I.

Általános nyelvészet
9. A magyar helyesírás története

1. A beszéd és a nyelv különbözősége

2. A magyar nyelvű írás kialakulása
3. A kancelláriai helyesírás
4. A huszita helyesírás
5. A katolikus és a protestáns helyesírás
6. Az ipszilonista-jottista vita
7. Az első helyesírási szabályzattól napjainkig

1. A beszéd és a nyelv különbözősége

Az írott nyelv nem egyezik meg mindenben az élő, beszélt nyelvvel. Az alábbiakban a beszélt
és az írott nyelvet hasonlítjuk össze, hogy indokokat találjunk az írás szabályozása mellett.

A beszélt nyelv Az írott nyelv

A beszélt nyelv elsődleges az írott nyelvvel
szemben.
Az élő beszéd időbeli dimenziójú és
akusztikai hatású, ami a beszéd zeneiségét
megjeleníti.
A nyelvtani szerkesztettség szempontjából a
beszédben lazább, pongyolább formák
jelennek meg, mert a beszéd technikája gyors
gondolkodást kíván meg.
A nyelvi változások kiindulópontja mindig
az élő beszéd.
Az írott nyelv másodlagos a beszéddel
szemben.
Az írott nyelv térbeli dimenziójú és vizuális
hatású. Az írás csak elnagyoltan tükrözi az
élő beszéd zenei vonatkozásait: a hangsúlyt,
a hanglejtést, a szünetet, az artikulációt, azaz
a hangképzés variációit. Az írás az élő nyelv
hangtanát elnagyolja, de visszahatásként a
beszédet képes szabványosítani.
A nyelvtani szerkesztettség nézőpontjából az
írott nyelv kötött, tehát válogatott, stilizált
megoldásokkal él. Ennek az az oka, hogy
amikor írunk, időt engedünk magunknak a
szavak megválogatására, a szöveg
szerkesztettebbé tételére, ami helyén való,
hiszen az írás maradandónak szánt formáival
szemben nagyobb a felelősségünk is.
Az írott szöveg csak nehezen fogadja be a
nyelvi változásokat, így az konzervatívnak
számít.

2. A magyar nyelvű írás kialakulása

A honfoglaló magyarok bizonyosan ismerték az írást, melyet később a székely rovásírás
emlékei őriztek meg. A kereszténység felvételével ez háttérbe szorul, mert
 az állami élet megkövetelte hosszabb szövegek lejegyzésére a rovásírás alkalmatlan
volt, valamint
 az egyháznak a latin nyelvvel együtt megvolt a maga latin betűs írása is.

A latin betűs írásnak a magyar nyelvre való alkalmazása nem ment zökkenőmentesen, hiszen
 a magyar és a latin nyelv hangrendszere teljesen nem fedte egymást, ráadásul
 a latin betűs írásgyakorlat átültetője, a papság többsége idegen (főleg német, részben
olasz, francia vagy szláv) eredetű volt, s így számolni kellett az idegen
írásgyakorlatnak a magyar szövegekben való megjelenésére is.
Német hatást mutat például a korabeli írásgyakorlatban az sz hang z betűvel való jelölése:

Forrás Példa Feltételezett korabeli ejtés

Tihanyi apátság alapítólevele ziget sziget
(TA, 1055)1
Halotti Beszéd és Könyörgés holz holsz
(HBK, 1192 - 1195)2
Ómagyar Mária-siralom ozuk oszuk
(ÓMS, 1300 körül)3 (azaz aszok = ’kiszáradok’, l.
még aszú)

Az ómagyar kori írás történetében olaszos hatást mutat a dzs hang, mely a mai magyarban gy
hangnak felel meg, s az ómagyar korban g-vel jelölték.

