1.

A nyelvváltozatok: dialektusok, szociolektusok tanítása, a nyelvi tervezés, a

kettősnyelvűség és kétnyelvűség tanítása 8. osztályban/középiskolában

KERETTANTERV 8. osztály
TÉMAKÖR: A magyar nyelv társadalmi és földrajzi változatai, ritkább szóalkotási
módok – játékos feladatokkal
JAVASOLT ÓRASZÁM: 10 óra
FEJLESZTÉSI FELADATOK ÉS ISMERETEK
 Az anyanyelv állandóságának és változásának tudatosítása
 A nyelv főbb változatainak megismertetése (köznyelv, irodalmi nyelv,
csoportnyelvek)
 A nyelvek megjelenési formáinak ismerete
 A tanuló környezetében előforduló nyelvjárás néhány jellegzetességének megfigyelése
 A nyelvi tolerancia kialakítása, fejlesztése
 A tanuló környezetében előforduló nyelvváltozatok azonosítása
 Anyanyelv, idegen nyelv, nemzetiségi nyelv összevetése
FOGALMAK
irodalmi nyelv, köznyelv, nyelvjárás, csoportnyelv, ifjúsági nyelv, jelnyelv
KERETTANTERV 12. osztály

TÉMAKÖR: A nyelv rétegződése, nyelvjárások, nyelvi tervezés, nyelvi norma, nyelvünk

helyzete a határon túl
JAVASOLT ÓRASZÁM: 8 óra

FEJLESZTÉSI FELADATOK ÉS ISMERETEK

 A nyelvi sokszínűség, nyelvi tolerancia tudatosítása

 A nyelvjárások nyelvhasználati sajátosságainak megismertetése
 A nyelvi tervezés elveinek és feladatainak megismertetése
 A nyelv társadalmi tagozódásának vizsgálata
FOGALMAK
nyelvi tervezés, nyelvpolitika, nyelvművelés, nyelvtörvény, nyelvi norma; nyelvváltozatok;
vízszintes és függőleges tagolódás; nyelvjárások, regionális köznyelv, tájszó; csoportnyelv,

Heltai János Imre

A szociolingvisztikai szemlélet projektalapú formálása a középiskolában
Amellett érvel, hogy a szociális érzékenység és a pozitív anyanyelvszemlélet
kialakításában kiemelt szerepet kaphat a szociolingvisztikai szemlélet és az ehhez
kapcsolódó ismeretek további térnyerése.
Szorgalmazza a többnyelvűség, a nyelvi hátrányos helyzet vagy a nyelvhasználati
sokféleség közoktatásbeli megjelenítésének komplex, a nyelvi-szociológiai valóságba
ágyazott megközelítését.
Új munkaformák: a projektalapú oktatás, a modern digitális technika alkalmazásának a
lehetőségeit vizsgálja a téma feldolgozásában. Mindehhez felhasználja egy, a Németh
László Gimnáziumban megvalósult projekt tapasztalatait. 
Anyanyelv-pedagógiai dilemmák a rendszerváltás után
- útkeresés időszaka
- a közoktatási rendszer radikális átalakulásával kezdődött
- az oktatás minden tényezője megváltozott (politika, társadalom, humántényezők,
eszközök)
- most már a problémamegoldó kreativitás, a praktikus intelligencia kerül előtérbe 
- a szabályozó dokumentumok megkülönböztetik „a képesség- és készségközpontú
anyanyelvi nevelést” és az „ismeretközpontú anyanyelvi oktatást”
- a megújulás iránya „az anyanyelvi kompetencia és a szociális érzékenység fejlesztése”

A szociolingvisztika megjelenése a közoktatásban

- a szociolingvisztika bizonyos eredményei a legutóbbi időkben „szivárogtak be” az
anyanyelv-pedagógiába és ezzel együtt a közoktatásba is.
- az anyanyelv-pedagógiai kutatás figyel a nyelvjárások témájának iskolai
megjelenítésére is, DE az iskolai anyanyelvi órán még mindig nem fektetnek elég
hangsúlyt a nyelv területi változataival kapcsolatos ismeretek tanítására és a
nyelvjárások iránti pozitív attitűd kialakítására
 
További lehetőségek
Bár a magyarországi beszélők igen nagy százalékban egynyelvűek, a kétnyelvűség kérdései
sok honfitársunkat érintik, nem is beszélve határon túli nemzettársaink nyelvhasználatáról.

