Abbi Glines - Existence

Dank’s Point of You

Fordította: SilverSky
Lektorálta: Anikó
 A kezdet
Abban a pillanatban, hogy észrevett, már tudtam. Meg kell
hagyni, nagyon jól megjátszotta, hogy nem lát. Azonban, ahogy
egy pillanatra megtorpant és tekintete találkozott az enyémmel,
aztán gyorsan elhaladt mellettem, elárulta magát.
Diákok sétáltak el mellettem, egész reggel, anélkül hogy láttak
volna, de ő látott engem. Felálltam a fapadról, ahol mostanáig
ültem és rá vártam. Kényszeríthetném, hogy rám figyeljen, ha
mindenki számára láthatóvá válok, de nem volt hozzá kedvem,
még nem. A határozottság a szemében felkeltette a figyelmem. Ha
nem egy szemtanukkal teli parkolóban lettünk volna épp, rám
ordított volna, ahelyett hogy gyáván megfutamodik, mint a
legtöbb ember. Monoton létezésem nem sok szórakozást
biztosított. Egy ideje játszadozom vele. Szeretek játszadozni, és
régen volt már méltó ellenfelem, főleg nem egy nőszemély.

A szekrényes jelenet
Az egyetlen magyarázat, hogy a gyerek biztos idióta.
Mikor Pagan nem nézett rá, nagy boci szemekkel leste, ha
pedig ránézett, akkor úgy tett, mintha két másodperccel korábban
nem leste volna lógó nyelvel, mint egy kutya.
Ha nem éreztem volna ezt a hihetetlenül furcsa birtoklási
vágyat a lány iránt, rámutattam volna a hibáira. Nem tetszett,

2
hogy ennyire akarta a figyelmét. És a tuti biztos, hogy nem fogok
neki segíteni. Látni a csalódottságot a szája sarkában, valamit
felébresztett bennem. Nem tudtam pontosan meghatározni, hogy
mit, mert egy új érzés volt. Nem olyasmi, amivel korábban
találkoztam volna.
Pagan feljebb rángatta a táskáját a vállán, ahogy átfurakodott a
folyóson lézengő diákok közt. Nem tudtam elviselni, hogy ennyire
szomorú. Ahelyett hogy meghúzódtam volna, - ahogy az elmúlt
hetekben eddig is tettem, mikor követtem őt, mert csak így
könnyíthettem a mellkasomban levő fájdalmas szorításon, amit a
jelenléte okozott - megszólaltam.
- Legközelebb ne nézz rá, az majd az örültbe kergeti.
Gyors pillantást vetett rám, de nem esett ki a ritmusból. Nekem
meg nem tetszett, ahogy felmordult. Jó tudom, a legtöbb ember
nincs oda értem, de azt akartam, hogy Pagan kedveljen. Beismerni
ezt, megalázó volt, és pokolian zavart. Megállt a szekrénye előtt,
de továbbra sem vett tudomást rólam, annak ellenére, hogy látott.
- Csak a nehezen kaphatót játssza veled. Ami csak azt
bizonyítja, hogy mennyire gyerekes, de úgy tűnik téged ez nem
zavar.
- Nem zavar – válaszolta összeszorított fogakkal és kinyitotta a
szekrényét.
- De igen, zavar. Egy kis ránc jelent meg a szemöldököd között,
és az alsó ajkad rágod, mikor valami zavar.
Ezzel felkeltettem a figyelmét. Megdermedt és lassan felém
fordult, a haja alól kilesve rám. Haja a bársonyra emlékeztetett.
Szeretem a bársonyt, főleg a feketét. Már nem ráncolta a homlokát
és furcsa megelégedettség uralkodott el rajtam. Én voltam az, aki

