Buaurajdre soon embche Ditrro- 1920 plimhord mogy ae dren o mnoye fem eldsros* & hiksonjod frucsun'a Aegisredta Boren termplow Keibe aye ehewed cx meee dukac toska pleboimes un a mephex egy sxofot hogy oS Lenton da foannae tlbery eben dartce, ran Bega Ene a aren tomege & szomorodot $ aollak Oo Ack pinto is * protic Reve éuik ghee ts 0 Achmed oldelonuk woth hoay ater ances a ty Qrasnor fy, OO ee térnegbdt oftrnelu lt > Gydxe Rovsamak kietak Kewinaredt mepor y kethextl x me PE tapin umidifeg enek sxovral Hi & jézus Aieer Mario: te3rtelorc ferteh a Ackmen orao'nyan Zemgjem minoleht aykom thdageligy o Mega wolaozitcms Aret a : ae é dances Pouk g5tam a memetet megiixohos dxeaint teutlo tel oz uboneleli Kenveaxtohnel cma ol kp tach Aclimekeltich a mnenymeh Kiralime aatomyat # omemet unkbe a temploon Karamgjciaad aoltg Aésenlek a fafoot & omig ef hatatunk mikor trihsoonjoho® kéxeletionk pap movemalek gaolot Faloyt Teto-Dita-at ebmonta o Grucow gourais déotemebamit & ae en ot kenveaetenyeked a meek ox teomp le wile omemekilflek o hoy a tempalomtornjara , fines fossfot tixsk it anak jel ue h 3 Pet arryed a hootot £ mépeket imicelhortater & AL hos Sent Ailiiole, amok Aoypheit tefek e5y homed magydnt slololé magy hanged unelutiak eahourcot fae meme Ale o pose ny aferes* aaa, ees fot 5 erent met mente atan £ Mafia herbeja Coclaltak PREM orate uttak meg a pogdnyoghtel’ ~roo' herick mega Gujorwrt o Manse Nindte bot e es aot kovntyo tO fol ow uf axreanyl ai sinker soythaval go beso A temmeték ef ye be oles tamot th &2 eves heat £974 en djrd 16 fooli koim 1327 bem omgeole extik oc Cucure goaresl &r a Sa oamgoh Dobyro-veal esex Teh c@ Gaiksorryot duucnuroi - “4979 ¥ 30 Hatardy A SZERZO KEZIRASAsKOZREADJA ES AZ UTOSZOT IRTA HORVATH ARANY A FAMETSZETEKET GY. SZABO BELA KESZITETTE NOK LAPJAPontot,vesszot nem ismerek, de aszo mind igaz CSIBI ISTVANNE SIKLODI MARIKA ONELETIRASA EUROPA KONYVEKIADO BUDAPEST1902. januar 21-én, Agnes napjan sziilettem. Nevem Siklédi Marika. Gyergyéditroban a Tomak utcajaban laktunk. Eldesapamot Sik- lédi Péter tomanak hivtak, éldesanyamot Si- mon Linanak. Eldesapam gazdalkod6 volt, nyaéron a mezon, télen erdGléssel foglalkozott. Karacsonyra mindig hazajott. Ekkor tértént, hogy lement az alszegbe a fizetesét folvenni. Fél es vette. Az utmentin volt egy gargyaskut, vizet ivott, azonnal le es betegedett. Ugy hoz- tak haza. Harom napra halt meg. En Gtéves voltam, Gtén maradtunk testvérekiil arvan: Sandor batyam, Rozsika néném, Pista ba- tyam, Imre Gcsé¢m, Sandor batyam a négy polgari iskolat elvégezte volt, bé volt rukkolva katonanak. Nem sok idjd mulva megnésiilt. 1914-ben kitért a habord, batyamot kivitték az olasz frontra, lovést kapott. Ott halt meg. Rozsika nénémre emlékszem, man serdiilé leany volt, és az osztovataban sz6tte a sz¢kely rokolyanakvalokat piros és fekete fejtével. Ezt énekelte:Ej; haj, megkondult a gyoditrdi nagy harang Huzza aztot harom hofehér vadgalamb. Harom hofehér vadgalambnak hat szarnya, Ej, haj, nem kelle nékem senki megunt babaja. Tizenkilenc esztendés koraban férjhez ment. Odahaza maradtunk négyen éldesanyammal egyltt. Pista batyam volt a haztaj kisegitdje. Nyaron odahaza, télen a varhegyi gyarhoz jart dolgozni. Amikor fizetést kapott, leszamolta éldesanyamnak. Apropénzben volt krajcar, forintos és fillér. Elészér az apropénzt sza- molta le, és az arany 6tforintost félretette. Mi az Gcsémmel csak ugy néztuk a csillogd arany 6tforintost. Birtokaink es voltak. A belséségnek valo volt a nagy it mentin. Gyitré6dombjanak hiv- tuk a tavolabbit. A legtavolabb a halasagi er- d6rész volt két holdon. Mivelhogy mi meg fiatalok volrunk, éldesanyamnak nem volt ki- vel gazdalkodni, csak a kézeli birtokon dol- goztunk. A magasit, a halasagit haszonbeérbe adta ki éldesanyam. Joes érzés volt a Gyitra- dombjan dolgozni. Batyam énekszoval ka- szalt. Ezt énekelte: Lement a nap a maga jarasan. Sarga rigo van a Tisza partjan, Sarga rigé meg a fiilemule, Szép a rozsam, hogy valjak meg téle. 6Estefelé kimenttink a kapuba jatszodni az Gcsémmel és a szomszéed gyermekekkel. A pasztorfiu juhokat hajtott el elottiink, koz- tik baranyok es volrak. Mi Grvendezve muto- gattunk’azokra, és ilyenképpen mondtuk: Ez az enyém, az es az enyeém. Masnap reggel naélunk jétt a juhok gazdaja, és azt mondta, hogy az este a leanka megfogott egy baranyt és béhozta. © azért jétt, hogy adjuk vissza a baranyt. Mi az é6cs¢mmel nem jedtink meg, mivel csak a keziinkvel mutogattunk a bara- nyokra. Asszony koromban ez a juhos gazda lépett bé egy tigyvéd irodajaba, ahol én egye- dtil tltem. A feje allanddé rizgésbe volt. Mai- napig banom, hogy nem kérdeztem volt meg téle, hogy mi tértént a barannyal. Kévetkezett szeptember, amikor éldes- anyam a kézpontba vezetett az iskolaba. A ta- nyito ur megkezdte a tanszerek kiosztasat. Kaptam egy konyvet. Az olvasas, szamtan, térténelem mind egybe volt. Kaptam egy hit- tankényvet, palatablat palavesszGvel. Sziva- csot kététtiink a tablara. Kedden és pénteken jarogattunk a misékre es. Engemet a jobb hanguakhoz valasztott a tanyito Ur, és az or- gona mellé allitort. Még ma is a filembe cseng az a szep ének, amit a reggeli misén énekel- tink. Igazsagos, jolelki tanyitank volt. Ahol mentiink haza, mindeniitt készénni kellett. Eldesanyam egy alkalommal nem volt odaha- aza, csak Pista batyam. Neki nem