József Attila kötetei:

(írd le onnantól, ahol abbahagytuk)

Szépség koldusa (1922)

Nem én kiáltok (1924)

Nincsen apám, se anyám (1929)

Döntsd a tőkét, ne siránkozz (1931)

Külvárosi éj (1932)

Medvetánc (1934)

Nagyon fáj (1936)

Korai versek:

A fiatalon induló József Attila hosszú kísérletező időszak után találta meg önálló hangját: 1922-től
1927-ig tartó időszakára a bőséges verstermés és a kísérletező, utánzó kedv volt a jellemző.

Ami hatással volt rá: a klasszikus modernség, az avantgárd, valamint a népköltészetből és Petőfi

költészetéből táplálkozó újnépiesség.

Harmadik kötetének címadó verse, a Tiszta szívvel (1925), a költő első korszakának kulcsfontosságú
alkotása, mindhárom lírai hagyomány hatását magán viseli.

Tiszta szívvel:

- a költő ezzel a verssel a figyelem középpontjába került

- kapott elmarasztaló és elismerő kritikát is

Pl. Volt, aki így írt róla: az erkölcsi pornográfia versfaragási műveletlenségével megírt rímbe szedett
mázolmány

Hatvany Lajos szerint azonban „az egész háború utáni nemzedék dokumentuma”

Horger Antal emiatt tanácsolta el az egyetemről, ami mindenképp sorsfordító volt József Attila
számára.

Első versszak: nincsenek szülei, hisz a sors elvette őket

- nincs istene, mert ő megtagadta

- nincs bölcsőm….nincs igazi gyerekkora
- se szemfedőm: nem reméli, hogy valaki tisztességgel eltemeti majd
- se csókom…: a nőkkel való kapcsolatára utal, a szerelem és szeretet hiánya
Ezek a sorok egyértelműen egy népdalra utalnak: „Nincsen apám, nincsen anyám, az Isten is
haragszik rám”

Más költők verseiben is megjelenik: pl. Ady: „Sem utódja, sem boldog őse… nem vagyok
senkinek”

Babits: „se apád, se anyád, se országod, se tanyád”

A bölcső és a szemfedél (a sír) képe honnan ismerős?

Remélem, rávágtad a választ: Szózat

„bölcsőd az, s majdan sírod is”

Második versszak: A sors nincstelenné, megalázottá tette.

Úgy érzi, a társadalom kivetette magából. Az életét akár el is adhatná…

2022. nov.4. folytatás

Tiszta szívvel

A vers gondolata, miszerint megtagadja az értékeket, minden kötődést elvet, más verseiben is
megjelenik.

Megfáradt ember: „se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér, csak megfáradt ember, aki itt hever”

Későbbi nagy gondolati versében (Eszmélet): „Az meglett ember, akinek szívében nincsen se
anyja, apja”

A vers második fele a jövő. Azt fejti ki, hogy mit reagál az olyan ember, akinek nincs semmije.

Bűntelen bűnös: mindezért a társadalom a hibás. Ezért ölhet büntetlenül, tiszta szívvel.

Ez a lázadó lírai én gyakran tűnik fel a 20-as évek verseiben.

Poétikai szempontból ezzel a verssel elszakadt az avantgárd irányzatoktól és a népdal hangzású

klasszikus modern költészethez érkezett meg.

Új cím:

József Attila anyához fűződő viszonya és az ehhez kapcsolódó versek

„Anyám meghalt, most nem tudom, hogy viselkedjem vele szemben…”

- máig rejt magában feltáratlan mélységeket ez a téma

- emlékek, szorongások, elfojtott élmények, csalódások

- gyermekként és fiatalon is nők vették körül

 - 1919: az édesanya halála kihatott további életére

- állandó érzelmi feszültség (a kitűzött vágyak elérhetetlenek)

- csak 1933-34 táján kerülnek előtérbe az anyaversek, de már korábban is feltűnik az anya
alakja

- ellentmondásos érzelemvilág: fájdalom és elkeseredettség, árvaság, gyász és szemrehányás,

ugyanakkor düh és mérhetetlen szeretetéhség

→ ambivalens érzelmek az anya iránt (ő volt, aki rengeteget dolgozott, de nem ért rá szeretni)

ambivalens=egymásnak ellentmondó, vegyes

Korai darabokban is megjelenik az anya, igaz, csak a kései versekben teljesedik ki a fájdalomérzés.

Alábbiakat csak olvasni, címüket felírni. Jövő héten innen folytatjuk.

AD SIDERA...
Anyám, ki már a messzi végtelen vagy
S nem gyötrődöl, hogy nincs kenyér megint,
Nem sáppadsz el, ha szűkös este int,
Hogy kis rikkancs fiad vérébe jajgat.

Anyám, ki már a néma végtelen vagy

S borús szemed fiadra nem tekint,
Ó meg ne lásd az ólom-öklü Kínt –
Miatta zúg e tört, betegre vert agy.

Anyám, falatkenyért sem ér az élet!

De nagy hitem van s szép jövőnek élek:
Ne orditson pénzért gyerektorok

S tudjon zokogni anyja temetésén.

S ne rúgjon még az Ember szenvedésén
A Pénz.

1923. jan. 19.

ANYÁM
A bögrét két kezébe fogta,
úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhomályban – –
Kis lábaskában hazahozta
kegyelmeséktől vacsoráját,
lefeküdtünk és eltünődtem,
hogy ők egész fazékkal esznek – –

Anyám volt, apró, korán meghalt,

mert a mosónők korán halnak,
a cipeléstől reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól – –

S mert hegyvidéknek ott a szennyes!

Idegnyugtató felhőjáték
a gőz s levegőváltozásul
a mosónőnek ott a padlás – –

Látom, megáll a vasalóval.

Törékeny termetét a tőke
megtörte, mindíg keskenyebb lett –
gondoljátok meg, proletárok – –

A mosástól kicsit meggörnyedt,

én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki – –

1931. jan. 6.

Egyik korai verse magába sűríti a későbbiekben kiteljesedő anya- és apahiányt.

EMBER IS; MAGYAR IS; MAGAM IS

Nagy szívemből a keserűség torka
Haló tüdőbetegként fölhörög:
No, valaki itt szép rakásra hordta
A szenvedést – s ez élet? és örök?

Igen, csak menni s üreges sebünket

Kitátva hagyni, lepje csak a por
S Istent keresni: Nagy Bírót, ki büntet
S bús keresőt ki anyaként ápol

S az égre fölhörögni, nem találván,

És szitkozódni – hátha észre vesz
S tovább loholni elrugottan, árván,
Mert Ismeretlenünknek tetszik ez!
Bajnok-futók roppant, őrült arénán,
Hol mindenképp csak vesztes lehetünk
S Cézárunkhoz még esdekelni bénán,
Mert intésétől függ az életünk!

Éhessen bőgni és amit ha bántott,

Nem bántott így a Mammon ökle sem:
Rossz mellünk verve sírni miatyánkot,
Amíg mosolyg az Úr csak csendesen.

Ó szörnyü Úr, kit ember sohse látott,

Nem görnyedek már több litániát,
Robbanjon össze százezer világod,
Nem lesz itt úgyse boldogabb világ!

1923. febr. 23.