NAGYHATALMAK A 19.

SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN

(kiegészítés)
- Franciaország
- Oroszország
- Németország
- Olaszország
- USA
- Anglia

Franciaország a 19. század második felében

III. Napóleon császársága (1852-1870)

- Származása és jelleme:
 Bonaparte Napóleon öccsének Louise-nak volt a fia, akik Napóleon uralma alatt a Holland Királyságot
irányították, de bukása után (1815) Louise elvesztette a királyságát.
 Bonapartéktól csak a forradalmiság szellemét örökölte, a stratégiaiképességeit és a szervezői készséget
viszont nem. Mindezek ellenére rendkívül jól tudott alkalmazni, tanult nagybátyja kudarcaiból.
- Politikai pályafutása:
 A politikai pályafutása az 1830-as évek Olaszországában a forradalmi időszakban kezdődött, amiből
szervesen kivette a részét és számos új tapasztalatra tett szert, amit Lajos Fülöp kamatoztatni is szeretett
volna.
 Két puccsot követett el, nem sok sikerrel. 1836-ban az USA-ba száműzték az első puccsa után, majd 1840-
ben életfogytiglani börtönbüntetést róttak ki rá, de megszökött és Angliába menekült.
 1839-ban a Napóleoni eszmék című művéből kiderült, hogy a francia nép nosztalgiájára kívánt szorítkozni.
 Nagybátyjával ellentétben ő demokratikus úton kívánta megszerezni a hatalmat. 1848. december 2-án
köztársasági elnök lett a párizsi forradalom után (Ledru-Rollint és Cavaignac-t győzte le).
 1849-ben megnyerte magának a katolikusok bizalmát is azzal, hogy csapatokat küldött Róma védelmére.
 1851. december 2-án (Bonaparték szerencsenapja) államcsínyt követett el. 1851. december 22-én
népszavazást tartottak Franciaországban, amellyel sikerült legitimálni a diktatúrát.
 1852. novemberében újabb népszavazást tartottak arról, hogy a francia nép szeretné-e visszaállítani a
császárság intézményét. Az eredmény után 1852. december 1-én Louis Bonapartét császárrá koronázták.
- Belpolitikája:
 III. Napóleon támaszai: Morny herceg, Walewski gróf (külügyminiszter), Eugénie de Montijo (császárné) és
Hausmann báró
 Hausmann báró vezetésével történt meg Párizs újjáépítése. Ekkor épültek a körutak és a legújabb
középületek, valamint a közművesítés is ekkoriban kezdett el kialakulni Franciaországban, elsősorban
Párizsban.
 Szociális reformokat hajtott végre. Bevezette a fizetett szabadságot. Lakbércsökkentést rendelt el, valamint a
családokat segélyekkel támogatta.
 Az ő uralkodása alatt tangazdaságokat hoztak létre, amellett ebben a korban a francia iparvállalatok nagy
mértékben fejlődtek. A parasztság megerősítésének a céljából hitelekkel segítette őket.
- Külpolitikája:
 Részt vett a krími háborúban (1853-1856), emellett megszerezte Kambodzsát és Kokinkínát és részt vett az
egységes Olaszország megteremtésében, ekkor kezdődött el a politikai pályafutása.
 Részt vett a mexikói polgárháborúban, amely után a bábját Habsburg Miksát ültette mexikó trónjára, viszont
őt 1867-ben kivégeztették, de evvel csak az volt III. Napóleon célja, hogy Amerikában egy francia védnökség
alatt álló császárságot hozzanak létre Mexikó területén.
 1870-ben zajlott a porosz-francia háború, amely 1870. szept. 1-én Sedannál III. Napóleon vereségével zárult.
III. Napóleon a vereség után megbukott és a köztársaság fegyverszünetet kötött a poroszokkal. 1871. máj. 10-
én Majna-Frankfurtban békét kötöttek, amelynek értelmében Elzász-Lotaringia Németországé lett.
A Harmadik Köztársaság kikiáltása – 1870
 III. Napóleon 1870. szept. 4-én mondott le, ezek után kiáltották ki a III. Köztársaságot. A poroszok 1870.
szeptemberében ostromolták Párizst, az ellenálló lakosság egy külön államot hozott létre, amelyet kommünnek
neveztek el, de ezt a poroszok 1871. májusára levert.