akartam ko- sz6nni. Makujsagbél. Kétszer kildétt vissza az ajtoba, amig hangosan készGntem. Harom osztalyt jartam ki. Mind a haromban egy ta- nyito tanitott, és ugyanabban a padban fejez- tem be a tanulast. Odahaza megvolt a fegyelem. Eldesanyam arra tanyitott, hogy mindenkinek illedeleme- sen feleljiink, a karinkodas illetlenség, ha fel- szeggel vagy egyugyiivel talalkozunk, tegytik észrevétleniil, és ne ginyoljuk ki. Azt mond- ta: ha kézds asztalhoz tlsz le étkezni, néjz kériil, hogy egyforman jusson az ételbdl. Ha az uton ménsz, huzd ki magadot, ne ambés- kodj, ne tatogj. Akkor a viselet bokaig éré vizitka és bokaig ér6 rokolya volt, Lattam, hogy a nagyasszo- nyok lépteire a szoknyajok alja billegett. En es olyan biiszke lépéssel mentem, hogy az én szoknyam es ugy billegjen. Egy alkalommal az osztalytarsammal be- menttink a veteményeskertbe, amikor éldes- anyam nem volt otthon. Szedtink almat, huz- tunk murkot. Eldesanyam rajtakapott a ga- razdalkodason. Nem vert meg, csak a gunya- mot levette rélam, és csorén a kapun kicsa- pott. En nagy szégyennel nanyé¢kni mentem, harminc méter tavolsagra téliink. En akkor ugy megszégyelltem magam, hogy kéres nél- kul tébbet semmihez se nyultam. Eldesanyam azt mondta nekem: 8—Te, Marika, én téged elszegodlek peszt- ranak egy kicsi gyermek mellé. Szerelj ma- gadnak annyi pénzt, hogy tudjunk neked to- pankat s vizitkanakvalot, rokolyanakvalot venni. Helyre alltam szolgalni onokanénémnél. Haléhelyem a féld6én volt. Egy fanesika lepe- dét ésszerételtem magam ala, egy masik fan- csikaval takaroztam. A fejem ala a ruhamot tettem. Ugyekeztem, hogy kedvekbe jarjak, de a gyermek elég nehéz volt, kivaltképp, ha mez6re kellett vinni. A népek szemre vették, hogy cipelédém. Ugy itelték, hogy hatfajast kapok. Eldesanyamnak es mondtak, és 6 meg- varta a gyermek anyjat. Igy szdlott néki: - A koronadot, Jozefa! Hat ezért adtam ne- ked a leankat, hogy tonkretedd? Négy honapig voltam pesztra. Kifizettek, s én Grvendtem, mert tudtunk venni amire szlikségem volt. Ujra szdlott éldesanyam. — Marika, most olyan helyre szegédtetlek, ahol nines kicsi gyermek, s konnyebb munka- ra tesznek, Uj helyemen Jozsa Sandornak hivtak a tanyito urat. Velem j6l banrak. A dolgom azzal kezd6détt, hogy a flitdt és a labbéliket meg kellett takaritsam. Kerekes kut volt, abb6l hordtam a vizet. Sokat kuldézget- tek, és én mindig futva mentem, hogy tet- szedjen nékik. Kértek, hogy maradjak jovére is, és én megorvendtem, a fejemet fonnébb 9hordoztam, hogy 1912-ben es nalok maradha- tok. Ott szolgaltam 1913, december 31-ig. Ekkor mar tizenkét éves voltam. Osszel elkiildtek malnaért egy viderrel két asszony tarsasdgdban. A malnarész. nagyon messze volt, igy amikor megérkeztiink, elébb leiiltiink enni és pihenni, azutan fogtunk neki malnaszni. Szedés kézben mind messzebb ke- rilttink egymastol. En kiabaltam, de egyszer csak nem szoltak vissza az asszonyok, Engem ott hagytak a szintltig tele vidremmel a magas marton, ahol medvék es jartak. Estére értem haza, de én ettél a percté] nem kivantam a malnaszedést. Ebben az idében kezdodott a nagy-nagy habord. 1914. julius 28-at irtak, amikor kitért az elsé vilaghabort. Aki csak katonanak kepes volt, mind elvitték. Hazaérkeztek az erdei munkabdél az emberek, és bucstztak, azonnal indultak, Az anyanak a karjan volt egy gyer- mek, mellette kétfelé] kett6, harom fogta.a rokolyajat, az apa Grdkre elment. Lattam ba- tyamot, utoljara bucsuzott 6 es, mert a legels6 iitkézetben meghalt Sandor batyam. A legé- nyek le az utcdn ezt énekelt¢k ckkor: Mar énnékem nem sok tidé van hatra, Félpakolok, megyek az allomasra. Itt hagyom az apam, anyam, jo testvéreim, Meg a szép szeretémot. 10Asszonyomat Gall Ignacnénak hivtak Tol-_ gyesen. Az ura a haboruban volt, és én vi- gyaztam a kétéves fiacskajara, amig tanyitott az iskolaban. Iskolai lakasban laktunk. Nem éreztem, hogy idegenben lakok, olyan j6 sza- vu, batorito asszony volt. Csak akkor lattam mosolyt az arcan, ha levelet kapott a harctér- rél. Egy reggel azt mondja asszonyom: — Marika fiam, nagyon jelentés almot lat- tam. Egy rozsaszalat fiiztem a mellemre. Va- jon mit jelent? n azt mondtam, hogy az nem lehet rossz. Alighogy ezt beszéltuk, a kapunk elétt a fé- jegyzot lattam elmenni, aki keresztkomajok volt asszonyoméknak. Azt a hirt hoztak, hogy surgony j6tt, amiben értesitik asszonyomat, hogy a férje fejlovést kapott, és Béecsbe vitték a nagykorhazba. Szegeny asszonyom telefo- naltatott, hogyha elmenne, élve talalna-é? Es- te tizkor én vittem haza a hirt, hogy meghalt mar az ura. Ekkor szeretettel elbicstizrunk, és hazakéltéztem Ditroba, ahol mar gondoskod- tam a jovGre valo helyemrdl. A kézponti - magyvendéglébe szegodtem el. Ezt éldes- anyam nem latta jonak azeért, mert vilagi hely volt. En meg nagyon szerettem fehér kété- nyesen kiszolgalni. Az egyik asztalnal tlt Ma- tyas doktor, és megkérdeztem, hogy a tyik- sultnek melyik részét parancsolja? Este felst- roltuk a vendéglér. Csak tiz napig voltam ott, mert éldesanyam megparancsolta, hogy azon- Ilnal menjek haza, mert elszegodtetett Borszek- re egy rokonfélehez. Nem volt mit tenni. Ne- kiindultunk szankéval a Kézreznek két szép loval. Amikor megérkeztiink, a konyhaban els6nek. pillantottam meg, hogy két fazekat tesz asszonyom a fitGre. Kaposztat foztunk, de a cselédeknek kiilén. A kenyér es kiilén volt siitve. Reggel elhataroztam, hogy semmi szin alatt nem maradok. Este, amikor asszo- nyom lefeklidt, én a tarisznyamba bepakol- tam a ruhaimot, ¢s magam mellé tettem az agyba. Mikor kezdett hajnalodni, félkeltem, szep csendesen az ajtot kizartam, s futva men- tem az utcan. A falu végén lampavilagot lat- tam. Jo reggelt készontem, s béleptem. Na- gyon meglepdédtek, hogy ilyen jékor hova in- dultam. Nem akartak elengedni azon a nagy erdés hegyen egyediil, huszonnégy kilomé- terre a falumtol. Kiildtek vissza a helyemre. De amikor kivirradt, én egész hazaig mentem éldesanyamhoz, aki azt kérdezte télem, ami- kor meglatott: — Te mért jéttél haza? pee a koronadot, hat hathaziskodol? Eltakarodsz innét! 