A kétnyelvűség oktatási kérdéseivel a szociolingvisztika rengeteget foglalkozik. Ennek

ellenére a magyar közoktatásba kevéssé, leginkább csak a kétnyelvűség tényének bemutatása
erejéig talált utat a téma. A tanulók világról való tudását, a tanuláshoz, ezen belül is az
anyanyelvhez való viszonyulásukat befolyásolja a lakóhelyük is. A nagyvárosi, a nyelvterület
centrális részén elhelyezkedő gimnáziumokban sok tekintetben különösen elméletinek tűnik a
szociolingvisztika tanítása. Anyanyelvváltozatuk magas presztízsű, más nyelvváltozatokról
kevés a tapasztalatuk (szociolingvisztikai érzékenységük nincs, nyelvi hátránnyal nem
találkoznak).

Az Irány Vertike! projekt
A projekt során a középiskolások úgy „léptek ki” saját szociokulturális, szociolingvisztikai
közegükből, hogy közös tevékenységekre nyílt lehetőségük más társadalmi csoportokhoz
tartozó, más nyelvváltozatokat beszélő fiatalokkal. Ez gyökeresen átalakították a
gondolkodásukat.
A projektnek az Irány Vertike! nevet adtuk. Budapesti gimnazisták (a Németh László
Gimnázium tanulói) és egy leszakadt kistérség, az Ormánság kistelepülésének, Sósvertikének
a fiataljai dolgoztak együtt. A projekt úgy volt elsősorban anyanyelv-pedagógiai vonatkozású,
hogy deklarált célja nem nyelvi jellegű volt, a résztvevők mintegy mellékesen tettek
metanyelvi megfigyeléseket, ennélfogva a nyelvi valóság megélése és feltárása a maga
természetességében történhetett.
A gimnazisták és a helyi fiatalok együtt hozták létre a település nem hivatalos honlapját:
www.vertike.hu. Az elkészült weboldal a hátrányos helyzetű, kb. 200 fős kistelepülést mutatja
be.
A diákok nem tudták feladataikat úgy teljesíteni, hogy kapcsolatba ne kerültek volna a
település lakosaival a kicsitől az idősebbekig.
 
Céljaink és tevékenységünk
A projektnek sem az anyanyelv-pedagógiai, sem a szociolingvisztikai jellegét nem helyeztük
előtérbe, a diákok egy hátrányos helyzetű település honlapjának az elkészítésére jelentkeztek.
Úgyszintén nem hangsúlyoztuk, hogy a falu lakosságának jelentős része „cigány”, a
tudományos osztályozás alapján beás vagy oláh cigány származású. Az etnicitás kérdéseit a
projekt egésze során a maguk természetességében kívántuk. A diákok (a fiúk elsősorban)
vagy a számítástechnikai „munkák” iránti érdeklődésből, a honlapkészítés lehetősége végett,
vagy a „társadalmi tapasztalatok” megszerzése iránti vágyból, vagy csak a „kirándulás”
kedvéért jelentkeztek. Hat diákkal, három lánnyal és három fiúval vágtunk neki a munkának.
2009 szeptemberétől kéthetente tartottunk a gimnáziumban délutánonként
projektmegbeszéléseket. Tevékenységünk egyik kiemelkedő eredménye a projekt résztvevői
közötti kommunikációt elősegítő (nyilvános, 2013 januárjáig több mint 20 000 oldalletöltést
számláló) blogunk (http://vertike.blog.hu), ennek segítségével a találkozók közti napokban is
folyamatosan folytatni tudtuk a munkát.
A honlap munkálataiba 20–25 vertikei fiatalt (ezzel kapcsolatba kerültünk a helyi fiatalság
mintegy háromnegyed részével).
A projekt további feladatait két szakaszban valósítottuk meg. Az elsőben, 2009. november
eleje és 2010. június 25-e között a nyári sósvertikei munkánkat terveztük meg. Megterveztük
a honlap szerkezetét és arculatát, felhasználva azokat az adatokat és információkat,
amelyekhez ősszel jutottunk a faluban. A második szakaszban, 2010 nyarának elején 8 napot
töltöttünk Sósvertikén. További adatokat gyűjtöttünk, képeket és videókat készítettünk, a
kisebbekkel is sokat foglalkoztunk (aszfaltrajzverseny, faluolimpia stb.).
Az eredmények bemutatását ottlétünk utolsó napjára terveztük. Ekkor a település minden
lakosát meghívtuk a faluházba, hogy kivetítőn bemutassuk számukra a honlapot.
Prezentációnkat mintegy 40-50 falubeli látta, tehát a lakosság körülbelül negyede.
 
