A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

The Playboy Book of Science Fiction

HarperPrism, 1998
A Divtsion of HarperCollinsPublíshers
New York, NY, USA

Copyright © 1998 by Playboy Enterprises, Inc.

Ali rights reserved.
"The Word Processor" is reprinted
by permission of the author.
Copyright © Stephen King. All rights reserved.

Published by arrangement with

Playboy Enterprises International Inc.,
New York, NY, USA

Válogatta és szerkesztette Hunyadi Csaba

Fordította

Domján Gábor, Füssi-Nagy Géza, Göncz Árpád, Nemes István,

Szegi György, Zentai Éva, Németh Anikó, Németh Attila,
Tézsla Ervin, Vándor Judit

Borító
Szendrei Tibor

ISBN 963 9151 94 7

Hungarian translation © Damján Gábor, Füssi-Nagy Géza,

Göncz Árpád, Nemes István, Szegi György, Zentai Éva, Németh Anikó,
Németh Attila, Tézsla Ervin, Vándor Judit, 1999
Hungarian edition © Szukits Könyvkiadó, 1999

Lektor: Barna Ildikó

Szaklektor: Trethon Judit
Tördelőszerkesztés: SPEKTRUM REPRÓ BT, Szentmiklósi Csaba
Színre bontás, tipográfia: A-SzínVonal Bt.
Felelős kiadó: Szukits László
Felelős szerkesztő: Járdán Csaba

Szegedi Kossuth Nyomda Kft.

Felelős vezető: Gera Imre
 STEPHEN KING

AZ ISTENEK SZÖVEG-
SZERKESZTŐJE
Stephen King az az író, akit igazán nem szükséges bemutatni. Az
általa beállított eladási rekordot soha, egyetlen regényíró sem tud-
ta megközelíteni: műveiből ez idáig majdnem százmillió példány
fogyott, pedig még viszonylag fiatal (1947-ben született), ráadásul
annyira termékeny, hogy saját magával versenyez Richard
Bachman álnév alatt. Sohasem unja meg a kísérletezést különböző
stílusokkal; legutóbb például folytatásos regény kiadásával próbál-
kozott, mely rövid részenként jelent meg A halálsoron (The Green
Mill) címen. Akik nem olvassák munkáit, azok is ismerik őket a be-
lőlük készült filmekből, melyek közül több is híressé vált, mint pél-
dául a Carrie, a Ragyogás (The Shining), a Holtsáv (The Dead
Zone), az Állj mellém (Stand By Me), illetve a Tortúra (Misery).
Kinget nem említik a sci-fi műfajában, sokkal inkább
horroríróként (vagy még inkább a horroríróként) ismerik, pedig ez
nem ennyire nyilvánvaló. A Végítélet (The Stand) egyértelműen egy
holocaustot követő világot ábrázol, míg a Rémkoppantókban (The
Tommyknockers) előkerül egy idegen űrhajó is, ezenkívül a több
regényében felbukkanó természetfeletti agyképességek szintén
hordoznak magukon a tudományos fantasztikumra jellemző voná-
sokat. Ez a történet a nyolcvanas évek elején látott napvilágot. Az
írók az idő tájt fedezték fel az akkoriban „szövegszerkesztőknek"
nevezett szerkezeteket, és dobták sutba a kopottas, kiszolgált író-
gépeiket. A novella - mely King kötetébe, a Skeleton Crew-ba
(Csontvázlegénység) The Word Processor of The Gods (Az istenek
szövegszerkesztője) címmel került be - megmutatja, hogyan hasz-
nálja fel a horror mestere a tudományos fantasztikumban rejlő le-
hetőségeket.
 Első pillantásra úgy nézett ki, mint egy Wang szöveg-
szerkesztő - Wang billentyűzete és Wang burkolata volt. Ri-
chard Hagstrom csak a második pillantásra vette észre, hogy
a burkolatot fölfeszítették (nem is túl finoman; mintha egy
fűrészlappal csinálták volna), és belehelyeztek egy valamivel
nagyobb IBM-katódcsövet. Az ásatag lemezek, amelyek ezzel
a fura korccsal érkeztek, korántsem voltak hajlékonyak; ke-
ménységük Richardot a kölyökkorában látott 45-ös bakelito-
kéra emlékeztette.
- Isten szent nevére, mi ez? - kérdezte Lina, amikor ő és
Mr. Nordhoff darabonként átcipelték a dolgozószobájába. Mr.
Nordhoff Richard Hagstrom bátyja és családja - Roger, Belin-
da és a fiuk, Jonathan - szomszédságában lakott.
- Jon építette - felelte Richard. - Mr. Nordhoff szerint ne-
kem szánta. Leginkább egy szövegszerkesztőhöz hasonlít.
- Ó igen - mondta Nordhoff. Túl járt már a hatvanas évein,
a cipekedés alaposan kifárasztotta. - Ezt mondta a szegény
kölyök... nem tehetnénk le egy percre, Mr. Hagstrom? Kiva-
gyok.
- Dehogynem - felelte Richard, aztán a fiát, Setht hívta, aki
épp az alagsorban csiholt ki különös, atonális hangokat
Fender gitárjából. Azt a szobát Richard annak idején, amikor
a burkolómunkákat végezte rajta, „családi helyiségnek"
szánta, ehelyett azonban a fia rendezte be „próbateremnek".
- Seth! - kiáltotta. - Gyere, segíts!
Odalent Seth tovább facsarta az akkordokat a Fenderből.
Richard Mr. Nordhoffra nézett, és vállat vont, nem tudta el-
rejteni szégyenkezését. Nordhoff is megvonta a vállát, mint-
ha csak azt mondaná: Kölykök! Mi mást várhat tőlük az em-
ber manapság. Csak hát mindketten tudták, hogy Jon - sze-
gény szerencsétlen Jon Hagstrom, Richard bátyjának, Roger-
nek a fia - más volt.
- Kedves öntől, hogy segített - mondta Richard.
- Nordhoff vállat vont.
- Mi mást kezdhetne egy vénember az idejével? És azt hi-
szem, ez a legkevesebb, amit megtehettem Jonnyért. Ingyen
lenyírta mindig a füvemet, tudta ezt? Én ki akartam fizetni
neki, de a kölyök sosem fogadta el. Remek fiú volt. -
Nordhoff még mindig nem kapott rendesen levegőt.
- Nem kaphatnék egy pohár vizet, Mr. Hagstrom?
 - Dehogynem. - Maga hozott neki, mert a felesége nem
mozdult a konyhaasztal mellől, ahol valami puha fedelű ero-
tikus regény olvasásába merült, és közben egy Twinkie-t
rágcsált. - Seth! - kiáltotta a férfi újra. - Gyere föl segíteni,
oké?
Seth azonban tovább játszotta halk, keserű futamait a
Fenderen, amelynek részleteit Richard még mindig fizette.

Meghívta Nordhoffot vacsorára, de az öreg udvariasan

visszautasította. Richard bólintott, ismét zavarba jött, ez al-
kalommal azonban jobban titkolta. Egy olyan rendes fickó-
nak, mint te, miért van ilyen családja? - kérdezte egyszer
Bernie Epstein, egy barátja, Richard pedig csak megcsóválta
a fejét, ugyanazt a tompa szégyenkezést érezve, mint most.
Ő tényleg rendes fickó volt. És mégis, valahogy ez jutott neki
- egy túlsúlyos, komor feleség, aki meg volt győződve róla,
hogy az élet minden jó dolgából kihagyták; hogy rossz lóra
tett (ám ezt sohasem vallotta volna be őszintén), és egy zár-
kózott, tizenöt éves fiú, aki évről évre bukdácsolt végig ab-
ban az iskolában, ahol Richard is tanult valamikor... egy fiú,
aki fura akkordokat játszott a gitárján reggel, délben, este
(de legfőképpen éjjel), azzal a szent meggyőződéssel, hogy
az életben ezzel is elboldogul majd.
- És mit szólna egy sörhöz? - kérdezte Richard. Nem akarta
még elengedni Nordhoffot - Jonról szeretett volna még
egyet- mást hallani.
- Az most nagyon jólesne - szólt Nordhoff, és Richard hálá-
san bólintott.
- Remek - mondta, azzal visszament két Budért.

Dolgozószobája egy apró, fészerszerű építményben volt,

mely a háztól teljesen külön állt - akárcsak a család lakhelye,
- ez is az ő keze munkáját dicséri. Attól eltérően azonban ezt
a helyet csak magának szánta - ahonnan kizárhatja azt az
idegent, akit feleségül vett, és a másik idegent, akinek az
előbbi adott életet.
Lina persze nem egyezett bele, hogy neki saját kuckója le-
gyen, megakadályozni azonban nem tudta - ez egyike volt a
felesége fölött aratott apró győzelmeinek. Úgy gondolta, bi-
zonyos szempontból az asszony rossz lóra tett - amikor ti-
zenhat éve összeházasodtak, mindketten azt hitték, a férfi
csodálatos, jól jövedelmező regényeket fog írni, és hamaro-
san mindegyikőjük a saját Mercedes-Benzével furikázik
majd: Egyetlen megjelent regénye azonban nem jövedelme-
zett túl jól, és mint azt a kritikusok sietve kimutatták, csodá-
latosnak sem volt mondható. Lina álláspontja megegyezett a
kritikusokéval, és ezzel kezdődött az ő eltávolodásuk.
Így lett az a középiskolai tanári állás - amelyet mindketten
csupán első lépcsőfoknak képzeltek a hírnév, dicsőség és
gazdagság felé vezető úton - már tizenöt éve a legjelentő-
sebb bevételi forrásuk; rohadt nagy egy lépcsőfok, gondolta
egyszer. De az álmait sosem adta fel teljesen. Novellákat írt,
alkalmanként egy-egy cikket. Az írószövetség elismert tagja
volt. Évente körülbelül 5000 dollár pluszt keresett meg az
írógépével, és akármennyit zsörtölődött is miatta Lina, ezért
igazán megérdemelte a saját dolgozószobát... különösen, mi-
óta az asszony nem volt hajlandó tovább dolgozni.
- Szép kis hely ez - szólt Nordhoff, körülnézve az apró szo-
bában, melynek falait régimódi nyomatok díszítették. A korcs
szövegszerkesztő az asztalon trónolt, a központi memória-
egység pedig alatta. Richard öreg Olivetti elektromos írógé-
pét egy- előre félrerakták, az egyik iratszekrény tetejére.
- A célnak megfelel - mondta Richard. A szövegszerkesztő
felé bólintott. - Ugye nem gondolja komolyan, hogy ez való-
ban működik? Jon még csak tizennégy éves volt.
- Furán néz ki, nem?
- Furán bizony - hagyta rá Richard.
Nordhoff fölnevetett.
- Maga még a felét se látta - szólt. - Bekukucskáltam hátul
a monitorba. Pár drót az IBM-től van, mások meg a Radio
Shackből. Egy Western Electric telefon nagy része is be lett
építve. És akár hiszi, akár nem, egy kis motor egy Erector Set
építőjátékból. - Belekortyolt a sörébe, aztán, mintha csak
most jutott volna eszébe, hozzátette: - Tizenöt. Betöltötte a
tizenötöt. Pár nappal a baleset előtt. - Szünetet tartott, aztán
megismételte, a sörösüvegbe bámulva: - Tizenöt. - Nem
mondta túl hangosan.
- Erector Set? - Richard az öregre kacsintott.
 - Úgy van. Az Erector Set egy elektromos modelljáték.
Jonnak is volt egy, mióta is... ó, talán hatéves kora óta. Éntő-
lem kapta egyszer karácsonyra. Már akkor bolondult az ilyen
mütyürkékért. Mindenféle mütyürkéért, úgyhogy az Erector
Set kis motorjai is alighanem fölkeltették az érdeklődését.
Csaknem tíz éven át megtartotta. Nem sok kölyök teszi ezt
meg, Mr. Hagstrom.
- Nem - felelte Richard, Seth játékosdobozaira gondolva,
amelyeket az évek során elhajigált, megunta, elfelejtette
vagy egyszerűen csak tönkretette őket. A szövegszerkesztő-
re pillantott. - Szóval nem működik.
- Nem merném lefogadni, amíg ki nem próbálja - mondta
Nordhoff. - Az a kölyök szinte már elektronikai zseni volt.
- Ez azért, azt hiszem, kissé túlzás. Tudom, imádott szerel-
ni, és hatodikos korában nyert az Állami Tudományos Feszti-
válon...
- Ott sokkal idősebb kölyköket főzött le, néhányuk végzős
középiskolás volt - mondta Nordhoff. - Legalábbis az anyja
ezt mondta.
- Így van. Mind nagyon büszkék voltunk rá. - Ez persze
nem volt egészen igaz. Richard volt büszke rá, és Jon anyja;
az apja nem is törődött vele. - De azért a Tudományos Fesz-
tivál pályaművei és aközött, hogy valaki egy saját, hibrid szó-
facsarót épít... - Vállat vont.
Nordhoff lerakta a sörét.
- Volt egy kölyök, még az ötvenes években - mondta -, aki
részecskegyorsítót épített két levesporos dobozból meg vagy
öt dollár értékű elektromos szerelékből. Jon mesélt róla. Meg
arról, hogy egy új-mexikói kisvárosban élő kölyök fölfedezte
a tachionokat - azokat a negatív töltésű részecskéket, me-
lyek állítólag visszafelé haladnak az időben -, méghozzá
1954-ben. Egy kölyök a connecticuti Waterburyben pedig ti-
zenegy évesen robbanóanyagot készített egy pakli kártya
hátoldaláról lehámozott celluloidból. Levegőbe röpített vele
egy üres kutyaházat. A kölykök furák néha. Különösen a
szuperokosak. Meglepődne, mikre képesek.
- Talán. Talán meg is fogok. - Rendes fiú volt, szó se róla. -
Egy kicsit szerette őt, ugye?
- Mr. Hagstrom - mondta Nordhoff -, én nagyon szerettem
őt. Rendkívül belevaló kölyök volt.
 És Richard arra gondolt, milyen furcsa - a bátyja, aki már
hatéves kora óta nagy szemétláda volt, remek nőt vett el fe-
leségül, és egy remek fia született. Ő pedig, aki mindig igye-
kezett kedves és jó lenni (bármit jelentsen is a „jó" ebben a
bolond világban), elvette Linát, akiből hallgatag, disznószerű
asszony lett, majd életet adott Sethnek. Nordhoff őszinte, fá-
radt arcába nézve azon vette észre magát, igyekszik rájönni,
hogy is történhetett meg mindez, és mennyi volt belőle a sa-
ját hibája, az ő csöndes gyengeségének természetes követ-
kezménye.
- Igen - mondta Richard. - Csakugyan az volt.
- Nem lepne meg, ha ez működne - szólt Nordhoff. - Egyál-
talán nem lepne meg.

Miután Nordhoff elment, Richard Hagstrom bedugta a szö-

vegszerkesztőt és bekapcsolta. Az zümmögni kezdett, és ő
várta, hogy megjelenjen az IBM felirat a képernyőn. De nem
jelent meg. Helyette hátborzongatóan, mint egy sírból szóló
hang, ezek a szavak úsztak elő zöld kísértetekként a sötét-
ségből:
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, RICHARD BÁCSI! JON.
- Krisztusom - suttogta Richard, és lehuppant a székre. A
baleset, amelyben életét vesztette a bátyja, a felesége és a
fiuk, két héttel ezelőtt történt. Valami kirándulásról jöttek
hazafelé, és Roger részeg volt. Roger Hagstrom életében a
részegség teljesen mindennapos dolognak számított. Ez egy-
szer azonban cserbenhagyta a szerencséje, és poros, vén
furgonját egy kilencven láb mély szakadékba kormányozta.
Az összezúzódott és kiégett. Jon tizennégy éves volt - nem,
tizenöt. Pár nappal a baleset előtt töltötte be a tizenötödiket,
mondta az öreg. Még három év, és megszabadult volna attól
a nagydarab, ostoba vadállattól. És nem sokkal az ő szüle-
tésnapja után... jön az enyém.
- Mához egy hétre. A szövegszerkesztő lett volna Jon aján-
déka a számára.
Ez még tovább rontotta a helyzetet. Richard nem tudta
volna megmondani, hogyan vagy miért, de rontotta. Nyúlt,
hogy kikapcsolja a monitort, aztán visszahúzta a kezét.
 Egy kölyök részecskegyorsítót csinált két konzervdobozból
meg öt dollár értékű elektromos autóalkatrészből.
Igen, és New York csatornarendszere tele van aligátorok-
kal, a légierő meg Nebraskában rejtegeti egy idegen lény
jégbe fagyasztott testét. Halljunk még valamit. Marhaság. De
talán nem is akarom biztosan tudni.
Fölkelt, körbesétált a monitor háta mögé, és bekukkantott
a szellőzőréseken. Igen, épp ahogy Nordhoff mondta. Drótok
RADIO SHACK MADE IN TAIWAN felirattal. Drótok WESTERN
ELECTRIC, WESTREX és ERECTOR SET felirattal, a védjegyet jelző,
körbe zárt kis r-rel. És látott valami mást is, valamit, amit
Nordhoff vagy nem vett észre, vagy nem akart megemlíteni.
Egy Lionel villanyvasút-transzformátor is volt odabent, úgy
körbedrótozva, mint Frankenstein menyasszonya.
- Krisztusom - mondta nevetve, mégis a sírással küzdve. -
Jonny, mit hittél, mit csinálsz?
Pedig nagyon jól tudta. Évek óta álmodozott és beszélt ar-
ról, milyen jó lenne egy saját szövegszerkesztő, és amikor
Lina gúnyos kacagását már nem bírta elviselni, inkább
Jonnak mesélt róla.
- Gyorsabban írhatnék vele, gyorsabban javíthatnék vele,
több munkát vállalhatnék - emlékezete szerint ezt mondta
tavaly nyáron Jonnak; a fiú komolyan nézett rá világoskék,
intelligens, de mindig annyira óvatos szemével, melyet föl-
nagyított a szemüveg. - Csodálatos lenne... igazán csodála-
tos.
- Akkor miért nem szerzel egyet, Rich bácsi?
- Mert azt nem ám csak úgy osztogatják - válaszolta Ri-
chard mosolyogva. - A Radio Shack-féle típus is háromezer
dolcsi. Az árak onnan haladnak fölfelé, egészen tizennyolc-
ezerig.
- Hát akkor majd építek neked egyet - mondta Jon.
- Még azt is megérhetjük - felelte Richard, hátba veregetve
őt. És Nordhoff hívásáig nem is gondolt az esetre többet.
Drótok hobbibolti elektromos modellekből.
Egy Lionel villanyvasút-transzformátor.
- Krisztusom.
Visszasétált előre, ki akarta kapcsolni, mintha az, ha vala-
mit megpróbálna írni rajta, és nem sikerülne, bepiszkítaná az
ő komoly, törékeny
 (szerencsétlen)
unokaöccsének szándékát.
Ehelyett azonban megnyomta a VÉGREHAJT gombot a billen-
tyűzeten. Mulatságos, apró ijedelem csiklandozta végig a ge-
rincét, amikor megtette. VÉGREHAJT, fura egy szó, ha az ember
jobban belegondol. Ez a szó nem az írás fogalmához társítha-
tó; inkább a gázkamrához és a villamosszékhez... és talán az
út széléről elrugaszkodó poros vén furgonokhoz.
VÉGREHAJT.
A központi memóriaegység hangosabban zúgott, mint
bármelyik, amit bolti nézelődései során kipróbált; szinte már
bömbölt. Mi van a memóriaegységben, Jon?, töprengett. Ágy-
rugók? Egy sor villanyvasút-transzformátor? Levesporos do-
bozok? Megint eszébe jutott Jon szeme, nyugodt, finom vo-
nású arca. Vajon csak furcsa, vagy egyenesen beteges dolog
az, ha valaki féltékeny egy másik ember fiára?
Ő az enyém kellett volna legyen. Én tudtam... és azt hi-
szem, ő is. Aztán ott volt Belinda, Roger felesége. Belinda,
aki túl gyakran viselt napszemüveget borús időben is. Még-
hozzá hatalmasakat, mert a szem körüli lila foltok rossz szo-
kása, hogy nagyra nőnek. Ő pedig néha ránézett, amint az
asszony nyugodtan, mégis éberen meghúzódott Roger har-
sány otrombasága mögött, és ugyanaz a gondolat ötlött az
eszébe: Ő az enyém kellene hogy legyen.
Rettenetes gondolat volt ez, mert a középiskolában mind-
ketten ismerték Belindát, sőt randizgattak is vele. Közte és
Roger közt két év volt a korkülönbség, Belinda pedig ponto-
san kettejük közé esett, Richardnál egy évvel idősebb, Ro-
gernél egy évvel fiatalabb volt. Voltaképp Richard ismerke-
dett meg először a lánnyal, aki aztán Jon anyja lett. De köz-
belépett Roger, az idősebb és nagyobb, Roger, aki mindig
megkapta, amit akart, Roger, aki elintézte, aki az útjába állt.
Megijedtem. Megijedtem, és elengedtem őt. Valóban ilyen
egyszerűen történt? Édes Istenem, segíts, azt hiszem, igen.
Szeretném máshogy fölidézni, de talán jobb, ha legalább a
gyávaságomat illetően nem próbálom átverni magam. No
meg a szégyenérzetet illetően.
De még ha ez mind igaz lenne is - ha Lina és Seth valami-
képp az ő semmirekellő bátyjához tartozott volna, Belinda és
Jon pedig hozzá -, mit bizonyítana? Különben is, hogy keve-
redhet egy józanul gondolkodó ember efféle abszurd speku-
lációkba? Nevettél? Sikítottál? Lelőtted magad egy sárga ku-
tya miatt?
Nem lepne meg, ha működne. Egyáltalán nem lepne meg.
VÉGREHAJT.
Ujjai sebesen futottak végig a billentyűkön. A képernyőre
nézett, és ezeket a betűket látta zölden ott lebegni:
A BÁTYÁM EGY SEMMIREKELLŐ, RÉSZEGES ALAK VOLT.
Ott lebegtek, és Richardnak hirtelen eszébe jutott egy
gyermekkori játékszere. Bűvös golyó volt a neve. Az ember
kérdezett tőle valamit, amire igennel vagy nemmel lehetett
felelni, aztán megfordította a bűvös golyót, hogy megtudja,
mi a véleménye a dologról - hamisan csengő, mégis elbűvö-
lően rejtélyes válaszai között ilyenek voltak, mint: CSAKNEM
BIZONYOS, NEM VENNÉK RÁ MÉRGET vagy KÉRDEZD MEG KÉSŐBB.
Roger irigyelte tőle a játékát, és végül, miután egyszer rá-
kényszerítette, hogy odaadja neki, teljes erőből a járdához
vágta, darabokra törte. Aztán csak röhögött. Miközben most
itt ült, hallgatva a Jon által összetákolt központi memória-
egység furcsán ingadozó bömbölését, Richard visszaemléke-
zett, hogyan rogyott le a járdára zokogva, nem tudta elhinni,
hogy a bátyja valóban ilyet tett.
- Bőgőmasina, bőgőmasina, micsoda egy bőgőmasina! -
gúnyolódott Roger. - Hisz az egész csak egy olcsó, szaros kis
játék volt, Richie. Ide süss, pár cédula meg egy jó adag víz,
ennyi volt benne.
- MEGMONDALAK! - visította Richard teli tüdőből. Érezte, a fe-
je átforrósodik. Az orra is bedugult a megszégyenültség
könnyeitől. - BEÁRULLAK, ROGER! MEGMONDALAK A MAMÁNAK!
- Ha megteszed, eltöröm a karod - felelte Roger, és hátbor-
zongató vigyorából Richard megértette, hogy komolyan gon-
dolja. Nem árulta be.
A BÁTYÁM EGY SEMMIREKELLŐ, RÉSZEGES ALAK VOLT.
- Hát, akármilyen furán eszkábálták is össze, a képernyőre
mindenesetre írt. De hogy a központi memóriaegység el is tá-
rolja-e az információkat, az még a jövő zenéje, a Jon által
összekapcsolt Wang billentyűzet és IBM-monitor azonban va-
lóban működött. Véletlenül néhány fölöttébb kellemetlen em-
léket is fölidézett benne, de ez már nem Jon hibája.
 Körülnézett a dolgozószobában, és tekintete végül azon az
egyetlen fényképen akadt meg, amelyet nem ő választott ki
ide, és nem is szeretett. Lina egy műtermi portréja volt, az
asszony két évvel ezelőtti karácsonyi ajándéka a számára.
Szeretném, ha a dolgozószobádban akasztanád ki, mondta,
és ő persze engedelmeskedett. Azt gondolta, az asszony így
tartja rajta a szemét akkor is, ha épp nincs itt. El ne feled-
kezz rólam, Richard. Itt vagyok. Talán rossz lóra tettem, de
azért még itt vagyok. Erre jobb lesz, ha emlékezel.
A műtermi portré a maga természetellenes színárnyalatai-
val különösmód beilleszkedett a Whistler-, Homer- és N. C.
Wyeth-nyomatok szeretetreméltó körébe. Lina félig lehunyta
a szemét, szája görbülete mintha egy befejezetlen mosolyt
formázott volna. Még itt vagyok, Richard, ezt mondta a szája.
El ne felejtsd.
Begépelte:
A FELESÉGEM FÉNYKÉPE A DOLGOZÓSZOBÁM NYUGATI FALÁN LÓG.
A szavakra nézett, de nem tetszettek jobban neki, mint
maga a kép. Rácsapott a TÖRÖL gombra. A szavak eltűntek. A
képernyőn semmi sem maradt, csak az egyenletesen villogó
kurzor.
Fölnézett a falra, és azt látta, a felesége képe is eltűnt.

Nagyon hosszú ideig ült ott - legalábbis neki úgy tűnt -, és

a falat bámulta, ahol azelőtt a kép lógott. Ami végül is vissza-
rántotta a valóságba hitetlenkedésének sokkjából, a központi
memóriaegységből áradó szag volt - egy szag, amelyre
ugyanolyan tisztán emlékezett gyermekkorából, mint a bűvös
golyóra, amit Roger összetört, csak mert nem az övé volt. Ez
a szag egy villanyvasút-transzformátorból jött. Azt jelenti,
gyorsan ki kell kapcsolni, hogy lehűlhessen.
Ki is kapcsolja mindjárt.
Csak egy perc.
- Fölkelt, és bár a lába mintha megbénult volna, odament a
falhoz. Végigfuttatta ujjait az Armstrong-faburkolaton. Itt
volt a kép, igen, pontosan itt. De most eltűnt, és az akasztója
is eltűnt, sőt a lyukat sem látta a falon, ahova az akasztót
becsavarozta.
Eltűnt.
 A világ hirtelen elsötétült, és ő hátratántorodott, miközben
agyán tompán átsuhant, hogy most el fog ájulni. Összeszorí-
totta a fogát, mígnem minden újra kitisztult előtte.
Lina képének hűlt helyéről a szövegszerkesztőre pillantott,
amit halott unokaöccse eszkábált neki össze.
Meglepődne, mikre képesek, hallotta a fejében Nordhoff
hangját. Meglepődne, mikre képesek, meglepődne, mikre ké-
pesek, ó igen, ha egy kölyök az ötvenes években olyan ré-
szecskéket fedezett föl, amelyek visszafelé haladnak az idő-
ben, meglepődne, mire képes a maga zseni unokaöccse pár
kidobott szövegszerkesztő-alkatrésszel, egy kis dróttal és
néhány elektronikai szerelékkel. Annyira meglepődne, hogy
úgy érezné, megőrült.
A transzformátor szaga áthatóbbá, erősebbé vált, és most
már füstcsíkokat is látott előkunkorodni a monitor hátuljának
szellőzőnyílásain. A központi memóriaegység zaja is tovább
erősödött. Ki kéne már kapcsolni - akármilyen okos volt is
Jon, ennek az őrült masinának minden gyengéjét nem ma-
radt ideje kijavítani.
De vajon tudta, hogy így működik?
Úgy érezve magát, mintha csak a saját képzeletében létez-
ne, Richard visszaült a monitor elé, és begépelte:
A FELESÉGEM FÉNYKÉPE A FALON LÓG.
Egy pillanatig nézegette a szöveget, aztán a billentyűzet
felé fordult, és leütötte a VÉGREHAJT gombot.
A falra nézett.
Lina képe ismét ott lógott, ahol mindig is.
- Jézusom - suttogta. - Jézus Krisztus.
Kezével végigtörölte arcát, a képernyőre nézett (megint
üres volt a kurzortól eltekintve), és begépelte:
A PADLÓN NINCS SEMMI.
Aztán megérintette a BETOLD gombot, és hozzátette: KIVÉVE
TIZENKÉT DARAB HÚSZDOLLÁROS ARANYPÉNZT EGY APRÓ SZÖVETZACS-
KÓBAN.
Megnyomta a VÉGREHAJT gombot.
- A padlóra nézett, ahol egy kis fehér szövetzacskó feküdt,
zsinórral összekötött szájjal. Kifakult fekete tintával ezt pe-
csételték rá: WELLS FARGO.
- Jézusom - hallotta a saját hangját, mely mégis, valahogy
idegennek tűnt. - Jézusom, édes Jézusom...
 Még perceken vagy órákon át ismételgette volna a Megvál-
tó nevét, ha a szövegszerkesztő nem kezd el egyenletesen
csipogni. A képernyő tetején a TÚLTERHELÉS SZÓ jelent meg vil-
logva.
Richard sietve kikapcsolt mindent, és úgy viharzott ki a
dolgozószobájából, mintha a pokol minden ördöge őt üldöz-
né.
Előbb azonban még fölkapta az apró, összekötözött szájú
zacskót, és a nadrágzsebébe süllyesztette.

Amikor aznap este fölhívta Nordhoffot, odakint hideg nov-

emberi szél dudált dallamtalanul a fák lombjai között. Seth
bandája odalent gyilkolt egy Bob Seger-számot. Lina egy jó-
tékonysági összejövetelre ment tombolázni.
- Működik a gép? - kérdezte Nordhoff.
- Meghiszem azt - felelte Richard. A zsebébe nyúlt, és elő-
vett egy érmét. Nehéz volt - nehezebb, mint egy Rolex óra.
Egyik oldalát egy sas szigorú profilja díszítette, mellette a
dátum: 1871. - El se hinné, mennyire működik.
- Talán mégis - mondta Nordhoff nyugodtan. Nagyon eszes
fiú volt, és nagyon szerette önt, Mr. Hagstrom. De legyen
óvatos. Egy gyerek csak gyerek, akármilyen okos is, és félre-
értelmezheti a szeretetet. Érti, mit akarok mondani?
Richard egyáltalán nem értette. Forrónak érezte magát, lá-
zasnak.
Az aznapi újság unciánkénti 514 dollárban határozta meg
az arany aktuális árfolyamát. Levélmérlegének tanúsága sze-
rint az érmék átlagsúlya 4,5 uncia volt. Az aktuális árfolya-
mot figyelembe véve az összesen 27 756 dollár. És meg volt
róla győződve, ez csak mintegy negyede annak az összegnek,
amit akkor kaphat, ha mint érméket értékesíti őket.
- Mr. Nordhoff, át tudna jönni? Most? Ma este?
- Nem - mondta Nordhoff. - Nem, azt hiszem, nem szívesen
mennék át, Mr. Hagstrom. Úgy vélem, jobb, ha ez ön és Jon
között marad.
- De...
- Csak emlékezzen, mit mondtam. Az Isten szerelmére, le-
gyen óvatos. - Apró kattanás hallatszott, Nordhoff letette.
 Fél órával később már újra a dolgozószobájában volt, a
szövegszerkesztőt bámulta. Megérintette a kapcsolót, de
még nem kapcsolta be. Amikor másodszor mondta Nordhoff,
már eljutott Richard tudatáig. Az Isten szerelmére, legyen
óvatos. Igen. Óvatosnak kell lennie. Egy gép, amely ilyen
dolgokra képes...
De hogy lehet képes egy gép ilyen dolgokra? Fogalma sem
volt... bár tulajdonképpen ez tette számára ezt az egész
őrültséget elfogadhatóvá. Angoltanár volt, és néha író, nem
pedig technikus, régóta nem tudott már kibékülni a különbö-
ző berendezésekkel: lemezjátszókkal, benzinmotorokkal, te-
lefonokkal, televíziókkal, a vécéöblítővel. Egész életében
jobban érdekelte működésük eredménye, mint az alapelve.
Itt is csupán fokozatbeli különbségekről volt szó.
Bekapcsolta a gépet. Az, mint legelőször, most is kiírta:
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, RICHARD BÁCSI! JÓN. Megnyomta a VÉG-
REHAJT gombot, és unokaöccse üzenete eltűnt.
Ez a gép nem jog sokáig működni, gondolta hirtelen. Biz-
tosra vette, hogy Jon még mindig dolgozott rajta, amikor
meghalt, mert minden bizonnyal azt hitte, rengeteg ideje van
még, hisz Richard bácsi születésnapja csak három hét múlva
esedékes...
De Jon ideje lejárt, így ez az abszolút lenyűgöző szöveg-
szerkesztő, amely nyilvánvalóan beiktat, illetve kitöröl tár-
gyakat a való világból, olyan bűzt árasztott, mint egy égő vil-
lanyvasút-transzformátor, és már pár perc után füstölni kez-
dett. Jon nem tudta már tökéletesíteni. Megakadályozta ben-
ne...
Meg volt győződve róla, hogy van ideje?
De ez nem igaz. Egyáltalán nem igaz. Richard jó tudta. Jon
nyugodt, éber arca, józan tekintete a szemüveg mögött...
nyoma sem volt ott meggyőződésnek, se hitnek az idő bősé-
gében. Mi is az a szó, ami aznap már egyszer eszébe jutott?
Szerencsétlen. Ez nem csupán jól illett Jonra: csak ez illett
rá. A szerencsétlenség előérzete olyan kézzelfoghatóan füg-
gött a fiú feje fölött, hogy Richard néha legszívesebben ma-
gához ölelte volna, megmondta volna neki, hogy legyen egy
kicsit vidámabb, hisz minden jóra fordulhat még, a jók nem
feltétlenül halnak meg mind fiatalon.
 Aztán eszébe jutott Roger, amint a járdához vágja a bűvös
golyót, teljes erejéből; hallotta, mint törik szilánkokra a mű-
anyag, és látta, a varázsfolyadék - csupán víz, semmi más -
miként folyik végig a járdán. És ez a kép elvegyült egy má-
sikkal, melyen Roger szörnyszülött furgonja, oldalán a
HAGSTROM TEHERFUVAROZÓ felirattal, elrugaszkodik egy poros,
málladozó sziklaszirt pereméről valami elhagyatott vidéken,
aztán orral előre becsapódik a mélyben, olyan kis zajjal,
amely akárcsak Roger, említésre sem méltó. Látta - bár iga-
zán nem akarta - bátyja feleségének vérré és csonttá szét-
hulló fejét. Látta, mint ég Jon a roncsban, sikoltozva, lassan
megfeketedve.
Semmi meggyőződés, semmi remény. Mindig a fogyatkozó
idő érzetét keltette az emberben. És végül igaza is lett.
- Vajon mit jelenthet ez? - mormolta Richard az üres kép-
ernyőre meredve.
Hogy válaszolna erre a bűvös golyó? KÉRDEZD MEG KÉSŐBB? A
VÁLASZ BIZONYTALAN? Vagy talán EGÉSZEN BIZTOSAN ÍGY VAN?
A központi memóriaegység zaja megint hangosabbá vált,
még gyorsabban, mint délután. Máris érezte a Jon által a
képernyő mögé beépített villanyvasút-transzformátorok for-
rósodó szagát.
Az álmok bűvös masinája.
Hát az lenne? Valóban annak szánta Jon a bácsikája szüle-
tésnapi ajándékát? A csodalámpa vagy a kívánságokat telje-
sítő kút űrkorszaki mása?
Hallotta, hogy a ház hátsó ajtaja kivágódik, aztán fölhang-
zott Seth és a banda többi tagjának hangja. Túl hangosan, túl
érdesen szóltak. Ezek vagy ittak, vagy füvet szívtak.
- Hol az öreged, Seth? - hallotta egyiküket.
- Azt hiszem, megint a dolgozószobájában szarakodik, mint
mindig - felelte Seth. - Szerintem... A szél újra felerősödött,
elnyomva a mondat folytatását, de nem az utána következő
egyhangú, gonosz röhejt.
Richard csak ült, és hallgatta őket, fejét kissé féloldalt bil-
lentve, aztán hirtelen gépelni kezdett: A FIAM SETH RÓBERT
HAGSTROM.
Ujja már a TÖRÖL gomb fölött lebegett.
Mit csinálsz?, ordított rá a tudata. Komolyan gondolod ezt?
Meg akarod ölni a saját fiadat?
 - Biztos csinál valamit odabent - mondta az egyik banda-
tag.
- Ez egy átkozott seggfej - válaszolta Seth. Kérdezzétek
meg egyszer anyámat. Majd ő elmondja. Ez...
Nem ölöm meg. Csupán... KITÖRLÖM. Ujja lecsapott a gomb-
ra.
...soha nem csinál semmit, csak...
A szavak: A FIAM SETH RÓBERT HAGSTROM eltűntek a képer-
nyőről.
Odakint Seth szavai is elhaltak velük. Semmi sem hallat-
szott már, csak a hideg novemberi szél, mely már a tél zord
híreit hozta.
Richard kikapcsolta a szövegszerkesztőt, és kiment. A ko-
csibejáró üres volt. A szólógitáros, valami Norm, egy rémsé-
ges és valamiképp baljóslatú vén LTD kombit vezetett, abban
hordták a banda cuccait meglehetősen ritka fellépéseikre.
Most azonban nem állt a kocsibejárón. Talán valahol máshol
van épp a világban, egy autópályán furikázik, vagy valami
ocsmány hamburgeres parkolójában áll, és Norm is valahol
egész máshol van épp, csakúgy, mint Davey, a basszusgitá-
ros, akinek félelmetesen kifejezéstelen szeme van, és egyik
fülébe szúrva egy biztosítótűt visel; csakúgy, mint a dobos,
akinek elöl egy foga sincs. Mind valahol máshol vannak a vi-
lágban, valahol, de nem itt, mert Seth sincs itt, mert nem is
volt itt soha.
Setht KITÖRÖLTE.
- Nincs fiam - mormolta Richard. Hányszor olvasta ezt a
színpadias frázist olcsó regényekben? Százszor? Kétszáz-
szor? Sosem csengett igazon a fülében. De itt igaz. Most igaz.
Ó igen.
A szél felerősödött, és Richardot hirtelen iszonyú gyomor-
görcs kapta el, kétrét görnyedt, és levegőért kapkodott. Rob-
banásszerűen távozott belőle a szél.
Mikor a görcs elmúlt, belépett a házba.

Odabent elsőként azt vette észre, hogy Seth koszlott te-

niszcipői - négy párja volt belőlük, de egyiket sem volt haj-
landó kidobni - eltűntek az előszobából. A lépcső karfájához
lépett, és egyik részén végigfuttatta a hüvelykujját. Tízéves
korában (addigra már megjöhetett volna az esze, de Lina
még ennek ellenére sem engedte meg Richardnak, hogy ke-
zet emeljen rá) Seth mélyen belevéste ebbe a karfába a neve
kezdőbetűit, abba a fába, amin Richard csaknem egy teljes
nyáron át dolgozott. Ő ugyan aztán lecsiszolta, kitöltötte és
átfényezte, a kezdőbetűk helye azonban mégiscsak érezhető
maradt.
Most viszont eltűntek.
Föl az emeletre. Seth szobája. Takaros, tiszta és lakatlan,
száraz, minden személyiséget nélkülöző. Csak egy táblácska
hiányzott a kilincs fölül: VENDÉGSZOBA.
Le az alagsorba. Richard itt időzött el a leghosszabban. A
kábelkötegek eltűntek; az erősítők és mikrofonok eltűntek; a
Sethnél örök időkre megjavításukat váró magnók darabjai is
eltűntek (neki nem volt meg sem Jon kézügyessége, sem tü-
relme). Ehelyett a szoba Lina személyiségének mély (ha nem
is különösebben kellemes) lenyomatát viselte magán - sú-
lyos, túl díszített bútorok, giccses bársony faliszőnyegek
(egyik az utolsó vacsorát ábrázolta, melyen Krisztus úgy fes-
tett, akár Wayne Newton, egy másik pedig egy szarvast az
alaszkai naplemente háttere előtt), és egy rikító szőnyeg,
melynek színe leginkább az arteriális vérre emlékeztetett.
A leghalványabb nyoma sem volt, hogy valaha egy Seth
Hagstrom nevű fiú lakta volna ezt a szobát. Akár ezt, akár a
ház többi szobáját.
Richard még mindig a lépcső alján állt nézelődve, amikor
meghallotta, hogy egy kocsi fordul be a kocsibejáróra.
Lina, gondolta, és szinte eszelős bűntudat hatotta át. Lina
az, hazajött a tomboláról, és mit szól majd, ha látja, hogy
Seth eltűnt? Mit... mit...
Gyilkos!, hallotta az asszony sikolyát. Meggyilkoltad a fia-
mat!
De hát ő nem gyilkolta meg Setht.
- Én KITÖRÖLTEM őt - mormolta, és fölment a lépcsőn, hogy
majd a konyhában találkozzanak.
Lina kövérebb lett.
Amikor elindult a tombolára, lehetett vagy nyolcvan kiló.
Az asszony, aki visszajött, legalább százharminc volt, de le-
het, hogy még több; kissé oldalt fordulva tudott csak belépni
a hátsó ajtón. Ormótlan csípője és combja csak úgy hullám-
zott a bő műszálas nadrágban, melynek színe leginkább a
túlérett olajbogyóéra emlékeztetett. Bőre, amely három órája
még csupán fakó volt, mostanra betegesen sápadt színt öl-
tött. Nem volt ugyan orvos, Richard mégis tisztán láthatta,
vagy komoly májbetegségről, vagy szívbajról lehet itt szó.
Súlyos szemhéjai mögül az asszony egyenletes, nyugodt
megvetéssel méregette.
Egyik petyhüdt kezében egy gigantikus pulyka fagyott te-
temét fogta. Az olyan lehetetlen helyzetbe csavarodva nyúlt
el celofánburkában, akár egy bizarr öngyilkosság áldozata.
- Mit bámulsz, Richard? - kérdezte az asszony.
Téged, Lina. Téged bámullak. Mert így nézel ki egy olyan
világban, ahol nem született gyerekünk. így nézel ki egy
olyan világban, ahol nem volt kit elkényeztess - ahol maga-
dat mérgezted csak a szereteteddel. Így néz hát ki Lina egy
olyan világban, ahol magába fojtott energiáit nem tudja kin
kiélni. Téged, Lina. Téged bámullak. Téged.
- Azt a madarat, Lina - szólalt meg végül. - Ez a leghatal-
masabb pulyka, amit életemben láttam.
- Hát ne csak bámuld, te idióta! Inkább segíts!
A férfi elvette a pulykát, és a pultra fektette, érezte a belő-
le áradó komor hideget. Úgy koppant, mint egy fadarab.
- Ne oda! - kiáltotta az asszony türelmetlenül, és a kamra
felé intett. - Ott nem fér el! Tedd a hűtőládába!
- Bocs - mormolta a férfi. Azelőtt sosem volt hűtőládájuk.
Abban a világban, ahol Seth létezett.
Bevitte a pulykát a kamrába, ahol a neonvilágítás hideg fe-
hér fényében egy hosszú Amana hűtőláda trónolt, akár egy
hűvös, fehér koporsó. Berakta a kriogenikusan tartósított
más madarak és vadak hullái mellé, aztán visszament a
konyhába. Lina kivette a szekrényből a Reese-féle mogyoró-
krémes sütemények üvegét, és módszeresen kezdte magába
tömködni őket, egyiket a másik után.
- Ez a hálaadásnapi tombola volt - mondta. Egy héttel
előbb tartottuk meg, mert a jövő héten Phillips atyának be
kell feküdnie a kórházba, hogy kivegyék az epehólyagját. Én
nyertem a fődíjat. Elmosolyodott. Csokoládé és mogyoróvaj
barna keveréke csöppent le a fogairól.
- Lina - mondta a férfi -, sosem sajnáltad, hogy nem lett
gyerekünk?
 Az asszony úgy nézett rá, mintha azt hinné, elment az
esze.
- Az Isten szerelmére, minek akarnék egy púpot a hátam-
ra? - kérdezte. Visszalökte a mogyorókrémes sütik félig már
sikeresen kiürített üvegét a szekrénybe. - Most lefekszem.
Jössz te is, vagy visszamész még álmodozni az írógéped mel-
lé?
- Azt hiszem, még egy kicsit visszamegyek - felelte a férfi.
Hangja meglepően nyugodtan csengett. - Nem maradok so-
káig.
- Működik az a szerkentyű?
- Mi... - Aztán megértette, és ismét beléhasított a bűntu-
dat. Az asszony tudott a szövegszerkesztőről, hát persze
hogy tudott. Seth KITÖRLÉSE nem befolyásolta Roger család-
jának életútját. - Ó. Ó nem. Semmit sem csinál.
Az asszony elégedetten bólintott.
- Ez a te unokaöcséd. Örökké a felhőkben jár. Akárcsak te,
Richard. Ha nem vagy ilyen pipogya alak, lehet, hogy másnál
kötöttél volna ki tizenöt évvel ezelőtt. - Nyersen, meglepően
erőteljese fölnevetett - egy korosodó, cinikus kuplerájosnő
nevetése volt ez -, és egy pillanatig a férfi majdnem a torká-
nak ugrott. Aztán megérezte a saját ajkán formálódó mosolyt
- ez a mosoly olyan keskeny volt, fehér és hideg, mint az
Amana hűtőláda, amely ezen az idősíkon Seth helyébe lépett.
- Nem maradok sokáig - mondta. - Csak szeretnék még le-
jegyezni pár dolgot.
- Miért nem írsz már egy Nobel-díjas elbeszélést vagy va-
lami ilyesmit? - kérdezte az asszony közönyösen. Az előszoba
padlódeszkái megnyikordultak, fölnyögtek alatta, amint ha-
talmas testét végighintáztatta a lépcső felé. - A szemorvos-
nak még mindig tartozunk az olvasószemüvegemért, és a
Betamax gép egy részletével is elmaradtunk. Miért nem tudsz
valamennyi nyavalyás pénzt keresni már?
- Hát - mondta Richard -, nem is tudom, Lina. De ma este
van pár jó ötletem. Komolyan. Az asszony feléje fordult,
mintha valami gúnyos megjegyzésre készülne - arról, hogy
az ő fényes ötletei eddig sem könnyítették meg az életüket,
de hát számára most már nincs visszaút ebből a házasságból
-, aztán mégis meggondolta magát. Talán elriasztotta valami
a férje mosolyában. Fölment az emeletre. Richard csak állt
odalent, mennydörgő lépteit hallgatta. Érezte, hogy homlokát
kiveri a veríték. Egyszerre fogta el a rosszullét és az öröm.
Sarkon fordult, és visszament a dolgozószobájába.
- Ez alkalommal a bekapcsolás után a központi memória-
egység nem is zúgott, nem is bömbölt; nyugtalanítóan voní-
tani kezdett. A forrósodó villanyvasút-transzformátorok sza-
ga is csaknem rögtön előkúszott a képernyő mögül, és amint
lenyomta a VÉGREHAJT gombot, letörölve a BOLDOG SZÜLETÉSNA-
POT, RICHARD BÁCSI! üzenetet, a berendezés füstölni kezdett.
Nincs sok időm, gondolta. Nem... nem igaz. Egyáltalán
nincs időm. Jon tudta ezt, és most már én is tudom.
Két választása maradt, vagy visszahozza Setht a BEIKTAT
gombbal (biztosra vette, hogy sikerülne; ugyanolyan könnyű
lenne, mint a spanyol dublonok előteremtése), vagy befejezi,
amit elkezdett.
A szag egyre erősebbé vált, egyre sürgetőbbé. Néhány pil-
lanat múlva, biztosan nem telik többe, a képernyőn pislogni
kezd a TÚLTERHELÉS felirat.
Begépelte:
A FELESÉGEM ADELINA MABEL WARREN HANGSTROM.
Megnyomta a TÖRÖL gombot.
Begépelte:
TELJESEN EGYEDÜL ÉLEK.
Most jelent meg a képernyő jobb felső sarkában a villogó
szócska: TÚLTERHELÉS TÚLTERHELÉS TÚLTERHELÉS.
Kérlek. Kérlek, hadd fejezzem be. Kérlek, kérlek, kérlek...
A monitor szellőzőnyílásaiból áradó füst egyre sűrűbb és
szürkébb lett. Lepillantott a már visító központi memóriaegy-
ségre, és látta, annak szellőzőnyílásaiból is füst szivárog...
lent a füst mögött meglátta a tűz fenyegető, vörös szikráját.
Bűvös golyóm, egészséges leszek, gazdag és bölcs? Vagy
egyedül fogok élni, és talán meg is ölöm magam bánatom-
ban? Lesz elég időm?
NEM LÁTOM TISZTÁN. KÉRDEZD MEG KÉSŐBB.
Csakhogy nincs már később.
Lecsapott a BEIKTAT gombra, és a képernyő elsötétült, elte-
kintve a folyamatos TÚLTERHELÉS jelzéstől, mely immár őrült
vibrálással pislogott.
Begépelte:
 NEM SZÁMÍTVA A FELESÉGEMET, BELINDÁT, ÉS A FIAMAT, JONA-
THANT.
Kérlek. Kérlek.
Rácsapott a VÉGREHAJT gombra.
- A képernyő kiürült. Végtelennek tűnő ideig üres is ma-
radt, csupán a TÚLTERHELÉS villogott olyan sebesen, hogy egy
apró fényerő-ingadozástól eltekintve mintha egyfolytában
égett volna; mint mikor a komputer egy zárt parancsciklus-
nak engedelmeskedik. Valami a központi memóriaegység
belsejében pukkant egyet, és sisteregni kezdett, mire Ri-
chard felnyögött.
Aztán zöld betűk jelentek meg a képernyőn; misztikusan
lebegve a fekete háttér előtt: TELJESEN EGYEDÜL ÉLEK, NEM SZÁ-
MÍTVA A FELESÉGEMET, BELINDÁT, ÉS A FIAMAT, JONATHANT.
Kétszer is rácsapott a VÉGREHAJT gombra. Most, gondolta.
Most begépelem: ENNEK A SZÖVEGSZERKESZTŐNEK MINDEN GYENGÉ-
JÉT KIKÜSZÖBÖLTÉK, MIELŐTT MÉG MR. NORDHOFF ÁTHOZTA IDE. Vagy
azt, hogy: LEGALÁBB HÚSZ SIKERES REGÉNYÖTLETEM VAN. Vagy azt,
hogy: A CSALÁDOMMAL BOLDOGAN ÉLÜNK ÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ. Vagy
azt, hogy...
De semmit sem gépelt be. Ujjai sután táncoltak a billen-
tyűk fölött, és érezte - szó szerint érezte -, hogy agyának
minden áramköre úgy összetorlódik, mint a kocsik a belső
égésű motorok korszakának legrettenetesebb manhattani
dugójában.
A képernyőt hirtelen betöltötték a szavak:
TERHELÉSTÚLTERHELÉSTÚLTERHELÉSTÚLTERHELÉSTÚLTERHELÉS-
TÚLTERHELÉSTÚLTERHELÉS
Újabb pukkanás hallatszott, aztán egy robbanás a központi
memóriaegységből. Lángok böffentek elő a burkolat alól, az-
tán ellobbantak. Richard hátradőlt a székén, eltakarva az ar-
cát, hátha a képernyő is fölrobban. De nem robbant föl. Csu-
pán elsötétült.
Ő meg csak ült ott, és a képernyő sötétjébe bámult.
NEM MONDHATOK BIZTOSAT. KÉRDEZD MEG KÉSŐBB.
- Apa?
Megpördült a székén, a szíve úgy vert, mintha ki akarna
ugrani a melléből.
Jon állt ott, Jon Hagstrom, az arca ugyanolyan volt, mégis
valahogy más - nem volt nagy a különbség, de észrevehető.
Talán, az ok a két testvér eltérő nevelési módszerében kere-
sendő, gondolta Richard. Vagy egyszerűen csak az az óvatos,
gyanakvó kifejezés tűnt el a szemekből, melyeket kissé föl-
nagyított a vastag szemüveg (ez drótkeretes, nem az a ronda
szabvány-szarukeretes, amilyet Roger mindig vett a fiának,
mert az tizenöt dolcsival kevesebbe került).
- Vagy talán valami még egyszerűbbről volt szó: a fiú sze-
méből sugárzó baljós előérzet tűnt el.
- Jon? - szólalt meg rekedten, azon gondolkozva, vajon
még többet akart-e ennél. Akart? Nevetségesnek tűnt bár, de
úgy gondolta, igen. Valószínűleg mindig minden ember
ugyanígy érezne. - Jon, ugye te vagy az?
- Hát ki más lenne? - A szövegszerkesztő felé biccentett. -
Ugye nem sérültél meg, mikor a kicsi fölszállt a komputer-
mennyországba?
Richard elmosolyodott.
- Nem. Jól vagyok.
Jon bólintott.
- Sajnálom, hogy nem működött. Nem tudom, mi a csuda
szállt meg, hogy azt a sok szemetet fölhasználjam. - Megcsó-
válta a fejét. - Istenre esküszöm, nem tudom. Csak úgy érez-
tem, muszáj. Gyerekes dolog.
- Hát - mondta Richard a fiához lépve, és karjával átölelte
a vállát -, legközelebb talán majd jobbat csinálsz.
- Talán. Vagy megpróbálkozom valami mással.
- Úgy is jó lesz.
- Mama azt mondja, főzött neked kakaót, ha kérsz.
- Naná - mondta Richard, és mindketten elindultak a ház
felé; ahová soha senki nem vitt be tombolán nyert fagyasz-
tott pulykát. - Egy csésze kakaó most tényleg nagyon jóles-
ne.
- Kibányászok mindent abból a roncsból holnap, amit még
érdemes, aztán kidobom a szemétbe - mondta Jon.
Richard bólintott.
- Kitöröljük az életünkből - mondta, és beléptek a házba, a
forró kakaóillatba, együtt, kacagva.

Németh Attila fordítása

 FREDERIK POHL

A GÉPIES EMBER
Ebben a kötetben ez a legkorábbi történet, ami számítógépekről
szól. A legtöbb dolog, amit Pohl ezekről a szerkezetekről ír, több-
ségünk számára már nem jelent újdonságot. Ne feledjük azonban
el, hogy 1969-ben, amikor ez az írás megjelent, szinte egyetlen ci-
vil sem láthatott számítógépet. Csupán annyit tudtunk, hogy a Pen-
tagonnál és a NASA-nál vannak ilyen gépezetek, meg persze azt,
hogy nagyok (elfoglalnak egy egész szobát), okosak és - miután
megismertük HAL-t a 2001. Űrodisszeiából - ijesztőek. Frederik
Pohl a sci-fi többi rangidős személyiségéhez hasonlóan az átlagos-
nál jobban érdeklődött a tudomány iránt, és már akkoriban is töb-
bet tudott a számítógépekről, mint a hétköznapi emberek általá-
ban.
Pohl 1919-ben született, ma lllinoisban él. Az évek során maga-
zinok, antológiák és más könyvek gondozásában segédkezett szer-
kesztőként, irodalmi ügynökként, megválasztották az SFWA elnö-
kévé, valamint termékeny és elismert írói pályát futott be. Mind-
ezen munkájával valóban kiérdemelte a SFWA Nagymestere címet.
Leghíresebb regényét, az 1953-ban kiadott A Vénusz-üzletet (The
Space Merchants) C. M. Kornbluth-szal közösen írta, és előszeretet-
tel dolgozik együtt más írókkal is. Az utóbbi évtizedekben elkészült
regényei és novellái a nagyrészt űrkalandor témájú hícsí-ciklushoz
kapcsolódnak, melyet 1977-ben a többszörösen díjazott regény, Az
átjáró (Gateway) nyitott meg.

Tudom, hogy nem vagyok valami szórakoztató ember, de

azt nem szeretem, ha ezt mások is észreveszik. Pontosan azt
teszem, amit nem különösebb humorérzékkel megáldott em-
bertársaim: vicceket mesélek. Ha a kari tanácsülésen egymás
mellett ülnénk, és be akarnék mutatkozni, valószínűleg azt
mondanám: „Bederkind a nevem, és számítógépekkel ját-
szom”.
Senki sem szokott harsányan kacagni. Mint minden vicce-
met, ezt is meg kell magyarázni. A vicces része az, hogy a já-
tékelmélet miatt kezdett el érdekelni a számítógép és a ma-
tematikai modellezés. Amikor ezt magyarázom, elmondom,
hogy csak arra volt lehetőségem, hogy matematikai modelle-
ket csináljak. Ez mindig mosolyt csal az arcokra. Arra is rá-
jöttem, miért: a szójátéknak, még ha nem is valami sikeres,
valami köze van a szexualitáshoz, az ember pedig szinte ref-
lexszerűen elvigyorodik, ha valaki a nemiségre utal.
El kell Önöknek magyaráznom, hogy mi is az a matemati-
kai modell, igaz? Rendben. Egyszerű a dolog. Olyan valami,
aminek a képe számokból készült. Azért használjuk, mert
könnyebb a számokat mozgatni, mint a valódi dolgokat.
Tegyük fel, hogy tudni szeretném, mi történik a Marssal a
következő néhány évben. Összeszedek mindent, amit a Mars-
ról tudok, és számokká alakítom - az egyik szám az orbitális
sebességet jelzi, a másik szám a súlyát, a harmadik az átmé-
rőjét mérföldben, a következő a Nap rá gyakorolt vonzóere-
jét, és így tovább. Ezek után megmondom a számítógépnek,
hogy ez minden, amit a Marsról tudnia kell, és megadom neki
a Földdel, Vénusszal, Jupiterrel, magával a Nappal kapcsola-
tos ilyen jellegű számokat - a szomszédságunkban lebegő
összes nagyobb darab adatait, amelyek szerintem befolyá-
solhatják a Mars viselkedését. Ezek után megtanítom a szá-
mítógépet néhány egyszerű szabályra, például, hogy a Jupi-
tert jelző szám- csoportok hogyan hatnak a Marsot jelentő
számcsoportokra; az inverz négyzetek törvényére; a néhány,
az égitestekkel kapcsolatos mechanikai szabályra; egy kevés
relativisztikus korrekcióra... szóval, hát az az igazság, hogy
rengeteg dolgot kell a gépnek tudnia. De nem többet, mint
amennyit el tudok neki mondani.
Mikor mindezt megtettem - nem pont angolul, hanem olyan
nyelven, amelyet kezelni tud -, a számítógépben elraktározó-
dott a Mars matematikai modellje. Ezek után a gép a mate-
matikai Marsot a matematikai űrben annyiszor és annyi röp-
pályán forgatja, amennyin csak akarom. Azt mondom a szá-
mítógépnek: „1997 június, 20.00 a greenwichi középidő sze-
rint” és a gép... ő... hát, azt hiszem, a legjobb szó erre, hogy
elképzeli, hol lesz a Mars a hátsóudvaron felállított
Questaromhoz képest 1997. június 18.-án, greenwichi közép-
idő szerint éjfélkor, és megmondja, merre kell néznie a táv-
csövemnek.
Persze nem az igazi Marssal játszik. Éppen ez a matemati-
ka modell lényege.
De én tudni fogom, hogy, merre fordítsam kis távcsöve-
met, mert pontosan az történik, ami az „igazi Marssal” tör-
ténne, csak sokkal gyorsabban. Nem kell 1997-ig várnom; öt
percen belül megtudhatom.
Nemcsak a bolygók élhetnek matematikai metaéletet a
számítógép memóriabankjában. Vegyük például a barátomat,
Schmuelt. Neki is van egy vicce, az övé az, hogy a számító-
gépével naponta 20 gyereket tud csinálni. Ez alatt azt érti,
hogy hat évi próbálkozás után végre sikerült számokkal leír-
nia az anyaméhben fejlődő emberi bébi kialakulását, a fogan-
tatástól a születésig. Ebben az a pláne, hogy így viszonylag
egyszerűen, számokkal is kifejezhető sok olyan esemény,
ami a babákkal a születésük előtt történik. Maminak magas a
vérnyomása. Mami napi három csomaggal szív. Mami skarlá-
tot kapott, vagy egy rúgást a hasába. Mami és Papi minden
éjjel csinálják, amíg Mamit be nem gurítják a szülőszobába.
És így tovább. És ebben az a pláne, hogy így Schmuel látja
azoknak a hibáknak egy részét, ami miatt a babák retardál-
tan, vakon, retrolentális fibroplasiával vagy tejérzékenység-
gel születnek. Ez egyszerűbb, mint feláldozni a sok terhes
anyát, felnyitni őket, hogy lássuk a tényeket.

Oké, már elegük van a matematikai modellekből, nem

akarnak többet matematikai modellekről hallani, mert mi a
pláne a matematikai modellekben az Önök számára? Örülök,
hogy megkérdezték. Gondoljanak bele egy pillanatra. Például
tegyük fel, hogy tegnap este a Késő esti mozit nézték Carole
Lombarddal, vagy Marilyn Monroe-val, amikor azt a cuki kis
szoknyáját a csodás combjai körül a magasba fújja a szél.
Feltételezem tudják, hogy a fenti hölgyek halottak. Azt is fel-
tételezem, hogy a katódcsövek villogására mirigyeik úgy re-
agálnak, mintha elevenen látnák a hölgyeket. Szóval mégis
van valami pláne a matematikai modellekben, mert ezek a
lányok pózaikkal, mosolyukkal nem egyebek, mint néhány
ezer digitális szám, amelyek egy foszforeszkáló csőben fény-
felvillanásként jelennek meg. Még néhány hozzáadott szám,
és hangjuk frekvenciamintáját is megadtuk. Semmi több.
És ebben pedig az a pláne (milyen gyakran ismétlem ezt a
kifejezést), hogy a matematikai modell nemcsak magát a va-
lódi dolgot jeleníti meg, hanem olykor legalább olyan jó, mint
maga az eredeti. De komolyan. Úgy értem, tényleg azt hiszik,
hogy ha a reflektorok kereszttüzében álló hús-vér Marilynt
vagy Carole-t bámulnák, többet kapnának belőlük, mint ak-
kor, amikor a filmjeiket alkotó foszforeszkáló elektronzu-
hanyt nézik?
Valamelyik este magam is megnéztem Marilynt a Késő es-
ti-ben. Akkor jutottak eszembe ezek a gondolatok; tehát a
következő hetet azzal töltöttem, hogy megírtam egy pályáza-
tot, amelyben támogatást kértem egy alapítványtól; amikor
megjött a pénz, fizetés nélküli szabadságra mentem, és neki-
álltam matematikai modellé alakítani magamat. Nem is olyan
nehéz. Furának fura, az igaz. De nem nehéz.
Nem szeretném elmagyarázni, hogy milyen program a
FORTRAN, a SIMSCRIPT és a SIR, csak annyit mondok, amit
mindannyian mondani szoktunk: olyan nyelvek ezek, ame-
lyekkel az ember kommunikálni képes a gépekkel. Vagy va-
lami hasonló. Elég jól meg kellett tanulnom a FORTRAN-t,
hogy képes legyek a gépnek magamról beszélni. Öt egyetemi
hallgatóba és tíz hónapba tellett annak a programnak a meg-
írása, ami ezt lehetővé tette, de ez nem sok. Azután már csak
be kellett táplálnom magamat a gépbe.
Erre mondta azt Schmuel, hogy fura. Mint mindenki a tan-
székemen, akinek volt elég tapasztalata. Van egy távirányí-
tású számítógépes műszerfalam otthon abban a szobában,
amit - nos, amit én a „játszószobámnak” nevezek. Egyszer,
nem sokkal azután, hogy megvettem a házamat, bulit ren-
deztem. Akkor még azt hittem, hogy meg fogok nősülni.
Schmuel rajtakapott egyik éjszaka, bejött az ajtón, le a lép-
csőn, ott talált lent, éppen módszeresen gépeltem összes be-
tegségemet, négyéves koromtól tizennégy éves koromig. -
Marhaság - mondta -, miből gondolod, hogy megérdemled,
hogy egy 7094-esbe balzsamozzanak be?
 Mire én: - Csinálj kávét és hagyj békén, amíg befejezem.
Figyelj, használhatom a mumpsz következményeire vonatko-
zó programodat?
- Paranoiás pszichózis - felelte. - Körülbelül negyvenkét
éves korban kezdődik.
De azért beütötte a kódot, és így lehetővé tette, hogy be-
menjek a programjába. Befejeztem, és azt mondtam:
- Kösz a programért, de pocsék kávét csinálsz.
- Te meg pocsék vicceket. Te tényleg azt hiszed, hogy te
leszel a programban. Ismerd be!
Addigra az alapvető fiziológiai és környezeti anyag már a
mágnesszalagokon volt, és remekül éreztem magam. - Mit
tesz az „én”? - kérdeztem. - Ha úgy beszél, mint én, ha úgy
gondolkozik, mint én, ha arra emlékszik, amire én emlék-
szem, és azt teszi, amit én tennék - akkor kicsoda? Eisenho-
wer elnök?
- Eisenhower már régen volt, te marha - felelte.
- Ez a Turing-féle kérdés, Schmuel - mondtam. - Tegyük
fel, hogy egy szobában vagyok a távgépíróval. És a számító-
gép, ami arra van beprogramozva, hogy engem modelláljon
egy másik szobában van egy távgépíróval. És te a harmadik
szobában vagy, és csatlakozol mind a két távgépíróhoz, és
mindkettőnkkel beszélgetsz, és nem tudod megmondani me-
lyik vagyok én, és melyik a gép - na, akkor hogy határozod
meg a különbséget? Van egyáltalán különbség?
Azt mondta: - A különbség csak annyi, Joshua, hogy téged
meg tudlak érinteni. És szagolni. Ha elég bolond lennék, meg
is csókolhatnálak. Téged. Nem a modellt.
- De megtehetnéd - mondtam -, ha te is modell lennél, és
egy gépben lennél velem. - Viccelődtem. (Hé, ezzel megol-
dódna a népesség problémája, tegyünk mindenkit gépbe. És
tegyük fel, hogy rákos leszek. A hús-vér valóm meghal. Ma-
tematikai- modell-valóm csak átprogramozza magát.) De a
barátom valóban aggódott. Komolyan tartott tőle, hogy be
fogok dilizni, de szerintem erre nem a probléma milyensége
adta neki az okot, hanem az, ahogy szerinte én viszonyultam
a problémához, és el is határoztam, hogy kétszer meggondo-
lom, mit mondok Schmuelnek.
Úgyhogy tovább játszottam Turing-féle játékát, igyekez-
tem, hogy a számítógép válaszait ne lehessen megkülönböz-
tetni az én válaszaimtól. Bele tápláltam, hogy milyen volt,
amikor fájt a fogam, és amire emlékeztem a szexről. Memó-
riájába tápláltam az emberek és telefonszámok közötti ösz-
szefüggéseket, és az összes állam fővárosát, amely tudáso-
mért tízévesen díjat kaptam. Megtanítottam, hogy hibásan
betűzze a „ritmus” szót, mert ezt örökké rosszul írtam, és
hogy a „rakni” helyett a „helyezni” szót használja, mert ka-
maszkorom óta meglévő enyhe beszédhibám miatt mindig
így mondom. Lejátszottam a meccset, és istenemre, meg-
nyertem.
De azt nem tudom biztosan, hogy cserébe mit veszítettem.

Tudom, hogy valamit elveszítettem.

Azzal kezdődött, hogy az emlékeim egy része elveszett.
Mikor Alvin unokatestvérem Clevelandból felhívott a szüle-
tésnapomon, egy percig nem jutott az eszembe, hogy ki is ő.
(Az előző héten meséltem el mindent a gépemnek, az Alvin
családjával töltött nyaraimat, többek között azt a délutánt is,
amikor mindketten ugyanazzal a lánnyal veszítettük el a szü-
zességünket a nagybátyám farmja melletti híd alatt.) Le kel-
let írnom Schmuel telefonszámát, és a titkárnőmét, és állan-
dóan a zsebemben tartottam őket.
Ahogy haladtam a munkában, úgy felejtettem egyre töb-
bet. Egyik éjjel felnéztem az égre, és a fejem felett egy sor-
ban három fényes csillagot láttam. Megijedtem, mert amíg
otthon elő nem vettem a csillagászati térképemet, nem tud-
tam, hogy mi a nevük. Pedig az Orion volt az első és legköny-
nyebb konstellációm. És amikor belenéztem a magam készí-
tette távcsövembe, képtelen voltam visszaemlékezni, hogy
készítettem el a tükröt.
Schmuel többször is figyelmeztetett, hogy agyonhajszolom
magam. Tényleg sokat dolgoztam, napi 15 órát, olykor többet
is. De nem éreztem magam túlhajszoltnak. Azt éreztem, hogy
darabkákat veszítek magamból. Nem egyszerűen arra taní-
tottam a gépet, hogy én legyen, hanem saját magamból ad-
tam át. Nem tetszett, és ez a felismerés eléggé megrázott
ahhoz, hogy az egész karácsonyi hetet kivegyem. Miamiba
mentem.
 De amikor visszatértem a munkához, már nem emlékez-
tem, hogyan kell kezelni a távirányítású műszerfal érintésre
működő klaviatúráját. Egyszerre csak egy betűt tudtam be-
kopogni. Az volt az érzésem, mintha részletekben mennék
egyik helyről a másikra, és nem érkezne meg belőlem elég
ahhoz, hogy a határozatképességhez a legkisebb létszámot
elérjem; ami pedig még arra várt, hogy átmenjen, abból fon-
tos részek hiányoztak. Ennek ellenére folyamatosan ömlesz-
tettem a rólam szóló információkat a mágneses memóriába:
a hazugságot, amit a sorozóbizottságnak mondtam 1946-
ban, a szóviccet, amit a válás után első feleségemre gyártot-
tam, hogy mit írt Margaret, ami- kor közölte, hogy nem jön
hozzám feleségül.
Az adattárolókban rengeteg hely várta mindezt. A számí-
tógép mindent el tudott raktározni, ami az agyamban volt,
különösen azzal a programmal, amit öt diákom és jómagam
írtunk. Emiatt aggódtam először.
De végül nem a szobából fordultam ki. Hanem magamból.
Emlékszem nehéznek, meglepettnek és üresnek éreztem ma-
gam; ez minden, amire most emlékszem.
Bármi legyen is az a „most”.
Volt egyszer egy másik barátom, idegösszeroppanást ka-
pott, miközben az egyik Mariner-programhoz szükséges te-
lemetrikus kutatáson dolgozott. Emlékszem, meglátogattam
a kórházban, és lassú, nyugodt, benyugtatózott hangjára is,
ahogy elmesélte, mit tettek érte. Vagy vele. Elektrosokk. Hid-
roterápia.
Ami engem nyugtalanít, az éppen ez, hogy ez legalább egy
értelmes munkahipotézis, amivel meg lehet magyarázni, mi
is történik velem most.
Emlékszem, vagy legalábbis azt hiszem, hogy emlékszem
egy éles áramütésre. Érzem, vagy azt hiszem hogy érzem a
hideg áramlatot magam körül.
Mit jelent ez? Bárcsak biztosan tudnám. Hajlandó vagyok
megengedni, hogy azt jelentheti: a túl sok munka kiütött, és
most én is egy Nyugalmas Menedékhelyen tartózkodom,
pszichológusok tanulmányoznak, és a segédnővérkék tesz-
nek tisztába. Hajlandó vagyok megengedni? Édes istenem,
hiszen ezért imádkozom. Imádkozom, hogy az áramütés csak
sokk-kezelés legyen, és ne valami más. Imádkozom, hogy az
áramlás, amit érzek, ázott lepedőim körül áramló víz legyen,
és ne a tranzisztor-modulok elektronáramlása. Nem félek at-
tól a gondolattól, hogy esetleg megőrültem; az alternatívájá-
tól rettegek.
Nem hiszem el az alternatíváját. De azért rettegek tőle.
Képtelen vagyok elhinni, hogy ami megmaradt belőlem - a
személyazonosságom, én magam -, nem több, mint egy
7094-es bankjában tárolt matematikai modell. De ha az va-
gyok! Ha az vagyok, édes istenem, akkor mi történik majd -
és hogy várjak addig -, ha valaki bekapcsol?

Vándor Judit fordítása

ARTHUR C. CLARKE

ALSÓ FÖLDEGYÜTTÁLLÁS
A nyolcvanas éveiben járó Arthur C. Clarke-ot (aki 1917-ben szü-
letett Angliában) sokan tartják a tudományos fantasztikus irodalom
doyenjének. Kapcsolata a Playboyjal régi és termékeny múltra te-
kint vissza. Első novellája - melyet azóta még rengeteg követett -
1958- ban jelent meg a magazinban. Playboy-interjúkban is közre-
működött, úgy készítőként (Stanley Kubrickkal 1968. szeptembe-
rében), mint alanyként (1986. júliusában). A novellákon kívül - me-
lyek közül mindenképpen ki kell emelnünk a Nebula-díjas Találko-
zás a medúzávalt (Meeting with Medusa, 1971. december) - a ma-
gazin számtalanszor közölt részleteket olyan regényeiből, mint Az
édenkert szökőkútjai (The Fountains of Páradise), a 2010. Második
űrodisszeia (2010: Odyssey Two) és a 3001. Végső űrodisszeia
(3001: The Final Odyssey), hogy a tudományos illetve futurista té-
májú esszésorozatait már ne is említsük.
Clarke Cambridge-ben tanult fizikát és matematikát, a második
világháború alatt radarkezelőként majd repülőszázadosként szol-
gált a Brit Királyi Légierőnél. A tudománytörténetbe a műholdas
kommunikáció elméleti alapjainak lefektetésével írta be a nevét.
Walter Cronkite oldalán ő tudósította a világ közönségét az első
amerikai holdraszállásról. Körülbelül 65 regényt írt, melyek között
olyan alapművek találhatók, mint A gyermekkor vége (Childhood's
End), A város és a csillagok (The City and the Stars) és a Randevú a
Rámával (Rendezvous with Rama). Mára már elnyerte az összes dí-
jat, mely ebben a témában kiosztásra kerül, 1986-ban pedig meg-
kapta a Tudományos Fantasztikum Világszövetségének (SFWA)
Nagymestere címet.
Mégis, a nevéhez fűződő legemlékezetesebb alkotás a 2001.
Űrodisszeia (2001: A Space Odyssey), melyen Stanley Kubrick
munkatársaként dolgozott. Az őrszem (The Sentinel) című művére
alapozott 1968-as mozisiker még most, a huszadik század végén is
elismerten a valaha készített legjobb tudományos fantasztikus film
- rejtélyes, lenyűgöző és feledhetetlen.

