Mikrojegyzet Mérnök

ÓBUDAI EGYETEM
KELETI KÁROLY GAZDASÁGI KAR
Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes
Közgazdaságtan
mérnököknek
Budapest, 2016
Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes Óbudai Egyetem

Keleti Károly Gazdasági Kar
1
Írta: Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes Ph.D.
Egyetemi docens
Lektorálta: Dr. Medve András Ph.D.

Egyetemi docens, Dékán
Kiadja: Óbudai Egyetem

Copyright © Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes – Óbudai Egyetem, 2016.
Kézirat lezárva: 2016. február 20.
A kiadvány szerzői jogvédelem alatt áll, arról másolat készítése a szerző és a kiadó
előzetes írásbeli engedélye nélkül tilos. Oktatási célra való felhasználása kizárólag az
Óbudai Egyetem hallgatói számára engedélyezett! A kiadvány másolata, jogosulatlan
használata bűncselekménynek minősül!

2
Tartalomjegyzék
ELŐSZÓ ............................................................................................................................................... 5
1. A GAZDASÁG, AMELY KÖRÜLÖLEL MINKET ....................................................................... 6
1.1. MIÉRT FONTOS A KÖZGAZDASÁGTAN MINDENKI SZÁMÁRA?.......................................................................... 6
1.2. MIVEL FOGLALKOZIK A KÖZGAZDASÁGTAN? ............................................................................................... 9
1.3. HOGYAN MÉRHETŐK ÉS VIZSGÁLHATÓK A GAZDASÁGBAN TÖRTÉNŐ ESEMÉNYEK? ........................................... 13
1.4. KIK MOZGATJÁK A GAZDASÁGOT? .......................................................................................................... 17
1.4.1. A gazdaság három alapegysége .............................................................................................. 17
1.4.2. Az állam szerepe a gazdaságban............................................................................................. 20
1.5. A GAZDASÁG MOZGATÓJA, A KERESLET ................................................................................................... 25
1.5.1. Mit és miért keresünk? ............................................................................................................ 25
1.5.2. A kereslet, avagy miért keresünk bizonyos javakat – a keresleti függvény ............................. 29
1.5.3. A kereslet változása, avagy mit jelent a keresletrugalmasság? .............................................. 33
1.6. A KÍNÁLAT, AMI NÉLKÜL SZINTÉN NEM ÉLHET A GAZDASÁG ......................................................................... 38
1.6.1. Miből tud termelni a termelő? ................................................................................................ 38
1.6.2. A kínálat, azaz a megtermelt árumennyiség – a kínálati függvény ......................................... 44
1.6.3. Mitől lesz nagyobb vagy kisebb a kínált mennyiség, avagy a kínálatrugalmasság ................. 48
1.7. EGYMÁSRA TALÁL-E A KERESLET ÉS A KÍNÁLAT, VAGY NEM? ........................................................................ 49
1.7.1. A kereslet és a kínálat egyensúlya, a Marshall-kereszt ........................................................... 49
1.7.2. Mikor nyer a fogyasztó és mikor nyer a termelő? ................................................................... 52
2. HOGYAN DÖNT, ÉS MI ALAPJÁN CSELEKSZIK A FOGYASZTÓ? ..................................... 55
2.1. KI KERESI A TERMÉKEKET ÉS A SZOLGÁLTATÁSOKAT, ÉS MI ALAPJÁN VÁLASZT? ................................................ 55
2.1.1. A hasznosság a kardinális elmélet szerint – a határhaszon elmélet ........................................ 57
2.1.2. A hasznosság ordinális megközelítése – a preferenciák szerepe............................................. 60
2.2. HOGYAN DÖNT A FOGYASZTÓ A PREFERENCIÁK ÉS A KORLÁTOK FIGYELEMBEVÉTELÉVEL? .................................. 62
2.2.1. Mit vesz figyelembe a fogyasztó a vásárlási döntésnél? A hasznosság fogalma ..................... 62
2.2.2. A fogyasztó korlátja, a költségvetési egyenes.......................................................................... 66
2.2.3. Hogyan érjünk el maximális hasznosságot adott jövedelmi szint mellett? .............................. 69
3. MILYEN DÖNTÉSEK MENTÉN TEVÉKENYKEDIK A TERMELŐ? ..................................... 70
3.1. KIKET LÁTUNK A PIAC KÍNÁLATI OLDALÁN? ............................................................................................... 70
3.2. MILYEN PIACOKON TEVÉKENYKEDNEK A TERMELŐK?.................................................................................. 73
3.3. MENNYI IDŐ ALATT KÉPES A FOGYASZTÓ REAGÁLNI A PIACI VÁLTOZÁSOKRA? ................................................. 76
3.4. HOGYAN NÉZ KI EGY TERMELÉSI FÜGGVÉNY? ............................................................................................ 79
3.4.1. Mi befolyásolja a termelést rövidtávon? A rövid távú termelési függvény ............................. 82
3.4.2. Mitől függ a termelés hosszú távon? A hosszú távú termelési függvény ................................. 84
3.5. MENNYIBE KERÜL A TERMELÉS? ............................................................................................................. 88
3.5.1. Az explicit és az implicit költség.............................................................................................. 90
3.5.2. A fix és a változó költségek ..................................................................................................... 92

3
3.5.3. A számviteli és a gazdasági költség ........................................................................................ 97
3.6. MEGÉRI-E TERMELNI? .......................................................................................................................... 99
3.7. MENNYIT TERMELJEN A VÁLLALAT? ...................................................................................................... 102
3.7.1. Meddig érdemes növelni a termelést? ................................................................................... 102
3.7.2. Mikor érdemes elgondolkodni a termelés folytatásán? ......................................................... 103
3.7.3. Mikor kell abbahagyni a termelést? ...................................................................................... 104
3.8. MIBŐL TERMELJEN A VÁLLALAT – AZAZ A MIKROÖKONÓMIA ERŐFORRÁSPIACAI ........................................... 106
3.8.1. Milyen erőforrásokkal dolgozik a vállalat? .......................................................................... 106
3.8.2. Ahol a munkaerőt adják és veszik – azaz a mikroökonómia munkaerőpiaca ........................ 110
3.8.3. A pénzügyi piacok és a tőkepiac............................................................................................ 113
ÖSSZEGZÉS .................................................................................................................................... 121

4
Előszó
A közgazdaságtan, a mikro- és a makroökonómia fontos szerepet tölt be a

gazdaságtudományok oktatása során. Az ember társas lény, így embertársainkkal együtt
egy rendszert alkotva éljük mindennapjainkat. Már kicsi korunkban megtanuljuk a napi
rutint, azt, hogy étkezünk, óvodába, iskolába, munkába megyünk, vásárolunk, dolgozunk,
szórakozunk és pihenünk is. Munkánk során értéket teremtünk, javakat hozunk létre,
termékeket használunk fel. Vásárlásaink során termékeket és szolgáltatásokat vásárolunk,
ezzel elégítjük ki a szükségleteinket, melyek nagyon sokfélék lehetnek. De
fogalmazhatunk úgy is, hogy életünk során pénzt keresünk és pénzt költünk. Hogy
mennyi pénzt keresünk, az alapvetően behatárolja életminőségünket, hiszen ettől függ,
hogy mennyit költhetünk.
A mikro- és a makroökonómia segít a gazdaság eme bonyolult rendszerének

megértésében. A tárgy megalapozza a később oktatásra kerülő gazdasági témájú
tárgyakat. Megismertet és megmagyaráz olyan alapvető összefüggéseket, melyekbe a
mindennapjaink során nincs időnk belemerülni.
A gazdaságtan alapösszefüggéseinek megismeréséhez, a gazdaságban való eligazodáshoz

sok sikert kíván a:
Szerző és a Lektor

5
1. A gazdaság, amely körülölel minket
1.1. Miért fontos a közgazdaságtan mindenki számára?
Mindennapi életünk során nem történik olyan esemény, mely ne lenne kapcsolatban a
gazdaságban. Gazdasági tevékenység az is, ha veszünk a sarki pékségben egy zsemlét,
ami első ránézésre egy nagyon egyszerű cselekedet, azonban ha a zsemle előállításának,
a boltba történő szállításának folyamatát vizsgáljuk, akkor már korántsem az. Elemezve
egy zsemle előállítási folyamatát, végül rádöbbenünk, hogy egy nagyon bonyolult
folyamatról van szó.
Hasonlóképpen akkor is gazdasági döntést hozunk, ha felajánljuk a kertszomszédunknak,

hogy meglocsoljuk a kerti növényeit, miközben ő nyaral. Ekkor a munkánkat, mint
erőforrást ajánljuk fel a szomszédunknak szívességből, azaz ellentételezés nélkül.
Mikor arról döntünk, hogy a várva várt szombat esténket hogyan töltsük el, moziba,
színházba vagy esetleg egy étterembe menjünk, akkor is gazdasági döntést hozunk, mivel
ezen lehetőségek közül csak az egyik teljesülhet, a másik két lehetőségről le kell
mondanunk, azaz azokat fel kell áldoznunk a másik lehetőség érdekében. Ezt nevezi a
közgazdaságtan alternatív költésnek.
Az életből még számos más egyéb példát hozhatnánk fel, sőt mondhatjuk azt is, hogy
minden döntésünk gazdasági döntésnek mondható végső soron. Ezen döntések többsége
teljes mértékben szubjektív alapon születik, azaz a döntéshozatalkor nem vázolunk fel a
fejünkben bonyolult közgazdasági modelleket, nem végzünk semmiféle kalkulációt,
hanem egyszerűen megtesszük az adott cselekedetet, mint amikor felajánljuk
szomszédunknak a kertlocsolást. Azonban nem minden döntés ilyen egyszerű. Ha boltba
megyünk vásárolni, és vásárlási listát készítünk, egyben egy gyors, hozzávetőleges
költségvetést is készítünk azért, hogy elegendő pénz legyen nálunk a szükséges árucikkek
megvásárlása érdekében.
A fenti döntések, amelyeket bemutattunk ránk, magánemberekre, azaz a háztartásokra

vonatkoznak. Hasonló döntéseket hoz egy vállalkozás is, azonban ott már más
nagyságrendekről beszélünk. És végső soron ha belegondolunk, az állam is
hasonlóképpen dönt az egyes ügyekben, akárcsak a háztartások, csak míg a mi döntéseink

6
kihatása egy családot, azaz néhány főt érint, addig az államháztartás döntései egy
nagyobb tömegre, azaz több milló főre fognak hatást gyakorolni.
Ki ne találkozott volna azzal a helyzettel, hogy a kedvenc sarki boltunkban tegnap még
100 forintot kellett adni kedvenc süteményünkért, addig másnap már ugyanazért a
süteményért 105 forintot kellett fizetni a pénztárnál. Ilyen esetben kicsit mérgelődhetünk
magunkban, de a minimális különbség miatt elfogadjuk az áremelést. Ha ez többször,
azaz gyakrabban történik, akkor végső soron már hozzá szokunk a tényhez, így
megtanulunk vele együtt élni. De nem mindegy, hogy mekkora a süteményünk árának
emelkedése, ha ez 20 forint körüli, akkor már felkapjuk a fejünket az első vásárlásnál is.
Ez az emelkedés azonban nem a boltos mohóságára vezethető vissza, hanem az infláció
fogalmára, ami nem mindegy, hogy 0%, 4% vagy esetleg 10% feletti.
Sajnos az utóbbi időben a gazdasági – pénzügyi válság következményeként igen sok

család tapasztalta közvetetten vagy közvetlenül azt a sajnálatos tényt, hogy valamely
családtag elvesztette a munkahelyét, és esetleg hosszú időn keresztül nem is talált helyette
másikat. Ezt a helyzetet a közgazdaságtan munkanélküliségnek nevezi, és különféle
mutatók alapján folyamatosan figyeli annak alakulását.
Mindezek alapján megfogalmazhatjuk a gazdaság fogalmának általánosan elfogadott

definiálásával, mely a fenti összefüggések összefoglalásából származik.
A gazdaság nem más, mint a társadalom azon

szférája, mely az anyagi javak és szolgáltatások
előállításával, elosztásával forgalmazásával és
fogyasztásával összefüggő jelenségek és
kölcsönhatások összességeként értelmezhető.

7
A gazdasági tevékenység két
végpontja
FOGYASZTÁS
TERMELÉS
A javak végső
felhasználása,
Végső fogyasztásra
mely az emberi lét
alkalmas javak
fenntartásának
előállítása.
nélkülözhetetlen
eszköze
1.1. ábra: A gazdasági tevékenység lényege
A gazdaság és a gazdasági tevékenység fogalmának tisztázása után célszerű még

megemlíteni a gazdálkodás fogalmát is.
A gazdálkodás nem más, mint egy tudatos döntési

folyamat, azaz a gazdasági tevékenység tudatos
irányítása és szervezése a kívánt eredmény elérése
érdekében.
Ezért fontos számunkra az, hogy a közgazdaságtan tanának segítségével megtanuljunk a

döntéseink mögé pillantani. De mielőtt mélyebben belefolynánk a közgazdaságtan
tanának megismerésébe, először definiálnunk kellene azt, hogy mi is a közgazdaságtan.
A közgazdaságtan egy tudományág, mely a társadalomtudományok körébe sorolandó. Ez
alapján felvetődhet bennünk a kérdés, hogy akkor mi is ennek a tudományágnak a
feladata. E kérdés kapcsán igencsak megoszlanak a vélemények, mivel:
− a pozitivista felfogás szerint a közgazdaságtan feladata az, hogy analizálja,
elemezze a valóságot, tehát megmagyarázza azt, ami éppen akkor érvényes.
Kulcskérdése:
„MI VAN?”

8
− ezzel szemben a normatív felfogás szerint a közgazdaságtudomány feladata nem
csupán az, hogy bemutassa azt, ami van, hanem azzal is foglalkoznia kell, ami
lesz, vagy ami lehetséges. Kulcskérdése:
„MILYENNEK KELLENE LENNIE?”
Gondoljunk bele, a csupán pozitivista felfogás szerint a közgazdaságtan feladata

(példának okáért) az államadósság alakulása kapcsán annyi lenne, hogy elmondja, hogy
ennyi százalék annak a mértéke, és hogy ez mit okoz, vagy az értéket hogyan lehetne
leszorítani, azzal már nem foglalkozik. Ez így első ránézésre is furán hangzik, mivel a
hétköznapi híradásokban is többet hallunk erről, mivel az elemezők, gazdasági
szakemberek azt is megmondják (többnyire szubjektív értékítéletük alapján) hogy mit
kellene azzal kezdeni, hogy a mértéke csökkenjen.
Az egyes közgazdaságtani ágak megismertetik velünk az ilyen hétköznapi, és első

ránézésre pofon egyszerűnek, és mindennapinak tűnő döntések hátterét, akár a saját,
egyéni döntéseink, akár az államháztartás döntései kapcsán.
1.2. Mivel foglalkozik a közgazdaságtan?
Közgazdaságtan tankönyvek sora kezdi azzal a tárgy bevezetését, hogy megpróbálja

meghatározni azt, hogy mivel is foglalkozik a nevezett tudomány. Ahogy fent definiáltuk
már, a közgazdaságtan, mint társadalomtudomány az emberek, a vállalatok, vagy
akárcsak az állam magatartását vizsgálja. Olyan tevékenységeket vizsgál, mely a
gazdálkodással, a különféle javak előállításával, és azok felhasználásával kapcsolatosak.
Ezek alapján a közgazdaságtan általános definíciója a következő:
A közgazdaságtan a szűkösség viszonyai közötti

választások és döntések tudománya.
A közgazdaságtan különbséget tesz aszerint a döntések között, hogy ki is hozza azokat,

azokat milyen rétegre vonatkoznak annak a döntésnek a következményei. Így a
közgazdaságtant részekre szokás bontani.

