Az akvárium talaja

A talaj nagyon komplex, bonyolult rendszer számtalan élettelen és élő komponenssel melyek aránya
meghatározza a benne élő növények fejlődését. Fontossága miatt külön tudományág a talajtan
foglalkozik vele. Szárazföldi növények esetében a talaj a gyökér környezetét határozza meg, de egy olyan
zárt rendszerben mint az akvárium a talaj a növény más részeire is kihat. Érthető, hiszen az akváriumba
helyezett talajból folyamatosan oldódnak a különféle oldékony alkotó elemek melyek fokozatosan
feldúsulnak a vízben így ez minden élőlényre kihatással lesz.

Az akvárium talaja vízinövények legtöbbjének tápanyagot szolgáltat, befolyásolja a víz minőségét, az

akvárium tisztántarthatóságát és színével, minőségével meghatározó esztétikai élmény. Látható, elég
sokféle igénynek kell a talajnak megfelelni az akváriumban.

Ha szakszerűen kívánjuk medencénket berendezni, akkor az aljzatot ugyan olyan gonddal kell
megválasztanunk, mint amilyen körültekintéssel válogatjuk össze az akváriumba együtt tartható halakat
és növényeket.

A vízinövények szempontjából az akvárium talaját két eltérő funkciójú rétegre kell osztanunk: a felső
fedőrétegre és az alsó tápanyaghordozó rétegre.

A fedőréteg feladata a tápanyaghordozó, többnyire sok oldódó, vagy víznél könnyebb anyagot
tartalmazó réteg elválasztása az akvárium vizétől. Bár a növények gyökereinek legnagyobb része hamar
áttöri és behatol a tápanyaghordozó rétegbe azért ebben a rétegben is sok gyökér fejlődik ezért
szerkezete és kémiai reakciója nem lényegtelen.

A legelterjedtebb fedőréteg a különböző szemcseméretű sóder és homok de ezek nem egyformán

alkalmasak akváriumi célra. A legjobb a 4-5 mm szemcseméretig mindenféle méretet tartalmazó sóder.
Ez a méret nem engedi a szemcsék közé a szemetet, ugyan akkor mégis elég levegős ahhoz, hogy az
aerob baktériumok is megtelepedjenek benne. Az ilyen közegben a növények gyökerei jól fejlődnek,
ráadásul kedvező feltételeket nyújt a fenéken turkáló halfajoknak is.

A sóder anyaga is többféle lehet, melyek mind másképpen befolyásolják a bennük, illetve felettük lévő
élővilágot. A nálunk forgalomban lévő folyami sóderben a Feketeerdőtől a Folyamkotró Vállalat
markolójáig a Duna vízgyűjtőjében előforduló mindenféle kőzet megtalálható. Ezek többnyire nagy
kalcium karbonát tartalmú anyagok melyek erősen keményítik az akvárium vizét. A nagy CaCo3 tartalom
a gyökérszférában leköti a hidrogén ionokat, ami az ebben a szférában kívánatos savas kémhatást
semleges esetleg enyhén lúgos irányba tolja el, ez sok akváriumi növény számára kedvezőtlen. Fontos
különbséget tennünk a folyami és bányasóder között. A bányasóerek némelyike rengeteg agyagot
tartalmaz, amit nem lehet kimosni, továbbá nagyon változóa fém és sótartalmuk. Semmiképpen ne
keverjük össze a két sóderféleséget!
Növényes akváriumban különösen, ha lágyvíz igényes fajokat gondozunk a legmegfelelőbb a
kvarchomok. A kvarc nem befolyásolja hátrányosan a víz PH-ját, és nem tartalmaz semmilyen az
akvárium életét veszélyeztető anyagot. A kvarchomokot a folyami homoktól könnyen
megkülönböztethetjük, ha egy-két csepp sósavat cseppentünk rá. Ha pezseg, akkor meszet tartalmaz,
míg a szilicium oxid anyagú kvarc a sósavval nem lép reakcióba.

A föld azon tájain ahol a vulkáni kőzetek gyakoribbak, mint az üledékes kőzetek, pl. Japánban, ott
elsősorban ezeket használják. Ezek a kőzetek, akárcsak a kvarc, nem keményítik a vizet.