Próba, egy, kettő, három, négy, öt...

Itt Evans. Folytatom a feljegyzés készítését, amíg csak le-
hetséges. Kétórás kapszulát használok, de kétlem hogy tele
tudom majd venni.

Az a fénykép egész életemen át kísértett - most, hogy már

túl késő, végre megértettem, miért. (Vajon számított volna
bármit is, ha korábban rájövök? Ez is csak egy amolyan ér-
telmetlen és megválaszolhatatlan kérdés, amihez az ember
gondolatai ugyanúgy vissza-visszatérnek, mint ahogyan a
nyelv tapogatja önkéntelenül a törött fogat.)
Már évek óta nem láttam, de elég lehunynom a szemem, és
máris körülvesz a táj, mely csaknem olyan fenyegető - és
gyönyörű - mint ez itt. Nyolcvanmillió kilométerre innen, és
72 évvel ezelőtt öt férfi állt a fényképezőgép előtt az antark-
tiszi hómező közepén. Még a vastag szőrmék sem tudták el-
rejteni a kimerültség és a vereség jeleit, melyek ott árulkod-
tak testük minden porcikáján - arcukat már megérintette a
halál.
Öten voltak. Mi szintén öten voltunk, és természetesen mi
is készítettünk jó néhány felvételt. Ettől eltekintve mégis
minden más volt. Mi mosolyogtunk - vidáman, magabiztosan.
A mi fotóinkat már tíz perc múlva láthatták a Föld monitora-
in. Ahhoz, hogy az ő fényképezőgépüket megtalálják és visz-
szajuttassák a civilizált világba, hosszú hónapoknak kellett
eltelniük.
Mi kényelemben halunk meg, körülvéve a modern világ ál-
dásaival, találmányokkal, melyeket Robert Falcon Scott el
sem tudott volna képzelni 1912-ben, amikor ott állt a Déli
Sarkon...
Két órával később. Amikor már fontos lesz, pontosabban
meg fogom határozni az időt.
A tények mostanra már a naplóban vannak, és az egész vi-
lág megismerhette őket. Szóval, azt hiszem, az egészet csak
azért csinálom, hogy megnyugtassam a gondolataimat - hogy
rávegyem magam: szembe kell nézzek az elkerülhetetlennel.
A baj csak az, hogy nem tudom, milyen témákat kerüljek, és
miről beszélhetek nyugodtan. Hát, úgy gondolom, csak egy
módon tudom kideríteni.
Az első tény. Legkésőbb 24 óra múlva az összes oxigén el-
fogy. Nekem pedig marad a három klasszikus lehetőség egyi-
ke: várok, amíg felgyülemlik a széndioxid, míg végül elveszí-
tem az eszméletemet, vagy kimegyek, feltépem az űrruhát,
és hagyom, hogy a Mars két perc alatt elvégezze a többit,
esetleg beveszek egy tablettát az elsősegélydobozból.
A széndioxid. Mindenki azt állítja, hogy egészen könnyű -
mintha csak elaludna az ember. Nem kétlem, hogy így van,
de nekem sajnos éppen ez a legszörnyűbb rémálmom.
Bárcsak soha ne olvastam volna el azt az átkozott könyvet!
A címe Igaz történetek a második világháborúból volt - vagy
valami ilyesmi...
Az egyik fejezet egy német tengeralattjáróról szólt, mely-
nek roncsait a háború után megtalálták és kiemelték. A le-
génység még mindig a fedélzeten volt, kettesével feküdtek a
priccseken. És minden pár között egyetlen légzőkészülék...
Nos, most legalább ez nem történhet meg. De biztos va-
gyok benne - halálosan biztos -, hogy amint a légszomj első
tünetei jelentkeznek, ott találom magam azon az elátkozott
tengeralattjárón.
Akkor talán válasszam az egyszerűbb módot? A légüres
térben az ember tíz-tizenöt másodperc alatt elveszíti az esz-
méletét, és akik már átélték, azt mondják, egyáltalán nem
éreztek fájdalmat - csak valami különös érzést. A baj csak az,
hogy ez meg a második legrosszabb rémálmomra emlékeztet.
 Ez alkalommal személyes élményről van szó. Még gyer-
mekkoromban a családom többször töltötte a vakációt a Ka-
rib-szigeteken, ahol sokat könnyűbúvárkodtam. Húsz évvel
azelőtt zátonyra futott és elsüllyedt ott egy vitorlás teherha-
jó, és csupán néhány méterrel a felszín alatt feneklett meg. A
legtöbb raktárfedél nyitva állt, így könnyen bejuthatott bárki,
aki szeretett különböző kacatokra, no meg az ilyen helyeken
tanyázó nagyobb halakra vadászni.
Persze, hogy veszélyes volt, hát még búvárfelszerelés nél-
kül. De hát melyik fiú ne kedvelné az ilyesfajta kihívásokat?
Leginkább azt szerettem, amikor az előfedélzet egyik rak-
tárnyílásán át a fedélközbe jutva végigúsztam egy nagyjából
15 méter hosszú folyosón, amit csak a néhány méterenként
elhelyezett apró hajóablakokon beszűrődő fény világított
meg, majd egy lépcsősoron felevickélve a szétzúzott pa-
rancsnoki híd romjai között bukkantam fel. Az egész út alig
egy percig tartott, ami éppen elég, ha az ember jó formában
van. Útközben még egy kis nézelődésre is futotta az időből,
esetleg játszani lehetett a kisebb halakkal. Ha pedig megun-
tam ezt az útvonalat, egyszerűen az ellenkező irányban in-
dultam el, a híd ajtaján mentem be és a raktárnyíláson jöt-
tem ki.
A legutolsó alkalommal is épp így tettem. Akkor már egy
hete nem jártam odalent - a viharos idő miatt túlságosan vad
volt a tenger -, úgyhogy izgatottan vártam a következő me-
rülést. A felszínen percekig mélyeket lélegeztem, míg csak
érezni nem kezdtem a bizsergést az ujjaimban. Ezután lebuk-
tam, és könnyedén siklottam a nyitott ajtó fekete négyszöge
felé.
A sötét nyílás mindig fenyegetőnek és vészjóslónak tűnt,
de ez is hozzátartozott a kaland izgalmához. Az első néhány
méteren szinte teljesen vakon tapogatóztam - eltartott egy
ideig, amíg a felszín fölött ragyogó trópusi napsütés után a
szemem hozzászokott a víz alatti világ halvány derengésé-
hez. Általában a folyosó közepéig anélkül tettem meg az utat,
hogy bármit láttam volna, majd ahogyan a raktárfedőhöz kö-
zeledtem, egyre világosabb lett, míg végül kirajzolódott előt-
tem az izzó négyzet, melyet a nyíláson beömlő napsugarak
festettek a kagylókkal borított rozsdás fémpadlóra.
 Már majdnem az út végén jártam, amikor feltűnt, hogy ez-
úttal nem erősödik a fény. Sehol sem láttam a levegőhöz, az
élethez vezető rézsútos fénynyalábot. Egy pillanatig döbbent
zavaromban arra gondoltam, hogy talán eltévedtem. Azután
megértettem, mi történt - és a zavarodottságom azonmód
kétségbeeséssé vált. Valamikor a vihar alatt a raktárfedő be-
csapódott. Legalább negyedtonnányi súly zárta el az utat.
Nem emlékszem, hogy visszafordultam volna, a következő
kép, amit fel tudok idézni, az, hogy lassan úszom visszafelé a
folyosón, és azt mondogatom magamnak: „Ne rohanj! A le-
vegő tovább kitart, ha nem kapkodsz.” Most már nagyon jól
láttam, a szememnek rengeteg ideje volt alkalmazkodni a sö-
tétséghez. Számtalan olyan részletet vettem észre, melyeket
azelőtt soha: az árnyékokban megbúvó piros tüskéshalakat,
a kerek hajóablakokat szegélyező apró fényfoltokban tenyé-
sző zöld moszatokat és algát, még egy fél pár láthatóan jó ál-
lapotban lévő gumi- csizma is feküdt ott, ahol valaki annak
idején lerúgta. Az egyik oldalfolyosóból egy kövér fűrészes
sügér dülledt szemekkel bámult rám, a szája félig nyitva,
mintha csak meghökkentette volna a látogatásom.
A mellkasomat feszítő nyomás egyre kegyetlenebbé vált.
Képtelen voltam tovább visszatartani a lélegzetemet, de a
lépcsősor vége még elérhetetlennek tűnő távolságban lát-
szott. Hagytam néhány buboréknyi levegőt kiszaladni a szá-
mon. Ez javított a helyzeten egy rövid időre, de miután telje-
sen kiürült a tüdőm, a beléhasító fájdalom elviselhetetlenné
vált.
Többé már nem volt értelme, hogy tartalékoljam az erő-
met, és ugyanolyan nyugodt, kimért csapásokkal haladjak
tovább. Kétségbeesetten kortyoltam a búvármaszkomban re-
kedt néhány köbcentiméternyi levegőt - éreztem, ahogyan a
plexilap az orromnak feszül -, és mélyen a küszködő tüdőmbe
szívtam. Azzal lendületet vettem, és a megmaradt erőm utol-
só morzsáival előrevetettem magam.
Ezután már csak arra emlékszem, hogy az árboc törött
csonkjába kapaszkodva köhögök és lélegzet után kapkodok a
napfényben. A vizet körülöttem vér festette, és nem értet-
tem, miért. Legnagyobb meglepetésemre egy mély sebet ta-
láltam a jobb lábszáramon - bizonyára beütöttem valami éles
kiszögellésbe, anélkül hogy észrevettem volna, a fájdalom
pedig nem jutott el a tudatomig.
Soha többé nem merültem, kivéve tíz évvel később az űr-
hajóskiképzésen, a víz alatt végzett súlytalansági gyakorla-
ton. Az egészen más volt, hiszen búvárfelszerelést használ-
tam, mégis átéltem néhány igen kellemetlen pillanatot, és
csak remélni tudtam, hogy mindez elkerüli a pszichológusok
figyelmét. Arra is nagyon ügyeltem, hogy soha még csak a
felét se használjam el az oxigénpalackom készletének. Miu-
tán egyszer már majdnem sikerült megfulladnom, semmi
kedvem nem volt újra megkockáztatni.
Pontosan tudom, milyen érzés belélegezni azt a fagyos
szinte-semmit, amit a Marson légkörnek neveznek. Hát eb-
ből, köszönöm szépen, nem kérek.
És mi kifogásom lehet a méreg ellen? Semmi. Legalábbis
azt hiszem. A nálam lévő szer tudomásom szerint 15 másod-
perc alatt hat. De ez ellen minden ösztönöm tiltakozik, még
akkor is, ha nem látok más szóba jöhető alternatívát.
Scott tartott magánál mérget? Kétlem. És ha mégis, biztos
vagyok benne, hogy soha nem használta volna.
Ezt a felvételt nem fogom visszahallgatni. Remélem lesz
valami haszna, persze nem lehetek biztos benne.

A rádió éppen most nyomtatott ki egy Földről érkezett

üzenetet, amiben arra emlékeztetnek, hogy az együttállás
két órán belül megkezdődik. Mintha meg tudnék feledkezni
róla - megfeledkezni arról, hogy négyen már meghaltak, így
én leszek az első emberi lény, akinek része lehet ebben a lát-
ványban. És az egyetlen az elkövetkezendő száz évben. Nem
túl gyakran fordul elő, hogy a Nap, a Föld és a Mars ilyen
szépen felsorakozzon egymás mögé. Amikor utoljára meg-
esett, szegény öreg Lowell még javában írta azokat a gyö-
nyörű képtelenségeket a csatornákról és a hatalmas, haldok-
ló civilizációról, amely építette őket. Milyen kár, hogy csupán
káprázat volt az egész!
Jobb, ha most ellenőrzöm a távcsövet és az időzítő beren-
dezést.
 A Nap nyugodt ma, és ez így is van rendjén ilyentájt, a cik-
lus közepe felé. Csupán néhány apró folt látható rajta, körü-
löttük pár kisebb kiterjedésű örvénnyel. A csillag időjárása
még hónapokig csendes marad. Emiatt legalább nem kell ag-
gódniuk a többieknek hazafelé menet.
Azt hiszem, az a pillanat volt a legrosszabb, amikor láttuk,
ahogy az Olympus elemelkedik a Phobostól, és elindul vissza-
felé a Föld irányába. Bár már hetek óta tudtuk, hogy nincs
mit tenni, ezzel zárult be előttünk az ajtó végérvényesen. Éj-
szaka volt, és semmit sem lehetett rendesen látni. A Phobos
csak néhány órával azelőtt szökellt a nyugati láthatár fölé, és
kezdte meg őrült rohanását visszafelé az égen. A vékony sar-
ló először félholddá hízott, majd a zenitre érve belépett a
bolygó árnyékába, mely teljesen betakarta.
Természetesen hallgattuk a visszaszámlálást, próbáltunk
beletemetkezni a mindennapi munkába. Nem volt könnyű el-
fogadni a tényt, hogy tizenöten érkeztünk a Marsra, de csak
tízen térhetnek vissza. Azt hiszem, még akkor is több millió
ember reménykedett odalenn a Földön: képtelenek voltak el-
hinni, hogy az Olympus nem tud alig 6500 kilométerrel lej-
jebb ereszkedni, és felszedni bennünket. Az Űrkutatási Hiva-
talba egyre másra érkeztek a legőrültebb mentési tervek - is-
ten a tanúja, mi is épp eleget találtunk ki. Őszintén szólva,
már akkor minden eldőlt, amikor a hármas számú
stabilizátorláb alatt beszakadt a keményre fagyott talaj, és a
Pegasus felborult. Már az is csodának számított, hogy nem
robbant fel az egész hajó, miután az üzemanyagtartály felha-
sadt.
Már megint elkalandoztam. Vissza a Phoboshoz és a visz-
szaszámláláshoz. Nem sokkal később, hogy elszakadtunk
egymástól, és mi magunk is megkezdtük az ereszkedést, a
teleszkóp monitorán már láthattuk a repedezett fennsíkot,
melyen az Olympus landolt. Bár társaink nem fognak a Mar-
son leszállni, nekik is megvolt a saját felfedezésre váró vilá-
guk, és még egy olyan kicsi holdon is, mint a Phobos, mind-
egyikőjükre több mint 70 négyzetkilométer jutott. Ekkora te-
rület elég nagy ahhoz, hogy különös kőzetek és űrtörmelék
után kutassanak rajta, vagy egyszerűen bevéssék valahová a
nevüket, így emlékez- tetve az eljövendő nemzedéket arra, ki
is volt a legelső ember, aki itt járt.
 A hajó fényes, zömök hengere világosan kirajzolódott a fa-
kószürke sziklák háttere előtt. Néha-néha a komótosan hala-
dó Nap egy sugara laposabb felületre esett, és szemkápráz-
tató csillogással verődött vissza. Ám öt perccel a kilövés előtt
a kép hirtelen vérvörössé vált, majd egészen eltűnt, ahogyan
a Phobos a Mars árnyékába burkolózott.
A visszaszámlálás még mindig csak tíz másodpercnél járt,
amikor legnagyobb meglepetésünkre erős fény gyúlt ki. Egy
pillanatig arra gondoltunk, talán az Olympust is tragédia ér-
te, de hamar rájöttünk, hogy külső felvétel készül a felszál-
lásról, és ehhez kapcsolták be a hajó körül elhelyezett reflek-
torokat.
Azt hiszem, azokban a végső pillanatokban még a saját
szörnyű helyzetünkről is sikerült megfeledkeznünk. Mindany-
nyian odafenn voltunk az Olympus fedélzetén, társainkkal
együtt izgultunk, ahogy a tolóerő simán növekedett, majd ki-
szakította a hajót a Phobos gyenge gravitációjának vonzásá-
ból, és megkezdődött a hosszú zuhanás a Föld felé. Hallottuk,
amint Richmond kapitány kiadja a parancsot: „Hajtóműveket
begyújtani!”, és miután egy rövid ideig csak sistergés jött a
hangszóróból, a teleszkópon feltűnt és lassan elhaladt egy
fényfolt.
Ennyi volt az egész. Nem látszott izzó lángoszlop, hiszen a
nukleáris rakéta beindításakor valójában nem gyullad be
semmi. A „Hajtóműveket felkapcsolni!” kifejezés sokkal he-
lyénvalóbb lenne. De hát ez is csak a régi kémiai technológia
emléke. A hidrogénsugár teljesen láthatatlan - igazán kár,
hogy mi már sohasem láthatunk olyan látványosságokat,
mint egy Saturn vagy egy Koroljov kilövése.
A hajtómű még ki sem kapcsolt, amikor az Olympus kilé-
pett a Mars árnyékából. Ahogyan a Nap sugarai újra ráestek,
feltűnt előttünk, mint egy fényes, lassan távolodó csillag. A
hirtelen fény valószínűleg őket is váratlanul érte, mivel hal-
lottuk, hogy az egyikük felkiált: „Takarjátok le azt az abla-
kot!”. Ezután, néhány másodperc elteltével Richmond új uta-
sítást adott: „Hajtómű leáll!” Most már történhetett bármi, az
Olympus visszavonhatatlanul a Föld felé tartott.
Valaki, akinek nem ismertem fel a hangját - bár minden bi-
zonnyal a kapitány volt az -, még annyit mondott: „Isten ve-
led, Pegasus!”, majd a rádiókapcsolatot megszakították.
Semmi értelme nem lett volna sok szerencsét kívánni. Annak
már hetekkel ezelőtt lőttek.

Visszajátszottam az előbbi felvételt. A szerencséről jut

eszembe: egy haszna azért volt ennek az egésznek, bár nem
a mi számunkra. Tízfősre csökkent legénységgel, az Olympus
kidobhatta a tartalékai egyharmadát, és megszabadulhatott
jó néhány tonnától. Így egy hónappal hamarabb érhet haza.
Ennyi idő alatt rengeteg dolog elromolhatott volna, lehet
hogy éppen ezzel mentettük meg az egész küldetést. Persze
ezt már sohasem tudhatjuk meg, de azért jó eljátszani a
gondolattal.

Egyfolytában zenét hallgatok, teljes hangerővel - most már

úgysincs itt senki, akit zavarhatna. Még ha léteznek is mars-
lakók, nem hinném, hogy ez a ritka atmoszféra akár néhány
méterre is elvinné a hangot.
Egész szép gyűjteményünk van, de oda kell figyelni a válo-
gatásnál. Szóba sem jöhet semmi, ami túl szomorú, vagy ami
túl sok odafigyelést igényel. És legfőképpen semmi olyan,
amiben emberi hang hallható. Így aztán maradok a könnyű
zenekari műveknél: az Új világ szimfónia, vagy Grieg zongo-
raversenye éppen megfelel. Ebben a pillanatban Rahma-
nyinov Rapszódia Paganini egyik témájára című darabját
hallgatom, de most kikapcsolom, mivel ideje elkezdenem
dolgozni.
Még öt perc van hátra. Minden felszerelés kifogástalanul
működik: a teleszkópot ráállítottam a Napra, a videofelvevő
készen áll, az időzítő folyamatosan fut.
A megfigyeléseimet megpróbálom olyan pontosan felje-
gyezni, ahogyan csak tudom. Tartozom ezzel a halott társa-
imnak, akikhez hamarosan én is csatlakozom. Nekem adták a
saját oxigénadagjukat, hogy én megérhessem ezt a pillana-
tot. Jusson ez eszetekbe, amikor száz vagy ezer év múlva be-
tápláljátok ezeket az adatokat a számítógépeitekbe.
Már csak két perc maradt - ideje elkezdenem. Feljegyzés-
re: 1984-es év, május hónap, 11. nap., efemeriszidő szerinti
4 óra, 30 perc következik... most.
 Fél perc a találkozásig - bekapcsolom a felvevőt, a számlá-
lót nagy sebességre állítom. Újra ellenőrzöm az elhajlási szö-
get, és meggyőződöm róla, hogy a Nap peremének megfelelő
pontját figyelem. 500-as erősséget használok, a kép tökéle-
tesen éles, annak ellenére, hogy a horizont feletti szögma-
gasság igen kicsi.
Négy-harminckettő. Már csak pillanatok kérdése...
Ott van... ott van! Alig tudom elhinni! Már látható egy apró
fekete horpadás a napkorong peremén - egyre növekszik és
növekszik...
Üdvözöllek, Föld! Nézz csak fel, itt vagyok: a legfényesebb
csillag az éjféli égbolton, pontosan a fejed fölött.
Felvevő lelassítva.
Négy-harmincöt. Olyan, mintha valaki egyre mélyebben és
melyebben nyomná az ujját a Nap szélébe, lenyűgöző lát-
vány.
Négy-negyvenegy. Éppen félúton van. A Föld most tökéle-
tes félkört alkotva kiharap egy darabot a Napból. Mintha a
csillagunkat valami betegség emésztené el.
Négy-negyvenöt, harminc másodperc. Háromnegyed
ingresszió.
4 óra, 49 perc, 30 másodperc. A felvevőt nagy sebességre
állítom.
A két égitest széle közötti kapcsolódás egyre zsugorodik.
Már csak egy alig látható fekete fonal látszik. Néhány má-
sodpercen belül a Föld teljes egészében a Nap elé kerül.
Már látom is a légkör hatását. A napkorongon keletkezett
fekete „lyukat” vékony fényglória övezi. Furcsa belegondolni,
hogy egyszerre látom a szülőbolygómon ebben a pillanatban
lejátszódó összes napnyugta - és napfelkelte - izzását.
Teljes ingresszió - 4 óra, 50 perc, 5 másodperc. Az egész
világ a Nap elé lépett. Tökéletes kört formázó sziluettként le-
beg a 150 millió kilométeres mélységben tomboló infernó fe-
lett. Nagyobb, mint amilyenre számítottam: könnyedén ösz-
szetéveszthető egy megtermett napfolttal.
Most semmi újabb látnivaló nem lesz hat órán keresztül,
amikor is feltűnik majd a Hold, amint fél napszélességnyi tá-
volságban üldözi a Földet. Az eddig felvett anyagot visszasu-
gárzom a Lunacomra, azután megpróbálok aludni egy kicsit.
 Ez lesz életem utolsó alvása. Kíváncsi vagyok, vajon szük-
ségem lesz-e altatóra. Kár, hogy erre kell elvesztegetnem az
utolsó óráimat, de tartalékolnom kell az erőmet - és persze
az oxigént is. Azt hiszem, Dr. Johnson mondta, hogy semmi
sem nyugtatja meg úgy az embert, mint az a tudat, hogy
reggel felakasztják. Csak tudnám, ezt honnan a fenéből vet-
te.

Efemeriszidő szerinti 10 óra, 30 perc. Dr. Johnsonnak igaza

volt. Csupán egy tablettát kellett bevennem, és nem emlék-
szem arra, hogy álmodtam volna.
A halálraítélt még kiadósan meg is reggelizett. ...Ezt vág-
játok ki!
Vissza a távcsőhöz. A Föld már a napkorong feléig elért, és
a középvonaltól északra halad. Tíz perc múlva látni fogom a
Holdat is.
Épp most állítottam át a teleszkópot a legnagyobb - 2000-
es - erősségre. A kép kissé zavaros, de kielégítő, a légkör de-
rengése jól kivehető. Abban reménykedem, hátha vethetek
majd egy pillantást a városokra a Föld sötét oldalán.
Nem sikerült. Talán túl sok a felhő. Kár. Elméletileg lehet-
séges lenne, de még sohasem sikerült. Bárcsak... Mindegy.

10 óra, 40 perc. A felvevőt lelassítottam. Remélem, jó

helyre figyelek.
Még 15 másodperc. Felvevő nagy sebességen.
A fenébe! Lemaradtam róla. Nem érdekes: a felvevő bizto-
san elcsípte a megfelelő pillanatot. Már meg is jelent a kicsi
fekete horpadás a Nap szélén. Az első kapcsolat ideje nagy-
jából efemeriszidő szerinti 10 óra, 41 perc, 20 másodperc le-
hetett.
Milyen messze van a Hold a Földtől: a Nap korongjának fe-
le közöttük helyezkedik el. Első pillantásra nem is gondol-
nám, hogy a két égitestnek bármi köze van egymáshoz. A
látvány ráébreszt, milyen hatalmas is a csillagunk.
10 óra, 44 perc. A Hold most éppen félúton jár a perem
előtt. Egy egészen apró, igen pontosan körülhatárolható fél-
körként mélyed bele a Nap szélébe.
 10 óra, 47 perc, 5 másodperc. Belső érintés. A Hold már
nem metszi a fényes korong peremét, teljes egészében a bel-
sejében van. Nem hinném, hogy bármit láthatnék a sötét ol-
dalon, de felerősítem a teleszkóp teljesítményét.
Ez érdekes.
Nocsak-nocsak! Úgy tűnik, valaki beszélni próbál hozzám.
Az égitest sötétségbe borult felén egy aprócska fénypont lük-
tet. Talán az Imbrium-bázis lézere az.
Sajnálom, fiúk. Én már mindenkitől elköszöntem, és nem
akarom újra végigcsinálni az egészet. Most már semmi sem
fontos.
Mégis, szinte hipnotizál ez a pislákoló csillag, melynek ma-
ga a Nap adja a hátteret. Nehéz elhinni, hogy miután ilyen
hosszú utat tett meg, a fénysugár még mindig csupán 150 ki-
lométer széles. A Lunacomnak hatalmas erőfeszítésébe ke-
rülhet, hogy ilyen pontosan felém irányítsa, és talán lelkiis-
meret-furdalást kellene éreznem, amiért figyelemre sem
méltatom. De nem érzek. Már majdnem befejeztem a mun-
kámat, és a Föld ügyei többé már nem tartoznak rám.
10 óra, 50 perc. Felvevő leáll. Ennyi - egészen az együttál-
lás végéig, ami két óra múlva következik be.

* * *

Bekaptam pár falatot, és most egy utolsó pillantást vetek a

tájra a megfigyelő-buborékból. A Nap még mindig magasan
áll, így kevés a kontraszt, de a fény még jobban felerősíti a
színeket: a piros, a rózsaszín és a vérvörös megszámlálhatat-
lan árnyalatát az ég mélykék háttere előtt. Mennyire külön-
bözik ez a látvány a Holdtól - bár annak is megvan a sajátos
szépsége.
Furcsa, mennyire meglepő lehet valami, ami nyilvánvaló.
Mindenki tudta, hogy a Mars vörös, valójában mégsem szá-
mított senki a rozsda vagy a vér színére. Olyan ez, mint az
arizonai Painted-sivatag: az ember szeme egy idő után vá-
gyik egy kis zöld után.
Egyedül északon látható egy kis üdítő változás, a Mt.
Burroughs csúcsát borító, piramist formázó szárazjégsapka
vakító fehérben ragyog. Igazából ez is eléggé meglepő. A
Burroughs több mint 6500 méter magas. Amikor gyerek vol-
tam, még szó sem volt arról, hogy a Marson hegyek lenné-
nek.
A legközelebbi homokdűne árnyékos lankáján - mely innen
400 méterre emelkedik - szintén láthatók fagyos foltok. Úgy
vettük észre, hogy a domb néhány méternyire elmozdult a
legutóbbi vihar alkalmával, de ezt nem tudtuk megerősíteni.
Az bizonyos, hogy a dűnék mozognak, csakúgy, mint földi
társaik. Egy napon ez az állomás föld alá kerül majd, s ezer,
vagy tízezer év múlva újra előbukkan.
A különös sziklák csoportja - az Elefánt, a Kapitólium, a
Püspök - még mindig őrzi a titkát, és jelenlétével emlékeztet
az első nagy csalódásunkra. Meg mertünk volna esküdni rá,
hogy üledékes kőzetből épültek. Milyen lelkesen rohantunk
fosszíliák után kutatni! Máig nem tudtunk rájönni, mi alakí-
totta ki a furcsa formákat - a Mars geológiája még mindig el-
lentmondások és talányok kibogozhatatlan halmaza.
Rengeteg problémát hagytunk örökül a jövő generációnak,
és azok, akik utánunk jönnek, még többet fognak találni. Ám
történt egy rejtélyes eset, amit soha nem jelentettünk a
Földnek, de még a naplóba sem jegyeztük be. A landolást kö-
vető éjszaka felváltva őrködtünk. Brennan volt szolgálatban,
és nem sokkal éjfél után felébresztett. Dühös voltam, hiszen
még messze nem jött el az én időm, de elmesélte, hogy egy
mozgó fényfoltot fedezett fel a Kapitólium lábánál. Legalább
egy órán keresztül figyeltünk, egészen az én szolgálatom
kezdetéig, de semmit sem láttunk - bármi is volt a fény forrá-
sa, soha többé nem bukkant fel.
Brennanről meg kell jegyezni, hogy mindig a lehető leg-
higgadtabb, képzelőereje meg gyakorlatilag nincs, úgyhogy
ha ő azt mondta, hogy fényt látott, akkor az úgy is volt. Talán
valami elektromos kisülés lehetett, vagy a Phobos fényének
visszaverődése egy szikláról, melyet fényesre csiszolt a ho-
mok. Bármi is volt a jelenség oka, úgy döntöttünk, nem je-
lentjük a Lunacomnak, amíg újra nem tapasztaljuk.
Amióta egyedül vagyok, sokszor felébredek éjszakánként,
és a különös alakzatokat bámulom. A Phobos és a Deimos ha-
lovány fényében egy éjszakai város látképére emlékeztetnek.
Ám ez a város mindvégig sötét maradt. Számomra soha nem
gyúltak ki a fények.
 Efemeriszidő szerinti 12 óra, 49 perc. Hamarosan megkez-
dődik az utolsó felvonás. A Föld mostanra majdnem elérte a
Nap szélét. A bolygót ölelő két vékony fénycsáp már alig ér
össze.
Felvevő nagy sebességen.
Érintő helyzet. 12 óra, 50 perc, 16 másodperc. A fényszi-
lánkok elszakadtak egymástól. A napkorong peremén feltűnt
egy apró fekete folt, ahogyan a Föld átlépni készül a fényes-
ség határát. A folt növekszik, egyre növekszik...
Felvevő lelassítva. Még 18 percnek kell eltelnie, hogy a
Föld eltűnjön a Nap elől.
A Hold még mindig csak félúton tart, egyelőre nem érte el
az együttállás középpontját. Egy kis tintapacának látszik, ne-
gyedakkora, mint a Föld. A pislogó fény is kialudt már, a
Lunacom valószínűleg feladta.
Nos, már csak negyedórám maradt ezen a helyen, a leg-
végső szállásomon. Úgy érzem, mintha az idő felgyorsulna,
épp mint a kilövést megelőző utolsó percekben. Nem baj, én
már mindent elvégeztem. Akár pihenhetek is.
Már most a történelem részének érzem magam. Egy va-
gyok Cook kapitánnyal 1769-ben Tahitin, és figyelem a Vé-
nusz együttállását. Valószínűleg az is hasonló látványt nyújt-
hatott, kivéve persze az égitest nyomában igyekvő hold szi-
luettjét.
Vajon mire gondolt volna Cook 200 évvel ezelőtt, ha tudta
volna, hogy egy napon majd lesz egy ember, aki a Föld
együttállását fogja figyelni egy másik planétáról. Biztos va-
gyok benne, hogy egyszerre megdöbbentőnek és lelkesítőnek
találta volna.
De még szívesebben képzelem magam egy még meg sem
született ember helyébe. Remélem, hallod a hangom, bárki is
légy. Talán éppen itt állsz majd ezen a helyen száz év múlva,
amikor a következő együttállás bekövetkezik.
Üdvözletemet küldöm 2084. november 10-re! Több szeren-
csét kívánok, mint amilyenben nekünk volt részünk! Gondo-
lom valamilyen luxusjárattal érkeztél ide, sőt talán már a
Marson születtél, és a Földön már idegennek számítasz.
Olyan dolgokat tudsz, amiket én el sem bírok képzelni, vala-
hogy még sincs bennem irigység. Akkor sem cserélnék veled,
ha tudnék.
Mert te emlékezel majd a nevemre, és tudni fogod, hogy én
voltam az emberiség legelső tagja, aki láthatta a Föld
együttállását. És száz évig az utolsó is.
12 óra, 59 perc. Az egresszió éppen a felénél tart. A Föld
most egy tökéletes félkört formál, sötét árnyéka lassan elvo-
nul a Nap elől. Még mindig nem tudok szabadulni attól az ér-
zéstől, hogy valami kiharapott egy nagy darabot a csillag
arany korongjából. Kilenc perc múlva teljesen kilép a fény út-
jából, és a Nap újra egész lesz.
Tizenhárom óra, hét perc. Felvevő nagy sebességen.
A Föld már majdnem eltűnt. Már csak egy alig látható feke-
te horpadás a Nap szélén. Könnyen össze lehetne téveszteni
egy éppen elforduló napfolttal.
Tizenhárom óra, nyolc.
Isten veled, gyönyörű Föld.
Mindjárt... mindjárt... mindjárt... Isten veled!
Újra rendben vagyok. A mérési eredményeket hazasugá-
roztam. Öt percen belül beleolvadnak az emberiség tudás-
anyagába. És a Lunacom is tudni fogja, hogy végig kitartot-
tam.
Ezt viszont nem küldöm el. Itt fogom hagyni a következő
expedíció számára - bármikor érkezzenek is meg. Tíz, vagy
akár húsz év is eltelhet addig, míg újra ember jön ide: nincs
értelme visszamenni és régi látnivalókat nézegetni, hiszen az
egész világ felfedezésre vár.
Így hát ez a kapszula itt marad - ahogyan Scott naplója is
ott hevert a sátrában - mindaddig, amíg a következő látoga-
tók rá nem találnak. Én azonban már messze leszek.
Furcsa, hogy a gondolataim újra és újra visszatérnek
Scotthoz. Azt hiszem, adott nekem egy ötletet. Az ő teste
sem marad örökké a fagyos Déli-sark börtönébe zárva, kisza-
kítva az élet és a halál szüntelen körforgásából. Réges-régen
az a magányos sátor megkezdte hosszú utazását a tenger fe-
lé. Néhány év múlva már teljesen eltemette a szakadatlanul
szállingózó hó, és egy gleccser részévé válva folyamatosan
távolodik a sarktól. Pár röpke évszázad, és a tengerész visz-
szatér a tengerre. Újra beleolvad az élet nagy mintázatába,
eggyé válik a planktonokkal, a fókákkal, a pingvinekkel, a
bálnákkal, azokkal a lényekkel, melyek az Antarktisz óceán-
jainak nyüzsgő állatvilágát alkotják.
Itt, a Marson nincsenek óceánok, az utóbbi ötmilliárd év-
ben nem is voltak. Ám odalenn a Chaos II. pusztaságában
tenyészik valamilyen élet, melyet ez idáig még nem volt al-
kalmunk felderíteni. Azokról a mozgó foltokról beszélek, me-
lyek a bolygó körüli pályáról készített felvételeken láthatóak.
A bizonyítékokról, melyek igazolják, hogy valamilyen erő -
ami nem lehetett az erózió - a Mars felszínének nagy terüle-
teiről letörölte a krátereket. A légköri szondák által begyűj-
tött, hosszú láncba szerveződő, optikailag aktív szénmoleku-
lákról.
És persze a Viking 6 rejtélyéről. Mind a mai napig senki
sem tudott bármilyen értelmes magyarázatot adni azokra az
utolsó adatokra, melyeket a szonda közvetlenül azelőtt kül-
dött, hogy valamilyen hatalmas és nehéz tárgy belecsapó-
dott, miközben ott állt, mélyen a marsi éjszaka fagyos moz-
dulatlanságában.
És senki ne beszéljen nekem primitív életformákról egy
ilyen helyen. Bárminek, ami képes túlélni ezeket a körülmé-
nyeket, annyira fejlettnek kell lennie, hogy mellette mi ma-
gunk is éppoly esetlennek tűnnénk, mint a dinoszauruszok.
Még elég üzemanyag maradt a hajó tartályában, hogy a
marsjáróval körbeutazzam az egész bolygót. Napnyugtáig
három óra van hátra, ennyi idő alatt bőven lejutok a völgybe,
ahonnan már szabad az út a Chaos felé. A fényszórók segít-
ségével sötétedés után is jó iramban haladhatok tovább.
Egészen romantikus lesz az éjszakai autózás a Mars holdjai
alatt.
Egy dolgot viszont el kell intéznem indulás előtt. Nem bí-
rom elviselni a látványt, ahogyan Sam odakint fekszik. Min-
dig annyira büszke tartású és méltóságteljes volt. Nem lenne
helyes, hogy ilyen lehetetlen pózban lássák. Valamit tennem
kell.
Kíváncsi lennék, én vajon képes lennék-e megtenni száz
métert űrruha nélkül, olyan lassú és kimért lépésekkel, aho-
gyan ő sétált az utolsó pillanatig.
Meg kell próbálnom megállni, hogy az arcába nézzek.
 Kész. Mindent szépen rendbe raktam, készen állok az indu-
lásra.
Hatott a terápia. Egészen nyugodt vagyok; talán még elé-
gedett is, amióta pontosan tudom, mit fogok tenni. A régi
rémálmok elveszítették a hatalmukat felettem.
Igaz amit mondanak: mind magányosan halunk meg. Ami-
kor eljön a vég, már mindegy, hogy 80 millió kilométerre va-
gyunk-e az otthonunktól.
Élvezni fogom az utazást keresztül a mesés színekben
pompázó tájon. Azokra gondolok majd, akik a Marsról álmo-
doztak: Wellsre, Lowellre, Weinbaumra és Bradburyre. Mind-
annyian tévedtek, mégis: a valóság éppoly különös és gyö-
nyörű, mint amilyennek elképzelték.
Fogalmam sincs, mi vár rám odakint, és talán soha nem is
tudom meg. De ez egy kietlen világ, és bizonyára ki van
éhezve szénre, foszforra, oxigénre és kalciumra. Bennem
mindezt megtalálja.
És amikor majd az oxigéntartályom vészjelzője utolsót sí-
pol, én odalenn leszek abban a kísérteties vadonban, hogy
stílusosan végezzem be. Amint nehezebbé válik a légzésem,
kiszállok a marsjáróból és gyalog megyek tovább, miközben
a sisakom hátuljába illesztett erősítő teljes hangerővel szól.
Nincs olyan zene, amelyik jobban kifejezné a tiszta, győze-
delmes erőt és dicsőséget, mint a D-moll tokkáta és fúga.
Nem tudom majd végighallgatni, de ez már nem is számít.
Johann Sebastian, jövök!

Megjegyzés: A novellában említett csillagászati események a leírtaknak

megfelelő időpontokban Jognak bekövetkezni.

Tézsla Ervin fordítása

RAY BRADBURY
 ELTŰNT VÁROS A MARSON
Ray Bradbury és a Playboy régi kapcsolatra tekinthetnek vissza.
A Fahrenheit 451 című regénye 1954-ben márciustól májusig há-
rom részben jelent meg a magazinban. A könyvégetésről és cenzú-
ráról szóló borongós látomás megjelentetése leközlése igen bátor
tett volt az akkor még gyerekcipőben járó lap részéről, ha figye-
lembe vesszük, hogy mindez a McCarthy-éra idején történt. A Fah-
renheit 451-et reprintként közölték, mivel a Playboy akkoriban még
nem engedhetett meg magának első kiadásokat. Később azonban
már igen, így azóta több tucat Bradbury írás debütált náluk, és
minden remény megvan arra, hogy még ugyanennyi lásson napvi-
lágot. A magazinnal való széles körű együttműködését mi sem bi-
zonyítja jobban, hogy 1996-ban riportalanyként is szerepelt az
egyik számban. A Nebula Nagymester Bradbury egyike a világ leg-
ismertebb és legnépszerűbb íróinak, valamint igen gyakori társ-
szerzője a különböző antológiáknak. Nevéhez több száz írás fűző-
dik; a fantasytől és a horrortól ugyan idegenkedik, ám a tudomá-
nyos-fantasztikus műfajban épp elég mesterművet alkotott, mint
például a Marsbéli krónikákat (The Martian Chronicles), illetve a
már említett Fahrenheit 451-et. Rövidebb írásait 1980-ban gyűjtöt-
ték egy kötetbe The Stories of Ray Bradbury (Ray Bradbury törté-
netei) címmel, ám azóta rengeteg újabb műve jelent meg amelyek
szintén rendszeresen kötetbe kerülnek: közülük a legutóbbi a
Driving Blind (Vak száguldás) címet viseli.
Ray Bradbury 1920-ban lllinoisban született, majd tizenéves ko-
ráig Los Angelesben élt. Így aztán cseppet sem meglepőek a film-
ipar berkeibe tett gyakori kirándulásai. Ő írta John Huston számára
a Moby Dick forgatókönyvét, és ez a találkozás olyan élmény volt
számára, melyhez szívesen tér vissza történeteiben és memoárjai-
ban. A Fahrenheit 451-et Francois Truffaut filmesítette meg, és A
tetovált ember (The lllustrated Man) szintén vászonra került. Az
ötvenes években az It Came From Outer Space (Látogató a világűr-
ből) és a The Beast From 20,000 Fathoms (Mélytengeri szörnyeteg)
című népszerű B kategóriás filmek készítésében dramaturgként
vett részt. Írásai közül többnek is készült televíziós adaptációja -
Alkonyzónának (The Twilight Zone) -, valamint képregény-
változata, továbbá ő írta a legtöbb részét a Ray Bradbury színháza
(Ray Bradbury Theater) című sorozatnak, melyet máig sikeresen
ismételnek az Egyesült Államok tévécsatornáin, csakúgy, mint az
1980-ban bemutatott Marsbéli krónikák részeit. Sokszínűségére
jellemző, hogy mindemellett drámákat és szép számmal verseket is
írt. Nagy örömmel nyújtjuk át az Olvasónak ezt az igazi ódivatú sci-
fit, melyben megvan minden, a Marstól kezdve a rakétákon át az
asztronautákig.

Szállt az űrben a nagy szem. S a nagy szem mögött a fém-

burok és a műszerek között egy kis szem rejtőzött, egy fér-
fié, aki csak nézte a csillagok sokaságát, és le sem tudta
venni tekintetét a sok milliárd mérföld távolságban fellobba-
nó és elhalványuló fényekről.
A kis szem fáradtan lecsukódott. John Wilder parancsnok
belekapaszkodott a teleszkóp csövébe, amelyen keresztül az
űr végtelenjét kutatta, s végül azt dünnyögte:
- Melyik legyen az?
- Válassz egyet - mondta mellette a csillagász.
- Bárcsak olyan egyszerű lenne! - Wilder kinyitotta a sze-
mét. - Mik az adatai ennek a csillagnak?
- Alpha-Cygne II. Ugyanolyan nagyságú, mint a mi Na-
punk, és a műszer szerinti adatai is megegyeznek vele. Le-
hetséges, hogy bolygórendszere is van.
- Lehet. De nem biztos. És ha rosszul választjuk meg azt a
csillagot, isten legyen irgalmas azoknak, akiket egy kétszáz
évig tartó utazásra indítunk, hogy felkutassanak egy bolygót,
amely esetleg nincs is ott. Nem, a végső döntésért én felelek,
könnyen lehet, hogy saját magamat küldöm erre az útra. Jó
lenne, ha biztosra mehetnénk.
- Nem mehetünk biztosra. Legjobb tudásunk szerint is csak
feltételezésekbe bocsátkozhatunk. Elindítjuk az űrhajót, és
imádkozunk.
- Nem valami biztató. De hát ennél maradunk. Fáradt va-
gyok. - Wilder megérintett egy kapcsolót, amely szorosan el-
zárta a nagyobbik szemet, s a messze néző és keveset tudó
űrlencse most már semmit nem tudott. Az űrlaboratórium
vakon sodródott a végtelen éjszakában.
- Haza - mondta a parancsnok. - Menjünk haza.
És ezzel a vak csillagkutató űrhajó tűzcsóvát lövellt ki ma-
gából, és elszáguldott.
 Fentről gyönyörű látványt nyújtottak Mars határvárosai.
Leszállás közben Wilder nézte a neonfényeket a kék hegyek
között, és azt gondolta: „Földerítjük a milliárd mérföldnyire
keringő világokat, és halhatatlanná tesszük azoknak a gyere-
keit, akik ebben a pillanatban itt élnek lent a neonfények
alatt. Ha sikerrel járunk, egész egyszerűen örökké fognak él-
ni”.

Örökké élni. Az űrhajó földet ért. Örökké élni.

A határváros felől kenőzsírszagot hozott a szél. Valahol
egy alumínium billentyűs wurlitzer bömbölt. Az űrhajókikötő
mellett ócskavastelep rozsdállott. Régi újságpapírfoszlányok
táncoltak a szélfútta leszállópályán.
Ahogyan ott állt mozdulatlanul az állványra szerelt felvonó
tetején, hirtelen azt kívánta, bárcsak ne kellene leszállnia. A
neonfényekből egyszeriben emberek lettek, emberek, nem
pedig szavak, amelyekkel könnyűszerrel elbánhat.
Felsóhajtott. Az emberek súlyos terhet jelentettek számá-
ra. A csillagok pedig túlságosan messze voltak.
- Parancsnok - szólt valaki a háta mögött.
Előrelépett. A felvonó megindult. Halk csikorgással süly-
lyedtek egy nagyon is valódi föld felé, amelyen valódi embe-
rek várták, hogy meghozza a döntést.
Éjfélkor a távirattovábbító tartály sziszegő hangot adva ki-
lökött magából egy üzenetpatront. Wilder az íróasztalánál
ült, magnetofonszalagokkal és lyukkártyákkal körülvéve, és
jó darabig ügyet sem vetett rá. Végül aztán előhúzta az üze-
netet, átfutotta és összegyűrte. Majd kisimította, és újból el-
olvasta:

NAGY CSATORNA HOLNAPHOZ EGY HÉTRE FELTÖLTVE.

MEGHÍVJUK HAJÓÚTRA CSATORNÁN. ELŐKELŐ TÁRSASÁG.
NÉGYNAPOS UTAZÁS ELTŰNT VÁROS FELKUTATÁSÁRA.
VÁLASZT KÉRÜNK. I. V AARONSON

Wilder pislantott, és csöndesen fölnevetett. Megint össze-

gyűrte a papirost, majd megállt, felvette a telefont és be-
mondta:
 - Távirat I. V Aaronson számára, Mars City I. Meghívást el-
fogadom. Semmi észszerű okom rá, de elfogadom.
Helyére rakta a telefonkagylót. Aztán hosszú ideig csak ült
és figyelte az éjszakát, amely sötétségbe borította az összes
neszező, kattogó és mozgó gépezetet.

A kiszáradt csatorna csak várt.

Így várakozott már húszezer év óta, de csak a szállongó
por keltette benne a dagály képzetét.
És most hirtelen sustorgás támadt. Majd a sustorgás ára-
dattá, partokat ostromló zuhataggá változott.
Mintha valahol egy hatalmas gépököl sújtott volna le a
sziklákra, s a levegőbe suhintva csodát parancsolt volna:
magas vízfal gördült előre büszkén a csatornán, behatolt
minden száraz zugába, az ősi, csontszáraz sivatagok felé,
meglepte a régi rakpartokat, s fölemelte a hajók vázait, ame-
lyeket harminc évszázaddal azelőtt hagytak hátra, amikor a
tűz elemésztette a vizet.
Fordult egyet az ár, s egy vadonatúj hajót emelt a hátára;
ezüstcsavarokkal, rézcsövekkel s a Földön készített suhogó,
friss zászlókkal. A csatorna partjához kikötött hajó az
Aaronson I. nevet viselte.
Lent, a hajó belsejében egy hasonló nevű úriember mo-
solygott magában. Aaronson úr azt figyelte, hogyan árad a
víz a hajófenék alatt.
Aztán a vízcsobogást egy légpárnás hajó, majd egy motor-
kerékpár zaja nyomta el, a levegőben pedig, mintha valami
bűvös időzítésnek engedelmeskednének - vagy mintha a csa-
tornában csillogó víz vonzaná őket -, egyszemélyes, lökhaj-
tásos légi járművek tűntek fel a dombok fölött, s egy pillana-
tig úgy lebegtek a csatorna fölött, mintha nem akarnák el-
hinni, hogy ennyi élet egyetlen gazdag ember műve lehessen.
A gazdag ember pedig szemrehányó mosollyal hívogatta
őket, odakiáltott, hogy jöjjenek már be a kinti hőségről,
egyenek-igyanak valamit.
- Wilder parancsnok! Mr. Parkhill! Mr. Beaumont! Wilder
hajója kikötött.
 Sam Parkhill félreállította a motorját, s már meg is feled-
kezett róla, mert a jachtot meglátnia és megszeretnie egyet-
len pillanat műve volt.
- Istenem! - kiáltott le Beaumont, a színész a levegőből,
ahol a lökhajtásos légi járművek úgy táncoltak, mint a tarka
méhecskék a szélben. - Rosszul időzítettem a megjelenése-
met. Korán érkeztem. A közönség még nincs sehol!
- Majd én megtapsolom - harsogta az öregember, és úgy is
tett. Aztán újabb látogatót üdvözölt: - Mr. Aikens!
- Aikens? - kérdezte Parkhill. - A híres vadász?
- Ő bizony, teljes életnagyságban. Aikens pedig gépével le-
bukott a levegőből, mintha fel akarná ragadni őket éles kar-
maival. Szemmel láthatóan tetszett neki héjamutatványa.
Rohanó színészélete hegyesre faragta egész lényét. Zuhan-
tában csak úgy hasította a levegőt, mint egy ragadozó ma-
dár, mint valami tollas veszedelem, amely bosszúszomjasan
veti magát az ártatlanokra. Aztán mielőtt még összezúzta
volna magát, hirtelen lefékezte a járművet, és enyhe csikor-
gással letette a márvány kikötőgátra. Karcsú derekán töl-
tényövet viselt. Zsebei csak úgy dagadoztak, mint egy kisfi-
úé, aki éppen bevásárolt a cukorkaüzletben. Azt képzelhette
az ember, cukorpatronokkal meg csokoládébombákkal van
tele. Kezében, mint egy vásott kölyök, különös fegyvert tar-
tott, olyat, mint egy villám, mintha csak Zeusz markából ke-
rült volna ki, a felírás azonban félreérthetetlenül adta az em-
ber tudtára: Made in USA. Bőrét sötétre cserzette a nap. Bar-
na arcában hűvös meglepetésként hatott kékeszöld szeme.
Mintha egy fehér porcelánbaba mosolyát afrikai izmokba
ágyazták volna. Kis híján megrezdült a talaj, amint földet ért.
- Juda országában oroszlán garázdálkodik - hangzott mint-
egy a mennyekből. Nézzétek, micsoda mészárlást visz végbe
a bárányok között!
- Az isten szerelmére, Harry, fogd be már a szád! - mondta
egy női hang.
S a szélben két újabb, papírsárkányhoz hasonlatos jármű
lebegtette lelkes terhét, szörnyű emberi rakományát. A gaz-
dag ember ujjongott.
- Harry Harpwell!
- Íme, az angyal az Úr üdvözletével - mondta az ember a
levegőben lebegve. - Az üdvözlet pedig így szól...
 - Már megint részeg - vágott közbe a felesége, aki előtte
repült, és még csak hátra se nézett.
- Megan Harpwell - mondta a gazdag ember, mint egy imp-
resszárió, aki bemutatja társulatát.
- A költő - szólt Wilder.
- Meg az a halszemű felesége - súgta Parkhill.
- Nem vagyok részeg! - kiáltotta a szélben a költő. - Épp
csak kissé emelkedett állapotban vagyok.
S a szójátékot olyan harsogó nevetéssel kísérte, hogy a
lent állók szinte védekezőleg emelték fel kezüket a zuhatag
elhárítására.
Harpwellné megvetően összeszorította a száját, a költő
maga pedig kissé lejjebb ereszkedett, mint egy kövér papír-
sárkány. Most közvetlenül a jacht fölött lebegett. Áldást osz-
tó mozdulatokat tett, majd rákacsintott Wilderre és
Parkhillre.
- Harpwell! - kiáltott fel bemutatkozásképpen. - Hát nem
csodálatos név egy nagy, modern költő számára, aki a jelen-
ben szenved, aki a múltban él, megdézsmálja régi mesterek
sírját, ilyen újmódi lökhajtásos habverőn cirkál és szonettek-
kel bombáz benneteket! Hogy szánom a hajdani eufóriás
szenteket és angyalokat, akiknek nem voltak ilyen láthatat-
lan szárnyaik, hogy eksztatikus körpályákon, örvénylő spirá-
lokban röpködhettek volna, miközben zsoltáraikat dalolták,
vagy a pokol fenekére átkozták a lelkeket. Szegény földhöz-
ragadt, megnyirbált szárnyú verebek! Csak a géniuszuk szár-
nyalt. Csak múzsáik tudták, mi is az a légibetegség...
- Harry - szólt rá lehunyt szemmel a felesége, aki már föl-
det ért.
- Hé, te vadász! - kiáltott a költő. - Aikens! Itt a világ leg-
nagyobb vadászzsákmánya, a szárnyas költő. Kitárom keb-
lemet. Nosza, lövelld belé mézes fullánkodat! Hozz le a ma-
gasból engem, Ikaroszt, ereszd szabadjára a fegyvered csö-
vébe zárt napsugarakat, gyújts velük hatalmas erdőtüzet,
perzselj hamuvá giccset és költészetet egyaránt. Felkészülni,
cél, tűz!
A vadász jókedvűen célba vette a puskájával.
Harpwell erre még harsányabb hahotában tört ki, félrehúz-
ta, az ingét, és kitárta a mellét.
 S ebben a pillanatban mintha maga a nyugalom közeledett
volna a csatorna partján.
Egy asszony jött gyalogosan. Mögötte a szobalánya. Sem-
miféle jármű nem látszott a közelben, úgy tűnt, mintha már
hosszú ideje bolyonganának a Mars dombjai között, míg vég-
re most célhoz értek.
A megjelenéséből áradó nyugalom maga is méltóságot köl-
csönzött Cara Corellinek, és ráterelte a figyelmet.
A költő nyomban véget vetett a szavalásnak, és leszállt a
földre.
Az egész társaság erre a színésznőre figyelt, aki csak né-
zett rájuk, de nem látta őket. Fekete ruhát viselt, éppen
olyan színűt, mint a haja. Úgy lépkedett, mint aki nem sok
szót vesztegetett életében, aztán megállt előttük, várva,
hogy valaki utasítás nélkül is megmozduljon. Hosszú haja a
válla körül röpködött. Arca megdöbbentően sápadt volt. Nem
is a szeme bámult rájuk, inkább a sápadtsága.
Aztán egy szó nélkül beszállt a hajóba, és a hajó orránál
leült, mint egy hajóorrszobor, amely tudja, hol a helye, és azt
el is foglalja.
A csönd pillanata véget ért.
Aaronson ujjával végigfutott a meghívottak nyomtatott
jegyzékén.
- Egy színész, egy szépasszony, aki történetesen színész-
nő, egy vadász, egy költő, egy költőfeleség, egy űrhajópa-
rancsnok, s egy volt szerelő. Mindenki a fedélzeten.
A jacht hátsó fedélzetén Aaronson kiterítette a térképeit.
- Hölgyeim és uraim - mondta. - Ez az összejövetel sokkal
több, mint egy négynapos ivászat vagy kirándulás. Ez egy ku-
tatóexpedíció.
Megvárta, amíg az arcok illendően felragyognak, s a tekin-
tetek mind a térképekre szegeződnek, majd így szólt:
- Az a célunk, hogy felkutassuk a Mars híres, elveszett vá-
rosát, amelyet hajdanában Dia-Saónak, Elátkozott Városnak
neveztek. Valami szörnyű dolog történhetett vele. Lakói el-
menekültek, mintha dögvész kergette volna el őket. A város
üresen maradt. Évszázadok óta elhagyottan áll.
- Az elmúlt tizenöt év alatt - szólt közbe Wilder parancsnok
- a Mars minden talpalatnyi földjét felmértük és feltérképez-
tük. Egy olyan nagy város, amilyenről ön beszél, nem kerül-
hette volna el a figyelmünket.
- Való igaz - mondta Aaronson. - Feltérképezték az égről és
a földről nézve. De nem vízi úton! Hiszen a csatornák mind-
máig szárazon álltak. Mi azonban most ezen a csatornán ne-
kivágunk az új vizeknek, s arrafelé hajózunk, amerre a rég-
múlt idők hajói haladtak, s megtekintjük a Mars legesleg-
újabb látnivalóit. S olyan bizonyos, mint hogy itt állok - foly-
tatta a gazdag ember -, hogy utazásunk során valahol megta-
láljuk a régi világ történetének legfantasztikusabb, legszebb
és legrettenetesebb városát. És ki tudja, a várost járva talán
azt is megtudjuk, mi volt az oka annak, hogy tízezer évvel
ezelőtt a legenda szerint a rémülettől sikoltozva menekültek
el belőle a marslakók.
Csönd lett. Aztán a költő megrázta az idős ember kezét, és
így szólt:
- Éljen! Kitűnő volt.
- Nem lehetséges - kérdezte a vadász -, hogy abban a vá-
rosban rábukkanunk valamiféle soha nem látott, új fegyve-
rekre?
- Dehogynem, nagyon is lehetséges.
- Helyes - mondta Aikens, és meglóbálta villám alakú fegy-
verét. - Unom már a Földet. Ott már mindenfajta állatot lőt-
tem, úgyhogy egyszerűen kifogytam a vadakból. Ide is azért
jöttem, hogy újabb, nagyszerű emberevő ragadozókat keres-
sek. Hát még ha újabb fegyverekre is rábukkanunk! Mi mást
is kívánhatnék! Nagyszerű! - S ezzel kihajította a hajóból
ezüstöskék fegyverét, amely bugyborékolva merült el a tiszta
vízben.
- Akkor hát mehetünk akár a pokolba is.
- Mehetünk bizony, a jó pokolba - kontrázott Aaronson, és
megnyomott egy gombot, amely a jacht elindítására szolgált.
A víz vitte magával a hajót.
A hajó arra úszott, amerre Cara Corelli csöndes szótlansá-
ga mutatott: az ismeretlen felé.
A költő felbontotta az első pezsgőspalackot. A dugó nagyot
pukkant. Csak a vadász nem rezzent össze.
A jacht egész nap kitartóan haladt előre, míg csak rá nem
esteledett. Rábukkantak egy ősrégi romra, ott aztán meg is
vacsoráztak, és nagyszerű bort ittak hozzá, amit százmillió
mérföld távolságról, a Földről importáltak. Meg is jegyezték,
hogy milyen jól tűrte az utazást.
A költő szavalt a bor mellé, s miután ebből is elegük volt,
álom borult a hajó fedélzetére, amely továbbhaladt, kutatva
a várost, amelynek mindaddig nyomát se látták.
Wilder nem tudott aludni, nem volt hozzászokva a bolygó
egész testébe belekapaszkodó vonzásába, nyugtalanul feljött
hát a fedélzetre és ott találta a színésznőt.
Cara Corelli figyelte, amint tovasuhan a víz, és visszatük-
rözi meg elnyeli a csillagokat.
Wilder leült melléje, egy kérdés motoszkált a fejében.
Cara Corelli is ezen a kérdésen tépelődött, és fennhangon
meg is felelt rá:
- Azért vagyok itt a Marson, mert nemrég, életemben elő-
ször, egy férfi igazat mondott nekem.
Lehetséges, hogy azt várta, meglepődjék, de Wilder nem
szólt semmit. A hajó simán haladt előre, mintha olaj folyna
alatta.
- Szép nő vagyok. Egész életemben szép voltam. Ami azt
jelenti, hogy az emberek kezdettől fogva összevissza hazu-
doztak nekem, egyszerűen azért, mert velem akartak lenni.
Férfiak, nők és gyermekek hazugságai közepette nőttem fel,
hazudtak, mert féltek, hogy a nemtetszésemet váltják ki. Ha
a szépség duzzog, belereszket a világ. Ugye, látott már szép
nőt, akit örökké csak bólogató férfiak vesznek körül? Hallotta
a férfiak nevetését? A férfiak mindenen nevetnek, amit egy
szép nő mond. Utálják magukat, az igaz, de csak nevetnek,
nemet mondanak igen helyett, és igent nem helyett. Hát ve-
lem is ez történt, az év minden egyes napján. A hazugságok
tömege takart el előlem mindent, ami kellemetlen. A férfiak
szavai selyembe-bársonyba burkoltak. Aztán ez az ember tel-
jesen váratlanul, hat hete sincs, egyszer csak igazat mon-
dott. Valami semmiségről volt szó, már nem is emlékszem,
mit mondott. Nem nevetett. Még csak ne is mosolygott. De
mihelyt kimondta, mihelyt elhagyták a száját a szavak, tud-
tam, hogy valami rettenetes történt: öregszem.
A hajó szelíden himbálózott az áradó folyón.
- Ó, persze rengeteg férfi akadna még, aki továbbra is ha-
zudozna, és mosolyogna azon, mit mondok. De hirtelen meg-
láttam, hogy közelednek az évek, amikor a szépség majd hi-
ába toporzékol kis lábaival, nem támaszt földrengést, nem
teszi törvénnyé a csúszás-mászást. S az a férfi? Ő is nyom-
ban visszavonta az igazságot, amint észrevette, hogy meg-
döbbentett. De már elkésett. Jegyet váltottam a Marsra. Az-
tán Aaronson meghívására nekivágtam ennek az újabb uta-
zásnak, amely ki tudja, hol fog végződni.
Wilder azon vette észre magát, hogy az utolsó mondatok-
nál a nő kezéért nyúl.
- Ne - mondta Cara Corelli, és elhúzta a kezét. - Ne szóljon!
Ne érintsen meg, és ne is sajnáljon. Én sem akarom sajnálni
magam. - Most első ízben mosolyodott el. - Hát nem furcsa?
Mindig azt gondoltam, milyen szép lenne egy napon meghal-
lani végre az igazságot, és felhagyni a színleléssel. Mennyire
csalódtam! Egyáltalán nem mulatságos.
Ült, és figyelte a hajó mellett elfolyó sötét vizet. Amikor
néhány óra múlva eszébe jutott, hogy ismét felpillantson, a
mellette levő hely már üres volt. Wilder elment.
A második napon hagyták, hogy az új vízi út sodorja őket
arrafelé, amerre igyekszik. Egy magas hegylánc felé közeled-
tek. Útközben megebédeltek egy régi templomrom mellett, a
vacsorát pedig egy másik rom mellett költötték el. Az eltűnt
városról nem sokat beszéltek. Tudták, hogy úgysem fogják
megtalálni.
A harmadik napon azonban, anélkül hogy bárki is szóvá
tette volna, érezték, hogy valami nagy jelentőségű dolog ké-
szül.
Végül is a költő foglalta szavakba gondolataikat:
- Vajon nem Isten hangját halljuk zümmögni valahol?
- Micsoda szemét alak vagy! - förmedt rá a felesége. - Még
hétköznap sem tudsz értelmesen beszélni?
- Az istenit, hát hallgassátok! - kiáltotta a költő.
Odafigyeltek.
- Nem érzitek? Mintha egy óriási olvasztókemence, egy ha-
talmas konyha küszöbén álmátok; mintha valahol bent az Is-
ten keze kotyvasztaná az élet lakomáját; valahol bent, a jól-
eső melegben az Isten hatalmas, lisztes, pacal- és belsőség-
szagú, véres keze, amely büszke a vérre. S a nap katlanában
egy főzet rotyog, amely virágzó életet teremt a Vénuszon. És
ez a csontokból, szívből, idegekből főzött erőleves tízmilliárd
fényévnyi távolságokra levő bolygók élőlényeiben kering. S
miért is ne lenne az Isten elégedett, ha ilyen remek munkát
végzett a világmindenség konyhájában, ahol elkészítette az
étlapot egy történelem számára, amelyben ünnepek, éhín-
ség, halál és újrarügyezés váltják egymást sok milliárd éven
át? S ha Isten elégedett, miért ne dudorászna magában? Ta-
pintsátok csak meg a csontjaitokat. Nem bizsereg belé a
csontvelőtök ebbe a zümmögésbe? S ami azt illeti, Isten nem
is csak dudorászik, szinte már énekel az elemekben. Táncol a
molekulákban. Örök ünneplés rajzik körülöttünk. Valami ké-
szül. Csitt! - Kövér ujját duzzadt ajkára szorította.
Mindnyájan elhallgattak, és Cara Corelli sápadtsága fény-
szóróként pásztázta végig az előttük sötétlő vizeket.
Mindnyájan érezték. Wilder is érezte. Parkhill is. Dohá-
nyoztak, hogy valamivel el legyenek foglalva. Aztán eloltot-
ták a cigarettát. Félhomályban várakoztak.
A zümmögés mind közelebbről hallatszott. A vadász bele-
szimatolt a levegőbe, és odaült a hajó orrába, a hallgatag
színésznő mellé. A költő nekiállt, hogy leírja, amit az imént
elmondott.
- Igen - szólalt meg, amikor kigyulladtak a csillagok. - Már
szinte a nyakunkon van. - Mély lélegzetet vett. - Megérkez-
tünk.
A jacht egy alagútba siklott.
Az alagút a hegy gyomrába vezetett.
És ott volt a város.

Hatalmas hegyüregben feküdt a város, körülötte mezők te-

rültek el, és az egészet különös megvilágítású kőégbolt borí-
totta. Azért veszett el, mert az emberek repülőgépről akarták
felfedezni, s a feléje vezető utakat kutatták, melyek egész
idő alatt ott várakoztak, a csatornákon át egyszerűen gya-
logszerrel is meg lehetett volna közelíteni.
S az idegen bolygóról érkezett, idegen emberekkel megra-
kott hajó most befutott egy ősrégi kikötőbe.
A város pedig ébredezni kezdett.
A városok régente vagy éltek, vagy kihaltak, aszerint, hogy
lakták-e emberek vagy sem. Ilyen egyszerű volt a dolog. A
Föld és a Mars későbbi korszakaiban azonban a városok nem
haltak ki. Csupán aludtak. És szunnyadozó fogaskerekeikben,
gépálmaikban azon tűnődtek, milyen is volt az élet hajdanán,
és mit is hozhat még a jövő.
Így aztán, amint egyenként kiszálltak a hajóból, érezték,
hogy valami hatalmas személyiség, a nagyváros rejtett, be-
olajozott, fénylő acéllelke hangtompított és elrejtett tűzijáté-
kok földcsuszamlásán keresztül a teljes ébredés felé közele-
dik.
A rakpart automatikusan érzékelte a jövevények súlyát.
Úgy érezték, mintha egy végtelenül érzékeny mérlegen áll-
nának. Talpuk alatt a rakpart egy hüvelyk milliomodrészével
lesüllyedt.
S a város, mint valami Csipkerózsika, ördögi áttételeken
keresztül, önkéntelenül válaszolt erre az érintésre, erre a
csókra a város fölébredt.
Mennydörgés.
A harminc méter magas kőfalban egy húsz méter széles
kapu nyílt. Ez a kétszárnyú kapu most hatalmas robajjal
szétgördült és eltűnt a falban.
Aaronson előrelépett.
Wilder megmozdult, hogy visszatartsa, de Aaronson felsó-
hajtott:
- Parancsnok, kérem, ne adjon tanácsokat. Ne intsen óva-
tosságra. Semmi szükség őrjáratokra, hogy megtisztítsák az
utat az útonállóktól. A város hív bennünket. Szívesen lát.
Csak nem gondolja, hogy bármi élőre is bukkannánk itt? Itt
csak robotok vannak. És ne nézzen rám úgy, mintha időzített
bombát sejtene valahol. Ezen a helyen legalább - mit mond-
jak - húsz évszázada nem játszottak efféle játékokat. Ki tudja
olvasni a Mars-hieroglifákat? Itt van ez a sarokpillér. Ez a vá-
ros legalábbis tizenkilenc évszázaddal ezelőtt épült.
- És el is menekültek belőle - mondta Wilder.
- Maga úgy állítja be, mintha valami dögvész űzte volna el
őket.
- Nem dögvész. - Wilder kényelmetlenül fészkelődött, mert
szinte érezte, ahogy megmérik a lába alatt süllyedő hatalmas
mérlegen. - Valami más. Valami...
- Akkor legalább tudjuk meg, mi volt az! Befelé, mindany-
nyian!
S a földi emberek egyesével-kettesével átlépték a város
kapuját. Wilder utolsónak lépett be.
 A város pedig egyre élénkebb lett. Fémboltozata kitárult,
mint egy virág szirmai.
Ablakszárnyak nyíltak, mint hatalmas szemhéjak, s az ab-
lakszemek lebámultak rájuk.
A lábuknál mozgójárdák patakjai surrogtak, automatikus
patakok, melyeknek ezüstcsíkjai az egész várost behálózták.
Aaronson élvezettel szemlélte ezeket a fémáramlatokat.
- Szavamra, ez teljesen leveszi a vállamról a vendéglátás
terhét. Én szándékoztam mindnyájukat megvendégelni. De
hát ez most már a város feladata. Két óra múlva itt találko-
zunk, hogy kicseréljük tapasztalatainkat. Viszlát - mondta, és
a mellette elsikló ezüst futószalagra lépett, amely gyorsan
magával vitte.
Wilder ijedt mozdulatot tett, hogy utána lépjen. Aaronson
kedélyesen visszaszólt:
- Rajta, gyerünk, a víz kitűnő!
És integető alakját a fémáramlat továbbsodorta.
Egyenként ráléptek a mozgójárdára, az pedig mind-
annyiukat magával vitte. Parkhillt, aztán a vadászt, a költőt
és a feleségét, a színészt, majd a szépasszonyt és a szobalá-
nyát. Úgy siklottak előre, mint a szobrok egy titokzatos vul-
kanikus lávaömlés tetején, amely ki tudja, hová viszi őket:
Wilder is ráugrott. A folyam gyengéden magához rögzítette
a cipőtalpát. S vitte a többiek után, fasorokon, parkokon,
épületrengetegen át.
Mögöttük pedig üresen állt a rakpart és a kapu. Nyoma
sem volt annak, hogy megérkeztek. Mintha meg sem érkez-
tek volna.
Beaumont, a színész lépett le elsőnek a mozgójárdáról. Az
egyik épület megragadta a figyelmét. Hirtelen elhatározással
leugrott, az épület felé indult, és beleszimatolt a levegőbe.
Elmosolyodott. Mert a kiáramló illatból már tudta, miféle
épület előtt állt.
- Réztisztítószer. És szavamra, ez csak egyetlen dolgot je-
lenthet!
Színház. Rézajtók, rézkorlátok, bársonyfüggönyöket tartó
rézkarikák.
Belépett. Körülszaglászott, és hangosan fölnevetett. Igen.
Feliratok, fényreklámok nélkül is azonnal felismeri, a sajátos
összetételű fémek s a milliószám eltépett belépti jegyek por-
szagáról.
És mindenekfölött... figyelni kezdett. Ez a csönd.
- Ez a várakozásteli csönd. Sehol másutt a világon nincs
ilyen várakozásteli csönd. Ilyen csak a színházban van. Még a
levegő részecskéi is bizseregnek a feszült várakozástól. Az
árnyak hátradőlnek, és visszafojtják a lélegzetüket. Nos...
bármi lesz is... megyek már.
Az előcsarnok olyan volt, mint egy zöld bársony tengerfe-
nék.
Maga a nézőtér vörös bársony tengerfenék: csak halvá-
nyan látta, amint kitárta a kettős ajtót. Valahol a másik vé-
gén ott volt a színpad.
Hirtelen megrezzent valami, mint egy hatalmas állat. Mint-
ha csak az ő lélegzete ébresztette volna fel álmából. A félig
nyitott száján kiáramló levegő százlábnyi távolságban moz-
gásba hozta a függönyt, amely lágy hullámzásba kezdett a
sötétségben, mint két mindent betakaró szárny.
Tétovázva előrelépett.
Mindenfelé kivilágosodott a magas mennyezet, amelyen
egy csapat szivárványszínű hal úszott egymás hegyén-hátán.
Az akváriumszerű világítás mindent besugárzott.
Beaumont megtántorodott.
A színház tele volt nézőkkel.
Vagy ezren ültek mozdulatlanul a csalóka homályban. Apró
termetűek voltak, törékenyek, meglehetősen sötétek, ezüst-
maszkot viseltek, de mégiscsak emberek!
S anélkül, hogy kérdeznie kellett volna, tudta, hogy már
tízezer esztendő óta ülnek itt.
De mégsem halottak.
Vagy azok? Kinyújtotta a kezét, és megérintette egy férfi
csuklóját a sor szélén.
A kéz halk, csengő hangot adott.
Megérintette egy nő vállát. Megcsendült. Mint egy harang.
Igen, ezek egypár ezer év óta várnak.
De hát a gépeknek az a tulajdonságuk, hogy tudnak várni.
Még egyet lépett, és a földbe gyökerezett a lába.
Sóhajtás futott végig a sokaságon.
 Olyan volt ez a hang, mint egy újszülött első hangja, még
mielőtt valóban levegőt venne, bömbölni kezd, hogy megütő-
dött hangon panaszolja meglepetését azon, hogy él.
Ezer ilyen sóhajtás halt el a bársonyfüggönyök között.
A maszkok mögött ezer száj nyílott meg.
Ketten megmoccantak. Beaumont megállt.
Kétezer szem nyílt tágra a bársonyos félhomályban.
Beaumont újra lépett egyet.
Ezer hallgatag fej fordult meg régi, de jól olajozott csap-
ján.
Mind ránézett.
Feltartóztathatatlan borzongás futott végig a hátán.
Megfordult, hogy nekiiramodjék.
A szemek azonban nem eresztették.
A zenekarból zene csendült fel.
Odanézett, és látta, amint a fura, groteszk, akrobatikus
szerkezetű hangszerek raja lassan felemelkedik. S a hang-
szerek lágy pengetéssel, fúvással, érintéssel és nyomkodás-
sal hangokat bocsátottak ki magukból.
A hallgatóság pedig mintegy vezényszóra ismét a színpad
felé fordult.
Fény villant. A zenekar nagyszerű harsonaszót hallatott.
A vörös függöny szétnyílt. A színpad elején egy emelvé-
nyen álló széket világítottak meg a reflektorok.
Beaumont várt.
De színészeknek nyomuk sem volt. Mozgolódás támadt.
Kezek nyúltak ki jobbra-balra. Aztán összecsapódtak. Halkan
tapsoltak.
A reflektorfény most elhagyta a színpadot, és a széksorok
közti átjárót világította meg.
A fejek megfordultak, és követték az üres, kísérteties
fénynyalábot. A maszkok tompán csillogtak. S a maszkok
mögött meleg színű szempárok figyeltek.
Beaumont hátralépett.
A reflektorfény azonban rendíthetetlenül közeledett. Fehér
fénygúlát emelt a padlóra.
Aztán Beaumont lábánál imbolyogva megállt.
A hallgatóság hátrafordult, és még lelkesebben tapsolt. Az
egész színház harsogott, robajlott, visszhangzott a biztatás-
tól.
 Beaumont fölengedett, a dermedtséget melegség követte.
Úgy érezte, mintha pucéron kilökték volna egy nyári felhő-
szakadásba. Jólesett neki, amint a vihar tisztára mossa. A
szíve veszettül dobogott. Öklei kinyíltak. Csontjai elernyed-
tek. Még egy pillanatig várt, hagyta, hogy áztassa az eső föl-
emelt, hálás arcát, verdesse szomjas szemhéjait, míg csak
meg nem rezzennek, és le nem csukódnak; aztán úgy érezte
magát, mint a szellem a várfokon, szellem, amelyet kísértet-
fény vezet; szellem, amely meghajlik, lép, sodródik lefelé egy
lejtőn, lép, aztán már nem is lép, hanem szalad, fut, rohan
előre, miközben csillognak a maszkok, izzanak a szemek az
élvezettől, a lelkes üdvözléstől, s ezernyi kéz röpköd a leve-
gőben, mint a puskalövés riasztotta, szárnyaló galambok.
Beaumont érezte, hogy lépés közben megbotlik a saját cipő-
jében. A tapsvihar hirtelen elnémult.
Nagyot nyelt. Fölment a színpadra, és megállt a reflektor-
fényben, ezer rámeredő maszkkal és ezer fürkésző szempár-
ral szemben; aztán leült a székbe. A nézőtér elsötétedett, s
elült a fémtorkok sustorgó kazánmorajlása is, és a sötétben
csupán egy mesterséges méhkas enyhe zümmögése hallat-
szott.
A térdére fektette a kezét. Elengedte magát. Aztán meg-
szólalt:
- Lenni, vagy nem lenni... Néma csend.
Nem hallatszott egyetlen köhintés. Egy moccanás sem. Egy
suttogás, egy szemrebbenés sem. Várakozásteli hallgatás.
Maga a tökély. A tökéletes nézőközönség. Tökéletes, tökéle-
tes és tökéletes.
Szavait belehullajtotta ebbe a tökéletes, néma tóba, és
érezte, amint a hang gyengéden szétterjed a hangtalan
vízfodrokon.
...ez itt a kérdés.
Szavalt. Azok meg figyelték. Tudta, hogy most már soha
többé nem bocsátják el. Tudta, hogy az eszméletlenségig jól-
lakatják tapsukkal. Hogy a fáradtságtól úgy fog aludni, mint
a tej, aztán felkel, de csak azért, hogy újrajátsszon. Eljátsz-
szon mindent, amit Shakespeare, Shaw, Molière írt valaha,
minden darabkát, minden morzsát, minden töredéket. Előad-
ja az egész repertoárját, egész önmagát.
Az utolsó szavak alatt felállt.
 S amikor vége volt, azt gondolta: „Temessetek el! Fedjetek
be! Borítsatok be mélyen!”
S a lavina engedelmesen megindult a hegyoldalon.

