2.

A KIVÁLASZTÓ RENDSZER

Kiválasztó szervek

A kiválasztás

A kiválasztás jelentősége, hogy mind a táplálkozás, mind a különböző

anyagcsere folyamatok során kerülnek olyan anyagok a vérkeringésbe, melyekre a
szervezetnek már nincs szüksége. Ezeket az anyagokat valahogy el kell távolítani a vérből.
Ezt a folyamatot nevezzük kiválasztásnak, melyet a vese (ren) lát el egyéb szabályozó
funkciói mellett.

A kiválasztó és elvezető rendszer

Az emberi kiválasztó és elvezető rendszer több szervből épül fel, ezek közül a
legösszetettebb a vese. Ez egy körülbelül teniszlabda nagyságú, bab alakú páros szerv, mely a
XII. borda magasságában helyezkedik el a hasüreg hátsó falához rögzülve. A homorú
felületükkel a test középvonala felé tekintő vesékből a vizeletet a két húgyvezeték (ureter)
továbbítja a húgyhólyaghoz (vesica urinaria). Az ureterek a vesemedence területéről eredve a
gerinccel párhuzamosan lefelé haladva érik el a kismedencében a húgyhólyag hátulsó
felszínét.
A húgyhólyag egy izmos falú tömlő, ami körülbelül 300-350 ml vizeletet képes befogadni. Ha
nagyobb mennyiségű vizelet gyűlik fel benne, kellemetlenné váló, feszítő vizelési ingert
érzünk, ami vizelésre késztet. Vizeléskor a vizelet egy izmos falú csövön, a húgycsövön
keresztül hagyja el a szervezetet. A nőknél a húgycső megszakítás nélkül, férfiaknál a prostata
közbeiktatásával éri el a külső nemi szervet.

A vese
Eszköztár:

A vese szerkezete
A vese anatómiailag három, szemmel is elkülöníthető részre osztható. Egy külső úgynevezett
kéregre (cortex), egy piramisokat tartalmazó velőre (medulla) és egy úgynevezett
vesemedencére (pelvis renalis), ami tulajdonképpen nem más, mint egy a velő állományába
kis mélyedésekkel, úgynevezett kelyhekkel benyomuló üreg. A vese a kiválasztáson kívül
ellát szabályozó funkciókat is hormonok termelése révén.

A vese szöveti szerkezete

A vese szövetének alapegysége a sugárirányban elhelyezkedő nefron, amiből körülbelül
másfél millió van egyetlen emberi vesében. A nefronoknak több részét különböztetjük meg. A
kéregben helyezkedik el a glomerulus, ebből ered a vesetubulus, ami U-alakú csőként először
egy kanyarulatos szakasz után belenyúlik a velőállományba, ahol hajtűkanyart ír le, majd
visszatér a kéregállományba. Végül egy második kanyarulatos szakaszt követően beömlik a
gyűjtőcsatornába. A vese artériái kapillárisszerű erekké vékonyodva alkotják a glomerulusban
az ún. érgomolyagot, ahol leadják plazmájuk jelentős részét szűrésre, majd ezek az erek
összeszedődve elhagyják a glomerulust, és még mint a verőeres rendszer tagjai, érfonatot
képeznek a nefron körül. Ezen a szakaszon „visszakapják” a szűrletből a szervezet számára
még szükséges anyagokat, majd a vénás rendszer tagjaiként elhagyják a vesét.

A veseműködés
A vese naponta kb. 180 liter vizet és oldott anyagot szűr ki a vérből. A vízvisszaszívás
jóvoltából ez a mennyiség kb. 1,4 literre csökken, és vizelet formájában távozik a
szervezetből. Az egészséges vesék kiszűrik a táplálékból származó salakanyagokat, a
felesleges folyadékot, de nem engedik kiürülni a még használható anyagokat. A kiválasztás
első lépése, hogy a vese a beérkező folyadékból egy ún. ultrafiltrátumot képez, ami a
vérplazma koncentrációjával megegyező mennyiségben tartalmaz olyan anyagokat is, amire a
szervezetnek szüksége van, például glükózt, nagy mennyiségű Na-iont, karbamidot. Ezeket az
anyagokat a vesetubulus különböző pontjain a vese részben vagy teljesen visszaszívja, és újra
a vérkeringésbe juttatja. A vese feladatai közé tartozik a hormonok termelése, illetve a só- és
vízforgalom szabályozása.

