Thomas Mann: Mario és a varázsló

Élete röviden:

o Thomas Mann 1875-ben született Lübeckben elég gazdag, régi polgárcsaládból.

o Ő a polgári humanizmus egyik utolsó kiemelkedő képviselője. Legmegrázóbb élménye, amikor látja
a saját és a polgári családok hanyatlását.
o Testvérével Heinrich Mannal két évet tölt Olaszországban.
o Világnézeti fordulata 1922-ben válik egyértelművé, kiáll a köztársaság mellett, a polgári demokrácia
és a nagy humanista hagyományok híve.
o XX. századi német irodalom kiemelkedő képviselője, Nobel-díjas író. A polgárság életformájának
ismerője és művészi ábrázolója. Realista íróként ábrázolta a polgári létet, a polgárság, mint osztály
feltörését és hanyatlását ábrázolta.
o 1933-ban emigrál Svájcba, mivel Hitler hatalomra kerül és nem ért egyet a fasizmussal.
o 1936-ban meg is fosztják német állampolgárságától, mert nyíltan fellép a fasizmus ellen.
o 1955-ben hal meg Svájcban.

Mario és a varázsló:

o 1930-ban született.
o Az alcíme Tragikus úti élmény.
o Az alcím utal arra, hogy az író személyes élményei alapján írta meg művét. Az E/1 személyűség
(személyes hang) és ezt erősíti meg.
o Az elbeszélés témája az 1926-os itáliai családi nyaralás emlékezetes élménye. Az elbeszélés
szerkezete a hagyományos realista módszert követi, időrendben beszéli el az eseményeket.

Keletkezéstörténet:

Az elbeszélés egy 1926-os olaszországi nyaralás emlékanyagából született 1930-ban. A valóságban is

Olaszország egy nyaralóhelyén a Mann család tagjai irritáló atmoszférát érzékeltek maguk körül.
Elmentek a varázsló estjére is, aki ugyanúgy viselkedett, mint a novellában, csak a valóságban
másképp fejeződött be: Mario a csók után megszégyenülten elszaladt.

A szereplők jellemzése:

Cippolla:
nyomorék (torz testben torz lélek), önérzetes, öntelt, éles megfigyelő (egyszerű figurákat hipnotizál)
pökhendi, ostorral dolgozik ( engedelmességre kényszerít, megfélemlít), alkoholt fogyaszt ( ez ad neki
biztonságérzetet) módszere a feszültségteremtés és az elbizonytalanítás) célja, hogy akaratát a
másikra kényszerítse, provokál, megaláz (a közönség kíváncsi és akaratgyenge) groteszk: egyszerre
félelmetes és nevetséges.
Mario:
egyszerű ember, udvarias, humánus, finomlelkű, érzékeny, a gyilkolás messze áll tőle, mégis ő vet
véget Cipolla tevékenységének, tette nyomatékosítja a mondanivalót.
Az első rész: hosszú expozíció.

Részletezi a nyaralás megkezdésekor átélt kellemetlen élményeket, ezzel érzékelteti a megváltozott

atmoszférát, az olaszországi légkör kedvezőtlen változását (összetűzés a hotel vezetőségével,
strandjelenet).

Második rész: a cselekmény bonyolítása.

Második szerkezeti egység a bűvészest. Cippola a bűvész, részletesen leírja a bűvész külsejét, kicsit
nevetséges, de sajnálni való alak (púpos – feltűnő öltözködés), azaz groteszk. Részletes leírás a
bűvészestről, Cipolla kártyatrükkökkel kezdi az estet, majd hipnotizál. Kényszeríti a nézőket a
műsorban való részvételre. Munkájának lényege az emberek akaratának megtörése, a kiválasztott
személyek megszégyenítése, közben hazafias szólamokat hangoztat, szóáradatával valósággal
elkábítja a közönségét. Szimbolikus jelentésű a mutatvány közben egy ostor csattogtatása (erőszakot
és az erőt demonstrálja). A tömeg egyre inkább élvezi a produkciót, teljesen a bűvész hatása alá
kerülnek, és Cipolla élvezi a hatalmat, szerencsétlen torz külseje ellenére uralkodik a tömeg felett, így
kompenzálja kisebbrendűségi érzését. A szerkezeti egységek közül Mario szereplése a színpadon a
tetőpont. A rokonszenves fiatal pincért – akit a gyerekek nagyon szeretnek – Cipolla mindenkinél
jobban megalázza. Legbensőségesebb érzéseit, viszonzatlan szerelmét gúnyolja ki. Cipolla a szeretett
lány szerepében kér és kap csókot a fiútól, Mannék elítélik a dolgot. Hirtelen fordulat, Mario
magához térve lelövi a varázslót. Ez a megoldás a szörnyű, rettenetes vég; Mann erkölcsileg nem ítéli
el a tettet. A valóságban mindez nem így történt, Mario is visszasompolygott a nézők közé (a leírt
megoldást Mann leánya vetette fel).

A mű ellentétes parabola.
Példázat, vagyis a történetnek van egy rejtett mondanivalója egy erkölcsi és politikai tanulsága. A
történet – bár nem írja le a fasizmus szót az író – 1930-ban egyértelműen a fasiszta diktatúra
módszerére és létrejöttének okaira utal. A demagóg és erőszakos diktátor alakját idézi fel Cipolla
szereplése, azt is nyilvánvalóvá teszi az író, hogy a diktatúrák létrejöttének feltétele a megalkuvó,
szolgalelkű tömeg. A nézőközönség magatartása azt példázza, hogy elfogadják, sőt igénylik a
diktatórikus módszereket, s kevesen vannak, akik eljutnak a tiltakozásig és az ellenállásig. Mann
elbeszélésének legfontosabb mondanivalója a tiltakozás mindenféle erőszakkal és diktatúrával
szemben. Mindezt a polgári humanizmus szellemében fogalmazta meg. A fasizmus szót nem írta le az
író, és éppen ez a politikai konkrétság hiánya teszi általános érvényűvé és szimbolikus jelentésűvé az
elbeszélést. Mann stílusát jellemzi a klasszikus realista módszerek alkalmazása, példaképének
tekintette Tolsztojt és Dosztojevszkijt. Fontosnak tartja a részletek, a környezet, az alakok pontos
leírását, tárgyilagosan ábrázolja a valóságot, de közben mélyebb összefüggéseket is sejtet, és gyakran
a részletek is jelképszerűvé válnak. A szereplők gondolkodásmódjának, lelki, érzelmi életének
bemutatását a belső monológok vagy dialógusok szolgálják, főleg regényeiben van nagy szerepe az
esszéisztikus megoldásoknak, vagyis hosszú dialógusokban fejt ki véleményét, és vitatkoznak
egymással a szereplők. Ezek az elmélkedések fejezik ki az író álláspontját a vitatott kérdésről. Írói
szemléletét az irónia hatja át, ami abból fakad, hogy az író képes „felülről” látni az embereket,
megértéssel, de bizonyos távolságtartással szemléli a világot.