Alexa Riley A Birtokló Bukása 2

A birtokló bukása 2.
Ez egy rajongói fordítás,a saját magunk és a rajongók számára!!!!!!
Ezért forgalomba hozni és áruba bocsájtani szigorúan tilos!!!!!
Figyelem a könyvet csak is 18+ éven felülieknek ajánlot !!!!!
A könyvben trágád nyers ,durva ( perverz ) szavak vannak .
Aki ezt nem birja az hozzá se lásson !!! Csakis a saját felelöségedre olvasd el !!!!
L etettem a képet az éjjeliszekrényre, és visszabámultam a meztelen testére. Nem
akarom elhagyni. Minden sejtem a testembe visszahúz az ágyba hozzá, de ezt az érzést
figyelmen kívül hagyom.
Leültem az ágy szélére, és megengedtem magamnak még két percet. Nyolc évet
vártam arra, hogy ilyen közel legyek hozzá. Szükségem van még erre a két percre mielőtt
ismét szétválunk.
Finoman megsimogattam az arcát, mire ő hozzá simult az érintésemhez. Mosolyog egy

kicsit, és csak remélni tudom, hogy rólam álmodik. Az egyetlen dolog, ami elszakíthat
most tőle az, hogy meg kell védenem. Nem hazudtam neki. Most már biztonságban van,
és szabad, mert itt vagyok, és soha nem kell aggódnia újra. Mert meg fogom találni az
apját, és el fogom érni azt, hogy megfizessen azért, amit vele tett. Azt mondtam neki,
hogy visszajövök érte, és csak remélni tudom, hogy a lelépésem miatt nem fog
meggyűlölni. Ha belenézett volna a szemembe, és megkért volna arra, hogy maradjak,
megtettem volna. Úgyhogy a könnyebb utat választva most lépek le, mert nem
kockáztathatom meg azt, hogy valaki újra utána jöjjön.
A lelkem fájt, amikor felálltam, és elléptem az ágytól. Meg fordultam, és még

megengedtem magamnak egy utolsó pillantást mielőtt becsukom az ajtót.
- Várj rám bébi – suttogom.
És aztán elmentem.
Három hónappal később....
- A zt mondtam, hogy vidd a rusnya picsádat az arcomból, mielőtt még elveszteném
a türelmemet. – morogtam.
A fejem lüktetett a fájdalomtól, és ez a sok szar nem segített.
- Ugyan már, Papa, ne légy ilyen. Érzem a nagy rudadon, hogy azt akarod, hogy rajtad
táncoljak. Hadd vigyelek el a hátsó szobába, felár nélkül. - dörzsölte a fenekét a
petyhüdt farkamnak, miközben a válla felett kacsintgatott rám. Azt hitte, hogy emiatt
meg ragadom, és megbaszom.
Attól a pillanattól fogva rajtam tartotta a szemét, ahogy beléptem a bárba. Nekem
dörzsöli az egész testét, és túl sok erőfeszítésembe kerül, hogy ne álljak fel, és lökjem el
magamtól a seggét. Műmell, kiszőkített haj, lehet, hogy néhány srácnak ettől áll fel. De
az én farkam csak egyetlen egy nőtől lesz kemény, és az nem ő.
Régebben szerettem az ilyen helyekre járni. Megfordultam a fiúkkal egy párszor ezeken a
helyeket, meg ittunk egy-két pohárral, és elkaptunk egy-két könnyű kis pinát. Most a
farkam csak Laylat akarta. Az átkozott csak őt akarta, amióta megláttam őt kilenc évvel
ezelőtt, és idegesít, hogy ez a kis sztriptízes csaj azt hiszi, hogy az övé lehet az, ami nem az
övé. De kivel viccelek én? Azt sem tudom, hogy az enyém még. Az egyetlen ok, amiért
engedtem, hogy ilyen közel legyen hozzám ez a nő, az az, hogy nem akarom felhívni
magamra a figyelmet. Igyekszem beleolvadni a környezetbe, de ez nehéz egy olyan
nagydarab embernek, mint én. Nem hagyhatom, hogy ez a csaj úgy gondolja, ő
valamit is kaphat tőlem. Egyébként sem tudom, hogy mit is kezdhetnénk vele, kurvára
gebe, és valószínűleg ketté is roppantanám. Ettől a gondolattól csak még jobban
hiányzik az én Cseresznyém, az ő zamatos vonalai ki töltötték a kezeimet. Esküszöm, hogy
a csajom bőre olyan, mint a lágy rózsaszirom, és tiszta, mint a frissen hullott hó. Azt
szeretném, hogy csak ő érintsen meg. Megéreztem egy fuvallatott a sztriptízes csaj
parfümjéből, ami kizökkentett a Cseresznyémről való gondolataimból, ez felidegesített.
- Figyelj, Diamond, Mercedes, Nárcisz, vagy bármilyen néven is hívod magad. Ha még
egyszer szólnom kell, hogy húzz innen, akkor kipeckelem a szádat, és megbilincselve a
színpadra doblak, és elmondom mindenkinek, hogy itt találják a hét dolláros prostit, akit
nyugodtan meghághatnak. Meg értetted?
Azonnal felállt, és elindult a bár felé.
- Seggfej – motyogta, és mindent meg teszek, hogy a székemen maradjak.

Bele kortyoltam a szódámba, és visszafordultam ”figyelni“ a színpadot. Már több mint

egy órát vártam, hogy az informátorom meg jelenjen. Ehhez társult az is, hogy még
mindig nem kaptam Saint-től semmi hírt, és emiatt szörnyű kibaszott hangulatban
vagyok. Úgy érzem magam, mint egy drogos, aki várja a következő hangulat javítóját, és
az én hangulat javítom Cseresznye.
Három hónapja voltam távol tőle. Három kibaszott hónap! A fenébe is! Nyolc évig
kibírtam, három hónapnak semmit sem kellene jelentenie. De mióta meg ízleltem, azóta
a megszállottságom iránta csak rosszabb lett.
Az elmúlt három hónapban olyan sötét helyeken jártam, és olyan dolgokat kellett
megtennem, amik szörnyeteggé változtathatnának, de olyankor csak Rá gondolok, és a
fenevad bennem máris megszelídül. Olyan Ő nekem, mint egy talizmán.
Minden este az ágyban fekve, a faszomat simogatva rá gondoltam - arra, hogy a vad
vörös haja szétterül az ágyamon, miközben megengedi, hogy elvegyem azt, ami az
enyém. Mielőtt megkaptam őt, azt hittem, hogy rá gondolva kiverni, az jó, de a
valóságban, miután az enyém lett ezerszer jobb lett. Most már tudom, hogy milyen ízű a
puncija, amikor a számba élvez, és azt is tudom, hogy a szűk kis pinája hogyan
szorongatja meg a farkamat, amikor elélvez rajta. Bassza meg, már egy órája itt ülök a
sztriptíz bárba, és végre a faszom megkeményedik, de csak azért, mert rá gondolok.
Megigazítom a farkam, és felnézek. Végre meglátom Frankie-t bejönni az ajtón. Utat tör
magának az asztalom felé arcán egy hatalmas vigyorral. Kibaszott szarul néz ki.
Valószínűleg ismét beszívott. Soha nem értettem, hogyan hagyhatják a főnökeik, hogy
beállva rohangáljanak. Ez hanyag munkához vezet, a hanyag munka pedig megöl,
vagy elvesz az életedből huszonöt évet.
- Megvan az információ, amit kértem?- morogtam, egyből a lényegre térve. Nem az én

dolgom, hogy drogozik, sőt kurvára nem érdekel, ha emiatt megdöglik, de csak azután,
hogy megkaptam tőle az információt, amire szükségem van.
- Bocs, főnök, én megpróbáltam mindent, de…
Nem hagytam, hogy befejezze. Először is nem vagyok a kibaszott főnöke. Nem hagyom,
hogy ez a kis patkány elcsessze ezt nekem. Felállva dobtam pár bankjegyet az asztalra,
nehogy rám hívják a zsarukat. Aztán elkaptam a torkát, felemeltem a földről, és
kisétáltam vele a hátsó ajtón. Volt egy sikátor az épület mögött, és azt terveztem, hogy
levezetem a frusztrációmat ezen a kis köcsögön. Ha szétrúgom a seggét, talán egy
pillanatra jobban érzem majd magam. Körülnézek a sikátorban, hogy
megbizonyosodjam róla, hogy tiszta a hely, majd a földre dobom, és belerúgok az
oldalába. Biztos vagyok benne, hogy eltörtem egy bordáját.
- Az egyetlen dolog, amit kértem tőled egy cím volt, és te nem tudod megadni nekem. Ki
a fasznak dolgozol valójában Frankie?
Kizárt, hogy nincs valamije számomra. Amennyiben így áll a helyzet, nem mutatkozott
volna. Tehát valami más van a háttérben. Még párszor belé rúgtam, amíg beszélni nem
kezdett.
- Azt mondták, hogy tartsalak távol a hajszától. Esküszöm, hogy ez minden, amit tudok! -
köhögte.
Ezeket az embereket könnyű megtörni. Ez a másik, amit nem értek, hogy miért
alkalmaznak olyan embereket, akik nem bírnak ki egy verést? De épp ez tette
könnyebbé a dolgom.
- Ki mondta ezt? – kérdeztem. Felemelem, és neki vágom a falnak. A feje hatalmasat

koppan. Mielőtt a földre csúszna, elkapom, és a falhoz szorítom.
- Biztosíthatlak, hogy a türelmem végén járok Frankie, és emlékszel, mi történik, ha nem

kapom meg, amit akarok. Azt hiszed, nem tudom, hogy te Richie unokatestvére vagy?
Gyorsan elintéztem a rohadékot miután elárult. Tanulsz a hibájából? Te döntesz! –
mondtam, és ledobtam a földre.
Többször, egymás után a falnak rúgtam. Levegőért küzdött, próbálta a kezével takarni a
törött bordáit, de közben folyamatosan a falnak ütődött. Vért köpött fel, de végül
megpróbált beszélni:
- Oké, oké, oké! O'Leary küldött. Tudja, hogy keresed, és azt is tudja, hogy miért. –
Lazítottam egy kicsit a szorításomon, és hagytam, hogy egy kicsit könnyebben
lélegezzen. Hallani annak a mocsoknak a nevét, felforr tőle a vérem.
- Hallotta, hogy kijöttél, és azóta eltűnt a föld színéről. Nem is láttam őt, csak telefonon
keresztül tartom vele a kapcsolatot. Carter, hinned kell nekem. Fogva tartja a
családomat, meg kellet tennem – mondta most már sírva, amitől meg próbálom nem
forgatni a szemem.
- Ma szerencsés napod van, Frankie. Életben hagylak, amíg el nem mondod neki, hogy a
bosszú közeleg. Tedd, amit tenned kell, lépj kapcsolatba vele, de ha ez megtörténik,
akkor mondd meg neki, jobb, ha felkészül, mert a pokolra fogom küldeni. – ledobtam a
földre, majd elsétáltam.
Sötét van. Ahogy a kocsimhoz sétálok, megnézem a telefonomat, hogy megkaptam-e

Saint-től a napi jelentést. Késett, és ez kiborított. Kurvára jól tudja, hogy mennyire várom a
jelentéseit a csajomról. Ezelőtt még sosem késett, és az érzéstől, hogy valami baj van,
összeszorul a gyomrom. Amikor ellenőrzöm a kijelzőt, látom, hogy van egy nem fogadott
hívásom. Gondolom Frankie túl hangosan vérzett, ezért nem hallottam a csengést.
Azonnal visszahívom, és az első kicsengésnél felveszi. Már épp kiabálni kezdtem volna
vele:
- Kibaszott ideje, hogy hívtál, én…

Saint félbeszakít a mondat közepén, és rettegve hallom, amit azt mondja:
- Carter gyere ide azonnal.

Layla
- G ondolod, hogy tudja? - kérdem, és próbálok kényelmesebben elhelyezkedni
ebben a rohadt kórházi ágyban. Jeanette bólint, és kortyol a kávéjából.
- Igen. Láttam Saint-et a teremben, amikor a zsarúkkal beszéltem.
Akkor Carternek tudnia kell róla. Arra gondolok, hogy vajon eljön-e. Valószínűleg nem.
Biztos vagyok benne, hogy Saint elmondta neki, hogy egy hónappal ezelőtt kirúgtuk. Ha
az nem hozta vissza, akkor valami hülye autóbaleset sem fogja. Miért érdekelné őt, hogy
én itt fekszem egy kórházi ágyon, amikor az sem érdekli, hogy a gyermekével vagyok
terhes. Szégyellem, hogy arról fantáziálok, hogy berohan ide, az ölébe vesz, és könyörög,
hogy fogadjam vissza az életembe. Elmondaná, hogy milyen tökéletes család leszünk, és
hogy soha többé nem hagy el újra. Az álmaim nevetségesek, mert Carter sosem
könyörögne semmiért az életben.
- Mondott neked valamit? - kérdezem.
- Dehogy, csak beintettem neki. Szerintem értette az üzenetet.
Nem tudom, hogy Jeanette kit akar meggyőzni. Mindketten tudtuk, hogy Saint nem
vette az üzenetet. Saint az elmúlt hónapban újra megpróbált közel kerülni Jeanette-hez.
Levette a kabátját (Jeanette, a ford.), és kinyitotta a táskáját, aztán felfrisítette a
sminkjét. Tudtam, hogy ezt figyelemelterelésnek szánja, hogy ne beszéljünk tovább Saint-
ről.
- Az orvosod elég szexi, nem gondolod? – kérdezi, miközben kirúzsozza a száját. Tudom,
hogy mit csinál, és igazából meg is értem őt. Azt akarja elhitetni, hogy Saint már nem
érdekli, mert gyűlöli. Senki sem érti ezt jobban nálam.
- Nem igazán néztem meg magamnak, a tiéd lehet - mondom, és azon gondolkodom,
hogy meddig folytatja még ezt a színjátékot? Az elmúlt hónapban a legprovokatívabb
módon öltözködött, és sminkelte magát, aztán megvárta, amíg Saint meg jelenik. És a
férfi mindig felbukkant. Aztán Jeanette kikezdett a körülötte lévő összes férfival. Ebből
minden esetben egy hatalmas balhé kerekedett.
- El akarok tűnni innen! Ettől az ágytól fáj a seggem! – panaszkodom. Azt akarom, hogy a
nővér siessen a papírjaimmal. A kórház steril, kék falai bántják a szemem. Végül is csak
egy dudor van a fejemen, úgyhogy vonakodva jöttem a korházba, és csak azért, hogy
ellenőrizzem, a baba jól van e. Nem akartam a legkisebb kockázatot sem vállalni a
terhességemben. Az orvos azt mondta, mindketten jól vagyunk. Beütöttem a fejem a
kormányba, amikor neki ütköztem egy korlátnak. Hála Istennek, nem vezetettem
gyorsan, amikor a fékek elromlottak, így csak egy kis dudort kaptam a fejemre, ami
valószínűleg holnapra be fog lilulni.
Jeanette áthajolt fölöttem, és megnyomta a nővérhívó gombot, hogy ide rendeljen

valakit. Azonban egy hang hallatszott a hangszóróból:
- Miben segíthetek Matthews kisasszony?
- Abban segíthet, hogy elhagyjuk a kórházat! Azt mondta, hogy a papírok mindjárt
elkészülnek, de ez egy órával ezelőtt volt!- mondta Jeanette, ugyan olyan lekezelő
hangon, mint amit a gyerekeknél használt a könyvtárban.
- Még öt perc, és máris mehetnek. - nyugtatta meg a nővér és bontotta a vonalat.
- Kérj, és meg kapod, Lays!- mondta Jeanette jóindulatúan, és elkezdte összeszedni a

cuccaimat.
- Nem furcsállod, hogy a fékek és a légzsákok sem működtek?
Azóta agyalok ezen, mióta a zsaruk kikérdeztek. Gyűlölök félni. Azt hittem, már
túljutottam ezen.
- Saint mindenütt felbukkan, mint egy kibaszott varázsló, szóval minden rendben van. -
válaszolta. Nem tudom, hogy az igazat mondja, vagy csak megpróbál megnyugtatni.
- Hé, veled maradok, ha szeretnéd. Csaphatnánk egy pizsama partit!
- Nem, én csak szeretnék lefürdeni, és talán egy kicsit zongorázni. - válaszoltam. Igazság
szerint, szeretném, ha maradna. Annyira magányos vagyok mióta Carter elhagyott, ami
tiszta őrültség, hisz csak egyetlen egy éjszakát töltöttünk együtt. Alapvetően egyedül
éltem egész életemben, szóval nem kellene hiányoznia. Éjjelente folyton az együtt töltött
időnkről álmodozom. Biztos a terhességi hormonok miatt tűnik úgy, hogy jobb volt, mint
valójában. Persze, mondogasd csak magadnak Layla. Tökéletes volt!
Látom, hogy Jeanette engem tanulmányoz, így megkönnyebbülök, mikor a nővér és az

orvos bejönnek a szobába, mielőtt megszólalna.
- Rendben, van Miss Matthews, úgy néz ki, hogy minden rendben van, így távozhat.
Felhívtam a szülész orvosát és megüzentem, hogy keresni fogja őt, hogy időpontot kérjen
a terhes gondozásra. Addig is, ha szüksége van valamire, nyugodtan hívjon engem.
- Van egy névjegykártyája, vagy valami hasonló? – kérdezte Jeanette a vonzó

középkorú orvostól. Jeanette azt mondta róla, hogy szexi, és hogy kifejezőek a szemei, de
valójában, egyáltalán nem is az esete. Ő a sötét, veszélyes pasikhoz vonzódik, akik úgy
néznek ki, mintha képesek összeroppantani bárkit, akár egy törékeny ágat. Az orvos is
vonzó, de egy sokkal kifinomultabb formában. Gondosan fésült, sötét haja volt. A kórházi
köpeny jó feszült rajta, de határozottan látszott rajta, hogy túl okos. Ő és Jeanette, úgy
néznének ki egymás mellet, mint Ken és Barbi, de nem hiszem, Jeanette igazán ezt
akarja. Ez a férfi túlságosan is tökéletes volt neki.
- Persze! - mondja, és kihúz egy kártyát az első zsebéből és felém nyújtja, de Jeanette
kikapja a kezéből.
- Gondolja, hogy én is használhatnám? – dorombolja kacéran, majd küld felé egy olyan
pillantást, amitől minden férfi a tenyeréből eszik. Soha nem láttam olyan férfit, aki ne dőlt
volna be ennek.
- Bármik… - hagyta abba az orvos, amikor a háta mögött felhangzott egy morgás.
Tudtam, hogy Saint az, anélkül, hogy oda néztem volna. Átvágott a szobán, és kikapta a
kártyát Jeanette kezéből.
- Akkor teszed boldoggá a dokit, ha nem verem ki belőle a szart is miattad – vicsorogta
Saint, és becsúsztatta a kártyát a saját zsebébe.
Az orvos megvetően nézett Saint-re mielőtt megrázta a fejét, és elhagyta a szobát,

