II.

Témakör: A magyar nyelv története

3. tétel

A halotti beszéd és könyörgés és az Ómagyar Mária-siralom főbb nyelvi jellemzői

A HALOTTI BESZÉD ÉS KÖNYÖRGÉS

BEVEZETŐ

 A Halotti beszéd és könyörgés a latin nyelvű Pray-kódexben maradt fenn.

 Ez egy temetési prédikáció, amit akkor mondtak el, amikor a holttestet a sírba tették, a latin nyelvű
szertartásban ez volt az a rész.
 Két részből áll: egy halottbúcsúztató prédikációból és egy imából.

 A bűn végzetes voltát igazolja, feleleveníti a paradicsombeli tilalmakat, Ádám bűnbeesését és

következményeit.

 A nyelvemlék a szóbeliségből az írásbeliségbe éppen átlépett, nagyon közel áll az élő beszédhez,
kitűnően alkalmazza a latin retorika eszközeit: felkiáltás, kérdés, felelet, felsorolás, ismétlés,
kötőszóhalmozás, anafora, alliteráció, metonímia

Anafora: ugyanaz a szó, szószerkezet megismétlődik a sor/versszak elején.

Metonímia: szócsere. Két fogalom között logikai kapcsolat, ok-okozati kapcsolat vagy bármilyen térbeli,
időbeli, rész-egész stb. érintkezés van. Asztalt bont

Deixis: A névmási utalás egy fajtáját deixisnek, vagyis rámutatásnak nevezzük. A szóbeli nyelvhasználatban
gyakori, használatát a beszédhelyzet vagy az előismeretek teszik lehetővé. Pl.: Az "Ott is jártunk."

FŐBB NYELVI JELLEMZŐK

 Hangtan: megfigyelhető az ómagyar korra jellemző szabályos hangváltozás, a tővéghangzók lekopása.

 Nem tartalmaz tővéghangzókat, hanem minden szó mássalhangzóra végződik. 

 PÓTLÓNYÚLÁS SZABÁLYOS HANGVÁLTOZÁSA, a tővéghangzók lekopása matt a tőbelseji

magánhangzó megnyúlt. pl. feheru >fehér; varu > vár; utu >út; kezi >kéz.

 Többalakú tövek jöttek létre, itt megmarad a rövid tővéghangzó. Pl. keze-t, ut-as

 Ómagyarkori szabályos hangváltozás, a NYÍLTABBÁ VÁLÁS azonban csak kiinduló állapotban van. Pl.
látjátuk > látjátok, vogymuk > vagyunk, pukul >pokol, ürdüng > ördög.

 KÉTNYÍLTSZÓTAGOS TENDENCIA: ha több szótagból álló szóban két magánhangzóra végződő

szótag követte egymást, akkor a második szótag magánhangzója kiesett. Pl. uruszág > ország. Ha a
szóalakban három ilyen szótag is volt, akkor először a harmadik szótagnál esett ki a magánhangzó. Pl.
berekenye > bereknye> berkenye.

 ALAKTAN: a toldalékok nagy része nyelvünk külön élete során alakult ki. A rag eredetileg két
tartalmas sz szigmatikus, majd névutós kapcsolata; ezt követően a névutó összetapad a szóval: raggá
lesz. 

 SZÓFAJTAN. A toldalékok többségéhez hasonlóan a szófajok többsége is a magyar nyelv önálló élete
során alakult ki. E tekintetben sok példát találhatunk a HB-ben, azonban talán a legfeltűnőbb szófaji
jellegzetesség ismét egy hiány: hogy tudniillik a szöveg nem tartalmaz névelőket.

 Bizonyos toldalékok írásmódja ingadozó: hol egybeírva, hol külön szerepel. 

  Önálló szóból keletkezett a -tól, -től rag, a -ra, -re és más ragok is. A névutós szerkezetekből véglegesen
és fokozatosan határozótagok lettek: -ba, -be, -ra, -re, -ert,-szer, stb.

 Névelők: mutató névmásból alakult ki. A Halotti beszéd nem tartalmaz névelőket, a névelőre hasonlító
szóalakok számnevek vagy mutató névmások a nyelvemlékben.

 Igekötők: eredetileg határozói ragozott névszóból alakultak ki, többnyire határozószói fokozaton

keresztül. Az igekötővé válás együtt jár a jelentés bővülésével, elvontabbá válásával, és többnyire a
szóalak rövidülésével is. 

 Négyféle múlt idő volt:

- elbeszélő múlt: nézé, várá.

- Befejezett múlt: nézett, várt, várt vala, várt volt.
- Folyamatos múlt: néz vala, vár vala.
-

 Jövő idő:  az ómagyar korban kialakult a fog és a kezd segédigékkel kifejezett összetett jövő idő;
valamint egy -md > -nd jeles jövő idő is: látand 'látni fog'.  

ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM

BEVEZETŐ
 Az Ómagyar Mária-siralom magyar költője jól megérezte, hogy a latin sorok két ritmikai egységre
oszlanak, s végig kétütemű sorfajban írta meg a maga költeményét.

 Kifejlett rímek, tudatosan alkalmazott alliterációk találhatók benne.

 Változatos a rímelhelyezés: előfordulnak páros rímek ( a a b b ), félrímes megoldások ( x a x a ) és

bokorrímek is (a a a ). Ezek a verstechnikai megoldások gyakorlott szerzőre vallanak.
 Legrégibb magyar vers, kéziratos szövegemlék.

 A költemény az Isten-anya fájdalmat jeleníti meg, fia szenvedése és kereszt – halála miatt. Mária
siratja benne megfeszített fiát, Krisztust. 37 rövid sorból áll, 132 szót tartalmaz.

FŐBB NYELVI JELLEMZŐK

 a tővéghangzók lekopásának tendenciája (megfigyelhető a –t tárgyrag vagy a –k többesjel előtt: pl.:
„bútürüt” v. „könyüel”)

 nyíltabbá válás (pl. oszuk = aszok, tehát o/a és u/o változás)

 pótlónyúlás, rövidülés (anyá – anya. A testes toldalékok őrzik a testes változatot: anyát)
 az i-e váltakozik még nem egységes a jelölése: egyen-ygyen

 Még nincs ty hang ( Nem található benne! A hullothya nem jó pl., mert az ejtése ill. a jelentése hullása)
A ty a XIII. sz. végén a t+j összeolvadásból keletkezett!

 eltérő hangjelölés u=v; y=i; th=t; gh=gy; v=u/ó

 még az ű nem alakult k
 A morfémák változása:
Pl.: a –d mint kicsinyítő képző mára eltűnt (fiodum = fiacskám)
 Elkezdődött a hangrendi illeszkedés: hallalal, kynzassal, virágnak, Simeonnal
 Megfigyelhető a hasonulás illen-éljen fellyen-féljen

 Megfigyelhetők a ragok: mezéül, szégyenül

 Még nem fejeződött be a névutók raggá válásának folyamata búabeleul- névutó nem illeszkedik
 Főnévi igenevet birtokos személyraggal fejezik ki „Tuled ualmun=ualnum