Magyarok Nagyasszonya ünnepén (Október 8)

Dicsőség Jézus Krisztusnak!

A nullás kilométerkő egy fővárosból induló főutak vagy autópályák kilométer
számozásának kezdőpontját jelzik. Szinte a világ minden fővárosának van egy ilyen nullás
kilométer köve. Azt is észrevehetjük, hogy újabban divatba jött, egy ilyen kezdőpont
megjelölése kisebb városokban is. Szerintem önök is látták, hogy Szatmáron, a Római
Katolikus Székesegyház mellett, ha szembe állunk vele, bal oldalt van egy olyan tábla, amely
a város nullás kilométerjét jelzi. Természetesen ez utóbbinak nagy fontossága nincsen, annál
inkább a fővárosok nullás kilométerkövének.
Budapest, így implicit módon Magyaroroszág nullás kilométer köve a Lánc híd budai
oldalán, a Klark Ádám téren található. És miért érdekes ez a kő? Az „Előörs” című folyóirat
egyik, 1931-ben megjelent számában a következőket olvashatjuk: „A nullás kilométerkő nem
olyan lesz mint a többi, hanem művészileg kiképzett oszlop. Tetején Magyarország
Védasszonyával, oldalán domborművekkel, amelyek a közlekedő eszközök fejlődését
ábrázolja.” Sajnálatos módon, a II. Világháború alatt az a Mária szobor, amely jelezte a
budapesti nullás kilométert megsérült és lebontották. Azóta egy érdekes, stilizált nullás szám
(zéró) jelzi Magyarország nullás kilométerjét.1
Azért ragaszkodtam, hogy elmondjam ezt a kedves jelenlévőknek, mert ebben a
történetben rejlik a mai nap ünnepe, Magyarország Nagyasszonya (a római katolikus naptár
szerint), mellesleg mert úgy érzem, hogy egy egész emberi drámát sejtet meg az imént
említett Mária-szobor története.
A magyar történelem kezdetén ott van Mária, és nyugodt szívvel mondhatom azt,
hogy történelmünk nullás pontja: az ország fölajánlása. Engedjék meg, hogy Hartvik püspök
sorait olvassam fel, aki felidézi az 1038 augusztus 15-én történt eseményeket: „Amikor már
nem volt kétséges István király halálának hamari napja, előszólította a püspököket és
palotájának Krisztus nevét dicsőítő nagyjait. Először megtárgyalta velük kit választanak
helyette királynak, majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet
elnyertek, hogy az igazságot szeressék, hogy az égi szeretett láncait kedveljék, gyakorolják a
szeretetet, az alázatossággal törődjenek, de mindenek előtt, a kereszténység zsenge
ültetvényén munkálkodjanak. E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott
fel: ’Ég Királynője, e világ jeles ujjá szerzője, végső könyörgéseimben a Szent Egyházat, a
püspökökkel, papokkal, az országot a néppel és urakkal, a Te oltalmadra bízom. Nekik utolsó
Isten hazánkat mondva, lelkemet kezedbe ajánlom.”2
Kereszténységün és magyar történelmünk nullás kilométere, az ország a felajánlása.
Ettől a pillanattól kezdve, Jézus földi édesanyját, a ami Égi Édesanyánkat, Patrona Hungariae
– Magyaroroszág Nagyasszonyának szólíthatjuk. Tehetjük ezt azért is, mert az 1800-as
években, Vaszary Kolos bíboros, XIII. Leó pápától engedélyt kért, hogy a magyar nép
megülhesse a Magyarok Nagyasszonyát úgy, hogy külön neki ajánljanak fel egy napot, egy
ünnepet. XIII. Leó pápa jóvá hagyta a bíboros kérését: október első vasárnapja lett
Magyaroroszág Nagyasszonya ünnepe naptárainkban. Aztán történt egy liturgikus reform:
Szent X. Pius pápa alatt, Magyaroroszág Nagyasszonyát október 8-ára helyezték a latin
naptárba, azaz mára. Ezért is szerettem volna a Szűzanyáról beszélni, mert tudjuk azt, hogy a

