Előszó

Egy olyan edzéstípus, ahol öveket helyezünk a négy végtag proximális pontjaira a véráram korlátozása céljából.
Racionálisan nézve ez az edzéstípus, mellyel 40 éve találkoztam először, nem csupán rendkívül veszélyesnek,
hanem alapjában véve abszurdnak is tűnhet. A felfedezéshez az inspiráció – mely lényegében a KAATSU
TRAINING kezdetét jelentette – csupán egy apró villanás volt, azonban több évnyi próbálkozást (bukásokat és
sikereket) követően az egész egy rendkívül hatékony edzésmódszerré fejlődött. Az egész kezdetén én voltam a
kutató, a tengerimalac, és a saját felügyeletem alatt a KAATSU TRAINING módszer és filozófia feltalálója.
Kezdetben a testépítés nagy rajongójaként az egyetlen célom a testem erejének és méretének növelése volt, és erre
képessé is váltam egy olyan egyedi edzésmódszer kifejlesztése segítségével, mely fokozni tudja az izmok
teljesítményét és volumenét. Számomra a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy az izom hipertrófia kapcsán
ezzel a módszerrel jobb eredményeket értem el, mint bármilyen más hagyományos edzéstípussal. Ez a széles
körben elfogadott izomerő tréning – mely egy edzésmódszer a hatékony izom hipertrófia és izomerő növelésére –
volt a ma már KAATSU TRAINING néven ismert módszer. Egyszerűen fogalmazva a filozófia legmélyebb
gyökerei egy olyan technikából fakadnak, mely eredetileg testépítők és élsportolók számára került kialakításra,
akik egyedi és speciális céllal rendelkeztek.
Ezzel együtt mindössze végig kell olvasni a könyv tartalomjegyzékét a KAATSU TRAINING jelenlegi
felhasználási területeiről annak belátásához, hogy az alkalmazás sokkal inkább széleskörűvé vált: terápiás céloktól
kezdve, mint például a kardiovaszkuláris, ortopéd és immunrendszer betegségei, a klinikai depresszióig és a
demenciáig; általános célú egészségfokozástól az öregedés romboló hatásának enyhítéséig; és még a világűr
felfedezése során is jelentős szerephez jutott. Orvosok és kutatók bevonásával aktívan zajlanak a gyakorlati és
elméleti kutatások, tovább bővítve a KAATSU technikával és annak felhasználásával kapcsolatos tudásanyagot.
A 35 évvel ezelőtt kezdődött utazás számomra egy hullámvasút volt, olyan mélyen részese voltam minden egyes
csavarnak, és olyan intim módon kötődött a kutatás a testemhez. Számomra hatalmas, és egyszersmind váratlan
örömet okoz, mikor azt látom, hogy ami anno egy rövid, és teljes mértékben személyes inspirációs villanással
kezdődött, az mostanra egy sokoldalú eszközzé vált, mely sokak eredményeinek és személyes fejlődésének vált a
részesévé. Bár a történet szükségszerűen velem kezdődik, számos tudósnak és szakértőnek tartozok köszönettel,
akik a sűrű programjuk közben időt tudtak szakítani az ezen tudományos könyv elkészítésében való
közreműködésre. Bizonyos értelemben mindannyian a szélesebb körben vett ”KAATSU család” tagjai vagyunk,
hiszen mindannyiunkat a filozófiánk céljainak napról napra történő fejlesztése ösztökél.
Manapság a KAATSU TRAINING nagyobb figyelmet kap, mint korábban, ugyanis egyes női hírességek hatására,
akik sikeresen használták az eszközt, számos nő kezdte alkalmazni a KAATSU TRAINING-et az étrendjük mellett
és a szépülésük során. Aki figyelmesen olvassa ezt a könyvet, észre fogja venni, hogy a súlyra és megjelenésre
gyakorolt hatásán túl a KAATSU TRAINING pozitív tudományos és orvosi hatásokkal is jár.
Igyekeztünk egyensúlyt tartani a könyvben az elméleti és gyakorlati megközelítés (orvosi eredmények) között, így
próbálva meg kielégíteni nem csupán azokat, akik a KAATSU-val szeretnének edzeni, hanem azokat is, akik
szeretnék mélyebben megérteni a KAATSU TRAINING működésének alapelveit. Mostanáig a képzett használók
jogainak védelme érdekében az apróbb részletek – mint például a megfelelő nyomás meghatározásának az alapjai
– nem voltak nyilvánosak, de ezzel a könyvvel segítséget nyújtunk az újonnan csatlakozóknak is a tudásunk szabad
megosztása által. Azonban tisztában vagyunk egyesek félelmeivel, ezért egy egész fejezetet szenteltünk a
KAATSU biztonságosságával kapcsolatos aggályok megválaszolásának. Biztosak vagyunk benne, hogy akik meg
szeretnék érteni a KAATSU TRAINING alapjait, egy attraktív bevezetőt kapnak a módszerekbe és a filozófiába.
A KAATSU TRAINING kapcsán (természetesen) jelenleg is folynak az alapvető kutatások, valamint a
felhasználási módszerek fejlesztései. A KAATSU TRAINING gyakorlati alkalmazása rohamléptekkel fejlődik
orvosi és edzési környezetben egyaránt, miközben a kutatók próbálnak lépést tartani velük, és teljes körűen
feltérképezni a módszertant alátámasztó tudományos mechanizmusokat. Ebből a nézőpontból vizsgálva miközben
ezeket a sorokat írom, az itt szereplő információ máris elavultnak tekinthető, mivel folyamatos a kísérletezés; a
gyakorlati alkalmazás mindig előrébb fog tartani. Azok számára, akik szeretnék érezni és megtapasztalni a
KAATSU TRAINING lényegét, nem javasolhatok mást, mint hogy rakják le ezt a könyvet, és tapasztalják meg a
saját testükön a KAATSU-t. Ha a könyv hatására sikerül több embert felbátorítani a jelenleg is zajló kísérletben
való részvételre – technikailag és gyakorlatilag egyaránt –, mely maga a KAATSU TRAINING, akkor már
elégedettek lehetünk.

Sir Yoshiaki Sato

A KAATSU TRAINING feltalálója
Tartalomjegyzék

1. fejezet: Mi a KAATSU TRAINING? – áttekintés (Yoshiaki Sato)

1.1 – A KAATSU TRAINING célja
1.2 – A KAATSU TRAINING koncepció eredete
A. – Egy buddhista megemlékezési szertartás
1.3 – A KAATSU TRAINING egyedi jellemzői (valamint miben különbözik jelentősen más
edzésmódszerektől)
A. – Hasonlóságok és kritikus eltérések az ortodox izomedzéssel szemben
B. – A megfelelő terhelés kiválasztása
C. – A szettek közti pihenő megállapítása
D. – A heti edzések gyakorisága
E. – Nyomás szintek
1.4 – A KAATSU TRAINING eszközök fejlődéstörténete
A. – Minden egy judo övvel kezdődött
B. – Elasztikus csomagrögzítő hevedertől a gumibelsőig
C. – A neoprén öv fejlődése
D. – Kézi szabályzástól az automata szabályzásig

2. fejezet: KAATSU TRAINING és a keringés dinamikájának változásai (Haruko Iida,

Miwa Kurano, Toshiaki Nakajima)
2.1 – Bevezetés
2.2 – A keringési rendszer
A. – A rendszer alapjai
B. – A keringési rendszer miogén szabályozó tényezői
C. – A kardiovaszkuláris rendszer változásai a testhelyzet függvényében
2.3 – A kardiovaszkuláris rendszer változásai a KAATSU során
A. – A keringési dinamika változásai a KAATSU során
B. – Az autonóm idegrendszer változásai a KAATSU során
C. – Az endokrín rendszer változásai a KAATSU során
D. – Az alsótest negatív nyomása (LBNP) és a vértolulási modell
E. – Patológiai változások a KAATSU során
2.4 – Összefoglalás

3. A KAATSU TRAINING gyakorlati perspektívái (Takashi Abe, Yoshiaki Sato)

3.1 – Bevezetés
3.2 – Az aktív izom hemodinamikai modellje
3.3 – A KAATSU-val végzett alacsony intenzitású edzés hatása mögött rejlő kauzatív tényezők
3.4 – A KAATSU nyomás intenzitása és az izomfáradás
3.5 – Ismétlések és szettek közti intervallumok
3.6 – Izomaktivitás egy többízületes gyakorlat során
3.7 – Az antagonista izompárok izomműködésének változásai
3.8 – A véráram korlátozása önmagában csökkenti az izomerőt?
3.9 – Az izom kerületének és a vérplazma mennyiségének változásai
3.10 – Az erőfeszítés szubjektív észlelése a KAATSU edzés során
3.11 – Toborzásra kerültek a gyors rostos izmok?

4. Vázizomzat és KAATSU TRAINING: hatások és alapvető mechanizmusok (Naokata

Ishii)
4.1 – Bevezetés
4.2 – A KAATSU TRAINING hosszú távú hatásai
A. – Izom hipertrófia és izomerő növekedése
B. – Izom állóképesség fejlődése
C. – Megnövekedett edzésgyakoriság
D. – Az izom atrófia elnyomására gyakorolt hatás
4.3 – A KAATSU TRAINING makroszkópikus mechanizmusai
A. – Az izmok oxigénszintje
B. – Neuromuszkuláris aktivitás
C. – Az izom hipertrófia kereszthatása
D. – Az endokrín rendszer aktiválása
4.4 – A KAATSU TRAINING mikroszkópikus mechanizmusai
A. – Izom hipertrófia és növekedési faktorok
B. – Állati modell kísérlet
C. – Nitrogén-monoxid
D. – Az izom szatellit sejtek proliferációja és az izom hipertrófia
4.5 – Génkifejeződés az emberi vázizomban

5. Csonterő és KAATSU TRAINING (Keiko Kusuhara, Takashi Abe)

5.1 – Bevezetés
5.2 – Csont funkció és struktúra
A. – Csont funkció
B. – Csont struktúra
5.3 – A csontsűrűség és csont metabolizmus mérési módszerei
A. – Röntgensugarakat használó módszer: DEXA
B. – Csont metabolizmus markereket használó értékelési módszerek
5.4 – Sportolás és csonterő
5.5 – A KAATSU TRAINING csont metabolizmusra gyakorolt hatásai
5.6 – Csont metabolizmus, csontképződés és KAATSU TRAINING
A. – Csontképző és csontfaló sejtek közti különbségek és aktiválásuk
B. – Csont újramodellezés
C. – A csont metabolizmus és KAATSU TRAINING közti kapcsolatok
D. – A csontképződés és KAATSU TRAINING közti kapcsolatok
5.7 – A magas intenzitású edzés csont struktúrára gyakorolt hatásai
5.8 – A KAATSU speciális tulajdonságai a csont metabolizmus markerek kapcsán
A. – A KAATSU TRAINING hossza és a csont metabolizmus ciklus
B. – KAATSU edzés és szelektív csonterő fejlődés

6. A KAATSU TRAINING hatásai a sportteljesítmény kapcsán (Kakuro Yokoyama,

Tetsuya Iguchi, Kouki Kurita)
6.1 – Bevezetés (Kakuro Yokoyama)
6.2 – Esettanulmányok – egy sprinter és egy kosárlabdázó (Kakuro Yokoyama)
A. – A 100 méteres sprinter esete
B. – Példa egy csapatsportból
C. – Esettanulmány: Ekiden Runner csapat
6.3 – Módszerek és eredmények a KAATSU TRAINING sportedzésbe történő beépítése kapcsán (Tetsuya
Iguchi)
A. – A KAATSU TRAINING hatásai az MMA teljesítményre
B. – Egy példa az agilitás növelésére
C. – Egy példa a ”masters” korosztályos szkander világából
D. – Villámgyors eredmények elérése
E. – Villámgyors regeneráció egy sérülést követően
F. – A KAATSU beépítése egy általános sport edzésprogramba
6.4 – Rövid ideig tartó, intenzív KAATSU TRAINING hatásai (Kouji Kurita)
A. – Rövid ideig tartó, intenzív KAATSU TRAINING
B. – Rövid ideig tartó, intenzív KAATSU edzésprogramokba történő integrálásának hatékonysága
C. – Izom hipertrófia növelését célzó projekt egy profi nehézsúlyú K-1 versenyző esetében egy rövid, intenzív
program segítségével
6.5 – A KAATSU kombinálása más edzésformákkal (Kouji Kurita)
A. – Programok a KAATSU más edzésformákkal történő kombinálására
B. – Teljesítmény edzés kombinálása KAATSU-val
C. – Technikai edzés kombinálása KAATSU-val
7. KAATSU TRAINING és a szív-, és keringési rendszerek (Toshiaki Nakajima, Toshihiro
Morita, Yoshiaki Sato)
I. rész – Szív rehabilitáció a KAATSU TRAINING segítségével
7.1 – Bevezetés
7.2 – Szív rehabilitáció: edzésmódszerek és célok
A. – Aerob edzés és ellenállásos edzés
B. – A szív rehabilitáció céljai
C. – Szív rehabilitáció aerob edzés segítségével
D. – Bevezetés az ellenállásos edzésbe
7.3 – A KAATSU TRAINING módszer hatásai
A. – A KAATSU-nak az endokrín rendszerre gyakorolt stimuláló hatásai
B. – A szív előterhelésének csökkentése
C. – A vaszkuláris endothelialis funkció fejlesztésének hatásai
7.4 – Biztonsági megfontolások a KAATSU TRAINING használata kapcsán
A. – Figyelmet érdemlő részletek
B. – Kezelhető és nem kezelhető betegségek
7.5 – Szív rehabilitáció a KAATSU TRAINING segítségével
7.6 – További alkalmazási lehetőségek a keringési megbetegedésekben szenvedők esetében
A. – Esettanulmány egy CCU-ban szenvedő páciensről
B. – Esettanulmány egy olyan páciensről, aki nyílt szívműtéten esett át
C. – Metabolikus szindróma kezelése / Másodlagos megelőző edzésterápia
7.7 – Biztonsági megfontolások a szív-, és keringési megbetegedésekben szenvedő páciensek esetében
7.8 – Összefoglalás

II. rész – A KAATSU TRAINING-ben rejlő potenciál a különféle szív-, és keringési betegségek kapcsán
7.9 – Alkalmazás életmódból eredő betegségek és metabolikus szindróma esetén
A. – A metabolikus szindróma meghatározása
B. – KAATSU és fejlődés a metabolikus szindróma kapcsán
7.10 – KAATSU és az iszkémiás szívbetegség
7.11 – A KAATSU alkalmazási lehetőségei szívelégtelenség esetén
7.12 – Arteriosclerosis obliterans (ASO)
7.13 – Összefoglalás

8. A KAATSU hatásai az ortopéd sebészeti esetek kapcsán (Hiroji Fukuta)

8.1 – Bevezetés
8.2 – Felső és alsó végtagtörések, ficamok, izomhúzódások és más trauma típusok
A. – Idős páciens az alkar disztális végének törésével
B. – Lábízületek invertált ficama (laterális ínszalag károsodás)
C. – Elülső keresztszalag szakadás
8.3 – Gonarthrosis (térdízületi porckopás) és a végtagok más degeneratív ízületi megbetegedései
8.4 – Lumbális porckorongsérv és más gerinc rendellenességek
8.5 – Combfej nekrózis
8.6 – Összefoglalás

9. Hatások az immunrendszert érintő betegségekben szenvedők esetében (Kazuaki Imai)

9.1 – Bevezetés
9.2 – A KAATSU TRAINING hatékonysága reumás és kollagénhez kapcsolódó megbetegedések esetében
A. – Reumás és kollagénhez kapcsolódó megbetegedések
B. – Változások a vér C-reaktív fehérje szintjében
C. – A KAATSU TRAINING módszertanának gyakorlati aspektusai, és problémák, melyekre figyelmet kell
fordítani
D. – Kiegészítő kezelés
E. – Kombinált eset fekélyes daganattal és polimiozitisszel
9.3 – A KAATSU TRAINING hatékonysága a rák megelőzése és kezelése kapcsán
A. – Az edzés és a ráktípusok közti kapcsolat
B. – Az edzés rendkívüli fontossága a rák diagnosztizálását követően
C. – KAATSU TRAINING egy viszonylag előrehaladott állapotú rák esetében
D. – A KAATSU TRAINING hatásai az immunrendszerre
E. – KAATSU TRAINING és hormonális problémák
F. – Esettanulmány egy drámai IAP-javulás kapcsán
G. – Figyelmet érdemlő tényezők a rákos daganatok KAATSU-val történő kezelése esetében

10. A KAATSU TRAINING hatásai klinikai depresszió és demencia esetén (Shigeo

Haruyama)
10.1 – Bevezetés
10.2 – Mentális megbetegedések és elektroenkefalográfia
10.3 – Elhízás és depresszió
10.4 – Viszcerális zsírszövet és EEG hullámok
10.5 – Terápiás edzés és a depresszió kezelése
10.6 – Két esettanulmány a depresszió kezelése kapcsán
10.7 – KAATSU TRAINING és demencia
10.8 – Példák a demencia orvosi terápiás kezelésére
10.9 – Összefoglalás

11. KAATSU TRAINING az ágyhoz kötöttek emberek számára (Toshiakai Nakajima,

Noriko Takahashi, Kanako Hara)
11.1 – Bevezetés
11.2 – Hosszú időn át ágyban háton fekvés hatásai a keringési rendszerre
11.3 – Hosszú időn át ágyban fekvés vagy ágyhoz kötöttség hatására kialakuló használatlanság szindróma
11.4 – használatlanság szindróma megelőzése és rehabilitációja
A. – Hatások, melyek a hemodinamika orthosztatikus állapotát utánozzák
B. – Izom atrófia és izomerő csökkenés megelőzése
11.5 – A KAATSU TRAINING használata használatlanság szindróma megelőzésére
11.6 – A KAATSU TRAINING gyakorlati alkalmazásai
11.7 – Figyelmet érdemlő tényezők a KAATSU TRAINING során hosszú időn át ágyhoz kötött, vagy idős
páciensek esetében
11.8 – Összefoglalás

12. A KAATSU TRAINING hatásai az egészség és a fizikális erő kapcsán (Takashi Abe,
Keizo Hasegawa)
12.1 – Bevezetés
12.2 – Edzés mintázatok és aktív részvétel egy sportban
12.3 – Egy hatékony edzésprogram tartalma
A. – Egy hatékony fizikális edzésprogram alapvető tényezői
B. – Sport korlátozások és gyakorlásra való képtelenség
12.4 – Miért olyan lényeges jelenleg a KAATSU TRAINING?
12.5 – A KAATSU TRAINING jelenlegi állapota nemzeti szinten
12.6 – KAATSU TRAINING az egészségért és a test erejének fokozásáért
A. – A test átalakítása egyszerűen elérhető a KAATSU WALKING segítségével
B. – A KAATSU WALKING edzéshatásai
12.7 – Két esettanulmány, mely időseket érintett

13. Biztonsági javaslatok és KAATSU TRAINING (Haruhito Takano, Miwa Kurano,

Toshiaki Nakajima)
13.1 – Bevezetés
13.2 – A KAATSU TRAINING kapcsán készített felmérés bemutatása
13.3 – A KAATSU hatásai a koagulációs és fibrinolitikus rendszerre
1. fejezet: Mi a KAATSU TRAINING? – áttekintés (Yoshiaki Sato)
1.1 – A KAATSU TRAINING célja

Önállóan vizsgálva a KAATSU kínai karaktereit, a KAATSU TRAINING kifejezés szó szerint izomerő edzést
jelent "további nyomással". Ezt a további nyomást a karokra és a lábakra fejtjük ki. Azon pontokon, ahol a karok
és a lábak érintkeznek a törzssel (a későbbiekben: "a négy végtag törzsérintési pontja"), egy speciális öv
használatával nyomást fejtünk ki az edzés során egy személyre szabott edzésterv során (lásd 1.1. kép).
Az öv segítségével a négy végtag törzsérintési pontján történő nyomáskifejtés célja a véráram korlátozása.
Amennyiben a megfelelő mértékű nyomást fejtjük ki ezeken a pontokon, a véráramlás a karok és a lábak perifériás
területein átmenetileg leszabályozhatóvá válik, különösképpen a vénás visszatérő vér esetében, mely kiváló
környezetet teremt az izomépítésre. Ez az alapvető célja a KAATSU TRAINING-nek. Az edzés befejezését és a
nyomás kiengedését követően tapasztalataink alapján a nyomás alkalmazását megelőző időszakhoz képest a vér
szabadabban áramlik. Vagyis ha ismétlődő jelleggel nyomást fejtünk ki, majd kiengedjük azt, a véráram
szándékosan szabályozhatóvá válik, mely a várakozásaink szerint ezen edzéstípus hatására számos különféle hatást
eredményez

1.1. ábra KAATSU TRAINING-et végző személy (a fénykép joga a szerzőé)

1.2 – A KAATSU TRAINING koncepció eredete

A. – Egy buddhista megemlékezési szertartás

Ezen könyv szerzője élete elmúlt 40 évét azzal töltötte, hogy a saját testét használta kísérleti állatként a KAATSU
TRAINING technikák fejlesztése és folyamatos finomítása során. Ennek kapcsán szeretném elmesélni, hogy mi
volt az eredeti inspiráció, mely a KAATSU TRAINING kifejlesztéséhez vezetett, a négy végtag törzsérintési
pontjain elhelyezett összeszorító hatású övek alkalmazása segítségével.
Első osztályos középiskolás koromban felpörgetett egy hír, amit a TV-ben láttam, teljesen beleszerelmesedtem a
testépítésbe, és elkezdtem követni a saját izomerő növelő edzéstervemet. Pár évvel később, 1966 őszén (amikor
harmadik osztályos voltam a középiskolában) egy buddhista megemlékezési szertartáson vettem részt, melynek
során egy látomáshoz hasonló élményben volt részem. Miközben a kényelmetlen seiza pozícióban ültem (egyenes
háttal, a padlón térdelve), és hallgattam a véget nem érő szútrák kántálását, a lábaim elzsibbadtak, és elkezdtem
masszírozni a vádlijaimat. Ekkor rájöttem, hogy az érzés rendkívül hasonló ahhoz, mint amit vádliemelések során
figyeltem meg, melyek célja a vádli tricepsz izmának, valamint a gázlóizomnak az edzése - ez egy olyan edzés
volt, melyet akkoriban kitartóan követtem.
Ezt azzal magyaráztam, hogy a lábaim biztos elaludtak a végtagok lecsökkent véráramlása hatására, és arra
gondoltam, hogy ha képes lennék mesterségesen korlátozni a véráramlást, és így végeznék izomösszehúzódásokat,
akkor el tudnám érni a testépítésből már jól ismert "bedurrantást", melynek során az embernek olyan érzése van,
mintha az izmai szét akarnának robbanni egy edzést követően.
Ez eredeti inspiráció óta sok évet töltöttem azzal, hogy jelentős tudást szedtem össze az izomépítés területén, és
kialakítottam a saját egyéni KAATSU TRAINING edzésmódszeremet. Ez nem ment mindig könnyedén, valójában
számos alkalommal komolyan veszélyeztettem a saját egészségemet, egészen addig a pontig, hogy kórházba is
kerültem. Azonban a sok-sok csavarról már hosszasabban írtam a korábbi publikációimban, melyeket bátran
ajánlok az érdeklődő olvasóknak.1,2)
A következőkben szeretném bemutatni a KAATSU TRAINING edzésprogramjait és speciális kialakítású
eszközeit, melyekről korábban csak kevés szót ejtettem.

1.3 – A KAATSU TRAINING egyedi jellemzői (valamint miben különbözik jelentősen más
edzésmódszerektől)

A. – Hasonlóságok és kritikus eltérések az ortodox izomedzéssel szemben

A KAATSU TRAINING-et gyakran félreértik, és úgy gondolják, hogy csupán egy hagyományos ellenállásos
edzés, ahol az egyetlen különbséget a nyomás hozzáadása jelenti. Az, hogy a KAATSU TRAINING-ről széles
körben úgy vélik, hogy lényegében csupán minimális mértékben különbözik az általánosan ismert és használt
intenzív izomépítő programoktól, arra utal, hogy a módszer egyéni jellemzőit nem sikerült megfelelő mértékben
megérteni - ezt szeretném most itt orvosolni.
Mostanáig a pácienseim jogainak védelme érdekében nem mentem bele a KAATSU TRAINING alapjainak
részletes ismertetésébe. Azonban a következőkben kezelni fogom ezt a hiányosságot, megosztva azon
információkat, melyekből bepillantást lehet nyerni a módszer fejlesztése során végzett átfogó kísérletekbe,
sikerekbe, és esetenként kudarcokba egyaránt.
Ezzel együtt nem tudom elég erősen hangsúlyozni az a tényt, hogy a fenti félreértés elkerülése érdekében el kell
fogadni azt az előfeltételt, hogy a KAATSU TRAINING nem azonos a hagyományos edzéssel, mellyel szemben
az egyetlen többletet a hozzáadott nyomás jelenti.
Általánosságban véve a hagyományos edzésprogramok esetében a hangsúly az emelésen, a szetteken és
ismétléseken, az intervallumokon és a heti gyakoriságon van, melynek során a kontrollált változókat a súly
(terhelés), a szettek száma és tartalma, a szettek közti pihenőidő hossza, valamint az edzések gyakorisága jelenti.
A KAATSU TRAINING esetében ezek a tényezők jelentősen eltérnek a hagyományos izomépítő edzés során
használtaktól, és az edzésprogramokat teljesen más gondolkodásmód mentén kell kialakítani.

B. – A megfelelő terhelés kiválasztása

1. Hibák a felhelyezés során

Habár kezdetben rendkívül izgatott voltam az ötlet miatt, hogy nyomás kifejtésével korlátozni fogom az izmokban
a véráramlást, a gyakori kivitelezés során nagyon hamar falba ütköztem. Hogy egész őszinte legyek, a korai
stádiumban tévesen én is elkövettem azt a hibát, hogy az áttörésemre egyszerűen csak "hagyományos edzés további
nyomással" módszerként gondoltam - fentebb pontosan ezen hibával kapcsolatban igyekeztem mindenkit
figyelmeztetni.
A KAATSU TRAINING koncepcióját megelőzően hat évet töltöttem különféle izomépítő edzésekkel. Mikor
először ragadott el magával a testépítés eszméje első osztályos középiskolás koromban, saját magamnak
aállítottam össze az edzésprogramokat. Ahogy teltek az évek, mohón faltam a specifikus, technikai részletekkel
teli könyveket, és szép fokozatosan jelentős tudást szedtem össze a humán fiziológia terén, mely lehetővé tette
számomra a még hatékonyabb edzést. Ennek megfelelően úgy hittem, hogy az izomméret hatékony növelésében
a legfontosabb tényezőt a nagy súlyok jelentik, mely közel vannak a megcélzott izmok emelési maximumához.
Mikor előálltam a "KAATSU" koncepciójával, teljesen természetesnek vettem, hogy nehéz súlyos programokat
használjak további nyomás alkalmazása mellett, közel a fizikai korlátaimhoz egyetlen szett során, csupán 1-2
ismétléssel. A terhelés a maximális izomerőm 90-100%-a volt, 4-5 szettet hajtottam végre 2 perces pihenőkkel,
melynek során kiengedtem a nyomást.

2. Nehéz súlyoktól a könnyű súlyokig

A fenti edzésprogramot nagyjából egy hónapig követtem, de nem értem el vele a remélt eredményt. Az
eredmények értékeléséhez az izom kerületét mértem le, de csalódottan vettem tudomásul, hogy nem volt
megfigyelhető jelentős növekedés.
Ezt követően úgy döntöttem, hogy megvizsgálom a hatást egy valamelyest kisebb súly használata mellett is. Ebben
az esetben egy szett 4-5 ismétlésből állt. Minden más változó állandó maradt, csupán a súly változott, és ezzel az
új programmal nagyjából egy hónapot követően a megcélzott izmok jelentős vastagodását figyeltem meg. Minden
egyes edzést követően feljegyeztem továbbá a "bedurrantás" jelenség elérését is. Ezen pozitív eredményektől
felbátorodva tovább csökkentettem a terhelést, és 7-8 ismétléses szettekkel dolgoztam, mely nagy örömömre
további fejlődést eredményezett.
Mostanra egyértelmű lett számomra, hogy a súly csökkentése jelenti a kritikus tényezőt, ezért szükségszerűvé vált
a súly további szisztematikus csökkentése addig a pontig, amin túl már minden további csökkentés hatástalanná,
vagy akár kontraproduktívvá válik. Ennek során megállapítottam, hogy a minimumpont azon a szinten van, ahol
egy szett nagyjából 20 ismétlésből áll a megfelelő súllyal.

3. Első szett 25-30 ismétléssel optimális súly esetén

Azonban a szettek számának növekedésével a kifáradás egyre nyilvánvalóbbá válik, és a bukást megelőző
ismétlések száma csökkenni fog. Ezért kipróbáltam az 1. szettet 20 ismétléssel, a 2. szettet 10 ismétléssel, a 3.
szettet pedig 4-5 ismétléssel. Ez a megfigyelés azonban egyértelműen azt jelezte, hogy az izomrost maximálisan
toborzásra kerül, amikor valaki az izomereje határait feszegeti. Az edzés maximális hatásának érdekében úgy
tűnik, hogy a leghasznosabb egy olyan helyzet megteremtése, ahol a 4. vagy 5. szettet az emelő úgy írja le, hogy
"elég, elég, többre már nem vagyok képes". A megfelelő terhelés további optimalizálására való törekvéseim során
arra jutottam, hogy a legjobb egy olyan program összeállítása, melynek során az emelések 1. szettje stabilan 25-
30 ismétlést tartalmaz.

C. – A szettek közti pihenő megállapítása

1. Minden szettet a nyomás kiengedés nélkül hajtunk végre

Az optimális terhelés megállapításának folyamata során próba-szerencse jelleggel vizsgáltam a szettek közti
pihenő ideális hosszát is. Kezdetben minden befejezett szettet követően 2 perc pihenőt tartottam (nyomás nélkül),
mielőtt továbbléptem volna a következő szettre, de hamar rájöttem, hogy ez nem túl időtakarékos, ráadásul elég
kellemetlen is, ugyanis a nyomást újra és újra ki kellett engedni, és újra be kellett állítani. Eme helyzet fejlesztése
érdekében rendkívül kíváncsi lettem, hogy milyen reakciót érek el azzal, ha a nyomást folyamatosan fenntartom
az összes szett befejezéséig. Ezen feltételek mellett kísérleteztem tovább a szettek közti rögzített pihenőidő
fokozatos csökkentésével.

2. Az alsó végtagoknál 30 másodperc, a felső végtagoknál 15 másodperc

A kezdeti 2 percről indulva fokozatosan lecsökkentettem a pihenőt 90 másodpercre, majd 1 percre, utána pedig 30
másodpercre. Minél rövidebb lett a szettek közti pihenő, annál könnyebbé vált a teljes edzés befejezése (mivel a
szettek közti hosszabb pihenők esetén minden további szettet egyre nehezebb volt befejezni), és annál
eredményesebb lett az egész edzésprogram.
Ennek következtében úgy ítéltem meg, hogy a szettek közti optimális pihenő 30 másodperc, és mostanra ez lett a
KAATSU TRAINING kapcsán a széles körben elfogadott sztenderd.
A 30 másodperces pihenő az alsó végtagokra vonatkozik; a karok esetében azt találtam, hogy a rövidebb pihenő
előnyösebb. A jelenlegi sztenderdek 30 másodpercet írnak elő a lábak, és 15 másodpercet a karok esetében.

D. – A heti edzések gyakorisága

1. Villámgyors regeneráció, és a visszamaradó fáradtság hiánya

A KAATSU TRAINING egyik gyakran emlegetett, fiziológiailag igazolt előnye a fáradtság gyors elmúlása és a
regenerációs idő rövidülése. Ezt az előnyös tulajdonságot már a kísérletezésem kezdetén megfigyeltem, azonban
a hatások még nyilvánvalóbbá váltak, ahogy idővel csökkenteni kezdtem a terhelést. Az edzést követő azonnali
bedurrantáson és a kemény edzés érzése miatti elégedettségen túlmenően másnap sokkal kisebb mértékű volt a
visszamaradó fáradtság, valamint az izom-, vagy ízületi fájdalom mértéke. Azonban emlékszem, továbbra is ott
bújkált bennem a félelem, hogy vajon az izomrostok folyamatos lebontása és újjáépítése, valamint az izomerő
látható növekedése ténylegesen igazolja-e a KAATSU TRAINING hatékonyságát.
Elsősorban az aggasztott, hogy ami valódi izom hipertrófiának tűnt, az valójában csupán az izmot kitöltő
vérplazma folyadék miatti duzzanat volt. Azonban az izom kerületének mérései idővel növekedést mutattak, mely
a szubkután zsír mennyiségének csökkenésével párosult. Továbbá normál emelési körülmények között, további
nyomás használata nélkül, könnyebbé vált a nehés súlyok felemelése. Ennek hatására arra a következtetésre
jutottam, hogy kézzel fogható növekedés ment végbe az izomerőben.

2. Az edzés gyakoriságának növelése

Ezt követően figyelmemet az optimális heti edzésgyakoriság megállapítása felé fordítottam. Mivel mostanáig
nehéz súlyokkal dolgoztam, egyetlen edzésre korlátoztam magam egy adott terület esetében heti egy alkalommal.
Miután azonban megállapítottam, hogy ez az alap edzésprogram nem eredményez hosszan tartó fáradtságot,
eltöprengtem rajta, hogy nem lehetséges-e az edzésgyakoriság növelése. Először heti 2 edzést próbáltam ki, és
mivel ezt nem találtam elegendőnek, megnöveltem heti 3 edzésre. Miután ehhez hozzászoktam, és nem éreztem
úgy, hogy keményen dolgoztam volna, elkezdtem a mindennapos edzésen gondolkodni, és figyelmetlenségemben
eljutottam napi 3 edzésig - reggel, délben és este. (Azonban minden gyakorlat során kizárólag saját testsúllyal
dolgoztam, súlyzós edzés nélkül).
Ezen kísérletek hatására, valamint annak ismeretében, hogy a KAATSU TRAINING rendkívül gyors regenerációt
tesz lehetővé, arra jutottam, hogy a KAATSU TRAINING rendkívül hatékony módját jelenti az izom hipetrófia
és a megnövekedett izomerő elérésének rövid ideig tartó, intenzív edzések segítségével. A KAATSU rehabilitációs
edzés során történő felhasználásra kiváló példáját jelenti ennek a hatékonyságnak. Azok a páciensek, akik egy
sérülés vagy betegség következtében teljesen vagy részlegesen elvesztették egy bizonyos izmuk méretét az
izomszövet hirtelen elgyengülése hatására, kiválóan reagáltak a KAATSU TRAINING program tesztelése során.
Manapság az edzésgyakoriság heti 1 alkalomtól napi 3 edzésig terjed az egyes személyek speciális igényei és az
edzés céljai függvényében. Rehabilitációs edzés esetén mindennapi, vagy akár napi többszöri edzés használata
javasolt.

E. – Nyomás szintek

Az egyedi jellemző, mely mindenekfelett megkülönbözteti a KAATSU TRAINING-et az erőedzés más formáitól,
az alkalmazott nyomás intenzitása. Ebből a szemszögből vizsgálva a dolgot, az edzésprogram összeállítása során
a legfontosabb tényezőt a legjobb eredmények eléréséhez szükséges optimális nyomás helyes megválasztása
jelenti.
A szükséges nyomás az alkalmazott terheléstől függ, és összhangban kell lennie a megfelelő terhelésről szóló "B"
szekció jellemzőivel. A választásnak illeszkednie kell a korábbi ajánláshoz, mely szerint az első szett során 25-30
ismétlésre kell képesnek lenni. Az első szettre előzetesen meghatározott 25-30 ismétlés függvényében kell
megtalálni a megfelelő egyensúlyt a terhelés és a nyomás között.
Mivel a két változó összefügg egymással, a kettő közül az egyik megállapítása határozza majd meg a másikat.
Ennél fogva a jelenlegi gyakorlat egy olyan rendszert használ, melyben először a "base pressure"-t állapítjuk meg
elsőnek. A base pressure egy 6 fokozatú skála alapján értékel, és az életkortól, az illető edzéscéljaitól, valamint
attól függ, hogy a program a felső vagy az alsó végtagokat célozza-e meg. A 6 fokozatú skálán a nyomás szintje
alapján növekvő sorrendben az alábbiak szerepelnek: 1) idős, 2) középkorú, 3) általános kezdő, 4) általános
középhaladó, 5) sportoló és 6) élsportoló. Az első alkalommal a képzett, és megfelelő minősítéssel rendelkező
szakértő, aki felügyeli az edzést (KAATSU TRAINING INSTRUKTOR) beállítja a nyomást az edző öv szenzorán
(lásd 1.2. kép), eldöntve, hogy az illető a base pressure skálán melyik kategóriába illik bele a leginkább, majd az
illető reakcióit megfigyelve határozza meg az illető számára megfelelő terhelést. Tekintve, hogy a base pressure
bizonyos mértékig rugalmas, a finomhangolások összhangban lehetnek az illető adott napi fizikális állapotával.
Habár az illető esetében ismert a "megfelelő base pressure", van lehetőség a tréner számára, hogy napi szinten
módosítson az értéken az illető kondíciója és a megcélzott izmok erősítése terén elért fejlődése alapján, mely
lehetővé teszi a legkiválóbb professzionális minőség elérését.
1.2. kép A KAATSU szenzor használata a megfelelő base pressure megállapításához.

1.4 – A KAATSU TRAINING eszközök fejlődéstörténete

A. – Minden egy judo övvel kezdődött

1. Könnyen elérhető eszköz

A KAATSU TRAINING eszközeinek elmúlt 40 év során történő fejlesztése számos kísérleti fázisból tevődött
össze (mely egyaránt tartalmazott áttöréseket és bukásokat is). A kezdetektől magamat használtam tesztalanyként,
és számos stádiumon ment át a fejlesztés annak érdekében, hogy folyamatosan javíthassak az eszközökön,
állandóan szem előtt tartva a legmagasabb szintű biztonságra való törekvést, valamint a funkcionális
követelményeket, melyek lehetővé tették az alapanyagok fejlesztését, ezáltal olyan programokat eredményezve,
amiket egyszerűen, minimális kényelmetlenség érzet mellett lehetett használni.
Amikor a korlátozott véráramlás mellett történő edzés innovatív koncepciójának - mely egy hosszú buddhista
szertartás során született meg - gyakorlati megvalósítása került sorra, a legelső gondolatom egy judo öv volt (lásd
1.3. kép). Akkoriban judo-val is foglalkoztam, és úgy éreztem, a válasz az orrom előtt hever.
Úgy döntöttem, hogy azonnal kísérletezni kezdek az övvel. Visszatekintve ez az ötlet inkább kötözést jelentett,
mint jól meghatározott nyomást, de akkoriban úgy éreztem, hogy érdemes kipróbálni. Azonban viszonylag hamar
rádöbbentem, hogy a judo öv használhatatlan a rugalmatlansága okán.
1.3. kép A KAATSU eszköz korai verziói

2. A rugalmatlan elszorítás hátrányai

Miért olyan fontos egy megfelelő rugalmasságot biztosító szalaggal végezni az elszorítást? Nos, valójában bárki,
aki már vett részt izom ellenállásos edzésen, meg fogja érteni. Általánosságban véve amikor egy izom
összehúzódik, a dolgozó izom kerülete megnő. Elég csupán elképzelni azt a jelentős duzzanatot, ami a könyök
behajlításakor jön létre, mely megnöveli a felkaron a bicepsz izom méretét. A bicepsz kerületének növekedése az
izom összehúzódás közvetlen következménye, melyre ékes bizonyítékul szolgál a megfigyelhető duzzanat.
A KAATSU TRAINING során a nyomás lényegében nem a duzzanaton történik meg, hanem a felkar proximális
pontján a hónalj alatt. Bár ez az avatatlan szem számára nem olyan egyértelmű, de valójában itt is növekedés megy
végbe a végtag kerületében.

3. A véráramlás teljes elzárásának veszélye

Azonban ha az izom kerületének növekedése ellenére egy rugalmatlan elszorítást használunk, ez milyen hatással
járhat? Aki valamennyire is jártas az izomerő növelő edzés világában, az különösebb nehézség nélkül beláthatja,
hogy az izom összehúzódás előtti állapothoz képest az elszorító szalag relatíve megnövekedett nyomást fog
kifejteni, mely a dolgozón izom esetében egy még erőteljesebb feszítő hatást eredményez. Lényegében az edzés
során ahelyett, hogy a dolgozó izomra egy állandó nyomást fejtene ki, lehetséges extrém szintű nyomást is elérni.
Ez a vérkeringés teljes elzáródásához vezethet, mely rendkívül veszélyes.
Különösen, ha a lábedzést végzünk guggolásokkal vagy hasonló gyakorlatokkal, a rugalmatlan szalag használata
rendkívül veszélyes lehet. Amikor behajlítjuk a térdünket, és guggoló mozgást végzünk, nem csupán az izom
kerülete nő meg az összehúzódás hatására, de nyomást is fejtünk ki a combra felülről és alulról, átmeneti kitágulást
és megduzzadást érve el ezáltal. Ezzel együtt egy rugalmatlan szalag további nyomást fejt ki az izomra, és extrém
nyomásnövekedést eredményez, mely rendkívül veszélyes lehet.
Emellett a nyomás kifejtésére használt öv mélyen belevág a bőrbe, mely rendkívül fájdalmas. Ezen okokból
kifolyólag arra jutottam, hogy a judo övvel nem szabad kísérletezni.

B. – Elasztikus csomagrögzítő hevedertől a gumibelsőig

1. A probléma megoldása egy elasztikus szalaggal.

Miután rádöbbentem, hogy egy elasztikusabb szalagra lesz szükség, valami új után kezdtem kutatni, és hamar
előálltam azzal az elképzeléssel, hogy egy olyan elasztikus szalagot fogok használni, melyet széles körben
használnak a holmik benntartására a bicikli kosarában. Manapság ezek a szalagok szinte mind kerek formájúak,
de régebben laposabbak és szélesebbek voltak. Ebből a típusból párat még mindig lehet látni egyes robogókon a
holmik rögzítésére.
Ezt a fajta elasztikus szalagot használva a nyomás kifejtésére az izom kerületének növekedése a gumiszalag
megnyúlásával párosult, mely segített elkerülni a rugalmatlan elszorításban rejlő veszélyeket. Bár ez az ötlet
egyértelműen előrelépés volt a judo övhöz képest, egy kissé továbbra is belevágott fájdalmas módon a bőrbe, és
nem jelentett kielégítő megoldást a problémára, mivel túl puha volt, és nehéz volt kényelmesen felhelyezni.

2. Egy kényelmes, kézzel készített, gumibelsőből származó eszköz

Ismét a bicikliből merítettem ihletet, mikor úgy döntöttem, hogy megpróbálom felhasználni a gumibelsőt. Az
elasztikus csomagrögzítő hevederhez képest megvolt az az előnye, hogy szélesebb volt, és henger alakú. Mivel
valamelyest merevebb volt, könnyebb volt felhelyezni, és mivel jelentős légnyomás elviselésére tervezték,
megfelelő tartóssággal is rendelkezett. Mint azt sejteni lehetett, elődeihez képest jelentős javulást jelentett, továbbá
segített elérni a kívánt edzéshatást is. Erre a szintre nagyjából fél évvel a buddhista 'hoji' szertartáson bekövetkezett
villanásszerű meglátásomat követően jutottam el.
Később, kreatívan felhasználva ezt a fajta nyomástűrő, könnyen felhelyezhető belsőt, megalkottam a saját eredeti
eszközömet, melynek célja az edzés folyamatának további finomhangolása volt (lásd 1.3. kép). Még most is kedves
emlékek jutnak eszembe erről a saját készítésű prototípusról, melyet könnyen lehetett használni, és egy időre a
titkos edzésem intim részét képezte, mely hozzásegített a további fejlődéshez.

C. – A neoprén öv fejlődése

1973-ban, mikor először kezdtem másokon is használni a KAATSU-t, döbbentem rá, hogy ideje továbblépni a
gumibelső szintjéről, mely nem oldotta meg a bőrbe történő fájdalmas belepréselődést. A kíváncsiságtól vezérelve
úgy éreztem, hogy egy gumitól eltérő anyagot kell találnom, mely az alapját képezheti a KAATSU övnek.
Hamarosan azon töprengtem, hogy a neoprén, melyet egy ideje már a búvárok ruhájához használtak, és akkoriban
kezdték alkalmazni atlétikai kiegészítőknél is, vajon beválhat-e. A neoprén végül kiváló anyagnak bizonyult
elaszticitás és tartósság terén egyaránt.
Egy gyártó segítségével 1983-ra kifejlesztettük az öv egy működő változatát, mely tartalmazott egy csatot, amit
tépőzárral lehetett rögzíteni. Miután a további fejlesztések érdekében módosításokat hajtottunk rajta végre a
gyártóval, a nagyközönség elé tártuk a világ első olyan övét, mely kifejezetten a KAATSU TRAINING-re lett
kialakítva - egy elasztikus, KAATSU-szenzorral ellátott KAATSU övet, mely a "Kinryoku-up kun" márkanév
alatt futott. (Maga az eszköz 1998 májusában kapta meg a szabadalmat, miután 1997 júliusában megtörtént a
KAATSU módszer jogi szabadalmi elfogadása.) Az 1.4. képen az öv különféle verziói láthatók, melyeket a
fejlesztés folyamata során használtunk. A hátsó sor verziói bal oldalról indulnak a legrégebbivel. Az első sorban
két olyan verzió található, melyek a későbbiekben már értékesítésre is kerültek. Ezt a kettőt összehasonlítva a hátsó
sor korábbi verzióival egyértelműen megfigyelhető a fejlődés az öv vastagságában és szélességében egyaránt.
Ezt követően további finomítások történtek az eredeti elasztikus, KAATSU szenzorral felszerelt övön, és a
fejlesztések még jelenleg is zajlanak (lásd 1.5. kép).
1.4. kép A neoprén KAATSU öv korai verziói

1.5. kép Az elasztikus KAATSU szenzoros öv aktuális verziója (márkanév: ”Kinryoku-up kun EX”)

D. – Kézi szabályzástól az automata szabályzásig

1. A légnyomás felhasználása
Olyan eszközöket is kezdtünk fejleszteni, melyeknél az automatizált önszabályozó mechanizmus miatt már nem
volt szükség a kézzel vezérelt nyomás szabályzásra. Addig az öv felhelyezésekor az illetőnek csatlakoztatnia
kellett az övet, és be kellett állítani a megfelelő nyomást. Ehhez olyan instruktorokra volt szükség, akik speciális
képzésben részesültek a KAATSU technikákat illetően, hogy ki tudják választani az eszközt használó illető
számára megfelelő nyomást, az adott esettől függően, figyelembe véve az igényeket, és manuálisan kellett
beállítani a KAATSU szenzort a megfelelő nyomásra.
Korábban az öv által kifejtett nyomást az öv hosszának változtatásával lehetett módosítani - rövidebbre venni a
nyomás növeléséhez, vagy hosszabbra állítani ellentétes hatás eléréséhez -, ehhez a folyamathoz pedig szükség
volt egy másik emberre is a KAATSU öv felhasználója mellett. Egy olyan folyamat kialakítása, melynek
segítségével a felhasználó saját maga tudta szabályozni az öv által kifejtett nyomást, rendkívüli kihívást jelentett,
de végül sikerült elérni a légnyomás használatával. Az új öv úgy lett kialakítva, hogy egy tömlő található az öv
belsejében, mely meguzzad a légnyomás hatására, valamint egy külső kompresszor is kapcsolódik hozzá, melyet
a viselő tud irányítani a tömlő megfelelő nyomásra történő felfújásához. (Ez az eszköz 2003-ban került
szabadalmaztatásra.)
Ez a légnyomás által szabályzott KAATSU eszköz 2004 januárjára készült el, és jelenleg is használják képzett
instruktor felügyelete mellett. (1.6. kép, "KAATSU Master" márkanév alatt kapható.)
Az öv ezen verziójának egyedi tulajdonságai közé nem csupán az önszabályozhatóság tartozik, hanem az is, hogy
a sűrített levegő segítségével felpumpált öv esetében a nyomás növekedése mellett is szinte teljesen megszűnt a
fájdalomérzet. Ezek az új fejlesztések a rehabilitációs intézményekben, valamint idősek által izomnövelő edzésre
használt eszközök számának növekedését eredményezték, valamint kibővítették a más területeken való
felhasználás lehetőségeinek tárházát is. A következő lépést az eszköz karcsúsított verziójának kialakítása
jelentette, melyet egyénileg otthon is lehet használni (mely "KAATSU Master Mini" néven kapható, lásd 1.7. kép).

1.6. kép Légnyomással vezérelt KAATSU 1.7. kép Otthoni használatra készült KAATSU
TRAINING eszköz (márkanév: ”KAATSU Master”) TRAINING eszköz (márkanév: ”KAATSU Master
Mini”)

2. A teljes önszabályozás

A következő lépést egy olyan eszköz kialakítása jelentette, mely az alkalmazott légnyomás teljes kontrollját és
finomhangolt korrekcióját tette lehetővé, az eszköz működő verziója 2006 augusztusára készült el (lásd 1.8. ábra).
Egészen addig az illető számára megfelelő nyomás alkalmazása erősen függött az instruktor képességeitől és
tapasztalatától. Azonban a KAATSU felhasználó állapota nem csupán egyik napról a másikra változhat, de még
egy adott napon belül is szükség lehet a megfelelő nyomás finomhangolására. Ezen finomhangolható önszabályozó
rendszer kialakítása kiemelt fontossággal bírt a teljes KAATSU TRAINING filozófia végső bukása vagy sikere
szempontjából.
Egyfajta művészet volt a pontos edzési paraméterek meghatározása, a végső célt pedig az instruktorok magas
szinten specializált tudásának átültetése jelentette egy mechanikus eszközbe, mely teljes önszabályozást tesz
lehetővé.
A fejlesztés ezen végső stádiumához a kezdő lökést az jelentette, hogy ki tudjuk szolgálni az űrállomáson dolgozó
űrhajósok igényeit. Egy űrállomáson való munka - ahol az ember kiszabadul a gravitáció kötöttsége alól -, még ha
csupán rövid ideig tart is, a csontok és izmok erejének villámgyors leépülését eredményezi, valamint káros hatással
van a szívre és a tüdőkre. Ezen káros hatások elkerüléséhez az űrben dolgozó űrhajósoknak napi 2,5 órát, heti 6
napon edzéssel kell tölteniük, de ez természetesen lecsökkenti azt az időt, amit a legfontosabb kutatásokkal
kapcsolatos feladataikra fordíthatnak. A problémát egy olyan hatékonyabb edzési környezet kialakítása jelentette,
mely az izmok jelentős terhelését képes elérni záró gravitációs környezetben. Ennek érdekében a JAMSS (Japan
Manned Space Systems Co.) és a Sato Sports Splaza Co. (melyet a szerző alapított) közös kutatást végzett. Az
űrben nem állhat ott egy KAATSU instruktor az űrhajós mellett, és ennél fogva szükségessé vált egy olyan eszköz
kifejlesztése, mely lehetővé teszi a felhasználó számára az alkalmazott nyomás teljes önszabályozását, figyelembe
véve a zérő gravitációs környezetben való tevékenykedésből fakadó speciális nehézségeket.
Az önszabályozó eszköz lehetővé teszi a felhasználó számára az övek segítség nélküli felhelyezését, valamint a
kompresszor által vezérelt öv levegővel való automatikus és fokozatos feltöltését, melynek segítségével
finomhangolni lehet a nyomást, míg el nem érjük az edzéshez megfelelő szintet. Az eszköz jelez, amikor sikerült
elérni az optimális szintet, és az edzés megkezdhető.

1.8. kép Teljesen önszabályozó, légnyomással vezérelt KAATSU TRAINING eszköz

Hosszú út vezetett az első, szinte primitív kísérleti eszközöktől, mint a judo öv és a gumibelső, a jelenlegi,
rendkívül szofisztikált, teljesen önszabályozó KAATSU TRAINING eszközig. Azonban még nem értünk el az út
végére, és őszintén szeretnék részese lenni a terület további fejlesztéseinek - mind az elmélet, mind a gyakorlati
felhasználás terén - a KAATSU TRAINING-et használók egészsége és a teljes tudományos közösség fejlődése
érdekében.

Hivatkozások és bibliográfia:
1. Sato Yoshiaki et al.: KAATSU TRAINING no Zen Miryoku (in Japanese), KAATSU TRAINING Instructor
Exchange Seminar, 2002.
2. Sato Yoshiaki: KAATSU TRAINING no Kiseki (in Japanese), Kodansha, 2004.
2. fejezet: KAATSU TRAINING és a keringés dinamikájának változásai (Haruko Iida,
Miwa Kurano, Toshiaki Nakajima)
2.1 – Bevezetés

A KAATSU TRAINING az izomedzés egyedi módja alacsony intenzitással, rövid időn keresztül, a négy végtag
proximális végén a véráram korlátozásával, egy speciálisan kialakított, légnyomással működő öv segítségével
(KAATSU öv). A KAATSU TRAINING hatékonyan képes növelni az izmok erejét és méretét alacsony
intenzitással és rövid edzések során, ezért az orvosi és edzés fiziológia terén egyaránt számos tanulmány készült a
KAATSU TRAINING mechanizmusait érintően. A jelenlegi kutatások szintén egyértelműen megmutatták, hogy
ha hanyatt fekvésben KAATSU nyomást fejtünk ki az alsó végtagok proximális végén, a kardiovaszkuláris
rendszer olyan módon változik, mintha orthosztatikus (álló) helyzetben lennénk. Ezen fejezet során
megmagyarázzuk a KAATSU hatására a keringési rendszerben bekövetkező változásokat.

2.2 – A keringési rendszer

A. – A rendszer alapjai

A keringési rendszer alapvető összetevői a szív, mely pumpaként funkcionál, valamint a véredények, melyek
csövekként szolgálnak. A vér a szív jobb kamrájából a tüdőartériákon keresztül a tüdőbe távozik, ahol oxigénnel
telítődik, és visszatér a bal pitvarba. Ezt követően a vér a bal kamrából az aortába kerül, ahonnan eljut az egész
testbe, és végül a vénás véráramlással visszatér a jobb pitvarba (ezzel zárva le a keringési kört). (2.1. ábra) A szív
kamráját és pitvarját rekeszek sora választja el egymástól, melyekben a szívbillentyűk találhatók. Ehhez hasonlóan
a jobb pitvar és a tüdőartéria, valamint a bal kamra és az aorta között is további billentyűk helyezkednek el, és
ezen billentyűk szisztematikus működése garantálja, hogy a vér kizárólag egyetlen irányban folyik.
A szívizom meghatározott ritmus szerint folyamatosan kitágul és összehúzódik. A diasztolés fázis során a szív
megduzzad és vérrel telítődik, míg a szisztolés fázis során összenyomódik, és kipumpálja magából a vért. A
diasztolés fázis során a szívet megtöltő vér közel 2/3-a a kamrákból pumpálódik ki. Az egyetlen szívverés során a
kamrákból egyszerre kiáramló vér mennyiségét nevezik verőtérfogatnak, és egy átlagos felnőtt esetében pihenés
közben körülbelül 70 ml-t jelent. A kamrákból egy perc alatt kiáramló vér mennyisége a perctérfogat. Ez
számszakilag megegyezik a pulzus (vagyis a percenkénti szívverések száma) és a szívverésenként kipréselt vér
mennyiségével (perctérfogat = pulzus x verőtérfogat).
Az egy perc alatt a szívbe vér mennyiségét nevezik vénás visszafolyásnak. A vénás visszafolyás és a perctérfogat
szétválaszthatatlanul összekapcsolódik. A zárt kardiovaszkuláris körben, mely azért lehetővé tesz kisebb
fluktuációt, lényegében a szívből kipumpált vér mennyisége és az oda visszatérő vér mennyisége egyensúlyban
van; másképp fogalmazva a perctérfogat megegyezik a vénás visszafolyással. A perifériás érellenállás annak a
folyamatnak a nehézségi fokát írja le, mikor a vér az artériás rendszer "csöveibe" pumpálódik. Ezt általánosságban
véve az alábbi képlet segítségével lehet kiszámolni: perifériás érellenállás = átlagos vérnyomás / (pulzus x
verőtérfogat).
2.1. ábra A keringési rendszer alapvető struktúrája

B. – A keringési rendszer miogén szabályozó tényezői

Azonban azon kijelentés mellett, hogy a szívizom szabályozott fix ritmus szerint ver, meg kell érteni, hogy ez a
ritmus nem abszolút mértékben és mereven van meghatározva, mintha egy metronóm lenne. A szívizom ritmusa
edzés vagy más fizikai tevékenység során megváltozik. A fluktuáció mértéke olyan külső stimuláló tényezőktől is
függ, mint például hogy mennyire van meleg vagy hideg. Ezen változásokat alapvetően az autonóm idegrendszer
szabályozza és kontrollálja, mely szimpatikus és paraszimpatikus rendszerre bontható szét. A paraszimpatikus
idegrendszert a bolygóideg irányítja; ha a bolgyóideget stimulálják, a pulzus csökkenni kezd. Azonban ha a
szimpatikus idegrendszert stimulálják, a pulzus emelkedni fog. A szimpatikus idegrendszer idegrostjai, melyek a
szívet irányítják, megnövelik a pulzust a noradrenalin kibocsátás koncentrációja függvényében. Edzés során,
mikor a testnek növelnie kell a pulzusszámot, a paraszimpatikus rendszer működése lecsökken, míg a szimpatikus
rendszeré fokozódik. A szimpatikus idegrendszer nem csupán a pulzust emeli meg, hanem a szívizom
összehúzódásának erejét is. Ezen változásokat a szimpatikus idegrendszer vezérli, de nem csupán a szív funkciói
által, hanem a mellékvesekéreg segítségével is, mely egy olyan szerv, ami az adrenalin és noradrenalin vérbe
történő juttatásáért felelős.
Számos más hormon, együttműködve az autonóm idegrendszerrel, közösen irányítja a kardiovaszkuláris rendszert
a véráram mennyiségének szabályozása, valamint az érszűkítés/értágítás segítségével. A fent említett fő hormon
adrenalin mellett más tényezőkről szintén úgy tartják, hogy jelentős szabályozói szerepet töltenek be az
érszűkítésben - ezek az alábbiak: antidiuretikus hormon (ADH), pitvari natrireticus peptid (ANP) és a renin-
angiotenzin-aldoszteron rendszer.
Az ADH legfontosabb feladata a vese folyadékürítésének szabályozása, valamint ezzel egy időben erős befolyással
van a teljes vaszkuláris rendszerre azáltal, hogy erőteljes érszűkületet vált ki a különféle szövetekben.
A renin egy olyan enzim, mely lebontja a vese által kiválasztott fehérjét, amikor túl alacsony a nátrium
koncentráció a távoli vesetubulusokban (DT), melyek a vese részét képezik. A renin felhasználja a vérben található
angiotenzinogént angiotenzin I létrehozására, melyet ezt követően az angiotenzin konvertáló enzim (ACE)
angiotenzin II-vé katalizál. Az angiotenzin II-nek két fő feladata van: az egyik az aldoszteron kiválasztás
stimulálása a mellékvesekéregben, a másik az (erőteljes) érszűkület előidézése.
Az autonóm idegrendszer és a számos fontos hormon ezen módokon reagál a keringési környezet változásaira, és
szabályozza a teljes kardiovaszkuláris rendszert.

C. – A kardiovaszkuláris rendszer változásai a testhelyzet függvényében

Amikor az emberi test egyik testhelyzetből a másikba vált át, milyen hatással van ez a stimulus a kardiovaszkuláris
rendszerre? Amikor egy személy fekvő helyzetből álló helyzetbe vált, a gravitáció hatására a szívben és a tüdőkben
található vér természetes ódon az alsó végtagok irányába mozog, a lábakban található vénák megduzzadnak, és
bekövetkezik a vénás vértolulás (2.2. ábra). Ennek hatására álló helyzetben a test szívnél magasabban található
részeiben leesik az artériás vérnyomás. Ezzel ellentétes módon a test szív alatt található részei a vérnyomás
emelkedését tapasztalják, és ismert tény, hogy egy átlagos felnőtt esetében álló helyzetben az alsó végtagok vénás
vérnyomása 90 mmHg-ra növekszik. Továbbá mikor az alsó végtagok vénái megduzzadnak, és bekövetkezik a
vértolulás, a szívbe történő vénás visszafolyás mértéke jelentősen lecsökken. Ennek hatására a verőtérfogat (stroke
volume - SV) lecsökken, mely a vérnyomás átmeneti csökkenéséhez vezet. Ahogy a vérnyomás csökken, ezt
kompenzálandó, a szimpatikus idegrendszer akcióba lendül, megnövelve a pulzust (heart rate - HR) és az
érellenállást, melynek hatására a vérnyomás helyreáll, és fennmarad az egyensúly. Ezek a változások a
véredényekben található, baroreceptorok néven ismert nyomásérzékelő receptorok reflexszerű működését jelzik.
Ezek a gravitációs erő hatására bekövetkező funkcionális változások hasonló jelleggel megfigyelhetők az artériák
esetében is, és nincs jelentős eltérés a vénás és artériás vérnyomás között.

2.2. ábra A hidrosztatikus vénás és artériás nyomásra gyakorolt hatások, amikor egy felnőtt férfi fekvő helyzetből
álló helyzetbe kerül

2.3 – A kardiovaszkuláris rendszer változásai a KAATSU során

A. – A keringési dinamika változásai a KAATSU során

Vizsgáljuk meg, hogy a KAATSU milyen reakciókat vált ki a kardiovaszkuláris rendszerben. Amikor hanyatt
fekvésben KAATSU nyomást alkalmazunk az alsó végtagok törzsérintési pontján, ez milyen hatással lesz a
keringési rendszerre?
A 2.3. és 2.4. ábrákon szereplő adatok egy kísérleti csoport egyetlen tagja esetében idővel létrejövő változásokat
mutatják. Megmérték a verőtérfogatot (SV) és a pulzust (HR), miközben a résztvevők hanyatt fekvésben voltak,
lábaik törzsérintési pontjain KAATSU övekkel. Az övek nyomás 50 mmHg és 200 mmHg volt; ugyanezt a
procedúrát megismételték az alanyokkal orthosztatikus helyzetben KAATSU nélkül. Álló helyzetben KAATSU
nélkül az SV pár perc alatt 109 ml-ről 69 ml-re csökkent, és ott beállt egy állandó szintre. Eközben milyen
változások voltak megfigyelhetők a KAATSU használata során? 50 mmHg esetében szinte semmilyen változás
nem látszott az SV és HR értékekben. A 200 mmHg-os magasabb nyomás esetén pár perc után az SV fokozatos
csökkenése volt látható, és a nyomás kiengedését követően további pár perc után a szint visszatért a KAATSU
nyomás alkalmazását megelőző értékekhez. A HR változása a következőt mutatta: orthosztatikus helyzetben az
SV csökkenése a pulzus emelkedésével párosult. 50 mmHg KAATSU nyomás esetén nem volt megfigyelhető
jelentős változás a HR-ben, de 200 mmHg-nál a HR percenkénti 68 szívverésről 77-re emelkedett; amikor a
nyomást kiengedték, visszacsökkent 64-re. A 7 felnőtt férfiból álló kísérleti csoportban a megfigyelt változások
minden esetben rendkívül hasonlóak voltak a bemutatott reprezentatív adatokhoz.