Forrás Példa Feltételezett korabeli ejtés

Tihanyi apátság alapítólevele hig hidzs (= hegy)
(TA, 1055)
Halotti Beszéd és Könyörgés gimilſ4 dzsimils (= gyümölcs)
(HBK, 1192 - 1195)
Ómagyar Mária-siralom ig idzs (= egy)
(ÓMS, 1300 körül)

Az írásgyakorlatban nagy volt az ingadozás és a következetlenség. Ez azt jelentette, hogy

 ugyanazt a hangot különböző betűkkel jelölték: pl. az ü hangot u, v, w betűkkel írták
le;
 ugyanazon betű különböző hangokat jelölt: pl. a c betűvel jelölték a c, cs, k hangokat.

Ez a következetlenség és tarkaság, bár egyre kisebb mértékben, fennállt a felvilágosodás

koráig. Az ómagyar kor írásgyakorlatában fontos szerepet játszott a királyi kancellária és a
hiteles helyek: ezen intézmények írásgyakorlata az írás érzékelhető egységesülése felé
mutatott.

3. A kancelláriai helyesírás
A királyi kancelláriát III. Béla (1172–1196) állíttatta fel 1181-ben az állami élet
írásbeliségének ellátására, s egyúttal ez a dátum jelzi a magyar hivatalos írásbeliség kezdetét
is. A kancellária valójában országos oklevélkiadó hivatal volt, melynek helyi szervei a hiteles
helyek voltak: ezek a helyi jogi ügyletek írásba foglalását végezték el. A kancellária
1
Az alapítólevelet I. András (1046 - 1060) király állíttatta ki. A latin nyelvű szövegben számos magyar nyelvű
szórvány található: 58 közszó ismerhető fel a tulajdonnevekben és 33 képző azonosítható. Ebben a
nyelvemlékünkben magyar mondattöredékek is olvashatók, melyek közül a legismertebb a: feheruuaru rea
meneh hodu utu rea, azaz a ’Fehérvárra menő hadútra’.
2
A Halotti Beszéd és Könyörgés a latin nyelvű Pray-kódexben található vendégszövegként, tehát latin nyelvű
környezetben egyetlen magyar szövegként. Keletkezési dátumát nem tudjuk, azt viszont meg lehetett állapítani,
hogy az ismeretlen szerzetes 1192 és 1195 között másolta be a kódexbe. Latin címe Sermo super sepulchrum,
ami magyarul így hangzik: Beszéd a sír fölött. A szöveg valóban a sír fölött elmondott halotti búcsúztató volt. A
HBK 32 sorában 190 ómagyar kori szó őrződött meg, ami igen becses nyelvemlékké teszi őt.
3
Az Ómagyar Mária-siralom szövegét a Lőveni Kódex tartalmazza. A versfordítás 1300 körül keletkezett. 37
sorból áll, s 130 ómagyar kori szót őrzött meg. Tartalma szerint Mária megfeszített fiát siratja a kereszt tövében.
A dráma az archaikus nyelvezet ellenére máig átsüt a sorokon. Az Ómagyar Mária-siralom az első fennmaradt
magyar nyelvű vers a magyar irodalom történetében.
4
A kampónak csúfolt ſ betű hangértéke s volt. A betűt egészen a XVIII. század végéig használták.
írásgyakorlatában formálódott magyar írásbeliség képviselte a kancelláriai helyesírást, mely
négy évszázadig erős hatást gyakorolt nem csupán az oklevelek nyelvezetére és írására,
hanem kódexírásra is. Viszonylag megszilárdult formáját a XIV. században érte el, azonban
ebben a formájában is sok következetlenség volt.

A kancelláriai helyesírás főbb jellemzői:

 több hangot ugyanazon betűvel jelöltek, mivel a magyar nyelvben több hang volt, mint
a latinban, illetve a latin ábécében. Évszázadokig probléma volt az s, sz, z, zs hangok
írása. Az s, sz hangot leggyakrabban z betűvel adták vissza, a z, zs hangokat pedig s
betűvel;
 számos összetett betűjelet alkalmaztak: pl. a c hangot a c betű mellett ch-val, cz-vel is
írták, miközben a ch-nak cs hangértéke is volt; az ö hang jele hosszú időn keresztül az
ew lett;
 a magán- és mássalhangzók hosszúságát betűkettőzéssel jelölték: ó = oo, á = aa;
 a kancelláriai helyesírásban megjelennek olyan betűk is, ha nem is következetesen
alkalmazva, melyek mind a mai napig élnek; ilyenek a ty, gy, ny, ly. (Az ly-nak
akkoriban önálló hangértéke volt, lágy l-nek ejtették, amit ma a l’ jellel adunk vissza.
A lágy l’ a palóc nyelvjárásban maradt fenn.)

