XXIII.

FlrnoALL s T.q\os

SzÉrcELY FESTETT
BUTOROK

Iililllillf ilililil ililII II IIll il I I II llil Iil lil il 1rril il til rril lil rlrlr{rrril rl{ [{rltIrn rll Illll llIllllllllllllt
1"--' \.
\-:--

!-:--.-'il- ---l
 o o
O7
A
09 É, ,CyreW .osamAe
o-
.) ? /
ó'újfaru \
\.

\t
'IA t.t

3.y o
Csehétfalva
| 4q' e 2

./
eratÉnre3

d
o
B
o
f,
I

ül

BRASSO
MacYAR NÉpnnÚvÉszgT
A Népr ajzt Mlizeum kiadvány sotozata

Szerkesztő-Editor

SELMECZI rovÁcS Attila

A kiadvány
a Nemzeti Kulturális Alap NépmúvészetiKollégiuma
és a Néprajzi Múzeum Barátainak Köre Egyesület
tárrLo gatásáv al jelent meg
TnnreLoM
In
MAGYAR NÉPMíjvÉszET
llltllllllllllillllillllllllllllllmilllllililililmilmtilililil!il||ilililililtf ililmilililta1il!ililtil!ililt
XXIII.

KanpALUSIÁNoS

SzÉrELYFESTETT
BUTOROK

lllllltlllllllllllllllllllllllllllllllllllilmillililililililililililmil!ilmilil!ililililililt!ililililttililil
NÉrna1zlwtuzpullt
BUDAPEST,7995
 A r ajzokat vé gle gesítette
Kinda Géza

A helyszíni színes képeket készítette

Romfeld Ákos' Zepeczaner }enő

A Néprajzi Múzeum
tfugyÍotőit készítette
Winter Erzsébet

Lektorálta
K. Csilléry Klára

A címlapon:
Festett láda 1846. CsíkszentmiháIy,
a Néprajzi Múzeum gyújteményéból

HU ISSN 1217-9833
rsBN 963 710627 9

Tipográfia és előkészítés:
vÍzlÓ wttiv eszeti Alkotóközöss é g
Nyomta:
Szomi Bt.
ErŐszo

A szerző kötetének anyagát Erdélynek arróI a területéről gyíijtötte, amely a népi festett bútorok leg-
inkább figyelemre méltó emlékanyagáthagyta korunkra: a mai Hargita megyébót. Elsődieges cél1a az
ott múködött készítőközpontok számbavétele jellemző készítményeik,mintakincsük bemutatásával és
az alaktilástörténet megrajzo|ásával. A könyv alapjául szolgáLó közel egy évtizedes kutatómunka a
Malonyay Dezső által kiadott népmúvészetiáttekintésben szereplő asztalosközpontok közelebbi meg-
ismerésévelindult, azonban a kiterjedt terepmunka messzemenően kiegészíti a századtlnk elején csu-
pán az első benyomások alapján felvázoltakat. Kardalus Jánosnak végül is sikerült elhatárolnia az e1yes
stíluscsoportokat: alcsíki, felcsíki' gyimesi, gyergyói, Homoród menti, Udvarhely vidéki és derzsi irány-
zatot különböztetve meg, miközben közel húsz XIX. századi és néhány XX. századi, hagyományos stí-
lusban dolgozó bútorf estő mesternek a tevékenys égétr ögzíteLte.
A bevezetó érinti a ház berendezésétés az idők során bekövetkezett váItozásait, majd ismerteti
mindazokat a bútorokat, amelyeket festett dísszel volt szokás ellátni. LeÍrja a legjellemzőbb mintaeie-
meket' a Íestéshezfelhasznált színezőanyagokat. Kiegészítésülröviden ősszegzí a festett bútorok, illet-
ve a bútorfestéselterjedését.
A kötet zömét az e1yeskészítőközpontok munkásságának elemzése teszi ki' majd ehhez csatlakozik
néhány, a XIX. századi hagyományokat folytató, illetve felélesztő közelmúltbeli és mai alkotó tevékeny-
ségének ísmertetése.
A kötet anyaga magyar és román nyelven 1982-ben Csíkszeredán már megjelent a népi alkotások és
múvészetitömegmozgalom Hargita megyei irányítőközpontja kiadásában. A szerző a jelenlegi kiadás-
hoz a kötet szövegét az újabb kutatások fényébenmódosította, tárgyt anyagát kiegészítette.A kötet
nemcsak a kutatóknak tesz jó szolgáIatot - a kis szám(t erdé$i kiadás csupán kevesiikhöz juthatott el -,
de anéprajz és a népmúvészetiránt érdeklődőkszé|es körében is nagy érdeklődésre tarthat számot.

K. Csilléry Klóra
BnvnznrÍis

Erdélyben és a Székelyföldön a virágos bútorÍestésfénykorát a XVIII-XX. században élte' A XX. szá-

zad elején még divatozott a festett bútor hasznáIata, de készítésemár annál kevésbé.A század elejének
gazdasági-társadalmi helyzete vá|tozásokat hozott a falu hagyományos életében is, s ennek következté-
ben a falusi házakban egykor fontos szerepet betöltő festett bútorok elkerültek a helyükről. A falusí em-
berek hagyományos népviseletüket városi divatúra cseréltékfel, városias házakat építettek, arégibíto-
rok helyére pedig új típusú,Íényezett asztalosmunkák kerültek.
Vidékünkön még számos tárgy tanúskodik a népi virágos bútorfestésÍénykorfuől, s közel kétszáz
éves bútordarabok bízonyítják a népi ízlésneka bútorfestésben való kiteljesedését.Kiadványunk a virá-
gos bútorfestésmegjelenését, elterjedését, s annak váItozásait követi nyomon napjainkig. A kötet a csíki,
gyergyői és Udvarhely vidéki bútorfestő-asztalosok tevékenységétmutatja be. A bútorfestő központok
tárgyalása során a festett bútor mintakincsének grafikai megjelenítése kap elsődleges szerepet, amely
egyben mintalapként is szolgáI azok számára, akik napjainkban bútort festenek. A mintakincs ábrázolá-
sát a bútorfestők tevékenységéről szóló rövid jellemzés egészítiki.
Mivel bemutatásunk ezen a vidéken készült festett bútorok számbavétele alapján készült, előbb
azokban a hagyományos falusi házakban végeztünk számbavételt, aholmég ma is helyükön vannak a
festett bútorok. Ezzel egyidejúleg a múzeumokba, néprajzí gyiijteményekbe és az tlj lakásokba is benyi-
tottunk Íelfedni a festett bútorok funkcionáLis, esztétikai és dokumentációs szerepét.

A nagy számú' tárgyi hagyaték és a szakirodalom aIapjén a lakáskultúra alakulását két évszázadra
visszamenően pontosan meghatározhatjuk. A korábbi évszázadok lakáskultúráját pedig a történeti for-
rásokból tudjuk rekonstruálni. A XIX. század előtti paraszti bútorokat az egyszer(tség, a használati
szempontúság jellemzi.
A készítésszempontjából a faIusi házakba eIőbb az ácsolt bútor került, amit faragással készítettek és
csapolással állítottak össze. Az ácsolt bútorok sok időn átmegőrízték archaikus szerkezehiket és funkci-
ójukat. Az aszta|osbútor a XYI. század elején jelent meg. Ennek eIőáIIítása gyalulást, összeeresztést és
más magas abb képzettségű munkát igényelt.
A társadalmi tagozódás a XIX. századtóI új utakat nyitott a lakáskultúra fejlődésében. A jobbmódú
parasztoknál mindig (ljabb asztalosbútorok jelentek meg, amelyek lépésttartottak a gazdaság; haladás-
sal. Egyfelől így alakult ki a polgári (városi) divatú, gyorsan vá|tozó, eredeti jellegét már feladó lakás-
kultúra. Másfelől viszont a lassan változó, hagyományőrző, az elmaradott gazdasági állapottal össze-
függésben álló falusi lakáskultúrával találkozhatunk.
Atisztaszobamegjelenésével egyidejúleg falun is megjelent a polgári bútorok mintájára készült új tí
pusú, egyszínűre festett szobaberendezés. Szinte előzmény nélkril váltotta ÍeI az álIőszekrény a kelen-
gyésládát, a magaslábú hátasszék a kabalás széket. A konyhában a polc és a falitéka helyett megjelent a
konyhaszekrény' amelyet vidékenkéntmás és más :u'\és szerint alakítottak. ÁtaHnos szokás szerint en-
nek alsó részében, a különböző fiókokban van a kenyér, az evőeszkoz s másháztartási eszközök helye,
míg a felső részben _ a tálas nyitott polcai helyett - ajtóval zárt szekrényrészszoIgáI az edények számá-
ra. A régi bútorok a konyhába, piltvarba, nyári lakásokba kerültek'Ez aváItozás lassú folyamat eredmé-
nye, mely napjainkban is tart.
A lakásberendezés mindig tükrözte' és ma is ttikrözi az adott kor emberének gondolkodásmódját,
igényeit, ízlésétés nem utolsó sorban gazdasági, társadalmi helyzetét. A bútorok elhelyezése alakította
ki a lakás különböző tereit. Ezek összhangban vannak a család igényeivel. Az efiélyiházak berendezé-
sében egységes felfogás érvényesültmind az egysejtű', mind a többsejtú lakások esetében. Az egysejtű,
lakásokban a biológiai tér foglalta el a nagyobb részt. ott zajlott a család minden eseménye, még az
olyan munka is, mint pl. fonás' szövés és mosás, kukoricafosztás, tollfosztás, disznófeldolgozás stb. A
többsejtű lakásokat már pontosabban elhatárolták. Egyik helyiség a konyha, a másik a szoba szerepét
kapta. Ezen belülbútorokkalalakították ki a munka, a pihenő és a kultikus tereket.
A kétosztatú lakásban a bútorok elhelyezéséről és szerepérőI a csíkszentdomokosi Dobos Mártonné
(1908) a következőket mondta: "A tiszta szoba fő felére a családi kép és a szentkép alá a kivetett [vetett]
ágyat tették. Mellette a kelengyés ládát rakták fel. A két ablak közé tették a padokat [kanapé], ami előtt
a fiókos asztal volt. A bejárattal szemben lévő oldalon a kredenc [tálas] volt. A hozományos láda nagy-
sága, festése és a belevalók a menyasszony gazdagságára, ügyességére utaltak. AIáda, ha felvolt rakva,
akkor már nem fért bele több kelengye. A vendégek fogadásakor a csa|ádfő, az aPa| s ha élt, ana1yapa
mindig a családfői székre ült. A vendégek a kanapéra, a család többi tagja a székekre ültek. A bölcső is
fontos bútor volt. Ezt senki sem vitte hozományában. Úgy örökölték, vagy kölcsön kérték,vagy az e|ső
gyermekáldás alkalmával az apa csináltatta. Kopott böIcső számos családtagra utalt' A faragott vagy
festett bölcső szeretetet fejezett ki. Festett bútora csak a jómódúaknak volt, és abúzavíráglszegfű] min-
den bútoron előfordult, mert a ragaszkodás a virághoz mindig megvolt. A konyhában [kicsiházban] az
asztaIközépre került, alatta a kicsi asztallal, amin a gyermekek étkeztek. A bejárattalszemben a fő falon
volt a kredenc, fölötte a táIas, amire a kancsókat és a díszesebb edényeket rakták. A kanapék at az ajtó
melletti falhoz tették, azok benyúltak az asztalmellé' Egyikben tartották ahaszná|ati ruhadarabokat'
másikban az élelmet. Atűz mellett állt a tálas az edényekkel, mellette volt a vupad avízes kondérokkal
[kártyal. Egyikből Íőztek, mostak' a másikból csak ittak. A konyhábanlévő székek közül is egy a család-
Íőévolt, amit étkezéskor csak őhaszná7t. Mindenkinek megvolt asaját széke és helye, amit csak nagyon
ritkán cseréltek fel."
Az említett csíkszentdomokosi felfogás nem egyedi. Áltatában az erd€Iyiházakbanhasonló szerepet
szántak a bútoroknak. Más adatközlők szerint Csíkszentdomokoson az egysejtűházban "aházkőzepé-
re a nagy aszta|t tették, ami alatt még volt egy kicsi aszta|. Az ablak alatt a nagy pad állt s mellette más
asztal volt. Az ajtóval szemközt Iévő fal mellett vo|t az ágy, s alatta-mellette a kicsi székek. Anagy asz-
tal mellett álIő s,zék [támlás szék] a család tegidősebb ÍérÍltagjátillette minden alkalommal, még vendég
s tere-fere idején is. A bölcsó az ágy végénélvagy előtte á|It, ha kicsi gyermek volt. A falusi házakbőI
ritkán kerüIt ki a bölcső. A gondoskodás, féltésközéppontja volt. Arra mindenki vigyázott. A hozomá-
nyos ládában az iinnepkő ruhát, Íőleg aház asszonyáét tartották. A családtagok ruháit inkább a padban
tartották. Azon fonogatott a háziasszony is. A láda a tálas és a padok festve voltak. Ha új bútortkészi-
tettek, egyes virágokhoz mindenkor ragaszkodtak'' (özv. Bara Lajosné, 1974;Kristá1y Anna, 1919).
Korondon "a konyhában asztal, padláda [kanapél, az asztalmellett két szék, az ágy úgy vetve, hogy
nappal is lehessen lefeküdni; tálas edényekkel' vizespad és cserepes [kályha, kuptor] kenilt. Ha bölcső
is volt, azt a konyhábanlévő heverőágy elébe helyeztékel. Minden családtagnak meg volt a helye. A fó-
helyet a családfő foglalta el saját székén.Még az étel tálalásakor is neki tettek előszőr, azttán a többi-
nek. A gazdasszony voLt az utolsó, aki nem az asztal mellett, hanem hátul evett az ő székénA kontyos
szék aháziasszonyt, a kerek szék a férfit jeIentette és mindig azonültek'' (id. Ravasz Jánosné Sükei Ro-
zália,1912;Molno Ákosné, TóÍalvi Nyulas llona, 1910).
Bogárfalván az egyosztatúházban "a főhelyen a sarokpadok voltak, amelyek közrevették az asztalÍ'
Az asztal még szabad oldalánál kontyos székek álltak, bükkfából. A sarokban, az asztal mögött volt a
saroktéka. Az ablak nélküli fal melié az ágyakat tették, előtttik a lentringó bölcső állt. A gerendában ru-
hásrúd volt. A ruhásládát [hozományos láda] sötétzöldre festették. Azonvirágok voltak tulipán' rózsa,
szegfii. A fedél szegőIécét cakkosan vágták. Az ágynemii és a tiszta fehérnemú állott benne'' (Tóth Ist-
ván,1908).
A bútorok nemcsak használati és díszítőszerepet töltöttek be, hanem értelmi és érzelmi vonatkozá-
sokat is kifejeztek. A falusi házakberendezésében a festett bútorok formái, virág- és madármotívumai, a
bútorok színe mind jeIentőséggel bírt. Megfogalmazódtaka tiszteletadás (csaIádfői szék,vendégfogadó
pad), a tehetőség (festett bútor), az erény (hozományos láda, vetett ágy), ahitbetiség (oltárnak használt
almárium), az erotika (páros tám|ásszék' szembenálló madármotívumok, koszorús virág-komp ozíció)

10
szimbólumaí.Egészében a festett bútorral berendezett lakás nemcsak a jómódra, a tehetősségre, hanem
a kiegyensúIyozott családi életre is utalt.
A fentiekheztartozik egy általános példa, amely a bútorok színérevonatkozik. A bútorok világoskék
alapszínétMária-színének tartják. Ezért igen gyakori a kék szín. Gyakran előfordul a textíIiákon is.
Mária napkor vidékünkön az oltárt világoskék színnel varrt kézimunkákkal díszítik.GyergyóalÍaluban
a Mária-oltárt csak világoskék sZínútextíliával terítik be. A világoskék a népi alkotásokon kultikus szín-
nek, szimbólumnak számít.

11
AvmÁcos nÚron

A bútorok mindig a használati igények kielégítésérekészültek' de gondosan díszítették,Íaragták

vagy virágosra festették. A falusi szoba nélkülözhetetlen, többségükben virágos festett bútorai a
következők: asztal (kamarás, kamraaszta|), szék ("tömörszék" = tőkeszék, "kabalaszék" = háromlábú
szék, hátasszék,|écvázu szék), falitéka vagy almárium (boríték),pad (hátaspad), hosszúpad (padláda),
polc, kanáltaftő, táIas (stelázsi), hosszú vagy rövid kendőszeg (tálasfogas), bölcső (talpasbölcső), ágy,
hozományosláda (ruhásláda), pénzes-iratos láda, vízpad, ritkábban szekeres |áda'Ez utóbbit a szekere-
sek a pitvarban vagy a konyhában tartották, csak útra induláskor tették fel a szekérre, élelemmel és
ruhával megrakva.
Minden bútornak meghatározott szerepe volt, ami elnevezésébőlis kiderüLMagyarázatot csupán a
knmraasztal (kamarásasztal), a boríték(almárium) , a hosszti és röaid kendőszeg igényel' Az utóbbi esetben
mindjárt kendőtartó fogasra gondolunk, de erre a díszes, falra felszerelt bútordarabra nemcsak kendót,
hanem az ünnepló ruhát is ráakasztották,mig a felső részérecsak ünnepnapokon használt cserép-
tányérokat tettek. A konyhai kendőszegre pedig tálas hiányában ünneplő ruhák helyett cserépkan-
csókat, használati edényeket akasztottak , a fe\ső tészére pedig szintén használati edényeket raktak.
Az aszta|nak a kamarís, kamra elnevezése funkcíójából ered. Nagy fiókja és ajtós része élelem
tárolására szoIgáIt, vagyis kamra Szerepe volt. Az almárium vagy falitéka azért kapta vidékenként a
borítékelnevezést' mert a ÍaIba készítettüreget borított, ahová italos üvegeket, gyógyszert tettek.
Érdemes meg1egyzni, hogy egy 1'877-ből Csehétfalváról származó falitékán kígyó ábrája van' ami a
benne tartott gyógyszerekre utal. (Ez a falitéka a székelyszentléleki múzeum tulajdona.) A kígyó-szim-
bóIum ebben az értelemben máshol is előfordul.
A virágozott festett bútort felépítésébenés szerke zetében ís az egyszerúségjellemzi. Vonalve zetésé-
ben az egyenes irányt, a céIszeríiségetkövették, és a hasznáIati szempontnak megfelelően a legjobb
méreteket és arányokat alkalmazták. A bútorok mérete nem szabványos, mert mind a nagyobb, mind a
kisebb méretek minden esetben a lakóházakban való elhelyezés célszerúségéreutalnak' Malonyay
Dezső a következőket írja: "A kicsi ház az öregek és az unokák tanyája. Itt is kancsók a fogason' de
kevesebb dísz rajfuk. Az asztal nincs a házközepén, hanem azegyk szögIetbery a két ablak kozött.
Mellette két oldalt, a Íalhoz téve, karos fedelespad. A virágosan festett karospad alsó része hosszú láda'
abban a konyhafölszerelés egyes darabjai: a laska-serítő, a fakanalak' a kis lapító, a kovászos táI stb.,
meg a só, a puliszkaliszt és néhola kenyér is. Aház belső szegletében, egymás végtiben, két egyszerű,
rongypokróccalletakart ágy. Semmi különös rajtuk, ha csak aznem/ hogy nem igen láthatnibe az ágyak
alá, mert karikán járó kicsi ágy van alattuk a gyerrr.ekek vagy az unokák számára. Az ágyakvégén, a
szögletbery a kis szögelettálas. Ez is festett bútor' benne a naponkint szükséges edény, pohár. Mellette a
falon, szögre akasztva a nagylapító, kislapító, három-négy darab, szép sima fenyődeszkából. A na1y-
lapítón serítik a laskát; a kicsiken petörzselymöt, hagymát' húst s mi egyebet vágnak. Szombatonkint
kőporralhófehérre surolják ezeket, meg amott, a cserePes mellett, a kártyapadon ál1ó vizes kártyákat is.
Szóval: eqyszerii a székely berendezés (Simó Anna szobája Gyergyó-A1fa1un): egy asztal1 egy-két szék,
padláda, faiitéka, polc, meg tálas, cifra láda s az ágy. Ezek közül inkább csak a fali téka és aLáda, padlá-
da a díszes; ágyat nem igen találtunk I|yet, azt inkább a ráhelyezett szövött csergék és párnák díszítik,
néha fel magasra egész a mennyezetig ér a "vetett ágy" , ebben nem is igen alusznak' mellette szokott
lenni az egyszeríi kis ágy, csak sokszor lóca vagy pokrócos vacok. Az asztaI egyszerű', nagy mély
fiókkal a kenyér számára, az űgynevezett kamarásasztal; ez hasonló a kalotaszegi asztaIhoz, valamint
az asztalnak és almárijomnak együvé kombinálása is gyakori itt is, ott is. A falon lóg a különféle több-
nyire csíkos szövött szoknya, lajbi, hosszú polcon tányérok, bokálok, a vízpad; zöld vagy díszes raqzú.
kemence (cserepes) egészítiki a gerendás mennyezetii.szobát" (MALONYAY 1909. 184-185).