meghagyva a nővérnek, hogy bocsásson utamra. Valószínűleg bölcsen tette, hogy nem
nyilatkozott.
- Seggfej! Soha többé nem fekszem le veled, hiába is követsz! Egy nőnek vannak
szükségletei, mint tudod! - támadt rá Jeanette.
- Szükségleteid vannak, Mama? A szám, és a faszom csak arra vár, hogy teljesíthesse
azokat a szükségeket. Még megöletsz valakit. – ugatta Saint. Feszülten a hajába túrt, és
próbált lenyugodni.
- Melyik kibaszott részed nem érti, hogy hagy békén, Saint? – kérdezte Jeanette.
- Azt a részem, ami tudja, hogy ha bekapom a mellbimbódat, megkeményedik, ami

tudja, hogy a puncid most is nedves nekem. Ha most nem lennénk kórházban, és nem
kellene szarságokat csinálnom, akkor meg mutatnám neked.
- Baszd meg! – válaszolta Jeanette, és felém fordulva nem vett róla többé tudomást.
Most tényleg nagyon dühös volt, mert általában szeret még vagy tizenöt percig
veszekedni vele.
- Kész vagy?- kérdezi.
Még mindig Saint-et nézem, nem érdekel, hogy mennyire haragszik rá Jeanett, látom,
hogy még mindig forrón vágyik rá, és meglep, hogy még mindig nem adta be a
derekat. Még mindig mérges vagyok a srácra, de van valami benne, ami tetszik nekem.
Ha akart, akkor kibaszott ijesztő tudott lenni, de ugyanakkor egy gyors viccel könnyen
feldobta a hangulatot. Annak ellenére, hogy ebben különbözött Cartertől, mégis annyira
hasonlítottak ők ketten, hogy nem tudtam meglenni Saint mellett szívfájdalom nélkül.
- Igen, csak adj egy percet! - mondom. Majd bementem a fürdőbe átöltözni. Amikor ki
jöttem Saint egyedül volt a szobában, az ajtónak támaszkodott.
- Bocs! Talán mondtam neki néhány marhaságot, ezért itt hagyott. Megígértem neki,
hogy haza viszlek!
Látom a bánatot a szemében, és ettől elönt az irigység, amiért Saint itt van, és pokolian
meg tesz mindent, hogy Jeanette visszafogadja. Jó érzés lehet tudni, hogy valaki harcol
érted.
Beledobom a cuccaimat a korházi táskába, majd Saint-el csendben a kocsijához

sétálunk. Közben a telefonom jelezte, hogy üzenetem jött, Jeanette-től:
Jeanette: Muszáj volt eltávolodnom tőle. Haza fog vinni biztonságban. Szükséged van
valamire?
Én: Nem! Csak haza akarok menni, venni egy forró fürdőt, és lefeküdni. Holnap beszélünk!
Szeretlek!
Jeanette: Én is szeretlek! Puszi
- Haza ért rendben? – kérdezte Saint.
- Igen! Adj neki időt!
- Én türelmes ember vagyok Layla, de a türelmem már fogytán!
Ettől a szívem egy kicsit megszakad. Bármennyire is mérges vagyok Saint-re, azért mert
titokban engem figyelt, Carter kérésére, utálom azt látni, hogy két ember, akik együtt
lehetnének, fájdalmat okoznak egymásnak. Nem akarok párhuzamot vonni az ők, és a
mi esetünk között. Carter nem akar engem, de ezek ketten, ha igazán akarnák, együtt
lehetnének. Tudom, hogy Jeanette még mindig akarja őt, csak valami visszatartja.
- Ne add fel Saint! Szüksége van egy olyan emberre, mint te!
- Tudom, és sosem mondtam, hogy feladom. Csak azt, hogy a türelmem fogytán van, és
ha elfogy, az nem fog tetszeni neki. Hagyom, hadd játssza a kis játékait, mert így azt hiszi,
nála van a gyeplő, és tudom, hogy erre van szüksége.
Ránézek, és most olyannak látom, amilyen valójában. Mindig mocskos szájú és durva, de
figyelmesebb, mint ahogy azt gondoltam.
Leparkolt a házam előtt, majd kiugrott, átsétált az én oldalamra, és kisegített a kocsiból.
- Hagyd, hogy átvizsgáljam a házat, attól jobban érzem majd magam! – mondta.
Tudom, hogy ezt nem kérésnek szánta, de én is ezt akarom. Azok után, ami ma történt
sokkal jobb lesz így. Még mindig ideges vagyok attól a gondolattól, hogy valaki
szabotálta a kocsimat, és megpróbált ártani nekem. Carter miatt is aggódni kezdek.
- Jól van! Beszéltem ma vele! – mondta Saint megerősítve, hogy sokkal figyelmesebb,
mint ahogy azt én gondoltam róla.
- Köszönöm! - mondom, aztán kinyitottam az ajtót, és beengedtem. Nem tartott sokáig,

hogy körülnézzen a házban. Várok rá az ajtóban állva, és nem kérdezek semmit, mert
nem akarom tudni, hogy honnan ismeri ki magát ilyen jól az otthonomban.
- Úgy néz ki, hogy minden rendben van. Még kint körbe nézek, mielőtt elmegyek. -
mondja, miközben kisétál.
- Köszönöm Saint!
- Örülök, hogy jól vagy. Tudom, hogy nem hiszel nekem, de Carter belepusztult volna, ha
bántódásod esik.
- Nem akarok beszélni róla, Saint. Értem, hogy vissza akarod kapni Jeanette-et, de
hagyjuk ki a dologból Cartert, rendben? Már tovább léptem.
- Rendben. - mondta, de láttam, hogy nem hisz nekem.
- Zárd be az ajtót, és kapcsold be a riasztót. Jó éjszakát Layla! - ezzel kiment, és becsukta

maga mögött az ajtót, így nem látta, hogy a szemem forgatom. Négy évig éltem
egyedül, és tudom, hogyan kell vigyázni magamra. Bezártam a ajtót, bementem a
fürdőszobába. Zuhany helyett a forró fürdőt választottam. Csak le akartam mosni
magamról a kórház szagát. Levetkőztem, megfogtam a rózsaszínű bolyhos köntösömet,
és a samponomat. A hasam hangosan korgott egyet, és rájöttem, hogy ma még nem is
ettem. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy készítsek valamit, úgyhogy kínait rendeltem
magamnak.
Épp egy igazán szaftos részhez érek a könyvembe, amikor megszólal a csengő, amitől
megugrottam. Azt gondoltam, hogy az ételszállító, így megragadtam a pénztárcámat,
kikapcsoltam a riasztást, és kinyitottam az ajtót.
- Csak úgy kinyitod az ajtót, Cseresznye? – hörögte Carter.
A sokktól hátra ugrottam, megbotlottam a saját lábamban és seggre estem. A hangjától

a szívem őrült zakatolásba kezd. Felnézek rá, látom a kemény pillantását, az összeszorított
ajkait. Épp olyan nagy, mint amilyenre emlékszem. De hatása rám varázslatos. Már
tudom, milyen ízű a csókja, milyen érzés, amikor a kezével simogatja a bőröm, amikor
birtokolja a testem.
Azonnal ott termett, és úgy kapott fel a földről, mintha súlytalan lennék. A lábam és a
karom automatikusan köré zárom, hogy le ne ejtsen. A lábával berúgta az ajtót, és a
kanapéhoz sétált velem és leült, egy percre sem lazítottam a szorításon. Tudom, hogy
kiabálnom kellene vele, de a testem egyszerűen csak belekapaszkodik. Az arcomat a

nyakába temetem. Minden egyes nap rettegtem, és most végre újra biztonságban
érzem magam. Olyan, mintha minden aggodalmam eltűnt volna az ő jelenlététől. Ez a
felfedezés sokkol.
A könnyed pillanat oda lett, és átvette a helyét a szomorúság, és a féltékenység. Bűzlik

az olcsó női parfümtől. Elvesztettem őt. Dühösen téptem ki magam a karjaiból. Istenem!
Úgy kapaszkodtam belé mint egy hűséges kiskutya. Én ragaszkodok hozzá, ő meg egy
másik nővel töltötte az estét? Mi történt, azzal hogy „én a tiéd, te az enyém”
baromsággal? Esküszöm, érzem, hogy a neve, melyet a bőrömre tetováltattam éget.
- Bűzlesz Carter! Egy másik nő szagától! Megértem, hogy nem akarsz velem lenni, de
Jézusom mutathatnál egy kicsivel több együttérzést!
- Ez nem az, amire gondolsz, Cseresznye. - mondja halkan Carter. Felemelkedett a

kanapéról, de feltartottam a kezem, hogy megállítsam. Nem akarom ,hogy felálljon. Ha
feláll, akkor kitölti az egész látóteremet. Most egy szinten vagyunk egymással, és azt
akarom, hogy ez most így is maradjon.
- Nem hiszek neked. Látod, ez a probléma hazudozol nekem, hogy aztán elhagyj. Úgy
tűnik, hogy te már csak ilyen ember maradsz. – kiabáltam, és rázúdítottam az összes
haragomat.
- Soha nem hazudtam neked. – csattant fel.
- Nem számít. Nem akarok harcolni ezért többet, és a sírást is abba hagytam már.
Hagyom, hogy elmenj. – mondtam határozottan. Talán ha elég erélyesek a szavaim
elhiszi nekem.
- Hagyod, hogy elmenjek? - Kérdi olyan hangon, amitől elvesztem. Talán

visszakaphatom. Istenem, miért ilyen szép a hangja? Könnybe lábad a szemem, és
lenézek a lábamra.
- Nem tehetem ezt magammal többé. Küzdök magammal és megpróbálok normálisan

tevékenykedni. Miközben a fejemben újra, és újra lejátszódik az, ami köztünk történt. És
ettől az őrületbe kergetem magamat. Minden egyes alkalommal, amikor átadom
magam neked, te szét rombolod a szerelmem. Hagyj békén, Carter. - Tettem a kezem a
hasamra, és bele néztem a szemébe.
- Hagy minket békén. Kérlek.
Bárcsak parancsolóbb lenne a hangom, és sokkal meggyőzőbb lenne, de nem tudok az

lenni. Érzem, hogy a vállam leesik a vereségtől, szorosan behunyom a szemem.
A csend fülsiketítő.
V ajon tényleg azt mondta, hogy “minket”? Ugye nem azt mondta, hogy “minket”.
Tényleg ezt mondta?
Felnézek Laylára, és látom, hogy a válla remegni kezd. Rémülten nézem, ahogy lefolyik
egy könnycsepp az arcán.
- Nem, nem, nem, nem, nem! – felugrom, és újra felkapom.
- Ne sírj, bébi, kérlek, ne sírj!
A karomba tartva bementem vele a szobába, amikor megszólalt a csengő.
- Ki a fasz ez? – kérdeztem.
- A francba! Kínai kaját rendeltem. – mondta rekedten Layla.
- Majd én gondoskodom róla. – mondtam neki, majd letettem. Az ajtóhoz sétáltam és

kinyitottam. Mikor megláttam a fiatal srácot, étellel a kezében, megragadtam néhány
bankjegyet a zsebemből, és a kezébe dugtam, motyogott egy "köszönömöt", aztán
kivettem az ételt a kezéből, és becsaptam az orra előtt az ajtót. Ráfordítottam a zárat,
bekapcsoltam a riasztót, majd betettem az ételt a hűtőbe. Megfordultam, és megláttam
a csajomat, amint óvatosan figyelt. Oda mentem, és újra a karomba kaptam őt.
- Tudok járni! – szipákolta.
Figyelmen kívül hagytam a tiltakozását, és bevittem a kis folyósón át a hálószobába.

Nem tudom kezelni a könnyeit, és látni, hogy szomorú, ez összetöri a szívem. A szobájába
érve gyengéden letettem az ágy sarkára, aztán kiegyenesedve lebámultam a kis
testére. Érzem, hogy a védő ösztönöm elborít.
- Cseresznye! Bébi, nézz rám! – követelem. Tudom, hogy szüksége van most az
irányításomra. Most sem különbözik ez attól, hogy mi hogyan működünk együtt. A
könnyes szemeivel néz fel rám, és az egyetlen, amit tehetek, hogy nem borulok rá. Az
elmúlt hónapokban, amiket távol töltöttem tőle darabokra szakadt a belsőm. Látni, hogy
eltol magától, ez jelentette a véget számomra. Lerántottam a pólómat, hogy
megszabaduljak a kurva bűzétől, és lecseréljem a csajom illatára. Ő ránézett a csupasz

mellkasomra, aztán újra a szemembe.
- Cseresznye! Esküszöm, hogy mindent elmagyarázok. De előbb neked kell

megmagyaráznod, hogy mit jelent a "mi"!
Megtöri a szemkontaktust, és ki bámul az ablakon.
- Ne tégy úgy, mintha nem tudnád Carter. Biztos vagyok benne, hogy Saint még aznap
elmondta neked, amikor rájött. Rendben, végül is tök mindegy. A babának, és nekem
nem volt szükségünk rád az elmúlt három hónapban, és holtbiztos, hogy nincs rád
szükségünk most.
- Baba? – suttogom, térdre borulva előtte.
Rám nézet az arcára kiült a zavarodottság.
- Nem tudtad? – kérdezte próbaképpen. Remény öntötte el a gyönyörű arcát. A keze

elindult, hogy megérintsen, de megállt a levegőben, majd visszaejtette maga mellé. Az,
hogy nem akar megérinteni, jobban fáj, mintha felpofozott volna. Életemben először,
könnyek csípték a szemem.
– Egy baba – suttogtam újra, és a fejem az ölébe hullott. Az arcomat a fürdőköpenyébe

fúrom, ami ettől a mozdulattól szétnyílik. Ha életemben először sírni fogok, akkor nem
akarom, hogy lássa. Akkor sem sírtam, amikor elvesztettem a szüleimet. A karjaimat a
dereka köré fonom, az arcomat a hasához nyomom.
- Az én babám. – ziháltam fel, és meleg könnycseppeket éreztem végigfolyni az

arcomon.
Layla simogatni kezdi a fejem, és a vállam, és érzem, hogy ő is elkezd sírni.
- Te tényleg nem tudtál róla? Istenem! Carter, azt hittem, hogy nem kellek neked. Hol
voltál? Miért hagytál el? Nyomorultul éreztem magam nélküled.
- Cseresznye! Csak adj egy percet, hogy kiélvezzem ezt. Mindent elmesélek, Csak hadd
élvezzem ki ezt a pillanatot. Kérlek! – mondom rekedt hangon.
Előtte térdelek, és a meztelen testét a csupasz mellkasomhoz húzom. Így akarok maradni
örökre. Hallom, ahogy szipogva felnevet, és tudom, hogy ő is élvezi ezt a pillanatot.
Elmozdítom a fejem így az ajkam a hasán van, és elkezdek beszélni:
- Hé, kis haver, én vagyok az apukád! Nagyon szeretlek téged, és anyukádat is. -
megcsókolom egyszer lágyan a hasát, és hátradőlve felnézek rá. Egy hatalmas mosoly ül
az arcán, amitől úgy érzem, hogy a világom tökéletes. Ki gondolta volna, hogy a
bosszúm ahhoz vezetett volna, hogy ezt elvegyék tőlem?
- Kis srác? Ez egy kicsit korai, nem gondolod, Carter?

- Egy férfinak is álmodozhat, nem? Itt vagy velem, így az első álmom már valóra is vált.
Cseresznye a szemét forgatja a béna viccemen, de tudom, hogy tetszik neki. Felnyúlok,
és letörölöm a könnyeket az arcáról, majd mindkét oldalon megpuszilom, és letolom a
köpenyt a válláról.
- Carter! Várj! Először beszélnünk kell! – mondta, majd elkezdi eltakarni magát.
- Cseresznye! Szerelmem! Három hónapja, arra vágyok, hogy beléd kóstoljak! Beszélek,
de el lesz tompítva a hangom.
Layla nevet, és megengedi, hogy levegyem róla a köpenyt, így teljesen meztelenné
válik. A lehető leggyorsabban lerángatom a farmerem, és a csizmámat. Miközben a
meztelen testét nézem, észreveszek valamit az rajta.
- Mi van az oldaladon, Layla?
Látom, hogy az arca elpirul, és érzem, hogy rejteget valamit előlem. Odanyúlok, és
elhúzom a karját, így meglátom, mi van a tökéletes testén. Aztán meglátom, a nevem a
bordáira tetoválva.
-Ó, Cseresznye! Miért jelölted meg a gyönyörű szép tested a nevemmel? Nem vagyok
méltó erre!
- Azon a napon csináltattam, amikor elmentél. Tudtam, hogy nem számít semmi, mert
egy részed mindig velem lesz. Azt akartam, hogy amit a szívemben hordozok, annak
legyen egy fizikai megnyilvánulása is.
Lehajoltam, hogy megcsókoljam a tetoválást. Az ujjaimmal végig követtem a betűket,

majd újra megcsókoltam. Tudom, hogy nem szolgáltam rá, de látni a nevemet a bőrén,
tudni, hogy önszántából csinálta, attól tíz lábbal (kb. 3 méter, a ford.) magasabbnak
érezem magam.
- Köszönöm bébi, imádom. Szeretlek! – mondom, és mögé lépve, lefekszem az ágy

közepére.
- Gyere, ülj az arcomra, Cseresznye! Szükségem van az édes kis puncidra!
Tetőtől talpig elpirul, de felmászik rám. Megáll a mellkasomon, de én elkapom a csípőjét,

és oda ültettem, ahová szeretem volna.
- Azt mondtam, hogy az arcomra Cseresznye! Ne akard, hogy megint megkérjelek erre!
Felnyúlt, és megfogta a fejtámlát. Megragadtam a csípőjét, és a számra húztam a

punciját. Mindketten hangosan felnyögtünk, és éreztem, amint a farkamból a hasamra
csöpög az előnedvem. Bassza meg! Már annyira hiányzott az íze! Úgy falom a punciját,
mint egy kiéhezett ember, aki előtt ott a lakoma. Az izétől felnyögök a gyönyörtől.
Megpróbálok beszélni, de nem vagyok hajlandó eltávolítani a számat az én finom
csemegémről. A szavaim úgy hangzanak, mint elcseszett nyögések.
- Mi a fenét mondtál, Carter? – kérdezi szórakozott hangon, ahogy tovább mozog a

csípőjével, és húzogatja a punciját a számon. Egy kicsit eltolom, csak hogy pontosan
értse, amit mondok.
- Azt, hogy azóta nem voltam másik nővel, amióta veled találkoztam. Hidd el, nem most
fogom elkezdeni, csak mert külön voltunk három hónapig.
A szavak között a punciját nyalom, érzem, hogy a nedve lefolyik az államon. A számba
szopom a csiklóját, majd vonakodva felemeltem a fejem, hogy elmondjam neki mi
történt. Tudtam, hogy már aggódott értem, de nem tudtam, hogy terhes.
- Nem tudtam, a babáról Cseresznye! Esküszöm! Ha tudtam volna, azonnal visszajövök.
A csípőjét a számhoz dörzsöli, a kezemmel meg fogom a fenekét, hogy segítsek elélvezni
neki.
- Nagyon boldog vagyok, Cseresznye! Annyira kibaszottul boldog, hogy terhes vagy a
gyermekemmel.
Mélyen bele nyaltam a puncijába, amitől az vágyakozva kezdett lüktetni.
- Ez az, bébi, élvezz az arcomra. Szeretném a krémedet az egész arcomon érezni.