4. A huszita helyesírás
A XV. század végén a magyarországi írásgyakorlatban új írástípus jelent meg, a huszita
mellékjeles írás. A Husz János prágai egyetemi tanár és pap nevével fémjelzett mozgalom 5 a
Biblia cseh nyelvre való fordítását, valamint a nemzeti nyelvű idehirdetést tűzte ki célul.
Ezzel a vallási-kulturális programmal függ össze írásreformja, melyet a De Ortographia
Bohemica (= A cseh helyesírásról, 1412) című művében tett közzé. Ennek lényege az, hogy

 minden hangot külön betűnek kell jelölnie, amit úgy ért el, hogy
 a latin betűs írásnak a csehre alkalmazása során fellépő betűhiányt mellékjeles
betűkkel pótolta, azaz egy közel álló hang betűjét megkülönböztető (diakritikus) jellel
látta el: pl. a hacsekkel6 ellátott č hangértéke cs, vagy a mellékjeles ń ny hangértékű
volt.

A huszita helyesírás elvei hatással voltak a magyar írásra is, de ez a befolyás nem volt
kizárólagos, hiszen még igen hosszú ideig élt a kancelláriai helyesírás is, mi több a kétféle
írásgyakorlat a kódexek írásában nem egyszer keveredett is.

A huszita írás elveivel két szerémségi7 ferences szerzetes, Tamás és Bálint (valószínűleg Pécsi
Tamás és Újlaki Bálint) prágai tanulmányaik alatt ismerkedett meg. Ferencesek lévén az
apostoli szegénység vállalása természetes volt számukra, s rövid időn belül Husz János
híveivé váltak. Visszatérve Magyarországra hozzáfogtak a Biblia magyarra fordításához, mely
óriási munka volt: 1416-tól 1441-ig tartott. Művükben alkalmazták a huszita helyesírás elveit,

5
A huszita mozgalom részleteit elhagyjuk, s csak annyit jegyzünk meg, hogy a XV. század első évtizedeiben a
birtok és vagyon nélküli egyház, azaz az apostoli szegénység hirdetése, a két szín alatti úrvacsoravétel
követelése, a Biblia újrafordítása nemzeti nyelvre eretnekségnek számított, amiért Husz Jánost a konstanzi
zsinaton (Svájc) 1415-ban halálra ítélték, s máglyán megégették. Husz mozgalmát a XVI. évszázad nagy
szellemi átalakulása, a hitújító reformáció előzményének tekintjük.
6
A hacsek nevű mellékjelet köznyelven fordított kalapnak mondjuk.
7
A Szerémség a Duna és a Száva között elterülő (délvidéki) nagytáj.
tehát nem átvették a cseh nyelvre alkalmazott mellékjeles latin betűket, hanem a magyar
nyelv igényeihez mérten huszita szellemiségű magyar írásgyakorlatot alakítottak ki.

A két szerzetesnek az eretnek tevékenység miatt menekülnie kellett, egészen Moldváig

futottak, ahol utolérte őket az inkvizíció, bibliafordításukat elkobozták, s később az eredeti
szöveg el is pusztult. Viszont a fordítás szövege másolatban mégis megmaradt, mégpedig
három kódexben: az Apor-kódexben, a Bécsi és a Müncheni Kódexben8.

A magyar írástörténetben maradandó eredményeket hozott Tamás és Bálint pap újítása: a

magyar ékezetes magánhangzók betűjeleit ők alkották meg, s mind a mai napig használjuk
őket.

