Matematikai Analízis III.

1
egyetemi jegyzet

2013. december 13.

1 Az el®adásokat lejegyezte: Marczell Márton

Tartalomjegyzék

4. Parciális dierenciál egyenletek 1

4.1. Bevezet® . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2

4.2. Els®rend¶ PDE: Transzport egyenlet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

4.2.1. Transzport egyenlet, homogén eset . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

4.2.2. Inhomogén eset . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

4.3. Másodrend¶ PDE I: Laplace egyenlet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

4.3.1. Téglalap alakú tartomány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

4.3.2. Megoldás körlapon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

4.3.3. A Laplace egyenlet megoldásának néhány tulajdonsága . . . . . . . 11

4.4. Másodrend¶ PDE II: H®vezetés egyenlete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12

4.4.1. H®vezetés végtelen hosszú rúdban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12

4.4.2. H®vezetés véges rúdban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

4.4.3. H®vezetés visszafelé . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

4.5. Másodrend¶ PDE III: Hullámegyenlet. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

i
4. fejezet

Parciális dierenciál egyenletek

1
4. FEJEZET. PARCIÁLIS DIFFERENCIÁL EGYENLETEK 2

4.1. Bevezet®

A parciális dieremciálegyenlet egy olyan összefüggés, ahol az ismeretlen egy több változós
valós függvény. Az egyenletben szerepelhet maga a függvény (u), parciális deriváltjai: a
függvény gradiense, Hesse-mátrixa, magasabb rend¶ parciális deriváltjai is.

Az ismeretlen függény koordinátái közott néha van egy kiválasztott  t , ami az id®
zikai mennyiségnek felel meg, a többi pedig  xk  a hely koordinátáit adják meg.

Deníció Legyen α egy multiindex:

α = (α1 , α2 , α3 , . . . , αn ), αi N ∪ {0}.

Ekkor a Dα dierenciál operátor hatása az u(x) n változós függvényre:

α ∂ |α|
D u := u
∂ α 1 x1 ∂ α 2 x2 . . . ∂ α n xn
ahol |α| = αi .
Pn
i=1

Deníció A PDE rendje max |α|, ahol a PDE külonböz® Dα u-k között egy összefüggés.
Deníció A Laplace operátor egy speciális dierenciál operátor, mely a (helykoordináták
szerinti) második deriváltak összege:
n
X
∆u = u00xk xk
k=1

∂ 2u
(Jelölésben a parciális deriváltat alsó indexbe írjuk, tehát például: u00xk xk = )
∂x2k

Alapkérdések

• Megoldható-e a PDE?

• Ha igen, létezik-e egyértelm¶ megoldás?

Jelenleg nem áll rendelkezésünkre olyan általános elmélet, melynek segítségével az összes
PDE-t meg tudnánk oldani, s®t, úgy sejtjük, hogy ilyen elmélet nem is létezik.

• Stabil-e a megoldás?

Stabil megoldásról akkor beszélünk, ha az folytonosan függ a PDE paramétereit®l és a

kezdeti feltételekt®l.
4. FEJEZET. PARCIÁLIS DIFFERENCIÁL EGYENLETEK 3

Alap PDE-k

A PDE-ket két nagy csoportra oszthatjuk: lineárisra és nemlineárisra.

Lineáris PDE-k

• Transzport egyenlet, u = u(x, t) =?

u0t + b · u0x = 0

• Laplace-egyenlet
∆u = 0

• Helmholz-egyenlet
∆u = −λu
Itt a λ-t is keressük, egyben sajátérték probléma is.

• H®vezetés egyenlete Itt u függ az id®t®l is:

u0t = ∆u

• Schrödinger egyenlet
i · u0t = −∆u

• Hullámegyenlet
u00tt = ∆u

• Stb...

Nemlineáris PDE-k

• |grad u| = 1

• Minimális felület
!
grad u
div p =0
1 + |grad u|2

• Stb...

A nemlineáris egyenletek lehetnek jól- és rosszul kondícionáltak. (well- and ill-posed)

Jól kondícionált PDE-r®l akkor beszélünk, ha létezik egyértelm¶, elegend®en sima megol-
dás.
4. FEJEZET. PARCIÁLIS DIFFERENCIÁL EGYENLETEK 4

Rosszul kondícionált ennek az ellentéte, például a káosz. Ezek az egyenletek írják le

többek között a természtben el®forduló ugrásszer¶ válztozásokat is.

Deníció 4.1.1. A másodrend¶ Lineáris PDE-k típusai, melyeket indoklás és magyarázat

nélkül felsorolunk, egy-egy példával együtt:

1. Elliptikus: u(x, [y, z, . . . , ])

• Laplace-egyenlet: ∆u = 0. Ennek megoldásai a harmonikus függvények.
• Poisson-egyenlet: ∆u = f .