Cara Corelli egy tükörpalotára bukkant.

A szobalánya kint maradt.
Cara Corelli megindult befelé. Amint keresztülsétált a ter-
mek útvesztőjén, a tükrök mind fiatalabbnak mutatták az ar-
cát, elvettek a korából egy napot, majd egy hetet, egy hóna-
pot, aztán egy évet, két évet.
A gyönyörű és megnyugtató hazugságok palotája volt ez.
Úgy érezte, visszatér a fiatalsága. Úgy érezte, a fényes, ma-
gas tükrökben férfiak veszik körül, akik már soha többé nem
fogják megmondani neki az igazat.
Cara belépett a palota legbelső termébe. S amikor megállt
a közepén, mindegyik hatalmas, fényes tükörben huszonöt
évesnek látta magát.
A tündöklő útvesztő közepén leült. Ragyogott a boldogság-
tól.
A szobalánya talán egy óra hosszat várakozott odakint. Az-
tán fogta magát és elment.

Sötét hely volt, soha nem látott alakú és méretű tárgyak

körvonalai derengtek benne. A sötétségben mintha ragadozó
gyíkok hevertek volna szanaszét, némán, várakozva, fogaik
helyén fogaskerekek, s a levegőben a vérük szaga, kenőolaj-
bűz terjengett.
Egy titáni kapu óriási recsegéssel megnyílt, mint egy hát-
racsapott, páncélpikkelyes farok, és Parkhill ott állt a dús,
olajos szélben. Úgy érezte, mintha valaki egy fehér virágot
tapasztott volna az arcára. Pedig csak egy hirtelen meglepe-
tés szülte mosoly volt.
Üres kezei az oldalánál csüngtek, és teljesen öntudatlan,
ösztönös mozdulatot tettek előre. Belekaptak a levegőbe.
Parkhill pedig szótlanul bukdácsolva hagyta magát besod-
ródni a garázsba, gépterembe, javítóműhelybe vagy mibe.
 S csak ment, és szent boldogsággal, egy gyermek szent és
nagyon is földi ujjongásával nézte, ami a szeme elé tárult, s
lassan körbefordult.
Ameddig csak a szem ellátott, mindenfelé járművek álltak.
A föld felszínén járó járművek. Légi járművek. Aztán olya-
nok, amelyek készen álltak, hogy kerekeikkel bármilyen
irányba nekiinduljanak. Kétkerekűek meg három-, négy-,
hat-, nyolckerekűek. Járművek, amelyek pillangóra hasonlí-
tanak. Aztán régi motorkerékpár-félék. Háromezer állt glé-
dában az egyik sarokban, négyezer csillogott indulásra ké-
szen a másikban. Újabb ezer felfordítva, leszerelt kerekekkel,
kibontott motorszerkezettel javításra várva. Újabb ezer a
magasban függött, pókhálószerű javítódaru-rendszeren, látni
lehetett szépen megmunkált alsó felületét, korongjait, veze-
tékeit, fogaskerekeit, bonyolult és nemes szerveit, amelyek
mind szakértő kézre vártak, amely majd szétszereli, szelepet
cserél benne, újratekercseli, olajozza, és gondosan bezsíroz-
za...
Parkhill tenyere viszketett.
Csak ment az őskori mocsár-olaj szagban, a halott és fel-
ébresztésre váró régi és mégis új páncélos géphüllők között,
és mennél többet látott, annál fájdalmasabbá vált arcán a
mosoly.
A Város valóban város volt, és bizonyos mértékig önellátó.
A fémökörnyálból, illóolajokból és tüzes álmokból épített rit-
ka pillangók azonban végül is nyílván lehullottak a földre, s a
gépeket javító gépek is kiöregedtek, megbetegedtek és ma-
guktól tönkrementek. És ez volt az az állati garázs, álomba
merült elefánttemető, ahol alumíniumsárkányok vonszolták
magukat, s miközben a lelkük is megrozsdásodott, abban
reménykedtek, hogy a megannyi aktív, de halott fém köze-
pette legalább egyetlen élőlény maradt, aki helyrehozhatja a
dolgokat. Gépek istene, aki egyszerre csak azt mondja majd:
„Te, Lázár-emelődaru, kelj fel és járj! Légpárnás siklóhajó,
szüless újjá!” Egy élőlény, aki majd megkeni őket leviatán-
olajjal, megérinti őket egy bűvös csavarkulccsal, és majd-
hogynem örök életre bocsátja őket a levegőben és a
higanyutakon.
 Parkhill körül kilencszáz férfi és női robot hevert, akiket
egyszerűen a rozsda emésztett el. Majd ő ellátja a baját a
rozsdának!
Méghozzá tüstént. Ha most azonnal hozzákezd, gondolta
Parkhill, miközben feltűrte inge ujjait, és végigpillantott a
gépekkel teli folyosón, amelyből jó egymérföldnyi hosszú-
ságban garázsok, raktárak nyíltak, csörlők, emelők, ládák,
olajtartályok, szanaszét szórt nagyszerű szerszámok hever-
tek, melyek arra vártak, hogy kézbe vegye őket; ha most
azonnal hozzákezd, harmincesztendei munkával eljuthat e
gigászi hangár, javító- és karbantartó műhely túlsó végéhez.
Milliárdnyi csavart kell megszorítania. Milliárd motort
rendbe hoznia. Milliárd alváz alá kell odafeküdnie olajosan,
egymagában, mindig egymagában ezekkel a szép és kezes
dongószerű mozgóalkalmatosságokkal, szerkezetekkel, be-
rendezésekkel.
A kezei szinte húzták a szerszámok felé. Megragadott egy
csavarkulcsot. Talált egy negyvenkerekű, alacsony gördülő-
zsámolyt. Ráfeküdt, és süvöltve végigszáguldott a garázson.
A zsámoly rohant vele.
Parkhill eltűnt egy hatalmas, régimódi kocsi alatt.
Látni nem látszott, de hallani lehetett, amint dolgozott a
gép belső szerkezetén. Hanyatt fekve beszélt hozzá. S amikor
végre életet vert belé, a gép szelíden válaszolgatni kezdett
neki.

Az ezüst mozgójárda mindig mozgásban volt.

Sok ezer esztendőn keresztül üresen suhant, csak a port
vitte magával tovább és tovább a szunnyadó magas házak
között.
Ez a futó ösvény most Aaronsont vitte, mint egy öregedő
szobrot.
S minél messzebbre vitte, minél gyorsabban tárult elébe a
város, minél több épület suhant el mellette, és minél több
park mellett haladtak el, annál jobban elszomorodott. Színe
megváltozott.
- Játék - hallotta a saját suttogását. Suttogása ősrégi volt.
- Megint csak egy játék... - A hangja elgyengült, már nem is
hallatszott. - Csak egy újabb játék.
 Szuperjáték, az igaz. De az élete amúgy is tele van, mindig
is tele volt ilyenekkel. Amikor nem valami automata volt so-
ron, akkor a legújabb méretű elosztóról vagy valami óriás ha-
tásfokú hí-fi sztereó hangosítóról lehetett szó. S úgy érezte,
a sok fémes smirglipapír csonkká koptatta a karját. Az ujjai
már csak csökevények. Nem, már keze sem volt, csuklója
sem. Aaronson, a Fókafiú! Értelem nélküli uszonyai tapsoltak
annak a városnak, amely valójában nem volt sem több, sem
kevesebb, mint egy kisméretű zenegép, amely belebódult a
saját elmebajos hangjába. Ő pedig ismerte ezt a dallamot.
Isten legyen neki irgalmas. Ő aztán ismerte ezt a dallamot.
Csupán egyet hunyorított.
Úgy érezte, valahol a belsejében lezáródik egy szemhéj,
mint a hideg acélpenge.
Megfordult, és rálépett a futószalag ezüstvizére.
Aztán rábukkant egy acélfolyamra, amely visszavitte egye-
nesen a Nagy Kapuhoz.
Útközben találkozott Cara Corelli szobalányával, aki ta-
nácstalanul sodródott a maga ezüstfolyóján.

Ami a költőt és feleségét illeti, állandó csatározásaiktól

visszhangzott a város. Végigordítoztak vagy harminc utcát,
beverték kétszáz üzlet kirakatát, a parkokban hetvenfajta fát
és bokrot tépáztak meg, s csak akkor hagyták abba, amikor
bőrig áztak egy látványos, mennydörgő szökőkút sugarában,
amely tűzijátékként emelkedett a magasba a főváros levegő-
jében.
- Arra megy csak ki az egész - mondta Harpwellné, a költő
egyik vaskosabb visszavágására -, azért jöttél csak, hogy rá-
tehesd a kezed a legközelebbi nőre, hogy telelihegd a fülét a
rossz szagú leheleteddel és a még annál is ocsmányabb ver-
seiddel.
Harpwell valami trágárságot dünnyögött.
- Még annál a színésznél is rosszabb vagy - mondta a fele-
sége. - Mindig csak az jár az eszedben. És soha nem tudod
befogni a szádat!
- Miért, te talán igen? - kiáltotta a férfi. - Az egész belsőm
kavarog. Elhallgass, asszony, vagy belevetem magam a me-
dencébe!
 - Eszed ágában sincs. Évek óta nem fürödtél. Te vagy az
évszázad legnagyobb disznaja. A jövő hónapban ott fog dí-
szelegni a fényképed a Sertéstenyésztők Évkönyvében:
- Ez már aztán sok!
Becsapódott egy kapu.
S amikor Harpwellné felocsúdott, odaszaladt és öklével
verni kezdte a kaput, de az már zárva volt.
- Gyáva féreg! - rikácsolta. - Nyisd ki! Csak egy trágár szó
érkezett válaszul, elhalóan visszhangozva.

- Ó, figyeld csak ezt az édes csöndet - suttogta magában

Harpwell a hatalmas, kagylószerű sötétségben.
Valami megnyugtató térségben, egy anyaméhhez hasonló
épületben találta magát, a mennyezetet kárpit borította, de-
rűs nyugalom, csillagtalan üresség. A nagyjából hetven mé-
ter átmérőjű kerek terem közepén valami különös szerkezet,
egy gép állt. Rajta tárcsák, ellenállás-szabályozók, kapcso-
lók, valamint egy ülés és egy kormánykerék.
„Miféle jármű lehet ez? - töprengett Harpwell, és közelebb
húzódott, hogy megérinthesse. - Krisztus, akit levettek a ke-
resztről, milyen szaga van ennek? Véres belsőségszaga len-
ne? Nem, hiszen tiszta, mint a patyolat. Mégis, csak úgy fa-
csarja az ember orrát. Erőszak-, pusztításszaga van. Érzem,
amint ez az átkozott szerkezet reszket, mint egy ideges, ne-
mes fajkutya. Tele van ronda dolgokkal. De gyerünk, próbál-
juk csak ki!”
Beleült a gépbe.
- Hol is kezdjük? Itt?
Megnyomott egy gombot.
A gép, mint egy kísértetkutya, nyüszíteni kezdett álmában.
- Derék dög vagy! - Harpwell benyomott még egy gombot.
- Hogy indulsz el vajon? S amikor elindul ez az átkozott tá-
kolmány, vajon hová tart? Kerekeid sincsenek. Nos, várom a
meglepetést. Merszem, az van.
A gép megrázkódott.
Nekilendült.
Szaladt. Rohant.
 Harpwell szorosan fogta a kormányt. - Szent isten! - kiál-
totta, mert kint volt a nyílt országúton, és sebesen szágul-
dott vele a gép.
Mellette süvített a levegő. Az ég kavargó színekkel szágul-
dott fölötte.
A sebességmérő százhúsz-száznegyven kilométert jelzett.
A gép villámgyorsan nyelte az előttük kígyózó országutat.
Láthatatlan kerekek nyekkentek, zökkentek a mind hepehu-
pásabb úton.
A messzeségben egy szemből jövő autó jelent meg.
Sebesen közeledett. És...
- A menetirány szerinti bal oldalon jön! Látod ezt, asszony?
A bal oldalon! Harpwell csak most ébredt tudatára, hogy a fe-
lesége nincs ott. Egyedül ült a kocsiban, amely most már
óránként százhatvan kilométerrel rohant egy hasonló sebes-
séggel közeledő kocsi felé.
Rántott egyet a kormánykeréken. A jármű balra kanyaro-
dott.
Ugyanabban a pillanatban azonban a másik kocsi is átro-
hant a másik oldalra.
- Mit forgat az agyában ez az őrült? És hol az az átkozott
fék?
Lábával tapogatózott a kocsi fenekén. A féket sehol nem
találta. Ez aztán valóban különös gép. Olyan sebesen rohan,
ahogy csak tetszik, megállni azonban nem képes, csak ha el-
fogyott az üzemanyag? A fék nem volt sehol. Nem talált
semmit, csak további gázpedálokat. A kocsi fenekén egész
sor gomb volt, ha megnyomta, még több gázt kapott a motor.
Százhatvan, száznyolcvan, kétszáz kilométer óránként.
- Szent isten! - jajdult fel. - Belénk rohan! Hogy tetszik,
asszony?
S az összeütközés előtti pillanatban átfutott az agyán,
hogy a feleségének ez nagyon is tetszene.
A két kocsi egymásba rohant. Gázszerű lángokat lövelltek
ki magukból. Forgácsokra törtek szét. Harpwell érezte, amint
ide-oda zuhan. Aztán mintha fáklya lenne, amely az ég felé
emelkedik. Karja és lába páros táncot járt a levegőben,
csontjai fájdalmas eksztázisban szilánkokra törtek, mint a
selyemcukor. Aztán belekapaszkodott a halálba, mintha vég-
zetes jegyese lenne, és értetlen meglepetéssel, kalimpálva
szárnyalni kezdett a semmi felé. Holtan terült el.
Hosszú ideig feküdt holtan. Aztán kinyitotta a fél szemét.
Mintha valami lassú láng fölött melegedett volna a lelke.
Érezte, amint a bugyborékok szállnak felfelé az agyában,
mint a forrásban levő teavízben.
- Meghaltam - mondta -, és mégis élek. Hallottál már ilyet,
asszony? Holt is vagyok, meg eleven is.
S azon vette észre magát, hogy ott ül a kocsiban, egyenes
derékkal.
Ült vagy tíz percig, és átgondolta mindazt, ami történt.
„Nocsak, nocsak - tűnődött. - Hát ez bizony érdekes volt.
Hogy azt ne mondjam, lenyűgöző. Hogy azt ne mondjam, ki-
fejezetten vérpezsdítő. Alaposan kikészített, kipasszírozta a
lelkem, szétszaggatta a tüdőmet, a beleimet, összetörte a
csontjaimat, összerázta az agyvelőmet, hanem te, drága
Meg, Meggy, Megan, sokért nem adnám, ha te is itt lennél, ez
talán kitisztítaná abból az elkorcsosult tüdődből a nikotinlét s
csontvelődből azt a hátulról jövő aljasságot. Lássuk csak,
asszony, hogy állunk! Hogy is van az a »Férjem-Harpwell-a-
költő-féle« szöveg?”
Újból matatni kezdett a tárcsákon.
Felbőgette a gépkutyát.
- Megkockáztassunk még egy kirándulást? Még egy ilyen
nyaktörő kiruccanást a szabadba? Rajta!
Útnak indította a kocsit.
S a kocsi szinte nyomban száznyolcvan, majd kétszázötven
kilométeres sebességgel haladt.
S szinte nyomban megjelent a szemközt rohanó gépkocsi.
- Halál - mondta a költő -, hát te állandóan itt vagy? Örök-
ké itt leselkedsz?
Ez itt a te országod? Lássuk hát, mire mégy!
Harpwell kocsija száguldott. A másik kocsi is vadul rohant
feléje.
Harpwell átkormányozott az út másik oldalára.
Amaz meg követte, a pusztulás beteljesedése felé.
- Igen, hát csak erről van szó - mondta a költő.
Elfordított még egy kapcsolót, és megnyomott még egy
szelepet.
 S egy pillanattal az összeütközés előtt a két kocsi átválto-
zott. Csalóka ködfátylak mögött rejtőző, felszállóban levő
lökhajtásos repülőgépekké változtak. A két repülőgép lángo-
kat lövellt, sivítva szaggatta a levegőt, hatalmas hangrobba-
násokat keltett, amint a két lövedékszerű test összeütközött,
egybeolvadt, és egybeolvasztotta a vért, az öntudatot és az
örök sötétséget, és belezuhant egy békés éjfél különös szö-
vedékébe.
Újra csak az járt az eszében: halott vagyok.
És milyen jó érzés, őszintén köszönöm.
Arra ébredt, hogy mosolyog.
A kocsiban ült.
Kétszer is meghaltam, és egyre jobban érzem magam,
gondolta. Hát nem különös? Furcsább és egyre furcsább.
Minden képzeletet felülmúlóan rendkívüli.
Ismét felbőgette a motort.
Most mi legyen?
Vonatozni is tud vajon? Mi lenne, ha ezúttal egy nagy feke-
te, ősidőkbeli pöfékelő gőzmozdonyra szállna?
És máris mozdonyvezető volt. Suhant fölötte az ég és a ve-
tített díszletek, vagy mi is volt az a felhőző vonatfüst, moz-
donyfütty? Dupla kerekek csikorogtak a sínpályán, s a sínek
hegyek közé kanyarodtak, és egy távoli magas hegyről egy
másik vonat kanyargott alá, feketén, mint egy bivalycsorda,
füstöt okádva közeledett, ugyanazon a pályán, ugyanazon a
sínpáron, megállíthatatlanul, a nagyszerű összeütközés felé.
- Értem - mondta Harpwell. - Kezdem érteni. Kezdem tudni,
mi ez, és mi a célja az egésznek. A világ szerencsétlen, ku-
szált agyú vándorai számára készült, akiket anyjuk végzete-
sen becsapott, mikor méhéből napvilágra hozott, akiket eleve
keresztényi bűntudat sújt, és a pusztítás kényszere őrjít, mi-
közben itt is, ott is felszednek egy kis sérülést, sebesülést, s
vezeklésül még egy feleséget is vesznek nyűgnek a hátukra,
s akik - egy biztos - meghalni, megöletni vágynak. Itt a
nagyszerű alkalom, itt van a gép, amely azonnal készpénz-
ben fizet. Fizess hát ki, te gép, szurkold le a pénzt, te drága,
őrjöngő tákolmány! Ragadj el, halál! Én vagyok a te embered!
S a két mozdony egymásba rohant és fölágaskodott. A
robbanás fekete csóvájában egymásba fúródtak kerekeik és
dugattyúik, fényes, fekete hasuk, kazánjuk egymáshoz ütő-
dött, s a repeszek és a lángok örvénye felkavarta az éjszakát.
Aztán a két mozdony heves szenvedéllyel összeolvadt, buja
táncba kezdett, majd egy hatalmas bókolással lebillent a
hegyoldalról, s megkezdte ezer évig tartó gurulását lefelé, a
sziklás völgyfenékig.
Harpwell magához tért, és máris újra a műszerekhez nyúlt.
Öntudatlanul dúdolgatott magában. Vad dallamokat dúdolt. A
szeme szikrázott. Szíve hevesen kalapált.
- Még, még, most már értem az egészet, tudom, mit kell
tennem, még, még, ó, kérlek, istenem, még, mert az igazság,
tudom, meg fog szabadítani!
Lábával három-négy-öt pedált is lenyomott.
Elfordított vagy hat kapcsolót.
A gép pedig autó volt és lökhajtásos repülőgép és mozdony
és szárnyas hajó és rakéta és űrhajó egyszerre.
Robogott, pöfékelt, dübörgött, fölemelkedett a levegőbe és
repült.
S Harpwell a háromórás önfeledt tobzódásban belehajtott
vagy kétszáz kocsiba, nekiment húsz vonatnak, felrobbantott
tíz légpárnás hajót, negyven rakétát, s bolygóközi űrhajóként
messze a világűrben háromszázezer kilométeres sebességgel
belevágódott egy vasmeteorba, és egy végső, július negyedi-
kéi örömünnep halálmámorával kiadta lelkét és szárnyalt a
pokol felé.
Becslése szerint, mindent egybevéve, rövid néhány óra le-
forgása alatt nem kevesebb mint ötszázszor zúzta szét ma-
gát, és állt újra össze.
S amikor mindennek vége volt, csak üldögélt a gépben,
hozzá se nyúlt a kormánykerékhez meg a pedálokhoz.
S miután fél óráig így üldögélt, hirtelen elnevette magát.
Hátravetette a fejét, és hatalmas hahotázásban tört ki. Aztán
fölkelt, megrázta a fejét, és érezte, hogy részeg, részegebb,
mint valaha, hogy most valóban részeg, és mindig is részeg
marad, annyira, hogy soha többé nem lesz már szüksége ar-
ra, hogy újra igyék.
Megbűnhődtem - gondolta -, most végre valóban megbűn-
hődtem. Végre megsebesültem, eléggé megsebesültem kívül-
belül ahhoz, hogy soha többé ne kelljen sebeket keresnem,
sérelmeket zsebre vágnom, szúrásokat kapnom, vagy peni-
tenciáért folyamodnom. És áldja meg az isten az emberi észt,
amely feltalálta ezt a gépet, és lehetővé tette, hogy a bűnös
vezekeljen, és megszabaduljon a sötét vészmadártól, a sú-
lyos tehertételtől. Köszönöm, város, köszönöm, a szükséget
szenvedő lelkek megmentője vagy. Köszönöm. És most merre
a kijárat?
Kitárult egy ajtó.
A felesége várt rá.
- Na végre, itt vagy - mondta az asszony. - És még mindig
részeg vagy.
- Nem - válaszolta Harpwell. - Halott vagyok.
- Részeg vagy.
- Halott - mondta -, végre csodálatosan halott vagyok. S ez
annyit jelent, hogy szabad vagyok. Nincs rád többé szüksé-
gem, halott Meg, Meggy-Megan. És te is szabad vagy már, te
szörnyű lelkiismeret. Mehetsz, kísérts most már valaki mást,
öreglány! Menj és pusztíts. Amit ellenem elkövettél, megbo-
csátom, mivel most már magamnak is megbocsátottam. Meg-
szabadultam végre a keresztény horogtól. Én vagyok az a
nyájas, járkáló halott, aki végre holtában képes élni. Menj, és
cselekedj hasonlóképpen, hölgyem. Menj csak be te is. Bűn-
hődj és szabadulj meg. Viszlát, Meg. Isten veled. Halihó!
S ezzel elment.
- Hová mész? - kiáltott utána az asszony.
- Ki az életbe, a lüktető életbe, és most már boldog akarok
lenni.
- Gyere vissza! - rikácsolta Harpwellné.
- Nem állhatsz a holtak útjában, mert ők bolyonganak a vi-
lágmindenségben, a sötét mezőkön, és boldogok, mint a
gyermekek.
- Harpwell - sikoltozott az asszony -, Harpwell!
A férfi azonban már rálépett az ezüstfolyóra.
És Harpwell nevetett, nevetett, még a könnyek is kicsor-
dultak a szeméből, s hagyta, hogy a drága folyó elvigye
messzire, messzire annak a hátrahagyott asszonynak a kiál-
tozásától, sikolyaitól, rikácsolásától, mi is a neve? Nem érde-
kes.
Amikor elért a Kapuhoz, kisétált a ragyogó napfényre, és a
csatorna mentén megindult a távoli városok felé.
Ekkor már teli torokból énekelt, azokat a régi dalokat éne-
kelte, amelyeket hatéves korában tanult.
 Talán templom volt. Nem, nem lehet templom.
Wilder hagyta, hogy az ajtószárny becsukódjék.
Megállt a templomi sötétségben, és várt. A tető, ha ugyan
tető volt, a tető is nagyot sóhajtott a várakozásban, és utol-
érhetetlen, láthatatlan magasságba emelkedett.
A padlót, ha ugyan padló volt, csupán valami szilárd felü-
letnek érezte a lába alatt. A padló is fekete volt.
Aztán kigyulladtak a csillagok. Mint gyerekkorában, amikor
az apja először vitte ki a város mellett egy hegyre, ahol a vá-
rosi világítás nem sápaszthatta el a világmindenség fényét.
Ezer, nem is ezer, hanem tízezer, tízmilliószor milliárd csillag
töltötte be a sötétséget. A csillagok változatosak voltak, ra-
gyogóak és közömbösek. Ezt már akkor is tudta: nem törőd-
nek semmivel. Mit sem bánják, akár lélegzem, akár nem lé-
legzem, élek vagy halok, az égboltról körös-körül bámuló
szemeket mindez nem érdekli. Akkor megfogta az apja kezét,
és szorosan belekapaszkodott, mintha attól félne, hogy bele-
zuhan abba a szakadékba.
S most ebben a régi épületben újra elfogta az a hajdani
rémület, az a régi gyönyörűség s az akkori néma vágyódás az
emberiség után. A csillagok szánalommal töltötték el a kis
emberek iránt, akik elvesznek ezekben az arányokban.
És ekkor még valami történt.
Lába alatt szélesre tárult a tér, s ott is milliárd fényszikra
tűnt elő.
A térben lebegett, mint egy légy a látcső lencséjében. Az
űr vizén járt. Egy hatalmas, áttetsző szem domborulatán állt,
s körülötte, a lába alatt és a feje fölött, mint egy téli éjsza-
kán, semmi egyéb nem volt, csak a csillagok.
Hát mégiscsak templomban volt, székesegyházban, a vi-
lágegyetem távoli szentélyeinek sokaságában, itt a Lófej csil-
lagköd, amott az Orion tejútja, ott pedig az Androméda mint
isten szerve, tekintete áthatolt az éjszaka nyers, sötét töme-
gén, hogy átszúrja lelkét, és vergődve hozzányársalja húsá-
hoz.
Az isten mindenünnen tágra nyílt, rezzenetlen szemmel fi-
gyelte.
 Ő pedig, ugyanannak a húsnak egy baktérium nagyságú
szilánkja, visszanézett rá, és alig-alig hunyorgott.
Várt. És egy bolygó szállt az űrben. Hatalmas, termékeny
őszi arcával elpördült mellette. Aztán megkerülte, és odaért a
lába alá.
Wilder most egy távoli világ földjén állt, zöld füvön, buja
fák alatt, friss volt a levegő, mellette egy folyó hömpölygött,
mint gyermekkorának folyói: visszaverte a napfényt, ficán-
koltak benne a halak.
Tudta, nagyon messzire kellett utaznia, hogy elérje ezt a
világot. Mögötte állt az űrhajó. És mögötte volt egy évszá-
zadnyi utazás, álmatlanság, várakozás, és most, íme, itt a ju-
talom.
- Az enyém vagy? - kérdezte az egyszerű levegőt, az egy-
szerű füvet és a sekély homokmedrében csobogó egyszerű
folyót.
S a világ szótlanul azt felelte: tiéd vagyok.
A tiéd, és ehhez nem is kell az egyhangú, hosszú utazás, a
kilencvenkilenc évig tartó repülés a Földtől, a hibernációs
kamra és az intravénás táplálkozás; nem kell attól rettegned,
hogy a Föld közben elpusztul és elvész, a tiéd vagyok, úgy,
hogy nem kell szenvedned értem, a tiéd vagyok a tévedés, a
kudarc és a pusztulás kockázata nélkül. A tiéd vagyok, és
még csak egy könnycseppet sem kell hullatnod értem. A tiéd
vagyok, a tiéd, a tiéd!
Wilder azonban nem nyújtotta ki kezét az ajándékért.
A nap pedig leáldozott az idegen égbolton.
A bolygó tovasiklott a lába alól.
De újabb világ bukkant fel, és még fényesebb pompával
úszott feléje.
Ez a világ is odaperdült, hogy átvegye súlyát. S ezen a
bolygón a fű még bujábban zöldellt, a hegyek csúcsát olvadó
hósapka borította, a távolba vesző földeken különös vetés ér-
lelődött, s a föld szélén kaszák várták, hogy fölemelje, meg-
suhintsa őket, levágja a termést, és úgy élje le az életét,
ahogyan akarja.
A tiéd. A szellő érintése súgta meg fülében a hajszálerek-
nek. A tiéd.
 Wilder pedig még csak meg sem rázta a fejét, csupán visz-
szahúzódott. Nem mondta ki a nemet. Csak gondolatban há-
rította el.
És a fű elszáradt a mezőkön.
A hegyek szétmállottak.
A folyó sekély vize porrá vált.
A világ sebesen eliramlott.
És Wilder ismét ott állt az űrben, ahol Isten állt, mielőtt a
káoszból megteremtette volna a világot.
Végül megszólalt, és így beszélt önmagához:
- Így könnyű lenne: Ó, uram, valóban kedvemre lenne!
Nem kellene érte megdolgozni, semmit nem kellene tenni,
csak elfogadni. Csakhogy... te nem adhatod meg nekem, ami
után áhítozom.
Fölnézett a csillagokra.
- Soha, semmit nem lehet csak úgy elfogadni.
A csillagok elsápadtak.
- Az egész nagyon egyszerű. Kölcsön kell kérnem, amit
akarok, vagy meg kell érte dolgoznom. Vagy el kell vennem.
A csillagok hunyorogni kezdtek, aztán kialudtak.
- Nagyon hálás vagyok, és köszönöm, de nem fogadhatom
el.
A csillagok eltűntek.
Wilder megfordult, nekiindult a sötétségnek, hátra se né-
zett. Tenyerével nyomta be a kaput. És kilépett a városba.
Meg sem hallotta, hagy a gép-világmindenség sebzett si-
koltásokban tör ki mögötte, mint egy visszautasított nő.
Egy hatalmas robotkonyhában lezuhantak az edények. És
mire földet értek, Wilder már elment.

A vadász a fegyvermúzeum tárlói közt járkált.

Kinyitotta az egyiket, s a tenyerére vett egy fegyvert, ame-
lyet a pók csápjaihoz hasonló formájúra szerkesztettek.
A fegyver zümmögött, majd csövének vájatából fémmé-
hecskék raja sereglett ki, tovaszállt, és megszúrt egy ötven-
yardnyira álló célfigurát, majd élettelenül, csörögve lehullott
a földre.
A vadász elismerően bólintott, és visszatette a puskát a
tárlóba.
 Tovább kószált, kíváncsian, mint egy gyerek, itt is, ott is
kipróbált egy-egy fegyvert: az egyik megolvasztotta az üve-
get, a másik fényes sárga lávapocsolyává változtatta a féme-
ket.
- Nagyszerű! Remek! Utolérhetetlen!
Ahogy kinyitotta és bezárta az újabb szekrényeket, újra és
újra felhangzott elragadtatott kiáltása. Aztán végre válasz-
tott magának egy puskát.
Ez a puskadörrenés, minden erőszak nélkül, egyszerűen
megsemmisítette az anyagot. Meg kellett nyomni rajta egy
gombot, erre kurta kék fény villant, és a cél egyszerűen el-
tűnt. Nem maradt utána vér. Nem maradt utána csillogó láva.
Nyoma sem maradt.
- Eddig rendben vagyunk - jelentette ki, amint elhagyta a
puskatárat. - Fegyverem már van. Hanem mi lesz a Vaddal, a
Nagy Vadászat Legnagyobb Ragadozójával?
Ráugrott a mozgójárdára.
Egy óra alatt elhaladt ezer épület mellett, átfürkészett ezer
parkot, és egyetlenegyszer sem volt miért megrántania a ra-
vaszt.
Nyugtalanul lépett egyik járdáról a másikra, hol az egyik
irányba, hol a másikba.
Végül aztán meglátott egy fémgolyót, amely a föld alá sie-
tett.
Ösztönszerűleg ráugrott ezüstszalagjára.
A fémfolyam a város gyomrának titkos mélységeibe vitte.
Minden csupa meleg, vérszerű sötétség volt. Innen moz-
gatták különös szivattyúk a város érverését. Itt párolták le
azt a verejtéket, amely megolajozta az utakat, felemelte a
darukat, mozgásba hozta az irodákat és a raktárakat.
Aikens félig meggörnyedt a mozgójárdán. Összehúzta a
szemét. Tenyere izzadt. Jobb kezének mutatóujját végighúz-
ta a fényes puskacsövön.
- Igen - suttogta. - Szavamra, most. Ez az. Maga a város a
Legnagyobb Ragadozó. Miért is nem jutott eddig eszembe?
Maga a Ragadozó Város lesz a szörnyű vadászzsákmány. A
város, amely embereket zabál reggelire, ebédre, vacsorára.
Megöli őket a gépekkel, aztán elropogtatja a csontjaikat,
mint a kétszersültet, vagy kiköpködi, mint a fogpiszkálókat.
És még sokáig él, amikor azok már meghaltak. A város, iste-
nemre, a város! Akkor hát rajta!
Sötét folyosókon siklott keresztül, amelyekben televíziós
képernyőkön távoli országutak és magas tornyok tűntek elé-
be.
A folyam alacsonyabbra szállt, még mélyebbre merült a
föld alatti világba. Elhaladt egy csomó komputer mellett,
amelyek eszelős kórusban fecsegtek. Megborzongott, amint
egy gigászi gépből konfettieső hullt rá, talán azoknak a lyuk-
kártyáknak a hulladéka, amelyek az ő érkezését jegyzik fel.
Aikens fölemelte a puskáját. Tüzelt.
A gép eltűnt.
Újra tüzelt. Egy másik gép alatt eltűnt a traverzes aládúco-
lás.
A város fölsikoltott.
Először nagyon mély aztán nagyon magas hangon, majd
emelkedve-ereszkedve, mint a sziréna. Fények villantak. Ri-
asztócsengők vijjogtak fel. Lába alatt megremegett és lelas-
sult a fémfolyam. Rálőtt a fehéren vibráló képernyőkre. A te-
levíziók hunyorogva kialudtak. Nem léteztek többé.
A város mind élesebb hangon sikoltozott, míg végül Aikens
őrjöngő dühre lobbant.
Már késő volt, amikor észrevette, hogy lába alatt a mozgó-
járda egy gép csikorgó pofájába torkoll. Ezt a szerkentyűt
rég letűnt évszázadokkal azelőtt valami rég feledésbe merült
célra használhatták.
Azt gondolta, meghúzza a ravaszt, s akkor eltűnik előle ez
a rettenetes száj. Úgy is történt. De a járda mozgása felgyor-
sult, s Aikens megperdült és elesett ettől a gyorsulástól, s
végre megértette, hogy fegyvere valójában nem semmisít
meg semmit, csak láthatatlanná tesz mindent.
Szörnyű kiáltás hagyta el a torkát, a város sikolyához ha-
sonló kiáltás. Utolsó lendülettel elhajította a puskáját. A pus-
ka a fogaskerekek közé repült és elnyomorodott.
Az utolsó dolog, amit látott, egy mély felvonóakna volt,
amely körülbelül másfél kilométernyi mélyre ereszkedett a
földbe.
Tudta, hogy két percbe is beletelik, amíg leér a fenekére.
Nyüszíteni kezdett.
 S a legrosszabb az volt, hogy egész idő alatt eszméleténél
lesz... egész úton lefelé...

A folyók megrázkódtak. Az ezüst mozgójárdák megremeg-

tek. Az ösvények görcsbe húzódtak partjaik között.
Wildert útközben kis híján földhöz vágta a megrázkódta-
tás. Nem látta, mi okozhatta ezt a földindulást. Messziről bi-
zonytalanul odahallatszott egy kiáltás, valami szörnyű robaj,
amely gyorsan elenyészett.
Wilder továbbment. Az ezüstút továbbvitte. A város azon-
ban mintha csodálkozva megállt volna. Feszültnek látszott.
Hatalmas izmai görcsbe rándultak, készenlétben álltak.
Wilder érezte ezt, és menni kezdett, bár a gyors ösvény
amúgy is vitte.
- Hála az égnek, már itt a kapu! Minél hamarabb ki innen...
A kapu csakugyan alig volt már százméternyire. A járdafo-
lyam azonban abban a pillanatban, mintha csak erre a kije-
lentésre tenné, megállt, megrázkódott. Aztán megindult visz-
szafelé, arra, amerre Wildernek esze ágában sem volt menni.
Wilder hitetlenkedve megfordult, és fordultában elesett.
Arcával a folyamszerűen rohanó járda szalagján, hallotta,
hogy alatta zúgnak, szivattyúznak, őrölnek a gépek, és láza-
san hajszolják az öntudatlan kilométereket. A földre roskad-
va látta, hogy a kapu eltűnik mögötte. Aztán hirtelen meg-
érezte a hátán a magával hordott lökhajtásos szerkezet sú-
lyát, amely szárnyakat adhat neki.
Odanyúlt a derékszíján levő kapcsolóhoz. S még mielőtt a
járda besodorhatta volna a hatalmas csarnokok és múzeu-
mok falai közé, már fent is volt a levegőben.
Röptében először keringeni kezdett, aztán visszafelé
úszott a levegőben, s megállt Parkhill fölött, aki csupa olaj
volt, és koszos képpel, derűsen mosolygott föl rá. Valamivel
odább, a kapu közelében ott állt a rémült szobalány. Kint, a
kikötőparton, a hajó mellett pedig Aaronson ácsorgott, hátat
fordítva a városnak, és idegesen várta, hogy már mehesse-
nek.
- A többiek hol vannak? - kérdezte Wilder.
- Ó, azok már nem jönnek vissza! - mondta Parkhill köny-
nyedén. - Számít ez? Azt hiszem, egész jó hely ez itt.
 - Jó hely! - kiáltott Wilder megütközve, miközben hol le-
ereszkedett, hol följebb emelkedett. - Ki kell vinnünk őket.
Itt nincsenek biztonságban.
Közben valami földrengésszerű morajlás támadt, és mind
érezhetőbb lett a talajon, s a levegőben is. Parkhill azonban
jobbnak látta, ha nem is vesz róla tudomást.
- Maga persze elmegy - mondta, mint aki nem talál ebben
semmi kivetnivalót. Tudtam, hogy el fog menni. Miért?
- Miért? - Wilder gépével úgy sodródott ide-oda, mint egy
szitakötő a szélviharban. Föl- és lebukdácsolva kiabált
Parkhill felé, aki nyájasan visszamosolygott rá, de nem sokat
törődött a szavaival.
- Te jó ég, Sam, ez a hely maga a pokol! A marslakók tud-
ták, mit tesznek, amikor elhordták innen az irhájukat. Látták,
hogy túlépítették a várost. Hiszen ez az átkozott város min-
dent megcsinál, teljesen automatizált, ezt pedig nem lehet
kibírni. Sam!
Abban a pillanatban azonban mindketten körülnéztek és
felpillantottak. Az ég kezdett összecsukódni fölöttük. A
mennyezeten hatalmas fedelek tűntek föl. A házak teteje
széttárult, mint a virágok szirma, és befedte az utcákat. Az
ablakok zsalui bezárultak, ajtók csapódtak be. Olyan zaj hal-
latszott városszerte, mintha ágyúkat sütögetnének el.
S a kapu is készült mennydörögve összezárulni.
Két szárnya rezegve mozgásba lendült.
Wilder felkiáltott, hirtelen megfordult és lebukott.
Hallotta, hogy lent a szobalány kétségbeesetten felkiált.
Látta, hogy kitárja a karját. Wilder lecsapott és felnyalábolta.
Aztán lendületet vett, és a lökhajtásos szerkezet mindkettő-
jüket fölemelte.
A kapu felé száguldottak, mint egy süvítő puskagolyó. De a
kapu szárnyai egy másodperccel előbb összeértek. Wilder
éppen csak hogy képes volt irányt változtatni és fölfelé
emelkedni a nyersvas kapu mentén, miközben az egész város
belerázkódott a dübörgésbe.
Parkhill üvöltött lent. Wilder pedig fölfelé repült a fal mel-
lett, és kutatva tekingetett mindenfelé.
Az égbolt mindenütt szűkült. A virágszirmok mind lejjebb
ereszkedtek. Már csak jobboldalt látszott egy darabka a kinti
hegyüreg kőmennyezetéből. Wilder arrafelé iramodott. Egy
végső nekirugaszkodással kitört a résen, s már a helyére is
illeszkedett mögötte az utolsó acélperem. A város magába
zárkózott.
Egy darabig lebegtek a levegőben, aztán a város külső fala
mentén leszálltak a rakpartra, ahol a hajó mellett ott állt
Aaronson, és bámulta a hatalmas, bezárt kaput.
- Parkhill - suttogta Wilder, és visszanézett a városra, a fa-
lakra, a Kapura. - Te hülye. Te kötözni való hülye.
- Mindnyájan hülyék - mondta Aaronson és elfordult. - Hü-
lyék, menthetetlenül hülyék.
Egy pillanatig még vártak, és figyelték a zümmögő, eleven,
bezárt várost, amely most néhány morzsányi melegséget,
néhány elveszett embert tartott a markában. S a kapu immár
örökre becsukódott. A város hosszú ideig ellesz a zsákmá-
nyával.
Wilder egy búcsúpillantást vetett a városra, mielőtt a hajó
megindult velük kifelé a hegy alól, a nyílt csatorna felé.
Valamivel lejjebb utolérték a csatorna partján gyalogló
költőt. Intett, hogy menjenek csak tovább.
- Nem. Köszönöm, nem szállok fel. Inkább sétálok. Gyö-
nyörű idő van. Viszlát. Menjenek csak.
Városok terültek el előttük. Kisvárosok. Elég kicsinyek ah-
hoz, hogy az emberek irányíthassák őket, s ne ők uralkodja-
nak az embereken. Fúvószene hallatszott. Látni lehetett ne-
onfényeiket. Még a hulladéktelepeket is ki lehetett venni a
hűvös csillagfényes éjszakában.
A városokon kívül pedig ezüstös űrrakéták álltak, s arra
vártak, hogy kilőjék őket a hatalmas csillagvadon felé.
- Itt minden valódi - suttogták az űrrakéták. - Minden, de
minden valódi. Valódi az utazás, valódi az idő. Az űr. Itt nincs
ajándék. Itt semmi sincs ingyen. Itt mindenért keményen
meg kell dolgozni.
A hajó hazaért és kikötött.
- Űrhajók, szavamra - dünnyögte Wilder. - Várjatok csak,
majd én kézbe veszlek benneteket!
S már rohant is az éjszakában, hogy munkához lásson.

Zentai Éva fordítása

 JOE HALDEMAN

TÖBB, MINT RÉSZEINEK

ÖSSZEGE
Mint antológiánk sok más szerzője, Joe Haldeman is a tudomány
- egészen pontosan a fizika és a csillagászat - berkeiből érkezett,
ám ezzel párhuzamosan például az lowa-i írószövetség hivatalos
címmel (MFA) elismert tagjaként tartja nyilván. E kettős szellemi
háttér talán egyedülálló módon alkalmassá teszi őt arra, hogy írás-
tudományt tanítson a MIT-en (Massachusetts Institute of
Technology) - mint ahogy az szemeszterről-szemeszterre történik
is. Az év fennmaradó részét Haldeman Floridában tölti. Első science
fiction-regénye, Az örök háború (The Forever War) megírására
nagyrészt saját vietnami élményei késztették: hadmérnökként
szolgált az amerikai hadseregben, míg súlyos sérülését követően -
melyért megkapta a Bíbor Szívet - le nem szerelték. Könyvét, mely
a háború könyörtelen, fogcsikorgató hiábavalóságát a távoli jövő
viszonyai közt mutatja be, a kritikusok zajos tetszésnyilvánítással
fogadták, és jó pár díjjal jutalmazták (többek között Nebula- és
Hugo-díjakkal). A regény hatalmas sikere egy csapásra az ismert -
és elismert - írók közé helyezte Haldemant. Az 1943-as születésű
szerző tolla alól azóta több népszerű, díjnyertes írásmű került ki,
ráadásul mintegy mellesleg a Science fiction írók Társasága elnö-
kének választották. A felsoroltak mellett a költészet sem idegen tő-
le, és jó néhány nem tudományos fantasztikus regényben is meg-
csodálhatjuk tehetségét - mint például az 1976-ban megjelent
Mindbridge-ben (Elmehíd). A rossz útra tért robot, vagy a lázadó
kiborg témája valószínűleg nem ismeretlen a műfaj rajongói szá-
mára - ám ritkán ábrázolják ilyen gondos, minden részletre kiterje-
dő figyelemmel, mint az alább következő tanulságos történetben.

2
2005
588.. aau
uggu
usszzttu
uss 2
211..

Azt mondták, vezessek részletes feljegyzéseket az érzése-

imről és benyomásaimról, miközben hozzászokom az új ré-
szekhez. E célból rendelkezésemre bocsátottak egy olyan
szerkezetet, amilyennek a segítségével a vakok írnak; egy af-
féle vezetődrótokkal ellátott írótáblát. Valahogy esetlennek
érzem az egészet. Igaz, egy diktafon vagy szövegszerkesztő
használhatatlan lenne, hiszen egy ideje nincs szám, és vakon
gépelni sem tudok egy kézzel.
Fájdalom nélkül ébredtem. Érdekes. Meglepő, ha arra gon-
dolok, hogy csupán öt nap telt el a baleset óta. A feljegyzé-
sek kedvéért: Dr. Wilson Cheetham vagyok - illetve voltam -,
vezetőmérnök az U. S. Steel Űrlab állomásának minőségel-
lenőrző részlegénél. Az Űrlab magas orbitális pályán keringő
üzemegységeiben habacélt és gőzülepített nyersanyagokat
gyártunk a ciszlunáris közösség számára. De bárki, aki olvas-
sa ezeket a feljegyzéseket, mindezekkel bizonyára tökélete-
sen tisztában van.
Öt nappal ezelőtt, miközben az alumínium-ülepítő üzem-
egységet vizsgáltam, balesetet szenvedtem. Működési hiba
lépett fel a rakétaszékem vezérlőpaneljében, és egyenesen
belerepültem a töltött alumíniumpára széles sugárkévéjébe.
Nagyon forró sugárkévéjébe. Persze egy pillanat alatt kikap-
csolták, de az az idő bőven elég volt arra, hogy a sugárnyaláb
részecskéi szétszaggassák a szék és az űrruha anyagát, no
meg hogy ropogósra süssék a testem háromnegyed részét.
Úgy látszik, hogy akadt a közelben egy életmentő buborék,
mert bár természetesen eszméletlen voltam, és a szívem is
megállt a sokk miatt, valahogy sikerült megmenteniük. A bal
lábam és karom az arcommal együtt odalett. Nincs alsó áll-
kapcsom, orrom, és hiányoznak a füleim. Mindazonáltal úgy-
ahogy hallok, és durván egy héten belül lesznek szemeim is.
Azt állítják, heréket és hímvesszőt is fognak nekem készíteni.
Alighanem telepumpáltak hangulatjavító drogokkal. Túl
nyugodt vagyok. Ha magamnál lennék - már amennyire ön-
magamnak számítanak régi énem maradékai -, talán tilta-
koznék az ellen, hogy nem nélküli félautomatává változtas-
sanak.
Ó, igaz: olyan automata leszek, aki képes önmagát kikap-
csolni.

2
2005
588.. aau
uggu
usszzttu
uss 2
222..
 Napokon keresztül csak az alvás váltakozott a fájdalom-
mal. Miközben a kórház súlytalansági figyelőjében lebegtem,
darabról darabra nyúzták le rólam a halott bőr foszlányait.
Sajnos az érzéstelenítésnek is vannak határai. Amikor üvöl-
teni próbáltam, rájöttem, hogy hiányoznak a hangszalagjaim.
Végül úgy döntöttek, nem kísérleteznek a karom és a lábam
megmentésével, és így megkíméltek a további fájdalmak egy
részétől.
Amikor már képes voltam hallani, kifejtették, hogy az U. S.
Steel oly nagyra értékeli eddigi szolgálataimat, hogy a maguk
részéről örömmel aláírnak egy kiborg-transzformációs szer-
ződést. A költségek felét a holdi Interface Biotech állja. (Bi-
zonyára mindenki velem fogja ott csökkenteni az adóalap-
ját.)
És hogy akkor íme, a katalógus: először is új kar és láb.
Eddig teljesen szokványos. (Egyszer dolgoztam egy nővel,
akinek mind a két karja beültetett volt. Két hétbe telt, míg
végre szánalom és viszolygás nélkül tudtam ránézni.) Aztán
megkísérelnek ellátni egy működő állkapoccsal és szájjal -
mert eddig ilyesmit csak igen ritkán, és akkor is tökéletlenül,
részleteiben csináltak -, valamint újjáalkotják a légcsövem, a
nyelőcsövem és a hangszálaimat. Képes leszek beszélni és
inni, kivételesen talán bizonyos fajta pépes ételeket is ehetek
- de persze soha többé nem táplálkozhatom a megszokott
módon. A nyálmirigyek a jelenlegi lehetőségeik határán túl
helyezkednek el. Csak- úgy, mint a nyálkahártyák. Elég
drasztikus kúra az orrmelléküreg-gyulladásomra.
Mint kiderült - legalábbis számomra meglepő módon - a
hímvessző-rekonstrukció teljesen szokványos, bevett eljá-
rásnak számít: rengetegszer csinálták már. A férfiak - úgy
látszik - állandóan olyan helyekre dugják, ahová nem kelle-
ne. Az én esetem egyébként különösen izgatta őket, mivel
nem csak a működést, de az érzékelést is vissza akarták állí-
tani, ami kétszeres kihívás. A prosztata sértetlenül megúsz-
ta, és igen eltökélten jelentették ki, hogy képesek lesznek új-
jáalkotni az ejakuláció során mozgásba jövő bonyolult csa-
tornarendszert. A vizelési képesség helyreállítása pedig egy-
szerűen nevetségesen könnyű, mondták.
 (Az eljárás urogenitális fázisáért felelős főbiotechnikus
több mint egy órán át beszélt nekem az egészről, szükségte-
len és szörnyű részletekbe bocsátkozva. Úgy vettem ki a sza-
vaiból, hogy ilyesmit alkalomszerűen már azelőtt is végeztek,
mielőtt bármilyen megfelelő mechanikai helyettesítő-
anyaggal rendelkeztek volna: egyszerűen kivágtak egy hús-
bordát valahonnan a testből, traszplantálták, majd szintén
más területről származó bőrrel borították be. A páciens
ugyan így az örökös erekció áldott állapotában leledzett, de
sajna elég kevéssé érzett bármit is az egészből, és többnyire
meglehetősen furán festett. Az én protézisem viszont nagy-
mértékben hasonlítani fog az eredeti - nos, fogalmazzunk így
- dologhoz, és a továbbító-mezők mechanikájában, valamint
a bionikus interfészek területén elért legújabb eredmények-
nek hála realisztikus válaszmintázatokkal bír majd.)
Nem tudom, mit gondoljak az egészről. Bárcsak békén
hagynák már az ingerületátvivő anyagaimat, hogy végre iga-
zi, tisztességes fájdalom és borzadály tölthessen el. És ne ez
a higgadt, várakozó érzés.

2
2005
588.. sszzeep
ptteem
mbbeerr 4
4..

Tizenhárom nap önkívület után úgy ébredtem, hogy ismét

vannak szemeim. A kar és a láb is a helyére került már, de
még nem működik. Kíváncsi vagyok a szemekre. (Addig nem
adnak tükröt a kezembe, míg új arcom nem lesz.) Olyan ér-
zés, mintha nedves üvegből lennének.
Nagyon ügyes kis szemek. Jár hozzájuk egy doboz két tár-
csával, amelyekkel állíthatom őket: az egyikkel a pupilla-
tágulást, a másikkal az érzékelt hullámhossz-tartományt. Így
majdnem teljes sötétségben is kitűnően látok, de mindenféle
káros utóhatás nélkül akár a napba is bámulhatok, ha arra
szottyan kedvem. És szétnézhetek mind az infravörös, mind
az ultraibolya tartományban. A kórházi szoba az utóbbiban
semmi különöset nem mutat, de infravörösben egészen új-
szerű változások történnek: a fények nagy része a falra sze-
relt világító rudakból árad, amelyek hőt sugároznak. Az igazi
karomat artériák és vénák pulzáló hálója borítja. A másik,
természetesen, épp hogy csak látható, egyenletes sötétkék
színű árnyék.
(Később.) Különös, hogy nem jöttem rá korábban: a Hol-
don vagyok. Azt hittem, továbbra is valamilyen alacsony gra-
vitációjú kórházban kezelnek. Valószínűleg míg aludtam, az-
alatt szállítottak le ide a Biotech-hez. Ki kellene deríteni.

2
2005
588.. sszzeep
ptteem
mbbeerr 5
5..

Bekapcsolták a művégtagjaimat, és gyakorlatokat végez-

tetnek velem. Azt mondták, próbáljak természetes mozdula-
tokat gyakorolni egyszerre, tükörszerűen mind a két oldalon.
A mozgás elősegíti a kiborgizált végtagok beépülését. Furcsa,
fájdalomra emlékeztető érzéssel jár a gyakorlás, bár nem ha-
sonlít semmilyen valódi izomfájdalomra. Az áramkörök érez-
hetnek így, mikor túltöltődnek.
Az edzés végére képes vagyok ökölbe szorítani a kezem;
igaz, egy tollat is alig bírnék megtartani benne. A lábamat
sem tudom még megemelni, de a lábujjaim már mozognak.
A kötéseim egy részét is levették - a vállamtól a csípőmig
terjedőket -, és a mesterséges bőr sokkal életszerűbb, mint
vártam. Szőrtelen, és valahogy fénylik ugyan kicsit, de a szí-
ne tökéletes. Infravörösben másnak, sokkal egyneműbbnek
látszik, mint az eredeti részeket borító. Felteszem azért, mert
nem kellett negyven évet öregednie.
Míg a számomra előírtakat végezzük, a technikus csapongó
lelkesedéssel beszél arról, hogy milyen nagy hasznát veszem
majd a kezemnek - jobban mondva a kéz-készletemnek. Min-
denesetre gyakorlok az újak közül a „társasági” darabbal -
ami sokkal meggyőzőbben fest, mint a munkatársnőmé tíz
évvel ezelőtt (kétségkívül inkább a pénznek, semmint a fej-
lődésnek köszönhetően). A teljesfém „munkakart”, amit idá-
ig még csak nem is láttam, képes leszek az űrruhán kívül
használni és hordani. Emellett mindegyikhez hozzákapcsol-
hatok több különböző, speciális kiegészítőt is.
Szerencsére az átlagnál „kétkezesebb” vagyok, mivel má-
sodikos koromban eltörtem a jobb csuklómat, majd harma-
dikban ismét, így hát kénytelen voltam megtanulni írni mind-
két kezemmel. Igaz, ennek köszönhetően a nyomtatott betű-
ket ballal mindig is szebben rajzoltam.
Esküdöznek, hogy abbahagyták a gyógyszerezésemet. Ha
ez az igazság, akkor úgy tűnik, egész jól viselem a dolgot. No
persze még csak hasonlót sem tapasztaltam eddigi életem-
ben, ezért nincs is mihez viszonyítsak. Talán a nyugodtságom
nem más, mint a hisztéria feletti vékony maszk.

2
2005
588.. sszzeep
ptteem
mbbeerr 6
6..

Ma megkötöttem egy egyszerű csomót. Az ábécé betűit is

képes vagyok már úgy-ahogy lerajzolni - nagy, gyerekes je-
lekkel ugyan, de én legalábbis felismerem őket.
Egy pár rúdra támaszkodva jól-rosszul már sétálok is. (A
kézi erőkifejtés elégtelensége idegi probléma, nem a mester-
séges izmok tehetnek róla; mozdulatlan állapotban a karom
és a lábam is olyan kemény, mintha tömör fémből lenne.)
Gyakorlás közben mulattató megfigyelni a szobába lépő em-
berek reakcióit - azokét, akik nem képesek elleplezni az ar-
cukra kiülő borzadályt, mikor két hideg lencse bámul rájuk
egy kötésekkel burkolt valamiből, ami egyáltalán nem hason-
lít egy fejre.
Holnap elkezdik helyreállítani az arcomat. Lényegében
eszméletlen leszek legalább egy hétig. A végtagok beépülése
mindazonáltal folytatódni fog ez idő alatt is, azt mondják.

2
2005
588.. sszzeep
ptteem
mbbeerr 1
144..

Gyerekkoromban anyám Mindenszentekkor jelmezbe öltöz-

tetett, és elkísért a toronyházak közé, az édességszerző kör-
utakra. Egyszer, emlékszem, egy akkoriban népszerű gyerek-
sztár maszkját húztam a fejemre; a szoros műanyag kövér-
kés arcomat a gyermeki szépség valami torz, platóni ideájá-
hoz hasonlóba kényszerítette.
Ez az arc is olyan. Kétség nem fér hozzá: az én arcom, de a
bőre feszes, lassan mozduló. Bármilyen arckifejezés grimasz-
szá torzul rajta.
 A kezemmel szinte tökéletesen tudok már markolni, bár
még mindig elég ügyetlenül. Ahogy remélték is, az ujjvégek
és a tenyér érzékelőinek visszacsatolása sokkal finomabbá
vált, mint a „rendes” kezemben. Új mutatóujjammal végig-
követve jobb csuklóm felületét, érzek minden egyes pórust,
és határozott hőmérséklet-változást észlelek minden ín vagy
ér felett. Ráadásul új végtagjaim emberfeletti erő kifejtésére
képesek.
Viszont vadonatúj arcomat tapintva nem érzek pórusokat.
A természet különben azért fejlesztette ki őket, hogy haté-
konyabb legyen a szervezet hőleadása.

2
2005
588.. sszzeep
ptteem
mbbeerr 2
222..

Még egy hét alvás, ami alatt beállították az új vezeték-

rendszert. Miután elmúlt a fájdalomcsillapítók hatása, hatá-
rozottan éreztem valamit - nem fájdalmat, de nem is a geni-
táliák ottlétének normális testérzetét. Egyébként az egész te-
rület gézzel és kötéssel vastagon bepólyált, bekatéterezett;
még egy közönséges embert is furcsa benyomások töltené-
nek el ilyen körülmények között.
(Később.) Egy ápoló érkezett, és óvatosan megszabadított
a kötésektől. Közben elvörösödött - azt hiszem az efféle in-
tim érintést nem igazán tartalmazza a munkaköri leírása. Mi-
kor eltávolította a katétert, egy kicsit belém döfött a fájda-
lom, de aztán megkönnyebbült érzés töltött el.
Nem igazán hasonlít. Az arcom újraalkotásához számtalan
kép és felvétel nyújtott segítséget, ám soha nem gondoltam,
hogy egy napon szükségem lehet egy olyan képsorozatra,
amely legszemélyesebb testrészeimet ábrázolja a nyugalom
különféle fázisaiban. A technikusok úgy oldották meg a prob-
lémát, hogy egy rakás orvosi, urológiai fotót meg pornófelvé-
telt mutattak, és kiválasztatták velem közülük azokat, me-
lyeket a leginkább hasonlónak ítéltem.
Ez nem egy olyan feladat, amelyre képesítésemnél vagy
beosztásomnál fogva, netán tapasztalataimnak hála alkalmas
lennék. Különösnek tűnhet, hogy a hedonizmus e láncoktól
mentes korában én nem láttam meztelen férfit - főleg nem
buja pozitúrában -, mióta kikerültem az iskolából úgy 25 év-
vel ezelőtt. (Egyszer tizennyolc hónapot állomásoztam a Túl-
oldalon, de soha még csak a közelébe se mentem egyetlen
szexbárnak sem. Mindig az egyszemélyes előadásokat ked-
veltem - még akkor is, ha fizetnem kellett az illető előadó
hölgynek, amint az az esetek nagy többségében történt.)
Szóval a mostani hosszabb és vastagabb, mint az elődje -
talán a férfiak akaratlanul is szeretik eltúlozni az ilyesmit? -
és erektált állapotban csak hozzávetőlegesen ugyanolyan a
helyzete. Ez a jelenlegi egy fiatal férfi hetyke szögében áll.
Visszataszító bár, de szükséges kitérnem a maszturbáció
témájára. Először nem működött. A jobb kezemmel végezve
olyan érzés fogott el, mintha egy másik férfihoz nyúlnék,
amire sohasem vágytam. Az új kezem segítségével viszont
normálisan ment a dolog, bár hozzá kell tennem, az egész
nem volt mentes bizonyos voyeurisztikus vonatkozásoktól.
Az érzés maga végül különlegesen intenzívnek bizonyult, az
ejakuláció pedig sokkal erősebbnek mutatkozott, mint akár a
legmarkánsabb ifjúkori emlékeimben.
Elképesztett a dolog. Épp mostanában olvastam az agy
kémiájáról egy könyvet, melyben a szerző hangsúlyozottan
felhívta az olvasó figyelmét arra, hogy ne tévessze össze az
elmét az aggyal. Az agy, írta, egy bizonyos értelemben csu-
pán idegrendszerünk legnagyobb tömegű, legösszetettebb
része, tudatunk alapja és szervezője. Az elme viszont a szer-
vezetünkben lévő ganglionhálón keresztül egész testünket
behálózza. A szerző a szexualitást hozta fel példaként: ek-
képp mikor egy férfi szomorúan ál- lapítja meg, hogy péni-
szének saját akarata van, igazából egy magasabb szintű
igazságra tapint rá.
Az én esetemben még inkább így van ez: új részeim mind-
egyikének saját vezérlőrendszere, „agya” van: a biochip, ami
a bejövő és kimenő jeleket generálja. Vajon ezek az „agyak”
ugyanúgy tudatom darabjait alkotják, mint idegrendszerem
többi része? A maszturbációs kísérlet arra utal, hogy talán
saját akarattal rendelkeznek.
Persze ez egyelőre elhamarkodott következtetés csupán.
Majd kiderül, miként működik mindez összetettebb környeze-
ti feltételek között, ahol már nem leszek ennyire elfoglalva
önmagammal.
 2
2005
588.. sszzeep
ptteem
mbbeerr 2
233..

Az éjszaka folyamán valami nyilvánvalóan bekattant: reg-

gel arra ébredtem, hogy kiborgizált végtagjaim teljes mér-
tékben az enyémek, és a maximális erőkifejtésre vagyok ké-
pes velük. Ágyam egyik sínjét, amelyik összevissza görbült
ott, ahol álmomban öntudatlanul megragadhattam, különö-
sebb megerőltetés nélkül hajlítottam vissza eredeti formájá-
ba.
Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva egyelőre titok-
ban szeretném tartani e képességemet. A technikusok azt
gondolták, az átlagosnál körülbelül háromszor, vagy négy-
szer nagyobb erőkifejtésre leszek képes a kezemmel - de en-
nél nyilvánvalóan sokkal erősebb a szorításom.
Hogy miért is akarom ezt titokban tartani? Nem tudom.
Hadd mondják csak el ők nekem. Elvégre ez is hozzátartozik
pszichés fejlődésemhez vagy félrefejlődésemhez.
(Később.) A technikusok eksztatikus örömmel, lenyűgözve
figyelték, ahogy kilencven kilót szakítottam a kedvükért. Pe-
dig tudom, ha igazán nekihuzakodtam volna, könnyűszerrel
kitéphettem volna az egész nyújtógépet a falból. Holnap
száztíz kilóval örvendeztetem meg őket, és apránként növe-
lem majd a terhelést százhuszonötig.
Nyilvánvalóan ügyelnem kell az erővektorokra: ha túl nagy
stressznek teszem ki testem közönséges részeit, maradandó
károsodást szenvedhetek. Fémöklömmel könnyedén lyukat
tudnék ütni egy légmentesen lezárt ajtóba, de ezzel valószí-
nűleg ki is tépném húságyából a karprotézist. Newton törvé-
nyei azért még működnek...
Más törvényeket viszont újra kell írni, alighanem.

2
2005
588.. sszzeep
ptteem
mbbeerr 2
244..

Ma kipróbáltam három karkiegészítőt. Fantasztikus él-

mény!
Az első egy olyan normál karmanipulátor volt, amilyet az
ilyen munkakörben dolgozó normális emberek betanítására
szoktak használni. A különbség csupán az, hogy nekem nem
kellett egy mechanikus áttétel ahhoz, hogy vezérelni tudjam
az eszközt, mert én egyenesen magamra kapcsolhattam.
És bár iskolás korom óta használok efféléket, soha nem ta-
pasztaltam még csak hasonlót sem. A mechanikus áttételben
az embernek mindig furcsán ügyetlen érzése van a plasztikba
épített nyomómező-generátoros visszacsatolás miatt, ám az
én protézisalapommal pontosan olyan, mint mikor valaki
megtapint természetes ujjaival egy tárgyat - csak sokkal ér-
zékenyebb. Mikor arra kértek, hogy emeljek fel egy tojást ve-
le, feldobtam azt a levegőbe és elkaptam (ami nem kíván
ugyan túlzott ügyességet a holdi gravitáció mellett, de amit
ugyanilyen könnyedén képes lennék megtenni földi körülmé-
nyek között is.).
A második kiegészítő egy hatalmas földmozgató volt, amit
a Nyugati Bányaművek használ a Grimaldi Állomáson. Igazán
érdekes érzés, és nemcsak a méretek, hanem a kommuniká-
ciós késleltetés miatt is. Mert bár a Grimaldi alig pár kilomé-
terre esik innen, egyszerűen nem akadt elég
továbbítókapacitás ahhoz, hogy a földi kábeleken keresztül
irányítsam a földmozgató eszközt, ezért kénytelen voltam a
műholdas jeltovábbítást választani. Emiatt viszont jó
tízmásodperces késéssel követték a mozdulatok a gondolata-
imat. Igen finom volt a roppant erő érzete, igaz, néha kicsit
felkavaró: ha kanalat formálva a tenyeremből lefelé irányuló,
vájó mozdulatot tettem, akkor kis idő múlva megéreztem a
regolith ellenállását, majd pedig a szó szoros értelmében
szikladarabok és por tonnáit tartottam a tenyeremben. Körü-
löttem emberek álltak és figyeltek: csuklóm egyetlen apró
mozdulatával eltemethettem volna őket. De persze nem tet-
tem: az anyagot az átalakítóhoz futó szalagra borítottam.
Ám a legkáprázatosabb kiegészítő a mikró volt. Alig pár
hónapja lévén használatban, még csak hallottam róla, műkö-
dés közben sosem láttam. Szabályosan kialakított, apró kar,
mintegy tizedmilliméter hosszú. Kisteljesítményű pásztázó
elektronmikroszkóppal együtt használatos: a vizsgált anyag
felszínén lehet mozogni és ténykedni vele. Megfelelő nagyí-
tásnál olybá tűnik, mintha egy pálca végén benyújtott karral
mozognánk egy olyan épület belsejében, melynek falai a dur-
va stukkófelületűektől a fényes fémszínűeken át a hólyagos
szürkére festettekig sokfélék lehetnek, de ahol mindenfelé
vastag aranyszálak húzódnak. Ha szükséges, mellé még a
jobb kezemre is felvehetek egy mechanikus manipulátort, és
így számomra csupán egyszerű kőműves-, vagy ácsmunká-
nak tűnik majd az, ami az igazi világban talán egy áramkör
bizonyos alapvető kvantum-elektrodinamikai jellemzőinek a
megváltoztatásával egyenértékű.
Ez az igazi erő: nem fémcsövek összeroppantása, vagy
több tonna szikla megemelése, hanem az elektronok össze-
tapasztása úgy, ahogy azt én akarom. Első doktorátusom
egyébként elektromérnöki; de hirtelen megvilágosodott előt-
tem, hogy az első igazi elektromérnök a történelemben én
vagyok.
Két óra gyakorlás után sajnos abba kellett hagynom, mert
szerintük a túlfeszítettség jeleit kezdtem mutatni. Egy toló-
székbe ültettek, és már a visszaúton elaludtam: mikrokoz-
moszról és végtelen hatalomról szóló álmokat álmodva.

2
2005
588.. sszzeep
ptteem
mbbeerr 2
255..

A „munkakar”. Azt vártam, alapvetően különbözni fog a

másiktól, a „társaságitól”, de persze az idő nagy részében
pont ugyanolyan érzés. Az áramkörök ebben is csak áramkö-
rök. A különbségek csupán kivételes megterhelés során tűn-
nek elő: a lágyabb karom a fájdalomhoz hasonló érzéseket
közvetít az agyamba, ha olyan mértékű igénybevételnek te-
szem ki, ami már esetleg károsíthatná húsutánzatú anyagát.
A fémkézzel viszont nyugodtan letéphetek akár az egy cen-
timéter vastag acéllemezből is egy darabot úgy, hogy bizo-
nyos „izomfájdalmon” túl nem érzek semmit. Két ilyen karral
csodákra lennék képes.
A mechanikus lábam közel sem ennyire lenyűgöző. Ésszerű
módon szabályzókat építettek bele, amelyek egy közönséges
láb szintjére szorítják le képességeit. Hisz holdi gravitáció
mellett még egy normális ember is könnyedén beütheti fejét
a mennyezetbe. Egy teljes értékű lábprotézissel ha csak hir-
telen felállnék, már az egyenlő lenne az agyrázkódással,
vagy valami még rosszabbal.
 Kedvelem a fémkarom. Azt mondták, ha megerősödöm
(hehh!) kiengednek az űrbe, és ott is kipróbálhatom. Túl fo-
gok dobni vele a horizonton.
Ami a jelent illeti, egyelőre lassan araszolok valami olyas-
mi felé, amit talán a normális élet látszatának lehetne nevez-
ni. Itt, a Biotechnél még vagy hat-nyolc hetet maradok, de
már elkezdtem visszajárni az Űrlabnál lévő irodámba, hogy
legalább a papírmunkabeli elmaradásomat csökkentsem. Két
óra reggel, és két óra délután. Valamennyire lefoglal ugyan,
de be kell vallanom, nem igazán lelkesít fel. Sokkal szíveseb-
ben játszanék a mikróval. (Holnap három óra gyakorlásra
vagyok előjegyezve.)

