1994. január 23.
, vasárnap
Úgy kezdődött, hogy Pista
visszaütött...
Brenner János, Szabadka, Šenoina
16-III. - Úgy látom, hogy az Ágoston-
VMDK kontra Fórum-Magyar Szó-Vé-
gel-Fehér-Gobby vitához kezdenek hoz­
zászólni a VMDK ügyeletes éberei. Te­
szik ezt pedig teljesen kritikátlanul, aho­
gyan az szófogadó és hűséges alattvalók­
hoz illik, ha vezérükről van szó. Mivel
azonban mostanság a Magyar Szót iga­
zán a magaménak is tekintem - nem
úgy, mint mondjuk Erdélyi vagy Varga
főszerkesztősége idején, s a Fórumot
magam is az itteni magyarság intézmé-
nyének-vagyonának kívánom - noha
nem szolgai-kiszolgáló értelemben, aho­
gyan azt Ágoston és VMDK-ja szeretné,
hadd szólhassak hozzá én is a témához.
Egy ALAPVETŐ TÉNYT szeretnék
Ágoston védőinek szíves figyelmébe
ajánlani. Ez a vita nem úgy kezdődött,
hogy Végei, Fehér vagy Gobby nem ad­
tak egyenes választ Ágoston kérdésére,
HANEM ÚGY, HOGY ÁGOSTON
EZEKET AZ EMBEREKET A FÓRUM­
NAK MINT AZ ITTENI MAGYARSáG
INTÉZMÉNYÉNEK-VAGYONáNAK
ELFECSÉRELÉSÉVEL, SZÉTZÚZÁSÁ­
VAL, ÁTJÁTSZÁSÁVAL GYANÚSí-
TOTTA-VADOLTA MEG, mégpedig
úgy, hogy ezenközben EGYETLEN
TÉNYT VAGY BIZONYÍTÉKOT NEM
TÁRT FÖL. Namármost nem hivatkoz­
nék arra, hogy minden kultűrállam jog­
rendszere azon alapszik, hogy AZ KÖ­
TELES BIZONYÍTÉKOKKAL SZOL­
GÁLNI, AKI VÁDOL ÉS NEM A GYA­
NÚSÍTOTT KÖTELES VÉDEKEZNI,
hanem csupán a jólneveltségre. Tak-
nyos kölykök vagy debilis fölnőttek
mondhatnak egymásra mindent nyel-
völtögetés közben - s ezt nekik elnézően
meg lehet bocsátani - -, de nem érett föl-
nőttek!
Végei dicséretére legyen mondva,
hogy Ágoston vádaskodását nem frics-
kázta el magáról olyan alacsony szinten,
ahogyan azt nemzetvezérünk tette. Ko-
molyan'vette a dolgot, s megkérte az el­
nök urat, tegyen az asztalra legalább
egyeden bizonyítékot, ami szerint ilyen
gyalázatos dolgokba keveredett volna
akár gyanútlanul is, mivel mindaddig
abban a meggyőződésben élt, hogy a So­
ros Alapítvány vajdasági vezetőjeként
igyekezett a lehetőségeit maximálisan
kihasználni arra, hogy a Magyar Szó
megjelenhessen - ha mindjárt csak két­
szer is hetente -, ami viszont Ágostonról
nem mondható el. Úgy látszik, komo­
lyan vette a népvezérséget és még azt se
kérdezte meg, hogy a VMDK tagsága
mikor foglalkozott a Forum problémájá­
val, s mikor hatalmazta föl elnökét arra,
hogy ez ügyben minden eszközt igénybe
vehessen - még az indokolatlan, tények­
kel alá nem támasztott vádaskodást is.
No és mi volt erre a vezér válasza? Nem
a tények föltárása, hanem egy besúgóra
való hivatkozása, aki úgy hallott valamit,
ahogy hallott és aztán egyeseket úgy fe­
ketített be vezére előtt, ahogyan befeke­
tített.