Méregtelenítés a vesében
A vese egyik legfontosabb feladata a méregtelenítés, amely folyamat a kiválasztás útján
valósul meg.
Működése során minden élő sejt termel kémiai salakanyagokat, amelyeket a vér szállít el.
Ezeknek az anyagoknak egy része a szervezet számára mérgező, ezért fontos, hogy a vérben
ne halmozódjanak fel, hanem folyamatosan ürüljenek. A vizeletkiválasztó rendszer feladata,
hogy az oldott állapotban lévő bomlástermékeket kiszűrje és kiürítse. Elsősorban a nitrogén
tartalmú bomlástermékek (karbamid) és bizonyos sók távoznak a vizelettel.
A vesék működési elégtelenségének következtében a vérben felszaporodó káros anyagok
életveszélyes állapotot idéznek elő a betegnél. Véréből mielőbb (és folyamatosan) ki kell
üríteni az ártalmas anyagokat (dialízis vagy transzplantáció).

A veseműködés szabályozása
A veseműködés szabályozásában elsősorban hormonális hatások játszanak szerepet, de
természetesen idegi működés is közrejátszik. A hormonális szabályozás egyik legfontosabb
eleme a vazopresszin (ADH) mely a hipotalamuszban (agyalapi mirigy) termelődő peptid
hormon. Hatására fokozódik a nefronok elvezető csatornáiból a víz visszaszívása, így
csökkenti a szervezet vízveszteségét. A másik igen jelentős hormon a mellékve sekéregben
termelődő aldoszteron, melynek hatására a nátriumionok és ezzel kapcsoltan a víz
visszaszívása fokozódik. (Természetesen a felsorolás nem teljes, számos egyéb hormon
szabályozza a vese működését különböző ionok és egyéb anyagok visszaszívásának
szabályozása révén.) Az idegi szabályozás a vese esetében alárendelt jelentőségű, a vegetatív
idegrendszeri szabályozás elsősorban nem a kiválasztási funkciókat befolyásolja.

A vese egyéb feladata

A vese egy renin nevű hormon termelésén keresztül szerepet játszik a szervezet
vízháztartásának, vérnyomásának szabályozásában. A vese apró erei képesek érzékelni a
vérnyomás csökkenését, és ha egy bizonyos érték alá csökken a nyomás, a vese renin
termelése fokozódik. A renin egy olyan folyamatot indít meg, amelynek a
végeredményeképpen egy angiotenzin II nevű enzim keletkezik. Ez az enzim rendelkezik igen
erős érösszehúzó és ezen keresztül vérnyomásemelő hatással. Ezen túl renin-angiotenzin
rendszer többek közt képes szomjúságérzet kiváltására, szintén a vérnyomás, a vérmennyiség
növelését elősegítendő.

A vese működése
Eszköztár:

Az elsődleges szűrlet képzése

Elsődleges szűrletnek nevezzük azt a szűrletet ami a diffúziós erők

segítségével jön létre a glomerulusban. Ez a szűrlet tartalmazza mindazt, ami a vérplazmában
megtalálható, a nagyobb fehérjék kivételével.
Ennek a szűrletnek a képzése passzív folyamat, az erekből ezeket az anyagokat az érrendszer
és a glomerulus közti nyomáskülönbség nyomja át a nefronba. Egy nap egy egészséges
emberben 180 liter elsődleges szűrlet keletkezik. Ez természetesen csak úgy lehetséges, hogy
a vér igen sokszor szűrődik át a vesén.

A másodlagos szűrlet képzése

A másodlagos szűrlet az elsődleges szűrletből alakul ki a visszaszívás során. Ez a szűrlet
normális esetben nem tartalmaz glükózt és fehérjéket, és sokkal kisebb a víztartalma, mint az
elsődleges filtrátumnak. Ezek a módosulások a vesetubulus különböző pontjaihoz köthetők.
Az első kanyarulatos részen visszaszívódik a teljes glükóz mennyiség, valamint a víz és a
nátriumionok egy része. A hajtűkanyar közelében kerül a szűrletbe a csatorna falát alkotó
sejtekből sok olyan szerves anyag, amelyek idegen vagy mérgező anyagok származékai,
például gyógyszerek és egyéb kemikáliák maradványai. Itt távolítódik el a vizeletből
karbamidtartalmának jelentős része, további víz és nátriumion. Ezek után az elvezetőcsatorna
vízvisszaszívás révén a szervezet vízháztartásához igazodva kialakítja a vizelet végleges
sűrűségét.