2.3. ábra Az ortohosztatikus stressz (állás) 2.4. ábra Az ortohosztatikus stressz (állás) és a
és a KAATSU hatása az SV-re KAATSU hatása a HR-re

Vizsgáljuk meg, hogy milyen változások jelentkeztek a rendszer perifériájában a KAATSU során. A 2.5. ábra (a
címlapon) a comb véráramlásának ultraszonográfiás eredményeit mutatja a KAATSU nélkül (előtte) és az alsó
végtagok törzsérintési pontján elhelyezett KAATSU esetében. A bal oldali fotó (A) mutatja a KAATSU előtti
adatokat, a jobb oldlai (B) pedig a KAATSU alkalmazása mellettieket (100 mmHg). A 2.5 A (1) és B (1) ábrák az
alsó végtagi artériák (felületi combartéria - piros nyíl) és vénák (nagy rejtett bőrvéna - kék nyíl) longitudinális
eredményeit mutatják. A KAATSU használata mellett egyértelműen megfigyelhető, hogy a combvéna átmérője
jelentősen megnőtt. A felületi combartéria véráramlásának változásai az alsó diagramon láthatók (2.5 A (2) és B
(2) ). Egyértelműen látható, hogy az artériás véráram mennyisége lecsökkent a KAATSU során.
A 2.6. ábra 9 felnőtt férfiból álló csoport KAATSU használata melletti eredményeit mutatja. A diasztolé során a
szív méretét, valamint az alsó üres visszér (IVC) átmérőjét echokardiográffal mérték meg. 200 mmHg-os
KAATSU nyomás az IVC átmérőjét 16 mm-ről 14 mm-re csökkentette le. Ezzel együtt a bal kamra diasztolé-végi
mérete 48 mm-ről 43 mm-re csökkent. A korábban már említett módon az IVC vezeti vissza az összegyűjtött vénás
vért a test alsó feléből a szívbe, és ennek okán a vastagsága utal a vénás visszafolyás mértékére. Röviden
fogalmazva, ha KAATSU-t alkalmazunk hanyatt fekvésben az alsó végtagok proximális végén, a vénás
visszafolyás kisebb volumene hatására a vénás visszafolyás, valamint a bal kamra diasztolé-végi mérete lecsökken,
és ebből következően az SV is alacsonyabb lesz.
Így már érthető, hogy amikor KAATSU-t használunk egy illetőnél hanyatt fekvésben, az vénás vértolulást idéz
elő az alsó végtagokban, ami esetlegesen arra utalhat, hogy utánozza a normál esetben az orthosztatikus stressz
állapotában (álló helyzetben) megfigyelhető változásokat.

2.6. ábra A KAATSU-nak a felületi combartériára, az IVC és az LVD átmérőjére, valamint a CO-ra gyakorolt
hatása
2.7. ábra A perifériában jelentkező perifériás érellenállás változásai az alsó végtagokon alkalmazott KAATSU
hatására

Ez alapján milyen változások figyelhetők meg azon végtagok perifériás területein, amelyeken a KAATSU
alkalmazásra kerül? A 2.7. ábra mutatja a keringési rendszer perifériájának változásait KAATSU használata
esetén. Megállapították, hogy amennyiben 1-es érték jelöli a KAATSU alkalmazását megelőző perifériás
érellenállást, akkor vaszkuláris okklúzió esetén optimális nyomás mellett a perifériás érellenállás 1.7-re nő. Ez azt
jelenti, hogy a véráram ellenállása az 1.7-szeresére nőtt. Ezt követően a KAATSU öv ellazítása és eltávolítása után
a perifériás érellenállás nem a KAATSU alkalmazását megelőzően megfigyelt, egyensúlyt jelentő 1-es értékig
csökken, hanem a jóval alacsonyabb 0.6-ra. Ez azt jelenti, hogy a véráram ellenállása a 0.6-szorosára csökkent.
Az természetesen közismert, hogy a normál edzés során a perifériás érellenállás ehhez hasonlóan változik, mivel
a véredényeket körülvevő izom a gyakorlatok során ismétlődő jelleggel összehúzódik és kitágul, azonban úgy
vélik, hogy a KAATSU alkalmazása mellett a változások nagyobb mértékűek.

B. – Az autonóm idegrendszer változásai a KAATSU során

2.8. ábra A szívritmus-variabilitás teljesítményspektrumának változásai KAATSU során

2.9. ábra A HF összetevő és az LF/HF ráta változásai KAATSU során, állva

Miután megvizsgáltuk a változások fajtáit, melyek KAATSU alkalmazása mellett a keringési rendszerben
jelentkeznek, figyeljük meg az autonóm idegrendszerre gyakorolt hatást. A 2.8. és 2.9. ábrák a szívfrekvencia-
variabilitás teljesítmény spektrumának változását mutatják a KAATSU alkalmazását megelőzően és a KAATSU
során, mely az autonóm idegrendszer aktivitásának mérőszámaként fogható fel.

1. A pulzus változásainak elemzése

Térjünk át a szívfrekvencia-variabilitás elemzésére. Normál, egészséges felnőttek esetében a szívverés ciklus, a

vérnyomás, a vénás visszafolyás volumene és a perifériás érellenállás - melyek mindegyike fontos markere a
keringés működésének - olyan terület, ahol természetes módon megfigyelhető fluktuáció. Fizikai aktivitás és más
külső ingerek hatására az autonóm idegrendszer folyamatos módosításokat hajt végre, és ennek hatására
fluktuációk figyelhetők meg. Azonban ennél fogva ha jelentős mennyiségű autonóm blokkoló gyógyszert szedünk
be, a hullámzás eloszlik, a szív pedig olyan egyenletesen ver, mintha egy metronómot követne. A szív ciklusának
fiziológiai fluktuációját szívfrekvencia-variabilitásnak nevezik. Ezen érték elemzésének nyitja az autonóm
idegrendszer aktivitásának elemzésében rejlik, az irányítja ugyanis a szív ciklust. A korábban leírt módon,
figyelembe véve a pulzus változásait, a szimpatikus idegrendszer gázpedálként működik, míg a perifériás
idegrendszer tölti be a fék szerepét.
A spektrálanalízis egy olyan módszer, melynek során összetevőnként vizsgáljuk a többelemű spektrális
hullámokat, megvizsgálva a hullámspektrum egyes összetevőinek intenzitását és amplitúdóját. Normál, egészséges
emberek esetében pihenés közben a szívfrekvencia-variabilitás hullámmintája két fő összetevőből áll: alacsony
frekvenciájú teljesítményből (LF, 0.04-0.15 Hz) és magas frekvenciájú teljesítményből (HF, >0.15 Hz). Úgy vélik,
hogy az LF összetevők a vérnyomásnak a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer általi irányításához
kapcsolódnak, míg a HF összetevő a bolygóideg aktivitásával függ össze. Ezen összetevők méretének változása
az autonóm idegrendszer aktivitásának adott szintjét jelzi. Olyan esetben, mikor a fizikális állapot változása,
cukorbetegség vagy más betegségek hatására károsodott az autonóm idegrendszer, az aktivitási szintje lecsökken,
és a megfigyelhető változások kisebb mértékűek. A fent leírt módon, a szívfrekvencia-variabilitás elemzése által
meg lehet állapítani az autonóm idegrendszer változásainak állapotát.

2. Az autonóm idegrendszer változásainak állapota

Vessünk egy pillantást az autonóm idegrendszer változásaira abban az esetben, ha pihenés közben hanyatt
fekvésben KAATSU-t használunk.
A 2.8. ábra megmutatja a teljesítmény spektrumot abban az esetben, ha mindkét lábon alkalmazzuk a KAATSU
nyomást; a változások az idő tengelyről olvashatók le. A HF összetevő pihenés közben megfigyelt csúcsa 15 perc
alatt teljes mértékben eloszlik 200 mmHg-os KAATSU nyomás alkalmazása hatására. A nyomás kiengedését
követően a normál csúcs ismét megjelent. A fentiekből arra következtethetünk, hogy a bolygóideg aktivitása
lecsökken a KAATSU során, és a nyomás kiengedését követően visszatér a normál pihenési szintre. Ha a nyomást
kiengedjük, és megkérjük az alanyt, hogy álljon fel, a HF összetevő ugyanúgy eltűnik, mint a KAATSU nyomás
alkalmazása során. Ebből az következik, hogy a KAATSU és az orthosztatikus stressz (állás) ugyanolyan reakciót
vált ki a bolygóidegből.
Mivel jelenleg nem áll rendelkezésre olyan módszer, melynek segítségével izolálni lehet a szimpatikus
idegrendszer önálló aktivitását, számos kutató úgy véli, hogy a szimpatikus idegrendszer aktivitására úgy lehet
legjobban egy sztenderdet felállítani, ha egy arány (LF/HF) segítségével összehasonlítjuk az LF és a HF összetevő
teljesítményét. Közismert, hogy ez a benchmark index növekedést mutat orthosztatikus helyzetben (a hanyatt
fekvéshez képest), és további emelkedést edzés hatására. A HF összetevőben és az LF/HF arányban bekövetkező
változások a 2.9. ábrán figyelhetők meg 50, 100, 150, 200 és 250 mmHg nyomás 15 perces alkalmazását követően,
valamint 5 percnyi orthosztatikus stresszt követően (nyomás nélkül). A diagrammból egyértelműen látható, hogy
az LF/HF arány emelkedése ugyanolyan módon következik be a KAATSU során, mint a normál orthosztatikus
stressz hatására.

2.10. ábra A nyomás és az álló helyzet hatására kialakuló hormonális változások

C. – Az endokrín rendszer változásai a KAATSU során

Most vizsgáljuk meg az endokrín rendszer változásait KAATSU körülmények között. A 2.10. ábrán látható a
vérben található noradrenalin és antidiuretikus hormon (vazopresszin) koncentrációjának, valamint a renin
aktivitásnak a változása KAATSU és álló testhelyzet hatására. A körülmények megegyeztek a fent leírtakkal, a
méréseket 50, 100, 150, 200 és 250 mmHg nyomás 15 perces alkalmazását követően, valamint 5 percnyi
orthosztatikus stresszt követően végezték. Ezen körülmények között növekedés volt megfigyelhető minden
említett összetevő szintjében. Továbbá valószínűsíthető, hogy a 200 mmHg-os KAATSU nyomás mindkét combon
történő alkalmazásával utánozni tudjuk az orthosztatikus stressz hormonális hatását.

D. – Az alsótest negatív nyomása (LBNP) és a vértolulási modell

Jelenleg a KAATSU-n kívül egyedül az alsótest negatív nyomása (LBNP) az a módszer, mellyel vértolulást lehet
előidézni az alsótestben. Ezen folyamat során az alsótestet egy nagy, hermetikusan lezárt kamrába zárják, amiben
negatív nyomást alakítanak ki, ennek hatására pedig vértolulás alakul ki az alsótestben (2.11. kép).
Az LBNP ugyanúgy hat a kardiovaszkuláris rendszerre és az autonóm idegrendszerre, mint ha KAATSU nyomást
fejtenénk ki az alsó végtagokra. Az ezt kialakító mechanizmusok kutatási anyaga fokozatosan épült fel. Az
eredmények arra utalnak, hogy 50 mmHg-os alacsony nyomás esetén a szív pitvarainak és kamráinak artériáiban
és vénáiban található receptorok, valamint a tüdők által egy olyan reakció zajlik le, mely a megfigyelt
változásokhoz vezet. Ezzel együtt a verőtérfogat enyhén lecsökken, megnövelve a teljes érellenállást anélkül, hogy
jelentős hatással lenne az átlagos vérnyomásra vagy pulzusra. Továbbá 200 mmHg-os magas nyomás esetén a
verőtérfogat tovább csökken, és ezzel egy időben a pulzus, valamint a perifériás érellenállás növekszik. Emellett
a kutatók elképzelése szerint a fő artériák receptorainak és a kardiopulmonális receptorainak közvetítése hatására
a szimpatikus idegrendszer aktivitása megnő, miközben a paraszimpatikus rendszer aktivitása lecsökken. A vérben
található noradrenalin koncentrációja szintén megnő.

2.11. kép Alsótest negatív nyomás gép

E. – Patológiai változások a KAATSU során

A fenti szekciókban részletesen kitértünk a KAATSU során megfigyelhető fiziológiai változásokra. Mint azt a
korábbi ábrákon (2.3. és 2.4.) már bemutattuk, pár perccel a KAATSU alkalmazását követően az alkalmazott
nyomás hatására bekövetkező változások finoman eloszlottak, és visszatértek a nyomás alkalmazását megelőző
szintre. Azonban figyelmeztetnünk kell, hogy a nyomás és nyomáselvétel által indukált változások esetenként (bár
ez természetesen függ az adott illetőtől is) nyugtalanságot, a pulzus lassulását, a vérnyomás csökkenését, vagy
súlyos esetekben akár ájulást is okozhatnak. Orvosi nyelven ezt artériás bolygóidegi reflexnek hívják, és úgy vélik,
hogy számos különféle mechanizmusért felel. Ez egyike, melyre lentebb részletesebben is kitérünk, Bezold-Jarisch
reflex néven ismert.
A vérnyomás növekedése, párosulva a véredények nyomásának emelkedésével, ami észlelésre kerül az aortaívben
és a véredények baroreceptoraiban; ezek a változások a C-idegrostok közvetítésével eljutnak a központi
idegrendszerhez. A központi idegrendszerhez eljutó üzenetekben lévő információ hatására gátlásra kerül a
szimpatikus idegrendszer, és fokozódik a bolygóideg aktivitása. Ezen változások hatására fennmarad a vérnyomás
stabil egyensúlyi állapota.
Azonban amikor KAATSU-t alkalmazunk mindkét combon, vértolulás jelentkezik az alsó végtagokban, a vénás
visszafolyás volumene lecsökken, a pulmonális és artériás vérnyomás pedig szintén leesik. Röviden, a vénás
visszafolyás volumene lecsökken, mely csökkenti a véredények feszítő erejét, és ennek hatására visszafogja a
véredényekben található receptorok terhelését. Ez azt eredményezi, hogy a központi idegrendszer által gátolt
szimpatikus idegrendszer izgatottság jeleit kezdi mutatni. Amikor a vénás visszafolyás volumenének csökkenése
hangsúlyossá válik, a szimpatikus idegi izgatottság a bal kamrában található vér volumenének csökkenését
eredményezi, ami a bal kamra túlzott összehúzódását és kitágulásához vezet. Ez stimulálja a bal pitvarban található
mechanoreceptorok aktivitását, mely a bolygóideg stimulálása által a központi idegrendszer aktivitásának
fokozását eredményezi. Ennek eredményeképpen a bolygóideg stimulációja hirtelen a központi idegrendszer
irányába kezd hatni, a központi idegrendszer gátolja a szimpatikus idegrendszert, és növeli a bolygóideg
aktivitását. Ennek következtében a pulzus leesik, a véredények összehúzódási erejének mérséklődése a vérnyomás
csökkenését eredményezi, és a legrosszabb esetben ájulás is bekövetkezhet. Ez a Bezold-Jarisch reflex.
Azonban meg kell említeni, hogy ezen mechanizmus kapcsán még további kutatásokra van szükség. Habár a
KAATSU nyomás kiengedését követő ájulás egyes esetekben a Bezold-Jarisch reflexhez köthető, korántsem
egyértelmű, hogy ez egyetlen mechanizmus áll a dolog hátterében. A KAATSU nyomás kifejtése és kiengedése
során a szakértő számára egyértelmű, hogy körültekintően monitorozni kell a KAATSU edzésen résztvevő
személyt (biztonsági okokból kifolyólag).

2.4 – Összefoglalás

Ebben a fejezetben megvizsgáltuk a KAATSU hatására a keringési rendszer szerveiben megfigyelhető főbb
változásokat, különös tekintettel a keringési dinamika állapotára, valamint az autonóm és az endokrín
rendszerekre.
Ennek folytán egyértelművé vált, hogy ha egyszerűen csak KAATSU nyomást fejtünk ki egy hanyatt fekvésben
lévő személy combjaira, azzal fekvő helyzetben is orthosztatikus hatást lehet kifejteni a kardiovaszkuláris
rendszerre, az autonóm idegrendszerre és a hormonális rendszerre.
Összefoglalva, úgy tűnik, hogy a KAATSU olyan rejtett potenciállal rendelkezik, mely segíthet megelőzni a
keringési rendszer károsodását, amennyiben bizonyos megbetegedések hatására az illető hosszú időn át hanyatt
fekvő helyzetbe kényszerül, valamint űrhajósoknál, továbbá olyanok esetében, akik számára más okokból
kifolyólag normál gravitáció mellett nem lehetséges a normál stimuláció elérése. Azonban nyilvánvaló, hogy
jelentős további kutatásra van még szükség. Ezen aspektusok némelyikével kapcsolatban az érdeklődő olvasó
további információkat a 7., 11. és 14. fejezetben találhat.

Hivatkozások és bibliográfia:
1. Guyton AC and Hall JE; Textbook of Medical Physiology eleventh edition. W B Saunders Co, 2005.
2. Blomqvist CG et al.; Mechanisms of post-flight orthostatic intolerance. J Gravit Physiol, 1: 122-124, 1994.
3. Convertino VA and Sandler H; Exercise countermeasures for spaceflight. Acta Astronomica, 35: 253-270, 1995.
4. David Moffett et al.; Human Physiology second edition, p.410, Mosby-Year Book. Inc., 1993.
5. Gillian Pocock and Christopher D. Richards (Uemura K. translation supervisor); Oxford Physiology, 2nd
edition. Maruzen, 2005.
6. Guell A et al.; Lower body negative pressure as countermeasure against orthostatic intolerance for long term
space flight. Acta Astronautica, 27: 103-107, 1992.
7. Iida H et al., Hemodynamic and autonomic nervous responses to the restriction of femoral blood flow by
KAATSU. Int J Kaatsu Training Res, 1: 57-64, 2005.
8. Ishii N, KAATSU TRAINING no Mechanisms (in Japanese), The Journal of Clinical Sports Medicine, 21: 215-
223, 2004.
3. A KAATSU TRAINING gyakorlati perspektívái (Takashi Abe, Yoshiaki Sato)
3.1 – Bevezetés

A szív által a test szöveteibe és a szervekbe pumpált vér mennyiségét (perctérfogat; CO) az alábbi egyenlet
segítségével lehet kiszámolni: CO = HR (pulzus) x SV (verőtérfogat). Egy átlagos felnőtt esetében pihenés közben
a pulzus 60 körül van (percenkénti ütésszám; bpm), a verőtérfogat pedig nagyjából 80 (mL / szívverés). Ebből
következik, hogy pihenés közben a perctérfogat közel 5 liter percenként. Mivel az átlagos felnőtt test nagyjából 5
liter vért tartalmaz, azt lehet mondani, hogy a vér által pumpált vér nagyjából 1 perc alatt megtesz egy teljes kört.
A pihenéshez képest extrém fizikai aktivitás során a perctérfogat a 4-5-szörösére nő (20-25 liter percenként). Ez a
növekedés egyaránt függ a pulzustól és a verőtérfogattól. Közismert, hogy bár a pulzus nagyjából az edzés
intenzitásával arányosan növekszik, de a verőtérfogat az edzés intenzitása függvényében nagyjából közepes szintig
emelkedik, de az edzés ennél magasabb intenzitása esetében a verőtérfogat elér egy platót, és nem növekszik
tovább.

3.2 – Az aktív izom hemodinamikai modellje

A KAATSU TRAINING egyik egyedi jellemzője, hogy mivel a véráram korlátozása által nehezebbé teszi a vér
elszállítását a perifériás dolgozó izmokhoz, valamint onnan a szívbe történő visszajuttatását, jelentős
kardiovaszkuláris változások mennek végbe a dolgozó izmokban és a környező szövetekben. Az aktuális alapvető
kutatások alapján1) egy olyan modell került kialakításra, mely leírja a KAATSU körülmények között dolgozó
perifériás szövetek hemodinamikai változásait. Két részre bontható a pihenési és munka fázis alapján (lásd 3.1.
ábra). A pihenési fázisban a KAATSU (a négy végtag proximális végének nyomása) hatására a szív irányába menő
vénás véráram (vénás visszafolyás) komolyabban le van korlátozva, mint az artériás véráram a perifériás aktív
izmok irányába, és ennek következtében elsődleges a vénás rendszerben, valamint az aktív izmok kapillárisaiban
vérbőség (vértolulás) jön létre. Másrészt egy dinamikus gyakorlat során a négy végtag izmai ismétlődő jelleggel
kitágulnak és összehúzódnak, az izmok pumpálása segíti a vénás visszafolyást, és ezzel egyidőben a vénás
visszafolyás volumenében mutatkozó növekedés hatására a verőtérfogat (SV) növekszik, valamint az edzés
hatására a pulzus (HR) is emelkedni kezd. Ennek következtében a perctérfogat (CO) megnő, és a pihenési fázishoz
képest megnő a perifériás izmok vérellátása. Azonban a perifériás aktív izmok hemodinamikai változásainak ezen
sorozata nagy mértékben függ a korlátozás mértékétől (a KAATSU nyomástól), valamint attól, hogy ezt a nyomást
milyen hosszan fejtjük ki. Ennél fogva egyértelmű, hogy a KAATSU edzést nem a megcélzott izmok
véráramlásának korlátozása, hanem inkább a vér felgyülemlése mellett végezzük.

3.1. ábra A perifériás szövet hemodinamikai változásai KAATSU során

3.3 – A KAATSU-val végzett alacsony intenzitású edzés hatása mögött rejlő kauzatív tényezők

Széles körben ismert tény, hogy ha edzés során az aktív izmokba jutó vér mennyisége korlátozott, akkoz az izmok
könnyebben kifáradnak, és a tevékenység fenntartásának ideje lerövidül. Az is ismert azonban, hogy a véráram
korlátozásának az izomfáradtságra gyakorolt hatása nagyban függ az edzés típusától és intenzitásától. Míg egy
statikus gyakorlat során könnyen korlátozni lehet az izom véredényeit, azonban egy dinamikus gyakorlat esetében
ahogy az intenzitás egyre magasabb lesz, az izomösszehúzódás önmagában is hozzájárul a véredények
korlátozásához, és valószínűbbé válik, hogy az izmok kardiovaszkuláris keringése korlátozott lesz. Ismeretes, hogy
a fenti körülmények mellett az izmok véráramlásának KAATSU általi korlátozása a négy végtagon nem olyan
hatékony. Itt indokolt egy kísérletre hivatkozni, melyet Wernbom és kollégái végeztek2).
A kísérlet során az alanyok bilaterális térdnyújtást végeztek bukásig, és megmérték a maximális ismétlésszámot
(RM). A maximális dinamikus izomerőt (1 ismétléses maximum; a későbbiekben: 1RM) előzetesen
megállapították, és az alanyok az előzetesen meghatározott 1RM intenzitásának 20-30-40-50%-ával hajtották
végre a gyakorlatot a véráram korlátozása mellett, valamint anélkül (lásd 3.2. ábra). A véráram korlátozásos próba
során egy rugalmatlan (nagyjából 10 cm szélességű) nyomókötést helyeztek mindkét láb leginkább proximális
részére, és 200 mmHg nyomást alkalmaztak rajtuk. Nem volt jelentős eltérés megfigyelhető az ismétlésszámban a
két eset között az 1RM 50%-ánál, azonban az ennél kisebb terhelés esetén a korlátozott véráram esetében
alacsonyabb volt az ismétlésszám a korlátozás nélküli esethez képest, és a legjelentősebb különbség a legkisebb
terhelés (1RM 20%-a) esetében jelentkezett. Ez az izomfáradtság egyszerűen csak annyit jelent, hogy a véráram
korlátozása erősebb volt. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy ha a gyakorlat intenzitása magas, a KAATSU
TRAINING hatása csekélyebb mértékű lehet.

3.2. ábra Az ismétlésszám szintjének változásai különféle terhelések mellett

3.4 – A KAATSU nyomás intenzitása és az izomfáradás

Ismeretes, hogy a perifériára szállított vér mennyisége közel egyenes arányban áll a négy végtag proximális
pontján kifejtett nyomás intenzitásával. Ennél fogva rögzített edzés intenzitás (terhelés) mellett arra számítanánk,
hogy a maximális ismétlésszám (RM) a nyomás intenzitásától függ.
Az alábbi kísérletben az alanyok bilaterális térdnyújtást végeztek az 1RM 20%-ával bukásig eltérő mértékű
korlátozásos nyomás mellett, és lemérték minden egyes edzésen a maximális ismétlésszámot (lásd 3.3. ábra). A
korlátozásos nyomásnak 6 szintje volt, a legalacsonyabb szintet a lábak diasztolés nyomása alatt, míg a
legmagasabbat ugyanazon hely esetében a sziszolés nyomás fölött határozták meg, a többi érték a kettő között
helyezkedett el. A 3.3. ábra mutatja az eredményeket, beleértve a kontroll csoportot is (nyomás nélkül), ahol a
függőleges tengelyen a 100% jelöli a kontroll csoport maximális ismétlésszámát.
Amikor az alkalmazott nyomás a diasztolés szint alatt volt, vagy a következő szinten, ami ennél egy picit magasabb
volt, a maximális ismétlésszám megegyezett a kontroll csoportéval, ami arra utalt, hogy a korlátozásos nyomásnak
nem volt számottevő hatása. Azonban az ezen intenzitásnál magasabb korlátozásos nyomás esetén a maximális
ismétlésszám lecsökkent, mely arra utalt, hogy a véráram korlátozásának kezdett megjelenni a hatása. Azonban
ahogy tovább nőtt a nyomás mértéke, az ismétlésszám egy platót ért el, melyen túl már nem jelentkezett további
szignifikáns csökkenés. A 3.3. ábrán szereplő adatok egy adott személy eredményeit mutatják. A maximális
ismétlésszám terén jelentős eltérés mutatkozott az alanyok között a KAATSU nyomásra adott reakciót illetően.
Egyeseknél rendkívül alacsony KAATSU nyomás mellett is a maximális ismétlésszám csökkenése volt
megfigyelhető, míg másoknál a viszonylag magas nyomás elérését megelőzően rendkívül csekély visszaesést
tapasztaltak. Ez a változatosság arra utal, hogy az adott személy számára megfelelő nyomás esetenként eltérő lehet,
és helyes megállapítása a folyamat fontos részét képezi.

3.3. ábra Az ismétlésszám változásai különféle nyomásszintek mellett (egyetlen alany adatai alapján)

3.5 – Ismétlések és szettek közti intervallumok

A hagyományos magas intenzitású ellenállásos edzések esetében - melyek célja az izom hipertrófia és az izomerő
növelése - úgy tartják, hogy a maximális eredmények érdekében minél rövidebb a pihenő a szettek között, annál
jobbak lesznek az eredmények.3) Azt is megállapították, hogy ha a pihenőket a kimerülést megelőzően iktatják be,
a hatások kisebbek lesznek.4) Ebből következően általánosan elfogadott, hogy a magas intenzitású ellenállásos
edzés (pl. szettek az 1RM 65-80%-ával) esetében fontos, hogy helyesen hajtsuk végre a gyakorlatot, és pihenő
nélkül bukásig feszegessük a határainkat.
Hogyan illik bele ebbe a képbe a KAATSU TRAINING, melynek során a gyakorlattal megcélzott izom
véráramának korlátozása jelenti a legfőbb alapelvet? Ennek kapcsán hivatkoznék egy kutatásra, melynek során az
izom aktivitást elektromiográf (EMG) segítségével mérték meg.5) A felhasznált gyakorlat az egykezes
könyökhajlítás volt az 1RM 20%-ával. Egy speciális fekvenyomó eszközt használtak hozzá, melyen a test
rögzítésre került, így gátolva meg, hogy a kar más izmainak aktivitása is a mérés részét képezze.
Az ismétlésszámot 30-ban állapították meg. Az alanyokat két csoportba osztották. Az "1. verzió" csoport 3 szettet
végzett 10 ismétlésekkel, a szettek között 30 másodperc pihenőkkel (KAATSU-val és anélkül); a "2. verzió"
csoport 30 ismétlést végzett folyamatosan, pihenő nélkül. A bicepsz elektromos jeleit rögzítették az edzés során
(KAATSU-val és anélkül) (3.4. ábra). Ahogy nőtt az ismétlésszám az "1. verzió" csoport esetében nem volt
megfigyelhető jelentős változás a jelben sem KAATSU-val, sem anélkül. A "2. verzió" csoport esetében azonban
bár KAATSU nélkül szintén nem volt semmilyen változás, KAATSU-val az elektromos jel egyértelmű
növekedése volt észlelhető. További kutatások is arra jutottak, hogy ez a legjobb módja az elektromos jel
maximalizálásának (és ennél fogva az edzés hatékonyságának). Úgy tűnik, hogy az edzés optimális módját az
jelenti, ha folyamatosan edzünk - hasonlóan a "2. verzió" csoporthoz -, míg az elektromos aktivitás csúcs szintet
nem ér el (melynek során izom fáradtság észlelhető), majd egy rövid pihenőt követően újrakezdjük az edzést.
3.4. ábra A KAATSU hatása a szakaszos (1. állapot) és a folyamatos edzés (2. állapot) során

3.6 – Izomaktivitás egy többízületes gyakorlat során

Már végigbeszéltük, hogy milyen változásokat lehet megfigyelni, ha a véráramot a négy végtag proximális pontján
egy KAATSU öv felhelyezésével korlátozzuk. Azonban mostanáig egyízületes gyakorlatokat vizsgáltunk. Most
nézzük meg az izomaktivitás változását egy többízületes gyakorlat során - és nem csupán a felső és az alsó végtag
izmában, hanem a törzsben is. A kutatókat különösen érdekelték a gyakorlat ismétlődő végrehajtása során a törzs
izomaktivitásában bekövetkező változások, amikor a KAATSU nem közvetlenül oda került felhelyezésre, így a
törzs véráramlása nem lett korlátozva. Az alábbiakban összefoglalnám a kutatás eredményeit. Ezen tanulmány
esetében a felső végtag és a mellkas izmainak elektromiografikus reakciói egyaránt rögzítésre kerültek egy
fekvenyomó gyakorlat során6).
A kísérletben az alanyok KAATSU-val és KAATSU nélkül is (kontroll) végrehajtották a gyakorlatot: 4 szett
fekvenyomást végeztek az 1RM 30%-ával, ahol az első szett 30 ismétlésből állt, az ezt követő szettek pedig 15
ismétlésből, a szettek közt 30 másodperc pihenővel. A 3.5. ábra mutatja az egyes szettek esetében az iEMG
normalizált átlagát az 1RM-hez viszonyítva.
Bár az edzés intenzitás az 1RM 30%-ára lett meghatározva, a fekvenyomás első 30 ismétlése során a normalizált
iEMG átlagos edzés intenzitása nagyjából az 1RM 40%-a volt a felkar (tricepsz) és a mellkas (nagy mellizom)
esetében egyaránt; azonban ekkor még egyik izomterület esetében sem volt megfigyelhető eltérés a két eset -
KAATSU-val és KAATSU nélkül - között. Az ezt követő 30 másodperces pihenő, és újabb 15 ismétlés után
növekedés volt megfigyelhető a normalizált iEMG-n nem csupán a karoknál, de a mellkasnál is, és a KAATSU-
val végzett fekvenyomás jelentősen nagyobb növekedést okozott a normalizált átlagos iEMG-ben a kontrollhoz
képest. Ez a növekedési minta tovább folytatódott, a 4. szettben az átlagos edzés intenzitás KAATSU-val az 1RM
60%-a volt a felkar és a mellkas izmaiban egyaránt.
Még nem látjuk át teljesen a mechanizmust, mely megmagyarázza azt a jelenséget, miszerint nem csupán a
karizom, melyre közvetlenül felhelyezésre került a KAATSU, hanem a törzs (torzó) izmai is, melyet közvetlenül
nem céloztak meg, növekedést mutattak az iEMG aktivitás terén. Valószínűnek tűnik, hogy egy ilyen jellegű
többízületes gyakorlat során - felső végtag és törzs - amikor a felső végtag izmai a KAATSU nyomás alkalmazása
hatására kifáradnak, a felső végtagok kompenzációs izomaktivitása megjelenik, valamint kompenzációs jelleggel
az adott törzsizom - mely a felső végtag izmának szinergistája - aktivitása is növekszik. Valószínűsíthető, hogy a
KAATSU során a törzsben jelentkező iEMG növekedés fontos tényezőt jelent a törzsizmok KAATSU TRAINING
által kiváltott hipertrófiája kapcsán.
3.5. ábra KAATSU hatása többízületes gyakorlat során

3.7 – Az antagonista izompárok izomműködésének változásai

Képzeld el, ha tudod, ahogy egy kar behajlik és kinyúlik (flexió és extenzió). Például mikor a könyökízület
behajlik, a mozgásért elsődlegesen felelős izom a bicepsz. Miközben bicepsz aktívan dolgozik a kar behajlításán,
a tricepsz - mely fontos szerepet játszik az ellenkező irányú mozgásban, az extenzióban - kényelmesen pihen, hogy
ne dolgozzon a bicepsz hajlító mozgásával ellentétesen. Ha a tricepsz ragaszkodna az extenziós feladata
végrehajtásához, az megnehezítené a bicepsz dolgát. A flexiós mozgás során a bicepsz játssza az aktív szerepet
(agonista), a tricepsznek pedig az antagonista szerep jut. Természetesen az ellenkező irányú mozgás során a
szerepek felcserélődnek. (A bicepsz és a tricepsz tökéletes iskolapéldája az antagonista izompárnak; más párok a
test más területein találhatók.)
A KAATSU TRAINING kapcsán azt feltételezték, hogy a KAATSU közben az antagonista izom aktivitásának
növekedése az agonista izom terhelésének fokozódását eredményezheti.
Röviden fogalmazva, úgy vélték, hogy a KAATSU edzés alacsony intenzitása ellenére a relatív edzés intenzitás
megnő az antagonista izom ellentétes aktivitása következtében, mely hipertrófiát és az izomerő növekedését
eredményezi. Azonban valójában mikor KAATSU közben nem csupán az agonista, hanem az antagonista
izomaktivitását is megmérték, nem figyeltek meg jelentős növekedést az antagonista aktivitásában. Természetesen
tökéletesen lehetséges szándékosan megnövelni az antagonista izom aktivitását, de a KAATSU TRAINING során
a hagyományos módon az antagonista izom nem játszik szerepet az agonista izom terhelésének növelésében.

3.8 – A véráram korlátozása önmagában csökkenti az izomerőt?

Miként hat a maximális erőkifejtésre, ha edzés nélkül korlátozzuk a véráramlást. Néhány megfigyelésről szeretnék
beszámolni, melyeket egy speciális mérőeszközzel végeztek, ami az izomerő megállapítására szolgál. Az első
szakaszban a véráram korlátozása nélkül arra kérték az alanyokat, hogy 2 perces intervallumokon keresztül
maximális erőkifejtéssel végezzenek izometrikus ismétléseket egy térdnyújtó izom gyakorlatból. Ezen feltételek
mellett a maximális izomerő értékek szinte statikusak voltak, igazolva, hogy ezen körülmények között nem
következett be változás a maximális izomerőben.
Egy megfelelően hosszú pihenőt követően pontosan ugyanezt a protokollt ismételték meg, azonban ezúttal a
véráram KAATSU általi korlátozása mellett, a maximális izomerőt pedig ugyanúgy 2 perces intervallumokban
mérték, mint korábban. A véráram korlátozás ellenére ez esetben sem volt jelentős megfigyelhető változás a
maximális izomerőben. Továbbá nem volt jelentkezett csökkenés a maximális izomerő megfigyelt értékeiben több
mérést követően sem. A változás hiánya, melyet az izometrikus gyakorlat során megállapítottak, szintén
megfigyelhető volt a kontrakciós izomerő során is. Ennek eredményeképpen úgy vélték, hogy ha cuspán a
véráramlást korlátozzuk, az önmagában még nem lesz hatással a maximális izomerőre.
Azonban a KAATSU TRAINING-et követően, ahol az edzést kombinálták a véráram korlátozásával, az izomerő
egyértelmű csökkenése volt megállapítható. Például az azonnal a véráram korlátozás melletti térdnyújtó
gyakorlatokat követően mért izometrikus maximális izomerő nagyjából 40%-kal csökkent az edzést megelőző
értékekhez képest7). Továbbá a 10 perccel a KAATSU WALKING-ot (lásd 134. oldal) követően mért izometrikus
maximális izomerő körülbelül 15%-kal csökkent. Ezzel az azonnal az edzést követően megfigyelt maximális
izomerő csökkenéssel kapcsolatban úgy vélik, hogy az edzés során fellépő izomfáradtsággal lehet összefüggésben
(lásd 3.8. ábra, RPE-skála - az erőfeszítés észlelt mértéke).

3.9 – Az izom kerületének és a vérplazma mennyiségének változásai

Magas intenzitású ellenállásos edzés során a vérplazma az aktív izom perifériás véredényeiből átmegy az
izomszövetekbe. Ez okozza az úgynevezett "bedurranás" jelenséget, melyet a hagyományos izomedzéssel hoznak
összefüggésbe. Az izom méretének ezen átmeneti növekedéséről úgy gondolják, hogy számos különféle tényező
okozza, mint például a véredények és a nyirokelvezetékek nyomásának emelkedése, valamint a kapilláris
véredények áteresztőképességének fokozódása.
A KAATSU TRAINING során szintén jól megfigyelhető a "bedurranás". A 3.6. ábra a comb kerületének
változásával kapcsolatos adatokat mutatja KAATSU TRAINING során. Egyetlen KAATSU edzést követően -
guggolások és combhajlítások - a comb középső területén végzett mérések 1,5 cm-es kerületnövekedést mutattak.
2-3 óra után ez a "bedurranás" teljesen eltűnt, és a comb visszanyerte az edzés előtti méretét. Amikor ugyanezt az
edzést KAATSU nélkül hajtották végre, a kerület növekedése cuspán 0,5 cm volt, és ez a hatás legfeljebb egy óra
után teljesen megszűnt.

3.6. ábra A combizom kerületének változása KAATSU TRAINING hatására

 3.7. ábra A ”bedurranás” mértéke és a vérplazma volumene 3.8. ábra Borg-skála

Az 1 és 12 közötti számok a 3.6. ábrán azt jelzik, hogy hány napig vett részt az alany KAATSU TRAINING-en.
Az izom kerületét az edzés előtt és után is megmérték. Az edzés előtti érték (kora reggel mérve) napról napra
jelentős növekedést mutatott, és a 2 hetes edzési időszak végére a comb kerülete ténylegesen megnőtt 1,5 cm-rel.
Ez a növekedés azt jelenti, hogy az edzés izom hipertrófiát eredményezett.
A KAATSU TRAINING során az izom kerületében jelentkező átmeneti növekedés tényezőinek további vizsgálata
érdekében megmérték a "bedurranás" jelenség mértékét, valamint a vérplazma mennyiségét, melyről azt
gyanították, hogy köze van a jelenséghez8) (lásd 3.7. ábra). Ennek eredményeképpen arra jutottak, hogy közvetlen
arányos kapcsolat áll fenn a "bedurranás" mértéke és a vérplazma mennyiségének változása között, mely a
hematokritnak és a hemoglobinnak az edzést megelőző és követő szintje közötti eltérésen alapul. Minél nagyobb
a "bedurranás", annál nagyobb mértékben csökken a vérplazma mennyisége.
Azonban bár a magas intenzitású ellenállásos edzés és a KAATSU edzés által előidézett "bedurranás" mértéke
látszólag nagyjából megegyezik, a KAATSU esetében jóval kisebb mértékű a vérplazma mennyiségének
csökkenése az ellenállásos edzéshez képest. Úgy vélik, az eltérésnek az az oka, hogy a KAATSU TRAINING
során a KAATSU nyomás hatására a kapillárisokban felgyülemlő vér bizonyos mértékben hozzájárul a
"bedurranáshoz".

3.10 – Az erőfeszítés szubjektív észlelése a KAATSU edzés során

A KAATSU TRAINING-et normál esetben az 1RM 20%-a környékén végezzük. Nem meglepő módon mikor a
legtöbben meghallják, hogy még ilyen alacsony intenzitású edzéssel is el lehet érni izom hipertrófiát és izomerő
növekedést, gyakran olyan megjegyzéseket tesznek, mint "Ez igen! Fantasztikus, hogy ilyen egyszerű edzéssel is
ilyen jó eredményeket tudsz elérni!". Valójában pusztán azzal, hogy felhelyezzük a KAATSU övet a véráram
korlátozásához, még nem okozzuk az izom erőkifejtésének csökkenését. Ennél fogva a KAATSU TRAINING
kezdetén az 1RM 20%-ának megfelelő edzésterheléssel kezdünk, és az edzés nagyon könnyűnek érződik. Azonban
úgy tűnik, hogy ha a KAATSU TRAINING-et az edzés végéig "kényelmes" szinten végezzük, akkor nem lesz
megfigyelhető jelentős edzéshatás az izmok és a csontok esetében.
A Borg-skála alapján kialakított RPE (az erőfeszítés észlelt mértéke) a KAATSU TRAINING-et követően (lásd
3.8. ábra) magasabb azoknál, akik jelentős izom hipertrófiát értek el. A sportolók és a fiatalok, akik a KAATSU
TRAINING-et rendkívül motiváltan végzik, általában 18 vagy afölötti értékeket jelölnek meg a skálán. Mivel ez
eléri, vagy közel van az "extrém nehéz" szinthez, nyilvánvaló módon a határaikat feszegetik. Másrészt a KAATSU
és a séta kombinálása - "KAATSU WALKING" - esetében az értékek jellemzően a sokkal kényelmesebb 13-15
tartományban mozognak.

3.11 – Toborzásra kerültek a gyors rostos izmok?

Általánosságban véve az izomstruktúrák két típusra oszthatók: gyors rostos és lassú rostos izomrostokra. Ha az
edzés célja az izom hipertrófia és az izomerő növelése, az edzés hatékonyságához arra van szükség, hogy
biztosítsuk a gyors izomrostok - melyek jól reagálnak az edzésre (a gyors izomrostok úgymond 'jól edzhetők') -
megfelelő mértékű toborzását. A gyors izomrostok abban különböznek a lassú izomrostoktól, hogy a motoros
egységük nagyobb méretű, és a toborzási küszöbértékük magasabb. Ebből következik, hogy mikor sétálunk, vagy
más könnyű tevékenységet végzünk, elsődlegesen a lassú izomrostok aktiválódnak, míg a gyors rostok szinte alig.
Azonban a gyors séta, a tárgyak elkerülése és az ugró mozgások megfelelő ingert jelentenek a gyors rostok
bizonyos mértékig történő aktiválásához.
A KAATSU TRAINING esetében az edzést az 1RM 20-40%-ával végezzük, mely nem igényel sokkal nagyobb
erőfeszítést, mint mindennapos tevékenységeink nagy része. Normál esetben nem számíthatunk arra, hogy a gyors
izomrostok toborzásra kerülnek ilyen alacsony intenzitású edzés során. Azonban, mint azt korábban már
említettük, egy EMG-vel végzett izom aktivitás kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a KAATSU TRAINING
során még alacsony intenzitás mellett is mindkét izomrost típus toborzásra kerül ugyanolyan módon, ahogy az a
hagyományos, magas intenzitású ellenállásos edzés során megfigyelhető. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy
a KAATSU TRAINING során az izomrostok sokkal nagyobb számban (gyors rostok is, nem csupán lassú rostok)
kerülnek toborzásra, eltérően a hagyományos alacsony intenzitású edzéstől, ahol a gyors rostok alapvetően nem
kerülnek toborzásra. Valószínűnek tűnik, hogy még az 1RM 40%-ánál is - mely még mindig egy viszonylag
alacsony intenzitást jelent - olyan szintet ér el a KAATSU TRAINING edzés intenzitása, ahol a gyors izomrostok
megfelelő mennyiségben toborzásra kerülnek. Másrészt jelenleg még nem ismert, hogy a véráram KAATSU általi
korlátozása következtében az 1RM 10-20%-ánál az edzés intenzitása elegendő mértékben megemelkedik-e ahhoz,
hogy meghaladja a gyors rostok toborzásának küszöbértékét.

Hivatkozások és bibliográfia:
1. Takano H et al.; Hemodynamic and hormonal responses to short-term low-intensity resistance exercise with the
reduction of muscle blood flow. Eur J Appl Physiol, 95: 65-73, 2005.
2. Wernbom M et al.; Effects of vascular occlusion on muscular endurance in dynamic knee extension exercise at
different submaximal loads.; J Strength Cond Res, 20: 372-377, 2006.
3. Kraemer WJ et al.; Changes in hormonal concentrations after different heavy-resistance exercise protocols in
women. J Appl Physiol, 75: 594-604, 1993.
4. Goto K et al.; The impact of metabolic stress on hormonal responses and muscular adaptations. Med Sci Sports
Exerc, 37: 955-963, 2005.
5. Yasuda T et al.; Muscle activation during low-intensity muscle contractions with restricted blood flow
(submitted).
6. Yasuda T et al.; Electromyographic responses of arm and chest muscle during bench press exercise with and
without KAATSU. Int J Kaatsu Training Res, 2: 15-18, 2006.
7. Fujita T et al.; Muscle size and strength are increased after one week of twice daily Kaatsu resistance training.
Med Sci Sports Exerc, 38: S283, 2006.
8. Abe T; Attractiveness and effects of Kaatsu training which induces increases in muscle size and strength in a
short period. Kaatsu-walk training (in Japanese). Journal of Training Science for Exercise and Sport, 16: 199-207,
2004.
9. Takarada Y et al.; Effects of resistance exercise combined with moderate vascular occlusion on muscular
function in humans. J Appl Physiol, 88: 2097-2106, 2000.
4. Vázizomzat és KAATSU TRAINING: hatások és alapvető mechanizmusok (Naokata
Ishii)
4.1 – Bevezetés

A KAATSU TRAINING egyik egyedi tulajdonsága az, hogy még extrém könnyű súlyok rövid időn át tartó
használata mellett is növekedést lehet elérni az izom méretében és erejében. A KAATSU TRAINING kezdeti
kutatásai azt próbálták meg igazolni, hogy hatékonyan képes a vázizomzat építésére. Jelenleg a számtalan
különféle kutatás alapján a hatások már széles körben elfogadottak, és sikerült a hatásokat kiváltó mechanizmusok
megértése terén is előrelépést elérni.
Általánosságban véve számos különféle folyamat szerepet játszik a hagyományos erőedzés olyan hosszú távú
adaptációiban, mint az izom méretének és erejének növekedése, a mechanizmusok még korántsem sikerült teljes
körűen megérteni1). A gyors eredmények elérésére kialakított edzés nem csupán az izmok jelentős mértékű
mechanikai stresszét eredményezi, de változásokat okoz az ideg-, az endokrín-, a keringési-, és az anyagcsere
rendszerben is (lásd 4.1. ábra). Úgy vélik, hogy ezen rendszerek együttműködésének összetett hálózata okozza
azokat a hosszú távú adaptációkat, melyek izom hipertrófiát és az izomerő növekedését eredményezik2).
Számos kutatás zajlott már a hagyományos izomedzési módszerek, valamint azok feltételeinek és hatásainak
kapcsán. Abban általános az egyetértés, hogy az edzés hatására elért legjobb eredmények kapcsán a legfontosabb
tényezőt a használt terhelés intenzitása - vagy másképp fogalmazva a kiváltott mechanikai stressz mértéke - jelenti.
Az általános vélekedés szerint az izomtömeg és izomerő maximálása érdekében nem szabad az 1RM 65%-ánál
kisebb terheléseket alkalmazni.

4.1. ábra A folyamat, melynek során a KAATSU TRAINING izom hipertrófiát okoz

Azonban a KAATSU TRAINING során akár olyan alacsony terhelés mellett, mint az 1RM 20%-a - mely csak
kicsivel több a mindennapok során tapasztalt terhelés mértékétől -, jelentős növekedést lehet elérni az izom
méretében és erejében egyaránt3). Ebből következően úgy vélik, hogy a KAATSU TRAINING hatása mögött rejlő
mechanizmus mélyen kapcsolódik egy vagy több rendszerhez a fent említettek közül, függetlenül a mechanikai
stressz mértékétől. Ennek kapcsán szeretném bemutatni a KAATSU TRAINING hosszú távú hatásait a vázizomzat
fejlesztése terén, miközben érinteni fogom a neuromuszkuláris aktivitás, a hormonszintek és a növekedési faktorok
aspektusát is a folyamatban vélhetően szerepet játszó mechanizmusok kapcsán.

4.2 – A KAATSU TRAINING hosszú távú hatásai

A. – Izom hipertrófia és izomerő növekedése

Az egyik korai kutatást, mely a KAATSU TRAINING hatásait vizsgálta, egészséges nőkből álló csoporton
végezték, akiknek az átlagéletkora 60 év volt. A kutatók az edzésprogram hatását vizsgálták a felkar hajlító izmán,
3 szettet hajtva végre az 1RM 30-50%-át jelentő intenzitás mellett (összesen nagyjából 10 percen keresztül). Az
edzéseket heti alkalommal hajtották végre 4 hónapon keresztül. A bicepsz keresztmetszetének mérése az izom
méretének átlagosan 20%-os növekedését mutatta, mely hasonló volt ahhoz, amit normál esetben az 1RM 80%-
ával végzett magas intenzitású hagyományos edzéssel lehet elérni. Eközben a kontroll csoport, mely ugyanezt az
edzést végezte az 1RM 30-50%-ával KAATSU nélkül, szinte semmilyen növekedést nem ért el az izom mérete
terén4) (lásd 4.2. és 4.3. ábra). Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az izomméret jelentős növekedése szinte
kizárólag az izom véráramlásának korlátozása hatására következett be.
KÉP

Lehetséges, hogy az izomméret ilyen mértékű növekedése, melyet középkorú nők olyan csoportjánál figyeltek
meg, akik nem foglalkoztak korábban edzéssel, nem tekinthető reprezentatívnak a kísérleti csoport egyedisége
miatt. Ennek vizsgálatára, és remélt kizárására ugyanazok a kutatók egy hasonló kísérletet végeztek élsportolókkal,
akik már korábban is a fizikai határaikon, vagy azok közelében dolgoztak. Az edzésprogram KAATSU használata
mellett az 1RM 20-30%-ával végzett térdnyújtást tartalmazott 5 szetten keresztül, heti 2 alkalommal, 2 hónapon
keresztül. A kísérlet végére az izomméret átlagosan 10%-kal, az izomerő pedig 15%-kal nőtt. A korábbihoz
hasonlóan nem volt megfigyelhető jelentős növekedés a kontroll csoportban, mely ugyanazt az edzést végezte, de
KAATSU nélkül. Ezek alapján jogosan következtethetünk arra, hogy a KAATSU TRAINING jelentős fejlődéshez
vezet kortól és nemtől függetlenül, valamint arra is, hogy a megfigyelt eredményjavulások fő oka közvetlenül
magához a KAATSU hatásaihoz kapcsolódik.

4.2. ábra Sematikus ábrák, melyek összefoglalják a változásokat a felkar izmainak keresztmetszetében a
könyökhajlító izom KAATSU TRAINING-jét követően

4.3. ábra Izomerő növekedése a könyökhajlító izom 1RM 30-50%-a melletti KAATSU TRAINING-jét követően
B. – Izom állóképesség fejlődése

A fentivel egyező élsportoló csoporttal dolgozva a kutatók egy izokinetikus dinamométer segítségével megmérték
az izom állóképesség változásait. Megmérték a maximális önkéntes összehúzódást (MVC) 50 egymást követő
izom összehúzódás előtt, közben és után, valamint monitorozták az elvégzett munka csökkenését. Az eredmények
arra utaltak, hogy a KAATSU TRAINING-et követően az erőkifejtés csúcs értékének és az elvégzett munka
mennyiségének relatív csökkenése lelassult, melyből arra lehet következtetni, hogy az izom állóképessége javult5)
(4.4. ábra). Továbbá növekedést figyeltek meg a maximális erőkifejtésben és a maximális izomerőben is.
Hagyományos edzésmódszerek alkalmazása esetén amennyiben az izom erejét és állóképességét egyaránt fokozni
szeretnénk, két vagy több módszert kell kombinálni a két különálló cél eléréséhez, de az eredmények alapján a
KAATSU TRAINING segítségével egy időben el lehet érni ezt a két célt.

C. – Megnövekedett edzésgyakoriság

Abe és kollégái6) napi két (reggel és este) alacsony intenzitású ellenállásos edzés (az 1RM 20%-a) hatásait
vizsgálták két héten keresztül egészséges alanyoknál, az alsó végtagok izmain KAATSU TRAINING során.
Csupán két hétnyi edzést követően az izom keresztmetszetének mérései átlagosan ~8%-os növekedést mutattak.
A közvélekedés szerint a hagyományos ellenállásos edzés esetében az izom hipertrófia az izomerő látható
növekedésének követését jelentkezik, és jelentős izom hipertrófia eléréséhez általában minimum 10 hétre van
szükség. A KAATSU során elért eredmények tökéletesen szembemennek a hagyományos ismeretekkel. Fontos
azonban megjegyezni, hogy ez az edzéstípus valószínűleg annak köszönheti a hatékonyságát, hogy mivel a
KAATSU-t alacsony intenzitással végzik, a hosszú távú izom fáradtság nagy mértékben lecsökken.

4.4. ábra A KAATSU TRAINING hatásai az izom állóképességre

D. – Az izom atrófia elnyomására gyakorolt hatás

Amennyiben, mint azt fent említettük, a KAATSU TRAINING a véráram korlátozásának köszönheti
hatékonyságát, akkor eredmények elérésére lehetne számítani az edzés általi stimuláció nélkül, pusztán csak a
KAATSU nyomás alkalmazásával is. Takarada és kollégái egy olyan sportoló esetében vizsgálták meg a
KAATSU-nak önállóan az izom atrófiára gyakorolt hatását, akinek a lába egy elülső keresztszalag sérülés miatt
be volt gipszelve. 2 héten át napi két alkalommal használták a KAATSU nyomást és annak kiengedését. Mikor a
gipsz eltávolításra került, azt találták, hogy a négyfejű combizom atrófiája csupán a fele volt annak, mint amire a
KAATSU alkalmazása nélkül számítani lehetett volna7). Azonban Takarada ettől függetlenül azt is közzétette,
hogy mikor ugyanezt a folyamatot egy egészséges csoporton végezték el, nem volt megfigyelhető hipertrófia vagy
az izomerő növekedése8). Amikor ugyanezt a folyamatot megismételték KAATSU használatával rendkívül
alacsony intenzitás (az 1RM 10-20%-a) mellett, ismételten megfigyelhető volt az izom méretének és erejének
jelentős változása. Ennél fogva úgy foglalhatjuk össze, hogy azoknál, akiknél bizonyos mértékű atrófia jelentkezik
a mozgásra vagy edzésre való képtelenség miatt, azoknál a KAATSU nyomás, ismétlődő jelleggel bekapcsolva és
kiengedve, elegendő az atrófia semlegesítésére, azonban egészséges személyek esetében bizonyos mértékű edzésre
szükség van a hipertrófiához és az izomerő növekedéséhez.
KÉP

4.3 – A KAATSU TRAINING makroszkópikus mechanizmusai

A. – Az izmok oxigénszintje

Mint a 2. és 3. fejezetben már kifejtettük, amikor megfelelő nyomás mellett alkalmazunk KAATSU TRAINING-
et, az izmokból történő vénás visszafolyás korlátozottá válik, vértolulást (felgyülemlést) eredményezve az
izmokban. Amennyiben ezen körülmények között folytatjuk az edzést, a vér oxigenizációja lecsökken, és mikor
ez bekövetkezik, az izmok által termelt és kiválasztott anyagok (metabolikus melléktermékek és a korábban már
említett növekedési faktorok) lokális felgyülemlése valószínűsíthető. Valójában a combon az 1RM 30%-a melletti
KAATSU TRAINING során az izom oxigenizációjának szintje - mint azt közeli infravörös spektroszkópia (NIRS)
segítségével történő monitorozás során megállapították - jelentősen alacsonyabb, mint az 1RM 80%-a melletti
hagyományos magas intenzitású ellenállásos edzés, vagy a KAATSU TRAINING által jellemzően használt
alacsony intenzitási szint mellett. Továbbá mikor az edzés befejeződik - és a véráramlás sebessége visszatér a
normális szintre - a minta egyértelműen megfordul, és az oxigenizáció szintje a KAATSU csoportban a
legmagasabb. (Ez a megfordulás megfigyelhető, ha összehasonlítjuk a 4.5 A és 4.5 B ábrákat8)). Az izmok
oxigenizációjának ilyen jellegű csökkenése, mely akkor is bekövetkezik, ha KAATSU mellett alacsony intenzitású
edzést végzünk, azt sugallja, hogy az edzés során elő lehet idézni az aerob és az anaerob szint közti metabolikus
eltolódást. Továbbá úgy vélik, hogy olyan körülmények között, mikor a vénás visszafolyás korlátozott, a fenti
folyamat segít további mértékben támogatni azon mechanizmusokat, melyek az olyan anaerob metabolikus
anyagok termelésében és tárolásában közreműködnek, mint a tejsav, a hidrogén-ionok és az adenozin.

4.5. ábra Az oxigenizáció szintje változásainak összehasonlítása a külső vaskosizomban térdnyújtó gyakorlatokat
követően KAATSU-val és anélkül

B. – Neuromuszkuláris aktivitás

Az elektromiográfiás (EMG) elemzés alapján a KAATSU TRAINING során még az edzés alacsony intenzitása
mellett is közel azonos az izom aktivitás szintje, mint a hagyományos magas intenzitású edzés esetén, ami arra
utal, hogy jelentős számú izomrost kerül toborzásra4) (4.6. ábra).
Amennyiben az edzés célja az izom erejének és méretének növelése, megfelelő számú gyors izomrostot kell
toborozni, melyek nehezebben reagálnak az edzésre (edzésképesség). A gyors rostos izmok (IIb/x és IIa rost
típusok) motoros egységeinek mérete nagyobb (a motoros neuron nagyobb méretű, és több izomrostot irányít),
mint a lassú rostos izmoké (I rost típus); ennél fogva a toborzásuk küszöbértéke is magasabban van. Normál
esetben először az alacsonyabb toborzási küszöbértékkel rendelkező lassú rostok motoros egységei kerülnek
toborzásra, és ahogy az összehúzódás ereje fokozódik, a gyors rostok motoros egységei is toborzásra kerülnek,
egyik a másik után. (Ez a jelenség a méret elve néven ismert). Ennél fogva normál körülmények között ha a terhelés
alacsony (alacsony intenzitás), szinte kizárólag csak a lassú rostok kerülnek toborzásra, és nem következik be izom
hipertrófia. Ezen okból kifolyólag a jelenlegi gyakorlat alapján a hagyományos edzés során az 1RM 65%-ával
megegyező, vagy annál nagyobb terhelést kell alkalmazni, ha az edzés célja a hipertrófia vagy az izomerő növelése.

4.6. ábra A kétfejű karizom integrált EMG-jének összehasonlítása KAATSU-val és anélkül

A KAATSU TRAINING esetében az edzés alacsony intenzitása ellenére mindkét izomrost típus toborzásra kerül
(a gyors is, nem csak a lassú), mely kivételt jelentene a méret elve alól. Továbbá ezzel együtt úgy tűnik, hogy az
izmok fáradtságának szintje alacsony marad, ez azonban nem csökkenti az izomerő növelésének mértékét. Ebből
következőena KAATSU használata során, mint azt korábban már említettük, az izmok oxigénellátása lecsökken,
és ezzel egy időben a tejsav és más metabolikus melléktermékek eltávolítása korlátozottá válik. A jelenlegi
elképzelések szerint amikor ez bekövetkezik, az izomerő fenntartása érdekében további motoros egységek
kerülnek toborzásra támogatásért, beleértve a gyors izomrostokat is. Továbbá úgy vélik, hogy bár az izom
erőfeszítése alacsony, a toborzott izomrostok folyamatosan fokozatos mechanikai stressznek vannak kitéve.
A KAATSU TRAINING utáni izombiopsziákat vizsgáló kutatók azt találták, hogy az I és II típusú izomrostok9)
esetében egyaránt megfigyelhető volt hipertrófia, vagy pedig a hipertrófia inkább a II típusú (gyors) izomrostoknál
jelentkezett10). Ezek a megállapítások arra utalnak, hogy ha KAATSU TRAINING-et végzünk akár alacsony
intenzitás mellett is, az I és II típusú rostok egyaránt toborzásra kerülnek. Ezen hatások megfigyelése által a
KAATSU TRAINING egy olyan módszerré vált, mely bizonyos értelemben "becsapja" a neuromuszkuláris
aktivitás szabályozó mechanizmusait.

C. – Az izom hipertrófia kereszthatása

Egy ideje széleskörűen elfogadott, hogy az erőedzés hatásai nem csupán az edzéssel megcélzott izmoknál okoznak
erőnövekedést, hanem a közvetlenül nem edzett izmoknál is. Ez a jelenség az erő kereszthatása néven ismert,
valamint helyenként kereszttanítás néven is előfordulhat. Úgy vélik, hogy ez a motoros kontroll központi
idegrendszer általi módosítása miatt következik be.
Azonban az izom hipertrófia kapcsán ez a kereszthatás nem következik be a hagyományos izomedzés során11), a
KAATSU esetében viszont már számtalanszor megfigyelték. A könyökhajlító izommal kapcsolatos korábban
említett tanulmányban egy relatíve kicsi, azonban mégis jelentős kereszthatás volt megfigyelhető a könyöknyújtó
izomnál (tricepsz). (4.2. ábra – rózsaszín = bicepsz, piros = tricepsz). Még magas intenzitású hagyományos edzés
során sem gyakran lehet megfigyelni ilyen kereszthatást.
A KAATSU használata melletti könyökhajlítás során a könyöknyújtó izom vérárama szintén korlátozva van, és
valószínűnek tűnik, hogy a könyöknyújtó izom véráramának korlátozása önmagában felelős egy olyan lokális
mechanizmus stimulálásáért, mely a megfigyelt hipertrófiát okozza. Továbbá, a korábban említettekhez hasonlóan,
ha a KAATSU-t ismétlődő jelleggel alkalmazzuk és kiengedjük ezzel egyidejű edzés nélkül, akkor nem figyelhető
meg számottevő változás az izom méretében. Ebből ésszerűen következtethetünk arra, hogy a könyöknyújtó
izomban a KAATSU TRAINING hatására bekövetkező izom hipertrófia a könyökhajlítás során a könyöknyújtó
izom enyhe aktiválásának, valamint magának a KAATSU-nak a szinergiája hatására alakult ki.
Ennek kapcsán felmerült bennünk, hogy a KAATSU során jelentkező izom hipertrófia vajon hatással van-e más
izmokra is, ahol a véráramlás nem kerül korlátozásra. Ennek tisztázására két csoportba osztottunk embereket, és
elvégeztünk egy kísérletet az alábbi protokoll szerint:
a) A comb izmainak edzése KAATSU-val [lábnyújtások és lábhajlítások; 3 szett az 1RM 20%-ával, heti 2
alkalommal összesen 10 héten keresztül], valamint könyökhajlító izom edzés alacsony intenzitással,
KAATSU nélkül [kézi súlyzókkal, 3 szett az 1RM 50%-ával];
b) ugyanaz a protokoll, mint az a) esetben, de KAATSU nélkül minden edzésforma esetében
Mikor összehasonlítottuk a két protokoll eredményeit, kizárólag annál a csoportnál állapítottunk meg jelentős
növekedést a könyökhajlító izom méretében, mely az a) protokollt követte (KAATSU-t használtak a combizom
edzése során)12). Ezek az eredmények erősen arra utalnak, hogy a KAATSU TRAINING valamilyen változást
okoz, mely hatékony lehet a test más izmai és szervei esetében. A következő szekcióban megvizsgáljuk a
KAATSU TRAINING-nek a hormonok és keringési növekedési faktorok kiválasztásának növekedésére gyakorolt
hatását. Ésszerűen feltételezhetjük, hogy ezek a tényezők közvetítő szerepet játszanak a fent említett hipertrófia
kereszthatásban.
Továbbá ezek az eredmények felvetik annak a lehetőségét is, hogy ha a végtagokon alkalmazzuk a KAATSU
nyomást, az edzésnek a KAATSU által közvetlenül nem stimulált törzs izmokra való hatása is növekedhet.

