Afganisztán a XX.

században

Az önálló Afgán Királyság 1933 és 1973 közt Mohammed Zahir felvilágosult uralkodása alatt,
modernizálódni kezdett. Az uralkodó alkotmányt is adott népének. Később 1973 –ban azonban
felkelés söpörte el hatalmát, amíg Olaszországban tartózkodott (gyógykezelésen) így Afganisztán
köztársasággá változott. Az Afgán Köztársaság első elnöke 1973 és 1978 közt Mohammed Daoud
Khan lett. Az öt éves békés időszakot egy kommunista puccs zárta le, melyet a Szovjetunió által
támogatott Nur Muhammad Taraki vezetett (1978 április 28 –án). A puccsot Saur-forradalom néven
is emlegetik. Afganisztán ezzel szovjet-barát kommunista útra lépett, Moszkva érdekeinek
megfelelően. Az új berendezkedés azonban nem volt tartós, 1979 szeptemberében Hafizullah Amin
vezetésével egy politikai csoport megdöntötte, megállítva a Szovjetunióhoz való közeledést. Moszkva
azonnal válaszlépéseket helyezett kilátásba.

A Szovjetunió háborúja Afganisztánban

afgan_szu_map.jpgA szovjet hadsereg a hidegháború kellős közepén, 1979. december 25-én indult
meg Afganisztán elfoglalására, hogy Leonyid Brezsnyev moszkvai pártfőtitkár utasításának
megfelelően biztosítsa a Szovjetunió érdekeit a területen. A körülbelül 40 ezres haderő a
legfontosabb stratégiai pontokat foglalta el, de leginkább a fővárost, Kabult célozta. Az afgán
lakosság eleinte csak szórványos ellenállást tanúsított a megszállókkal szemben, ám a későbbi
években folyamatosan emelkedett a hegyek közt megbújó muszlim fegyveres csoportok száma.
Moszkva már 1980-ban arra kényszerült, hogy 100 ezerre növelje Afganisztánban szolgáló
csapatainak összlétszámát. Azonban néhány év alatt világossá vált: a Szovjetunió csak a fővárost és
annak környékét tudja pacifikálni, a távolabbi területek, hegyvidékek a felkelők irányítása alatt
maradnak. A Szovjetunió 1985 –ben végül 120 ezerre emelte katonái számát (ez volt a maximum) de
ez sem volt elég hatalma biztosításához.

Közben a nyugati államok mélyen elítélték a szovjet agressziót, az USA az 1980 –as moszkvai olimpia
bojkottját kérte a világtól. Ennek eredményeképp a XXII. nyári olimpiai játékokon csupán 81 ország
vett részt (65 távol maradt). Némileg csökkentette az amerikai felháborodás hitelességét, hogy
Washington csak alig pár évvel az oroszok afganisztáni bevonulása előtt szüntette be hosszú és véres
háborúját Vietnamban.

Az amerikai CIA titokban már 1980 –tól támogatni kezdte (főleg fegyverekkel) a szovjet megszállók
ellen küzdő afgán mudzsahedeket, akik Pakisztánon keresztül ezerszám kaptak kézifegyvereket és
vállról indítható rakétákat (Stingereket) a Pentagontól. (Az amerikai beavatkozás több amerikai
filmest is megihletett, 1988 –ban került az amerikai mozikba a Sylvester Stallone főszereplésével a
Rambo III., mely óriási nézettséget ért el.)

A 80-as évek közepén a Pandzsír-völgyében és Salang-hágó övezetében vívott súlyos harcok már egy
esetleges szovjet vereség lehetőségét vetítették előre. Pedig a Szovjetunió még az akkoriban
legkorszerűbb MI-24 helikoptereit is nagy számban bevetette. Miközben a küzdelem a kabuli szovjet
utánpótlási vonalak elvágásáért folyt, az afgán lakosság jelentős része inkább az elmenekülést
választotta: 1979 decembere és 1983 nyara közt közel 4 millió afgán indult a szomszédos Pakisztánba
a háború borzalmai elől. A szovjetek elleni gerillaharcok közben érkezett Afganisztánba a szaúdi
milliomos: Oszama bin Laden, hogy egy 20 ezres iszlamista harci egységet szervezzen. A CIA
kezdetben támogatta a különítményt, nem gondolva arra, hogy az egységből pár éven belül – a
szovjetek kiűzését követően – Amerika és nyugat ellenes, dzsihadista terrorszervezet lesz.

A Szovjetunióban közben 1985 folyamán komoly változások történtek: Mihail Gorbacsov vette át az
ország vezetését és lehetővé tette a hidegháború lezárását, a Szovjetunió teljes átalakítását. Az új
moszkvai pártfőtitkár 1987 –ben aztán az afganisztáni háború befejezéséről határozott. A háború
1989-ben lezárult, az utolsó orosz egységek is távoztak. A Szovjetunió mintegy 26 660 halottat
veszített a 10 éves háború alatt (1979 és 1989 között), miközben hozzávetőlegesen 1.5 millió afgán
halt meg, és több mint 5 millió kényszerült elmenekülni. Becslések szerint az egész háború évi 5
milliárd dollárt emésztett fel a moszkvai államkasszából