3
azt a kis mosolyt csaltam az arcára. Miért éreztem egy ilyen kis
apróságtól magam úgy, mint egy kibaszott király?
- Lemaradsz a nyilvános helyen kimutatott szeretetről a folyosó
végén, amit a két barátod produkál. Lehet nyakon kéne öntened
őket egy vödör vízzel.
Szinte alig vettem észre Mirandát és Wyattet. Az egyetlen, akit
láttam az, nos… az Pagan. De tudtam, hogy ha viccelek a
barátaival, akkor mosolyt csalok az arcára.
- Na, így már jobb. Szeretem, amikor mosolyogsz. Ha a focista
srác továbbra is szomorúságot okoz neked, kénytelen leszek a
kezembe venni a dolgokat.
Ezt most tényleg kimondtam? Ezután meg kell, gondoljam
majd minden szavam. Mielőtt megszólalhatott volna, eltűntem.
Nem akartam választ adni arra a kis nyelvbotlásomra. Többé már
nem láthatott, noha nem mozdultam mellőle. Megvonta a vállát
majd nagyot sóhajtott. Megfordult és elindult a következő órára,
én meg örültem, hogy nem hallotta a nevetésem. Biztos vagyok
benne, hogy őt nem szórakoztatta volna, hogy rajta nevetek. De a
fenébe is, ez a lány teljesen megbabonázott.

A Halál megszegi a szabályokat.

Hát megtörtént. A sors kijátszotta a lapjait, és az idióta kölyök,
akiért odavan lesz az oka, hogy ma elhagyja az iskolát. Létezésem
óta most először tűnt mindez hibásnak, rossznak. A vonzás, hogy
ott legyek. Hogy elvegyem a lelkét. Nem volt erősebb, mint a
vágyam, hogy életben tudjam.

4
 Álltam és figyeltem, ahogy a buta barátjával beszélget. Pagan
egy szavát sem hallotta, mert a folyosót pásztázta a fiúra lesve. Ezt
nézni, több volt, mint amit jelenleg elviseltem volna. Egy harc várt
rám, és ez volt az utolsó dolog, amire kíváncsi volnék.
Úgy döntöttem, kint várom meg. Lehet, hogy könnyedén
megváltoztathatom a sorsot. És mintha csak végszóra tenné, Pagan
rontott ki az épületből, könnyekkel a szemében. Kezdett egy
kisiklott vonatra hasonlítani az egész helyzet, és nem tehettem
semmit, hogy megakadályozzam. A fenébe! Tennem kell valamit.
Valahogy meg kell változtatni a dolgokat.
- Ne menj el. Nem éri meg – hallottam a könyörgést a
hangomban, ahogy mellette sétáltam.
- Nem akarok maradni. Dühös vagyok, és el akarok menni. –
Persze, hogy el akart menni. Az volt a terv. Muszáj megállítanom.
- Kérlek, Pagan, ne szállj be az autóba. Menj vissza. Felejtsd el a
hülye gyereket, és érezd jól magad. Ne hagyd, hogy az az idióta
elkergessen.
Megállt és én reménykedni kezdtem. Fura érzés volt. Egy…
érzelem volt. Egy érzelmet éltem át, egy erős érzelmet.
- Miért érdekel, ha elmegyek? Te vagy a legújabb megfigyelő és
lemaradtam az értesítésről?
Ez az. Megváltoztathatom a dolgokat. Életben tarthatom.
- Könyörgök, menj vissza az iskolába.
- Miért?
Egy csalódott morgás tört fel a torkomból. Annyira makacs.
- Muszáj mindent megkérdőjelezned? Nem tudnál ez egyszer
rám hallgatni?