2. Hiperbolikus: u(x, [y, z, . . . , ]t).

• Hullámegyenlet: u00t = ∆u.

3. Parabolikus: u(x, [y, z, . . . , ]t)

• H®vetezés egyenlete: u0t = ∆u

4.2. Els®rend¶ PDE: Transzport egyenlet

A legegyszer¶bb esettel kezdjük: olyan u(x, t) kétváltozós függvényt keresünk, melyre az

alábbi összefüggés igaz:
u0t (x, t) + b · u0x (x, t) = f (x, t)
Ha f (x, t) ≡ 0, akkor homogén egyenletr®l beszélünk, egyébként inhomogénr®l.

4.2.1. Transzport egyenlet, homogén eset

Tekintsük az alábbi egyenlet

u0t (x, t) + b · u0x (x, t) = 0,

ahol b ismert paraméter.

Adott továbbá egy u(x, 0) = g(x) kezdeti feltétel, ahol g ismert függvény.

Legyen (x, t) rögzített pont. Deniáljuk az alábbi függvényt, amely az (x, t) ponton
áthaladó egyenest mentén adja meg a megoldást:

z(s) := u(x + bs, t + s), sIR

4. FEJEZET. PARCIÁLIS DIFFERENCIÁL EGYENLETEK 5

Deriváljuk z -t:
z 0 (s) = u0x (x + bs, t + s) · b + u0t (x + bs, t + s) = 0,
hiszen u kielégíti a PDE-t. Tehát z(s) konstans. Speciálisan s = −t-re:

u(x − bt, 0) = u(x, t)

u(x − bt, 0) = g(x − bt) = u(x, t)

Az utolsó sorból látszik, hogy a PDE-nek létezik egyértelm¶ megoldása, ha a g kezdeti

feltétel deriválható függvény.

Ha a kezdeti érték függvénynek szingularitása van, akkor is az egyetlen "értelmes" meg-

oldás u(x, t) = g(x − bt), amit gyenge megoldás nak nevezünk. A szingularitás nem t¶nik
el, hanem id®ben tovább terjed.

4.2.2. Inhomogén eset

Tekintsük a transzport egyenlet inhomogén változatát:

u0t (x, t) + bu0x (x, t) = f (x, t) (4.1)

u(x, 0) = g(x) (4.2)

ahol f és g adott függvények.

Ezt az inhomogén feladatot két egyszer¶bb részre bontjuk, és u-t a két, egyszer¶bb feladat
megoldásainak összegeként állítjuk el®. Legyen v a homogén transzport egyenlet megol-
dása, amely a (4.2) kezdetiértéket kielégíti, w pedig az inhomogén egyenlet megoldása 0
kezdetiértékkel:

vt0 + bvx0 = 0, wt0 + bwx0 = f (x, t)

v(x, 0) = g(x) w(x, 0) = 0.

Ekkor u = v + w megoldása lesz a (4.1)-(4.2) feladatnak.

A homogén rész megoldását ismerjük.

A nulla kezdeti feltétel¶, inhomogén transzportegyenlet megoldása

Ezt is a homogén résznél ismertetett módszerhez hasonlóan oldhatjuk meg. Rögzített

(x, t) mellett deniáljuk a z : IR → IR függvényt a következ®képp:

z(s) := w(x + bs, t + s).

4. FEJEZET. PARCIÁLIS DIFFERENCIÁL EGYENLETEK 6

A függvény deriváltja

z 0 (s) := wx (x + bs, t + s)b + wt (x + bs, t + s) = f (x + bs, t + s).

Meg akarjuk határozni z(0) = w(x, t)-t. Ehhez integráljuk z 0 (s)-et a [−t, 0] intervallumon:
ˆ 0
z 0 (s)ds = z(0) − z(−t) = z(0)
−t

hiszen z(−t) = w(x + bt, 0) = 0. Ez alapján a megoldás:

ˆ 0 ˆ 0 ˆ t
0
w(x, t) = z(0) = z (s) ds = f (x + bs, t + s) ds = f (x + b(s − t), s). ds
−t −t 0

A (4.1)-(4.2) feladat teljes megoldása:

ˆ t
u(x, t) = g(x − tb) + f (x + b(s − t), s) ds.
0

4.3. Másodrend¶ PDE I: Laplace egyenlet

Ez az egyik leggyakrabban el®forduló PDE.

u = u(x1 , x2 , . . . , xn ) egy n-változós függvény, melyet valamely Ω ⊂ IRn nyílt, sima határú
tartományon keresünk. A tartomány belsejében:
n
X
∆u = u00xk xk = 0. (4.3)
k=1

A fenti (4.3) egyenlettel együtt adott egy peremfeltétel is. Peremfeltétel alatt azt értjük,
amikor u(x)-r®l valami ismert, ha x∂Ω.