D. – Az endokrín rendszer aktiválása

Régóta ismert, hogy az anabolikus hormonok, mint az androgén és a növekedési hormon (GH) kapcsolódik az
izom hipertrófiához13). McCall és kollégái bemutatták, hogy az edzés hatására elért izom hipertrófia közel 50%-a
a növekedési hormonoknak az edzést azonnal követő kiválasztásától függ14). A növekedési hormonnak az izomra
gyakorolt közvetlen hatásán túlmenően azt is feltételezik, hogy a máj a növekedési hormonra inzulinszerű
növekedési faktor I (IGF-I) kiválasztással reagál, mely erős izom hipertrófiás hatásban testesül meg15).
Ismeretes, hogy közvetlenül a combon végzett alacsony intenzitású (1RM 20%-a) KAATSU TRAINING-et
követően számottevő növekedés figyelhető meg a vérben található növekedési hormon, noradrenalin és tejsav
koncentrációjában16) (lásd 4.7. ábra). A tejsav és a noradrenalin koncentrációja azonnal csúcsot ér el az edzést
követően, míg a növekedési hormon koncentrációja ezt nagyjából 15 perces késéssel éri el.
A növekedési hormonok és a noradrenalin kiválasztásának fokozódása kapcsán úgy tűnik, hogy vélhetően az alábbi
tényezők szerepet játszanak be:
i) az intramuszkuláris fájdalomérzékelők (polimodális receptorok és kemoreceptorok) érzékelik, hogy a
metabolikus melléktermékek koncentrációjának növekedése egy metabolikus reflexet vált ki a IIIa
afferens idegek csoportjának aktiválása által, mely a hipotalamusz-hipofízis tengely hormonkiválasztását
eredményezi;
ii) valamint egy olyan folyamat, melynek során a motoros központ aktivitása közvetlenül stimulálja a
hipotalamusz-hipofízis tengelyt.
4.7. ábra A vér tejsav és hormon koncentrációjának változásai edzés során és után

Azonban ha összehasonlítjuk a magas intenzitású ellenállásos edzést az 1RM 80%-án a KAATSU TRAINING-
gel az 1RM 40%-án, bár az izomaktivitás mindkét esetben közel azonos, de a vér növekedési hormon
koncentrációja közel kétszer olyan magas, mint a hagyományos magas intenzitású ellenállásos edzés esetében
(lásd 4.6. ábra). Továbbá a jelenlegi kutatásunk adatai a normál térdnyújtásos edzést követően azonnal a vér
növekedési hormon koncentrációjának egyértelmű növekedését mutatják KAATSU alkalmazása esetén17).
Ebben az esetben, mivel a vénás véráramlás KAATSU általi korlátozása nem került alkalmazása a gyakorlat során,
egyértelműen nincs kapcsolat a motoros kontrollal a központi idegrendszerben, mely arra utal, hogy valószínűleg
az i) mechanizmus – a metabo-reflex – játssza a fontosabb szerepet a növekedési hormon kiválasztási
mechanizmus fokozásában.
A fenti tényezőket összevonva úgy tűnik, hogy a véráram korlátozása az alábbiakat eredményezi:
1. az oxigenizáció lecsökkent szintje az izmokon belül;
2. metabolikus melléktermékek felhalmozódása;
3. az izomrostok (a lassú mellett a gyors is) aktivitásának növekedése;
4. valamint szekvenciális reakció kiváltása a metabolikus receptorokból.
Ezen tényezők hatására az endokrín rendszer megnövekedett aktivitása figyelhető meg, ez pedig fokozza az
izomrostoknak a mechanikai stresszel szembeni adaptációját.

4.4 – A KAATSU TRAINING mikroszkópikus mechanizmusai

A. – Izom hipertrófia és növekedési faktorok

Az a vélekedés, hogy az izomrostok és a közelükben található sejtek által kiválasztott növekedési faktorok és
citokinek szerepet játszanak az izom hipertrófia mechanizmusában. Ezeket a növekedési faktorokat két csoportba
lehet osztani: amelyek stimulálják az izom hipertrófiát, és amelyek gátolják azt.
4.8. ábra Az IL-6 és az izomkárosodás marker szintjének változásai a comb 1RM 20%-ával végzett KAATSU
edzését követően

1. IGF-I/II

Ismert tény, hogy az inzulinszerű növekedési faktor I (IGF-I) és IGF-II stimulálja az izom hipertrófiát2). Az IGF-I
két izoformát tartalmaz: a szisztémás IGF-I-et, melyet a máj vagy az izom választ ki, mikor növekedési hormon
stimulálja, és egy másik IGF-I izoformát (mechano-növekedési faktort, amit az izomrostok termelnek) mely akkor
kerül kiválasztásra, amikor az izomrostokat mechanikai stressz éri18).

2. IL-6

Egy aktuális kutatás, mely azon tényezőket vizsgálta, melyek a sérült izom regenerációját okozzák, rámutatott
annak lehetőségére, hogy az elsősorban a makrofágok által termelt gyulladásos citokinek közül az interleukin-6
(IL-6) fontos szerepet játszhat az immunrendszerben azáltal, hogy stimulálja az izomregenerációt, melynek
kapcsán felvetették, hogy szerepe lehet az izomnövekedés és hipertrófia fokozásában az edzést követően19).
Továbbá az is ismert20), hogy amennyiben hosszú időn át folytatódik az izomaktivitás, az IL-6 magukból az
izomrostokból (pontosabban, mint az lentebb kifejtésre kerül, az izom szatellit sejtekből) kerül kiválasztásra. Ez
gyulladáscsökkentő hatással bír az egész testben, valamint stimulálja az adipóz sejtekben található neutrális zsír
lebontását20). Az olyan IL-6-nak, mely nem kapcsolódik gyulladáshoz, megvan az a képessége, hogy csupán pár
órával az edzést követően kiengedésre kerül a dolgozó izomból.
Kimutatták, hogy a KAATSU TRAINING esetében az edzést követő pár órán belül a vér IL-6 koncentrációja
megnő (lásd 4.8. ábra). Ezzel szemben nem figyeltek meg a KAATSU TRAINING-et követően növekedést a vér
kreatin-kináz – mely az izomkárosodás tipikus markere – aktivitásában16). Ennél fogva lehetséges, hogy a
KAATSU TRAINING során kiválasztásra kerülő (izomkárosodáshoz nem kapcsolódó) IL-6 egész testet érintő
számos hatása közül az egyik a hipertrófia stimulálása azon izmokban, melyek nem vettek részt közvetlenül a
KAATSU TRAINING-nek („kereszthatás effektus” – lásd fent).

3. Miosztatin

A miosztatin, mely a TGF-ß szupercsaládba tartozó növekedési faktor, közismert az erős izom hipertrófia gátló
hatásáról. Amikor egerekkel végzett kísérlet során ezt a gént kiiktatták, több, mint 200%-os izomtömeg növekedés
volt megfigyelhető.
Úgy tűnik, hogy a miosztatin elsődleges funkciója az izomrost-termelés mértékének visszafogása a magzatban,
így a születést megelőzően nem megy végbe túlzott magzati fejlődés. Azonban az is valószínűnek tűnik, hogy a
miosztatin fizikális edzést végző felnőttek esetében is kapcsolatban van az izom hipertrófiával. Valójában azt
találtuk, hogy a túlzott vázizomzat növekedésen átesett egerekben a miosztatin kifejeződés lecsökkent22). További
aktuális kutatás arra is utalt, hogy hosszú ellenállásos edzést követően az emberi vázizomzatban a miosztatin
lecsökkent génkifejeződése volt megfigyelhető23).

B. – Állati modell kísérlet

Aktuális kutatásunkban műtéti úton elszorítottunk pár vénát patkányok hátsó végtagjainak izmaiban, hogy
kifejlesszünk egy állati modellt az izom hipertrófiára24). Miközben az állatok normál módon voltak kezelve a
műtétet követő időszakban, azt találtuk, hogy nagyjából 10 nap után a gyors izomrostok szelektív hipertrófiája
jelentkezett náluk. Úgy érezzük, hogy ez az állati modell rendkívül hasznos lehet a KAATSU TRAINING hatása
mögött rejlő lokális mechanizmusok további értelmezése során.
Mikor megvizsgáltuk a hipertrófián átesett izmokból származó mintákat, azt találtuk, hogy csökkenés volt
megfigyelhető a miosztatin kifejeződésben (lásd 4.9. ábra). Az IGF-I kapcsán azt találtuk, hogy bár a szintje
jellemzően növekedett, de az eredmények statisztikailag nem voltak jelentősek. Ezek alapján ésszerűen
kijelenthető, hogy a KAATSU TRAINING a hipertrófia-gátló miosztatin szintjének csökkenését okozza, ezáltal
téve lehetővé az edzés számára, hogy jelentős növekedést idézzen elő az izomméretben.
Továbbá az izmok glikogéntartalmának növekedése is megfigyelhető volt. Úgy véljük, hogy ez fokozza a magas
erőfeszítés melletti izom állóképességet.
Rendkívül fontos azonban megemlítenünk, hogy ez a kísérleti modell szigorúan különbözött a KAATSU
TRAINING-től olyan téren, hogy a véráramlás folyamatosan és hosszú időn keresztül (krónikus módon)
korlátozva volt. Habár valószínűnek tűnik, hogy a korlátozott véráramlás mellett végzett fizikai aktivitás
mindennapi szintje lehetővé teszi a kívánt változások elérését, de az állatkísérletek eredményeit óvatossággal kell
kezelnünk, mikor az emberekre gyakorolt potenciális hatásukkal kapcsolatos következtetéseket vonunk le belőlük.

4.9. ábra A KAATSU hatása az izomfehérjére

C. – Nitrogén-monoxid

Egy másik olyan tényező, melyről úgy tartják, hogy felelős a lokalizált izom adaptáció kiváltásáért, a nitrogén-
monoxid (NO). A nitrogén-monoxid jól ismert azon alapvető fiziológiai funkciójáról, mely értágulást eredményez.
A vázizomzat rostjaiban az NO-t a nitrogén-monoxid szintáz (NOS-1) termeli, és vélhetően szerepet játszik az
izom hipertrófiában, mivel az NO szintézis antagonistájáról már bemutatták, hogy gátolja a kompenzációs izom
hipertrófiát25).
A fent leírt állati modell kísérletben jelentős növekedés volt megfigyelhető a véráramlás krónikus korlátozása miatt
hipertrófián áteső izom NOS-1 szintjében, és az izom NO-koncentrációja kapcsán szintén emelkedést tapasztaltak
(lásd 4.9. ábra).
Mivel az NO a reaktív oxigén fajták egyike, úgy hiszik, hogy szerepet játszik a növekedési faktorok transzkripciós
regulációjában és aktiválásában.

D. – Az izom szatellit sejtek proliferációja és az izom hipertrófia

A vázizomzat hipertrófiája az izomrostok hipertrófiájának, valamint hiperpláziájának tulajdonítható1). Úgy vélik,
hogy az izom szatellit sejtek – melyek az őssejtek egyik típusát alkotják – fontos szerepet játszanak mindkét
folyamat során. Az izom szatellit sejtekről már régóta úgy tartják, hogy fontos szerep jut nekik a sérült izom
regenerációjában, mivel proliferációra és új izomrost létrehozására képesek. Azonban mikor egerek vázizomzatát
gamma sugárzásnak tették ki, az izom szatellit sejtek proliferációja megállt, mely azt eredményezte, hogy nem
következett be izom hipertrófia a mechanikai túlterhelést követően26). Ebből következően úgy gondolják, hogy a
szatellit sejtek proliferációja nélkülözhetetlen az edzés által kiváltott izom hipertrófiához.
Mivel az izomrost atrófiája és hipertrófiája az izomrost sejtmagjai számának csökkenésével vagy növekedésével
jár27), úgy vélik, hogy a sejtmag fix mionukleáris területtel rendelkezik1). Ezért ahhoz, hogy az izomrostok
méretének növekedése hatására izom hipertrófia alakuljon ki, szükség van a sejtmagok számának növelésére. Ezen
sejtmagok legfőbb forrásának a vázizomzat intersticiális terében található izom szatellit sejteket és pluripotens
miogén őssejteket tartják.
Ezek a pluripotens szatellit sejtek kis mennyiségben megtalálhatók az izomrostok közötti intersticiális térben,
valamint a bazális membránban. Mostanáig még meg nem határozott okok miatt a test belsejében ezek
megzavarhatják a normál sejt ciklust. Aktuális kutatásunk során azt találtuk, hogy az egerek gyors izomrostjaiban
az izom szatellit sejtek száma lecsökkent terhelés hiányában, és megnőtt az edzés miatti terhelés hatására29). Ebből
arra következtettünk, hogy egy jelenleg még tisztázatlan okból kifolyólag az edzés stimuláló hatással van az izom
szatellit sejtek proliferációjára, és ezek az elburjánzott izom szatellit sejtek beleolvadnak az izomrostba, mely az
új sejtmagok forrásául szolgál (lásd 4.10. ábra).
A mostanra összegyűlt jelentős kutatásmennyiség adatai alapján úgy véljük, hogy az izom szatellit sejt proliferáció
szabályozása a 4.11. ábrán látható módon történik. Az izom szatellit sejtek jellemzően a sejt ciklus G0-fázisa – (ez
a pihenési vagy nyugalmi fázis) – során alakulnak ki. A proliferáció létrejöttéhez ki kell törni a G0 nyugalmi
fázisból, hogy megkezdődhessen a sejtosztódás. A sejtosztódás ciklusba történő belépést és a G0 fázisba történő
kilépést az úgynevezett ”proliferációs kapcsoló” mechanizmus szabályozza. Ahhoz, hogy a G0 fázisból a
sejtosztódási ciklusba, illetve onnan vissza lehessen lépni, a kapcsolónak be, illetve ki kell lennie kapcsolva.
Eközben, ha a sejtosztódás aktiválásra került, a ”sejtciklus progressziójának” sebessége számos állapot
(”ellenőrzőpont”) során szabályozásra kerül, és a szabályozó folyamatok által stimulált aktivitás további
sejtosztódást eredményez. A sejtciklus sebességének ezen szabályozó mechanizmusait az izom hipertrófia
”erősítőinek” lehet tekinteni.

4.10. ábra Az izom szatellit sejtek szerepe a vázizomzat rostjainak hipertrófiájában

4.11. ábra Egy izom szatellit sejt sejtciklusa kezdetének és progressziójának szabályozása

Úgy véljük, hogy a nyugalmi G0 fázisból az osztódási fázisba történő átlépést szabályozó mechanizmust a májsejt
növekedési faktor (HGF) indítja be (kapcsoló ’be’ állásban), és a miosztatin gátló hatása az, ami kikapcsolja a
folyamatot30, 31). A miosztatinról továbbá úgy hisszük, hogy a sejtosztódás folyamatának szabályozó folyamatával
is kapcsolatban áll.
A HGF és a miosztatin kifejeződésének szabályozása, valamint az aktiválásuk szintje vélhetően szorosan
kapcsolódik a nitrogén-monoxidhoz (NO). Ismert tény, hogy a miosztatin gén szabályozási köre kötési régiókat
tartalmaz a szteroid hormon receptor konjugátum és az NF-kappaB (nukleáris faktor kappaB) transzkripciós faktor
számára31). A nitrogén-monoxidról, mely oxidatív anyagként vesz részt, úgy vélik, hogy redox szabályozás útján
vesz részt a génkifejeződésben, és rendkívül valószínűnek tűnik, hogy ezen szabályozási módosító folyamatban a
NF-kappaB közvetítői szerepet tölt be. Azonban az is gyanítható, hogy az NO kikapcsolja a HGF inert
propeptidjének a gátló hatását, ezáltal aktiválva a HGF-et32). Hipoxiás állapotban az NO élettartama számottevően
megnő. Azt feltételezik, hogy minden valószínűség szerint a KAATSU TRAINING során a környezet romlása
következik be, beleértve az izomszövet hipoxiáját, a metabolikus melléktermékek felhalmozódását és a környezet
pH értékének csökkenését (vagyis a savasság növekedését). Ezek a tényezők, a gyors izomrostok megnövekedett
aktivitásával karöltve stimulálják az NO megnövekedett termelését, továbbá azt feltételezik, hogy ez esetleg az
izom szatellit sejtek proliferációját is fokozza.
Ennek tükrében azonban úgy véljük, hogy a növekedési hormon, az IGF-I, az IL-6 és más hormonok, melyek a
sejtciklus progresszióját szabályozzák, nem egy kapcsolóként szolgálnak, mely beindítja a sejt proliferációt,
hanem inkább a folyamat erősítőjeként. Ebből következően, még ha például a keringési rendszerben emelkedik is
a növekedési hormon vagy az IGF-I szintje, az edzés során egyáltalán nem megcélzott izom (ha nincs bekapcsolva)
esetében várhatóan nem fog bekövetkezni izom hipertrófia.

4.5 – Génkifejeződés az emberi vázizomban

A szerző és kollégái részletes és szisztematikus kutatást végeztek a génkifejeződés (mRNA kifejeződés) kapcsán
a KAATSU TRAINING-et követően az alsó végtag esetében, a külső vaskosizmot vizsgálva. Izombiopsziát
végeztünk a KAATSU TRAINING-et megelőzően és követően is, és az edzést követően egyértelmű izom
hipertrófia volt megfigyelhető. A génkifejeződés változásait vizsgáltuk olyan DNA microarray felhasználásával,
mely nagyjából 20 ezer gént tartalmazott. Nagyjából 300 génben a kifejeződés növekedése, míg nagyjából 100
génben a kifejeződés csökkenése volt megfigyelhető.
Ezek közül a 4.1. táblázatban szerepelnek azok, melyekről úgy véljük, hogy a legszorosabban kapcsolódnak az
izom hipertrófiához és atrófiához. Növekedést figyeltünk meg az olyan növekedési faktorokban, mint az IGF-I,
IGF-II és a follisztatin (vagy follisztatin-szerű peptid). A (korábban leírt) állati modellben nem volt jelentős
változás megfigyelhető az IGF-I esetében, de az eltérés valószínűleg annak a ténynek köszönhető, hogy a
laboratóriumi körülmények az állati és emberi alanyok esetében kissé eltérőek voltak. Bár a follisztatin
kifejeződésében jelentős növekedést figyeltek meg, a follisztatin közös miosztatin elágazással rendelkezik az
activin IIB receptorokkal. Ebből következően a már létező miosztatin összekapcsolódik a receptorokkal, valamint
a korábban termelt follisztatinnal is, így egy általános gátló hatást eredményezve34).

4.12. ábra Az emberi izom hipertrófiájához kapcsolódó génkifejeződés változásai KAATSU TRAINING-et
követően, és patkány izma KAATSU TRAINING-et követően

A tábla átlagértékeket tartalmaz. Az emberi eredmények biopsziás DNS microarray analízisen alapulnak, a patkány izma pedig RT-PCR-rel
került analizálásra. Az RT-PCR eredményekép kapcsán a statisztikai megbízhatóságot *-gal jelöltük.

Másrészt az állati modellhez hasonlóan a miosztatin kifejeződés csökkenése volt megfigyelhető. Ezen
eredményeket együtt vizsgálva valószínűnek tűnik, hogy a miosztatin kifejeződés csökkenésének és a follisztatin
kifejeződés növekedésének szinergikus kombinációja állhat azon erőteljes mechanizmusok mögött, melyek
jelentős izom hipertrófiát okoznak a KAATSU TRAINING során. Ebből az következik, hogy az izom szatellit
sejtek proliferációját érintő gátló hatás jelentősen lecsökkent.
Azonban a fentiek mellett azt is meg kell jegyezni, hogy a génkifejeződést érintő eredmények egy adott időszak
során több alkalommal végzett KAATSU TRAINING hatására születtek meg, mely időszak során izom hipertrófia
is bekövetkezett. Rendkívül valószínűnek látszik, hogy egyetlen KAATSU TRAINING-et azonnal követően
végzett mérések során nem lehetne megfelelő mértékben megfigyelni a kifejeződés ilyen jelentős változásait.
Valószínűnek tűnik, hogy az NOS-1 (egy gén, mely kapcsolatban áll az NO-val), HGF és IL-6 gének szintjének
átmeneti változása egyetlen edzést követően is jelentkezik, de további kutatásokra lenne szükség a csupán egyetlen
KAATSU edzést követő génkifejeződés változásait érintően, mielőtt megbízható következtetéseket vonhatnánk
le.
Továbbá nem sikerült még teljes körűen megérteni az izom környezet lokális változásait, valamint a miosztatinnak,
a follisztatinnak és más növekedési faktoroknak az ezen változásokban játszott szerepét. Úgy véljük, hogy ez is
témája lesz a közeljövőben induló kutatásoknak.

Hivatkozások és bibliográfia:
1. Ishii N; Factors involved in the resistance-exercise stimulus and their relations to muscular hypertrophy. In
"Exercise, Nutrition and Environmental Stress" (H, Nose et al. eds.), pp.119-138, Cooper, MI, 2002.
2. McDonagh MJN and Davies CTM; Adaptive response of mammalian skeletal muscle to exercise with high
loads. Eur J Applied Physiol, 52: 139-155, 1984.
3. Takarada Y et al.; Cooperative effects of exercise and occlusive stimuli on muscular function in low-intensity
resistance exercise with moderate vascular occlusion. Jap J Physiol, 54: 585-592, 2004.
4. Takarada Y et al.; Effects of resistance exercise combined with moderate vascular occlusion on muscular
functions in humans. J Appl Physiol, 88: 2097-2106, 2000.
5. Takarada Y et al.; Effects of resistance exercise training with vascular occlusion on muscular functions in
athletes. Eur J Appl Physiol, 86: 308-314, 2002.
6. Abe T et al.; Skeletal muscle size and circulating IGF-I are increased after two weeks of twice daily "KAATSU"
resistance training. Int J Kaatsu Training Res, 1: 6-12, 2005.
7. Takarada Y et al.; Periodical applications of vascular occlusion diminish disuse atrophy of knee extensor
muscles. Med Sci Sports Exerc, 32: 2035-2039, 2000.
8. Tanimoto M et al.; Muscle oxygenation and plasma growth hormone concentration during and after resistance
exercise: Comparison between "KAATSU" and other types of regimen. Int J Kaatsu Training Res, 1: 51-56, 2005.
9. Ota H et al.; Positive effects of low intensity resistance training with restricted blood flow on atrophy muscles
- training after anterior cruciate ligament reconstruction (in Japanese). The Journal of Japanese Society of Clinical
Sports Medicine, 10: 282-289, 2002.
10. Yasuda T et al.; Muscle-fiber cross-sectional area is increased after two weeks of twice daily KAATSU -
resistance training. Int J Kaatsu Training Res, 1: 65-70, 2005.
11. Takarada Y and Ishii N; Muscular hypertrophy induced by low-intensity resistance training with short rest
period in aged women. J Str Cond Res, 16: 123-128, 2002.
12. Madarame H et al.; Cross-transfer of muscle-trophic effect of resistance exercise with moderate vascular
occlusion (in preparation).
13. Florini JR.; Hormonal control of muscle growth. Muscle & Nerve, 10: 577-598, 1987.
14. McCall GE et al.; Acute and chronic hormonal responses to resistance training designed to promote muscle
hypertrophy. Can J Appl Physiol, 24: 96-107, 1999.
15. Barton-Davis ER et al.; Viral mediated expression of insulin-like growth factor I blocks the aging-related loss
os skeletal muscle function. Proc Natl Acad Sci USA, 95: 15603-15607, 1998.
16. Takarada Y et al.; Rapid increase in plasma growth hormone after low-intensity resistance exercise with
vascular occlusion. J Appl Physiol, 88: 61-65, 2000.
17. Inagaki Y et al.; (in preparation).
18. Goldspink G et al.; Changes in muscle mass and phenotype and the expression of autocrine and systemic
growth factors by muscle in response to stretch and overload. J Anat, 194: 323-334, 1999.
19. Vierck J et al.; Satellite cell regulation following myotrauma caused by resistance exercise. Cell Biol Int, 24:
263-272, 2000.
20. Pedersen BK et al.; Searching for the exercise factor: Is IL-6 a candidate? J Musc Res Cell Motili, 24: 113-
119, 2003.
21. MyPherron A et al.; Regulation of skeletal muscle mass by a new TGF-beta superfamily member. Nature, 387:
83-90, 1997.
22. Kawada S et al.; Myostatin production and localization in mouse skeletal muscle during aging, unloading and
reloading after unloading. J Muscle Res Cell Motil, 22: 627-644, 2001.
23. Roth SM et al.; Myostatin gene expression is reduced in humans with heavy-resistance strength training: a
brief communication. Exptl Biol Med, 228 (6): 706-709, 2003.
24. Kawada S and Ishii N; Skeletal muscle hypertrophy after chronic restriction of venous blood flow in rats. Med
Sci Sports Exerc, 37: 1144-1150, 2005.
25. Koh TJ and Tidball JG; Nitric oxide synthase inhibitors reduce sarcomere addition in rat skeletal muscle. J
Physiol, 519: 189-196, 1999.
26. Rosenblatt JD and Parry DJ; Gamma irradiation prevents compensatory hypertrophy of overloaded mouse
extensor digitorum longus muscle. J Appl Physiol, 73: 2538-2543, 1992.
27. Hikida RS et al.; Myonuclear loss in atrophied solue muscle fibers. Anat Rec, 247: 350-354, 1997.
28. Tamaki T et al.; Identification of myogenic-endothelial progenitor cells in the interstitial spaces of skeletal
muscle. J Cell Biol, 157: 571-577, 2002.
29. Tanimoto N and Ishii N; (in preparation).
30. Sheehan SM and Allen RE; Skeletal muscle satellite cell proliferation in response to members of the fibroblast
growth factor family and hepatocyte growth factor. J Cell Physiol, 181: 499-506, 1999.
31. Tohmas M et al.; Myostatin, a negative regulator of muscle growth, functions by inhibiting myoblast
proliferation. J Biol Chem, 275: 40235-40243, 2000.
32. Tatsumi R et al.; Release of hepatocyte growth factor from mechanically stretched muscle satellite cells and
role of pH and nitric oxide. Mol Biol Cell, 13: 2909-2918, 2002.
33. Inoue M (ed): Reactive oxygen and signal transmission (in Japanese), Kodansha, 1996.
34. Lee SJ and McPherron AC; Regulation of myostatin and muscle growth. Proc. Natl Acad Sci, 98: 9306-9311,
2001.
5. Csonterő és KAATSU TRAINING (Keiko Kusuhara, Takashi Abe)
5.1 – Bevezetés

Képzeld el egy emberi csontot – egy combcsontot – magad előtt az asztalon. Milyen gondolatok futnának vajon át
a fejeden? ”Hmm, pont olyan kemény, mint gondoltam”, ”Wow, ez könnyebb, mint gondoltam”, ”Ez lényegében
csak egy kalciumcsomó”, vagy esetleg valami hasonló jellegű. De hány embernek tűnik fel, hogy a metabolizmus
folyamata valójában a csontban megy végbe? Pedig a csont az élő szervezetben nem csupán a vázszerkezetért
felel, mely megtartja a test súlyát, hanem sejtek halmaza a lebontás és újjáépítés örökké tartó metabolikus
körforgásában, és fontos szerv is egyszersmind, melynek feladata a vér kalciumtartalmának szabályozása és a
vérképzés.
A csontot érő mechanikai stressz az egyik legfontosabb alapvető tényező, mely hatással van a csont
metabolizmusára. Amikor az emberi test orthosztatikus helyzetben van, a gravitáció melletti testsúly biztosítja az
alapvető stressz szintet, mely normál állapotban tartja a csont metabolizmust. Továbbá a sportolás, valamint a
mindennapi fizikai aktivitásunk során fellépő izom összehúzódási erő átadásra kerül az ínakon keresztül a
csontoknak, mely mozgást eredményez (lásd 5.1. ábra). Azonban magas intenzitású fizikai aktivitás során az izom
megnövekedett összehúzódási ereje nagyobb terhelést jelent a csontok számára.

5.1. ábra Csont és vázizom

Ez a stressz pedig az adaptáció hatására a csont erősödését eredményezi. Ez lényegében annyit jelent, hogy minél
erősebben edzünk egy izmot, annál erősebbé válnak a csontjaink. Másrészt az is megfigyelhető, hogy kisebb
mechanikai stressz esetén – például mikor valaki ágyhoz kötött, vagy képtelen mozgatni egy adott testrészét (talán
mert be van gipszelve) – a csontokban tárolt kalcium kioldódik a véráramba, ezáltal csökken a csont ereje.
Az elmúlt években széles körben megállapították, hogy az alacsony intenzitású KAATSU TRAINING a véráram
korlátozása által jelentős növekedést eredményez az izom méretében és erejében. Mivel a KAATSU TRAINING
kis súlyokkal történik, azt feltételezhetnénk, hogy ez a módszer nem jelent elegendő mechanikai stresszt a csontok
számára, és nem számíthatunk jelentős pozitív hatásra a csont metabolizmus kapcsán. Azonban ezzel szemben
olyan jelentések láttak napvilágot, miszerint csontbetegségek esetén a KAATSU TRAINING alkalmazása javított
a betegek állapotán3). Ebben a fejezetben előbb megvizsgáljuk a csont struktúra és funkció alapjait, mielőtt
áttérnénk a KAATSU TRAINING-nek a csont metabolizmusra gyakorolt hatásaira.

5.2 – Csont funkció és struktúra

A. – Csont funkció

A csontok kulcsfontosságú szerepet játszanak a belső szervek védelmében és a test megtartásában a gravitáció
ellenében. A csontok fontos szerepet töltenek be továbbá annak kapcsán, mint azok a szervek, melyek kalciumot
raktároznak, és szabályozzák annak metabolizmusát – továbbá hematológiai szerepük is van, mivel vörös
vértesteket, fehér vértesteket, vérlemezeket (trombocitákat) és antitesteket is termelnek a csontvelőben. Ezen
szerepek közül a kalcium metabolizmusa erősen kapcsolódik a csontok erejéhez. A testben található kalcium
mennyiségének 99%-a a csontokban kerül tárolásra, a fennmaradó 1% pedig a vérben feloldódva található. A
kalcium sejteken belüli és kívüli koncentrációjának szabályozása által a csontok számos rendkívül fontos feladatot
ellátnak az életfenntartásunk kapcsán, a szívverés fenntartásától a vázizomzat összehúzódásán és a hormon
kiválasztáson át a koagulánsok termeléséig. Ebből következően ha a vér kalciumszintje – melyet stabil, fix szinten
kellene tartani – lecsökken, egy kompenzációs folyamat zajlik le, melynek során a csontokban tárolt kalcium
kioldódik a vérbe. Ez csontfelszívódás néven ismert, és közvetlenül a csont erejének csökkenését eredményezi.

B. – Csont struktúra

A felnőtt emberi test nagyjából 200 csontból áll, melyek a teljes csontvázat alkotják. Ezek a csontok jelentősen
eltérő formájúak lehetnek, és két kategóriába sorolhatók be: csöves csontok – melyek hosszúak és henger
formájúak, mint például a combcsont – és lapos csontok, mint a lapocka (scapula) és a térdkalács (patella). Az 5.2.
ábra mutatja be az alapvető összetevőket, melyek a hosszú csöves csontok esetében megfigyelhetők. Az ilyen
típusú csontok mindkét vége epifízisként ismert; a felületüket ízületi porc borítja. Az epifíziseken belül egy
porcréteg található, mely a metaphyseális területet alkotja, a két epifízis között pedig található a csont központi
része, mely diafízis néven ismert. A diafízis külső felületét egy réteg kérgescsont borítja, melyet véredények és
idegek szőnek át. Ebben a kérgescsontban – a velőüregben – található a csontvelő, a végekhez közeli részeken
pedig a szivacsos csont. Az epifízisekben található szivacsos csontot – mely trabecula néven is ismert – vékony
lemezek rendszertelen hálózatát alkotja, és ez a csont kemény, de egyben elasztikus része. A kor előrehaladtával
a trabecula szerkezete töredezetté válik – a trabecula struktúrájának és mechanikai jellemzőinek elemzését gyakran
használják a csont erejének meghatározására. A kérgescsont és a szivacsos csont egymáshoz viszonyított aránya
az adott csontnak a csontrendszeren belül való elhelyezkedésétől függ. A combcsont (hosszú csont) esetében 80%
áll kérgescsontból, míg az ágyéki csigolya vagy a combnyak esetében a szivacsos csont aránya 65% illetve 50%.

5.2. ábra Csontstruktúra

5.3. ábra Csontszervezet

Szövettani szempontból vizsgálva (5.3. ábra) a csontszövet két részre bontható: a csontot felépítő sejtekre – ide
tartoznak a csontsejtek, a csontképző sejtek, a csontfaló sejtek és a porcsejtek –, valamint az extracelluláris
mátrixra (a csont sejtjei mátrixba rendeződnek). Az arányokat tekintve az utóbbi dominanciája egyértelmű. Az
extracelluláris rész szerves és szervetlen elemekre bontható. Az előbbi kollagén rostokat, valamint a rostok közti
űrben található poliszacharidokat tartalmaz, míg az utóbbi az eltárolt csontásványokból (kalcium, foszforsav,
karbonát, citromsavas ionok és mások) áll össze. A csont keménységének fenntartása a csontsók hidroxiapatitként
– mely a rostokban tárolt szemcsés kollagén egyik formája – történő ásványosodása által történik. A csontásvány
mennyisége (csontásvány tömörsége) – melyet gyakran használnak benchmark-ként a csont sűrűségének
megállapításánál – csontásvány tartalom (BMC) néven ismert, és g/cm2 mértékegységgel fejezik ki.
A csontstruktúra sejtjei közül a csontképző és csontfaló sejtek felelnek elsődlegesen a csont metabolizmus
szabályozásáért. A csontképző sejtek szoros kapcsolatban vannak az extracelluláris mátrix szintézisével, az
(endokrín) kiválasztással és a csontépítéssel. Továbbá ezek a sejtek fontos szerepet töltenek be a különféle csontok
elmeszesedésében az alkáli foszfatáz aktivitás magas szintjének hatékony közvetítő szerepe által, mely elősegíti
az ásványosodást. A csontfaló sejtek célja a csontfelszívódás (destrukció) előidézése, és szorosan
összekapcsolódik a csont metabolizmussal. Amikor a csontképző sejtek differenciálódása következtében
létrejönnek a csontsejtek, a csontképző sejtek létrehozzák a csont mátrixot, majd beágyazódnak, és csontsejtekké
differenciálódnak.

5.3 – A csontsűrűség és csont metabolizmus mérési módszerei

A csonterőt számos különféle benchmark segítségével lehet mérni: csontmennyiség (megmérve a csontmátrix és
a csontásvány tartalom teljes mennyiségét), csont struktúra (csont trabecula struktúra), csontminőség (a csont
mátrixnak a csontásvány tartalomhoz viszonyított aránya). Mostanra ezen mennyiségek mérésére számos módszert
fejlesztettek ki és alkalmaztak. A szükséges adatok speciális célja vagy az értékelt testrész függvényében különféle
módszereket lehet alkalmazni.

A. – Röntgensugarakat használó módszer: DEXA

Jelenleg különféle módszerek léteznek a csonterő mérésére, a legismertebbek az 5.1. táblában találhatók. Ezek
között a legpontosabb és legbiztonságosabb módszer, mely rendkívül alacsony dózisú sugárzást alkalmaz, DEXA
(Dual Energy X-ray Absorptiometry, korábban DXA) néven ismert. Ez a módszer két különálló röntgennyalábot
használ a csontásvány tartalom (a csontásvány sűrűség) becsléséhez. Az erős, tömör csontok kevesebb
röntgensugarat engednek át. Az egyes röntgensugarakat, melyek elnyelődnek a csontban és a kötőszövetben,
összehasonlítják egymással, majd kalkulációkat végeznek a csontsűrűség számítógépes elemzés segítségével
történő megállapításához. Ezt a módszert nem csupán egyes csontoknál, hanem a test összes csontjánál alkalmazni
lehet. A csontásvány tartalom mérésén túl a csontásvány sűrűséget (BMD) a csonterő indikátoraként is
alkalmazzák, ugyanis az értékeket úgy számolják ki, hogy elosztják a BMC-t a csont szegélyének felületével,
azonban a DEXA megadja az egységnyi területen található szervetlen csont mennyiségét (mely g/cm2-ben van
kifejezve).

5.1. tábla Csonterő mérésének módszerei

B. – Csont metabolizmus markereket használó értékelési módszerek

Az elmúlt években a csont metabolizmus mérésére markereket használtak. Ezek két fő típusát a csontképződési
markerek és a csontfelszívódási markerek alkották. Az előbbit az alap csontképző enzimekben található csont-
specifikus alkáli foszfatáz (BAP), a csontmátrixban található oszteokalcin (BGP), és ezekhez hasonlók alkotják,
míg az utóbbi a kollagénes dioxypyridinolinból (DPD), a pyridinonból (PYR), vagy az NTx és CTx peptidekből
áll, mely akkor jön létre, mikor a csont kollagénje felbomlik. Ezek a faktorok a csontképződést és csontfelszívódást
tükrözik, és kémiai anyagként jelen vannak a vérben és a vizeletben, melyet fel lehet használni a csontképző sejtek
és az eredeti csontfaló sejtek – vagyis olyan csontfaló sejtek, melyek az elővegyületekben vagy a metabolikus
anyagokban kerültek szintetizálásra – enzimszintjének megállapítására. Ezen mérések – még ha ugyanez a
diagnózis csontritkulást állapított is meg – a csontképzés csökkenésére vagy a csontfelszívódás túlműködésére is
utalhatnak, mely lehetővé teszi ezen tényezők relatív értékelését.
Ebből következően lehetséges megjósolni a csontmennyiség jövőbeni csökkenését. A csont metabolizmus kapcsán
a DEXA-tól és a hasonló módszerektől elvárható, hogy megjósoljanak olyan változásokat, melyek csupán 1 évnél
hosszabb időn belül fognak jelentkezni. Ezzel szemben amennyiben a csont marker módszereket használunk az
értékelésre, az eredmények a tesztelés időpontjában értékelhetők, melynek megvan az az előnye, hogy az értékelés
pillanatában a csont metabolizmus aktuális állapotát láthatjuk. Azonban bár a metabolikus csont markerek jó
indikátorai a csont metabolizmus általános állapotának, korlátozott a használhatóságuk a lokális változások
értékelése terén. Továbbá elég nehéz megállapítani a metabolikus csontbetegségek hatásait is. Ennél fogva
bármilyen csont metabolizmus marker esetében rendkívüli figyelmet kell fordítani az értékelési módszer
megfelelőségére, különös tekintettel az életkorra, az étkezési szokásokra, az állapot napi változásaira és a
mintavételi módszerek állandóságára.

5.4 – Sportolás és csonterő

Egy friss kutatás arra a megállapításra jutott, hogy kortól és nemtől függetlenül bármilyen sporttevékenységben
való részvétel hozzájárul a csonterő növekedéséhez, vagy legalábbis segít fenntartani a korábbi szintet. Egy
személyre szabott edzésprogram összeállítása során rendkívül fontos, hogy ne csak az életkort és a nemet vegyük
számításba, hanem figyelembe kell venni az illető aktuális egészségi állapotát és kórtörténetét, valamint a fizikális
erejét és edzésmúltját is. Továbbá az optimális eredmények érdekében biztosítani kell az edzés mellett az optimális
tápanyagbevitelt is.
Az 5.4. ábra egy olyan keresztmetszeti kutatás eredményeit mutatja, mely a fizikális aktivitásnak a csontásvány
sűrűségre gyakorolt hatását vizsgálta az ágyéki csigolyák esetében, sportáganként összehasonlítva az
eredményeket. A résztvevők 30 körüli férfiak voltak, akiket két csoportba osztottak – az egyik csoport tagjai nem
űztek semmilyen sportot (kontroll csoport), a másik csoport tagjai pedig egy adott sportot már minimum 3 éve
űztek (edzés csoport). A csontásvány sűrűséget vizsgálták a csonterő markereként. A kerékpározás kivételével a
többi sportot űzők esetében magasabb csontsűrűséget mutattak ki a kontroll csoporthoz képest. Az eredmények
arra utalnak, hogy a rendszeres fizikai aktivitás nem csupán átfogóan hozzájárul a csonterő növeléséhez, de jelentős
eltérések is megfigyelhetők a fejlődés mértékében az egyes sportok jellegzetességeinek függvényében. Például a
legnagyobb emelkedést a kontakt sportok – mint például a rögbi – esetében figyelték meg, melyet az olyan
labdajátékok követtek, mint a tenisz és a tollaslabda, valamint a nehéz súlyokkal történő edzés, mint a magas
intenzitású erőemelés és testépítés. (Bár az 5.4. ábrán található eredmények nem tartalmaznak olyan
labdajátékokat, melyben jelentős szerep jut az ugró mozgásnak – mint például a röplabda vagy a kosárlabda –, egy
független kutatás arra az eredményre jutott, hogy ezek a sportok is jelentősen növelik a csonterőt.) Ugyanezt az
általános mintázatot figyelték meg akkor is, mikor a csonterő méréseket női sportolók körében végezték. Ezek az
eredmények arra utalnak, hogy a sporttevékenység által előidézett csonterő növekedéshez egy bizonyos minimális
szintű stimulációt (mechanikai stresszt) kell fenntartani, és ezt a tevékenységet gyakran meg kell ismételni.
Azonban érdekes módon a női sportolóknál néhány esetben a fenti jelenség fordítottja volt megfigyelhető, vagyis
hogy az edzés konkrétan a csontmennyiség csökkenését eredményezte. Női sportolók esetében, ha az
edzésintenzitás extrém mértékűvé (túlterhelés) válik, alkalmanként rendszertelen menstruációhoz vezethet, mely
a kiválasztott ösztrogén – egy olyan hormon, mely elnyomja a csontfelszívódást (ami egy csontpusztító folyamat)
– mennyiségének csökkenését okozhatja. Ennek eredményeképpen, ha az intenzív edzés továbbra is folytatódik, a
csonttömeg csökkenése következhet be. Továbbá az edzés során jelentkező fizikális fáradtság, vagy a
pszichológiai állapotban bekövetkező változások hatására kedvezőtlen mellékhatások is felléphetnek, mint például
a motiváció hiánya, a normál étvágy csökkenése, vagy a megfelelő mennyiségű alvás elérésére való képtelenség.
A csonterő növekedésében szerepet játszó hormon kiválasztásban zavarok léphetnek fel, és ez szintén negatív
pszichológiai hatásokkal járhat. Ezen okoknál fogva az edzés gyakorlati aspektusainak kezelése során olyan
edzésprogramokat kell kialakítani, melyek megfelelő figyelmet fordítanak az illető életkorára, általános egészségi
állapotára, valamint saját fizikális képességeire és korlátaira.

5.4. ábra BMD variáció az ágyéki csigolyáknál az egyes sportágak sportolóinál

5.5 – A KAATSU TRAINING csont metabolizmusra gyakorolt hatásai

Kutatások arról számoltak be, hogy a rendszeres sporttevékenység, vagy a mindennapi fizikai aktivitás jó hatással
van a csonterő fenntartására vagy fokozására. Ezt az endokrín rendszert és az immunrendszert érő inger, valamint
az edzésre reagáló központi idegrendszer szabályozása okozza, de ezek mellett az edzés (ugrás terhelés, valamint
hasonlók) által kiváltott fizikális stimuláció is hozzájárul a csontstruktúra erejéhez (lásd 5.7. ábra). Mint azt
korábban már említettük, a csontanyag fizikális stimulálásához bizonyos terhelési szintre van szükség, és ezt a
stimulációt rendszeren alkalmazni kell.
Most vizsgáljuk meg a KAATSU TRAINING-nek a csont metabolizmusra gyakorolt hatását. A KAATSU edzést
a maximális izomerő 20-30%-a (1RM 20-30%-a) körüli szinten végezzük. Ez a terhelés egy kissé – bár nem sokkal
– magasabb, mint a mindennapi tevékenységek szintje. Széles körben elfogadott, hogy a KAATSU TRAINING
ezekkel a viszonylag könnyű súlyokkal is jelentős izom hipertrófiát és izomerő növekedést képes kiváltani.
Azonban mostanáig meglehetősen kevés kutatás vizsgálta a KAATSU TRAINING-nek a csont metabolizmusra
gyakorolt hatását. Elég egyszerűen csak a könnyű súlyokra gondolni, és máris nehéz elképzelni, hogy a KAATSU
TRAINING hatásai a csonterő növekedését tudnák okozni. Azonban meglepő módon még könnyű KAATSU
TRAINING esetében is változások voltak megfigyelhetők a csont metabolikus markerekben.
Először is szeretném felvázolni egy olyan kutatásnak az eredményeit, mely az edzés és a KAATSU TRAINING
akut hatásait vizsgálta a csont markerek szintjének változásai kapcsán2). A kutatás alanyai egészséges egyetemista
férfiak voltak. Térdnyújtó és térdhajlító gyakorlatokat végeztek az 1RM 20%-ával a KAATSU csoportban és a
KAATSU nélküli csoportban egyaránt. Véletlenszerű tesztelést végeztek pár nappal az edzésprogram befejezését
követően. Mindkét edzéstípust megelőzően és követően megmérték a csont alkáli foszfatáz (BAP) – mely a
csontképzés egyik markere – és az I kollagén keresztkötéses N-telopeptidje (NTx) – mely a csontfelszívódás egyik
markere – szintjét. Habár a BAP-ban nem volt megfigyelhető egyértelmű változás, az NTx értékek lecsökkentek
a KAATSU csoportban. A KAATSU nélküli csoport esetében egyik markerben sem volt megfigyelhető változás
(lásd 5.2. táblázat). Ennek eredményeképpen arra következtethetünk, hogy bár a KAATSU TRAINING úgy tűnik,
hogy nem okoz akut reakciót az edzést követően a csontképződésben, de a jelek szerint hajlamos gátolni a
csontfelszívódást.
Most vizsgáljuk meg egy másik tanulmány eredményeit. Ez a kutatás a BAP (csont-specifikus alkáli foszfatáz)
csontképződési marker szintjének változását vizsgálta a KAATSU séta edzést követően1) (lásd 5.5. ábra). A
résztvevők KAATSU séta edzést végeztek három hetes időszakban. Három nappal ezt követően kora reggel
pihenés közben vérmintákat vettek tőlük. A tanulmány eredményei jelentős emelkedést mutattak a BAP szintjében.
Sajnálatos módon az NTx adatokat ezen tanulmány során nem rögzítették. A csont markerekkel kapcsolatos ezen
két tanulmány együttesen arra utal, hogy a KAATSU hajlamos akut módon elnyomni a csontfelszívódást, és
krónikus hatással rendelkezik a csontképződés terén. Ezek alapján ésszerűnek tűnik a kijelentés, miszerint relatív
növekedés jelentkezik a csonterőben a KAATSU TRAINING hatására.

5.2. tábla Csontmarker változások egyetlen KAATSU TRAINING-et követően

5.5. ábra Változások a BAP csontképző markerben a KAATSU WALKING-ot követően

5.6 – Csont metabolizmus, csontképződés és KAATSU TRAINING

Általánosságban véve azoknál, akik nem edzenek, a teljes csontanyag 20-30%-a minden évben elvész, és új csont
jön létre a helyén. Ezt a folyamatot, amikor a régi csont elpusztul, és újonnan létrejövő csont helyettesíti,
újramodellezésnek hívjuk. A csont metabolizmus esetében a csontképző sejtek felelősek a csontképződésért, a
csontfaló sejtek pedig a csontfelszívódásért (destrukcióért). Mindkét sejttípust szigorúan szabályozzák olyan
transzmitter anyagok, mint a hormonok, a citokinek, és mások, melyek vagy belső (mint például az öregedés
folyamata és a betegségek), vagy külső inger hatására (mint például az edzés és a kalciumbevitel) kerülnek
kiválasztásra vagy termelésre. Normál körülmények között ez a szabályozás többé-kevésbé állandó szinten tartja
a csontmennyiséget. Ezt az állapotot összekapcsolódásnak hívjuk. Ha valamilyen oknál fogva ebben a
szabályozásban zavar keletkezik, a csontképzők és csontfalók aktivitása közt egyensúlyhiány lép fel, mely a
csontanyagnak vagy a csökkenését, vagy a túlzott termelését eredményezi, melyek közül mindkettő károsnak
tekinthető. Ezt az állapotot szétkapcsolásnak hívjuk.
A csont metabolizmus kutatás rendkívül gyors ütemben fejlődött az elmúlt 10 év során. A metabolizmust
szabályozó irányító rendszerekkel kutatások túlnyomó része mostanáig az endokrín rendszerre koncentrált, de az
elmúlt évek során nyilvánvalóvá vált, hogy a szabályozói hatások molekuláris szinten kötődnek az idegrendszer
és az immunrendszer változásaihoz is. Ezek a folyamatok rendkívül összetettek, és számos olyan részük van, mely
jelenleg még ismeretlen, de miközben megpróbáljuk bemutatni a csont metabolizmus alapjait, vessünk egy
pillantást azokra a jelenségekre is, melyekről úgy vélik, hogy a KAATSU TRAINING során bekövetkeznek.

A. – Csontképző és csontfaló sejtek közti különbségek és aktiválásuk

A csontképző és csontfaló sejtek felelősek a csont metabolizmusért. A csontképző sejtek a mesenchymális őssejtek
differenciálódása által jönnek létre, míg a csontfaló sejtek a vérképző őssejtekből differenciálódnak, a makrofág
prekurzor sejtfúzió pedig újra és újra megtörténik, többmagvú cönocita sejteket hozva létre. Ezek a folyamatok
végül csontképző és csontfaló sejt kialakuláshoz vezetnek. Ebből következően ha ezen két sejttípusból nem
differenciálódott és aktiválódott megfelelő mennyiségű, akkor a csont metabolizmus nem megy végbe kielégítő
mértékben.
A csontok különféle belső és külső ingereknek vannak kitéve: edzés és táplálkozási faktorok (kalcium bevitel);
pszichológiai stressz; öregedés, betegségek, fertőzések és autoimmunitás. Ezek az ingerek együttesen fokozzák a
csontképző és csontfaló sejt termelést és aktivitást, valamint első számú ingerként (jelként) funkcionálnak. Ezen
jelre reagálva, a sejttermelés fokozása érdekében további jelek jutnak el az endokrín-, ideg- és immunrendszerhez.
Azok az anyagok, melyek közvetlenül fokozzák a megnövekedett csontképző sejt hiperpláziát, differenciálódást
és aktivitást, az alábbiak: csont morfogenetikus fehérje (BMP), fibroblaszt növekedési faktor (FGF), inzulinszerű
növekedési faktor I (IGF-I), és más citokinek, valamint a parathormon. Végül pedig a csontképző sejt
differenciálódás a runt-related transzkripciós faktor 2 (RUNX2) és az osterix szabályozó tevékenysége mellett
megy végbe. Azok az anyagok, melyek közvetlenül fokozzák a megnövekedett csontfaló sejt proliferációt,
differenciálódást és aktivitást, az alábbiak: aktív D vitamin, prosztaglandin E2 (PGE2), PTH, interleukin-i (IL-1),
interleukin-6 (IL-6), valamint a tumor nekrózis faktor-alfa (TNF-α). Ez utóbbiak együttesen csontfelszívódási
faktorokként ismertek. A csontfaló sejteknek nincsenek receptoraik ezekre a csontfelszívódási faktorokra; a
csontképző sejtek fogadják ezeket a faktorokat a csontfaló sejtek helyett. Ezt követően a csontfelszívódási faktorok
hatására a csontképző sejtek receptorokat bocsátanak ki a nukleáris faktor kappa B receptor aktivátor ligand
(RANKL) és a monocita-coloning stimuláló faktor (M-CSF) csontképző sejtek aktiválására. Ezeket a faktorokat
megkapja a csontfaló prekurzor sejtek mindegyik receptora – RANK és C-FMS –, és a csontképző sejt képződésre
vonatkozó differenciálódási jel eljut a sejtekhez. Ezek a jelek átjutnak számos nélkülözhetetlen transzkripciós
faktoron, és végül az NFAT-c1 (aktivált c1 T-sejt nukleáris faktor) játszik alapvető szerepet a csontfaló sejt
differenciálódásának szabályozásában.

B. – Csont újramodellezés

Mikor az érett csontfaló sejtek hozzákapcsolódnak a csontmátrix elérhető területeihez, egy hullámos sejtmembrán
peremet hoznak létre a reszorpciós felszínnel szemben, melyből savak és lebomlott fehérje enzimek kerülnek
kiválasztásra, létrehozva egy olyan űrt, melyben végbemehet a csontfelszívódás (lásd 5.6. ábra). A hullámos perem
alatt a H+ és Cl- következtében kialakuló extracelluláris savas környezet (pH 3-4) a csontmátrixban a hidroxiapatit
fokális elmeszesedéséhez vezet.
Ezen felszívódás hatására a transzformáló növekedési faktor-β (TGF-β) aktiválódik a BMP (csont morfogenetikus
fehérje) hatására, mely a savakhoz hasonlóan szupresszorként működik a csontfaló sejt differenciálódása során,
majd kiengedésre kerül. A TGF-β-nak megvan az a képessége, hogy szétválassza (proliferálja) a prekurzor
csontképző sejteket, ezáltal fokozva a proliferációt. Emellett a kalcitonin is szupresszorként működik a
csontfelszívódás kapcsán. A csontfaló sejtek ezt követően leválnak a reszorpciós felszínről, átadva a helyet az
újonnan létrejött csontképző sejteknek, mely oszteoid képződéshez vezet. Pár napnyi oszteoid állapotot követően
a csontképző sejtekben található alkáli foszfatáz hatására bekövetkezik az elmeszesedés. Ily módon állandósul a
folyamat, melynek során a régi csont/szövet állandóan újra cserélődik.
5.6. ábra Csontfalók és csontfelszívódás

C. – A csont metabolizmus és KAATSU TRAINING közti kapcsolatok

Eddig általánosságban vizsgáltuk az alapvető folyamatokat, melynek során a csont metabolizmust befolyásolta a
csontképző és csontfaló sejtek működése. Jelenleg még tisztázatlan, hogy az edzés – konkrétan KAATSU közben
– pontosan miként befolyásolja a két sejttípus – a csontképző sejtek és a csontfaló sejtek – működését olyan
értelemben, hogy mely rendszerek irányítják a folyamatot, és mely transzkripciós faktorok milyen módon
működnek. A háttérben rejlő mechanizmusokra további kutatások deríthetnek fényt. Ami azonban ennek kapcsán
teljesen egyértelmű, az az, hogy a jelentős izomerő és izomtömeg növekedés, mely a KAATSU edzés egyedi
jellemzője, kapcsolatban áll a növekedési hormon termelésének jelentős növekedésével, valamint az IL-6 szint
emelkedésével. A növekedési hormon – az IGF-I termeléssel együtt, melyet a máj végez a növekedési hormon
stimulációja hatására – köztudottan fontos szerepet játszik az izomnövekedésben, a sejt differenciálódásban,
valamint az izomerő fenntartásában. Továbbá széles körben úgy tartják, rendkívül valószínű, hogy az IGF-I szintje
– mely közvetlen hatással van a csontképző sejt működésre és a proliferációra – kapcsolatban áll az egyik
csontfelszívódási faktornak – IL-6 – a KAATSU edzést követően megfigyelhető növekedésével. Rendkívül
hasznos lenne, ha tovább növekedne a tudásanyagunk, mely össze tudná kapcsolni az ezen hormonok, valamint a
citokinek szintjében bekövetkező változásokat a csont metabolizmus kapcsán jelentkező változásokkal.

D. – A csontképződés és KAATSU TRAINING közti kapcsolatok

Már egyértelműen elkülönítettük a csontokat két kategóriába – a széles, lapos jellegűeket, mint például a
koponyacsont, valamint a hosszú, henger alakúakat, mint a combcsont. Ezek az eltérések tükröződnek az
alakjukban, valamint a mechanizmusokban, melyek betöltésére kialakultak – röviden fogalmazva tükrözik az
eltéréseket az oszteogenezisben (csontképződés), a membrános elcsontosodásban (közvetlen elcsontosodás), a
porcos elcsontosodásban (közvetett elcsontosodás), valamint az endokondriális elcsontosodásban. A membrános
elcsontosodás során az agglutinált mesenchymális sejtek közvetlen csontképző sejt differenciálódáson mennek át,
mely olyan formákat ad a csontoknak, mint a koponyacsont, a felső állkapocscsont, valamint a járomcsont.
Másrészt a hosszú, henger alakú csontok, melyek a négy végtagban találhatók – mint például a combcsont – porcos
elcsontosodás során jönnek létre, melynek során előbb a porc alakul ki, majd ezt felváltja a csont és a csontvelő.
Az endokondriális elcsontosodás esetében a porcsejtek hipertrófiás porcsejt állapoton keresztül elmeszesedett
hipertrófiás porccá differenciálódnak. A folyamatot szabályzó faktorok a porcból származó bázikus fibroblaszt
növekedési faktor (bFGF) és az agylapi mirigy által termelt növekedési hormon. Azt már megállapítottuk, hogy
ez stimulálja a máj működését, mely IGF-I-et választ ki. Az elmeszesedett hipertrófiás porc vaszkuláris
endothelialis növekedési faktort (VEGF) termel, mely a csontban véredények kialakulását idézi elő, és a magzati
mesenchymális sejteket a csont belsejébe irányítja. Ezen magzati mesenchymális sejtek némelyike csontképző
sejtté differenciálódik, és szerepet vállal a csontképződésben. A növekedési hormon és az IGF-I fontos szabályozói
szerepet tölt be a hosszú csontok kialakulásában. További kutatásokra van szükség a részletekhez azon
mechanizmusokat illetően, melyek megállapítják a kapcsolatot a csontképződés és a KAATSU TRAINING – mely
hatással van a növekedési hormon és az IGF-I szintjének emelkedésére – között.
5.7 – A magas intenzitású edzés csont struktúrára gyakorolt hatásai

Az 5.7. ábra diagram formájában szemlélteti, hogy az edzés során a csontokat érő kompresszió milyen módon
eredményezi a csonterő növekedését.
A csont kollagénben a rost három kollagén láncból áll, melyek az úgynevezett úgy nevezett tripla hélix
szerkezetben helyezkednek el a hidroxiapatit kristályok mellett. Amikor az edzés során megtörténik a csontok
kompressziója, a helikális struktúra megcsavarodik, mely piezoelektromos hatást eredményez azáltal, hogy
elektromos töltés egyensúlyhiány jön létre a molekulák belseje és külseje között. A hidroxiapatit kompressziója
szintén piezoelektromos hatással jár. A kompresszió által generált negatív piezoelektromos töltés a pozitív kalcium
ionok egyesülését okozza, és úgy véljük, hogy ez a csontokban az ásványi anyagok tárolásához vezet. Úgy
gondoljuk továbbá, hogy a kalcium tárolás segíti a kár helyreállítását, mikor a kompresszió vagy a sokk hatására
bekövetkezik a mikrorepedés néven ismert jelenség.

5.8 – A KAATSU speciális tulajdonságai a csont metabolizmus markerek kapcsán

A. – A KAATSU TRAINING hossza és a csont metabolizmus ciklus

A KAATSU TRAINING egyik tagadhatatlan hatása, hogy csupán pár hétnyi edzést követően jelentős növekedés
figyelhető meg az izom erejében és méretében. Mint korábban már az 5.5. szekcióban kifejtettük, 3 hétnyi
KAATSU TRAINING-et követően jelentős növekedést figyeltek meg a csontképződési marker BAP szintjében1).
Továbbá egy másik kutatás arról számolt be, hogy az akut KAATSU edzés gátolta a csontfelszívódást2). Ezek
alapján a KAATSU TRAINING-nek a csont metabolizmusra, valamint az izomszövetre gyakorolt hatásai
meglehetősen gyorsnak tűnnek, és vélhetően felgyorsítják magát a csont metabolizmust is. Valójában orvosi
körülmények között arról számoltak be, hogy hat hónapnyi alacsony intenzitású KAATSU TRAINING-et
követően egy olyan páciens, aki combfej nekrózisban szenvedett, jelentős fejlődést ért el a combnyak (collum
femoris) csontsűrűségében és csont trabecula struktúrájában, mint az MRI képekkel is alátámasztották3). Ezek
alapján úgy véljük, hogy a KAATSU csont metabolizmusra gyakorolt hatásának teljes körű és helyes
megállapításához csont metabolikus markereket kellene használni, melyeket könnyedén és bármikor meg lehet
mérni. Továbbá önmagában a DEXA használatával nehéz megállapítani, hogy a csonterő változásait a
csontképződés vagy a csontfelszívódás eredményezte-e. Ennél fogva a csont metabolizmus markerek vizsgálatával
kombinálva, bízunk benne, hogy teljesebb képet kaphatunk a KAATSU TRAINING-nek a csont metabolizmusra
gyakorolt hatását illetően.

5.7. ábra A mechanizmusok, melyek által az edzés fizokemikális növekedést eredményez a csontásvány
tartalomban
B. – KAATSU edzés és szelektív csonterő fejlődés

A KAATSU egyik említett előnye, hogy nem csupán általánosságban képes gyors pozitív változásokat elérni a
csont metabolizmus regenerációjában, de különösképpen hatékonyan lehet vele összpontosítani az erőfeszítéseket
egy megcélzott terület szélesebb környezete aktív regenerációjának stimulálásához. Mint korábban már említettük,
jelentős javulás volt megfigyelhető egy combfej nekrózisban szenvedő páciens esetében3). Általánosságban véve
az edzés előnyös a teljes test csontstruktúrája számára. Jelenleg még tisztázatlan, hogy a mikor lesznek a
hagyományos edzés hatásai elég finomak ahhoz, hogy pozitívan befolyásolhassák az emberi test meghatározott
csontjait. Mivel úgy véljük, általánosságban véve a csontok cserélődése egy év leforgása alatt 20-30% körül
található, valószínűnek tűnik, hogy 3-5 évnyi edzésre van szükség egy meghatározott csont erejében bekövetkezett
változások megállapításához. Azonban ezzel együtt elfogadható, ha magas elvárásokat támasztunk a KAATSU-
val szemben, miszerint már rövid idő alatt is jelentős fejlődést érhetünk el általa a megcélzott területek csontjainak
erősítése terén, valamint a csontok általános egészségének javításában, és a rehabilitációs terápiák esetében új
perspektívák nyílhatnak ezáltal. További kutatásokra várunk azon mechanizmusok kapcsán, melyekről úgy véljük,
hogy szerepet játszanak a KAATSU TRAINING-nek a csont metabolizmus fejlődésére gyakorolt hatása kapcsán.
A KAATSU TRAINING pozitív hatásait vizsgáló kutatások még gyerekcipőben járnak. A mechanizmusok
titkainak feltérképezéséhez intenzívebben kellene használni a csont marker technikákat, és jobban meg kellene
érteni a növekedési hormon termelés jelentős növekedését, valamint az IL-6 szintjének változásait, mely tényezők
a csont metabolizmus szabályozás jelzésére szolgálnak.

Hivatkozások és bibliográfia:
1. Beekley MD et al.; KAATSU-walk training increases serum bone-specific alkaline phosphatase in youg men.
Int J Kaatsu Training Res, 2: 77-81, 2005.
2. Bemben D et al.; Effects of a single bout of Low intensity KAATSU resistance training on markers of bone
turnover in men. Med Sci Sports Exerc, 38: S531, 2006.
3. Inoue K et al.; Japanese Journal of Clinical Sports Medicine, 10(3): 395-403, 2002.
4. Ito T (ed) Takaishi M; Osteoporosis – Anatano Hone wa Daijyobu? (in Japanese), Toyo Syuppan, 1996.
5. Takayanagi, H; Understanding bone research. Crosstalk between bone metabolism and biocontrol expanding
from signal research (in Japanese), Yodosha, 2005.