Kibaszottul élvezz az arcomra a kis punciddal! Baszd meg az arcom, Cseresznye!
Felkiált, és keményebben kezdi dörzsölni magát az arcomhoz. Becsúsztatom az egyik

ujjam a puncijába, amitől még nedvesebb lesz. Bassza meg, annyira szűk! A kezemmel a
seggét kezdem simogatni. Hangosan nyögdécsel, és érzem, hogy közel van a csúcshoz.
A számba szopom a csiklóját, és az ujjam a szűk fenekébe nyomom. Ettől megremeg, és
az arcomra élvez, a nevemet sikoltva. Ettől elveszítem az önuralmam, és a hasamra
élvezek. Meg sem érintettem a farkam, elég volt csak hallanom, és ízlelnem őt, hogy
elélvezzek. Míg lecsillapodik, gyengéden simogatom a lábát és a fenekét, ezzel
próbálom kimutatni, hogy mit érzek iránta. Szeretem minden egyes porcikáját, annak
ellenére, hogy ezt néha nehéz szavakkal elmondanom, így megpróbálom éreztetni vele.
A szüleim halála után az utcán nevelkedtem. Nem voltunk egy tökéletes család, de amíg
éltek mindent megtettünk egymásért. Azt gondoltam, hogy számomra nem létezik szép
jövő, így előtte soha nem mondtam senkinek, hogy szeretem. A francba, soha nem
hallottam ilyet Layla előtt. Soha nem akartam gyerekeket, mert azt gondoltam, rossz apa
lennék, most már tudom, hogy nem így van. Azt is tudom, hogy amíg Cseresznye ott lesz
mellettem az oldalamon, addig megtehetek, bármit elérhetek. Abban a pillanatban,
hogy azt kimondta: "baba" tudtam, örökre az enyém marad, soha nem elengedem el.
Magam mellé fektetem, majd rágördülök, a könyökömmel kitámasztva magam, hogy

agyon ne nyomjam. A hasamon lévő sperma szétkenődik közöttünk. Lenyúl, és megérinti.
A farkam még mindig kemény, de ettől még keményebb lesz. Az ujjait a szájába veszi, és
tisztára nyalja. Az ajkamat az övére tapasztom, hogy meg kóstoljam a nedveink
keverékét. Megragadja a vállam, és közel húz magához. Belélegzem az illatát, és minden

vágyam, hogy ez a pillanat örökké tartson.
Megtöröm a csókot, mert megérdemli, hogy tudja, hogy mit érzek:
- Szeretlek, Layla! - zihálom, és csak bámultam a gyönyörű arcát
- Soha többé nem hagylak el!
A szemembe néz, és egyetértőleg bólint.
- Én is szeretlek, Carter! De soha többé ne tedd ezt velem. Meg kell beszélned velem a
dolgokat. Nem vagyok már kislány.
Megmozdultam, és a kemény farkamat a nyílásához vezettem.
- Hidd el, cseresznye! Tisztában vagyok vele, hogy felnőtt nő vagy!
A pániktól megdermedek, mielőtt beléhatolnék.
- Francba, Cseresznye! Szabad ezt csinálnunk? Hiszen terhes vagy! Úgy értem, tudom,
hogy az emberek aközben is csinálják, de az én farkam hatalmas, és biztos vagyok
benne, hogy nincs elég hely neki a szűk kis puncidban.
Felnevet és megmozdítja a csípőjét, hogy jelezze, kész befogadni engem.
- Carter, kérlek! Ez teljesen biztonságos.
- Nem tudom. Azt hiszem, inkább a segged kell megbasznom. Régóta vágyom rá és az is
ugyanolyan jó lesz. - Ez logikusnak tűnik számomra, addig mindenképp, míg holnap
beszélek az orvosával.
A szeme nagyra kerekedik, és megrázza a fejét.
- Carter, te túl nagy vagy ahhoz, hogy ott beférj. Nem fog menni!
- Cseresznye, én nem kértem engedélyt. Azt mondtam, hogy meg baszom a segged. Te
és én nem vagyunk egyenlők. A tested az enyém. Emlékszel?
- De…
- Azt mondtam, hogy megbaszom a segged, a vita lezárva! Hidd el, a végén még
könyörögni fogsz érte. Adok egy kis ízelítőt, de ma este csak a puncidat akarom
megbaszni, de be fogom tenni a faszomat minden egyes lyukadba. Megérteted? És ne
feledd, kis Cseresznyém, a válasz mindig csak “igen Carter “ lehet.
Küld felém egy gonosz pillantást, amitől kibaszott aranyos, majd vonakodva bólint, és azt
mondja:
- Igen, Carter.
- Jó kislány. És most maradj nyugton. Nem akarok fájdalmat okozni amikor behatolok az
édes kis puncidba.
Lassan, óvatosan próbálom elsüllyeszteni a faszom a szűk kis puncijában.
- Kibaszott Krisztus! Rohadtul szűk vagy! Ez szorosabb, mint amire emlékeztem bébi. Bassza
meg, nem fogom tövig nyomni.
- Lehet, hogy azért olyan szűk, mert még nem szokott hozzád – nyögi.
- Tényleg? Akkor azt hiszem, tennem kell valamit ez ellen, nem igaz?
Feltolja a csípőjét, és megpróbál rávenni, hogy gyorsítsak.
- Kérlek, Carter, gyorsabban! Többre van szükségem! Kérlek!
- Nem szabhatsz feltéteket, amikor benned vagyok, Cseresznye. – mondtam

fogcsikorgatva, miközben meg próbálom nem elveszteni az önuralmam.
- Kérlek! Már annyira hiányoztál! Szó nélkül elhagytál!. Szükségem van rád!
Ettől elvesztem az önuralmam. Gyorsabb tempót veszek fel. Megadom neki azt, amit
mindketten szeretnénk, és ményen felnyársalom. Lenézek, és látom, hogy a farkamon
csillog a nedvje. Ez még jobban felizgat, és keményebb tempóra váltok. Félre kell
néznem, mert látni a faszomat, ahogy ki-be mozog a szoros kis puncijában, túl sok
nekem. Nem bírom sokáig, vele nem. Felmordulok, amikor a karjával, és a lábával belém
kapaszkodik. Összeszorítom a fogam, és próbálom késleltetni az orgazmusom. Érezem,
hogy az erek kidagadnak a nyakamon.
- Nem bírom tovább, bébi! El kell élvezned!
Lenyúl közénk és dörzsölni kezdi magát. Újabb két erőteljes döfés után érzem ,hogy a
puncija megszorítja a farkam, majd elélvez. Nekem sem kell több. Keményen, és mélyen
élvezek bele. Teljes súlyommal ránehezedem, amitől halkan felnyikkan. Azonnal leugrom
róla.
- Ó, Istenem! Maradj ott! Hívom a mentőket!
Megfordulok, és a gatyámat keresem, amiben a telefonom van. Hallom, ahogy

Cseresznye mögöttem kuncog, miközben én a padlón mászok a cuccaim között
kutatva.
- Carter, jól vagyok. Nem bántottál. Gyere vissza az ágyba!
Megpaskolja az ágyat maga mellett. Felkelek, és lenézek a meztelen testére.
- Ne nevess, Cseresznye! Elfelejtettem, hogy gyengédnek kell lennem, és majdnem

összenyomtam a babánkat. Ez most vészhelyzet! Hagyd abba a vihogást!
Látom, hogy az egész teste remeg, miközben próbálja visszatartani a nevetést. Én

eközben úgy érzem magam, mint egy idióta, mert fájdalmat okoztam neki. Felemeli a
szemöldökét, majd széttárja a lábait, ezzel teljes rálátást nyújtva a spermámtól csillogó
puncijára. Hirtelen már nem is emlékszem, hogy mitől pánikoltam be, mert az egész
lényegem a lába közé összpontosít.
- Carter, jól vagyok. Gyere vissza az ágyba, és beszélgess velem.
Vonakodva feladom, és visszamászok mellé az ágyba. Lefekszem vele szemben, és a

testét az enyémhez húzom. A keze a mellkasomon pihen, ott ahol a nevét ábrázoló
tetoválásom van. A feje a karomon nyugszik, mintha a párnája lennék. A másik kezem
védelmezően a hasán nyugszik, a lábammal átölelem, és olyan közel húzom magamhoz,
amennyire csak lehetséges. Nem akarom, hogy elhúzódjon tőlem. Nem vagyok biztos
benne, hogyan fogja fogadni, amit mondanom kell. Bassza meg! Nem tudom, mennyit
mondhatok el neki. Meg fogom ölni az apját.
- Az apádat kerestem, Cseresznye!
Érzem, hogy megmerevedik, de nem törte meg a szemkontaktust. Nem tudom, mire
emlékszik arról az éjszakáról. Amikor megtudta, hogy ki is az apja valójában.
- Egy sztriptíz bárban volt találkozóm egy informátorral. És mielőtt fölöslegesen

felbosszantanád magad, közlöm, hogy egy ujjal sem értem hozzájuk. Az egyik hozzám
dörgölődzött, ezért érezted a szagát rajtam.
- Tudod, hogy soha sem nézek más nőre. Hogyan tudnék egyetlen egyet is megérinteni?
Te vagy az egyetlenem, bébi. Az első és az utolsó szerelmem. Ezt soha se kérdőjelezed
meg! - lehajoltam a nyakához és beleharaptam. Szeretem megjelölni a testét.
– Én is szeretlek Carter! – suttogta. Felnyúlt, és megsimogatta az arcomat.
- Megtudtam néhány dolgot, de az apádat nem sikerült megtalálnom. Azzal töltöttem az

elmúlt három hónapot, hogy felépítsek egy biztonságos házat kettőnknek. Odamegyünk
amilyen gyorsan csak lehetséges. Amikor azt mondtam, hogy biztonságban vagy azt
komolyan is gondoltam, mindaddig, amíg én élek, biztonságban leszel. De van egy
olyan érzésem, hogy az figyeltetett téged pár éve. Tudnom kell, hogy te, és a baba
biztonságban vagytok.
Nem mondok el minden apró részletet, amit O'Leary akkor csinált, míg börtönben
voltam, mert nem akarom megijeszteni, de meg kell értenie, hogy ez most nagyon
komoly.
- Ez arról az éjszakáról szól, amelyikre nem emlékszem? - kérdezi.
Ez a beszélgetés azon része, amitől rettegtem.
- Igen, bébi, ez az. Arról az éjszakáról, amikor megpróbáltál megszökni velem.

Látom a döbbenetet az arcán, és tudom, hogy erre nem emlékszik.
- Azon a napon az apád rájött, ki vagyok valójában, és azt tervezte, hogy eltesz láb alól.
Vett egy nagy levegőt. Megsimogatom a hüvelykujjammal a száját, hogy

elcsendesítsem, mielőtt kérdezősködni kezd.
- Tudtam, hogy eljön értem. Nem szerettem volna, hogy kereszttűzbe kerülj, így azt
mondtam, hogy csomagolj be, és találkozzunk. Még soha sem futottam el semmi elől, de
érted hajlandó voltam, hogy megmentselek, mert szeretlek. Amikor apád egyik embere
megtalálta a csomagokat, kiverte belőled a szart is, aztán tájékoztatta az apádat.
Téged használnak fel csaliként, hogy engem elő csalogassanak. Kész volt feláldozni a
saját lányát, csak hogy megfizessek az árulásomért. Nem tudta, figyeltelek Cseresznye.
Sosem foglak szem elől téveszteni. Éppen időben értem oda, hogy megmentselek, de
ölnöm kellet, amit egy másodpercig sem bánok. Azt tettem, amit tennem kellet, hogy
életben maradj, ha ez azzal is járt, hogy elveszítelek.
- Az apádnak sikerült elmenekülnie, nem tudtam foglalkozni vele. Amikor odaértem

hozzád, addigra már nagyon megvertek…
- Carter, jól vagyok - suttogja, és lágyan megcsókol. Rájövök, hogy magamhoz szorítom.
Nem értem, hogy ő hogy lehet ezzel rendben. Az én hibám volt, ami történt, hogy
bántották. És mégis ő próbál engem megnyugtatni.
- Láttam, hogy alig lélegzel, és kihívtam a mentőket. Megvártam, amíg megérkeztek. Így
a rendőrök elkaptak, és letartóztattak gyilkosság vádjával. Beismertem, ügyvédet
kaptam, aki foglalkozott az ügyemmel, informátorrá váltam apád ügyeiben. Most, hogy
kiszabadultam, meg fogom bosszulni azt, amit veled tett.
- Ennyi elég mára, Cseresznye. Mindkettőnknek nehéz napja volt, nem megyek sehová.
Hadd tartsalak a karomban alvás közben, reggel majd beszélhetünk még, oké?
Vonakodva beleegyezik.
- Jól van, Carter, de holnap, szeretnék mindent megtudni.
- Aranyos vagy mikor követelődzöl. Most aludni, bébi. Az enyém vagy.
Eltart egy ideig, amíg meg érzem, hogy a teste ellazul, majd elalszik. Sokáig figyelem őt,
átölelve, míg én is elalszom.
Laylaról álmodom, mindig is róla álmodtam!

Layla
Óvatosan kihúzom Carter kezét a lábaim közül, és arrébb csúszok, hogy ne ébresszem
fel. Visszanézek rá. Az éjjel olyan szorosan tartott, mintha attól félne, hogy eltűnök, ha egy
pillanatra is elenged.
Még alvás közben is félelmetesnek néz ki, úgy néz ki, mint egy rohadt tank. Attól, hogy
mellette vagyok, kicsinek és védettnek érzem magam. És ez az érzés még
varázslatosabb, amikor a farka bennem van, amikor a nagy testével takarja az én
testem, és minden egyes pillanatát uralja az élvezetemnek. Ettől az agyam kikapcsol, és
csak annak a gyönyörnek élek, amit tőle kapok. Soha sem éreztem magam olyan
szabadnak, mint most vele.
Nem tudok ellenállni, az ujjammal megsimogatom a tetoválását. Minden alkalommal,

mikor meglátom a nevem a bőrén, libabőrös leszek. Az, hogy most itt fekszik mellettem,
nagyon sokat jelent számomra. Tegnap éjjel küzdöttem az alvás ellen. Annyira féltem,
hogy mire felébredek, megint elhagy. Ha így lett volna, akkor a lelkem ezer darabra tört
volna.
Amikor már azt hittem, hogy köztünk vége mindennek, visszajött hozzám, és ez által újra
teljessé váltam. Olyan sokszor álmodtam erről a napról. Mellette ébredni, olyan, mint egy
valóra vált álom. A tegnap esti beszélgetésünk után keserűnek éreztem magam. Még
mindig kevés dologra emlékszem, abból a nyolc évvel ezelőtti estéből. Az emlékek
darabokban térnek vissza hozzám. Most már tudom, hogy Carterrel akartam elszökni, és
azt is, hogy az apám felhasznált ellene. Tudtam, hogy az apám gonosz, de soha nem
gondoltam, hogy engem sem kezel másképp. Reméltem, hogy a rémálmaim nem
valósak, de miért hazudna Carter nekem?
Ahogy a babára reagált, attól elolvadt a szívem. Az ujjam lefuttatom a hasán, követve a
többi tetoválását, és amikor elakad a lepedőben, látom, hogy a farka megrándul.
Felnézek. Még mindig alszik. Sokkal nyugodtabbnak és fiatalabbnak látszik alvás közben,
annak ellenére, hogy a reggeli borosta már kiült az arcára.
Eddig nem volt alkalmam felfedezni magamnak a testét, így most kiélvezem a pillanatot.
Nem tudom, mit hoz számunkra a jövő, így ki akarok élvezni minden percet. Lehúzom róla
a lepedőt, és lebámulok a farkára, próbálom memorizálni a képet. A hosszú, vastag
farka felém ágaskodik, mintha csak tudná, hogy mit akarok, mintha Carter még
álmában is rám lenne hangolódva. Négykézlábra állok és elkezdem nyalogatni a
makkját, majd köré zárom az ajkaim, olyan hatalmas, hogy nem is fér az egész a számba.
A kezemmel simogatom a rúdját, míg a makkját a számmal kényeztetem. Sosem fogtam

