata, de kellő konspirációval és
biztonsági személyzettel azon kockázati szint alá lehetett szorítani, amit elfogadhatónak tartott a
Vezér biztonsági főnöke.
Naplemente után, többlépcsős konspirációval érkezett a Föld egyik legjobban védett emberének a
helikoptere egy kísérőgéppel a leszállópálya mellé. A földön lévő biztonsági személyzet két nappal az
érkezés előtt blokkolta a vadaskert életét és az álcázott mezőőrök nem mehettek a belső védelmi
körökbe. High-tech technológiával felszerelt ex-CIA tisztek tartottak ellenőrzés alatt mindent a belső,
A és B védelmi körön belül. A legkülső C tartozott az álcázott vadőrökhöz, egyedül a kert biztonsági
főnöke közlekedhetett az érkezés előtti két nap alatt a kiemelten védett zónákban, de a fegyverét
már a „B” zónába lépéskor le kellett adnia. Professzionális technikai és élőerős védelem volt
kialakítva a legnagyobb titokban, a minimálisan szükséges létszámmal.
A főépület golyóálló ablakaira olyan, alapesetben nyitott, álcázott zsalugátereket szereltek, amiket
egy gombnyomással lehetett zárni, és amelyek a külső színterezés alapján fa benyomását keltették,
de valójában fa benyomását keltő szinterezett páncéllemezből készült . A falak egy méter vastag
terméskőből épültek még a hatvanas években, a monolit födém vasbeton és acéllemez
szendvicsjellege pedig már a fölső luxuskúriát is kész erőddé tette.
A pincében lévő ötven fő elszállásolására tervezett bunker központi tanácskozóterme adta magát a
biztonságos megbeszélések lebonyolítására. A helység nem csak a technikai eszközöknek, hanem a
vastag vasbeton szerkezetnek köszönhetően lehallgathatatlan volt. Egyetlen menekülőjárata a kert
biztonsági főnökének vadászháza mellé vezetett, egy fészerbe. Az acél biztonsági ajtót kívülről
kinyitni nem lehetett, onnan nézve sima volt, mint egy széf fala. Belülről négy rejtett kamera tette a
fészer minden zugát beláthatóvá, hogy tisztában legyenek a menekülők a helyiség ürességével a
használatkor.
A biztonsági főnök egy régi keményvonalas elhárító volt. Zimmermann László sok-sok évvel ezelőtt a
Nemzetbiztonsági Hivatal egyik végrehajtó egységét vezette. Sok-sok olyan helyzetet látott annak
idején, amely nem került bele a napi sajtóba, legfeljebb csak, mint véletlen baleset, és nem egy
megbízást hajtott maga is végre kormányzati vezetők kérésére, amelyekért élete végéig rács mögé
kerülhetett volna.
Hatvanöt éves volt, egy olyan szakember, aki vezetett és nem irányított. Irányítani, pofázni bárki tud
– mondogatta –, a vezetéshez személyiség és tapasztalat kell.
Egy hete készítette elő a Vezér érkezését, amiről csak ő tudott a két magyar vezetőn kívül. Mindent
úgy ellenőrzött, hogy az emberei nem tudták, hogy a világ egyik legjobban védett üzletembere
érkezik hozzájuk vendégségbe. A beosztottjai közé tartozott egy húsz fős zsoldos csapat, amely úgy
élte az életét, hogy más dolguk nem volt csak a gyakorlatozás tréningezés az elmúlt egy évben.
Előszeretettel alkalmazták az ilyen csoportokra a PMC rövidítést, ami a privat military company angol
kifejezés rövidítése volt. Tagjai volt Délszláv veteránokból kerültek ki, akiknek a vezetője valaha
magának Gotovina tábornoknak volt a harcostársa még az idegenlégióban, majd a Szerb–Horvát
háborúban egyaránt.
29
A PMC csapat Mirko Gavrilovics vezetésével az elmúlt két napban binomban autókázott a környékbeli
falvakban. A binom a francia hadseregben a tűzpárt jelentette, de Mirko megmaradt a jól megszokott
francia kifejezéseknél. Nem váltottak se telefont, se e-mailt Zimmermannal a két nappal ezelőtti
riasztásig, amit egy fórumon küldött fiktív profilról a fiktív profilra. Az előre egyeztetett feladat
ilyenkor a vadaskert körzetében cirkálás volt, és a környékbeli településeken olyan fickókat kerestek,
mint amilyenek ők maguk voltak. A tíz különböző autó könnyedén lefedte az Isaszeg, Pécel, Gödöllő
Sülysáp, Kóka, Dány körzetet. Munkájukat ideiglenesen telepített kamerarendszer segítette,, amely
mobilkommunikációs rendszeren keresztül továbbította a jeleket az autókba rendszeresített
laptopokhoz.
Se Zimmermann, se Mirko nem volt az a fajta ember, aki kedvelte a véletlent, mint kifejezést és meg
is tettek mindent annak érdekében, hogy ne is legyenek véletlenek. A csapat tagjainak
vészhelyzetben minden meg volt engedve, és már nem egyszer használták lelkiismeret-furdalás
nélkül a fegyvereiket egy-egy megbízás alkalmával.
Mirko a magánszférában nem moralizált azon, hogy kikkel dolgozik együtt és ennek köszönhetően a
csapatának tagjai leginkább szerb veterán kommandósok voltak, akik egy része Arkan kapitány
csapatában is szolgált. A kapcsolattartást Zimmermannal interneten keresztül oldották meg, a sürgős
ügyintézésre pedig csak egy vészeseti telefonvonal volt fönntartva. Ennek használatára eddig még
nem volt szükség, de nem is bájcsevejre szánták a használatát. A kőbe vésett terv alapján, ha ez a
telefon megszólalna, úgy a PMC teljes állománya szétszóródna a kert körül, majd megkezdené a
behatolást és a biztonsági főnök kimentését.
Még az este folyamán megérkeztek autóikkal a magyar vezetők a szokásos havi megbeszélésre. Csak
Osváth és Gerendai, a volt szocialista elit két legbefolyásosabb háttérembere tudta, hogy ki érkezik
ma hozzájuk. A precíz tervezéshez és a többlépcsős konspirációhoz kivételesen a Vezérnek is
alkalmazkodnia kellett. Az előreküldött helyszínbiztosító csapat vezetője biztonságosnak ítélte a
helyszínt, így elindulhatott a két helikopter a Debrecen melletti nemzetközi repülőtérről, ahová egy
egyéni igények alapján átalakított szállítógéppel érkezett a különösen fontos személy .
Mind a tíz megjelent vezető a jelenleg regnáló politikai vonal ellenségének számított , és kivétel
nélkül mindegyikük rettegett attól, hogy idő előtt kiderülhetnek a mocskos üzelmeik, a privatizálások
és az olajozás körüli bűncselekmények, akkor pedig elveszíthetik mindenüket.
Az első spekulációs offenzíva után kapták az első üzenetet a Vezértől, hogy kezdjenek el létrehozni
egy olyan szervezetet, amely mint valami instant társadalom, az államon belül működne. Minden
funkciót, amivel a nagy Magyar társadalom is rendelkezik, meg kellett szervezniük a saját bizalmi
körükön belül. Képezniük, oktatniuk kellett ezen leendő árnyék társadalom tagjait a megfelelő
szakterületeken, és felépíteni a hierarchiát, megtervezni az egész komplett rendszer működését.
Ehhez a feladathoz a Vezér korlátlan anyagi hátteret biztosított a számukra. Egyetlen kitétele volt
csupán, mégpedig hogy a szervezet biztonsági főnöke, Zimmermann László mindent ellenőrizhessen
és mindenbe legyen belelátása.
2012 tavaszára a szervezet magyar vezetői elvi szinten összeállították a leendő instant társadalom
tagjainak listáját és elkezdődtek az egyéni egyeztetések. Nyárra már megvoltak azok a helyek,
amelyeket át kellett alakítani egy biztonságos, élhető kis világgá, mielőtt megszűnik a központi ellátó
elem és elszabadul a pokol. Ötszáz emberben limitálták a leendő létszámot, amihez még hozzájött a
védelmi személyzet állománya. Régi kúriákat és volt katonai objektumokat vásároltak fel elsősorban
30
olyan szempontokat figyelembe véve, mint a lakott területektől való távolság, valamint a meglévő
infrastruktúra, amit csak modernizálni kellett.
Sejtették, hogy valami nagyon komoly dolog van készülőben, de a valóság a legmesszebb menő
álmaikat is meghaladta. 2014 tavaszára már minden helyszínen befejeződtek a munkálatok, és a jövő
társadalmának leendő elitje készen állt a rendszerváltásra. Készen arra, hogy ha az ország az európai
csendőrség segítségével kimászik az elkövetkezendő anarchiából, úgy ők majd külföldi segédlettel
hatalomba kerülvén kiszolgálhatják azt a felsőbb akaratot, amely pénzelte, taníttatta őket
évtizedeken keresztül.
Meglepődtek, amikor a megszokott beléptetés után ezúttal egy belső ellenőrzési zónához értek, ahol
már nem a külső héjaknál szolgáló vadőrnek álcázott katonák posztoltak, hanem öltönyös férfiak.
Miután kiszállították őket az autóikból és átvizsgálták a ruházatukat, mindenkit bekísértek mindenkit
a megszokott terembe ahol a bizalmas összejöveteleiket eddig tartották.
Osváth és Gerendai egy autóval érkeztek és a többiekkel ellentétben őket nem lepte meg a szokatlan
eljárás. A nagy ovális asztal körül csöndben ment a beszélgetés és láthatóan zavaró volt a két
ismeretlen ügynök diszkrét jelenléte Már a vacsora után voltak, amikor bejött Zimmermann és
odasúgott valamit Osváthnak, aki feledvén az addigi beszélgetést a többi jelenlévővel,
megmerevedett.
- Uraim! – állt föl végül határozottan az asztaltól. - Egy olyan vendégünk érkezik rövidesen, aki miatt
valóban indokolt volt ez a biztonsági intézkedés - mutatott jelentőségteljesen az ügynökök irányába. -
Az imént szállt le a helikoptere a lenti reptéren. Már csak néhány perc türelmet kell kérjek tőletek és
a továbbiakat a vendégünk fogja elmondani.
A hangszigetelt, védett helyiségbe nem szűrődött be kívülről semmi hang, és ha lett volna akár csak
egy légy is a teremben, annak hallani lehetett volna a zümmögését. Lassan teltek a percek, de
egyszer csak kinyílt egy ajtó a szoba azon oldaláról, ahonnan soha nem szoktak belépni a tárgyalóba.
Egy fekete öltönyös középkorú ügynök lépett be a tárgyalóba, aki a már bent tartózkodó két
kollégájával váltott szemkontaktus után komoly tekintettel végigmérte az asztaltársaságot.
Közvetlenül mögötte érkezett egy öregember, aki láttán az összes jelenlévő megdermedt. Most
először lépett a Vezér a magyar vazallusai elé teljes életnagyságban, és a személyiségéből áradó
iszonyatos intelligencia és akarat szinte tapintható volt. Aszott, szikár testén kifogástalanul állt a
kézzel készített öltöny, csak a sétabotja kopogását lehetett hallani, miközben odament az asztalfőhöz
és megállt a betolt szék előtt.
- Jó estét, uraim! – szólalt meg tökéletes magyarsággal.
Néhány kiszáradt torkú jó estét kivételével volt a reakció megjelenésére, amikor átvéve a házigazda
szerepet, Osváth szólította meg.
- Kérem engedje meg, hogy üdvözöljem Önt az egybegyűltek nevében Magyarországon, uram! Jól
utazott? Esetleg nem éhes? Hozassak valami harapni valót?– próbálta oldani a némileg feszültebbé
vált hangulatot.
- Nem szükséges, Osváth – a Vezér mindenkit magázott, csak a testőrparancsnokát szólította

keresztnevén. – Ettem a repülőn, ráadásul és az én koromban már az orvos mondja meg, mikor
ehetek, nem a gyomrom sajnos. Üljön le kérem, és ha lehet, máris szeretnék belekezdeni abba,
31
amiért jöttem. Ma már két országot megjártam ugyanebben az ügyben, szóval és egy kissé fáradt
vagyok, ezért szeretnék mihamarabb túl lenni rajta.
Odasúgott valamit a testőrének, aki az asszisztensi feladatokat is ellátta. A testőr kivett egy pendrive-
ot a mellényzsebéből és a falon lévő okos televízió usb csatlakozójába tette. Bekapcsolta és a
továbbiakban már a Vezér kezelte a szenzoros érzékelésű felületet a kézjeleivel.
- Nagyon remélem, nem árulok el azzal titkot, hogy nem ok nélkül jöttem ide személyesen. Amit most
hallani fognak, az egy életre meghatározza a jövőjüket, és szigorúan ellenőrizni fogjuk, hogy a
hallottak tartalma ne szivároghasson ki. Komoly szerepet szánunk mindenkinek, aki ebben a
projektben részt vesz és elvárjuk a lojalitást, függetlenül attól, hogy mi fog történni –
jelentőségteljesen elhallgatott és töltött magának egy pohár Szentkirályi ásványvizet az előre
odakészített üvegből.
- Önök uraim, az Új Világrend magyarországi elitje. Önök és leszármazottaik fogják a tervek szerint
képviselni azt a világhatalmi rendszert, amely az árnyékban szándékozik továbbra is kormányozni,
mégpedig - itt elhallgatott egy pillanatra, miközben jobb kezének mutatóujját felemelte a levegőbe és
a várható önkéntelen reakciókat figyelve jelentőségteljesen körbetekintett az asztaltársaságon –
terveink szerint a teljes Földet.
Ez úgy összességében nem lepte meg az egybegyűlteket, mert titkon mindenki ilyesmire számított,
de ami a képernyőn időközben megjelent, az kezdett egyre borzasztóbbá válni.
- Láthatják a jelenlegi népességet, illetve hogy ez milyen tempóban növekszik – mutatott egy animált
grafikonra. – Itt pedig a káros anyag kibocsátás változását csodálhatják meg – folytatta egy új diát
előhozva. – Ezen az oldalon pedig nagyon remélem, egyértelmű maguk számára is, hogy a fosszilis
energiahordozókon nyugvó gazdaságunk mennyire a szakadék szélén áll – Teljes nyugalommal
beszélt, miközben az őt hallgató magyar üzletemberek arca egyre fehérebbé vált.
- Amit most látnak, az egy olyan érvrendszer, ami alátámasztja azt a médiában már sok helyen
megszellőztetett információt, miszerint csökkenteni kell a népességet. Ezzel pedig el is érkeztünk a
jövetelem céljáig. Az, amit az imént láttak, egy olyan elkerülhetetlen vég, amelyet már nem tudunk
sokáig ellenőrzés alatt tartani . Olyan helyzetek alakulhatnak ki szerte a világon, amik események
láncolatához vezethetnek és kicsúszhat az irányítás a kezünkből – egy hirtelen jött köhögésroham
szakította félbe az előadását, ami az utóbbi időben egyre gyakrabban uralkodott el rajta. A betegség,
ami okozta, gyógyíthatatlan volt, de az orvosai megállították a folyamatot és az állapota nem romlott
tovább. A roham elmúltával ivott egy korty ásványvizet és folytatta.
- Az oroszok elkezdték lecserélni szinte a teljes katonai arzenáljukat. Ez azt jelenti, hogy kétezer
tizennyolcra hadseregük nyolcvanöt százalékának olyan modern fegyverei lesznek, amelyről sok
ország csak álmodik. A BRICS egyre nagyobb területeket ural gazdaságilag, mi pedig kezdjük
elveszíteni a pozíciónkat. Ezt nem engedhetjük meg, mert mindannyiunk családjának a jövője, a Föld
jövője érdekében mielőbb lépnünk kell! Úgy kell csökkentenünk a népességet, hogy az ne tűnjön
népirtásnak, de nincs mese: a mostani hat milliárdot világszinten muszáj ötszáz millióra
lecsökkenteni.
Döbbenten nézett mindenki a hallottak után a Vezérre, még Osváth és Gereben is, mert erről még ők
sem tudtak. Szünet következett, és a Vezér kiment a testőrparancsnokkal abba a helyiségbe, ahonnan
érkezett. Ez egy teszt volt, mégpedig egy olyané, amely egy, a köreikben véleményformáló személy
által közölt brutális jövőre adott önkéntelen reakció tesztje. Élénk sustorgás kezdődött az
32
egybegyűltek között, és egy-egy erélyesebb hang is hallatszott. Lenyomódott a kilincs és előbb a

fiatal, majd az öreg férfi jött be a terembe.
- Nos, uraim! A ma este egy vízválasztó az életükben és azt kell, hogy mondjam, most éjjel
mindenképp itt kell maradniuk a kúriában! Távozásom után meg lesz a lehetőségük, hogy mindent
megbeszéljenek. A területet csak holnap délelőtt hagyhatják el – hangjából tisztán érződött, hogy az
elhangzottakat egy pillanatra sem kérésnek szánta. Hideg, ellentmondást nem tűrő nyugalommal
közölte hallgatóságával a tényt.
Ekkor fölugrott az asztaltól egy hetven év körüli kopaszodó férfi, aki valaha egy teljes minisztériumot
irányított. Vörös fejjel próbálta türtőztetni magát, és visszafogott indulattal kezdett bele a
mondandójába.
- Uram! Úgy gondolja, hogy meg fogjuk úszni a világtörténelem legnagyobb bűncselekményét? Úgy
gondolja, hogy sikerrel el lehet pusztítani ennyi embert és utána lelkiismeret furdalás nélkül lehet
majd élni? Úgy gondolja – emelte meg a hangját és fenyegetően felemelte jobb öklét
- hogy a jó Ist… - ekkor azonban egy éles csattanás hallatszott.
A testőr kezében egy ultramodern HK pisztolyt tartott, füstölgő csővel. A másik két ügynök szintén
fegyvert rántott készen arra, hogy ha kell, több emberrel is végezzenek, de erre nem volt szükség. A
kopaszodó férfinek hiányzott a fél koponyája, a kifröccsenő vér és agyvelő részben a falra, részben a
mellette ülőkre fröccsent. A Vezért nem lepte meg a reakció, mert már máshol is tapasztaltak ilyet,
természetesen erre tudatosan fel voltak készülve.
- Még valaki? – kérdezte higgadtan, felvont szemöldökkel. Senki nem felelt, ezért a néhai miniszter
élettelen testére mutatva gyors utasítást osztott ki két emberének. – Vigyék ki ezt a szerencsétlent.-
- Na idefigyeljenek! Kiválasztottak lettek, és egy olyan közösség tagjai, akiknek jövőt szánunk. Olyan
jövőt, amelyben élet van, nem pedig halál. Olyan jövőt, amelyben maguk lesznek a Kárpát-medence
arisztokratái, és ehhez megkapnak minden segítséget. Mához hat hónapra már javában tartani
fognak a zavargások, de ne aggódjanak, még jóval előtte, a nyár folyamán megkapnak minden
szükséges információt és az időpontot, amikorra itt, vagy egy másik túlélési ponton kell legyenek.
Vagy a terv szerint cselekednek, vagy meghalnak - fejezte be a Vezér. - Fél év múlva beindul a Föld
megtisztítása, és a tervek szerint tíz évig fog tartani. Az első idők brutálisak lesznek, ami után olyan
vírusok fognak dühöngeni, amelyek ellen önök oltást fognak kapni. Én csak annyit kérek Önöktől,
hogy tartsák magukat a tervhez. További szép estét!
Az öreg, ahogy jött, úgy távozott, csak a két ügynök maradt a véres tárgyalóban. Még vagy két órán
keresztül beszélgettek, majd mindenki a leendő lakrészébe ment lepihenni. Nem tudtak aludni, egyre
csak a számukra tervezett jövő járt az eszükben és a jelen, amiben mindössze fél évük maradt abban
a világban, amit eddig ismertek, és azok között a barátok között, akiket kedveltek. A visszaszámlálás
elkezdődött és ők már nem szállhattak ki.
Fót, Máriássy Stúdió.

Az Ege TV-vel szerződésben álló taxi társaság egyik „A” kategóriás Mercedese állt meg a stúdió
bejárata előtt. Nomád egy órával előbb érkezett és a stúdió büféjének egy bizalmasnak mondható
sarkában egyeztették a tárgyalási stratégiát Zolival.
33
- Úgy látom, megjött a taxi - jegyezte meg Zoli, miközben kinézett az ablakon. - Alig várom, hogy
faljunk valamit, mert ma még csak müzlit ettem.
- Szerintem én csak turkálni fogom, bármit rakjanak is elém. Évek óta vártam erre a lehetőségre,
szóval inkább induljunk – feszengett izgatottan Nomád.
- Nyugi, a taxi megvár – csitította barátja, de közben már állt fel az asztaltól.
Fél órás utazás után a Hősök tere mögött, a Gundel előtt állt meg a taxi. Zoli természetes
nyugalommal szállt ki az autóból és mutatta az utat Nomádnak, aki még soha nem járt itt. Gézárt egy
hatszemélyes asztalnál ült és újságot olvasott, amikor megérkeztek.
- Jó napot kívánok - üdvözölte őket fölállva, kezet nyújtva. - Gézárt József vagyok.
- Jó napot, Gézárt úr! Engedje meg, hogy bemutassam Róbertet, aki az erdőben sokkal kevésbé érzi
magát feszélyezve, mint ebben a közegben – oldotta némileg a feszültséget Zoli.
Nomád kényszeredetten mosolygott és kezet fogtak.
- Mit hozathatok önöknek?
- Szerintem sima ásványvizet, köszönjük - nézett Zoli Nomádra, aki némán bólintott.
József csak ránézett a pincérre, aki biccentve megfordult, majd hallótávolságon kívülre ment a kért
italokért.
- Uraim! – kezdett bele az igazgató. - Gondolom tudják, hogy az, amit nekem küldtek, igencsak
aktuális a jelenben.
- Természetesen - válaszolt Nomád. - Nem csak ismeretterjesztő célja lenne a műsornak a

szándékaink szerint - nézett Zolira.
- Nos, igen - vette át a szót. - Ön pontosan tudja Gézárt úr, hogy egy-egy kamerán kívüli
összejövetelen milyen pletykák terjengnek. Ön is tudja, hogy ezt a folyamatot nem lehet csak úgy
megállítani - nézett Zoli egyenesen Gézárt szemébe, miközben figyelte a reakciót.
- Igen, tudom – félig oldalra hajtotta a fejét, mert nem tudta állni a színész átható tekintetét. - Ezért is
szeretném, ha meg tudnánk ma állapodni. Nagyon fontos uraim, hogy azt, amit a trailerben láttam,
sok ember láthassa, mégpedig kibővítve. Fogalmuk sincs, hogy ez mennyire fontos! - emelte föl ismét
a szemét és nézett szilárd elhatározással a két férfira.
Kicsit megfagyott a levegő, majd kis idő után Nomád szólalt meg először. Gézárt önkéntelen non-
verbális színvallását azonnal felismerte, és rögtön beléhasított az, ami a valóságban nem lepte meg.
Ez az ember olyan kártyákba is belelátott, amibe ő soha, és olyan emberek voltak a barátai, akik a
véleményformálók főnökei voltak.
- Tehát jól értem, hogy a mostani megbeszélés mögött az ön részéről szilárd szándék is van? -
kérdezte.
- Nem fogok kertelni. Jól érti, Róbert, szeretnék megállapodni önökkel a műsorról, persze reális
keretek között. Zoltánnak a sorozatban szerződéses kötelezettségei vannak, önnek pedig gondolom
munkahelye, így szándékomban és módomban áll egy olyan ajánlatot tenni, amelyről remélem, hogy
nem fogják visszautasítani.
34
- Nocsak-nocsak - vonta fel a szemöldökét Zoli és ránézett a társára, akivel a tárgyalási stratégiát
egyeztették, és megállapodtak, hogy anyagi területen Zoli lesz a tárgyaló partner. Ő tudta, milyen
lehetőségeket lehetett kialkudni a gázsi tekintetében, illetve azon felül . – És mégis mi lenne az a
számunkra visszautasíthatatlan ajánlat? – vigyorodott el szélesen.
Gézárt pontosan tudta, hogy a Gyuri barátjától kapott információ valós, és ketyeg az óra. Tisztában
volt azzal, hogy több vezető beosztású ember tudja már azt, amit ő, és mindenki titokban készül a
saját lehetőségei szerint. Az az elektronikus jel, amit most még pénzként használhatott a céljai
elérése érdekében, jelenleg úgy állt rendelkezésére, hogy gyaníthatóan pár hónap múlva semmit
nem fog érni. Nem kellett kalkulálnia a következő adózással, nem tartott a NAV büntetésétől sem, az
év végi prémiumokat pedig már gondolatban kidobta az ablakon.
- Egy olyan műsor elkészítését szeretném, amely rövid részekből áll és heti szinten lenne péntek este
fő műsoridőben a csatornán. Sztori jellegűen elkészítve és tálalva mindaz a tudás, ami egy
összeomlott világban hasznos lehet, pont ahogy az önök által összeállított trailerben.
Nomád pontosan erről álmodott és mivel ő írta az első bemutatkozó részt, így a Zolival megbeszéltek
ellenére most megszólalt.
- Rendben, ez nem gond.
- Csak egy pillanat - tette Zoli a vállára a kezét. - Mondana pár szót arról a bizonyos
visszautasíthatatlan ajánlatról?
- Rendben. Minden részért nettó egy-egy millió forintot tudok önöknek fizetni. A szerződéses idejük
alatt a forgatással kapcsolatos összes költségüket a csatorna finanszírozza. Ez azt jelenti, hogy minden
forgatási nap taxi megy a lakásukra és szállítja ki önöket a helyszínre. Az első osztályú szállodát és
teljes étkezést biztosítjuk, ha pedig terepen lennének, akkor személyre szóló lakóautót. Heti egy részt
szeretnénk levetíteni, és a mostani elképzelésem alapján a sorozat utolsó része valamikor ősszel
lenne, ha a nézettség is úgy akarja.
Nomád tágra nyílt szemekkel nézett Gézártra és beléfagyott a szó. Álmaiban nem gondolta, hogy
ekkora pénzt kereshet, és még TV-s karriert is befuthat közben. Ezzel a műsorral az egész életét
egyenesbe teheti. Havi négymillió forint, és közben kerekre nyalják a seggem - gondolta.
- Tény, hogy igen kecsegtető az ajánlat Gézárt úr, de azt ön is tudja, hogy egy ilyen feszített
külsőhelyszíni forgatás sokkal több időt vesz igénybe, mint egy stúdiós - kezdett az alkudozásba Zoli. -
Mindkettőnknek családja van, és a pénz ugyan boldogít, de nem pótolja a házastársat és a gyerekeket
- nézett jelentőségteljesen Nomádra.
- Természetesen ilyen tartalmú extra költség belefér. Egyeztettem a tulajdonosi körrel, és mivel még
nincs ilyesfajta magyar műsor, szeretnénk, ha a mi csatornánkon lenne először. Az étkezési és szállási
költségeket átvállaljuk, de kérem időben szóljanak az asszisztenseknek, hogy mikor lenne erre
szükség - bólintott Gézárt és közben hátrább húzódott, mert a pincérek hozták az előre megrendelt
újházi tyúkhúslevest.
Az ebéd alatt a beszélgetés egyre kötetlenebb lett. Kiderült, hogy Nomád egyik volt főnöke Gézárt
testvére, és hogy Zolival is vannak közös ismerőseik. A leendő sorozat elvi vonala egy Jean Bart
módra készült fogas filé és a kihagyhatatlan Gundel palacsinta között lefixálódott.
Megállapodtak a szerződéskötésben és a kezdés időpontjában. A leendő főszereplőknek az addigi