Három fajta peremfeltételt különböztetünk meg:

1. Dirichlet feltétel
u(x) = f (x), x∂Ω.
Példa: Ha egy rugalmas membránt kifeszítünk egy keretre és tudni akarjuk, hogy a
membránnak mi lesz a felülete, akkor f (x) a keretet leíró függvény.

2. Neumann feltétel
∂u
=< grad u, n >= f (x), x∂Ω, n ⊥ ∂Ω,
∂n
4. FEJEZET. PARCIÁLIS DIFFERENCIÁL EGYENLETEK 7

az megadjuk, hogy u-nak mennyi a határra mer®leges iránymenti deriváltja.

Az el®z® példa szerint itt nem a keretet leíró függvényt ismerjük, hanem azt, hogy
a membránt milyen er®vel húzzuk.

3. Harmadik típusú vagy kevert (mixed) peremfeltétel

αu(x) + βu0n (x) = f (x), x∂Ω, α, βIR.

A fentiek mind jól kondícionált feladatok, ha a peremfeltételben szerepl® függvények ele-

gend®en simák. Nem létezik általános megoldás. Bizonyos típusú Ω-k esetén tudunk
megoldásról beszélni.

4.3.1. Téglalap alakú tartomány

Legyen Ω a nyílt egységnégyzet a síkon: Ω = (0, 1) × (0, 1). Legyenek a peremfeltételek a

következ®k:

1.5

f (x)
1

u(0, y) = 0
0.5 0 0 u(1, y) = 0
u(x, 0) = 0
0 u(x, 1) = f (x)
0
0 0.2 0.4 0.6 0.8 1 1.2 1.4

4.1. ábra.

Keressük a megoldást szeparábilis u(x, y) = X(x)Y (y) alakban! (Ez nagyon bátor felté-
telezés, de látni fogjuk, hogy m¶ködik.) Ekkor az egyenlet X 00 Y + XY 00 = 0. Átrendezve:

X 00 Y 00
=− =: λ
X Y
Az egyenlet két oldala, mivel különböz® változók függvényei, minden bizonnyal csak ak-
kor egyenl®, ha konstans. Két közönséges, egyváltozós dierenciálegyenletet kapunk. A
4. FEJEZET. PARCIÁLIS DIFFERENCIÁL EGYENLETEK 8

peremfeltételekb®l a két egyenletre nézve kezdeti feltételeket vezethetünk le:


∀y : X(0)Y (y) =0  


∀y : X(1)Y (y) =0 

=⇒ Y (0) = X(0) = X(1) = 0
∀x : X(x)Y (0) =0  



∀x X(x)Y (1) =f (x)
:

Az els® egyenlet X 00 = λX . Ennek megoldása:

1. Tegyük fel, hogy λ > 0, λ = α2 . Ekkor az általános megoldás

X(x) = Aeαx + Be−αx

A kezdeti feltételek miatt ekkor

X(0) = A + B = 0 =⇒ B = −A

X(1) = Aeα + Be−α = 2A sh α = 0

Ez csak akkor lesz igaz, ha α = 0 vagy A = 0. Mindkét esetben X ≡ 0, tehát a
feltételezés rossz volt.

2. λ = −α2 esetén az általános megoldás

X(x) = A cos αx + B sin αx

A kezdeti feltételekb®l A = 0, B sin α = 0, tehát α = kπ, kZ. Ebb®l λ = −(kπ)2 .

A második egyenlet megoldása:

Y 00 = (kπ)2 Y
Y (y) = Aekπy + Be−kπy
A kezdeti feltételb®l

B = −A =⇒ Y = 2A sh(kπy).

Az eredeti kétváltozós egyenlet alapmegoldásai tehát

un (x, y) = sin(nπx) sh(nπy), n = 1, 2, . . . .

Az általános megoldás ezek összege:

∞
X
u(x, y) = Ak sin(kπx) sh(kπy)
k=1
4. FEJEZET. PARCIÁLIS DIFFERENCIÁL EGYENLETEK 9

Felhasználjuk az utolsó peremfeltételt (u(x, 1) = f (x)):

∞
X
Ak sin(kπx) sh(kπ) = f (x)
k=1

A baloldalon egy Fourier-sort kaptunk, ahol csak szinuszos tagok szerepelnek, együttha-
tójuk pedig
bk = Ak sh(kπ)
Következésképpen ˆ 1
1
Ak = f (x) sin(kπx) dx.
sh(kπ) 0
(Mivel f csak a (0, 1) intervallumon van megadva, ezért vehetjük olyan kiterjesztését,
hogy páratlan függvény legyen, s így Fourier-sorában valóban csak szinuszos tagok szere-
peljenek.)