A vizeletképződés
A vizeletképződésnek helye a vese, illetve annak funkcionális egysége a nefron. A nefron
glomerulus nevű részében először egy úgynevezett elsődleges szűrlet keletkezik, mely aztán a
nefron tubulusnak nevezett csőszerű részében különböző anyagok (víz, sók, cukor stb.)
visszaszívása révén valamelyest betöményedik. Ez a betöményedett vizelet a vese elvezető
csatornái révén összeszedődik, és a húgyutakon keresztül elvezetődik a veséből.

A vizelet általános jellemzői

Egy egészséges ember naponta körülbelül 1,5 liter vizeletet ürít. Ez a vizelet vízben oldva
tartalmazza azokat az anyagokat, amelyektől az emberi szervezet meg akar szabadulni,
például különböző sók, elemek a szervezetből (karbamid, kreatinin) és a környezetből (pl.
gyógyszerek) származó méreganyagok illetve azok származékai

Vizeletelvezető rendszer
Eszköztár:

A vizeletelvezető rendszer
A vizeletet a vesékben található gyűjtőcsatorna a vesék sinusába vezeti. Innen a
húgyvezetékek továbbítják azt a húgyhólyagba, ahol a vizelet átmenetileg tárolódik. (A
húgyhólyag akár fel liternél is több vizeletet képes tárolni!) A vizelet innen a húgycsövön át,
távozik a szervezetből.

A húgyvezeték
A húgyvezeték (ureter) egy mintegy 30cm hosszú és 5mm vastag nyálkahártyával bélelt
izmos falú cső, amely a vesemedencét a húgyhólyaggal köti össze. Két szakaszát
különböztetjük meg: van egy úgynevezett hasi és egy medencei szakasza. A kezdeti, hasi
szakaszban az ureterek a gerinccel párhuzamosan haladnak lefelé a kismedencébe, ahol a
medencei szakaszon egymás felé térve és kissé visszakanyarodva érik el a húgyhólyagot.

A húgyhólyag

A húgyhólyag egy izmos falú, nyálkahártyával bélelt tömlő, mely a

kismedence elülső részében helyezkedik el. A folyamatosan képződő vizeletből 300-350 ml-t
képes normálisan befogadni, így mivel ez a napi vizeletmennyiség egyötöde, egészséges
ember naponta négyszer-ötször üríti vizeletét. A húgyhólyag üres állapotában csaknem tömör,
citrom alakú szervvé húzódik össze. A húgyhólyagon három nyílás található. Fentebb és
inkább hátul, illetve oldal felé ömlik a hólyagba a két húgyvezeték, alul pedig a húgycső lép
ki.

A húgycső
A női húgycső rövid, 3-4 centiméter hosszú, eléggé tágulékony, nyálkahártyával bélelt cső. A
cső falában található egy akaratlagosan működtethető harántcsíkolt izomból álló és egy
akaratlagosan nem befolyásolható simaizomból álló izomgyűrű. A húgycső belső
nyálkahártya borítása egy szakaszon a hólyaghoz hasonlóan urotheliummal (átmeneti hám)
borított.

A férfi húgycső egy mintegy 20 cm hosszú. Lecsüngő hímvessző esetében S alakban görbült,
nyálkahártyával bélelt, izmos falú cső. A húgyhólyagból többször megtörve jut el a hímvessző
csúcsához, ahol a külső nyílása található. Belső nyálkahártya borítása a fentebbi szakaszokon,
a női húgyvezetékhez hasonlóan, urotheliummal borított.

A vizeletürítés mechanizmusa
A vizelési inger a hólyagban felgyülemlő vizelet által előidézett növekvő nyomás hatására
kialakuló, azzal arányosan növekvő, egyre kellemetlenebb feszülő érzés az alhasban, melyet
gerincvelői reflexek váltanak ki.
A vizeletürítést bonyolult idegrendszeri reflexek irányítják, melyek a hólyag bizonyos
teltségénél automatikusan kiváltják a vizelést. Ha a vizelés elkezdődött, akkor a húgycső felső
részénél lévő receptorok jelzései hatására a hólyagfal izomzata összehúzódik és kiüríti a
tartalmát. Ez történik például az embernél is eszméletlen állapotban.
Az ember azonban a vizeletürítését tág határok közt tudja irányítani, vissza tudja tartani, el
tudja indítani és meg tudja szakítani. Ezt a képességet nevezzük szobatisztaságnak
(kontinenciának). A kontinencia tehát az ember azon képessége, hogy vizelet- és
székletürítését bizonyos határok közt befolyásolni tudja. Ezt azonban mindenkinek meg kell
tanulnia, ami általában két éves korra történik meg, de ennek elhúzódása, különösen az
„éjszakai ágybavizelés” nagyon gyakori.