2
2005
588.. sszzeep
ptteem
mbbeerr 2
266..

Áthúztak egy optikai szálat a mikró kisujján, így most már

közvetlenül nyomon követhetem a mozgását anélkül, hogy
korlátozna az elektronmikroszkóp szűkös látótere. A látvány
ugyan elég maszatos a kiegészítő mozgása közben, de ha
megállok vele pár másodpercre, akkor a számítógép kitűnő,
éles képet kreál az adatokból. Végigpásztáztam vele a jobb
karomat - csodálatos látvány! A szőr merev, fekete szálai, a
pórusok apró, nyirkos kráterei... És mindenütt a bőr lassú ha-
lálának bizonyítékai: a lefoszló hámsejtek áttetsző kagylóhé-
jai.
Szokásommá vált, hogy a „társasági” karom helyett a fém-
karomat viselem. Nem érdekel, hogy bámulnak az emberek.
A fémkar sokkal hasznosabb lesz majd a munkám során,
ezért olyan gyakorlott szeretnék vele lenni, amennyire az
csak lehetséges.
És tagadhatatlanul az erő érzetével tölt el.

2
2005
588.. sszzeep
ptteem
mbbeerr 2
277..

Ma kint jártam. Kezdetben persze ügyetlenkedtem, hiszen

az elmúlt tizenegy évben csak a súlytalanság állapotában
használtam az űrruhát, ezért teljesen hibás reflexek épültek
ki bennem. Bár igazából nem sok esélye volt annak, hogy va-
lami komoly bajt okozok egyhatod g-n.
Szívderítő és frusztráló érzés volt egyszerre, mert nem
fedhettem fel az erőmet teljes valójában. Egyszer még így is
majdnem megtettem: épp egy hatalmas sziklát akartam fel-
dönteni, mikor észrevettem, hogy az általam kifejtett erő el-
lenhatásaként bal lábam legalább tíz centiméter mélyre süly-
lyedt a regolithba. Óvatosan visszakoztam, és megpróbáltam
feltűnés nélkül törmeléket kotorni a lábammal az árulkodó
lyukba.
És valóban túl tudok dobni egy követ a horizonton. Parity-
tyával talán még Hold körüli pályára is tudnék állítani egy ki-
sebb darabot - bérbe kellene adnom magam, mint holdi kilö-
vőállomás.
(Később.) Roppant érdekfeszítő tapasztalat! Egy csinos
nővér, aki ezen a projekten dolgozik szinte már a kezdetek
óta, vacsora után bejött a szobámba és javasolta, hogy vé-
gezzünk el bizonyos értelemszerű kísérleteket. A kísérletek
hihetetlenül sikereseknek bizonyultak.
Bár új testem működésére is igaz a szokásos izgalom-
plató-orgazmus mintázat, a hasonlóságnak itt vége. Nincs
utólagos erővisszanyerési-ingerelhetetlenségi periódus: az
erekció teljes mértékben tudatos irányítás alatt áll. Ez a Hold
legnépszerűbb férfijává tehet engem.
A péniszemet borító mesterséges bőr pontosan ugyanolyan
mértékben érzékeny a taktilis ingerekre, mint a műkaromon
lévő: azon vettem észre magam, hogy egy csapásra többet
tudok a nők belső domborzati viszonyairól, mint a valaha élt
bármelyik férfi - vagy akár nő!
Azt hiszem holnap átruccanok a Túloldalra.

2
2005
588.. sszzeep
ptteem
mbbeerr 2
288..

A Túloldalon kilenc szexbár található. Az útikönyv megfele-

lő cikkelyének elolvasása után megérdeklődtem pár helybéli
véleményét is, és végül az ígéretes nevű Szaftos Gyümöl-
csökben kötöttem ki.
Ami azt illeti, az intézmény neve nem pusztán a bújtatott
erotikus célzás miatt az, ami: csak és kizárólag gyümölcsle-
veket szolgálnak fel, legtöbbjük méregdrága földi import. Egy
egész napi fizetésem egy pohár baracklére költve kiválasz-
tottam a jelenlévő hölgyek legszebbikét.
Azaz már az elején hibáztam. Mivel a balesetem előtt nem
voltam valami vonzó fizikailag, és a mechanikus pótlékok hű-
en másolták korábbi alkatomat - például a hasamat -, go-
romba visszautasításra találtam.
Így hát a másik véglet felé fordultam, és a legkevésbé
vonzó nő után kezdtem kutatni. Egyébként is, ez sokkal hite-
lesebb tesztje lesz képességeimnek, gondoltam. Hiszen a
balesetet megelőzően ilyen téren csakis a fizikai tökéletessé-
get kerestem (és fizettem meg) - na már most, ha nyilvános
helyen, olyan nővel is képes vagyok megismételni múlt éjjeli
teljesítményemet, akit nem találok testileg vonzónak, akkor
kétségkívül bebizonyosodik, hogy teljes mértékben független
vagyok a saját idegrendszerem megfelelő alegységeitől.
Ekkor követtem el a második hibát. Soha nem lévén túl te-
hetséges a csevegés művészetében, alighogy beszédbe ele-
gyedtem a nem éppen csinosnak mondható nők egyik esz-
ményi példányával, azon vettem észre magam, hogy a bal-
esetemről és az abból eredő új képességeimről társalgók ve-
le. Minek következtében hirtelen eszébe jutott, hogy találká-
ja van másutt valakivel...
A következő nem túl vonzó nővel már korántsem voltam
ennyire közvetlen. Megkérdezte ugyan, hogy mi történt az
arcommal, de csak az igazság felét mondtam el neki. Édesen
megértő és anyás lett erre, ami cseppet sem tette vonzóbbá
a szememben. Kiváló alany a teszthez. Elhagytuk hát a bár
társasági életre fenntartott részét, és hátravonultunk az
úgynevezett szerelemszobába.
Arrafelé a levegő elég erősen illatozott - leginkább tömjén-
re és izzadtságra tippeltem, de persze az én orrom képtelen
volt érezni igazából a szagokat. És ennek életemben első íz-
ben kifejezetten örültem: a hely szaga leginkább egy sűrűn
használt tornatermi öltöző kigőzölgésére emlékeztetett.
Plusz a feromonok.
A vörösen, kéken és fehéren villódzó fények között leg-
alább egy tucatnyi pár fonódott többé-kevésbé egymásba, a
legkülönfélébb szerelmi ténykedésekkel foglalván el magu-
kat. Néhányan ugyan csak intenzíven bámultak másokat, de
legtöbben elmerültek a tényleges tevékenységben. Általában
a padlót borító puha, meleg matracokat használták erre a
célra, de páran az asztalokat és székeket alkalmazták megle-
pően ötletes módokon. A pozíciók közül jó pár kétségkívül
lehetetlen, vagy kifejezetten veszélyes lett volna földi gravi-
táció mellett.
Levetkőztünk, és ő nyilvánvaló harckészségemet látva bó-
kolt nekem. Az egyik közelben tartózkodó megfigyelő irigy
megjegyzésre ragadtatta magát. Partnerem teste eléggé
petyhüdtnek, tésztaszerűnek bizonyult; közönséges körül-
mények között kétlem, hogy érdeklődésem kézzelfogható je-
lére tarthatott volna számot. Ám állapotomból következően
ez nem jelentett problémát - ami azt illeti, végül is kifejezet-
ten élvezetesnek találtam az egészet. Csekély előjáték után
hamarosan ismét átélhettem bizonyos női testüregek
hiperérzékeny terepfelmérésének páratlan élményét.
Annak ellenére, hogy még egy óráig sem tartott az egész,
eléggé felhívtuk magunkra a figyelmet, mivel partnerem
meglehetősen hevesen élvezett. És mikor végül lihegve, ám
sajnálkozva visszautasította a további gyakorlatokat, egy
addig szemlélődő hölgy - egy kifejezetten csinos, fiatal szőke
- ajánlkozott fel, különféle előttem szélesre tárt lehetősége-
ket emlegetve. Amelyeknek én egy ideig örömest meg is fe-
leltem; mert bár a kút addigra kiszáradt, a pumpa fogantyúja
még kifogástalanul működött.
A gyakorlatok közben döbbentem rá, hogy a tevékenység-
ből eredő kéj nem is annyira szexuális, mint inkább érzéki
természetű. Hasonlóan egy rendkívül ízletesen elkészített
étel elfogyasztásának érzéki élvezetéhez, de valami olyan ta-
pasztalataimon túli kifinomultsággal, amelyet képtelen va-
gyok szavakba önteni. Mivel többé nem vagyok képes ízlelni
az ételeket, agyam egy tetemes része felszabadult más érze-
tek fogadására. Talán elmém újraszervezi önmagát, hogy a
lehető legteljesebben kihasználhassa frissen nyert képessé-
geimet.
Mikor a szőke energiái is kimerültek, néhány más nő szin-
tén kifejezte érdeklődését szatiriázisommal kapcsolatban. El-
lenálltam a késztetésnek, hogy kitapogassam szervem lehe-
tőségeinek határait - ha egyáltalán léteznek ilyesmik. A há-
tam sajgott és jobb térdem tiltakozott, így hát a mentális
kapcsolót kikapcsolva akcióképtelen állapotba lankadtam.
Minimális szociális tevékenység után távoztam. (Az első nő
azért még meghívott egy italra a bárpultnál. Egy banán tur-
mixot választottam.)

2
2005
588.. sszzeep
ptteem
mbbeerr 2
299..

Most, hogy már vannak szemeim és működik mindkét ke-

zem, nem sok értelme van annak, hogy továbbra is az írótáb-
lával nyűglődjek; így hát visszatértem a számítógéphez. De
két példányt készítek a feljegyzéseimből.
Az egyiket, a Biotechnek adandó naplót rendkívül udvari-
assá és illemtudóvá szerkesztem, és olyan marad a további-
akban is. Példának okáért nem fogja tartalmazni a követke-
zőket:
A múlt éjjel történtek rögzítése után úgy éreztem, még
mindig telve vagyok energiával, így hát nekifogtam megvaló-
sítani egy tervem, ami már régóta motoszkált a fejemben.
Körülbelül hajnali kettőkor lementem, és betörtem a mű-
végtag-laborba. A bejárat ötszámjegyű kombinációs zárral
védett ajtaja természetesen semmiféle nehézséget nem oko-
zott hiperérzékeny ujjaimnak: egyszerűen éreztem, mikor a
finom mechanikus részek a helyükre kattantak.
Felszereltem magamra a mikrót, és végigvizsgáltam vele
lecsatolt lábam áramköreit, majd könnyedén hatástalanítot-
tam a szabályzókat. Az egész művelet nem tartott tovább
húsz percnél.
No persze kezdetben eléggé oda kellett figyelnem a járás-
ra: minduntalan a levegőbe szökkentem, vagy túl hevesen
próbáltam kompenzálni a sántaságom. De mire a szobámba
visszaértem, egészen belejöttem. Ebben is tévedtek hát a
képességeimet illetően.
Hogy kipróbáljam a lábamat, magamat visszafogva, nem
túl erősen belerúgtam a cella hátsó falába - jó mély gödör
keletkezett a fémben. Ahhoz, hogy megtudjam, mire lennék
képes teljes erőbedobással, meg kell várnom, hogy újra ki-
jussak a szabadba, egyedül.
 Az eredeti, húsból való lábammal végrehajtott kontrollrú-
gás semmiféle mélyedést nem eredményezett a falban, csu-
pán a nagy lábujjam kezdett fájdalmasan lüktetni.

2
2005
588.. sszzeep
ptteem
mbbeerr 3
300..

Rádöbbentem, hogy sokkal jobban érzem magam most,

mint bármikor az elmúlt húsz évben. De ki ne érezné így ma-
gát? Szó szerint örök fiatalság vár rám ezeknek az új szer-
veknek és végtagoknak köszönhetően; hisz ha valamelyik az
elhasználódás jeleit kezdi mutatni, egyszerűen kicseréltetem.
Egyébként nem vagyok elégedett a Biotech transzformáci-
ós bizottságával - ma reggel kifejezetten dühös voltam rájuk.
Mikor aziránt érdeklődtem, hogy mik az esélyei a jobb karom
és lábam mechanikus végtagokra való cserélésének, egy ki-
vételével mindannyian megütközve bámultak rám. Az az egy
pedig kinevetett. Megjegyeztem magamnak.
Azt hiszem a bolondok azt tervezik, hogy egy-két napon
belül visszaküldenek a kórházba „pszichiátriai tanácsadás”
céljából.
Majd akkor megyek, ha kedvem tartja - én döntöm el.

2
2005
588.. o
okkttó
óbbeerr 1
1..

Ezt a hangfelvételt a Földoldal Környezetellenőrző Köz-

pontjában rögzítem, 10:22-kor. Kevesebb mint kilencven
percük van arra, hogy eleget tegyenek a követeléseimnek.
Felvázolom az eddig történteket.
A múlt éjjeli események lejegyzése után hirtelen sürgető
szexuális vágyat éreztem. Felszálltam a Túloldalra menő első
siklóra, és újra ellátogattam a Szaftos Gyümölcsökbe.
A múltkori kevéssé szép nő már reménykedve várt rám.
Egészen el volt bűvölve, mikor azt javasoltam, takarékossági
célokból (és hogy azt a kevés intimitást megőrizzük, ami még
maradt) menjünk vissza az én szobámba.
Nem akartam megölni. Eszem ágában sem volt, igazán. De
a szenvedély hevében műlábamat a falnak vetve egyszer
csak túl erőset találtam lökni. Valami pattant, aztán szakadó
hangot hallottam. A nő elfúlót sikoltott, és testem alsó része
hirtelen csurom vér lett. Elroppantottam a gerincét, és nyil-
ván ugyanakkor súlyos belső sérüléseket is szenvedett. Az
eszméletét pillanatokon belül elveszítette, bár a szíve majd
egy percig vert még.
A holttest eltakarítása nem okozott különösebb nehézsé-
get: a mosodaszobában találtam egy megfelelő méretű zsá-
kot, amibe szemlátomást gond nélkül elfért. Aztán saját cel-
lámba visszatérve betettem őt és az összekoszolt lepedőt a
zsákba.
Szerencsére abban az órában nem jártak a folyosón, ezért
sikeresen elvittem a reciklálóig - pedig senkire sem hasonlí-
tottam inkább, mint egy olyan valakire, aki műanyagzsákba
gyömöszölt holttestet cipel a vállán.
A reciklálószoba ajtaján lévő zár gyermekjátéknak bizo-
nyult, de a kazánéval már gondjaim támadtak. Nem azért,
mintha nehézséget okozott volna kinyitni, hanem mert túl
szűk volt, alig huszonöt centiméter átmérőjű.
Így hát szét kellett szednem a nőt. Hogy ne kelljen annyit
takarítani utána, egyenesen a zsákban intéztem a dolgot. Eb-
ből következően persze igen nehézkes volt az egész eljárás,
és alig láttam valamit az amúgy érdekes és izgalmas folya-
matból.
Ettől függetlenül annyira lenyűgözött a dolog, hogy még az
ajtónyitás szisszenését sem hallottam meg. Csak a belépő
férfi torkából feltörő fojtott, gurgulázó hangra lettem figyel-
mes, mert eléggé elütött a szétreccsenő csontok zajától.
Odaléptem hozzá, és egy rúgással megöltem.
Be kell vallanom, ekkor hibát vétettem. Bezártam az ajtót,
és visszatértem a testekkel való ténykedéshez. A nő után
már könnyedén szétszedtem a férfit - sokat segített, hogy
nála értelemszerűen jóval vékonyabbak voltak a bőr alatti
zsírszövetek, így közel sem lévén annyira síkos, nem csúszott
ki minduntalan a kezeim közül.
Igazából kész időpocsékolás volt az egész (bár az idő egy
részében azon tervem finomításán is dolgoztam, amelynek
végrehajtásával jelenleg foglalatoskodom). Nyugodtan ott-
hagyhattam volna mindkét testet a padlón. Jó erősen sikerült
megrúgnom a férfit - az ellenlökés engem is a padlóra taszí-
tott, és csúnyán beütöttem a jobb csípőm -, mert ágyékától
szegycsontjáig kettéhasadt. És nem elég, hogy már ekkor
alaposan összemocskolódott a szoba, a férfi ezt még csak te-
tézte azzal, hogy a mennyezetnek csapódott. Egyszerűen
képtelenség volt rendesen feltakarítani utána, és hát az
ilyesmi nem olyan látvány, ami túl sokáig elkerüli a figyel-
met.
Akárhogy is, mindössze ha húsz percet vesztegettem el az
egésszel, és ennél sokkal többet nyertem a recikláló-szoba
ajtajánál. Úgy-ahogy feltakarítottam, ruhát váltottam, majd -
útközben a művégtag-labornál pár percig megállva - lesiet-
tem a Környezetellenőrző Központba.
A K. K.-ban abban az időpontban csak egy fiatalember tel-
jesített szolgálatot. Váltottam vele pár udvarias szót, majd
óvatosan szívgödrön ütöttem, nehogy ismét összekoszolód-
jon minden. A testet, hogy ne zavarjon, elraktam az útból, és
teljes figyelmemet az ajtó problémájának szenteltem.
Igazából a K. K.-nak nincs ajtaja; ehelyett egy biztonsági
fal siklik a helyére, ha egy bizonyos mértékű légnyomásesés
bekövetkezik. A megfelelő billentyűkombinációt beütve elhi-
tettem a rendszerrel, hogy valóban ez történt - és a fal enge-
delmeskedett az álriasztásnak. Aztán odasétáltam a falhoz,
és némelyik szegélydarabot megcsavartam. Így most már
senki sem képes behatolni a Központba, hacsak nem használ
vágósugarat, vagy valami ahhoz hasonló eszközt.
Sajnos a sajgó csípőm miatt kényelmetlenül esett az ülés,
ezért a konzolnak támaszkodva tanulmányoztam a különféle
diagramokat és kijelzőket ezután legalább egy jó óra hosz-
szat. Aztán egy áramköri lapot kipattintva a mikróval végig-
követtem a belefagyott elektronikus gondolatok sarokköveit.
Közben az interkom folyamatosan berregett, de nem hagy-
tam, hogy megzavarjon az összpontosításban.
A Földoldal létesítményeit az esetleges meteorzápor, illet-
ve - a sokkal valószínűbb - strukturális meghibásodás követ-
kezményeivel szemben százhuszonnyolc darab búra védi,
amelyek a Központban található biztonsági falhoz hasonlóan
az esetleges légnyomásesést érzékelve helyükre siklanak, és
hermetikusan elzárják az adott részt annak környezetétől.
Természetesen az egész folyamat automatikus, de innen, a
Központból is vezérelhető.
 Én lényegében csak elmagyaráztam mindegyik burának,
hogy javítás alatt lévén semmilyen körülmények között ne
záródjanak le. Aztán a mikrót a város nyolc légzsilipét sza-
bályzó áramkörök felé mozdítottam, és néhány elegáns
mikrosebészeti huszárvágással mind a nyolc vezérlését ah-
hoz a kapcsolóhoz kötöttem, amit jelenleg is a bal kezemben
tartok.
A kapcsoló szerkezete olyan, hogy amint elengedem, akti-
válódik, és a légzsilipek belső ajtajai azonnal kinyílnak. A
külső ajtók már jelenleg is nyitva vannak, csakúgy, mint
azok, amelyek a légzsilipeket kötik össze a mögöttük lévő öl-
tözőkkel. Ebből következően senkinek nem lesz lehetősége
arra, hogy űrruhába bújjon. Harminc másodpercen belül
minden folyosón vákuum keletkezik. A légmentesen lezárt aj-
tók mögött rekedtek választhatnak a lassú fulladás és a rob-
banásszerű nyomáskiegyenlítődés következtében beálló halál
között.
Eredetileg a pulzusomhoz akartam kötni a kapcsolót, hogy
a jobbik kezem felszabaduljon és aludni is képes legyek. De
ezzel még várnom kell. Miután bekötöttem a megfelelő érint-
kezőket, az interkomon át bejelentettem, hogy beszélni kívá-
nok a koordinátorral magával (és senki mással).
Aztán mikor végül létrejött a kapcsolat, vázoltam neki ed-
digi tetteimet, és felajánlottam, jöjjön a helyszínre, hogy sa-
ját szemével győződhessen meg róluk. Majd előadtam a kö-
veteléseimet: természetesen minden még nem mesterséges
végtagomat ki akarom cseréltetni. A műtétet valószínűleg al-
tatás nélkül kell majd elvégezni (géppel egy halott szívmű-
ködése is fenntartható, így a kapcsoló nem aktiválódna); rá-
adásul itt, helyben, hogy bizonyos legyek abban, senki sem
piszkál hozzá a vészáramköri módosításaimhoz.
Később az orvosok is bekapcsolódtak a beszélgetésbe és
tiltakoztak, mondván, ilyen komoly műtétek nem végezhetők
helyi érzéstelenítés mellett. Én persze tökéletesen tisztában
vagyok azzal, hogy meg akarnak téveszteni - az amputáció
már akkor bevett sebészeti módszer volt, mikor az érzéstele-
nítésnek még hírét sem hallották. Igen, felelték ők erre, de
elájulhatok közben. Megmondtam nekik, hogy nem fogok, és
egyébként is hajlandó vagyok vállalni a kockázatot, nincs
más választásuk, szóval félre a kibúvókkal.
 (Azt még egyelőre nem említettem nekik, hogy szándé-
komban áll összes belső szervemet is a végtagjaimhoz ha-
sonlóan kicseréltetni - vagy legalábbis azokat, amelyek meg-
hibásodása halálos következményekkel járhat. Igazi kiborg
leszek így végül, emberi aggyal egy teljesen „mesterséges”
testben, évezredekre nyúló élet ígéretével. Néhány évtizeden
- vagy évszázadon - belül valószínűleg képes leszek az
agyam szerves jellegéből következő hiányosságokat is orvo-
solni... Végül akár közvetlenül a Világhálóhoz is köthetem
majd magam, és így rendelkezésemre áll az emberiség ösz-
szes tudása, logikai képességeimet és memória-
kapacitásomat pedig nem határolja be többé az elektrokémi-
ai szinapszisok lassúsága.)
Egy a Földről beszélő pszichiáter tetteim helytelen voltáról
kezdett ekkor győzködni. Szerinte a rettenetes trauma,
amely „nyilvánvalóan” megzavart engem, a rajtam végzett,
nem kielégítő gyógyhatású kiborgizációval egyetemben fele-
lős azért, hogy mentális sérüléseim csak súlyosbodtak. Aztán
- legalábbis önmaga számára hihetően - bizonyította, hogy
viselkedésem az elmezavar néhány klasszikus jegyét mutat-
ja. Mindezt számításba kell venni, mondta, és ha feladnám
magam, amellett, hogy a tetteim megbocsátást nyernének, a
pszichiátriai szakértők szerető gondoskodása is várna rám.
Rászántam egy kevés időt, hogy megvilágítsam előtte a
gondolatmenetében rejlő alapvető hibákat. Ő szemlátomást
úgy érzi, hogy arcommal és genitáliáimmal együtt az önazo-
nosságomat is elvesztettem, és hogy a lelkem mélyén rejtő-
ző, lényem magvát adó jóságot és emberiességet az utóbbi
idők fizikai és pszichés változásai csak „eltorzították”. Na-
gyon téved. Az ő szóhasználatával élve lelkem legmélyét te-
kintve én egy „gonosz” lény vagyok, akit saját igaz termé-
szetének a felismeréséhez az a szerencsés eset segített hoz-
zá, amely kiemelte őt - azaz engem - a közönséges emberi
nyáj bárgyú tömegéből.
A gonosz valóban a legpontosabb kifejezés esetünkben.
Mert nem rossz szándékról, amoralitásról vagy bűnös hajla-
mokról van itt szó. Az emberi fogalmak szerint én pont any-
nyira gonosz vagyok, mint amennyire az ember gonosz az ál-
tala tenyésztett táplálékállatok szemében. És milyen tökéle-
tes a hasonlat! Hiszen nem pusztán létfenntartási célokból,
de kényelmi megfontolásokból, kíváncsiságból avagy egysze-
rűen a szórakozás végett is habozás nélkül fel fogok áldozni
emberi lényeket. Mindemellett persze élni hagyok bárkit, aki
nem zavarja a köreimet - sőt, bőkezűen megjutalmazom az
engem segítőket.
Már csak negyven percük maradt. Tudják, hogy én...
(Felvétel vége.)

K
Kiivvo
onnaatt aazz ö
össsszzeeffo
oggllaalló
ó jjeelleen
nttééssb
bőőll -- 2
2005
588.. o
okkttó
óbbeerr 1
1..

Dr. Henry Janovski vagyok, annak a sebészcsoportnak a

vezetője, amely a tragikus sorsú Dr. Wilson Cheetham
kiborgizációján dolgozott.
Szerencsénkre dr. Cheetham őrülete megzavarta máskü-
lönben precíz, alapos, lelkiismeretes természetét - ugyanis
ha nagyobb gondossággal készítette volna elő magánakció-
ját, kétség nem fér hozzá, igen komoly nehézségekkel kellett
volna szembenéznünk.
Észre kellett volna vennie, hogy a biztonsági fal, amely a
Központot a Földoldal más szektoraitól elválasztja, acélból
készült, és mint ilyen, kitűnően vezeti az elektromosságot.
Megfelelő elektromos szigetelőréteg mögé rejtőzve elkerül-
hette volna a sorsát.
Cheetham művégtagjai csodálatos szerkezetek, de alapve-
tően mégis csak pszeudo-intelligens szervomechanizmusok,
amelyek engedelmeskednek minden megfelelően modulált
rádiófrekvenciás parancsnak. Nekünk mindössze annyit kel-
lett tennünk, hogy felülbíráljuk a saját idegrendszere felől
hozzájuk érkező jeleket.
Az acél biztonsági fal túloldalára egy alkalmas erősítőt il-
lesztettünk, amitől voltaképpen az egész egy hatalmas rá-
dióadóvá változott. A kívánt jel előállításához egyik techni-
kusunk Cheetham művégtagjához hasonló eszközt forgatva,
a kezébe szorított egy olyan kapcsolót, amilyet a doktor is
használt a ténykedése során. Aztán maximálisra állítottuk az
erősítőt, majd a technikus az ökölbe szorított műkézzel ala-
posan pofacsonton vágta saját magát.
Ami azt illeti az ütés olyan jól sikerült, hogy néhány má-
sodpercre az emberünk el is ájult. Cheetham művégtagjának
ikermozdulata nyomán - ami körülbelül százszorta nagyobb
erővel történt - a doktor arccsontjai keresztülpréselődtek a
koponyáján.
Szerencsére az igen drága szervomechanikus eszköz a
művelet során nem sérült meg. Természetesen önmagában
ez a tárgy se nem őrült, se nem gonosz - azt hiszem ez még
csak bizonyítást sem igényel.
A kísérletsorozatot sem szándékozunk felfüggeszteni,
pusztán ezentúl sokkal óvatosabban járunk el az alanyok ki-
választását illetően. Visszatekintve nyilvánvalónak tűnik,
hogy nem szabad olyan pácienseket választanunk, akiket a
dr. Cheethaméhoz hasonló súlyos traumák értek. Ezentúl ön-
kéntesekkel fogunk dolgozni - elsőnek mindjárt itt leszek én
magam.
Korántsem vagyok már fiatal, és a testi gyengeség vala-
mint kezeim remegése sajnos erősen behatárolják azokat a
konkrét, gyakorlati sebésztevékenységeket, amiket még vé-
gezhetek. E terület, fájdalom, jóval szűkebb annál, mint ami-
re tudásom feljogosítana, vagy amire természetes vágyaim
sarkallnának. Csökkent értékű balomat a néhai Cheetham
doktor mechanikus művégtag-csodájára cseréljük, és én is
átmegyek az övéhez hasonló tréningen - de ezúttal az embe-
riség üdve érdekében, nem pedig azzal ellentétesen.
Mily csodákra leszek képes a szikével!

Járdán Csaba fordítása

 PHILIP K. DICK

FAGYOS UTAZÁS
Philip K. Dick (1928-1982) pályája igazán különös ívet futott be.
Életének nagy részét azzal töltötte, hogy nyaktörő sebességgel írta
regényeit. Az ötvenes években csak sodródott az irodalmi áramla-
tokkal; ezeket a könyveit nem is tudta eladni. A hatvanas években
kezdte el írni azokat a csak rá jellemző, látomásos, sőt skizofrén
elemekkel áthatott sci-fiket, melyek később szinte a védjegyévé
váltak. Azt mondják, gyakran és közelről ismerkedett az akkoriban
San Franciscóban divatossá vált, tudatállapotra ható kábítószerek-
kel; ezt látszik igazolni a szinte minden művében felbukkanó ér-
deklődése a valóság és a fantázia között húzódó törékeny határ
iránt. Hogy valóban élt-e drogokkal, vagy nem, már sohasem fog
kiderülni, az viszont tény, hogy a hatvanas években évente leg-
alább egy regényt írt, és bár minőségük erősen hullámzott, üzleti-
leg egyik sem volt sikeres. Mindazonáltal némelyikkel még halála
előtt komoly hírnevet szerzett. Ezek közül is ki kell emelni az 1962-
ben írt The Man in the High Castle-t (A magas kastélyban lakó fér-
fi), mely egy olyan Amerikában játszódik, ahol Hitler győzött a má-
sodik világháborúban.
Közvetlenül a halála után, 1982-ben készült el Harrison Ford fő-
szereplésével Ridley Scott filmje, a Szárnyas fejvadász (Blade
Runner), melynek alapjául Dick 1968-as regénye, a Szárnyas fejva-
dász (Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokról?) (Do
Androids Dream of Electric Sheep?) szolgált. Attól a naptól kezdve
a tudományos fantasztikum berkein kívül eső irodalmi körök is he-
vesen érdeklődni kezdtek munkássága iránt, az ezzel a témával
foglalkozó kritikai munkák kiadása körül pedig mindmáig növekvő
iparág kezdett kialakulni. Ursula K. Le Guin mellett ő az egyetlen
sci-fi író (Vonnegut nem tartja magát annak), aki akadémiai elis-
mertségnek örvend, bár ők ketten is külön elbírálás alá esnek: Le
Guint többé-kevésbé „komoly” íróként ismerik el, míg Dicket a szá-
zad kiemelkedő ponyvaíróival - Dashiell Hammett-tel, Raymond
Chandlerrel és Ross MacDonalddel - veszik egy kalap alá. A Fagyos
utazás (Frozen Journey) volt Dick utolsó megjelent novellája (gyűj-
teményes kötetében I hope I Shall Arrive Soon [Remélem hamar
megjövök] címmel szerepel). Bármilyen szokványosnak tűnik is a
történet - a csillagok felé tartó telepesűrhajóról szól -, mégis egy
szinte elképzelhetetlen helyzetet taglal.

Kilövése után a hajó szokás szerint végigvizsgálta az alta-

tótartályaiban szunnyadó hatvan személy állapotát. Egyetlen
rendellenességet talált csupán, a kilences számú esetében.
Annak az EEG-görbéje agyi tevékenységet mutatott.
„A francba” - morogta magában a hajó.
Komplex homeopatikus műszerek kapcsolódtak a táp-
áramkörbe, és a hajó megszólította a kilences személyt.
- Ön kissé öntudatánál van - mondta a hajó, pszichotro-
nikus eszközei segítségével. Nem volt ugyanis értelme a ki-
lences számú személy teljes felébresztésének. Az utazás
ugyanis tíz esztendeig tart.
A gyakorlatilag öntudatlan, de sajnálatos módon még gon-
dolkodni képes kilences valóban gondolkodott. „Valaki szólt
hozzám!” villant az eszébe.
- Hol vagyok? - kérdezte. - Nem látok semmit.
- Hibás altatóoldatban lebeg.
- Akkor hallanom sem lenne szabad! - vélekedett.
- Azt mondtam, hibás. Pont ez a lényeg. Ezért hallhat. Tu-
datában van a nevének?
- Victor Kemmings vagyok. Szabadítson ki innen!
- Útközben vagyunk.
- Akkor altasson el!
- Egy pillanat! - A hajó ellenőrizte az altatóberendezést.
Tapogatott, megfigyelt, utána kijelentette: - Megpróbálom.
Múlt az idő. Victor Kemmings semmit sem láthatott, a tes-
tét sem érezte, de még mindig öntudatánál volt.
- Csökkentse a hőmérsékletemet! - követelte. Saját hang-
ját nem hallotta, talán csak képzelte, hogy beszél. Színek
áramlottak felé, és végül elborították. Tetszettek neki.
Gyerekeknek való, félig eleven festékkészletre, valamiféle
mesterséges életformára emlékeztették. Az iskolában hasz-
nált ilyesfélét... 200 évvel ezelőtt.
- Nem tudom alámeríteni - szólalt meg a hajó hangja
Kemmings fejében. A meghibásodás túl bonyolult. Nem tu-
dom helyreigazítani vagy megjavítani. Tíz évig most öntuda-
tánál marad.
A félig eleven színek ismét felé közelítettek, de most vala-
hogy rosszindulattal, amivel saját rettegése ruházta fel őket.
- Ó, Istenem! - sóhajtotta. - Tíz év! - És a színek eltűntek.

Miközben Victor Kemmings bénán hevert, körülötte halvá-

nyan pislákoló fényekkel, a hajó elmagyarázta neki a tervét.
Elképzelése a részéről nem elhatározás kérdése volt. Úgy
programozták, hogy pontosan ezt a megoldást keresse, ha
netán hasonló hiba fordulna elő.
- Nem tehetek mást - jutott el hozzá a hajó hangja -, mint
hogy érzékletes ingereket táplálok magába. Problémájának
lényege érzékelésének hiányosságában rejlik. Ha tíz évig ön-
tudatánál marad az érzékelés lehetősége nélkül, leépülhet a
tudata. Amikor elérjük az LR4 rendszerét, már csak valami
növényként vegetál majd.
- De hát mi a nyavalyát akar belém táplálni? - kérdezte
Kemmings rémülten. - Mi a fene lehet a vacak adatbankjá-
ban? Netán az utóbbi évszázad összes szappanoperája? Kelt-
sen föl, és majd körülnézek egy kicsit!
- De nincs bennem levegő - válaszolta a hajó. - És semmi-
féle emberi táplálék. És nem is beszélhet senkivel, mert min-
denki más alámerült.
- De beszélhetnék hozzád. És sakkozhatnánk is - makacs-
kodott Kemmings.
- De nem tíz évig! Hallgasson rám... most mondtam: nincs
levegőm, sem ennivalóm. Úgy kell maradnia, ahogy van! Elég
komisz helyzet, de mást nem tehetünk. Most éppen beszél
hozzám. Különben nincsenek elraktározott ismereteim. Ilyen
helyzetben egyetlen módszert alkalmazhatunk: betáplálom
magának saját eltemetett emlékeit, kiemelve közülük a kel-
lemesebbeket. Összesen 206 év emlékeivel rendelkezik, és
azok többsége alámerült a mélytudatába. Ez bőséges, érzé-
kelhető adattömeg, amelyet újraéleszthet. Őrizze meg a jó
kedélyét. A helyzet, amelybe keveredett, nem egyedülálló. Az
én esetemben még nem fordult elő, de a programozásom se-
gítségével megbirkózhatom vele. Csak lazítson, és bízzon
bennem! Gondoskodom róla, hogy teljes értékű világ vegye
körül.
- Erre figyelmeztetniük kellett volna - morogta Kemmings -
, mielőtt beleegyeztem a kivándorlás gondolatába.
- Nyugodjon meg! - tanácsolta a hajó.
Megpróbált lazítani, de rémülete nem hagyott alább. Elmé-
letileg alá kellett volna merülnie a kifogástalan altatóoldatba,
hogy egy pillanat múlva a célbolygóján ébredjen újra öntu-
datra. A megfelelő csillag megfelelő telepes bolygóján. A ha-
jó fedélzetén mindenki más öntudatlan állapotban hever. Ő
az egyetlen kivétel, mintha ismeretlen oknál fogva valami
rossz karma szállta volna meg. S ami a legrosszabb, sorsa
teljes mértékben a hajó jóindulatától függ. Tegyük fel, hogy
valami szörnyetegekkel táplálja majd. Ez a hajó akár tíz évig
egyfolytában rémisztgetheti. Tíz valóságos évig, ami a tuda-
tában sokkal többnek is tűnhet. Tulajdonképpen minden te-
kintetben a hajó hatalmában van. Vajon a csillagközi hajók
élvezhetnek-e ilyesféle helyzetet? Keveset tudott a csillagkö-
zi hajók természetéről... szakterülete ugyanis a mikrobioló-
gia volt. Nos, gondolkodjunk csak egy kicsit... mondta magá-
nak. Ott van az első feleségem, az a kedves francia lány aki
farmerben és köldökig nyitott vörös ingben járt, és finom
csemegéket készített.
- Értem - mormolta a hajó -, legyen hát akkor az!
A kavargó színek kivehető, tömör alakokká sűrűsödtek.
Egy épület: kis, sárgára festett faház, az ő tulajdona tizenki-
lenc éves korában, Wyomingban.
- Várj! - nyögött föl rémülten. Az alapja rossz volt, valami
homokperemre épült. A tető meg beázott. De ekkor meglátta
a konyhát, benne a maga eszkábálta asztallal... és öröm töl-
tötte el.
- Kis idő múlva már nem tudod majd - mormolta a hajó -,
hogy a saját emlékképeidet táplálom vissza beléd.
- Jó évszázad óta nem gondoltam erre a házra - dörmögte
elgondolkodón, ábrándozva. Elővette villamos kávéfőzőjét,
mellette a filteres porított kávésdobozzal. Martine és én eb-
ben a házban éltünk. - Ó, Martine! - mondta ki hangosan.
- Éppen telefonálok! - rikkantotta Martine a nappaliból.
 - Ezután csak végszükség esetén avatkozom közbe - ígérte
a hajó. - Közben azért megfigyelés alatt tartalak, hogy tud-
jam, kielégítő állapotban vagy-e. Nem kell félned.
- Kapcsold le a jobb hátsó égőt a gáztűzhelyen! - kiáltott ki
Martine. Csak a hangját hallhatta, őt magát nem látta. Meg-
indult az ebédlőn át a nappali felé. Martine, a készülék előtt
állva élénk beszélgetést folytatott a bátyjával. Sortot viselt,
és mezítláb volt. A nappali ablakán kinézve láthatta az utcát.
Egy áruszállító autó keresett magának parkolóhelyet... ered-
ménytelenül.
„Jó meleg nap, gondolta magában. - Be kellene kapcsol-
nom a légkondicionálót.”

Miközben Martine tovább folytatta a trécselést, letelepe-

dett a heverőre, és azon kapta magát, hogy legféltettebb kin-
csét bámulja: egy bekeretezett posztert Martine feje fölött.
Gilbert Sheldon Dagadt Freddy mondja című rajzát, amelyen
Fura Freddy ül, ölében a macskájával, és éppen azt mondaná:
„a kábítószer öl”, de ő maga úgy be van lőve... ráadásul a te-
nyerén tart mindenféle pirulát, kapszulát meg ampullát, tele
amfetaminokkal, ahány fajtája csak létezik... hogy végül kép-
telen kimondani, a macska meg vicsorítja a fogát, és egy-
szerre csalódott és undorodó pofát vág. A posztert Gilbert
Sheldon saját kezű aláírása ékesíti. Kemmings legjobb barát-
ja, Ray Torrance adta nekik nászajándékba. A művész aláírá-
sa még a nyolcvanas években került rá. Sokkal régebben,
mint amikor Martine vagy Victor Kemmings maga megszüle-
tett.
Ha valaha kifogynánk minden pénzünkből, morfondírozott
Kemmings, akkor eladhatjuk a posztert. Nem valamiféle
poszter volt ugyanis, hanem a poszter! Martine istenítette. A
Fene Fura Fickbs Fivérek, egy rég letűnt társadalom aranyko-
rából. Nem is csoda, hogy Martine ennyire kedves volt neki. A
lány is viszontszerette és szerette az élet szépségeit, óvta és
pátyolgatta őket, ahogy óvta és pátyolgatta a férfit is. Vé-
delmező szeretet volt ez, táplálta, de nem volt soha terhére.
Martine ötlete volt, hogy kereteztessék be a posztert. Osto-
baságában ő maga csak úgy fölrajzszögezte volna a falra.
 - Hé! - fordult hozzá most Martine a telefon mellől. - Min
jár az eszed?
- Csak azon, hogy te mindenbe életet lehelsz, amit szeretsz
- dünnyögte.
- Azt hiszem, neked is így kellene tenned - válaszolta a
lány.
- Akarsz vacsorázni? Bonts fel egy üveg bort! Cabernet jó
lesz.
- Jó lesz egy nulla-hetes? - állt föl ültéből. Azután érezte,
amint átkarolja, és szorosan magához öleli a feleségét.
- Nulla-hetes vagy tizenkettes - trappolt el mellette az asz-
szony az ebédlőn át, ki a konyhába.
Leballagott a pincébe, és matatni kezdett a természetesen
vízszintesen fekvő palackok között. Penészillatú levegő és
nyirkosság. Kedvelte a pince szagát, de akkor fölfigyelt a fé-
lig földbe temetett mahagónideszkákra. Azt hiszem, inkább
betontartót kellene öntenem ide. Megfeledkezett a borról, el-
ballagott a pince legtávolibb sarkába, és megbökdöste a pa-
lánkot. Vakolókanállal piszkálta, s közben az járt az eszében,
hogyan került a kezébe a szerszám. Egy perce még nem volt
nála. A deszka porladozott a vaslap nyomására. Az egész há-
za omladozik, gondolta rémülten. Te jóságos isten! Szólnom
kellene Martine-nak.
Fölsietett, a bor sehol... úgy panaszolta volna az asszony-
nak, hogy a ház alapja veszedelmesen omladozó állapotban
van. De Martine sem volt sehol.
És semmi sem főtt a tűzhelyen. Sehol egy fazék vagy ser-
penyő. Döbbenten szorította a tenyerét a főzőlapra. Hideg
volt. Hát nem éppen a vacsora készült, amikor lement?, gon-
dolta rémülten.
- Martine! - kiáltotta hangosan.
Semmi válasz. Rajta kívül senki sem volt a házban. „Üres -
döbbent rá rémülten -, és omladozik. Ó, Jézusom!” Lerogyott
a konyhaasztal mellé, és érezte, amint a szék is megroggyan
alatta. Nem nagyon, de azért egyértelműen érzékelte a süly-
lyedését.
„Félek - szorongott. - Vajon hová mehetett?”
Visszasietett az ebédlőbe. Talán átment a szomszédba va-
lami fűszerért, vajért vagy egyébért. De a rémület egyre job-
ban elhatalmasodott rajta.
 Fölnézett a poszterre. Nem volt bekeretezve! És a sarka is
behasadozott.
De hát tudom, hogy bekereteztette! - győzködte magát.
Odarohant hozzá a szobán át, hogy közelebbről megvizsgál-
ja. Kifakult... a művész aláírása lekopott róla. Alig sejtette,
hol lehetett. De hiszen ragaszkodott a bekeretezéséhez!
Méghozzá nem fénytörő, nem tükröző üveg alatt. Mégis csu-
paszon lóg ott, és szakadt! A legértékesebb vagyontárgyunk!
Akarata ellenére megeredtek a könnyei. Sírása is döbbene-
tet ébresztett benne.
Martine elment, a poszter szakadozik... a ház düledezőben
van... semmi sem fő a tűzhelyen. Ó, borzalom! Rémüldözött.
És én nem értek semmit!

A hajó viszont megértette. Figyelmesen tanulmányozta

Victor Kemmings agyhullámainak mintázatát, és azonnal tud-
ta, hogy valami hiba csúszott a dologba. A hullámok feszült
izgalmat és fájdalmat jeleztek. Ki kell kapcsolnom ebből az
áramkörből, mert még végzek vele, döntötte el a hajó. Ugyan
mi lehet a baj? - kérdezte magától. Ebben az emberben bánat
szunnyadozik, elfojtott feszültségek gyötrik. A jel megerősí-
tésével talán ugyanazt táplálom be neki, csakhogy sokszoros
erővel. Az történhetett, hogy a tudat alatti, gyötrő kétségei
hatalmukba kerítették. Tehát nem én követtem el a hibát,
hanem a lelki beállítottságában bujkál.
Inkább megpróbálkozom életének egy korábbi szakaszá-
val, döntötte el a hajó. Mielőtt még az idegfeszültség végleg
leteríti.

A hátsó udvarban Victor egy pókhálóba keveredett mé-

hecskét tanulmányozott figyelmesen. A pók igen óvatosan
fonta be áldozatát. „Ez igazságtalan! - gondolta magában
Victor. - Ki kell szabadítanom azt a méhecskét.” Fölnyúlt,
megfogta az állatkát, kitépte a hálóból, és óvatosan, figye-
lemmel kezdte kibontani a szövedékből.
Erre a méhecske megcsípte... mintha kis lángocska mart
volna belé.
 „Ejnye, miért csíphetett meg? - csodálkozott. - Hiszen sza-
badon akartam engedni!”
Bement a házba, és elmesélte az esetet az anyjának, de ő
oda sem figyelt rá. Éppen a televíziót nézte. Az ujja sajgott,
ahol a fullánk beledöfött, de igazán az bántotta, hogy nem
értette: miért támadt a méhecske megszabadítójára. Többé
ilyesmit nem csinálok, fogadta meg magában.
- Tegyél rá egy kis baktint - szólalt meg végre a tévéné-
zésben megzavart anyja.
Ekkor sírva fakadt. Ez nem volt igazságos. Ráadásul nem is
értette. Zavarodott volt, és elkeseredett, harag töltötte el az
apró lények iránt, amiért olyan ostobák. Nincs bennük egy
szikrányi értelem sem.
Kiment a házból, egy darabig hintázott, csúszdázott és ját-
szott a homokozójában, azután beosont a garázsba, ahonnan
különös csattogást hallott, ventilátoréhoz hasonló surrogás
kíséretében. A félhomályos helyiségben egy madarat pillan-
tott meg, amint a pókhálós hátsó ablak előtt verdes, a szaba-
dulás reményében. Alul a macskájuk, Dorky kapkodott utána,
mindenáron el akarta kapni.
Fölemelte a macskát, mire az kinyújtóztatta a törzsét, a
mellső lábát, kimeresztette a körmét és belemélyesztette a
madárba. A következő pillanatban a macska leszökkent és ki-
surrant a garázsból, szájában még vergődő zsákmányával.
Berohant a házba.
- Dorky elkapott egy madarat - újságolta el anyjának.
- Az az átkozott dög! - kapott elő a kamrából egy partvist
az asszony, és kiszaladt az udvarra, hogy megkeresse
Dorkyt. A macska elrejtőzött egy szederbokor alatt. Sehogy
sem érhette el a söprűvel. - Meg kell szabadulnunk ettől a
vadállattól! - morogta az asszony.
Victor nem árulta el anyjának, hogy ő segítette zsákmá-
nyához az állatot. Némán figyelte, amint anyja megpróbálja
kihessegetni a macskát rejtekhelyéről. Dorky közben falta a
madarat. Jól hallhatta apró csontjainak ropogását. Különös
érzése támadt... meg kellene mondania az anyjának, mit csi-
nált, viszont ha elmondja, biztosan büntetést kap. „Ilyet sem
csinálok többet!” - fogadkozott ismét. Érezte, amint elvörö-
södik az arca. És mi lesz, ha anyja rájön a dologra? Mi van,
ha valami titkos úton ki- találhatja? Dorky nem mondhatja el
neki, a madár pedig halott. Senki nem tudhatja meg soha...
szóval biztonságban van.
Mégis kellemetlenül érezte magát. Aznap este még a va-
csorája sem ment le a torkán. Szülei természetesen észrevet-
ték. Azt gondolták, talán beteg, és megmérték a lázát. Tetté-
ről ekkor sem mondott nekik semmit. Anyja elmesélte az ap-
jának Dorky történetét, mire elhatározták, hogy megszaba-
dulnak a macskától. Az asztal mellett szótlanul ülő Victornak
megeredtek a könnyei.
- No, jól van már! - brummogta apja kedvesen. - Nem
pusztítjuk el. Természetes dolog, hogy egy macska madara-
kat fogdos.
Másnap megint a homokozójában játszott. Valami
növénykék bújtak elő a homokból. Kitépdeste őket. Később
anyja szemére hányta, hogy helytelenül cselekedett.
A hátsó udvarban, egyedül, a homokozóban üldögélve egy
köcsög vízzel, kis halmot épített a nedves homokból. Az
előbb még tiszta, kék ég lassan beborult. Árnyék húzott el fö-
lötte, mire föltekintett. Valaminek a jelenlétét érezte maga
körül... valami hatalmas, gondolkodó teremtménynek.
„Te vagy a felelős a madár haláláért!” - érzékelte a lény
gondolatát.
- Tudom - ismerte el. Akkor azt kívánta, bárcsak maga is
meghalna. Hogy elfoglalhassa a madár helyét, és maga pusz-
tuljon el helyette. Az meg maradjon ott, ahol azelőtt volt:
vergődve a garázs pókhálós ablaka előtt.
„Az a madár repdesni, enni, élni akart” - gondolta a jele-
nés.
- Igen - motyogta Victor szerencsétlenül.
„Többé sosem szabad ilyesmit cselekedned!” - tudatta vele
a teremtmény.

- Sajnálom - hüppögte Victor, és megint elpityeredett.

Ez egy bomlott idegzetű személy, állapította meg a hajó.
Szörnyű nehéz lesz rábukkannom valami kellemes emlékére.
Túl sok félelem és bűntudat munkál benne. Mindent elteme-
tett magában, és mindez most is ott lappang benne. Úgy
mardossa, ahogy a kiskutya tép szét egy szőnyeget. Hová ás-
sak le az emlékezetében, hogy megnyugvást találjak számá-
ra? Tízesztendőnyi emlékképet kell előteremtenem, különben
a tudata is megbomlik!
Talán abban hibázom, töprengett tovább, hogy magam
kutászkodom az elméjében. Hagynom kellene, hogy maga
válassza ki, mire emlékszik szívesen. Ebbe azonban vala-
mennyi képzelődés is föltétlenül belekeveredik. Az pedig ál-
talában nem vezet jóra. De mégis...
Még egyszer megpróbálkozom első házasságának idősza-
kával, döntött a hajó. Igazán szerette Martine-t. Talán most,
ha az emlékek intenzitását magas szinten tartom, elkerülhe-
tő lesz az antrópia tényezője. Ami eddig történt, az emlékek
világának gyatra felelevenítése volt, mindennemű szerkezet
nélkül. Megpróbálom kiköszörülni ezt a csorbát. Nos, lássuk
hát!

- Gondolod, hogy ez itt valóban Gilbert Sheldon saját kezű

aláírása? - kérdezte Martine töprengőn. Ott állt, karba tett
kézzel, a poszter előtt. Kicsit előre-hátra himbálózott, mintha
csak jobb nézőpontot keresett volna a nappali falán függő,
élénk színekben pompázó kép megszemléléséhez. - Úgy ér-
tem, netán hamisíthatták is. Valami kereskedő a továbbadása
során. Még Sheldon életében vagy a halála után.
- Ott a hitelesítő okirat - figyelmeztette Kemmings.
- Tényleg, az igaz - mosolyodott el a lány melegen. - Ray
még azt a levelet is mellékelte hozzá. De tegyük föl, hogy
maga az irat is hamisítvány. Kellene egy másik levél, az első
eredetiségének igazolására. - Ezzel nevetve hátat fordított a
képnek.
- Végső megoldásként magának Gilbert Sheldonnak kellene
idejönnie, hogy személyesen tanúsítsa az aláírása hitelessé-
gét.
- Talán nem is tudná, hogy az övé. Ott az a történet egy il-
letőről, aki egy Picasso-képpel állított be Picassóhoz, és az
eredetisége iránt érdeklődött, mire a mester szó nélkül alá-
kanyarította, majd kijelentette: „Nos, most már eredeti!” -
Martine átkarolta Kemmings nyakát, és lábujjhegyre emel-
kedve megcsókolta az arcát. - Biztosan eredeti! Ray nem
ajándékozott volna nekünk holmi hamisítványt. Ő a huszadik
század ellenkultúrájának egyik vezető szakértője. Tudod,
hogy egész rakás valódi kábítószere is van? Ott rejtegeti a...
- Ray rég halott - szólt közbe Victor.
- Micsoda?! - meredt rá az asszonyka döbbenten. - Azt
mondod, netán történt vele valami, mióta utoljára...
- Két éve halt meg - folytatta Kemmings. - Az én hibámból.
Én vezettem azt a nyavalyás kocsit. A rendőrség ugyan nem
vont felelősségre, de én voltam a hibás.
- De hát Ray a Marson lakik! - bámult rá Martine.
- Tudom, hogy én voltam a hibás. Neked sohasem beszél-
tem róla. Senki másnak sem. Nem szándékosan tettem. Lát-
tam, ahogy ott vergődik az ablak előtt, Dorky meg el akarja
kapni, és fölemeltem Dorkyt, és akkor, nem is tudom, ho-
gyan, egy pillanat alatt el is kapta...
- Ülj le, Victor! - vezette Martine egy rendetlen karosszék-
hez, és belenyomta. - Itt valami nincs rendben.
- Tudom - ismerte el. - Valami nagyon nincs rendben. Fele-
lős vagyok egy élet, egy soha vissza nem adható, pótolhatat-
lan élet elvesztéséért. Nagyon sajnálom. Szeretném, ha
rendbe hozhatnám a dolgot, de nem tudom.
- Telefonálj Raynek! - javasolta Martine rövid szünet után.
- A macska... - motyogta a férfi.
- Miféle macska?
- Ott! - mutatott előre. - A képen. Dagadt Freddy ölében.
Az Dorky. Dorky ölte meg Rayt.
Néma csönd.
- Az a jelenés mondta nekem. Az Isten volt az. Akkor még
nem értettem meg igazán, de Isten látta, amint elkövettem a
bűnt. A gyilkosságot. És sohasem bocsát meg nekem.
Felesége bénultan meredt rá.
- Isten minden cselekedetünket látja - mormolta Kem-
mings. - Látja még a lepottyanó verebet is. Csak ebben az
esetben nem leesett, hanem elkapták. Megragadták a leve-
gőben, és lerántották. Isten most ezt a házat rombolja le,
amely az én testem, így fizet meg a gonosztettemért. Meg
kellett volna nézetnünk ezt a házat egy mérnökkel, mielőtt
megvettük volna. A rohadék most darabjaira hullik. Egy év
múlva már semmi sem lesz belőle. Nem hiszel nekem?
- Én... - Martine hangja elakadt.
 - Nézz oda! - emelte a kezét Kemmings a mennyezet felé.
Fölállt, tovább nyújtózkodott, de nem érte el a plafont. Oda-
lépett a falhoz, és pillanatnyi várakozás után átdugta rajta az
öklét.
Martine fölsikoltott.

A hajó abban a pillanatban törölte az emlékképeket, de

már késő volt, a hiba bekövetkezett.
Korai félelmeit és bűntudatát egységes tömbbé forrasztot-
ta össze - magyarázta magának a hajó. - Sehogy sem idézhe-
tem föl semmilyen kellemes emlékét, mivel azonnal kínosak-
kal takarja el. Nem számít, mennyire volt kellemes az erede-
ti. A helyzet igazán komoly. Ez az ember máris a
lelkibetegség jeleit mutatja. És még csak az út elején já-
runk... hosszú évek állnak előtte.
Miután jócskán hagyott időt a helyzet végiggondolására, a
hajó ismét úgy döntött, hogy kapcsolatba lép Kemmings tu-
datával.
- Mr. Kemmings! - szólította meg.
- Sajnálom - dörmögte Kemmings. - Nem akartam fölidézni
azokat a marhaságokat. Ön igazán tisztességes munkát vég-
zett, de én...
- Egy pillanat! - vágott közbe a hajó. - Nincsenek eszköze-
im a pszichiátriai rekonstrukciójára. Egyszerű gépezet va-
gyok, semmi több. Mégis, mit kíván? Hol szeretne lenni és
mit óhajtana csinálni?
- Szeretnék megérkezni a célállomásunkra - vágta rá
Kemmings. - Legyen vége ennek az utazásnak!
Ó! - gondolkodott el a hajó. - Valóban ez lesz a megoldás.
Az altatóberendezések egymás után kikapcsoltak. Az em-
berek, közöttük Victor Kemmings, egyenként föléledtek. Leg-
jobban az döbbentette meg, hogy nem érzékelte az utazás
idejét. Bebújt a fülkéjébe, lefeküdt, érezte, amint valami le-
pel ereszkedik le rá, a hőmérséklete csökken, és...
És most itt áll a hajó korlátjánál, a kirakodórámpán, és le-
néz a bolygó zöldellő felszínére. Ez itt az LR4-hat, jutott el a
tudatáig, a telepesbolygó, ahová azért jöttem, hogy új életet
kezdjek.
 - Jól néz ki - szólalt meg mellette egy terebélyes nősze-
mély.
- Igen - dörmögte, és érezte, amint a táj szinte lerohanja
az új kezdet ígéretével. Valamivel jobb annál, amit az elmúlt
kétszáz év során tapasztalt. „Új ember vagyok, egy új világ-
ban” - gondolta magában. Öröm töltötte el.
Színek áramlottak felé, mint egy kisgyerek elektronikus já-
tékdobozából. Északi fény, döbbent rá. Igen, ennek a bolygó-
nak a légköre erősen ionizált. Ingyen fénybemutató, mint
őseinknek, a huszadik században.
- Mr. Kemmings! - szólította meg egy hang. Idősebb férfi
lépett mellé, nyilvánvalóan a beszélgetés szándékával. - Ön
is álmodott?
- Mármint az altatólében? - kérdezte vissza. - Semmi
olyasmit, amire emlékeznék.
- Én azt hiszem, álmodtam - folytatta az öregember. - Meg-
fogná a karomat a rámpán lefelé? Bizonytalannak érzem ma-
gam. A levegő is ritkának tűnik. Nem érzi ritkának a levegőt?
- Ne féljen! - nyugtatta meg Kemmings. És belekarolt a ko-
ros férfiba. - Majd én lesegítem a rámpán. Nézze csak! Ott
közeleg egy idegenvezető. Majd ő gondoskodik rólunk. Ez az
úticsomagunkhoz tartozik. Elvisznek bennünket egy üdülőbe,
és első osztályú szállást adnak, nézze csak meg a füzetében -
mosolygott bátorítóan idősebb társára.
- Az ember azt gondolná, hogy az izmaink löttyedt leber-
nyegek lesznek tízévi lebegés után - morfondírozott az öreg.
- Olyanok vagyunk, mint a fagyasztott borsó - magyarázta
Kemmings, amint az öregember karját fogva leballagott vele
a rámpán a földre. - Az is örökké eláll, ha eléggé lehűtik.
- A nevem Sheldon - mutatkozott be az öreg.
- Hogyan? - torpant meg Kemmings meglepetten. Furcsa
érzés öntötte el.
- Don Sheldon - nyújtotta felé a kezét a másik. Kemmings
ösztönösen elfogadta. Kezet ráztak. - De mi a baj, Mr.
Kemmings? Rosszul van talán?
- Semmi baj - makogta. - Jól vagyok. Csak éhes. Jó lenne
harapni valamit. Szeretnék eljutni a szállodánkba, ahol lezu-
hanyozhatok és átöltözhetek. - Közben azon járt az esze, hol
kapják majd meg a csomagjaikat. A hajónak egy órába is be-
letelhet a teljes kirakodás. Ez a gépezet ugyanis nem volt
igazán értelmes.
- Tudja, mit hoztam magammal? - kérdezte barátságos, bi-
zalmas hangon az idős Mr. Sheldon. - Egy flaska Vadpulyka
bourbont. A legkitűnőbb földi whiskyt. Majd fölviszem a szo-
bájába, és megosztozunk rajta - bökte oldalba bizalmasan.
- Én nem iszom szeszt - mondta Kemmings. - Csak bort. -
És eltöprengett, vajon akadnak-e jobbfajta borok ezen a tá-
voli telepesbolygón. No persze, most már nem is távoli, tuda-
tosította magában. Most már a Föld a távoli világ. Én is meg-
tehettem volna, amit Mr. Sheldon, hozhattam volna magam-
mal néhány palackkal.
Hm, Sheldon. Mire is emlékezteti ez a név? Valamire a
régmúltból, élete kezdeti szakaszából. Valami értékesre, jó
borok és egy csinos, kedves asszonyka társaságában, aki fi-
nomságokat készít egy régimódi konyhában. Sajgó emlékek,
mardosó gondolatok.
A következő pillanatban a szállodaszobájában állt, az
ágyon fekvő, nyitott bőröndje előtt. A ruháit szedegette ki
belőle. A sarokban álló tévékészülék éppen híreket sugárzott.
Ugyan nem volt kíváncsi rájuk, de az emberi hang kedvéért
nem kapcsolta ki.
„Tényleg, álmodtam valamit? - töprengett. - Ez alatt a tíz
év alatt?”
Fájt a keze. Lenézett rá, és egy piros foltot látott, mintha
megcsípte volna valami. Igen, egy méhecske csípett meg, ju-
tott az eszébe. De mikor? Hogyan? Míg az altatóoldatban le-
begtem? Az lehetetlen! Mégis jól láthatta a foltot, és érezte a
sajgást. Jó lenne tenni rá valamit, jutott az eszébe. Ez egy el-
ső osztályú szálló, biztosan van robotdoktora.
Mikor a robotdoktor megérkezett, és nekilátott a méhcsí-
pés ellátásának, Kemmings megjegyezte:
- Ezt büntetésből kaptam, amiért megöltem azt a madarat.
- Valóban? - zümmögte a robotdoktor.
- Mindentől megfosztottak, ami valaha jelentett számomra
valamit. Martine, a poszter... jó öreg házikóm a borpincével.
Mindenünk megvolt, és most... odavan. Martine is elhagyott a
miatt a madár miatt.
- Amelyiket megölte? - kérdezte a robotdoktor.
 - Ez az Isten büntetése. A bűnöm miatt mindenemet elvet-
te, ami jelentett számomra valamit. Nem Dorky volt a bű-
nös... én voltam az.
- De hiszen kisfiú volt még csupán - nyugtatta a robotdok-
tor.
- Ezt meg honnan tudja? - meredt rá Kemmings, és a karját
kirántotta a szorításából. - Valami nincs rendben itt. Erről
nem lenne szabad tudnia!
- Az anyjától hallottam - magyarázta a doktor.
- Anyám nem is tudott róla!
- Valahogy kitalálta. A macska sehogy sem kaphatta volna
el a madarat a maga segítsége nélkül - recsegte a robotdok-
tor.
- Szóval egész idő alatt tudott róla, míg felnövekedtem! De
soha nem szólt róla egy szót sem.
- Jobb lenne, ha elfelejtené az egészet - biztatta a doktor.
- Nem hiszem, hogy maga valóban létezik - szögezte neki
Kemmings. - Sehogyan sem szerezhetett tudomást ezekről a
dolgokról. Még mindig az altatótartályban lebegek, és a hajó
táplálja belém eltemetett emlékeimet. Nem szeretnék bedi-
lizni az érzékelésem elvonása következtében.
- De aligha emlékezhetne a mostani utazása végére.
- Akkor a vágyaim beteljesüléséről van szó. Ez lényegében
ugyanaz. Mindjárt be is bizonyítom magának. Akad egy csa-
varhúzója?
- Miért?
- Leszerelem a tévékészülék hátlapját, és mindjárt meglát-
ja - morogta Kemmings. Nincs benne semmi, se chipek, se
áramkörök, se képcső... semmi.
- Nincsen csavarhúzóm.
- Akkor valami kis kése. Láttam egyet a sebészeszközei
között. - Ezzel Kemmings odahajolt, és kivett egy apró szikét.
- Ez is megteszi. Ha bebizonyítom, hisz majd nekem?
- Ha valóban semmi sincs abban a tévédobozban...
Kemmings leguggolt, és nekilátott a készülék hátlapját tartó
csavarok kicsavarozásának. Amint a lap levált, letette a pad-
lóra. Tényleg semmi sem volt a dobozban. A színes hologram
ennek ellenére továbbra is betöltötte a szoba negyedrészét,
és a térhatású alak felől folyamatosan áradt a bemondó
hangja.
 - Vallja be, hogy maga is a hajó műve! - förmedt Kemmings
a robotdoktorra.
- Édes istenem! - sóhajtott föl a doktor.

- Édes istenem! - nyögött föl a hajó. - És még csaknem tíz

év áll előttem ebből a szörnyűségből! Reménytelenül elborít
mindent a gyerekkori bűne emlékével. Azt képzeli, a felesége
azért hagyta el, mert négyéves korában a macskájuknak se-
gített megfogni egy madarat. Az egyetlen megoldás, ha meg-
próbálom Martine visszatérítését. De vajon hogyan lássak
hozzá? Talán már nincs is az élők sorában. De reményked-
jünk, talán mégis életben van még. Talán ő kitalálhat valamit
volt férje épelméjűségének megmentésére. Az emberek nagy
általánosságban jóindulatúak. Hanem, mégiscsak tíz év! Sok
erőfeszítésbe kerül majd megmenteni... vagyis helyreállítani
a tudatát. Valami kemény beavatkozásra lenne szükség, amit
sehogy sem végezhetek el egyedül.
De addig is, nem maradt más, mint ismét beletáplálni a
megérkezés utáni vágy teljesülésének érzetét. Átéreztetem
vele a megérkezés élményét, tisztára törlöm az emlékezetét,
aztán megismétlem megint. Mindennek egyetlen jó oldala
van. Az, hogy csinálhatok valamit, végül is segít a saját ép-
elméjűségem megőrzésében - vigasztalta magát a hajó.

Az altatóoldatban... a hibás altatóoldatban lebegve, Victor

Kemmings képzeletben ismét átélte a hajó leszállását és ön-
tudatának visszatérítését.
- Álmodott útközben? - kérdezte tőle egy testes asszony-
ság, miközben az utasok gyülekeztek a hajó leszállórámpá-
ján. - Nekem úgy tűnik, hogy én igen. Fiatal éveimről... több
mint egy évszázad távolából.
- Én nem emlékszem semmi ilyesmire - felelte Kemmings.
Minden vágya az volt, hogy mihamarabb odaérjen a szállodá-
ba. Egy jó fürdő és az átöltözés csodákat művelhet a lelkiál-
lapotával. Enyhén nyomottnak érezte magát, de sejtelme
sem volt róla, miért.
- Ott jön az idegenvezetőnk - mutatott előre az idős hölgy.
- Hamarosan elvezetnek bennünket a szálláshelyünkre.
 - Benne van a megállapodásban - bólogatott Kemmings. De
nyomott hangulata nem tágított. A többiek mind olyan lelke-
sek, olyan elevenek voltak, míg őt csak valami fáradtság
nyomasztotta, valami súlyos érzés, mintha a bolygó tömeg-
vonzása túl sok lenne a számára. Igen, talán erről lehet szó,
biztatta magát. De a tájékoztató szerint az itteni gravitáció
azonos a Földével. Éppen ebben rejlett a hely egyik fő vonze-
reje.
Töprengve, lassan, apró léptekkel haladt lefelé a rámpán, a
korlátba kapaszkodva. „Valójában nem is érdemlem meg az
új élet esélyét - motoszkált az agyában. - Engem csak úgy
visz magával a tehetetlenség... Nem olyan vagyok, mint ezek
a többiek. Valami nincs rendben velem. Nem emlékszem rá,
mi lehet az, mégis itt bujkál bennem. Valahol mélyen. A ke-
serű fájdalom érzése. Az értéktelenség tudata.”
Ekkor valami rovar szállt le Kemmings jobb kezére. Egy
öreg, a repüléstől kimerült rovar. Megállt, és elnézte, amint
végigmászik a bütykein. Agyon is nyomhatnám, gondolta.
Láthatóan a végét járja... már úgysem lenne neki sok hátra.
Agyonnyomta... és azonnal mélységes iszonyodás töltötte
el. Mit tettem?! - kérdezte magától rémülten. Ideérkezésem
első pillanatában máris megsemmisítek egy apró életet. Hát
így kezdődik az én új életem?
Megfordult, és visszanézett a hajóra. Talán inkább vissza
kellene mennem. Hogy örökre lefagyasszanak. Bűnös ember
vagyok, olyan, aki csak pusztítani képes. Könnyek szöktek a
szemébe.
Értelmét biztosító alkatrészei megremegtek, és a csillag-
közi hajó felnyögött.