9
KÖZGAZDASÁGTAN
ELMÉLETI ALKALMAZOTT
Mikroökonómia Marketing
Makroökonómia Vállalatgazdaságtan
Nemzetközi gazdaságtan Pénzügy
Elmélettörténet Számvitel
Menedzsment, stb.
1.2. ábra: A közgazdaságtan részei
A közgazdaságtan elméleti része a gazdaság leírásával foglalkozik más és más

színtereken. Az elméleti részek jellemzőit az alábbi táblázat tartalmazza:
− az egyes piaci szereplőkkel foglalkozik,

− a gazdaság alapegységeit vizsgálja: egyes
háztartások, egyes vállalatok szintjén,
− részleteiben foglalkozik a piacokkal,
Mikroökonómia − termékfajtákban gondolkodik,
− az egyes termékek piacait vizsgálja,
− kulcsfogalmai: kereslet, kínálat, ár, költség,
jövedelem, profit, hasznosság, preferencia,
optimum, egyensúly
− a gazdaság egészét vizsgálja,
− az egyes gazdasági szereplőket ágazatokká,
szektorokká alakítja át,
Makroökonómia: − a termékeket pedig termékcsoportokká
aggregálja,
− nem tárgya az egyes gazdasági szereplők
viselkedése,

10
− aggregált (összevont) adatokkal dolgozik,
− kulcsproblémái: éves nemzeti jövedelem,
összes fogyasztás, összes megtakarítás,
foglalkoztatottság, infláció, makrogazdasági
egyensúly, gazdasági növekedés,
− a mikro és makroökonómia vizsgálatok
világméretekre való kiterjesztése,
− foglalkozik a nemzetközi pénzügyekkel,
tőkemozgásokkal, nemzetközi vállalatok
Nemzetközi
működési sajátosságaival,
gazdaságtan
− megtalálhatók benne a mikro- és
makroökonómia sajátosságai is,
− tulajdonképpen a makroökonómia
világszintű továbbvitele.
Gazdasági rendszerek − különböző korokban, társadalmi
összehasonlító berendezkedés mellett kialakult rendszerek
elemzése sajátosságait elemzi.
1.1 táblázat: A közgazdaságtan részei és azok jellemzői
Tehát ha azon morfondírozunk a sarki boltban, hogy epres vagy citromos joghurtot
vegyünk inkább, vagy a kicsit drágább, ámbár agyonreklámozott termék, avagy a
szerényebb csomagolású, de hasonló ízesítésű mellett döntsünk, akkor ott kétségkívül
mikroökonómiai döntéssel állunk szemben, melynek a kimenetele – lássuk be – teljes
egészében rajtunk múlik. Azonban nem ilyen egyszerű a helyzet, ha például a jegybanki
alapkamat mértékének a meghatározásáról van szó. Egyrészt azért, mert az arról való
döntés egyértelműen nem a hétköznapi ember asztala, hanem az efféle döntések
meghozatalára választott monetáris tanács hatásköre, másrészt pedig nem is lennénk a
téma szakavatott képviselői. Ugyanez a helyzet, ha az Államkincstár állampapír
kibocsátását vizsgálnánk, de a következő évi költségvetés összeállításánál sem
tapasztalnánk mást. Ezen döntések tehát makroökonómiai döntéseknek minősülnek.
A alkalmazott közgazdaságtan az elméletben tapasztaltakra építve a gazdaság egyes

területének működési jellemzőivel foglalkozik részletekbe menően. Az alkalmazott
közgazdaságtan gyakorlati haszna főként a vállalkozásoknál mérhető az egyes területeket
működésének professzionalizálásával. Jelen jegyzet nem vállalkozik az alkalmazott
gazdaságtan területeinek bemutatására, arra más tárgyak hivatottak, itt főként az elméleti
közgazdaságtan két, tágabb értelemben véve három ágának a megismerésére kerül sor.

11
Visszatérve az eredeti kérdésfeltevésre, hogy mivel is foglalkozik a közgazdaságtan,
tisztáznunk kell a közgazdaságtan három alapkérdését, melyek az alábbiak:
A közgazdaságtan három alapkérdése:

− Mit termeljek? Milyen javakat és
szolgáltatásokat állítson elő a gazdaság, és
azok milyen mennyiségben és minőségben
álljanak rendelkezésre.
− Hogyan termeljek? A gazdasági
tevékenységek során a szűkösen
rendelkezésre álló erőforrásokat milyen
arányban kombinálják, azaz milyen
technológiát (munka- vagy tőkeintenzív)
alkalmazzanak.
− Kinek termeljek? A gazdaság által előállított
termékeket kinek szánják, kik fogják azokat
elfogyasztani (közösség vagy egyének).
Vegyünk egy egyszerű példát a három alapkérdés tisztázása érdekében. A családi házunk
mögött található egy 1000 m2-es kiskert, amiben valamilyen növényt szeretnénk
termeszteni a háztartási mennyiségnél nagyobb tömegben, azért, hogy a helyi kispiacon
értékesíteni tudjuk, egy kis hétvégi mellékes jövedelem szerzése érdekében. Nézzük meg,
milyen döntést kell hoznunk ez esetben:
− MIT?
El kell döntenem, hogy ott burgonyát, paprikát, paradicsomot, vagy
sárgarépát termeszek, illetve ezek milyen kombinációjával próbálkozzak,
− HOGYAN?
A következő fontos kérdés annak eldöntése, hogy azt milyen módon
állítsam elő. Kapálhatom és locsolhatom azt hagyományos kézi
módszerekkel, de megművelhetem gépek segítségével is, amelyek
azonban nem kevés pénzbe kerülnek. Továbbá el kell azt is döntenem,
hogy magam fogom megművelni a kertet, vagy napszámosokkal
műveltetem azt.
− KINEK?

12
Ha már döntöttem a termékről és a módszerről, akkor azt is el kell
döntenem, hogy kik számára állítom elő a szóban forgó terméket.
Természetesen az export itt szóba sem jöhet, tehát azt kell eldöntenem,
hogy a helyi kispiacra szánom a portékát, avagy elviszem a nagybani
piacra, ahol sokkal gyorsabban, bár alacsonyabban áron fogom tudni
értékesíteni az árumat.
A közgazdaságtan tárgyának teljes körű megértéséhez hozzátartozik még a legfontosabb

két alapelv bemutatása is, melyek az alábbiak:
A közgazdaságtan két legfontosabb alapelve:

− racionalitás elve: feltételezi, hogy a gazdaságban
minden egyén racionális döntést hoz a legjobb
informáltság mellett,
− ceteris paribus elv: jelentése „minden egyéb
feltétel változatlansága mellett”, tehát a
közgazdász csak egyetlen tényezőt választ ki, ezt
változtatja, a többit adottnak tekinti. A
közgazdaságtan a vizsgálódásait ezen elv mentén
végzi a valóság minél jobb leképezése érdekében.
−
1.3. Hogyan mérhetők és vizsgálhatók a gazdaságban történő

események?
A közgazdaságtan ahhoz, hogy a gazdasági élet valóságáról valamiféle következtetést le

tudjon vonni, adatokra van szüksége. Az adatokat pedig csak mérések által tudja
biztosítani. A mérések lehetnek kvalitatív (mennyiségi) és kvantitatív (minőségi)
mérések, melyekből az előzőkre van szüksége főként a közgazdásznak. Az adatok is
sokfélék lehetnek.

13
Az adatok típusai:
− flow (folyamat) adat: mely egy adott
időintervallum eseményeit rögzíti,
− stock (állományi) adat: az adott időpontra
vonatkozó állományi információt rögzíti.
A fenti adatokból az alábbi statisztikák állíthatók
elő:
− keresztmetszeti adat: amikor az adatok egy
meghatározott időpontra vonatkoznak,
− idősor: amikor nemcsak egy időpontról
beszélünk, hanem egymást követő
időszakok adatairól beszélünk.
Nézzünk a fentiekre is példát. Flow adatról beszélünk akkor, ha egy háziasszony arra
kíváncsi, hogy a megelőző év január 1. és december 31. között mennyi meggybefőtt
fogyott el a pincéből. Ilyenkor megvizsgálja, hogy mennyi befőttet rakott el, és jelenleg
mennyi van. A kettő különbségéből megkapja a kívánt flow adatot. Stock adatról akkor
beszélünk, ha ma lemegy a pincébe, és megszámlálja az üvegeket, és megállapítja, hogy
most jelenleg hány üveg áll még a családja rendelkezésére, azaz idén kell-e meggybefőttet
elraknia, vagy sem.
Adatokra tehetnek szert a szakemberek saját mérések által. Azonban nem minden adat
mérhető egyénileg. A makrogazdasági adatok mérésére képtelen lenne egy-egy
közgazdász maga. Ezen adatok hivatalos összegyűjtésére hivatott szerv hazánkban a
Központi Statisztikai Hivatal (KSH), illetve az Európai Unióban az Eurostat.
A mérésekből nyert adatokat skálákba lehet rendezni, melyek típusai az alábbiak:
Skálák típusai:
− 0-1 típusú skála (más néven igen-nem
típusú skála): az ilyen skálák egyszerű
adatok, tények rögzítésére alkalmasak, ahol
a 0 szimbólum jelöli a nemet, az 1-es érték
pedig az igent.

14
− ordinális skála: ahol a mérés eredményei
egyértelműen sorba rendezhetők, azonban
más műveletek végzésére nem alkalmas a
skála,
− kardinális skála: ezen esetben a mérési
adatokkal már elvégezhetők az alapvető
matematikai műveletek is, mint az
összeadás, kivonás, osztás és szorzás.
Nézzünk néhány példát a fenti skálákra. Egyértelműen igen-nem skáláról beszélünk

akkor, ha arra a kérdésre keresünk választ, hogy vásárolunk-e buszjegyet a távolsági
buszon. Ha igen, akkor felszállhatunk a buszra, ha nem, akkor egyértelműen nem fog
felengedni az autóbuszvezető. Ordinális skálára jó példa lehet a közvéleménykutatások
során alkalmazott mérési módszer, ahol arra kérik a kérdőív kitöltőjét, hogy 1-től 5-ig
terjedő skálán osztályozza a feltett kérdést (például: Mennyire elégedett Ön a
tömegközlekedés jelenlegi állapotával). Kardinális skálára pedig jó példa lehet az egyes
városok fővárostól való távolsága kilóméterben mérve, ahol látható hogy Kecskemét és
Szeged kapcsán hányszoros különbség tapasztalható.
Az adatok önmagában is nagyon hasznosak egy – egy következtetés levonására. Azonban

ezek önmagában történő felhasználása mellett a közgazdaságtan jellemző módszere még
a modellezés is. Ahhoz hogy egy-egy gazdasági eseményt teljes körűen megértsünk,
gyakran használunk modelleket.
A modell nem más, mint a valóság leegyszerűsített

képmása, melyben csak meghatározott számú
változó van, és ahol kiemelten fontos a ceteris
paribus elv.
A modell megalkotáskor fokozott figyelemmel kell lenni az alapfeltevések

megfogalmazására, és a kapott eredményt is csak ennek megfelelően szabad értékelni.

15
A közgazdászok gyakran vitatkoznak a modellek helyességén. Abban azonban
egyértelmű az egyetértés, hogy egy modell csak akkor jó, ha a benne foglalt feltételek
általános érvényűek, és a valósághűek, és a számuk is viszonylag kevés.
A modellek megismerése után szót kell még ejtenünk a mennyiségi összefüggések

feltárásáról is. A mennyiségi elemzésnél mindig három értékre kell gondolnunk, a teljes-
, az átlag- és a határmennyiségre. Ezen értékek a mikroökonómiai tanulmányaink során
számos téma kapcsán jönnek még elő a továbbiakban. Nézzük ezeket részletesen!
A teljes mennyiség (Total, Ty) ismerete a

vizsgálódások során nélkülözhetetlen, de
önmagában nem alkalmas a gazdasági
folyamatok minősítésére, mert nem tartalmaz
semmiféle viszonyítási alapot.
Ty = y (x) = y
Nézzünk néhány példát a teljes mennyiségre! Teljes mennyiség lehet például a kisgazda
1.000 m2-es kertjében megtermő 8.000 kg paradicsom, de szintén teljes mennyiség a 20
varrónőt foglalkoztató vállalkozás által adott évben előállított 49.000 pár munkáskesztyű
is.
Az átlag mennyiség (Average, Az) kifejezi az egy

egységre jutó mennyiséget, ami a teljes mennyiség
és a vetítési alap hányadosa.
Ty y ( x ) y
Ay = = =
x x x

16
A fenti példát folytatva átlagmennyiség lehet az egy m2-re jutó paradicsom mennyiség,
ami 8.000 kg ÷ 1.000 m2, azaz 8 kg/m2 mennyiséget jelent a kisgazda esetében, és 49.000
pár ÷ 20 varrónő = 2.450 pár/varrónő mennyiség a vállalkozás esetében.
A határmennyiség (Marginal, My) a vizsgált

mennyiségi jellemzőben bekövetkező változás általi
hatás számszerűsítésére szolgál. Azaz megmutatja,
hogy a mennyiségi jellemző egységi változása
mekkora hatást vált ki a másik jellemzőben.
y ( x2 ) − y ( x1 ) y 2 − y1 ∆y
My = = =
x2 − x1 x2 − x1 ∆x
Továbbfolytatva a fenti elemzést a határmennyiség a kisgazda esetében azt jelenti, hogy

ha egy további m2-nyi területet von be a paradicsomtermesztésbe mondjuk azzal, ha
felszámolja a kertjében a füves parkos részt, akkor mennyivel fog növekedni a
paradicsomtermése. A vállalkozás esetében pedig a határmennyiség az egy további
varrónő foglalkoztatásával megmutatkozó termelésnövekedést számszerűsíti.
1.4. Kik mozgatják a gazdaságot?
1.4.1. A gazdaság három alapegysége
Vizsgálódásunkhoz feltétlenül fontos, hogy be tudjuk azonosítani nemcsak a

folyamatokat, hanem a gazdaság szereplőit is. Mint láttunk, a gazdaság mozgatórugója a
fogyasztás és a termelés. A kettő feltételezi egymást, és nem is nélkülözhetik egymást,
hiszen ha nem fogyasztunk, nincs értelme termelni, és nem tudunk fogyasztani (hiába
szeretnénk), ha nincs aki megtermelje a szükséges árucikkeket. Ezek alapján két szereplőt
egyértelműen be tudunk azonosítani, a háztartásokat, akik fogyasztanak és a vállalatokat,
akik termelnek. Ez a felsorolás természetesen nem zárja ki azt, hogy egy háztartás ne
legyen termelő (gondoljunk csak a kertjében paradicsomot termelő kisgazdánkra), illetve

17
hogy egy vállalat ne legyen fogyasztó (hiszen a pékségnek a működéséhez lisztre van
szüksége, a liszthez pedig gabona szükséges, amit nem feltétlenül kell a pékségnek a saját
földjén megtermelni1). Ezen túl a két szereplő tevékenységét koordinálni is kell, amihez
törvények, rendeletek, azaz jogszabályok szükségesek, melyek megalkotására a
kormányzat hivatott. Mindezek alapján a gazdaság szereplőit az alábbiak szerint
csoportosíthatjuk:
A GAZDASÁG SZEREPLŐI
KORMÁNYZAT
HÁZTARTÁSOK VÁLLALATOK
(ÁLLAM)
1.3. ábra: A gazdaság három alapegysége
A fenti három gazdasági szereplő mellé azonban még hozzákívánkozik egy további
szereplő, a külföld, azonban inkább makroökonómiai szempontból lesz majd fontos
számunka, és ott is csak akkor, ha nyitott gazdaságról beszélünk. Zárt, azaz más néven
autark gazdaságok nem rendelkeznek export – import kapcsolatokkal, illetve csak az
országok kicsiny, meghatározott csoportjával (mint hazán a rendszerváltás előtt), így nem
is lényeges számára a külföld, mint gazdasági szereplő.
Nézzük sorra ezen gazdasági szereplők jellemzőit az alábbi táblázat segítéségével! Az

egyes szereplőket mint egyéni, individuális szereplőket fogjuk alapjaiban nézve
áttekinteni, tehát továbbra is mikroökonómiai síkon folytatjuk a vizsgálódásainkat!
Háztartás − a gazdaságban előállított javak alapvető és végső

(fogyasztó) fogyasztói,
1
Ezt nevezzük a közgazdaságtanban termelőfogyasztásnak vagy folyó termelő felhasználásnak, mikor is
az egyik vállalkozás vagy iparág a saját termelése érdekében felhasználja a másik vállalkozás vagy iparág
által megtermelt terméket, és mint alapanyag, beépíti azt a saját termékének értékébe.

