Hirverőbe

„Isten utjai kifürkészhetetlenek”, szoktuk mondani. Azt hiszem, amikor az ember a saját
életében döbben rá, olyan váratlan meglepetésekre, amelyekre nem számított, akkor sokkal
közelebbivé, válik a fenti mondat tartalma számunkra. Azt hiszem, ez volt az első gondolatom,
amikor megláttam, október elsejétől a főtisztelendő püspökúr kinevezése alapján, a
sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközség gyakorló segédlelkésze leszek.

De talán bemutatkozás rendjén kezdjem azzal, hogy a nevem Györgyilyés Izolda, és

kökösi származású vagyok. Azonban Sepsiszentgyörgy sem ismeretlen számomra, hiszen hosszú
éveken keresztül az itten iskolák padjait koptattam, és sikeres érettségi vizsgát a Berde Áron
Közigazgatási és Közgazdasági Szakközépiskolában tettem. Még az érettségi évében
felvételiztem és sikeresen bejutottam a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius karára, így a
következő hat év alatt kolozsvári diákként töltöttem mindennapjaimat, a történelemmel és
tudománnyal átitatott város falai között. Végül idén júniusban sikeres mesteri vizsga után
elvégeztem a Teológiai Intézet keretén belül a tanulmányimat és egy hosszú nyári vakáció után,
szeptemberben megtudtam a kinevezésemet.

Amint már említettem a levél láttán az volt az első gondolatom, hogy „Isten útjai
kifürkészhetetlenek”, és ezt ma, egy hónappal az ideköltözésem után fokozottan így gondolom.
Kifürkészhetetlennek gondolom, azért, mert nem is álmodtam volna, hogy én valaha
sepsiszentgyörgyi segédlelkész leszek, hiszen a vallásórás diák emlékezetében, bennem, egy
különleges helyként maradt meg, különleges emberekkel.

Mégis számomra az említett mondatból az „Isten útjai” sokkal fontosabb rész, mert
amióta ide kerültem, nap, mint nap azt tapasztalom, hogy „Isten útjain” járok. Nem csupán azért
érzem így mert, a szülőfalumhoz közel kerültem, nem csak azért, mert ez a táj ismerős előttem
bár ezek is jól esnek a lelkemnek. Hanem azért mert, „Isten útjain” járok, akkor amikor, a
gyermekek örülnek a vallásórának, amikor egyházközségi tagokkal találkozva, azt érzem, hogy
szeretetteljes a befogadás, mikor a munkához, mindig van megbízható munkatárs.

Őszintén remélem, hogy az „Isten útjai kifürkészhetetlenek” megtapasztalása nem szűnik

meg, mert akkor, úgy hiszem, hogy ezen az úton sok kellemes meglepetés vár még rám, ránk.