Ezt látva jutott eszembe: nagyon kár,
hogy nálunk nem került sor olyan „átvi­
lágításokra”, ahogyan ezt Magyarorszá-
on tették, vagy legalábbis jócskán meg-
ísérelték tenni, ám ettől egyes ismert és
ismeretlen egykori potentátoknak re­
zegni kezdett a nadrágja, s jelentősen
szűkítette mellbőségét. Ha erre sor ke­
rül, bezzeg a mi Ágoston elnök urunk­
nak is találtak volna némely flekkeket a
tüdején, amelyek alapján sem magá­
nemberként, sem egykori nómenklatú-
rás politikusként nemigen lehetne olyan
erkölcsi bizonyítványt számára kiállítani,
amelynek alapján olyan agresszív ma­
gyarvédő lehetne - amilyen. Miután
elég régóta és meglehetősen jól isme­
rem, csak a magam véleményét mon­
dom el: nem a nemzetiségi- polgári jo-
aimat nem bíznám rá sohasem, de leg-
isebb összegemet sem abból a kevés és
rossz dinárból, amellyel rendelkezem.
Mivel meggyőződésem, hogy sokan má­
Lemondott az elnök,
de miért?
DR. DUJMOVICS FERENC SZAK­
ORVOS, TEMERIN. - A Magyar Szó
csütörtöki számában, folyó hó 20-án, a
6. oldalon közzétett, és a Vox Huma-
nával foglalkozó cikk kiegészítésekre
és helyesbítésre szorul. Megfelel az
igazságnak az, hogy lemondtam az el­
nöki tisztségről, de az már nem, hogy
nyilatkozat HELYETT jelentettem ki,
hogy nem kívánok tovább a szervezet­
ben tevékenykedni. Nyilatkozatot tő­
lem a cikk írója nem kért. Ezt a tényt
csupán azért tartottam fontosnak meg­
említeni, nehogy az a gyanú merüljön
fel, hogy azért nem nyilatkoztam, mert
az üggyel kapcsolatban valami titkol-
nivalóm van.
Az írásból úgy tűnhet, hogy azért
mondtam le, mert nem tudtam össze­
egyeztetni az orvosi etikát a Vox Hu­
mana egyik alaptételével, miszerint el­
sősorban az itt élő magyarságot kíván­
ja segíteni. Nem titok, voltak ilyen irá­
nyú fenntartásaim, lemondásomnak
azonban ezekhez semmi köze.
Lemondásom megindoklásában
két fontos okra hivatkoztam, ezek rövi­
den a következők:
1. Nem kívánok olyan szervezetben
tevékenykedni, melynek politikáját
egy másik szervezetből irányítják.
Magyar Szó
sok is legalább ennyire ismerik viselt
dolgait, melegen ajánlom a VMDK tag­
ságának, ne különféle „tartózkodások­
ban", egyénieskedésekben, sértődékeny-
ségekben, apolitikusságban, „nemzeti-
sors-nem-vállalásában” keressék az itteni
magyar értelmiség tekintélyes részének
távolmaradását a VMDK-s politizálástól,
hanem Ágoston politikai múltjában és
jelen vezérkedő magatartásában. Ezt
nyugodt lelkiismerettel írom le, mivel a
VMDK szervezkedése idején több em­
ber keresett föl kérdésével Vajdaságból
és Magyarországról is (az utóbbiak cso­
portjába egy politikai államtitkár is tar­
tozik - no de miért kellene hinnem,
hogy a mai magyarországi uralkodó
párt és koalíció kevésbé szeretné az ér­
dekeit kiszolgáló embereket, mint bár­
mely uralkodó réteg és előnyben része­
sítené azokat, akik őszintén beszélnek,
sőt, ne adj Isten: bírálólag is föllépnek,
pláne ha már számtalan példáját produ­
kálta az intoleranciának, a mimózalelkű-
ségtől kezdve a fő médiák megkaparin-
tásáig?!), miért tartom magam távol az
Ágoston-Dudás-Vékás szervezkedéstől,
s ezt előttük megindokoltam. Ezt hatá­
ron innen és túl többen is tanúsíthatják,
ha akarják.