Anyanyelv-pedagógiai vonatkozások
Bár ezt nem tettük explicitté a résztvevők számára, a projekt elsősorban szociolingvisztikai,
így pedig anyanyelv-pedagógiai jellegű volt.
Célként az fogalmazódott meg, hogy a más nyelvi kódokat, regisztereket használó falubeli
fiatalokkal való érintkezésben a résztvevők maguk kezdjék értelmezni a nyelvi,
nyelvhasználatbeli különbségeket.
A diákoknak lehetőséget kívántunk adni, hogy saját tapasztalataik alapján jöjjenek rá arra,
hogy miként függenek össze a társadalmi különbségekkel a nyelvi, nyelvhasználati
különbségek, hogy az előbbiek leírhatatlanok a nyelvi sokféleség figyelembevétele nélkül.
Az anyanyelvi nevelés kiemelt célját, a szociális érzékenységre nevelést ilyen módon nagyon
egyértelműen és hatékonyan lehetett előtérbe állítani.
A gyerekekkel és a fiatalokkal úgynevezett „iskolatörténeteket” rögzítettünk digitális
diktafonra. A falubeliek elmesélték egy-egy emlékezetes iskolai élményüket, amelyek aztán
írásban kerültek a honlapra (iskolatörténetek).
Interjúkat készítettünk a polgármesterrel (formalizáltabb beszédmód), a faluházban dolgozó
programszervezővel is. Ezek szerkesztett formában kerültek a honlapra.

már az őszi látogatáskor érzékelték, hogy a falubeli „cigányok” (elsősorban idősebb

korosztályai) nem csak magyarul beszélnek, ezért hazatértünkkor foglalkoztatni kezdték őket
a téma megjelenítésének a lehetőségei.
Kitűnt, hogy ez a kulturális és nyelvi sokszínűség fontos jellemzője, sőt meghatározója a
településnek.