18
− a háztartás fogalma sohasem azonos a családdal, mivel a
család mindenképpen rokonsági alapon szerveződő egység,
ezzel szemben a háztartás pedig gazdasági alapon képződő
egység, ahol a tagok egy jövedelmi és fogyasztási egységet
képeznek,
− a gazdaságban betöltött funkciójukat tekintve alapvetően
jövedelem felhasználók,
− fogyasztási tevékenységük mellett egy fontos termelési
tényező, azaz a munkaerő tulajdonosai is,
− megtakarításokat is képeznek a fel nem használt
jövedelmük által,
− saját szükségleteik kielégítésre és kiegészítő jövedelem
szerzés céljából árutermelést is végeznek.
− alapvetően a javak és szolgáltatások előállításával, azaz a
termeléssel foglalkoznak,
− a vállalatok önállóan, azaz a gazdaság további szereplőitől,
tehát a versenytársaktól elkülönülten működnek,
Vállalat − tevékenységük alapvető jellemzője a profitérdekeltség,
(termelő) tehát a céljuk hosszú távon a kiadásokat meghaladó
bevételek realizálása,
− a profit elérése érdekében kockázatot vállalnak, hiszen a
profit egyáltalán nem garantált a gazdasági életben, és ez
nagy mértékben a valóságos piac értékítéletén múlik,
− kétféle szereppel bír, egyrészt mint egy sajátos gazdasági
szereplő, másrészt mint a gazdasági kapcsolatokra hatással
bíró közhatalom,
Kormányzat − fő feladata, hogy a gazdasági hatékonyságot elősegítése ott,
(állam) ahol a piaci szabályozás erre nem képes,
− kifejezett feladata továbbá a makrogazdasági egyensúly és
stabilitás biztosítása, tehát kezelnie kell az inflációt, a
munkanélküliséget, de a gazdaság ciklikus ingadozásait is.
1.2. táblázat: A gazdaság három alapegységének fő jellemzői
Mint látható, egyértelmű feladatok sorolhatók a három alapvető szereplő mellé. Azonban
meg kell jegyezni azt is, hogy ezek a feladatok gyakran keveredhetnek egymással,
természetesen más – más nagyságrendek mellett. Hiszen egy háztartás is lehet termelő,

19
mint ahogy már fentebb szó esett a kertjében paradicsomot termesztő kisgazdáról, és lehet
a vállalat is fogyasztó a paradicsomszósz előállításához megvásárolja a gazda által
megtermelt paradicsomot. Az állam szerepe ilyen szempontból is speciális, hiszen ő lehet
fogyasztó és lehet termelő is. Ha a rászorulók részére megvásárolja valamely intézménye
által a gazdánk által megtermelt paradicsomot, hogy abból szociális étkeztetés keretében
paradicsomlevest készítsen, akkor mint fogyasztó van jelen, de termelheti is a
paradicsomot valamely állami vállalata által. De mindemellett szabályozó is, hiszen
meghatározza, hogy hogyan lehet azt értékesíteni, meghatározza azt, hogy milyen
vegyszerekkel kezelhető a növény, és még számos területet sorolhatnánk fel, ahol az
állam mint szabályzó van jelen a paradicsom termesztés folyamatában.
1.4.2. Az állam szerepe a gazdaságban
Ahhoz, hogy egy nemzetgazdaság folyamatosan növekvő, stabil egyensúlyi állapotban

legyen, a gazdaság főszereplőinek egymás közti kapcsolatait össze kell hangolni,
szabályozni és koordinálni kell azokat. A közgazdaságtan Kornai János klasszikusnak
mondható csoportosítása nyomán 4 + 1 koordinációs formát különböztet meg, melyek a
következők:
− etikai,
− agresszív,
− piaci,
− bürokratikus és
− vegyes (+1) koordináció.
A modern gazdasági berendezkedés alapvetően három típust alkalmazhat, az etikai, a

bürokratikus, és a piaci koordinációs mechanizmust. Azt hogy melyik a domináns forma,
alapvetően az adott ország politikai berendezkedésének a függvénye. Az eddigi
tapasztalatok alapján azt mondhatjuk, hogy a legeredményesebbnek a piaci mechanizmus
bizonyult, ahogy azt a nyugati, már régóta piacgazdaságként működő gazdaságok
mutatják. Példának okáért nézzük csak meg a német vagy a francia gazdaság helyzetét,
és vessük össze azt a magyar gazdaság helyzetével. Nem kell ahhoz közgazdásznak lenni,
hogy felismerjük a fejlettségbeli, életszínvonalbeli különbségeket. Magyarország a
rendszerváltás után kezdett áttérni a piacgazdaságra, azonban nálunk még mindig magas
az állami beavatkozás aránya, a bürokrácia nagysága.

20
Etikai koordinációról akkor beszélünk, ha a gazdaság alapvetően a régen elfogadott
társadalmi erkölcsi normák, tradíciók szerint működik. A normák az adott gazdaságban
mindenkire nézve kötelező erejűek, amelyek megsértését a társadalom szankcionálja.
Agresszív koordináció esetén a gazdaság szereplői között szigorú alá- és fölérendeltségi

viszonyok vannak érvényben, ahol a fölérendeltek erőszakos eszközökkel kényszerítik az
alárendelteket az általuk igényelt gazdasági tevékenységre. Létjogosultsága az ilyen
koordinációnak hosszú távon nincs, mert előbb vagy utóbb a kényszerített alárendeltek
fellázadnak az elnyomók ellen. Tipikus példája ennek a koordinációs formának, a
gyarmatok és a gyarmattartók példája.
Piaci koordináció esetén nincs és nem is lehet a gazdaság szereplői között alá és
fölérendeltség, a szereplők egymás mellé rendeltek, egyenrangúak. Ha a szereplők
gazdasági kapcsolatot létesítenek egymással, akkor a közöttük megvalósuló
cserekapcsolatok mindig valamilyen közvetítő, azaz a pénz közvetítésével jönnek létre.
Itt minden szereplő arra törekszik, hogy pénzben mérhető gazdasági eredményre tegyen
szert. A szereplők között nincs olyan szervezet sem, amelyik, mint közvetítő, vagy mint
irányító befolyásolná a kapcsolatokat. A piac minden információt közvetít, így a
szereplők képessé válnak a gyors és rugalmas alkalmazkodásra bármikor. Ezt nevezi
Adam Smith, a közgazdaságtan „atyja” „láthatatlan kéznek”, amikor is a nem látható
piac vezérli a gazdaságot, így a közgazdaságtan három alapkérdésére is a piac adja meg
a választ, amit a gazdasági szereplők az egymás közötti kapcsolatokban találnak meg. A
piaci koordináció sémáját az alábbi ábra mutatja.
KINEK ?
MIT ? HOGYAN ?
1.4. ábra: A piaci koordináció sémája
Bürokratikus (centralizált) koordináció esetén a gazdaság tervek és utasítások szerint

működik. A szereplők között közvetlenül vagy közvetve alá- és fölérendeltségi viszonyok
vannak. A gazdaságot alapvetően egy központ irányítja, amely utasításokat, terveket
készít, melyek megsértéséért jogi szankció jár, így a gazdaságban relatíve kevés szerepe

21
jut a piacnak. A termelők itt nem hozhatnak egyéni döntéseket a termelésükre
vonatkozóan, feladatuk csupán a tervek végrehajtása. Ez a koordinációs mechanizmus
működött hazánkban a rendszerváltás előtt évekig, és még a volt Szovjetúnió
tagállamiban, ami a valóságban azonban életképtelennek bizonyult, és felszámolása után
is évtizedes fejlettségbeli lemaradást okozott az országainak.
KINEK ?
KÖZPONT
MIT ? HOGYAN ?
1.5. ábra: A bürokratikus koordináció sémája
A vegyes koordinációs formában egyszerre van jelen a piaci és az állami koordináció

bizonyos mértékben. Itt meghatározó szerepe van a piacnak, de az állam is belefolyik a
gazdaság működésébe, azonban az állami beavatkozás kizárólag piaci eszközökkel
történik. Azaz az állam a piac működésének korrekcióját, esetlegesen a piac
helyettesítését végzi el. A modern gazdaságok döntő hányadban vegyes gazdaságok, tehát
piacgazdaságok minimális szintű állami irányítással. Gondoljunk csak bele, mi lenne a
gazdasággal, ha az állam nem szankcionálná az adók meg nem fizetését, vagy ne tenne
erőfeszítéseket a környezetszennyezés visszaszorítására. A profit jegyében kétségkívül az
a fogalom, hogy „betyárbecsület” eltörpül, vagy teljesen el is vész, ami szükségessé teszi
az állam szabályozó szerepének gyakorlását.
KINEK ?
KÖZPONT
MIT ? HOGYAN ?
1.6. ábra: A vegyes koordináció sémája

22
Mindezek alapján foglaljuk össze a modern gazdaságok lényegét. Mint már beszéltünk
róla, a mai gazdaságok többsége, főként ha az Európai Unió országait nézzük
piacgazdaságok, melyek alapvetően a magántulajdonra és a versenyre épülnek. A
háztartások és a vállalatok is saját tulajdonnal bírnak, amit saját döntésük alapján
használnak, és a gazdasági tevékenységük során versenyben is állnak egymással a
piacokért, a jószágokért, és főként a profitért.
A PIACGAZDASÁG KÉT ALAPELEME
MAGÁNTULAJDON PIACI VERSENY

magántulajdon verseny
Használat, Kereslet,
Átalakítás Kínálat,
Haszonszerzés, Ár,
Elidegenítés, Jövedelem,
1.7. ábra: Ami a piacgazdaságot mozgatja
A piacgazdaság működéséhez azonban a fenti két alappilléren kívül számos más tényező
is szükséges, ezeket összefoglalóan piaci tényezőknek nevezzük, és ezeket helyezzük a
mikroökonómiai vizsgálataink középpontjába. A közgazdasági szakirodalom négy ilyen
kiemelt fontosságú piaci tényezőt azonosít, melyek a következők:
1. Kereslet: nem más, mint az az egyéni szükségleten

alapuló árumennyiség, amelyet a fogyasztók adott
árak és jövedelem mellett meg szeretnének és meg
tudnak vásárolni. Megklönböztetünk:
• egyéni keresletet, mely az egy fogyasztó által
megvásárolni szándékozott árumennyiség,

23
• piaci keresletet, mely az összes fogyasztó által
megvásárolni szándékozott árumennyiség az
adott áruból, különböző árak mellett,
2. Kínálat: a termelők által adott áron eladásra felkínált
adott mennyiségű és összetételű jószágtömeg,
3. Ár: az áru értékének pénzben való kifejezése, amit
rövid távon mindig a kereslet és kínálat határozz
meg, és ez rendszerint a szereplők többsége számára
külső, azaz nehezen befolyásolható adottság,
4. Jövedelem: kétféleképpen értelmezhető, míg a
termelők részéről az értékesítés árbevételének és a
termelési ráfordítások különbsége, addig a fogyasztó
oldaláról az elkölthető jövedelme, azaz a
vásárlóképessége. Szintén kétféle vetületből
értelmezhető:
• Nomináljövedelem: pénztömeg, mely önmagában
még nem sokat mond, mert nem tudjunk mennyi
árut vásárolhatunk érte,
• Reáljövedelem: árutömeg, amit az adott
mennyiségen meg lehet vásárolni adott
nomináljövedelem mellett.
Továbbmenve a piacok vizsgálatában még két fontos fogalmat mindenképpen tisztázni

szükséges, mégpedig a piacok fajtáit. Mint már szó esett a paradicsomot termesztő
gazdáról, vagy a pékség által vásárolt lisztről, szükséges megnevezni azokat a piacokat,
ahonnan ezen javakat be lehet szerezni, illetve ahonnan azokat meg lehet vásárolni. Így a
piacok két alaptípusát különböztetjük meg, ezek a következők:

24
A piacok két alaptípusa
TERMELÉSI
FOGYASZTÁSI
TÉNYEZŐK PIACA
CIKKEK PIACA
A termeléshez
Végső fogyasztásra
nélkülözhetetlen
alkalmas javak
alapanyagok és
piaca.
erőforrások piaca.
1.8. ábra: A piacok két alaptípusa
1.5. A gazdaság mozgatója, a kereslet
A fentiekben tisztáztuk a gazdaság fogalmát, és megismertük a közgazdaságtan

eszköztárát. A továbbiakban azokat a tényezőket fogjuk tisztázni, melyek a gazdaságot
mozgatják. Mint tudjuk, a gazdaságot két fő tevékenység mozgatja, melyből az egyik a
fogyasztás. De miért is fogyasztunk, megszokásból vagy valami más indokból? Erre a
kérdésre keressük a választ az alábbiakban.
1.5.1. Mit és miért keresünk?
Térjük vissza az előbb feltett kérdésre, vagyis hogy mit és miért fogyasztunk. Hát bizony
a megszokás nem elegendő, ahhoz hogy fogyasszunk valamit, ahhoz bizony szükséglet is
kell. Nézzünk egy példát, ha valaki nem szereti a jégkrémet, legyen akármilyen meleg, és
fogyassza azt minden barátja a nevezett egyénünknek, akkor sem fog a mi emberünk
jégkrémet enni, mert nem igényli, mivel nem szereti. Akkor ezek után tisztázzuk a
szükséglet fogalmát!

25
A szükséglet valamely alapvető elégedettség
hiánya, egy hiányérzet, mely minden végső
fogyasztás alapvető mozgatórugója, mely
valamilyen cselekvést vált ki annak
megszüntetésére.
Szükségleteink nagyon sokfélék lehetnek, például:

− gazdasági, melyek valamilyen gazdasági javakkal elégíthetők ki (autó, lakás, stb.)
a fogyasztás által,
− nem gazdasági: élettani (evés, ivás), biológiai (alvás), kulturális (mozi, színház),
szociális (társasági élet), egészségügyi (gyógykezelés), esztétikai (szép
környezet), stb.,
Társadalmi szempontból a szükségleteket két

fajtáját különböztetjük meg:
− effektív: legalapvetőbb szükséglet, melyhez
mindenkinek joga van (alvás, étkezés, stb.)
− látens: nem annyira alapvető és nem
mindenki számára teljesíthető szükséglet
(szép autó, szép lakás).
Ha már azonosítottuk a szükségleteinket, akkor nem marad más hátra, mint kiválasztani
azt a terméket vagy szolgáltatást, ami képes lesz arra, hogy a fellépett szükségletet
kielégítse.
A szükséglet kielégítésre alkalmas terméket és

szolgáltatásokat javaknak (egyes számban
jószágoknak) nevezzük.