élete ezzel a nappal lezárult, így kénytelenek voltak átszervezni napirendjüket, amit mindketten a
35
munkahelyükkel kezdtek. Nomádnak egyszerű dolga volt fölmondani az addigi munkáját, Zoli
producerének már egy kicsit macerásabb átíratni a sorozatot és börtönbe juttatni bizonytalan időre a
sorozat örökös intrikusát, de végül azt is sikerült ügyesen megoldani.
Két hét múlva kezdődtek az első felvételek, és egy hónap telt el az első megbeszéléstől, mire adásba
került a bemutatkozó rész.
A hatás nem maradt el. Nagyon sok ember nézett már hasonló külföldi műsorokat, de az, ami itt
játszódott a Bükkben, vagy a Pilisben egy olyan színész főszereplésével, akit eddig teljesen más
oldaláról ismertek, valóban beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Mindenki boldog volt.
Május, forgatáson
Senki nem gondolta, hogy ekkora siker lesz a sorozat. Székely Zoli személye, a megszokottól eltérő
környezet és az oktatási stílus egyre több nézőt ragadott magával. Gézárt boldogan olvasta a friss
nézettségi adatokat és a tulajdonosi kör dicsérő leveleit. A sármos színész és a kissé morcos túlélés
oktató olyan párosnak bizonyult, amelybe érdemes volt belefektetni, főleg azért, mert tudta, hogy ő
így tud hozzájárulni ahhoz a jövőhöz, amelyben sok embernek szüksége lesz erre a tudásra.
A bemutatkozó filmet némileg átdolgozták, és az lett az első beharangozó rész. Döbbenetes

mennyiségű telefont és levelet kapott a TV társaság. Internetes csoportok alakultak, mint a leendő
sorozat fanklubjai, és újságírók kértek időpontokat a főszereplőktől.
Az anyag hatalmas volt, nem kellett attól tartani, hogy a közeljövőben befullad a sorozat, vagy
esetleg ismétlődik. A forgatókönyvírók kitalálták a helyzetet, megírták, majd a stáb az egészet
mindössze négy nap alatt elkészítette.
A forgatási helyszínek aszerint változtak, hogy milyen témakört boncolgattak; városi túlélőt, vagy az
erdeit. Az igazgató tudta, hogy az utóbbi volt a leglátványosabb, de a városi praktikák pedig a hasznos
a jövő tekintetében számítottak nélkülözhetetlennek, ezért ragaszkodott annyira a kellő mennyiségű
urbánus epizódhoz.
Közel húsz embert foglalkoztatott a produkció, húsz, a saját területén profi szakembert. A felvételek
javát a praktikák bemutatása jelentette, így nagy hangsúlyt kellett fektetni a színészképzésére.
Minden forgatási hét előtt Zoli megkapta az asszisztensektől a Nomád által javasolt anyagokat,
amiket átolvasott, megnézett az interneten. A felvétel előtt az oktató bemutatta, majd a színész
megpróbálta leutánozni. A mostani feladat egy tűzgyújtás volt a fenyvesben, ahol adta magát egy
olyan régi praktika, amely könnyed sikerélményt biztosított a kezdőknek is. Zolinak egy fűtött
derékaljat kellett készítenie a forgatókönyv szerint.
- Na milyen? - kérdezte, miközben vékony forgácsokat próbált levágni a gyantás ágcsonkról, de a

másik csak csóválta a fejét.
- Nem akarom dicsérni, de ez szarabb, mint volt. Nem így mutattam, hanem a fokával - zsörtölődött
Nomád.
- No de a fokával hogy vágjak? Ne szívass már! – és beledöfte a kését az előtte lévő kidőlt fatörzsbe. -
Oké, álljunk le - szólt ki az operatőrnek, majd újra az oktató felé fordult. - Hogy a fenébe vágjak a
fokával? Mutasd meg még egyszer, mert nem értem.
Nomád hátratolta a kalapját a tarkójára és megvakarta a homlokát. Nála ez a mozdulat a tele van a
tököm kifejezést tartalmazta.
36
- Üljünk le még egyszer és akkor kezdjük Ádám-Évánál. Az stimm, hogy miért ebből a gyantás ágból
csináljuk? Neked kell majd mondani a filmet, meg kérdezhetnek is az újságírók.
- Mond el még egyszer, légyszi! - nézett Ihász rendezőre, aki egy kicsit vörös fejjel pislogott rájuk a
kamera mögül, a besaball sapkáját mérgében már néhány perce bedobta a bozótba.
- Tehát – folytatta Nomád. - A fokla az néprajzos vonatkozásban világító szilánkot jelent, amit
többféle fából is készítettek. Régen az őseinknek nem volt zseblámpájuk, és amelyik annyira szegény
volt, hogy még zsírmécsest sem tudott készíteni, vagy spórolt, azok használták a foklát. A vékony
faszilánkot egy doronggal fellazították és egy úgynevezett foklatartóba tették meggyújtás után. Ez a
fa típusától függően X ideig égett. Egy ilyen fenyőfokla - mutatott egy jó tizenöt centis darabot, akár
húsz percig is világított. Éppen elég volt egy budilátogatásra.
Az előadás hosszabb lett, mint azt elsőre gondolták, de a végére mindenki megtudta, hogy a gyanta
az nem más, mint térhálósodott terpentin. Az elpusztult fenyő gesztjében, ágcsonkjaiban található,
vagy a kivágott fa tönkjében. Leginkább a fekete fenyőből lehet a leg gyantadúsabb foklát kiszedni
Magyarországon, és legalább annyira jó, mint a sok pénzért árult dél-amerikai úgynevezett maya
stick, amely gyakorlatilag egy cédrusféléből nyert fokla.
- Tehát fogod ezt a gyantás ágat és fogod a késedet úgy, hogy az él fölfelé nézzen. Egy jó kaparó éllel
tökéletes begyújtásra alkalmas kaparékot lehet készíteni, és ebbe már belekap a szikravető szikrája.
Erősen kaparod és ennyi elegendő - egy nagyobb csipetnyi forgácsot készített. - Ez már beindítja a
következő fokozatot. Na te jössz!
Zoli letérdelt a földre egy nagyobb fenyőkéreg elé, amelyet a kaparéknak készítettek ki. A látottak
alapján már egész ügyesen forgácsolta a foklát bele a kéregbe, mint valami tányérba, és a begyújtás
már könnyedén ment. A gyantás forgács szinte minden kezdőnek sikerélménnyel szolgált és szinte
azonnal lángra kapott a ferrocérium rúdból kapart szikráktól.
A tűzrakó hely mellé gondosan bekészített vékony gallyakat ez a kicsi láng már könnyedén
begyújtotta. A lángoló kéregdarabot betolta az előre elkészített farakás alá ami rövidesen lángra is
kapott. ] A tábortűz egy nagyjából ötven centi széles és egy méter hosszú, tíz centi mély gödörben
volt. Zoli a haverja útmutatása alapján felhizlalta a tüzet és közben az operatőr a rendező instrukcióit
követve több szögből filmezett.
- Merre vannak a kövek? – nézett körül Nomád
- Hozom már! - kiabált az asszisztens és egy vödörnyi sínkővel kínlódott a forgatási területre.
Nomád kikerekedett szemekkel nézte a vödörnyi bazaltzúzalékot, amely jól láthatóan nedves volt.
- Véletlenül sem szeretnék ünneprontó lenni, de szerinted mit csinál a nedves kő, amiben lehet
porózus is, ha belerakjuk a tűzbe? Úgy fölrobban, hogy kiviszi a kamera lencséjét! Anyám borogass,
na akkor egy kicsi türelmet - nézett a rendezőre.
- Na én most iszok egy hubit, mert ezt már nem bírom tovább - mondta Ihász Gergő és előbb a
sapkájáért indult, ami egy galagonya bokron lógott , majd a büfé kocsi felé vette az irányt. - Fél óra
elég lesz? - üvöltött vissza.
- Annyi elég – válaszolt Nomád. - Na, akkor szépen tegyük a köveket ide a gödör szélére, hogy
megszáradjanak - és sorban körberakta, mint valami ágyást a leendő fekhelyet a bazaltdarabokkal. -
Tüzeljünk nyugodtan, fél óra alatt biztonságosak lesznek.
37
A száradás után folytatódhatott a fölvétel. Zoli az elegyengetett vastag parázságyra dobálgatta a

száraz, kicsit meleg köveket szépen egyenletesen elosztva. Vártak egy kicsit, hogy rendesen
átmelegedjenek és gyalogsági ásóval rádobálták a kiásott földet. Elegyengetés után úgy nézett ki
mint egy kicsiny sírhely. Az öt-hét centiméternyi vastagságú föld gyorsan száradni kezdett, ezt onnan
lehetett látni, hogy a nedves föld kiszürkült. Itt-ott apró kis füstcsíkok jelentek meg, ezeket a helyeket
befedték, betaposták. Tíz perc múlva már jól érezhetően meleg volt a derékalj.
- Meddig tartja ez a meleget?
- Ez függ a parázstól, hogy milyen fából van és, hogy mennyiből, továbbá a kövek méretétől. Ez, amit
most csináltunk, reggelig melegen tartaná alattad a talajt. Egy hő függönyben aludnál, ami még
mínuszokban is lehetővé tenné a pihenést hálózsák nélkül, pláne, ha még egy wilobedet is raknál
fölé.
- Az micsoda?
- Fa rudakból, gallyakból készített szükségágy, ami alatt megreked a földből fölszálló meleg.
- Hé, ez érdekesen hangzik. Sok idő, amíg ezt összerakod? - csapott le Ihász az ötletre. A kőszárítás
alatt két kupica Hubertust szólított magához, és ez igen jótékony hatással volt a lelkiállapotára, már
nem idegeskedett
- Nem. Zoli is gyorsan meg tudja csinálni, talán húsz perc ebben a környezetben – nézett körül Nomád
alapanyagot keresve.
- Akkor ez még belefér mára, megyünk fáért – pattant fel a rendező a székéből.
Előkerült a Szabó Bandi-féle magyar bushcraft balta és egy svájci sújtókés. Ezekkel nagyon gyorsan
lehetett haladni. Zoli kicsapott két alkar vastagságú akácot, amiket Nomád a sújtókéssel végig
gallyalta.
Két darab, két és fél méteres cöveket a derékalj két oldalára fektettek, majd a levágott gallyakat
hetven centis hosszúságra vágva rakták tüske nélkül a rudakra. Némi juharvesszővel egészítették ki,
meg lombozattal. Az elkészült wilobed egy alulról fűtött, igen kényelmes fekhely lett, amit a stáb
minden tagja, még a rendező is kipróbált.
- Ez nagyon jó. Kényelmes és meleg, ezen tényleg lehetne aludni - jelentette ki Zoli.
- A meleg megreked alatta, ami pedig felszivárog, az hő függönyként működik. Ezt nagy hidegben
melegített kövekkel még fel lehet tuningolni, amiket nem a föld alatt hagyunk, hanem térdhajlatba,
hónaljba és a hashoz helyezünk. Így nem csak a hőháztartásunkat csapjuk be, hanem valóban lehet
aludni. Tapasztalat!
Gyorsan szétszedték és a film érdekében Zoli újból összerakta és bemutatta. Ihász végre boldog volt,
mert a Hubertus és ez a gyorsan rögzített extra 5 percnyi anyag jókedvre derítette.
A forgatási helyszín ma közel volt Nomád lakásához, így ő az összepakolás után nem ment vissza a
stábbal a stúdióhoz. Volt még egy órája és úgy gondolta, kiszellőzteti a fejét. A jól ismert ösvényeken,
erdei utakon gyalogolva azon gondolkodott, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy ilyen fizetés
mellett csinálhatja azt, amit szeret? Vajon mi lehet a háttérben? Nem értette, hogy Gézárt miért ad
meg nekik mindent. Mert az, hogy Zolinak igen, még oké. De nekem? Túl szép ez ahhoz, hogy igaz
legyen.
38
Az útvonal, amit gyorsan megtenni szándékozott, egy tölgyesen vitt keresztül. A második
világháborúban Pest védői ezen a helyen vezették az Attila II gyalogsági védvonalrendszert. Nomád
egy máig fennmaradt árokban gyalogolt a gondolatai között, amikor arra lett figyelmes, hogy
megváltozott az erdő körülötte.
Egy olyan irtásba futott bele, aminek pár hete még a jelét sem látta. Nem erdészeti munka volt, ez jól
látszott, hanem egy utat készítettek az erdőbe. Méghozzá egy olyat, amelyből elágaztak kisebb
ösvények, amik végén kicsiny tisztások voltak kialakítva.
Pontosan tudta, hogy ez az erdőtömb rejt egy régi katonai telepet, amely a Gödöllői-dombság egy
magas gerincén, a Bolnokán lévő rakétabázist támogatta huszonöt évvel ezelőtt. Nem értette az
irtásokat, és olyan érzés fogta el, amelynek nagyon nem örült. Beindult az, amit a rossz előérzetként
szokott meg. Föl kell deríteni a bázist. Beszélek Rosennel, mert amúgy is imádnak beszivárgást
gyakorolni.
Este interneten egy zárt csoportban üzent neki, és biztos volt abban, hogy a fiatal férfi, ahogy
lehetősége adódik rá és úgy tudja szervezni a csapat hétvégi programját, profin föl fogja deríttetni a
volt katonai bázis környékét.
Május Hiúzok, Gödöllői-dombság

Szombat délután, amikor más pihen vagy kirándul, esetleg készül az esti bulira, a Hiúzok a Gödöllői-
dombságban a Bolnoka gerincén gyakorlatoztak. A leginkább csertölgyből és akácosból álló
egybefüggő erdőt hatalmas irtások szabdalták, amit engedéllyel rendelkező fakitermelők, a tíz éves
erdőgazdálkodási terv keretén belül növeltek egyre nagyobbra és többre. Sok esetben szlovák
rendszámú luxusterepjárók felügyelete mellett ment a munka kevés kétkezi munkással, mivel olyan
professzionális gépeik voltak, hogy a döntést, gallyazást, méretre vágást egy lánctalpas markoló
végezte. A kihordást az erdészeti út mellé pedig az erre a célra gyártott munkagépek.
A Google Earth-ön megtervezett csapatmozgásokat, amit a Hiúzok éppen gyakorolni akartak,

rendszeresen olyan irtások akadályozták, amelynek a logikáját a pénzszerzésen kívül nem értették.
Két hete, amikor Nomáddal erre túráztak megtudták, hogy a kitermelések az elmúlt hat évben
nagyon megszaporodtak, és nem csak a vágásérett lábas erdőt, hanem a még kifejletlen tölgyest is
irtják. Arra is fény derült, hogy feltételezésükkel ellentétben ez nem helyi eset, hanem országos
jelenség.
Egy őrállás becserkészése és felszámolása volt éppen a csapat feladata, de nem teljes létszámban. Az
eligazításon Rosen és Olivér ismertették a feladatot, amit ők találtak ki a szakasznak. Egy erdészeti
irtványon kellett négy főnek olyan védekező állást építeni, amely egy őrposzt benyomását keltette. A
poszt egy vadászati magasles volt egy hatalmas vadcseresznye árnyékában, amit valamely rejtélyes
okból, vagy növényismereti hiányosságból hagytak ott a kitermelők anyafának, gondolván a
felmagzásra. Egy tölgyesben…
Az utasítás alapján ponyvákkal kellett álcázni a belteret, és a feladat a többieknek egy olyan
megközelítés volt kézifegyveres - húsz méteres – lő távra, amelyet úgy a védők Oli vezetésével
belülről, mint Rosen és Peti egy távoli magaslesről figyelt. Két zászlós újonc volt a találat jelző. Az irtás
szélén lévő magaslesről távcsővel figyelték a támadók mozgását, és ha valakit észrevettek, a zászlós
újoncokat irányították rájuk rádiós kapcsolattal. Nem a támadók és a védők tüzeltek, hanem a
szemfüles távcsövesek rádióval.
39
- Jobbra. Mondom jobbra, basszameg! Na, arra… Úgy, még tíz lépés… Szúrja le a zászlót, Piros. –
irányította Gábor az újoncot, aki a piros kódnevet kapta feladat időtartama alatt, míg a másik zászlós
újonc volt a Fekete.
A leleplezett Hiúznak a helyén kellett maradnia és nem kúszhatott tovább. Mindkét figyelő egy-egy
német katonai Steiner távcsövet használt, amelyben távolság és méret meghatározásra alkalmas
szálkereszt volt. Egyszerű számítással könnyedén meg tudták állapítani, hogy merre és mennyit
menjen a zászlós. Kovács Peti volt a csapat legjobb megfigyelője, ha éppen nem hülyéskedett.
Nagyon türelmes volt és olyan mozgásokat is észrevett, amin még a veterán Olivér is átsiklott.
- Piros raj borzasztó. Látom mind az ötöt – mondta, és nem vette el a távcsövet a szeme elől. – Eszem
megáll! Szinte egy kupacban vannak! Csoda, hogy Oli nem vette még őket észre!
- Indokolt a robbantás? - kérdezte Rosen, utalván egy olyan mozzanatra, amely a gyakorlat végét
jelentette és kellő mértékben bealázta a béna rajtaütőket.
- Nem azért, mert imádom, de indokolt. Nézd meg magad tíz óránál száznyolcvan méterre. A
galagonyabokortól délre, tíz méterre.
Némi keresgélés a távcsővel és valóban látható volt, hogy a Joker-féle csapat egy robbantási körön
belül kúszik szép lassan előre. Kellő távolság betartása esetén az egység mozgása nem lett volna éles
helyzetben veszélyes önmagukra és az őrszemeknek sem lett volna feltűnő, hogy egy relatíve kicsiny
közegben milyen sokszor mozdulnak meg szél nélkül is a vékonyabb növények.
- Rendben, én is látom. Élvezkedhetsz! - fordult vigyorogva Rosen a beosztottjához.
Kovács csak egy narancssárga festéket tartalmazó erdészeti festékszóró palackot vitt magával, amire
egy mezei petárda volt erősítve. Ez volt a gránát, amivel jól láthatóan tudták jelezni a robbanást és
kellő leckét adott az ügyetlen kommandós palántáknak.
Egy ideig követte Rosen a szeme sarkából, majd elmosolyodott, mert eszébe jutott egy elterelés.
- Fekete! Menjen nyugati irányba húsz métert… Jó, most északra ötöt - Erre persze a Joker csapat
felfigyelt, és a bokrok takarásából pislogott a rossz irányba haladó jelzőemberre.
Peti eközben már átjutott a vizuális érzékelésük periférikus vonalán, és mögéjük kerülve kúszott
szinte sétálótempóban a csapat irányába. Szeme járt, mint a légy szárnya. Imádta ezeket a
helyzeteket, imádott gyakorlat alatt lesből gumikéssel ölni, állást fölszámolni, vagy éppen robbantani.
A szikár vékony alkata lehetővé tette számára a gyors mozgást, az első Brutál futáson az előkelő
második helyezést érte el, amire méltán volt büszke.
Közeledvén a jól megfigyelt bokorhoz, már kénytelen volt lassítani, nehogy egy rossz mozdulat, egy
reccsenés ebből a távolságból elárulja. Rosen izgatottan figyelte a csapat felé kúszó ragadozót és
nagyon kíváncsi volt, hogy vajon észreveszik-e időben, vagy áztató mosás lesz a ma esti program,
amely az erdészeti festék eltávolítását tűzte ki célul kézi módszerrel, mert nem volt olyan barátnő,
anya, aki a festékes ruhát beengedte az otthoni mosógépbe.
- Még tíz méter és dobótávban vagy - hallatszott a fülesen keresztül. - Az irány tökéletes.
A dobótáv ebben az esetben húsz méter volt. Peti egy perc alatt átkúszta a tíz méteres susnyás
szakaszt, majd kivette a málha mellényén lévő tárzsebből a palackot.
- Távolság maradt? - suttogott a mikrofonba.
40
- Maradt, nem mozdulnak. Dobhatod!
A még mindig a zászlós felé kémlelő Joker egy pillanat alatt felismerte a felhangzó, már jól ismert
sziszegést, és felüvöltött!
- Gránáááááát!
A csapat reflexszerűen mozdult, és a szűknek bizonyult gyémánt alakzatból kifelé gurultak, kúsztak,
szaladtak négykézláb. A petárdás festékszóró egy igen humánus jelzőgránát, amihez nem kell semmi
szaktudás. A robbanás beszakítja a túlnyomással ellátott palack falát és a kiáramló gázzal kevert
mosható festék jelzi a találatot. És ami nagyon fontos, hogy környezetbarát, lebomló anyag. A
robbanás nagy volt az erdő csendjében és az ugráló palack sziszegése még egy ideig tartott, amíg
kiáramlott belőle a tartalma.
A gyakorlatnak vége volt, Gergő vigyorogva közelítette meg a lebukott csapatot, amelynek tagjai
káromkodva törölgették magukon az UV narancsszínű festéket. A szentségelésen átütött egy olyan
éktelen káromkodás is, amely komoly bajra utalt. Joker egy mély keréknyomból mászott elő sárosan,
festék nélküli ruhában, de még az arca is valami zöldes anyaggal volt bekenve.
- Hogy az a büdös, mocskos, kibaszott - köpködött veszettül.
A csapat külsőségekre leginkább adó tagjának számított, aki a mindennapi életben is igen igényes volt
a megjelenésére, a szakállának precíz kiborotválására, a stílusra, ahogy mondani szokta . A lányok
szerint sármos, közösségi megítélésben intelligens és kissé pszichopata, külső szemlélőnek
pojácásnak tűnő volta ragasztotta rá a Joker nevet a Batman filmben Jack Nicholson által
megelevenített karakter után szabadon.
- A faszért jött erre a lovával! - törölte az arcát, ruháját.
Rosen a nagy röhögésre ért oda, mikor Joker már egy marék levéllel törölte a lószaros terepruháját,
miközben az arca egy merő maszat volt. Csak ő úszta meg robbantást, mindenki mást kisebb-nagyobb
mértékben elért az eldurrant palack tartalma.
- Figyelem, a gyakorlatnak vége! Mindenki jöjjön ide futólépésben! - szólt a rádióba.
Előkerült a Bergen hátizsákjából az elsősegélycsomag, amiben volt alkohol és tisztítókendő is, így
Jokernek volt esélye egy kicsit jobban tisztába tennie magát. A ruhán természetesen csak otthon
lehetett segíteni.
- Ez nem is ló volt, hanem egy ménes - lesett a traktornyomba Olivér röhögve. – Nomádot biztosan
érdekli majd, milyen az íze…
- Na, jól van, elég volt a vérszívásból. Oktatási alakzat! - vetett véget Rosen a vidámságnak. – Ezt a
gyakorlatot már nem folytatjuk, mert nincs rá idő. Helyette összepakolunk, és visszafelé megnézzük
azt a volt katonai bázist, ami a gerincen lévő rakétasiló régi támogató bázisa volt. Részletes felderítést
várok, pontos leírásokat mindenről, amit ott látunk. Nomád azt mondta, hogy pár hete nagy
mozgolódásokat látott arra. Elvben már nem a katonaságé, így fontos lenne tudni, mi van a
környékünkön! Kapcsoljuk be a GPS-eket, mert pontos útvonalat szeretnék kapni.
A néhány perc alatt menetkész szakasz erőltetett menetben indult el a négy kilométerre lévő
célpontig. A kinyomtatott erdészeti térkép alapján igen érdekes volt a bázis környezete. A dombság
túlnyomó része gazdasági besorolásban volt, tehát az ötven-hatvan évvel ezelőtt telepített fákat az
erdőgazdálkodási terv keretén belül kitermelhették, viszont a bázis körüli erdő már a védelmi
41
kategóriába esett. Ez természetesen aktív katonai létesítmények esetén normális volt a takarás miatt,
de ez a bázis már nem tartozott a honvédség objektumai közé.
A dombos környezet és a térkép alapján egy körülbelül kétszáz méter hosszú, nyolcvan méter széles
komplexum volt az erdőben, amihez aszfaltozott út vezetett. Amint elérték a védelmi besorolású
erdőt, jól látható volt a különbség.
A cser tölgyes szélén egy frissen készített földutat találtak, amely kívülről terepjáróval körüljárhatóvá
tette az erdőtömböt, amelyet Észak felől termőterület, Észak-kelet és Kelet felől aszfaltos út
szegélyezett.
A Hiúzok egy régi erdei ösvényről érkeztek, és a húsz méteres kitisztított irtáson keresztül lopakodtak
be az erdőbe. Rosen kézjelekkel két részre osztotta a csapatot és előre küldte a felderítőket.
Garyén kívül több wouxun rádió volt a csapatban headset-el. Nomád ezt a márkát tanácsolta, mert
gyakorlatilag egy kilencvenezer forintos Kenwood koppintása volt, mindössze száznégy dollárért.
Kínaisága ellenére minden olyan igényt kielégített, amire a csapatnak szüksége volt.
- Keresem az egyeset! - hallatszott Gary hangja. - Száz méterre vagyunk előttetek, és ezt látnotok kell!
Nyugalom van, nem kell lopakodni.
A nem kell lopakodni azt jelentette, hogy két km/h-s tempóban, nagyon óvatosan haladt a raj. Garyék
egy olyan irtvány előtt álltak, amilyet még nem láttak előtte. Maga az erdőtömb relatíve kicsi volt,
ezerötszáz méter széles és kétezer méter hosszú. Az irtvány egy folyosó volt, ami a fák takarása alatt
fölülről észrevétlen. Hosszan húzódott enyhe ívvel, amit a domborzat miatt nem lehetett végig
belátni.
A csapat Garmin GPS-e pontosan jelezte az addig megtett utat, a pozíciójukat és a bázis helyét is.
Érdekes volt ez az irtás, Olivér pedig hol a térképet, hol a GPS-t, hol pedig az erdőben létesített utat
nézte. Hümmögött, majd félrehívta Rosent.
- Nem akarok idő előtt hülyét csinálni magamból, mert lehet, hogy csak egy erdőtömb
megközelítéséhez létesített erdészeti út, de már láttam ilyet húsz évvel ezelőtt Boszniában. Javaslom,
váltsunk éles üzemmódba és derítsük föl ésszel. A GPS-t meg a földerített irtványba hívjuk így
kirajzolódik majd a minta a képernyőn. Nincs jó érzésem.
Rosen hitt a veterán megérzéseiben, mert a sok borzalmat Horvátországban ezek a megérzések
segítették túlélni. Kiadta az utasításokat és két rajra oszlottak. Mindent pontosan megfigyeltek és a
GPS beépített fényképezőjével az adott koordinátaponthoz képet is csatoltak.
Az út a 30-as főút irányába, nagyjából százötven méterenként elágazott, amik még az aszfaltos út
előtt, takarásban kiszélesedtek. Egy-egy kicsi, táborozásra alkalmas tisztás volt itt kialakítva, amit
terepjáróval akadály nélkül meg lehetett közelíteni. Egy óra alatt bejárta a csapat, amit a
mesterségesen kialakított útrendszeren be lehetett, majd az eredeti helyen találkoztak.
Látták a bázist, az épületet, de a feladat most egyértelműen az útrendszer volt. A GPS pontosan
jelezte merre jártak, az alapján pedig egy olyan körkörös védelmi gyűrű rajzolódott ki, amit katonák
szoktak létesíteni a védett objektum körül. Egy háló, amelyet terepjáróval járható utak levegőből
láthatatlan, lombkoronával álcázott rendszere tett védhetővé.
- Mi a szar lehet ez? - kérdezte Joker.
42
- Ne legyen igazam, de szerintem ez egy PMC bázis. Talán közelebbről többet is megtudunk –
válaszolt Olivér.
- Zsoldosok?
- A PMC a Privat Military Company kifejezésből származik. Igen, zsoldosok, akik már nem kölykök, és
igencsak harcedzettek. Sok ismerősöm dolgozott ilyen cégeknek - emlékezett Olivér.
- Tegyük föl, hogy egy ilyen csapat van bent, tehát eszerint csináljuk tovább. Nomád is erre gondolt ,
amikor itt járt. Azt már tudjuk, hogy ez az irtásrendszer egyértelműen katonai – a térképére meredt
és elgondolkozott. - Ebből az irányból közelítjük meg a bázist – mutatott végül egy pontra a térképen
-, és figyeljetek a technikákra. Sokféle ketyere van, amivel kontrollálni tudják elvben az erdőt.
A felderítés már a sötétben ért véget az objektum körül. Két kaukázusi juhászt láttak láncon a hátsó
kerítés mentén, elöl a betonút felől lévő bejáratnál egy őrbódét találtak, mellette pedig egy
Mitsubishi L200 pick-up terepjárót.
A telep gyakorlatilag körbe volt betonozva, közepén három épülettel. Az egyik a belőle kiálló nagy
kémény alapján valami konyha, étkezde lehetett. Középen állt a kétszintes, láthatóan lakóépület,
alapterületét tekintve körülbelül kétszázötven négyzetméteres. A harmadik egy hosszú barakk, ami
lehetett raktár és lakóépület egyaránt. Az aszfaltozott úton akár teherautóval is könnyedén körbe
lehetett autózni a középen lévő épületeket, amelyek közvetlen környezetében fű volt.
Fölülről nézve úgy nézett ki, hogy az épületek alatt gyaníthatóan nem egyszerű pince van. Rengeteg
kerítésoszlop és több földmunkagép volt a parkolóban, embert nem láttak. A komplexum sarkában
már az erdő takarásában volt egy néhány négyzetméteres, kocka formájú épület szögesdróttal
körbekerítve. Bejáratának egy olyan vasajtó szolgált, amilyet eddig bunkerokban láttak csak. Az
építményből egy drótkötelekkel több ponton kipányvázott híradástechnikai oszlop állt ki és nyúlott a
fák koronája fölé.
- Azt nézzétek! - mutatott Gary a több antennára. - Minden területen tudnak kommunikálni, ha
megszűnik a mobil.
Jól megkülönböztethetők voltak a rádió antennák egymástól, és még a jellegzetes kicsiny TETRA-t is
felismerték. Volt ott hetven centis és két méteres hullámsávon működő irányított és körsugárzó
antennából is több, illetve mobiltelefon, CB antenna is. A két kutyán kívül nem volt senki látható, de a
feltételezett konyha/ étkezde kéménye körül remegett a levegő a kiáramló hő miatt.
- Látjátok a kéményt? - és mindenki arra irányította kisebb-nagyobb távcsövét. – Embereket nem