Összefoglalás
2009-ben a Németh László Gimnázium 6 tanulója részt vett egy Irány Vertike
elnevezésű projektben. Az ormánsági többségében cigányok lakta Sósvertike településre
mentek, céljuk egy bemutató honlap készítése a falu számára helyi fiatalok segítségével,
mely során a pesti tanulók megismerkednek tőlük teljesen idegen nyelvi és szociális
közeggel.
A fent bemutatott alprojektek közös vonása a digitális technika és a tevékenység-központúság
elvének a középpontba állítása, valamint az utóbbival összefüggésben a változatos
munkaformák tudatos alkalmazása.
A honlap és a közösségi blog olyan „demokratikus teret” teremtett, ahol a nyelvváltozatok
szociális beágyazottságának a jelentősége csökkenhetett: az internet számos írott műfaja
(blog, chat) sok tekintetben közelít a szóbeli kommunikáció jellegzetességeihez, egyéb
írásbeli műfajokhoz képest kevésbé normatív nyelvhasználatot is elvisel, és ez a tény
megkönnyítette a nyelvi különbségek áthidalását, a közös munkát több alprojekt esetében
(képregény, nyelvleckék).
A legnagyobb sikerünknek azt tekintem, hogy a projekt a nyelvi valóságot a maga
sokféleségében tudta megközelíteni. Előtérbe kerültek a nyelvhasználat dialektológiai
vonatkozásai mellett a szociolingvisztikának a közoktatásban nem feltétlenül hangsúlyos
területei is. A Magyarországon meglepően sok beszélőközösségben jelen lévő
kétnyelvűségnek, a nyelvcserének, a nyelvi hátrányos helyzetnek vagy akár csak a
nyelvváltozatok sokaságának és sokféleségének a témájával a projekt úgy szembesítette a
résztvevőket, hogy nemcsak maguk e jelenségek, hanem azok gyakorlati, tehát iskolai,
társadalmi következményei is nyilvánvalóvá váltak.
Kontra Miklós: Felcserélő anyanyelvi nevelés vagy hozzáadó? Papp István igaza
Egy történettel indít, ahol a későbbi magyartanár, aki „suksükölős” faluból származik,
egyetemista korában kijavította az édesapja beszédét, majd egy nagy pofont kapott érte. Ez a
hallgató nem tudta, hogy az apja helyénvalóan beszél, ahogy a faluban mindenki más is. Ez a
felcserélő pedagógiai szemléletet bizonyítja, mely káros hatású.
El kell ezért különíteni a felcserélő és a hozzáadó anyanyelvi nevelést.
Hozzáadó nyelvpedagógia célja: új nyelvváltozat megtanítása úgy, hogy a diák eredeti
nyelvváltozata ne sérüljön. A régi változat nem iktatódik ki, hanem hozzáadódik az új, a
nyelvi repertoár bővül.
Felcserélő nyelvpedagógia: az új nyelvváltozatot úgy sajátítják el, hogy a régit felcseréli, a
régit kiiktatja.
A magyar iskola anyanyelvi nevelését a felcserélő pedagógia jellemzi a gyakorlatban
(elméletileg persze nem ezt hirdetik).
Papp István az 1930-as években már megfogalmazta, hogy ez a szemlélet mennyi kárt okoz,
„rombolást okoz a lélekben”.
Lőrincze Lajos (1980) sürgeti a tájnyelvi beszéd kigyomlálását, a köznyelviesedés
szorgalmazását.
Kiss Jenő (1998) azt mondja, hogy az esélyegyenlőség szempontjából is fontos, hogy
nyelvjárási beszéd miatt ne érjen senkit hátrány, aki a hátrányos megkülönböztetés ellen nem
küzd pedagógusként, az szakmai és emberi felelőtlenség.
A tanárképzés ma is fenntartja ezt a rossz felcserélő pedagógiai hagyományt, mert nem
változtat ezen a régi szemléleten.
MEGOLDÁS: a tanárképzésben és az oktatásban a felcserélő pedagógiát meg kell
változtatni hozzáadóra.

Parapatics Andrea
Pozitívan a nyelvjárásokról – az iskolában is
Feladatok a nyelvjárástani ismeretek tanításához
 
Balatoni Bogi
A nyelvjárások témakörének ismertetését kezdhetjük mindjárt azzal, hogy minden tanulónak
új, a kereszt- vagy becenevével alliteráló ragadványnevet adunk a nyelvjárások,
nyelvjáráscsoportok, tájegységek elnevezései közül. Így lesz Bácskai Balázsunk,
Csallóközi Csillánk, Göcseji Gergőnk, Kalotaszegi Katánk, Mezőségi Máténk, Palóc Petink,
Rábaközi Rolandunk, Székely Szandránk, Zoboraljai Zitánk stb. Ügyeljünk arra, hogy
lehetőleg minden diáknak jusson új név (az sem baj, ha többeknek is ugyanaz jut, pl. Palóc
Peti és Palóc Pali), és hogy minden régiót több diák is képviseljen. Házi vagy szorgalmi
feladatként azt is kérhetjük, hogy mindenki tudjon meg minél többet arról a tájegységről
(nemcsak a nyelvjárásáról), amelyik után a nevét kapta, és egy következő órán mutassa be a
társainak. Tudjuk, a név kötelez: az ilyen formán személyessé tett kötődés hosszú távra
megalapozhatja a motivációt és a pozitív viszonyulást.
 