Megjegyzés 4.3.1. A Variációszámítás fejezetben láttuk, hogy a következ® integrál mi-

nimumának feltétele a Laplace-egyenlet teljesülése:
¨
|grad u|2 d(x, y)
Ω

Ha tehát valamilyen módszerrel megoldást tudunk adni erre a variációszámítási feladatra,

akkor egyben megoldást adunk a Laplace-egyenletre is, természetesen az adott peremfelté-
telek mellett.

4.3.2. Megoldás körlapon

Oldjuk meg a Laplace-egyenletet az a sugarú, origó középpontú körlapon!

Ω = (x, y) : x2 + y 2 < a2 , ∂Ω = x2 + y 2 = a2
 

Legyen W a megoldás polárkoordinátás alakja:

W (r, θ) = u(r cos θ, r sin θ)

A parciális deriváltak:
∂W ∂u ∂u
= · cos(θ) + · sin(θ)
∂r ∂x ∂y
2
∂ W ∂ 2u 2 ∂ 2u ∂ 2u
= · cos (θ) + · sin(θ) + 2 · cos(θ) sin(θ)
∂r2 ∂x2 ∂y 2 ∂x∂y
∂W ∂u ∂u
= · r(− sin(θ)) + · r cos(θ)
∂θ ∂x ∂y
2
∂ W ∂ 2u 2 2 ∂u ∂ 2u 2 ∂u
= · r sin (θ) + · r(−cos(θ)) + · r cos(θ) + · r(− sin(θ))
∂θ2 ∂x 2 ∂x ∂y 2 ∂y
4. FEJEZET. PARCIÁLIS DIFFERENCIÁL EGYENLETEK 10

Az egyenlet az új koordinátákban:

00 Wr0 Wθθ00
Wrr + + 2 =0
r r

1. Feladat. Igazoljuk a fenti egyenletet.

Keressük a megoldást szeparábilis alakban: W (r, θ) = R(r)T (θ). A peremfeltétel ekkor:

R(a)T (θ) = g(θ)

A polárkoordináták természetéb®l adódóan szükségképpen teljesülnek a következ® felté-

telek:
T (0) = T (2π) T 0 (0) = T 0 (2π)
Az egyenlet szeparábilis formában:

R0 T RT 00
R00 T + + 2 = 0.
r r
Átrendezve:
r2 R00 + rR0 T 00
=− =: λ
R T

2. Feladat. Igazoljuk, hogy a fenti egyenletben szerepl® konstans nem lehet negatív.

Tehát λ = n2 . Oldjuk meg a T -re vonatkozó egyenlet:

T 00 + n2 T = 0.

Ekkor
T = A cos nθ + B sin nθ
A kezdeti feltételekb®l
cos 0 = cos(2πn) =⇒ nZ
Az R-re vonatkozó egyenlet ekkor

r2 R00 + rR0 − n2 R = 0

Az alapmegoldások: 
C + D ln r n=0
0 0
Rn (r) =
Cn rn + Dn r−n n 6= 0
4. FEJEZET. PARCIÁLIS DIFFERENCIÁL EGYENLETEK 11

Tudjuk, hogy R az egész körlapon dierenciálható. Ez az origóban nem teljesülne az

ln r és az r−n függvényekre, amib®l következik, hogy jelen esetben minden n-re Dn = 0.
Tehát Rn = Cn rn . A megoldásba visszahelyettesítve az R-re és T -re kapott függvényeket:

Wn (r, θ) = rn (An cos nθ + Bn sin nθ)

∞
X
W (r, θ) = rn (An cos nθ + Bn sin nθ)
n=0

A peremfeltétel felhasználása:
∞
X
W (a, θ) = an (An cos nθ + Bn sin nθ) = g(θ)
n=0

Az An és Bn együtthatókat tehát g Fourier-sorfejtéséb®l határozhatjuk meg.

4.3.3. A Laplace egyenlet megoldásának néhány tulajdonsága

Deníció 4.3.2. Az u függvény harmonikus, ha 4u = 0.