még férfi farkát, nemhogy a számba vegyem, de láttam videókat, és olvastam
könyveket a témában, így van némi fogalmam, mit is kell csinálnom. Érzem a farkán a
múlt éjszakai szenvedélyünk illatát és belenyögök a farkába.
Fojtott nyögés tör fel Carterből, és a csípőjét előre lendíti. Ledöfi vele a torkom, de nem
érdekel. ettől csak még jobban felizgulok. Minél tovább szopom, annál könnyebb
mélyebbre vennem a számba. Megragadja a hajam, és a kezére csavarja.
- Baszd ki, Cseresznye! Fogalmad sincs, milyen érzés látni, hogy a faszomat szopd –
morogja, majd a csípőjét mozgatva baszni kezdi a számat.
Az egyetlen, amit tehettem, hogy tovább nyögök. Fogalmam sem volt, hogy ha ezt
csinálom vele, attól felforrósodik az egész testem. Amint megérzem, hogy a másik keze a
combomra csúszik, közelebb húzódok hozzá, hogy jobban hozzám férjen. Neki döntöm a
csípőm, abban a reményben, hogy a keze hozzá ér a puncimhoz.
Csatt!
Rá csapott a fenekemre, amit a csiklómban éreztem.
- Rossz kislány! Azt kapod, amit adok! Ha továbbra is ezt csinálod, elveszem a faszom.
Ettől csak még keményebben kezdem szopni.
- Ó, a fenébe, baby! Szereted szopni a faszomat, nem igaz? – nyögi, aztán a keze meg
feszül a hajamban.
- Istenem, nézd milyen nedves vagy. Fogadok, hogy a csiklód már lüktet értem, nem
igaz?
Csak bólintani tudok, annyira be vagyok gerjedve. A keze lassan megint felcsúszik a
combomon, és küzdenem kell, hogy ne mozgassam meg a csípőmet. Igyekszem a
szopásra koncentrálni. Nem is kell sokat mozgatnom a fejem, mert Carter döfködi a szám.
Ez olyan, mint minden vele. Birtokolja a szám, a testem. Szükségem van arra, hogy
birtokoljon. Tudtam, hogy amint felébred, átveszi az irányítást, és úgy tűnik, hogy pont ezt
élvezem.
Két ujját a nedves puncimba tolja.
- Baszd meg az ujjam, Cseresznye. Tégy úgy, mintha a farkam lenne.
Azt teszem, amit mond. A testem mindig azt teszi.
- Tele fogom élvezni a torkod, és te lenyeled minden egyes cseppjét. Ha egyetlen egy
csepp mellé megy, elverem a segged, és talán a puncidat is.
A szavai hatására azonnal elélveztek. Hallani, amit mond, elég volt, hogy átlendítsen az
élvezet küszöbén. A gondolat, hogy elverhet, több, mint amit el tudok viselni. Hangosan
felzokogok, ahogy az orgazmus végig szalad a testemen, miközben ő tele spricceli a
torkom az ondójával. Azonnal lenyelem, mert ezt szeretné, és meg akarom mutatni neki,
hogy lépést tudok tartani az igényeivel, hogy úgy akarom őt, mint ahogy ő akar engem.
Talán még jobban is.
- Bassza meg - nyögi, és magára húz.
- A fenébe is, Cseresznye! Mindig meglepsz. – zihálja, aztán az ujjait, amik az előbb
bennem voltak, a szájába teszi, és lenyalja.
- Az ízed nyalogatva, csak még éhesebb leszek.
Felhúzom a szemöldököm. Nem tudom eldönteni, hogy ennivalóra éhes vagy rám
éhezik.
- Nem hiszem, hogy el tudnék viselni még egy ilyen orgazmust. Adnod kell egy percet. -
mondom, és megpróbálok felkelni róla, de a karját szorosan körém fonja, így meg sem
tudok mozdulni.
- Mit gondolsz, hová mész? Ha többet szeretnék, akkor többet is fogsz adni – parancsolja,
de az élét elveszi azzal, hogy a nyakamat cirógatja az orrával. A borostája csiklandozza
a bőröm, amitől felkuncogok.
- A baba éhes – biggyesztettem le a szám. Carter azonnal akcióba lendül. Kiugrik az

ágyból teljes meztelen dicsőségégében. A farka hihetetlen módón újra kemény. Nem
tehetek róla, megbámulom, és mohón nyalogatom az ajkam. Talán túl sokat vártam rá,
ezért lettem ilyen szex őrült. Lehettem akármilyen dühös rá, jelenleg azt tehetett velem,
amit csak akart. A rabjává váltam.
- A szemembe nézz, bébi. Én nem csak egy darab hús vagyok. – mondja Carter egy
önelégült mosollyal az arcán. Szeretem látni őt, így nyugodnak ,és boldognak most az
egyszer. Tetszik, hogy ilyen nyugodt és boldog most. Felmosolygom rá. Vele ébredni,
együtt henteregni az ágyban, együtt indítani a napot, ez annyira tökéletes és normális.
De tudom, hogy ez csak ideiglenes. Még annyi minden áll előttünk. Carternek dolga van,
és itt sem lenne velem, ha nem szenvedek balesetet. Ami azt jelenti, hogy újra el fog
menni, és z beárnyékolja a boldogságomat.
Leejtetem a fejem, és a lepedőt bámulom, amíg meg nem áll előttem, és felemeli a
fejem, hogy a szemembe nézhessen.
- Hol járnak a gondolataid, bébi? – kérdezi, és megsimogatja a hüvelykujjával az állam.
- Én ... csak ... tudom, hogy ez most nem fog sokáig tartani. Tudom, hogy vannak dolgok,
amiket még elkell intézned. Össze vagyok zavarodva és még mindig rengeteg kérdésem
van - suttogom. Gyűlölöm most ezt felhozni, de ki akarom beszélni magamból. a
félelmemet, hogy elmegy. Még ha tudom is, hogy nem azért megy el, mert nem szeret,
hanem mert gondoskodni akar a biztonságomról.
- Bébi, nem megyek sehova! De nem akarok most erről beszélni. Később megbeszéljük,
de most i akarom élvezni az együtt töltött időt. Tegyünk úgy egy kicsit, mintha semmi sem
számítana. Meg tudod ezt adni nekem ma reggel?
Bólintok, mire felemel az ágyról, a lábaimat köré fonom, aztán lecsap a számra. Már
csókolóztam néhány férfival életemben, de senki sem érhet fel hozzá. A csókjai olyanok,
mint a szeretkezéseink, erőteljesek, túlcsordulva érzelmekkel. Megízlelt, és elvett tőlem
mindent, amit csak akart. Csókolózás közben bevisz a fürdőszobába, és rá ültet a mosdó
szélére, megengedi a vízcsapot, visszajön hozzám, és betesz a zuhany alá.
- Ugye tisztában vagy vele, hogy tudok járni?
- Csak vigyázok rád Cseresznye! A fürdőszoba nagyon csúszós, és nem akarom, hogy el
ess. A gyermekünket hordod.
A szememet forgatom, mire Carter küld felém egy “Csináld, amit mondok“ nézést,
amitől ismét csak a szeme forgatom.
- Az elmúlt három hónapban egyedül zuhanyoztam, és oda figyeltem, így azt hiszem,
rendben vagyok.
Látva Carter arcán a fájdalmat, azonnal megbánom szavaimat. Mondani akar valamit,
de inkább hallgat. Kezét a hasamra csúsztatva a szemembe néz, és a tekintete elárulja,
hogy milyen sokat jelentek neki. Tudom, hogy ezt az oldalát, az érzelmes férfi oldalét,
még senkinek sem mutatta.
- Senki sem fog többé elvenni tőlem! Soha többé! Van egy tervem, Cseresznye. A
közelemben maradsz, de befejezem, amit elkezdtem. Tudom, hogy valaki baszakodott
az autóddal, így nyilván rád találtak. Azt hittem, hogy elrejtettelek előlük amikor
elmentem, de kihagytam valamit. Lehet, hogy miattam találtak rád. Önző voltam,
amikor a börtönből egyenesen hozzád jöttem. A farkammal gondolkodtam. Tudnom
kellett volna ,hogy figyelnek. Tudták, hogy mennyire vágyom rád, hogy a börtönben sem
adtam fel a reményt. Hogy mennyire felizgultan mentem hozzád aznap éjjel. Azt is
tudták, hogy érted hajlandó lennék lemondani a bosszúmról.
- Ó, Carter. - suttogom, szavai könnyeket csalnak a szemembe.
- Hadd fejezzem be, Layla.- mondja, az ujját az ajkamra téve.
- Elvették tőlem a pillanatot, amikor kiderült, hogy terhes vagy. Elegem van abból, hogy
elvesznek tőlem. Nem fogom többször elmondani, de tudnod kell, hogy milyen komolyan
gondolom. Soha többé nem foglak elhagyni. Megértetted?
- Igen - mondom neki, és érzem hogy a gond lecsúszik a vállamról.
- Igen, mi?
- Igen, megértettelek Carter.

- Helyes bébi – mondja ,és a samponért nyúl.
- Engedd, hogy megmosdassalak, hogy aztán az egész napot a bemocskolásoddal

tölthessem.
- Tökéletesen hangzik - válaszolom, és hátra döntöm a fejem a vízsugár alá.
- De zuhanyzás után reggelit kell csinálnod a fiúknak. Energiára lesz szükségem, hogy újra,
és újra beszennyezzelek.
- Fiúknak? – kérdezem. Várunk valakit?
- Igen, Juniornak és nekem. – mondja, és megsimogatja a hasam.
- Hé, ő egy kislány. Nos, talán jobb lenne. – szidom le.
- Lószart, Cseresznye! Ha ő egy kislány, aki úgy néz majd ki, mint te, akkor a végén újra
egy börtöncellába fogok kikötni.
- Nos, én meg biztos vagyok benne, hogy egy olyan fiút, mint te, nem fogok bírni
kinyomni a vaginámon. Ez nem fog megtörténi.
- Bassza meg! A vajúdásba bele sem gondoltam. Szent szar. Nem hiszem, hogy tudom
majd kezelni a látványt. - A pánik azonnal kiült az arcára. Kitör belőlem a nevetés.
- Nem vicces, Cseresznye. – Hörögte.
Ettől csak még jobban vihogtam, amiért egy klasszikus Carter nézés lett a jutalmam.
- Rendben! Rendben! Tisztíts meg, hogy valami ennivalót készíthessek. Mindjárt éhen
halok.
Carter elkezdte a testemet bedörzsölni a szappannal, esküszöm, a melleim soha nem

voltak még ilyen tiszták. Azt mondta, csak ellenőrzi, hogy érzékenyek-e, de ez baromság
volt. A következő dolog, az volt, hogy a bimbóimat a szájába vette, majd a lában közé
mozdult, letérdelt előttem, és alaposan meg tisztította minden egyes részemet, addig,
amíg már alig bírtam állni. A testem, olyan volt, mint a zselé mire végzett. Felállt, és gyors
mozdulatokkal meg mosakodott. Amint végzett, felkapott, és kiemelt a zuhanykabinból.
Törölközővel megszárított, majd hozott nekem egy pólót a sajátjai közül. Rám adta, és
helyeslően bólintott. Rohadt nagy volt rám, az ujjai böek voltak, és a térdemig ért. Ami
nem volt kis szó, mert nem voltam egy vékony kislány, miközben rajta úgy feszült, mintha
a második bőre lenne.
- Vannak ruháim. Ez a dolog hatalmas rám.
- Szeretnélek az én cuccaimba látni, Cseresznye. Így viselni fogod! Megértetted ?
Bár kérdésként fogalmazta meg, mindketten tudtuk, hogy nincs más választásom.
Ráütött a seggemre, és a konyha felé irányitott.
- Csinálj kaját asszony!
Lövök felé egy bosszús pillantást, de tetszik az ötlet így elindulok a konyhába reggelit
készíteni, boldogabb vagyok, mint kellene. Ez csak azt mutatja, hogy mennyire hiányzott
és mennyire izgatottá tesz a jelenléte. Már félúton vagyok, amikor Carter megragad, és
megfordít.
- Fel kell hívnom valakit és ehhez el kell mennem. De vissza jövök!
Kérdezni akarok ,de még sem teszem. Tudnia kell, hogy bízok benne.
- Rendben.
-Csókolj meg, Cseresznye!
- Nem tudlak. – Biggyesztett le a szám.
- És mi a francért nem? – Hörögte.
- Mert egy rohadt óriás vagy, és nem érlek fel. – ütöm meg a mellkasát. Szeretek évődni
vele. Felemelt, és megajándékozott egy lágy csókkal, ami eltért az eddigi szokásos
büntető csókjaitól. Megharabdálta az ajkaimat, és lustán a számba csúsztatta a nyelvét.
Egy pillanat múlva újra vissza tett a földre.
- Kimegyek egy kicsit, hívj, ha szükséged van rám.
Bólintok, majd a konyhába megyek, és elkezdtem kipakolni a hűtőből az omletthez

valókat. Hallom a bejárati ajtó csapódását, és látom Jusztint besétálni.
- Layla! Már annyira aggódtam érted. Hallottam, mi történt, és hiába hívtalak, nem
válaszoltál! - mondta felém közeledve.
A francba! Azt sem tudom, hogy hol van a telefonom. Fogadok, hogy Jeanette már
többször is hívott.
- Sajnálom. Azt hiszem, elszaladt velem az idő. - Elpirulok, amikor arra gondolok, hogy
eddig mit is csináltam. Justin a kezébe veszi az arcom és a szemembe néz.
- A baba jól van? Mondtam, hogy ha valamire szükséged van, én itt vagyok neked is, és
a babának is.
- Justin, minden rendben. – Mondom, és próbálok elhúzódni.
Sajnos túl későn!

- Ú gy néz ki, hogy vissza megyek a börtönbe!
Kibaszott öt percre megyek el, és ez a kis pöcs azonnal rá nyomul a nőmre. A testem
robotpilóta üzemmódban van. Arra eszmélek, hogy már a földön fekszik, és a térdem a
nyakán van. Valahol a háttérben hallom Laylat kérlelni ,hogy engedjem el őt. Annyira
kibaszott aranyos amikor bepánikol.
- Carter! Szállj le róla! Elkékült! – Lenéztek erre a Bébi szukára, más néven Justinra, és
látom, hogy tényleg elkékült. Karjaival és lábaival hadonászik, teljesen feleslegesen. Az
egész testét a földhöz szegezem a térdemmel. Nem tudom, miért van Cseresznye
kiborulva. Mondtam neki, hogy küldje el, erre most is itt van. Amikor beléptem, és meg
láttam, hogy hozzáér, düh borította el a testem, és esküszöm, vöröset láttam.
Nem akartam, hogy Cseresznye megismerje ezt az oldalamat, de ez vagyok én. Jobb,
ha már most megtanulja, hogy a többi férfi kibaszottul nem nyúlhat hozzá, soha többé.
Lenyúlok, és az oldalába és a gyomrába öklözöm, amitől begörcsöl. Egy kicsit
megemelem a lábam, hogy levegőhöz jusson.
- Azért vagy még életben, mert nem akarom összevérezni Layla házát. De most
kimegyünk a fészerbe.
- Carter! Komolyan! Nincs is fészerem. Engedd el! – Layla hangja egyre bosszúsabb, így
hát megteszem, amit kér.
Leveszem a térdem a nyakáról, azonnal fojtott köhögés tör fel a szemétből.

Megragadom a rózsaszínű pólóját, és a legközelebbi falhoz szegezem. Egy kicsit
feltartom, mintegy fél méterrel a padlótól, mert nem vagyok biztos benne, hogy meg tud
állni egyedül a lábán. Sajnos ez a kis pöcs még nem került szemtől szembe velem. Nem
tudom, Cseresznye mit láthatott benne.
-Elárulnád nekem ,hogy mi a faszt keresel itt, és miből gondoltad, hogy megérinted a
nőmet? Hadd világositsalak fel. Látod, azt a vörös hajút ott mögöttem?
Intek a vállam fölött Layla felé, amire a válasz egy tompa “Igen “ .
- Ez a gyönyörű szépség az enyém. Lehet, hogy melletted volt, és mutogatthattad egy