Térkép a padlón
Tegyük szabaddá a terem nagy részét, és állítsuk a tanulókat egy-egy tömbbe, azaz nyelvjárási
régióba imént kapott neveik szerint (tehát Balatoni Bogi és Csallóközi Csilla egy csoportba: a
közép-dunántúli–kisalföldi régióba kerülnek). Ezután rendezzük el a csoportokat úgy, mintha
a padló a Kárpát-medence vetülete lenne, így a helyesen felállított gyerekekből összeállhat
a magyar nyelvjárási régiók lélegző térképe.

A diplomás földműves esete

A pozitív attitűd kialakításának szemléletes módja lehet a szociolingvisztikából kölcsönzött
matched guise technique (ügynökmódszer). Játsszunk le egy nyelvjárási szöveget a
tanulóknak, akiknek meg kell tippelniük a beszélő lakhelyét (falu/város), iskolázottságát,
munkáját, kompetenciáit, esetleg életkorát, öltözékét, érdeklődési körét stb. Sztereotípiáikra
hagyatkozva a gyerekek nagy valószínűséggel hiszik majd alacsony iskolai végzettségűnek
a például mezőgazdasági munkákról mesélő adatközlőt, majd ezután bemutathatunk nekik egy
olyan videofelvételt is, amelyen ugyanez az adatközlő elegánsan öltözve egy tudományos
kérdésről tart prezentációt – szintén tájszólásban.
 
„Szólj, s ki vagy, megmondom”
Nyelvhasználatuk alapján felismerhetjük a régiónkban nevelkedett embereket. Jó feladat
ennek bizonyítására, ha először különböző területekről származó hangfelvételeket
játszunk le, és a gyerekeknek laikus érzékük szerint ki kell találniuk, vajon ki lehet a
„földijük”. Akik jól tippeltek, azoknak fel kell sorolniuk, milyen konkrét nyelvi jellemzőkre
alapoztak, ezeket összegyűjtjük a táblán, illetve a füzetben. Ezután újra meghallgatjuk a
tévesen azonosított felvételeket is, és a feladat most már az, hogy gyűjtsenek ki minden
tájinak vélt jelenséget a hangzó szövegekből. Az egyes régiókból származó szövegek
jellegzetességeit külön-külön összegyűjtjük, majd összehasonlíthatjuk az imént lejegyzett
saját régióbeli jellemzőkkel. Az összevetés során kiderülhet, mely jelenségek léteznek több
tájon is, és melyek jellemzik erőteljesen (vagy csupán) egy-egy régió nyelvjárását: ezek
elnevezését e csoportosítás során is megtaníthatjuk vagy feleleveníthetjük. Végül újra
meghallgathatjuk a saját régióból származó szöveget, ekkor a gyerekeknek már tudatosan kell
figyelniük a lejegyzett hangtani, alaktani és lexikális jelenségekre. A hangzó felvételekhez
kapcsolódó feladat nemcsak a „vájtfülűség”-et fejleszti, hanem a hallás utáni szövegértést is.
 
Mindenki szótáríró
Külön feladat lehet a tájszavak kigyűjtése a saját és a többi nyelvjárási régióbeli szövegből,
amelyeket aztán az Új Magyar Tájszótár öt kötetéből kereshetnek ki a gyerekek. Ezt a
hatékonyabb feladatmegoldás érdekében csoportosan is végezhetik.

Kincs, ami van

Attitűdjavító és egyben ismeretátadó feladat lehet az is, ha a nyelvjárásoknak a már említett
„kézzelfogható” értékeit mutatjuk meg a tanulóknak az ismertetett metodikai elveknek
megfelelően, kontrasztív módszerrel. Néhány példa:
a) Keress minél több e~ö hangpárral rendelkező szót! Melyiket szoktad használni az egyes
párok tagjai közül?
b) Hogyan tesz különbséget az elég ’elegendő’ és az elég ’tűzben porrá válik’ szavak
között a köznyelv, és hogyan a nyelvjárások? Gondolkodjatok el rajta a pároddal!
c) Írd össze és számold meg, hány magánhangzó van a köznyelvi magyar ábécében!
Ezután keresd ki az alábbi szövegben található összes magánhangzófajtát, majd számold
 is meg őket! A tanult ismeretek alapján melyik nyelvjárási régióra ismersz rá a
szövegben?