Oroszország a 19. század második felében

A krími háború (1853-1856):

- Okai, előzményei:
 Oroszország I. Miklós cár idején elérkezettnek látta, hogy visszaszerezzék a Boszporuszt és a Dardanellákat,
amely török kézben volt 1453 óta.
 Kialakult a „keleti kérdés”. A „keleti kérdés” arról szólt, hogy „Európa beteg embere”, az Oszmán Birodalom
bukása után melyik nagyhatalom melyik részt szerette volna megkaparintani az egykori dicső, Oszmán
Birodalom területéből.
 A nagyhatalmak igényei:
o Oroszország: tengerszorosok, Moldva, Havasalföld, Szerbia, Bulgária
o Anglia, Franciaország, Olaszország: Égei-tenger szigetvilága
o OMM: Balkán
- A casus belli (= háborús ürügy)
 Az Orosz Birodalom megszerette volna „segíteni” az Oszmán Birodalom területén élő keresztényeket. Az
oroszok támogatás nélkül egyedül néztek szembe a törökökkel, akiket a többi nagyhatalom támogatott.
- A háború lefolyása:
 A hadszíntér eredetileg a Kaukázus és a Fekete-tenger volt, majd csak később helyeződött a túlsúly a Krím-
félszigetre.
 1855-ben I. Miklós halála után fia, II. Sándor követte a cári székben, ekkora már elfoglalták a francia-angol-török
csapatok Szevasztopolt, az oroszok legfőbb támaszpontját. II. Sándor 1856 januárjában letette a fegyvert.
- A párizsi béke – 1856
 A nagyhatalmak visszaszorították az oroszok európai terjeszkedését.
 A nagyhatalmak támogatták a román fejedelemségek függetlenedését. 1859-ben Alexander Cuza ezredest
választották a román fejedelemségek vezetőinek. 1862-ben létrejött a független Románia, amikor a
nagyhatalmak elismerték a függetlenségét.

2. II. Sándor reformjai (1855-1881):

- Társadalmi-gazdasági modernizáció:
 1861-ben jobbágyfelszabadítást rendelt el a cár, viszont, amiért nem volt a földesuraknak elegendő tőkéjük,
ezért a faluközösségek fenntartották a közös földhasználatot.
 1863-ban a törvény előtt is egyenlőek lettek a jobbágyok.
- Közigazgatási reformok:
 Új közigazgatási egységek: volosztyok (=járás), zemsztvók (= választott, regionális tanácsok)
 A zemsztvók tulajdonképpen rendi önkormányzat volt, amelyet 1864-ben hozott létre II. Sándor.
 1870-ben engedélyezte II. Sándor a városi dumák, azaz a tanácsok alapítását. Mindenhol működött kivéve a
nyolc darab kormányzósági városban. A cár mindig is ügyelt arra, hogy az arisztokrácia legyen többségben.
- Egyetemi reformok:
 I. Miklós cár korábban betiltotta az egyetemeken a filozófiát, ezt viszont II. Sándor 1860-ban engedélyezte
újra, valamint az egyetemek nagyobb autonómiát kaptak.
 Ebben a korban az elemi oktatás is elterjedtebbé vált, de nem volt ingyenes, tandíjat kellett fizetni.
 1864-ben a középiskolai törvény lehetővé tette az állami vezetés számára, hogy egységesítse a tanterveket.
- Hadsereg reformok:
 1864-ben több katonai középiskolát hoztak létre, valamint 15 katonai körzetet.
 1874-ben bevezették az általános hadkötelezettséget, amely az egészséges, 20 év feletti férfiakra vonatkozott.
6 év katonai szolgálat, valamint 9 év tartalék szolgálat volt kötelező. Voltak kivételek és „kiváltságok”, amik
miatt csökkent a szolgálatkötelezettség éveinek száma.
- A reformok értékelése és fogadtatása:
 Ezek félbemaradt reformok voltak. Oroszországban nem volt európai parlamentarizmus és alkotmány, a cári
hatalom korlátlanul tudott érvényesülni.
 A narodnyik, azaz népi ideológia úgy gondolta, hogy a paraszti életforma összeegyeztethető a
civilizálódással. A céljaikért bármilyen eszközt képesek voltak bevetni, ez abban is megnyilvánult, hogy
1866-ban merényletet kíséreltek meg a cár ellen.
 A nyugatosok szerint Európa és Oroszország elválasztatlan, de a gazdasági fejlődés megrendülése miatt, ők
is megingtak.
 A nemesség nagy része a szlavofil irányzathoz kapcsolódtak, akik szerint Európa és a cári Oroszország
szemben áll egymással. Ők a III. Iván korabeli Oroszország visszatérésében látták a reményt.