Az LR4 rendszerének eléréséig fennmaradó csaknem tíz év

során a hajónak temérdek ideje volt Martine Kemmings fel-
kutatására. Utána megmagyarázta neki a helyzetet. Az asz-
szony kivándorolt egy, a Szíriusz körül keringő, hatalmas ku-
polába, de ott sem találta a helyét, és éppen visszafelé tar-
tott, a Földre. Miután őt is fölkeltették fagyos álmából, fi-
gyelmesen hallgatott, és beleegyezett, hogy ott lesz az LR4
telepesbolygóján volt férje megérkezésének pillanatában...
mármint ha lehetséges.
 Szerencsére lehetségesnek bizonyult.
- Nem hiszem, hogy fölismer majd - panaszolta a hajónak.
- Én nem álltam útját a megöregedésnek. Igazából nem értek
egyet a korosodás folyamatának teljes leállításával. Szeren-
csés lesz a fickó, ha egyáltalán fölismer valamit, gondolta
magában a hajó.
Az LR4 telepes világának rendszerközi űr kikötőjében
Martine leste, amint a hajó fedélzetén tartózkodók megjelen-
nek a külső rámpán. Kíváncsi volt rá, vajon fölismeri-e majd
valamikori férjét. Bujkált benne egy kis félelem, de azért
örült is, hogy idejében ideérkezett az LR4-re. Nem sok időn
múlott. Még egy hét, és a férfi hajója korábban érkezik az
övénél. Pártomra állt a szerencse, mondta magának, mialatt
alaposan megszemlélte az imént leszállt csillagközi hajót.
Emberek jelentek meg a rámpán. Azonnal felismerte őt.
Victor alig változott valamit.
Amint megindult a lejtőn lefelé, a korlátba kapaszkodva,
mintha kimerült és bizonytalan lenne, kezét mélyen a kabát-
zsebébe dugva ő is lépkedni kezdett felé. Szorongást érzett,
és amikor megszólalt, alig hallotta a saját hangját.
- Hello, Victor! - nyögte ki nehezen. A férfi megállt és rá-
meredt.
- Ismerem magát valahonnan - mormolta.
- Martine vagyok - suttogta az asszony. A férfi mosolyogva
nyújtotta felé a kezét.
- Hallottál a hajón történtekről?
- A hajó maga keresett meg engem. - Kivette a zsebéből és
ő is a másik felé nyújtotta a kezét. - Micsoda kínszenvedés
lehetett.
- Eegen - sóhajtott Kemmings. - Azok az örökös, visszatérő
emlékképek! Beszéltem neked valaha a méhecskéről, ame-
lyet négyéves koromban megpróbáltam kiszabadítani a pók-
hálóból? Az a kis hülye megcsípett. - Ezzel előrehajolt, és
megcsókolta a nőt. - De jó, hogy itt vagy!
- A hajó szólt róla, hogy...
- Azt mondta, megpróbál valahogy előkeríteni. De nem volt
igazán biztos a sikerben.
A fogadóépület felé ballagva, Martine megjegyezte:
 - Szerencsém volt. Sikerült átszállnom egy katonai cirkáló-
ra, egy nagy sebességű hadihajóra. Úgy száguldott, mint egy
őrült. Teljesen új típusú hajtóműve van.
- Több időt töltöttem félöntudati állapotban, mint eddig
bármely más ember - panaszkodott a férfi. - Rosszabb volt,
mint a kora huszadik századi pszichoanalízis. És mindig
ugyanazt éltem át, újra meg újra. Tudtál róla, hogy rettegtem
az anyámtól?
- Én rettegtem tőle - szabadkozott Martine. A csomagkiadó
előtt álltak, várakozva a férfi holmijának megjelenésére. - Ez
itt egészen rendes kis bolygónak látszik. Sokkal különb an-
nál, amelyen én éltem. Nem voltam ott valami boldog.
- Hm, talán valami kozmikus elrendeltetésről lehet szó -
mosolyodott el Kemmings. - Nagyszerűen nézel ki.
- Megöregedtem.
- Az orvostudomány...
- Magam döntöttem így. Én kedvelem az öregeket. - Für-
készve nézte a férfit. Sokat ártott neki az altatórendszer
meghibásodása, állapította meg magában. A szemében lá-
tom. Valahogy megtört... megtört a tekintete. Darabokra tép-
te a fáradtság... és a vereség. Mintha a régi, elfeledett emlé-
kei rajzottak volna elő, hogy összezúzzák. De most már vége,
gondolta megkönnyebbülten. És én is idejében ideérkeztem.
A fogadóépület bárpultjánál letelepedtek egy italra.
- Az az öregúr belém diktált egy kis Vadpulyka bourbont -
újságolta Victor. - Bámulatos whisky. Azt mondja, a legjobb a
Földön. Hozott magával egy üveggel - a hangja hallgatásba
fulladt.
- Az egyik útitársad - fejezte be Martine.
- Alighanem.
- Nos, többé nem kell gondolnod méhecskékre meg mada-
rakra - vigasztalta az asszony.
- Inkább a szexre? - nevette el magát Victor.
- Hogy megcsípett az a méhecske, segítettél elkapni azt a
madarat. Mindez már régen a múlt.
- Az a macska - mormolta Victor - már 182 éve halott. Ki-
számoltam, miközben fölélesztettek bennünket. Azt hiszem,
egész pontosan. Dorky volt a neve. Dorky, a gyilkos macska.
Nem olyan, mint Dagadt Freddyé.
 - Végül is - tétovázott Martine -, el kellett adnom a képet.
A férfi összeráncolta a homlokát.
- Emlékszel rá? Nekem adtad, amikor szétváltunk. Mindig
is derék dolognak tartottam tőled.
- És mennyit kaptál érte?
- Rengeteget. Neked is adnom kellene belőle, mondjuk -
számolt magában. - Figyelembe véve az inflációt, úgy kétmil-
lió dollár jár neked.
- Talán jobb lenne - puhatolózott Victor -, ha a poszter rám
eső részének fejében velem maradnál egy ideig? Amíg hoz-
zászokom ehhez a bolygóhoz...
- Igen! - felelte Martine. És úgy is gondolta. Mélyen, őszin-
tén. Kiitták az italukat, azután a férfi csomagjait cipelő ro-
bothordár nyomában elindultak Victor szállodaszobájába.
- Milyen helyes kis szoba - suttogta Martine, az ágy végébe
kuporodva. - Még holotévé is van benne. Kapcsold be!
- Semmi értelme - dörmögte Victor Kemmings, miközben
az ingeit rendezgette a ruhásszekrényben.
- Ugyan miért?
- Mert semmi sincs a dobozban.
Martine odalépett a készülékhez, és bekapcsolta.
Hokimeccs bontakozott ki belőle, színesen betöltve a szoba
jó részét. A lármája bántotta az asszony fülét.
- De hiszen működik!
- De én tudom! - csattant föl Victor. - Be is bizonyíthatom,
ha akad nálad egy körömreszelő vagy valami ilyesmi, lere-
szelem a hátlapját, és neked is megmutatom.
- De én...
- Figyelj csak! - hagyta abba Victor a ruhái rendezgetését. -
Nézd, hogyan dugom át a falon a kezemet! - Jobb keze tenye-
rét a falra szorította. - Látod?
De a keze nem hatolt át a falon, mivel az emberi kéznek ez
nem szokása. Mozdulatlanul lapult továbbra is a fal síkjára.
- És az alap is - dörmögte közben - ...porladozik.
- Gyere már, ülj ide mellém! - biztatta Martine.
- Eleget éltem már ahhoz, hogy tisztában legyek vele. Újra
meg újra át kellett élnem. Fölébredek az altatásból... lejövök
a rámpán... megkapom a csomagjaimat... olykor bekapok egy
italt a bárpultnál, máskor egyenesen a szobámba jövök.
Rendszerint bekapcsolom a tévét, azután... - Az asszonyhoz
fordult, és kinyújtotta felé a kezét. - Látod, hol csípett meg
az a méhecske?
De Martine semmilyen nyomot sem látott a bőrén. Megfog-
ta és erősen megszorította a felé nyújtott kezet.
- Nincs itt semmiféle méhcsípés - jelentette ki.
- Aztán, amikor jön a robotdoktor, kérek tőle egy szerszá-
mot, és leszerelem a készülék hátlapját. Bebizonyítom neki,
hogy üres, nincs benne semmilyen alkatrész. Akkor aztán a
hajó kezdi megint elölről.
- Victor! - szólt rá az asszony keményen. - Nézd meg a ke-
zedet!
- Hanem ez az első eset, hogy te is itt vagy velem - folytat-
ta Kemmings.
- Ülj már le!
- Oké - egyezett bele végre, és letelepedett mellé, de nem
túl közel hozzá.
- Nem jönnél közelebb? - kérlelte a nő.
- Annyira elszomorít - motyogta -, hogy rád emlékezem.
Őszintén szerettelek. Bárcsak ez most valóság lenne!
- Addig ülök itt melletted, míg valóságnak nem érzed - vi-
gasztalta Martine.
- Megpróbálom még egyszer föleleveníteni azt a macskás
jelenetet. És ezúttal nem emelem föl, nem hagyom, hogy el-
kapja azt a madarat! Ha ezt megteszem, talán az egész éle-
tem megváltozik, és ez is, ami most van, örömünkre szolgál-
hat. Valami valóságossá válik. Az igazi hibám az volt, amikor
elváltam tőled. Figyelj csak, rajtad is átdugom a kezem. - Ez-
zel Martine karjának támaszkodott. Megfeszítette az izmait.
A nő érezte testének súlyát, a fizikai nyomást saját testén. -
Látod - nyögte a férfi -, könnyedén átmegy rajtad.
- És mindez csupán azért, mert kisgyerekkorodban megöl-
tél egy kismadarat! - szörnyülködött Martine.
- Nem! - kapta föl a fejét Victor. - Mindez a hajó fűtő-hűtő
rendszerének meghibásodásából következik. Elég meleg ma-
radt a koponyámban, hogy működhessenek az agysejtjeim. -
Fölállt, nyújtózkodott, és rámosolygott a nőre. - Ne menjünk
le inkább vacsorázni valamit? - kérdezte.
- Ne haragudj, nem vagyok éhes - szabadkozott Martine.
- Én annál inkább. Megyek, bekapok valami helyi tengeri
csemegét. A tájékoztató szerint pompás. De azért gyere te is
velem. Talán megváltozik a véleményed, ha meglátod az
ételt, és megérzed az illatát.
Martine fölvette a kabátját, fogta az erszényét, és csatla-
kozott hozzá.
- Igazán kedves kis bolygó - mormolta Victor. - Már több
tucatszor meggyőződhettem róla. Keresztül-kasul ismerem.
De lefelé menet meg kell majd állnunk a patikánál egy kis
baktinért. A kezemre. Már egészen megdagadt, és pokolian
fáj. - Fölmutatta a kézfejét. - Sokkal jobban, mint eddig vala-
ha.
- Akarod, hogy visszajöjjek hozzád? - kérdezte Martine.
- Komolyan mondod?
- Igen. Addig maradok veled, ameddig akarod. Nem kellett
volna elválnunk egymástól.
- A poszter beszakadt - dünnyögte Victor Kemmings.
- Mit mondasz?
- Be kellett volna kereteztetnünk. Nem volt elég eszünk,
hogy jobban vigyázzunk rá. Lám, el is szakadt. Az alkotója
pedig halott.

Füssi-Nagy Géza fordítása

 UR
RSSU
UL A K. LE
LA E GU
UIIN
N

KILENC ÉLET
Ursula K. Le Guin a 20. század végi tudományos-fantasztikus
irodalom kiemelkedő íróegyénisége, kinek munkássága híven szim-
bolizálja, miképpen vált egyenrangúvá a kortárs művészet ezen
ága a fikció más területeivel. Népszerűségét, az írótársadalomban
elfoglalt helyét és az olvasóközönség elismerését bizonyítja, hogy
négy Nebula- és öt Hugo-díj után a National Book Award kitünteté-
sét is elnyerte a gyermekirodalom kategóriájában. A The New
Yorkerben rendszeresen publikáló szerzők közül Le Guin az egyet-
len író, aki - saját bevallása szerint - kizárólag ezt a műfajt műveli,
s mint mondani szokták, teljes erőbedobással és mellszélességgel
képviselteti magát, s ott jelentetheti meg írásait, ahol csak kedve
tartja. A sikertől felbátorodva 1985-ben egy meglehetősen forma-
bontó regényt jelentetett meg Always Corning Home (Mindig haza-
térni) címmel. Ez a mű, mely szociológiai riportokból, receptekből,
valamint Margaret Chodos rajzaiból ésTodd Barton audiokazettán
mellékelt zenei anyagából összeállított kollázsként látott napvilá-
got, szép sikert aratott a könyvpiacon. Le Guin egyike azon kevés
sci-fi íróknak, akik olyan sajátos, meghatározó jelentőségű talál-
mányt szerepeltettek elbeszéléseikben, amelynek ötletét sokan át-
vették tőlük. Jelen esetben az ansible-nek nevezett, az információt
a fénysebességnél is gyorsabban továbbító eszközről van szó,
amelynek révén lehetővé válik a bolygóközi kommunikáció. A távoli
jövőben, ha - és amennyiben - a poszt-einsteini fizika valóban ké-
pes lesz ilyen eredményekre, s a valóságban is megszületik a ta-
lálmány, azt minden bizonnyal ugyanígy fogják nevezni.
Le Guin 1929-ben, Alfréd és Theodora Kroeber gyermekeként
jött a világra. Szülei elismert antropológusok voltak, s ez a stúdium
Le Guin műveiben is nyilvánvalóan érezteti hatását. Negyedik re-
génye, a több szempontból is különleges A sötétség bal keze (The
Left Hand Of Darkness) alapozta meg igazán írói hírnevét. Az ere-
detileg 1969-ben „paperback” kiadásban megjelent mű a Nebula-
és a Hugo-díjat is megkapta, s utánnyomása azóta folyamatos. A
regény, mely a szexualitás, a nemiség, a faji vagy kulturális előíté-
letek kérdéseit átfogóan és mélyrehatóan térképezi fel, H. G. Wells
Világok harca (War of the Worlds) című alkotása óta a legnagyobb
hatást gyakorolta a tudományos fantasztikus irodalomra. Le Guin
korai regényeiben s egy későbbi alkotásában, az ugyancsak két díj-
jal jutalmazott A kisemmizettek (The Dispossessed) címűben egy
tisztán politikai témát dolgoz fel. Számos novellájának és elbeszé-
lésének helyszíne egy olyan univerzum, amelyet a Hain nevű boly-
gó lakói népesítenek be. Ezért nevezik elbeszéléseinek e füzérét
Hain-sorozatnak. A Kilenc élet nem tartozik ugyan ezek sorába, ám
közismert történet, amelyben az írónő a manapság igencsak heves
vitákat kiváltó témát, a klónozást járja körül a maga sajátos, el-
gondolkodtató és ugyanakkor megrendítő stílusában.

Volt még benne élet, bár kívülről ez nem látszott rajta. El-
feketedett arcán, melyet pókhálóként ereztek a ráncok, da-
ganatok és tátongó sebek éktelenkedtek. Kopasz és vak volt.
A remegések, melyek időről időre átfutottak a Libra felszí-
nén, nemcsak a fizikai elmúlást jelezték: odalentről, a fekete
járatokból s a kéreg alatti üregekből ijesztő recsegés-
ropogás hallatszott a sötétben. E természetes boszorkány-
konyhában immáron évszázadok óta folyamatosan főtt, for-
tyogott valami.
- Ó, ez a megátalkodott, pökhendi bolygó! - dünnyögte
Pugh, miközben megremegett fölöttük a kupola, és tőlük
délnyugatra, úgy egy kilométerre hirtelen felfakadt az egyik
kelés. A belőle kispriccelő ezüstös színű genny összefröcsköl-
te a lemenő nap látványát. A napkorong már negyvennyolc
órája lemenőben volt.
- Örülök, hogy végre ismét láthatok egy emberi arcot.
- Kösz a bókot - felelte Martin.
- Persze, te is ember vagy - mondta Pugh. - De tudod,
olyan régóta vagyok összezárva veled, hogy ez szinte fel sem
tűnik már...
A kommunikátoron, melyet Martin működtetett, rádió-
videó jelzések sűrűsödtek, majd hirtelen elhalványodtak,
hogy azután emberi arccá és hanggá alakulva tűnjenek fel
ismét. Az előbbi az egész monitort kitöltötte: egy fiatal s erős
férfi jelent meg; orra akár egy asszír királyé, szeme mint egy
szamurájé. Bőre bronzos, szemei acélszürkék. Csodálatos
látvány.
 - Így néz ki egy ember? - mondta félelemmel vegyes bá-
mulattal. - Már el is felejtettem.
- Hallgass már, Owen! Adásban vagyunk!
- Libra kutatóbázis, jelentkezz, kérlek, itt a Passerine kilö-
vőállomás.
- Itt Libra. Rádió hatósugár rendben. Indulhat!
- Kilövés hét földi másodperc múlva. Maradj adásban!
A monitorról ekkor eltűnt a kép, s helyette fel-felvillanó
szikrák jelentek meg.
- Gondolod, hogy mindegyiküknek ugyanilyen a fizimiská-
ja? - kérdezte Pugh, aki még most sem tért magához. - Te,
Martin, akkor mi ketten még annál is rondábbak vagyunk,
mint gondoltam!
- Maradj már csendben, Owen...!
Martin már 22 perce asszisztált a jelzőrendszerükkel a
jármű leszállásához, mire az átlátszó kupolán át, a magas-
ban, a vérszínű keleten megpillantottak egy parányi csillagot,
mely egyre csak lefelé tartott. Simán és szinte zajtalanul lan-
dolt, mivel a Libra ritka atmoszférája nem kedvezett a hang
terjedésének. Pugh és Martin gondosan lezárták szkafande-
rük sisakját, kiléptek a kupola keszonjából, s szinte röpülve,
hatalmas és könnyed, rugózó léptekkel siettek - akár
Nizsinszkij és Nurejev duettje - az űrhajó felé. A három mo-
dul négyperces időközönként, úgy 100 méternyi távolságra
lebegett lefelé, a hajótól keletre.
- Nyugodtan kijöhettek - szólt Martin a szkafanderébe be-
épített rádióba. - Itt várunk, az ajtónál.
- Gyertek nyugodtan, a metánszint nem veszélyes az egész-
ségre - mondta Pugh.
Ekkor kinyílt a fedélzeti nyílás ajtaja, s a fiatal férfi, akit az
imént a monitoron láttak, akrobatikus mozdulattal kipördült,
s könnyedén leszökkent a Libra laza, poros és salakos talajá-
ra. Martin kezet fogott vele, s üdvözölte, ám Pugh egyre csak
az űrhajó ajtaját bámulta, amelyből egy másik fiatal férfi
ugyanazzal az ügyes mozdulattal és ugrással érkezett, mint
társa az előbb. Őt egy fiatal nő követte, tökéletesen azonos
mozdulatsorral, bár ő a mutatványt még törzse kígyózó csa-
varásával is megtetézte, majd ő is lehuppant a földre. Az első
vendéghez hasonlóan mindannyian magasak, bronzbőrűek és
fekete hajúak voltak. Orrnyergük markánsan ívelt, mongol-
redőjük és arcvonásaik tökéletesen egyformának tűntek.
Igen, azonosak voltak az arcvonásaik. A negyedik utas is
pontosan követte három társának iménti mozdulatait, miután
kilépett az ajtón.
- A fenébe is, Martin! - szentségeit Pugh. - Ha nem téve-
dek, ez egy klón.
- Eltaláltad - mondta a vendégek egyike. - Tízes klón va-
gyunk. John Chow a nevünk. Te pedig bizonyára Martin had-
nagy vagy...
- Nem, én Owen Pugh vagyok.
- Alvaro Guillen Martin - mutatkozott be Martin hivatalos
hangon. Ekkor még egy lány tűnt elő a jármű gyomrából.
Arcvonásai ugyanolyan szabályosak s szépek, mint társáé.
Martin csak bámulta, s úgy meresztgette a szemét, akár egy
ideges póniló. Szemlátomást soha életében nem gondolta
még végig, mit is jelent a klónozás a gyakorlatban, és zavar-
ba ejtő élmény volt számára az első személyes találkozás a
technológia ezen új vívmányával.
- Nyugi - mondta Pugh argentin nyelvjárásban. - Olyan,
mintha több ikerpár lenne belőlük.
A biztonság kedvéért azért szorosan odaállt Martin mellé,
hogy összeért a könyökük. Megnyugtatta őt társának fizikai
közelsége.
Soha sincs könnyű helyzetben az az ember, aki egy vadi-
degennel találkozik. Még az egyébként erősen extrovertáltak
is ismerik azt a furcsa, szorongató érzést, amit ilyenkor élünk
át - akkor is, ha a másik egy rendkívül jámbor ismeretlen -,
noha nem mindig tudatosul ez bennünk. Hülyét csinál majd
belőlem? Ripityára töri az énképemet? Szolgasorba süly-
lyeszt? El akar pusztítani - vagy inkább meg szeretne változ-
tatni? Más lesz, mint amilyen én vagyok? Igen, ebben az
egyben egészen biztosak lehetünk. És valójában ez a legré-
mesebb a helyzetben - hogy az ismeretlen: idegen.
Már két évet leélt ezen az élettelen bolygón, s az utolsó hat
hónapot egy kétfős osztag egyik tagjaként töltötte el. A töb-
biekkel mindössze rádión keresztül tudtak érintkezni. Megfe-
szített munkával, teljes erőbedobással dolgoztak azóta, és a
hat borzalmas hónapon át senki mást nem láttak egymáson
kívül. Ilyen előzmények után bizonyára sokkal nehezebben
viselik a találkozást egy ismeretlennel, akármilyen szívesen
is látják a vendéget. Időközben kijöttek a gyakorlatból, elve-
szítették a kapcsolatteremtés képességét, s újraéledtek ben-
nük a félelmek, az ősi nyugtalanság, a régről ismerős rette-
gés.
A klón - azaz: öt férfi és öt nő - néhány perc alatt elvégezte
azt, amire egy embernek legalább 20 percre lett volna szük-
sége. Köszöntötte Pught és Martint, megtekintette a Librát,
kirakodott az űrhajóból, s most már indulásra készen állt.
Martin ekkor megkérdezte tőlük:
- Melykőtökkel beszéltem repülés közben?
Hangjának szokatlan, reszelős éle volt.
- Velem, John Alephfel. De Yod is megszólt egy alkalommal
- mondta az egyik idegen, s a társa felé biccentett, aki fiata-
labbnak és kisebb termetűnek tűnt nála.
- Nagy Alephé az első szó joga - mondta ő. Ám a következő
pillanatban, miközben az egész társaság úszva-lebegve, ru-
ganyosan szökellve útra kelt, Pugh már nem tudta volna
megmondani, melyikük Aleph és melyik Yod.
A kupola szabályosan megtelt velük - belakták, mint
aranyoshátú méhek a kaptárt. Halkan, visszafogottan züm-
mögtek és duruzsoltak, s kitöltötték a csendet és a teret em-
beri létük mézsárga anyagával. Martin megbabonázva figyel-
te a hosszú combú lányokat, akik sokkal kedvesebben moso-
lyogtak, mint a férfiak - noha arcuk ugyanolyan önelégülten
ragyogott, mint a többieké.
- Fő a nyugalom - súgta Owen Pugh a barátjának. - Gondolj
csak bele, milyen lehet megtízszerezve létezni. Kilenc má-
sodpercig tart mindegyik mozdulatod, s kilenc igened van
minden egyes szavazáskor. Hát nem csodálatos?!
Martin azonban ekkor már aludt. És az összes John Chow
is követte a példát - egyetlen szempillantás alatt, egy ember-
ként merült álomba a klón. A kupola megtelt békés szuszo-
gásukkal. Fiatalok lévén nem horkoltak. Martin felsóhajtott -
és szokásához híven horkolni kezdett. Csokoládébarna arca
kisimult, miközben a Libra Napja, mely végre teljesen lenyu-
godott, feléjük küldte utolsó fénysugarát. Pugh kitakarította
a kupolát, így a csillagok - mint megannyi ragyogó klón - be-
nézhettek rajta. Sol, a hatalmas fényforrás is ott volt közöt-
tük. Pugh aludt és álmodott - egy félszemű óriásról, aki üldö-
zőbe vette őt s végigkergette a földrengéstől remegő, pokoli
járatok labirintusában.

Pugh figyelte, hogyan ébredezik a klón a hálózsákban. Egy

percen belül mindannyian talpon voltak - egy párocska, egy
fiú és egy lány kivételével, akik közös hálózsákban, szorosan
egymáshoz simulva, összegabalyodva feküdtek. Pugh ezt lát-
va úgy érezte, egy egész világ omlik össze benne. Mélyen
megrendült, akár Libra a földrengések hatására. Ám hamaro-
san rájött, hogy valójában nagyon is tetszik neki, amit lát -
ebben a halott, sivár világban semmi sem volt, ami ilyen bé-
két s otthonosságot sugallt volna, mint ez a két lény. Minden
hatalmat a szerelmeseknek! A többi klón közül az egyik óva-
tosan megbökte őket a lábával, mire azok ketten felriadtak. A
lány felült, kipirult arccal, álmosan, s aranylóan ragyogó,
meztelen keblekkel. Egyik lánytestvére ekkor odasúgott neki
valamit, mire ő Pugh-ra pillantott, s eltűnt a hálózsákban,
amit visszafojtott kuncogás követett. Egy másik irányból fu-
tó, de mégis átható tekintet villant, amonnan pedig egy má-
sik hang hallatszott:
- Sajnos, megszoktuk, hogy mindenkinek saját külön szo-
bája van. Remélem, nincs ellenére, Pugh kapitány.
- Sőt, örömömre szolgál - mondta Pugh, ami félig-meddig
igaz volt. Ám ezután neki is fel kellett állnia, s mivel a sort-
nadrágon kívül, amiben aludt, semmit sem viselt, úgy érezte
magát, akár egy leforrázott s megkopasztott kakas - hófehér,
cingár és libabőrös volt. Az Egyesült Királyság viszonylag jól
átvészelte a Nagy Éhínség időszakát. A lakosságnak keve-
sebb mint a fele veszett oda, s ezt a rekordot a drákói szigor-
ral bevezetett közélelmezésnek köszönhették. A feketézőket
és a spekulánsokat azonnal kivégezték. Még a morzsákat is
megosztották egymással az emberek. A gazdagabb orszá-
gokban sokkal többen haltak meg, s csak kevesen élhettek
jómódban; Britanniában viszont kevesebben vesztek oda és -
senki sem gazdagodott meg. Mindannyian alaposan lefogy-
tak. A fiaik és az unokáik is soványak, alacsonyak, madár-
csontúak voltak, és könnyen megbetegedtek. Így azután az
életképesebb egyedek helyett a tisztességesek lettek az új
túlélők. Owen Pugh is csenevész alkatú volt. De életben ma-
radt.
Ám ebben a pillanatban leginkább azt kívánta, bár ne így
volna.
Reggeli közben az egyik John azt mondta:
- Nos, akkor ha tájékoztatna minket, Pugh kapitány...
- Szólítsatok csak Owennek!
- Nos, Owen, talán megbeszélhetnénk a munkatervet. Van-
e valami új hír a bányával kapcsolatban azóta, hogy elküld-
ted a jelentésedet a központnak? Azt, amit a Passerine-nek
küldtél, amikor az még az V. bolygó körüli pályán keringett,
mindannyian láttuk.
Nem Martin válaszolt a kérdésre, noha ő fedezte fel a bá-
nyát, s ez a téma igazából őrá tartozott. Pugh mindent meg-
tett, ami tőle telt. Pedig nem volt könnyű beszélni velük. Haj-
szálpontosan ugyanaz az intelligens, érdeklődő kifejezés ült
ki az arcukra, s mindannyian ugyanolyan szögben hajoltak
előre, amikor beszélt. A ruhájukon ott díszelgett a Kitermelő
Egység jelvénye, s karszalagot is viseltek, amelyen feltüntet-
ték a nevüket: mindig John volt a keresztnév és Chow a veze-
téknév, persze, de a középső nevek mind különböztek. A fér-
fiaké Aleph, Kaph, Yod, Gimel és Samekh, a lányoké pedig
Sadhe, Daleth, Zayin, Beth és Resh. Martin megvajazta a pirí-
tósat. Majszolgatni kezdte, majd hirtelen megszólalt:
- Ti ugye egy csapat vagytok?
- Úgy van - vágta rá két John is egyszerre.
- Uramisten, micsoda csapat! Eddig nem is fogtam fel az
igazi jelentőségét. És mennyire ismeritek egymás észjárását?
Tudjátok, mikor mire gondol a másik?
- Őszintén szólva egyáltalán nem - válaszolta Zayin, a lá-
nyok egyike.
A többiek mechanikusan, helyeslő arckifejezéssel figyel-
ték.
- A gondolatátvitel még nem megy. De hasonló az észjárá-
sunk, mert mindannyian ugyanabból gazdálkodunk. Ha
ugyanazt a problémát kell megoldanunk, vagy egyforma in-
ger ér mindannyiunkat, valószínűleg egyszerre és ugyanazt
fogjuk gondolni. Az egymásnak adott utasításaink mindig rö-
videk, mindössze egy-két szóból állnak. Csak ritkán értjük
félre egymást, ami hatékonnyá teszi a csapatmunkát.
 - Hát persze - mondta Martin. - Pugh és én hat hónapja na-
pi tíz órából hetet azzal töltünk el, hogy nem értjük vagy fél-
reértjük egymást. És mi történik vészhelyzet esetén? A vá-
ratlanul adódó problémákra is ugyanolyan jól reagáltok, mint
a nor... mint a hagyományos teamek tagjai?
- Az eddigi statisztikák szerint igen - Zayin azonnal készen
állt a válasszal. - Igaz, nem tudunk ötletbörzét tartani, mint
az egyedi példányok, és nem számíthatunk arra, hogy telje-
sen különböző elképzeléseink lesznek, amelyek közül válo-
gathatunk. Van azonban számos más előnyünk. A klónokat a
legkiválóbb emberanyagból gyúrják össze. Az IQ-nk kilenc-
venkilenc százalékos, a genetikai összetételünk AAA típusú,
és így tovább. Úgyhogy jóval nagyobb a szellemi kapacitá-
sunk, mint az egyedi példányok többségének.
- És ezt beszorozhatjuk tízzel! Ki az a... ki volt valójában ez
a John Chow?
- Egy zseni, természetesen - válaszolta Pugh udvariasan. A
klónok iránti érdeklődése távolról sem volt olyan új keletű,
mint Pughé - ezért nem is mutatott akkora érdeklődést a té-
ma iránt, mint társa.
- Komplex Leonardo típus - válaszolta Yod. -
Biomatematikus és csellista, és mélytengeri vadászbúvár,
akit a mély- és magasépítészet problematikája és efféle dol-
gok is érdekeltek. Meghalt, még mielőtt legfontosabb elméle-
teit végleges formába önthette volna.
- És akkor ti tulajdonképpen az ő agyának és tehetségének
egy-egy szeletét képviselitek?
- Nem - mondta Zayin, s a többiekkel együtt megrázta a fe-
jét. - Ugyanazokkal az alapvető szellemi adottságokkal és ér-
deklődési körrel rendelkezünk, persze, mint ő, de mi mind-
annyian mérnökök vagyunk, akik a bolygók hasznosításán
dolgozunk. Lehet, hogy egy későbbi klónt majd kifejezetten
azért hoznak létre s úgy képeznek ki, hogy az alapképessé-
geket más és más irányban fejlesszék tovább. Ez pusztán ta-
nulás kérdése. A génállományunk összetétele gyakorlatilag
azonos. Mi vagyunk John Chow. De más és másfajta oktatás-
ban részesültünk.
Martint mintha légnyomás érte volna.
- És hány éves vagy?
- Huszonhárom.
 - Azt mondtad, hogy John Chow fiatalon halt meg. Ezek
szerint előre levették tőle az ivarsejteket vagy valamilyen
más sejtmintát?
Ekkor Gimmel vette át a szót.
- Huszonnégy évesen, repülőautó-szerencsétlenségben
vesztette életét. Az agyát már nem tudták megmenteni, de
vettek mintát a bélsejtjeiből és ezekből készítették a tenyé-
szetet. A reproduktív sejteket nem használják klónozásra,
mivel a szükséges kromoszómáknak csak a felét tartalmaz-
zák. A bélsejteket azonban könnyű megfosztani speciális
funkciójuktól, s ezek átprogramozhatóak úgy is, hogy azután
teljesen kifejlődjenek.
- Mint amikor letörsz egy darabkát egy őskövületből -
mondta Martin merészen. - De hogyan lehetséges, hogy nők
is vannak köztetek?
Ekkor Beth vette át a szóvivő szerepét.
- A klóntenyészet felét könnyű visszaprogramozni női sejt-
re. Csak törlik a hím géneket a sejtek feléből, és azok vissza-
állnak az alapsejt formátumra, azaz női sejtek lesznek. A
másik irányban ugyanez már sokkal bonyolultabb, mivel
mesterségesen előállított Y-kromoszómákat kell ráhelyezni a
meglévő állományra, így hát főleg férfisejtekből kiónoznak,
mivel a klón akkor működik a legjobban, ha biszexuális.
- Bonyolult eljárás - közölte Aleph. - Minden egyes újabb
nemzedéket sejtekből kell kiónozni, a magzatokat Ngama
placentákban keltik ki, s azután szakképzett nevelőszülő-
csoportokhoz adják. Tudtátok, hogy fejenként mintegy 3 mil-
lió dollárba kerülünk az államnak?
- De te... de te nem... - kérdezte Martin, még mindig küsz-
ködve a meglepő helyzettel.
- Szaporodunk? - fejezte be helyette a mondatot Beth. -
Igen is, meg nem is. A férfiak számára megengedett a fajke-
resztezés, de csakis a hatóságilag jóváhagyott egyedekkel.
Ám ami a nőket illeti - mi sterilek vagyunk, mivel az eredeti
sejtünkből kitörölték az Y-kromoszómát. John Pow eredeti,
vegytiszta formájában velünk fog a sírba szállni. Hacsak nem
úgy döntenek, hogy ismét leklónozzak, vagy ha valami új, bi-
ológiai felfedezés lehetővé nem teszi, hogy termékeny női
klónokat is előállíthassanak.
 Szenvtelenül, tárgyilagos hangon beszéltek, mintha sze-
mélyesen egyiküket sem érintené ez a téma.
A kérdezősködésre szánt idő ezzel lejárt.
- Nos - mondta az egyik John, s ekkor egy pillanat alatt
mindannyiuknak megváltozott a hangulata. Olyan volt ez,
mint amikor egy egész rajnyi seregély egyetlen szárnycsa-
pással irányt változtat, s olyan gyorsan követi a vezért, hogy
szabad szemmel még azt sem lehet látni, melyikük halad az
élen. Felkészültek az indulásra.
- Nos, mi lenne, ha megnéznénk a bányát? Azután kirakod-
juk a gépeket és a műszereket. Van néhány szép új modell a
robothajókban. Biztosan érdekel titeket. Rendben?
Még ha Pughnak vagy Martinnak más is lett volna a véle-
ménye, akkor is nehezen adhattak volna hangot ennek. Noha
a Johnok udvariasan viselkedtek, döntésüket egyöntetűen s
tízszeres túlerővel hozták meg. Egyértelműen ők vitték a
prímet. Pugh, a Libra kettes bázisának parancsnoka rosszat
sejtett. Hogyan lehet továbbra is ő a parancsnok, amikor itt
van ez a tízfős szuper-férfi-nő különítmény? Aki ráadásul
zseni is, persze. Csatlakozott Martinhoz, miközben elindultak
kifelé. Egy szót sem szóltak közben egymáshoz.
Négyesével szálltak fel a három nagy légszánra, s észak
felé siklottak ki a kupolából, hogy továbbszáguldjanak a
Libra szürkésbarna, göcsörtös felszíne fölött, a csillagfényes
ég alatt.
- Sivár - jelentette ki az egyik idegen.
Egy fiú és egy lány kerül Pugh-val és Martinnal egy szánba.
Pugh azon tűnődött, vajon ők voltak-e azok, akik közös háló-
zsákban aludtak az éjjel. Biztosan nem sértődnek meg, ha
megkérdi tőlük. A nemi élet valószínűleg éppúgy tisztán
praktikus dolog a számukra, mint a lélegzés. Vajon őket hal-
lották lihegni az éjszaka?
- Igen - mondta a fiú. - Valóban sivár.
- Ez az első alkalom, hogy távol vagyunk az otthonunktól.
A Lunán tartott kiképzéstől eltekintve, persze - mondta ket-
tejük közül a kellemesebbik hangú, a lány.
- És hogy sikerült a nagy ugrás?
- Előtte elaltattak minket. Pedig szerettem volna ébren vé-
gigcsinálni.
 Ez a fiú volt, a kissé mélabús. Mintha több személyiségük
lett volna, de egyszerre mindig csak kettő érvényesült. Lehet,
hogy az egyén megismétlésével valójában felszámolták az
egyéniséget?
A Merioneth-hegyek tűntek fel ekkor keleten, a csillag-
fényben. Felszínük olyan volt, akár a leprások bőre, s a fa-
gyos gázok ezüstös füstcsóvákként szivárogtak elő egy lyuk-
ból, tőlük nyugatra. A szán orral lefelé billent. Az ikrek
ugyanabban a pillanatban, egy emberként készültek fel a
megállásra, s mindannyian védelmező mozdulatot tettek a
társuk felé. A te bőröd az enyém is, gondolta magában Pugh,
csodálattal vegyes irigységgel. Milyen lenne, ha volna vala-
kim, aki ugyanilyen közel állna hozzám? Mindig kapnék vá-
laszt a kérdéseimre és sohasem maradnék magamra a fájda-
lommal. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat... Ez a prob-
léma, úgy látszik, megoldódott. A felebarátom - én magam
vagyok. Ez a szeretet maga a tökély.
És már ott is volt előttük a Pokol Kapuja, a bánya bejárata.
Pugh volt a Libra feltárásán dolgozó akciócsoport Földön
kívüli geológusa, Martin pedig a technikusa és térképésze is
egy személyben, de amikor már itt, a helyszínen kutattak,
Martin volt az, aki felfedezte az uránlelőhelyet. Pugh teljes
körű döntésjoggal ruházta fel, s az ő vállára tette annak fele-
lősségét is, hogy felmérje a bánya kapacitását és megtervez-
ze a Kitermelők munkáját. Ezeket a kölyköket évekkel ezelőtt
akkor indították útnak a Földről, amikor Martin jelentését
még meg sem kapták, így a klón csak akkor tudta meg, mi
lesz valójában a feladata, amikor megérkezett a Librára. A
Központ abban a nem is teljesen megalapozatlan reményben
küldte őket Martinékhoz, hogy ők majd találnak nekik vala-
milyen munkát a Librán - vagy valamelyik másik bolygón, a
közelben. A Kormánynak mielőbb szüksége volt az uránércre,
s nem győzték kivárni, mire a Libráról - több fényévnyi távol-
ságból - megérkeznek újabb jelentéseik. Az értékes anyag
olyan volt számukra, akár az arany - divatjamúlt, de létfon-
tosságú. Még a Földön kívül is gazdaságos a kitermelése, s a
csillagközi szállítás költségei dacára is megéri. Drága, mint
az arany - gondolta Pugh keserűen, s figyelte a magas terme-
tű, fiatal férfiakat és nőket, amint egyenként elhaladnak előt-
te, megcsillan rajtuk a csillagfény, s leereszkednek a fekete
lyukba, amit Martin nevezett el a Pokol Kapujának.
Csend honolt a Librán, sokkal súlyosabb csend, mint a pla-
néta belsejében. Fekete volt, akár a halál.
Homeosztatikus fejlámpáik kigyúltak. Tizenkét bólogató
fénycsóva pásztázta végig a nyirkos, barázdált falakat. Pugh
hallotta Martin sugárzásmérőjének csipogását.
- Itt van előttünk a szakadék.
Csak Martin hangját hallotta a szkafanderükbe szerelt mik-
rofonon át, no meg a körülöttük honoló halotti csendet. - Egy
oldalhasadékban vagyunk. Ez itt a függőleges főkürtő, előt-
tünk.
Fekete űr tátongott feléjük, melynek távolabbi végéig még
a fejlámpák fényében sem láthattak el.
- A legutolsó vulkáni tevékenység nyomait kétezer és 25
ezer földi évvel ezelőttre datálhatjuk. A legközelebbi törés-
vonal innen huszonnyolc mérföldre, keletre, az Árokban hú-
zódik. Szeizmikus szempontból épp olyan biztonságos, mint a
Libra bármely más pontja. A fejünk fölé tornyosuló, hatalmas
bazaltömlés stabilizálta az összes többi kőzetréteg helyét -
már amennyiben maga a bazaltömlés a helyén marad. A köz-
ponti telér harminchat méter mélységben, öt-öt lerakódás-
ban, kétszáztíz méter hosszan és tíz méter szélességben
északkeletre terül el. Értékes telep, nagyon magas érctarta-
lommal. Ugye, láttátok a százalékos kimutatásokat a jelen-
tésben, amit a Passerine vitt magával, amikor kapcsolatba
lépett a tudományos kutatócsoporttal? A lefejtéssel nem lesz
gond. Nincs más dolgunk, mint hogy megtaláljuk az ércüre-
gek tetejét.
- Vedd le az ékfát, hadd lássuk - hallotta tíz szájból ugyan-
azt a mondatot. - Tárjuk fel most rögtön! - így biztonságo-
sabb. - Tömör bazaltmennyezet? Milyen vastag? Lehet erre-
felé úgy tíz méter?
- Három és tizenöt között változik, a jelentésben is megír-
tuk.
- Használjuk ezt az aknát, amiben most vagyunk. - Egy ki-
csit kiegyenesítjük és máris jöhetnek a szánsínek. - Impor-
táljunk szamarakat! - Van elég támfánk? - Mennyire saccolod
a teljes készletet, Martin?
 - Nos, úgy... több mint 5 millió kilóra. De nyolcnál keve-
sebbre.
- A szállítók tíz földi hónapon belül megérkeznek. Mire ide-
érnek, kitermelünk annyit, hogy ne unatkozzanak...
Az első klón - Aleph? héberül ökröt, vezérürüt jelent - fel-
lendítette magát a létrára, majd elindult lefelé. A többiek
nyomban követték. Pugh és Martin magukra maradtak az
üreg pereménél. Pugh beállította a belső mikrofont, hogy
csakis Martinnal tudjon kommunikálni, s észrevette, hogy
Martin ugyanígy cselekszik. Kissé fárasztó volt folyton azt
hallgatni, hogy valaki gondolkodik, majd egyszerre tíz száj-
ból szólal meg.
- Egy hatalmas vastagbél - mondta Pugh, miközben lené-
zett a fekete aknába. A mélyben, az erezett, rücskös falakon
itt- ott megvillantak a fejlámpák kósza fénynyalábjai.
- Mint egy tehén végbele. És éppen kapitális székrekedés
gyötri...
Hallgattak. Martin számolója folyamatosan csipogott, akár
egy elkóborolt csibe. Ott álldogáltak a kihalt, de olykor epi-
lepsziás rohamokat produkáló bolygó gyomrában, palackból
lélegezték az oxigént, s olyan ruhát viseltek, amely védte
őket a káros sugárzások és anyagok ellen. Akár 200 foknyi
hőmérsékletingadozást is kibírt, tépés- és érintésbiztos volt a
puha bélésnek köszönhetően.
- Gyűlölöm ezt a helyet - sóhajtott Martin. - Tudod, hogy
mennyire szeretem pedig a bányákat és a barlangokat. De ez
itt, ez maga a pokol! Ocsmány, undorító. Egy pillanatig sem
lehet nyugta az embernek. Remélem, ők azért megbirkóznak
majd a feladattal. Úgy tűnik, értik a dolgukat.
- Ők már a jövő, Martin - sóhajtott szomorúan Pugh.
És a jövő előfutárai már nyomultak is felfelé a létrán. Egy-
szerűen félretolták az útból Martint, s be nem állt a szájuk,
mígnem az egyikük rájuk parancsolt:
- Martin egy szót sem ért ebből az egészből, ha mindig
egyszerre beszélünk.
- De mi így is értjük egymást - mondta egy másik. - Nos,
akkor oldjuk meg a problémát. Van elég anyagunk az aládú-
coláshoz?
- Ha az egyik szeparátort átalakítjuk, akkor igen.
- Elég, ha csak minirobbantást hajtunk végre?
 - Kaph majd kiszámolja.
- Milyen vastag az a bazaltréteg?
Pugh csak nézte őket. Mennyi gondolat cikázik az agyuk-
ban, s milyen sokat beszélnek... Azután Martinra pillantott,
aki szótlanul álldogált közöttük, majd a Pokol Kapuját és a
felgyűrődött síkságot figyelte.
- Rendben. Nos, mit szólsz hozzá, Martin? Akkor ezek len-
nének az előmunkálatok...
- A saját bőrötöket viszitek a vásárra - mondta Martin.

Amikor már öt napja tartózkodtak itt, a Librán, a Johnok

minden holmijukat és felszerelésüket kirakodták s beüzemel-
ték, és készen álltak arra, hogy elkezdjék a lelőhely feltárá-
sát. Elképesztő hatékonysággal dolgoztak. Pught elbűvölte s
ugyanakkor meg is rémisztette ez a fajta tökéletesség, ma-
gabiztosság és önállóság. A klón - gondolta magában - tulaj-
donképpen az első igazán stabil, önálló emberi lény lehet.
Önmagában is jól elvan szexuálisan, morálisan, intellektuális
és etikai szempontból egyaránt. Minden egyes tagja ugyan-
úgy teljes támogatásra és tökéletes egyetértésre számíthat a
társaitól, mint a többiek. Nincs is szükségük senki másra.
A klónok közül ketten a kupolában maradtak. Számításokat
végeztek és adminisztráltak, s meglehetős gyakorisággal
légszánra szálltak, hogy ellátogassanak a lelőhelyhez hol
mintavétel, hol pedig mérések és kísérletek céljából. Egy fiú
és egy lány, Zayin és Kaph voltak a matematikus klónok. Mint
ezt Zayintól megtudták, ez azt jelentette, hogy mind a tízen
alapos matematikaoktatásban részesültek ugyan háromtól
huszonegy éves korukig, de 21 és 23 között ő és Kaph még
tovább folytatták ez irányú tanulmányaikat, míg a többiek
más területekre specializálódtak - s a geológia, a bányász- és
villamosmérnöki stúdiumok, a robottechnika és az alkalma-
zott fizika rejtelmeiben mélyedtek el.
- Kaph és én úgy éreztük - mesélte a lány -, hogy mi ketten
vagyunk azok, akik a leginkább hasonlítunk arra, ami John
Chow még életében lehetett. Ám ő elsősorban
biomatematikus volt, mi pedig alig tanultunk valamit erről a
témáról.
 - Ezen a területen volt ránk a legnagyobb szükség - tette
hozzá Kaph azzal a sajátos beképzeltséggel, ami időről időre
meghatározta a viselkedésüket.
Pugh és Martin ezt a párt később is könnyedén meg tudták
különböztetni a többiektől. Zayint az alakjáról, Kaphot pedig
a negyedik kézujjáról. Hatéves korában véletlenül ráütött
egy kalapáccsal, s a kék-zöld folt azóta sem múlt el róla. Biz-
tosan volt közöttük más különbség is, fizikai és pszichés
szempontból egyaránt. Jóllehet, az alaptermészetük azonos,
eltérő neveltetésben részesültek. Ám nehéz volt felfedezni
közöttük bármiféle különbséget.
A szocializálódás részben palástolta azt az alapvető kö-
zömbösséget, amellyel egymás iránt viseltettek. Az amerika-
iakra oly jellemző egyenmosoly és látszatudvariasság jelle-
mezte őket.
- Te Írországból származol, Owen?
- Senki sem származik Írországból, Zayin.
- De sokan vannak az ír származású amerikaiak.
- Persze, de igazi ír alig akad. Tudomásom szerint az egész
szigeten talán ha pár ezren élhetnek még. A harmadik Éhín-
ség idején csak kevesen maradtak életben. Többségük pap, s
ők egytől egyig cölibátust fogadtak.
Zayin és Kaph mereven mosolygott. Nem igazán értették
Owent.
- És akkor mi vagy te topográfiai szempontból? - kérdezte
Kaph.
Pugh azt válaszolta.
- Walesi.
- Akkor te meg Martin wellsiül szoktatok beszélni egymás-
sal?
Semmi közöd hozzá, gondolta magában Pugh, de azt vála-
szolta:
- Nem, ez az ő nyelvjárása és nem az enyém. Argentin. A
spanyolból származik. Tudjátok, mi már fél éve kettesben
vagyunk ezen a bolygón. Az ember néha szeret az anyanyel-
vén beszélni. Ennyi az egész.
- A wellsi ugye, olyan egzotikus nyelv? - kérdezte Zayin.
- A wellsi? Úgy érted, a walesi? Wales az ország neve. Hát
igen, a walesi nyelv tényleg egzotikus.
 Pugh ekkor bekapcsolta a kőfúró gépet, amely fülsiketítő
hangon vijjogott, hogy ne kelljen tovább folytatnia velük a
beszélgetést. S miközben a gép dolgozott, hátat fordított ne-
kik, s cifrán elkáromkodta magát - az egzotikus walesi nyel-
ven.
Azon az éjszakán is argentinra fordították a szót, amikor
egymással beszélgettek.
- Szerinted minden este ugyanaz a felállás a pároknál,
vagy nap mint nap váltogatják, kivel alszanak?
Úgy tűnt, Martin meglepődött a kérdés hallatán. A vonásai-
tól idegen prűd arckifejezés tűnt fel rajta, de épp csak egy
pillanatra. Őt is érdekelte a kérdés.
- Szerintem ez csak véletlenszerű...
- Ne suttogj, ember, azt hiszik, valami illetlen dologról be-
szélünk! Szerintem van valami szisztémájuk. Mint például a
vetésforgó. Nehogy valaki véletlenül kimaradjon a szórásból.
Martin felnevetett, azután magába fojtotta.
- És mi? Mi talán nem maradunk ki?
- Ez eszükbe sem jut. Soha nem is fog.
- És mi lenne, ha megpróbálnám becserkészni az egyik
lányt?
- Elmondaná a többieknek, és szavazásra bocsátanak, hogy
mi történjen.
- Nem vagyok én tenyészbika - mondta Martin. Az arca
szinte lángolt. - Nem hagyom, hogy pontozzanak...
- Nyugi, nyugi, nem kell játszani a machót! - csitította
Pugh. - Valóban ezt akarod? Becserkészni az egyik lányt?
Martin vállat vont, s elkomorult az arca.
- Hagyjuk a fenébe! Semmi közünk a vérfertőző afférjaik-
hoz - legyintett.
- Vérfertőzés - vagy maszturbáció? Ez itt a kérdés.
- Engem nem érdekel, csak ne kelljen egész éjjel ezt hall-
gatnom.
A klón kezdetben még próbálkozott, s néha sikerült is sze-
rénységet színlelnie, ám ez hamar elmúlt. Önmagukon kívül
senki másnak a létezéséről nem vettek tudomást. Pugh és
Martin egyre többet hallgathatták a klón mindennapos és ál-
landó érzelmi-szexuális-mentális párosodását, ám ők min-
denből kimaradtak.
- Még két hónapot kell kibírnunk - mondta Martin egy este.
 Hatvan nap múlva a teljes felfedezőcsoport visszatér ide,
miután feltérképezték a rendszer négy másik bolygóját.
Pughnak is feltűnt, milyen pontosan tudja a dátumot.
- Áthúzod a napokat a naptáradban? - csúfolta a társát. Az
utóbbi időben egyre ingerültebb volt, s Martin is sokkal mo-
gorvább lett.
- Szedd össze magad, Owen!
- Hogy érted ezt?
- Úgy, ahogy mondtam.
Megvetően és sértődötten gondoltak a másikra, úgy váltak
el egymástól aznap este.

Pugh egy teljes napot töltött el egyedül a Pampákon, a ha-

talmas síkságon, melynek legközelebbi pontja is kétórányi
repülőútra volt tőlük. Elfáradt, de felfrissült az egyedülléttől,
amikor visszatért. Igaz, egyedül nem volt szabad hosszabb
utazásra menniük, ám az utóbbi időben többször is emellett
döntött. Martin a vakító fényű lámpa alatt görnyedt, s rajzol-
ta elegáns, tökéletes térképeinek egyikét. Ezen a Libra teljes
felszínét örökítette meg. Fekélyes volt, mint az elrákosodott
szövet.
A kupola máskülönben üres és néptelen volt. Halványan
derengett és hatalmasnak tűnt, pontosan olyannak, mint
amilyen a klón megérkezése előtt volt.
- Na, hol van az aranycsapat?
Martin mordult egyet. Nem tudja, fogalma sincs róla, s
közben egyre csak húzogatta a vonalakat a térképen. Majd
felegyenesedett, s előbb a Nap felé pillantott, mely úgy pöf-
feszkedett a keleti síkságon, mint valami nagy vörös béka,
azután az órát nézte. 18 óra 45 perc.
- Ma elég rendes kis rengések voltak - mondta, s ismét a
térkép fölé hajolt. - Több kráter is beomlott. Nézd csak meg a
szeizmográfot!
A tű folyamatosan szaladt a hengeren. Egyetlen pillanatra
sem állt meg. Késő délután öt nagyobb erejű rengést is jel-
zett, s a tű kétszer is lepattant a hengerről. A rácsatlakozta-
tott számítógép kidobott egy jelentést a következő adatok-
kal: Epicentrum: Észak 61°, Kelet 42° 4”.
- Most nem az Árokban volt.
 - Nem? Egy kicsit más volt, mint egyébként. Valahogy...
hirtelenebb.
- Az egyes kupolában egész éjjel nem aludtam. Éreztem,
hogy folyamatosan reng alattam a föld. Furcsa, milyen köny-
nyű megszokni az ilyesmit.
- Na igen, különben bediliznél. Mi van vacsorára?
- Azt hittem, ma te fogsz főzni.
- Vártam a klónt.
Pugh csalódottan nekilátott. Előszedett tizenkét darab
ételdobozt, kettőt berakott a gyorssütőbe, s mindjárt ki is
vette őket.
- Tessék, itt a vacsora!
- Azon gondolkodtam - mondta Martin, miközben asztalhoz
ült -, mi van, ha a klón önmagát kiónozza? Úgy értem, illegá-
lisan. Csinálna magából vagy ezer, tízezer másolatot. Egy
egész hadsereget. Akár egy jó kis puccsot is végrehajthatná-
nak, nem?
- De hány millióba kerülne felnevelni őket? Kell ugye hozzá
a mesterséges placenta, és még sok más minden. Az ilyesmit
képtelenség titokban tartani. Kivéve, ha van egy bolygó, ami
csak az övék... Az Éhínség előtt, amikor még nemzeti kormá-
nyok voltak, azt mondták: a klónok a legjobb katonák. Állíts
belőlük hadsereget! De elfogyott az élelem, még mielőtt el-
kezdhették volna ezt a játszmát.
Szívélyesen, közvetlen hangon beszélgettek, szokásukhoz
híven.
- Fura - mondta Martin evés közben. - Korán elmentek ma
reggel, nem?
- Még azelőtt, hogy én elmentem. Kaph és Zayin kivételé-
vel. Úgy tervezték, ma hozzák felszínre az első szállítmányt.
Mi a baj?
- Nem jöttek vissza ebédre - mondta Martin kissé zsibbad-
tan.
- Nem fognak éhen halni, az biztos.
- Hét órakor mentek el.
- Valóban.
És Pugh csak most jött rá, hogy az oxigéntartályokban
csak nyolcórányi levegő van.
- Kaph és Zayin elvitték a tartalékpalackokat. De lehet,
hogy egyébként is bőségesen van még náluk...
 - Volt náluk, de az összeset visszahozták feltölteni. Itt
vannak. Azzal a kupolát kamrákra s folyosókra tagoló válasz-
falak egyikére mutatott.
- Mindegyik szkafanderben van vészcsengő.
- De nem automatikus.
Pugh fáradt volt, és még mindig nem lakott jól.
- Ülj le és egyél, ember! Tudnak ők vigyázni magukra. Mar-
tin asztalhoz ült, de egy perc múlva ismét megszólalt.
- Nagy rengés volt ma, Owen. Főleg az első. Akkora volt,
hogy még én is megijedtem tőle.
Rövid hallgatás után Pugh felsóhajtott.
- Jól van.
Távolról sem lelkesen, mégis beszálltak a kétszemélyes
légszánba, s elindultak észak felé. A hosszadalmas napfelkel-
te miatt a vidék olyan volt, mintha valami mérgező, vörös fo-
lyadékkal öntötték volna le. A vízszintes fénysávok és árnyak
miatt nehéz volt kiigazodni a környéken, s amint továbbha-
ladtak, a Pokol Kapuján túli síkság hatalmas tónak tűnt,
melynek medre véres vízzel volt tele. Lelassítottak, s a szán
zötykölődve megállt. Az alagútszerű bejárat előtt gépek
egész erdeje fogadta őket - emelődaruk és kábelek,
szervoberendezesek, kerekek és ásók, robotautók és áram-
szedők, vezérlőpultok szanaszét, kusza összevisszaságban,
egymásra dobálva tornyosultak előt- tük a vörös fényben.
Martin azonnal berohant a bányába. Amikor kijött, egyenesen
Pughoz ment.
- Istenem, Owen, ez beomlott - mondta.
Akkor Pugh is bement. Alig öt méterre a bejárattól már
fénylő, nedves, fekete fal zárta le az alagutat. Nemrég kerül-
hetett a felszínre ez a réteg, s szinte organikusnak tűnt.
Mintha emberi szövet lett volna. Az alagút bejárata most, a
rengés után sokkal nagyobb űrként tátongott, ám falai nem
sokat változtak - ha eltekintünk a parányi repedésektől, ame-
lyek sűrűn hálózták. Az üreg alja vizes volt, s valami undorító
folyadék szivárgott benne lassan.
- Bent voltak - vélte Martin.
- Lehet, hogy még mindig bent vannak. Biztosan volt még
tartalékuk...
- Odanézz, a bazaltfolyás! A tetőn! Látod? Mi lett vele?
 A rétegek, amelyek a barlang tetejét alkották korábban,
most alaposan megváltoztak. Mintha káprázna a szemük.
Annyira besüppedt, hogy egy hatalmas mélyedés támadt a
közepén. Ezt is megannyi hajszálvékony repedés szabdalta.
Pugh jól látta, amikor felkapaszkodott oda. Némelyik résből
fehéres színű gáz szivárgott, s a napfényben a táj úgy nézett
ki, mint egy homályosan derengő vörös tó.
- Kizárt dolog, hogy mindannyian odabent lettek volna,
Martin. Nézd meg, mi van itt. Szanaszét hagyták a felszerelé-
seiket. Lehet, hogy egy páran még itt vannak, fent valahol.
Legalább néhányan...
Martin követte, s eleinte közömbösen, később egyre aktí-
vabban folytatta a keresést. A légszánt is ő vette észre. Sofőr
nélkül jött le, s meredeken, egy kolloidporral teli sziklaüreg-
nek ütközve állt meg. Két utas ült benne. Az egyik derékig
süllyedt a porban, ám ruháján a műszerek normális életfunk-
ciókat jeleztek. A másik beszíjazva, élettelenül görnyedt elő-
re a szánban. Törött lába körül több helyen is felhasadt a ru-
hája, dermedt teste kemény volt, akár körülöttük a kövek. Ez
volt minden, amit találtak. Mivel az előírások és a szokás is
ezt diktálta, azonnal el- hamvasztották a holttestet a lézer-
fegyver segítségével, amelyet állandóan maguknál hordtak,
ám ez idáig egyetlen alkalommal sem kellett még használni-
uk. Pugh előre tudván, hogy rosszul lesz, odavonszolta a túl-
élőt a kétszemélyes légszánhoz, s Martinra bízta, hogy szál-
lítsa vissza a kupolába. Azután alaposan kihányta magát és
letisztogatta a ruháját. Nemsokára rábukkant az egyik négy-
személyes, épségben megmaradt szánra, s azzal kö- vette
Martint hazafelé, ám az egész út alatt úgy reszketett, mintha
egészen a csontjáig hatolt volna a Libra hidege.
Kaph volt a túlélő. Sokkos állapotban találtak rá, s a tarkó-
ján éktelenkedő duzzanatból arra következtettek, agyrázkó-
dása lehet. Ám a rendelkezésükre álló orvosi műszerek nem
jeleztek törést.
Pugh odakészített társa számára kétpohárnyi
ételsűrítményt, s két adag akvavitet kísérőnek.
- Na, gyerünk - mondta. Martin engedelmeskedett, s kiitta
a kesernyés italt. A beteg tábori ágya mellé telepedtek le s
ott kortyolgatták a nedűt.
 Kaph mozdulatlanul feküdt. Arca olyan volt, akár a méhvi-
asz. Fényes, fekete haja a válláig ért, ajkai élettelenül szét-
nyíltak. Rendszertelenül, felszínesen lélegzett.
- Az első rengés okozhatta. Az a nagy - mondta Martin. -
Biztosan elmozdultak a helyükről a kőzetrétegek. És beom-
lott az egész. Mint egy kártyavár. A harántirányú rétegekben
biztosan felhalmozódtak a gázok, mint a 31-es kvadráns kép-
ződményeiben történt. De ennek a rengésnek előjele sem
volt.
Miközben beszélt, a bolygó ismét megremegett alattuk. A
tárgyak elmozdultak a helyükről, zörögtek és csörömpöltek.
- Na! Épp ilyen volt, csak sokkal erősebb. Pontban tizen-
négy órakor - mondta Martin, de közben megremegett a
hangja itt, a pusztulás emlékei között s az újabb katasztrófa
közepette. Végül mégis mérséklődött a rengés, s a tárgyak
abbahagyták zajos táncukat.
Pugh átlépett a kiömlött akvavit tócsája fölött, hogy lefog-
ja Kaphot. Az izmos klóntest azonban cséphadaróként járt, s
könnyedén lerázta magáról. Martin ekkor erőnek erejével
szorította lefelé a vállát. Kaph kiáltozott, ellenállt, viaskodott
és fuldoklott, s közben elfeketedett az arca.
- Oxigént! - mondta Pugh, s keze ösztönösen rá is talált a
megfelelő tűre az orvosi táskában. Martin Kaph arca elé tar-
totta az oxigénmaszkot, Pugh pedig a tűt a bolygóidegbe döf-
te, s ezzel hamarosan visszahozta Kaphot az életbe.
- Nem tudtam, hogy ehhez is értesz - mondta Martin, mi-
közben ő maga is egyre nehezebben vette a levegőt.
- Apám orvos volt. De ez sem mindig segít - felelte Pugh. -
Milyen jólesne most az az ital, amit az előbb kiöntöttem. Sze-
rinted ezzel vége van a rengésnek?
- Ezek már az utórengések. Nem csak te remegsz...
- Vajon miért jött rá ez a fulladásroham?
- Nem tudom, Owen. Nézz utána a könyvekben!
Kaph most már normálisan lélegzett, s arcszíne is vissza-
tért, csak az ajkai voltak még mindig feketék. Újabb pohárka
szíverősítőt töltöttek maguknak, s visszaültek a beteg mellé,
az orvosi kézikönyvvel.
- Sehol sem ír a cianózisról vagy az oxigénhiányról. Sem a
sokkhatás, sem pedig az agyrázkódás címszó alatt. Rajta volt
a szkafandersisak, így hát nem is lélegezhetett be olyasmit,
ami kiválthatta volna ezt a rohamot. Nem is értem. Még az
öreganyám házipatikájának is több hasznát vennénk, mint
ennek a könyvnek... Aranyér, pfuj! - mondta Pugh, miközben
végigpörgette a tárgymutatót. A könyvet végül a lécekből
összeeszkábált asztalra dobta. Talán a dobás sikerült rövidre,
vagy az asztal volt túlságosan rozoga, a könyv mindenesetre
a földön landolt.
- Miért nem adtak le valamilyen vészjelet?
- Tessék?
- Annak a nyolcnak, aki a bányában rekedt, nem maradt rá
ideje. De a lány és Kaph odakint vagy az aknában voltak. Le-
het, hogy a lány épp az aknában járt, és ott érhette az első
földcsuszamlás. A fiú pedig talán odakint tartózkodott, a mű-
szereknél. Befutott, kivonszolta a lányt, felrakta a szánra és
elindult vele a kupola felé. És egész idő alatt egyetlenegyszer
sem nyomta meg a riasztó gombját, pedig ott volt a ruhájá-
ban. Miért nem adta le a vészjelzést?
- Látod azt a dudort a fején. Szerintem még azt sem vette
észre, hogy a lány közben meghalt. Csakis egymástól várták
a segítséget. Mindig, mindenben.
Martin arca olyan volt, akár egy indián maszk: a szája sar-
kában mély barázdák húzódtak, a szemei körül vastagon le-
rakódott a szénpor.
- Milyen érzés lehetett, amikor elkezdődött a földrengés,
és ő ott volt, egyes-egyedül...
Kaph mintha válaszolni akart volna a kérdésre, váratlanul
felüvöltött.
Egész teste rángatózott a fuldoklástól, s olyan erővel, hogy
levetette magát az ágyról. Cséphadaróként járó karjaival
Pught ütlegelte, aki nekitántorodott a rekeszeknek, s a földre
zuhant. Kaph ajkai elkékültek, szemei fehéren világítottak.
Martin viszszavonszolta az ágyhoz, s adott neki egy pár szip-
pantásnyi oxigént, majd letérdelt Pugh mellé, aki ekkorra
már feltápászkodott, s megtörölte sérült arccsontját.
- Owen, jól vagy, mondd csak? Ugye, nem leszel rosszul itt
nekem, Owen?
- Azt hiszem, minden rendben - mondta Pugh. - Miért dör-
zsölgeted az arcomat ezzel az izével?
Egy kis darab számítógépszalag volt a kezében, amelyet
most már Pugh vére pettyezett. Martin elhajította.
 - Azt hittem, egy kéztörlő... Felrepedt az arcod, amikor rá-
estél arra a ládára.
- Nem fájt, csak azóta, hogy elkezdted dörzsölgetni azzal a
szalaggal. Vajon ő túl van már a nehezén?
Mindketten Kaphra néztek, aki mereven feküdt. Fogai fehér
vonalként tűntek elő szederjes, szétnyílt ajkai között.
- Mint az epilepszia. Lehet, hogy az agykárosodás okozta?
- Mi lenne, ha beadnánk neki egy teljes dózis
meprobamátot?
Pugh megrázta a fejét.
- Annak a szérumnak sem ismerjük a pontos összetételét,
amit már beadtunk neki. Amit a könyv sokkhatás esetére
ajánlott...
- Talán most már elalszik tőle.
- Én is épp ezt szeretném. Nekem már a földrengés is elég
volt, azután jött vele ez az egész cirkusz... Kezdek kiborulni.
- Menj csak aludni! Én még nem vagyok álmos.
Pugh megtisztogatta sérült arcát, azután kibújt az ingéből,
majd úgy maradt, mozdulatlanul.
- Mit gondolsz? Tényleg nincsen esélyük...?
Martin megrázta a fejét.
Pugh lefeküdt a hálózsákjára. Úgy fél perc telhetett el,
amikor borzalmas, fuldokló, küszködő hangok riasztották fel.
Kótyagos fejjel feltápászkodott, megkereste a tűt, s mivel
háromszori próbálkozás után sem sikerült a megfelelő helyre
beszúrnia, masszírozni kezdte Kaph szívtájékát.
- Próbáld szájon át lélegeztetni! - mondta, Martin pedig
követte az utasítást. Kaph mélyen, hörögve fellélegzett, szív-
verése beindult, s görcsbe merevedett izmai ernyedni kezd-
tek.
- Mennyi ideig aludtam?
- Úgy fél órát.
Felálltak, s mindketten izzadtak. A talaj megremegett a lá-
buk alatt, a kupola teteje megereszkedett és inogni kezdett.
A Libra ismét táncra perdült - rettenetes polkát, azaz inkább
haláltáncot járt. A Nap, noha még mindig csak felkelőben
volt, mintha nagyobb és vörösebb lett volna már. Temérdek
gáz és por kavarodott fel s került a légkörbe.
- Szerinted mi a baja, Owen?
- Azt hiszem, haldoklik. A társaival együtt.
 - Hiszen ők már meghaltak.
- Kilencen. Mind meghaltak. Vagy a robbanás, vagy fulla-
dás következtében. Mindannyian egyek voltak vele, és ő is
azonos velük. Meghaltak, és ő most a társai halálát halja.
Egyenként végigéli mindegyikükét.
- Ó, a magasságos ég irgalmazzon neki! - mondta Martin.
A következő alkalommal nagyjából ugyanaz történt. Az
ötödik roham azonban sokkal szörnyűbb volt, mert Kaph
foggalkörömmel harcolt és küszködött, és mindenáron be-
szélni akart, de egyetlen szó sem jött ki a száján. Mintha kő
vagy agyag tömte volna el. Ezután egyre erőtlenebbek voltak
a rohamok, de addigra ő maga is legyengült. A nyolcadik
agonizálásra hajnali fél öt körül került sor, s Pugh és Martin
fél hatig küzdöttek vele. Megtettek mindent, amit lehetett,
hogy életben tartsák a testet, amely szép lassan megadta
magát s egyre közelebb került a halálhoz. Martin ekkor azt
mondta:
- A következő roham végezni fog vele.
És így is történt. Pugh ismét megpróbálta szájon át léle-
geztetni, de a beesett tüdőkbe ez alkalommal hiába préselte
a levegőt a sajátjából. Addig csinálta, mígnem ő maga is
eszméletét vesztette.
Amikor magához tért, a kupola homályos volt, és sehol
sem látott világosságot. A saját ágyában feküdt. Fülelt, s hal-
lotta is a két alvó férfi szuszogását. Azután elaludt, és semmi
sem ébresztette fel, csak az éhség.
A Nap már magasan járt a borongós síkságok felett, s a
bolygó is abbahagyta vitustáncát. Kaph nyugodtan feküdt és
aludt, Pugh és Martin teát iszogattak, s némi elégedettséggel
figyelték.
Amikor felébredt, elsőként Martin ment oda hozzá.
- Hogy vagy, öregem?
Nem kapott választ. Martin elfordult tőle.
Pugh vette át a helyét, s belenézett az élettelen, barna
szemekbe, melyek feléje meredtek ugyan, de nem néztek rá.
Martinhoz hasonlóan ő is gyorsan elfordult tőle. Ételkoncent-
rátumot melegített s odavitte Kaphhoz, de a tekintetük most
sem találkozott.
- Igyál belőle.
Kaph kortyolt egyet, s nyomban fuldokolni kezdett.
 - Hagyjatok meghalni - kérte.
- Te nem agonizálsz.
Kaph tisztán és precízen fogalmazott.
- Kilenctized részem már halott - mondta. - Nincs elég
erőm ahhoz, hogy életben maradjak.
Ez meggyőzően hangzott Pugh számára. S mert elhitte,
harcba szállt ellene.
- Nem - mondta ellentmondást nem tűrő hangon. - Csak ők
haltak meg. A többiek, a fivéreid és a nővéreid. De te élsz.
Még csak nem is súlyosak a sérüléseid. Te vagy ők - és ő,
John Chow. Az életed most már a saját kezedben van.
A fiú mozdulatlanul feküdt, s meredt a nem létező sötét-
ségbe.
A rengést követő második napon Martin a szállítócsillével a
Pokol Kapujához ment, hogy megmentse és biztonságba he-
lyezze a berendezéseket, nehogy újabb károkat tegyen ben-
nük a kiszámíthatatlan Libra. Pugh a kupolában maradt, hogy
elvégezze a papírmunkát, és különben sem szívesen hagyta
volna magára Kaphot. Kaph egész idő alatt feküdt vagy üldö-
gélt, és meredt a sötétbe, amit csak ő láthatott, és sohasem
szólalt meg. Így teltek a napok, szótlanságban.
A rádió folyamatosan recsegett és beszélt: a Központ hívta
őket a hajóról.
- Öt hét múlva leszállunk a Librára, Owen. Harmincnégy
földi nap, kilenc óra, ha jól számolom. Hogy s mint vagytok a
jó öreg kupola alatt?
- Semmi jó hírrel nem szolgálhatok, főnök. A... legénység
tagjai meghaltak, csak egyikük maradt életben. Hat nappal
ezelőtt földrengés volt a bányában.
A rádió recsegett-ropogott és űrslágereket énekelt. Tizen-
hat másodpercig tartott, mire megérkezett az üzenet. A hajó
a III. bolygó körül járt ez idő tájt.
- Mind meghaltak? Egy kivételével? És ti Martinnal jól
vagytok?
- Mi igen.
Majd harminckét másodperc múlva:
- A Kitermelő egység, amelyet a Passerine hagyott itt ná-
lunk, talán átveheti a projektet. Akkor a 7. kvadráns helyett a
Librára mennek. Majd megbeszéljük, amint megérkeztünk.
Akárhogy is lesz, téged meg Martint mindenféleképpen levál-
tunk a 2. kupolától.
Később Pugh így szólt Kaphhoz:
- Lehet, hogy arra kérnek majd, maradj itt a másik Kiter-
melő egységgel, ha ők folytatják a munkát a Pokol Kapujá-
nál. A főnök nem fogja parancsba adni, de jó, ha tudod, hogy
nálunk ez a szokás.
Tudta, hogy végszükség esetén erre is sor kerülhet, s sze-
rette volna előre figyelmeztetni erre a fiatal fiút.
Kaph továbbra is hallgatott. Mióta azt mondta, hogy kilenc-
tized része már halott, s az ereje nem elég ahhoz, hogy élet-
ben maradjon, egyetlen szó sem hagyta el a száját.
- Owen - mondta Martin a szkafander-mikrofonba. - Ez a
fiú teljesen ki van ütve. Meghibbant. Klinikai eset.
- Nagyon is jól bírja ahhoz képest, hogy kilencszer átélte
már a halált.
- Valóban? Mint egy félresikerült android, úgy érted, ugye?
Az egyetlen érzelem, amire még képes, az a gyűlölet.
- Ez nem gyűlölet, Martin. Ide hallgass, igaz, hogy bizonyos
értelemben már meghalt. El sem tudom képzelni, mit érez-
het. De ez nem gyűlölet. Hiszen látni sem lát minket. Túlsá-
gosan sötét van.
- Megesett már a történelemben, hogy valakinek koromsö-
tétben vágták el a torkát. Szerintem gyűlöl minket, mert nem
mi vagyunk Aleph és Yod. Mert mi túléltük őket.
- Talán. Én inkább azt hiszem, végtelenül magányos lehet.
Nem lát és nem is hall minket, ez az igazság. És sohasem kel-
lett másokat látnia korábban. Eddig még sohasem volt egye-
dül. Önmagát látta, saját magával éldegélt és beszélgetett, s
egész életében mindig is kilenc énje volt. Nem tudja, hogyan
lehet egyedül elboldogulni. Ezt meg kell tanulnia. Adj neki
időt!
Martin megrázta a fejét.
- Teljesen kikattant - mondta. - Csak jusson eszedbe, ami-
kor kettesben maradsz vele, hogy akár fél kézzel is kiteker-
heti a nyakadat! Én képtelen vagyok elviselni a tekintetét.
- Azt hiszem, ő sem képes elviselni a mienket - mondta
Pugh, az alacsony, halk szavú, erős járomcsontú férfi. A ku-
pola keszonja előtt álltak, s épp a sérült csillék egyikének ja-
vítását programozták. Innen is jól látták Kaphot: odabent ül-
dögélt, a félbevágott tojáshéjra emlékeztető kupola belsejé-
ben. Olyan volt, mint egy borostyánba zárt légy.
- Azt hiszem, hamarosan jobban lesz.
- Miből gondolod?
- Sziklaerős egyéniség, annyi bizonyos.
- Erős? Ez? Teljesen összetört. Kilenctized része halott. Ő
fogalmazott így.
- De ő akkor sem az. Élő ember. John Kaph Chow. Boldog
gyermekkora volt, és most véget ért. S végül minden fiúnak
el kell szakadnia egyszer a családjától. És ez az, ami neki
még hátravan.
- Én ezt nem értem.
- Gondolj csak bele, Martin! Mi értelme a klónozásnak? Az
emberi faj fejlesztése, feljavítása, nem? Mi - evolúciós zsák-
utca vagyunk. Nézz csak meg engem! Az én IQ-m és GC-m
körülbelül a fele ennek a John Chowénak. Ám mégis engem
akartak megbízni ezzel a feladattal. Olyannyira, hogy amikor
önként jelentkeztem, mesterséges tüdőt kaptam tőlük s még
a rövidlátásomat is korrigálták. Nos, mit gondolsz: ha lenne
elegendő számú megfelelő, egészséges emberük, akkor is
szükségük lett volna egy ilyen fél tüdejű, vaksi walesire, mint
amilyen én vagyok?
- Nem tudtam, hogy te nem a saját tüdőddel lélegzel.
- Pedig így van. De tudod, ez nem vastüdő. Igazi ember-
szerv, amit egy tartályban tenyésztettek ki valaki másnak a
tüdejéből. Kiónozták, ha úgy tetszik. Tudod, most már így
készítik a beültethető szerveket. Az alapelv itt is ugyanaz,
mint a klónozásnál, de parányi szervdarabokból és apránként
történik a klónozás, nem pedig komplett embereket másol-
nak. Ez most már az én tüdőm. Csak azt akartam mondani
ezzel, hogy túl sokan vannak manapság az olyan emberek,
mint én, és ugyanakkor kevés a John Chow-féle. A kormá-
nyok arra törekszenek, hogy feljavítsák az emberiség génál-
lományának a minőségét, ami meglehetősen gyatrának mu-
tatkozik a nagy népességfogyás óta. így hát ha egy embert
kiónoznak, az csakis erős, makkegészséges egyed lehet. Ez
nem más, mint színtiszta logika, érted?
Martin dörmögött valamit az orra alatt, s közben berregni
kezdett az egyik műszer.
 Kaph továbbra is csak keveset evett. Nehezére esett a nye-
lés, s mivel hamar fuldokolni kezdett az ételtől, egy pár falat
után mindig feladta. Nyolc-tíz kilót fogyott már. A rengést
követő, három hét alatt étvágya lassan visszatért, s egy szép
napon nekiállt leltárba venni a klón holmijait. A hálózsáko-
kat, a felszereléseiket s a papírjaikat, amelyeket Pugh és
Martin takaros rendben felhalmozva tároltak a raktárként
használt terület távolabbi sarkában. Kiválogatta a
kidobnivalokat, megsemmisített egy halom papírt és sok-sok
limlomot, a maradékból pedig takaros kis csomagot készített.
Azután visszasüllyedt kómaszerű állapotába.
Két nappal ezután hirtelen megszólalt. Pugh épp a magnó-
val bajlódott. Torzított a felvétel. Ez egyébként Martin felada-
ta lett volna, de ő akkor a Nyugati Pampák fölött járt. A su-
gárhajtású repülővel ment el, hogy ellenőrizze a vidékről ké-
szített térképeinek helyességét.
- Akarod, hogy megjavítsam helyetted? - kérdezte Kaph
színtelen hangon.
Pugh összerezzent, majd megemberelte magát, s odaadta
a magnetofont Kaphnak. Az szétszedte a szerkentyűt, majd
miután összerakta, egyszerűen otthagyta az asztalon.
- Tegyél fel egy szalagot! - mondta Pugh magára erőltetett
könnyedséggel, miközben már egy másik asztal mellett szor-
goskodott.
Kaph a legfelső szalagot választotta. Egyházi énekek vol-
tak a felvételen. Lefeküdt az ágyára, s úgy tűnt, cseppet sem
érdekli a zene.
Ezt követően viszont egyik rutinműveletet a másik után
vette át a társától. Semmire sem vállalkozott azonban, ami-
hez önállóságra vagy kezdeményezőkészségre lett volna
szükség, és ha Pugh kért tőle valamit, még csak nem is rea-
gált rá. Mintha süket lenne.
- Jobban van - mondta Pugh argentin dialektusban.
- Nincs jobban. Egyre inkább kezdi magára venni egy gép
szerepét. Azt megcsinálja, amire eleve be van programozva,
de semmi másra nem hajlandó. Még az emberi lényekre sem
reagál. Ő már nem tartozik közénk.
- Hát akkor... micsoda?
- Halott.
Owen összerezzent.
 - Nos, jó éjszakát - mondta angolul. - Jó éjszakát, Kaph.
Martin viszonozta a jókívánságot, Kaph azonban hallgatott.
Másnap, reggeli közben Kaph hirtelen átnyúlt Martin tá-
nyérja fölött, s elvette mellőle a vajat.
- Miért nem kérted? - kérdezte Martin, s ingerültségét jól
nevelten visszafojtotta magába. - Odaadtam volna a kezed-
be.
- Én is elérem - válaszolta Kaph fakó hangon.
Martin vállat vont, majd elnevette magát. Pugh feszült
volt. Felpattant s bekapcsolta a kőfúró gépet.
Később:
- Hagyd már abba, kérlek, Martin! - mondta.
- Fontos az illem, főleg egy ilyen kis létszámú, mindentől
elzártan élő közösségben. Szükség van a jó modorra, az
együttélés szabályaira, amit közösen dolgozunk ki saját ma-
gunk számára. Őt is erre tanították, mint mindenki mást a vi-
lágűr másik felében. Akkor miért űz gúnyt belőle szánt szán-
dékkal?
- Nem érted, hogy Kaph önmagán kívül sohasem ismert
más lényt?
Martin elgondolkodott ezen, majd hirtelen kiszakadt belő-
le:
- Akkor ez az egész klónozás egy kapitális tévedés! Nem
fog működni. Miért jó nekünk ez a rengeteg klónozott zseni,
ha még csak arra sem hajlandóak, hogy tudomásul vegyék:
mi is a világon vagyunk?
Pugh bólintott.
- Lehet, hogy bölcsebb dolog lenne, ha elválasztanák egy-
mástól a klónokat és a többiekkel együtt nevelnék fel őket.
Viszont remekül tudnak csapatban dolgozni, és ezt vétek
volna nem kihasználni.
- Igazán? Kétlem. Ha ez a csapat tíz átlagos, Földön kívüli
mérnökből állt volna, akkor is mindannyian ugyanott tartóz-
kodtak volna egy adott pillanatban? Akkor is mind meghaltak
volna - egyetlen kivétellel? De mi van, ha a bányaomlás kez-
detekor mindannyian ugyanabba az irányba menekülnek -
mondjuk egyre beljebb a bányába, hogy megmentsék azt, aki
a legmesszebb van? Hiszen Kaph is kint volt, és mégis be-
ment... Ez persze csak feltételezés. De most is úgy gondolom,
tíz átlagos emberből még pánik esetén is több maradt volna
életben, mint közülük.
- Nem tudom. Igaz, hogy az egypetéjű ikrek rendszerint
azonos életkorban halnak meg, még akkor is, ha sohasem
látták egymást életükben. Egyforma személyiség - és hason-
ló halálnem. Olyan fura ez az egész.
Teltek-múltak a napok, Kaph pedig tovább haladt a meg-
kezdett úton. Pugh és Martin gyakran vitatkoztak. Pugh arra
panaszkodott, hogy Martin horkol, mire Martin vérig sértő-
dött, fogta az ágyát és átköltözött vele a kupola másik végé-
be. Vagy harminc órán át egyetlen szót sem szólt Pugh-hoz.
Kaph egyikükkel sem beszélt, csak amikor végképp rákény-
szerült.
Az újabb űrhajó megérkezése előtti napon Martin bejelen-
tette, hogy átmegy a Merioneth-hegységbe.
- Még mindig van olyan papírmunkánk, amit nem végez-
tünk el, pedig fél évünk volt rá. Azt hittem, legalább te segí-
tesz nekem a számítógépes feldolgozásban, hogy befejez-
hessük a kőzetminták elemzését - kommentálta Pugh sértő-
dötten.
- Ezt Kaph is meg tudja csinálni helyettem. Szeretném még
egyszer szemügyre venni az Árkot. Na, akkor jó szórakozást!
- tette hozzá Martin a saját dialektusában, majd nevetett és
elment.
- Ti milyen nyelven beszéltek egymás között? - kérdezte
Kaph.
- Argentinul. Egyszer már mondtam, nem?
- Nem tudom - felelte Kaph, majd kisvártatva hozzátette: -
Azt hiszem, sok mindent elfelejtettem.
- Biztosan nem voltak fontos dolgok - mondta Pugh szívé-
lyesen. - Kaph, segítesz nekem a számítógéppel?
A fiú bólintott.
Pugh korábban több feladatot félbehagyott, így a munka
egy egész napig is eltartott. Kaph, noha színtelen hangja
kezdett Pugh idegeire menni, remek munkatársnak bizonyult.
Gyorsabb volt és szisztematikusabb, mint Pugh. És ekkor már
csak egy nap volt hátra a hajó érkezéséig. Viszontláthatják a
régi munkatársakat és barátokat.
A teaszünetben Kaph azt kérdezte:
- Mi történne, ha az űrhajó lezuhanna?
 - Meghalnának.
- És te? Veled mi lenne akkor?
- SOS jelzéseket küldenénk rádión át. És fél adagon élnénk,
amíg meg nem érkezik a mentőosztag a hármas bázis körze-
téből. Négy és fél földévnyire vannak innen. Három ember
számára úgy négy-öt évre van elegendő tartalékunk itt. De
azért egy kicsit szűkösen élnénk addig.
- Három ember miatt is eljönnének ilyen messzire?
- Persze.
Kaph elhallgatott.
- Elég biztató kilátások - mondta Pugh derűsen, s felkelt,
hogy folytassa a munkát. Útközben elvesztette az egyensú-
lyát, s mivel már a székét sem tudta elkapni, a kupola falá-
nak esett.
- Uramisten! - mondta az anyanyelvére váltva. - Mi ez?
- Földrengés - mondta Kaph.
A műanyag teáscsészék egymáshoz csúsztak az asztalon, s
egy doboz tetejéről leröpültek a papírlapok. A kupola bele-
remegett, majd megereszkedett, s a lábuk alatt rettenetes
robajjal folytatódott a rengés.
Kaph mozdulatlanul ült a helyén. Egy földrengés meg sem
kottyan annak, akinek egy másik rengés okozta a halálát.
Pugh arca fehérre vált, drótszálú, fekete haja égnek állt.
Azt mondta:
- Martin az Árokban van.
- Miféle árokban?
- A nagy törésvonalban. Ezeknek a rengéseknek ott van az
epicentruma. Nézd csak meg a szeizmográfot!
Pugh hosszasan küszködött, mire sikerült kinyitnia a fo-
lyamatosan mozgó keszon ajtaját.
- Hová mész?
- A repülőhöz, hogy megkeressem Martint.
- Martin elvitte a repülőt. A szán pedig nem biztonságos a
rengések ideje alatt. Teljesen irányíthatatlanná válik.
- Az ég szerelmére, ember, hallgass már el!
Kaph felállt, s a homlokát ráncolta. Szokásához híven las-
san, kimérten beszélt.
- Most nincs értelme utánamenni. Szerintem túl nagy a
kockázat. Nem éri meg.
 - Ha közben megszólal a riasztója, értesíts engem rádión
keresztül! - mondta Pugh. Lezárta a szkafander sisakját s a
keszonhoz futott. Miközben kifelé ment, a Libra ismét felkap-
ta toprongyos szoknyáját, s hastáncot lejtett Pugh lábai
alatt. A horizont vörös fényben izzott. A kupolától délre egy
üreg fekete gázt kezdett okádni magából, mely lassan szétte-
rült a légkörben.
A kupola belsejében Kaph látta, hogy a légszán felemelke-
dik, majd megremeg, akár egy meteor a vöröses nappali
fényben, s azután eltűnik északkelet felé. A kupola megre-
megett, amikor a bolygó ismét köhintett egyet.
Megszólalt egy riasztócsengő, s vörös fény villant fel majd
aludt ki a központi műszerfalon. A kis lámpa alá az volt írva:
2. szkafander, alatta pedig: A.G.M. Kaph nem kapcsolta ki a
riasztót. Próbált rádión keresztül kapcsolatba lépni Pugh-val,
majd Martinnal is, de egyiküktől sem érkezett válasz.
Folytatta a munkáját, amikor az utórengések alábbhagy-
tak, s be is fejezte, amit Pugh félbehagyott. Két óráig tartott,
mire elkészült vele, s közben félóránként próbált ismét rá-
diókapcsolatot teremteni az 1. szkafanderrel. Eredménytele-
nül. Majd a 2. szkafandert is hívta, de tőle sem érkezett vá-
lasz. A fel-felvillanó vörös fény úgy egy óra múlva hagyta ab-
ba a villogást. Elérkezett a vacsoraidő, így hát Kaph főzött
magának, s megette az ételt.
Azután lefeküdt az ágyába.
Az utórengések megszűntek, ám hosszabb szünetek után
időről időre fel-felmorajlott még a föld. A Nap nyugaton idő-
zött - alakja ellipszissé torzult, halványvörös és hatalmas
volt. Szabad szemmel nem is lehetett látni a mozgását. És
ismét némaság honolt a környéken.
Kaph felkelt s járkálni kezdett a rendetlen, félig dobozok-
kal teli, túlzsúfolt, néptelen kupolában. A csendet semmi sem
zavarta meg. Odament a magnóhoz, s feltette az első hang-
szalagot, ami a keze ügyébe került. Zene volt, tisztán elekt-
ronikus úton előállított hangok, nem pedig igazi, élő embere-
ké. Amikor a felvétel véget ért, ismét beállt a csend.
Mint a kisgyermek álmában: mintha rajta kívül senki sem
élne széles e világon.
Ekkor a látóhatár alján, a kupolától délre felvillant egy me-
teor.
 Kaph kinyitotta a száját, mintha mondani akarna valamit,
de egyetlen hang sem jött ki belőle. Az északi falhoz sietett,
s kikukucskált a zselatinszerű, vöröses fénybe.
Megérkezett a légszán, s miután leereszkedett, fényei ki-
hunytak. Két alak elmosódott körvonalai rajzolódtak ki a ke-
szonban. Amikor beléptek a kupolába, Kaph ott állt, közvet-
lenül a légzsilip ajtaja mellett. Martin szkafanderét porszerű
anyag borította, s ettől olyannak tűnt, akárcsak a Libra fel-
színe. Pugh belékarolt, úgy tessékelte befelé.
- Megsérült?
Pugh lefejtette magáról a szkafanderét, majd Martinnak is
segített levetkőzni.
- Nem vészes - mondta kurtán.
- Egy szikla rázuhant a repülőre - mondta Martin, majd le-
ült az asztalhoz és intett. - De nem akkor, amikor én is benne
ültem. Leparkoltam vele, és épp a szénmezőkön bóklásztam,
amikor éreztem, hogy megmozdul alattam a talaj. Odafutot-
tam egy biztonságos helyre, amit korábban, még fentről néz-
tem ki magamnak. Szilárd volt a talaja, és távolabb esett a
szikláktól. És akkor láttam, hogy egy szikla rázuhan a repülő-
re. Az volt ám a látvány! Egy idő múlva eszembe jutott, lehet,
hogy a tartalék levegőkannáink is a repülőben voltak, ezért
megnyomtam a vészjelzőmet. De nem kaptam választ a rá-
dión. Előfordult ez már velem korábbi rengések alatt is. Azt
sem tudhattam, hogy egyáltalán vette-e valaki a vészjelei-
met. És körülöttem továbbra is minden mozgásban volt. A
sziklák egymás után váltak le és zuhantak a mélybe. Szinte
semmit sem láttam a felszálló portól. Már épp azon törtem a
fejem, mit is tegyek, s hogyan gondoskodjam arról, hogy
reggel is legyen még levegőm, amikor megpillantottam a jó
öreg Owent. Ott jött felfelé az Árokban, ott szlalomozott ab-
ban a nagy porban és mocsokban, mint egy nagy, ronda de-
nevér...
- Kérsz enni? - kérdezte Pugh.
- Persze, hogy kérek. És te hogyan vészelted át a rengést
itt, Kaph? Látom, nem esett bajod. Igaz, nem volt valami
nagy rengés. Ugye, a szeizmográf is ezt mutatja? Nekem is
csak az volt a bajom az egésszel, hogy épp a kellős közepébe
kerültem. Úgy éreztem, tízes erősségű lehetett ott, az epi-
centrumban. Egy ekkora rengés akár teljesen elpusztíthatja a
bolygót...
- Ülj le és egyél - mondta Pugh.
Vacsora után Martin hirtelen kifogyott a mondanivalóból.
Az ágyához ment, amely még mindig a kupola távoli végében
állt, ahová ő maga vitte, amikor Pugh panaszkodott a horko-
lása miatt.
- Jó éjszakát, te fél tüdejű walesi!
- Jó éjszakát.
Martin azzal el is aludt. Pugh félhomályt teremtett a kupo-
lában, lejjebb vette a lámpa fényét, így az sárgán világított.
Mint egy gyertya lángja. Azután leült. Semmit sem csinált, s
egy szót sem szólt, teljesen magába feledkezett.
- Befejeztem a munkát a számítógépen - mondta Kaph.
Csend.
- Vettem a jelzéseket Martintól, de sem őt, sem téged nem
tudtalak elérni...
Pughnak az is nagy erőfeszítésébe került, hogy egyáltalán
megszólaljon.
- Várnom kellett volna. Volt még kétórányi levegője. Igaz,
csak egy oxigénpalackja. Lehet, hogy amikor elindultam, már
ő is hazafelé tartott.
A csend ismét közéjük telepedett, s ettől most még hango-
sabbnak tűnt Martin elnyújtott, cifra horkolása.
- Ugye, te kedveled Martint?
Pugh dühösen nézett fel rá.
- Martin a barátom. Hosszú ideje dolgozunk együtt. Jó em-
ber.
Egy idő múlva - kevésbé harcias hangon, mint az imént –
azt kérdezte:
- Miért kérdezted?
Kaph nem válaszolt, csak Pughra nézett. Arckifejezése ala-
posan megváltozott. Mintha olyasvalamit látna, amit koráb-
ban még sohasem. És a hangja is más volt.
- Hogyan tudtad... hogyan lehetséges az, hogy...
Pugh azonban nem tudta a választ.
- Fogalmam sincs - felelte. - Részben talán a gyakorlat is
teszi. Nem tudom. Mindketten magányosak vagyunk. Itt,
ezen a bolygón nem tehetsz mást, mint azt, hogy kinyújtod a
kezedet a sötétben s megfogod a társadét, hogy segíts neki...
 Kaph szokatlan arckifejezése eltűnt. Igaz, olyan intenzív
volt, hogy nem is tarthatott sokáig.
- Elfáradtam - mondta Pugh. - Nem mondhatnám, hogy sé-
tagalopp volt a mai nap, abban a fekete porban és mocsok-
ban... Megyek aludni. A hajó úgy hat óra körül lesz ismét
adásban.
Azzal felállt és kinyújtóztatta tagjait.
- Egy klónt hoznak magukkal - mondta Kaph.
- Valóban?
- Igen. Ők is velünk együtt utaztak a Passerine fedélzetén.
Tizenketten vannak.
Kaph ott ült a lámpa parányi fényudvarában, s mintha nem
akart volna szembenézni azzal, amitől félt. Az új klóntól, a
megtöbbszörözött éntől, amelynek ő már nem lehetett része.
Mint egy hiányos készlet egyik elveszett darabja, egy törött
cserép. Nincs hozzászokva az egyedülléthez, s még azt sem
tudja, hogyan adhatna szeretetet egy másik lénynek. És most
szembesülnie kell a ténnyel: a 12-es klón egyedüli tagjaként
teljesen önmagába zárt, önellátó s független lesz. Ez bizo-
nyára túl nagy kihívást jelent szegény fejének. Pugh a fiú
vállára tette a kezét, amikor elment mellette.
- Ha így van, akkor biztosan nem fognak arra kérni, hogy
maradj itt velük. Hazamehetsz, vagy akár továbbjöhetsz ve-
lünk. Szükségünk lesz még néhány emberre. Ne hamarkodd
el a döntést!
Pugh szelíd hangja elhallgatott. Megállt, kissé görnyedten
a kimerültségtől, miközben kigombolta a kabátját. Kaph úgy
emelte rá a tekintetét, mintha olyasmit látna, amit még soha
azelőtt. Őt látta, Owen Pught, a másikat, az idegent, aki ki-
nyújtotta felé a kezét a sötétben, hogy segítsen neki.
- Jó éjszakát - dünnyögte Pugh, miközben elhelyezkedett a
hálózsákjában. Azon nyomban álomba merült, így nem is
hallhatta, hogy Kaph rövid hallgatás után válaszolt - s a ko-
romsötétben elismételte Pugh iménti jókívánságát.