Állítás 4.3.3. Ha u harmonikus az Ω tartományon, akkor széls®értékeit ∂Ω-n veszi fel.
Tétel 4.3.4. Legyen B ⊂ Ω egy a sugarú kör (x0 , y0 ) körül, u pedig harmonikus függvény.
Ekkor ˛
1
u(x0 , y0 ) = u(x, y) ds
2πa B

Tétel 4.3.5 (Green-függvény). Legyen Ω ⊂ IR2 nyílt tartomány. Vegyük ∂Ω egy para-
méterezését:
∂Ω = γ(t)IR2 : tI ,


ahol I ⊂ IR egy intervallum. Ekkor létezik olyan G(x, y, t) : Ω × I → IR függvény, hogy a

4u(x, y) = 0 ∀(x, y)Ω, u(x, y) = f (x, y) ∀(x, y)∂Ω

feladat megoldása: ˆ
u(x, y) = G(x, y, t)f (γ(t)) dt
I

Mivel a Laplace-egyenlet megoldása mindig az Ω tartománytól függ, a G függvény minden

tartományra egyedi. Meghatározásának módszereit most nem tárgyaljuk. Ha például

Ω = (x, y)IR2 : y > 0 ,


4. FEJEZET. PARCIÁLIS DIFFERENCIÁL EGYENLETEK 12

akkor az u(x, 0) = g(x) feltétel mellett

ˆ ∞
y g(ξ)
u(x, y) = dξ
π −∞ (x − ξ)2 + y 2
A kapott u függvény kielégíti a peremfeltételt, mivel belátható, hogy
lim u(x, y) = g(x)
y→0

4.4. Másodrend¶ PDE II: H®vezetés egyenlete

Legyen Ω ⊂ IRn nyílt tartomány, Ω+ t = Ω × (0, ∞), Az u : Ωt → IR függvény megoldása

+

a h®vezetési feladatnak, ha
n
X ∂ 2u
u0t (x, 0) = (x, 0).
∂x2k k=1
u(x, t) jelenti az adott pontban mért h®mérséklet a t id®pontban.

A feladathoz tartozó kezdeti feltétel :

u(x, 0) = f (x).
A feladathoz tartozó peremfeltétel :
u(x, t) = u0 (x, t), x∂Ω.

Itt t jelöli az id®változót. Megállapodás szerint a Laplace-operátorban nem deriválunk a

t változó szerint, ezért egyenlet így is írható:
u0t = 4u.

4.4.1. H®vezetés végtelen hosszú rúdban

Legyen n = 1, Ω = IR. Ekkor az egyenlet:

u0t = ku00xx , xIR, t > 0. (4.4)
k > 0 a rúd zikai konstansa. Legyen a kezdeti érték feltétel u(x, 0) = f (x), a rúd h®mér-
séklete a kiindulási id®pillanatban. Tegyük fel továbbá, hogy a kezdeti összes h®mennyiség
véges: ˆ ∞
 
f (x) dx < ∞.
−∞
Peremfeltételként azt tesszük fel, hogy
lim u(x, t) = 0, t ≥ 0.
x→±∞
4. FEJEZET. PARCIÁLIS DIFFERENCIÁL EGYENLETEK 13

Megoldás a frekvencia tartományban

A feladatot a frekvenciatartományban oldjuk meg. Vegyük (4.4) egyenlet Fourier transz-

formáltját az x változó szerint:

F(u0t (x, t), s) = kF(u00xx (x, t), s),

ami a Fourier transzformáció alaptulajdonságai szerint így írható:

∂
F(u(x, t), s) = −ks2 F(u(x, t), s).
∂t

A t szerint deriválásnál a frekvenciatartomány s változója konstans. A fenti egyenlet egy

ODE-t ad, melynek megoldása:
2
F(u(x, t), s) = C(s)e−ks t ,

ahol C(s) független t-t®l.

A kezdeti feltételb®l:
F(f (x), s) = F(u(x, 0), s) = C(s),
ezért f ismeretéb®l C(s) is meghatározható.

Analízis 2-b®l tanultuk, hogy

2 /2 2 /2
F(e−x , s) = e−s ,
2
így könnyen felíhatjuk azt a függvényt, aminek Fourier traszformáltja e−ks t :
1 −x2 2
F( √ e 4kt , s) = e−ks t
2kt

Összegezve azt kaptuk, hogy a keresett függvény Fourier transzformáltjára teljesül, hogy
1 −x2 /4kt 1 −x2
F(u(x, t), s) = F(f (x), s) · F( √ e ) = √ F(f (x) ∗ e 4kt , s)
2kt 2π
A konvolúció Fourier transzformáltjáról azt tanultuk, hogy
√
F(f ∗ g, s) = 2π F(f, s) · F(g, s)

Tehát a hövezetési feladat megoldása a végtelen hosszú rúdban:

  ˆ ∞
1 1 −x2 1 1 −(x−y)2
u(x, t) = √ f (x) ∗ √ e 4kt = √ f (y) √ e 4kt dy.
2π 2kt 2π −∞ 2kt
4. FEJEZET. PARCIÁLIS DIFFERENCIÁL EGYENLETEK 14

Megoldás a változók szétvalasztásával

Az egyszer¶ség kedvéért legyen az egyenletben szerepl® konstans k = 1.

u0t = u00xx , xIR, t > 0.

u(x, 0) = f (x), xIR.