 Kreatívan a nyelvjárásokról is                                                          

Változatos szövegfeldolgozási módszerekkel is erősíthetjük a tanulókban, hogy a

nyelvjárásokról kialakult sztereotípiáik tévesek. Adjunk minden padba egy-egy fénymásolt
szöveget, amely a gyerekek számára is érthető nyelven foglalkozik a kérdéssel.
A tanulóknak szabadon választott vagy a tanár által megadott, például padsoronként
különböző módszerrel kell a szöveget feldolgozniuk. Így születhet belőle táblázat a már
ismert és az eddig még nem vagy tévesen tudott információkról, fürtábra (kognitív térkép),
levél a szerzőnek, tíz-, illetve ötujjas mese (egyre rövidebb tömörítés). Készíthetnek a tanulók
a legfontosabb tudnivalókat külön szócikkekben tömören kifejtő kis lexikont vagy kettéosztott
naplót (fogalom és kifejtése egy két oszlopból álló táblázatban), illetve igaz-hamis játékot
vagy totót az osztálytársak részére ellenőrzésképpen
 
 
Memóriajáték tájszavakkal
a) Próbálj meg minél több nyelvjárási szinonimát megjegyezni a kenyér megkezdésekor
levágott darabra az alábbi felsorolás segítségével!
b) Válaszd ki az elnevezések közül a legtalálóbbat!
c) Jelöld meg, hogy melyek használatosak a mi nyelvjárási régiónkban! Ha nem tudod,
nézz utána az Új Magyar Tájszótárban!
d) Keresd meg a megjelölt szavak köznyelvi megfelelőjét!
 

 
  
Kognitív siska
1. Gondoltad volna, hogy a siska szónak tíznél is több különböző jelentése
létezik a nyelvjárásokban? Készíts magadnak fürtábrát (kognitív térképet) a szó
jelentéseiből a minta folytatásával és az alábbi felsorolás segítségével: (Lásd az 1. ábrát.)
– nagy, lelógó (fülű) – Szentgál (Veszprém megye);
– sásféle gyomnövény – Beregújfalu (Ukrajna);
– fánk – Kürt (Szlovákia);
– búbos kemence – Zseliz (Szlovákia);
– pálinkafőző üstöt lezáró fedél – Zilah (Románia);
– búbos pacsirta – Nyitragerencsér (Szlovákia);
– frufru – Bács (Szerbia);
– serény, szorgalmas – Magyardécse (Románia);
 – együgyű – Dunaszentgyörgy (Tolna megye);
– többféle növényi termés (pl. kukoricacső) borítólevele – Bogdánd (Románia).
 

 
1. ábra
A siska szó jelentései
 
2. Alkoss olyan mondatokat, amelyekben minél több jelentésében használod fel ezt a szót!
Például: Tegnap siskát sütöttem, de olyan siska voltam, hogy véletlenül a siskába tettem be.
 
Tájnyelvi szinonimák
1. Párosítsd az alábbi tájszavakat jelentésükkel, majd add meg köznyelvi megfelelőjüket!
Először próbáld meg magadtól, ha nem megy, segít az Új Magyar Tájszótár!
 

 
3. kép
Tájszavak és jelentéseik
 
 a) Karikázd be, melyik szó jelentését találtad ki könnyebben, és mondd el, miért!
b) Járj utána, mely tájszavak használatosak a mi régiónkban!
c) Keresd ki, milyen jelentései vannak még a csutka szónak!
d) Kérdezd meg a szüleidet, nagyszüleidet, melyik szó ismerős számukra! Gyűjts tőlük
szinonimákat minél több itt felsorolt szóra!
 