Nem részletezem, mennyire vissza­
tetsző, hogy Ágoston „Forum-védő” po­
litikájában olyan szövetségeseket keres
és talál, amilyen Milošević köztársasági
elnök és SZSZP-je. Mert akinek akár
legcsekélyebb politikai ítélőképessége
van, annak föltétlenül észre kellett ven­
nie azt a hatalommal való^ szinte folya­
matos kacérkodást, amit Ágoston pro­
dukál szervezete nevében(?). Kezdve at­
tól, hogy a hatalommal mindig és előze­
tes föltételek nélkül hajlandó (lenne)
tárgyalni, míg az ellenzékkel szemben
tárgyalási föltételként szabja meg a hár­
mas autonómia föltéden támogatását-el-
ismerését, egészen addig, hogy az úgy­
nevezett májusi választásokon, az egész
ellenzékkel szemben, az általa vezetett
VMDK és Šešelj radikálisai (csetnikjei)
adtak részvételükkel formális legitimi­
tást Milosevicék színjátékának. Ákinek
van politikai hallása és aki fajtáját csak­
ugyan félti, abban föltolul a kérdés:
Ágoston és a VMDK vezetése végleges­
nek tekinti-e ezt a mai hatalmat, hogy
vele igyekszik egyezkedni —sőt mint a
Fórum-körüli ügyek bizonyítják is: ki­
egyezni? Vagy mai vezető gárdájának
sürgős, hogy ők „érjenek el valamit”
(netán egy-két miniszteri bársonyszéket
vagy autonómiai kormány-tagságot!?).
Holott tán célszerűbb lenne azt az előbb-
utóbb szükségszerűen bekövetkező jövőt
építeni nagy türelemmel, hozzá jó szö­
vetségeseket keresve és találva a vajdasá­
gi nemzetiségek és azoknak a szerbek­
nek a soraiban, akiket az SZSZP és a ra­
dikálisok kiátkoztak a szerbség és a ha­
zafiak soraiból egyaránt? Ki fog a ma­
gyarság és egyáltalán a nemzetiségek jo­
gainak megvalósítására szavazni, ha a
VMDK korifeusai lépten-nyomon ellen­
zéket és ellenséget gyártanak hintapoli­
tikájukkal és merevségükkel, ha egyszer
ez az ország is bevonulhat a mérsékelt
polgári demokráciák sorába?
Ágoston nyilvánosan lebecsüli a Ma­
gyar Szó olvasóit, de saját szervezete tag­
jait is, amikor arról beszél, hogy ő készí­
tett igazgatóhelyettes korában egy át­
szervezési javaslatot, amit, ha elfogad­
nak, ma a Forum úgy állna, mint a Poli­
tika. Fehér Kálmán már elmondta, hogy
az adott pillanatokban hogyan mondott
önmagának ellent egészen konkrét kér­
désekben Ágoston (aki összevissza be­
szél, az könnyen elfelejti, mikor mit
mondott), így szerencsémre nem kell
nekem ezeket összeböngészni a lapokból
és a VMDK Hírmondójából. Maradha­
tok egyetlen dolognál, amely legékeseb­
ben bizonyítja, mennyire hiányzik Ágos­
ton erkölcsi joga arra, hogy most Fo­
rum- védőként is tetszelegjen hiszékeny
tagsága és a lap olvasói előtt.
Amikor megalapítottuk a temerini
Vox Humana szervezetét, úgy gondol­
tam, hogy egy független szervezet mű­
ködésének sikeréért munkálkodunk.
Sajnos, nem így történt.
2. Nem vagyok hajlandó egy olyan
határozatot végrehajtani, mely szigo­
rúan tiltja azt, hogy a gyógyszerkiosz­
tás az állami egészségügyi intézmé­
nyekből történjen. Továbbra is az a
véleményem, hogy mindaddig, míg
arra adottak a feltételek, a gyógysze­
rek helye a gyógyszertárakban és az
egészségügyi intézményekben van,
mert leginkább így lehet szavatolni a
szakszerű tárolást, és azt, hogy a
gyógyszerek lehetőleg minden idő­
ben eljussanak a beteghez. Úgy vé­
lem, hogy ez az adományozó célja is
egyben. Temerinben megvan az ösz-
szes feltétel arra, hogy az emberbará­
ti segélyekből, így a Vox Humanától
származó gyógyszerek is a gyógy­
szertárból, és ne az ifjúsági otthon­
ból, plébániáról, vagy mint ahogy az
is elhangzott, inkább a tűzoltó ott­
honból kerüljenek kiosztásra. Az
ilyen határozatokat egyértelműen ká­
rosnak tartom, és nem kívánok részt
venni végrehajtásukban. Nos, ezért
mondtam le.