1916. augusztus 28. volt. A faluban megver- tek a dobot, hogy mindenki menekuljon, mert Télgyes fel6l jannek a romanok. En ekkor Pletkovicséknal szolgaltam. Jott utanam nagy sietve éldesanyam, § mondta: —No, Marika, te késziilj, gyere haza, mert I2menekiliink. Mar es jonnek a romanok, vé- link mi lesz, ha utolérnek? Asszonyom eréskédétt, hogy nem enged, a béremet se fizeti ki, ha elmegyek, mert az ura a fronton volt, a ket gyermekkel egyediil ma- radt volna. De nekiink akkor a pénz se szami- tott. Rozsika néném vart mar otthon. Hozzuk kellett menni elébb, mert a két kicsi gyermek ott volt a Plopesison, a tanyan, az Greg Kolo- zsi Agoston bacsi feliigyelete alatt. Ez az em- ber helyettesitette sogoromat az erdépasztor- sagban, amig az a fronton volt. Ez egy nagy uradalmi erd6 volt, s nénéem az uraval oda szegodétt volt erdésznek. Hat ketten nénéem- mel készultunk elore, mivel éldesanyam pa- kolta, aggatta le a ruhakot. Egy darabig néz- tem, miként aggatja le a gunyakot, s gyirja belé a zsakokba, amig azokba is fert. Mert mar nem es fért, s az ud6 csak telt. Rozsika néenémmel gyalog vettik az utat Galocas felé, mivel a vonatok mentek-tértek a katonasag- gal. Mi arra nem feértiink. Amikor a tanyara értunk, a kicsi leanka az egyeéves, a legényke a haroméves ott alltak a fal mellé tamaszkodva. Az Greg mihelyt meg- latott, abban a helyben fogta bé a tehenyeket, s indultunk a Kerszthegyre Remete felé, Agoston bacsi vezette a tehenyeket, néném- mel mentink a szekér mellett, a gyermekek a szekéren kuporodtak. {gy indultunk a bi- zonytalansagnak, 13Ahogy a Plopcsisrol mentink kifelé, latom, hogy a vélgyekben es laknak itt-ott elszortan. Imahazuk és csengettylijik es van. Romanok laktak ott. A tetGre kiértiink, ahol vagy négy szekér volt mar. Azok es erdépasztor-csala- dok voltak. Hat megtelepedttink az erdé kd- zepén, és a szekeriink volt az otthonunk. Reg- gel arra virradtunk, hogy szép szabalyos rendben jéttek Wtkdézetre a roman katonak. Miinkét nem bantottak, de hozzank kézel sziintelenul szdltak a ge¢ppuskak, agyuk s mi- egyéb. Buff, buff, tyu, tyiu... Most es hallom, § a sziveren van az ijedség, amit akkor érez- tem. Mellettiink léeniaba katonak vonultak, a puskat lévésre, eléretartottak, s mind megha- jolva haladtak. Miinkot kikeriltek, hozzank nem szoltak. Vagy két é6ra mulva jétt egy tisztes, és hazaparancsolt benniinkét. Azt mondta, ne féljiink, menjliink csak haza, mert bantodasunk nem lészen. De mi bizony feél- tink, mert egy ember felmaszott egy fara, és onnan nézte Ditrot. Azt es latta, hogy ég a Keresztes Pista boltja. Na, de nem volt mara- dasunk, hazamentiink a plopesisi tanyara. Hozzank csapodott még ket dregebb par Csikbol. Zsuzsanen tudott romanul, s az jo volt tolmacsnak. Néném fiatalasszony volt, félt a katonaktol, bébujt a hidba a szénaba. Az ételt es oda adtuk fel neki. Két patrol jarkalt egyik nap, s azt kérdezik, hogy a gyermekek anyja hol van? Zsuzsanén valaszolt nagy ke- 14servesen, hogy meghott az anyjuk, s az apjuk es valahol a haboruban van. Sajnaltatta a gyermekeket. Masnap hajnalban Roézsika né- ném leszol nékem: — Te, Marika, a lovas futarok vagtaban fut- tak Héviz felé, ugy néztem innen a hidbdl. Vajon mi lehet? Délfelé énekszora lett figyel- mes s a rézbandara. Azt futtak, hogy: ,,Sarga a csikd, sarga a nyereg rajta.” Neném, mikor meghallotta, hogy magyarul énekelnek, egy- bGl leszGkétt a hidbdl, a létran két-harom fogat hagyortt ki, ugy sietett. Egy kenyeret csipett a hona ala, és futott a katonak ele. Ahajt Vécsen megtéritették a roman katona- kot, azért énekeltek olyan vidaman. Mindjart az Ocsém es megérkezett hazulrol, hogy nézze meg, mi van véliink. Kérdezte, hogy me- gyek-é haza Ditréba, de még nem mentem, mivel Rozsika néeném allapotos volt. Egyik éjjel bantotta a sztilés. Fogta magat, elindult a volgy felé, ugy egy kilométer tavol- sagba, ahol élt egy roman babaasszony, akivel a tobbi gyermekét es sziilte. Utkézben meg- szulte a gyermeket. Fid volt. Ki tudja, hogy élelte fel a gyermeket s mindent, de tovabb ment a babaasszonyig s onnan haza. Akkor ébredtem fel, amikor feresztették a gyerme- ket, s az sirni kezdett. Azt a sziilést sinylette meg a fiticska es, mert Péternek keresztelték, de nem élt meg. Rozsika néném ebbdl lett TSbeteg, és Gtven6t esztendés koraban meg es halt emian. Haza nem jéra mentem, mert éldesanyam azonnal indult Brasséba a szemkd6rhazba. Egyediil maradtam a lakasunkban. A kézéps6 szobaban laktam, mert a belsé szobat elfoglal- tak a cseh katonak. Nem sokaig volt marada- sok, mivel indulniok kellett Romaniaba. Any- nyit azért csinaltak, hogy valahonnan hoztak