KLINIKAI TANULMÁNY

A REY-FÉLE ÖSSZETETT FIGURA ÉS FELISMERÉSI PRÓBA

NEUROPSZICHOLÓGIAI ALKALMAZÁSI LEHETÔSÉGEI
F. Földi Rita*, Tomasovszki László†
*Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsész Tudományi Kar Pszichológia Tanszék, Budapest
†MÁV Kórház-Rendelôintézet, Budapest

NEUROPSYCHOLOGICAL APPLICATIONS OF THE REY

COMPLEX FIGURE AND RECOGNITION TEST
F. Földi R, MD; Tomasovszki L, MD

A szerzôk a vizuospaciális konstrukciós képességek és a me-
mória vizsgálatára kidolgozott Rey-próba (összetett figura és
felismerési próba, RCFT) ismertetésén keresztül a teszt segít-
ségével mérhetô képességeket és egyéni információfeldolgo-
zási sajátosságokat, valamint a klinikai alkalmazási
lehetôségeket mutatják be. Kitérnek a tesztértékelés szekven-
ciális és kvantitatív módszereinek ismertetésére. Az IQ és az
RCFT kapcsolatainak összefoglalása során ismertetik egész-
séges és agykárosodott személyek kivitelezési stratégiáinak
eltéréseit, amelyek a feldolgozási kapacitás változásaira
vezethetôk vissza. A figyelmi folyamatokkal kapcsolatban
bemutatják a gyermekpszichiátriai és a neuropszichológiai
alkalmazási lehetôségeket, amelyek elsôdlegesen a figyelem-
hiányos és diszruptív viselkedészavarok differenciáldiag-
nosztikájában hasznosíthatók.
Konkrét eset bemutatásán keresztül demonstrálják a neuro-
pszichológiai vizsgálatok menetét és az RCFT helyét ezen
vizsgálatokban.
The authors describe the clinical applications of the Rey
Complex Figure and Recognition Test and explain how
the individual abilities and information-processing character-
istics are reflected. Sequential and quantitative evaluation
methods are presented. Summarizing the relation between
IQ and RCFT they evaluate the differencies in task comple-
tion strategies of healthy subjects and subjects with brain
damage, suggesting that these differences originate in
changes of the information-processing capacity. Application
of the RCFT in clinical child psychology is also suggested,
primarily in differential diagnostics of children with attention
disorder and disruptive disorder.
The authors illustrate the protocols of the neuropsychological
examination and the role of the RCFT with a case study.
Clin Neurosci/Ideggy Szle 2003;56(3–4):82–91.

Kulcsszavak: vizuospaciális-konstrukciós képességek, Keywords: visuospacial-constructive ability,

neuropszichológiai vizsgálóeljárás, agykárosodás, neuropsychyatric test, brain damage, Rey Complex Figure
Rey-próba, IQ, funkcióvizsgálat and Recognition Test, IQ, functional examination

Levelezô szerzô/Correspondence: Dr. F. Földi Rita

Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsész Tudományi Kar, Pszichológia Tanszék,
H-1088 Budapest, Reviczky u. 4/C. Telefon: (1) 483-2933, fax: (1) 483-2905, e-mail: nevtud@lux.kgre.hu
Közlésre érkezett: 2002. április 19. Elfogadva: 2002. november 21.

82 F. Földi: A Rey-féle összetett figura és felismerési próba neuropszichológiai alkalmazási lehetõségei


A neuropszichológiai tesztek alkalmazásának fel-
tétele, hogy az adott funkció mérésére szolgáló
eljárás megbízhatóan jelezze a teljesítménykülönb-
ségeket, az egyéni információfeldolgozási sajátos-
ságokat és mûködésmódot az egészséges egyének,
az agysérült és a pszichiátriai betegek körében. A
tesztek diagnosztikai és képességvizsgálat céljából
alkalmazhatóak, de mindig figyelembe kell venni,
hogy a mért funkció milyen szerepet tölt be az
egyén mindennapi életében. Az agyi lokalizáció
szempontjából a neuropszichológiai megközelítés-
ben mérvadó, hogy a funkció kivitelezéséért felelõs
agyterületek közül a diszfunkció megjelenéséért fe-
lelõs területet el tudjuk különíteni.
A Rey–Osterrieth-féle összetett
figura teszt
A teszt komplex geometriai formákból álló ábra,
amelyet a vizsgálati személynek le kell másolnia. A
komplex ábrát Rey 1941-ben fejlesztette ki agyká-
rosodott személyek vizuospaciális-konstrukciós ké-
pességének és memóriájának vizsgálatára (Rey
Complex Figure and Recognition Test, RCFT)
(1. ábra). A másolási próba a vizuális konstrukciós
képesség megítélésére szolgál. Osterrieth Rey me-
tódusára standardizálta az eljárást 230 gyermek
(4–15 éves) és 60 felnõtt (16–60 éves) normatív
adata alapján. A módszer leggyakrabban használt
elnevezése emiatt Rey–Osterrieth-féle komplex áb-
ra, illetve komplex figura teszt. A klinikusok és ku-
tatók (saját alkalmazásuknak megfelelõen) a teszt
számos ekvivalens változatát dolgozták ki az össze-
hasonlítás és megismételhetõség igényének megfe-
lelõen (Taylor összetett figura tesztje, illetve
1. ábra A Rey-teszt.
Verseghi téri komplex ábrája1, amelyet a klinikai
gyakorlatban használnak). A teszt alkalmazásának
több változata is ismert, Meyers a késleltetett fel-
idézést és az ábra felismerését („…az egész helyes
felismerése”) is említi munkájában2.
Alkalmazási típusok:
– az ábra másolása – a vizuospaciális konstruk-
ciós képesség megítéléséhez;
– másolás után azonnali elõhívás, amelynek idõ-
tartama leggyakrabban 15–60 másodperc, de a
prompt felidézéstõl 3 percig terjedhet;
– másolás után késleltetett elõhívás, a késlelteté-
si idõ 15–60 perc között változik (extrém esetben
4 órától 2 hétig);
– a másolás után késleltetett elõhívás, azonnali
felidézés nélkül.
A kivitelezés paramétereinek rögzítésére általá-
ban két módszert alkalmaznak:
– Színes filctollak használata az alábbi sorrend-
ben: fekete, piros, kék, zöld, sárga, barna. A filctol-
lak alkalmazása lehetõvé teszi a kivitelezés irányá-
nak és az összetevõk sorrendjének követését. A má-
solási feladat hat szín felhasználásával és a másolás
idejének rögzítésével történik. A hat színt a vizsgá-
latvezetõ cseréli, ezáltal megismerhetjük az egyéni
információfeldolgozási stratégiát.