Az olasz egység

Előzmények és a lehetőségek:
 A 15. században már voltak gondolatok az olasz egység megteremtésére, de z nem tudott abban a korban
megvalósulni.
 A Szent Szövetség alakulása után (1815) két lehetőség kínálkozott az egységes Olaszország létrehozására:
o Garibaldi és Mazzini egy forradalmi úton szerette volna az egységet megteremteni. Szerintük el kell űzni
azokat a birodalmakat, amelyek befolyást szereztek a félszigeten.
o Camillo Cavour gondolata az volt, hogy a Szárd-Piemonti Királyság és egy nemzetközi nagyhatalom
segítségével kell az egységet megteremteni. Ez így is történt elsősorban Franciaország segítségével.
 Itália széttagoltsága:
o A Habsburg Birodalom része volt Velence és Lombardia.
o Szardínia, Piemont, Savoya és Genova alkotta a Szárd-Piemonti Királyságot, amelynek miniszterelnöke
Cavour volt.
o A Szicíliai Kettős Királyság.
o Különböző közép-itáliai hercegségek, mint például Toscana, Modena vagy Parma.
o A Pápai Állam.
 Észak- és Dél-Itália gazdasági fejlettségi szintje eltérő volt a középkorban kialakult gazdasági munkamegosztás
miatt.

Az olasz egység megvalósulása:

- Cavour és a „piemontesissimo”
 Mazzini és Garibaldi nevezte el Cavourt piemontesissimonak, olyan politikusnak, aki a Piemonti-Szárd
Királyság érdekeiért bármikor feláldozná Itália egységét és az egész félszigetet.
 Piemont a krími háborúban is részt vett, emiatt lehetősége nyílt a párizsi béketárgyalásokon részt vennie, ahol
lehetőséget kapott szövetséget kötni III. Napóleonnal, aki az ígérete ellenére bizonytalan volt a nagyhatalmak
miatt. A patthelyzetből az ellen elkövetett carbonari mozgalom merényletkísérlete után oldódott fel 1858
januárjában. Ezután került az angol miniszterelnök, Palmerston lemondására sor.
 1858. júliusában Plombieresben találkozott III. Napóleon és Cavour. Megállapodtak arról, hogy a franciák
segítséget nyújtanak egy osztrák támadás esetén cserében az olaszok átadják Savoyát és Nizzát, valamint
dinasztikus törekvéseit is biztosította III. Napóleon.
- A piemonti (-francia) – osztrák háború: (1859)
 III. Napóleon felkereste Kossuth Lajost, a magyar emigráció vezéralakját, aki biztosította III. Napóleont a
magyar forradalom felélesztésére, de csak ha románok szövetségben állnak majd a magyarokkal.
 Ferenc József felszólította Piemontot, hogy szereljen le, azonban nemtették ezt meg, ezért Ausztria hadat
üzent Piemontnak.
 1859. június 4-én Magenta közelében az osztrák csapatok Gyulay vezetésével vereséget szenvedtek, majd
Ferenc József irányítása alatt június 28-án Solferino közelében ismét vereséget szenvedtek az osztrákok.
Henri Dunant ekkor ébredt rá arra, hogy kell egy humanitárius szervezet, amelyet meg is alapított, ezt
nevezzük Vöröskeresztnek. (Ő nem katona volt, csak egyszerű magánemberként utazott át Solferinon.)
  1859. július 8-án Villafrancában találkozott fegyverszünetkötés miatt III. Napóleon és Ferenc József, ahol
megállapodtak arról, hogy az osztrákok átadják Lombardiát a franciáknak. 1858. novemberében megkötötték
a zürichi békét, amelynek értelmében a Habsburgok megtarthatták Velencét, viszont Lombardia a franciáké
lett, ezt egy évre rá Piemontnak adták át. Cavour a csalódás miatt lemondott hivataláról.
- Az egységes olasz állam létrejötte:
 1859 őszén Parma, Toscana, Modena és Romagna népe elkergette a Habsburg- és Bourbon-uralkodókat,
majd csatlakoztak Piemonthoz.
 1860 májusában Garibaldi és a vörösingesei Marsalnál partra szálltak, ez Szicíliában található, majd 1860
szeptemberében elfoglalták Nápolyt.
 A szárdok legyőzték IX. Pius, a Pápai Állam vezetőjét Castelfidardo közelében. III. Napóleon hajlandó volt
Nizza és Savoya átadásáról tárgyalni.
 1861 januárjában kikiáltották Torinoban az Olasz Királyságot, amelynek uralkodója II. Viktor Emánuel lett.
Fővárosa pedig Firenze.
 1866-ban a porosz-olasz-osztrák háború kapcsán az Olasz Királyság megszerezte Velencét.
 1870-ben a francia-porosz háború után Róma is az Olasz királyság része lett.

Az új állam jellemzői:
 Észak- és Dél-Itália között a mai napig fennálló fejlettségi különbségek vannak, amely a középkorban
gyökerezik.
 IX. Pius nem akart a világi hatalommal megegyezni, ezért visszavonult Vatikánba, ezért nevezte el magát
„vatikáni fogolynak”, ez olyan maradandó, tartós probléma lett, amelyet 1929-ig nem is sikerült rendezniük.
 Nagyon instabil belpolitika volt jellemző a 19. század második felében Olaszországban, ennek oka a gyakori
kormányváltások voltak.
 A 19. század második felében megszületett az irredenta mozgalom, amelynek az volt a célja, hogy az összes
olasz lakta területet egyesítsék, emellett gyarmati igényeik is voltak.