12
 Az e|helyezésból ered aparaszti bútorok másik jelIemzője, hogy egy részük aÍalra (falitéka, polc,
kanáltartó, kendőszeg) , más részik pedig a fal mellé (pad, hosözípad, hozományos láda, ágy, böIcső)
készültek. A Íalusi lakás tágassága fontos szempont, ugyanis a népes családoknak szüksége volt a moz-
gási felületre. Még az aszta|t és székeket is a szoba (konyha) egyik felébe helyezték el, hogy középen
üres maradjon. A szoba berendezésekor gondot fordítottak arra, hogy akifejező szerepíibútorok: a CSa-
ládÍő széke, a hozományos láda, a díszes falitéka a lakásban a főhelyre kerüljön. A bútorkészítésben
követett célszerű' szempontok mellett a díszités is fontos volt. A bútorokat fíírészeléssel(a szélek díszes
|evágásával), faragóssal (mértani díszítésűfaragással), színes rsirígozíssal díszítették.
A bútorok formai vá|tozását több tényező befolyásolta. Ezek között említhetjük a fúrészmalmok
megjelenését,az aszta|os szerszámok megismerését és elterjedését. Nálunk a f(irészmalmok 1620 körül
jelentek meg' és lehetővé tették a deszka vágását. A vékony, Kirészelt ÍenyőÍadeszkából változatos Íor-
májí, jobban kidolgozott bútort lehetett készíteni.Az asztalosok egyre 1obb szerszámokat használtak,
amelyek fontos szerepet játszottak a bútorkészítésben.Erre vonatkozóan Kós Károly a következőket
irja: " Abűtorszabás (asztalos munka) technikájának fejlődése a szerszámok fejlődésével, illetve az egyrc
tökéletesebb szerszámok megjelenésével állott szoros kapcsolatban a Székelyföldön is. A bútorkészí-
téshez több szerszámra van szükség, mint bármely más famunkához. Mindenek elótt szükséges szer-
száma az asztalosnak a Íűrészés a gyalu, de egyes elemek egymáshoz illesztéséreszolrgál még a Íuró,
véső, szeg, enyv és a pontos jelző eszközök. Hogy a szerszámokkal, eszközökkel, ezekhasznáIatával
mikor ismerkedtek meg valamely nép, vidék, falu mesterei, ezen múlott bútoruk fejlődésének üteme. A
rendre való megismerkedés, az aszta|osságfokozatos fejlődése lehetóvé tette, hogy a régebbi formai ele-
mekből több átmentódjék az újtechnikák korszakaiba'' (KÓS 1972.21).
A népi bútorok díszítésimódja és formai váItozása nem elszigetelt jelenség.Míivészettörténeti SZem-
pontból egybevethetóek Európa nagy múvészetistíIusainak megjelenésével, azok hatásaival. A román
ko1, a gótika, a reneszánsz és a barokk művészete mind nyomot hagyott a népi bútorok felépítésében.
Ezek a stíIusok a parasztbítoroknál sajátos formában hangsúlyozódtak és fogalmazódtak meg. A
román kori múvészet hatásának tulajdoníthatjuk példáut a láda, valamint a félkör és köralakú díszít-
mények (rozetták) megjelenését, amelyeket díszes kovácsolt vasalás egészítettki. A gótika a népi bútor
formai gazdagodásához jánilt hozzá. A táda tömörsége feloldódott. (A tádát a polgári lakásban a
szekrény váltja fel.) Ekkor jelenik meg a fedőlappal és nagy fiókkal ellátott knmardsasztal (kamaraasztal)
és a tómlds szék.
A reneszánsz az eIőző stílusokkal szemben a legmélyebben érintette a lakáskultúrát és a nép-
múvészetet. A XVIII. század folyamán széles érintkezésifelület alakult ki a reneszánsz m(ivészet és a
népművészetközött. A már ismert népi bútoroknak ú1váItozatai jelentek meg a polgári bútorok
hatására, mint a ládás és terpeszlábú asztalok, karszékek, támlás és támla nélküli székek, almáriumok
stb. A bútorfestők díszítőelemeit a virágornamentika jelentette. A reneszánsz oLyan hatást gyakorolt a
népm(ivészetre, hogy az akkor átvett formák és a díszítésialapelvek mindmáig fennmaradtak. Ez
legjobban a bútorfestésben mutatható ki, amelyet népi reneszánszművészetként tarthatunk számon. A
barokk stílus már nem érintette olyan mélyen a patasztl' lakásberendezés díszítését.Ebben az időben
egyes bútorok, mint pl. a falitéka, a tálas, padok, székek, ágyakfelső befejező részénenyheíves vonalú
alakítások jelentek meg. A falusi lakásban a szekrény mind nagyobb szerephez |Íott, viszont a láda is
megmaradt.
A szakirodalom további utaIásai és a tárgyi emlékek azt igazo\ják, hogy a közép-európai lakáskul-
túrában a bútor színes festése a XIV-XVI. századbó| való. "Erdélyben a bútorfestésnek tekintélyes múlt-
ja van, s a festett asztalosmunkáknak is olyan nagyszerű' korai emlékei maradtak fenn, mint az 1503-
1520 között készült gogánvára|jal és az 1'526-ből datált ádámosi templomi mennyezet ...' (K. CSILLÉRY
1972.64). A XV. században a festett díszek már megjelentek. "Ablitor színes festése a XIV-XVI. század-
ból fennmaradt példányok alapján azonosítható" (K. CSLLÉRY 1972.24). A bútorok virágos díszítése
Erdélyben nagyobb mértékbena XVI. századvégétőI terjedt el a nyugati (délnémet), majd esetleg a
keleti (görög, török) festett tádák hatására is. "Erdélyben a virágos bútorfestéstszász és magyar
kismesterek honosították meg, a XIX. század' elején a Törcsvár környéki román iparosok is átvették a
bútorfestést" (DUNARE 197 8. 77)'

13
 A bútorfestés virágos mintakincse a templomok olaszos (reneszánsz ízlésű)mennyezetfest-
ményeinek és virágcsokrainak a bútorokra való átvitelében valósult meg. Amint K. Csilléry Klárairja "a
falusi házakba került kevés asztalos bútort szerényebb kivitelben azok a városi asztalosok készítették'
akik egyben a falusi templomok mennyezetét és berendezését, faragott és festett díszítésétis
kivitelezték, javították. Ezeknek a mesterembereknek köszönhetó a XIV-XV. században fe|Lépő
virágkompozícíók áttétele az asztalosmunkákra. Ók i.'dították el a divatos mintaelemeket, kompozí-
ciókat a paraszti megrendelők hagyományaihoz igazítva - annak a jellegzetes virágornamentikának a
kibontakoztatását, amely azután mindvégig döntó hatással marad .'. a népi asztalosbútor díszítésére.
Ekkor az egylk legkedveltebb díszitőelem a virágcsokornak korsóba állított reneszánsz ízlés(i,szim-
metrikus f.eIépítésű'váItozata volt" (K. CSILLÉRY1972.26-27). "Tájegységünkben számos korabeli
mennyezetfestmény tanúskodik a jó ízlésű'vándor bútorfestők munkájáról, akik egyben a templom-
mennyezetek, oltárok, orgonák, templomajtókkészítői és festői voltak" (VILHELM 1975.36).
Lássunk néhány péIdát a XVI. századtőIkezdődően datált mennyezetfestményekről. A legrégibb a
homoródszentpéteri töredék, majd a csíkdelnei Szent János templom 1613-bő| való egyik legnagyobb
és legszebb emléke (KELEMEN 1977.78,41.) A )C/IL századból két Udvarhely vidéki, a felsőboldog-
falvi és kecsetkisfaludi templomok 1'670-es, illetve i600-as években készült mennyezetfestményeit
említjük (KELEMEN 1977.66). A XVIII. századbóI az 1701-es homoródkarácsonyfalvi, valamint az
171'2-bőL oklándon, és valamivel később Tarcsafalván, Bögözön, Rugonfalván készült mennyezetfest-
ményeket említhetjük (KELEMEN 1977.1'04). A XIX. századbóI már több mennyezetfestményről, o|tár-
ró1, orgonafestményrőI, karzatfestményrőI tehetünk említést, mint az oklándi, teIekfalvi, abásfalvi,
homoródszentmártoni, Íatádi, mátisfalvi és mások.
Láthatjuk, hogy a bútorfestés, amit korábban a vándor asztalosmesterek múveltek, szoros összefüg-
gésben á1l a temploÍ[nennyezetek festésével.Idővel ez akettős mesterség elválik, s a mérleg a bútor-
festés javára billen. A templomok virágos-kazettás festésének divatja a XIX. század közepétől meg-
szíitik, míg a virágos bútorfestés tovább tart. Vidékünkön még aXX. század elején is több bútorfestó
asztalos tevékenységérőltudunk. A bútorfestők a XIX. században felhagytak a vándor élettel, letele-
pedtek és így teremtették me1 az egy-egy faluhoz vagy vidékhez kapcsolódó bútorfestő központokat.
Erdélyben a XIX. századtóI számos bútorfestő asztalos tevékenykedett. A bútorÍestésnagyobb tái
egységei között említjük a Barcaságot, Erdővidéket, Kalotaszeget, Torockót, valamint vidékünk tájegy-
ségeit. NáIunk megküIönböztetjük a kászoti, csíki, gyergyói, udvarhelyi, sóvidéki, Homoród-menti,
Nyikó-menti és derzsi festett bútortípusokat. "Az erdélyi asztalos bútoroknál, tíl. az egyéni leleményen,
a megfogalmazás sajátos vonásain, különösen a formákban, díszítésbenegyaránt tiktöződő több
évszázados hagyomány fog meg bennünket. A festésnél is érződ1k a kiforrottság, a XYIII. századtőI
végigkövethetó hetyi stíIusok ereje'' (K. CSLLÉRY1972.64).

A FESTETT nÚron pÍszÍrEsn

"Az asztalosbútorok díszítéselegÍőképpenvirágmotívumokból áll. Innen a bútorpingálásnak a nép-

nyelvben máig éIő airígozds, újabban néha tulipdnozds neve, s a airógos asztalos megjelölése az íIyen
munkához értő mesternek. A kolozsvári asztalosok 1618-1653 között kelt szabályzatais tiltja a kepírds és
effélékgyakorlását, meghagyja,hogy fára, deszkára virágokkal ciÍrázzanak, amint az aszta\osok szok-
ták' (K. CSILLÉRY 1972.5s). A csokrokat a hagyományos motívumokból állították össze' A bútorok
felületén a virágcsokrok mellett önálló virágok, indás szalag- és széIminták, vonalak (keretezések) is
taiálhatók. "Előbb lobogó levelekből összeállított minták képeztéka festést, amelyek utódai a későbbi
szélminták. Az első virágdíszek a XY. században jelentek meg. Ezek alapkompozíciói a részarányos
Íelépitésű,illetve S alakban hajló tengelyű', néha szív alakí idomból kiinduló virágbokrok" (K .
CSILLÉRY 1972.25).

T4
 A bútorok virágos festése a népi ízléslegmagasabb határáigjutott el. A legtöbb bútorfestő hagya-
tékának vizsgáIata arra enged következtetní, hogy a reneszánsz m(ivészet népi formanyelven a leg-
tökéletesebben a bútorfestésben nyilvánul meg. A bútor szabad felületének elosztása és díszítése,a ke-
retezések' a kompozíciók elhelyezése vagy azok ismétlése,a virágcsokrok szimmetriája és kiegyensúlyo-
zott Íelépítése,a virágok síkba festése' a színek kiválasztása és alkalmazása minden esetben a tökéle-
tesség péIdája. A Székelyföld ezen területén talált festett bútorok nagyobb részének díszítésea tíszta
virágornamentikát követi.
Leggyakoribb virágmotívumok a tulipán, szegÍű,, margaretta, nárcísz, rózsa, gyöngyvirág,
almavírág, ibolya, jégvírág,Iiliom, akác. A virágok közé szervesen beépülnek olyan gyümölcs-
motívumok is, mint a gerezd, a fagya|, aZ ePer/ a barackmag és mások. Nagyon kevés az olyan eset,
ahol a bútorfestők a templomok kazettás mennyezeteínek díszítőmotívumait lemásolták volna. Azok
hatása viszont tagadhatatlan.
A templomok kazettás mennyezeteinek olaszos stílusúhatását legjobban a derzsi festett bútorokon
figyelhetjük meg. Ugyanakkor több bútorfestő kedvelt motívuma a szintén polgári stílusbólkölcsönzött
gránátalma, stíIizá|t levél és virágcsokrok alapozásánál alkalmazott korsó (olaszkorsó) elem. A csokro-
kat általában vonalas keretezések zárják közre. Bojtozást és zsinórozást is láthatunk a csíkszentdomo-
kosi, csíkdánfalvi bútorokon, ami a népi ízIésráadása.
Minden bútorfestő saját ízlésétfejlesztette stílussá' (Ezek jellemzését kiadványunk második részében
külön-különvégezzik el.) A stílusjegyeket a bútorok alapszíne, a kompozíciók keretezése vagy annak
hiánya, a motívumok sajátosságai (a virágok, levelek, szárak Íormája, egy-egy motívum gyakorisága,
illetve változatainak gazdagsága, formája' a vonalvezetés), a színek gazdagsága, a színharmónia, a
kiegészítő diszitő elemek sajátosságai ("átikák - székelykoÍoÍuák" , fillungok, a motívumok árnyalása,
zslnórozás' vonalak, keretezések), az évszámok és nevek felírásának módja, továbbá a szám- és
betústílusokalapján határozhat1uk me g.
Altalánosan megfigyelhetó, hogy a XIX. században készült festett bútorokon a népi izlés jóval
hangsúlyozottabb, mint azok elődeinél. Erre példa a csíkszentdomokosi bútorfestés. Míg a XVI[.
századbő| fennmaradt bútorok (vö. Csíkszentdomokos I.) még a régt polgári lz|és jegyelt képviselik,
addig a XIX. századbóI datált bútorokon egyszeríi népi ízLésíí,elemeket és csokrokat találunk (vö.
Csíkszentdomokos II.). Ez is azt ígazolja, hogy a népi bútorfestók lassan mind jobban eltávolodtak a
templomok kazettái (olaszos) polgári elemeinek, kompozícióinak átvételétő|,úénzásátóI, és megterem-
tették a sajátos stílusú, mondhatjuk székely nepibútorfestést.
A bútorok díszítésébena felületek és a díszek eIosztásáről K. Csilléry Klára a következóket mondja:
" A diszités jellemző kompozíciós váItozatai a legjobban a ládán figyelhetők meg. Különösen a régebbi
darabokon - gyakran minden keretezés nélkül - az egész e|őrészen szétterül a részarányos felépítésú
virágornamentika. A díszítendő felület tagolása esetén Iegáltalánosabb a kétmezősbeosztás ... Ekkor is
tükörképe azonban egymásnak aládaelő két fele, gyakran a mezők is szigorúan szimmetrikus felépí
tésúek. A díszítőelemek általábanhatározott, zárt körvonalú foltokban tömörülnek, s rendszerint még a
kései példányokon is jól elválnak a nagyobb, kőzépponti helyzetű főmotír,'umok és azok köré csopor-
tosított mellékmotívumok"(K. CSILLERY 1972. 59).

A FESTÉKEK
Az erdélyi bútorfestő mesterek még a XIX. század első felében is házilag készítettékel a bútor-
festéshez szükséges festékeket. A bútorfestésre alkalmas festékeket (alapanyagot, pácot és színt) a
közvetlen környezetbőI vett növényi' állati és ásványi eredetú anyagokból állították elő. A növényi
anyagok közül a fakéreg és a dió zöld burkának kivonata7t, a növényi olajakat és a Íenyőgyantát em-
lítjük. A festékek állati eredetú kötőanyagait epe, köröm és bőrhulladékokból nyerték. Az ásványi ere-
detú pigmentek előállítására színes kózeteket, pI. opáLkőzeteket, palaféléket, mészkövet, ólomércet,
fehér vagy színes használtak. A festékanyagot (színező, oldó és tartósító) hosszas gyakorlat
',homokot"
után szerzett tapasztalat alapján a bútorfestők azonos eljárással állították elő. A festékek e|őá|Iitása
áztatás,főzés, őrlés, ülepítés, oldás' keverés útján történt.

1,5
 Az 1860-as évek körül kezdett elterjedni a lenmagolaj (lenfirnisz) használata, ami a bútorfestésben
elórelépést jelentett. A lenmagolaj alkalmazása a festékeknek fényt kölcsönzött' Így a XIX. század
második Íelébenkészült bútorok festékei, amelyekben lenfirniszt használtak' fényes felületúek. A szí-
nek tartósítását ásványi anyagok alkalmazásáva|végezték, ami azt ellenállóbbá tette a kopással, a
napfénnyel és a nedvességgeI szemben, ill' gyorsította a friss festék megszáradását. (Ilyen péIdfuil az
ólomérckivonat.) Ezze| magyarázható, hogy a több mint száz éves festett bútorok festékszínei ma is ki-
fogástalanok. Érdemes megemlíteni, hogy a Homoród menti festett bútor kompozíciói a deszka el_
égetése után csipkeszerű' anyagként maradnak a parázson, ami a festékben levő tartós ásványi anya-
goknak tulajdonítható.
A festék készítésénekmríhelytitkaíról a csíkszenttamási Ferencz Antal mester 1828-bó1 fennmaradt
34 lapos kéziratábóI értesülhetünk (FERENCZ 1828).Ez a jegyzetÍizet festékrecepteket tartalmaz, fe|so-
rakoztatja a fehér, vörös, kék, zöId, sárga, fekete színek házi e\őáIításához használt növényi és ásványi
anyagokat' valamint az á|tala alkalmazott bolti festékporokat. A népi receptek alapján készült fes-
tékkészítésttaglalja Kovács Dénes is' aki a fenti kézirat alapján magyarázza a gyintdr fogalmát és
szerepét a festékkészítésben(KOVÁCS 1956). Érdemes megemlíteni a homoródalmási id.BalázsPáI
eljárását, aki 15-16 festékes csészébőIfestett, vagyis ennyi színt ill. színárnyalatot tudott előállítani.
Ezeknek a színeknek a kikeveréséhez azonos receptet használt'
A bolti festékek nem egyidejúleg honosodtak meg minden bútorfestő gyakorlatában, Azviszontbíz-
tos, hogy a XIX. század végénmár széles körben bolti festékkel festették a tulipános bútorok at. Ezt
teszik a mai bútorfestők is.