egy divanyt, és mivel nem fért el a falnal, a_ szegibil lefiirészelték. Mikor az a rendbéli elment, jétt a masik. Egész évben igy volt, en pedig nagyon busultam éldesanyamért. A ha- lalmadar folszallott a kut gemjére, maskor a cstiriink tetejére. Ott rikacsolt. Etté] erdsen féltem. Ahogy este néztem az ablakra, egy fekete, nagy arc. embert képzeltem benézni az ablakon. Szolitottam es egy katonat, akivel batrabb voltam, hogy félek a fekete embertél. Az kinézett, s latta, hogy az istallonk szege az, ami arnyékot vet az ablakra. Szerencsére ha- zajott éldesanyam meggydogyulva. Ezzel gondtalanabb lettem. Béiratkoztam a Kohn gyaraba dolgozni, ami elég kézel volt hoz- zank, Reggel koran fitt a gyar, én mentem a szolgalatba. Elébb condrahordassal biztak meg, csak azutan tettek oda kasztazni. Délben mentiink ebédelni, olyankor hallottam egy legénytél ezt az eneket: 16iv A ae \ ii ew ms dy i iy CSIBI ISTVANNE RAJZA A NYIRESSARKI TANYAROL.HALASAG | BALROL A MASODIK CSIBI ISTVAN HAZA, ELOTTE IMRE FIAE.Kedves feles¢gem, mi baj angyalom? Mit keres itt a katona az én agyamon? Erre-arra néz az asszony. Hol van itt a katona? A szolgalo leanyomat fektettem oda. 1917 tavaszan béiratkoztam erdei munkara a Kozrez farkara. Osszecsoportosultunk, és el- indultunk éjféltajban. Mikor megérkeztiink, ki volt virradva. Elsének kivettiik a prémon- dat: puliszkalisztet, tirdt, szalonnat. Tizen- hat személyes kajiba volt a lakohelytink. Zold feny6, fehér feny6 volt a halohelyiink. A kaji- ba el6tt foztiink a fozGfan. Két hosszu borona volt letéve egymastol olyan tavolsagra, hogy ~ az Ust6k ferjenek. Azon fOztuk az ennivalot. En a kéreghordashoz voltam béosztva. A ha- tunkon hordtuk ki a mez6re a fakérget. Ami- kor a félvigyazo elkialtotta magat: ,,Hallja meg mindenki, hujja, héj” — elhagytuk az er- dét, mert ez volt a jelsz6 a munka befejezésé- re. Gyergyovarhegyen kéthetenként kaptunk fizetést, ahova gyalog mentiink mind ének- szoval. Ezt énekeltiik: Kimegyek a hegyre, Folmegyek a hegyre, Lenézek a volgybe, Ott latom a babam Egy kovacsmthelyben. 17Marosvasarhelyre csomagot vittem Pista ba- tyamnak. [rta, hogy dt es viszik kia frontra. Sokara levelet es kaptunk tdéle a galiciai front- rol. Azt irta, hogy jol van, mi pedig tgyeljink magunkra. Ha nem lesz fank, bontsa meg éldesanyam a cstirt. ,,Ttizeljen éldesanyam, meg ne fajzék, mert a hiilésb6l keletkezik a betegség.” Igy irt Pista batyam. En pedig Grvendtem, hogy valaszolhatok. Lattam, hogy a nagyleanyok rozsas kovertat vesznek. En es azt vettem. Elkiildtem a levelet Galicia- ba a rézsas kovertaban. Ertesitettem batya- mot, hogy mi jol vagyunk, van tuzifank, van ennivalonk bévén. A legjobbakat irtam, hogy nyugodt legyen. Hamarosan valaszt kaptunk, Orvendett a levelemnek, de tbbet rézsas le- velet neki ne kiildjek, mert a harctéren elég rozsat lat. Hat én életemben tobbet senkinek rozsas levelet nem kiildtem. Ezekben az idék- ben még a gyermekek es azt énekelték; Lemberg mellett van egy kerek erdé, Kozepében van egy gyasztemet6, Abban nyugszik szazhuszezer baka, Eltemette gyaszos Galicia. Nem magyar f6ld nyomja a testemet Galicia, gyaszos Galicia. 1918-ban Pista batyamrol hirt hallottunk, hogy nagy Utkézetben volt, aztan orosz fog- 18sAgba esett. [gy az sem maradt, kivel levelez- zunk. A haboru 1918, oktéber 19-én ért véget veszteséggel. December elsején adtak Erdélyt a romanoknak. El es foglaltak Erdélyt, de bi- zony az elején nagyon szorosan fogtak a ma- gyarokot, nehogy ellenek lazadjanak. Egy em- bert gyantiba fogtak volt a Kohn Zéno gyar- jaban, Elvitték, élve tobbet nem es jétt haza, Marosvasarhelyre jartamban még _ ket szomszéd falusi lany jétt vélem, Elindultunk a kézeli falvakba munkat keresni, hogy tér6k- buzat szerejziink. Szep tajakat lattam, ott lat- tuk elész6r, hol terem a szdlé. Beeértink egy -faluba, és én mindenkitél kérdezéskédtem, hogy nem tudnak nekiink munkat adni. Ba- ratndim szégyenlés6k voltak, megalltak egy rongyos asszony mellett. Nekem kacagva mu- tattak, hogy hatha az kerit munkat nekunk. n szeépen megkérdeztem téle, mondtam: —Barhova tesznek dolgozni miinkot, ne- kink mindegy, csak torékbuzat kapjunk. Me- nekilés utan voltunk, nem volt otthon élelem. -No, jertek, fiaim, én adok nektek tordk- buzakocsany-szedést. A hazaban ételt melegitett nekiink, j tyik- huslevest. Egész héten dolgoztunk, és minde- nikunk egy zsak térékbuzat vitt haza. Az asz- szonynak csak az volt a hibaja, hogy részeges volt. 3 Szarhegyrél kaptunk pityokat es. Gyalog vittiik haza a véka pityokat, es igy telt az ido, 19ennivalé-beszerzéssel a sok nehéz idében. En amit tudtam, megtettem a csalardert. Varhe- gyen vasutépitéshez kezdtek, én elsGnek irat- koztam oda es. Osszel kezd6détt a munka, és mas esztendében az aratas hivott el onnan. En akkor még nem voltam gyakorlo arat6, mint a mas harom, kikkel arattam. Ezért meg sem mertem vigyazkodni, nehogy lemaradjak. A hirnevemet nagyon fejtettem. Szombaton vacsoraval vartak az aratobol, komeénymagos palinkaval és téltelékes kaposztaval. En bi- zony nyugtalankodtam, hogy vajon meg van- nak-é elégedve az én munkammal? A haziasz- szony fdlvette a poharat, és folkész6ntott, majd igy szdlott hojzam: — Marika, mondd meg anyadnak, hogy jév6 héten es engedjen el aratni. Télire megint uri hazakhoz fogontoztam mosni, meszelni. Tavasszal a ditroi vasutallo- mastol