 kiválasztó szervek szövetei és a kiválasztással

kapcsolatos betegségek
A kiválasztórendszer szövetei
Eszköztár:

A vesetestecske szöveti szerkezete

A vesetestecske lényegében a nephron ér felőli végének labdaszerű tágulata, mely két részből
áll, az érgomolyagból és az azt körülvevő hámtokból, az úgynevezett Bowman-tokból. Ez a
Bowman-tok ráterjed az érgomolyag ereire is és az itt található lábas sejtjeivel körülveszi
azokat, biztosítva ezzel a hatékony szűrletképződést.

A vizeletelvezető rendszer falának belső rétege

A vizeletelvezető rendszer egy részét egy speciális hám, az urothelium borítja.

Ennek a hámnak a különlegessége, hogy igen szélsőséges ozmotikus nyomásnak is képes
ellenállni és a szélsőséges méretváltozásokat is elviseli. Ezen elengedhetetlenül fontos
tulajdonságait többek közt a hengerhámsejtek közt elhelyezkedő szokatlanul nagy méretű,
úgynevezett esernyősejteknek köszönheti. Ezek az esernyősejtek képesek alkalmazkodni
például a hólyag telítettségi állapotához, és, ha a hólyag telítődve van, ellapulnak, ha pedig
üres, akkor extrém mértékben megduzzadnak.

A simaizom szerepe a vizeletelvezető rendszerben

A vizeletelvezető rendszer falában található egy simaizom réteg, melynek igen fontos szerepe
van a vizelet elvezetésében. Ezen izmok legfőbb feladata, hogy a húgycsőben perisztaltikusan
összehúzódva áramoltatják a vizeletet. (A vizelet tehát nem a gravitáció hatására távozik.) A
simaizmok másik fontos szerepe, hogy a vizeletelvezető rendszer bizonyos területein
izomgyűrűket alkot, melyek összehúzódva képesek elzárni az adott szakaszt, így
megakadályozva a vizelet áthaladását.
A vese betegségei
Eszköztár:

A vesemedence gyulladás

A heveny vesemedence gyulladás egy hirtelen kezdődő, magas lázzal járó betegség, melyet baktériumok általi
fertőzés okoz. Tünetei közt szerepel még a gyakori vizelési inger és a fájdalmas vizeletürítés. Az általában egy
oldalon megjelenő betegség tüneteként a gyulladt vese oldalán a beteg erős fájdalmat érez. A betegség
fennállását a vizelet laboratóriumi vizsgálatával állapítják meg. A gyulladás, ha a vizelet eltávozása nem
akadályozott, viszonylag gyorsan gyógyul, de antibiotikumos kezelés is szükséges.
Azért fontos, hogy a beteg teljesen felépüljön, mert esetleg krónikus vesemedence gyulladás alakulhat ki, ami
könnyen vesekárosodáshoz vezethet, hiszen a krónikus vesemedence gyulladás egy viszonylag tünetszegény (a
beteg fáradékony, sápadt) betegség, és előfordul, hogy az orvos már csak a vesekárosodást tudja megállapítani.

Vesekőbetegség

A vesékben kóros állapotban előfordul, hogy úgynevezett vesekövek keletkeznek.

A vesében, a húgyutakban és a hólyagban található kövek felnőttkorban a gyakoribb betegségekhez tartoznak.
Kialakulásuk gyakoriságát étkezési szokásainkkal, mozgásszegény életmódunkkal, illetve testsúlyunk
növekedésével magyarázhatjuk. Húgyúti kövek mindig akkor keletkeznek, ha a vizeletből sók kristályosodnak ki
és kövekké állnak össze. Ezek a kis kövecskék gyulladást okozhatnak a vesében, a húgycsövet akár el is
zárhatják, s ha ki is tudnak ürülni, vizeléskor a legtöbb esetben erős fájdalmat okoznak.