látunk, de ebben a tavaszi melegben vagy fűtenek, vagy nagyobb mennyiségben főznek valamit -
mondta Olivér.
- Honnan veszed, hogy nagyobb mennyiségben? – kérdezte Joker.
- Nálatok vibrál a levegő a tűzhely körül, amikor Zsófi csülkös pacalt főz?
- Jogos - tűnődött el. - Nálunk más vibrál olyankor - vigyorodott el.
- Oké, eleget láttunk. Kocsival majd megnézzük a bejáratot is - vette át a szót Rosen. - Menjünk ki a
termőföldre, van ott egy út. Nincs itt senki, meg amúgy is már alig látni.
- Biztos vagy te abban, hogy nincs itt senki? - méregette Olivér utolsónak a három épületet. A kérdést
inkább magának címezte és nem is várt választ.
43
Kétszáz méterre voltak a nyílt termőterülettől, ahova egy frissen készített utacska vezetett. A fák
széle előtt öt méterrel véget ért az irtás, és kökénybokrok állták útjukat. Jól látható volt, hogy a
bokrok könnyedén kivághatók voltak, ha úgy hozná a szükség, és negyed órás munkával a bejárat az
erdőbe szabaddá válhatna.
Kiérvén a nyílt részre folytatódott az a talány, amit bent tapasztaltak. Két hektáros terület volt
bekerítve a betonúttól ezerötszáz méterre, és egy akár személyautóval is járható földúton álltak. A
bekerített földterület pár hete lehetett gyomirtási célzattal végigtárcsázva, ráadásul teljesen sík volt.
A kerítésoszlopok olyanok voltak, mint az a több ezer darab a telepen, a dróton látszott, hogy friss
telepítés.
- Mi a fene ez itt? Ez mezőgazdasági terület, szántó! Mi a… - akadt el Vilkó szava, ahogy meglátta a
magasfeszültségű oszlopokat.
Egyértelmű volt, hogy az útnál lévő általuk is ismert trafóház felől magasfeszültségű vezetéket hoztak
az ugyan bekerített, de egyébként szántóterület széléhez. Már egy-egy ilyen oszlop ára egy kisebb
vagyon, a telepítésük meg gyaníthatóan egy nagyobb összegbe került. A csuklóvastagságú kábel
sodrat a fölső tartóvillákban volt és a bekerített terület szélén egyenként visszahajtva és leszigetelve
várta leendő bekötést.
- Ez szerintem egy katonai kitelepítési pont, és ide a rozsdást, hogy az erdőn belüli bázis külső
védelme a feladata – mondta Oli.
- Egyetértek, és már kezdem érteni Nomádot. Mi a fenére készülnek ezek? Beszélek vele, mert mióta
forgat, elég elfoglalt lett. Ő ismeri töviről hegyire a környéket, de ehhez, amit most láttunk, nem kell
nagy ész. Azt nem tudjuk, hogy állami, vagy magán, de azt tudjuk, hogy komoly anyagi hátterű
felkészülés folyik itt a környékünkön – összegezte Rosen. – A ma látottakról nem beszélünk, világos?
Csakis zárt körben! Ennek a készülésnek oka van, és nem lenne jó, ha emiatt bajba kerülnénk!
Erőltetett menetben, egy óra alatt elérték a tanyát. A vacsora smack tészta volt, füstölt olajos
sprotnival összekeverve egyéni elkészítésben a rendszeresített, zselésített alkohollal működő katonai
főzőn. A tábortűz körül ücsörgő srácok között kevés volt a szó. Mindenkinek azon járt az agya, hogy
vajon miért, és kik csinálhatták a látott katonai átalakításokat az erdőben és mellette. Miért nem
katonai, ha az lenne a legkevésbé feltűnő? Milyen szervezetnek van annyi pénze, hogy erre képes
lehet, ráadásul titokban?
Persze nem volt válasz, csak a rejtély maradt, ahogy a szocializmusban épített bázis alatt lévő három
szintes, összességében négyezer négyzetméteres bunker léte.
Éjfél után fölkapcsolódott a nagy lakóépület egyik belső lámpája. A kaukázusi juhászok erre nem
reagáltak agresszívan, csak figyeltek és kisvártatva mozgolódást lehetett látni belülről majd kinyílt az
ajtó, két férfi lépett ki az éjszakába.
A Bárka.
Reggel óta tanácskoztak és jólesett a friss levegő. Magyarország egyik legismertebb üzletembere és a
Terrorelhárítási Központ tanácsadója leült a füvön lévő egyik padra.
- Nézd, Grabó! Engem kurvára nem érdekel, hogy bent minek feleltél meg, és én komolyan kérdezem
tőled! Látsz te arra valódi esélyt, hogy ilyen kicsi bárkákban túléljünk?
44
Grabovics István valaha helyszínbiztosító volt, majd személyvédelmi vezető lett. Ő felelt közvetlenül a
miniszterelnök és a köztársasági elnök testi épségéért. Egy évvel ezelőtt kapta meg ezt az új
megbízást, amiben a feladata az ország elitjének a védelmének az előkészítése volt.
2012 márciusában megtörtént a második olyan spekulációs támadás az ország ellen, amelyet a
világuralmi elit egy része igényelt. Szükségesnek láttak egy renitens, a politikai és gazdasági
függőségből kitörni akaró piciny ország elleni lépést.
Az elsőt még könnyedén visszaverték a titkosszolgálatok, és nem is tudták meg soha az emberek,
hogy 2011 karácsonya mennyire ingatag volt gazdaságilag. Több olyan ellentétes politikai oldalt
támogató gazdasági szerveződés kezdett készülni titokban egy összeomlásra, amelynek a fölső
tulajdonosi szálai nem Magyarországon voltak.
A márciusi támadás a spekulánsok részéről már durvább volt, el is szaladt a híre a belső berkeken
belül, és persze a készülődők is tudtak róla. A TEK-en belül a főigazgató egy olyan egységet állított föl,
amelynek élére azt a beosztottját állította, aki húsz éves hűségével és szakmai tapasztalatával
bizonyította rátermettségét.
Grabó ismerte úgy a politikai, mint a magyar üzleti elitet, és mindenki pontosan tudta róla, hogy csak
egy ember fogja a pórázát, aki pedig közvetlenül a miniszterelnöknek tartozik számadással.
Állóképessége a felszámoló kommandósokéval vetekedett, de negyven évesen már nem volt olyan
mozgékony, mint hajdanán, amikor a tatamin dobálgatta a kollégáit. Flegma intelligenciája kissé
nagyképűnek mutatta, de valójában ez volt az a máz, amivel tudatosan operálva képes volt leépíteni
azokat az embereket, akik az egészséges érdeklődésnél közelebb próbáltak férkőzni hozzá.
Rengeteg irigye volt, mint minden sikeres és jó szakembernek, de ez nem érdekelte különösebben.
Egy éve olyan feladatot kapott, amely az első értekezleten egy kissé elborzasztotta. Nem a feladat,
mint inkább az ok, amiért tőle megoldást és kivitelezést vártak. Apa volt és férj, ezért a
kötelességtudat mellett ez is közrejátszott abban, hogy azonnal elvállalta a munkát. Olyan dolgokat
látott és hallott , amik akár a kormány bukásához is vezethettek volna, de azok semmik voltak ahhoz
képest, amit megtudott, és amivel megbízták.
- Hé, Grabó! Mi a véleményed a falakon kívül? – bökte meg az üzletember.
- Jaj, bocs, csak zúg a fejem a sok kérdéstől és elgondolkodtam. Őszintén szólva nem tudom.
Megpróbálok az egységemmel megtenni mindent annak érdekében, hogy olyan szigeteket hozzak
létre, amelyek talán biztonságosak, de ez ettől még Magyarország marad. 93.000 négyzetkilométeren
úgy megteremteni tízezer embernek a biztonságos életet, hogy az ne legyen feltűnő, biztosítható
legyen és kellően szétszórva, nem egy könnyű feladat.
- Szabad kezet kaptál. Ez nem elég hozzá? – beszélgetőpartnere nem volt hozzászokva, hogy
magyarázkodjanak neki.
- Hogy a fenébe lenne elég? Szerinted ez a pici ország még annál is kisebb vezetői elitje ki a fenét
érdekel? Úgy gondolod, hogy egy védtelenné lett ország hatalmas vízkészlete és nyilvánvalóan jó
geostratégiai helyzete nem szerepel a Nagy Tervben, mint lehetséges betelepítési zóna? Adja magát
a Kárpát-medence egy olyan mikroklímával, hogy az elfogadható lehet bárki számára és emellett itt
mezőgazdasággal, állattenyésztéssel lehet boldogulni, továbbá igen jól védhető.
- Mit értesz ezalatt?
45
- Azt, hogy a helyi zavargások után lehet, hogy valami nagyobb erővel kerülhetünk szembe. Egy
olyannal, ami titokban készül és olyan, mint most mi vagyunk, csak nagyobb és sokkal több erőforrás
áll rendelkezésükre.
Megszólalt zsebében a védett telefon egy beállított dallamon. Nem kellett fölvennie, mert pontosan
tudta az egységén belül kialakított kommunikációs rend alapján, hogy mi a jelentősége.
- Mennetek kell, a kocsik öt perc múlva a fedett parkolóban lesznek.
A fedett nem csak azt jelentette, hogy fedél volt fölöttük, hanem egy konspirált parkolóhelyet
értettek alatta. Volt a bunkernak egy vészkijárata, amit még a nyolcvanas években építettek titokban,
de a rendszerváltáskor a HM fölrobbantotta és földet hordtak rá. A mellette lévő épületek üresen
álltak, így a projekt beindulásakor adott volt a lehetőség.
Két hónap alatt egy működő lovardát hoztak itt létre fedőcégek segítségével és a kijáratot
újraépítették. A néhány fős személyzet nem tudta, hogy milyen alagút húzódik titokban a lovarda
főépületében, mert oda csak egy többlépcsős beléptető rendszeren keresztül lehetett bejutni. A farm
úgy volt körbekerítve, hogy senkinek nem tűnt föl a valódi profilja.
Az őrző személyzetet két, házaspárnak álcázott nyugalmazott titkosszolga alkotta, akik egész
életükben a kormányoknak dolgoztak. A fedő sztori a milliomos hazatelepült 56-os menekült
házaspár volt, akik öreg korukra a régi hazájukban egy lovardát nyitottak. A valóságban a két ügynök
boldog volt, hogy reaktiválták őket és luxuskörnyezetben élhettek. Gyakorta keresték fel őket gazdag
látogatók, így az egyik garázst, ami régen teherautók tárolására is alkalmas volt, a busz parkolóvá
alakították.
Huszonöt politikus és üzletember sétált keresztül a tizenöt méterrel a föld alatt lévő háromszáztíz
méteres alagúton egészen a házig, ahol védett környezetben szállhattak be a buszba. Grabó becsukta
az ajtót és benyomta a telefonján a kettes gombot. Az operatív biztosításért felelős egység minden
tagja tudta, hogy a csoport elindult.
A százszázalékosan beavatott védelmi egység közvetlenül három vezetőből állt. Ők tudtak minden
helyről és minden megbízott személyről. Ismerték mind a tíz régiót, tudták hol van az az ötven
bunker, amelyek egyenként kétszáz-ötszáz személy védelmét voltak hivatottak a tervek szerint ellátni
a jövőben.
Minden bunkernak volt egy két fős személyzete, akik ki voltak képezve a teljes üzemeltetésre. Az
átalakítások egységtervek alapján készültek, amiket a helyi adottságokra alakítottak. Az összes
választott hely rendelkezett saját kúttal, így az ivóvíz ellátás biztosított volt, csak a műszaki hátteret
kellett a 21. századbeli elvárások szerint alakítani. Nem a luxus, hanem a praktikum volt a cél, amikor
a belsőtereket megtervezték. Gipszkarton falakkal választották el egymástól a lakóegységeket,
amelyek kivitelezése szintekre lebontva nem bizonyult komoly építészeti feladatnak.
A helyi adottságokat egy külföldi tervező mérte föl és tervezte meg. Ez gyakorlat volt az összedolgozó
szakszolgálatok között, hogy a védett épületeket, objektumokat olyan baráti szolgálat által
alkalmazott szakemberrel készíttették helyben, aki az információ szivárgás elkerülése érdekében nem
hagyta el a megbízó országot, amíg nem végzett. Természetesen védett és ellenőrzött környezetben
dolgozott, és csak annyit tudott magával vinni, amit a memóriájában megjegyzett, és mivel ez a
munka mindennapos volt ilyen közegben, így hírszerzési szinten nem tulajdonítottak neki
jelentőséget.
46
Grabó két közvetlen beosztottja Vinter Vince és Dengi Viktor őrnagy, a TEK hírszerzési alosztályának
két olyan tisztje, akik évek óta együtt dolgoztak vele személyvédelmi területen. Negyven éves kora
ellenére olyan kapcsolati rendszerrel rendelkezett, amiről egy vezető üzletember hetven évesen is
csak álmodni, mert volna magának. Az az ember, aki az ország két csúcsvezetőjének a titkainak napi
tudója, bizonyult a legalkalmasabbnak ennek a projektnek a vezetésére. Közvetlen megbeszéléseken
számolt be a parancsnokának és havi rendszerességgel egy hármas értekezleten a miniszterelnöknek
is. Szabad kezet kapott annak érdekében, hogy minél kisebb állománnyal dolgozhasson és
belügyminiszteri jóváhagyással olyan kivételes, az összes szerv fölötti diszponálási lehetőséget kapott
az egysége, amely kifelé a teljes TEK-re volt érvényes, valóságban csak erre a csoportra. Bevezettek
egy olyan kártyarendszert, amely szakszolgálati személyazonosság igazolása esetén lehetővé tette az
olyan utasítás kötelező végrehajtását, amely nem igényelt jelentésírást, csak az aláírt kártya
csatolását. Így könnyedén tudták kiegészíteni az esetleges létszámszükségletüket akár a rendőrök,
akár a katasztrófa védelmisek köreiből.
A Dengi által vezetett aznap esti biztosító egység a leendő útvonalon lépcsősen elhelyezkedve várta a
buszt a szolgálati A3-as Audikban. A buszba helyezett nyomkövető folyamatosan mutatta pontos
helyet, így nem volt szükséges az állandó vizuális kontaktus. A közvetlen biztosító négy TEK-es
felszámoló öltönyben, Heckler & Koch MP5-ös elégséges védelmet biztosított a huszonöt védett
személynek, a környéken lévő hat ügynökkel.
Kivételes este volt a mai, mivel most adták át a mogyoródi bázist . Ma nézték meg először az „A”
kategóriás védettek a helyszínt. A leendő lakókat három osztályba sorolták. „A” kategóriába estek a
közvetlenül védett személyek, akik politikailag hű milliárdos üzletemberekből és a politikusokból
állott, gyakorlatilag ez volt az új magyar arisztokrácia. „B” kategóriába a közvetlen családtagjaik,
gyerekek, feleségek, szülők kerültek, ők ebben a stádiumban még nem voltak beavatva semmibe. „C”
kategóriában voltak azok a rokonok, barátok, akik közül az „A” kategóriás védett megjelölhetett ötöt.
Természetesen nem használták a közvetlen bejáratot, hanem az alagúton keresztül közlekedtek a

teljes projekt alatt. A sárga szinten volt az ajtó, amin keresztül belépett a huszonöt milliárdos és
politikus a bunkerba és a legnagyobb helyiségbe, ami gyakorlatilag egy nagy amerikai konyha volt.
Egy étkező és konyha együtt, pulttal elválasztva.
A két felügyelő, akik a bunker karbantartói is voltak egyben, úgy rendezte be a termet, hogy középen
az asztalon egy bemutató volt az élelmiszerkészletből és egy makett, amely a három szintet és a
felszínt mutatta. Grabó egy projektoron kivetített Power Pointban megszerkesztett anyagot adott
elő, amely fotókkal illusztrált mindent. A teljes berendezést, milyen fűtőrendszer van, milyen
szellőző, melyek a tartalékok, milyen kommunikációs rendszer van a komplexumban és a
rendelkezésre álló élelmiszerek listáját. A végére hagyta a bunker védelmi koncepcióját, ami egyaránt
kitért a fegyverzetre és a védelmi erőkre.
Annak ellenére, hogy a mogyoródi bázis közel volt Pesthez, a kialakított környezet alkalmassá tette az
ötszáz fős védett kör biztosítására. A terv olyan egységekkel kalkulált, amelyek jelenleg nem tudták,
hogy milyen biztonsági feladatuk lesz, csak az általános, egy háborús fenyegetettség esetén
követendő akciótervben volt benne ez a terület, mint kitelepülési pont. Grabó és csapata úgy
terveztette a környezetet, és a héjvédelmi pontokat úgy alakíttatta ki, hogy azt már csak el kelljen
foglalniuk az egységeknek. Így lett egy nagyobb katonai tábor lehetősége kialakítva az erdő mellett
lévő termőterületen.
A vacsorát minden résztvevő maga készíthette el a készlet menüválasztékából. Ezek olyan készételek
voltak, amiket csak be kellett rakni a mikrohullámú sütőbe és két perc múlva a resztelt májtól a
47
pacalpörköltig, a palacsintától a máglyarakásig igen sokféle étel közül választhatott az éhes

bunkerlakó. A praktikus egyszerűség jellemzett mindent, így nem volt flambírkocsi, személyzet,
semmi luxus, de minden rendelkezésre állt egy biztonságos és kényelmes léthez.
Az előadásban Grabó külön kiemelte, hogy milyen eljárási és kommunikációs rendeket dolgoztak ki
különböző esetekre. Ezek a bunkerban egy széfben voltak elhelyezve különböző dobozokban, és
azokat a terv alapján az „A” kategóriás védettek vezetői körének a döntése alapján nyithatták ki . Volt
olyan terv is, amely a leendő tartalékpontot tartalmazta és olyan információkat, amelyek precízen ki
lettek dolgozva egy alap séma mentén, amely figyelembe vette a két objektum közötti távolságot,
domborzatot, ivóvíz beszerezhetőségét, mindent. Az objektum elhagyásának a vészeseti terve
rendkívül bizalmas volt, így annak konkrét tartalmát Grabó nem ismertette tekintettel arra, hogy az
alternatív helyszín kiszivárgásának ténye a jövőben életekbe kerülhet, akár a teljes közösség
megsemmisüléséhez is vezethet.
A megbeszélés leginkább egy olyan értekezlethez hasonlított, amelyhez hasonlót hallgatósága

minden tagja tartani szokott a beosztottjainak. Ebben az esetben viszont ők voltak, akik figyeltek és
mindenki ismerte az előadót. Olyan intelligens emberek ültek az asztalok mellett, akik külön-külön is
komoly hatással voltak a nem csak a környezetükre, hanem a politikai közéletre is, de csak akkor
kérdeztek, amikor az előadó a végén fölvetette.
- Van kérdés? - és jelentőségteljesen fölhúzta szemöldökét.
Volt, akit az érdekelt, hogy miként oldja meg az egység, hogy a bázisra kerüljenek, valakit egy másik
helyszín érdekelt volna, ha esetleg távol lenne a behívás pillanatában a Mogyoródi Bázistól, de olyan
kérdés is fölmerült, hogy mi lesz a laktóz érzékenyekkel, ha elfogy a laktóz mentes tej? Mikor ez
elhangzott, többen elröhögték magukat…
A projekt vezetője egy olyan pragmatikus ember volt, aki a beosztottjaitól sem tűrte a töketlen
hülyeséget és az ostoba fölvetésekre a maga flegmatikus stílusában, vezetői lóról reagált.
- Uraim! – kezdte finoman. - Egy ilyen világban, amire készülünk, a maguk hatalma és pénze semmit
nem ér. Vagy megtanulnak alkalmazkodni a körülményekhez és örülnek annak, hogy biztosítva van
maguk számára egy biztonságos mikrovilág, vagy magukra lesznek utalva.
A kopasz, öltönyben is jól láthatóan izmos alezredes jelentőségteljesen nézett körbe.
- Egyszerűen nincs arra ember- és eszközhátterünk, hogy mindenki után szaladgáljunk. Nem tehetjük
meg azt, mint a filmekben, hogy öt Hummerből álló karavánnal mindenkit ideszállítsunk. Amire meg
van a lehetőség az az, hogy egy gyűjtőponton jelentkeznek, és onnan mindenkit, akiket megjelöltek,
katonai kísérettel, buszokkal idehozunk. Aki időben ott lesz a találkozási ponton az ott lesz, aki nem,
az már csak magára számíthat. A bázis egyéni menekülőket nem fogad és a védőcsapat nem ismeri
magukat, úgyhogy ajánlom, hogy tartsák magukat a tervhez! Ehhez természetesen biztosítunk
mindent, ami a saját „B” és „C” környezetüket azonosíthatóvá teszi, és semmi mást nem kell majd
csinálniuk, mint követni az utasításokat, amiket időben megkapnak.
Hosszú előadásokhoz volt szokva, de a mostani egy kicsit idegesítette. Más rendőröknek, katonáknak
beszélni és más üzletembereknek, politikusoknak. Kinyitott egy félliteres Cappy almalevet és csak úgy
a palackból ivott pár kortyot, majd folytatta.
- Egyéb opció a helyszínek tekintetében nincs. Aki eléri a szállító karavánt az imént mondottak
alapján, annak és a családjának lesz helye. Aki nem, az kint marad az anarchiában és pont. Abban a
helyzetben semmit nem ér majd a kapcsolatuk, hogy kicsodák jelenleg. Vagy tartják magukat a
48
tervhez, vagy nem! A laktózmentes tejre meg azt tudom csak válaszolni, hogy majd iszik limonádét,
mert aszkorbinsav van bőven tudtommal. Ennél mélyebben nem kívánok a tejkérdéssel foglalkozni! –
fejezte be a monológot és szigorúan ránézett a kérdést föltevő milliárdos férfire, aki nem tudta állni a
tekintetét.
Egy államtitkár szólalt meg szilárd határozottsággal a hangjában.
- István (Grabó utálta a keresztnevét), egy zavargásokkal teli városban nem lehet csak úgy közlekedni.
Miként fogunk eljutni a gyülekezési pontra?
- Nézze államtitkár úr! - Grabó utálta a keresztnevét. - Az itt jelenlévőknek megvásárolni egy olyan
terepjárót, vagy teherautót, amivel egy ilyen helyzetben is lehet közlekedni és diszkrét, gondolom
nem egy nagy kiadás. A jelenben a pénzük még ér valamit, így a magánvonalon föl tudnak készülni,
ehhez pedig minden segítséget, tanácsot megadunk. Amire nem képes az egységem az az, hogy
országos szinten több ezer ember után szaladgáljon egy vészhelyzetben. Amire képesek vagyunk az
gyakorlatilag annyi, hogy megmondjuk, mit tegyenek addig, amíg el nem érik a gyűjtőpontot és utána
ideszállítjuk önöket a családjukkal.
Az este további része kevésbé telt kellemetlenül. Bejárták a három szintet, megnézték a kiszolgáló
épületeket belülről a földszinten és megismerték a karbantartókat. Mindenki láthatta, hogy a TEK
valóban komolyan veszi, amit a miniszterelnök vállalt, amelynek az volt a célja, hogy az új magyar
arisztokráciát, a jövő trösztállományát átmentse a következő társadalomba.
A busz a fél órával az indulás után megérkezett a konferencia központ mélygarázsába és a védettek
az öltönyös kommandósok utasításai alapján egy jelzés nélküli ajtón keresztül fölmentek a terembe,
ahol még reggelig beszélgettek zártkörben a látottakról.
Dengi őrnagy elküldte a 3-as kódot a csapatnak, és ezzel véget ért az aznapi munka számára és a régi
iskolai barátai jutottak eszébe, akikkel időnként még ma is összejártak sörözni az Alföld egyik
legszebb kisvárosának halászcsárdájába Szarvason. Vajon velük mi lesz? - töprengett, miközben
fáradtan az arcát dörzsölte.
Május, Hiúzok tábora a Bárka fölfedezése után

- Jó reggelt bajtársak! Ébresztő föl! - csattant föl Olivér kiáltása a tavaszi reggelben. – Gyerünk
mindenki ébresztő! Ma Vilkó gyújtja a tüzet.
A csapat gyorsan ébredt és a megszokott rend szerint indult a reggel. Az utolsó őr Oli volt, aki persze
Rosent már az ébresztő előtt fölköltötte, ahogy ilyenkor azt szokás. A reggeli a Nomád-féle vészeseti
kása, amely szárított és összeőrölt fűszeres sült csirkemell és őrölt zabpehely keveréke volt. Mindez
forró vízzel összekeverve és kihűlt állapotban fogyasztva nem csak, hogy laktató volt, hanem egy
kimondottan tápláló reggeli energiabomba.
- Van valakinek ötlete a tegnap látottakkal kapcsolatban? – kérdezte Joker.
Nagy lett a csönd és mindenki a bázisra gondolt. Este már elmentek a gondolataik olyan összeesküvés
elméletek irányába is, amelyeknek a valósághoz viszonyulása már igen csekély volt.
Autózúgás hallatszott, majd a kézifék karrogása. A motorzajból már sejteni lehetett, hogy Nomád
érkezett meg, és a terepjáró ajtajának csak a kertvégi budi ajtóhoz hasonlatos becsukása tette
százszázalékosan egyértelművé az érkező személyét. Mióta forgatott, egyre kevesebb időt tudott
foglalkozni a Hiúzokkal és ma reggel is csak az este Rosentől kapott sms miatt jött ki a táborhoz.
49
- Sziasztok – mondta, és miközben körbekezelt már kérdezte is. - Baj van? Megtaláltátok? - utalt a
bázisra.
- Megtaláltuk, de nem tudjuk hova tenni - válaszolt Rosen. - Gyere, nézd meg a GPS-t! Láthatod, hogy
a közlekedő útvonalak egy katonai rendszert alkotnak. Amiket láttunk, az alapján vagy kiképzőbázis
lesz a közeljövőben, vagy, és szerintem ez valószínűbb, valami nagy gebaszra készülnek.
- Őröket, katonákat ti sem láttatok, ugye?
- Nem, de ez nem jelent semmit. A bázis java a föld alatt van, ez szinte biztos. És azt is biztosra
veszem, hogy a fölső épületek belülről máshogy néznek ki, mint ahogy azt a külsőségek alapján
gondolnánk.
- Értem. Az, amibe én belecsöppentem, számomra egyértelművé teszi, hogy készül valami. El sem
merem nektek mondani, hogy milyen feltételek mellett vállaltam ezt a filmezést, de azt igen, hogy a
TV társaság igazgatója igen érdekesen viselkedett. Úgy ült le velünk tárgyalni, hogy már eldöntötte a
megszerzésünket. Valami készül! Valami, amelyre ő fel akarja hívni a figyelmet általunk, miközben
hasznos dolgokat tanítunk minden epizódban.
- Oké, de mi lehet az, ami egy ilyen bázis létrehozását indokolná? – szólt közbe Joker.
- Ne hidd, hogy csak egy ilyen van! 2011-ben az oroszok húsz iskander ballisztikus rakétát telepítettek
elismerten Kalinyigrad környékére, és a tavalyi gyakorlatukon az egyik fő téma Varsó nukleáris
támadása volt. De, hogy itthon maradjak: Tavaly voltam a Zemplénben a bushcraft csapatommal, és
ott távolról láttunk egy frissen épített bázist. A helyi ismerős mesélte, hogy egy éve kezdték építeni.
Nem tudták mekkora, de hetekig hordták a gyorsbetont az első nyáron. Ott jártunkkor már fegyveres
őrség védte, és hetente vitték el egy húsz köbméteres szennyvízszippantóval a ganét.
- Tehát egyértelmű, hogy máshol is vannak rejtélyes készülődések.
- Nekünk rejtélyes, de ez a fenenagy demokrácia olyan kasztrendszert álcáz, hogy azt felfogni nem
tudtam én sem a forgatás megkezdéséig.
- Ezt hogy érted? – kérdezte Joker.
- Úgy, hogy vannak olyan témák, amiket a vezetők ma már csak olyan társadalmi körben beszélnek
meg, ahol nincs újságíró. Jammerrel blokkolják a telefonokat, rózsazaj generátorral pedig a
diktafonok rögzítését. A tudás hatalom és a hatalmat nem adják ki a kezükből. Én is csak félszavakat
hallok, és időnként megkérdezik a véleményemet, de nem veszek részt a bizalmas megbeszéléseiken.
- De mégis mit gondolsz? Mire készüljünk?
- Hm… Mi van a vészeseti tervvel, amit csináltam?
- Meg van, betéve tudjuk mindannyian. A készletezést is megoldottuk, de őszintén szólva, végére
értünk a pénzünknek – mondta kissé csüggedten Rosen.
- Mi hiányzik még? - kérdezte Nomád, majd hirtelen eszébe jutott egy apró, de annál fontosabb
részlet. - Tényleg, a vadászvizsgátok meg van már?
- Mindenkinek meg van a fegyvervásárlási engedélye, de egyelőre nincs pénzünk saját puska
vásárlására - válaszolt Oli.
50
- Rendben. Ötven-nyolcvanezerért már lehet venni sörétes puskát amibe, lehet rakni brennekét is.
Egy hetetek van eldönteni, ki mit akar és én kifizetek tíz csúzlit. Hála Istennek megtehetem és hiszem,
hogy nem a véletlennek köszönhető, hogy ilyen anyagi helyzetbe kerültem.
Nagy lett az öröm és az aznapi programnak már lőttek, mert még a veterán Olivér is gyermeteg
izgalommal kezdte tervezgetni, milyen puskát szeretne. Amíg Rosen és Nomád félrevonultak, a
többiek a telefonjaikon már el is kezdték a Vadászapró weboldal böngészését. Megállapodtak abban,
hogy a tizenkettes kalibert részesítenek előnyben.
2014 junius 11. Beszervezés

- Valaki dudált. Hé, drágám! Valaki dudált! – kiabált Anna a konyhából, wc-n lévő férjének.
- Jövök már! – üvöltött ki a szent helyről Nomád. – A tököm tele van, megint hamarabb jött az a
rohadt taxi! Kimegyek és jól lebaszom, hogy minek dudálgat. Ismerem én az órát, még éppen belefér
a reggeli szarás – hallatszott a morgolódása, majd a jól ismert öblítés zaja szűrődött ki a helyiségből.
Nomád rettenetesen kényes volt a pontosságra és legalább annyira utálta, ha késnek, mint amikor őt
sürgették. A TV társaság betűre betartotta a szerződést. Minden forgatási napon küldték a taxit, ha
ott kellett aludjanak a helyszínen, akkor volt lakóautó, vagy szállodai szoba biztosítva. Amit nem
tudtak állandósítani, az a fix sofőr volt. Este megbeszélte, hogy reggel csak várjon a kocsi a ház előtt,
de reggel rendszeresen dudáltak. Ez annyira felmérgelte, hogy még a forgatási helyszínen is
zsörtölődött.
- Megyek már! - üvöltött ki az ajtón, amikor a sofőr újra rátenyerelt az autó kürtjére.
Az utcai ruhája nem sokban különbözött a forgatáson viseltektől, amelyek szintén a természeti
színekkel harmonizáló, praktikusságot és kényelmességet vették elsősorban figyelembe. Beleugrott a
Haix P6-os utcai bakancsaiba, fölkapta az osztrák hegyivadász zsákját és már nyúlt is a kilincs felé.
- Mikor jössz? Este, vagy holnap? - kérdezte Anna.
- Szerintem estére itt vagyok, mert ma fölvesszük vagy kilencvenszer, hogy Zoli miként gyújt tüzet íjas
tűzfúróval és ennyi. De most rohanok, drágám, szia - megcsókolták egymást és a vizslája ugrálása
közepette robogott kifelé a kerti úton. A kerítés előtt egy fekete Volkswagen Syncro állt meg éppen a
taxi mellett.
A kapu bezárása közben már egyértelművé vált számára, hogy a mikrobuszból kiszálló, határozottan
nyomozó benyomását keltő két férfi egyenesen hozzá jött,.
- Jó reggelt, Gyurkovics úr! Feltarthatjuk néhány percre? - kérdezte a borostás, köpcös férfi - Én Dengi
Viktor őrnagy vagyok, a Terrorelhárítási Központ munkatársa, és ő a kollégám, Vinter Vince – a
bemutatkozással egy időben mindketten mutatták az igazolványukat.
- Jó napot! – köszönt vissza Nomád, a nyolc órai időpontot konzekvensen napnak tekintve – Miben
segíthetek? - kérdezte a szokásos morcos ábrázatával, amely miatt többször megkapta már, hogy
mérges.
- Szeretnénk önnel beszélni, méghozzá nyugodt körülmények között – mondta hűvösen Vinter.
- Már megbocsássanak, de elkövettem valamit? Éppen munkába indulok, erre vár itt a taxi.
51
A taxis érdeklődve figyelte a leendő utasával beszélgető két rendőrt. Na már csak ez hiányzott -
gondolta. Gyorsan végezhetnék, erre most neki áll beszélgetni.
- Nem-nem, semmit nem követett el, nem ezért jöttünk. A segítségét szeretnénk kérni – mosolygott
kényszeredetten Dengi.
Nomádból előjött a szekus és a hobbivonal, amik mellett beindult a vészjelző is benne. - A TEK
őrnagya kér tőlem segítséget? Vagy nagy a baj, vagy olyan ember után nyomoznak, aki a közösségem
tagja.
- Rendben, kérdezzenek nyugodtan – dőlt neki kényelmesen, keresztbe font karral a kerítésnek.
- Ne haragudjon, de nem itt az utcán szeretnénk önnel beszélni. Esetleg elvihetnének a

munkahelyére? - kérdezte Vinter.
Volt valami a tekintetében, ami nem volt riasztó, hanem inkább kérő.
- Rendben, de vegyék figyelembe, hogy húsz percre van a munkahelyem. Ennyi idő elég rá?
- Elegendő lesz, de kérem, folytassuk az autóban – mutatta kinyújtott karjával az utat a kocsi felé.
Mielőtt beszállt volna, Nomád még elküldte a türelmetlen taxist, majd odament a kinyitott a hátsó
ajtóhoz, ahol megdöbbent. Régi kollégája ült a Syncro hátuljában és vigyorgott. Valaha, egy rég
elfeledett időben Grabó és Nomád egy helyen dolgoztak a budapesti éjszakában. A rendőr akkoriban
építkezett, és muszájból elment néhányszor olyan munkára, amelyre a partnere sem jókedvéből
vállalkozott. A két férfi közös, nem túl fényes múltja egy olyan kapocs volt, amely ott, abban a
pillanatban egyértelművé tette Nomád számára, hogy itt valami nagy baj van.
- Ne bassz! Mit keresel te itt?
Grabó vigyorogva intett ki.
- Gyere, szállj már be! Régen nem voltál ilyen beszari.
- Ne szórakozz már velem! Megáll a házam előtt egy lesötétített mikrobusz, kiszáll két zsaru, és még
meg vagy lepve, hogy filózom, hogy mi a túró van? - tört ki belőle, miközben már szállt is be, majd a
kézfogás után behúzta maga mögött az ajtót.– Nincs nektek diszkrétebb autótok? - nézett szét a
belső térben. - De mindegy, ki a fene lettél te, hogy ilyen jól megy neked?
A két rendőr elöl ült és pontosan tudták, hova kell menniük, a kabinban csak az ex kollégák voltak.
- Nézd, Robi – sóhajtott Grabó. Nem kertelek, mert sejtheted, hogy nem kávézni jöttem…
- Szerencse, mert megint én fizethetnék - utalt a legutóbbi találkozásukra, amikor a régi haver elhívta
kávézni, de otthon hagyta a pénztárcáját.
- Jól van már, na! Lehet veled komolyan beszélni? Dolgozom, baszd meg, most zsaruként jöttem
hozzád. Segítségre van szükségünk.
- Rendben, hallgatlak - komorodott el. Emlékezett régről, hogy amikor a társa így beszélt, annak
mindig oka volt.
- Vársz telefonhívást?
- Nem, hacsak nem a forgatásról, de egy óra alatt csak megteszünk 20 kilométert.
52
A rendőr felnyitott egy panelt az ülése mellett lévő fali kárpitban és megnyomott egy gombot.
- Most már tutira magunkban vagyunk. Amit most mondani fogok, az államtitok. Nem azért esett rád
a választásom, mert ismerlek, hanem azért, mert olyat tudsz, amit kevesen. Segítségre van
szükségünk. Tudom, hogy milyen jól fizető munkád van, de azt is tudom, hogy idealista vagy, és
hajlandó vagy áldozatot hozni a közért.
- Hű vazz, ez nem hangzik túl jól. Tehát igazam van - mondta inkább magának, mint a másiknak.
- Nem tudom, mire gondolsz, de gyanítom, hosszú lenne, így folytatnám - kicsit kioktató, flegma
stílusa mit sem változott az évek alatt. – Van egy projekt, amelyben szeretném, ha részt vennél. Ez
gyakorlatilag egy felkészítő tanfolyam, amelyben szeretnénk, ha elméletben
és gyakorlatban is egyaránt tanítanál. A feltételeket te szabod és hozzád igazítjuk az órarendet.

