6.

A teremtő kelme

Szőrcsizma
és botos
Nemezlábbelik
a hagyományban
1. A nemezcsizma az északi népeknél ma is jó viselet
 Ókori nemezharisnyák

Ha a lábfejünkre gyapjút tekerünk, és azt valami-

vel rögzítjük – pl. bőrrel körbekötözzük –, járás
közben a mozgatástól, a nyomástól és a nedves-
ségtől nemezzé áll össze. Így készülhettek az első
nemezharisnyák és -csizmák, és hasonló történe-
tet mutat be a nemez kialakulásának Szent Kele-
menhez kötődő legendája is.
A Tarim-medencéből ismerünk nemezből ké-
szült harisnyákat, melyekre bőr borítás került. El-
képzelhető, hogy ezeket a lábon nemezelték ös�-
sze.

2. Csíkos nemezharisnya a „Csercseni ember” lábán. Kr. e. 3. évezred, Tarim-medence

 Az Altaj hegység szkíta sírjaiban – Pazirikiban,
Ukokban és Ak-Alakhban – talált nemezharisnyák
nagyon hasonlóak voltak: hosszú szárúak, nyers
színűek, és általában csak a felső sávban mintá-
zottak, kevés kivétellel vörös rátéttel. Napjaink
mongol nemezharisnyáján is csak azt a felső sávot
díszítik, amely kilátszik a bőrcsizmából.
Valamennyit festetlen, nyers színű, viszonylag vé-
kony (2-3 mm) nemezlapból szabták ki, és több da-
rabból varrták össze inakból és gyapjúból sodrott
varrócérnával.
A harisnyák teljes hossza 60 és 100 cm között
változik. A szár és a láb méretétől függetlenül va-
lamennyi harisnya talpa egyforma, 20-22 cm hos�-
szú. Az előre kivágott piskótaformához illesztet-
ték a felső részt, az orrnál erősen ráncolva, hogy
csizmaformát vegyen fel. Feltételezhetően az ös�-
szevarrás után lábon is formázták, így kapta meg
végső alakját.

3. Női nemezharisnya és annak rajza. Ak-Alakh 1. számú kurgán 4. Női nemezharisnya és annak rajza. Pazirik 2. számú kurgán. Ermitázs Múzeum, Szentpétervár
 A 2. számú paziriki kurgán másik női nemezha-
risnyájának felső részén különleges, rátétmintás
díszítés volt. A díszített sáv 14 cm széles. A 1,5
mm vastag, nyers-fehér nemezalapra fele olyan
vékony, kék, türkiz, vörös, piros és rózsaszín ne-
mezrátéteket varrtak, melyeket különböző színű
gyapjúzsinórokkal kereteztek. A tárgyat leíró
orosz régészek tulipánokat, liliomokat, lótuszo-
kat és szívformákat azonosítottak be. A formá-
jukban ismétlődő, színükben változó növényi
formák emberalakokká állnak össze, akár a ma-
gyar hímzőasszonyok kezén születő, rátétmintás
kelméken.
A nemezharisnyán – az előzőekhez hasonlóan
5. Rátétmintás nemezcsík a – két helyen van varrás: hátul teljes hosszában,
2. számú paziriki kurgánból. és alul, ahol a talpat hozzávarrták a felső rész-
Ermitázs Múzeum, Szentpé-
tervár hez. Így összesen két darabból (egy piskóta alakú
talpból és egy hosszúkás felső részből) állították
össze ezt a jellegzetes nemezlábbelit, amit sok
szkíta fejedelmi sírban megtalálunk. A perszepo-
liszi domborműveken és néhány bronzból készült
emberábrázoláson is felismerhető hasonló vise-
leti darab (összefüggő, hosszú szárú lábbeli, felül
díszített sávval), így feltételezhetjük, hogy a szkí-
ták körében általánosan elterjedt volt.

6. Női nemezharisnya helyreállított állapotban a 2. számú paziriki kurgánból. Ermitázs Múzeum, Szentpétervár
 A paziriki feltárásokon előkerültek keményebb
nemezcipők is. A vastag nemezt sűrű szövésű kel-
mével és bőrrel vonták be, zsinórozták. Talpát is
díszítették gyönggyel és pirittel, így viselője való-
színűleg gyakran ült törökülésben, hogy a minta
láthatóvá váljon.