– Egyszínû toll vagy ceruza alkalmazásakor a
vizsgálatvezetõ saját regisztrálólapján számokkal
jelöli a kivitelezett elemek sorrendjét. Ennek alap-
ján 35 vonal, illetve szekvencia jelölésére van lehe-
tõség, amelyek az értékelésnél meghatározott pont-
értéket kapnak.
A teszt értékelésében is eltérõ módszerek létez-
nek, amelyek közül a legismertebb a Meyers által
alkalmazott mennyiségi (kvantitatív) és a Visser ál-
tal használt szekvenciális3 módszer.
A teszt értékelése
MENNYISÉGI MÓDSZER
Meyers és Meyers a másolás során megengedik a
radír használatát, a színes technikát viszont nem ja-
vasolják, mivel ez megzavarhatja a kivitelezést, kü-
lönösen agysérülteknél2. Az értékelés az egysze-
rûbb ábrák, úgynevezett simplexek mennyiségi ér-
tékelésével, valamint a másolási idõ rögzítésével
történik. A másolás során a méretekben 3 mm, a lo-
kalizációban pedig 6 mm eltérést tartanak megen-
gedhetõnek. Az elemek pontozása 0–2 között törté-
nik, ami a 18 elemnél 36 pontos maximumot ered-
ményez. A kapott eredményeket nagyszámú min-
tán, 18–89 évesek bevonásával standardizálták. A
másolási és kivitelezési idõ vonatkozásában a
Clin Neurosci/Ideggy Szle 2003;56(3–4):82–91 83
 19–29 éves korosztálynál kapták a legjobb ered-
ményt (181,59 s; 35,38 pont). Az azonnali felidézés
maximális pontértékét a 20–24 éves korosztálynál
tapasztalták. Az életkor elõrehaladtával a pontérték
és a kivitelezési idõ is romlik, bár nem konzekven-
sen és nem szigorúan. A felismerési próba során a
vizsgált személynek 12 célingert kell kiválasztania
és 12 indifferens ingert kell elvetnie, ami a vizuo-
spaciális anyag elõhívási képességét méri. A vizs-
gálatok alapján ez külön faktort képez, amely kü-
lönbözik az azonnali és a késleltetett felidézéstõl is.
Az elõhívás összetettebbé válik azáltal, hogy az el-
terelõ (fals) ingerek miatt pontosabb diszkrimináci-
ót igényel.
A nyerspontok T-pontokra történõ transzformálá-
sával és a különbözõ idõpontokban felvett próbák
(azonnali, késleltetett és felismerési) egymáshoz va-
ló viszonyításából adódik a memóriaprofil. Ha mind-
három érték 25 pont alatt marad, az a figyelmi folya-
matok széttöredezettségére utal. Ha az azonnali és a
késleltetett felidézés értéke alacsonyabb, és ennél
maximum 10 ponttal magasabb a felismerési próba
eredménye, akkor a nyilvánvaló memóriadeficit elle-
nére a hívó ingerek segítik a memória mûködését. A
deficit oka az aktív elõhívás nehezítettsége.
A lefele tartó profilgörbe (az azonnali felidézés
értéke magasabb, mint a késleltetetté, és ennél még
alacsonyabb a felismerésé) a tárolási folyamatok
zavarára utal.
Csökkent elõhívási képességet jelez, ha az azon-
nali felidézés és felismerés értékei hasonlóak és a
normálérték körül mozognak, a késleltetett felidé-
zés viszont gyengébb, valamint ha az azonnali és a
késleltetett felidézés pontszámát meghaladja a felis-
merési pontszám.
Depresszióra utal a 35 pont körüli profil, esetleg
enyhén lefele tartó görbével, ezt mutatják a több-
ször megerõsített, áthúzott vonalak is.
MINÔSÉGI MÓDSZER
A másolás folyamán a vizsgálatvezetõ folyamato-
san rögzíti a vonalak sorrendjét a saját regisztrációs
lapján. A teljesítmény értékelése a végrehajtás so-
rán észlelhetõ finom eltérések számszerûsítésén
alapszik3. A módszer kidolgozását az a klinikai ta-
pasztalat vezette, hogy a különféle neurológiai és
pszichiátriai zavarok egy részénél a másolási fel-
adat mennyiségi mutatókban nem jelez számottevõ
eltérést. A pontozás az alábbi szempontok alapján
történik:
– megszakítások: minden megszakított vonal 1
pontot kap, többszöri megszakítás esetén is; ha a
vonal egy része hiányzik, akkor azt hiányként kell
értékelni;
84 F. Földi: A Rey-féle összetett figura és felismerési próba neuropszichológiai alkalmazási lehetõségei
– kihagyások: akkor pontozható, ha a vonal vagy
egy vizuális egység hiányzik;
– szekvencia: a vonalak idõbeli kivitelezését
pontozzák egy meghatározott táblázat alapján, így
például az 1. számú vonal szekvenciaszáma maga-
sabb, mint az 5. számú vonalé.
Ez a módszer a komplex ábrát 35 vonalra bont-
ja, és a vizsgáló a beteg mögött elhelyezkedve saját
regisztrálólapján követi, és számokkal jelöli a vona-
lak rajzolási sorrendjét. A lehetséges szekvenciák
száma 17.
A teljes pontszám a három pontérték összevoná-
sából adódik, értéke 0–30 pontig terjedhet. A pont-
szám annál magasabb, minél gyengébb a kivitele-
zés, így a 20 pontszám feletti végrehajtás agykáro-
sodásra utal, míg a 3 pont alatti érték kizárja annak
diagnózisát.
Alkalmazási lehetõségek
Meyers és Meyers a tesztrõl szóló összefoglaló
munkájukban az egyes próbák vonatkozásában a
következõ képességeket foglalják össze2:
– A másolási feladat a vizuális konstrukciós ké-
pességet méri, amely a vizuális észlelésen és a
vizuomotoros integráción alapul. Mivel a megoldás
során az idõfaktor is szerepet játszik, a hosszú má-
solási idõt a kognitív folyamatok meglassúbbodásá-
nak jelzéseként fogják fel.