6. A KAATSU TRAINING hatásai a sportteljesítmény kapcsán (Kakuro Yokoyama,
Tetsuya Iguchi, Kouki Kurita)
6.1 – Bevezetés (Kakuro Yokoyama)

Egy személyre szabott sportági edzésprogram kialakítása során figyelembe kell venni számos fizikális tényezőt,
mint például az állóképességet, a személyiséget, a szezon hosszát, valamint az illető által választott sportágat és
posztot. Továbbá nem csupán az alapvető edzési követelményekkel kell kalkulálni, hanem fel kell készülni a
különféle előre nem látható körülményekre is, mint például annak lehetőségére, hogy bizonyos problémák miatt
nehézséget fog okozni az edzésprogram betartása. Sportolók esetében gyakran jelentkeznek problémák a fizikális
állapot változásai, sérülés vagy egészségügyi problémák miatt. Az elmúlt években a sporthoz kötődő számos
területen mutatkozó villámgyors technológiai fejlődés következtében új felszerelések és eszközök jelentek meg,
melyek célja a sportteljesítmény további növelése. De ennek a fejlődésnek megvan az a hátulütője, hogy bizonyos
esetekben a még jobb teljesítmény hajszolása a sporthoz kötődő sérülések számának növekedéséhez vezetett, mivel
például a modern szintetikus futófelületek növelik a sérülések valószínűségét a keménységük miatt az alsó
végtagokat érő többlet terhelés okán.
Továbbá még az alapvető étkezési szokások és életmódhoz kötődő választások is az egész test legyengülését, vagy
a csontozat minőségének leromlását eredményezhetik, ami sporthoz kötődő sérülésekhez vezethet.
A sportoló javuló fizikai állapota következtében nem elegendő csupán megfelelően levezetni egy kemény edzést,
de körültekintően oda is kell figyelni közben a sportolóra.
A KAATSU TRAINING a hagyományos ellenállásos edzésprogramoktól eltérően alacsony terhelés használata
mellett éri el a kívánt eredményeket az izomtömeg és az erő fokozása kapcsán. Úgy vélik, hogy a véráram
korlátozása által az endokrín rendszer stimulálása fokozza a noradrenalin (norepinefrin), a növekedési hormonok
és az inzulinszerű növekedési faktor I (IGF-I) kiválasztást1). Továbbá terhelés nélkül a nyomás intenzitása, az
edzés hossza, az edzés sebessége, az ismétlések száma, az elvégzett munka típusa, és más tényezők függvényében
kiváló eredményeket lehet vele elérni. Ennél fogva lehetséges KAATSU edzésprogramokat összeállítani olyanok
számára is, akik sporthoz kötődő sérüléseket szenvedtek, ugyanis az alkalmazott kis súlyok nem valószínű, hogy
súlyosbítanák az aktuális sérülést.
A KAATSU TRAINING másik egyedi jellegzetessége, hogy nagy mértékben csökkenti a rendkívül specializált
edzési eszközök szükségességét, és a felhasználók képesek lesznek a sportáguk speciális mozgásaira fókuszálni.
A következőkben először egy példát mutatunk be a KAATSU TRAINING hatékonyságára egy átfogó
edzésprogram részeként sprinterek számára.

6.2 – Esettanulmányok – egy sprinter és egy kosárlabdázó (Kakuro Yokoyama)

Szeretném bemutatni, hogy a KAATSU TRAINING-et miként lehet beépíteni az átfogó edzésprogramokba. Ehhez
egy egyéni sporthoz (sprinter), valamint egy csapatsporthoz (kosárlabda) kötődő esettanulmányt fogok felhozni
példaként.

A. – A 100 méteres sprinter esete

(Sawake Shinya, Nippon Sporttudományi Egyetem, 100m-es bajnok a 89. Nemzeti Bajnokságon [2005]; a valaha volt legfiatalabb bajnok)

2005 áprilisában, mikor Mr. Sawake belépett az egyetem kapuján, sprinterként egyértelműen számos fizikális
problémával kellett megküzdenie. Az egyetem atlétikai tanszékének vezetője, Masuhiko Mizuno, törékeny
fizikuma miatt ”véznaként” jellemezte. Az egyetem 2002-ben ismerkedett meg a KAATSU TRAINING-gel, és
megkezdte az integrációját némely programjába. Nem sokkal a beiratkozását követően Sawake súlyzós
edzésprogramba kezdett, mely tartalmazta a KAATSU TRAINING egyes elemeit is. A Nippon Sporttudományi
Egyetem Atlétikai Tanszékénél a KAATSU TRAINING-et alapvetően az alábbi 3 cél elérése érdekében
használják.

1. Erőnövelés

A KAATSU TRAINING guggolásokból és kitörésekből álló alap edzésprogram kapcsán került bevezetésre (lásd
6.1. és 6.2. képek). Az egyetemen a szokásos guggolás és kitörés gyakorlatoktól eltérően egy ”multi hip joint
board”-ot használnak, mely egy speed board, amit a csípő ízületek erősítésére fejlesztettek ki. Az erős csípő
ízületek rendkívül fontosak a sprinterek esetében, és könnyen lehetett ennek a területnek a fejlesztésével kezdeni
a folyamatot. A KAATSU TRAINING könnyen alkalmazható a legtöbb mozgás esetében, és tökéletesen passzolt
ehhez az edzéstípushoz. (A korábban említett pozitív hatások mellett) az edzés olyan téren is hatékony, hogy a
sportoló közvetlenül tudatában van a folyamatban lévő izomerő fejlesztésnek.
2. Teljesítmény fokozás

6.1. kép KAATSU guggolások a nagy farizom 6.2. kép KAATSU kitörés a multi hip joint board-on
fejlesztésére (Sawake Shinya) (Sawake Shinya)

A KAATSU TRAINING-et sikeresen lehet integrálni a hagyományos sprint edzési módszerekhez. Különösen
megfelelő a hosszabb sprint számokban – 200 méter és 400 méter – indulók számára, ahol az alkalmazása mellett
az edzés során monitorozni lehet a vér tejsav tartalmát.
A tejsav szint monitoringja fontos hivatkozási szintet jelent az edzés során az optimális futási sebesség és a
megfelelő KAATSU nyomás kiválasztásakor. A hagyományos edzés esetén nem lehet jelentős változásra
számítani a tejsav koncentrációjában 5 hossz 300 méteres futásnál hamarabb, azonban a KAATSU TRAINING-
gel egyes jelentések jelentős változásokról számolnak be akár már egy vagy két 300 méteres futást követően.
Azonban észben kell tartani, hogy ez a fajta edzés viszonylag megterhelő, a test határait feszegeti, és nem szabad
könnyen venni. A kezdeti szakaszok során közepes futósebességet és nyomást kell alkalmazni, így biztosítva
lehetőséget a test számára, hogy idővel hozzászokjon a KAATSU TRAINING módszerhez. A sportolóknak azt is
javasolják, hogy végeztessenek egy átfogó orvosi vizsgálatot, mielőtt belevágnának az edzésbe.
Az elmúlt években a csípőízület erősítése kritikus fontosságú vált a sprinterek számára. A mozgások
hangsúlyozása által a KAATSU TRAINING hatékonyan erősíti a nagy horpaszizmot és a nagy farizmot. Sawake
hozzáadta a KAATSU-t a ”multi hip joint board” terpesz edzéséhez – (melynek során folyamatosan mozgatjuk a
lábunkat a deszkán, miközben változatlan szinten tartjuk a fejünket) (lásd 6.3. kép). Erről az edzéstípusról úgy
vélik, hogy hatékonyan erősíti a csípőízület szomszédságában található izomcsoportok mozgását. Továbbá, mivel
lehetővé teszi a sebesség és a terhelés finomhangolását, a KAATSU TRAINING használatával nem csupán a
csípőízület erősítésére, hanem a futás formájában található hibák korrekciójára is lehet számítani.
Szintén érdemes megemlíteni, hogy a KAATSU TRAINING számos sportban és edzési stílusban használható, és
lehetővé tesz egy kettős megközelítést, mely a sport-specifikus mozgásokban mutatkozó hibák kijavítása mellett
az izomerő fokozására is használható.
Azonban meg kell jegyezni, hogy bár az említett edzéstípus során hasznos lehet a KAATSU a véráram korlátozása
okán, az edzési körülmények eltérőek lehetnek a tényleges versenyhelyzettől, és ennél fogva további kutatásra van
szükség annak megállapításához, hogy a KAATSU használható-e a teljesítmény fokozásra olyan sportágakban,
ahol fontos szerep jut a finom mozgásoknak. Különösen érdekes lehet az olyan területek vizsgálata, mint a
labdajátékok, ahol a kontrollálás jelenti a lényeget, és a játék finomságai gyakran fontosabbak, mint a nyers erő.
Az csak a jövőbeni kutatások alapján lesz megállapítható, hogy a KAATSU TRAINING jelentősen hozzájárulhat-
e a teljesítmény növeléséhez a baseballban az ütésnél és dobásnál, a kosárlabdában a büntetődobásnál, a
súlylökésnél, vagy akár a golfban a lendítésnél.

3. Fenntartás
6.3. kép KAATSU terpesz a multi hip joint board-on

6.4. kép Gátak használata a csípőízület megdolgozására KAATSU nyomás mellett

A KAATSU számos módon használható egy nehéz edzést követően a levezető gyakorlatok során, és az olyan
technikákat, mint a KAATSU WALKING és a KAATSU nyújtás már széles körben használják. Ezen körülmények
között a KAATSU öv felhelyezésekor mindenképpen jelen kell lennie egy tapasztalt szakértőnek, aki felügyeli az
öv megfelelő felhelyezését, valamint a megfelelő nyomás körültekintő megválasztását. Hatékonynak tartják az 5-
10 perces KAATSU WALKING-ot, melyet KAATSU nyújtó gyakorlatokkal szakítunk meg. A KAATSU
TRAINING-et szintén hatékonyan lehet alkalmazni számos bemelegítő gyakorlat során a csípőízületek
megdolgozásához. Mint az a fenti képen (6.4. kép) is látható, ilyen képességek fejlesztésekor gyakran használnak
akadályokat a KAATSU gyakorlatok során.
Shinya Sawake szavai – ”Sprinterként a csípőízület ereje létfontosságú, és arra jutottam, hogy egy olyan
edzésprogram, mely ötvözi a KAATSU TRAINING-et és a terpesz mozgásokat, kiemelkedően hatékonynak
tekinthető” – alapján a KAATSU TRAINING rendkívül attraktív lehetőséget jelent a sprint edzésprogramba való
beillesztésre.

B. – Példa egy csapatsportból

(Toyota Motors női kosárlabda csapat)
A Toyota Motors női kosárlabda csapatnál (a továbbiakban: Toyota), mely a WJBL-ben
(Japán női kosárlabda bajnokság) szerepel, a KAATSU TRAINING egyes elemeit
először a 2003-as szezon során alkalmazták. Egy átlagos WJBL szezon során a meccsek
egy 8 csapatot tartalmazó rendszerben zajlanak, mely szeptember elején kezdődik, és
március elejéig tart.

1. A szezon függvényében módosuló célok kezelése

A szezonon kívüli időszak során a sportolók számára az edzésprogramot az aktív szezon

céljait szem előtt tartva határozzák meg. A Toyota-nál a szezonon kívüli időszak
áprilisban kezdődik, április és június között az elsődleges fókusz az edzés fizikális (nem
pedig technikai) aspektusain van. Ekkor, a szezonon kívüli időszak első felében – különösen áprilisban és
májusban – erős hangsúlyt helyeznek az izomerő és izomméret növelésére, és ebben az időszakban szinte minden
játékos aktívan részt vesz a KAATSU TRAINING-en.

6.5. kép KAATSU TRAINING a Toyota női kosárlabda csapattal

2. Edzésprogramok

Azzal együtt, hogy a csapat túlnyomó többsége részt vesz a KAATSU TRAINING-en, ez valójában nem tesz ki
többet a teljes súlyzós edzésprogramjuk 10-20%-ánál. A súlyzós edzés megkerülhetetlen része minden sportoló
edzésprogramjának – jelenleg inkább arról folyik a vita, hogy nehéz meghatározni, milyen mértékben javasolt
beépíteni a KAATSU TRAINING-et az általános edzésprogramba.
A Toyota női kosárlabda csapat támogatása kapcsán elmondható, hogy mivel az edzésre fordítható idő korlátozott,
és nem megvalósítható, hogy alkalmazzanak olyan nagy számú instruktor specialistát, akire szükség van a
KAATSU övek személyre szabott nyomásának megállapításához, a munka három alapgyakorlatra korlátozódik az
alábbiak szerint:
Fekvenyomás KAATSU-val kombinálva (1RM 20-40%-a), összesen 60-80 ismétlés, 2-3 szett.
Guggolásból nyomás KAATSU-val kombinálva (1RM 20-40%-a), összesen 50-70 ismétlés, 2-3 szett.
Vádliemelésből nyomás KAATSU-val kombinálva (kizárólag saját testsúllyal), összesen 80-120 ismétlés,
2-3 szett.
Azt követően, hogy bevezették a KAATSU TRAINING kombinálását az adott gyakorlat 1 ismétléses
maximumával (1RM) kombinálva, a fekvenyomás esetében például az átlagos javulás 10-15%-os volt. Újabb
kutatásokat végezve az időzítés optimális módszerével és a KAATSU hagyományos súlyzós edzéssel való
kombinálásával kapcsolatban, az eredmények további növekedésére lehet számítani.

3. Sérülés megelőzés és a krónikus fájdalommal és kényelmetlenség érzettel küzdő játékosok támogatása

Sok játékos – gyakran alsó háti fájdalmak, izomhúzódás vagy hasonló sérülés miatt – különféle problémákkal
szembesül, és képtelen tovább folytatni a hagyományos súlyzós edzést, vagy csupán csökkentett terheléssel képes
rá. Ezekben az esetekben a KAATSU TRAINING-gel a problémák enyhítésére, valamint az izomerő növelésére
lehet számítani. Ezen okoknál fogva a KAATSU TRAINING jelentős reputációval rendelkezik, mivel lehetővé
teszi a játékosok számára, hogy elkerüljék a hosszabb kihagyásokat az edzésprogramban, valamint segít az egész
test erejének növelésében. Természetesen az edzésprogramot az egyes sportolók egyéni igényeire kell szabni.
4. Csoport támogatás

Csapatsportok esetében nem egyszerű beépíteni a KAATSU TRAINING-et az edzésekbe, ahol az időkorlátok
szintén jelentős szerephez jutnak. A Toyota-nál, ahol egy tipikus csoportos edzés 90 percig tart, és 15 sportoló van
jelen, két KAATSU gyakorlatot végeznének a felső és az alsó végtagok esetében is, melyhez minden egyes
sportolónál minimum 8-szor kell állítani az öveket (1 edzéstípus, nyomás alkalmazása/kiengedése ennek
kétszeresét jelenti, 4 típus x 2 alkalom). Ha egyetlen instruktor dolgozik a 15 sportolóból álló csoporttal, az azt
jelentené, hogy a KAATSU övet 8 x 15 = 120 alkalommal kellene állítani (mely nem reális 90 perc alatt). A
Toyota-nál a jelenlegi alapszabály nem engedi senki számára, hogy magának helyezze fel a KAATSU övet
szakértői felügyelet nélkül, ugyanis ez nem csupán nem javasolt, de igazából veszélyes is lehet.

C. – Esettanulmány: Ekiden Runner csapat

(Satoshi Iijima – Nissan Motors Track and Field Club)

Egyetemistaként Iijima két egymást követő évben volt az első futó az éves Hakone
Ekiden-en, ahol a csapata mindkét évben a második helyen végzett. A legjobb ideje
5000 méteren 13’57’’86, 10000 méteren 28’36’’20 volt. Jelenleg arra készül, hogy a
negyedik egymást követő évben is részt vegyen a tekintélyes New Year Ekiden
versenyen.

1. Áttekintés

Bár Iijima első futó volt egymást követő években a Hakone Ekiden-en, sérülések
gyötörték végig az egyetemi évei során. Akkoriban a sérülésveszély csökkentése
érdekében kiegészítő súlyzós edzést javasoltak számára. De ez önmagában is problémát
jelentett, ugyanis az utóbbi években az ekiden futóknak ugyanannyi időt kellett magára a futásra fordítaniuk, mint
az elit maratoni futóknak, melynek következtében kevés idő vagy energia jutott a súlyzós edzésre. Ez arra is
magyarázatot ad, hogy miért nem ritkák a sérülések az ekiden futók körében. A KAATSU TRAINING megoldást
kínált a problémára, de sok hosszútávfutó fél a KAATSU módszer használatától, mivel attól tartanak, hogy az
izom hipertrófia negatívan hathat a futóteljesítményükre.
Azonban az író tapasztalatai alapján ha a KAATSU módszert körültekintően használják, el lehet kerülni a túlzott
izom hipertrófiát, és a hosszútávfutóknak nem szabad figyelmen kívül hagyniuk az edzés előnyeit. Segít
csökkenteni a krónikus fájdalmat, javítja a csípőízület, az alsó háti szakasz és a combhajlítók flexibilitását,
valamint értágító hatása van, és fokozza az oxigénszállítási képességet.
Iijima az egyetem megkezdése óta szenvedett a térdszalagjaiban jelentkező fájdalmai miatt, a fájdalom pedig
nagyjából 3 havonta visszatért, míg végül olyan mértékig fokozódott, hogy akupunktúrás kezelésnek vetette alá
magát, hogy folytatni tudja a rendszeres edzést. Nem sokkal azután, hogy csatlakozott a Nissan-hoz, a
szalagfájdalmai kiújultak. Rendkívüli módon szerette volna folytatni a futást a céges csapat tagjaként, de attól
tartott, hogy a teste nem lesz képes megbirkózni a hosszútávfutás okozta megterheléssel, ezért rádöbbent, hogy a
normál futóedzésén kívül más módszereket kell találnia a teste megerősítésére. Ekkortájt ismertette meg a fejezet
írója a KAATSU előnyeivel a Nissan Motors Track and Field Club vezetőjét.
Saját szavait idézve, mikor elkezdte a KAATSU TRAINING-et, ”a sérülések drámai mértékű csökkenését
tapasztaltam”. Ő is tanúsítja, hogy feltűnő lett számára is a fizikumának általános pozitív változása, valamint
pszichológiailag is jó hatással volt rá az érzés, hogy bár elsődlegesen hosszútávfutó, de a testfelépítése egy elit
szintű sportolóéval vetekszik. Úgy tűnhet, hogy a KAATSU TRAINING közvetlen izom hipertrófiás hatásánál
fontosabb volt a sérülések elkerülésére való képesség, valamint az általános fizikumában bekövetkező fizikális
változások. Az elit szintű sportolók számára elkerülhetetlen, hogy havonta legalább 1000 km-t fussanak.
Nyilvánvalóan számtalan tényező befolyásolja a teljesítményt – futási forma, mentális erő, étkezési szokások, az
edzésprogram részletei –, de semmi sem fontosabb a hosszútávfutó számára, mint hogy minden nap képes legyen
lefutni a szükséges kilométereket. Ennek az a hátránya, hogy minél többet fut valaki, annál nagyobb
valószínűséggel fog megsérülni, és ha valaki megsérül, akkor nem tud futni, ha pedig nem tud futni, akkor
lehetetlen gyorsabban futni. (Ez egyértelműnek tűnhet, de a hosszútávfutó sportoló számára ez a félelmetes
igazság, mellyel folyamatosan szembe kell néznie.)
Ezen okoknál fogva a KAATSU TRAINING-et kitörő örömmel üdvözölték azok a hosszútávfutók, akik a sérülés
elkerülését csupán másodlagos fontosságúnak értékelték magával a futással szemben. A 6.6. ábrát ajánlom az
olvasó figyelmébe Iijima minta KAATSU TRAINING edzése kapcsán, mely speciálisan a sérülésveszély
minimalizálását szem előtt tartva került kialakításra.
6.6. ábra Satoshi Iijim edzésprogramja

2. Összefoglalás

A KAATSU TRAINING széles körben elfogadott, mint számos sportági edzésprogram integrált része, de észben
kell tartani, hogy professzionális segítségre van szükség ahhoz, hogy ezen technikákkal megfelelő eredményeket
érjünk el – a kívánt eredmények eléréséhez önmagában nem elegendő, ha egyszerűen csak KAATSU nyomást
alkalmazunk. Ahhoz, hogy valaki hozzáértő KAATSU INSTRUKTOR lehessen, előbb el kell sajátítani a
KAATSU TRAINING elméleti hátterét, és saját magán kell megtapasztalni a KAATSU TRAINING élményét –
azon túl, hogy átfogó ismeretekkel rendelkezik a fizikai edzés általános módszereinek elméleti és gyakorlati
elemeit illetően.
A KAATSU TRAINING különféle módjainak további kutatásaira számítunk a kutató cégek részéről, mely segíthet
tisztább képet kapni a KAATSU TRAINING programok ideális benchmark-jait illetően. Úgy véljük, hogy ennek
eredményeképpen még több ember fogja megismerni a KAATSU TRAINING-ben rejlő masszív potenciált, és
aktívan fogja használni a technikákat teljesítménynövelés céljára.

6.3 – Módszerek és eredmények a KAATSU TRAINING sportedzésbe történő beépítése kapcsán (Tetsuya
Iguchi)

A. – A KAATSU TRAINING hatásai az MMA teljesítményre

1. Áttekintés és edzésprogram

A kevert harcművészet (MMA) olyan küzdősport, mely különféle technikákat ötvöz magában – a kick-boxban
használt ütési technikákat, valamint a judo nélkülözhetetlen részét képező földharcot és ízületi feszítéseket. A
sporthoz jelentős állóképességre van szükség, valamint elképesztő technikára és fizikai erőre. Nem meglepő
módon sérülések gyakran előfordulnak, és néha elég komolyak ahhoz, hogy derékba törjenek egy karriert. A
következő esettanulmányban bemutatom Shungo Oyama-t, aki profi mma harcos.
Oyama, aki judoban és samboban is jeleskedik, számos alkalommal megnyerte a Japán Nyílt Bajnokságot. 2004
februárjában kezdett bele a KAATSU TRAINING-be, de még amatőr korában súlyosan megsérült a jobb térde (a
térdszalagjai egy részt teljesen elszakadt). Több, mint egy évtizeden keresztül úgy küzdötte végig a versenyeket,
hogy a dolgát jelentősen megnehezítette a bal és jobb térdének eltérő kerülete.
A KAATSU TRAINING megkezdése előtt 20 cm-rel a térdkalácsa fölött a combjának kerülete 65,7 cm (jobb) és
67 cm (bal) volt. 5 cm-rel a térdkalácsa fölött ez 49 cm (jobb) és 50,5 cm (bal) volt. Ez (súlyosan) korlátozta azon
képességét, hogy hatékonyan tudja használni a jobb lábát. Sérüléseket szenvedett továbbá a könyökében és a
vállában is. A felkarja kerülete (a legvastagabb ponton mérve behajlított könyökkel) 38 cm (jobb) illetve 37 cm
(bal) volt. Az alkarján a mérések (5 cm-rel a felkarcsont mediális csontbütyöknyúlványa alatt) 30,5 cm-t (jobb)
illetve 31,8 cm-t (bal) mutattak. Problémája volt az eltérő fogáserővel is, az értékek 40 kg (jobb) és 45 kg (bal)
voltak, melyen a KAATSU program során szintén lehetett dolgoznia.
Egy olyan KAATSU TRAINING edzésprogramot állítottunk össze számára, ahol kizárólag a jobb lábon
alkalmazzuk a nyomást, és az alábbi gyakorlatokból tevődik össze:
Lábnyújtások (elsődlegesen a négyfejű combizom megdolgozására);
Lábhajlítások (elsődlegesen a kétfejű combizom megdolgozására);
Egylábas egyensúlyozó guggolások (egyensúlyban kell tartania a testét egy egyensúlyozó deszkán, miközben
egy lábon áll, és guggolás ismétléseket végez 30°-kal leereszkedve a pihenő pozícióhoz képest); és
Hindu guggolások (ahol mindkét lábon alkalmaztuk a KAATSU nyomást).
A karedzés szorításos edzést tartalmazott egy gripperrel az alkar izmainak erősítéséhez, kézi súlyzós felkar
hajlításokat (könyökhajlítás edzés – lásd 6.7. kép), valamint fordított fekvőtámaszokat (könyöknyújtás edzés –
lásd 6.8. kép). Mindhárom gyakorlatot 3 hónapon keresztül heti 1-2 alkalommal végezte, gyakorlatonként 3 szettet
végzett a normál súlyzós edzéshez képest 30%-kal kisebb súlyokkal. Minden edzés nagyjából 40 percig tartott a
sűrített levegővel működő KAATSU Master használata mellett (lásd 1. fejezet).

2. Eredmények

6.7. kép KAATSU TRAINING a felkar bicepsz 6.8. kép KAATSU TRAINING a felkar tricepsz
izmára izmára

6.1. tábla Változások a comb, felkar és alkar kerületében

3 hónapnyi KAATSU TRAINING-et követően az eredmények a mérések az alábbi eredményeket mutatták: comb
kerülete 20 cm-rel a térdkalács fölött – jobb 67 cm (~ 2%-os növekedés), bal 67 cm (0%); comb kerülete 5 cm-rel
a térdkalács fölött – jobb 52 cm (~ 6%-os növekedés), bal 52,6 cm (~ 4%-os növekedés). Felkar – jobb 39.2 cm
(~ 3%-os növekedés), bal 39,5 cm (~ 7%-os növekedés); alkar – jobb 32 cm (~ 5%-os növekedés), bal 32,5 cm (~
2%-os növekedés). A fogáserő jelentős növekedést mutatott: jobb 52,4 kg (~ 30%-os növekedés), bal 64,4 kg (~
43%-os növekedés).
Az izomkerületben megmutatkozó jelentős izomtömeg növekedésen túl Oyama képes volt újrakezdeni a futást is,
mely szinte lehetetlennek tűnt a sérülése óta, és kevésbé aggódott a jobb lábának használatától, mint az edzést
megelőzően. A megnövekedett fogáserejének köszönhetően félelem nélkül képes volt ízületi feszítéseket
alkalmazni, mely kibővítette számára a lehetőségek tárházát. Versenyeken nem volt többé szüksége tape-re a sérült
térdén, így csak egy egyszerű nadrágban küzdött.
Mivel nyilvánvalóvá vált, hogy jelentős volt a növekedés az izomerőben is, a KAATSU segítségével Oyama képes
volt köredzésre, egymást követő kesztyűzésre és ugró edzésre, valamint az izom-állóképességén is tudott dolgozni.
Habár a sérülései továbbra is számos problémát okoztak neki, nem kellett többé sérülés miatt feladnia egy
küzdelmet, és számos győzelmet gyűjtött be nagy versenyeken. 2005.12.31-én, az év végi versenyen legyőzte a
nemzeti K-1 bajnokot, és az írás időpontjában (2006 szeptembere) félnehézsúlyú kategóriában bejutott az
elődöntőbe a 2006-os MMA Világbajnokság végső selejtezőjében. Rettenthetetlen elszántságot mutatott a számos
akadály ellenére is – (a fent említett sérülések mellett további műtéten is átesett, melynek célja a mindkét szemében
jelentkező retinaleválás helyreállítása volt) –, és nem csekély büszkeséggel tölt el minket, ha a sikereihez legalább
egy kis mértékben is hozzá tudott járulni a KAATSU TRAINING. Reméljük, a továbbiakra nézve még nagyobb
eredmények vannak a tarsolyában.

B. – Egy példa az agilitás növelésére

1. Az edzésprogram tartalma

Az agilitási edzés fontos elemét jelenti az edzésprogramnak, mielőtt a versenyző elindul a versenyeken, és a
KAATSU ennek kapcsán is szerepet kaphat. A következő példánkban megvizsgálunk pár adatot, amit három, a
húszas éveikben járó női röplabdázótól gyűjtöttünk, akik ugyanabban a vállalati csapatban játszanak, és nemzeti
szinten képviselték Japánt. (A, B és C személyként fogunk rájuk hivatkozni.) A gyakorlatuk abból állt, hogy gyors,
egymást követő ugrásokat végeztek pár lábbal egy vonal fölött. Az ugrások előre-hátra és balra-jobbra váltakoztak.
A módszer rendkívül egyértelmű, és technikailag rendkívül egyszerű. Az edzést a KAATSU Master által vezérelt
KAATSU övek használata mellett végezték. Egy szettet a következőképpen határoztunk meg: 10 másodpercnyi
előre-hátra ugrás, melyet pihenő követ, majd 10 másodpercnyi balra-jobbra ugrás. A pihenőt az ugrás típusok és a
szettek között egységesen 15 másodpercben határoztuk meg. Mindkét típusból 2 szettet kellett végrehajtani.
Minden ismétlés, mikor áthaladtak a vonalon, 0,5 pontot ért. Az edzést 1 hónapon keresztül végezték heti 1
alkalommal, összesen 5 edzést hajtottak végre ez idő alatt. Az összesített pontszám változása szolgált a fejlődés
mérésére (lásd 6.9. kép).
Mikor elkezdtük a KAATSU TRAINING-et, a 3 játékos már túl volt egy 1 hónapig tartó hasonló edzésprogramon,
heti 1 edzéssel (összesen 5 edzés), így ezt kényelmesen lehetett benchmark-ként használni a KAATSU hatására
elért fejlődés megállapításához. Ezen hónap során A az előre-hátra ugrásait 22-ről 24-re, a balra-jobbra ugrásait
szintén 22-ről 24-re növelte; B-nél a fejlődés előre-hátra 20-ról 22-re, balra-jobbra 18-ról 19-re, C-nél pedig előre-
hátra 20-ról 22-re, balra-jobbra pedig 19-ről 20-ra történt. Minden párból a magasabb értéket használtuk kiinduló
értékként, melyhez a KAATSU nyomás alkalmazásával elért eredményeket viszonyítottuk.
A KAATSU Master 1 hónapnyi használatát követően az eredmények a következők voltak: A-nál előre-hátra 24-
ről 30-ra, balra-jobbra 24-ről 28-ra; B-nél előre-hátra 22-ről 26-ra, balra-jobbra 19-ről 23-ra; C-nél előre-hátra 22-
ről 27,5-re, balra-jobbra 20-ról 24-re.

2. Eredmények

Összehasonlítva a KAATSU nélküli és a KAATSU használata melletti hónap eredményeit, a következőt figyeltük
meg: a hagyományos edzéssel A ismétlésszáma 2-vel nőtt előre-hátra, és 2-vel balra-jobbra, a KAATSU
alkalmazása mellett ugyanezek az értékek az alábbiak voltak: 6 előre-hátra, 4 balra-jobbra. B a 2 előre-hátra és 1
balra-jobbra ismétléstől 4 előre-hátra és 4 balra-jobbra ismétlésig, míg C a 2 előre-hátra és 1 balra-jobbra
ismétléstől 5,5 előre-hátra és 4 balra-jobbra ismétlésig jutott. Egyértelműen látható, hogy a KAATSU TRAINING
edzésprogram jelentős fejlődést eredményezett.

6.9. kép KAATSU TRAINING az agilitás fejlesztésére

A három hölgy gyakran használta a KAATSU TRAINING-et különféle ugró gyakorlatokkal kombinálva a
sérüléseket követő rehabilitáció során is a csapatszintű felkészülés részeként. Egy olyan terület, melyben a
KAATSU különösen hatékonynak tűnik, az azon játékosok robbanékonyságának helyreállítása, akiknek valamely
testrésze megsérült, és vissza kell nyerniük az elvesztett agilitásukat és robbanékony sebességüket, melyre a
sportáguk bizonyos pillanataiban szükségük van (mint például mikor egy sprinter elindul a rajtgépből), továbbá
növelniük kell az általános fizikai erejüket, mivel KAATSU körülmények között a felhasználók kevésbé félnek a
rásérülés kockázataitól.
Ezen szöveg írásának időpontjában a hölgyek csapata megnyerte a nemzeti bajnokságot, és sérülésmentesen tudták
végigcsinálni a versenyt.

C. – Egy példa a ”masters” korosztályos szkander világából

Most pedig szeretném bemutatni egy szkanderes esetét. Ezt az esetet a masters korosztályból (40-50 évesek)
választottam példaként. Tekintve, hogy a sportoló 47 éves volt az itt bemutatásra kerülő események időpontjában,
a súlya pedig 70 kg körül volt, sokan nem sok reményt tápláltak volna annak kapcsán, hogy a KAATSU
TRAINING segítségével jelentős fejlődést fog tudni elérni a karizmai erejében. A felkaredzése kezdetén a karjai
kerülete (behajlított könyökkel a legvastagabb ponton mérve) 36 cm volt a jobb, míg 35 cm a bal oldalon; az
alkarjai kerülete (5 cm-rel a felkarcsont mediális csontbütyöknyúlványa alatt) 31,5 cm volt a jobb, míg 30,5 cm a
bal oldalon. Tekintetbe véve a korát és a testalkatát, ezek figyelemreméltó eredmények. A KAATSU TRAINING
edzése 3 gyakorlatból állt a felkarja, és 1 gyakorlatból az alkarja esetében, minden gyakorlatból 3 szettet hajtott
végre, a terhelés pedig kevesebb, mint a harmada volt annak, amit normál esetben a súlyzós edzése során használt.
Egy edzés hossza nagyjából 30 perc volt, heti 2 alkalommal. Hosszabb időn keresztül követtük a fejlődését, és
kielemeztük a 4 hónapnyi és 1 évnyi edzést követően mért eredményeket. Az eredmények jelentős fejlődést
mutattak a felkar és az alkar izmainak kerületében egyaránt (lásd 6.10. ábra).
A szkander egy olyan sportág, ahol a technika és az erő természetesen egyaránt fontos, de a legfontosabb annak a
képessége, hogy villámgyorsan robbanékony erőt tudjon kifejteni a küzdelem kezdetén, és úgy döntöttünk, hogy
erre a pontra fókuszálunk az edzés során. 4 éven keresztül edzett velünk, melynek során rendszeresen versenyzett
nemzeti szinten a masters korosztályban, szinte kivétel nélkül mindig az első három hely valamelyikért érve el a
tornákon. 2006-ban megnyerte a Japán Nyílt Ultramasters tornát, kiérdemelve a jogot, hogy elindulhasson a
Világbajnokságon, ahol azonnal a végső győzelemig menetelt.

6.10. ábra Adatok egy ”masters” kategóriás szkanderestől

A fejezet írójának edzőközpontjában számos más sportág – mint például tenisz, karate, golf és síelés – kapcsán is
dolgozunk ”masters” korosztályos sportolókkal, és közülük nem kevesen értek el fantasztikus eredményeket a
KAATSU TRAINING segítségével. A KAATSU TRAINING fokozni tudja a sportteljesítményt függetlenül az
illető életkorától – és ami talán még fontosabb, növeli az élményt, amit az adott sportban való részvétel okoz.

D. – Villámgyors eredmények elérése

A KAATSU TRAINING már rövid idő alatt is jelentős eredményekhez vezethet. Egy kerékpáros, aki velünk
dolgozott, már csupán 3 KAATSU edzést követően drasztikusan megjavította a saját legjobb idejét az 1 km-es
futamon a híres ”Top 6 Universities” találkozón, ahol is 1,5 mp-et javított a korábbi legjobb idején. Kizárólag az
alap KAATSU gyakorlatokat – lábnyújtások, lábhajlítások, guggolások – végezte, és úgy tűnik, hogy vélhetően a
motivációja növekedése jelentette a hirtelen fejlődése központi elemét.
Azoknak a középiskolai és egyetemi baseball csapatoknak a játékosai, akik tesztelték a KAATSU TRAINING-et,
jelentős mértékben javítottak a karjuk mozgásán, mely lehetővé tette számukra, hogy egymást követő három ütőt
is kiejtsenek, valamint hogy viszonylag könnyedén tovább folytassák a kiejtéseket több játékrész során is.

E. – Villámgyors regeneráció egy sérülést követően

Egy vállalati csapatban játszó női kosárlabdázó, aki több, mint fél éven át képtelen volt edzeni az elülső
keresztszalagjának részleges szakadása miatt, arról számolt be, hogy 2 hónapnyi KAATSU TRAINING-et
követően újra képes volt elérni a versenyformáját. Egy női röplabdázó, aki szintén egy vállalati csapatban játszott,
és keresztszalag sérülést szenvedett, hasonló élményekről számolt be szintén 2 hónapnyi KAATSU TRAINING-
et követően.
Egy korábban nemzeti szinten jegyzett síelő, aki műtéten esett át a térdízületi porc sérülését követően, olyan
szinten cselekvőképtelenné vált, hogy 2 hónapig alig tudott járni, és arra kényszerült, hogy félbehagyja a
rehabilitációs edzését – azonban csupán másfél hónapnyi KAATSU edzést követően elég erőssé vált ahhoz, hogy
részt vegyen a nemzeti bajnokság selejtezőjében.
Egy általános iskolás trambulin sportolónak, aki Achilles-ín sérülést szenvedett, az orvosok azt mondták, hogy ha
tovább folytatja a sportot, azzal saját magát veszélyezteti, azonban 2 hónapnyi KAATSU TRAINING-et követően
a nemzeti bajnokságon aranyérmes lett a korosztályában. A győzelmével ráadásul elnyerte a jogot, hogy ő
képviselje Japánt a korosztályában a világbajnokságon, és végül az érmesek között végzett.

F. – A KAATSU beépítése egy általános sport edzésprogramba

A különféle sportokat űzők, akik egy évre előre meg kell tervezniük az edzésnaptárukat, gyakran illesztik be a
”nehéz – könnyű” KAATSU edzést a programjukba. A ”nehéz” KAATSU TRAINING a test abszolút fizikai
határait feszegeti, míg a ”könnyű” edzés lehet, hogy nem tartalmaz annál megterhelőbbet, mint hogy KAATSU
öv viselése mellett az illető KAATSU WALKING-ot, vagy nyújtó gyakorlatokat végez. Más technikák az adott
sportág speciális mozgásaira koncentrálhatnak, vagy akár csupán a pszichológiai önbizalom építésére szolgálnak
bizonyos mozgások végrehajtása során – olyan mozgások esetében, melyek várhatóan jól fognak reagálni akár
rövid ideig tartó KAATSU TRAINING-re is. A 6.11. ábrán egy tipikus heti edzéstervet mutatok be.

6.11. ábra Heti edzésterv a KAATSU-val

6.12. kép Egyensúlyi edzés a KAATSU-val.

Szakértő sportedzőként egész évben küzdeni kell – változatlan időkorlátok közé szorítva – az erőedzési és
készségfejlesztési technikák használata közti egyensúly megtartásával. Az adott sportág függvényében – és
csapatsportok esetében a versenyzés szintjének figyelembe vétele mellett – a hangsúly lehet, hogy az edzés
technikai aspektusaira fog tevődni; más esetekben, ha az erő nagysága a legfőbb szempont, egyértelműen nagyobb
fókusz lesz az intenzív súlyzós edzésen. A KAATSU módszerek alkalmazásával viszonylag egyszerűen össze
lehet állítani olyan programokat, melyek az erő-, és technikai edzés kombinációját tartalmazzák, beleépítve
továbbá olyan agilitási edzést és más elemeket, mely várhatóan rövid távú eredményekkel kecsegtetnek. Továbbá,
mivel a KAATSU TRAINING viszonylag könnyű súlyokat használ, az izomrost károsodásának kockázata
lecsökken, és mivel az edzések rövidek, a kifáradás miatt bekövetkező sérülések valószínűsége jelentősen
mérséklődik. A KAATSU TRAINING-gel történő rehabilitáció, mely különféle módszereket és edzésterveket
tartalmaz, szintén bizonyítottan hatásos. A KAATSU további felhasználási lehetőségei edzőtermi felszereléseket,
puszta kezes ellenállásos edzést, valamint különféle egyensúlyi edzéseket (lásd 6.2. kép) foglalnak magukba. A
KAATSU TRAINING alkalmazása sokat segíthet az ütő és előre lépő mozgások esetében is.
A KAATSU TRAINING felhasználási lehetőségeinek feltérképezése természetesen még jelenleg is zajlik, de
egész biztosan várhatók még számos sportágban további felhasználási lehetőségek az edzés hatékonyságának
fokozása kapcsán.

6.4 – Rövid ideig tartó, intenzív KAATSU TRAINING hatásai (Kouji Kurita)

A könnyebb súlyokat használó, és a hagyományos erőedzéshez képest kevésbé megterhelő KAATSU TRAINING
hatékonysága széles körben elismert. Már rövid ideig tartó edzést követően jelentős növekedés figyelhető meg az
izomerőben, a mozgás könnyedségében, a fizikumban és a kondícióban. Ebben a szekcióban olyan profi
sportolókat szeretnék példaképpen bemutatni, akik az általam irányított (Conditioning Club PCP) intézményekben
edzenek, és jó okkal tanúskodhatnak a KAATSU TRAINING pozitív hatásai mellett.

A. – Rövid ideig tartó, intenzív KAATSU TRAINING

A KAATSU TRAINING – köszönhetően a kutatások kapcsán elért előrelépéseknek – bizonyítottan drámai

növekedést képes előidézni az izom méretében és volumenében, extrém könnyű súlyok (az 1RM 20-40%-a)
használata mellett. A KAATSU edzés másik figyelemreméltó tulajdonsága, hogy mivel a felhasználók könnyű
súlyokkal dolgoznak, az ízületekre és az izmokra ható mechanikai stressz viszonylag csekély mértékű, és a
hagyományos ellenállásos erőedzéssel ellentétben a szöveti struktúrák károsodásának regenerációhoz rövid idő
szükséges2). Egy jelenlegi kutatás arra utalt, hogy a rövid ideg tartó, gyakori, intenzív KAATSU TRAINING
jelentős növekedést eredményezhet az izom méretében és volumenében akár már két hét alatt2).
A rövid ideig tartó, intenzív KAATSU TRAINING legújabb kutatási eredményeinek figyelembe vételével
állítottuk össze és alkalmazzuk az edzésprogramokat intézményünkben a különféle sportágakban versenyző
sportolók esetében.

B. – Rövid ideig tartó, intenzív KAATSU edzésprogramokba történő integrálásának hatékonysága

Bármely élsportoló tipikus időbeosztását megnézve megállapítható, hogy – bár az adott sportág függvényében
lehetnek benne kisebb eltérések – a fizikai edzésre fordítható idő mennyisége rendkívül korlátozott. Amikor egyik
verseny követi a másikat, sok sportoló örülhet neki, ha évente van legalább 1 vagy 2 ”szezonon kívüli” hónapja.
Továbbá mivel az úgynevezett ”szezonon kívüli időszak” sok esetben ilyen rövid, az a pár hét, amit izomépítésre
és erőedzésre lehet fordítani – a speciális technikai edzés helyett –, szörnyen kevés ahhoz, hogy a sportoló előtt
álló szezonhoz szükséges tartalékok felhalmozása megtörténhessen. Az azzal kapcsolatos félelem, hogy a
”szezonon kívüli időszakban” elszenvedett sérülés negatívan hat a versenyidőszak technikai és agilitási edzésére,
azt eredményezi, hogy sok sportoló, valamint az edzői stáb tagjai, bár elméletben tisztában vannak az erőedzés
alapvető szükségességével, a gyakorlatban ezeken a gyakorlatokon igyekeznek spórolni. Sokan attól is tartanak,
hogy a túlzott erőedzés (a szezonon kívüli időszak során) fokozhatja az izomműködés esetleges rendellenességeit,
mely fokozza a versenyidőszak során a mentális és fizikális stressz mértékét3). Mindig ott van a fejükben a
károsodásnak a lehetősége, mely negatívan befolyásolhatja a sportoló teljesítményét. Ezek a félelmek minden
alkalommal felmerülnek, mikor a csapatom tagjai kondícióval kapcsolatos méréseket vagy egyeztetéseket
folytatnak a létesítményeinkben edző sportolókkal.
Egy vagy két példa elegendő lesz a problémák természetének illusztrálására. Egy röplabda játékos nem sokkal
azután, hogy csatlakozott egy profi csapathoz, egyéni csúcsot ért el a helyből felugrásban; azonban onnantól a
kezdve az ugrási képessége az évek során folyamatosan csökken ahelyett, hogy emelkedne. Egy elit szintű rögbi
játékos – első soros csatár –, akinél az ember normál esetben arra számítana, hogy a csúcsteljesítményt tavasszal,
a szezon csúcsán éri el, elképedve tapasztalja, hogy az izomtömege váratlanul eltűnt. A sportteljesítmény fokozása
érdekében észben kell tartani az olyan edzés szükségességét, mely pozitív hatást fog eredményezni
versenykörülmények között. Míg a fiatal sportolók, akik fizikálisan még növésben vannak, kevés problémával
fognak szembesülni, a felnőtt profi sportolók számára, akik a specializált időbeosztásukból nem tudnak elég időt
a fizikális edzésre fordítani, még az aktuális fizikai állapotuk fenntartása is nehézséget fog okozni, nem is beszélve
a fejlesztéséről. Ismerve a fenti problémákat, valamint a KAATSU TRAINING által elérhető jelentős izom-, és
erőnövekedést, teljes szívvel magamévá tettem a KAATSU filozófiát. Kizárólag pozitív hatásokkal szembesülök
a KAATSU TRAINING során azoknál a különféle sportágakból származó sportolóknál, akikkel együtt dolgozom.

C. – Izom hipertrófia növelését célzó projekt egy profi nehézsúlyú K-1 versenyző esetében egy rövid, intenzív
program segítségével

1. H Úr esete

Most pedig rátérek egy japán nehézsúlyú K-1 harcos esetére – nevezzük őt H-nak. 198 cm-es magasságával
megállta a helyét a nemzetközi élmezőnnyel szemben is. Ezzel együtt az izomtömeg hiánya miatt nem volt olyan
erőteljes, mint amilyen szeretett volna lenni, ezért az edzői stábja kétségbeesetten reménykedett benne, hogy ezen
a területen is fog tudni még fejlődni. Annak ellenére, hogy kitartóan dolgozott ezen a problémán hagyományos
súlyzós edzés segítségével, nem sokat haladt előre, és nem sikerült elérnie azt a pozitív változást, amire számított;
azonban lenyűgöző módon csupán két hétnyi KAATSU TRAINING-et követően drámai növekedést tapasztalt az
izomtömegében.
Továbbra is folytatta a napi két súlyzós edzésből – reggel és délután – álló programját, majd ezt egy KAATSU
edzés követte. A KAATSU TRAINING-hez megfelelő terhelést úgy határoztuk meg számára, hogy közvetlenül
és közvetve egyaránt monitoroztuk az 1RM-jét minden hagyományos súlyzós edzését követően, és végül úgy
döntöttünk, hogy a KAATSU TRAINING-en az 1RM 30-40%-ával kell dolgoznia. Az optimális nyomást
edzésenként határoztuk meg egy Doppler vérnyomásmérő segítségével. A 24 edzés során az átlagos nyomás a
felső végtagoknál 180 mmHg (átlagos nyomás), az alsó végtagoknál pedig 240 mmHg (átlagos nyomás) volt.
Mindegyik gyakorlat esetében az első szett körülbelül 30 ismétlésből állt. Négy szettet végzett, köztük 20
másodperces pihenőkkel. Az első szettet követően a többi szettet bukásig kellett végezni. A második szett
nagyjából 15-20 ismétlésből, a harmadik szett 7-15 ismétlésből, a negyedik szett pedig 5-10 ismétlésből állt. 2-3
különféle gyakorlatot végzett a felső és az alsó végtagjaira egyaránt.
A KAATSU TRAINING során a felső és az alsó végtagok esetében kombináltunk olyan gyakorlatokat, melyek
egyetlen ízületet dolgoztatnak meg, valamint olyanokat, melyek egyszerre több ízületet is megdolgoztatnak, a
kombinációk pedig edzésenként eltérőek voltak.
A KAATSU TRAINING-et megelőzően az alap KAATSU terhelést a hagyományos súlyzós edzés alapján az 1RM
75-85%-ában határoztuk meg. A felsőtest és az alsótest esetében is 1-2 gyakorlat volt, mely több ízületet is
megcélzott, minden gyakorlat során 3 szettet végzett 8-10 ismétléssel, a szettek között 60 másodperc pihenővel.
A túledzés veszélyét elkerülendő bármely gyakorlat esetében, a program 4 részre lett felosztva, minden edzésen
más végtagot dolgoztatva meg. Az edzéseket megszakítottuk robbanékonysági és agilitási edzéssel is, hogy ne
folyamatosan az izomerő növelésén dolgozzon.
Összefoglalva egy vegyes edzéstervet készítettünk számára, mely olyan hagyományos súlyzós edzést tartalmazott,
ami több ízületet is megcélzott egyszerre (agilitási edzés), melyet a KAATSU edzés követett, ami adott ízületekre
koncentrált. A legutóbbi kutatások, valamint a saját kísérleteink is arra utalnak, hogy az egyízületes KAATSU
gyakorlatok különösképpen hatékonyak a növekedési faktorok kiválasztási szintjének növelésében. Mivel ezt az
edzésmintát hatékonynak találtuk, ezért ennek mentén állítottuk össze az edzésprogramot.
6.13. ábra Változások a testsúlyban és a szubkután zsír
vastagságában rövid, intenzív KAATSU TRAINING-et
követően

A rövid, intenzív edzésprogram eredményeképpen H Úr testsúlya 5 kilóval nőtt, 104 kg-ról 109 kg-ra, azonban
kaliperes mérések segítségével megállapítottuk, hogy a szubkután zsír vastagsága ezzel együtt lecsökkent, ami
arra utal, hogy a tömegnövekedés egyértelműen a vázizomzat volumenének emelkedése hatására következett be
(lásd 6.13. ábra).
H edzői stábja amiatt aggódott, hogy a nagyobb testsúly rossz hatással lesz az agilitására. Ezen lehetőség kizárására
H-t leteszteltük egy hatszög gyakorlattal, hogy megmérjük a lépésszámát – ezt a gyakorlatot már korábbi edzései
miatt jól ismerte. (Ezen gyakorlat során 24 átlós lépést kell tenni 4 különböző irányba, miközben az illető egy 2
cm magas hatszög alakú deszkán áll, melynek minden oldala 60 cm hosszúságú.) Az edzői stáb várakozásával
ellentétben ezen gyakorlatot kapcsán, melyben a KAATSU TRAINING előtt úgy tűnt, hogy egy platót ért el,
egyértelmű növekedés volt megfigyelhető. (A másodpercenkénti lépésszáma 3,2-ről 3,8-ra nőtt, mely 19%-os
növekedést jelent.) (lásd 6.14. ábra).

2. K Úr esete

Egy rövid, intenzív KAATSU TRAINING edzésprogram hatására a 43 éves K Úr, 3 évvel a visszavonulása után
úgy döntött, hogy visszatér a K-1 ringbe. Közel ugyanazt a módszert használva, mint amit H Úrnál alkalmaztunk,
K ugyanolyan drámai tömegnövekedést mutatott. Az edzést megelőzően a testsúlya 96,4 kg volt, de 2 hétnyi
KAATSU TRAINING-et követően 3,1 kg-mal 99,5 kg-ra nőtt. A korábbi példához hasonlóan a szubkután zsír
kaliperes mérése megerősítette, hogy a növekedés szinte kizárólag a vázizomzat volumenének emelkedéséből
származott. K Úr évekig hagyományos súlyzós edzést végzett, de ő maga is megerősítette, hogy a rövid, intenzív
KAATSU TRAINING edzésprogram olyan mértékű izomtömeg növekedést eredményezett, amilyet még soha
nem tapasztalt azelőtt. Amit különösképpen ki kell emelni, hogy a KAATSU TRAINING edzésprogram során a
két KAATSU edzése mellett K Úr kora reggel 1 órát futott, valamint délután edzett egyet az edzőteremben is – ez
egy olyan kombináció volt, amit mi ”4 részes gyakorlás” néven emlegettünk. Egy ilyen kemény, szinte már
szerzetesi programtól arra számítana az ember, hogy megtör egy 43 éves embert, azonban meglepő módon
izomméret és –tömeg növekedést eredményezett.
K Úr példája továbbá arra is rámutat, hogy az intenzív KAATSU TRAINING mellett végzett technikai és
állóképességi edzés kombinációja rendkívül hatásos lehet az izomtömeg növelésére.
Továbbá a ”4 részes gyakorlás” időigénye ellenére a könnyű súlyokkal végzett KAATSU nem csupán csökkentette
a K testére ható mechanikai stresszt, de jelentősen enyhítette az Achilles-ín gyulladását és a térdfájdalmait, melyek
a hosszú évek nehéz súlyzós edzései során folyamatosan kínozták őt. Jó érzés arra gondolni, hogy a KAATSU
TRAINING előnyei nem voltak mellékesek annak kapcsán, hogy K Úr visszatérhetett a versenysporthoz.
3. Összefoglalás

A fenti példák alapján egyértelműen látni lehet azokat az előnyöket, melyekkel egy rövid KAATSU TRAINING
edzésprogram a profi sportolóknak szolgálni tud. Abban az esetben, ha az illető az év nagy részében versenyeken
vesz részt, és kevés idő jut a fizikális fejlesztésre, a KAATSU TRAINING ideális módszernek tűnik az izomtömeg
fenntartására, vagy akár növelésére.
A KAATSU TRAINING azok számára is bizonyítottan rendkívül hasznos, akik kontakt sportokat űznek egy
hosszú szezon során – mint például a rögbi esetében, ahol elég erősnek kell lenni ahhoz, hogy minden héten a
legmagasabb szinten tudjon játszani az ember. A KAATSU TRAINING segít fenntartani az erőt és a kondíciót,
miközben csökkenti a sportsérülések valószínűségét, és lehetővé teszi a játékosok számára, hogy közelebb
maradjanak a maximális erőnlétükhöz a szezon második felében is. Ilyen körülmények között a KAATSU
TRAINING elemeinek alkalmazása minimalizálhatja a testet érő stressz mértékét, javíthatja a fizikumot, vagy
legalábbis minimum megakadályozhatja a teljesítménynek a kondíció csökkenése miatti romlását.
Valójában a KAATSU TRAINING-et követően a fáradtság érzet viszonylag hamar elmúlik, elnyújtott
izomfájdalom ritkán jelentkezik, és hozzájárul a fejlődéshez a technikai edzések során. Mivel a KAATSU
TRAINING ilyen sokat segít a sportteljesítmény fokozásában, nagyra becsülik a profi sportolók, valamint az edzői
stábtagjaik egyaránt.

6.5 – A KAATSU kombinálása más edzésformákkal (Kouji Kurita)

A. – Programok a KAATSU más edzésformákkal történő kombinálására

Egy aktuális újító kutatás igazolta a kereszthatás jelenség létezését, mely szerint azon izomcsoportok volumene és
ereje megnő, melyeket a KAATSU TRAINING-et megelőzően vagy követően edzettek4). Ezen felfedezés alapján
most már belátható, hogy a normál technikai vagy fizikális edzés előtt vagy után végzett KAATSU TRAINING
elképesztő általános hatásokkal járhat a sportoló számára.

B. – Teljesítmény edzés kombinálása KAATSU-val

A Japán nehézsúlyú K-1 versenyző M számos győzelmet aratott pontozással, de viszonylag kevés ellenfelét tudta
csak legyőzni kiütéssel. Az erősségét a védekezése jelentette, valamint a fürge ütéseivel összeszedett sok pontja.
Mivel a legtöbb küzdelmét végig kellett harcolnia, azonnali segítségre volt szüksége a teljesítménye növelésére
fizikális edzés segítségével. Ezzel egy időben arra is rádöbbent, hogy dolgoznia kell az állóképességén, hogy fenn
tudja tartani a technikáját és a gyorsaságát a mérkőzések későbbi meneteiben is.

6.15. ábra Változások KAATSU TRAINING-et megelőzően és követően az egymást követő fekvenyomás
teljesítmény gyakorlatokban, fenntartva legalább a 90%-át a maximális teljesítménynek nyomás közben.

Mikor ismeretlen harcosokkal találkozott, akik nagyobbak és erősebbek voltak nála, rájött, hogy a kizárólag nyers
erőre alapozott stratégia nem vezethet sikerre. Arra volt szüksége, hogy elkerülje az ellenfele korai támadásait,
miközben begyűjt pár pontot, majd ahogy a későbbi menetekben a nehezebb ellenfele fáradni kezd, összeszedje a
győzelemhez szükséges további pontokat is. Figyelembe véve M küzdőstílusát, összeállítottunk egy személyre
szabott edzésprogramot, mely megfelelt az igényeinek.
Olyan gyakorlatokat állítottunk össze, melyek célja a fenntartható magas szintű teljesítmény edzése volt. A felső
végtagok extenziós gyakorlataiként fekvenyomásokat és egykezes nyomásokat használtunk; az alsó végtagok
esetében fekvőtámaszokat és guggolásból ugrásokat írtunk elő. Minden gyakorlat esetében azt kértük a sportolótól,
hogy meghatározott időn keresztül a lehető legnagyobb teljesítménnyel végezze az ismétléseket. A folyamat során
monitoroztuk a végrehajtás sebességét és teljesítményét; amikor a végrehajtás teljesítménye a maximális
teljesítmény 90%-a alá esett, befejezte a gyakorlatot. Azonnal azt követően, hogy befejezte ezeket a teljesítmény
gyakorlatokat, valamint más agilitási gyakorlatokat, KAATSU TRAINING-et végeztettünk vele. Ezen
edzésprogram eredményeként arra számítottunk, hogy a KAATSU alkalmazását megelőző gyakorlatok során
megdolgoztatott izomcsoportoknál kereszthatás jelenség fog jelentkezni az izomtömeg és teljesítmény terén.
Annak igazolására, hogy ezek az elvárt hatások tényleg jelentkeztek M esetében, megvizsgáltuk a fekvenyomás
teljesítmény edzés eredményeket (a gyakorlatok után azonnal KAATSU edzést végzett). (Valójában ez volt az a
gyakorlat, ahol úgy tűnt, hogy hagyományos módszerek segítségével elérte az edzésképessége határait.) A korábbi
maximális teljesítményével összehasonlítva 17,4%-os növekedés volt megfigyelhető – 1090 W-ról 1280 W-ra –,
és az ismétlésszám, ahány alkalommal képes volt a mozgás végrehajtására az 1RM teljesítménye 90%-án, 8-ról
10-re nőtt, mely 25%-os növekedésnek felel meg (lásd 6.15. ábra).

C. – Technikai edzés kombinálása KAATSU-val

Az adott sportág, és az annak kapcsán meghatározott célok függvényében két opció áll rendelkezésre a technikai
edzés és a KAATSU kombinálása kapcsán.
Az első módszer során a KAATSU TRAINING-et közvetlenül a technikai edzést követően iktatjuk be. Ezen
megközelítés előnyei kétrétűek. Egyrészt, mivel a KAATSU edzés kimerítő, érdemes a technikai edzést a fárasztó
KAATSU edzést megelőzően elvégezni. Másrészt, mint azt korábban már említettük, azon izomcsoportok
esetében, melyeket a technikai edzés során megdolgoztatunk, a kereszthatás effektus nagyobb mértékű lesz.

6.16. kép Technikai edzés KAATSU-val kombinálva

6.17. kép KAATSU slide board edzés

Úgy éreztük, hogy ez a megközelítés különösen jól működhet a golf esetében, mivel az egy olyan sport, mely
finom mozdulatokat is igényel. A lendítés technikai edzését és labdaütés ismétléseket követően a sportolónak
KAATSU gyakorlatokat kellett végeznie, melyek különösképpen azt az izomcsoportot célozták meg, mely
flexióba kerül a lendítő mozdulat során. Arra számítottunk, hogy ez különféle növekedési faktorok kiválasztását
fogja eredményezni, mely számos pozitív hatással jár.
A KAATSU-nak az edzéshez történő hozzáadására a másik módszert az jelenti, mikor a KAATSU edzést
közvetlenül a technikai edzésprogramba illesztjük be. A KAATSU edzés egyik nagy csodája az, hogy az erő
növekedésére lehet számítani az adott sportág technikai mozgásainak gyakorlása közben. Ez a fajta megközelítés
különösképpen igaz azokra a sportokra, melyek precíz technikát és mozgást igényelnek a vér magas tejsavtartalma
mellett is.
Gyakran használjuk ezt a megközelítést, mikor K-1, boksz, karate és hasonló sportágak sportolóival foglalkozunk.
Ha KAATSU mellett végeznek árnyékbokszolást, kesztyűzést, homokzsák edzést, kumite sparring edzést, és ehhez
hasonló gyakorlatokat, azzal az erő és az állóképesség terén olyan fejlődésre lehet számítani, mely a versenyen
igencsak értékes lesz a versenyző számára. K Úr esetében – a K-1 harcos, akiről korábban már beszéltünk – 3
pernyi normál öklözés edzést követően a vér tejsavtartalma normál esetben 8-10 mmol/L tartományban lenne,
azonban KAATSU használatával ez 10-14 mmol/L-ig emelkedik. Ezek a szintek azokat a körülményeket tükrözik,
melyekkel egy kemény küzdelem utolsó meneteiben szembesülhet az ember, ennél fogva kiváló lehetőséget
biztosítanak rá, hogy az illető a konkrét küzdelemhez hasonló körülmények között edzhessen (lásd 6.16. kép).
Továbbá mikor összehasonlítottuk a KAATSU TRAINING bevezetését megelőző és követő állapotot, 17%-os
csökkenést – a 7-8 mmol/L szintig – állapítottunk meg a korábbi 8-10 mmol/L szinthez képest, mely pozitív hatás
véleményünk szerint a tejsav-puffer képesség, vagy más néven tejsav tolerancia javulásának következménye.
Hasonló módon állítottunk össze programot egy rövidpályás gyorskorcsolyázó számára – N Úr – is, aki korábban
részt vett Torinóban a Téli Olimpián. A korcsolyázó slide board-ján végeztettünk vele gyakorlatokat, ugyanazt a
terhelést és dőlésszöget használva, mint a normál edzése során. A vérének az átlagos tejsav koncentrációja a
KAATSU nélküli 9,7 mmol/L-ről a kiugró 14 mmol/L-re emelkedett a KAATSU hatására, mely 44%-os
növekedést jelent.
Ahogy a KAATSU egyre szélesebb körben integrálásra kerül az általános sportági edzésprogramokba, olyan
területeken számítunk további előrelépésekre, mint a pliometrikus edzés, a teljesítmény edzés, az agilitási edzés
és a technikai edzés. A különféle területeken folyó kutatások alapján további élénk vitákat várunk annak kapcsán,
hogy a KAATSU-t milyen módon lehet a legjobban más edzésmódszerekbe integrálni – időzítés és maximális
hatékonyság terén egyaránt.