kicsit, de sosem tartozott hozzád. Úgy tűnik, hogy okos gyerek vagy, de én hülyére verlek,
ha nem értesz a szép szóból. – Közelebb hajoltam, hogy tisztán értsen minden szót.
- Egyedül nőttem fel, így nem tanultam meg osztozkodni. Megengedem, hogy ugyanazt
a levegőt szívd, mint ő, de ennyi. Ha még egyszer hozzáérsz, ha csak arra gondolsz, hogy
hozzáérsz, tőből fogom kitépni a karod. Világos?
Bólint, mire enyhitek egy kicsit a szorításán, mert nem akarom, hogy összepisilje magát a
házban. Elengedem a gallérját, és a falnak támasztom, hogy el ne essen. Remegek a
dühtől, és az adrenalintól, de a légzésemen nem mutatkozik a legcsekélyebb kimerültség
sem. Megérzem Cseresznye kezét a derekamon, és ettől a düh elszáll a testemből.
Változtatok a testhelyzetemen, hogy eltakarjam ez elől a kis pöcs elől. Még mindig csak
a pólómat viseli, ami bár eltakarta teljesen, de tudtam, hogy nincs rajta bugyi.
- Te engedted be őt, Cseresznye? – Kérdezem a vállam fölött.
- Nem, volt nála kulcs. – Mondja halkan, és a vérem ismét forrni kezd. Próbálok mély
levegőt venni, hogy lenyugodjak, és ne támadjak rá újra. Vissza kell nyernem az
önuralmam, és ehhez az kell, hogy elmenjen. Utána megbeszéljük ezt a kulcs dolgot.
- Ide a kulcsokkal! Neked már nincs jogod szabadon jönni-menni ebben a házban.
Köszönöm, hogy benéztél, de a papa már itt van!
Érzem, hogy Cseresznye megmerevedik mögöttem. Alig bírom visszafogni magam, ezért
ki fog kapni. A kis pöcs megdörzsöli a nyakát, majd előveszi a kulcsot és a pultra dobja.
- Layl... – Kezd beszélni, de én azonnal leállítom.
- Kibaszottul, ne is gondolj arra, hogy kiejtheted a nevét! Nem emlékszem, hogy bárkinek
is, ebben az istenverte házban engedélyeztem, hogy beszéljen.
Látványosan körbe nézek, csak hogy megmutassam, mekkora seggfej vagyok.
- Lehet, hogy nagy vagyok, de nem vagyok lassú. Szóval, dobd le a kulcsot, és lépj le
Junior.
- Justin, sajnálom. Majd hívlak...
- Nem! Kurvára nem fogod! – Szakítom félbe Cseresznyét. Előbb állítom az egész kibaszott
házat a fejére, minthogy az a nap eljöjjön.
- Nem, nem fogod! Soha többé nem hall rólad. Ne is reménykedj, mert ez nem fog
megtörténni.
Justin csak a fejét rázza, és kisétál az ajtón. Becsaptam mögötte, aztán megpördülök, és
megragadom Cseresznyét.
- Carter! – Sikítja, de nem foglalkozom vele. Annyira dühös vagyok, és tudom, hogy ő az
egyetlen, aki letud nyugtatni. Nem tudom elhinni, hogy ennek a kis szemétnek volt kulcsa
az én nőm házába. Hónapokkal ezelőtt megmondtam neki,hogy rúgja ki a seggét. Ölbe
kapom, és beviszem a hálószobába. Az ágyra teszem, és megfordítom, hogy nekem
háttal legyen. Lenyomom a vállát, így az arca a matracra, a feneke a levegőbe kerül.
Feltűröm a fölsőjét, felfedve a nagy zamatos fenekét, és a bal kezemmel megragadom
a derekát. A jobb kezemet a hátsójára teszem, majd elkezdem verni a seggét.
Élénkpirosra verem, miközben ő sikoltozva szitkozódik.
- Szitkozódj csak tovább, Cseresznye, és a verés is tovább fog tartani.
- Carter, te barbár seggfej! - Kiabálja a matracba. Ez megmosolyogtat.
- Úgy mondod, mintha ez rossz lenne kislány. – adok még a seggére egy-pár hangos
pofont, míg mindkét oldalon olyan fényes nem lesz. A sikoltásai nyögéssé változnak, amit
kurvára nem bírtam elhinni.
- Tudnom kellet volna, hogy ez a Bébi Szuka ide jön szaglászni. A kibaszott kígyó csak arra
várt, hogy félre nézzek. - Miután leverem minden frusztrációmat Cseresznye seggén,
lehúzom a nadrágom, és elhelyezkedem a háta mögött. A farkam kőkemény, és
szükségem van rá, hogy ki engedjem a haragom.
- Tudom, hogy ez részben az én hibám, de meg kell kapjalak, most rögtön, Cseresznye!
A farkam a nyílásához vezettem, majd keményen bevágódtam. Ettől belenyög a

matracba. Nem lassítok. Megragadom mindkét kezemmel a seggét, és keményen
megszorítom. Tudom, hogy ez fájhat a verés miatt, de szükségem van erre, hogy
emlékeztessem, kihez is tartozik. Markolom a seggét, miközben keményen döngetem,
nem birok leállni. Ezt megérzi majd a nap további részében. Minden egyes lépésénél
emlékezni fog rá, hogy kihez is tartozik, hogy ki az, aki gondoskodik róla.
- Ez a test az enyém, Cseresznye! Mindened az enyém! Mondd meg, kié ez a punci?
- Carter! – Sikoltja, de én hallani szeretném.
- Mondd ki, bébi. Az arcod a matracban, a puncid a levegőben, miközben egy vastag
fasz a heréig jár benned. Kié vagy?
- A tiéd, Carter! Csak a is a tiéd!
- Az istenit! Igen az enyém! Most pedig addig ismételgeted, amíg a szomszédok is tudni
fogják. - Nem kell tudnia, hogy a szomszédok nincsenek is otthon. Mintha hagynám, hogy
meghallják, ahogy elélvez. Keményen mozgok benne, de ő ellen tart, és vissza tolja
nekem a fenekét minden egyes döfésemnél. A nedvessége bevonta a farkam, és
lecsorog a golyóimra. Hangosan szekszelük, cuppogó, csattogó hangok töltik be a
szobát. Érzem, ahogy lenyúl oda, ahol egyesülünk, majd megérinti a golyóimat
miközben én mélyen benne járok. Bekeni az ujjait a saját nedvével, és hallom, hogy eléri
a csiklóját. A puncija elkezd körülöttem össze szorulni, tudom, hogy hamarosan elélvez. Ki
húzódom belőle, és elkezdem verni a faszomat, nézve hogy éri el az orgazmust. Látom,
hogy a puncija lüktetve hiányolja a farkam, mert azt szereti, ha benne vagyok, amikor
elélvez. Látva, hogy a puncija értem könyörög, elélvezek, és a spermámmal beborítom a
seggét. Minden koncentráciomra szükség van, ahhoz, amit csinálok, de megéri. Amikor
végzek, felállok, és elmosolyodom.
Cseresznye a válla fölött rám néz, aztán le a fenekére.
- Mit csináltál, Carter?
Lenézek a spermámmal borított seggére, amibe beleírtam, hogy “Enyém”
- Csak megjelöltem a területemet, Bébi. – Mondtam és a konyhába mentem, még

mindig kibaszott éhes voltam.
- Mi a pokol? – Hallottam a kiabálását a hálószobából, és az a gyanúm, hogy megnézte

magát a tükörben. Mosolyogva törtem fel a tojásokat, hogy elkészítsem a reggelinket.
Cseresznye becsörtet a konyhába, mire odafordulok, és meg csókolom a homlokát.
Annyira aranyos, amikor fel húzza magát.
- Carter, mégis mit gondoltál? Tisztára, mint egy ősember!
- Úgy emlékszem, a puncid, egyetértett velem öt perccel ezelőtt. Ülj le arra a gyönyörű
seggedre, hadd készítsek reggelit a családomnak.
Toppant a lábával, de teszi, amit mondok. Vissza fordultam a tojáshoz, és fütyörészve

folytattam. Nem hiszem, hogy voltam valaha is ilyen boldog életemben.
- Néha átjött, és megjavított pár dolgot. Ezért volt kulcsa. - Mondja Cseresznye
bocsánatkérően.
- Megértem. El kellett volna mondanom ,hogy hol vagyok, és miért mentem el. -
megfordulok, hogy a szemébe nézhessek.
- Soha többé nem érhet hozzád. Nem számít, hogy mi az oka. Megértettél?
- Megértettem, Carter.
- Jó, és most egyél. Hadd növekedjen benned a kisfiam. Azt akarom, hogy olyan nagy és
erős legyen mint az apja.
Elpirul és biztos vagyok benne, hogy arra gondol, amikor ezeket a szavakat korábban
használtam. Azt hiszi, nem tudom, hogy milyen könyveket olvas. De az én kislányom
perverz, és én imádom ezért.
Délután meztelenül feküdtünk a nappali padlóján. Sikeresen megbasztam a ház minden

sarkában, és az a hely volt az utolsó állomás. Az igazság kedvéért hozzá kell tennem,
hogy akadt pár hely, ahol kétszer is megvolt, de ez a ház túl kicsi.
- Ideje felkelni, Cseresznye. Szeretném, ha be csomagolnál néhány dolgot egy

bőröndbe.
A mellkasomon szunyókál, de erre felemeli a fejét, és rám néz. Egy pillanatra zavar ül ki az
arcra, aztán oldalra fordítja a fejét. Felülök, és megragadom mindkét kezemmel az
arcát, és az iránta érzett szerelmemet kifejezem egy csókban. Istenem, lehetne ennél
tökéletesebb?
- Mi volt ez? - Kérdezi.
- Semmi. Csak remélem, hogy a mi kis fickónk, is olyan aranyos lesz, mint amilyen te vagy.
– mondom, és lehajolva megcsókolom a hasát. Szeretnék egy kis vörös hajú lánykát,
olyat amilyen ő, de nem hiszem, hogy túlélném.
- Akárhogy is. – Mondja. Majd kérdezősködni kezd. - Hová megyünk? Miért van
szükségem böröndökre? Carter, egy nőnek szüksége van részletekre. Nem lehet csak úgy
bedobni egy ilyen bombát, és elvárni, hogy azt mondjam, “Oké “!
- Van egy biztonságos házam, amit kettőnknek hoztam létre. Részben ezt csináltam,
amíg távol voltam. Megteremtettem egy biztonságos helyet számodra, arra az esetre,
ha rád találnának. Nos a tegnap történtek után, úgy gondolom, ez bekövetkezett. Azt
hiszem, apád vérdíjat tűzött ki a fejedre, és nem érzem biztonságosnak számunkra ezt a
helyet. Szerettem volna adni magunknak egy kis időt, hogy legyen néhány kedves
emlékünk erről a házról, de kifutunk az időből.
- Miért csinálja ezt az apám? Miért jön utánam ennyi idő után? Nem értem.
- Miattam. Mert már nem vagyok börtönben. Pontosan tudja, hogy mennyit jelentesz
nekem, tudja, hogy feláldoznám magam, hogy téged mentselek. Szerelmem, te vagy a
legerősebb kártya a pakliban, amit ellenem használhat, ezért akar téged.
- Carter, nem tudok csak úgy feladni mindent, és elmenni. Van egy életem, munkám,
barátaim, és ez a ház. Nem várhatod el ezt tőlem.
Felállok, és őt is felhúzom magamhoz.
- Pontosan ez az, amit elvárok, Layla. Túl veszélyes most, és ha nem lehetek veled, akkor
tudnom kell, hogy biztonságban vagy.
Kirántja a kezét az enyémből, és hátrál egy lépést.
- Mit jelent az, hogy ha nem lehetsz velem? Azt tervezed, hogy megint elhagysz? –
Kérdezi mérgesen. Muszáj valahogy kontrollálnom a helyzetet.
- Nem tervezem, hogy újra elhagylak, Cseresznye. De reálisnak kell lennünk. Le kell
zárnom ezt az ügyet. El kell varrnom a szálakat, és ezt nem fog menni a terhes
feleségemmel az oldalamon.
A kijelentésétől megdermed.
- Ezt úgy értem, Cseresznye, hogy egyedül nem vagy biztonságban, és az én feladatom,
hogy megvédjelek. Ez az egyetlen célom. Az egyetlen jó dolog az életemben, és nem áll
szándékomban ezt feladni.
Továbbra is dermedten áll, kezdem azt hinni, hogy valami baja van neki, vagy a
babának.
- Layla – Mondom, lassan közeledve hozzá. – Jól vagy Bébi?
- “Feleség “- suttogja. - Azt mondtad," feleség ".
- Igen. Mi van vele?
- Még csak meg sem kértél, Carter. Vagy ez egy javaslat volt?
Hangosan felnevetek, az egész testem remeg a kacagástól.
- Aranyos, hogy úgy gondolod van más választásod, Bébi. Olyan kissrácnak látszom, aki
letérdel, és engedélyt kér? – Lehajolok, hogy a szemébe nézhessek, a karomat a
dereka köré zárom.
- Te és én, Cseresznye. Itt nincs semmilyen istenverte kérdés. Te az enyém, én a tiéd. Vita
lezárva.
Elengedem, és játékosan rá csapok a fenekére.
- Pakolj be gyorsan egy bőröndbe, Bébi. Még napnyugta előtt oda akarok érni.
Layla
C arter bemegy a hálószobámba, előveszi a bőröndömet, és elkezdi bepakolni a
ruháimat. Amióta az eszemet tudom Carterrel akarok lenni, de ez túl sok nekem. Azt
várja tőlem, hogy a nehezen felépített életemet csak úgy, egyik napról a másikra
feladjam. Még csak be sem avatott mindenbe. Elkábított. Tizenkét órán át tartó
szeretkezés bódulatban tartott, de most kezd felszállni a köd az agyamról. Jó volt egy
kicsit ebben a kábulatban lebegni, de nekem ennél valami szilárdabba van szükségem.
Muszáj jobban megértenem, ami velem történik.
- Carter! Állj le! - mondom, és megfogom a karját, de figyelmen kívül hagy. Folytatja a
pakolást. Kihúzza a fehérneműs fiókom, és a kezébe akad egy rózsaszínű tanga.
Beleakasztja az egyik úját, és felém fordul.
- Ezt annak a köcsögnek a kedvéért viselted?
Oda megyek, kikapom a kezéből, és visszadobom a fiókba.
- Tényleg újra kezdjük ezt, Carter? Hagytam, hogy lenyugodj, de ne gondold, hogy
elfelejtem, hogy viselkedtél Justinnal.
- Szórakozol velem? Remélem igen, hacsak nem akarod, hogy megint elverjem a
segged! De biztosíthatlak, hogy a következő verés, amit amiatt a köcsög miatt kapsz,
nem orgazmussal végződik majd!
- Vettem! Komolyan! Nem szereted öt! Ok! De akkor én sem akarok tudni semmit a te
exeidről!
- Mi a fészkes fenéről beszélsz? Láttál valaha is másik nőt velem?
- Carter! Te sem vagy egy kibaszott szűz! - kiabálom. Próbálom megértetni vele a
helyzetet.
- Habár imádom, amikor felhergeled magad bébi, jobb, ha tudod, hogy ezzel csak
annyit érsz el, hogy a farkam ismét megkeményedik. És csak az igazság kedvéért, nem ,
tényleg nem voltam szűz. De ahogy azt már elmondtam neked, nem nyúltam másik
nőhöz, amióta megláttalak, még ha akkoriban még csak nem is sejtettem, hogy valaha
is megkaphatlak.
- Carter - mondom lélegzetvisszafojtva. Még mindig nehéz elhinnem, hogy tényleg olyan
régóta vágyik rám.
Emlékeszem, úgy követtem, mint egy elveszett kiskutya, kiéhezett szemekkel. Ő volt az
egyetlen, aki annak idején figyelmet szentelt rám. A szüleim mindig annyira elfoglaltak
voltak, sosem törődtek velem. Így rátapadtam Carterre.
Gyakran láttam apám nőit apám embereivel beosonni a hátsó vendégházba. Kíváncsi
voltam, hogy Carter köztük volt-e. Emlékszem, néha nagyon féltékeny voltam. Sosem
értettem, anyám hogy bírja elviselni, hogy a nők felváltva adogatják egymásnak a
kilincset. Én ilyenkor mindig felvettem a fürdőruhámat, és a medence körül lógtam, hogy
felhívjam magamra a figyelmét. És mindig sikerült. Tíz percig sem voltam kint, amikor
megjelent és visszavitt a szobámba. Ettől mindig felvillanyozódtam.
- Ez az, amit nem értesz, Cseresznye. Míg én más nőre nem is gondoltam, addig te itt
voltál. Vele. És ez elemészt. Azok a szemetek annyi mindent elvettek tőlem. Aztán azt kell
látnom, hogy az a pöcs besétál az én nőm házába, és ráteszi a tetves kezét. Ez több,
mint amit egy ember el bír viselni.
- Carter, ez nem tisztességes! Fogalmam sem volt erről, mert te nem mondtál nekem
semmit! Ne kend ezt mind rám. Azt sem tudtam, hogy kellek neked. Felfogod?
Bementem abba a börtönbe, ahhoz az egyetlen emberhez, akiről azt gondoltam, hogy
törődik velem, és ő elküldött. Össze törted a szívem!
- Bébi – mondja lágyan. Leejti a táskát a földre, és tesz felém egy lépést, mire én
elhúzódok. Végre beszélgetünk, és ha hozzám ér, akkor ez abbamarad. Carter
túlságosan is jó a terelésben.
- Justinnal nem mentek jól a dolgok, és most csak barátok vagyunk. Igazából a
csókolózáson kívül tovább nem is jutottunk. De nagyon kevés barátom van és te azt
akarod, hogy tegyem ki őket az életemből, abból az életből, aminek te nem is vagy a
része.
- Ebben tévedsz. Már kilenc éve része vagyok az életednek.
Felveszem a táskát a földről, és elkezdem kiszedni belőle a ruháimat.
- Többre van szükségem. Meg kell értenem mi folyik itt, ha azt akarod, hogy veled
menjek. Biztos vagyok benne, hogy ha átmész ősemberbe, akkor ki tudsz vinni ebből a
házból. De, ha azt akarod, hogy ne harcoljak ellene, akkor többet kell mondanod.
Mögém lép, kisöpri a hajam a nyakamból és gyengéden megcsókol.
- Tudom mekkora fasz vagyok néha. Ebben nőttem fel. Kevés gyöngédséget kaptam az
élettől, mielőtt téged megismertelek. De ha kell, akkor sikítozva és rugdosódva mész ki
innen, mert a biztonságod mindig az első helyen lesz nálam, mégha ezért meg is gyűlölsz.
Ezt csinálom évek óta, biztonságban tartalak. Régen azért nem beszélhettem veled, mert
mindig figyeltek, így nem tehettem. Most viszont attól félek, ha mindent elmondok, akkor
tényleg meggyűlölsz és elmenekülsz tőlem. Azt pedig nem bírnám ki.
Megfordulok, és a szemébe nézek.
- Kérlek – Suttogtam halkan.
- Te, és a kibaszott "kérlek"-eid - mondja a homlokát az enyémhez nyomva.
- Rendben, elmondom.
Ölbe kap, én pedig köré zárom a lábaim, majd leül velem a szoba sarkában lévő székre.
- Elmondok mindent. Aztán felteheted a kérdéseidet.
- Rendben - motyogom, és egy lágy puszit nyomok a szája sarkába bátorítás képp. Soha
nem láttam még ilyen zavartnak azelőtt, ezért közelebb húzom magamhoz.
- Tinédzserként az utcán lófráltam. Az otthonom nem volt valami nagyszerű hely, de

legalább volt fedél a fejem felett, ahová éjszaka mehettem, ahol biztonságban voltam.
Ez a környéken élő srácok közül nem soknak adatott meg. Az életem azon az éjjelen
változott meg, amikor a szüleimet holtan találtam otthon. Az apámat egy székhez
kötözték és fejbe lőtték. Az anyám a földön feküdt a saját vérében. Úgy tűnt, hogy
felhasználták, hogy apámat szóra bírják. Azt nem tudom, hogy mit akartak tőle.
Előre hajolok és apró csókokat nyomok a nyakára. Elképzelni sem tudom, hogy ilyen
fiatalon hogyan élhette meg ezt a szörnyűséget.
- A rendszerben kötöttem ki, ami nem feküdt nekem. Rengeteg düh volt bennem, folyton
verekedtem. Egyik otthonból a másikba küldtek. Ez annyira kikészített, hogy inkább
kiszálltam és visszamentem az utcára. A zsaruk sosem derítették ki, hogy kik ölték meg a
szüleimet, de most már tudom, hogy ez azért volt, mert lefizették őket.
- Ó, Carter! - ziháltam a nyakába.
- Rájöttem, hogy ha a bosszúra koncentrálok, azzal kordában tarthatom a dühöm, így