Ez  eknek a köveknek egy része nem okoz panaszokat, hiszen sok kő bennmarad a vesében
vagy anélkül távozik, hogy fájdalmat okozna. Csak akkor alakul ki görcsös fájdalom, ha egy nagyobb kő
besodródik a húgyutakba.
A vesekő kialakulásának kockázata csökkenthető a sok folyadék fogyasztásával, illetve speciális diétával. Ha
azonban a vesekő már kialakult, és nem képes kiürülni a szervezetből, gyakran van lehetőség a műtéti kezelés
elkerülésére. Az egyik ilyen lehetőség az úgynevezett lökéshullám-terápia, mely műtét nélkül lehetővé teszi a
vesekövek felaprítását.
A veseműködés elégtelensége

Vese elégtelenségről akkor beszélünk, ha a vesék nem képesek ellátni kiválasztási funkciójukat, nem termelnek
megfelelő mennyiségű és koncentrációjú vizeletet. A veseelégtelenség tünetei elsősorban az ürített vizelet
koncentrációjában és az elégtelen méregtelenítés miatt a vér összetételében jelentkeznek.
A vese elégtelenség sokféleképpen alakulhat ki és a tünetek súlyossága is igen eltérő. A betegséget gyógyszerrel,
antibiotikummal kezelik, azonban ha ez nem sikeres, előfordul, hogy a beteg vérét dializálni kell, illetve
vesetranszplantáció is szükségessé válhat.
Művesekezelés, veseátültetés
 Azon betegek kezelése, akiknek a veséje valamilyen okból nem képes ellátni kiválasztó
működését, történhet művesekezelés útján. A művesekezelés tulajdonképpen azt jelenti, hogy a beteg vérét
valamely nagy érből kivezetve átáramoltatják egy „művesén”. A gép működésének alapja, hogy a vér egy olyan
csőrendszeren áramlik keresztül, melynek fala féligáteresztő tulajdonságú. Ezt egy olyan különleges oldat veszi
körül, ami képes átvenni a vérből a mérgező anyagokat, így tisztítva meg többszöri átáramoltatással, néhány óra
alatt a beteg vérét. Ez a módszer mint a működési elvből is kitűnik csak a vese szűrőműködését képes
helyettesíteni.
Eg yes betegek esetében szükségessé válhat a vese transzplantáció, vese átültetés. Ezt a különben igen bonyolult
műtétet manapság már kevésbé a műtéti technika, sokkal inkább a megfelelő donor megtalálása teszi nehézkessé.

Az elvezetőrendszer betegségei
Eszköztár:

Hólyaghurut

A hólyaghurut általában bakteriális fertőzés következtében kialakuló betegség. Leggyakoribb ok az úgynevezett

E. coli bélbaktérium fertőzés, amely baktérium az emberi bélrendszerben is előfordul. Ezért a hólyaghurut
elkerülése érdekében különösen lényeges a helyes tisztálkodás székelés után. Különösen a lányok esetében
fontos a fokozott figyelem, ugyanis náluk a húgycső rövidsége miatt a fertőzés könnyebben eléri a húgyhólyagot,
mint a fiúknál.
A betegség tünete általában a fájdalmas (esetleg égető érzésként jelentkező) és gyakori vizelési inger. A betegség
fennállását a vizelet vizsgálatával lehet megállapítani, a gyógymódok között elsősorban a célzott antibiotikumos
kezelés szerepel.

Húgykövek a hólyagban

Ha a sókiválás következtében a vesében képződött vesekövek túlságosan nagy méretűek,

elzárhatják a húgyutakat, ezzel megakadályozva a vizelet normális ürülését. Ez nemcsak fájdalmas, de a
bennrekedt vizelet gyulladást okozhat a húgyutakban és előbb-utóbb, a felgyűlt folyadék tágulatot okoz a
vizeletelvezető rendszerben. Ha a kialakult kövek túlságosan nagyok és nem képesek kiürülni a vizelettel, a
köveket vagy úgynevezett lökéshullám terápiával, vagy műtéti úton kell eltávolítani a húgyutakból.
Terhességi veseproblémák
A terhesség alatt gyakran jelentkeznek bizonyos vesebetegségek. Ilyen betegség például a terhességi
pyelonephritis (vesemedence gyulladás). A terhesség második felében jelentkezik, húgyúti fertőzésként
kezdődik, többnyire E coli nevű baktérium okozza. Rendszerint a jobboldali vesét érinti. Magas láz, heves
fájdalmak és gyakori, fájdalmas vizelési ingerek kísérik. A fizikális és vizeletvizsgálatot követő
ultrahangvizsgálat mutatja az érintett oldal üregrendszeri tágulatát, pangását. A pangás sürgős megszüntetése és
gondosan kiválasztott gyulladáscsökkentő gyógyszer adása szükséges. Magyarországon a terhesgondozás
alkalmával a várandós édesanyák vizeletét rendszeresen ellenőrzik, a betegség kialakulásának megelőzése
céljából.