Hivatkozások és bibliográfia:
1. Abe T et al.; Korekarano Kenko to sports no Kagaku (in Japanese), 2nd edition, Kodansha, 2005.
2. Abe T; Attractiveness and effects of KAATSU TRAINING which induces increases in muscle size and strength
in a short period. Kaatsu-walk training (in Japanese). Journal of Training Science for Exercise and Sport, 16: 199-
207, 2004.
3. Brillon et al.; Effect of cortisol on energy expenditure and amino acid metabolism in humans. Am J Physiol,
268: E501-13, 1995.
4. Ishii N; Fundamental mechanisms of Kaatsu training.: From the viewpoints of neuro-muscular activity and
humoral factors (in Japanese). Journal of Training Science for Exercise and Sport, 16: 191-198, 2004.
7. KAATSU TRAINING és a szív-, és keringési rendszerek (Toshiaki Nakajima, Toshihiro
Morita, Yoshiaki Sato)
I. rész – Szív rehabilitáció a KAATSU TRAINING segítségével

7.1 – Bevezetés

A KAATSU TRAINING során speciálisan kialakított KAATSU TRAINING övet használunk, mellyel nyomást
fejtünk ki a négy végtag közül egynek vagy kettőnek a proximális pontján, hogy korlátozzuk a vérkeringést az
izomerő növelő edzés során1,2). Hagyományos ellenállásos edzés esetében – hacsak nem használunk az
egyismétléses maximum (1RM) 65%-át elérő vagy azt meghaladó terhelést – nem alakul ki jelentős növekedés az
izom erejében és méretében. Azonban a KAATSU TRAINING esetében még könnyebb súlyok használatával,
rövidebb edzés során is stimuláljuk az izomrostok fejlődését, a hagyományos módszerekhez képest pedig sokkal
hatékonyabban képes növelni az izmok erejét és méretét3-6). Jelenleg egyre több sportoló használja a KAATSU-t
az izomerejük növelésére, ha hatékonyan lehet vele fokozni az izom teljesítményét, valamint rehabilitációs célokra
is alkalmazható a különféle betegségekből regenerálódó páciensek esetében7-9). Ebben a fejezetben a KAATSU
TRAINING-nek a szív-, és keringési problémák kapcsán jelentkező pozitív hatásait fogjuk vizsgálni.

7.2 – Szív rehabilitáció: edzésmódszerek és célok

A. – Aerob edzés és ellenállásos edzés

Az edzésmódszerek lényegében két fő típusra bonthatók (lásd 7.1. táblázat). Az aerob edzésmódszerek jellemzően
sétálást, futópadot, ergometrikus kerékpározást, és ehhez hasonlókat használnak, míg az ellenállásos edzés
tipikusan súlyokkal végzett nehéz edzést takar10). Az előbbi módszer leginkább az oxigénfelvétel volumenének
maximalizálásához, valamint a fizikális állóképesség általános fejlesztéséhez ideális, míg az utóbbi növeli az izom
erejét és méretét, valamint stimulálja az alapvető metabolizmus hiperfunkcióját.

7.1. tábla Az aerob edzés és az ellenállásos edzés hatásainak összehasonlítása

B. – A szív rehabilitáció céljai

A szív rehabilitáció alapvető céljai az alábbiak:

 1. Egy szívbetegséget – mint például egy szívinfarktust –, vagy egy szívműtétet követően a páciens
mindennapi funkcionalitásának lehető leggyorsabb helyreállítása fizikálisan és mentálisan egyaránt,
valamint a normál társadalmi életbe történő gyors visszatérés lehetővé tétele;
2. Az életminőség javítása a szív-, és kardiovaszkuláris megbetegedésekben szenvedők esetében;
3. A betegség kiújulásának megelőzése (különösképpen az isémiás szívbetegségek esetében).
Ezen célokat szem előtt tartva a 7.1. táblázat összefoglalja azokat az előnyöket, melyekre tipikusan számítani lehet
a terápiás célú használat során. Ezek az alábbiakat tartalmazzák: edzéstolerancia fokozása; szívgörcs,
szívelégtelenség és hasonló szívproblémák esetében az állapot javulása; vérlipidek szintjének növekedése; a
szociális és pszichológiai elégedettségi szint növelése, valamint a stressz csökkentése; a szívbetegségekhez kötődő
elhalálozás valószínűségének csökkenése.

C. – Szív rehabilitáció aerob edzés segítségével

Az aerob edzésen alapul az egyik olyan módszer, mely széles körben ismert attól, hogy a kardiopulmonális
állóképesség javulásához vezet. Általánosságban véve, mikor keringési problémákkal küzdő pácienseket kezelünk,
óvatosan kell meghatároznunk az edzés intenzitásának szintjét, hogy elkerülhessük a túlzott terhelés következtében
kialakuló szívritmuszavar vagy akár hirtelen elhalálozás lehetőségét. Ennél fogva a terápiás edzés terhelésének
megállapítása során ügyelni kell rá, hogy a terhelés szintje az anaerob küszöbérték (AT) alatt maradjon. Az AT
arra az edzésintenzitásra utal, melyről úgy vélik, hogy a túllépését követően a sejtek közötti adenozin-trifoszfát
(ATP) regenerációja növekvő valószínűséggel következik be, mely az anaerob energiakészletek felhasználását
eredményezi.

7.1. ábra A terápiás edzés hatásai és a kapcsolódó mechanizmusok

7.2. ábra Az anaerob küszöbérték meghatározása ergometikus kerékpáron végzett kardiopulmonális teszt alapján
A gyakorlatban az aerob edzés általában különféle gyakorlatokat tartalmaz, mint például sétálás egy futópadon,
vagy ergometrikus kerékpározás megfelelő intenzitás mellett. Különféle módszerek állnak rendelkezésre a
megfelelő szint megállapítására, a leggyakrabban a maximális oxigénfelvétel (VO2max) 40-60%-át, az AT 70-
80%-át, vagy az 1 perccel az AT elérése előtti szintet alkalmazzák. Az intézményünkben az AT szintjét a
kardiopulmonális terhelési teszt (lásd 7.2. ábra) alapján határozzuk meg. Normál esetben a szintet nagyjából az
AT 70%-ára állítjuk be. A betegség jellemzőinek függvényében az edzés általában 20-40 perc hosszúságú.
Más esetekben, mikor a pulzus a meghatározó, gyakran a Karvonen-formulát használják. Amikor a maximális
pulzus (MHR) és a nyugalmi pulzus (RHR) közti különbséget vizsgáljuk az aerob tartalék kapacitás
megállapítására, az edzés intenzitása nem lehet alacsonyabban, mint 60%-kal a nyugalmi pulzus szintje fölött.
Edzési pulzus = (MHR – RHR) x 0,6 + RHR
Amikor nem lehet közvetlenül megállapítani a maximális pulzust, hüvelykujj szabályként a páciens életkorát
vesszük alapul: edzési pulzus = 220 – a páciens életkora (év). Egy másik egyszerű, és gyakran használt mérési
módszer a szubjektív Borg-skála, ahol a gyakorlatot 12-14-es szinten határozzuk meg a skálán, ami egy könnyűtől
kissé nehézig terjedő nehézségi szintet jelent. (lásd 35. oldal, 3.8. ábra).
A szív-, és keringési megbetegedésekben szenvedők rehabilitációja során ez az edzéstípus, valamint a más
mindennapi fizikai tevékenységek létfontosságúak a páciens kondíciójának és általános egészségének fejlesztése
szempontjából. Normál esetben 3-6 hónapnyi felügyelet melletti rehabilitációra van szükség. Ezek a módszerek
elengedhetetlenek a maximális oxigénfelvétel növeléséhez, az egészség javításához, és a páciens életminőségének
fokozásához. Továbbá függetlenül attól, hogy más veszélyes tényezők kapcsán bekövetkezett-e életmódváltás, a
rehabilitációs gyakorlatokat követően ritkábban fordulnak elő végzetes vagy nem halálos kimenetelű balesetek.
Mostanra már általánosan elfogadottá vált, hogy az aerob gyakorlatok hatékony módszert jelentenek a szív
rehabilitációs edzés során.

D. – Bevezetés az ellenállásos edzésbe

Ahhoz, hogy a páciens heti 3-5 alkalommal aerob edzést végezhessen, előfeltétele az edzésprogram
végrehajtásához szükséges megfelelő izom-állóképesség. Ha az izom-állóképesség nem megfelelő mértékű, a
páciens hamar ki fog fáradni, és képtelen lesz befejezni a gyakorlatot. Ez különösen azoknál a pácienseknél lehet
problémás, akik ortopédiai betegségekben szenvednek. Számos más olyan tényező is van, melyek jelentős
problémát jelentenek napjainkban a szív rehabilitáció során: a szív transzplantáció egyre gyakoribbá válik;
növekszik a mesterséges szív beültetések száma; emelkedik az extrém súlyos szívproblémákkal küzdő páciensek
aránya; ahogy a népesség elöregedik, egyre több és több idős páciens szorul kezelésre; a szívműtéten átesők száma
pedig példátlan mértéket ölt. A szív-, és keringési problémáktól szenvedők esetében a keringési rehabilitáció célja
a páciensek keringésének fokozása, valamint ezzel együtt az életminőség javítása. Azonban a legsúlyosabb
esetekben, hacsak a páciens nem képes megfelelő mértékű rehabilitáció végrehajtására, a normál edzésmódszerek
nem elegendőek a kívánt cél eléréséhez. Ezen páciensek esetében az a cél, hogy ellenállásos edzést tudjanak
végezni az izomerő fokozása érdekében.
Például azok a páciensek, akik akut szívinfarktuson estek át, sürgős sebészeti beavatkozásra szorulnak, és jelentős
időt töltenek kórházban a Sürgősségi vagy a Kardiológiai Osztályon. Ha ennek következtében hosszú időt kell
hanyatt fekve tölteniük, hacsak nem végeznek izomerősítő gyakorlatokat, izomatrófia fog náluk fellépni, melynek
veszteség rátája napi 0,6%. Amennyiben a páciens viszonylag fiatal, a 12,6%-os izom atrófia, ami normál esetben
kialakulhat egy 3 hetes ágyban fekvés esetén, (viszonylag könnyen) helyreállítható egy megfelelő edzésprogram
segítségével. Másrészt azonban idős páciensek, vagy izom atrófiával járó krónikus megbetegedésben szenvedők
esetében gyakran ez jelenti a használatlanság szindróma kialakulásának okát, mely további ágyban töltött időt
eredményez.
Ezekben az esetekben jelentős kihívást jelent az orvosoknak a páciens olyan állapotra történő visszaállítása, ahol
megfelelő a kardiopulmonális és izom-állóképesség, hogy eltávozhasson a kórházból, és megfelelő életminőség
biztosítása mellett visszatérhessen a munka világába. Az Amerikai Szív Szövetség, és más orvosi szakértői
szervezetek mostanában már kezdik javasolni ilyen eseteknél az aerob és az ellenállásos edzés kombinációjának
alkalmazását10,11).
7.2. tábla Nemzetközi sztenderdek és útmutatók az izomerő edzéséhez szívrehabilitáción résztvevő páciensek
számára

A 7.2. tábla a szívbetegek számára ajánlott rehabilitációs edzést foglalja össze, melyet általában heti 2-3
alkalommal végeznek (a 2 alkalom a leggyakoribb). Az alábbi gyakorlat típusok ajánlottak:
[Izomerő növelő gyakorlat az 1RM 40-60%-ával]
Mellből nyomás (Mell),
Vállból nyomás (Váll),
Tricepsznyújtás (Mell),
Bicepszhajlítás (Kar),
Lehúzás – felső hát (Hát),
Alsó hát nyújtása (Hát),
Hasprés / felgördülés (Hasizom),
Lábnyújtás vagy lábtolás (Comb),
Lábhajlítás – combhajlítók (Comb),
Vádliemelés (Láb).
Rendkívül fontos, hogy az edzés orvosi felügyelet mellett történjen, így biztosítva a vérnyomás és a keringési
rendszer hemodinamikai változásainak közeli monitorozását. Egy szett általában 1-3 szettből, szettenként 10-15
ismétlésből áll.

7.3 – A KAATSU TRAINING módszer hatásai

Gyakran ütközünk nehézségekbe, mikor a fenti útmutatót szem előtt tartva próbálunk ellenállásos edzést tartani,
ugyanis az idősebb páciensek, valamint az izom atrófiában szenvedők gyakran képtelenek végig csinálni egy
edzést az 1RM 40-60%-a mellett, ugyanis a terhelés szintje meghaladja a fizikai képességeiket. További problémát
jelent még, hogy az ellenállásos edzés normál esetben megemeli a vérnyomást is, mely különösen kockázatos a
szívbetegek számára. Itt válnak azonnal nyilvánvalóvá a KAATSU TRAINING előnyei. Az izom tömegének és
erejének növelése érdekében végzett KAATSU TRAINING akár az 1RM 20%-a mellett is képes elérni célját
speciális edzőeszközök nélkül; meg lehet célozni meghatározott izomcsoportokat; ha pedig kéznél vannak gépek
és edzőtermi eszközök is, akkor segítségükkel tovább lehet fokozni a fejlődést. Az ellenállásos edzés hagyományos
formáival szemben, melyek esetében magas intenzitású edzésre van szükség a hipertrófia és az izomerő
növekedésének eléréséhez, a KAATSU egyik legfőbb vonzereje abban rejlik, hogy az ellenállásos edzés során
elért eredményeket el lehet érni vele akár az 1RM 20%-ának megfelelő intenzitás mellett is3-6). Ebből következően
nagyban elkerülhető a túlzott vérnyomás-emelkedés, valamint annak kapcsolódó kockázatai. Továbbá önállóan
lehet edzeni az egyes végtagokat, mely csökkenti a teljes vérkeringésre káros hemodinamikai hatások kockázatát.
A következőkben részletesebben kifejtek néhányat a KAATSU TRAINING hatásai közül.

A. – A KAATSU-nak az endokrín rendszerre gyakorolt stimuláló hatásai

Ismert tény, hogy a növekedési hormon (GH), melyet a neuro-hipotalamikus test választ ki, fontos funkcionális
növekedési faktor, melynek különféle hatásai vannak az izmokra és a csontokra. Továbbá a GH fokozza az
inzulinszerű növekedési faktor I (IGH-I) kiválasztását, melynek számos fontos, pozitív hatása van a
kardiovaszkuláris rendszerre. A GH és az IGF-I nem csupán az izom hipertrófiát stimulálja és az izomerőt fokozza,
hanem közvetlenül hatással van a szívizom működésére és hipertrófiájára, valamint a szívizom összehúzódási
erejének növelésére is. Elnyomják továbbá a szívizom újramodellezést, és gátolják a citokinek termelését. Ezen
számos pozitív képességüknek köszönhetően rendkívül fontosak a szívproblémákkal küzdő páciensek kezelése
során. Arról számoltak be, hogy dilatatív cardiomyopathia-ban szenvedők esetében jelentős javulás volt
megfigyelhető a szívműködésben 3 hónapnyi GH-kezelést követően12). Azonban meg kell jegyeznünk, hogy az
edzés hatására kiválasztott GH mennyisége függ az edzés intenzitásától, típusától és hosszától. Ha az edzés nem
elég intenzív, vagy nem lépi túl az AT-t legalább 10 percen keresztül, a terhelés által indukált inger nem fogja
jelentősen megnövelni a GH kiválasztást. Ezzel szemben KAATSU edzés során alacsony terhelés – az 1RM 20%-
a – mellett a GH kiválasztás szintjében jelentős növekedés figyelhető meg (lásd 7.3. ábra)13,14).
A javulásról szóló beszámolók megemlítik, hogy különféle gyakorlatokat végeztek a KAATSU-val; nem csupán
kar és láb ellenállást egy terheléssel szemben, hanem olyan esetek is előfordultak, ahol dinamikus terhelés is
megjelent, mint például normál séta esetében15,16). Ennek kapcsán úgy tűnik, hogy a KAATSU TRAINING számos
pozitív hatással járhat a szívbetegségekkel küzdő páciensek rehabilitációja során, mint például: megnövekedett
izomméret és volumen rövid idő alatt; megnövekedett izomerő; a GH/IGF-I kiválasztás hiperfunkciója6,13,14);
valamint a szív működésének közvetlen fokozása.
Úgy becsülik, hogy a GH és más testfolyadék faktorok nagyjából 40%-ban járulnak hozzá az izom hipertrófia és
izomerő növekedés teljes hatásához ellenállásos edzés végzése során.
Továbbá az alábbiak kapcsán a KAATSU TRAINING további előnyökkel is szolgál: fokozza az angiogenezist;
elősegíti a vaszkuláris endothelialis növekedési faktor (VEGF) termelést (lásd 7.3. ábra13)); valamint segítséget
nyújt az arteriosclerosis obliterans-ban (ASO) és szívkoszorúér betegségben (lásd 90. oldal) szenvedő páciensek
rehabilitációja során. Ezek arra utalnak, hogy a KAATSU TRAINING mögött rejlő alapvető módszertan számtalan
új lehetőséggel szolgál, ugyanis a GH kiválasztás elősegítése révén a KAATSU lehetőségeket tárházát nyújtja a
kardiovaszkuláris megbetegedésekben szenvedők rehabilitációja során. Jelenleg is várjuk a további fejlesztések
eredményeit.

7.3. ábra A KAATSU ellenállásos edzés hatásai a GH, IGF-I és vaszkuláris endothelialis növekedési faktor
(VEGF) kiválasztásra

B. – A szív előterhelésének csökkentése

Megállapították, hogy a KAATSU nyomás használata, a felső vagy alsó végtagok vérkeringésének korlátozása
különféle pozitív hatásokkal jár a kardiovaszkuláris rendszerre nézve.
Az egyik, jelenleg széles körben elismert hatás a vénás visszafolyás korlátozása a vénás vértolulás jelenség
által13,17,18). Általánosságban véve a szívelégtelenség, és a kapcsolódó szívproblémák a szív előterhelésének
növekedéséhez kapcsolódnak, mely hirtelen növekedést okoz a szív által elvégzendő munkamennyiségben. A
KAATSU alacsony terheléssel dolgozik, melynek következtében egy olyan rehabilitációs formát jelent, mely nem
fenyeget azzal, hogy túlterheli a szív kapacitását; továbbá mivel csökkenti a vénás visszafolyás volumenét, ez
csökkenti az előterhelés szintjét, mely szintén arra utal, hogy ez az edzésforma nem jelent túlzott mértékű
megterhelést a szív számára13).
Azonban mivel a KAATSU nyomás a véráramra gyakorolt különféle hatásai kapcsán kihat a keringési rendszerre,
szívrehabilitációs kezelés során extrém mértékű odafigyelésre van mindig szükség a legmagasabb szintű
biztonsági sztenderdek betartásának biztosításához. Nyilvánvalóan számos olyan változót kell figyelembe
vennünk, melyek mindegyike jelentősen eltérő végeredményekhez vezethet: a nyomást a felső vagy az alsó
végtagokon kell-e alkalmazni; a test mindkét oldalán kell-e dolgozni, vagy csak az egyiken; mi lenne a megfelelő
nyomás; milyen hosszan kellene fenntartani a KAATSU nyomást fenntartani? A részletesebb kifejtésért lásd a 2.
fejezetet. A lenti diagram (7.4. ábra) összefoglalja 15 percnyi – KAATSU Master Mini által vezérelt – KAATSU
nyomás alsó végtagokon való alkalmazásának a keringési rendszerre gyakorolt hatását.
Minél nagyobb KAATSU nyomást alkalmazunk, annál korlátozottabb lesz az artériás vérkeringés. Ha egészséges
személyek esetében 150-200 mmHg-nál nagyobb nyomást alkalmazunk az alsó végtagokon, az elért vértolulási
hatás függvényében a vértolulási funkció megfelelhet a normál orthosztatikus ingerlésnek. Továbbá önmagában a
KAATSU nyomás alkalmazása az alábbi hatásokkal jár: pulzus (HR) növekedése; verőtérfogat (SV) csökkenése;
perctérfogat (CO) csökkenése; a teljes perifériás ellenállás (TPR) növekedése; valamint az autonóm idegrendszer
szimpatikus ágának hiperfunkciója. 150 mmHg alatti nyomások esetében nem figyelhető meg változás a
pulzusban, de az alkalmazott nyomás függvényében csökkenés jelentkezhet az SV-ben és a CO-ban. A
szívfrekvencia-variabilitás analízise alapján arra következtethetnénk, hogy a tevékenység során a paraszimpatikus
idegrendszer gátlása következik be, és a szimpatikus idegrendszer lesz a domináns. Természetesen a változások
esetenként eltérőek lehetnek – függnek attól, hogy van-e jelen betegség, vagy sem, valamint hogy mennyi ideig
alkalmazzuk a KAATSU nyomást. Aktuális kutatások azonban arra utalnak, hogy a fentiekkel ellentétben
amennyiben egy alsó végtag véráramlását egy hemodinamométeres szorító segítségével korlátozzuk, valójában a
paraszimpatikus idegrendszer válik dominánssá. Nyilvánvalóan további kutatásra van szükség a KAATSU-nak az
autonóm idegrendszerre gyakorolt hatásait illetően. Továbbá mikor nyomást fejtettünk ki csupán az egyik lábra,
majd utána a másik lábra, a vértolulási hatás gyengébb lett, és az általános hemodinamikai hatás lecsökkent.

7.4. ábra A mindkét alsó végtagon kifejtett KAATSU nyomás hatásai a vérkeringésre és az autonóm
idegrendszerre

C. – A vaszkuláris endothelialis funkció fejlesztésének hatásai

Egy átfogó rehabilitációs program, mely edzést is tartalmaz, egyszerre célozza meg a nyaki verőér érelmeszesedés
kifejlődésének lassítását, valamint magának az érelmeszesedés súlyosságának a csökkentését. Úgy vélik, hogy
több oka is lehet az érelmeszesedés-gátló hatásnak, de egyértelmű, hogy közülük fontos szerep jut az endothelialis
funkciónak. Jelenleg úgy véljük, hogy a KAATSU TRAINING hozzájárul ezen terület fejlesztéséhez. Ennek egyik
oka az a mechanizmus, hogy a KAATSU fokozza a GH / IGF-I termelést 6,13,14), ez pedig közvetlenül növeli az
érbelhártya által termelt nitrogén-monoxid (NO) termelést. Továbbá edzés során a véráramlás fokozza az artériák
falaira ható nyírófeszültséget, ami növeli a nitrogén-monoxid termelést. Hambrecht és kutatótársai arról számoltak
be, hogy jelentős javulás volt megfigyelhető mindössze 4 hétnyi kemény állóképességi edzést követően olyan
pácienseknél, akik az endothelium-függő értágulás következtében nyaki verőér betegségtől, vagy abnormális
endotheliális funkcióktól szenvedtek19). Valószínűnek látszik, hogy ugyanezen mechanizmusok beindításával a
KAATSU következetes fejlődés által képes elérni ugyanezeket a hatásokat. Továbbá új tények láttak napvilágot,
melyek arra utalnak, hogy a tejsav, melyről sokáig azt gondolták, hogy fáradtságot eredményező összetevő, mely
felgyülemlik edzés hatására, valójában számos metabolikus funkciót ellát20). Ezek az alábbiak: a) izom
ingerlékenység hiperfunkciója; b) értágulás; c) olyan kiválasztás elősegítése, mely az ennek hatására kialakuló
pszeudo-hipoxia létrejövő VEGF termeléshez vezet; d) antioxidáns funkciók. A VEGF az endothelialis sejtekre
hat, elősegítve a nitrogén-monoxid termelést, és lehetséges, hogy ezzel egy időben az antioxidáns hatás által a
nitrogén-monoxid lebomlását gátló hatás is érvényesül. Ezen hatások ismeretében arra is lehet következtetni, hogy
a KAATSU TRAINING esetlegesen növeli az endothelium-függő izomlazító reakciót, és fokozza az értónust.
Ennek kapcsán a további kutatások és tanácskozások eredményei érdekesek lehetnek.

7.4 – Biztonsági megfontolások a KAATSU TRAINING használata kapcsán

A. – Figyelmet érdemlő részletek

A KAATSU TRAINING-et kombinálni lehet a fizikai aktivitás más formáival, de vannak olyan biztonsági
megfontolások, melyeket mindig szem előtt kell tartani. A szívrehabilitáció egy olyan kifejezés, melyet manapság
még a laikusok is megértenek, de ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy kezelést lehetne végezni szakértő
felügyelete nélkül, aki gondosan odafigyel az egyes esetek sajátosságaira. Ebből következően az ilyen
betegségtípusok esetében az abszolút minimális előírás az alábbiak gondos monitorozása: (1) pulzus, lehetőség
szerint EKG segítségével, valamint (2) vérnyomás monitoring.
Ezen abszolút alapvető előfeltételeken túl az alábbiakra kell figyelmet fordítani.
1. Mivel a KAATSU alapelvei a véráram korlátozásán alapulnak, a KAATSU TRAINING
nyomásfüggő mértékben csökkenti a verőtérfogatot
Bár a KAATSU TRAINING módszer csökkenti az előterhelést, és nem terheli meg túlságosan a szívet,
ettől függetlenül még különös figyelemre van szükség azokban az esetekben, ahol a pácienseknek olyan
ismert problémája van, mely jelentősen csökkenti a szív pumpaként való elsődleges működését, ugyanis
a perctérfogat csökkenése további szívproblémákhoz vezethet. Ennél fogva az eset sajátosságainak
függvényében jelentős odafigyelésre van szükség az edzés során, melyet az orvosi előírások szigorú
betartása mellett lehet végezni, ami tartalmazhatja akár a nyomás csökkentését, kizárólag a felsőtest
edzését, vagy csak a test egyik oldalának edzését. Továbbá, mint azt korábban már említettük, ha az edzés
intenzitása meghaladja a páciens korlátait, javasolt lehet az edzés – legalább átmeneti – felfüggesztése.
Bármik legyenek is a speciális körülmények, a kezeléssel kapcsolatos szakértői döntéseket mindig az
orvosra kell bízni. Ezen téma jövőbeli egyeztetések témáját fogja még képezni.

2. A KAATSU-nak a kardiopulmonális működésre gyakorolt hatásai: vita az ülve végzett

ergometrikus (kerékpáros) intenzitási edzés kapcsán
Amennyiben rehabilitációs szívedzést végzünk KAATSU ergometrikus gyakorlat segítségével, számos
fontos biztonsági kérdést kell szem előtt tartani. Amennyiben az edzési küszöbérték (AT) KAATSU
nélküli körülmények között kerül meghatározásra, mivel a KAATSU nyomás annál magasabb lesz, így
nagyobb esély van a keringési rendszer túlzott terhelésére. A címlapon található színes illusztrációk (7.5.
ábra) a bilaterálisan, mindkét alsó végtagon az AT-nél alkalmazott 200 mmHg-os KAATSU nyomás
hatásait mutatják. Egyértelműen megfigyelhető, hogy a KAATSU mellett meghatározott AT sokkal
alacsonyabb, mint a KAATSU nyomás nélkül javasolt szint. Ennél fogva fontos a KAATSU melletti
ergometrikus gyakorlat vagy hasonló aerob tevékenység intenzitásának megállapításakor szem előtt
tartani, hogy ne idézzünk elő túlterhelést. Így aztán különösen fontos, hogy az AT-t KAATSU nyomás
mellett állapítsuk meg, vagy olyan szintet határozzunk meg, mely mellett a keringési rendszer stabil
állapotban található.
A címlapon található második színes illusztráció – 7.6. ábra – kapcsán elmondható, hogy ha az AT-t
KAATSU mellett határozzuk meg, a pulzus egy bizonyos platón stabilizálódik, azonban ha az AT-t
KAATSU nélkül állapítjuk meg, az edzés során a pulzus nem akad meg egy platón, és tovább fog
növekedni. Ezen okokból kifolyólag szem előtt kell ezeket a szempontokat tartani, mikor olyan
szívrehabilitációs programot állítunk össze, ami KAATSU TRAINING-et is tartalmaz.
Továbbá a KAATSU nyomás kiengedésekor a korábban az alsó végtagokban feltolult vér hirtelen
visszatér a szívbe. A verőtérfogat (SV) megnő, és a korábban az alsó végtagokban felgyülemlett tejsav
hirtelen szétárad a testben. Ennek ellensúlyozására megnő a ventiláció volumene. Ebből következően a
maximális edzésintenzitás és a pulzus jelentős megnövekedése melletti nyomáskiengedést kerülni kell,
mivel a vénás visszafolyás hirtelen megnő, és megemelkedik a perctérfogat volumene.

3. Óvintézkedéseket kell tenni az ellenállásos edzés során jelentkező vérnyomás emelkedés ellen
Mivel a KAATSU TRAINING-et normál esetben az 1RM 20%-a körüli terhelés mellett végezzük,
viszonylag kis mértékű lehet a vérnyomás emelkedése. Ezzel együtt azonban folyamatosan ügyelni kell
a vérnyomás fluktuációira, melyeket gyakran monitorozni kell. Különösképpen akut szívinfarktus után,
a rohamot követő első héten a szívizomnak az infarktus által károsított területei rendkívül vékonnyá
válnak, és izomszakadáshoz vezethetnek, ha a túlzott terhelés a vérnyomás emelkedését eredményezi. A
 magas vérnyomás továbbá közismerten hatással lehet a visszerek és az aorta aneorizma kialakulására, így
ennek kapcsán teljesen természetes az elővigyázatosság.

B. – Kezelhető és nem kezelhető betegségek

Vannak olyan állapotok, melyek esetében a KAATSU tökéletesen megfelelő, másoknál viszont inkább ellenjavallt
a használata. Lent található ezekkel kapcsolatban egy rövid összefoglaló. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy számos
esetben a fenti óvintézkedési tanács lényegében nem különbözik a hagyományos szívrehabilitációs kezeléstől.
Állapotok, melyek várhatóan jól reagálnak a KAATSU kezelésre:
1. Akik iszkémiás szívbetegséggel, szívinfarktussal és angina pectoris-szal kerültek kórházba; akik krónikus
iszkémiás szívrendellenességtől (angina pectoris-tól, szívinfarktustól) szenvednek; valamint akiket
percutan transluminalis angioplastica-val (PTCA) kezeltek, vagy bypass műtéten estek át. Ezen esetek
mindegyikében a páciens stabilizációját követő kezelés hatására javulásra lehet számítani a beteg
állapotában, a szíviszkémiában, valamint a szívpumpa működésében;
2. Krónikus szívritmuszavar: azonban mivel a KAATSU TRAINING hatással van a szívműködésre, nagy
odafigyeléssel kell végezni;
3. Szívkoszorúér-szűkület műtétet követően: természetesen azonnal a műtétet követően odafigyelésre van
szükség a sérülések elkerülése érdekében;
4. Terápiás céllal, valamint a magas vérnyomás, hiperlipidémia, cukorbetegség, elhízás és az úgynevezett
metabolikus szindróma megelőzése érdekében.

Állapotok, melyek esetében ellenjavallt a KAATSU használata:

1. Instabil angina pectoris;
2. Akut szívinfarktust követő pár nap;
3. Dekompenzált szívelégtelenség;
4. Irányíthatatlan szívritmuszavar;
5. Súlyos szívkoszorúér-szűkület és hipertrófiás kardiomiopátiás obliterans;
6. Más betegségek, melyekről ismert, hogy edzés hatására rosszabbodnak;
7. Akut szívizomgyulladás;
(valamint további egyéb állapotok)
Ennél fogva amennyiben egy szívrehabilitációs gyakorlat kerül előírásra, kívánatos egy átfogó kardiopulmonális
vizsgálatot végezni a kezelés meghatározását megelőzően.

7.5 – Szív rehabilitáció a KAATSU TRAINING segítségével

Mint azt korábban említettük, az intézményünkben a KAATSU TRAINING-gel végzett szívrehabilitáció aerob
gyakorlatokon (séta, futópad, ergometikus kerékpár) alapul, kombinálva ellenállásos edzéssel olyan páciensek
esetében, akik állapota stabil, vagy járóbetegek. Heti 1-2 alkalommal keresik fel a klinikát orvosi felügyelet
melletti rehabilitációs edzés céljából. Egy átlagos edzés az alábbi 7 elemből áll össze. Normál esetben egy edzés
50-60 percet vesz igénybe.
1. Egészségi állapot ellenőrzése saját beszámoló alapján, valamint vérnyomás és pulzus méréssel.
2. 5-10 perc bemelegítés: könnyű KAATSU előbb a felső, majd az alsó végtagokon. Általánosságban véve
bilaterálisan dolgozunk, a test mindkét oldalára nyomást fejtünk ki; azonban mikor a szívműködéshez
kapcsolódó bizonyos problémák állnak fenn, csupán csak a test egyik oldalán dolgozunk.
3. KAATSU ellenállásos edzés: KAATSU melletti edzés, a felsőtesttel kezdve, majd áttérve az alsótestre.
A gyakorlatok a korábban felsoroltak közül állnak össze. Minden napra 1-3 különféle gyakorlatot
választunk ki. 1 szett 10-15 ismétlést tartalmaz, a cél edzésenként 1-3 szett teljesítése. Ennek a teljes ideje
nem haladja meg a 10-15 percet.
4. Folyadékbevitel.
5. Aerob edzés 20-40 percen keresztül. Ennek tartalma részben a páciens választásától függ. Általában
ergometrikus edzés vagy futópad; ha ez nem lehetséges, akkor egyszerű sétálás.
6. Pár perc levezetés.
7. Záró orvosi ellenőrzés, beleértve a vérnyomás mérést is.
Egy edzés 50-60 percet vesz igénybe. Javasoljuk továbbá a pácienseknek, hogy heti 2-3 alkalommal otthon is
végezzenek 20-30 percnyi aerob edzést. A pácienseknek adunk egy lépésszámlálót, mellyel rögzíteniük kell az
elvégzett munkát. Abe és kollégái aktuális kutatása azt állítja, hogy akár 15 percnyi KAATSU melletti könnyű
sétától javul az izom-állóképesség, és stimulálásra kerül a növekedési hormon hiperfunkcionális kiválasztása15,16).
Ha a kutatás a kardiopulmonális állóképesség javulására is bizonyítékot talál, akkor elképzelhető, hogy a fenti
program 5. elemére már nem lesz többé szükség, elég lesz csupán csak a KAATSU WALKING. Ezen lehetőség
kapcsán még további kutatásokra számítunk.
7.6 – További alkalmazási lehetőségek a keringési megbetegedésekben szenvedők esetében

A fent részletezett KAATSU TRAINING módszerek mellett vannak további alkalmazási lehetőségek is, melyek
hasznosak lehetnek a stabil állapotú páciensek kezelése során.

A. – Esettanulmány egy CCU-ban szenvedő páciensről

7.7. kép KAATSU rehabilitáció a CCU-ban

A CCU időszakában a legtöbb időt ágyban fekve töltötte, a használatlanság miatt jelentős izom atrófia és izomerő
csökkenés jelentkezett. Ekkor döntöttünk úgy, hogy hozzákezdünk a KAATSU rehabilitációhoz. Az alsó és felső
végtagjai során a páciensnél kezdetben alig a saját testsúlyát használtuk, majd fokozatosan adtunk hozzá könnyű
terhelést. A KAATSU rehabilitáció során a GH szint hirtelen emelkedést mutatott (lásd 7.8. ábra). További edzés
hatására az izomereje fejlődni kezdett, képes lett mankó nélkül járni, és végül készen állt elhagyni a kórházat. Ez
az eset azt illusztrálja, hogy orvosi felügyelet mellett a KAATSU rehabilitáció még súlyos esetekben is minimális
kockázatot jelent, és a vágyott fejlődés eléréséhez vezethet.
Súlyos esetekben előbb saját testsúllyal dolgozunk, majd rendkívül könnyű súlyokkal (0,5 kg) végez a páciens
karhajlításokat, lábnyújtásokat és kézszorításokat, az edzés előrehaladtával fokozatosan növelve a terhelést.
Keringési problémákkal küzdő páciensek esetében lehet, hogy csak az egyik oldalon dolgozunk, illetve csak a
felsőtesten vagy alsótesten.

B. – Esettanulmány egy olyan páciensről, aki nyílt szívműtéten esett át

A KAATSU szívrehabilitációs edzés extrém hatékonyságú regenerációt eredményez olyan páciensek esetében,
akik nyílt szívműtéten estek át. Növeli a hosszú élet valószínűségét, napról napra javítja az életminőséget, és
lerövidíti a kórházban töltött időt, hogy a páciens hamar hazamehessen. Különféle problémás eseteknél
használható – különösen a coronaria arteria bypass graft műtétet (CAGB) vagy a szívkoszorúér műtétet követően.
Nemrégiben sikeresen alkalmazták mesterséges szívvel rendelkezőknél, valamint szív transzplantáción átesett
pácienseknél is. Különösen ajánlott olyan esetekben, mikor idős páciensek viszonylag hosszú időt töltenek háton
fekve a betegség megjelenése és a műtét időpontja között, amikorra már jelentős izom atrófia lépett fel. Egy
megfelelően személyre szabott szívrehabilitációs program, mely izom-állóképességi edzést is tartalmaz, remek
kilátásokkal kecsegtet a beteg számára. Jelenleg is szakértői vita folyik ennek kapcsán, de valószínűnek tűnik,
hogy az aerob edzés KAATSU ellenállásos edzéssel kiegészítve hatékonynak fog bizonyulni.
7.8. ábra Növekedési hormon fokozása KAATSU TRAINING során a CCU-ban

Mielőtt belekezdenénk az edzésprogramba, biztonsági megfontolások miatt orvosi ellenőrzésre van szükség,
beleértve az anaerob küszöbérték (AT) és a csúcs VO2 mérését, valamint Doppler ultrahangos technika
segítségével annak vizsgálatát, hogy található-e vérrög az alsó végtagokban.

A KAATSU izomerő edzésprogram alapjai.

1. Intenzitás: 1RM 20%-a.
2. Gyakoriság: 15-30 ismétlés, 3-4 szett naponta.
3. Izomösszehúzódás módja: izotónikus összehúzódás (kerülni kell az izometrikus összehúzódást).

Szükséges óvintézkedések:
Edzés közben nem szabad visszatartani a levegőt.
A felső végtagok izomerejének edzése során ellenőrizni kell, hogy nincs-e mellkasi összenövés.

C. – Metabolikus szindróma kezelése / Másodlagos megelőző edzésterápia

Alapvetően a fent bemutatott edzést kell végezni heti egy alkalommal a járóbetegnél, melyet később otthon 30
percnyi aerob séta követ. (A metabolikus szindróma kezelésével kapcsolatos bővebb információkért lásd 7.8.
szekció).

7.7 – Biztonsági megfontolások a szív-, és keringési megbetegedésekben szenvedő páciensek esetében

Az alábbiakban összefoglaljuk, hogy mikre kell szív-, és keringési megbetegedésekben szenvedő pácienseknél
különös figyelmet fordítani KAATSU TRAINING alkalmazása esetén.
1. A betegség jellemzőinek függvényében – különösen a súlyos eseteknél és az instabil állapotú betegeknél
– az edzést minden alkalommal egy orvossal szorosan együttműködve kell levezetni.
2. Azokban az esetekben, mikor a hagyományos terápia ellenjavallt a szívrehabilitáció során, a KAATSU
TRAINING sem megfelelő.
3. Amikor mindkét alsó végtagon alkalmazzuk a KAATSU-t, a nyomás növekedése hatására a szimpatikus
idegrendszer aktiválódik, a pulzus megnő, a verőtérfogat pedig lecsökken. Ebből következően azokban
az esetekben, ahol gyenge a szívizom működése, vagy ahol nem kívánatos a szimpatikus idegrendszer
működésének aktiválása – mint például a szívinfarktust követő héten –, a két végtag egyszerre történő
edzését teljes mértékben kerülni kell. Alternatívaként az egyik lábat lehet edzeni, extrém könnyű
terheléssel kezdve.
4. Amennyiben a KAATSU edzést mindkét lábon végezzük, és a KAATSU nyomás túl magas, a perifériás
érellenállás, valamint a vérnyomás megnő. Ebből kifolyólag, különösen ellenállásos edzés esetén, oda
kell figyelni a vérnyomás túlzott emelkedésének elkerülésére.
5. A véralvadásgátlókat vagy antitrombotikus szereket szedő pácienseket figyelmeztetni kell, hogy abban
az esetben, ha a felső végtagokon végeznek KAATSU TRAINING-et, gyakran szubkután vérzés erős
jelei figyelhetők meg.
6. Ha a tünetek rosszabbodnak a KAATSU során, az edzést minimum időlegesen félbe kell szakítani, és
szakértő orvossal konzultálni kell az esetről.
7. Amennyiben KAATSU nyomás mellett ergometrikus kerékpáron vagy futópadon végzett edzés során
csökkenés mutatkozik az AT szintben, az túlterhelheti a keringési rendszert, ezért monitorozni kell a
pulzust és a vérnyomást.

7.8 – Összefoglalás
A társadalom elöregedése egyre gyorsuló mértékű, és indokolt arra számítani, hogy jelentősen meg fog nőni a
különféle szívproblémák miatt rehabilitációs kezelésre szorulók száma. A rehabilitációs edzés nehéznek
bizonyulhat azon páciensek esetében, akik korlátozott mértékben képesek a gyakorlatok végrehajtására –
különösen azon esetekben, ahol a szívizom működése súlyosan károsodott, szív transzplantációt hajtottak végre,
vagy más jelentős szívműtétet végeztek. Mint a korábbiakban már említettük, a KAATSU TRAINING számos
olyan jellemzővel bír, melyek a KAATSU széleskörű felhasználhatóságát eredményezik. Örömmel várjuk az ezzel
kapcsolatos további fejlesztéseket.

II. rész – A KAATSU TRAINING-ben rejlő potenciál a különféle szív-, és keringési betegségek kapcsán

7.9 – Alkalmazás életmódból eredő betegségek és metabolikus szindróma esetén

A. – A metabolikus szindróma meghatározása

Akkor lehet metabolikus szindrómát diagnosztizálni, ha a viszcerális elhízás (zsigeri elhízás vagy hasi elhízás)
esetében az alábbi tünetek közül legalább 2 egyszerre fennáll: hiperglikémia, hipertenzió, hiperlipidémia. Ügyelni
kell rá, hogy a WHO, az Egyesült Államok és Japán diagnosztikai sztenderdjei ennek kapcsán kissé eltérőek.
Valamint a most széles körben metabolikus szindróma néven ismert állapot korábban olyan neveket is kapott, mint
X szindróma, ”a halálos négyes”, és inzulin-rezisztencia szindróma. Ezek a szindrómák önmagukban is problémát
jelentenek, azonban mikor kombinálódnak (megfelelve ezáltal a metabolikus szindróma formális definíciójának),
tovább növekszik az érelmeszesedés veszélye – egy olyan szindrómáé, melyet ha nem előznek meg, akkor egész
biztosan kezelést fog igényelni.
Különösképpen aggodalomra ad okot a belső szervek elzsírosodása következtében kialakuló elhízás növekvő
aránya. Japánban ezt ”alma formájú elhízásnak” hívják férfiak, valamint ”(nyugati) körte formájú elhízásnak”
hölgyek esetében. Az 1980-as évek elejéig az volt az általános elképzelés, hogy a manapság ’életmóddal
összefüggő betegség’ néven ismert csoport három fő alkotóeleme – magas vérnyomás, rendszertelen glükóz
anyagcsere, rendszertelen metabolikus zsír minőség, (valamint a viszcerális zsír felhalmozása következtében
kialakuló elhízás, az úgynevezett ”alma típusú elhízás”) – önálló, és egymástól független problémákat takar, bár
progresszív módon egyszerre rosszabbodtak a tünetek. Azonban 1988-ban a Reaven által publikált kutatási
eredmények szoros kapcsolatot mutattak ki ezen faktorok között, a problémát pedig ”X szindróma”-nak nevezték
el21). A következő évben Kaplan újabb szakértői vitát gerjesztett, amikor publikálta a fordulópontot jelentő
tanulmányát22), melyben bemutatta ”a halálos négyest”. Ezek a művek hatalmas mennyiségű további kutatást
eredményeztek, melyek egyértelműen a felhalmozódott viszcerális zsírt hozták ki az életmóddal összefüggő
elhízás ”első számú gyanúsítottjaként”. 2001-ben a WHO megalkotta a ”metabolikus szindróma” kifejezést, és
benchmark-okat határozott meg a diagnózisához, ezt követően pedig a kifejezés a laikusok körében is gyorsan
ismertté vált. A Japánban jelenleg diagnosztikai célokra használt benchmark-ok a 7.9. ábrán láthatók.

7.9. ábra A metabolikus szindróma diagnosztizálásához használt sztenderdek Japánban

7.10. ábra A fiziológiailag aktív anyagok lipocitás kiválasztása

A zsírsejtek különféle bioaktív anyagokat választanak ki, melyekre úgy vélik, hogy szinergistaként működnek
közre az életmóddal összefüggő betegségek súlyosbítása kapcsán (lásd 7.10. ábra). Közismert, hogy ezek
kombinációja fokozza az érelmeszesedés valószínűségét, mely pedig növeli az iszkémiás szívbetegség és az agyi
infarktus kockázatát, valamint az ezen rendellenességek következtében bekövetkező elhalálozás esélyét (lásd 7.11
és 7.12. ábrák). Az iszkémiás szívbetegség veszélyének elkerüléséhez kontrollálni kell azokat a rizikófaktorokat,
melyek metabolikus szindrómát idéznek elő. Ennek kapcsán az elsődleges megelőzés természetesen kiemelt
fontosságú, azonban a betegség kialakulása esetén a sikeres kezelést követően a másodlagos megelőző módszerek
felbecsülhetetlen jelentőségűek a kiújulás elkerülése szempontjából.

B. – KAATSU és fejlődés a metabolikus szindróma kapcsán

Mostanra már közismert tény, hogy a KAATSU TRAINING jelentős izom hipertrófiához, valamint számottevő
növekedési hormon kiválasztáshoz vezet23). A metabolikus szindróma kezelésének alapját az étrend és az edzési
szokások minőségének növelése jelenti. A kalóriabevitel csökkentése a megfelelő mértékben megnövelt
edzésmennyiséggel karöltve alacsonyabb testsúlyt eredményez az izmok vagy a csontok mennyiségének
csökkenése nélkül; vagy másképp fogalmazva csökkenti a többlet testzsír (zsírszövet) mennyiségét. Az izomszövet
növelése az izom mennyiségének növekedését eredményezi, mely hatékonyan tudja támogatni a zsír
mennyiségének csökkenését. Továbbá a növekedési hormon segít a zsírsejtekben található neutrális zsírok
lebontásában, szabad zsírsavakként juttatva azokat a vérbe. A szabad zsírsavak pedig lebontásra kerülnek a máj
vagy az izomszövetek által. Ezen hatások alapján valószínűsíthető, hogy a KAATSU TRAINING hatékonyabbnak
fog bizonyulni a metabolikus szindróma kezelése kapcsán, mint a terápiás céllal korábban használt módszerek.
7.11. ábra A metabolikus szindróma hatásai az érelmeszesedés előfordulására (a BOTNIA tanulmány)

7.12. ábra Emelkedés a halálozás valószínűségében a metabolikus szindróma kialakulása esetén

A zsírszövet lebontás hatékonyságának maximalizálása érdekében 10-20 percnyi KAATSU TRAINING javasolt
a növekedési hormon kiválasztás stimulálásához, melyet ideális esetben 20-30 percnyi séta, kocogás, aerobik, vagy
más aerob edzés követ.
7.13. ábra A távoli prekondicionálás koncepciója

7.10 – KAATSU és az iszkémiás szívbetegség

A szívkoszorúér az artériás rendszeren keresztül látja el vérrel a szívizmot. Az iszkémiás szívbetegség olyankor
jelentkezik, mikor az érelmeszesedés szűkületet eredményez, mely negatívan befolyásolja a normál vérkeringést.
Az iszkémia akut mellkasi fájdalmat okoz, mely angina pectoris néven ismert. Akkor alakul ki szívroham, amikor
a szívkoszorúér eltömődése a szívizom részleges pusztulását eredményezi. Az iszkémiás szívbetegség kapcsán
alakult ki az iszkémiás prekondicionálás koncepciója24). Japánra fordítva ez nagyjából ”iszkémiás toleranciát”25)
jelent. Ez annyit tesz, hogy az iszkémia ismétlődő kialakulása növeli az iszkémiával szembeni tolerancia szintjét.
Ugyanezt a jelenséget megfigyelték KAATSU TRAINING során is. A prekondicionálásnak akut és krónikus
hatásai is jelentkeznek. Akut prekondicionálás akkor jön létre, amikor 1-2 iszkémiás terhelést követően a további
iszkémiás terhelés már toleranciát eredményez. Ha ezt a rendszeresen jelentkező hatást hónapokon, vagy akár
éveken át előidézzük, kialakul a krónikus iszkémia tolerancia hatás.
Egy másik koncepció, mely szintén figyelmet érdemel, távoli prekondicionálás néven ismert. Ez a koncepció egy
olyan szituációt ír le, melynek során a testnek egy szívtől eltérő része – például az alsó végtagok – van kitéve
iszkémiának, ez azonban nem csupán az alsó végtagokban, hanem a szívben is fokozza az iszkémia tolerancia
szintjét. A KAATSU TRAINING használatával elképzelhető, hogy utánozni lehet az iszkémiás körülményeket a
felső vagy az alsó végtagokban, mely szintén távoli prekondicionálást eredményez. Az ezt előidéző mechanizmus
pontos meghatározása jelenleg is szakértői vita tárgyát képezi (lásd 7.13. ábra).

7.11 – A KAATSU alkalmazási lehetőségei szívelégtelenség esetén

A szív percenként 60-80 alkalommal húzódik össze és tágul ki, pumpaként juttatva el a vért a test egészébe. Ha
valamilyen oknál fogva a szív pumpáló tevékenysége lecsökken, a test elégtelen vérellátása szívelégtelenséghez
vezethet (lásd 7.14. és 7.15. ábrák).
Amikor a szívelégtelenség hirtelen alakul ki, folyadék gyülemlik fel a tüdőkben, mely tüdővizenyőhöz vezet. Ezt
az állapotot akut szívelégtelenségnek nevezzük. Amennyiben ez kialakul, az a szívizom működésének krónikus
leromlásához vezet, a szív védelmező képessége lecsökken, és kialakul a krónikus szívelégtelenség.
Amikor kialakul az akut szívelégtelenség, rendkívül fontos, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkentsük a
szívre eső terhelés mértékét. A szív terhelése előterhelési és utóterhelési faktorokra bontható. A szív előterhelése
különösképpen a bal kamrába áramló vér mennyiségére hat; ha a bal kamra előterhelése megnő, az a bal pitvar
előterhelését eredményezi, mely megnöveli a nyomást a tüdőartériában. A fejezet szerzői ennek kapcsán vitát
generálnak, és megpróbálják igazolni annak a lehetőségét, hogy ha KAATSU nyomást fejtünk ki az alsó
végtagokra, annak hatására a vénás visszafolyás – a szívbe visszatérő véráram – lecsökken, mely a tüdőartéria
nyomásának csökkenéséhez vezet. Amennyiben tényleg ez a helyzet, akkor lehetséges, hogy a szív előterhelésének
a KAATSU nyomás használatával történő csökkentése hatékony módszert jelent az akut szívelégtelenség kezelése
kapcsán.
7.14. ábra A szív és a vérkeringés struktúrája

7.15. ábra Szívelégtelenség

A krónikus szívelégtelenség alapvetően a bal kamra összehúzódó képességének gyengüléséhez kapcsolódik, így
ha ezen funkcióban fejlődést lehet elérni, akkor proaktív módon, a káros gyengülés megelőzése által javítani lehet
a szituáción. Széles körben elfogadott, hogy a béta blokkolók hatékony megoldást jelentenek a szívizom
működésének javítása, valamint a krónikus szívelégtelenség lehetőségének megakadályozása kapcsán26), azonban
ez nem minden esetben hatásos. Az is közismert, hogy a növekedési hormon kiválasztás fokozza a szívizom
működését, ezáltal védelmet nyújt a krónikus szívelégtelenséggel szemben27). Nagy várakozásaink vannak annak
kapcsán, hogy a KAATSU TRAINING a szív túlzott terhelése nélkül fokozza a növekedési hormon kiválasztást,
és innovatív edzésterápiát jelenthet a krónikus szívelégtelenség esetében.
7.3. tábla A sántítás kezelési módszerei

7.16. ábra A terápiás edzésnek a sántításra gyakorolt hatásai

7.12 – Arteriosclerosis obliterans (ASO)

Az arteriosclerosis obliterans – röviden ASO – név egy olyan betegséget takar, ahol a test perifériáinak – mint
például az alsó végtagok végei – véredényeiben szűkület alakul ki az érelmeszesedés következtében, mely
iszkémiás betegséghez vezet. Manapság számos különféle artéria struktúrát szoktak operálni, vagy katéter
bejuttatásával kezelni – ilyenek például a nyaki artéria, a veseartéria, a csípőartéria, valamint a combartéria.
Jelenleg ezeket a rendellenességeket egységesen perifériás artériás betegségnek (PAD) nevezik. Úgy vélik, hogy
ezek a rendellenességek hatékonyan kezelhetők ugyanazzal a módszerrel, mint a szívproblémák – KAATSU
nyomás mellett iszkémiás körülmények szándékos előidézésével. Egy ideje már az is ismert tény, hogy a terápiás
edzés hatékonyan képes kezelni az ASO által előidézett időszakos sántítást28). A szerzők annak a lehetőségét is
felvetették, hogy ha KAATSU-t alkalmazunk az alsó végtagokon, az vaszkuláris endothelialis növekedési faktor
(VEGF) kiválasztást eredményezhet, mely fontos tényezője az angiogenezisnek29).
Ezen megfigyelések alapján valószínűnek tűnik, hogy a KAATSU TRAINING más terápiás edzésmódszereknél
hatékonyabbnak fog bizonyulni az időszakos sántítás kezelése kapcsán. Ezen felfedezés orvosi alkalmazása
jelenleg is vita tárgyát képezi (7.3. táblázat, 7.16. ábra).

7.13 – Összefoglalás
Az elmúlt években, mivel a médiában gyakran emlegették, közismertté vált a metabolikus szindróma kifejezés, és
sokan tisztában vannak vele, hogy van kapcsolat a fenti kifejezés, valamint a szívproblémákkal és
érelmeszesedéssel küzdő páciensek számának emelkedése között. Komoly esély van rá, hogy a korábban említett
iszkémiás prekondicionálás nem csupán megakadályozza a metabolikus szindróma kialakulását, illetve javulást
eredményez ott, ahol már kialakult, de hatékonyan képes küzdeni a kardiovaszkuláris megbetegedésekkel szemben
is. Itt is arra számítunk, hogy a további orvosi kutatások fényt fognak deríteni ezekre a lehetőségekre.

Hivatkozások és bibliográfia:
1. Sato Y; The history and current trend of KAATSU training (in Japanese). The journal of clinical sports medicine,
21: 209-213, 2004.
2. Sato Y; The history and future of KAATSU training. Int J Kaatsu Training Res, 1: 1-5, 2005.
3. Ishii N; Mechanisms of Kaatsu training (in Japanese), The journal of clinical sports medicine, 21: 215-223,
2004.
4. Takarada Y et al.; Effects of resistance exercise combined with moderate vascular occlusion on muscle function
in humans. J Appl Physiol, 88: 2097-2106, 2000.
5. Takarada Y and Ishii N; Effects of low-intensity resistance exercise with short interest rest period on muscular
function in middle-aged women. J Strength Cond Res, 16: 123-128, 2002.
6. Abe T et al.; Muscle size and IGF-I increased after two weeks of low-intensity ”Kaatsu” resistance training.
Med Sci Sports Exerc, 36: S353, 2004.
7. Odagiri K; Advantages of Kaatsu rehabilitation in different disorders (in Japanese), The journal of clinical sports
medicine, 21: 253-257, 2004.
8. Nakajima T et al.; Kaatsu Training (in Japanese). J. of Clin. Exp. Med. (IGAKUNO AYUMI), 212: 1081-1082,
2005.
9. Nakajima T et al.; Present state of KAATSU training. Int J Kaatsu Training Res, 2: 8-16, 2006.
10. Pollock ML et al.; Resistance Exercise in Individuals with and without Cardiovascular Disease: Benefits,
Rationale, Safety, and Prescription: And Advisory from the Committee on Exercise, Rehabilitation, and
Prevention, Council on Clinical Cardiology, American Heart Association. Circulation, 101: 828-833, 2000.
11. Leon AS et al.; Cardiac Rehabilitation and Secondary Prevention of Coronary Heart Disease. Circulation, 111:
369-376, 2005.
12. Fazio S et al.; A preliminary study of growth hormone in the treatment of dilated cardiomyopathy (DCM). N
Engl J Med, 334: 809-814, 1996.
13. Takano H et al.; Hemodynamic and hormonal responses to a short-term low-intensity resistance exercise with
the reduction of muscle blood flow. Eur J Appl Physiol, 95: 65-73, 2005.
14. Takarada Y et al.; Rapid increase in plasma growth hormone after low-intensity resistance exercise with
vascular occlusion. J Appl Physiol, 88: 61-65, 2000.
15. Abe T et al.; Effects of walk training with restricted venous blood flow on blood hormonal concentrations (in
Japanese). Proceedings of the 55th meeting of Japanese Society of Physical Education, p274, 2004.
16. Abe T et al.; Muscle size and strength are increased following walk training with restricted venous blood flow
from the leg muscle, KAATSU-walk training. J Appl Physiol, 100: 1460-1466, 2006.
17. Takano H et al.; Effects of low-intensity ”KAATSU” resistance exercise on hemodynamic and growth hormone
responses. Int J Kaatsu Training Res, 1: 13-18, 2005.
18. Iida H et al.; Hemodynamic and autonomic nervous responses to the restriction of femoral blood flow by
KAATSU. Int J Kaatsu Training Res, 1: 57-64, 2005.
19. Hambrecht R et al.; Effect of Exercise on Coronary Endothelial Function in Patients with Coronary Artery
Disease. N Engl J Med, 342: 454-460, 2000.
20. Philp A et al.; Lactate – a signal coordinating cell and systemic function. J Exp Biol, 208: 4561-4575, 2005.
21. Reaven GM; Banting lecture 1988. Role of insulin resistance in human disease. Diabetes, 37: 1595-607, 1988.
22. Kaplan NM; The deadly quartet. Upper-body obesity, glucose intolerance, hypertriglyceridemia, and
hypertension. Arch Intern Med, 149: 1514-20, 1989.
23. Takarada Y et al.; Rapid increase in plasma growth hormone after low-intensity resistance exercise. J Appl
Physiol, 88: 61-5, 2000.
24. Scott RJ et al.; Ischemic preconditioning reduces infarct size in swine myocardium. Circ Res, 66: 1133-42,
1990.
25. Gho BC et al.; Myocardial protection by brief ischemia in noncardiac tissue. Circulation, 94: 2193-200, 1996.
26. Rodriguez M et al.; Use of beta-blockers for treatment of cardiac failure. An Med Interna, 19: 368-74, 2002.
27. Lecorvoisier et al.; Cardiac effects of growth hormone treatment in chronic heart failure. A meta-analysis. J
Clin Endocrinol Metab, 24, 2006, [Epub ahead of print].
28. Stewart KJ et al.; Exercise training for claudication. N Endl Med, 347: 1941-51, 2002.
29. Takano H et al.; Hemodynamic and hormonal responses to a short-term low-intensity resistance exercise with
the reduction of muscle blood flow. Eur J Appl Physiol, 95: 65-73, 2005.
8. A KAATSU hatásai az ortopéd sebészeti esetek kapcsán (Hiroji Fukuta)
8.1 – Bevezetés

Az író 2004 októbere óta számos olyan betegnél használta már a KAATSU TRAINING módszereket, akik ortopéd
rendellenességei műtéti beavatkozást igényeltek. Számos esetben rendkívül egyértelmű volt a KAATSU
TRAINING hatékonysága. Arra a következtetésre jutottam, hogy a KAATSU TRAINING módszerek
különösképpen hatékonyak az alábbi esetekben: (1) felső és alsó végtagtörések, ficamok, izomhúzódások és más
trauma típusok; (2) gonarthrosis, valamint a felső és az alsó végtagok degeneratív ízületi rendellenességei; (3)
lumbális porckorongsérvben szenvedő páciensek; és (4) combfej nekrózis.

8.2 – Felső és alsó végtagtörések, ficamok, izomhúzódások és más trauma típusok

Dr. Yoshiaki Sato kutatásának köszönhetően – melynek során tengerimalacként használta magát – mostanra már
közismertek a KAATSU TRAINING-nek a felső és alsó végtagok traumáját követő terápiás kezelése kapcsán
jelentkező előnyei. A következőkben bemutatok néhányat a KAATSU TRAINING terápiás hatásaiból idős
pácienseknél az alkar disztális végének törése, a lábízületek invertált ficama, valamint a térdízület károsodása
kapcsán.

A. – Idős páciens az alkar disztális végének törésével

Idős páciensek esetében az egyik leggyakoribb törést az alkar disztális végének törése jelenti. A 8.1. képen egy 81
éves hölgy páciens röntgen felvételei láthatók. Az alkar disztális végének diszlokált törését állapították meg nála.
Ilyenkor normál esetben a helyreállítást követően a végtagot begipszelik, vagy pedig műtétre van szükség.
Amennyiben ezek egyike sem történik meg, a károsodás visszafordíthatatlan lesz, mely végleges deformitást
eredményez. Előrehaladott korát figyelembe véve azt tanácsolták neki, hogy jobb lenne elkerülni a diszlokáció
műtéttel történő helyreállítását, és egyszerűen csak begipszelték a karját. Hozzájárulását adta, hogy a törése
kezelését KAATSU TRAINING-gel kombinálva végezzék. Miközben a gipsz még a karján volt, a légnyomással
vezérelt KAATSU Master-t vagy KAATSU Master Mini-t használta a nyomás ismétlődő kifejtésére és
kiengedésére. 3 szett karhajlítást végzett terhelés nélkül. A szettek között a nyomást egy rövid időre kiengedték.
A kezelés megkezdésének napjától fogva heti 2-3 alkalommal hajtotta végre ezt a protokollt.

8.1. kép Egy törés kezelése kiegészítő KAATSU TRAINING segítségével (81 éves hölgy)

A kezelés kezdetétől számított 2. és 3. héten újabb röntgeneket készítettek, melyek a várakozásoknak megfelelően
azt mutatták, hogy a csont diszlokáció fennállt. De arról számolt be, hogy a fájdalom jelentősen lecsökkent, és a
duzzanat is láthatóan lelohadt. Mikor a gipszet 4 hét után eltávolították, a diszlokáció következtében jelentkező
deformitás egyértelműen megállapítható volt, azonban a páciens nem érzett vagy fájdalmat duzzanatot, és szinte
tökéletesen tudta újra használni a karját. A csont összeforrásának további bizonyítékaként a röntgeneken
egyértelműen megfigyelhető volt a csontheg. A páciens annyira elégedett volt, hogy a következőképpen
kommentálta az állapotát: ”Ez igen, már most is sokkal jobb, köszönöm szépen” – hamarosan vissza is térhetett az
otthonába. Olyan sikeres volt a kezelése, hogy ezt követően már nem is kellett visszatérnie a klinikára
utógondozásra.
Tapasztalataim alapján a komoly törést követő ilyen gyors regeneráció teljesen szokatlan. Beszéltem számos
szakértő kollégámmal erről az esetről, és mindannyian azonos állásponton voltunk. A fejlődés normál mintája a
8.4. képen látható. A 8.4. kép egy 61 éves hölgy páciens röntgenjét mutatja, akit pontosan ugyanolyan töréssel
diagnosztizáltak, mint az előzőekben bemutatott pácienst. Ez a páciens azonban nem vetette alá magát a kiegészítő
KAATSU TRAINING-nek. Még 7 hetet követően is kevés jele volt a hegképződésnek, és a csont fehérsége inkább
halványabbá vált. Ezek a jelek arra utaltak, hogy a csont az atrófia következtében legyengült. Ekkor még mindig
jelen volt a fájdalom és a duzzanat, a karját pedig csupán korlátozottan tudta használni – egyértelművé vált, hogy
rehabilitációs edzésre és további segítségre lesz szüksége, mely két hónapot vett végül igénybe.
Ennek kapcsán vizsgáljunk meg más eseteket is, összehasonlítva a röntgen képeiket.
A 8.1., 8.2. és 8.3. képek olyan páciensek kezelésének progresszióját mutatják, akik alávetették magukat a
KAATSU TRAINING kezelésnek, melynek során a korábban említett légnyomást alkalmazták, az övet pedig a
KAATSU Master vagy a KAATSU Master Mini vezérelte. A 8.2. és 8.3. képeken 3 hetet követően, a 8.1. képen
pedig 4 hetet követően a fehér csontheg egyértelműen látható a törés helyén. Nem figyelhető meg csont atrófia, és
igazából a röntgenen a csont fehérnek tűnik, az ereje pedig növekedett. A törések kezelését vizsgáló kutatások
alapján úgy véljük, hogy a KAATSU TRAINING jelentős mértékben járul hozzá a csont atrófia
megakadályozásához.