5
 Bosszúság váltotta a fájdalmat a szemében, és kihúzta magát.
- Elmegyek. És nem tudsz megállítani. Nem kell,
meghallgassalak. Ha nincs rá jó okod, akkor semmi értelme
maradnom.
Megfordult és az autója felé indult. Én megpróbáltam. A fizikai
erőszakon kívül semmi más nem akadályozta volna meg, hogy
elmenjen. A vonzás még mindig ott volt. Pagan élete, még mindig
meg volt jelölve. Bármit tettem, semmi sem változott. Csak
lelassítottam a dolgokat.
Kénytelen leszek megszegni a szabályokat. Nem tudom
biztosan mi lesz érte a büntetés, de az biztos, hogy nem tudtam
volna tovább élni, ha elveszem Pagan lelkét. Még annyira fiatal.
Annyi minden vár rá. És… önző is voltam. Nem álltam készen
arra, hogy elengedjem.
Figyeltem amint kihajtott a parkolóból, és csatlakoztam hozzá,
hogy teljesen megváltoztassam a sorsát.
Idegesen ültem mellette azon gondolkodva, mikor fog
bekövetkezni a baleset. Nem látta, hogy mellette ülök. Biztosra
mentem. Ha már teljesen megváltoztatom a sorsot, legalább
valamit titokban kell tartanom előtte.
Nem fog megállni. A STOP tábla ott volt előtte, de Pagan nem
vette észre, mivel a tükörbe nézet.
Itt az idő.
- Pagan, kérlek, nézz az útra – könyörögtem neki, annak
ellenére, hogy tudtam nem hall engem. A teherautó sem lassított.
- AZ UTAT NÉZD – kiáltottam, azt kívánva, hogy bárcsak
látható lennék, vagy legalább tudnék hozzá beszélni, de azzal csak
még jobban rontanék a dolgokon. Tehát, az egyetlen dolgot tettem,

6
amit tudtam. Megragadtam a kormányt és megakadályoztam,
hogy az autó legördüljön a rakpart felé. Nem akartam hogy a teste
összetörjön.
A teherautó dudált, és az ütközés nem Pagan oldalát érte.
Gondoskodtam róla. Az elejének rohant, a kormányt felnyomva a
mellkasának. Gyorsan kikapcsoltam biztonsági övet, és kiemeltem
az autóból.
Hangosan kapkodva levegőért, rájöttem, hogy ő nem tud
lélegezni. A fenébe, gyűlöltem mindezt. Szerettem volna a
korházba rohanni vele, és biztonságban tartani a karomban. De
nem tehettem. Így is túl sokkmindet tettem, amit nem kellett volna.
Gyengéden a földre raktam, megfogtam a kezét, és ígéreteket
súgtam neki, amiket tudtam, hogy betarthatók, miközben a
mentőkre vártam mellette. Nem mozdult meg. Szemei meg sem
rebbentek, de lélegzett. A szíve dobogott. Nem fogom ma elvinni
ezt a lelket. Egy pánikba esett moraj tört fel belőle, én meg
lehajoltam és énekelni kezdtem neki. Nem hagytam abba akkor
sem, mikor meghallottam a mentőket. Nem hagytam abba akkor
sem, mikor a mentősök dolgozni kezdtek rajta. Nem hagytam
abba, egész addig, míg felemelték és biztonságba, a mentőbe
helyezték.

Hazáig követtem
A félelem a levegőben lógott. Pagan nem tudott róla, hogy
hazáig követtem. Nem bízott abban, hogy biztonságban tartom. És
ez feldühített. A félelem az életem része volt. A jelenlétem félelmet

7
keltett. Ismeretlen volt a keserű íz, amit a gondolat a számban
hagyott. De Pagan félelme zavart. Nem tetszett.
Az ajtó között álltam és figyeltem amint idegesen az alsó ajkát
rágta. Ennek nem így kellett volna történnie. Megmentettem a
haláltól. A félelem olyan fogalom kellett volna, legyen, amit többé
nem ismer.
- Mi a gond? – kérdeztem.
A sikoly abban a percben abba maradt, amint észrevett.
- Dank – suttogta, kezét a mellkasára szorítva. Hallottam amint
szíve hevesen dobog.
- Sajnálom, nem vettem észre, hogy mennyire megrémiszt
mindez.
A szobába sétáltam, figyelve amint visszaül az ágyra, amiről
ijedtében felpattant.
- Nos, már megbocsáss, ha egy idegen lélek megjelenik a
szobámban, beszél hozzám, megérint és teljesen kiborít. – Vádló
pillantást vetett rám. – Aztán megkérdezlek róla, te meg irdatlan
átkozódásba kezdesz, és pokoli dühös leszel.
A fenébe! Mindig ide lyukadunk ki. Túl sokkmindent akart
tudni. Dolgokat, amiket nem mondhattam el neki. Biztonságban
kell tartanom, és a tudás veszélyes lehet. A közelébe kell lennem.
Leültem mellé az ágyra, és a méz illata azonnal körülölelt. A haja
mindig olyan étvágygerjesztőén illatozott.
- Sajnálom a korábbit. Nem kellett volna annyira
megrémisszelek.
- Nos, meg tudod mondani, mi történik, és hogy ki ő?