A FESTETT nÚronox ELTERIEDÉSE

A festett bútorok a készítőtőI a fulajdonosig több úton jutottak el. Elég arra utaIni, hogy a vándor
bútorfestő-asztalosok csak a XIX. századfolyamán állandósították lakhetytiket. Etképzelhető, hogy egy-
egy mester munkái vándorlása révén_ ha szőrványosan is _, de távoli vidékekre is eljutottak. Erre jó
példa többek között az abásÍalvi Balázs Mózes munkássága, aki Kós Károly szerint a kénosi, Íiátfalvi,
homoródkeményfalvi és szentábrahámi templomajtó és más asztalosmunkák - főként bútorok készítő-
j". " A Balázsoknak Vargyason nó ági rokonságuk volt, ez a magyarázata, hogy ide is kerültek a
Balázsok áItalkészített bútorokból'' (KÓS 7972.1'5). A bútorok elterjedéséhezabútorÍestő hírneve is
hozzájáruIt A jó mesternek helyben állandóan volt munkája, de más faluba is szívesen meghívták dol-
gozni. PI. Ferencz Antal csíkszenttamási bútorfestő munkái megtalálhatók Csíkkarcfalván' Csíkjenó-
Íalván, Csíkdánfalván és Csíkmadarason. NagyjábóI azonos időben élt és dolgozott Fitódon
Jankó
János, Cere Ferenc és Gondos LászIó. Természetesen munkáik eljutottak a falun kívülre: Csíkszent-
györgyre, Csíkszentsimonra/ Csatószegre vagy éppen Csíkszépvízre,Csíkvacsárcsira, ahol ezeket még
7979-ben is azonosítani lehetett.
A XIX. század második felében é|ő és tevékenykedő, á|Iandó lakóhelyú bútorfestők múhelyeiket
nem saját hántk táján tartották fenn, hanem a megrende\ő házában állították fel' és ott dolgoztak a
lakás teljes bebútorozásáig. Homoródalmáson id. Balázs Pál és Íia 1834 és 1897 között több mint kétszáz
házba készítettekteljes konyha- és szobaberendezést alkotó festett bútort. Az 7974-ben végzett szám-
bavételkor még116házban a festett bútorokból áiló lakásberendezések teljesen vagy hiányosan, de
megtalálhatóak voltak . Balázs Pál munkái kevés kivétellel csak Homoródalmáson fordulnak elő. Ehhez
hasonló a lövétei Bencze család, az agyagÍalvíLőrincz István és mások munkáinak szűkebbkörű, főLeg
helyi előfordulása.
A családi viszonyol a házasság, a lakóhelyváItoztatás mind befolyásották a bútorok vándorlását.
Nem egy esetben a bútorok eredetére vonatkozó kérdésreadott válasz éppen az volt, hogy "Nagy-
anyám hoztamagával, mikor ide jött Íérjhez". Több közelebbi vagy távolabbi faluból vitték a lányokat
a másikba férjhez, s az magával vitte a virágos, festett bútorait. A családok költözködése útján is ván-
doroltak a festett bútorok egyik vidékról a másikra.

L6
 A festett bútorok nagyobb tájegységen való elterjedése a városi bútorfestók tevékenysége révénis
rnegvalósulhatott. A városi mesterek munkáikat piacra készítették,ott adták el. Azok inkább hozo-
mányos ládák,iratosládák, kendőszegek voltak. Így anagy számú,, faluróI származő,ideiglenes munkát
végző fiatalok (szoIgálő lányok), valamint azok szülei, akik festett bútort akartak vásárolni gyer-
mekeiknek, a piacokon, vásárokon vették meg és vitték magukkal szerte vidékre. Festett bútorokból
híres vásárokat Brassóban, Segesváron, Székelyudvarhelyen,Kézdívásárhelyen, Kóhalomban tartottak,
ahol nagyszámú' szász mesterrel együtt jelen voltak a magyar bútorfestő-asztalosok is' A festett bútorok
piacon való eladása számottevőenhozzájárult a bútorÍestéselterjedéséhez. Különben ezen az úton ju-
tott el Erdélybe a bútorfestés múvészete, amelyet az itt éIő bútorfestők előtt más európai országokban
ismertek és gyakoroltak (olaszotszág, Németország,Svájc, Ausztria, Csehország, Lengyel-ország).Erre
utal Roswith Capesius, aki szerint a bútorfestés ErdélÉenvaló elterjedésébena XVI-XVI. században a
fő szerepet a vándor bútorfestő mesterek játszották (CAPESIUS 1974.110,117). Hasonlóan fontos szeÍe-
pet tulajdonit a szerző azErdéIyből a különböző országokba tanulni ment és visszatérő mestereknek is.
Ilyen kedvező körülmények közepette juthatott el a bútorfestésvidékünk minden tájegységére, s a virá-
gos festett bútor pedíg nagy területen vált kedvelt hasznáIati tárggyá.

BÚToRFoRMÁK ÉssznnxE zET|DÍszEK

A népi bútorok Íormái és szerkezeti díszei jelentős szempontot képv1selnek a tárgykészítésfolya-

matában. Amint arrólmár szóltunk, a bútorok minden esetben hasznáIatra készültek. Ebből következik
egysze{iségük és célszerúségük. Ezért kaptak a bútorok olyan formákat, amelyek lehetővé tették a fal
mellé állításukat, vagy a falra helyezésüket. A bútorkészítéskoraz asztalosok mindig figyelembe vették
aszoba, konyha, pitvar méreteit. A bútorokat legtöbb esetben "hosszű" méretekben alkották meg, mert
megengedte a lakás. Egy-egy hozományosláda meghaladhatta az 1'3 métert is, a hosszúpad és a
kendőszeg a 3-4 métert, alőcaa 2 métert stb. Így keletkeztek a bútorokon aránylagnagy felületek' ame-
lyeket fel kellett bontani, részekre keilett osztani. A nagyobb méretúbútorok kütsó vonalait sem
hagyták egyenesen/ hanem azokon széIdíszeketalkalmaztak. Ebbő1 keletkeztek a festett és faragott
bútorok szerkezeti díszei. A szerkezeti díszeket többféteképpen alkothatták meg a bútorkészítőasz-
talosok: a tárgyak széleinek alakításával (fűrésze|éssel, gömbölyítéssel stb'), a nagyobb felületek
mélyítésévelés áttörésével (fúrássaI), szegő- és díszítőIécekráhelyezésével; a tárgyak egyes részeinek
tc) (ajók, fiókok, szekrények, falitékák) íves tetőszerkezetei kiemelésével,a lábak, ill. a fogasok fogainak
q diszítő ö sszeille sztésével.
Ha szemben állunk egy falitékával és úgy vizsgáIjuk, akkor a fent említett szerkezeti díszekbőltöb-
'! bet fedezhetünk fel. Láthatók a bútor tagolt tészei, azok szerkezeti díszei, az íves tetőszerkezet, a
szélminták, a szegő- és díszítő|écek.Ezen kívül olyan egyszeríi' vasszerkezetek, mint az ajtósarkok,
fogantyúk, elfordítható zárak alapvetó tartozékai és díszei a tárgynak' Ha egy kamarásasztalt vizs-
gálunk meg, szerkezeti díszei nemcsak a mester 1ó ízlésérő|,hanem szakmai tudásáról is tanúskodnak.
A négyfeléenyhén kiugró talpak (lábak) Kírészelthajlításai, a funkcionálisan szerkesztett zárt kamrás
rész, az asztal széleinek (a tetőnek is) enyhe ívíia|akítása, a fiókok funkcionálishozzátLlesztése teszik
teljessé a benyomást. A székeken, lócákon a ffirészelt széIdíszekmellett nagyon jól érvényesülnek a
fúrással, áttöréssel, vagy éppen a lábak beillesztésével elért szerkezeti díszek. A székhátakon áttört
(átvágott) alakzatok nemcsak díszek, hanem funkcionálisak is' mert a tárgy mozgatásakor annak
kényelmes Íogását szoIgáIják. A lábak beillesztésévelmind a pad, mind pedig a szék ütőkéjén ke-
letkeznek jelek. Ezek nem véletlenek, hanem gondos, hozzáértő szakmunkát igénylő szerkezeti díszek.
Nemcsak a kendőszeg, hanem még egy kanáltartó is több szerkezeti díszt visel magán. Az a darab
deszka, amelynek a széleit egyenes vonalúan lekerekítik (hornyolják) és a kanalak részérefűrésszel
mélyítettdíszítésűlécet is hozzáíIlesztenek, szerkezetileg díszesséválik' A kendőszegen is a |écek, az
oldalelemek változatos kivágása, a fogak mind szerkezetí díszt alkotnak. A szerkezeti díszeket, iIletve
azok felületeit úgy festették, hogy azok továbbra is megtarthassák kiemelt szeregti1,ő@űestéssel
la,f ,
:
:
-
\'r
'.,r) .'ri t\
t7
r" ..r
,i . ]r]l
-. i 1 .í,
,{ ll'l
.:, l,
tovább hangsúlyozódnak a szerkezeti díszek, ugyanakkor beépülnek a bútor egész felületének díszí
tésébe,a díszítő motívumok közé. A bútorok felületén látható funkcionális vasdíszeket soha sem festet-
ték le. Azok mindig megmaradtak anyagszerűen/ a maguk kettős szerepében. A festett bútorok szer-
kezeti díszei lehetnek egyszerűek és stilizáltak.
Tágadhatatlan nyomait láthatjuk a székely festett bútorokon am(ivészettörténeti korszakoknak (góti-
ka, reneszánsz, barokk). A már említett formák és szerkezeti díszek is a múvészetistílusok hatását
őrz|k. Az egyszerí3', falusi asztalosok viszont sohasem vették át közvetlenil, azaz nem másolták sem a
városi bútorokat' Sem a templommennyezeteket, hanem azokhatására maguk foga|mazták meg az al-
kalmazott formákat és a motívumokat. Természetesen eZ esetben is láthatunk díszesebb és egyszerűbb
falitékákat, tálasokat, ágyÍákat, szekrényeket, székeket,Iőcákat, kendőszegeket stb' Az asztalosok a mú-
vészeti irányzatok hatásait természetes módon, legtöbbször a bútorok befejező részénhangsúlyozták.
Ezt a részt tetőnek, pdrtínak, korondnak, koszorúnak nevezték, amelyek ÍőIeg a falitékák, tálasok, ágyÍák,
újabban a festett szekrények tetejét alkotják. A múvészeti irányzatok nyomait magukon viselik a tála-
sok, a hosszúpadok, a falitékák, a székek azon szerkezetí diszei is' amelyeket a mesterek áttöréssel,
többszörös rátéttel, néha domborítással (még esztergávaI is), lécek csipkézésévelvalósítottak meg.
Ebben az esetben a mértanias díszítőszerkezetek, mint a kör, a háromszög, a négyszög kerültek elő-
térbe.
Afestett bútorok formáinak és szerkezeti díszeinek elemzése és azok alkalmazása elengedhetetlen
követelmény minden bútorkészítőés festő tevékenységében.Ez jelenti a hagyományos elemek, Íormák
ismeretét, átvételétés annak továbbadását.
A következőkben területünk biztosan meghatározható, ill. a helyi bútorstíIus sajátosságai alapján
elkülöníthetó bútorkészitőközpontjai kerülnek bemutatásra, megjegyezve, hogy Vargyas ismertetésétől
szándékosan tekintetttink eI, mivel Kós Károly 1972-ben külön kötetet szentelt a községben múködött
jelentős alkotóknak.

18
BÚroRFEsTő rcözPoNToK

erÁsparva

A XVIII-XIX' századi Homoród-menti bútorfestés legjelentősebb központja Abásfalva. Innen indult

útnak a bútorfestő-asztalos Balázs család több generációja. A Balázsok családfájának tisztázása igen
fontos a Homoród-menti bútorfestéseredete és elterjedése szemPonrjábőI. Malonyay Dezső a követ-
kezóket rögzíti: "Em|ékezzink meg a népmúvészBalázscsaládról. Balázs Mózes k(tiinő székely orgo-
nakészítő, született Abásfalván 1'823' január 13-án, őkészítette a kénesi, fiátfalvi, homoródkeményfalvi
és szentábrahámi templom orgonáját és a már bemutatott árvátÍalvi templom ajtaját is. Balázs Mózes
bátyja, Pál, bútort készített(tizennyolc évvel volt idősebb, mint az öccse), asztalos mester volt
Abásfalván ő is 1848-ig, aztftán Homoród-Almásra telepedtek. Balázs Pál és felesége, Sándor Mária
unitárius szilők gyermekeí' ifjabb Balázs Pál (szül' 1'837. szeptember 6-án, megha\t' 1897 januárjában),
al<t az asztalos mesterséget ap1ánáL tanulta' másutt nem tanult'' (MALONYAY 1909. 188-189).

TehátBalázs Pál 1805-ben,Balázs Mózes 1823-ban született Abásfalván, mígBaIázs PáI fia, ifj. Pál
1837-ben Homoródalmáson született. Az idősebb Pál és Mózes elődjeiről nem szól a ÍeIjegyzés' Viszont
Iétezik a homoródalmási néprajzi gyíijteményben egy 1810-es és egy 1826-os évszámis Homoród-menti
festett bútor. Kti1önösen az 1810-es évszáml3 igaza\ja azt,hogy már Balázs Pál és Balázs Mózes előtt
valaki mesterien festette a bútort. Joggal állíthatjuk, hogy a két bútorfestő-asztalosnak az apja vagy
közeli rokona bútorfestő volt. Ezt a feltevést az is alátámaszt1a, hogy Pál és Mózes valakitőI tanulta a
bútorfestést, adottságuk is volt hozzá, mert már fiatal koruktól kezdve (az 1830-as évektől) igen tevé-
keny munkátvégeztek' és letiszfult stílusukkal követték azugynevezett Homoród-menti stíIust.
A Homoród-menti bútorÍestő iskola (Abásfalva, Homoródalmás) köréhez a stílusbeli jegyek alapján
még besorolhatók a székelyudvarhelyi (Ylzhányó Sándor XIX. század, Haáz Rezső a XX. század első
fele és jelenleg Márton Mária), a bogárÍalvi, a csehétfalvi, az agyagÍaLvi, a mátisfaivi és a korondi XIX.
századi bútorfestők munkái. Így tehát Abásfalván beszélhetünk a Balázs család egyik névtelen XVI[.
századi, Balázs Pál (rövid idejú) és Balázs Mózes XIX. századi tevékenys égérő|. Balázs Pál és fia mun-
kásságát HomoródalmásnáI mutatjuk be.
Az abásfalvi bútorfestéstárgyi hagyatékai nagy területre szóródtakszét.BalázsMózes vándor bútor-
festő munkái megtalálhatók Udvarhely vidékénekszámos falujában (Homoródkeményfalván, Telek-
fakán, ÁrvátÍalván, Farcádon és más helységekben); a kolozsváti, székelyudvarhelyi, székelykeresztűri
múzeumokban, a székelyszentléleki múzeumházban, a homoródalmási, homoródszentpáli gyűjte-
ményekben, szétszőrtan magántulajdonban Abásfalván, HomoródkeményfalvárL Homoródszentmár-
tonban és más helységekben.
Az abásfalvi bútorok cinóbervörös (sötét) alapozásíak. A virágcsokrok fuggőleges, illetve vízszintes
irányúak. Minden esetben a virágcsokor szív vagy kancsó alapozásbólindult ki (26-30), amelyet szabá-
lyosan tagolt és hangsúlyos virág (középmotívum) fejez be. A kompozíciókat összetevő tagolt részeket
csokorkötés határolja el' A virágcsokrokat külön-kütön színnel alapozott vonalas keretekbe helyezték
el. A kifogástalan színharmóniát a piros, sárga, Íehér, zöId színek biztosítják. A motívumok stilizálás
nélküli virágelemekből állanak, csupán a síkbafestés követelményeihez igazodnak. A síkbafestés
hátrányailt enyhe fehér színű árnyalásokkal egyensűIyozták' Mind a korábbi, mind a későbbi (XX.
század1) abásfalvi bútorfestők egyaránt kedvelték a keretezéseken kívüIi felület enyhe átikás elemekkel
és filungokkal való díszítését (31)' Ezeknek az elemeknek mérsékeltalkalmazása összhangban Van a
nagy felületekre Íestett kompozíciók egyensúlyávaI.

T9
 Az abásfalvi festett bútorokat összevethetjük a homoródalmási, szintén Balázs mesterek munkáival.
A Homoród-menti bútorfestés abásfalvi ágának gazdag és igen értékeshagyatéka követésre méltó'Ezt
végzi jelenleg - sajátos megfogalmazásban- a homoródszentmártoni Kádár Dombi Mózes bútorfestő-
asztalos.

oö
5 6

'$k 7
ö]
1T
@ 13

O,O

ffi ry8s lo
#
rÍ
/
'14 .
ls t6 18 20

tr
/ 6\e
+*.
o\d
.\
21 25
W 26
ffi,E

ffi 29

ffi
s
,'^
TD
H
tt rl

*ffi
30 31 32 JJ

I-21.virágmotívumok; 22-25.leve|ek, szárakmintái; 2G-30. csokoralapozások; 31. keretezés; 32-33. számok

20
 ti#U7 qS
^S

34. tálas alsó része;35. falitéka

27
 )\-

36

36. falitéka; 37-39. táIas, szekÍény és falitéka díszitőmintái. MALONYAY 1909. II., XI. és xvl. tábla után

22
 40

40. falitéka;41-43. falitéka díszek. Balázs Pál és Mózes elődjének munkái

ZJ
 AGYAGFALVA

Szám szerint kevés tárgyíhagyaték ígazolja az agyagÍalvi bútorfestést. Írásos forrásokból viszont
tudjuk, hogy a XIX. század közepén Agyagfalván élt és dolgozott Lőrincz István bútorfestő-asztalos
(MALONYAY 1909 .1,97). Az agyagÍalvi bútorfestés nem elszigetelt, mert kapcsolatban van a szomszé-
dos mátisfalvi templommennyezet, valamint a szintén mátisfalvi és décsfalvi bútorfestők stílusával.
Lőrincz István bútorain látható kompozíciók szabályosan tagoltak, csokorkötés nélküliek. Szár- és
virágalapozásból indulnak ki (1,4-1,5). A csokrok iránya függóleges, illetve vízszintes, melyek e1y-e1y
középmotívummal fejeződnek be (tulipán, rózsa). Leggyakoribbak a tulipán- és rózsamotívumok, ame-
lyeknek 4-5 váItozata is megtalálható (1_9) . Ezek mellett jelen van a szegfíi (16) , a gyöngyvirág (18), a
margaréta (11). A levelek és szárak egyszerííek(20_21). Az agyagfalvi bútorokon madaras motívum is
előfordul (23), melynek beépítésea Homoród-menti mesterek megoldásához hasonlóan életfás, hihető-
leg a termékenységetjelképezi. Egyaránt láthatók szabad, ii1etve keretezett kompozíciók. A kereteli
egyszerúek/ egyenes vonalúak (22-23).
Az AgyagÍalván talált festett bútorok barna alapozásúak. A virágok színe piros (tulipán, rőzsa,
szegÍű) és fehér (gyöngyvirág, matgatéta). A színharmónia kiegyensúIyozott, mert a festő a virág-
csokrok összeállításakor a színek ar ány át ho zzáÍérhetóen követte'

Q
t&
2

g # V
É{

s
7 8 9 11

-j* "/
1,4
'3r{r"r:

15 1,6
!/

1-19. virágmotívumok; 20-21. levelek, szárak

24
22, hozományosláda virágdíszítése;23. padláda csokordíszítése

25
 BoGÁRFALVA

A Szentléleken 1976-ban megnyílt Nyikómenti Múzeumházban a helyben összegyújtött tárgyak

között a derzsi, Homoród-menti, csehétfalvi festett bútorokkal együtt 4-5 darab bogárfalvit is őriznek.
Ba|ázsí Dénes tanár, a gyújteménylétrehozója Bogárfalván (Szentlélekkel egybeépült falucska) találta
ezeket a sajátos jegyei alapján a többitőlelhatárolható bútordarabokat.
A bogárÍalvi bútorfestő neve ismeretlen. Balázsi Dénes szerint az is lehetséges, hogy a bútorok más
faluból kerültek BogárÍakára már a XIX. század közepén. Származási helyként oroszhegyet jelöli meg.
Mivel oroszhegyen nincs nyoma ilyen stílusúfestett bútornak, maradunk a bogárfalvi ietotosnot. Á
bogárfalvi festett bútor míves munka. A virágcsokrok tagoltan és kiegyensúlyozottan épülnek fel.
Mindenik csokor hangsúlyos eleme az alapozás és a befejezó középmotívum. Alapozása abban tér el
más bútorfestők gyakorlatátó|, hogy a csokrok egyszerű' szárbóI, va1y e1yszerúen kiképzett csokor-
kötésből indulnak ki. A befejező virágokméretükben is "hangsúlyosak".
A virágmotívumol mint pl. a fulipán, rőzsa, margaréta több váItozatban fordulnak elő. Sajátos a
tulipánbimbő vagy az át1kás rőzsa (10-11), de a margaréta két vá|tozata is (13-14)' A szegÍű (1'6), a
gyöngyvirág(17), a tövisvirág (18)' a levelek (19_20) megszokott formában és arányban láthatóak.
A bútorokat sötétbarna színpel alapozták, míg a virágcsokrok festésérepiros, zöld, Íehérszíneket
használtak. A virágcsokrok (21'_27) szabadon, keretezés nélkül keniltek a bútorok felületére. Ez is sajá-
tos stílusjegye a Bogárfalván talált bútoroknak. A múzeumház ffijteményében levő lócákon, ágyakon,

vÚ
hosszúpadon Sem évszám, sem más felirat nem található. A bútorok készítésiidejét a XIX. század
közepére datálhatjuk.