1
https://www.magyarkurir.hu/hirek/minden-ut-hozza-vezetett-magyarok-nagyasszonya-szobor-jelezte-egykor-
nulla-kilometerkovet
2
https://www.magyarkurir.hu/kultura/szuz-maria-magyarok-nagyasszonya
Keleti Egyház szeptember 1-én ünnepelte az új liturgikus évet, azért mert szeptember 8-án
Szűz Mária születésnapját ünnepeltük együtt és ezáltal újból tudatosult bennünk, hogy az
emberi üdvtörténet nullás kilométerénél, Jézus születése, kereszthalála és feltámadásánál,
Szűz Mária csendesen jelen van.
A görög katolikus naptárban október 1-e az Istenszülő oltalmának az ünnepe. Talán
valamikor régen, a II. Világháború előtt, az is szerepelt a naptárban, hogy Magyaroroszág
Nagyasszonya. Aztán a latin naptárban, akik a tegnap voltak a szentmisén halhatták, hogy
október 7-én a Rózsafűzér Királynőjét ünnepeltük, ma pedig Magyaroroszág Nagyasszonyát.
Nagyon szeretem a görög katolikus liturgiát és közel áll szívemhez a keleti
ikonográfia. Mindannyian tudjuk, hogy a hagyomány szerint, Szent Lukács evangélista volt
az első, aki elkészítette az első Mária ikont, és nagyon hálás vagyok ifj. Pallai Béla atyának,
hogy rendkívül érdekes dolgokat írt és mondott prédikációiban a keleti Mária-ikonográfiáról.
E mögött a lukácsi ikon mögött, egy régi hagyomány szerint, egy érdekes történet rejlik.
Egy közel-keleti hagyomány szerint, Pünkösd ünnepe után Szent Péter és Szent János
apostolok elindultak volna Jeruzsálemből Joppéba, hogy ott is hirdessék az evangéliumot.
Szerették volna mellettük tudni Máriát is. Meghívásukat azonban, a nehéz és fárasztó útra
való tekintettel, a Szent Szűz elutasította, azonban hozzátette: Fiaim, ne felejtsétek el, veletek
leszek minden pillanatban. A két apostol, Péter és János elindulnak, megérkeznek Joppé
városában és belépnek abba a házban, ahová összegyűltek azok, akik szerették volna hallgatni
Krisztus evangéliumát. Nagy meglepetésükre, a ház egyik falán észrevették Szúz Mária
ábrázolását. Senki nem tudta megmondani, hogy került oda. Senki nem tudta megmondani ki
festette oda Mária ikonját. Az apostolok azonban megértették, hogy Mária ott van velük
Joppéban, és egész útjukat kísérte imádságával. Egyes vélemények szerint Szent Lukács
ennek az ábrázolásnak a mását készítette, a nem emberi kéz által készített Mária-ikon mását.
Kérem a kedves híveket, hogy akár hányszor egy Mária képre tekintenek, egy Mária
ikonra néznek, ne felejtsék el soha, hogy Mária ott van életünk minden pillanatában. Ott van
életünk minden útján, ott van a gondban, és ott van az örömben. Ezt a velünk-létet jelzi a
Szent Szűz neve is. Egy egész teológia rejlik e mögött a név mögött, Mária neve mögött. A
Jézus idején használt nyelvek, az arám és héber nyelveken, a Mária név egyrészt keserűséget,
másrészt Úrnőt jelent.3 Minden keserűségünk bele van írva Mária nevébe, és bele van írva
Mária szívébe. Ő tudja mit jelent menekülni az ellenség elől; ismeri a fáradság keserűségét,
ismeri a bűn keserűségét - nem a saját bűnei, hanem az emberi gonoszság keserűségét -,
ismeri a tehetetlenség és fájdalom a keserűségét, a halál, fia eltemetésének a keserűségét.
Nevében és szívében ott van minden embernek a keserűsége.
Azonban a Mária név azt is jelenti, hogy Úrnő. Mi azért ünnepeljük Máriát, mert
Egyházunknak az Úrnője, a Föld Királynője, a Rózsafűzér Királynője, Országunk Királynője,
és mindannyiunk életének a királynője. Hogy is lett ő „keserűségből” királynővé? Hogy lehet
szegénységből gazdagsághoz jutni - és most nem az anyagi gazdagságra gondolok. Ott van az
a mondat, amit Mária elmondott: „Íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te Igéd
szerint!” (Lk 1,38) - és ez a mondat, ez az állandóan megismételt mondat tette Máriát
keserűségből királynővé. Ez a mondat avatja most is az embert szentté mert ez a mondat
kalauzol bennünket az életszentség útján.
Kedves jelenlévők! Mindannyiunk életében van egy nullás pont: a születésnap,
mennyei születésünk, azaz keresztségünk napja, mikor Isten gyermekeivé válunk és
elindulunk egy nehéz és megpróbáltatásokkal teli élet-úton, hogy majd eljuthassunk egy
3
Zsolozsma, szept. 12.
másik pontba, a beteljesüléshez. Számunkra ez az utolsó pont, tulajdonképpen nem más, mint
a kiindulási pont: Krisztus! A nullás kilométerkő számunkra Krisztus: tőle indulunk, hogy
majd, életútunk végén, végtelenül neki örüljünk. Ezt a nullás kilométerkövet Mária jelenléte
őrzi. Egész életútunkon Mária velünk van, és életünk végén is velünk lesz.
Azt hallottuk a Szentleckében: tiszteld atyádat, tiszteld anyádat. Mi azért vagyunk itt,
mert tiszteljük az Atyát, a mennyei Atyát s mert tiszteljük Krisztus édesanyját Máriát. Azért
vagyunk itt, mert tiszteljük mindazokat, akik ezt az utat járták, Krisztusnak az útját. Kívánom
mindannyiunknak, hogy ezen az úton hűségesek maradjunk, hogy nullás kilóméterpontunkat
ne egy üres zéró, ne egy üres nulla jelezze, hanem Mária legyen ott, és Ő legyen halálunk
óráján is. Kérdés az, hogy a két pont közötti távot, életünknek az eseményeit, hogyan éljük
meg? Váljunk Mária hűséges gyermekeivé és szeressük azt, amit Ő szeretett! Ne elégedjünk
meg az üres számmal, a nullával.