8
 Megráztam a fejem, elfordulva tőle. Ha azokba a könyörgő
szemekbe nézek, engedek neki.
- Nem. Ez az egyetlen dolog, amit nem tehetek meg érted. Kérj
az égvilágon bármi mást és a tiéd, de ezt az egyetlen dolgot nem
adhatom meg neked.
Felsóhajtott és felállt. - Akkor mit keresel itt?
Mert megpróbálják helyrehozni, amit én elcsesztem. Nem
akarják elfogadni. Én vagyok a Halál. Eldönthetem, hogy
meghagyok egy életet. Az én választásom. Az én választásommá
tettem. De nem mondhattam ezeket el neki. - Amíg biztos vagyok
benne, hogy minden rendben van… amíg gondoskodom arról,
amiről kell, itt töltöm az éjszakákat a szobádban.
Rá néztem és fogva tartottam a tekintetét. Azt akartam, hogy
tudja, nincs mitől félnie. - Meg kell védenem téged – szünetet
tartottam, majd az ajtó felé intettem. – Ha le akarsz tusolni,
gondoskodom róla, hogy biztonságban leszel.
A megkönnyebbülés öntötte el az arcát, majd összeráncolta a
homlokát. - Olvasol a gondolataimban?
Nem szeretné, ha olvasnék a gondolataiba. Hm. Érdekes. -
Nem egészen. Inkább olyan, mintha érezném a félelmed.
Egy pillanatig csendben figyelt, aztán eszébe jutott valami, ami
összezavarta. - Hallottál az ebédlőben is, mikor Kendrával voltál.
Akkor nem féltem.
Oh, igen, nagyon is éreztem a félelmét aznap. Sütkéreztem a
félelmébe. Tudni, hogy zavarja, mikor a szőke flörtöl velem,
enyhítette a fájdalmat, amit éreztem, mikor láttam, hogy Leifhez
simul.

9
 - Biztos vagy benne?- kérdeztem, és nem tudtam elrejteni a
vigyorom.
Arca imádnivalón kipirult, majd megpördült és a fürdőszobába
rohant.

A hálószobai jelenet
- Majdnem annyira gyűlölöm a pirosat, mint a szőke hajat.
Annyira erős volt bennem a kényszer, hogy megnyugtassam,
hogy teljesen visszavetette a tervem, miszerint távol tartom
magam tőle. De látni, hogy duzzog, amiért Kendrával megyek erre
a hülye táncra, fájdalmas volt. Nem szerettem, ha miattam
boldogtalan. Nem látja, hogy ez a legjobb neki? A ráncocska a
homlokán és az érzelmek tumultusa a szemében elárulta, hogy
nem hisz nekem.
Bármennyire is szerettem volna távol maradni tőle, nem
hagyhattam ilyen állapotban.
Felálltam és mögéje léptem. Csak most az egyszer el akartam
feledkezni arról, miért nem jó ötlet megérinteni Pagant. Amint
mellkasom a hátához ért, összerázkódott. Becsukva a szemem,
elfojtottam egy átkot.
Most már nem leszek képes megállni. Ez olyanfajta önkontroll
volt, amit idáig sosem kellett gyakorolnom. Abban sem voltam
biztos, hogy egyáltalán tudom, hogyan kell. Karjaimat köré
fontam, és magamhoz húztam. Gyönyör futott át rajtam, és
szorosabban öleltem. A félelem, hogy ezután már nem leszek
képes elengedni őt, a gondolataimba költözött.