12
\0/ M rt/ Ü ó

{V
J 4 5 6 7

Ö v @ e vU
i.tiozt Jfi,,',

Ö ía{

r
t
8910 L1, 14 15

dF w
FA
ot)#"
/
L9 20

1-18. virágmotívumok; 19-20. levelek,szárak;21-22. asztalt diszítő motívumok

 23 24

23_24. lóca-díszek; 25. hátaspad dísze; 26. ágyrés diszitése; 27 . hátaspad csokordísze

27
 csATÓsZEG

Acsatószegi bútorfestők tárgyi hagyatékai csak töredékesen fordulnak elő. Ebból van a csíkszentsi-
moni néprajzi gyűjteményben, szétszőrtan Csíkszentsimonban és Csatószegen. Több míIt századí fes-
tett bútort találunk Bors Albertnél (Csatószeg79. szám a7att), amelyek között a helyi stílusúakon kívül
más vidékről ide került hozományos ládák is vannak.
A bútorok (téka, hozományos láda) több bútorfestő kezenyomát viselik, akiket ma már nem lehet
azonosítani' A bútorokon látható évszámok arra utalnak, hogy azonos időszakban legalább két mester
dolgozhatott. Láthatók függőleges irányú', tagolt kompozíciók (22), sajátosan aszimmetrikus (23) és
koszorús (21) virágcsokrok. Ezek közül különösen az aszimmetrikus' középre hajló, egy függőleges
kompozíciót fenntartó és két függőleges csokorral bezárt hozományos láda díszitésea legérdekesebb. A
más bútorfestők gyakorlatábóI ismert életfa felépítéseez alkalommala szimmetriát csak összességében
követi (23). A koszorús csokorépítésis figyelemre méltó aközépre fogott virágdisszel, de hasonlóval
más bútorÍestőknél is találkozhatunk.
A virágcsokrok tulipán (1_2), egyszerű'és átikás margaréta (3_6),rőzsa és bimbó (7_8), szegfű(9_L0),
gránátalma (11), fagyaI, gerezd (L2-1'3), egyszerű vagy összetett virágokból és levelekből (1'4_19)
állanak. A csokrok virág,levél és váza alapozásból indulnak ki. A kihangsúlyozott csokrokat keretekbe
foglalták. A bútorok alapozásátbarna, sötétzöld színnel, míg a keretezést világos színnel, a keretek
alapozását pedig pirossal végeztél.<. A virágok, levelek természetes színeikben jelennek meg. Esetenként
azold, mely festéskor is igen sötét volt, ma - több mintszáz év múlva - feketének látszik.
A már bemutatott bútorfestők legtöbbször a megszokott fuggőleges irányú és szimmetrikusan tagolt
csokraihoz viszonyítva a csatószegi bútorokon több szakmai próbálkozás jeleít láthatjuk. A vírág-
csokrok sajátos virágaí,levelei (3,7_8,11,15-1'6,19) még jobban felkeltik az érdekIődók figyelmét.

w&$w M ooo
t3"t
6 7

m 9
qo fzap, ,t
7L 72 1,4

ül*
L6
( trffiff
1-15. virágmotívumok; L6-19. levelek és szárak;20. csokoralapozás

28
 W jö." \W

27.hozományosláda életfás középcsokorral;22.tá|as virágcsokor díszítése;23.hozományosláda csokordíszekkel

29
 CSEHETFALVA

A Nyikó alsó folyásánál számos patakvölgy szabdalja fel a dombos vidéket. Ezekben a patakvöl-
gyekben fucatnyi kicsi falu húzódik meg. Egyik a nyikómenti falvak közül Csehétfalva. A festett búto-
rok gyakori előfordulása hívta fel a figyelmet a csehétfalvi bútorokra'E|őször dr. Molnár István székely-
keresztúri muzeológus-tanár, majd 1974_1978 között Ba|ázsi Dénes szentléleki tanár végzett gyiijtő-
munkát. Így a csehétfalvi festett bútor (kb. 15-20 db) előbb a Székelykeresztúri Múzeumba, később a
Székelyszentléleki Múzeumházba került. A faluban Kovács Lajos és Deák Albert őúz még néhány
darabot. Deák Albert (sz. 1898) csehétfalvi földmúves vallomása alapján az Itt találhatő tárgyak Albert
Ferenc bútorÍestő-asztalos munkái (meghalt 1920-ban).
A csehétfalvi bútorfestés az Udvarhely vidéki stílushoz tartozik' Sietek megjegyezni, hogy stílusele-
mei alapján sajátos festett bútor-típustképez. A kompozíciók csak virágelemekre épülnek, amelyekben
tulipán, szegf(t, rőzsa és gyöngyvirág mellett (1-8) mezei virágok is előfordulnak, harangvirág (9), tö-
vísvirág (6). A kompozícióktagoitak, kiegyensúlyozottak és keretezettek (18-19). Mint több más bútor-
festőnél, úgy Albert Ferencnél is előfordult a madár, az éIetet a csőrében ággal (vírággal) szimbolizáIja
(17).Ezzel szemben egyedi az1871-ben készüIt falitéka középkompozíciőja a kígyómotívummal (19).
Ez a szimbólum a falitéka szerepét jelzi, azaz orvosságos üvegeket tarthatott benne Deák Zsigmond
tulajdonos. A kígyómotívum különben az erdéIyibútorfestés gyakori eleme.
A csehétfalvi bútor sötétbarna alapszíne komorrá teszi azt. Avírágozást a bútorfestő piros, kék, zöld
és fehér színekkel végezte. Akazettákat nem alapozta kiemelő színnel. A keretezés is sötét tónusú, sö-
tétpiros. A bútorfestő-asztalos funkcionális bútorai (ágy, téka, szék, asztal) mellett még guzsalyt és gereb-

Vv
lyét is festett.

vY Ü Ö

,f s;
t 2 J 4 5

Üj}.

nF
11 12

13 74 15

1-12. virágmotívumok; 13-15. levelek, szátak; 16. tulipán virágmotívum

30
 Í9

L7. hozományosláda díszítése;18. hozományosláda virágdíszekkel; 19. falitéka

3L
 , csÍrnÁNFALvA
A Csíkdánfalván taláIt festett bútorok a felcsíki bútorfestés jegyeit viselik. A Csíkszentdomokoson,
Csíkszenttamáson, Jenőfalván, Csíkdánfalv án taláIt festett bútorok hangsúlyozottan közös vonásúak.
Alapos vizsgáIat után viszont a csíkdánÍalvi festett bútor pontosan elhatárolható. A csíkdánfalvi bútor-
festő kiléte több adatkozlő tájékoztatása alapján sem határozható meg egyértelmúen. A visszaem-
Iékezők Bálint Péter bútorfestő aszta|os nevét említették.Tevékenysége a XIX. század második felére
esett.
A virágmotívumok közül sajátosak a tulipánok (14), a csavartvégú rózsa (7), a pontozott margaréta
(10) valamint a bóbita (12). A felcsíki bútorfestés jegyei: a zsinór és a bojt is előfordul a csíkdánfalvi
bútoron (17). A síkba helyezett nyitott virágcsokrok mellett tagolt kompozíciókat is láthatunl amelyek
iránya lehet Íüggőleges (18, 20), vízszintes (19), valamint kör (füzéres) alakú (21). A hozományos ládák
(18_19), a hosszúpad (Padláda) (21) kompozíciói arányosak, kiegyensúlyozottak. Mint érdekességet
említjük a csokrok keretezését.Ez ritkán fordul elő a ÍeIcsíki bútorokon. A csokrok alapozása is vál-
tozatos. A hajlított szár, a levél' a virágmotívum egyaránt előfordul mint csokoralapozás.Ezeka
bútorok kivétel nélkül kék alapúak. A virágok, függetlenül természetes színüktól, a bútorokon mind
pirosak, a levelek zöldek, míg az árnya|ást és pontozást a festő sárga vagy fehér színnel végezte.
Az 1870-es évszámot viselő hosszúpad (padláda) középcsokra éIetÍára utal. Kevés ehhez hasonló
csokrot festettek az általunk tanulmányozott felcsíki bútorfestők. Minden jel arra mutat, hogy ez a
bútorfestő tudatosan jelképet ábrázo|ő alkotása. A csíkdánÍalvi festett bútorok hozzáértő mester
munkájáról tanúskodnak, amelyek összegyűjtése és megőrzése sirgős feladat, annál is inkább, mert
még azok jelenleg jó állapotban láthatók a házakban , nyári lakásokban szétszőrtana faluban.

W Q
ör
Ü
J 4 6

ff{f
e \lrÁ
10 11

M
13 1,4 16 L7

1-16. virágolg levelek; L7. zsinőr és boit

 I[

,tlg
*5 : o'.
ooo
ooooo

18-20. hozományosládák; 2Í. p ad|ád,a díszítése

JJ
 T

cSÍKMENAsÁG

A XIX. századközepérőI datált csíkmenasági festett bútor sajátos alcsíki stílust képvisel. A sötétpiros
(cinóber) alapozás, a felületek hármas kompozíciója mellett számos sajátos motívum aIap1ánjólmegha-
tározható a csíkmenasági festett bútor.
A hozományos táda és a padláda elején rendszerint hármas kompozíciót látunk, amelyek közül a
középső életfás (koszorús), míg a két szélső fuggőleges irányí,bezárójellegú virágcsokor. Egy 1860-bó1
származó láda (26) középmotívuma függőleges irányú virágcsokor, amely felett madár repül, ágga| a
csőrében. A menasági festett bítor készitőjének az é|etről alkotott szemlélete sajátos megoldásokban,
mégpedig az é|etÍáskompozíciókban Íejeződik ki. A virágcsokrok keret nélkül, szabadon kerülnek a
felületre. Ezekvirág- és levélmotívumokból állnak össze. A levelek nemcsak a virágok közötti teret töl-
tik ki szinte szimmetrikusan, hanem átikás elemként is szerepelnek. A virágok, mint a tulipán (1_7), a
rózsa (8-13), margaréta (14_15), szegfű (1'6_17), fagyal (1B), mezsgyevirág (19) és gyapjúsás (20) tagol-
tan, szimmetríkusan helyezkednek el a csokorban, amelyet a száton levő két levél ölel közre. A virág-
csokrokat pontok, pontozott átika, vékony behajló levelek egészítik ki. A menasági bútorok készítője
kedveli a csokrok zsúÍolását. A virágcsokrok mint jól kihangsűIyozott aIapozásbőI: szár, virág, kehely
(2315) indulnak ki, ugyanakkor hangsúlyos középmotívumban fejeződnek be.
A virágokat természetes színeikben láthatjuk, amelyeket rendszerint fehérrel (ponttal, vonallal)
árnyalták. Egyes virágokat szürkés-kékes színnel, míg a felületeket kék színnelemeltékki' A menasági
bútorfestő kilététDánél Tamás (sz. 1921) helybeIi asztalos vallomása alapján határozhatjuk meg' Az
adatközlő nagynénje, Dánél Ferencné, szül. Bende Juliánna (1868-1952) szerint Menaságon a festett
bútort Adorján lózseÍ (1828-1887) bútorÍestő-asztalos készítette.Az említett forrásból idézzik a követ-
kezőket "Adorján JőzseÍ a festékeket magakészítette. Égette, Íőzte és lenmagolajja|vegyítette. A bútort
faszeggel szegezte és túróenywel ragasztotta. A túróenyvet sajátkezűleg készítette:a tllrót megszárí-
totta, megtörte, vízzel oldotta fel, amelyhezbizonyos mennyiségíisőt is tett." Az Adorján Jőzsef áLtaI
készített bútorok szétszórtan Menaságon és Pottyandon találhatók meg. Ennek a hagyatéknak múked-
velő folytatója Bors }uliánna menasági tanitónő (Pottyand 793. számalatt), aki saját használatára festett,
virágozott hagyományos típusúbútort. Bors }uliánna bútorai viszont csak elemeiben (motívumaiban)
követik Adorján József XIX. századi bútoraít, annak virágcsokrait.

V T

e@@ 11
,€,} {fr.}, @ffi@#
t4 15

\.ú/c*W-*E
19

7_20. vfu ágmotívumok; 21_22. |ev elek, 23-25. csokoralapozások

34
 $s
\5'
$B

27

o
o
o
o

29

26.hozományosláda; 27. Íaliléka;28. padláda díszítése;29.kendőszeg; 30. hozományosláda

35
 qv
1M,
W W

31. hozományosláda; 32. hozományosláda csokordíszítéssel

36
 cSÍKsZENTDoMoKos I.

A csíkszentdomokosi múzeumhá z gyűjteménye nagy mennyiségúXlX. századközepén készült,

sajátos stílusúfestett bútor mellett néhány XVI[' századi példányt is magába foglal. A legrégebbi darab
az 1780-as évszámot viseló tálas, amelyen egy tózsa a|apozású',három különáIló virágból (két tulipán és
egy rózsabimbó) összeállított kompozíció ál1 (20). A következőkét, arajzon látható kompozíció (21',22)
stílusban azonosak az 1780-as évszám(tval, csupán a virágok más színváltozatban jelennek meg. A
negyedik és ötödik rajzon (23_24) látható csokrok az előbbi háromtól, de egymástól is lényegesen
különböznek. A fentiek arra engednek következtetni, hogy ez esetben nem lehet sző azonos bútor-
ÍestőrőI, hanem több mester töredékes hagyatékának gyújteményéreismerünk tá. Ez alapot ad arra,
hogy képet alkossunk a felcsíki bútorfestéskezdeti szakaszárőI'
ErrőI különösen az első három csokor (20_22) tanúskodik, amelynek felépítése,a motívumok egysze-
r(tsége, a virágok szálankénti megfestése , a színváItozatok szegénysége mind az egyézerű szemlélet
tanújelei. Akígyőszárú kompozíció (23) polgári izlést áruir el. A tulipán cifrázása (3), a virágmotívumok
egy szárra való erőltetése nem paraszti alkotó gondolkodást, jő ízlésű'munkát mutat, hanem inkább
másolás. Az ötödik csokor (24) a bútorfestés fejlettebb ídőszakát jelzi. Megjelent a tagolt kompozíció
kevés ászimmetrikus fordulattal. A csokor alapozása is polgári vagy éppen olaszos beütés'
A csíkszentdomokosi első csoportba sorolt festett bútorok ismerete fontos dokumentum a XVIil.

M s.
századvégén, a XIX. század elején készült bútorok díszitésérőI.

Ü, Ő. (Ö,,

q
t&
os Í4

>d

üt8o
20 27 23 24

1'_L4. vitágok; 15-19. levelek, szátak 20-24. ÍáIasdíszek

37
 CSIKSZENTDOMOKOS II.

A csíkszentdomokosi festett bútorokon 1770_1896 közötti évszámokat is találhatunk. Többségük

viszont a XIX. századből datált (1,861._1'896). Ezeket a bútorokat elsősorban Török Mihály bútorfestő-
asztalos tevékenységénektulajdoníthatjuk (?-1908). Péter }ános (sz. 1900) nyugdíjas erdőmunkás
szerint, aki a csíkszentdomokosi néprajzi gyíijtemény óre és átlandó gyarapitőja, Török Mihálynak több
követője is volt a faluban' akik "inkább utánozták az elődöket". Ezek között említi Dombi
Józsefet és
feleségét (?_1916), valamint Kurkó Andrást. Sándor Márton mesemondó közlése alapjánmég a csík-
szentdomokosi bútorfestőkközé sorolhatjuk Márton Istvánt (?-1850), Márton Eleket (?_1,870) és Kurkó
Simont (?-1880), akik a XIX. században éltek és dolgoztak. A községi múvelődési otthon mellett
Iétesített múzeumház gazdag állományt őriz a csíkszentdomokosi bútorfestők munkáiból. A közel 30
darabos gyújteménytszékek, hosszúpadok, hozományosládák, íalitékák, fogaso! kamarásasztalok és
almáriumok teszik ki. A bútorok alapszíne világos és sötétkék vagy sötétzöld. A virágozástpiros, zöld
színnel végezték,és fehérrel árnyalták. A domokosi bútorfestés egyik jellegzetessége a ponto zott virág
(4546,50) és zsinóros bojtozás (67), u^ur*élkihangsúlyozottan fehér és sárga színeket használtak.
A csíkszentdomokosi bútorfestők gazdag motívumkincset alkalmaztak. Jellegzetes motívum a
tulipán, amelynek több mint tíz váItozatát is megtatálhatjuk (1-11). Gyakran előfordul a margaréta
(1'2-17) és a szegÍ6. (21'_24). A kompozíciók többsége hajlított szárakbőI és virágokból indul ki (i74g).
Gyakoriak a szárbő| és vírágból komponált alapozások is, amelyek korsó vagy váza formákra
emlékeztetnek (44,46 50). A kompozíciók tagolt felépítésemellett a csíkszentdomokosi, de általában a
csíki bútorfestés jellemzője a virágmotívumok érvényesítéséért a csokrok egybefogása, azok egy síkba
való kinyújtása.Ezért láthatók a "nyitott csokrok'' (61,_66), amelyek akazettát, illetve a festett felületet
teljesen kitöltik.
A padláda, ruhásláda szimmetrikusan eihelyezett kompozícióinak mellékes díszítő eleme a zsinóros
bojtozás, amelyet éIénkszínekkel pontoztak.Ez az elem viszont nem népi, nem található meg minden
csíkszentdomokosi festett bútoron. A kazettás festés sem gyakori, inkább a szabadfelületekre helyezték
el a virágcsokrokat. A csíkszentdomokosi bútorok a XIX. századi népi :u,\és értékesdokumenfumai. A
nagymúltúcsíkszentdomokosi bútorfestésnek ma Molnár Emma a folytatója' aki motívumait és
csokrait nem kimondottan a helyi hagyománybólveszi. Ezért stílusa nem alakult ki, és munkája csak a
múkedvelésigjutott el.