kezdtuk meg a vasutépitést, és bévé- geztuk a Lokon. A sipterfahordashoz voltam béosztva. Kibojtolt, tiszta kajibaban alud- tunk, és a prémondabol féztiink. Amikor a munkahelyen ésszetalalkoztunk, mindenki el- mondta a hallott hireket. Csak arra voltunk kivancsiak, hogy kik jéttek haza a haborubol, a fogsagbol, Adam bacsi, a munkavezeténk mondta nekiink: - Ti fiaim, tudjatok meg azt, hogy sok nep odaveszett. Kik meghaltak, kik fogsagba es- tek. A haborut mi nem nyertik meg. 20Tizennyolc éves koromban kivantam leany- kodni, de még nem volt rendes ruhazatom. Elmentem a tancba, és éldesanyam ideadta a nagy hardszruhajat, hogy tegyem magamra, mert a kabatom kopott volt. Megallottam a vélem egykort leanyocskak mellett. Akkor csak leanyocskaéknak szamitottunk, mivel a haborti mian sok volt a huszondt éven feltli leany. De nem vettek f6l tancolni, mert a velem egykorti fiik arra voltak biszkék, hogy nagyleanyt tancoltathatnak. Megindultam, hogy menjek haza, és ekkor elejembe allott egy fig, Mélik Sandornak hivtak. Elvitt tan- colni. A haraszkendét odaadtam egy leany- nak. A tanc végén mentem a kendéért, de a leany mar nem volt ott. A haraszkendo a fo- gasra se volt akasztva. Elmentem a lakasukra, hogy kérjem el a haraszkendét. Soha meg nem kaptam. Ezzel a karral kezdddott a leany- sagom. A kévetkezé vasarnap es elmentem a tancba egy szomszéd leannyal. A nagyterembe a kéz- pontba mentiink, nem pedig a felszegi Bajkok 21hazaba. Bémentiink, és megallottunk a falnal. Senki nem kérdezte, hogy bar mért j6ttiink ide, Rozsikan volt egy kivagott bluz. Otthon éldesanyamot megkérdeztem, hogy tudna-é adni hazivasznat, hogy én es varrjak magam- nak j6vG vasarnapra egyet. Kivarrtam zold levéllel és fregyszin rozsaval, jov6 vasarnap imman azzal mentem a tancba. Mikor belép- tink, nemsokara folvettek tancolni. Husha- gydkedden es elvittek tancolni, és a faluban csak ketténknek volt ilyen szép kivarrott bli- za. A tanc utan igy szolt hojzam batyam: —Hazajétt Szabo Feri, s ugy nyilatkozott nekem, hogy a fiatalsag kozott te leszel neki a legjobb. Ugy viselkedj, hogy ennél kiil6nb szerencsét nem kapsz. Emellett nem kell nap- szamba jatj. Nemsok tidé mulva méges azt hallom, hogy a fia hazassagra indult mas leannyal. A nagy reménnyel megcsalodtam. Vasarnap reggel éldesanyam elkiildétt a meészarszékbe, hogy vegyek egy fel kilo hust harmunknak. Mar csak harmunkabol dllott a csalard. A piacon szembe jétt vélem egy kato- natolttt, szép fil. Barna szemU, hosszukas arcu. Fehér harisnyat és csizmat, kek flanell- kabatot és piros két6tt karmantyut viselt, Fe- kete kalap volt a fején. Ahogy azt megpillan- tottam, az volt a gondolatomban: 6, Istenem, hogy szeretném, ha ez lenne az én uram. Ami- kor elmentiink egymas mellett, visszanézett, 22és engem akkora Groém fogott el, hogy reptlve mentem tovabb. Mar csak a tiz orat vartam, hogy harangojzanak, mehessek a templomba. A nagymise utan a plébanos tr elimadkoztatta térden allva a néppel azt az imat: ,,Ordék, min- denhato Isten, tekints irgalmas szemeiddel reank, kikért a Te egyetlen fiad, a mi urunk Jézus Krisztus a vilagra jott.” Mise utan megallrunk a templom el6étt. Kezdédétt a kézhirré tétel. En két lépcsével magasabban allottam, hogy meglathassam azt a fiat, akivel szembetalalkoztam a reggel. Nem lattam sehol. De még a délutani tancban sem a kézponton. Mondtam es a baratném- nak, Simon Péter Linanak, hogy neéjziink széjjel a felszegi tancban es. Odaérkezésiink- kor hujztak bé a zenészek, hat az ajton a legel- 86 kilépé az a legény volt a szeretdjéevel. A szi- vem megtelt 6r6mmel. Megallottunk a barat- némmal a falnal, és amikor ujra kezdték a ciganyok, odajétt hojzam akit én ugy keres- tem, és félkért rancolni. Simon Jovaki San- dornak hivtak. Tanc k6zben megkérdezte, hol lakunk. Mondtam, hogy a faluban megkap, ha igazan keres. Ezzel véget ért a tanc. Otthon lampat gytjtottunk, én szekerzér- gést hallok. Nyilik a kapunk, koppantnak az ajtonkon. A tessékre belépett Flistés Csibi Pista, akivel vagy két mondatot valtottam a tancba, de‘azt is csak azért, mert a féldjeink asszeérnek a hatarban. Egy kicsi csomagot 23adott nekem, azzal bucsuzott es. Kibontom, hat négy darab feketekaves csésze volt benne. Ujra koppanmak az ajton olyan nyole éra kériil. Belépett az, akit kijegyeztem magam- El6bb a szeretéjét kisérte haza, onnan jott hojzam. Elmondta nékem, hogy a reggel, amikor engem meglatott, azt gondolta, hogy az 6 szamara feleségnek csak én kellenék, ha az Isten es ugy akarja. Magam es elmondtam vallomasomot, hogy bar 6 lehetne az én uram. Olyan, de olyan boldognak éreztiik magun- kot... Harom évig tartottuk a htiséget San- dorral, azzal a gondolattal, hogy egyik a mast soha el nem hagyjuk. Akkoriban a fiuk mind dolgozni jartak erdei munkara a Taszloba. Egy-két honapig es oda- voltak. Igy tett az én kijeléltem, Sandor es. Mikor hazajétt a munkabol, elvitt a balba, mett 6 volt a tancrendezé, a gazda. Korabban elmentiink, hogy fogadja a fiatalsagot. Eljétt egy salamasi katonabaratja es. Amig az én szeretom elszamolt, és. gazdakent fogadta a fiatalsagot, engem udvariassagbol odaadott tancolni ennek a legény baratjanak. Keét part es el kellett tancoljak. El6bb nem bantam, mivel iigyes iparosfiu volt. Karhanyosan tan- colta a kering6t, én azt es tudtam, de kezdett terhemre lenni, mert én jobban szerettem a kozonséges csardast. BéfejezGdott az elsza- molas, kezdédétt a harmadik par. A legény 24esment engem vett fel tancolni, s az én szere- tém folvette az egyik szép baratnémot. Eré- - sen megharagudtam, el akartam menni, de Sandor észrevette. —Hova mész, Marika? — lépett utamam az ajtoban. —En haza, mert én nem arunak jéttem a tancba. 