Ágoston nyíltan vállalta, hogy amit
javasolt, az leépítést jelentett, s abban
benne foglaltatott az egyes részlegek
önállósulása a Fórumtól, sőt azt is,
hogy része volt a terjesztő hálózat kivá­
lásának elősegítésében, lebonyolításá­
ban. Nos hát: EZZEL A CSELEKEDE­
TÉVEL MÉRTE A FÓRUMRA AZ EL­
SŐ ÉRZÉKENY - A FÖNNÁLLÁSÁT
ÉS MEGMARADÁSÁT ALAPOSAN
MEGINGATÓ - ANYAGI CSAPÁST.
Aki csak egy kicsit konyít a gazdaság­
hoz, az jól tudja, hogy annak pénzhiá­
nya, pláne csengő dinárban, KÉSZ­
PÉNZBEN, nem mai betegsége, ha­
nem legalább 15 éve krónikusan az. A
Fórumnak és minden más vállalatnak,
amelynek kötelékében kereskedelmi,
közvetlenül értékesítő hálózat is műkö­
dik, ezek az üzletek és kioszkok hozták
és hozzák azt a friss pénzt, amellyel
gyorsan és hatékonyan lehet manipulál­
ni, soron kívül beszerezni az újraterme­
léshez szükséges anyagokat, sőt jobb
esetben magas kamatok ellenében akár
kikölcsönözni is. Másrészt ezek a csengő
dinárok igen gyakran mentesítik az
ilyen vállalatokat részben, nagyrészt
vagy tán teljesen is attól, hogy működé­
sükhöz rövid lejáratú, tehát abnormáli­
sán magas kamatú kölcsönöket vegye­
nek föl. Nem tehetek róla, de mivel
tény, hogy ilyen húzások alkalmával
mindig fölmerül az adott vállalatokban a
kérdés: mi hasznuk volt azoknak közvet­
lenül, akik ilyet lehetővé tettek - ez a
gyanú Ágostonnal szemben is fölmerül.
Mondjuk: Ágoston ezzel nem volt
tisztában, mert jogászként nem ért a
gazdasághoz. De miért vállalt akkor
igazgatóhelyettesi tisztet a Fórumban,
vagy ha vállalt, minek szólt bele olyan
dolgokba, amikhez nem ért? Annyira
nem ért, hogy most sem érzi a Forum
szétzüllesztésében vállalt szerepének
súlyát - ha már olyan könnyen és
könnyelműen vádol másokat ilyesmi­
vel? Netán ez is nómenklatúrás-kora-
beli hozadéka: mások meggyanúsításá-
val magáról elterelni a figyelmet...?
Végül, hogy ki segít, ki akar jót a
Magyar Szónak és általa a Fórumnak,
emellett ki hogyan értelmezi azok füg­
getlenségét, hadd mutassam be egy-egy
példával.
Volt jó néhány száma az utóbbi idő­
ben a Magyar Szónak, amelynek első
oldalán, bekeretezett közleményből
azt olvashattuk, hogy a lap megjele­
nése a Soros Alapítvány papiros-
vagy más nyomdai anyag ajándéká­
nak köszönhető. A* alapítvány vajda­
sági vezetője Végei László. Egy lapon
se olvashattuk, hogy a lap megjelené­
se a VMDK-nak vagy akár segélyköz­
vetítésének köszönhető. A VMDK el­
nöke Ágoston András. A Soros Ala­
pítvány támogatásának egyetlen, de
annál komolyabb és tiszteletremél­
tóbb föltétele, hogy a lap független,
tehát pártoktól és hatósági szervektől
független orgánum legyen. Ágoston
és a VMDK is függetlenségről beszél.