5. A katolikus és a protestáns helyesírás

A XVI–XVIII. században a magyar írásgyakorlatra a felekezeti megosztottság volt a jellemző.

Közismert, hogy Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes és egyetemi tanár 1517. október 31-
én tűzte ki a wittenbergi vártemplom kapujára 95 tételét. Formálisan, de tartalmilag is ehhez a
dátumhoz kötjük a reformáció kezdetét. Luther eredetileg a katolikus egyház
megreformálására gondolt, s nem az egész Európát átalakító vallási-szellemi forradalomra, de
az általa indított mozgalom végül is véget vetett a katolikus egyház szellemi egyeduralmának.

A reformáció művelődési programjának középpontjában az eredeti forrásokból újrafordított,

de már nem latin, hanem nemzeti nyelvű Biblia megalkotása állt, valamint az a szándék, hogy
az anyanyelvű „megreformált” Bibliát mindenki kezébe oda tudja adni. Johann Gutenbergnek
az 1440-es években keletkezett találmányára, a könyvnyomtatásra ekkor keletkezett
társadalmi igény. A könyvnyomtató műhelyek, Magyarországon a vándornyomdák, a maguk
állandó betűkészleteikkel az írásgyakorlatra erőteljes hatást gyakoroltak, de még nem az írás
teljes egységesülése felé mutatva, hanem a protestáns-katolikus megosztottság miatt
felekezeti különbségeket jelezve.

A kétféle helyesírás között lényegi, elvi eltérések nem voltak, inkább csak egyes hangok
jelölésében mutatkoztak eltérések. Pl.

A protestánsok A katolikusok
a c hangot tz-vel, a c hangot cz-vel,
a cs hangot cz-vel jelölték. a cs hangot ch-val írták.

A protestáns helyesírás szabályai Sylvester János, Heltai Gáspár és Károli Gáspár

írásgyakorlatában formálódott. Ennek első leírását Dévai Bíró Mátyás 9 tette közzé 1549-ben,
nagy összefoglalását pedig Szenci Molnár Albert végezte el (1610).

A XVII. században a katolikusok is felismerik az anyanyelvű Biblia jelentőségét, s Káldi

György10 jezsuita szerzetes azt le is fordítja magyarra (1626). (A fordítás olyannyira jól
sikerült, hogy később Kazinczy elismerését is joggal vívta ki.) Hasonló jelentőségűek
írástörténeti és irodalmi szempontból Pázmány Péter esztergomi érseknek hitvitázó iratai is.
8
A Huszita Biblia néven ismert első magyar bibliafordítás szövege utóbb beépült a protestáns szellemiségű
Vizsolyi Bibliába (1590), mely Károli Gáspár alkotása.
9
Dévai Bíró Mátyás: Orthographia Vngarica. Azaz, Igaz iraz Modiarol valo tudoman Mag'ar n'elvenn irattatott.
Mostan pedig vionnan meg igazytatott, es ki niomtatott… Krakkó, 1549.
10
Szent Biblia. Az Egész Keresztyénségben bévött Régi Deák bötűből. Magyarra fordította. A Iesus alatt
Vitézkedő Társaság-béli Nagy-Szombati Káldi György Pap. Bécs, 1626
6. Az ipszilonista-jottista vita
Eleddig a magyar helyesírás legfőbb elve a fonetikus elv volt, tehát a kiejtésnek a minél
hívebb visszaadása. A XVII-XVIII. században egyre erőteljesebben érvényesült a szóelemzés
elve is, mely nem vesz tudomást a beszédben jelentkező mássalhangzó-változásokról, hanem
a szóelemeket megtartja eredeti formájukban. (Ez az elv Geleji Katona István, Tótfalusi Kis
Miklós és Tsétsi János munkái révén vált ekkoriban ismertté és egyre elfogadottabbá.)