Nagyon népszerűek a különféle kőzúzalékok és a gyöngykavics. Csak esztétikai szerepük van. Ezeknél a
fedőanyagoknál a nagyméretű szemcsék között nagy üregek vannak, amelyek lassan megtelnek
ételmaradékkal, halürülékkel, egyéb szerves törmelékkel, ami oxigén szegény környezetben bomlani
kezd. Mivel a bomlástermékek egy része-kénhidrogén, ammónia- és sok szaprofita baktérium
anyagcsereterméke mérgező, ezért az akvárium vize megbüdösödik a halak, és növények pusztulni
kezdenek.
Az ilyen bomló szerves anyagot tartalmazó talajt jelzi az mikor a talajon sötét, kékesfekete vagy barnás
algaréteg jelenik meg ami megállíthatatlanul terjed a dekorációkra majd az élő növényekre. Ugyancsak
figyelmeztető jel, ha a talajon turkáló halfajok bajuszszálai rohadnak. Ha ezek a tünetek megjelennek az
akváriumban, akkor mindenféle tüneti kezelés, algairtó, fertőtlenítő hatástalan, egyedül az
elszennyeződött aljzat megfelelő szemcseméretűre cserélése segít.

Ha valaki mégis ilyen követ szeretne az akvárium aljára tenni, akkor a kis szemcseméretű sóder fölé olyan
vékony rétegbe tegye, hogy a közé hulló törmeléket még ki lehessen szívni.

Bármilyen homokot, sódert, zúzalékot használunk minden esetben alaposan, bő vízben mossuk ki
mindaddig, amíg kristálytiszta vizet nem öntünk le róla.

A fedőréteget ne csak a tápanyaghordozó réteg fölé tegyük, hanem úgy helyezzük el, hogy az akvárium
falával is ez érintkezzen. Ha a tápanyaghordozó réteg az üvegfalhoz ér, akkor ott csúnyán algásodni fog.

Sokszor szép növényes akváriumokat láthatunk csupán mosott sóderen is, különösen, ha már fél-egy
éve” trágyázzák” a halak. Ilyenkor tehát csak fedőrétegből áll az akvárium aljzata. Nyilván nem ilyen
akváriumban lehet 'kiállítási' vízinövény példányokat nevelni és nem is mindegyik fajnak elegendő ez a
tápanyag de így legalább nem is veszélyeztetjük a medence kényes biológiai egyensúlyát.
A tápanyaghordozó réteg bizonyos kockázatot jelent az akváriumra. A vízinövények nagy része,
Echinodorusok, Aponogetonok, Nymphaeák és még sokan mások nagyon jó néven vennék, ha a medence
talajába tápanyag dús kerti földet kevernénk. Volt is idő mikor az akvarista szakkönyvek különböző
földeket javasoltak így pl. érett akáclomb földet, sőt vakondtúrást, bükklomb földet és más
kertészetekben akkoriban elterjedt alapföldféleségeket. Ez azonban nem vált be, noha növények jól
nőttek, sőt néha túl jól is. Egy átlagos 50-80 literes akváriumot a nagyobb termetű növények néhány
hónap alatt kinőttek úgy, hogy akár a fedőüveget is leemelték. Ez már önmagában is hiba, hiszen
nyilvánvalóan nem lehet ilyen méretű növényekkel megfelelően dekorálni, kiszorítják az akvárium többi
lakóját, és nem úgy vesznek részt az akvárium ökológiai rendszerében, ahogy kellene. De ennél
fájdalmasabb következményei is voltak a földek alkalmazásának. A virágföldek mindig sok bomlatlan,
vagy félig bomlott szerves anyagot tartalmaznak melyeken víz alatt anaerob körülmények között
ártalmas baktériumok szaporodnak el. Az ilyen medencékben ezért nagyon gyakori volt a hasvízkór, a
szennyezett vizek jellegzetes halbetegsége.

E hátrányai miatt földet ma már nem használunk az akváriumban.

A tápanyaghordozó réteg tehát semmiképpen sem lehet kertészeti értelemben vett táptalaj. Más
közegbe más célok elérésére egészen más szempontok szerint kell ezt a réteget megválasztanunk.

