Ómagyar Mária-siralom

A magyar nyelv legrégibb írásos lírai emléke -> forrásértéke felbecsülhetetlen

Egyedülálló stilisztikai színvonal
Nemzeti ereklye (Leuveni kódexben van)
Témája: Mária fájdalma Jézus szenvedése láttán (ez elterjedt a középkor második felének
vallásos költészetében, több latin és más nyelvű változat is készült)
A hit egyre személyesebbé vált, nagyobb szerep jutott az érzelemkifejezésnek, megújult a
Mária kultusz is
planctus -> gyászdal („újfajta vallásosság”)
szekvencia (ami következik) eredetileg a kapcsolódó hangjegysort jelölte a misékben
plusz szöveg, rímes, strófás formában lassan önálló műfaj
Az Ómagyar Mária-siralom szerzője több korábbi művet használt fel saját művéhez, viszont
a közvetlen minta ismeretlen
Fejlett, magyar nyelvű költői gyakorlatot feltételez
Kétütemű, kötetlen szótagú magyaros verselés
A lírai beszélő maga Mária, anyai fájdalma domborodik ki
Krisztusnak nem az isteni származása van érzékeltetve
A szöveg drámai dinamikáját a címzettek folyamatos váltakoztatása, a monológból
kirajzolódó jelenetezés adja
Mária saját fájdalma -> beszédek Jézushoz -> a halálhoz -> megint Jézushoz -> Jézus
megkínzóihoz
Jelen időben íródott -> az olvasó jobban tud vele azonosulni
Ellentétekre épülő szerkesztés, párhuzam -> az egész versben
Anya-fiú kapcsolatot a nyelvi megoldások teszik hitelessé (kicsinyítő képzők, birtokos
személyjelek, indulatszók, felszólító + felkiáltó mondatok)
Az 5. strófa a vers érzelmi, hangulati csúcspontja (intenzív zeneiség, alliteráció, tőismétlés,
alapellentét kiemelése, igazságtalanság által keltett feszültség)
Megszólítottak gyakori váltakozása