26
A gazdaságban és a mindennapi életünkben sokféle jószággal találkozunk. Ahhoz hogy
éljünk, szükségünk van levegőre, napsütésre, de ételre és italra is, valamint sokféle egyéb
jószágra is. Ezek alapján a javak két csoportját tudjuk megkülönböztetni:
A javak két csoportja:

1.) Szabad:
− a természetben készen megtalálhatók
− szükséglet kielégítésre közvetlenül,
azaz átalakítás nélkül alkalmasak
− emberi munka nem képes előállítani,
− így nem termelhető, nem
forgalmazható, nem osztható javakról
van szó,
− DE: felelős felhasználásuk
mindannyiunk felelőssége !!!
2.) Gazdasági:
− a termeléssel létrehozott javak,
− termelni kell, ezért nem áll korlátlanul
rendelkezésre,
− korlátozott mennyiségűek, tehát
szűkösek, vagyis a szükségletekhez
képest korlátozott mennyiségben állnak
rendelkezésre.
A közgazdaságtan ma is uralkodó irányvonala a gazdasági javakra koncentrál, azonban

az elmúlt időszak környezetpusztító és szennyező tevékenysége miatt már megjelentek
azok a törekvések, melyek a környezetet, azaz a szabad javakat is igyekszik beépíteni a
hagyományos közgazdaságtan tanaiba.
Továbbmenve a gazdasági javak fogalmával fogunk jobban megismerkedni. A gazdasági

javak tehát termeléssel létrehozott javak, melyek valamilyen gazdasági tevékenység
eredményei. Megnyilvánulási formájukat tekintve többfélék lehetnek:

27
A gazdasági javak egyik csoportosítása:
− Termékek: megfogható, tárgyi formát öltő
jószágok (üdítőital, doboz sör, zsemle, stb.)
− Szolgáltatások:
o Anyagi jellegű: Termékek
fogyasztóhoz történő szállítása,
csomagolása, raktározása,
o Nem anyagi jellegű: Ha nem termék,
hanem tevékenység elégít ki
közvetlenül egy szükségletet (pl.:
oktatás, egészségügy),
A gazdasági javak másik csoportosítása:
− Magánjavak (egyéni):
o egyének fogyasztják azokat,
o korlátozott mennyiségűek, így a
fogyasztással csökken a rendelkezésre
álló mennyiség, tehát lesznek
kielégítetlen szükségletek,
o oszthatóak,
o fogyasztásból ki lehet zárni egyéneket,
akik nem tudják azokat megvásárolni
(pl.: kenyér, tej, autó, ház),
− Közjavak (közjószágok):
o közcélúak, így a fogyasztásukból senki
sem zárható ki,
o közösségek fogyasztják, azaz egy
ország, város minden lakosának
rendelkezésre állnak,
o nem oszthatóak (pl.: honvédelem,
közvilágítás, közúthálózat).
De mitől lesz egy termék alkalmas arra, hogy kielégítse a szükségletünket? Ha tudjuk azt,
hogy éhesek vagyunk, akkor ezen szükségletünket biztosan nem fogja kielégíteni a
kedvenc boltunkban egy nappal ezelőtt vásárolt gyönyörű pár cipő. De miért is? Azért,
mert a cipő nem rendelkezik olyan hasznos tulajdonságokkal, melyek az éhség

28
csillapítására alkalmasak. Ezzel máris eljutottunk egy másik fontos fogalomhoz, a
hasznossághoz.
Hasznosságnak nevezzük a javak minden olyan

hasznos tulajdonságát, melyek szükséglet
kielégítésére alkalmassá tesszük azokat.
1.5.2. A kereslet, avagy miért keresünk bizonyos javakat – a keresleti

függvény
A szükséglet kielégítésre alkalmas javak fogalma után ismerkedjünk meg a kereslet

fogalmával. Tudjuk, hogy azért van szükségünk különféle jószágokra, mert valamilyen
hiányérzetünk van. Azonban nem minden szükségletünk elégíthető ki még akkor sem, ha
tudjuk hogy létezik az. Gondoljunk csak bele, hiába szeretnénk egy villát a kisváros
legelegánsabb negyedével mindenféle luxussal felszerelve, dupla garázsában egy
vadonatúj Audival és egy minden extrával felszerelt terepjáróval, ha arra nincs pénzünk.
Így máris elérkeztünk egy új fogalomhoz, a fizetőképesség fogalmához. Ha nincs
elegendő pénzünk az effajta luxusra, akkor a szükségletünk mindenképpen kielégítetlen
marad. Nézzük meg az alábbi ábrán, hogy mikor is beszélhetünk keresletről:
S
Z K
Ü FIZETŐKÉPES E
K SZÜKSÉGLET R
S E
É S
G L
L E
KIELÉGÍTETLEN
E T
SZÜKSÉGLET
T
1.8. ábra: A kereslet kialakulása
Egy adott termék kereslete alakulásának vizsgálatára, ahogy fent már említettük, célszerű
egy modellt alkotni azért, hogy a függvényszerű kapcsolatokat fel tudjuk tárni, hiszen egy

29
adott termék keresett mennyisége és a befolyásoló tényezők között függvényszerű
kapcsolatot lehet felfedezni. Leegyszerűsítve a helyzetet, abból indulunk ki, hogy az adott
termék kereslete alapvetően két tényezőn múlik, az adott termék árán, és a hozzá tartozó
mennyiségen. A kereslet kapcsán az ár mindig a független változót fogja jelenteni (ceteris
paribus), a mennyiség pedig a függő változó lesz. Gondoljunk bele, minél alacsonyabb
egy termék ára, annál nagyobb mennyiséget vásárolunk belőle, egyrészt azért mert olcsó,
másrészt azért, mert az alacsonyabb ár és adott jövedelem mellett többet engedhetünk
meg magunknak belőle. Mindezek alapján térjünk át a kereslet függvényszerű
ábrázolására, azaz a keresleti függvényre.
A keresleti függvény (D = Demand) kifejezi egy

adott termék megfizethető keresletének
mennyiségeit a termék árának függvényében. Az
adott áru azon mennyiségeit mutatja meg,
amelyeket a vásárlók különböző árak mellett
hajlandóak és képesek megvásárolni.
Azaz a keresleti függvény nemcsak a vásárlási szándékot feltételezi, hanem azt is, hogy
a szándék mögött pénz, azaz fizetőképesség is áll. Hiszen hiába szeretnék megvásárolni
a legújabb luxusterepjárót, ha arra pénzünk nincs. Így a vásárlási szándékunk sohasem
fog fizetőképes kereslet formájában megjelenni a luxusterepjárók piacán. Ezek alapján
rajzoljuk fel a keresleti függvény általános alakját.
ÁR
/
PRICE
(P)
D
MENNYISÉG / QUANTITY (Q)
1.9. ábra: A keresleti függvény általános alakja

30
Nézzük, milyen következtetéseket lehet levonni a függvényről! Tekintsük a helyzetet
úgy, mintha a NoName dobozos sör keresleti függvényét látnánk magunk előtt. A
függvény negatív lejtésű, ami azt jelenti, hogy ha csökken az adott termék ára, azaz
olcsóbb lesz a dobozos sör, például 200 forint helyett csak 150 forintba kerül, akkor a
rendelkezésre álló 1.000 forintunkból az addigi 5 doboz helyett most már több, mint 6
dobozzal tudunk vásárolni. Mindez azt jelenti, hogy a keresleti függvényen a termék ára
és a mennyisége között fordított arányú kapcsolat áll fenn. A keresleti függvény
alakjának, meredekségének és helyzetének alakulását a termék fogyasztóinak száma,
szükséglete, jövedelme, és igénye határozza meg. Ha ezen tényezők változatlanok, akkor
az adott termék iránti kereslet csupán az ár alakulásának függvénye. Azonban a keresleti
függvény nem konstans, hanem az állandóan mozog és alakul. Gondoljunk bele, lehet
hogy a sör ár a 150 forintos szintről a hirtelen keresletnövekedés miatt megugrik, és
felemelkedik 180 forintra, vagy előfordulhat az is, hogy a nagyon olcsó sörrel annyira
telítődnek a fogyasztók, hogy megunják azt, és a rövid távon eszük ágában sincs belőle
fogyasztani. Hogyan mozdul el ilyenkor a keresleti függvény?
A keresleti függvény alapvetően kétféle elmozdulást produkálhat:

a.) a függvényen történő elmozdulás: amit az árváltozás vált ki, ilyenkor a fogyasztók
ízlése, szükséglete, szokásai változatlanok (ceteris paribus), ez esetben a keresett
mennyiség változik,
b.) a függvény elmozdulása
I. jobbra: amikor a fogyasztók jövedelme növekszik, ízlésük a termék
kapcsán pozitív irányba változik, igényeik az adott termék iránt
növekednek – ez esetben a keresett mennyiség adott árak mellett
növekszik, ilyenkor a kereslet növekszik,
II. balra: amikor a fogyasztók jövedelme csökken, ízlésük a termék kapcsán
negatív irányba változik, igényeik az adott termék iránt csökkennek – ez
esetben a keresett mennyiség adott árak mellett csökken, ami a kereslet
csökkenését jelenti.

31
P
D
p2
a) a függvényen való
elmozdulás
p1
b/I.) a
függvény
elmozdulása Q
jobbra q1
q2 b/II.) a
P P függvény
D D’ D elmozdulása
D’ balra
p p
Q Q
q1 q2 q2 q1
1.10. ábra: A keresleti függvény elmozdulása
Természetesen a gazdaságban adódnak olyan esetek, amikor a fenti összefüggés nem

érvényesül2. Gondoljunk csak bele, vannak olyan termékek a mindennapjainkban,
melyeket akkor is meg kell vásárolnunk, ha az árak hirtelen megugranak, ilyenek például
a létfontosságú gyógyszerek bizonyos betegségek esetén (a. eset). Olyan termékek is
vannak, melyeknek az ára változatlan, például hatósági úton rögzített, így azokból
korlátlan mennyiséget tudunk vásárolni mindig azonos áron (b. eset). Mindezeken túl
vannak olyan termékek is, ahol az árváltozás hatása többlet keresletet generál, ahol az
árhoz kapcsolják a fogyasztók a minőséget (c. eset).
2
Lásd az 1.12. ábrát!

32
P a) Változatlan mennyiség
D (tökéletesen rugalmatlan
p2
kereslet)
p1
b) Változatlan ár
(végtelenül Q
rugalmas kereslet) q1 = q2 c) Fordított
összefüggés
P P
D D
p1 p2
=
p2 p1
Q Q
q1 q2 q1 q2
1.11. ábra: Speciális alakú keresleti függvények
A keresletet nagyon sokféle tényező befolyásolhatja, ahogy azt már fentebb is

megvizsgáltuk. Összefoglalva elmondható, hogy az alábbi tényezők egyértelműen
befolyásolják a kereslet alakulását:
1. a termék ára (esetleg a helyettesítő vagy kiegészítő termék ára),
2. a fogyasztó ízlése, preferenciája,
3. a fogyasztó jövedelme, amit fogyasztára hajlandó és képes elkölteni,
4. a piac mérete (azaz a fogyasztók száma),
5. a termék jellege (napi szükséglet kielégítésére szolgál, vagy sem),
6. a termék minősége,
7. a termék helyzete az életciklus görbén.
8. a reklámok hatása,
9. a fogyasztáshoz kapcsolódó körülmények,
10. a fogyasztói várakozások (a termék árának emelkedésére, avagy annak
csökkenésére számítanak).
1.5.3. A kereslet változása, avagy mit jelent a keresletrugalmasság?
Minden gazdasági szereplő, így az eladók és a vevők számára is igen fontos annak
ismerete, hogy a kereslet milyen mértékben érzékeny az egyes piaci tényezőkre, és azok

33
változására. Ahhoz hogy ezt meg lehessen vizsgálni, vagy hogy mérni lehessen ezt az
értéket, ismét meg kell ismerkednünk egy új fogalommal, a keresletrugalmasság
fogalmával.
A keresletrugalmasság az az érték, amely

megmutatja, hogy hány százalékkal változik adott
termék vagy szolgáltatás keresett mennyisége,
valamely keresletet befolyásoló tényező 1%-os
változásának hatására.
A kereslet rugalmasságát3 úgy számíthatjuk ki, hogy a keresett mennyiség százalékos

változását (∆x/x) elosztjuk a keresletet befolyásoló tényező (∆z/z) százalékos
változásával, azaz
∆ Dx / Dx
ε =
∆ z / z
D
A keresletet számos tényező befolyásolja, ahogy azt már az előző fejezetben is láttuk.
Egyértelműen befolyásol az adott termék árváltozása, de befolyásol egy másik termék
árváltozása is, és végül, de nem utolsó sorban befolyásol a fogyasztó jövedelmének
változása is. Mindezek alapján a keresletrugalmasságnak három típusáról beszélhetünk:
− árrugalmasságról,
− kereszt-árrugalmasságról, és
− jövedelemrugalmasságról.
Gondoljunk csak bele, hogy mekkora hatásuk van az akcióknak. Azaz, ha egy termék
akciós, akkor hajlamosak vagyunk abból többet is vásárolni, ha a pénztárcánk megengedi,
és a spájzunk kapacitása is elbírja. Vagyis, ha a termék olcsóbb, akkor abból nagyobb
mennyiséget vásárolunk. Ez különösen igaz napi fogyasztási cikkekre, az élelmiszerekre,
vagy akár a tisztító szerekre. Mindezek alapján megfogalmazhatjuk az árrugalmasság
fogalmát.
3
A keresletrugalmasságot szokás ED-vel is jelölni.

34
Az árrugalmasság megmutatja, hogy a jószág
árának 1%-os változása, hány százalékos változást
idéz elő a keresett mennyiségben.
Az árrugalmasság általában negatív szám, hiszen az ár és a keresett mennyiség ellentétes

irányba mozognak, azaz ha az ár nő, akkor a keresett mennyiség csökken és ez fordítva
is igaz. Az árrugalmasságot úgy számoljuk hogy az adott termék keresett mennyiségének
változását elosztjuk a termék árának százalékos változásával.
∆ Dx / Dx
ε =
∆ px / px
x , px
Az árrugalmasság esetén éppen ezért az előjeltől eltekintünk, azaz abszolút értékben

értelmezzük az alábbiak szerint:
− ε x,px = 0 – teljesen rugalmatlan kereslet, azaz a kereslet alakulása teljesen
független az ár változásától,
− ε x,px > 1 – rugalmas kereslet, vagyis 1%-os árváltozás 1%-nál nagyobb
keresletváltozást eredményez,
− ε x,px < 1 – rugalmatlan kereslet, azaz 1%-os árváltozás kisebb, mint 1%-os kereslet
változást idéz elő,
− ε x,px = 1 – egységnyi a kereslet rugalmassága, azaz ha 1%-os árváltozás 1%-os
keresletváltozást okoz.
Az ár és a kereslet rendszerint ellentétes irányba mozog, de vannak kivételes esetek,

melyeket paradox árhatásoknak nevezünk. Ezek:
− presztizs vagy sznob hatás, amikor egy divatos árucikk (példának okáért egy drága
farmernadrág) ára csökken, így a kevésbé tehetős fogyasztók számára is
elérhetővé válik, de a tehetősebb fogyasztók egy része már azért nem vásárolja
azt, mert olcsóbban már bárki megveheti,
− spekulációs-hatás, amikor is az áremelésre a fogyasztók többletvásárlással
reagálnak, újabb további áremelkedésre számítva, ez különféle pánikkeltő
híradások hatására következik be sok esetben (például ha arról hallunk, hogy
milyen rossz volt az idei rizs vagy cukor termés, ami áremelkedést fog okozni),

35
− Veblen-hatás, amikor a fogyasztó az árakhoz kapcsolja a minőséget, így többet
vásárol magasabb áron, mert azt gondolja, hogy a drágább termék jobb minőségű
és fordítva,
− Giffen vagy inferior javak (alacsonyabb rendű javak) esetén a javak vásárlóinál
az árral egyező irányú a keresletváltozás, az ilyen termékek áremelkedése olyan
méretű kiadásnövekedést okozhat, hogy a fogyasztók kénytelenek csökkenteni az
egyéb drágább termékek fogyasztását, így az áremelkedésre tehát
keresletnövekedéssel reagálnak.
Az adott termék keresletét azonban nemcsak az ára befolyásolja, hanem más, helyettesítő
termék ára is. Gondoljuk bele, hogy ha az élelmiszerboltban a zsemle 20 forintba kerül,
de a kiflit akciós áron, 10 forintért kínálják, akkor hajlamosak vagyunk inkább kiflit venni
a zsemle helyett, hisz az olcsóbb. Hogy mekkora hatást fog okozni a kifli akció a zsemle
keresletében, azt a kereszt-árrugalmasság mutatja meg.
A kereszt-árrugalmasság megmutatja, hogy egy

termék árváltozása milyen mértékű árváltozást idéz
elő egy másik termék keresletében.
A mutató értékét úgy számítjuk, hogy az adott x termék kereslet változásának mértékét
elosztjuk a másik, y termék árváltozásának mértékével. Képletben:
∆ Dx / Dx
ε =
∆ py / py
x , py
A kereszt árrugalmasság esetén fontos a mutató előjele, azaz nem szabad azt abszolút
értékben értelmezni. Ha a mutató:
− ε x,py < 0, akkor a két termék a fogyasztásban helyettesíti egymást, mint a zsemle
és a kifli,
− ε x,py > 0, ha a két termék a fogyasztásban kiegészíti egymást, mint a töltőtoll és a
tintapatron,
− ε x,py = 0, akkor a két termék a fogyasztásban egymástól független, mint a könyv
és a mosószer.

