Tartoszerkezetek Tervezesenek Es Meretezesenek Alapjai

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Hidak és Szerkezetek Tanszék
Kollár László P.
TARTÓSZERKEZETEK TERVEZÉSÉNEK
ES MERETEZESENEK ALAPJAI
Készült a
BEVEZETÉS A TARTÓSZERKEZETEK TERVEZÉSÉBE
egyetemi jegyzet (ISBN 978-963-420-958-4) felhasználásával
A jegyzet lektora Gáspár Zsolt egyetemi tanár volt.
Csak oktatási célra.
Kiadja a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Azonosító: 95061
Szerző:
Kollár László P., egyetemi tanár
Lektorálta:
Gáspár Zsolt, professzor emeritusz és
Vigh László Gergely, egyetemi docens
Kézirat lezárása: 2015. július 23.
2
Tartószerkezetek tervezésének alapjai
Tartalomjegyzék
1. A tartószerkezet-tervezés szerepe a mérnöki létesítmények létrehozásában

2. A tartószerkezetek modellezése
3. Szerkezetek egyensúlya, igénybevételek
4. A statikaLváz felvétele
5. Támaszvonal, boltozatok - az erő útja
6. A méretezés valószínűségelméleti alapja
7. Terhek és hatások
8. Anyagegyenletek
9. Tartószerkezetek számítása
10. Teherbírási és használhatósági követelmények
11. Hierarchikus és összetett viselkedésű szerkezetek
12. Tartószerkezetek osztályozása
13. A szerkezettervező szerepe, döntésének következményei
Függelék
Előszó.................... 5
1 A tartószerkezet-tervezés szerepe a mérnöki létesítmények létrehozásában........... 7
1.1 Építmény létrehozásának szereplői, feladatai........................................................ 9
1.2 A tartószerkezetekkel szemben támasztott követelmények.................................15
1.3 A tartószerkezetek kialakításának változása....................................................... 19
2 A tartószerkezetek modellezése.............................................................................. 31
3 Szerkezetek egyensúlya, igénybevételek................................................................ 35
3.1 Megtámasztások................................................................................................... 40
3.2 Megtámasztások csuklós rudakkal....... ............................................................. 44
3.3 Rudak igénybevételei...........................................................................................47
Gyakorló feladatok...................................... 50
4 A statikai váz felvétele........................... 51
Gyakorló feladatok......................................................................................................... 59
5 Támaszvonal, boltozatok - az erő útja.................................................................... 64
Gyakorló feladatok..................................................................?.....................................75
6 A méretezés valószínűségelméleti alapja............................................................... 77
6.1 Teherbírási határállapot................ 77
6.2 Használhatósági határállapot................. ............................................................ 81
7 Terhek és hatások.................................................................................................... 83
7.1 Terhek (erők) térbeli megoszlása........................................................................ 84
7.2 Terhek lefutása és tartóssága............................................................................... 89
7.3 Szabványos terhek.................................. ............................................................ 91
7.4 Önsúlyteher......................................................................................................... 92
7.5 Hasznos teher...................................................................................................... 92
7.6 Szélteher.............................................................................................................. 96
7.7 Hóteher...............................................................................................................102
3
7.8 Talajvíznyomása................................................................................................104
7.9 Földnyomás........................................................................................................104
7.10 Földrengésteher..............................................................................................105
7.11 Hőmérséklet hatása .................................................................................. 107
7.12 Egyéb terhek...................................................................................................108
Gyakorló feladatok....... ................................................................................................ 111
8 Anyagegyenletek................................................................. 116
Gyakorló feladatok........................................................................................................129
9 Tartószerkezetek számítása.................................................................................. 130
9.1 Számítás lineáris és nemlineáris modellel......................................................... 130
9.2 Statikailag határozatlan szerkezetek rugalmas és képlékeny számítása............137
9.3 Alakhiba figyelembevétele........................................................ 147
Gyakorló feladatok........................................................................................................148
10 Teherbírási és használhatósági követelmények................................................ 150
10.1 A teherbírás kimerülésének lehetőségei........................................................ 150
10.2 A használhatósági követelmények................................................................. 157
11 Hierarchikus és összetett viselkedésű szerkezetek.............................................159
11.1 Gerendák.........................................................................................................161
11.2 Oszlopok.........................................................................................................175
11.3 Síkbeli merevítésekkel merevített épület................................ 179
11.4 Görbe tengelyű, összetett és térbeli szerkezetek............................................186
Gyakorló feladatok......................................... 194
12 Tartószerkezetek osztályozása...........................................................................197
13 A szerkezettervező szerepe, döntésének következményei................................ 200
Fontosabb fogalmak, tárgymutató................................................................................... 212
A szemléltetéshez használt eszközök fényképei.......................................................217
Jelölések.... .......................... 218
Képek forrása.................................... 219
Megoldások.......................................................................................................................220
Irodalom....................................................................................... t-..................................222
Függelék................. 223
A. Kazánképlet (Feszültségek egy belső nyomással terhelt tartály falában).................. 223
B. Rúdláncok, kötelek..... ........ 226
Gyakorló feladatok....................................................................................................... 233
C. Mértékadó teher - igénybevételi burkolóábrák................................................. 234
Gyakorló feladatok............................................................................................. 242
4
Apám, Kollár Lajos (1926-2004) emlékének.
http://www.matud. iif.hu/2004-05.pdf
Előszó
A jegyzet építőmérnök-hallgatóknak szól, akik a tárgy keretében ismerkednek meg a tar
tószerkezetek tervezésével és méretezésével. Előtanulmányként a középiskolai fizika- és
matematika-tananyag alapos ismerete szükséges és alapvető tájékozódás a Statika és a
Szilárdságtan témaköréből: az erő, a nyomás, a hőtágulás, a nyúlás és a feszültség fogal
ma, az egyensúly feltétele, a nyomaték fogalma és számítása, elemi dinamika, a szög
függvények, az egyenletek felírása és rendezése. Azt javasoljuk a hallgatóknak, hogy sta
tikai ismereteiket a 3. Fejezet elolvasásával és az ott lévő példák megoldásával frissítsék
fel.
A tárgy célja, hogy általános eligazodást adjon az építmények statikai viselkedéséről, a
modellezés lépéseiről, a statikai váz felvételéről, a számítás lehetséges módjairól, a tartó-
szerkezet tönkremeneteli lehetőségeiről és a szerkezetválasztás legfontosabb szempontjai
ról. A fenti témakör-felsorolás olyan általános, hogy akár egy sok féléves tantárgy tema
tikája is lehetne, mégis tárgyalható egyetlen félévben. Ennek természetesen ára van: csak
egyszerű tartószerkezetekkel foglalkozunk, és csak röviden érintjük a statikailag határo
zatlan tartószerkezeteket. A cél a tartószerkezet-tervezésben fontos fogalmak és jelensé
gek megértése, ezért gyakran az általános (matematikailag és mechanikailag precíz) tár
gyalásmód helyett azt az utat választjuk, hogy egyszerű példákon mutatjuk be tartószer
kezetek viselkedését. Az általános tárgyalásmód a későbbi félévekben tanított szaktár
gyak feladata.
A tananyag elsajátítását számos valós szerkezet elemzése, negyvenhét kidolgozott szám
példa és több mint hetven gyakorló feladat segíti.
A jegyzet célkitűzése sok szempontból megegyezik a Kollár Lajos által szerkesztett
„Mérnöki építmények és szerkezetek tervezése” című könyvével, sok esetben támaszko
dunk is ennek a könyvnek az anyagára. A két mű oktatásban való felhasználása mégis
alapvetően eltér: jelen jegyzetet a szaktárgyak bevezető tantárgyának tekinthető, Kollár
5
Lajos könyve pedig a szaktárgyak anyagának elsajátítása után használható, mint egy ösz-
szefoglaló, szintetizáló mű.
A jegyzet alapvetően az építészmérnök hallgatóknak írt Bevezetés a Tartószerkezetek
Tervezésébe könyvre épül, így ezúton is köszönetét mondok elsősorban korábbi nagyon
gondos lektoromnak, Gáspár Zsoltnak, és a tárgy oktatásában résztvevő kollégáimnak.
Sok hasznos észrevételt kaptam Salát Gézától, Hegyi Dezsőtől, Kulcsár Bélától, Csuka
Bernáttól, Tóth Krisztinától"és Dulácska Endrétől. Bojtár Imre több történeti érdekességre
hívta fel a figyelmemet. Springer György számos megjegyzése elsősorban az érthetőséget
javította, a magyarázatokat tette világosabbá, pontosabbá. Közreműködésüket ezúton is
köszönöm.
Jelen jegyzet kialakításához számos, lényegi észrevételt kaptam lektoraimtól, Gáspár
Zsolttól és Vigh Gergelytől, több helyen átszerkesztettem a szöveget, magyarázatokkal
egészítettem ki, illusztrációkat illesztettem be. Köszönöm alapos munkájukat. Köszönöm
Tarján Gabriella és Rózsás Árpád hasznos megjegyzéseit is.
A szerző
1 A tartószerkezet-tervezés szerepe a mérnöki létesítmények

létrehozásában
Létesítmények számos célból készülhetnek, kielégíthetnek funkcionális vagy esztétikai
igényeket, de mindenképpen megköveteljük tőlük, hogy a rá ható hatásokat összedőlés,
vagy súlyos károsodás nélkül tudják viselni. A létesítménynek azt a részét, amelyet abból
a célból alakítunk ki, hogy kellő biztonsággal viselni tudja a rá ható hatásokat, azaz a ter
heket, tartószerkezeteknek nevezzük.
Tartószerkezete gyakorlatilag minden építménynek, sőt a legtöbb használati tárgynak is
van: egy lakóház esetében megköveteljük, hogy a ház ne veszélyeztesse a bent lakók éle
tét, egy köztéri szobor esetében elvárás, hogy egy szélvihar esetében se boruljon fel, de
egy egyszerű függönytartó karnistól is megköveteljük, hogy a használat során a függöny
elhúzásából keletkező terheket károsodás nélkül elviselje. Ezeket az igényeket a tartó-
szerkezet elégíti ki.
Egy épület esetében a tartószerkezetek legfontosabb elemei lehetnek például a vasbeton1
födémszerkezetek és a felmenő téglafalak (1. ábra). Ebben az esetben a tartószerkezet
ezen elemei megegyez(het)nek az épület térelhatárolását és hőszigetelését biztosító szer
kezetekkel. A fal szükséges vastagságát és anyagát vagy a teherbírás, vagy a hőszigetelés
követelménye határozza meg, esetenként kell eldönteni, hogy melyik, illetve hogy szük
séges-e - a funkciótól függően - többlet-hőszigetelés elhelyezése.
1. ábra Téglafalas épület tartószerkezete

A tartószerkezet fontossága építménytípusonként eltérő, tipikus besorolást mutat a 2. áb
ra. Egy gépi berendezés állványától pl. a kellő teherbírást követeljük meg, esztétikai
igény csak ritkán merül fel, egy szobor esetében viszont a vizuális megjelenés a döntő, a
1 A vasbetonszerkezet a beton és az acélbetétek (azaz a „vas”) együttes alkalmazásával jön létre.
7
1. A tartószerkezetekkel szemben támasztott követelmények
tartószerkezet alárendelt szerepet játszik. Hangsúlyozni kívánjuk ugyanakkor, hogy

egyedi létesítmény esetében a tartószerkezet, a típustól függetlenül, kiemelkedő fontossá
gú lehet. Erre mutat példát a 3. ábra, ahol a két lábon álló lószobrot, statikai okokból egy
harmadik ponton is meg kellett támasztani, jelen esetben a ló farkán. Egy emlékmű tervét
mutatja a 4. ábra, amely statikai okokból nem megvalósítható: a vízszintes terhek hatásá
ra a szerkezet ellenállás nélkül eltolódik. Szerencsére ezt még a megvalósítás előtt észre
vették.
Az építész szerepe a legfontosabb a 2. ábra bal oldalán található építmények esetében (la
kóház, kommunális épület, kultikus épület, csarnok), de fontos lehet például az ábra jobb
oldalán található híd, vagy víztorony esetében is, amelyek a környezet meghatározó
szimbólumai lehetnek.
Tartószerkezet szerepe
Emlékmű Lakóház Magas, ház Sátor Híd Gépalap

Szobor Kommunális Nagyterű Ipari és mezőgaz- Siló Gépi. berende-
épület csarnok (kiál- dasági építmény Tartály zések állványa
Kultikus épület lítás, sport) Raktárak Kémény Vízépítési mű
Hűtőtorony tárgyak
T ávv ezetékoszlop Völgyzárógát
Víztorony Támfal, föld
TV-torony alatti tároló
Szalaghíd Fúrótorony
Csővezeték
Naperőmű
Kötélpálya
Hőerőmű
Szennyvíztisztító
Daru, daruhíd
2. ábra A tartószerkezet szerepe építménytípusonként ([10] alapján)
3. ábra Egy lovas szobor, ahol a ló farka statikai okokból „söpri” a földet (fényképezte:
Kollár Lajos)
4. ábra Egy statikailag nem működő emlékmű terv (a), amely a vízszintes terheknek nem
képes ellenállni (b) ([10] alapján)
A szerkezettervező szerepe a legfontosabb a 2. ábra jobb oldalán található építmények
esetében (hidak, víztornyok, stb.), de lényeges lehet egy lakóépület esetében is.
1.1 Építmény létrehozásának szereplői, feladatai

Az építmény (lakóépület, csamokszerkezet, ipari épület) megvalósulásához általában
mind a tartószerkezet-tervezésre^ mind pedig az építésztervezésre szükség van, sőt továb
bi szakágak szerepe is lényeges lehet (bár bizonyos esetekben ezeket végezheti ugyanaz a
személy is). A legfontosabb szakágak, amelyek szükségesek egy építmény létrejöttéhez
az alábbiak:
• építészet,
• épületszerkezetek,
• épületgépészet,
• tartószerkezetek és
• épületkivitelezés.
Az utóbbi négyet összefoglalóan műszaki szakágaknak nevezik.
Az építész-tervező felelős általában az építmény koncepciójáért: az ő feladata, hogy funk
cionálisan jól használható legyen, és az esztétikai megjelenése kedvező legyen.
Az épületszerkezet-tervező gondoskodik a kellő hő-, hang-, vízszigetelésről, a megfelelő
nyílászárók kiválasztásáról és a jellemző csomópontok megtervezéséről.
Az épületgépész feladata az épületben a fűtés, a hűtés, a vízellátás megtervezése.
A tartószerkezet-tervező,, vagy gyakori szóhasználattal a statikustervező (vagy egyszerűen
statikus) a felelős azért, hogy az épület tartószerkezete biztonságos (és gazdaságos) le
gyen.
Végül az épületkivitelezés-tervező szervezi meg az egyes szakágak egymásra épülését, az
építési anyagok mozgatását és tárolását, az építkezés megfelelő gépekkel való ellátását.
Ezeket a szakágakat még továbbiak is kiegészíthetik: például a földmérő, az elektromos
tervező, a talajmechanikai szakértő (alapozás-tervező), a tűzvédelmi szakértő.
9
Egy építménynek a funkcionális, esztétikai és a műszaki (hőtechnikai, gépészeti, tartó-

szerkezeti stb.) szempontokat egyidejűleg kell kielégítenie, így célszerű, ha az egyes
szakágak az épület-tervezés kezdeti szakaszától együttműködnek az építmény kialakítá
sában. Az alábbiakban néhány példán mutatjuk be, hogy hogyan befolyásolják egymást
az egyes szakágak.
Építészet-tartószerkezetek. Egy épület formájának megválasztása nemcsak esztétikai
megjelenését befolyásolja, hanem statikai viselkedését is. Erre mutat példát az 5. ábra,
amely egy térlefedés három lehetséges kialakítását mutatja. Az (a) ábrán egy dongasor
látható, a (b)-n egy hiperbolikus paraboloid héj szerkezet, a (c)-n pedig egy fa ívszerke
zet. Az első két esetben a fő teherhordó szerkezetek térbeli erőjátékúak, a harmadik eset
ben síkbeli: a függőleges terheket a héjalás a szelemenekre továbbítja, azok pedig az
ívekre, amelyek erőjátéka síkbeli. A síkbeli teherviselésű főtartó is sokféle kialakítású
lehet, erre mutat példát a 6. ábra: az (a) esetben oszlop-gerenda szerkezetet, a (b) ábrán
ún. háromcsuklós tartót2, a (c)-n pedig ívszerkezetet látunk. Ezek statikai viselkedése
alapvetően eltérő. Háromcsuklós- és ívszerkezet esetén az alsó megtámasztásoknál víz
szintes reakciók (is) keletkeznek, amelyeket vagy közvetlenül a megtámasztásnál (b és c),
vagy vonórúddal (d), vagy megtámasztó szerkezettel (e) kell felvenni. Újra hangsúlyoz
zuk, hogy a forma megválasztása nagymértékben meghatározza a hasznos teret, az eszté
tikai megjelenést és a statikai viselkedést is.
5. ábra Egy tér lefedése dongasorral, hiperbolikus szerkezettel és (fa) ívszerkezettel (a

héjalást csak részlegesen mutatjuk, hogy látható legyen a tartószerkezet)
Épületgépészet-tartószerkezetek. Egy alul bordás vasbeton födém (7. ábra) alatt az épü
letgépész szellőző csövet kíván elvezetni. Két megoldási lehetőség kínálkozik: a szellőző
csövet vagy a gerenda alatt vezetjük el, vagy pedig a gerendát áttörjük és a nyíláson ke
resztül visszük át a szellőzőt. Az első esetben a szellőző belenyúlik a hasznos térbe (vagy,
ha álmennyezettel takarjuk el a csövet, akkor a szükséges belmagasság eléréséhez meg
kell növelni a szerkezet szintmagasságát). A második esetben az áttörés csökkentené a
gerenda teherbíró képességét, úgy kell a gerenda vasalását (azaz a gerendában elhelyezett
acélbetéteket) megtervezni, hogy a gerenda teherbírása kielégítő legyen. A tervező úgy is
dönthet, hogy az épületben csak egyirányú gerendázatot alakít ki, és (döntően) ezekkel
párhuzamosan, a gerendák között helyezi el a gépészeti csöveket.
2 Két rúdból álló szerkezet, amelyek egymáshoz és az alapozáshoz csuklókkal (azaz az elfordulásokat meg
engedő elemekkel) csatlakoznak.
10
7. ábra Szellőzőcső elvezetése a vasbeton födémlemez bordája alatt, vagy a borda áttöré
se és a szellőzőcső átvezetése a bordán
8. ábra Háromcsuklós ívek (a) és merevítésűk (b). Ha az építés két félív felemelésével
történik (c), akkor az így létrejövő, egyedül álló ívet ideiglenes meg kell támasztani (d)
11
Kivitelezés-tartószerkezetek. A kivitelezhetőség, vagy az egyszerű kivitelezés szintén be

folyásolja a szerkezeti kialakítást. A 8. ábra például egy háromcsuklós ívekből álló csar
nokot mutat be. Az (a) ábra csak az íveket mutatja be, a (b) pedig az íveket merevítő
szerkezeti elemeket is. A két szélső ívet összerácsozzuk; ez támasztja meg a többi ívet a
síkjukra merőlegesen. Az íveket a földön lehet előkészíteni, majd daruval felemelni, a
csuklónál összeerősíteni (c ábra). Egyetlen háromcsuklós ív azonban nem állékony, a
közbenső csukló az ív síkjára merőlegesen el tud tolódni, így oldalirányban - ideiglene
sen - meg kell támasztani (d ábra). Ezért a kivitelezés szempontjából jobb megoldás, ha a
két fél ívet összerácsozunk (lásd a 9. ábra), és a két-két ívfelet daruval felemeljük, majd
összekapcsoljuk. Az így előálló ívpár már állékony és ehhez lehet a szelemenekkel a to
vábbi íveket kapcsolni. A fenti példa is mutatja, hogy egyrészt a tartószerkezet megvá
lasztását a kivitelezhetőség befolyásolja, másrészt a tartószerkezetnek természetesen
nemcsak a végső állapotban, hanem az építés közben is kellően biztonságosnak kell len
nie.
9. ábra Építés egymáshoz kapcsolt ívpárral
10. ábra A dunaújvárosi Pentele híd 308 m támaszközű ívszerkezetének beúsztatása a

helyére (Horváth Adrián, Nagy Zsolt, Nagy István, 2006) (Fénykép: Horváth Adrián)
A 2006-7 években folyt Magyarország egyik legnagyobb hídjának, a dunaújvárosi - 308
m nyílásközű - ívhídnak az építése. (Ez ma a világ legnagyobb támaszközű kosárfüles ív-
hídja.) A híd építése a Duna fölött teljes beállványozást igényelt volna és így a hajózás
fenntartása csak nagyon nagy nehézségek árán lett volna megoldható. Ezért a tervezők azt
a megoldást választották, hogy a teljes hídszerkezetet a Duna partján, a folyó vonalával
párhuzamosan építették meg, majd a híd két vége alatt egy-egy öblöt vájtak ki. Ezekbe 4-
12
4 összekötött uszályt toltak be és ezekre helyezték át a mintegy 8000 tonna tömegű híd
szerkezetet (10. ábra). Ezután a hidat a helyére úsztatták. (A hídszerkezet több elemét az
úsztatás közbeni állapot miatt kellett megerősíteni.) Az új építéstechnológia (az úsztatás)
megjelenésének következménye, hogy az ívhidak napjainkban ismét népszerűvé váltak.
A fenti példák mind azt mutatják, hogy sem az építészeti tervezést, sem a tartószerkezet
tervezést nem szabad a többi szakágtól függetlenül végezni, ezek jelentősen hathatnak
egymásra. Az építésztervező felelőssége, mivel sokszor ő készíti a koncepcionális tervet,
fokozottan nagy lehet: egy ügyetlenül megválasztott forma következtében nagyon drága
lehet a tartószerkezet vagy a kivitelezés. De bármely szakág is játssza a vezető szerepet
(egy híd tervezésében pl. a szerkezettervezés, egy technológiai tervezésnél pl. a gépé
szet), az összes szakágaknak a tervezés és a kivitelezés teljes folyamatában együtt kell
működniük.3
A tervezés legfontosabb szempontjait, követelményeit az alábbiak szerint is csoportosít
hatjuk [10], [24]. Egy épülettel szemben
• funkcionális,
• esztétikai,
• műszaki,
• környezeti (fenntathatósági) és
gazáaságosságikövetelményeket támasztunk. A szakágak tárgyalásánál írtakkal összhang
ban, a műszaki követelmények közé tartozik a jelen jegyzet tárgyát képező
- tartószerkezeti kialakítás és a biztonság garantálása, valamint
- az épületgépészeti,
- az épületszerkezeti és
- a kivitelezhetőség!
követelmények is. A követelmények bizonyos esetekben egymásnak ellentmondanak, de
sok esetben a műszakilag jól megválasztott épület esztétikailag és funkcionálisan is jó és
gazdaságos is. Az épület költsége általában nő, ha az első négy (funkcionális, esztétikai,
műszaki, környezeti) követelményt magasabb szinten elégítjük ki, ezért a tervezés szinte
mindig egy optimálási folyamat eredménye, mérlegelni kell, hogy az esztétikai megjele
nés javítása vagy a biztonság fokozása milyen anyagi erőfeszítést ér meg. Természetesen
a műszaki követelményeket egy minimális szinten biztosítani kell: a hőszigetelést, a víz-
szigetelést stb.; és az épület nem veszélyeztetheti a benne tartózkodók biztonságát. Erről
a 1.2. Fejezetben fogunk részletesebben írni. /
A fenti követelmények együttes teljesítése esetén az épületet „jó”-nak nevezhetjük. Más
ként fogalmazva [10] Jónak nevezünk egy építményt, ha a funkció, a szerkezet és a forma
követelményeinek kielégítése harmonikus egységet képez”.
Az építmény része a tartószerkezet. Fogalmazzuk meg az alábbiakban, hogy mit értünk jó
tartószerkezeten. Ahogy a fejezet elején mondtuk, a tartószerkezet feladata, hogy az
építményre ható terheket (kellő biztonsággal) viselje és a terheket a talajra továbbítsa.
3 A későbbiekben meg fognak ismerkedni a BIM (Building Information Modeling) szoftverrel, amely az
egyes szakágakra vonatkozó összes információt egyszerre képes kezelni.
13
Egy tartószerkezetet jónak nevezünk, ha a rá ható terheket egyszerű (direkt) módon to
vábbítja a talajra.
Ezt a definíciót két egyszerű példával illusztráljuk (11. ábra és 12. ábra). Egy keretszer
kezet vízszintes gerendákból és függőleges oszlopokból áll. A függőleges terhek útja a
következő: a terhek túlnyomó többségét a gerendák kapják, ezek továbbítják a terheket az
oszlopokra, majd az oszlopok a talajra. Abban az esetben, ha az oszlopok nem folytatóla
gosak a függőleges tengely mentén (11b és c ábra), az oszlopok csak egy gerendaszaka
szon keresztül tudják továbbítani a terheket. Ez jelentősen megnöveli a tartószerkezetben
keletkező belső erőket (más szóval igénybevételeket). Az oszlopokat úgy kell kialakítani,
hogy tengelyük elhúzás nélkül haladjon a talajtól függőlegesen felfelé (11a ábra).
jo “rossz”
11. ábra Példa jól és rosszul kialakított keretszerkezetre (a jó szerkezet esetében az oszlop
tengelye függőlegesen, elhúzás nélkül halad az alapozástól az épület kontúrjáig) A (b)
esetben a maximális nyomaték kb. tízszeresére, a (c) esetben a nyíróerő kb. ötszörösére
nő az (a) esethez képest
12. ábra Példa jól (a) és rosszul (b) kialakított merevítő rendszerre. Az (a) esetben a szél-
teher felét-felét viseli a kétoldali merevítés, a (b) esetben a teljes szélterhet az egyoldali
merevítés viseli. Ez csak úgy lehetséges, hogy az épület födémé elfordul, az épület elcsa
varodik.
14
Egy építmény térbeli merevségét függőleges merevítő elemekkel biztosítjuk, erre mutat
példát a 12. ábra. Az (a) ábrán, ahol a merevítések elhelyezése szimmetrikus a szélteher
hatására az épület (elcsavarodás nélkül) eltolódik és a terhet a két szélen elhelyezett me-
revítés veszi fel. A (b) ábrán a merevítés elhelyezése nem szimmetrikus, így a szél hatá
sára az épület el fog csavarodni, amely többletfeszültségeket eredményez a merevítések-
ben.
Meg kell jegyezni, hogy a „rossz” szerkezeti kialakítás nem jelenti azt, hogy nem is sza
bad így kialakítani a szerkezetet. Lehetséges, hogy funkcionális vagy esztétikai okokból
eltérünk a „helyes” kialakítástól, de tudni kell, hogy ennek következményei vannak: egy
részt a szerkezet viselkedése kedvezőtlen lesz, másrészt a szerkezet költségesebbé válik.
Ennek tipikus példája a Sydney-i Opera épülete, amelyet a következő fejezetben fogunk
röviden tárgyalni.
1.2 A tartószerkezetekkel szemben támasztott követelmények

A tervező számára általában egy igényt fogalmaznak meg, amelynek kielégítéséhez létre
kell hoznia egy szerkezetet. Például tervezni kell egy sportcsarnokot, amelyik képes a
sportpályák és adott számú néző befogadására, vagy építeni kell egy adott mennyiségű
gabona tárolására alkalmas tárolót, vagy gyártani kell egy repülőgépet, amelyik adott
számú utast, adott távolságra képes elszállítani. Az igényhez hozzá tartozhatnak esztétikai
és gazdaságossági követelmények is. Ezen igényeket általában sokféle szerkezettel ki le
het elégíteni (5. ábra). Például a gabona tárolását megvalósíthatjuk acél vagy vasbeton
(henger alakú) silóval; téglalap alaprajzú, előregyártott, földszintes, vasbeton csarnokkal;
vagy többemeletes tárolóépülettel [10]. A választást nyilvánvalóan számos szempont be
folyásolja: a rendelkezésre álló terület, az alkalmazható tárolási technológia, a tároló esz
tétikai megjelenése az adott környezetben és nem utolsó sorban az építési és az üzemelte
tési költségek.
A szerkezetválasztás, a szerkezeti koncepció létrehozása - azaz a koncepcionális tervezés
- az építmény megvalósításának egyik legfontosabb része. A koncepcionális tervezés
nemcsak biztos tudást, anyag- és szerkezetismeretet, hanem szintetizáló képességet és
intuitív gondolkodásmódot is igényel. (Ennek egy példája a londoni Kristálypalota terve
zése, 23. oldal.)
A koncepcionális tervezést a részlettervezés követi. Egy épület a funkcionális, az esztéti
kai, a gazdaságossági és a műszaki igényeknek egyidejűleg tesz eleget. Ezek kielégítésé
ben a szakági tervezés játszik fontos szerepet, azaz az épületszerkezeti, gépészeti, kivite
lezési és tartószerkezeti tervezés. Mi a továbbiakban csak az építmények tartószerkezeté
vel fogunk foglalkozni.
Tegyük fel, hogy a tervezés eredményeként rendelkezésünkre áll a tartószerkezet a geo
metriájával és a szerkezet anyagának a jellemzőivel együtt. Ismertek a szerkezetre ható
terhek is (13. ábra). Ezek alapján elvégezhető a szerkezet ún. statikai számítása, amely
nek végeredményeként a következő kérdésekre kell választ adnunk:
• Kielégítő-e a szerkezet teherbírása, (veszélyben van-e az építményt használók tes
ti épsége, élete)?
• Használható-e (lényeges korlátozás nélkül) az épület az élettartama során, figye
lembe véve a használat során várhatóan bekövetkező változásokat?
15
13. ábra A tervezés és az ellenőrzés folyamata

Ezt a vizsgálati sort „ellenőrzésnek” nevezzük.
Egy épület megvalósításakor az ellenőrzés visszahathat mind a részlet-, mind pedig a
koncepcionális tervezésre, amennyiben pl. a teherbírás nem kielégítő, akkor a tartószer
kezetet meg kell erősíteni, de az is lehetséges, hogy a tervezési koncepciót meg kell vál
toztatni.
A továbbiakban, szem előtt tartva a koncepcionális tervezés fontosságát, elsősorban az
ellenőrzéssel, és az ellenőrzés végeredményeként megjelenő követelmények teljesítésével
fogunk foglalkozni.
Teherbírási és használhatósági követelmények- a biztonság
A fenti két kérdésre (13. ábra: teherbírás kielégítő-e, használható-e?) - egy jól megterve
zett épület esetében - igen választ adunk. Ezt szaknyelven úgy fogalmazzuk meg, hogy
egy szerkezet eleget kell, hogy tegyen a
• teherbírási követelményeknek és a
• használhatósági (vagy használati) követelményeknek.
A teherbírási követelményt a következőképpen fogalmazhatjuk meg:
Egy szerkezet eleget tesz a teherbírási követelményeknek, ha kicsiny annak a valószínű
sége, hogy a szerkezet a tervezett élettartama alatt összedől vagy súlyosan károsodik.
A definícióhoz a jobb megértés érdekében néhány megjegyzést fűzünk: —
Egyetlen szerkezet esetében sem beszélhetünk „abszolút biztonságról”. Laikus az a meg
fogalmazás, hogy „úgy kell egy épületet megtervezni, hogy ne dőljön össze”. Előfordul
hat, hogy erősebb szél fuj, mint az adott helyen az eddig mért leghevesebb orkán, és az is,
hogy egy télen a szokásosnál lényegesen nagyobb hó esik. Ugyanakkor az építés során is
mindig követnek el kisebb hibákat, a gerenda keresztmetszete lehet a tervezettnél kicsit
kisebb, a támaszköz kicsit nagyobb, a beton szilárdsága gyengébb, mint a tervezett. Ha
ezek egyidejűleg következnek be, lehet, hogy a szerkezet teherbírása nem kielégítő.
Természetesen lehet biztonságosabb szerkezetet tervezni, de a biztonságnak ára van. Egy
iskolaépületben például minél nagyobb gerendákat alakítunk ki, minél nagyobb szilárd
ságú beton alkalmazunk, annál kisebb lesz annak a valószínűsége, hogy az épület lesza
16
kad; de az ehhez szükséges költségeket valahonnan el kell vonni; például kevesebbet tu
dunk költeni közlekedési lámpákra vagy mentőautókra. így lehet, hogy nagyon ritkán
halnak meg emberek épület-összeomlásban, de többen vesztik életüket infarktusban, mert
nincs mentőautó, amelyik időben a helyszínre érne, vagy autóbalesetben, a közlekedési
lámpák hiánya miatt. Nyilvánvaló, hogy a tartószerkezetek biztonságának egy határon túl
való fokozása felesleges.
Kérdés azonban, hogy ki mondhatja meg, hogy mekkora kockázatot szabad vállalni egy
emberek által lakott építmény létrehozásakor? Milyen gyakori baleseteket hajlandó a tár
sadalom elfogadni? Ezt a nehéz döntést, mintegy száz éve az építőipari szabványok tar
talmazzák.4 Magyarországon korábban az ún. MSZ-ek (Magyar Szabványok) intézkedtek
a biztonság szintjéről, ma pedig az Eurocode, vagyis az európai szabvány [27]. Ezek,sze
rint egy lakóépületet 50 éves élettartamra (használati időre) tervezünk,5 és annak valószí
nűsége, hogy ez alatt az épület súlyosan károsodik 10'4-10'5. Ez azt jelenti, hogy még he
lyes tervezés és kivitelezés esetén is kb. minden 10-100 ezredik épület esetében számít
hatunk arra, hogy az élettartama alatt súlyosan károsodik.
A mérnöknek, ritka esetektől eltekintve, nem közvetlenül a szerkezet biztonságát kell
meghatároznia. A szabványok a biztonságot lényegében két helyen veszik számításba
(6.1 Fejezet): egyrészt a terhek figyelembevételénél, másrészt az anyagok teherbírásának
(azaz szilárdságának, lásd később) meghatározásánál. A terhek és a szilárdságok értékei
(a matematikai statisztika módszereivel) úgy kerültek megállapításra és a szabványokban
rögzítésre, hogy körülbelül a fenti (10'4 - 10'5) tönkremeneteli valószínűség adódjék. (A
valóságban ez gyakran nem teljesül, a konkrét teher és szilárdsági értékeket és így a biz
tonságot is sokszor a hagyomány, a mérnöki intuíció, sőt a lobbi erő befolyásol(hat)ja.6)
A használhatósági követelményt a következőképpen definiálhatjuk:
Egy szerkezet eleget tesz a használhatósági követelményeknek, ha kicsiny annak a való
színűsége, hogy a szerkezet használhatósága a tervezett élettartama alatt jelentősen korlá
tozódik.
A használhatóság körébe tartozó vizsgálatok legfontosabb céljai az alábbiak:
4 Korábban az építtető “józan belátására” volt bízva, hogy mekkora legyen egy-egy szerkezet biztonsága. A
biztonság számszerűsítésére bevezették a biztonsági tényezőt, amelyet a következőképpen értelmeztek:
.. , . , „ a szerkezet tönkremenetelét okozó teher
biztonsági tenyezo: y = -------------------------------------------------- .
a szerkezet várható terhe ,
A biztonsági tényezőt építmények esetében 1850 körül Angliában használták először katedrálisok mérete
zésére, értéke négy és hét között volt, vagyis a szerkezetek kb. 4-7-szer akkora terhet tudtak viselni, mint a
várható terhük. A Brooklyn híd (1883) tervezésénél ~6-os biztonsági tényezőt alkalmaztak. Az építés köz
ben derült ki, hogy az acélsodronyokat gyenge minőséggel készítették, és ezek jelentős részét fel is használ
ták. A híd építését mégis folytatták, számítással igazolták, hogy a híd biztonsági tényezője mintegy 4 lett,
amit elfogadtak.
5 Ez nem azt jelenti, hogy az 50 éves épületet le kell bontani, hanem azt, hogy az épületet 50 év után felül
kell vizsgálni.
Egy furcsa példája a fentieknek, hogy a régi magyar hídszabályzat szerint a figyelembe veendő járműter-
het a számításban úgy kellett a hídon elhelyezni, hogy a szegélyt legfeljebb 40 cm-re közelíthette meg. Az
előírás „oka” valószínűleg az volt, hogy az akkoriban leggyakrabban alkalmazott hídgerendák nem feleltek
volna meg, ha a jármüvet közvetlenül a szegély mellé helyezik.
17
• a rendeltetésszerű használat biztosítása (pl. annak elkerülése, hogy a túlzott lehaj

lás miatt nem nyílnak az ajtók, vagy a rezgés elkerülése, hogy használhatók le
gyenek az analitikai mérlegek),
• a külső megjelenés és az emberi komfortérzet biztosítása (pl. a túlzott lehajlás, a
nagy repedések vagy a szerkezet rezgése miatt az épületben tartózkodó bizonyta
lanul érzi magát; vagy a lehajlás és a repedések az esztétikai megjelenést rontják.)
• a csatlakozó szerkezetek épségének biztosítása (pl. nem sérülhetnek a válaszfalak
a födém túlzott lehajlása miatt).
A fentiekben - a teherbírással kapcsolatban - leírtakat kis változtatással a használható
sággal kapcsolatban is elmondhatjuk: természetesen nem lehet teljes biztonsággal elke
rülni pl. a födém túlzott mértékű lehajlását. Annak megengedett valószínűségét, hogy a
használhatóság az élettartam alatt korlátozódik, a szabványok (Eurocode) előírják, ennek
nagysága 10'2 - 10'3. Ez azt jelenti, hogy kb. minden századik - ezredik épület esetében
számíthatunk arra, hogy az élettartama alatt a használata korlátozódik.7
A teherbírási és a használhatósági követelményekre a 6. és a 10. Fejezetben még vissza
fogunk térni, az előbbiben a valószínűségelméleti háttérről írunk, az utóbbiban pedig a
konkrétan elvégzendő vizsgálatokat tárgyaljuk.
Gazdaságosság
A fent megfogalmazott követelményeknek egy épület eleget kell, hogy tegyen. Ezek ki-
elégítettségét a szerkezettervező mérnök ellenőrzi. Ugyanakkor, ahogy az 1. Fejezetben
megfogalmaztuk, az épület további műszaki és esztétikai követelményeknek is eleget
kell, hogy tegyen, és a beruházó azt is elvárja, hogy az épület gazdaságos legyen.
Ez leegyszerűsítve egy optimalizálási feladatot jelent: a műszaki követelményeket mini
mális szinten ki kell elégíteni és a lehető legolcsóbb (de az esztétikai igényeknek eleget
tevő) szerkezetet kell létrehozni.
A szerkezet költségének csak egyik eleme az építési költség, mérlegelni kell többek kö
zött az építési időt (a kieső használatot, ha az épület később keiül átadásra) és az épület
használata során a fenntartási és üzemeltetési költségeket, a környezetre gyakorolt káros
hatásokat (sőt esetleg az elbontás és az újrahasznosítás költségét).
A műszaki követelmények, ezen belül a biztonság minimális szinten való kielégítése
megengedett, de bizonyos esetekben célszerű lehet eltérni ettől: ha kicsiny többletköltsé
get jelentő módosítással jelentősen növelhető a szerkezet biztonsága, akkor ezt a módosí
tást végre kell hajtani.8 (Ilyen lehet például a kényes csomópontok megerősítése.)
A tartószerkezet költsége két módon csökkenthető:
7 A mérnöknek a számításában, igen ritka esetektől eltekintve, itt sem közvetlenül a valószínűséget kell
meghatároznia. A szabványok előírják a használhatóság ellenőrzéséhez fígyelembeveendő terheket (ezek
eltérnek a teherbíráshoz figyelembe veendő terhektől) és az egyes anyagok figyelembe veendő jellemzőit.
8 A minimális szint pontos kielégítése az „abszolút biztonság” téves koncepciójából adódik: Mivel mindig
van annak valószínűsége, hogy egy épület tönkremenjen, ha a tönkremenetel valószínűségét - egyszerű
beavatkozással, olcsón - csökkenteni tudjuk, akkor a beavatkozást végre kell hajtani.
18
Egy tartószerkezet számításában mindig alkalmazunk közelítéseket, amelyektől elvárjuk,

hogy a biztonság oldalán legyenek, vagyis a szükségesnél általában erősebb szerkezetet
tervezünk. A statikai számítás pontosításával csökkenthetjük a túlméretezést, így a költ
ségeket is. Ilyen módon, tipikusan legfeljebb 5-10% költségcsökkentést tudunk elérni.
Ha a tervezés koncepcióját megváltoztatjuk például úgy, hogy nem oszlop-gerenda szer
kezettel, hanem háromcsuklós ívvel, vagy héjjal fedünk le egy teret (6. ábra), akkor a
szerkezet költsége akár töredékére is eshet.
Másként fogalmazva: a tartószerkezet rossz megválasztása akár egy nagyságrenddel is
megnövelheti az építmény költségét, amelyen a pontosított statikai számítás nem tud lé
nyegesen változatni. Sokkal fontosabb tehát a szerkezet helyes megválasztása, mint a
számítás pontosítása. (Ez nem azt jelenti, hogy pontatlanul kellene számolni, de a számí
tásban elkövetett néhány százalékos hiba nem befolyásolja lényegesen a szerkezet hasz
nálhatóságát.)
A tartószerkezet rossz megválasztásának hírhedt példája a Sydney-i Opeâház (14. ábra).
Az opera eredeti költségterve 7 millió ausztrál dollár, a végleges költség ennek mintegy
tizenötszöröse (!) 100 millió dollár volt. A vitorlákat utánzó szerkezet héj benyomását
kelti, de a forma tartószerkezetileg szerencsétlen, nem héjként9, hanem hajlított szerke
zetként működik. A tervpályázat elnyeréséig nem készült a szerkezethez statikai számítás
(közelítő sem), és hosszú időbe telt, mire egy angol szerkezettervező cég elvállalta a sta
tikai tervek elkészítését. A szerkezet a kedvezőtlen szerkezeti forma miatt már az építés
alatt jelentős alakváltozásokat szenvedett és a burkolata több helyen leesett. Mégsem
mondhatjuk, hogy hiba volt ezt a formát választani: a kikötőt uraló épület Sydney és
Ausztrália szimbólumává vált.
14. ábra A Sydney-i Operaház (Utzon, 1973, fényképezte: Springer György)
1.3 A tartószerkezetek kialakításának változása

A célszerű szerkezeti forma a funkcionális igényeken kívül nagymértékben függ a szer
kezetre ható terhektől, a rendelkezésre álló szerkezeti anyagoktól és az adott korra jel
lemző kivitelezési technológiától. A szerkezetválasztást befolyásolhatják az adott időben
elérhető számítástechnikai lehetőségek is. Ezeket elemezzük röviden ebben a fejezetben.
9 A héjszerkezet döntően húzó és nyomóerőkkel viseli a terheket (11.4 Fejezet), a gerendák pedig döntően
hajlítással (11.1 Fejezet). (Ne keverjük össze a „héjszerű” viselkedést a VEM-ben alkalmazott „héjelemek”
viselkedésével, az utóbbiakban jelentős hajlítások is keletkezhetnek.)
19
A XVIII. századi Angliában forradalmi változást hozott az öntöttvas széleskörű elterjedé

se. Számos területen az öntöttvas a korábbi fa, kő és téglaszerkezetek helyébe lépett. A
vas nagyobb szilárdsága a korábbinál karcsúbb és erősebb szerkezetek létrehozását tette
lehetővé, amelynek számos előnye volt.
Ezt egyértelműen bizonyította az ún. „Vashíd” (írón Bridge, Coalbrookdale, 15. ábra),
amelyet Abraham Darby épített öntöttvas elemekből 1779-ben a Sevem folyón: az 1795-
ös árvíz minden hidat lerombolt, a „Vashíd”-at kivéve. Számos öntöttvas híd épült ebben
az időben, de ezek, a „Vashíd”-at is beleértve, mind a korábbi építőanyagoknál megszo
kott megoldásokat követték: a kő- és téglaboltozatok formáját követte a híd alakja (15.
ábra, felül) és a fakötések mintájára kapcsolták össze az öntöttvas elemeket.
15. ábra A hidak formájának változása.

Coalbrookdale híd, (Abraham Darby, Anglia, 1779, L=33 m) és a
Craigellachie híd, (Thomas Telford, Anglia, 1815, L=46 m)
A vas speciális tulajdonságaiban rejlő lehetőségek kiaknázásában alapvető szerepe volt
Thomas Telfordnak. Egyik legkorábbi fennmaradt hídja a Craigellachie híd (1815), ennek
formáját érdemes összevetni a „Vashíd”-éval (15. ábra, alul). A fő teherhordó szerkezet
20
egy lapos, rácsos ív: a két övét sugár irányú oszlopok és X-rácsozás köti össze. Ehhez egy
könnyed rácsozás kapcsolja a pályát.10
Nagyobb támaszközök esetén az ívhidakat a fiiggőhidak váltották fel: a felfüggesztést a
kovácsoltvas elemekből összerakott lánc alkotta. Ennek egy példája a budapesti Lánchíd.
Később, az acélgyártás fejlődésével a láncot acélkábelek váltották fel, ilyen például a bu
dapesti Erzsébet híd és a híres San Franciscó-i Golden Gate híd (1937, 16. ábra), amely
több évtizeden át a világ legnagyobb támaszközű hídja volt. A világ ma legnagyobb tá
maszközű hídja (~2000 m) a Japánban 1998-ban épült Akashi-Kaikyo híd, szintén függő
híd (17. és 18. ábra). Az építésükkor világrekord támaszközű hidak listája az 1. Táblázat
ban látható (http://bridge.aalto.fi/enyiongspan.html). A 2. táblázatban megadjuk, hogy
egyes híd típusokra melyek a legnagyobb támaszközök.
Európa legnagyobb támaszközű hídja' a dániai Great Beit híd (L=1624 m), amelynek át
adása néhány hónappal követte az Akashi-Kaikyo hídét.
átadás név hely támaszköz
1883 Brooklin híd New York, USA 486 m
1890 Firth of Forth híd Edinburgh, UK 521 m
1917 Quebec híd Quebec, Kanada 549 m
1929 Ambassador híd Detroit-Windsor, USA, Kanada 560 m
1931 George Washington híd New York, USA 1067 m
1937 Golden Gate híd San Francisco, USA , 1280 m
1964 Verrazano-Narrows híd New York, USA 1298 m
1981 Humber híd Kingston-upon-Hull, UK 1410 m
1998 Akashi-Kaikyo híd Kobe-Naruto, Japán 1991 m
1. Táblázat Az építésükkor világrekord támaszközű hidak (Az összes híd anyaga

acél, a Firth of Forth és Quebec híd rácsos szerkezet, az összes többi függőhíd. A
George Washington híd támaszköze építésekor kétszer akkora volt, mint bárme
lyik korábban épített hídé.)
16. ábra A Golden Gate híd, (Joseph Strauss, San Francisco, 1937, Z=~1300 m)
10 Az új anyag sajnos sokszor új problémákat is hozott [22], Mikor 1850-ben egy vashíd a vonat súlya alatt
leszakadt, a pennsylvaniai hatóságok úgy rendelkeztek, hogy a vasútvonal összes vashídját fahídra kell cse
rélni. A későbbi statisztikák szerint volt olyan időszak, amikor a vashidak közül minden negyedik (!) lesza
kadt. A legfontosabb ok, egy akkor még nem ismert jelenség az ún. anyagfáradás volt (8. Fejezet).
21
Szabadság híd 1896

171 m
Brooklyn híd 1883

1^-486 nH
Firth of Foröi híd 1890
1991 m ------------------- --------- * 1998

17. ábra Építésük idején a világ legnagyobb támaszközű hidjai és a Szabadság híd
;............................ * v. ... *1 . a }
18. ábra Akashi-Kaikyo híd, (Japán, 1998, L=~-2000 ni, fénykép: Vigh Gergely)
típus támaszköz név hely átadás
függőhíd 1991 m Akashi-Kaikyo Kobe-Namto, Japán 1998
ferdekábeles híd ■' 1104 m Russky Vladivostok, Oroszo. ,2012
acél konzolos rácsos tartó11 705 m HowrahBridge West Bcngal, India 1943
acél rácsos ív 552 m Chaotianmen Chongqing, Kína 2009
acél ív 550 m Lupa Bridge Shanghai, Kína 2003
vasbeton ív 445 m Bcipanjiang Quinglong Guizhou, Kína 2016
acél folytatólagos rácsos t. 400 m Ikitsuki Bridge Nagasaki, Japám 1991
feszített beton gerenda híd 330 m Shibanpo Chongqing, Kína 2006
acél gerenda híd 300 m Ponté Costa e Silva Rio de Janeiro, Brazília 1974
fa rácsos ív (jeges ár elsodorta) 108 m McCall’s Ferry Bridge Lancaster, USA 1815
vasalatlan beton ív 96 m Pont de la Libération Villeneuve-sur-Lot, Fr. 1919,
kő ív 90 m Longmen Bridge Luoyang, Kína 1961
2. Táblázat Típusonként (forma és anyag) máig világrekord támaszközű hidak
11 Ilyen pl a Firth ofForth híd
22
A forma helyes kialakítását nemcsak az új anyagok, hanem a megjelenő új terhek is befo

lyásolták. Hiába tűnt nagy támaszközök esetében a függőhíd a legjobb megoldásnak, a
vasúti teherre rosszul működött: a nagy súlyú (mozgó) gőzmozdonyok alatt túlságosan
nagyok voltak az elmozdulások. Lehetséges hídszerkezet a rácsos tartó (pl. a Firth of
Forth híd, 205. ábra), vagy pl. Stephenson megoldása a Britannia hídnál, ahol a híd tartó-
szerkezete egy nagyon merev, téglalap keresztmetszetű csőszerkezet volt (204. ábra, fe
lül), amelynek belsejében haladt a vonat. _
Az ún .ferdekábeles hidak az 1950-es évektől terjedtek el, és máig népszemek (19. ábra)
a kb. 1000 m-nél kisebb támaszközű hidak között. Bár a statikailag leghatékonyabb tartó
alak a függőhíd, a ferdekábeles hidak előnye a fuggőhíddal szemben, hogy (i) igen válto
zatos építési technológiák közül lehet választani (konzolos szerelés, beúsztatás, stb.), (ii)
merevebb viselkedésű és (iii) a pillérek két oldalán elhelyezett kábelek vízszintes megtá
masztó erői a pályaszerkezetbe visszahorgonyozhatók, így nem szükséges a kábeleket
külön lehorgonyzó kamrával rögzíteni. A ferdekábeles hidak elterjedését az tette lehető
vé, hogy a számítástechnika fejlődésével lehetségessé vált a sokszorosan határozatlan,
nemlineárisán viselkedő szerkezet megbízható számítása, és a kábelerők optimális beállí
tásának megtervezése.
19. ábra Az M0 autópálya ferdekábeles hídja, a Megyeri híd. Legnagyobb támaszköze

300 m. (Tervezte Hunyadi Mátyás és Kisbán Sándor, 2008) (Fénykép: Kisbán Sándor)
A vasszerkezetben rejlő lehetőség kihasználásának egyik példája a Londoni Világkiállí
tásra (1851) a Hyde Parkba készült kiállító csarnok, a Kristálypalota (20. ábra) [22]
(http://en.wikipedia.org/wiki/The_Crystal_Palace). A. kiállító épület tervezője és kivitele
zője Joseph Paxton kertész volt, aki korábban üvegházakat épített. Az eredeti tervpályá
zatot egy olyan épület létrehozására írták ki, amelyet egy év után elbontottak és máshol
újra felépítettek volna. A díjnyertes épületet 245 pályamű közül választották ki: ez egy
nehézkes téglakupola-szerkezet volt. ,
Paxton ezen a pályázaton nem vett részt. 1850. június 11-én kapott engedélyt arra, hogy
egy tervet készítsen, és azt utólag benyújtsa. Paxton még aznap elutazott a Britannia híd
építésére (204. ábra), és az ott tartott „board meeting” alatt készítette el - egy itatóspapí
ron - a Kristálypalota vázlatát. Paxtont a korábbi üvegházai formájának megválasztásá
ban egy, az Amazonas vidékéről származó vízililiom levelének felépítése ihlette: a liliom
bordázata, keresztbordázata és a közte található vékony membránok mintájára alkotta
23
meg az acél-üveg szerkezeteit. Paxton kora jelentős mérnökeivel, többek között Róbert
Stephensonnal konzultált a tervének létrehozásához. A kész javaslatot egy héttel a munka
elkezdése után nyújtotta be; a terv elnyerte a bíráló bizottság tetszését, mert a tervezett
szerkezet számos előnyös tulajdonsággal rendelkezett:
• A szerkezet könnyed megjelenésű volt, beleillett a Hyde Park környezetébe.
• A szerkezet egyszerű volt, így igen rövid idő alatt meg lehetett valósítani.
• “ Az épületben nem voltak belső falak, így szabadon lehetett a belső teret kialakítani.
• Eleget tett az elbonthatóság és újrahasznosíthatóság követelményének.
• A szerkezet olcsó volt.
Megszületett a döntés Paxton tervének megvalósítására. Az építés szeptember 26-án in
dult és a Kristálypalota éjjel-nappali munkával 17 hét (!) alatt elkészült.
Ahhoz, hogy egy ilyen szerkezet egyáltalán létrejöhessen, számos tényezőnek kellett ösz-
szejátszania. 1845-ben eltörölték az „üvegadót” és ezzel lehetővé vált, hogy a 300 000
üvegtáblát tartalmazó épület olcsón megvalósuljon. Az angliai vastermelés rohamosan
növekedett ebben az időszakban. A Kristálypalota vasszerkezetének teljes tömege 4500
tonna volt, amely hatalmas mennyiség, de Anglia 1851 évi vastermelésének mindössze 1
ezrelékét tette ki.
24
20. ábra A Kristálypalota és építése (Joseph Paxíon, London, 1851)

A Kristálypalota szerkezete és építése számos újszerű megoldást tartalmazott:
25
• Az épület méreteit nem a korábban elterjedt aranymetszés12 szabályai szerint

szabták meg, hanem a kiállítási tér által megkövetelt méreteket követték.
• A vasgerendákat magas (kb. 1 m) rácsos tartóként alakították ki, amelyeket alul és
fölül is kapcsoltak az oszlopokhoz, így egy merev szerkezetet hoztak létre, amely
a vízszintes (szél-) terhet is fel tudta venni.
• Minden egyes előregyártóit öntöttvas tartó teherbírását a helyszínen hidraulikus
sajtóval ellenőrizték, és a nem kellő erősségű elemeket nem építették be. EzTa
„minőség-ellenőrzés” egyedülálló volt.
• Az elemek beépítését egy sínrendszeren futó görgős kocsi segítségével végezték
(20. ábra, alul).
• A munkafolyamatokat összehangolták, hogy ilyen komplikáltságú és méretű
építmény ilyen gyorsan létrejöhessen.
A Kristálypalota megvalósítása teljes sikerrel zárult, jóllehet a korabeli szakma szkepti
cizmussal fogadta: azt jósolták, hogy az első erősebb szél össze fogja dönteni és a párás
meleg elviselhetetlen lesz az épületben. Egyik sem következett be. Az épületet 1852-ben
egy új helyszínen építették fel, ott állt 1936-ig, amikor egy tűz elpusztította.
21. ábra Kis Sportpalota, (Luigi Nervi, Róma, 1957, L=65 m.)
12 Egy szakasz aranymetszés szerinti felosztása azt jelenti, hogy a rövidebbik szakasz úgy aránylik a hosz-
szabbikhoz, mint a hosszabbik az egészhez. Ez számszerűen 38.2% és 61.8%.
26
A vasbeton, amely a XIX. század utolsó harmadában jelent meg, szükségessé tette, hogy
az új anyagnak megfelelő új szerkezeti formákat hozzanak létre. A vasbeton elsősorban
nyomást tud felvenni, alakja szabadon formálható, így ideális kupolák és más alakú héj-
szerkezetek létrehozásához. A héj vastagsága nagyon vékony lehetne, ha ennek nem
szabna határt, hogy a nyomott héj szerkezet „horpadással” (10.1 Fejezet) tönkremehet. A
horpadás elleni biztonságot vagy nagyobb vastagsággal, vagy merevítő bordákkal lehet
megoldani._Ennek kiváló példája Luigi Nervi Kis Sportpalotája [1], ahol a kétirányú bor-
dázás (amelyik meggátolja a héj horpadását) érdekes belső megjelenést hoz létre (21. áb
ra).
A 3. Táblázatban időrendben megadjuk az építésükkor legnagyobb támaszközű kupolák
listáját (22. ábra). Ismét megfigyelhetjük, hogy az új anyagok megjelenése (beton, acél,
feszített beton), hogyan változtatta meg az épített (építhető) kupolák méretét. A 4. Táblá
zatban azt is megadjuk, hogy különböző anyagok alkalmazása esetén melyek a legna
gyobb támaszközű megvalósult kupolák. Jelenleg a Szingapúri Nemzeti Stadion a legna
gyobb: 310 m-es támaszközzel (23. ábra).
átadás név hely támaszköz anyag
Kr.e.--1250 Atreusz kincsesháza Mükéné, Görögország 14.5 m kő
Kr.e.'-100 Merkúr-temploma Baiae, Olaszország 21.5 m (római) beton
Kr.e. 19 Agrippa fíirdőj e Róma, Olaszország 25.0 m beton
-100 Traianus fürdője Róma, Olaszország 30.0 m beton
128 Pantheon Róma, Olaszország 43.4 m beton*
1436 Santa Maria dél Fiore Firenze, Olaszország 45.5 m tégla boltozat*
1881 Devonshire Royal Hospital Buxton, Anglia, 46.9 m öntött vas
1902 West Baden Springs Hotel West Baden, USA 59.5 m acél
Centennial Hall Wroclaw, Lengyelor
1913 65.0 m vasbeton
(Jahrhunderthalle) szág
1930 Lipcsei Vásárcsarnok Lipcse, Németország 65.8 m vasbeton
1955 Bojangles' Coliseum Charlotte, USA 102 m acél
1957 Belgrade Fair - Hall 1 Belgrád, Szerbia 109 m feszített vasbeton*
1963 Assembly Hall Champaign, USA 122 m vasbeton
1965 Astrodome Houston, USA 195 m acél
1975 Louisiana Superdome New Orleans, USA 207 m acél
1992 Georgia Döme Atlanta, USA 227 m acél (tensegrity13)
2001 Öita Stádium Öita, Japán y 274 m acél (nyitható)
2009 Cowboys Stádium Arlington, USÁ 275 m acél (nyitható)
2013 Singapore National Stádium Singapore 310 m acél (nyitható)
3. Táblázat Építésükkor legnagyobb támaszközű kupolák (a *-gal jelölt máig a kate

góriájában a legnagyobb) http://en.wikipedia.org/wiki/List of largest domes (A
Pantheon falvastagsága 5.9 és 1.5 m között változik, a Lipcsei Vásárcsarnok fal-
vastagsága mindössze 9 cm.)
13
Hegedűs!.: www.hsz.bme.hu/hsz/oktatas/feltoltesek/BMEEOHSMC02/tensea.doc
27
anyag támaszköz név hely átadás

acél 310.0 m Singapore National Stádium Singapore 2013
vasbeton 201.0 m Kingdome (elbontották) Seattle, USA 1976
fa 163.4 m Superior Döme Marquette, USA 1991
kő 85.15 m Global Vipassana Pagoda Mumbai, India 2006
öntött vas 46.9 m Devonshire Royal Hospital Buxton, Anglia 1881
tégla 45.5 m Santa Maria dél Fiore Firenze, Olaszország 1436
beton 43.4 m Pantheon Róma, Olaszország 128
4. Táblázat Anyagonként máig világrekord támaszközű kupolák
Atreusz kincsesháza
Kr.e.~1250
23. ábra. Singapore National Stádium (2013,1=310 m)
28
A legnagyobb támaszközű hidak és kupolák után megadjuk azon felhőkarcolók listáját az

elmúlt évszázadból, amelyek elkészültekkor a világ legmagasabb épületei voltak (5. Táb
lázat). A New Yorkban épült Empire State Building csaknem egy fél évszázadon át a vi
lág legmagasabb (-380 m) épülete volt, a chicagói Sears (Willis) Tower egy negyedszá
zadig volt világrekorder (-440 m), ma a legmagasabb épület a dubai-i Burj Khalifa (-830
m) építésekor 60%-kal volt magasabb, mint bármely korábbi épület.
(http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_tallest_buildings_in_the_world):
átadás név hely magasság
1908 Singer Building New York, USA 187 m
1909 Met Life Tower New York, USA 213 m
1913 Woolworth Building New York, USA 241 m
1930 40 Wall Street New York, USA • 283 m
1930 ' Chrysler Building New York, USA 319 m
1931 Empire State Building New York, USA 381 m
1972 World Trade Center (lerombolták) New York, USA 417 m .
1974 Willis Tower (Sears Tower) Chicago, USA 442 m
1998 Petronas Towers Kuala Lumpur, Malaysia 452 m
2004 Taipei 101 Taipei, Taiwan 509 m
2010 Burj Khalifa Dubai, UAE 828 m
A
Gízai piramis Empire State Willis Tower Taipei 101
Gellért Building World Trade
hegy Eiffel-torony Center ' Petronas Towers Burj Khalifa
24. ábra. Építésük idején a világ legmagasabb épületei, valamint a Gellért-hegy, a Gízai piramis és az Eif
fel-torony (az utóbbi kettő építésekor a világ legmagasabb szerkezete14 volt)
Az összes épület tartószerkezete acélszerkezet, kivéve a Petronas Towers és a Burj

Khalifa, amelyek vasbeton épületek. Ezek megvalósítását az tette lehetővé, hogy egy spe
ciális építőanyagot fejlesztettek ki, az ún. nagyszilárdságú betont, amelynek szilárdsága a
normál betonénak 3-5-szöröse.
14 A szerkezetek nemcsak épületek, hanem tornyok (pl. Osztyankino, Moszkva, 1967, 77=540 m; CN To
wer, Toronto, 1976,77=553 m) és kikötött árbocok is (pl. KVLY-TV Mást, USA, 1963, 77=628 m; Varsói
Rádió Mást, 1974,77=646 m) lehetnek. A Buij Khalifa ma a világ legmagasabb szerkezete is.
29
Az alábbi példánkkal - a rácsos tartó kialakításának változásának bemutatásával - azt kívánjuk illusztrálni,
hogy kacskaringós út vezetett a ma „optimális”-nak tartott tartóalakok kifejlődéséhez. A XIX. század köze
pén épültek ki Európa és az USA vasútvonalai, amelyekhez nagyszámú, gyorsan építhető és olcsó hídra
volt szükség. Ebben az időszakban a rácsos tartó számos típusát fejlesztettek ki és alkalmazták. Ezek közül
csak kettőt elemzünk röviden. Az egyik legelső, vasúti hidakhoz alkalmazott rácsostartó-alakot Bollman
fejlesztette ki. Ezt a szerkezetet széleskörűen építették az USA-ban, sőt, volt egy rövid időszak, amikor
vasúti hidakhoz kötelező volt az alkalmazása. Egy Bollman-féle rácsos tartó sematikus rajzát mutatja a 25a
ábra. A rácsos tartó koncepciója egyszerű, azon alapul, hogy egy függőleges erőt két ferde rúddal tudunk
egyensúlyozni (26a ábra). A tartó népszerűségét éppen egyszerűségében kereshetjük, az erőjátékot egysze
rű szerkesztéssel (egy erőháromszög), számítás nélkül meg lehetett kapni. A tartó erőjátéka azonban több
szempontból igen kedvezőtlen: egy csomóponti teher esetén az erőjátékban a ferde rudak közül mindössze
kettő játszik szerepet, ahogy ezt a 26. ábrán a feketített rudak mutatják. Ezek a rudak - főleg mivel hosszuk
jelentős - a terhek alatt nagy mértékben megnyúlnak, majd amikor a terhet elvesszük, összehúzódnak. így
egy mozgó teher esetén a pálya jelentős függőleges (hullámzó) mozgásokat végez. Azt is mondhatjuk, hogy
azok a rudak, amelyek nem az erő alatt vannak (a 26. ábrán a szürke rudak) az adott teherállásra feleslege
sek (vakrudak).
25. ábra. Bollman- és Fink-féle rácsos tartó
1 1
27. ábra. A Fink-féle (a) és a Warren-féle rácsos tartó övrúderőinek számítása

Ezt a hibát nagymértékben csökkentette Fink újítása. A rácsos tartójának egy egyszerű változatát rajzoltuk
meg a 25b ábrán. Ebben a rácsos tartóban az összes rácsrúd bevonódik az erőjátékba, a rúdhosszak lénye
gesen kisebbek, így sokkal kedvezőbben viselkedik, mint a Bollman-féle rácsos tartó.
Ugyanakkor a Fink-féle rácsos tartó erőjátéka is kedvezőtlen, ha összevetjük egy ma szokásos kialakítású
(pl. Warren-féle, 28b ábra) rácsos tartóéval. A rúderőket a hármas átmetszés módszerével számíthatjuk (27.
ábra). Az övrúderőt a t tengelyre írt nyomatéki egyenletből határozhatjuk meg. A rúderő karja a Fink-féle
rácsos tartóban (27a ábra) a tartómagasság felével egyenlő, a Warrren-féle rácsos tartóban pedig (27b ábra)
a tartómagassággal; így a Fink-féle rácsos tartóban közel kétszer akkora övrúderők keletkeznek, mint az
azonos magasságú Warren-féle rácsos tartóban.
Mind a Bollman- mind pedig a Fink-féle rácsos tartónál nagyon feltűnő, hogy hiányzik az alsó övrúd. Ezek
a később kialakult rácsokban (mint pl. Howe-, Pratt-, vagy Warren-tartók) kivétel nélkül megtalálhatók (28.
ábra).
Howe- vagy Pratt-féle rácsos tartó Warren-féle rácsos tartó
28. ábra. Mai szemünknek megszokott (alsó övrúddal is rendelkező) rácsos tartók
30
2 A tartószerkezetek modellezése
Egy építmény tartószerkezete meglehetősen összetett, a „pontos” számítás nehéz feladat
lenne. A 11.1 Fejezetben például be fogjuk mutatni, hogy egy egyszerű kőgerendából ké
szített konzol (azaz egy az egyik végén befogott, másikon szabadon álló) tartó számítása
milyen nehézségek elé állította Galileit. (A feladatot Galilei hibásan oldotta meg.) A
számításokban ezért a tényleges szerkezet helyett annak egyszerűsített modelljét vizsgál
juk. A modelltől általában azt követeljük meg, hogy egyrészt elegendően pontos legyen,
másrészt lehetőség szerint egyszerű (könnyen használható) legyen. A két kívánalom
együttes kielégítéséhez a tervezőnek kompromisszumot kell találnia, hiszen általában mi
nél komplikáltabb egy modell, annál pontosabb.
A modellalkotás lépései
A számítás egyszerűsítése érdekében a tartószerkezeteket modellekkel helyettesítjük. A
modellalkotás lépéseit egy egyszerű födém példáján mutatjuk be.
Adott egy szerkezet, a rá ható hatásokkal (bútorok, ugráló emberek, stb.) együtt (29. áb-
29. ábra A modellezés lépései
31
2. Tartószerkezetek modellezése
A szerkezetet első lépésben egy mechanikai modellel helyettesítjük, amely a következő

ket tartalmazza:
• A statikai váz felvétele: jelen esetben a födémet helyettesítjük egy a súlyvonalán
áthaladó rúddal. (A teljes födém helyett vizsgálhatjuk annak egységnyi, pl. 1 m
szélességű sávját, ennek modellje a rúd.) A megtámasztásokat pontszem megtá
masztással helyettesítjük. A téglafalazat nem kellően merev ahhoz, hogy a födé
met befogja, jelen esetben a befogás hatását teljesen elhanyagoljuk és feltételez
zük, hogy a rúd két vége „csuklósán” van megtámasztva.15
• A bútorok és az emberek által okozott hatásokat helyettesítjük egy fiktív teherrel.
A bútorok bárhol elhelyezkedhetnek és az emberek is bárhol táncolhatnak a fö
démen. Ezeknek a hatásoknak a legegyszerűbb helyettesítése egy egyenletesen
megoszló teher figyelembevétele, például p = 2 kN / m2intenzitással. (Ez azt je
lenti, hogy feltételezzük, a födémen mindenütt azonos nagyságú teher működik,
amelynek eredője négyzetméterenként 2 kN, amely közelítőleg egyezik 200 kg
tömeg súlyával.)
• A födém anyagát idealizáljuk, megadjuk az anyagtörvényt (pontosabban anyag
egyenletet): például azt tételezzük fel, hogy (lineárisan) mgalmasan viselkedik
(lásd [6] vagy a 8. Fejezet) és megadjuk a födém anyagának jellemzőit.
A következő lépésben a mechanikai modellt a matematika eszközeivel leírjuk. Ez a ma
tematikai modell. A tartószerkezetek viselkedését differenciálegyenletekkel (és peremfel
tételeikkel) adhatjuk meg16, amelyek megoldásaként kapjuk a szerkezetek belső erőit és
elmozdulásait. Például a kéttámaszú tartó közepén a legnagyobb hajlítónyomaték értéke:
A matematikai modell segítségével kiszámíthatjuk a középső keresztmetszetben a (legna

gyobb) lehajlást (w) is.
A modellezés utolsó lépése a követelmények felállítása és ellenőrzése. Ha ismerjük a fö
dém (hajlítónyomatéki) teherbírását (M Rd)17 és a lehajlásának azt a megengedett értékét,
amely nem zavarja a födém alatt lakók komfortérzetét ( weng), akkor a következő feltéte
leket kell kielégíteni:
M<Mm, (2-2)
15 A csuklós támasz például akkor jön létre, ha a födémet egy súrlódásmentes tengely (csap) kapcsolja a
falazathoz. A valóságban ez természetesen nincs így, a modellben - a számítások egyszerűsége miatt - mé
gis gyakran csuklós támaszt tételezünk fel.
Csuklós támasz Csuklós támasz
súrlódásmentes jelölése
tengely
& vasy
16 Egy E l hajlítómerevségű, p teherrel terhelt rúd differenciálegyenlete pl. E Iw ” ”=p.
17 A hatámyomaték MRd indexében az „R” az angol resistance=ellenállás, a „d” pedig a design=tervezés szó
első betűje. A hatámyomatékot úgy is szoktak hívni, hogy a „nyomatéki teherbírás tervezési értéke”.
32
vagyis a födém hajlítónyomatéki teherbírása nagyobb, mint a födémben keletkező maxi

mális hajlítónyomaték, és a födém megengedett lehajlása nagyobb, mint a födém tényle
ges maximális lehajlása.
A legtöbb statikai váz, amelyik egy vízszintes térlefedéshez tartozik, alapvetően három
szerkezettípusba sorolható (30. ábra, lásd a 201. ábra is). Ezek
• a húzott szerkezetek (a), amelyek kialakíthatok pl. kötélből,
• a gerendák, vagy más szóval hajlított szerkezetek (b) és
• a nyomott szerkezetek (c), ilyenek pl. a boltozatok, ívek, kupolák (lásd az 5. Feje
zet és a 11.4. Fejezetet).
u u u u i t i i i i u u u u -m o u u u
30. ábra Alapszerkezetek a vízszintes tér lefedéséhez: húzott szerkezet (a), hajlított szer
kezet (b) és nyomott szerkezet (c)
31. ábra Egy épület tartószerkezeteire ható fontosabb hatások (terhek): fuj a szél, a nap felmelegíti az épület
egyik oldalát, a hó terheli a tetőt, a talaj és a talajvíz oldalról nyomhatja a pincefalat, az épület súlya terheli
az épület minden szerkezeti elemét, a földrengés megrázhatja az épület alapját, az épület alapja süllyedhet.
Az épületet terheli a benne raktározott tárgyak, anyagok és az épületben mozgó emberek súlya. (Ez utóbbi
akat - amelyek kedvéért az épületet létrehozzák - hasznos terheknek nevezzük.)
33
2. Tartószerkezetek modellezése
A terheket röviden összefoglaljuk a 31. ábrán, majd részletesen elemezzük a 7. Fejezet

ben. A statikai váz felvételéről a 4. Fejezetben írunk. A szerkezeti anyagok modellezését
a 8. Fejezetben fogjuk tárgyalni.
Egy tartószerkezet számításának végrehajtási módjáról általában a szerkezettervező dönt. Amint írtuk,
olyan modellt, és erre építve olyan számítási eljárást kívánunk alkalmazni, amely elegendően pontos és
lehetőleg egyszerű is. Ennek megválasztása gyakran nem egyszerű feladat.
Egy példát mutat a 32. ábra: a megvalósult szerkezetek alakja nem pontosan olyan, mint a tervezett. Épüle
teink oszlopai sohasem tökéletesen egyenesek és sohasem függőlegesek. A pontos modellezés, azaz a görbe
és ferde rudak figyelembevétele (ráadásul sokféle konfigurációval) elviselhetetlenül bonyolult számítást ad,
az egyszerű modellezés, azaz a tervezett geometria figyelembevétele pedig jelentős alulméretezésre vezet.
Található-e olyan modell, amely egyszerű és elegendően pontos is? A kérdéssel részletesebben fogunk fog
lalkozni a 9.3. Fejezetben.
a : 7
■=>
Tervezett szerkezet Megépült szerkezet lehetséges alakjai

32. ábra Egy épület tervezett geometriája és lehetséges megépült alakjai
Hasonló kérdés merül fel a vasbetonszerkezet modellezésénél. A beton és az acél feszültség-nyúlás diag
ramja (anyagtörvénye) a 125. ábrán látható: a beton viselkedése erősen nemlineáris, húzásra alacsony fe
szültségnél megreped, nyomásra képlékenyedik és kúszik is (123. ábra). Ezen jelenségek követése numeri
kusán is nehéz, a hatások elhanyagolása pedig elfogadhatatlanul pontatlan eredményt ad. Hogyan kell mo
dellezni a vasbetonszerkezeteket, hogy egyszerre tegyünk eleget az egyszerűség és a kellő pontosság köve
telményének is? A kérdésre a választ a későbbi szaktárgyunkban fogjuk megadni.
34
3 Szerkezetek egyensúlya, igénybevételek

A fejezetben összefoglalt ismereteket a hallgatók a Statika tárgyban tanulták. Ezek alkalmazását a hallga
tóktól elváljuk, ezért azt javasoljuk, hogy a korábban tanult ismereteiket a fejezet elolvasásával és a példák
megoldásával frissítsék fel.
Az alábbiakban síkbeli testekkel fogunk foglakozni, amelyekre csak síkbeli erők hatnak. Jóllehet építmé
nyeink és a rá ható terhek mindig térbeliek, az esetek túlnyomó többségében síkbeli szerkezetként model
lezhetjük őket.
Egy test a rá ható terhek hatására mindig deformálódik, de az esetek többségében az egyensúlyi egyenle
tekben nem vesszük figyelembe a test deformációját. (Ezzel részletesebben fogunk foglalkozni a 9.1. Feje
zetben.) Azokat a testeket, amelyek deformációját az egyensúly vizsgálatához elhanyagolhatjuk (és el is
hanyagoljuk), merev testeknek nevezzük [6 ]. '
A statika és a dinamika három alaptörvényét Isaac Newton (1642-1727) angol tudós fogalmazta meg. Ezek
az alábbiak18:
Newton I. törvénye: egy test megtartja mozgásállapotát, (azaz nyugalomban marad vagy egyenes vonalú,
egyenletes mozgást végez), mindaddig, amíg egy másik test (erőhatás révén) a mozgásállapot megváltozta
tására nem kényszeríti.
Newton II. törvénye: Ha egy testre ható erők eredője nem zérus, akkor a test gyorsuló mozgást végez az
eredő erő irányában. A gyorsulás egyenesen arányos az erővel és fordítottan a tömeggel: a = F / m.
Newton III. törvénye: két test kölcsönhatása esetén mind a két test erővel hat a másikra, ezek az erők azo
nos nagyságúak, közös hatásvonalúak és ellentétes értelműek.
33. ábra Anna és a kutya (Newton harmadik törvényének illusztrációja)