Hogy ez a függetlenség hogyan fest
az ágostoni értelmezésben, azt a
VMDK Hírmondójának 1993. no­
vember 27-én megjelent számából
idézem (22. oldal, 3. és 4. bekezdés)
Ágostonnak dr. Entz Béla címzetes
államtitkárhoz 1993. október 30-án
írt leveléből: » MÁNYI KÉPVISELŐ. - A Magyar Szó
„A VMDK Elnöksége hozzájárul ah­
hoz, hogy július 31-ei levelem értelmé­
ben az időközben megszűnt lapszerkesz­
tőségek, illetve a meg nem jelenő lapok
szerkesztőségei NE RÉSZESÜIJENEK
AZ ELŐIRÁNYZOTT SEGÍTSÉGBEN.
(Megjegyezném: akkoriban a csoportba
tartozott a Mézeskalács, a Jó Pajtás és a
Képes Ifjúság - de a 7 Nap is!). Támo­
gatja az elképzelést, hogy az érdekeltek,
akik eddig is a szerkesztőségekben dol­
goztak, és TUDJálC VÁLLALNI A VAJ­
DASÁGI MAGYAROK AUTONÓMIA-
TÖREKVÉSEIT, a VMDK-tól felvett
kölcsön formájában kapják meg a szó­
ban forgó összeg rájuk eső részét, hogy
MEGALAPíTHASSáK A VAJDASÁGI
MAGYAR SAJTÓHÁZAT. Hogy mindez
megvalósíthatóvá váljon, szükség van
egyrészt arra, hogy a VMDK SZAMÁRA
HOZZÁFÉRHEToVÉ TEGYÉK A
MEGFELELŐ ÖSSZEGET, s hogy ÖSZ-
SZEÁLLJON AZ ÉRDEKELTEK LIS-
TáJA. Ha az első feltétel megvalósul, s
másikat a VMDK két héten belül tudja
teljesíteni.
AZ ÚJ, 7 NAP-RA VONATKOZÓ EL­
KÉPZELÉST, amelynek Dudás Károly,
a VMDK ELNÖKSÉGÉNEK TAGJA a
hordozója, a VMDK ELNÖKSÉGE
ÉLETKÉPESNEK TARTJA, ezért hoz­
zájárul ahhoz, hogy Dudás Károly köl­
csönként a VMDK-TÓL MEGKAPJA a
szóban forgó összeg 17,5 százalékát. A
KÖLCSÖN KIUTALÁSÁNAK FELTÉ­
TELE, HOGY DUDÁS KÁROLY VÁL-
S LALJA VAGY AZT, HOGY A LÉTRE­
JÖTT ÚJ 7 NAP CSATLAKOZIK A
VAJDASáGI MAGYAR SAJTÓHáZ-
HOZ, vagy pedig azt, hogy a kölcsönt
visszafizeti a VMDK-nak.” (Kiemelések:
tőlem.)
Érthetően: ami tetszik Ágostonnak és
a VMDK-nak, az részesüljön magyaror­
szági, segélyben - DE CSAK A VMDK
ÚTJÁN!!! - ami nekik nem tetszik, az ne
kapjon semmit. Mellesleg: az egyik sza­
badkai tribün- vitán Dudás is meg dr.
Sepsey Csaba (észak-bácskai körzetveze­
tő) is kijelentette, hogy az Új 7 Nap füg­
getlen lap lesz, mert mihelyt független,
az már jó a VMDK-nak.
Mi ez, ha nem demagógia...?
KÖZÖS ÍRÓASZTALUNK 13
Ki mint él, úgy ítél
(Válás? Keck Balázsnak)
CSORBA BÉLA, TEMERIN, NÉP­
FRONT U. 227. - Keck Balázshoz ké­
pest a közmondásbeli sánta kutya vágtá­
zó világbajnok lenne - mondanám, ha
maga Keck Balázs Hamis kijelentés c.
cikkének elején el nem ismerné, hogy
nem látta a Napjaink műsorát, csupán a
Kossuth Rádióban hallott felőle haran­
gozni a rádió belgrádi tudósítójától,
majd hozzáteszi: „mindazonáltal semmi
okom sincs arra, hogy kételkedjem
Vargha Szilveszter tudósításának hiteles­
ségében.”