A megoldást szeparált alakban keressük:

u(x, t) = T (t)X(x).

Ekkor

u0t (x, t) = T 0 (t)X(x)

u00xx (x, t) = T (t)X 00 (x),

így átrendezve azt kapjuk, hogy

T 0 (t) X 00 (x)
= = −s2 .
T (t) X(x)

1. Gyakorlat. Lássuk be, hogy a fenti egyenlet jobboldalán szerepl® konstans csak
negatív lehet.

Így két közönséges DE-t oldunk meg:

T 0 (t) = −s2 T (t), X 00 (x) = −s2 X(x),

ahol s tetsz®legesen megválasztható paraméter. A megoldás:

2
u(x, t) = eixs−s t ,

ahol s tetsz®leges valós szám. Ennek értéke a peremen:

u(x, 0) = eixs .

Ezekb®l fogjuk 'kikeverni' azt a megoldást, amit keresünk.

Mivel f abszolút integrálható függvény, ezért el®állítható

ˆ ∞
1
f (x) = √ eixs fb(s)ds
2π −∞

alakban, ahol fb a függvény Fourier transzformáltja.

4. FEJEZET. PARCIÁLIS DIFFERENCIÁL EGYENLETEK 15

Állítás 4.4.1. A fenti peremérték feladat megoldása

ˆ ∞
1 2
u(x, t) = √ eixs−s t fb(s)ds. (4.5)
2π −∞

Határozzuk meg a megoldást f függvényében, hiszen ez adott, nem pedig Fourier transz-
formáltja. fb el®állítható a Fourier transzformáció segítségével:
ˆ ∞
1
fb(s) = √ e−iys f (y)dy.
2π −∞
Ezt behelyettesítve a (4.5) kifejezésbe azt kapjuk, hogy
ˆ ∞
1
u(x, t) = K(x, t, y)f (y)dy,
2π −∞
ahol K(t, x, y) a megfelel® magfüggvény, éspedig
ˆ ∞
1 2
K(t, x, y) = √ eis(x−y)−s t ds.
2t −∞
Ennek megoldása: ˆ ∞
1 1 (x−y)2
u(x, t) = √ √ e− 4t f (y)dy.
2π 2t −∞

Megoldás speciális kezdeti feltételek mellett.

Els® speciális esetként legyen a h®vezet® rúd kezdeti eloszlása Dirac delta függvény, δ(x).
Ezt úgy képzelhetjük el, hogy a rúd a t = 0 id®pontban az x = 0 pontban egységnyi
h®mennyiséget kap. A PDE azt írja le, hogy ilyen impulzust adva milyen módon fog
id®ben szétoszlani a h®. Ekkor
1 1 x2
u(x, t) = √ √ e− 4t ,
2π 2t
√
ami egy normális eloszlás s¶r¶ségfüggvénye, mely 0 várható érték¶ és 2t szórású.

Második speciális esetként legyen a h®vezet® rúd kezdeti eloszlása:

(
1 ha x[−1, 1]
f (x) =
0 ha x| [−1, 1]
Ekkor ˆ 1
1 1 (x−y)2
u(x, t) = √ √ e− 4t ddy.
−1 2π 2t
Újra valószín¶ségszámításos szemmel ránézve azt kapjuk, hogy
√
u(x, t) = P (−1 ≤ ξ ≤ 1), ahol ξ ∼ N (x, 2t).
Mindkét példában azt tapasztaljuk, hogy a kezdeti egyenetlen h®eloszlás az id® múlásával
egyre inkább egyenletessé válik.
4. FEJEZET. PARCIÁLIS DIFFERENCIÁL EGYENLETEK 16

4.4.2. H®vezetés véges rúdban

Legyen n = 1, Ω = (0, 1), ∂Ω = {0, 1}. Az egyszer¶ség kedvéert k = 1-t terkintünk.

Ekkor az egyenlet:
u0t = u00xx , x(0, 1), t > 0. (4.6)
A kezdeti érték feltétel
u(x, 0) = f (x), x(0, 1), (4.7)
és a peremfeltétel
u(0, t) = u(1, t) = 0, t ≥ 0.

Ezt is a változók szétválasztásával oldhatjuk meg. A megoldást u(x, t) = X(x)T (t) szorzat
alakban keressük.