Az utóbbit az összetett tartószerkezetek esetében számos alkalommal fogjuk használni. Hangsúlyozzuk,
hogy az erő a testek közti kölcsönhatás eredménye, és így mindig párban lép fel. Ezt fogalmazza meg New
ton III. törvénye. Erre egy egyszerű illusztráció látható a '33. ábrán. Ismerős jelenet lehet kisgyerekes szü
lőknek, akik így dorgálják gyermeküket:
„Anna, ne húzd a kutya farkát!” Mire ő így válaszol: „Nem én húzom, a kutya húz engem.” És valóban,
mindenkinek igaza van: a kutya szempontjából Anna húzza a kutyát, Anna szempontjából viszont a kutya
húzza A nnát....
18 A statikát (a geometriához hasonlóan) néhány olyan alapösszefüggésre (axiómára) lehet építeni, amelyek
nem bizonyíthatók, de összhangban vannak a mindennapi megfigyelésekkel. Hogy mit választunk axiómá
nak (és mit következménynek), az bizonyos fokig önkényes. Egy lehetőség pl., hogy négy axiómát foga
dunk el: az első három azonos Newton három törvényével, a negyedik az erők összegzését fogalmazza meg
a „paralelogramma”-szabállyal (37. ábra).
35
3. Egyensúly, igénybevételek
A továbbiakban a síkbeli tömegpont és a síkbeli merev test egyensúlyának feltételeit ismételjük át.
Egy tömegpont (vagyis kiterjedés nélküli test) akkor van egyensúlyban, ha a gyorsulása zérus, vagyis, New
ton II. törvénye szerint, ha a rá ható erők vektorainak összege zérus (34a ábra):
£ f . = o. c4-1)
35. ábra Tömegpontra ható egyensúlyban lévő (síkbeli) erők (a) és az erők zárt vektorpoligonja (b) vagy (c)
Az egyensúlyban lévő erők, ha oly módon rajzoljuk őket egymás után, hogy az egyik erő elejéhez csatlako
zik a másik erő vége, zárt (vektor) poligont kell, hogy alkossanak (34b ábra). (Az erők a vektorpoligonban
tetszőleges sorrendben vehetők figyelembe, 35. ábra).
Az aláhúzás arra utal, hogy az erő vektormennyiség. Egy (síkbeli) vektor mindig felbontható két adott (kü
lönböző) irányú komponens összegére, ezt a felbontást mutatjuk be a 36a ábra, ahol a két összetevő egy
mással tetszőleges szöget zárhat be. A két összetevő komponens hatása egyenértékű az eredeti erővektor
hatásával. Abban az esetben, ha a két komponens egymásra merőleges (b ábra), akkor a komponenseket a
következőképpen számíthatjuk ki:
Fx - F c o s a , Fv - F s m a , (4-2)
36. ábra Az F_ erő felbontása két komponensre: F = F j + F 2 = F_x + F . Az aláhúzott betű az erő vektorát
jelenti, az aláhúzás nélküli pedig a vektor hosszát, azaz az erő nagyságát.
ahol F az erő nagyságát jelentő skalár, Fx és F pedig az x és az y irányú összetevők nagysága. A tömeg
pont egyensúlya (34. ábra) úgy is ellenőrizhető, hogy az erők mindkét komponensösszegének zérus voltát
írjuk elő, vagyis:
Z F« = 0 , I X =0- (4-3)
Ezeket az egyenleteket az x és az y tengelyre vett vetületi egyenleteknek nevezzük.
A fentieket úgyis fogalmazhatjuk, hogy két erő: F t és F 2 helyettesíthető egyetlen erővel: F_x+ F 2 = F ,
amelynek hatása azonos az eredeti két erő hatásával. Ezt az erőt eredő erőnek nevezzük. Ezt illusztrálja a
37. ábra. Az eredő meghatározására vagy az ún. paralelogramma-szabályt használhatjuk (c ábra), vagy az
36
egymás után rajzolt vektorokkal nyert törtvonal kezelő és végpontját köthetjük össze (d ábra). Ha több erő
hat egy pontra (38a ábra), akkor is helyettesíthetjük az erőket az eredőjükkel: F j + F 2 + F 3 4- F 4 = F (b
ábra). Az eredőt vagy a paralelogramma-szabály ismételt alkalmazásával, vagy pedig (ahogy az ábra mutat
ja) az egymás után rajzolt vektorokkal nyert törtvonal kezdő és végpontjának összekötésével kaphatjuk.
Vegyük észre, hogy a pontra ható erők az eredő ellentettjével együtt zárt vektorpoligont alkotnak. Az eredő
ellentettjét ( A - —F ) az erőket egyensúlyozó erőnek nevezzük (c ábra).
37. ábra Egy pontra ható erők: F , és F 2 (a), az erők eredője: F j + F 2 = F (b); az eredő ( F ) meghatáro
zása paralelogramma-szabállyal (c) vagy vektorpoligonnal (d)
Egy kiterjedt merev test egyensúlyának szükséges, de nem elégséges feltétele, hogy a rá ható erők mindkét
komponensösszege zérus legyen (4-3). Ezt illusztrálja a 39. ábra, ahol a két testre azonos irányú (és nagy
ságú), de ellentétes értelmű erők hatnak. Az (a) ábrán a két erő hatásvonala 19 egybeesik,“a (b) ábrán viszont
nem: a két hatásvonal egymástól mért távolsága r. Az (a) ábrán látható test nyugalomban lehet, a (b) ábrán
lévő test viszont nem, gyorsuló forgó mozgást fog végezni. A (b) ábrán az erők egy ún. nyomatékot hoznak
létre, amely forgató hatást fejt ki. A nyomatékot a következőképpen számíthatjuk ki:
M =F r. (4-4)
erőket egyensúlyozó erő: A (c) ( Fj'+ F 2 + F 3 +F A+A = 0 )
A nyomatékot mindig egy tengely körül értelmezzük. A tengelyre merőleges síkban található erő nyomaté-
ka a tengely körül egyenlő az erő szorozva a tengely és az erő hatásvonala közti távolsággal. Például két
erő összegzett nyomatéka a függőleges tengely körül (40. ábra): M = Fxrx +F2r2 .19
19 Azt az egyenest, amely mentén az erő hat, az erő hatásvonalának, nevezzük. Azt a pontot, ahol az erő a
testre hat, az erő támadáspontjának nevezzük.
37
(a) (b)
39. ábra Egy merev testre ható síkbeli erőrendszer. Az (a) ábrán vázolt merev test egyensúlyban van, a (b)
ábrán vázolt pedig forogni fog, a gyorsuló forgómozgást okozó nyomaték: M = Fr
Vegyük észre, hogy a 39b ábra esetében az erők nyomatéka bármelyik (függőleges, azaz az erők síkjára
merőleges) tengelyre azonos. Az erők nyomatéka a (b) ábra szerint M = Fr{ + Fr2 = F (r, + r2) = F r , füg
getlen az r\ (a tengely helyének) megválasztásától. Két azonos nagyságú, egymással párhuzamos erőt, ame
lyek iránya ellentétes erőpárnak nevezzük. A 39b ábrán vázolt két erő például egy erőpárt alkot, amelyek
nyomatéka, ahogy már írtuk, bármely, az erők síkjára merőleges tengelyre: M = F r .
40. ábra Az erők nyomatéka az ábrán vázolt tengelyre: M = Firl + F2r2
A nyomaték értelmezésének felfrissítése után felidézzük a merev test egyensúlyának elégséges feltételét:
• a testre ható erők vektorainak összege zérus kell, hogy legyen,
• a testre ható erők nyomatékának összege bármely tengelyre zérus kell, hogy legyen.
(Az első feltétel biztosítja, hogy a test súlypontja ne végezzen egyenes vonalú gyorsuló mozgást, a második
pedig azt, hogy a test ne végezzen gyorsuló forgómozgást.) Ebből az is következik, hogy egy (merev) test
egyensúlya szempontjából a rá ható erők a hatásvonaluk mentén szabadon eltolhatok, hisz ezzel nem vál
toztatjuk meg sem az erő vektorát (vetületeit), sem az erőből keletkező nyomatékot. Ez lehetővé teszi, hogy
egy merev testre ható erők eredőjét meghatározzuk: ha két erő szöget zár be egymással (41a ábra), akkor
először a két erőt eltoljuk úgy, hogy támadáspontjuk egybeessen a hatásvonaluk metszéspontjával, majd a
paralelogramma-szabály szerint meghatározzuk az eredőt (41b ábra).
A fenti feltétel alapján fogalmazzuk meg a síkbeli erőkkel terhelt test egyensúlyát kifeje
ző egyenleteket. Emlékeztetünk arra, hogy a síkbeli erők összege zérus, ha bármely két
irányban, például az x és az y irányban vett komponenseik összege zérus. Ha ez fenn áll,
akkor az erőket komponensekre tudjuk bontani oly módon (42. ábra), hogy az erők erőpá
rokat alkossanak (42c ábra). Az erőpárok nyomatéka, ahogy fent megállapítottuk, bárme
lyik, az erők síkjára merőleges tengelyre azonos. így, ha egy tetszőleges tengelyre a
nyomaték zérus, akkor minden más tengelyre is zérus. Ezek szerint síkbeli erőkkel terhelt
merev testek egyensúlyának szükséges és elégséges feltétele, hogy a következő három
egyenlet fennálljon (43. ábra):
38
41. ábra Egy merev testre ható erők (a); a merev testre ható erők eltolása hatásvonaluk mentén és azok ere
dője (b)
2X=o, 2X=o, 2>„=o, (4-5)

azaz
• az x tengelyre vett vetületi egyenlet,
• azy tengelyre vett vetületi egyenlet és
• egy (az erők síkjára merőleges) tetszőleges tengelyre vett nyomatéki egyenlet.
42. ábra Egy merev testre ható erők (a), felbontás komponensekre (b) és erőpárokra (c)
43. ábra Egy merev testre ható erők és a koordináta-rendszer

A nyomatéki egyenletet írhatjuk például a koordináta-rendszer kezdőpontjára
( 2 > 0i=<».
Egy tartószerkezetre (44a ábra) általában kétfajta erő hat: a terhek és a megtámasztások
ból származó kényszererők, más szóval a reakciók. A támaszaitól elválasztott szerkezetet,
az elválasztás helyén működő kényszererőkkel együtt mutatjuk a 44b ábrán. Ezt nevez
zük az elkülönített szerkezet ábrájának (angolul free body diagram). A z elkülönített szer
kezet ábráján feltüntetett erőknek (terhek és kényszererők) egyensúlyban kell lenniük.
Általában a terhek ismertek, a kényszererők, reakciók ismeretlenek. Az ábrán feltüntettük
az x és az y tengelyt és a t tengelyt is. Ez utóbbi felvétele tetszőleges, a három egyenlet
mindenképpen eredményre vezet.20
20 Célszem a t tengelyt a bal oldali megtámasztásnál felvenni, ekkor a nyomatéki egyenletből a jobb oldali
reakció (kényszererő) közvetlenül meghatározható.
39
terhek
kényszererők
(b) (megtámasztásokból)
44. ábra Egy kéttámaszú tartóra ható terhek (a) és az elkülönített szerkezet ábrája (b)
A kényszererők (reakciók) meghatározására ezek szerint három egyenlet áll rendelkezé
sünkre: 2 X =°> ^ M ti = 0 .21 Ebből az következik, hogy csak akkor tud
juk a reakciókat az egyensúlyi egyenletekből meghatározni, ha 3 ismeretlenünk van, azaz,
ha 3 kényszerrel támasztjuk meg a szerkezetünket.
Ha 3-nál kevesebb kényszer támasztja meg a szerkezetet, akkor a szerkezet labilis, ezt
mindenképpen el kell kerülni.
Ha 3-nál több kényszer támasztja meg a szerkezetet, akkor a megtámasztás (lehet) kor
rekt, de a fenti 3 egyenlet nem elégséges a reakciók meghatározásához. Ilyen feladatok
megoldását csak későbbi tárgyakban fogják tanulni. Foglaljuk össze a továbbiakban a
leggyakoribb megtámasztási lehetőségeket.
3.1 Megtámasztások
A leggyakoribb megtámasztás, az ún. csuklós támasz (lásd a 6. Táblázatot) más szóval fix
csukló, amelyik meggátolja a megtámasztott keresztmetszet eltolódásait, de megengedi az
elfordulását (15. lábjegyzet). Az eltolódások gátlásához (egy síkban vizsgált szerkezet
esetében) a támasznál vízszintes és függőleges kényszererők ébredhetnek, vagyis a kény
szererők száma kettő. (Térbeli vizsgálat esetében figyelembe kellene venni, hogy a csuk
lós támasz a tér 3 irányában gátolja meg az eltolódásokat.)
A görgős megtámasztás a megtámasztás irányában engedi meg az eltolódásokat, és csak a
megtámasztásra merőlegesen lép fel reakció erő, vagyis a kényszererők száma egy.
A befogás gátolja a befogott keresztmetszet eltolódásait és a keresztmetszet elfordulását
is, ennek megfelelően a kétirányú erőn kívül nyomaték is keletkezhet a befogásnál. A
kényszererőkbe a továbbiakban beleértjük mind a megtámasztásnál keletkező erőket,
mind pedig a nyomatékokat. Azaz ebben az esetben a kényszererők száma három.
Megjegyezzük, hogy habár a fentiek a leggyakoribb megtámasztások, néha azoktól elté
rőeket is alkalmazunk, erre példa a 6. Táblázat utolsó két sorában bemutatott csúszka és
eltolódó befogás, amelyek annyiban különböznek a befogástól, hogy megengedik egy
irányban az eltolódásokat.
21Ez a 3 egyenlet, ahogy írtuk, mindig használható, de ezek helyett, ha a számítást egyszerűsíti, használha
tunk 1 vetületi és 2 nyomatéki egyenletet, vagy 3 nyomatéki egyenletet. (Ezekben az esetekben a nyomaté-
ki egyenleteket nem írhatjuk tetszőlegesen választott tengelyekre [4], Meg lehet mutatni, hogy 1 vetületi és
2 nyomatéki egyenlet alkalmazásakor a két nyomaték tengelyét összekötő egyenes nem lehet merőleges a
vetületi egyenletben figyelembe vett irányra; 3 nyomatéki egyenlet használatakor pedig a nyomatékok ten
gelyeinek döféspontjai nem eshetnek egy egyenesre.)
40
Kényszererők
Megtámasztás Jelölés Kényszererők (reakciók)
száma
<rjssaa1
Csuklós tá
Á 2
masz t
1_________
Görgős A
, • 22 1________ 1
tamasz
Befogás 3
* * = ■
f
Csúszka 1 \^ 2
f
Eltolódó 3, -
ííífcsOTlf | 2
befogás V
6. Táblázat Síkbeli megtámasztások
Ax
y y
-► .s ^ A | ->
&
y (a) (b)
45. ábra Példák acél oszlop megtámasztására. Az (a) eset befogást ad, a (b) esetben vi
szont (az ábrán jelölt tengely körül) az oszlop el tud fordulni, ezt (egyik irányban) csuklós
támaszként modellezzük.
Egy valóságos szerkezet esetén a megtámasztások általában nem a fenti „tiszta” kategóri
ákba tartoznak, ennek ellenére legtöbbször ezekét használjuk, mert egyrészt ez jelentősen
egyszerűsíti a számításainkat, másrészt általában nem követünk el számottevő hibát, ha a
valóságos megtámasztásokat ezekkel közelítjük. Több esetet már bemutattunk (pl. a fiók
gerenda megtámasztása a főtartóval, a főtartó megtámasztása az oszloppal); a későbbiek
ben a szaktárgyakban fogunk ezzel a kérdéssel foglalkozni. Acél oszlopokat gyakran ún.
talplemezes végkialakítással készítenek (45. ábra). A „talplemez” hozzá van hegesztve az
I keresztmetszetű oszlophoz. Az oszlopot a talplemezbe fúrt lyukakon keresztül csavarral
kell rögzíteni. Az (a) ábrán vázolt esetben a rögzítés négy ponton történik; ezt befogás-2
22 Feltételezzük, hogy a görgős támasznál a megtámasztási síkra merőlegesen húzó- és nyomóerő egyaránt
fel tud lépni.
41
ként szoktuk modellezni, bár a talplemez deformációja miatt a befogás nem tökéletes. A
(b) kialakítású oszlop esetében a rögzítés két ponton történik, így az oszlop végkereszt
metszete az ábrán jelölt tengely körül el tud fordulni, ezért modellezhetjük csuklósnak,
bár itt is van befogási hatás.
Egy testet a fenti megtámasztások tetszőleges kombinációjával megtámaszthatjuk, de
amint az előzőekben említettük, a megtámasztási kényszererők teljes száma legalább 3
kell, hogy légyen. (Ha 3-nál nagyobb a megtámasztások száma, akkor az eddig tanultak
alapján a reakciókat nem tudják meghatározni, erre mutat példákat a 50. ábra.)
Tipikusan megtámasztott gerendatartókat mutat a 46. ábra, kéttámaszú tartót, kéttámaszú
konzolos tartókat és konzolt. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a görgős megtámasztás tet
szőleges irányú lehet. Egy síkbeli alakzat egy lehetséges megtámasztását mutatja a 47.
ábra. (A nyilak azokat a kényszererőket (azaz az erőket és a nyomatékokat) jelölik,
amellyel a megtámasztások hatnak a megtámasztott testre.)
46. ábra Tipikus gerendatartók és a kényszererők: kéttámaszú tartó (a), kéttámaszú kon
zolos tartó (b), kéttámaszú konzolos tartó ferde megtámasztással (c), konzoltartó (d)
47. ábra Egy síkbeli test egy lehetséges megtámasztása

Egy konzol esetében ezek szerint a befogás helyén vízszintes és függőleges irányú erő és
egy nyomaték léphet fel. Ha például egy F koncentrált erő terheli a konzol végét, akkor a
befogásnál fellépő nyomaték M=Fa (48. ábra), ahol a a konzol hossza.
48. ábra Egy, a végpontján terhelt konzol (a), modellje (b) és az elkülönített szerkezet áb
rája (c)
Egy merev test megtámasztása akkor elégséges, ha a két irányú eltolódás és a test elfor
dulása is gátolva van. Ezt két kényszererővel természetesen lehetetlen elérni (49a ábra),
de a három vagy több kényszererő sem garancia arra, hogy egy test megfelelően meg van
támasztva. Például a (b) ábrán vázolt esetben nem tudjuk ellensúlyozni a gerendára ható
42
vízszintesen terheket, a (c) ábrán vázolt esetben pedig nem lehetséges a testre ható nyo
maték egyensúlyozása.
49. ábra Hibás megtámasztások: az (a) és a (b) esetben a tartó nem képes felvenni a víz
szintes terheket, a (c) esetben pedig a nyomatékot
50. ábra Egy gerenda és egy síkbeli test lehetséges megtámasztásai, ahol a kényszererők
száma meghaladja a 3-at, így eddigi tanulmányaik alapján nem tudják meghatározni a
reakciókat
Példák a reakciók (erők, nyomatékok) meghatározására
Ha egy testet helyesen támasztunk meg és a megtámasztásoknál keletkező kényszererők
száma három, akkor azokat az (4-5) egyenletekből egyértelműen meg tudjuk határozni. A
nyomatéki egyénlet tengelyét (t) tetszőleges helyre vehetjük fel, de ügyes választással
általában elérhetjük, hogy valamelyik kényszererőt egy egyismeretlenes egyenletből hatá
rozhassuk meg.
51. ábra Két példa a nyomatéki egyenlethez felvett t tengely célszerű megválasztására
Általában célszerű a nyomatéki egyenletet két reakcióerő hatásvonalának a metszéspont
jára felírni, ekkor a nyomatéki egyenletből a harmadik kényszererő számítható. Például a
51a ábrán vázolt szerkezet esetén a C reakció a t\ tengelyre (b ábra) írt nyomatéki egyen
letből meghatározható, ezt követően az A és a B reakciók a vízszintes és a függőleges ve
tületi egyenletekből nyerhetők. (E helyett úgy is eljárhatunk, hogy az A reakciót a Í2 ten
43
gelyre, a B reakciót pedig a h tengelyre (b ábra) írt nyomatéki egyenletből határozzuk

meg. Lásd a 21. lábjegyzetet.) A 51c ábrán vázolt szerkezet esetén az A reakció a vízszin
tes vetületi egyenletből kapható, a C reakció a h_ tengelyre (d ábra) írt nyomatéki egyen
letből számítható, majd a B reakció vagy a függőleges vetületi egyenletből vagy pedig a t\
tengelyre írt nyomatéki egyenletből.
3.2 Megtámasztások csuklós rudakkal _

A görgős támasz helyett egy testet két végén csuklós, egyenes rúddal is megtámaszthat
juk, ezek megtámasztó hatása azonos. Egy görgős támaszban csak a megtámasztási síkra
merőlegesen ébred reakció, egy a végpontján terhelt csuklós rúdban pedig csak Hídten
gely irányú erő ébredhet (52. ábra). A Hídtengely irányú erőt normálerőnek (vagy derék
erőnek) nevezzük, mivel iránya merőleges a rúd keresztmetszetére. Jelölése általában: N.
(a) (b)
52. ábra Csuklós megtámasztású (hossza mentén terheletlen) rúd csak akkor lehet egyen
súlyban, ha a csuklóban átadódó erő rúdirányú (a) egyébként nem (b), mert az erőnek
nyomatéka lesz az átellenes csuklóra
53. ábra Egy síkbeli test megtámasztása görgős támaszokkal (a) és egyenértékű megtá
masztás csuklós rudakkal (b). Az (a) esetben meghatározott támaszerők (pl. A) meg
egyeznek a megtámasztó Hidakban keletkező rúderőkkel
A görgős támasz és a csuklós rudakkal való megtámasztás azonos hatására mutat egy
példát az 53. ábra. A megtámasztó rúdban fellépő rúderő megegyezik a megtámasztásnál
fellépő reakcióerővel. (Bár az előjelszabály miatt az előjel más lehet.)
A csuklós támasz hatását két (csuklós) rúddal lehet helyettesíteni, ahogy a 7. Táblázatban
lerajzoltuk. A rudakban fellépő rúderő egyenlő a csuklós támasznál keletkező reakció
rúdirányú komponenseivel.
44
Kényszererők (re
Megtámasztás Jelölés Megtámasztás rúddal
akciók)
|x > — <p i
Csuklós tá
masz Á
t
Á
T-----------------
Á t
Görgős
támasz
J
P ------------ —
4 / /
4
7. Táblázat Síkbeli megtámasztás csuklós rudakkal
Hibás megtámasztás:
Helyes megtámasztás:
54. ábra Síkbeli test megtámasztása csuklós rudakkal. Az (a) esetben a rudak egymással
párhuzamosak, ezért vízszintes terhet nem tud felvenni a szerkezet. A (b) esetben a rudak
tengelyei egy pontban metszik egymást, ezért a test nyomatékot nem tud felvenni. A (c)
és (d) esetben a rudak tengelyei 3 pontban metszik egymást, ezek tetszőleges terhet tud
nak viselni.
Csuklós rudakkal megtámasztott merev test esetén egyszerűen meg tudjuk fogalmazni
egy síkbeli merev test szükséges megtámasztásának feltételeit. Egy csuklós rúd 1 kény
szert jelent, ebből az következik, hogy a merev testet
• legalább 3 rúddal kell meg támasztani.
• Nem lehet az összes rúd párhuzamos (mert ebben az esetben a rudakra merőleges
irányban nincs megtámasztás), és•
• nem metszheti egymást az összes rúd hatásvonala egy pontban (mert ebben az
esetben a test a metszéspont körül el tud fordulni).
45
Ezzel a 3 feltétellel egyenértékű az alábbi két feltétel:

• Egy testet legalább 3 rúddal kell megtámasztani és
• a rudak tengelyei legalább két pontban kell, hogy messék egymást.
Példaként két helytelen- és két helyes megtámasztást mutatunk be az 54. ábrán.
Kidolgozott feladat. A mellékelt (a) ábrán látható fagerendát az egyik oldalon egy fal, a másikon pedig egy
faoszlop támaszt meg. A fagerendát a falhoz úgy rögzítjük, hogy a gerendáról vízszintes erők is át tudjanak
adódni. A gerendát a harmadában egy 12 kN nagyságú erő terheli. Határozzuk meg a gerenda reakcióit!
Megoldás. A gerenda statikai váza egy kéttámaszú tartó, amelyet a bal oldalon csuklós támasz, a jobb olda
lon pedig egy görgős támasz gyámolít. (Feltételezzük, hogy az oszlop csak rúdirányú erőket közvetít.) A
bal oldalon ennek megfelelően vízszintes és függőleges, a jobb oldalon pedig csak oszlopirányú, azaz füg
gőleges reakciók léphetnek fel. (Lásd a mellékelt (b) ábrát.)
A három egyensúlyi egyenlet: az x és az y tengelyre vett vetületi egyenlet és a nyomatéki egyenlet. A nyo
maték! egyenletet célszerű egy olyan pontra felírni, ahova csak egy reakciónak van nyomatéka, jelen példá
ban válasszuk az A támaszt. így az egyenletek:
—1
(a) 12 kN
L= 6 m ‘-p jl2 k N
~ F - 12 kN (c)
4m 2 m. kN A 8 kN
(b)
f *
B
x tengelyre vett vetületi egyenlet C ^ F xj = 0 ): 4=0,

y tengelyre vett vetületi egyenlet ( = 0 ): Ay + B —F = 0 ,
nyomatéki egyenlet az A támaszra ( 0 ): 6Ő - 4F = 0.
A nyomatéki egyenletből:
B = 4 F I 6 = 4 x 1 2 /6 = 8 kN -
adódik, az y tengelyre vett vetületi egyenletből pedig:
Ay = F - B = 1 2 -8 = 4 k N .
Az elkülönített szerkezet ábráját a (c) ábrán rajzoltuk fel.
Kidolgozott feladat. A z előző feladatban vizsgált fagerenda jobb oldali alátámasztó oszlopát a mellékelt (a)
ábra szerint ferdére építették. Határozzuk meg a gerenda reakcióit!
Megoldás. A gerenda statikai váza egyezik az előző feladatban adottal, de a jobb oldali támasz megtámasz
tása a függőlegessel 5 fokos szöget zár be. (Lásd a mellékelt (b) ábrát.) Ezek szerint a B reakciónak lesz
egy x és egy y irányú komponense, amelyek nagysága:
Bx - ő s i n 5° és ő ^ ő c o s S 0 .
A három egyensúlyi egyenlet: az x és y tengelyre vett vetületi egyenlet és a nyomatéki egyenlet. A nyoma
téki egyenletet jelen példában is az A támaszra írjuk fel. így az egyenletek:
x tengelyre vett vetületi egyenlet: 4 + B sin 5° = 0 ,
y tengelyre vett vetületi egyenlet: Av + őcos5° - F - 0 ,
nyomatéki egyenlet az A támaszra: r B - 4 F - 0.
46
A nyomatéki egyenletben r a B reakció hatásvonalának távolsága az A támasztól: r - Lcos5° = 5.977 m ,

így
B = A F ! r - 4x12/5.977 = 8.031 kN
adódik. Az x tengelyre vett vetületi egyenletből 4
Ax = - B sin5° = -8.03 Isin 5° = -0.70 k N ,
az y tengelyre vett vetületi egyenletből pedig:
Ay = F - B c o s 5 ° = 1 2 -8 .0 3 1 co s5° = 4 k N .
Az eredményeket a (c) ábrán rajzoltuk fel. Az Ax reakció előjele negatívra adódott, ami azt jelenti, hogy az
iránya ellentétes azzal, mint amit a (b) ábrán feltételeztünk.
Megjegyzés. A számítást úgy is végrehajthatjuk, hogy a B reakció helyett, annak függőleges komponensét
By - B cos 5° -t szerepeltetjük a nyomatéki egyenletben (Bx nyomatéka zérus.). A z A támaszra felírt nyoma
téki egyenletből ( L x S c o s 5 ° -4 F = 0 ) természetesen a fentiekkel egyező eredményt kapunk.
3.3 Rudak igénybevételei

(a)
1 11
A x \K
yi
55. ábra Egy rúd és terhei (a), a rúd bal oldalára az elkülönített szerkezet ábrája (b) és a
feszültségek23 (c)
A Statika tárgyban bevezették rudak belső erőinek fogalmát. A belső erőket igénybevéte
leknek vagy feszültségeredőknek (internál forces, stress resultants) is nevezik. A belső
erőket a szerkezet elkülönített részének egyensúlyából tudjuk meghatározni. Ezt mutatja
sematikusan az 55. ábra. Ha az igénybevételeket a K keresztmetszetben kívánjuk megha
tározni, akkor a rudat a keresztmetszetben elvágjuk. Az átvágás helyén, a K keresztmet
szetben az egyensúly biztosításához (síkban) két erőre és egy nyomatékra van szükség. A
rúdirányú erőt normálerőnek (vagy derékerőnek) nevezzük, jele N, a tengelyre merőleges
erő a nyíróerő, jele V, a hajlítónyomaték jele pedig M. Az igénybevételeket feszültségere
23A feszültségek mindig két dimenzióban oszlanak meg, de ha az

egyik irányban nem változnak, akkor gyakran csak egy dimenzióban
ábrázolják őket. A feszültség irányát (előjelét) mutathatja a berajzolt
nyíl, és az is, hogy a koordinátatengely melyik oldalán tüntetjük fel. 6 "E
A mellékelt négy ábra ugyanazt á megoszló feszültséget jelöli.
47
3^ Egyensúly, igénybevételek
dőknek is szokták nevezni, mert a nyíróerő a nyírófeszültség (x) eredője, a normálerő a

normálfeszültség (a) eredője, a nyomaték pedig a normálfeszültség nyomatékeredője
(116. ábra).
A szerkezet méretezéséhez ki kívánjuk számítani a keletkező feszültségeket. Ezeket
gyakran úgy határozzuk meg, hogy első lépésként meghatározzuk a teherből az igénybe
vételeket (ezt tanulták Statikából), majd ezekből számítjuk a feszültségeket (ezt tanulták
Szilárdságtanból):
teher i belső erők (M, V, N) feszültségek (c, x)
A normálerőből és a nyomatékből normálfeszültség „keletkezik”, a nyíróerőből nyírófe
szültség.
Néhány alapesetre a nyomaték- és nyíróerőábra a 56. ábrán látható.
1 8
56. ábra Kéttámaszú tartó, konzol és kéttámaszú konzolos tartó igénybevételi ábrái
A (szilárdsági) teherbírás ellenőrzését a gyakorlati számításokban három különböző módon szokták végre
hajtani. Vizsgálhatók a tartószerkezetben fellépő feszültségek, a keresztmetszetekben fellépő belső erők (pl.
a hajlítónyomatékok) illetve a szerkezet terhei. A szerkezet (szilárdságilag) megfelel, ha pl. az alábbi felté
telek valamelyike fennáll:
cr<f, M Ed < M Rd, (4-6)
ahol a a szerkezetben fellépő feszültség,/az anyag szilárdsága (lásd a 6.1 Fejezetet), MEd a fellépő belső
erő (jelen esetben a nyomaték), MRd az ún. hatámyomaték24, azaz a maximális nyomaték, amelyet a ke
resztmetszet el tud viselni, p a teher, p Ri pedig a határteher, azaz a maximális teher, amit a tartó képes hor
dani. A feszültségi feltételt a szerkezet minden pontjában, a nyomatéki feltételt pedig minden keresztmet
szetben ki kell elégíteni. A feladat típusától függ, hogy a három egyenlőtlenség melyikét alkalmazzuk, sok
esetben ezek egymással felcserélhetők.
Kidolgozott feladat. Egy 2 m kinyúlású üvegezett előtetőt 0.9 méterenként egy I tartó támaszt meg, amelyet
az ábrán megadott módon ferde rudakkal az épülethez erősítünk. A lefedés önsúlya (egységnyi felületre)
g h = 0.338 kN/m2, az I gerendák önsúlya (egységnyi hosszra) g t = 0.270 kN /m , a függesztő rudak súlyát
elhanyagoljuk. Az előtető hóterhe s = 2.1 kN/m2.
Határozza meg az I tartók terhét és a függesztő rudakban keletkező erőket! Rajzolja le az elkülönített szer
kezet ábráját, azaz a támaszaitól elkülönített gerendát a terheivel és a reakcióival együtt! Rajzolja le a ge-
24 Az M indexében „E” az angol effect=hatás, az „R” a resistance=ellenállás, a „d” pedig a design=tervezés

szó első betűje. A hatámyomatékot úgy is szokták hívni, hogy a „nyomatéki teherbírás tervezési értéke”. Ez
utóbbi terminológiát használja az EUROCODE.
48
renda nyomaték-, nyíróerő és normálerő ábráját! Hol keletkezik a gerendában a maximális normálfeszült
ség?
Gerenda statikai váza
Alaprajz
Terhelési jmb
mező N
/ (d) » r>íkfPh
0$ 0.9 m 't
tw r
2 m
0.27 kN/m
t - !2 m»
2m
lm '
J fc r > 1
Megoldás. A közbenső gerendák az előtető 0.9 m szélességű sávjának terhét viselik (b ábra), így a gerenda
vonalmenti terhe:
p h = ( g h + s ) 0.9+ g f =(0.338 + 2.1) 0.9+ 0.27 = 2.46 kN/m.
(A szélső gerenda terhe ennél kisebb.) Az I gerenda megtámasztásait és terheit a (c) és (d) ábrán rajzoltuk
fel. A megoszló terhet a számításokban a teher súlypontján átmenő eredőjével helyettesítjük. Az eredő:
R = p b x 2 = 2.46x2 = 4.93 kN . 25
A függesztő rúdban keletkező terhet a bal oldali megtámasztásra felírt nyomatéki egyenletből határozhatjuk
meg (e ábra). A függesztő rúdban fellépő erő karja hasonló háromszögekből számítható: r 1 2 - 1 1 V2 2 +1 2 ,
ebből r = 0.894 m . A nyomatéki egyenlet:
Nr - R x 1 = 0 , amelyből a rúderő:
N = R x U r - 4.93x1/0.894 = 5.51 kN .
A bal oldali reakciót a függőleges és vízszintes egyensúlyi egyenletekből határozhatjuk meg. A rúd vízszin
tessel bezárt szöge (a és f ábra): arctg- =26.56°. A függőleges és a vízszintes vetületi egyen
let:
—Ax -JV cos26.56° = 0 , -/í -A rsin26.56°+ /í = 0.
Innen
Ax - -4.93 kN és Ay = 2.46 kN
Az Ax reakció negatívra adódott, vagyis az (f) ábrán rajzolttal ellentétes értelmű. Az elkülönített szerkezetre
ható terheket előjelhelyesen a (g) ábrán rajzoltuk meg.
26.56° 5.51 kN
, 2.46 kN/m
- ■A —
3 ,f á í S
A J *
........... 34.93 k
— N f l Ö S }2
4.1* ' Í2.46 kN
(f) (g)
A normálerőábra konstans, és nyomás, azaz negatív, a nyomaték és nyíróerőábra azonos egy kéttámaszú
tartón számítottal, azaz: ’ _______
-4.93 kN
(h) ®
2.46 kN
1.23 kNm
5 A számításokban megőrizzük a „pontos” részeredményeket, és csak a végeredményeket kerekítjük. Há

rom tizedes jegyet kiírva a fenti számítás: R = p h x 2 = 2.464 x 2 = 4.928 kN « 4.93 k N .
49
A maximális feszültség a középső keresztmetszetben keletkezik, a keresztmetszet felső szálában, ahol a

hajlítás és a normálerő is nyomófeszültséget okoz.______________
Gyakorló feladatok
3-1. Határozza meg a mellékelt ábrákon adott tartók kényszererőit (reakcióerőit)! Rajzolja le az elkülö
nített szerkezet ábráját, azaz a támaszaitól elkülönített tartókat a terheivel és a reakcióival együtt!
2 kN/m
(a) 5kf| (b) I l + 4 4 4~4
3-2. Határozza meg a mellékelt ábrákon adott tartók reakcióerőit! Rajzolja le az elkülönített szerkezet
3-3. Egy 3 kN súlyú testet kötéllel lógatunk fel úgy, hogy

a kötél két végét egymástól 10 m távolságra rögzít
jük. A test a két rögzítési ponttól egyenlő távolságra
van. Mekkora a kötélerő, ha a kötél lelógása (a) f 0
=0.35 m, (b) f 0 =0.4 m, (c) f 0 =0.45 m?
3-4. Rajzolja le az 3-1 feladatban adott (a), (b ) ,..... , (j) tartó nyomaték-, nyíróerő- és normálerő áb
ráját, az ábrák ordinátáját határozza meg a rudak végein és felezőpontjában.
3-5. Rajzolja le az 3-2 (a) feladatban adott tartó nyomaték-, nyíróerő- és normáléra ábráját, az ábrák
ordinátáját határozza meg a rúd két végén és felezőpontjában.
50
4 A statikai váz felvétele

A 2. Fejezetben ismertettük a tartószerkezetek modellezésének lépéseit (29. ábra). A le
gelső feladat a statikai váz felvétele, amelyet az alábbiakban néhány egyszerű építmény
példáján mutatunk be. Ha hibás a statikai modell (pl. a 212. és a 214. ábra), akkor termé
szetesen az erre épített statikai számítás is rossz. A statikai váz felvétele nem mindig egy
szerű feladat [10], erre a további szaktárgyainkban számos példát fogunk bemutatni.
Lapostetős, acélgerendás épület
Egy lapostetős épületet mutat a 57. ábra. A hóteher a szerkezet héjalására terhel, amelyet
hat fióktartó támaszt meg. A fióktartók két oldalon egy-egy főtartóra támaszkodnak, ame
lyeket a négy sarokban egy-egy oszlop támaszt alá. Az oszlopok a terhüket egy alaptesten
keresztül továbbítják a talajra. A (b) ábrán az egymástól elkülönített szerkezeti elemeket
mutatjuk be. A szerkezeti elemek közti kapcsolatokat erőkkel helyettesítettük.
"t" fióktartó t fióktartó
(a)
57. ábra Lapostetős épület sematikus rajza (a), az egyes elemekre az elkülönített szerke
zet ábrája26 (b) és a statikai váz á terhekkel (c)
A fióktartót a héjalás és esetleg a hó súlya, valamint a fíóktartó önsúlya terheli. Egy köz
benső fióktartót (lásd a 108. oldalon a Kidolgozott feladatot) az 57a ábrán jelölt „terhelési
mezőn” ható terhek terhelik, amelynek szélessége közelítően a fióktartók tengely-
távolságával egyezik meg.27 A fióktartók terheit ellensúlyozzák a két oldalon a fióktartó
26 Az “elkülönített szerkezet ábrája” (angolul “free body diagram”) a támaszaitól elválasztott szerkezet,
amelyen a támaszokat a támaszoknál fellépő kény szer erőkkel (erők, nyomaték) helyettesítjük. Az
elkülönített szerkezetre ható terhek és kényszererők egyensúlyban kell, hogy legyenek.
27 Úgy képzeljük el, hogy a héjalás „kéttámaszú átvitellel” terhel a fióktartóra, amely akkor ad elfogadható
eredményt, ha a héjalás összes mezeje közel azonos terhet kap. Hangsúlyozzuk, hogy ez az egyszerű mo
dell a teherszámításhoz elfogadható, de a héjalás nyomatékainak számításához nem.
51
4. Statikai váz
megtámasztásánál keletkező reakciók. A megtámasztó erő véges felületre terjed ki, de az

egyszerűség kedvéért a modellben pontszerű megtámasztást veszünk figyelembe. A főtar
tó kis mértékben gátolja a fióktartó megtámasztott keresztmetszetének elfordulását, de a
modellben feltételezzük, hogy az elfordulás szabadon létrejöhet, vagyis csuklós támasszal
modellezzük a megtámasztást (15. lábjegyzet). A fióktartó statikai vázát a c ábra felső
része mutatja. Ezt a szerkezetet nevezzük kéttámaszú tartánok.
A főtartót az önsúlya és a fióktartó reakcióerői terhelik, a megtámasztást az oszlopok biz
tosítják. Az elkülönített szerkezet ábráját a (b) ábrán, a statikai vázat a (c) ábrán rajzoltuk
fel. Ismét csuklós támaszként modelleztük a tartó megtámasztását.
Az oszlopot felül a gerenda reakciója, a hossza mentén pedig az oszlop önsúlya terheli.
Feltételezzük, hogy az oszlop az alaptestbe be van építve, be van fogva, vagyis az oszlop
alján nem csuklós támaszt, hanem befogást tételezünk fel, amely meggátolja az oszlop
alsó keresztmetszetének az elfordulását (c ábra).
Végül az alaptestet az oszlop reakciója és az alaptest önsúlya terheli, amelyet a talaj meg
támasztó hatása egyensúlyoz.
A fentiekben csak a szerkezetre ható függőleges erőket tárgyaltuk, de a szerkezetre víz
szintes terhek (szél és földrengés) is hathatnak. Ezek felvételében játszik fontos szerepet
az oszlop alsó befogása (58a ábra): csuklós megtámasztás esetében az épület a vízszintes
terheket nem lenne képes elviselni. A vízszintes terheket felvevő szerkezet statikai váza
ebben az esetben egy alul befogott, felül szabadon álló rúd, más néven konzol (58b ábra).
58. ábra Az épület vízszintes erőkkel szembeni merevségét biztosító alul befogott oszlop
deformált alakja (a) és statikai váza (b)
Fa kilátóemelvény
Egy fából készített kilátóemelvényt mutat az 59. ábra. A pallózásraferhel a kilátón tartóz
kodó emberek súlya (és a pallózás önsúlya), amelyet négy helyen egy-egy gerenda tá
maszt meg. A gerendákat harmadukban két-két oszlop gyámolítja, amelyek egy-egy alap
testre támaszkodnak. Az oszlopok között mind a két irányban, két-két mezőben, X alak
ban acélrudakat helyezünk el. (Ezeket nevezik andráskereszt-merevítéseknek.)
A (b) ábrán az egymástól elkülönített szerkezeti elemeket és terheiket mutatjuk be. A
szerkezeti elemek közti kapcsolatokat erőkkel helyettesítettük. Az ábrán csak a fuggőle-
terhelési mező
K------- N
J_ -L X - ± I I
52
ges terheket ábrázoljuk, ezek viselésében az andráskereszt-merevítések nem vesznek

részt, ezért ezeket a b ábrán nem tüntettük fel.
alaptest alaptest
AAAAA
(a) talaj (b) talaj gggj (c)

59. ábra Fa kilátóemelvény sematikus rajza (a), az egyes elemekre az elkülönített szerke
zet ábrája (b) és a statikai váz aterhekkef (c)
60. ábra Az épület vízszintes erőkkel szembeni merevségét biztosító andráskereszt (a) és
statikai váza (b). Amennyiben a nyomott rúd vékony, nem tud nyomást felvenni (c) és a
statikai váz megváltozik (c)
A pallókat az emberek súlya és a pallók önsúlya terheli, ezeket ellensúlyozza négy helyen
a gerendák megtámasztása. A megtámasztó erő véges felületre teljed ki, de az egyszerű
ség kedvéért a modellben pontszerű megtámasztást veszünk figyelembe, és elhanyagol
juk, hogy a gerendák csak kis mértékben gátolják a palló elfordulását, ezért csuklós tá
masszal modellezzük a megtámasztást. A palló statikai vázát a c ábra mutatja. Ezt a szer
kezetet négytámaszú, folytatólagos tartónak nevezzük.
53
4. Statikai váz
A gerendát az önsúlya és a pallók reakcióerői terhelik, a megtámasztást - a gerendák

harmadában - az oszlopok biztosítják. Az elkülönített szerkezet ábráját a b ábrán, a stati
kai vázat a c ábrán rajzoltuk fel. Ezt a szerkezetet kéttámaszú konzolos tartónak nevez
zük.
Az oszlopot felül a gerenda reakciója, a hossza mentén pedig az oszlop önsúlya terheli.
Feltételezzük, hogy az oszlop és az alaptest kapcsolata csuklós (ez a kapcsolat szerkezeti
kialakításától függ). Az oszlop felső végét az andráskereszt vízszintesen megtámasztja (c
ábra).
elemekre az elkülönített szerkezet ábrája (b) és a statikai váz a terhekkel (c)

A szerkezetre ható vízszintes terheket az andráskeresztek viselik (60a és b ábra). Ameny-
nyiben a nyomott rúd vékony: meggörbül (kihajlik) és nem vesz részt a teherviselésben
(60c ábra). A vízszintes terheket viselő szerkezet statikai váza ekkor a (d) ábrán vázolt
három rúdból álló szerkezet. (A rudak kapcsolatát csuklónak tételezzük fel, amelyik meg
engedi a csatlakozó rudak egymáshoz képesti elfordulását.28) Ha az ábrán vázolttal ellen
28A csuklós kapcsolat például akkor jön létre, ha a két csatlakozó rudat egy súrlódásmentes tengely kap
csolja össze. A valóságban természetesen nincs tökéletesen súrlódásmentes kapcsolat, a modellben - a
54
tétes irányban működik a szél, akkor az andráskereszt két elemének szerepe megfordul: a
„laza” rúd megfeszül, a feszes („dolgozó”) pedig meglazul. A merevítések modellezését a
11.3 Fejezetben fogjuk tárgyalni.
Lakóház
Egy háromszintes épületet mutat a 61. ábra. Az (a) ábrán a szerkezet keresztmetszete lát
szik, a (b) ábrán az egymástól elkülönített tartószerkezeti elemeket mutatjuk be a tenge
lyeikkel és a terheikkel együtt. A szerkezeti elemek közti kapcsolatokat erőkkel helyette
sítettük. Megjegyezzük, hogy ezen az ábrán csak a függőleges terheket tüntettük fel.
Természetesen a szerkezet minden elkülönített részének (b ábra) egyensúlyban kell len
nie. A fedélszékre az önsúlya, esetleg a hóteher hat, ez támaszkodik a felső födémen ki
alakított térdfalakra (illetve a térdfalakban kialakított oszlopocskákra). A fedélszék a térd
falakat szét akarja tolni, ezt mutatják a berajzolt vízszintes erők. A felső födém a két ol
dalon falakra, vagy oszlopokra támaszkodik. Az oszlopok továbbítják a függőleges erőket
az alsóbb szintekre, végül az alaptesten keresztül a talajra.
A (c) ábrán a szerkezeti elemek a statikai számításban figyelembeveendő statikai vázát és

a rá ható terheket mutatjuk. A fedélszék modellje egy 3 rúdból álló alszerkezet. (A rudak
kapcsolatát csuklónak tételezzük fel, lásd a .28. lábjegyzet). A szerkezetet alul megtá-
masztottnak tekinthetjük, a megtámasztást a födéníhez csatlakozó oszlopocskák biztosít
ják. Az oszlopocskák szempontjából a fedélszék megtámasztása teherként jelentkezik. A
felső födémet két oldalon függőlegesen megtámasztottnak tekinthetjük, a megtámasztási
számítások egyszerűsége miatt - mégis gyakran ezt tételezzük fel. (Rácsos tartók övrúdjait gyakran folyto
nosra alakítják ki (pl. a Szabadság híd), a számításban mégis - folytonos helyett - sokszor csuklósnak te
kintjük őket. Ez a szerkezet globális viselkedését elegendő pontossággal adja vissza.)
Csuklós kapcsolat Csuklós kapcsolat Csuklós kapcsolat^ Csuklós kapcsolat,
modellje jelölése /
súrlódásmentes tengely súrlódásmentes tengely
55
4. Statikai váz
reakciók ellentetjei mint terhek hatnak az oszlopokra. Az oszlopok alul az alsó födémre
támaszkodnak, felül oldalirányban (általában) a födém megtámasztja őket.
A födém gyakran egy lemezből és az azt alátámasztó gerendákból áll (62. ábra). így a te
herviselés úgy történik, hogy a lemez (b ábra) a terhét a gerendákra adja át, majd ezek (c
ábra) továbbítják az erőket az oszlopokra, amelyek leviszik a terheket az alapokon ke
resztül a talajra. A lemez statikai váza (egyenletesen megosztó^ teherre) esetleg tovább
egyszerűsíthető, a lemezből kivágott egységnyi szélességű sávot mint egy többtámaszú
gerendát számíthatunk (63. ábra). Látható, hogy az egyik irányban a lemez, a másikban
pedig az alátámasztó gerendák viselik a terhet.
Változtassunk most annyit a födém kialakításán, hogy az alátámasztó gerenda egybeépül a lemezzel (64.
ábra), azaz a lemezt alátámasztó gerenda a lemez bordája. Ekkor a lemez szerepe kettős lesz, egyrészt az y
irányban viseli a függőleges terheket (b ábra), másrészt a bordával együttdolgozva egy T keresztmetszetű
gerendaként hordja a terheket az x irányban.
63. ábra Lemez modellezése 1 m széles „gerendaként”
64. ábra Alulbordás födém (a) teherviselése, (b) Az y irányban a fejlemez mint egy b támaszközű többtá
maszú gerenda viseli a terhet, a megtámasztást a bordák biztosítják, (c) Az x irányban a bordával együtt
dolgozó fejlemez mint egy T keresztmetszetű kéttámaszú gerenda viseli a terhet
Fedélszék
56
A 65. ábrán vázolt („üres”) fedélszék teherviseléséhez - függőleges terhekre is - az szükséges, hogy a sza
rufák alsó pontja oldalirányban meg legyen támasztva. Ezt vagy úgy biztosítják, hogy a fedélszéket megtá
masztó szerkezet képes a vízszintes erők felvételére (pl. vasbeton födémre vagy oszlopokra támaszkodik a
fedélszék), vagy egy ún. kötőgerendát helyeznek el (65a illetve b ábra). Az utóbbi esetben a fedélszéket (az
önsúly- és hóteherre) csak függőlegesen kell megtámasztani. A két szarufa statikai modellje mindkét eset
ben egy háromcsuklós tartó lehet (67a ábra), attól függetlenül, hogy a vízszintes megtámasztást a födém,
vagy a fogópár biztosítja.
Abban az esetben, ha a fedélszék alatti teret ki akarják használni, a felső födémen térdfalakat alakítanak ki,
és arra helyezik el a fedélszéket. A kötőgerendát elhagyják, hiszen ez a teret használhatatlanná tenné. Lehe
tőség van ugyanakkor a szarufák egy magasabb ponton való összekötésére, ahogy ezt a 6 6 . ábra mutatja.
Abban az esetben, ha a szarufák alsó pontját vízszintesen megtámasztjuk (a ábra), akkor a szarufák között
elhelyezett vízszintes gerenda egy többletmegtámasztást ad a szerkezetnek. Felmerül azonban a kérdés,
hogy nem hagyható-e el ebben az esetben az alsó pontok vízszintes megtámasztása (6 6 b ábra)?
65. ábra. Fedélszék sematikus rajza és megtámasztása
66. ábra. Fedélszék oldalirányú megtámasztással (a) és alsó megtámasztás nélkül (b)
A szerkezet statikai vázát megtámasztott esetre az 67b, megtámasztatlan esetre pedig az 67c ábrán rajzoltuk
fel. Ez utóbbi szerkezet statikailag határozott, így elvileg működőképes, csak a szerkezet elemeit kell meg
felelően méretezni: a kritikus keresztmetszet várhatóan a fogópár alatt a szarufa keresztmetszete (6 6 b ábra),
Vagyis, ha van vízszintes megtámasztás (6 6 a ábra), akkor hajlításra méretezni kell a térdfalat (pl. vasbeton
ként kialakítva), ha pedig nincs (6 6 b ábra), akkor nagyobb igénybevételre kell méretezni a szarufát. Az
utóbbi szerkezettel azonban, még így is lehet probléma.
57
4. Statikai váz
6 8 . ábra. Az alul oldalirányban megtámasztatlan fedélszék (a) és a deformált alakja (b)

A 6 8 b ábrán felrajzoltuk az alul oldalirányban megtámasztatlan fedélszék szarufájának meggörbült képét.
A deformációk miatt a szarufák alsó pontja kifelé mozdul el, ami a térdfalak tönkremenetelét okozhatja. A
fentiekből az következik, hogy statikailag nem szerencsés alul oldalirányban megtámasztatlan fedélszéket
tervezni. Ha mégis ezt tesszük, akkor a tervezés során ellenőrizni kell a szerkezet alsó pontjának vízszintes
elmozdulásait is.
Lakóház merevítése
Egy házra (óla ábra) ható vízszintes (pl. szél-) terhet az épület általában vagy úgy veszi
fel, hogy a gerenda és az oszlop közötti kapcsolat merev (az ilyen szerkezetet hívjuk ke
retnek) vagy például a szerkezetbe beépített téglafalak képesek a vízszintes terheket vi
selni (69. ábra).
(sarokmerev kapcsolat) (a) és falazat (b). Az ábrán - a valóságoshoz képest nagyítva - a

vízszintes terhek hatására deformálódottszerkezetet rajzoltuk fel
Csarnok térbeli merevítése
A 11.3 Fejezetben fogjuk ismertetni a csarnokok vízszintes terhekre való számítását, de
röviden az alábbiakban is megtárgyaljuk, hogy hogyan viseli egy merevített csarnok a
vízszintes terheit. A 70a ábra mutatja a szélterhet az épület széltámadta és a szélámyékos
oldalán. A szél az épület falait terheli (b ábra), amelyek alul az alapozásra, felül pedig a
födémre terhelnek, azaz a fal statikai váza - a szélteherre - egy két oldalán megtámasztott
lemez. A fal felső reakcióerejének ellentettje (v.ö. Newton III. törvényével) terheli a fö
démet (b-c ábra). A födémet a merevítések támasztják meg, amennyiben két merevítést
alkalmazunk (c ábra), akkor a födém statikai váza - a vízszintes síkban, egy kéttámaszú
tartó. Végül az alapozásra a szélterhet a merevítések közvetítik (d ábra), amelyek terhe a
födém reakcióerejének az ellentettje (c-d ábra).
58
Gyakorló feladatok
4-1. A mellékelt ábrán adott függőleges metszet egy épület szarufáit mu-
tatja. A szarufaállások egymástól mért távolsága 0.9 m. A héjalás // 45 ?
önsúlya g - 1.8 kN/m2, amely tartalmazza a szarufák önsúlyát is. A / / ^ - km '
szarufák alsó megtámasztását és az egymáshoz való kapcsolatát te- / / \\
kintse csuklósnak !29 (a) Határozza meg a szarufa reakcióit! (b) Raj- ** ^ ^
zolja le a szarufa nyomaték-, nyíróerő- és normálerőábráját, az ábrák |<------------------------- >|
ordinátáját határozza meg a rudak végein és felezőpontjában.
4-2. A 4-1 Feladatban adott függőleges metszet egy épület szarufáit mutatja. A szarufaállások egymás
tól mért távolsága 0.9 m. A szerkezetet hóteher terheli, amelynek intenzitása s - 0.4 kN/m2 ! A
szarufák alsó megtámasztását és az egymáshoz való kapcsolatát tekintse csuklósnak! (a) Határozza
meg a szarufa reakcióit! (b) Rajzolja le a szarufa nyomaték-, nyíróerő- és normálerőábráját, az áb
rák ordinátáját határozza meg a rudak végein és felezőpontjában. Megjegyzés: a hóteher intenzitá
sát az alaprajzra értelmezzük, a héjalásét - természetesen - a tetőfelületre.
4-3. A 4-1 Feladatban adott függőleges metszet egy épület szarufáit mutatja. A szarufaállások egymás
tól mért távolsága 0.9 m. A szerkezetet szélteher terheli, amely a bal oldalon nyomás, amelynek
intenzitása w j= 0.4 kN/m2 , a jobb oldalon szívás, amelynek intenzitása w 2= -0 .4 kN/m2. A
29Segítség: javasoljuk két lépésben, két teherre külön-külön megoldani a feladatot, ahogy azt a mellékelt
ábra mutatja:
ia \
íA Af +
59
4. Statikai váz
szarufák alsó megtámasztását és az egymáshoz való kapcsolatát tekintse csuklósnak !30 (a) Hatá
rozza meg a szarufa reakcióit! (b) Rajzolja le a szarufa nyomaték-, nyíróerő- és normálerőábráját,
az ábrák ordinátáját határozza meg a rudak végein és felezőpontjában.
4-4. A mellékelt ábrán adott függőleges metszet egy épület szarufáit és
födémét mutatja. A szarufaállások egymástól mért távolsága 0.9 m.
A héjalás önsúlya g - 1.8 kN/m2, amely'tartalmazza a szarufák ön 6m
súlyát is, a födém önsúlyát nem vesszük figyelembe.
(a) Rajzolja le a szerkezet statikai vázát! (A szarufák alsó megtá
masztását és az egymáshoz való kapcsolatát tekintse csuklós
nak, a szürkével jelölt vasbeton födém és oszlop képes a nyo
matékok felvételére. A födémet, minden szaruállásban egy 0.9
m széles gerendának tekintheti.) 2. 1.4 ni
(b) Rajzolja le az egyes szarufákra és a vasbetonszerkezetre az el
különített szerkezet ábráját!
(c) A 2. lcm-ben a beton oszlop vasalását a belső vagy külső oldal
ra helyezné? Ábrával magyarázza!
(d) Határozza meg az 1. km igénybevételeit!
(e) Határozza meg az 2. km igénybevételeit!
(f) Határozza meg az 3. km igénybevételeit!
(g) Rajzolja meg a szerkezet nyomatékábráját!
4-5. A 4-4 feladatban a födém önsúlya g sk = 8 kN/m2. Határozza meg
ebből a teherből a födém, az oszlopok és a szarufák igénybevételeit
az 1., 2. és 3. keresztmetszetekben!
4-6. A mellékelt I. ábrán adott függőleges metszet egy épület szarufáit
mutatja. A szarufaállások egymástól mért távolsága 0.9 m.
(a) Rajzolja le a szerkezet statikai vázát! (A szarufák alsó
megtámasztása (a talpszelemen) nem biztosítja a vízszintes
megtámasztást. A szarufák és a fogópár egymáshoz való kap
csolatát tekintse csuklósnak.)
(b) Határozza meg a szarufa reakcióit, ha a héjalás önsúlya
g = 1.8 kN/m2, amely tartalmazza a szarufák önsúlyát is, a fo
gópár önsúlyát elhanyagoljuk!
(c) Határozza meg az 1. km igénybevételeit!
(d) Határozza meg az 2. km igénybevételeit! 2m
(e) Rajzolja meg a szerkezet nyomatékábráját!
(f) Rajzolja le az egyes szarufákra és a fogópárra az elkülöní
tett szerkezet ábráját!
4-7. Egyezik az 4-6 feladattal, de a fogópár helye a mellékelt II. ábrán
adott.
4-8. A mellékelt ábrán adott bal oldali metszet egy épület szarufáit mutatja az azt alátámasztó (vízszin
tes síkban hajlítónyomatékok felvételére alkalmas) koszorúval. A szarufa és a koszorú kapcsolata
olyan, hogy erőket át tud adni, de nyomatékot nem. A koszorú kialakítása az ábra jobb oldalán lát
ható, feltételezzük, hogy az épület sarkánál a koszorú nem ad át nyomatékot. A koszorút a fal fü g
gőlegesen teljes hosszában megtámasztja. A szarufaállások egymástól mért távolsága 0.9 m. A
héjalás önsúlya g = 1.8 kN/m2, amely tartalmazza a szarufák önsúlyát is.
(a) Rajzolja le a szarufák statikai vázát! A vízszintes síkban rajzolja le a koszorú statikai vázát!
30
60
(b) Adjon javaslatot arra, hogy hogyan gátolná meg a szaruállások - síkjukra merőleges - feldő
lését! (Látott erre megoldást épülő házon?)
(c) Határozza meg a szarufa reakcióit!
(d) Adja meg a koszorú vízszintes irányú terheit, majd a koncentrált terheket közelítse egyenlete
sen megoszló teherrel!
(e) Határozza meg az 1. km igénybevételeit, rajzoljon nyomatékábrát!
(f) Határozza meg a 2. és 3. km igénybevételeit (egyenletesen megoszló teherre), rajzoljon nyo-
matéki-, normálerő- és nyíróerőábrát!
(g) Rajzolja le a koszorú négy egyenes elemére az elkülönített szerkezet ábráját!
(h) Döntenie kell arról, hogy a koszorú 10 m-es szakaszának a közepén (2. km) kialakít-e egy
összekötő rudat (amelyet az ott található válaszfalban el tud rejteni). Kell-e összekötő rudat
alkalmazni, ha a koszorú-gerenda nyomatéki teherbírása 40 kNm? (Az egyszerűbb számítás
kedvéért, csak a héjalás önsúlyt vegye figyelembe, a valóságban természetesen az összes te-
4-9. A mellékelt ábrán látható szarufákat mind a felezőpontjukban,

mind pedig a csatlakozásuknál (az épület közepénél) gerendák
támasztják meg (az előbbi gerendát 1-gyel, az utóbbit (taréjsze
lemen) 2 -vel azonosítottuk), így el lehet kerülni, hogy a talp-
szelemeneknél a függőleges terhekből vízszintes reakció kelet
kezzen. A szarufaállások egymástól mért távolsága 0.9 m.
(a) Rajzolja le a szerkezet statikai vázát! (A szarufák alsó
megtámasztása nem biztosítja a vízszintes megtámasztást.
A szarufák és a fogópár egymáshoz való kapcsolatát te
kintse csuklósnak. A három gerenda függőlegesen tá- |<-
masztja meg a szarufákat.)
(b) Határozza meg a szarufa reakcióit, ha a héjalás önsúlya g = 1.8 kN/m2, amely tartalmazza a
szarufák önsúlyát is, a fogópár önsúlyát elhanyagoljuk! (Egy háromtámaszú p egyenletesen
megoszló teherrel terhelt 2x / támaszközű tartó két szélső reakciója 3pl/8, közbenső reakciója
10p//8.)
(c) Hogyan változnak a reakciók, ha a szarufák két-két darabból készülnek, és a gerendáknál
csuklósán csatlakoznak? Rajzolja le ekkor is a statikai vázat!
(d) Az 1. jelű gerenda a 7.4 m hosszú épületen végig fut, és a két végén oszlopra támaszkodik.
Határozza meg az oszlopokban ébredő erőket', ha a szarufák a (b) szerint folytonosak!
4-10. Fából egy kilátóemelvényt készítünk a mellékelt
ábra szerint. A pallózás önsúlya (egységnyi felület
2
re) g hk = 0.3 kN/m2, a gerendák önsúlya (egység hasznos teher: 3 kN/m
nyi hosszra) g fk =0.12 kN/m . Az emelvény hasz pallózás: 0.3 kN/m
nos terhe qhV =3.0 kN/m2.

(a) A pallók 200 mm szélesek, hosszuk (a szélső
mezőt leszámítva) 1.1 m. Rajzolja le egy palló
statikai vázát a rá ható terhekkel együtt!
(b) Határozza meg (a terhek fenti, alapértékéből) a
palló reakcióit, adja meg a pallóra az elkülöní
tett szerkezet ábráját!
(c) Határozza meg a palló maximális nyomatékát!
61
4. Statikai váz
(d) Határozza meg egy közbenső gerenda terheit, rajzolja le egy gerenda statikai vázát a terhekkel
együtt!
(e) Határozza meg egy közbenső gerenda reakcióit, adja meg a gerendára az elkülönített szerkezet
ábráját!
(f) Rajzolja le a szélső gerenda statikai vázát a rá ható terhekkel együtt!
4-11. Az előző feladatban adott kilátó pallóit 2.2 m hosszú elemekből készítik, így a pallók statikai vá
za háromtámaszú tartó. (Egy háromtámaszú p egyenletesen megoszló teherrel terhelt 2x / támasz
közű tartó két szélső reakciója 3p//8, közbenső reakciója 10p//8.) _
(a) Határozza meg (a terhek fenti, alapértékéből) a palló reakcióit, adja meg a palló statikai vázát
és az elkülönített szerkezet ábráját!
(b) Határozza meg egy közbenső gerenda terheit, rajzolja le egy gerenda statikai vázát a terhekkel
együtt!
4-12. Egy rácsos tartóval kialakított egyszintes csarnok egyszerűsített rajza látható a mellékelt ábrán.
A szerkezetben egy szimmetrikus rácsozás alkotja a szélrácsot (c ábra), amely az épület hossz- (x)
irányában ható terheket közvetíti a két hosszmerevítésre (d ábra). A szélrács alsó és felső övét a te
tőszerkezet függőleges síkú főtartóinak (b ábra) felső rúdjai képezik, amelyek ilyen módon kettős
tartószerkezeti szerepet is ellátnak. A csarnokot az y irányban alul befogott oszlopok merevítik. A
rácsos tartó támaszköze L=18 m, a keretállások távolsága b=6 m, a rácsos tartó m agassága/=1.5
m. A csarnok magassága h=6 m. A függőleges teher értéke p -2 kN/m2, a szélteher az x és y irány
ban egyaránt (nyomás és szívás együttesen) p= 1 kN/m2.
(a) Mutassa meg, hogy hogyan viseli a szerkezet a függőleges terheket, határozza meg egy köz
benső keretállásra a terhelési mezőt, adja meg a rácsos tartó megtámasztásait is terheit! Rajzol
ja le az elkülönített szerkezet ábráját!
(b) Az y irányú szélterhet függőleges panelek adják át az alapra illetve az oszlopok felső élénél vé
gigfutó gerendákra. Mivel az oszlopokat az y-z síkú rácsos tartók összekötik, a teljes eltolóerő
feleződik a kétoldali oszlop között. Rajzolja le az y-z síkban az oszlop statikai vázát és - egy
közbenső keretállásra —a terhét! Mekkora az oszlop maximális nyomatéka?
(c) Az x irányú szélterhet függőleges panelek adják át az alapra illetve a rácsos tartó felső övére,
majd a terheket a szelemenek továbbítják szélrácsra. Rajzolja le az elkülönített szélrácsot a ter
hekkel és a megtámasztóerőkkel! Hármas átmetszéssel határozza meg a maximális övrúderőt (a
nyomaték számításához —közelítően —tekintse a terhet egyenletesen megoszlónak)!
(d) A hosszmerevítés ún. andráskereszt, ahol a nyomott rúd alacsony erőre kihajlik, és így nem
vesz részt a teherviselésben. Rajzolja le a hosszmerevítés statikai vázát, a nem dolgozó rudat ne
szerepeltesse, adja a meg a hosszmerevítés terhét, és a ferde merevítő rúd normálerejét!
62
4-13. *Egy rácsos tartóval kialakított egyszintes csarnok egyszerűsített rajza látható a mellékelt ábrán.
A szerkezet geometriája és a terhei egyeznek az előző feladattal, az egyedüli eltérés a rácsos tartó
alakja (b ábra), és a csarnok h magasságát “átlagos” magasságnak tekintjük, ebből számíthatjuk az
x irányú szélterhet. A rácsos tartó magassága/=1.5 m.
erő keletkezik a (c) ábra alsó, L hosszúságú rúdjában? (Segítség: Először a szélrács vízszintes síkú
vetületén (d ábra) határozza meg az övrúderőt —ez egyezik az előző feladattal - ezt módosítsa31 a
geometria változása miatt!)
* A csillaggal jelölt feladatok az átlagosnál több számítási munkát (vagy gondolkodást) igényelnek.
31 Gondolja végig az alábbi ábrát:
63
5. Támaszvonal, boltozat
5 Támaszvonal, boltozatok - az erő útja

Ebben a fejezetben olyan szerkezetek számítását tárgyaljuk, amelyek domináns erőjátékát
- bár statikailag határozatlanok - az egyensúlyi egyenletek alapján meg tudjuk határozni.
Először egy igen egyszerű esetet: a radiális teherrel terhelt körgyűrűt vizsgáljuk, majd az
íveket, boltozatokat a támaszvonal segítségével. A bemutatott vizsgálat nemcsak azért
fontos, mert a tégla és kőboltozatok méretezéséhez szükséges, hanem azért is, mert, mint
látni fogjuk, a támaszvonal alakúra választott forma adja gyakran a szerkezetileg optimá
lis tartóalakot.
Körgyűrű radiális teherre
Vizsgáljunk egy kör alakú, görbe rudat, azaz egy körgyűrűt, amelyet radiális irányban p v
intenzitású egyenletesen megoszló teher terhel (71a ábra)! (Ez felfogható egy belső nyo
mással terhelt henger alakú kazán egységnyi szélességű gyűrűjének. Lásd a Függeléket!
Ezért nevezik az alábbiakban levezetett összefüggést „kazánképlet”-nek.) A terhek eredő
je zérus, így a gyűrű megtámasztás nélkül képes viselni a terhet.
A terhek hatására a gyűrűben húzóerő fog ébredni, amely a szimmetria miatt minden ke
resztmetszetben ugyanakkora. Az erő meghatározásához vágjuk félbe a gyűrűt és az át
vágás helyén működtessük az egyelőre ismeretlen N húzóerőt (71b ábra). Vizsgáljuk a
felső rész egyensúlyát! Felfelé a p p nyomás eredője, lefelé pedig a 2N erő működik. A
félkörön működő erő eredőjét úgy kaphatjuk meg, hogy a terhet egy 2R hosszúságú
egyenes tengelyű rúdra működtetjük32, mivel a görbe íven megoszló terhet („nyomást”)
úgy foghatjuk fel, mintha az nagyon rövid függőleges és vízszintes szakaszokra hatna
(71c ábra). A függőleges falakon ható terhek kioltják egymást, a vízszintes szakaszok
összhossza 2R, így az elvágott rész egyensúlyi egyenlete:
Pp2R = 2 N , (5-1)
amelyből az ún. kazánképlet adódik:

N = p pR . (kazánképlet) (5-2)
71. ábra. Körgyűrűben keletkező húzóerő ( N = p pR ) egyenletesen megoszló radiális te

her esetében
32 Matematikailag: J p pR sin <j)d(j>= p pR [-c o s - 2Rpp

o
64
A gyűrűben keletkező nyomaték (ha a vastagság lényegesen kisebb, mint az átmérő) el
hanyagolható.33
Vizsgáljuk most a kör vezérgörbéjű ún. kétcsuklós ívet (72. ábra a és b), amelyet a felü
letre merőleges, a felület mentén egyenleteses megosztó teher terhel! Amennyiben elha
nyagoljuk az ív összenyomódását a fenti eredmény egy tetszőleges nyílásszögű ívre is
igaz, azaz az ívben nem keletkezik nyomaték, a normálerő konstans, értékét a (5-2) ka
zánképlet adja.
72. ábra. Kör vezérgörbéjű, radiális terhelésű ív (a, b) és az elkülönített szerkezet ábrája
(c,d)
Támaszvonal
Statikában foglalkoztak húzott szerkezetekkel (rúdláncok, kötelek), az ezzel kapcsolatos
ismereteket a Függelékben összefoglaltuk. Megállapítottuk, hogy ezek a szerkezetek a
teher hatására speciális alakot vesznek fel. Négy, különbözőképpen terhelt egyszerű kö
télszerkezetre mutatunk példát a 73. ábra felső részén. A kötelekben csak húzóerők kelet
keznek, hisz hajlítónyomatékot a „hajlékony” kötél nem is tud elviselni.
................................ Kötélszerkezetek
......
Támaszvonal alakú szerkezetek
73. ábra. Kötélszerkezet alakja ötféle terhelés esetén, és a kötél megfordításával létrejövő
támaszvonal (vagy nyomásvonal) alakú tartó
33 A gyűrű megnyúlása s = N / EA , így a görbületváltozás k - — ~ , amelyből a nyomaték:
M = k EI = — — . E z , ha a gyűrű vastagsága lényegesen kisebb, mint az átmérő, elhanyagolható. (Vegyük

R A
eszre, hogy a terhek egyensúlyozásához nem kell, hogy nyomaték keletkezzen a gyűrűben.)
65
74. ábra. Kötélszerkezet alakja az z'-edik csomópont egyensúlya alapján. A tartó bal olda
lán ható függőleges erők nyomatékával (Mti) a vízszintes erő nyomatéka (Hy,) tart egyen
súlyt. Mti -t egy kéttámaszú tartón is számíthatjuk, ahogy ezt a (c) és (d) ábra mutatja
Abban a speciális esetben, ha a teher függőleges és a kötél két megfogási pontja azonos
magasságban van, a kötél alakja egy olyan nyomatékábra konstansszorosával, amelyet
egy, a kötél megfogási pontjainál megtámasztott kéttámaszú tartón határozhatunk meg
(74. ábra, 225. ábra). A vízszintes megtámasztó erő a nyomatékábra és a támaszvonal-
függvény (tetszőleges helyen vett) hányadosa (74. ábra, lásd a B-2 összefüggést is):
H = (5-3)
y
Tükrözzük a kötélalakokat a támaszokat összekötő vízszintes tengelyre, de a terhelő erő
ket ne változtassuk meg (73. ábra alul)! Ezeknek az új szerkezeteknek annyiban tér el az
erőjátékuk a kötelekétől, hogy a teljes szerkezetben (húzás helyett) nyomás keletkezik, de
a hajlítónyomaték ekkor is zérus lesz. Ezeket a szerkezeteket „támaszvonal” alakú (vagy
nyomásvonal alakú) szerkezeteknek nevezzük. A támaszvonal az a vonal, amely mentén
a terheket pusztán nyomóerőkkel („nyomott kötéllel”) egyensúlyozni tudjuk. A mérnöki
köznyelv a támaszvonalat az „erő (vagy teher) útjának” is szokta nevezni.
A támaszvonalnak fontos szerepe lehet az optimális tartóalak tervezésében: Ha egy sík
beli, nyomott, görbült tartót tervezünk, akkor célszerű olyan tartóalakot választani,
amelyben a hajlítónyomatékok kicsinyek, mert ilyen módon csökkenthetők a szerkezet
keresztmetszeti méretei. A legjobb, más szóval optimális tartóalak támaszvonal alakú,
hisz ebben a hajlítónyomaték zérus. Ennek meghatározása nem egyszerű feladat, hisz a
tartó terhe függ a szerkezet kialakításától, így általában több lépcsőben (iterációval) jut
hatunk el az optimális tartóalakhoz. Az is nehézséget okoz, hogy a hasznos terhek nem
mindig hatnak a szerkezetre, a támaszvonalalak viszont egy konkrét teherhez tartozik. így
az optimális szerkezet tervezéséhez valamely „tipikus” teherre keressük meg a
támaszvonalalakot. A tartóknak azt a terhét, amelyből nem keletkezik nyomaték „főte-
hemek” nevezik. A szerkezet legveszélyesebb terhe várhatóan az, amelyik ettől a tehertől
a legjobban eltér.
Alaprajzi vetületben egyenletesen megoszló teher esetén az optimális ívalak parabola,
állandó keresztmetszetű, önsúlyával terhelt ív esetén pedig láncgörbe (B-15). Megfordít
va: a parabola ív főterhe alaprajzi vetületben egyenletesen megoszló, a láncvonalé pedig
az ív hossza mentén egyenletesen megoszló teher.
66
A fentiekben bemutatott körív (72. ábra) a radiális teherre támaszvonal.