8.2. kép Egy törés kombinált kezelése kiegészítő KAATSU TRAINING segítségével (65 éves hölgy)

8.3. kép Egy törés kezelése kiegészítő KAATSU TRAINING segítségével (66 éves hölgy)
A 8.4. és 8.5. képek olyan páciensek röntgenjeit mutatják, akik nem vetették alá magukat a kiegészítő KAATSU
TRAINING-nek. 7 hetet követően a törés helyén legalább a heg nyomai megfigyelhetők. Azonban a törés helyén
jelentős csont atrófia is látható. A két eset vizuális összehasonlítása (azokkal az esetekkel, ahol alkalmazták a
KAATSU-t) cáfolhatatlanul bizonyítja a KAATSU TRAINING előnyeit.
Most pedig lépjünk tovább a rehabilitációs edzés hatásainak összehasonlítására. A KAATSU Master vagy
KAATSU Master Mini által vezérelt légnyomás használatával a duzzanat és a fájdalom rendkívül gyorsan
megszűnt. A gipsz használatának időtartama lerövidült, és a gipsz eltávolításakor alig volt megfigyelhető a végtag
mozgását akadályozó izomrövidülés. Nem sokkal a gipsz eltávolítását követően a kezelés véget is ért. Mi ennek
kapcsán elkezdtük a ” KAATSU TRAINING – és nincs szükség rehabilitációra” szlogent használni, ugyanis
KAATSU TRAINING nélkül az ortopéd gipsz eltávolítása általában csupán a rehabilitációs folyamat kezdetét
jelentette. Amennyiben súlyos mértékű a fájdalom, izomrövidülés vagy csont atrófia, a rehabilitáció normál
esetben 3 hónapot, vagy akár még hosszabb időt vesz igénybe. Ez nem csupán egy hosszabb időszakot jelent,
melynek során a mindennapi tevékenységeket korlátozza a sérülés, de jelentős az idő-, és pénzigénye is.

8.4. kép Egy törés kezelése KAATSU nélkül (61 éves hölgy)
8.5. kép Egy törés kezelése KAATSU nélkül (71 éves hölgy)

Most pedig rátérnék pár kihívást jelentő esetre, ahol speciális nehézségekkel szembesültünk, a KAATSU pedig
kétségtelenül sokat segített a kezelés folyamata során. Az első eset a 8.6. képen látható. A páciens egy 64 éves
hölgy volt, aki diszlokált törést szenvedett az alkar disztális végén.

8.6. kép Kiegészítő KAATSU TRAINING csont helyreállítással gipszben (64 éves hölgy)

Megpróbáltuk korrigálni a diszlokációt, de nem tudtuk teljes mértékben megoldani a problémát. Ha nem megfelelő
mértékű a diszlokáció helyreállítása, még ha az alkar ortopéd gipszben van is, nagy a valószínűsége a diszlokáció
kiújulásának. Habár műtétet javasoltunk, a páciens úgy döntött, hogy nem szeretné magát alávetni egy
operációnak, és inkább együtt él a végtag egy enyhe deformitásával (torzulásával). Inkább úgy döntött, hogy
hozzájárul a KAATSU TRAINING alkalmazásához. A diszlokáció kiújulásának megakadályozása céljából szorító
gipszet helyeztünk a végtag törött területére, és az azt követő naptól kezdve heti 3 alkalommal kiegészítő KAATSU
TRAINING-et végzett. Csupán 2-3 napot követően a fájdalom és a duzzanat mértéke jelentősen enyhült. A
diszlokáció kiújulása, amitől tartottunk, nem következett be, és nem voltak csont atrófiára utaló jelek sem. A 4
héttel később készített röntgenen már láthatók voltak a fehér csontheg jelei. Mivel teljes mértékben elmúlt a
fájdalom és az érzékenység, kisebb ódzkodást követően úgy döntöttünk, hogy eltávolítjuk a gipszet, mely
problémamentesen meg is történt. Az ujjízületek nem mutatták jelét izomrövidülésnek. További 1 hétig folytatta
még a KAATSU TRAINING-et, mielőtt kijelentkezett volna, távozásakor pedig a következőt mondta: ”a karom
erősebb, mint mikor idekerültem”.
Néha elgondolkodom rajta, hogy miként alakultak volna a dolgok, ha ugyanazt az alapvető kezelést kapta volna a
kiegészítő KAATSU nélkül. Sok hasonló esetben a páciensek a gipsz okozta fájdalomra és az ujjak
megduzzadására panaszkodnak, és kérlelnek minket, hogy vegyük le a gipszet. Azonban ha a gipszet egy lazábbal
helyettesítjük, a diszlokációs törés gyakran kiújul. Ennek elkerülése érdekében a páciensnek a fájdalmas gipszet
általában minimum 6 hétig kell viselnie, és az eltávolítást követően hosszú rehabilitációra van szükség. És még
ezek után is gyakran megmarad az izomrövidülés és a fájdalom. Azonban a kiegészítő KAATSU TRAINING
használatával ezek a problémák nagy mértékben megelőzhetők, mely számomra nem kis meglepetést jelentett.
Mostanáig 24 felső végtag törés, és 18 alsó végtag törés esetében használtam a KAATSU TRAINING-et. Mint
korábban már említettem, a KAATSU TRAINING során a KAATSU Master vagy KAATSU Master Mini által
vezérelt légnyomás kifejtésével és kiengedésével megállapítottuk a megfelelő nyomást, majd 3 szettet végzett egy
olyan gyakorlatból, mely közvetlenül nem érintette a sérült területet. A szettek között egy rövid időre kiengedésre
került a nyomás. A szettek közti idő elegendő volt a megfelelő véráramlás következtében a vértolulás
kialakulásához. Minden páciens regenerációja gyorsabb volt a vártnál. Bár természetesen minden eset eltérő volt,
és egyesek kevésbé voltak lenyűgözőek, mint mások, úgy becsülöm, hogy a törés gyógyulásának átlagos
regenerációs ideje a 70%-a volt a megszokottnak. Azt tapasztaltam, hogy a regeneráció a végtagok azon részeinél
– ujjak, lábujjak –, ahol a legbonyolultabb a keringés, valamint idős pácienseknél különösen kiemelkedő volt.
Továbbá a fájdalom és a duzzanat hamar elmúlt, a csont atrófia minimális szintű volt, az ízületek rövidülése kisebb
mértékben jelentkezett, az izomerő pedig megmaradt, sőt egyes esetekben még növekedett is. Olyan esetekben,
ahol műtéti beavatkozásra is szükség van, egyáltalán nem szokatlan, hogy a KAATSU felgyorsítja a regeneráció
folyamatát.
Az alkalmazott mechanizmusokat illetően elmondható, hogy a vérkeringésnek a KAATSU általi lokális fejlesztése
fontos tényezőnek bizonyult. Úgy tűnik, hogy a KAATSU TRAINING könnyebb vérkeringést tesz lehetővé azon
a véredényekben, melyekben általában gyenge a keringés. Továbbá elképzelhető, hogy új véredények jönnek létre
a KAATSU TRAINING hatására, mely jelentősen felgyorsítja a törés területének gyógyulási folyamatát. A javuló
vérkeringés felgyorsítja továbbá a duzzanat enyhülését is, és rendszeresen előfordul, hogy a KAATSU
alkalmazásakor a töréssel összefüggő fájdalom gyorsan elmúlik. Úgy véljük, hogy ez az izom myocaine hormon
kiválasztásával van összefüggésben1). A fájdalom és a duzzanat gyorsan csökken, és nem következik be
izomrövidülés. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a növekedési hormon (GH) szint is emelkedik.

B. – Lábízületek invertált ficama (laterális ínszalag károsodás)

8.7. kép Javulás egy jelentősen invertált ficam esetében (17 éves férfi)

A 8.7. kép egy 17 éves focista röntgenjét mutatja. Komoly laterális ínszalag károsodást szenvedett (invertált
ficam), és az enstrófiás terhelés mellett az ízület 16,7°-os szögben behajlott – úgy véltük, ez esetben a műtét lehet
az egyetlen megoldás. Azonban a pácienssel folytatott beszélgetést követően úgy döntöttünk, hogy kipróbálunk
egy KAATSU TRAINING-gel kombinált prezervatív kezelést. Ortopéd gipszet kapott, KAATSU TRAINING-et
végzett minden második nap, a légnyomást pedig a KAATSU Master vagy a KAATSU Master Mini szabályozta.
A nyomás szokásos kifejtését-kiengedését használtuk a megfelelő nyomás megállapításához. A gipsz viselése
mellett 3 szett lábnyújtást végzett, a gipsz eltávolítása után pedig 3 szett guggolást, melyet a lábízület aktív
gyakorlatai és nyújtások (kivéve az invertált területet) követtek. A kezelés korai szakaszában még jelen volt a
fájdalom és a duzzanat, azonban 3 héttel a sérülést követően hirtelen javulás volt megfigyelhető. 7 héten belül a
fájdalom és a duzzanat teljesen elmúlt, és 3 hónapot követően a enstrófiás terhelés olyan szintre csökkent, hogy az
ízület 8,6°-os szöget zárt be (8.7.B kép). A sérült terület tape-elését követően különösebb probléma nélkül újra
tudott focizni.
Ez is azt mutatja, hogy a KAATSU TRAINING segítségével kiváló eredményeket lehet elérni a lábízületek
ínszalag sérülései esetében. Az intézményünkben a KAATSU bevezetését megelőzően az alsó végtagok súlyos
(harmadfokú) laterális ínszalag sérülésének kezelése, beleértve a gipszben töltött időt is, normál esetben nagyjából
6 és 11 hét közötti időszakot ölelt fel. A KAATSU Master vagy KAATSU Master Mini által vezérelt légnyomás
segítségével végzett kiegészítő edzés hatására a fenti szimptómák regenerációja egyértelműen felgyorsult. A gipsz
viselésének időszaka is 4-8 hétre esett vissza.
Az alábbi összehasonlító kutatásról (a fent leírt sérülések kapcsán) 2006-ban, Japánban a KAATSU TRAINING
második éves konferenciáján számoltak be.
Egy kísérletben az alanyokat két csoportra osztották – 20-an normál kezelésben részesültek KAATSU nélkül (NK),
12-en pedig kiegészítő KAATSU TRAINING kezelést is kaptak (KT). A KAATSU csoport tagjai hetente legalább
kétszer edzettek, minimum 8 héten keresztül. Az eredmények a következők voltak: 1) A pihenő helyzetben a
fájdalom megszűnéséig eltelt idő – NK: 1,6 hét, KT: 0,8 hét; 2) A duzzanat lelohadásáig eltelt idő – NK: 4,4 hét,
KT: 2,6 hét; 3) Gipszben töltött idő – NK: 7,4 hét, KT: 6,0 hét; 4) Tünetek jelenléte 3 hónapot követően (1-5
közötti skálán mérve, ahol az 1 jelenti a tünetek teljes hiányát) – NK: 1,8, KT: 1,3. A KAATSU TRAINING
segítségével, bár a sérült terület rövidebb ideig volt gipszben, a fájdalom és a duzzanat fennállásának ideje közel
megfeleződött, és jelentős javulás volt tapasztalható 3 hónapot követően.

C. – Elülső keresztszalag szakadás

A 8.8. kép MRI (mágneses rezonanciás képalkotás) képet mutat egy 32 éves férfi páciens térdéről. Kosárlabdázás
közben elszakította az elülső keresztszalagját, mint azt az MRI (8.8.A kép) is igazolta. Hamarosan kés alá feküdt,
hogy artroszkópos térdműtétet végezzenek rajta, melynek során az elszakadt ínszalagot közel eredeti állapotába
állították vissza, de nem varrták. Gipszelt lábbal heti 2-3 KAATSU TRAINING edzést végzett. A KAATSU
Master vagy KAATSU Master Mini által vezérelt légnyomás szokásos kifejtését-kiengedését használtuk a
megfelelő nyomás megállapításához. 3 szett labda összenyomó gyakorlatot végzett a közelítő izom edzésére,
melyek mindegyike 10-15 összenyomást tartalmazott 3 másodpercnyi megtartással; továbbá 3 szett vádliemelést
is végzett szettenként 10-15 ismétléssel. Három héttel az edzés megkezdését követően térdrögzítőre váltottunk.
Két hónappal később, a rögzítő eltávolítását követően nem volt látható jele instabilitásnak. A KT1000 segítségével
végzett Lachman-teszt nem mutatta az ínszalag megnyúlását. 3 hónapot követően a stabilitás közel normális szintre
állt vissza, az MRI képeken pedig egyértelműen látszott, hogy megfelelő volt az elülső keresztszalag helyreállítása
(8.8.B kép). A 4 hónap után készített MRI arra utalt, hogy az ínszalag regenerációja közel teljes mértékben
megtörtént (8.8.C ábra).
Egy elülső keresztszalag szakadás kezelése prezervatív módszerekkel nem igazán egyszerű. Korábbi orvosi
pályafutásom során 7 elülső keresztszalag szakadást kezeltem kiegészítő KAATSU TRAINING nélkül, ortopéd
gipszet használva az ínszalag eredeti állapotához leginkább közelítő szint eléréséhez. Azonban egyik esetben sem
volt a regeneráció ilyen gyors, mint a KAATSU segítségével, ami sokat tett hozzá a villámgyors eredmények
eléréséhez. Őszintén lenyűgözött a KAATSU TRAINING hatékonysága.

8.8. kép Elülső keresztszalag károsodás kezelésének fejlődése (32 éves férfi)
8.3 – Gonarthrosis (térdízületi porckopás) és a végtagok más degeneratív ízületi megbetegedései

A munkám során több, mint 30 pácienst kezeltem már térdízületi porckopással, akik azért kerestek fel, hogy
hialuronsav injekciót adjak a térdízületeikbe. Az effajta betegségre jól bevált módszer a hialuronsav injekció, de
hallottam a KAATSU TRAINING hatásosságáról, és pár páciensemnél a beleegyezésükkel a következő kísérletbe
kezdtem. 30 pácienst, akik az egyik, vagy akár mindkét térdük ízületi porckopásától szenvedtek, két csoportra
osztottam. 15 pácienst hialuronsav injekcióval kezeltem (HIA), 15-en pedig heti két alkalommal KAATSU
TRAINING edzést végeztek (KT). A KAATSU Master vagy KAATSU Master Mini által vezérelt légnyomás
szokásos kifejtését-kiengedését használtuk a megfelelő nyomás megállapításához, valamint a vértolulás
maximalizálásához. Térdnyújtó és csípőízület közelítő gyakorlatokat végeztek, gyakorlatonként 2-4 szettet. 12
hétnyi kezelést követően azoknak a száma, akiknél a megfelelő mértékű javulás miatt be lehetett befejezni a
kezelést, a HAI csoportban 10, a KT csoportban pedig 9 volt, ami azt mutatja, hogy a HAI kezelés és a KAATSU
kezelés közel ugyanolyan mértékben hatásos terápiás célra.
A KAATSU TRAINING növeli továbbá az izmok erejét és méretét is. 7 egészséges alannyal az 1RM 30%-ának
megfelelő, alacsony intenzitással térdnyújtó gyakorlatokat végeztettem KAATSU alkalmazása mellett 4 héten át
heti két alkalommal – összesen 8 edzésen át. Az izometrikus térdnyújtó izomerő átlagosan 34%-kal (6% - 125%)
nőtt; a négyfejű combizom keresztmetszetének mérése pedig átlagosan 6,6%-os (-1,1% - 18,6%) növekedett. Még
könnyű – az 1RM 30%-ának megfelelő, 2-5 kg-os bokasúlyokkal végzett – edzés mellett is jelentős eredményeket
tudtak elérni a középkorú vagy idősebb személyek. Ezek a súlyok a térdsérülésekkel küzdők számára sem okoznak
problémát. Továbbá a KAATSU TRAINING villámgyors növekedést eredményez az izom méretében és
volumenében, a hamar jelentkező látható eredmények pedig további edzésre ösztönzik a KAATSU felhasználót;
a motiváció növekedése különösen idősebb páciensek esetében szembetűnő. KAATSU TRAINING-et követően
gyakran hallani olyan véleményeket, mint ”mostanáig azt hittem, hogy már örökre elvesztettem az izmaimat”,
vagy ”a rossz lábam sokkal jobb lett, úgyhogy szeretném kipróbálni a másikon is”.

8.9. kép KAATSU TRAINING hatása az alsó végtagra (30 éves hölgy)

8.4 – Lumbális porckorongsérv és más gerinc rendellenességek

Személyes tapasztalataim alapján – melyeket az alábbiakban szeretnék összefoglalni – a KAATSU TRAINING-

nek a porckorongsérvre gyakorolt hatásairól 2005-ben, a KAATSU TRAINING Társaság 1. konferenciáján
számoltam be.
2004 szeptemberének egyik reggelén a jobb lábamban jelentkező szörnyű fájdalomra ébredtem, mely olyan
fájdalmas volt, meg sem tudtam emelni a lábamat. Tisztában voltam vele, hogy hamarosan porckorongsérvtől
szenvedő páciensek sokasága fog érkezni a klinikámra – úgy éreztem, nem tudnám őket elküldeni –, és nem
akartam, hogy tisztában legyenek a problémámmal. A klinikának ki kellett nyitnia, történjék bármi. A feleségem
segítségével beadtam magamnak egy idegblokkoló injekciót, mely szerencsére elég jól működött, hogy a szokásos
módon eljussak a vizsgálóba. Az MRI képek megerősítették, hogy egy sérv nyomja a jobb lábam idegét (8.10.
kép). Az idegblokkoló injekció hatása pár órát követően elmúlt, de 5 blokkoló injekció segítségével valahogy
sikerült túlélnem a napot.
Mivel akkortájt ismerkedtem meg a KAATSU TRAINING alapjaival, úgy döntöttem, hogy aznap ebédidőben és
este is alkalmazom. A KAATSU Master vagy KAATSU Master Mini által vezérelt megfelelően magas légnyomás
mellett 4 perces KAATSU-kat végeztem 5-7 ismétléssel, 1 perces nyomáselvételes szünetekkel. Az edzés
szabadon választott gyakorlatokból állt, melyek célja a láb ízületeinek megdolgozása volt. Azt tapasztaltam, hogy
este a KAATSU TRAINING befejezését követően kellemesen meleg érzés jelentkezett a lábamban, a fájdalom
pedig enyhült. Csupán 18 órával a sérv megjelenését követően a fájdalom teljes mértékben megszűnt (lásd 8.11.
ábra). Még mindig zsibbadtam, és enyhén le voltam bénulva, de a fájdalom közel sem volt olyan intenzív, mint
korábban. Három nappal a sérv megjelenését követően ellátogattam a KAATSU TRAINING központjába
(Tokióba) az utolsó szakértői edzésemre, és a nap végére szakértő KAATSU INSTRUKTOR voltam.

8.10. kép Lumbális MRI által megerősített L4/5 sérv (81 éves hölgy)

8.11. ábra Terápia alakulása és tünetek

A klinikán végzett eddigi porckorongsérv kezeléseim során soha nem tapasztaltam még a sérv miatt jelentkező
fájdalom ilyen hirtelen megszűnését. Sokszor láttam már gyors regenerációt olyanoknál, akik meghúzták a hátukat,
de esetemben egyértelműen a sérv miatt jelentkező idegi fájdalomról beszélhettünk. Normál körülmények között
legalább pár napig tartó kínzó fájdalomra lehet számítani. A fájdalom ilyen gyors megszűnése nyilvánvalóan
részben az idegblokkoló injekcióknak köszönhető, de a KAATSU TRAINING jelentős szerepe szintén egyértelmű
volt. Ezt tisztán megtapasztaltam, mivel valamilyen oknál fogva úgy döntöttem, hogy minden nap végezni fogom
a KAATSU TRAINING-et, és mikor egyszer arra kényszerültem, hogy kihagyjak pár napot, attól tartottam, hogy
a fájdalom visszatérhet. Azonban mihelyst visszatértem a KAATSU TRAINING-hez, a fájdalom miatti
aggodalmam megszűnt.
A KAATSU-nak köszönhetően az 1 hónapot követően készült MRI képek a sérv villámgyors javulását mutatták
(lásd 8.12. kép). A bénultság érzete szintén javult, olyan mértékben, hogy már futni is képes voltam. A sérv
megjelenése óta a KAATSU TRAINING izom hipertrófiát eredményezett, és a sérült láb láthatóan vastagabb lett.
Ezzel együtt a sérv jelen sorok írásának idejében is jelen van, és a zsibbadás érzet is jelentkezik, azonban a minden
nap végzett KAATSU TRAINING segítségével ezeket elviselhető szintre tudom csillapítani.

8.12. kép Sérv fejlődése az MRI-n

Azóta nagy hasznát vettem a KAATSU TRAINING-nek a porckorongsérv akut stádiuma során. Őszintén
bevallom, a KAATSU TRAINING önmagában nem elegendő a legszörnyűbb sérv fájdalom elkerüléséhez, de
idegblokkoló injekciókkal kombinálva fenntartható szinten meg lehet előzni, hogy a fájdalom legyengítsen.
Valószínűsíthető, hogy akik napi 1-2 alkalommal könnyű KAATSU TRAINING-et tudnak végezni, és
rendszeresen kapnak blokkoló injekciókat, azok hozzám hasonlóan viszonylag normálisan tudják továbbra is élni
az életüket. Ehhez azonban kórházakra van szükség, és egyeztetések folynak az ideális körülmények biztosításának
módjáról.
A krónikus hátfájdalomtól vagy lágyékfájdalomtól szenvedők esetében heti két KAATSU TRAINING jó
eredményeket szokott produkálni. Továbbá más rehabilitációs formákkal kombinálva a KAATSU várhatóan
további javulást eredményez az alsó végtag vagy a hasizom erejében, valamint a vérkeringésben. Mindig észben
kell azonban tartani, hogy a KAATSU Master vagy KAATSU Master Mini által vezérelt légnyomást gondosan
megválasztott nyomásszint mellett kell alkalmazni az előnyök kiaknázásához. Az edzést könnyű mozgásokra kell
korlátozni, mint például guggolások, vádliemelések, vagy egyszerű séta.

8.5 – Combfej nekrózis

Combfej nekrózis esetén a KAATSU TRAINING-et a felső és az alsó végtagokon is alkalmazzuk. A felső
végtagoknál a KAATSU TRAINING a növekedési hormon kiválasztás stimulálását szolgálja. Az alsó végtag a
KAATSU TRAINING-je abból áll, hogy magas nyomást ismétlődő jelleggel kifejtünk és kiengedünk, melyet a
végtag károsodott részének edzése következik terhelés nélkül, a korábbinál kissé alacsonyabb nyomás mellett.
Egyre több intézményből érkeznek jelentések a KAATSU TRAINING-nek ezen károsodás kezelésében mutatkozó
hatékonyságát illetően. Adatok és MRI képeket is közzétettek az interneten, melyek azt mutatják, hogy a KAATSU
kezeléssel drámai javulást lehet elérni. Jómagam mostanáig 15 ilyen beteget kezeltem KAATSU módszerrel, és
minden esetben egyértelmű volt a tünetek javulása. Azonban csalódottan állapítottam meg, hogy az internetes MRI
képeken látott lenyűgöző javulás és károsodáscsökkenés mértékéhez egyik páciensem esetében sem sikerült közel
kerülni – 4 páciensem enyhe javulást mutatott, a további 11 páciens esetében bár az állapotuk nem romlott, de nem
jelentkezett számottevő változás.
A 8.13. kép MRI képeket mutat egy 36 éves férfi páciensről. Vesegyulladástól szenvedve jelentős mennyiségű
szteroidot szedett be, mely a bal combfej nekrózisához vezetett. 6 hónappal a nekrózis megjelenését követően az
MRI alapján C-2 típusnak minősítették (a seb kiterjed a teherviselő terület több, mint 2/3-ára, és túlnyúlik a
csípőízület peremén). Nem sokkal ezt követően kezdett KAATSU TRAINING-et végezni heti 2-3 alkalommal,
megdolgozva a felső és az alsó végtagokat is, melynek során a felső végtag edzés célja a növekedési hormon
kiválasztás stimulációja volt. Az alsó végtag edzése során magas nyomást ismétlődő jelleggel történő kifejtése és
kiengedése után a végtag károsodott részének edzése következett terhelés nélkül, a korábbinál kissé alacsonyabb
nyomás mellett. A tünetei fokozatosan javultak, és 3 hónapot követően már nem volt szüksége mankókra, bár a
balesetek elkerülése érdekében az egyik oldalon továbbra is mankót használt. Egy évvel később az MRI azt
mutatta, hogy a nekrózis a C-2 típusról a kevésbé súlyos C-1 típusra (a seb továbbra is kiterjed a teherviselő terület
több, mint 2/3-ára, de már nem nyúlik túl a csípőízület peremén) javult fel. Bár ez a különbség nem jelenti a
nekrózisból történő teljes regenerációt, annyit tesz, hogy egyértelműen elkülöníthető a halott szövet és a
regenerálódott szövet2). Az ezen a határvonalon túlnyúló rész továbbra is C-2 típusnak minősül. A C-2 és C-1
típusok további javulásának prognózisai radikálisan eltérőek, a C-1 rész esetében jó esély van a további
regenerációra3). Orvosi szempontból a két szövettípus egyértelmű elkülönülésének megjelenése számottevő
eredménynek minősül, és ha a KAATSU TRAINING elő tud idézni ilyen szintű javulást, akkor az komoly
előrelépést jelent.

8.13. kép Szteroidos combfej nekrózis javulása a bal lábon (36 éves férfi)

A szteroid által előidézett combfej nekrózis további feltételezett stimuláló tényezői lehetnek a hiperlipidémiás
zsírembólia, a vér alvadási képessége és a véredények falainak károsodása4). Egy jelenlegi kutatás szerint az izom
interleukin-6 citokin kiválasztása stimulálja a zsírsejtekben található zsír lebontását, ez pedig elnyomhatja a
véredények falának gyulladását5). Egy kutatás továbbá azt állítja, hogy a KAATSU TRAINING fokozza a vérben
található IL-6 koncentrációját6). Amennyiben az IL-6-ról megerősítik, hogy elnyomja azokat a tényezőket, melyek
szteroid által előidézett combfej nekrózist eredményeznek, akkor a KAATSU TRAINING-ről be kell igazolódnia,
hogy hatékonyan képes közreműködni a szteroid által előidézett combfej nekrózis megelőzésében, vagy legalábbis
a romlásának megakadályozásában. Ennél fogva jelentős mennyiségű szteroid használata esetén ajánlott KAATSU
TRAINING-et alkalmazni a nekrózis bármiféle jelének megjelenését megelőzően.

8.6 – Összefoglalás

Ebben a fejezetben megvizsgáltuk a KAATSU TRAINING hatását az alábbiak kapcsán: felső és alsó végtag
törések, ficamok és izomhúzódások; térdízületi porckopás és a felső és alsó végtagok más ízületi megbetegedései;
lumbális porckorongsérv és más gerinc rendellenességek; valamint combfej nekrózis. Az ezen területeken elért
bíztató eredmények arra utalnak, hogy a KAATSU TRAINING fontos szerepet játszhat a jövőben az ortopéd
sebészeti kezelések más területein is. Egy szakértő által levezetett KAATSU TRAINING megfelelő nyomás és
terhelés nélküli gyakorlatok segítségével bizonyítottan rendkívül biztonságos és hatékony kezelésnek minősül;
ezzel együtt azonban oda kell figyelni, hogy ne okozzunk a kezelt területen további károsodást.

Hivatkozások és bibliográfia:
1. Pedersen BK et al.; Muscle-derived interleukin-6 – a possible link between skeletal muscle, adipose tissue, liver,
and brain. Brain Behav Immun, 19: 371-376, 2005.
2. Kubo S et al.; MR images and tissue images of idiophatic avascular necrosis of the femoral head (in Japanese).
Orthopedic Surgery, 48-6: 761-768, 1997.
3. Nishii T et al.; Natural course of osteonecrosis of the femoral head using a new classification system. Hip Joint,
28: 278-281, 2002.
4. Yamamoto T et al.; Animal models for osteonecrosis of the femoral head, Steroid-induced osteonecrosis in
rabbits (in Japanese). Orthopedic Surgery, 48: 30-34, 2005.
5. Steensberg A et al.; Interleukin-6 production in contracting human skeletal muscle is influenced by pre-exercise
muscle glycogen content. J Physiol, 537(2): 633-639, 2001.
6. Takarada Y et al.; Rapid increase in plasma growth hormone after low-intensity resistance exercise with vascular
occlusion. J Appl Physiol, 88: 61-65, 2000.
9. Hatások az immunrendszert érintő betegségekben szenvedők esetében (Kazuaki Imai)
9.1 – Bevezetés

Ebben a fejezetben a KAATSU TRAINING-nek a reumás ízületi gyulladásra – mely a kollagénnel kapcsolatos
betegségeket reprezentálja – és a rákra (rosszindulatú daganatokra) gyakorolt hatását vizsgáljuk meg. Ezek
krónikus kimerítő betegségeket reprezentálnak, de a KAATSU TRAINING hatására, javulásra lehet számítani a
test állapotában és az étvágy növekedésében egyaránt. Ki fogunk továbbá térni a KAATSU TRAINING
használatával kapcsolatos jövőbeli fejlesztésekre, valamint az optimális eredmények elérésének módjára is; ezen
túlmenően a fent említett betegségek kezelésével kapcsolatos biztonsági óvintézkedések is górcső alá fognak
kerülni. Próbáltam ebben a fejezetben a szakirodalmat a minimális szinten tartani.

9.2 – A KAATSU TRAINING hatékonysága reumás és kollagénhez kapcsolódó megbetegedések esetében

A. – Reumás és kollagénhez kapcsolódó megbetegedések

A reumás ízületi gyulladás, és más kollagénhez kapcsolódó betegségek kezelése során sokszor egy gyógyszer
koktélt alkalmaznak, mely mellékvese hormont (szteroid), immunszupresszánsokat és antireumatikumokat
tartalmaz. A szteroidoknak köztudottan sok nem kívánatos mellékhatása lehet (lásd 9.1. táblázat), és nagy
odafigyelésre van szükség a felírásukkor, különösen ha más gyógyszerekkel kombinálják őket. A szteroidok
mellékhatásai között szerepel a combcsont combfejének súlyos nekrózisa, mellyel kapcsolatban már korábban
bemutattuk, hogy a KAATSU TRAINING sikeresen használható a kezelés során1) (Lásd 8.5. szekció). A
szteroidok cukorbetegséggel és elhízással kapcsolatos problémákhoz is vezethetnek, melyek csökkentésében
szintén hasznos lehet a KAATSU TRAINING.
A kollagénhez kapcsolódó betegségek jelenleg még ismeretlen okból kifolyólag autoantitestek (támadó faktorok)
termelését okozzák a vérben, mely károsíthatja az ízületeket, a véredényeket vagy az idegeket, krónikus gyulladást
eredményezve ezáltal, ami komoly problémát jelent a betegségek ezen csoportja kapcsán. Ezen betegségcsoportot
a reumás ízületi gyulladás (a továbbiakban: RA) fogja jelképezni, mely idővel az ízületek gyulladását okozza, ami
ízületi deformitásokat és csont destrukciót eredményez. Az ízületekben jelentkező fájdalom miatt az RA-ban
szenvedők nehézkesen tudnak mozogni, és a betegség előrehaladtával az izmok ereje lecsökken, és ízületi
deformitás, valamint izomrövidülés következik be. A mindennapi aktivitás (ADL) súlyosan lecsökken; az edzés
mennyiségének csökkenése az izmok további gyengülését eredményezi, és a használatlanságból eredő atrófia még
hangsúlyosabbá válik. Különösen a nyaki gerinc deformitása esetében (luxációval vagy szubluxációval) még egy
enyhe külső erőhatás is életveszélyes sérülést eredményezhet, ami szükségessé teszi az ízületeket támogató
struktúrák erősítését, valamint az izomerő növelését.

9.1. tábla A szteroidos kezelés mellékhatásai

Azonban az izomedzés és a rehabilitáció korábbi módszerei önmagukban szánalmasan hatástalannak bizonyultak

az ezen problémák elkerüléséhez szükséges izomerő növelése kapcsán. A páciensek, valamint a rehabilitációs
izomerő edzésüket felügyelő orvosok szinte mindig nehézségekbe ütköznek, ugyanis a páciens olyan problémát
jelentő ízületi tüneteket tapasztal, mint a fájdalom, a duzzanat, vagy a merevség.
Másrészt azonban amikor KAATSU TRAINING-et alkalmaztunk csupán az illető saját testsúlyának minimális
terhelése mellett, az izom volumenének növekedését sikerült elérni. Gyakran számolnak be továbbá olyan
esetekről is, ahol ez a módszer az ízületek megrövidülésének problémáját is enyhítette. Ezt figyelembe véve azon
páciensek esetében, akik az ízületi fájdalmak vagy a csont deformitások miatt képtelenek nehéz ellenállásos edzést
végezni, ez egy rendkívül kedvező edzésmódszert jelenthet. Elhízás, izomgyengeség vagy csontritkulás esetén
segíthet a szteroidok nem kívánatos mellékhatásainak csökkentésében is. Ennél fogva különösen ajánlott olyan
esetekben, ahol a páciens jelenleg, vagy korábban szteroidos kezelésben részesült. (Úgy vélik, hogy akik korábban
már szedtek szteroidokat, még a kezelés befejezését követően is ki vannak téve olyan látens kockázatoknak, mint
például a combfej nekrózis).

B. – Változások a vér C-reaktív fehérje szintjében

Milyen hatásokra lehet számítani, amennyiben az RA-ban szenvedő páciensek gyulladt ízületeinek kezelése során
KAATSU TRAINING-et is alkalmaznak? A gyakorlatban a páciensnek meg kell hoznia egy döntést, ugyanis
választania kell a gyulladás csökkentése, valamint az izomerő növelése között. KAATSU körülmények között
azonban a gyulladás általában nem jelentkezik. Ha valaki úgy dönt, hogy az izomerejét hagyományos
edzésmódszerekkel növeli, az edzést követően az ízületi fájdalom és a duzzanat egy ideig rosszabb lesz.
Ennek kapcsán vizsgáljuk meg az eredményeket 5 RA-s páciens vérének CRP (C-reaktív fehérje) szintjét illetően,
ami a gyulladásos reakció indikátoraként szolgál. (A kapcsolódó adatok a 9.1. ábrán láthatók). A KAATSU edzést
3 hónapon keresztül végezték, az edzések 1-2 hetes szünetekkel követték egymást, és minden edzésen 15 percnyi
könnyű terheléses edzést végeztek a karokon vagy a lábakon. A megfigyelt páciensek átlagos életkora 54,4 év volt,
és átlagosan 12,4 éve szenvedtek az RA-tól.

9.1. ábra Változások a vér CRP szintjében

Az edzés időszakának végére mind az 5 páciens esetében pozitív változások voltak megfigyelhetők. Az ízületi
duzzanat jelentősen csökkent, az izomerő növekedett, a mozgás könnyebbé vált, a fájdalom szintén enyhült,
azonban a CRP értékekben nem jelentkezett számottevő változás. (Az edzés időszakában nem történt változás az
előírt gyógyszerekben).
Habár a vérkémiai tesztek nem mutattak változást a CRP szintben (ami arra utalt, hogy a gyulladás nem csökkent),
az ízületi duzzanat és a helyi égő érzés enyhült, ami arra utal, hogy a duzzanatot vélhetően elnyomta az izomerő
növekedése, valamint az érintett ízület környékén található szövetek erősödése. Bár a vizsgált páciensekre nem
volt jellemző, számos esetben számoltak be arról, hogy a betegek csökkenteni tudták a gyógyszer adagjukat az
állapotuk romlása nélkül, ami arra utal, hogy a KAATSU bizonyos mértékben gyulladáscsökkentőként funkcionál.
Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy a KAATSU TRAINING közismerten hozzájárul az interleukin-61 (IL-6)
– egy gyulladást okozó anyag, ami szorosan kapcsolódik az RA-típusú megbetegedésekhez – szintjének hosszan
tartó növekedéséhez, ezért lehetséges, hogy a két hatás kölcsönösen kioltja egymást2).
Ezen eredményeket vizsgálva ésszerű következtetésnek tűnhet, hogy a KAATSU TRAINING a gyulladás
súlyosbítása nélkül járul hozzá az izom hipertrófiához és az erő növekedéséhez, valamint ezzel párhuzamosan az
RA tüneteinek enyhítéséhez.
Amennyiben RA-s pácienseknél KAATSU TRAINING-et alkalmazunk, és elkerüljük a túlzott terhelés és a túl
gyakori edzés következtében jelentkező túlterhelést, akkor a gyulladás súlyosbítása nélkül elérhető az izomerő

1
IL: egy fehérjetartalmú anyag, mely intracelluláris transzmitterként fontos szerepet tölt be. Kapcsolódik az immunrendszer kifejeződéséhez
és szabályozásához, a T-limfociták termelik. Az IL-nek számos különféle formája van, de az IL-1-ről és az IL-6-ról hiszik azt, hogy a
legszorosabban kötődnek az RA-típusú betegségekhez.
növelése, valamint a mindennapi aktivitás javulása, ennél fogva pedig erősen ajánlott az alkalmazása az RA
rehabilitációs program részeként.

C. – A KAATSU TRAINING módszertanának gyakorlati aspektusai, és problémák, melyekre figyelmet kell

fordítani

A klinikánkon a KAATSU TRAINING-et egyszerűen csak a nyomás ismétlődő kifejtésével és kiengedésével

kezdjük, amíg a páciens kényelmesen érzi magát, és hozzászokik a folyamathoz, majd ezt követően rendkívül
könnyű edzés következik – például KAATSU WALKING, vagy saját testsúllyal történő könnyű edzés gépek
használata nélkül. A KAATSU TRAINING segítségével az izomerő a mindennapi tevékenységek végrehajtásával
is növelhető. Ha a páciens csont deformitásban, vagy alacsony izomerőben szenved, és otthon végzi a KAATSU
TRAINING-et, akkor szükség lehet egy családtag segítségére a KAATSU öv megfelelő helyre történő
felhelyezéséhez. A pozitív eredmények általában már 3 hónapon belül jelentkeznek, amennyiben a páciens
minimum 10 KAATSU TRAINING edzésen részt vesz.
Amennyiben a fájdalom vagy a duzzanat súlyosbodik, kerülni kell a szükségtelen mozgást, és edzés nélkül
egyszerűen csak a légnyomás ismétlődő jelleggel történő kifejtését és kiengedését kell alkalmazni, míg a fájdalmas
tünetek nem enyhülnek. Ha az ízületek megduzzadnak vagy kipirosodnak, az edzést tovább lehet folytatni, de
ellenőrizni kell, hogy nem bakteriális, vagy az egész test fertőzése következtében jelentkező ízületi gyulladásról
van-e szó. Ha láz, rossz közérzet, extrém letargia, vagy más, az egész testre kiterjedő tünetek jelentkeznek, vagy
köhögés, száraz torok, garatfájdalom, vagy a megfázás más tünetei, akut fájdalom vagy duzzanat figyelhető meg,
akkor a KAATSU TRAINING-et félbe kell szakítani – illetve amennyiben folytatjuk, akkor ahhoz szakértő orvos
felügyeletére van szükség.
Azok számára is hasznos lehet, akik térd-, vagy csípőprotézissel rendelkeznek. Természetesen mondani sem kell,
hogy a fent említett óvintézkedéseket mindig észben kell tartani.
Nincs szükség passzív gyakorlatokra, kivéve ha súlyos rövidülés áll fenn. Sokan kizárólag aktív gyakorlatokkal
tapasztalnak jelentős növekedést a mozgástartományukban. Továbbá a KAATSU TRAINING-et kombinálva az
arthrokinematikai megközelítéssel (AKA) – Hakata-módszer3) – a mozgástartomány jelentős növekedése volt
megfigyelhető fájdalom jelenléte nélkül, ezért az intézményünkben gyakran alkalmazzuk ezt a kombinációt.
Azt is megemlíteném ennek kapcsán, hogy a fent leírt KAATSU TRAINING módszereket sikeresen alkalmaztuk
mellékhatások nélkül a test erejének növelésére és a tünetek enyhítésére olyan betegségek kezelésénél is, mint a
kollagénes vagy analóg SLE (szisztémás lupus erythematosus), scleroderma, és gyulladt fekélyek (fekélyes
vastagbélgyulladás).

D. – Kiegészítő kezelés

Az írók úgy vélik, a KAATSU TRAINING egyik legfontosabb előnye, hogy általában nem jár szájlégzéssel. Mikor
RA-val kollagénes betegségekkel küzdő pácienseket kezelünk a klinikánkon, szinte kivétel nélkül azt tapasztaljuk,
hogy a beteg a szájürege nem megfelelő használatától is szenved. Egyszerűen fogalmazva, a beteg szája nyitva
van, és a ki-, és belégzés kizárólag a szájon át történik.
Normál esetben rendkívül nehéz lenne visszaszoktatni a pácienst az orrlégzésre; azonban KAATSU körülmények
között ez a probléma nem jelentkezik.
A szájlégzés a szájüreg kiszáradásához, az autonóm idegrendszer megzavarásához és gyenge fizikai állapothoz
vezet. Asztma, atópiás dermatitisz vagy más allergiás betegségek esetében gyakran találkozunk a problémás
szájlégzéssel, de a KAATSU TRAINING kapcsán számottevő előnyt jelent, hogy annak során ez nem jelentkezik.
Amikor a klinikánkon KAATSU TRAINING-et használunk, arra bátorítjuk a pácienseket, hogy kizárólag az
orrukon át lélegezzenek, és az edzést olyan gyakorlatokra korlátozzuk, melyek nem okoznak légszomjat; azonban
még ezzel a korlátozott edzéssel is gyakran a mindennapi aktivitás javulása figyelhető meg.

9.2. ábra Változások a vér CK koncentrációjában az 1. esetnél

E. – Kombinált eset fekélyes daganattal és polimiozitisszel

Most pedig szeretnék bemutatni egy esetet, ahol a páciens egy kollagén betegségben és polimiozitiszben
szenvedett. Az 59 éves hölgynél petefészekrákot diagnosztizáltak, ezt követően pedig polimiozitisz alakult ki nála.
Az első vizsgálata során egyértelmű volt, hogy a rosszindulatú daganat invazív módon átterjedt a petefészkéről a
végbelére is.
A műtétet követően kemoterápián és sugárkezelésen is átesett, de a betegség terjedése folytatódott. Amikor a
klinikánkra került, alig volt képes megfordulni az ágyban, és amikor képes volt felállni, 1 percbe tele megmásznia
10 lépcsőfokot. Semmilyen további kezelésben nem részesült a polimiozitisz kapcsán. Raynaud-szindróma2
tüneteit is mutatta, beleértve az ujjak scleriasisát, valamint a bőr pigmentációját. A 9.2. ábra a CK (kreatin-kináz)
szintjének változását mutatja az intézményünkben végzett első vizsgálatot követően.
Onnantól, hogy a klinikánkon megkezdődött a kezelése, a CK szint fokozatos süllyedése volt megfigyelhető. (A
CK szint fontos mérőszáma az izomsejt károsodás mértékének). A süllyedés mértéke azonban idővel lecsökkent.
6 hónapot követően kis mértékű KAATSU TRAINING-et kezdtünk használni nála, és a CK szintje tovább
csökkent. Amikor először kórházba került, a CK értéke extrém magas volt – 9800 IU/mL – de 240 IU/mL szintre
sikerült lecsökkenteni. (A CK normál tartománya 50-180 IU/mL között található). Ehhez hasonlóan a glutamát
piruvát transzamináz (GPT) és laktát-dehidrogenáz (LDH) szintje is visszatért a normális értékek közé. A
járóképességében is javulás volt megfigyelhető – már 30 másodperc alatt tudta megmászni a 10 lépcsőfokot –, és
a megnövekedett aktivitás a mindennapi élete során hasznos izomerő fokozódását is eredményezte. A fizikai
állapota erősödött, mely a mindennapi aktivitása (ADL) jelentős növekedéséhez vezetett.
A KAATSU TRAINING köztudottan hatékonyan növeli az izom hipertrófiát az izomsejtek destrukciója nélkül.
Azt is megtudtuk, hogy hatékonyan képes gyógyítani az izom összeesést. Az emögött rejlő mechanizmusok még
nem teljesen egyértelműek, de úgy véljük, hogy a KAATSU TRAINING pozitív hatással van a polimiozitiszre is.
Ennél az esetnél nem jelentkezett változás a a Paynaud-szindróma tüneteiben, de amikor a KAATSU-t célzottan
az alsó végtagoknál alkalmaztuk, jelentős javulás volt észlelhető a scleriasis és a bőr pigmentáció terén. A comb
alsó részének pigmentációja olyan mértékig puhult, hogy ujjbeggyel meg lehetett csípni, és annyira drámai volt a
javulás a bőrtónusban is, hogy a páciens vidáman megjegyezte: ”a bőröm színe újra a régi.” Ezen változások egyike
sem volt észlelhető a KAATSU TRAINING-et megelőzően.

9.3 – A KAATSU TRAINING hatékonysága a rák megelőzése és kezelése kapcsán

A. – Az edzés és a ráktípusok közti kapcsolat

Egy olyan társadalomban, melynek életmódjában változások mutatkoznak, és a hosszú élettartam a normális, a
rákban szenvedők vagy elhalálozók száma egyre növekszik. Ez egy olyan jelenség, mely a fejlett országokban
mutatkozik, Japánban pedig 3 emberből 1 rákhoz kapcsolódó betegségben hal meg. A rák megelőzéséhez
elengedhetetlen az edzés5,6), azonban a hektikusan elfoglalt társadalomban az átlagember számára extrém módon
nehéz akár csak napi 60 percet edzésre fordítani (lásd 9.2. táblázat). Az alábbiakban felsorolnám a KAATSU
TRAINING alapvető előnyeit ezen életmódbeli problémák kapcsán.

A KAATSU edzés:
• Csupán rövid időt vesz igénybe;
• Kortól és nemtől függetlenül hatékony;
• Nincs igényel specializált intézményeket és eszközöket, és bárhová magunkkal vihetjük;
• Időjárástól vagy bármilyen más környezettől független;
• Egyáltalán nem igényli különösképpen megterhelő gyakorlatok használatát.

Bőségesen elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, mely minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a rákbetegségek
számának növekedése összefüggésben van a megfelelő mozgás hiányával és az elhízás elterjedésével. Most pedig
vizsgáljuk meg a KAATSU TRAINING további előnyeit.
Ha valaki naponta 60 percet sétál a szabadban, ki van téve az ultraviola sugárzásnak, és a savas eső, valamint a
hatalmas forgalom miatt jelentős légszennyezettség lehetőségének; ezen tényezők mindegyikéről ismeretes, hogy
fokozza a karcinogén betegségek valószínűségét. Továbbá mivel a KAATSU TRAINING rövidebb időt vesz
igénybe, mint a hagyományos edzés, kevesebbet emészt fel a rendelkezésre álló értékes szabadidőből. Csökkenti
továbbá a közlekedési balesetben vagy hasonlókban való részvétel valószínűségét. Mivel a gyakorlat nem
megterhelő, nem fulladunk ki közben, az edzés pedig nem jelent túlzott megterhelést a test számára. Szívesen

2
Raynaud-szindróma: a perifériás vérkeringés károsodása a négy végtagban hideg vagy más külső hatás következtében; az ujjbegyek lilává
vagy fehérré válnak, emellett fájdalom és zsibbadás jelentkezik. Súlyos esetekben bőr lézió vagy nekrózis is előfordulhat. A kollagénhez
kapcsolódó betegségek közé sorolják.
fogadunk egy olyan könnyű edzést, melynek során még a megkezdett beszélgetést is tudjuk folytatni – ha pedig
rendszeresen végezzük az edzést, az jó hatással van az egészségünkre. Akik fordított életmód szerint élnek – nappal
alszanak, éjjel dolgoznak –, a KAATSU TRAINING-et csendben is tudják végezni, anélkül, hogy zavarnák a
szomszédjaikat.
Továbbá azok számára, akiknek bonyolult lenne elmenni edzeni – esetleg kemoszenzitív allergén betegség vagy
krónikus fáradtság szindróma következtében –, azok a KAATSU-t otthon is használhatják speciális eszközök
nélkül, így előzve meg az edzéshiány miatt végül elkerülhetetlenül kialakuló problémákat. Az előbbieket
figyelembe véve jelentős várakozásaink vannak annak kapcsán, hogy a jelenlegi társadalomban a KAATSU
igazoltan hatékony eszköz lehet a rákhoz kapcsolódó betegségek elleni harcban.

9.2. tábla Edzés sztenderdek a rák megelőzéséhez

B. – Az edzés rendkívüli fontossága a rák diagnosztizálását követően

A rák diagnosztizálást követően milyen segítséget tud jelenteni a KAATSU TRAINING a jövőbeli kilátásokat
illetően? Egy aktuális amerikai kutatás szerint5) azok a nők, akik kezelésben részesültek a mellrákjukra, és heti 3-
5 órányi sétának megfelelő mennyiségű edzést végeztek, megfelezték a rák következtében történő elhalálozás
valószínűségét. Azonban azt is meg kell említenünk, hogy a akik több, mint 8 órát edzettek, nem mutattak jelentős
javulást – nagyjából 20%-ot – a halálozási rátában az edzést nem végző kontroll csoporthoz képest. A túl sok edzés
kontraproduktív lehet – ennél fogva fontos, hogy a legjobb eredmények eléréséhez megállapítsuk az edzés
optimális mennyiségét. Úgy tűnik, hogy a KAATSU TRAINING-gel minden másnap nagyjából 10-15 perc edzés
elegendő. A rák kezelése mellett gyakran nehéz fenntartani a rendszeres edzést. Ilyen tekintetben a KAATSU
TRAINING edzés, melyet rövid idő alatt el lehet végezni, kiváló lehetőséget jelent a rák kezelése mellett.

C. – KAATSU TRAINING egy viszonylag előrehaladott állapotú rák esetében

Jelenleg nincs a KAATSU-nál egyértelmű sztenderd a rákos tumortól szenvedők kezelésére. (Ez a terület úgymond
még jelenleg is kialakítás alatt van). Sok pácienst, akik a klinikánkat a rák végstádiumában keresték fel, azzal
bíztattam, hogy a KAATSU javítja a növekedési hormonok funkcionális aktivitását, és ezáltal erősíti az
immunrendszert; jelenleg azonban nem áll rendelkezésre olyan meggyőző kutatási eredmény, mely arra utalna,
hogy a KAATSU hatékony a rákos tumorok ellen, vagy fokozná a az immunrendszer működését. Ennél fogva
nincs rá garancia, hogy a KAATSU körülmények melletti kezelés hatékony lesz, a pácienseket pedig őszintén
figyelmeztetni kell a veszélyekre, és teljes körűen el kell magyarázni a szituációt, mielőtt teljes körűen
beleegyeznének a kezelésbe.
Figyelmeztető jel volt, hogy olyan területeken tapasztaltam petechiás bevérzést, melyekre nem is számítottam.
Tisztában kell lenni vele, hogy a négy végtagra kifejtett akár nagyon könnyű KAATSU nyomás is eredményezhet
petechiás bevérzést a végtag perifériáin. Azonban amikor olyan pácienseknél alkalmaztunk KAATSU-t, akik
antikarcinogéneket szedtek, számos páciensnél (6-ből 4 esetben) kiterjedt petechiás bevérzés jelentkezett a felső
végtagokon. Habár bizonyos mértékű bevérzésre számítani lehet, de nem ilyen erőteljesre és nagy területen
jelentkezőre. Arra gondoltam, hogy ezt esetleg az antikarcinogén gyógyszerek által előidézett endotheliális
károsodás okozta. Azonban az általam KAATSU körülmények között kezelt pácienseknél a petechiás bevérzés
pár alkalmat követően magától felszívódott.

D. – A KAATSU TRAINING hatásai az immunrendszerre

Most pedig vizsgáljuk meg a KAATSU TRAINING-nek az immunrendszerre gyakorolt hatásait rákos tumortól
szenvedők esetében. Mint a korábbi kutatásnál említettük, nem használták a KAATSU TRAINING-et
végstádiumban lévő páciensnél. Ennek kapcsán rákos tumortól szenvedő 6 páciensünk engedélyével monitoroztuk
a vérük IAP szintjét 6 hónapon keresztül. (IAP: immunszupresszív savas protein – lásd 110. oldal). A páciensek
átlagéletkora 54,5 év volt, a rákos tumor diagnosztizálása óta eltelt átlagos idő pedig 3,8 év volt. Mivel a páciensek
tumorjai eltérő típusúak voltak, és eltérő szervekben jelentkeztek, továbbá nem állt rendelkezésre átfogó
benchmark teszt sem az immunrendszer működése kapcsán, úgy döntöttünk, hogy az IAP értékek használata jelenti
a legjobb elérhető lehetőséget.
Az összes páciens különféle intézményekben több orvostól is kapott diagnózist a rákjuk előrehaladott állapotát,
valamint a várható élettartamukat illetően. Ezen időszak során megkapták az elérhető legjobb gyógyszereket,
beleértve az antikarcinogéneket, sugárkezelést és műtéti kezelést egyaránt. A KAATSU TRAINING mellett kínai
gyógyfüveket, táplálék-, és vitamin kiegészítőket, funkcionális ételeket, akupunktúrát, és más alternatív
gyógyszereket is kipróbáltak.
A KAATSU edzést KAATSU Master (lásd 1.5. kép) segítségével végeztük a klinikán hetente vagy kéthetente egy
alkalommal, otthon pedig a ”Kinryoku-up kun”-t használták naponta 15-30 percen keresztül. Nem volt szükség
túlzottan részletes edzéstervre, így lehetővé tettük a páciensek számára az edzés típusának és intenzitásának
önszabályozását az adott napi fizikai állapotuknak megfelelően.
Bár az IAP értékek nem mutattak jelentős változást a 6 hónapos kísérleti időszak során, az immunrendszer
funkcionális ereje stabil maradt (lásd 9.3. ábra). Egy esetben a rosszindulatú daganat tumor markerei
megduplázódtak az időszak során. A rák fejlődésével kapcsolatot más orvosi vizsgálatok – vérnyomás, röntgen,
CT – nem mutattak további jelentős romlást. Ezen felül az összes esetben a páciensek arról számoltak be, hogy
kevésbé könnyen fáradnak el, csökkent a fájdalom, és egyéb javulást is tapasztaltak az általános életminőségükben
(QOL) (lásd 9.3. tábla).
A KAATSU edzés a tejsav stimulációja által fokozza a növekedési hormon kiválasztást, mely fizikális és
pszichológiai előnyökkel is jár, és még olyan esetekben is, ahol a rák valamelyest előrehaladott állapotban van,
segít legalább fenntartani az immunrendszer erejét.

9.3. ábra Változások a vér IAP szintjében egy rákos tumor esetében

9.3. tábla A KAATSU használatának előnyei és lehetséges mellékhatásai rákos tumor kezelése során

A hosszú kórházi fekvés következtében a rákos tumortól szenvedő páciensek képtelenek edzeni, és a testük
erejének csökkenését tapasztalják. Ráadásul ehhez jön még az antikarcinogén gyógyszerek, a sugárkezelés és a
nem megfelelő tápanyagbevitel negatív hatása. Ezen okok miatt lecsökken a páciensek lehetősége bármiféle
aktivitásra. Ez pedig nem csupán káros fizikális, de negatív pszichológiai hatásokkal is jár, az élni akarás hiánya
miatt csökkentve a kezelés utáni vágyat, vagy akár teljesen el is utasítva azt. Ezen probléma kapcsán sürgősen
szükség van egy megoldásra, mely biztosítja a pácienseknek az akaraterőt, hogy aktívak maradjanak, és fenntartsák
a fizikális erejüket, valamint az immunrendszerük működését.
Az itt bemutatott mind a 6 esetben javulást figyeltünk meg pszichológiai téren: növelte az önbizalmukat, hogy a
saját szemükkel látták a testük állapotának javulását. A ”Kinryoku-up kin” használatával nincs szükség speciális
intézményre vagy eszközre. Az ágy mellett lehet tartani, és igény szerint bármikor használható. Javasoljuk a
KAATSU TRAINING beiktatását a kezelési programba rákos tumorok esetében.

E. – KAATSU TRAINING és hormonális problémák

A következő szekcióban megvizsgáljuk a KAATSU TRAINING használatának hatékonyságát a vérben található

két tipikus hormon szintjének növelése kapcsán.

1. Növekedési hormon (GH)

A növekedési hormonok, mint a nevük is jelzi, stimulálják a növekedést. Ez olyan területeken figyelhető meg,
mint a csont növekedés, zsír metabolizmus fokozása és fehérje anabolizmus, melyek mindegyikéről ismert, hogy
jelentősen javítja az immunrendszer működését.
Szeretném elmagyarázni – sőt inkább hangsúlyozni – az olvasó számára, hogy az RA-ban szenvedő betegek
kezelése során a KAATSU TRAINING soha nem megterhelő, és önmagában ennek használata elegendő edzést
jelent az izomerő növeléséhez. Ennek vélhetően az a magyarázata, hogy még a kapilláris károsodásban szenvedő
betegek esetében is elegendő mértékű növekedési hormon kiválasztást lehet elérni.
Szeretnék bemutatni néhány orvosi adatot, melyet Dr. Norihiko Maki, az Osaka-i Asahi kórházban dolgozó
KAATSU TRAINING MASTER INSTRUKTOR bocsátott a rendelkezésünkre. Az adatok egy SLE-ben
(szisztémás lupus erythematosus, az egyik olyan kollagén típusú megbetegedés, mely vesegyulladást és ízületi
gyulladást okoz) szenvedő férfivel kapcsolatosak.
A 20-as éveiben járó páciens régóta szedett szteroidokat és immunszupresszánsokat, amik sajnálatos módon
combfej nekrózishoz vezettek nála, ennek kapcsán kereste fel Dr. Maki klinikáját kezelés céljából. A KAATSU
TRAINING megkezdését megelőzően a növekedési hormon szintje 0,32 µg/mL volt – az elfogadható szint 0,17
µg / mL vagy kevesebb. 15 perces, nyújtásokat tartalmazó könnyű KAATSU edzéseket követően ez több, mint a
10-szeresére (4,3 µg / mL-re) emelkedett. Dr. Maki szintén növekedési hormon szint emelkedést erősített meg egy
70-es éveiben járó prosztatarákos férfi esetében. Ezen különösen nehezen kezelhető eseteket látva úgy tűnik, hogy
még nehéz körülmények között is van rá mód, hogy előidézzük a test pozitív reakcióját. A GH tekintetében úgy
tűnik, hogy a KAATSU TRAINING képes ilyen stimuláció előidézésére.

2. Inzulinszerű növekedési faktor I (IGF-I)

Az IGF-I a testben az inzulinhoz hasonlóan működik – egy olyan hormonként, ami csökkenti a vér glükóz szintjét.
A növekedési hormon fokozza az IGF-I termelést, és fontos hormonnak minősül az izomerő növelése kapcsán is.
Azonban vannak olyan félelmek, mely szerint ez a hormon elősegíti bizonyos ráktípusok kialakulását. Habár ezt
nem igazán tartják komoly kockázati tényezőnek normál edzési körülmények között, a jövőbeli kutatások fogják
csak megmondani, hogy mekkora a tolerálható denzitás mértéke és az edzés lehetséges időtartama, mely mellett
még nem növeljük önkéntelenül is a rák kockázatát.

F. – Esettanulmány egy drámai IAP-javulás kapcsán

Szeretnék bemutatni egy olyan esetet, melyben az IAP szintjének drámai csökkenését erősítették meg egy rákos
betegnél. Az IAP szintnek normál esetben 500 µg / mL alatt kellene lennie, és ha a szint eléri a 600 µg /mL-t, az
előrejelzés számottevően leromlik. Ebben az esetben a páciens egy 52 éves hölgy volt, akit először
petefészekrákkal diagnosztizáltak, ami később átterjedt a tüdejére is. A CT eredmények számos különféle méretű
ektópiás léziót mutattak mindkét tüdejében.
Pár nappal a KAATSU TRAINING-et követően egy megfázás hatására folyadék kezdett felgyülemleni a
mellkasában. Tovább folytattuk a KAATSU TRAINING-et, miközben rendkívül óvatosan a megfázását is
kezeltük. Az IAP szintje hirtelen az ijesztő 1342 µg / mL-re emelkedett, azonban hamarosan visszaesett a normál
tartományba (lásd 9.4. ábra).
Nem volt számottevő változás a tumor markerekben. Az ezen változásokat követő pár napon belül az IAP szint
stabilizálódott, azonban sokkal jobb gyulladásos reakciót idézve elő, ami egyértelmű jele a drámai javulásnak.
Azóta is folytatta a KAATSU TRAINING-et, és az IAP szintje a normál értékeken belül található.
9.4. ábra Változások a vér IAP szintjében

G. – Figyelmet érdemlő tényezők a rákos daganatok KAATSU-val történő kezelése esetében

Az IAP értékeket mérőeszközként használva a fenti esetek arra utalnak, hogy a KAATSU TRAINING még egy
rákos daganat diagnosztizálását követően is képes legalább fenntartani az immunrendszer korábbi ellenálló
képességét. Továbbá az életminőség még alap gyakorlatokkal is javítható volt, fokozva a mozgásképességet, és
megújult érdeklődést eredményezve a kezelés iránt. Azonban ismételten figyelmeztetnünk kell, hogy rákos
daganatok esetében a KAATSU TRAINING-et fokozott figyelemmel kell végezni olyan orvos felügyelete mellett,
aki ismeri a KAATSU technikákat.
(A fénynek szüksége van sötétségre). Rákos daganatos betegek esetében a KAATSU TRAINING során soha nem
lehetünk túlzottan óvatosak. Olyan esetekben, ahol a test egyszerűen túl gyenge ahhoz, hogy ennél több terheléssel
megbirkózzon, nem javasoljuk az edzésterhelés bármiféle növelését. Mivel a KAATSU minimális fizikai
erőfeszítés mellett kiváló eredményeket hoz, mindig fennáll a veszélye a csábításnak, hogy az ember túlbecsüli a
módszer képességeit, és túl sokat szeretne elérni túl gyorsan. Ennél fogva fontos egy olyan optimális edzésszint
megállapítása, mely személyre szabottan megfelel az adott páciens igényeinek. A páciens állapotának felmérését
követően érdemes 1-2 hetente beiktatni 1 KAATSU edzést szakértő felügyelete mellett, így növelve a páciens élni
akarását és a kezelés iránti vágyát.
Mivel a rosszindulatú daganattól szenvedők tisztában vannak vele, hogy a hátralévő idejük korlátozott, meg kell
győzni a pácienst róla, hogy attól függetlenül, milyen kevés ideje van hátra, mégis harcolni érte – ez egy olyan
pszichológiai probléma, amit kezelni kell. Mivel a KAATSU TRAINING kevés időt igényel, ez azt jelenti, hogy
több idő jut az olyan dolgokra, melyek fontosak a betegnek. Ha a páciens túl fáradt, vagy egyértelműen rossz
állapotban van, az is elég, ha pusztán csak ismétlődő jelleggel kifejtjük és kiengedjük a KAATSU nyomást. Jobb,
ha nem végeztetünk olyan megterhelő edzést, melynek következtében a betegnek légszomja lesz.
A KAATSU TRAINING szinte korlátlan lehetőséget biztosít a jövőbeli terápiás alkalmazások kapcsán. Ilyen téren
a kutatások csupán most kezdődtek.
Zárásként pedig szeretném kifejezni legmélyebb hálámat Dr. Yoshiaki Sato-nak, a KAATSU feltalálójának, aki
olyan sok évet szentelt az életéből a módszer kifejlesztésének, és a felhasználási lehetőségek kibővítésének.