5; Megmagyarazta, hogy azért adott a legeny- nek tancolni, mivel legjobb baratja. En meg kijelentettem, hogy maskor az én akaratom s tudtom nélkil ilyen ne tortéenjék. Levelet kaptam Fiistés Csibi Pistatol. Ki- valo irodalmi fiival iratta meg, hogy a levél szépen mutasson. © nem tudott szép betiikét irni. Visszairtam, hogy kész6ném a megemlé- kezést, de irjon a sajat kezivel, mert engem nem érdekel a cifra beti, csak az Gszinteség. De még ezt es csak azért irtam, mert a foldje- ink szomszédosok voltak. Egy vasarnap igy szolt hozzam Sandor: —Jere vélem, mert nem banod meg. Ezzel bémentunk a faluba az ékszerészhez, ahol vett nékem egy piros feji filbevalot. Igyekezttink volna Gsszehazasodni, ez annak es volt a jele. Eldesanyam mellézte, még nem latta jonak. Nem mertem megsérteni éldes- anyam akaratat, hat halasztottam abban a re- ményben, hogy késGbb belenyugszik. Kikért a jeléltem. Esmént azt a valaszt kapta, hogy nines férjhez adé lanya éldesanyamnak. Mi 25mégis elmentiink és jelentkeztiink a hazassag- ra, Eldesanyam hatul jétt nagy kisirt szemmel utanunk, Az irodahdz kézelében meghujzta a szoknyamot. Intette, hogy ne menjek. Ranéz- tem Sandorra, és olyan konyérgére fogtam a hangom. - Sandor, ne menjiink. Varjunk még. — Mit akarsz tovabb, Marika? Mit mind halogatjuk? — csattant fel Sandor, de megjo- haszodott. Még a pénzit es nalam tartotta, az uj hazban a kalyhat es ugy csinalta meg, ahogy én akartam. De a kovetkezé vasarnap Ujra szolott éldesanyamnak. — Linanén, én most utoljara jottem maguk- hoz. Belé van egyezve, hogy Marika eljojjon hozzam? — Mondtam néked, nalunk férjhez adé lany nincs, Ha meg akarsz hazasodni, hazasod- hatsz — felelte éldesanyam. -WNa Marika, add vissza a fulbevalokot — mondta Sandor, és mar lépett ki az ajton. Vitte az indulatja. En futtam utana a kapuig, szotlan. A kertnél megallottunk. — Mi lesz bel6lunk, Marika? — nézett ram szomortn Sandor. Nem volt mit mondjak, csak nagy banattal béfuttam a hazba. Kedden reggel egy leany békészont. Azzal azt mondja, hogy Jovaki Sandor és Turuc Jozefa elmentek jelentkezni hazassagra. —Isten segélje — mondtam én, s ezzel az er6m elment. 261920, piinkésd, nagycstitértok. Ezen a napon mentem elészér a csiksomlyoi bucsura. Régi szokas szerint a régi, kicsi templomba gyiilt 6ssze a nép. Ott reggeli mis¢t hallgattunk, és ugy indultunk el a bucstira. A mise végen, Lukacs Jozsef plébanos ur a Szent Jozsef olta- ra elé lépett, és azt adta hirtil a népnek, ho a bucstra menés le van tiltva 1919-tdl. “Gi kormany adja a rendeleteket. Erre a nep aie szomorodott. Voltak akik sirtak, de voltak kéztiik olyanok, akiknek fogadalmuk volt, hogy nem maradnak el a bucsujarasrol. Egy asszony a nagy tomegbdl eléindult. Gydz6 Rézsanak hivtak. Két kezét a nép felé tarta intéleg, és énekszoval buzditott. Jertek Jézus hivei Maria tiszteldi Jertek a hitnek szarnyan Zengjen mindenek ajkan Udvézlégy 6 Maria Udvéziténk szent anyja. Huszon6tén indultunk el. Egy alszegi barat- ném es jott, Truca Birinek hivtak. A pakkho- zat Mari Péternek hivtak. Neki es buicstjarasi fogadalma volt. Minden évben 6 vitte a bu- csujarok csomagjait. Egyik evben nem végez- te el a vetést. Nem ment el, csak megvarta, hogy a bucstsok elinduljanak. Aztan haza- ment, béfogta a lovakat, kiment a mezére 27szantani. Kicsi tid6é mulva a lova belelépett a kétéfék lancaba, s a laba eltérétt. Azota a fogadalmat megtartotta, és most egyediil es elindult volna, azt mondta nekiink. A menetet a régi szokas szerint tartottuk bé, Az Ut melletti kereszteknél imadkoztunk, énekeltiink szenténekeket. Szarhegyre felér- tink, iigyesen szabalyos sorrendbe 4lltunk. Enekszoval tartottunk a menetben igyen: Mennyorszagnak kiralynéja tiszta sztz, kerjed a Te szent fiadot érettunk. A templom harangjaval addig kisértek, mig elhaladtunk, s a Békény vizénél pihenst tar- tottunk. Danfalan megaludtunk. Reggel on- nét indultunk Csiksomlyéra. Amikor Som- lyOhoz kézeledtiink, elejtinkbe jétt Fulop Pe- té, a papnévendeék. Ditroi szuletésii, A fogad- tatas utan elmondta a bucstjaras torténetét: , Egykor a poganyok uldéztek a keresztenye- ket. Raboltak es azok. A kereszteny nép a templom kéribe menekiilt, s ekkor a pap elha- tarozta, hogy felveszi a harcot veltik. Szembe all a pogannyal, Osszeborult a nép, és imad- kozott. Kérték a Maria kozbejarasat, s piros zaszlot tuztek ki a torony tetejébe annak jele- iil, hogy felveszik a harcot. A fehérnépek sap- kat tettek, s mind béalltak a harcba. A deakok, akik béalltak az emberek kozé, agakot vettek a keziikbe, s uigy allottak a felnéttek kézé, 28hogy a nép sokasodjék. Nagy tomegnek mu- tatkoztak. Dobosuk es volt, Dobpergéssel in- dultak s Maria énekkel az ellenség ellen. Ami- kor ezt meglatta a pogany vezér, nem vette f6] a harcor. Azt mondta: —Vonuljunk vissza, mert ezek akkora eré- vel vannak, hogy amit edaig szereztink, mind-mind elveszitstik. Visszavonultak. A Maria kézbejarasaval szabadultak meg a poganyoktol, s ett6l kejz- tek meg a bucsut Csiksomlyon, Ezzel a