Az ívek megtámasztása különféle lehet, az 75. ábrán pl. az ún. kétcsuklós-, a háromcsuk
lós- és a befogott ívet tüntettük fel. A háromcsuklós ív statikailag határozott, a másik ket
tő határozatlan. Meg kívánjuk azonban jegyezni, hogy a támaszvonalnak megfelelő teher
re a három ív hasonlóan viselkedik, erőjátékukban jelentős eltérés csak akkor van, ha a
terhük eltér a támaszvonalalakhoz tartozótól.
• Ps Ps Ps
I ^ 4r ' ± I I I
75. ábra. Kétcsuklós, háromcsuklós és befogott ív
Támaszvonal
76. ábra. Megoszló teherrel (a) és koncentrált teherrel (b) terhelt boltozat támaszvonala
f I I i I I iI4
l
Támaszvonal
77. ábra. Megoszló és koncentrált teherrel terhelt boltozat támaszvonala
Boltozatok
A támaszvonalnak kiemelt jelentősége van a tégla- és kőívek illetve boltozatok tervezésé
ben, mert ezek anyaga húzást nem (vagy alig) képes felvenni, és így oly módon kell ki
alakítani őket, hogy csak nyomás jöjjön létre bennük. A fentiek tükrében azt mondhatjuk,
hogy ezeket támaszvonal alakúra kellene készíteni. Ha például a teher egyenletesen meg
oszló, akkor az ideális alakjuk parabola (76a ábra). Ennél egy kicsit lehetünk kevésbé
szigorúak is: a boltozatok általában vastag szerkezetek, így elegendő azt megkövetel
nünk, hogy a támaszvonal (kis tartalékkal)^ belül legyen a boltozaton, ekkor a csak nyo
mófeszültségeket igénylő erőjáték ki tud alakulni. Mi történik a boltozattal, boltívvel ak
kor, ha egy nehéz kőműves rááll a harmadpontjára? Erre a teherre a támaszvonal (73. áb
rajobb oldal) háromszög alakú, és a támaszvonal a 76b ábrán vázolt esetre kívül kerülne
a boltozaton. így az ábrán jelölt helyen a boltozatban húzás alakul ki, amely a boltozat
töréséhez és összeomlásához vezethet (78b ábra). A valóságban a boltozatok el tudnak
viselni jelentős koncentrált terheket is. Ennek az az oka, hogy a koncentrált (változó) te
herrel egyidejűleg jelentős állandó terhek is működnek a boltozatra (77. ábra). Ha a két
teher együtteséhez tartozó támaszvonal belül van a boltozaton, akkor az képes viselni a
terheket.
67
A fentiekből az a fontos megállapítás is következik, hogy a boltozatnak tipikusan két ve

szélyes terhelése van: az egyik, amikor a függőleges terhek a lehető legnagyobbak. Ekkor
a boltozat (boltív) tönkremehet egyrészt a nagy nyomófeszültségek miatt (78a ábra), más
részt azért mert a boltozat vállnyomásait nem képes a megtámasztó szerkezet elviselni, és
a boltváll elmozdul (78b ábra). A másik, amikor a stabilizáló önsúlyterhek kicsik, (ilyen
lehet az építés közbeni állapot, vagy egy födém átalakítása esetén, amikor a boltozat fe
letti feltöltést eltávolítják), mert ekkor a szerkezet fokozottan érzékeny a koncentrált (fél
oldalas) terhekre, amelyek következtében a bohózatban húzások keletkezhetnek (78 c áb
ra).
A fentiekben elhanyagoltuk az ívek és boltozatok deformációit. A deformációnak azon
ban az a kellemetlen következménye is van, hogy a szerkezet megváltozott alakja már
nem lesz támaszvonal alakú, így nyomatékok is keletkeznek az ívben. (Nagyon lapos ív
esetén a szerkezet át is pattanhat.) Ezek figyelembevétele lapos szerkezetek esetén feltét
lenül szükséges.
I ^ i ^ i ^ I
__ szilárdsági
tönkremenetel < w %
78. ábra. Boltozat tönkremenetele nagy vállnyomások (a), támaszelmozdulás (b) és kon
centrált féloldalas teher következtében (c)
Kidolgozott feladat. Támaszvonal meghatározása. Egy 20 m támaszközű poligon alakú tartót készítünk,
amelyet áz ábra szerinti elrendezésben három 10 kN nagyságú teher terhel. A tartó nyílmagassága középen
5 m. Milyen magasságban legyen a töréspont Qi), hogy a szerkezetben csak nyomás keletkezzen? Mekkora
a tartóban keletkező maximális nyomóerő?
~xr
5m
-Y.
Megoldás. A támaszvonal alakja arányos az azonos terhelésű, kéttámaszú tartó nyomatékábrájával (c ábra).
Mivel a támaszvonalalak arányos a nyomatékábrával, ezért aránypárból:
h _ 0.375FI
5 m ~ 0.5FI ’
amelyből átrendezéssel h = 3.75 m . A vízszintes megtámasztó erő az (5-3) összefüggés szerint a nyoma
tékábra és a támaszvonal-fuggvény (tetszőleges helyen vett) hányadosa, vagyis
H =M =Wi M = 2 0 lN
5m 5
68
A C. Függelékben részletesen vizsgáljuk, hogy a terheket miként kell elhelyezni a tartón

a maximális igénybevételek elérése érdekében. Egy kéttámaszú tartó nyomatékai szem
pontjából a tartó összes keresztmetszetére nézve az a legveszélyesebb, amiko a teljes tar
tón működik a teher (lásd a 124. lábjegyzet). Az előbbiek fényében nyilvánvaló, hogy
támaszvonal alakú ív esetén nem biztos, hogy a totális teher a legveszélyesebb34, ugyanis
a nyomaték értéke ekkor zérusra adódik. Az ívek egyik veszélyes terhe a féloldalas teher.
Példaként vizsgáljunk meg egy háromcsuklós parabola alakú ívet, amelyet alaprajzi vetületben egyenlete
sen megoszló, féloldalas teher terhel (79a ábra). Feladatunk az ívben keletkező nyomaték meghatározása. A
terhet bontsuk fel két részre a (b) és a (c) ábrának megfelelően. Az egyenletesen megoszló teherre (79b
ábra) a parabola támaszvonal alakú, így ebből a teherből nem keletkezik nyomaték. A 79c ábrán vázolt te
her „antimetrikus”, könnyű megmutatni (az olvasónak javasoljuk, hogy az egyenletek felírásával lássa be),
hogy az ív támaszainál csak függőleges reakciók keletkeznek és a közbenső csuklóban is csak függőleges
erők adódnak át (80. ábra).
‘ pj2
' ...t..»._*..f
/
K- -H
79. ábra. ív féloldalas terhelésének felbontása egy totális szimmetrikus és egy antimetrikus teherre
PJ2
I U H _p£
(a) 8 (V) ( / f f
ypsl 64
80. ábra. A 79c ábrán vázolt terhelésű ív jobb oldalára az elkülönített szerkezet ábrája (a) és a teljes ív
nyomatékábrája (b)
Az ív (alaprajzi) negyedpontjára nyomatéki egyenletet írva azt kapjuk, hogy a maximális nyomaték értéke:
p J 1 ps l l _ p j 2
~8 ~ X4 2~XÍ X 8 ~ ~64~
34 A totális teher okozza a maximális normálerőket. Erre kell vizsgálni a megtámasztásokat és az ív kihaj
lással szembeni biztonságát is.
69
Érdemes összevetni ezt az eredményt egy kéttámaszú, egyenletesen megoszló teherrel terhelt tartó nyoma-
tékaival. A kéttámaszú tartó maximális nyomatéka p j 2 / 8 . Azaz az ívben - féloldalas teherből - ennek a
nyolcada keletkezik. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a teher tetemes része az önsúly, amely nem hathat
féloldalasán, beláthatjuk, hogy a (támaszvonal alakú) ív erőjátéka igen kedvező.
Pillérek támaszvonala
Nemcsak az ívek és a boltozatok esetén központi szerepű a támaszvonal: vizsgáljunk
most olyan pilléreket és falazatokat, amelyek jelentős vízszintes terhet is kapnak, és
anyaguk nem képes a húzóerők felvételére. A vízszintes terhet okozhatja például egy bol
tozat vállnyomása.) Példaként a 81. ábrán felrajzoltunk egy ilyen szerkezetet. A pillér tete
jén a boltozat vállnyomása és a pillér feletti leterhelő szerkezet súlya hat, valamint (mint
megoszló függőleges teher) a pillér (g) önsúlya.
Ha ez utóbbit elhanyagoljuk, akkor a támaszvonal megegyezik (81a ábra) a (?L és a P
erők eredőjének hatásvonalával, hiszen az eredővel ellentétesen kell működtetnünk egy
(N) erőt, amely képes ellensúlyozni a terheket. Az ábrán vázolt esetben a pillér a terhek
hatására felborulna, mivel a támaszvonal (a terhek eredője) kívül van a pillér alaplapján.
Boltozat Boltozat
Leterhelés vállnyomása
81. ábra. Egy pillérben kialakuló támaszvonal az önsúly elhanyagolása esetén (a), az ön
súly figyelembevételével (b) és a pillér egy szegmensének egyensúlyozása támaszerővel
(b)
Az erőjátékot kedvezően befolyásolja a pillér önsúlya (81b ábra): ebben az esetben a tá
maszvonal a függőleges felé „elkanyarodik” és belül marad a pilléren. A támaszvonal egy
tetszőleges pontjának számítása a következőképpen történhet (81c ábra): egy tetszőleges
magasságban egy vízszintes metszősíkkal a pillér felső részét elkülönítjük, és meghatá
rozzuk a metszeten működő egyensúlyozó erő (N) támadáspontját. Ez a támadáspont a
támaszvonal egy pontja. (Például kiszámítjuk a metszet középpontjára az egyensúlyozó
nyomatékot és függőleges erőt, a kettő hányadosa adja az egyensúlyozó erő külpontossá-
gát, eN-t, azaz a támaszvonal helyét. Úgy is eljárhatunk (lásd az alábbi Kidolgozott fela
datot), hogy egy-egy keresztmetszetben meghatározzuk a nyomatékot és a normálerőt, és
a kettő hányadosa adja az erő külpontosságát, azaz a támaszvonal helyét.
A pillér teherviselése szempontjából tehát jelentős szerepet játszik a pillér feletti terhek
leterhelő hatása (G^ a 81. ábrán).
Ezért egy épület alsó szintjén kialakított boltozat állékonyságát veszélyeztetheti pl. a fel
sőbb szintek elbontása, mert elekor a leterhelés csökken (82. ábra).
70
Ez az oka például annak is, hogy a boltozatok válla fölött a téglafalazatot tovább építik: a
boltozat vállairól az oszlopra átadódó vízszintes erőből keletkező hajlítás okozta húzást a
boltváll fölötti falazat Önsúlya (azaz az N erő) tudja kompenzálni. Hasonló megfontolások
alapján alakították ki a gótikus katedrálisok támpilléreit (83. ábra): megfigyelhetjük a le
terhelő szerepű felső szakaszokat, az ún. fiatomyokat.
82. ábra Boltozat alatti falazat támaszvonalának változása az emelet elbontása miatt
83. ábra Villard de Honnecourt rajza a Reimsi dóm támpilléreiről. (1230-35)

Kidolgozott feladat. Támaszvonal meghatározása. Az (a) ábrán a =so kN.
látható blokkokból álló oszlopot a vázolt terhek terhelik.
(a) Határozza meg a támaszvonal pontjait a blokkok magasságában!
P~ )5 kN
I
(b) Elbillen-e bármelyik síkon a szerkezet, ha az elfordulás a 4 a
Keresztmetszet 9/10-cben jönne létre?
(c) Elcsúsznak-e egymáson a blokkok, ha a súrlódási tényező
> 31 Önsúly teher:
f = 0.35 ?
24 <>= 22 kN/m
Megoldás, (a) Határozzuk meg először az oszlop Öt keresztmetszetében
fellépő normálerőt, nyíróerőt és a nyomatékül! Úgy tudjuk őket kiszá
> :
14
Vimrrn-m iutji.f A
mítani, hogy a vizsgált keresztmetszetben a rudat elvágjuk, az átvágás
helyén az egyelőre ismeretlen normálerőt, a nyíróerőt és a nyomatékoi
működtetjük, amelyeket az elkülönített rúdszakasz egyensúlyi egyenleteiből számíthatunk.: - /+' ; y
A blokkokból álló oszlopot rúdnak tekintve; határozzuk meg az oszlop őt keresztmetszetében ezeknek az
értékeit:
IV = 50 k N , F = 15 k N m , M = 0,
N - 50 + 22x0.6 = 63.2kN , V —15 + 0.6x1 —15.6 kN m , M = 15x0.6 + 0 .6 x 0 .6 /2 = 9.18 kNm,
N = 5 0 + 2 2 x 1 .2 = 76.4 kN , F = 15.+ L 2 x l —16.2 kN m , M = 15 x 1 .2 +1.2 x 1.2 / 2 = 18.7 k N m ,
N = 50 + 22 x 1.8 = 89.6 k N , V = 15 + 1,8 x 1—16.8 kN m , M = 15x1.8 + 1 .2x1.8 / 2 = 28.6 kNm,
N = 50+ 22x2.4 = 102.8 kN , F = 15 + 2.4x1 = 17.4 kNm, M = 15x2,4 + 1 4 x 2 .4 /2 = 38.8 kN m .
Az eredmények a mellékelt ábrán láthatók, (A normálerőt akkor tekintjük pozitívnak, ha húzás. Jelen eset-
ben az oszlop nyomva van, ezért az ábrán a normálcfőt negatívnak tüntettük fel.)_______________________
Az erő külpontossága a nyomaték és a normálerő hányadosából kapható,

például az alsó keresztmetszetben (a fenti rajz szerint a külpontosság
negatív kellene, hogy legyen, de ezt most ne bolygassuk):
38.8
= 0.378 m .
102.8
Ha az erő külpontosságát a rúd minden keresztmetszetében meghatározzuk és ábrázoljuk, akkor az ún. tá
maszvonalat kapjuk. Ez a vonal szemléletesen mutatja a terhek (erők) útját.
Határozzuk meg a támaszvonal irányát és az erő nagyságát
a felső blokk alján! A blokk az alsó felületén támaszkodik, P_w £ 15 f
í 13.2
a támaszerők eredőjét jelöljük N1 -vei. Az 7VT erő vízszintes p
0.6 V
komponense V, a függőleges komponens N (e ábra). A megtá
masztó erő a komponensekből számítható: N. y r N
(e)
N t = Vl5.6 2 +63.22 = 65.1 k N , -H-H-
eN= 0.145
az erő vízszintessel bezárt szöge pedig
jő - arctg(7V7F) -a r c tg (6 3 .2 /15.6) - 76.1° .
(b) Mivel az eredő erő (a támaszvonal) az összes blokkon belül van a kereszt-
metszet 9/10-én (a külpontosság kisebb, mint 0.4 m) ezért az oszlop egyik
síkján sem fog elbillenni. (A legalsó keresztmetszetre lásd a (f) ábrát.)
Megjegyzés. Felborulás szempontjából a fenti eredményre jutunk akkor is,
ha a stabilizáló és destabilizáló nyomatékokat vizsgáljuk. Például a legalsó
keresztmetszetben a destabilizáló nyomaték:
M des(ab ^ 15 X2.4 +1X2.4X2 .4/ 2 = 38.8 kNm ,
amely kisebb, mint a stabilizáló nyomaték:
M siab = (50 + 22 x 2.4) x 0.4 = 41.1 kN m .
(e) A súrlódási erő lehetséges maximuma p N , így annak feltétele, hogy

(g)
ne csússzon el két felület egymáson: p N > V (g ábra), amelyből p > V / N Súrlódási EL'
adódik. A legveszélyesebb a legfelső blokk alatti felület, ahol az eredő, erő < \xN
N r a leglaposabb. Itt p > V I N = 15.6 / 63.2 = 0.247 . Mivel p - 0.35,
nem jön létre elcsúszás.
Felmerül a kérdés, hogy a támaszvonalnak milyen mértékben kell belül lennie a pillér
(vagy a boltozat) keresztmetszetén. Igen szigorú követelmény, ha egyáltalán nem enge
dünk meg elválást (repedést) a keresztmetszetben. Gyakran megengedik, hogy bizonyos
része a keresztmetszetnek megrepedjen, és a fennmaradó nyomott résznek képesnek kell
lennie a feszültségek viselésére. Ez esetben a támaszvonal közelebb lehet a keresztmet
szet széléhez.
72
Pillérek feszültségei
A keresztmetszet szélén keletkező feszültség alapján tudjuk eldönteni, hogy a keresztmetszet bereped-e. Az
ún. központosán nyomott oszlopokban (84a ábra) egyenletes nyomófeszültségek ébrednek, amelyek nagy
sága cr^ = N / A , ahol N a nyomóerő és A a keresztmetszeti terület. (Tetőponti N0 központos teher és a H
magasságon egyenletesen megosztó g önsúlyteher esetén: N = N 0 + g H .) Abban az esetben, ha az oszlop
vízszintes terhet kap, akkor az ezt úgy viseli, mint egy gerenda, azaz lineárisan változó normálfeszültség
jön létre benne (84b ábra), a keresztmetszet szélén keletkező normálfeszültséget jelöljük <TM-mel.
* 1 N» 1 V V V T »
_______ -4
f • t g
f
T V VT \ ÓLiULÁ \ W - V "'1T
jV
A
(a) (b) N ’ UM
(C )
84. ábra Nyomott és hajlított oszlopban kialakuló feszültségek
Aj T, | N2(>N})
,V
£ <- 1
(a) (b) ^ —-húzás (c) AAA nyomás
85. ábra A függőleges teher növelésével el tudjuk érni, hogy ne keletkezzenek húzások az oszlop kereszt-
metszetében
Amennyiben az oszlopra nyomóerő és vízszintes erő is hat, akkor a két normálfeszültséget előjelhelyesen
össze kell adni (84c ábra). Az oszlop keresztmetszetének biztonságát az szabja meg, hogy a keresztmetszet
két szélén mekkorák a feszültségek. A c ábrán vázolt esetben a bal oldalon mindenképpen nyomás alakul
ki, ennek nagysága crN + crM, a jobb oldalon vagy nyomás, vagy húzás keletkezik, attól függően, hogy a
függőleges (nyomó)erőből, vagy a vízszintes erő következtében fellépő nyomaték miatt keletkezik-e na
gyobb normálfeszültség.35
Az oszlop általában attól függően kap vízszintes terhet, hogy mi az oszlop szerepe az épület vízszintes
35
megtámasztásában. Ha a vízszintes megtámasztást az oszlopok biztosítják 58. ábra) akkor az oszlopnak
73
Ha az oszlop anyaga olyan, hogy nem tud húzást felvenni, akkor az oszlop teherbírása oly módon növelhe
tő, hogy megnöveljük a függőleges terhet, így elkerüljük az oszlop szélen kialakuló húzásokat (85. ábra).
Egy számpéldát mutatunk be a feszültségek számítására a 11.2 Fejezetben.
A korábbiakban elemeztük a fedélszék viselkedését (55. oldal) és megállapítottuk, hogy a megfelelő teher
viseléshez a fedélszék alján vízszintes erőket kell felvenni, amelyet vagy a megtámasztó szerkezet, vagy
egy kötőgerenda (vonórúd) biztosíthat. Ezzel a problémával a középkor templomépítői is szembesültek. A
vonórúd ellen esztétikai érvek szóltak, hiszen a vízszintes rudak az ablakok látványát zavarták volna. Az
angol gótika építőmesterei egy érdekes megoldást választottak az ún. „kalapács-gerendás” tetőszerkezetet
[5] ( 8 6 a ábra). Ennél a szerkezetnél a vízszintes megtámasztó erők nem a pillérek (falak) tetején ébrednek,
hanem lejjebb ( 86 b ábra), ahol már a falazat súlya is működik leterhelésként, így elérhető, hogy a támasz
vonal a pilléren belül maradjon.
8 6 . ábra. Az angol gótika „kalapács-gerendás” tető kialakítása (Hamtner-beam roof) (a) és a tető megtá
masztása (b)
A kőgerenda terhelhetősége a kő csekély húzószilárdsága miatt korlátozott. Egy szellemes statikai megol
dás figyelhető meg a mükénéi oroszlános kapun (87a ábra), ahol az áthidaló gerenda fölött egy háromszög
alakú kőtömböt helyeztek el. A kőgerenda csak a saját és részben a kőtömb súlyát viseli, minden további
terhet a szerkezet „boltozatként” továbbít az oszlopokra, tehermentesítve ezzel a kőgerendát.
A görög és egyiptomi templomépítészetben alkalmazott kőgerendák gyakran nem „gerendaként” viselik a
terhüket [5], Meg lehet figyelni, hogy egyes gerendák a támaszközépen megrepedtek (87b ábra), ennek
ellenére nem esnek le. A kettétört kőgerenda két fele egymásnak támaszkodik, és mint egy háromcsuklós ív
- pusztán nyomásokkal - képes viselni a terheket (87c ábra). Ehhez a teherviseléshez természetesen az
szükséges, hogy a kövek oldalirányban meg legyenek támasztva. Ilyen szempontból a szélső oszlopsor a
kritikus. Nem véletlen tehát, hogy pl. a dór oszloprendben a két szélső oszlopköz kisebb, mint a belsők.
függőleges és vízszintes terhe is lesz, ha viszont egy andráskereszt veszi fel a vízszintes terhet (60. ábra),
akkor az oszlop központosán nyomottnak tekinthető.
74
Gyakorló feladatok
5-1. Határozza meg egy nyomott szerkezet támaszvonalát, ha azt az ábrán vázolt terhek terhelik, és a
középső pontjának magassága h2 ~ l m \
12 kN 12 kN 1 kN
5-2. Rajzolja le az ábrán felrajzolt pillér támaszvonalát, ha a pillér ter

hei az ábrán adottak! Számítsa ki a vonal három (magasságilag
egymástól 1 m-re lévő) pontjának helyét!
5-3. Rajzolja le az ábrán felrajzolt pillér támaszvonalát, ha a pillér ter
hei az ábrán adottak, de a függőleges leterhelést eltávolítjuk
(G l = 0 )! Számítsa ki a vonal három (magasságilag egymástól 1
m-re lévő) pontj ának helyét!
5-4. Mekkora függőleges terhet kell elhelyezni a mellékelt pillér tetején
( Gl - ?), ha el akarja kerülni, hogy a pillér berepédjen (feltételez
ve, hogy a pillér anyaga nem képes húzást felvenni)?
5-5. Mekkora függőleges terhet kell elhelyezni a mellékelt pillér tetején
le—----- X
( Gl - ?), ha el akarja kerülni, hogy a pillér felboruljon, feltételez
ve, hogy a pillér a keresztmetszetének 9/10-énél fordul el?
5-6. Egy gerenda (6=500 mm, 6=200 mm, Z=1.5 m) nem tud hajlítási ír ii- ír i 1 \r ir
felvenni, így a terhét egy ív kialakulásával továbbítja a támaszokra.
Tételezze fel, hogy az ív tengelyvonala nem lehet a keresztmetszet
széléhez 0.1 h-nál közelebb. Mekkora a (minimális) vízszintes tá
maszerő, ha a gerenda terhe g sk = 8 kN/m ? Adja meg a kialakuló ív
sematikus rajzát a rá ható terhekkel és megtámasztó erőkkel együtt! ^ ----------------------------- N
T
75
5-7. Egy barokk templom boltozatát egy/ = 3.5 m nyílmagasságú, L= 9

. m támaszközű, kör vezérgörbéjű téglaív támaszt meg. Az ívet utó
lag egy vonórúd beépítésével kívánjuk stabilizálni.
(a) Mekkora erőre kell méretezni vonórudat, ha az ív terhelése a
mellékelt ábrán adott (pi=35 kN/m)?
(b) Mekkora a támaszvonal magassága a támaszköz negyedében?
(c) *Elfér-e a támaszvonal egy h= 600 mm vastagságú ívben, azaz
biztonságos-e az ív?
5-8. Egy kör vezérgörbéjű téglaív nyílmagassága/ = 3.5 m, támaszköze
L— 9 m. Az ívet egy vonórúd támasztja meg.
(a) Mekkora erőre kell méretezni vonórudat, ha az ív terhelése a
mellékelt ábrán adott (pi=35 kN/m,/?2=55 kN/m)?
(b) Mekkora a támaszvonal magassága a támaszköz negyedében?
(c) *Elfér-e a támaszvonal egy h= 600 mm vastagságú ívben, azaz
5-9. Az 5-7 példában adott ívet a megoszló terhen túlmenően a
negyedpontokban szimmetrikusan egy-egy F= 8 kN nagyságú kon
centrált teher is terhelheti.
(a) Mekkora erőre kell méretezni vonórudat?
(b) 'Elfér-e a támaszvonal egy h - 600 mm vastagságú ívben, azaz
negyedpontokban szimmetrikusan egy-egy F= 8 kN nagyságú kon
centrált teher is terhelheti.
(a) Mekkora erőre kell méretezni vonórudat?
(b) *Elfér-e a támaszvonal egy h= 600 mm vastagságú ívben, azaz
negyedpontokban féloldalasán egy F=5 kN nagyságú koncentrált te
her is terhelheti. Elfér-e a támaszvonal egy h= 600 mm vastagságú
ívben, azaz biztonságos-e az ív?
5-12. *Az 5-8 példában adott ívet a megoszló terhen túlmenően a
negyedpontokban féloldalasán egy F=5 kN nagyságú koncentrált te
her is terhelheti. Elfér-e a támaszvonal egy h= 600 mm vastagságú
ívben, azaz biztonságos-e az ív?
A csillaggal jelölt feladatok az átlagosnál több számítási munkát (vagy gondolkodást) igényelnek.
6 A méretezés valószínűségelméleti alapja

Ahogy az 1.2. Fejezetben írtuk, a megkövetelt biztonságot a tervezés során úgy érjük el,
hogy - bizonyos bekövetkezési valószínűségeket figyelembe véve - függetlenül határoz
zuk meg a terheket, függetlenül az anyagjellemzőket (szilárdság, rugalmassági modulus,
stb.) és függetlenül (a lehetséges pontatlanságokat figyelembe véve) a szerkezet geomet
riáját. Ezt tárgyaljuk az alábbiakban, azaz röviden ismertetjük a méretezés valószínűség
elméleti hátterét.
6.1 Teherbírási határállapot

Vizsgáljuk először a teherbírási határállapotod. Először a teherbírás meghatározásához
szükséges szilárdságokat, majd a terheket fogjuk elemezni.
Vizsgáljuk a szerkezet anyagának szilárdságát36! Végezzünk el n számú kísérletet, min
den egyes kísérlet eredményeképpen más és más szilárdságot kapunk. Hozzunk létre szi
lárdsági intervallumokat (egyszerűség kedvéért azonos hosszúságúakat), és számláljuk
meg, hogy az egyes intervallumokba hány mérési eredmény esik. Az egyes intervallu
mokhoz rendeljünk grafikusan téglalapokat oly módon, hogy a téglalapok magassága
arányos az események számával (88. ábra). Például, ha az f , f intervallumba k kísérleti
eredmény esik, akkor a téglalap (szürkével jelölve) magassága k/n. Az így kapott ábrát
hisztogramnak nevezik. A hisztogram egy-egy oszlopának magassága arról ad tájékozta
tást, hogy mi a valószínűsége annak, hogy egy minta szilárdsága egy adott intervallumba
esik. A korábbi kísérletek alapján azt mondhatjuk, hogy egy a szerkezetből kivágott min
ta szilárdsága közelítően k/n valószínűséggel a f , f intervallumba esik.
88. ábra Anyagszilárdság hisztogramja

Ha gondolatban a kísérletek számával a végtelenhez tartunk, az intervallumok hosszával
pedig a zérushoz, akkor a szilárdság ún. sűrűségfüggvényét kapjuk (89. ábra). A matema
tika azon mennyiségeket, amelyek a véletlentől függő értéket vehetnek fel, valószínűségi
változónak nevezi, azaz a szilárdság valószínűségi változó. A sűrűségfüggvény egy in
tervalluma feletti területe azt adja meg, hogy mekkora annak valószínűsége, hogy a szi
lárdság az adott intervallumba esik. Ebből következően a sűrűségfüggvény alatti terület
egy (azaz 100%).
Szerkezetek méretezéséhez olyan szilárdsági értéket kell használnunk, amelynél az anyag
szilárdsága csak kis valószínűséggel kisebb. Az anyag karakterisztikus szilárdságának
nevezzük azt a szilárdságot, amelyet a szilárdság 95%-os valószínűséggel meghalad. A
36 Szilárdságon azt a feszültséget értjük, amelyet az anyag egy pontjában maximálisan el tud viselni. Mint
látni fogjuk a szilárdság valószínűségi változó.
6. Valószínűségelméleti alapok
teherbírási számításokban egy ennél kisebb szilárdsági értéket veszünk figyelembe, az ún.
tervezési szilárdságot. (89. ábra):
/ a= -A (6-1)
7u
ahol yM az anyagra vonatkozó parciális biztonsági37 tényező, úgy kell elvileg megállapí
tani, hogy a tervezési szilárdságot a tényleges szilárdság mintegy 99.9%-os valószínűség
gel meghaladja, vagyis csak kb. l%o legyen annak a valószínűsége, hogy a szilárdság en
nél kisebb. (Lásd a 65. lábjegyzetet.) A képletben a k és a d alsó index a karakterisztikus
és tervezési (angolul design) szóra utal. (Vigyázzunk, hogy a biztonsági tényezőt ne ke
verjük össze a térfogatsúllyal, amelynek jele szintén görög gamma!)
89. ábra Anyagszilárdság sűrűségfüggvénye, a karakterisztikus- ifié) és a tervezési szilárd

ság (/d), valamint a szilárdság középértéke (fm)
A terhek nagysága is a véletlentől függ, azaz a terhek is valószínűségi változók. Ezt mu
tatja a szerkezet önsúlyára vonatkozóan a 90. ábra. Önsúly esetében (általában) a tervsze
rinti geometriából számítható terhet nevezzük a teher karakterisztikus értékének, 50%
annak valószínűsége, hogy az önsúly ennél nagyobb lesz. (Ezt nevezi a matematika mé
diámnak, ezért használtuk az indexben az „m” azonosítót.) A szerkezet méretezésében egy
ennél nagyobb38 terhet veszünk figyelembe, a teher ún. tervezési értékét:
Gd = y0Gk, _ (6-2)
ahol yG az önsúlyra vonatkozó parciális (biztonsági) tényező, úgy kell megállapítani,
hogy az önsúly mintegy 95-98%-os valószínűséggel ennél kisebb legyen, vagyis csak kb.
2-5% legyen annak a valószínűsége, hogy az önsúly ennél nagyobb.
90. ábra Az önsúlyteher sűrűségfüggvénye, a teher karakterisztikus és tervezési értéke
37 Szokták „biztonsági tényezőnek”, „parciális biztonsági tényezőnek” vagy „parciális tényezőnek” is ne
vezni. Az EUROCODE (EC) az utóbbi elnevezést használja.
38 Bizonyos esetekben ennél kisebb értéket veszünk figyelembe, erre még a későbbiekben visszatérünk.
78
A szerkezeten működő esetleges terhek (hasznos teher, meteorológiai teher) időben vál
toznak (91. ábra). Az esetleges teher karakterisztikus értékét úgy értelmezzük, hogy a ter
vezési élettartam alatt átlagosan egyszer következzen be. A teher tervezési értéke, az ön
súlyhoz hasonlóan:
Q& = r Qö k > (6-3)
ahol yQ az esetleges teher parciális (biztonsági) tényezője, úgy kell megállapítani, hogy
az esetleges teher mintegy 95-98%-os valószínűséggel ennél kisebb legyen.
91. ábra Az esetleges teher változása a szerkezet élettartama során (Qqp'. kvázi állandó
teher, Qki karakterisztikus teher, Qy. tervezési teher)
A méretezés alapja, hogy egy a terhekből keletkező jellemzőt, As-t (pl. feszültséget, vagy
nyomatékot) összehasonlítunk a szerkezet ellenállásával, XR-rel (pl. szilárdságával, határ-
nyomatékával). A „pontos” számítás esetén azt kellene kimutatnunk, hogy annak valószí
nűsége, hogy a tervezett élettartam alatt As > Ar kicsiny érték, a korábbiak szerint min
tegy 10‘4-10'5, matematikailag
i?(X i > X R) » l ( r , - l< r 5. (6-4)
Ezt mutatja a 92c ábra. Ilyen számításokat csak igen ritkán, nagyon nagy fontosságú
szerkezetek esetében szoktak végrehajtani.
A gyakorlati számításokban a terheket és a teherbírást egymástól függetlenül vizsgáljuk,
és a (6-4) összefüggés helyett az alábbiakat használjuk:
^Sd < ^Rd 5 Pr {X r < X Rd) ~ 1%0> Ps (-^S > ^Sd ) = 2 ~ 5% , (6"5)
ahöl Akd a teherbírást kifejező mennyiség (pl. szilárdság, nyomaték) tervezési értéke, Ásd
pedig a teherből számított jellemző (pl. feszültség, nyomaték). Mivel a mérnök a szilárd
ság tervezési értékét a gyártótól (vagy a szabványokból) kapja, a terhek tervezési értéké
nek meghatározására szintén egyértelmű utasítások vannak a szabályzatokban, a konkrét
méretezésben a fenti valószínűségelméleti megfontolások általában rejtve maradnak.
79
92. ábra A szerkezet teherbírásának (pl. szilárdság, hatámyomaték) sűrűségfüggvénye (a),
a teherből keletkező jellemző (pl. feszültség, nyomaték) sűrűségfüggvénye (b), és a te
herbírás és a teherből keletkező jellemző együttes sűrűségfüggvénye (c)
A teherbírást és a terhet úgy határozzuk meg, hogy a tönkremenetel valószínűsége hason
ló legyen, mint a (6-4) valószínűségi méretezés esetében.39 Ezt elvileg többféleképpen is
elérhetjük, például úgy is, hogy nagyobb terhet ( p s < 2 - 5 % ) ezzel együtt viszont na
gyobb szilárdságot ( p R > 1%0) veszünk figyelembe. A teherben megjelenő biztonság és a
szilárdságban megjelenő biztonság szigorúan összetartozik, és általában nem szabad kü
lönböző, nem összetartozó szabályzatokból venni a terheket és a szilárdságokat.
A szerkezetre általában az önsúly és legalább egy esetleges teher is hat; a méretezésben
ezeket együttesen kell figyelembe venni:
rGSk " + " r Q?k> (6-6)
ahol az összeadás jelet azért tettük idézőjelbe, mert a terheket nem lehet mindig algebrai-
tag összeadni, hiszen például az önsúly függőlegesen, a szélteher pedig (döntően) vízszin
tesen működik.
Abban az esetben, ha több esetleges teher is működhet, akkor tekintettel kell lenni arra is,
hogy kicsi annak a valószínűsége, hogy két esetleges teher egyidejűleg a maximális érté
kével hat. Például nem valószínű, hogy éppen akkor szerveznek táncmulatságot, amikor
orkánszerű szél fuj. Ezt a szabványok oly módon veszik figyelembe, hogy az esetleges
39 A tönkremenetel valószínűsége, ha a teher és teherbírás független események, az alábbi értékek közt van:
p Rp s < p < p R + p s - p Rp s , és a valószínűség durva becslésére használható a p ~ p Rp s kifejezés.
80
terhek egyikét teljes intenzitással működtetik (ez az ún. kiemelt teher) a többit viszont
csökkentik:
2 X , ou "+" roi & , n , Q u, (6-7)
' i^j
ahol y/Qj az ún. egyidejűségi tényező, értéke 0 és 1 között változik, megtalálható [27]-
ben. A (6-7) kifejezéshez tartozó teherkombinációt az EC „Tartós és ideiglenes tervezési
helyzef’-nek nevezi. A tervezőnek kell eldöntenie, hogy melyik teher a kiemelt teher:
meg kell vizsgálni, hogy hogyan nyeri a legveszélyesebb (legnagyobb belső erőket oko
zó), más szóval „mértékadó” teher-kombinációt. (Ez a szerkezet egyes keresztmetszetei
ben különböző lehet.)
A fenti méretezést „osztott biztonsági tényezős” eljárásnak, vagy „parciális tényezők
módszerének” (partial factor method) nevezik.
Megjegyezzük, hogy az EC „Tartós és ideiglenes tervezési helyzet”-en (6-7) kívül két további tervezési
helyzet (azaz teherkombináció) vizsgálatát is előírja:
Rendkívüli tervezési helyzet (pl. tűz40, robbanás, ütközés)
"+" Vli &j " + 1 X , öfc, (6-8)
i i^j
Szeizmikus tervezési helyzet
"+" I > 2,i Qn (6-9)
/ /
ahol AEd a rendkívüli vagy szeizmikus teher, a lf/ l ; , y/2i tényezők kisebbek mint j//0i (lásd a 93. oldal
táblázatát), mivel annak valószínűsége, hogy egy teher egy rendkívüli teherrel együtt működik kisebb, mint
egy esetleges teherrel való egyidejű működés. A tényezők számszemen a [27] segédletben megtalálhatók,
de ezeket, bár a méretezésben fontosak, jelen tárgyban nem fogjuk tárgyalni.
Megjegyezzük, hogy a szerkezet geometriája, méretei is valószínűségi változók (az épület

oszlopai nem tökéletesen függőlegesek, a rudak nem tökéletesen egyenesek, stb.), így a
tervezett geometriától való esetleges eltérést a méretezés során figyelembe kell venni. A
méretpontatlanságok vizsgálata a [27] segédletben megtalálhatók, röviden tárgyaljuk a
9.3 Fejezetben.
6.2 Használhatósági határállapot

A használhatósági határállapotban kisebb biztonságot követelünk meg, mint a teherbírás
vizsgálatában, ezért ebben az esetben kisebb terheket és jobb anyagjellemzőket vehetünk
figyelembe. Az anyagjellemzőket az EC szerint a karakterisztikus értékekkel vesszük fi
gyelembe (azaz nem alkalmazunk parciális (biztonsági) tényezőket) a terheket pedig-(a
lehajlás és repedéstágasság vizsgálatához) az úh. kvázi állandó teherkombinációból szá
mítjuk (amely szintén nem tartalmaz biztonsági tényezőket)
2 X , -+" j x q m - (6- io )
i i
y/i a terhek tartós (kvázi állandó) részét megadó tényező. A kvázi állandó (quasi
permanent) teher körülbelül az élettartam 50%-ában működik (91. ábra) a szerkezetre.
A használhatósági vizsgálatokhoz az Eurocode megadja a terhek alábbi két kombinációját is [27]:
Gyakori teherkombináció:
40 Rendkívüli tűzteherhez tartozó hatáskombinációkban a rendkívüli teher zíEd= 0.
81
6. Valószínűségelméleti alapok
2X,
í
"+" Qyj”+"Z^,íökli,
i*j
( 6- 11)
Karakterisztikus teherkombináció:
"+"aj " + " I n J a,i- (6-12)
/ i*j
A használhatósági vizsgálatokban a tervezett geometriától való eltérést általában nem
vesszük figyelembe.
A határállapotok összefoglalása
A 8. Táblázatban összefoglaltuk a teherbírási- és a használhatósági határállapot vizsgála
tának legfontosabb különbségeit. A terhek oszlopában csak a két legfontosabb teherkom-
binációt tüntettük fel, de, ahogy az előző alfejezetben írtuk, a szabvány szerinti mérete
zésben további teherkombinációkat is kell vizsgálni.
Anyag-,
Bekövetkezés
Határállapot geometriai Terhek
valószínűsége
jellemzők
tartós és átmeneti tervezési helyzet:
Teherbírási- Szélsőérték £k,i"+% j íkj"+n2><w V v 2k,i
10'4-10'5 i tej
parciális (biztonsági) tényezővel
kvázi állandó teher:
Használhatósági- Alapérték
10'2-10'3
i i
parciális (biztonsági) tényező nélkül
8. Táblázat Határállapotok összehasonlítása
Az Eurocode (EC) szerinti parciális (biztonsági) tényezőket a 91. oldalon található táblá
zatban adtuk meg, az az egyidejűséget és a teherszintet figyelembe vevő tényezőket pedig
a 93. oldalon található táblázatban. A kétfajta teherkombináció alkalmazására a 94. olda
lon található Kidolgozott Feladat mutat példát.
Vannak olyan szerkezetek, amelyek sérülése fokozottan súlyos következménnyel jár (pl. egy korház, vagy
tűzoltóság egy földrengés folyamán), vagy éppen ellenkezőleg, kisebb a jelentősége (pl. egy mezőgazdasá
gi épület, amelyben emberek ritkán tartózkodnak). Ezek esetében logikus, hogy a szokásosnál nagyobb
illetve kisebb biztonságot írjunk elő. Erről az EC is intézkedik a szerkezeteket ún. fontossági (vagy meg
bízhatósági) osztályokba sorolja, és ezekhez rendeli hozzá a megfelelő biztonságokat.
82
7 Terhek és hatások
A legfontosabb terheket, amelyek egy építményre hathatnak a 31. ábra mutatja. A legtöbb
teher „erő” jellegű, vagyis a terhet erő(k) formájában működtetjük a szerkezetre, de pél
dául a hőmérséklet nem terhelő erőként jelentkezik; hatására azonban a szerkezetben bel
ső erők keletkezhetnek. Összefoglalóan a szerkezetre működő összes hatást szoktuk „te
hernek” nevezni. A továbbiakban a teher és a hatás szót hasonló értelemben fogjuk hasz
nálni.
Az alábbiakban először röviden átismételjük a súlyerő fogalmát, majd térbeli megoszlá
suk és időbeli lefutásuk szerint csoportosítjuk a terheket és az erőket. Ezt követően a
számításokban figyelembe veendő terheket ismertetjük.
A középiskolában tanulták [6], hogy a testekre hat a gravitációs erő, ezt nevezzük a test
„súlyának” vagy súlyerőnek, amelyet az F = mg összefüggéssel számíthatunk ki, ahol m
a test tömege (mértékegysége a kg), g = 9.81 m/s2(«10 m/s2) a nehézségi gyorsulás. Ha
például egy asztal tömege 20 kg, akkor az asztal súlya
F = mg = 20x9.81 = 196.2 200 N .
Egy épület födémén álló asztal (93. ábra) nyugalomban van (azaz nem mozog), amely
Newton I. törvénye szerint (3. fejezet) csak akkor lehetséges, ha az asztalra ható erők
egyensúlyban vannak. Jelen esetben az asztal a födémre támaszkodik, azaz a födém felfe
lé nyomja az asztal lábait. A födémről az asztallábakra átadódó erő (az egyensúly miatt)
egyenlő az asztal súlyával, azaz lábanként F IA (b ábra). A födém felfelé nyomja az asz
talt, miközben, Newton III. törvénye szerint, azonos nagyságú, ellentétes értelmű erővel
az asztal lefelé nyomja a födémet. Ezt mutatja a 93c ábra.
93 . ábra Egy asztalra ható súlyerő (a), az asztalra ható összes erő (b) és a födémre ható
koncentrált terhek az asztal lábából (c)
83
7.1 Terhek (erők) térbeli megoszlása

Térbeli megoszlás szerint megkülönböztetjük a koncentrált, a vonal mentén megosztó, a
felület mentén megosztó és a térfogat mentén megosztó terhet (erőt).
Az előbbiekben példaként ismertetett asztal (93. ábra) négy koncentrált teherrel (azaz
erővel, vagy koncentrált erővel) terheli a födémet.
A koncentrált terhet (erőt) általában nagybetűvel jelöljük, például: F ,P ,G , Q , A , R . A
mértékegysége a N (Newton) vagy a kN (kilo Newton)41.
Megjegyezzük, hogy a koncentrált teher a valóságban nem létezik, a terhek mindig egy
véges nagyságú felületen oszlanak meg, hiszen a testek közti érintkezés sohasem pontsze
rű. Az asztal példájában az asztalláb és a födém közötti érintkező felületnek véges kiter
jedése van, az érintkezési felületen működő erők eredője a koncentrált teher (94. ábra). A
koncentrált teher ezek szerint a számításban alkalmazott egyszerűsítés.42 (Hasonló meg
fontolások alapján elmondhatjuk, hogy a koncentrált erő sem létezik a valóságban, de
mivel jelentősen egyszerűsíti számításainkat, gyakran alkalmazzuk őket.43)
94. ábra Egy asztalláb alatti megosztó teher és az eredő „koncentrált teher”
(a) (b)
95. ábra Egy födémet terhelő válaszfal (a) és a válaszfal hatásának helyettesítése vonal
mentén megosztó teherrel (b)
41 1 kN = 1000 N . Ez egy testesebb ember súlyával egyezik meg.

42 A koncentrált teherrel való közelítést akkor szabad alkalmazni, ha e miatt nem keletkezik számottevő
hiba. Egy parkolóház födémének („globális”) vizsgálatához például a gépkocsi kerekeinek terhét általában
koncentrált tehernek tekinthetjük, kivéve a födémek közvetlenül a kerekek környezetében lévő területét:
nyilvánvaló, hogy egy „tűszerű” teher átlyukasztaná a födémet, azaz a „lokális” vizsgálatához tnegoszló
terhet kell figyelembe venni.
43 Ezzel a közelítéssel éltünk a „modellalkotás” tárgyalásánál, ahol a megtámasztást pontszerűnek tekintet
tük, jóllehet a feltámaszkodás mindig véges felületre terjed ki.
84
A vonal mentén megosztó teherre egy példa a födémen található válaszfal (95. ábra).
A vonal mentén megosztó terhet (erőt) általában kis betűvel jelöljük, például: p ,g , q . A
mértékegysége a kN/m vagy a N/m. Ha például a vonal mentén megoszló teher intenzitá
sa p = 5 kN/m, az (egyenletesen megoszló teher esetében) azt fejezi ki, hogy egy 1 m
hosszúságú szakaszra 5 kN teher jut.
Természetesen a vonal mentén megoszló teher (erő) sem létezik a valóságban: ahogy ko
rábban írtuk, a testek érintkezése mindig véges felületre terjed ki. A vonal mentén meg
oszló terhet is a számítás egyszerűsítése érdekében vezetjük be.
Kidolgozott feladat. Egy födémen egy t= 10 cm vastag, h=2.50 m magas válaszfalat készítenek (a ábra).
Határozza meg a födémre ható válaszfalterhet, ha a válaszfallap térfogatsúlya y - 12 kN/m3.
V ▼T t V y v
(a) (b)
Megoldás. Az egységnyi hosszúságra jutó súlyt kell kiszámolnunk, amely a térfogat és a térfogatsúly szor
zata:
p = [ h tx í) y = hty = 2.50x0.10x12 = 3.00 kN/m .
Kidolgozott feladat. Hogyan módosul a födém terhe, ha a válaszfal mindkét oldalára 1.5 cm vakolat kerül
és a vakolat térfogatsúlya yv = 16 kN/m 3 ?
Megoldás. Az egységnyi hosszúságra jutó súly számításában figyelembe vesszük a vakolat súlyát is, a va
kolat térfogatának és a térfogatsúlyának szorzataként:
p - 3.00 + 2.50x0.03x l ő -4 .2 0 kN /m ,
A vonal mentén megoszló teher lehet egyenletesen megoszló (például az előbb említett
állandó magasságú válaszfal esetében), de intenzitása változhat pontról pontra. Tekint
sünk példaképpen egy a tető alatti födémen kialakított válaszfalat, amelynek magassága
követi a tető alakját (96. ábra). A válaszfalból keletkező teher ekkor minden pontban ará
nyos a válaszfal magasságával.
(b)
96. ábra Egy födémet terhelő változó magasságú válaszfal (a) és a válaszfal hatásának
helyettesítése vonal mentén megoszló teherrel (b)
85
A válaszfalból keletkező teher eredője egyenlő a válaszfal teljes súlyával, az eredő helye
pedig a válaszfal súlypontjában hat. Hasonlóképpen: a vonal mentén megosztó teher ere
dője egyenlő a terhek megoszlását mutató ábra területével és az eredő az ábra súlypontján
megy keresztül (97. ábra). L hosszúságú egyenletesen megosztó teher esetén az eredő
R - p L , háromszög alakban megosztó teher esetén pedig R = p maxL 12. A z utóbbi eset
ben az eredő helye a hossz harmadában van, hisz a háromszög súlypontja a harmad
pontban található.
* _L_
4^4
97. ábra Egyenletesen megosztó (a) és háromszög alakban megosztó (b)
vonal menti teher eredője (R)
Kidolgozott feladat. Egy födémen egy L— 4 m hosszú és t= 10 cm (+ kétszer 1.5 cm vakolat) vastag válasz
falat készítenek. A válaszfal magassága lineárisan változik 1.25 és 2.5 m között (a ábra). Határozza meg a
födémre jutó válaszfal terhet, ha a válaszfallap térfogatsúlya y - 1 2 kN/m 3 és a vakolat térfogatsúlya
yv =16 kN/m3 . Mekkora a teher eredője? Hol hat a teher eredője?
Megoldás. A válaszfal négyzetmétersúlya (azaz 1 m 2 válaszfal súlya):

p v —y ' j y = 0.10x12 + 0.03x16 = 1.68 kN/m2 .
A teher intenzitását egy bizonyos pontban úgy kapjuk, hogy ezt az értéket szorozzuk a fal adott pontban
vett magasságával. A födém bal, illetve jobb oldalán (b ábra):
Pl = p f i x = 1.6 8 x 1.25 = 2.10 kN /m , p 2 = p vh2 = 1.68 x 2.5 = 4.20 kN/m .
Az eredőt a trapéz alakú teherábra területéből nyeljük (c ábra):
R = (P l + p 2) L I 2 - (2.1 + 4 .2 )4 /2 —12.60 kN ,
amely természetesen a teljes vakolt válaszfal súlyával egyezik meg. Az eredő a trapéz súlypontjában van
(ennek képlete pl. a középiskolás „Függvénytáblázatokéban vagy Dulácska E. „Kisokos”-ában [3] megta-
,.44 L p , + 2 p 2 4 2.1 + 2x4.2 „
laiható)44: x, = ----------— = ----------------- = 2 .2 2 m .
3 p x+ p 2 3 2.1 + 4.2
4 Talán egyszerűbb az eredő helyét úgy meghatározni, hogy a terhet egy egyenletesre és e g y ,háromszög”
alakúra bontjuk: xs = L 1 Pi+lP lZ lL / A ± £ l = 2.22m.

2 1 3 2 2
86
A terhek leggyakoribb megjelenése a felület mentén megosztó teher. A felület mentén

megosztó terhet (erőt) is kisbetűvel szoktuk jelölni, példáulp , g , q . A mértékegysége a
kN/m2 vagy a N/m2. Ha például a felület mentén megosztó teher intenzitása
p = 10 kN/m2, az (egyenletesen megosztó teher esetében) azt fejezi ki, hogy egy 1 m2-es
felületre lOkN teher jut.
98. ábra A folyadéknyomás a folyadék felszínétől x távolságra (a), folyadékteher a me

dence alján (b) és az oldalfalon (c)
/
A felület mentén megosztó teher egy példája a "már az általános iskolában tanult folya
déknyomás. Egy medencének egy tetszőleges pontjában a folyadék nyomása a felette lé
vő egységnyi keresztmetszetű vízoszlop súlyával egyezik meg (98a ábra):
p = ( l x l x x ) y v =yvx, (7-1)
térfogat
ahol yy a folyadék térfogatsúlya, x pedig a vizsgált pont vízfelszíntől mért távolsága. így
a medence aljára egyenletesen megosztó folyadéknyomás hat, amelynek nagysága
p - yvh (98b ábra). (Hasonlóképpen számítható egy födémen található rétegekből kelet
kező teher is: egy réteg egységnyi felületre vonatkozó súlya egyenlő a vastagság és a tér
fogatsúly szorzatával. Lásd a következő Kidolgozott feladatot.)
87
A folyadékban lévő nyomás nemcsak a medence alját, hanem az oldalfalait is terheli. Mi
vel a nyomás arányos a folyadékfelszíntől mért távolsággal, az oldalfalat terhelő teher
lineárisan változik, p = yvx (98c ábra).
Egyenletesen megoszló teher esetén a teher eredője egyenlő a terhelt felület és a megosz-
ló teher szorzatával, az eredő helye pedig a felület súlypontjában van. Például, ha egy tég
lalap alakú mező két mérete Lx és L2, a megoszló teher intenzitása p, akkor az eredő
R = LyL2p (99b ábra).
Ahogy az előzőekben láttuk (98c ábra) a teher nemcsak egyenletes megoszlásban mű
ködhet egy szerkezetre. Lineárisan változó (folyadékterhet) mutat például a 99c ábra. A
teher eredője a teherábra térfogatával egyezik meg, az eredő pedig a teherábra súlypont
jában működik. Ezt is lerajzoltuk az ábrán.
99. ábra Egyenletesen megoszló teher (a) és az eredője (b), magasság mentén lineárisan
változó teher (c) és az eredője (d)
A teher lehet a térfogat mentén megoszló. Ennek egy példája a földrengésteher, egy másik
az önsúly teher, amelynek értéke egyenlő a szerkezet térfogatsúlyával. A számításokban
ezt a fajta terhet gyakran felület mentén megoszló teherrel helyettesítjük, ahogy ezt pl. a
következő számpélda is mutatja.
Kidolgozott feladat. Egy családi ház földszinti garázsának 25 cm vastag vasbeton födémét alulról 8 cm vas
tag kőzetgyapottal szigeteljük, fölül 6 cm aljzatbetont 1.5 cm ágyazó habarcsot és 1.5 cm kőburkolatot ala
kítunk ki. Határozza meg a födém terhét, ha a térfogatsúlyok az alábbiak:
Vasbeton: yvb ^ 2 5 kN/m 3 , aljzatbeton: yü = 23 kN/m 3 , kőzetgyapot: yksy —1kN/m 3 , habarcs:
ybb =16 kN/m3, kőagyag lap : ykl - 23 kN/m3.
Megoldás. Az egyes rétegek 1 négyzetméterre jutó súlyát úgy kapjuk, hogy a térfogatsúlyt szorozzuk a vas
tagsággal:______________________ _____ _______________________________________________________
réteg , Térfogatsúly, y Vastagság, / Négyzetmétersúly, yt

[kN/m3] [m] , |kN/m2]
vasbeton 25 0.250 6.25

kőzetgyapot 1 0.080 0.08
aljzatbeton . 23 0.060 08
ágyazó habarcs 16 : 0.015 0.24
__ kőagyag lap 23 0.015 0.35
Összesen 0.420 8.30
Vagyis a födém terhe a fődéni és a rétegek súlyából: g k = 8.30 kN/m2 . ’
7.2 Terhek lefutása és tartóssága

Statikus teher és dinamikus teher. A terheket elhelyezhetjük oly módon egy tartószerke
zetre, hogy a teher intenzitását lassan növeljük, amelynek hatására a szerkezet lehajlása
(lassan) növekszik, de a gyorsulások olyan kicsik, hogy nem kell a dinamikus hatásokat
figyelembe venni. Ekkor egy m tömeg esetében a figyelembe veendő súly mg. Ezeket a
terheket statikus terheknek nevezzük. Statikus teher például a szerkezet önsúlya vagy a
hóteher.
Ha egy m tömeget „ráejtünk” a szerkezetre, akkor a szerkezet lefékezi a tömeget. Ha a
tömeg lassulása a, akkor a tömegre ható teljes erő, Newton II. tö rv é n y e szerint (lásd a 35.
oldal) m(g+a). Ezt egyensúlyozza a szerkezet, vagyis a szerkezet terhe ekkor nem mg,
hanem ennél nagyobb: m(g+a). Az ilyen terheket dinamikus terheknek nevezzük. Ennek
legegyszerűbb figyelembevétele, hogy a terheket egy ún. dinamikus tényezővel való szor
zással megnöveljük.
mg
m(g+a)
(a) (b)
100. ábra Statikus (a) és dinamikus (b) teher hatása egy szerkezetre
Egyes terhek intenzitása periodikusan (vagy közel periodikusan) változik az időben. Eze
ket a terheket is dinamikus terheknek nevezzük. Az ilyen terhek azért fokozottan veszé
lyesek, mert rezgésbe hozhatják a szerkezetet. Amennyiben a teher változásának perió
dusideje (vagy rezgésideje) közel van a szerkezet rezgésidejéhez45, akkor rezonancia ala
kul ki, és egy viszonylag kicsiny teher is nagyon nagy belső erőket képes kelteni a szer
kezetben.46
45 Szerkezet rezgésidején azt az időt értjük, amely a magára hagyott (rezgő) szerkezet maximális kilengései
közt eltelik. Jele általában a T. Ennek reciproka a frekvencia: f= l/T .
46 Ennek hírhedt esete az Angersnél (Franciaország) a Mainán átmenő függőhíd leszakadása (1850). Ötszáz
katona lépést tartva haladt át a hídon, amely ennek hatására leszakadt és a katonák fele meghalt. Azóta a
katonaságnál tiltják, hogy a hidakon zárt alakzatban haladjanak át.
89
Dinamikus terhet okoz az emberi mozgás, tánc, a födémen elhelyezett gépek, a földren
gés, de a szélnek is van dinamikus hatása.
Állandó teher - esetleges teher. A terhek egy része a szerkezet teljes élettartamában mű
ködik a szerkezetre. Ezeket a terheket állandó terheknek nevezzük. Tipikus állandó teher
a szerkezet önsúlya.
Más terhek a szerkezetre csak az élettartam egy részében hatnak. Ezeket a terheket eset
leges terheknek nevezzük. Esetleges teher például egy lakás „hasznos” terhe, vagyis a
bútorok, emberek stb. által okozott terhek és a „meteorológiai” terhek (hóteher, szélte-
her). A bútorozás a használat során változhat, lehet, hogy az egyik szoba terhe nagy, a
másiké kicsi, majd egy új lakó beköltözésekor ez megváltozik. A hóteher nyáron nyil
vánvalóan nem, csak télen működik. Ezért nevezzük ezeket a terheket „esetleges” terhek
nek.
Egy kéttámaszú konzolos tartóra (101. ábra) például az esetleges teher működhet úgy,
hogy csak a mezőt terheli, csak a konzolt terheli, vagy a mezőt és a konzolt is terheli.
(Az állandó terheket általában g vagy G betűvel, az esetleges terheket pedig q vagy Q be
tűvel jelöljük.)
q q
mező konzol
(a) (b) (c)
101. ábra Kéttámaszú konzolos tartó terhelése a mezőben (a), a konzolon (b), a mezőben
és a konzolon is (c)
Az esetleges terhek elhelyezését a későbbiekben több számpéldán is be fogjuk mutatni
(95., 100. és 109. oldal). Több építési katasztrófa történt azért, mert a terheket tévesen
vették figyelembe.
Figyelembe vett egyenletes terhelés Kialakult féloldalas hó
L=51 m
102. ábra A Post Döme sematikus rajza a figyelembe vett hóteherrel (a), és a ténylegesen
kialakult hóelrendeződés (b)
Ennek egyik hírhedt példája [15] az USA New York államában, a Long Island Egyete
men 1970-ben épített sportcsarnok, a „Post Döme” 1977-es leszakadása. A szerkezet egy
lapos rácsos kupola volt: a támaszköze 51 m, a magassága ennek durván a hetede. A
szerkezet az egyik oldalán összegyűlő hóteher hatására (szerencsére egy hajnali órában,
amikor senki sem tartózkodott a csarnokban) összedőlt. Az utólagos vizsgálatból kiderült,
hogy az összedőlés legfőbb oka az volt, hogy a szerkezetet csak totális (102a ábra) hóte-
herre méretezték. Megállapították, hogy ha a méretezésben figyelembe vett intenzitású
90
hóteher negyedét (!) féloldalasán helyezik él a szerkezetre, akkor elérik a szerkezet teher
bírását.
7.3 Szabványos terhek

Az előző pontban bemutattuk, hogy hogyan lehet egy szerkezet önsúlyát meghatározni a
geometriai méretek és a térfogatsúly alapján. Egy tényleges szerkezet esetében azonban
biztos, hogy a geometriai méretek és a térfogatsúly kisebb-nagyobb mértékben eltér a ter
vezettől. Ezt a teherbírás vizsgálata során figyelembe kell venni. Ennek módjáról - ahogy
a 6.1 Fejezetben már írtuk - a szabvány, ma Magyarországon az Eurocode (korábban az
MSZ) intézkedik.
A.szabvány megkülönbözteti a terhek ún. karakterisztikus értékét ( g k ,qk) és a tervezési
értékét ( g d,qd), amelyek közt a parciális (biztonsági) tényezők teremtenek kapcsolatot
(6-2, 6-3).
Példaképpen a 9. Táblázatban megadjuk (az EC alapján, [27]) az épületek terheinek par
ciális (biztonsági) tényezőit teherbírási vizsgálatokhoz (6-7).
Terhek biztonsági tényezői az Eurocode (EC) szerint a teherbírás vizsgálatához
A teher fajtája A teher hatása kedvező kedvezőtlen
Állandó teher Szilárdsági és stabilitási vizsgálatokhoz47 Y G .in f “ ' 1 , 0 Y G .su p - 1 , 3 5
Gk,gk Helyzeti állékonyság vizsgálatához Y G .in f = 0 , 9 Y G . sud- 1 , 1
Esetleges teher
hasznos teher, szélteher, hóteher - Y q= 1 , 5
ő k , qk
9. Táblázat Épületek terheinek parciális (biztonsági) tényezői teherbírási vizsgá

latokhoz az EC alapján
Fontos megjegyezni, hogy bár egy teher növelése általában csökkenti a szerkezet bizton
ságát és ezért legtöbbször a lehető legnagyobb terhet vesszük figyelembe, bizonyos ese
tekben egy teher növelheti is a biztonságot (pl. a nagyobb önsúly miatt nő a súrlódási erő
és a szerkezet nem csúszik el), ilyenkor az adott teherből a lehető legkisebbet kell figye
lembe venni. Ezért szerepel a biztonsági tényezőknek alsó és felső (kedvező, kedvezőt
len) értéke is. A helyzeti állékonyságot a 10.1 Fejezetben fogjuk tárgyalni.
Emlékeztetjük az olvasót arra is, hogy más tehercsoportosítást alkalmazunk a teherbírás,
és ismét mást a használhatóság ellenőrzésére, ahogy ezt a 6. Fejezetben tárgyaltuk és a
82. oldal táblázatában összefoglaltuk.
Kidolgozott feladat. Egy családi ház földszinti garázsfödéme 25 cm vastag vasbeton lemez, a födém rétegei
az 88. oldalon található Kidolgozott feladatban adották. Határozza meg a födém önsúlyterhének tervezési
értékét, ha az önsúly parciális (biztonsági) tényezője yG =1.35 .
Megoldás. A 88. oldalon található Kidolgozott feladatban meghatároztuk az önsúlyteher karakterisztikus

értékét: g k - 8.30 kN/m2. Ebből az önsúlyteher tervezési éltéke:
g<] = /agk = l .35 x 8.30 -1 1 .2 0 kN/m2 .
47
Ha a teher egyetlen fonásból származik (pl. a szerkezet önsúlya), a teljes állandó teherre azonos biztonsági tényező
vehető figyelembe.
91
7.4 Önsúlyteher
Az önsúlyteher a tartószerkezet és az egyéb kiegészítő szerkezetek (burkolatok, gépészet
stb.) súlyát jelenti.
A jellegzetes építőanyagok, tárolt anyagok térfogatsúlyát [27] tartalmazza. Az alábbiak
ban csak példaként adunk meg néhányat:
vasbeton térfogatsúlya: — 25 kN/m3;
acél térfogatsúlya: 78 kN/m3;
fa térfogatsúlya: 6-8 kN/m3;
tömör tégla térfogatsúlya: 17 kN/m3;
lyukacsos tégla térfogatsúlya: 8-15 kN/m3.
Ahogy közismert, a víz térfogatsúlya ~10 kN/m3.
A fentiekből adódik, hogy egy 20 cm vastag vasbeton lemez négyzetméter súlya
0.2x25 =5 kN/m2.
Az épület önsúlya általában a teljes élettartam alatt nem változik, vagyis az önsúly állan
dó teher.
Ahogy írtuk, az önsúlyteher parciális (biztonsági) tényezője az Eurocode szerint
yQ = 1.35 . Ha az önsúly kedvező hatású (azaz pl. csökkenti a többi teher hatását), akkor
48
lehet egynél kisebb értékű is, pl. yG = 0.9.
7.5 Hasznos teher

Egy épület tartószerkezetének el kell tudni viselnie az emberek, a használati tárgyaik, a
raktározandó anyagok súlyát. Ezek azok a terhek, amiért az épületet felépítik. A 2. Feje
zetben már említettük, hogy a fenti bonyolult elrendezésű, időben változó terhek helyett
egyenletesen megosztó terhet veszünk figyelembe4849, amelynek nagysága a vizsgált helyi
ség fimkciójától függ. Ezeket a terheket hasznos terheknek nevezzük. A teherértékeket az
Eurocode illetve [27] tartalmazza.
Példaképpen a 10. Táblázatban az EC alapján néhány esetre megadjuk a figyelembe veendő
esetleges terhek legkisebb értékét, (valamint az egyidejűséget és a teherszintet figyelembe
vevő tényezőket, lásd a (6-7)-(6-10) képleteket):
48 Megjegyezzük, hogy a biztonsági tényezőket az egyes európai országok önállóan határozhatják meg. A
jelenleg Magyarországon alkalmazott biztonsági tényezőket [27] tartalmazza.
49 A szabványok nemcsak felület mentén egyenletesen megosztó terheket, hanem esetenként vonal menti és
koncentrált terhek vizsgálatát is előírják [27].
92
Hasznos teher50 EC szerint y/ tényezők EC szerint

Építménytípus
qk [kN/m2] Ö JkN ] ro y/2
lakások 2,0 2,0
Lakóépület 0,7 0,5 0,3
lépcsők, erkélyek 3,0 3,0
Irodahelyiségek 3,0 4,5 0,7 0,5 0,5
asztalokkal 3,0 4,0
Középületek fix ülőhelyekkel 4,0 4,0 0,7 0,7 0,6
tömeg várható 5,0 4,5
Sportlétesítmények 5,0 7,0 0,7 0,7 0,6
Áruházak 5,0 7,0 0,7 0,7 0,6
Parkolóház 2,5 20 . 0,7 0,7 0,6
Raktárak (javasolt) 7,5 7,0 1,0 0,9 0,8
Hóteher 0,5 0,2 0
Szélteher 0,6 . 0,5 0
10. Táblázat Esetleges terhek valamint az egyidejűséget és a teherszintet figye
lembe vevő tényezők az EC alapján
Érdemes belegondolni, hogy a 2 kN/m2-es hasznos teher mindössze 20 cm vastag vízré
teg súlyának felel meg, így a szabványos terhet vízterheléssel igen könnyen el tudjuk ér
ni. Abba is érdemes lehet belegondolni, hogy egy lakásfestés kapcsán az egyik szobában
felhalmozott iratok és könyvek súlya könnyen meghaladhatja a szabvány szerinti terhe
ket.
Ahogy a korábbiakban írtuk, a hasznos teher esetleges teher. A tipikus parciális (bizton
sági) tényező yQ = 1.5, de ha az esetleges teher kedvező hatású (azaz pl. csökkenti a többi
hatásból keletkező feszültségeket), akkor az esetleges terhet nem vesszük figyelembe
(másként fogalmazva az esetleges teher parciális (biztonsági) tényezője ekkor zérus).
Kidolgozott feladat. Egy családi ház földszinti garázsfödéme 25 cm vastag vasbeton lemez, a födém rétegei
a 88. oldalon található Kidolgozott feladatban adottak. Határozza meg a födém terhének tervezési értékét,
ha a garázs fölött lakószobát alakítanak ki, az önsúly parciális (biztonsági) tényezője yQ = 1.35, a hasznos
teheré pedig yQ - 1.5 (91. oldal).
Megoldás. A 88. oldalon található Kidolgozott feladatban meghatároztuk az önsúly karakterisztikus értékét:
g k =8.30 kN/m2 . A lakószobák hasznos terhének karakterisztikus értéke (93. oldal) qk = 2 kN/m2 Ebből
a teher tervezési értéke:
P bő ~ yGSk + /q9k = 1.35x8.30+1.5x2 = 14.20 kN/m2 .
50 Egy hatáskombináción belül a hasznos teherként megadott megoszló (qk) és koncentrált (Qk) közül csak
az egyiket kell alkalmazni, azt, amelyik a vizsgált keresztmetszetben nagyobb igénybevételt okoz.
93
Kidolgozott feladat. Családi ház gerendájának lehajlása és teherbírása. Egy kéttraktusos családi ház födé
mét előregyártott szerkezettel alakítjuk ki. A ház középső főfalában egy nyílást készítünk, amelyet egy
1=53 m támaszközű, 300x450 mm keresztmetszetű vasbeton gerendával váltunk ki. A főfalak tengelyének
távolság Ly=4.8 m. A födém önsúlyterhe gs=5.2 kN/m2, a hasznos teher qs=2 kN/m2. A vasbeton térfogat-
súlya yc=25 kN/m3. A vasbeton gerenda hajlítómerevsége £7=18.98xl03 kNm2, nyomatéki teherbírása
MRd= 197.9 kNm. A gerenda lehajlását korlátozzuk a használhatóság miatt (lásd a 10.2 Fejezetet), a megen
gedett lehajlás 21 mm.
1. Megfelel-e a gerenda a fenti lehajláskorlátozásra?
2. Megfelel-e a gerenda nyomatéki teherbírásra?
Terhelési! imező
ii
ii
it
ii
i i
<2s: ■2,0 kN/m2 i
i
i
i
i i
Ss: : 5,2 kN/m2 i i
i i
i i
n
i i
ú1 4.8 m Ú 4.8 m Ií i
I1' ÉTI
Megoldás. A gerenda önsúlya: gb=úáyc=0.300x0.450x25=3.38 kN/m.
A gerenda teljes terhét a terhelési mező alapján számíthatjuk, amelynek szélessége 2x4.8/2=4.8 m.
A lehajlást a kvázi állandó terhekből számítjuk (lásd a Táblázatot a 82. oldalon), amelynél t//2 =0.3 (93.
oldal táblázata) a terhek tartós (kvázi állandó) részét megadó tényező. így
/?qP- 4 .8 x 5.2+3.3 8+0.3 x4.8 x 2=31.2 kN/m.
A kéttámaszú tartó lehajlásának összefüggését tanulták Szilárdságtanban, de számos segédletben is megta
lálható (10-2), így
5 P j 5 31,2x5.3
= 16.90x10 3 m = 16.90 m m <21 mm,
384 E l 384 18.98xl03
azaz a gerenda lehajláskorlátozásra megfelel.
A teherbírást a terhek tartós és átmeneti kombinációja alapján számítjuk (lásd a Táblázatot a 82. oldalon),
amelynél a parciális (biztonsági) tényezők yG= 1,35 és yQ= 1,5. így, figyelembe v éve, hogy a terhelési mező
szélessége 4.8 m:
p Ed=1.35x (4.8x5.2+3.38)+l.5x4.8x2=52.7 kN/m.
MEd = = 52/7 * 5 3 = 184.9 kNm < M R3 = 197.9 kNm ,
azaz a gerenda nyomatéki teherbírásra megfelel.
Megfigyelhetjük, hogy a lehajlás vizsgálatához körülbelül fele akkora terhet veszünk fi
gyelembe, mint a teherbírás ellenőrzéséhez.
Az alábbi kidolgozott feladatban azt kívánjuk bemutatni, hogy a parciális (biztonsági)
tényező használata attól függ, hogy egy teher figyelembevétele kedvező, vagy kedvezőt
len hatást jelent-e.
94
Kidolgozóit feladat: Egy pince-) 3 szintes épület alaprajzi mérete lOmxlOm , a síkalapozás a fold felszíne
alatt 4.5 m-rel található. Az épület cmsúlya (azaz az „önsúly karakterisztikus értéke”) Gk = 10 000 kN , a
hasznos teher Qk = 2 000 kN . Az c nsúly parciális (biztonsági) tényezője51 Ve, =1-35, vagy yVt =0.9 (a ;
tervezőnek kell eldöntenie, hogy inéi yiket használj a) a hasznos teheré pedig y(? = i . 5 , ;
(a) Megfelel-e az épiilef alapozása, h i az épület alatti talajban a megengedett fisszültség értéke 300 kN/m2?
(b) Az építés folyamán a talajvizet 1<sszivattyúzzák az alapozás alá és csak ak kor engedik vissza, amikor a
pinceszint elkészült. Felúszik-e az épület, ha a talajvíz maximális szintje a föl Jlelszín alatt 0.5 m-rel van, a
pinceszint önsúlya (7kl - 3 500 kN , a hasznos teher az építés ideje alatt a pin ceszinten Qkl = 700 kN ? (A -
talajvíz biztonsági tényezője 1.)
—.... . n
| Talajvízszint
Földfelszín
í — S -* s \ -
j ' •< ;
Maximális talajvízszint
A 100 m Talajvíz nyoma
Megoldás (a). A talajban keletkező feszültség52 (egyenletes feszültségeloszlást feltételezve) egyenlő az

összteher tervezési értéke és az alapterület hányadosával:
1.35x10 000 + 1.5x2000 , 'kN kN

<7 = ----------- - --- = --------------------------------= 165 —r < 300 —
Á 10x10 m2 m
vagyis az alapozás megfelel. (Megjegyezzük, hogy a pontosabb számítások szesrint a feszültség eloszlása az
alaptest alatt nem egyenletes. Erről a Geotechnika tárgyban tanulhatnak.)
é
Megoldás (b). Az épület pinceszintjél a talajvíz nyomása próbálja felemelni. A talajvíz nyomása a követke-
zőképpen számítható:
p - ysx = 10x4 = 40 kN/m2
ahol yv = 10 kN/m3 a víz térfogatsúlya és x = 4 m a vízfelszín és az alapozási sík távolsága. A pinceszin

tet felemelő erő a víznyomás és az alap területének szorzata:
£ dda = ^ = 40x10x10 = 4000 kN .
Az indexben dst a „destabilizáló” erőre utal. A lefelé ható, azaz a stabilizáló erő az önsúly. Mivel jelen
esetben az önsúly hatása „kedvező” (stabilizálja a pinceszintet) ezért a két biztonsági tényező közül a ki-
sebbet vesszük figyelembe (és hasznos teherrel, amelyik szintén stabilizál, egyáltalán nem számolunk):
£ d,s.b = / c Gki =0.9x3500 = 3150 kN
v ^.(j stb ^ dst ^ ^ a JJlllUCöAUlt iCiUh/iüMÍ}! ilCUl XCiCl illeg* *
(Megoldás lehet, hogy vastagabb, így nehezebb alaplemezt alkalmazunk, vagy a talajvíz leszívását fenntart
juk a földszint befejezéséig.)
A szélterhet és a hóterhet összefoglalóan meteorológia tehernek nevezzük, ezeket tárgyal

juk az alábbiakban.
51 A példában a j elenleg érvényes Eurocode-ban javasolt biztonsági tényezőktől eltérőt adtunk meg.
A feszültség az erő fajlagos (egységnyi felületre vonatkozó) értéke (8. Fejezet).
95
7.6 Szélteher
A mozgó testek haladását a testet körülvevő közeg (levegő, víz) gátolja, ez az ún. közeg-
ellenállás. A fékezőerő (103. ábra) arányos a felülettel, a közeg sűrűségével és négyzete
sen arányos a test sebességével. A kísérletek azt mutatják, hogy a közegellenállás nagy
mértékben függ a mozgó test alakjától. Ezt képlettel a következőképpen adhatjuk meg
[6]:
F = cpAv2, (7-2)
103. ábra Egy közeghez képest mozgó test mellett kialakuló örvények [6]
ahol F a fékezőerő, c az alaki tényező (a középiskolában erre a k betűjelet használták), p
a közeg sűrűsége, A a haladás irányára merőleges felület, v pedig a közegben mozgó test
közeghez viszonyított sebessége. Az ábrán vázolt test mindkét oldalán nyomás alakul ki,
de a bal oldalon lévő nyomás lényegesen meghaladja a jobb oldalit.
A fenti képletet közvetlenül alkalmazhatjuk az épületeink falaira ható szélteher számítá
sára is, ebben az esetben a test közeghez viszonyított sebessége egyenlő a szélsebesség
gel.53
53 A szabványok zérustól különböző szélterhet írnak elő a földfelszínen.
96
A szél sebessége függ a földrajzi helytől (a hírekben rendszeresen hallhatjuk, hogy az

USA déli államaiban hurrikánok pusztítanak), de függ attól is, hogy milyen a beépítettsé
ge egy helynek, mert a sűrű beépítés fékezi a szél sebességét. Minél távolabb vagyunk a
földfelszíntől amiál kevésbé érvényesül a földfelszín fékező hatása, így a magassággal a
szélsebesség növekszik (104a ábra).
A gyakorlati számításokhoz általában nem a szélerőt, hanem (a fal két oldalára ható leve
gőnyomások különbségét), a szélterhet határozzuk meg. Az (7-2) képletet osszuk el az A
területtel. Bevezetve a we = F / A és a qp = pv2 jelölést az alábbi összefüggést kapjuk:
we=(<lk =)c <lP’ (7-3)

ahol wc a szélteher karakterisztikus értéke (lásd a 7.3 Fejezetet), qp az ún. torlónyomás
(mindkettő dimenziója kN/m2), a c pedig a (dimenzióban) alaki tényező.
A torlónyomás, qp értéke függ
• a földrajzi helytől,
• a beépítettség mértékétől (pl. intenzív beépítés, alacsony beépítés, nyílt terep) és
• a felszín feletti magasságtól (104b ábra).
Az alaki tényező értéke nagyon sok esetre megtalálható szakkönyvekben és a szabvá
nyokban is. Az Eurocode torlónyomás értékei és legfontosabb alaki tényezői [27]-ben is
fellelhetők. Különleges alakú épületek esetén, ha nem tudunk a szakirodalomra támasz
kodni, az alaki tényezőt szélcsatorna-kísérletekből kell meghatározni.
Egy épület magassága mentén ezek szerint a szélteher értéke a magassággal változik, de
(alacsony épület esetén) gyakran azzal a közelítéssel élünk, hogy a szélteher az épület
magassága mentén állandó.
105. ábra A szélterhek és az alaki tényezők egy téglatest alakú épületre (a számértékek a
h/d=0.5 arányra vonatkoznak). A szélteher a teljes oldalfalon és a teljes tetőfelületen mű
ködik, de az ábrán csak egy-egy sávban mutatjuk be. (A szélterhet minden falon a belső-
és a külső nyomás eredőjeként értelmezzük)
97
Példaképpen egy lapostetős épületre megadtuk a szélterhek és az alaki tényezők értékeit.