Persze taxit nem tudunk érted küldeni, de egy civil szolgálati Octaviát igen.
Nagy lett a csönd a kocsiban. Nomád csak nézett maga elé és gondolkodott. Ilyet eddig még csak a
filmekben látott, és minden ilyen helyzet mögött oltári nagy bajt lehetett sejteni, ha az állami szervek
már egy civil szakembert kértek fel segítségül. Halkan és nagyon megfontoltan szólalt meg.
- Mennyi időnk van? - keményen a kopasz férfi szemébe nézett.
- Két hónapot szánunk a projektre, több helyszínen – terelte a témát a másik.
- De mi a fenére tanítsam őket konkrétan? Meg miért én? Nincs elég szakember a TEK-nél? Amit én
tudok, annak egy részét tudják a Bercsényisek is. Egyáltalán kiket kellene tanítani?
- Családapákat, néhány nőt. Mindegyik polgári személy és természetesen a bozótbúvárkodást,

túlélést. Van még olyan, aki ezzel foglalkozik, de téged ismerlek, veled már dolgoztam és tudtommal
te vagy az egyik legjobb ebben a témában az országban.
- Most mondanám, hogy én papírt használok, de valahogy nincs kedvem. Két éve egy instant
társadalom megteremtése kapcsán egy csoport már megkeresett egy ilyen projekttel. Értem én, hogy
mi a cél, de mégis, mikor csináljam? Látod, hogy most is forgatásra megyek. Ugyan csak négy nap egy
héten, de a másik három a családomé. Az első és a második a fiam, utána jön minden más.
Grabó lehajtotta fejét. Tisztában volt azzal, hogy a haverja milyen makacs, és akkor sem tudja
befolyásolni, ha fenyegeti. Tudta, hogy csak egy dologgal van esélye megnyerni az ügynek, az pedig
az igazság. Készült erre, mert a Dengiéktől kapott jelentés tartalmazta, hogy nem voltak éppen anyagi
gondjai, de azért titokban remélte, hogy elkerülhető lesz a következő néhány kellemetlen perc.
- Figyelj, ez most véresen komoly, úgyhogy most mutatok neked valamit.
Bekapcsolta a kis LCD kijelzőt, amin megjelent a főigazgató arca, aki szenvtelenül meredt a férfire.
- Üdvözlöm. Bizonyára ismer engem, így remélem elég hiteles lesz, amit most kérek öntől. Valaha az
unokabátyjával együtt dolgoztunk, versenyeztünk, mint tudja, így remélem, hogy valamelyest meg
van irányomba egyfajta bizalmi szál. Grabóval tudtommal együtt dolgoztak, így kérem, hogy bízzon
benne! Adni fog önnek egy nyilatkozatot, amit természetesen nem kötelező aláírnia, de én kérem,
hogy tegye meg. Ez egy állami titoktartási nyilatkozat, amelynek nincs lejárati ideje, tehát
örökérvényű. Amint szignózta, be lesz avatva részletekbe. Minden jót… Nomád! - mosolyodott el a
főigazgató és a felvétel végével kikapcsolt a képernyő.
53
Döbbent csönd volt a kocsiban, amely időközben már lassan elérte Fót határát. A nagydarab férfi csak
meredt maga elé, időnként a másikra pillantott és tekergette közben a nyakát. Persze, hogy tudta, ki
a főigazgató és azt is tudta, hogy a bratyójával együtt ugrabugráltak még Orlandóban a kommandós
versenyeken, de az, hogy kifejezetten hozzá beszélt és a becenevén szólította, nagyon meglepte.
Gondolkodott még egy percig, amit a kopasz haverja felhúzott szemöldökkel szemlélt.
- Hol az a titoktartási? - mondta végül lemondóan.
- Parancsolj - nyújtotta át az ajtózsebbe készített dossziét a rátűzött tollal.
- De biztosra mentetek! – jelentette ki Nomád. - Mi lett volna, ha nemet mondok? - kérdezte,

miközben röviden átfutotta a nyilatkozatot.
- De nem mondtál. Viszont azt ugye tudod, hogy ezután csak velünk beszélhetsz arról, ami most
következik? Tisztában vagy vele, hogy még a feleségeddel sem oszthatod meg?
- Inkább mondjad már, mi a fene ez a nagy titok?! Melót különben sem viszek haza soha– jelentette
ki határozottan, ahogy aláírta az átolvasott nyilatkozatot.
- Négy hónap múlva gyaníthatóan fenekestől felfordul a világunk. Rengeteg ember fog elpusztulni és
rengeteg fog szenvedni. Van egy terv, aminek az a lényege, hogy lecserélik a társadalmi struktúrát és
ez részünkről nem lesz egy ellenőrizhető folyamat. Amit tudunk, hogy több fronton fog beomlani a
társadalmunk és dominóelvként a teljes civilizált világunkat érintheti. Van, amelyiket jobban, van
amelyiket kevésbé, de ez jelen helyzetben kalkulálhatatlan. Nekem az a feladatom, hogy a magyar
trösztállományt és arisztokráciát átmentsem a következő korszakra. Ehhez minden eszközt
megkaptam, amit itthon el lehet érni. Azzal, ha elvállalod az oktatást, rád és még öt családtagodra
érvényes lesz a Bárka projekt, és lesz helyetek egy biztonságos bázison.
- Most ugye csak ugratsz? - hűlt el Nomád. - Nem mondod komolyan, hogy négy hónap múlva
minden véget ér? De mégis miként?
- Mi sem tudjuk pontosan, de valószínűleg gazdasági összeomlással indul. Tőzsdekrach,

elértéktelenedett forint. Számítunk fegyveres csoportok által kirobbantott zavargásokra is, fene lát
bele a fejükbe. Azok, akik az országok fölött állnak, olyan technikával és akkora extra potenciállal
rendelkeznek, hogy szinte bármit megtehetnek. Ami visszatartja őket, az most a közvélemény és a
jövőben a történelmi megítélés lesz.
Közben megérkeztek a stúdió parkolójába, ahol már útra kész volt a stáb négy terepjáróval. Mindenki
a fekete Volkswagen Syncrot nézte, de csak a két elöl ülő alakot látták.
- Mi a válaszod? - tette a mappát a kesztyűtartóba.
- Benne vagyok, de baromira kell konspirálni, mert a feleségemnek nem mondhatom el, a fiam meg
lassan tizennyolc éves és nem hülye. Egy-egy napokra tudok elszakadni. Most elég jól keresek és
esetenként rá tudom fogni, hogy forgatok meg oktatok, de kell a segítségetek.
- Mondtam, a feltételeket te szabod. Mondd, mi lenne jó szerinted a feleségednek, hogy elterelődjön

a figyelme, mondd, mi lenne jó a fiadnak és megoldjuk. Minket az oktatásod érdekel. Te hiteles tudsz
lenni polgári személyeknek, azt tudod mondani és mutatni, ami reális nekik. És nekünk pontosan ez
kell. Nem értenek semmihez ezen a téren, és sokukat talán ismered is. Az a legfontosabb, hogy olyan
tudást kapjanak, amit egy infrastruktúra nélküli világban hasznosítani tudnak.
- Oké, vállalom és átgondolom a részleteket. Holnap este el tudsz jönni dumálni?
54
- El. Hétre ott leszek a környéketeken, majd csörgess meg ezen – nyújtott át egy ütésálló NOKIA
telefont. - Csak ezen keresztül beszéljünk! A számom és a két kollégámé van benne. Mindent tudnak.
- Kösz - majd kezet nyújtott és kiszállt. Mielőtt becsukta volna az ajtót, még visszahajolt a belsejébe. -
Egy helyen leszünk majd akkor?
- Nem. De ez már olyan szint, amiről nem beszélhetek.
A Syncro kihajtott a parkolóból, és mindenki Nomádot nézte, aki csak a távolodó autót figyelte, majd
megfordult és rájuk vigyorodott.
- Mehetünk, emberek! Ma ilyen taxi jött értem. Zolikám, fölkészültél arra, hogy ma kotonnal is fogsz
tüzet gyújtani? - közben végigkezelt mindenkivel.
- Na ne már! Van nálunk egyáltalán? Józsi? - fordult vigyorogva a kellékeshez Zoli.
- Természetesen van vagy tíz dobozzal, több színben, még ízesítettet is vettem – mondta.
- Az ízesítettel mi a szándékod, Zoli? - fordult vigyorogva Nomád a színészhez. - Csak nem rágó
helyett? – ekkor már mindenki röhögött.
- Induljunk, mert még elmegy a nap, és akkor meg én adok kotont a bandának, de nem vízzel töltve -
vette át a szót Ihász.
Megállapodás
Még világos volt, amikor az alezredes megérkezett a Mogyoród fölött lévő Szent László kilátóhoz. A
Hungaroringre többször kísért már állami védett személyeket, és nem egyszer megfordult a fejében,
hogy föl kellene ide jönnie a családjával. Egészen a kilátóig fel tudott menni a Q5-ös Audival, ugyanis
ide volt megbeszélve a találkozó Nomáddal, aki kutyasétáltatás indokkal jött el otthonról.
Nézte a Makovecz Imre tervezési stílusát jól magán viselő építményt és észrevette, hogy a vasajtót
valaki nyitva hagyta, így belépett az alsó részre, ahol a kicsiny kápolna volt elválasztva egy erős
vasráccsal a látogatóktól és rongálóktól. Elmerengett Szent László két és fél méteres faszobrán, majd
elindult a lépcsőkön fölfelé a második emeltre. Gyönyörű panoráma tárult elé. Az ott, a völgyben a
versenypálya, jobbra Mogyoród, amott a Fóti Székesegyház - azonosítgatta be a tereptárgyakat, majd
átment a másik oldalra. Meredten nézett keleti irányba és elővett egy kicsi, de igen erős távcsövet.
Tökéletesen lehetett látni a mogyoródi bázist takaró erdő szélét és az előtte lévő bekerített területet.
Egy Mercedes terepjárót haladt el éppen a kerítések mellett. Körbe kell árkoltatni a bekötő utakat,
mert ez így nem jó - gondolta. – Az hiányzik még csak, hogy valami off-road-os betévedjen az erdőbe.
Egy siklóernyős röpült el éppen a bázis fölött és jól láthatóan lefelé tekingetett, de persze semmi
érdemlegeset nem láthatott.
- Helló, Grabó !.- Nomád egy gyalogösvényen jött fölfelé a Gyertyánosra, ami térképen a hely eredeti
neve volt és már a lombok között látta, hogy a régi haverja távcsővel kémlel a keleti irányba. Magyar
vizslája szaladgált előtte minden szagnyomot lekövetve, örülvén az esti szabadságnak.
- Gyere föl, itt beszéljünk.
Nomádnak volt kulcsa a kilátóhoz és magukra zárta a nagy kovácsoltvas ajtót. A kutyáját lent hagyta a
földszinten és fél perc múlva kezet fogott a két férfi.
55
- Imádom ezt a helyet. Közel és mégis távol a lakásomtól, és ez a kilátás… - mutatott körbe. – Csak ez
a szar zajtanya ne lenne itt – bökött fejével a lenti pályára. - Tavasztól őszig folyamatosan döngicsél
rajta valami. Már nagyon unjuk!
- Na, figyelj! Térjünk a lényegre, mert nem romantikázni jöttem! Kitaláltad már, mit szeretnél a
feleségednek és a fiadnak?
- Kitaláltam, és szerintem illeszkedik a jövőbeli tervbe. Az asszony szakácsnő, és olyan idióta

munkabeosztása van, hogy amúgy is tele van a tököm a munkahelyével. Nem tudsz neki helyet
szerezni bent a laktanya konyháján valami kiemelt bérezéssel és beosztással? Vagy esetleg büfésnek?
Ott már meg lehetne környékezni olyan munkával, ami illeszkedik a projektbe. Magyarul: Csinálj TEK-
est az asszonyból!
A kopasz férfi először csak meredt a másikra majd felröhögött.
- Baszd meg, ez zseniális! Szakácsnő? Ez kurva jó! A bázisokon maguknak főznének az emberek, mert
minimális a személyzet. De ha így áll a helyzet… meg is van, mit fog csinálni a feleséged!
- No? Add elő!
- Nézz keleti irányba, ahol az az erdő van - adta a kezébe a távcsövet.
- Ismerem azt a részt. Van ott egy régi katonai létesítmény - nem vette el a felé nyújtott eszközt, csak
ráncolta a szemöldökét. - Ugye nem azt akarod mondani, hogy abban az erdőben egy bázis van? –
szándékosan nem mondta, hogy mit fedeztek fel a Hiúzokkal.
- Tehát ismered. No, komám, ott van a jövőbeli lakásotok a föld alatt. Nem túl nagy, de tisztességesen
berendezett élettér nyolcvan családnak. Van minden, amire szükségetek lehet, és már most
beköltözésre alkalmas állapotban van.
- De hogy jön ide most a feleségem?
- Egyszerű. Fölvesszük a laktanyába, és amint belerázódik a benti közegbe, úgy fogom alakítani a
helyzetet, hogy feljebbjutási lehetőséget kapjon. Majd azt mondod, hogy a bratyód segített, mert
ismeri a főigazgatót. Van kocsija?
Ekkor rázendített a pályán néhány Hayabusa, sport kipufogóval, hogy a nap utolsó sugarait még ki
tudják élvezni és ezzel megörvendeztethessék a falu lakosságát. A három ordító motor „jótékonyan”
elnyomta a falusiak esti meghitt beszélgetéseit és a két férfi hangját is.
- Ezt nem hiszem el - fordult mérgesen Nomád a zaj irányába. - Kapja be a Gyulai Zsolt! És a főnökeid
is, hogy szarnak erre – tette hozzá.
- Tényleg rohadt hangos, de mondjad már, van kocsija?
- Van egy trezinákja.
- Ez akkor egy plusz. Beszélek a titkárnőmmel és megoldjuk. Kap szolgálati autót. Egész könnyű lesz és
nyeretünk majd neki valamit, amit a fiúk átadnak – utalt az embereire. - Valami utat, wellness
mittomén… Jó lesz. Fiadnak mit kérsz?
Dávid egy zenekarban gitározott és tizennyolc évesen ez volt a mindene. Apja már két éve segítgette
az álmában, mert úgy tartotta, hogy mindenkiben van valami tehetséges, és ha ezt hagyják kinyílni,
akkor az csak pozitívan hat a személyiségre, továbbá fia talán valami olyat csinálhat a jövőben, amit
56
valóban szeret. Apjának a huszonkét évvel ezelőtti másolata volt, csak – mint ahogy azt mondani
szokta - sokkal jóképűbb és muzikálisabb. Adta magát a nyár eleje és a hobbi így nem volt nehéz
válaszolni.
- Van egy Paddy and the Rats nevű ír kocsmazenét játszó együttes. Miskolci banda. Szervezzétek meg,
hogy kérjék föl a kölyköt beugró gitárosnak, és itt legyenek a próbák Gödöllőn.
- Te nem vagy ép! Egy egész együttest szerezzünk a fiadnak? - nézett nagyot az alezredes.
- Te mondtad, hogy én szabom a feltételeket. Heti három alkalom és ez nyolc hétvége. A fiam úgy
fogja megélni ezt az időszakot, hogy az álmának él. Az asszony boldog lesz, hogy karriert fut be és
akár még elmehetünk wellness-ezni is, én meg kihajtom a belemet a forgatásokon meg nálatok. Ne
cigánykodj már, ez nektek semmi szerintem – vigyorgott.
- Legalább klezmerezne - nézett az ég felé. - Már holnap lenne helye… De rendben. A feladat adott, és
mi betartjuk, amit ígértünk. A feleséged már holnap kapni fog egy visszautasíthatatlan ajánlatot, és
persze beszélünk a bratyóddal, hogy teljes legyen a konspiráció. Ő meg tartja a száját, hisz ismered az
alezredes urat! A fiad macerásabb lesz, de Dengi már ma este rá is fekszik az ügyre, ígérem! Kibaszott
motorosok! - Grabónál elszakadt a cérna a nagy zúgás miatt, és mérgesen nyúlt a telefonjáért.
- Most kit hívsz? - érdeklődött Nomád.
- Dengit – tárcsázta közben a számot, majd a füléhez emelte a készüléket. - Vitya ! Engem nem
érdekel, hogy mit csinálsz, vagy hogy kit hívsz föl, de intézd el, hogy a Hungaroringen állítsák le a
motorosokat, mert ha nem, akkor holnap feltúratom a bokszutcát bombát keresve! Felőlem hívhatod
a Gyulait is, és hazudj, amit akarsz! - hadarta az alezredes. Nomád rég látta ilyennek, ezért kíváncsian
figyelte.
Még négy kört tett meg a három motoros, majd a következő célegyenes nyélgázt mindhárman
visszavették és csönd lett. Üdítő volt hallani a tücsköket és végre rendesen hallották egymást.
- Gyere máskor is! - mosolygott Nomád. - Vagy tudod mit, költözz ide! Te lehetnél a polgármester, a
mostaninak ez a mutatvány még két ciklus alatt sem sikerült, nem hogy pár perc alatt - örvendezett.
– Utcát betonoztat Gyulaiékkal ott, ahol nem kell, mi meg nem halljuk egymás szavát a kertben.
- Addig örülj, amíg csak ezek döngicsélnek! – válaszolta. – No de most akkor beszéljünk az
oktatásokról.
A TEK-nek nem volt konkrét képzési terve, ez kidolgozásra várt, és el is várták, hogy a beszervezett
oktató önállósítsa magát. Ez nem is esett Nomád nehezére, mivel a Hiúzoknak rendszeresen tartott
ennél sokkal professzionálisabb képzéseket, mint amit most elvártak tőle. Több igényre volt
kidolgozva kész a Power Point-os oktatási anyag, úgy az egyszerű kezdőknek, mint a profi
katonáknak. Az alapoktól kezdve olyan ételkészítési technikákig, amelyek kitértek az összes olyan
lehetőségre, amit Magyarországon érdemes volt tudni.
Dióhéjban elmondta, hogy ő mire gondolt, és mit tart reálisnak teljesen laikus embereknek. Kiderült,
hogy nem csak Pesten volna rá szükség, és mivel rövid az idő, lesznek olyan helyszínek, ahova
helikopterrel viszik, mert egy nap akár két előadást is megtarthat; egyet délelőtt, egyet pedig
délután.
- Úgy nézem, hogy gyorsabban kell haladnom, mint elsőre gondoltam – jegyezte meg. Maradjunk
annyiban, hogy a meglévő anyagokat átgondolom, megszerkesztem, és ugyanitt találkozzunk két nap
57
múlva. Fölhozom a laptopomat és megmutatom, illetve csinálok egy eszközkalkulációt is, hogy mit
vegyenek meg a jóemberek. Vagy ezeket ti szerzitek be?
- Erről beszéljünk két nap múlva, viszont azt most mondom, hogy elképzelhető, hogy nem én jövök,
hanem a két srác közül valamelyik, akikkel tegnap találkoztál. Láttad, hogy Vitya milyen ügyes -
mutatott a néma pályára – és olyan, mintha velem beszélnél.
- Rendben ales úr! - szalutált hanyagul. – No, menjünk, mert ránk esteledik, és nem talál el a kocsijáig
ebben a nagy sötét rengetegben - a fekete autót persze látni lehetett fölülről. - Nincs operatív
autótok, hogy csak ilyen puccparédéval tudtok közlekedni?
- Bekaphatod, de nyugodt lehetsz, hogy az „M” zároltból van több UAZ fölkészítve.
- Ezek aztán a végletek! Luxus SUV, BTR és UAZ… Mintha nem létezne a Suzuki, meg az Opel.
- Na jó - régen állandóan szívták egymás vérét, de Grabónak most nem volt hozzá hangulata. Fáradt
volt, legszívesebben már ő is a gyerekeivel és a feleségével lett volna otthon. Robbantsuk a bankot.
Maradjunk abban, hogy holnapután talán jövök, ha nem, akkor jön a Dengi. Telefonon elérsz - és
elindult lefelé a lépcsőn, aminek az aljában a kajla magyar vizsla örömmel ugrott föl a százötven ezer
forintos öltönyére. - Jól van már, na - kapta el a kutya lábait. - Szólj már rá, mert ma este még be kell
szaladjak a központba, és nem mehetek mocskos zakóban!
Nomád kinyitotta a vastag kovácsoltvas ajtót és a kutya kiszaladt. Gyors kézfogás és ki merről jött,
arra távozott.
Másnap a forgatási szünetben Anna hívta. Magából kikelve, a boldogságtól örömittasan újságolta,
hogy megkereste egy nő a rendőrség egyik laktanyájából, hogy szükségük lenne a konyhán egy
műszakos konyhafőnökre. Huszonnégy órás ügyelet volt a laktanyában, így a konyhán napi
háromszori étkezést biztosítottak a vezetőknek egy kicsiny étkezdében. Az egyik séf felmondott, és
sürgősen szükség volt egy olyan szaktudású emberre, mint Anna. Grabó titkárnője jó színésznőként
adta elő az egészet, és természetesen minden egyeztetve volt a Készenléti Rendőrség Felszámoló
egységének parancsnokával, Timár alezredessel.
- Ez a Karesz egy angyal! - lelkendezett Anna. - Add meg a számát, hogy felhívjam!
- Majd otthon, meg egyébként is szerintem ne zavard ilyenkor, mert melózik. Okkal javasolt a
munkára, hidd el! - somolygott a férj és nem érezte szaralaknak magát a nyilvánvaló megvezetés
kapcsán. Muszáj volt, más járható út pedig nem jutott eszébe. Így legalább a feleségét úgy tudta
belevonni a projektbe, hogy nem kellett elmondania semmit. - Most leteszem, mert mennem kell, de
ma hamar hazaérek és viszek pezsgőt, hogy megünnepeljük, jó?
- Persze, menj csak. Olyan boldog vagyok, csak a barátnőimet sajnálom - utalt a mostani helyén lévő
kolléganőire. - Szia.
Este nagy volt a boldogság a Gyurkovics házban. Hárman koccintottak Anna sikerére, és együtt
vacsoráztak, ami az utóbbi időben nem volt gyakori a forgatások miatt. Dávid a vacsora után bevonult
a szobájába és szokásához híven bekapcsolta a számítógépét, miközben gitározott. Nomád a
laptopján dolgozva rakta össze az oktatási anyagot, felesége egy barátnőjének újságolta boldogan a
nagy lehetőséget, hogy hol dolgozhat. Egyszer csak elhallgatott a gitár a szobában.
- Mi a fasz?! - hallatszott ki a kamasz hangja. - Na, ne már, ezt nem hiszem el!
Kicsapódott a szobaajtó. Dávid döbbent arccal támolygott le az apjához a nappaliba.
58
- Tudod, ki írt nekem apa?
- Nem. Ki? - kérdezte gépelés közben.
- Paddy O’Reilly.
- Az meg kicsoda?
- A Paddy and the Rats énekese, és szeretne velem találkozni!
- Az a punk rock együttes, amit üvöltetsz rendszeresen?
- Az! Ez mekkora! Mit akarhat tőlem? Itt próbálnak holnaptól Gödöllőn, és meghívott este hatra a
művházba. Ugye mehetek?
- Menjél fiam, de legyél elérhető, ahogy megbeszéltük.
Ügyes fiú ez a Dengi, meg kell hagyni. Remélem, minden ilyen simán fog haladni a jövőben is…
gondolta az apa. Néhány hónap boldogságot tud még a nagy balhé előtt biztosítani a családjának a
TEK segítségével, amíg ő a legjobb tudása szerint fölkészíti az embereket a képernyőn és az
oktatásokon.
Julius, oktatás, TEK

A megkötött megállapodás többek között olyan előjogokkal is járt, ami a rendvédelmen belül
természetesnek számított, de Nomádnak szoknia kellett. Ugyan nem volt nehéz elviselni, hogy a
lakhelyén kívül a civil Skoda RS-re a sofőr fölrakta a lámpát, és gyakorlatilag minden közlekedési
szabályt áthágva robogott az aktuális oktatási pont, vagy a helikopter felé, de azért mégiscsak
furcsának találta. A Hungaroring rendelkezett leszállóval, így nem kellett messzire mennie, és a TEK
úgy rendezte el a beléptetést a kiemelten védett pályára, hogy ne tűnjön föl senkinek az autó utasa,
aki már egyre jobban ismertté vált a TV műsorból. Még a telefonos segítségnyújtást is nagyon
komolyan vette a szakszolgálat, és valóban volt kihez fordulnia, ha bajba került.
Az egyik este a család egy közös programon volt Gödöllőn, ahol Dávid lépett fel az együttessel. Az
átbulizott este után egy kicsit gyorsabban ment hazafelé, és a Kerepesi lejtőn a szolidnak éppen nem
nevezhető 140-es tempóval érkezett a lakott területre, ahol éppen egy sebességellenőrzésbe
futottak bele.
A helyi erők őrült tempóban próbáltak utána eredni, de a sofőr magától is lassított, így gyorsan
utolérték az üveghangig húzatott Opel Astrával. Két fiatal rendőr ugrott ki az autóból és a helyzetet
kellően túlreagálván üvöltve rohantak a családi Saab-hoz.
- Mi a faszt képzel maga?! Van fogalma róla, hogy mennyivel ment? - kiabált a rangidős. - Azonnal
adja ide az iratait!
Tény, ami tény, gyorsan ment, de ettől még nem az Atya Úr Isten a fiatal zsaru, hogy üvöltözzön vele
a családja előtt. Ezt a stílust nyugodtabb lelkivilágú emberek sem tűrték volna.
- Álljon már le! Elismerem, hogy gyorsan mentem, de beszéljen velem normálisan, mert nem az
orrából húzott ki.
- Igeeen? - nyújtotta el az e betűt, miközben szemöldökét összehúzta. - Még okoskodunk is? Na,
akkor mindenki szálljon ki az autóból! És nyissa ki a csomagtartót!
59
- Nézze, gyorsan hajtottam és ezt elismerem, de nem hinném, hogy ez indokolt lenne. Ők mit
vétettek? Én hajtottam gyorsan, és ki fogom fizetni a büntetést.
- Ne dumáljon vissza! Mindenki szálljon ki a kocsiból! - kiabált be Annának és Dávidnak a fiatal

huszonéves rendőr. - És ha még egy okoskodásával akadályozni merészeli a rendőrségi intézkedést,
meg fogjuk bilincselni.
Ez már több volt a soknál, ezért elővette a telefont, amit Grabótól kapott. Ahogy a rendőr elkezdte
begyűjteni felesége és fia iratait, egyre jobban dühbe gurult. Csak ne lenne rajtad az a kibaszott
egyenruha, csak civil lennél egy percre, te pöcs.
Benyomta az automata hívón a segélyszámot, amely mögött állandó ügyelet volt a TEK laktanyában
és látták, hogy ki a segítséget kérő. Kevés ilyen szintű hívó volt megadva, aki majdnem a legmagasabb
prioritást élvezte – legmagasabbat mindössze három ember az országban –, az utasítás alapján pedig
bármilyen helyzetből ki kellett hozni a hívó feleket. A telefonálás pillanatában megjelent a monitoron
a pontos helyzete, a kódneve és a prioritása. A diszpécser azonnal tudta, hogy ha szükséges, még a
laktanyában lévő műveleti egységeket is mozgósíthatja a segítségnyújtás érdekében. Hozzáférése
volt az összes mobilszolgáltató „Y” kommunikációs csatornájához, és természetesen a TETRA
rendszerhez. Azonnal látta a két TETRA rádió kódját a térképen, illetve a mobilkódot, és sejtette,
hogy a baj milyen természetű. Fölvette a telefont.
- Jó estét „18”-as, miben segíthetek?
Tegye le azt a kurva telefont, mit képzel?! Rendőrségi intézkedés alatt van, ne telefonálgasson! -
hallatszott be a mikrofonba. - Nem tartóztattak le, miért ne telefonálhatnék? Gyorsan hajtottam,
nem embert öltem! Maga mire föl beszél így velem? - hallatszott a vélhetően „18”-as hangja, amit
még soha nem hallott. Adja át a telefont, azonnal! – hallatszott egy másik hang. - Nem adom, ez a
saját tulajdonom - dulakodás zaja hallatszott, majd egy női és egy kamaszhang. - Ne, kérem ne
bántsák! Apaaaa! Kérem, ne bántsák őt!
A diszpécser azonnal a számítógép billentyűzetéhez nyúlt és belépett a TETRA rendszer szívébe. A

