VILÁGIRODALOM

16. ALBERT CAMUS: KÖZÖNY

Albert Camus:
- 1913, Algéria
- újságíró, riporter
- Franciaországban élt, a háború alatt részt vett a szellemi ellenállásban
- Nobel-díj
- egyéb ismert művei: A bukás, A pestis
- az emberi lét abszurditásával nézett szembe életművében
- szemében a legfőbb értékek az igazság és a szabadság
- határozottan kiállt az 1956-ban bebörtönzött magyar írók mellett
- 1960-ban autóbaleset áldozata lett

A regény címe: Közöny

- kiadás éve: 1942

- abszurd, egzisztencialista regény
- a regény címe franciául, L’Étranger, pontos fordításban Az idegen
- pontosan megjelöli a mű fő üzenetét
- az idegenség félreismertséget, a főhős magatartásának szokatlan, nehezen
megérthető voltát jelenti
- a magyar cím inkább a külvilág lehetséges bírálatát fejezi ki

Cselekmény:
- a Közöny egy Meursault nevű algíri francia hivatalnok által elkövetett gyilkosságot,
majd az ennek folyományaként kihirdetett halálos ítéletet, illetve a halálraítélt
börtönnapjait beszéli el
- a cselekmény Meursault anyjának temetésével kezdődik
- fontos elem a főhős szerelmi kapcsolata Marie Cardonával
- Meursault-t lakásszomszédainak egyike, újdonsült barátja, egy kétes hírű fiatalember,
Raymond Sintès egy kiszámíthatatlan kimenetelű szerelmi ügybe keveri, s ezzel
akaratlanul gyilkos tettének előidézője lesz
- jelentősek másik szomszédjával, a kutyája elvesztésén bánkódó öreg Salamanóval
való kapcsolatát leíró epizódok
- Sintès barátjánál, Massonéknál tett látogatása során Meursault a tengerparton Sintès
revolverével váratlanul lelövi az egyik körülöttük ólálkodó arabot
 - ezután a letartóztatott hivatalnoknak a vizsgálóbíróval és az ügyvédjével folytatott
beszélgetéseiről, illetve Meursault börtöntapasztalatairól, s ennek keretén belül
Marie látogatásáról esik szó
- végigkövetjük a tárgyalás két napját: a tanúkihallgatásokat, a vád- és a védőbeszédet
és a halálos ítélet kihirdetését
- az ítélet végrehajtását váró rabot meglátogatja a börtön papja, s a hit vigaszát kínálja
a számára, de Meursault dühös kirohanásban utasítja el a túlvilági reményt

Meursault gyilkosság előtti élete (sorsának első fokozata):

- a többi emberhez hasonló, de van néhány furcsa cselekedete, szokása

- megbízhatónak tűnik, sosem lépi túl az illetlenség, a megbotránkoztatás küszöbét, de
barátait gyakran zavarba hozza
- képes érzékenyen és igényesen, civilizált módon élvezni az életet
- udvarias ember, senkinek nem akar ártani, bizonyos határok között meg akar felelni a
társadalom által támasztott normáknak
- meghallgatja az embereket, de hiányoznak belőle azok az érzések, amiket a
társadalom fontosnak tart; bánat, gyász, részvét
- az ambíció, az érvényesülés vágya teljesen hiányzik belőle, a jó munkája miatt
ajánlott párizsi állást nem fogadja el
- jellemének másik figyelemre méltó vonása az elkötelezettség, a mélyebb érzelmi
vonzódás teljes hiánya
- Marie-val teljes szexuális összhangban vannak, részéről azonban mélyebb érzelmi
bevonódás nincs
- mivel nem vár semmit az élettől, tervei, reményei nincsenek, nem kötődik senkihez,
ezért sokkal inkább ki van szolgáltatva az alkalmi késztetéseknek, és csak úgy
belesodródik az eseményekbe
- nincsenek benne gátlások, amelyek visszatarthatnák valamilyen meggondolatlan
cselekedet végrehajtásától

A gyilkosság
- bűntettének hiányos megokolhatósága központi probléma
- az elkövetett cselekmények nem kiszámíthatóak, sem levezethetőek
- a belső lelki folyamatok nincsenek levezetve, bemutatva
- azt tudjuk, hogy nagyon ki volt téve a fizikai ingereknek (erős napsütés), melynek
hatására elvesztette józan ítélőképességét
- a vádlók és bírák nem tudnak a bűnös tett mögé bűnös szándékot rekonstruálni,
cselekedet és a cselekvő között nincs szerves egység
- Meursault ártatlannak vallja magát
Meursault, a társadalom kivetettje
- a gyilkosság után, az iránta tanúsított finom ellenérzés hirtelen felerősödve,
egyszerre zúdul rá
- nem hazudik és nem gyakorol bűnbocsánatot
- a társadalom nehezen tolerálja a főhős közönyös viselkedését a számukra fontosnak
tartott dolgokra
- a társadalom, ha nem is teljesíti az elvárt érzelmeket, de a viselkedésformákat igen,
megfelelnek a normáknak
- ahogyan szemünk előtt felépül a vád, egyre világosabbá válik, hogy a gyilkosság
csupán ürügy az erkölcsi rend őrei számára, hogy Meursault fölött ítélkezzenek, hogy
az általuk deviánsnak minősített magatartás- és életformát megtorolják
- miközben Meursault ellen emberölés vádjával jogos eljárás folyik, egyúttal
koncepciós per áldozata is (ld. a vádat miszerint „tulajdon édesanyja erkölcsi
gyilkosa”
- megmenekülhetne a fővesztéstől
- a bírák azonban az emberölés ürügyén valójában a meursault-i mentalitást, az
abszurd ember mivoltot büntetik, feláldozzák őt azért, hogy ne kelljen
szembenézniük saját létük abszurditásával

A főhős sorsának harmadik fokozata, az abszurd hős:

„De hiszen mindenki tudja, az élet nem éri meg, hogy végigéljük.”

- abszurd hőssé csak letartóztatása és halálra ítélése után válik

- szembe kell néznie a lét abszurditásával
- a vallásos vigasz (kiút az abszurdból) kéz alkalommal is drámai hangsúlyozottsággal
kínálkozik, azonban Meursault nem él vele
- elveszíti a nyugalmát, önkívületi állapotba kerül, csakúgy mint a gyilkosság perceiben
- EGZISZTENCIALIZMUS:
o nincs gondviselés, sem túlvilág
o létbe vetett, kiszolgáltatott állapot
o az ember szükségszerűen magányos és halálraítélt
o kp-i gondolat: a lét véges, ezt el kell fogadni és ezt
figyelembe véve kell élni
o az egyes létező felelőssége, hogy illúziók nélkül nézzen
szembe az élettel
- a főhős végül megérti a világ közönyét, és végig önmagát adva a lét öröme végül
megmarad neki
Három halál:
- édesanyja halálával kezdődik a történet
- alapvető változást a gyilkosság okozza, ez a véletlen esemény
- a harmadik halál, amelyet a mű befejezése vetít előre, szintén erőszakos, és bár
törvény által előírt, mégis igazságtalan
- biblikus jelleg Meursault a saját bűnei mellett az emberiség bűneit is magára veszi