V
\ \0/,

W 7 2
@ Ü

I w
6 7

Ü W{ V *

I
I 9 L't 12 13 L4 15

ów
qh

Ö
18 L9 20 21
 @Í 25 26

(t
olo V sV f 'rl""t--
1t1--........i
Ét
b
30 3't 34 35

38
Dn( '.Ht
39 40
M W4L 42

'"Xffi;";
45

M
ff48
H 49

1_22. virágok; 23-37. szárak, levelek; 38-50. csokor alapozások;51-53. falitéka csokordíszei

39
 55 56 57

59

54. ruhásláda;55-58. falitéka csokÍai és virágai; 59. hozományosláda

60-62. padláda vitágdíszítéssel

41
 o

64

63. padláda;64. padláda disziÍőmotivumai; 65. padláda

 ccl
)a
oc
oa
83

66_67.pad|áda

43
 csÍKsZENTTAMÁs

A felcsíki bútorfestésegyik fontos XIX. századi központja Csíkszenttamás. A századelejétől

ismeretes Ferencz Anta1 bútorfestő-asztalos munkássága, aki nemcsak tárgyaival gazdagítja mai
ismereteinket a bútorfestésről' hanem az 1828-bó| fennmaradt 34 lapos kéziratáva| is, amely az akkor
ismert és hasznáIt festékek Iajstromát tartaLmazza. Galbács Pál csíkkarcfalvi tanár vizsgáIataíta alapoz-
va (Múvelődés 1978/11. sz.22_23) a csíkszenttamási festett bútoráIlomány 10-11 darabot teszki, amely
szétszórtan Csíkszenttamáson és Jenőfalván taláIható meg. Ityen hagyatékot őriz ajenőfalvi iskola,
valamint Antal Vidor (569. szám alatt) és Benes Jőzsef (97. számalatt).
A szenttamási festett bútor kék alapú. A század elején még jellemző a Íe\i\eteken akazettás
ÍeIosztás, a kék alapú mező vllágos színnel való tagolása, de később ez teljesen hiányzik. A virág-
csokrokat csak a bútor felületén található szerkezeti elemek fogják össze. Az almárium üveges része is
keretet képez, ami a szenttamási festett bútor (üvegre festés) sajátos jegye (22). A motívumok többsége
bimbós és kinvílt tulipánból á1l (1-10), amelyek ritkábban átikás díszítésűek(3,8, 10). Ezek mellett
láthatjuk a pontszirmú és átikás rózsát(11_1'2), aszegfitt (13), a négyszirmú árvácskát (14), a kétsoros
mezsgyevirágot (15). A virágcsokrok a csigavonalból (hajlított levél) (16), ilIetve virágkosarat utánző
a|apozásbóIindulnak ki (17-18). A virágok aIapozása,a csokor kiterítése és egyes motívumok a felcsíkí
bútorfestés stílusjegyeit őrzik' A hasonlóságok mellett a szenttamási festett bútor két alapvető vonása
jól elkülönüla többi felcsíki festett bútortólés egyediségét jelzi' Egyik alapvető ismérv a levelek hiánya,
vagyis a csokrok Ievél nélküliek, kivételtképez az alapozás. A másik a virágok szárának a megszokott-
nál jóval vastagabbra való festése .Yalószíniileg a Virágok vastag szára pótolja a levelek hiányát a térki-
töltésben.
A csokrok festésérepiros, zöId, sárga, fehér és fekete festékeket használtak. Szintén a szenttamási
bútor jellegzetességéhez tartozlk, hogy a virágok átnyalását nem világos, hanem sötét (fekete) színne|
végezték.A szenttamási festett bútort levegős csokrai' a motívumok egyszerűsége' a felületek arányos,
tágas elosztása alapján - a csíkszentdomokosi és csíkdánfalvi festett bútorokkal együtt - a feIcsíki fes-
tőiskolához sorolhatjuk.

UŐ$gW9WWW
Ü
10
{s
11
@ 73
"p 1,4
\/
't6

L7 18 L9
w
1-15. virágok; 16-18. csokoralapozások; 19. hozományosláda virágdíszei
 o
íl
o\o

22

"tj, ,t{t

20. hozományosláda csokotdísze; 27.láda csokotdísze; 22.hozományosláda virágmintája;23-24. padláda

45
 25 26

U e 7
i9} :"Q? :!).: :Ó'
. óa -_Y.
^

JN."V- qt
s
o
J/
o /.r
0
,
(o

o
"Pr tit; .:gf o"Cfo
c oo {s&
27

25. kanáltartó; 26.bokálytattő;27. falitéka; 28. konyhaszekrény felső része

 DERZS

Sem szakirodalmi források, sem aZ adatközlők nem tudják azonosítani a derzsi bútorfestő kilétét.
Derzsben folytatott tevékenységebiztos, tekintettel a na1y mennyiségú festett britorra, ami nem
odaszármazott, hanem ott készült. Ez nemcsak Derzsben alkot gazdag gyűjteményt, hanem egyes
példányai megtalálhatók a székelyudvarhelyi és székelykeresztúri múzeumban, a szentléleki múzeum-
házbanés szétszőrtan több faluban is, mint Kápolnásfaluban és máshol.
A derzsi festett bútor stílusában jól elhatárolható az összes többi Udvarhely vidéki bútortól. A
gazdag, inkább Ievelekkel és szárakkal díszitett kompozíciók igen jellegzetesek, és a szászbítorfestők
stílusára emlékeztetnek. Mind a virágok, mind a levelek szélei mélyen tagoltak. A rőzsa, a szegfű
motívumok (2213) szerkesztése követi a térbeli hatás szempontjait, részben pedig egyszerii vonalakból
és körökból állította össze a bútorfestó. A Íenti végletek egymás mellé helyezése, a levelek sajátos
hajlítása, tagolása és árnyalása jellegzetesen a derzsi festett bútor sajátossága. A kompozíciók vízszintes
irányát a levelek irányahatározza meg. A tagolás szimmetrikus, de hirtelen felbomló, különösen egy-
egy levéI rendhagyó megjelenésével. A kompozíciók középmotívumokból indulnak ki (31-55) (leg-
gyakoribb a tózsa). A csokrok nemcsak függőIegesen, hanem minden irányban felépüIhetnek. Ugyan-
csak jellegzetes a kompozicíőkatkórilzáró|evéLfuzér, amely formában is igen változatos. A csokroknak
nem egyetlen középre helyezett hangsúlyos eleme, hanem kettő vagy négy is van. A kompozíciókat
szimmetrikusan elhelyezkedő, kiegyensúlyoző páros apró motívumok fejezik be.
A derzsi festett bútor kék alapú. A virágok szine a természetes színeket (piros, sátga, fehé1, kevés
kék) követi' A színek összhangja kellemes, amelyben nagyobb szerep a piros és kék alapszínnek jut. A
virágcsokrok az alapszínre festett vonallal bezárt mezőkre kerültek' amelyek az alapozással azonos
szín(iek, de mélyebb tónusúak.
A derzsi festett bútor sajátos elemeivel hívja fel magáraa figyelmet, ezeknek alapjánkülön csoportba
sorolható be' Hasonlóságot a torockói, a vargyasi, valamint a Kőhalom vidéki szász festett bútorokkal

VVV
mutat.

M$
1 4 5 6

Ü
7 10 L1,
Q 12

Ö
r"0:
@ @
13 15 L6 17 18

1-18. virágok

47
 )AY"
zVs
o\Ato
eIJ'á *F ffi
k-'-7
o.{a
d\o
erf

*# @
L9 20

E -'F 23 24

€3 Ü

Ö,8
26 27 28 29 30

rfL
ö
31 34 35

N\
PIN q
\& qY
_g*"i
37 38 39 40 41 42

-\l /
43 44 46 47 48

tu*ft
Nfr '49
:
50
r@."G
\ffi eo 52 53
& 54

qafro
\\tr

19-38. virágokr 3949. levelek és szárak;50. széldísz;5L-56. csokoralapozások

57-59. hozományosláda

49
 I

?o"??p&ftG6$)fp

60-62. padláda

50
63_64. p adlád'a; 65-66. f alitéka

51
 I

FITÓD

Ma már nem számítják különálló falunak a Csíkszere dáhozmind közelebb kerüló Fitódot. Történel-
mi,néprajzi múltja viszont gazdag eseményekben, tárgyi és szellemi hagyományokban. A XIX. század-
ban három bútorfestó-asztalos élt és dolgozott a faluban: Jankó János, Gere Ferenc, és GondosLászIő
(MALONYAY 1909.1'96). A tárgyi anyagvizsgálata alapján tegtöbbet Gondos Lász\fuól, kevesebbet
Jankó Jánosról, és igen keveset Gere Ferenc munkásságáróI tudunk. Az általuk festett bútorok jelenlegi
előfordulása alapján feltételezhetjük, hogy a fitódi bútorfestők vándor mesterek Iehettek, vagy pedig
alkotásaikat a csíkszeredai piacon értékesítették.Ennek tulajdonítható,hogy Gondos Lász!ó munkái
Csíkszentdomokoson' Csíkszépvizen, Csíkvacsárcsin és Csíkszentsimonban egyaránt előfordulnak.
Jankó János munkáiból Csíkvacsárcsiban' Csíkszentmiklóson találhatunk néhány darabot. Függetlenül
atárgyak elófordulásának helyétőI, ahtódibútorfestő-asztalosok szépen virágoztákmunkáikat.
|ankó János tevékenysége a XIX. század elsó felére tehető (1845_1'846). Virágcsokrai függőleges
iránybary tagoltan épülnek fel. A felfelé haladó virágmotívumok önállósága is sajátos, mivel a csokor
minden virága az alapozásból önállóan indulki. A levelek és a virágok terebélyesen helyezkednek el a
bútorok feIületén. Jankó János virágainak jellegzetessége, hogy egyesek nemcsak síkban, hanem a tér-
benfestés vonásait is követik. Jellemzőek a pontozott levelek és szárak, valamint a tagolt és hajlított le-
velek. A virágcsokrok alapozása is változatos. Jankó János sajátos stílust alakított ki a csíki bútorfestés-

vo@
ben (1-24).

u
t #
2 4

o/o_
-.o\
o O'o
/ol610-

F
9 L2 13 1,4

15
(
16
*
17
áN'f7 ag

1-14. virágmotívumok; 15-16. levelek; 17-20. csokoralapozások; 21. hozományosláda

52
22_24.hozományosláda

53
 I

Gondos Lász|ó sötét, cinóber vörös al'apozásí bútorai egyik legszebb XIX. századi emlékeink. A
takarosan megszerkesztett virágcsokrok kiegyensúlyozottan és szabáIyos távolságban helyezkednek el
a bútorok felületén. A csokrok tagoltan, függőlegesen épülnek fel, amelyekben kihangsú|yozott szereP
jut aközépső,befe)ező motívumnak. |eIlegzetességük a felfelé való terebélyesedés.Sajátos motívumai a
koronás szegÍű' két váItozata (13_1'4), a gyermekláncÍű (1'6), valamint a bóbita (17). Yirágai többnyire
átikásak' ami olyan jellegzetesség, hogy arról bárhol felismerhető keze munkája. Tagadhatatlan hason-
lóság és sajátosság az évszámokírásáná| is látható. A csokrok díszítését kisegítő eIemekkel: vonalakkal,
levelekkel, szárakkal, bimbókkal végzi eI. A virágokat, leveleket, kisegítő elemeket aránylagkevés szín-
nel (piros, sárga, fehér, zöld) festette. Ettől függetlenül a virágcsokrok igen élénkszínűek, jól érvénye-
sülnek, figyelmet keltőek. A Gondos-féle festett bútor díszei a csíki tájegységben a legtisztábbak, a csok-
rok levegósek, munkái egyike a legkellemesebb hatást keltő festett bútoroknak.
Gere Ferenc tevékenységéról csak Malonyay Dezső művébőI tudunk (MALONYAY 1909.1'96)'

W \M/ ,o
5

Űp
13

@ .#' 14 15
ffi
76
W/ 18

L-18. vitáginotívumok; 19. hozományosláda (MALONYAY 1909. 196. után)

54
 T

*g )))J Xffi

Nko\Nöí/o ila s\z\NMs )J2

M"p tr

20-22. hozományosláda csokordíszítéssel

55
 GYERGYOSZARHEGY

A gyergyó(ljfalvi bútorfestó központ mellett a vidék másik azonosított központja Gyeryyószárhegy.

Malonyay Keresztes lőzsef nevú bútorfestőt említi. }elenleg igen kevés tárgy ígazolja tevékenységét.A
gyergyócsomaÍalvi néprajzi gyújteményben többek között SzárhegyrőI származő bútorok is vannak'
amelyek díszítéseazonosságot mutat a Ma1onyay által bemutatott díszítménnyel'Ennek, többek között
a legsajátosabb eleme a pontozott szárú'virág. Hasonlóan sajátos adíszítettfelületeken önállóan elhe-
|yezett szár- és levélnélkülimargaréta is (MALoNYAY 1909. 196' 33O /7. ábra).
A szárhegyi festett bútoron a virágcsokrok keret nélkütiek. Ezeket a bútorfestő egyaránt fnggőIege-
sen és jobbra hajlítva helyezte el. A bútorokat kék színnel alapozta, míg a virágokat, leveleket és az
alapmotívumokat kék, zöld, fehér és piros színekkel festette. Ezek a bútorok is az 1800-as évek közepén
készültek. Függetlenül attól, hogy aránylag ma kevés Gyergyőszárhegyen készült festett bútor azono-
sítható, mégis számon kell tartanunk annak ml3It századi forrását.

#€x 11 15 t6 17
87ffi
X r-l
19

1. tulipán; 2_5. rózsabimbó; 6_7. margaréta; 8-9. georgina; 10. csillagvirág;11'. bimbó; 12-17. levelek, szárak;
18-19. csokoralapozások (edények); 2o_22. virágcsokor motívtlm (MALONYAY 't909. után)

56
 l--;-_l

23_25. virágcsoko4 26. saroktéka; 27. padláda

57
 GYERGYÓÚ;rnru

A gyergyóimedencében a múlt században több központban festették a bútort. Malonyay Dezső a

század elején Gyergyóújfaluban Deák Imre, Elekes Márton nevét emIíti. Ugyanakkor bemutalegy har-
madik butorfestőtőI szátmazó virágcsokrot is, de a szerző nevét nem említi. Az egyik virágcsokor mel-
lett 1839-es Íelirat áll (MALONYAY 1909. 196. 330 /3. ábra).
A napjainkban végzett számbavétel ís azt mutatja, hogy Gyergyóújfalu jelentős bútorÍestő központ
volt, amelynek termékeíszétszórtan Kilyénfalván, Gyergyóújfaluban és Gyergyócsomafalván ma is
megtalálhatóak. Ezeken a bútorokon 1860-1865 közötti évszámok láthatóak. Természetesen a bútor-
festés divatja hosszabb időszakra tehető. A csíkszeredai Bakó LászIőtól kapott adatok a|apján Kilyén-
ÍaIvánBaIázs Ferenc tulajdonában lévő bútorokon is a múlt század hatvanas éveit jelző évszámok van-
nak, de György B. Jánosnál (szintén Kilyénfalván) 1890.es évszámis látható egy festett fogason. A bú-
torfestés időszakát illetően, az 1800-as évekre mutat íd. Czirják István (sz.1'892) vallomása is, miszerint
a meglévó festett bútordarabok a múlt század vége előtt készültek, az ő idejéből nem emlékszik bútor-
festésre.
A Gyergyóújfaluban készült festett bútort világos kék színúfestékkel alapozták. A felületet nem
darabolták fel keretezésekkel vagy egyéb színkiemelésekkel. A virágcsokrok függőlegesen tagoltak,
szabályosan két, azonos szimmetrikusan haladó virágokbóIépülnek fel. A szimmetrikus csokrot e1y, a
csokor tengelyszárára épített középmotívum tagolja Íel'Ez különben a gyergyóttjfalvi festett bútornak
sajátos ismertetó eleme. A ládák két azonos csokrát a középre helyezett Íizéres levél és vírágdísz
váIasztja el. Ezek levélalapozásből, míg a virágcsokrok korsóból indulnak kí (1'9_21). Jellemző iirag-
motívumok a fulipán (1)), a margaréta (6_8,70), rózsabimbó (9,11), fagya| (12). Érdekesek a vékony
csészelevéllel körülvett bímbók (3-5). A virágok és azok szára,levelei szabáIyosan ísmétlődnek'
vékonyak, soványak. A kompozíciók levé]' csokor és korsó (pohár) alapozásbóIindulnak ki. A virágok
színben szegényesek' Három alapszínthasználtak: a fehéret, a zöldet és a pirosat, túlsúlybanazúóbbit.
A rajzokon bemutatott festett bútorok két bútorfestó munkájából valók. A két Láda (19,21) egy kéz,
míg a hátasszék (20) más kéz munkája. Időben viszont nagyon közel esnek egymáshoz. Ma kevés a
gyergyótmedencében fellelhető festett bútor, a még Iétezőkis rossz áIlapotban vannak.