A helyesírás felekezeti megosztottságát, írásnormát nélkülöző jellegét a felvilágosodás kora

haladta meg. Mindez Kazinczy Ferenchez fűződik, akinek nyelvújító mozgalma tudatos
nyelvszabályozást jelentett, mely hatott az írásgyakorlatra is.

E korszakban, tehát a XVIII. században bontakozott ki a katolikus-protestáns gyökerű

ipszilonista-jottista vita, mely valójában két helyesírási alapelv, a kiejtés és a szóelemzés
elvének vitája, küzdelme volt.

Verseghy Ferenc11 képviselte a katolikus előzményű ipszilonista írásmódot, melyet a láttya,

aggya, tudgya, nénnye formák reprezentálnak. Tehát az ipszilonista szemlélet az összeolvadás
jelölésében a kiejtés mellett állt.

Révai Miklós12 jottista13 volt, ami azt jelenti, hogy az összeolvadás jelöletlenségét hirdette,
azaz a szóelemzés elvét követte (látja, adja, tudja, nénje). Ez a gyakorlat a protestánsok
kiadványait jellemezte korábban.

Ebben a vitában Kazinczy állásfoglalása volt perdöntő: ő a jottisták pártját fogta, s ezzel el is
dőlt a vita. Mindez, valamint Kazinczy irodalmi-esztétikai és a helyesírással kapcsolatos
állásfoglalásai a XVIII. század végére felszámolták a magyar írásgyakorlat felekezeti
megosztottságát, s ezzel párhuzamosan nagymértékben egységesedett az írás, mely a
következőket jelentette:

 írásunk minden hangot egy betű jelölt;

 minden hangot már a mai betűforma jelölte;
 rögzült a magánhangzók mellékjelezése és e mellékjelekkel az időtartam
megkülönböztetése;
 rögzült a többjegyű mássalhangzók jelölése (ty, gy…), valamint ezek hosszúságának
jelölése betűkettőzéssel.
 (Az sz betű Heltai Gáspár, a zs betű Révai Miklós találmánya.)

7. Az első helyesírási szabályzattól napjainkig

11
Verseghy Ferenc (1757-1822) pálos szerzetes volt. Részt vett a Martinovics-féle jakobinus mozgalomban,
halálra ítélték, amit 9 évi várfogságra változtattak. Költőként főleg a kassai Magyar Múzeumban publikált. 1818-
ban jelent meg Magyar grammatika c. munkája, mely évtizedekig a leginkább használt nyelvtani leírásnak
számított.
12
Révai Miklós (1750-1807) piarista szerzetes volt. A pesti egyetem tanáraként a magyar történeti nyelvészeti
kutatások megalapítója volt. Verstani munkássága jelentős. A helyesírás szavunkat ő alkotta meg a latin
ortográfia tükörfordításaként. Szorgalmazta a Magyar Tudós Társaság megalapítását, mely majd Széchenyi
István bőkezű adománya révén (1825) később, 1830-ban kezdi meg működését.
13
A jot német szó, a j betű német neve.
Az írás szabályozása korántsem volt öncélú: szorosan összefüggött a magyar nép nemzetté
válásának folyamatával. Ennek nyelvi-kulturális feltétele és eredménye is a nyelvi sztenderd
(vagy norma) kialakítása s vele párhuzamosan az írás társadalmi érvényű szabályozása volt.

A nyelvi sztenderd egy nyelvnek más nyelvhasználati formákon felülemelkedett változata,

melynek jellemzői a következők:

 fő vonásaiban egységes: tehát irodalmi nyelvünk é-ző, s nem í-ző, az í-zés nyelvjárási
maradt,
 normalizált, azaz az irodalmi nyelvet rögzített használati szabályok, normák
irányítják,
 eszményi, tehát követendő nyelvi ideál,
 egy nemzet nyelvhasználatának reprezentánsa.