azt tettem. Barátokat szereztem, és lassan kiépítettem egy csapatott. Mindezt úgy, hogy
senki ne tudja meg, hogy én vagyok a főnök. Számukra én és Saint is csak bandatag
voltunk. Senki nem találkozott a főnökkel, így senki nem tudta, hogy én vagyok az. A
többiek azt hitték, hogy Saint és én is egy fölöttünk állónak teszünk jelentést. Nem
éreztem szükségét, olyan szarságoknak, mint a hatalom, vagy a seggnyalás. Csak
irányítani akartam őket, hogy azt tegyék, amit tenniük kell. Lassan feltörtünk. Amikor az
utcán dolgozol, elkezded felvenni mások szokásait, így nem tartott sokáig észrevennem a
hasonlóságot a szüleim meggyilkolása és más hasonló esetek között. A szálak O Leary-
hez vezettek. Neki volt az a szokása, hogy felhasználta a nőket az emberük ellen. Ez nem
szokványos. Más bandák békén hagyják a nőket, ez egy kimondatlan szabály közöttük.
Szorosan becsukom a szemem. Hogy lehet, hogy ez az ember velem akar lenni?
Az apám megölte a családját. Érzem, ahogy forró könnyek csordulnak ki a szememből.
- Az apád meglehetősen mocskos bandát futtatott, és nem szeretett senki szabályai

alapján játszani. Tudtam, hogy ha közel akarok kerülni hozzá, akkor valahogy fel kell
hívnom magamra a figyelmét, valamivel, amire igényt tart. A verekedések
figyelemkeltőek, szóval ezt kezdtem csinálni. Bejutottam az összes fogadásos
verekedésre, amit megrendeztek, és megnyertem őket. Nem nehéz a legádázabb
harcossá válni, ha nincs miért élj. A bandám elterjesztette, hogy megvásárolható
vagyok. Nem tartott sokáig, míg apád felfigyelt rám, és felbérelt. Nem terveztem sokáig
nála maradni. El akartam pusztítani a világát, aztán lelépni. De megismertelek téged...
Felülök, és a szemébe nézek. A hangja teljesen megváltozott, amikor rólam kezdett

beszélni.
- Én? - kérdezem.
- Igen, te. Nem voltam felkészülve rád. Apád hihetetlenül jó munkát végzett az
elrejtéseddel. Azt sem tudtam, hogy ott vagy. Nem tudom, hogyan csinálta, mert nem
tudom elképzelni, hogy téged bárki figyelmen kívül hagy. - mondja halkan, és
megsimogatja az arcom.
- Soha nem mehettem sehová. Azt mondta, hogy az emberek felhasználhatnak ellene.
Soha nem értettem, hogy miért akart engem. Ketrecben tartott.
- Bébi, sosem terveztem, hogy felhasznállak ellene. A fenébe is, azt sem tudtam ,hogy ott
vagy. Amikor beléptem abba a szobába, és megláttalak, tudtam, hogy szarban vagyok.
Nem voltam felkészülve. Én tettem ezt veled.
- Mit tettél, Carter? Nem értem, mire gondolsz. Az egyetlen dolog, amit valaha is ellenem
tettél az, hogy ellöktél magadtól.
- Éppenséggel, nem végeztem valami jó munkát.
- Mit akar ez jelenteni? Nem akarsz engem? - gyűlölöm, hogy a szavaim vinnyogásként
törtek ki belőlem.
- Nem. Nem azt. Úgy értettem, hogy mindenki láthatta, mennyire akarlak, és azt hiszem,
apád látta a legjobban. Tesztelt, és én elbuktam. Több nőt is rám tukmált, és én mind
elutasítottam. Meghatároztad minden gondolatom. Tisztában voltam vele, hogy
nagyon elkúrtam. Túl fiatal voltál, de nem tehetem ellene. És te tudod a legjobban, hogy
te sem segítettél. Minden alkalommal beléd botlottam.
Tudtam, hogy amit mond, igaz. Mindent megtettem, hogy felhívjam magamra, és
megtartsam a figyelmét. És közben rengeteget hibáztam.
- Amikor a szemedbe néztem, annyi fényt és ártatlanságot láttam - amit korábban

sosem. És akartam ezt. akartalak. Olyannyira, hogy a terveim kezdtek kifolyni az ujjaim
közül. A bosszú már nem hangzott olyan jól, mint korábban. De nem maradhattam
sokáig apád mellett. Tudtam, idő kérdése, és rá jön ki is vagyok valójában. Tudtam, hogy
mielőbb le kell lépnek, és vinni akarlak magammal. Már nem akartam tönkre tenni. Az
egyetlen, amit akartam, téged mielőbb kijuttatni, mivel tisztában voltam vele, hogy
apád kit használ majd ellenem.
- A nőt, akit szeretsz - suttogom.
- Bingó. Tudtam, hogy akarsz engem. Láttam a szemedben. Azt is tudtam, hogy túl fiatal
vagy, de leszartam. Azt terveztem, hogy együtt elmenekülünk a pénzből, amit tíz év alatt
az utcán kerestem. Elhagyjuk az országot, megvárom, míg kicsit idősebb leszel, és végre
együtt lehetünk.
- És mi történt? - kérdezem. Az az éjszaka még mindig homályos volt a számomra, és most

kész volt arra, hogy kitöltsük az űrt.
- Elkapott. Mindig rajtad tartottam a szemem Cseresznye. Az elmúlt nyolc évben mindig,
még akkor is, ha nem voltam a közeledben. Azt mondtam, hogy el kell menekülnünk.
Valakivel üzenetet csúsztattam be neked. Aztán meg kaptam a hírt, hogy megtudták.
Mire odaértem ... – szorosan lecsukja a szemét, mintha az egészet újra átélné.
- Úgy találtam rád, mint annak idején az anyámra, de te Hál Istennek még lélegeztél.
Ahogy mondtam, hívtam a zsarukat, nem érdekelt, hogy börtönbe megyek a
gyilkoságokért, amiket azért követtem el, hogy hozzád jussak. Csak az számított, hogy
minél előbb kórházba kerülj. Saint - az egyetlen ember, akiről tudtam, hogy megbízhatok
benne - megígérte, hogy vigyáz rád, míg börtönben vagyok. De amikor felépültél, és
nem emlékeztél semmire a történtekből, apád úgy tett, mintha nem történt volna semmi.
Haza vitt magával, és te még csak nem is emlékeztél, hogy mekkora veszélyben voltál.
Hagytam, mert tisztában voltam vele, hogy csak arra vár, hogy kiszabadulok, újra
felhasználhasson ellenem. Tudtam, hogy addig biztonságban leszel mellette. Az apád
nagyon kevés embertől fél, de én köztük vagyok, és félt attól, hogy ellenem kell
használnia.
- Aztán bejöttél hozzám a börtönbe...Próbáltam úgy tenni, mintha már nem érdekelnél.
Mintha téged hibáztatnálak, hogy az apád nem büntessen meg, mert meglátogattál.
Tudom, hogy messzire mentem, de kétségbe voltam esve.
Szorosan Carter köré fonom a karjaimat. Ha bele gondolok, hogy miken ment keresztül,
megszakad a szívem. Hogy hajlandó volt feladni a bosszúját értem, hogy velem lehessen.
Annak a lányával, aki megölte a családját.
- Szeretlek! – mondom, tudatva vele, hogy most már megértem.
Feláll, és lábra állit.
- Nem érted, mi? – Kérdezi, és úgy néz rám, mint aki azt gondolja, hogy elment az eszem.
- Mit nem értek, Carter?

- Tönkre tettem az életed, mert egy önző szemétláda voltam. Azt terveztem, hogy tönkre
teszem az apádat, és ez visszahatott rád. Gyűlölnöd kellene. Kiabálnod kellene velem,
hogy takarodjak az életedből. Azt gondoltam, ha elhallgatok előled részleteket, akkor
megtarthatlak. Bassza meg, ha már gazember vagyok, akkor miért is ne? Annyira boldog
voltam, amikor elmondtad, hogy a gyermekemet hordod. Mert tudtam, hogy így nem
szabadulhatsz meg tőlem, hozzám leszel kötve. Így igazolhatnám magamnak, hogy miért
vagy velem. Hogy miért tarthatlak meg örökre.
- Nem így van! - Mondom, de nem figyel rám.
- Mekkora őrültség, azt terveztem, hogy tönkre teszem az apádat, ehelyett kaptam egy
családot. Milyen elbaszott szar ez?
Mindkét kezemmel megragadom az arcát, és kényszerítem, hogy rám nézzen.
- Figyelj rám, Carter! Előtted nem is volt életem. Annyira unalmas, és üres volt. Te voltál az
első, aki érzelmet mutatott az irányomban. Neked éltem. Ez nem a te műved, hanem az
apámé. Lehet, hogy te kezdted azzal, hogy megpróbáltad lerombolni a birodalmát, de
boldog vagyok, hogy itt lehetek veled. Veled vagy nélküled, de előbb-utóbb
megszöktem volna. Az egyetlen különbség, hogy veled együtt akartam megszökni. Ezért
mentem be hozzád a börtönbe, hogy elmondjam, elmegyek, és hogy várni fogok rád.
De ahogy viselkedtél, megijedtem, hogy még mindig az apámnak dolgozol, és én azt az
életet magam mögött akartam hagyni.
Carter csak bámul rám, és fogalmam sincs, mit gondol.
- Még mindig hátra akarom hagyni azt az életet. Meg tudod ezt tenni értem? Meg tudjuk
tenni, azt amit meg kell tennünk,hogy továbbléphessünk …. Együtt?
- Még mindig akarsz engem? Nem kell kicipelnem téged innen, miközben te sikítozol és
rugdosol?
- Nem, nem harcolok többé ellened. Mindaddig, amíg tiszta lapokkal játszol, addig egy
csapat vagyunk, veled vagyok.
- Hajlandó vagy ezt az életet magad mögött hagyni, azok után, amiket az előbb
elmondtam neked? Pár perccel ezelőtt nem akartad. Segíts nekem megérteni, hogy
miért.
- Nézd! Te azt hitted, hogyha kiteríted a lapjaidat, azzal elijesztesz magadtól, de tévedtél.
Ettől csak még jobban szeretlek. Értünk harcoltál az elmúlt kilenc évben. Részt akarok
venni veled ebben a küzdelemben. Már oly sok áldozatot hoztál értem. Itt hagyni ezt az
életet csekély ár. Remélhetőleg, ha befejezed ezt, végre szabadok lehetünk, és nem lesz
több rejtőzködés, csak te és én. Együtt.
A szívem tele van szeretettel. Felállok Laylával a karomban. Nem tudom elhinni, hogy
még mindig engem akar, azok után amit elmondtam neki. Körülnézek a szobában, és
nem tudom, hogy mit kezdjek magammal. Feszült vagyok, és izgatott, de többnyire
kanos.
- Carter, jól vagy? – kuncog fel.
- Remekül vagyok Bébi, csak egy felületet keresek, ahol tovább baszhatlak.
Felnevetet. Átviszem a komódhoz, és ráültetem. Lehajolok és kihúzom a fiókot, hogy

rátehesse a lábát. A komód szélére csúsztatom a meztelen testét, így a feneke egy kicsit
lelóg róla, és a puncija kitárul előttem. A vastag faszom kemény, és kibaszottul
vágyakozó.
- Dőlj hátra, és kapaszkodj meg a hátad mögött, Cseresznye.
Megteszi, amit kérek, és a szemem elé táruló látványtól majdnem elélvezek. A faszom
rángatózni kezd, mintha arra kérne, hogy siessek. Oda nyomom magam a nedves
puncijához, majd belé nyomulok. Olyan érzés, mintha haza érkeznék. Mozogni kezdek,
lassan, ki és be, csak érezni akarom, ahogy a puncija rám szorul. Csak állok, kezem az
oldalamnál és arra összpontosítok, ahol összekapcsolódunk. Nézem, ahogy a farkam
eltűnik benne, majd megjelenik a puncija nedvével beborítva. A térdei távol vannak
egymástól, ebben a pozícióban nincs sok mozgástere. Fejét hátraveti, a nyaka védtelen,
a gyönyörű, vörös haja végig omlik a hátán. Ezért nem lesz sohasem szükségem pornóra.
Látni, ahogy elnyeli a farkam, és elmerül a saját élvezetében, ez a legnagyobb
fantáziám. Amit most csinálunk, az több, mint szex, több mint szeretkezés, vagy bármi
más, amit valaha is csináltunk. Egy ősi szükség, még annál is több. Ez nem egy kiéhezett
lerohanás. Ez itt maga a bűn. Érzem, mindenhol. A bőrömön, a szívemben, és lélekben.
Az Ő lelkében is. Egyenletes ringok benne, már mindketten közel vagyunk a célhoz.
- Cseresznye, nézz rám. - suttogom. Felemeli a fejét, a szeme találkozik az enyémmel.
- Kurvára szeretlek- mondom halkan, és a hüvelyk ujjam a csiklójához nyomom.
- Ó, Istenem, Carter. Én is szeretlek, bébi.
Amint kimondja ezeket a szavakat elélvez. Érzem, hogy a puncija körém szorul. Mivel
nem tud mozogni ebben a helyzetben az orgazmusa kemény. Azzal segítem, hogy
tartom az egyenletes ritmust, dörzsölöm a csiklóját, így elnyújtom az élvezetét. A nyögései

sikításba fordulnak, és lassan már csak annyit értek, hogy kielégülésre van szükségünk. A
puncija keményen megmarkolja a farkam, és elvesztem az irányítást. Még egy utolsót
döfök, majd belé ürítem magam. Végszóra a hálószoba ajtaját berúgják.
Megfordulok, úgy hogy Cseresznye takarásban maradjon. És kész vagyok a halálomig

harcolni.
- Oké, Chuck Norris, ereszd le az öklöd.
Feltételezem, hogy ez Jeanette, Cseresznye barátnője, aki most valamilyen Tigris és

Sárkány karate pozícióban áll, és úgy csinál, mintha le tudna ütni.
- Jé, hatalmas a farka – mondja köszönés képen. –Te biztos Carter vagy - húzogatja a
szemöldökét.
Lenézek a spermával borított farkamra, ami még mindig keményen áll és egyenesen rá
mutat.
- Jeanette, csukd be azt a rohadt ajtót! - ordítja mögöttem Cseresznye. Leszáll a

komódról, és megpróbál kijönni mögülem. Visszatartom, mert nem akarom, hogy
Jeanette meglássa meztelenül. Nem érdekel, hogy a barátnője. Cseresznye teste csak is
az enyém.
- Rendben! Rendben! A nappaliban leszek! De csak öt percet kaptok mielőtt újra

bejövök, és leverem a csávót! – figyelmeztet, és kimegy.
- Tudja, hogy ez lehetetlen, igaz? – kérdezem Cseresznyét.
- Én sem hiszem, de tégy meg egy szívességet, és ne mondd el neki. Nem akarom össze
törni a szívét.
- Nem probléma.
Gyorsan rendbe szedjük magunkat és felöltözünk. Felveszek egy szürke pólót, farmert és
egy barna csizmát. Amint bekötöm a fűzőmet ránézek, és látom, hogy hasonlóképp
öltözött. Szürke V-nyakú pólót, sötét, feszes farmer vett fel, ami tökéletesen kiemelte a
vonalait. Végig mustrálom a testét fentről lefelé, egyenesen az imádnivaló vörös magas
sarkújáig. Négy hüvelyk (kb. 10 cm, a ford.) volt, és kis íjjak voltak rajta hátul. Most
basztam meg, de azoktól az átkozott kis íjaktól újra merevedésem lett.
Mögé lépek, és a fenekéhez nyomom az erekciómat.
- Carter, ha dugunk, míg Jeanette itt van, elképzelhető, hogy csatlakozni akar majd
hozzánk.
Csak ennyi kellett és máris három lépést hátráltam.

- Nem osztalak meg senkivel, bébi. Szóval ne is gondolj olyasmire, hogy te és én valaki
mással legyünk együtt. Megértettél?
Felkuncog, és visszafordul a tükörhöz, hogy megigazíthassa a haját, és a sminkjét.
- Örülök,hogy ugyan azon az oldalon állunk, bébi.
Kicsit megkönnyebbülök, hogy ebben a dologban egyetért velem, ezért adok a nyakára
egy kis puszit.
- Megyek, és becsomagolok pár dolgot neked, és felhívom Saint-et. Menj, beszélj a

barátnőddel, és magyarázd meg neki, hogy amikor egy nő úgy visítozik, mint ahogy az
előbb te, akkor az jó dolog.
- Ó, ő ezt nagyon is jól tudja, Carter. Csak nincs hozzászokva, hogy tőlem is ezt hallja.
- Nos, jobb ha hozzá szokik. Most már az enyém vagy. – morogom, és rácsapok a
fenekére, mire Ő vigyorogva rám néz a válla fölött, aztán kimegy a szobából. Elkezdek
csomagolni, és közben hívom Saint-et.
- Szia.
- Mi a francért nem szóltál? – ugatom bele a telefonba.
Hallom, hogy vesz egy nagy levegőt mielőtt válaszol.
- Ismerlek. Dolgod van, és ez zavart volna a koncentrálásban. Az, hogy terhes, nem
változtat semmin.
- Ebben nagyon tévedsz! Ez mindent megváltoztat! – csattanok fel.
- Valóban, C? És min változtat? Még mindig megpróbálod eltakarítani a szart, hogy

biztonságban legyetek, baba ide, vagy oda, nem?
Tudom, hogy igaza van, de még mindig dühös vagyok, amiért nem tudtam róla. Még
mindig dühös vagyok magamra, amiért nem voltam vele az elmúlt három hónapban,
így figyelmen kívül hagytam a kérdését.
- Hol a szarban vagy? - kérdezem. A telefonbeszélgetéseink mindig annyira bájosak

voltak.
- A csajod háza előtt parkolok. Pár perce láttam Jeanette-et bemenni. Hogy végződött?-
kérdi nevetve, nagyon jól tudva, hogy hogyan mi történt.
- Nagyra értékelem, hogy figyelmeztettél, seggfej! Emlékezni fogok rá, amikor

legközelebb bajba kerülsz.
Felhörög, de az az érzésem, hogy ideges.
- Tök mindegy. Át megyünk ma a biztonságos házba, vagy mi? – csattan fel. Szüksége
lenne egy kis nyugtatóra.
- Igen, épp most pakolom fel. Minden kész az induláshoz, úgy húsz perc múlva. Megvan
a cuccod?
- Minden a helyén. Örülnék, ha már túl lennénk ezen. Szükségem van pár nap pihenésre.
Úgy tervezem, hogy csak azzal fogok foglalkozni, hogy a poharam soha ne legyen üres.
Valami nyomja a lelkét. Saint semmiképpen sem alkoholista. Ez Jeanette csaj tényleg
elintézte. Úgy néz rá, mint ahogy én Cseresznyére. Ismerem ezt a nézést, mert ezt látom a
tükörben minden nap.
Örülök, hogy a raktár elég nagy, így Saint lehet az egyik oldalon, míg én Cseresznyével a
másik oldalon. Úgy tervezem, hogy mélyen a belemerülök Cseresznye bizonyos
testrészeibe a következő napokban. Kész vagyok a baszással Guinness rekordját is
megdönteni.
- Rendben, kint leszünk tizenöt perc múlva. – mondom ,és bontom a vonalat.
Odamegyek Cseresznye komódjához, és kihúzom a fehérneműs fiókját. Elvigyorodom, és

bezárom. Nem lesz szüksége semmi ilyesmire. Megragadom a bőröndöket, és besétálok
a nappaliba.
- Jeanette velünk jön. – mondja Cseresznye. A nappali közepén áll megvetett lábbakkal,
és keresztbefont karral.
- Nem. – mondom, mire összeszorítja az állkapcsát. Mi a fasz? Ez az én szokásom.

