Csapattagok: Juhász Réka, Krascsenits Réka, Wölfinger Anna, Urbán Sára

Utolsó fejezet: Hogyan döbbent rá Candide a valóságra, és hogyan élte le az életét

Miután Candide hozzálátott a kerti munka elvégzéséhez, hirtelen éles fájdalmat érzett a fejében.
Kinyitotta a szemét, és elvakította a nap. Nem értette, hogy kerül a palota elé. Minden olyan
valóságosnak tűnt. Némi tanakodás után, rájött, hogy csak álmodta a történteket, mert miután a
báró fenékbe billentette, akkorát esett, hogy a palota lépcsőjébe beütötte a fejét és elájult.

Annyira valóságosnak tűnt az álma, hogy úgy döntött elmeséli az egészet Pangloss mesternek. Úgy
érezte, hogy valami megváltozott. Az álom ráébresztette, hogy nem a szerelemben kell az élet
értelmét megtalálnia, hanem egy olyan tevékenységben, amivel élete végéig foglalkozni tud. Martin
igaz, csak egy álombeli figura volt, de Candide most már értette, hogy nem minden tökéletes a
világon. Igazságtalannak érezte, hogy ilyen szörnyű dolgok történhetnek ártatlan emberekkel, akár
még álmában is. Ha minden olyan tökéletes lenne, mint ahogy Pangloss mester mondta, akkor a
képzeletei sem lettek volna ennyire borzasztóak.

Pangloss nem hitt füleinek, mikor meghallotta, Candide miket beszél.

- Ugyan Candide, attól, hogy az álmaink a legnagyobb szörnyűségeket mutatják nekünk, a mi emberi
világunkban minden úgy történik, ahogy történnie kell. A lehető legeslegjobban ezen a lehető
legeslegjobb világon. – Mondta Pangloss aggódva Candide épségéért. Pangloss meg volt győződve
arról, hogy Candide csak a nagy ütés hatására beszél ilyen zagyvaságokat.

- Na de Pangloss mester, én tudom miről beszélek. És azt is tudom, hogy ezek a dolgok mind akár
velünk is megtörténhetnének. És habár tudom, hogy Kunigunda a leggyönyörűbb teremtés, aki
valaha élt, rájöttem, hogy a szerelem múlandó. – Válaszolta Candide feldúltan.

Pangloss akárhogyan akarta Candide-ot meggyőzni, az hajthatatlan maradt.

- Akkor én elmegyek nélküled, és megtalálom az életem értelmét. Ha te még mindig a te ezeknek a

naiv és önző gondolatoknak élsz, akkor maradj magadra! – Kiáltotta Candide Panglossnak, és azzal a
lendülettel elindult a legközelebbi kikötő irányába. Inkább el sem köszön Kunigundától, csak
fájdalmasabb lenne a búcsúzás. Őt már nem győzheti meg senki és semmi.

Candide az első hajón elindult Törökország felé, oda, ahol álmában végezte. Hosszú útja során jó
barátságba keveredett két matrózzal, akik úgy döntöttek, hogy Candide-dal letelepszenek egy török
tanyán. Candide álmához hűen a kertészkedésnek szentelte hátralévő életét. Mikor látta a vevők
arcán a boldogságot, mikor megveszik a friss gyümölcsöt, tudta, hogy megtalálta élete célját.

Teltek múltak az évek, a gyümölcs egyre finomabb lett, és egyre több jó barátot szerzett, akikkel
együtt tudott dolgozni. Egyik nap a piacon árulva egy szakadt koldus lépett a bódéhoz.

- Nahát fiatalember, ezek a gyümölcsök igazán pompásak. Hosszú úton vagyok túl, betegségemre
gyógyírt keresve. Nade, ha most nem keresném, akkor nem találtam volna meg ezt a
gyümölcsösbódét. Ennek így kellett történnie, hiszen minden a legeslegjobban történik, ezen a
legeslegjobb világon.
- Na uram látja, hogy milyen jó, hogy minden így történt. – Válaszolta Candide. – De nekem olyan
ismerősek ezek a szavak, maga a régi mesteremre emlékeztet, mikor még Westphalia volt az
otthonom.

- Ez nem lehet véletlen, Candide-om, te vagy az?

- Ó, drága Pangloss mester! Micsoda meglepetés! – Borult nyakába Panglossnak Candide.

- Na látod Candide, ha nem rúgott volna ki a báró a kastélyból, és nem ütötted volna be a fejed, és az
álom sem lett volna, akkor most mi sem állnánk itt ketten ezen a gyönyörű napon. – Válaszolta
Pangloss.

- Igen, lehet, hogy néhány dolog a legeslegjobban történik a világon. – Válaszolta Candide, majd
visszatért a bódéhoz, hiszen jöttek az új vevők.