10
 - Semmit sem jelent nekem.
Teste megremegett, és a vágy, hogy birtokoljam,
elviselhetetlené vált.
- Sosem hazudnék neked, Pagan – suttogtam a fülébe.
Oldalra döntötte a fejét, és felézett rám. Lehajolva
megcsókoltam a füle hegyét. A bőre csodálatosan illatos volt. Soha
korábban ilyet nem tapasztaltam. Tovább puszilgattam az arcát.
Kezeim a csípőjére csúsztak, és attól tartottam, olyan szorosan
fogom, hogy megsérül. De nem tudtam rávenni magam, hogy
enyhítsek a szorításon.
- Elcsábítasz. Engem nem lehet elcsábítani. Nem arra születtem,
hogy elcsábíts, Pagan Moore, de mégis megteszed. Attól a perctől
kezdve, hogy eljöttem érted, megbabonáztál. Minden, ami veled
kapcsolatos… - még több kellett belőle, kezemet végigsimítottam
csupasz karján. Bőre fellángolt az érintésem alatt. – Tőled teljesen
megvadulok. Először nem értettem, de most már igen. A lelked az,
ami hív. A lelkek semmit sem jelentenek nekem. Nem is lenne
szabad. De a tiéd, a megszállottságom lett.
Ahelyett hogy megrettent volna, mint minden normális ember,
aki meghallja, hogy a Halál a megszállottja, Pagan teljes
bizalommal dőlt nekem. Nyaka feltárva előttem, ahogy fejét a
vállamra hajtotta. A bőre biztosan meleg és finom lehet.
Lehajtottam a fejem és gyengéden megcsókoltam a nyakát.
- Minden egyes alkalommal, mikor az a fiú hozzád ér, meg
akarom ölni. – csókokkal szórtam a nyakát, miközben közelebb
húzódott hozzám. – Ki akarom szakítani a karját, hogy ne érhessen
többé hozzád. – Nem tudtam visszatartani a morgást, ami feltört
belőlem, és amit idáig csak Pagannak sikerült kicsalni a Halálból.

11
 Ez annyira rossza volt. Nem birtokolhatom, nem lehet az
enyém. Én vagyok a Halál. Ő csak egy ember. Nem követelhetem a
lelkét a magaménak. Fájdalom mart belém.
- De nem lehetsz az enyém, Pagan. Nem nekem szántak –
suttogtam rekedten. És mindennél jobban szerettem volna
megváltoztatni ezt. Muszáj elhagynom. Ez csak még nagyobb
fájdalmat okoz majd neki a végén.
Megemeltem és egy pillanatra magamhoz szorítottam. Mélyen
eltemettem magamba az emléket, hogy milyen érzés volt a
karjaimba tartani, majd gyengéden leraktam az ágyba és
felemelkedtem. Nem érhetek többé hozzá.
- Kérlek – suttogta.
Nem tudtam ellenállni a könyörgésnek a szemében. Szorosan
lehunytam a szemem és szerettem volna mindent megmagyarázni
neki. Hogy megértse. De nem tehettem. Minél kevesebbet tud,
annál jobb. Tehát helyette az egyetlen dolgot mondtam, amit
mondhattam.
- Nem tehetem, Pagan. Az mindkettőnket tönkre tenne. –
Anélkül hogy kinyitottam volna a szemem, hogy még egyszer
utoljára lássam, eltűntem.

A csók
Engem védett. Intelligens, becsületes, tehetséges és figyelmes.
Soha senki nem védett meg korábban. A buta szőke a karomban
felvihogott, ami olyan volt, mintha a körmöd végighúznád a
táblán.