– Az azonnali és késleltetett felidézés gyenge
teljesítménye csökkent vizuális téri memóriát mu-
tat. A felismerési próba a vizuális téri memória
sajátos dimenzióját méri, mégpedig azt, hogy a fel-
idézési kulcsingereket (cues) képes-e az egyén a
felismerésben hasznosítani. (A felismerési próba al-
kalmazása természetesen csak akkor indokolt, ha a
beteg a felidézési próbában gyengén teljesít, mert a
megfelelõ felidézés esetén nem okoz nehézséget az
egész helyes felismerése sem.) Véleményünk sze-
rint a teszt megoldásában a formaészlelés és a téri-
vizuális figyelem is szerepet játszik.
– A színes ceruzával történõ másolás, illetve a
sorrendiség regisztrálása egy további fontos szem-
pontot emel be a vizsgálatba, mégpedig az informá-
ciófelvétel egyénre jellemzõ szervezõdését mutatja
meg. Jelzi, hogy részleteiben vagy egészben ragad-
ja meg az ábrát az egyén, részletekbõl építkezik és
ebbõl építi fel az egészet, vagy az egész formát ra-
gadja meg és halad az apróbb részletek felé. A per-
ceptuális egészek (Gestalt) megragadása és kivite-
lezése általában egységekben történik, ami sokkal
inkább jellemzõje a vizuális feldolgozó rendszer-
nek, mint a darabonkénti szeriális feldolgozás. A
vonalrészek perceptuális egységekbe szervezõdnek,
ami hatékony kódolást (encoding) és elõhívást
(retrieval) tesz lehetõvé. Jól érzékelteti a percepció
szétesését, amikor már az információfelvétel folya-
mata is sérült, a vizuális információt nem képes
strukturálni a beteg, és csak az ábra körvonalán vé-
gighaladva adja vissza a formát.
Kaplan szerint a konstrukciós stratégia alapján
két típus különíthetõ el4:
– nagy konfiguratív vonások (például a nagy
téglalap) megragadásával történõ indítás (a
Rorschach-teszt felfogótípusában ez a G-nek felel
meg, ami Nyírõ szerint érettségi mutató5);
– kis belsõ részletek megjelenítése, ami a
Rorschach-tesztben D-Dd-Do tendenciaként jelen-
het meg.
A Rorschach-teszt és az RCFT párhuzamba állí-
tásakor utalunk Lezakra, aki szerint a Rorschach-
teszt volt az elsõ vizuoperceptuális teszt a neurop-
szichológiában6.
Fastenau a következõ problémák esetén tartja
jelzõ értékûnek a tesztet: hippocampalis sclerosis,
Alzheimer típusú dementia, lateralizált stroke7. Ezt
a felsorolást tapasztalataink alapján az eltérõ hátte-
rû agysérülésekkel és a gyermekkorban megjelenõ
ismeretlen eredetû funkciózavarokkal egészítenénk
ki. A vizuospaciális képességek markánsan befo-
lyásolják az intelligenciatesztekben nyújtott telje-
sítményt, ezért a továbbiakban az RCFT és az IQ
kapcsolatát tekintjük át.
A teszt és az IQ kapcsolata
Meyers és Meyers vizsgálatuk során agykárosodott
betegek premorbid IQ-ját határozták meg a Wech-
sler-teszt korral legkevésbé változó próbáinak sú-
lyozásával (ismeretek, szókincs, megértés)2. Két-
százharminckét beteg vonatkozásában a szekvenci-
ális módszer esetén az RCFT és Wechsler-altesztek
között –0,21 volt a korreláció, amely az életkor nö-
vekedésével +0,22-ra változott. Ez azt jelenti, hogy
az életkorral romlik a másolási teljesítmény. Az
RCFT és az IQ viszonyát mennyiségi elemzés során
is vizsgálták. Agykárosodott betegeknél a teljes
Wechsler-tesztet használták az egyes altesztek sú-
lyozása, illetve elhagyása nélkül. A korreláció
+0,455 volt. Az RCFT minden alkalmazási módja
jobban korrelált a performációs hányadossal, mint a
verbálissal. Az azonnali és a késleltetett elõhívás a
képrendezéssel és a mozaikpróbával korrelált, a fel-
ismerési teljesítmény szignifikáns korrelációban
állt a képrendezéssel és a számszimbólummal. Az
intelligencia és az RCFT kapcsolatában tehát az
egészleges téri reprezentációhoz kötött próbákban
mutatható ki a korreláció.
Kivitelezési stratégiák
– a feldolgozás sajátosságai
A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy az agy-
sérült betegek az egészséges egyénektõl eltérõ mó-
don szervezik az információkat. A normálszemé-
lyek a nagy téglalapot választják kiindulópontként,
számukra ez képezi a referenciakeretet. Ezt három
fõ vonal követi: a nagy téglalap középvonalai, a „te-
tõ” fõ vonalai és a diagonálisok. Ezeket a további-
akban elõször a külsõ részletek, majd a belsõ egy-
ségek követik. A kivitelezés iránya balról jobbra,
valamint felülrõl lefelé történik. Az agykárosodot-
tak stratégiája ettõl eltérõ. A nagy téglalap mintha
nem létezne számukra, kisebb téglalapokra osztják
fel. A vonalak hierarchikus klaszteranalízise azt
mutatja, hogy a nagy téglalap vonalai náluk nem
képeznek egységet. Számukra csak a fõ vonal rész-
letei léteznek, így ezeket a részleteket keverten raj-
zolják. A nagy téglalap hiánya miatt a belsõ és a
külsõ részleteket váltogatva, gyakorlatilag stratégia
nélkül rajzolják. Általánosságban elmondható,
hogy a komplex ábrát kis részletekre bontják
(2. ábra), amelyben a részek azonos fontosságúak,
így ennek megfelelõen tisztán téri rendszerû utat
követnek. A feltöredezettség miatt az ábra kivitele-
zési ideje megnõ. Egészséges személyek a leglé-
nyegesebb (kiugró) szubstruktúrát választják ki, így
a kivitelezést a nagy referenciakeret vezérli, irányít-
ja. Az egészséges és az agykárosodott személyek-
nél eltérõ kivitelezési stratégiát figyelhetünk meg.