Akváriumi körülmények között a tápanyaghordozó közegnek tápanyag tartalma legyen, jó szerkezete de

nem tartalmazhat bomló szerves anyagot, és nem oldódhat belőle semmi ártalmas anyag az akvárium
vizébe. Ezt a szigorú elvárást csak megközelíteni tudjuk de néhány keverékkel elég jól.

Az egyik bevált tápanyaghordozó a tőzeg. A kertészek már régóta használták földkeverékekbe később
műtrágyákkal kiegészítve önmagában is. Ez az anyag az akváriumban is bevált.

A tőzeg természetes anyag. Egyes, főleg északi területeken a mocsarak ősszel elpusztuló növénytömegét
a lebontó szervezetek nem vagy csak kis részben képesek lebontani, mert a mocsár erősen savanyú,
oxigénszegény környezetében élettevékenységük erősen korlátozott. Az évről-évre vízbe hulló
növénymaradványok ezért lassú kémiai változásokon mennek át, szerves anyaguk egy része –főleg a
kémiailag nagyon ellenálló cellulóz- és eredeti szöveti szerkezetük megmarad. Az évről évre képződő
növénymaradványok az évezredek alatt több méter vastag barna színű, ruganyos tőzegréteget képeznek.
A tőzegmocsár erős konzerváló hatása néha meglepő dolgokat produkál. A bányászat során gyakran
kerülnek napvilágra többezer éve a mocsárba esett vagy éppen a mocsárba fojtott emberek meglepően
ép mumifikálódott tetemei.

A tőzeg tehát laza jó szerkezetű anyag de többnyire erősen savas kémhatású és tápanyagot nem
tartalmaz. Ezen segíthetünk, ha a PH-tól függő mértékben mésztartalmú folyami homokkal keverjük.
Általában 1/3 rész tőzeg 2/3 rész folyamisóder keveréke a legtöbb vízinövénynek megfelel. Ha mosatlan
sóderrel keverjük, akkor egyben a tápanyagbevitelt is megoldottuk.

Az agyag néhány faj pl. Criptocorynék fejlődésére kedvezően hat. Ha megszárad össze lehet törni és a
sóderhez keverhető 10-15 százalékban. Az agyagot golyóvá gyúrva és sütőben kiégetve a már vizzel
tőltött akváriumban is a talajba nyomkodhatjuk, mert így nem szennyezi a vizet.

A legegyszerűbb tápanyaghordozó közeg a mosatlan sóder. Jó a szerkezete van de ideálisan kicsi a

tápanyag tartalma, nem bomlik, nem oldódik, ha véletlenül felkeveredik, túl nagy baj akkor sem történik

Vannak, akik a nagy kaliberű megoldásoktól remélnek szép eredményeket. Ilyenkor különböző trágyák pl.
nyúltrágya, vagy birkatrágya golyócskák kerülnek az akváriumba. Egy ilyen akció ha csak vízinövények
vannak az akváriumban hasznos lehet, de egy átlagos díszakváriumban semmiképpen ne éljünk a
lehetőséggel.

A tápanyagpótlás az akváriumban nagy óvatosságot kíván! A szobanövény kedvelők ismert tápanyag

rudacskái vízinövényeknek is megfelelnek, mert a bennük lévő tápelemeket késleltetve adják le, így
folyamatos utánpótlást biztosítanak. Ezeket ugyan úgy a földbe kell szúrni, mint a cserepes növényeknél
de jóval kevesebbet. Egy rudat félbe kell törni és a nagyobb példányok mellé szúrni. Ha túl sokat teszünk
a talajba, akkor az oldódó sók a medence vizébe kerülnek. Ennek egyik következménye erős algásodás
lesz másrészt a víz meg növekedett sótartalma gátolja a növények fejlődését az a nem megfelelő helyre
került tápanyag éppen ellentétes hatást eredményez.

A társas medencékben a talaj ellen a legfőbb kifogás az, hogy egyes haklak kitúrják és ezzel beszennyezik
a vizet de azt is a szemére vetik, hogy növeli a víz sótartalmát ami néhány kényesebb halnak- amilyen a
diszkosz is- ártalmas. Ebben mind van igazság, de növény nélkül meg nincs akvárium.

Forras:

http://www.godivizinoveny.hu