Én Keck Balázs helyében mindene­
setre ellenőriztem volna, hogy valójában
mit is mondott Csorba Béla a Napjaink
szóban forgó műsorában.
De ha már itt tartunk, menjünk sor­
ban!
1. Nem felel meg az igazságnak az az
állítás, hogy Csorba Béla vendégként
szerepelt a Napjainkban.
Ezzel szemben az igazság az, hogy
1993. december elején adtam egy nyilat­
kozatot Nagy Nándornak, az Újvidéki
Televízió munkatársának, s ebből a nyi­
latkozatból emelték ki - kb. egy hónap­
pal később - a humanitárius segélyekre
vonatkozó részt. Ebből következik, hogy
én az Ökumenikus Szeretetszogálat ka­
rácsonyi csomagküldeményéről, mint
Keck fő ellenérvéről már eleve nem
tudhattam. De mindez tulajdonképpen
a lényeget nem is érinti...
2. Nem felel meg az igazságnak az az
állítás, amely szerint én kijelentettem,
„hogy csak azokat a segélyszállítmányo­
kat Icapják meg a vajdasági magyarok,
amelyek a Vox Humánéhoz, a VMDK
segélyszervezetéhez érkeznek”.
Ezzel szemben én a biztosítékokról
beszéltem. Szó szerint a következőket
mondottam:
„A Szerbiába, illetve Jugoszláviába
érkező segélyek egész a legutóbbi időkig
elkerülték a vajdasági magyarokat, tehát
mintegy a vajdasági magyarok feje fölött
érkeztek Jugoszláviába. Csak az utóbbi
egy, másfél hónapban mondható el,
hogy az ideérkező segélyekből a vajdasá­
gi magyarok is részesülnek. Én merem
remélni, hogy az elkövetkező hónapok­
ban ez a tendencia erősödni fog, és be­
látják mindazok, akik ezt eseüeg a ko­
rábbiakban nem így látták, hogy ha azt
akarják, hogy a Vajdaságba, illetve Szer­
biába érkező segélyek egy része eljusson
a magyarokhoz, hogy ahhoz 'valóban
fontos, hogy a Vox Humana Emberba­
ráti Szolgálaton keresztül érkezzenek
ide a segélyek. Ez az egyetlen biztosítéka
annak, hogy valóban eljutnak a rászoru­
lókhoz a segélyek. Tudniillik kizárólag a
Vox Humana Emberbaráti Szolgálat
rendelkezik hálózattal. Egyeden más
emberbaráti szervezetnek sincs a Vajda­
ságban hálózata. Éppen ezért bizonyta­
lan, hogy mi lesz a más úton idejutott
segélyek sorsa”.
A tévériportban elhangzott, fent idé­
zett véleményemet továbbra is fenntar­
tom. Nem arról van szó, hogy nem tud­
nám, a Vox Humana mellett még mi­
lyen csatornákon érkeznek segélyek
Szerbiába. Azt is tudom, hogy mindeb­
ből egészen a közelmúltig csupán jelen­
Egy mondat
PÁL TIBOR TEMERINI TARTO­
1994. január 16-ai számában cikket (Mi­
losevic stabil parlamentje) közölt Fried­
rich Anna tollából, amely a jelenlegi po­
litikai kulissza mögötti vélt vagy valós al­
kudozásokról szólt. Nem szándékozom
vitába bocsátkozni, de egy cikkbeli mon­
dat írásra késztetett.
A téma ismeretes, a Forum-ház ügye
és az új szerb parlament és kormány
összetételével kapcsolatos jóslatok, hogy
ki kivel lép koalícióra. Az ilyenféle jósla­
tok, találgatások nem is kell és nem is le­
hetnek vita tárgyai, hiszen mindenki
úgy ír és beszél, ahogyan azt jónak látja,
csak ezt nem mindenhol lehet megten­
ni. Ebben az esetben egy ilyen helyzetről
van szó, ugyanis a tények lettek elferdít­
ve. Az említett cikkbeíi „famózus” mon­
dat lényegbevágó része így hangzott:
a Forum-ház átszervezését a szocialista
és a VMDK képviselői közösen vették le
napirendről a vajdasági ellenzék elle­
nében...”. Ennek kapcsán vetődött fel
bennem a kérdés: Ki kit sajnál? Ki kit si­
rat? A kérdésbe való belebonyolódás el­
kerülése végett a történtekre szeretnék
rámutatni.