Ledobom a bőröndöket és felveszem az Ő testtartását. Megvetett lábak, összefont
karok.
- Jeanette jön, vagy nem megyek.
- Cseresznye jössz, akkor is, ha vinnem kell a segged!
- Cseresznye? Ó, ez aranyos. Hívhatlak én is így? – kérdezi Jeanette.
- Nem! – kiáltottuk mindketten egyszerre.
- Jól van na, amúgy is, a Lays nekem jobban tetszik. – húzta fel az orrát.
- Layla, ez nem egy pizsi parti, amire meghívhatod a barátaidat. Ez egy biztonságos hely,
és nem szeretném felfedni, csak mert a barátnőd Twitterel róla.
- Hé, seggfej, én a legjobb barátja vagyok, nem csak a munkatársa, és úgy mondják,
Tweedel. - csattan fel Jeanette. Tetszik nekem ez a csaj. Kemény. De ez nem elég, hogy
meggondoljam magam.
- Azt mondtam, hogy nem.
Cseresznye le engedte a karját, és lassan odasétál hozzám. Megáll előttem. A magas

sarkúja ellenére is csak a vállamig ér, de ez most nem számit. A gyönyörű nagy szemeivel
rám néz, apró kezét a mellkasomra teszi, és azt suttogja:
- Kérlek.
Végem van. Semmit sem tudok megtagadni tőle, amikor ilyennek látom, hogy
kétségbeesetten szüksége van valamire. Nem tudom, hogy miért nem tud elválni tőle,
de Layla nem kérné ezt, ha nem lenne rá szüksége.
Ránézek Cseresznye fejé fölött Jeanette-re.
- Elmegyünk hozzád, kapsz pontosan három percet arra, hogy becsomagolj, és visszaérj
a kocsiba, különben nélküled megyünk. Ez a feltételem, elfogadod?.
- Igen! - mondja izgatottan.
- Rendben. Indulás – mondom, és az egyik kezemmel megragadom Cseresznye

bőröndjeit, a másikkal pedig megfogtam a kezét, és kivezetem a házból, Saint-hez, aki
már az én GTO-ban várt.
- Faszszopó köcsög- hallom Jeanette morgását mögöttem.
- Probléma? - Kérdezem, és a vállam fölött rá nézek.
- Nem tudtam, hogy ez egy koedukált program. Nem abba egyeztem bele, hogy
összezárjanak egy seggfejjel.
- Vigyázz, Chuck Norris, a legjobb barátomról beszélsz.
Layla megtorpan, és félre húz. - Mi a baj, bébi? - kérdem.
- Csak adj egy másodperccet – könyörög.
- Megyek, és beteszem a csomagokat az autóba. Vidd a gyönyörű segged a kocsiba.
Igent bólint, így ott hagyom és bepakolok a csomagtartóba. Saint kiszáll,hogy segítsen,
majd mindketten a nőinket nézzük. Néhány pillanat múlva oda sétálnak az autóhoz és
szó nélkül beszállnak. Érzem a feszültséget Saint és Jeanette között, azon gondolkodom,
hogy mi történt közöttük. Nem kérdezem meg, mert nem az én dolgom. Az ok, amiért
Saint-el jók vagyunk együtt, hogy van egy úgynevezett "ne kérdezz, ne beszélj" politikánk.
Ne kérdezz marhaságokat, és ne beszélj marhaságokról. Vége. Beülök a volán mögé, és
elindítom az autót.
Húsz perccel később végre sikerült a csajomat biztonságos helyre vinnem. Egy raktárban
vagyunk Rénón kívül. Valóságos erőddé alakítottam, mert tudtam, hogy eljön ez a nap.
Tudtam, hogy szükségem lehet egy helyre, ahol megvédhetem Laylat, és szükségünk lesz
egy biztonságos helyre, ahol majd együtt élhetünk, ezért kellet az összeraknom ezt a
helyet, amikor kijöttem a börtönből. Ha van elég pénzed, bármit megkaphatsz pár
hónap alatt.
Az alsó szintet a nappali élettérnek szántam. Teljesen felújítottam, kialakítva egy nappali,
étkező rész, egy ipari méretű konyhával. Kialakítottam egy mozi szobát, egy játéktermet,
egy kis fedett medencét, egy konditermet, egy üvegházat és egy pánikszobát.
Lehet, hogy egy kicsit túllőttem a célon, de az élet megtanított arra, hogy mindig legyen
B terved. Az emeleten hét szoba van. Az egyik egy iroda, a másik egy könyvtár. A többi
helység hálószobaként funkcionál. A mi hálószobánk a legnagyobb és a
legelszeparáltabb az épület végében. Van benne egy vészkijárat, és egy kis szoba, ami
tökéletes lesz a babának. Minden hálószobának saját fürdőszobája volt. A fő
hálószobáéban pedig minden volt, amit csak kívánhatunk. Hatalmas kád, elég nagy,
hogy ketten is elférjünk benne, és egy zuhanyzó, ahol egy egész életen át baszhatom
Cseresznyét.
- Mikor csináltad mindezt?- Kérdezte Cseresznye ámuldozva, miután mindent

megmutattam. A főhálószobát hagytam utoljára, mert tudtam, ha itt meglátom őt, nem
fogom egyhamar kiengedni onnan. Saint és Jeanette végig csendben voltak az ide
vezető úton, miután meg körbevezettem őket, választottak egy-egy szobát, és magukra
zárták az ajtót.
- Amikor rájöttem, hogy melyik városban vagy. A hely minden egyes részének
kivitelezésére külön vállalkozót béreltem fel, hogy senkinek se legyen teljes képe róla. -
mosolyodok el, és addig követem, amíg a háta a falhoz ér, majd a karomat a dereka
köré fonom.
- Te vagy az első és az utolsó nő ebben a hálószobában, Bébi.
Szemben állunk az ággyal, az ujjai a karomba nyomódnak.
- Látod, ezt az ágyat, Cseresznye? - kérdezem, mire bólint.
- Ebben az ágyban fogunk vitatkozni, harcolni, nevetni, sirni és játszani éltünk hátralévő
részében - lenyúlok és megsimogatom a pocakját.
- Annyira szeretlek, téged és ezt a kissrácot is.
- Én is szeretlek, Carter - sóhajt fel nevetve. Úgy érzem, végre mindketten

fellélegezhetünk.
Az ágyhoz vezetem, felemelem az állát, és a szemébe nézek.
- Vedd le a ruháidat, Cseresznye. Állj négykézláb az ágyra. Itt az ideje, hogy mindenedet
magaménak követeljem.
Tudja, mire gondolok, és ettől ideges lesz.
- Kérlek lassan csináld, ideges vagyok.
- Vigyázok rád, bébi.

Egymást nézzük vetkőzés közben. Mielőtt levenné a magas sarkúját megállítom.
- Ne Bébi, hagyd magadon. Abban akarlak megdugni!
Felmászik a hatalmas ágy közepére, és négykézláb vár rám. Mögötte álla gyönyörködök
a látványban.
- Támaszkodj a könyöködre, bébi, és tedd szét a lábad, látni akarlak. - mondom, majd az
éjjeliszekrényhez megyek, és kiveszek a fiókból egy tubus síkosítót.
Felmászom mögé az ágyra, és lehajolok, hogy megcsókoljam a seggét. Simogatni

kezdem a testét, ellazítva Őt. Végigcsókolom a combjait egészen a puncijáig.
Megnyalom ott, majd belé dugom a nyelvem. Érzem, ahogy ellazul, és benedvesedik. A
csípőjét ringatni kezdi, a seggét nekem nyomja. Megnyalom a csiklóját, és a nyelvemmel
izgatom. Végig nyalogatom, egészen a kicsi, rózsaszín segglyukáig, és ott is megnyalom.
Megrándul, de nem kéri, hogy hagyjam abba. Szétfeszítem a popsiját és mélyebben
nyalogatom. Átdugom a nyelvem az izomgyűrűn, mire belenyög a lepedőbe.
Megsimogatom a csiklóját, amitől hangosabban nyögdécsel. Tovább nyalogatom a
popsiját miközben ujjazom, eljuttatva az élvezet küszöbéig. A másik kezem hüvelykujját a
fenekébe nyomom, míg folytatom a puncija ujjazását. A kezemnek nyomja magát, és
többért könyörög.
- Istenem, ez annyira jó. Mindjárt elmegyek.
- Még nem. Addig nem mehetsz el, míg a farkam nincs a seggedben.
Kihúzom az ujjam a puncijából, és bekenem síkosítóval. Tovább tágítom a

hüvelykujjammal a fenekét, miközben alaposan bekenem magam síkosítóval. Amikor
jónak tűnik, kihúzom az ujjam a fenekéből, és odaigazítom a farkam a segglyukához.
- Maradj mozdulatlan Bébi. Lassan csinálom, csak lélegezz mélyeket, és maradj nyugodt.
Simogasd magad, kérlek.
Előre nyomulok, mire megfeszül.
- Cseresznye, Bébi, csak lélegezz mélyeket.
Megteszi, amit kérek, majd bólint, hogy folytassam. Lassan haladok, míg érzem, hogy a
makkom átjut a gyűrűn.
- Ez az Bébi. A nehezén túl vagyunk. Csak lélegezz.
- Könnyen beszélsz, nem neked van egy farok a seggedben - lihegi.
Felnevetek, de nem állok le. Kivárom, amíg a légzése normalizálódik, és eltűnik a

fájdalom az arcáról.
- Jézus, Bébi! Annyira szűk vagy. Nem fog sokáig tartani, csak ki akarlak itt is sajátítani.
Megmozdítja a fenekét bátorításul, mire tovább nyomulok, míg a heréim a fenekének

ütköznek.
- A kurva életbe, Cseresznye! Annyira jól csinálod. Tövig benned vagyok Bébi.
- El akarok élvezni, Carter, annyira, hogy az már fáj.
- Rendben Bébi. Simogasd a csiklód.
Kihúzódom, majd lassan visszanyomulok. Lassan mozgok, de ő többért könyörög. A

verejték kiül a bőrömre, az erőfeszítéstől, hogy ne veszítsem el az önuralmam.
- Gyorsabban Carter, kérlek! Istenem, ez annyira jó!
Elvesztem a ritmust, és keményen baszni kezdem. Szét húzom a farpofáit, és mélyebbre

nyomulok. Cseresznye sikítani kezdi a nevem, amitől elélvezek. Az orgazmus
végigsöpör a testemen, olyan érzés, mintha láva folyna az ereimben. Keményen és
mélyen élvezek a fenekébe, amivel Őt is átlököm a küszöbön.
Cseresznye izzadtan rogy az ágyra. Óvatosan kihúzódom belőle. A fürdőszobába

megyek megtisztálkodni, majd neki is viszek egy fürdőszivacsot.
- Gyere ide Bébi, hadd gondoskodjam rólad - mondom, és lágyan megtörölgetem.
Visszamegyek a fürdőszobába, és megengedem a vizet a kádban. Úgy gondolom, jól

esne neki, egy hosszú, meleg fürdő.
Layla
H átradőlök a fürdőkádban, és élvezem, ahogy a meleg víz ellazítja az izmaimat. Az
elmúlt negyvennyolc órában Carter teljesen kikészített, így szükségem van egy kis időre,
hogy helyrejöjjek. Épp készült beszállni mellém, amikor Saint kopogtatott, és kihívta
valamiért. Meg akartam kérdezni, hogy mi folyik itt, de lealítottam magam. Meg akarom
mutatni Carternek, hogy bízok benne. Hogy elfogadom mindent, amit azért tesz, hogy
végre biztonságban legyünk apámtól. A tusfürdő után nyúlok, és észreveszem, hogy
ugyanaz a cseresznyeillat, amit otthon használok. Körülnézek a fürdőszobában, és egy
csomó dolgot látok, amit otthon használok. Hajápoló termékek, köntös, testápoló, és
még az elektromos fogkefe is ugyanaz. Nem számit, milyen keményfejű ősember, mindig
gondoskodik a kényelmemről. Megbizonyosodik róla, hogy meg van minden, amire
szükségem lehet, és azt teszi, ami számomra a legjobb.
Még mindig nehéz elhinnem, hogy azt gondolta, őt fogom hibáztatni mindenért, ami
nyolc éve történt. Apám hibája volt. Carternek nyomós oka volt, hogy apámnak
dolgozzon, de onnantól, hogy megismert, mindent csak értem tett. Hogyan tudnám nem
szeretni ezért?
Hátradőlök, megsimogatom a hasam, és csukott szemmel arról ábrándozok, hogy milyen

lesz a kisbabánk és a közös életünk, élvezve a meleg vizet.
A következő dolog, amire eszmélek, hogy Carter karjaiban vagyok, és épp kiemel a
kádból. Nem igazán tudom, meddig bóbiskoltam.
- Bébi, óvatosabbnak kell lenned - dorgál, miközben finoman megtörölget. Leveszi a

pólóját és rám adja. Majd újra ölbe vesz, és az ágyba visz. Kihúzza a hajgumit a
hajamból, így az szabadon omlik a vállaimra.
- El kell mennem pár órára, rendben? Kaptam pár fülest, aminek utána kell néznem -
mondja, egy hajtincsemmel játszadozva. Vajon tudja egyáltalán mit csinál?
- De hiszen késő van. Nem akarsz inkább itt maradni, és velem szeretkezni? - mondom,
biggyesztve a szám, próbálva rávenni, hogy maradjon velem. Sötét van odakint, és
bármennyire szeretném, hogy vége érjen ez az egész, még a gondolatát is gyűlölöm,
hogy ki kell most mennie. Mi van, ha nem jön vissza? Már annyit áldozott erre az életéből.
Először a dühe, majd a bosszúért leélt évek, és most a miattam való küzdelem. Egy
küzdelem, ami nyolc évre börtönbe küldte. Ha nem lennék, akkor ez nem történt volna
meg. Annyi időt áldozott arra, hogy másokért küzdjön, de vajon érte harcolt már valaki?
Azért küzdött, hogy a szüleinek igazságot szolgáltasson. Aztán feláldozta magát a
rendőröknek, hogy én életben maradjak.
Lehajol, és lágyan szájon csókol. Megragadom a vállát, és megpróbálom elmélyíteni a

csókot.
- Ez nem tisztességes - mormolja, miközben a nyelvével az ajkaimon köröz. Aztán

elhúzódik, megpróbálom szorosan megölelni, de gyorsabb nálam.
- Cseresznye, ezt meg kell tennem.
- Tudom.
Visszahanyatlok az ágyra.
- Saint veled megy?
Nem akarom, hogy egyedül menjen, és engem biztos nem vinne magával, így ezt meg
kellett kérdeznem.
- Igen. Szükségem van a segítségére. Amíg távol vagyok, maradj a raktárban. Ha

kinyitod az ajtót, egy riasztó azonnal jelez nekem, és visszaérek, mielőtt pisloghatnál. És
akkor pirosra fogom verni a segged büntetésül.
- Hmm...ha jól emlékszem, a legutóbbi elfenekelést nagyon élveztem, úgyhogy ennél

jobbat kell kitalálnod - vigyorogtam, miközben megfordulva a fenekemet rázogattam
neki.
Lehajol, és beleharap a fenekembe. Mire sikítva visszahúzódom tőle.
- Higgy nekem. Kit fogok találni valamit - mondja arrogánsan, miközben a szekrényhez
megy ruháért. Kivesz egy fekete pólót és egy fekete csizmát, majd egy képhez sétál, ami
a falon lóg, elhúzza, és felfed egy titkos széfet.
- Ez a mi széfünk Cseresznye. Pénz, útlevél és pisztoly van benne. A kombináció 1128, a

találkozásunk napjának a dátuma - mondja felém fordulva.
- Miért mondod el ezeket?
- Csak a biztonság kedvéért, bébi. Csak is arra az esetre. – lemászom az ágyról, és

odamegyek hozzá.
- Vissza jössz ma este, ugye? Ígérd meg. – Suttogom. Szükségem van erre az ígéretre.
- Megígérem. Most pedig te ígérd meg, hogy ezt a mobilt mindig magadnál tartod. –
előhúz a hátsó zsebéből egy mobilt, és átadja nekem.
- Az én számom, és Saint száma is benne van, bármikor hívhatsz.