A különbség a feldolgozó folyamatok kivitelezé-
2. ábra 26 éves, koponyatraumát elszenvedett férfi (a
CT-vizsgálat kiterjedt jobb féltekei károsodást mutat)
emlékezeti rajzolása: másolás és felidézés. Az ábra ki-
csinyítése organikus jegyként értelmezhetõ. Az ábrát a
páciens a felidézésben 90 fokkal balra forgatja (frontális
tünet, valamint jobb féltekei károsodás), illetve az ábrát
és részeit verbálisan „átkódolja” (kompenzációs straté-
gia); így az ábrából ház lesz, a belsõ részekbõl ajtó, lép-
csõ, szék, asztal, lámpa.
Clin Neurosci/Ideggy Szle 2003;56(3–4):82–91 85
 sében jelenik meg. A betegeknél ezen belül a fel-
dolgozási kapacitás változása érdemel említést. A
feldolgozási kapacitást kontinuumként kezelve, a
funkcionális szervezõdés hierarchikus modellje ké-
pezhetõ le, amelyet az intelligencia összetevõinek
felosztásával lehet párhuzamba állítani – generális
(G-) és specifikus faktorok. A G-faktor biztosítja az
általános arousalt és meghatározza a kérgi sejtek és
a specifikus faktorok izgalmi szintjét, amelyek lo-
kális vagy rendszeraktivitást hoznak létre. A kéreg
vonatkozásában mindkét hatás kimutatható. Az ál-
talános aktivitást az aszcendáló retikuláris aktiváló
szisztéma (ARAS) biztosítja. A cortex minden terü-
letérõl corticofugalis kapcsolatok haladnak a for-
matio reticularishoz. E kapcsolatok nélkülözhetet-
lenek az éberség és a rendezett izomaktivitás fenn-
tartásában. A kérgi károsodások emiatt vezetnek az
formatio reticularis válaszkészségének megváltozá-
sához. Az adatok azt igazolják, hogy agykárosodot-
taknál alacsonyabb az arousalszint, amit a megnyúlt
reakcióidõ is alátámaszt. Ezzel összhangban csök-
ken az információfeldolgozási kapacitás is. A kapa-
citás magában foglalja az ingerbemenetet, az átala-
kítást, az anyag megtartását a rövid idejû memóriá-
ban (short term memory, STM) és a kimeneti mû-
veleteket. Az RCFT másolása esetén ilyen kimene-
ti mûvelet a távolságbecslés, a referenciakeret meg-
választása és az aktuálisan rajzolt vonalak, amelyek
különbözõ aspektusok, de mindegyik „korlátozott
közös mögöttes mennyiséghez” kapcsolódik.
Spearman ezt „mentális energiaként” címkézte3. A
G-faktor a „mentális energia” mennyiségének mu-
tatója. A figyelmi folyamatok felfogásában hasonló
szemlélet jelenik meg. Mackworth szerint a figye-
lem és a kapacitás hasonló fogalmak8. Visser a fen-
tiek alapján hatlépcsõs teoretikus értelmezést tesz3:
– Minden szervezet az információfeldolgozás
(többé-kevésbé) állandó kapacitásával rendelkezik.
– Az információval való túlterhelésre (overload-
ing) a bemeneti ingerek csökkentése következik be.
Vizuális modalitásban ez a vizuális mezõ szûkítésé-
hez vezet.
– A mezõ szûkítése feltördeli, fragmentálja a
komplex ábra generális látásmódját.
– A globális szemlélet elvesztése részenkénti
másolást (piecemeal manning) eredményez.
– Agykárosodottaknál csökkent az információ-
feldolgozási kapacitás.
– A teszt végrehajtása meghaladja a kapacitás
optimumát.
Az arousal alacsony és magas szintje között léte-
zik egy optimális állapot, amely a mentális mûkö-
dés optimumát adja (Kolb)9, ez a Yerkes–Dodson-
szabály, amelynek érvényességét számos szerzõ
megállapította. Hebb az „arousal optimális szintjét”
86 F. Földi: A Rey-féle összetett figura és felismerési próba neuropszichológiai alkalmazási lehetõségei
említi, Goldstein az „izgalom általános állapotáról”,
Petrie a „szenzoros homeosztázisról”, Lurija pedig
a „kérgi tónus optimális szintjérõl” beszél3. A kívá-
natos szint elérése ingerredukcióval vagy ingerke-
reséssel biztosítható. („Az állandó kapacitásra” utal
az extrointroverzió stabil személyiségvonásként va-
ló felfogása, Eysencknél.) Amikor az ingermennyi-
ség túlzott, és csökkentésére nincs lehetõség, akkor
meglepõdés, diszkomfort, félelem, düh érzése jele-
nik meg. Goldstein ennek tulajdonítja az agykáro-
sodottaknál gyakran fellépõ agitációt, ingerlékeny-
séget, katasztrófareakciót és distresszt (különösen a
bal félteke károsodásakor)3. A bemeneti ingerek
csökkentése az információ egy részének blokkolá-
sával történik a feldolgozás korai szakaszában, fel-
tehetõen az formatio reticularis gátlásával csök-
kentve a szenzoros mechanizmusok érzékenységét.
A látás vonatkozásában Sanders és Mackworth kí-
sérletileg igazolták ezt a jelenséget3. Egészséges
személyeknél az információ túltöltése a vizuális
mezõ funkcionális kontrakcióját (csõlátást) ered-
ményezi. A kontrakció mértéke a bemutatott infor-
mációtól, annak komplexitásától függ. A jelenség
általános, de agykárosodottaknál gyakrabban ész-
lelhetõ. Az agykárosodottak számára tehát az
RCFT túl sok elemet tartalmaz bonyolult elrende-
zésben, ezért szûkítik az információbemenetet és a
nagy egységeket kisebbekre tördelik fel. Jobb-
agyfélteke-sérült betegekre jellemzõ a kisebb rész-
letek hamarabb történõ másolása, az elemek egy-
máshoz való viszonyának a zavara és a nagy egész-
nek az „elvesztése”. A vizuális konstrukció zavarán
túl a jobb félteke figyelmi folyamatok szervezésé-
ben betöltött szerepe is számottevõ (például
neglect) (3. ábra).
3. ábra 62 éves férfi jobb féltekei parietalis stroke után
kialakult neglectes másolása. Az ábra bal oldala teljesen
hiányzik a térelhanyagolás következtében.
 A figyelmi folyamatokkal kapcsolatban érdemes
a fejlõdési vonatkozásokat is megemlíteni, amely
részben a gyermekklinikumban leggyakrabban elõ-
forduló figyelemhiányos és diszruptív viselkedési
zavarokat (figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar),
részben a funkció alakulásának fejlõdési dimenzió-
it érinti.