monitoron megjelent két rádióazonosítót a kurzorral kijelölte és lenyomta az ENTER-t.
- Kistarcsa 1835 és 1655! Azonnal fejezzék be az intézkedést és jelentkezzenek.
A telefon és a rádiók egy kicsit összegerjedtek, de jól lehetett hallani a diszpécsert. A két rendőr már
éppen megbilincselte Nomádot, akit már szájon vágtak és kapott a gumibottal is.
- Azonnal jelentkezzenek! - ismételte meg a diszpécser.
- Jelentkezem központ, Kistarcsa 1835 vagyok. Egy gyorshajtó ellen lépünk föl, aki ellenállt a rendőri
intézkedésnek, és megbilincseltük – szólt a rádióba a nagyszájú rendőr.
- Az intézkedést haladéktalanul fejezzék be!
- De…
- Azt mondtam 1835, hogy az intézkedés befejezve! Engedjék el a férfit és a családját!
- No de ellenállt az… - ekkor a diszpécsernél elszakadt a cérna.
- Na ide figyelj, Saska Feri! - olvasta ki a rendszerből a 1835-ös kódhoz tartozó kistarcsai
főtörzsőrmester adatait - Velem te nem vitatkozol, mert hallottam a telefonba, mit műveltetek. Most
60
azonnal befejezitek az intézkedést és bementek az őrsre jelentést írni! Mivel okoskodtál, garantálom,
hogy a kapitány egy órán belül bent lesz álmosan.
A rádiónak volt egy olyan áldott tulajdonsága, hogy mindenki hallotta azt, ami elhangzott. Levették
Nomádról a bilincset, aki a dulakodás közben elszakadt ruháját igazgatta.
- Jól van, „18”-as? - kérdezte a diszpécser a rádióban.
A megilletődött Saska odanyújtotta a rádiót, amit Nomád bal kézzel vett el, és közben egy jobb
csapottal izomból szájon vágta az egyenruhás főtörzsőrmestert.
- Jobban - szólt bele a rádióba. - Most már sokkal jobban, köszönöm a segítséget!
A járőrtárs ilyet még soha nem látott, de még csak nem is hallott. Meglepetésében csak nézte, ahogy
a nagydarab férfi állon csapja a társát, aki nagy puffanással elterült az úttesten. Szinte nem is fogta
föl, hogy az eljárás alá vont férfi leütötte a társát, csak állt döbbenten és figyelte, ahogy a rádiót
hozzávágja fekvő férfihez.
- 1835, 1655! Most azonnal menjenek az őrsre és további utasításig, parancsnok megérkezéséig
maradjanak ott!
A család eközben beszállt a Saab-ba és csikorgó gumikkal elhajtottak. Határozottan jót tett a családfő
önérzetének, hogy kiütötte a bunkó rendőrt, de ettől még remegett a lába az adrenalintól.
- Ki a fene lettél te? - kérdezte Anna. - Hallottam már ezt-azt a laktanya konyháján, de olyat, hogy egy
civil pofán vert egy rendőrt és elengedték, még nem.
- Van egy pár barátom, na! - igyekezett rövidre zárni a témát Nomád, miközben vérző száját
törölgette. - Sokan ismernek a film kapcsán, ennyi .-
- Na persze! Én meg hülye vagyok.
- Hagyjad már, anya! Nem láttad, milyen gyökerek voltak a zsaruk? Azt kapta az a paraszt, amit
egyenruha nélkül már hamarabb megkapott volna - púposkodott Dávid, aki a koncert után a színfalak
mögött némi whiskey-t ivott a nagy siker örömére. - Jól tette apa, hogy bebaszott neki egyet!
- Na jó, ebből elég volt! Nem akarok erről beszélni többet. – zárta le vitát Nomád és hazáig már nem
szóltak semmit.
Reggel a megbeszélt helyen nem a sofőr várta az RS-el, hanem Grabó és Dengi. Vigyorgott mindkettő,
ahogy meglátták a bedagadt képű oktatót az elmaradhatatlan zöld kalapjában, hátán a 120 literes
angol Bergen zsákjával. Miután bedobta a kocsi hátuljába, majd ő is beült, a volánnál ülő Grabó
nyújtott neki kezet.
- Jónapot kívánok, Möszjő Csák Norrishoz van szerencsém? - mondta még mindig vigyorogva.
- Szevasztok. Látom, tudtok mindent - nézett a két vidám rendőrre, majd kifakadt. - Amúgy meg tövig
bekaphatja a teljes hatóság! Mi van, ha nem kötök veletek paktumot? Megaláznak a családom előtt?
Mindkét férfi megkapta reggel a diszpécsertől az SMS-t, hogy a 18-as védett segítségre szorult az
éjjel. A laktanyában tájékozódtak az eseményről, amiről akkorra már a teljes belső egység tudott.
Arról is értesítették őket, hogy az incidenst követően 18-as pofán vágta az intézkedő rendőrt, aki
agyrázkódást szenvedett, és még a kapitánya is leüvöltötte a haját a túlkapása miatt. Nem
61
függesztették fel, mert nem lett volna jó, ha híre megy az ügynek, de betegállományba küldték. Még
a főigazgató is hívta Grabót, hogy tájékozódjon, mert nem minden nap történik ilyen eset.
Ismervén a régi cimborát, úgy döntött, hogy elmegy személyesen érdeklődni, mert gyaníthatóan még
reggel is puffog majd, mint a tejbe gríz. Igaza volt.
- Basszátok meg! Holnap forgatok. Hogy a picsába állok így kamera elé? Jegelnem kellett volna ma,
nem oktatni a sok gazdag majmot!
- Jól van, nyugodjál már le! 140-el mentél és megúsztad egy feldagadt szájjal. Normál esetben
várhatnál a jogsidra jövő ilyenkorig.
Tény, ami tény, azon már ő is eltöprengett párszor, hogy viszonylag olcsón megúszta, pláne hogy még
meg is vert egy rendőrt.
- Láttátok volna, hogy hanyatt vágta magát! - mélázott el pár perc után, immáron oldottabb
hangulatban. - Gyönyörű látvány volt, pont, mint régen…-
Nagytarcsát elhagyva egy régen nem üzemelő légvédelmi rakéta bázis felé haladtak. Még a
szocializmusban létesítették a Budapestet védő légvédelmi körgyűrűt, amelynek több állomása,
bunkere volt. A röviden csak LéRak-nak nevezett bázis egy kisebb laktanya volt raktárakkal, egy hét
hektáros területen. A laktanya ebédlőjét berendezték előadóteremmé, és az udvaron több oktatási
helyszínt alakítottak ki az egyeztetett igények alapján. Precízen meg lett tervezve minden, és amit
Nomád megbeszélt Dengivel, az pontról, pontra megvalósult.
Az első terepbejárás néhány hete volt, az első oktatás a múlthéten, és a változások önmagukért
beszéltek. Egy katonai busz állt az udvaron és két rendőrségi Opel Astra, meg a TEK fekete A3-as
Audija. Minden szervezett volt és már nem az első. Az oktatáson résztvevő embereknek a leendő
felvevő pontra kellett menniük gyalog, ahol a busz várta őket. Fölvezető autókkal hozták őket a
bázisra, ahol erre a napra teljes ellátást kaptak. Nem a megszokott finom ételeket, hanem
előrecsomagolt szendvicseket és ásványvizet.
Az oktatás gyakorlatilag annak az anyagnak volt a része, amit a Hiúzoknak is leadott; víz, menedék és
tűz témakör, mindegyik részletesen kifejtve. A két órás előadás alatt nem csak száraz információt,
hanem megannyi, addig ismeretlen érdekességet hallottak a tréningruhás politikusok és milliomosok.
Mindenki felmérte azt, hogy ez a tudás mennyire fontos, és az oktatáson el is hangzott, hogy azért
kell mindezt tudniuk, mert olyan helyzetek is adódhatnak a jövőben, amik kiszámíthatatlanok, és
talán pont az erdőben kell majd boldogulniuk.
A jelenlévők között nem volt igazgató, nem volt polgármester senki. Egyenlő rangú, laikus férfiak
voltak, akik persze belenéztek a TV sorozatba, hogy az oktatóval némileg tisztában legyenek. Mire
Nomádék megérkeztek, már mindenki bent volt az előadóteremben, ahol már csak néhány szabad
szék volt, illetve az oktató számára egy vetítővászon, az asztalon laptop, projektor és a szemléltető
eszközök.
Nomád előre ment a vászonhoz és ledobta a hátizsákját. Az addig egymással beszélgető emberek
morajlása abbamaradt, ahogy figyelmüket a férfira összpontosították.
- Jó reggelt, uraim! Bele is kezdenék a mai napba. Kérem, nézzék el nekem a kissé megviselt
ábrázatomat, nehéz volt az éjszakám – mosolyodott el és bekapcsolta a projektort, meg a laptopot.
Bedugta a pendrive-ját, megkereste az oktatáshoz használt fájlt és elindította a diavetítést.
62
- A bushcraft az, ami a túlélés után kezdődik, uraim! Túléléshez elegendő lehet a szerencse, a fizikum,
egy megváltozott körülmény, egy rendelkezésre álló eszköz, de ami utána következik, az a tudomány.
Persze vannak olyan gyors túlélési praktikák, amellyel el lehet kápráztatni az embereket egy-egy
műsorban, de önöknek most nem erre van szükségük, és nem is tudok sok mindent megtanítani
estig. Amire lehetőség van, az leginkább egy szemlélet és néhány alaptechnika átadása. Kapnak egy-
egy mappát – mondta, mire két ügynök elkezdte szétosztani a fekete dossziékat. - Ebben megtalálják
mindazt, amit ma hallani és látni fognak, részletesen és illusztrálva. A tokban lévő pendrive pedig
tartalmazza azokat a weboldalakat kategorizálva, amiket javaslok. Képtelenség ennyi idő alatt
mindent átadnom, de ha veszik a fáradtságot és utána olvasnak, akkor a mai nap és az olvasottak
jelentősen megnövelhetik a jövőbeli túlélési esélyeiket.
A délig leadott anyag gyakorlatilag csak száraz elmélet volt. Vetített és közben magyarázott,
mutogatta az előtte lévő asztalra kirakott szemléltető eszközöket. Grabó közben elment valahová,
Dengi és csapata meg biztosította a területet. Az oktatótermen belül blokkolva voltak a mobilok, és
két rózsazaj generátor biztosította, hogy diktafonos felvétel se készülhessen. A rövid ebédszünetben,
mint valami iskolában, a kialakult csoportok egymástól távolabb húzódva beszélgettek.
- Megvannak a selyemponyvák? - kérdezte Nomád az egyik, már látásból ismert ügynöktől.
- Meg, és négy tekercs paracord kötelet is hoztunk, ahogy kérted.
- Az elég lesz. A vízszűréshez hoztatok pet-palackot?
- Nem – és az ügynök izzadni kezdett.
- Fasza – fújt egyet, miközben a tarkóját vakarta. - Géz, homok, faszén, sóder? – Nomád lerendezte
ennyivel, mert hiába rugózott volna az ügyön, attól még nem termett volna ott egy rakás flakon.
- Azok vannak, de a palackokat elfelejtettük.
- Uraim! - emelte fel a hangját a résztvevők felé. - Egy kicsi figyelmet kérek! Senki ne dobja ki az
ásványvizes palackját a szemétbe, ha kérhetném! - ahogy szétnézett a teremben tartózkodókon,
örömmel állapította meg, hogy folytathatják az oktatást. - Úgy látom, hogy mindenki megebédelt, így
szerintem kezdhetjük is. Legyenek szívesek, jöjjenek utánam!
Az első helyszín a víz témakörnek volt berendezve. Több zacskónyi grillszén volt bekészítve, egy
vödör, kalapács, a padon kötöző gézlapok, több csomag százas papír zsebkendő és egy dézsában
sóder, amiben két kisebb homokozó lapátszerű eszköz volt. Még a legelső oktatáson, az ügynökök
odavittek egy hadosztályra elegendő szenet, de arra már nem gondolt egyik sem, hogy a félökölnyi
darabok tökéletesen használhatatlanok, és valamivel össze kellene őket törni. Az akkori kínlódásnak
az eredménye lett a lemezvödör és kalapács.
- Megkérek mindenkit, hogy vágja le a palack alját, ahogy mutatom - hiába kérte, hogy legyen
mindenkinél kés, persze volt, aki nem hozott magával, és volt olyan is, aki nevetséges kis bicskával
szerencsétlenkedett. A Hiúzoknál már faszolt volna érte, de itt nem szólhatott egy szót sem. Miután
sikerült mindenkinek a művelet, folytatta. - Most papír zsebkendőt tömünk ritkán az aljára vigyázva,
hogy ne legyen túl tömör. Erre szórjuk a borsó méretűre tört faszenet - erre egy gyárigazgató kecses
mozdulattal nagy lapátnyit szórt a palackba, ami azonnal tele lett. Miután észbe kapott, sietve
próbálta kiszedegetni a felesleget. - Most gézlapokat rakunk rá, és erre öntjük a tűzön sterilizált
sódert.
63
Megvárta, míg mindenki összeöntögeti hozzávalókat, majd egy dézsához lépett, amiben sáros víz
volt, ez hivatott illusztrálni a mocskos folyóvizet. A melléje készített kancsót belemerítette és
óvatosan csorgatta a sóderra a vizet.
- Fontos, hogy lassan töltsük, és ne legyünk türelmetlenek! Jól látható - mutatta föl a palackot -, hogy
a víz szép lassan szivárog át a rétegeken egészen az aljáig.
A palackot egy üvegpohár fölé tartotta, és újra merített a dézsából. Az oktatáson résztvevők csak
figyelték, ahogy a palack alján lassan megjelenő első csepp vékony vízcsíkká dagadva. tisztán folyik ki
legalul, egyenesen bele a pohárba.
- Nagyon fontos - mutatta föl Nomád a pohár tiszta vizet. - Ebben lehetnek még baktériumok,
vírusok. Tíz perces forralással viszont ezzel a módszerrel tökéletesen biztonságosan fogyasztható
ivóvizet tudnak maguknak szűrni. Kérem, hogy most mindenki önállóan csinálja meg!
A tárgyalóasztal mögött a szavakkal ügyesen bánó meglett férfiak igen ügyetlenül folytatták a
rétegezést. Kissé gyermeteg izgalommal figyelték, hogy miként tisztul meg a sáros víz, és telik meg a
poharuk.
- Meg lehet ezt inni? - kérdezte egy kopaszodó vékony miniszter. - Mármint így, forralás nélkül?
- Meg, maximum hasmenése lesz. Ez itt sima csapvíz, némi homokkal - mutatott a dézsára.
Egymás után húzták le a tisztított, majd felforralt vizet mint valami jóféle pálinkát és vigyorogtak
egymásra boldogan, hogy igen, megcsinálták. Tapasztaltak, és mivel egyikük sem volt hülye ember,
ezt a tudást a jövőben könnyedén elő tudják majd húzni a tarsolyukból, ha szükség lesz rá. Nomád
elővett egy rúdformájú eszközt.
- Ez egy UV sterilizáló. Szerintem nem lesz benne az alap felszerelésben és úgy gondolom, hogy itt
mindenki megengedheti magának a száztíz eurós árát. Ez az eszköz megspórolja maguknak a
forralást, és egy perc alatt elpusztítja az összes baktériumot és vírust egy liter vízben. Kicsi és
könnyen használható, csak javasolni tudom!
Megmutatta működés közben és körbeadta, hogy mindenki szemügyre vehesse. Az üzletemberek egy
perc alatt eldöntötték, hogy a kedvezményesebb ár reményében csoportosan szerzik be, és az egyik
el is vállalta, hogy a teljes csapatnak behozatja, mint kereskedő. Nomád az előbbiek után több
professzionálisabb vízszűrőt is bemutatott és volt, hogy kihívott maga mellé egy-egy segítőt a
hallgatóság soraiból.
- Ez a picurka vízszűrő van rendszeresítve a kínai hadseregben - mutatott egy fél arasz hosszú,
pumpával és két csővel ellátott zöld eszközt, amely két, nagyjából hüvelykujjnyi csőből állott. - A
szűrést egy kerámia filter végzi, a fertőtlenítést pedig a benne lévő jód. Kétezer liter víz megszűrésére
alkalmas, és itt Magyarországon biztonságosan használható. Nagybani szűrésre alkalmatlan, de
vészeseti csomagba tökéletes.
Körbeadta az egyik bemutató darabot, míg egy másikat egy ötven év körüli férfinek nyújtotta át, aki
az első sorban ült.
- Jöjjön, próbálja ki - mutatott egy befőttes üvegben lévő mocskos vízre és a mellette elhelyezett
pohárra. - Érdemes a vizet előtte átszűrni egy ruhán, hogy a nagyobb szennyeződésekkel már ne
kelljen kínlódnia a szűrőnek.
64
A víz témakör igen nagy volt és ez a rövid idő tapasztalati alapú tudást csak csekély mértékben tudott
adni a harminc oktatottnak. Haladni kellett a következő témára, amely a menedék készítés volt, és
estig még át kellett venniük a tűztípusokat is.
Fáy Présház
A Fóti-Somlyó oldalán lévő Fáy Présház egy igazi magyaros étterem, ahol nem csak finom ételeket,
hanem jó magyar borokat is fogyaszthatott a vendég. Sokan csak itt szembesülnek azzal, hogy a
fröccs, mint elnevezése a két rész szóda, egy rész bor keveréknek, itt született meg, amikor egy
összejövetelre Jedlik Ányos elhozta a legújabb találmányát, a szikvizes palackot. Egy olyan üdítőitalt
szerettek volna kitalálni, amit a meleg nyári délutánokon szívesen fogyaszt a magyar férfiember.
Vörösmarty volt a keresztapa, aki az első gondolatát adta az előtte nem túl magyarosan spritzernek
elnevezett italnak. - Spritzer? Ez túl németes. Jobb és magyarosabb, ha fröccs a neve – és magasra
emelte a habzó poharat. Így szól a legenda. Zimmermann már többször szervezett ide találkozót,
mert távolról lehetett az utakat megfigyelni és aránylag kevés ember kellett a biztosításukhoz. Mirkó
és csapata a környéken volt, két mesterlövész a Somlyó bozótosából vette célba a kerthelyiség
környékét, ahol a főnök ült. A többiek autókban cirkáltak, illetve a közelben egy parkoló kisbuszban
négy fő állt azonnali bevetésre készen HK MP5-ös géppisztolyokkal. Az elővigyázatosság nem volt ok
nélküli. A találkozó, amelyre készültek, egy olyan szervezet vezetőjével volt megbeszélve, aki az
ország legbefolyásosabb szélsőjobboldali szerveződésének a feje volt. Pontosabban mindenki ezt
hitte róla, még a legközelebbi emberei is. Fehér Robi egy negyvenes éveinek közepén járó ex-
skinhead volt, aki brutalitásával és kiemelkedő intelligenciájával jutott húsz év alatt erre a szintre. A
százkilencven centiméter magas, kigyúrt férfinek többször akadt már dolga a rendőrséggel, és amíg
hűvösön volt, folyamatosan tanult. Tisztelték is nemzeti körökben, mert nem csak megkapó
megjelenéssel, hanem olyan kisugárzással és szónoki képességgel rendelkezett, amely egyedülállóvá
tette. Fehért tíz évvel ezelőtt szervezte be Zimmermann szervezete, ahol több hasonló bőrfejű
vezetővel egyengették az útját. Eleinte csak annyi támogatást adtak neki, amiből úgy tudott
boldogulni, hogy nem kellett az idejét lekösse munkával. Tíz év alatt Fehér lett olyan szervezetek
vezetőinek is a vezérképe, amelyek olyan fasiszta eszméket követtek és hirdettek, amiket történelmi-
és közvélemény szinten a többségi társadalom a média segítségével elítélendőnek tartott. Fiatal,
sokszor kilátástalan jövővel rendelkező, amúgy rendes srácok tették ki ezeknek a szervezeteknek a
tagságát. Legalábbis a keménymagot, de megjelentek a környékükön olyan lecsúszott alakok is, akik
az utcai harcoknál, mint csőcselék viselkedtek. Zimmermannék tudták, hogy ezek a tudatosan nevelt
szervezetek nem csak azt a célt fogják szolgálni, hogy a média segítségével fönt lehet tartani egy
olyan veszélyképet, amely a valóságban nincs. A terv az volt, hogy több, összesen néhány ezer fős,
leginkább történelmi tétellel megáldott szervezetet hoznak mesterségesen létre, illetve segítenek
létrehozni, amelyeket gyakorlatilag ők irányítottak a háttérből. Ezek a szervezetek voltak a jelenben
azok a kipellengérezhető csoportok, amik majdan a jövőbben azok a terroristák lesznek, amelyek a
leendő folyamatban az elindító szerepet kapják. Régi recept volt ez, és szerte a világon éltek ezzel a
titkosszolgálatok olyan területeken, ahol a meglévő társadalmi rend, gazdasági struktúra nem felelt
meg az elit érdekeinek. Több ilyen háború volt az utóbbi időben, de legjobban a télen indult ukrán
zavargásoknál volt látható az idegen szervezés. Fehérrel vigyázni kellett, mert olyan erőt képviselt,
amely nem csak baseball ütőkkel volt képes megjelenni. Természetesen nyomába sem értek Mirko
csapatának, de létszámban magasan fölötte álltak a zsoldosoknak. Egy fekete Range Rover jött fölfelé
a présház felé vezető úton, amit egy 7-es BMW követett. A vezetők nem tudták, hogy mesterlövészek
figyelik a mozgásukat, nyugodtan parkoltak le a vendégparkolóba. Négy kigyúrt fickó szállt ki a Range
Roverből, kettő pedig a BMW-ből, majd egy kicsit később a hátsó ajtó is kinyílt és Fehér szintén az
65
aszfaltra lépett. Még az autóból látta, hogy Zimmermann nincs egyedül, de nem ítélte veszélyesnek a
mellette ülő szikár férfit. Amíg bement a teraszra, a testőrei gyorsan körbevették a helyszínt. Egyik
férfi sem állt föl üdvözölni az újonnan jöttet, aki ezen egy cseppet sem meglepődve ült le eléjük az
asztalhoz. - Legközelebb hozza magával a tüntető haverjait is! - mondta rosszallóan Zimmermann,
majd kis szünet után némileg higgadtabban folytatta. - Diszkrétebben nem tudott volna idejönni? -
Úgy gondoltam, hogy ez a minimum, és meg voltam győződve arról, hogy maguk sem egyedül
jönnek. Tévedtem és elnézésüket kérem - intett egyet, mire a hat testőr visszaült a kocsiba és a
terepjáró elhajtott. - Hallgatom önöket! Miért kérték ezt a találkozót? Évekkel ezelőtt kezdték
szervezni a fegyverbeszerzéseket, amely tavaly új fordulatot vett. Az előző kormányzat alatt meg volt
az a miniszteri kapcsolatuk, amely a HM fegyverüzleteit úgy tudta manipulálni, hogy a külföldre szánt
fegyverszállítmányok egy része csak papíron került külföldre, valóságban az országban létesített
lerakatokba lett elszállítva. Tíz lerakat volt az országban, egyenként száz AK 47-essel, illetve PKMSZ
géppuskákkal. Tervben volt, hogy gránátokat is tesznek a készletekbe, de ennyire nem akarták
felfegyverezni a leendő terroristákat. A helyszíneket még maga Fehér sem tudta , Zimmermann a
strómanjain keresztül biztosított nekik néhány fegyvert, mert nem akarta, hogy idő előtt önállósítsák
magukat. Egy éve jött az ötlet, hogy csináljanak egy bérkilövő vadásztársaságot, így több félautomata
hadipuskát tudtak beszerezni. Fejenként legálisan tíz olyan vadászpuskát tarthattak, ami a
világháborúk alatt tökéletesen alkalmas volt hadi célokra. Gyakorlatilag legálisan tartott, közel ezer
darabból álló fegyverarzenált tudott magáénak a Fehér Robi által vezetett szerveződés. Ez egy olyan
bűnszervezet volt, amely sok sejtből állott, és a túlnyomó többségüket idealista fiatalok tették ki, akik
nem tudták a valós célokat. Nagyon kevesen voltak beavatva a bűnszervezeti vonalba, és csak Fehér
tudta, hogy az egészet egy rejtélyes háttérszervezet finanszírozza. - Fontos dolog miatt kértem, hogy
ide jöjjön - kezdett bele a megbeszélés konkrét témájába Zimmermann. - Rövidesen magának kell
bizonyítania, hogy nem fölöslegesen fektettünk önbe tíz évet és milliókat. Készen áll arra, hogy
végrehajtsa a kapott utasításokat? Fehér elmosolyodott és ivott egy kortyot az imént elé rakott
ásványvízből. - Van más választásom? Tudtam, hogy eljön egyszer ez a nap, és őszintén szólva nem
vagyok meglepve. - Nincs. Természetesen meg van a tervünk arra az esetre, ha nem akarna együtt
működni, de gondolom, mondanom se kell, hogy abban maga múlt idő. - Rendben. Halljam, mi a
dolgom?
Mirko egy pendrive-ot nyújtott Fehérnek. - Négy fájl van rajta, mindegyik kódolva. Ebben az
állapotában nem tudja megnyitni egyiket sem. A fájlok utasításokat tartalmaznak, és annyi
információt, ami magának szükséges. Az aktiváló kódokat SMS-ben, vagy futártól fogja megkapni és
elvárjuk, hogy az olvasottak alapján járjon el. Precízen kidolgozott terv van a kezében, amelyet csak
végre kell hajtania. Fehér csak pörgette az ujjai között az adathordozót és elgondolkodott. - Ha
elindítok egy folyamatot, mi lesz a garancia arra, hogy nekem nem esik bántódásom? - Szükségünk
van magára, ahogy magának is ránk. A negyedik fájlban van az az információ, ami alapján ön is olyan
biztosítékot kap, amely elegendő lesz magának. Nem azért neveltük ki tíz év alatt, hogy egy
zavargásban elveszítsük a teljes kompániájával együtt. Ha a folyamat megszakad, vagy nem teljesíti
tudatosan az utasításaimat, akkor lesz másmilyen megoldás, de az magának nem fog tetszeni. Oldalra
mutatott a balkonra, ahol egy virágcserép egyszer csak felrobbant. Hatszáz méterről jött a romboló
lövedék, amelynek csak a becsapódását lehetett hallani. Fehér úgy nézte az odaszaladó felszolgálót,
hogy közben a szeme sem rebbent. Tisztában volt azzal, hogy ha most kiszáll, akkor egész életében
üldözni fogják és előbb, vagy utóbb elkapják. Nem az a fajta volt, aki a szájából segget csinált és
ebben az esetben ez sokkal több volt puszta ígéretnél. Ez fenyegetés. - Megértettem, várni fogom az
üzenetet. Bár két hét múlva el akartam utazni az Alpokba sziklát mászni. - Egy héten belül fogja
megkapni az első SMS-t és már aznap dolga lesz. Nagyon gyorsan fognak felpörögni az események,
így kérem, ne menjen sehova! A kopasz ex-skinhead egy szó nélkül fölállt az asztaltól és elindult a
66
BMW felé. Kiérvén az árnyékból, visszafordult a két férfihoz. - Találkozunk még, Zimmermann? - Igen
– válaszolt neki, majd kis hatásszünet után hozzátette. - Én vagyok a parancsnoka. A BMW már egy
perce lehajtott a lejtőn. Mirko egy apró fülesen keresztül kapta az egységétől a jelentéseket, hogy
merre járnak. A Range Rover két sarokkal lejjebb csatlakozott a másik autóhoz és semmi gyanúsat
nem tapasztaltak. A mesterlövészek a két vezető távozásáig ellenőrzésük alatt tartották a területet. A
júniusi délutánban csak két ember tudta a környéken, hogy mi fog következni egy hét múlva. Minden
a terv szerint haladt, az iskolákban készültek az évzárókra, a családok a pihentető nyaralásra és senki
nem tudta, hogy három nap múlva, hétfőn reggel egy olyan spekulációs hullám kezd végigsöpörni a
világon, amely következtében a világgazdaságot működtető elektronikus jelek, mint egymástól függő
fizetőeszközök rendszere kártyavárként fog összedőlni.
Zavargások kezdete
Egy rendszert beomlasztani lehet háborúval, amely közvetlen és gyors, illetve lehet egy olyan
konspirált eseményfolyammal, amelyet az akció-reakció törvénye alapján precízen megterveznek. Az
utóbbi esetében fontos szerepet kap úgy a jelen társadalmi, mint a jövőbeni történelmi megítélés. Az
ebben a körben idő előtt kiderült óriási disznóságokat annyi időre titkosítják, hogy az az elévülés után
ne jelenthessen veszélyt a regnáló politikai hatalomra, társadalmi rendre.
Több olyan, kifelé szabadságharcnak, lázadó néptömegek diktatúra fölött alkotott győzelmének
bemutatott zavargás volt a világon az elmúlt években, amely egy bevált recept adoptálása volt helyi
környezetre. A fősodratú média képes volt úgy bemutatni ezeket a lokális társadalmi összeomlásokat,
amelyet az elégedetlen emberek úgy nyertek meg a nagy diktatúrákkal szemben, hogy nem volt
másuk, csak könnyű fegyverzetük. A demokrácia alapreceptjében lévő szavazatilag egyenlő és
médiakontroll alatt tartott néptömegek befogadták a tudatukba azt, amit a szerkesztők és a vezetői
kör akart. A népbutító műsorok közé berakott „hírek” olyan tudatmanipuláló értékkel bírtak, amely
képes volt tömegeknek elhitetni azt, hogy professzionálisan fölfegyverzett katonai egységeket a
gépkarabélyokkal rendelkező csőcselék legyőzheti és le is győzi.
A valóságban titkosszolgálatok összehangolt tevékenysége, helyileg fölfegyverzett csoportok és PMC

kommandós egységek váltották le a rendszereket, és vitték a demokráciát szét, szerte a világon. Egy
húsz főből álló zsoldos csapat könnyedén összeomlás közeli állapotba tudott juttatni egy békés
országot. Nem kellett más hozzá, csak precíz tervezés és pontos kivitelezés.
A politikai vonalak köré szerveződő csoportok irányítása és fölhasználása egy régi hatékony technikát
követett. Azoknak a szerveződéseknek a fölhasználása a jelenben, amelyeket az elődeik múltbéli
tényszerű, vagy eltúlzott tettei miatt történelmi tehertétellel sújtottak, egy olyan médialehetőséget
rejtett magában, amellyel könnyedén lehetett befolyásolni a néptömegeket. Hetven év távlatából az
akkori vesztesek összes tette negatív előjelet kapott függetlenül attól, hogy abban az időben milyen
egyéb eredményeket értek el. A nyilvánvalóan megtörtént borzalmakat előtérbe helyezve, eltúlozva,
kiszínezve olyan történelmi megítélést alakítottak ki a győztesek, amely érdeket szolgált.
A 21. század elején egyre több olyan szervezet nyílt ki szerte a világon, amely a múltban történtek
erényeit tartotta követhetőnek a jelennel szemben, és vitatta az elődeik hetven évvel ezelőtti tetteit.
Ezeknek a szervezeteknek a szaporodását nem lehetett meggátolni, és a szakszolgálatoknak napi
feladat lett a beszivárgás, beszervezés, információ szerzés. Amit nem tudsz irányítani, annak állj az
élére alapon több nemzeti érzületű szervezet élére, vezetői körébe olyan személyek kerültek, akiket
az ellentétes oldal tartott alkalmazásban.
67
Néhány év alatt Magyarországon is kialakult az a néhány keményebb nemzeti csoport, akiket