A (4.6) egyenlet ilyen alakú lesz:

T 0 (t)X(x) = X 00 (x)T (t),

ahonnan átrendezássel azt kapjuk, hogy

T 0 (t) X 00 (x)
= .
T (t) X(x)
Mivel a két oldalon a függvények változói különboz®ek, egyenl®ség csak akkor fordulhat
el®, ha mindkét oldal konstans. Ezért ∃λIR:
T 0 (t) X 00 (x)
λ= = ,
T (t) X(x)
ami két közönséges DE-t ad.

T 0 (t) = λT (t) (4.8)

X 00 (x) = λX(x). (4.9)

(4.8) általános megoldása T (t) = ceλt , cIR.

A peremfeltételeket behelyettesítve azt kapjuk, hogy

u(0, t) = X(0)T (t) = 0, u(1, t) = X(1)T (t) = 0, ∀t > 0.

Ezért
X(1) = X(0) = 0. (4.10)

Ha λ pozitív, azaz λ = α2 , akkor (4.9) általános megoldása

X(x) = Aeαx + Be−αx .

4. FEJEZET. PARCIÁLIS DIFFERENCIÁL EGYENLETEK 17

Így
X(0) = A + B = 0, X(1) = Aeα + Be−α = 0.
Ebb®l A = B = 0 adódik, ezért ebben az esetben nincs nem-triviális megoldás.

Tehát λ negatív, λ = −α2 . Ekkor A (4.9) általános megoldása

X(x) = A cos(αx) + B sin(αx).

Így
X(0) = A = 0, X(1) = B sin(α) = 0.
Ez csak akkor lehet nem-triviális, ha α = nπ , nIN.

Azt kaptuk, hogy λ = −n2 π 2 alakú. A (4.9) DE hozzá tartozó alapmegoldása pedig
X(x) = sin(nπx). Az eredeti (4.6) számú PDE λ = −n2 π 2 -hez tartozó alapmegoldása:
2 π2 t
u(x, t) = Ae−n · sin(nπx).

Az általános megoldás a különböz® lehetséges λ-k hoz tartozó alapmegoldások lineáris

kombinációjaként áll el®.
∞
2 π2 t
X
u(x, t) = An e−n · sin(nπx)
n=1

An -et f Fourier-sorából tudjuk meghatározni. Mivel a [0, 1] intervallumban mozgunk, ez

lehet tisztán szinuszos, vagy tisztán koszinuszos is. A [0, 1] intervallumon {sin(nx), nIN}
és {cos(nx), nIN} önállóan is bázist alkot. Nekünk most a tiszta szinuszos el®állítás a
célravezet®.

3. Feladat. Az id® múltával az alapmegoldásokra

2
lim u(x, t) = lim e−(kπ) t sin(kπx) = 0
t→∞ t→∞

Igazoljuk, hogy a rúd h®mérséklete is tart a 0-hoz.

4. Feladat. A rúd h®energiájaként értelmezhet® függvény

ˆ 1
E(t) := u2 (x, t) dx.
0

Bizonyítsuk be, hogy ez id®ben monoton fogyó.

4. FEJEZET. PARCIÁLIS DIFFERENCIÁL EGYENLETEK 18

4.4.3. H®vezetés visszafelé

Oldjuk meg az el®z® feladatot úgy is, hogy az id®ben nem el®re, hanem visszafelé haladunk
úgy, hogy a 0. id®pillanatban a rúd h®mérsékletét az f (x) 6= 0 függvény írja le.

El®ször is, mit várunk?

A rúd végtelen ideig h¶lt, hiszen a két végér®l h¶tjük (a peremfeltételek nullák) és mégis
nullától különböz® a h®mérséklete. Ez azt jelenti, hogy kezdetben végtelenül forrónak
kellett lennie, vagyis a megoldásnak a −∞-ben fel kell robbannia. Nézzük meg, mit mond
a matematikai megoldás!

Legyen U (x, t) = u(x, −t). Az inverz h®vezetést leíró egyenlet így néz ki:

Ut0 = −Uxx
00
.

Látható, hogy bejött egy negatív el®jel. Ennek megoldását levezetve az el®z®ek szerint,
ugyanúgy megkapjuk a végtelen szummát, de a hatványkitev®ben egy pozitív szám lesz:
∞
2 π2 t
X
U (x, t) = An e+n · sin(nπx)
n=1

Ebb®l látszik, hogy ez a megoldás valóban felrobban minden x-re t → ∞ esetén.