A sztenderd kiegyenlített nyelvhasználati módot jelent, mely az eltérő nyelvi változatokban

(nyelvjárásokban) beszélőknek társas érintkezését, kommunikációját igyekszik egységessé
tenni. Ennek eredményeként a törvényhozásban, az államigazgatásban, az iskolákban, az
egyházakban, a tudomány és a szépirodalom területén, de az iparban és a kereskedelemben is
ugyanazt a nyelvet, pontosabban nyelvhasználati módot alkalmazzák, ami az egy nyelvet
beszélők összetartozásának tudatát is erősíti. Ezt tekintjük a nyelv szimbolikus funkciójának
.
A magyar nyelv legjelentősebb sztenderdizálási folyamata Kazinczy nyelvújító mozgalmához
fűződik. Az írott nyelv alapja Kazinczy nyelvjárása lett, tehát a Sárospatak környéki
északkeleti nyelvjárás, a beszélt nyelv alapja pedig a Pest környéki nyelvjárás, főleg Kossuth
országgyűlési tevékenységének köszönhetően. A két változat utóbb kiegyenlítődött.

Ebbe a folyamatba illeszkedett be a Révai Miklós és Kazinczy Ferenc nyelvszemléletéhez

igazodó első hivatalos helyesírási szabályzat megalkotása 1832-ben. Ez már a Magyar
Tudományos Akadémia égisze alatt történt. A rövid mű címe A magyar helyesírás és
szóragasztás főbb szabályai volt, mely Vörösmarty Mihálynak és íróbarátainak
írásgyakorlatát rögzítette, emelte normává. Célja pedig nem volt más, mint az Akadémia
kiadványai helyesírásának szabályozása, tehát még a szerzők nem gondoltak széles,
társadalmi érvényű szabályozásra. A nyelvi mozgalom sikeres volt: 1844-ben a magyar nyelv
a magyar állam hivatalos nyelvévé vált, s ezzel megszűnt a latin, illetve a német nyelv
magyarországi hegemóniája.

A következő évtizedekben a helyesírási szabályzat újabb fejezetekkel bővült, s a Szarvas

Gábor által 1872-ben alapított (s máig folyamatosan megjelenő) Magyar Nyelvőr című
folyóirat hasábjain sorra jelentek meg a tudományos hátteret biztosító tanulmányok.

A teljes helyesírási egység azonban csak 1954-ben jött létre. Ennek előtörténetéhez Simonyi
Zsigmond nyelvész 1903-ban megjelentetett iskolai helyesírása tartozik. Egy ilyen, népiskolai
igényeket kielégítő, tartalmában egyszerűbb kiadványra akkoriban égetően szükség volt.
Hasonlóképpen szükség volt egy nyomdai helyesírásra is, melyet Balassa József nyelvész
szerkesztett, s 1922-ben tett közzé. Mindennek az lett a következménye, hogy a XX. század
első felében Magyarországon három helyesírási szabályzat volt érvényben: az akadémiai, az
iskolai és a nyomdai, melyek elveikben nem, de részleteikben eltértek egymástól.

Ezen a helyzeten változtatott a Magyar Tudományos Akadémia 1954-ben: valamennyi

szabályzat érvényességét eltörölte, s helyébe a Magyar helyesírási szabályzat 10. kiadását
léptette érvénybe, mellyel megteremtődött a társadalmi érvényű sztenderd helyesírási
gyakorlat létrejöttének az esélye.

Mivel a magyar helyesírás az ún. nyelvkövető helyesírások típusába tartozik, ezért 30-40
évenként a nyelvi változásokhoz igazodóan felül kell vizsgálni a helyesírási szabályokat,
1984-ben az MTA közzétette a helyesírási szabályzat 11. kiadását, melynek példaanyagát a
rendszerváltás után átdolgozták. Mára megérett a helyzet a 12. kiadás kiadására is, melynek
előmunkálatai egy vaskos könyvben hozzáférhetőek14.

14
Laczkó Krisztina – Mártonfi Attila: Helyesírás, Osiris Kiadó, Bp., 2004. Az említett előtanulmányok 420
oldalt tesznek ki. Ezt egy 1120 oldalas szótár egészíti ki.