A fenti idézet nem áll. A Vajdasági
Képviselőház 1994. január 12- ere ösz-
szemvott ülését összesen 97 képviselő (a
120-ból) kezdte meg 11 óra 20 perckor.
Mind a két táborból hiányoztak képvise­
lők, sajnos az ellenzékből jóval többen.
Amikor a Forum-ház ügyének a VMDK
által kért levétele sorra került, a 97 kép­
viselő még együtt volt. A képviselőház
elnöke az ügyrend szerint szavazást ren­
delt el, s ekkor következett be a „csoda”.
A Forum-ügy levételére összesen 81
képviselő szavazott, 8 ellene, 8 pedig
tartózkodott. Ha tudjuk azt, hogy a tar­
tományi képviselőházban 50 szocialista
(kik közül a szavazás pillanatában 5 hi­
ányzott) és 18 VMDK-ás (kik közül ab­
ban a pillanatban 8 hiányzott) képviselő
ül, akkor felvetődik a kérdés, hogy kik
voltak a többiek és mit akartak? Ugyanis
a jelen levő vajdasági ellenzéki képvise­
lők közül mindannyian a levételre sza­
vaztak. Az ez ellen szavazó és tartózkodó
képviselők a „véletlen folytán” éppen
mind szocialisták és radikálisok voltak.
Függetlenül tehát attól, hogy a szocialis­
ták színjátékot játszottak-e vagy nem a
„megoszlásukkal”, az ellenzék egyönte­
téktelen morzsákat kapott a vajdasági
magyarság. Keck úr vitacikkében
többször is említi a Vajdaságot, illetve
a Vajdaság megsegítésére szervezett
gyűjtőakciójukat. Mindez nyilván tisz­
teletet érdemel, de jó volna tudni,
hogy ebből mekkora tételeket, az ösz-
szegyűjtött segélyek hány százalékát
juttatták el a magyarsághoz. Termé­
szetesen az adományozó joga, hogy el­
döntse, kinek és mennyit küld, és a
vajdasági magyarok most olyan hely­
zetben vannak, hogy a keveset is kö­
szönettel fogadják, érkezzen az bárme­
lyik humanitárius szervezettől is. (Dr.
Burány Bélától tudom, hogy az Öku­
menikus Szeretetszolgálat által beho­
zott többezres tételű segélyszállítmány­
ból az újvidéki magyarok mindössze
130 bébicsomagot kaptak, amit ennek
ellenére hálásan nyugtáztak.)
3. És ezzel elérkeztünk a probléma
lényegéhez. Keck Balázs azt állítja, kije­
lentésemmel „nemcsak a vajdasági m a­
gyarságot”, hanem „a jóindulatú és segí­
tőkész magyar adományozókat, akik a
vajdaságiakon segíteni szeretnének”, fél­
revezettem.
Én viszont azt gondolom, hogy a ma­
gyar közvéleményt és a magyar adomá­
nyozókat azok vezetik félre, akik kris­
tálytisztán nem világítják meg előttük a
lényeget: hogy a Vajdaságba eljuttatott,
a Vajdaságnak gyűjtött segélyek és ado­
mányok nem azonosak a vajdasági ma­
gyaroknak gyűjtött és eljuttatott adomá­
nyokkal és segélyekkel. A mi meglehető­
sen vegyes tapasztalataink szerint a vaj­
dasági állami intézményekhez eljuttatott
segélyekből a kisebbségiek, de különö­
sen a magyarok a legritkább esetben ré­
szesülnek.