7. A paziriki 2-es kurgánban talált szkíta lábbeli a Kr. e. 5-4. századból. Nemez, gyapjúszövet, bőr, gyöngy, pirit
 A mai Mongólia területén került elő egy feltehető-
en 10. századi lovas temetkezésből egy női holt-
test, melynek hímzett és bőrrel megerősített ne-
mezcsizmája volt.

8. Hímzett és bőrrel megerősített nemezcsizma. 10. század, Uzuur Gilan, Mongólia, Mongol Történeti Múzeum, Ulánbátor
 A Tarim-medencében, Mazar Tag közelében feltárt
8. századi nemezcipő tűzése a mai mongol min-
tákra hasonlít.

9. Tűzött nemezcipő Mazar Tagból, Stein Aurél gyűjtése. Tarim-medence, Xinjiang, Kína, 8. század. British Múzeum
 Szőrcsizma és botos

Egyes vidékeken a kirgizek ma is nemezcsiz-

mát hordanak télen. A nemezkészítő egy hímelt
szőnyegre felvert, fésületlen gyapjút terít a csizma
formájának megfelelően, de a hátsó élnél tükröz-
ve. A széleit megerősíti, majd be­locsolja és felhen-
geríti. Az első gyúrás után középen kettéhajtja,
ugyanabból a gyapjúból orsóval varrócérnát fon,
és ezzel összeöltögeti a most már csizma­formájú
félkész nemezt. Rövid ideig gyúrja mindig másik
oldalról feltekerve, közben gyakran belenyúl, hogy
szétválassza a rétegeket, és ellenőrzi az éleket. Ha
valahol elvékonyodást, esetleg lyukat talál, azt
10. kép Hímelt csíszőnyegre kiteríti és formára igazítja a még most bevarrja, majd forró vízzel tovább gyúr-
gyapjút, majd megerősíti a széleit. Mellette a fonóorsó, ja.
amivel varrócérnát készít
Amikor megerősödik a nemez, bottal tömöríti
tovább mindig másik oldalról ütve. (Talán ennek a
munkamódszernek emlékét őrzi a szőrcsizma ma-
gyar neve, a botos.) Végül saját lábán igazítja for-
mára.

11. A félkész nemez félbehajtása után összevarrja az éleket 12. Az utolsó szakaszban bottal ütve tömöríti, erősíti a 13. Végül saját lábán formára alakítja a nemezcsizmát. Aszipa
nemezt Dzsumabajeva, Kocskor, Kirgizisztán, 2009.
 A kaukázusi népek két módszerrel készítenek ne-
mezcsizmát: a kirgizekhez hasonlóan, formára ne-
mezelve, vagy vastag, keményre gyúrt, sík nemez-
lapból kiszabva és összevarrva. Ez utóbbi gyakran
bőrtalpat is kap. Ünnepi alkalmakra fehér nemez-
ből varrtak csizmát, és gazdagon hímezték. A la-
kok a női csizmák szárának alsó részét aranyszállal
hímezték ki. A kemény, bőrtalpú nemez lábbelit
szattyánbőr díszítéssel is ellátták. A szőrcsizma
neve a darginoknál baskurti, az avaroknál burtin hi-
tal és barcsi tahila, a lakoknál varszul urszu.

14. Belenemezelt mintájú tatár nemezcsizma. Néprajzi Múzeum, 15. Dagesztáni lak népcsoport női esküvői csizmája 2-2 nemezből és 2-2 bőrdarabból kiszabva és összevarrva. Néprajzi
Szentpétervár Múzeum, Szentpétervár. Fotó a múzeum fotótárából
 A mongóliai torgutok viseletének is jellegzetes
része a szőrcsizma. A fehér nemezcsizmára (toku)
egy bőr bocskort húztak. A különálló részek – az
ömsn (nemezcsizma) és a charig (bőr bocskor) – a
hagyományos türk lábbelire hasonlítanak. A külső
talpat könnyen el lehet távolítani, így nemezharis-
nyában lépnek be a sátorba, amely a lábat melegen
tartja, de nem tesz kárt a bent lévő takarókban. A
bőrcsizmából kiálló részüket színes posztórátéttel
vagy hímzéssel tették még szebbé.

