Hatalmi helyzet – a 18. sz.

sajátosságai
I. A század általános tendenciái
 A XVIII. században megváltozott a korábban évszázadokig érvényes tétel, miszerint a
„nagyhatalmiságot”, a hadviselő képességét egy ország területe és lakosságának száma
határozza meg.
 A XVIII. századtól kezdve előtérbe kerültek:
 stabil pénzügyek;
 hatékony kormányzás (államapparátus minősége);
 jól megszervezett, kiképzett hadsereg;
 kedvező földrajzi fekvés
 A háborúk megvívása csak a megfelelő szövetségi rendszerben volt elképzelhető.
 A század folyamán:
 felemelkedő új hatalmak: Poroszország, Oroszország;
 hanyatló, vezető szerepüket elveszítő hatalmak: Törökország, Svédország,
Lengyelország, Spanyolország.
 Az európai hatalmi berendezkedést 5 nagyhatalom egyensúlya jellemezte
 Nagy-Britannia, Franciaország, Habsburg Birodalom, Poroszország, Oroszország
 A háborúk
 hatalmi (dinasztikus) érdekek miatt robbantak ki
 korlátozott célokért folytak
 csak egy-egy terület, tartomány megszerzése volt a cél
 nem akarták a nagyhatalmak egymást megsemmisíteni
 korlátozott eszközökkel:
 még nem voltak tömeghadseregek, mert drága volt a hadsereg fenntartása;
 a katonákat már nem fanatizálta a vallás és még nem lelkesítette a
nacionalizmus eszméje;
 sokszor alkalmaztak külföldi zsoldosokat (Maurice de Saxe marsall: 1
zsoldossal 3 embert nyerünk – 1 katonát, aki harcol, 1 civilt, aki dolgozhat és
az ellenségtől is elvettünk 1 embert).
II. Centrum – periféria

 A nyugati centrumországok:
 Anglia:
o legkedvezőbb feltételekkel háborúzhatott
 kedvező földrajzi fekvés (szigetország)
 erős flotta  uralja az Atlanti-óceánt
 jól működő gazdaság (hitelrendszer, papírpénz, részvények)
 jól szervezett kormányzat, államapparátus
 gyarmatbirodalom
o stratégiai célja
 a tengeri fölény megtartása
 Európában fenntartani a hatalmi egyensúlyt
o egyik nagyhatalom se legyen képes a másik fölé nőni 
ezáltal sakkban tartják egymást
o az erőegyensúly érdekében mindig a gyengébb fél mellett
avatkoztak be
 Hollandia:
o kis területű, kis népességű ország
o de nagy anyagi erővel, gyarmatokkal
o viszonylag erős flottával és hadsereggel
  Franciaország:
o lakossága (19 millió) és területe révén első számú hatalom, de
o gazdasága lassabban fejlődött
o gyarmatbirodalma kisebb volt, mint Angliáé és Hollandiáé
 Periférikus területek:
 céljuk: felzárkózni a centrumországokhoz;
 módszer: felvilágosult abszolutizmus – felülről bevezetett reformok, állam által
irányított és támogatott gazdaság
 Habsburg Birodalom:
o a birodalom súlypontja a Duna-medencéjébe helyeződött át (a spanyol
örökösödési háborúval végérvényesen)
o nyelvileg, etnikailag, gazdasági fejlettségét tekintve is heterogén állam,
o kedvezőtlen diplomáciai helyzet
 több probléma
o hagyományos ellenfél: Franciaország
o új kihívás: Poroszország
o továbbra is veszéllyel fenyeget a Balkánon visszaszorulóban
lévő Törökország
 egyedül nem lesz képes megoldani  szövetségi rendszereket fog
majd létrehozni
o felvilágosult abszolutista uralkodói: Mária Terézia és II. József.
 Poroszország:
o 1701-ben jött létre a Porosz Királyság, amelyet I. Frigyes Vilmos (1713-40)
szervezett katonaállammá, és amelyet fia, II. Frigyes (1740-86) tett
nagyhatalommá.
 Oroszország:
o óriási területű,
o Franciaországot lakosságszámban megközelítő (17,5 millió) állam,
o amelyet I. Nagy Péter (1689-1725) kezdett modernizálni, és II. Katalin (1762-
96) felvilágosult uralkodóként európai nagyhatalommá fejleszteni.
 Svédország:
o XVI-XVII. századi nagyhatalmisága visszaszorult, III. Gusztáv (1772-92)
alatt felvilágosult abszolutista reformkísérletek kezdődtek, de az ország már
csak „regionális” hatalom lehetett.
 Spanyolország:
o III. Károly (1759-88) korában fiziokrata elvek szerint indult meg a gazdasági
modernizáció, de a hatalmas gyarmatbirodalom ellenére az ország csak
„másodlagos” hatalom maradt.
 Itália:
o megosztottsága továbbra is fennállt, északon a Habsburgok, délen a spanyol
Bourbonok voltak az urak.
 Lengyelország:
o nem alakult ki felvilágosult abszolutizmus, az országban a „nemesi
köztársaság” anarchiához vezetett, amelyet a környező megerősödő hatalmak
kihasználtak: Poroszország, Oroszország és a Habsburg Birodalom lépésről
lépésre (1772, 1793, 1795) felosztották egymás között az ország területét