Anglia a 19. század második felében

 viktoriánus korszak

Gazdasága:
 Nagy-Britannia a világ műhelyévé vált a napóleoni háborúk után, ez arra utal, hogy ő lett a világ elsőszámú ipari
termelője.
 Ábrákról jól látszik, hogy Anglia adta 1860 körül a világ ipari termelésének a 20%-át, más statisztikai adatok
szerint az angol kereskedelmi hajó tették ki a világ kereskedelmi hajóinak az egyharmadát, valamint ne
feledkezzünk meg a nagy flottájáról sem, amely az új és régi gyarmatait védelmezte.
 Ebben a korban tovább nőtt az angol gyarmatbirodalom, pl. 1819-ben megszerezte Szingapúrt, 1841-ben
megszerezte Hongkongot.
 A századvégén vetélytársak jelentek meg, ennek az oka az egyenlőtlen fejlődés volt. Az egyetlen fejlődés az
jelenti, hogy az új és régi fejlett országok nem egy ütemben fejlődött, nem egyenlő mértékben. Anglia és
Franciaoroszág fejlődési üteme lecsökkent, mert itt végre kellett hajtani a technikai megújítást, evvel szemben a
később jövő országok, mint az USA, Japán és Németország a legmodernebb technikával látták el az iparukat, meg
az is hozzájárul, hogy ők alacsonyabb bázisszintről indultak, ezért itt a fejlődés üteme felgyorsult.

Belpolitika:
 A munkásság helyzete a 19. század első feléhez képest javuló tendenciát mutat. Ugye a 19. század első felében
erőszakosan próbálta a munkásság az érdekeit érvényesítve, gondolok itt pl. a géprombolókra. Kialakult a
chartista mozgalom, akik a munkásság politikai jogaiért küzdöttek. A szakszervezetek kialakulása is erre az
időszakra esik, ők a munkafeltételek javulásáért küzdöttek.
 Ezt a korszakot viktoriánus korszaknak nevezzük, a kor uralkodójáról Viktória királynőről elnevezve, aki 1837-
1901 között volt.
 A politikai életet a váltógazdaság határozta meg. A toryk képviseletében Disraeli és a whigek képviseletében
Gladstone.
 A Gladstone-kormány(ok) határozatai, intézkedései:
o 1832-ben megszüntették a rothadt körzeteket.
o 1867-ben kiterjesztették a választójogot a háztulajdonnal rendelkező városai lakosságra. 1872-ben bevezették
a titkos választásokat. 1884-ben a háztulajdonnal rendelkező vidéki lakosság is szavazati joghoz jutott.
o Megszüntették a hadseregben a rendfokozatok megvásárlását, valamint átalakították a köztisztviselők karát,
mindezt a modernizáció jegyében tették.
o Ekkor teremtődött meg az elemi iskolarendszer Angliában.
o Próbálták megoldani az ír kérdést, ugye az írek 1801 óta unióban állt az angolokkal, de ők el akartak
szakadni, ezt Gladstone nem engedte, a Home Rule programjában autonómiát ígért az írek számára, de ezt a
parlament leszavazta.

Külpolitika:
 Palmertson (angol külügyminiszter) a 19. század első felében meghirdette a fényes elszigeteltség (splendid
isolation) politikáját. Ez azt jelenti, hogy az angolok csak akkor fognak háborúba lépni, ha gyarmati érdekeik
sérülnek, vagy ha az európai erőegyensúly felbomlana. Ugye ez az elv szerint lépett be a krími háborúba, de a
többi korabeli konfliktust karba téve nézte.
 Szipoj felkelés (India) – (1857-1859)
o Ez a bennszülött katona lázadás volt Anglia egyik legsúlyosabb gyarmati konfliktusa, amelyet az angolok
csak katonai beavatkozással tudtak leverni.
o A szipoj felkelés után Indiát az alkirály, tehát a főkormányzó irányította és ekkor Viktória királynő felvette az
India császárnője címet.
 Kína zárkózott volt ebben az időben, de az angol találtak egy kis rést, ez a kis rés a drog, az ópium volt, a céljuk
az volt, hogy szabadon kereskedhessenek az angolok az ópiummal, ezért zajlott le az első ópiumháború 1839-
1842 között, majd a második ópiumháború 1856-1860 között. Az ópiumháborúk hatására megtörtént Kína
félgyarmattá süllyesztése.
 A tory párt vezetőjének, Disraeli miniszterelnöksége alatt aktív külpolitikát folytatott. 1875-ben megszerezte az
ellenőrzést az új, India felé vezető tengeri út felett, azzal, hogy felvásárolták az épülő Szuzei-csatorna részvényeit.
 1878-ban Nagy-Britannia megszerezte Ciprust.