@í (g}g,í @ B
r\
Ü \Ü/ ü'Jl

t
7 2 45

w
J 7 8

aa
9
€}
10 11, 12
9s /N tp W
13 74 15 16

3
{
ub
(.
d)

l_5. tulipán;6_8. margaréta;9. virágbimbó;10. margaréta;11. bimbó; 72' Íagyal;13. levélalapozás;

] 4. csokorala p ozás; 1'5. p oh ár ; ] 6. korsó; 17 . hozom ányosl á d a csokord ísz c

58
 oxql
e"-it
@ ";"s*

B**#
-2V

27

18. hozományosláda csokordísze; 19. hozományosláda; 20, szék;21; hozományosláda

59
 HOMORODALMAS I.

Aleggazdagabb tárgyi emlékanyaggal rendelkezőXIX. századi bútorfestő központ. Homoródalmá-

son az abásfalvi származásu íd. Balázs Pál (1805_?) és fia 1Íj. Balázs PáI (1'837_1897) kőzeI egy évszá-
zadonátkészítettéka festett bútorokat. Anagyszámú'tárgy vizsgáIata alapján megáIlapítható: a homo-
ródalmási bútorfestők tevékenységének első szakasza időben 1833-1895 közé esett.
Balázs Pá| abásfalvi származása magyarázatot érdemel, mert ennek kapcsán érthetjük meg a
Homoród-menti bútorfestés mibenlétét. Abásfalván már a XVIII. században festették a bútort, amelyet
az ott éIő Ba|ázs bútorfestő-asztalos család végzett (vö. Abásfa1va). Ebből a családból származíkBa|ázs
Mózes abásfalvi vándor bútorÍestő és testvére, PáI. Az utóbbi a XIX. század elején (1833 körül) Homo-
ródalmáson telepedett le. Ebben az időben Homoródalmáson sok új házat építettek s azok bebúto-
rozását íd.Balázs Pál, később fia, iÍjíBalázsPálvégezte. Érdemes megjegyezni, hogy a Homoródalmá-
son letelepedett bútorfestő-asztalosok nem létesítettek a mai értelemben vett műhelyt, hanem az,ijon-
nan építettházba költöztek be múhelyükkel, és ott minden munkát elvégeztek. Amikor a mester kihur-
colkodott a házbóI, készen, bebútorozva hagyta. Ezzel magyarázható az is, hogy a tulajdonos ren-
deléséremég az ablakok belső felén Iévő tokozatot is virágosra festették (l. pl. Szabó Gyula háza,
Homoródalmás 21'3. szám alatt).
A homoródalmásí festett bútor tehát az abásfaki bútorral egy stílusba tartozik. Tekintettel aBalázs
család gazdag bútorfestó tevékenységére,ami túljutott Abásfalva és Homoródalmás határain is - főleg
abásfalvi Balázs Mózes révén-, Homoród-menti festett bútor néven ismerjük.
A homoródalmási mesterek a bútorok díszítésétvirágos festéssel (virágozással) valósították meg. A
virágozás csokrok festését jelenti. A virágcsokrok többnyire tulipánből, szegÍűbőI, rózsából, mar-
garétábóI és gyöngyvírágbőI, valamint különféle levelekből és szárakból állnak. E motívumok formái
annyira váItozatosak' hogy csak a tulipánfélékből kilenc (1_9) változat, margarétáből tíz (1'0_19),
rózsából tizenkettő (20_31), szegfűbőI kettő (33-34), Työgyrirágból kettő (37_38) fordul elő. Ezeken
kívülmégmegtalálható a fagyöngy (3940), eper (45), gyümölcs, gerezd, mezsgyevirág,liliom (36),nár-
cisz (35), Íagyal' (43), barackmag (44), akác (41), tövisvirág (42), árvácska (32) motívum is. A homoród-
almási festett bútoron inkább virágmotívumokat látunk. Kevés a gyümölcsmotívum, s azis inkább csak
a XIX' század második felében jelenik meg.
Egyes tulipánok, rózsák, illetve margaréták átkás, gyöngyös, pontozásos, gy(ir(izéses díszes elemei
hangsúlyozzák, kiemelik a motívumot, szebbé, gazdagabbá teszk, illetve növelik hatásfokát, amely a
kompozíciók megfestésébenszükséges követelmény. Ezekhez az elemekhez gondosan készítettés
válogatott színek a virágmotívumok hatásfokát magas szintre emelték. A díszitőmotívumokat csokor-
kompozíciókká alakították. Megfe\e|ő alapozásból kiindulva a bútor elhatárolt, keretezett mezőinek
megfelelően építettéka kompozíciókat csokorrá. Minden kompozíció esztétikailag egységes egészet
képez. A csokorkompozíciókat 24 vagy több részelemből állították össze, amelyeknek jól meghatáro-
zott alapozása és fe|ső része, illetve egy középmintás befejezője (hangsúlyos tetőmintája) van. A kom-
poziciőkat világosan tagolták. Az azonos számírészelem esetén a csokrok motír,rrmai váItoztak. A füg-
gőlegesen építettkompozíciókon kíviil találunk a középpontról kettéágazó csokorkompozíciókat is. A
csokorkompozíciők vonalvezetése fiiggőleges irányú, amelyet az oldalmotívumok is követnek. A kihaj-
Ió szárak és virágok mind felfelé íveIő reneszánsz hatásúak. Ezt a kor általánosan elfogadott irányzatá-
val magyarázhatjuk.
A kompozíciókat legtöbb esetben meghatározott keretbe hetyezték. Ezeket a kereteket a kiemelés
céIjából világosabb színekkel a|apozták. A keretezést is élénk,kiemelkedő, főIeg sárga és világos piros
színekkel készítették.A keretek minden esetben téglaalakúak, figgőIeges vagy vízszintes eIhelyezés-
ben, amelyet sallangós cirdddval, saroktulipdnnal és be|ső sarokkiemelkedéssel díszítették.A nagyobb bútor-
darabol mint a ruhásláda, hosszúpad, falitéka mezőit külön téglaa|akú,a mez5bőI kiemelkedő színú
táblába festették. Ezeket a táblákat még külön-külön is elhatárolták világos színúvonalakkal. A saIlan-
gos cirádát a keretek felső, illetve alsó részérefestették. (Az AbásÍalván dolgoző Balázs-ás mesterei
oldalcirádákat is festettek.) Esetenként a csokorkompozíciókat keretezetlen mezőkre is festették, ame-

60
 I

Iyeknek egyszínű' alapÍestékük van' Minden esetben arra törekedtek, hogy a bútorok mezőit teljesen
kitöltsék, és ezért egy bútorra több keretet (kompozíciót) helyeztek el. A síkba festett díszitő kompozí-
ciók permanens eleme a levél és a szár (47_56). A levelek töltik ki a kompozíciók virágelemei közötti
teret. A levelek egy síkba helyezésének következménye azok enyhén stilizált vonása. Egyes levelek elhe-
lyezése az odailIesztés hatását keltik' Ezek különösen a tulipán, az epeÍ| a margaréta és a kőzépszár
mellé helyezett kerekvégú,barokk hatású levelekre vonatkoznak. Ezzel szemben a gyöngyvirág és a
rőzsaféIék levelei a valóságot adják vissza. A levelek rendszerint a virágelemek mellett a csokorkom-
pozíciők szimmetrikusságát teszik teljessé.
A szárak iránya adja meg a kompozíciók irányát. Mind a tenge|yszár, mind a kihajló virágok száraí
együttesen adják a csokor vonalvezetését. Csak az alapozásnál találunk ellentétes irányí szárakat, ame-
lyek viszont az a|apozást teszik változatoss á. A szárak lehetnek egyenesek és hullámvonalúak, amelyek
sok esetben füzértekerésbe futnak be. Egyes leveIek szárnyúIványokká vákonyodnak, átikás vagy kacsos
formákban végződnek.Ezze| szemben aBalázs mesterek esetében nem találkozunk a levelek virág-
mo tívumm á v aIő f ormálásával, ami már tulzott stIlizáIást elentene.
j

Minden virágkompoziciő kiindulópont1a az a|apozálEzek a kiinduló elemek lehetnek fizéres szár-

tekerések (57-58), hangsúlyos virágok, levéIkompozíciők (59_67), szív (68_71) és korsós alapok (72_74).
A korsós alapok között találunk pohár alakot is (72), amely előfordulása ritkább. Az alapozásra festett
motívumokat levéllel, cirádás elemekkel, pontozott és vonalazott kiegészítő díszekkel látták eL Az
alapozások alakjuknál, mérettiknéléselhelyezésüknél fogva a csokorkompozíciőkat egységessé, egész-
szé teljesítik ki.
A bútorokon nemcsak azok nagyobb mezőit, hanem a virágcsokrok között maradt részeket is, illetve
egyes bútordarabok széleit és léceit is festették' díszítették.A keskeny részekre széImintákat, szalag-
mintákat festettek. Ezek a minták virágelemekre épülnek, amelyeket szátak egyesítenek. A szélmínták
követik azokat a korábbi eredetű hasonló szélmintákat, amelyeket főleg Abásfalván, de Homoródalmá-
son is mát az építkezéseknél homlokzatdiszítésre alkalmaztak. A legelterjedtebbek a fonott vona|as, az
indavonalas virágos és pontos díszítésű',a csipkevonalas, különböző díszitő elemekkel kiegészített
szélminták. A csokorkompozíciók közötti részre szalagmintákat festettek, amelyek már igényesebben,
több virágmotír,rrm- és szárösszetételből vannak megalkotva. Mind a szélminták' mind a szalagminták
egybehangzőak a bútorok egyszetű' szabásmintáival (szé1kiképzésével),illetve a csokorkompozíciók
egészével. A bútorfestésbefejező vonalait a Íeliratok betűi és számaiképezik. Minden bútorfestő műhely
elmaradhatatlan eleme a felirat. A feliratok a tulajdonos nevébőI és az évszámból állnak.
A homoródalmási bútorfestók (ez esetben a szóbeli közlésekre is alapozunk) a festékek anyagát a
falu közvetlen környékérőI szerezték be. A festékanyagok elóállítási eljárásai: égetés,törés, finomítás,
főzés, vontatás (áztatás), keverés. Ami a helyi lehetőségeket illeti' ma is több tény bizonyítja,hogy
Homoródalmáson és határában több festékanyag-lelőhely van. Az ásványi eredetri festékanyagok' ame-
lyekból égetéssel,porrá töréssel nyerték a színeket és a tartósító (zománcos) anyagokat, ma is nagy
mennyiségben megtalálhatóak. Ilyenek a homok, a paiaféléla mészkő, az óiomérckő, amelyek közül
egyeseket ma is az épületek külső vako|ásánáI alkalmaznak. Hidegaszó az óiomérckó, Málmegett a
Íehérítő,a ''fehérhomok'' (diatomit), Kőalatt a "vörösföld" (higanyérc) és a falut körtilvevő hegyek a
mészkő és a palarétegek különféleségeinek lelőhelyei' Az ásványi eredetú festékanyagok kőzeteinek
beszerzésében nagy szerepet játszottak a közeli Hargita kénes gödrei, valamint a Kérulyba ömlő
Festópatak völgye, iIletve az ott taláIható színes kőzetek. Innen van a ma is ismert "vörösolaj" elne-
vezés.
A Íestékek szerves anyagait állati, illetve növényi termékekbőI főzéssel nyerték. Ilyen anyagok az
epelé, köröm- és bőrhulladékok; faháncsok (kérgek), zöld dióhéj, növényi olajok, fenyőgyanta stb.
E'zekbőI az anyagokból készültek az enyvféIék,páclé, terpentin, színező folyadékok és a fenyőgyanta-
lakkok. Ezekképeztéka színező és tartósító festékelemeket, amelyek még ma is tartják eredeti színüket,
fényüket, illetve hatásukat.
A festékek nagy gonddal való készitését,mázosítását és tartósítását igazolják a festett bútordarabok
motívumainak színei, illetve állapota. Csak azok a festékek koptak le, amelyeket nedvességva1y nagy-

61
 I

fokú koptatás, súrlódás ért, mint a ládafödelek, padfödelek, székek ülőkéi. A színüket vesztett díszí-
tések oka is a nagymérvúnedvesség. A túzrevetett festett bútordarab faanyagának elégéseután a festett
motívum csipkeszerú hamuvá válik, amely csak érintésreomlik szét.Ez a tény igazoljaa tartós ásványi
eredetú festékanyagok jelenlététa festékekben, amit sok gonddal átlítottak elő. A házi|agkészített fes-
tékek alkalmazása inkább az idős Balázs Pál időszakára esik (1833_1859). A második generációt kép-
viselő Ba|ázs Pál már bolti festékeket is használt aházIlag készítettekmellett, ami a századvégibűio-
rokon jól felÍedezhető.
A színeket vízsgálva megállapíthatjuk, hogy a Balázs mesterek színskáLája elég változatos. Meg-
szokott színeiket kezdettől fogva követték, illetve híven őrizték. Ez a tény is arra enged következtetni,
hogy megszokott receptjük szerint, u1yanazon anyagösszetételben ugyanazt a festéket (színt) ál|ították
eló. A bútorok alapszínétbordópirosra, kékes-zöldre, illetve sötétzöldre festették; fehér, sárga' ritkábban
piros színekkel készítettéka keretezést. A virágok festésérea piros, a fehér, a sárga színeket használták.
Leveleket és szárakat a zöld két árnyalatával festették. A motívumok árnyalását fehér, sárga, fekete és
kék színekkel oldották meg. A színek változatosságátigazoIja az is, hogy ifj. BaIázsPá| "15_16 festékes
csészéből" festett.
Több más elem mellett az alapszínezés és a motívumok színeinek állandósága jelenti a Ba|ázs-
munkák sajátos jegyeit, viszonyítva még a közeli falvakban készítettés festett bútorok alapszínéher'Í1y
a lövétei világoskék alapszíníi, később bordó és a vargyasi hasonló bordópiros, illetve égszínkékalap-
színektől eltér a homoródalmási (sötét) bordópiros, kékeszöld és a sötétzöld alapszínezés. A betétek
a|apozásábax nagyon elterjedt a téglás árnyaIatl3 a|apszínezés' ami mellett előforáuhak a fehér a!ap,3
betétek is. Így könnyen elválaszthatők a Baláz'-*?h"ly sötét árnyalatú, bordópiros, kékeszöld és
sötétzö]d alapozás(smunkái a többi bútorfestő múhely termékeitől.
A motívumok színválasztásábana természetes színek utánzásáratörekedtek. Egy-egy virágmotívum
legelterjedtebb színváItozatát állandósították. Így a rőzsák, tulipánok, szegf(ik, mózsgyevlrágok, tövis-
virágok minden esetben piros színúek.A margaréták, a nárcisz és a gyöngyvirágok fehér színííek.A
levelek és szárak zöIdek. A "csokorkőtő" vonalak az alapszínezésbőI kiemelkedó, attőI fuggő piros,
fehér és sárga színiiek. A motívumok színeinélis megfigyelhető a színek álIandósága. A bútóiokvirá-
gozásra kenilő mezőit, síkjait külön alapozták és széIeztékA különböző színű mezőket kiemelkedő
szín(ivonalakkal határolták el (széLezték). AvonaLazásról máshol már esett szó. AvonalazásrahasznáIt
színek sárga, fehér, sötétbarna és sötétpiros. Amikor a virágkompozíciőkat nem keretekbe'festették,

ryWWWWYwÉF
akkor a bútoron az alapszíndominál.

ffÜ Wq @ q qq "t'l 12
*
14
,'iőőo'.Oo
.c
'.-too..11i
"' I
15 16 17

pa
18 L9

20
qqq & 2T 24 25 26 28

62
 I

ww 929 30
@trvffit # 34 35 36

ffi###wF4"V
37

41.

//WWhfufipÉ
46 47 48 49 53

byy4Fdí-"'v"MM
50 54

MW
57 58 6't 62 63

-M*
@ft$ W@
M
64 65 67 68 69

L
vwE
9vb
*@-
- 72 73

# Fb

74

1-45. virágok; 46-56. levelek, szára\ 57-74. vitágcsokrok a|apozása

63
 I

&
u%
s-wp
79

d' oa.
zqÁ'o o
oí9

85

7 #79. Íalitékakompozíciók; 80-81. kendőszeg; 82. Íalitéka;83. ágyvég;84. kendősze& 85-86. falitéka

64
 I

ffi
90

9L 92 93

94 9s 96 97 98 99 100

87-93. keretezések; 94_L01. széldíszekés szalagdíszek

65
 I

HOMORODALMAS II.

A XIX. századi termékeny bútorfestésnek Homoródalmáson egyetlen folytatója Felszegi András

(1890' VI. 25 - 1915. V. 11), akinek tevékenysége századunk elejére esik. Sokkal kevesebb eredményt és
sikert írhatunk a kerekes-asztalos mester javára, mint a Balázs család bútorfestőire. Ez rövid életénekés
tevékenységénektulajdonítható. (Csak 25 évet élt.) Felszegi András az áItala készített bútorok egy
részétfestette' virágozta. A megrendelók többet nem igényeltek. A Balázsok óta eltelt közel fél
évszázad sok változást hozott a lakásbelsők fejlődésében. A bútorok, amelyek Homoródalmáson alaká-
sokba kerültek, városias formát követtek. Több szerkezeti díszt viseltek, nagyobb áttörések jelentek meg
a pad- és székhátakon, a bútorok magasabb lábakon állnak, a hozományosládát felváltotta a szekrény,
egyes bútorok jóval nagyobb méretúek,mint a XIX. századt elődeik.
Ami a bútorok virágos díszítését,festésétiIleti' Felszegi gyakorlatában a motívumok, a csokrok
felépítésea lehető Legegyszerűbb.Szám szerint kevés motívumot használt. Mind a motívumok, mind
pedig a csokrok eltéveszthetetlenül tipikusak, de nem hatástalanok. Azonos motívumok azonos
felépítésben,tagoltan helyezkednek el a virágcsokrokban. Ha a diszített felület egyike a másiktól méret-
ben nagyobb, akkor aZ azonos felépítésú virágcsokor e1y va1y több elemmel szimmetrikusan 1yara-
podott. Gyakran alkalmazta lécre, a bútorok széIére önálló dísznek a kétsoros gyöngyviráeot, valamint
az indás díszeket.
A bútorok Íelületét Felszegi András több arányoskazettára, mezőre osztotta' Ezeket harmonikusan a
bútor szerkezetéhez igazította. Esetenként a szerkezeti díszeket külön színnel emelte ki, mint pl. a
hosszúpad hátán előforduló háromleveles betétet. A kék színíi'bútorra sötétkék, sötétzöld színű
kazettákat festett. Ezekben a kazettákban állnak az onálló virágcsokrok. A kazetták négy sarkán 1-2
elemból á1ló csokor helyezkedik el. A kerete zéshez tartozőcsokrócskák négy irányban oldáha nyúlnak.
A nagyobb méretúbútorokon a kazetták közötti tészre helyezte a szintén függőleges irányű virág-
csokrokat. Ezek az áIlócsokrok képezik a bútorok legnagyobt díszeit. Felszegi puanaaian a kazetták-
ban és a bútor alapszínénkialakított virágcsokrok szabályosan ismétlődnek. A bútorok közepén elhe_
Iyezett függőleges irányú díszeket (csokrokat) kétsoros gyóngyvirág motívummal emelte ki. Ezek a
gyöngyvirágok kétfelől szimmetrikusan veszik közre a virágcsokrokat és jelentik a bútorfestó egyik
legsajátosabb kéz1egy ét.
A bútorokon látható alapszínek közüt a világoskék dominál. E mellett sötétkék, sötétzöld színekkel
alapozta akazettákat. A virágcsokrokban a zold e|sárga (1evé1), a piros és fehér (virág) színek láthatók.
Sajátos kézvonással alakította a tulipánt (1), a fuliPánbimbót (2), a leveleket és szárakat (4-9). A fehér
színű győngyvirág mellett (3) az tgyanolyan rajzoIatű piros színű motívum is gyakori. Több virágot a
szárával együtt, gyakran sárga színnel pontozott körüt. EzzeI szintén jót kiemelte az isrrrétlődő mo-
tívumokat, gazdagította a virágcsokrokat. Sárga színnel leveleket is festett, amelyeket a zőld színúekkel
felváItva helyezett a csokorba. Sajátos kézjegyeiközé tartozik még, hogy csokrai a\apozására csak levél-
motívumokathasznáIt Felszegi András rövid tevékenységétérdemes számontartani, mint e tájegység
századunkra eső hagyományápolásá t.

66
hslr 1L
ffi

17

1-3. vitágok; 4-6. levelek; 7_9, a|apozások, szátak;lO. madár; 71_12. évszám;1'3-16. virágcsokrok

17.padtám|a kazetta

67
 I

KOROND

Még nem sikerült azonosítani a korondi bútorfestők kilétét,viszont annyi bizonyos, hogy a festett
bútorok a XIX. század közepén (1840-1860) készültek. A meglévő tárgyí hagyaték vizsgáIata alapján
arra következtethetünk, hogy Korondon egyidóben több bútorfestő-asztalos élt és dolgozott. A bútor-
festés mellett az olyan népi mesterségek, mint a fazekasság, a taplófeldolgozás a XIX. században már
nagy virágzásnak örvendtek, és a falu lakosságának tömegjellegú Íoglalkozásai voltak. A bútorfestés
sem lehetett csak egy ember munkája, annál is inkább, mert a népes fahl nagyszámú bútort igényelt,
amelyet az akkori divat szerint festettek és virágoztak'
A több mint 12 darabból á1ló helyi múzeumi gyújtemény díszítésénekalaposabb vízsgáIata két
mester keze munkájáről tanűskodik, noha sem a szakirodalom, sem az adatközlők nem utalnak pon-
tosan a korondi bútorfestő-asztalosokra.Ezze| szemben figyelemre méltó a tárgyi anyag. A korondi
bútorfestők váItozatos virágmotívumokból állítoűak össze díszítő csokraikat. A tulipán (1_5), arózsa
(6_1'3), a margaréta (14-15) tőbbvá|tozata is elófordul, de taláIkozhatunk gyöngyvirággal (23) is.
Feltűnő a szegÍű'tőbb váItozata (1'6_20), amely közül kettő sajátos helyi motívum: íves (19) és pontozott
(20) diszítésúkoronás-szegÍű. A levelek és a szárak többnyire összetettek, mint például az örökzöld és
az akáclevél(25_27).
Említettem, hogy a szőban foryó tárgyi anyag - stílusa alapján - két bútorfestő munkájának tulaj-
donítható' Az egyik bútorfestő esetében gyakoriak a madaras kompozíciók (45-46)' A festett bútorok
középcsokraiba kellemesen épülbe a virágot, ágat csőrében tartó madár. Ezek a kompozíciók tagoltak,
szimmetrikusak, virágbóIvagy csokorból induInak ki. A másik névtelen bútorfestó munkáin a kom-
pozíciók csak virágelemekból állnak, amelyek szintén tagoltak (48_54). A csokrok virágcsokrokból és
korsókból indulnak ki (32_34,38-40). Sajátosságuk, hogy a csokrok kihangsúlyozott, nagy kozép-
motívumban fejeződnek be (például koronás szegfű). Ha jól megfigyeljük a jelenkori korondi dísz-
kerámia díszítő motír,rrmait, azt észleljük, hogy a régi festett bútorokon látható virágok egyes váItozatai
a mai kerámián is előfordulnak.
A korondi festett bútort kék és barna színekkel alapozták. A virágcsokrokat külön nem alapozták
kiemelkedő színnel, csupán világos (fehér, égőpiros) színúvonaIakkal keretezték. A meglévő tfugyak
alapján a korondi bútorfestők munkáját az Udvarhely vidéki stílushoz sorolhatjuk.