2. Párosítsd az alábbi tájszavakat a jelentésekkel, majd add meg köznyelvi megfelelőjüket!
Segítenek a képek.
 

 
4. kép
Képes tájszavak és jelentéseik
 
Parapatics Andrea
A magyar nyelvjárásokról a XXI. században (3 könyv bemutatása)
 
 
Kiss Gábor – Bató Margit szerk.: Tájszavak. A magyar nyelvjárások atlaszának szavai,
szóalakjai. Az ékesszólás kiskönyvtára 21. Tinta Könyvkiadó. Budapest. 2012. 168 oldal
(950 szócikk formájában, amely több mint 13 000 tájszó, illetve szóalak feldolgozását jelenti
a nagyatlasz mutatója) 

Kiss Gábor szerk.: Kis magyar tájszótár. Tinta Könyvkiadó. Budapest. 2014. 212 oldal
(23 szótárból gyűjtött össze 5800, ezúttal elsősorban a paraszti gazdálkodáshoz kapcsolódó
tájszót)
 
Cs. Nagy Lajos – N. Császi Ildikó: Magyar nyelvjárások. Tinta Könyvkiadó. Budapest. 2015.
212 oldal
(a legfrissebb dialektológiai kutatások és nyelvföldrajzi eredmények említésével főiskolai és
egyetemi kurzusok olvasmánylistájában is megjelenhet kiegészítésként)
 
A Tinta Könyvkiadó az elmúlt néhány évben hiányt pótolt azzal, hogy kisebb formátumú
sorozatában (Az ékesszólás kiskönyvtára) a magyar nyelv területi változatosságával foglalkozó
munkákat is megjelentetett. 
A Magyar nyelvjárások bevezető fejezete rögtön arra a kérdésre
válaszol: „Miért kell ismerni a nyelvjárásainkat?” (7–8). A válasz
pedig nemcsak arra utal, hogy a nyelvi sokszínűség legalább
alapszintű ismerete az általános és az anyanyelvi műveltség szerves
része, nemzeti identitásunk egyik alapja, nemcsak irodalomtörténeti,
művelődéstörténeti és néprajzi jelentőségét említi, hanem arra is
figyelmeztet, hogy a diákok jelentős része nyelvjárási háttérrel kerül
iskolába, és hogy ezzel kapcsolatban nagy felelősség hárul
nevelőikre. „A többféle változat bemutatása, elsajátítása egyúttal
fontos eszköze a nyelvjárási előítéletek és tévhitek eloszlatásának,
továbbá a nyelvi kifejezési másságok elfogadtatásának is. Ezáltal
a nyelvhasználati konfliktushelyzetek lényegesen csökkenthetők, s
kevésbé alakulnak ki kommunikációs gátlások a felnövekvő
fiatalban”. Ezután rövid összefoglalók sorakoznak a nyelvjárások és a köznyelv viszonyáról,
benne természetesen a regionális köznyelvről is, valamint a nyelvjárások korábbi és mai
funkcióiról. A könyv 20 lapon át részletezi a nyelvjárási jelenségeket. A laikusok előtt talán
legismertebb hangtani jelenségeket, mint az ö-zést, az í-zést vagy az ly variánsait térképpel is
szemlélteti, de számos térképlap megjelenítésével (nemcsak a MNyA.-ból) alaktani és
szókészleti eltérésekre is láthatunk példákat. Az olvasók megismerhetik az egy- és többgócú
nyelvjárási jelenségek, a nyitódó és a záródó diftongus, valamint az izoglossza fogalmát és
példáit. A magyarázatokban – helyesen – végig érezhető az ismeretterjesztő, didaktikai jelleg,
például: „Akár találós kérdésnek is adhatnánk: Ha a nyírségi rokon köszméteszószt kér,
a nagykörűi nagyanyám püszkeszószra gondol, hol nyitom ki a szakácskönyvet? Hát
az egresmártásnál. A kiskunsági barátok pedig nem értik, egriként mit büszkézem
a piszkéjüket”.