4.5. Másodrend¶ PDE III: Hullámegyenlet.

Tekintsünk egy végtelen hosszú rugalmas húrt, és legyen u(x, t) a t id®pontban a húr x
pontjának kitérése. Ha a húr hullámmozgást végez, akkor zikai meggondolások alap-
ján u(x, t) olyan kétszer folytonosan dierenciálható függvény, mely kielégíti az alábbi
hiperbolikus PDE-t
u00tt = c2 u00xx , (4.11)
ahol c adott konstans. A feladat akkor lesz egyértelm¶en megoldható, ha megadjuk a
kezdeti id®pontban a húr helyzetét és az egyes pontokhoz tartozó pillanatnyi sebességet.
A peremfeltételek tehát

u(x, 0) = f (x), u0t (x, 0) = g(x), (4.12)

ahol f és g adott folytonosan dierenciálható függvények.

A feladat D'Alembert-féle megoldását adjuk meg. Alkalmazzuk az alábbi koordináta

transzformációt:
ξ = x + ct, η = x − ct.
4. FEJEZET. PARCIÁLIS DIFFERENCIÁL EGYENLETEK 19

Az inverz transzformáció
ξ+η ξ−η
x= , t= .
2 2c
Ezt behelyettesítve a keresett függvénybe egy U függvényt kapunk:
 
ξ−η ξ+η
U (ξ, η) = u ,
2c 2

1 1
Uξ0 = u0t + u0x ,
2c 2
00 1 −1 1 1 1 −1 11 1 −1
Uηξ = u00tt + u00xt + u00tx + u00xx = (u00tt 2 + u00xx ) = 0.
2c 2c 2c 2 2 2c 22 4 c

Vagyis kiderült, hogy Uξ0 (ξ, η) független η -tól, így:

Uξ0 (ξ, η) = F0 (ξ),

ezért ˆ
U (ξ, η) = Uξ0 dξ + G(η) = F (ξ) + G(η),

valamely alkalmas F és G függvények mellett.

Ezt visszahelyettesítve az eredeti függvénybe beláttuk az alábbi tételt:

Tétel 4.5.1. A (4.11) a hullámegyenlet PDE általános megoldása

u(x, t) = F (x + ct) + G(x − ct),

ahol F és G kétszer folytonosan dierenciálható valós függvények.

Meghatározzuk a (4.12) peremfeltételeket kielégít® megoldást. Ezt összeg alakban fogjuk

keresni:
u(x, t) = u(1) (x, t) + u(2) (x, t),
különválasztva a két kezdeti feltételt. Tehát u(1) (x, t) és u(2) (x, t) megoldásai az eredeti
(4.11) egyenletnek, ilyen kezdeti feltételekkel:

u(1) (x, 0) = f (x) (u(1) )0t (x, 0) = 0

u(2) (x, 0) = 0 (u(2) )0t (x, 0) = g(x)

Egyszer¶ számolással igazolható, hogy

f (x + ct) + f (x − ct)
u(1) (x, t) = ,
2
és ˆ ˆ
x+ct x−ct
(2) 1 1
u (x, t) = g(s)ds − g(s)ds.
2c 0 2c 0
4. FEJEZET. PARCIÁLIS DIFFERENCIÁL EGYENLETEK 20

Állítás 4.5.2. A (4.11) a hullámegyenlet (4.12) kezdetiérték feltételt teljesít® megoldása

egyértelm¶, éspedig
ˆ x+ct
f (x + ct) + f (x − ct) 1
u(x, t) = + g(s)ds.
2 2c x−ct

Megjegyzés. Kis magyarázattal szolgálunk a D'Alambert féle megoldásról. Az eredeti

parciális dierenciálegyenlet azt jelenti, hogy meg akarjuk oldani az

L[u] = 0

egyenletet, ahol L a következ® parciális dierenciál - operátor

∂2 2 ∂
2
L= 2 −c ,
∂t ∂x2
mely formálisan szorzattá bontható:
  
∂ ∂ ∂ ∂
L= −c +c = L1 L2 .
∂t ∂x ∂t ∂x

Az L1 [v] = 0 els®rend¶ parciális dierenciálegyenlet egy transzport egyenlet, melynek

megoldásai v(x, t) = F (x + ct) alakúak. Az L2 [w] = 0 PDE szintén egy transzport
egyenlet, ennek megoldásai pedig

w(x, t) = G(x − ct)

alakúak.

5. Feladat. Vizsgáljuk meg, hogyan változik a húr, ha a kezdeti id®pontban az alábbi

alakú: 
 x+1 ha x[−1, 0]


f (x) = −x + 1 ha x[0, 1] ,

 0 ha x| [−1, 1]


továbbá g(x) ≡ 0.
Tárgymutató
Green-függvény, 11

H®vezetés egyenlet megoldása, 12

harmonikus függvény, 11
hullámmozgás egyenlete, 18

Laplace egyenlet megoldása

körlapon, 9
téglalapon, 7

parciális dierenciálegyenlet
elliptikus, 6
hiperbolikus, 18
pararbolikus, 12

transzport egyenlet, 4

21