eszközül lehetett használni. Természetesen nem mindegyiket, és egyiket sem közvetlenül. A nagy
globális tervben a helyi kicsiny csoportok, csak, mint figyelemelterelő egységek szerepeltek, amelyek
a nagy beomlasztás előtt egy, a Terrorizmus korát igazoló globális zavargássorozat elindítói voltak,
majd a történelemkönyvek lapjain a népirtás felelősei lettek . A nemzeti ünnepek, választások
remekül trenírozták ezeket a szervezeteket, amelyekben nyilván voltak olyan elemek is, akik csak a
balhét keresték, akik szellemi szintje alkalmassá tette őket a konspirált eszközi szerepre.
A Vezér látogatása után a helyi vezetők rövidesen megkapták azt a tervet, amely Magyarországra
vonatkozott. Ez dátumszinten illeszkedett a környező országokban- és a globálisan végrehajtott
eseményfolyamhoz.
Osváth és Gerendai felügyelte vezetői szinten a kivitelezést, és Zimmermann a terepen egyengette

mindazt, amit a fehér asztal mellett nem lehetett. A nemzeti szervezetek egyre több rendezvényt
szerveztek, és a vakondokok úgy alakították a helyzeteket, hogy azokat a médiában már negatívan
lehetett tálalni.
A bizalmatlanság és a paranoia mindennapos volt ezekben a körökben, és Zimmermann csapatának

pont erre volt szüksége. Így képesek voltak egymással párhuzamosan olyan közösségeket
manipulálni, amelyek látszólagosan ellenségek voltak, de a valóságban ugyanazon célt szolgálták: a
beomlasztás előkészítését. Amit a nemzeti körökben rebesgettek, de a mainstream média rendre
tagadott, az igaz volt. Osváthék tudatosan úgy erősítették a népcsoportok közötti ellentéteket a
manipuláló szervezeteikkel, hogy az egyre több helyen alakította ki az időzített és terv szerint
felrobbantható bombát. A periférián élő emberek megélhetési bűncselekményei egy olyan
jelenséggé dagadtak, amelyet a békés és dolgozó magyarság a kiszámítható reakció alapján a
papírforma szerint kezelt és hívta létre azokat az önvédelmi szerveződéseket, amelyekbe
Zimmermann csápjai beértek.
Szeptember, Összeomlás.
„Add a kezembe egy ország pénzkibocsátásának jogát, s én nem törődöm vele, hogy ki hozza a
törvényeit”
Nathan Rothschild híres mondása úgy gyűrűzött be a 21. század háttér irányítási technikái közé, hogy
arról az emberek jelentős része nem tudott. Amióta ember él a földön, két ősi szakma létezik; az
egyik a prostitúció, a másik pedig a csoportok, társadalmak irányítási technikája. Óriási tapasztalati
alapú tudás volt fölhalmozva az irányító dinasztiák vezetői között, amellyel királyi, császári,
demokrata, szocialista, kommunista, náci és még megannyi társadalmi modell alakította olyanná a
háttérből irányító hatalom technikáit, amit már nem lehetett ebben a formában fenntartani. Az
energiaválság elkezdődött, a pénzügyi spekulációs lufi kipukkanás előtt állt, és megalakult a BRICS. A
terv készen állott, mert tudták, ha most nem lépnek, akkor elveszíthetik a jövőbeli irányító
pozíciójukat.
Vasárnap este kilenckor Fehér megkapta az első SMS-t, amelyben egy kód volt. Azonnal a
számítógépéhez ült, amelyet lekötött a hálózatról, és aktiválta az első fájlt.
Holnap délelőtt tíz órára szervezzen három, egyenként 200 fős tüntetést az alábbi helyszínekre! - állt
a dokumentumban.
1., Bank Center
68
2., Országház
3., TV székház elé.
Délután ötre mozgósítson még annyi embert, amennyit tud, és vonja össze a három pontot a Kossuth
térre. Transzparenseket vigyenek magukkal! (Vesszenek a bankok, mocskos zsidók, stb. stb.) Magukra
bízzuk.
Négy helyen van készlet fehér Fiat Ducato és Ford Transit kisteherautókban (rendszámuk: AHX- 345,
GUP-299, FFK-887, GDB-571). Sas utca, Kálmán Imre utca, Nádor utca, Vadász utca.
A készletek tartalmaznak kommunikációs eszközöket, ütőfegyvereket, gázmaszkokat, pirotechnikai

eszközöket, sisakokat és előre csomagolt élelmiszert, vizet. Maga közvetlenül ne legyen jelen és
figyeljenek arra, hogy még a kiérkező rendőri egységek előtt ürítsék ki a teherautók tartalmát!
Robi kinyomtatta a szöveget és törölte a fájlt. Belépett a hálózatra és felcsatlakozott arra fórumra,
amelyet kizárólag a szervezetek vezetői és helyettesei láttak. A titkos felület egy felhőszolgáltatás
mögött volt, így hatóságilag nem, hogy láthatatlan, de blokkolhatatlan is volt egyben. Belépett a
Rendkívüli utasítások topikba és beírta:
„A” kategóriás mozgósítás. Az üzenetet látta egy rendszer admin, aki azonnal küldött egy kör SMS-t a
vezetői körben lévő személyeknek. Az SMS megkapása után mindenki belépett egy nyilvános fórumra
egy anonim felhasználónévvel, és figyelte az adott topikban a bejegyzést, ami a következő utasítással
bírt. A rendszer így gyakorlatilag feltörés biztos volt, leszámítva azt a humánkockázatot, hogy
beszerveznek valakit. A fő tüntetési pontok egyezményes városnévvel voltak ellátva, ahogy a
szervezetek is. A fórum egy parasztgazdaságokat összefogó felület volt, amin a saját termelésű
állatokat, zöldségeket adták-vették.
Szeretnék vásárolni 200 kg cseresznyét, 200 kg görögdinnyét és 200 kg padlizsánt holnap délelőtti
szállítással. Továbbá esti szállítással uborka, zöldbab és paradicsom. A helyszínek Salgótarján, Ózd és
Miskolc. Árajánlatokat várok privátban.
Ebből az üzenetből a szervezetek vezető számára nyilvánvaló volt, hogy a célpont a Bank Center, a TV
székház és az Országház, mert listázták jó előre a lehetséges helyszíneket. A délelőtt minden esetben
a tíz órát jelentette, és a Bank Centerből tudták, hogy bankok elleni tüntetés lesz, tehát, hogy milyen
transzparensekre lesz szükség. A verkli beindult, az egymástól látszólag függetlenül működő
szervezetek körében telefonon, facebook-on, fórumokon beindult a gyors szervezés. A tagok tudták,
hogy a diszkréció legalább annyira fontos, mint a gyorsaság, és a legfontosabb az, hogy a
rendőrséget, titkosszolgálatokat megelőzve fel tudjanak fejlődni.
A hétfő reggeli forgalomban feltűnésmentesen tudott az összességében több, mint hatszáz tüntető a
három helyszín közelébe eljutni. Az elterelés működött, ami két peremkerületi bankfiók elleni
molotov koktélos támadás volt. A rendőrök ellepték a környéket a nagy reggeli forgalomban. A
délelőtti időzítés fontos volt, mert a pesti utak jelentős része telített ilyenkor, és ez a kivonuló
egységek reakcióidejét jelentősen megnövelte.
A tokiói tőzsde két órával ezelőtt omlott össze. Olyan megmagyarázhatatlan eladási hullám indult
meg szinte a teljes piacon, hogy senki nem értette, és senki nem tudta hova tenni. A hullám átragadt
a többi kereskedelmi központra is, és ahogy először a tokiói, úgy a szingapúri, hongkongi és sorban a
többi szüntette be aznapra a tevékenységet. Iszonyúan gyorsan terjedt a hír, ami Budapesten tíz óra
negyven perckor eredményezte az aznapi kereskedés beszüntetését. A város nyugodt volt, csak az
69
üzletemberek telefonjai égtek, és csak kevesen tudták, hogy ez a jel. Ez az a világszintű jel, ami
elindítja az évtizedek alatt precízen becsiszolt tervet.
Mint valami flashmob, alakult ki a tüntetés a három helyszínen. Az egymástól függetlenül, látszólag
céltalanul lézengő csoportok vezetői egy SMS jelre egyszerre kezdtek el futni a kijelölt helyük felé, és
két perc sem telt el, mire mindenki a helyén volt. Kétszáz ereje teljében lévő fiatal férfi már komoly
erő. Kétszáz hőbörgő tüntetőre nem tudott mit reagálni az országgyűlési őrség , ahogy a polgári
biztonsági szolgálatok sem . A fölfejlődött csoportokhoz a jel elhangzása után elindult a négy
kisteherautó, amelyeknek a kulcsait a lökhárító alatt hagyták Mirko emberei. Egy-egy ment a Bank
Centerhez és a TV székházhoz, és kettő a Kossuth térre. Az zavargásban résztvevők ezzel
párhuzamosan már szabadon kezdték küldeni az invitáló SMS-eket és a facebook posztokat, hogy
jöjjön mindenki tüntetni a bankok ellen.
A teherautók rakteréből gyorsan fölfegyverkeztek baseball ütőkkel, csúzlikkal, pajzsokkal, sisakokkal.

Több ládányi sorozatlövő tűzijáték került elő, és kiosztották az originál csomagolású szlovák
gázmaszkokat. A rendőri egységek még csak a helyi erők szintjén voltak jelen, amelyek kellő
távolságból figyelték az eseményeket, de már kezdtek szállingózni azok az emberek, akik azonosulni
tudtak a devizahiteles problémákkal, elegük volt a kormányból, a bankokból, vagy csak arra jártak és
unatkoztak. Meglepő tempóban nőtt a tömeg, és már mindenki tudta, hogy a világ tőzsdéi egymás
után omlanak össze.
Az első egységek a Készenléti Rendőrségtől fél óra múlva érkeztek meg. Addigra a tömeg már betört
a Bank Centerbe és a TV székházba egyaránt. A környékbeli, láthatóan bankos autókat felgyújtották;
a résztvevők többségének már volt ebben tapasztalata a 2006-os események idejéről.
Két helyen alakult ki lincselés a bankárok kárára. Szerencsétlen férfiak képtelenek voltak védekezni a
felhergelt tömeggel szemben. Baseball ütőkkel gyakorlatilag agyonverték mindkettőt a kollégáik
szeme láttára, mire a csoportokon belüli vezetők egy kicsit visszább tudták fogni az elszabadult
őrületet.
A rendőrök megérkezéséig csatatérré változott a környék, egy parlamenti őr a gépfegyverével a

levegőbe lőtt, így nem mertek a tüntetők közelebb menni országházhoz, de elkezdtek záporozni a
pajzsos sorfalak mögül a robbanó tűzijátékok. A megérkező rendőri egységek olyan szervezettséggel
találták szemközt magukat, amilyenre eddig még nem volt példa. A velük szemben fölálló pajzsos
sorfalak és a husángos huligánok ellen a hasonló felszereléssel rendelkező zsaruk nem sokat értek.
Az első összecsapáskor megdöbbenve tapasztalták, hogy a normál gumibottal és tonfával közelébe

sem érnek az ellenfélnek, akik ütéseit éppen, hogy elnyelte a pajzs és a páncélzat. Többen elővették a
rejtve maguknál hordott viperájukat, de ezek is rövidek voltak. Az első menetet a tüntetők nyerték,
de úton voltak a támogató egységek.
A belügyminiszter riadót rendelt el , ami olyan általános mozgósítással járt együtt, hogy elkezdték
behívni a pihenőidőn lévő rendőröket is. A Készenléti Rendőrség laktanyájából a bevethető létszám
egy része a molotov koktéllal megdobált bankfiókoknál volt, míg a másik a három helyszínen lévő
tüntetőket próbálta meg féken tartani.
Teltek az órák, mire megérkeztek az egyéb helyekről összeszedett egységek. A Készenléti Rendőrség
felszámoló elitje a három helyszínre a maga éppen bevethető száz főjével kevés volt. Pintér őrnagy a
kettes század parancsnoka nem is vezényelte neki a harcosait az őrjöngő felfegyverzett tömegnek,
mert látta, hogy ezzel a létszámkülönbséggel hirtelen nem tud mit kezdeni. Ez a tüntetés nem egy
Fradi meccs utáni balhé volt. Jót látszódott a szervezettség, és az, hogy szándék van mögötte. A
70
katasztrófavédelem tűzoltói csak messziről tudták követni az eseményeket, mert a rendőrök nem
engedték őket a veszélyzónába oltani a felgyújtott autókat.
A Kossuth tér mellett egy padláson Mirko várakozott türelmesen. A Kalasnyikov géppisztoly ugyan
nem volt egy mesterlövész fegyver, de arra a célra, amire most szánták, ez kellett. Minden a terv
szerint haladt. Fehér valóban odavezényelt a kijelölt helyszínekre hatszáz embert, és elindultak a
zavargások. A tömeg létszáma gyorsabban nőtt, mint a rendőröké, mert az összecsapások és a
tőzsdekrach hírére pánik söpört végig a városon, amely hatására egyre több lett a baleset és a
bedugult útszakasz. Mivel már nem először csináltak Zimmermannal ilyet, így tudták, hogy ez az
események menete. Budapest semmivel sem volt különb az arab országoknál, ahol szintén pánik,
balesetek és bedugult úthálózat gátolta a kivezényelt csapatok gyors haladását.
Két embere biztosította a helyszínt, amelyet már hetekkel ezelőtt kiszemeltek és

akadálymentesítettek. A padlások közötti átjárhatóság ugyan nem volt egy egyszerű feladat, de volt
már benne rutinjuk. Fontos volt, hogy az akció után gyorsan el tudják hagyni a helyszínt egy néhány
utcával távolabb leparkolt Opellel.
A terv egyszerű volt: Mirko belelő a tüntető tömegbe. Ekkora távolságból a Kalasnyikovval nem tud
célzott lövést leadni, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy annyira feldühítse a tüntetőket, hogy
nekimenjenek a rendőröknek. Lényegtelen volt, hogy hányan halnak meg, az is, ki sebesül meg. A
fontos az volt, hogy rendőrt ne találjon el, mert akkor kiadják a tűzparancsot, és nem volt lőfegyverük
a tüntetőknek, hogy erre hatékonyan tudjanak reagálni. Még nem volt…
A hatalmas hangzavarban egyszer csak felugatott az AK 47-es a jellegzetes hangján. A tömeg nem
reagált olyan gyorsan, mint számítottak rá, a rendőrök szintén csak összébb húzódtak. Négy ember
esett össze, és többen üvöltve szorították testüket ahol az acél magvas lövedék áthatolt húson, törte
a csontot és csapódott vagy a földbe, vagy a mellette állóba. Az emberek ösztönösen lehúzódtak, de
már a sorozat zaja elhalt.
A három zsoldos egy percen belül az utcán volt, és hallották az üvöltést. Olyan üvöltést, amilyet már
tapasztaltak hasonló helyzetben, amikor az elszabadult dühtől megőrült emberek Istent és embert
nem ismerve, a saját testi épségükkel már nem foglalkozva, nekirohannak egymásnak. Ebben az
esetben a téren lévő közel ezer fősre hízott tömeg egy része rohant a rendőrök sorfalának, majd
áttörve azt iszonyatos verekedés kezdődött.
A másik két helyszínen lévő csoportok hallották a lövéseket, és megtudták a rádiós kapcsolatból,
hogy a rendőrök lőnek rájuk. Az egymáshoz közel lévő, már ötszáz fő fölötti tömeg gyorsan egyesült,
és nekizúdult a Vécsey utcát elzáró ötven biztosítónak. Pillanatok alatt elsöpörték a sorfalat, a
zsaruknak esélyük sem volt a hatalmas túlerővel szemben. A bedugult utak miatt a vízágyús autók
nem tudtak a közelébe jutni a helyszínnek, de még a csapatszállító teherautók sem. Az erősítés úton
volt ugyan, de a legközelebbi egységek még csak most ugráltak le a teherautókról a Lehel téren.
Tudták, hogy nagy szükség van a segítségükre, hogy a kollégáikat lassan megfutamítják a tüntetők.
Rendezett oszlopokban kocogtak a Nagykörút irányába, ahonnan még öt perc volt a helyszín.
Eközben egyre áramlott a sok szimpatizáns és a csőcselék a környékre. Egyre több üzlet kirakatát
törték be, és elkezdődtek a fosztogatások. Az őrület az internetnek köszönhetően gyorsabban terjedt,
mint ahogy a rendőrség és a szakszolgálatok ezt a legrosszabb álmukban gondolták. Estére Budapest
több területén olyan zavargási gócpont alakult ki, ahol már nem csak a csőcselék, hanem a pénzügyi
krachtól megijedt emberek is ott voltak. A hónapok óta kilátástalanságban élő bankhiteles együtt
ordított a tanárnővel, aki már kezdte átlátni, hogy egy olyan hiperinflációt él meg a jelen embere,
71
mint amikor a pengő elértéktelenedett. Talán rosszabb, mert úgy nézett ki, hogy ez most nem csak
Magyarországot érinti.
Este tizenegyre a miniszterelnök bevezette a különleges jogrendet, amelyben több kerületben kijárási
tilalmat rendeltek el. A gond csak az volt, hogy a rendőrség nem hogy a kijárási tilalmat nem tudta
betartani, de még a zavargásokat sem tudta felszámolni. A Kossuth-téren makacsul tartotta magát
nagyjából ezer ember, és a jó felszerelésüknek, meg az előre odakészített élelmiszer- és vízkészletnek
köszönhetően a hagyományos oszlatási eszközökkel nem is tudták szétzavarni őket. Az első nagy
összecsapásban sok rendőr megsérült, ahogy tüntető is. Az eltelt idő alatt a sebesülteket rögtönzött
hordágyakon vitték ki a térről, a halottakat letakarva otthagyták az aszfalton.
Miniszteri utasításra elkezdték a katasztrófa védelmisek felfegyverzését. Az összes budapesti rendőr

szolgálatban volt, és meghozták a döntést az útvonalak erőszakos megtisztítására. Ez annyit tett,
hogy a 4x4-es tolólapos GAZ-ok és IFA-k a tőlük telhető óvatossággal tolták félre az útban lévő
autókat, hogy a vízágyúk el tudjanak jutni a helyszínre.
Éjfélre megérkezett két rendőrökkel megrakott folyami hajó a Parlament mellé a rakparthoz. A
Készenléti Rendőrség Zavargás Felszámoló elitjének helyszínen lévő egysége mellé érkezett a másik
három. Az egyéb területekről odavezényelt csapatokkal együtt összehangolt akciókba kezdtek a téren
lévő tömeg szétoszlatására.
Elkezdődött
Éppen, hogy megérkezett a stáb az aznapi helyszínre, amikor Zolit hívta a tőzsdeügynöke, hogy a
részvényeinek árfolyamai rohamosan kezdtek esni. Nem csak egy, hanem mind.
- Adj el… Adj el minél gyorsabban! - kiabált a telefonba. - Micsoda? Az összes tőzsde? Adj el minél
gyorsabban!
Lerakta a telefont és izgatottan fordult a stábhoz.
- Nem tudom mi történt, de nagy a baj! Összeomlanak a tőzsdék és úgy néz ki, hogy a forint is esik.
Csomagoljunk és menjünk, mert én ma biztosan nem tudok forgatni!
- Ne izélj már, Zoli - fogta meg a vállát a rendező. - Majd megoldják, ahogy eddig mindig megoldották.
- Leszarom, ki mit gondol! Én ma nem forgatok, mert most úszik el az eddigi megtakarításom.
Megőrülök az idegtől!
Látták, hogy a főszereplő hajthatatlan, így nem volt mit tenni, elindultak vissza a stúdióhoz. A
rádióban hallották, hogy zavargások törtek ki Pesten. Senki nem vette észre, hogy Nomád nem azon a
telefonján beszélt, amit már megszoktak. Leginkább csak hallgatott, néhány kérdést tett föl, majd
köszönés nélkül lerakta. Maga elé meredt és egy ideig gondolkodott.
Nem engedhette meg a lelkiismeretének azt, hogy még csak meg se próbáljon riasztani az
ismeretségi körén belül. Mindenki tudta, hogy mivel foglalkozik és azt is, hogy mitől tart, így remélte,
hogy egy gyors üzenet elegendő lesz a fogékonyak számára.
Elkérte az asszisztens telefonját, és begépelt egy rövid SMS-t: Erre vártam. Üdv, Gyurkovics Robi. Az
üzenetet megkapta a Hiúzok vezetője, az egyik unokabátyja, aki éppen a kocsmáját nyitotta, és a
bushcraft közösségének egy tagja. A vészeseti kommunikációs hálózaton rövidesen szétröppent a hír,
mit üzent. A címzettek értették, ahogy azt is, hogy több információt nem fognak kapni. Életbe léptek
72
azok a vészeseti tervek, amelyeket évek alatt dolgozott ki több csoportnak és a családja egy részének.
Fiát, feleségét a saját telefonjáról hívta, de csak Dávidot érte el.
- Szia, merre vagy?
- Hogy-hogy merre? Most keltem föl - szólt a telefonba álmosan Dávid. - Mi van, apa?
- Oké. Ma ne menj sehová, maradj otthon. Amint tudok, én is megyek és beszélünk.
- Ne már! Próbám van háromtól.
- Fiam, nem vitatkozom és nem ok nélkül kérem! Igyekszem haza, addig engedd meg a kádat vízzel,
és tölts meg minden vödröt, nagyobb edényt. Van hátul a sufniban két húsz literes víztartály.
Legyenek megtöltve azok, is mire hazaérek. Ez most komoly, fiam, úgyhogy pörögjél fel, kérlek.
Dávid hallotta az apja hangján, hogy nem tűr ellentmondást.
- Rendben apa, csinálom.
Zoli figyelmesen hallgatta a társát, és megvárta, amíg az bontja a vonalat. Nomád nem nézett rá, csak
meredten bámult ki a kocsi ablakán.
- Te tudsz valamit! Ugye te tudsz valamit?
Nomád lassan fordult felé, és egy hatalmas sóhajjal válaszolt.
- Igen, tudok. Ettől tartok több, mint tíz éve. Ne kérdezz részleteket, mert csak annyit mondhatok,
hogy elkezdődött.
- Oké, de mi kezdődött el?
- Zoli! Rengeteg dolgot hallottál már tőlem, hogy mit kell akkor csinálni, ha összeomlik a központi
ellátó rendszer. Infrastruktúra nélkül nem tud létezni a társadalmunk, és most az infrastruktúra
szívverését leállítják. Ne kérdezz többet, mert nem mondhatok többet! Halmozz annyi élelmiszert,
amennyit tudsz, és vizet, gyógyszert. Ha van hétvégi házatok távolabb Pesttől, akkor ott
rendezkedjetek be és várjatok.
A mikrobusz többi utasa csak kikerekedett szemmel hallgatta az elhangzottakat. Azt sejtették ugyan,
hogy nem ok nélkül indult ilyen gyorsan ez a műsor, és az is feltűnt nekik, hogy a lehetőségeik a
forgatásokra sokkal tágabbak voltak, mint egyéb produkciós lehetőségek. Nomád kissé morcos
személyisége nem tette lehetővé számukra a közvetlenebb kommunikációt egy bizonyos határnál, és
ez nem azt jelentette, hogy nagyképű volt, csak annyit: nem engedett magához közelebb minden
ismerőst, kollégát. Az eddig látottak alapján biztosak voltak abban, hogy nem a levegőbe beszél.
Megérkeztek a stúdió parkolójához, amely szokatlanul üres volt.
- Meglepne, ha gyorsan jönne ma értem taxi. Eldobnál légyszi hazáig? - kérdezte Zolit. - Amúgy is
szeretnék még veled pár szót váltani.
Ez csak természetes volt, mert Zoli általában saját kocsival érkezett, és volt már erre példa. Kinyitotta
a hátizsákját és jól láthatóan beletette a két telefonját a pulóvere zsebébe. Intett a fejével, hogy Zoli
is tegye bele. A zsákot a kocsi csomagtartójába rakta és beültek az utastérbe.
- Nézd! Nem hiszem, hogy most bárki is velem foglalkozna, de biztos, ami biztos. A konkrét dolgokról
nem beszélhetek. Van egy olyan vészeseti tervünk, amelybe, ha odáig fajul a helyzet, nyugodtan
belecsatlakozhattok – zsebéből egy printerrel kinyomtatott térképrészletet vett elő. A térkép egy
73
erdőt ábrázolt Isaszegtől keleti irányba. Egy piros jelölés volt egy talán tanyán, vagy vadászházon. - Itt
megtalálsz, és ez legyen nálad - egy 1,5x3 cm-es fémlapot vett elő, amely gyakorlatilag egy kulcstartó
volt. Két oldalán egy-egy felirat volt látható: bushcraft. - Ilyen lapocskájuk csak a barátaimnak vannak.
Mindegyik orvosi acélból készült, és a megállapodás alapján, akiknél ilyen van, azok segítik egymást.
Már majdnem Mogyoródon jártak, amikor Zoli megszólalt.
- Mit gondolsz? Valóban nem fog helyreállni a társadalom? Valóban szükség lehet arra, amit eddig
mutattunk az embereknek?
- Nem tudom, de amit tudok az az, hogy ez most csak a kezdet! Nagyon sokan vagyunk, és az
erőforrás válságok még most kezelhetők. Egy elmélet alapján ezt úgy kezelik, hogy elébe mennek az
anarchiának, és mesterségesen beomlasztják a társadalmat. A világszintű tőzsdekrach ennek az
előjele. Ne kanyarodj be hozzánk, elegendő, ha ott a sarkon kiteszel.
A Toyota hátuljából kivette a zsákot, visszaadta a telefont, majd keményen kezet fogtak. Pár hónapja
ismerte meg egymást közelebbről az ország egyik legismertebb színésze és a bushcraftert. A rövid
közös munka és a kettőjük személyisége barátsággá alakult.
- Vigyázz magadra, és fogadd meg amiket mondtam; ha menni kell, akkor ne habozz! – mondta
búcsúzóul Nomád.
- Köszönöm, szívből remélem, hogy találkozunk még.
Zoli egy rövid ideig nézte a nagydarab férfi jellegzetesen dülöngélő járását, majd beült a kocsijába és
csikorgó kerekekkel elindult haza. Hívta a fiait, és szinte ugyanazokat az utasításokat mondta a
telefonba, mint amit nem sokkal korábban Nomádtól hallott.
Nomád otthon
Mikor délelőtt hazaérkezett, a fia már az összes edényt, amit a házban talált, megtöltötte vízzel.
Izgatottan köszönt az apjának, aki jól láthatóan a saját gondolataival volt elfoglalva.
- Mi a baj, apa? Mi történt?
- Baj van, fiam! Úgy néz ki, nagy a baj. Gyere, segíts pakolni!
- De mi az, mi történt? Mondjál már valamit!
Fia kinyílott személyisége az utóbbi időben nem kellett, hogy foglalkozzon a körülöttük zajló élet
problémáival. Apja jövedelme, a nyári szünet és a felkérés az együttestől egy olyan gondtalan
burokban tartotta, hogy fogalma sem volt az elmúlt hónapok eseményeiről, és ez így volt jól. Grabó
betartotta az ígéretét, és amíg Nomád oktatott, a fia megkapta azt a lehetőséget, amelyet a hasonló
tehetséges gitárosok közül nagyon kevesen. Igen bensőséges volt a kapcsolatuk, de mindent nem
mondhatott el.
- Úgy néz ki, hogy amire tizenéve készülök, az most bekövetkezik.
- Hogy érted azt, hogy bekövetkezik? Világvége?
- Nem, fiam. Összeomlik a társadalmunk.
- Úgy érted, hogy anarchia lesz?
74
- Úgy. Hidd el, hogy nagy a baj, de most kezdjünk pakolni - ekkor megszólalt a telefonja. Unokabátyja
hívta a kocsmájából.
János az a fajta vállalkozó volt, aki még az Északi-sarkon is oázist létesített volna, ha adnak neki időt,
meg helyet hozzá. A család legleleményesebb tagjaként kocsmákat és egy húsnagykereskedést
üzemeltetett. Olyan tulajdonos volt, aki gond nélkül kelt hajnalban, ha teríteni kellett a boltokba, és
aki este meg standolt. Évekkel ezelőtt már beszéltek az unokabátyjával a jövőbeli bajról, de akkor
még szkeptikus volt. Idővel viszont belátta, hogy az öcskös bolondériája talán nem teljesen
haszontalan, és érdemes rá hallgatni. Vásárolt rádiókat, illetve néhány hátizsákot a családjának.
- Mi a rák van, drága tessvéérem? - nyújtotta el az s-t és az é-t az utánozhatatlan stílusával. - Baj van?
Hívjam a papot?
Nagydarab kopasz férfi volt, aki külsőleg igen brutálisan nézett ki, de ha meglátott képen egy éhező
afrikai gyereket, azonnal elérzékenyült. Olyan ember volt, aki az érzékeny belsőjét szinte
áttörhetetlen kemény mázzal vonta be az évek során, és nagyon kevés embernek nyílt csak meg. Az
egyik az unokaöccse, Nomád volt.
- Figyelj, tesó! Emlékszel még, miről beszéltünk másfél éve decemberben?
- Persze, hogy emlékszem. Be volt szarva akkor a világ a nagy büdös semmitől.
- Akkor most kezdhetsz te is beszarni, és amit akkor beszéltünk, az most elindul. Nem érek rá pofázni,
mert dolgom van. Pakoljatok, a helyszínt ismered!
- Tele van a hűtőkocsim füstölt hússal. Kóóóbász, csülök, sonka. Én ezt nem hagyom itt, legyen már
szarnakvaló rendesen.
- Nekem mindegy, mivel jössz, de ne tököljetek! Terepjáróval jobb lenne… Szevasz, most dolgom van.
Az átjátszó működik, és a kulcstartó legyen nálad, ez a lényeg!
- Oké, szevasz!
Olyan felszerelés került elő a padlásról, amit Dávid még soha nem látott. Három 120 literes Angol
gyártmányú Bergen hátizsák és becsomagolt Gurkha márkájú taktikai ruházat mindhármuk részére.
Rengeteg cucca volt az öregnek, de ez még őt is meglepte. A fegyverszekrényből elővette a Carl
Gustav golyóspuskáját és a 16-os sörétesét, és mindkettőt betöltötte. A töltényhevedereket telerakta
lőszerrel, és már csak Anna hiányzott, meg a behívó.
A TEK diszpécsere kiküldte a kiemelt személyeknek a figyelmeztető üzenetet, ami még nem jelentette
a közvetlen behívást, de előre vetítette, hogy rövidesen menniük kell. Azok a személyek kapták meg,
akik nem csak, mint védettek, hanem a projektben feladatokat végrehajtó személyek is voltak
egyben. Anna egész nap nem volt elérhető, csak este ért haza. Már a kocsiajtó becsapásán lehetett
hallani, hogy nagyon nincs jó hangulatban. Ahogy belépett a lakásba, férje látta rajta, hogy nagyon
mérges.
- Te mégis mit képzelsz magadról? Mikor akartad elmondani? Ki a fene vagy te?
Hát eljött ez a nap is. Nagyon nem gondolkodott rajta, hogy mit fog tenni akkor, amikor kiderül, hogy
az elmúlt hónapban az új állás, Dávid próbái csak egy elterelés részei voltak, amit precízen
megterveztek. Lehajtotta a fejét
- Nem mondhattam el. Kitől tudod?
75
- Kitőől? - fújtatott, elnyújtva az ő-t. - Az egész laktanya egyes készültségben van, minden nagyfejű
tiszta ideg, és akkor az egyik műveleti csoport vezetője kihívott a konyháról, valami Dengi, hogy
beszélni akarnak velem.
Nomád egy kicsit megkönnyebbült, mert úgy nézett ki, hogy a tények közlésére is felkészültek, de
ekkor Anna közelebb lépett és pofonvágta. Dávid szótlanul, kikerekedett szemmel nézte a jelenetet.
- Mond neked az valamit az a név, hogy Grabovics István? Ugye ismered? Mióta tart ez a színjáték?
- Igen, ismerem – válaszolta csöndesen. - Régen kollégák voltunk. Mit mondott?
- Azt mondta, hogy most azonnal menjek haza és bízzak meg benned! Te mindent tudsz, és úgy
kövessem az utasításaidat, mintha a felettesem lennél. Mi a fene folyik itt? Grabó alezredes az egyik
legbefolyásosabb pali a laktanyában…
Dávid a szobaajtóból figyelte a veszekedést. Ami nyilvánvaló volt, hogy az örege valami olyan dolgot
titkolt el, hogy anyjánál elszakadt a cérna.
- Rendben - nézett rájuk a családfő. - Akkor most gyertek a nappaliba, és elmondok mindent - az
asszony és a fiatal férfi leültek a kanapéra, a családfő állva maradt és belekezdett a történetbe.
Semmit nem hagyott ki, mert már mindegy volt. A behívót megkapják így rövidesen úgyis minden
kiderülne. Elmesélte a beszervezését, hogy a filmes szerződés mögött milyen sejtelmei voltak. Már
nem volt titok Grabóval kötött megállapodása, hogy miként kapta Anna az új állást, hogy Dávidnak
gyakorlatilag Dengi őrnagyék szervezték meg a próbáit annak érdekében, hogy a terv keretén belül
feltűnésmentesen tudjon oktatni és egyben filmezni is. Nagyjából húsz percig tartott a beszámoló,
aminek a végére nyilvánvaló lett úgy Annának, mint Dávidnak, hogy nem egy gonosz összeesküvés
áldozatai, hanem a túlélésük érdekében tett mindent a családfő.
Keveset aludtak, mindhárman a TV adásokat nézték. Szerte a világon zavargások voltak. A tőzsdék
összeomlottak, a fizetőeszközök mögött álló elektronikus jelek addig ismert értékei megszűntek
létezni. Tudták, hogy amint megkapják a behívót, el kell hagyniuk a lakásukat és gyalog kell menjenek
a bázisig, ahol biztonságban lesznek.
Nomád figyelte a közössége vészeseti rádiójának forgalmazását, de nem szólt bele. Nem avathatta be
az ismerőseit, nem avathatta be a Hiúzokat, csak reménykedni tudott abban, hogy lesz néhány üres
hely a bázison, és be tudja majd vinni a szélesebb családját is. Az öt főben részükről még az
édesanyja, húga és annak kisfia volt benne. Az ő szállításuk egy egyedi megállapodás része volt, mert
a lakhelyük miatt nem lett volna lehetőségük az evakuálási pontra menni. Gödöllőig kellett eljussanak
a Grassalkovich kastély parkolójába, ahonnan egy mikrobusz vitte őket a bázisra többedmagukkal. A
projekt kezdetén Nomád adott a testvérének egy borítékot, amiben részletes utasítások voltak. A
borítékot csak akkor nyithatta föl, ha megkapta az SMS-t. Még napközben beszéltek néhány
mondatot, és csak reménykedni tudtak benne, hogy sikeres lesz a bevonulás a bázisra.
Reggel nyolckor érkezett az SMS. Azonnal továbbította az édesanyjáéknak és Jánosnak, hogy