.\l/r.

Ü
5
AtŐ,ry
,ffi

$ 1,6
rl ttth

18
,/-

5=
0
o
Ot
ol
o
o
o
o
0
oo
op
2L
\F
s.Oz

22

68
 %
24
s.-,g ,,*$t
25 26
,f/ M-'c,
M,
faat 9v MM *q:7
32 33

ffi.m

44

1-27. vitágok;28. levé} 29-40. csokoralapozások; 41. kendőszeg 42. ágyvég; 43. széktámla; 44. székúlíkedísz;45' padtámla
 I

47

49

51

46. hosszúláda; 47. padláda diszítése;48.padtámla; 49. kendőszeg; 50. kisken d,őszeg;Sl. hosszúláda

70
 54

52.tálasÍe|sőtésze (SzékelyketesztítriMűzeum);53. tálas alsó része (SzékelykeresztúriMúzeum);54. falitéka

55. padláda dísztítése

7'1,
 rÖvÉrn

Lövétén a bútorfestést már a múlt század elején múvelték.A tárgyak arra engednek következtetni,
hogy több bútorfestő generáció tevékenykedett. Az első generáció a XIX. század elején kék alapozású
bútort festett, s ez a stílus még a XX. század első évtizedeiben is (1900-1928) fennmaradt. Ebből az
időszakbóIa második nemzedék is átvette mind a motívumkincset, mind a hagyományos színeket.
A második időszakot a Homoród-menti bútorfestők (Abásfalva, Homoródalmás) hatása jelIemzí.Ez
a múIt század második felére és századtnkelejére tehető. Ebből azid6ből két, összesen14 darabból á1ló
gyújteménytalálható (8 az áItalános iskolában,6 magántulajdonban). A lövétei bútorfestésmásodik
időszakáta Béncze család tevékenységejelenti (vo. KÓS 1972.1,4). A Bencze család a bútorok alapozását
egyaránt a hagyományos lövétei kék és a szomszédos (Abásfalva, Homoródalmás) Balázs család
mestereinek hagyományos vörösesbarna színeivel végezte. A felfelé íveló kompozíciók keretezettek, de
keret nélkül is előfordulnak. Viszont a fizéres (rózsaÍizér) kompozíciók (35) keret nélkül, szabadon
helyezkednek ela hosszúpad (padláda) oldalán, fedelén, a székeken és más tagasabb felületeken/ ame-
lyek kimondottan kék alapozásúak. Érdekes a virágmotívumok keveredése is. Egy ruhásláda kompozí-
cióján (42) ahosszanti irányú Íizéresközépmotír,'umot fulipán és gyöngyvirág alkotja. A kompozíciók-
ban jelen van a csokorkötés, a Homoród-menti festett bútor jellegzetessége, ami szintén későbbi, a
szomszédos mesterektől átvett elem.
A kompozíciók tagoltak, felfelé ívelnek. Alapozásuk (a kiinduló motívum) (30-34) szát, vitág, az
olasz kancsónál jóval egyszeríibb elem. A lövétei festett bútoron tiszta virágornamentika található. A
szegKi(19_21), atulipán (1'_6),arőzsa(7_17),agyöngyvirág(25),anárcisz (18),valamintalevelekésa
szárak (2619) tagolt összerakása a bútorfestők többségének jellegzetes ízlésvilágát mutatja. A fuzér-
Íestés(37, 42,43) a lövétei bútorfestésnek sajátos jegye. A stíluselemek keveredésének példái közül a
lövétei azt ígazolja, hogy a nagyobb tájegység jellemző| ez esetben az abásfaki stíIus gyökerezhetett
jobban meg.
Még egy harmadik bútorfestő generáció is dolgozott Lövétén: a század elején asztaloskodó, fíirész-
malom-tulajdonos Kála Bandi néven ismert András András (1902_1967), aki kezdetben virágozta a
bútorokat, később csak egy színnel festette azokat.Ykágai,Ievelei és kompozíciói merevel szögIetesek.
A virágok és a levelek stílusa nem tartozik a hagyományos népi stílushoz.
A lövétei bútorfestés stílusában igen érdekes. Egyfelől őrzí afrX. szézad elején elterjedt elemeket,
de ugyanakkor átvette a szomszédos bútorfestők stílusát is, ami erős hatást gyakorolt a Bencze család
munkájára.

V 2
M 5

@ W
p I
8 9

74
@ 15 !7

72
 I

+#*%ffWw
a

79 20 21 22 23 24 25

/ ///b@Á&k9 eJő/.m'
26 27 28 29 30 31 32 33 34

1-25. virágok; 26_29.leve|ek;30_34. alapozások;35. falitéka kompozíció;36. falitéka

73
 I

€F ÉF*s

&9a

fr 900/ e}ft'.(f
40 47

37-38. faliték a disziÍése; 39. padláda kompozíció; 40-41. falitéka

74
 t

43

42. ruhásláda; 43. falitéka

75
 PARAID

A parajdi néprajzi gyújteménybena festett bútorok is helyet kaptak. Az összesen 6-8 darabból ál1ó
gffitemény több stíIusúbútort tartaImaz. A bútorok vízsgáIata alapján arra lehet következtetni, hogy
Van egy pontosan meghatározható domináns stílus, amelynek legszebb példánya az 1'861-es évszámot
viselő falitéka (24). A többi festett bútor későbbi keletú és virág-lltánzó, vonalas diszítésű. Az említett
falitéka mellett egy évszám nélküli hosszúpad virágcsokra külön stílusra utal, amelyen a tulipán
motívum két váItozata látható. Ebben a csokorban nincs levél, hanem helyét szimmetrikusan elhe-
lyezett bibék foglalják el. A virágcsokor szalagos csokorkötésbőlindulki. A fatitéka gazdagon díszített
csokrában, a már bemutatott gyakori díszítőelemek mellett (tulipán, margaréta, gyöngyvirág, rőzsa)
néhány sajátos virágelem-motívumot és levelet láthatunk. Ilyenek a pontozott rőzsa (8_1'3), az enyhén
térbenfestett margaréta (9), vagy a legjellegzetesebb elem, a levélcsokoÍ(21), amelyek pontosan
elhatárolják a parajdi festett bútort a többi más festett bútortól. A kompozíciók tagoltak és szim-
metrikusak. A függőleges irányú csokrok váza- és kancsóalapozásítak, míg a vízszintes írányícsokrok
levelekbőI indulnak ki. A keretezést egyenes vonalak, illetve a tárgy felületét elhatároló szerkezeti
keretek (lécek) alkotják.
Szekeres Lajos (sz' 1928) és Zsombori Kálmán (sz.191'0) áIitása alapján az említett 1861-es évszámű
falitéka orbán Ferenc (?-1900) parajdi bútorfestő munkája. A fent említett forrásból tudjuk, hogy a
parajdi gffiteményben található többi festett bútor Baczoni Károly (?_1925), Baczoni Aladár (?-1950) és
Welman Vilmos (?_1947) asztalosok munkái, akik Parajdon éltek és dolgoztak. Baczoniék és Welman
Vilmos egyszerű' asztalosok voltak, akik egyszínúrefestették a bútorok felületét, s csak rendelésre virá-
gozták azt. A parajdi bútorfestők mellett a szomszédos Alsósófalván Kacsó János (?-1920) asztalos
tevékenységéttartják nyilván, akinek tfugyihagyatékával itt nem találkoztunk.

W M 1 2
Ü
3

ool{o opo o
oí
oM")o odoo ooo
ö o *
7 I 9 11 12

1_21'. virág, szát és levélmotívumok

76
 \r

22, kendőszeg díszítése;23. ruhásláda; 24. Íalitéka

77
 I

GYERGYÓcsoMAFALvA

Másodkézből kerül az érdeklődők elé a gyergyócsomafalvi festett bútor mintakincse' A faluban igen
hamar fe|számo|ták a XIX. századi emlékeket. A mintakincset viszont egy szerencsés gyújtésmeg-
mentette. ErrőI szőLGál Irma (sz. 1933) rövid leírása, ameIy egyben magyarázatot ad arra is, hogy a
megmaradt tárgyak milyen Sorsra jutottak: "A második világháború küszöbén Köllő Kálmán (akkor
középiskolás tanuló) gyűjtotte össze Gyergyócsomafalván a festett bútorok mintakincs ét' Két rajz-
füzetnyi anyagot örökített meg, mielőtt a tönkrement bútorokat a tulajdonosok t(izre nem tették. A v!
lágháború, után, amikor a füzetek elókerültek, csak az egyik maradt épen, használható állapotban, a
másik tönkrement."
A megmentettrajzÍizetet használta fel GálIrma és 15 ív papíron átvette Köllő Kálmánrajzait' Ezeket
a rajzokat hasznosítjük a gyergyócsomaÍalvi bútorfestő központ bemutatásánát. Megjegyezzik, hogy
Köllő KáImánrujzain, aki abban az időbenváIogatás nélkül a Gyergyócsomafalván talált összes festett
bútort és azok mintakincsét lerajzolta, több bútorfestő munkái láthatóak. A CsomaÍalván készült
bútorok mellett talált Gyergyóalfaluban, Gyergyőszárhegyen, Parajdon és más távolabbi vidékeken is
festett bútorokat. Eztbizonyítják az emLített rajzok, motívumok, csokrok, nem utolsó sorban a sajátos
kézjegyek, a felületek elosztása és azok díszítésimódja. A gyújteményben előÍorduló motívumok nagy
része egy bútorÍestő munkája. Ezeket egyetlen csomafalvi bútorfestő munkáinak tulajdoníthatjuk. A
bútorfestő személyével kapcsolatban eddig sem írásbeli, sem szőbeli adataink nincsenek' Malonyay
Dezső sem említi a csomafalvi bútorfestó nevét. Csak a kórnyező falvak bútorfestőirő|tesz említést,
mint Deák Imre, Elekes Márton (Gyergyóujfalu)' György Sándorné (Gyergyószentmiklós), Keresztes
ló zsef' (Gy er gy ós zárhe gy).
Gazdag, változatos motívumokat alkalmazott a csomafalvi bútorf estő-aszta\os. Tulipán (1'1), rózsa
(4_9), margaréta (10_1'4), szegíi (15_20), kétsoros virágmotívumok (2117), különböző levelek (28_34),
szív (39), kancsók (40_42) és madár motívumok (43-44) fordulnak eIő. Ez a motívumsor inkább az
Udvarhe1y vidéki bútorfestők munkáihoz hasonlít. Sem a gyergyői, Sem a csíki bútorfestők motívumai
nem közelítik meg ezeket annyira, mint ahogy a csomafalvi bútor díszei megközelítik az Udvarhely
vidékieket. Az említett hasonlóság tovább vezethető a virágcsokrok felépítésébenis. Rendszerint a
csokrok egy levél vagy virág alapmotívumaiból indulnak ki. EtóÍordul a kancsóból kiindul ő vírág-
csokor is. Tágoltan, fuggőleges irányban épüInek fel és hangsúlyos tetőmotír,.umban végződnek. Rit-
kábban, de megtaláIhatóak vízszintes és koszorús csokrok függőteges fuányú. alapmotívumokkal. A
csokrokban igen gyakoriak a kétsoros virágmotívumok, amelyek szimmetrikusan helyezkednek el'
akárcsak a többi virág és levél' A virágcsokrokat levelek gazdagítják Ezek szabályosan ismétlődnek a
szár on, és hangsúly o zzák a csokor tagoltságát.
A gyergyócsomafalvi bútor világoskék. A kék alapszínre nem festettekkazettát, inkább csak vonallal
hízták körbe a bútor nagyobb felületeire elhelyezett virágcsokrokat. A virág- és levéImotívumok, mint
más bútorfestők esetében, rendszerint a természetben előforduló színeket ttánozzák. A tulipán és
szegÍű. piros' arőzsa piros, sárga és Íehér,a margaréta fehér, a levél zöld. A kétsoros virágmotívumok-
ban a piros és fehér színek mellett a sárga is gyakran elófordul.

VvVÖÖyÖ@
78
 ,-;b
@ ry €s d. Éq
Y-rJ uilr

4rÁFvv {?
9101L12 13 14 15

t"ffi
Flp
16 17 18 19 20 27 22

rtr ffi w-" ,É

/
23 24 25 26

M?ÉM
wVűtffi
31

M
41

*(6
V, --rE

7-27.virágok;28-34. levelekr35_42, alapoző minta, kancsó;43-44. madármotívum;45-48. virágminták

79
 -I

50 51

53 54

55 56

49_57. vfuágcsokrok
 I

58

60

58-61. virágcsokros diszités

81,
 I

A rnsTETT nÚroRoK ÁrrnrÁxos És

SAIATOS IEGYET

A Székélyföld több tájegységén, mint Erdővidéken, Háromszéken, Csíkban, Gyergyón, Udvarhelyen

a múlt században virágzott a bútorfestés.Ennek a népi díszítőm(tvészetnekelőzményei század'okra
nyúlnak vissza, míg utóélete századunk elejére esik. Napjainkban is készülnek festett bútorok, de már
nem divatszerű'en. Az említett tá1egységeken a bútorfestéstöbb mester tevékenységéhez, illetve
nevéhez fűződik. Így természetes, hogy a bútorok és díszítésükáltalános és sajátos pgyetet egyaránt
magukon viselnek.

A Íestett bútorok általános jegyei

1) A szekelyföldi festett bútorok kivétel nélküt funkcionálisak: összhangban állnak az ew- vagy több-
osztatú' falusi lakások berendezésének igényeivel.
2) A szóbanforgő tájegységeken előforduló bútorok formai, szerkezeti és méretbeli tekintetben mind
hasonlóak (p1. asztal, szék,lóca, pad, hozományos|áda, kendőszeg stb.).
3) Azonos a bútorok elhelyezése. ÁItalános szabály szerint kaptak helyet a bútorok a lakásokban.
Egy részük a fal mellett (á8Y, pad, hozományosláda), a falon (kendőszeg, kanáltartó, falitéka), a konyha,
szoba egyik felében (asztal, szék,Iőca, bölcső). Ezen belül ismertek a kihangsúIyozott bútorok és azok
elhelyezése, mint a családfőiszék, afalitéka és a hozományosláda. Ezeknek a székely házakban mindig
azonos helyet adtak, nyilvánvaló an aház (szoba, konyha) jói látható Íő részében'
4) A festett bútorok gondos kivitelezésúek,váItozatos és gazdag szerkezeti díszítésselrendelkeznek.
5) A festett bútoroknak hosszú időn át fontos társadalmi-közösségi Szerep jutott: hozományk ént ját-
szottak fő szerepet az egész SzékelyföIdön. A közszemlére tett menyasszonyi hozomány fénypontja a
vetett ágy és a hozományosláda, amely elengedhetetlenül festett (tulipános) volt.
6) A napjainkban készült festett bútorok formáit az űjlakásokhoz igazítják. Felbomlottak a régi for-
mák. A szerkezeti díszek viszont megmaradtak' sőt tökéletesedtek. Így az űj szerepben megjelent iestett
bútor felfogásban archaikus, formailag pedig új.
7) Az általános jegyek nemcsak a bútorok formáiban, szerkezetében, hanem a díszítésbenis
felfedezhetőek. A virágdíszeket minden esetben a bútorok elsó (fuggőleges) részérefestették.A festésre
(díszítésre)szánt részeket tagolták, felosztották. A bútorokr a széldíszek,kőzépdíszekkerültek,
amelyek
rendszerint követték a tárgy szerkezeti felépítését. Különösen a virágcsokrok minden esetben aiap-
motívumból indulnak ki (kancsó, virág) és hangsúlyos tetőmotívumban végződnek, amely virágvagy
madár. Ezen belül az előÍordulő változatok a bútorfestéssajátos jegyeit képezik'

A festett bútorok sajátos iegyei

A bútorok alapszíne tájegységenként változik. Csíkban, Gyergyóban, Háromszéken rendszerint a

1)
világoskék alapszín dominál. Udvarhelyen és Erdővidéken a barna és cinóbervörös színeket alkal-
mazták a múlt századí bútorfestők. Kivételek is vannak a tájegységeken belül. A csíki' gyergyói és
háromszéki festett bútorok között találunk barna, az Udvarhely vidéki bútorok között pedig vitagoskék
és sötétzöld alapszínűeket. Az utóbbi kivételek a Homoród-menti (Lövéte, HomoródalmáS)bútoifestők
munkájára utal' míg az elíbbiaIapszínegyes csftdánfalvi, csíkszentdomokosi bútorokon táthatő.
2) Nem tájegységben, hanem időben oszlik me8 a bútorok festett felületeinek tagoltsága. EIőbb a
virágmotívumokat, a csokrokat keret nélküI, szabadonfestették. Majd fokozatosan jelentek meg a Vona-
lazott, illetve a szerkezetileg kiképzett keretek. A bútorfestésnek ez a sajátos régi eleme érdekesen é1

82
 T

tovább a keretekbe festéssel párhuzamosan. Erre példa a Csatószegen, Csehétf aIván, Csíkdánfalván,
Csíkmenaságon, CsíkkarcÍalván, Fitódon, GyergyóújÍaluban, Parajdon a XIX. század második felében
festett bútorok egy része. A virágcsokrok keretekben való festése a székely bútorfestők gyakorlatává
vált. Ezt elősegítette a bútorok szerkezeti felépítése,ugyanis az asztaLosok a felületeket díszekkel
(ttikrök, lécek) osztották fel.
3) A felületek felosztását akazetták, tükrök festéséveltovább hangsúIyozták. Ezeket a részeket
különböző színekkel íjra alapozták. A kazetták alapozását rendszerint a bútor alapszínének sötétebb
vagy világosabb árnya|atával végezték.Világosbarna alapra sötétbarnát vagy cinóber_vöröset, vilá-
goskék alapra sötétkéket festettek. Láthatunk olyan világoskék bútorokat is, amelynek akazettái vilá-
gosbarna vagy cinóber-vörös szin(tek, vagy olyan cinóber-vörös alapozású bútorokat, amelyeknek a
kazettáí fehérek. A bútorok alapszíneit és akazetták színeit (mezőit) világos színű (fehér, sárga) Vona-
lak' lécrátétekválasztják el egymástól' Az alapozásokban (alapszín,kazetták színei) végzett színváItoz-
tatások, egyben a kazetták kiemelése a bútorfestők egyik gyakori fogása, amellyel a festett bútorok sajá-
tos jegyeit gazdagíthatták.
4) A székely festett bútorok egyik legsajátosabb jegye a motívumok síkban festése. Kevés kivétellel,
amelyet a vargyasi és a háromszéki festett bútorok egyes motívumai mutatnak, a székely bútorfestők a
virág-, szár- és madármotír,rrmokat csak síkban (egy dimenziőban) festették. Úgy alakították a tulipánt,
a szegf(it, margarétát, gyöngyvirágot, a többi virágot, szárakat és leveleket, hogy azok egy síkban festve
is kifejezőek, harmonikusak, jól fetismerhetőek. A díszek, motívumok további hangsúlyozása miatt a
legtöbb vfuág-, szár- és levélmotívumot világos színű' (sárga, fehér) vékony vonallal árnyalták (el-
kísérték)'Ez nem rontotta, hanem segítette a síkbanfestés teljes érvényesülését.A székelyföldi festett
bútorokon egyetlen elem: a szárakon megjelenő hármas vonal, a csokorkötésre utaló vona\azás mutat
térbeliséget.Ez az elem viszont nem általános, nem meghatároző.
5) A székely bútorfestóki akik a templomok kazettás mennyezeteinek festőitől tanultak, sajátos for-
manyelvet alakítottak ki'Ezzel távolodtak ela templomok kazettás mennyezetfestésének motívumaitól.
A bútorfestők kivétel nélkül, mind sajátosan alakították ki motívumaikat. Ezért láthatunk a Csík,
Gyergyó, Udvarhely vidéki festett bútorokon több mint 40 fulipán, 20 szegfuí, számos margaréta, rózsa,
más virág- és szárváItozatokat. A virágmotívumok alakítása minden bútorfestő kezenyomát hamisít-
hatatlanná tette.
6) Sajátos jegyet képvisel e vidék festett bútorainak motívumkincsében a madármotívum. Egyedüli
állatmotívum, amelyet rninden esetben virágcsokorba építettekbele. Azonos csokorban egy-két madár-
motívum is előfordulhat. A madármotívumot is mindig egy síkban festették. A motívum inkább a ga-
lambra utal, de áItalános madárjegyeket visel, míg a csőrében virágot tart.
7) A virágcsokrok általános jegyei melIett sajátos azok szimmetrikus tagoltsága. F,z a tagoltság
vidékenként és bútorfestőnként váItozik. A motívumok szárakon jelennek meg. Az alapozástó| felfelé
kiegyensúlyozottan, egymás fölött szimmetrikusan nyílnak szét' A csokrok legtöbb esetben fiiggőleges
irány(lak, de néhány bútoron vízszintesen' másokon S-alakban is megjelennek. Ritkábban láthatóak
összehajló csokrok, önálló motívumokból felépítettkoszorú alakú díszek is. Az utóbbiak későbbi ide-
gen hatások eredménye (Derzs, Lövéte, Gyergyóújfalu).
8) A tartozékos, kisegítő motívumok (pontok, vonalak) sajátos alkalmazása a székely festett bútoron
figyelmet érdemel. Ezek a virágos festés tartozékai' A mértékkelalkalmazott pontozások, segédvona-
lak, átikák' szélmotívumok sajátosan feloldják a tömör virágcsokrokat. A tartozékos motívumokat a
bútorfestők különböző mértékbenés hatással alkalmazták. Éppenennek a váItozatosságnak a követ-
keztében a gyakorisága, illetve a ritkasága teszi sajátossá azt.Itt jegyezzik meg' hogy a székely festett
bútorokon a jólelhelyezett pontnak is megvan a jelentősége: diszítő motívummá alakult.