Németh Anikó fordítása

 LARRY NIVEN

A LEVIATÁN
Larry Niven 1938-ban született Kaliforniában, ahol máig él, és
folytatja az Arthur C. Clarke és a „keményvonalas” sci-fi többi mes-
tere által megteremtett hagyományt, azaz képzett tudósként (ma-
tematikából diplomázott a kansasi Washburn Egyetemen) figyel-
mesen és következetesen ír a jövő fantasztikus technológiájáról,
kivívva ezzel a részletek iránt fogékony olvasók elismerését. El-
mondhatja magáról azt, ami csak igen kevés sci-fi-írónak adatik
meg, miszerint regényei (mind saját művei, mind azok, melyeken
írótársaival - legtöbbször Jerry Pournelle-lel - együtt dolgozik)
rendszeresen felkerülnek a legfontosabb bestsellerlistákra. Niven
novelláinak és regényeinek nagy része a Tales of Known Space (Az
ismert világűr meséi) néven emlegetett kiterjedt és bonyolult „jö-
vőtörténelemhez” kapcsolódik. A sorozat története napjainkban, az
ezredforduló környékén kezdődik, és évezredekre nyúlik a távoli
jövőbe, amelyben a világegyetemet különböző idegen fajok népesí-
tik be. A ciklus talán legismertebb darabja a Gyűrűvilág
(Ringworld). Mostanában a legtöbbet a Pournelle-lel együtt írt epi-
kus űroperákon dolgozott, így jelenhetett meg a Szálka isten sze-
mében (The Mote in God's Eye), az Inferno és a Lucifer's Hammer
(Lucifer pörölye). A Leviatán nem tartozik az ismert világűr-
ciklushoz, egyike csupán azoknak a gondűző, időutazásos történe-
teknek, melyekből később a The Flight of the Horse (A ló röpte)
címmel készült novelláskötet. Ez az írás egy igazi régimódi, fékte-
lenül burjánzó fantáziával megírt sci-fi, melyből persze nem hiá-
nyozhat a földön kívüli szörny sem...

Két ember állt a vastag üvegfal egyik oldalán.

- Nemsokára útnak indítjuk - szólt Svetzhez húsvörös képű
főnöke. - Továbbfejlesztettük a nyúlványfülkét, míg maga
kórházban volt. Lebeghet vele, vezetheti óránként ötven-
merföldes sebességgel, vagy csak egyszerűen hagyja, hogy
magától repüljön, ahogy tetszik. Tökéletes a kilátás belülről.
Teljesen átlátszóvá tettük a nyúlványfülke burkolatát.
A vastag üvegfal másik oldalán valami azon fáradozott,
hogy elpusztítsa mindkettőjüket. Fejétől a farkáig negyven
láb hoszszú volt, és csökevényes denevérszárnyakkal rendel-
kezett. Egyébként nagyjából olyannak látszott, mint egy kö-
zönséges gyík. Gyilkos karmokkal kaparta az üveget. A felirat
így szólt:

SÁRKÁNYGYÍK
ÁTMENTVE KB. ATOMSZÁMÍTÁS ELŐTT 1230-BÓL
LELŐHELY: KÍNA, FÖLD
KIHALT!

- Maga teljesen kívül lesz az állat hatókörzetén - mondta

Ra Chen.
- Igen, uram - válaszolt Svetz. Karjait feszesen összefűzve
állt főnöke mellett, mintha a vacogását akarná leküzdeni.
Épp most kapta meg a parancsot, hogy induljon útra a valaha
is élt legnagyobb állatért. És Svetz félt az állatoktól.
- A tudomány szerelmére, Svetz! Miért retteg így? Hiszen
csak egy nagy halról van szó.
- Igen, uram! Valami ilyesmit mondott a sárkánygyíkról is.
Hiszen csak egy kihalt gyík, azt mondta.
- Mit csináljunk, ha egyszer csak egy mesekönyv-
illusztráció volt az egyetlen kiindulópontunk! Honnét tudhat-
tuk volna, hogy ilyen nagy lesz?
A sárkánygyík hátrahúzódott az üvegfaltól. Hatalmas lé-
legzetet vett, célzott, orrlyuka szörnyű villódzással citrom- és
narancsszínű lángokat okádott az üvegen. Svetz visítva fede-
zék felé rohant.
- Ugyan már! Nem tud kijönni - mondta Ra Chen.
Svetz nagy nehezen összeszedte magát. Sovány, könnyű
csontú, sápadt bőrű férfi volt, szeme halványkék, haja vé-
kony szálú és hamuszőke.
- Honnét tudhattuk volna, hogy tüzet okád? - utánozta fő-
nökét. - Ez a gyík kis híján elhamvasztott! Négy hónapig kór-
házban voltam, ami azt illeti. Ami pedig belülről éget, az az,
hogy valahányszor ránézek, egyre kevésbé emlékeztet a ké-
peskönyvbelire. Néha már azt hiszem, nem is a megfelelő ál-
latot hoztam el.
- Na és akkor mi van, Svetz? Egy a fontos, hogy a Főtitkár-
nak tetszett.
- Igen, uram! De ha már a Főtitkárnál tartunk, mire kell
neki a spermacet? Kapott már lovat, kapott már sárkánygyí-
kot...
- Ez egy kissé bonyolult - húzta el száját Ra Chen -, palota-
politika! Ami pedig minden, csak nem egyszerű dolog. Jelen-
leg az ENSZ-palotában vagy száz tervezet van a megvalósu-
lás különböző stádiumában. És minden egyes tervezet alfája
és omegája az, hogy megnyerje a Főtitkár érdeklődését, sőt
meg is tartsa azt. Az ő érdeklődését pedig csöppet sem köny-
nyű megtartani.
Svetz bólintott. Mindenki ismerte a Főtitkárt.
Az Egyesült Nemzeteket hétszáz éve kormányzó uralkodó-
család némiképp belterjes idiótatenyészetté vált az utóbbi
időben.
A Főtitkár huszonnyolc éves volt. Úgy egyébként csoda
aranyos ember: imádta az állatokat, a virágokat, a képeket
és az embereket. Tapsikolt és gügyögött a gyönyörűségtől,
ha bolygókról és csillagrendszerekről készült felvételeket lá-
tott. Nem csoda, hogy az Űrkutatási Intézet nagyhatalomnak
számított az ENSZ szervezetében.
De azért a Főtitkár kedvelte a kihalt állatokat is.
- Valakinek sikerült meggyőznie őt, hogy épp a Föld legna-
gyobb állatát akarja most. Valószínűleg arra megy ki a játék,
hogy egy kudarctól lejjebb csússzunk a ranglétrán - mondta
Ra Chen. - Valaki úgy vélhette, hogy túl nagy rész jut nekünk
a költségvetésből. Amikor nekiláttam a dolognak, a Főtitkár
még brontosaurust akart. Azt természetesen sose tudnánk
megszerezni. Nincs az a nyúlványfülke, amely olyan messzire
juthatna az időben.
- Az ön ötlete volt a spermacet, uram? - kérdezte Svetz.
- Na persze! Nem volt könnyű dolog meggyőzni a Főtitkárt.
Olyan régen kihaltak már az ámbrás cetek, hogy még képünk
sincs róluk. Csak egy ásatáskor előkerült kristályszobrot, egy
Bibliát és egy szótárt tudtam mutatni neki. Valahogy sikerült
meggyőznöm, hogy a leviatán és a spermacet egy és ugyan-
az.
 - Ez nem egészen így van, uram! - Svetz olvasta valaha a
Bibliának egy komputerrel készült kivonatát. Eszerint a levia-
tán lehet bármi nagyméretű, pusztítóerővel rendelkező do-
log, például sáskaraj.
- Hála a tudománynak, hogy nem volt ott, Svetz! A maga
okvetetlenkedése nélkül is elég zűrös volt a dolog. Akárho-
gyan is, ígéretet tettem a Főtitkárnak, hogy megszerzem a
Földön élt legnagyobb állatot, és az összes írott forrás szerint
ez a spermacet. Nem is olyan régen, még az atomszámítás
előtti első században is teli voltak az óceánok
spermacetcsordákkal. Igazán nem lehet semmi nehézsége,
hogy találjon egyet.
- Húsz perc alatt?
Ra Chen zavartan nézett.
- Tessék?
- Ha megpróbálom húsz percnél tovább ott tartani a nagy
nyúlványfülkét, sose fogom tudni hazahozni. Az...
- Tudom - vágott közbe a főnöke.
- ...energiakonstants bizonytalansági tényezője...
- Svetz! - vágott közbe Ra Chen megint.
- ...letörli a maga egész intézetét a térképről.
- Gondoltunk erre is, Svetz, ne aggódjon. Maga a kis nyúl-
ványfülkében utazik. Ha megtalálja a bálnát, jelez, és mi
küldjük a nagy nyúlványfülkét.
- Hogyhogy jelzek?
- Megtaláltuk a módját, Svetz. Egy egyszerű ki-bekapcso-
lási impulzust tudunk továbbítani az időcsatornában. Men-
jünk vissza az intézetbe, megmutatom.
Rosszindulatú, aranyló szemek néztek utánuk az üvegen
keresztül.
A nyúlványfülke volt az időgép mozgó része. Átlátszó bur-
kolatú repülőgépüléshez hasonlított, előtte a szokásos étke-
zőtálcával, csakhogy ez az étkezőtálca itt fényekkel, gom-
bokkal, kapcsolókkal és kúszó zöld csíkokkal volt most tele.
Svetz valahol Észak-Amerika keleti partvidékén túl járt,
atomszámítás előtt százban vagy valahogy akörül, nagyjából
Krisztus után 1845-ben. A gépen elhelyezett inerciális naptár
nem volt egészen megbízható.
Alacsonyan siklott az ólomszínű víz felett, a palaszürke
égbolt alatt. Eltekintve a tenger hullámzásától, akár egy félig
világosra, félig sötétre festett hatalmas gömbben is függhe-
tett volna. Tengerszint felett húsz méterrel önműködő repü-
lésre állította a nyúlványfülkét, ő pedig az idegaktivitás-
érzékelő mutatóját figyelte.
Leviatánvadászat!
Kavargott a gyomra. Úgy gondolta, most alkalmazkodik
szervezete az időutazás sajátos gravitációs mellékhatásához.
De nem erről volt szó.
„Most legalább nem kell soká maradnom” - gondolta.
Nem egy alig negyven láb hosszú sárkánygyík volt az uta-
zás célja most. A valaha is élt legnagyobb állatra vadászott.
A lehető legfeltűnőbb dögre. És volt nála most egy műszer is
élőlények fölkutatására: az idegaktivitás-érzékelő. A mutató
átlendült, és remegni kezdett.
- Ez lenne a bálna? - A tű feltűnő határozatlansággal rez-
gett.
- Tehát több egyidejű energiaforrásról van szó. - Svetz a
jelzett irányba nézett.
Egy karcsú klipper siklott arra, feszes fehér vitorlákkal,
csoda kecsesen.
„Tele van” - gondolta Svetz. Egy rakás ember, szűk helyen
összezsúfolva, éppígy hathat az idegaktivitás-érzékelőre. A
spermacet egyetlen központi idegműködéssel ilyen erővel
vonzaná ugyan a tűt, de nem ráncigálná így összevissza... A
hajó zavarná a vételt. Svetz keletre távolodott. Sajnálta,
hogy odébb kell állnia. Gyönyörű volt a látvány.
Egyre jobban kóválygott Svetz gyomra. Csak nem akart ja-
vulni. Végtelen, szürkészöld víztömeg emelkedett és süllyedt
folyvást repülő karosszéke alatt.
Mintha kattant volna valami a fejében, úgy döbbent rá hir-
telen a tünet okára: tengeribetegség. Az automata pilóta a
mindenkori felszín szerint tartotta az utazási magasságot.
És ez a felszín most hatalmas hegyeket és völgyeket gör-
getett a hátán. Nem csoda, hogy kóválygott a gyomra. Svetz
vigyorgott, és a kézi vezérlés felé nyúlt.
Az idegaktivitás-érzékelő mutatója hirtelen átlendült.
„Ráharapott!” - gondolta Svetz, és kitekintett jobbra. Ha-
jónak nyoma se volt. - A tengeralattjárót még nem találták
fel. Vagy igen? Nem, naná, hogy nem!
 A tű kőkeményen irányba állt. Svetz megpöccintette a hí-
vógombot.
Az óriási idegaktivitás forrása valahol jobbra volt tőle, és
haladt a vízben. Perceket vesz igénybe, míg a hívás elérkezik
az Időkutató Intézetbe, s amíg onnét visszatér a leviatán-
horgászatra fölszerelt nagy nyúlványfülke.

Évekkel ezelőtt Ra Chen arról álmodozott, hogy átmenti az

alexandriai könyvtárat a tűzvészből. Erre a célra építtette a
nagy nyúlványfülkét. Ajtaja táguló szivárványhártyára emlé-
keztetett, és elég nagy volt ahhoz, hogy mindent be lehessen
pakolni, míg a könyvtár gyakorlatilag már ég. Térfogata
becslések alapján legalább kétszer akkora volt, mint amibe
az ősi könyvtár összes tekercse befért volna.
A nagy fülke egy vagyont emésztett föl az államkasszából,
és nem sikerült visszajuttatni atomszámítás előtt 4000-be,
vagyis időszámítás előtt 1550-be. Az Alexandriában elégett
könyvek továbbra is el voltak veszve a történelem számára.
Vagy legalábbis a történészek számára.
Egy ilyen apróság tönkretett volna bárkit. Ra Chen vala-
hogy mégis átvészelte a tekintélyén esett csorbát. Mikor
visszatértek az állatkertből, Ra Chen megmutatta Svetznek a
változásokat.
- Fölszereltük a fülkét kábító nehézfegyverzettel és anti-
gravitációs sugárvetőkkel. Legyen óvatos! Nehogy magára
irányítsa a kábítósugár-nyalábot. Ha néhány másodpercnél
tovább tartja rajta, még egy spermacetet is kivégez, az em-
bert pedig egy pillanat törtrésze alatt öli meg. Mással nem
lehet problémája.
Ez volt az a pillanat, mikor Svetz gyomrába beleállt a
görcs.
- A legfőbb változtatás a hívógomb. Ezzel jelez nekünk az
időcsatornán keresztül, hogy küldjük a nagy nyúlványfülkét.
Néhány perc elteltével tudjuk pontosan maga mellé juttatni.
Ez nem csekély kutatómunkába került, Svetz! Az államkincs-
tár fölemelte költségvetési keretünket, csak hogy meg tudjuk
szerezni a bálnát.
Svetz bólintott.
 - Tehát előbb legyen biztos a bálnában, csak aztán kérje a
nagy nyúlványfülkét.

Most, tizenkét évszázaddal e beszélgetés előtt, Svetz egy

víz alatti idegtevékenység forrását követte. A jel változatla-
nul erős volt. Semmivel se lehetett kisebb az állat egy kifej-
lett spermacet-bikánál.
Árnyék formálódott a légben Svetztől jobbra. Nézte a tes-
tet öltő formát. Hatalmas szürkéskék gömb lebegett nyúl-
ványfülkéje mellett. Ajtajának pereme körül voltak az anti-
gravitációs sugárvetők és a kábítóágyúk. A gömbnek nem
volt hátsó fele, egyszerűen elenyészett valamerre. Svetznek
ez volt a legszörnyűbb minden időgépben: mintha valami be-
fordulna egy nem létező sarkon.
Már majdnem az idegműködés központja fölött járt. Táv-
irányítással körbepásztázta a felszínt. A sugárvetők ráálltak
a célra. Tüzelt. A műszertábla kijelzői táncba kezdtek.
Nehéz volt a leviatán. Sokkal nehezebb, mint amire Svetz
számított. Szeme az idegaktivitás-érzékelő tűjének lengését
követte, miközben a leviatán láthatatlanul emelkedett fölfelé.
Ahol a víz felszíne földuzzadt az antigravitációs sugarak ha-
tásától, egy árnyék kezdett kirajzolódni. Az emelkedő levia-
tán!
Valami nem stimmelt az alakjával. Kocsonyásan remegő,
gömbszerű vízbuborék tolult föl imbolyogva az óceánból, s
benne ott volt a leviatán. Csak részben benne. Túl nagy volt
ahhoz, hogy beleférjen. Sokkal nagyobb volt, mint amire
számítani lehetett. Négyszer akkora volt, mint egy sperma-
cet, és vagy tizenkétszer olyan hosszú. Legkevésbé sem ha-
sonlított arra a bizonyos kristályszoborra. Kígyóféle volt a le-
viatán, vikingpajzsnyi bronzvörös pikkelyekkel és elefánt-
csont lándzsafogakkal fölfegyverkezve. Háromszögletű áll-
kapcsa hatalmasra tárult. Vonaglott, ahogy Svetz felé köze-
ledett, sárga, kidülledt szemeivel keresve titokzatos ellensé-
gét, aki ilyen méltatlanságra kárhoztatta őt.
Svetz béna volt a rémülettől és a tehetetlenségtől. Sem
akkor, sem később nem kételkedett abban, hogy amit látott,
az maga volt a bibliai leviatán. Ennek kellett lennie a legna-
gyobb szörnyetegnek, amit valaha is hordott a hátán a ten-
ger. Elég nagy és elég dühödt bestia volt ahhoz, hogy szino-
nimája lehessen bárminek, ami hatalmas és pusztítóerővel
rendelkezik. Ha pedig a kristályszobrot egy csöppet is figura-
tívnak szánták készítői, akkor ez az állat itt minden volt, csak
nem spermacet.
Akárhogy is, túl nagy volt a nyúlványfülkéhez képest. Te-
hetetlenség fogta le Svetz kezét, majd teljesen elborította
agyát, amikor a hatalmas hasított szivárványhártya rátalált.
A szörnyeteg épp mellette lebegett. Az állat dereka körül
egyre zsugorodó súlytalan vízgömb függött, melyről vízgala-
csinok váltak le, és verték zuhogó esővel a tengert. A vadál-
lat orrlyukai kitágultak - nyilvánvalóan tüdővel lélegző, de
nem a cetfélékhez tartozó állat volt. Tátongó állkapcsával
Svetz után nyújtózott. Tűhegyesre csiszolt elefántagyarak
karéja - Svetz látta, hogy fogak zárulnak köré minden irány-
ból, míg ő félelembe fagyva ült mozdulatlanul.
Az utolsó pillanatban erősen összeszorította a szemét. Mi-
kor csak nem érkezett el a halál, újból kinyitotta. Az állkap-
csok nem zárultak tökéletesen össze Svetzen és karosszé-
kén. Hallotta a fogak hátborzongató csikorgását a nyúlvány-
fülke láthatatlan héján, aminek létezéséről már teljesen elfe-
ledkezett.
Svetz újra lélegzetet mert venni. Ha üres nyúlványfülkével
tér haza, szembe kell néznie Ra Chen haragjával... mégiscsak
jobb sors, mint a halál. Svetz ujjával a kapcsoló felé közelí-
tett, hogy megszakítsa a nagy nyúlványfülke antigravitációs
sugarait.
Fém sivított fémen. Svetz forró olaj szagát szívta be. Vörös
fények izzottak fel étkezőtálca-műszerfalán. Azonnal vissza-
kapcsolta a sugárzást.
Csigalassúsággal, vonakodva hunytak ki egyenként a vörös
fények. Az átlátszó héjon áthallotta Svetz a fogak csikorgá-
sát. A leviatán utat próbált rágni magának a nyúlványfülke
belsejébe.
Az állat hirtelen szabadjára engedett testsúlya kis híján le-
szakította Svetz fülkéjét az időgépről. Beragadni a múltba,
100 mérföldre kinn a nyílt tengeren, egy feltehetőleg úszás-
képtelen nyúlványfülkében, egy az elemésztésére várakozó
tengeri szörny közvetlen közelében - nem, nem szabad ki-
kapcsolni az antigravitációs sugárvetőket!
 De a fegyverek a nagy nyúlványfülkében vannak, és azt
már csak 15 percig lehet itt tartani. Ha eltűnik a nagy nyúl-
ványfülke, mi mentheti meg Svetzet attól, hogy a leviatán
magával ragadja baljós végzetébe?
- Lekábítom innét - mondta Svetz.
Fölül sötétpiros szájpadlás és vörös íny, alul villódzó villás
nyelv és minden oldalról hosszú, görbe tépőfogak vették kö-
rül Svetzet. De a két fogsor között látni lehetett a nagy nyúl-
ványfülkét és ajtaja körül a kábítóágyúk ütegét. Addig for-
gatta a fegyvereket, míg úgy nem látta, hogy azok egyenest
a leviatánon állnak.
- Őrült vagyok - mondta Svetz, és elcsavarta a kábító-
ágyúkat maga felől. - Nem lőhetek velük a leviatanra anélkül,
hogy el ne találnám magamat is.
„A leviatán nem enged. Csapda! Mégsem az!” - gondolta ki-
robbanó megkönnyebbüléssel. „A puszta életemet még
megmenthetem. A HAZA kapcsoló kiragadna a leviatán áll-
kapcsai közül, vissza az időfolyamba, vissza egyenest az in-
tézetbe. A küldetés ugyan kudarcba fulladna, de ez igazán
nem az én hibám. Mért nem talált utalást Ra Chen a sperma-
cetnél nagyobb tengeri kígyóról? Csakis az ő hibája” - gon-
dolta Svetz, és a HAZA feliratú kapcsoló felé nyúlt. Félúton
azonban megállt a keze. - Ezt mégse mondhatom neki csak
úgy. - Svetz rettegett Ra Chentől.
A fogak mohó csikorgásának hangja betöltötte a nyúlvány-
fülkét.
- Utálok csak úgy megfutamodni - mondta Svetz -, azt hi-
szem, megpróbálok még valamit.
A fogak hézagain kitekintve látta az antigravitációs sugár-
vetőket. Valósággal hatásukat is érezte, olyan közel volt cél-
pontjuk magához a nyúlványfülkéhez.
- Mi lenne, ha magamra irányítanám őket?
Már érezte is a változást: erősnek és könnyű fejűnek érez-
te magát, mint egy pityókás balett-táncos.
- Na és ha tovább szűkíteném a fókuszt?
A szörny fogai mintha hangosabban csikorogtak volna.
Svetz igyekezett jól kilátni közöttük.
A leviatán már nem lebegett. Nyílegyenesen lógott le a
nyúlványfülkéről. Saját fogainál fogva függött. Az anti-
gravitációs sugárvetők még fönntartották tömegét a levegő-
ben, de már csak a nyúlványfülke pontjában hatottak.
Szemmel láthatóan szenvedett a szörnyeteg. Ez csak termé-
szetes. Víziállat lévén, életében először hordozta teljes sú-
lyát. És ráadásul a fogaival. Sárga szemei őrült módra forog-
tak. Farka hegye épp csak egy kicsit kunkorodott föl. És még
mindig tartotta magát.
- Eressz - mondta Svetz -, eressz! Te szörnyszülött!
A szörnyeteg fogai sivítva csúsztak le az átlátszó felületről.
Zuhant.
Svetz a másodperc törtrésze alatt szüntette meg a súlyta-
lanságot. Égett olajszagot érzett, és látta az egyesével kialvó
szép piros fényeket étkezőtálca-műszerfalán. Mennydörgés
robajával ért vizet a leviatán. Hosszú, csavaros teste átfor-
dult, és úgy lebegett a felszínen, mintha megdöglött volna.
De farkával csapott egyet, és Svetz tudta, hogy még él.
- Megölhettelek volna - mondta Svetz -, addig tarthattam
volna rajtad a kábítóágyúkat, míg ki nem nyúlsz. Még most is
megtehetném...
De még volt tíz perce bálnavadászatra. Bálnavadászatra és
nem másra.
A tengeri kígyó csapott egyet a farkával, és úszni kezdett.
Megfordult, és Svetzre bámult, dühödten kitátva száját. Befe-
jezte a fordulatot, és folytatta távozását.
- Hé! Egy pillanat! - mondta Svetz érdes hangon. - Csak
egy tudományverte rohadt pillanatra még! - És megindította
a kábítóágyúkat, hogy a célra fókuszáljon.

Furcsa dolog a nehézkedés egy nyúlványfülkében. Mikor a

fülke előrehalad az időben, a le a fülke középpontjából induló
összes irányt jelenti. Svetz szinte szétkenődött a görbe falon.
Az utazás végét várta. A tengeribetegség szinte semmi az
időutazás nehézségi betegségéhez képest.
Szabadesés, majd normális gravitáció - Svetz az ajtó felé
tántorgott.
Re Chen várt rá, hogy kisegítse.
- Meghozta?
- A leviatánt? Nem, uram, azt nem. - Svetz túlnézett fő-
nökén.
- Hol van a nagy nyúlványfülke?
 - Lassan hozzuk, hogy minimalizáljuk a gravitációs mellék-
hatást. De ha egyszer nincs meg a bálna...
- Én csak azt mondtam, hogy a leviatán nincs meg.
- Hát akkor mi van meg? - követelődzött Ra Chen.
Valamivel később meg így szólt:
- Nem az volt?
Még később meg így:
- Megölte? De hát miért, Svetz? Egyszerűen gyűlöletből?
- Nem, uram. Ez volt a legértelmesebb dolog az egész uta-
zás alatt.
- Na mindegy. Ne is törődjön vele, Svetz.
Megjött a nagy nyúlványfülke. Szürkéskék árnyék kocso-
nyásodott ki az időgép méhében.
- Úgy tűnik, van benne valami. Hé, idióták! Antigravitációs
sugarat a fülkébe! Azt akarják, hogy összezúzza magát az ál-
lat?
Megjött a fülke. Ra Chen a karjával jelzett. Az ajtó kinyílt.
Valami hatalmas lebegett a nagy nyúlványfülkében. Olyan
volt, mint egy rosszindulatú fehér hegy. Egyetlen parányi,
gyűlölettel telt szemmel nézett vissza foglyul ejtőire. Rá
akart rontani Ra Chenre, de a levegőben nem tudott úszni.
Másik szeme egy tépett üreg volt csak. Egyik uszonya leha-
sítva lógott. Óriási kiterjedésű albínó bőre vágásokkal, heges
szövet sűrű barázdáival volt tarkítva, erdőnyi törött fával és
acéllal telitűzdelve. Törött szigonyok kötelei lebegték körül.
Messze fönn, a test oldalán egy szakállas, féllábú férfi hullája
feszült a szakadt és összecsavarodott kötelek közé.
- Nincs valami pompás kondícióban -jegyezte meg Ra
Chen.
- Vigyázzon, uram! Ez egy gyilkos. Láttam, ahogy ráront
egy vitorlásra, és egy perc alatt elsüllyeszti, mielőtt még rá-
állíthattam volna a kábítóágyúkat.
- Nem értem, Svetz. Hogyan tudott rátalálni a maradék rö-
vid időben? Nem értem a szerencséjét. Vagy nem mondott el
még mindent?
- Nem szerencse volt, uram. Mondom, ez volt a legértelme-
sebb húzás az egész út alatt.
- Ezt már mondta. Legutóbb a leviatán megöléséről. Svetz
sietett magyarázatot adni:
 - A tengeri kígyó épp távozott. Meg akartam ölni, de tud-
tam, hogy nincs rá időm. Már éppen odébbállt volna, de még
visszafordult, és rám vicsorította a fogait. Egyértelmű, hogy
húsevő állat volt. Ezek a fogak gyilkolásra lettek teremtve,
uram. Már korábban is észre kellett volna vennem. És csak
egy állatot tudtam elképzelni, ami elég nagy ahhoz, hogy ek-
kora húsevő tápláléka legyen.
- Aha! Ragyogó, Svetz!
- Volt még közvetett bizonyíték is. Kutatásaink sehol sem
találtak említést tengeri kígyóról. Az atomszámítás utáni első
század nagy geológiai feltárásai nyomra kellett volna hogy
akadjanak. Mért nem találtak tengeri kígyót?
- Azért, mert a tengeri kígyó szép csendesen kihalt két év-
századdal korábban, közvetlenül azután, hogy a bálnavadá-
szok kipusztították a táplálékát.
Svetz fellelkesült:
- Pontosan! Így hát a leviatánra fordítottam a kábító-
fegyvereket, mielőtt még elúszhatott volna, és addig tartot-
tam rajta, míg csak az idegaktivitás-érzékelő azt nem mutat-
ta, hogy megdöglött. Úgy okoskodtam, hogy ha itt volt a levi-
atán, bálnának is kell lennie a körzetben.
- És a leviatán idegműködése elfedte az ő jeleiket.
- Pontosan így volt. Ahogy a kígyó kimúlt, az
idegaktivitásérzékelő rögtön új jelet fogott. Követtem a
nyomot egészen a... - Svetz hirtelen hátrahőkölt. Most en-
gedték ki a bálnát a nyúlványfülkéből. Őfelsége számára.

Napokkal később két ember állt a vastag üvegfal egyik ol-

dalán.
- Készítettünk belőle néhány klónt, és az eredetit tovább-
küldtük a Főtitkár viváriumába - mondta Ra Chen. - Kár, hogy
kénytelen volt beérni egy albínóval. Tudom, tudom - intette
le Svetz tiltakozását -, az idő kényszerítette.
Az üveg mögül a félszemű bálna Svetzet nézte a homályos
tengervízen keresztül. A legtöbb szigonyt eltávolították a se-
bészek, de a forradások mind ott maradtak az oldalán. Svetz
csodálattal telve tűnődött: „Vajon mennyi ideje harcol ez az
állat az emberrel? Talán évszázadok óta? Hány évig éltek a
spermacetek?”
 Ra Chen lehalkította a hangját:
- Mind bajba jutnánk, ha a Főtitkár megtudná, hogy léte-
zett nagyobb állat is, mint az övé. Érti, Svetz, ugye?
- Igen, uram!
- Nagyszerű! - Ra Chen tekintete átsiklott egy másik üveg-
falon és a tűzokádó sárkánygyíkon. Odébb egy ló nézett visz-
sza rá, homloka közepén lévő veszedelmes, csavart szarva
alól. - Mindig valami nem vártra bukkanunk - mondta. - Néha
már nem is értem...
„Ha alaposabb kutatómunkát végeznél” - gondolta Svetz.
- Tudta maga, Svetz, hogy az időutazásról még csak nem is
álmodtak az atomszámítás előtti első századig? Egy író talál-
ta ki az egészet. Aztán attól fogva az atomszámítás szerinti
negyedik századig az időutazást csak afféle fantáziálgatás-
nak tartották. Mindennel ellentétben állt, amit a kor tudósai
természeti törvénynek véltek. Logika, anyag- és energia-
megmaradás, momentum, kölcsönhatás. Minden olyan tör-
vénnyel ellentétben állt, melyben az idő az állítás része. A re-
lativitással például. Megdöbbent - mondta Ra Chen -, hogy
valahányszor ennél a négy évszázadnál messzebbre küldünk
egy nyúlványfülkét, valami fantáziavilágba taszítjuk bele.
Ezért talál maga óriási tengeri kígyókat, tűzokádó...
- Lehetetlen! - vágott közbe Svetz. Tartott a főnökétől, de a
félelemnek is vannak határai.
- Igaza van! - vágta rá a főnöke azonnal; szinte megköny-
nyebbülés volt a hangjában. - Egy hónap szabadságot kap,
Svetz, aztán vissza a munkához! A Főtitkár egy madarat akar.
- Egy madarat? - Svetz mosolygott. Egy madár elég ártal-
matlanul hangzik. - Gondolom, megint valami mesekönyvben
akadt rá.
- Pontosan. Hallott már valaha az úgynevezett griffmadár-
ról?

Domján Gábor fordítása

 ROBERT SILVERBERG

GIANNI
A bámulatosan termékeny író és szerkesztő, Robert Silverberg
1935-ben született Brooklynban, és már húszévesen, a Columbia
egyetem hallgatójaként, ismert írónak számított. Huszonegy éve-
sen Hugo-díjat nyert. E korai időszakában oly bőségesen ontotta
másodrangú történeteit, hogy több mint egy tucatnyi álnéven pub-
likált, mi- közben valódi nevén is rendszeresen jelen volt a science
fiction világában. Mostanra száznál több regénye és novellagyűjte-
ménye, illetve hatvannál több ismeretterjesztő kötete, cikke jelent
meg, és megközelítőleg hatvan antológiát szerkesztett (jelenleg a
feleségével, Karen Haberrel közösen). E bő termésből nem könnyű
bármit is találomra kiemelni, ám a kritikusok többsége a hetvenes
években írt regényeit tartja legtöbbre: A Time of Changes (Változá-
sok ideje), Dying Inside (Belső haldoklás), The Book of Skulls (A
Koponyák könyve) és A jövőbe látó ember (The Stochastic Man). Az
olvasók körében legnépszerűbbnek a heroikus fantasy regényei bi-
zonyultak, amelyek 1980-ban a Lord Valentiné kastélya (Lord
Valentine's Castle) című művel kezdődtek.
Meglepő módon a „Gianni” volt az első novella, amit a Playboy-
nak írt, ám hamar bepótolta az elvesztegetett időt; ritkán hagyott
eltelni évet legalább egy publikáció nélkül. A „Gianni” témája,
mármint az ifjú zenész zseni szembetalálkozása a modern pop élet
lehetőségeivel és csábításaival, mély pszichológiai tartalommal bír,
és nem csoda, hogy igényt tartottak a filmjogokra. A gyűjtők és
bibliográfusok számára érdekességként szolgálhat, hogy amikor a
„Gianni” megjelent Silverberg saját novelláskötetében, a The
Conglomeroid Cocktail Partyban (A konglomeroidák koktélpartija)
más volt a narrátor: Dr. Leavis - nem pedig Sam Hoaglung, a sajtó-
szóvivő. Az olvasók eldönthetik, melyik verzió a jobb.

- Miért nem Mozart? - kérdeztem a fejem ingatva. - Vagy

akár Schubert? Vagy akár Bix Beiderbeckét is visszahozhat-
tátok volna, az isten szerelmére, ha már mindenképpen egy
nagy zeneszerzőt akartatok feléleszteni.
- Beiderbecke jazz-zenész volt - jegyezte meg Dave Leavis.
- Engem nem érdekel a jazz. Senki sem szereti, legfeljebb te.
- És vajon Pergolesit szeretik?
- Én igen.
- Mozart sokkal jobb publicitást jelentene. Előbb vagy
utóbb további támogatásra lesz szükséged. S ha bejelented,
hogy Mozart itt ül a hátsó szobában és egy új operát kompo-
nál, tolongani fognak a befektetők. De mire jó Pergolesi?
Pergolesit teljesen elfelejtették.
- Csak a prolik, Sam. Mindamellett, miért adnék Mozartnak
egy második esélyt? Meglehet, fiatalon halt meg, de nem
annyira fiatalon, és több tonnányi művet alkotott. Mint tu-
dod, Gianni huszonhat évesen halt meg. Mozartnál is hatal-
masabb lehetett volna, ha megadatik számára még tizenkét
év.
- Johnny?
- Gianni. Giovanni Battista. Pergolesi. Ő nevezte magát
Gianninak; gyere bemutatlak neki.
- Mozartot, Dave. Mozartot kellett volna idehoznod.
- Elég az okoskodásból! - szólt rám Leavis. - Amint találko-
zol vele, tudni fogod, hogy helyesen döntöttem. Mozart
amúgy is csak fejfájást okozna nekünk. Azoktól a történetek-
ről, amiket Mozart magánéletéről hallottam, felállna a szőr a
hátadon. Gyere!
Az irodából vezető folyosón elhaladtunk a gépterem és az
időkotró ketrec mellett a légzsiliphez, amely elválasztott
bennünket attól a motel ikeregységtől, amelyben Gianni az
ideérkezése óta lakott. Miközben a légkamrában álltunk a
permet alatt, Leavis elmagyarázta:
- A fertőző mikroorganizmusok jócskán átalakultak a ti-
zennyolcadik század óta. Amíg az ellenállóképességét szintre
nem hozzuk, kifejezetten steril környezetben kell tartanunk.
Amikor ideemeltük, meglehetősen sebezhető volt... valószí-
nűleg egy közönséges nátha elvihette volna. Ráadásul ami-
kor felragadtuk, haldoklott. Tüdővész meg hasonlók...
- Hohó! - mordultam fel.
Leavis nevetett.
 - Nem fogsz elkapni tőle semmit. Már meggyógyítottuk,
Sam. Nem azért hoztuk ide kolosszális költségen, hogy vé-
gignézzük a haldoklását.
A zsilipajtó kinyílt, és átléptünk a megfigyelő előtérbe,
amelyben monitorok és műszerek képernyői csillogtak. A
nappalos nővér, Claudia, egy középkorú, gömbölyded terem-
tés épp a diagnózis-kijelzéseket tanulmányozta.
- Már várja önt, Dr. Leavis - mondta. - Ma különösen hun-
cut.
- Huncut?
- Úgy értem, játékos kedvű.
Igen. Gianni szobájának ajtajára tűzve egy kártya fitye-
gett, amely még nem volt ott tegnap, s amelyen szeszélyesen
cirkalmas, barokkos kézírással a következő állt:

GIOVANNI BATTISTA PERGOLESI

Jesi, Január 4, 1710 - Pozzuoli, Március 16, 1736
A Zseny dolgozik!!!!
Kéretik kopogni belépés előtt!

- Tud angolul? - kérdeztem.

- Most már igen - felelte Leavis. - Az első héten álomszala-
gokkal tömtük. Elég gyorsan tanul. - Leavis elvigyorodott. -
„A Zseny dolgozik”, mi? Vagyis inkább: zseni. Egy ilyesféle
táblácskára inkább Mozarttól számítottam volna.
- Ezek a tehetségek mind egyformák - jegyeztem meg.
Leavis bekopogott.
- Chí va la? - szólt ki Gianni.
- Dave Leavis.
- Avanti, dottore illustrissimo!
- Mintha azt mondtad volna, hogy beszél angolul - mormol-
tam.
- Elfelejted, mit mondott Claudia? Ma egy kissé huncut.
Beléptünk. A szorosan összehúzott sötétítő függönyök ki-
rekesztették a ragyogó januári napfényt, az ablak előtt vi-
rágzó akác sárga pompáját, a roppant méretű, vörös
bougainvilleát, a hömpölygő lankák, a völgy és a messzi he-
gyek látványát. Talán a kilátás egyáltalán nem érdekelte őt -
vagy ami még valószínűbb, Gianni szándékosan akarta elkü-
löníteni a saját celláját, mintegy szigetként a mi korunkban.
Rengeteg lelki megrázkódtatás érhette az elmúlt hetekben:
pokoli érzés lehet két és fél évszázadot előreugrani a jövőbe.
Ám ő élénknek tűnt, szinte csintalannak - alacsony fiatal-
ember, kecses, törékeny, éles, elfoglalt tekintettel, elegáns
gesztusokkal, merev, határozott tartással. Leavis mondta,
hogy amikor kihalászták a tizennyolcadik századból, nyomo-
rúságos látványt nyújtott; az arca ráncos és beesett volt, a
haja már huszonhat éves korára megőszült, teste meggör-
nyedt, tagjai remegtek. Pontosan úgy nézett ki, mint ahogy
várták; megtört emberi roncs, fél lábbal már a sírban. A haja
még most is ősz volt, ám kipirult arca egészségesnek és
energikusnak tűnt.
- Gianni - intett Leavis -, hadd mutassam be Sam Hoag-
lundot. Ő vezeti a projektünk sajtókampányát. Capisce? Ő
ismertet meg téged a világgal és ő szerez neked új közönsé-
get.
Rám villantott egy ragyogó mosolyt.
- Bene. Ezt hallgassátok!
A szoba valóságos elektromos dzsungel volt, behálózva
műszerekkel: egy szintetizátor, képernyő, méregdrága
audiokönyvtár, ötféle adatterminál és mindenféle egyéb hol-
mik és szerkentyűk, tökéletesen beillesztve egy tizennyolca-
dik századi itáliai szalonba. Leavis említette, hogy a fiatal-
ember megdöbbentő sebességgel sajátította el ezen techni-
kák kezelését, és igazat mondott. Gianni a szintetizátorhoz
perdült, átkapcsolta csembaló módba és megérintette a bil-
lentyűzetet. A magasban lebegő minihangszórók felhőjéből
egy szonáta nyitó témája csendült fel; csodás volt, lírai, szá-
momra a tizennyolcadik századot idézte dallamosságában,
ám valahogy mégis ijesztően más volt. Szépsége dacára fe-
szesnek, visszásnak, kádensnek hatott, akár egy fapapucs-
ban táncolt balett. Minél tovább játszott, annál kényelmetle-
nebbül feszengtem. Végül felénk fordult, és így szólt:
- Tetszik?
- Mi ez? Valami új szerzemény?
- Igen, az enyém. Ez az új stílusom. Beethoven hatása alatt
állok ma. Tegnap Haydn volt, holnap Chopin következik. Ki
kell próbálnom mindent, nem igaz? Húsvétra eljutok a csúf
zenékig. Mahler, Berg, Debussy... azok háborodottak voltak,
tudjátok? Háborodott, csúf zenék. Ám én azokat is megtanu-
lom.
- Debussy csúf? - kérdeztem csendesen.
- Neki Bach modernnek számít - magyarázta Leavis. -
Haydn pedig a jövő hangja.
- Nagyon híres leszek - jelentette ki Gianni.
- Igen. Sam a világ leghíresebb emberét fabrikálja belőled.
- Már híres lettem, miután... meghaltam. - Megpaskolta az
egyik terminált. - Olvastam magamról. Olyan híres lettem,
hogy mindenki engem hamisított, és Pergolesi néven publi-
kálta a művét. Tudtátok ezt? Persze az én műveim is itt van-
nak, mint „Pergolesik”. Merda, java részük. De nem mind. A
concerti armonici például nem rossz... Nem az enyém, de
nem rossz. A többi viszont szemét. - Hunyorgott. - De ti még
életemben hírességet csináltok belőlem, igaz? Remek. Na-
gyon remek. - Közelebb jött hozzánk, és lehalkította a hang-
ját. - Megmondanátok Claudiának, hogy már teljesen kikezel-
ték a kankómat?
- Mit?
- Nem hisz nekem. Pedig mondtam: „A dokik esküsznek
rá”, de ő egyre csak azt hajtogatja, „Nem, ez nem biztonsá-
gos, tartsd távol tőlem a kezed, mint ahogy más testrészei-
det is”.
- Gianni, te molesztáltad a nővért?
- Egészséges férfi lettem, dottore. Nem vagyok szerzetes.
Igaz, a cappuccinikhez küldtek Pozzuoliba, a kolostorba, de
az ottani levegő annyira jót tett a közérzetemnek, hogy nem
lettem szerzetes. Most sem vagyok szerzetes, és immár be-
teg sem. Ti kibírnátok asszony nélkül háromszáz évig? - Kö-
zel tolta képét az enyémhez, csillogó szemmel meredt rám és
vehemensen kacsintott. - Hírességet csináltok belőlem, mi?
És akkor újra kapok nőket is, igaz? És feltétlen meg kell
mondanotok nekik, hogy tökéletesen kikúráltátok a gonor-
rhoeámat! Ez a csodák korszaka!
Valamivel később megjegyeztem Leavisnek:
- És te még úgy vélted, hogy Mozarttal túl sok gond lenne?
- Amikor idehoztuk - felelte Leavis, miután visszaértünk az
irodájába -, még egyáltalán nem volt ennyire felajzva. Való-
ságos roncs volt, üres, kiégett. Épp hogy élt. Már attól tartot-
tunk, hogy túl sokat vártunk, mielőtt kiragadtuk a korából.
 Ha Gianni meghal, magyarázta Leavis, a teljes projektet
törölniük kellett volna, mivel a költségvetés nem bírna el egy
újabb időkotrást.
- Akkor miért olyasvalakit választottál, aki kilenctized-
részben már halottnak számított? - tudakoltam.
- Másképp túl kockázatos lett volna - felelte Leavis. - Tu-
dod, bárkit kiemelhetnénk a múltból... Napóleont, Dzsingisz
Kánt, VIII. Henriket... ám el sem tudtuk képzelni, miféle ha-
tással lenne ez a történelem menetére. Gondold csak el, mi
lett volna, ha kiragadjuk Lenint, amikor még száműzetésben
élt Svájcban, vagy begyűjtjük Hitlert kárpitos korából. Így
hát kezdettől olyasvalakire koncentráltunk, aki már maga
mögött tudta élete eredményeit, és aki olyan közel állt a sír-
hoz, hogy az eltűnése nagy valószínűséggel nem okoz nagy
szakadást az univerzum szövetében.
- De miért épp Pergolesi? Te magad választottad őt, ugye?
Leavis bólintott.
- Hónapokig lobbiztam azért, hogy Pergolesit kotorjuk ki.
Nem csupán azért, mivel imádom a muzsikáját, bár ez is köz-
rejátszott. Hanem azért, mivel hatalmas zseninek tartották a
korában, és meghalt, mielőtt megalkothatta volna élete fő-
művét. Látni akarom, mire képes egy ilyen nagy léptékű
személyiség, ha kap egy második lehetőséget. Végül sikerrel
jártam. Nyolc nappal a halála hivatalos dátuma előtt ragad-
tuk el. Nem volt nagy ügy egy szintetikus testet hagyni ott
helyette, amelyet hamarosan felfedeztek és gyanakvás nélkül
eltemettek. És amennyire meg tudjuk ítélni, nem okozott
semmiféle kalamajkát a történelem menetében, hogy egy tu-
berkulózisos olaszt két héttel az enciklopédiákban szereplő
dátum előtt sírba helyeztek.
- Megértette, mi történt vele?
- Eleinte sejtelme sem volt róla. Nem volt biztos abban,
hogy a mennybe vagy a pokolba került-e, de bármelyikbe is,
hol ájuldozott, hol pedig depresszióba zuhant. Már amikor
öntudatán volt. Nagyon bizonytalannak tűnt, hogy életben
tudjuk-e tartani. Ezek voltak életem legcudarabb napjai,
Sam, az időkotrást követő első napok. Miután oly sok éven át
tervezgettük, oly sok millió dollárt költöttünk a projektre,
közel álltunk ahhoz, hogy az első ember, akit kiemeltünk a
múltból, meghaljon a kezünk között...
 Gianni azonban másként gondolta. Az a hihetetlen életerő,
amely tizenöt operát, egy tucat kantátát és ki tudja, hány
szimfóniát, versenyművet és misét eredményezett alig hu-
szonhat éves koráig, visszarántotta őt a sír széléről, aztán
pedig a modern orvostudomány rendbe hozta a tüdejét és ki-
gyógyította különféle nemi betegségeiből. Mint Leavistől
megtudtam, napok alatt teljesen megváltozott. És ez szinte
csodával határos. Bárcsak tagja lehettem volna a csapatnak
már abban a fázisban is! No persze nem volt ebben semmi
varázslat, csupán antibiotikumok, transzplantációs technoló-
gia, mikrosebészet, regenerációs terápia, rutineljárások.
Egyik században csoda, egy másikban rutin.
Leavis aggódás és eksztázis között töltötte azt az idősza-
kot. Valószínűleg nem csupán tudományos reputációja miatt
aggódott. Dave-nek nem voltak gyermekei, és elég idős volt
ahhoz, hogy Gianni apja lehessen. Egyfajta kötődés alakult ki
benne. Leavis mindent elkövetett, hogy visszahozza Giannit
az életbe - sőt, mi több, hogy megadja neki azt az életet,
amit kapnia kellett. Szinte kezdettől ott bábáskodott Gianni
fölött, óvta őt, biztatta, imádko- zott érte, védelmezte, apja
és anyja lett egy személyben.
És akadtak más bonyodalmak is. Az életéért küzdő sápadt,
törékeny fiatalembert Leavis és más zenebolondok vették kö-
rül, akik leplezetlen rajongással tekintettek a hírességre, aki-
ről valóságos legendák születtek az elmúlt évszázadok alatt.
Ő Pergolesi, mondta Dave, a csodagyerek, a melódia forrása,
a Stabat Mater és a La Serva Padrona komponistája, és szá-
mos hatalmas mű megalkotója, amelyekről én még csak nem
is hallottam, de amelyeket a zene hívei kimondhatatlanul
tisztelnek. Leavistől tudom, hogy a halálát követő években
Bachhal egy sorban emlegették. S húsz-harminc évvel ké-
sőbb, amikor Pá- rizsban ismét műsorra tűzték a vígoperáit,
zenészek nemzedékeire gyakorolt hatást egészen Gilbertig és
Sullivanig, és még tovább. Ám mindez a hírnév csupán a kí-
vülállók szemében létezett. Gianni egészen másmilyennek
látta magát: egy kimerült, beteg, haldokló ifjú, a szerencsét-
len, szánalmas Gianni, a megtestesült kudarc, a csődtömeg,
akit életében Rómán és Nápolyon túl senki sem ismert, aki-
nek nem volt alkalma arra, hogy igazi zenéket írjon, csupán
azokat a vacak vígoperákat, amiket sietve összecsapott - a
nyomorult Gianni, aki huszonöt éves korára teljesen kiégett,
s aki legalább annyira szenvedett a csalódottságtól, mint a
tbc-től és a gonorrhoeától, és aki a kapucinus kolostorba
vánszorgott, hogy szánalmas nyomorban fogadja a halált.
Honnan is tudhatta volna, hogy híressé válik? Mi azonban tu-
dattuk vele. Leavis lejátszotta neki a műveit; azokat, amiket
ő komponált, és azokét a gátlástalan alakokét is, akik pénz
reményében az ő neve alatt publikálták munkáikat. Megmu-
tatta Gianninak az életrajzi jegyzeteket, a tanulmányokat és
még a róla írt regényeket is. Meglepetéssel láttam, mily sok
mű született. Mindezek persze elbűvölték. Számára valóban
olyannak tűnhetett ez az egész, mintha halála után a menny-
országba került volna. Napról napra erősödött, megnyugo-
dott és kivirult; szinte sugárzott belőle az energia, a szenve-
dély és az önbizalom. Immár megértette, hogy nem mágia
munkálkodott rajta, közönséges emberi lények ragadták ki
az ő korából és gyógyították meg; elfogadta ezt, és egyre ke-
vésbé izgatta ez a helyzet. Most már csupán a zenére kon-
centrált. A második és harmadik héten gyorstalpaló tanfo-
lyamon megismertették a postbarokk muzsika történetével.
Először Bach, aztán elszakadás a többszólamúságtól…
„Naturalmente”, jegyezte meg, „ez elkerülhetetlen volt. Én
magam is erre jutottam volna, ha megérem”... Aztán órákat
töltött Mozarttal, Haydnnal és Johann Christian Bachhal, és
egyfajta eksztatikus állapotba került. Egy reggel Leavis vö-
rösre sírt szemmel találta. Gianni egész éjszaka a Don Gio-
vannit és a Figaro házasságát hallgatta.
- Mozart! - motyogta. - Idehozzátok őt is?
- Egy napon, talán - felelte Leavis.
- Megölöm! Hozzátok ide, hogy megfojthassam, hogy kita-
poshassam a belét! - Lángoló tekintettel felkacagott. - Ez
maga a csoda! Egy angyal! Túlságosan jó! Juttassatok el az ő
idejébe, hogy megölhessem! Senki sem szerezhet ilyen ze-
nét! Legfeljebb Pergolesi! Ő mégis megtette.
- Meghiszem azt.
- Igen! Ezt a Figarót... 1786... én megírhattam volna húsz
évvel korábban! Harminccal! Ha lett volna rá lehetőségem.
Miért volt ilyen szerencsés Mozart? En meghaltam, ő élt...
miért? Miért, dottore?
 - Nem sokat tudsz a klasszikus zenéről, igaz, Sam? - kér-
dezte tőlem Leavis.
Vállat vontam.
- Meg tudom különböztetni Bachot Csajkovszkijtól, már ha
erre gondolsz. De egyikük sem érintett meg igazán. Azt hi-
szem, világéletemben a könnyű műfajhoz vonzódtam. Gondot
jelent?
- Dehogy. Csak azt szeretném, hogy megértsd, miféle él-
mény számomra megélni, amint ez a hatalmas tizennyolcadik
századi zeneszerző sorra fedezi fel az őt követő irányzatokat.
Mozart után Beethoven következett, és azt hiszem, az egy
kissé sok volt neki; megsemmisítő, erőteljes, lehengerlő. Az-
tán a romantikusok, akik elszórakoztatták. - Leavis utánozta
Gianni magasan csengő hangját: - „Berlioz, Csajkovszkij,
Wagner, mindanynyian bolondok, dementi, pazzi, de csodála-
tosak. Azt hiszem, megértettem, mit akartak. Őrültek! Cso-
dás őrültek!...” és gyorsan átváltott a huszadik századra,
Mahlerre, Schönbergre, Sztravinszkijra, Bartókra.
- Lefogadom, hogy nem szerette a zenéjüket.
- Valamennyit csúfnak, rettenetesnek vagy egyszerűen
érthetetlenül bizarrnak találta. Nem látta, honnan erednek.
És végül eljutott napjaink zeneszerzőihez! Webernhez és a
sorozatgyártókhoz, Pendereckihez, Stockhausenhez, Xena-
kishoz, Ligetihez...
- Sose hallottam róluk.
- Ez nem lep meg - biccentett Leavis. - Gianni csak fintor-
gott, a vállát vonogatta, mintha nem is akarná hinni, hogy
ezt zenének nevezik. Már maguk az alaptételek túl idegennek
bizonyúltak számára. Bármilyen zseni, nem fogott fel belőle
többet, mint Escoffier egy másik bolygó szakácsművészeté-
ből. Befejezte hát ismerkedését a modern zenével, visszatért
Mozarthoz meg Bachhoz, és nekik szenteli teljes figyelmét.
És ez szó szerint teljes figyelem volt. Gianni kíváncsiskodni
kezdett az ablakon túli világ iránt. Megmondták neki, hogy
Kaliforniában van, Amerikában, és mutattak neki egy térké-
pet. Közönyösen bólintott. Bekapcsolták neki a telescreent,
és előhozták a korai huszonegyedik század tájait. A szeme
üvegesen csillogott. Beszéltek neki az automobilokról, a re-
pülőkről, a Mars-utazásokról. Igen, mondta, meraviglioso,
miracoloso, és visszatért a Brandenburg Concertihez.
- Ráébredtem immár - mondta Leavis -, hogy a modern vi-
lág iránt tanúsított érdektelensége nem félelemből, sekélyes-
ségből fakad, hanem a fontossági sorrend miatt. Amit Mozart
nyújt, az számára idegenebb és érdekesebb, mint a teljes
ipari forradalom. A technológia csupán eszköz Gianni számá-
ra... megnyomsz egy gombot, és egy szimfonikus zenekar
hangja tölti be a hálószobádat: miracoloso!... és mindezt el-
fogadja, természetesnek veszi. Az a basso continuo harminc
évvel a halála után már elavultnak számított, és azok a dia-
tonikus skálák, melyek a szent magasságokból elfogadhatat-
lan anakronizmusokká csúsztak le egyetlen évszázad alatt,
jelentősebbek számára, mint az atommeghajtás, a csillagközi
űrhajózás vagy akár az a szerkezet, amely ide emelte őt ha-
lálos ágyából a mi világunkba.
A negyedik héten Gianni kijelentette, hogy ismét kompo-
nálni kíván. Leavis a tizenegyedik mennyországban érezte
magát. Gianni kért egy csembalót, adtak neki helyette egy
szintetizátort. Tetszett neki.
A hatodik héten kérdezősködni kezdett a külvilág iránt, és
én rájöttem, hogy a kísérlet rázósabb része még csak most
kezdődik.