fogad- tatast bévégezte Peto. A templomi harangsz6 vart, ‘az orgonaszO kiséretével énekeltiik el a Mennynek kiralynéjat. De erdst kevesen vol- tunk. Felkialtott a pap: hol van a népiink? Maskor nem fertunk a templomban, és most csak huszonétén érttink el Ditrobél? Kaptunk volt egy szép piros keresztet, s mi a kézés pénzunk6n csinaltattunk két-szép fehér zasz- lot, s ugy indultunk hazafelé. A lorél levettiik a csengettylit, avval csengettlink a menetben a falvakon keresztul. Ekkor a bucsun volt né- kem egy kedves baratnéem, aki azt fogadta, hogy az én baratsagomtdl soha el nem marad. Balazsjoska Julanak hivtak. Nagyon félt, hogy én elétte nehogy férjhez menjek, mert n¢kem biztosabb kérdim voltak, mint néki. Egy reggel j6n nalunk, hogy na, néki sike- rilt a férjhez menés. Jelentkezni es jartak mama. Menjek én es, mert nekem van akihez, 29ott van Szabo Feri, az elvenne, és akkor k6zél fogunk lakni egymashoz. —Hadd el — mondtam én. - Meglatom, hogy az éjjel milyen almom leészen. Reggel ilyen gondolattal bibelédtem: ame- lyik fitival talalkozom hamarébb, ahhoz me- gyek férjhez. Ha Feri, ha Pista, ahhoz me- gyek. Julius 17. sokadalom napjan volt ez. Mentem a piacra, s hat leghamarébb az ut menteén Pista allott a baratjaval. KO6szontem s megallottam vélek. Huncutul azt kerdik: — Marika hé, mi hirt tud? — Semmi mast, csak annyit, hogy a leanyok mennek férjhez. — Maga nem menjen? — Mennék én es, ha vinnének — de erre Pista megfogta a kezemet, és félrehivott. Azt kér- dezte, hogy viccelek-é vagy komolyan beszé- lek. —Ha eljéssz hojzam, mondjad, Marika, mert én ezennel kész vagyok, hogy elvegye- lek. Kézen fogva mentiink végig a piacon. Ek- kor nagy kirakodovasar volt. Az el6z6 harom nap csak allatvasar, most kirakodovasar. A ki- rakodépiacnak nagy volt a teriilete, teli sat- rakkal, s amire csak szuksége volt a népnek, minden volt benne. Elelem, butorzat, ruha- zat, edények, szerszamok, minden. Annyi disztargy csillogott, hogy nem gyézttik nézni. Kiilénbnél kiilénb pogacsak, s az arusok kia- 30baltak: ,,Ide a j6 tordai pogacsara, fiiszeresre, tukGrdésre.” A bazarosok arrébb ezt, hogy: »Heét az ar, heté-hét-hét, minden darab hét.” A szasznek vékony hangon nyittak: ,,Vegye- ‘nek fufujkat s hatymat, ocs6 did, jé dijo, nem kucsus a belee.” A pékinas a kosarat a nyaka- ba akasztotta szijaval, s nyargalaszott, ugy kialtotta: ,,Lej darabja a kiflinek, ugy adom ahogy akarom, ahol viszket vakarom, ahol csoré takarom.” Forgott arrébb a lupuj hinta, és azt zenélte, hogy .eskiivéd6n én es ott leszek, ne félj semmi rosszat nem teszek”. Pista vett nékem ajandekot. Két arvacskas esiprot s egy sotartét. Ezzel én mentem es haza éldesanyamhoz a hirrel. Elmondtam, hogy este ejsze jn leanykérni Fustés Pista. O oérvendett ennek, mert kezdettGl ezt latta jonak. Nem Sandort. Mar koran lampat gytj- tott éldesanyam, ugy varta a kérémét. Pista jott es, szépen kikért. A kaput bézartam. Csak halljuk, hogy j6 valaki, s kopog az ajton még- es. Szabo Feri volt, 6 lépett bé nagy bosszu- son, szemrehanyast tett, hogy én 6t kikosaraz- tam, neki fussel poharat adtam. Jula barat- ném ezzel akart ésszehazasitani a nagy szom- szédsagért, de mondtam hamar, hogy engem aki hamarébb kért, ahhoz megyek. Nem var- hattam bizonytalanra. Egy hetre ra kuldstt két embert, Fulop Lajost és Jakab Tamas Nacit. Sérrel folpakolva értek bé az ajton. Az emberek engem kiilén-kiilén felrehivtak, 31ahogy az ilyen hazassagok ugyiben szokas volt. — Egy ilyen értékes fit hagysz te itt a Hala- sagért, hallod-€, Marika? — tamadtak nékem. _- Ezt ne tedd, ha eszed van... En nem es tudtam erre mit valaszoljak. § mihelyt gondolkodtam volna, csak lepik bé Pista. Azt kérdezi bosszusan: —- Mi van itt? — Semmi. —Nem azt kérdeztem, ertetted, hanem, hogy van-é értelme az ittvalé jarasomnak? De mar ment es azzal a bosszusagaval ki. Megharagudott. Egy hétig nem lattam. K6- vetkezG vasarnap sepertem a Kapunk elejét, hat hallom a szekérzergést. Pista jott. En mar kacagtam. Készéntem, s 6 koszént nékem. Békesség tilt kézénk esmént. Meg Kellett be- szeljiik az eskiivét. Azt, hogy mikor legyen. En mar tudtam, hogy a volegeny akarattya teljesul, Oaz ember, € én csak utana kévetkezek imman. Ha Ugy akarta, énnékem menyasz- szonynak kellett 6ltézném. Szépen, ugy, ahogy illik. Ahogy 6 szerette. Hat nem lettem a Jula szomszédja. Messze vittek a Halasagra. Ugy elmentem, mintha otthon se lettem volna soha Jula mellett. Egyszer még eljétt hozzam mas legény, de Angyomnak volt igaza, amikor igy figyelmez- tetett: 322AZ EN N¥YUGODALMAM, OTTHONOM.”- Ugyelj, Marika, virag helyett karét ne valajsz! Pista igy hatarozott, hogy az eskiivé lako- dalommal legyen. Amikor eljétt a nasznép, tiziléses szekér és huszonkét par nasznép jott utanam. Menyasszonyi ruhaban odaleptem éldesanyamhoz, és igy bucsuztam el téle: O aldott fényes nap, kire ma virradtam, Fényesen stitsz-¢ ma, vagy pedig gyaszosan? Ma viragzott nékem dertlt hajnalara, Ma talaltam én es életem parjara, Kinyilt egy szép rozsa életem foltjara. Foly6 életemet eképpen szamlalom, Mivel az alma es mosolygo, De a belseje lehet savanyo. Els6 szavamot es nincsen kihez nyujtsam, ‘Nincsen nékem éldesapam, kitdl elbucstjzam. Tizenét éve mar, tizenhatba fordul, Hogy az én éldesapam Istenben elnyugutt. Masodik szavamot van kihez nyijtsam, Van nékem éldesanyam, kitél elbicstijzam. Kedves éldesanyam, készéném josagat, Ejjel-nappal utanam valo faradozasat, Aldja meg az Isten azokat a kezeket, Kivel ingemet jora integetett. 