36
Végül, de nem utolsósorban az adott termék keresletét a fentieken túl a fogyasztó
jövedelme is jelentősen befolyásolja. Ha nő a fogyasztó elkölthető jövedelme, akkor
általában növekszik bizonyos termékek iránti kereslet. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ha
van a fogyasztónak elkölthető jövedelme, akkor vásárol jobban. Ez nagyon jól
megfigyelhető a hó eleji vásárlások során (ha megérkezik a fizetés) és a hó végi
vásárlásoknál (ha már alig van valami a fizetésből) a bevásárlókosarak tartalma alapján.
Hogy mennyire befolyásolja a keresletet a jövedelem változása, azt a jövedelem-
rugalmasság mutatja meg.
A jövedelem-rugalmasság megmutatja, hogy

hány %-kal változik az adott termék kereslete a
jövedelem 1%-os változásának eredményeként.
A jövedelemrugalmasságot hasonlóképpen számítjuk, mint az ár-, vagy a kereszt-

árrugalmasságot, csak a nevezőben a jövedelemváltozást szerepeltetjük. A mutatónál
szintén fontos az előjel, hiszen ez ad információt a jövedelem-érzékenységről.
∆ Dx / Dx
ε =
∆I / I
x ,I
A jövedelemrugalmasságot az alábbiak szerint értelmezhetjük. Ha:

− ε x, I < 0, akkor a fogyasztó a jövedelem növekedésének hatására a vásárolni kívánt
termékből kevesebbet fog vásárolni, ez figyelmető meg az alacsonyabb rendű
javak esetén,
− ε x, I = 0, ilyenkor a jövedelem bármilyen irányú változása sem fogja érinteni a
termék keresett mennyiségét, azaz a termék kereslete független a jövedelemtől,
mint a WC papír esetén,
− 0 < ε x, I < 1, ilyenkor a jövedelem 1%-os növelése következtében a fogyasztó
kevesebb, mint 1%-kal növeli a vásárlást az adott jószágból, ami a normál
jószágok esetén figyelhető meg,
− ε x, I < 1, amikor is a jövedelemnövekedés következtében a kereslet az adott
termékből több mint 1%-kal nő, ami a luxuscikkek esetén figyelhető meg
leginkább.

37
1.6. A kínálat, ami nélkül szintén nem élhet a gazdaság
Az előző fejezetben tisztáztuk, hogy ha nem keresik a gazdaságban megtermelt javakat a

fogyasztók, akkor nincs kinek és nincs miért termelni. Egy gazdaság szerencsére mindig
van bizonyos javak iránt kereslet. Azonban ez nem igaz minden egyes jószágra.
Gondoljunk vissza kicsit a 2008-as eseményekre! A globális gazdasági visszaesés első
áldozata az autóipar és az elektronikai ipar volt, azaz azon termékek iránti kereslet esett
vissza drasztikusan, melyek nem létfontosságúak. A továbbiakban vizsgáljuk meg, hogy
hogyan is működik a termelés, azaz miből lesz a kínálat!
1.6.1. Miből tud termelni a termelő?
Ahhoz, hogy a termelők, azaz a vállalatok termelni tudjanak, bizonyos erőforrásokra,

alapanyagokra van szükség. Vegyük példának a kenyér előállítását! Ahhoz, hogy reggel
az asztalunkra kerüljön egy szelet friss kenyér, szükség van egy péküzemre, ahol azt
megsütik. Ehhez a folyamathoz a péküzemnek alapanyagok (főként liszt) szükségesek,
és kell hozzá energia is, a kemencék fűtéséhez. Ne feledkezzünk el a pékről és a
pékinasokról sem, hiszen nélkülük a lisztből magától sohasem lesz kenyér. A liszthez
búzára van szükség, aminek a termesztéséhez föld, napsütés és víz szükséges. Mindehhez
kell egy gazda, aki megtermeli a búzát, learatja és eladja a malomnak. A kenyér
előállításának folyamata azonban nem ilyen egyszerű, szükség van logisztikára,
raktározásra, szaktudásra és még sok más tényezőre, hogy a termék elkészüljön.
A kenyér előállításának folyamata tehát nem más, mint egy termelési folyamat. A fentiek
alapján fogalmazzuk meg a termelés fogalmát!
A termelés szűkebb értelemben nem más, mint

olyan termékek és szolgáltatások előállításának
folyamata, melyek alapvető emberi szükségleteket
elégítenek ki.

38
Tágabb értelemben a fogalom magába foglalja az
elosztás, a forgalmazás, az újratermelés, és
természetesen a fogyasztás fogalmát is.
A termelés tehát nem más, mint egy átalakítási folyamat, ahol különféle alapanyagokból
egy átalakítási folyamat során elkészül a végtermék. Az átalakítási folyamat néhol igen
egyszerű és átlátható, mint a pékség esetén, de vannak olyan termékek, mint például az
elektronikai cikkek gyártása, vagy az oltóanyagok készítése, de felhozatjuk példaként a
különféle „csodakozmetikumokat” is, ahol az átalakítási folyamat egy igazi „fekete
doboz”, mivel azt csak a terület szakemberei képesek csak átlátni. Az alábbi ábra ezt a
folyamatot szemlélteti.
ÚJRA-
HASZNOSÍTHATÓ
MELLÉK-
TERMÉKEK
??? KIMENETEK
BEMENETEK TRANSZ- (OUTPUTOK)
(INPUTOK) FORMÁCIÓ
??? VÉGTERMÉKEK
NEM
SZÁNDÉKOLT
MELLÉK-
TERMÉKEK
1.12. ábra: A termelési folyamat
Tehát kijelenthetjük, hogy a termeléshez a gazdaságnak erőforrásokra van szüksége.

Mezőgazdasági termékek, energia, víz, napsütés, vagy akár gépek nélkül nem működik a
termelési folyamat. A termeléshez szükséges erőforrásokat a közgazdaságtan termelési
tényezőknek nevezi, és öt csoportba sorolja azokat.

39
Termelési tényezőknek nevezzük a javak és
szolgáltatások előállítása során felhasznált gazdasági
erőforrások összességét, melyek az alábbiak:
1. Munkaerő: mint az ember szellemi és fizikai
képességei, melyet mint erőforrást, a termelési
folyamatban felhasznál (ára: munkabér).
2. Természeti tényezők: melyek természetes
formájukban alkalmasak arra, hogy a termelési
folyamatban részt vegyenek. Ide sorolható a
termőföld, a víz, a napsütés, a szél. Fontos
megjegyezni, hogy ezek nem azonosak a szabad
javakkal, így felelős felhasználásuk
mindenkinek az érdeke (ára: járadék).
3. Tőkejavak: azok a korábban termeléssel
létrehozott eszközök, amelyeket a termelésben
felhasználnak, és egy későbbi folyamatban
válnak hasznossá. Megtestesülhet mint termelői
tőke (gépek, berendezések formájában), áru
tőke vagy pénztőke (ára: kamat).
4. Vállalkozó: egy speciális termelési tényező,
melynek feladata az összes termelési tényező
egységbe szervezése, irányítása, koordinálása.
Nem sorolható a munkaerő fogalmába, mivel
munkája összetettebb, sokrétűbb és
bonyolultabb (ára: profit).
5. Információ, tudás: az utóbbi években vált
önálló termelési tényezővé a klasszikus négy
tényező után (ára: nehezen meghatározható).
A termelési tényezők nem állnak korlátlanul rendelkezésre, még ha némelyikük kapcsán

elsőre ez is jut eszünkbe. Azt hihetnénk, hogy a munkanélküliség miatt bizony a
vállalatok keresletéhez képest jóval több munkaerő áll rendelkezésre. Ez általánosságban
lehet hogy még igaz is lehet, de vannak olyan szakmák, olyan területek, ahol óriási a
szakemberhiány. Nézzük az egészségügyet, ahol már most több ezer orvos hiányzik, vagy

40
nézzük a természettudományokat, vagy akár a mérnöki pályákat, ahol szintén
szakemberhiány van.
A természeti erőforrások kapcsán is gyakran esünk abba a hibába, hogy azt hisszük, hogy
azok korlátlanul rendelkezésre állnak, így akármennyit fogyaszthatunk belőle mindenféle
ár és következmény nélkül. Bizony ez az állítás sem igaz ilyen formában. A természeti
kincsek felelőtlen pusztítása, a vizek szennyezése, a károsanyag kibocsátás mára már a
bolygó jövőjét fenyegető tényezővé vált. Tehát igenis felelősen kell gazdálkodnunk a
természeti kincsekkel!
A tőkejavakra is hasonlóan jellemző a szűkösség, azaz azok csak felelős gazdálkodással

menedzselhetők. A 2008-as gazdasági válság következtében kialakult hitelszűke miatt
hány vállalkozás került a tönk szélére, hányan kényszerültek csődhelyzetbe? Mindez mi
miatt volt? Azért, mert az egyik legfontosabb erőforrás, a pénztőke volt az, ami elfogyott,
vagyis amit a bankok nem akartak, és sok esetben nem tudtak biztosítani.
Vállalkozóból sok van, de jó vállalkozóból már jóval kevesebb. Nincs meg mindenkiben
az a szaktudás és képesség, ami a vállalkozót jó vállalkozóvá teszi, hiszen rendelkeznie
kell jó kommunikációs, menedzseri képességgel, tudnia kell irányítani a keze alá tartozó
munkásokat, emellett alapvető pénzügyi és számviteli információkkal is rendelkeznie
kell. Ebből hacsak egy is hiányzik, akkor már veszélybe kerülhet a vállalkozó munkája.
És végül az információval való gazdálkodásról néhány szó. Feltehetjük a kérdést, vajon
hány száz millió forintra, dollárra vagy euróra rúgnak azok az összegek, melyeket a
vállalatok ipari kémkedésre költenek hogy információhoz jussanak, vagy mennyit
költenek arra, hogy információt terjesszenek a reklámok által? A kérdés önmagáért
beszél. Tehát kijelenthetjük, hogy a termelési tényezőkkel bizony gazdálkodni kell, ami
egy újabb fontos fogalommal ismertet meg bennünket:
A termelési tényezőkkel való gazdálkodás nem

más, mint a termelési erőforrások és javak
céltudatos felhasználása, melynek eredményeként a
szükségleteket a lehető legmagasabb fokon
elégítjük ki számos döntés és választás által.
Mivel a termelési tényezők felhasználása során állandóan választanunk kell, ezért lesznek
olyan termékek, melyeket elő fogunk állítani, és lesznek olyanok, melyeket nem. Más

41
értelmezésben lesz olyan erőforrás, melyet meg fogunk tudni szerezni, míg a másikat
nem. Ezt az esetet nevezi a közgazdaságtan alternatív költségnek vagy feláldozott
haszonnak (opportunity cost)4.
Az alternatív költség nem más, mint az egyik

erőforráskombináció felhasználásával előállított
termék miatt elvesztett másik termék hozama. Más
szóval azoknak a ráfordításoknak összessége,
melyek azért keletkeznek, mert a vállalkozó
erőforrásokat von el egy másik területről, azaz hogy
valamely dolog megszerzése, más dolgok
feláldozásával jár.
A termelési tényezők megismerésekor már szót ejtettünk azok szűkösségéről, és a

felhasználás miatt fellépő alternatív költségről. Mindebből az következik, hogy a
gazdasági szereplőknek állandóan dönteniük kell, hogy hogyan kívánják felhasználni a
rendelkezésre álló erőforrás mennyiségüket. Azaz olyan termékkombinációkban kell
gondolkodniuk, melyeket az adott erőforrás mennyiség mellett képesek előállítani.
Nézzük ezt a döntési helyzetet részletesen!
Vegyük példának a már jól ismert kisgazdánkat, akinek a gazdálkodás céljára továbbra is
egy 1000 m2-es kert áll a rendelkezésére. A jövedelme kiegészítése miatt abban
gondolkodik, hogy a kertjében paprikát és paradicsomot fog termeszteni, azonban azt
még nem tudja, hogy milyen arányban fogja betelepíteni a kertjét a két növénnyel. Több
lehetőség adott:
− csak paprikát termeszt, akkor m2-ként 12 kg-os átlagterméssel számol,
− csak paradicsomot termeszt, itt m2-ként 8 kg-os átlagterméssel számol,
− paprikát és paradicsomot is termeszt, akkor m2-ként 13 kg-os és 8,5 kg-os
átlagterméssel számol, mivel jobban meg tudja művelni a növényeket.
El kell döntenie, hogy melyik lehetőség mellett dönt. Valószínűleg az utolsó lehetőség
mellett dönt, mivel a paprika mellett a helyi piac vásárlói a paradicsomot is keresni fogják,
4
Más elnevezések is ismertek az alternatív költségről:
− duálköltség,
− haszonáldozat költség,
− elszalasztott haszon.

42
mivel a leggyorsabb hétköznapi ebédhez, a lecsóhoz mindkettő szükséges. Most arról kell
döntenie, hogy ezen növényeket mekkora területen fogja termeszteni, azaz a kertjéből
hány m2-t szán paprika, és hány m2-t szán paradicsomtermesztésre. Ezt a helyzetet a
közgazdaságtan a termelési lehetőségek határgörbéjével szemlélteti.
Elérthetetlen
paradicsom
termék-
kombinációk
Elérthető és
hatékony termék-
kombinációk
Elérthető, de nem
hatékony termék-
kombinációk
paprika
1.13. ábra: A termelési lehetőségek határgörbéje
A görbe nem más, mint egy elméleti modell, melyben a termeléssel kapcsolatos döntést
adott erőforrás mennyiség birtokában két termékre vonatkoztatja. Megmutatja azokat a
termékkombinációkat, melyeket a vállalkozás képes előállítani az erőforrásai birtokában.
A görbén lévő pontok mindegyike megvalósítható, azaz az adott erőforrás mennyiséggel
előállíthatók. Ezeket a pontokat Pareto-hatékonynak nevezzük, a neves közgazdász
alapján. A görbe két tengelyének metszéspontjában lévő termékkombinációk (sárga
jelzés) is megvalósíthatók, de a gyakorlatban elképzelhetetlenek, hiszen minden
erőforrást egyetlen termék gyártására allokálja. A görbe alatti pontok (zöld jelzés) szintén
megvalósíthatók, de azok nem hatékonyak, mert nem használja ki az összes rendelkezésre
álló erőforrást, azaz kihasználatlan kapacitások maradnak. Végül a görbén kívüli pontok
azok lesznek, melyeket ha szeretnének, akkor sem tudnak előállítani az erőforráskorlát
miatt, azaz azok elérhetetlenek (kék jelzés). A görbe kapcsán ismerkedjünk meg két
fontos fogalommal:

43
A termelési lehetőségek görbéje (TLH görbe) az
erőforrások teljes kihasználtsága mellett elérhető
jószágkombinációk összességét szemlélteti két
jószág viszonylatában.
A TLH görbe az alábbi tulajdonságokkal bír:

− az erőforrások felhasználása és a termelés során állandóan jelen lévő döntési
kényszert szemlélteti,
− megmutatja, hogy az egyik termék mennyiségének növelése csak úgy lehetséges,
ha a másik termék mennyiségét csökkentjük,
− a görbén lévő pontok mindegyike az erőforrások hatékony felhasználásával
elérhető termelést mutatja,
− megmutatja egy gazdaság maximális termelési képességét,
− szemlélteti a szűkösséget, a választási kényszert és az alternatív költséget is,
− alakja az origóra konkáv.
A Pareto-hatékonyság alapján az egyik termék

termelésének növelése a másik termelésének
csökkentésével jár, vagyis az egyik termék
mennyiségének növelése csak a másik termék
rovására történhet.
1.6.2. A kínálat, azaz a megtermelt árumennyiség – a kínálati függvény
Az előző fejezetben a kereslet kapcsán megismerkedtünk a legfontosabb

alapfogalmakkal, tehát megismertük a piac egyik oldalát. Most ismerkedjünk meg a
másik oldallal, azaz a termelőkkel, akik a szükséges javakat és szolgáltatásokat eladásra
felkínálják a piacon. A két oldal kapcsán fontos megjegyeznünk, hogy egymás nélkül
nem létezhet egyik sem. Ha nincs kereslet, hiába van termelés, és fordítva ha nincsenek
termékek a piacon, akkor minden erőfeszítés hiábavaló a fogyasztók részéről, mert a
szükségleteik kielégítetlenül maradnak.