(Megjegyezzük, hogy az alaki tényező függ az épület arányaitól [27]). A falakra a belső
és a külső nyomás különbsége hat. A széltámadta oldalfalon a külső nyomás meghaladja a
belsőt, ezek eredője az ábrán vázolt szélteher, a szélámyékos oldalon viszont a belső
nyomás nagyobb, mint a külső, ezek eredője az ábrázolt szélteher, amit gyakran „szélszí
vásnak” neveznek (105. ábra). A lapostetőn a felfelé mutató szélterhet („szélszívást”) tün
tettük fel, de (a szívásnál lényegesen kisebb) szélnyomás is kialakulhat. A két szélirány
nyal párhuzamos oldalfalon jelentős „szélszívás” alakul ki. (A tetőn és az oldalfalakon
szélsúrlódás is létrejön, ennek értéke kicsiny, nem tüntettük fel. Az oldalfalakon a szélte
her értéke a magassággal nő(het), amit az ábrán nem vettünk figyelembe.)
A terheket az épület metszetén is feltüntettük (106a ábra), felhívjuk a figyelmet arra,
hogy az összes teher a felület mentén oszlik meg, dimenziója kN/m2. Tájékoztatásul egy
nyeregtetős épületre is megadtuk a szélterhek és az alaki tényező értékeit (106b ábra). AÍ
nyeregtetőn kialakuló szélteher függ a tető hajlásszögétől (kicsiny hajlásszög esetében
szélszívás és nyomás is kialakulhat). A peremek közelében a szélteher nagyobb, mint a
síkok közepén [27], de ezt jelen esetben elhanyagoljuk.
A szélsebesség értéke sem térben sem időben nem állandó, és a sebességcsúcsok általá
ban kis területre terjednek ki. Ennek következtében egy „lokális” vizsgálathoz (pl. a
héjalás leszakításához) nagyobb szélterhet kell figyelembe venni, mint a teljes épület
„globális” számításához [27].
Az alábbi kidolgozott feladatnak az a célja, hogy egyrészt bemutassa a szélteher számítá
sát, másrészt megmutassa, hogy a szélteher hogyan terheli egy épület tartószerkezetét.
106. ábra A szélterhek és az alaki tényezők egy téglatest alakú (a) és egy nyeregtetős (b)
épületre {h/d=0.5) (A bal oldali szerkezet egyezik az előző ábrán axonometrikus rajzzal
bemutatott épülettel.)
Kidolgozott feladat. Egy egyszintes raktárépületet Magyarországon, külvárosi környezetben alakítanák ki.
Az épület alaprajzi méretei d=8 m, /=20 m, magassága pedig h=4 m. Határozza meg az épület födémét elto
ló az épület hosszabbik oldalára merőlegesen ható szélteher értékét! (A szélteher parciális (biztonsági) té
nyezője r Q = i.5 •)
98
(a ) k --^ -= 8 m >[ (b ) (c)
Segédmennyiségek. A torlónyomás és az alaki tényezők értékét Magyarországon [27] alapján meg tudjuk
határozni. E szerint ([27], 67. oldal), a külvárosi környezethez a III. beépítettségi kategória tartozik. A [27]
69. oldal táblázatából, z(=/z)=4 m-nél a torlónyomás értéke: qp = 0.446 kN/m2 . Az alaki tényezőt a [27] 75.
oldal táblázatából határozhatjuk meg. A h/d arány 0.5, így a MAO.25 és a M A I arányokra megadott érté
kek között kell lineárisan interpolálnunk54. A széltámadta és a szélámyékos oldalon:
C] = 0.7 + (0.8 - 0.7) 0,5 ~ 0-25 = 0.733 , c„ = -0.3 + (-0.5 + 0.3)- 5 ° - 5 = -0.367
1 v ' 1-0.25 11 v ’ 1-0.25
Megoldás. A széltámadta és a szélámyékos oldalon a szélteher értéke (pontosabban a szélteher karakterisz
tikus értéke) az alaki tényező és a torlónyomás szorzataként adódik. A szélteher tervezési értékét úgy kap
juk, hogy a karakterisztikus értéket megszorozzuk a parciális (biztonsági) tényezővel (a ábra):
wu ~ Yqc i? p - 1-5x0.733x0.446 = 0.491 kN/m2, (nyomás)
wn,d - Vqc u7p = 1.5 x ( - ) 0.367x0.446 = -0.245 kN/m2 („szívás”).
A szélteher az oldalfalat terheli. A fal a terhét felerészben az épület tetején lévő födém, felerészben pedig az
épület alján az alapok veszik fel (lásd a b ábra). Az épület felső födémén átadódó terheket az épület mereví
tő rendszerének kefl felvennie. (Ezt röviden már bemutattuk (12. ábra), és részletesebben fogjuk tárgyalni a
11.3 Fejezetben.) A födémre átadódó terhek a széltámadta és a szélámyékos oldalon (c ábra):
A,„ = tV * / 2 = 0 .4 9 1 x 4 / 2 = 0 .9 8 1 kN /m , p ud = \w j[ h ! 2 = 0 . 2 4 5 x 4 / 2 = 0 .491 kN/m .
Mind a két erő azonos irányban tolja el az épületet. Az 1 m-es sávra jutó eltoló erő így 1.472 kN/m, a teljes
(20 m hosszúságú) épület tetőfödémére jutó eltolóerő pedig (d ábra):
Aw =20x1.472 = 29.44 kN„
(Az épületet eltoló teljes erő ennek a duplája, hisz a szélteher fele nem a födémet, hanem az alapokat terhe
l j _______________:_____________________________________________________________________
/
/
54 A lineáris interpoláció esetén feltételezzük, hogy két érték között egy mennyiség, (esetünkben az alaki
tényező), lineárisan változik. Ekkor egy közbülső érték aránypárból számítható. Ha például az és x2 érté
keknél egy függvény értéke yi és y 2, akkor egy x ( x 1 < x < x 2 ) helyen a függvényt az alábbiak szerint szá
míthatjuk: y = y,+ (y 2 - y , )-
99
Kidolgozott feladat. Egy hatszintcs épületet oszloptengelyeinek távolsága 6 m, az épület hossza 8 m, ma
gassága 25 m. Az épület önsúlya Gk - 4 000 kN , a hasznos teher szintenként qk = 3 kN/m2, a szél teher a
széltámadta oldalon s} = 0.5 kN/m2, a szélámyékos oldalon pedig s, = -0 .2 5 kN/m2 (a ábra). Az önsúly
parciális (biztonsági) tényezője yG =1.1, vagy yc = 0.9 a hasznos és szélteheré pedig yQ = 1 .5 . Felborul-e
az épület a szélteher hatására?
r . ir
0.50 kN/m 6 m?| 0-25 kN/m Jmfo imb B

41
(a) (c) 3m
> k- ■
1. Megoldás. Az épület egésze szempontjából a megtámasztást az oszlopok alatt pontszerűnek tekintjük (b
ábra). Az alapok mindkét oldalon gátolják a függőleges és a vízszintes mozgásokat (c ábra). Az önsúly és a
hasznos teher mind a két oldali alaptest alatt nyomást okoz. A szélteher, ha az (a) ábrán jelölt irányban hat,
a jobb oldali alaptest alatt nyomást, a bal oldali alatt pedig húzást okoz. Ha a szél okozta húzás meghaladja
az önsúly okozta nyomást, akkor az alaptestnek le kellene kötnie az épületet, amely nem szokásos megol
dás, ennek hiányában az épület felborul. Úgy járunk el tehát, hogy meghatározzuk a bal oldali reakciót, és a
reakció előjele dönti el, hogy felborul-e az épület.
Mivel az önsúly és a hasznos teher is stabilizálja az épületet, ezért el kell hagyni a hasznos terhet és az ön
súly parciális (biztonsági) tényezőjének kisebbik értékét vesszük figyelembe. A szélteher eredőjének karak
terisztikus értéke:
”7?k = (0.50 + 0.25) x 25x8 = 150 kN
A bal oldali reakciót ( A y ) a jobb oldali támaszra felírt nyomatéki egyenletből tudjuk meghatározni:
- y QRk 12.5 + yc Gk 3 - Ay 6 = 0 , innen
- y QRkU .5 + yQGk3 -1.5x150x12.5 + 0.9x4000x3
4 - : 1331 kN > 0 ,
6 6
vagyis a reakció előjelét a (c) ábrán helyesen feltételeztük, az alap alatt nyomás alakul ki, az épület nem
borai fel.
Megjegyzés. A másik oldali reakciót a függőleges egyensúlyi egyenletből tudjuk meghatározni, eredményül
By = 2269 kN -t kapunk. A vízszintes reakciók meghatározására csak egy független egyensúlyi egyenle
tünk maradt, legyen ez célszerűen a vízszintes vetületi egyenlet. Ebből azt kapjuk, hogy a két vízszintes
reakció összege egyenlő a szélteherrel, de a reakciók értékét nem tudjuk meghatározni. (A pontos számítás
azt mutatja, hogy nem követünk el nagy hibát, ha az Ax = Bxközelítéssel élünk.)
100
2. Megoldás. Az ép ülőt a jobb o ldali, azaz a B támasz körül borulhat fél, ezért a felborulást úgy is e lenő-
Űzhetjük, hogy felíi juk a B tárniiszra a stabilizáló és a destabilizáló nyomatékokat és ezeket összehas onlít-
7k3 - 0.9 x4C 00x3 = 10 800 kN m .

A destabilizáló nyo;matek pedig [d ábra):
Mm = 12.5 - -1.5 x 150x12.5 = 2813 kN m .
Mivel a stabilizáló nyomaték m eghaladja a destabilizáló nyomatékot: A/sib > M álh, ezért az épület nein bo-
rul fe l.,
Szél dinamikus hatása. A fentiekben csak a szél statikus hatását vizsgáltuk. A szélnek
azonban dinamikus hatása is van, amely elsősorban karcsú, hajlékony szerkezetek eseté
ben lehet jelentős hatású. A szél intenzitása időben folyamatosan változik, de közel állan
dó sebességű szél is rezgésbe tudja hozni az épületet. A szél .dinamikus hatásának vizsgá
lata meghaladja ennek a tárgynak a kereteit. (Részletes tárgyalás található Kollár Lajos
könyvében [11].) A szél dinamikus hatására ment tönkre a Tacoma Narrow híd, amely
nek esetét az alábbiakban röviden ismertetjük:
A Tacoma Narrow híd átadásakor, 1940 júliusában a világ harmadik leghosszabb hídja
volt. A függőhíd55 középső nyílása 840 m, a pilonok magassága 126 m volt. (A világ két
leghosszabb hídja 1940-ben a Golden Gate híd (San Francisco, Z,=1300 m, épült 1937-
ben) és a George Washington híd (New York, Z=1067 m, épült 1931-ben) volt. 17. ábra)
Az átadás után megfigyelték, hogy a híd szél hatására nagy mozgásokat végez és próbál
ták utólag merevíteni a hidat, sikertelenül. Néhány hónappal az átadás után, november 7-
én, a híd egy közepes erősségű szélben (v=67 km/h) nagyon nagy mozgásokat végzett,
mintegy 0.9 m-es függőleges és 0.6 m-es vízszintes amplitúdóval. A hídon egy idő után
csavarólengések is megjelentek, amelyek során a pálya elfordulása elérte a 45 fokot. Eze
ket a mozgásokat a híd nem tudta elviselni, leszakadt.56 A mozgások kezdeti szakaszában
egy újságíró ráhajtott a hídra, de autóját le kellett állítania. Sikerült a hidat a leszakadás
előtt elhagynia, így az egyedüli áldozat egy kutya volt.
55 Függőhíd például a budapesti Erzsébet híd és a Golden Gate híd (16. ábra). Egy függőhíd sematikus raj
za:
56 http://www.youtube.com/watch?v=POFi 1VcbpAI
101
107. ábra A szél hatására rezgőmozgást végző és a leszakadt Tacoma Narrow híd
(http ://www. enm.bris.ac .uk/research/nonlinear/tacoma/tacoma.html)
Az utólagos vizsgálatok azt mutatták, hogy a leszakadás oka az volt, hogy a híd merevítő
tartója (azaz a pályája, amely a kábelekre van függesztve) keskeny és alacsony volt, így
kicsiny merevséggel rendelkezett. A leszakadást végső soron a kicsiny csavaró merevség
okozta: a hídpálya kicsit elferdült (a), ebbe belekapott a szél és a merevítő tartót erőtelje
sen elcsavarta (b). Ezután a merevítőtartó úgy viselkedett, mint egy csavarrugó: a
merevítőtartó visszalendült (c) és a szél a másik irányban lendítette tovább. Ez ismétlő
dött többször. Az elcsavarodások egyre növekedtek, amíg a híd leszakadása be nem kö
vetkezett.
7.7 Hóteher
A hóteher értéke részben a lehullott hó mennyiségétől függ, részben pedig a hó átrende
ződésétől, amely lehet a ferde tetőről való lecsúszás vagy a szél következtében létrejövő
hófelhalmozódás következménye.
Ezt a gyakorlati számításokban úgy vehetjük figyelembe, hogy a hóteher karakterisztikus
értékét az alábbiak szerint számítjuk:
5 = f e =) A 5k > (7-4)
102
ahol sk a felszíni hóteher karakterisztikus értéke (lásd a 7.3 Fejezetet), //; a hóteher ún.
alaki tényezője.
nagysága a földrajzi helytől és a tengerszint feletti magasságtól függ. Magyarországon
[27] 400 m-es tengerszint feletti magasságig értéke sk = 1.25 kN/m2, e felett a tengerszint
feletti magassággal lineárisan nő. Maximális értéke 1000 m-es tengerszint feletti magas
ságban sk =2.75 kN/m2. ~
Az alaki tényező 30 foknál laposabb tető esetében /u- = 0.8, 60 foknál meredekebb tető
esetében pedig n K= 0, vagyis feltételezhetjük, hogy a teljes hóteher lecsúszik az épület
ről. 30 és 60 fok között //;-t lineáris interpolációval (lásd a 54. lábjegyzetet) határozhat
juk meg.57
108. ábra A hóteher intenzitásának változása a tető hajlásával és a hózugteher kialakulása

Abban az esetben, ha a hó nem csúszhat le szabadon az épületről, akkor számolnunk kell
a hófelhalmozódás lehetőségével, azaz az ún. hózugteherrel. Ezt is az alaki tényezővel
vesszük figyelembe [27].
A hóteher intenzitását mindig az alaprajzi vetületre vonatkoztatva58 adjuk meg. Ezt il
lusztrálja az alábbi számpélda.
Végül megjegyezzük, hogy a hóterhet féldoldalasan is figyelembe kell venni (102. ábra),
a hótehemek van rendkívüli értéke (6-8) és veszélyes lehet az esetleg eljegesedés is.
Kidolgozott feladat. Egy pesti raktárépület alaprajzi méretei d=8 m, 1=20 m, az épületet 40 fokos hajlású
nyeregtetővel fedik le. Határozza meg az épületet terhelő függőleges összterhet a hófehérből! (A hóteher
parciális (biztonsági) tényezője yQ = 1.5.)
Segédmennyiségek. A felszíni hóteher karakterisztikus értéke, mivel Pest a 400 m-es tengerszint feletti ma
gasság alatt fekszik sk = 1.25 kN/m2. A hóteher alaki tényezője a 57. lábjegyzet szerint fiK—0.533.
Megoldás. A hóteher karakterisztikus értéke /
s = jut sk - 0.533 x 1.25 = 0.667 kN/m2.
A függőleges teher tervezési értékét úgy nyerjük, hogy a teher intenzitását szorozzuk az alaprajzi területtel
(nem a nyeregtető felületével!) és a parciális (biztonsági) tényezővel:
F = YqSA = 1.5 x 0.667 x (20 x 8) = 160 kN .
57 Például 40 fokos tetőhajlás esetében az alaki tényező: u\ = 0.8 + ( 0 - 0.8)— —— = 0.533 .

. 6 0 -3 0
58 Szokták „alaprajzban megoszló” vagy „vetületi” tehernek nevezni, megkülönböztetve a felület mentén
megosztó tehertől.
103
7. Terhek is hatások
Kidolgozott feladat. Oszlop igénybevételei. Egy 1 — 5 m magas alul -befogott oszlopot a födémről átadódó
terhek terhelik. Az önsúlyteher és a hóteher (karakterisztikus) értéke:
N c = 180 kN , As = 42 kN , a szélteher: H w = 11.2 kN .A ,7^k -
Nn&K
' födémről az oszlopokra átadódó függőleges terhek a z irányban külpontosak: Aw
ez' = 0.1 m.= 100 m m . A teherbírás ellenőrzéséhez határozzuk meg az oszlop Jt~
tövében :
1. a maximális normálerőt, és az ezzel egyidejű nyomatéket, l
2. a minimális normálerőt és az ezzel egyidejű nyomatéket,
3. a maximális nyomatékot és az ezzel egyidejű normálerőt.
Megoldás. A terhek biztonsági és egyidejűség! tényezői:
1 G.sup = 1 -3 5 » r G,inf = 1 - 0 > Y q = Ys = f w = 1 - 5 > 'A os = 0 - 5 , W m = 0 .6 .
Mivel a szélteher nem okoz normálerőt, - a maximális normálerő számításához - a kiemelt teher a hóteher:
1. Tehercsoportosítás. Maximális normálerő, egyidejű nyomaték (kiemelt teher: hó)
Aj = yG>supAc +ysNs = 306 k N , A/yl —A jő, +tôwywf / w/ = 81 kNm .
Minimális normálerő számításához a hóterhet nem vesszük figyelembe, és az önsúlyt a kisebb parciális
(biztonsági) tényezővel szorozzuk:
2. Tehercsoportosítás. Minimális normálerő, egyidejű nyomaték (kiemelt teher: szél)
A, ' G.inf A g = 180 kN , M yl - N 2ez + 7 wA w/ -1 0 2 kNm
A maximális nyomaték számításához a kiemelt teher lehet akár a szél, akár a hó, de a feladatban megadott
kiilpontosságra a hóteherből keletkező nyomaték sokkal kisebb, mint a szélteherből keletkező: H l))N sez,
ezért jelen esetben a szélteher a kiemelt teher.
3. Tehercsoportosítás. Maximális nyomaték, egyidejű normál erő (kiemelt teher: szél)
N3 = Yg m N g + WosYs^ = 274.5 k N , M y} - A3ez + ywA w/ = 111.5 kNm .
Sok esetben nem könnyű megállapítani, hogy milyen tehercsoportosítás adja a legveszélyesebb terhelést.
Például egy nyomott vasbeton keresztmetszet esetében a normálerö jelenléte bizonyos esetekben növeli a
teherbírást, így lehet veszélyes nemcsak a nagy, hanem a kicsiny normálerö is. Elvileg a terhek minden
lehetséges kombinációját meg kell vizsgálni, de a gyakorlatban általában elegendő a fenti három
kombinációt figyelembe venni.
7.8 Talajvíz nyomása

A vízből keletkező terhet már tárgyaltuk röviden a fejezet elején (98. ábra). A talajvízből
keletkező teher hasonlóképpen határozható meg. A nyomás értéke egyenlő a víz térfogat-
súlyának és a talajvízszinttől mért távolságnak a szorzatával.
7.9 Földnyomás
A talaj nem folyadék (egy edénybe öntve nem veszi fel teljesen annak alakját, mert van
belső súrlódása és kohéziója59), mégis kicsiny mélység esetében (ha a felszín terheletlen)
a talajból keletkező nyomás a folyadékhoz hasonlóan a felszíntől való távolsággal lineári
san növekszik. Vagyis a talajból keletkező terhet az alábbi összefüggésből számíthatjuk:
q = K rsx , (7-5)
59 A kohézió a talajrészecskék közti tapadást jelenti, emiatt lehet egy gödör oldalfalát akár függőlegesen is
kialakítani. A száraz homoknak nincs kohéziója, függőleges falként nem képes megállni. Ha a homokot egy
helyre kiszóljuk, akkor kúp alakot vesz fel, a kúp meredeksége annál nagyobb, minél nagyobb a szemcsék
közti súrlódás.
104
ahol x a felszíntől való távolság, ys a talaj térfogatsúlya, ka pedig egy a talaj jellemzőitől
függő tényező. (Éltéke kb. 1/3-1/2; erről a Geotechnika tárgyban tanulhatnak.)
Amennyiben a talaj felszíne terhelt (például valamit tárolnak a talajon), a földnyomás el
oszlásának függőleges metszete nem háromszög, hanem trapéz alakú (109b ábra).
109. ábra Földnyomás terheletlen (a) és terhelt (b) térfelszín esetében
7.10 Földrengésteher
Egy földrengés az épület alapját mozgatja meg, aminek hatására az épület rezegni kezd.
A földrengés az épületet mind függőlegesen, mind pedig vízszintesen megrázza (110. áb
ra). A függőleges irányú rezgés döntően függőleges irányú tehetetlenségi erőket, a víz
szintes irányú rezgés pedig vízszintes irányú tehetetlenségi erőket, azaz „terheket” okoz a
szerkezeten. Az előbbiek általában kevésbé veszélyesek, mivel az épületet a nagy függő
leges önsúlyterhekre méretezzük, ezeket csak kis mértékben növeli meg a földrengés.
Magyarországon az épületek esetében a földrengés függőleges hatását nem is kell figye
lembe venni.
A földrengés okozta vízszintes mozgásók (110b ábra) jelentős vízszintes terheket okoz
nak, ezeket figyelembe kell venni. A földrengés időben lejátszódó folyamat, a földrengés
hatása szempontjából fontos mind a talaj maximális gyorsulása, mind a földrengés tartós
sága, mind pedig a földrengés frekvenciatartalma. Abban az esetben, ha az épület merev,
akkor az épületre ható terhet Newton II. törvénye alapján (35. oldal) azr
F - ma% (7-6)
összefüggéssel számíthatjuk ki, ahol m az épület tömege, a%pedig a talaj gyorsulás ma
ximális értéke. Magyarországon a maximális talajgyorsulás Komárom térségében a leg
nagyobb, értéke ag = 0.15g «1. 5m/s2. Ez a gyorsulás olyan földrengéshez tartozik, ame
lyik várhatóan 475 évenként egyszer következik be. Magyarország további területeire a
maximális talajgyorsulás [27]-ben megtalálható.
105
110. ábra A földréngés az épületet függőleges (a) és vízszintes irányban is megrázza (b) •)
Ha az épület nem merev, akkor az épület rezonanciába [6] kérülhet a földrengéssel, és így ,)
az épület (födéméinek) gyorsulása meghaladhatja a talaj gyorsulását.' Ez jelentősen meg
növeli a földrengésteher nagyságát. így,általában, nem-merev épület esetében, a földren- r
gésterhet az
. (7-7) :
összefüggésből számíthatjuk, ahol Sá az ún. i,,válaszspektrum” értéké, amely lényegében :

az épület gyorsulása egy ,az adott helyre jellemző földrengés esetébén. Sd nagysága (töb- >:
bek közt) áttol függ, hogy milyen merev egy épület, azaz mekkora a rezgésideje. (Merev .
épület esetén Sd'>megegyezik m -vei.) í Sd meghatározásának részleteit nem közöljük,1:
megtalálható [27]-ben, de‘megjegyezzük, hogy,#rg többszörösé is lehét. ' ' ;
A földrengés teher arányos a tömeggel, és a gyorsulással, az utóbbi az épület magassága mentén arányos a z '
épület kilengésével. Mivel tipikusan az épület elmozdulásai a magassággal nőnek, a gyorsulások is növe
kednek a magasság mentén. Lineáris növekedést (azaz három szög alakúd rezgésalakot) feltételezve, állan- ;
dó tömegeloszlás esetében a szerkezetre egy háromszög alakban megosztó foldrengésterhet kell m űködtetni:
(111 á ábra), ^melynek eredőjé megegyezik a teljés (7-7) földrengéstehefrel. Ha % -tömegek, -szintekre kon- .
centrálódriak,' akkor az alapjáii oszthatjuk sz é tá szintek közt a (7-7) fóldrengéstérhet, hogy feltétélezzük, <
minden szinten a tehet arányosa tömeggel és a szint alaf> feletti magasságával (111b ábra).'(A fenti közeli-: 1
téstakkor szabad alkalmazni, ha az első rezgésálak „domináns” és közelíthető lineáris függvénnyel, amely) i
általában szabályos kialakítású, nem karcsú épületek esetében áll fenn.)
21'yJHi
HU Zttímj
j - l ■< ■’
HJ
F v = S., m
111. ábra Az'épületre ható földrengésterhek közelítő figyelembevétele egyenletes tömegeloSzlás (a) és szín- «£
tenkélit különböző tömegek (b) esetében
106'
Kidolgozott feladat. A 98. oldalon adott Kidogozott feladatban vizsgá It raktárépüle födémének négyzfítmé-
tersúlya 10 kN/ra2. Határozzuk meg a raktárépületre ható foldrengésterhet (a hosszabbik irányra merőlege-
sen), ha Sd = 0.2g . (g a nehézségi gyorsulás.)
Fz = 320 kN X.
Megoldás. A csarnok teljes tömege W7 = 10 x l0 3 x 8 x 2 0 / g .
(Az oldalfalak tömegét az egyszerűség kedvéért elhanya-
goltuk.) A földrengésteher értéke: ^ _____ ______ .__X
Fe = mSá = (lOxlO3 x 8 x 2 0 /g )0 .2 g = 320 OOON = 320kN .
Megjegyezzük, hogy ez jelentősen meghaladja a
szélteher értékét (F w = 29.44 kN , 98. oldal).
7.11 H őmérséklet hatása
112. ábra Vasúti híd sarujának kialakítása, amely lehetővé teszi a hőmérsékleti mozgáso
kat
A hőmérsékletváltozás hatására a szerkezeteink deformálódnak. Ha ez a deformáció gá
tolva van, akkor a szerkezetekben feszültségek keletkeznek. Ennek megfelelően a hőmér
séklet hatására kétféleképpen tervezhetünk meg egy szerkezetet: vagy engedjük, hogy a
hőmérsékleti mozgások szabadon létrejöjjenek, vagy pedig a szerkezetet olyan erősre ter
vezzük, hogy a hőfeszültségeket elviselje. Egy híd végénél például általában megfigyel
hetjük a hőmozgást megengedő ún. dilatációs szerkezeteket (112. ábra). A hőmérséklet
változásból keletkező hosszváltozást a ,7
AL = LaAT (7-8)
összefüggésből számíthatjuk, ahol L a szerkezet mérete, a a (lineáris) hőtágulási együtt
ható (acélra és betonra kb. a =10"5/°C), AT pedig az (egyenletes) hőmérsékletváltozás.
Kidolgozott feladat. Hány mm hosszúságú mozgást lehetővé tevő dilatációs szerkc zetre van szükség egy
100 m támaszközű acél vagy vasbeton hídszerkezet esetében, ha a várhat 5 hőmérsékletváltozás :
A r = 60°C ?
AZ, = LaA T = 100 x 10-5 x 60 = 60 x 10‘3m = 60 m m .

Tehát a dilatációs szerkezetnek legalább 60 mm-es mozgást kell megengednie.
107
Épületeinknél úgy korlátozhatjuk a hőmérsékleti deformációkból keletkező feszültsége

ket, hogy a nagyobb épületeket (hő) mozgás szempontjából egymástól független részekre,
ún. dilatációs egységekre bontjuk. Például vasbeton épület esetében nem kell figyelembe
venni a hőmérséklet okozta terheket, ha az épület mérete nem haladja meg a 30 m-t.
Kidolgozottfeladat. Egy 30 m hosszúságú vasbeton épület hőmérsékletének ingadozása A T = 40° C , Hatá
rozzuk meg, hogy mekkora vízszintes eltolódás jön létre az épület szélső oszlopának alsó, és felső pontja
közötti • ' '
Megoldás. A vasbeton födém hosszváltozása ,
A L~LaA 'T = 3 0 x l0 '5x 4 0 - 1 2 x l 0 “3m - 1 2 mm,

amely megoszlik a két oldal között, így az; oszlop felső pontjának vízszintes mozgása 6 mm.
6 mm 6 mm
r " " ....... ..................... "j
AT= 0°C AT= 40 C
L - 30 m ™ L -= 30 m
_________________ ,____________ K ....................... .................... — >1
Deformációk és/vagy belső erők (igénybevételek) az egyenlőtlen hőmérsékletváltozásból

is keletkeznek.
7.12 Egyéb terhek

Végezetül meg kívánjuk jegyezni, hogy számos egyéb hatás is okozhat terhelést egy
szerkezeten, például a daruteher, az építés közbeni raktározás, az építőanyagok mozgatá
sa, az összegyűlő esővíz, az eljegesedés, vagy (egy ipari épületen) a felgyülemlő porte-
her.
Napjainkban kiemelt fontosságú a „tűzteher”: épületeinket úgy kell megtervezni, hogy
egy tűz esetében az épület adott ideig megőrizze a teherhordó képességét, hogy az embe
reket evakuálni lehessen. Ennek logikus következménye, hogy minél magasabb egy épü
let, annál szigorúbb követelményeknek kell eleget tennie.
113. ábra Az alapok egyenlőtlen süllyedésének hatása

Nagy belső erőket és így jelentős károsodást okozhat a szerkezet alapozásának egyenlőt
len süllyedése (113. ábra). (Ez okozta például egy talajtámfal meghibásodását. 128. ábra.)
Kidolgozott feladat. Egy 3x6 m-es alapterületű lapostetős épületet a mellékelt ábra szerint a négy sarkán
négy oszlop támaszt meg, amelyekre két darab 6 m hosszú főtartót és ezekre merőlegesen hat darab 3 m
hosszúságú fióktartót helyeztek el, amelyek az épület fedését tartják (v.ö. 57. ábra). A fedés önsúlya (egy
108
ségnyi felületre) g hk = 0.5 kN/m2, a fiókgerendák: önsúlya (egységnyi hosszra) g f k = 0.25 kN /rn, a főtar
tók önsúlya pedig g mk = 0.42 kN/m . A tető hóterhe qk = s = sk = 1.25 x 0.8 = 1.0 kN/m2. Az önsúlyte-
her parciális (biztonsági) tényezője yG =1.35, a hóteheré pedig ;/Q = 1 .5 . Határozza meg a tetőterhet, a
fióktartók terhét, a főtartók terhét és az oszlopok terhét!
Alaprajz / fióktartó
oszlop
/fő tartó
terhelési mező
1.2 m
3m 3m
—H H—
Megoldás. A szerkezet fedését a következő teherre kell méretezni:
Pb,d = VGSh,k +7 'q‘s, = T35 x 0.5 + 1.5 x ].0 =2.175 kN/m2,
A fióktartók egymástól mért távolsága 1.2 in, közelítésként feltételezhetjük, hogy a közbenső fióktartókat a
tető 1.2 m-es sávja (b ábra) és a fióktartó önsúlya terheli, azaz a fióktartók terhe (c ábra):
p íü = \.2 p K6 +yGg (M= 1.2x2.175 + 1.35x0.25 =2.95 kN/m.
A szélső fióktartók terhe, amelyet közelítően a tető 0.6 m-es sávja terhel le, ennél kisebb, kicsit több mint a
közbenső fele (0.6 p hd + y Gg fd =0.6x2.175 + 1.35x0.25 =1.64 kN/m). A közbenső fióktartó összterhe
2.95kN/m x3m = 8.84kN, ennek fele adódik át a főtartókra, azaz 4.42kN . A szélső fióktartókról átadódó
teher 1.64kN/m x3m/2 = 2.46kN . A főtartó önsúiyterhének tervezési értéke
árm,d = r Gg m,k = 1-35 X 0.42 = 0.57 kN/m .
A főtartókra ható összes terhet a mellékelt (d) ábrán rajzoltuk fel. Az oszlopokra a főtartók összterhének a
fele adódik át, azaz:
N = (4.42x4 + 2 .4 6 x 2 + 0 .5 7 x 6 )/2 = 13.0 k N .
4.42 kN (négyszer)
(d)
2.46 kN 2.46 kN
(c) 2.95 kN/m 1
i i
0.57 kN/ni^ ^ & 'sb ^ 'j/. •J/
f 4.42 kN 4.42 kN 13.0 kN
■3 m 13.0 kN
6m
Kidolgozott feladat. Fából egy kilátó emelvényt készítünk a mellékelt ábra szerint, ahol az oszlopok tenge
lyeinek egymástól mért távolsága az egyik irányban 2m, a másik irányban 1.2 m (v.ö. 59. ábra). Az oszlo
pokra fagerendákat helyeznek el, amelyek a két oldalon 2-2 m-rel túlnyúlnak az oszlopokon. A gerendákra
merőlegesen pallókat helyeznek el. A pallózás önsúlya (egységnyi felületre) g hk = 0.3 kN/m2, a gerendák
önsúlya (egységnyi hosszra) g fk = 0 . 1 2 kN /m . Az emelvény hasznos terhe qhk = 3 . 0 kN/m2. (Hótchcr
szintén működhet az emelvényre, de egyidejűleg vagy a hóterhet, vagy a hasznos terhet kell figyelembe
venni. A hótcher értéke s = 1.0 kN/m2 lényegesen kisebb, mint a hasznos teher, ezért a méretezésnél csak a
hasznos terhet vesszük figyelembe.) Az önsúlyteher parciális (biztonsági) tényezője yG = 1.35 vagy
ya =1.0, a hasznos teheré pedig = 1 .5 . Határozza meg az oszlopokban keletkező maximális nyomó-
eröt! Felemelkedhet-e gerenda az oszlopról, vagyis szűkséges-e, hogy a gerendákat lekössük?_____________
109
Alaprajz
Ji.2m
ig
K- Z m . 2m >K 2m „
Gerenda statikai váza
Megoldás. A közbenső gerendák a szerkezet 1,2 m szélességű sávjának terhét viselik (b ábra), így a geren
dák önsúly és hasznos terhének karakterisztikus értéke:
g k = 1,2g,1>k + -1 .2 x 0.3 + 0.12 - 0.48 kN /m ,
qk - 1.2qhk = 3.60 kN /m .
A számítás végrehajtása előtt elemezzük, hogy a konzolokon illetve a nyílásban elhelyezett terhek milyen
irányú reakciókat okoznak. (Lásd a c-e ábrákat!) A jobb oldali reakciót legegyszerűbben úgy tudjuk megha
tározni, hogy a bal támaszra írunk nyomatéki egyenletet. Például, ha a bal oldali konzolon működik a lefelé
mutató teher (c ábra), akkor a reakció lefele kell, hogy mutasson, hogy ellensúlyozzuk a teher óramutató
járásával el lentétes nyomatékét. Ha viszont a mezőben, vagy a jobb oldali konzolon működik a teher, akkor
a teher nyomatéka az óramutató járásának irányában működik és a reakció felfelé hat (d és e ábra). Ebből az
következik, hogy akkor kapunk maximális reakciót a jobb támaszra, ha a hasznos tehenei csak a mezőt és a
jobb oldali konzolt leterheljük lé. Az önsúlyteher, amely mindenképpen a teljes szerkezeten működik, felfe
lé mutató reakciót eredményez.
! Y q Y k4
YqQk ^ ^ ^ 1 ^ i
(c)
\ (0 Yqgkl l ^ 4 ' 4 ' Í r 4 r 'T'Ír4'l'
Yű£k6 l
y
Y g = 1 .3 5 f i f < ro -U 5 )
B
(d)
| ^ ^Yq^k Y q <7k 2 !
I l YGg k 6
(g) Yg&^ T jr 'ír 'ír k k T y j
(e)
A Yg=1-0
~5T
(Y g = 1-0)
IB
B
Határozzuk meg először a jobb oldali (pozitív azaz felfelé mutató) reakció maximális értékét! A maximális
pozitív reakciót okozó teherelrendezést (azaz a mértékadó terhet) az (f) ábrán rajzoltuk fel. A reakciót a bal
támaszra felírt nyomatéki egyenletből számíthatjuk:
ycg k x 6 x l + yQ<7k x 4 x 2 - 5 x 2 = 0 azaz 1.35x0.48x6x1 + 1 .5 x 3 .6 0 x 4 x 2 -5 x 2 = 0 .
Ebből a reakció értéke:
5 + = 23.5 kN .
Határozzuk meg a jobb oldali reakció minimális értékét! (A lefelé mutató reakció maximumát.)
A fenti elemzés (c-e ábrák) szerint akkor kaphatunk lefelé mutató reakciót, ha a hasznos teher csak a bal
oldali konzolt terheli. Az önsúly mindenképpen felfelé mutató reakciót eredményez, vagyis ellentéteset,
mint a hasznos teher, ezért a parciális (biztonsági) tényezőjét a két érték (1.35 és 1.0) közül a kisebbikre
fogjuk választani. A minimális negatív reakciót okozó teherelrendezést (azaz a mértékadó terhet) a (g) áb
rán rajzoltuk fel. A reakciót a bal támaszra felírt nyomatéki egyenletből számíthatjuk:
yGg k x 6 x 1- y Qr/k x 2 x l - 5 x 2 = 0 azaz 1 .0 x 0 .4 8 x 6 x 1 -1 .5 x 3 .6 0 x 2 x 1 -5 x 2 = 0 .
Ebből a reakció értéke:
110
, B~ = -3 .9 6 k N . . ‘ f ;
Vagyis a gerenda elemelkedhet az oszlopról, a gerendát le kell kötni. (Az erő negatív előjele azt jelenti,
hogy a jobb oldali reakció előjele ellentétes a (g) ábrán mutatottal,)
Az alábbiakban (h ábra) felrajzoljuk a (g) terhelési esetnek megfelelő eredményeket:
3.6 X 1.5=5.4 kN/m
00
y v- Tr TT TY~ ▼
l 5.4 kN/m
- _______
0.48 x 1,35= © jr ^ 1 j jr ) ^ 0.65 kN/m
0.65 kN/m
3.96 kN
B =—3.96 kN 18.65 kN
Az A reakciót a függőleges Vetületi egyenletből lehet meghatározni. Az (i) ábrán az elkülönített szerkezet
ábráját tüntettük fel.
Megjegyzés. A gerenda fenti megtámasztása nem biztosítja a vízszintes terhek felvételét (b ábra). Erről fel-
tctlcnűl gondoskodni kell, pl. valamelyik oszlop-pár közötti átlós (un. andráskcrcszt) merevítéssel.
Gyakorló feladatok
7-1. Egy Kispesten épülő téglalap alakú vasbeton csarnoképület alaprajzi mérete 6><15 m, magassága 8
m. Határozza meg a szélterhet az épület oldalfalain, ha a szél a hosszabbik irányra merőlegesen
fuj. Határozza meg a födémre jutó terheket és a teljes eltolóerőt. (A megoldáshoz használnia kell a
[27] segédletet. A szélteher magasság menti eloszlását közelítően veheti konstansnak.)
7-2. Határozza meg az előző feladatban adott csarnok hóterhét!
7-3. Egy osztályterem födémé Porotherm szerkezettel készült 6 cm-es felbetonnal. A födém rétegrend
je: 2.5 cm parketta, 6 cm aljzatbeton és úsztatóréteg. A födémet alulról 2 cm-es vakolat fedi. Hatá
rozza meg a födém terhének tervezési értékét! (Az előregyártott födém önsúlya felbetonnal együtt
3.3 kN/m2. Az egyes rétegek súlyának meghatározásához használja a [27] segédletet. Az úsztató
réteget számolhatja 0.05 kN/m2-rel.)
7-4. Mekkora egy épületet felemelni akaró erő, ha a 10x10 m-es alaprajzú épület alapozása a - l é m
en van és a talajvíz szintje a talaj felszíne alatt 400 mm-rel található?
7-5. Egy kör alaprajzú medence külső átmérője 20 m, a medence alapozása a - 2.5 m-en van, és a ta
lajvíz szintje a talaj felszíne alatt 1000 mm-rel van. Felúszik-e az üres medence, ha a falának és
alaplemezének vastagsága 300 mm, a vasbeton térfogatsúlya 25 kN/m3, és az önsúly parciális (biz
tonsági) tényezője yG=0.9 vagy 1.2? (A víznyomás parciális (biztonsági) tényezője 1.)
7-6. Egy téglalap alaprajzú medence külmérete 5X12 m, a medence alapozása a - 2.5 m-en van, és a ta
lajvíz szintje a talaj felszíne alatt 500 mm-rel van. A medence falvastagság 300 mm. Milyen vas
tagra kell készíteni a medence alapját, hogy a medence ne ússzon fel? A vasbeton térfogatsúlya 25
kN/m3, és az önsúly parciális (biztonsági) tényezője yG=0.9 vagy 1.2. (A víznyomás parciális (biz
tonsági) tényezője 1.)
7-7. Egy kör alaprajzú medence külső átmérője 5 m, a medem
ce alapozása a -2 m-en van, és a talajvíz szintje a talaj
felszínével egybeesik. Mekkora peremgyűrűt kell készíte
ni a medence körül (jc=?), hogy az üres medence ne
ússzon fel? A fal és az alaplemez vastagsága 250 mm, a
vasbeton térfogatsúlya 25 kN/m3, és az önsúly parciális
(biztonsági) tényezője yG=0.9 vagy 1.2. (A víznyomás
parciális (biztonsági) tényezője 1.) Leterhelésként figyelembe veheti a peremgyűrű feletti fold sú
lyát is. (A föld térfogatsúlya - vízzel átitatott állapotban - 20 kN/m3. A föld parciális (biztonsági)
tényezője yT=0.85 vagy 1.3.)
7-8. Egy 6x8 m alaprajzú épületet 4 oszlop támaszt meg, ezekre a hosszabbik irányban két főtartót,
ezekre merőlegesen 5 fióktartót helyeznek el. A hóteher 5 = q^=\.2 kN/m2, a héjazat önsúlya
ghk = 0.7 kN/m2 , a fiókgerendák önsúlya (egységnyi hosszra) g fk = 0.04 kN/m , a főtartók önsú
lya pedig gj^k = 0.1 2kN/m . Az önsúlyteher parciális (biztonsági) tényezője yG = 1.35, a hóteheré
111
pedig yQ =1.5'. Rajzolja le a főtartót és a fióktartókat a rájuk ható terhekkel és reakciókkal együtt.
Mekkora a talajban kialakuló feszültség, ha az alaptestek mérete 0.9><0.9 m?
7-9. Egy a Kékestetőn (tengerszint feletti magasság 1000 m) készülő fa fészer mérete 2.2x8 m, magas
sága 3 m. A két hosszabbik oldalán egy-egy (két méteres szakaszokból álló) gerenda fut végig,
amelyeket kétméterenként oszlop támaszt meg, összesen 2 x 5 = 10 db. A gerendákra merőlegesen
pallózást alakítanak ki. A pallózás önsúlya g bk = 0.3 kN/m2, a gerendák önsúlya
g [k =0.12 kN/m . A tetőn figyelembe kell venni a hóterhet, de a hasznos terhet nem. Az önsúlyte-
her parciális (biztonsági) tényezője yG =1.35 vagy yG = 1 .0 , a hóteheré pedig yQ =1.5. Rajzolja
le a gerendát a rá ható terhekkel és reakciókkal együtt. Mekkora az oszlopokban ébredő erő?
7-10. Egy súlytámfalat az ábra szerinti földnyomás
terhel. Elcsúszik-e a támfal, ha a támfal anyagának 0.4
1.5 kN/m
térfogatsúlya 22 kN/m3, az önsúly parciális (biz
tonsági) tényezője yG=0.9 vagy 1.2, valamint a talaj
és a beton közti súrlódási tényező 0.3, a talajnyo
más parciális (biztonsági) tényezője 1.4. (Megjegy
zés: A talaj megtámasztó hatását - a támfal bal ol
dalán - nem vesszük figyelembe.) (Segítség: 5 kN/m
Vizsgálja a támfal lm-es szakaszát! A trapéz alakú
teher egy egyenletesen megoszló és egy háromszög
alakban megoszló teherre bontható.)
7-11. Egy L alakú vasbeton támfalat az ábra szerinti 1 kN/m
földnyomás terhel. Elcsúszik-e a támfal, ha a vas
beton térfogatsúlya 25 kN/m3, a talaj térfogatsúlya
£4
18 kN/m3, az önsúly parciális (biztonsági) tényező
je Yg=0.9 vagy 1.2, valamint a talaj és a beton közti 0.3
>\
súrlódási tényező 0.35, talajnyomás parciális (biz
tonsági) tényezője 1.4. (Megjegyzés: a támfal víz □
szintes lemeze fölötti földtömeget leterhelésként 1.3 5 kN/m
figyelembe veheti. A talaj súlyának parciális (biz
tonsági) tényezője Yt=0.85 vagy 1.3.) 0.4
1 kN/m
7-12. Egy súlytámfalat az ábra szerinti földnyomás
terhel. Elcsúszik-e a támfal, ha a támfal anyagának
térfogatsúlya 22 kN/m3, az önsúly parciális (biz
tonsági) tényezője yG=0.9 vagy 1.2, és a talaj és a
beton közti súrlódási tényező 0.3, a talajnyomás
parciális (biztonsági) tényezője 1.4. (Megjegyzés:
A talaj megtámasztó hatását - a támfal bal oldalán
- nem vesszük figyelembe.) 5 kN/m
7-13. ‘Egy L alakú vasbeton támfalat az ábra szerinti
__ földnyomás terhel. Elcsúszik-e a támfal, ha a vas -> H < - 1 kN/m
beton térfogatsúlya 25 kN/m3, a talaj térfogatsúlya
18 kN/m3, az önsúly parciális (biztonsági) tényező
je Yg=0-9 vagy 1.2valamints a talaj és a beton közti
súrlódási tényező 0.35, talajnyomás parciális (biz
tonsági) tényezője 1.4. (Megjegyzés: a támfal víz
szintes lemeze fölötti földtömeget leterhelésként
figyelembe veheti. A talaj súlyának parciális (biz
tonsági) tényezője yT=0.85 vagy 1.3.)
112
7-14. Fából egy kilátó emelvényt készítünk a mellékelt

ábra szerint. A pallózás önsúlya (egységnyi felület
re) g hk = 0.3 kN/m2, a gerendák önsúlya (egy
ségnyi hosszra) g [k = 0.12 kN/m . Az emelvény
hasznos terhe qhk - 3.0 kN/m2. Az önsúlyteher par
ciális (biztonsági) tényezője ya =1.35 vagy
yG - 1.0, a hasznos teheré pedig yQ =1.5. Határoz
za meg az oszlopokban keletkező maximális nyo
móerőt! Felemelkedhet-e gerenda az oszlopról, va
gyis szükséges-e, hogy a gerendákat lekössük?
Mekkora erőre kell méretezni a lekötést? 1.5 kN/m
7-15. Vizsgálja meg, hogy felborul-e a 7-10 feladatban
(112. oldal) adott támfal. (Megjegyzés: a számításban
feltételezheti, hogy az elfordulás a támfal alsó élének
1/10-e körül jön létre.) (Segítség: Vizsgálja a támfal
lm-es szakaszát! A trapéz alakú teher egy egyenletesen
megoszló és egy háromszög alakban megosztó teherre
bontható.)
7-16. Vizsgálja meg, hogy felborul-e a 7-11 feladatban (112. oldal) adott támfal. (Megjegyzés: a szá
mításban feltételezheti, hogy az elfordulás a támfal alsó élének 1/10-e körüljön létre.)
7-17. Vizsgálja meg, hogy felborul-e a 7-12 feladatban (112. oldal) adott támfal. (Megjegyzés: a
számításban feltételezheti, hogy az elfordulás a támfal alsó élének 1/10-e körüljön létre.)
7-18. ^Vizsgálja meg, hogy felborul-e a 7-13 feladatban (112. oldal) adott támfal. (Megjegyzés: a
számításban feltételezheti, hogy az elfordulás a támfal alsó élének 1/10-e körüljön létre.)
7-19. Egy ötszintes épületet oszloptengelyeinek távolsága
8 m, az épület hossza 10 m, magassága h=19 m. Az
épület önsúlya Gk = 4 000 k N , a hasznos teher szin
tenként qk = 3 kN/m2, a szélteher a széltámadta olda
lon .s', = 0.6 kN/m2, a szélámyékos oldalon pedig
sn = -0.3 kN/m2. Az önsúly parciális (biztonsági) té
nyezője yQ =1.35, vagy yG = 0.9 a hasznos teheré pe
dig yQ = 1.5 . Felborul-e az épület a szélteher hatására? 0.60 kN/m 8 m , 0.30 kN/m
---- H
7-20. Egy buszmegállóban elhelyezett tetőt
mutat a mellékelt ábra, amelyet középen 5y ^jfy y1^ y
egy oszlop támaszt meg. A tető önsúlya
(egységnyi felületre) g hk = 1.5 kN/m2, a
hóteher értéke qk = 5 = 1.0 kN/m2. Az ön Metszet
súlyteher parciális (biztonsági) tényezője
y0 =1.35 vagy yG = 1.0, a hóteheré pedig
yQ = 1.5 . Határozza meg az oszlop befo
gási keresztmetszetében a reakciókat, ha
(a) a hóteher a teljes felületen működik,
(b) á hóteher csak a tető felén működik!
(Az önsúly mindig a teljes felületen mű
ködik. Az oszlop önsúlyát elhanyagoljuk.) Alaprajz
Megjegyzés: az (a) teherelrendezés adja a
maximális függőleges reakciót, a (b) pedig
a maximális nyomatékot.
7-21. Az előző feladatban adott buszmegálló-tető magassága 2.5 m. A tetőt a fenti terheken kívül a
szélteher is terhelheti, amelynek eredője egy a tetősíkban működő 5 kN intenzitású vízszintes te
113
her: Wk = 5.0 k N . Határozza meg az oszlop befogási keresztmetszetében (a) a maximális függő
leges reakciót és a vele egyidejű nyomatékot; (b) a maximális nyomatékot és a vele egyidejű füg
gőleges reakciót (c), a minimális normálerőt és az egyidejű nyomatékot! A szélteher parciális (biz
tonsági) tényezője is yQ = 1.5 , a szél és a hó egyidejűségi tényezője pedig VP0 - 0.5 .
7-22. Az ábrán látható tartót ( / , = 7 m , /2 = 4 m ) megoszló önsúly-
és hasznos teher terheli. Az önsúly és a hasznos teher karakte f 1' ’ r 4 ' ' ’ 1 r.
risztikus értéke g k = 3 kN/m qk = 6 kN /m . Az önsúly parciális I Ír j Ír j j i T . I l g,.

(biztonsági) tényezője yG = 1.35, vagy yG = 1 .0 , a hasznos tehe-
ré pedig yQ = 1.5 . Határozza meg a tartó maximális nyomatékait \t--------^ ^
a támaszközépen és a konzol tövében!
7-23. Az ábrán látható tartót (/, = 7 m , l2 = 4 m ) megoszló önsúly
és koncentrált hasznos teher terheli. Az önsúly és a hasznos teher |O kl |ő k 2
karakterisztikus értéke g k = 3 kN /m , Qk] = = 8 k N . Az ön- ^ j ^ ^ i ^ j | | j gk
súly parciális (biztonsági) tényezője yG = 1.35, vagy yG = 1.0, a Á ^
hasznos teheré pedig yQ = 1.5 . Határozza meg a tartó maximális [<..... ... _________ >|< h ^
nyomatékait a támaszközépen és a konzol tövében!
7-24. Egy 5 m-es szabadnyílású Porotherm-födém 450 mm-es gerenda tengely-távval készül, 60 mm
felbetonnal.60 A födém önsúlya 3.3 kN/m2, a parketta, aljzatbeton, úsztatóréteg, vakolat összsúlya
1.9 kN/m2. A födém elméleti támaszköze 5.12 m.
a. Határozza meg a födém mértékadó terhét, lakásterhet (lakószobát) feltételezve!
b. Kielégítő-e a födém teherbírása, ha egy gerenda hatámyomatéka (katalógusból [2]) 23.1
kNm? (Rajzoljon vázlatot, ahol bemutatja a gerendák elhelyezkedését, a terheket és a terhelé
si mezőt!)
c. A födémen egy 2.4 m magas, 100 vastag (+2x15 mm vakolat) válaszfalat helyeznek el,
amelynek térfogatsúlya 12 kN/m3, a vakolat térfogatsúlya 17 kN/m3. A válaszfal alatt meg
kettőzik a gerendákat, így csak itt (a válaszfal alatt) a két gerenda tengelyének egymástól
mért távolsága 120 mm. A megkettőzött gerenda teherbírása (katalógusból) 44.3 kNm. Ki
elégítő-e a födém teherbírása? (Rajzoljon vázlatot, ahol bemutatja a gerendák elhelyezkedé
sét, a terheket és a megkettőzött gerendára vonatkozó terhelési mezőt!)
114
7-25. Az ábrán látható tartót (^ = 7 m , a = 45° )

megoszló önsúly-, hó- és szélteher terheli. Az
önsúly, hó- és szélterhek karakterisztikus értéke
g k = 3 kN/m , p s = 1.5 kN/m , p w = 2 kN/m .
Az önsúly parciális (biztonsági) tényezője
yG =1.35 , vagy yG = 1.0, a meteorológiai tehe-
ré pedig yQ = 1.5 . a szél és a hó egyidejüségi té
nyezője pedig i = 0.5 .
Határozza meg a tartó maximális nyomatékait a támaszközépen!
7-26. Egy daruzott csarnok / = 8 m magas alul befogott oszlopát a födémről átadódó központos
terhek terhelik. (A daruzott csarnokok oszlopának megtámasztása általában ettől eltér.) Az
önsúlyteher és a hóteher (karakterisztikus) értéke NG = 180 kN , N s = 42 k N , a szélteher:
H w =11.2 k N . A függőleges daruteher, és a daru oldallökőerő (amely tartalmazza a dinamikus
hatást is) N c =100 k N , H c = 10 kN , a z irányban a külpontosság: Nr.&N'
IL,
ez = 0.8 m = 800 mm , h = 6 m . A terhek biztonsági és egyidejüségi tényezői: Nr
7g,s„p = 1 -3 5 > Pgm =1-0, yQ = ys = y w = 1 .5 , yc = 1 .3 5 , ^ o s = 0-5 ’ •Hr
f//oc = 0.8, i//QW= 0.6. A teherbírás „ellenőrzéséhez határozzuk meg az
oszlop tövében a normálerőt és a nyomatékot:
a. a maximális normálerőt, és az ezzel egyidejű nyomatékot,
b. a minimális normálerőt és az ezzel egyidejű nyomatékot,
c. a maximális nyomatékot és az ezzel egyidejű normálerőt.
115
8. Anyagtörvények
8 Anyagegyenletek
Az anyagegyenletek (anyagtörvények) a feszültségek és a nyúlások között teremtenek
kapcsolatot.
Feszültségek és nyúlások
Galilei (1564-1642) és Newton (1642-1727) zseniális gondolatai ellenére az anyagok szi
lárdságtanát csak igen későn alapozták meg. Ennek az az oka, hogy a tudósok korábban a
szerkezet egészét vizsgálták és nem az anyag egy tetszőleges pontját. Galilei megállapí
totta ugyan, hogy egy húzott rúd teherbírása arányos a rúd keresztmetszetének területével,
de arra az absztrakcióra, hogy az erő és a terület hányadosára bevezessék a feszültség fo
galmát sokáig kellett várni. A francia természettudós Augustin Cauchy (1789-1857)
1822-ben publikált egy cikket, amelyikben - korábbi eredményekre is építve - precízen
értelmezte a feszültséget. Ez a fogalom tette lehetővé a tartószerkezetek tudományának
(rugalmasságtannak, szilárdságtannak) kifejlődését. Ma a feszültség (és a nyúlás) fogalma
közép-, sőt általános iskolai tananyag. Röviden ismételjük át az alábbiakban.
Vizsgáljunk egy, a két végén egy-egy N erővel húzott L hosszúságú rudat (114a ábra),
amelynek anyaga a rúd minden pontjában azonos. Az erő hatására a rúd egy tetszőleges
keresztmetszetében az anyagi részecskék (atomok) között (belső) erőhatásoknak kell mű
ködniük, különben a rúd nem tudna egyben maradni. Képzeletben vágjuk szét a rudat
tengelyére merőlegesen egy keresztmetszetében. A bal oldalon az N húzóerő működik, a
jobb oldalon, az anyagi részecskék között fellépő erőket tüntettük fel (114b ábra). Ezen
erők összege egyenlő kell, hogy legyen a húzóerővel, iV-nel, ellenkező esetben a rúdnak a
bal oldala nem lenne egyensúlyban és gyorsuló mozgást végezne.61 Bevezetjük az egy
ségnyi felületre jutó (belső) erő jelölésére a görög szigma jelet (a). Ha a belső erők a ke
resztmetszeten belül egyenletesen oszlanak meg, akkor az egyensúly feltétele
N - cjA = 0, amelyből a <r:
N
<7= ^ . (8-1)
A
keresztmetszet (A területtel)
114. ábra Feszültség értelmezése egy húzott rúdban

Ezt a mennyiséget feszültségnek (pontosabban normálfeszültségnek) nevezzük. A feszült
ség a rúd tetszőleges pontjára (tetszőleges irányú metszetre) értelmezhető. (A feszültség
ilyen értelemben hasonló a folyadékban fellépő nyomáshoz, de fennáll az a lényeges kü-
61 Úgy is fogalmazhatunk, hogy az egész rúd is és a részei is egyensúlyban kell, hogy legyenek.
116
lönbség, hogy a folyadéknyomása minden irányban azonos, a feszültség nem.) A feszült

ség dimenziója erő/felület, a leggyakrabban használt mértékegység a N/mm2.
(a) T) ÁL
ÁL £= L
L
N N
(b)
115. ábra Nyúlás (e) értelmezése egy húzott rúdban
A rúd a terhek hatására meg fog nyúlni, a hosszváltozás nagysága a vázolt esetben (115b
ábra) Á L . A rúd hosszváltozása végső soron az elemi részecskék közti relatív eltolódások
összegeként adódik. Feltételezhetjük, hogy a rúd felének a hosszváltozása a teljes hossz
változás fele, illetve a rúd k-ad részének a hosszváltozása a teljes hosszváltozás &-ada.
Célszerű ezért bevezetni az egységnyi hosszra jutó hosszváltozást, amelyet nyúlásnak62
nevezünk, és görög epszilonnal (s) jelölünk:
ÁL
£ = ----. ( 8- 2 )
L
Abban az esetben, ha egy rúdra nem, vagy nemcsak a tengelyével párhuzamos erő hat
(116a ábra), a rudat alkotó részecskék között nemcsak rúdtengely irányú erők lépnek fel.
Ekkor is értelmezhetjük a feszültség fogalmát, azaz az egységnyi felületre jutó erőt, de
ekkor a feszültség nem lesz merőleges a keresztmetszetre (b ábra). Az erők komponen
sekre bontási szabályai szerint (36. ábra) a feszültségeket szétbonthatjuk egy rúdtengely
irányú és egy rúdtengelyre merőleges feszültségkomponensre (116c ábra), ezeket normál
feszültségnek és nyírófeszültségnek nevezzük. Az utóbbit a görög tau (%) betűvel szokták
jelölni.
A feszültség fogalma azért nagyon lényeges, mert a szerkezet biztonsága legtöbbször at
tól függ, hogy mekkorák a szerkezet anyagában kialakuló feszültségek.63 Az anyag egy
bizonyos nagyságú feszültséget képes elviselni. Azt a feszültséget, amelyre az anyag ép
pen tönkremegy az anyag szilárdságának nevezzük. A szilárdság dimenziója egyezik a
feszültségével, jele (általában)/ így a teherbírás ellenőrzése gyakran azt jelenti, hogy ki
számítjuk a szerkezetben kialakuló maximális /feszültséget, és ezt összehasonlítjuk az
anyagra jellemző szilárdsággal. Ha a
a< f (8-3)
összefüggés fennáll, akkor a szerkezet teherbírása kielégítő.64
62 A nyúlás a fentiek szerint fajlagos érték, ezért a magyar szóhasználatban gyakran a „fajlagos nyúlás”
kifejezést használják. Mi a továbbiakban a nyúlást és a fajlagos nyúlást azonos értelemben használjuk és
(általában) a fajlagos szót elhagyjuk. Összenyomódás esetén a „nyúlás” előjele negatív.
A 10.1 Fejezetben látni fogják, hogy a tönkremenetel nemcsak a nagy feszültségek miatt következhet be.
Ha a szerkezet egy pontjában nemcsak egy feszültségkomponens keletkezik, hanem pl. normál- és nyíró
feszültség is, akkor ezek kombinációjára kell megfogalmazni a teherbírási feltételt. Például a von Mises-
117
8. Anyagtörvények
A biztonság tárgyalásánál (6.1 Fejezet) már említettük, hogy a szabályzataink a biztonsá

got részben a terheknél, részben az anyagok szilárdságánál veszik figyelembe. így a mé
retezésben figyelembe vett szilárdság a megkövetelt biztonsági szinttől függően kisebb,
mint a szilárdság várható értéke. Építőanyagaink szilárdsága ezek figyelembevételével
került rögzítésre a szabályzatokban.65
116. ábra Egy általánosan terhelt rúd (a) keresztmetszetében kialakuló rúdtengellyel szö
get bezáró feszültségek (b), a feszültség felbontása normál és nyírófeszültségre (c) és a
feszültségek eredői (d) (A keresztmetszet teljes felületén kialakulnak feszültségek, de az
ábrán csak egy dA felületelemre jutó feszültségeket ábrázoltuk.)
A teherbírás a különböző feszültségek (normál-, nyírófeszültség) kombinációjánál is ki
merülhet, ezek számítására valók az ún. folyási (vagy törési) feltételek, pl. Huber-Mises-
Hencky-féle törési feltétel.
féle (vagy Huber-Mises-Hencky-feltétel) szerint crv = Ver2 + 3 r2 < / . <xv az ún. összehasonlító- (vagy von
Mises) feszültség.
65 Egy anyagnak a méretezésben figyelembe vehető szilárdsága (a szabvány szóhasználatával “a szilárdság
tervezési értéke”) az f d - f k ! y u összefüggéssel számítható, ahol A az anYag ún. karakterisztikus szilárd
s á g a ,^ pedig az anyag (parciális) biztonsági tényezője, amelynek tipikus értéke pl. betonra: 1.5, beton
acélra 1.15, szerkezeti acélra: 1.0, fára: 1.3. (Lásd a 9. Fejezetet.)
118
Kidolgozottfeladat. Vizsgáljuk a 109. oldalon található Kidolgozott feladatban adott kilátó emelvényt! .
Megfelel-e az emelvény oszlopa, ha keresztmetszete^ 100 mm x 100 mm és a figyelembe vehető szilárdsága
/ = 5 N/mm2 ?
A gerenda az oszlopokra támaszkodik, elemelkedés ellen a gerendát egy heveder-pár biztosítja, amelyeket
egy-egy ^16-os csavar (azaz 16 mm átmérőjű csavar) rögzít a mellékelt ábra szerint. Megfelel-e a csavar,
ha a nyírószilárdsága 80 N/mm2 ?
Megoldás. Az 109. oldalon található Kidolgozott feladatban meghatároztuk az emelvény támaszánál kiala
kuló maximális reakcióerőt. Ennek értéke B + = 23.5 kN . Az oszlopban ezzel egyező nagyságú nyomóerő
keletkezik, N = 23.5 kN . Az oszlopban kialakuló nyomófeszültség (b ábra)
N 23.5 x 103N N , c N
A 100x100 mm" mm mm
vagyis az oszlop (szilárdságra) megfelel.
Az 109. oldalon található Kidolgozott feladatban meghatároztuk az emelvény megtámasztásánál kialakuló
lekötőerőt, ennek értéke B~ - -3.96 kN volt. Ebből az oszlopban N = 3.96 kN nagyságú húzóerő keletke
zik. A nyomóerőt az oszlop közvetlenül fel tudja venni, hisz a gerenda rátámaszkodik, a húzóerőt viszont
az (a) ábrán vázolt hevedereken keresztül veszi fel. A mellékelt (d) ábra szerint egy-egy hevederen ennek
az erőnek fele adódik át: V ~ N 12 = 1.98 k N . A csavar keresztmetszeti területe A = 162zr / 4 = 201.1 mm2.
Egyenletes nyírófeszültséget feltételezve (e ábra):
vagyis a csavar nyírásra megfelel.
Megjegyzés. A fa hevederes-csavaros kapcsolata nemcsak a csavar nyírásával mehet tönkre, hanem a csavar
hajlításával, a hevederek nyomásával illetve nyírásával, vagy a fa nyomásával és nyírásával. A csavar ke
resztmetszetében a nyírófeszültség eloszlása nem egyenletes. Ezek vizsgálata meghaladja jelen tárgy kere-
teit. A későbbiekben a faszerkezetek tárgyból tanulhatnak erről bővebben,______ ______________________
Anyagtörvények
A testek a rájuk ható erők hatására mindig deformálódnak, bár ez a deformáció szabad
szemmel sokszor nem látható. Egy anyag deformációja és feszültsége között az ún.
anyagtörvény teremt kapcsolatot. A leginkább közismert anyagtörvény Hooke-tól (1635-
1703) származik, aki 1679-ben, latinul kimondta, hogy „ut tensio sic vis”, azaz: „ahogy a
nyúlás, úgy az erő”, amely az jelenti, hogy kétszer, háromszor akkora erő hatására két
119
8. Anyagtörvények
szer, háromszor akkora nyúlás keletkezik. Az ennek megfelelő erő-elmozdulás diagramot

a 117a ábrán rajzoltuk fel. Emlékeztetünk arra, hogy Hooke korában a feszültség fogalma
még nem volt ismert. Mai ismereteink szerint a Hooke-törvényt a következő összefüggés
sel adhatjuk meg:
a = E s, (8-4)
amelyet a 117b ábrán mutatunk be.
*----------- L—------ AL
(terheletlen hossz) jy
<— 0 - j ^l 8_ al
z.
117. ábra A Hooke-törvényt követő anyag esetén az erő-hosszváltozás (a) és a feszültség

nyúlás diagram (b)
A képletben E a rugalmassági modulus, vagy Young-modulus. A rugalmassági modulus
az anyag jellemzője, az anyag „merevségét” (ellenállását) mutatja. Néhány szerkezeti
anyagra a l l . Táblázatban megadjuk a rugalmassági modulust, az anyag szilárdságával
(117. oldal) és térfogatsúlyával együtt:
Rugalmassági Szilárd- Térfogat- Fajlagos szi Szilárdság
, 66
sag súly lárdság ára
modulus
anyag E / Y f Yacél
(acélul)
kN/mm2 N/mm2 kN/m3 Y facél
Acél 200 500 78 1 1
Alumínium 70 500- 28 3 2
Beton 15 20-50 24 0.25 0.1
Tégla 4 10 16 0.10 0.5
Fa 15 20-100 6-8 0.9 0.15
Üveg 70 45 24 0.3 -
Üveg/poliészter 30 500-1000 22 5 3
Grafit/epoxi 200 500-2000 20 10 10
11. Táblázat Építőanyagok összehasonlítása
Az utolsó két sorban felsorolt anyagot, az üvegszálas poliésztert és a grafitszálas epoxit
egyre többször alkalmazzák építőanyagként, és valószínűleg sokan találkoztak már vele,
hiszen gyakran ez a síléc, a teniszütő, a sporthajók és a csellóvonó kápájának (keretének)
anyaga.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az acél szilárdsága és merevsége is körülbelül tízszerese
a betonénak és a fa szilárdsági jellemzői közel vannak a betonéhoz.6
66 A táblázatban megadott számok az anyagok átlagos szilárdságának tájékoztató értékei. A méretezésben

ezeknél általában kisebb értékeket kell figyelembe venni.
120
Az utolsó előtti oszlopban a térfogatsúllyal osztott (azaz fajlagos) szilárdságot adtuk meg,
úgy, hogy az összes értéket elosztottuk az acélra kapott fajlagos szilárdsággal. A táblá
zatból látszik, hogy azonos teherbírás eléréséhez négyszer olyan súlyú betonra van szük
ség, mint acélra, ez magyarázza, hogy a nagy támaszközű szerkezeteink, ahol a szerkezet
önsúlya fontos, általában acélból és nem vasbetonból készülnek. Például az építésükkor
legnagyobb támaszközű hidak mind acélból épültek (22. oldal) és a legmagasabb épüle
tek is vagy acélvázasok, vagy ún. nagyszilárdságú betonbóLkészültek (29. oldal). A gra-
fitszálas epoxi fajlagos szilárdsága viszont tízszer kedvezőbb, mint az acélé, ezért választ
juk ezt vadászrepülőgépek anyagául. Urs Meier számítása szerint egy híd, (amely az ön
súlyát képes viselni) maximális támaszköze acél alkalmazása esetében kb. 4.5 km, grafít-
epoxi esetén 14.5 km.
Az utolsó oszlopban tájékoztató értékek vannak a szilárdság (magyarországi) áráról. Ki
számítottuk, hogy tiszta nyomás esetén az egyes anyagokból mennyibe kerül egy 1 m
hosszúságú rúd, amelynek teherbírása 100 kN, majd az így nyert számokat elosztottuk az
acélra kapott értékkel. A betonnal elért szilárdság (azaz a teherbírás) mintegy tizedébe
kerül az acéllal nyerhetőnek, ez magyarázza, hogy a leggyakrabban alkalmazott építő
anyag a vasbeton.
Kidolgozott, feladat. Egy 1.5 t=l 5 kN súlyú személygép coesit emelünk kalodával, amelyet egy M 0 mm
átmérőjű (húzott) acélrúddal függesztünk fel. Elbírja-e a rúd a gépkocsit? Mekkora lesz a rúd me ^nyúlása, :
ha hossza 2 ra?
Megoldás. A rúd keresztmetszeti területe A = <jfji 4 - 102/r /4 = 78.54 m n f . Az acél ,szilárdsága

f —500 N/mm2, így a rúd teherbírása
N m « fA = 500x78.54 = 39 2 7 0 N = 39.27 k N ; >15 k N ,
vagyis a rúd megfelel. A rúdban ébredő feszültség
a N 15X' ° 3N -] O 0 nn N
A 78.54 mm' mm
(Természetesen a feszültség is azt mutatja, hogy a rúd me gfelel: a = 190.99 N/mm2 < f = 500 N/nim2) ■, ■;
A níd fajlagos hosszváltozása, azaz nyúlása
.. 190,99 N/mm2 ..O n5 5 v l0 ^
E 200 xlO3 N/mm2
ahol E = 200 x l0 3N/mm2 az acél rugalmassági modulus a. A 2000 mm hosszú rúd megnyúlása:
AT = sL = 0.955x 10 3 x 2000 -1.91 mm .
Az anyagtörvények jellegzetességei
A szilárd test részecskéi közötti vonzó és taszító .erők egyensúlyozzák egymást. Ha a test
re erőt fejtünk ki, akkor a részecskéket távolítjuk egymástól (vagy közelítjük egymáshoz),
és a részecskék között további erők lépnek fel, amelyek próbálják a test eredeti alakját
visszaállítani. Ha az anyagban nem keletkeznek maradó elváltozások, akkor az erő eltá
volítása után a test visszanyeri eredeti alakját. Az ilyen anyag rugalmasan viselkedik.
Ebben az esetben a feszültség növelése, majd ezt követő csökkentése esetén a cr(s) diag
ram egybeesik. Ezt mutatja a 118a és b ábra.
Nem rugalmas anyag (c ábra) esetén az anyagban maradó elváltozások keletkeznek, ezért
a terhelés és a tehermentesítés során a deformációk eltérőek. Az anyagban a zérusra
csökkentett feszültség esetében is marad deformáció.
121
8. Anyagtörvények
Az (a) ábrán vázolt anyagi viselkedést lineárisan rugalmasnak nevezzük, ahol a lineáris
szó arra utal, hogy a feszültség lineáris függvénye a nyúlásnak, azaz a cr(s) diagram
egyenes. (A lineárisan rugalmas anyagot a Hooke-törvénynek megfelelően viselkedő
anyagnak is nevezik. 117. ábra). A 118b ábrán nemlineárisán viselkedő anyag feszültség
nyúlás diagramja látható.
Lineárisan rugalmas (a=E , Hooke-törvény)
s
118. ábra Anyagtörvények ábrázolása. A bal oldalon csak a diagram növekvő feszültség
hez tartozó részét tartalmazza, a jobb oldali diagramok pedig mind a növekvő, mind a
csökkenő feszültséget
Rugalmas anyagú szerkezet esetén a tehermentesítés után a szerkezetnek nincsenek de
formációi, ha viszont nem rugalmas anyagból készül, akkor vannak. Ezt illusztrálja egy
konzol esetére a 119. ábra.
A legtöbb anyag kicsiny feszültségek esetében rugalmasan viselkedik, egy bizonyos fe
szültség (az ún. rugalmas határ) elérése után pedig nem rugalmasan.
A nemlineárisán viselkedő anyag a merevség szempontjából kétféle lehet: lágyuló anyag,
vagy keményedő anyag (120. ábra). Az építőanyagaink általában lágyulóak, a gumi ki
sebb nyúlások esetén lágyuló, nagy nyúlásoknál keményedő. Lágyuló anyagból készített
szerkezet esetében a terhek megduplázásának hatására a szerkezet elmozdulásai több
122
mint a duplájára nőnek (122. ábra) (keményedé anyag esetén pedig kevesebb, mint a dup
lájára).
(a) Rugalmas (b) Nem rugalmas
Terheletlen
119. ábra Rugalmas (a) és nem rugalmas (b) anyagú konzol deformációi terheletlen, meg
terhelt és tehermentesített állapotban
120. ábra Nemlineárisán viselkedő anyag feszültség-nyúlás diagramja lágyuló (a) és ke-
* ményedő anyagra (b)
A gyakorlati számításokban a nemlineáris (nem rugalmas) anyag diagramját gyak

ran egy ferde és egy vízszintes egyenessel közelítik (121. ábra), az ilyen anyagmodellű
anyagot rugalmas-tökéletesen képlékenynek nevezzük. A maradó alakváltozás (119. ábra)
neve ekkor képlékeny alakváltozás.
Az időben lejátszódó alakváltozások. Egyes anyagból készített szerkezetek, ha megterhel
jük őket és a terhet tartósan rajtuk hagyjuk, az időben folyamatosan növekvő alakválto
zást mutatnak. (Ezt megfigyelhetjük például fa födémek esetében.) Ha a terhet elvesszük
róluk, a deformáció egy része megmarad. Ezt a jelenséget kúszásnak nevezzük. A kúszó
anyagú és a rugalmas anyagú konzol viselkedését a 123. ábra mutatja. Vasbetonszerkezet
123
8. Anyagtörvények
esetében a kúszásból keletkező lehajlás többszöröse lehet a rugalmas lehajlásnak.67 Egyes

anyagok a terheléstől függetlenül is változtatják a méretüket, ilyen például a beton kémiai
átalakulása következtében bekövetkező zsugorodása, amely gyakran okozza a vasbeton
szerkezetek megrepedését.
(a) Lineárisan (b) Nem lineáris,
rugalmas lágyuló
122. ábra Egy konzol viselkedése a terhek megduplázása esetében lineárisan rugalmas (a)
és lágyuló (b) anyag esetén
ateher
(a) Rugalmas (b) Kúszó F
anyag anyag
h <1 i2 i4
123. ábra Egy konzol viselkedése rugalmas (a) és kúszó (b) anyag esetén. wmg a rugalmas
eltolódás, ppedig a kúszási eltolódás -
Az anyagok aszerint is csoportosíthatók, hogy hogyan viselkednek a tönkremenetel köze
lében. Azokat az anyagokat, amelyeknél a tönkremenetel hirtelen következik be, a szi
lárdság kimerülését nem jelzik jelentős deformációk, rideg anyagoknak nevezzük. Egyes
67 A szakirodalom értelmezi a relaxáció jelenségét is, amit a következőképpen definiálnak: állandó defor
máció esetén az idő előrehaladtával csökken az anyagban a feszültség. Csak azokban az anyagokban fi
gyelhetjük meg a relaxációt, amelyek kúszásra is hajlamosak. Az acélok relaxációja néhány százalék.
124
anyagok deformációi a törés előtt rohamosan nőnek. Ezeket az anyagokat duktilis anya
goknak nevezzük (124. ábra). (A jelentős képlékenyedést mutató anyagok duktilisak.) A
duktilis anyag építőipari alkalmazása sok szempontból kedvező, például azért, mert a
nagy deformációk jelzik az épületben tartózkodóknak, hogy a tönkremenetel hamarosan
bekövetkezik.68
A két legfontosabb építőanyagunk, a beton és az acél tipikus feszültség-nyúlás diagramját

mutatja a 125. ábra.
A beton húzásra rideg, húzószilárdsága meglehetősen kicsiny. Nyomásra duktilisan visel
kedik. Ahogy már említettük: a beton kúszása jelentős.
Az acél húzásra és nyomásra hasonlóképpen viselkedik, jelentős duktilitást mutat. A kú
szása (relaxációja) - a magas hőmérsékletet leszámítva - kicsiny. Az ábrán jelölt „ará
nyossági határ” azt jelenti, hogy az acél a jelölt értéknél alacsonyabb feszültségeknél li
neárisan rugalmasan viselkedik (azaz a feszültség „arányos” az alakváltozással), a „ru
galmassági határ” pedig azt jelenti, hogy az acél a jelölt értéknél alacsonyabb feszültsé
geknél rugalmasan viselkedik.
A fa erősen nemlineárisán viselkedik, lágyuló anyag, kúszása jelentős, (húzásra) ridegen

törik.
Az üveg lineárisan rugalmasan viselkedik, ridegen törik, kúszása (nagy terhelés esetén)
jelentős.
Mind az üvegszálas poliészter, mind pedig a grafítszálas epoxi lineárisan rugalmasan vi
selkedik és ridegen törik.
68 Az anyag duktilitása függhet az anyag hőmérsékletétől, egyes anyagok hideg környezetben ridegen vi
selkednek.
125
8. Anyagtörvények
Végezetül megjegyezzük, hogy a számításainkban általában a valóságos viselkedéstől

némileg eltérő, egyszerűsített cr(V) diagramokat szoktunk figyelembe venni. A későbbi
ekben (9.1. Fejezet) látni fogják, hogy számításaink akkor a legegyszerűbbek, ha az
anyagot lineárisan rugalmasnak tekintjük. A betont gyakran úgy modellezzük, hogy a hú
zószilárdságát nem vesszük figyelembe, nyomásra pedig rugalmas képlékenynek tekint
jük. Az acélt legtöbbször úgy modellezzük, hogy húzásra és nyomásra egyaránt rugalmas
képlékeny diagramot tételezünk fel (126. ábra).
126. ábra Beton (a) és acél (b) idealizált feszültség-nyúlás diagramja