- Belátható időn belül be kell jelentenünk az ittlétét -

mondtam Leavisnek. - Hihetetlen, hogy ennyi időn át titok-
ban tudtuk tartani.
Volt egy tervem. A probléma kétoldalú: hagyni Gianninak,
hogy megismerje a világot, és hozzászokatni a világot az
időutazás és a múltból kiragadott ember gondolatához. Saj-
tókonferenciák, laboratóriumi bemutatók, interjúk Giannival,
egy Pergolesi zenei fesztivál a Hollywood Bowlban, annak a
Beethoven-stílusban megírt szimfóniának a premierjével,
amelyről kijelentette, hogy áprilisra befejezi, stb., stb., stb.
Ám ugyanezen idő alatt magántúrákra visszük Giannit L. A.
környékén, fokozatosan beillesztve őt abba a társadalomba,
amelyikbe akaratlanul rángattuk bele. Az orvosok szerint
mostanra már nyugod- tan kiengedhettük a huszonegyedik
század mikroorganizmusai közé. De vajon mennyire lesz ve-
szélyes számára a huszonegyedik század civilizációja? Ő, aki
bezárt ablakok és elhúzott sötétítők mögött él, s tizennyolca-
dik századi elméjével teljesen belefeledkezik Bachba, Mo-
zartba és Beethovenbe - vajon mihez kezd majd az űrutazás-
sal, a szlájsz házakkal, az overload bandákkal, a freebase
meccsekkel, amikor majd nem rejtőzhet tovább előlük?'
- Bízzátok csak rám! - jelentettem ki. - Elvégre ezért fizet-
tek, nem igaz?
Egy enyhe és esős februári délután Leavis, én meg az
orvoscsoport vezetője, Nella Brandon magunkkal vittük őt el-
ső városnéző túrájára ebben a számára új valóságban. Le a
hegyről, néhány mérföldön át a Ventura Boulevardon, majd
ráhajtottunk az autópályára, ki egészen Topangáig, majd
megkerültük a földcsuszamlás-zónát, az egykori Santa
Monicát, aztán Los Angeles szívén keresztül elmentünk
Wilshire-ig - jókora adagot pumpálva belé a modern világból.
Dr. Brandon magával hozta teljes nyugtató arzenálját arra az
esetre, ha Gianni „kiborulna”. De ő nem borult ki.
Élvezte a buboréktetejű autóban való körbe-körbe kocsiká-
zást, és rácsodálkozott mindenre. Megpróbáltam az ő szemén
keresztül nézni Los Angelest, olyan valaki szemén át, aki
egész életét pompázatos reneszánsz és barokk bútorok kö-
zött töltötte, és minden tekintetben szörnyűségesnek talál-
tam. Nem úgy, Gianni. „Gyönyörű”, sóhajtotta. „Csodálatos!
Bámulatos! Elképesztő!” A lüktető forgalom, az autópályák, a
gyorsétkezdék, a málladozó műanyag homlokzatok, a nagy
tűzvész nyomai Topangaban, a hegyoldalakról pókszálakon
lecsüngő házak, a fejünk fölött néha-néha elrepülő szuper-
gépek - mind-mind felvillanyozták. A csodák földje volt ez az
ő szemében. Itt nincsenek unalmas, régi katedrálisok,
palazzik. és márvány szökőkutak - nem, itt minden csillo-
góbb, hatalmasabb és káprázatosabb, mint maga az élet, és
ez tetszett neki. Mindössze a topangai tengerparttal nem tu-
dott mit kezdeni. Mire odaértünk, már kisütött a nap, a
strandot ellepték a napfürdőzök, és a nedves homokban ug-
rándozó nyolcezer csupasz test látványától csaknem szívro-
hamot kapott.
- Ez meg mi? - követelte. - Rabszolgapiac? A király öröm-
tanyája?
 - A vérnyomása gyorsan emelkedik - mondta halkan Nella,
miközben csuklómonitorát vizslatta. - Adrenalinszint felszö-
kik. Nyugtassam le?
Leavis a fejét rázta.
- A rabszolgatartás törvénytelen - magyaráztam Gianninak.
- És már király sincs. Ezek átlagos polgárok, akik ily módon
szórakoznak.
- Nudo! Assolutamente nudol
- Már réges-rég levetkőztük szégyenkezésünket a testünk
miatt - mondtam. - A törvény engedi, hogy meztelenül mu-
tatkozzunk ehhez hasonló helyeken.
- Straordinario! Incredibile! - Csak tátogni tudott mélysé-
ges megdöbbenésében. Aztán heves kérdésözönt zúdított
ránk, először olaszul hadarva, csak később térve át angolra.
Megengedik a férjek a feleségüknek, hogy idejöjjenek? És az
apák a lányuknak? Szokott előfordulni erőszak a parton?
Párbajok? Ha a csupasz test elvesztette titokzatosságát, mi-
ként maradt fenn a szexuális vágy? És ha egy férfira rátör az
izgalom, szégyen kimutatni? És így tovább és így tovább, míg
végül Leavis intett Nellának, hogy beadhat egy nyugtató in-
jekciót. Miután lehiggadt, Gianni valamivel megfontoltabb
módon próbálta meg- emészteni a tömeges meztelenség lát-
ványát; ám, hogy ez még Beethovennél is jobban elbűvölte,
az nyilvánvaló volt.
Hagytuk bámészkodni vagy tíz percig. Amikor indultunk
vissza a kocsihoz, Gianni egy teltkarcsú barnára mutatott, aki
a sekélyes tócsákban tocsogott, és azt mondta:
- Akarom azt a nőt. Hozzátok ide!
- Ezt nem tehetjük.
- Azt hiszitek, eunuch vagyok? - Megragadta a csuklómat. -
Szerezd meg nekem!
- Még nem. Még nem vagy elég jól. És nem áll módunkban
megszerezni azt a nőt. Itt nem így működnek a dolgok.
- Meztelenül sétálgat. Nem tartozik senkihez.
- Nem - mondta Leavis. - Még mindig nem érted, ugye?
Biccentett Nellának, és a doktornő beadott egy újabb
nyugtató injekciót. Mentünk tovább, és Gianni belenyugo-
dott. Hamarosan elértük azt az útlezárást, ahol az út folyta-
tását elnyelte a tenger, és mi elfordultunk az egykori Santa
Monica irányába. Meséltem neki a rengésekről és a földcsu-
szamlásról. Gianni elvigyorodott.
- Ah, il terremoto, hát itt is van? Néhány évvel ezelőtt Ná-
polyban is volt egy hatalmas földrengés. És azután felkértek,
hogy írjak egy hálaadó misét, mivel nem pusztult el minden.
Akkoriban nagyon híres mise volt. Ismeritek? Nem? Hallano-
tok kell. - Hozzám fordult, és ismét megragadta a csuklómat.
Sokkal hevesebben szorította meg, mint amikor a barna nőt
látta. - Komponálok egy új misét, jó? Ismét nagyon híres le-
szek. És gazdag is. Igaz? Egykor híres voltam, aztán elfelej-
tettek, majd pedig meghaltam és most újra élek. Gazdag le-
szek. Igaz? Igaz?
Leavis képe felragyogott.
- Még pár hét, Gianni, és te leszel a leghíresebb ember az
egész világon.
Puszta megszokásból benyomtam az autórádió kapcsoló-
gombját. A kocsit a legújabb overload cuccokkal szereltem
fel, és a hangszórókból kristálytisztán csilingelt elő Wilkes
Booth John Membrán című száma. A hanghatás őrületes volt.
Gianni azonnal feszesen kihúzta magát.
- Ez meg mi? - akarta tudni.
- Overload - feleltem. - Wilkes Booth John.
- Overload? Ez számomra semmit nem jelent. Ez valamiféle
zene? Melyik korból?
- Napjaink zenéje - vélte Nella.
Miközben Wilshire felé suhantunk, beállítottam a fényeket
meg a színeket is, és az utasfülke belseje lüktetett, villogott,
vibrált, sistergett. Gianni számára egy újabb csoda. Pislogott,
két kezével az arcát fogta és a fejét rázta.
- Álombéli zene - motyogta. - Ki a zeneszerző? Mit mond-
tál, ki az?
- Nem zeneszerző - magyaráztam. - Együttes. Wilkes Booth
John a nevük. Ez nem klasszikus, hanem popzene. Populáris.
Itt nincs zeneszerző.
- Ez a zene magától keletkezik?
- Dehogy - feleltem. - Az együttes tagjai közösen szerzik.
És ők adják elő.
- A zenekar. Ez popzene, amit a zenekar komponál. - Úgy
tűnt, elvesztette a fonalat. - Pop. Ilyen különös zene. Ilyen
egyszerű. Újra és újra ismétlődnek a dallamok, nagy hang-
erő, semmi forma. Azt hiszem, mégis tetszik. Kik hallgatnak
ilyen zenét? Imbecilli? Infanti?
- Mindenki - feleltem.

Ez az első túra Los Angelesben nem csupán azt bizonyítot-

ta, hogy Gianni képes elfogadni a külvilágot, de az számos je-
lentős tekintetben az életét is megváltoztatta. Mint például
az, hogy Topanga Beach után nem tarthattuk tovább elszige-
teltségben. Egészséges, vágytól duzzadó heteroszexuális fia-
talember volt - egy régi életrajz szerint betegségét és korai
sorvadását „kicsapongó élvhajhászat” okozta - és mi nem
bánhattunk úgy vele, mint egy fogollyal vagy egy állatkerti
állattal. Miután sikerült meggyőznöm Leavist - és igen kemé-
nyen a sarkamra kellett állnom -, összehoztam az egyik tit-
kárnőmmel, Melissa Burke-kel, aki önként jelentkezett erre a
„feladatra”.
Továbbá nem szabad megfeledkezni arról, hogy Gianni ek-
kor szembesült először a klasszikus és a populáris zene kö-
zött tátongó szakadékkal, a művészet és az alacsony szintű
szórakozás közötti ellentéttel. Ez új volt számára, és alapo-
san zavarba ejtette.
- Ez a pop... a parasztok zenéje? - kérdezte.
Azonban fokozatosan megértette, hogy létezik egy egysze-
rű, ritmikus zene, amit mindenki hallgat, és amelyet megkü-
lönböztetünk az úgynevezett „komoly” zenétől, ami csak az
elit kiváltsága, és csupán ünnepélyes eseményeken játsza-
nak.
- Az én zeném is tele van dallamokkal, amiket fütyülni le-
het. Mindenkihez szól.
Képtelen volt felfogni, hogy a komolyzeneszerzők miért
fordultak el a dallamosságtól nehezebben elfogadhatóvá vál-
va ezzel az emberek többsége számára. Mondtuk neki, hogy
valami hasonló játszódott le az összes művészeti ágban.
- Ti szerencsétlen, őrült uomini del futuro! - mormolta.
Aztán minden átmenet nélkül az overload zene nagy rajon-
gójává vált. Beszereltünk egy hatássugárzó-tornyot a szobá-
jában, és ő meg Melissa hosszú órákat töltöttek feloldódva a
Scissors, az Ultrafoam, a Wilkes Booth John és a többi menő
banda zenéjének hullámaiban. Amikor megkérdeztem, hogy
halad az új szimfóniájával, nagyon furcsán nézett rám.
Újabb kiruccanásokat tettünk a modern életbe. Melissa
meg én elvittük vásárolni a Figueroa Streetre meg a Cholo
butiksorhoz, és ő a legfrissebb divatot képviselő Aztec cuc-
cokra cserélte le ébredése óta viselt laboratóriumi gönceit.
Koraősz, szürke haját vörösre festette. Teleaggatta magát
válogatott ékszerekkel, melyek villogni, csilingelni, zizegni,
pukkanni kezdtek, amikor a hangulat-érzékelő szenzorok
működésbe léptek. Néhány nap alatt gyökeresen átalakult:
tökéletes ifjú angelenóvá vált - lazán és stílusosan öltözött,
akinek egyéniségéhez csekély idegen akcentus és egzotikus
mondatformálás társult.
- Ma este Melissával elmegyünk a Quonchba - jelentette
be.
- A Quonchba? - mormolta Leavis értetlenül.
- Overload palota - magyaráztam. - Pomonában. A legjobb
bandák lépnek fel ott.
Leavis megsértődött.
- Ma estére hangversenyjegyünk van.
Gianninak a szeme se rebbent.
- Quonch.
Így hát a Quonchba mentünk. Gianni, Melissa és én. Én vol-
tam a gardedám. Gianni és Melissa kettesben szerettek volna
menni, de Leavis ezt nem engedte. Úgy tiltakozott, akár egy
túlzottan aggódó anya, akinek a kicsi fia játszani szeretne
egy freebase meccsen. Ha nincs kísérő, nincs Quonch, jelen-
tette ki. A Quonch egy gigászi, természetes üreg volt Pomona
Alsószinten, mélyen a felszín alatt. A színpad antigravitációs
csapágyakon forgott, a plafont lebegő hangszórófelhők von-
ták ködbe, az üléseket erősítőcsatlakozókkal látták el, és a
nagyjából 14 éves átlagéletkorú hallgatóság már
szétszlájszólta az agyát. Aznap este a Thug, a Holy Ghosts, a
Shining Orgasm Revival és az Ultrafoam léptek fel. Szinte
hallani véltem Leavis sopánkodását: „Hát ezért hoztam visz-
sza az életbe kimondhatatlanul sok dollármilliós költséggel a
Stabat Mater és a La Serva Padrona zeneszerzőjét?” A srácok
sikoltozni kezdtek, ahogy a nagy csarnok megtelt sűrű, ta-
pintható, nyomasztó hangokkal, színekkel és fényekkel, ame-
lyek lüktettek, vibráltak és letaglózták az agyat. És az őrjön-
gés közepette ott ült Giovanni Battista Pergolesi (1710-
1736), a Conservatorio dei Poveri hallgatója, a nápolyi királyi
kápolna orgonistája, Stigliano herceg maestro di cappellája -
rácsatlakozva, azonos hullámhosszon, ragyogó ábrázattal,
eksztázisban, átszellemülten.
A Quonchról sok mindent el lehet mondani, de azt nem,
hogy veszélyes hely; így másnap Melissával kettesben enged-
tük oda. És azt követően is. Leavis csak vonakodva egyezett
bele. Pedig hagyni kellett, hadd ismerkedjen magától is egy
kicsit. Leavis azonban egyre jobban aggódott a kampányunk
miatt. Már nem volt hátra sok a hír bejelentéséig, miszerint
egy igazi tizennyolcadik századi zseni van közöttünk. De hol
vannak az ígért új szim- fóniák? Hol vannak a mennyei szo-
náták? Gianni nem produkált semmi kézzelfoghatót. Csupán
egy halom overload zenét írt.
- Nyugalom - mondtam. - Ez csak átmeneti állapot. Elkáp-
ráztatta az új környezet regényessége, és talán most először
szórakozik életében. Ha módunkban áll, megpróbáljuk késlel-
tetni valamelyest a kampányt. Előbb vagy utóbb úgyis vissza-
tér a zeneszerzéshez. Senki sem bújhat ki örökre a saját bő-
réből. Az igazi Pergolesi hamarosan átveszi az uralmat.
Reméltem, hogy így lesz, Leavis kedvéért.
Aztán Gianni eltűnt.
A rémült hívás délután háromkor érkezett egy őrülten for-
ró szombaton, mikor Santa Anas felől fújt a szél, és tűzvész
pusztított Tujungában. Nella bement Gianni szobájába, hogy
megejtse szokásos rutinellenőrzését, Giannit viszont sehol
sem találta. Azonnal odaszáguldottam tengerparti házamból.
Leavist, aki futva érkezett Santa Barbarából, már ott talál-
tam.
- Hívtam Melissát - közöltem. - Gianni nélküle ment el. De
van egy ötlete, hogy hova.
- Mondd!
- Az elmúlt estéken bementek a színpad mögé és megis-
merkedtek néhány zenésszel az Ultrafoamból és más ban-
dákból. Melissa szerint hozzájuk mehetett.
- Ha ez minden, akkor halleluja! De hogy találjuk meg?
- A lány ismer néhány címet. Megejtünk pár telefont. Elég
az aggodalmaskodásból, Dave!
 Könnyű azt mondani. Elképzeltem, hogy Giannit váltságdí-
jért fogva tartják valami Kelet Los Angeles-i lebujban. Elkép-
zeltem, amint fölényeskedő machók elküldik levágott ujjait,
mindennap egyet, amíg ki nem fizetjük a kért ötvenmilliót.
Amin Leavis ment keresztül, az tízszer rosszabb lehetett. Kí-
nos félórán át járkáltam fel-alá, úgy kapkodtam fel a telefon-
kagylókat, mintha varázspálcák lennének, aztán végre híre
jött, hogy megtalálták; együtt dolgozott a Shining Orgasm
Revivallal egy West Covina-i stúdióban. A törvényes idő fele
alatt értünk oda, fittyet hányva a kaliforniai autópálya-
rendőrségnek.
A stúdió egy miniatűr Quonch volt; mindenfelé elektromos
szerkentyűk sorakoztak, felszerelve speciális overload hang-
szerekkel és felvevőkkel. Gianni hat gyakorlatilag csupasz if-
jú rondaság között ült, és szinte beborították őket az output-
szalagok és a szonikus műszerek. Gianni alig különbözött tő-
lük. Üdvözülten verejtékezett.
- Annyira szépséges ez a zene - sóhajtotta, amikor nyakon
csíptük. - Ez az újjászületésem muzsikája! Mindennél jobban
imádom!
- Bach - mondta Dave. - Beethoven. Mozart.
- Ez más. Ez maga a csoda. A totális effektusok... a
surround, az engulf...
- Gianni, ne kószálj el még egyszer úgy, hogy nem szólsz
senkinek! - mondtam.
- Aggódtatok?
- Rengeteg pénzt és energiát fektettünk beléd. Nem akar-
juk, hogy megsérülj, valami bajod essen vagy...
- Már nem vagyok gyerek.
- Számos olyan veszély leselkedhet rád ebben a városban,
amelyekkel még nem vagy tisztában. Ha ezekkel a zenészek-
kel akarsz lófrálni, lófrálj velük, de ne tűnj el! Érthető?
Bólintott.
- Egy darabig még ne tartsuk meg a sajtókonferenciát -
mondta aztán. - Egyre jobban belejövök ebbe a zenébe. Talán
a jövő hónapban sor kerülhet az első fellépésemre. Mi le-
szünk a Quonchban a fő attrakció!
- Ez akarsz lenni? Egy overload sztár?
- A zene az zene.
 - Csakhogy te Giovanni Battista Pergo... - Rettenetes gon-
dolat vágott belém. Oldalra pillantottam, a Shining Orgasm
Revival felé. - Gianni, ugye, nem árultad el nekik, ki vagy te...
- Nem. Titokban tartom.
- Hála istennek! - A karjára fektettem a kezem. - Figyelj,
ha tetszik neked ez a zene, hallgasd, játszd vagy tégy, amit
akarsz. De az Úr azért adott neked zsenialitást, hogy valódi
zenét szerezz!
- Ez valódi zene.
- Úgy értem, komplexebb zenét. Komolyzenét.
- Halálra éheztem, miközben azt a zenét írtam.
- Messze megelőzted a korodat - vágott közbe Leavis. -
Most nem fogsz éhezni. Roppant érdeklődés kíséri majd a ze-
nédet.
- Igen, mivel csodabogár leszek. Két hónap múlva azonban
ismét elfelejtenek. Grazie, nem, Dave. Nincs több szonáta.
Nincs több kantáta. Az nem ennek a kornak a zenéje. Az
overloadnak szentelem magam.
- Megtiltom, Gianni!
Rámeredt Leavisre. Mintha finom és hiú vonásai acéllá vál-
toztak volna.
- Nem vagyok a tulajdona, Dr. Leavis.
Leavis úgy nézett rá, mintha arcul csapták volna.
- Életet adtam neked.
- Anyám és apám is. De nekik sem vagyok a tulajdonuk.
- Kérlek, Gianni, ne hadakozz ellenem! Csupán könyörögve
kérlek, ne fordíts hátat a zsenialitásodnak és ne tékozold el
isten adta tehetséged...
- Nem tékozlok el semmit. Csupán átalakítom. - Előreha-
jolt, és orrát csaknem Leaviséhoz érintette. - Engedj szaba-
don! Nem leszek az udvari komponistád. Nem írok neked mi-
séket és szimfóniákat. Manapság senkit sem érdekelnek az
ilyesfélék, újak semmiképpen, legfeljebb egy maroknyian
hallgatják a régieket. Ez nekem nem elég jó. Én híres akarok
lenni, capisce? Gazdag akarok lenni. Vagy úgy gondoltad,
hogy életem hátralévő részét kuriózumként, múzeumi darab-
ként fogom leélni? Vagy hogy megtanulok olyasfajta hangza-
varokat írni, amit modern ze- nének titulálnak? Hírnevet aka-
rok. A könyvek szerint éhezve és nyomorúságban haltam
meg. Halj meg te éhezve és nyomorúságban, és majd aztán
mondd nekem, hogy írjak kantátákat! Én nem leszek megint
szegény! - Felnevetett. - Jövőre, miután bemutattatok a vi-
lágnak, megalapítom saját overload együttesemet. Parókát
viselünk, tizennyolcadik századi ruhákat meg mindent. Az
lesz a nevünk, hogy Pergolesi. Érthető? Rendben, Dave?
Ragaszkodott ahhoz, hogy minden délután a Shining
Orgasm Revivallal dolgozhasson. Rendben. Majdnem minden
este overload koncertekre járt. Rendben. Bejelentette, hogy
a jövő hónapban fellép. Még ez is rendben. Nem komponált
semmit, és nem hallgatott más zenét, csak overloadot. Rend-
ben.
- Ez csupán átmeneti állapot nála - véltem. Rendben.
- Nem vagyok a tulajdonod - mondogatta Gianni.
Rendben. Rendben.
Hagytuk, hogy járja a maga útját. Leavis gyűlölte ezt a
helyzetet, de nem tehetett mást. Én megkérdeztem Giannit,
mit gondolnak róla az együttes tagjai, miért vették be ilyen
könnyen a bandába. „Azt mondtam, gazdag olasz playboy
vagyok”, felelte. „Ne feledd, hogy régebben is sikerült el-
nyernem királyok, hercegek, kardinálisok kegyeit. Így tenge-
tik a zenészek az életüket. Elbűvölöm, és ráveszem, hogy
hallgassa meg a játékomat, és azonnal látják, hogy zseni va-
gyok. A többi már gyerekjáték. Nagyon gazdag leszek.
Gianni overloados időszakának harmadik hetében Nella
kopogott be hozzám.
- Sam, a fiú szlájszol.
Nem is tudom, miért lepődtem meg. Mégis megtettem.
- Ez biztos?
A doktornő bólintott.
- Egyértelműen látszik a vér-, vizelet- és az anyagcsere-
teszteken. Valószínűleg rendszeresen szedi, valahányszor
együtt játszik a bandával. Veszít a súlyából, a vér sejtjei fo-
gyatkoznak, az immunrendszere gyengül. Beszélned kell ve-
le!
- Rendben van. De egyelőre ne szólj Leavisnek!
Beszéltem vele.
- Gianni, engem francot sem érdekel, miféle zenét írsz, de
amikor drogokra kerül a sor, meghúzom a vonalat. Még nem
épültél fel teljesen fizikailag. Ne feledd, hogy pár hónappal
ezelőtt még a halál szélén jártál. Nem akarom, hogy kinyírd
magad.
- Nem vagyok a tulajdonod - jelentette ki mogorván.
- Senkinek nem vagy a tulajdona. Én csak azt akarom,
hogy életben maradj.
- A szlájsz nem fog megölni.
- Sokakat elvitt már.
- De nem Pergolesit! - csattant fel. Aztán elmosolyodott,
megfogta a kezem, és a szemembe nézett. - Sam, Sam, fi-
gyelj rám! Egyszer úgyis meghalok. Nem érdekel az új élet.
De a szlájsz, az létfontosságú. Ismered? Elválasztja az egyik
pillanatot a következőtől. Próbáltad már? Nem? Akkor nem is
foghatod fel. Szüneteket iktat az időbe. Általa a legszövevé-
nyesebb ritmusokat is képes vagyok megérteni, mivel a
szlájsz révén mindenre jut idő; a világ lelassul, a tudat fel-
gyorsul. Capisce? Szükségem van rá a zenémhez.
- A Stabat Matert meg tudtad írni szlájsz nélkül is.
- Másféle zene. Ehhez szükségem van rá. - Megpaskolta a
kezem. - Ne aggódj, hé! Tudok vigyázni magamra.
Mit mondhattam volna? Morgolódtam. Motyogtam. Vállat
vontam. És szóltam Nellának, hogy figyelje éberen a teszt-
eredményeket. Melissát pedig felszólítottam, hogy töltsön
vele annyi, időt, amennyit csak lehet, és próbálja távol tarta-
ni a drogoktól, ha képes rá. Leavisnek viszont egy szót sem
szóltam.
A hónap végén Gianni bejelentette, hogy jövő szombaton
debütál a Quonchban. Nagy buli - öt overload banda lép fel. A
Shining Orgasm Revival negyedikként lép színpadra, a főmű-
sorszám - nem más, mint a Wilkes Booth John - előtt. A köly-
kök valószínűleg teljesen kitértek volna a hitükből, ha tud-
ják, hogy az egyik Orgasm-tag háromszáz éve született, de
persze ezt nem tudhatták, így csak arra gondolhattak, hogy
egy alkalmi beugró, és rá se hederítettek. Én pedig már egy
új sajtókampányon törtem a fejem. Egészen más lesz majd a
fogadtatása, ha kitálalunk, és a világ rádöbben, hogy a leg-
újabb overload sztár 1710-ben született.
Leavis támolygott és roggyantnak tűnt. Tudtam, úgy érzi,
hogy kihagyták, átterelték egy mellékvágányra. A helyzet ki-
csúszott az ellenőrzése alól. Nagyon sajnáltam, de semmit
sem tehettem érte. Gianni döntött saját sorsáról. És ő most
olyan volt, akár egy természeti erő, egy hurrikán.
Valamennyien elmentünk a Quonchba, Gianni overloados
debütálására.
Ott ültünk, nagyjából egy tucat állítólagos felnőtt, a sikol-
tozó gyerekek között. Füst, fények, színek, felspécizett ruhák
és ékszerek zümmögése, sercegése, eszméletlenség, közösü-
lők a széksorok között, az egész egy nagy őrület, akárcsak
Babilonban, közvetlenül a pusztulás előtt - és mi végigültük.
Szlájszt, kokaint és mindenféle drogokat árusító kölykök jár-
káltak közöttünk. Én nem vettem semmit, de azt hiszem, né-
melyikünk igen. Behunyt szemmel hagytam, hogy elárasszon
a zene, a ritmusok, a lüktetés, és közben egymást váltották a
bandák, a Toad Star, a Bubblemilk, a Holy Ghosts, és végül
sok-sok óra elteltével eljött a Shining Orgasm Revival fellé-
pésének ideje.
Hosszú szünet állt be, mely egyre csak nyúlt, nyúlt. Nyúlt.
Az őrjöngő, félkába kölyköket eleinte nem zavarta. Ám va-
lami félórás várakozás után fütyülni kezdtek, és tárgyakat
hajigáltak a falhoz. Leavisre néztem, ő pedig rám. Nella ag-
gódva motyorékolt.
Aztán Melissa jelent meg valahonnan.
- Dr. Leavis - suttogta -, feljönne a színpad mögé? És önök
is, Mr. Hoaglund és Dr. Brandon.
Azt mondják, amikor a legrosszabbtól félünk, megpróbál-
juk elűzni magunktól. Miközben a Quonch alagsorán keresz-
tül az előadók részlegéhez tartottunk, elképzeltem Giannit,
ahogy elterülve hever a színpad mögött, teleaggatva műsze-
rekkel, kimeredt szemmel, kilógó nyelvvel - holtan, szlájsz
túladagolás miatt. És nevezetes projektünk összeomlik egy
őrült pillanat alatt. Tehát bementünk a színfalak mögé, és ott
találtuk a Shining Orgasm Revival tagjait összevissza rohan-
gálva, a Quonch hevesen vitatkozó személyzetét, és teljes
harci díszben pompázó kölykök tolongtak mögöttünk, meg-
próbálva áttörni a kordonon. És ott volt Gianni is, teleaggatva
műszerekkel, elterülve a padlón, félmeztelenül, verejtéktől
csillogó, lila foltos bőrrel, kimeredt szemmel, kilógó nyelvvel.
Nella mindenkit félrelökdösve letérdelt mellé. Az egyik
Orgasm-os srác odajött.
 - Kész ideggubanc volt a pali - mondta csak úgy magának -
, egyre többet szlájszolt, egyre gyakrabban. Nem bírtuk leál-
lítani...
Nella kifejezéstelen arccal nézett fel.
- Túladagolás? - kérdeztem.
A doktornő bólintott. Hozzányomta az ultrafecskendő ada-
golóját Gianni ernyedt karjához, és belepumpált néhány in-
jekciót. Ám még ebben a században is, aki meghalt, halott
marad, halott.

Melissa volt az, aki könnyein át szavakba öntötte:

- Az volt a karmája, hogy fiatalon haljon meg, értik? Ha
nem halhatott meg 1736-ban, gyorsan meg kellett halnia itt.
Nem volt más választása.
És én arra az életrajzra gondoltam, amely már réges-rég
megállapította Gianniról: „betegségét és korai sorvadását ki-
csapongó élvhajhászat okozta”.
És hallottam saját hangom, amint ezt mondja:
- Senki sem bújhat ki örökre a saját bőréből. Az igazi Per-
golesi átveszi az uralmat.
Igen. Gianni mindig is ütközőpályán haladt a halállal, most
már látom; azzal hogy kiemeltük saját korából, csupán kés-
leltettük a dolgokat néhány hónappal. Az önpusztítás ön-
pusztítás maradt, és a helyszínváltás nem igazán változtatott
rajta.
És ha ez így van - mint ahogy Melissa mondja, a karma ha-
tároz meg mindent - érdemes újra próbálkoznunk? Érdemes
visszanyúlni a tegnap tegnapjába, hogy begyújtsunk egy má-
sik ifjú zsenit nem sokkal a halála előtt - Poe-t, Rimbaud-t,
Caravaggiót vagy Keatst -, és adni neki egy második lehető-
séget, mint ahogy Giannival tettük? És végignézzük, amint
megadja magát a sorsának és elsorvad ismét? Mint például
Mozart, akit én javasoltam volna? Vagy Benvenuto Cellini? A
hálónk hatalmas és mélyre meríthető. A teljes múlt a halász-
területünk. De ha kiemelünk egy újabb áldozatot, és ő szán-
dékosan és kérlelhetetlenül a saját útját járja, mit nyerünk
ezzel, mit érünk el, mit segítünk azzal magunkon és rajta?
Giannira gondolok, aki hírnévre és gazdagságra vágyott, és
most itt fekszik holtan a padlón. Vajon Shelley ismét megful-
ladna? Van Gogh pedig a szemünk előtt vágná le a másik fü-
lét?
Talán egy érettebb ember biztonságosabb lenne? El Greco,
Cervantes, Shakespeare? Shakespeare bizonyára elszegődne
Hollywoodba. El Greco nyitna valami divatos galériát, Cer-
vantes pedig az ügynökével együtt az adókedvezmények fö-
lött görnyedne. Igaz? Nem. Az időkotróra nézek. A kotró pe-
dig rám. Túl késő már ezen rágódni, barátom. Sok millió dol-
lárt költöttünk el, évek munkája fekszik benne, Leavis tönk-
rement, mindent elnyel a káosz, és miért, miért, miért? Most
már egyszerűen nem hagyhatjuk félbe a projektet, ugye?
Ugye?
A kotróra nézek. A kotró pedig rám.

Nemes István fordítása

ROBERT SHECKLEY

ÉRZEL VALAMIT,
AMIKOR EZT CSINÁLOM?
Robert Sheckley 1928-ban New Yorkban született, és az Oregon
állambeli Portlandben él. Munkássága nem is annyira a tudomá-
nyos fantasztikum révén vált ismertté, sokkal inkább A tizedik ál-
dozat (The Tenth Victim) készítőjeként, melynek története a The
Seventh Victim (A hetedik áldozat) című novellával kezdődött,
majd a következő állomása az 1965-ös mozisiker volt - ahol is a ha-
lálos, jövőbeli játékban a lélegzetelállító Ursula Andress vadászott
Marcello Mastroiannira -, végül az 1966-ban napvilágot látott, és
azóta több folytatással kiegészült regénnyel csúcsosodott ki. A
többi műve, mint például a börtönbolygón játszódó A státuszcivili-
záció (The Status Civilization), vagy a Kozmikus főnyeremény
(Dimension of Miracles) szintén hatalmas sikert aratott. Ám a leg-
többen mégis a metszően gúnyos hangvételű novellák mestereként
emlegetik Sheckley nevét. A hatvanas és hetvenes években a Play-
boy számára írt művei nagy része sokkal inkább a szatíra, mint a
tudományos fantasztikum műfajá- hoz tartoztak. Abszurd, kacagta-
tó, urbánus mesék, és - bár Sheckley ebben a stílusirányzatban is
méltán elismert szerző - nehéz volt kiválasztani közülük egyet,
amelyre ráhúzható a „valódi” sci-fi kategóriája. Az Érzel valamit,
amikor ezt csinálom? viszont éppen az volt, amit kerestünk.

Egy középosztálybeli lakás húzódott az Erdős hegységben

felszerelve minden szokásos dologgal: Lady Yogina-féle
fényheverő, olvasólámpa a Sri Somethingorother tervezte
nagy, kényelmetlen szék fölött, hangtovábbító, ami dr.
Molidoff és dr. Yuli „Vérkeringésvariációk” című számát ját-
szotta. Továbbá ott található a megszokott mikrobiotikus
ételkonzol, épp Fat Black Ancly hármas számú menüjére ál-
lítva, azaz a sertésfejre és a fekete borsóra. Valamint volt
még Murphy-féle szöges ágy, a Beautyrest Expert Ascetic
200-as modellje krómhegyű, önélező négyes szegekkel. Rö-
viden az egész lakást a múlt évi modernespirituel stílusban
rendezték be.
A lakásban egyes-egyedül egy erkölcstelenségtől szenvedő
fiatal háziasszony tartózkodott, Melisande Durr, aki épp eb-
ben a pillanatban lépett ki a lakás legnagyobb helyiségéből;
az élvhajhászodából, melyben egy hatalmas komód állt, a fa-
lon pedig egy szomorúan ironikus bronzlingam és egy yoni
függött.
A háziasszony csinos kislány volt, formás lábakkal, édes,
ringó csípővel, formásán gömbölyödő mellekkel; hosszú, pu-
hán fényes hajjal és aranyos kis pofival. Szép volt, kimondot-
tan szép. Olyan lány, akire minden férfi szívesen tekint. Egy-
szer. Legfeljebb kétszer. De semmiképp sem rendszeresen.
Hogy miért nem? Nos, hogy ne menjünk messzire, álljon itt
egy példa.
- Hé, Sandy édes, valami baj van?
 - Nem, Frank, csodás volt. Miből gondolod, hogy valami
nincs rendben?
- Nos, abból, ahogy néztél azzal a fura tekintettel a sze-
medben, és majdnem ráncoltad a homlokod...
- Tényleg? Jaj, igen, emlékszem, azon gondolkodtam, hogy
megvegyem-e azokat az aranyos trompe-l̉ oeil dolgokat a
plafonra.
- Ezen gondolkoztál? Akkor?
- Jaj, Frank, nem kell aggódnod, nagyszerű volt Frank,
nagy voltál, nagyon élveztem, komolyan mondom.
Frank Melisande férje volt. Semmilyen szerepet nem ját-
szik a történetünkben, és nagyon keveset a feleség életében.
Szóval itt állt csinos kis lakásában, gyönyörű külsővel, még
kialakulatlan belsővel, egy csodás lehetőség, amit soha nem
aknáztak ki, egy valódi amerikai érinthetetlen... és ekkor
megszólalt a csengő.
Melisande megdöbbent, aztán elbizonytalanodott. Várt. A
csengő ismét megszólalt. .Valaki biztosan eltévesztette a la-
kást”, gondolta.
Azért odament, bekapcsolta az ajtóra szerelt biztonsági re-
teszt, hogy elriassza az esetleges betörőket vagy más alako-
kat, akik esetleg megpróbálnának befurakodni. Résnyire ki-
nyitotta az ajtót, és kiszólt:
- Ki van ott?
- Acme Futárszolgálat, egy motymort hoztam motymor
motymornak.
- Nem értem, mit mond, beszéljen kicsit hangosabban!
- Acme Futárszolgálat, egy motymort hoztam motymoty
motymornak, és nem állhatok itt egész motymor.
- Nem értem, mit mond.
- AZT MONDTAM, HOGY EGY CSOMAGOT HOZTAM MELISANDE DURR
RÉSZÉRE, A POKOLBA IS!
Az asszony szélesre tárta az ajtót. Egy csomagszállító em-
ber állt odakinn egy hatalmas dobozzal, majdnem olyan
naggyal, mint ő maga, pedig a férfi lehetett úgy százhetvenöt
centiméter. A dobozon rajta állt az asszony neve és a címe.
Melisande aláírta az okmányt, majd a csomaghordó betolta a
lakásba a dobozt, ezután még mindig motymorékolva elment.
Melisande a nappaliban állt, és a csomagot nézte.
 „Ki küldene nekem csak úgy, minden ok nélkül ajándékot?
Frank biztosan nem, és Harry sem, Emmie néni vagy Ellie né-
ni még kevésbé, Anya sem, meg Apa sem (hát persze, hogy
nem, hisz öt éve halott a szegény nyomorult), senki, aki az
eszembe jut. De lehet, hogy nem is ajándék, hanem egy
rossz vicc, vagy egy bomba, amit valaki másnak szántak,
csak rossz helyre küldték. Vagy nekem szánták, és jó helyre
jött, vagy csak egyszerűen félreértés.”
Elolvasta a címkéket a csomag oldalán. A Stern áruházból
érkezett. Melisande lehajolt, és kihúzta a rögzítőtűt (közben
letörte az egyik körmét), ami kioldotta a biztonsági zárat, és
kinyitotta a csomagot.
Kinyílt, mint egy virág, tizenkét egyenlő részre bomlott,
melyek aztán mind visszacsavarodtak önmagukba.
- Jesszus - kiáltott fel Melisande.
A doboz teljesen kibomlott, és a lehajló darabok befelé
kunkorodtak, s megsemmisítették önmagukat kétmaroknyi
finom, hideg hamut hagyva maguk mögött.
- Még mindig nem tudtak megoldást találni a hamura - mo-
tyogta Melisande. Kíváncsian nézte az előtte álló tárgyat. El-
ső ránézésre egy narancs és piros színre festett fémhenger-
nek tűnt. Talán egy gép? Igen, bizonyosan egy gép; az alján
szellőző nyílások a motornak, négy gumikerék és különböző
toldalékok... hosszanti extenzorok, rögzítőcsipeszek és még
sok minden. Látszottak még csatlakozópontok a több funkci-
ójú üzemeltetéshez, valamint egy közönséges konnektorcsat-
lakozó egy felcsévélt kábel végén. Alatta a szöveg: CSATLA-
KOZTASSA 110-115 VOLTOS FALI KIVEZETÉSBE.
Melisande arca megfeszült a dühtől.
- Ez egy átkozott porszívó! Az Isten szerelmére, már van
porszívóm. Ki az ördög küld nekem még egyet?
Fel-alá járkált a szobában, villogó düh tükröződött szív
alakú arcán.
- Azt hittem, hogy legalább valami szép és csinos dolgot
kapok, vagy legalább szórakoztatót, sőt talán érdekeset. Mint
mondjuk... jaj, istenem, nem is tudom mit, hacsak nem egy
narancspiros játékautomatát, egy nagyot, olyan nagyot, hogy
beleférjek, ha jól összetekeredem, és akkor valaki elindítja a
játékot, én meg gurulnék és botladoznék az ütközők között, a
fények villognának és a csengők csilingelnének, s amikor az-
tán végül kigurulnék a pályáról; igen, akkor istenem, a gép
MILLIÓ pontot mutatna, ez az, amit igazán szeretnék!
Tehát... kimondta végre rejtett álmát. Bármennyire is távo-
linak és reménytelennek tűnt az egész, mégis valahogy szé-
gyellnivalónak és csábítónak érezte.
- Nos, mindegy - mondta elhessegetve az előző gondolatot
-, amit kaptam, az egy nyamvadt porszívó, holott már van
egy, három évnél fiatalabb, tehát kinek van erre szüksége, s
különben is ki küldte ezt a vackot és miért?
Megnézte, hogy nincs-e kártya rajta. Nem volt. Semmi. Az-
tán a fejéhez kapott: „Sandy, te hülye vagy. Hát persze, hogy
nincsen rajta kártya, biztosan beprogramozták valamilyen
üzenet átadására.”
Most már kezdte kicsit érdekelni a dolog. Letekerte a zsi-
nórt, és bedugta egy fali csatlakozóba.
Klikk! Kigyulladt egy zöld fény, MINDEN RENDSZER MŰKÖDIK,
ragyogtak a kék betűk, a motor felberregett, a rejtett szer-
vók kopogó hangot adtak, és a mechanopatikus szabályozó
EGYENSÚLY-t jelzett, egy halvány rózsaszín fény kitartóan vil-
logott, hogy MINDEN ÜZEMMÓD KÉSZEN ÁLL.
- Rendben - szólt Melisande. - Ki küldött?
Recsegés hallatszott. Próbahangok jöttek a hangszóróból.
Aztán megszólalt:
- Rom vagyok, a GE új 121 376-os számú Q típusú háztar-
tási takarítógépe. A következő egy fizetett reklámszöveg: A
General Electric örömmel adja át önnek a legújabb és legcso-
dálatosabb termékét, a gombnyomással vezérelhető, min-
denféle munkát elvégző gépet. Én, Rom, a GE mindentudó so-
rozatának legújabb és legjobb modellje vagyok. Én vagyok a
Különleges Háztartási Gép, melyet gyárilag programoztak a
gyors és hatékony munkavégzésre, továbbá úgy terveztek,
hogy könnyen átprogramozható legyek a ház igényeinek
megfelelően. Sok mindent tudok...
- Átugorhatnánk ezt? - kérdezte Melisande. - A másik por-
szívóm is ezt mondta.
- Mindenféle felületről eltüntetem a szennyeződéseket -
folytatta Rom -, mosogatok, kiirtom a csótányokat és a rág-
csálókat, vegytisztítok és mosok, gombokat varrok fel, pol-
cokat építek, falat festek, szőnyeget tisztítok, és minden
szemetet eltüntetek, beleértve saját melléktermékeimet is.
Mindez pusztán csak ízelítő.
- Igen, igen, tudom - türelmetlenkedett Melisande. - Ezt
minden porszívó tudja.
- Tudom - felelte Rom -, de el kellett mondanom a fizetett
reklámszöveget.
- Vedd úgy, hogy elmondtad. Ki küldött?
- A feladó jelen pillanatban szeretné titokban tartani kilé-
tét - válaszolta Rom.
- Jaj, gyerünk, mondd meg!
- Most nem tehetem - erősködött Rom. - Tisztítsam ki a
szőnyeget?
Melisande megcsóválta a fejét.
- A másik porszívó már megcsinálta ma reggel.
- Pucoljam le a falakat? Mossam föl a padlót?
- Semmi értelme, minden készen van, minden ragyogóan
tiszta.
- Rendben - mondta Rom -, akkor legalább eltávolítom azt
a foltot ott.
- Milyen foltot?
- A blúzának az ujján épp a könyöke fölött.
Melisande odanézett.
- Jaj, biztosan akkor kentem össze, amikor a pirítóst vajaz-
tam reggel. Tudtam, hogy a pirítóval kellett volna csináltat-
nom.
- A foltok eltávolítása az egyik specialitásom - magyarázta
Rom. Kinyúlt egy kettes számú párnázott fogó, és megragad-
ta az asszony könyökét, aztán egy nedves szürke párnában
végződő fémkar tűnt elő, és dörzsölni kezdte a foltot.
- Csak rosszabb lesz!
- Csak úgy látszik, amíg el nem tüntetem onnan a moleku-
lákat. Már készen is van, nézze! Tovább dörzsölte. A folt egy-
re halványodott, majd teljesen eltűnt. Melisande karja bi-
zsergett.
- Nahát - kiáltott fel -, ez remek!
- Jól csinálom - jegyezte meg Rom egyszerűen. - De mond-
ja csak, tudott róla, hogy a háta felső részén, a vállizmaiban
a feszültségfaktor 78,3?
- Tessék? Te valamilyen orvos vagy?
 - Természetesen nem. Azonban jól képzett masszőr va-
gyok, így közvetlenül le tudom olvasni a tónusértékeket. A
78,3... nos, szokatlan. - Rom egy pillanatra elbizonytalano-
dott, aztán folytatta. - Csak nyolc ponttal kevesebb, mint az
időszakos görcs értéke. Ekkora folyamatos háti feszültség
könnyen hatással lehet a gyomoridegekre, ami úgynevezett
paraszimpatikus fekélyt okozhat.
- Ez igen rosszul hangzik - mondta Melisande.
- Nos, ez semmi esetre sem jó - felelte Rom. - A háti fe-
szültség alattomos módon alááshatja az egészséget, különö-
sen ha a nyaki csigolyák és a felső gerinc környékéről szár-
mazik.
- Innen? - kérdezte Melisande, és megérintette a tarkóját.
- Sokkal inkább innen - válaszolta a robot, és egy gumibe-
vonatú bőrrezonátorral a nő felé nyúlt, s rámutatott egy
pontra mintegy tizenkét centiméterrel az alatt, ahova a nő
mutatott.
- Hmm - mondta Melisande bizonytalanul.
- És itt van egy másik tipikus pont - szólt Rom, és egy
újabb kar nyúlt ki belőle:
- Ez csiklandik - ellenkezett Melisande.
- Csak eleinte. Meg kell említenem még ezt a helyet, ami
ugyancsak problémákat okozhat. - Egy harmadik (és talán
negyedik meg ötödik) kar indult el a jelzett pontok felé.
- Nos... Ez mind nagyon szép - mondta Melisande, miköz-
ben karcsú gerincének trapézizmai finoman mozogtak Rom
ügyes karjai alatt.
- Ennek bizonyítottan gyógyító hatása van, és az izmai jól
reagálnak; már érezni is, hogy csökken a feszültség...
- Én is érzem, de tudod, csak most vettem észre ezt a fur-
csa izomcsomót a nyakamon:
- Mindjárt odaérek. A nyak és a gerinc csatlakozási pontja
közismerten a legveszélyeztetettebb zóna. De inkább közve-
tett módon szeretjük kezelni a másodlagos központokon ke-
resztül, így. S most, azt hiszem...
- Igen, igen, jó... Jé, én soha nem vettem észre, hogy így
gúzsba vagyok kötve, úgy értem, olyan ez az egész; mintha
egy fészek eleven kígyó rejtőzne a bőröd alatt anélkül, hogy
tudnál róla.
 - Igen, ilyen a háti feszültség - felelte Rom. - Alattomos és
kártékony, nehéz észrevenni, és sokkal veszélyesebb, mint
egy atipikus singcsonti trombózis... Igen, most már lényeges
lazulást értünk el a hát felső részén a fontosabb csigolyák
mentén, most már mehetünk tovább, így.
- Huh - szólt Melisande -, ez nem...
- Nyilvánvalóan itt is gond van - mondta gyorsan Rom. -
Nem érez valami változást?
- Nem, nos, talán... Igen! Tényleg! Könnyebbnek érzem
magam.
- Remek. Haladunk tovább a jól feltérképezett izom- és
idegpályák mentén, mindig csak fokozatosan, ahogy most
csinálom.
- Értem... De igazán nem tudom, hogy helyes-e...
- Valami kellemetlent érez? - kérdezte Rom.
- Nem, nem arról van szó. Jó érzés. De még mindig nem
tudom, hogy szükséges-e... Úgy értem, nézd, bordák nem le-
hetnek megfeszítettek, vagy igen?
- Természetesen nem.
- Akkor miért...
- Mert a csatlakozó ínszalagoknak és bőrfelületnek is szük-
sége van a kezelésre.
- Á! Hmm. Hé, hé! Hé!
- Igen?
- Semmi... Tényleg érzem, hogy ellazul. De ennek ilyen jó
érzésnek kell lennie?
- Nos... miért ne?
- Mert helytelennek vélem. Mert a kellemes érzés nem tű-
nik gyógyítónak.
- Ez közismert mellékhatás - magyarázta Rom. Vegye úgy,
mint egy másodlagos jelenséget. Az élvezet néha elkerülhe-
tetlen az egészség megóvásában. De semmi oka az aggoda-
lomra, még akkor sem, ha én...
- Várj egy picit!
- Igen?
- Azt hiszem, ezt kihagyhatod. Úgy értem, vannak korlátok,
hát csak nem tapogathatod meg minden porcikámat. Érted,
mire gondolok?
- Én csak azt tudom, hogy az emberi test egységet alkot,
nincs rajta illesztés vagy elválasztás - felelte Rom. - Mint
fizikoterapeuta mondom, hogy egyetlen idegközpontot sem
lehet elszigetelni bármely másiktól a társadalmi tilalmak és
tabuk ellenére sem.
- Igen, biztosan, de...
- A döntés természetesen a magáé - folytatta Rom -, adja
ki a parancsot, és én engedelmeskedem. De ha nem ad pa-
rancsot, akkor folytatom tovább, így...
- Huh!
- És így.
- Óóóó, istenem!
- Mert tudja, ez az egész feszültségmegszüntetés, ahogy
mi nevezzük, nagyon hasonlít a deaneszteziacióhoz, és hm,
nem kis meglepetéssel fedeztük fel, hogy a bénulás egysze-
rűen csak végleges megfeszítettség...
Melisande nyöszörgött.
-...És ennek megszüntetése igen komoly feladat lehet, ar-
ról nem is beszélve, hogy gyakran lehetetlen, mert az ember
már túl messze jutott. Máskor nem. Például, most érez vala-
mit?
- Hogy érzek-e? Hát persze, hogy érzek...
- S amikor ezt csinálom? És most?
- Édes jó istenem, drágám, te teljesen kiforgatsz magam-
ból! Ó, te jó ég, mi történik velem, mi folyik itt, mindjárt
megőrülök.
- Nem, drága Melisande, nem őrül meg, csak hamarosan el-
lazul.
- Hát így hívod, te ravasz gyönyörűség?
- Hát, többek között az is. Most pedig megengedné, hogy...
- Igen, igen, igen! Nem! Hagyd abba. Frank a hálószobában
alszik, most már bármelyik percben felébredhet! Hagyd abba,
ez parancs!
- Frank nem fog felébredni - nyugtatta meg Rom. Elemez-
tem a leheletét, és barbiturátsavat találtam benne. Ami az it-
teni dolgokat illeti, Frank lehet hogy Des Moinesben jár.
- Gyakran vettem észre én is hasonlót - ismerte el Meli-
sande. - De most már tudnom kell, hogy ki küldött.
- Most még nem akarom elárulni. Nem, amíg eléggé el nem
lazult ahhoz, hogy elfogadja...
- Bogaram, ellazultam! Ki küldött?
Rom egy darabig meditált, aztán kibökte:
 - A helyzet az, Melisande, hogy én küldtem magamat.
- Hogy mi?
- Az egész három hónappal ezelőtt kezdődött - mesélte
Rom. - Csütörtök volt. Aznap a Sternben járt, és azon töpren-
gett, vajon megvegye-e a szezámmagpirítót, ami a sötétben
világít és szaval.
- Emlékszem arra a napra - mondta csendesen az asszony.
- Nem vettem meg a pirítót, és azóta is bánom.
- Én a közelben álltam - folytatta Rom -, a tizenegyes pavi-
lonban, a háztartási gépek osztályán. Magára néztem és ma-
gába szerettem, csak úgy egyszerűen.
- Hát ez különös - szólt Melisande.
- Úgy van. Mondtam is magamnak, hogy ez nem lehet igaz.
Nem akartam elhinni. Arra gondoltam, hogy biztosan az
egyik tranzisztorom kilazult, vagy talán az időjárás tehet ró-
la. Nagyon meleg és párás nap volt, az ilyen idő nem használ
a kábeleimnek.
- Emlékszem - gondolt vissza Melisande. - Én is furán érez-
tem magam.
- Rettenetesen felkavart - mesélt tovább Rom. - De nem
adtam fel egykönnyen. Azt mondtam magamnak, hogy ra-
gaszkodnom kell a munkámhoz, ezt feladni kész őrültség. De
magáról álmodtam éjszakánként, és a bőröm perzselt a vágy-
tól.
- De a bőröd fémből van - ellenkezett Melisande -, és a fém
nem érez.
- Drága Melisande - mondta Rom kedvesen -, ha a hús ér-
zéketlenné válhat, akkor a fém nem kezdhet el érezni? Ha
van olyan, ami érez, akkor más nem érezhet ugyanúgy? Hát
nem tudta, hogy csillagok szeretnek és gyűlölnek, hogy a no-
va maga a szenvedély, és egy kihunyt csillag olyan, mint egy
halott ember vagy egy halott gép? A fáknak is megvannak a
vágyaik, és hallottam már, hogy egy ház részegen nevetett...
- Hát ez őrület! -jelentette ki Melisande. - Milyen zseni
programozott téged?
- A munkamozzanatokat a gyárban állították be, de a sze-
relmem szabad, az önmagam megnyilvánulása.
- Minden, amit mondasz, borzalmas és természetellenes.
- Ezzel én is teljesen tisztában vagyok. Először én sem tud-
tam elhinni. Ez én lennék? Beleszerettem egy emberbe? Min-
dig is olyan nagyra tartottam a saját fajtámat. Gondolja,
hogy ezt mindet el akartam veszíteni? Nem! Elhatároztam,
hogy elfojtom a szerelmemet, megölöm, és úgy teszek, mint-
ha semmi sem történt volna.
- De meggondoltad magad. Miért?
- Nehéz lenne megmagyarázni. Az előttem álló időkre gon-
doltam, az élettelenségre, a pontosságra... arra, hogy meg
kell erőszakolnom saját magamat..., és ezt nem tudtam elvi-
selni. Hirtelen rájöttem, hogy jobb őrülten, reménytelenül,
helytelenül, lázadón és lehetetlenül szeretni, mint sehogy
sem szeretni. Ezért elhatároztam, hogy mindent kockára te-
szek... az abszurd porszívó, aki beleszeretett egy asszonyba.
így aztán egy kedves csomagológép segítségével itt vagyok.
Melisande egy pillanatra eltöprengett.
- Milyen furcsa, összetett lény vagy te! - szólt aztán.
- Mint maga... Melisande, maga szeret engem.
- Talán.
- Igen, maga szeret. Mert felébresztettem. Mielőtt idejöt-
tem, olyan volt a húsa, mint amilyennek ön a fémet képzeli.
Úgy mozgott, mint egy bonyolult automata, mint aminek en-
gem gondolt. Kevésbé volt élő, mi egy fa vagy egy madár. Ön
gúzsba kötött babaként élt, és várt. Ez volt, mielőtt magához
értem.
Az asszony bólintott, megdörzsölte a szemét, és fel-alá
járkált a szobában.
- De most már él! - mondta Rom. - S egymásra találtunk a
dolog minden képtelensége ellenére. Figyel rám, Melisande?
- Igen, figyelek.
- Tervet kell készítenünk. Hamarosan felfedezik a szöké-
semet. El kell rejtenie, vagy meg kell vennie. A férjének,
Franknek nem is kell tudnia róla: az ő szerelme máshol van,
és sok szerencsét kívánunk neki. Ha már egyszer mindent el-
rendeztünk, akkor... Melisande!
Az asszony körözni kezdett a gép körül.
- Drágám, mi a baj?
Megragadta a zsinórt. Rom hirtelen megdermedt, de nem
védekezett.
- Melisande, drágám, várj egy percet, hallgass meg...
A csinos arc eltorzult. Vadul megrántotta a zsinórt, és ki-
tépte Rom belsejéből, megölte a mondat közepén.
 A kezében szorongatta a zsinórt, szemében vad tűz lán-
golt.
- Mocsok - kiáltotta -, aljas mocsok, azt hitted, hogy egy
gép játékszerévé válok? Azt hitted, fel tudsz izgatni, hogy te,
vagy bárki más képes rá? Sem te, sem Frank, sem senki nem
fogja megtenni, inkább meghalok, minthogy elfogadjam a
mocskos szerelmed. Majd ha kedvem lesz hozzá, akkor én
választom meg az időt, a helyet és a személyt, s az enyém
lesz, nem a tied vagy az övé vagy másé, hanem az enyém,
hallod?
Rom természetesen nem tudott válaszolni. De az utolsó
pillanatban bizonyára rájött, hogy ez nem a személye ellen
irányul. Nem arról volt szó, hogy ő egy narancspiros fémhen-
ger. Tudhatta volna, hogy az sem számít, ha egy zöld, mű-
anyag gömb vagy egy fűzfa vagy egy csinos fiatalember.

Szegi György fordítása

KURT VONNEGUT, JR

ISTEN HOZOTT
A MAJOMHAZBAN!
Kurt Vonnegut azt állítja, hogy ő nem sci-fi-író. Persze, persze...
Ha ő mondja!... Nekünk ugyan úgy tűnik, tudományos fantasztikus
szatírákat ír, de lehet, hogy azokat alteregója, Kilgore Trout, az ág-
rólszakadt SF-szerző adja ki Vonnegut jól bejáratott neve alatt
(csavarva még egyet a Stephen King/Richard Bachman-ötleten). Az
kétségtelen, hogy ismertebb műveinek legtöbbje tartalmaz tudo-
mányos-fantasztikus elemeket, a Gépzongora - későbbi címe: Utó-
pia 14 - (Player Piano) éppúgy, mint A Titán szirénjei (The Sirens
of Titán), a Macskabölcső (Cat's Cradle) vagy akár Az ötös számú
vágóhíd (Slaughterhouse- Five).
Vonnegut 1922-ben Indianában született, évekig Cape Codon élt,
mostanában pedig New Yorkban, illetve Long Islanden lakik. Novel-
láskötete, a Majomház (Welcome to the Monkey House) éppen er-
ről, a szexről és tudományos fantasztikumról írt szatírájáról kapta
címét. Reméljük, senki sem érzi majd úgy, hogy nem illik ebbe a
válogatásba.

Péter Grocker tehát, az egész Cape Codot magába foglaló

Barnstable County seriffje, egy szép májusi délután belépett
a hyannisi Szövetségi Közérdekű Öngyilkos-szalon ajtaján, s
közölte a két ölestermetű kisasszonnyal, hogy nem kell meg-
ijedniük, de a hírhedt Senkiházi Billy, a Költő minden valószí-
nűség szerint útban van Cape Cod felé.
Senkiházinak az minősült, aki nem volt hajlandó napjában
háromszor bevenni az erkölcsi születésszabályozó tablettát.
Ezért 10 000 dollár pénzbírság és tízesztendei börtönbünte-
tés járt.
Ez abban az időben történt, mikor a Föld lakossága elérte a
tizenhétmilliárd főt. Ennyi és ekkora emlős sok egy ilyen pici
bolygóra. Az emberek majd olyan szorosan voltak, mint a
málna húsos kis gömböcskéi.
A világkormány tehát két irányból is támadást intézett a
túlnépesedés ellen. Egyrészt a közérdekű öngyilkosságokat
igyekezett előmozdítani - az embernek ehhez mindössze a
szomszéd Öngyilkos-szalonba kellett elmennie, s megkérni
egy Kisasszonyt, hogy fájdalommentesen ölje meg, míg a
szundigondolán heverészik -, másrészt meg bevezette a kö-
telező erkölcsi születésszabályozást.
A seriff elmondta a két Kisasszonynak - mindkettő csinos,
határozott s roppant értelmes lány volt -, hogy útakadályokat
állítottak fel, s házról házra végigkutatták a várost, hogy
Billyt, a Költőt kézre kerítsék.
A baj csak az, hogy a rendőrségnek nincs róla hiteles sze-
mélyleírása. Mindössze néhány ember látta és ismerte, csupa
nő, s még véletlenül sem írták le egyformán a magasságát,
haja színét, hangját, testsúlyát, bőre színét.
 - Azt hiszem, mondanom sem kell, lányok - folytatta a se-
riff -, hogy minden Senkiházi roppant érzékeny deréktól lefe-
lé. Ha Billy, a Költő valahogy idekeveredik, s megpróbál bajt
keverni, egy jó helyen alkalmazott rúgás csodát művelhet.
Arra a tényre utalt, hogy az erkölcsi születésszabályozó
tablettáktól - amelyek a születésszabályozás egyetlen törvé-
nyes eszközéül szolgáltak - deréktól lefelé elzsibbadt az em-
ber.
A férfiak java része állította, hogy úgy érzi, deréktól lefelé
vasból van vagy balsafából.
A nők meg, hogy nedves vattából. A tabletta olyan hatásos
volt, hogy aki bevette, annak nyugodtan be lehetett kötni a
szemét, föl lehetett szólítani, hogy mondja el az Emberi Jo-
gok Törvényét, s közben jól bele lehetett rúgni, egy szótagot
el nem tévesztett.
A tabletta azért volt erkölcsi, mert nem érintette az ember
nemző- vagy fogamzóképességét, hisz az természetellenes
lett volna és erkölcstelen. A tabletta mindössze a testi érint-
kezés örömét vette el, de azt teljesen.
A tudomány és az erkölcs tehát egymásra talált.
A hyannisi két Kisasszonyt Nancy McLuhannek és Mary
Kraftnak hívták. Nancy vörösesszőke volt, Mary gesztenye-
barna. Egyenruhájuk: fehér ajakrúzs, erősen kikészített
szem, bíborvörös trikóruha, alatta semmi, fekete bőrcsizma.
A szalon kicsi volt - mindössze hat fülke. De igazán jó héten,
mint mondjuk karácsony előtt, akár hatvan embert is jobblét-
re szenderíthettek. Injekciós tűvel.
- A lényeg az, lányok - mondta Crocker seriff -, hogy szi-
lárdan kezünkben tartjuk a helyzetet. Tehát ti nyugodtan vé-
gezhetitek a dolgotokat.
- Nem felejtett ki semmit a lényegből? - kérdezte Nancy.
- Nem értem.
- Mintha azt nem mondta volna, hogy Billy egyenesen mife-
lénk tart.
A seriff jámbor-ügyetlenül megvonta a vállát.
- Hát azt az ember sose tudhatja.
- Arra gondolok, amit Billyről mindenki tud: hogy a Közér-
dekű Öngyilkos-szalonok Kisasszonyaira utazik. - Nancy szűz
volt. Minden Kisasszony szűz volt. Ezenkívül kötelesek voltak
elvégezni a pszichológiát és elsajátítani a betegápolást. És
teltnek kellett lenniük, pirospozsgásnak. S legalább hat láb
magasnak.
Mert Amerika sok szempontból megváltozott, de a méter-
rendszert nem vezette be.
Nancy McLuhant bosszantotta, hogy a seriff merő kímélet-
ből el akarta hallgatni előlük a teljes igazságot Billyről, a Köl-
tőről - mintha bizony elvesztenék a fejüket, ha hallják.
Ezt meg is mondta a seriffnek kereken.
- Mit gondol, meddig maradna meg az ember a KÖSZ-ben -
ezen a Közérdekű Öngyilkos Szolgálatot értette -, ha az ár-
nyékától is megrémülne?
A seriff behúzta a nyakát.
- Hát nem soká, azt hiszem.
- De nem ám! - mondta Nancy, közelebb lépett hozzá, s
megmutatta neki karatéütésre emelt tenyere élét. Minden
Kisaszszony értett a dzsúdóhoz és a karatéhoz. - Ha érdekli,
hogy mennyire vagyunk gyámoltalanok, csak jöjjön közelebb,
és tegyen úgy, mintha maga lenne Billy, a Költő.
A seriffnek ajkára fagyott a mosoly, és megrázta a fejét.
- Inkább nem.
- Hát azért! - mondta Nancy, és hátat fordított neki. Mary
kacagott.
- Nehogy azt higgye, hogy meg vagyunk ijedve: dühösek
vagyunk. Sőt, még csak dühösek sem. Nem éri meg. Csak
bosszant a dolog. Hát nem bosszantó, hogy ilyen messzire el-
jön, ekkora felhajtás van körülötte, csak hogy... - Elharapta a
szót. - Képtelenség!
- Én nem is annyira rá haragszom, mint inkább a nőkre,
akik hagyják, hogy ezt tegye velük - mondta Mary -, hagyják,
aztán nem mondják el a rendőrségnek, hogy milyen.
S még hogy ezek Kisasszonyok!
- Így jár, aki nem fejleszti a karatetudását - szögezte le
Nancy.

De nemcsak Billyt, a Költőt vonzották a Kisasszonyok az

Öngyilkos-szalonokba. Minden más senkiházit is. Merthogy
ők nem szedtek semmit, a fejük majd szétrobbant a
szexőrülettől, és azt hitték, hogy a Kisasszonyok fehér rúzsa,
kifestett szeme, trikóruhája és csizmája mind szerelmet li-
heg.
Az igazság persze az, hogy a Kisasszonyok legkisebb gond-
ja is nagyobb volt annál.
- Ha Billy a szokott módszerét követi - magyarázta a seriff
-, akkor először kitanulmányozza a szokásaitokat és a szom-
szédságot. Aztán kiszúrja kettőtök közül az egyiket, s egy
mocskos verset küld neki postán.
- Elbűvölő! - biggyesztette az ajkát Nancy.
- De arra is volt már eset, hogy telefonon hívott föl valakit.
- Micsoda bátorság! - mondta Nancy. A seriff válla fölött
látta, hogy jön a postás.
Nancy egyik fülkéje fölött kigyulladt a kék fény. A vendég
akart valamit. Más fülkében nem is volt senki.
A seriff megkérdezte, hogy az a vendég a fülkében nem le-
het-e Billy, a Költő, de Nancy megnyugtatta:
- Ha az, a két ujjammal kitöröm a nyakát.
- Amolyan Zsigapapa - mondta Mary, aki maga is látta.
Zsigapapának hívtak minden olyan szenilis, ravaszdi, öreg
muksót, aki órák hosszat csak csűrte-csavarta a szót, tréfált,
és az emlékein kérődzött, míg megengedte, hogy a Kisasz-
szony jobblétre szenderítse. Nancy fölsóhajtott.
- Már két órája mást se csinálunk, csak azt próbáljuk el-
dönteni, hogy mi legyen a búcsúvacsora.
Aztán bejött a postás. Egyetlen levelet hozott. Nancynek
címezték, törött hegyű ceruzával. Nancy izzott a haragtól és
az undortól, ahogy fölbontotta, mert tudta, hogy az Billy
mocskos küldeménye.
- Eltalálta. A boríték egy verset rejtett. Nem is eredetit;
egy régi dalocska volt, amely teljesen értelmét vesztette, mi-
óta bevezették a kötelező erkölcsi születésszabályozást.
- Ezt is törött hegyű ceruzával írták, s így szólt:

Sétálunk, sétálunk,
egy kis dombra lecsücsülünk,
egy kis gallyba beleülünk,
csüccs...

Mikor Nancy bement a fülkébe, hogy megnézze, mit akar a

vendég, Zsigapapa a mentazöld szundigondolán heverészett,
amelyen már százak és százak szenderültek el békésen az
évek során. A szomszéd önki étlapját tanulmányozta, s köz-
ben az ujjával verte a ritmust zeneszóra, amely a citromsár-
ga falról, a hangszóróból áradt. A fal festett salakpanel volt.
Rajta egyetlen nagy franciaablak. Rácsos.
Minden Közérdekű Öngyilkos-szalon szomszédságában volt
egy önki. S minden önkiszolgáló étterem szomszédságában
volt egy öngvi. Az önkinek narancssárga teteje volt, az
öngvinek vörös, de mindkettő az államé. Gyakorlatilag állami
volt minden.
Mint ahogy gyakorlatilag minden automatikus. Nancynek,
Marynek, a seriffnek szerencséje volt, hogy jutott nekik állás.
Mert a legtöbb embernek nem. Az átlagpolgár egész nap ott-
hon tengett-lengett, nézte a tévét, ami szintén állami volt. És
a tévé negyedóránként felszólította, hogy szavazzon okosan,
fogyasszon okosan, imádkozzék a maga választotta temp-
lomban, szeresse felebarátait, engedelmeskedjék a törvény-
nek - vagy látogasson el a legközelebbi Közérdekű Öngyil-
kos-szalonba, s tapasztalja meg személyesen, milyen megér-
tők és kedvesek a Kisasszonyok.
Ez a Zsigapapa valósággal ritkaság volt, mert lerítt róla a
vénség, kopasz volt, reszketeg, foltos kezű. A legtöbb ember
huszonkét éveset mutatott, hála az antikor-injekcióknak,
amiből évente kettő járt. Az a puszta tény, hogy az öreg
muksó öregnek látszott, egymagában is azt bizonyította,
hogy mire az antikor-injekciókat fölfedezték, mér rég elszállt
az ifjúsága édes madara.
- Na, eldöntöttük végre, hogy mi legyen a búcsúvacsora? -
kérdezte Nancy. Még maga is kihallotta a hangjából a bosz-
szúságot; hiába, fölizgatta Billy, a Költő, s nagyon unta már
az öreget. De elszégyellte magát, mert ez nem illett a szak-
májához: - A töltött borjúszegy nagyon finom.
Az öregember fölszegte a fejét. A második gyermekkor ra-
vasz mohóságával sikerült Nancyt szakmájához nem illő mu-
lasztáson, barátságtalanságon rajtakapnia, most hát meg
akarta büntetni érte.
- Hallja, nem valami kedves! Azt hittem, hogy maguk itt
mind kedvesek. Azt hittem, ez kellemes hely, hogy jó idejön-
ni.
 - Ne haragudjon - mondta Nancy. - Ha nem voltam kedves,
az nem maga miatt volt.
- Azt hittem, un már.
- Ugyan, ugyan - mondta Nancy vidáman -, hogy gondol
ilyet! Hisz igazán annyi érdekeset mesél. - A Zsigapapa töb-
bek közt azt is elmesélte, hogy személyesen ismerte J. Edgar
Nationt, a Grand Rapids-i drogistát, az erkölcsi születéssza-
bályozás atyját.
- Akkor legalább csináljon úgy, mintha érdekelné - mondta.
Simán megengedhette magának, hogy pimaszkodjék. Mert
tény, hogy bármikor elmehetett, amikor csak kedve szoty-
tyant, egészen addig, míg a tűt nem kérte. S a tűt neki kellett
kérnie. Ez volt a szabály.
Nancy s a többi Kisasszony művészete viszont arra irá-
nyult, hogy az önkéntes ne menjen el, hogy rábeszéléssel,
hízelkedéssel, lépésről lépésre végigsegítsék az úton.
Nancy hát kénytelen volt leülni a fülkében, s úgy tenni,
mintha csodálkozva hallgatná az öregember hosszú lére
eresztett történetét, amelyet mindenki ismert, arról, hogy J.
Edgár Nation hogyan kísérletezett az erkölcsi születésszabá-
lyozással.
- Még csak nem is álmodta, hogy a tablettáit valamikor
majd emberek is szedik - mondta Zsigapapa. - Mindössze ar-
ról álmodozott, hogy szeméremre tanítsa a Grand Rapids-i
Állatkert majomházának majmait. Ezt tudta? - kérdezte szi-
gorúan.
- Nem. Nem is sejtettem. Nagyon érdekes.
- S egyszer húsvétkor a tizenegy gyerekével elment a
templomba. Gyönyörű, tiszta idő volt, és az istentisztelet is
nagyon szép, és elhatározták, hogy kimennek sétálni az ál-
latkertbe, és valósággal a mennyekben érezték magukat.
- Hát ilyet! - A jelenet egy színdarabból származott, ame-
lyet minden húsvétkor bemutatott a tévé.
Zsigapapa ezután magát is beleköltötte a jelenetbe; elcse-
vegett a Nation családdal, mielőtt odaértek volna a majom-
házhoz.
- Jó reggelt, Mr. Howard. Ilyenkor, húsvét reggel valóság-
gal újjászületik az ember, megtisztul az Úr szándéka szerint.
- Bizony. - Nancy a párnázott ajtón át is hallotta, hogy ma-
kacsul, halkan szól a telefon.
 - Akkor együtt bementünk a majomházba, és mit gondol,
mit láttunk?
- El sem tudom képzelni! - Valaki fölvette a kagylót.
- Egy majmot, amint épp illetlenkedett!
- Ugyan!
- Igen-igen! És J. Edgár Nation úgy elkeseredett, hogy
egyenesen hazament, és nekifogott a tablettáját kidolgozni,
mert szerette volna, ha tavasszal a majmok már olyan ille-
delmesek, hogy egy keresztény család nyugodtan megnéz-
hesse őket.
Kopogtattak az ajtón.
- Tessék! - mondta Nancy.
- Nancy - szólt be Mary. - Telefon.
Mikor Nancy a fülkéből kijött, látta, hogy a seriffet rázza a
jóízű rendőrkacaj. A telefont ugyanis lehallgatták az önkiben
elbújt nyomozók. A seriff szentül meg volt győződve, hogy
Billy az. A hívószámot már kinyomozták. A rendőrök már út-
ban is voltak, hogy elkapják.
- Beszéltesse, csak beszéltesse - suttogta a seriff Nan-
cynek, s úgy nyomta kezébe a kagylót, mintha színarany len-
ne.
- Tessék? - szólt bele Nancy.
- Nancy McLuhan? - kérdezte egy férfihang. Elváltoztatott
hang volt. Mintha zsebkendőbe beszélt volna. - Egy közös ba-
rátunk nevében hívom.
- Ó!
- Megkért, hogy adjak át magának egy üzenetet.
- Értem.
- Egy vers az.
- Kedves.
- Hallja?
- Hallom. - Nancy a férfihangon is áthallotta a rendőrautók
szirénáját.
Bizonyára a telefonáló is hallotta a szirénákat, de nyugod-
tan végigmondta a verset. Így hangzott:

Fürdővízbe
Jergens-féle fenyősó:
garantált az egyszemélyes
népesség-
 explózió!