induljanak. Csak reménykedni tudott abban, hogy Jánosékat is be tudja majd vinni zökkenőmentesen.
- Dávid! Ébresztő! Öltözz, indulunk!
A fia kitámolygott a fürdőszobába, a szülők már teljesen föl voltak öltözve.
- Honnan tudtad a méretemet? Soha nem tudtad eddig eltalálni – kérdezte Anna öltözködés közben.
76
- Grabóéknak odaadtam az egyik tréningruhádat méretlevételre és a titkárnője vette meg.
- Valahogy éreztem, hogy női kéz van a dologban… - nézett a plafonra Anna. – Bakancs?
- Azzal nem tudtam mellé lőni, mert mindig egy számmal nagyobb kell, de ragasszuk le a sarkadat,
biztos ami biztos. Hét kilométerre vagyunk a bázistól, addig feltörheti.
- Mekkora zsákot pakoltál te nekem? Azt hiszed, hogy ezt én el fogom bírni? – nézett Anna
döbbenten a 120 literes angol hadizsákra.
- Bezzeg a turkálóban kétszer ekkorát is elbírsz! Ebben is csak ruha van, a nehezét ketten visszük a
kölyökkel. Általános dolgok vannak ott, amire szükségünk lesz. Ismerem a listát, nem lesz gond.
- Férfiak! - húzta el a száját Anna. - Ismerem a listát… Intimbetétre gondoltatok?
Nomád megmerevedett. Nem emlékezett betétre, csak tamponra, mert az vízszűrésre is jó volt.
Remélte, hogy lesz, mert tény, hogy fontos sok nőnek.
- Jellemző – sóhajtott Anna.
Nomád úgy döntött, hogy nem válaszol. Helyette Dávidnak kiabált a fürdőszoba irányába.
- Fiam! Meddig szarakodsz még? Haladjunk!
- Indulhatunk, kész vagyok.
Egy utolsó szentimentális pillanat, búcsúzás a háztól és elindultak kifelé a faluból. Az elkövetkező
néhány kilométer olyan volt, mintha túráznának. Nem találkoztak senkivel az erdőben haladva.
Minden csöndes és békés volt. Szegény Csoki, még szerencse, hogy ezt a döntést nem kellett
meghoznom – gondolt a két hónapja elpusztult vizslájára Nomád. Babéziás lett a szerencsétlen kutya,
és a nagy elfoglaltságában nem vette időben észre a jeleket, így sajnos nem lehetett megmenteni.
Ebben a helyzetben nem is vihették volna magukkal így szeretett kutyájuknak az emléke nem úgy
maradt meg bennük, mint akit magára hagytak az üres kertben.
A védett erdőtömb körül már élt a biztonsági zóna. Katonák voltak láthatók az irtásokon, és terepjáró
Mercedesek, UAZ-ok. Az ösvényeket és az odavezető dózerutakat a fák oldalára telepített
mobilkamerákkal ellenőrizték, amelyeknek a jeleit wifin keresztül továbbították a parancsnoki
sátorba, így már jó előre tudták, hogy egy három fős család közelít feléjük. A fegyveres katonák tették
a dolgukat és megállították a közeledőket a védelmi erdő szélénél. Ugyan nem ismerték Nomádot, de
a belépést jóváhagyó kártyákat igen, amelyek névre szóltak és arcképpel voltak ellátva.
- Rendben, pakoljanak föl a kocsira és szálljanak be kérem - adta vissza a hologrammal ellátott
kártyákat a hadnagy. - Bevisszük magukat a bázisra. Közel van, de gyalog akadályozhatják a telepítést,
ezért kérem, hogy szálljanak be! – Géppuskafészkeket telepítettek száz méterenként az előre
előkészített irtásokba, katonai sátrakat állítottak, latrinát készítettek.
Öt perc alatt értek a bázis hátsó bejáratához, ahol szintén fegyveres őrök voltak. Ismételt ellenőrzés
után léphettek a területre, ahova a főbejárat felől most állt be egy nagy zöld busz, tele emberekkel.
Megérkeztek a Mogyoródi Bárkába, ahol Nomádnak továbbra is feladatai voltak. Fegyvereit még a
felszínen le kellett raknia a lejárat fölötti nagy lakóépület fegyverszobájában. A család másik három
tagja már megérkezett, és örömmel üdvözölték egymást. A „B” szinten volt a lakóterük, amely két
kicsiny emeletes ágyakkal berendezett két méterszer három méteres hálószobából és egy tizenkét
77
négyzetméteres kis nappaliból állott. Minden fal gipszkartonból készült, de a közéjük nyomott
gumiszerű szigetelés kellően hangszigetelt, így nem hallatszott be a sok beköltöző zsivaja.
Corvin köz
- Vigyázz, gránát! - kiáltott Rosen a barikád takarásából, és már lehetett is hallani a jól ismert sivító
hangot, ami a könnygázgránát érkezését jelezte. Egy, kettő, három…és csak úgy potyogott a három
parancsnoki UAZ tetejére szerelt sorozatlövő katyusából az áldás.
- Maszkot! - üvöltötte több ember, és aki nem kapcsolt időben, az bizony köhögve, prüszkölve húzta
föl az éppen beszerezni tudott gázmaszkot.
Nagyjából ötven férfi volt a barikád ezen az oldalán és úgy hetven rohamrendőr a másikon. Az
utóbbiak támogatására egy vízágyúval felszerelt oszlató autót és három könnygázvetős UAZ-t
rendeltek ki A rendőrség okult a 2006-os eseményekből, és olyan felszerelést szerzett be a
rendőreinek amelyet már valóban professzionálisnak lehetett mondani, többek között a tetőtől talpig
kevlárból készült oszlató páncélt . A hosszú, kifejezetten oszlatáshoz használt gumibot már
természetes volt, ahogy a high-tech gázmaszk is.
A rendőrök ruházata már alkalmazkodott az utcai hadviseléshez, és mindenki Helikon-Tex városi

terepmintás gyakorlóban volt, illetve Haix P6, vagy P7-es bakancsokban. A golyóálló sisakok vastag
plexije olyan távolságban volt az arctól, hogy az nem zavarta a gázmaszk viselését. A testpáncél
protektorjai méretpontosan illeszkedtek az oszlatásra kiképzett rendőrökre, és az évek alatt a
gyakorlópályán megtanult csapatmozgásokat, mint egy modern római légió hajtották végre.
Rajonként volt egy-egy félautomata Remington 870 Express sörétessel lövész, aki gumilövedékkel
adott le célzott lövéseket.
- Gyújtsd meg a pakkot! - kiabált Olivér a maszk alól. - Most nem látják, honnan tüzelünk!
Szilveszteri tűzijáték csomagot tettek a barikád tetejére, ami egy kukakonténer volt. Vilkó
kitámasztotta egy nagy kockakővel az ötven lövetű tűzijátékpakk hátulját, hogy ne lökje hátra magát,
és az oldalára Joker rakott egy téglát. A begyújtott gyutacs néhány másodperc alatt leégett és
megindult vízszintes irányban, amit eredetileg függőlegesre terveztek. Normál esetben harminc
méteres magasságig röpülnek fel a végén kicsit durranó lövedékek, de a megváltozott iránynak
köszönhetően ebben az esetben negyven méter volt a lőtávolság.
Ötven lövedék robbant szét a rendőrök sorfalán, páncélján és az UAZ-okon, betörvén az egyik
szélvédőjét. Úgy tüzelt, mint egy 19. századbeli Gatling géppuska, csak nem kellett hozzá ember.
Majd két percig tartott a megállíthatatlan tűzeső a Corvin mozi mellett felállított barikádról a
Nagykörút felőli főbejárat irányába, ahová a sorfal bevonult.
Üvöltés. Üvöltés és füst. Lőpor, magnézium, kapszaicin és még kitudja, milyen anyag égett bűze
vegyült a Corvin köz levegőjébe és tette azt átláthatatlanná. Sebesült, megégett rendőrök üvöltését
hallották a füstből, ordításokat, parancsokat.
- Vízágyú! - hallották egy rendőr százados üvöltését. - Menjen már előre fedezékül, basszameg!
Mozogjon már a tetves kurva életbe!
- Nem látok semmit ebben a magasságban! Valaki menjen előttem, nehogy rámenjek egy sebesültre!
– jött a válaszüvöltés.
78
Remingtonok ugattak föl, mire a tüntetők két lövész közeledő alakját vették ki a füstben, ahogy
folyamatosan tüzelve a félautomata fegyverükből vezették fel a vízágyút. Rövidesen előkerült még
kettő, és csak úgy záporoztak a 18mm-es gumigolyók az ellenállók felé. A vízágyú odaért a barikád elé
és beindult a locsoló, de már nem volt a takarásban senki. Az ellenállók pontosan tudták, hogy a
masszív teherautó, amely elején egy toló lap volt, könnyedén szét fogja rombolni az állásukat.
- Ezzel kellett volna kezdeni, maga bürokrata idióta! Azt hiszi, mert húsz éve zsaru, akkor ezek a
rohadékok hasra vágják magukat? – üvöltött a rohamcsapat vezetője a kirendelt irányító tiszttel, aki
alá beosztották.
- Maga ne beszéljen így velem, mert a felettese vagyok! Mit képzel, hol van? Egy kocsmában?
- Na, ide figyelj, te parkettás pöcs! Ha még egyszer okoskodni merészelsz és ilyen idióta parancsot
adsz, mint az imént, a Pici úgy benyomja a picsádba az oszlató botot, hogy az nem látszik majd ki
belőled! - üvöltött Szabó százados, a különleges egység parancsnoka az alezredes képébe. -
KERESZTBEN, a kurva életbe! - tette hozzá, majd sarkon fordult és kiadta parancsot.
– Alakzatban felfejlődni a körút másik felén, a szemben lévő bank előtt! Orvost, vigyék a sebesülteket
a Péterfybe!
Az alezredes mukkanni nem mert, mert a százados melletti Picinek nevezett kétszáztíz centiméteres,
százhetven kilós zsaru gyaníthatóan komoly kárt tudott volna tenni az alfelében. Pici, ahogy elment
mellette, rácsapott az UAZ motorháztetejére a gumibotjával, ami úgy behorpadt, mintha egy Suzuki
papírkaszniját illette volna a nemes gesztussal.
Szabó százados az a fajta rendőr volt, aki már gyerekkorában zsarunak készült. Több küzdősportban
ért el mesterfokozatot, az emberei tisztelték a kemény igazságosságáért. Nemzetközi lőkiképző
mesteri címmel rendelkezett, és már tervezgette a leszerelést, illetve az oktatói pályafutását, amikor
beütött a baj.
Annak ellenére, hogy egy katonai és egy rendőrtiszti főiskolát is elvégzett, csak százados volt, pedig
már 42 éves volt. Talán az erős habitusa, talán kemény igazságérzete volt az oka annak, hogy nem
léptették elő, és ami tény, kétszer lefokozták felettesével tanúsított tiszteletlen magatartás miatt.
Nem értett egyet a kemény rendőri fellépéssel, amivel a tüntetőket kellett megfékezniük, de a
parancs az parancs, és a különleges jogrend bevezetése után nem nagyon okoskodhatott a
feletteseivel, mert könnyen hadbíróság előtt találhatta volna magát.
2006 után minden komolyabb nemzeti ünnep előtt látni lehetett, ahogy a Kerepesi úton lévő
Készenléti Rendőrség laktanyájából reggelente konvojjal vitték gyakorlatozni az oszlatásra képzett
állományt. Már a Gyurcsány kormány idejében elkezdődött a professzionálisabb felszerelés
beszerzése, mert a TV székház ostromakor kiderült, hogy amit addig jónak gondoltak, az sajnos
semmit nem ér. Egyéb területeken is bebizonyosodott, hogy a vezető pozícióban lévő ostoba rendőri
vezetők milyen laborhelyzetekre gondoltak, amikor a felszerelést, ellátást, logisztikát szervezték, és
2010 őszén egy nagy országos gyakorlat keretén belül kiderült, hogy a rend- és katasztrófavédelem
olyannyira alacsony szinten van, hogy egy kisebb éhséglázadás szimulációba is beletört a bicskájuk.
Ezen a gyakorlaton a szakszolgálatok, multinacionális cégek ex rendőr biztonsági vezetői vettek részt
és állapították meg azt, amit az alacsonyabb beosztásban lévő munkatársaik az egész hercehurca
nélkül is pontosan tudtak. Az addigi bevett gyakorlat eszköz és emberanyag hiányában
működésképtelen. Osztályokat hoztak létre, és így a ZaFe-osztályt is ekkor alapították, amelynek az
egyik alosztálynak lett a vezetője Szabó százados.
79
A TESZ állományában igen kemény kiképző hírében állott, és nem kímélte a rá bízott embereket.
Mindent megcsinált maga is, és ha kellett, az első sorban állt egy-egy rendezvényen a tűző napon. Az
oszlatási technikákat és a felszerelést az európai kollégák útmutatása alapján vették át. Vicensa-ból
érkeztek a kiképzők a Készenléti Rendőrség laktanyájába, és két hetes oktatási blokkokban képezték
az állományt. A csapatmozgásaik kísértetiesen hasonlítottak a római légiók mozgásaira, de persze a
felszerelésük a lehető legkönnyebb páncélzatból, törhetetlen plexi pajzsból és gumibotból állott.
A TEK megalapításával párhuzamosan a Készenléti Rendőrség egységein belül a zavargáskezelés egy

fontos feladat lett. A gépjárműparkban ugyan nem volt BTR, mint a TEK-nél, de kaptak több GAZ-t és
négykerekes IFA-t csapatszállításra, feltolólapozva a barikádok szétrombolásához, és UAZ-okat az
„M” zárolt készlet maradékából, teljesen új állapotban. A profi képzésnek és felszerelésnek
köszönhetően egy harminc fős egység olyan oszlatási erőt képviselt, mint a régiből egy száz fős.
A rendőrök napi szinten tréningeztek munkaidőben, és belső önvédelmi képzéseken kellett kötelező
jelleggel részt venniük. Négyszáz fős elit lett kiképezve és felszerelve, amely öt századból állt, és
minden században volt szakaszonként két lövész. Szabó százados a kettes század, vagy ahogy egymás
között hívták, a Vaddisznók parancsnoka volt.
Hosszas tesztelés és a mutyi elleni harcok eredménye lett a felszerelésük, mert ahogy anno
előfordult, hogy a kommandósok búvártőrt kaptak felszereléshez, mert megkenték az egyik vezetőt,
úgy itt is megpróbálták az amúgy egész tűrhető minőségű Gurkha ruházatot és bakancsokat
rendszeresíteni, de szerencsére a vicenzai kollégákkal sikerült bebizonyítaniuk, hogy maradjanak a
Haix-nál, mint bakancs, és a ruházatot pedig a lengyel Helikon–Tex-től rendeljék. Az állomány meg
volt elégedve, és még ráadásul jól is nézett ki. A Zavargás Felszámolók, vagy ahogy a cégen belül
nevezték, a ZaFe egy olyan elit voltak a rendőrségen belül, aminek hasonló respektje és irigyei voltak,
mint a TEK-nek.
Szabó százados átkocogott a Nagykörút másik oldalára, ahol a százada várakozott alakzatban,
mögötte fújtatott Pici, akinek nem a futás volt az erőssége.
- Hadnagy, jelentést kérek! – Fordult Kenderes hadnagyhoz, aki a hármas és négyes szakasz vezetője
volt.
- Jelentem, öt sérültünk van, jelenleg ellátás alatt vannak. Nem tudom, hogy tudják-e folytatni.
- Kapunk végre erősítést, vagy továbbra is ilyen idióta bírság huszárokkal kell együttműködnünk? Mi a
helyzet az UAZ-okkal és a locsolóval?
- Nehezen tudnak haladni, de mindjárt itt lesznek a Cicák, Pintérrel.
A Cicák a ZaFe négyes százada volt, és Pintér őrnagy macskarajongásának köszönhetően kapták a
nevüket. Természetesen semmi cicás nem volt se a viselkedésükben, se a megjelenésükben, és a
parancsnok büszkén fogadta el pár éve ezt az amúgy gúnynak szánt nevet. A Cicák járműparkjában
olyan dobozos, könnyűpáncélzattal ellátott négy kerék meghajtású IFA is volt, amellyel egy szakaszt a
zavargó tömegen keresztül biztonságosan be lehetett juttatni a hangadók mögé, és az ott
elszabadított húsz, jól kiképzett oszlató rendőr és a szemből támadó kollégáik eddig minden esetben
szétzavarták a rájuk bízott delikvenseket.
Pintér őrnagy valaha mesterlövész oktatóként is tevékenykedett , így ahhoz, hogy a szakaszaiban
valaki lövész támogató legyen, nagyon rutinosan kellett kezelnie a rendszeresített Remingtont.
80
Az Üllői út közepén a Kálvin tér felől tűnt föl a jól ismert formáció. Elöl a főcica szolgálati Nissan
Patrolja, mögötte A két IFA, két GAZ, és a sort végül a három katyusás UAZ zárta. Keresztben
megálltak az Iparművészeti Múzeum előtt, és Pintér átkocogott Szabóhoz.
- Szevasz Gyulám, na itt vagyunk.
- Andris! Baromira hiányoztatok! Egy töketlen helyi parkettás irányítása alatt bevezényeltek minket
egy kibaszott tűzijátékba. Öt emberem sérült meg, na meg persze a büszkeségük. A Corvin köz meg
tudod milyen... Ha ész nélkül megyünk neki, molotovokkal ránk gyújtják a kocsikat.
- Hol vannak a legtöbben? Mekkora az ellenállás?
- Most hátraszorultak a pláza irányába, de vannak bent a moziban is, meg szinte mindenhol elszórva.
Ki kell szorítani őket a közből, mert akár a plázában, akár az utcákban szétszóródnak, és akkor már
könnyen boldogulunk velük.
- Hányan lehetnek? – nézett csípőre tett kézzel Pintér az út másik oldalán lévő Corvin közre.
- Csak kábét tudok mondani, úgy száz- százhúszan lehetnek.
- Fegyver?
- Csúzlik, meg tűzijátékok, amik egyébként rohadtul hatékonyak, és tuningolt airsoft puskák. Csíp,
mint a fene, ha olyan helyen talál el, amit nem fed kevlár. – dörzsölte meg a nyakát.
- Oké, akkor három felől megyünk be. – mondta Pintér - Két oldalról a Kisfaludi utcán és szemből. Az
árkádok Üllői felőli oldalán meg hagyunk egy szakaszt „légyfogónak”, hátha arra is menekülnek. A
locsoló menjen szemből, onnan - mutatott a köz széles bejáratára -, és mögötte két IFA. Három
szakasz beáll mögéjük, és a mozi előtt ketté válnak. A Kisfaludin meg két-két szakasz megy IFA
fölvezetéssel. Üllőiről indul a Cicadoboz - ahogy a páncélozott oszlató IFA-t hívták. - Most van fél egy.
Negyed óra elég a felfejlődéshez, aztán indulunk.
A csapatok elfoglalták a helyeiket, és a gumibotos megkoitálással fenyegetett alezredes csak riadtan

pislogott egy Opel Astrában. Rádiós egyeztetés a szakaszvezetők és századparancsnokok között, majd
elindult a roham.
Evakuálás
Grabó, és a csapatának pesti tagjai a Zách utcai laktanyában voltak megbeszélésen. Tíz ügynök és a
főigazgató volt a szobában, ahol két LED monitoron a különböző TV társaságok hírei pörögtek. Élő
kapcsolatban álltak a KR egyik kocsiján lévő kamerával, így látták milyen csata folyik a téren.
A nagyobb hírcsatornák, így a CNN, a BBC és az Al-Jazera egyaránt globális zavargásokról számoltak
be. Mintha mindenhol egyszerre bújt volna elő a barlangjából több száz terrorista, akiknek jól
láthatóan a céljuk a zavargás és a rombolás volt. Jemenben szinte azonnal tűzharc alakult ki a lázadók
és a rendőrség között, ahogy az USA nagyobb városaiban szintén utcára kellett vonulnia a DHS, vagyis
a nemzeti gárda egységeinek. Annyi lőfegyver volt közkézen, hogy többen azonnal elkezdtek tüzelni a
páncélozott járművekre.
Ami Magyarországon és szerte a világon látható volt, az egyértelművé tette az ügynökök számára,
hogy el kell indítaniuk a begyűjtési műveletet. Minden készen állt úgy a bárkák, mint a készleteik. A
főigazgató kiadta a parancsot, és ezzel elindult a Magyar Elitnek az átmentése a következő korszakra.
Csak reménykedni tudtak abban, hogy mindenre gondoltak, mikor a diszpécserközpont kiküldte az
81
érintetteknek a begyűjtésre szóló jelzést. Ezután legfeljebb két órája volt a családoknak arra, hogy
elérjék az evakuálási pontot, amelyből Budapesten négy volt, és két bázisra szállított az öt-öt
távolsági busz és IFA. A beérkezés sorrendjében, ahogy megtelt az egyik busz személyekkel és a
teherautó csomagokkal, azonnal indult a felvezető autó, amelyben TEK kommandósok ültek és az
ügynökök.
A keleti pont az M3-as kifelé vezető szakaszán a METRO áruház előtti parkolóban volt. Kellően közel
az Irinyi laktanyához, de mégis aránylag távol a sűrűn lakott területektől. Szempont volt, hogy az
érkezők könnyen le tudják parkolni az autójukat, és hogy a katonaság azonnal el tudja kezdeni a
fölvonulást a Mogyoródi Bárkához az egyeztetett menetrend szerint.
Grabó egy órája elrepült helikopterrel a Bükkben lévő kormányzati bázisra, ahova a miniszterelnököt
menekítették a családjával. Ez volt az akció legbizalmasabb és legjobban biztosított pontja. A bázist a
környékbeli állomáshelyről hat gépágyúval fölszerelt BTR 80-as vette körbe, és még a védettek
megérkezése előtt elfoglalták a helyeiket a katonák.
A legnagyobb probléma az volt, hogy a miniszterelnök nem volt hajlandó elhagyni a fővárost annak
ellenére, hogy mi lett egyeztetve, hanem inkább úgy döntött, hogy a rendkívüli válságértekezleten
még részt vesz. Több magas rangú politikus, akik benne voltak a projektben, hasonlóan gondolkodott
és azt, hogy hazafiasságból, vagy egyéb okból cselekedtek így, már soha nem tudja meg az utókor.
Családjaikat kimenekítették a bázisokra, és a csapat életbe léptette az Engedetlenség tervet. Egyre
több helyen egyre komolyabb összecsapások alakultak ki, és már nem csak a fővárosban, hanem
kisebb vidéki településeken egyaránt. Az engedetlenség tervnek a fő pontja a kimenekítés volt,
amelyet BTR-ekkel és IFA-kal szándékoztak kivitelezni.
Tíz felfegyverzett páncélos lökte félre az autókat a Kossuth téren, ahogy beálltak a Parlament mellé.
A tíz BTR kilencven személyt tudott magával vinni, akiknek az M3-as melletti bázison már katonai
helikopterekbe kellett volna átszállniuk az Engedetlenség terv alapján. Professzionális volt a szervezés
és a kivitelezés.
A zavargások kiterjedésének ellenére még nem alakult ki az a morális válság, amellyel minden
szimuláció számolt. A rendőrök, katasztrófa védelmisek és a katonák tőlük telhetően állták a sarat
ebben a felfordult világban. Komolyabb lőfegyverek még ugyan nem kerültek elő, de ez csak idő
kérdése volt. A fegyverek begyűjtésére készített terv, mint ahogy sok egyéb általános biztonsági
tervezet csődöt mondott.
A cégek üzletfolytonossági és vészeseti tervei órák alatt omlottak össze, mert a vis major helyzetben
kialakult szituációkat nem tudták kezelni. Több helyen megszűnt az áramszolgáltatás, mindenhol
kiégett bankok és felgyújtott postaépületek voltak. Az üzleteket nagyon gyorsan kifosztotta a rémült
tömeg, hiába próbálta meg a tömegtájékoztatás dezinformációval megnyugtatni őket, az embereket
már nem lehetett. Megállíthatatlanul sodródott a teljes összeomlás felé, és nem csak Magyarország.
Dengi türelmetlenül várta a BTR-ek mellett a honatyákat. Neki volt a feladata mindenkit
beparancsolni a harckocsik szűk utasterébe és megvédeni őket minden áron. Tűzparancs még nem
volt érvényben, de éles lőszer volt mindegyik gépágyúba és géppuskába betöltve. A tér szélén lévő
metróállomás előtt egy nagyobb csoport tüntető őrjöngött, előttük a rendőrsorfal. Könnygáz
gránátvető UAZ-okról lőtték őket, és a KR elit felszámoló egységeiből két század éppen rohamra
indult, a harmadikat egy órája vezényelték át a Corvin közbe.
Az Alkotmány utca felől robbanás hallatszódott, majd röviddel utána még egy, ez azonban nem
hasonlított az üzemanyagtartályok által adott hanghoz, egyértelműen robbanóanyag keltette. Egy
82
rendőrségi GAZ hátsó platóját vitte szét a két RPG gránát, és ezzel szabaddá tette a bejáratot a térre.
A feltűnő katonai KRAZ-t már nem vezette senki. Kipeckelt gázpedállal és fixált kormánnyal robogott
a BTR-ek irányába. Több lövegtorony fordult a közeledő teherautóra, és az AMD-jükből is tüzet
nyitottak a rendőrök. Dengi felugrott az egyik harckocsi tetejére és onnan lőtte szakadatlanul a
rohamosan közeledő monstrumot. Az egyik gépágyú végre sikeresen befogta és pillanatok alatt lőtte
rommá a teherautót. Több tucat zsaru rohamozta meg a szétlőtt üres KRAZ-t, amelyről több láda
esett a parkoló aszfaltjára.
Eközben senki nem sejtette, hogy egy, a Cserhátból indított 9M72 Iszkander rakéta megelőzvén a
saját hangját, egy öt kilotonnás nukleáris robbanófejet hordozva tart a Magyar Parlament felé. Nem
azért választották ezt a töltetet, mert ilyen volt a „boltban”. Öt kilotonna a számítások alapján olyan
pusztítási kört volt képes létrehozni a becsapódás helyén, hogy ott közvetlenül minden
megsemmisül, de a város peremkerületei épen maradnak, a járulékos nukleáris szennyeződés pedig
nem lesz akkora, hogy utána a teljes megye halálos dózist kapjon, csak a közvetlen környezet.
Zimmermannék profik voltak, és minden az elit tervei szerint haladt. Akadt olyan város, ahol
csatornarendszerbe rejtett nukleáris töltet robbant, volt ahol öngyilkos merénylő vezette a furgonját
a célponthoz, Magyarországon a szomszédból könnyen beszerezhető Iszkander rakéta látta el azt a
feladatot, ami a politikai elit elpusztítását volt hivatott megoldani. A térfigyelő kameráknak a
rögzítésére tekintettel kellett lenniük, hiszen fontos volt, hogy ha valaki az utókorból vizsgálódik, ha
mégsem úgy sülnek el a dolgok, akkor öngyilkos merényletnek tűnjön és ne rakétatámadásnak.
Egy szempillantás volt az, amikor becsapódott az országház melletti parkolóba a rakéta, amelynek a
felrobbanó töltete kisautóként dobta félre a tíz BTR-t és hamvasztotta el a miniszterelnököt, a
politikai elitet, a rendőröket és Dengi őrnagyot. Az elektromágneses impulzus, ami a robbanás
velejárója volt, minden elektromos eszközt tönkretett a környéken, és nem maradt túlélő sem a
Kossuth téren, de még a Duna túlpartján lévő Batthyány téren sem. Az iszonyatos szívóhatás mindent
fölrántott a környezetéből a gombafelhő két kilométer magasra törő fejébe. Steindl Imre legnagyobb
alkotása egy romhalmaz lett, Budapest szíve megbénult, ahogy a világ többi nagyvárosáé is, és
elkezdődött az igazi anarchia.
Corvin köz, barikádon belül:

Körülbelül száz férfi rekedt bent a Corvin közben a rögtönzött barikádok mögött. Voltak, akik
szándékosan keresték az utcai konfliktusokat, és voltak, akik a keserűségük miatt mentek hangot adni
a nézeteiknek, így ragadtak bent. Szervezettnek semmiképp nem voltak mondhatók, de a dühük és
némi stimuláló szer, illetve az ital nagyon veszélyessé tette őket. Sajnos egy külső szemlélő nem
tudott különbséget tenni a huligánok és az elkeseredett férfiak között, akik egységesen husángokkal,
baseball ütőkkel fölfegyverezve várták a rohamot.
A lövészek airsoft puskákkal és csúzlikkal és gumilövedékes Omerta puskákkal ez idáig igen

hatékonyan tudták fölvenni a versenyt a rendőrségi gumilövedékes fegyverekkel. Volt néhány
paintball puska is, amelyekbe vissza lehetett tölteni a gumigolyókat, vagy a festékpatronnal tették
átláthatatlanná a rendőrök maszkjait. Ebben a csatában mindenkinek igaza volt, úgy a barikát benti
és kinti oldalán. Senki nem akarta a másikat meggyőzni holmi egyezkedéssel. A tüntetők várták a
rohamot és fel voltak készülve arra, hogy irgalmatlan nagy verekedés lesz néhány percen belül.
Gary, a Hiúzok kommunikációs felelőse az egyik ház felső ablakából, a függöny mögül nézte fölülről a
helyszínt. Öt barikád volt felállítva, és a csoportok gyorsan átcsoportosíthatók voltak, köszönhetően a
83
rádiós kapcsolatnak. Jól látható volt, hogy a ZaFe csapatait megerősítették és elkezdték körbevenni a
területet. Olyan IFA is érkezett, amit eddig még csak a hírekben láttak. Pontosan tudták, hogy ez a
jármű egy olyan technikával van fölszerelve, ami ellen nem tudnak hatékonyan védekezni. A
páncélzatot nem tudták leküzdeni, az alvázra szerelt könnygázágyúkkal nem tudtak mit kezdeni, a
lőrésekből kilövő lövészekkel és az autó belsejéből kirobbanó húsz páncélos rendőrrel szemben pedig
ember legyen a talpán, aki megállja a helyét.
- Keresem az egyeset! - szólt a rádióba.
- Egyes vételen - jött Rosen válasza.
- Rövidesen lerohannak minden irányból, és én úgy látom, hogy nem sok esélyünk van.
- Mekkora a létszám?
- Úgy nézem, hogy két ZaFe század, a szokásos járműveikkel. Itt van a Trójai IFA is. Az Üllői felől
fognak azzal betörni a Kisfaludin, másik irányból és a Köz-ön keresztül sima IFA-kal.
- Értem, vettem.
Rosen és Joker az árkádok felőli részhez kocogott. Kilesvén az utcára, már látták maguk is az éppen
elhúzó Trójait, a mögötte kocogó szakasszal. Vagy húsz oszlató állt meg a kijárat két oldalán, és a
pajzsaikkal olyasféle kötést alakítottak ki, mint a spártaiak a 300 című filmben. A barikád ezen oldalán
elszánt srácok készültek, kezükben különböző ütőfegyverekkel. Mellettük tűz égett, amiből gyorsan
meg tudták gyújtani a benzines palackjaikat és a rakétákat. Az egyik srác éppen egy szétszerelt
turistagázpalack nyílásán töltött be egy liter sárgás folyadékot, majd egy sprayre illesztett vékony
csövet dugott a nyílásba és elkezdte belenyomni a ránézésre három decis palack tartalmát.
- Mi lesz ez? – szólította meg Rosen.
- Éterbomba - jött a válasz a sráctól.
- Nem értem – lépett kíváncsian közelebb Rosen.
- Ez a lötty a palackban dena. Denaturált szesz, ami gyönyörűen megköti az étert. Ez van ebben a
spray-ben – mutatta a kezében lévő palackot. – Startpilot néven, vagy talán hidegindítóként ismered.
- Zseniális! Ez nagyot fog szólni – mondta elismerően. - Mivel indítod?
- Ezzel a kicsi rakétával a nyílásán keresztül, csak befelé fog indulni a zsinór leégése után. Öt
másodperces késleltetés, és bumm. Remélem, egy IFA üzemanyagtartályát szétviszi alulról.
A magyar mindig is találékony egy ember volt, de az internettel olyan kombinációkra is képessé vált
ezen a téren, amire a rendőrség nem volt felkészülve. Nagy eséllyel az árkád és a Köz oldalon lévő
barikád áttörését, ha működik a bomba, meg fogják tudni állítani. Már csak három betörési pont
maradt elvileg, ami gyorsan lecsökkent egyre a mozgatható biztonsági oszlopoknak köszönhetően. A
Kisfaludi utca két oldaláról a bejövetelt a Corvin közbe egy-egy valaha mozgatható bója zárta el az
autóforgalom előtt.
Ezek a harminc centi átmérőjű erős hengerek úgy lettek tervezve, hogy megfogjanak egy robogó
autót is, amiben akár a védett területre betörni szándékozó terrorista is lehet. Hatvan centiméteres
magasságba emelkedett, ami az IFA első kardántengelyénél följebbre nyúlott. A barikádot úgy
építették, hogy ezek az oszlopok mindkét oldalt részei voltak és kívülről nem lehetett látni.
84
- Gyertek, hozzuk át az összes virágosládát erre az oldalra! Kiabált egy nagydarab férfi.
Több, igen nehéz műkő virágosláda volt a közben, és ezeket az út közepére tornyozták a sánc mögé.
Mindenhol égtek a tüzek a molotovokhoz és csönd telepedett egy rövid időre a sokat látott falak
közé. A Cicák és a Vaddisznók elfoglalták helyeiket, Pintér őrnagy a Kisfaludi utca Üllői felöli oldalán
várakozott a Cicadoboz mögött. Szabó százados a Köz főbejáratánál várt a három szakasszal.
- Minden egységnek! IFÁK előre, a lövészek meg ne spóroljanak a patronnal! – adta ki az utasítást
Pintér a rádióba.
Először a nagy lendülettel áttörni akaró cicadoboz akadt fönn a bóján egy óriási csattanással, majd a
másik toló lapos IFA is bólintott egyet a hirtelen megállástól. A két sofőrből egyik sem volt bekötve,
így mindkettő belecsapódott a szélvédőbe. A sisak mentette csak meg őket a komolyabb sérüléstől. A
dobozban lévő szakasz tagjai egymásra zuhantak. A hirtelen megállás nem volt tekintettel arra, hogy
csak álltak kapaszkodás nélkül, egy pillanat alatt egy halom ordító, szentségelő pajzs-, gumibot- és
páncélos zsarukupac lett az addig fegyelmezett felszámolókból.
Az árkádok felől lévő barikádot könnyedén törte át a tolólapos teherautó, ám ekkor oldalról az
éterbombás srác begurította a kocsi alá az égő rakétás turistapalackos bombát.
Iszonyú robbanás rázta meg a közt, betörve az ablakokat. Üveg záporozott úgy a tüntetők, mint a
rendőrök nyakába. Utóbbiak jó felszerelésük miatt gyakorlatilag sértetlenül vészelték át az üvegesőt,
nem úgy, mint a tüntetők és az IFA.
Az üzemanyagtartály gyakorlatilag leszakadt, és a száz liternyi kiömlő gázolaj lángba borította a

platót, ponyvát és a közvetlen környezetet. Égett a viakolor, égett a falra csapódott olaj és a vezető
üvöltve ugrott ki a fülkéből, szintén égve. A platón lévő lövészek leugráltak hátra, és a csapataik
irányába futottak, akik a tűztől visszahőkölve megtorpantak.
Szerencsére a felszerelési időben gondoltak arra, hogy ne csak családi oszlató spray legyen a
felszámolóknál, hanem szakaszonként négy-négy hasonló méretű oltópalack, így az ordító vezetőt
égő ruháját gyorsan el tudták oltani.
A másik oldalon eközben a virágosládáknak feszült a 4X4-es IFA, és elkezdte tolni. Jól látható volt,
hogy ez igen kevés lesz, ha vissza akarják tartani a betörést. A platóról a lövészek célt kerestek, és a
kaotikus hangzavarban nem tudták, vajon mi történt a többi egységgel. A rádión üvöltés és utasítások
záporoztak. Nem volt már kommunikációs rend, az adrenalin fölment és ahány rádió volt a
csapatoknál, annyi egymásra beszéd gátolta a rendes kommunikációt. Minden behatoló egységet
elárasztott a tűzijáték és szilveszteri rakéták tucatjai csapódtak az autóknak.
Pintér döbbenten nézte a hatalmas csattanással megtorpanó csúcsfegyverüket, a páncélozott IFA-t,

és hallotta a káromkodást a platóról. Látta a becsapódó és szétrobbanó rakétákat és egy pillanat alatt
döntött. Odarohant a Patrol-hoz és kivette a betárazott AMD-t. Csövét az ég felé fordította és
elengedte azt a vészjelzést, amelyet még élesben soha nem kellett alkalmazzon. A teljes tárat kilőtte,
és még visszhangoztak a lövések, amikor már a rendőrök rohamra indultak.
Itt már nem volt pardon, zárt alakzatot alkotva, pajzsokat összezárva rohamoztak egyszerre több felől
a Cicák és a Vaddisznók egyaránt. Az árkádok alatt lévő „légyfogó” szakasz irdatlan üvöltéssel rohant
át az oszlopok között. Röpködtek a rakéták, pattogtak a csapágygolyók a pajzsokon, sisakokon. Ilyen
rendőri rohamban nem volt még részük a legtapasztaltabb futballhuligánoknak sem. Az áttört
barikádokon keresztül Szabó egységei pillanatok alatt elérték a keménymagot, a Cicák meg
vadmacskaként másztak át a kukákból, padokból összerakott tákolmányon. Pici elöl robogott, mint az
85
oszlató ék csúcsa, és a gumibotjával brutális rendet vágott az elért fiatal tüntetők között. A baseball
ütősöket a lövészek megpróbálták minél gyorsabban kiiktatni, mert egyedül ők jelentettek
komolyabb veszélyt a rendőrökre.
Üvöltés, anyázás és vadászfegyver ropogás… Egyre több sérült rendőr és még több tüntető feküdt a
földön, amikor egy mély, mindent átható robbanás hallatszott. Egy pillanattal később az épületek
rázkódni kezdtek, majd valami rettenetes erejű szél süvített a házak fölött. Egy olyan lökéshullám,
amilyet még hála Istennek nem látott senki. Mindegyik autó leállt, a rádiók kikapcsoltak, és az addig
egymást ütő felek megdermedtek.
- Mi az Isten volt ez? – kérdezte az egyik husángos férfi.
- Atom, baszd meg! Atom – mondta az ellenfele, egy nagydarab hadnagy.
- Basszátok meg, atom robbant! - üvöltött egy másik rendőr, és mivel a közben nem láttak semmit,
kollektív fegyverszünetet kötve mindenki elindult kifelé az Üllői és a Nagykörút felé. Együtt tolongott
ki a rendőr a tüntetővel, és már senki nem akarta szétverni a másik pofáját. Az arcokon rémület volt
látható függetlenül attól, hogy melyik oldalhoz tartoztak.
- Ne! Úr Isten! - tört ki Szabóból önkéntelenül ez a három szó, amikor kiért a Ferenc körútra és
fölnézett.
Egy nem túl nagy, de jól kivehető gombafelhő tetejét lehetett látni északi irányból.
- Arra van a Parlament - szólalt meg mellette Joker vérző szájjal.
Rendőrök és tüntetők összevegyülve nézték azt, amit még csak filmen láttak. Az Üllői útról közben
megérkezett Pintér is, kezében az AMD-vel és utat tört egészen Szabóig.
- Nincs rádió. Az EMP szétbaszta a Tetrát, és még az IFA-k elektronikáját is. Mi a fasz történhetett?
- Kurva nagy gáz van, Andris! Lépnünk kell, mert a fene tudja, mi történt. Minél gyorsabban vissza kell
mennünk a laktanyába
- De hogyan? - kérdezte egy mellettük álló fiatal rohamrendőr.
- A GAZ-ok talán még működnek. Nincsenek agyonelektronikázva, és látod – mutatott Pintér a

távolabb lévő UAZ-ra, amelyből már kiszállt a sofőr gombafelhőt nézni –, annak is jár a motorja.
- Pici! Vegyél a nyakadba! – mondta Szabó, és rövidesen három méteres magasságban volt a feje a
tömeg fölött. Elővette a Glock 17-es pisztolyát és lőtt egyet a levegőbe.
- Mindenki figyeljen! - üvöltötte el magát. - Láthatja mindenki, hogy mi történt. Mi sem tudunk
semmit, csak amit láttunk, és tutira rengeteg ember pusztult ott el. Atombomba robbant a
belvárosban, és nem működik semmi elektromos! Egyszer mondom el, és nem fogom megismételni!
Ez a balhé itt most véget ért! Vagy mindenki hazaindul, vagy az imént látottak után nem fogunk
szarozni senkivel! Ránk most máshol van szükség, és kérek mindenkit, emelkedjen felül a sérelmein,
és ne kelljen kiadnunk tűzparancsot!
A tüntetők egymáshoz fordultak és többen eldobták az addig még szorongatott eszközüket.
- Menjünk haza emberek, én az Árpád-hídnál lakom, és… – ekkor eszébe jutottak a gyerekei a
Harminc év körüli kigyúrt, kopasz férfinek. A körülötte állókat félrelökve kezdett el rohanni a Rákóczi
tér irányába.
86
A tömeg elkezdett oszlani, és már senki nem azzal volt elfoglalva, hogy a rohadt bankok miatt
elértéktelenedett forintért nem kapni semmit. A rohamrendőrök az IFA-kat otthagyták, ahogy a
használhatatlanná vált Patrol-t is, és rázsúfolódtak a GAZ-okra, még az UAZ-ok katyusáiba is
kapaszkodott egy-egy zsaru. A foglalkozás elérte a célját, a zavargást ismét felszámolták. A Fradi
pálya irányába indultak, hogy minél gyorsabban a Kerepesi úti laktanyába érjenek. Pintér és Szabó az
egyik Kraz fülkéjében szótlanul meredt előre.
- Kibaszott Nomád, most biztos boldog - törte meg a csendet Gyula.
- Ki? Mi van?
- Tudod! A parancsnok unokaöccse, aki már évek óta valami ilyenre készült. Együtt
teljesítménytúrázunk néha.
- Ja, így már tudom. Hogy-hogy ilyenre? Ezt honnan tudta?
- Nem tudta. Társadalmi összeomlásra készült, nem atombombára konkrétan. Na, most szívesen
belelátnék a fejébe.
VÉGE?
Zimmermann végrehajtotta azt, amit a Vezér és az érdekköre rábízott; Magyarország a tervek szerint
süllyedt az anarchiába. Az Isaszeg melletti bázis szintén benépesült, csak még vasárnap, a nyugodt
időszakban. Mirko és csapata, meg az álcázott vadőrök látták el a terület védelmét. Professzionális
védelmi elektronika ellenőrizte a teljes vadaskertet, a kiosztott fegyverzet már nem volt tekintettel
törvényre, rendőrségre. Hatékony, Heckler und Koch G36-os gépfegyvereik voltak, amelyek a NATO
5.56-os lőszerrel működtek. Precíz, könnyű és halálos eszközök, ideálisak erre a feladatra. A
fegyverszobában annyi lőszer volt fölhalmozva, hogy elég lett volna egy hadosztálynak. Gránátvetők,
mesterlövészpuskák, pisztolyok, taktikai mellények voltak biztosítva a védelmi erőknek. Mirko
állította össze a készletet és ez látszott is.
Fehér még az este megkapta a második kódot, amelyben a fegyver lerakatok helyei voltak koordináta
szerint listázva. Minden lerakatban volt rádió és ellátmány egyaránt. A robbanásig négy helyszínre
sikerült eljussanak az embereivel, mindenhova őröket állított. Várta a további utasításokat, de nem
jött egy sem. A másik két fájl tartalma egyelőre titokban maradt.
Két rakétát indítottak a Cserhátból. Az elsőt az Országháznak szánták, a másodikat pedig a

kormányzati bunkernek, biztos, ami biztos alapon, hogy a politikai elitet valóban el tudják pusztítani.
A becsapódó rakéta ugyan nem érte el a bunker belsejét, de mindent elpusztított a felszínen.
Megsemmisült a főbejárat és az infrastruktúrát biztosító kiszolgáló épületek. A robbanásban az
összes a védelemre kirendelt katona elpusztult, ahogy a harckocsik is. Az egy kilométerre lévő
vészkijáratot egy lezárt barlangbejárat álcázta, és a fölötte lévő stabil sziklák megóvták a robbanástól.
Grabó a becsapódás előtt húsz másodperccel indult el egy Mi-24-es harci helikopterrel vissza Pestre
az evakuálási pontra, készen arra, hogy ha kell, akkor a repülő erőddel hozza ki a miniszterelnököt a
pokolból.
Hamarabb érte el az EMP a helikoptert, mint a robbanás lökéshulláma, és lezuhant. Hatalmas

szerencséjük volt, hogy termőterületen értek földet, mert ha mindez erdőben történik, akkor a fák
összezúzták volna még a jól páncélozott MI 24-est is. Orral értek földet, amit a két pilótának esélye
sem volt túlélni. Grabó az ütközés pillanatában elveszítette az eszméletét. Zuhanás közben fiai és a
felesége villant át az agyán, majd feketeség borult rá.
87
A Sülysáp mellett lévő vadászház, mint vészeseti menekítési pont, néhány olyan embernek volt a
tervei között, akik mind-mind vagy rokona, vagy barátai voltak Nomádnak. Az EMP nem tette tönkre
a közösség átjátszóállomását, így a kommunikáció folyamatos volt mindaddig, amíg az akkumulátorok
működtek. A Hiúzok először a bázisukon gyülekeztek, és miután megérkezett mindenki
vadászpuskákkal fölfegyverkezve, elindultak a Bolnoka gerincén Isaszeg irányába. Nem mindenki
tudott csatlakozni, és ez nem is lepte meg Rosent. Többen úgy döntöttek, hogy a családjukkal,
szüleikkel maradnak.
Szabó századost és Pintér őrnagyot egy következő terrortámadástól tartva kivezényelték a

laktanyából. Timár alezredes megpróbálta a rendet fönntartani a megmaradt egységein belül, de az
atomrobbanás után az egyébként jól kiképzett rendőrök között olyan morális válság alakult ki, amit
nem lehetett könnyen kezelni, többen dezertáltak. A megmaradt csapatait átvezényelte a
Nagytarcsai laktanyába, ahol csak polgári őrzés volt, és az ott meglévő régi rádiókat, amiket nem tett
tönkre az EMP, beüzemeltette. Amíg az egységek belakták a régi épületeket, a megmaradt három
vezető egy irodában egyeztetett.
- Be kell hoznunk a családjainkat, és mindenkiét - kezdte Timár. – Gyuszi! Kezdjétek összeírni a listát,
és négy egységet szervezzetek. Az itteni Krazokkal menjetek, mert nagyobbak, mint a mi GAZ-jaink.
Vigyetek magatokkal egy-egy kísérő UAZ-t is. Andris! Te szervezd meg a laktanya őrzését, és
kerítsetek ellátmányt a környékről.
A két elit zsaru tisztelgett és sarkon fordulva kiment a szobából. Timár alezredes addig tartotta
magát, amíg az ajtó bezáródott. Leroskadt a székre és arcába temette a kezét. Pontosan tudta, hogy a
megpróbáltatások még csak most kezdődnek, és azt is, hogy a legnagyobb borzalom csak most
következik. Érezte, ha valamit még hoznak a következő napok, akkor valami olyat, amire nincsenek
felkészülve.
Székely Zoli a zuglói lakásában volt a családjával, és izgatottan nézték a TV-t. Már össze volt mindenki
készülve, hogy elinduljanak a hétvégi házukhoz Úriba, de robbanás szelét ők is érezték. Zoli tudta,
hogy vagy most azonnal elindulnak, vagy rövidesen csak gyalog tudnak haladni. Még a radioaktív eső
előtt meg kell érkezzenek, mert a kocsi nem nyújt elég védelmet, de a lakásban sem maradhattak.
Rohantak az autóhoz, ami szerencséjükre nem bénult le, mint a belső kerületekben lévők.
Versenyfutás kezdődött az idővel…
A Mogyoródi Bárka körül már minden katona vegyvédelmi ruhában volt. A lökéshullámot érezték itt
is, és jól látták a gombafelhőt, de nem tett kárt sem az erdőben a szélvihar, sem a műszereikben az
EMP. A bunkert hermetikusan lezárták, pedig a robbanáskor még csak fele érkezett meg a leendő
lakóknak. Életbe lépett az izolációs utasítás, aminek értelmében több embert nem fogadhattak az
evakuálási pontról, mert nem tudhatták, ki mennyire sugárfertőzött. Ennek a valódi esélye ugyan
nagyon csekély volt, de a védelmi személyzet nem kockáztatott. Rövidesen radioaktív eső volt
várható a környéken.
A Vezér és a civilizált világ hatvan százalékának vele hasonló rangban lévő irányítói luxusbunkerban
voltak Grönland északi részén, mélyen a jégpáncél alatt. Városok voltak építve ide, a világ szeme elől
elrejtve úgy, mint régen a görög mondákban az Olümposzon. A világ irányítói teljes biztonságban
indították el a folyamatot, amelynek a célja a Föld erőforrásválságainak a megoldása egy hatalmas,
éveken keresztül tartó népirtással. A terrorizmus, mint az emberekbe két évtized alatt beplántált
veszély lesz a történelemben az oka mindennek, és így a dinasztiájuk világuralmi vonala a jövőben is
megmarad, ráadásul titokban. Nem csak a Spitzbergákon volt magbunker, hanem itt, a jég alatt is,
csak sokkal nagyobb.
88
A tárgyalóteremben, ahol ültek, több hologram mutatta a világban zajló eseményeket. Mindenhol
kitört az anarchia, és volt, ahol a rendfenntartó egységek az atomrobbanások ellenére kezdték uralni
a helyzetet. Az a kevés TV társaság, amely még sugározta az adását, káoszról számolt be. Örültek az
öregurak, szám szerint húszan, és ünnepléshez készültek, de a finálé még hátra volt.
Katonai berkekben is ismeretlen fejlettségű drónok szálltak föl a rejtett grönlandi bázisaikról, egy
csendes óceáni szigetről, Szibéria egy régi katonai bunkeréből, Dél-Amerika őserdejében lévő
bázisról, a Szaharából és Ausztráliából. A tárgyalóasztal fölött kivetített, Földet ábrázoló hologramon
megjelentek a kicsiny piros, drónokat jelző, lassan mozgó pontok.
A robotrepülőknek rakétahajtóműve volt, amivel nagyon gyors emelkedésre voltak képesek.

Mindegyik vitt magával egy-egy magas légköri robbantásra készített rakétát, amelyekben egyenként
5 megatonnás töltet volt.
1962. július 9-én volt az első ilyen robbantási kísérlet, az úgynevezett Starfish Prime, amit a Csendes
óceáni Johnston szigetről indítottak. A négyszáz kilométer magasságban végrehajtott robbantás 1,4
megatonna erejű volt, ami az ezernégyszáznegyvenöt kilométerre lévő Hawaii szigeteken is komoly
elektromos károkat okozott. Ekkor derült ki az uralkodó elit számára, hogy ezzel a technikával úgy
tudják a Föld lakosságát visszahelyezni a középkorba, hogy az nem teszi tönkre az élőteret
sugárzással.
Az atomreaktorok elektronikája EMP-biztos volt, ahogy sok fejlett katonai eszköz szintén. Tisztában
voltak azzal, hogy technika nélkül a hat milliárd ember képtelen ellátni önmagát, és elektromosság
nélkül minden fejlettebb társadalom anarchiába fog süllyedni. A hologramon volt egy zöld terület
Grönland fölött, amelyet a számítások alapján nem érintett az EMP. Precízen meghatározott
helyeken kellett robbantani annak érdekében, hogy a teljes Föld elektromos hálózatát
tönkretehessék. Csak náluk maradhattak raktáron olyan eszközök, amelyekkel már most Istenként
emelkedhettek volna egyes csoportok fölé.
- Uraim! - állt föl az a férfi, aki mindenkinek a vezetője volt, még a Vezéré is, és fölemelte egy teli
pezsgőspoharat. - A végítéletre és a jövőre!
Mindenki fölállt ebben a történelmi pillanatban és várta, hogy a drónokról induló rakéták elérjék a
beléjük programozott magasságot és helyszínt. Néma csend volt a tárgyalóban, mindenki a
hologramot figyelte, amelyen szinte egyszerre narancssárga pontok jelentek meg és kezdtek terjedni.
Nem telt bele egy perc és a Föld körül lévő narancssárga mező egybefüggő lett, csak Grönland fölött
maradt zöld.
- Üdvözlök mindenkit az Új Világrendben! - mondta az idős férfi és koccintott a mellette ülő Vezérrel.
Vége az első résznek. „ Papica”
89

Gyuricza Laszlo - Osszeomlas

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Gyuricza Laszlo - Osszeomlas

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

GYURICZA "PAPICA" LÁSZLÓ

A történet a képzelet szüleménye. Bármiféle egyezés valós eseményekkel és személyekkel, az a

Budapesten egy iszonyatos robbantással kezdődött, amely gyakorlatilag megbénította az ország

A választott képviselők és a miniszterek éppen válságtanácskozást tartottak szinte teljes létszámmal,

Február 18.-ka. csütörtök. Helyszín a Gödöllői-dombság egyik erdeje.

- A Pécel- Isaszeg és Pest közötti Gödörben, a környék egyetlen földbarlangjában.

- Nagyjából négy óráig.

- Tegnap. Még mielőtt fölkapaszkodtam egy tehervonatra.

— Volt egy legális rádiósrendszerünk. Egyszerű technológia, régebben a zsaruk is használtak

A vezető még a nyugodt békeidőben megszervezte az oktatásokat és elkészítette a vészeseti tervet,

- Nézd… - emelte rá összehúzott szemöldökkel a tekintetét. - Ebben az állapotban holnap estére

- Neked meddig tartott, mire mindent elsajátítottál?

- Miért? A hó nem jó?

- Van. Egy százhúsz literes villanybojler, miért?

- Igen, még dereng valami.

- Ha nem pótolod megfelelően a szénhidrátot és a cukrot, és kimeríted a tartalékaidat, akkor

- Én is neked. Kívánom, hogy épségben találd a fiaidat.

Eszébe jutottak utolsó mondatai, amelyet az egyik felkészítő hétvégekor mondott:

Február 22 szombat. Mogyoród melletti romos tanya, az úgynevezett Hiúz odú.

- Ezt nem hiszem el! Mert mindig csak az ökörködés!

- Mi van már megint? – kérdezte – Min morogsz, Oli?

- Ne bassz!!– hűlt el Rosen. – És ki van összebilincselve?

- Semmi szükség rá, ott a bilincskulcs készlet a Bergenemben.

Szolnokon a 88-asoknál kezdte a pályafutását, majd a fronton folytatta a tapasztalatszerzést. Ő volt a

- Tudom… megint morogni fog.

- Abba biztos lehetsz!

Az újoncokat egysoros oszlopban az állandóan tartandó követési távolság érdekében összekötve,

- Mi a repedt faszt csinálsz vazze? – kérdezte Rosen.

- Nagyjából fél óra és visszaérnek – tippelt a férfi.

Beszélgetésüknek az eredménye egy megállapodás lett, amelyre a Hiúzoknak a jelenben, Nomádnak

- Értem. És mit csináljak akkor, ha elfelejtem?

- A menedékeknél a körülmények igencsak sokat változtathatnak a szemléleten. Teljesen másként

A vetítővásznon látható illusztrációkat egy lézeres ceruzával mutogatta a monológja közben.

A szemléltetés és a magyarázat a kivetített anyagokkal együtt, köszönhetően a közvetlen előadói

Természetesen nem a bushcraft oktatások csökkentették a létszámot, hanem az egyébként igen

Természetesen általános hadászati- és eszközbeli területen nem rúghattak labdába az államilag

- Megérkeztek már rádióitok? - kérdezte Nomád. –

- Érdemes egyáltalán az átjátszót elkezdeni összeállítani?

- Az a szörnyű, hogy a Katasztrófa Védelem elvben szakembernek gondolt, fizetett alkalmazottjának is

- Oké, de ebbe nem hallgathat bele más?

- Oké, de milyen áramforrásról fog működni?

Az összerakott közösségi vészeseti koncepciónak az egyik sarokköve a vészeseti kommunikáció volt.

Természetesen optimális időjárási körülmények között és magaslati pontokról volt ez érvényes; a

- Őt nem érdekli a bushcraft?- kérdezte Olivér.

- Márciusban és akkor már jó lenne az átjátszót tesztelni.

- Oké, meglesz. Na szevasztok! Gary, segíts már légyszi kicipelni a cuccaimat!

A terméshozam érdekében agyonnemesített gyümölcsösök tulajdonosai már előre rettegtek a kiesett

A rendszerben benne volt az összeomlás, mert matematikailag beletervezték. Gyakorlatilag

Tél vége Fót, Máriássy Filmstúdió

- Székely Zoli, a te jeleneted következik! – hallatszott az öltözőben elhelyezett bemondóból. – öt perc

- Nem szavalhatok, nem adhatom elő az önálló estem tartalmát… - gondolta.

Tél vége Belvárosi irodaház.

- Te aztán nem kertelsz... - jegyezte meg Zoli. - Olyan drámai a helyzet?

- Drámaibb, mint gondolnád.

- Látnád a konditermünket és a szaunát – legyintett Nomád.

- Ne már! Még az is van?

- Láttad Matt Damon beszédét, amiben felhívja a figyelmét az embereknek a háttérhatalom

- Láttam. Igen bátor pali, ámbár anyagilag nem tudják kicsinálni.

- Én úgy gondoltam, hogy szeretném felhasználni a viszonylagos ismertségemet, és személy szerint

- Konkrét történetre gondoltál?

- Nem probléma. Mikorra tudod ezt megírni?

- Szerintem akár már a hétvégére.

Tél vége Nomád lakás

Meglehetősen gyorsan gépelt, így az előtte filmszerűen pergő, képzelt eseményfolyam a