33Elmentiink a nasznép kiséretivel a nagytemp- lomba ésszeeskiidni. Amikor onnan kijét- tink, elindultunk a Halasagra, ahol igy ko- széntéttem anyésomot. — Ismerjen el a csa- ladjaba, és fogadjon el gyermeke utan gyer- mekenek. Ezutan az asztalhoz iiltiink, megkezdédtek a poharkész6nték s a mozsikalas. Emlékszem, Mihaly Jani ba ezt énekelte: Itt is arok, tal is arok, ugorni kell, Itt is kislany, tal is kislany, kész6nni kell. Ej, haj, kész6nni kell annak a kislanynak, Valajszon meg babajanak. Ezen a napon 1923. okt6ber vasarnapot irtak. 1923. oktober 24-én az urammal megkezd- tiik a bérendezkedést a Halasagon. Ez a hely Orotvatol még j6.messze van, talan van vagy 800 méter magasan. Innen mar kézelebb van a Kézrez-havas, amely majdnem 1500 métert ér el. Nekiink kétszobaés hazunk volt mar ott. Az uramnak a hazban volt agya, kanapéja, asztal, két szék, kicsi szék, siitétekenyé, dor- zsélétekenyé. Nekem es volt majdnem eny- nyim. Két szép fiatal kre volt Pistanak a hat ar belséségen. Két hold birtokrésze es volt, mint nekem, mert én es ennyit hoztam ma- gammal, és egy kétéves tinocskat. A hazhoz csapos kerten mentiink keresztil. Fitonk 34nem volt, elébb a szomszédbol kaptunk koél- cs6n egy rosszat, rea tettuk négy kore a plat- tent. Azon foztem. A Katalini vasaron egy szep leres kalyhat, ingaorat s egy erddlé sza- nat vettiink. Tavaszra az ékréket elcseréltiik lovakra. Csillagnak és Vidammnak hivtak dkot. Ezekkel indultunk az élet utjara. Pista, az én uram Borszékrol hordta a borvizet a hévizi allomasra. Harom hénapig egyediil voltam odahaza. A belsGhazunkbol fancsikabdl, szép szines szOnyegekboél pokrocot csinaltam a lo- vakra, dérgél6b6l zabostarisznyat. A belsd- haz csak ket honapig viselte a szép holmikat. Megvettunk egy erd6l6 szanat, annak az ulés- deszkajat es szines takaréval teritettem le. A labunkot elére nyUjtottuk, ugy tltiink s mentiink bé Ditréba. Ugy éreztiik magunkot, mint a nagysagos urak a festett szankoban. ‘A ditroi és a szentmiklosi bankbdél takarék- pénzeket vettiink fel, amit pontosan kellett térleszteni. Igy tudtuk a birtokot megvenni. Az uram a cégéresi csordat es elvallalta 1927- ben. Mi es jol melleje allottunk. Tobbszér kifuttam koériil é6t kilométerre a haztdl, mert legkevesebb annyira télem a csorda. Itt kap- tam meg a labaimba a gyengeséget es. Forro, meleg id6 volt, de tavolrdl gérgete- get es hallottam. Nagyon fontos hirt kellett megmondjak az én uramnak. Ahogy kifuttam a belso szallasig, ott a jégeso lezuhant. A taj fehér volt a jégt6l. En csak ingben, szoknya- 55.ban s mezitlab voltam. Az es6 megsziint, én kiijjel futtam, hogy bar megkialthassam a hirt. Visszatértem, de mire a Hompot Karoly tanyajahoz értem, a labam megbénult, Csak nehezen tudtam hazaérni. Otthon sdsgazzal bédérzsélrem, majd enyhe melegvizes ruha- ba csavartam, amit béputyukaltam szaraz ru- haval. Attél a perctél kezdve a bal tomporo- mon bénasag maradt. Ettél az évtél az uram sajat esztenat vagy 6szlét vallalt 1948-ig, Szoval huszonegy esz- tendén keresztiil. Legtébbet én es segitkez- tem, hogy minél tébbet takarékoskodjunk, térleszthessiink. Emlékszem, valakité] olyan féldet kaptunk részibe, ami parlagon hevert. Teli volt kével, hogy amig folszantottuk az urammal, a lovak sokat hanyigaltak engem. Sirtam. De harminc véka arpa lett benne. Az uram két bokornak a tovit ésszek6tte, meg- rakta bojttal, az arpat kévekbe erre rakta. A meredeken lehuzattuk a lovakkal, az aljban szekérre raktuk, és levittiik Orotvara a Fulop Sandor gépjére, ott csépeltiik ki. A kézbirto- kossag adott két terire valé fivet, de mi meg a mezOkb6l Ssszekaszaltunk egy terit. Lepe- dével s rudakkal hordtuk éssze. A volgy6n bojton huzattuk bé az utra. A takarékbél soha flszolitast nem kap- tunk, de ezt otthon megéreztiik, mert ruhaza- tunk es csak az maradt meg, amit nem tud- tunk nélkillézni. Két gyapjilepedém volt, az 36egyikkel takaréztunk, a masikot eladtam. Sze- gyen es ért, mert a vendégeknek csak gyenge takarét tudtam adni. A csipkés alsolepedém- bGl az uramnak fehérnemiit csinaltattam, hogy tudjon levaltozni. A menyasszonyi blu- zomat eladtuk ket véka arpaért. Ezzel a me- nettel értiik el, hogy 1944-ben kériilbelil het- ven hold féldiinkkel, a nyiressarki tanyank- kal, jarganyos cséplégeppel rendelkeztink. Egy fillér adéssagunk nem volt. 1949-ben eb- b6] allamositottak harminc holdat. 1962-ben az Osszest. Ikerleankaim szulettek. Erzsinek és Amali- nak keresztelttik 6k6t. Nagyboldogasszony napjan egy pillanatig elszGndérédtem, azt lat- tam, hogy egy magos asszony az ajtonkon béjétt, a karomrél a leankakot levette, s az ajton kivitte. Sajnalattal néztem utanak. Ki- lenc és fél honapig éltek a ledmkak csak. Az almom annyit jelentett. Ebben az évben es- mént almot lattam. Egy kicsi kajibaban kicsi baranyt fogtam, de a kezembél ugy. eltiint, mint a kamfor. Zsiga megsztilerert, élt két és - fél honapig. Ugy tortént, hogy anyosomot megkértem volt, hogy Anna leanyat engedje vélem alud- ni, mert csak a kicsi gyermekkel voltam ma- gamra. Az el es jott, nekifogtunk kézimunkaz- ni. Enekeltiink vidam énekeket a gyermek mellett. Egyszer csak a kutya hosszasan elba- unkolta magat. Anna megrettent, azt mondta, a7 .