Az acél képlékenyedését a hallgató közvetlenül kipróbálhatja, ha egy drótot meghajlít:
kicsiny görbítés estén a görbítő erő megszüntetése után a drót visszanyeri az alakját, va
gyis az acél rugalmasan viselkedik. Nagyobb görbítés esetében viszont a drót meggörbült
marad, mert az anyaga megfolyik (más szóval képlékenyedik).
Az acél tulajdonságai (például a rugalmassági modulusa, szilárdsága) bármely irányban
azonosak. Az ilyen anyagot „izotrop"-nak nevezzük. A fa, amelyben rostok találhatók,
nem így viselkedik: a fa merevsége és szilárdsága is lényegesen nagyobb a rost irányá
ban, mint arra merőlegesen. Azokat az anyagokat, amelyekben az anyagtulajdonságok
attól függnek, hogy milyen irányban vizsgáljuk az anyagot, „anizotrop”-nak nevezzük.
Anizotrop a fán kívül például a szálerősítéses műanyag és a vasbeton.
Ha egy gemkapcsot meggörbítünk, majd kiegyenesítünk, akkor a gemkapocs lényegében
visszanyeri az eredeti tulajdonságait. Ha azonban sokszor görbítjük meg és egyenesítjük
ki, akkor a gemkapocs eltörik. Ezt a tönkremenetelt fáradási törésnek hívjuk: a feszültség
ingadozása esetén az anyag szilárdságánál lényegesen kisebb feszültség is az anyag tönk
remenetelét okozhatja. Ha a gemkapcsot csak kis erővel hajlítgatjuk, akkor sose, vagy
csak igen nagy számú hajlítás után törik el, ha viszont minden hajlításnál megfolyik az
anyaga, akkor már néhány hajlítás után tönkremegy. Normál lakóépületekben, ahol a fe
szültségek kevéssé ingadoznak, a fáradási törés ritkán következik be, olyan szerkezetek
ben viszont, amelyek dinamikus terheknek vannak kitéve, ez súlyos probléma lehet.
(Lásd a 10. lábjegyzetet a 21. oldalon.) —-
A rideg tönkremenetel egy példája a Magyarországon korábban széleskörűen alkalmazott
talajtámfal. Egy hagyományos támfalat vagy súlytámfalként (127a ábra) vagy szögtám
falként (127b ábra) alakítanak ki, mind a két esetben a támfal viseli a föld tekintélyes
nagyságú nyomását. A talajtámfal alapgondolata Vidal (1969) francia mérnöktől szárma
zik: a talajba acél szalagokat helyeznek el, így lényegében egy átszőtt talaj szerkezetet
kapnak. Mivel az acélszalagok képesek húzást felvenni, ezért az így kialakuló átszőtt ta
lajnak is van húzási teherbírása. Ekkor egy viszonylag vékony elhatároló szerkezetre van
126
csupán szükség, amelyik meggátolja a szalagok közül a talaj kipergését (127c ábra). A
talajban lévő savak, az utak téli fagymentesítésénél alkalmazott sózás korrodálja a közön
séges acélt, ezért egy útépítő vállalat azt a megoldást választotta, hogy acél helyett a sza
lagokat (5x70 mm keresztmetszetű) üvegszálas poliészter anyagból készítették, amely a
savas közegnek jól ellenáll. Az elhatároló szerkezeteket „H” alakú vasbeton elemekből
alakították ki (128. ábra). Minden elembe négy-négy szalagot horgonyoztak le.
127. ábra A súlytámfal (a), a szögtámfal (b) és a talajtámfal (c) sematikus rajza (a talaj
támfal talajt átszövő szalagjait csak két oszlopban tüntettük fel)
128. ábra A talajtámfal tönkremenetelének sematikus magyarázata (a) és egy tönkrement

talajtámfal fényképe (b) (Fényképezte: Varga László)
Ilyen támfal látható például a lágymányosi Duna-híd felhajtójánál. 1996-ban, egy egy év
vel korábban átadott támfal szalagjai eltörtek és a vasbeton elemek az útpályára estek
(128. ábra). A szalagokban számított húzóerő, a szalagok teherbírásának töredékét tette
csak ki. A későbbi vizsgálatok megállapították, hogy a támfal háttöltése több mint 10 cm-
t megsüllyedt. Ennek következtében a szalagok meggörbültek, és a befogás mellett ride
gen eltörtek. Mi történt volna, ha a szalagok acélból készülnek? Az acél duktilis anyag,
127
-8. Anyagtörvények
ezért a görbítés következtében a szalagok széle megfolyt volna, és ezután képes lett volna
további húzóerők felvételére (ugyanúgy, ahogy egy drót se törik el a görbítés hatására).69
Szerkezetek rugalmas és képlékeny teherviseléséti a 9.2 Fejezetben fogjuk tárgyalni.
Kidolgozott feladat. Vizsgáljuk meg, hogy mekkora erő szükséges ahhoz, hogy a 108. oldalon található
kidolgozott feladatban vizsgált csarnok födémének hőmérsékletváltozásból keletkező hosszváltozásait
meggátoljuk, ha a födém vasbetonból készül, vastagsága 200 mm, szélessége pedig 10 m?
Megoldás. A vasbeton födém hosszváltozása a hőmérsékletváltozás hatására (108. oldal)
AL = LaAT = 3 0 x l0 -5 x40 = 1 2 x l0 “3m = 12 mm
lenne. Ennek meggátlását úgy képzelhetjük el, hogy először megengedjük a hőmérsékletváltozásból kelet
kező hosszváltozás létrejöttét, majd a födémet olyan erővel nyomjuk össze, hogy az erőből keletkező mec
hanikai összenyomódás kiegyenlítse a hőmérsékletváltozásból keletkezőt. így a (fajlagos) mechanikai ösz-
szenyomódás értéke
s = A L I L = L a A T ÍL = aAT = 10~5 x40 = 0.4x lö -3.
A beton rugalmassági modulusa E = 15 kN/mm2 = 15 x l0 3 N/mm2 , így a betonban ébredő feszültség:
cr = !?£• = 15xl0 3 x0.4xl0~3 —6 N/mm2 .
A beton födémben ébredő teljes erő:
F = öM = 6 x (200x10 0 0 0 ) - 1 2 xlO6 N = 12 0 0 0 k N .
Ez az erő olyan nagy, hogy oszlopokkal felvenni biztosan képtelenség. Ezért általában megengedjük, hogy
a szerkezeteinkben létrejöjjenek a hőmozgások.
Mi is az a Poisson-tényezö? Hogyan működik az artériánk [5]?
A testünkben található erek feszültségeit lényegében úgy számíthaljuk, mint a Függelékben tárgyalt kazá
nét, vagyis az ér falában gyűrűirányban kétszer akkora feszültségek keletkeznek, mint hosszirányban. A
feszültségekhez természetesen nyúlások is tallóznak, ezek szerint (gyűrű és hosszirányban azonos anyagjel
lemzőket és a Hooke-törvényt feltételezve) a hosszirányban fele akkora nyúlások keletkeznek, mint gyűrű
irányban. A hosszirányú nyúlások hosszváltozást okoznak, a gyűrűirányú nyúlások pedig átmérőváltozást.
Az előbbi arányos az artéria hosszával, az utóbbi pedig az átmérőjével. Ez annyit jelent, hogy ha egyszerű
ség kedvéért egy 1 m hosszú és 1 cm átmérőjű artériát vizsgálunk, hogy az átmérő félmilliméteres változá
sához mintegy 25 milliméter (2.5 cm!) hosszváltozás tartozik. Az átmérő változás a szövetek közt létre tud
jönni, de a 25 mm hosszváltozást percenként 72-szer (hiszen ennyiszer változik a nyomás a szívverést kö
vetve) a szervezet nem lenne képes elviselni.
Szerencsére az artéria nem a fent leírt módon működik. A francia Poisson (1781-1840) figyelte meg először
azt a jelenséget, hogy ha egy anyagot egy irányban megterhelünk, akkor az erő irányában meg fog nyúlni,
az erő irányára merőlegesen pedig össze fog húzódni (129. ábra). Az erő irányára merőleges (fajlagos) ösz-
szenyomódás (- s 2) és az erő irányába eső nyúlás (Ej) hányadosa az ún. Poisson-tényező, amely az anyag
nak egy jellemzője, acél esetén pl. kb. 0.3.
Az artéria-fal anyagának Poisson-tényezője közel van a 0.5-hez. Az artéria a hosszirányú feszültség hatásá
ra megnyúlik, a gyűrűirányú feszültség hatására viszont, a „Poisson hatás” révén, megrövidül. Mivel a gyű-
rüfeszültség kétszer akkora, mint a hosszirányú feszültség, a nyúlás és rövidülés gyakorlatilag kiegyenlíti
egymást, és artériáink hossza, szerencsére, alig változik a szívverés ritmusában.
69 A későbbiekben további talajtámfalak mentek tönkre, de ezeknél a kiváltó ok legtöbbször nem a süllye
dés miatti törés volt, hanem a korrózió. Az üvegszálas poliészter, ahogy írtuk, jól ellenáll a savaknak, de a
lúgos közeg tönkreteszi. A beton lúgos kémhatású. A szalagok egy rövid szakaszon, a H elemekbe való
befogás környezetében a lúgos környezet miatt mentek tönkre.
128
L,
Z 1 TZ Z
u Ll a
1(terheletlen hossz)
l '~ l
N N T
<■ rA = .::z bl
A
l '2- l 2
K----- 4---- —*1 s2 - *
*-*2
129. ábra A Poisson-tényező (v, görög nű) értelmezése: a hosszirányú terhelés hatására egy rúd hosszirány
ban nyúlik keresztirányban pedig csökken a mérete. Vegyük észre, hogy az ábrán vázolt esetben e2 negatív,
így a v Poisson-tényező értéke pozitív
Gyakorló feladatok
8-1. Egy artéria falának anyaga lineárisan rugalmas, rugalmassági modulusa 0.7 N/mm2. Az artéria át
mérője 6 mm, a fal vastagsága 0.3 mm, a vér nyomása 120 mmHg (~16 kPa). Határozza meg az
artéria falában keletkező feszültségeket és a falban keletkező nyúlásokat.
8-2. Egy betonfal kötés közben zsugorodik, a zsugorodás következtében 0.4%o hösszváltozás jönne lét
re. A deformációk korlátozva vannak. Mekkora feszültségek alakulnak ki a betonfalban, ha a be
ton rugalmassági modulusa 15 kN/mm2?
8-3. Egy vasbeton rúd keresztmetszete 300x300 mm, vasalása 4<J)25. Határozza meg a betonban és az
acélban a feszültségeket, ha a beton zsugorodása 0.4%o, a beton rugalmassági modulusa 15
kN/mm2, az acélé pedig 200 kN/mm2?
129
9 Tartószerkezetek számítása
Egy tartószerkezet számításának végrehajtási módjáról általában a szerkezettervező dönt,
végezhet lineáris és nemlineáris számítást, esetenként figyelembe veheti az alakhibákat és
a geometria megváltozását, máskor elhanyagolhatja, számíthat rugalmas vagy képlékeny
viselkedést feltételezve. Ezek fontosságáról, a választás szempontjairól, a tervező esetle
ges rossz döntésének következményiről szól ez a fejezet.
9.1 Számítás lineáris és nemlineáris modellel

Egyszerűsítve fogalmazva egy szerkezet viselkedését lineárisnak nevezzük, ha kétszere
sére, háromszorosára növelt teher (hatás) esetén a feszültségek, elmozdulások is két-, il
letve háromszorosukra nőnek. A lineáris viselkedéstől való eltérésnek általában három
forrása lehet: (i) a geometria megváltozása (lásd alább), (ii) az anyagtörvény
nemlinearitása (lásd a 8. Fejezetet) és (iii) az érintkező felület megváltozása, pl. az alap
test elválása a talajtól (ezzel nem fogunk foglalkozni).
Az eddigi példákban az egyensúlyi egyenletekben sehol sem vettük figyelembe, hogy a
terhek hatására a szerkezet deformálódik, így geometriája megváltozik. Ez az esetek
többségében nem okoz számottevő hibát, néha viszont jelentősen megváltoztatja az erőjá
tékot. Ekkor természetesen figyelembe kell vennünk a geometria megváltozását. A kétfé
le módon elvégzett vizsgálatot a kis- illetve nagy elmozdulások elméletével végrehajtott
számításnak nevezzük:
A kis elmozdulások elméletének alkalmazása esetében az egyensúlyi egyenletekben nem
vesszük figyelembe a geometria megváltozását.
A nagy elmozdulások elméletének alkalmazása esetében az egyensúlyi egyenletekben fi
gyelembe vesszük a geometria megváltozását.
A kis- illetve a nagy elmozdulások elméletét a továbbiakban egyszerű példákon fogjuk
bemutatni.
A példákban az alábbi két .rúdból álló szerkezet rúderőit (K) és elmozdulásait (w) hatá
rozzuk meg (130. ábra).
l= 5 m / = 5m 1=5 m /- 5m
130. ábra A számpéldákban vizsgált két rúdból álló szerkezet. Az első példában f 0=5 m és
F=50 kN, a második példában f 0=0.4 m és F =3 kN.
Kidolgozott feladat. Egy F=50 kN súlyú testet acélkötéllel lógatunk fel úgy, hogy a kötél két végét egymás
tól 2 / (/= 5 m) távolságra rögzítjük. A test a két rögzítési ponttól egyenlő távolságra van. Mekkora a kötél
erő, ha a kötél lelógása, terheletlen állapotban f 0=5 m? Mekkora a test függőleges eltolódása a kötelek meg-
130
nyúlása miatt? A kötél keresztmetszeti területe A -1 0 0 mm2, rugalmassági modulusa pedig

E = 200 kN/mnr - 200 xlO3 M /m nr. Alkalmazza ak is elmozdulások elméletét!
Megoldás. A két kötélerö (K0) és az F erő együttesen egyensúlyban vannak, ezért zárt vektorháromszöget
alkotnak (b ábra). A kötélerő hasonló háromszögekből:
Ko
F /2 f f
ahol L a fél kötélhossz:
L - a//2 + / o2 “ Vő2+ 5 2 = 7.071 m = 7071 mm.
Innen a kötélerő:
F sjl2 + f02 _ 50 V52+ 5 2
35.36 k R
2 y; 2 5
A kötélben fellépő feszültség:
<70 = A 0 ! A = 353.6 N/mm2 ,
a nyúlás pedig
v0 = <JaÍ E = 3 5 3 .6 /200xIO3 = 1.77x10 3.
Á rúd hosszváltozása:
AL0 = X£0 = 7071x1.77 x l0 “3 =12.50 m m .
A test elmozdult helyzete a Pitagorasz-téteIből számítható:
f x = j{L + A L 0f - f =5018 mm.
Vagyis a test wB = /J - / 0 = 18 mm -t mozdul el lefelé a kötelek megnyúlása miatt.
Azt az eredményt kaptuk tehát, hogy a rúderő 35.36 kN, és az eltolódás 18 mm, amely az
5 m (eredeti lelógás) 0.36%-a.
A rúderők nagyságát úgy határoztuk meg, hogy feltételeztük: a rúderő az eredeti geomet
riának megfelelően a 45 fokos irányba mutat. Ez szigorúan véve nem igaz, a tartó közép
ső pontja 18 mm-t lefelé mozdult, így a rudakban ébredő erő iránya is megváltozik.
Vizsgáljuk most, hogy mennyiben módosulnak az eredmények, ha figyelembe vesszük a
geometria megváltozását. A számítást iterációval fogjuk végrehajtani, a következő lépé
sekkel:
Kis elmozdulások feltételezésével meghatározzuk a szerkezetben keletkező erőket (K0),
feszültségeket (cr0), nyúlásokat (£0). A nyúlások alapján számítjuk a megváltozott geo
metriát (fi) és az elmozdulásokat (w0).
131
A megváltozott geometria alapján (/j), ismét kis elmozdulásokkal újraszámoljuk a szer

kezetben keletkező erőket (Ki), feszültségeket ( öi), nyúlásokat (áj), majd ezek alapján a
megváltozott geometriát (fi) és az elmozdulásokat (w\).
A számítást újra elvégezzük a kiszámított megváltozott geometriával (fi), ennek vég
eredménye a megváltozott geometria pontosított értéke (fi).
A számítást addig ismételjük, míg két egymást követő lépésben a számított „megválto
zott” geometria lényegében nem változik ( f ^ f+ i)10- Az utolsó lépésben kiszámított
rúderők a nagy elmozdulások elméletén alapuló számítás eredményei.7
071
Kidolgozott feladat*. Határozzuk meg az előző feladatban adott kötélben ébredő erőket a nagy elmozdulá
sok elméletével!
Megoldás. Az iteráció első lépése (7=0) megegyezik az előző példa számításával. Az alábbi táblázat első
sorában megadtuk a számítási lépéseket. E zek/j=/0 helyettesítéssel visszaadják a korábbi képleteket.
A további lépések mindig az előző pontban meghatározott geometrián {fm ) alapulnak, de ettől eltekintve a
számítási képletek egyeznek a kis elmozdulások elméletére alapozottal.
A képletek bemenő adatai:/^ =5 m, F= 50 kN, /= 5 m, zl = I00 mm2 , E = 200 kN/mm2, L - 7071 m m .
i f, £, =— AL. - L s. f x = ,J(L + AL;)2 - l 2

2 f ' E
mm kN N/mm2 %o mm mm
0 5000 35.355 353.55 1.7678 12.500 5017.66 17.662

1 5017.66 35.293 352.93 1.7647 12.478 5017.63 17.631
2: 5017.63 35.293 352.93 1.7647 12.478 5017.63 17.631
3 5017.63 35.293 352.93 1.7647 12.478 5017.63 . 17.631
Vagyis ebben az esetben az iteráció első lépése a rúderő harmadik -negyedik jegyét pontosítja, a további
lépések a rúderő első öt jegye:t nem változtatják meg.
A rúderő a nagy elmozdulások feltételezésével 35.29 kN.
A lelógás, azaz a geometria 5000 mm-ről 5018-ra nőtt; vagyis a változás mindössze 0.36%.
Azt az eredményt kaptuk tehát, hogy a rúderő a kis elmozdulások feltételezésével

35.36 kN, a nagy elmozdulások elméletével pedig 35.29 kN, így a változás mindössze
0 .2 % . ^
Vagyis ebben a példában a geometria megváltozásának elhanyagolása nem okoz számot

tevő hibát.
Vizsgáljunk most egy olyan szerkezetet, amelyik lényegesen laposabb, mint az előző, a
középső pont lelógása legyen/y=0.4 m, a terhelő erő pedig F =3 kN.
70 Az egy ezreléknyi különbséget például már elhanyagolhatóan kicsinek tekinthetjük.

71 Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fenti feladat szerepel a középiskolás példatárban is (lásd [19] 269. pél
dáját). Az egyedüli különbség, hogy a [19] feladatában nem a w elmozdulást keressük az F erő függvényé
ben, hanem a w elmozdulás adott és az F erőt határozzuk meg. Ebben az esetben az iteráció elkerülhető: (1)
először w alapján kiszámítjuk a nyúlást, s-t, (2) majd ebből a a -t és a A”rúderőt, (3) végül az erőegyensúly
ból a külső terhet, F-1. Az eredmény: F = ~ ~ ~ ( /o + —L l ^ ( f 0 +w)2 +12
132
Kidolgozott feladat . Határozzuk meg az ábrán adott feladatban a kötélben ébredő erőket a kis elmozdulá
sok és nagy -elmozdulások elméletével ! ;
Á szerkezet eredeti lelógása: f0=0.4 m, az erő: F=3 kN. (A kötél keresztmetszeti területe A -1 0 0 mm2 ,
rugalmassági modulusa pedig E = 200 kN /m nr = 200 x l ó3 N/mm2.)
, /=5m 1=5 m
'y f 0= 0.4 m
Megoldás. A feladat egyezik az előzővel, csupán az f 0 és az F értékét kell megváltoztatni. Csak a nagy el
mozdulások elméletének megfelelő megoldást adjuk meg, ennek i=0 lépése megegyezik a kis elmozdulás
feltételezésén alapuló számítással.
A képletek bemenő adatai: f o=0A m, F —3 kN, 1= 5 m, A =100 mm2 , E - 200 kN/mm , L = 7071 mm .
Ebből az iteráció lépései:
r - -X V r*Ji A,.
i f * A = Lej f , x = f ( L + A L ff - l 1 Wi = fn \ ~ / o
2 f, ~~A 1 E
:
mm kN N/mm2 %o mm mm • -
mm
0 : 400 18.810 188.10 0.9405 4.718 455.36 55.355

1 455.3(3 16.539 165.39 0.8269 4.150 449.03 49.031
2 449.0: 16.770 167.70 0.8349 4.206 449.68 49.678
3 449.6Í 16.746 167.46 0.8373 4.200 449.61 49.611
4: ; 449.6 16.748 167.48 0.8374 4.201 449.62 49.618
5 449.6: 16.748 167.48 0.8374 4.200 449.62 49.618
Vagyis ebbeb az esetben az iteráció első három lépésében a rúderő és az elmozdulások is változnak, a ne
gyedik lépésben a rúderő első három jegye már nem változik. Ezt fogadjuk el a számítás végeredményének.
A rúderő a kis elmozdulások feltételezésével 18.8 kN, a nagy elmozdulások alapján pedig 16.7 kN.
A lelógás, azaz a geometria 400 mm-ről 450 min-re nőtt, vagyis a változás 11%.
Azt az eredményt kaptuk tehát, hogy a rúderő a kis elmozdulások feltételezésével

18.8 kN, a nagy elmozdulások elméletével pedig 16.7 kN, így a változás 11%.
Vagyis ebben a példában a geometria megváltozásának elhanyagolása számottevő hibát
okoz. A döntő különbség a két feladat között, hogy az utóbbiban a rudak nagyon laposak
voltak, ezért a szerkezet függőleges irányú merevsége (azaz az F/w hányados) csökkent,
és az eredeti lelógások kicsiny volta miatt a geometria relatív megváltozása {w/ff) sokkal
jelentősebb. '//
Határozzuk meg a továbbiakban, hogy a kétfajta szerkezetnek hogyan változik meg az
elmozdulása, ha a terhelő erők nagyságát változtatjuk. A számítás részleteit nem közöl
jük, mivel az előző két példa képleteibe kell csak behelyettesíteni az új teherértékeket. Az
eredmények az első geometria (131a ábra) esetében
F, kN 25 50 75
w, mm 8.83 17.63 26.41
a laposabb kialakítás (131b ábra) esetében pedig
133
F, kN 3 6 9 12
w, mm 50 88 119 147
Az eredményeket a 131. ábrán is megadtuk.
Az ábrákon feltüntettük a kis elmozdulások alapján végrehajtott számítás eredményét is:
mivel ebben az esetben nem vesszük figyelembe a geometria megváltozását az egyensú
lyi egyenletekben, kétszeresére, háromszorosára növelt teher esetén a rúderők és a rudak
nyúlásai is két-, háromszorosára nőnek, vagyis a nyúlások az erő lineáris függvényei. Az
elmozdulás (jó közelítéssel72) lineáris függvénye a nyúlásnak, így az elmozdulásnak is.
Ennek megfelelően a kis elmozdulásokra alapított számítás eredménye az F-w koordiná
ta-rendszerben egy egyenes.
/= 5 m / = 5m
131. ábra Az erő elmozdulás diagram kis elmozdulások és nagy elmozdulások elmélete
alapján kétféle geometriára
Az első geometria esetében (131a ábra) a kis elmozdulásokra alapozott és a nagy elmoz
dulások alapján meghatározott számítás gyakorlatilag egybeesik.
A laposabb kialakítás (131b ábra) esetén viszont a két számítás közt jelentős eltérés ta
pasztalható, az eltérés annál nagyobb, minél nagyobbak a terhek. A körök mutatják, hogy
72 (Az elmozdulásokat a w =^J(L +AL)2- / 2- f a összefüggéssel számítjuk. A w annál inkább lineáris vi
selkedést mutat a AL függvényében, minél kisebb AZ, az L-hez képest, vagyis minél kisebb a AL l L tört.
Mivel ez a hányados egyenlő a nyúlással, amely építőanyagainknál az ezrelék tartományában van, ezért a
mérnöki szerkezeknél az elmozdulás általában lineáris függvénye a nyúlásnak. Megjegyezzük, hogy a kis
elmozdulások elméletébe bele szokták érteni azt a közelítést is, hogy a nyúlások és az elmozdulások kap
csolata lineáris.)
134
a teher megduplázása esetén az elmozdulások kevesebb, mint a duplájukra nőnek, vagyis

ebben az esetben a szerkezet merevedik. Ha ezt a szerkezetet a kis elmozdulások elmélete
szerint számítjuk, akkor az elkövetett hiba számottevő lehet.
A bemutatott példában, ha a kis elmozdulások elmélete alapján számolunk, akkor a biz
tonság javára közelítünk, mivel a szerkezet elmozdulásait nagyobbra adja, mint a valósá
gos (132a ábra). Abban az esetben viszont, ha a szerkezetet megfordítjuk (132b ábra),
akkor a geometria megváltozásának elhanyagolásával a biztonság kárára közelítünk: a kis
elmozdulások elmélete a szerkezet elmozdulását alábecsli. Ez utóbbi viselkedés általában
a nyomott szerkezetek sajátossága.
132. ábra A kis elmozdulások és a nagy elmozdulások szerinti számítás eredménye két
szerkezet esetében
A korábbiakban már értelmeztük a lineáris és a nemlineáris anyagtörvényeket, ezek fe
szültség-nyúlás diagramját megismételjük (133. ábra). Emlékeztetünk arra, hogy lineáris
anyagtörvény esetében a feszültségek a nyúlások lineáris függvényei. (Az előző példák
ban az anyagtörvény lineárisan rugalmas volt.)
133. ábra A lineárisan rugalmas (a) és egy nemlineáris (b) anyag feszültség-nyúlás diag
ramja
Abban az esetben, ha a kis elmozdulások feltételezését alkalmazzuk és az anyagtörvény
lineárisan rugalmas, akkor a számításunk ún. lineáris számítás. A lineáris számítás
nagymértékben egyszerűsíti a vizsgálatainkat, ugyanis ebben az esetben a teher a-
szorosára való növelése esetén a nyúlások, feszültségek és elmozdulások szintén a-
135
szorosukra nőnek (és, ahogy az alábbiakban tárgyalni fogjuk, alkalmazható a szuperpozí

ció).
Ha akár a kis elmozdulások elméletét, akár a lineáris anyagtörvényt elvetjük, akkor a
számításunk nemlineáris lesz, vagyis a teher növelésével nem lesz egyenesen arányos az
elmozdulások (és a feszültségek, nyúlások) növekedése. Ha a nagy elmozdulások elméle
tét alkalmazzuk, akkor geometriai nemlinearitást, ha pedig nemlineáris anyagtörvényt
alkalmazunk, akkor anyagi nemlinearitást veszünk figyelembe. Ezeket a 12. Táblázatban
foglaltuk össze.
Geometria megváltozásának figyelembevétele

Kis elmozdulások Nagy elmozdulások
Lineárisan
Lineáris Geometriai nemlinearitás
Anyagtörvény rugalmas
Nemlineáris Anyagi nemlinearitás Nemlineáris
12. Táblázat A nemlinearitás forrásai (a táblázat nem tartalmazza az érintkező fe

lület megváltozása, pl.elválás miatti nemlinearitást)
A későbbiekben igen gyakran fogjuk alkalmazni a lineáris számítást, mert ez sokszor ele
gendően pontos és számításainkat jelentősen egyszerűsíti. A lineáris számítás esetében
alkalmazhatjuk a szuperpozíció (egymásra halmozás) elvét, amelyet a következőképpen
értelmezünk:
Szuperpozíció elve: Egy tartószerkezeten a több teherből keletkező hatásokat (elmozdu
lás, feszültség, reakcióerő stb.) úgy számíthatjuk ki, hogy az egyes terhekből külön-külön
kiszámítjuk a hatásokat, majd ezeket összeadjuk.
Fontos hangsúlyozni, hogy az így definiált szuperpozíciót csak lineáris számítás esetében
szabad alkalmazni.
A szuperpozíciót egy kéttámaszú tartó példájával illusztráljuk (134. ábra).
134. ábra A szuperpozíció illusztrálása egy kéttámaszú tartón. A két erővel terhelt tartó
egy pontjának lehajlását úgy határozhatjuk meg, hogy a lehajlásokat külön-külön megha
tározzuk a két teherből, majd a lehajlásokat összeadjuk. Hasonlóképpen számíthatók a
tartó egy pontjának feszültségei
Az esetek túlnyomó többségében a számítást a kis elmozdulások feltételezésével hajtjuk
végre, de van néhány szerkezettípus, ahol a nagy elmozdulások elhanyagolása jelentős
alulméretezéshez vezethet. Ilyenek a
• nyomott, karcsú szerkezetek, pl. az oszlopok,
• a lapos szerkezetek,
136
• a „puha anyagú” szerkezetek, például a kötél és a ponyvaszerkezetek.
Mi történik, amikor felfújunk egy léggömböt?

A „nemlineáris” viselkedést mindenki megtapasztalhatja egy léggömb felfújásakor. Képzeljünk el egy
hosszúkás léggömböt, amelynek egy hengeres darabját a 135a ábra mutatja. A léggömböt a tüdőnkből ki
áramló levegő p nyomása tágítja, aminek hatására a léggömb falában gyűrűirányban a kazánképlettel szá
mítható feszültség alakul ki (224. oldal): er, = p R / 1 . Abban az esetben, ha a kis elmozdulások feltétele
zésével számolunk (vagyis R-1 állandónak tekintjük), akkor a p nyomás egyenes arányos a léggömb falában
fellépő feszültséggel. Lineárisan rugalmas anyag esetében (135b ábra) így a p nyomás egyenes arányos a
léggömb falában fellépő nyúlással is.
135. ábra Egy léggömb hengeres részének erőjátéka (a) és a nyomás-nyúlás (p-s) összefüggése háromféle
anyagtörvény esetében
A léggömb falában azonban jelentős nyúlások keletkeznek, és így a léggömb hengeres részének sugara (R)
is jelentősen megnő. így a kétszeresére, háromszorosára növelt nyomásokhoz, több mint kétszeres, három
szoros feszültség, illetve lineárisan rugalmas anyag esetében több mint kétszeres, háromszoros nyúlás tarto
zik. Ezt a „geometriailag nemlineáris” viselkedést illusztrálja a 135e ábra.
A léggömb anyaga azonban nemlineárisán viselkedik, lágyuló anyag (135c ábra). Ennek az a következmé
nye, hogy a léggömb a nyúlások növekedtével kisebb ellenállást fejt ki, mint az (e) ábra mutatja: a p -s diag
ram alacsonyabban lesz. Ezt mutatja az (f) ábra. A görbének van egy maximális értéke (ezt jelöljük az áb
rán ,,tetőpont”-tal), az ezt meghaladó nyúlások esetében a léggömb további növekedése csökkenő nyomás
mellett jön létre. Ezt ki is próbálhatjuk egy léggömb felfújásakor, először nehéz fújni a léggömböt, majd
egy nyúlás elérése után egyre könnyebb. /
A fent vázolt jelenséghez sok tekintetben hasonlót figyelhetünk meg az ún. aneurizma kialakulásakor, ami
kor az érfal egy része kitüremkedik. Szerencsére az egészséges érfal anyagának anyagtörvénye keményedő
(135d ábra) és ebben az esetben a nyomás-nyúlás összefüggés monoton növekvő (135g ábra, így a „tető
pont” nem jelentkezik és az aneurizma nem jön létre.
9.2 Statikailag határozatlan szerkezetek rugalmas és képlékeny számítása

A korábbiakban bemutatott számpéldák olyanok voltak, hogy a szerkezet reakcióerőit (és
igénybevételeit) az egyensúlyi egyenletekből meg tudtuk határozni. Ugyanakkor többször
utaltunk rá (merev test megtámasztása, épületek merevítése), hogy egyes megtámasztási
módok és merevítések szerkezetileg helyesek ugyan, de a hallgató jelenlegi tudása szerint
137
nem tudja őket számítani. Az előbbi csoportba tartozó szerkezeteket statikailag határo
zott, az utóbbiba tartozókat statikailag határozatlan szerkezeteknek nevezzük. Ezeket de
finiáljuk az alábbiakban:
Azokat a szerkezeteket, amelyek reakciói és igénybevételei (bármely teher esetén) az
egyensúlyi egyenletekből egyértelműen számíthatók statikailag határozott szerkezetek
nek nevezzük.73
Más esetekben a statikai egyenletekből meg lehet ugyan határozni a reakciókat (és az
igénybevételeket), de a számítás nem egyértelmű. Erre mutatott példákat a 50. ábra és a
későbbiekben tárgyalandó 189a és b ábra.
Azokat a szerkezeteket, amelyek reakciói és igénybevételei az egyensúlyi egyenletekből
számíthatók ugyan, de (van olyan teher, amelyre) a számítás eredménye nem egyértelmű,
statikailag határozatlan szerkezeteknek nevezzük.
A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy azokat a szerkezetek, amelyeknek (van olyan ter
hük, amelyre) a reakciói és a belső erői az egyensúlyi egyenletekből nem számíthatók ki,
labilis (vagy statikailag túlhatározott) szerkezeteknek nevezzük. Erre mutat példákat a 49.
ábra és a 190. ábra. Ahogy már említettük, ilyen szerkezeteket csak nagyon ritkán építe
nek (ilyenek egyes kötél- és sátorszerkezetek), egyébként a labilis szerkezetet elkerüljük.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy a lineárisan független egyensúlyi egyenletek száma ( nE) és
az ismeretlen mennyiségek (pl. reakciók) száma ( nu ) között az alábbi összefüggések áll
nak fenn74:
statikailag határozott szerkezet: nE = nv ,
statikailag határozatlan szerkezet: nE<nv ,
statikailag túlhatározott (labilis) szerkezet: nE>nu .
Egy példát mutat a 136. ábra: a bal oldali kéttámaszú tartót a hallgató jelenlegi tudása
szerint meg tudja oldani, a középsőt nem, a jobb oldali tartó pedig labilis: a megadott ter
heket a bal oldali reakciókkal nem lehet egyensúlyozni.
Statikailag Statikailag Statikailag
határozott határozatlan túlhatározott
136. ábra Példa statikailag határozott, határozatlan és túlhatározott (labilis) szerkezetre.

nu a megtámasztási kényszerek száma, nE - 3 pedig az egyenletek száma (két vetületi és
egy nyomatéki egyenlet)
73 Az egyensúlyi egyenletek - statikailag határozott szerkezet esetében is - csak akkor elégségesek a reak
ciók és az igénybevételek számítására, ha az egyensúlyi egyenletekben elhanyagoljuk a tartószerkezet de
formációinak hatását, azaz a kis elmozdulások módszerét alkalmazzuk.
74 Az első feltétel szükséges, de nem elégséges, a második kettő pedig elégséges, de nem szükséges.
138
Statikailag határozatlan szerkezetekre további példákat mutat a 137. ábra. A statikailag

határozatlan szerkezeteket az jellemzi, hogy egy vagy több kényszer megszüntetése ese
tén is képes a szerkezet viselni a rá ható terheket. Példaként az ábrán bekarikáztunk né
hány megtámasztást. Ha ezeket a megtámasztásokat eltávolítanánk, akkor a szerkezet sta
tikailag határozottá válna.75 (A választás önkényes volt, a (d) ábrán vázolt háromtámaszú
137. ábra Statikailag határozatlan szerkezetek (az eltávolítható megtámasztások szagga

tott vonallal körülvéve)
Az (a) ábrán vázolt szerkezetet - oszlopok nélkül - vizsgáltuk már a korábbiakban: az
előtetőt egy ferde rúd kötötte fel. Jelen esetben a ferde felkötés mellett egy alátámasztást
is alkalmazunk. A vízszintes gerenda jobb oldali reakcióját így részben a ferde rúd, rész
ben az oszlop veszi fel. A ferde rúdban és az oszlopban keletkező erő attól függ, hogy
mennyire merev a ferde rúd az oszlophoz képest, vagyis a számításhoz a rudak merevsé
gét (és deformációit) is figyelembe kell venni.
Hasonlók mondhatók el a (b) ábrán vázolt merevítőrendszerről is. A szélterhet három
egymással párhuzamos merevítőelem veszi fel,/és részesedésük a teljes teherből attól
függ, hogy mekkora a merevítések egymáshoz viszonyított merevsége.
A statikailag határozatlan szerkezetek számítására számos módszer létezik, de minde
gyikben közös, hogy a szerkezetek deformációit is figyelembe veszik. Az alábbiakban két
példát mutatunk be ennek illusztrálására.7576
75 Az (a) ábrán vázolt szerkezet (az oszlopok eltávolítása után) csak akkor statikailag határozott, ha azzal a
közelítéssel élünk, hogy az üveglemezfedés kéttámaszú tartóként továbbítja a terheket az I-gerendákra.
76 Mind a kettőben az ún. erőmódszert alkalmazzuk.
139
Kidolgozott feladat. Egy háromtámaszú tartót egyenletesen megosztó teher terhel a mellékelt ábra szerint.
Feladat a tartó középső reakcióerejének meghatározása.
(a)
K---- ----- ->K---- k ---- *
A teljes teher 2pL , ezt kell szétosztani a három támasz között. Ezt pusztán az egyensúlyi egyenletek segít
ségével nem tudjuk egyértelműen megtenni: az egyensúly kielégül, ha a középső támaszreakcióként egy
tetszőleges nagyságú X erőt tételezünk fel, a két szélső reakció nagysága pedig pL-X/2. A reakciók számí
tásához figyelembe kell vennünk a szerkezet deformációit. A deformációk két forrásból eredhetnek: egy
részt a tartó támaszai eltolódhatnak (amely származhat részben a megtámasztó szerkezet összenyomódásá
ból, részben a megtámasztás alatti talaj deformációjából), másrészt a tartó meggörbülhet. Ebben a példában
feltételezzük, hogy az utóbbi elhanyagolható az előbbihez képest. A megtámasztásokat ragókkal modellez
zük, feltesszük, hogy a két szélen a rugóállandó megegyezik, középen ettől eltérő lehet (b ábra).
Megoldás. Ahogy mondtuk, a tartó deformációi elhangolhatóan kicsik a támaszok (rugók) deformációihoz
képest, vagyis a tartót merevnek lehet tekinteni. A megoldáshoz a „szuperpozíció” elvét alkalmazzuk. A
közbenső rugót elválasztjuk a tartótól, de hatását helyettesítjük egy koncentrált erővel, amelyet X-szel jelö
lünk. így a 2L támaszközű kéttámaszú tartóra két teher hat: az egyenletesen megosztó p teher és a koncent
rált (egyelőre ismeretlen) X teher. Ezt követően külön meghatározzuk a közbenső ragó és a tartó közti rela
tív elmozdulást a megosztóp teherből ( WQ, lásd c ábra) és az A-ből ( wl = w[ 4- w ", d ábra). A két elmozdu
lás (mivel a ragó a valóságban a tartóhoz van rögzítve) egyenlő kell, hogy legyen:
A külső teher hatására a két szélső rugó összenyomódása:

2 pL
w . — -------- .
0 2kx
A z X erő hatására egyrészt a tartó felemelkedik ( vtj ), másrészt a középső-rugó összenyomódik (tv"), ezek
nagysága:
, X „ X
1 2*i k2
A fenti egyenletekből a középső támasznál működő erő:
1
X = ■pL.
k,
0.5 +
Abban az esetben, ha a közbenső támasz merevsége egyezik a két szélsőével ( ^ = k2), akkor minden egyes
támasz a teljes teher harmadát viseli: X - 2 p L l3 \ ha viszont a közbenső megtámasztás nagyon lágy
( k{ » k2), akkor a közbenső támasz gyakorlatilag nem visel terhet: X ~ 0 ,
140
Kidolgozott feladat. Egy a= 1 m hosszú acél konzol végét a tengelyre merőlegesen egy F= 5 kN nagyságú
koncentrált erő terheli. A konzol I keresztmetszetű: övék 65x4 ímn, a gerinc 72x4 mm, az acél rugalmassá
gi modulusa E = 200 kN/mm2. (a) Határozza meg a konzol lehajlását! (b) Határozza meg a lehajlást, ha a
konzol az erő irányában áll! (c) Határozza meg a lehajlást, ha az előző két feladatban adott két tartót a vég
pontjain összekötjük és egjditt viseiik a terhet!
t\>j—4
1= Wk M wt
F - 5 kN F
(a) (b) (c) (d)
Megoldás. A rúd keresztmetszetének területe és inercianyomatéka:
A = bh —{b —íw) d = 65 x 80 —61 x 72 = 808 mm2 ,
bh3- ( b - t w) d 3 _ 65 x 803- 6 1 x 723
/= “ 0,876x30' mm4.
12 12
(a) A szilárdságtanában tanulták a konzol lehajlásának összefüggését: wk - Fa3 , azaz:
Fa3 5 x l0 3 xlOOO3
w. = ----- = ------------------------------- -- = 9.513 mm .
3E l 3 x 2 0 0 x l0 3 x 0.876xl06
(b) A húzott rúd nyúlása e = F l {EÁ) , így a rúd végének elmozdulása:
=i_________
5 x l0 3
1000 = 0.0309 m m .
E A Ü~ 200x103x 808
(c) Ha a két tartó együttdolgozik, akkor az F terhet részben a konzol, részben a húzott rúd viseli:
F F
F = Fk +Ft . A rudak végpontjainak elmozdulása meg kell, hogy egyezzen: — wk = — w,, a két egyenlet-
F F
bői átrendezéssel a konzol és a húzott rúd terhe:
w.
i \=- -F = 0.003jF = 16 N , F. =■ *F = 0.9977^ = 4 984 N ,
wk + wt wk + wt
azaz gyakorlatilag a teljes terhet a húzott rúd viseli, a hajlított konzol nem visel terhet: Fk ~ 0 és w * wt
Jelen jegyzetnek nem tárgya a statikailag határozatlan tartók számítása, a fenti két példa
csak illusztrációul szolgált. Fontos ugyanakkor, hogy a statikailag határozott és határozat
lan szerkezetek viselkedése közti különbségekről szóljunk.
Ha egy statikailag határozott~szerkezetet egy többletmegtámasztással statikailag határo
zatlanná tesszük, akkor a szerkezetet merevítjük, így (általában) lehajlása csökken, kriti
kus ereje (10.1 Fejezet) nő, ez mindenképpen előnyös.
Ha a szerkezetet támaszsüllyedés (vagy hőmérsékletváltozás vagy alakhiba77) terheli, ak
kor ez egy statikailag határozott szerkezetben nem okoz belső erőket, mert a szerkezet
részei deformációk nélkül képesek elmozdulni, egy statikailag határozatlan szerkezetben
viszont általában belső erők keletkeznek (138. ábra). Ebből a szempontból a statikailag
határozatlan szerkezet kedvezőtlen.
77 Például egy rácsos tartó egy rúdja rövidebb, mint a tervezett.
141
^ ^ ^ A
138. ábra Statikailag határozott (a) és statikailag határozatlan (b) födém viselkedése tá
maszsüllyedés hatására
Képlékeny számítás78
A fenti számítások rugalmas szerkezetekre vonatkoztak. Nagyon lényeges kérdés, hogy a
tartószerkezet anyaga ridegen vagy duktilism viselkedik-e (124. ábra)? Rideg anyag (pl.
üveg) esetén, ha egy keresztmetszetben, akár a külső terhek hatására, akár alakhiba (tá
maszsüllyedés) miatt elérjük a keresztmetszet teherbírását, általában a teljes szerkezet
tönkremegy. Duktilis anyag (acél, vasbeton) esetében viszont a keresztmetszet
képlékenyedig de a szerkezet általában további terhek viselésére képes.
A duktilis viselkedés (a fentiekből fakadó) legfontosabb előnyeit a következő három
pontban foglalhatjuk össze:
• A statikailag határozatlan, duktilis tartószerkezeteknek nagyon komoly többlette
herbírása lehet a rideg szerkezethez képest.79
• A duktilis anyagú szerkezet kevésbé érzékeny az alakhibára, mint a rideg. Rideg
anyagból (pl. üveg) készült statikailag határozatlan szerkezetekben alakhiba (tá
maszmozgás) következtében nagy feszültségek keletkezhetnek, amelyek a tartó-
szerkezetet tönkretehetik (vagy teherbírását csökkenthetik), duktilis anyag eseté
ben viszont a keresztmetszet képlékenyedig de a szerkezet nem megy tönkre.
(Rideg anyagból ezért általában statikailag határozott szerkezetet célszerű kialakí
tani.)
• A rideg szerkezet hirtelen veszti el teherbírását, a duktilis szerkezet tönkremene
telét jelentős deformációk és mozgások előzik meg.
Megjegyezzük, hogy az első két pont statikailag határozatlan szerkezetre vonatkozott. Ha
egy statikailag határozott szerkezet valamely szerkezeti elemének keresztmetszetében
elérjük a keresztmetszet teherbírását, akkor a teljes szerkezet teherbírása is kimerül, füg
getlenül attól, hogy képes-e képlékenyedni vagy nem. A határozatlan szerkezetben vi
szont egy keresztmetszetben bekövetkező folyás nem feltétlenül jelenti a szerkezet teher
bírásának a kimerülését.
78 Keresztmetszetek méretezésénél is megkülönböztetjük a „képlékeny” és a „rugalmas” teherbírást, az

alábbiakban nem ezzel, hanem a teljes szerkezet teherbírásával foglalkozunk, a keresztmetszeti teherbírást
adottnak véve.
79 A kedvezőbb teherbírás még inkább megmutatkozik, ha a szerkezetek tönkremeneteli valószínűségét
vizsgáljuk.
A fentiek illusztrálására hasonlítsuk össze egy sorosan és egy párhuzamosan kapcsolt

elemekből álló szerkezet (139. ábra) teherbírásának számítását! Az előbbi a „határozott”
az utóbbi a „határozatlan” szerkezet légyegyszerűbb modellje. Az első esetben (139a áb
ra), ha egy láncot terhelünk az egyensúly alapján egyértelműen meg tudjuk határozni a
láncszemekben fellépő erőket (hasonlóan, mint a statikailag határozott szerkezeteknél) és
a lánc teherbírását a leggyengébb szemé határozza meg. Ezt nem befolyásolja, hogy a
lánc anyaga rideg, vagy képlékenyedő. Ha a teherhordó elemek párhuzamosan vannak
kötve (139b ábra), akkor rideg anyag esetén a terhelhetőség a leggyengébb tartóelem te
herbírásáig folytatható, ennek elérésekor a szerkezetet tönkrementnek tekintjük. (Azonos
merevségű rudak esetében a teherbírás a leggyengébb elem teherbírásának a négyszere
se.) Képlékenyedő anyag esetén viszont a leggyengébb elem megfolyik, és deformálódik,
és a többi rúd további terheket tud felvenni. A terhelés mindaddig folytatható, amíg az
összes elemben el nem érjük az elem teherbírását, a szerkezet képlékeny (duktilis) teher
bírása az elemek teherbírásának összegeként adódik. Ezt a fajta számítást képlékeny szá
mításnak nevezzük.80 (A képlékeny teherbírást korlátozhatja az elemek deformációs ké
pessége, duktilitása.)
VW W
NR q-4xmin(7VR,, )
(a) (b) d i i l i j Nr p ■
ARit'AR2+AR3+AIl4
\Z Zi
139. ábra Sorosan (a) és párhuzamosan (b) kapcsolt teherbíró elemek (a rudak merevsége
azonos)
Vizsgáljuk most a 137a ábrán vázolt statikailag határozatlan szerkezetet! Ha a ferde rúd-
ban éljük el először a szerkezetben a folyáshatár értékét, akkor a megtámasztó szerepet
egyre inkább az oszlop veszi át és a szerkezet további terheket képes felvenni, mindaddig,
amíg az oszlop teherbírása is kimerül.
Megjegyezzük, hogy bár az nyilvánvaló, hogy egy rideg szerkezetet nem szabad „képlé
kenynek” számítani, egy duktilis szerkezetet általában szabad akár rugalmasként, akár
képlékeny alapon számítani.
80 A későbbiekben fogják tanulni képlékenységtan statikai tételét, amely szerint korlátlan képlékenyedő
képességű, statikailag határozatlan szerkezetek teherbírása nagyobb, mint bármely önkényesen felvett erő
játékhoz tartozó teherbírás, ahol az erőjátéktól csak azt követeljük meg, hogy eleget tegyen az egyensúly
követelményének. A tételnek az a következménye, hogy úgy adhatunk (alsó, azaz a biztonság javára közelí
tő) becslést a duktilis szerkezet teherbírására, hogy felveszünk egy —az egyensúlyi egyenleteknek eleget
tevő - erőjátékot (pl. igénybevételi ábrát), majd ehhez számítjuk ki a teherbírást. (Ha egy szerkezet statikai
lag határozott, akkor az egyensúlyi egyenletek egyértelműen meghatározzák az erőjátékot, és ekkor a szer
kezet rugalmas teherbírása egyenlő a képlékeny teherbírással.) A fenti (b) példában az egyensúlynak eleget
tesz az is, ha a rudakban azonos erők ébrednek, és az is, ha a rúderők arányosak a teherbírásukkal. Az előb
bi esetben a teherbírás alsó becslése 4min(jVRí. ) , az utóbbiban N Kl + N R2 + N RJ + N R4, az utóbbi azonos a
tényleges képlékeny teherbírással.
Ki kell emelnünk azonban, hogy a statikai tétel csak tökéletesen képlékenyen viselkedő szerkezetek esetén
érvényes, és az alkalmazást korlátozhatja a szerkezet korlátozott képlékenyedő képessége, duktilitása.
143
A statikailag határozatlan (duktilis) szerkezeteket „redundáns”81 szerkezeteknek is szok

ták nevezni, mert egy-egy elemben (lokálisan) a teherbírás elérése nem jelenti a teljes
szerkezet tönkremenetelét. Bizonyos szerkezeteket - például a nagy földrengésekre ter
vezett szerkezeteket - redundánsra célszerű kialakítani és képlékenyen méretezni.
140. ábra A fejőlány széke (mérethiba)

A fejőlány széke
Annak bemutatására, hogy egy statikailag határozatlan tartó esetében mennyire fontos lehet a duktilis visel
kedés az alábbiakban ismertetjük Heyman példáját a fejőlány székéről [7].
Egy 600 N súlyú fejőlány egy háromlábú kisszék közepére ül. Mekkora teherre kell méreteznünk a szék
lábait, ha a szék szimmetrikus és dinamikus hatásokat nem veszünk figyelembe? A válasz - természetesen
- 200 N (140. ábra).
Tegyük most fel, hogy ugyanez a fejőlány egy négyzet alakú, szimmetrikus, négylábú székre ül le. Mekko
ra erőre kell méretezni a szék lábait? Az a válasz, hogy 150 N-ra, nyilvánvalóan téves. Az óriási különbség
a három- és négylábú szék között, hogy az előbbi megtámasztása statikailag határozott, így a széklábakban
keletkező erőket az egyensúlyból egyértelműen meg tudjuk határozni. A négylábas megtámasztás statikait
lag határozatlan. A rugalmas analízis, tökéletesen sík felületet, egyforma hosszú lábakat és azonos lábme
revségeket feltételezve 150 N-t ad, de, ha akár lábak hosszában, akár a padlóban egyenetlenségek vannak
(és méretpontatlanság, alakhiba, tökéletlenség - ideges szóval imperfekciók - mindig előfordul), akkor az
egyik láb nem ér le a fölre, nem lép fel benne erő, és ha a teher középen hat, akkor az ezzel ellentétes oldali
lábban is gyakorlatilag zérus lesz az erő. így a fennmaradó két lábban egyenként 3ÖÍTN nagyságú erő ébred
(140. ábra), erre kell a lábakat méretezni. (Azaz a négylábú szék teherbírása - azonos láb-teherbírást felté
telezve - kisebb, mint a háromlábúé.82)
Megváltozik a helyzet, ha a lábak képlékenyedni tudnak83, duktilis viselkedésűek, 150 N teherbírással. Ek
kor ugyanis a két terhelt láb - mihelyt a fejőlány súlyának felét ráhelyezte a széki-e - képlékeny deformáci
ókat szenved, és a további terhet a két, kezdetben terheletlen láb viseli. Végállapotban mind a négy lábban
150 N nagyságú erő fog ébredni, erre kell őket méretezni.84
Vizsgáljuk tovább a fenti „fejőlány széke” példát a következő esetre! Tegyük fel, hogy a négy láb közül
három teherbírása 200 N, a negyediké viszont (pl. egy furat elhelyezése miatt) csak 100 N. Mekkora lesz
ebben az esetben a szék teherbírása? Rugalmas esetben, tökéletes méretpontosságot és azonos lábmerevsé-
81 A latin „redundantia” magyar jelentése bőbeszédűség, fölösleg.

82 Ha pélául egy láb teherbírás 200 N, akkor a háromlábú szék teherbírása N \ = 600 N , a négylábú szék
teherbírása pedig: N ^ e = 400 N . Ha a lábak képlékenyednui tudnak, akkor a teherbírás = 800 N .
83 Egy faszék nem képlékenyedik, egy acél sámli igen.
84 Vizsgáljuk Heyman fenti példáját a képlékenységtan statikai tétele alapján! Ha feltételezzük, hogy mind a
négy lábban ébredő erő azonos (ez az egyensúlynak eleget tesz), akkor a teherbírás a láb teherbírásának
négyszerese, ha pedig azt tételezzük fel, hogy két ellentétes láb viseli a teljes teher felét-felét, a másik kettő
pedig nem visel terhet (ez is eleget tesz az egyensúlyi követelménynek), akkor a teherbírás egy láb teherbí
rásának kétszerese. A tényleges teherbírásra mindkettő alsó becslés, azaz a nagyobbik is alsó becslése (je
len esetben a pontos értéke) a teherbírásnak.
144
geket feltételezve, a lábakban azonos erők keletkeznek, így a teherbírás a leggyengébb láb kiesésénél fog
bekövetkezni, azaz 4x100=400 N (141. ábra). Képlékeny viselkedést feltételezve viszont a teher tovább
növelhető, a leggyengébb lábban a 100 N elérése után állandó erő fog ébredni, és a képlékeny deformációk
miatt a többi lábban nőni fog az erő. Az egyensúly azt követeli meg, hogy a két-két egymással ellentétes
lábban azonos erők ébredjenek, így a teherbírás 2x100+2x200=600 N.
Szerencsére mind az acél, mind pedig a vasbeton duktilis, és így igen kedvező viselkedést mutatnak.
400
k é p lé k e -
nyedés
141. ábra A fejőlány széke (gyengítés)
Kidolgozott feladat. Egy felvonót két nagyszilárdságú acélkötél tart, mindkettő keresztmetszeti területe és
rugalmassági modulusa 50 mm2 és 200 kN/mm2, Az egyik kötél szilárdsága/j=800 N/mm2, a másiké pedig
j2=500 N/mm2. A kötelek viselkedését rugalmas-ridegnek tételezzük fel, azaz a teherbírás eléréséig lineári
san rugalmasan viselkednek majd elszakadnak. Határozza meg a lift teherbírását!
Megoldás. A kötelek teherbírása egyezik a keresztmetszeti területük és a szilárdságuk szorzatával. így a
teherbírásuk F Rl= 40 kN és FR2= 25 kN. A két kötél a felvonó súlya alatt meg fog nyúlni. Mivel a kötelek
egyforma hosszúak a nyúlásuk meg fog egyezni. A köteleknek megegyezik a rugalmassági modulusa és a
keresztmetszeti területe is, ezért azonos nyúláshoz azonos feszültség és azonos erő is fog tartozni.
A kötelek addig terhelhetők, míg a gyengébbik kötél teherbírását el nem érjük. Ekkor mind a két kötélben
25 kN erő ébred, vagyis a lift terhe ennek duplája: 50 kN. Ezt követően a gyengébbik kötél elszakad, ezt
rögtön követi a másik kötél elszakadása is. Vagyis a lift teherbírása
FR=2 Fr2 = 2x25 = 50 kN.____________ '________________________________________. . '
Kidolgozott feladat. Határozza meg az előző feladatban adott lift teherbírását, ha mindkét kötél viselkedése
rugalmas képlékeny! Tegyük fel, hogy a kötelek 6 ezrelék nyúlás elérésekor szakadnak el.
Megoldás. A kötelekkel felfüggesztett lift viselkedése 50 kN erő eléréséig egyezik az előző példában tár
gyalt esettel: eddig a teherig mind a két kötél lineárisan rugalmasan viselkedik, a kötelekben fellépő erő 25
kN. Ettől a tehertől kezdve a viselkedése alapvetően megváltozik: a második kötél képlékenyedik, ami azt
jelenti, hogy a további megnyúlások jöhetnek benne létre, miközben a kötélerő (25 kN) változatlan marad.
A másik kötélben viszont a nyúlások növekedtével tovább nő a kötélerő. Ha az első kötélnek kellő képlé
keny nyúlóképessége van, akkor a nyúlások addig nőnek, míg az első kötélnek elérjük a teherbírását, a 40
kN-t. A lift teherbírása a kötelek teherbírásának összege lesz:
F R= FR1+ F r2=40+25=65 kN.
Az alábbiakban meghatározzuk a lift függesztőrendszerének erő-nyúlás diagramját! A rugalmas anyag nyú
lása a feszültség és a rugalmassági modulus hányadosa (e-a/E). A képlékenyedés határán a kötelek feszült
sége azonos a kötelek szilárdságával, így a nyúlás a képlékenyedés kezdetén a szilárság és a rugalmassági
modulus hányadosaként számítható:____________________________________________________
145
800/200x1 03=4 x 10'3 illetve 500/200xl03=2.5xl0‘3 . A két

kötél érő-nyúlás diagramja az (a) és (b) ábrákon látható.
A 4 illetve a 2.5 ezrelék nyúlás eléréséig a kö
télben lévő erő a nyúlás lineáris függvénye, ezt követően
viszont képlékenyen viselkednek, egészen 6 ezrelékig, ami
kor elszakadnak. A lift erő-nyúlás diagramja úgy kapható,
hogy a két kötélben számított erőt (azonos nyúlásoknál)
összeadjuk, az eredmény a (c) ábrán látható. A görbének
2.5 ezreléknél és 4 ezreléknél töréspontja van, hiszen
ezeknél az értékeknél kezd képlékenyedni a második
illetve az első kötél. Az ábrából leolvasható, hogy a
teherbírás 65 kN.
(Ha a kötelék nyúlóképessége kisebb volna, mint 4

ezrelék, akkor a lift teherbírása nem érné él a 65 kN-t.)
Az előző két feladat illusztrálta a rugalmas-rideg és a rugalmas-képlékeny anyagok teher

bírását. A következő példában bemutatjuk, hogy a fentiekkel teljesen analóg módon tud
juk meghatározni egy nyomott vasbeton keresztmetszet teherbírását.
Kidolgozott feladat. Egy 250x250 mm keresztmetszetű vasbeton oszlopban 4 <j>20 (azaz négy darab 20 mm
átmérőjű) acélbetétet helyezünk el. Az oszlopot központos nyomóerő terheli. Határozza meg az oszlop ke
resztmetszetének teherbírását, ha:
beton
acélbetét acélbetét
kengyel
kengyel
(a) a beton és az acél g - e diagramja az (a) ábra szerinti,

(b) a beton és az acél g- e diagramja az (b) ábra szerinti.
(A kengyeleket, amelyek összefogják a hosszanti acélbetéteket, nem vesszük figyelembe.)
Megoldás (a). A z (a) ábrán vázolt g- e diagram esetén az acél húzásra és nyomásra egyaránt rugalmas-
rideg, a beton csak nyomóerőt tud felvenni, a viselkedése rugalmas rideg.
A beton keresztmetszeti területe (elhanyagolva az acélbetétek keresztmetszeti területe által elfoglalt helye
ket)
= 250x250 = 62.5x103 mm2, az acélé pedig As = 4 x 202;r /4 = 1257 mm2 .
Az indexben c a betonra (concrete) az s pedig az acélra (steel) utal.
Ha csak beton lenne a keresztmetszetben, akkor a keresztmetszet teherbírása:
146
Nc ■AC2Q = 1250xl03 N -=1250 k N , ' - . ,

ha pedig csak a betonacél viselné a terhet, akkor
Ns - 4 400 - 503x 103 N -- 503 kN .
A beton és az acél össze van építve, „együttdolgoznak”, ezért a nyúlásuk meg kell, hogy egyezzen. Ezek
szerint a keresztmetszet összenyomásánál először a beton megy tönkre, 1 ezrelék összenyomódásnál, ennél
az értéknél a betonban fellépő erő Nc. 1 ezrelék összenyomódásnál az acélban csak 200 N/mm2 feszültség
alakul ki, vagyis a szilárdságának csak a fele, így az acélokban fellépő erő Ns 12 lesz. A keresztmetszet te-
■herbírása:
= Nc + Ns / 2 = 1250 + 5 0 3 /2 = 1501 kN .
Megjegyzés. A fenti eredményt a következőképpen is megkaphatjuk: beton és az acél rugalmassági modu
lusa az (a) ábra szerint:
Ec = er/£■ —2 0 / (lx 10~3j = 20 x 103 N/mm2 és Es = a / s = 4 0 0 /(2 x l0 -3) = 2 0 0 x l0 3 N/mm2.
Az 1 ezrelékhez tartozó erő a betonban és az acélban a Hooke-törvény szerint:
/Vr0) = e(ÁcEc +NsEs ) = IxlO-3 (62.5 xlO3 x20xl03+1257 x 200x 103) = 1501 xlO3 N = 1501 kN .
Megoldás (b). A (b) ábrán vázolt a -e diagram esetén az acél húzásra és nyomásra egyaránt rugalmas
képlékeny, a beton csak nyomóerőt tud felvenni, a viselkedése rugalmas-képlékeny. Az 1 ezrelék össze
nyomódás eléréséig a vasbeton keresztmetszet ugyanúgy viselkedik, mint az (a) esetben. Ha tovább növel
jük az összenyomódást, akkor a betonban a feszültség (és így az erő is) állandó marad. Az acélban nő a
feszültség, amíg el nem érjük a 2 ezrelék összenyomódást. Ekkor a betonban és az acélban a szilárdságuk
nak megfelelő erő lép fel, amelynek értéke:
A f =/Vc +AT =1250+ 503 = 1753 kN,
A keresztmetszet a 2.5 ezrelék elérésekor, a beton törésével

megy tönkre, A (c) ábrán felrajzoltuk a keresztmetszet
N -s diagramját is.
9.3 Alakhiba figyelembevétele

Ahogy már az előző alfejezetekben is írtuk: a megvalósult szerkezetek alakja nem pontosan olyan, mint a
tervezett. Épületeink oszlopai sohasem tökéletesen egyenesek és sohasem függőlegesek (32. ábra). Az
alakhibát a tervezésben figyelembe kell venni, aminek közvetlen módja, hogy „görbe” és „ferde” (azaz tö
kéletlen, imperfelct) szerkezetet számolunk (142a ábra) a tervezett egyenes és függőleges (azaz tökéletes)
helyett. Ez a megoldás körülményes lehet, ezért a gyakorlatban gyakran úgy járunk el, hogy a statikai szá
mítást a tökéletes szerkezeten hajtjuk végre és az alakhibát az alább bemutatott módon vesszük figyelembe.
(a) Imperfekt szerkezet (b) Globális imperfekció (ferdeség) (b) Lokális imperfekció (görbe rudak)
142. ábra Keret alakhibájának szétválasztása ferdeségre és rúdgörbeségre
Először az alakhibát szétválasztjuk globális imperfekcióra, „ferdeségre”, ahol a rudak egyenesek maradnak,
de a csomópontok eltolódnak (142b ábra) és lokális imperfekcióra, „görbeségre”, ahol a csomópontok a
helyükön maradnak, de a rudak meggörbülnek (142c ábra).
A ferdeség hatását „helyettesítő teherrel” vehetjük figyelembe, amelyet az alábbiakban egy egyszerű kon
zol példáján mutatunk be.
147
143. ábra A ferde rúd igénybevételei függőleges erőre (a) és a függőleges szerkezet igénybevételei függő
leges és egy vízszintes erőre (b)
A tetőpontjában egyetlen függőleges erővel terhelt konzol ferdére készült, a ferdeség szögét jelöljük 6| -vei
(143a ábra). A szög legyen kicsiny, így a szög, a szög szinusza és tangense megegyezik85, ezért a konzol
vízszintes vetületi hossza L sin <9; = L d \. A konzol tövében a nyomaték NL 0X. Észrevehetjük, hogy a fer
de rúd nyomatékábrája megegyezik egy függőleges konzol nyomatékábrájával (143. ábra), ha a konzol te
tőpontjában egy H-, = N0-t nagyságú vízszintes erő működik. így megtehetjük azt, hogy a ferde konzol
számítása helyett egy függőleges rudat számítunk, amelyre egy helyettesítő vízszintes teher is hat (b áb
ra).86
Meg lehet mutatni [14], hogy a helyettesítő terheket egy összetett szerkezetre is lehet alkalmazni. Ezt il
lusztráljuk a 144. ábrán: a ferde szerkezet helyett egy függőleges szerkezetet vizsgálunk, amelyre a függő
leges terhek Oj-szeresét is működtetjük vízszintes irányban.87
144. ábra A ferde (tökéletlen) szerkezet függőleges terhekkel (a) és a tökéletes szerkezet helyettesítő víz
szintes terhekkel (b)
A rudak görbeségét (142c ábra) az oszlop méretezésében vesszük figyelembe (lásd pl. a 178b ábrát), ezt a
szaktárgyakban (acél, vasbeton) fogják tanulni.
Gyakorló feladatok
9-1. Egy F =3 kN súlyú testet acélrudak tartanak úgy, hogy a rudak két végét egymástól 21(1=5 m) tá
volságra rögzítjük. A test a két rögzítési ponttól egyenlő távolságra van. Mekkora a rúderő, ha ter
heletlen állapotbanjfr=0.4 m? Mekkora a test függőleges eltolódása a rudak összenyomódása mi
att? A rúd keresztmetszeti területe A = 100 mm2 , rugalmassági modulusa pedig
E = 200 kN/mm2 = 200 x 103 N/mm2.
a. Alkalmazza a kis elmozdulások elméletét!
b. *Alkalmazza a nagy elmozdulások elméletét! Hasonlítsa össze az eredményt a 133. olda
lon adott kidolgozott példáéval. Magyarázza meg az eltéréseket!
85 A szöget radiánban méljük, ekkor ha 0i « 1, akkor lineáris közelítésnél sin Qx = tan 0 X = 9-x .
86 A konzol normálerőábrája a két esetben kis mértékben eltér, mert a ferde rúdban keletkező normálerő
N cos i9j ~ N ( \ - d l 12) .E z azonban kicsiny ferdeség esetén azonosnak vehető A-nel.
87 Az Eurocode 2 vasbetonszerkezetekre például azt írja elő, hogy az épületek esetében (3=1/200 ferdeséget
kell figyelembe venni, azaz a függőleges teher 200-adát kell vízszintes teherként működtetni.
148
;= 5 m / = 5m
k -------- --------- >k ------------------ sn
|
F = 3 kN
~ <4 t f 0 = 0.4 m
9-2. Határozza meg a 8-1 példában (129. oldal) adott feladatban az artéria átmérőjének változását (a)
kis elmozdulások feltételezésével, (b) *nagy elmozdulások feltételezésével.
•9-3. Egy 220x220 mm keresztmetszetű vasbeton oszlopban 4^20 acélbetétet helyezünk el. Az oszlopot
központos nyomóerő terheli. Határozza meg az oszlop keresztmetszetének teherbírását, ha a beton
és az acél a -e diagramja az (a) ábra szerinti, illetve a (b) ábra szerinti!
B e to n
1.0%.
4- 2 0 N / ra m
9-4. Egy 300x300 mm keresztmetszetű vasbeton oszlopban 4<f>25 acélbetétet helyezünk el. Az oszlopot
központos nyomóerő terheli. Határozza meg az oszlop keresztmetszetének teherbírását, ha a beton
9-5. Egy kosarat 3 kötél tart, amelyek a -e di

agramja a mellékelt ábrán látható. A köte
lek keresztmetszeti területe Ax = 75 mm2,
A2 = 75 mm2, A3 =150 mm2 . Határozza
meg a kosarat tartó kötelek együttes teher
bírását!
9-6. Egy kosarat 3 kötél tart, amelyek a - e di
agramja a mellékelt ábrán látható. A köte
lek keresztmetszeti területe A1= 100 mm2,
A2 = 120 mm2, A3 =150 mm2 . Határozza
meg a kosarat tartó kötelek együttes teher
bírását!
149
10. Határállapotok
10 Teherbírási és használhatósági követelmények

Az 1.2 Fejezetben már röviden tárgyaltuk, hogy egy szerkezet eleget kell, hogy tegyen a
• teherbírási követelményeknek és a
• használhatósági (vagy használati) követelményeknek.
Ezt gyakran úgy fogalmazzuk meg, hogy a szerkezetet teherbírási és használhatósági ha
tárállapotban kell vizsgálni. Az alábbiakban ezeket fejtjük ki részletesebben.
10.1 A teherbírás kimerülésének lehetőségei

