Thomas Mann: Mario és a varázsló

Történelmi háttér:
Az 1929-es világgazdasági válság hatalmas társadalmi feszültségekhez vezetett szerte a
világon. Az európai kontinensen, különösen Németországban eredményezett ez olyan
politikai torzulásokat, amely Hitler hatalomra jutását tette lehetővé. Thomas Mann, akinek
írói munkássága erre az időszakra már kiteljesedett – ekkor kapja irodalmi Nobel-díját -,
politikai érzékenységét is mutatva felfigyel a kor jelenségére. Hatalmas műveltsége, objektív
szemléletmódja révén írásaiban mély humanitással mutatja be az emberi lélek rejtelmeit, azt,
hogy milyen hatása van a túlfűtött nemzeti érzésnek és az értelemmel meg nem magyarázható
tömeghipnózisnak.
Cselekmény:
A Mario és a varázsló történetében Mann szívbemarkolóan mutatja be, hogy Cipolla, a
hipnotizőrkókler hogyan forgatja ki önnön emberségükből a mutatványokra odafigyelőket.
Aljas varázslatának megtörésére a „római úr” passzív ellenállása nem képes, az emberi
méltóság ellen támadó kegyetlen és durva erőkkel szemben csak a valóságos tett képes
győzedelmeskedni.
A mű témája egy különös bűvészest, amely tragikusan ér véget. A cselekményben az író maga
meséli el egy olaszországi nyaralásuk történetét, a novella alcímének a Tragikus úti élmény
elnevezést adja. Művében jellemzi a húszas évek Itáliáját, a hatalomra jutott fasizmus
légkörét.
Légkör:
Az író a légkörteremtés művészetét használja fel a mondanivaló kibontakoztatásához. Torre di
Venere bemutatása és az augusztusi főszezon ismertetése után olyan apróságokat mond el,
amelyek valami mélyen fekvő bajnak a megjelenési formái. Már az első napokban sem
étkezhetnek a Grand Hotel-ban, mert a szomszédban lakó olasz hercegnő félti saját
gyermekeit a Mann gyerektől. Ezután a panzióban eltöltött időről számol be az író, de már itt
érzünk egy olyan motívumot, amelynek jelentését csak a bűvészesten értjük meg: Angiolieri
asszony Cipolla akarat nélküli bábjává, médiumává válik, s ez már félelmetes hatást kelt a
nézőkben. Ez az egyéniség feladására való készség nyilatkozik meg a családi panzió Duse-
kultuszában. A panzió bemutatása tehát nemcsak eleme a novellának, hanem eszköz is abban,
hogy hangulata oldja a zavaró események feszítő hatását. Mert ilyen hatás bőven van a
továbbiakban. Mind kifejezésben: „a nemzeti eszme forog szőnyegen” – ami már utalás a
fasizmus azon jellemzőjére, hogy felkorbácsolja a nemzeti érzéseket, s a saját nemzetének
magasabbrendűséget hirdesse -, mind eseményben: a szörnyű kamasz, Fuggiero hisztériájának
bemutatása, valamint a fürdőző olasz közönségnek a botránykeverése, amely a Mann lányka
körül gyűrűzik. Mindkét mozzanat át van itatva a nemzeti öntudat, a rosszul értelmezett
hazafiság fenyegető hangulatával.
Szerkesztésmód:
Megfigyelhetjük a novella sajátos szerkesztésmódját. Minden aprónak tűnő dolog előrevetít
valamit, aminek csak a későbbiekben érezzük az igazi értelmét. A környezet és az emberek
bemutatása is előkészítése a bűvészest válik az est folyamán. Ennek Cipolla személye, a
belőle áradó erőteljes hatás az oka. Cipolla különlegesen torz púpossága és egész lénye
„szigorú komolyságot”, „rosszkedvű gőgöt”, méltóságot, sőt önteltséget áraszt. A nagy
mennyiségű alkohol fogyasztása és a számok közben az ostor pattogtatása – a két
munkaeszköz – szimbólummá, a narkotizálás és mások akaratának letiprásának jelképévé
válik, ugyanakkor valóságos értelme is van a produkciónak. Jelképes az is, hogy a műsor
kihívással, az egyik fiatalember hányaveti köszönésével kezdődik. Már itt szinte megijed az
ember Cipolla szónoki tehetségétől. Ékesszólása is segíti abban, hogy közönségét lenyűgözze,
saját akaratát rákényszerítse. A kötekedő fiatalember meg is tapasztalja ezt, hiszen
rákényszerül a nyelvkiöltésre, majd a kólikás ember megalázó testhelyzetének felvételére.
A mutatványok az eset első részében kevésbé jelentősek: számtani trükkök, kártyával
kapcsolatos mutatványok, különféle játékok. A közönség reagálása, „lázadása a föld alatt
maradt”, hiszen ezeket még a bűvésztől elvárható trükköknek érzi. A szünet után, az est
második felében a közönség olyan látványban részesül, amely már megalázza, megszégyeníti
őket: Cipolla cinikus vigyorral ráül a deszkaszerűen megmerevített fiatalemberre, a karját
felemelni nem tudó urat és a közönséget táncolásra kényszeríti, elcsábítja Angiolieri asszonyt.
Az idegen akarattal való szembeszegülés ismét előkerül, de már magasabb fokon. Cipolla az
értelmi megfontoláson alapuló cselekvéstől fosztja meg az embereket, miközben sajnáltatja
magát: a torz szörnyeteg igényli a részvétet.
A tánc groteszk jelenetei után felfokozott hangulatban kerül sor Mario, a fiatal pincér
mutatványára.
Cipollán kívül részletesen őt mutatja be az író, utalva ezzel is arra, hogy Mario Cipolla
ellenfele. A jelenet, amelyben a bűvész elhiteti, hogy ő Silvestra, Mario szerelmese,
hátborzongató. Mario megcsókolja Cipollát, de amikor ráeszmél tettére, rálő az őt megalázó
szörnyetegre. A gyors megoldás döbbenetes hatású.
Mondanivaló:
A mű mondanivalója: szembefordulás a fasizmussal, amire az író a befejező sorokban
„fölszabadító” végként mutat rá.
A novella azokat az olasz polgárokat mutatja be, akik hajlandók a felelősségvállalás alól
kibújni, alávetni magukat egy rendszernek, s egyéniségüket feladva megalázkodnak mások
akarata előtt, a fasizmus előtt.
A mű megírása ebben az időben igazi harci tett olt: felhívni a honfitársak figyelmét az akkor
már nagyon közelről fenyegető veszélyre, hogy cselekvésre, tettekre van szükség. Mann a
művészet eszközeivel fordult a fasizmussal szembe.