ADVENT A MEGTISZTULÁS IDŐSZAKA

A Fény születésére való készülődés

A Fény születésére való készülődés.jpg

Kép forrása: Pinterest.com

Advent a a megtisztulás időszaka

A téli napfordulóval megszületik a Fény, és napról napra visszaállítja uralmát a

világban – és bennünk.

Ilyenkor nemcsak a fény születésének ünneplése van fókuszban - a dualitás: önmagunk

és a világ fényes és árnyékos oldalának szeretetteljes elfogadása is. Az adventi
időszak a megtisztulás, a sérelmek megbocsátásának, az elengedésnek és az
elfogadásnak az időszaka is - érdemes ilyen szemszögből is végignézni az évünket.

Az ősi kultúrákban ismerték ezt a természeti jelenséget, a Fény születését, és

legtöbbünk a nyári és téli napforduló által meghatározott időkeretben élt, így
hagyományaik is ehhez igazodtak. A nyári napforduló (amikor a leghosszabb a nappal
és legrövidebb az éjszaka) alkalmával a nyár beköszöntét, a téli napfordulón pedig
a fény újra megszületését ünnepelték. Mivel a nappalok hosszabbodása azt
szimbolizálja, hogy a fény ismét győzelmet arat a sötétség felett, érthető, hogy
sok nép ettől a naptól számította az új évet is.

A keresztény egyház az i. sz. 4. századtól Jézus születésének ünneplését írja elő

ebben az időszakban, bár ma már egyértelműnek látszik, hogy Jézus a tavaszi vagy az
őszi ünnepkör idején született.Többek között a keresztény egyház térhódításának, a
naptárreform során betoldott néhány plusz napnak és a XX. században eluralkodott
fogyasztási láznak köszönhetjük, hogy ma már alig emlékszünk az ünnep valódi
jelentésére. Így az is feledésbe merült, mi az a lelki tartalom, ami ilyenkor
középpontba kerül.

A fény születését sok kultúrában nagy vigasságokkal ünnepelték, mivel a

természettel még szoros közelségben élő népek pontosan érezték, hogy ilyenkor
nemcsak a külvilág, de az ember is újjászületik, megújhodik és visszanyeri eredendő
fény-természetét, vagyis pozitív minőségeit.

Éppen emiatt a napfordulót megelőző hetekben önvizsgálatot, számvetést tartottak,

igyekeztek testben és lélekben is megtisztulni, megbocsátani és megszabadulni
minden rossztól, hogy méltóvá váljanak a közelgő Fény beáramlására. Hosszú
évszázadokig elterjedt volt például a karácsonyt megelőző 40 napos böjt. Az ősi
magyarok a sötét erők távozását és a fény uralmát tábortüzek melletti vigasságokkal
és a kerecsensólyom röptetésével ünnepelték.

Úgy hitték, hogy a fény fokozatos erősödésével távozik a sötétség szelleme, ezért
fontosnak tartották, hogy a sötétséget önmagukban is legyőzzék, saját sötét
foltjaikat befelé fordulva, elmélkedve megtisztítsák és megbocsássanak. Ez a belső
gyakorlat lehetővé tette, hogy testben-lélekben tisztán lépjenek át az új
esztendőbe.

A természettel egységben élő népek tudata is egységesebb volt abból a szempontból,

hogy pontosan tudták, egy duális világban léteznek, amelyben nincs fény sötétség
nélkül, a kettő csak egymással egységben értelmezhető és élhető meg. Igaz ez
hasonlóképpen az emberre is, akinek értéke azon méretik meg, hogy a fülébe
duruzsoló ördögnek vagy angyalnak a szavára hallgatva cselekszik-e. Pontosan ez a
szemlélet az, ami segíthet a valódi megbocsátásban, hiszen bennünk is ez a két
minőség él, hol az egyik, hol a másik uralkodik inkább, attól függően, hogy
melyikre helyezzük mi magunk a hangsúlyt, melyiknek adunk figyelmet, energiát.

A jót vagy a rosszat, pontosabban az előrevivőt vagy a lehúzót választani - döntés

kérdése, ami az emberi lény örökös feladata.

A Lélek szintjén ez egy élethosszig tartó tanulási folyamat, ahogy megtanuljuk a

képességeinket kicsiszolni és a bennünk élő isteni minőségeket megnyilvánítani, az
emberi gyengeségeinket pedig elhagyni vagy erővé transzformálni és minden
döntésünkkel a lehető legjobbat kihozni az életünk helyzeteiből. A folyamat
lényeges látszólagosan „sötét” elemei a kudarc, a sérülés, a fájdalom, a hibák,
mert ezek nélkül nem tanulnánk igazán, nem lennének mélyreható, valódi emberi
tapasztalásaink. Minden egyes ilyen „negatívként” megélt élmény csak közelebb visz
a saját megoldásainkhoz és sikereinkhez. Döntés kérdése, hogy a bennünk élő fénynek
vagy a bennünk élő sötétségnek adunk-e lehetőséget a megnyilvánulásra.

A Fény születésére való készülődés során, ha szánunk egy kis időt arra, hogy ilyen
szempontból is végiggondoljuk életünk történéseit, megérthetjük a nehéz helyzetek
mögött húzódó rejtett összefüggéseket is.

Hogy minden éppen azért történt úgy, mert az pontosan úgy tudott bennünket
szolgálni a legjobban. Pontosan olyan lökést adott, amire éppen szükségünk volt a
továbblépéshez. Innen nézve, talán nem is tűnik olyan nehéznek a megbocsátás – sem
önmagunknak a tévedéseinkért, sem másoknak a bántásokért, amiket kaptunk.

Ha mégis nehezünkre esik, az adventi időszak - és hosszabban a téli, önvizsgálatra,

befelé fordulásra alkalmasabb hónapok - kitűnő lehetőséget ad arra, hogy a bántó
emlékeket újra és újra elővegyük, amíg semlegesen nem tudunk rájuk emlékezni -
ezzel sokkal inkább önmagunknak teszünk szívességet, ha begyógyítjuk ezeket a
sebeinket.

A napforduló táján mindig sokat hallgatom ezt a számot (Santana-Everlast: Put your
lights on), mert nekem pontosan erről szól: hogy itt az ideje a sötét részeinkkel
megbékélni, elengedni minden sérelmet, akár mi adtuk, akár mi kaptuk, és a belső
fényt, a bennünk élő pozitív minőségeket felébreszteni.

Kívánom, hogy kössetek ti is békét a sötét részeitekkel, hogy a bennetek élő Fény
felszikrázhasson.