16. Torgut férfi fehér nemezcsizmában bőrbocskorral. Mongólia, 1990-es évek eleje, Farkas Ottó felvétele
 A Himalájában és Mongóliában felfelé hajló orrú
csizmákat hordanak. A mongol csizma cserzett bőr-
ből készül, télen nemezbélést tesznek bele, csak a
szár felső sávja tűzött, ami kilátszik a bőrcsizmából.
A csizmát ünnepi szertartásokon, kivételes alkal-
makkor viselték.

17. Mongóliai bőrcsizmák hímzett nemezbéléssel

 Az orosz birodalom területén sok nép használta
a nemezcsizmát (valenki) a 20. század második
feléig. A II. világháborúban hozzátartozott a szov-
jet hadsereg felszereléséhez, és a szájhagyomány
szerint több csatát is eldöntött, hogy a nemez-
csizma megvédte őket a hideg télben, míg az el-
lenségnek elfagyott a lába. Még ma is működik
néhány szőrcsizma-készítő kis­üzem, ami a helyi
igényeket elégíti ki.
A szőrcsizma az 1950-es évekig Magyarorszá-
gon is ismert volt botos néven, elsősorban a kala-
posmesterek készítették rendelésre, és kedvelt téli
viselet volt.

18. Mordvin szőrcsizma és a készítéséhez szükséges kaptafa. Orosz Néprajzi Múzeum, Szentpétervár
 A skandináv országokban a nemezcsizmák készí-
téséhez vászonból kivágott formát, kézi fésűvel
fésült gyapjút, gyúrásához szappanos meleg vizet
használtak. A végső gyúrást gyúrófán végezték, a
kész lábbelit faformán szárították. Norvégiában a
nemezharisnyák mellett általános volt a nemezci-
pő is, amelyet ugyanúgy szabtak-varrtak, mint a
bőrcipőt.
Finnországban és Svédországban a nemezcsiz-
ma használata még a második világháborúban is
ismeretes volt, főleg a szegényebbek viselték. Ab-
ban különbözött a harisnyától, hogy vastagabbra
és keményebbre nemezelték. Ha túl szoros lett,
fölvágták, szíjat varrtak rá és megkötötték. A sző-
rcsizmák szürkék, vagy fehérek voltak. A lányokét
pirosra, a fiúkét kékre festették, talpát megerő-
sítették posztóval vagy bőrdarabbal. Cipőbe, ba-
kancsba való talpbetétet is készítettek, sűrű ölté-
sekkel varrták össze, hogy jó tartású legyen.68
Napjainkban is több nemezcsizma-készítő
műhely működik Észak-Európában, közülük a leg-
ismertebb a finn Lahtinen család műhelye, ahol
apáról fiúra öröklődik a mesterség. Ma leginkább
a hagyományos csizmaformák modern változatait
készítik.

19. Finn asszony nemezcipőt készít. Archív fotó az 1930-as évekből 20. A. Lahtinen kezében egy kész és egy félkész nemezcsizma. 20. század
első fele, Jämsä, Finnország. Fotó a családi archívumukból
 A Cári Oroszországban a nemezcsizma (valenki)
drága viselet volt, amelyet csak a lakosság gazdag
rétegei engedhettek meg maguknak, mert a kézi
nemezelés összetett és fáradságos folyamat. A vi-
déki családok kis mennyiségben készítettek városi
kereskedelmbe nemezcsizmát. A nemezkészítő
műhelyekben a gyapjút szappannal, szódával és
kénsavas vízbzel locsolták, majd hengerelték és
verték a nemezt. A nemezcsizmák készítési folya-
matát titokban tartották, és szigorúan öröklés út-
ján továbbadták.
Az ipari és technikai fejlődéssel a nemezcsiz-
mák gyárakban nagyobb mennyiségben készül-
tek, és az idő múlásával bárki számára elérhető
lábbelikké váltak. Jelenleg a klasszikus nemezcsiz-
ma újra divatos, a dizájnerek is használják modern
lábbelik alapjául.

21. Orosz iparos nemezcsizmában, 19. század vége

 A teremtő kelme
Digitális tananyag a hagyományos
nemezkészítés oktatásához
A mesterség oktatásához szabadon felhasz-
nálható. A teljes tananyag, illetve részleteinek
áruba bocsátása tilos. Egyéb célra felhaszná-
lásához a szerző engedélye szükséges.
Fotó, szöveg és szerkesztés: Vetró Mihály

A Magyar Művészeti Akadémia

támogatásával kiadja a

22. Mihalkó Ferenc kalaposmester botosa. Balmazújváros, 1930-as évek vége

2020