Hivatkozások és bibliográfia:
1. Odagiri K; The journal of clinical sports medicine, 21(3): 253-257, 2004.
2. Takarada Y et al.; Rapid increase in plasma growth hormone after low-intensity resistance exercise with vascular
occlusion. J Appl Physiol J, 88: 61-65, 2000.
3. Abe T et al.; Skeletal muscle size and circulating IGF-1 are increased after two weeks of twice daily Kaatsu
resistance training. Int J Kaatsu Training Res, 1: 6-12, 2005.
4. Hakata S; Arthrokinematic approach (in Japanese). Ishiyaku publishers, 1995.
5. Holmes et al.; Physical activity and survical after breast cancer diagnosis. JAMA, 293: 2479-2486, 2005.
6. National Center for Chronic Disease Prevention and Health Promotion, Centers for Disease Control and
Prevention. Physical Activity and Health: A Report to the Surgeon General, 1996.
10. A KAATSU TRAINING hatásai klinikai depresszió és demencia esetén (Shigeo
Haruyama)
10.1 – Bevezetés

2005-ben Japánban több, mint 30 ezren követtek el öngyilkosságot – ez ötszöröse a közlekedési balesetben történő
elhalálozásoknak. Ezek közül számos esetben a klinikai depresszió egyértelműen szerepet játszott a történtekben.
Ezen haláleset szociális és gazdasági hatása szinte kiszámíthatatlan. Egyes esetekben a depresszió csupán egyetlen
gyenge pillanathoz kötődik, azonban más esetekben ez krónikus, visszatérő problémát jelent. De bármelyik legyen
is a kettő közül, az azt átélő, valamin a családtagok által tapasztalt fájdalmat nem szabad alábecsülni.
A Japánt manapság sújtó másik fő szociális probléma annak a következménye, hogy a népesség több, mint 20%-
a 65 évnél idősebb, és ebben a demográfiai szeletben úgy becsülik, hogy több, mint 15% szenved demenciában. A
demencia esetében – félretéve az abban szenvedő számára okozott problémákat – az érintett mindennapi életében
résztvevők számára okozott teher vélhetően szintén igencsak jelentős. A dolgot tovább bonyolítja az a tény, hogy
jelenleg nincs egyetértés az orvosok között a probléma legjobb kezelése terén. Ebben a fejezetben pár olyan esetet
fogok bemutatni, ahol az érintettek a fenti két megbetegedés valamelyikében szenvedtek, és orvosi körülmények
között pozitívan reagáltak a KAATSU TRAINING edzésre.
Abban az intézményben, ahol korábban dolgoztam, életmódból eredő betegségek specialistájaként nagyjából 1500
beteget kezeltem összesen több, mint 10000 alkalommal a KAATSU TRAINING segítségével. A pácienseim
körében a három leggyakoribb betegség csökkenő sorrendben a hiperlipidémia, a hipertenzió és a cukorbetegség
volt. A kezelésre történő reagálást tekintve a legjobb eredményeket a cukorbeteg kapcsán értem el, melyet a
hipertenzió és a hiperlipidémia követett. A KAATSU TRAINING igazoltan különösképpen hatékony a
metabolikus szindróma – egy olyan egyre jobban terjedő életmódból eredő betegség, melyet a viszcerális zsír
túlzott felhalmozódása okoz – kezelése kapcsán. Ez nem túl meglepő, ugyanis a fent felsorolt három betegségből
legalább egy szinte mindig jelen van a metabolikus szindróma diagnosztizálása során. Az intézményünk páciensei
közül 102-t (nagyjából 6,8%-ot) diagnosztizáltak depresszióval, további 17-et (1,3%) pedig demenciával.

10.2 – Mentális megbetegedések és elektroenkefalográfia

Az emberi agy főbb struktúrái a 10.1. ábrán láthatók. Amikor rendellenességet figyelünk meg a köztiagyban,
gyakran megjelenik az autonóm disztónia, és úgy vélik, hogy különösképpen abban az esetben, ha a hipotalamusz
is érintett, erős korreláció áll fenn az idegi rendellenességek és a depresszió között. Szoros és bonyolult kapcsolat
van a mentális és a fizikális egészség közt, és számos olyan probléma mélyén, mely a felszínen egyértelműen
fizikai eredetűnek tűnik, valójában gyakran rejtett pszichológiai okok állnak. Számításba kell venni továbbá a
széles szürke zónát is az olyan rendellenességek között, melyek egyértelműen beoszthatók a tisztán mentális és
tisztán fizikális problémák közé (lásd 10.1 táblázat és 10.2. ábra).

10.1. ábra Az emberi agy a középső szagittális sík nézetből

10.1. tábla Látens pszichológiai rendellenességek, mely fizikai tünetek mélyén rejtőzködhetnek

10.2. ábra Átfedés a mentális és a fizikai rendellenességek között

Az olyan rendellenességek, melyekről széles körben úgy vélik, hogy tisztán fizikai eredetűek – mint például a
hipertenzió, a cukorbetegség és a gyomorfekély –, gyakran mutatnak pszichoszomatikus tulajdonságokat. Az
orvosi diagnózis során gyakran találkozunk olyan problémával, hogy miként különböztessük meg ezeket az
egyáltalán nem független problémákat. Orvosi praktizálásunk során kielégítő eredményeket értünk el egy
specializált elektroenkefalográf segítségével, melynek részleteiről a Japan Society of Biofeedback Research-ben
és más helyeken is beszámoltunk. A művelet során EEG monitoringot használunk másodpercenként 100 ciklus
frekvenciával működő β, α-1, α-2, α-3 és θ hullámok közti különbségek analizálására (lásd 10.3. ábra).
10.3. ábra EEG mintázatok pszichoszomatikus rendellenességekkel és anélkül

Amikor olyan EEG neurofeedback mintát kapunk, ahol a β hullám aktivitás a jellemző (lásd 10.3.A ábra), ott nagy
a valószínűsége az idegi rendellenességnek, ha pedig a páciens hipertenziót mutat, az kapcsolódhat
pszichoszomatikus tényezőkhöz is. Azokban az esetekben, ahol az θ hullám a jellemző (lásd 10.3.B ábra), gyakran
van jelen depressziós rendellenesség. Normál körülmények között, zavaró hatások jelenlétének hiányában az α-2
hullámok a jellemzőek (lásd 10.3.C ábra).
Azonban mindezt nagy odafigyeléssel kell kezelni, ugyanis egy adott beteg – szenvedjen bár végig ugyanattól a
betegségtől – a betegség fejlődése során eltérő mintákat produkálhat. Hogy egy tipikus példát említsünk, vegyük
egy 38 éves hölgy páciens esetét, akit a jobb lába combfejének idiopátiás csontelhalásával diagnosztizáltak. A
hullámmintázataiban mutatkozó változások a 10.4. ábrán láthatók. Amikor az orvosát azzal kereste fel, hogy
fájdalmat érez a jobb combjában, a hullámmintában a β hullám volt túlsúlyban, ami idegi ingerlékenységi állapot
jelenlétére utalt. Egy évnyi KAATSU TRAINING-et követően bár továbbra is jelen voltak a β hullámok (39%),
az α-2 hullámok voltak a legjelentősebbek. Végül 1 évet és 4 hónapot követően – melynek során az orvosi
problémái túlnyomó részt megoldódtak – az α-2 hullám aktivitás volt az uralkodó, az EEK mintája pedig szinte
teljesen normális volt. Az MRI felvételek igazolták, hogy a jobb comb nekrózis szinte teljesen megszűnt. Ebből
az esetből azt kell megtanulni, hogy prudensen járunk el, ha tisztában vagyunk vele: elképzelhető, hogy
túlegyszerűsítünk olyan eseteket, melyek néha tisztán fizikai betegségnek tűnnek, míg mások egyértelműen
pszichoszomatikus jellemzőket produkálnak.
10.4. ábra Változások az EEG mintázatban KAATSU TRAINING mellett (38 éves hölgy, aki a jobb láb combfej
nekrózisától szenvedett)

10.3 – Elhízás és depresszió

Régóta köztudott, hogy az antidepresszánsok olyan kellemetlen mellékhatásokkal járhatnak, mint a szájszárazság
és a különféle gyomorproblémák. Ezek a gyógyszertípusok gyakran kapcsolódnak az elhízáshoz, hipertenzióhoz
és hiperglikémiához is. Továbbá különösen nők esetében az ezen gyógyszerekhez kapcsolható súlygyarapodás egy
olyan elem lehet, mely tovább fokozza a problémát, mivel a súlygyarapodás, valamint a lehetséges kapcsolódó
bőrbetegségek önmagukban is hozzájárulhatnak az eredeti problémát jelentő depresszió rosszabbodásához.
Manapság az egyre növekvő problémát jelentő metabolikus szindróma szintén kapcsolatban állhat az
antidepresszánsokkal. A gyógyszer mellékhatásain túl a depresszió természete gyakran önmagában is a
mindennapi életminőség csökkenéséhez vezet. Nem ritka a nem elegendő testmozgás, a súlygyarapodás, a fizikai
állapot leromlása, valamint a kellemetlenül felpuffadt arc. Tökéletesen normális az 1-2 kilós súlynövekedés, és a
pár kilótól akár 10 kilóig terjedő gyarapodás sem szokatlan. Valójában a középkorú és idősebb emberek esetében
– különösen azoknál, akik nem követnek egészséges életmódot – ilyen súlynövekedés gyakran előfordul.
10.5. ábra Orvosi elhízás

Az orvosi elhízás azonban egy egész másik dolog, melyet a viszcerális zsír túlzott felhalmozódása eredményez,
ami stimulálja a rossz koleszterinnek a szervezetbe történő kibocsátását. Milyen szintnél válik veszélyessé a rossz
koleszterin felhalmozódása? A Japan Society for the Study of Obesity (JASSO) jelenlegi definíciói alapján azon
férfiak veszélyeztetettek, akik derekának kerülete meghaladja a 85 cm-t – a nők esetében ez a szám 90 cm (lásd
10.5. ábra). Ha még pontosabb méréseket végzünk a viszcerális zsírszövet megállapítására – például a hasi terület
CT-je segítségével –, akkor a sztenderdet az jelenti férfiak és nők esetében egyaránt, ha a zsír teljes területe nem
haladja meg a 100 cm2-t. Azonban az intézményünkben gyakran találkozunk olyan depresszióval kezelt
páciensekkel, akiknél ez a szint 200 cm2, és néha 300 cm2-t meghaladó eseteket is látunk. Ezen páciensek közül
soknál kettő vagy több tünet – hipertenzió, hiperlipidémia, cukorbetegség és elhízás – kombinációja figyelhető
meg, és vannak olyan ritka eseteink, akiknél mind a négy megjelenik.
Miért van az, hogy a viszcerális zsír felhalmozódása jellemzően ilyen jellegű rendellenességekhez vezet? A Japan
Society for the Study of Obesity aktuális véleménye szerint q viszcerális zsírszövetben található zsírsejtek 20-30
különféle káros koleszterint választanak ki, és ezek felhalmozódása vezet az életmódból eredő betegségekhez. A
viszcerális zsírszövetben, amikor neutrális lipidek fokozatosan nagyobb mennyiségben halmozódnak fel, jelentős
mennyiségű gyulladásgátló sejt kapcsolódik a zsírsejthez, a kettő pedig megküzd egymással. A küzdelem csúcsán
különféle rossz koleszterinek kerülnek kiválasztásra, és ezek a (hormon-szerű) anyagok a vérnyomás emelkedését,
valamint az elhízás kialakulását okozzák. Ezek felelősek az LDL koleszterin, a zsírsejtek, a heteroszexuális
hormonok, az onkogenetikai hormonok, valamint a vérrög képző anyagok szintjének emelkedéséért, valamint az
inzulin rezisztencia szintjének csökkenéséért, melyről köztudott, hogy cukorbetegséghez vezet. Ezek az anyagok
pedig különféle betegségeket eredményeznek, és tovább fokozzák a már fennálló problémákat. (További
részletekkel kapcsolatban lásd 7. fejezet).
Jómagam is megerősítem azt a tényt, hogy minél több viszcerális zsír halmozódik fel, annál rosszabbá válik a
páciens depressziója. Bár ezen változások okai még nem teljesen tisztázottak, úgy gondoljuk, hogy a szerotonin
rezisztencia egy fontos tényezőt jelent. Azt gyanítom továbbá, hogy a homocisztein egy olyan anyag, mely szoros
kapcsolatban áll a szerotonin rezisztenciával, és potenciális veszélyforrást jelent az érelmeszesedés kapcsán is.
A szeretonin kiválasztás akkor következik be, amikor a triptofán aminosav átalakul az aminizáció folyamata során,
azonban mikor az agy szerotonin szintje lecsökken, rezisztencia alakul ki, és úgy véljük, hogy ez vezet a depresszió
kialakulásához. Ebből következően a depresszió aktuális kezelése a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókra
(SSRI) összpontosít – egy olyan gyógyszerre, mellyel kapcsolatban pozitív orvosi eredmények láttak napvilágot.
10.6. ábra A viszcerális testszövet területe és az α hullám aktivitás

10.4 – Viszcerális zsírszövet és EEG hullámok

Amikor a testben található zsírsejtek szintje megemelkedik, a depressziós tünetek jellemzően romlani kezdenek,
és mostanra arra a következtetésre jutottunk, hogy a kettő között (szoros) kapcsolat áll fenn. Amikor a korrelációs
mintázatokat vizsgáltuk az α hullám aktivitás csökkenés, vagy az θ hullám aktivitás növekedés között, egyértelmű
fordított korrelációs mintát találtunk, mely a 10.6. ábrán látható. Ahogy a viszcerális zsírszövet mennyisége
csökken, egyértelmű, közvetlenül arányos növekedés jelentkezik az α hullámok aktivitásában.
Az orvosi gyógyszertan területén jelenleg nem állnak rendelkezésre megbízható kvantitativ diagnosztikai
benchmarkok a depresszió, valamint az idegi ingerlékenységi állapotok azonosítására. Habár a DSM (Diagnostic
and Statistical Manual of the American Psychiatric Association) egy objektív kiindulási pontot ajánl a depresszió
diagnosztizálására, sok orvos az olyan problémák, mint a hipertenzió és a cukorbetegség esetében egyértelmű
számszerűsített útmutató hiányában inkább a saját tapasztalataira és megfigyeléseire támaszkodik. Sok szakértő,
aki ugyanazt a technikát használja, mint a szerző, abban reménykedik, hogy a depresszió, valamint az α hullámok
csökkenése és az θ hullámok növekedése közti erős korrelációs mintázat segít kialakítani egy objektív és
tudományos sztenderd szintet a depresszió és a kapcsolódó rendellenességek diagnosztizálása kapcsán.

10.5 – Terápiás edzés és a depresszió kezelése

Széles körben elfogadott, hogy a depresszióból történő teljes regeneráció valószínűtlen, ha az illető viszcerális
zsírszövetének területe továbbra is meghaladja a 100 cm2-t. A szerzők orvosi tapasztalatai alapján soha nem
elegendő csupán gyógyszereket felírni, és tanácsokat adni depresszió esetén – bátorítani kell a pácienst, hogy
vegyen részt terápiás edzésen a viszcerális zsírszövet szintjének csökkentése céljából. Ennek céljából normál
esetben kombináljuk a KAATSU TRAINING-et vízi edzéssel vagy más gyakorlatokkal.
Amikor a KAATSU öv segítségével megfelelő nyomást fejtünk ki a négy végtag proximális pontjára az edzés
során, jelentős mennyiségű tejsav és nitrogén-monoxid termelődik a végtagok izmaiban, a vér tejsav tartalmának
felgyülemlése pedig a pH értéket a savasabb irányba tolja el, ami az idegeken keresztül stimulálja a hipotalamuszt.
Ez a stimuláció eljut az agyalapi mirigybe, melyről úgy véljük, hogy jelentős mennyiségű növekedési hormont
(GH) választ ki. A kiválasztott növekedési hormonok mennyisége elérheti a pihenés közbeni szint 100-300-
szorosát. A növekedési hormon aktivitási szintjének emeléséről régóta ismert, hogy hatékonyan képes fokozni a
pszichológiai egészséget, jelentős mértékben hozzájárulva ezáltal a megnövekedett aktivitási szinthez, valamint a
hatás stabilizálódásához. A pihenés közbeni szint 100-szorosának (vagy még többnek) megfelelő növekedési
hormon kemény edzés során történő kiválasztásáról bemutatták, hogy elképesztő mértékben közvetlenül hat a
depresszióra, megszüntetve az apátiát, és megakadályozva a közösségtől történő elkülönülést. A növekedési
hormonok által stimulált növekvő aktivitás hatékonyan képes megelőzni továbbá a negatív gondolatok
visszatérését is, valamint arra bátorítja a pácienst, hogy folytassa a terápiás edzésprogramot. Mivel a depressziós
páciensek túlnyomó részére az jellemző, hogy különösképpen reggelente extrém mértékű a közömbösségük és az
energiahiányuk, a legjobb az edzéseket dél előtt elkezdeni ennek elkerülése érdekében.

10.6 – Két esettanulmány a depresszió kezelése kapcsán

Ebben a szekcióban 2 példát fogok bemutatni, ahol a KAATSU TRAINING-et helyben úszással és keringési
terápiával kombinálva jó eredményeket értünk el depressziós betegeknél.

[1. eset]

A páciens egy 58 éves hölgy volt, akinél hiperlipidémiát, valamint ezzel egy időben klinikai depressziót is
diagnosztizáltak. Az elhízottság szintje 125% volt, mely egy meglehetősen magas szint; a teljes koleszterin szintje
– 277 mg/dL – szintén egészségtelenül magas volt. Álmatlanságról, valamint nyomasztó gondolatokról is
beszámolt. Azt is elmondta, hogy bár látszólag semmilyen valóságalapja nem volt a félelmeinek, folyamatosan azt
érezte, hogy követik, mely ingerlékenységgel, kényszeres gondolatokkal (arról, hogy követik), valamint az alvásra
való képtelenséggel párosult. Kezelésként terápiás táplálkozást, terápiás edzést (KAATSU-val) és légző
gyakorlatokat javasoltunk, melynek célja az edzés önmonitoringja volt; időről időre orvosi masszázst is
beiktattunk. Ennek következtében az elhízottsági rátája 3,7%-ra csökkent, a teljes koleszterin szintje pedig 212
mg/dL-re csökkent (egy olyan szintre, mely a 220 mg/dL-es határérték alatt volt). Egy másik aspektus, mely
segített a kezelésben, a meditáció beiktatása volt. Különösen rajongott a növényekért és virágokért; azokat nézve
melegen mosolygott, mintha egy más emberré vált volna olyankor. Így aztán számos videofelvételt mutattunk neki
a növények életéről, majd be kellett ülnie a meditációs szobába, és arra kellett koncentrálnia, hogy ezeket a képeket
rögzítse az agyában. Számos próbálkozást követően végül sikerült ezeket a nyugtató képeket rögzítenie az
agyában, melynek hatására az θ hullám aktivitás fokozatosan eltűnt, és átvette a helyét a megnövekedett előnyös
α hullám aktivitás. A hasi régió viszcerális zsírszövet szintje, mely a kezelés kezdetén a köldöknél mért maximális
ponton közel volt a 200 cm2-hez, 127 cm2-re csökkent. A zsírsejtek szintjének csökkenése és az α hullám aktivitás
közti fordított korreláció a várakozásainknak megfelelő volt. Kezdetben az α hullám aktivitás veszélyesen
alacsony, csupán 11% volt, azonban a kezelés hatására visszaemelkedett 60%-ra.
Ez a konkrét páciens, aki mindig depressziós hangulatban volt, azonban nem tudott megemlíteni egyetlen konkrét
okot sem a rosszkedvére, gyakran úgy gondolta, hogy ő ”a világ legszerencsétlenebb embere”. A napjai nagy részét
érzelemmentesen töltötte, éjszakánként pedig képtelen volt aludni. Téveszméktől és a hallását érintő
hallucinációktól szenvedett. Ha a tünetei kezeletlenek maradtak volna, szinte biztos, hogy jelentős pszichotikus
zavar alakult volna ki nála. A motivációs hormonjainak – mint a dopamin és a szerotonin – szintje szinte
elhanyagolható volt, azonban reagált a kezelésünkre, és a szerotonin szintje fokozatosan javult. Amennyiben egy
ilyen esetben a problémákat teljességükben vizsgáljuk, jelentős eredményeket lehet elérni.

[2. eset]

Ez az eset egy 38 éves tanárnőről szól. Munkájával fantasztikusan elégedett volt az iskolaigazgató, azonban úgy
tűnik, hogy túlhajtotta magát, és kiégett. Amikor járóbetegként regisztráltuk az intézményünkben, arról számolt
bele, hogy hirtelen képtelenné vált az alvásra, szorongott, képtelen volt koncentrálni, és annyira legyengült, hogy
nem volt képes dolgozni. Az EEG mérések 71,7%-os θ hullám aktivitást, valamint gyenge, 1,5%-os α hullám
aktivitást mértek – a depresszió klasszikus mintázatát. Mivel képtelen volt dolgozni, önszántából jelentkezett a
kórházban terápiás kezelésre. Hajlamos volt (saját bevallása szerint) a túlevésre; amikor hozzánk került, a a
zsírszövetének területe a köldöknél mért maximális ponton 178 cm2 volt. Ismételten terápiás táplálkozást, terápiás
edzést (KAATSU-val) és helyben úszást javasoltunk. Csupán egy hónapnyi kezelést követően a mentális állapota
stabilizálódott. Képes volt szorongás nélkül edzeni, mely mostanáig szinte teljesen elképzelhetetlen érzés volt. A
szorongás és a megfigyeltség érzete szintén megszűnt. Ekkorra az α hullám aktivitása 52,4%-ra emelkedett, az θ
hullám aktivitása pedig visszaesett mindössze 7,8%-ra; a viszcerális zsírszövet területe az elfogadható mértékű
127 cm2-re csökkent. A koncentrációs készsége teljes mértékben helyreállt. Mostanra már kijelentkezett, de
járóbetegként jelenleg is végez nálunk KAATSU TRAINING-et.

10.7 – KAATSU TRAINING és demencia

A klinikai depresszió egyike a számtalan pszichológiai problémának. Ezek között egyre nagyobb súllyal
jelentkezik okoz az időskori elbutulás. Jelenleg Japánban a 65 év fölötti korosztály nagyjából 7-8%-ának van
szüksége gondozásra; ha ehhez hozzávesszük még azokat az eseteket is, ahol a látens demencia egyértelműen
fennáll, ez a szám akár a 15%-ot is elérheti. Ha ilyen ütemben haladunk tovább, a dolgok még a vártnál is
rosszabbra fognak fordulni.
Orvosi szempontból vizsgálva a depresszióban és demenciában szenvedők elektroenkefalográfiai mintázatai
sokban hasonlítanak. A demenciában szenvedők között rendkívül gyakori a ”fordított életmód”, melynek során
nappal alszanak, és éjszaka vannak ébren. A depressziósok szintén hajlamosak ilyen viselkedésre. (Úgy vélik,
hogy ez az agynak a rosszul működős alváskontrolljára vezethető vissza).
A demencia egy progresszív betegség, mely sok esetben egyszerűen együtt jár az öregedés folyamatával; a
depresszió viszont nem egy olyan betegség, mely egy fizikai korhoz kötődik. A depressziósok, szemben a
demenciában szenvedőkkel – akik egyszerűen csak képtelenek észlelni a mindennapi élet próbáit és kálváriáit –,
akut módon érzékenyek a mindennapi fájdalmakra és félelmekre. Megvan rá az esély, hogy ezek a tényezők végül
a másokkal való normál emberi kapcsolatoktól történő eltávolodáshoz vezetnek. Minél inkább visszabújik valaki
egy ilyen pszichés burokba, az annál inkább hajlamos összezsugorodni. Ez végül elkerülhetetlenül a normál
agyműködés lecsökkenését eredményezi. Minél tovább folytatódik ez az egész, az ördögi kör annál szorosabbra
zárul össze.
Ezekben az esetekben túlsúlyban van az θ hullám aktivitás, látszólag az előnyös α hullám aktivitás kárára. Ez a
hullámminta, mely gyakran figyelhető meg depressziós betegeknél, elképesztően hasonlít a demenciában
szenvedőknél tipikusan látható mintákhoz. A Nagoya Egyetemen végzett aktuális kutatás azt mutatta, hogy a
demenciás betegek esetében alvás közben az θ hullám aktivitás jelentős emelkedése figyelhető meg.
Több évnyi megfigyelés alapján a fejezet szerzője kialakított egy számszerűsített benchmark mérést – melyet
kísérleti jelleggel ”demencia index”-nek nevezett el –, ami igazoltan jelentős segítséget jelent a demenciában
szenvedők orvosi kezelése során. A demencia index az alábbi kalkuláción alapul: azt a szintet, ahol az α hullám
aktivitás szintje leesik 45% alá, az α és az θ hullám aktivitás rátaként kalkuláljuk; amikor ez a mutató kisebb, vagy
egyenlő 1,5-tel, olyankor rendkívül valószínű, hogy a páciens demenciában szenved.
Minél közelebb kerül ez a mutató az 1-hez, annál súlyosabb a helyzet. Még akár 2,0-s értékkel rendelkező
pácienseknél sem lehet azt kijelenteni, hogy már nem veszélyezteti őket a demencia. Amikor a mutató értéke 3,0
vagy magasabb, biztonságosan kijelenthetjük, hogy a páciens nem szenved demenciában. Rendszeresen
találkozunk hasonlóan magas θ/α aktivitási rátával depressziós pácienseknél is. Így aztán ez az index egy rendkívül
hasznos sorvezetőnek bizonyult a klinikai depresszió diagnosztizálása és kezelése során is.
Természetesen nem túl praktikus az effajta EEG tesztet otthoni környezetben végezni. Ettől függetlenül ha valaki
alvással kapcsolatos problémákkal találkozik, ez figyelmeztető jel lehet az agy számára, hogy fennállhat a
demencia vagy a depresszió esélye. Érdemes észben tartani, hogy attól még, hogy úgy tűnik, eleget alszunk, de
napközben álmosak vagyunk, bár alszunk, de felületesen, vagy képtelenek vagyunk elaludni akkor is, ha fáradtak
vagyunk, azt az agytól származó tudat alatti jelzésként értékelni. A demencia vagy depresszió veszélye vészesen
közeleghet. Azt találtuk, hogy ilyen esetekben egy hatékony terápia az alábbi 5 elemből tevődik össze:

1. Megfelelő étkezési szokások (sok fehérjét, kevés kalóriát tartalmazó étrend).

2. KAATSU TRAINING a növekedési hormon kiválasztás szintjének emelkedéséhez.
3. Szenzoros stimuláció; az agy edzése.
4. Meditáció; másokkal való interakció.
5. Gyógyszerek.

A második pont egyszerűen csak edzést jelent. Könnyű KAATSU edzést javaslunk anélkül, hogy feszegetni
kellene a test korlátait. A túlzottan megterhelő edzés várhatóan a kardiopulmonális rendszer túlterheléséhez
vezetne, és ennél fogva ellenjavallt.

10.8 – Példák a demencia orvosi terápiás kezelésére

Végezetül pedig szeretnék bemutatni két példát a demenciának a klinikánkon végzett orvosi kezelésére, részletezve
az alkalmazott folyamatokat.

[1. eset]

A 63 éves hölgy a 40-es évei közepéig kifogástalan életet élt háziasszonyként. 48 éves korában azonban kezdte
úgy érezni, hogy mintha egyik csapás érné a másik után. Képtelenné volt eleget aludni, napközben pedig gyakran
gyötörte enyhe, de nyomasztó fájdalom a mellkasa bal oldalán. Úgy döntött, hogy felkeres egy orvost, és végül
angina pectoris-szal, valamint ezzel párhuzamosan depresszióval is diagnosztizálták. Többször járt már korábban
kórházban, de az orvosi tünetei anélkül elmúltak, hogy teljes körűen kiderítették volna, mi is valójában a baja. A
kórházba kerülését megelőzően a nap nagy részét hanyatt fekve töltötte, a mindennapi rutinja miatt képtelen volt
kimozdulni. Végül a férje javaslatára, aki olvasott egy könyvet a fejezet szerzőjétől, járóbetegként felkeresett
minket.
Az MRI (mágneses rezonanciás képalkotás), valamint az EEG vizsgálatokat követően enyhe demenciát,
depressziót, angina pectoris-t, valamint enyhe Parkinson-kórt diagnosztizáltunk nála. Az α hullám aktivitása 41%
volt, az θ hullám aktivitás pedig 27%, ami 1,52-es rátát jelentett. A kórházi kezelés az alábbiakból tevődött össze:
táplálkozás terápia (sok fehérje, kevés kalória), valamint terápiás edzés KAATSU-val, relaxációs (biofeedback)
edzés, valamint némi autogén edzés. Jellemzően reggelente végeztettünk vele fizikai edzést, délutánra pedig
mindössze egy sétát írtunk elő. Nem kérdés, hogy a kis erőfeszítéssel végzett rendszeres edzés hatására alakult
úgy, hogy éjjelente sokkal jobban aludt. A kerek, maszkszerű arckifejezését fokozatosan felváltotta egy telt és
elégedett mosoly. Míg korábban egyedül evett a szobájában, egyre inkább kezdett keveredni az étkezőben más
páciensekkel, élvezve a nevetést és a beszélgetést. Ekkorra az α hullám aktivitása 72,2%-ra emelkedett, míg az θ
hullám aktivitása 12%-ra csökkent – ez 4,35-ös rátát jelent, ami egy rendkívül jelentős fejlődést tükröz.

[2. eset]

Ennél a 66 éves hölgynél nagyjából 10 évvel ezt megelőzően kezdődött a menopauza. Akkoriban a személyisége
drasztikusan megváltozott, gyakran tett vad, alaptalan megjegyzéseket, ugrálva a témák között. Ezzel együtt
rendkívül feledékennyé vált annak kapcsán, hogy hová tett le bizonyos dolgokat, és olyan mértékben romlott az
állapota, hogy nem emlékezett a közeli rokonai nevére vagy arcára sem. Amikor járóbetegként regisztrálták
nálunk, az α hullám aktivitása 46%, az θ hullám aktivitása pedig 26% volt – ez 1,77-es rátát jelentett, jóval a 2,0-
s küszöb alatt, mely tipikusan demencia jelenlétére utal. Gyorsan felvettük a kórházunkba, és azonnal előírtunk
neki egy olyan programot, mely terápiás táplálkozásból, KAATSU TRAINING-ből, vízi edzésből, biofeedback-
ből és autogén edzésből állt. Kezdetben nem reagált jól az autogén edzésre, de miután ismét kipróbáltuk nála a
szerző által készített autogén edzés videókat, de kihagyva az elülső lebenyt nyugtató gyakorlatokat, pozitívan
jeleket kezdett mutatni. Nagyjából 1 hónapnyi közös munkát követően az alvási problémái kezdtek elmúlni,
akárcsak az éber állapotában jelentkező extrém mértékű szorongása. Az azzal kapcsolatos paranoid képzelgései,
hogy amit valahová lerakott, azt biztos ellopták, teljes mértékben elmúltak. A kezelés hatására 3 hónappal később
– ha figyelmen kívül hagyjuk azt a továbbra is fennálló amnéziás szokását, hogy lerakott tárgyakat ide-oda, majd
elfeledkezett a létezésükről – képes volt visszatérni a viszonylag normális életébe. Nem okozott számára
nehézséget felismerni azokat, akikkel él, és a helyi szupermarket önálló meglátogatása sem jelentett többé
leküzdhetetlen akadályt. Továbbra is vidám járóbetege az intézményünknek. Az α hullám aktivitása, ami 46% volt
a kórházba kerülésekor, 58%-ra emelkedett; ami még jelentősebb, az α/θ rátája 1,77-ről az igen jelentős 2,41-re
emelkedett. Amikor a legrosszabb állapotban volt, bár lelkes olvasónak számított, eljutott arra a szintre, hogy nem
emlékezett azokra a dolgokra, amiket csupán másodpercekkel korábban olvasott, és teljes mértékben képtelen volt
követni még a legegyszerűbb szövegeket is. Jelenleg – nem túl megterhelő szövegek esetén – újra képes élvezni
az olvasás örömét, a memóriája újra jól működik.

10.9 – Összefoglalás

A klinikai depresszió egy jelentős szociális probléma, az elmúlt években az öngyilkosságok száma meghaladta az
évi 30.000-et. Ez egy problémát jelentő betegség, melynek mértéke szemmel láthatóan egyre csak növekszik, és
egyértelműen nem egy olyan téma, melyet a társadalom figyelmen kívül tudna hagyni. A gyógyszer önmagában
egyértelműen soha nem elegendő ezen problémák kezelésére, és ha a KAATSU bármilyen mértékben is megoldást
tud kínálni a problémára, akkor azt minden bizonnyal örömmel fogják fogadni.
Az elöregedő társadalomban a demencia egy olyan probléma, melynek jelenlétre egyre fenyegetőbbé válik. Az
egész családokra rótt teher súlya egyértelműen aggasztó. Még rövid távon is tagadhatatlan, hogy a KAATSU
jelentős mértékben hozzájárul ezen problémák kezeléséhez. Bízunk benne, hogy a KAATSU TRAINING fejlődése
hatására továbbra is pozitívan fog tudni hozzájárulni nem csupán a fizikális kezelésekhez, de a pszichoszomatikus
területhez is egyaránt.
11. KAATSU TRAINING az ágyhoz kötöttek emberek számára (Toshiakai Nakajima,
Noriko Takahashi, Kanako Hara)
11.1 – Bevezetés

A Földön álló helyzetben az emberi test normál gravitációs erőnek (1G) van kitéve, mely számos közvetlen fizikai
hatással jár. Először is, jelentős hatással van a keringési rendszerre, előidézve a vérmennyiség felgyülemlését az
alsó végtagokban (vértolulás), mely lecsökkenti a szívbe történő vénás visszafolyást, így tartva fenn a testben
keringő vérplazma mennyiségét. Bár az emberek nincsenek tudatában a gravitációs erőnek, élő szervezetként
ahhoz adaptálódnak a mindennapi életük, az állás, a sétálás, valamint a számos más fizikai tevékenység, valamint
a keringési rendszer akadálytalan működése során. Ezzel szemben zéró gravitációs környezetben álló helyzetben
a test nem érzékeli többé ezt az ingert, és elvész a vért az alsótestben gyűjtő tolulás, melynek hatására a
testfolyadékok mennyisége megnő a felsőtestben. Amikor ez kialakul, a vénás visszafolyás volumene megnő, a
test pedig erre úgy reagál, mintha megemelkedett volna a keringésben található vérplazma mennyisége, azonban
ez a vizeletnek a veséből történő gyakoribb kiürítését eredményezi, ami valójában a keringésben található
vérplazma mennyiségének csökkenéséhez vezet. Továbbá amikor a gravitáció nincs többé hatással a csontokra, a
csontképződés lecsökken. Ezek a hatások, melyek a súlytalanság állapotában jelentkeznek, a Földön is
utánozhatók, amikor valaki ágyhoz kötött, vagy hosszú időt kényszerül ágyban fekve tölteni. Ebből következően
azoknak, akiknek nincs más lehetőségük, mint hogy hosszú időt töltsenek hanyatt fekvésben, ki vannak téve a
különféle károsodások és gyengeség esélyének. A KAATSU TRAINING egy olyan edzésforma, mely megfelelő
nyomást fejt ki a négy végtagra a proximális pontokon, ezáltal korlátozva a vérkeringést1,2). A KAATSU
TRAINING ennek következtében felhasználható arra, hogy mesterségesen kialakítsunk egy vénás visszafolyás
hatást, így csökkentve a hosszan tartó hanyatt fekvésnek a keringésre gyakorolt károsító hatását, és hatékonyan
hozva létre egy olyan helyzetet, ahol a pácienst érő stressz megegyezik azzal, mintha álló helyzetben lenne3). Ebben
a fejezetben átfogóan megvizsgáljuk a KAATSU felhasználhatóságát és az edzés kapcsán történő potenciális
alkalmazhatóságát annak érdekében, hogy pozitív eredményeket érhessünk el ágyhoz kötött pácienseknél –
különösképpen a használatlanság szindróma elkerülése kapcsán.

11.2 – Hosszú időn át ágyban háton fekvés hatásai a keringési rendszerre

A 11.1. ábra vizuális összefoglalást nyújt a keringési rendszer normál működésének folyamatáról álló helyzetben,
valamint a rendszer összeomlásának kedvezőtlen hatásairól. Ennek részletes magyarázata a 2. fejezetben található,
itt csupán egy rövid összefoglaló szerepel.

11.1. ábra Keringés szabályozó mechanizmusok orthosztatikus stimuláció mellett

Amikor valaki vízszintesből függőleges helyzetbe megy át, vértolulás alakul ki az alsótestben, és ennek
következtében a vénás visszafolyás – mely a vérnek a szívbe történő visszatérését jelenti – lecsökken. Ennek
hatására a szívverésenként a szív által pumpált vér mennyisége (a verőtérfogat; SV) lecsökken, a vér volumenének
általános csökkenése pedig alacsonyabb vérnyomást eredményez. Ha a test nem tud elég gyorsan adaptálódni
ehhez a változáshoz, a vérnyomás csökkenés agyi anémiát idézhet elő, vagy akár extrém esetekben
eszméletvesztéshez is vezethet. Azonban a normálisan működő testnek van egy beépített kompenzációs rendszere
ennek kezelésére: a nyomás receptorok akcióba lendülnek, mely stimulálja a kardiovaszkuláris rendszert, ami a
szimpatikus idegrendszer megnövekedett aktivitásához vezet; ennek hatására megnő a pulzus, mely a véredények
összehúzódását eredményezi, fokozva a vérnyomást, és megemelve a teljes perctérfogatot, melynek hatására
helyreáll az egyensúly.
Ezzel szemben súlytalanságban, vagy ha a test hosszú időn át hanyatt fekvésben van, és elvész az orthosztatikus
terhelés, a test működésében akár 3 hét alatt is komoly változások következhetnek be. Különösen idősebbek
esetében ez használatlanság szindrómát okozhat, az ebben szenvedő beteg ágyhoz kötötté válik, és a legrosszabb
esetben a helyzet akár életveszélyessé is válhat.
Mostanra már közismert, hogy a hosszú időn át történő fekvés számos különféle káros hatással van a test általános
működésére. Amikor valaki orthosztatikus helyzetből vízszintes helyzetbe megy át, az alsó végtagokban
felgyülemlő vér elkezd a test középső területei – beleértve a szívet és a tüdőket – irányába haladni. Továbbá ha az
alsó végtagok szöveteiben található folyadékok elkezdenek a vérbe kerülni, pár órán belül megnövekszik a
rendszerben keringő vér mennyisége. Ennek hatására a test, mely ahhoz adaptálódik, mintha megnövekedett volna
a keringő vérplazma mennyisége, fokozza a vese kiválasztását, mely a keringő vérplazma volumenének
csökkenéséhez vezet. Továbbá elnyomásra kerül a renin-angiotenzin rendszer, valamint az antidiuretikus hormon
is, mely a vizelet mennyiségének emelkedéséhez kapcsolódik. Ily módon nem sokkal azután, hogy az illető
vízszintes helyzetbe kerül, a folyadékok kiválasztása és visszavétele fokozódik, és a központi vérmennyiségnek a
korai időszakban megfigyelt növekedése megszűnik. Ezt követően nagyjából három hét után a keringő vér
mennyisége 5-10%-kal csökken, a vérplazma volumene pedig 15-20%-kal esik vissza. Továbbá súlytalanságban,
orthosztatikus terhelés hiányában a szimpatikus idegrendszer működése, valamint a rendszer vazoreaktivitása
lecsökken. Abban az esetben, ha egy űrhajós a világűrben töltött időt követően visszatér a Földre, ezek a hatások
oly módon kombinálódnak, hogy az orthosztatikus ellenállás kisebb mértékű lesz, és amikor álló helyzetben leesik
a vérnyomás, az a legrosszabb esetben ájuláshoz is vezethet. Az űrhajón töltött viszonylag rövid – 16 napos –
tartózkodást követően ezek a tünetek az esetek 25-65%-ában jelentkeznek, és egy hosszabb – 3-6 hónapos – fent
tartózkodást követően szinte minden esetben megfigyelhetők. Még a fekvő helyzet korai stádiumaiban is
szembeötlő a tahycardia és az alacsony vérnyomás, amikor megpróbál az illető felállni, és olyan esetekben, amikor
a fekvő helyzet hosszabb időn át tart, a keringési rendszer dekondicionálódása még súlyosabbá válik, az
orthosztatikus állóképesség pedig további romlik. Ennél fogva alapvető fontosságú a hosszú időn át fennálló
immobilitás, vagy ágyhoz kötöttség keringési rendszerre gyakorolt káros hatásainak megelőzése.

11.3 – Hosszú időn át ágyban fekvés vagy ágyhoz kötöttség hatására kialakuló használatlanság szindróma

A hosszú időn át fekvő helyzetben jelentkező immobilitás és az ágyhoz kötöttség a keringési rendszerre gyakorolt
hatáson felül számos más, a testet érintő változást is eredményez4).

1. Izom atrófia

Közismert, hogy a zéró gravitáció melletti űrutazás napi 1%-os izom atrófiát okoz; ágyban fekvés esetén ez a szám
napi 0,6%. Az alsótest és a törzs antigravitációs izmai különösen érintettek ebben – a leginkább szembetűnő
csökkenést a lábnyújtó izom erejének csökkenésében lehet megfigyelni.
Fiatal, egészséges személyek esetében bár 3 hétnyi ágyhoz kötöttség a lábizmok méretének és erejének jelentős
csökkenéséhez vezet, elegendő erejük marad még így is, hogy idővel visszanyerjék az elvesztett izomtömeget és
erőt, és hosszan tartó károsodás nélkül visszatérjen a mindennapi életbe. Azonban idősek esetében ugyanilyen
körülmények között sokkal nehezebb, sőt szinte lehetetlen elérni az elvesztett izomerő pótlását, ezért minden
elérhető megelőző módszerre szükség van az eredeti károsodás minimalizálásához, miközben az illető ágyhoz
kötött helyzetben van. Hosszú időn át az űrben, zéró gravitáció melletti tartózkodás esetében a szívizom atrófiájáról
is beszámoltak.

2. Csont metabolizmus változásai

A csont metabolizmusának változásai: 3 hetet követően a csontok kalcium tartalmának csökkenése figyelhető meg,
mivel az kioldódik a vérbe (csontfelszívódás), a csonttömeg csökkenését eredményezve ezáltal.

3. Dekondicionálódás

Fekvő helyzetben a maximális volumene mennyisége lecsökken, akárcsak az edzés során kifejthető maximális
erőszint. Az izomerőnek és működésnek a fekvő helyzetben jelentkező immobilitás hatására kialakuló csökkenését
dekondicionálódásnak nevezik. A maximális oxigénfelvétel volumene 10 napot követően 10%-kal, 20 napot
követően pedig 15-20%-kal csökken. Továbbá az immobilitás időszakát követően az edzés közbeni pulzus
megemelkedik, miközben az egységi külső munka melletti oxigénfelvétel volumene lecsökken.

4. A metabolikus rendszer változásai

Az alapvető anyagcsere lelassul, és megnő az inzulin rezisztencia; a vérben található neutrális zsírok mennyisége
megemelkedik; lecsökken a nagy sűrűségű lipoprotein (HDL) szintje.
Ez azt jelenti, hogy az ágyhoz kötötten, vagy más okból fekve töltött idő használatlansági szindrómához vezet –
ennek során a különféle betegségek és funkciócsökkenések nyilvánvalóvá válnak a test struktúráiban és
szerveiben. A 11.1. táblázat a használatlanság szindróma főbb aspektusait foglalja össze. A változások hosszú
listája az alábbiakat tartalmazza: izom atrófia, ízületek megrövidülése, felfekvések, a csontanyag
használatlanságból eredő atrófiája (csontritkulás), alacsony orthosztatikus vérnyomás, párhuzamos pszichológiai
rendellenességek, székrekedés és inkontinencia. Ezen panaszok következményei idős páciensek esetében
életveszélyesek lehetnek, és halálhoz vezethetnek.

11.1. tábla Hosszú időn át történő fekvés esetén a használatlanság szindróma eredete és megelőzési stratégiái

11.4 – Használatlanság szindróma megelőzése és rehabilitációja

A. – Hatások, melyek a hemodinamika orthosztatikus állapotát utánozzák

A 11.1 tábla stratégiákat mutat a használatlanság szindróma hatásainak megakadályozására vagy minimalizálására.
A terápiás stratégia jellemzői az ágyhoz kötöttséget eredményező betegség függvényében változhatnak, de minden
esetben stabilizálni kell a páciens tüneteit; nagyon fontos a pácienst a lehető leghamarabb kimozdítani az ágyból,
hogy felálljon és sétáljon. Számos idős embernél, valamint olyanoknál, akik a paralízis vagy hasonló gyengeség
valamely formájában szenvednek, ez kezdetben bonyolult vagy lehetetlen lesz, ami azt jelenti, hogy a páciens
képtelen lesz hamar részesülni a normál orthosztatikus stressz előnyeiből. Ennél fogva annak biztosításához, hogy
a páciens végül regenerálódni fog, az idő alatt, míg nem tud ülni, sétálni vagy állni, a lehető legtöbbet meg kell
tenni annak érdekében, hogy a vérkeringés stimulálásához olyan környezetet teremtsünk, ami az orthosztatikus
állapotot utánozza. Ha ez képes megakadályozni vagy csökkenteni az izom atrófiát, és a fekvő helyzet hatására
kialakuló kardiovaszkuláris dekondicionálódást, akkor vélhetően ez a módszer megelőző jelleggel is hat a
használatlanság szindróma számos más tünetével szemben. Jelenleg ha valaki elutasítja a mesterségesen
létrehozott gravitáció lehetőségét, a vér normál stimulációját eredményező orthosztatikus körülmények
létrehozására az egyetlen széles körben elfogadott módszert az alsótest negatív nyomása (LBNP) jelenti – egy
olyan technika, melyet alapvetően az űrhajósok használnak. Azonban ezzel az a probléma, hogy az efféle nyomást
kifejtő gép hatalmas, és az általános orvosi létesítmények számára nem elérhető. Továbbá arról is beszámoltak,
hogy az LBNP önmagában nem képes megelőzni a dekondicionálódást, csupán akkor hatékony, ha izomerősítő
edzéssel kombinálva használják. Azonban bár széles körben még nem tekinthető elfogadottnak, a KAATSU
TRAINING – mely megfelelő nyomást alkalmaz a négy végtag proximális pontján, így korlátozva a vérkeringést
– megfelelő edzésmódszert jelent. A KAATSU TRAINING elősegíti az alsótest vénás vértolulását, ezáltal a
normál orthosztatikus terheléshez hasonló hatást eredményezve; és tekintve, hogy úgy is lehet alkalmazni, ha a
páciens fekvő helyzetben van, kiváló lehetőséget biztosít a hosszú időn át tartó fekvés során jelentkező károsodás
korlátozására (lásd 4. fejezet).

B. – Izom atrófia és izomerő csökkenés megelőzése

Egy nemrég megjelent kutatás szakértői körökben élénk vitát váltott ki annak kapcsán, hogy melyik a legjobb
edzésmódszer a használatlanság szindróma kapcsán jellemzően kialakuló izom atrófia és izomerő csökkenés
megakadályozására4). A kutatás edzésmódszereket vizsgált fekvő helyzetben lévő páciensek esetén – többek közt
aerob edzést ergometrikus kerékpáron, a lábak izometrikus edzését, valamint guggolásokat. Azonban a közepes
intenzitás alatti aerob edzésnek nem sok haszna van, és bár az izometrikus edzés bizonyos mértékig visszafogja az
izomerő csökkenését, az általános izomerő továbbra is csökkenni fog. Ezzel szemben a páros lábbal végzett
dinamikus guggolásról ismeretes, hogy szinte teljes mértékben megakadályozza az izomtömeg és az izomerő
csökkenését4). Másképp fogalmazva a használatlanság szindróma kapcsán megfigyelhető izom atrófia és izomerő
csökkenés megakadályozásához elengedhetetlen a magas intenzitású, dinamikus izomerő edzés. Továbbá a
maximális oxigénfelvétel volumenét (VO2max) – mely a teljes test állóképességének indikátoraként szolgál –
vizsgálva megállapítható, hogy kizárólag a páros lábbal végzett dinamikus guggolás fogja vissza annak
csökkenését. A fentiekből az látható, hogy a maximális oxigénfelvétel volumen csökkenésének megelőzéséhez
viszonylag magas intenzitással végzett dinamikus ellenállásos edzésre van szükség.

11.5 – A KAATSU TRAINING használata használatlanság szindróma megelőzésére

A KAATSU TRAINING az izomedzés egy új formája, mely számos izomrostot stimulál, és bár az edzés alacsony
intenzitású, ettől függetlenül már rövid időt követően is szemmel látható izom hipertrófiát és izomerő növekedést
eredményez, szemben a hagyományos edzésmódszerek segítségével elérhető eredményekkel2,5-7). Továbbá LBNP-
hez hasonlóan, ha a KAATSU-val megfelelően nagy nyomást fejtünk ki az alsó végtagok proximális pontjára, az
olyan ingert jelent a vérkeringés számára, mint ami normál orthosztatikus nyomás mellett tapasztalható. Ennek
hatására jelenleg nagy érdeklődés övezi (tudományos és orvosi körökben egyaránt), hogy a KAATSU TRAINING
hozzá tud-e jelentős mértékben járulni a hosszú időn keresztül való ágyhoz kötöttség miatt kialakuló
használatlanság szindrómában szenvedő betegek kezeléséhez. Takarada és társai8) megvizsgálták a KAATSU
önálló hatását olyan betegeknél, akik elülső keresztszalag műtétet követő kezelésben részesültek. A KAATSU-val
235 mmHG nyomást fejtettek ki 5 percen keresztül, melyet 3 percnyi nyomás nélküli időszak követett, a
folyamatot pedig ötször ismételték meg. Arról számoltak be, hogy a KAATSU nélküli kontroll csoporthoz képest
a kezelés bizonyos mértékig sikeresen tudta lassítani az izom atrófia folyamatát. Közismert, hogy a KAATSU
során megfigyelhető izom hipertrófiát és izomerő növekedést legalább részben a növekedési hormon (GH)
megnövekedett hiperfunkcionális kiválasztása okozza. A szerző kutatócsoportja úgy döntött, hogy megvizsgálja a
GH kiválasztás szintjét kizárólag KAATSU esetében (lásd 11.2.A ábra), valamint KAATSU melletti passzív
mozgások végrehajtása során is (lásd 11.2.B ábra) annak megállapítására, hogy bekövetkezett-e hiperfunkcionális
kiválasztás. Egészséges alanyoknál egyik esetben sem volt megfigyelhető a GH kiválasztás jelentős növekedése,
ami arra utal, hogy a nyomás egyszerű kifejtés és kiengedése nem eredményezi a GH kiválasztás fokozódását.
11.2. ábra A KAATSU hatásai a vér növekedési hormon (GH) koncentrációjára

11.3. ábra A használatlanság miatti atrófia hátterében rejlő mechanizmusok

A 11.3. ábrán számos olyan mechanizmus látható, melyekről azt gondolják, hogy szerepet játszanak a
használatlanság szindróma kialakulásában. Úgy véljük, hogy ezek közül a miosztatin – egy olyan anyag, melyről
köztudott, hogy gátolja az izomnövekedést – kifejeződés fokozódása alkalmanként hozzájárul az izom atrófia
kialakulásához. Konkrétan a miosztatin megnövekedett kifejeződéséről bebizonyították, hogy kapcsolatban áll a
használatlanság kapcsán jelentkező izom atrófiával 9,10). Ishii és társai szintén publikáltak egy tanulmányt, mely
szerint a miosztatin kifejeződés gátolja az izomnövekedést. Ez alapján elképzelhető, hogy ha a KAATSU
TRAINING csökkenteni tudja a miosztatin kifejeződést, akkor az megnövekedett izom hipertrófiát és izomerőt
eredményezhet. Továbbá az úgynevezett klorid csatorna (CIC-1) kifejeződésében is változásokra lehet számítani.
A 11.4. ábrán kísérleti eredmények láthatók, melyek patkányok gázló izmának CIC-1 mRNA kifejeződésében
mutatkozó változásokra utalnak azt követően, hogy a hátsó lábukat tehermentesítették, így idézve elő izom
használatlanságot11). Amikor az izmok használatlanságban szenvednek, megemelkedik ezen anyag kifejeződése,
ami a vázizomzat ingerlékenységi szintjének csökkenését okozza. Aktuális kutatások arra is utaltak, hogy az
izomfáradtságot okozó tejsav szintén funkcionális szerepet tölt be ezen folyamatokban. Az edzés során
felhalmozódik a tejsav, mely a vázizomzat acidózisához vezet, ami elnyomja a klorid csatornát, így egy fordított
hatást idézve elő, melynek során a vázizomzat ingerlékenysége növekszik12).

11.4. ábra CIC-1 mRNA kifejeződés a patkány gázló izmának tehermentesítését követően

A KAATSU TRAINING edzés a testben a tejsav felhalmozódását okozza. Ezen mechanizmus függvényében a
KAATSU TRAINING során a vázizomzat ingerlékenysége – mely lecsökkent a használatlanság következtében –
növekedni kezd, és nagy esély van rá, hogy a KAATSU hatékony módszert jelent az izmok edzése terén. Ez arra
utal, hogy különféle mechanizmusok segítségével a KAATSU TRAINING hozzájárulhat a hosszú időn át történő
fekvés hatására kialakuló használatlanság szindróma csökkentéséhez, azonban további kutatásra lesz szükség a
folyamatok teljes körű tisztázásához.

11.6 – A KAATSU TRAINING gyakorlati alkalmazásai

Az autonóm idegrendszer kardiovaszkuláris aspektusainak szabályozó mechanizmusaiban jelentkező változások

kapcsán arról számoltak be, hogy napi 15 percnyi állás elegendő a nyaki verőér receptor reflexnek és a
kardiopulmonális nyomás receptor reflexnek a fenntartásához az érzékenység csökkenése nélkül, azonban ha a
páciens fekvő helyzetben teljesen immobil állapotban marad, az káros hatással van ezen receptor reflexekre nézve.
Azonban az is ismert egy kutatásból, melynek során ágyhoz kötött betegeknél LBNP-t alkalmaztak, hogy az LBNP
önmagában nem nyújt elegendő védelmet a keringési rendszer dekondicionálódásával szemben, ezen károsodás
elkerüléséhez ugyanis bizonyos mértékű megterhelő edzésre van alapvetően szükség13,14). Továbbá KAATSU
TRAINING alkalmazása esetén bár a viszonylag magas nyomás ismétlődő kifejtése és kiengedése által bizonyos
mértékig a KAATSU önmagában is képes kissé csökkenteni az izom atrófiát, ahhoz, hogy igazán hatásos lehessen,
kombinálni kell ellenállásos edzéssel. Ezeket észben tartva a hosszan tartó fekvés következtében kialakuló
használatlanság szindróma, valamint a keringési rendszer ezzel együtt járó dekoncidionálódása megelőzéséhez az
alábbihoz hasonló KAATSU TRAINING protokollt kell összeállítani:

1. A gravitációs hatás mellett orthosztatikus nyomás okozta terhelés leutánozásához megfelelően magas
KAATSU nyomást kell ismétlődő jelleggel kifejteni és kiengedni. Természetesen a maximális pozitív hatás
érdekében nagy figyelmet kell fordítani a megfelelő nyomás meghatározására, mely függ az adott betegségtől
és a pácienstől. Jelenleg még intenzív vita folyik az ideális protokoll pontos részletei kapcsán a nyomás
mértékét és a nyomáskifejtés időtartamát illetően.
2. Alacsony intenzitású KAATSU ellenállásos edzést is alkalmazni kell: jelenleg a szerzők az 1RM 20%-ának
megfelelő terhelés mellett alkalmaznak kézszorításos és izotóniás (karhajlítások, lábnyújtások, híd és ehhez
hasonlók) gyakorlatokat. Természetesen mondani sem kell, hogy a KAATSU edzés összeállítása és a rehabilitáció
során oda kell figyelni a betegség jellegzetességeire; különösképpen, ha egyszerre több probléma is fennáll.

11.7 – Figyelmet érdemlő tényezők a KAATSU TRAINING során hosszú időn át ágyhoz kötött, vagy idős
páciensek esetében

Úgy véljük, hogy a KAATSU TRAINING hatékony megoldást jelent a hosszú időn át fekvő helyzetben lévő,
valamint az idős páciensek esetében az izom atrófia és a keringés dekondicionálódás megelőzése terén. Azonban
ügyelni kell a túlzott vértolulás elkerülésére, mely a pulzus és a verőtérfogat csökkenését eredményezheti; ez
ugyanis agyi anémiához, szédüléshez vagy eszméletvesztéshez vezethet15) – vagyis az úgynevezett neurokardiogén
syncope-hoz. Úgy vélik, hogy számos átmeneti tényező befolyásolja a neurokardiogén syncope-ot; a 11.5. ábrán
foglaltuk össze a jelenlegi feltételezések szerint alapvető mechanizmusokat16). Félelem, pánik, és a nyak
természetellenes forgatása is szerepet játszhat benne, valamint a dehidratáció, és a vérkeringés volumenének
csökkenése is. Konkrétan a dehidratáció, valamint a Valsava-manőver alkalmazása lecsökkentheti a vénás
visszafolyás mértékét, mely a szívkamrák összeszűküléséhez és összeeséséhez, a szimpatikus idegrendszer
fokozott működéséhez, valamint a szív erőteljesebb összehúzódásához vezethet, ami a C-idegrost
mechanoreceptorok megnövekedett aktiválását okozhatja. Ebből következően a perifériás idegek aktivitása
bradycardiát, valamint a szimpatikus idegfeszültség csökkenését eredményezheti, mely a vérnyomás
csökkenéséhez, és ezáltal agyi anémiához és ájuláshoz vezethet.
Az is lehetséges, hogy nem megfelelő alkalmazás esetén a KAATSU TRAINING a neurokardiogén snycope
tüneteit idézi elő (lásd 11.6. ábra). A fenti tüneteken túl még az alábbiak is előfordulhatnak: hányinger, túlzott
izzadás, szédülés, homályos látás, fejfájás, szívdobogás, érzékkárosodás, sápadtság, valamint extrém esetekben
eszméletvesztés. Ha ezek bármelyike jelentkezik, a pácienst gyorsan fekvő helyzetbe kell juttatni, és ha épp
fennállt a KAATSU nyomás, akkor azt ki kell engedni a regeneráció elősegítése érdekében; gyakran számolnak
be intenzív fáradtságról és az izmok duzzadásáról is. A régóta fekvő helyzetben lévő páciensek, az idősek, valamint
azok, akik nem kapnak megfelelő mennyiségű táplálékot, és dehidratációtól szenvednek, különösen hajlamosak a
neurokerdiogén syncope-ra; ilyen körülmények között még ha alacsony nyomás mellett végzik is a KAATSU
TRAINING-et, a vénás visszafolyás jelentős csökkenése figyelhető meg. Ennél fogva észben kell tartani az
általános óvintézkedéseket: 1) azoknál az eseteknél, ahol fennáll a dehidratáció (hasmenés, láz, vagy hasonló okok
következtében), mivel könnyen bekövetkezhet agyi anémia és ájulás. Ilyen esetekben (megerősített dehidratáció
esetén) amellett, hogy megpróbáljuk helyreállítani a megfelelő mértékű tápanyagbevitelt, KAATSU TRAINING
esetén az alapvetően indokoltnál alacsonyabb nyomást kell alkalmazni, valamint 2) ügyelni kell rá, hogy az edzés
során megfelelően hosszú pihenőket tartsunk a nyomás kiengedése mellett.

11.5. ábra A neurokardiogén syncope kialakulásának mechanizmusai

11.6. ábra Egy lehetséges szekvencia, melynek során a KAATSU neurokardiogén syncope-ot okozhat

11.7. ábra A KAATSU TRAINING lehetséges előnyei a hosszan tartó fekvő immobilitás kapcsán

11.8 – Összefoglalás

A KAATSU TRAINING egy innovatív módja az izomerő növelésének. Miközben az edzés intenzitása alacsony,
sokkal nagyobb növekedést lehet elérni az izom méretében és erejében, mint hagyományos edzésmódszerek
segítségével. Továbbá az LBNP-hez hasonlóan funkcionális módon hoz létre orthosztatikus terhelésnek megfelelő
körülményeket, mely megakadályozza a keringésnek a hosszú időn át történő fekvés során jelentkező
dekondicionálódását, és korrigálja a használatlanság következtében kialakuló izom atrófia hatását (lásd 11.7. ábra).
Azonban a KAATSU alkalmazási lehetőségei kapcsán további orvosi egyeztetésre van szükség, és továbbra is
rendkívül fontos marad a probléma gyökerét jelentő betegségek speciális kezelése.

