Áttérés más vallásra

A katolikus egyház álláspontja szerint a keresztség által a katolikus egyházba vétetik fel
minden megkeresztelt, s minden megkeresztelt az egyház hatóságának van alávetve: másfelől a
keresztség eltörölhetlen jellegű. Ezért a katolikus nem keresztény vallásra vagy nem katolikus
keresztény felekezet kebelébe át nem térhet, hanem eme irányuló ténye egyházi bűncselekményt
(eretnekséget, szakadárságot ) állapít meg. A nem-katolikus keresztények az eretnekség megtagadása
(abjuratio haeresis) után nem áttérnek, hanem visszatérnek az egyház kebelébe. Nem keresztények
nyert hitoktatás után felvétetnek az egyházba. A katolikus egyház különböző ritsuai alá a hivek
kölcsönös áttérése tiltva van. A protestáns egyházak szintén elitélik a nem keresztényfelekezetbe való
áttérést de jogilag lehetőnek tartják a katolikus egyházba való áttérést. Katolikusnak áttérése esetén
egyszerűen a hitvallás letételét kivánják. A zsidó vallás szerint a más vallásra áttérés bűncselekmény,
a zsidó vallásra áttérés pedig szigorú szertartásokhoz van kötve. Az államhatalom a középkorban a
katolikus egyház álláspontját fogadta el, azonban már az augsburgi béke 1555-ből megengedi a
rendeknek az ágostai evangélikus egyházba való áttérést azonban a Ferdinánd király külön döntését
képező Reservatum ecclesiasticum kimondja, hogy a katolikus egyházi rendek áttérés esetén
javadalmaikat vesztik; az alattvalók, akik a jus reformandival biró fejedelmeik vallásáról másra
kivántak áttérni, kénytelenek voltak a tartományból kiköltözni (jus emigrandi). Az 1648-iki vesztfáli
béke csak annyit változtatott e helyzeten, hogy azon terület alattvalói, ahol az 1624-ik normalis év
valamely szakában valamely felekezet nyilvános, vagy magán vallásgyakorlat birtokában volt, ezen
felekezetbe szabadon áttérhettek.

Az újabb fejlődés szabályszerint megengedi, csak bizonyos formaságokhoz, részint politikai hatóság
(Ausztria), részint egyházi hatóság (Bajor-, Szászország, Württemberg), részint biróság közbejöttéhez
köti úgy a nem keresztény, mint a keresztény felekezetek kölcsönös áttérését. Ausztriában az áttérés
egyik következménye hogy az áttért pap, vagy szerzetes e minősége házassági akadály marad.
Magyarországon a bécsi béke engedi meg a szabad vallásgyakorlatot s ezzel az evangélikus vallásra
való áttérést az ország nemeseinek, a határszéli katonáknak, szabad kir. és kiváltságos
mezővárosoknak; ezt az 1645. évi linci béke kiterjeszti a jobbágyokra is. Az 1791: XXVI. t.-c. 13. §-a azt
rendeli a vakmerő áttérések meggátlása végett, hogy a katolikus hitről az evangélikus hitre való
áttérés esetei ő felségének bejelentessenek. Ő felsége ezen § alapján oly rendeletet adott ki, amely
szerint a más vallásra áttérni kivánó katolikus egyén előzőleg hat heti vallási oktatást köteles kiállani;
ezen oktatást gyakran különböző ürügyek alatt megismételték. Ezen s más bajok az 1844. évi III. t.-c.
megalkotására vezettek, melynek 5-11. §§-ai a katolikus vallásról bármely evangélikus vallásra való
átmenetelt akként szabályozzák, hogy az áttérni szándékozó saját lelkésze előtt két tanú jelenlétében
köteles kijelenteni áttérési szándékát, négy hét múlva ugyanily alakban ismételnie kell elhatározását.
Erről a lelkész, vagy tanuk bizonyítványt adnak, melyeket az áttérő azon vallásbeli lelkésznek mutat
be, ahová áttérni akar. A megtörtént átmenetelek eseteit az illető püspöki hivatalok tudomásvétel
végett félévenként a helytartótanács útján ő felségének kötelesek voltak bejelenteni.
Ma az áttérésre nézve az 1868: LIII. t.-c. 1-8. §§-ai irányadók, melyek az összes bevett
vallásfelekezetekre vonatkoznak. Az áttérés formaságai az 1844. évi III. t.-c. ismertetett szabályaival
egyeznek, csakhogy a második nyilatkozattételnek az első nyilatkozattételtől számítandó 14 nap
eltelte után és legfőbb 30 nap eltelte előtt kell megtörténnie. 18-ik életévéig senki sem térhet át más
vallásra, bár a 7-ik évig a hasonnemű szülő áttérése szerint változik a gyermek vallása. A 18 éven alóli
korban eszközölt áttérés jogilag hatálytalan; az 1868: LIII. t.-c.-be ütköző fölvétel az 1879. évi XL. t.-c.
53. §-a szerint büntettetik. Az izraelitáknak keresztény vallásra áttérése nincs államilag szabályozott
formákhoz kötve. Áttérhet az izraelita egyén 18 éves korában; előbb, ha halálos ágyán van, ha szülei
vagy gyámja beleegyeznek, kormány-engedéllyel 14. éven felüli, kir. engedéllyel azon aluli gyermekek
is. A zsidó vallásra áttérés nálunk nincs megengedve; az 1868: LIII t.-c. csak a bevett keresztény
vallásfelekezetekre vonatkozik, s az 1867. XVII. t.-c. nem adott vallási s egyházi tekintetben
egyenjogot az izraelitáknak. Magyar honpolgárnak külföldön a zsidó vallásra áttérése érvénytelen.