000.

Égbenyúló hegyek ormán…

1. Ég -be nyú -ló he -gyek al -ján, ha -vas éj -sza -ká -kon,

Szo -mo -rú -an áll egy hon -véd az o -rosz ha -tá -ron.

A szí -vé -ben ked -ves ré -gi em -lé -kek me -reng -nek,

Kis fa -lu -ról, bar -na lány -ról, ott-hon ma -radt bol-dog-ság -ról,

S go -lyó sü -vít el a fü -le mel -lett.

2. Isten veled, édesanyám, megyek a harctérre,

Nem leszek az édesanyám drága szeme fénye!
Ha egy golyó szíven talál engem a harctéren,
Jól tudom, hogy mi vár reám, Isten veled, édesanyám,
Most látod a fiad utoljára.

3. Valahol egy kis faluban szomorú hír járja,

Valahol egy barna lánynak könnyes a párnája.
Az ajkáról ima rebben, sóhaj száll az égbe,
Hogy ott kint a cseh-határon, gránátszilánk ne találjon,
El egy legényt, odaki a fronton.

4. Majd ha egyszer vége lesz a világháborúnak,

Magyar hősök sírhalmain piros rózsák nyílnak.
De már akkor én nem leszek az élők sorában!
Nem lesz gyászos temetésem, csak egy ócska fakeresztem,
Az lesz az én gyászos temetésem.