12
 Nem itt akartam lenni. Csak Pagan miatt maradtam. Közelébe
lenni, figyelni őt, megérinteni őt, ezek voltak az okok, amiért itt
maradtam. Ennek ellenére, itt állok arra kényszerítve magam,
hogy toleráljam ezt az idegesítő szőkét, amint hozzám dörgölődik.
A terem ajtaja kinyílt és mielőtt kilépett, Pagan egy utolsó
pillantást vetett rám. Mi a fenét gondol? Tudja, hogy nem
maradhat egyedül.
Dühösen bámultam a fiúra, akit egyedül hagyott és majdnem
megsajnáltam. Nem akarta feldühíteni. De a tény, hogy miattam
veszekedtek, hihetetlen örömöt okozott.
- Menj, játssz a barátaiddal, Kendra – parancsoltam neki. Meg
kellett védenem Pagant.
Ha nem tudnám az ellenkezőjét, esküszöm, el sem hinném,
hogy valóságos. Az öböl szele gyengéden megemelte a haját,
amitől légies megjelenésnek tűnt. Szomorúság, düh és
zavarodottság áradt belőle. Tudva, hogy én okoztam azokat,
fájdalmat okozott.
- Miért nem vagy bent, a barátoddal táncolva? – kérdeztem.
Felkapta a fejét, és megkönnyebbülés öntötte el, mielőtt
megvonta a vállát és lehajtotta a fejét, a cipőjét bámulta.
- Elégé szánalmasnak tűnik egyedül ülve az asztalnál –
mondtam gyengéden, remélve, hogy eltitkolhatom az ittlétem
valódi okát. Nem kell tudnia, mennyire kétségbeesetten vágytam a
közelében lenni. Megint megvonta a vállát és tovább nézte a
cipőjét. Nem tudtam megállni a kuncogásom. Probálkozása, hogy
ne tűnjön legalább annyira boldognak, hogy végre egyedül van
velem, mint amennyire én is örültem, hogy csak az enyém lehet
pillanatnyilag, aranyos volt.

13
 - Tehát, eldöntötted hogy figyelmen kívül hagysz, hátha akkor
eltűnök?
Az alsó ajkát rágva, megrázta a fejét. - Tudom, hogy az nem
működik nálad.
- Mit keresel idekint, Pagan? Mi a baj? – Azt akartam, hogy
kimondja. Hogy miért? Nem tudom biztosan. Csak tovább
kínozna. De tudnom kellett, hogy ő is akar engem.
- Semmi közöd hozzá – jelentette ki.
- Tényleg?
- Tényleg.
Közelebb léptem hozzá. - Szóval egyáltalán nem zavart, hogy
Kendrával táncolok?
Megrázta a fejét, a mellkasa emelkedni és süllyedni kezdett
minden egyes levegő vétellel. Hagytam, hogy a szemeim végig
vándoroljanak a ruháján és örültem, hogy miattam vette meg. Én
javasoltam ezt a színt. Ezt a ruhát nem a hátvéd miatt vette meg.
- Tudtam, hogy a halvány pink találó hozzád. Más lányon
sehogy sem állna, de rajtad tökéletes. Láttam, hogy nagyot nyelt.
Fontos volt számára a véleményem.
- Azt gondolod, hogy hozzád nem akarok úgy érni, mint
Kendrához. Igazad van.
Pagan azonnal hátra lépett, el tőlem. A fájdalom, ami megjelent
a szemében, majdnem térdre kényszertett. Nem akartam
megbántani. Gyorsan kinyújtottam a kezem, és magamhoz
húztam.
Pontosan ezt próbáltam olyan nagyon elkerülni. Minél többet
érintkeztünk annál jobban nőtt bennem a birtoklási vágy. De most,

14
csak az volt a fontos, hogy eltüntessem a fájdalmat a szeméből.
Semmi más nem számított.
- Mikor megérintem Kendrát, összerezzenek, hogy kénytelen
vagyok fenntartani a látszatot, miszerint érdekel. Mikor nem
tudom kontrolálni az irántad való vágyamat, és hozzád érek, egy
szörnyeteget ébred fel bennem, és félek, hogy elveszítem a kontrolt
felette.. Te ráveszel, hogy olyasmiket érezzek, amit korábban soha
életemben nem éreztem. Valami történik. – Nem tudtam megállni.
Többet akartam. Gyengéden végig simítottam az ujjammal az
ajkán. Becsuktam a szemem, és erősen koncentráltam hogy ne
veszítsem el az önuralmam. – És mikor úgy reagálsz, ahogy
mindig teszed, érzem, hogy ki akar törni belőlem és elvenni azt,
amire vágyik.
A puha ajkak olyanok voltak, mint valami acél rácsok, amik
körém tekertek és egyre közelebb vittek hozzá. Az övé lettem.
Kinyitottam a szemem, tekintetem az övébe fúrtam. Meg kell vele
értetnem. El kell engednie.
- Te vagy az egyetlen dolog, amit mindennél jobban akarok
ezen a világon, és az egyetlen, ami sosem lehet az enyém. Mert a
lehetetlen volna. Nem mehetsz oda, ahol én járok. – Nem tudtam
ellépni mellőle, arcát kezem közé fogtam. – Létezésem célja, nem
az, hogy megtaláljam a párom. Hanem a hideg és a magány.
Mostanáig csak ilyen volt. Aztán te lettél a kijelölt és minden
megváltozott.
Valami helyrehozhatatlan történt. Nem bánthatom őt. Nem
neki szántak. Attól rettegve, hogy túl messzire mentem, hogy az
életét kockáztattam a vágyaim miatt, gyorsan elléptem mellőle.
Kétségbeesetten próbáltam megvédeni saját magamtól.