Gyermekneurológiai
és -neuropszichológiai alkalmazás
Mint azt dolgozatunk elején már említettük, a teszt
alkalmazásának nemcsak agyi sérülések esetén van
jogosultsága, hanem képességvizsgálatban is fel-
használható. Ez a terület elsõsorban a fejlõdési neu-
ropszichológia kérdésköréhez kapcsolódik. A neu-
ropszichológiai tesztek felhasználása különösen in-
dokolt abban az esetben, amikor az intelligencia-
tesztek (MAWI, MAWGYI-R) nem szolgáltatnak
kellõ támpontot a differenciáldiagnosztikához. A
hiperaktív és tanulási zavarral küzdõ gyermek vizs-
gálata során viszonylagos pontossággal kell megha-
tározni, mely funkció területén vannak elmaradásai.
Az egyes kognitív funkciók vonatkozásában az in-
telligenciatesztek nem megbízhatóak, hiszen az
általuk mért képességek komplex funkciókat je-
lentenek. A Wechsler-tesztsorozat verbális része
szukcesszív, idõi szekvenciában zajló feldolgozást
igényel, míg perfomációs része szimultán – csopor-
tosítás, egészleges téri reprezentáció – feldolgozás-
hoz kötött (Das és munkatársai)10. Hiperaktív, rész-
funkció-zavaros gyermekek (életkor: 8–9 év között)
vizsgálata során az volt megállapítható, hogy ké-
pességstruktúrájuk sokkal egyenetlenebb, mint a
hasonló életkorú kontrollcsoporté. Az IQ- és PQ-
értékben szignifikáns eltérés volt a két csoport
között11. A PQ területén jelentkezõ szignifikáns el-
térés összhangban van az egyes szubtesztekben
megjelenõ különbségekkel, amelyek a számolási
gondolkodás, a szimbólum, a képrendezés és a mo-
zaikpróbák területén jelentkeztek. Az RCFT és az
intelligencia kapcsolatának tárgyalása során emlí-
tettük, hogy alkalmazása a teszt performációs há-
nyadosával korrelál, ezen belül a képrendezés-, a
mozaikpróba- és a számszimbólum-altesztekkel.
1. táblázat A hiperaktív gyermekek és a kontrollcsoport T-próbával kapott statisztikai eredményeinek szignifikanciái.
Általános Általános Számolási Közös Szókincs Szám- Szimbólum-
ismeret megértés gondol- jelentés ismeret alkotás
kodás
n n + n n n
n: nem szignifikáns különbség, +: szignifikáns különbség
Vizsgálatunkban a hiperaktív gyerekek képesség-
struktúrájának felmérése során ugyanezekben a
próbákban tapasztaltunk szignifikáns különbséget a
kontrollcsoporthoz képest. A számolási gondolko-
dás feladatban kimutatható eltérés értelmezésére a
késõbbiekben teszünk kísérletet. Az 1. táblázat a
hiperaktív és a kontrollcsoport T-próbával kapott
statisztikai szignifikanciáit mutatja. Az eltérések
azt támasztják alá, hogy a hiperaktív gyermekek
különösen azokban a feladatokban teljesítenek
gyengébben, amelyekben vizuális-téri információ
feldolgozó folyamatok is részt vesznek.
A képrendezés-, mozaik- és szimbólumpróbák-
ban teljesen egyértelmû a vizuális jelzések szerepe,
de a számolási gondolkodás eltérése némi magyará-
zatot igényel. A magyarázat a funkció alakulásának
követésével válik világossá, hiszen a számfogalom
kialakulásában elsõsorban a perceptuális jelek
(konkrét látvány) játszanak szerepet, ennek alapján
elõször megszámlálja a gyermek a tárgyakat, majd
egyfajta kategorizáció alapján az elemek számához
társítja a szimbólumokat. Ehhez kapcsolódik a ké-
sõbbiekben a helyi értékrendszer kialakulása, ami
szintén a vizuálisan megjelenõ helyét jelenti az
adott számnak. Ennek alapján a számolási gondol-
kodás alakulásában elsõként a képi reprezentáció
alapján létrejövõ mûveletek játszanak szerepet, és
csak a késõbbiekben válik hangsúlyossá a propozi-
cionális (fogalmi) gondolkodás.
A neuropszichológiai eljárásokkal pontosan meg-
határozható, hogy mely funkció(k) sérülése okozza a
tanulási nehézségeket, és melyek azok, amelyek mû-
ködése kompenzálhatja a hiányokat. (Ez természete-
sen terápiás szempontokat is felvet.) Jól szemlélteti
az alábbiakban ismertetett eset azt a folyamatot,
amelyben a neuropszichológiai tesztek és feladatok
jellegzetes megoldási módját, a hibaelemzést hasz-
náljuk fel a diagnózis megállapításához.
ESETISMERTETÉS
A 15 éves fiú (született 1986-ban) figyelemza-
var/hiperaktivitás diagnózissal került vizsgálatra,
amelyhez tanulási nehézségek társultak. A zavar el-
sõsorban a matematikát és ezen belül is a geometri-
át érintette.
Kép- Kép- Mozaik Össze-
kiegészítés rendezés illesztés
+ n + + n
Clin Neurosci/Ideggy Szle 2003;56(3–4):82–91 87
 A gyermeknél 1992-ben vizuomotoros koordi-
nációs elmaradást állapítottak meg, és dyslexia,
dysgraphia veszélyeztetettség miatt logopédiai osz-
tályban való elhelyezését javasolták. 1998-ban a
perioralis mozgások és a motoros koordináció el-
maradását állapították meg. 1999-ben „hiperaktivi-
tás figyelemzavarral” diagnózist kapott és metyl-
phenidatra (Ritalin) állították, amelynek adását a
szülõ kezdettõl fogva elutasította.
Mozgásvizsgálat: Nagymozgásaiban darabosság
figyelhetõ meg, célvezérelt mozgásai pontatlanok.
Egyensúlya éretlen a Romberg-próbában, lábujjon
és behunyt szemmel járásban bizonytalanság ta-
pasztalható. A testséma nem kellõen automatizált, a
jobb és a bal oldalt többször téveszti. A mozgások
sorrendiségében eltérések, a mozgások sorrendjé-
nek felcserélése jellemzõ.