44
A kínálat hasonlóképpen működik, mint a kereslet. A termelők hiába szeretnének
termelni, ha nincs erőforrásuk ehhez, és hiába van erőforrásuk, ha nincs meg mögötte a
termelési szándék. Így a továbbiakban kínálaton a termelési erőforrásokkal fedezett
termelési szándékot fogunk érteni. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a kínálat nem más, mint
bizonyos termékmennyiségre vonatkozó termelési szándék és hajlandóság.
A kínálati függvény (supply = S) egy adott jószág

kínált mennyisége és ára közötti függvényszerű
kapcsolatot ábrázolja, azaz kifejezi, hogy a termelők
különböző árak mellett, milyen árumennyiségeket
hajlandóak eladásra felkínálni az adott piacon.
A kínálat tehát a termelői oldal jellemzője, így értelemszerűen a kereslettel szemben áll.
A kínálat elemzésekor is a kitüntetett változónk az ár lesz. Gondoljunk csak bele, ha
kimegyünk a Vásárcsarnokba vásárolni egy kg almát, akkor miben leszünk érdekeltek az
ár kapcsán? Hát természetesen abban, hogy minél olcsóbban vásároljuk meg a szükséges
egy kg almát. De mi van abban az esetben, ha az asztal másik oldalán állunk, vagyis ha
nem vásárolni, hanem eladni szeretnék ugyanazt az egy kg almát? Hát akkor minél több
pénzre szeretnénk szert tenni, ezt pedig csak akkor lehetséges, ha minél magasabb áron
értékesítünk. Mindezek alapján felrajzolhatjuk a kínálati függvényt:
ÁR
/
PRICE
(P)
S
MENNYISÉG / QUANTITY (Q)
1.14. ábra: A kínálati függvény általános alakja
Vonjuk le a legfontosabb következtetéseket a kínálati függvényről is, úgy mintha a

NoName sör termelői lennénk! A függvény jobbra emelkedő irányú, azaz ha növekszik

45
az ár, akkor egyre több sört fogunk eladásra felkínálni, mert így egyre kifizetődőbb lesz
a termelés és az eladás is. A függvény helyzetét és alakját a termelők száma, a termelés
költségei határozza meg alapvetően. Azaz ha többen látják jó üzletnek a sörgyártást,
akkor csökkenni függ a termékünk iránti kereslet a versenytársak kínálta mennyiség
miatt, ami a termelés jövedelmezőségének romlását veszélyezteti. A költségek
emelkedése hasonló hatást fog kiváltani.
Természetesen a keresleti függvény sem konstans, állandóan mozog és változik. Nézzük

meg, milyen változások képzelhetők el a kínálati függvény kapcsán:
a.) a függvényen történő elmozdulás: amit az árváltozás vált ki, ilyenkor a termelők
száma és a termelés költségei változatlanok (ceteris paribus), azaz ez esetben a
kínált mennyiség változik,
b.) a függvény elmozdulása
I. jobbra: amikor a termelők költségei csökkennek, vagy a termelők száma
valami oknál fogva lecsökken, az árak viszont változatlanok, ez esetben
maga a kínálat növekszik,
II. balra: amikor a termelők költségei növekednek, vagy a termelők száma
megnövekszik, az árak viszont változatlanok, ami a kínálat csökkenéséhez
vezet.
P
S
p2 a) a függvényen való
elmozdulás
p1
b/I.) a
függvény b/II.) a
elmozdulása Q függvény
jobbra q1 q2 elmozdulása
balra
P P
S S’
S’ S
p p
q1 q2 Q q2 q1 Q
1.15. ábra: A kínálati függvény elmozdulása

46
Végezetül a kínálat kapcsán is szükséges bemutatni a különleges alakú kínálati
függvényeket, melyek a különleges alakú keresleti függvények párjai a másik oldalról.
Vannak olyan termékek, mint például a nemesfémek, vagy a nyersanyagok, melyek
igencsak keresettnek mondhatók, főként a világgazdaság jelenlegi helyzetét szemlélve.
Hiába szárnyal ezen termékek ára, a mennyiségük nem tud az árváltozással lépést tartani,
hiszen ezen termékeket a természet állítja elő véges mennyiségben, mely teljesen
érzéketlen az árak megugrására (a. eset). Az is előfordulhat, hogy az árak változatlanul
maradnak, ennek ellenére a kínált mennyiség mégiscsak megnövekszik, ilyen eset lehet
például a szabott áras kenyér esete, ahol hatósági úton kimondják, hogy mennyi lehet a
kenyér kilogramonkénti ára, és ennek ellenére mégis többet állítanak elő belőle (b. eset).
A harmadik eset (c. eset) akkor lehetséges, ha az adott termékből egy meghatározott ár
mellett senki sem vásárol egy darabot sem, gondolván, ha az olcsó, akkor az biztosan
rossz minőségű is. Ha az ár megemelkedik kissé, akkor a vásárlók már minőséget
rendelnek a termékhez, és hajlandóak belőle vásárolni. Ilyen elképzelhető a ruhaneműk
piacán.
P a) Változatlan mennyiség
S (tökéletesen rugalmatlan
p2
kínálat)
p1
b) Változatlan ár
(végtelenül Q c) Nem
rugalmas kínálat) q1 = q2 keresett
termék esete
P P
S S
p1 p2
=
p2 p1
Q Q
q1 q2 q1 q1 q2
1.16. ábra: Különleges alakú kínálati görbék

47
1.6.3. Mitől lesz nagyobb vagy kisebb a kínált mennyiség, avagy a
kínálatrugalmasság
Ahogy a fogyasztók vásárlási szándékát is számos tényező változtatja, úgy a termelők is

változtatnak a kínálati döntéseiken. Míg a fogyasztót több dolog is befolyásolja, mint a
termék árának változása, a helyettesítő termék árának változása vagy a saját
jövedelmének alakulása, addig a termelőt legfőképpen az érdekli, hogy milyen áron fogja
tudni eladni a portékáját. Ahogy a kínálati függvény is megmutatta, a termelők nagyobb
ár mellett nagyobb mennyiséget szeretnének értékesíteni, hiszen ekkor lesz magasabb a
profitjuk.
Azt, hogy hogyan reagál a kínálat az ár változására, a kínálatrugalmasság mutatja meg.
A kínálat rugalmassága azt mutatja meg, hogy

hogyan reagál a termék kínálata az ár 1%-os
változására.
A mutató értékét hasonlóképpen számítjuk, mint a keresletrugalmasságot, vagyis az adott

termék kínálat mennyiségének változását elosztjuk az árváltozás mértékével. Képletben:
∆ Sx / Sx
εS =
∆ px / px
A kínálatrugalmasság értelmezésénél figyelemmel kell lennünk arra a tényre, hogy az ár

változása és a kínált mennyiség változása között pozitív irányú a kapcsolat. A mutatót az
alábbiak szerint értelmezhetjük:
− ε S = 0 – teljesen rugalmatlan kínálat, azaz annak alakulása teljesen független az
ár változásától,
− 0 < ε S < 1 – a termék kínálata rugalmatlan, vagyis 1%-os árváltozás 1%-nál kisebb
kínálat változást eredményez,
− ε S = 1 – egységnyi a kínálat rugalmassága, azaz az 1%-os árváltozás 1%-os
kínálatváltozást okoz,
− ε S < 1 – az adott termék kínálata árrugalmas, azaz az ár 1%-os változása ennél
nagyobb kínálatváltozást eredményez.

48
1.7. Egymásra talál-e a kereslet és a kínálat, vagy nem?
Ebben a fejezetben megpróbálunk válaszolni a címben feltett kérdésre, hogy vajon

egymásra tud-e találni a kereslet és a kínálat. Mit is jelent ez valójában? Azt jelenti, hogy
mindenki, aki valamilyen terméket szeretne vásárolni, az megkapja azt, és mindenki, aki
ezt a terméket el szeretné adni, szintén megteheti azt. Azaz lefordítva ez azt jelenti az
almapiacon a Vásárcsarnokban, hogy nem marad senki, akinek az alma vásárlási igénye
ne lenne kielégítve, és a termelők nyakán sem maradt egyetlen szem eladatlan alma sem.
Ha ezt a helyzetet életszerűvé tesszük, akkor a címben feltett kérdésre a válasz
egyértelműen nemleges lesz. Előfordult már vajon egyszer is, hogy a Vásárcsarnokban
egy adott szerda délután nem volt egyetlen szem alma sem? Hát manapság nem nagyon
lehetséges ez a helyzet, hiszen a kereskedők raktárában biztosan mindig van jó pár ládányi
alma elraktározva a hasonló helyzetek elkerülése miatt. Azonban a kereslet és a kínálat
egymásra találásának lehetőségét mégsem vethetjük el, mert a régi jó mondás szerint „ami
késik, az nem múlik”.
1.7.1. A kereslet és a kínálat egyensúlya, a Marshall-kereszt
Mielőtt a kereslet és kínálat egyensúlyának boncolgatásába kezdenénk, fontos leszögezni

a keresleti és a kínálati függvény kapcsán azt, hogy azok mindig szándékokat jelölnek,
azaz sohasem a ténylegesen keresett és kínált mennyiséget olvashatjuk le róluk.
Azonban ha ezeket a görbéket egy koordináta rendszerbe hozzuk össze, akkor már
közelebb juthatunk a valósághoz, azaz az adott termék kapcsán a tényleges
mennyiségekhez. Az így kapott ábrát Marshall-keresztnek nevezzük. A kulcsszereplő
továbbra is az ár, ami a termelő és a fogyasztó tekintetében a legfontosabb alku tárgya.
A Marshall-kereszt ugyanazon termék keresleti és

kínálati görbéjének egy koordináta rendszerben
történő ábrázolása.
Egy termék Marshall-keresztjének a felrajzolásával fontos információk birtokába

juthatunk. Meghatározhatjuk azt az árat és mennyiséget, amikor a termék piaca

49
egyensúlyba kerül, de láthatjuk azt is, amikor az ár ettől az értéktől eltér, azaz amikor
több, és amikor kevesebb termék kerül a piacra.
D
P S
P’
többlet
P*
hiány
P’’
Qs’’ Qd’ Q* Qs’ Qd’’ Q

1.17. ábra: A Marshall-kereszt
Tehát mint látható, a két görbe azonos koordináta rendszerben való ábrázolásával
leképezhető egy adott termék piacán előforduló összes helyzet:
− az egyensúly, amikor minden termék gazdára talál, és minden igény kielégítésre
kerül, melyhez két fogalom kapcsolódik még, az egyensúlyi ár, és az egyensúlyi
mennyiség,
− a többlet, amikor jóval több termék kerül a piacra, mint amit a vásárlók
igényelnének, és
− a hiány, amikor kielégítetlen szükségletek maradnak.
A továbbiakban tisztázzuk részletesen ezeket a fogalmakat!
Egyensúlyi árnak nevezzük azt az árat, amelynél a

kereslet és a kínálat egyenlő (P*). Az egyensúlyi ár
nem mindig azonos a piaci árral, amelyet a kereslet-
kínálat alakít ki a mindenkori helyzet alapján.
Fontos megjegyezni, hogy
− az egyensúlyi ár lehet a piaci ár is némely
esetben, és

50
− csak egy egyensúlyi ár létezhet a piacon
(piaci ár több is van)!
−
Ha továbbvisszük a Vásárcsarnokból vett példánkat az alma piacán, akkor ez az ár lehet

a példának okáért 100 forint. Ennyi pénzért mindenki, aki almát akar venni meg tudja azt
venni, és a termelőknek is megéri ez az ár, mert minden portékájuk gazdára talál.
Egyensúlyi mennyiségnek nevezzük az egyensúlyi

árhoz tartozó keresett vagy kínált árutömeget (Q*).
A valóságban ezek az egyensúlyi helyzetek csak nagyon ritkán valósulnak meg, akkor is
csak rövid ideig tartanak és csak néhány termék esetében képzelhetők el. Viszont a másik
két helyzet már sokkal életszerűbbnek tűnik, vagyis amikor a piacon többlet, avagy hiány
alakul ki.
Túlkínálatról (többletről) akkor beszélünk, amikor

a piaci ár az egyensúlyi felett van (P’). Ilyenkor az
eladók többletet akarnak eladni (Qs’), mint
amennyit a vevők hajlandóak és képesek
megvásárolni (Qd’).
Túlkínálat esetén a piac nem képes kitisztulni, azaz nem talál minden termék gazdára.
Ilyenkor a termékek egy része a termelők nyakán marad. A helyzet orvoslására egyetlen
gyógyszer van, az árcsökkentés. Ha a termelők még időben kapcsolnak a
Vásárcsarnokban, és lejjebb viszik az alma árát 150 forintról 110 forintra, akkor kevesebb
alma marad az asztalon, így elmondhatjuk, hogy közeledve az egyensúlyi ár felé, a többlet
csökken.

51
Túlkereslet (hiány) akkor lép fel, ha a piaci ár az
egyensúlyi alatt van (P’’). Többet vásárolnának a
fogyasztók (Qd’’), mint amennyit az eladók
eladásra kínálnak (Qs’’).
Az almapiacon hiány akkor lép fel a Vásárcsarnokban, ha a termelők félve attól, hogy a
portékájuk nem talál gazdára, rögtön 60 forintért kínálják az ízletes gyümölcsöt. Ilyen ár
mellett még az is vásárolni szeretne, aki valójában sárgarépáért és zellerért indul a
zöldségleveséhez. 60 forintos ár mellett félő, hogy nem marad alma annak a vásárlónak,
aki valóban almát szeretett volna vásárolni. Ha a termelők megemelik az árat 80 forintra,
tehát közelítenek az egyensúlyi árhoz, akkor néhány nem szándékos almavásárlót
elriasztanak, így csökkentik a hiányt a termékből.
1.7.2. Mikor nyer a fogyasztó és mikor nyer a termelő?
Mivel a piacon nagyon ritkán alakul ki az egyensúly, így értelemszerűen lesznek olyan
helyzetek, amikor valaki jól, és valaki rosszul jár az adott szituációban.
Tegyük fel, hogy éppen most az Vásárcsarnokban, az almapiacon éppen egyensúlyi áron
adják az almát. Azok a vevők, akik zöldségért indultak, és csak annyi pénzt hoztak
magukkal, hogy a leveshez szükséges zöldséget megvásárolják (de még 60 forintuk éppen
maradt volna egy kg almára), elkerülik az almapiacon, és nem vásárolnak a gyümölcsből.
Akik viszont határozottan almáért mentek, azok valószínűleg még 150 forintot is adtak
volna kilójáért, hiszen szükségük volt a gyümölcsre. Ezek a vásárlók végtére is jobban
jártak, mivel olcsóbban jutottak a kívánt áruhoz. Így meghatározhatjuk a következő
alapfogalmunkat, a fogyasztói többletet:
Fogyasztói többlet azért jön létre, mert a vevő által

még elfogadható maximális ár és a tényleges piaci
ár eltér egymástól. A fogyasztói többlet tehát nem
más, mint az ár és a keresleti függvény közé eső
terület, azaz amennyivel olcsóbban jutottak a
fogyasztók a termékhez.

52
P
D
Fogyasztói többlet S
P*
Q* Q
1.18. ábra: A fogyasztói többlet ábrázolása
Természetesen nemcsak fogyasztói többlet létezik, hanem van termelői többlet is. Erről
akkor beszélünk, ha a termelők egy része hajlandó lett volna az egyensúlyi árnál
olcsóbban is eladni az almáját, mondjuk 80 forintért. Feltételezzük, hogy egyetlen termelő
sem ellensége a saját pénzének, így elfogadja a piacon kialakult 100 forintos árat, ami azt
jelenti, hogy a várt bevételhez képest többet realizálnak valójában.
Termelői többlet azért jön létre, mert a termelő által

elképzelt minimális ár és a tényleges piaci ár eltér
egymástól. A termelői többlet tehát nem más, mint
az ár és a kínálati függvény közé eső terület, azaz
amennyivel drágábban adták el a termelők a
portékájukat.