83
 I

A xtx . szAzADI HAGYonnÁNYoK FoLYTATÁsn

A XIX. századi bútorfestés hagyománya századtsnkban is tovább él. Ha lassan meg is szűntek a ter-
mékeny bútorfestő központok, mindig voltak lelkes hagyományápolők, akik ecsettela kézben virágokat
festettek a falusi vagy városi lakásokba, esetIeg az intézményekbe készült bútorokra. A század eIső
évtizedébenmég nagy divat a bútorfestés(Derzs, Székelyudvarhely, Lövéte), viszont a második
évtizedtőlkezdődően mind kevesebb a bútorfestók száma. A harmincas évek kiemelkedó tevékeny-
ségétSzékelyudvarhelyről említhetjük, ami a sokoldalú néprajzkutatő,Haáz Rezső (1883-1958)
nevéhez Íűződík. A múzeumalapítő tanár bútorfestéssel is foglalkozott. Festett bútoraiból ma több
darab a Székelyudvarhelyi Múzeumban és Homoródalmáson látható. Ezek a bútorok funkcionálisak, az
adott igényekhez szabotiak, díszítésükis levegős. A Haáz-féIe bútorok motívum-kincse a Homoród-
menti festett bútorok motír,rrmainak csoportj ához tartozIk'
A bútorfestésgazdag hagyománya nem maradt nyom nélkülnapjaink népművészetébensem. Más
népmúvészetimúfajokhoz hasonlóan a bútorfestésben ma is élnek a hagyományok. Ha nem is beszélhe-
tünk átfogó mozgalomról e múfajban, mégis a bútorfestés vidékünk több helységében kedvelt alkotó-
tevékenység.A mai bútorok több szempontból különböznek a XIX. századi elódeiktól. Elsősorban
szerepük váItozott meg, mert jobbfua díszítőfunkciót kapnak, csökkent a régi életvitelben megszokott
fontos használati szerepük. Ez a funkciővá|tozás a népművészetmás műÍajaihoz tartozó tárgyaknáI is
végbement, mínt a kerámia, faÍaragás, szövés, hímzés. A régi falusi házak díszes, ugyanakkor funkcio-
nális festett bútorainak utódai ma korszerú lakások, társalgók, üdülők berendezéseit képezik, ahová
igen jól illenek. EzzeI magyarázhatő az a jelenség is, hogy ma nem készülnek olyan használati szem-
pontú bútorok, mint példáula kamraasztal, a hosszúpad, hanem inkább falitéka, kendőszeg, iratosláda,
hátasszék, hátaspad, tfusalgő asztal, amelyek könnyen beiktathatók az űj, diszítő és egyben használati
szerepbe. A bútorok ilyen díszítő szerepének következménye' hogy azok vonalvezetése könnyed.
Ma a bútorok festése is az ú1igényeknek megfeleIően történik. A festésre használt bolti festékek szín-
skálája gazdagabb arégi,házilag készült festékeknél, mert azok inkább csak alapszínekből álttak. A
virágcsokrok ma levegősebbek, kevesebb a díszitésben a kisegítő elem (ciráda, keretezés, díszített
évszámok stb.), ami a régi bútorokon elmaradhatatlan voit. Ezek a régi bútorok egész felületéi gazda-
gon árasztották el'
Gazdag, eredményes bútorfestő tevékenységetvégezHomoródszentmártonban Kádár Dombi Mózes
(sz. 1919). Ezen kívül Székelyudvarhelyen Márton Mária (sz' 1'91'9), Máthé Imre (sz. 1933), Csíkszent-
domokoson Molnár Emma (sz. 1947), Csíkmenaságon Bors }uliánna (sz. 1923) tevékenységétismerjük.
A bútorfestés hagyományát ápolják a Hargita Művészete Kisipari Szövetkezet csíkszeredai, székelyud-
varhelyi, székelykeresztűri részlegei. A szövetkezeti bútorfestés diszítő jellegű', a tárgyak mérete és for-
mája elsősorbandísz szerepet kap, kevés hasznáIati lehetőséggel.

84
InooALoM

*#.'*ol"'',]#,nanescromáresc.

Cluj
x. cStLtÉRy rlára
7972 Amag'yar nép bútorai.
Budapest
DUNARE, Nicolae
1978 Román-magyar-szász etnokulturális kapcsolatok.In: Korunk évkonyv 1979.
Kolozsvár
FERENCZ Antal
1'828 Rövid oktatás az aszta|ossághoz tartozó és a kép festéshez meg kivántató némely.festékek.
készítésér
ő| és tulaj dons ágair ő|.
Hn.
KELEMEN Lajos
1977 Míivészettörténeti tanulmányok I.
Bukarest
KÓS xároly
'1972 Avargyasi festett bútor.
Kolozsvár
KOVACS Dénes
1956 A gyintár. A CsíkiMúzeum Közleményei' 56_58.
Csíkszereda
MALONYAY Dezső
1g}g A magyar nép múvészete II. A székelyföldi, a csángó és a torockói magyar nép művészete.
Budapest
VILHELM Károly
1'975 Festett famennyezetek. Alakos ábrázo|ások a XV-XVIII. századi erdélyi fatemplomokban.
Bukarest

85
 I

BunnnLTE uönnl IM IaEKLERLAND

Die Möbelmalerei des Szeklerlandes (Regionen: Csík, Gyergyó, Mittel- und ober-Udvarhely,
Háromszék, Erdővidék) bilden einen organischen Bestandteil der ungarischen Volkskultur. Die sieben-
bürgische ungarische Möbe1malerei des 18-20. Jahrhundert erstreckte sich au8erdem auch auf andere
Gegenden (Torockó Eisenburg, Kalotaszeg, Mezőség, Tschango-Ungaren in Hétfalu). Der Anfang der in
ganz Siebenbürgen verbreiteten Möbelmalerei fállt auf das 18., ihre Blütezeit auf das 19. und ihr
Niedergang auf das 20. Jahrhundert. An den Formen, Funktionen und Dekorationen der in den vergan-
genen Jahrhunderten gefertigten bemalten Möbel lassen sich die Ánderungen in der volkstümlichen
ungarischen Wohnungskultur verfolgen.
Die Herkunftsorte der hier behandelten bemalten Möbel sind Dörfer von wohlbekannten ethno_
graphischen Regionaleinheiten des Szeklerlandes: Csíkmenaság, Csatőszeg, Fitód, Csíkszenntamás,
Csíkdánfalva, Csíkszentdomokos (Csíker Becken), Gyergyószárhegy, Gyergyóújfalu' Gyergyócsoma-
falva (Gyergyóer Becken)' Lövéte, Homoródalmás, AbásÍalva (Ufergebiet des Homoród), AgyagfaIva,
Székelyderzs (Ufergebiet der Nagy-Küküllő - Gro8en Kokel), Bogárfalva, Csehétfalva (Ufergebiet des
Nyikó), Korond, Parajd (Sóvidék).
Die bemalten Möbel des Szeklerlandes unterscheiden sich durch spezifische Merkmale von áhn-
lichen Gegenstánden aus den übrigen siebenbürgischen Landschaften: Möbelformen, die zum
Grundanstrich gebrauchten Farben, Aufteilung und Hervorhebung' der zur Blumenbemalung
geeigneten Fláchen, die konsequent in einer Ebone gemalten Motive, Motivreihen und Blumenstráu8e,
die Anordung der BlumenstráuBe (senkrecht, waagerrecht, kranzförmig), die zum Malen der Motive
benützten Farben. Im vorliegenden Band wird die Tátigkeit der einzelnen Möbelmal er bzw.
Malerzentren auch mit Zeichnungen und Fotos dokumentiert, wobei die Wiedergabe der Motive der
spezifischen Linienführung des betreffenden Malers folgt. Auch die in BlumenstráuBen vorkommenden
Asymmetrien werden mit áhnlicher Exaktheit wiedergegeben.
Von den dargestellten Möbeln sind heute nur mehr sehr wenige in Gebrauch' Der gröfte Teil wurde
in lándlichen ethnographischen Sammlungen (Csíkszentdomokos, Lövéte, Homoródalmás, Székely-
szentlélek, Korond, Parajd) in stádtischen Museen (Sepsiszentgyörgy - Sankt Georgen, Csíkszereda -
Szeklerburg, Székelyudvarhely - oderhellen, Székelykeresztúr - Kreutz) und im Budapester Etno-
graphischen Museum untergebracht. Aufierdem kommen einige auch in der Dörfern und deren
Umgebung VoL Wo sie hergestellt worden sind. Die in Privatbesitz gebliebenen Möbel spielen heute
nur mehr eine sekundáre Rolle (auÍ Dachböden, in Getreidespeichern und Kellern).
Die aus dem 18. Jahrhundert stammenden Möbel (Csíkszentdomokos, Abásfalva) verweisen auf die
Anfangsphase der szeklerischen Möbelbemalung, wáhrend die Erzeugnisse aus dem angehenden 20.
Jahrhundert das Ende dieser Mode andeuten. Immerhin betátigen sich traditionsbewufte Möbelma1er
auch heute noch im Szeklerland, so in Csftszereda, Székelyudvarhely, Csíkszentdomokos, Homoród-
szentmárton (Sankt-Marten), Vargyas und Felsócsernáton.

86
PnnTED FURNITURE IN SZÉrEry LAND

The Székely staining of furniture in the regions (Csík' Gyergyó, Udvarhely, Háromszék,
Erdővidék) is an integral part of Hungarian folk culture. In the 18-20th c. Hungarian furniture
staining was a significant handicraft in other Transylvanian regions as well (Torockó, Ka\otaszeg,
Mezőség, Hétfalu). Spread all over Transylavania, its initial stage falls on the 18th, its brightest
period on the 19th and its decline on the 20th century. The forms, functions and ornaments of
painted furniture made in the past centuries permit us to glance over the changes in Hungarian
folk cuture of house interiors.
The production sites of painted furniture presented in this volume are villages in well-known
ethnographical regions of the Székely Land: Csíkmenaság, Csatószeg,Fitőd, Csíkszenttamás,
Csíkdánfalva, Csíkszentdomokos (Csík Basin), Gyergyószárhegy, Gyergyóűjfalu, Gyergyócso-
mafalva, (Gyergyó Basin), Lövéte, Hormoródalmás, AbásÍalva, (Homoród Riverside), Agyagfalva,
Székelyderzs (Nagy-Kükülló Riverside), Bogárfalva, Csehétfalva (Nyikó Riverside), Korond,
Parajd (Sóvidék).
The painted pieces of furniture of the Székely Land are distinguished from similar objects of
other Transylvanian regions by speciíic marks, such as the forms, the priming colours, the division
and accentuation of surfaces for floral painting, the consequent painting in plain of motifs, motif
ranks and bouquets, the arrangement of the bouquets (horizontally, vertically, in bunches), the
variety of the floral motifs, the colours used for motif painting. While presenting each furniture
painter or staining centre, the author documents their activities by means of drawing and photos,
The asymmetries occuring in the bouquets are equally precise. l

By'now, only a few of the presented pieces of furniture are still in use. Most of them are kept in
rural ethnographic collections (Csíkszentdomokos, Lövéte, Homoródalmás, Székelyszentlélek,
Korond, Parajd), in city museums (Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda,Széke\ytdvarhely, Székely-
keresztúr) and in the Budapest Ethnographic Museum. In addition, some of them can be fround in
the viliages and in their environments, where they had been made. The pieces remaining in pri-
vate ownership are today of secondary importance (in garrets, granaries or cellars).
The pieces of furniture dating back to the 18th century (Csíkszentdomokos, Abásfalva), refer to
the initial stage of furniture painting in Székely Land, while those made at the beginning of the
20th century mark the end of this fashion. It should be noted, howeve4 that furniture staining is
practised in Székely Land, by traditionally engaged painters in Csíks zered'a, Székelyudvarhély,
Csíkszentdomokos, Homoródszentmárton, Vargyas and Felsőcsernáton.

87
MOnILIERUL PICTAT DIN SECUIME

Pictura mobilierului din secuime (zonele Ciuc, Gheorgheni, Odorheiu-Secuiesc, Baraolt, Trei Scaune
s. a.) este o componentáorganicáal culturii populare maghiare. Practicarea acesteia in secolele 18-20. are
o importan{ádeosebitáin centrele secuiegti respectiv inzonaRimetea, Cáata, Cfonpia Transilvaniei; ca
gi la ceangáí din fara Bfosei. Pictura mobilieruIui, ráspárditápe tot teritoriul Transilvaniei, cunoagte o
puternicá perioadá de inflorire in secoluI a| 1'9-Iea, pentru ca la inceputul veaculului al 20{ea sá intre
intr-o etapá de inflorescen!á. Prin structura, func[ionalitatea gi ornamentica mobilierului pictat
confecfionat in secolele anterioare se pot urmári schimbfoile de stil ale interiorului in cultura populará
maghiará.
Centrele renumite ale artei populare prezentate in acest volum sunt localit{i situate in binecunos-
cutele zone etnografice ale secuimii: Armfueni, Cetáfuia, Fitod, Tomegti, Dánegti, Sfurdominic (Bazinul
Ciucului); Lutifa, Dfojiu (Valea Tfonavei Mari); Bulgáreni, Cehelel (Valea Feernicului); Corund, Praid
(Zona Ocnelor).
Mobilierul pictat din secuime este diferit de celasemárftor din alte zone transilvane prin note parti-
culare, cum ar fi: forma, culorile de fond folosite, evidenlierea gi partajarea suprafefelor destinate orna-
mentárii cu motive florale' reprezentarea exclusiv ín plan a motivelor, grupurilor de motive, buchetelor
florale, amplasamenful acestora (vertical , orizontal, coronar), diversitatea motivelor florale, utilizarea
anumitor culori pentru realízatea motivelor. Autorul argumenteazá cu desene gi Íotografii specificul
fiecáruí megter, respectiv al fiecárui centru legat de picfura mobilierului. Prin desenarea motivelor este
prezentat in mod fidel stilul caracteristic al megterului popular precum gi autenticítatea asimetriile
buchetelor florale.
Din astfel de obiecte, puline se mai folosesc ai in prezent. Majoritatea 1or se aflá in colecliile etno-
grafice ale unor case muzeale sátegti, comunale (Sfoidominic, Lueta, Meregti, Bisericani, Corund, Praid)'
ín muzee orágenegti (Sfántu-Gheorghe, Miercurea Ciuc, odorheiu-Secuiesc, Cristuru Secuiesc) 9i in
Muzeul Etnografic din Budapesta' Ín afaráde acestea ele se mai gfuesc gi in localitálile unde au Íost con-
fecfionate, precum 9i in imprejurimile acestora. obiecteIe de mobilier r&nase in folosin!á piná astázi au
un rol secundar.
Mai sunt gi in zilele noastre creatori care picteazá obiecte de mobilier, intre ace$ia amintim megterii
populari din Miercurea-Ciuc, odorheiu-Secuiesc, Sárrdominic, Mártinig Várghi9 gi Cernaful de Sus.

88
 t

SzÍNns xÉPEK

Falitéka 1847. Abásfalva. Balázs Mózes munkája

89
Szekrény 1866. Abásfalva. Balázs Mózes SzekrényXlX. század. Abásfalva. BaLázs Mózes
munkája munkája

Falitéka 1826. 4rbásfalva. Balázs Mózes Tálalószekrény XIX. század. Csíkszentdomokos,

elódjének munkája falumúzeum

90
 L

Falitéka 187 4. Homoródalmás .B aIázs Pál munkája

91
 Falitéka 1 866. Homoróda1más . Balázs P á1 Falitéka XIX. század. Székelvderzs
munkája

Padláda részlete XIX. század Székelyderzs

92
 -I

Falitéka 1871. Csehétfalva. Saroktéka 1937. Haáz Rezső munkája.

Albert Ferenc munkája Székelyudvarhelyi Múzeum

Szob ar észlet XIX. század. Csíkszentdomokos' Falumúzeum

93
7

Saroktéka 1'839. Zetelaka. Tékalap 1848. Homoródaimás.

Néprajzi Múzeum, iltsz: 95078 Néprajzi Múzeum, ltsz: 55.66.25

Tékalap 1862. Homoródalmás. Tálalószekrény 1831. Homoródalmás.

Néprajzi Múzeum, Itsz: 139338 Néprajzi Múzeum, hsz: 58.70.7

94
Kamarás asztal 1 852. Homoródalmás. Néprajzi Múzeum, ksz: 6"t.35.2

Láda 7817 - Zetelaka. Néprajzi Múzeurrr, lsz: 95.08ó

Pohárszék 1854. Ulke.

Néprajzi Múzeum' ltsz: 95.085 Láda 1 835. Csftdelne. Néprajá Múzeum, It;z: 62.181:l

95
 n
tn

Lída lt}3- N€Ixar'i Múzerrm, ltsz: 95083

T*

Láda 1 859. Csíkmadaras. rvepaia mronq lrlÍJr;z

Láda 1 860. Zetelaka. Néprajzi Mrrizanm" rkr 96m[

96