4. Én persze megértem az Öku­
menikus Szeretetszolgálatot, hiszen
ismeretes előttem, hogy a szerveze­
ten belül a legbefolyásosabb a pravo­
szláv egyház, következésképpen a se­
gélyek célbajuttatásában mindennek
szerepe van. Azt is megértem, hogy
Keck és társai nem elsősorban a vaj­
dasági magyarok megsegítésén ügy­
ködnek, hanem főként felekezeti
szempontokat figyelembe véve (evan­
gélikus- metodista, református, szlo­
vák evangélikus, szerb pravoszláv)
osztják el a segélyeket, ennek követ­
keztében a vajdasági magyarság egé­
szére mint ilyenre, nem gondolhat­
nak. Ha így van, az nem, baj. A baj
az, hogy ezt a magyarországi közvéle­
mény nem tudja, s miközben jóhisze­
műen adakozik a Vajdaságnak, sejtel­
me sincs arról, hogy az nem feltétle-
nüf jelenti a vajdasági magyarokat is.
A Vox Humana létrehozását éppen a
fentihez hasonló ellentmondások tették
szükségessé, ami nem jelenti a/t, hogy
más szeretetszolgálatoknak most már
nincs tennivalójuk a magyarok támo­
gatása terén, s azt sem, hogy eddig tő­
lük a magyarok semmit sem kaptak.
De engedtessék meg nekem itt egy ha­
sonlat: attól, hogy a sivatag fölött átvo­
nult egy-két zápor, a szárazságra vo­
natkozó kijelentés igazságtartalmát
aligha célszerű kétségbe vonni.
tűen a levételre szavazott. Utólag ele­
mezve a dolgokat úgy tűnik, hogy talán
éppen a szocialisták ilyen viselkedése
dühítette fel az ellenzéket, mert a kivo­
nulás csak ez után következett be, egyes
jelentéktelen dolgok ürügyén éppen ak­
kor, amikor a napirenden csupa olyan
pontok szerepeltek, amelyeket az ellen­
zék az 1993. december 3-ai ülésen köve­
telt, amikor szintén kivonult, mert nem
tűzték azokat napirendre, s most amikor
ezek napirendre kerültek, újból kivo­
nult...
A „földindulás” csak ezután kezdő­
dött meg, a 15 percre elrendelt szünet­
ben, amely aztán több mint fél óráig tar­
tott, amikor a képviselőház éttermében
összegyűltek az ellenzéki képviselők, s
arázs vitára került köztük sor amiatt,
ogy vissza kell menni vagy nem? Bi­
zony a vajdasági ellenzék képviselői kö­
zül sokan - kitartva az elvszerűség mel­
lett - vissza akartak menni, s csak a kép­
viselőcsoportok elnökeinek kínosan ható
nyomása ellenében álltak el szándékuk­
tól. Történt, ahogy történt, „egyesek”
(vagyis a VMDK) visszamentek, s a kép­
viselőház ülése megtartatott (nekik „kö­
szönve”). Csak éppen az az érthetetlen,
hogy az ülés utáni napokban megjelent
tudósításokból, írásokból miért maradt
ki az, hogy hogyan viselkedtek, akik
visszamentek? Miért is szálltak síkra?
Milyen javaslatokat is tettek? Miért is
szavazták le őket és kik? stb.
írásom végéhez közeledve csak arra
szeretnék rámutatni a kedves olvasók
előtt, hogy a „demokratikus közvéle­
mény napilapjának” egyes tudósításai,
írásai nyomán érdemes elgondolkodni,
hogy mindenről beszámoltak-e? Végül
pedig engedtessék meg egy kérdés a
Magyar Szó illetékeseihez: céljuk-e to­
vábbra is a teljes mértékű tudósítás?
Mert ha igen, akkor az eddigi gyakorla­
ton változtatni kellene. Annak ellenére,
hogy mindenki tudja azt, hogy a Vajda­
sági Képviselőház jogai csorbítottak és
nem önálló, mégis nem gondolják- e a
tisztelt illetékesek azt, hogy meg kellene
kérdezzék a jelen levő újságíróiktól, ott
voltak-e, mit láttak és megírtak-e min­
dent (legalábbis a lényeget)? Tennék ezt
bár ilyenkor, amikor a vajdasági ma­
gyarság sorsát illető fontos kérdések sze­
repelnek napirenden (ha önmagukért
nem is, legalább az olvasóért).