Az előzőekben bevezettük a feszültség és a szilárdság fogalmát és tárgyaltuk, hogy egy
szerkezet teherbírása akkor merül ki, ha a szerkezet valamelyik pontjában a feszültség
eléri a szilárdság értékét, vagy egy keresztmetszetében elérjük a keresztmetszeti teherbí
rását. Ez azonban a szerkezet tönkremenetelének csak az egyik formája: az ún. szilárdsági
tönkremenetel. A teherbírás kimerülésének három formája van:
• szilárdsági,
• állékonysági és
• stabilitási
tönkremenetel.
A szilárdsági tönkremenetel döntően az anyag szilárdságától (/) függ, de az előző fejezet
példáiban megmutattuk, hogy függhet az anyag képlékenyedő képességétől is. A szilárd
sági vizsgálat fontos része lehet a fáradásvizsgálai (126. oldal).
Az állékonysági tönkremenetel esetén a szerkezet egésze mozdul el, ennek formái:
- a felborulás,
- az elcsúszás és
- a felúszás.
Ezek mindegyikével találkoztunk már az előző fejezetek számpéldáiban. A felborulásra
mutat egy példát a 145. ábra: a niigatai földrengés hatására több épület felborult. A példa
annyiban ritkaságszámba megy, hogy az épületek a felborulás után nem törtek össze.
A stabilitási tönkremenetelt igen egyszerűen tudjuk megmutatni egy egyenes műanyag
vonalzón: ha a vonalzót az egyik végénél megnyomjuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy kis
erőkre a vonalzó egyenes marad (146a ábra)^Ha vízszintes erőt is működtetünk a vonal
zóra, akkor a vonalzó meggörbül (b ábra), az erő elvételekor pedig kiegyenesedik (c áb
ra). Ha a nyomóerő értéke elér egy bizonyos értéket, akkor a vonalzó hirtelen meggörbül,
„kihajlik” (146d ábra), más szóval elveszti stabilitását. Ez a stabilitásvesztésnek az egyik,
de nem az egyedüli formája. Tartószerkezeteinknél háromféle stabilitásvesztés következ
het be. Ezek:8
88 Fáradásnak nevezzük azt a jelenséget, hogy a feszültség ingadozásának hatására, alacsonyabb feszültség
is az anyag törését okozhatja. Különösen fontos vasúti hidaknál, darupályatartóknál. Általában úgy veszik
számításba, hogy az ingadozásszám függvényében a figyelembe vehető szilárdságot csökkentik.
150
145. ábra A niigatai földrengés (Japán, 1964) során felborult épületek (a földrengés „rá
zása” hatására, a talaj elvesztette teherbíróképességét, ez az ún. talajfolyósodás)
N<Nci. N<N N=Net
t l f yr
146. ábra A stabilitásvesztés illusztrálása egy „vonalzón” [26]. Ha a kritikus erőnél ki
sebb erővel nyomjuk a rudat, akkor a rúd tengelye egyenes marad (a), egy vízszintes erő
hatására meggörbül (b), de az erő elvétele után visszanyeri az egyenes alakot (c). Ha a
nyomóerő elér egy bizonyos értéket, akkor a rúd hirtelen meggörbül, „kihajlik” (d)
- a kihajlás,
- a kifordulás és
- a horpadás.
Mind a három stabilitási tönkremenetel a szerkezet merevségétől89 függ. A szerkezet me
revsége függ az anyag merevségétől, vagyis az anyag rugalmassági modulusától (E) (és a
szerkezet geometriai méreteitől), de nem függ az anyag szilárdságától (f). (Rudak hajlí-
tással szembeni merevsége az Elún. hajlítómerevség, amelyben/az inercianyomaték.)
A kihajlás a nyomott szerkezetek tipikus stabilitási tönkremeneteli formája, nyomott
szerkezetek pl. az oszlopok. Ha a nyomóerőt növeljük, akkor egy bizonyos erőérték el
89 Egy szerkezet annál “merevebb”, minél kisebb deformációi (elmozdulásai) keletkeznek egy adott terhelés
(erő) hatására. Másként fogalmazva: egy szerkezet annál merevebb, minél nagyobb erő szükséges egy adott
deformáció létrehozásához. A szerkezet merevségét így számszerűen méri az erő és az erő hatására bekö
vetkező elmozdulás hányadosa. így definiáljuk például a rugó merevségét (amelyet a középiskolában D-vel
jelöltek, a mértékegysége kN/m). Egy anyag merevségét a rugalmassági modulus, A jellemzi.
151
érésénél a rúd hirtelen meggörbül. Ezt a jelenséget kihajlásnak, a kihajláshoz tartozó erő
értékét kritikus erőnek nevezzük (147. ábra). A kihajlás egy téglalap keresztmetszetű rúd
esetén a kisebb méret (jelen esetben a h) irányában jön létre. A kritikus erő annál na
gyobb, minél nagyobb az E, a b és a h, és minél kisebb a rúd hossza, L.
A két végén csuklós, egyenes rúd kritikus erejét Leonhard Euler (1707-1783) svájci ma
tematikus határozta meg. A levezetett összefüggés, ha h < b (147a ábra):
7rEI„ bh3
N =• ( 10- 1)
12
ahol Iy az (y tengely körüli) inercianyomaték. A kihajlás (h < b) az x-z síkban (az y ten
gely körül meggörbülve) jön létre (147b ábra), hisz a másik irányban az inercianyomaték
(lz=b3h/\2) nagyobb, és így a kritikus erő is nagyobb lenne. (Ha pl. b=2h, akkor a két
síkban az inercia - és így a kritikus erő - aránya: 1:4. Vesse össze a 163. ábrával is,
amely azt mutatja, hogy a két síkban a nyomatéki teherbírás aránya 1:2!)
148. ábra Rúdprofilok, amelyeknél az anyagot a Hídtengelytől „távol” helyeztük el, hogy
növeljük a merevséget
Amennyiben a rúd kritikus ereje kicsiny, úgy tudjuk azt megnövelni, hogy a rúd meggör-
bítéssel szembeni ellenállását (merevségét, azaz EI-í) növeljük meg. A keresztmetszeti
152
méretek növelése nyilvánvalóan segít, de akkor több anyagot kell alkalmazni. Ezért úgy
szoktak eljárni, hogy nem téglalap keresztmetszetet alkalmaznak, hanem pl. I szelvényt,
vagy csőszelvényt, esetleg osztott szelvényű rudat (148. ábra), mert ezekben az esetekben
a keresztmetszet anyaga a rúd tengelyétől távolabbra kérni, és így a rúd meggörbítéssel
szembeni ellenállása (az inercianyomatéka, I) megnő. (Nyomott hajlított rudat lásd a 178.
oldalon.)
A kihajlás nemcsak oszlop esetén következhet be, hanem minden olyan szerkezetnél, ahol
a szerkezetben jelentős (belső) nyomóerők ébrednek. Erre mutat példát a 149. és a 150.
ábra, ahol egy keret, egy ív és egy fedélszék kihajlott alakját mutatjuk be. Ezek számítása
meghaladja a jelen tárgy kereteit.
149. ábra Keret és ív kihajlásának illusztrálása. Ela az alkalmazott teher kicsi (bal oldal),
akkor a szerkezet alakja csak igen kis mértékben változik meg. A kritikus teher elérése
kor (jobb oldal) a szerkezet keresztmetszetei jelentős vízszintes irányú eltolódásokat vé
geznek
150. ábra Merevítetlen fedélszék stabilitásvesztése önsúlyra. A felvétel kb. 10 másod

perccel az összeomlás előtt készült (Dániel Smith:
http://www.dansmithpe.com/services/roof-truss-bracing/)
Hogyan jön létre a kihajlás jelensége?
Egy rúd kihajlását (147. ábra) a nagy elmozdulások elméletével tudjuk megmagyarázni. Vizsgáljunk egy
egyenes rudat, amelyet normál erő terhel (151a ábra). Görbítsük meg a rudat úgy, hogy a középső kereszt-
153
metszete w-vel mozdul el vízszintesen (b ábra). A rúd meggörbítéséhez nyomatékra van szükség. A geo
metria megváltozása miatt a függőleges teherből a lúd középső szakaszára Nw nagyságú nyomaték hat (c
ábra), az a kérdés, hogy ez a nyomaték elegendő-e ahhoz, hogy a mdat (a vízszintes erő nélkül) ennyire
meggörbítse. Amennyiben a normálerő és így a nyomaték is kicsiny, akkor (a vízszintes erő nélkül) nem
képes a rudat ebben a görbült alakban tartani és a lúd kiegyenesedik, vagyis a kihajlás nem jön létre. Ha az
Nw nyomaték elegendően nagy ahhoz, hogy a rudat a vázolt mértékben meggörbítse, akkor nincs szükség
vízszintes erőre és a kihajlás létrejön.
151. ábra Rúd kihajlásának magyarázata a nagy elmozdulások elméletével
152. ábra Gerenda kifordulása. Ha az alkalmazott teher kicsi (bal oldal), akkor a gerenda
csak kis mértékben deformálódik a függőleges síkban. A kritikus teher elérésekor (jobb
oldal) a szerkezet pontjai jelentős vízszintes irányú eltolódásokat végez
A kifordulás90 a gerendák stabilitásvesztési formája, ahol a gerendát a tengelyére merőle
ges, függőleges erő terheli. Az erő növelése esetén a gerenda hirtelen oldalirányban meg
90 A kifordulást a kihajlás egy speciális esetének is szokták tekinteni.
154
görbül, miközben a keresztmetszetei a rúd tengelye körül elfordulnak. (152. ábra. Ismét
javasoljuk az olvasónak, hogy a jelenséget maga is próbálja meg létrehozni egy egyenes
műanyagvonalzóval, amelyet a két végén a középső és a mutató ujja között támaszt meg
és középen a felső élet terheli.) Ezt a jelenséget kifordulásnak, a kifordulást okozó erőt
pedig kritikus erőnek nevezzük. A kritikus erő annál nagyobb, minél nagyobb az E és a b,
és minél kisebb a rúd hossza, L. Egy gerenda annál inkább hajlamos a kifordulásra minél
keskenyebb a gerenda, azaz minél kisebb a b/h arány. (A kifordulást úgy is magyarázhat
juk, hogy az I tartó felső öve a nyomóerő hatására oldalirányban „kihajlik”. Ezért a kifor
dulás vizsgálatot szokták övmerevség-vizsgálatnak is nevezni.)
A horpadás vékonyfalú rudak stabilitási tönkremeneteli formája, például az I keresztmet
szetű radaké, a téglalap keresztmetszetű zárt szelvényeké. Ha egy vékonyfalú oszlopot
nyomóerővel megterhelünk, azt fogjuk tapasztalni, hogy az erő egy bizonyos szintjénél az
alkotó lemezek (például az I tartó övei vagy gerince) hirtelen meghullámosodik (153. áb
ra). Ezt a jelenséget az alkotóelemek horpadásának hívják és a horpadást okozó erőt kriti
kus erőnek nevezzük. A horpadás hullámai általában sokkal rövidebbek, mint a rúd hosz-
sza, és a kritikus erő nem (vagy alig) függ a lúd hosszától. A kritikus erő annál nagyobb,
minél nagyobb az E és a falvastagság (t) és minél kisebb az alkotó elemek szélessége (b).
A pontos analízis azt mutatja, hogy a kritikus erő arányos az E t’/b törttel.
A horpadás nemcsak nyomott oszlopok, hanem gerendák esetében is bekövetkezhet: ek
kor vagy a gerenda felső (nyomott) öve hullámosodhat meg (153. ábra, jobb oldal) vagy a
gerinc horpadhat.
A stabilitási tönkremenetel egy példája a korábban - a hibás teherfelvétel kapcsán - tár
gyalt Post Döme leszakadása. A leszakadásnak csak egyik oka volt, hogy nem vették fi
gyelembe a féloldalas terhet, a másik, hogy hibásan méretezték a rácsrudakat, amelyek
kihajlással tönkrementek.
453. ábra Nyomott oszlop falának és tengelyére merőlegesen terhelt gerenda felső övének
horpadása (Fényképezte Joó Attila és Jakab Gábor)
Hangsúlyozzuk, hogy az ismertetett tönkremeneteli módok általában kombinálódva jön
nek létre (154. ábra).
155
154. ábra Hosszbordával merevített gerinclemezes tartó tönkremenetele. Az öv, a bordák

és a gerinc horpadása kombinálódik a szilárdsági tönkremenetellel (Fényképezte Vigh
Gergely)
Az előbbiekből látható, hogy a tönkremenetel sokféleképpen jöhet létre. Azok a módsze
rek, amelyek segítségével a fenti jelenségeket számítással követni tudjuk csak lassan ala
kultak ki és gyakran egy-egy katasztrófa hívta fel a figyelmet egy újfajta tönkremeneteli
lehetőségre. Általában azt mondhatjuk, hogy egy számítás azokat a hatásokat, jelensége
ket tartalmazza, amelyekre a tervező számít. A katasztrófák általában nem számítási hiba
miatt szoktak bekövetkezni, hanem azért, mert vagy egyes jelenségeket egyáltalán nem
vizsgál a tervező, vagy a modellfelvétel téves. (Mind a kettőre fogunk példát látni a 13.
Fejezetben.)
Újszerű szerkezetek esetében ezért nagyon fontos a próbaterhelés, amely a szerkezet va
lódi viselkedését mutatja. Ehhez néha babonás elképzelések is tapadtak, például az Eads
hidat (1874) elefántokkal próbaterhelték, mert az volt a közhiedelem, hogy az elefántok
megérzik a szerkezet összeomlásának veszélyét.
(Nem tudjuk, hogy az elefántokkal való terhelés elmaradása hozzájárult-e a Brooklyn híd
átadása (1883) után egy héttel kitört pánikban, amikor az emberek közt elterjedt az a
rémhír, hogy a híd le fog szakadni; és a menekülő tömeg 12 embert halálra taposott. A
pánikban jelentős szerepe volt a korabeli sajtónak, amelyik korábban arról cikkezett,
hogy a híd teherbírása nem kielégítő.)
Egy tartószerkezet teherbírásának a kimerülése nemcsak az elkészült szerkezeten követ
kezhet be. A korábbiakban láttuk, hogy például a felúszás szempontjából az építés korai
fázisa lehet mértékadó, amikor az önsúly még nem terheli le a szerkezetet. A gerendák
kifordulása akkor következhet be, amikor még nem stabilizálják őket a szelemenek. Fon
tos tehát, hogy a tervező ne csak a végleges szerkezet viselkedését gondolja végig, hanem
a megvalósítás folyamatát, hisz a szerkezet a megvalósítás minden fázisában (gyártás,
szállítás, szerelés) biztonságos kell, hogy legyen.
156
10.2 A használhatósági követelmények

Hangsúlyoznunk kell, hogy a teherbírási követelményen kívül a szerkezetnek ki kell elé
gítenie az ún. használhatósági követelményeket is. A használhatósági vizsgálatok célját
felsoroltuk a 1.2 Fejezetben91, ezekkel összhangban általában az alábbi vizsgálatokat kell
elvégezni:
• a födém lehajlásának vizsgálata (megköveteljük, hogy a lehajlás egy határérték
nél kisebb legyen),
• az épület vízszintes eltolódásának vizsgálata (általában két szomszédos szint rela
tív vízszintes eltolódását korlátozzák),
• az épület rezgéseinek vizsgálata (akkor zavaró egy szerkezet rezgése, ha a szerke
zet sajátfrekvenciája92 nem tér el eléggé az emberi tevékenység, vagy az alkalma
zott gépek frekvenciájától) és
• vasbetonszerkezetek esetében a szerkezeteken megjelenő repedések vizsgálata.93
(A repedéseket azért is kell korlátozni, hogy a vasbeton szerkezetben elhelyezett beton
acélokat a korrózió - azaz a rozsdásodás - ellen megvédjük.)
Az esetek többségében a tartószerkezet szerkezeti magasságát (például a födém vastag
ságát) nem a teherbírási követelmények, hanem a lehajlásra vonatkozó követelmények
határozzák meg. A vizsgálatok azt mutatták, hogy az embereket nem zavarja egy födém
lehajlása, ha az nem haladja meg a támaszköz mintegy 250-ed részét. Ezt az értéket rög
zítik szabványaink: e szerint ki kell mutatnunk, hogy egy födém lehajlása: w kisebb, mint
a megengedett lehajlás: iveng= Ll250, ahol L a födém támaszköze (155. ábra). Vagyis pél
dául egy 5 m támaszközű födém megengedett lehajlása weng=20 mm.
n -----------------1
L
K— -— N
155. ábra Födém lehajlása
Egyenletesen megoszló p teherrel terhelt, kéttámaszú gerenda lehajlása94 [8]:
5 pL4
w- ( 10- 2)
384 E l'
ahol L a támaszköz, E l a hajlítómerevség, E a rugalmassági modulus, / pedig az inercia
nyomaték, amely b szélességű, h magasságú téglalap keresztmetszet esetében I=bh3/ 12.
91 A vizsgálatok célja: (i) a rendeltetésszerű használat biztosítása, (ii) az emberi komfortérzet biztosítása,
-(in ) a csatlakozó szerkezetek épségének biztosítása.
92 Sajátfrekvencia a magára hagyott (rezgő) szerkezet egységnyi idő alatti lengéseinek száma. Jele általában
f Ennek reciproka a rezgésidő: T=l/f.
93 A későbbiekben látni fogják, hogy a jól megtervezett vasbetonszerkezeteink is megrepedhetnek (ez alól
csak az ún. feszített szerkezetek képeznek kivételt). A repedések látványa azonban nem zavaró, ha tágassá
ga nem haladja meg a 0.2-0.3 mm-t.
94Befogott tartó esetében a konstans 1/384, azaz a lehajlás az ötödére csökken.
157
Azaz a lehajlás a támaszköz (L) negyedik hatványával és a szerkezeti magasság (A)

reciprokának köbével arányos:
(10-3)
Ezek szerint a lehajlás rohamosan nő a támaszköz (L) növelésével, ha például a támasz
közt megduplázzuk, akkor a lehajlás 16-szorosára nő. Ezt a tartómagasság növelése képes
kompenzálni, ha támaszköz megduplázásával együtt a tartómagasságot is megkétszerez
zük, akkor a lehajlás csak a kétszeresére nő. Mivel a lehajlás korlátozás is a támaszközzel
arányos (weng= L!250), azonos teherintenzitás esetében, a lehajláskorlátozásnak eleget
tevő szerkezetek tartómagassága a támaszközzel arányos. így például egy vasbeton ge
renda legkisebb magassága kb. Z/14, egy vasbeton födémé pedig L!25 —L!30.
Az emberi tevékenység, lépés, ugrálás frekvenciája körülbelül 1-2 Hz. A rezonancia és az
ebből fakadó kellemetlen érzet akkor nem jön létre, ha egy födém sajátfrekvenciája ettől
jelentősen eltér. Célszerű ezért megkövetelni, hogy a födémek sajátfrekvenciája legalább
3 Hz legyen.
Födémek és gerendák sajátfrekvenciájának becslésére gyakran alkalmazzák az alábbi ösz-
szefüggést:
(w mm-ben helyettesítendő), (10-4)
ahol w a szerkezet lehajlása mm-ben a szerkezet tömegéből (m) számított mg teherre,

ahol g (=9810 mm/s2) a nehézségi gyorsulás. A fenti képlet tetszőleges tömegeloszlásra
és megtámasztási viszonyokra is alkalmazható.95
Kidolgozott feladat. Egy 5 m támaszközű acélgerendás födém éppen eleget tesz a lehajlás korlátozási köve
telményeknek. Megfelel-e a födém rezgésre, ha a megengedett sajátffekvencia 5 Hz?
Megoldás. A födém megengedett lehajlása wenR= Z,/250=5000/250=20 mm. Ez megegyezik a födém tényle
ges lehajlásával, hiszen a födém „éppen eleget tesz a lehajlás korlátozási követelményeknek”: w = 20 mm.
A sajátffekvencia:
/ = ü : 18 -4.0 Hz < 5 H z,
" yfw V20
vagyis a födém rezgés szempontjából várhatóan nem felel meg, merevíteni kell.
Megjegyezzük, hogy ha a (10-4) képletbe a lehajláskorlátozási vizsgálathoz meghatározott lehajlást helyet
tesítjük, akkor egy vasbeton illetve fafödém sajátfrekvenciája nagyobb, mint az így számított, mert a lehaj
lás számításánál tekintettel kell lenni a kúszásra, a rezgés esetében pedig nem. így a rezgés szempontjából a
vasbeton és fa „merevebb”, mint a lehajlás szempontjából
95 Egy kéttámaszú, konstans m fajlagos tömegű gerenda esetében a képlet hibája - mind csuklós, mind pe
dig befogott esetben 1%. Koncentrált tömeg esetében a hiba nagyobb: 11%.
158
11 Hierarchikus és összetett viselkedésű szerkezetek

A tartószerkezetek anyaga sokféle lehet, pl. acél, vasbeton, fa, tégla és ponyva, amelyek
ből igen változatos építményeket lehet létrehozni. A leggyakoribb szerkezet „hierarchi
kus” kialakítású, amelyre egy példát a 156a ábra mutat (v.ö. 57. ábra). Ezen szerkezetek
tartószerkezeti elemei egymásra terhelnek és a számításokban az elemek méretezését kü-
lön-lcülön lehet elvégezni, a „felül” lévő elem csak terhet közvetít az „alul” lévőre. A
szerkezeti elemek tipikus rendje a következő:
• a héjalás vagy lemez, amelyre pl. a meteorológiai terhek hatnak,
• a fióktartók (szelemeneknek is szokták őket nevezni),
• a főtartók és
• az oszlopok.
Az ábrán vázolt fióktartókat és főtartókat gerendának nevezik. Lehetséges, hogy a fiók
tartó szerepét bordák veszik át (62. ábra), és olyan szerkezeteink is vannak, ahol csak egy
irányban futó gerendaszerkezet támasztja meg á héjalást (59. ábra).
156. ábra Példa „hierarchikus” szerkezetre (a) és összetett viselkedésű (térbeli erőjátékú)
szerkezetre (b)
Egy hierarchikus tartószerkezet leírását találjuk például a Bibliában (1. Kir. 7. 1-4):
,JSaját palotáját Salamon tizenhárom évig építette, míg egészen be nem fejezte. A palotát
... cédrusfa oszlopsorra építette, az oszlopokra pedig cédrusfa gerendát helyezett. Az osz
lopokon nyugvó gerendák fölött cédrusfával fedték be a palotát. A gerendázatot három
helyen támasztották alá, összesen 45 oszloppal, minden sorban tizenöttel.”
159
11. Hierarchikus és összetett szerkezetek
160
Vannak olyan tartószerkezeteink is, amelyek erőjátéka térbeli, és a fent leírt hierarchikus
elemek szerepét egyetlen tartószerkezet tölti be. Ilyen lehet például a térbeli rácsszerke
zet, vagy a héj szerkezet, amelyre egy példát a 156b ábra mutat. Itt a héj görbült fala egyi
dejűleg játssza a héjalás, a gerendák és az oszlopok szerepét. További példákat mutat a
157. ábra.
A hierarchikus szerkezet legfontosabb elemei a gerendák és az oszlopok, ezeket fogjuk
vizsgálni a következő két alfejezetben. (A hallgató a keresztmetszetek „pontos” számítá
sát tanulta Szilárdságtanból, az alábbiakban az az elsődleges célunk, hogy a szerkezetek
erőjátékát szemléletesen bemutassuk, még azon az áron is, hogy a számításaink kevésbé
pontosak, mint a szilárdságtanból tanultak.) Ezt követően röviden tárgyalni fogjuk az
épületek merevítését és érinteni fogjuk, a görbe tengelyű, összetett és térbeli tartószerke
zetek kérdését is.
11.1 Gerendák
A gerendák olyan rudak96, amelyek tengelye általában vízszintes és terhei általában merő
legesek a tengelyre. Gerenda például a korábban tárgyalt kéttámaszú tartó (61. ábra) és a
konzol. Gerendák szerepeltek már a korábbi példáinkban is, ezek közül hármat a 158. áb
rán is megismétlünk.
158. ábra Példák kéttámaszú, kéttámaszú konzolos és konzol gerendára

A korábbiakban már megadtuk, hogy egy konzol a befogási keresztmetszetében Fa nagy
ságú nyomatékot kell, hogy felvegyen, ahol a a konzol hossza, F pedig a konzol végpont
ján ható erő (48. ábra, 159a ábra). Ezt a nyomatékot mind a befogó szerkezet (az ábrán a
téglafal) mind pedig a konzolgerenda anyaga (az ábrán egy acél I tartó) fel kell, hogy ve
gye-
96 A rudak olyan tartószerkezeti elemek, amelyek egyik irányú mérete sokkal nagyobb, mint a másik kettő.
A rúd hosszabbik irányra merőleges metszetét keresztmetszetnek nevezzük. A keresztmetszetek súlypontja
it összekötő görbe a rúd tengelye, amely általában egyenes.
161
Egy kéttámaszú tartó középső keresztmetszete is hajlítva van, például egy kéttámaszú, L
támaszközű tartó középső keresztmetszetében keletkező nyomaték egyenletesen megosz
tó teher esetében (165b ábra, 159b ábra, pL / 2 x L / 2 - pL / 2 x L / 4 ):
M =^ ~ . (11-1)
8
159. ábra Konzol és kéttámaszú gerenda nyomatéka (alul az elkülönített szerkezet ábrája)
Kérdés, hogy a gerenda (akár a konzol a befogásnál, akár a kéttámaszú tartó középső ke
resztmetszetében) hogyan képes a benne keletkező hajlítónyomaték felvételére. Ezt fog
juk az alábbiakban néhány egyszerű keresztmetszetre megvizsgálni. A hallgató szilárd
ságtanból általános módszert tanult a keresztmetszet méretezésére, jelen tárgyban erre
utalni fogunk, de a célunk egy olyan számítás ismertetése, amely a viselkedést szemléle
tesen mutatja.
Ahogy már írtuk (3.3 Fejezet), a szilárdsági ellenőrzést a gyakorlati számításokban három különböző mó
don szokták végrehajtani97:
Feszültségek: Igénybevételek: Terhek:
cr<f, (11-2)
A feszültségi feltételt a szerkezet minden pontjában, a nyomatéki feltételt pedig minden keresztmetszetben
ki kell elégíteni. A feladat típusától függ, hogy a három egyenlőtlenség melyikét alkalmazzuk, sok esetben
ezek egymással felcserélhetők.
Gerenda keresztmetszetének nyomatéki teherbírása

Vizsgáljuk először az I gerendában fellépő feszültségeket (160. ábra)! A konzolos kiala
kítású I gerenda jó közelítéssel úgy veszi fel a hajlítónyomatékot, hogy a felső övében
húzófeszültségek, az alsóban nyomófeszültségek alakulnak ki, a vékony gerinc szerepe
elhanyagolható. A feszültségek eredője a felső övben egy húzóerő, amelynek nagysága
97/ az anyag szilárdsága (lásd a 6.1 Fejezetet), MEd a fellépő belső erő (jelen esetben a nyomaték), MRd az
ún. hatámyomaték, azaz a maximális nyomaték, amelyet a keresztmetszet el tud viselni, F a teher, FRá pe
dig a határteher. Az indexben az „E” az angol effect=hatás, az „R” a resistance=ellenállás, a „d” pedig a
design=tervezés szó első betűje. A hatámyomatékot úgy is szokták hívni, hogy a „nyomatéki teherbírás
tervezési értéke”.
162
egyenletes feszültségeloszlást feltételezve98 egyenlő a feszültség és az öv keresztmetszeti

terület szorzatával, azaz N = btcr. Az alsó övben azonos nagyságú, de ellentétes értelmű
N e rő lép fel. A belső erők karja az övék súlypontjának egymástól mért távolsága, z, így a
keresztmetszetben fellépő hajlítónyomaték M = zN = zbtcr. Ha a keresztmetszetet M
hajlítónyomaték terheli, akkor az övékben keletkező feszültség ennek az összefüggésnek
az átrendezéséből adódik99:
M
(7 = --------. (11-3)
zbt
Amennyiben a feszültség kisebb, mint az I gerenda anyagának a szilárdsága (11-2, bal
képlet), akkor a tartó képes viselni a hajlítónyomatékot, ha nagyobb, akkor nem. A ge
renda keresztmetszetének nyomatéki teherbírását úgy kapjuk, hogy a feszültség helyébe a
szilárdságot (f) írjuk. így a hatámyomaték:
M Rd=zbtf. - (11-4)
A konzol határterhét úgy kaphatjuk meg, hogy ezt a hatámyomatékot egyenlővé tesszük
az Fa konzolnyomatékkal, amelyből a határteher: FRd = MRd l a - zbtf / a . (A teherbírás
ellenőrzéséhez a (11-2) képlet bármely összefüggése használható.)
160. ábra Egy I keresztmetszetű (acél) gerenda nyomatéki teherbírása

Ha a gerenda téglalap keresztmetszetű (161. ábra), akkor a teljes keresztmetszet részt
vesz a teherviselésben. A gerenda felső felében lévő tengelyirányú szálak meg fognak
98 A pontos számítás szerint a feszültség az öv külső szélén kissé nagyobb, mint a belsőn. Ennek akkor van
jelentősége, ha az I tartó övei vastagok, a számítás részleteit szilárdságtanból tanulták [8].
99 A szilárdságtanból tanult „pontos” összefüggés: c r - ^ ~ - y , ahol 1 a keresztmetszet súlypontjára számított
inercianyomaték, y pedig a szélső szál távolsága. A fenti képlet pontosságát a Kidolgozott feladatban be
fogjuk mutatni.
163
nyúlni, a keresztmetszet alsó felében lévő szálak össze fognak nyomódni. (Erről könnyen
meggyőződhetünk, ha egy szivacsból készített gerendát meghajlítunk.) Minél távolabb
található egy szál a gerenda középsíkjától, annál nagyobb a megnyúlása vagy az össze
nyomódása. A húzott szálakban húzó feszültség, a nyomott szálakban nyomófeszültség
alakul ki, a középfelületben a feszültség zérus. A feszültségek keresztmetszeten belüli
változását közelítően tekintsük lineárisnak, ez az eloszlás összhangban van az előbbi
gondolatmenettel, és jól egyezik a kísérleti eredményekkel is. A keresztmetszet felső fe
lében ezek szerint egy háromszög alapú hasáb megoszlású feszültség alakul ki, amelynek
eredője egy N húzóerő, nagysága a feszültségek által adott test térfogatával egyezik meg
(vesd össze: 99. ábra) azaz N = 0.5b[h / 2)cr -bhcr / 4 . A keresztmetszet alsó felében
kialakuló feszültségek eredője egy nyomóerő, amelynek nagysága egyezik a húzóerőével.
A háromszög megoszlású feszültségek eredője a harmadpontban hat (99. ábra), így a bel
ső erők kaija z = 2 / 3 h . Innen a keresztmetszetben fellépő hajlítónyomaték
M - z N = (2/3 h)(bhcr/4) = h2bcj/ 6 . Ha a keresztmetszetet M hajlítónyomaték terheli,
akkor a keresztmetszet szélső szálában keletkező feszültség ennek az összefüggésnek az
átrendezéséből adódik100:
metszet
N = M=Nz
M M 4
húzás ->
‘ 2 ,
z T h
nyomás- N
:J
161. ábra Egy tömör téglalap keresztmetszetű gerenda nyomatéki teherbírása
6M
CT = (11-5)
bh2 '
Amennyiben a feszültség kisebb, mint a gerenda anyagának a szilárdsága, akkor a tartó

képes viselni a hajlítónyomatékot, ha nagyobb, akkor nem. A gerenda keresztmetszetének
Ez az összefüggés pontosan egyezik a szilárdságtanban tanulttal. Mivel az inerianyomaték 1 = bh3/ 12

6M
és a szélső szál távolság h/2, a feszültség: cr = — y - — ~ — —
6 I * bh3/12 2 bh2 ‘
164
nyomatéki teherbírását úgy kapjuk, hogy a feszültség helyébe a szilárdságot (J) írjuk. így
a hatámyomaték:
( 11- 6)
A konzol határterhét úgy kaphatjuk meg, hogy ezt a hatámyomatékot egyenlővé tesszük a
Fa konzolnyomatékkal, amelyből a határteher: FRd = M Rd / a = (h2bf^ / (6a).
A négyszög keresztmetszetű (kő) konzolgerendák teherbírásával Galilei foglakozott először [23]. Mai fo
galmainkkal (emlékeztetünk arra, hogy a feszültséget csak két évszázaddal később Cauchy vezette be) úgy
interpretálhatjuk az eredményeit (162a ábra), hogy feltételezzük, a gerenda az alsó pontja körül fordul el és
a keresztmetszetben a feszültség eloszlása egyenletes. Az alsó pontra írt nyomatéki egyenletből a határ-
nyomatékra az
M Rd= ^ / (HIBÁS) (11-7)
összefüggést nyerjük, amely a helyes eredménynél háromszor pagyobb teherbírást ad. A keresztmetszeti
méretek szerepét ugyanakkor helyesen adja, például azt, hogy egy h/b=2 keresztmetszetű gerenda teherbí
rás felére csökken, ha tengelye körül 90 fokkal elforgatva alkalmazzuk (163. ábra), ahogy ezt már Galilei is
megállapította.
Galilei elméletét később továbbfejlesztették. Hooke eredményéből logikusan következett, hogy a feszültség
változik a keresztmetszeten belül, ezt figyelembe véve (Leibniz korábbi eredményeit is felhasználva) Ber-
nard Forest de Belidor 1729-es munkájában a 162b ábrán vázolt feszültségeket tételezte fel. Ebből az
M Ri = h2b f 13 összegfüggést kapta, amely kétszer akkora, mint a tényleges teherbírás. Ezt az összefüggést
használták a tizennyolcadik század végéig, jóllehet a korrekt eredményt A. Parent francia matematikus már
1713-ban publikálta.
165
Midi 2MRd2
163. ábra A téglalap keresztmetszetű gerenda teherbírása, ha a tengelye körül 90 fokkal
elforgatjuk
Végül megadjuk a vasbeton (konzol)gerenda teherviselésének elvi vázlatát is (164. ábra).
Egy vasbeton gerenda hasonlóképpen viseli a terhét, mint egy téglalap keresztmetszetű
tartó (161. ábra), de a húzóerőket a beton berepedése miatt a konzolgerenda tetején elhe
lyezett acélbetétek veszik fel. Az acélbetétekben fellépő húzóerő és a betonban fellépő
nyomóerők eredője egy erőpárt alkot, amelyek képesek felvenni a befogásnál keletkező
hajlítónyomatékokat.
164. ábra Egy vasbeton konzolgerenda nyomatéki teherviselésének illusztrálása

Az előbbi példákban a konzol befogási keresztmetszetében vizsgáltuk a gerenda nyoma
téki teherbírását, de ezek a megfontolások értelemszerűen alkalmazhatók például a két
támaszú tartó középső keresztmetszetének nyomatéki ellenőrzésére (159. ábra) is.
Gerendák nyomatékának számításával a Statika tárgyból a hallgatók részletesen foglal
koztak. Néhány példát a 165. ábrán felrajzoltunk.
Ahogy az ábrák is mutatják, a gerendákban a hajlítónyomaték értéke keresztmetszetről
keresztmetszetre változik. Egy konzolon (ha a terhek azonos irányba mutatnak) a legna
gyobb nyomaték a befogási keresztmetszetben keletkezik, ettől távolodva a nyomaték
csökken. A gerendákat - anyag megtakarítása céljából - gyakran úgy alakítják ki, hogy a
nagyobb hajlítónyomaték helyén erősebb keresztmetszetet készítenek, mint a kisebb
nyomaték helyén. Ezt például a keresztmetszet magasságának változtatásával, vagy az
övlemez vastagításával lehet elérni (166. ábra). Azonos teherbírás eléréséhez a változó
keresztmetszetű gerenda súlya lényegesen kisebb lehet, mint az állandó keresztmetszetűé.
166
165. ábra A hajlítónyomaték változása a tartó hossza mentén megoszló teherre
166. ábra Konzoltartó változó keresztmetszettel

1-gerenda keresztmetszetének nyírási teherbírása
A konzol befogási keresztmetszetében nemcsak nyomaték lép fel, hanem reakcióerő is,
amelyet az 159. ábrán F-fel jelöltünk. Ezt a függőleges erőt egyrészt a megtámasztás,
másrészt a konzolgerenda el kell, hogy tudja viselni. A gerenda keresztmetszetére műkö
dő erőt F-vel jelöljük és nyíróerőnek nevezzük (167. ábra). Ez a nyíróerő - a befogásnál -
egyezik a reakcióval: V—F.
Vizsgáljunk egy I keresztmetszetű gerendát! Ahogy már említettük a befogásnál fellépő
nyomatékot lényegében az övék veszik fel egy erőpárral (160. ábra). Meg lehet -mutatni,
hogy a V nyíróerőt lényegében a gerinc veszi fel. Egyenletes feszültségeloszlást101 feltéte
lezve a gerincben fellépő nyírófeszültség (116. ábra) (lásd a Kidolgozott feladatot a 172.
oldalon):
t =A (11-8)
K f
ahol dtw a gerinc keresztmetszeti területe (167. ábra). Abban az esetben, ha a kiszámí-
tottr feszültség kisebb, mint az I gerenda anyagának nyírószilárdsága, akkor a gerenda
megfelel, ha nagyobb, akkor nem. (Természetesen a (11-2) képlethez hasonlóan, a nyíró
feszültségek ellenőrzését helyettesíthetjük a határnyíróerő vagy a nyírási tönkremenetel
hez tartozó határteher vizsgálatával is.)
Más tartókeresztmetszeteknél (például a téglalap alakú keresztmetszetekben) a nyírófe
szültség számítását a hallgató Szilárdságtanból tanulta. Téglalap keresztmetszetben pl. a
101 Szilárdságtanból tanulták, hogy a gerincben a nyírófeszültség eloszlása kis mértékben eltér az egyenle
testől.
167
nyírófeszültség eloszlása parabolikus (168. ábra). Mivel egy parabola területe a befoglaló
téglalap 2/3-a, a maximális nyírófeszültség xmax=1.5V/(bh).
k = 4
167. ábra Egy I tartó befogási keresztmetszetében fellépő nyírófeszültség eloszlásának

közelítése (az övék viselik a hajlítási, a gerinc a nyírást)
168. ábra Egy téglalap keresztmetszetű tartó befogási keresztmetszetében (167. ábra) fel
lépő nyírófeszültség
Gerenda keresztmetszetének megválasztása
A gerenda legfontosabb tönkremeneteli módjai az alábbiak:
• szilárdsági tönkremenetel a haj lítónyomaték miatt (cr ellenőrzése),
• szilárdsági tönkremenetel a nyíróerők miatt ( r ellenőrzése),
• kifordulás,
168
• horpadás (vékonyfalú keresztmetszeteknél).102

Egy gerenda keresztmetszetének megtervezésénél ezekre egyszerre kell tekintettel len
nünk.
Vizsgáljuk először, hogy adott anyagmennyiség esetén hogyan kellene felvenni a legna
gyobb teherbírású téglalap keresztmetszetet. (Azaz bh állandó, 169a ábra.)
•A <7 feszültségek szempontjából annál jobb a gerenda, minél magasabb, mert a gerenda
feszültsége ú2ú-vel fordítottan arányos (11-4, 164. oldal), vagyis h-1 érdemes növelni a
b rovására. E szerint az optimális gerenda keskeny és magas lenne (h nagy, b kicsi, azaz
h fb i).
• Ennek azonban határt szab, hogy a magas, keskeny gerendák kifordulnak, ennek elkerü
léséhez h-1 csökkentjük, b-1növeljük (h j, b |).
így egy kompromisszumot kell keresnünk, a h jelentős növelése gazdaságtalan gerendát
eredményez. (A gerenda túlzottan nagy magassága azért is káros lehet, mert ezzel a fö
dém vastagsága nő meg, és ez a hasznos teret csökkenti.)
169. ábra Egy tömör és egy I keresztmetszet jellemzői

Vizsgáljuk, hogy adott anyagmennyiség esetén, hogyan kellene felvenni a legnagyobb
teherbírású I keresztmetszetű gerendát. (Azaz 2bt+dtw állandó.)
• A a feszültségek szempontjából annál jobb a gerenda, minél magasabb, és minél több
anyag kerül az övekbe, vagyis minél kevesebb a gerincbe (h f , tw f).
• A kifordulás ellen úgy tudunk védekezni, hogy a gerenda öveit szélesítjük, de ekkor a
vastagsága csökken (b |, t j).
• A gerinc vastagságának csökkentését korlátozza 4 nyírási teherbírás kimerülése és a
gerinc horpadása, ennek elkerüléséhez tw-t növelni kell (tw f).
• Az öv szélesítését és vékonyítását pedig az övhorpadás korlátozza ennek elkerüléséhez
t növelendő (t f).
így kompromisszumot kell keresnünk, a fal vékonyításának határt szab a horpadás, a ma
gasításnak a kifordulás.
102 Megjegyezzük, hogy ezek a tönkremeneteli formák kombinálódhatnak. A nyíró- és normálfeszültség

együttesen is okozhat teherbírásvesztést és - különösen geometriailag nem tökéletes gerendák esetén - a
stabilitási és szilárdsági tönkremenetel kombinálódik.
169
A vékonyfalú szerkezetek horpadását nemcsak a vastagság növelésével, hanem bordák

(merevítések) kialakításával is elérhetjük. Ez magasépítési gerendák esetében ritkán szo
kásos, hídszerkezetek esetében azonban gyakori (170. ábra).
170. ábra Merevített gerincű I tartó (a kéttámaszú tartó felső része nyomott, ezért helyez
zük el a gerinc felső részén a vízszintes merevítést)
A keresztmetszet kialakítását az is befolyásolhatja, hogy mekkora az anyag nyomó- és
171. ábra Az öntöttvas gerendákat (a) általában úgy alakították ki, hogy a húzott oldalon
vastagabb övét készítettek, mint a nyomott oldalon, mert az öntöttvas nyomószilárdsága
nagyobb, mint a húzószilárdsága. A fa teherbírása viszont (általában) húzásra nagyobb,
mint nyomásra, ezért fa repülőgép számygerendájánál (b) a nyomott öv vastagabb, mint a
húzott öv [5].
Lovas terhe
172. ábra Ló törzse, amelyik gerendaként működik
170
felső öv
/ w w x
alsó öv
173. ábra A rácsos tartóban a hajlítást az alsó és a felső öv veszi fel, a nyírást pedig a fer
de (vagy ferde és függőleges) rácsozás
A gerenda kialakításának számos alternatív módja van. Például egy ló törzse is, mint „ge
renda” működik a ló első és hátsó lábai között (172. ábra, [5]). A tartószerkezet elemei a
gerincoszlop, a bordák és az izmok. A hajlításból a gerincoszlopban nyomás és az alsó
izmokban húzás keletkezik. A nyírást a közel függőleges bordák és a ferde izmok rend
szere veszi fel. A nyírást ezek szerint a gerenda tengelyével szöget bezáró rudakkal is fel
lehet venni. Ez valósul meg az ún. rácsos tartókban (173. ábra).
Egy gerenda nyomatéki teherbírását jól meg lehetett becsülni az előzőekben tárgyalt mó
don. Az alábbiakban röviden tárgyaljuk, hogy hogyan viselkedik egy gerenda, ha a terhét
fokozatosan, törésig növeljük.
A gerenda terhelés során mutatott viselkedése döntően attól függ, hogy milyen a gerenda
anyagának a viselkedése. Példaként konzolgerendák erő-elmozdulás diagramját mutatja a
174. ábra. Az üveggerenda anyaga lineárisan rugalmasan, ridegen (124. ábra, bal oldal)
viselkedik, ennek megfelelően a gerenda is ridegen törik (a befogási keresztmetszetben).
Az acélgerenda anyaga képlékenyedik (125b ábra): a befogási keresztmetszetben a ter
hek egy szintjénél az acél megfolyik, ezt követően kicsiny tehernövekedéshez nagy lehaj
lások tartoznak. Az acélgerenda akkor megy tönkre, amikor az acélnak kimerül a nyúló
képessége. Végül egy vasbeton gerenda viselkedését kezdetben a beton viselkedése hatá
rozza meg (125a ábra), kicsiny terheknél a húzott beton megreped, ezt követően a húzást
döntően az acélbetétek veszik fel. Nagyobb terheknél az acél képlékenyedik (más szóval
folyik), ezt követően kicsiny tehernövekedéshez nagy lehajlások tartoznak.
174. ábra Egy üveg (a), egy acél (b) és egy vasbeton (c) konzol erő-elmozdulás diagramja
171
Kidolgozott feladat. Ellenőrizze, hogy a 108., oldalon adott Kidolgozott feladatban vizsgált csarnokszerke
zet 1 keresztmetszetű szelemenéi megfelelnek-e hajlításra és nyírásra, ha a keresztmetszet méretei a követ
kezők: övék 65x4 mm, a gerinc 72*4 mm, az acél szilárdsága / = 240 N/mm2, a nyírószilárdság pedig
f . = 120 N/mm2.
Megoldás. A 108. oldalon adott Kidolgozott feladatban kiszámítottuk a szelemen terheit, ezeket a mellékelt
(a) ábrán is megadtuk, a szelemen reakciójával együtt. A maximális hajlítónyomaték a középső keresztmet
szetben keletkezik. Az „elkülönített” fél tartó egyensúlyából számítható a nyomaték. Az elkülönített tartón
ható terhek eredője (c) R = 2.95 x 1.5 = 4.42 kN , az átvágásnál keletkező nyomaték pedig103:
2.95 kN/m 2 95 kN/m 0.75m 2.95 kN/m
m^ r =4.42kN
^ i
4.42 kN ,42 kN .t 4.42 kN M=3.31 kNm I
K 1-5m M 1,5m 4=4.42 kN
*
(a ): (b) . (c) (d)
M = 4.42 x 1.5-4.42 x 0.75 = 3.31 kNm .. . '

A belső erők karja, azaz az övék egymástól mért távolsága (e ábra) z = 72 + 4 = 76 mm = 0.076 m , így az
övékben ébredő húzó- és nyomóerő:
N = M / z = 3.31/0.076 =43.6 kN = 43.6x103 N .
Az övék keresztmetszeti területe A{ = 65 x 4 = 260 mm3. A normál feszültség:
cr = A / 4 r = 43.6xlO3 / 260 = 167 N/mm2 ,
ez kisebb, mint az acél szilárdsága ( / = 240 N/mm2), vagyis normálfeszültségekre a keresztmetszet meg
felel.
A nyíróerő a feltámaszkodás mellett a legnagyobb, ahol a teljes reakciót (4=4.42 kN) viselnie kell a ke
resztmetszetnek. A gerinc keresztmetszeti területe 4 W= 7 2 x 4 = 288 mm2 . A nyírófeszültség:
t = A / A w = 4.42 xlO3 / 288 = 15.4 N/mm2 .
Ez kisebb, mint az acél nyírószilárdsága (120 N/mm2), vagyis nyírfeszültsegekre a keresztmetszet megfe
lel.
M=Nz
80 72
Megjegyzés. A szilárdságtanban tanult pontos számítás alapján a normálfeszültség a keresztmetszet szélén:

M 3.31xl06 80
= 151.4 N/mm2,
0.876xlO6 2
b j ? - ( b { - i w) t/3 65 x 803 - 61 x723 _

ahol I = 0.876xlO6 mm .
12 12
103 Természetesen használható, és azonos eredményre vezet a p l2IS összefüggés is.
172
A nyírófeszültség a keresztmetszet középpontjában pedig (d ábra): X X K

VS0 4.42x10’ x 12.47 x 103 . j 5 ?4 N/mm2 ' p— A \ Á '
"rn!Ut hl 4x0.8 7 6 x l0 6 ; tr- 1)1
ahol Sa = SW+ 36x 4 x 1 8 = 12.47 x103 mm3.
1
Ezek csak kis mértékben térnek el a fenti közelítő számítástól.
\ maxL
Kidolgozott feladat. Ellenőr ízzé, htígy a 109. oldalon adtitt Kidolgozott fel aiát faszerkezetének gerendája
megfelel-e nyomatékra a 1 conzol tövében! A keresztm etszét méretei 120x180 mm, a fa szilárdsága
/ = 20 N/mm2 .
Megoldás. A 109* oldalon a<lőtt Kitlolgc zott feladatban m elhatároztuk a gerenda terheit. Ezt az (a) ábrán is
felrajzoltuk, értéke: gk = ( 1.48 kbl/m , qv = 3.60 kN/m a parciális (biztonsági) tényezők yQ =1.35 és
= 1.5. A konzol tövében akkor telet tezik a maximális nyomaték, ha a ko nzolra az összes teher a maxi-
mális intenzitással hat. Az összegzett teher:
p d ~ TgS v. + T 'o ^ 'k = 1*35 x 0.48 + 1.5 x 3.6 = 6.05 kN /m .
g Q7 k | j 4 I I i I 6.05 kN/m lm 6.05 kN/m
K—M R -U
v. i 1 1 4 A ;_ _ 10 kN r í E E Q
\ ..... $ ' ' 12.10 kNm
t t K— 2 -l j l - • - » |
(a) k—2-2L (b) (c) (d )
A konzol tövében keletkező hajlítónyomaték számításához elegendő a keresztmetszettől jobbra található
tartószakaszt (b ábra) vizsgálni. A konzolon ható terhek eredője (c) / ? = p Ax2 = 6.05x2 = 12.10 kN , a
befogásnál keletkező hailítónvomaték r»edip - <
M m = E x 1 = 12.10 kN m .
A belső erők karja (e ábra) a gercn iá m agasságánalt kcth armada: z = 2 /3 x 1 80 = 120 mm = 0.12 m , így a
húzó es a nyomóerő:
N = Mm / z = 12.1C / 0.12( = 1 00.8 kN = 100.8 x 103 N .
A maximális normál feszültség:
o - N U hh / 4) = 100.8x 1 )3/( l 2 0 x 1 8 0 /4 ) = 18. 7 N/mm2,
ez kisebb, mint a fa szilárdsá g a ( / == 20 Sf/mm2), vagyis normálfcszültségckrí: a keresztmetszet megfelel.
a / \ M -N z
húzás ff "7 r / ^
-180 4 \ 1
nyomás— ____ k )* —
(e)
V :,
Megjegyzés. Ugyanerre az er xlménjn e j utünk, ha a Szilárd ságtanban tanult inérciát használjuk:
. b x h 3 120xl803 r Mnd _ 12.1xl05

1= = = 5 132;<106 mm4 , cr = -9 0 = 1 8 .7 N/mm2.
12 12 I 58.32x10
A maximális nyírófeszültség a V-R nvínlerőből (168. ábra = 1.5 ~ = 1.s i t i ü l ™ - 0.84 N/mm2.
bh 120x180
173
Kidolgozott feladat. Egy kéttámaszú konzolos acélgerendát koncentrált terhek terhelik a támaszközépen és
a konzolon. A terhek nagysága és a terhek parciális (biztonsági) tényezői: Gk = 2 kN , Q]k = 4 k N ,
Q2M = 3 k N , yG = 1.35 vagy yG = 1 .0 , yQ = 1.5 . Az acélgerendát hidegen hajlított zártszelvényböl alakí
tották ki, amelynek külmérete 100 x 200 mm, falvastagsága 3 mm. Ellenőrizze, hogy a gerenda megfelel-e
hajlításra a konzol tövében és a tartóközép keresztmetszetében, ha / = 400 N/mm3 !
. |Ő2
jG K2 |<? ^
(a)
K, Á
-> k
Megoldás. A gerendának két keresztmetszetét fogjuk vizsgálni: a támaszközép keresztmetszetét (Áj) és a

konzol tövében található (K2) keresztmetszetet. A hajlítónyomatékokat külön-külön határozzuk meg a Gk ,
Q,k és a terhekből, ezt követően fogjuk a hajlítónyomatékokat összegezni, figyelembe véve a terhek
parciális (biztonsági) tényezőit is. A háromféle teher karakterisztikus értékéből keletkező nyomatékok az
alábbiak:
\2 \2 |4 _________ ________________ \3
E á ^
A fentiek szerint a K keresztmetszetben a Q\ és a 0 2 terhekből ellentétes értelmű nyomatékok keletkeznek,

ezért a maximális nyomaték számításánál vagy az egyik, vagy a másik terhet vesszük figyelembe, hisz
egymás hatását csökkentenék. Ennek megfelelően adtuk meg az összegzett hajlítónyomatékokat a táblázat
vonal alatti soraiban. Ha a gerenda keresztmetszete szimmetrikus és állandó, akkor csak az abszolút értékre
legnagyobb hajlítónyomatékra kell ellenőrizni, ez esetünkben 21.6 kNm.
i 100 i
A zártszelvény inercianyomatéka:
100x200" 94x194"
7= = 9.472x106 mm4 (c) 200
12 12
így a hatámyomaték:
I 400 X 9.472 xio6
MKd—f ~ = 37.89 xlO6 Nmm -- 37.89 kNm > M 2 = 21.6 kN m ,
y 100
vagyis a gerenda nyomatékra megfeleli
174
Gerenda csavarása
A teljesség kedvéért meg kell említenünk, hogy a gerendáknak a hajlításon és a nyíráson
kívül még egy jellegzetes igénybevétele van, az ún. csavarás. Erre két példát mutatunk az
alábbiakban.
Ha egy konzolgerendát egy végponti erő terheli a gerenda tengelyében (175. ábra a), ak
kor a terheket egy nyíróerővel és egy hajlítónyomatékkai tudjuk egyensúlyozni (b ábra).
Ha azonban a végpontfTeher oly módon működik, hogy az erő nem a konzolgerenda ten
gelyében hat (c ábra), akkor az erő a gerendát (a tengelye körül) el akarja csavarni, amit
egy ún. csavarónyomatékkai kell egyensúlyozni (d ábra). Ez a csavarónyomaték feszült
ségeket kelt a gerendában, amelyek számításával jelen tárgy keretében nem foglalkozunk.
175. ábra Konzolgerenda csavarása

Tekintsünk most egy kétoldalon egy-egy oszlopra támaszkodó gerendát, amelyhez a 176.
ábra (a) szerint egy „erkélyt” csatlakoztatunk. Ha az erkélyt megterheljük, akkor a geren
da egyensúlyozásához részben függőleges nyíróerőt, részben pedig csavarónyomatékot
kell alkalmazni. Ezt mutatja a (b) ábra. Ismét megjegyezzük, hogy a csavarónyomaték
feszültségeket kelt a gerendában.
176. ábra Kéttámaszú gerenda csavarása
11.2 Oszlopok
Az oszlopok olyan rudak, amelyek tengelye általában függőleges és terhei túlnyomórészt
tengelyirányúak. Oszlopok szerepeltek már a korábbi példáinkban is, ezek közül kettőt a
177. ábrán is megismétlünk.
Az oszlopokban keletkező feszültségeket röviden tárgyaltuk az előzőekben (84. ábra):
központos nyomás esetén egyenletes normálfeszültség keletkezik, hajlításból hasonló fe
szültségek, mint a gerendákban (161. ábra), rugalmas számítás esetében ezek összegezhe
tők. Egy számpélda található a fejezet végén.
175
111. ábra Példák oszlopokra (a szerkezetet vízszintes terhekre is meg kell támasztani, pl.
andráskereszttel)
178. ábra Nyomott rúd teherbírása a rúd hosszának függvényében

Vizsgáljuk a továbbiakban a nyomott mdakat (84a ábra), amelyeket nem terhel hajlítási
okozó teher! A 10.1 Fejezetben tárgyaltuk, hogy a nyomott rudak háromféleképpen me
hetnek tönkre: szilárdságilag, kihajlással és vékonyfalú rúd esetében az alkotóelemek
horpadásával. Sem a szilársági teherbírás, sem a horpadási kritikus erő nem függ a rúd
hosszától. Azt is megmutattuk a 10.1 Fejezetben, hogy a rúd kihajlási kritikus ereje a rúd
hosszának növelésével csökken (10-1), iV^ ~ H Ű . A három tönkremeneteli lehetőség
176
j
közül természetesen az jön létre, amelyikhez a legkisebb teherbírás tartozik. Ezeket mu
tatja, az oszlop hosszának a függvényében a 178a ábra.
Rövid (zömök) rudak általában szilárdságilag mennek tönkre (a vékonyfalú rudak tönk
remehetnek horpadással is), de a rúd hosszának növelésével a kihajlási kritikus erő roha
mosan csökken, ezért a hosszú (karcsú) rudak kihajlással mennek tönkre. Például abban
az esetben, ha a rúd hossza L\, akkor az (a) ábra szerint a legnagyobb teherbírás (o) a
horpadáshoz tartozik, ennél kisebb a szilárdsági tönkremenetelhez tartozó teherbírás (•)
és a legkisebb, azaz a tényleges teherbírás a kihajláshoz (A) tartozik. Vagyis az L\ hosz-
szúságú rúd kihajlással megy tönkre.
Az oszlopok tényleges viselkedése során általában nem válik ennyire élesen külön a szi
lárdsági és a kihajlási tönkremenetel, ezt mutatjuk be a 178b ábrán. Ennek több oka is
van, a legfontosabb, hogy az oszlop sose tökéletesen egyenes (142c ábra). A rúd tényle
ges teherbírása kisebb, mint a tisztán szilárdsági, (horpadási) illetve kihajlási teherbírás.
Ennek számításával a vasbeton-, az acél- illetve a faszerkezetek tárgyak keretében fognak
foglalkozni.
A tisztán nyomott rúd legfontosabb tönkremeneteli módjai tehát az alábbiak:
• szilárdsági tönkremenetel a nyomóerők miatt (cr ellenőrzése),
• kihajlás,
• horpadás (vékonyfalú keresztmetszeteknél).104
Egy oszlop keresztmetszetének megtervezésénél ezekre egyszerre kell tekintettel len
nünk.
Vizsgáljuk először, hogy adott anyagmennyiség esetén, hogyan kellene felvenni a legna
gyobb teherbírású - központosán nyomott - téglalap keresztmetszetet. (Azaz bh állandó,
169a ábra.)
• A cr feszültségek szempontjából a keresztmetszet alakja érdektelen, a feszültség a nor
málerő és a keresztmetszeti terület hányadosa.
• A kihajlás abban az irányban jön létre, amelyikben a keresztmetszet merevsége kisebb
(pl. b>h esetén a h irányába, 147. ábra). A kihajlással szembeni ellenállás akkor a leg
nagyobb, ha a két irányban a rúd merevsége megegyezik, azaz b=h.105
Vizsgáljuk, Jiogy adott anyagmennyiség esetén, hogyan kellene felvenni a legnagyobb
teherbírású I keresztmetszetű (központosán nyomott) oszlopot. (Azaz 2bt+dtw állandó,
169b ábra.)
• A cr feszültségek szempontjából a keresztmetszet alakja érdektelen, a feszültség a nor
málerő és a keresztmetszeti terület hányadosa.
104 Ahogy a korábbiakban írtuk: ezek a tönkremeneteli módok kombinálódhatnak.

105 A (10-1) összefüggés szerint a kihajlást okozó kritikus erő, ha h<b, akkor blz3-nel arányos. Abban az
esetben, ha h>b, akkor pedig hl?-nel arányos. Akkor kapjuk a maximális kritikus erőt, ha bh3 és hl? közül a
kisebbik maximális. Ez akkor áll fenn, ha h=b. (Megjegyezzük, hogy ez szigorúan véve csak akkor igaz, ha
a két irányban az oszlop megtámasztása azonos. Ezzel a kérdéssel a szilárdságtanban fognak találkozni.)
177
• A kihajlás ellen úgy tudunk védekezni, hogy a keresztmetszet magasságát növeljük és

az öveit szélesítjük, de ekkor természetesen a vastagságok csökkennek ( h \ , b \ , t kicsi,
íw kicsi).
• A vastagságok csökkentését korlátozza a gerinc horpadása és az övhorpadás, ennek el
kerüléséhez ?w és t növelendő. (/w f , 1f)
így ismét kompromisszumoú-kell keresnünk, a keresztmetszetméret növelésének és az
elemek vékonyításának határt szab a falak horpadási hajlama.
Nyomott hajlított rudak (P-delta hatás)
A nidakat általában függőleges terhek (amelyek kihajlást okozhatnak) és vízszintes terhek (amelyek a rudat
hajlítják) is terhelik. Ha csak függőleges teher terheli a rudat (amely kisebb, mint a kritikus teher, 179a áb
ra) akkor a rúd egyenes marad. Ha csak vízszintes erő terheli, akkor a rúd meggörbül, az eltolódást jelöljük
w0-lal (179b ábra). Terhelje most a rudat egyidejűleg a két teher (179c ábra)! Ha a „kis elmozdulások elvét”
tételeztük fel, vagyis az egyensúlyi egyenleteket mindig az eredeti, deformálatlan alakra írtuk fel, akkor a
szerkezet elmozdulására w0-t kapunk. (A kis elmozdulások elméletét elsőrendű elméletnek is szokták ne
vezni.) A valóságban azonban, mivel a vízszintes terhek hatására a rúd tengelye nem marad egyenes, a füg
gőleges terheknek lesz nyomatéka (középen pl. Pw), és a nyomaték következtében a függőleges teher víz
szintes elmozdulást is fog okozni. Ezt a hatást „másodrendű” vagy P-delta hatásnak szokták nevezni. Az
utóbbi kifejezés arra utal, hogy a függőleges erő a vízszintes „delta” elmozdulásokkal igénybevételeket
és így további vízszintes elmozdulásokat okoz. A P-delta hatás annál jelentősebb, minél közelebb van a P
teher a kritikus erőhöz106.
P<Ncr
179. ábra Normálerővel és vízszintes teherrel egyidejűleg terhelt rúd (a P-delta hatás)
Kidolgozottfeladat. Egy H=2 m magas oszlopra a mellékelt ábra (a ábra) szerint P=\ 5 kN nagyságú erő hat
53°-os irányban, (a) Mekkora normálfeszültségek keletkeznek az oszlop tövében, ha az oszlopra a saját
önsúlya is hat, amelynek nagysága <7=30 kN? (b) Mekkora további (központos) függőleges terhet kell mű
ködtetnünk az oszlopra (GL=7), ha el akarjuk kerülni, hogy az oszlop alján húzófeszültségek keletkezze
nek? A keresztmetszet méretei £x/2= 8 0 0 x 8 0 0 mm
Megoldás (a). Az oszlop tövében működő összenyomó erő egyenlő az oszlop önsúlyának és a ferde erő
függőleges komponensének összegével (b ábra):
N = G + Psinö: = 30 + 15xsin53° = 41.98 kN .
A „O” pontra a nyomaték részben a ferde erő vízszintes komponenséből, részben a függőleges komponen
séből keletkezik:
M = 15xco s5 3 °x 2 -1 5 x sin 5 3 °x 0 .4 0 0 = 13.26 k N m .
1
1Bizonyítható, hogy w « y/ w0, ahol y/ = Ha pl. a függőleges teher eléri a kritikus teher
\-P !N a
20% -át, az elmozdulások mintegy 25%-kal meg fognak nőni (w«l .25w0). y/ az ún. elmozdulásnövelő té
nyező. (Az igénybevételek pl. nyomatékok is kb. ilyen arányban nőnek a normálerő jelenléte miatt.)
178
A feszültségek számításához a szuperpozíciót használjuk, vagyis külön határozzuk meg a normálerőből és

külön a hajlítónyomatékból a feszültségeket, majd ezeket összegezzük. A normálerőből keletkező nyomó
feszültség (a nyomófeszültséget negatív, a húzófeszültséget pedig pozitív előjellel azonosítjuk):
crN - - N / A = -41.98 x 103 / (800 x 800) = -0.0656 N/mm2 .
A hajlításból keletkező feszültségek esetén a belső erők karja (c ábra) az oszlopkeresztmetszet magasságá
nak kétharmada: z = 2 /3 x 8 0 0 = 533 mm = 0.533 m , így a húzó és a nyomóerő a hajlításból:
/Vw = M / z = 13.26 / 0.533 = 24.9 kN - 24.9 x 103 N .
P sina
^ P co stx
0.4 m -0,0656
G * l OkN
6 -0.155 G
1 M
155
1r 5 ^
o ,: Ar
irrmrrK rm r u r m n m iil
A—
0,8 m - 0.221
K— — — N (nyomás) G -0.301
N X ] 0.090 (nyomás)
(húzás)
(a) (b) (c)
A maximális normálfeszültség a hajlításból:

crM= N u / (bh 14) = 24.9 x 103 / (800 x 800 / 4) = ±0.1554 N/mm2.
Ebből az oszlop alján a maximális nyomófeszültség -0.0656 + ( - ) 0.1554 = -0.221 N/mm2,
a maximális húzófeszültség pedig -0.0656 + 0.1554 = 0.090 N/mm2 .
Megoldás (b). A hajlításból keletkező feszültség (c ábra) crM = ±0.1554 N/mm2.
A teljes függőleges teherből keletkező nyomófeszültség meg kell, hogy egyezzen ezzel: ebben az esetben (a
hajlításból és a nyomásból) az egyik oldalon zérus feszültség keletkezik, a másik oldalon pedig nyomás,
amely a crM kétszerese (d ábra). Ezek szerint a teljes függőleges teher:
<tmA = 0.1554 x (800 x 800) = 99.47 x 103 N = 99.47 kN
Mivel a szerkezetre eredetileg ható függőleges teher N =41.98 k N , többlet teherként a kettő különbségét
kell működtetni:
Gl = 99.47 - 41.98 = 57.49 kN .
11.3 Síkbeli merevítésekkel merevített épület

Az előző két alfejezetben ismertettük a gerendák és az oszlopok viselkedését. A tárgyalt
esetek lényegében csak a szerkezeteinket terhelő függőleges terhekre vonatkoztak. Már a
4. Fejezetben említettük, hogy a vízszintes terhek felvételére sokszor önálló szerkezeteket
kell elhelyezni (60., 69. és 70. ábra). Vízszintes teher például a szél, amelyik az épület
oldalfalait terheli, de általában a falakon keresztül a szerkezet födémére fejt ki eltoló erőt,
ahogy ezt a 98. oldalon közölt Kidolgozott feladatban bemutattuk, és sematikusan a 70.
és a 180. ábra is mutatja.
A továbbiakban azt fogjuk tárgyalni, hogy az épület födémére átadódó vízszintes terheket
(180c ábra), hogyan tudja felvenni az épület tartószerkezete. Alapvetően két módszer kí
nálkozik: az egyik lehetőség, hogy a szélterhet (a födémen keresztül) a függőleges síkú
merevítések viselik, és a merevítések az alapozáson keresztül adják át a terheket a talajra
179
(181a ábra). A másik lehetőség, hogy minden oszlop alapozását, valamint az oszloptalp
és az alapozás kapcsolatát úgy alakítjuk ki, hogy azok a vízszintes terhekből keletkező
eltoló erőket és nyomatékokat fel tudják vemii (181b ábra). A továbbiakban csak az első
esetet (181a ábra) fogjuk vizsgálni.
180. ábra Szél okozta teher az épület födémén. Szélteher a falakon (a), a falak terhelése
és egyensúlyozása (b), a födémre ható szélteher (c)
Szélteher eredője
Merevítés
181. ábra A szél felvétele függőleges síkú merevítésekkel (a) vagy alul befogott oszlo
pokkal (b)
Feltételezzük tehát, hogy az oszlopokat alul-felül csuklós kapcsolattal alakítják ki és
ezekre helyezik el a gerendákat (182a ábra). így egy labilis vázat kapunk, amelyik önma
gában semmilyen vízszintes terhet nem tud felvenni. A szélteher a szerkezet födémén
eredményez vízszintes terheket (180c ábra). A födémet úgy alakítják ki, hogy képes le
gyen a saját síkjában a vízszintes terhek továbbítására. Ennek egyik megoldási lehetősé
ge, hogy a födémet vasbetonból107 alakítjuk ki (182b ábra), vagy a födémet a síkjában
rácsos tartóval merevítjük (182c ábra), ezt a rácsos tartót szélrácsnak szokták nevezni.
Mind a két esetben a födém képes arra, hogy a födémsíkban a terheket továbbítsa a füg
gőleges síkú merevítésekre (181a ábra). A síkjában terhelt tartókat a szakirodalom tárcsá
nak nevezi, ezért a tömör, vagy szélráccsal merevített födémet „födémtárcsának” szokták
nevezni.
Az épületen belül merevítéseket alakítanak ki, amelyek leggyakoribb példája a síkbeli
merevítés, (az ún. „merevítő magokkal” tanulmányaik során később fognak találkozni). A
107 A vasbeton födém, ha nincsenek rajta jelentős áttörések (és nem nagyon elnyújtott), síkjában nagyon
merev, így csekély deformációkkal (mint egy vízszintes síkú tömör tartó) képes továbbítani a szélterhet a
merevítésekre.
180
183. ábra például egy olyan szerkezetet mutat, amelyben négy merevítő elemet alakítot
tak ki. A merevítések megtámasztják a födémtárcsát. Ezt mutatja a 183b ábra, ahol a fö
démtárcsát a szerkezettől elkülönítve mutatjuk meg, a kapcsolódó merevítések megtá
masztó hatását a nyíllal jelölt erők mutatják. Newton III. törvénye (3. Fejezet) alapján, a
födémet megtámasztó erők ellentettje működik a merevítésekre.
182. ábra Egy csarnok oszlopai és gerendái (a), födémtárcsa kialakítása vasbeton födém
mel (b) vagy szélráccsal (c) (merevítések szürkével jelölve)
183. ábra A födémtárcsa és a merevítések (a), az elkülönített födémtárcsa a szélteherrel és

a megtámasztó erőkkel (b) és a merevítések a födémről átadódó terhekkel (c)
Egy (a szerkezettől elkülönített) síkbeli merevítést mutat a 184. ábra, amelyiken a födém
tárcsáról átadódó tetőponti erőt is feltüntettük. A merevítés csak úgy tud egyensúlyban
lenni, ha a merevítés alján olyan reakciók alakulnak ki, amelyek a tetőponti erőt ellensú
lyozni tudják. A merevítés egyensúlyához az szükséges, hogy az alján egy erőt és egy
nyomatékot vegyen fel (a ábra). Ezen reakciókat az alapozás továbbítja a talajra. Hogy
hogyan, az az alapozás kialakításától függ, két lehetőséget mutat a (b) és a (c) ábra.
181
A síkbeli merevítést sokfajta tartószerkezettel kialakíthatjuk. A legfontosabbak (185. áb

ra):
• afal, amely lehet pl. vasbeton fal vagy téglafalazat (69b ábra),
• a rácsos tartó (amelyet legtöbbször úgy alakítanak ki, hogy a függőleges elemei
egyúttal a szerkezet oszlopai, 60c ábra és
• a keret, amelynek az a lényege, hogy az oszlop-gerenda kapcsolatát nem csukló
sán, hanem sarokmereven alakítják ki és így a szerkezet alkalmassá válik a víz
szintes erők felvételére (69a ábra).
184. ábra Merevítés alján kialakuló reakciók (a), átadás a talajra egy (b) illetve két alap
testtel (c)
185. ábra Merevítés megoldása fallal (a), rácsos tartóval (b) és kerettel (c) (Mind a három
merevítés csak a merevítés síkjába eső terheket tud felvenni.) -
A 186. ábra például egy olyan szerkezetet mutat, amelyet keresztirányban keretek mere
vítenek, a másik (hossz) irányban pedig két rácsos tartó (ún. andráskereszt).
Vizsgáljuk a továbbiakban, hogy a vízszintes terhek mekkora erőt keltenek a merevíté-
sekben. A széliránnyal párhuzamosan, szimmetrikusan elhelyezett két fal esetében (183.
ábra) a szimmetrikus elrendezésből adódóan a szélteher eredőjének fele-fele adódik át a
merevítésekre. A merevítések elhelyezése azonban gyakran nem szimmetrikus. Egy há
rom merevítéssel megtámasztott szerkezetet mutat a 187. ábra. Jelöljük a falakra átadódó
erőket F\, Fi és i^-mal. A födém alaprajzát a rá ható erőkkel együtt a (b) ábrán külön is
felrajzoltuk. Ez egy „síkbeli testet” ábrázol, amelynek egyensúlyát az 3. Fejezetben rész
letesen vizsgáltuk. E szerint a síkbeli test egyensúlyát három egyenlet fejezi ki:
2X =o, 5 X = 0’ (n -9 )
azaz, az x tengelyre vett vetületi egyenlet, az y tengelyre vett vetületi egyenlet és egy tet
szőleges (a síkra merőleges) tengelyre vett nyomatéki egyenlet. Ezek alapján a falakra
ható terhek egyértelműen meghatározhatók.
182
187. ábra Egy szerkezet merevítése három síkbeli merevítéssel (a) és a födémtárcsára az
elkülönített szerkezet ábrája (b)
A merevítések mint megtámasztó kényszerek működnek a födémtárcsára. Mivel csak a
síkjukban tudnak erőt felvenni, ezért a födémtárcsa szempontjából úgy működnek, mint
az 3.2 Fejezetben tárgyalt megtámasztó rudak (1,88. ábra). Ezért az ott megfogalmazott
megtámasztási elvek közvetlenül használhatók mint a merevítések elhelyezési szabályai.
Ennek megfelelően, ha egy szerkezetet síkbeli, függőleges síkú merevítésekkel mereví
tünk, akkor,
• legalább 3 merevítést kell alkalmazni és
• a merevítések alaprajzi vetületére fektetett egyenesek legalább két pontban kell,
hogy messék egymást.
183
188. ábra A födém alaprajza a merevítésekkel (a), a födémre ható erők (b) és a merevíté-
sek hatásának helyettesítése megtámasztó rudakkal (c)
Ezen kívánalmaknak eleget tevő megtámasztásokat mutat a 189. ábra. Megjegyezzük,
hogy a (c) ábrán vázolt kialakítás szerencsétlen, mert a merevítés elrendezésének aszim
metriája miatt a szerkezet a terhek hatására el fog csavarodni (12b ábra) és ez egyes ele
mek túlterhelését okozhatja. Szerencsétlen a (d) ábrán vázolt eset is, mert ha a szélteher
nem szimmetrikusan működik, akkor a közel elhelyezett falak a csavarásnak kicsiny el
lenállást mutatnak. Hibás, feltétlenül elkerülendő elrendezéseket mutat a 190. ábra.
Helyes merevítés Nem szerencsés merevítés
(a) (b) (c) (d)

189. ábra A födém alaprajza a merevítésekkel. Helyes merevítés elrendezést mutat az (a)
és a (b) ábra. A (c) és (d) eset statikailag szerencsétlen, de nem hibás
Egy vadasparkban felállított kilátót mutat a 191. ábra. A rétegelt-ragasztott fa főtartók a
síkjukban igen merevek, de a 6 tartó síkja egy egyenesben metszi egymást, így jóllehet a
kilátó merevsége bármely irányú eltolással szemben igen nagy, csavarásra nagyon ki
csi.108 (A parkot látogató gyerekek igen hamar felfedezték, hogy a felső teraszon ritmiku
san mozogva a kilátót könnyű - csavarásra, azaz a kilátó tengelye körül - belengetni.)
Ha három merevítéssel merevítjük az épületet, akkor a fenti három egyenlet (11-8, 182.
oldal) alapján meghatározhatjuk a rájuk ható terheket. Ha a merevítések száma több, mint
három, akkor a jelen tárgyban tanult tudásukkal nem tudják meghatározni a merevítések-
re jutó terheket.
108 A kilátó csavarást merevsége nem zérus, aminek legfőbb oka, hogy a főtartók síkjukra merőleges me
revsége bár kicsi, de nem zérus; és a főtartók a felső terasz alatt egymáshoz vannak rácsozva. (A kilátó csa-
varási merevségét az növelné jelentősen, ha két főtartó a teljes magasság mentén össze lenne kötve ferde
rudakkal.)
184
HIBÁS M EREVÍTÉS-
ELRENDEZÉS
(a) ^ (b)
190. ábra Hibás merevítéselrendezések. Az (a) esetben a szerkezetnek nincs csavarási el
lenállása (a merevítések síkjának metszete által meghatározott tengely körül el tud csava
rodni) a (b) esetben pedig az'egyik irányú merevítés hiányzik
Alaprajz
191. ábra Csavarásra nem (kellően) merevített kilátó egy vadasparkban (Fényképezte:
Kollár Lajos)
Kidolgozott feladat. A 98. oldalon közölt Kidolgozott feladatban vizsgált épületet három merevítő elem
merevít az alábbi (a) ábrán látható elrendezésben. Határozza meg az egyes merevítő elemekre ható terhek
nagyságát! Adja meg, hogy az 1. fal alján milyen reakciókat kell egyensúlyozni!
Megoldás. A födémre ható szélteher eredőjét meghatároztuk a 98. oldalon közölt Kidolgozott feladatban:
Fw = 29.44 kN , ezt megadtuk az (a) ábrán is. A szélterhet a három merevítés egyensúlyozza. Az elkülöní
tett szerkezet ábráját a (b) ábrán tüntettük föl. A két vetületi egyenlet:
Fw- F t = 0
átrendezve az - 29.44 kN és az F2 - F3 összefüggéseket kapjuk. A nyomatéki egyenlet az épület kö

zéppontjára:
5Fl - 4 F 2-4 F 2 = 0 ,
amelyből
185
I'2 = F3 - 5FJ& =-• 5 x 29.44 / 8 = 18.4 kN

adódik. Ezzel meghatároztuk a szélteherből az egyes merevítésekre jutó erőket, amelyeket a (c) ábrába is
nyomatékkal. Az egyes számú merevítésnél a nyomaték (mivel az épület magassága 4 m):

Mj = 2 9 .4 4x4-117.7 kNm,
Megjegyzés. Megjegyezzük, hogy a merevítés, ha csak az itt kiszámolt teher hatna rá, nem lenne állékony,
mert a talaj és a merevítés között az egyik oldalon húzás keletkezne, vagyis a merevités felborulna. A me-
revítésre azonban hatnak a függőleges (önsúly) terhek is: ezek biztosítják, hogy a merevítés ne boruljon fel.
Ha például két egymástól 2 m-re található alaptest támasztja meg a merevítést (184c ábra), akkor a szélte-
herből az egyik oldalon húzás, másikon nyomás alakul ki, az erők nagysága:
F - ± M l / 2 —±117.7 / 2 = ±58.8 kN.
E szerint a falat legalább kétszer 58.8 kN nagyságú függőleges teher kell, hogy leterhelje, hogy a merevítés
ne boruljon fel.
11.4 Görbe tengelyű, összetett és térbeli szerkezetek

A görbült tengelyű, az összetett és a térbeli szerkezetek részletes tárgyalása meghaladja a
jegyzet kereteit. Csupán az a célunk, hogy néhány (a jelenlegi tudásukkal is tárgyalható)
eset felhasználásával az alapvető viselkedési jellegzetességekre rámutassunk.
A korábbiakban tárgyaltuk, hogy egy I keresztmetszetű gerenda hogyan viseli a rá ható
terhekből keletkező nyomatékokat. Például egy egyenletesen megosztó (p) teherrel terhelt
kéttámaszú tartó középső keresztmetszetében M = pL2 / 8 nagyságú hajlítónyomaték ke
letkezik.
186
A hajlítónyomatékot az I tartó az övékben fellépő húzó-nyomóerő párral veszi fel (160.