53
P
D S
P*
Termelői többlet
Q* Q
1.19. ábra: A termelői többlet ábrázolása

54
2. Hogyan dönt, és mi alapján cselekszik a fogyasztó?
2.1. Ki keresi a termékeket és a szolgáltatásokat, és mi alapján

választ?
Mai gazdaságunk piacgazdaság, melynek kulcsfontosságú szereplője a fogyasztó. A

fogyasztó jövedelme elköltésével javakat vásárol, így elmondható, hogy nem a termelő
határozza meg a fogyasztást, hanem a fogyasztó határozza meg a termelést.
De miért is fogyaszt a fogyasztó, vagy miért költi el a jövedelmét különféle termékek és

szolgáltatások vásárlására? A válasz nagyon egyszerű, mert így próbálja kielégíteni
azokat a szükségleteit, melyekről az előző fejezetben már szó esett. Azonban nem szabad
elfelejtkezni arról, hogy nem tudjuk mi fogyasztók minden szükségletünket
maradéktalanul kielégíteni. Gondoljuk csak bele, ki ne szeretne egy gyönyörű
luxusautóval járni, ki ne szeretne egy luxuslakásban élni vagy akár luxusutakon részt
venni. Talán túlzás nélkül állítható, hogy ezekre, vagy felsoroltak valamelyikére
mindenki vágyik. Akkor miért nem tudja ezt mindenki elérni? A válasz ismét egyszerű,
azért mert nincs rá elegendő pénzünk, hogy minden vágyunkat megvalósítsuk.
Mondhatjuk azt is. hogy a pénzünk szűkösen áll rendelkezésre. Ahogy a gazdaság minden
szereplője, így a fogyasztó is választásra kényszerül, mégpedig rendszeresen. Döntenie
kell arról, hogy mely szükségleteinek kielégítését helyezi előtérbe, és melyeket halasztja
későbbre, azaz a preferenciáinak megfelelően rangsorol.
A szükségletek egyéni rangsorát prferencia-

skálának nevezzük.
A fogyasztó több szempont mentén építi fel a saját preferencia skáláját. Elsőként
figyelembe veszi a saját pénzjövedelmét, megvizsgálja a termékek és szolgáltatások árát,
és végül, de nem utolsó sorban megnézi a javak hasznos tulajdonságait is.
Itt máris elérkeztünk egy új fogalomhoz, a hasznosság fogalmához.

55
A hasznosság (utility) valamely jószág hasznos
tulajdonságainak összessége vagy szükséglet
kielégítő képessége, illetve az a kielégülés, élvezet,
amelyet a fogyasztó az adott jószág, vagy
szolgáltatás elfogyasztása révén nyer.
A fenti fogalomból az következik, hogy nem rendelkezik minden termék hasznossággal

nézve az adott fogyasztó szemszögéből. Gondoljunk csak bele, hogy egy meleg nyári
napon a strandon megszomjazik két ember. Az egyik egy hideg üdítőt szeretne inni, a
másik pedig egy doboz hideg Drher citromos sört kívánna. A strandon lévő egyetlen
büfében hideg üdítőből nagyon gazdag a kínálat, azonban sörből csak HB sör található,
de az sem citromos. Az utóbbi strandoló számára sajnos a szükséglet kielégítésére
alkalmas termék így nem áll rendelkezésre.
A fogyasztó pontosan meg tudja mondani, hogy ha elfogyasztja azt a doboz sört, vagy
megissza az üdítőjét, melyet megkívánt, akkor mekkora hasznosságot érez. Ez azonban
egyénenként változó, azaz szubjektív tényező. Gondoljunk bele az előbbi példába, hogy
az a strandoló, aki citromos sört kívánt (azt is márkahűen), nem fogja ugyanazt a
hasznosságot érzékelni az egy pohár üdítő elfogyasztása után, mint a másik, eredetileg is
üdítőt kívánó fogyasztó.
Mi van azonban abban az esetben, ha a doboz citromos sört a fogyasztónk nem a strandon,
hanem otthon kívánja meg, ahol a hűtőszekrényben legalább fél tálcányi mennyiség
található a kedvenc italából? Ez azt jelenti, hogy ha megszomjazik, akkor nem egy
dobozzal, hanem akár több dobozzal is elfogyaszthat belőle, szemben a stranddal, ahol
egyetlen dobozzal sem kapott. Vajon ugyanazt a hasznosságot tulajdonítja az italnak
otthon vagy a strandon? A válasz nem, hiszen ha egy jószágból minél több áll
rendelkezésre fogyasztásra, annál kisebb lesz annak a hasznossága a fogyasztó
szemszögéből.
A hasznosságot így máris két szempontból tudjuk értelmezni:

− a jószág oldaláról, mint a hasznos tulajdonságok összessége, és
− a fogyasztó oldaláról, mint a jószág elfogyasztásával nyert haszonérzés,
szükséglet kielégülés.

56
Az előbb azt állítottuk, hogy a hasznosságot minden fogyasztó eltérően ugyan, de
minősíteni tudja. A közgazdaságtan két elméletet is kidolgozott a hasznosság mérésére,
az egyik a kardinális, a másik az ordinális elmélet.
A kardinális elmélet szerint a fogyasztó képes arra, hogy az általa tapasztalt hasznosságot
tőszámokkal minősítse. Így képes arra, hogy bármely két jószág között számszerűen, azaz
arányaiban is különbséget tegyen, azaz meg tudja mondani, hogy melyik a hasznosabb és
mennyivel.
Az ordinális elmélet azt állítja, hogy a fogyasztó nem képes tőszámokkal mérni a
hasznosságot, hanem csak a jószágok hasznossági sorrendjét képes felépíteni, amit
preferencia rendezésnek nevezünk.
2.1.1. A hasznosság a kardinális elmélet szerint – a határhaszon elmélet
Mindennapi életünk során gyakran tapasztaljuk azt egy pizzéria, pékség vagy egy kávézó
mellett elhaladva hogy milyen finom illatok terjengnek onnan. Ha nagyon éhesek
vagyunk, és érezzük a frissen sült pizza illatát, és látjuk, hogy a pizzéria vendégei milyen
jóízűen falatoznak, nekünk is kedvünk támad egy pizzára.
Ha elfogyasztjuk az így megkívánt pizzánkat, akkor az hasznosságot jelent számunkra.

Hogy ez a hasznosság mekkora, azt mindenki másképp érzékeli. Lehetséges, hogy a
barátunknak azt a hasznossági értéket, amit nekünk egy pizza elfogyasztása eredményez,
egy vagy két hamburger elfogyasztása fogja eredményezni. Itt érdemes megismerkedni
egy új fogalommal, az összhaszon fogalmával, ami nem más, mint az adott jószágból
elfogyasztott hasznosságérzet összessége.
A teljes haszon vagy összhaszon (total utility, TU)

megmutatja, hogy adott mennyiségű termék, vagy
szolgáltatás elfogyasztása összességében mekkora
hasznosságérzetet jelent a fogyasztó számára.
Amikor megrendeljük a pizzát, azt hisszük, hogy képesek lennénk akár két pizzát is
megenni, azonban amikor kiérkezik az első és elkezdjük elfogyasztani, azt tapasztaljuk,
hogy a vége felé már nehezünkre esik annak elfogyasztása. Ez azért van, mert a fogyasztó
hasznossága nem növekszik a végtelenségig az adott termék kapcsán.

57
Ahogy elkezdjük megenni a pizzát, azt tapasztaljuk, hogy az elfogyasztott mennyiséggel
együtt nő a hasznosság érzetünk a megelégedettségünk, de van egy pont, amikor azt
mondjuk, hogy megteltünk, és ahonnan már nem bírunk elfogyasztani egy falat pizzát
sem, azaz telítődtünk. Ezt a pontot nevezi a mikroökonómia telítettségi pontnak.
A telítettségi pont egy jószág azon mennyisége,

amelynél a fogyasztó összes haszna már nem nő
tovább, azaz a fogyasztási folyamat azon pontja
ez, melynél több jószág fogyasztása már nem
növeli a fogyasztó hasznát, az elégedettségét.
Feltehetnénk magunknak a kérdést, hogy addig, amíg nem érjük el a telítődési pontot,
addig minden egyes falat elfogyasztott pizza azonos mértékben járul-e hozzá a
hasznosság érzetünk növekedéséhez? Erre a kérdésre a határelemzés ad választ.
A fő kérdés az, hogy megtudjuk, mennyivel nő a fogyasztó összhaszna, ha még egy

terméket (esetünkben még egy falat pizzát) elfogyaszt. Ezt mutatja meg a termék
határhaszna.
A határhaszon (Marginal Utility, MU) az a szám,

amely megmutatja, hogy hogyan változik a
fogyasztó összhaszna (TU), ha egy egységgel növeli
valamely termék fogyasztását.
A határhaszon nem más, mint az összhasznok közötti különbség, ami a teljes haszon
változásának és az elfogyasztott mennyiség változásának a hányadosa, mely az alábbi
képlet alapján számítható:
∆TU
MU =
∆Q

58
Ha a TU és az MU függvényt egy koordináta rendszerben ábrázoljuk, akkor számos
összefüggést fedezhetünk fel:
− A teljes haszon függvény a határhasznok összege.
TUx = MU1 + MU2 + MU3 + … + MUx = Σ MU
− A határhaszon az összhasznok különbsége5.
MUx = TUx – TUx-1
− A termék egy újabb egységének elfogyasztása csökkenő határhasznot

eredményez.
− Az összhaszon nem nő a végtelenségig, a telítődési pont után csökken.
− Az összhaszon értéke a határhaszon értékétől függ.
− Ahol a TU maximális, ott MU = 0.
− Ahol az MU negatív, ott a TU csökken.
2.1. ábra: A teljes haszon és a határhaszon függvényszerű kapcsolata
5
A határhaszon függvényhez az összhaszon függvény mennyiségi deriválásával is eljuthatunk.

59
Az ábrából leolvasható összefüggések alapján eljutunk egy fontos állomáshoz a
hasznosság tanulmányozásában, a csökkenő határhaszon elvéhez, Gossen6 I. törvénye
néven vált ismertté.
Gossen I. törvénye, a csökkenő határhaszon elve

kimondja, hogy az egymást követő pótlólagos
jószágegységek elfogyasztásakor a teljes haszon
egyre kisebb mértékben nő.
Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a fenti elv nem igaz minden
esetben. Ha valaki maketteket, festményeket vagy akár képeslapokat gyűjt, ott
természetes nem létezik telítettségi pont. Ugyanez igaz az ékszerekre, de akár a
divatcikkekre is.
2.1.2. A hasznosság ordinális megközelítése – a preferenciák szerepe
Az eddigiek alapján elmondhatjuk, hogy a fogyasztóra úgy tekintünk, mint a szükséglet

kielégítését optimailzálni akaró, és a hasznosságérzetét maximalizálni tudó gazdasági
szereplőre. Összefoglalva:
− korlátja a jövedelme,
− magatartása racionális,
− szuverén szereplő,
− minden esetben jól informált,
− döntéseiben konzisztens, azaz ugyanolyan helyzetben ugyanúgy dönt, és
− azonnal reagál a változásokra.
Ha bemegyünk egy szupermarketbe vagy egy élelmiszer áruházba, akkor azt tapasztaljuk,
hogy számtalan termék kínálkozik megvásárlásra. Ha étolajat szeretnénk vásárolni, akkor
legalább ötféle termék közül választhatunk, ugyanez érvényes a kávékra, csokoládékra és
minden másra. Egy vásárlásra általában mindenkinek van valamekkora elkölthető
pénzösszege, amit számtalan termék vásárlására költhet el. Azonban nem tudunk mindig
mindent megvásárolni, amit szeretnénk, például nem vehetünk minden alkalommal drága
6
A német származású Herman Gossen alapján.

60
italokat, jégkrémet, vagy akár műszaki cikkeket. Fogyasztóként viszont mindig arra
törekszünk, hogy a vásárlással a számunkra legnagyobb hasznosságot szerezzük meg. Így
egy vásárlás során sokféle módon költhetjük el a jövedelmünket, azaz fogyasztói
kosarakat alakítunk ki. Így lesznek olyan termékek, melyből több, míg másokból
kevesebbet tudunk vásárolni a korlátozott pénzjövedelmünkből, és lesznek olyan
termékek is, melyek kimaradnak a kosárból.
A jószág, vagy fogyasztói kosár nem más, mint a

fogyasztó által megvásárolható valamennyi
jószágkombináció, amely különféle áruk, különféle
mennyiségeiből áll össze.
Amikor döntünk a fogyasztói kosár összetételéről, mindig a feláldozott és a nyert

hasznokat mérlegeljük.
A feláldozott haszon nem más, mint az adott termék

utolsó egységének határhaszna, melyről le kell
mondanunk, a nyert haszon pedig az így elérhetővé
vált termék határhaszna.
A fentiekből az következik, hogy addig érdemes cserélni a termékeket, amíg az

összhaszon a csere segítségével növekszik, azaz amíg a lemondással feláldozott haszon
kisebb, mint a nyert haszon. Mindebből megfogalmazhatunk egy újabb elvet, mégpedig
az előnykiegyenlítődés elvét.
Az előnykiegyenlítődés elve kimondja, hogy a

fogyasztását optimalizálni akaró fogyasztó addig
növelheti összhasznát, amíg fogyasztási
szerkezetének átrendezésével nyert haszna nagyobb
a feláldozott haszonnál.

61
A fenti elv alapján azt is kimondhatjuk, hogy optimális esetben a nyert és a feláldozott
hasznok kiegyenlítődnek. Tehát a fogyasztó arra törekszik, hogy a fogyasztási döntését
optimalizálja, azaz a rendelkezésre álló jövedelméből a legnagyobb összhasznot szeretné
megvásárolni. Így el is jutunk a másik híres Gossen törvényhez.
Gossen II. törvénye kimondja, hogy a fogyasztó

akkor költi el optimálisan jövedelmét, ha az utolsó
pénzegység által nyerhető határhaszon bármelyik
termékre nézve ugyanakkora.
2.2. Hogyan dönt a fogyasztó a preferenciák és a korlátok

figyelembevételével?
2.2.1. Mit vesz figyelembe a fogyasztó a vásárlási döntésnél? A hasznosság

fogalma
Az előző fejezetben megismert ordinális elmélet azt mondja ki, hogy a fogyasztó nem
képes a hasznosságot tőszámokkal jellemezni, ez nem is szükséges. Ehelyett rangsorolja
a termékeket, aszerint hogy melyik jelent számára nagyobb hasznosságot, vagy
éppenséggel melyik jelent ugyanakkora hasznosságot a számára. Szintén szó esett a
jószágkosarakról is. E fejezetben úgy fogjuk megvizsgálni a fogyasztó döntésében
szerepet játszó tényezőket, azaz a preferenciákat, hogy két jószágkosarat, A és B kosarat
hasonlítunk össze. A két kosár két terméket (x és y) tartalmaz különböző mennyiségben.
A két kosár tehát az alábbiak szerint épül fel A (x1, y1) és B (x2, y2).
Ha a fenti két jószágkosarat összehasonlítjuk, akkor különféle döntések születhetnek

velük kapcsolatban. Ezeket nevezzük preferencia viszonyoknak vagy relációknak. A
relációviszonyok többfélék lehetnek, beszélhetünk szigorúan preferált, gyengén preferált,
közömbös, vagy diszpreferált kosarakról:

62
− szigorúan preferált: ha az egyik kosár határozottan hasznosabb
A (x1, y1) > B (x2, y2)
− gyengén preferált: ha az egyik kosár legalább olyan jó, mint a másik
A (x1, y1) ≥ B (x2, y2)
− közömbös: ha a gyenge preferencia mindkét irányban érvényesül
A (x1, y1) ≥ B (x2, y2) és A (x1, y1) ≤ B (x2, y2)
A relációviszonyokat egy koordináta rendszerben is ábrázolhatjuk, így láthatóvá válnak

az egyes kombinációk közötti viszonyok.
2.2. ábra: Relációviszonyok több termék esetében

63
A fenti ábráról leolvashatjuk, hogy az A, B és a C kosár egymással közömbös. Azaz
mindegy, melyiket vásároljuk meg, a kosarak hasznossága ugyanakkora lesz a fogyasztó
számára. Azt a vonalat, mely ezeket a kosarakat tartalmazza, közömbösségi görbének
nevezzük.
A közömbösségi görbe vagy haszon egyenlőségi

szintvonal) a fogyasztó számára egymással
közömbösségi viszonyban álló jószágkosarak
mértani helye a fogyasztói térben.
A fentiekben azt vizsgáltuk, hogy a racionális fogyasztó hogyan tudja a két fogyasztói
kosarat minősíteni, azaz azt néztük, hogy milyen preferncia viszonyok lehetségesek a két
kosár tekintetében. A fogyasztótól elvárjuk racionálisan, következetesen döntsön, vagyis,
hogy feleljen meg bizonyos axiómáknak, melyek az alábbiak:
− Teljesség – a fogyasztó két tetszőleges kosárról el tudja dönteni, hogy melyiket
preferálja a másikkal szemben.
− Reflexivitás – a fogyasztó két teljesen egyforma kosarat közömbösnek nyilvánít.
− Tranzitivitás – ha a fogyasztó A kosarat preferálja B-vel szemben, B-t pedig a C-
vel szemben, akkor A-t is preferálja C-vel szemben.
− Dominancia – mindig azt preferálja a fogyasztó, amelyikben egyetlen jószágból
sincs kevesebb, de legalább egyből több van, mint a másikban.
Egy koordináta rendszerben nemcsak egy közömbösségi görbe rajzolható fel, hiszen nem
mindegy, hogy a szükséglet kielégítés milyen szintjén áll a fogyasztó. Ha egy koordináta
rendszerben több közömbösségi görbét ábrázolunk, akkor megkapjuk a közömbösségi
térképet.
A közömbösségi térkép a közömbösségi görbék

együttese, amely kifejezi a különböző szükséglet
kielégítési szintek mellett a fogyasztó ízlését,
preferenciarendszerét.