15
 - Menj, Pagan. Kérlek, menekülj. Nem az vagyok, akinek hiszel.
Nem vagyok intelligens, becsületes, tehetséges és együttérző,
habár hallani, hogy azt mondod rólam, olyan volt, mintha forró
láva folyt volna jéghideg ereimben. Tudni akarod, mi vagyok, és
én nem mondhatom el neked. Ha tudnád, akkor nem kellene
kérjelek, hogy menekülj.
Azonnal el kellett, hogy menjek. Ez nagy hiba volt. Ahogy
távolodtam, hallottam, ahogy rohan utánam. Nem értette, hogy
mit mondtam? Annyival többet mondtam, mint szabad lett volna.
Megálltam és rámeredtem. Talán a félelem az egyetlen megoldás.
De abban a pillanatban, hogy megláttam a rettegést az arcán,
azonnal visszakoztam. Nem tudtam megijeszteni őt. A lelkek
féltek tőlem. De ő nem. Ő sosem félt. Nem azt akartam.
- Nem érdekel hogy mi vagy – jelentette ki hangosan, és
közelebb lépett hozzám. – Nem tudsz elijeszteni, és én nem futok
el. Hogy van az a szám, amit mindig énekelsz nekem?
„És mégis maradtál. Ragaszkodtál hozzám, mégis maradtál.
Felém nyújtottad a kezet, amit én ellöktem magamtól.
A hideg nem neked való, mégis maradtál, mégis maradtál.
Akkor is, ha tudom, hogy ez nem neked való.”
Megjegyezte a dalt, amit neki énekeltem. A mellkasomból
mintha kitéptek volna egy darabot.
- Menj, Pagan. Most. Már nem sokáig tudok uralkodni
magamon – sikerült kinyögnöm.
Ehelyett újabb óvatos lépést tett felém. A könyörgés a
szemében volt a végzetem. Hogyan maradhatnék távol tőle?
Egy morgás tört elő belőlem és megragadtam.

16
 Az ajkam azonnal az övére tapadt. Tudnom kellett, milyen íze
van. Muszáj volt megtapasztalnom. Ez volt az egyetlen
lehetőségem, hogy megérezzem, és ki akartam használni.
Megharaptam az alsó ajkát, majd nyelvemmel enyhítettem a
harapást. Fenséges volt. Exotikus volt. Többet akartam. Apró
kezeivel megragadta az ingem, és én üvölteni akartam. Többé már
nem uraltam a döntéseimet. Pagan tette meg helyettem. Bármit
megtennék, csakhogy megtarthassam.
Valahol az extázis ködén keresztül megéreztem a veszélyt. De
már Pagan uralt engem. A lelke uralkodott fölöttem. A puha bőrt
kóstolgattam a nyakán, közben olyan szavak buktak ki belőlem,
amit a Halál senkinek sem ígérhetne meg. Érintése nyomán
megremegtem, miközben ő két kezébe fogta az arcom, és
megcsókolt. Még több. Még többet akartam. Az enyém. Ő már az
enyém volt.
És akkor felismertem a veszélyt. A lelke elhagyta a testét. A
Halál minden egyes érintése nyomán, átadta magát nekem.
Rettegés futott végig rajtam. Eltoltam magamtól és hátra léptem.
- Nem tehetem, Pagan. Annyira nagyon szeretném, de nem
tehetem.
Mielőtt megállíthatott volna, eltűntem.

17