Vizsgálatunk eredménye alátámasztotta a moto-
ros koordináció éretlenségét, a célvezérelt mozgá-
sok pontatlanságát. Megállapítást nyert, hogy a test-
séma kialakulatlan. Mozgásvégrehajtásnál szeriali-
tási problémák merülnek fel.
Intelligenciavizsgálat: MAWGYI-R-tesztben:
IQ=97, VQ=113, PQ=74 (!). A szubtesztek közül jó
színvonalú a szókincs, az általános megértés és a
közös jelentés, gyengén teljesít a mozaikpróbában
(mentális forgatás gyengesége) és az összeillesztés-
feladatban (Gestalt-észlelés). A számolási gondol-
kodás próbát sajátosan oldja meg, az egyszerû fel-
adatoknál jól teljesít, a többjegyû (háromjegyû)
számokat tartalmazó feladatokat írásban oldja meg,
mintha a számok konkrét helye, illetve ennek látvá-
nya befolyásolná a feladatmegoldást. (Az értékelés-
nél természetesen ezeket a feladatokat nem számít-
juk, de a mûködési mód megértéséhez a feladat-
megoldás jellegzetességei is hozzásegítenek.)
Neuropszichológiai próbák: Ujjak sorbaérintése
(a rejtett paresis kiszûrésére): ujjait behajlítja, és
szembefordítja a hüvelykujját, az ujjak alig moz-
dulnak, a feladatot inkább a hüvelyk mozgatásával
oldja meg. Különösen a középsõ három ujj diffe-
renciáltsága gyenge, együtt mozognak (synkinesis).
Mindkét kézen egyformán gyenge a végrehajtás.
Praxisfeladatok:
Reciprok koordináció: A két kéz ellentétes ököl-
beszorítását és nyújtását sok tévesztéssel, hibásan
oldja meg, néhány mozdulat után szimmetrikus
mozgásmintát produkál, nagy figyelem, koncentrá-
ció mellett. A váltakozó mozgás folyamatos végre-
hajtása nehézségekbe ütközik.
Ököl-tenyér-él: A három mozdulat végrehajtásá-
ban nagyon lassú a végrehajtás, rossz a mozgásso-
rozat, sok tévesztéssel, pontatlanul végzi. A mozgá-
sok differenciáltsága gyenge, az ujjak végig hajlít-
va maradnak, az egyes mozdulatok között (hajlítás-
88 F. Földi: A Rey-féle összetett figura és felismerési próba neuropszichológiai alkalmazási lehetõségei
nyújtás) alig van különbség. A mozgássorozat szét-
esik, darabos. A praxisfeladatok megoldása jelzi,
hogy a részmozgások egymásutániságának össze-
hangolása nehézséget okoz a gyermek számára.
Ujjazonosítás: A feltûnõen gyenge mozgásdiffe-
renciálás, különösen a középsõ három ujj elkülöní-
tésének nehézsége miatt végezzük a feladatot. Az
asztalra helyezett kézen becsukott szemmel kellett
azonosítani a megérintett ujjat. A gyermek a közép-
sõ három ujjon történõ érintést egyáltalán nem volt
képes azonosítani!
Rajzolás: A kör, a háromszög, a négyzet rajzolá-
sában pontatlan, a vonalvezetés változó nyomatékú.
A háromdimenziós rajzok (kocka, pohár, asztal,
ház) rendkívül gyenge szintû, perspektivikusan
rossz (például a pohár felismerhetetlen: alul széles,
felfelé keskenyedõ „kockára” rajzol kört).
Figyelem: Pieron-teszt: 5 perc alatt 14 sort telje-
sít a 20-ból, hibázás nélkül, de a feladatmegoldás
rendkívül lassú.
Vizuális feladatok:
Képek felismerése: valamennyi képet felismeri
és helyesen nevezi meg, de nem halad sorrendben,
a jobb alsó sarokban kezdve balra, majd felfelé ha-
lad, innen tovább ismét jobbra. Azonnali felidézés-
nél a nyolc képbõl hatot idéz vissza, a sorrend nem
tükröz elõhívási stratégiát.
Áthúzott ábrák: minden ábrát helyesen ismer fel
és nevez meg.
Poppelreiter-ábrák: Az egymásra rajzolt ábrák
felismerése jó, de a válaszok ismét kevert sorrend-
ben érkeznek. Az elsõ szám a megfelelõ sorrendet
mutatja, a megoldás után zárójelben a gyermek ál-
tal követett sorrendet láthatjuk:
1. körte-pohár-fûrész-bögre: a bögrét egyáltalán
nem nevezi meg (3);
2. kancsó-vasaló-kalapács-húsvágó: helyes meg-
oldás (4);
3. vödör-olló-kapa-ecset-balta: helyes megoldás
(5);
4. fa-tányér-hal: helyes megoldás (2);
5. cipõ-óra-álarc: helyes megoldás (1, jobb alsó
sarok).
RCTF: másolás: 31 pont; idõ: 3,30 perc; 50%
(4. ábra). A másolás a vizuális téri figyelem és
konstrukciós képesség gyengeségét jelzi. Egyálta-
lán nem ragad meg sem nagyobb, sem kisebb vizu-
ális egységeket, csak a körvonal egyeztetésével má-
solja az ábrát. Felidézés: 8,5 pont (!); idõ: 1,45 perc;
12%. Ami már a másolásban is feltûnõ, hogy az
egyes formák nem képeznek egységes egészet. A
vonalak szinte külön-külön kerültek megrajzolásra,
az ábra körvonalát követve. Az információszerve-
zõdés nehézsége eleve akadályozza, hogy az inger
strukturált formában kerüljön a memóriába!

4. ábra Az esetleírásban szereplõ ADHD-s fiú vizsgála-
tának eredménye: másolás és emlékezeti felidézés.
A verbális területen elvégzett próbák [auditív
percepció (hangok azonosítása: kulcscsörgés, zip-
zárhúzás, gyufásdobozrázás); fonémaészlelés; rí-
mek azonosítása; szótanulás; szövegemlékezet: me-
seolvasás, azonnali és késleltetett felidézés; fogalmi
kategóriák, fogalmi differenciálás; verbális viszony-
fogalmak] eredményei nem mutattak semmilyen
funkciókiesést.
A vizsgálat alapján valószínûsíthetõ, hogy a vi-
zuális információ feldolgozásának területén jelent-
kezik a tanulási nehézséget elõidézõ részfunkció-
zavar. Ennél pontosabb lokalizációt csak a vizuális
információ feldolgozásában részt vevõ területek
funkcióelemzésével tehetünk.
