Háború és Béke

A Sötétség és a Fény közötti háborút nem lehet megnyerni, csak befejezni és

feloldani

ang art medi 7.jpg

Kép forrása: pinterest.com

A háború vége (I. rész)

Az egész Univerzum számára sorsfordító időket élünk. Az elmúlt hónapokban sokan

réges-régi, ciklikusan visszatérő mintázatokkal, problémákkal, konfliktusokkal
szembesültek. Ezekben a minden szinten (személyesen, párban, csoportosan,
lélekcsalád-szinten, globálisan és kozmikusan is) fölmerülő mintázatokban
fölismerhetőek bizonyos kulcsmotívumok, mint a bizalom, illetve bizalmatlanság, a
félelem és szeretet, a tagadás, ill. megtagadás és a szembenézés, ill. elfogadás,
végső soron háború és béke, szétválasztottság és egység, sötétség és fény kérdései.
Csupa ellentétpár, kettősség (dualitás). Csupa ördögi kör, egymást újraszülő
ellentét, ellentmondás.

Hiába vágyunk egységre, békére, harmóniára, amíg egy önmagát újraszülő örökös
konfliktusban, harcban veszünk részt, igazából önmagunk ellen (is).

Ennek az univerzumnak a tapasztalást elősegíteni hivatott duális, vagy poláris

(Jin-Jang-szerű) struktúrája a 8 millió évvel ezelőtti nagy baleset (a spirituális
Sötétség létrejöttének) következtében a végletekig fokozódott.

A Sötétség és a Fény közötti háborút nem lehet megnyerni, csak befejezni,

feloldani. Legyen végre Világosság; azaz Egység!

Ezen a bolygón legalább Atlantisz bukásáig vezethető vissza egy nagyon alapvető,
ismétlődő mintázat, ami az ártatlanság és a bizalom elvesztéséhez kötődik. A saját
árnyékunkkal folytatott küzdelem, a fraktálisan, minden szinten megnyilvánuló
belharc, illetve testvérharc csak az árnyékunk integrálásával, az Egyben való
feloldásával érhet véget: saját benső meghasonlottságunkkal való szembenézéssel, és
ennek a törésnek, hasadásnak a meggyógyításával.

Ez a felszíni fénymunkások és különösen a fényharcosok legfontosabb és egyben

legnehezebb feladata.

A spirituális Sötétség (gonoszság) lényege a Forrástól, az Egytől való végletes

elválasztottság. Az elsődleges anomáliával, a Teremtő kiszámíthatatlan
ellentettjével kölcsönhatásba lépő, és ebbe a kölcsönhatásba belevesző, beleőrülő
tudatosság (a „bukott angyalok”; az arkhónok és a Chimera) legfőbb stratégiája
ennek a szétválasztottságnak a terjesztése, fokozása, öngerjesztő folyamatok,
ördögi körök létrehozása által. A galaktikus háborúk több millió éves története
lényegében ennek a története.

A Háború, mint olyan, nem pusztán a terjeszkedés eszköze, hanem egy mechanizmus,
ami egyre több és több, illetve egyre mélyebb szétválasztottságot: feszültséget,
fájdalmat, traumát, (tudat)hasadást, kényszert, erőszakot, uralmat szül.
Végső soron önálló életre kel, önmagáért létezik és önmagát termeli újra - ahogy
lent, úgy fent, ahogy kint, úgy bent és fordítva.

Az Egységben élő kultúrák, civilizációk nem ismerték a háborút, sem a Forrástól

való szélsőséges elválasztottságot. Ezeket eleinte a sötét erők puszta erőszakkal
könnyedén szét tudták zilálni és traumatizációval, implantációval, manipulációval,
elmeprogramozással saját képükre formálni, mint ahogy tették pl. egyes reptilián és
drakonida fajokkal. Majd ahogy kialakultak az önvédelmi mechanizmusok, az
ellenállás reflexei, jellemzően a beszivárgás és az egység fokozatos
felbomlasztásának taktikájához folyamodtak (illetve feltalálták azt). A Földön ezt
tették az atlantiszi civilizációval is, ezzel lépésről-lépésre kiteljesítve a
bolygó sötét erők általi megszállását, és az emberiségnek a vaskorba taszítását.

Addig züllesztették az emberi tudatosságot, amíg az emberek már saját maguk

termelik újra a Mátrixot, saját fizikai és spirituális elnyomásuk és
kizsákmányolásuk rendszerét.

A bolygó felszínén mindenki - csillagmag vagy sem - meghasadt tudatállapotba

került, többé-kevésbé maga is sötétté vált, illetve a háborúságon alapuló rendszert
újratermelő dualitás motorjává, társteremtőjévé. Az örök mottó: oszd meg és
uralkodj! Kívül-belül.

Ezt szolgálják a mesterségesen szított különféle vallási, kulturális, társadalmi,

politikai ellentétek, és bár elméletben ezt minden felébredett lény tudja,
gyakorlatban közülünk is rengetegen belefeledkeznek ezekbe a harcokba. Ennél
azonban sokkal nagyobb probléma, hogy – gyakran éppen a fent említett mesterséges
ellentétek mentén – a fénymunkások és fényharcosok gyakran egymással is
konfliktusba bonyolódnak.