ábra), az övékben keletkező erő F = M í z = pŰ / (8z ) , ahol z az erőpár karja, azaz az
övék középvonalának egymástól mért távolsága. Ezt összefoglalja a 192a ábra. A szerke
zetben keletkező erőket lehet olyan módon csökkenteni, hogy a belső erők karját növel
jük. Ennek egy lehetséges megoldása a rácsos tartó (173. ábra).
4/ ^ ^ ' >4 jrJ
pL2
m= 4 -
iSTi ~
t ' ^
F r: ff ’ijjf ff p4 4 4 4 4
F rtz i-t F
pL 9 í a a A ~ t * F
2 pL‘ pL‘
2 2
,7-M
Hfc:
(a)_M (c)
1
2
z
192. ábra Egy kéttámaszú I tartó (a), egy rácsos tartó (b) és egy ív (c) teherviselésének
összehasonlítása. (Mind a három esetben M - pŰ / 8.)
Ha a rácsos tartóban keletkező erőket kívánjuk meghatározni a támaszköz felében, akkor
úgy járhatunk el,„hogy a tartó felének egyensúlyát vizsgáljuk. A féltartót elkülönítjük a
támasztól és a tartó másik felétől, de működtetjük a reakcióerőt és az átvágásnál a rúd-
erőket (192b ábra): írjunk nyomatéki egyenletet a középső keresztmetszet felső pontjára!
A fél tartóra ható megoszló teher és a reakció nyomatéka M = pL2 / 8, amely megegyezik
a kéttámaszú gerenda középső keresztmetszetének nyomatékával. Ezt a nyomatékot kell
egyensúlyozni az övrudakban kialakuló húzó- és nyomóerővel, amelyek kaija h, így a
rúderő F = M / h . Mivel h lényegesen nagyobb, mint az I tartó öveinek egymástól mért
távolsága, ezért a rúderő a rácsos tartóban lényegesen kisebb, mint a hasonló támaszközű
1 tartó öveiben.
Egyenletesen megoszló teherre egy ív teherviseléséről is hasonló mondható el: a külső
terhekből keletkező nyomatékot az ívben kialakuló nyomóerő és a vonórúdban kialakuló
húzóerő veszi fel. Az erő nagysága F = M / / , ahol/az ív nyílmagassága (192c ábra).
Az előző gondolatmenet alapján azt mondhatjuk, hogy a rácsos tartóban és az ívben azért
keletkeznek kisebb erők, mint az I tartóban, mert a szerkezeti magasság, és így a belső
erők karja (h és f) lényegesen nagyobb, mint az I gerendában.
Ezt illusztrálja az alábbi egyszerű példa.
Kidolgozott feladat. Egy L=2 m hosszú kéttámaszú acélgerendát középen egy F=10 kN nagyságú koncent
rált erő terheli. A gerenda I keresztmetszetű: övék 65x4 mm, a gerinc 72x4 mm, az acél rugalmassági mo
dulusa E = 200 kN/rnm2. (a) Határozza meg a gerendában keletkező maximális normálfeszültséget! (b) A
2 méteres támaszközt 45 fokos rudakból álló háromcsuklós tartó hidalja át a fenti keresztmetszettel. Hatá
rozza meg a rúd feszültségeit! ___________________________________________ "_______ -
187
fr=65.
ívr~4
F -10 kN <«
Á.
át ISh
M m
(a) (b) (c) (d)

Megoldás, (a) A kéttámaszú tartó maximális nyomatéka {FI2 reakció L/2 karún):
FL 10x2
M -■ :5 kN m .
4 ~~ 4
A belső erők karja, azaz az övék egymástól mért távolsága z = 72 + 4 = 76 mm - 0.076 m , így az övékben
ébredő húzó és nyomóerő;
N - M f z = 5 70.076 = 65.8 kN = 65.8 x 103 N .
Az övék keresztmetszeti területe Ar =65 x 4 = 260 mm2. A normálfeszültség:
a = N ! A{ -65.8xlÖ3 / 2 6 0 -2 5 3 N/mm2.
(b) Háromcsuklós rúd esetében a rudakban ébredő erők (d ábra):
A = 1 0 /V 2 = 7 .0 7 x l0 3 N..
A rúd keresztmetszetének területe: /í = M - (ú - íw) <7 = 65 x 80 - 61 x 72 = 808 mm2, így a feszültség:
N 7.07 xlO3 2
<7 —— = ------------ = 8.75 N/mm .
^ 808
Ez 30-szor (!) kisebb, mint a hajlított tartóban keletkező feszültség. _____________ ________________
Az ívben magában (ahogy a 5. Fejezetben tárgyaltuk: parabola alak és egyenletesen meg

osztó teher esetében) nyomóerők keletkeznek, amelynek nagysága a támaszköz felében
F. Az ív támaszánál (193a ábra) ezt az F erőt kell vízszintesen egyensúlyozni. Az F reak
ció felvételének azonban csak egyik módja a vonórúd (b) alkalmazása; az ívet megtá
maszthatjuk közvetlenül is, ha a talajra át tudjuk adni a vízszintes erőket (c és d).
Az ív viselkedéséhez abból a szempontból hasonlít a gömbkupola-héj (194c ábra) visel
kedése, hogy a héjban is csak belső nyomó- (és húzó)erők alakulnak ki, a héj megtámasz
tása viszont - vonórúd helyett - egy peremgyűrűvel lehetséges. Ezt magyarázzuk el az
alábbiakban. Képzeletben soroljunk íveket egymás mellé a 194a ábrán vázolt módon, így
egy térbeli tartószerkezetet kapunk. Az ívek reakcióerejének felvételéhez alkalmazott vo-
nórudak az alaprajzban sugarasan kerülnek elrendezésre. Szemlélettel belátható, hogy az
ívek megtámasztásainál ébredő vízszintes reakciókat egy húzott peremkötéllel is felvehet
jük, így a közbenső tér szabaddá válik. Ez a teherviselés hasonló a héjakéhoz (194c_áb-
ra).109
109 A későbbiekben fogják tanulni az ívek és a héjak viselkedésének elveit. Itt csak annyit jegyzünk meg,
hogy az ív fentiekben magyarázott viselkedése csak totális teher esetén jön létre (féloldalas teher esetén
nemcsak normálerő, hanem nyomaték is fellép benne), a héjak viszont, a térbeli viselkedés miatt, tetszőle
ges teherre képesek csak húzó- és nyomóerőkkel {hajlító nyomaték nélkül) felvenni a terheket. Erre a héjak
- az ívekkel ellentétben - azért képesek, mert nemcsak a peremgyűrű tud gyűrű irányú erőket felvenni, ha
nem a héj tetszőleges „gyűrűje” is, és a héj fala csúsztatóerőket is képes viselni.
A héj térbeli viselkedésének legegyszerűbb példája a belső túlnyomással terhelt sátor, azaz a gömbszelet
héj (vagyis egy felfújt „labda” egy szelete), amelyben csak húzóerők ébrednek, a húzófeszültség nagysága a
kazánképlet (A-5) alapján cr = p R / (21) , ahol R a sátor sugara, t a falvastagság.
188
194. ábra ívek megtámasztása vonórudakkal (a), húzott peremmel (b) és egy gömbkupo-
la-héj és a peremgyűrűjének sematikus váza (c). A peremgyűrű függőleges megtámasztá
sa az ábrán nincs jelölve.
héj
p - N c o s;ay
a /q\
a-N sina
'N
(b)
195. ábra Egy gömbsüveghéjra az elkülönített szerkezet ábrája (a), a reakcióerő felbontá
sa függőleges és vízszintes összetevőkre (b), a peremgyűrű a héjról átadódó terhekkel (c),
és a fél-peremgyűrűre az elkülönített szerkezet ábrája (d)
A gömbkupolára az elkülönített szerkezet ábráját mutatja a 195a ábra. A héjat az alaprajzi
vetületre vonatkoztatott (103. oldal) egyenletesen megoszló teher terheli, a héj peremén a
héj érintőirányába működő megtámasztó erők működnek, amelynek intenzitását TV-nel
jelöltük (dimenziója kN/m). A héj reakciójának a függőleges komponense (195b ábra)
a = TVsin a . Ez ellensúlyozza a héjra ható p terhet. Mivel az a erő a 2R tü hosszon műkö
dik, ap teher pedig az R2n felületen, a függőleges erők egyensúlya:
189
alRji^pRdn, ( 11- 10)

amelyből a reakció függőleges a komponense kifejezhető. A reakció vízszintes kompo
nense a 195b ábra alapján: p p = a cot a . A 195c ábrán felrajzoltuk a héjtól elválasztott
peremgyűrűre az elkülönített szerkezet ábráját, amelyet ezek szerint a héj N reakciója ter
hel. A reakció függőleges komponensét úgy vesszük fel, hogy a peremgyűrűt függőlege
sen (folytonosan vagy oszlopokkal) alátámasztjuk. (A (c) ábrán csak négy ponthoz rajzol
tuk be a függőleges megtámasztást.)
A reakció vízszintes komponensének felvételére elvileg eljárhatnánk ugyanúgy, ahogy az
ívnél (193. ábra) vagyis például kialakíthatnánk sugárirányú vonórudakat. A héj térbeli
sége azonban egy praktikus megoldási lehetőséget ad: a gyűrű a rá ható kifelé mutató,
sugárirányú terheket fel tudja venni, ha kellő húzási teherbírással rendelkezik. A (d) áb
rán a gyűrű felét mutatjuk, az átvágás helyén feltüntettük a gyűrűben fellépő húzóerőt, H-
t. Vagyis a héjat oldalirányban a húzott peremgyűrű támasztja meg, további vízszintes
megtámasztásra nincs szükség.
H
196. ábra A „kazánképlet” alkalmazása gyűrűre

A húzott peremgyűrűben keletkező erőt a korábban tanult kazánképlettel tudjuk kiszámí
tani. Ennek magyarázatául a 196a ábrán felrajzoltuk a gyűrű felülnézetét, amelyet belül
ről egy sugár irányú, egyenletesen megoszló p p erő terhel. (Ez az erő a héjról átadódó
erők vízszintes komponense.) A (b) ábra mutatja a fél peremgyűrűre az elkülönített szer
kezet ábráját. Az (5-2) összefüggés szerint110
ü =r Pp • o i-ii)
[kN] [m] W
A lágymányosi sportcsarnok esetében a héj térbeli rácsszerkezet, a peremgyűrűt két ösz-
szekapcsolt acél gyűrűből alakították ki (197. ábra).
A kör alaprajzú csarnok lefedésének egy megoldási lehetősége az ún. „biciklikerék”-
lefedés (200. ábra), amelynek egyszerűsített sémáját a 198. ábra mutatja: a szerkezet egy
középen található dobból, egy peremgyűrűből és a kettőt összekötő kötelekből áll.
A szerkezet metszetét és alaprajzát a 199. ábra (a) és (b) része mutatja. A terheket (G)
lényegében az alsó kötelek viselik (199c ábra), a felső kötelek szerepe a szerkezet stabili
zálása. A kötelekben K kötélerők ébrednek, ezek függőleges komponense tart egyensúlyt
a terhekkel, azaz
nK$m a = G, (11-12)
amelyből ^kifejezhető, n a kötelek darabszáma (az ábrán pl. n=16).
110 Ha a szerkezet terhe nem körszimmetrikus, hanem például féloldalas, akkor a héjról átadódó erők a pe
remgyűrűt nemcsak húzni, hanem hajlítani is fogják.
190
197. ábra A lágymányosi sportcsarnok. A felső képen megfigyelhető a rácsos héjszerke

zet (fehér) acél peremgyűrűje (fényképezte: Kollár Lajos) Szerkezettervező: Kollár Lajos
és Andreánszky Imre, építész: Lázár Antal
A kötélerők befelé és lefelé húzzák a peremgyűrűt. A lefelé ható komponensre a perem

gyűrűt alá kell támasztani. A befelé mutató (sugár irányú) K cos a terheket a peremgyűrű
képes viselni, a peremgyűrűben nyomás fog kialakulni. Ennek nagyságát ismét a kazán
képletből határozhatjuk meg. A kötélerőket, amelyek n pontban hatnak a gyűrűre, közelí
tésként egyenletesen megoszló, sugár irányú erővel helyettesítjük, amelynek intenzitása
_ nK cos a
(11-13)
Pp 2R tt
191
A kazánképletből (196. ábra) a gyűrűben keletkező nyomóerő:

H„y= R p r . (11-14)
A K kötélerők egyrészt a külső peremgyűrűt, másrészt a középső dobot terhelik.111 A héj

lefedés és az ív a „nyomott szerkezetek”, a biciklikerék-lefedés pedig a „húzott szerkeze
tek” közé tartozik (30. ábra).
A biciklikerék lefedés két példája a Madison Square Garden (1968) és a Georgia Döme
(200. ábra), az utóbbi átadásakor (1992) a világ legnagyobb kupolaszerkezete volt (27.
oldal): hossza 227 m, szélessége 185 m, a szerkezet teljes magassága pedig 83 m.
Kidolgozott feladat. Egy gömbsüveg alakú vasbeton héj alapkörének sugara
R= 5 m, a gömb sugara / t=8 m. A héjat (alaprajzban) egyenletesen megoszló
1 kN/m2 intenzitású hóteher terheli, az önsúlyterhet nem vesszük figyelembe.
Mekkora és milyen irányú a peremgyűrűt terhelő erő? Mekkora belső erő
keletkezik a függőlegesen alátámasztott peremgyűrűben?
, _____ D=2R=] 0 m ,
Megoldás. A héjat terhelő hóteher eredője (a ábra): *
F = 'phoR2Jt = lx S2tc= 78.54 kN .
A héjat a teljes kerülete mentén támasztjuk meg, a megtámasztó erő fajlagos értéke (b ábra):
a = - ^ ~ = 2500 N/m .
2R n
A héj érintőjének szöge a megtámasztásnál: a = arcsin(i? //? )[= sin '1( R í p )J = 38.7°.
tartó kötél nyomott oszlop

111 A dobot úgy is ki lehet alakítani, hogy alul egy húzott kötélgyűrűt
helyezünk el, amelyekre oszlopokon keresztül támaszkodik a pl. rá nyomott peremgyűrű húzott gyűrű
csos tartóból kialakított felső rész, ahogy ez a mellékelt ábrán látható.
192
200. ábra Bicikjikerék-lefedés, Georgia Döme, Atlanta. (Ebben az esetben a lefedett tér
nem kör alaprajzú, amely kis mértékben megváltoztatja az erőjátékot.)
Az érintőirányú megtámasztó erő (b ábra), amelynek ellentettje terheli a peremgyűrűt:
N = —- — = 4000 N /m .
sinor
A megtámasztó erő vízszintes komponense (b ábra), amelynek ellentéte terheli a peremgyűrűt:
Pp —Arcosa ■=a c o ta = 3122 N/m
A gyűrűben keletkező húzóerő a kazánképletből (11-11) (c ábra):
H = Rpp -15.61 kN .
(a ) ________________________________ (b)___________________________________ (g)
Kidolgozott feladat. Egy gömbsüveg alakú fújt sátor alapkörének sugara R=6 m,
a gömb sugara p= 8 m, a falvastagság t=0.6 mm, a sátor anyagának szilárdsága
/ = 20 N/mm2. Megfelel-e a sátor fala, ha a belső túlnyomás tervezési értéke
p = 1500 N/m2 ? Mekkora belső erő keletkezik a függőlegesen alátámasztott
peremgyűrűben? Kellő leterhelést jelent-e a 600 x 600 mm keresztmetszetű
vasbeton peremgyűrű? (A sátor önsúlyát elhanyagoljuk. A peremgyűrű
193
önsúlyának parciális (biztonsági) tényezője yG ==0.9 vagy 13.) ,

Megoldás. A sátor falában keletkező (húzó) feszültség a kazánképletből (A-5):
<j - - 1Ö N/mra2 < / = 20 N/mm2, a sátor anyaga megfelel. '
A sátrat terhelő nyomás függőleges eredője (a ábra) a nyomás felületmenti integrálásával nyerhető. Ez, a
37. lábjegyzet gondolatmenetét követve, megegyezik a nyomás és az alapterület szorzatával. így az eredő
(a ábra), amely felemelni próbálja a sátrat:
F = p R 2n = \.5 x 6 2x = 169.6 kN .
A sátrat a teljes kerülete mentén kötjük le, a lekötő erő függőleges vetületének (b ábra) fajlagos értéke:
a= — —4500 N/m .
2 Rn
A sátor érintőjének szöge a megtámasztásnál: a = arcsin (R ! p ) |~55 sin 1(/? / /?)] = 48.6°.
Az érintő irányú lekötő erő (b ábra), amelynek ellentettje terheli a peremgyűrűt (c ábra):
N ' = - ^ — = 6000 N /m .
sima
(Ugyanezt az eredményt adja az N =crt képlet.)
A peremgyűmt terhelő erő vízszintes komponense (b ábra), amelynek ellentéte terheli a percmgyűríít:
p p - N cos a = 3969 N/m .
A gyűrűben keletkező nyomóerő (c ábra) a kazánképi élből: :
H ny = Rpp - 23.81 k N .
A vasbeton gyűrű súlya gátolja meg a sátor felemelkedését, ennek nagysága:
Fslh ■=yG A 2 R x y vh = 0 .9 x Q .6 x 0 .6 x 2 x 6 x ^ ;x25 = 305.4 kN > F,
v v
vagyis a sátor nem emelkedik fel.
(A a gyűrű keresztmetszetének területe. A stabilizáló erő számításához a kisebbik parciális (biztonsági) té
nyezőt vettük figyelembe. A képletben a gyűrű térfogatát úgy számoltuk, hogy .a gyűrű keresztmetszetének
a területét szoroztuk a gyűrű kerületével, azaz a tengelyének a hosszával.)_________________________ ____
Gyakorló feladatok
11-1. Ellenőrizze az 3-1 feladat (50. oldal) h, i és j ábráján vázolt tartó hajlítási teherbírását a befogás
mellett, ha az oszlop acél I tartóként készül, a keresztmetszet méretei: övék 150x10 mm, a gerinc
200x8 mm, az acél szilárdsága / = 240 N/mm2.
11-2. Ellenőrizze az 3-1 feladat (50. oldal) h, i és j ábráján vázolt tartó nyírási teherbírását a befogás
mellett, ha az oszlop acél I tartóként készül, a keresztmetszet méretei: övék 150x10 mm, a gerinc
200x8 mm az acél nyírószilárdság pedig 120 N/mm2 .
11-3. Ellenőrizze, hogy a 108. oldalon adott Kidolgozott feladatban vizsgált csamokszerkezet I ke
resztmetszetű főtartói megfelelnek-e hajlításra és nyírásra, ha a keresztmetszet méretei: övék
140x8 mm, a gerinc 160x6 mm, az acél szilárdsága / = 2 4 0 N/mm2, a nyírószilárdság pedig
120 N/mm2 .
11-4. Határozza meg az 3-1 feladat (50. oldal) a ábráján vázolt tartó hajlítónyomatékát (a) a mező kö
zepén és (b) a konzol tövében! (c) Ellenőrizze a tartó teherbírását, ha a gerenda fából készül, ke
resztmetszeti méretei óx/z=i00xl50 mm, a fa szilárdsága / = 20 N/mm2.
194
] 1-5. Határozza meg az 3-1 feladat (50. oldal) c ábráján vázolt tartó hajlítónyomatékát (a) a mező kö
zepén és (b) a konzol tövében! (c) Ellenőrizze a tartó teherbírását, ha a gerenda fából készül, ke
resztmetszeti méretei Z>x/2=80*100 mm, a fa szilárdsága f - \ 8 N/mm2.
11-6. Határozza meg az 3-1 feladat (50. oldal) b ábráján vázolt tartó hajlítónyomatékát (a) a mező kö
zepén és (b) nyíróerejét a támasz mellett! (c) Ellenőrizze a tartó teherbírását, ha hidegen hajlított
zártszelvényből készül, aminek mérete 40x80 mm, a falvastagság 4 mm. Az acél szilárdsága
/ = 200 N/mm2, a nyírószilárdság pedig 100 N/mm2 .
11-7. Ellenőrizze az 3-1 feladat (50. oldal) a, b és c ábráján vázolt tartó nyírási teherbírását a balTa-
masz mellett, ha a gerenda acél I tartóként készül, a keresztmetszet méretei: övék 80x4 mm, a ge
rinc 80x4 mm, az acél szilárdsága / = 240 N/mm2, a nyírószilárdság pedig 120 N/mm2 .
11-8. Határozza meg az 7-14 feladat (113. oldal) gerendájának hajlítónyomatékát a konzol tövében!
Ellenőrizze a tartó teherbírását, ha a gerenda fából készül, keresztmetszeti méretei b*h=100x150
mm, a fa szilárdsága / = 18 N/mm2.
11-9. Milyen téglalap keresztmetszet esetén felel meg az 7-14 feladat (113. oldal) gerendája
hajlítónyomatékra a konzol tövében, ha (a) a gerenda keresztmetszeti magassága 150 mm, (b) a
gerenda keresztmetszetének szélessége 100 mm? A gerenda fából készül, á fa szilárdsága
f = 18 N/mm2 .
11-10. *Milyen messze rakhatók egymástól az 7-14 feladat (113. oldal) gerendái, hogy éppen megfe
leljenek hajlítónyomatékra a konzol tövében? A gerenda fából készül, keresztmetszeti méretei
óx/2= i20*150 mm, a fa szilárdsága / = 18 N/mm2 . (Segítség: először a hatámyomatékot számít
sa, ebből a terhet, ez alapján a távolságot!) ■
11-11. *Határozza meg az 7-14 feladat (113. oldal) gerendájának hajlítónyomatékát a támaszközépen!
Ellenőrizze a tartó teherbírását, ha a gerenda fából készül, keresztmetszeti méretei óx/z=120x200
mm, a fa szilárdsága / = 20 N/mm2.
11-12. *Egy 2.5 m mély munkagödröt levert (konzolos)
I tartók közé elhelyezett pallózással biztosítanak. A
földnyomás 3-5.2 kN/m2-ig változik lineárisan a
magasság mentén. Az I keresztmetszet méretei:
övék 100*5 mm, a gerinc 140*5 mm, az acél szi
lárdsága / = 200 N/mm2, a nyírószilárdság pedig
90 N/mm2. Az I tartók egymástól mért távolsága
1.1 m. (a) Megfelel-e az I tartó befogási kereszt-
metszete hajlításra? (b) Megfelel-e az I tartó befo
gási keresztmetszete nyírásra? (c) Mekkora az I tar
tók lehetséges legnagyobb egymástól mért távolsá
ga?
11-13. Az előző feladatban adott munkagödör határolásnál milyen vastagságú pallózat felel meg a 1.1
m-re elhelyezett I gerendák között, ha a fa szilárdsága / = 18 N/mm2 ?
11-14. Egy 77=2.5 m magas, alul befogott, felül szabad végű oszlopra felső végén P=4 kN nagyságú
vízszintes erő hat. Mekkora feszültségek keletkeznek az oszlop tövében, ha az oszlopra a saját ön
súlya is hat, amelynek nagysága G=25 kN? Az oszlopkeresztmetszet méretei ó*/z=700*700 mm.
11-15. Mekkora további (központos) függőleges terhet kell működtetnünk az előző példában adott osz
lopra (GL=?), ha el akarjuk kerülni, hogy az oszlop alján húzófeszültségek keletkezzenek?
11-16.A 98. oldalon közölt Kidolgozott feladatban vizsgált épületet három merevítő elem merevít a
mellékelt ábrán látható elrendezésben. Határozza meg az egyes merevítő elemekre ható terhek
. - nagyságát! Adja meg, hogy az 1. fal alján milyen reakciókat kell egyensúlyozni! (Megjegyezzük,
hogy a b ábrán vázolt elrendezés statikailag nagyon kedvezőtlen, mindenképpen kerülendő.)
195
11. Hierarchikus-és összetett szerkezetek
11-17. Határozza meg a fenti ábrán látható épület egyes merevítő elemeire ható terhek nagyságát, ha a
szélteher iránya az ábrán jelöltre merőleges és nagysága 20 kN! Adja meg, hogy az 1. fal alján mi-
lyen reakciókat kell egyensúlyozni!
11-18. Egy gömbsüveg alakú fújt sátor alaprajzának sugara R=5 m, a
gömb sugara p=6 m, a falvastagság 0.5 mm, az anyagának szilárd
sága / = 20 N/mm2. Megfelel-e a sátor fala, ha a belső túlnyomás
jo = 1500 N/m2 .
11-19. Mekkora az előző feladatban adott sátrat felemelni akaró erő? D=2R=10 m
Mekkora és milyen irányú a peremgyűrűt terhelő erő, mekkora bel
ső erő keletkezik a függőlegesen alátámasztott peremgyűrűben?
11-20. Egy fújt sátor középen egy hengeres részből, a két végén egy-
egy gömbszeletből áll. Az egyenes oldalak egymástól mért távol
sága D=\2 m, a henger sugara p= l m, a falvastagság 0.7 mm. A
belső túlnyomás p = 1500 N/m2 . Határozza meg a hengeres részen
(a) a sátorban keletkező feszültségeket, (b) az egyenes peremge
rendára ható erőket! (c) Elcsúszik-e az egyenes peremgerenda, ha D=2R=\2m
vasbetonból készül, mérete 800 x 800 mm, és a talaj és a beton
K -H
közti súrlódási tényező 0.5?

11-21. Egy biciklekerék-lefedés külső átmérője 60 m, a dob átmérője 20 m, a dob súlya 300 kN. (a)
Határozza meg a tartókábelekben lévő erőt, ha 32 kábelt alkalmaz, és a dob alsó síkja 6 m-rel van
a külső gyúrú alatt! (b) Határozza meg a nyomott gyűrűben keletkező erőt! (c) A dobot a 111. láb
jegyzet szerint alakítják ki. Határozza meg a húzott gyűrűben keletkező erőt! (A számításban a
gyűrűk mentén a koncentrált erőket megoszló erővel helyettesítheti.)
11-22. Megengedhető-e az alábbi merevítőrendszer-elredezés?
196
12 Tartószerkezetek osztályozása
Az olvasó elegendő információval rendelkezik ahhoz, hogy röviden összefoglalhassuk,
milyen tartószerkezet-típusok között választhat, vagy úgy is fogalmazhatunk: rendszerez
hetjük a tartószerkezeteinket. Az alábbiakban ezt különböző szempontok (alak, viselke
dés, stb.) alapján tesszük meg.
Tartószerkezetek csoportosítása alak szerint (201. ábra):
V O N A L- (RU D-) SZERK EZET FELU LETSZERK EZET
egyenes görbe sík középfelület görbült középfelület (héj)

(oszlop, gerenda) (ív) (lemez, tárcsa) j
parabolikus elliptikus hiperbolikus
Az egyenes vonalszerkezetre két tipikus példa a függőleges tengelyű oszlop és a vízszin
tes tengelyű gerenda. Az utóbbi terhe általában függőleges.112 A sík középfelületű szerke
zeteket a szerint szokták lemeznek vagy tárcsának nevezni, hogy tipikus terhe a középfe
lületre merőleges vagy azzal párhuzamos. (Emiek egy példája a vasbeton födém. Mivel a
födém a függőleges terheket viseli, ezért lemeznek szokták nevezni. Ha azt a szerepét
hangsúlyozzák, hogy elosztja a vízszintes terheket a merevítések között, akkor „födém-
tárcsának” nevezik.) A lemez teherviselését egyszerűsítve úgy képzelhetjük el, hogy két
egymásra merőleges gerendasor osztozik a függőleges terhen (201. ábra). A görbült kö
zépfelületű szerkezeteket, azaz a héjakat, a szerint csoportosítják, hogy milyenek a görbü
leti viszonyai. Ha* a héj csak egy irányban görbül (ilyen pl. a henger- vagy a kúpfelület),
akkor parabolikusnak nevezzük, egyébként elliptikusnak, vagy hiperbolikusnak, ahogy
ezt a 202. ábra mutatja. A felületek típusa alapvetően meghatározza a szerkezetek teher
viselését.
201. ábra. Tér lefedése vonal- és felületszerkezettel
112 A szaknyelv a gerenda kategóriát nem szűkíti le a vízszintes tengelyű radakra, szoktak „ferde” és „görbe
tengelyű” gerendákról is beszélni.
197
12. Tartószerkezetek osztályozása
202. ábra. Héj szerkezetek típusai

Tartószerkezetek csoportosítása statikai viselkedés szerint113:
STATIKAILAG HATÁROZOTT STATIKAILAG HATÁROZATLAN LABILIS
Az egyik legfontosabb kérdés, hogy a tartószerkezet statikailag határozott-e. Emlékezte
tünk arra, hogy a statikailag határozatlan, duktilis szerkezetek általában jelentős teherbí
rási tartalékkal rendelkeznek. A határozatlan szerkezetek számítását a következő tantár
gyaikban fogják elsajátítani. Labilis szerkezetet csak nagyon ritkán építenek (ilyenek
egyes kötél- és sátorszerkezetek), egyébként a labilis szerkezetet elkerüljük.
Tartószerkezetek csoportosítása belső erők szerint.
HAJLÍTOTT HAJLÍTÁSMENTES
(gerenda, lemez)
húzott nyomott húzott-nyomott
(kötél, sátor) (boltozat, támpillér, (rácsos tartó, héj)
ív - főteherre)
A gerenda és a lemez hajlítással továbbítja a terheket (201. ábra). Az előző fejezetben
részletesen elemeztük, hogy egyes szerkezeteknél el tudjuk érni, hogy ne keletkezzenek
bennük nyomatékok. Ezek az ún. hajlításmentes szerkezetek. Ez nagyon fontos, ha a
szerkezet anyaga nem képes húzást felvenni, de egyéb esetekben is kedvező, mivel ezek
ben a szerkezetekben általában kisebb feszültségek keletkeznek, mint a hajlított szerkeze
tekben. Az ívek csak speciális teherre nyomatékmentesek (az ún. főteherre, amelyre az
alakjuk „támaszvonal”). A héjaknak (és a sátraknak) az a különlegességük, hogy bármely
teherre lényegében hajlítások nélkül tudják viselni a terheket (201. ábra).
Tartószerkezetek csoportosítása feszítettség szerint:
FESZÍTETT NEM FESZÍTETT
A korábbiakban egyetlen feszített szerkezettel találkoztak: a biciklikerék-lefedést úgy
alakítják ki, hogy a felső kötélsort megfeszítik. A feszített szerkezeteknek az a sajátossá
guk, hogy külső teher (önsúly és esetleges) nélkül is keletkeznek bennük belső erők. A
feszítés általában azt a célt szolgálja, hogy olyan tartószerkezeti elemek, amelyek nem
tudnak húzást vagy nyomást felvenni ne is kapjanak ilyen igénybevételt.114 A feszített
vasbetonszerkezetet azért készítik, hogy a beton csak nyomást kapjon. A sátrakat és a kö
télszerkezeteket (pl. a biciklikerék-lefedést) pedig azért feszítik meg, hogy a sátorban és a
kötelekben csak húzások keletkezzenek. (Feszíteni csak a statikailag határozatlan szerke
zeteket lehet.)
113 Egy szerkezet lehet egyidejűleg statikailag határozatlan és labilis.

114 Egy másik oka lehet a feszítésnek, hogy ilyen módon egyes labilis szerkezetek stabilizálhatok.
198
Tartószerkezetek csoportosítása összetettség szerint.

HIERARCHIKUS ÖSSZETETT ERŐJÁTÉKÚ
A korábbiakban több olyan szerkezettel is foglalkoztunk, amelyek erőjátékát szerkezeti
elemekre való bontással, részenként lehetett vizsgálni. Ezek a hierarchikus szerkezetek.
(Ennek egyik példája, hogy síkbeli erőjátékú szerkezeteket vizsgálhatunk térbeli helyett.)
Más esetekben ez nem lehetséges. Ez a megkülönböztetés a statikai viselkedés szem
pontjából lényeges, de semmiképpen sem minősíti a szerkezetet.
Tartószerkezetek csoportosítása a teherhordó szerkezet jósága szerint.
„JÓ” TARTÓSZERKEZET „ROSSZ” TARTÓSZERKEZET HIBÁS SZERKEZET
Egy tartószerkezetet jónak nevezünk\ ha a rá ható terheket egyszerit (direkt) módon to
vábbítja a talajra. A korábbi kategóriáink bármelyikével lehetséges a jó tartószerkezet
kialakítása. Ha a teherhordás módja komplikált, akkor a szerkezet biztonságos megvalósí
tása nehézségeket jelenthet, esetenként kell eldönteni, hogy érdemes-eêzt a nehézséget
vállalni vagy nem. (Ezek a fenti felsorolásban a statikailag „rossz” szerkezetek.) Végül,
ha a szerkezet nem képes a terheket továbbítani a talajra, akkor a szerkezet hibás, ezt
mindenképpen el kell kerülni.
199
13. A szerkezettervező szerepe
13 A szerkezettervező szerepe, döntésének következményei

A 1. Fejezetben már tárgyaltuk azt a problémát, hogy a tervezőnek számos, egymásnak
gyakran ellentmondó funkcionális, esztétikai, műszaki és gazdaságossági igényt kell
egyidejűleg kielégítenie. Azt is láttuk, hogy a szerkezeti fonna megválasztása alapvetően
befolyásolja, hogy milyen módon képes a szerkezet a terheit viselni, a szerkezetileg
„rossz” forma választása nagyon drága építményt eredményezhet. Többen megfogalmaz
ták, hogy a szerkezetileg helyes megoldás elegáns (és olcsó) szerkezetre vezet. Az olva
sónak ebben a témakörben javasoljuk Billington könyvét [1], mi az alábbiakban csupán a
kérdés sokrétűségére kívánjuk felhívni a figyelmet néhány példa elemzése segítségével.
Róbert Stephenson (a gőzgép feltalálójának fia) korának elismert hídépítője volt. A gőz
mozdony megjelenése miatt a függőhidak nagyon nagy mozgásokat végeztek, ezért új
szerkezeti formát kellett keresni. Stephenson, a wellsi Menai-szoroson áthaladó Britannia
híd tervezésénél a függőhíd ún. merevítőtartójának merevségét jelentősen megnövelte.
Ezt úgy érte el, hogy nagy magasságú, téglalap cső keresztmetszetű tartót készített,
amelynek belsejében haladt a vonat. A tervezés során azt találták, hogy a tartó legveszé
lyesebb tönkremeneteli formája a felső (nyomott) övék horpadása. Ezt számítással nem
tudták vizsgálni, ezért kísérleteket végeztek és a végső szerkezet övét, (hogy a horpadási
tönkremenetelt elkerüljék) cellásra alakították ki (203. ábra). A merevítőtartó elkészítése
után kiderült, hogy a merevítőtartó önmagában kellő merevségű és teherbírású volt, így
végül a függesztő láncok egyáltalán nem készültek el. A híd három pilonjának felső része
így teljesen funkció nélkül maradt (204. ábra, fenn).
203. ábra A Britannia híd keresztmetszete

Érdemes összevetni ezt a hidat az angliai Tamar folyón épített Saltash híddal. A két híd
támaszköze csaknem megegyezik, és a Saltash hidat mindössze kilenc évvel építették a
Britannia híd után. A híd tervezője, Brunel (Stephenson jó barátja) az ívszerkezetet kom
binálta a függesztő rendszerrel.
200
204. ábra A Britannia híd, (Róbert Stephenson, Anglia, 1850, Z=140 m) (fenn) és a
Saltash híd, (Branel, Anglia, 1859, L=139 m) (lenn) összehasonlítása
Eddigi tudásunk is egyértelművé teszi, hogy szerkezetileg Branel hídja „jobb”, mint
Stephensoné: a belső erő karja (azaz az ív és a lánc közti távolság) a támaszközépen 19
m, azaz több mint kétszer nagyobb, mint a Britannia hídé, ahol az övék egymástól mért
távolsága 9 m. Ennek az az eredménye, hogy a Saltash híd anyagfelhasználása mintegy
fele a Britannia hídénak.115 Rossz-e a Britannia híd? A híd építésénél nem volt idő új
formákkal kísérletezni, a gazdasági érdek egyértelműen az volt, hogy a vasútvonal minél
gyorsabban elkészüljön. Erre a híd az adott helyzetben helyes válasz volt, a híd drágább
volta megtérült a vasútvonal gyors üzembeállításával.
115 Egy szerkezet megvalósításához az anyagok ára csak az egyik, és általában nem is a legnagyobb költség,
gyakran csak a teljes összeg 20-30%-át éri el.
201
205. ábra Firth of Forth híd, (Baker, Anglia, 1890, L=521 m. Fényképezte: Kollár Lajos)
206. ábra Szabadság híd, (Feketeházy János, Budapest, 1896, L = \l\ m) A jobb oldali
képen látható a beíuggesztett rész megtámasztása.
A következő évtizedekben a vasúti hidak számos új formájával kísérleteztek. A XIX. szá
zad végén elfogadottá vált, hogy 700 láb (230 m) támaszköz fölött a legolcsóbb megoldás
a konzolos kialakítású rácsos tartó, amelynek egy példája a Firth of Forth híd (17. és 205.
ábra). A támaszközök középső részén kialakított rész mint egy kéttámaszú tartó viseli a
terhet, amely a konzolok végére terhel. A híd szerkezeti formája követi az erőjátékot: a
konzolok szerkezeti magassága a konzolok vége felé csökken (v.ö. 166a ábra), a középső,
202
kéttámaszú rész szerkezeti magassága pedig a híd közepe felé növekszik, követve a nyo
maték változását (165b ábra). A híd megjelenését elkészülte után sokan támadták, a kriti
kusok szerint a „híd borzasztóan ronda” [1]. Ezt követően heves vita bontakozott ki Ang
liában, egyrészt arról, hogy mitől szép egy tartószerkezet, másrészt a szerkezettervezők és
az építészek együttműködéséről. Baker, a Firth of Forth híd tervezője amellett érvelt,
hogy „az alkalmasság (helyesség) az alapvető feltétele a szépségnek”. Ebből a szempont
ból vizsgálta, az akkor már világhíres Britannia hidat, és azt állította, hogy a híd nem
szép, mert a pilléreinek nincs funkciója. (A XIX. század végén nem tudták, hogy a pilo
noknak eredeti funkciója a függesztő láncok hordása volt.) Az építészekkel való együtt
működésről Baker, aki az asszuáni gátat is tervezte, a következőket írta [1]: „a gát kiviteli
terveit átadták az építész osztálynak, és amikor visszakaptuk őket, át voltak itatva egyip
tomi templomokra emlékeztető részekkel.” Baker utasította á kivitelezőt, hogy „ne ve
gyenek tudomást az építészeti részletekről, mert egy gát nem lehet egy 4000 éves temp
lom imitációja”.
Érdemes összevetni a budapesti Szabadság híd alakját a Firth of Forthéval! A Szabadság
híd két kéttámaszú konzolos részből áll, amelyet középen, a Firth of Forth hídhoz hason
lóan, egy „befüggesztett” kéttámaszú tartó egészít ki. (Ha átsétálunk a hídon, akkor meg
figyelhetjük a középső nyílásban található hatalmas csapokat, amelyek a befüggesztett
kéttámaszú rész csuklós megtámasztását biztosítják. 206. ábra.) Ezek szerint a Szabadság
híd statikailag helyes kialakítása a nyílás közepén (a Firth of Forthhoz hasonlóan) az lett
volna, ha a befüggesztett rész szerkezeti magassága a híd közepe felé növekszik. A kiala
kítás, esztétikai okokból, ezzel ellentétes: a befüggesztett rész tartómagassága a híd köze
pe felé csökken. (Ezt az övlemezek vastagításával kompenzálták, amit szintén megfigyel
hetünk a hídon.) *
A fenti vita és a bemutatott példák is azt mutatják, hogy egy-egy építmény esetében
egyedileg kell eldönteni, hogy a „jó” tartószerkezet, a gyors megvalósítás, az esztétikai
igények kielégítése, milyen szerkezet megvalósulása esetén teljesül optimálisan. Sok pél
dája van annak, hogy a szerkezetileg helyes forma elegáns, szép megjelenést eredményez,
de találhatók ellenpéldák is.
Egy egyszerű esetet kívánunk bemutatni annak illusztrálására, hogy milyen szerkezetvá
lasztási problémával szembesül a tervező, amelyben megoldást (kompromisszumot) kell
találnia. A példa egy vasbeton födém kialakítása. Alapvetően három lehetőség van: a ge
rendás szerkezet, a síklemez-födém és a gombafödém (207. ábra).
A födém legegyszerűbb és a statikai viselkedést leginkább követő kialakítása az első, a
hierarchikus szerkezet: a födémlemez gerendákra támaszkodik és a gerendák adják to
vább a terheket az oszlopokra. Ennek a szerkezetnek hátránya, hogy a gerendák alsó síkja
és a födémlemez alsó síkja közötti tér nem hasznosul, ezt gyakran álmennyezettel el is
takarják. E miatt a tervező arra törekszik, hogy a gerendák magasságát csökkentse, szélső
esetben a gerendákat teljesen megszünteti. így nyerjük a síklemez-födémet, amelyet az
oszlopok pontokon (pontosabban az oszlopok keresztmetszetének megfelelő felületen)
támasztanak meg. Ez a szerkezet funkcionálisan kedvező (a lelógó gerendák nem zavar
ják a belső teret), kivitelezése az egyszerű geometria miatt olcsóbb, statikailag viszont
szerencsétlen: a legnagyobb igénybevételek az oszlopok környezetében vannak, ahol
203
ugyanakkora a födémvastagság, mint a födém többi részén. Egy kompromisszumot jelen

tett Maillart megoldása, aki az oszlopok környezetében megvastagította a lemezt, így
nyerjük az ún. gombafödémet (208. ábra). Hogy melyik megoldást válasszuk? Ezt ese
tenként kell eldönteni: mérlegelni kell a gombafej vagy a gerendák jelenlétének hatását a
használatra, az esztétikai megjelenésre, hogy a gerendák elrejthetők-e a falakban, kell-e
álmennyezet, előregyártóit vagy monolit szerkezet épül-e, hogyan helyezzük el a gépé
szeti csöveket, stb. A feladatra érdekes, egyedi megoldást adott Nervi (208. ábra). (Ez a
szerkezet a mai kivitelezési költségek mellett nagyon drága lenne.)
*------1 i 1 L— —— — ——<—
1____ \ / \ /
t.............. .................................... ......■■■.1 . ................. a 1 -• ......
207. ábra Gerendás födém (a), síklemez-födém (b) és gombafödém (c) metszete és pers
pektivikus rajza
208. ábra Áruház gombafödéme (Róbert Maillart, 1910, Zürich) és ipari csarnok bordás
lemeze (Luigi Nervi, Róma, 1951) [1]
A fenti példák is felhívják a figyelmet arra, hogy a tervezőnek egyidejűleg funkcionális,
esztétikai, műszaki és gazdaságossági igényeket kell kielégítenie (13. oldal) és a műszaki
igényeknek csupán egyike a helyes tartószerkezeti kialakítás.
204
A tervező sokféle szerkezeti kialakítással kísérletezik. Az egyedi, újszerű („innovatív”)

megoldások sokszor sikerekhez vezetnek (pl. Kristálypalota, Britannia híd, Kis Sportpa
lota), de komoly kockázatuk is van; az „új gondolat” néha építési katasztrófákat eredmé
nyez. Az összeomlások tanulságaiból sokat tanulhatunk. Számos érdekes eset leírását ta
lálhatja az olvasó az [5], [22], [23], [9], [18] irodalmakban. Az alábbiakban [22] és [9]
alapján két összeomlást elemzünk röviden, amelyek jelenlegi ismereteinkhez jó illusztrá
cióul és hasznos kiegészítésül szolgálnak.
A Hartford Aréna tetőszerkezete térbeli rácsszerkezetként készült: két, egymástól 6.4 m
távolságra lévő síkban alakítottak ki egy-egy négyzetrácsot, amelynek csomópontjait fer
de rácsrudakkal kötötték össze (209. ábra). A tetőszerkezet teljes mérete 91x110 m volt,
amelyet négy ponton támasztottak alá. Az aréna átadása után három évvel, 1978. január
17-én hajnalban, a szokatlanul nagy (bár a szabványban előírt értéknél kisebb) hó hatásá
ra a tető leomlott. Ha az összeomlás hat órával korábban történik, akkor valószínűleg a
kosárlabda mérkőzés ötezer nézője közül sokan életüket vesztették volna [4].
4 L szelvényből 2 L szelvényből
álló övrúd álló rácsrúd
209. ábra Hartford Aréna, (USA, 1978)
STATIKAILAG HELYES KIALAKÍTÁS

MEGVALÓSULT SZERKEZET
SEMATIKUS RAJZA
210. ábra A statikailag helyes és a tényleges csomópont kialakítása

A térbeli rács övrúdjait négy L szelvény összeerősítésével alakították ki. Nyomott
rácsrudak esetében ez a kialakítás szerencsétlen, mert a rudaknak kicsiny a kihajlással
szembeni ellenállása (vesd össze: 148. ábra.), szerencsésebb lett volna pl. csőszelvényt
alkalmazni. A rácsos tartó rúdjai általában egy pontban metszik egymást, hogy a ferde
rácsrudak közvetlenül át tudják adni a húzó- és a nyomóerőket (210a ábra). A Hartford
205
Aréna esetében (209. ábra) - az egyszerű csomópont-kialakítás érdekében - a csatlakozás

olyan volt (210b ábra), hogy a ferde rácsrudak tengelye nem a felső övék csomópontjai
ban metszette egymást és ennek következtében a nyomott rácsrudakban nemcsak normál
erők, hanem jelentős nyomatékok is keletkeztek, amely jelentősen csökkentette a szerke
zet teherbírását.
A rudak nagy hosszúsága miatt (az öv és a rácsrudak egyaránt körülbelül 9 m-esek vol
tak), hogy a kihajlási kritikus erőt csökkentsék, másodlagos rácsozást alkalmaztak a rá
csos tartón (211. ábra). Ilyen módon a rudak hossza a kihajlás szempontjából kb. a felére
csökkent. Az aréna fedését megtámasztó gerendákat a rácsos tartótól elkülönítették és kis
függőleges rudacskákra helyezték (212. ábra). Ezt azzal indokolták, hogy így az építés
során könnyen megadható a fedés megfelelő lejtése.
, 9m |
211. ábra Az övrudak hossza a kihajlás számításához másodlagos rácsozás nélkül és má
sodlagos rácsozással
másodlagos rácsozás, a jobb áttekinthetőség kedvéért, csak az egyik irányba van beraj
zolva)
A szerkezet számítását számítógépes programmal végezték. Az építés során az építtető
észlelte, hogy a rácsos szerkezet már az önsúlya alatt jelentősen lehajlott: kétszer annyit,
mint amit a számítás adott. A tervező magyarázata szerint ilyen eltérések elfogadhatók a
számítás egyszerűsítő feltételezései miatt. A kivitelező az oldalsó borítást nem tudta fel
206
csavarozni az előre elkészített furatokba, mert a nagy lehajlások miatt a lyukak eltolód
tak, így a borító elemeket felhegesztették.
Az összeomlást elemezve a szakértők megállapították, hogy katasztrófa oka a szerencsét
len kialakítás és a téves modellalkotás volt. A tervező a modelljében feltételezte, hogy az
övrndak felezőpontja meg van támasztva, amely egy közbenső övrúd esetén fenn is állt
(212c ábra), ahol két síkban is működött a másodlagos rácsozás. A szélső övrúd esetében,
ahol'a másodlagos rács csak egy síkban támasztotta meg a rudat, a megtámasztásramerő-
legesen a rúd, szinte akadály nélkül ki tudott görbülni. (A rúd kihajlás szempontjából fi
gyelembe veendő hossza így a szélső övrúd esetében kétszer akkora volt, mint a feltétele
zett. így kritikus ereje (178. ábra) negyedakkora volt mint a számított.)116
Foglaljuk össze, hogy miben volt szerencsétlen a szerkezet kialakítása: a nyomott
övrudakat négy egymás melletti L acélból alakították ki (209. ábra), amely a kihajlás
szempontjából kedvezőtlen; a rácsrudakat külpontosán csatlakoztatták (209. ábra); a fe
dést megtámasztó gerendákat oszlopocskákon keresztül csatlakoztatták (212. ábra), így
nem tudták megtámasztani a szélső övrúd középső pontját.
A fentiekből számunkra a következő tanulságok vonhatók le:
• Az ördög a részletekben van: a csomópont-)úa\&\útks alapvető, számos szerkezeti
katasztrófa a csomópontok hibájából származik. (Itt a csomópont-kialakításából
származott egyrészt a rúd külpontossága, másrészt a szélső övrúd megtámasztásá
nak hiánya.)
• Az épület „tényleges'” viselkedését komolyan kell venni (építés közben mérték a
szerkezet lehajlását, amelyik kétszer akkora volt, mint a számított, a tervező még
sem fogotf gyanút).
• Fontosabb a korrekt modell, mint a számítás pontosítása. (A rúd megtámasztásá
nak hibás feltételezése téves eredményekre vezetett. A tervező azzal áltatta magát,
hogy számítógéppel „pontosan” számolt.)
• A „pontos” számítást (független módon) mindig ellenőrizni kell: ez lehet közelítő
számítás, kísérlet, esetleg hasonló szerkezettel való összehasonlítás.
• Nagyon fontos, hogy a tervező egy szerkezet lehetséges tönkremeneteli módjait
végiggondolja: ha számítunk egy tönkremeneteli formára (ebben az esetben a
szélső öv kihajlására), akkor a kellő védekezés már megoldható.
1981. július 17-én este következett be az USA történetének legsúlyosabb építési kataszt
rófája. Kansas Cityben a Hyatt Regency hotel átriumában több mint 1600 ember táncolt,
részben az átriumon átvezetett gyaloghidakon. Az emberek a zene ütemére mozogtak,
amikor hirtelen egy éles hang hallatszott és a két gyaloghíd lezuhant 114 ember halálát
okozva.
Az első és a haimadik emeleten kialakított gyaloghidakat keresztgerendák tartották (213.
ábra), amelyek az egyik oldalon falra, a másikon függesztő rudakra támaszkodtak. A füg
gesztő rudak terhét a mennyezeten egy rácsos tartó viselte.
116 A szélső övrúd középső pontjának megtámasztását biztosíthatta volna a fedést megtámasztó gerenda, ha
közvetlenül az övrudakra és nem függőleges rudacskákra helyezték volna el. Ezek a rudacskák elgörbültek
és az övrúd akadály nélkül kihajlott.
207
A. katasztrófa utáni vizsgálat során kiderült, hogy a megvalósítás eltért az eredeti tervtől
(214. ábra). Az (a) ábra mutatja tervező mérnök megoldását: e szerint három darab három
emelet hosszúságú rúd tartotta volna a két híd gerendáit. A rajz szerint a gerendákat egy-
egy alátét és anya támasztotta volna meg. A rajz nem intézkedett arról, hogy hogyan ke
rült volna a helyére a felső hidat megtámasztó gerenda anyacsavarja, de nyilvánvaló,
hogy nehezen megoldható feladat elé állította a kivitelezőt. Az a megoldás például, hogy
két emeletmagasságon keresztül csavarmenetet metszenek a rúdra, és azon hajtják végig
az anyát képtelenség. A kivitelező megújította a tervet, ezt mutatja a (b) ábra. A három
emelet hosszúságú rudakat két-két rúddal helyettesítették. (A változtatást megküldték a
tervezőnek, aki azt „tudomásul vette”.)
213. ábra Hyatt Regency Hotel, (Kansas City, 1980) a négyszintes átrium jobb oldalának
sematikus rajza a két híddal, amelyeket a mennyezetről indított függesztőmdak tartanak
A tönkremenetelt a harmadik emeleti gerenda felfüggesztő rúd alátétjének és anyájának

átszakadása okozta; a két C szelvény összehegesztésével kapott cső alsó, vékony öve nem
volt képes elviselni az alátétnél keletkező feszültségeket.
Az ábra (c) és (d) része világosan mutatja, hogy az „apró” módosítás a terven alapvetően
megváltoztatta a harmadik emeleti gerenda erőjátékát. Az eredeti tervnek megfelelő meg
208
oldás esetében a gerendát az anya csak a felső híd terhének megfelelő reakcióval támaszt
ja meg. Az áttervezett esetben viszont az alsó híd is a felső híd gerendájára terhel (d), így
a megtámasztó erő megduplázódik.
A kétszeres erő magyarázza ugyan a leszakadást, de a részletes vizsgálat azt mutatta ki,
hogy a tervező a csomópontot egyáltalán nem méretezte. Az utólagos számítások szerint
az eredeti terv sem elégítette ki a helyi építőipari szabványokat, a szabvány szerinti határ
erő a terhekből számított erőnek csak 60%-át érte el. A szerkezeteink általában ennél na
gyobb biztonsággal rendelkeznek, így bár az eredeti terv is hibás volt, annak megvalósu
lása esetében várhatóan nem következett volna be tragédia. Az áttervezés következtében
a terhek megduplázódtak, így a tényleges erő több mint háromszor akkora volt, mint a
csomópont szabvány szerinti teherbírása. Ezt a szerkezet nem tudta elviselni.
Eredeti terv
(a)
£=5
Összehegesztett
C szelvények
214. ábra Hyatt Regency Hotel 3. emeleti híd gerendájának felfüggesztése (fenn) és a ge
rendára ható erők (az elkülönített szerkezet ábrája) (alul)
A fentiekből nagyon hasonló tanulságokat vonhatunk le, mint az előző esetből:
• A csomópont-kialakítás, alapvető, számos szerkezeti katasztrófa a csomópontok
hibájából származik.
• Az épület „tényleges” viselkedését komolyan kell venni. (Építés közben jelezték,
hogy a híd nagyon „mozog”, ezután más úton szállíttatták az építési anyagokat, de
nem vizsgálták a mozgás okát.)
• A helyes modell felvétele fontosabb, mint a számítás pontosítása.
• Mindig kell független ellenőrzés: ez lehet közelítő számítás, kísérlet, esetleg ha
sonló szerkezettel való összehasonlítás. (Ebben a furcsa esetben a „pontos számí
tás” is elmaradt.)
• Csak olyan tönkremenetel ellen lesz kellő biztonságunk, amire előzetesen gondo
lunk, így méretezünk is rá. (Az átszakadás ellenőrzése egyszerű lett volna, de nem
vizsgálták.)
209
Ezen kívül az alábbiakat kell még kiemelni:

• A tervezés során mindig gondolni kell a megvalósíthatóságra.
• Fontos a tervező és a kivitelező közti kommunikáció. Jelen esetben a tervező
egyáltalán nem törődött a kivitelező változtatásával.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy mind a két építési katasztrófa esetében több hiba együt
tesen okozta az összeomlást. __
Befejezésül röviden visszatérünk az anyagválasztás és a szerkezet méretének a kérdésére.
215 . ábra A mérethatás jelensége. Ha egy szerkezet minden méretét a szorosára növeljük,
akkor az önsúly következtében keletkező feszültségek is a szorosukra nőnek
Már Galilei is észrevette az ún. mérethatás jelenségét: ha egy szerkezetet arányosan fel
nagyítunk, vagyis az x, y és z irányú mérete egyaránt a-szorosára nő, akkor a szerkezet
súlya köbösen, vagyis a 3-nal arányosan nő (215. ábra). A tartószerkezet keresztmetszete
inek területe viszont négyzetesen, azaz a 2-tel arányosan nőnek. Ebből az következik,
hogy az a-szorosára növelt szerkezet keresztmetszeteiben keletkező feszültségek a szer
kezet önsúlyára a 3/ a 2 = a-val arányosan nőnek.117
216. ábra Különböző méretű állatok (mókus, kutya, dínó) csontozatának összehasonlítása
Ha azt szeretnénk elérni, hogy a keresztmetszetekben a feszültségek ne változzanak meg
(ami adott szilárdságú anyag esetében logikus kívánalom), akkor a tartószerkezetek ke
resztmetszetének méretei sokkal gyorsabban kell, hogy nőjenek, mint a többi méret. Ezt
117 Leonardo da Vinci egy másik fajta mérethatást figyelt meg: azonos keresztmetszetű és anyagú, de kü
lönböző hosszúságú huzalokat terhelt, és azt találta, hogy minél hosszabb egy huzal, annál kisebb a teherbí
rása. Ennek az az oka, hogy egy hosszabb huzalban nagyobb a valószínűsége az anyaghibák jelenlétének,
amelyek a huzal szakadását okozhatják.
210
az élőlényeknél közvetlenül meg is figyelhetjük, ha pl. egy mókus, egy kutya és egy di
noszaurusz csontozatát (és izomzatát) összehasonlítjuk (216. ábra). A mérethatás termé
szetesen határt is szab az állatok maximális lehetséges méretének (az önsúly rohamos nö
vekedése miatt).
Tartószerkezetek esetében a keresztmetszeti méretek megválasztásán kívül a tervező ke
zében van az anyag kiválasztása is. Visszautalunk a 120. oldalon található táblázatra,
amelyik tartalmazza az építőanyagok legfontosabb jellemzőit. Minél nagyobb egy szer
kezet, annál nagyobb fajlagos szilárdságú anyagot kell választani.
A családi házak tipikus építőanyaga a téglafalazat és a vasbeton födém, esetleg a faszer
kezet; közepes méretű épületeké a vasbeton és az acél; a magasházak tartószerkezete pe
dig tipikusan az acélszerkezet (esetleg az alumínium szerkezet) vagy az igen nagy szi
lárdságú beton.
Az egyes tartószerkezet-típusok és a speciális építőanyagok számítási és tervezési kérdé
seivel a későbbi tantárgyaink keretében fogunk megismerkedni.
Az 1. Fejezetben a következőképpen fogalmaztuk meg, hogy mit értünk „jó tartószerke
zeten”: Egy tartószerkezetet jónak nevezünk, ha a rá ható terheket egyszerű (direkt) mó
don továbbítja a talajra.
Ezt szeretnénk újra hangsúlyozni. Egy, a létesítmény koncepciójáért felelős tervező a kö
vetkező két kérdést kell, hogy feltegye és megválaszolja önönmagának:
Hogyan veszi fel a szerkezet a függőleges terheket, mi az erő útja a teher mű
ködési pontjától a talajig? (Lásd az 57., 59. és 61. ábrát.)
Hogyan veszi fel a szerkezet a vízszintes terheket, mi az erő útja a teher mű
ködési pontjától a talajig? (Lásd az 60., 69. és 70. ábrát.)
Ha ezek a teherhordási utak megtalálhatók és egyszerűek, akkor általában „jó” szerkezeti

megoldást sikerült választani. Ha komplikáltak, akkor a szerkezet biztonságos megvalósí
tása nehézségeket jelenthet, esetenként kell eldönteni, hogy érdemes-e ezt a nehézséget
vállalni vagy nem. Ha az erő útjának egy eleme hiányzik, akkor a szerkezetválasztás hi
bás, ezt mindenképpen el kell kerülni.
211
Fontosabb fogalmak, tárgymutató

Az alábbiakban a tárgy kapcsán előforduló legfontosabb fogalmakat ismertetjük. Zárójel
ben megadjuk annak az oldalnak a számát is, ahol a fogalmat tárgyaljuk.
alaki tényező: dimenziótlan szám, amely egy test alakjától és a vizsgált pont testen elfoglalt helyétől függ.
A torlónyomással szorozva a test felületének egy pontján megadja a szélteher értékét (96)
állás, ~távolság: síkbeli, egymással párhuzamosan elhelyezett ismétlődő tartószerkezetek egymástól mért
távolsága (pl. a szarufák állástávolsága) (59)
állékonyság, helyzeti állékonyság: a (helyzeti) állékonyság elvesztése a tartószerkezetnek az a tönkremene
teli formája, amikor a terhek hatására a teljes szerkezet elmozdul. Ilyen az elcsúszás, a felboru
lás és a felúszás (150)
andráskereszt: X alakú rácsozás, amely lehet ún. „pótátlós”, ahol a húzott átló áll ellen az erőhatásoknak, a
nyomott átló (már kicsiny terheknél) kihajlik (182)
befogás: olyan megtámasztás, amelyik gátolja minden irányban az eltolódást és az elfordulást (Csak sík
ban értelmeztük, de térben is definiálhatjuk: a térbeli befogás gátolja a tér mindhárom irányában
az eltolódást és bármely tengely körül az elfordulást.) (40)
belső erő: lásd igénybevétel
biztonsági tényező: (EC-ben parciális tényező) a klasszikus értelmezés szerint a szerkezet tönkremenetelét
okozó teher és a szerkezetre ható lehetséges maximális teher hányadosa (jele a y); pontosabb ér
telmezés: a terhek tervezési értékének és karakterisztikus értékének a hányadosa, illetve az
anyagszilárdság tervezési értékének és karakterisztikus értékének hányadosa (78, 117)
boltozat és boltív: íves kialakítású szerkezet, amelyben a terhek hatására nyomófeszültségek keletkeznek
( 67)
burkolóábra: olyan, igénybevételi ábrák burkolója, amelyeket mértékadó terhekből számítunk (236)
derékerő: lásd normálerő
dilatáció: egy szerkezet megtámasztásánál a mozgást (pl. hőtágulást) megengedő szerkezet, vagy egy
szerkezet megszakítása hőmozgást megengedő hézaggal (107)
~s egység: a szerkezetnek az a része, amelyet nem szakít meg ~.
egyidejűségi tényező: a teher szorzója, ami azt vesz figyelembe, hogy kicsi annak a valószínűsége, hogy két
esetleges teher teljes intenzitással, egyidejűleg hat (81)
elkülönített szerkezet ábrája (free body diagram): a támaszaitól elválasztott szerkezet, amelyen a támaszo
kat a támaszoknál fellépő kényszererőkkel (erők, nyomaték) helyettesítjük. Az elkülönített szer
kezetre, ható terhek és kényszererők egyensúlyban kell, hogy legyenek. (40, 47, 51) (Ha a tartó
nak csak egy részét ábrázoljuk, akkor az elvágás helyén az elvágásnál fellépő feszültségeket
vagy feszültségeredőket működtetjük.)
elmozdulásnövelő tényező (vagy nyomatéknövelő tényező): a normálerő jelenléte miatt bekövetkező elmoz
dulások közelítő számításra szolgáló tényező (178)
erő: két test kölcsönhatása révén létrejövő hatás, amely a test mozgásállapotának megváltozását
okozza —
~ támadáspontja: az a pont, ahol az erő hat egy testre
~ hatásvonala: az erő vektorát és támadáspontját tartalmazó egyenes
erőpár: két azonos nagyságú, egymással párhuzamos erő, amelyek iránya ellentétes (38)
fajsúly: lásd térfogatsúly
fáradás: az a jelenség, hogy a feszültség ingadozásának hatására, a szilárdságánál kisebb feszültség is az
anyag törését okozhatja (126)
fedélszék: az épületet lefedő magastető tartószerkezete, legfontosabb elemei a szarufa és a szelemen (55) -
fesztáv: lásd támaszköz
feszültség: a tartószerkezet elemi részecskéi között fellépő erő fajlagos (egységnyi felületre vonatkozó)
értéke (116)
normál~: a keresztmetszetre merőleges irányú ~
nyíró~: a keresztmetszettel párhuzamos irányú ~
feszültségeredő: lásd igénybevétel
folyás: lásd képlékenyedés
212
födém'. az épületek vízszintes megosztását biztosító tartószerkezet, (7)

~ szerkezet: a födém a rajta található (hő-, hangszigetelő, stb.) rétegekkel együtt
~ vastagság: általában a ~ szerkezet vastagsága
főteher: /vek azon terhe, amelyből nem keletkezik hajlítónyomaték (66)
gerenda: általában vízszintes helyzetű rúd, amelynek terhei túlnyomórészt a gerenda tengelyére merőle
gesen működnek (161)
határnyomaték: (precízen: a nyomatéki teherbírás tervezési értéke) az a nyomaték, amelyet egy kereszt-
metszet (a szabvány szerinti biztonságok figyelembevételével) maximálisan el tud viselni (163)
határozatlanság foka: azon kényszerek (megtámasztások és kapcsolatok) száma, amelyek eltávolítása ese
tén a szerkezet statikailag határozottá válik
hatásábra: a ~ egy ordinátája megmutatja, hogy az ordináta helyén álló egységerőből mekkora hatás
(igénybevétel, reakció, stb.) keletkezik a kijelölt keresztmetszetben
helyettesítő teher: a szerkezet (globális) alakhibájának közelítő figyelembevételére szolgál (148)
héj: görbült középfelületű vékony tartószerkezet (189)
hierarchikus szerkezet: olyan szerkezet, amelyet egymásra terhelő szerkezetrészek sorozataként lehet meg
oldani (159)
horpadás: (vékony, nyomott és/vagy nyírt) lemezek stabilitásvesztési módja. Különösen fontos vékonyfalú
gerendák, vékonyfalú oszlopok és héjak esetében (155)
hőtágulási a hőmérsékletváltozás hatására bekövetkező elmozdulások és deformációk (107)
—/ együttható: egy anyagjellemzője, az egységnyi hőmérsékletváltozás hatására bekövetkező (fajlagos)
nyúlás
igénybevétel: oszlopok, gerendák (rudak, ívek, lemezek stb.) belső erőinek összefoglaló neve; igénybevétel
a hajlítónyomaték, a normálerő, a nyíróerő és a csavarónyomaték
~ábra: az igénybevétel-függvény képe általában a rúd tengelyét követő koordináta-rendszerben
~ábra burkolója: lásd burkolóábra
I tartó: I keresztmetszetű, gerenda vagy oszlop (169)
imperfekció (vagy tökéletlenség): szerkezetek eltérése a tervezetttői (pl. méreteltérés, alakhiba) (147)
ív: görbült (pl. kör vagy parabola alakú) rúd, amely végpontjainak vízszintes (és függőleges) el
mozdulását gátoljuk (45, 187)
izotrop anyag: az ~ tulajdonságai (például a rugalmassági modulus, szilárdság) bármely irányban azonosak
(126)
kazánképlet: belső nyomással terhelt hengeres- vagy gömbkazán feszültségeinek számítására szolgáló ösz-
szefuggés; vagy a radiális megosztó erővel terhelt gyűrűben keletkező normálerő számítására
szolgáló összefüggés (64, 224, 190)
keresztmetszet: rudak (oszlopok, gerendák) Hídtengelyre merőleges metszete (116)
keret: oszlopokból és (vízszintes és/vagy ferde) gerendákból álló tartószerkezet, ahol az oszlop és a
gerenda kapcsolata képes a nyomaték átadására (14)
kényszererő: a megtámasztásoknál fellépő erők és nyomaték(ok) összefoglaló neve (39)
képlékenyedés (vagy folyás): az anyagnak az a tulajdonsága, hogy egy bizonyos feszültség elérése után a
deformáció a feszültség növekedése nélkül jön létre (123)
képlékenységtan statikai tétele: alapján kimondható, hogy a képlékeny szerkezet teherbírására alsó becslés
adható bármilyen - az egyensúlyt kielégítő - erőjáték alapján (142)
kéttámaszú átvitel: annak feltételezése, hogy egy szerkezetf elemről a terhek úgy adódnak tovább, mintha
kéttámaszú szakaszokból állna (51)
kihajlás: nyomott szerkezetek (oszlopok, ívek, stb.) stabilitásvesztési módja (151)
kis elmozdulások módszere: olyan számítás, ahol nem vesszük figyelembe a geometria megváltozását az
egyensúlyi egyenletekben (és feltételezzük, hogy a nyúlások egyenesen arányosak az elmozdu
lásokkal) (130)
konzol: egyik végén befogott, másik végén szabadon álló gerenda vagy oszlop (90)
koszorú: téglafalakban kialakított vízszintes vasbeton rúd (legtöbbször a födémek síkjában)
kötél: csak húzást felvenni képes vonal széni szerkezet (229)
kúszás: az a jelenség, hogy időben nem változó teher hatására az alakváltozások az időben növekednek
(pl. a beton kúszása jelentős) (123)
labilis szerkezet: lásd statikailag túlhatározott szerkezet
láncgörbe: olyan függvény alak, amelyet a csak önsúlyával terhelt kötél (lánc) vesz fel (232)
lemez: sík középfelületű vékony tartószerkezet (terhei általában merőlegesek a középfelületre) (56)
213
lineáris számítás: olyan számítás, ahol feltételezzük, hogy a terhekkel egyenesen arányosak az elmozdulá
sok és a feszültségek (135)
nem~: olyan számítás, ahol a terhekkel nem egyenesen arányosak az elmozdulások és/vagy a feszültsé
gek
magas tető: a nem lapos tetőket nevezzük magas tetőknek, általában fedélszékkel alakítják ki
másodrendű hatás: a geometria megváltozása miatt megváltoznak a szerkezet terheiből keletkező igénybe
vételek, amelyek többlet elmozdulásokat okoznak (lásd a P-delta hatást) (178)
mérethatás: az a jelenség, hogyha egy szerkezetet arányosan felnagyítunk, akkor az önsúlyból keletkező
feszültségek a nagyítás arányában nőnek (210). (Azt is mérethatásnak nevezik, hogy a mérések
szerint az anyagok „szilárdsága” függ a vizsgált elem méretétől, 210)
merevítés: az épületeknek azon tartószerkezetei, amelyek a vízszintes terhek felvételére készítenek; részei
lehetnek: &szélrács, a hossz-, a merevítőfal, a merevítőmag, stb. (179)
hossz-: az épület hosszabbik irányával párhuzamosan kialakított merevítés
mező: Két- vagy többtámaszú tartó két szomszédos támasz közötti szakaszát mezőnek nevezzük (90)
nagy elmozdulások módszere: olyan számítás, ahol figyelembe vesszük a geometria megváltozását az
egyensúlyi egyenletekben (és/vagy a nyúlások nemlineáris függvényei az elmozdulásoknak)
(130)
Newton törvények: testek egyensúlyára és mozgására vonatkozó axiómák, a három Newton törvény a paral
lelogramma szabállyal együtt alkotja a mechanika négy axiómáját, amelyre a statika is épül (35)
normálerő (vagy derékerő): rúdtengely irányában működő (belső) erő, azaz a normálfeszültségek eredője
(jele: N, egysége: kN) (44)
nyíróerő: Hídtengelyre merőleges irányban működő (belső) erő, azaz a nyírófeszültségek eredője (jele: V,
egysége: kN. Korábban a nyíróerőt T-vel jelölték.) (167)
nyomaték: egy tengelyre vonatkozik: ha az erő a tengelyre merőleges síkban található, akkor az erő és az
erő tengelytől mért távolsága szorzataként számítjuk (jele: M, egysége: kNm) (37)
-ábra: az M(x) nyomatékfüggvény képe, ahol x a rúd tengelyét követő koordináta
hajlító- (vagy ~): a rúd keresztmetszetében működő (belső) nyomaték, (amely a normálfeszültségek
nyomatékeredője)
csavaró-: a rúd keresztmetszetében működő tengelykörüli nyomaték, (amely a nyírófeszültségek nyo
matékeredője) (jele: T, egysége: kNm) (175)
oszlop (vagy pillér) .'általában függőleges helyzetű rúd, amelyre függőleges és vízszintes terhek működhet
nek (175)
központosán nyomott ~: oszlop, amelyet csak az - tengelyében működő, tengelyirányú erők terhelnek
(175)
parallelogramma szabály: az erők összegzésének módja, a mechanika négy axiómájának egyike (37)
parciális tényező: lásd biztonsági tényező
P-delta hatás: egy oszlopon (vagy tartószerkezeten) a függőleges erő megnöveli a vízszintes terhekből ke
letkező elmozdulásokat és igénybevételeket (178)
pillér: lásd oszlop
pótátlós rácsozás: olyan andráskereszt rácsozás, amelyben a nyomott rácsrúd kicsiny tehemél kihajlik (53)
rácsos tartó: (egyenes) rudakból álló tartószerkezet, ahol a rudak kapcsolata csuklós vagy jó közelítéssel
csuklósnak modellezhető (171)
reakcióerő: lásd kényszererő
relaxáció: az a jelenség, hogy időben nem változó alakváltozások esetén a feszültségek az időben csökken
nek (124)
rúd: olyan tartószerkezet, amely jellemezhető a tengelyével és a tengelyre merőleges keresztmetsze
tével, és tengelyének hossza lényegesen nagyobb, mint a keresztmetszeti méretei (138)
rúdlánc: egymáshoz csuklókkal csatlakozó rudakból álló, vonalszerű (többnyire labilis) szerkezet (226)
rugalmas anyag: olyan anyag, amelyben a nyúlás csak a feszültség aktuális értékétől függ (nem függ pl. a
terhelés és tehermentesítés folyamatától) (121)
statikai tétel: lásd képlékenységtan statikai tétele
statikai váz: tartószerkezet (egyszerűsített) modellje (pl. a rudakat a tengelyvonalaikkal adjuk meg, a kap
csolatokat merevnek vagy csuklósnak tételezzük fel, a megtámasztások pontszernek) (32)
statikailag határozott szerkezet: azokat a szerkezeteket, amelyek reakciói és igénybevételei (bármely teher
esetén) az egyensúlyi egyenletekből egyértelműen számíthatók statikailag határozott szerkeze
teknek nevezzük (138)
214
statikailag határozatlan szerkezet; azokat a szerkezeteket, amelyeknek (van olyan terhe, amelyre) a reakciói
és igénybevételei az egyensúlyi egyenletekből számíthatók ugyan, de a számítás eredménye nem
egyértelmű, statikailag határozatlan szerkezeteknek nevezzük (138)
statikailag túlhatározott szerkezet: azok a szerkezetek, amelyeknek van olyan terhe, amelyre a geometria
megváltozása nélkül a szerkezet nem lehet egyensúlyban
sűrűség: egységnyi térfogatnyi anyag tömege (jele: p, egysége: kg/m3)
szarufa: a fedélszék főtartója; legegyszerűbb kialakítása: két ~ból álló háromcsuklós tartó (57)
szelemen: a tető fedését megtámasztó gerenda (12)
szelvény, rúd keresztmetszete, általában acél (vagy alumínium) anyag esetén használatos kifejezés
zárt ~: téglalap vagy cső alakú (belül üres) rúd
I - : I keresztmetszetű (két övből és egy gerincből) álló rúd
C —, U ~, Z -,: C, U illetve Z keresztmetszetű rúd
szélrács: a tető síkjában elhelyezett (rácsos tartó) merevítés (180)
szilárdság: az a feszültség, amelyet az anyag egy pontjában (általában a szabvány szerinti biztonságok fi
gyelembevételével) maximálisan 'el tud viselni (117)
~ karakterisztikus értéke: 5%-os túllépési valószínűséghez tartozó ~ (jele: j^) (78)
~ tervezési értéke: l%o-es túllépési valószínűséghez tartozó ( fé - ffy u ) (78)
szint: építmények függőleges irányban egymásra helyezett egységei (pl. a pince + fszt+két emelet ki
alakítású épületnek négy ~je van)
~magasság: egy ~ magassága, beleértve egy födém vastagságát is
~ hasznos magassága: egy födémszerkezet felső és a felette lévő födémszerkezet alsó síkja közötti tá
volság
szuperpozíció elve: az az elv, hogy két teher együttes hatása megegyezik az egyes terhek hatásainak össze
gével (csak lineáris számítás esetén alkalmazható) (136)
tartó: teherviselést biztosító szerkezet
kéttámaszú - (vagy kéttámaszú gerenda): egyik végén csuklós, másikon görgős (vagy csuklós) meg/á-
w osztású gerenda
kéttámaszú konzolos -: olyan kéttámaszú amelynél a gerenda az egyik, vagy mindkét oldalon túl
nyúlik § megtámasztáson
konzol- : lásd konzol
Gerber— : egyenes tengelyű többtámaszú tartó, ahol a tartót csuklók szakítják meg.
háromcsuklós- : két testből álló síkbeli szerkezet, amelynél a rudak egymáshoz és a környezethez is
csuklóval csatlakoznak.
támasz: egy szerkezet idealizált megtámasztása, a legfontosabbak a csuklós ~, a görgős - és a befogás.
(Jelen tárgyban csak a síkbeli megtámasztásokkal foglalkozunk.) (40)
csuklós -: olyan megtámasztás, amelyik gátolja minden irányban az eltolódást, de nem gátolja az el
fordulást
görgős —: olyan megtámasztás, amelyik a megtámasztás síkjában engedi meg az eltolódásokat, és csak
a megtámasztás síkjára merőlegesen lép fel reakció erő
-köz: az elméleti (azaz statikai vázban figyelembe vett) megtámasztási pontok közti távolság
támaszvonal (vagy nyomásvonal): az a vonal, amely mentén a terhek pusztán nyomóerőkkel („nyomott
kötéllel”) egyensúlyozhatok (66) __
tárcsa: sík középfelületű vékony tartószerkezet (terhei általában párhuzamosak a középfelületre) (197)
térfogatsúly (vagy fajsúly): egységnyi térfogatú anyag súlya (jele: y, egysége: kN/m3)
teher: az épületet érő hatások összefoglaló neve, lehet erő jellegű (pl. a hó~, önsúly-), de teher a hő
mérséklet és a földrengés is (83)
alaprajzban megosztó - (vagy vetületi ~): a teher eredőjét úgy kapjuk, hogy az intenzitást az alaprajzi
vetület területével szorozzuk (pl. hó~) (103)
állandó -: azok a terhek, amelyek az élettartam alatt gyakorlatilag folyamatosan hatnak (pl. önsúly- )
dinamikus ~: a terhelő test mozog (lassul, gyorsul) így a nehézségi gyorsulást (mg) meghaladó terhet
közvetít a szerkezetre (89)
esetleges ~: azok a terhek, amelyek egy adott időpontban hathatnak (de nem feltétlenül hatnak) a szer
kezetre (pl. hasznos ~, hó~)
hasznos —: az a teher, amelynek kedvéért az építmény megvalósul, pl. a lakók vagy a raktározandó
anyagok súlyát reprezentáló terhek
215
~ karakterisztikus értéke (vagy alapértéke): egyszerűsítve fogalmazva az a teher, amely „átlagos” eset
ben működhet a szerkezetre (jele: p k), önsúly esetén a tervszerinti méretekből számítjuk
~kombináció: általában a különböző fajta terhek (önsúly, szél, stb.) együttes figyelembevételének mód
ja. Az Eurocode megkülönbözteti a „kvázi állandó”, „gyakori” és „karakterisztikus” teherkom-
binációt, amelyek különböző tartósságú terhekhez tartoznak. Lásd a tervezési helyzet-et is.
mértékadó ~: az a teherelrendezés, amelyik egy adott helyen a legnagyobb belső erőt okozza
önsúly~: az építmény súlya, beleértve a tartószerkezetek súlyát is
~ tervezési értéke: egyszerűsítve fogalmazva az a teher, amely „kedvezőtlen körülmények” fennállta
esetében működhet a szerkezetre (jele: p d, számítása: p d = y p k, ahol y a biztonsági tényező)
teherbírás', az a teher (vagy belső erő, pl. nyomaték, nyíróerő), amelyet egy szerkezet (vagy keresztmetszet)
(általában a szabvány szerinti biztonságok figyelembevételével) maximálisan el tud viselni; lásd
határnyomaték
terhelési mező: a födémnek az a része, amelyről a terhek a vizsgált szerkezeti elemre (gerenda, oszlop) ke
rülnek (51)
tervezési helyzet: az Eurocode a különböző bekövetkezési valószínűségekhez tartozó teherkombinációkat
különbözteti meg a „tartós és átmeneti”, „rendkívüli”, „szeizmikus” -ekkel (81)
torlónyomás'. a szélsebesség négyzetével arányos, nyomás dimenziójú mennyiség, amelynek alaki tényező
vel való szorzata adja a szélteher intenzitásának értékét (97)
törési feltétel (vagy folyási feltétel, H-M-H-féle ~): a feszültségek olyan kobinációja (H-M-H esetében
négyzetes konbinációja), amelyre az anyag tönkremegy, illetve folyási állapotba kerül (117)
vasbeton: olyan tartószerkezet, amely betonból és acélbetétekből áll, hajlítás esetén az előbbi veszi fel a
nyomást, az utóbbi a húzást
zsugorodás: az anyagnak az a tulajdonsága, hogy a kémiai átalakulás (kötés) vagy a száradás miatt össze
húzódik, zsugorodik (124)
216
217
Jelölések
Jelölések
LATIN BETŰK
A keresztmetszeti terület Á szilárdság karakterisztikus értéke
D rugómerevség fn sajátfrekvencia
E rugalmassági modulus g (megosztó) önsúlyteher
G (koncentrált) önsúlytcher g nehézségi gyorsulás
L támaszköz gd = 7 g g k állandó teher (önsúly) tervezési
M nyomaték, hajlítónyomaték értéke
Md a nyomatéki teherbírás tervezési értéke gk állandó teher (önsúly) karakterisztikus
[vagy hatámyomaték] értéke
N n ormál erő h keresztmetszet vagy lemez teljes magas
NCI stabilitásvesztést okozó koncentrált teher sága
N ró a nyomási teherbírás tervezési értéke h épület-, szintmagasság
[vagy hatámormálerő] m tömeg
Q (koncentrált) esetleges teher Per stabilitásvesztést okozó megosztó teher
R sugár <1 (megosztó) esetleges teher
R eredő erő (resultant) <ld =Yq qk esetleges teher tervezési értéke
V a nyíróerő qk esetleges teher karakterisztikus értéke
v Rd a nyírási teherbírás tervezési értéke [vagy q? szélteher torlónyomása
hatámyíróerő] r erőkar
s hóteher karakterisztikus értéke
b keresztmetszet szélessége Sk felszíni hóteher karakterisztikus értéke
c szélteher alaki tényezője t vastagság
e erő külpontossága w lehajlás
f nyílmagasság wk szélteher karakterisztikus értéke
f szilárdság z belső erők karja
A szilárdság tervezési értéke
GÖRÖG BETŰK
a (lineáris) hőtágulási együttható rQ esetleges teher (parciális) biztonsági té
AL hosszváltozás nyezője
AT hőmérsékletváltozás Ym anyag (parciális) biztonsági tényezője
£ nyúlás vagy összenyomódás V Poisson-tényező
(/> acélbetét átmérője <7 normálfeszültség
Y térfogatsúly T nyírófeszültség
Y, víz térfogatsúlya 10 egyidejűségi tényező
Yg állandó teher (parciális) biztonsági ténye —
zője
INDEXEK
c beton (concrete) R ellenállás (resistance), teherbírás
cr kritikus Rd teherbírás tervezési értéke
d tervezési érték (design) P képlékeny
dst destabilizáló s acél (steel)
e rugalmas stb stabilizáló
E hatás u határ (ultimate)
Ed teher tervezési értéke w gerinc (web)
G állandó teher y folyás (yield)
k karakterisztikus
Q esetleges teher
218
Képek forrása
15. ábra http://www.greatbuildings.com/cgi-
bin/gbi.cgi/Iron_Bridge_at_Coalbrookdale.html/cid_coalbrookdale_001.gbi
http://www.undiscoveredscotland.co.uk/craigellachie/craigellachie/images/bridge.jpg
20. ábra http://www.greatbuildings.com/buildings/Crystal_Palace.html
Parkin, N.: Hetven építészeti csoda szerte a világból. Athenaeum, Budapest, 2003.
21. ábra http://www.bluffton.edu/~sullivanm/italy/rome/nervi/0073.jpg
23. ábra https://en.wikipedia.Org/wiki/File:New_Singapore_National_Stadium.jpg
83. ábra http://en.wikipedia.org/wiki/Flying_buttress
107. ábra http://www.enm.bris.ac.uk/anm/tacoma/tacoma.html
145. ábra http://www.ngdc.noaa.g0 v/seg/hazard/slideset/l/l_slides.shtml
172. ábra http://www.equinestudies.org/knowledge_base/images/ms/ms_ 0 11 .gif
203. ábra http://commons.wikimedia.0 rg/wiki/File:Britannia_Bridge_wrought_iron_section.jpg
204. ábra http://www.brantacan.co.uk/
208. ábra http://www.columbia.edu/cu/gsapp/BT/BSI/SKELETON2/skeleton2.html
216. ábra http://hippie.nu/~unicom/tut/xhtml-chunked/ch03.html.
http://www.equinestudies.org/knowledge_base/images/ms/ms_011.gif
http://anatomicalart.tumblr.com/post/94108988756/biomedicalephemera-skeleton-of-the-squirrel
219
Megoldások
Megoldások
3-1. a: 4 = 0 , 4 = - 2 . 5 k N , 5 = 7 . 5kN; b: 4 = 0 , 4 = 4 k N , 5 = 4 k N ; c: 4 = 0 ,
4 = - l k N , 5 = 5 k N ; d: Ax = 0, Ay = 3 kN ,B = 3 kN ; e: 4 = 7 . 5 k N ,
4 = -2 .5 k N , 5 = 10.61 kN ; f: 4 = 5 k N , Ay = 0 ,B = 7.07 kN ; g: 4 = 4 . 3 3 k N ,
4 = 2.5 k N , M = 17.32 kNm; h: Ax = 4 kN , Ay = 0 , M = 5.33kN m ;
i: 4 = 8 k N , 4 = 0 , M = 16 kN m ; j: 4 = 1 2 k N , 4 = 0 , M = 21.33kN m ;
3-2. a: 4 = 5 k N , 4 = - 1 . 5 k N , S = 1 . 5 k N; b: A = 16.25 kN , 5 = -6 .2 5 k N , C = 0 ;
c: zí = 10 kN , B = -7.143 k N , C = 7.143 kN
3- 3. K=21.48 kN, ^=18.81 kN, .£=16.73 kN (húzás)
4- 1. a: 4 = 3.44 k N , Ay = 6.88 k N , b: Ax = 0.54 k N , Ay = 1.08 kN
7-1. w,d = 0.654 kN/m2 , ^ = -0.422 kN/m2, wm = -0.981 kN/m2, Fv =64.58 kN