Lokalizáció – funkcióelemzés
A vizuális információfeldolgozásában számos te-
rület vesz részt, a melynek mûködését Cziegler
foglalja össze12. A vizuális információ feldolgo-
zására több funkcionális rendszer alakult ki, az
egyik az alakészleléssel kapcsolatban a ventrális, a
másik a vizuális lokalizációval kapcsolatban a
dorsalis rendszer. A vizuális feldolgozásban a
vizuális kérgen kívül részt vevõ területek a követ-
kezõk:
– elülsõ cingularis kéreg,
– dorsolateralis prefrontális kéreg,
– ventrolateralis prefrontális kéreg,
– posterior parietalis kéreg,
– inferotemporalis kéreg,
– colliculus superior.
A tárgyak azonosításában a temporalis lebeny
játszik szerepet, a téri szelekcióban pedig a poste-
rior parietalis kéreg az alapvetõ. A posterior pari-
etalis kéreg a dorsolateralis prefrontális kéreggel
és a colliculus superiorral mint a szakkadikus
szemmozgásokért felelõs képlettel áll szoros kap-
csolatban. A cingularis kéreg pedig munkamemóri-
ai kontrollt jelent a folyamatban. A feladatok meg-
oldási módja és az abban kimutatható eltérések
alapján lehetõség nyílik a funkciózavart okozó
agyterület pontosabb behatárolására. A formaazo-
nosítás, a tárgyfelismerés a feladatok megoldása
alapján nem mutat károsodást, tehát a temporalis
lebeny sérülése jelen esetben kizárható (képfelis-
merés, áthúzott ábrák, Poppelreiter-ábrák). A fi-
gyelem fenntartása, a munkamemória és a kontroll-
funkciók hasonlóképpen megfelelõ szinten mûköd-
nek, tehát a frontális lebeny mûködésében sem ta-
lálunk diszfunkciót. A vizuális figyelemben a tár-
gyak azonosítása mellett azok térbeli helyzetének
meghatározása, a téri szelekció döntõ fontosságú,
befolyásolja a téri információfelvétel szervezõdé-
sét, ami – mint azt más feladatokban is tapasztaltuk
– nem kielégítõ. A kapott eredmények és a megol-
dási sajátosságok alapján a téri szelekció károsodá-
sa valószínûsíthetõ.
AZ ISMERTETETT ESET ÖSSZEFOGLALÁSA
A gyermeknél a vizuális téri figyelem diszfunkció-
ja alapján a vizuális konstrukciós képesség, vala-
mint a vizuális memória károsodása mutatható ki
(jobb parietalis tünet), valamint a testséma, az ujj-
azonosítás zavara, a dyscalculia és a dysgraphia
Gerstmann-szindrómára utal (bal parietalis tünet).
Viselkedéses jellemzõk: a gyermek a vizsgálat alatt
mindvégig motiváltan, megfelelõ feladattartással
dolgozott, viselkedésében motoros nyugtalanságra
jellemzõ tünetek nem mutatkoztak annak ellenére,
hogy a metylphenydatot nem szedi. Szorongásos
tünetek azonban a családrajzban és az emberábrá-
zolásban is rendkívül hangsúlyosak voltak. Termé-
Clin Neurosci/Ideggy Szle 2003;56(3–4):82–91 89
 szetesen nem vonjuk kétségbe, hogy bizonyos hely-
zetekben, különösen olyan feladatok esetén, amely-
ben a gyermek megéli saját fogyatékosságát (szer-
kesztési feladatok, geometriai példák megoldása),
mutathatja a hiperaktivitás bizonyos jellemzõit, azt
gondoljuk azonban, hogy ezek a viselkedéses meg-
nyilvánulások elsõdlegesen a szorongás elhárításá-
ra szolgálnak.
Az ilyen és hasonló esetekben nem lényegtelen,
hogy milyen diagnózist állapítunk meg, másrészt
milyen terápiát alkalmazunk. A perceptuális tanulás
szerint ugyanis a strukturált ingerek alkalmazásával
javíthatjuk a hibás mûködést, gyakorlatilag segítjük
azt, amit a rendszer önmagában nem képes megol-
dani, ha azonban a moduláris elméletet fogadjuk el,
akkor a kompenzatórikus folyamatok támogatása
lehet hatékony.
Funkcióalakulás
További fejlõdési szempontot jelent, hogy az ideg-
rendszer érése milyen hatással van a funkciók ala-
kulására. Az intelligencia fejlõdésére vonatkozó el-
méletek szerint az alapvetõ feldolgozó mechaniz-
mus mûködése, az ingerületvezetés sebessége, az
átvivõ folyamatok gyorsasága genetikus, és nem
változik a fejlõdéssel. Ezt reakcióidõ-, megfi-
gyelésiidõ- és kiváltottpotenciál-vizsgálatok ered-
ményei is alátámasztják. Ha tehát az alapvetõ me-
chanizmus megfelelõen mûködik, akkor normális
intelligenciájú a személy. A kognitív fejlõdés tehát
nem ehhez a rendszerhez kötött, véli Anderson10,
hanem a modulok érésével áll kapcsolatban. A mo-
duláris elmélet szerint (J. Fodor) az adott funkció
kivitelezésére az evolúció során kialakult komplex
mechanizmusok jöttek létre, amelyek egymástól
funkcionálisan függetlenek és a faj minden egyedé-
nél azonosak. A modulok sérülése speciális funk-
ciókiesésben nyilvánul meg, amelyekre éppen a
neuropszichológia szolgáltat bizonyítékot, mikor a
vizuális agnózia, a prosopagnosia vagy a dysphasia
jellegzetes megnyilvánulásait összegzi. A modulok
mûködése az idegrendszer érési folyamatainak
függvényében alakul, a normál fejlõdés során. Az
egyes modulok sérülése azonban speciális zavart
okozhat, éppen úgy, mint agysérülések esetén, és
amelyek befolyással vannak az információfelvétel,
így a tanulási folyamataira is. Funkcionális zavart
okozhat tehát az érési elmaradás vagy az egyes mo-
dulok sérülése. Az érési elmaradást számos vizsgá-
lat szerint a motoros fejlõdés szintje is mutatja,
amelynek elmaradása az ismertetett esetben is ki-
mutatható volt.