Hivatkozások és bibliográfia:
1. Sato Y; The history and future of KAATSU training. Int J Kaatsu Training Res, 1: 1-5, 2005.
2. Naokata I; The mechanism of KAATSU training (in Japanese). The journal of clinical sports medicine, 21: 215-
223, 2004.
3. Iida H et al.; Hemodynamic and autonomic nervous responses to the restriction of femoral blood flow by
KAATSU. Int J Kaatsu Training Res, 1: 57-64, 2005.
4. Haruna Y et al.; Home care for elders – effects of prolonged bed rest (in Japanese). Health Care, 41: 824-828,
1999.
5. Takarada Y et al.; Effects of resistance exercise combined with moderate vascular occlusion on muscle function
in humans. J Appl Physiol, 88: 2097-2106, 2000.
6. Takarada Y and Ishii N; Effects of low-intensity resistance exercise with short interest rest period on muscular
function in middle-aged women. J Strength Cond Res, 16: 123-128, 2002.
7. Abe T et al.; Muscle size and IGF-1 increased after two weeks of low-intensity ”Kaatsu” resistance training.
Med Sci Sports Exerc, 36, S353, 2004.
8. Takarada Y et al.; Application of vascular occlusion diminish disuse atrophy of knee extensor muscles. Med Sci
Sports Exerc, 32: 2035-2039, 2000.
9. Readon KA et al.; Myostatin, insulin-like growth factor – 1, and leukemia inhibitory factor mRNAs are
upregulated in chronic human disuse muscle atrophy. Muscle Nerve, 24: 893-899, 2001.
10. Jackman RW and Kandarian SC; The molecular basis of skeletal muscle atrophy. Am J Physiol, 284, C834-
C843, 2004.
11. Pierno S et al.; Increased CIC-1 mRNA expression in soleus muscles of rat hindlimb unloading. Brain, 125:
1510-1521, 2002.
12. Pedersen TH et al.; Intracellular acidosis enhances the excitability of working muscle. Science, 20: 1144-1147,
2004.
13. Cao P et al.; Exercise within lower body negative pressure partially counteracts lumbar spine deconditioning
associated with 28-day bed rest. J Appl Physiol, 99: 39-44, 2005.
14. Watenpaugh DE et al.; Supine lower body negative pressure exercise during bed rest maintains upright exercise
capacity. J Appl Physiol, 89: 218-227, 2000.
15. Nakajima T et al.; Present state of KAATSU training. Int J Kaatsu Training Res, 2: 8-16, 2006.
16. Chen-Scarabelli C and Scarabelli TM; Neurocardiogenic syncope. Br Med J, 329: 336-341, 2004.
12. A KAATSU TRAINING hatásai az egészség és a fizikális erő kapcsán (Takashi Abe,
Keizo Hasegawa)
12.1 – Bevezetés

Az emberi testet felépítő szövetek és szervek legnagyobb részét a vázizomzat teszi ki. Egy átlagos felnőtt test
esetében ez nagyjából a teljes testsúly 1/3-át jelenti1). A vázizomzat elsődleges feladata a tápanyagok – mint a
glükóz és a zsírok (kémiai energia) – mechanikus energiává történő átalakítása. Ez okozza az izmok
összehúzódását, az abból származó erő pedig átadásra kerül a csontoknak és az ízületeknek, lehetővé téve az
emberi test mozgását. A vázizomzat legfontosabb jellemzője a formálhatósága. Ez annak kapcsán is
megfigyelhető, hogy az izmok a mindennapi aktivitási szint függvényében változnak, viszonylag könnyen
adaptálódva – kvalitatív és kvantitatív módon egyaránt – a környezet változásaihoz. Képzeljük magunk elé
azoknak az élsportolóknak a testét, akik az emberi képességek határait feszegetik. Amikor egy olyan sportolót
látunk, aki fantasztikus fizikummal rendelkezik az intenzív fizikai edzés eredményeképpen, csak ámulni tudunk a
szoborszerű, robosztus testen, melyről szinte az összes testzsír hiányzik.
Hogy lehetne ezt összehasonlítani az átlagember fizikai állapotával és életmódjával? Nagyon sokaknál részben,
vagy teljesen kimarad az életükből a sport, vagy más megterhelőbb tevékenységek, mely az irodai munkához
kapcsolódó ülő életmódhoz vezet, az otthonunk és a munkahelyünk közötti távot pedig autóval vagy
tömegközlekedéssel tesszük meg. Ilyen körülmények között a testzsír aljas módon felhalmozódik, és nem kell
hozzá szakértőnek lenni, hogy észrevegyük a súlynövekedést. Eközben pedig a farizmok, a combok és az alsó test
más területei esetében hiányzik a feszesség és az izom. Fájdalmas azzal szembesülni, hogy a testünk nincs jó
formában. Ami talán még aggasztóbb, az az, hogy sokan ennek vagy nincsenek tudatában, vagy egyszerűen csak
nem érdekli őket, hogy ez a probléma kihatással van a mindennapi életükre is. Amikor valaki megsérül,
megbetegszik, vagy más fizikai károsodás éri, az izmok mennyiség és működése villámgyorsan lecsökken, és
rendkívül nehézzé válik a helyreállítás arra a szintre, hogy a korábbi életünket folytatni tudjuk.
Egy tartalmas élet esetében az életminőség (QOL) fenntartása vagy növelése kellene, hogy legyen az elsődleges
örömforrásunk. Azonban ehhez észben kell tartani bizonyos egészségügyi szempontokat, és hosszú távra
gondolkodva kell kialakítani az életmódunkat, hogy legalább alap szinten fenn tudjuk tartani az izmunk tömegét
és működését. Azonban ha ezt összehasonlítjuk a mindennapjaink valóságával, mit tapasztalunk? A
mindennapjaink során körül vagyunk véve különféle elektronikai eszközökkel – a számítógépektől és high-tech
masináktól a kényelmes tömegközlekedésen át a különféle háztartási képekig –, melyek látszólag megkönnyítik
az életünket. Ebből a szemszögből nézve a dolgok sokkal könnyebbé váltak, azonban nagy árat fizetünk érte, mely
a fizikai képességeink alulműködésben érhető tetten. És onnantól, hogy hozzászokunk ehhez a kényelemhez, még
nehezebbé válik kiszakadni a káros rutinból. Objektíven vizsgálva a szituációt, ha minőségi, egészséges, aktív
életmódot szeretnénk fenntartani, akkor korosztálytól függetlenül erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében,
hogy sportokat vagy más fizikai aktivitást iktassunk be az életünkbe.

12.2 – Edzés mintázatok és aktív részvétel egy sportban

A Japán Oktatási, Kulturális, Sport, Tudomány és Technológia Minisztérium nemrég megjelent kiadványa
számszerűsített célt tartalmazott az általános népesség fizikai aktivitáshiányának csökkentése kapcsán. A kitűzött
cél a sportokban való részvétel olyan szintjének elérése, hogy minden második (50%) felnőtt legalább heti egy
alkalommal sportoljon. No de mekkora erőfeszítésre van szükség ennek a célnak az eléréséhez? A kabinetiroda
három évente egy nemzeti szintű közvélemény-kutatást tart a sportokban való részvétel és a fizikai aktivitás
témakörében. A 2003-as eredmények alapján a népesség 38%-a vett részt ilyen jellegű tevékenységben legalább
heti 1 alkalommal, mely csökkenést jelent az előző, 2000-es eredményekhez képest (lásd 12.1. ábra). A legutóbbi,
2006-os jelentésben az érték 44%-ra nőtt, mely vélhetően az egészséghez kapcsolódó betegségeknek a köztudatba
történő mélyebb beépülésének következménye. Még ha figyelmen kívül hagyjuk is azonban azt a kérdést, hogy
vajon az 50%-os részvétel hetente legalább 1 alkalommal elegendő-e, akkor is egyértelmű, hogy még ennek a
mérsékelt célnak az eléréséhez is további erőfeszítésekre lesz szükség.
Van még egy olyan eleme a jelentésnek, mely aggodalomra adhat okot. Ha megvizsgáljuk alaposabban az adatokat,
arra fókuszálva, hogy mi volt az a konkrét tevékenység, melyet legalább hetente egyszer végeztek, egyértelműen
kitűnik, hogy egyre többen az alapján ikszelik be ezt a kategóriát, hogy semmi mást nem végeztek, mint könnyű
sétát, vagy valamilyen rendkívül könnyű edzést (lásd 12.2. ábra). Nem szabad azonban teljesen elítélnünk ezeket
a tevékenységeket, mivel a közérzet javítása, vagy egyszerűen csak a relaxáció szempontjából tagadhatatlanul
megvan a maguk haszna. Ettől függetlenül még indokolatlan és valószínűtlen azt várni, hogy ilyen könnyű edzés
jelentős pozitív egészségügyi hatással lesz a test egészének működésére. Egy könnyű séta, vagy ehhez hasonló
tevékenység nem biztosít elegendő terhelést a leépülés vagy az izomműködés csökkenésének megelőzőséhez,
illetve az izomtömeg növeléséhez; különösképpen azoknál, akik már évek óta hanyagolták az edzést. Az edzés
hatékonysága jelentősen eltérő lehet az intenzitása, a volumene és a gyakorisága függvényében.
 12.1. ábra Egy sporttal és edzéssel kapcsolatos, 12.2. ábra A kérdőívre (lásd 12.1. ábra) válaszolók
az elmúlt 1 évet vizsgáló kérdőív eredményei közt azok aránya, akik kizárólag könnyű fizikai
aktivitást végeztek

12.3 – Egy hatékony edzésprogram tartalma

A. – Egy hatékony fizikális edzésprogram alapvető tényezői

Általánosságban véve a legtöbb edzésprogram az alábbi négy elemet próbálja egybegyúrni: aerob képesség, izom
volumen és működés fejlesztés, flexibilitás, egyensúlyozási készségek. Ezek közül az első kettő különösen fontos.
Számos kutatás figyelembevételével ezen tényezőket szem előtt tartva az American College of Sports Medicine
ajánlásokat adott ki az edzésmódszerekkel kapcsolatban2). Arra a következtetésre jutottak, hogy az aerob képesség,
valamint az izom volumen és működés fejlesztéséhez a napi aktivitásnál megterhelőbb edzésre van szükség a
megfelelő időtartamban (szettek száma), az edzésgyakoriságot pedig a minimális fölött tartva.

Az aerob képesség fokozásához:

Intenzitás: a VO2max 50-80%-ának megfelelő szinten
Időtartam: 20-60 percnyi aktivitás
Gyakoriság: heti 3-5 alkalom
Az izom volumen növeléséhez és a működés fejlesztéséhez:
Intenzitás: az 1RM 65-80%-ának megfelelő terheléssel bukásig
Szettek száma: 3 szett (az abszolút minimum legalább 1 szett)
Gyakoriság: heti 2-3 alkalom

A sétálás és más könnyű edzések nem vesznek igénybe többet a VO2max 10-20%-ánál, mely közel sem elegendő
az aerob képesség növeléséhez. Emellett csupán a maximális izomerő 10-20%-át elérő ingert jelent, mely szintén
elégtelen mértékű. A lábizmok erejének fokozásához guggolásokat használnak súly nélkül, de itt szintén csupán
az izom erőfeszítés 20-30%-át éri el a terhelés. Azonban azok esetében, akik a lábaik gyengeségétől szenvednek,
az edzés relatív intenzitása szükségszerűen megnő. Nekik nehezebb megtartaniuk a saját testsúlyukat, mint egy
erősebb lábakkal rendelkező személy számára. Például a lábgyengeségtől szenvedőknél a guggolások vagy
hasonló gyakorlatok végrehajtása során az erőfeszítés elérheti, vagy meg is haladhatja a maximális izomerejük
65%-át, ami szükséges az izom működés fejlesztéséhez, és az izomtömeg növeléséhez. Azonban az ilyen gyenge
lábakkal rendelkezők már egy olyan veszélyes állapotban vannak, hogy még a mindennapi tevékenységek is
extrém nehézségűnek bizonyulhatnak.
B. – Sport korlátozások és gyakorlásra való képtelenség

Sokan annak kapcsán, hogy miért nem sportolnak vagy edzenek, a kevés szabadidőt, vagy a közelükben lévő
megfelelő létesítmények hiányát hozzák fel indokként, esetleg egyszerűen csak azt, hogy nincsenek
rákényszerülve az edzésre. A rendszeresen edzők arányának növeléséhez nyilvánvalóan kezelni kell a problémák
gyökerében rejlő okokat. Hogy lehetne proaktívan megoldani ezeket a problémákat? Az első akadály – kevés
szabadidő – kapcsán nem lenne jó ötlet rámutatni, hogy vannak esetleg olyan módszerek is, melyek segítségével
rendkívül rövid időigény mellett is remek eredményeket lehet elérni?
Vagy ha a legnagyobb akadályt nem a kevés szabadidő, vagy a környékbeli specializált létesítmények hiánya
jelenti, akkor ne lenne hasznos megmutatni, hogy vannak olyan speciális edzésformák, melyekhez nincs szükség
speciális eszközökre, és a saját otthonunk kényelmében is megoldható ezáltal az edzés? Ha egy ilyen edzésmódszer
létezne – ami nem túlzottan időigényes, és nincs hozzá szükség hatalmas gépekre és edzőeszközökre – ez nem
járulna nagy mértékben hozzá a fizikailag aktív emberek számának növeléséhez? Nem növelné annak a
valószínűségét, hogy sokan – felbátorodva az edzés tiszta örömén, valamint az általa elérhető kézzelfogható
fizikális és egészségügyi előnyökön – hajlandóan lennének kialakítani a fizikai edzés szokását?

12.4 – Miért olyan lényeges jelenleg a KAATSU TRAINING?

A KAATSU egyik legfontosabb tulajdonsága az, hogy alacsony intenzitású edzés mellett is hamar eredményeket
lehet vele elérni az izom volumene és működése kapcsán3). Aktuális kutatások arra utalnak, hogy akár a maximális
izomerő 10-20%-a mellett is az izom méretének és erejének jelentős növekedésére lehet számítani4) (lásd 12.3. kép
és 12.11. ábra). Egy másik rendkívül vonzó tulajdonsága pedig az, hogy még viszonylag rövid edzések mellett is
kézzel fogható eredményekre lehet számítani; továbbá az is érdeklődésre tarthat számot, hogy nem csak az
edzéseknek nem kell sokáig tartaniuk, de összességében túl nagy edzésszámra sincs szükség ahhoz, hogy érezzük
a pozitív hatásokat5).
Önállóan és egymás erősítése által is a KAATSU TRAINING három jellemzője – könnyű terhelés, rövid edzések,
kevés edzés (az edzések alacsony száma) – kiváló alapot biztosít a fizikai állapot fejlesztéséhez. A KAATSU során
még könnyű súlyokkal is a KAATSU nyomás hatására hamar jelentkezik az izomfáradtság, és ez a szettek
előrehaladtával egyre nyilvánvalóbbá válik. Egy KAATSU edzés végére nem meglepő módon az izomerő
drámaian lecsökken. Azonban miután kiengedjük a nyomást az edzés végén, az izomfáradtság szinte azonnal teljes
mértékben megszűnik6). Ez jelentősen eltér a hagyományos ellenállásos edzések során tapasztaltaktól. Azon
edzésformákhoz képest ugyanis – ahol az izomfáradtság jellegzetes hatásai általában hosszú ideig megmaradnak
– a KAATSU TRAINING befejezését követően rövid időn belül már nem érzünk nagyobb fáradtságot, mint az
edzés kezdetét megelőzően. A KAATSU ezen pozitív hatásait kombinálva, és növelve a KAATSU TRAINING
gyakoriságát, rövid időn belül jelentős eredményeket lehet elérni.
A fentiek alapján látható, hogy a KAATSU TRAINING számos előnnyel szolgál, és az edzés rendkívül érdekes
és hatékony módját jelenti3).

12.3. kép KAATSU WALKING edzés futópadon

12.5 – A KAATSU TRAINING jelenlegi állapota nemzeti szinten

Sajnálatos módon jelenleg még nem áll rendelkezésre részletes nemzeti szintű felmérés a KAATSU TRAINING-
et végzők számát illetően. Ennél fogva jelenleg lehetetlen pontosan meghatározni, hogy hányan végzik a KAATSU
TRAINING valamely formáját. Azonban országos szinten a KAATSU TRAINING-et ajánló intézmények száma,
valamint ezen intézmények tagjainak száma, az edzéshez kapcsolódó eszközök teljes árbevétele, valamint más
kapcsolódó adatok alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy Japánban jelenleg körülbelül 200.000 ember
használja a KAATSU valamely formáját. A 2005-ben 106 KAATSU TRAINING-hez kapcsolódó intézmény
(edzőtermek, kórházak, klinikák és hasonlók) bevonásával végzett felmérés adatai alapján úgy tűnik, hogy
valójában 85%-uk a KAATSU-t elsődlegesen az izom méretének és működésének fokozására használja7)
(részletesebb eredményekért lásd 13. fejezet). Emellett a leggyakoribb célok közé tartozott még a súlycsökkentés,
a csonterősítés és a rehabilitációs edzés. Most pedig lépjünk tovább annak vizsgálatához, hogy ezek a KAATSU
felhasználók milyen mértékben tudták elérni az áhított végeredményt – vagyis a kitűzött célt, vagy a problémás
tünetek enyhítését.
Az edzőtermekben, ahol az elsődleges cél az izom méretének vagy működésének fokozása volt, a válaszadók
nagyjából 90%-a elégedett volt (lásd 12.4. ábra). Úgy véljük, hogy a magas elégedettségi ráta is tükrözi azt a tényt,
hogy a KAATSU TRAINING kapcsán rendkívül fontos a szakértő instruktor jelenléte, és a kliensre történő
odafigyelés. Jelentősen hozzájárul az edzés sikerességéhez, ha az instruktor képes reagálni a tünetekre
(amennyiben fennáll ilyen), valamint az egyes kliensek fizikai erejére, és aznapi állapotára.

12.4. ábra A felmérés eredményei a KAATSU TRAINING hatásai kapcsán

Most pedig egy összefoglaló következik az általunk összeállított rövid kérdőív válaszai alapján. A kérdőívet a
Tokióban és környékén KAATSU TRAINING-et használó intézmények tagjainak adtuk. 120 férfitól és nőtől
kaptuk vissza kitöltve, akiknek életkora tizenéves kortól nyolcvanévesig terjedt, és közel mindannyian már
legalább 3 hónapja edzettek a KAATSU-val. A KAATSU TRAINING elkezdésére a leggyakoribb indok az
egészség és az általános fizikum javítása volt (70%), melyet a ”formába lendülés”, valamint a stressz csökkentés
iránti vágy követett. A válaszadók 96%-a úgy nyilatkozott, hogy valamilyen módon sikerült elérnie a célt, ami
miatt edzeni kezdett. A részletesebb elemzés alapján az derült ki, hogy 62% szerint a fizikai állapota javult az
edzés megkezdése előtti szinthez képest, mely a közérzetük javulásához vezetett; 56% úgy nyilatkozott, hogy
egyszerűen csak elkezdtek több örömet találni a mindennapjaikban; 47% azt állította, hogy javult a fizikuma és az
állóképessége; 35% pedig úgy érezte, hogy jelentősen lecsökkent a stressz szintje. (Több választ is meg lehetett
adni). A válaszadók közül sokan azt állították, hogy szeretnék tovább folytatni az edzést az izomerejük és az
állóképességük növelése érdekében, vagy hogy élvezzék a mindennapok különféle tevékenységeit. Úgy tűnik,
hogy sokan esetben pszichológiai előnyei is voltak az edzésnek.

12.6 – KAATSU TRAINING az egészségért és a test erejének fokozásáért

Mint azt korábban már megállapítottuk, a KAATSU egyik nagy előnye, hogy még kis terhelés mellett is hamar
megfigyelhető az izom volumenének és működésének fejlődése. A KAATSU kutatások korai időszakában
jellemzően az 1RM 30-50%-ának megfelelő terhelést használtunk8); azonban a terhelés kísérletről kísérletre kissé
változott, és végül rádöbbentünk, hogy a KAATSU-stílusú edzés szignifikáns hatásai még könnyebb terhelés
mellett is elérhetőek. Megállapítottuk, hogy az 1RM 20%-a körüli intenzitás mellett jelentős hipertrófiát és
izomerő növekedést lehetett elérni5). Ez azt jelentette, hogy a KAATSU TRAINING hatásosan használható olyan
terheléssel, mely alig haladja meg a mindennapi életben használt súlyokat (olyan házimunkák során, mint például
mosás, takarítás és bevásárolás), vagyis az 1RM 10-20%-át9). Ezáltal megerősítést nyert, hogy a kívánt
eredményeket el lehet érni az 1RM 20%-a – mely nagyjából megfelel a mindennapi életben tapasztalt súlyoknak
– körüli terheléssel végzett KAATSU TRAINING segítségével. Nem volt szükség egy csomó speciális súlyra;
még a saját testsúlyt használva terhelésként is olyan edzésprogramokat lehet követni, melyek nem hasonlítanak a
normál körülmények közötti terheléshez. Mostanra széles körben elfogadott, hogy a könnyű gyakorlatok és a
vérkeringés korlátozásának kombinálása elegendő ingert biztosít az izom volumenének és működésének
növeléséhez.
A sétálás egy olyan mindennapi tevékenység, melyre minden egészséges ember minimális erőfeszítés mellett
képes. Ha pusztán a KAATSU nyomás melletti sétával el lehet érni az alsótest izomerejének növekedését, akkor
ki lehet alakítani olyan körülményeket, ahol a fizikai edzést otthon, vagy munkahelyen is el lehet végezni,
megfelelő eredmények elérése mellett. A következő fejezetben összefoglalom a KAATSU WALKING (lásd 12.3.
kép) edzésforma kapcsán mostanáig rendelkezésre álló kutatások főbb eredményeit4).

A. – A test átalakítása egyszerűen elérhető a KAATSU WALKING segítségével

1. A légzőrendszerre és a keringési rendszerre gyakorolt hatások

Kísérletet végeztünk 11 egyetemista férfi segítségével, akiket két csoportba osztottunk; az egyik csoport KAATSU
WALKING-OT VÉGZETT (KG), a másik csoport pedig kontroll csoportként (CG) ugyanazt a munkamennyiséget
KAATSU nélkül hajtotta végre. A kísérlet során változásokat figyeltünk meg a pulzusban és az oxigénfelvétel
volumenében (lásd 12.5. ábra). Az edzésprotokoll 5 szettnyi lassú sétából állt a futópadon (3 km/h) 2 percen
keresztül, a szettek között 1 perc pihenővel. Mint az a 12.5. ábrán is látható, a KAATSU csoportban egyértelműen
magasabb volt az oxigénfelvétel volumene a séta során, az edzés második felére pedig a két csoport eredménye
között egyértelmű volt a különbség. Az edzés végére a KAATSU csoport átlagos oxigénfelvételének volumene
17%-kal volt magasabb a kontroll csoporténál. Később egy hasonló tesztet végeztünk ergometrikus kerékpárral is,
és a KAATSU csoportnál az oxigénfelvétel ugyanilyen emelkedése volt megfigyelhető. Annak okai, hogy miért
nő meg jelentősen az oxigénfelvétel a KAATSU során, még tisztázatlanok.

12.5. ábra Változások a pulzusban és az oxigénfelvételben KAATSU WALKING során

A pulzust vizsgálva – az edzés és a szettek közti pihenő során egyaránt – átlagosan 20 szívveréssel volt magasabb
a KAATSU-csoport átlaga a KAATSU nélküli csoporthoz képest. A felső vagy az alsó végtagokban a KAATSU-
öv nyomása hatására a várakozásoknak megfelelően korlátozásra került a vérkeringés, és vértolulás következett
be. Ennek következtében a perifériáról a szívbe történő vénás visszafolyás lecsökkent, a szív által pumpált
szívverésenkénti vérmennyiség (verőtérfogat) ennek hatására szintén alacsonyabb lett. Mivel a KAATSU séta
során lecsökkent a verőtérfogat, a szív ennek kompenzálására erősebben kezdett verni, mely megfigyelhető volt a
megemelkedett pulzus kapcsán. További következményként elmondható, hogy a teljes pumpált vérmennyiség
(perctérfogat) a KAATSU-csoportnál ugyanazon a szinten maradt, mint a kontroll csoportnál, akik ugyanazt a
gyakorlatot KAATSU nélkül végezték10) (lásd 12.6. ábra).

2. A vér tejsav-, és noradrenalin-szintjének változásai

Ahogy nő az edzés intenzitása, fokozatosan emelkedik a toborzott gyors izomrostok száma is. Miközben az a gyors
izomrost aktivitás nagy mennyiségű glükózt állít elő, hogy energiát termeljen, ezzel egy időben jelentős
mennyiségű tejsav is létrejön. Amikor valaki átlépi az edzés intenzitása kapcsán azt a küszöbértéket, ahol a gyors
izomrostok toborzásra kerülnek, hirtelen növekedés figyelhető meg a vér tejsav-tartalmában. Amikor az edzés
során a négy végtagon KAATSU nyomást alkalmaztunk a vérkeringést korlátozására, sokan arról számoltak be,
hogy közvetlenül tudatában voltak a vér megnövekedett tejsavszintjének. Azonban a KAATSU séta során a tejsav
koncentrációjának növekedése rendkívül csekély, nem mutatva akkora növekedést, mint ami a nehéz súlyok
használatával történő KAATSU izomnövelés során tapasztalható (lásd 12.7. ábra). Ezzel szemben a szimpatikus
idegrendszer aktivitásának mértéke – amit a vér noradrenalin koncentrációja jelez a KAATSU WALKING során
– viszonylag magas szintet ért el (lásd 12.8. ábra). Nem meglepő módon a kontroll csoport tagjai, akik nem
használtak KAATSU-t, nem mutattak jelentős változást a tejsav vagy a noradrenalin szintjében. Mivel a KAATSU
WALKING során megfigyelt noradrenalin szint emelkedés hasonló mértékű, mint ami magas intenzitású,
hagyományos ellenállásos edzés során tapasztalható, indokolt kijelenteni, hogy a KAATSU edzés kedvező ingert
jelent az endokrín kiválasztásra nézve.

12.6. ábra Változások a verőtérfogatban és a perctérfogatban KAATSU WALKING során

12.7. ábra Változások a vér tejsav 12.8. ábra Változások a vér noradrenalin
tartalmában KAATSU WALKING során tartalmában KAATSU WALKING során
3. A vérben található hormonok koncentrációjának változásai

Köztudott, hogy az edzés hatására megemelkedik a vérben található növekedési hormonok koncentrációja, ez a
növekedés pedig egyenes arányban áll az edzés intenzitásával11). Ez azt jelenti, hogy minél intenzívebb az edzés,
annál magasabb lesz a vér növekedési hormon-koncentrációja. Azonban az is ismert, hogy a vér tejsav-
koncentrációjának bizonyos szintje (a tejsav küszöbérték) alatt nem következik be ez a változás a növekedési
hormon szintben. Ez a tény könnyedén leolvasható a 12.9. ábráról, ahol is a normál sétálás (kontroll csoport) –
mely nem érte el a tejsav küszöbértéket – szinte semmilyen változást nem eredményez a vérben található
növekedési hormonok szintjében. Ennek azonban éles ellentéte azonban a KAATSU, ahol még a lassú séta (3
km/h) is jelentős emelkedést okoz a növekedési hormon szintben (lásd 12.9. ábra). Ehhez hasonló eredményről
számolt be a szakirodalom, mégpedig hogy a KAATSU WALKING-ot követően egyértelműen megemelkedik a
szabad tesztoszteron hormon szintje, mely fokozza az izomfehérje szintézist. Ezzel szemben akár KAATSU-val,
akár anélkül, nem volt megfigyelhető változás a kortizol szintben. Egy másik tényező, melyről úgy véljük, hogy
az edzés hatására a vérben található hormonok koncentrációjának emelkedését okozza, a hemokoncentráció
(hematokrit növekedés), mely edzés során következik be. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy a KAATSU
WALKING hatására a vér hormonsűrűségében megfigyelhető változásokról – melyeket az imént kifejtettünk –
korábban is érkeztek már beszámolók, ahol azonban a hemokoncentráció hatása nem volt megfigyelhető.

12.9. ábra Változások a növekedési hormon szintben KAATSU WALKING-ot megelőzően és követően

4. Változások az izomfehérje szintézisben

Az izomfehérje szintézis, és az annak felvétel/leadás egyensúlyában jelentkező egyenetlenségek fontos szerepet

játszanak a vázizomzat, valamint az általános izomerő növekedésében. Úgy véljük továbbá, hogy a KAATSU
TRAINING hatására bekövetkező izom volumen és működés változásokat részben az izomfehérje metabolizmus
változásai okozzák. Sajnálatos módon jelenleg még nem ismerjük teljes körűen azokat a mechanizmusokat,
melyek hatására változások következnek be az izomfehérje metabolizmusban a KAATSU WALKING során, és
azt követően. Egy aktuális kutatás azonban megemlítette, hogy egy kísérlet során térdnyújtó gyakorlatot végeztek
az 1RM 20%-ával, és a 3 órával az edzés befejezését követő mérés alapján a KAATSU-csoport izomfehérje
szintézisének szintje 50%-kal magasabb volt, mint a kontroll csoporté12). A KAATSU edzést követően az
izomfehérje szintézis sebességében megfigyelhető növekedés megegyezik az extrém módon megterhelő
ellenállásos edzést (10 szett az 1RM 70%-ával) követően mért szinttel. Ebből arra következtethetünk, hogy a
KAATSU WALKING edzés az izomfehérje szintézis sebességének egyértelmű növekedéséhez vezet.

B. – A KAATSU WALKING edzéshatásai

1. Az izmok méretére gyakorolt hatások

A KAATSU WALKING hatásainak megerősítése céljából 24 egyetemista férfi bevonásával egy kísérletet
végeztünk. 3 csoportra osztottuk őket, melyből az egyik csoport naponta egyszer végzett KAATSU WALKING-
ot (6 ember), a másik csoport naponta kétszer végzett KAATSU WALKING-ot (9 ember), az utolsó csoport pedig
KAATSU nélkül végzett sétát (kontroll csoport, 9 ember). Az edzéseket heti 6 napon át végezték, 3 héten keresztül,
a vasárnap pihenőnap volt. Az edzést a korábban már említett 3 km/h sebességgel végezték egy futópadon, a 2
perces séták között pedig 1 perces pihenők voltak, 5 szetten keresztül. (Összesen 500 métert sétáltak). A KAATSU
csoportok tagjain speciális KAATSU övek voltak a combok proximális pontján.
A három hetes edzés során a KAATSU csoportokban a comb kerülete fokozatosan növekedett. A combok
kerületének, valamint az izom és a csont keresztmetszetének – melyet ultrahanggal mértek, ami a szubkután zsír
vastagságát vizsgálja – vizsgálata a naponta kétszer edző csoportnál átlagosan heti 2%-os, míg a naponta egyszer
edző csoportnál átlagosan heti 1%-os növekedést mutatott (lásd 12.10. ábra). A KAATSU nélküli kontroll csoport
azonban nem mutatott változást a kísérlet ideje alatt. Az izomméret változásának további értékelése és
megerősítése érdekében keresztmetszeti MRI képeket készítettünk a combizomról az edzés megkezdése előtt,
valamint 3 nappal a kísérlet befejezését követően, kombinálva az eredményeket az edzés utáni pihenő során végzett
mérésekkel (lásd 12.11. ábra). A KAATSU nélküli csoport nem mutatott változást az izomtömegben, azonban
mindkét KAATSU csoportnál egyértelmű volt az emelkedés – átlagosan 4% a naponta kétszer edző, és átlagosan
2% a naponta egyszer edző csoportnál (lásd 12.12. ábra).
A kísérlet eredményei ezt mutatják, hogy a KAATSU WALKING edzés hatásai egyenesen arányosak az edzés
gyakoriságával, valamint az edzési időszak hosszával. Továbbá a 3 héten keresztül napi 2 alkalommal végzett
KAATSU WALKING segítségével elért eredmények megegyeznek azokkal, amiket 2-3 hónapnyi magas
intenzitású ellenállásos edzéssel lehet elérni heti 2-3 edzés mellett.

12.10. ábra Változások az izom és a csont keresztmetszetében egy hosszas KAATSU WALKING edzésprogram
során

12.11. ábra Változások a combizom középső területének keresztmetszetében 3 hétnyi KAATSU WALKING
edzést megelőzően és követően
12.12. ábra A négyfejű combizom kumulált arányos változása 3 hétnyi KAATSU WALKING-ot követően

2. A maximális izomerőre gyakorolt hatások

A KAATSU WALKING-nak az izometrikus maximális térdnyújtó izomerőre gyakorolt hatásai a 12.13. ábrán
láthatók. A naponta kétszer edző csoportnál a növekedés nagyjából 10% volt, mely körülbelül a duplája a naponta
egyszer edző csoporténak. Továbbá a naponta kétszer edző csoport 8-11%-os növekedést mutatott az 1RM-mel
végzett lábtoló és lábhajlító gyakorlatokban. A KAATSU WALKING edzés a korábbiakban leírt okokból
kifolyólag az izometrikus és dinamikus izomerő arányos növekedéséhez vezet, mely nagyobb mértékű, mint az
önmagában a hipertrófia következtében kialakuló izommennyiség növekedés.

3. Az edzésintenzitás szubjektív érzékelése

Bemutattuk, hogy a KAATSU WALKING hatékony módszer az izom hipertrófia elérésére és az izomerő
növelésére. A séta az edzés egy rendkívül könnyű formája, melyre minden egészséges ember képes, és
természetesen számukra a KAATSU WALKING biztonságos és nem túl megterhelő egyszerre. De attól függően,
hogy milyen mértékben kerül korlátozásra a lábak vérkeringése, izomfáradtság előfordulhat. A fentiekben
bemutatott kutatás során az egyetemista férfiak által szubjektív módon tapasztalt izomfájdalom mértéke
összefoglalva a 12.14. ábrán látható. (A függőleges tengely a Borg-skálát használja, melyet korábban a 3.
fejezetben már bemutattunk – lásd 3.8. ábra). Amikor normál körülmények között sétálunk, az ”extrém könnyű”
vagy ”nagyon könnyű”. Amikor KAATSU használata mellett sétálunk, ez ”valamelyest nehéz”-ként vagy
”nehéz”-ként írható le. Az érzékelés ezen változásai természetesen nem csupán a véráram korlátozására
alkalmazott nyomás szintjétől, hanem az adott személy fájdalomtűrő képességétől is függnek. Az izmok
mennyiségének és működésének fokozása kapcsán jelenleg folyamatban lévő kutatások alapján úgy tűnik, hogy
az edzés során a lábakban jelentkező tartós izomfáradtság egy szükséges, bár nemkívánatos mellékhatás, melyet
el kell tudni viselni, ha jelentős fejlődést szeretnénk elérni.

12.13. ábra A térdnyújtó izom izometrikus erejének arányos változása 3 hétnyi KAATSU WALKING-ot követően
12.14. ábra Az érzékelt erőfeszítés mértéke (RPE) a KAATSU WALKING edzés során

12.7 – Két esettanulmány, mely időseket érintett

1. A KAATSU WALKING hatásai egy 76 éves férfi esetében

Szeretném bemutatni 2 hónapnyi KAATSU WALKING eredményét egy 76 éves férfi esetében, akit ”S”-nek fogok
hívni13). Egyetemista évei alatt aktív tagja volt az egyetemi evezős csapatnak, de azt követően, hogy lediplomázott,
és elkezdett dolgozni, abbahagyta a sportolást, és alig edzett. Azt követően azonban, hogy nyugdíjba ment, az
egészsége fenntartása érdekében elkezdett minden nap sétálni egyet a környéken. Amikor megismerkedtünk S-sel,
beleegyezett, hogy kipróbálja a KAATSU-t. Heti négy (vagy ha meg tudta oldani, akkor öt) alkalommal kora
reggel bejött a kutató laborunkba, és elvégzett 5 szettet a 2 perces KAATSU WALKING-ból a futópadon
kényelmes, 3 km/h-s tempóban.
Pihenő helyzetben reggelente S vérének növekedési hormon szintje 0,12 ng/mL volt, azonban 15 perccel a
KAATSU WALKING edzés befejezését követően ez 7,5 ng/mL-re nőtt meg. Az izom és csont keresztmetszetének
mérését használva benchmark-ként követtük a fejlődését is; az edzés időszaka során ezek az értékek fokozatos
emelkedést mutattak, és a 2 hónapos időszak végére 5%-os növekedés volt megfigyelhető (lásd 12.15. ábra). A
combjának középső pontján mért keresztmetszet az MRI mérés alapján 4%-os növekedést mutatott. Az edzés során
és a pihenő helyzetben végzett izomerő mérések szintén az edzés kedvező hatásaira utaltak. A közös munka
maradandó előnye abban is megnyilvánult, hogy S rájött: hosszabb ideig és gyorsabban tud sétálni, mint a
KAATSU WALKING-ot megelőzően. Már 2 éve végzi a KAATSU WALKING-ot. Reggelente mindig mosolygó
arccal érkezik, aktív és boldog életet él, és azt is elmesélte, hogy régebben minden évben megfázott, de már annak
is vége.

2. Kiegészítő KAATSU WALKING egy 86 éves hölgy esetében

A második eset egy 86 éves hölgyről szól (nevezzük ”T”-nek), aki az unokája hosszas hízelgése és győzködése
után beleegyezett, hogy kipróbálja a KAATSU WALKING-ot. T unokája több, mint egy éven át rendszeresen
végzett KAATSU TRAINING-et, így tisztában volt a KAATSU által elérhető, a test erejére és működésére
gyakorolt pozitív hatásokkal. Azt szerette volna, hogy a nagymamája is megtapasztalhassa ugyanezeket az
előnyöket, ugyanis T egy még hosszabb életre vágyott, amit a lehető legtovább jó egészségben szeretett volna
leélni. Kezdetben T vonakodott kipróbálni a KAATSU TRAINING-et, de az unokája finom unszolása hatására
lépésről lépésre megértette, miről van szó, és eléggé érdekelni kezdte a dolog ahhoz, hogy adjon neki egy esélyt,
és végül eljött a nap, amikor elkezdte az edzést. A KAATSU TRAINING ülve végezhető gyakorlatokat
tartalmazott – sarokemelések, lábujjemelések és combemelések; emellett azt is próbálgatta, hogy feláll a
kerekesszékéből, és áll egy ideig, mielőtt újra visszaülne (lásd 12.16. ábra). Ezt a KAATSU edzést rendszeresen,
legalább heti egy alkalommal végezte, és azt vette észre, hogy javul a reakcióideje. T imádott zongorázni
fiatalkorában, most pedig vidáman beszélt arról az álmáról, hogy még egyszer játszani fogja azokat a számokat,
melyeket régen úgy imádott; így aztán elhatározta, hogy ez lesz számára a következő kihívás. Nem csupán a
tervezett javulást sikerült elérnie az izomtömegben és működésben, hanem újra tele volt élettel és álmokkal, aktív
életet élt, és megtapasztalta a mindennapok örömeit.
12.15. ábra A comb középső kerületénél az izom és csont keresztmetszetének változásai a szubkután zsír
ultrahangos mérése alapján

12.16. ábra T (86) és unokája, együtt végzik a KAATSU TRAINING-et. T arcán manapság mindig széles mosoly
ül

Hivatkozások és bibliográfia:
1. Abe T et al.; Sex differences in whole-body skeletal muscle mass measured by magnetic resonance imaging and
its distribution in young Japanese adults. Br J Sports Med, 37: 436-440, 2003.
2. American College of Sports Medicine. The recommended quantity and quality of exercise for developing and
maintaining cardiorespiratory and muscular fitness, and flexibility in healthy adults. Med Sci Sports Exerc, 30:
975-991, 1998.
3. Sato Y; The history and future of KAATSU training. Int J Kaatsu Training Res, 1: 1-5, 2005.
4. Abe T et al.; Muscle size and strength are increased following walk training with restricted venous blood flow
from the leg muscle, Kattsu-walk training. J Appl Physiol, 100: 1460-1466, 2006.
5. Abe T et al.; Skeletal muscle size and circulating IGF-1 are increased after two weeks of twice daily ”KAATSU”
resistance training. Int J Kaatsu Training Res, 1: 6-12, 2005.
6. Yasuda T et al.; Muscle activation during low-intensity muscle contractions with restricted blood flow.
(submitted)
7. Nakajima T et al.; Use and safety of KAATSU training: results of a national survey. Int J Kaatsu Training Res,
2: 5-13, 2006.
8. Takarada Y et al.; Effects of resistance exercise combined with moderate vascular occlusion on muscular
function in humans. J Appl Physiol, 88: 2097-2106, 2000.
9. Sawai S et al.; Evaluation of muscular activity level in daily actions (in Japanese). Japanese Journal of
PHYSICAL FITNESS AND SPORTS MEDICINE, 53: 93-106, 2004.
10. Abe T et al.; Cardiovascular responses to low-intensity walking with restricted leg muscle blood flow. Med
Sci Sports Exerc, 39: S428, 2007.
11. Weltman A et al.; Exercise-dependent growth hormone release is linked to markers of heightened central
adrenergic outflow. J Appl Physiol, 89: 629-635, 2000.
12. Fujita S et al.; Blood flow restriction during low-intensity resistance exercise increases muscle protein synthesis
trough the mTOR signaling pathway. J Appl Physiol, 103: 903-910, 2007.
13. Ishii N, Abe T; Coaching exercise for elder people and precautions: A special training/KAATSU training (in
Japanese). The Journal of clinical sports medicine, 22: 143-149, 2005.
13. Biztonsági javaslatok és KAATSU TRAINING (Haruhito Takano, Miwa Kurano,
Toshiaki Nakajima)
13.1 – Bevezetés

A KAATSU TRAINING mostanra már széles körben ismertté vált, és a különféle intézmények által végzett
kutatások alapján gyakran érkeznek beszámolók a hatékonyságát és a felhasználási lehetőségeit illetően. Azonban
kevés szó esett eddig a KAATSU TRAINING biztonsági aspektusaival és lehetséges mellékhatásaival kapcsolatos
tanulmányokról. A laikus számára a véráram elzárása természetesen a vénás trombózissal kapcsolatos félelmekkel
párosul. Ebben a fejezetben szeretném részletesen bemutatni az intézményünk kutatócsoportja által nemzeti
szinten végzett felmérés eredményeit, majd ezt követően kitérek a KAATSU TRAINING-nek a koagulációs és
fibrinolitikus rendszerre gyakorolt hatásait vizsgáló kutatás eredményeire is.

13.2 – A KAATSU TRAINING kapcsán készített felmérés bemutatása

A KAATSU TRAINING az elmúlt években széles körben elterjedt Japánban, és a KAATSU TRAINING
módszereket használó emberek száma robbanásszerűen megnőtt. A jelenlegi állapot felmérése, valamint az edzés
során esetlegesen jelentkező orvosi komplikációk megismerése érdekében a szerzők csoportja egy nemzeti szintű
felmérést végzett 2005 szeptemberében. A KAATSU TRAINING központ (Sato Sports Plaza Co., Ltd.)
együttműködésével részletes kérdőíveket osztottunk ki a KAATSU TRAINING intézményeknek országszerte,
melyek közül 106 intézménytől értékelhető válaszokat kaptunk2). Figyelembe véve a központban dolgozó edzők
és az onnan származó válaszok számát, valamint azt a tényt, hogy más intézményekhez képest a központ jelentősen
nagyobb tapasztalattal rendelkezik, úgy döntöttünk, hogy kivesszük a központ statisztikáit az általános jelentésből,
hogy ne torzítsa el az adatokat olyan módon, ami már nem lenne reprezentatív.
Először is lebontottuk az adatokat az alapján, hogy milyen típusú intézményben használják a KAATSU
TRAINING-et, melynek során az alábbi eredmények születtek: (sport) edzőtermek 27%, oszteopátiás intézmények
24%, kórházak és klinikák 22%, akupunktúrával, moxa kezeléssel, valamint más masszázsterápiával foglalkozó
intézmények 10%, rehabilitációs központok 3% (lásd 13.1. ábra). Az adatok összhangban vannak azzal a ténnyel,
hogy a KAATSU TRAINING-et széles körben használják sportkörnyezetben izomedzésre. Továbbá mivel az
újonnan kialakított KAATSU TRAINING MASTER INSTRUKTOR titulus csupán azok számára elérhető, akik
orvosi végzettséggel rendelkeznek, a KAATSU szolgáltatásokat nyújtó kórházak és klinikák száma tovább fog
növekedni.

13.1. ábra Intézménytípusok, ahol KAATSU-t 13.2. ábra Mióta használják a KAATSU-t
használnak

Ezt követően megvizsgáltuk, hogy mióta használják az intézmények a KAATSU TRAINING módszereket, az
eredmények pedig az alábbiak voltak: több, mint 5 éve 16%, 3-5 év 20%, 1-3 év 40%, kevesebb, mint 1 év 24%
(lásd 13.2. ábra). Habár sok intézmény használja kevesebb, mint 12 hónapja a KAATSU-t, az ezen kategóriában
mutatkozó hirtelen növekedés arra utal, hogy az elmúlt év során számos intézmény kezdte használni a KAATSU-
t, és valószínűnek látszik, hogy ez a trend folytatódni fog.
Miközben nagyjából az intézmények fele azt jelölte meg, hogy náluk csupán egyetlen KAATSU TRAINING
MASTER INSTRUKTOR vagy KAATSU TRAINING INSTRUKTOR dolgozik, számos nagy intézményben 10
vagy még több ilyen képzettségű instruktor elérhető. A KAATSU-t használók életkora a tizenévesektől a
nyolcvanas éveikben járókig terjedt, a megoszlásuk pedig az alábbi volt: 19 év alatt – 17,8%, 20-as éveikben járók
– 12,4%, 30-as éveikben járók – 12,7%, 40-es éveikben járók – 13,1%, 50-es éveikben járók – 15,5%, 60-as
éveikben járók – 14,0%, 70-es éveikben járók – 10,2%, 80 évesnél idősebbek – 4,4% (lásd 13.3 ábra). A
felhasználók átlagéletkora az intézmények közül a kórházakban és klinikákban 46,1 év, az akupunktúrával, moxa
kezeléssel, valamint más masszázsterápiával foglalkozó intézményekben 37,3 év, a rehabilitációs központokban
44,5 év, a sport edzőtermekben 35,5 év, az előbbiekben fel nem sorolt kategóriákba tartozó intézményekben pedig
26,3 év (lásd 13.4. ábra).
Az érintett intézmény függvényében az átlagéletkor akár 10-20 évvel is eltérhetett – ez a szórás valószínűleg az
egyes intézmény típusokban elérhető eltérően specializált szolgáltatásoknak köszönhető. Nemek alapján vizsgálva
a felhasználókat, 45,4% volt férfi, 54,6% pedig nő. A nők jelentősen magasabb aránya annak a ténynek lehet
köszönhető, hogy sok nő a KAATSU TRAINING-et az általános egészségmegőrző és szépészeti programja
részeként használja.
A KAATSU TRAINING céljai az alábbi eredményeket hozták: sportképességek (72 intézmény),
egészségmegőrzés egészséges személyek esetében (57 intézmény), súlycsökkentés / elhízás kezelés (50
intézmény), öregedés megelőzés (48 intézmény); a rehabilitációs intézményekben a legmagasabb számban az
ortopéd betegségek (71 intézmény), az agyérelmeszedéssel kapcsolatos betegségek (53 intézmény), valamint a
neuromuszkuláris betegségek (35 intézmény) képviseltették magukat (lásd 13.1. táblázat). A rehabilitációs célú
KAATSU TRAINING kapcsán a cukorbeteg, magas vérnyomással vagy szívbetegségekkel küzdő páciensek
száma alacsony volt, de ez valószínűleg annak köszönhető, hogy ilyen betegség típusok esetében a KAATSU
kizárólag megfelelő felügyelet mellett javasolt. A saját intézményünkben mielőtt KAATSU-val kezelnénk ezeket
a betegség típusokat, erősen javasoljuk, hogy bármiféle edzést megelőzően csináltasson a beteg egy átfogó orvosi
vizsgálatot.

13.3. ábra A KAATSU intézmények 13.4. ábra Felhasználók átlagéletkora

felhasználóinak korosztály szerinti bontása intézménytípusonként
(Nemzeti szinten az összes intézményt számolva)
13.1. tábla Betegség típusok és edzési célok lebontása

A sport kategóriában azt találtuk, hogy a KAATSU TRAINING-et gyakran használják edzés során többek között
az alábbi sportágakban: baseball, golf, labdarúgás, karate, atlétika, boksz, MMA, röplabda, tenisz és kosárlabda.
2297 ember kizárólag a felső végtagjai, 2991 ember pedig kizárólag az alsó végtagjai edzésére használta a
KAATSU-t – 6953 ember volt, aki a felső-, és az alsótestét is így edzette (13.5. ábra).

13.5. ábra Mely testrészen használják a KAATSU nyomást

13.6. ábra KAATSU TRAINING-gel kombinált gyakorlat típusok

Számos orvosi és rehabilitációs intézményben – kórházak, klinikák, oszteopátiás intézmények, akupunktúrás
intézmények – az edzés kizárólag a felső-, vagy az alsótestre fókuszált, míg az edzőtermekben gyakrabban
alkalmazták mind a négy végtag edzésére.
Az edzés tartalmának megbontása az alábbi volt: KAATSU nyújtó gyakorlatokkal (62 intézmény), KAATSU
sétálással (77 intézmény), KAATSU ergometrikus kerékpárral (77 intézmény), KAATSU gépekkel végzett
edzéssel (59 intézmény), számos más intézmény pedig a KAATSU-t az ellenállásos vagy aerob edzés részeként
alkalmazza. 32 intézményben csupán a KAATSU öv nyomásának kifejtését és kiengedését végezték, melynek
célja a vérkeringés javítása volt (lásd 13.6. ábra).

13.7. ábra KAATSU TRAINING gyakorisága

13.8. ábra Mióta disztribútorai a KAATSU TRAINING-nek

Az edzésgyakoriság az alábbi módon oszlott meg: naponta 108 ember (1,0%), heti 2-3 alkalommal 3082 ember
(27,5%), heti 1 alkalommal 6259 ember (55,9%), havi 2-3 alkalommal 749 ember (6,7%), havi 1 alkalommal 306
ember (2,7%), egyéb válaszok 699 ember (6,24%) (lásd 13.7. ábra). A korábban felsorolt típusú orvosi és
rehabilitációs intézményekben a heti 2-3 alkalom volt a leggyakoribb válasz, a más típusú felhasználók többsége
pedig heti 1 edzést jelölt meg. Ideális esetben izomerő növelés céljára heti 2-3 edzés javasolt, de vélhetően
munkával kapcsolatos tényezők miatt sokaknak csak heti 1 alkalommal, vagy havonta párszor van elég idejük
edzeni. Ezzel együtt a hagyományos ellenállásos edzéssel szemben még rövid idő alatt, kevésbé ideális
edzésgyakoriság mellett is pozitív eredményekre lehet számítani a KAATSU TRAINING használatával, ami
magyarázatot adhat arra, hogy miért volt olyan gyakori ez a választípus.
Arra a kérdésre, hogy mióta használják a KAATSU TRAINING-et, az alábbi válaszok érkeztek: kevesebb, mint 3
hónapja 4691 ember, nagyjából 6 hónapja 2689 ember, 1 éve 2121 ember, 2 éve 1059 ember, és minimum 3 éve
806 ember (lásd 13.8. ábra). A felmérés készítésének idejében hirtelen számos új intézmény nyílt meg, ami
valószínűleg magyarázatot adhat azok magas számára, akik csak mostanában kezdték használni a KAATSU-t.
Ahogy egyre több lehetőség nyílik az edzésre, várhatóan egyre többen kezdenek bele a KAATSU TRAINING-be.
Egy KAATSU edzés időtartama az alábbiak szerint oszlott meg: 5 perc alatt – 7 intézmény, 5-10 perc – 30
intézmény, 10-20 perc – 57 intézmény, 20-30 perc – 50 intézmény, 30 percnél több – 38 intézmény (lásd 13.9.
ábra). Nem volt jelentős eltérés az intézmények között, de az edzőtermekben jellemzően kicsit hosszabbak voltak
az edzések. A saját intézményünkben a 10-20 perc közötti időtartamot preferáljuk, melyet követően az öv
nyomását kiengedjük egy időre, ha a felhasználó hosszabb KAATSU-t szeretne. Biztonsági okokból –
különösképpen a trombózis veszély miatt – 30 percnél hosszabb időszakok nem javasoltak. (A KAATSU Master-
en a leghosszabb időszak 30 perc, mivel szakértői tapasztalatok alapján ennél hosszabb idő már nem kívánatos).
A KAATSU nyomás számos intézményben az életkor, a nem és az edzésprogram kapcsán kerül meghatározásra;
néhány intézményben azonban a vérnyomást (39 esetben) vagy a pulzust (27 esetben) használják
referenciapontként.
Az, hogy mikor ér véget a KAATSU TRAINING vagy a rehabilitáció, sok esetben attól függ, hogy bekövetkezett-
e a tünetek enyhülése, teljesültek-e a célok, vagy véget ért-e a tervezett edzésidőszak, azonban néhány esetben –
csupán 10-ben – az emberek saját akaratukból hagyták abba az edzést. Emellett a Kinryoku-up kun és a KAATSU
Master (melyek viszonylag olcsó és hordozható KAATSU szettek) kifejlesztése óta sokan vásárolták meg ezeket
az eszközöket otthoni használatra, edzés vagy rehabilitáció céljából (lásd 3.10. ábra).

A betegségben szenvedők általános elégedettségi rátája – a tünetek enyhülése kapcsán – átlagosan 80,7% volt.
Különösen jó eredmények születtek a rehabilitációs intézményekben, ahol 93%-os volt az elégedettségi ráta; az
edzőtermekben szintén magas – 89,1% – volt az általános elégedettség. Bár ezek az adatok kétségkívül hízelgőek,
természetesen ez a javulás részben az egyéni elszántságnak és motivációnak köszönhető – azonban az nem kérdés,
hogy a KAATSU jelentős szerepet játszott az eredmények elérésében. Ezzel együtt szakértőkként nem lehetünk
teljes mértékben elégedettek, míg ezek az értékek el nem érik a 100%-ot.

13.9. ábra Egy KAATSU edzés átlagos időtartama 13.10. ábra A KAATSU edzés befejezésének okai
13.2. tábla A KAATSU edzés kapcsán jelentkező különféle mellékhatások gyakorisága

A KAATSU mellékhatásai – a felmérés másik fő fókusza – kapcsán összesen 1948 jelentést kaptunk,
intézményenként átlagosan 20,7-et. Ezek között a leggyakoribb panasz a szubkután bevérzés volt 1651 esetben
(nagyjából az összes panasz 85%-a) (lásd 13.2. tábla). Ez a jelenség leggyakrabban azoknál fordult elő, akik kevés,
vagy abszolút semmilyen korábbi tapasztalattal nem rendelkeztek a KAATSU-t illetően; a legtöbb jelentés felső
végtag problémát említett magas KAATSU nyomás mellett, de komoly egészségügyi probléma sehol nem
jelentkezett. Női felhasználók esetében nyáron aggodalomra adhat okot annak lehetősége, hogy a karokon
láthatóvá válnak a csúnya véraláfutások. További mellékhatások, melyekről beszámoltak: hidegség érzet vagy
zsibbadás (180 eset), valamint agyi anémia vagy szédülés felállást követően (37 eset).
A KAATSU TRAINING vagy rehabilitáció legaggasztóbb mellékhatásai között a leginkább jelentős – az összesen
12,382 jelentésből – a szubkután bevérzés (13,3%), a hidegség érzet vagy zsibbadás (1,3%), a tüdőembólia (csupán
egyetlen eset) és a vénás trombózis (0,024%), minden más panasz pedig csupán összesen 0,28%-ot tett ki. Az
egyértelműen leginkább zavaró eset, a feltételezett obstruktív tüdőembólia kapcsán elmondható, hogy a páciensnek
a kezelésért felelős szakorvos azt tanácsolta, ne alkalmazza a KAATSU technikákat, ugyanis a már fennálló
tüdőproblémája esetében a KAATSU ellenjavallt. Összetett problémái kapcsán úgy ítélték meg, hogy nem a
KAATSU okozta a komplikációkat.
A fejezet zárásaként részletesen beszámolunk a KAATSU-nak a koagulációs és fibrinolitikus rendszerre gyakorolt
hatásaival kapcsolatos félelmekről.

13.3 – A KAATSU hatásai a koagulációs és fibrinolitikus rendszerre

Habár KAATSU körülmények között nem lehet teljes mértékben kizárni a vénás trombózis, valamint az annak
következtében kialakuló tüdőtrombózis veszélyét, annak valószínűsége rendkívül csekély. A vénás trombózis
akkor különösen gyakori, amikor a vérkeringés az alsó végtagokban vértolulást okoz; hosszú időn át tartó ülés
gyakran vezet vénás trombózishoz. Amikor vénás trombózis alakul ki, egy embólia jöhet létre, és juthat el a
tüdőartériába, elzárva a tüdőartériát, és tüdő thromboemboliát okozva ezáltal. Az elmúlt években sokan ismerték
meg az úgynevezett turistaosztály szindrómát, mely a nemzetközi repülőutakon hosszú időn át történő
mozdulatlanság következtében alakulhat ki. Ez a jelenség más hasonlókkal együtt beleégett a köztudatba. Japánban
ennek ismertsége még tovább emelkedett, mikor a 2004-ben a Niigata prefektúrában megkövetkezett Chuetsu
földrengést követően sokan egész éjszakára az autóikban ragadtak, és tüdőembólia jelentkezett náluk.
Habár mindig van rá egy kis esély, hogy KAATSU körülmények között trombózis alakul ki, ha megfelelő nyomás
mellett történik az edzés, akkor véleményünk szerint a kockázat nem sokkal nagyobb, mint az edzés nélkül töltött
hosszú inaktív időszakok során. A KAATSU TRAINING természetesen megfelelő nyomás mellett korlátozza a
vérkeringést, de meg kell jegyeznünk, hogy a korlátozó hatás nagyobb mértékben érinti a vénás keringést, mint az
artériást. Ennek kapcsán azt is érdemes hangsúlyozni, hogy a trombózis bármilyen esetben kialakulhat, amikor a
vénás keringés korlátozott, annak hatására is, ha egyszerűen csak sokat ülünk mozdulatlanul; másképp fogalmazva
a KAATSU edzés önmagában nem vezet a kockázat emelkedéséhez. A probléma gyökere ennél fogva inkább a
mozdulatlansághoz kötődik, különösen ha ez hosszabb időn keresztül történik. Ha a KAATSU nyomás időtartamát
csökkentjük, a nyomást pedig ismétlődő jelleggel kifejtjük és kiengedjük, majd megfelelő ideig tartó edzést
követően a KAATSU övet eltávolítjuk, akkor ettől a vénás vérkeringés javul, mint hogy egyszerűen csak
visszatérjen az edzés előtti állapotába; más jelentések arra utalnak, hogy a KAATSU edzés hajlamos csökkenteni
az alsó végtagokon kialakuló visszerek káros hatásait.
A véráram hosszabb időn át történő korlátozása nem csupán a KAATSU-nál fordul elő, hanem bizonyos orvosi
kezelések során is alkalmazzák. Az alsó végtag bizonyos műtétei során egy érszorítót alkalmaznak a vérzés
mennyiségének csillapítására; továbbá a szívelégtelenség kezelése során a vérkeringést néha korlátozzák a felső
és az alsó végtagokban is annak érdekében, hogy csökkentsék a vénás pangás következtében a szívet érő további
előterhelés valószínűségét. Ezen eljárások során a páciens természetesen nem végez semmilyen fizikai aktivitást
a vérkeringés korlátozása közben, és a KAATSU TRAINING során valószínűleg sokkal magasabb a kockázat,
azonban normál esetben nem szoktak előfordulni.
A vénás trombózis leggyakrabban használt markerei a thrombin-antithrombin III komplex (TAT) és a D-dimer,
mely a fibrin lebomlása során jön létre. 2005-ben a szerző és csapata kutatást végzett a KAATSU TRAINING
biztonságossága kapcsán, melynek során a kísérlet alanyai 0,8 atmoszféra nyomás mellett edzettek, ami azon
körülményeket utánozta, melyeket 8000 láb (~ 2438 méter) magasságban lehet tapasztalni. A mérések nem
mutattak jelentős változást a D-dimer koncentrációban (lásd 13.11.A ábra); emelkedett a szintje a szöveti
plazminogén aktivátornak (t-PA), mely a fibrinolitikus rendszer egyik markere (lásd 13.11.B ábra); és nem volt
számottevő változás a plazminogén aktivátor inhibitor-1 (PAI-1) szintjében, mely a t-PA legfőbb inhibitora, és
közismerten károsítja a fibrinolitikus rendszert (lásd 13.11.C ábra). Ezen eredmények alapján indokolt arra
következtetni, hogy a KAATSU sem önmagában, sem edzéssel kombinálva nem hat károsan a koagulatív
faktorokra, valamint hogy felelős lehet a fibrinolitikus faktorok megnövekedett aktivitásáért. Továbbá tengerentúli
kutatások arról számoltak be, hogy a KAATSU nélküli edzés fokozza a TAT és a D-dimer szintjét (bár egyesek
nem találtak statisztikailag szignifikáns növekedést3-8)). Összességében vizsgálva ezen megfigyeléseket,
valószínűnek látszik, hogy függetlenül a KAATSU használatától edzés során a TAT emelkedése következik be,
azonban valószínűtlen, hogy ez a növekedés közvetlenül kapcsolódik a trombózis kialakulásához. Orvosi
körülmények között a vénás trombózis kockázata kapcsolódik a vénás vérkeringés csökkenéséhez és a
passzivitáshoz, így nem valószínű, hogy ez összefügg az edzés hatására kialakuló trombózissal. Ha a trombózis
már kialakult, és az illető edzést végez, létrejöhet egy embólia, mely tüdőembóliát okozhat, azonban ezt nem
okozza önmagában az edzés hatására jelentkező trombózis.

13.11. ábra Változások a fibrinolitikus markerekben

Ezzel együtt azonban ismételten figyelmeztetünk mindenkit, hogy nem megfelelően magas nyomás használata
esetén, különösen ha ez hosszabb időn keresztül fennáll, a vérkeringés esetlegesen veszélyes mértékben
megszakadhat, melynek kapcsán fennállhat a lehetősége a trombózis kialakulásának. Ennél fogva önálló – szakértő
orvosi felügyelet nélküli – edzés esetén létfontosságú, hogy a fentieket minden körülmények között szem előtt
tartsuk.
Szakértők között jelenleg is vita folyik annak kapcsán, hogy javasolt-e a KAATSU TRAINING használata, ha az
alsó végtagban korábban már kialakult vénás trombózis. Azonban a csapatunk véleménye szerint a KAATSU
nyomás ismétlődő jelleggel történő kifejtése és kiengedése javítja a vénás vérkeringést az alsó végtagokban, és
úgy véljük, hogy ez kedvező hatással van a vénás trombózis kialakulásának megelőzésére is. Azon ritka és
szerencsétlen esetekben, ahol a trombózis következtében tüdőembólia alakul ki, számos olyan orvos, aki nem
ismeri a KAATSU-t, automatikusan azonnal arra következtetne, hogy egész biztos a KAATSU okozta a problémát,
melyről úgy véljük, hogy téves következtetés lenne. A KAATSU szakértők számára rendkívül fontos, hogy
dinamikusan terjesszék az ismereteket az általános orvostársadalomban kongresszusokon és más olyan fórumokon,
ahol az orvosoknak lehetőségük nyílik a legfrissebb információk cseréjére.

Hivatkozások és bibliográfia:
1. Sato Y; The history and future of KAATSU training. Int J Kaatsu Training Res, 1: 1-5, 2005.
2. Nakajima T et al.; Use and safety of KAATSU training: Results of a national survey. Int J Kaatsu Training Res,
2: 5-14, 2006.
3. Odagiri K et al.; The journal of Japanese Society of Clinical Sports Medicine, 9(4), 2001.
4. Inoue K et al.; The journal of Japanese Society of Clinical Sports Medicine, 10(3): 394-403, 2002.
5. Nishimura K et al.; Japanese Journal of Geriatrics, 43, abstract proceedings, 2006.
6. Mustonen P et al.; Physical exertion induces thrombin formation and fibrin degradation in patients with
peripheral atherosclerosis. Arterioscle Thromb Vasc Biol, 18(2): 244-249, 1998.
7. Hilberg T et al.; Blood coagulation and fibrinolysis after long-duration treadmill exercise controlled by
individual anaerobic threshold. Eur J Appl Physiol, 90: 639-642, 2003.
8. Hilberg T et al.; Blood coagulation and fibrinolysis after extreme short-term exercise. Thromb Res, 109(5-6):
271-277, 2003.
Zárszó
A KAATSU TRAINING módszer elméleti és gyakorlati alkalmazásai 2008 óta rendkívül gyorsan elterjedtek
világszerte. Az ACSM (American College of Sports Medicine), a világ legnagyobb sportgyógyszerekkel és
edzéssel foglalkozó szervezete 2008 októberében tudományos kutatói együttműködésre lépett a Sato Sports Plaza
Co., Ltd.-vel, és nemzetközi közreműködésbe kezdtek.
Továbbá a WHO (World Health Organization) pártfogása mellett a Sato Sports Plaza 2009 januárjában
megalapította a KAATSU Highly Advance Medical Technology Training Center-t a Srí Lanka-i Demokratikus
Szocialista Köztársaságban (valamint a KAATSU International University is jelenleg kialakítás alatt van Srí
Lankán), és bízunk benne, hogy a KAATSU TRAINING tovább tud terjedni világszerte.
Ennek okán mindannyian, akik érintettek vagyunk ebben a projektben – beleértve engem, a feltalálót is –
szeretnénk kifejezni a KAATSU TRAINING további fejlesztésével kapcsolatos törekvéseinket, azt remélve, hogy
hozzá fog tudni járulni a világ teljes népességének javuló egészségéhez.

Sir Yoshiaki Sato

A KAATSU TRAINING feltalálója