Elveszem tőle, és babrálni kezdem. Nem akarok rá nézni, mert attól félek, hogy akkor
sírva fakadok. Tudom, hogy a könnyeimtől kiakadhat, és nem akarom, hogy miattam
aggódjon. Nem csak azért mondja el ezeket a dolgokat, mert tudnom kell róla, hanem
azért is, mert előfordulhat, hogy nem jön vissza. Valami elromolhat.
Az ujjait az állam alá teszi, és felemeli a fejem, hogy a szemébe nézzek.
- Csókold meg a pasidat, Cseresznye - lábujjhegyre állok, Carter lehajol hozzám, félúton
találkozunk, és egy túlságosan is gyors, kemény csókot ad a számra.
- Ha bármilyen okból fegyvere lesz szükséged, akkor ott van a revolver. Meg van töltve.
Csak néhány órát leszek távol. Ellenőriznem kell, hogy mi vagyunk-e előnyben, aztán
visszajövök. Mire reggel felébredsz, itt leszek melletted az ágyban.
Mosolyra húzom a szám, de csak félig sikerül.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek, bébi - megcsókol még utoljára, és aztán otthagy.
Tudva, hogy úgysem tudok aludni, kivettem a bőröndből egy melegítőnadrágot, és egy
zöld pulóvert, és miután átöltöztem Jeanette keresésére indulok. Nem volt túl sok időnk
beszélgetni, és amikor arra kértem, hogy jöjjön velem, kérdés nélkül beleegyezett.
Valójában féltem őt. Ha valaki engem keresne, ő lenne az első akihez mehetnének.
Kezdetben habozott, de mikor arra kértem, hogy bízzon bennem, és hogy szerintem
jönnie kell, akkor habozás nélkül igent mondott. Ha valami történne vele, míg én itt
bujkálok, azt soha sem bocsájtanám meg magamnak. Mint ahogy Carter is rámutatott,
az apám szerette a nőket, felhasználni mások ellen. Ha Jeanette-et bántanák, az nekem
és Saintnek rengeteg fájdalmat okozni.
Kopogtatok az ajtaján, és várok egy kicsit mielőtt benyitok. Az ágya össze van dúlva, de
üres, így lemegyek a földszintre, hátha ott megtalálom. Ahogy át haladok a nappalin,
akaratlanul is megcsodálom a gyönyörű zongorát. Hogy nem vettem észre ezt, amikor
idejöttünk? Carter tényleg mindenre gondol. Zajt hallok konyha irányából, így
odamegyek. Jeanette a reggeliző pultnál találom, amint épp egy szendvicset eszik.
- Azt hittem, annyira leamortizálódtál- hogy nem látlak reggelig, Lays. Ember, ez a
becenév már nem aktuális többé. Ti ketten olyanok vagytok együtt, mint a tüzelő nyulak.
ők folyton tüzelnek, igaz?
- Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, de értem mire célzol - mondom nevetve, majd
leülök mellé, és szembefordulok vele, mert tudom, mi következik.
- Edd meg - nyújtja felém a szendvicse felét.
- És mielőtt megkérdeznéd, sima majonézt használtam, nem az ízesítettet.

- Olyan jól ismersz - mondom, és harapok egy nagyot. Nem tart sokáig befalnom az
egészet.
- Rendeben. Ettél, szóval most beszélj. Mi a faszért fogadtad vissza ezt a köcsögöt? -
kérdezi.
- Megjelent a házamnál a baleset után és elmesélt mindent.
- Mindent?
- Tudod, azt hittem nehezebben fog menni. Túl nyugodt vagy ezzel kapcsolatban. Ez
nem vall rád - mondom szemmel tartva.
- Ha valaki nyolc évig börtönben volt, akkor a szabadulása után nem az az első dolga,
hogy órákig autózik egy nőhöz, akit nem is szeret, Lays. Sosem utáltam Cartert, csak nem
értettem, és mérges voltam rám de tudtam, hogy visszajön hozzád.
- Miért nem mondtál semmit?
- Mit mondhattam volna? - von vállat - Mérges voltál, és megbántott. Szükséged volt
valakire,- aki melletted áll és nem a másikat mentegeti.
- Igazad van - mondom.
- Mint mindig - gúnyolódik.
Kérdőn nézek rá.
- Mi? Miben nem volt igazam? - néz rám sértődötten.
- Saint - mondom.
- Ne válts témát. Arról beszéltünk, hogy mi van Carterrel. Miért jött vissza? És mit keresünk
ebben az erődben?
Tudnia kell mindenről. Én kevertem bele, és ki tudja, meddig kell itt maradnia.
- Azt hiszem, Carter története még azelőtt kezdődött, mielőtt egyáltalán találkoztunk
volna - kezdek bele, és elmesélek mindent, amit Cartertől megtudtam. Hogy hogyan
kerültek helyre a kirakós darabkái, és hogyan tisztáztunk mindent egymás között, aminek
köszönhetően újra együtt lehetünk.
- Hűha, Lays. Ez egy édesesen elbaszott love story - kacag fel. Egyetértek vele.
- Reméljük, hogy a boldog befejezést is megkapjuk hozzá.
- Megkapjátok. Annyi mindenen mentetek már keresztül - mondja, miközben a hűtőhöz

sétál, és elővesz egy kis fagyit - Kérsz? - tartja felém a dobozt, és látom, hogy a kedvenc
fajtám, csokis-cseresznyés. Carter tényleg mindenre emlékszik.
- Naná - válaszolom, és fiókokat húzogatva keresni kezdem a kanalakat és tálkákat.

Csörögni kezd a mobilom. A csengőhangból tudom, hogy Justin keres. Teljesen

megfeledkeztem róla. Odamegyek a táskámhoz és felveszem a telefont.
- Justin, annyira sajnálom a tegnapit - még mindig rosszul érzem magam, amiatt, ahogy
Carter bánt vele.
- Szia, lányom.
Szent szar. Évek óta nem hallottam a hangját. Érzem, ahogy a szívverésem felgyorsul.
- Apa? - kérdem habozva. Nehéz elhinnem, hogy tényleg ő az.
- Hagyd a szarságaidat, te kis kurva. Itt az ideje a családegyesítésnek. Anyád is itt van
velem.
Felnézek, és látom, hogy Jeanette engem bámul.
- Mi a francért akarnálak újra látni? - kiáltom a telefonba.
- Úgy tűnik, végre növesztettél egy kis gerincet. Ne feledd, hogy én teremtettelek, és
könnyedén tönkre is tehetlek, az összes szereteddel egyetemben.
- Carter meg fog ölni - mondom önelégülten.
- Fogd be a szád, te semmirekellő kurva. Tudtam, hogy meg kellett volna öljelek.
Ugyanolyan vagy, mint az összes többi nő, szétteszed a lábad, hogy egyengesd a saját
utadat
- Basszd meg! Hülye seggfej! Nem kell ezt hallgatnom! – meg akarom szakítani a vonalat,
de még hallom, amit mond.
- Megölöm őket!
Ettől meghűl bennem a vér.
- Miről beszélsz?
- Ne tettesd magad hülyének, Layla. Tudod, miről beszélek. Carter csapdába sétál. Biztos
vagyok benne, hogy sietve távozott, otthagyva téged egyedül, bárhol is vagy.
Nemcsak, hogy felrobbanthatom a helyet, ahová tart, vele együtt, de itt van velem a kis
barátod Justin is. És persze, ne feledkezzünk meg a jó öreg édesanyádról sem.
- Mit akarsz? – tudva, hogy mindegy mit kér, úgyis megteszem majd. Nem engedem,
hogy miattam halljanak meg.
- Téged.
- Hol?
- Húsz perc múlva a könyvtár előtt. Minden egyes késedelmes percben Justin elveszíti az
egyik ujját.
A vonal megszakadt. Kifordultam a konyhából, át a nappalin, fel az emeletre Jeanette-el

a nyomomban. Odamentem a széfhez, és kinyitottam, hogy kivegyem, amire szükségem
van.
- Mi történik, Lays? Mi a fasz?
- Azt mondta, megöli őket. Cartert, Justint, anyámat – megfordulok, és a szemébe nézve
folytatom – Saint-et.
Ahogy az utolsó nevet kimondom, elsápad. Letépem magamról a pulóvert, melltartót

húzok, majd egy kapucnis pulcsit és farmert. Feltúrom a bőröndöm, és megörülök, mert
Carter az egyetlen pár tornacipőmet is bepakolta. Előveszem a telefont, amit Carter
adott és tárcsázom a számát.
- Bébi?
- Bárhová is készülsz, ne menj. Tudják, hogy mész.
- Honnan a faszból tudsz te erről, Layla? – kérdezi, de nem válaszolok.
- Annyira szeretlek, Carter. Jobban, mint gondolnád. De nem engedhetem, hogy még
több embert bántson.
- Cseresznye, hagyd ezt abba. Tizenöt perc múlva ott vagyok. Megvárod, amíg odaérek,
és megbeszéljük.
- Szeretlek – mondom újra. A hangom olyan, mintha zokognék.
- Az Istenit Cseresznye, én is szeretlek, ne csináld ezt.
- Ég veled Carter – mondom, és bontom a vonalat, majd lenémítom a telefont.

Bedugom a melltartómba, lemegyek a lépcsőn, ki az előtérbe, hogy keressek egy kocsit.
- Hová megyünk? – kérdi Jeanette
- Te nem mész sehova – mondom, miközben kétségbeesve kutatom a Jeep slusszkulcsát,

ami előttem parkol.
- Tényleg bolond vagy, ha azt hiszed, hogy hagylak egyedül elmenni – csattan fel.
Megtalálom a kulcsot, megnyomom a garázsnyitó gombot, majd gyorsan beszállok a

vezetőoldali ülésre, és bezárom a kocsit, mielőtt Jeanette odaérne.
- Szeretlek – mondom, mire verni kezdi a kocsi ablakát. Kitolatok, és ott hagyom.
Nem tart sokáig a könyvtárhoz érnem. Az úton végig Carteren jár az eszem. Bizonyára
szörnyen kiakadt.
Leparkolok, és meglátom az apámat. Sokkal öregebbnek látszik, mintha nem csak négy
évet öregedett volna. Feltételezem, ezt teszi az emberrel ez az életmód. Lassan kiszállok
és odasétálok hozzá.
Egy fekete szedán mellett áll, a vezető oldali ajtó kinyílik, és kiszáll rajta az egyetlen
ember, akire emlékszem arról a bizonyos éjszakáról. Ő az, akivel az apám megveretett.
Az ő arca ugrott be először, amikor elkezdtem emlékezni. A szemei. Nem értem, hogyan
voltam képes elfelejteni, ha csak egy kis időre is. Annyira sötét szemei vannak, szinte
teljesen feketék.
- Annyira jó téged újra látni, édes lányom – sétál felém apám. Amikor elém ér, megérzem
rajta a vodka szagát. A pórusaiból szivárog. Próbálok hátrálni egy lépést, de megragad
a hajamnál fogva.
- Hát így üdvözlöd apádat? – kérdi fölém hajolva.
Nem élek a lehetőséggel, hogy szembeköpjem, de azonnal meg is bánom, mikor

felpofoz. A földre esem, érzem a vér fémes ízét a számban.
- Tedd a kocsiba – vicsorogja, majd elindul a kocsi felé.
A sofőr a hajamnál fogva ránt fel a földről. Érzem a szúrást a szemeimbe, és keményen
összeszorítom a fogaimat, nehogy elsírjam magam. Nem adom meg nekik ezt az örömöt.
- Múltkor félbeszakítottak. Biztos vagyok benne, hogy ez alkalommal ez nem fog

megtörténni – mondja, majd végignyalja az arcomat. Ettől epe kúszik a torkomra.
- Carter el fog intézni – morgom neki.
- Meg foglak dugni. Lássuk, ki kapja meg előbb, amit akar – gúnyolódik, miközben az
erekcióját a fenekemnek dörzsöli, aztán a kocsi felé tol.
Fékek csikorgását hallom, és odafordulok, hogy lássam, Carter talált-e rám. Nem. Nem
találhat meg. Előbb meg kell tudnom, hol van Justin és az anyukám. Lehet, hogy nem
álltunk olyan közel egymáshoz, de akkor is az anyukám. Ki tudja, apám mit művelt vele.
Jeanette ugrik ki a kocsiból, és rohan a szedán felé. Látom az arcán, mikor jön rá, hogy
elkésett.
- Őt is hozd! – ugatja apám.
A sofőr előhúz egy fegyvert a dzsekijéből és Jeanette-re irányítja. Jeanette felemeli a

kezeit, majd rám néz.
- Szét fogom rúgni a segged – mondja nekem, nem a fegyveres pasasnak.
- Mozgás – mondja az, majd a csomagtartó felé int a fejével, mire az kinyílik.
- Befelé!
Bemászok. Érzem, ahogy Jeanette mellettem lélegzik, majd azt suttogja:
- Mindent együtt csinálunk.

Nem tudom elhinni, hogy még egy embert belekevertem. Azért akartam, hogy velünk
jöjjön a raktárba, hogy biztonságban legyen, de úgy tűnik egyenesen az oroszlán
barlangjába hoztam.
A csomagtartó ajtaja lecsukódik, és minden elsötétül.

Alexa Riley A Birtokló Bukása 2

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Alexa Riley A Birtokló Bukása 2

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

A birtokló bukása 2.

Ez egy rajongói fordítás,a saját magunk és a rajongók számára!!!!!!

Ezért forgalomba hozni és áruba bocsájtani szigorúan tilos!!!!!

Figyelem a könyvet csak is 18+ éven felülieknek ajánlot !!!!!

A könyvben trágád nyers ,durva ( perverz ) szavak vannak .

L etettem a képet az éjjeliszekrényre, és visszabámultam a meztelen testére. Nem

Finoman megsimogattam az arcát, mire ő hozzá simult az érintésemhez. Mosolyog egy

A lelkem fájt, amikor felálltam, és elléptem az ágytól. Meg fordultam, és még

- Várj rám bébi – suttogom.

Három hónappal később....

- A zt mondtam, hogy vidd a rusnya picsádat az arcomból, mielőtt még elveszteném

A fejem lüktetett a fájdalomtól, és ez a sok szar nem segített.

Azonnal felállt, és elindult a bár felé.

- Seggfej – motyogta, és mindent meg teszek, hogy a székemen maradjak.

Bele kortyoltam a szódámba, és visszafordultam ”figyelni“ a színpadot. Már több mint

- Megvan az információ, amit kértem?- morogtam, egyből a lényegre térve. Nem az én

- Bocs, főnök, én megpróbáltam mindent, de…

- Ki mondta ezt? – kérdeztem. Felemelem, és neki vágom a falnak. A feje hatalmasat

- Biztosíthatlak, hogy a türelmem végén járok Frankie, és emlékszel, mi történik, ha nem

Sötét van. Ahogy a kocsimhoz sétálok, megnézem a telefonomat, hogy megkaptam-e

- Kibaszott ideje, hogy hívtál, én…

Saint félbeszakít a mondat közepén, és rettegve hallom, amit azt mondja:

- Carter gyere ide azonnal.

- G ondolod, hogy tudja? - kérdem, és próbálok kényelmesebben elhelyezkedni

ebben a rohadt kórházi ágyban. Jeanette bólint, és kortyol a kávéjából.

- Igen. Láttam Saint-et a teremben, amikor a zsarúkkal beszéltem.

- Mondott neked valamit? - kérdezem.

- Dehogy, csak beintettem neki. Szerintem értette az üzenetet.

Jeanette áthajolt fölöttem, és megnyomta a nővérhívó gombot, hogy ide rendeljen

- Miben segíthetek Matthews kisasszony?

- Még öt perc, és máris mehetnek. - nyugtatta meg a nővér és bontotta a vonalat.

- Kérj, és meg kapod, Lays!- mondta Jeanette jóindulatúan, és elkezdte összeszedni a

- Nem furcsállod, hogy a fékek és a légzsákok sem működtek?

- Hé, veled maradok, ha szeretnéd. Csaphatnánk egy pizsama partit!

Látom, hogy Jeanette engem tanulmányoz, így megkönnyebbülök, mikor a nővér és az

- Van egy névjegykártyája, vagy valami hasonló? – kérdezte Jeanette a vonzó

Az orvos megvetően nézett Saint-re mielőtt megrázta a fejét, és elhagyta a szobát,

- Azt a részem, ami tudja, hogy ha bekapom a mellbimbódat, megkeményedik, ami

- Kész vagy?- kérdezi.

Beledobom a cuccaimat a korházi táskába, majd Saint-el csendben a kocsijához

Jeanette: Én is szeretlek! Puszi

- Haza ért rendben? – kérdezte Saint.

- Igen! Adj neki időt!

- Én türelmes ember vagyok Layla, de a türelmem már fogytán!

Leparkolt a házam előtt, majd kiugrott, átsétált az én oldalamra, és kisegített a kocsiból.

- Köszönöm! - mondom, aztán kinyitottam az ajtót, és beengedtem. Nem tartott sokáig,

- Rendben. - mondta, de láttam, hogy nem hisz nekem.

- Zárd be az ajtót, és kapcsold be a riasztót. Jó éjszakát Layla! - ezzel kiment, és becsukta

- Csak úgy kinyitod az ajtót, Cseresznye? – hörögte Carter.

A sokktól hátra ugrottam, megbotlottam a saját lábamban és seggre estem. A hangjától

kiabálnom kellene vele, de a testem egyszerűen csak belekapaszkodik. Az arcomat a

A könnyed pillanat oda lett, és átvette a helyét a szomorúság, és a féltékenység. Bűzlik

- Ez nem az, amire gondolsz, Cseresznye. - mondja halkan Carter. Felemelkedett a

- Soha nem hazudtam neked. – csattant fel.

- Hagyod, hogy elmenjek? - Kérdi olyan hangon, amitől elvesztem. Talán

- Nem tehetem ezt magammal többé. Küzdök magammal és megpróbálok normálisan

- Hagy minket békén. Kérlek.

Bárcsak parancsolóbb lenne a hangom, és sokkal meggyőzőbb lenne, de nem tudok az

Tényleg ezt mondta?

- Nem, nem, nem, nem, nem! – felugrom, és újra felkapom.

- Ne sírj, bébi, kérlek, ne sírj!

A karomba tartva bementem vele a szobába, amikor megszólalt a csengő.

- Ki a fasz ez? – kérdeztem.