7-2. q d = 1.5 kN/m2 , Ps = 135 kN
7-3. g k = 5.25 kN/m2 , qk = 4 kN/m2 , p d = 13.09 kN/m2
7-4. Eddst =1100 kN
7-5. £ d>dst = 4712 kN > £ dstb = 3040 kN . Nem felel meg!
7-6. 0.573 m
7-7. x = 0.51m
7-8. Fióktartó: p (d = 5.544 kN /m ; Főtartó: p mA = 0.162 kN/m ; és 5 koncentrált teher: 8.397 a két
szélen és 3 x 16.63 kN közben; cr = 41.97 kN/m2 .
7-9. p á = 4.237 kN /m , A = 4.238 kN , R = 8.475 kN
7-10. 1 méteres szakaszra: Fádst = 12.29 kN < Fdsih = 12.83 . Megfelel!
7-11. 1 méteres szakaszra: Fddst = 14.28 kN < Fdstb = 36.64. Megfelel!
7-12. I méteres szakaszra: Fddst = 13.86 kN < Fdstb = 18.18 . Megfelel!
7-13. 1 méteres szakaszra: Fddst = 13.86 kN < Fdslb = 33.63 . Megfelel!
7-14. £ max=25.01 kN, zímin= - l . 8 kN
7-15. 1 méteres szakaszra: M ddst = 13.61 kNm < M d>stb = 27.66 kNm . Megfelel!
7-16. 1 méteres szakaszra: M ddst =18.81 kNm < M dslb = 91.12 kNm . Megfelel!
7-17. 1 méteres szakaszra: M ddst = 17.78 kNm < M dslb = 43.48 kN m . Megfelel!
7-18. 1 méteres szakaszra: M ddst =17.78 kNm < M dab = 83.11 kN m . Megfelel!
7-19. M áM = 2437 kNm < M dstb = 14400 k N m . Megfelel!
7-20. a: zímax=36.1 kN, M=0, b: Mmax=6.14 kNm, ^=23.0 kN
7-21. a: A max=36A kN, M= 9.38 kNm (kiemelt teher a hó, amely a teljes felületen hat), b: Mmax=21.82
kNm, A=19.2 kN (kiemelt teher a szél, a hó féloldalon hat) Megjegyzés: ha a hóteher a kiemelt
teher, akkor a nyomaték kisebbre adódik: 15.52 kNm.
8-1. <r = 0.160 N/mm2, £ = 0.229
220
8-2. c r - 6 N/mm2
9-1. a: F=18.81 kN (nyomás), e=64.3 mm; b: K=23.72 kN, e=83.2 mm

9-2. a: D=7.37 mm; b: D=7.78 mm
9-3. a: 1219 kN, b: 1596 kN
9-4. a: 2193 kN, b: 2586 kN (Megjegyzés: a teherbírés kimerülésekor a nyúlás értéke két ezrelék, azaz
az acél rugalmas állapotban van.)
' 9-5.yVmg=60000 kN, iVRd=71250 kN
11-1. A nyomatékok: M = 5.33, 16.0, 21.33 kNm < MRd=75.6 kNm. (Alternatív megoldás: feszültsé
gek c = 16.93, 50.79, 67.73 N/mm2 <j= 240 N/mm2.) Megfelel!
11-2. A nyíróerők: F = 4, 8,12 kN < FRd=192 kN. (Alternatív megoldás: feszültségek x = 2.5, 5.0, 7.5
N/mm2 < 120 N/mm2.) Megfelel!
11-3. M - 18.47 kNm < MRd=45.16 kNm. (Alternatív megoldás: ct = 167.8 N/mm2 <J= 240 N/mm2.)
F = 10.54 kN < FRd= l 15.2 kN. (Alternatív megoldás: x = 10.98 N/mm2 < 120 N/mm2.) Megfe
lel!
11-4. a: M = 5 kNm, b: M = 10 kNm; c: 10 kNm > A/Rd=7.5 kNm. (Alternatív megoldás: a = 26.7
N/mm2 >f= 20 N/mm2.) Nem felel meg!
11-5. a: M = 2 kNm, b: M = 4 kNm; c: 4 kNm > MRd=2.4 kNm. (Alternatív megoldás: ct = 30.0
N/mm2 >f= 18 N/mm2.) Nem felel meg!
11-6. M = 4 kNm > MRd=2.43 kNm. (Alternatív megoldás: ct = 328.9 N/mm2 >f= 200 N/mm2). F = 4
kN < FRd=57.6 kN. (Alternatív megoldás: x = 6.94 N/mm2 < 1 0 0 N/mm2.) Nem felel meg!
11-7. A nyíróerők: F = 2.5,4, 1 kN < FRd=38.4 kN. (Alternatív megoldás: Feszültségek x = 7.81,
12.50, 3.13 N/mm2 < 120 N/mm2.) Megfelel!
11-8. M = 11.12kNm>MRd=6.75 kNm. (Alternatív megoldás: a = 29.65 N/mm2 >f= 18N/mm2.)
Nem felel meg!
11-9. a: b=\65 mm, b: /z=193 mm.
I l-10.M Rd=8.1 kNm,j9=4.05 kN/m, gerendatáv: 0.793 m
11-11.Totális leterhelés esetén: M = 10.51 kNm, mértékadó leterhelés: M = 15.51 kNm < MRd=16
kNm. (Alternatív megoldás: a = 13.13 vagy 19.32 N/mm2 <j= 20 N/mm2.) Megfelel!
11-12. a: M = 12.8 kNm < MRd= 14.5 kNm. (Alternatív megoldás: a = 177 N/mm2 <f= 200 N/mm2.)
Megfelel! V = 11.3 kN < FRd=63.0 kN. (Alternatív megoldás: x = 16.11 N/mm2 < 90 N/mm2.)
Megfelell-c: 1.24 m.
11-13.16.2 mm
11-14. -0.226 N/mm2 (nyomás), 0.124 N/mm2 (húzás)
11-15. GL=60.7kN
11-16. a: Fj=19.63 kN, F 2=9.81 kN, F 3=0, Fx=19.63 kN, M =78.52 kN, b: F =58.88 kN, F 2=-29.44 kN,
F 3=0, Fi=58.88 kN, Afj=235.5 kN,
II -17.a:Fr=-5.33 k N ,F 2=5.33 kN, F 3=20 kN,F,=5.33 kN, ^ = 2 1 .3 3 kN,
b: F]=-16 kN, F 2=16 kN, F 3=20 kN, Fi=16 kN, M1=64 kN
11-18. a = 9.0 N/mm2 <f= 20 N/mm2. Megfelel!
11-19.11.78 kN; 4.5 kN/m, 56.4°; 77=12.44 kN
11 -20. a: ct = 15 N/mm2, b: 10.5 kN/m, 59°; Fddst =5.4 kN/m > Fd>slb =3.5 kN/m . Nem felel meg!
221
Függelék
Irodalom
[1] Billington, D. P.: The Tower and the Bridge. The New Art o f Structural Engineering. Princeton Uni-
versity Press, Princeton, 1983.
[2] Deák Gy., Draskóczy A., Dulácska E. és Kollár L: Vasbetonszerkezetek. Tervezés az Eurocode alap
ján. Artifex Kiadó, Budapest, 2013. —
[3] Dulácska E.: Statikai kisokos. BertelsmannSpringer, Hungary, Budaörs, 2002.
[4] Gáspár Zs. és Tamai T.: Statika. Műegyetemi Kiadó, Budapest, 2002.
[5] Gordon, J. E.: Structures or Why things dón ’tfa li down. Da Capo Press, London, 1978.
[6] Gulyás J., Honyek Gy., Markovits T., Szalóki D. és Varga A. (alkotószerkesztő: Tomcsányi P.): Fi
zika, Mechanika. Calibra Könyvek, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2003.
[7] Heyman, J.: The Science of Structural Engineering. Imerial College Press, London, 1999.
[8] Kaliszky S., Kurutzné Kovács M. és Szilágyi Gy.: Szilárdságtan. Nemzeti Tankönyvkiadó, Buda
pest, 2000.
[9] Kaminetzky, D.: Design and Construction Failures. Lessons from Forensic Investigations. McGraw-
Hill, New York, 1991.
[10] Kollár L. (szerkesztő): Mérnöki építmények és szerkezetek tervezése. Akadémiai Kiadó, Budapest,
2000.
[11] Kollár L.: Szél dinamikus hatása az építményekre. 2. átdolgozott kiadás. Tere Könyvkiadó, Buda
pest, 2004.
[12] Kollár L.P.: Bevezetés a tartószerkezetek tervezésébe. Műegyetemi Kiadó, Budapest, 2008
[13] Kollár L.P.: Statika. Műegyetemi Kiadó, Budapest, 2010
[14] Kollár L.P. és Tarján Gabriella: Tartószerkezetek elmélete és számítása. Műegyetemi Kiadó, Buda
pest, 2015
[15] Levy, M. and Salvadori, M.: Why Buildings Fali Down. Norton, New York, 1987.
[16] Macdonald, A.J.: Structures & Architecture. 2nd Edition, Elsevier, Architectural Press, Oxford,
2001 .
[17] Matuscsák T.: Statika építészeknek. Műegyetemi Kiadó, Budapest, 2000.
[18] Mentesné Zöldi S.: Épületkárok. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969.
[19] Moór A.: Középiskolai fizikapéldatár. Cser Kiadó, Budapest, 1999.
[20] Pelikán J.: Statika. Tankönyvkiadó. Budapest, 1971.
[21] Pelikán J.: Szerkezettervezés. Műszaki Könyvkiadó. Budapest, 1968.
[22] Petroski, H.: To Engineer is Humán. The Role o f Failure in Succesful Design. Vintage, New York,
1992.
[23] Petroski, H.: Design paradigms. Case Hystories o f Error and Judgement in Engineering. Cambridge
University Press, Cambridge, 1994.
[24] Pogány F.: Szép emberi környezet. Gondolat, Budapest, 1976.
[25] Salvadori, M. and Heller, R.: Structure in architecture. The building o f buildings. Prentice-Hall,
Englewood Cliffs, New Jersey, 1975.
[26] Seward, D.: Understanding Structures. Analysis, Materials, Design. Third Edition. Palgrave
Macmillan, Houndmills and New York, 2003.
[27] Visnovitz Gy., Erdélyi T. és Kollár L.: Tartószerkezeti tervezés alapjai. Terhek és hatások. Tervezés
az Eurocode alapján. Artifex Kiadó, Budapest, 2015.
[28] Webster, T. and Hibbs, J.: Building Systems I, A4125, Columbia University, Graduate School of
Architecture, Planning and Preservation, http://www.columbia.edu/cu/gsapD/BT/BSI/
222
Függelék
A. Kazánképlet (Feszültségek egy belső nyomással terhelt

tartály falában)
Az egyik legelső mérnöki létesítmény, amit a balesetek elkerülése végett méretezni kel
lett, a kazán volt, amely a gőzgép feltalálása után széleskörűen elterjedt. Az alábbiakban
ismertetjük a kazán falában keletkező feszültség számítását, levezetjük az ún. „kazánkép-
l e t e f E z nemcsak azért hasznos, mert segít elmélyíteni a feszültség fogalmát, hanem
azért is, mert megmutatja a kupolahéj lefedések alapvető viselkedését. A belső nyomással
terhelt tartály erőjátékát elsőként Mariott (1620-1684) tisztázta [23].
Tekintsünk először egy kazánt, amely egy középső hengeres részhői és az azt lezáró két
félgömbből áll (217. ábra) és amelyet p nagyságú belső nyomás terhel! A kazán középfe
lületének sugara R, a falvastagsága t. Határozzuk meg a kazán falában ébredő feszültsé
get!
A kazán falában kétirányú feszültség ébred: egyrészt a belső nyomás a hosszirányban
„húzza” a kazánt, ebből hosszirányú CJ2 feszültség keletkezik, másrészt a nyomás kereszt-
irányban tágítja a kazánt, ebből keletkezik az ún. gyűrűfeszültség, amit Gi-gyei jelölünk.
217. ábra Két félgömbből és egy hengeres részből álló kazán, és a kazán falában ébredő
hossz- (02) és gyűrűfeszültség ( g j )
A G2 feszültség meghatározása analóg azzal, ahogy á húzott rúdban meghatároztuk a fe
szültségeket (114. ábra). A kazánt a középső keresztmetszetében (a 217. ábra világos el
lipszissel jelölt keresztmetszetében) elvágjuk, és a bal oldali rész egyensúlyát vizsgáljuk.
A húzóerőt (azaz a 114. ábra, N erejét) a belső nyomás szolgáltatja (218a ábra). A henge
res részen működő nyomások egyensúlyozzák egymást, a félgömbre működő nyomás pe
dig helyettesíthető egy sík véglapra ható nyomással118. A körlap területe RLn , így a rá
118 Ezt precízen úgy lehet belátni, hogy a nyomás tengelyirányú vetületét integráljuk a félgömb felületén.
Ennek eredményéül N = pRŐn adódik. Ez az eredmény azonban szemlélettel is megkapható: ugyanis a
mellékelt rajzon bemutatott kazánban a bal félgömbre és a jobb oldali körlapra azonos eredőjű nyomás kell,
hogy működjön, ellenkező esetben a kazán nem volna egyensúlyban.
223
Függelék
ható nyomás eredője N = pRpjr. A levágott rész egyensúlyban kell legyen, az N erőt a
falban fellépő feszültség (0 2 ) egyensúlyozza, amelyet, ha a fal vékony ( t « R ), állandó
nak vehetünk a vastagság mentén. Az átvágott fal felülete egyenlő a kerület szorozva a
falvastagsággal, azaz: 2Rn t . így az egyensúlyi egyenlet:
pR 2x = cj22R7T t . (A-l)
Ebből a feszültséget kifejezve az alábbi összefüggést kapjuk:
(A-2)
218. ábra A hosszirányú (a) és a gyűrű irányú (b) feszültségek a kazán falában
Vizsgáljuk most a gyűrű irányú, cti feszültséget! Tekintsük a hengernek egy a hosszúságú
szakaszát (218b ábra), amelyet a p belső nyomás terhel. Vágjuk át a kazán falát középen
egy a kazán tengelyén átmenő vízszintes síkkal, majd vizsgáljuk a felső rész egyensúlyát.
Felfelé a p nyomás eredője, lefelé pedig a a i feszültségek eredője működik. A
félhengerre működő nyomás hatását helyettesíthetjük egy téglalapra ható nyomáséval119,
amelynek területe: alR. A 01 feszültség a ta felületű falakon működik, amelyből kettő
van, így az elvágott rész egyensúlyi egyenlete:
p a lR = 2 (Jxta , (A-3)
amelyből a feszültséget kifejezve kapjuk a kazánképletet:
(kazánképlet) (A-4)
: P
p t
119 Ezt egy félhenger alakú „kazán” egyensúlya alapján láthatjuk be, amelynek metszetét a mellékelt ábra
mutatja:
224
Azt kaptuk tehát, hogy a kazán (hengeres részének) falában a gyűrű irányú feszültség két
szer akkora, mint a hosszirányú feszültség. Ez közvetlenül magyarázza azt a tapasztalatot,
hogy a virsli bőre főzéskor mindig hosszirányban reped (219. ábra).
219. ábra A virsli héja főzéskor mindig hosszirányban reped. Ennek az az oka, hogy a
gyűrűirányú feszültség kétszer akkora, mint a hosszirányú
Vizsgáljunk a továbbiakban egy gömbkazánt, amelynek sugara R, a falvastagsága t (220.
ábra) ésp nagyságú belső nyomás terheli!
A gömb szimmetriája miatt a kazán falának minden pontjában, minden irányban, azonos
feszültséget keletkezik, jelöljük ezt ai-gyel!
A Gi feszültséget hasonló gondolatmenettel határozhatjuk meg, mint az előzőekben vizs
gált hengeres részt is tartalmazó kazán esetében (218a ábra), csak a hengeres rész hossza
zérus. így a gömbkazánban fellépő feszültség:
| 33
to 1^3
(feszültség gömbkazánban) (A-5)

II
t í- * G]
1 “ y -*■ a i
2R
\f Í v X J í 9- Uj
220. ábra Gömbkazán
Ahogy írtuk, a kazánképlet a gőzkazánok méretezéséhez terjedt el. A gőzgépek hatékony
sága nagy mértékben függ az alkalmazott nyomás nagyságától ezért a gőzgépek üzemi
nyomása rohamosan nőtt: 1820 és 1900 között 0.7 atm-ról mintegy 14 atm-ra. A gőzgép
katasztrófák meglehetősen gyakoriak voltak: pl. csak a Mississippin működő gőzhajókon
1859-60-ban 27 gőzgéprobbanás történt. Ezen kívül 83 gőzhajó leégett, 88 fával ütközött,
így a Mississippin való hajózás a tizenkilencedik század közepén kalandos vállalkozás
lehetett [5].
225
Függelék
B. Rúdláncok, kötelek
Tekintsünk először egy r elemből álló síkbeli rúdláncot, amely egymáshoz csuklóval
kapcsolódó egyenes rudakból áll, az első és utolsó rudat csuklós támasz rögzíti (221. áb
ra). A rúdláncot tetszőleges számú és megoszlású (síkbeli) teher terhelheti.
Vizsgáljuk először a 9.2. Fejezetben bemutatott módon az ismeretlenek és az egyenletek
számát, és ennek alapján határozzuk meg a rúdlánc statikai határozottságát. Bontsuk a
rúdláncot rudakra és csuklókra (222. ábra).
Minden rúd mindkét végén 2-2 ismeretlen megtámasztó erő van (222a ábra) így az isme
retlenek száma: 4r . Minden rúdra 3 egyensúlyi egyenlet és minden közbenső csuklóra
két egyensúlyi egyenlet írható. így az egyenletek száma: 3r + 2 (r - 1) = 5r - 2.
3 egyensúlyi egyenlet: 2 egyensúlyi egyenlet:
IX -= o I X = o I > , = o I X =o B 5 ,-o
222. ábra. A rúdlánc z-edik rúdelemének és z'-edik csomópontjának elkülönített modellje
A legrövidebb rúdlánc két elemből áll, ekkor r =2, és az egyenletek és ismeretlenek szá
ma egyaránt 8. Ez a Statika tárgyban vizsgált háromcsuklós tartó (223a ábra), amely (az
elfajuló esettől eltekintve) statikailag határozott.
Ha r> 2, akkor az egyenletek száma meghaladja az ismeretlenek számát, így (2-39) a
rúdlánc statikailag túlhatározott, azaz labilis. Egy három elemű rúdláncot a 223b ábrán
rajzoltunk fel. Ebben az esetben az egyenletek száma 13, az ismeretlenek száma pedig 12.
Az ábra azt is mutatja, hogy egy adott teherhez egy speciális geometria tartozik, ha a te
her megváltozik, a rúdlánc alakja is változik. A kettőnél több elemből, álló rúdláncok ter
helése és alakja tehát szoros összefüggésben van egymással.
226
223. ábra. Kételemű és háromelemű rúdlánc

A három- vagy több elemű rúdláncok statikai vizsgálata kapcsán tipikusan három kérdés
merülhet fel:
1. Ha adott a rúdlánc geometriája és a teher; egyensúlyban van-e a rúdlánc?
2. Ha adott a terhelés, adottak a rúdhósszak és adott a két szélső megtámasztás helye; mi
lyen egyensúlyi alak jön létre?
3. Adott terhelés esetén milyen alakú rúdláncot kell tervezni (rúdhósszak és a csomó
pontok helye), hogy az egyensúly fennálljon?
Az első kérdésre viszonylag egyszerűen tudunk válaszolni. Vegyük fel úgy a koordináta-
rendszert, hogy az x tengely átmegy a két megtámasztó csuklón (221. ábra). A rúdlánc y
irányú vetületi és nyomatéki egyensúlyából a két megtámasztó erő y irányú komponense
egyértelműen számítható. így az 1. jelű rúd A^y megtámasztóereje ismert, és csak 3 is
meretlen megtámasztóerő marad (222a ábra), amelyeket az 1. rúd 3 független egyensúlyi
egyenletéből egyértelműen meg tudunk határozni. Ezt követően a 1. jelű csukló egyensú
lyi egyenleteiből egyértelműen megkapjuk a 2. jelű rúd bal oldalán működő
megtámasztóerőket. A jobb oldali kettő meghatározásához három egyensúlyi egyenlet áll
rendelkezésünkre. Ha az egyenletek ellentmondásra vezetnek, akkor a rúd nem lehet
egyensúlyban, ha nem, akkor továbbléphetünk a következő csomópontra, majd rúdra egé
szen az utolsó rúdig. Az egyensúly feltétele, hogy minden rúd és csomópont egyensúlyi
egyenletei ellentmondásmentesen teljesüljenek.
A második kérdést nem könnyű megválaszolni: ehhez a „nagy elmozdulások elméletét”
kellene figyelembe venni, nemlineáris egyenleteket kell megoldani, és valamilyen nume
rikus módszert (pl. iteráció) kell alkalmazni. Ezzel most nem foglalkozunk.
A harmadik kérdésre az alábbiakban megadjuk a választ. Az egyszerűség kedvéért csak
azt az esetet vizsgáljuk, ha csak függőleges, csomóponti terhek működnek. A csomó
pontok vízszintes koordinátája és a rögzítési pontokTielye adott, a közbenső csomópontok
függőleges koordinátáját keressük (224. ábra).
A két támasznál ferde erők fognak keletkezni. Mindkét reakció két komponensre bontha
tó: az egyik iránya legyen függőleges (ezt a két oldalon A és B jelöli), a másik hatásvona
la menjen át a két megtámasztó csuklón (224a ábra), jele legyen a bal oldalon K Á, a jobb
oldalon pedig K B . A vízszintes irányban felírt vetületi egyenletből (mivel nincs a teher
nek vízszintes komponense) az következik, hogy K Á és KB vízszintes vetületei egyen
lők, így K a =Kb = K (224a ábra). A teljes szerkezet függőleges vetületi és nyomatéki
egyenletéből a függőleges reakciók, azaz A és B számíthatók.
227
Függelék
A további számításokban K-1 tekintsük paraméternek. Vizsgáljuk az i jelű csuklótól balra

lévő tartószakasz egyensúlyát! írjunk nyomatéki egyenletet az / jelű csuklóra:
-Ky. cos a + M ü = 0, (B-1)
224. ábra. Csomópontjain függőleges erővel terhelt rúdlánc (függőleges, koncentrált

erőkkel terhelt kötél)
ahol yi az /' jelű csukló függőleges helyét adja meg (224a ábra), M ti pedig a bal oldali
tartórészen működő összes függőleges teher és az A reakció nyomatéka az zjelű csuklóra.
Ebből az egyenletből a csukló helye (a K függvényében) számítható:
K
X- = (B-2)
K co sa
így a harmadik kérdésre azt a választ kaptuk, hogy a rúdlánc alakja egy paraméter (K)
függvényében (B-2) alapján számítható. Minél nagyobb K erőt tételezünk fel a megtá
masztásoknál, annál laposabb lesz a rúdlánc.
Vegyük észre, hogy az M ti számítása formailag megegyezik egy kéttámaszú tartó
hajlítónyomatékának a számításával (224b és c ábra), vagyis M ti-1 egy kéttámaszú tartón
is számíthattuk volna.
Ebből az következik, hogy a rúdlánc alakja úgy is nyerhető, hogy egy (azonos terhelésű)
kéttámaszú tartó nyomatékábráját elosztjuk a ifcosa erővel (225. ábra).
225. ábra. Rúdlánc alakja a kéttámaszú tartó nyomatékábrája alapján számítva
228
A fenti számításmód változtatás nélkül alkalmas koncentrált erőiekéi terhelt (önsúly nél
küli) kötelek számítására is, ugyanis a csomópontjain terhelt rúdlánc rúdjaiban csak ten
gelyirányú erők ébrednek, így, ha az erők húzások, akkor akár kötelekkel is helyettesít
hetjük a rudakat.
Kidolgozott feladat. Kötél alakjának meghatározása. Egy súlytalan kötél két végpontját egymástól 20 m-rc
rögzítjük. A kötelet az ábra szerinti elrendezésben három 10 kN'nagyságú függőleges teher terheli. A kötél
belógása középen 5 m. Milyen magasságban lesz a kötél a két szélső erő alatt? Mekkora a kötélbeír keletke
ző maximális húzóerő?
F F F=10 kN
Megoldás. A kötél alakja arányos az azonos terhelésű, kéttámaszú tartó nyomatékábrájával. A kéttámaszú
tartó nyomatékait a (b) és (c) ábrán felrajzoltuk. Mivel a kötélalak arányos a nyomatékábrával, ezért arány
párból: ‘
h 0.375/7
5 m ~ 0.577 ’
amelyből átrendezéssel A - 3.75 m . A vízszintes megtámasztóerő az (B-2) összefüggés szerint a nyoma
tékábra és a támaszvonal függvény (tetszőleges helyen vett értékének) hányadosa, vagyis
0.577 0,5x10x20
H ^K - = 20 kN .
5m
F F
(b) J$T
H=K 7=10 kN #=20 kN
1 = 4x114
^1.5F A
5=15 kN
A=15 kN
(c)
0.375FI 0.577
A függőleges reakció a két oldalon azonos, értéke az összteher fele, azaz 15 kN. A kötélerő vízszintes
komponense mindenütt azonos (értéke FI - 20 kN ), ezért a maximális kötél erő a szélső, legmeredekebb
szakaszon keletkezik, és a Pitagorasz-tételböl számítható:
N = 4 a 1 + K 2 = Vl 52 + 20 2 = 25 kN (húzás).
Vizsgáljunk a továbbiakban egy súlytalan kötelet, amelyet tetszőleges megoszlású függő

leges teher terhel (226a ábra). A teher alaprajzi vetületre fajlagosított intenzitását jelölje
p ( x ) . Feladat a kötél - egyensúlyi - alakjának (az _y(x) függvénynek) a meghatározása.
A két támasznál ferde reakcióerők fognak átadódni. A reakcióerők vízszintes komponen
sének, amit H-wal jelölünk, a két oldalon egyenlő nagyságúnak és ellentétes értelműnek
kell lennie, hogy kielégüljön a tartó vízszintes irányú vetületi egyensúlya.
A 226b ábrán a kötél egy rövid (A-B) szakaszára rárajzoltuk az erőket. A kötélerő termé
szetesen mindig érintőirányú. A kétoldali (ferde, feketével jelölt) kötélerő vízszintes ösz-
szetevőjének (ismét a vízszintes irányú egyensúly miatt) egyenlőnek kell lennie a H erő
vel. A függőleges komponens a kötél irányától függ. a-val jelölve a kötél vízszintessel
bezárt szögét, az A és a B pontban:
229
Függelék
Va = H tgaA = H y A , VB = H tgaB = H y'B, (B-3)
226. ábra. Megoszló teherrel terhelt kötél (a) és a kötél egy elemének egyensúlya (b)
ahol y'j és y B a kötél alakfíiggvényének a deriváltja az A és a B pontban, amely egyezik
a görbe iránytangensével. A kötélelem függőleges irányú egyensúlyi egyenlete:
-VA+pAx+VB = - H y ’Á + pÁ x+ H y'B = 0. (B-4)
Ebből átrendezéssel:
y'B-y\ _ P ' (B-5)
Ax H
Határátmenetet végezve észrevehetjük, hogy a bal oldalon az y ( x ) függvény deriváltját,
azaz y(jc) második deriváltját kapjuk:
d 2y
= y ’(x). (B-6)
&c->oy Ax ) dx2
így az (B-5) egyenletből a
/W =- |r (B-7)
másodrendű, inhomogén, lineáris differenciálegyenletet kapjuk, amelyben a teher függ

vénye ismert, és a kötél alakjának függvényét keressük. Vegyük észre, hogy matematikai
lag ugyanezt a kapcsolatot kaptuk a nyomaték és a teher között: M "(x) = - p , amely azt
jelenti, hogy azonos teherre egy tartó nyomatékábrája és a terhelt kötél egyensúlyi alakja
csak egy konstans szorzóban tér el egymástól. (Hasonló eredményt kaptunk a koncentrált
erők esetére is (B-2).)
Határozzuk meg az alaprajzi vetületben egyenletesen megoszló p 0 teher esetén a kötél
alakját (227. ábra)! A p [ x ) = p 0 helyettesítéssel a (B-7) differenciálegyenlet:
(B-8)
amelyet integrálva az
230
/ = -£ a-x + C, (B-9)
összefüggést nyerjük, ahol Cx egy tetszőleges állandó. Ezt újra integrálva az

v x2
y = - ^ — + C x + C2 (B-10)
2H 1 2
képlet adódik, ahol C2 szintén egy tetszőleges állandó. A két állandót a peremfeltételek
ből határozhatjuk meg. A csuklók legyenek azonos magasságban és legyen a függőleges
koordinátájuk zérus. Matematikailag ez azt jelenti, hogy az x = 0 és x = / pontokban az y
zérus, azaz y(0) = 0 és y (/) = 0. Az elsőből C2 = 0 adódik, a másodikból pedig
- p 0/2 /(2 /f) + Cj/ = 0, azaz Cx = p 0l / (2 H ) . A két konstanst az (B-10) képletbe helyet
tesítve:
y = - P é L + P l x = P ^ x ( l - x). (B -ll)
2H 2H 2H x }
Határozzuk meg a kötél maximális belógását az x - l / 2 helyettesítéssel:
f = y ( £ \ =E £ -, (B-12)
l 2 J 8H
H
VfT
/
227. ábra. Alaprajzi vetületben egyenletesen megoszló teherrel terhelt kötél egyensúlyi
alakja
Azt az eddigiekkel teljesen összhangban lévő eredményt kaptuk, hogy az alaprajzi vetü
letben egyenletesen megoszló teher esetén a kötél alakja parabola.
Vizsgáljuk most az önsúlyával terhelt kötél alakját. Legyen a kötél folyómétersúlya g\ Az alaprajzra a kö
télből a hosszával arányos teher jut. Matematikából tanulták az ívhossz képletét: s = J *J] + y ' 2dx . A kötél
teljes súlya gs, a teherfuggvény pedig p (x ) = g s ', azaz: /
P {x ) = g ^ + y ' 2 . (B-13)
amely nem lehet kisebb mint g, és annál nagyobb, minél meredekebb a kötél. Vagyis ebben az esetben a
teher maga is a kötélalak függvénye. (B-13)-t az (B-7) egyenletbe helyettesítve:
y "{x) = - j - J T / 1 (B-14)
Jti
adódik, amely egy másodrendű nemlineáris differenciálegyenlet. Egy nemlineáris differenciálegyenlet nu
merikus megoldására számos eljárás létezik, analitikus megoldására viszont nincs általános szabály. Ha
szerencsénk van, lelünk olyan függvényt, amelyik kielégíti az (B-8 ) differenciálegyenletet. Jelen esetben
behelyettesítéssel meggyőződhetünk arról, hogy az
231
Függelék
y =~ — c o s h ^ j (B-15)
koszinusz hiperbolikus120 függvény kielégíti az (B-8 ) differenciálegyenletet121. Az általános megoldás még

két állandót tartalmaz, mert a függvény függőlegesen és vízszintesen eltolható. Az eltolás mértékét a pe
remfeltételek, azaz a kötél rögzítési pontjainak helye határozza meg. A koszinusz hiperbolikus függvényt
szokták láncgörbének is nevezni, mivel egy önsúlyával terhelt lánc (kötél) alakját mutatja.
Kidolgozott feladat. * Kötél egyensúlyi alakja. Egy G = 300 N súlyú lámpát egy g = 20 N/m folyómétersú
lyú kötéllel lógatunk fel egy utca két oldala között (a ábra). A kötelet két pontban, egymástól 20 m-re rög
zítjük. A rögzítési pontban legfeljebb H = 6000 N nagyságú vízszintes erő bekötése lehetséges. Legalább
mekkora belógással kell kialakítani a lámpát a rögzítési pont alatt?
Megoldás. A kötél alakja szimmetrikus. A (b) ábra szerint a szerkezetet két kötéldarabra és egy csuklóra
bontjuk. Az X > 0 tartományban (B-15) alapján
y = cosh jj^ -(x + C, )1 + C2 .
A két konstans azt fejezi ki, hogy a függvény az x és az y tengely irányában eltolható. A konstansokat a
peremfeltételekből határozhatjuk meg. A (b) ábra szerint a kötélerő és így a kötél irányának iránytangense a
C, = sinh " 1 (tg/?) = sinh -1 (0.025) - 0.0250
összefüggést nyerjük, amelyből átrendezéssel Cj = 0.025H l g —7.499 . A C2 konstanst abból a feltételből

tudjuk meghatározni, hogy a megtámasztási pontban ( x = I = 1 0 m ) a függvény értéke zérus:
y ~coshjí-^ -(^ + C1)j + C2 = 0.
Ebből C, = 300.5 adódik. A kötél belógása a lámpa helyénél:
120 A koszinusz hiperbolikus függvény definíciója cosh (x) = {ex + e~x ) / 2

121 Az ellenőrzéshez a következő összefüggéseket kell felhasználni: cosh' (gx / H ) = [g / H )sinh (gx / H ) ,
c o s h " (g x ///) = ( g / i 7 ) 2 c o sh (g x //7 ) és cosh 2 (x )-s in h 2 (x) = l .

232
y ——— coshf— (0 + C.) | + C2 - - - ^ ^ c o s h ( - - 7 . 4 9 9 ] + 300.5 = 0.417 m

g [jr 2 20. \ 6000 J
(Ezek szerint az (a) ábra erősen torzított.) Belógás a negyedpontban:
7 = coshí-^(5 + C, )]+ C 2 = coshf ^ - ( 5 + 7.499)1 + 300.5 = 0.250 m .
g {H X lJ) 2 20 \ 6000' J)
M egjegyzés. Abban az esetben, ha a kötél súlyát elhanyagoljuk a kötél alakja a lámpa és a rögzítési pont
között egyenes; a maximális belógás 0.250 m, a negyedpontban pedig 0.125 m. (Ha a kötél súlyát - közelí
tően - alaprajzi vetületben egyenletesen megoszlónak tekintjük, akkor kis hibával kapjuk a belógás értékét.
Ekkor a hiperbolikus függvény helyett a (B-20) képletet használhatjuk.)___________________ _______ _
Gyakorló feladatok
B-l .Egy kötelet az (a-c) ábrák szerinti elrendezésben koncentrált erők terhelik. Határozza meg a kötél
alakját, ha a megtámasztó erő vízszintes komponensed = 10 kN !
■5 m
B-2. *Egy szerkezet tartókötelét a la p ra jzi vetületben egyenletesen megoszló p = 3 kN/ m nagyságú te
her terheli. A kötél rögzítési pontjai egymástól vízszintesen 20 m-re vannak, és az egyik pont 5 Hí
rei magasabban van, mint a másik. Határozza meg a kötél alakját (5 pont magassági helyzetét
számítsa ki), ha a megtámasztási pontoknál a támaszerő vízszintes komponense 40 kN.
B-3.Egy szerkezet tartókötelét a la p ra jzi vetületben egyenletesen megoszló p - 3 kN/ m nagyságú te
her terheli. A kötél rögzítési pontjai egymástól vízszintesen 20 m-re vannak, függőlegesen azonos
magasságban vannak. Határozza meg a kötél alakját (5 pont magassági helyzetét számítsa ki), ha a
megtámasztási pontoknál a támaszerő vízszintes komponense 40 kN.
B-4.*Egy szerkezet tartókötelét p = 3 kN/ m nagyságú ön sú lyteh er terheli. A kötél rögzítési pontjai
egymástól vízszintesen 20 m-re vannak, függőlegesen azonos magasságban vannak. Határozza
meg a kötél alakját (5 pont magassági helyzetét számítsa ki), ha a megtámasztási pontoknál a tá
maszerő vízszintes komponense 40 kN.
B-5. Egy szerkezet tartókötelét p = 3 kN/ m nagyságú ön sú lyteh er terheli. A kötél rögzítési pontjai
egymástól vízszintesen 20 m-re vannak, és az egyik .pont 5 m-rel magasabban van, mint a másik.
Határozza meg a kötél alakját (5 pont magassági helyzetét számítsa ki), ha a megtámasztási pon
toknál a támaszerő vízszintes komponense 40 kN.
233
Függelék
C. Mértékadó teher - igénybevételi burkolóábrák

Emlékeztetjük a hallgatót, hogy a szerkezetet egyrészt állandó terhek (pl. az Önsúly) más
részt esetleges terhek (pl. a hasznos teher) terhelik. Egy teher lehet a tervezettnél kisebb
vagy nagyobb. Az esetleges teher legkisebb értéke azt jelenti, hogy nem működik (ezért
nevezzük esetleges tehernek). Mindezt a méretezésben űtgy vesszük figyelembe, hogy a
terheknek van alap- (más szóval: karakterisztikus) értékük, és ebből biztonsági tényezők
kel való szorzással nyerjük a terhek tervezési értékét122: yGgk " + " yQqk, ahol gk az
önsúlyteher karakterisztikus értéke, yG az önsúlyteher biztonsági tényezője, qk az esetle
ges teher karakterisztikus értéke, ;/Q pedig a biztonsági tényezője. (A + jelet azért tettük
idézőjelbe, mert az nem algebrai összeadást, hanem a terhek egyidejű működését jelenti.)
A terheknek tehát van maximális és minimális értékük is. Több példát láttunk arra, hogy
bizonyos esetekben a terhek maximális értéke, bizonyos esetekben pedig a minimális ér
téke a „mértékadó”, azaz a tartó teherbírása szempontjából a legveszélyesebb.
Egy épület felborulásra (állékonysági tönkremenetelre) való ellenőrzésénél a vízszintes
terheket a maximális, a függőleges terheket a minimális értékükkel kell figyelembe venni
(228a ábra). Egy mindkét oldalán konzolos kilátóemelvény (228b ábra) B támaszánál a
szükséges lekötés számításához pedig az egyik konzolon maximális terhet kell működtet
ni, a mezőben és a másik konzolon pedig minimálisra kell venni a teher értékét.
228. ábra. Mértékadó teher egy épület felborulásra való ellenőrzéséhez (a) és a B támasz
nál keletkező (maximális) lekötő erő számításához
Általánosabban fogalmazva azt mondhatjuk, hogy a teherbírás ellenőrzésekor (szakszóval
élve „teherbírási határállapotokban”) mindig olyan (lehetséges) teherelrendezést kell fi
gyelembe venni, amelyik az adott teherbírási tönkremenetel szempontjából a legveszélye
sebb. Az ilyen terhet, a korábbiakkal összhangban „mértékadó tehernek” nevezzük.
Természetesen így kell eljárni a „szilárdsági tönkremenetel” ellenőrzésekor is, amelynek
része a tartók igénybevételeinek meghatározása: a terheket „mértékadó csoportosításban”
kell elhelyezni úgy, hogy maximális igénybevételt okozzanak. Egy egyszerű példát be
122 A kérdést részletesen tárgyaltuk a 6. Fejezetben, lásd a (6-7) képletet.
234
mutattunk erre a 7., egy másikat a 11.1. Fejezetben. Természetesen a különböző kereszt-
metszetek különböző igénybevételeihez más és más teherelrendezés tartozik. Vagyis eset
leg igen sokféle teherelrendezés alapján tudjuk csak meghatározni egy tartó összes ke
resztmetszetében a mértékadó igénybevételeket (illetve a támaszreakciókat).
Egy többtámaszú tartónál például meg kell keresnünk azokat a teherelrendezéseket (más
szóval tehersémákat), amelyek
• maximális pozitív nyomatékot okoznak a mezőkben,
• maximális negatív nyomatékot okoznak a mezőkben,
• maximális negatív nyomatékot okoznak a támaszoknál (a támaszoknál pozitív
nyomaték általában nem keletkezik),
• maximális nyíróerőt okoznak a támaszok két oldalán,
• maximális reakcióerőt okoznak egy-egy támasznál,
• esetleg maximális nyíróerőt okoznak a mezőkben.
Ez egy soktámaszú tartó esetén igen nagy számú teherelrendezést jelenthet.
Nyomatékok burkolóábrája
Vizsgáljuk először a 229. ábrán vázolt kéttámaszú konzolos tartó nyomatékait! Egy-egy
függőleges koncentrált terhet helyeztünk el az A-B támaszközbe, illetve a B-C konzolra,
és sematikusan megrajzoltuk a nyomatékábrákat.
i _____ _________i
229. ábra. Kéttámaszú konzolos tartó nyomatékábrái koncentrált függőleges terhekre

A támaszközben (vagyis az A-B szakaszon) pozitív mezőnyomaték keletkezik a támasz
közben elhelyezett teher hatására, és negatív nyomaték a konzolon elhelyezett teher hatá
sára. A maximális pozitív nyomatékot akkor kapjuk, ha a támaszközben maximális, a
konzolon pedig minimális teher működik (230a ábra). Ha viszont a támaszközben maxi
mális negatív mezőnyomatékot akarunk kapni, akkor épp ellenkezőleg a támaszközben
minimális terhet, a konzolon pedig maximálist kell elhelyezni (230b ábra).
A konzol mentén valamint a B támasznál akkor keletkezik maximális negatív nyomaték,
ha a teher a konzolon maximális. A támaszközben működő tehernek erre nincs hatása. Ez
a teherséma egyezik a 230b ábrán adottal.123
123 A fentieket a nyomaték! hatásábra alapján is beláthatjuk.

A mezőben található ( K j keresztmetszet hatásábrája a me
zőben pozitív, a konzolon negatív, azaz a mezőt maximális,
a konzolt pedig minimális teherrel kell terhelni. A konzol
tövében található keresztmetszet hatásábrája pedig a mező
ben zérus, a konzolon negatív, azaz a konzolt maximális
teherrel kell terhelni, a mező terhelése pedig tetszőleges. 1
235
Függelék
Az összes keresztmetszetre vonatkozó mértékadó nyomatékábrákat egyetlen ábrára raj

zolhatjuk (230c ábra), és ezen ábrák burkolójára kell a szerkezetet - nyomatékra - mére
tezni. Ezt nevezzük burkolóábrának vagy az igénybevételi ábra szélső értékének.
230. ábra. Kéttámaszú konzolos tartó nyomatéki ábrái és nyomatéki burkolóábrája

A soktámaszú tartók burkolóábrájának meghatározására példaként egy háromtámaszú
tartót vizsgálunk.124 Határozzuk meg a 231. ábrán vázolt háromtámaszú Gerber-tartó
nyomatékait! Egy-egy függőleges koncentrált terhet helyeztünk el az A-B támaszközbe, a
5-től jobbra lévő konzolra és a befüggesztett részre, és alakhelyesen megrajzoltuk a nyo
matékábrákat.
231. ábra. Gerber-tartó nyomatékábrái koncentrált függőleges terhekre

A bal támaszközben (vagyis az A-B szakaszon) pozitív mezőnyomaték keletkezik az eb
ben a támaszközben elhelyezett teher hatására, és negatív nyomaték ébred a jobb támasz
közben elhelyezett teher hatására. A maximális pozitív nyomatékot akkor kapjuk, ha a bal
támaszközben maximális, a jobb támaszközben pedig minimális teher működik (232a áb
ra). A bal támaszközben maximális negatív mezőnyomatékot kapunk, ha a bal támaszköz
ben minimális terhet, a jobban pedig maximálisai helyezünk el (232b ábra).125
124 Megjegyezzük, hogy a kéttám aszú tartó nyomatékai függőlegesen lefele mutató terhekre minden ke
resztmetszetben pozitívak, igy a mértékadó teher az, ha a teljes támaszköz a maximális teherrel van terhel
ve. Ekkor a „burkolóábra” a maximális teher okozta nyomatékábrával azonos. (Például egyenletesen meg
osztó teherre a nyomaték-burkolóábra parabola).
236
232. ábra. Gerber-tartó nyomaték! ábrái és nyomatéki burkolóábrája

A B támasznál akkor keletkezik maximális negatív nyomaték, ha a teher a jobb támasz
közben maximális, a bal oldalon működő tehernek nincs hatása. Ez a teherséma egyezik a
232b ábrán adottal.
A jobb (B-C) támaszközben akkor keletkezik maximális mezőnyomaték, ha a teher a jobb
mezőben maximális, a bal oldalon működő tehernek most sincs hatása. Ez a teherséma
ismét egyezik a 232b ábrán adottal. (A jobb támaszköz keresztmetszeteiben a nyomaték
nem vált előjelet, a B-D szakaszon mindig negatív, a D-C szakaszon pedig pozitív.)
Az összes keresztmetszetre vonatkozó burkolóábrát a 232c ábrán rajzoltuk fel. Ennek
számítását az alábbi Kidolgozott feladatban mutatjuk be.
Kidolgozott feladat. Gerber-tartó nyomatéki burkolóábrája. Határozzuk meg az (a) ábrán vázolt Gerber-
tartó nyomatékábrájának szélső értékeit! Az önsúlyteher karakterisztikus értéke: g k = 2.96 kN/m , a parciá
lis (biztonsági) tényezője yQ - 1 és yQ =1.35, az esetleges teher karakterisztikus értéke qk = 4 kN/m, a
parciális (biztonsági) tényezője yQ = 1.5 ,
10 kN/m 10 kN/m
(b) j (c)
(a) 2.96 kN/m 2.96 kN/m
>rn Yr ' ' r i i r T T T T l 1
6m 2 mx - 3 m >i 6m 2m 3 m 6m 2m 3m
-x — - X ------ -X ----- — ■->! x ---- x - “ »
Megoldás. Maximális teher akkor keletkezik, ha az önsúly és a hasznos teher is működik, és mindkét terhet
biztonsági tényezővel növelt maximális értékével vesszük figyelembe:
YcSv. + 7 ^ =1.35x2.96+1.5x4 = 10.0 kN/m.
A teher minimális értéke, ha csak az önsúly működik, és a kisebbik biztonsági tényezővel szorozzuk:
yQg k = 1x 2.96 = 2.96 kN/m .126
Ezt a szerkezetet a teljes tartón azonos intenzitású egyenletesen megoszló terhet feltételezve megoldottuk.
Ennek végeredményét az összehasonlítás kedvéért a (d) ábrán is felrajzoltuk.
A 232. ábra szerint a bal mezőben akkor kapunk maximális pozitív nyomatékot, ha a teher a bal mezőben
maximális, a jobban pedig minimális (lásd a b ábrát);
a bal mezőben akkor kapunk maximális negatív nyomatékot, ha a bal mezőben a teher minimális, a jobb
mezőben pedig maximális (c ábra) ;
végül a B támasznál és a jobb mezőben akkor maximális a nyomaték, ha a teher a jobb mezőben maximális
(ezt a bal mezőben elhelyezett teher nem befolyásolja), lásd ismét a (c) ábrát.
A kétfajta terhelésre a nyomatékábrát a tanult módon számíthatjuk. A részleteket nem adjuk meg, a vég
eredményeket az (e) és az (f) ábrákon felrajzoltuk. (A teljesség kedvéért a nyíróerőábrákat is megadtuk.)
126 Egy többtámaszú tartón az önsúlyterhet kétféleképpen szokták figyelembe venni. Vagy azt tételezik fel,
hogy az önsúly biztonsági tényezője a teljes tartón egységes (jelen esetben vagy 1.35 vagy 1), vagy pedig
szakaszonként eltérő lehet. Az építési és használati követelmények szerint dönthető el, hogy melyiket cél
szerű alkalmazni. Jelen példában (feltételezve, hogy a tartót a két támaszközben egymástól függetlenül ki
vitelezték) az utóbbi alapján számolunk.
237
Függelék
lOkN/m xM
■38.33 5"Ü 1,m /
. i n n i ..........™ / / -5 0 \
Í"M L67“ t, 0.15 4 ^ ® 3 5 • ' V L / ( g : 11.25 ^

/ Mrm=23.47 ^
5=73.33 kN
10kN/m
2.96 kN/m
y y r r v ■' NL T rr
k
>■ v 1-
v
A
-fd=0.55 kN *
„ C= 15kN
k--------- <-—X2 ni 3 ni
1X
5=52.21 kN
A külön-külön terhelésekből meghatározott nyomatékokat egyetlen ábrára összerajzoljuk, és a közös burko-
lót megvastagítjuk (g ábra). Ez az un. burkolóábra. (A méretezéshez csak a megvastagított vonallal jelölt
nyomatékokat kell figyelembe venni.) ‘ ;
(g)
A bal támaszközben ezek szerint a gerendát mind pozitív, mind pedig negatív nyomatékra méretezni kell
(pl. vasbeton gerenda esetén mindkét oldalra kell méretezett hosszvasalás), a konzolt negatív nyomatékra, a
befuggesztett részt pedig pozitív nyomatékra kell méretezni.
Megjegyzés. A fenti három teherelrendezésből megkapjuk a maximális reakciókat, és a támaszoknál kelet
kező maximális nyíróerőket is. Például a B támasznál keletkező maximális reakciót akkor nyerjük, ha
mindkét mező maximális teherrel van terhelve (d ábra), értéke 73.33 kN.
A mérnök számára a mértékadó teherelrendezések kiválasztása nagyon fontos és nagy

gondosságot igénylő feladat. Numerikus számítás esetén viszonylag egyszerűen automa
tizálható: minden vizsgált keresztmetszetben „gyűjtjük” az igénybevételek pozitív és ne
gatív értékeit is. A szerkezetet rövid szakaszokra osztjuk, és egyidejűleg csak egy ilyen
rövid szakaszt terhelünk le: attól függően, hogy ez a teher milyen előjelű igénybevételt
okoz, a minimális vagy a maximális teherből számított igénybevételt adjuk hozzá (előjel-
helyesen) egy-egy keresztmetszet pozitív, illetve negatív igénybevételéhez. Ma már ez az
eljárás a mérnökök által használt legtöbb számítógépes programba be van építve.
Nyíróerők burkolóábrája
Egy tartó egy tetszőleges keresztmetszetében a maximális nyíróerő számításához szintén
meg kell keresnünk a mértékadó terhet. Példaként most egy kéttámaszú tartót vizsgálunk.
Egy koncentrált teherre a nyíróerőábrát a 233a ábrán adtuk meg. Azt láthatjuk, hogy az
erő bal oldalán a nyíróerő pozitív, a jobb oldalán negatív.127 Kérdés, hogy hogyan kell
127 Ezt a nyíróerő hatásábra alapján is beláthatjuk. A mellé

kelt ábrán a kéttámaszú tartó alakhelyes nyíróerő és nyoma
ték! hatásábrája látható egy tetszőleges K keresztmetszetre.
23.8
egy kéttámaszú tartót leterhelni, hogy egy tetszőleges K keresztmetszetben a maximális

(pozitív) nyíróerőt kapjuk. A 234. ábra alapján úgy, hogy a keresztmetszettől balra mini
mális, a keresztmetszettől jobbra pedig maximális terhet helyezünk el.
R,
%
(a)
B it
F, ( B1
®: F l
233. ábra. Kéttámaszú tartó nyíróerőábrája koncentrált (a) és megoszló (b) teherre
R.
X
(a) 1 (b) A
B é, K' B it
777771
K
l____ ______ 1
® +L
234. ábra. Kéttámaszú tartó K keresztmetszetében keletkező nyíróerő a keresztmetszettől
balra (a) és jobbra (b) található koncentrált teherre
q0 (adott helyen) (tetszőleges helyen
21
235. ábra. Kéttámaszú tartó leterhelése, amely a ^'keresztmetszetben maximális (pozitív)
nyíróerőt okoz (a), a hozzá tartozó nyíróerőábra (b), a tartón tetszőleges hosszon elhelye
zett teher (c) és a burkoló-nyíróerőábra (d) mértékadóan elhelyezett megoszló teherre
Egyszerűség kedvéért vizsgáljunk egy olyan kéttámaszú tartót, amelyre kizárólag egyen
letesen megoszló esetleges teher hat. Akkor kapjuk a maximális pozitív nyíróerőt, ha csak
a K keresztmetszettől jobbra terheljük a tartót (235a ábra). A keresztmetszet alatti nyíró
erő egyenlő a bal oldali reakcióval, amely a B támaszra írt nyomatéki egyenletből
V = q0( l - a f /(2/). A 235a ábrán vázolt teherhez tartozó nyíróerőábrát a 235b ábrán
rajzoltuk fel. A bal támasztól a távolságra így megkaptuk a maximális nyíróerőt. Ha a
nyíróerőt egy tetszőleges x keresztmetszetben szeretnénk meghatározni, akkor a-1 válto-
239
Függelék
zónák tekintjük. így a maximális nyíróerő függvénye az a - x helyettesítéssel:

V = q0 { j - x f / ( 2 / ) . Az ennek megfelelő ábrát a 23 5d ábrán rajzoltuk fel. (Ez az ábra a
végtelen sok lehetséges teherelrendezéshez (235c ábra) tartozó nyíróerőábrák burkolója.)
A legnagyobb pozitív nyíróerő az A támasznál keletkezik. Értéke egyezik a totális teher-
ből számítottal (v.ö. 233b ábra). A maximális nyíróerő a támaszközépen nem zérus, ha
nem a legnagyobb nyíróerőnek a negyede. A teljesség kedvéért a (d) ábrára a negatív ma
ximális nyíróerő függvényt is - szaggatott vonallal - felrajzoltuk.
Többtámaszú (pl. Gerber-) tartó esetén a számítás hasonlóképpen végrehajtható. Felhív
juk a figyelmet arra, hogy a nyomatékszámítás kapcsán röviden tárgyalt „numerikus szá
mítás” a nyíróerő meghatározására is alkalmazható.
Mozgó (statikus) teher alatti maximálábrák
A tartószerkezeteinken olyan terhek is előfordulhatnak, amelyek helye változhat. Legegy
szerűbb példa erre a hidakat terhelő jármű, vagy az ipari csarnok daruterhe. Feladat egy
ilyen mozgó teherből a tartó maximális igénybevételeinek meghatározása. A problémát
egy egyszerű példán mutatjuk be.
Kidolgozott feladat.* Kéttámaszú tartó nyomatékábrája mozgó teherre. Egy / támaszközű kéttámaszú tartót
egy Fy intenzitású koncentrált teher terhel, amely a tartón bárhol működhet. Határozzuk meg a maximális
pozitív nyomatékok ábráját!
Megoldás. Vizsgáljunk először egyetlen koncentrált terhet, amelyik egy kéttámaszú tartón egy adott helyen
működik. A tartó nyomatékábrája háromszög alakú, a maximális nyomaték az erő alatt keletkezik, amelyet
az (a) ábrán megadtunk. Meg lehet mutatni, hogy minden keresztmetszetet olyan teherelrendezésre kell
méretezni, amelynél az erő a keresztmetszet fölött található. (Lásd a nyomatéki hatásábrát a 127. lábjegy
zetben.) Az x = a helyen működő teher esetén a teher alatti nyomaték:
,, F, ab
M =— FA
— =— ' - X) x .
———- (C-l)
/ /
Erre a nyomatúkra kell a tartót méretezni. Az ennek megfelelő ún. maximál nyomatékábrát a (b) ábrán raj
zoltuk fel.
Fy (adott helyen) ÍFy (tetszőleges
— 1---- >
helyen)
X ,
(a) ■/rvb <b)
__ a .j „ b u 1/2
->l t K-
--------- — — -----------^
A feladatban az egyetlen erőből álló mozgóteherre egy egyszerű képletet kaptunk a nyo
maték számítására. Ha több erőből áll a mozgó teher (pl. egy daru kerékterheiből), akkor
a nyomatékábra meghatározása jelentősen komplikálódik. Ilyen jellegű feladatok megol
dásával régebbi tankönyvek sokat foglalkoztak, a hagyományos mérnöki számításoknak
fontos részét képezte.
240
Meg kell azonban jegyezni, hogy numerikus számítás esetén ez a probléma szintén egy
szerűen kezelhető: minden vizsgált keresztmetszetben „gyűjtjük” az igénybevételek pozi
tív és negatív értékeit is. A szerkezeten kicsi lépésekben „végigtoljuk” a mozgó terhet
(amely tetszőleges számú koncentrált és megoszló erőt is tartalmazhat) és minden ke
resztmetszetben, minden lépésnél meghatározzuk az igénybevételeket. Megvizsgáljuk,
hogy egy-egy keresztmetszetben az igénybevétel meghaladja-e a korábbi lépésekben ki
számítottat, ha igen, akkor a régi értéket a nagyobbra cseréljük. A számítás eredménye
képpen megkapjuk a mozgóterhekre vonatkozó maximális igénybevételek értékeit. Ma
már ez az eljárás a mérnökök által használt legtöbb számítógépes programba be van épít
ve.
A mértékadó teherelrendezés meghatározásához, a mozgóteherrel való leterheléshez na
gyon hasznos eszköz az ún. hatásábra. Ennek jelentősége mára - a numerikus számítások
elterjedésével - csökkent, de sok szempontból szemléletadó, ezért a hallgatónak ismernie
kell ezek használatát.
Kidolgozott fela d a t* Kéttámaszú konzolos tartó maximálábrája. Az (a) ábrán látható tartót egyetlen függő
leges koncentrált teher terheli, amelynek intenzitása 20 kN. A teher a tartón bárhol működhet. Határozzuk
meg a maximális pozitív és negatív nyomatékok, valamint a maximális pozitív és negatív nyíróerők ábráját!
(a) 1 ^ = 2 0 kN
x r
, 4=2 m
M 1=5 m
iy
Megoldás. Vizsgáljuk először, hogy egy tetszőleges helyen működő erő esetén milyen nyomatékok és nyí
róerők keletkeznek, A (b) ábrán azt az esetet rajzoltuk fel, amikor az erő a mezőben (a bal támasztól a tá
volságra) található, a (c) ábrán pedig, amikor a konzolon (a bal támasztól c távolságra). A mezőben ható
erőből csak a mezőben keletkezik igénybevétel, ennek értéke egyezik a kéttámaszú tartóra meghatározottal.
Ha a konzol van terhelve, akkor a nyomatékok a teljes tartón negatívok, a nyíróerő a konzolon negatív, a
támaszközben pedig pozitív.
Úgy fogunk eljárni, hogy először meghatározzuk a támaszközben mozgó teherre a burkolóábrát (d ábra),
majd a konzolon mozgó teher esetére (e ábra), végül ezeknek az ábráknak a közös burkolóját rajzoljuk meg
(f ábra).
fy=20kN
(c)
A
+ ;
F>{ ---------- 1-F- t <e >;

Fh [ \Fyl
Frl
A támaszközben mozgó teher esetén a maximális nyomaték egy keresztmetszetben akkor keletkezik, ha az
erő a keresztmetszet fölött áll, a nyomaték értéke képletszerűen a (b) ábrán (illetve a C -l képlettel) adott. A
maximál nyomatékábrát a (d) ábrán felrajzoltuk, az ábra maximuma a támaszközépen van, értéke
241
Függelék
Fyab 2 0 x 2 .5 x 2 .5
= 25 kNm
/ 5
A nyíróerő pozitív értéke akkor maximális, ha az erő közvetlenül a keresztmetszettől jobbra áll, ekkor érté
ke a (b) ábra szerint V —Fvb / / , vagy x-szel kifejezve V = Fy { l - x ) l l . Ennek maximuma a bal támasznál
van, ha b —l , ekkor V = Fvb l l = 20 kN . Az ábrát a (d) ábra nyílóerőábráján a pozitív oldalon felrajzol
tuk. A nyíróerő negatív értéke akkor maximális, ha az erő közvetlenül a keresztmetszettől balra áll, ekkor
értéke a (b) ábra szerint V - ~ F ya H , vagy x-szel kifejezve V - F yx í l . Ennek maximuma a jobb támasz
nál van, ekkor V = -2 0 kN . Az ábrát a (d) ábra nyíróerőábráján a negatív oldalon felrajzoltuk.
Ha a konzolon működik a teher, akkor a maximális igénybevételek mindenképpen akkor keletkeznek, ha a
koncentrált teher a konzol végén működik (C — lc ). A maximál igénybevételi ábrákat erre az esetre az (e)
ábrán rajzoltuk fel.
A teljes tartó igénybevételi ábrájának szélső értékét úgy nyeljük, hogy az előbb kiszámított két-két igény-
bevételi ábrának a burkolóját vesszük. Ezt rajzoltuk fel az (f) ábrán.
Megjegyzés, A burkolóábrákat numerikus közelítéssel úgy is megkaphatjuk, hogy a 20 kN-os terhet lépé
senként „végigtoljuk” a tartón, és minden lépésben kiszámoljuk az igénybevételi ábrákat, ezek burkolója
adja a keresett ábrát. Egy ilyen számítás eredményét láthatjuk a (g) ábrán, ahol a terhet 1 m-es lépcsőkben
toltuk végig a tartón. Láthatjuk, hogy még ezzel a viszonylag nagy lépéstávval is 5%-os pontossággal meg
kaptuk a maximális igénybevételeket.
Gyakorló feladatok
C -l.A z (a-c) ábrákon látható tartót egyenletesen megoszló önsúlyteher és egyenletesen megosztó hasz
nos teher terheli. Az önsúly, illetve a hasznos teher -karakterisztikus értéke g k = 3 kN/m és
qk - 6 kN /m . Az önsúly parciális (biztonsági) tényezője yQ - 1.35, vagy yc - 0.9, a hasznos te-
heré pedig yQ - 1.5 . Határozza meg a tartó nyomatékábrájának szélső értékeit, számítsa ki a ma
ximális nyomatékok helyét és értékét! (Lásd a 126. lábjegyzetet a 236. oldalon.)
(a) (b)
--------
"*"3 m 3H 2 m m (c)^
6 m ----- 8 m 4 ^ 3x3m f ,6 m
--- x >
C-2.*A C-l feladat (a-c) ábráin látható tartókat a feladatban megadott terhek terhelik. Határozza meg a
maximális pozitív és negatív nyíróerők ábráit!
242
C-3.*A C-l feladat (a-c) ábráin látható tartót egyetlen függőleges koncentrált teher terheli, amelynek
intenzitása 5 kN. A teher a tartón bárhol működhet. Határozza meg a maximális pozitív és negatív
nyomatékok, valamint a maximális pozitív és negatív nyíróerők ábráját!
C-4.Az (a-c) ábrákon látható tartókat koncentrált önsúlyteher és hasznos teher terheli. Az önsúly és a
hasznos teher karakterisztikus értéke Gkl =Gk2 =3 kN Qki - Q kl - 8 k N . Az önsúly parciális
(biztonsági) tényezője yc = 1.35, vagy yG = 1.0, a hasznos teheré pedig yQ= 1.5 . Határozza meg
a tartó maximál nyomatékábráit, számítsa ki a maximális nyomatékok helyét és értékét! (A kon
centrált terhek a támaszköz felében hatnak.) (Lásd a 126. lábjegyzetet a 236. oldalon.)
243

Tartoszerkezetek Tervezesenek Es Meretezesenek Alapjai

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Tartoszerkezetek Tervezesenek Es Meretezesenek Alapjai

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Hidak és Szerkezetek Tanszék

Csak oktatási célra.

Kiadja a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Kollár László P., egyetemi tanár

Gáspár Zsolt, professzor emeritusz és

Vigh László Gergely, egyetemi docens

Kézirat lezárása: 2015. július 23.

1. A tartószerkezet-tervezés szerepe a mérnöki létesítmények létrehozásában

Apám, Kollár Lajos (1926-2004) emlékének.

1 A tartószerkezet-tervezés szerepe a mérnöki létesítmények

1. ábra Téglafalas épület tartószerkezete

1 A vasbetonszerkezet a beton és az acélbetétek (azaz a „vas”) együttes alkalmazásával jön létre.

tartószerkezet alárendelt szerepet játszik. Hangsúlyozni kívánjuk ugyanakkor, hogy

Emlékmű Lakóház Magas, ház Sátor Híd Gépalap

1.1 Építmény létrehozásának szereplői, feladatai

Egy építménynek a funkcionális, esztétikai és a műszaki (hőtechnikai, gépészeti, tartó-

5. ábra Egy tér lefedése dongasorral, hiperbolikus szerkezettel és (fa) ívszerkezettel (a

Kivitelezés-tartószerkezetek. A kivitelezhetőség, vagy az egyszerű kivitelezés szintén be­

9. ábra Építés egymáshoz kapcsolt ívpárral

10. ábra A dunaújvárosi Pentele híd 308 m támaszközű ívszerkezetének beúsztatása a

1.2 A tartószerkezetekkel szemben támasztott követelmények

13. ábra A tervezés és az ellenőrzés folyamata

• a rendeltetésszerű használat biztosítása (pl. annak elkerülése, hogy a túlzott lehaj­

Egy tartószerkezet számításában mindig alkalmazunk közelítéseket, amelyektől elvárjuk,

14. ábra A Sydney-i Operaház (Utzon, 1973, fényképezte: Springer György)

1.3 A tartószerkezetek kialakításának változása

A XVIII. századi Angliában forradalmi változást hozott az öntöttvas széleskörű elterjedé­

15. ábra A hidak formájának változása.

1. Táblázat Az építésükkor világrekord támaszközű hidak (Az összes híd anyaga

Szabadság híd 1896

Brooklyn híd 1883

1991 m ------------------- --------- * 1998

2. Táblázat Típusonként (forma és anyag) máig világrekord támaszközű hidak

11 Ilyen pl a Firth ofForth híd

A forma helyes kialakítását nemcsak az új anyagok, hanem a megjelenő új terhek is befo­

19. ábra Az M0 autópálya ferdekábeles hídja, a Megyeri híd. Legnagyobb támaszköze

20. ábra A Kristálypalota és építése (Joseph Paxíon, London, 1851)

• Az épület méreteit nem a korábban elterjedt aranymetszés12 szabályai szerint

3. Táblázat Építésükkor legnagyobb támaszközű kupolák (a *-gal jelölt máig a kate­

anyag támaszköz név hely átadás

4. Táblázat Anyagonként máig világrekord támaszközű kupolák

23. ábra. Singapore National Stádium (2013,1=310 m)

A legnagyobb támaszközű hidak és kupolák után megadjuk azon felhőkarcolók listáját az

Az összes épület tartószerkezete acélszerkezet, kivéve a Petronas Towers és a Burj

25. ábra. Bollman- és Fink-féle rácsos tartó

27. ábra. A Fink-féle (a) és a Warren-féle rácsos tartó övrúderőinek számítása

29. ábra A modellezés lépései

A szerkezetet első lépésben egy mechanikai modellel helyettesítjük, amely a következő­

A matematikai modell segítségével kiszámíthatjuk a középső keresztmetszetben a (legna­

vagyis a födém hajlítónyomatéki teherbírása nagyobb, mint a födémben keletkező maxi­

A terheket röviden összefoglaljuk a 31. ábrán, majd részletesen elemezzük a 7. Fejezet­

Tervezett szerkezet Megépült szerkezet lehetséges alakjai

3 Szerkezetek egyensúlya, igénybevételek

33. ábra Anna és a kutya (Newton harmadik törvényének illusztrációja)

erőket egyensúlyozó erő: A (c) ( Fj'+ F 2 + F 3 +F A+A = 0 )

40. ábra Az erők nyomatéka az ábrán vázolt tengelyre: M = Firl + F2r2

2X=o, 2X=o, 2>„=o, (4-5)

43. ábra Egy merev testre ható erők és a koordináta-rendszer

47. ábra Egy síkbeli test egy lehetséges megtámasztása

gelyre, a B reakciót pedig a h tengelyre (b ábra) írt nyomatéki egyenletből határozzuk

3.2 Megtámasztások csuklós rudakkal _

Ezzel a 3 feltétellel egyenértékű az alábbi két feltétel:

x tengelyre vett vetületi egyenlet C ^ F xj = 0 ): 4=0,

Kivitelezés-tartószerkezetek. A kivitelezhetőség, vagy az egyszerű kivitelezés szintén be

• a rendeltetésszerű használat biztosítása (pl. annak elkerülése, hogy a túlzott lehaj

A XVIII. századi Angliában forradalmi változást hozott az öntöttvas széleskörű elterjedé

A forma helyes kialakítását nemcsak az új anyagok, hanem a megjelenő új terhek is befo

3. Táblázat Építésükkor legnagyobb támaszközű kupolák (a *-gal jelölt máig a kate

A szerkezetet első lépésben egy mechanikai modellel helyettesítjük, amely a következő

A matematikai modell segítségével kiszámíthatjuk a középső keresztmetszetben a (legna

vagyis a födém hajlítónyomatéki teherbírása nagyobb, mint a födémben keletkező maxi

A terheket röviden összefoglaljuk a 31. ábrán, majd részletesen elemezzük a 7. Fejezet

5 A számításokban megőrizzük a „pontos” részeredményeket, és csak a végeredményeket kerekítjük. Há

71. ábra. Körgyűrűben keletkező húzóerő ( N = p pR ) egyenletesen megoszló radiális te

A fentiekből az a fontos megállapítás is következik, hogy a boltozatnak tipikusan két ve

5-2. Rajzolja le az ábrán felrajzolt pillér támaszvonalát, ha a pillér ter

89. ábra Anyagszilárdság sűrűségfüggvénye, a karakterisztikus- ifié) és a tervezési szilárd

98. ábra A folyadéknyomás a folyadék felszínétől x távolságra (a), folyadékteher a me

9. Táblázat Épületek terheinek parciális (biztonsági) tényezői teherbírási vizsgá