90 F. Földi: A Rey-féle összetett figura és felismerési próba neuropszichológiai alkalmazási lehetõségei
A hiperaktivitás/figyelemzavarral kapcsolatban
korábban kitértünk arra, hogy az agysérülések ese-
tén a formatio reticularis válaszkészsége megválto-
zik, alacsonyabb az arousalszint, amelyet a meg-
nyúlt reakcióidõ vizsgálatainak eredményei is alátá-
masztanak. E folyamatok miatt az optimális arousal
nem tartható fenn és csökken az információfeldol-
gozási kapacitás. Ennek farmakológiai háttere ösz-
szefüggésbe hozható a vizuális mezõ funkcionális
kontrakciójával.
Neurokémiai folyamatok
A figyelmi folyamatokban a kéreg tónusos aktivitá-
sa meghatározó. A téri vizuális rendszer területei je-
lentõs inputot kapnak a noradrenerg rendszer egyik
központi magjából, a locus coeruleusból (kék mag)
(Posner)10, ami alapján fokozott noradrenerg hatást
tételeznek fel, a rendszer blokkolása ugyanis rontja
a téri szelekciót (Clark)12. A hiperaktivitás farmako-
lógiai modellje szerint a katecholaminok aktivitása
és mennyisége az idegrendszeri éréssel változik és
az érési elmaradás – kisebb sejtszám és csökkent
katecholamin-kiáramlás – okozzák a hiperaktivitás
jellegzetes tüneteit13. Ezt a gondolatmenetet elfo-
gadva felmerül a kérdés, hogy az alacsony aktivitás,
amelynek kompenzációjaként lép fel a motoros
nyugtalanság, vajon milyen jellegû funkciózavart
valószínûsít? A dopaminerg neuronpályák, ame-
lyek egyrészt a basalis ganglionokhoz haladnak a
mozgásszabályozásban, a limbicus rendszerhez és a
kéreghez haladó pályák pedig a magatartás-vezér-
lésben játszanak szerepet. A nor-adrenerg neuronok
a locus coeruleusban a dopaminnal együtt a motivá-
ciós állapot és jutalmazási funkció közvetítésében
játszanak szerepet.
A gyermekkori hiperaktivitás esetén valóban
ezeken a területeken jelentkeznek nehézségek. An-
nak eldöntése, hogy a diszfunkció a biokémiai me-
chanizmusok hatására jelenik-e meg vagy pszichés
tényezõk befolyásolják-e a folyamatok alakulását,
korántsem ilyen egyszerû. Nem szabad elfelejteni a
pszichés és az organikus tényezõk egymásra hatá-
sát. Megemlíthetjük, hogy szociálisan izolált álla-
toknál fokozott mozgásosságot, hiperaktivitást ta-
pasztaltak (Randall és Campbell)14. A hiperaktivitás
mellett alacsonyabb katecholaminszintet is regiszt-
ráltak14. Ennek alapján feltételezhetõ, hogy a csök-
kent katecholaminszint a téri szelekció alakulását is
negatívan befolyásolja. A korai személyiségfejlõ-
dést befolyásoló tényezõk (szociális interakciók mi-
nõsége) tehát az organikus folyamatokra is hatást
gyakorolnak és befolyásolják a funkcióalakulást.
Összefoglalás
Mint dolgozatunkból is kitûnik, a teszt felhasználá-
sa rendkívül sokrétû, több területen is alkalmazha-
tó. Fontos szerepet tölthet be az egyéni mûködési
sajátosságok megismerésében és a diszfunkció
megállapításában. Mindez nem jelenti azonban azt,
hogy önmagában elégséges a személyek mûködés-
módjának megértéséhez. A neuropszichológiai
vizsgálat során egyénre szabott kognitív térképezés
történik, amelyben a feladatmegoldás és a hibázá-
IRODALOM
1. Kónya A, Verseghi A. A Rey tesztek hazai tapasztalatai. In:
Racsmány M, Pléh Cs (eds.). Az elme sérülései. Kognitív
neuropszichológiai tanulmányok. Budapest: Akadémiai
Kiadó; 2001, p. 175-87.
2. Meyers JE, Meyers KR. Rey Complex Figure Test and
Recognition Trial. Psychological Assessment Resources
Inc, 1995.
3. Visser RHS. Manual of the Complex Figure Test CFT.
Sweds and Zeitlinger BV, 1980.
4. Boller F, Grafman J (eds.). Handbook of Neuropsycholo-
gy. Amsterdam, New York, Oxford: Elsevier; 1990.
5. Nyírõ Gy (ed.). Psychiatria. Budapest: Medicina; 1971.
6. Lezak MD. Neuropsychologgical Assessment (3rd edition)
New York, Oxford: Oxford University Press; 1995.
7. Fastenau PHS. Adult norms for the Rey–Osterrieth Com-
plex Figure Test and for Supplemental Recognition and
Matching Trials from the Extended Complex Figure Test.
The Clinical Neuropsychologist 1999;13:3047.
sok jellege szabja meg a további vizsgálatok alkal-
mazását és irányát. A neuropszichológiai vizsgála-
tok során az ép funkciók feltérképezése éppen
olyan fontos, mint a hibás mûködések megállapítá-
sa, hiszen ez teszi lehetõvé, hogy a károsodás meg-
állapítása mellett az adaptív mûködés helyreállítá-
sához speciális terápiát alkalmazzunk. A speciális
terápia nem pusztán a kognitív károsodás tünetei-
nek felszámolását, hanem az ennek következtében
fellépõ érzelmi és kapcsolati zavarok kezelését is
célozza.
8. Heilman KM, Wallenstein E (eds.). Clinical Neuropsychol-
ogy. Oxford University Press, 1993.
9. Kolb B, Whishaw. Human Neuropsychology. WF Freeman
and Company Worth Publishers, 1999.
10. Anderson M. Intelligencia és fejlõdés. Budapest: Kultur-
trade Kiadó Kft.; 1998.
11. F Földi R. A képességstruktúra alakulása hiperaktív gyere-
keknél. Magyar Pszichológiai Társaság Országos Tudomá-
nyos Nagygyûlése, Budapest, 2000.
12. Cziegler I. Figyelem és percepció Kossuth Lajos Tudo-
mányegyetem Debrecen, 1999.
13. Wender PH. A hiperaktivitás gyermek, serdülõ és felnõtt
korban. Budapest: Medicina; 1993.
14. Kulcsár Zs. Korai személyiségfejlõdés és énfunkciók. Bu-
dapest: Akadémia; 1993.
Clin Neurosci/Ideggy Szle 2003;56(3–4):82–91 91