„Műveljük kertjeinket...

A kert maga az élet, legalábbis Candide és Voltaire elgondolása szerint. Egy egyszerű
embernek a saját háztáji területe jut eszébe, egy hívő, Ádám és Éva Paradicsomára gondol
legelőször ahonnan a tiltott gyümölcs elfogyasztása után kiűzték őket. Candidenak a munkát
tanácsolták, hogy elmeneküljön társaival az ostoba és igazságtalan világ bűnei, unalmai elől,
miután elvesztették hitüket Leibniz lex optimi tételében. Robinson Crusoe lelki és fizikai
útjaihoz hasonlóan a külső és belső „kertünket is művelni kell”.
Lelkünknek és a belső békénknek ugyanúgy szüksége van gondoskodásra, mint
növényeinknek. Fontos, hogy hallgassunk arra, amit a szívünk diktál, ám a logikus
döntésektől ne forduljunk el, gondoljuk át a helyzetet.
Foglalkozzunk érzelmeinkkel, a szerelemmel, ahogy Candide követte Kunigundát egész élete
során, majd ígéretét betartva elvette feleségül. Az életünk kalandjai, különböző élményei és
útjai során jót tesz a megpihenés, elköteleződés szeretteink, otthonunk mellett. Így sokkal
több időt tudunk magunkra és a körülöttünk lévőkre fordítani, minthogy mások problémáival,
vagy a világ gondjaival törődnénk. Bíznunk kell a lex optimiban a saját „kertünkre” tekintve,
hogy az legyen a lehető legtökéletesebb az összes közül, hogy büszkék legyünk arra, akik
vagyunk.
Ugyanígy szükség van arra is, hogy a külső megjelenésünkkel is foglalkozzunk, az
öltözködéssel, stílussal, és higiéniával, mivel ez is jelentős részét kiteszi a képzeletbeli
„kertünknek”.
Candide hasonlóan gondolkodhatott, amikor azt mondta, hogy „műveljük kertjeinket” és ne
más dolgával törődjünk, hanem a saját jólétünkkel.
Néha viszont nem árt, hogy megöntözzük, vagy esetleg rendbe rakjuk az udvarunk növényeit,
virágait is.