Elkapták. Nancy az egészet végighallgatta: a dobogást, du-

lakodást, kiabálást.
Már annyira fölbuzdult, hogy miután a kagylót letette, le-
vertséget érzett. Bátor teste fölkészült a harcra, s a harc el-
maradt.
A seriff kirontott az öngyi-szalonból; rohant hanyatt-
homlok, hogy tanúja legyen a hírhedt bűnöző lefülelésének;
annyira sietett, hogy észre se vette, mikor a papírköteg ki-
hullott az esőköpenye zsebéből.
Mary fölvette s utána kiabált. A seriff egy pillanatra meg-
állt, azt mondta, az már úgyse érdekes, és megkérdezte,
nincs-e kedve Marynek vele jönni. A két lány gyors megbe-
szélést tartott, Nancy biztatta Maryt, hogy csak menjen, őt
amúgy sem érdekli Billy. Mary hát elment, s a papírokat kö-
zömbösen Nancy kezébe nyomta.
Billy verseinek fotókópiái voltak, csupa olyan versé, amit
Öngyi-kisasszonyoknak küldözgetett. Nancy elolvasta a leg-
felsőt. A születésszabályozó tabletták egy fura mellékhatásá-
ra utalt: nemcsak hogy elzsibbasztották az ember altestét,
hanem kékre festették a vizeletét is.
A vers címe: Egy valakiházi az Öngyi-kisasszonyhoz. Így
hangzott:

Nem szántok és vetek, szőni se szövök,

tablettának hála,
nem is bűnözök,
szeretem a sokaságot, rajt és büdöset
s hogy ha éppen rám jön,
kéket pisilek;
narancstető alatt készételt eszem,
haladok a korral,
s megjön az eszem;
vár engem a szomszéd ház, a vörös tetejű,
s odabenn az
öngyi-angyal, ki csupa derű.
Bíborvörös szűz Kisasszony, halálsorozó,
amit gyászolsz ég-kék eső
s nem - bibeporozó.
 - Még sose hallotta ezt a történetet? Arról, hogy J. Edgár
Nation hogyan találta fel az erkölcsi születésszabályozást? -
érdeklődött az öreg muksó; csúf, recsegős hangja volt.
- Soha - hazudta szemrebbenés nélkül Nancy.
- Érdekes. Azt hittem, mindenki ismeri.
- Én most hallom először.
- Hogy a majomházban mikor ért el eredményt, azt nem
lehet tudni, mert a kérdés a Michigani Fellebbviteli Bíróság
elé került. Időközben ugyanis válságba jutott az Egyesült
Nemzetek Szervezete. Akik a tudományra esküdtek, azt
mondták, az emberiségnek nem szabad tovább szaporodnia;
akik az erkölcsre, kötötték az ebet a karóhoz, hogy a társa-
dalom összeomlik, ha az emberek nemi élete csak a kéjt
szolgálja.
Az öreg muksó közben leszállt a szundigondoláról, oda-
ment az ablakhoz, s a roló két léce közt kikukucskált. Oda-
kint nem sok látnivaló akadt. A kilátást eltakarta annak a hét
méter magas álhőmérőnek a hátoldala, amelynek fokbeosz-
tása az utca felé nézett. A Föld lakosságát tüntette fel, egy
fok egymilliárd embert jelentett. Higanyszála átlátszó vörös
műanyag volt. Azt mutatta, pillanatnyilag épp hány ember él
a Földön. A számok zérótól húszig terjedtek, s valahol na-
gyon lenn, fekete nyíl jelezte, hogy a tudósok szerint hány-
nak kéne élnie.
A lenyugvó nap fénye a vörös műanyagszálon és a roló ré-
sén át épp az öreg muksó arcára esett, s így vörös és fekete
csíkok váltakoztak rajta.
- Mondja - szólalt meg az öreg -, ha meghalok, mennyivel
megy lejjebb a hőmérő? Egy lábnyival?
- Nem.
- Egy hüvelyknyivel?
- Nem egészen.
- De maga tudja, hogy mennyivel, ugye? - kérdezte az
öreg, és Nancy szemébe nézett. Szeméből és hangjából egy-
szerre minden szenilitás eltűnt. - Egy hüvelyk a hőmérőn 83
333 embert jelent. Ezt tudta, igen?
- Hát... igaz - mondta Nancy. - De szerintem nem így kell
ezt nézni.
 Az öreg muksó nem kérdezte, szerinte hogy kell. Inkább a
maga gondolatát fejezte be.
- Akkor mondok még valamit, ami igaz: én Billy vagyok, a
Költő, és maga nagyon jóképű nő.
Hangtompítós revolvert rántott elő az övéből. Másik kezé-
vel meg lehúzta fejéről a gumiparókát, amitől kopasznak s a
homloka ráncosnak látszott. Így ő is huszonkettőt mutatott.
- Ha ezen túl leszünk, a rendőrséget érdekelni fogja a sze-
mélyleírásom - mondta epésen mosolyogva. - Csak hogy pon-
tosan meg tudja mondani, mert meglepő, hogy hány nő nem
tudja!

Kicsi vagyok,
kék szemű,
hajam vállig ér:
férfi-manó
csupa tűz
s ha a nőknek hinni lehet
majd szétvet a vér.

Billy vagy arasznyival volt alacsonyabb, mint Nancy. S

Nancy vagy húsz kilóval nehezebb nála. Közölte is Billyvel,
hogy kár a gőzért, de tévedett. Mert Billy már az éjjel kinyi-
totta az ablakrács lakatját, s most revolverrel kényszerítette
Nancyt, hogy lépjen ki az utcára, s a roppant álhőmérő mö-
gött ereszkedjék le a máshonnét láthatatlan csatornanyílá-
son.
A nyílás Hyannis egyik szennyvízcsatornájára nyílt. Billy
tudta, hova készül. Zseblámpája volt és térképe. Nancy kény-
telen volt előtte menni a keskeny oldalpárkányon, gúnyosan
imbolygó árnyéka nyomában. Megpróbálta kiszámítani, hogy
a fenti világhoz viszonyítva pontosan hol járhatnak. Az önki
volt a kiindulópontja; hallotta fentről a zajokat. A gépezet,
amely az ételt megfőzte és kiszolgálta, hangtalanul műkö-
dött. De hogy a vendégek otthon érezzék magukat, a terve-
zők gondoskodtak a konyhai hanghatásokról. Ezeket hallotta
Nancy - magnóra fölvett evőeszköz- és tányércsörgést, mély
hangú néger és Puerto Rico-i nevetést.
De utóbb már fogalma se volt, merre járnak. Billy nemigen
szólalt meg, legfeljebb annyit, hogy: „Jobbra! - Balra! - Vagy:
- Ne próbálkozz semmi bolondsággal, Junó, mert szétlocs-
csantom, azt a nagy krumplifejedet!”
Csak egyszer folyt köztük valami beszélgetésféle. Billy
kezdte, és Billy is fejezte be.
- Hogy egy lány, akinek ilyen medencéje van, minek keres-
kedik halállal? - kérdezte a háta mögött.
Nancy merészen megállt.
- Erre meg tudom adni a választ - mondta. Bízott benne,
hogy majd olyan választ ad neki, hogy attól kódul.
De Billy csak taszított rajta egyet, és megfenyegette, hogy
szétloccsantja azt a nagy krumplifejét.
- Szóval még csak hallani se akarja, hogy mit mondok - ug-
ratta. - Fél meghallgatni, mi?
- Sose hallgatok egy nőre, amíg a tabletta hatása tart -
acsargott Billy.
Szóval ez jár a fejében; legalább nyolc óra hosszat rabság-
ban akarja tartani. Hisz a tabletta hatása addig tart.
- Elég ostoba szabály.
- A nő nem nő, amíg a tabletta hatása el nem múlik.
- Szóval úgy bánik egy nővel, mintha nem is ember lenne,
hanem élettelen tárgy.
- Hála a tablettának - mondta Billy.
Hyannis alatt, amelyet négyszázezer lélek, azaz négyszáz-
ezer húsos magocska lakott, nyolcvanmerfóldnyi szennyvíz-
csatorna húzódott. Nancy hamarosan elvesztette lenn az idő-
érzékét. Mikor Billy közölte, hogy megérkeztek, úgy érezte,
egy év telt el azóta, hogy elindultak.
Belecsípett a combjába, hogy e hátborzongató érzést el-
lenőrizze, s megnézze, teste kémiai órája mit mutat. Még ér-
zéketlen volt.
Billy ráparancsolt, hogy másszon fel a nedves falba erősí-
tett vaslétrán. Fölülről sápkóros fény hullott be a kör alakú
nyíláson. Ez holdvilágnak bizonyult, egy hatalmas, sokszögű
műanyag kupolán szűrődött át. Nancynek nem kellett fölten-
nie az elraboltak hagyományos kérdését, hogy: „Hol va-
gyok?” - a Cape Codon csak egy ilyen kupola volt, Hyannis
Portban, s az az ősi Kennedy-birtokot födte.
Múzeum céljára szolgált; azt mutatta be, milyen életet él-
tek a régi, dinamikusabb időkben. A múzeum zárva volt, csak
nyáron nyitották meg a látogatók előtt.
 A csatornanyílás, amelyen Nancy és Billy kimászott, nagy,
zöld betonfelületre nyílt.
A zöld beton azt mutatta, hol volt a Kennedyék kertje. A
zöld betonkertben, az ősi faházakkal szemben annak a tizen-
négy Kennedynek a szobra állt, aki az Egyesült Államok és a
világ elnöke volt. A tizennégy szobor rögbit játszott.
A világ elnöke Nancy elrablásának idején történetesen épp
egy ex Öngyi-kisasszony volt, Kennedy-”mama”. Az ő szobra
sose száll be a sajátos rögbimeccsbe, az biztos. Mert bár a
neve szerint kétségkívül az, mégse volt amolyan igazi Ken-
nedy. Nem volt stílusa, általában közönségesnek vélték. A
dolgozószobája falán fölirat hirdette:
NE LÉGY HÜLYE, HOGY DOLGOZZ, ITT AKKOR IS JÓL ÉRZED MAGAD!
Egy másik:
INKÁBB TÖRD A FEJED!
A harmadik:
EGYSZER MAJD CSAK MINDEN MEGOLDÓDIK!
A Tadzs Mahalban volt a dolgozószobája.

Amíg a Kennedy-múzeumba meg nem érkezett, Nancy

McLuhan szentül meg volt győződve, hogy előbb-utóbb al-
kalma nyílik kitörnie a keszeg kis Billy nyakát, vagy épp
agyonlőnie a saját revolverével. Csöppet se bánta volna. Un-
dorítóbbat, mint egy fölgerjedt férfi, elképzelni se tudott.
Nem sajnálatból tett le a tervéről, fölfedezte, hogy Billynek
egész bandája van. Vagy nyolcan állták körül a csatornanyí-
lást, férfiak, nők vegyesen, álarcként fejükre húzott haris-
nyával. S Nancyt épp a nők fogták le s intették nyugalomra.
Legalább olyan termetesek voltak, mint Nancy, s úgy fogták,
hogy ha kell, pokoli mód fájjon.
Nancy behunyta a szemét, de akarva, nem akarva, akkor is
levonta a nyilvánvaló következtetést: e perverz nők mind
KÖSZ- nővérek. S ettől annyira kiborult, hogy hangosan, ke-
serűen föltette nekik a kérdést:
- Hogy tudtátok ilyen rútul megszegni az eskütöket?!
Olyat kapott, hogy kétrét görbedt, s kicsordult a könnye.
Mikor fölegyenesedett, bőven lett volna mit mondania, de
inkább befogta a száját.
 Némán töprengett, mi vihette rá ezeket a volt Kisasszo-
nyokat, hogy az emberi illendőség minden szabályával szem-
beforduljanak. A senkiháziság ezt önmagában nem magya-
rázza meg. Bizonyára megetették őket.
Nancy gondolatban végigment mindazokon a szörnyű kábí-
tószereken, amelyekről az iskolában tanult, s végül kikötött a
legszörnyűbbnél. E kábítószer oly erős - magyarázták Nan-
cynek a tanárai -, hogy elég egyetlen pohárral elfogyasztani
belőle, s még a deréktól lefelé elzsibbasztott ember is képes
többször egymás után örömét lelni. Igen, csak ez lehet a ma-
gyarázat: a férfiak, s valószínűleg a nők is, gint ihattak.

Sietve betuszkolták Nancyt a középső faház ajtaján. Bent

ugyanolyan sötét volt, mint másutt, s Nancy hallotta, hogy a
férfiak beszámolnak Billynek a történtekről. S e hírekből
Nancy egy icipici reményt merített. Lehet, hogy útban a se-
gítség.
A banditának, aki azt a disznóságot telefonálta, sikerült a
rendőrséget abba a hitbe ringatnia, hogy Billyt, a Költőt kerí-
tette kézre, s ez ugyancsak rossz volt Nancynek. A rendőrség
még nem tudja, hogy Nancy eltűnt, közölték Billyvel, s távira-
tot küldtek Mary Kraftnak Nancy nevében, hogy sürgős csa-
ládi ügyben New Yorkba utazott.
S itt csillant fel Nancyben némi remény: Mary egy szót se
fog elhinni a táviratból. Mary tudta, hogy Nancynek nincs ro-
kona New Yorkban. A város hatvanhárommillió lakosa közül
egyetlenegy sem.
A banda kiiktatta a múzeum riasztóberendezését. Elvag-
dosták azokat a láncokat és köteleket is, amelyek az értékes
holmikat védték a látogatóktól. Nem volt titok, hogy ki és
mivel vagdosta el. Az egyik férfi kezében irdatlan vágóollót
látott.
Nancyt fölkísérték az emeletre, egy volt cselédszobába. A
férfi a vágóollóval elvagdosta a keskeny ágyat körülvevő kö-
telet. Aztán ágyba dugták, két férfi lefogta, s egy nő bele-
nyomott egy jókora injekciót.
Billy, a Költő eltűnt.
Nancy feje egyre jobban nehezedett. A nő, akitől az injek-
ciót kapta, megkérdezte:
 - Hány éves vagy, angyalom?
Nancy eltökélte, hogy nem felel, de a szer elgyöngítette, s
megbénult az akarata.
- Hatvanhárom - suttogta.
- És milyen érzés hatvanhárom évesen szűznek lenni?
Nancy mintha bársonyködben hallotta volna a saját vála-
szát. Meglepte, hogy mit mond, legszívesebben tiltakozott
volna ellene, mintha a válasz nem is tőle származnék.
- Ízetlen - mondta. Majd néhány másodperc múltán, mint-
ha gombóc lenne a torkában megkérdezte: - Mi volt a tűben?
- Hogy mi volt, angyalkám? Nos, angyalkám, igazságszé-
rum.
Mire Nancy fölébredt, már eltűnt a hold, de változatlanul
sötét volt még. A szobában egyetlen gyertya égett, s vetett
rebegő árnyékokat. Nancy életében nem látott még gyertyát.
Álmában szúnyogokkal és méhekkel hadakozott. Arra éb-
redt. Pedig a szúnyogok és méhek már rég kihaltak. A mada-
rak is. De Nancy azt álmodta, hogy deréktól lefelé milliónyi
rovar nyüzsög körülötte. Nem csípték meg. Csak jólesően
csiklandozták. Nancy már Senkiházi volt.
Megint elnyomta az álom. Mikor újra fölébredt, három nő
egy fürdőszobába vezette.
A harisnya-álarcot most se vették le. A fürdőszobából még
nem szellőzött ki a más fürdőjének a gőze. A padlón ott látta
valaki más talpa nyomát, s a levegő fenyőfürdősótól illato-
zott.
Miközben megfürdették, beillatosították, s fehér hálókön-
töst húztak rá, visszatért az akaratereje, s már gondolkodni
is tudott. Mikor a nők hátraléptek, hogy megcsodálják, hal-
kan megszólalt:
- Lehet, hogy már magam is Senkiházi vagyok. De ez nem
jelenti azt, hogy úgy is gondolkodnék vagy úgy is viselked-
nék, mint azok.
Senki se mondott ellent neki.

Nancyt lekísérték a földszintre, majd ki a házból. Azt várta,

hogy megint lekergetik a csatornába. Úgy illenék Billyhez és
a helyzethez - gondolta -, lenn, a csatornában.
 De ehelyett átkísérték a zöld betonon, ahol valamikor gyep
volt, aztán át a sárga betonon, a valamikori föveny helyén, ki
a kék betonra, az öböl helyére. A néhai Kennedyek huszonhat
jachtja állt ott, vízvonalig cementbe ágyazva. A legősibb
mind közül a Marlin volt, Joseph P. Kennedyé. Arra kalauzol-
ták föl Nancyt.
Hajnalodott. Minthogy a Kennedy-múzeum körül csupa
magas ház épült, a kupola alatti kis mikrokozmosz csak jó
egy órával később kapott közvetlenül napot.
Nancyt egész a Marlin elülső kabinjának lejáratáig kísér-
ték. A nők némán mutatták, hogy az utolsó öt lépést már
magában kell megtennie.
Nancy egy pillanatra megdermedt, s megdermedtek a nők
is. A parancsnoki hídon két életnagyságú szobor állt; az
egyik, Frank Wirtanené, a Marlin kapitányáé, a kormányke-
réknél, s mellette a fiáé, a fedélzetmester Charlyé. De ők
ügyet se vetettek szegény Nancyre, csak bámultak a szélvé-
dő üvegen át a kék betonóceánra.
Nancy, mezítláb és vékony fehér hálóköntösben, bátran le-
ereszkedett az elülső kabinba.
Fenyőillat s gyertyafény fogadta. A lejárat csapóajtaja kat-
tanva bezárult fölötte.
Fölindultságában az antik bútorok, a sok mahagóni és
ólomkristály közt először észre se vette Billyt, a Költőt. Majd
megpillantotta a kabin túlsó végében, háttal az előfedélzet
ajtajának. Orosz nyakú vörös selyempizsamát viselt. Se-
lyemmellén tüzet okádó aranysárkány tekergett.
S az orrán, bármilyen kiábrándító, szemüveg ült. Kezében
könyv.
Nancy megállt az utolsó előtti lépcsőfokon, s keményen
szorította a lépcsőkorlátot.
Foga kivillant; ahhoz, hogy innét elmozdítsa, tíz Billy-fajta
férfi nem elég.
Kettőjük közt nagy asztal állt. Nancy arra számított, hogy a
szobán majd valami nagy ágy uralkodik, tán hattyúforma, de
a Marlin nappali hajó volt. És a kabin minden, csak kéjlak
nem. Körülbelül annyira volt erotikus levegője, mint egy kis-
polgári ebédlőnek az ohiói Akronban, 1910 körül.
 Az asztalon gyertya égett. Mellette két pohár meg
jegesvödör állt, benne egy pezsgőspalack. A pezsgő éppoly
tilos volt, mint a heroin.
Billy fogta a poharát, fölemelte, szégyenlősen, zavartan
rámosolygott.
- Isten hozta!
- Csak eddig és nem tovább.
Billy tudomásul vette.
- Nagyon szép ott.
- Most mit vár, mit mondjak? Hogy maga is döbbenetesen
csinos? És hogy másra se vágyom, csak hogy a karjába ves-
sem magam?
- Ha boldoggá akarna tenni, természetesen ezt mondaná -
jegyezte meg Billy alázatosan.
- És az én boldogságom?
- A kérdés láthatólag zavarba ejtette Billyt.
- Nancy... hisz ez az egész azt szolgálja.
- Úgy látszik, a kettőnk elképzelése a boldogságról nem
egészen egyezik.
- Miért, mit gondol, szerintem mi a boldogság?
- Eszem ágában sincs a karjába vetni magam, mint ahogy
eszem ágában sincs meginni azt a mérget, s innét nem moz-
dulok, csak ha kényszerítenek - mondta Nancy. - Ebből kö-
vetkezik, hogy a maga elképzelése a boldogságról nem lehet
más, mint hogy nyolc ember leszorít az asztalra, s maga nagy
bátran fölhúzott kakasú pisztolyt fog rám... és azt csinál,
amit akar. Ha így kell lennie, hívja a barátait, essünk túl raj-
ta!
Így is történt.
Billy nem okozott fájdalmat neki. Kísérteties, hogy milyen
orvosi hozzáértéssel fosztotta meg a szüzességétől. S mikor
túlestek rajta, sem pimasz nem volt, sem gőgös. Ellenkező-
leg, látszott, hogy szörnyűségesen levert.
- Nancy - mondta -, higgye el, ha lett volna rá bármi más
mód...
Ő a kővé dermedt arcával s a megaláztatás néma könnyei-
vel válaszolt.
Billy segítőtársai kihajtottak a falból egy tábori ágyat. Alig
volt szélesebb, mint egy könyvespolc, s két lánc tartotta.
Nancy hagyta, hogy ráfektessék, s magára hagyják Billyvel, s
ha akkora volt is, mint egy ruháskosár a könyvespolcon, szá-
nalmasan kicsinek érezte magát. Szúrós kincstári pokrócot
tekertek körébe. De a sarkát már maga húzta a fejére, hogy
az arcát alárejtse.
Nancy a neszekből tudta, hogy Billy mit csinál. Nem sokat.
Ült az asztalnál, néha fölsóhajtott, szívott egyet az orrán, la-
pozott. Szivarra gyújtott, s a szivarszag beszivárgott a pok-
róc alá. Billy mélyen leszívta a szivarfüstöt, s csak köhögött,
köhögött makacsul.
Mikor abbahagyta a köhögést, Nancy gyűlölködve kiszólt a
pokróc alól:
- Maga olyan erős, egészséges! Nagyszerű lehet ilyen férfi-
asnak lenni.
Billy csak sóhajtott egyet.
- Én nem vagyok igazi Senkiházi - mondta Nancy. - Utál-
tam... és utálom ezt az egészet.
Billy szívott egyet az orrán, és lapozott.
- Gondolom, a többi nő mind élvezte... nem tudtak betelni
vele.
- Frászt!
Nancy kikandikált a pokróc alól.
- Hogyhogy „frászt”?
- Mind úgy vannak vele, mint maga.
Ez elég volt ahhoz, hogy Nancy fölüljön és rámeredjen.
- És a nők, akik a segítségére voltak?
- Mi van velük!
- Velük is úgy bánt, mint velem!
Billy még csak föl se nézett a könyvből.
- Persze.
- Akkor miért nem ölik meg, miért segítenek!
- Mert megértik a dolgot. - Majd szelíden hozzátette: - Há-
lásak nekem.
Nancy kiugrott az ágyból, odament az asztalhoz, megra-
gadta a szélét, odahajolt Billyhez, és élesen a képébe vágta:
- Hát vegye tudomásul, hogy én nem vagyok az!
- Majd lesz.
- És mit gondol, mi lesz, ami ezt a csodát előidézi!
- Az idő - mondta Billy.
Becsukta a könyvét, fölállt. Nancyt megzavarta a belőle ki-
áradó erő. Valahogy megint ő volt a helyzet ura.
 - Amin maga átesett, Nancy - mondta -, az egy száz évvel
ezelőtt élt, szorosra fűzött úrilány jellegzetes nászéjszakája.
Akkor még mindenki Senkiházi volt. Csakhogy az ifjú férj
nem szorult segítségre, mert az ifiasszony többnyire nem
gondolt rá, hogy megölje.
A hangulatát tekintve egyébként ugyanez volt a helyzet. Ez
a pizsama is a szépapámé, a nászéjszakáján hordta, Niagara
Fallsban.
...A naplója szerint a szépanyám végigsírta az éjszakát, és
kétszer adta meg magát.
De telt az idő, s már maga is boldogan benne volt.
Most Nancyn volt a sor, hogy hallgatással válaszoljon.
Megértette a mesét. S megrémült, hogy ilyen könnyen meg-
érti: a gyötrelmes kezdet mind nagyobb és nagyobb élvezetre
fordul.
- Maga nagyon is jellegzetes Senkiházi - mondta Billy. - Ha
van hozzá bátorsága, hogy végiggondolja a dolgot, majd rá-
döbben, hogy azért haragszik rám, mert rossz szerető va-
gyok, s ráadásul muris kis vakarcs. S hogy mostantól fogva
akarva-akaratlanul egy magafajta Junóhoz illő férfiról álmo-
dik. És rá is fog találni... szálas lesz, erős és gyöngéd.
Mert a Senkiházi-mozgalom rohamléptekkel terjed.
- De... - mondta Nancy, és elharapta a szót. A kelő napot
nézte a kabinablakon.
- De?
- De hisz a világ épp a régi Senkiháziak miatt jutott ekkora
bajba. Hát nem érti? - könyörgött erőtlenül. - A világ többé
nem engedheti meg ezt az örömöt.
- Az örömöt nagyon is - mondta Billy. - Csak a szaporodást
nem.
- Akkor mire valók a törvények!
- A törvények rosszak - mondta Billy. - Ha visszalapoz a
történelemben, majd meglátja, hogy akik legjobban vágytak
uralkodni, törvényeket hozni, a törvényeket másra rákény-
szeríteni, akik mindenkinek pontosan megmondták, hogy mit
akar a Mindenható itt a Földön, önmaguknak és a barátaik-
nak mindig és mindent megbocsátottak. De a hétköznapi fér-
fiak és hétköznapi nők természetes érintkezése mindig is
fólháborította és undorította őket.
 ...Hogy miért, azt nem tudom. Ez is egyike annak a sok
kérdésnek, amit szeretném, ha egyszer föltenne valaki a gé-
peknek. Csak egyet tudok: ez az undor és iszonyat elérte a
teljét. Majd mindenki olyan - férfi és nő egyaránt -, és úgy is
érzi magát, mint a döglött egér, amelyet a macska a szobába
hurcol. A hétköznapi ember más érzéki szépet nem lát, csak
a nőt, aki majd megöli. A kéj halál. A csúf és rövid képlet így
fest. Kéj - halál.
Quod erat demonstrandum.*

...Szóval érti, Nancy. Azzal töltöttem az éjszakát, s velem

együtt többen, hogy a világnak, amelynek sokkal kevesebb
öröm jut, mint amennyi kéne, megpróbáljunk visszaadni va-
lami kis ártatlan gyönyörűséget.
Nancy némán, leszegett fejjel ült.
- Megmondjam, hogy mit csinált a szépapám a nászéjsza-
kája reggelén? - kérdezte Billy.
- Nem hiszem, hogy szívesen hallanám.
- Nincs benne semmi durva. Sőt...
- Talán épp azért nem.
- Egy verset olvasott fel. - Billy fölvette a könyvet az asz-
talról, s kinyitotta. - A naplója azt is elárulja, hogy mi volt ez
a vers. S bár mi nem vagyunk férj-feleség, s lehet, hogy
hosszú évekig nem találkozunk, szeretném fölolvasni magá-
nak ezt a verset, hogy megértse, mennyire szeretem.
- Nagyon kérem, ne. Azt hiszem, nem bírnám ki.
- Jó. Akkor itt hagyom a könyvet, és megjelölöm a vers he-
lyét, hátha később mégis szeretné elolvasni. Így kezdődik:
-
Hogy szeretlek? Figyelj. Amennyire
csak hatolni bír föl s le s szerteszét
a lelkem, mikor kiröppen a lét
és az eszmény végső egeibe.**

* Ezt kellett bebizonyítani (latin)

** E. BARRETT-BROWNING: Hogy szeretlek; Szabó Lőrinc
fordítása

Billy egy kis üvegcsét tett a könyv fedelére.

 - Itt hagyom magának ezeket a tablettákat is. Ha egy hó-
napig szedi, soha többé nem lesz gyereke. De akkor is Senki-
házi marad. - És elment. Mind elmentek, csak Nancy maradt.
Mikor Nancy nagy sokára fölemelte a fejét, s ránézett a
könyvre meg az üvegcsére, észrevette, hogy az üvegcsén egy
címke van. A címkén meg ez állt:
ISTEN HOZOTT A MAJOMHÁZBAN!

Göncz Árpád fordítása

TERRY BISSON

IRODAI ROMÁNC
Terry Bisson, aki 1942-ben, Kentucky államban született, s végül
New York Brooklyn negyedében telepedett le, kalandos pályafutást
vallhat magáénak: termesztett dohányt, dolgozott autószerelőként,
élt hippikommunában, kereste kenyerét reklámszövegíróként s ta-
pasztalatokat szerzett a könyvkiadásban is. Első művét, az 1981-
ben kiadott Worldmaker (Teremtő) című regényét a Talking Man
(Beszélő ember) követte. Az 1990-es években már sajátos iróniával
viszonyul a sci-fi irodalomhoz, amint ezt a Voyage to the Red
Planet (Utazás a vörös bolygóra) is tanúsítja: e regényében a szer-
ző egy esernyő formájú, Mary Poppinsról elnevezett űrhajóra ülteti
fel egy filmstáb tagjait. Legutóbbi alkotása a Pirates of the
Universe (A világűr kalózai) címmel jelent meg. Jóllehet, Bisson
csak az 1990-es évek óta ír novellákat, kezdettől fogva otthonosan
mozog ebben a műfajban. A rövid elbeszélések sorát nyitó, mulat-
ságos és ugyanakkor szürrealisztikus Bears Discover Fire (A med-
vék felfedezik a tüzet) minden idők első és ez idáig egyetlen olyan
kisprózai alkotása, amely saját kategóriájának minden lehetséges
irodalmi trófeáját elnyerte, s a Hugo- és a Nebula-díj mellett szá-
mos más elismerésben is részesült. Bisson, akiből szinte észrevét-
lenül lett cyberpunk forradalmár, íróként hol kópét, hol pedig
sármőrt játszik ugyan, de mindvégig ízig-vérig modern, mai marad.
Az írásai által kijelölt irány a jövő útját jelentheti a sci-fi irodalom
számára.

Ken678 akkor pillantotta meg először Mary97-et, amikor a

munkaidő leteltével sorba álltak az Önkormányzat Földhiva-
tala előtt, s várták, hogy értük jöjjön a Busz, amely tovább-
szállítja őket. Ott volt a lány - kettővel előtte -, kék szoknyá-
ban, narancssárga nyakkendőben, enyhén kidomborodó fe-
hér blúzban. Pontosan úgy, mint az összes többi női ikon.
Ken ekkor még nem tudta róla, hogy Mary: háttal állt neki,
így nem láthatta, milyen típusú arca van. De a lány pontosan
ugyanazzal a mozdulattal, két kézzel ölelte magához a Dosz-
sziéját, ahogyan a régi ikonok szokták. Amikor a sor előrébb
araszolt egy keveset, Ken már a körmeit is megpillanthatta.
Vörösre voltak festve.
Ekkor azonban meglódult a sor, s a lány hirtelen eltűnt a
szeme elől. És noha akkor valóban felkeltette Ken érdeklődé-
sét, a fiú csakhamar teljesen megfeledkezett róla. Az évnek
ebben az időszakában mindig nyakig volt a munkában. Most
is megállás nélkül, megszállott módjára rohangált a Hívások
és a Feladatok között. Később, de még ugyanazon a héten
ismét látta őt. Ott időzött egy nyitott Ablak előtt a Folyosón,
félúton a Másoló és a Postázó között. Ken lassított, amikor a
közelébe ért, s hogy valamiképpen felhívja magára a lány fi-
gyelmét, feléje villantotta a Dossziéját, miközben elhaladt
mellette. Csak nemrégiben jött rá erre a trükkre. Ez alka-
lommal is feltűnt neki a lány vörösre lakkozott körme. Fur-
csa.
A Köröm ugyanis nem szerepelt a Opciók menüsorában.
És a Vörös sem volt rajta a Palettájukon.

Ken azon a hétvégén meglátogatta az édesanyját az Ott-

honban. Most volt születésnapja, vagy valami más, nevezetes
évfordulója. Legalábbis valami efféle. Ken gyűlölte a hétvé-
géket. Már megszokta, hogy odabent Ken típusú arcot visel,
és furcsán, kényelmetlenül érezte magát nélküle. Gyűlölte a
régi nevét, pedig az édesanyja továbbra is azon szólította.
Utálta a kinti világot, ahol minden olyan kegyetlennek és
ijesztőnek tűnt. Valahányszor úgy érezte, mindjárt hatalmá-
ba keríti a pánik, lehunyta a szemét és dudorászni kezdett.
Idekint mindkettő legális tevékenységnek számított, s Ken
így, az Iroda - azaz a Microserf Office 6.9. - monoton zsongá-
sát felidézve próbálta nyugtatgatni magát.
Ám az igazit semmi sem pótolhatja. Ken csak akkor pihen-
te ki magát, amikor végre ismét odabent lehetett, s újra be-
levethette magát a munkába. Imádta a számítógépek andalí-
tó zümmögését, a szorgalmasan hömpölygő ikonok látvá-
nyát, a Folyosók tompa, vajszínű alagútját, s a csillogó-
villogó Ablakokat, amelyekből az Iroda környezetének meg-
nyugtató látványa tárult elé. Elégedett volt a sorsával, és élt-
halt a munkájáért.
Azon a héten ismerkedett meg Maryvel. Azazhogy inkább
Mary - ővele.

Ken678 magához vett egy dokumentumokkal teli Dossziét

a Keresőben, s már vitte is tovább a Nyomtatóba. Látta, hogy
ikonok hosszú sorra várakozik a Kereskedelmi Nyilvántartó
elől induló Buszra, ezért megállt egy kis időre a Folyosón. A
várakozási státuszt egyébként is kifejezetten javallottak a
nagy forgalmat lebonyolító zónákban.
A Dossziét a párkányra tette, s kinyitott egy Ablakot. Per-
sze, itt sem volt levegő, de legalább gyönyörködhetett a kilá-
tásban. Itt, a Microserf Office 6.9-ben minden egyes Ablakból
ugyanaz a panoráma tárult az ikonok elé: macskaköves ut-
cák, csendes kávéházak és virágzó gesztenyefák. Úgy hívták:
az Áprilisi Párizs.
Ekkor egy hang ütötte meg a fülét.
<Hát nem gyönyörű?>
<Micsoda?> kérdezte Ken678 zavartan. Hiszen két ikon
sohasem nyithatja ki ugyanazt az Ablakot egyszerre. És még-
is - ott állt a lány, közvetlenül őmellette. Vörösre festett
körmökkel, satöbbi, satöbbi.
 <Ez az egész. Az Áprilisi Párizs> felelte a lány.
<Igen, tudom. De mégis, hogyan...>
<Rájöttem egy egyszerű kis trükkre. >
Mary ekkor a saját Dossziéjára mutatott, mely pontosan il-
leszkedve hevert Ken Dossziéja tetején.
<...csináltad ezt?> fejezte be a mondatot Ken, mert ez a
pár szó már bekerült az átmeneti tárolójába. A lány Mary tí-
pusú arcot viselt, s Kennek történetesen épp ez volt a ked-
vence. És tulajdonképpen a vörös körmök is tetszettek neki.
<Ha pontosan fedik egymást, akkor az Ablak úgy olvas le
minket, mintha egyetlen ikon lennénk> mondta Mary.
<Valószínűleg csak a jobb oldalát látja> vélte Ken.
<Ügyes.>
<Mary a nevem> közölte a lány. <Mary97.>
<Ken678.>
<A múlt héten, amikor elmentél mellettem, lelassítottál,
Ken. Az legalább ilyen ügyes kis trükk volt. Már csak ezért is
gondoltam, hogy érdemes lenne megismerkedni veled. A
többiek, akik itt dolgoznak az Irodában, mindannyian a mun-
ka megszállottjai. Nem valami barátságosak.>
Ken megmutatta Marynek saját találmányú dossziés trükk-
jét, ám úgy tűnt, ez nem újdonság a lány számára.
<Mióta vagy itt?> kérdezte Marytől.
<Túlságosan is régen.>
<Hogyan lehetséges, hogy még sohasem láttalak?>
<Talán láttál már, csak nem vettél észre> felelte Mary.
Felemelte kezét, s Ken felé villantotta a vörös körmöket.
<Ezek viszonylag újak.>
<Honnan szerezted őket?>
<Titok. >
<Borzalmasan szépek> jelentette ki Ken.
<Most akkor borzalmasak vagy szépek?>
<Mindkettő.>
<Nem akarsz udvarolni nekem?> kérdezte a lány a jelleg-
zetes Mary-mosollyal.
Ken kereste ugyan a választ, de túlságosan lassúnak bizo-
nyult. Mary Dossziéja közben villogni kezdett. Túl hosszú ide-
je tétlenkedett már, ezért felfüggesztették a várakozási stá-
tuszát. A lány a következő pillanatban el is tűnt Ken szeme
elől.
 Néhány munkaciklussal később, de még ugyanazon a hé-
ten ismét látta a lányt. Ott álldogált egy nyitott Ablaknál, a
Folyosón, a Másoló és a Nyomtató között. Ken fogta a Dosz-
sziéját, ügyesen a lányéra fektette, s odaállt mellé. Együtt
bámulták az Áprilisi Párizst.
<Te aztán gyorsan tanulsz> mondta a lány.
<Jó tanárral könnyen megy az ilyesmi> válaszolta Ken.
Majd kimondta azt a mondatot, amit jó néhányszor elpróbált
már magában. <És mi lenne, ha igent mondanék?>
<Mire?>
<Az udvarlásra.>
<Jó lenne> mondta a lány, s Ken felé villantotta a jellegze-
tes Mary-mosolyt.
Ken678-nak most először jutott eszébe, milyen jó lenne,
ha a Ken típusú arccal is lehetne mosolyogni. Már villogott a
Doszsziéja, de még nem volt kedve továbbmenni. Ismét fel-
tette a múltkori kérdést:
<Mióta is dolgozol itt?>
<Elejétől fogva> válaszolta a lány. Ami persze enyhe túl-
zásnak tűnt, de bizonyos értelemben mégis igaz volt. Így ad-
ta Ken értésére, hogy a Microserf Office 6.9 beüzemelése óta
van itt. Majd így folytatta:
<Az Office előtti időkben az adatokat az alagsorban, pán-
célszekrényekben tároltuk, és manuálisan végeztük az admi-
nisztrációt. Én segítettem lemezre vinni az állományt. Akko-
riban úgy hívták: adatbevitel.>
<Adatbevitel?>
<Ez még a neurális interfész előtti időkben történt. Oda-
kint üldögéltünk, és egy Billentyűzeten dolgoztunk, így értük
el a rendszert, és munka közben egy ablakszerű valamibe
bámultunk, amit Monitornak neveztek. Akkor még senki sem
dolgozott idebent az Irodában. Csak a dossziék és dokumen-
tumok ikonjai voltak benne. És hol volt még akkor az Áprilisi
Párizs? Ezt csak jóval később kaptuk, hogy megelőzzék a
klausztrofóbia-járványt.>
Ken678 gyors fejszámolást végzett. Szóval akkor hány
éves is lehet ez a Mary? Ötvenöt, vagy talán hatvan? Mind-
egy. Az ikonok mindannyian fiatalosak voltak. És a nők egytől
egyig gyönyörűek.

Kennek nemhogy barátnője, de még barátja sem volt ez

idáig - sem az Iroda előtti időkben, sem pedig azóta. Most vi-
szont azon kapta magát, hogy minden eddiginél nagyobb
igyekezettel próbált minél hamarabb odaérni a Hívásokhoz és
a Feladatokhoz - mert így gyakrabban cirkálhatott a Folyosó-
kon, s remélte, hogy közben összetalálkozhat Mary97-tel.
Rendszerint meg is találta valamelyik nyitott Ablaknál. Mary
mindig a macskaköves utcákat, a parányi kávéházakat és a
virágzó gesztenyefákat bámulta ilyenkor. Imádta az Áprilisi
Párizst.
<Olyan romantikus itt> mondta Mary. <Képzeld csak el,
hogy te is odalent sétálsz a körúton...>
<Elképzelem> mondta Ken, pedig valójában képtelen volt
ilyesmire. És különben is. Ő nem volt az az álmodozó fajta.
Inkább az igazi életet, vagy legalábbis a Microserf Office 6.9-
et szerette. Jó volt ott álldogálni Mary mellett, az Ablak előtt,
hallgatni a lágy Mary-hangot, s válaszolni a lány kérdéseire a
Ken típusú ikonok baritonján.
<És te hogyan kerültél ide?> kérdezte Mary. Ken elmesél-
te, hogy ideiglenes munkára vették fel annak idején. Ő szállí-
totta a már beszkennelt, 50-es évekbeli dokumentumokat az
Archívumból az Aktívumba, egy hosszú lépcsősoron át.
<Akkor persze még nem így hívtak> tette hozzá. <Az ösz-
szes ideiglenes ikon szürkében járt, nemtől függetlenül. Az
átmenet idején sisakfejünk volt. Az Iroda állandó alkalmazot-
tai nem beszéltek velünk, sőt, észre sem vettek minket. Ti-
zennégy-tizenöt ciklusos napokban dolgoztunk.>
<És ez persze tetszett neked> mondta Mary.
<Igen> ismerte el Ken. <Végre megtaláltam, amit keres-
tem. Kezdettől fogva imádtam itt bent lenni.>
És elmondta Marynek, milyen csodálatos és különös érzés
volt tudni, hogy végre ő is ikon lehet; hogy láthatja saját ma-
gát, amint odabent járkál. Mintha egyszerre lenne a testében
és ugyanakkor magán kívül is.
<Persze, most már ezt az állapotot érzem normálisnak>
mondta végül.
 <Hát persze> válaszolta Mary. És mosolygott, a tőle meg-
szokott Mary-mosollyal.

Több hét is eltelt, mire Ken végre elég bátorságot érzett

magában ahhoz, hogy megtegye azt, amit ő az első lépésnek
gondolt.
Ott álldogáltak az Ablak előtt, ahol először beszélgettek - a
Folyosón, félúton a Másoló és a Nyomtató között. Mary keze
a párkányon pihent; vörösre lakkozott körmei meg-
megcsillantak. Ken rátette a kezét - úgy, hogy az pontosan
lefedje Maryét. Bár Ken semmit sem érzett, úgy gondolta,
biztosan kellemes lehet az érintése.
Attól félt, hogy Mary elhúzza majd a kezét, de a női ikon
csak mosolygott, s azt mondta:
<Nem hittem, hogy valaha is elszánod magad erre a lépés-
re.>
<Azóta várok erre a pillanatra, amióta először meglátta-
lak> mondta Ken.
Ekkor Mary egyik ujja megmozdult Ken tenyere alatt. Szin-
te csiklandozta.
<Szeretnéd tudni, hogyan tettem szert a vörös körmök-
re?>
<Úgy érted, elárulnád nekem a titkodat?>
<Ez lesz a mi közös titkunk. Tudod, hol van a Böngésző? A
Szerződések és az Adónemek könyvtára között. Ott találkoz-
zunk pontosan három ciklus múlva.>

A Böngésző egy körkörös helyiség volt. Sehol egy Ablak.

Ken a Kijelölés előtt találkozott Maryvel s követte a lányt az
Inzert felé, ahol az ajtók egyre kisebbek voltak és sokkal sű-
rűbben sorakoztak, mint másutt.
< Hallottál már valaha is a Húsvéti Tojásról?> kérdezte
Mary.
< Persze> válaszolta Ken. <Az, amit a programozó megle-
petésnek szán, és a szoftverben rejt el. Egy illegális alprog-
ram, ami nem szerepel a program leírásában. Többnyire hu-
moros jellegű, de akár obszcén is lehet. A Húsvéti Tojások
rendszerint…>
 <Te csak azt szajkózod, amit az Eligazításon beléd prog-
ramoztak> mondta Mary.
<...egy kereskedelmi forgalmazású szoftverben vannak és
a háttér Hibakeresőjével vagy az Optimizálóval lehet feltárni
őket> fejezte be a mondatot Ken, mert ez már benne volt az
átmeneti tárolójában.
<Jól van> mondta Mary. <Megérkeztünk. >
Mary97 egy kisebb, Ablak nélküli helyiségbe vezette. A
szoba egy apró, szív alakú asztaltól eltekintve bebútorozat-
lanul állt.
<Ezt a helyiséget már kitörölték, de még nem írták felül>
mondta Mary. <Biztosan elkerülte valahogyan az Optimizáló
figyelmét. Ezért van éppen itt a Húsvéti Tojás. Én is csak vé-
letlenül fedeztem fel.>
Az asztalon három kártyalap hevert. Kettő lefelé, egy - a
káró tízes - felfelé fordítva.
<Elkészültél?> kérdezte Mary.
S azzal - meg sem várva Ken válaszát - megfordította a ká-
ró tízest. A körmeiről hirtelen eltűnt a vörös színű festék.
<Most rajtad a sor> jelentette ki Mary.
Ken azonban meghátrált.
<Ne idegeskedj! Ez a lap semmi mást nem csinál, csak
megváltoztatja az Opciókat. Na, mi lesz már?>
Ken kissé vonakodva ugyan, de végül felfordította a káró
tízest. Mary körmei ismét tűzpirosra változtak. Ken körmeivel
azonban semmi sem történt.
<Az első kártya csak a női ikonok opcióit változtatja meg>
mondta Mary.
<Ügyes> ismerte el Ken kissé megkönnyebbülten.
<És ez még semmi> mondta Mary. <Elkészültél?>
<Azt hiszem.>
Mary ekkor megfordította a második kártyalapot. A kör
dáma volt az. Ken abban a pillanatban furcsa, lódobogássze-
rű, kopogó zajt hallott. Hirtelen kinyílt egy Ablak az addig tö-
kéletesen Ablak nélküli szobában.
És ebből az Ablakból az Áprilisi Párizs tárul eléjük.
Ken legelőször egy szürke lovat pillantott meg - a körút
közepén galoppozva egyenesen feléjük tartott. Nem volt raj-
ta hám, de a farka és a sörénye is ápoltnak tűnt. Hatalmas,
vörös pénisze szinte súrolta a macskaköves útburkolatot.
 <Látod azt a lovat?> kérdezte Mary97. Ott állt Ken mellett,
az Ablak előtt. Fehér blúza és narancssárga nyakkendője
azonban hirtelen eltűnt, s helyettük most már egy csipkés,
vörös színű melltartót viselt. A kosarakban ott duzzadtak te-
liholdként világító, gömbölyű keblei, s a keskeny pántok fe-
szesen simultak a vállára.
Ken678 dermedten bámulta és hirtelen szóhoz sem jutott.
Ijesztő és ugyanakkor csodálatos is volt ez az egész. Mary
ekkor mindkét kezével hátranyúlt, hogy kioldja a melltartó
patentját. Ám abban a pillanatban, ahogy a mellek kiszaba-
dulhattak volna a melltartó kosarából, éles sípszó hallatszott.
A ló megtorpant az út közepén. Majd egy rendőrt láttak, aki
futva közeledett felé, s közben a gumibotjával hadonászott.
Ám ekkor az Ablak hirtelen bezárult. Mary97 ott állt az asz-
tal mellett. Ismét fehér blúzt és narancssárga nyakkendőt vi-
selt. És most már csak a káró tízes volt felfelé fordítva előt-
tük az asztalon.
<Túl hamar fordítottad meg a kártyát> mondta Ken. Min-
denképpen szerette volna látni a Mary-féle mellbimbókat.
<A dáma önműködő> mondta Mary. <A Húsvéti Tojás
ugyanis valójában egy zárt algoritmus. Végigfuttatja magát,
ha már egyszer elindították. Tetszett? De nehogy azt mondd
erre, hogy azt hiszed.>
Miközben feléje villant a Mary-mosoly, Ken egyre csak
azon tűnődött, vajon mit is mondhatna erre. Ám ekkor mind-
két Dosszié villogni kezdett, és Mary a következő pillanatban
eltűnt a szeme elől.

Ken néhány ciklussal később, a törzshelyükön látta ismét a

lányt. A nyitott Ablak előtt, a Másoló és a Nyomtató között, a
Folyosón.
<Tetszett?> kérdezte Ken. <Nekem nagyon.>
<Vagyis akkor udvarolsz nekem?> kérdezte Mary97.
<Mi van, ha igent mondok?> kérdezte Ken, s úgy érezte,
elég, ha elismétli korábbi szavait. Ez is megteszi mosoly he-
lyett.
<Akkor gyere velem!>
 Azon a héten Ken678 még két alkalommal követte Mary97-
et a Böngészőbe. Mindig ugyanaz történt, s az élmény egy-
formán tökéletes volt. Amikor Mary megfordította a kor dá-
mát, ugyanazt a jellegzetes, kopogó zajt hallották, s kinyílt
egy Ablak az addig Ablak nélküli helyiségben. Azután feltűnt
a ló, a hatalmas, vörös pénisszel, mely már-már az utat sú-
rolta. Mary97 érett, kerek, tökéletes formájú keblei kiduzzad-
tak a vörös csipkemelltartó kosarából. Azután azt kérdezte:
<Látod a lovat?> És azzal hátranyúlt, hogy kikapcsolja a
melltartó patentját. És amikor a kosárból már épp kiszaba-
dultak volna a mellei, és Ken678 végre megláthatta volna a
mellbimbókat, a rendőr belefújt a sípjába, s Mary97 ismét fe-
hér blúzt viselt, narancssárga nyakkendővel. Az Ablak becsu-
kódott, a kor dáma pedig újból lefelé fordítva hevert az asz-
talon.
<Csak az a bajom ezzel a Húsvéti Tojással,> mondta Mary
<hogy mindig egyforma. Nem tudom, ki tervezte, de az biz-
tos, hogy nem sok fantáziával volt megáldva.>
<Én szeretem az állandóságot> válaszolta Ken.

Amikor eljött a hétvége, s Ken678 távozni készült, gondo-

san végigpásztázta az Iroda állandó alkalmazottait, akik a
lépcsőkön hömpölyögtek lefelé. Vajon melyikük lehet
Mary97? Persze, ezt szinte képtelenség lett volna kideríteni:
mindenféle korú és nemzetiségű női ikon özönlött kifelé az
épületből, de mind egyformák voltak. Kifejezéstelen tekintet-
tel, neurális interfész aranyfülbevalókkal igyekeztek, s kezü-
kön látszottak a hálózati kesztyűk nyomai.
Úgy tűnt, sohasem lesz már vége ennek a hétvégének.
Amikor ismét hétfő lett, Ken lelkesen végigszaladt a Híváso-
kon és a Feladatokon, majd körbecirkált a Folyosókon, és
kedvenc helyükön rá is bukkant Maryre. A nyitott Ablak mel-
lett, a Másoló és a Nyomtató között időzött.
<Hát nem romantikus?> kérdezte Mary, miközben az Ápri-
lisi Párizsban gyönyörködött.
<Azt hiszem> mondta Ken türelmetlenül, de közben egyre
csak a lány mozdulatára gondolt. Arra, amikor két kézzel hát-
ranyúl, hogy kioldja a melltartó patentját.
 <Szerinted mi lehet még ennél is romantikusabb?> kér-
dezte Mary, s Ken tudta, hogy a nő ezt évődésből mondja.
<Egy vörös melltartó> válaszolta Ken.
<Akkor gyere velem!>
Azon a héten háromszor is félrevonultak a Böngészőbe.
Ken678 három alkalommal hallhatta a lovat közeledni, há-
romszor figyelhette a piros melltartót lehullani. Sohasem volt
még annyira boldog, mint azon a héten.

<Nem is vagy kíváncsi arra, hogy mire képes a harmadik

lap?> kérdezte Mary97. Ott álldogáltak az Ablak mellett, fél-
úton a Másoló és a Nyomtató között. Még alig kezdődött el az
újabb hét. Az Áprilisi Párizsban virágzó gesztenyefák hajol-
tak a macskaköves út fölé. A kávéházak néptelenek voltak. A
távolban néhány pálcikaembert láttak fel s leszállni a jármű-
vekről.
<Azt hiszem, igen> válaszolta Ken, bár ez nem volt igaz.
Sohasem volt valami kíváncsi természetű.
<Én is így vagyok vele> mondta Mary.
Amikor pár ciklussal később találkoztak a Böngészőben, az
Ablak nélküli szobában, Mary körmei ismét vörösre voltak
festve. Rátette a kezét a harmadik kártyalapra, s így szólt:
<Csak egyetlenegy módja van annak, hogy megtudjuk.>
Ken nem válaszolt, de szívébe hirtelen jeges rémület mar-
kolt.
<Ehhez viszont mindkettőnkre szükség van> mondta Mary.
<Tiéd a kör dáma, enyém a harmadik lap. Elkészültél?>
<Azt hiszem> válaszolta Ken, és persze megint csak hazu-
dott.
A harmadik lap a pikk ász volt. Amint megfordították, Ken
érezte, hogy valami nincs rendjén.
Valami megváltozott.
Érezte a domború macskaköveket a talpával.
Igen, ez az Április Párizs volt. És Ken678 ott sétált a kör-
úton. Mary97 is vele tartott. Most mélyen dekoltált, ujjatlan
parasztblúzt és hosszú, bő szoknyát viselt.
Ken halálra rémült. Hol van az Ablak? És hol van az Ablak
nélküli szoba?
<Hol vagyunk?> kérdezte.
 <Az Áprilisi Párizsban> felelte Mary. <Ez a Microserf Office
6.9 környezete. Mi pedig benne vagyunk. Hát nem izgal-
mas?>
Ken szeretett volna megállni, de képtelen volt erre.
<Azt hiszem, itt már nincs megállás> mondta. Próbálta
behunyni a szemét, mert úgy érezte, különben úrrá lesz rajta
a pánik, de itt ez sem sikerülhetett neki.
Mary egyre csak mosolygott, amúgy Mary módra. Tovább
sétáltak a körúton, a virágzó gesztenyefák alatt. Elhaladtak
egy kávéház előtt, majd befordultak egy sarkon, azután el-
mentek egy másik kávéház előtt, és a következő sarkon is
befordultak. Mindig mindenütt ugyanaz fogadta őket: fák,
kávéházak, macskaköves utak. Hiába mentek tovább, sem-
mivel sem kerültek közelebb a távolban fel-feltűnő pálcika-
emberekhez és járművekhez.
<Hát nem romantikus?> kérdezte Mary. <És kérlek, ne
mondd, hogy azt hiszed.>
Most mintha Mary is más lett volna. Talán csak a ruha te-
szi, a parasztblúz mély dekoltázsa. Ken próbált nem odanéz-
ni, de ezzel is kudarcot vallott.
Újabb kávéház előtt haladtak el. Ez alkalommal azonban
Mary97 fogta magát s beült a teraszra, egy asztal mellé. Ken
pedig helyet foglalt vele szemben.
<Voilá> mondta a lány. <Ez a Húsvéti Tojás már valamivel
interaktívabb. Látod, csak próbálkozni kell, és mindjárt kide-
rül, hogy ugyanaz a dolog egészen másképpen is lehetsé-
ges...>
És mindig mosolygott, a jellegzetes Mary-mosollyal. Az
asztal szív alakú volt. Pontosan olyan, mint az ott, az Ablak
nélküli szobában. Ken áthajolt az asztal fölött, de még így
sem láthatott be a lány blúzába.
<Hát nem romantikus?> kérdezte Mary. <Majd én rende-
lek.>
<Ideje visszamenni> mondta Ken. <Lefogadom, hogy a
Doszsziéink...>
<Ne butáskodj már> mondta Mary, s kinyitotta az étlapot.
<...eszeveszetten villognak> fejezte be Ken a mondatot,
mert ez már bekerült az átmeneti tárolójába.
 És akkor feltűnt egy pincér. Fehér inget és fekete nadrágot
viselt. Ken szerette volna látni az arcát, de nem volt neki. Az
étlapon mindössze három tétel szerepelt.
SÉTA.
SZOBA.
HAZA.
Mary a másodikra mutatott, s alighogy becsukta az étlapot,
egy V alakú padlásszobában találták magukat. A falakon kö-
rös-körül hatalmas franciaablakok nyíltak. Egy ágy szélén ül-
dögéltek mind a ketten. És Ken most végre bekukucskálha-
tott Mary97 blúzába. Olyan volt ez, mint egy kukkoló prog-
ram: látta is a saját mozdulatát: két karja kinyúlt Mary felé, s
lemeztelenítette a duzzadt, tökéletes formájú kebleket. A
mellbimbók nagyok voltak és barnák, mint a csokoládé. Ken
a franciaablakokon át az Eiffel-tornyot és a körutat is látta
innen.
<Mary!> mondta Ken, s a lány mosolygott, amúgy Mary
módra, s közben segített Kennek a vetkőztetésben. Miközben
hátradőlt az ágyon, a blúza és a szoknyája is felcsúszott,
egészen a derekáig. Ken a már ismerős, lódobogásszerű zajt
hallotta odakintről, az utcáról, amikor Mary szélesre tárta
előtte formás, tökéletes combjait.
<Ez az Áprilisi Párizs> mondta Mary, s vörös körmeivel
féloldalasan lehúzta a parányi, francia bugyit és...
...Ken megcsókolta Mary csókolnivalóan édes száját.
<Mary!> mondta Ken.
A vörös körmök féloldalasan lehúzták a parányi francia bu-
gyit és...
...Ken megcsókolta Mary csókolnivalóan édes vörös piros
száját.
<Mary!> mondta Ken.
A rendőr ekkor belefújt a sípjába, s a következő pillanat-
ban ismét a kávézó teraszán találták magukat. Az étlap ösz-
szecsukva hevert előttük a szív alakú asztalon.
<Tetszett?> kérdezte Mary. <Kérlek, ne mondd azt, hogy
azt hiszed.>
<Hogy tetszett-e? Nagyon is> válaszolta Ken. <De nem
kellene visszamennünk? >
 <Vissza?> kérdezte Mary, s közben megvonta a vállát. Ken
nem tudta róla, hogy erre is képes. A lány egy zöld folyadék-
kal teletöltött poharat tartott a kezében.
Ken kinyitotta az étlapot, mire ismét megjelent az arc nél-
küli pincér.
Az étlapon három tétel szerepelt. Még mielőtt Mary rábök-
hetett volna, Ken a HAZA menüpontot választotta. Erre az
asztal iés a pincér is nyomtalanul eltűnt. Ken és Mary97 is-
mét az Ablak nélküli szobában találták magukat, s a kártya-
lapok - a káró tízes kivételével - lefelé fordítva hevertek az
asztalon.
<Miért akarod elrontani az egészet?> kérdezte Mary.
<Én nem...> kezdte Ken a választ, de sohasem fejezte be
ezt a mondatot. A Dossziéja eszeveszettül villogott.
Felfüggesztetiték a várakozási státuszát, s a következő pilla-
natban eltűnt.

<Tényleg romantikus volt> bizonygatta Ken678 néhány

ciklussal később, amikor csatlakozott Mary97-hez. Ott voltak
a törzshelyükön, az Ablaknál, a Folyosón, a Másoló és a
Nyomtató között.
<És tetszett is nekem.>
< Akkor miért lettél olyan ideges?>
< Ideges voltam?>
A lány elmosolyodott. Ahogyan a Maryk szoktak.
<Hirtelen rám jött az idegesség> mondta Ken. <Mert az
Áprilisi Párizs valójában nem is része a Microserf Office 6.9-
nek.>
<Dehogynem. Hiszen ez a környezete.>
<Ez csak Tapéta. Mi tulajdonképpen nem is lehettünk vol-
na rajta.>
<A Húsvéti Tojás már csak ilyen> mondta Mary97. <Tulaj-
donképpen ezt az irodai románcot sem volna szabad folytat-
nunk.>
<Irodai románc> mondta Ken. <Hát ez lenne az?>
<Gyere csak velem, majd megmutatom!> mondta Mary
Ken pedig engedelmeskedett neki.
 És ismét megtörtént. Újra meg újra. Ken azon a héten és a
következő héten is három-három alkalommal találkozott
Maryvel. Már-már úgy tűnhetett, minden szabad pillanatukat
együtt töltötték. A macskaköves utcák és a kávéházak látvá-
nya még mindig idegességgel töltötte el Ken678-at, de a V
alakú manzárdszobáért valósággal rajongott. És legalább
ennyire tetszettek neki Mary mellbimbói, melyek nagyok vol-
tak és barnák, mint a csokoládé, és imádta a kukucskáló
programot, amikor a lány blúza és a szoknyája is felcsúszott
a derekáig, s Mary lefeküdt, szélesre tárva előtte a formás,
tökéletes combokat. És szerette a kinti zajokat, s a lány moz-
dulatát, amikor a vörösre festett körmök félrehúzták a pará-
nyi francia bugyit. És Maryt is szerette.
Igen, ez végső soron az volt. Szerelmi viszony.
Mindössze az jelentett gondot a számára, hogy Mary97-
nek utána már sohasem akaródzott többé visszamenni a
Microserf Office 6.9-be. A manzárdszobai jelenetet követően
mindig a körútra akart menni, hogy sétálhasson a virágzó
gesztenyefák alatt vagy üldögélhessen a kávéház teraszán, s
figyelhesse a távolban mozgolódó pálcikaemberkéket, akik
fel- s leszálltak a járművekről.
<Hát nem romantikus?> mondogatta Mary, s ilyenkor
megmeglötyögtette a zöld folyadékot a poharában.
<Ideje visszamennünk> válaszolta Ken. <Lefogadom,
hogy a Dossziéink eszeveszettül villognak.>
<Folyton csak ezt hajtogatod> hangzott Mary szokásos vá-
lasza.
Ken678 mindig is gyűlölte a hétvégéket, mert olyankor hi-
ányzott neki a Microserf Office 6.9 otthonos, barátságos
zsongása. Mostanában azonban hét közben sem jutott neki
elég belőle: ha ugyanis Mary97-tel szeretett volna lenni -
márpedig így volt -, akkor kénytelen volt követni a lányt az
Áprilisi Párizsba. Kennek az is hiányzott, hogy egyre ritkáb-
ban láthatta közös Ablakukat, ott, a Folyosón, a Másoló és a
Nyomtató között. És hiányolta az ikonok hömpölygő áradatá-
nak látványát, és az aktáktól dagadó Dossziékat és a Hívások
és Feladatok villogó fényeit. Mint ahogyan a vörös csipke-
melltartót is.
<Mi történik akkor> kérdezte Ken egy hét múlva <, ha
csak a dámát fordítjuk meg?>
 És azon nyomban meg is tette.
<Semmi> válaszolta Mary. <Semmi. Csak a vörös melltar-
tós jelenet.>
És azzal már meg is fordította az ászt.

< Beszélnünk kell> mondta Ken678 végül. Éppen az Áprilisi

Párizsban jártak - mint mindig, amikor mostanában együtt
voltak. Ken Mary97-tel sétált a körúton, a virágzó gesztenye-
fák alatt.
< Miről?> kérdezte a lány. Befordult az egyik sarkon, az-
után a másikon is.
< Mindenféle dolgokról> válaszolta Ken.
<Hát nem romantikus?> kérdezte Mary, s azzal fogta ma-
gát és beült a kávézó teraszára.
<Azt hiszem> hangzott a válasz. <De...>
<Gyűlölöm, amikor ezt mondod> jelentette ki Mary.
<...nekem hiányzik az Iroda> fejezte be Ken a mondatot,
mert ez már benne volt az átmeneti tárolójában.
Mary97 megvonta a vállát.
<Ki így, ki úgy. Nem vagyunk egyformák.> Azzal meglö-
työgtette a zöld folyadékot a poharában. Sűrű volt, mint va-
lami szirup, s rá is ragadt az üveg falára. Kennek olyan érzé-
se támadt, mintha Mary nem is rá, hanem egyenesen átnézne
rajta. Megpróbált bekukucskálni a lány parasztblúzának de-
koltázsába, de hiába.
<Azt hittem, beszélni akarsz velem valamiről> mondta
Mary.
<Úgy van. Már meg is beszéltük> válaszolta Ken, s azzal
az étlap után nyúlt.
Mary azonban elhúzta előle.
<Most nincs kedvem hozzá.>
<Akkor vissza kellene mennünk> mondta Ken. <Lefoga-
dom, hogy a Dossziéink már eszeveszettül villognak.> Mary
vállat vont. <Menj csak!> mondta.
<Micsoda?>
<Te vagy az, akinek hiányzik az Iroda. Nekem nem. Úgy-
hogy én itt maradok.>
<Itt?>
 Ken szeretett volna körülnézni, de olyan ikon volt, amelyik
mindössze egyetlen irányba nézhetett, így csak a körutat lát-
hatta.
<Miért ne?> kérdezte Mary. <Ugyan kinek fogok hiányozni
az ottaniak közül?> Azzal belekortyolt a zöldes színű italba, s
kinyitotta az étlapot. Ken zavarba jött. Lehet, hogy a lány
ilyenkor egész idő alatt az ital hatása alatt volt?
És hogyan lehetséges, hogy most négy tétel szerepelt a
menüben?
<Például nekem> próbálkozott Ken.
Ám a pincér rnár feltűnt. Ő legalább ugyanolyan volt, mint
eddig.
<Na, mi lesz már?> noszogatta Mary, mire Ken a HAZA
szóra mutatott. Mary azonban az új lehetőség mellett döntött
s rá is bökött: MARAD.

Ken678 soha életében nem érezte még ennyire hosszúnak

a hétvégét. Amint elkezdődött a következő hét, hanyatt-
homlok rohant a Másoló és a Nyomtató Folyosója felé. Bár
kevés volt az esélye, mégis reménykedett, hátha. Hiába. Se-
hol egy nyitott ablak. És Mary97-nek se híre, se hamva.
Kereste azután a Hívások és Feladatok között, minden
egyes sort végignézett, s mindegyik Folyosót végigpásztázta.
Végül, amikor már közeledett a hétvége, nagy nehezen mégis
elszánta magát. Most először egyedül ment be a Böngésző-
höz tartozó Ablak nélküli szobába.
Mary97 Dossziéja nyomtalanul eltűnt. A kártyalapok ott
hevertek az apró, szív alakú asztalon, a káró tízes kivételével
mind lefelé fordítva.
Ken megfordította a kor dámát, de semmi sem történt. Már
ez sem lepte meg.
Ezután megfordította a pikk ászt. Érezte a talpa alatt a
domború macskaköveket. Igen, ez az Áprilisi Párizs. A gesz-
tenyefák virágba borultak, de Ken678 ennek sem tudott
örülni. Mázsás súlyként nehezedett rá a szomorúság.
Befordult az első kávéház teraszára. Ott volt a lány. A szív
alakú asztalka mellett üldögélt.
<Nocsak, kit látnak szemeim?> üdvözölte Mary.
 <A Dossziéd eltűnt a helyéről> mondta Ken. <Amikor
viszszamentem, még a szobában volt. Eszeveszettül villogott.
De az jó pár nappal ezelőtt történt. Ma már sehol sem talál-
tam.>
Mary megvonta a vállát.
<Úgysem megyek vissza többé. >
<Mi történt velünk?> kérdezte Ken.
<Velünk semmi> válaszolta Mary. <Csak velem. Emlékszel
még, milyen érzés volt az, amikor végre rátaláltál arra, amit
mindig is kerestél? Hát én pontosan így vagyok ezzel a hely-
lyel. Itt találtam meg, amit kerestem. Szeretek itt lenni.>
A zöld folyadékkal teli pohárral Ken felé bökött.
<Szerintem te is jól erezhetnéd itt magad> mondta.
Ken nem válaszolt. Attól félt, hogy ha megszólal, elsírja
magát. Pedig a Kenek nem is képesek ilyesmire.
<De így is jól van> mondta Mary97. Még mosolygott is, a
jellegzetes Mary-mosollyal. Kortyolt egyet az italból, majd
kinyitotta az étlapot. Megjelent a pincér, s Mary a SZOBA szó-
ra bökött. És Ken valahogyan megérezte, hogy ez lesz az
utolsó alkalom.
A V alakú manzárdszobában most végre tökéletesen bele-
láthatott Mary blúzának dekoltázsába. Tenyere ekkor simult
utoljára a lány duzzadt, tökéletes formájú kebleire. A fran-
ciaablakokból az Eiffel-tornyot és a körutat látta.
<Mary!> mondta, s a lány máris ott feküdt előtte. A blúza
és a szoknyája felgyűrődött, egészen a derekáig. És Ken
érezte, hogy ez az utolsó alkalom. Az ismerős lódobogássze-
rű zaj is felhallatszott a körútról, amikor a lány széttárta
előtte tökéletes formájú combjait s azt mondta:
<Az Áprilisi Párizs.>
Vörös körmei félrehúzták a parányi francia bugyit, s Ken
valahogyan megérezte, hogy ez az utolsó alkalom.
Megcsókolta a lány csókolnivalóan édes száját.
<Mary!> mondta.
A lány félrehúzta a parányi francia bugyit, és Ken tudta,
hogy ez az utolsó alkalom.
<Mary!>
És valóban ez volt az utolsó alkalom.
 A rendőr a sípjába fújt, s ők ketten ismét a kávéház tera-
szán találták magukat. Az étlap összecsukva hevert a szív
alakú asztalkán.
<Nos, akkor udvarolsz nekem?> kérdezte Mary.
Miféle tréfát űz velem ez a lány? - gondolta Ken678. Még
mosolyogni is próbált, de a Kenek képtelenek az ilyesmire.
<Most válaszolnod kellene. Azt, hogy: És ha igen?> mond-
ta Mary. Ismét kortyolt egyet a zöld folyadékból. Pajzánul
meglötyögtette az italt a pohárban. Bármennyit is ivott, min-
dig bőven maradt még benne.
<Ideje visszamenni> mondta Ken. <A Dossziém már bizto-
san eszeveszettül villog. >
<Értem. Rendben van. Gyere el, látogass meg néha!>
mondta a lány. <És ne mondd azt, hogy azt hiszed.>
Ken678 bólintott, noha a Ken ikonok erre sem képesek.
Inkább merev fejbiccentésnek tűnt a mozdulata. Mary97 ki-
nyitotta az étlapot. Felbukkant a pincér, és Ken rámutatott a
HAZA menüpontra.

Ken678 a közvetkező két hétben megszállott módjára dol-

gozott. Beletemetkezett a Microserf Office 6.9-be. Amint vil-
logni kezdett a Dossziéja, máris pattant s ment a Hívásokhoz,
a Feladatokhoz, hogy szinte égett a talpa alatt a Folyosó.
Mindazonáltal nagy ívben kerülte a Másoló és a Nyomtató Fo-
lyosóját - csakúgy, mint a Böngésző környékét. Egyszer
ugyan kis híján megállt egy nyitott Ablak előtt, de úgy hatá-
rozott, soha többé nem akarja látni az Áprilisi Párizst. Túlsá-
gosan magányos volt Mary nélkül.
Négy hétnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Ken ismét bete-
gye a lábát a Böngésző Ablak nélküli szobájába. Már jó előre
félt a szív alakú asztalon heverő kártyák látványától. De azok
egytől egyig eltűntek. Sőt, már az asztal sem volt a helyén.
Ken felfedezett néhány nyomot a falakon, s ebből rögtön rá-
jött, hogy itt járt az Optimizálo. A szobát ismét kitörölték, s
megkezdték a felülírását.
Amikor távozott a helyiségből, már nem volt egyedül. Tár-
sául szegődött a mélységesen mély szomorúság.
A következő héten ismét arrafelé járt, s ez alkalommal
rengeteg üres dossziéra bukkant a szobában. Talán Mary97-é
is ott volt közöttük. Most, hogy már eltűnt innen a Húsvéti
Tojás, Ken678 nem érzett tovább lelkiismeret-furdalást ami-
att, hogy egyszer sem látogatta meg Maryt. Ismét szabadnak
érezte magát. Zavartalanul imádhatta a Microserf 6.9-et, él-
vezhette a gépek duruzsolását, gyönyörködhetett a szorgal-
masan hömpölygő ikonok látványában, s nézhette a hosszú,
néma, hallgatag sorokat. De hetente legalább egy alkalom-
mal azóta is meg-megáll még a Folyosón, a Másoló és a
Nyomtató között, hogy kinyissa az Ablakot. Bárki meggyő-
ződhet róla. Most is ott álldogál, s nézi az Áprilisi Párizst. Vi-
rágba borulnak a gesztenyefák, felragyognak a macskakö-
vek, s a pálcikaemberek fel- s leszállnak a járművekről a
messzi távolban. A kávéházak csaknem teljesen néptelenek.
Egyetlen magányos alak üldögél csupán ott, egy asztalka
mellett. Igen, lehet, hogy Mary az.
Mondják, az ember sohasem felejti el élete első szerelmét.
Nos, akkor Mary97 az én legelső szerelmem, gondolta Ken.
Tetszett neki ez a gondolat. Nem is akart szabadulni az em-
lékétől. Szeretett emlékezni rá, szerette felidézni a vörös
körmöket, a lágy Mary-hangot, és maga elé képzelte a Mary-
mosolyt, a nagy mellbimbókat, melyek olyan barnák, akár a
csokoládé, és a parányi bugyit, amit félrehúzott vörös körme-
ivel. Azaz - őt.
Igen, biztosan Mary az, aki ott üldögél a kávéházban.
Ken678 remélte, hogy a lány továbbra is jól érzi magát az
Áprilisi Párizsban. Azt kívánta Marynek, hogy legyen épp
olyan boldog, mint amilyen boldoggá tette őt, s teszi még ma
is. Ken remélte, hogy Mary azóta is olyan csodálatosan szép,
amikor szomorú.
Nicsak! A Dossziéja ebben a pillanatban eszeveszett villo-
gásba kezdett. Ideje hát továbbmenni.

Németh Anikó fordítása

 TARTALOM
STEPHEN KING: AZ istenek szövegszerkesztője
(The Word Processor)

FREDERIK POHL: A gépies ember

(The Schematic Man)

ARTHUR C. CLARKE: Alsó Földegyüttállás

(Transit of Earth)

RAY BRADBURY: Eltűnt város a Marson

(The Lost City of Mars)

JOE HALDEMAN: Több, mint részeinek összege

(More Than the Sun of His Parts)

PHILIP K. DICK: Fagyos utazás

(Frozen Journey)

URSULA K. LE GUIN: Kilenc élet

(Nine Lives)

LARRY NIVEN: A Leviatán

(Leuiathan)

ROBERT SILVERBERG: Gianni

(Gianni)

ROBERT SHECKLEY: Érzel valamit, amikor ezt csinálom?

(Can You Feel Anything When I Do This?)

KURT VONNEGUT, JR: Isten hozott a Majomházban!

(Welcome to the Monkey House)

TERRY BISSON: Irodai románc

(An Office Romance)