64
2.3. ábra: A közömbösségi térkép
A fenti ábráról egyértelműen leolvashatók a közömbösségi görbék jellemzői:

− nem metszhetik egymást a tranzitivitás követelménye alapján,
− negatív meredekségűek a dominancia elvéből adódóan,
− konvexek,
− minél távolabb helyezkednek el az origótól annál preferáltabbak.
A közömbösségi görbék azonban nem egyformák. Attól függően különbözhetnek, hogy

milyen termékekről van szó. Így más formát vesznek fel az egymást helyettesítő,
kiegészítő vagy semleges termékek közömbösségi görbéi.
− Helyettesítő termékek esetében a két termék egy-egy egysége teljes mértékben

képes helyettesíteni a másikat, olyannyira, hogy akár valamely termékből akár
nulla is lehet a fogyasztás. Tipikus helyettesítő termékek a zsemle és a kifli, a
lekváros táska és a túrós bukta, a Coca-Cola vagy a Pepsi cola.
− Kiegészítő termékek esetében a termékeket csak együtt lehet használni. Ha nem
rendelkezünk mindkét termékkel, akkor a másik használhatatlan nélküle.
Kiegészítő terméknek minősül az autó és az üzemanyag, jobb kesztyű és a bal
kesztyű, vagy akár a golyóstoll és a tollbetét.
− Semleges termékek esetén nincs kapcsolat a termékek között, azaz teljesen
mindegy, hogy melyikből mennyit fogyasztunk. Ilyen lehet például a könyv és a
táska, az üzemanyag és a cipő, vagy bármely más termék.

65
2.4. ábra: Különleges alakú közömbösségi görbék
2.2.2. A fogyasztó korlátja, a költségvetési egyenes
Ahogy az előző fejezetben már megvizsgáltuk, a fogyasztó úgy dönt a fogyasztani kívánt
javakról, hogy megvizsgálja azok hasznosságát, és sorba állítja őket. Tudjuk azonban,
hogy a fogyasztók lehetőségei nem korlátlanok. Ennek az oka az, hogy a termékeknek
ára van, ami sok jószág esetében nem is alacsony, valamint hogy a fogyasztónak
jövedelme van, ami pedig korlátos. Ez a két dolog együttesen meghatározza azt a keretet,
amit a fogyasztó vásárlásra költhet. Gondoljunk csak bele, hogy ha valaki meg szeretne
vásárolni egy 80.000 Ft értékű tabletet, de a fizetése csak 120.000 Ft, amiből fenn kell
tartania magát, akkor ez nagy valószínűséggel egy havi fizetésből nem fog összejönni.
Ha nagyon leegyszerűsítve szeretnénk ábrázolni a helyzetet, akkor két termék által

alkotott koordináta rendszerben ábrázoljuk a helyzetet. Ha a fogyasztónak 100 egységnyi
jövedelme van, akkor abból kétféle terméket vásárolhat, könyvet vagy élelmiszert. A két
termék ára:
− az élelmiszer ára (Pé) = 5 Ft/db,
− a könyv ára (Pk) = 10 Ft/db.
Így könnyen belátható, hogy ha csak élelmiszerre költi a pénzét, akkor 20 egységnyi
élelmiszert vehet, ha csak könyvet vásárol, akkor 10 db-ra van elegendő pénze. Ha ezt a
két pontot összekötjük a koordináta rendszerben, akkor megkapunk egy egyenest, ami a

66
fogyasztó lehetőségeit korlátozza be. Ez nem más, mint a költségvetési egyenes. A fenti
példa ábrázolva:
2.5. ábra: A költségvetési egyenes
Az ábráról látható, hogy az egyenes negatív meredekségű, azaz, ha mindkét termékből

szeretnénk vásárolni az adott jövedelmi szintünk mellett, akkor a másik termék
valamekkora mennyiségéről lemondani kényszerülünk. Minden pont, ami az egyenesen
helyezkedik el, az adott jövedelemből megvásárolható jószágkosarat jelent. Az egyenes
alatti pontok esetén nem költjük a jövedelmünket teljes egészében, míg az a feletti pontok
elérhetetlenek a rendelkezésre álló jövedelmünk mellett. Így megfogalmazhatjuk a
költségvetési egyenes fogalmát is:
A költségvetési egyenes azon

jószágkombinációk összessége a két termék
alkotta térben, amelyeket a fogyasztó adott
pénzjövedelemből, annak teljes elköltésével
megvásárolhat, annak adott piaci ára mellett.
Ezek alapján kijelenthető, hogy a költségvetési egyenes egyben költségvetési korlát is,
ami nagyban hasonlít az előző fejezetben már megismert termelési lehetőségek
határgörbéjéhez. A költségvetési egyenes egyenletét így írhatjuk fel:

67
I = (Px * X) + (Py *Y)
A költségvetési egyenes az x és az y tengelyt ott metszi, ahol az alábbi egyenlőség fennáll:
I I
X= és Y =
Px Py
A fentiek alapján fel tudjuk írni a költségvetési egyenes meredekségének számítási

módját is, mely nem más, mint a két termék áraránya (m = Px / Py). Az egyenes
meredeksége tehát a két termék árarányától, az origótól mért távolsága pedig a fogyasztó
jövedelmétől függ. Mindenezek alapján látható, hogy az egyenes elmozdulását e két
tényező okozza, a termékek árának változása, valamint a fogyasztó jövedelmének
változása. Mindezt grafikusan ábrázolva:
2.6. ábra: A költségvetési egyenes elmozdulása

68
2.2.3. Hogyan érjünk el maximális hasznosságot adott jövedelmi szint mellett?
A fent leírtakból az következik, hogy a fogyasztó arra törekszik, hogy az origótól a

legtávolabbra eső közömbösségi görbén helyezze el a fogyasztását, ám ezt behatárolja a
rendelkezésre álló jövedelme, azaz a költségvetési egyenes elhelyezkedése. Hogy
megtaláljuk az optimális jószágkosarat, ami az adott jövedelemből még megvásárolható,
és mindemellett az elérhető legnagyobb hasznosságot biztosítja célszerű egy koordináta
rendszerben ábrázolni a költségvetési egyenest és a közömbösségi térképet.
2.7. ábra: A fogyasztó optimális választása

69
3. Milyen döntések mentén tevékenykedik a termelő?
3.1. Kiket látunk a piac kínálati oldalán?
A piacgazdaság előtt a termelés alapvető egysége a család, a háztartás volt. Az emberek

azt fogyasztották, amit saját maguk megtermeltek. Azokat a zöldségeket fogyasztották,
melyeket maguk termeltek, azoknak az állatoknak a húsát ették, melyet maguk neveltek,
így szervezetten összekapcsolódott a termelés és a fogyasztás. A gazdaság fejlődésével
egyre jobban kitágult a termékpaletta, és fokozatosan leváltak ezen tevékenységek a
háztartásokról. Egyre nagyobb számban jöttek létre az üzleti vállalkozások, akik
folyamatosan átvették a termelést a háztartásoktól.
A termékeket és szolgáltatásokat a gazdaságban üzleti vállalkozások állítják elő. Vegyük

példának egy tipikus hétvégi bevásárlást valamelyik nagyobb hipermarketben. Ezeknek
az üzleteknek számtalan saját márkás terméke van, azonban a fogyasztók nagy része
mégsem bízik ezekben, hiszen nem ismeri azok gyártóit. Sokan ragaszkodunk a
megszokott gyártó biztosította minőséget, ezért vesszük a Cerbona müzliszeletet, a
Danone joghurtot vagy akár a Győri Kekszet, és nem vesszük meg az áruházak által kínált
hasonló, bár gyártóhoz nem köthető helyettesítő terméket, még ha olcsóbb is. A
közgazdaságtanban a termelést így alapvetően üzleti szervezetekhez köthetjük.
Üzleti szervezeten az üzleti vállalkozás céljából

létrejövő formációkat, az emberek között létrejövő
azon kapcsolatokat és együttműködési formákat
érjük, amelyek valamilyen gazdasági cél érdekében
jöttek létre.
Az üzleti szervezetek termékeket és szolgáltatásokat állítanak elő, amiket különféle

piacokon kínálnak fel eladásra. Ezek a szervezetek lehetnek
− profitorientáltak, akik nyereségszerzés céljából végzik a tevékenységüket, és
− non-profitok, akik elért hasznot visszaforgatják a működésükbe.

70
Az üzleti szervezeteket aszerint is csoportosíthatjuk, hogy rendelkeznek-e konkrét
működési piaccal, vagy nem köthetők piachoz. Az ilyen szempontú csoportosítást
mutatja az alábbi táblázat.
Piachoz köthetők: Nem köthetők piachoz:

− vállalatok (árupiac), − érdekképviseletek (kamarák,
− bankok, pénzintézetek szövetségek),
(pénzpiac, tőkepiac), − kutató intézetek,
− munkaközvetítő irodák, − szociális ellátó intézmények
fejvadász cégek (óvodák, iskolák,
(munkapiac), egészségügyi intézmények),
− ingatlanirodák (földpiac).
3.1. táblázat: Az üzleti szervezetek csoportosítása
A továbbiakban a profitorientált szervezetekkel foglalkozunk, akiket az alábbi

definícióval jellemezhetünk.
Az üzleti vállalkozás olyan tevékenység, amelynek

alapvető célja nyereségszerzés a fogyasztói igények
kielégítése mellett.
A vállalkozási tevékenységre alapvetően jellemző, hogy azt meghatározott cél érdekében

végzik, amihez erőforrásokat mozgósítanak és használnak fel, jelentős kockázatvállalás
mellett. Az üzleti vállalkozásoknak azt a típusát, ahol az előbb felsorolt tényezők
gazdasági természetűek, gazdasági vállalkozásoknak minősítjük.
Gazdasági vállalkozásoknak nevezzük azokat a

vállalkozásokat, ahol a célok és a kockázatok
alapvetően gazdasági jellegűek.
A közgazdaságtan vizsgálatainak középpontjában a vállalat áll. A vállalatok erőforrások

(inputok) átalakításával állítják elő végtermékeiket (output). Ezen szervezetek

71
tevékenysége alapvetően a profitszerzésre irányul jelentős kockázatvállalás mellett. A
vállalatok legfontosabb jellemzői:
− a modern piacgazdaságok alapegységei,
− önállóak, azaz gazdaságilag teljes egészében elkülönülnek a többi vállalkozástól,
− a többi vállalkozással a piac kapcsolja őket össze,
− a fogyasztói igények kielégítése céljából jöttek létre,
− saját nevében köt üzletet,
− saját nevében vállal kockázatot.
A vállalatokat sokféle szempont szerint csoportosíthatjuk, melyet az alábbi táblázat

szemléltet.
Szempont: Példa:
Méret kis-, közepes-, nagyvállalat,
Tevékenység termelő, szolgáltató, forgalmazó,
Termék jellege fogyasztási-, beruházási javakat előállító,
Tulajdonos belföldi, külföldi, állami, magán, önkormányzati
vegyes, alapítványi, szövetkezeti, intézményi,
Elhelyezkedés helyi, megyei, országos, nemzetközi
Profithoz való nyereségorientált, non-profit
viszony
3.2. táblázat: A vállalkozások csoportosítása
A vállalatok működésének is vannak határai. Nem tűzhetik ki célul a féktelen

profithajhászást, ha azzal tönkreteszik a környezetet, vagy sorozatosan megsértik a jogi
és az erkölcsi normákat. Nézzük csak meg az elmúlt évek környezeti katasztrófáit, a tiszai
ciánszennyezést, vagy a vörösiszap katasztrófát, ami egytől egyik vállalatok által
előidézett gondatlanságnak köszönhetőek. Az ilyen vállalatok előbb vagy utóbb be kell,
hogy fejezzék a működésüket. A vállalatoknak a működését meghatározó környezetet
három részre osztjuk:
− Természeti környezet:
A természeti környezet kapcsán elsőre a természeti erőforrások jutnak eszünkbe,
melyek a vállalati működés alapjai, ám használatukra különös gondot kell
fordítani, mivel a túlzott kihasználásuk, tönkretételük akár az emberiség jövőjét
is veszélyeztetheti. A természeti környezet ezen túl technológiai korlát is, mivel
meghatározza azt, hogy milyen technológiákat alkalmazhatunk.

72
− Társadalmi – politikai környezet:
A társadalmi – politikai környezet kulturális, jogi, erkölcsi hátteret jelent,
melyben nagy szerepük van a hagyományoknak, szokásoknak, valamint az
államnak a jogi szabályozó erejénél fogva. A társadalmi – politikai környezet
alakításában egyre nagyobb szerep jut a nemzetközi szervezeteknek,
egyezményeknek is (uniós elvárások).
− Gazdasági, piaci környezet:
Ez a környezeti elem a legfontosabb a vállalatok számára, amelyet alapvetően a
pénzmozgások irányítanak. A vállalat a piacról szerzi meg, vásárolja meg a
szükséges termelési tényezőket, és itt értékesíti az előállított végtermékeket. E
környezeti elemtől függ, hogy a vállalat nyereséges vagy veszteséges lesz-e,
avagy mennyire lesz az.
3.2. Milyen piacokon tevékenykednek a termelők?
A termelők, azaz a vállalatok sokféle piacra léphetnek, és sokféle piaccal kerülnek

kapcsolatba tevékenységük során. A piacokat sokféle szempont szerint csoportosíthatjuk,
a jelen jegyzetben most kétféle szempontból elemezzük azokat:
− piacon kialakult túlkereslet avagy túlkínálat alapján beszélhetünk szívásos, vagy
nyomásos piacról,
− a piaci szereplők száma alapján megkülönböztetjük a tökéletes versenypiacot, a
monopóliumot, az oligopóliumot, monpolisztikus versenypiacot, valamint a
monopszóniát illetve az oligopszóniát, valamint
− a javak felhasználást illetően a fogyasztási cikkek, valamint a termelési tényezők
piacát.
A nyomásos vagy vevői piacon a kínálat rendszeresen meghaladja a keresletet, azaz

túlkínálat uralkodik a piacon, ezért is hogy itt a vevő az úr. Mivel az eladóknak jelentős
mértékben kell küzdeni a vevők megszerzése és megtartása érdekében, ezért az eladók
között rendkívül erős a verseny, ami miatt a minőség kiemelt szerepet kap. Tipikus
szívásos piac a tisztítószerek piaca, a kozmetikumok piaca, de a táplálékkiegészítő
termékek is ide tartoznak.
A szívásos vagy eladói piacon a helyzet az előzővel ellentétes a helyzet. Itt a kereslet
rendszerint meghaladja a kínálatot, azaz jelen esetben az eladók vannak jó helyzetben.

73
Ezeknek a piacoknak az a gyakori jellemzője, hogy nem a minőség irányít, hanem inkább
a mennyiség. A vevők versenyeznek a piacon a termékért, és gyakran csúszópénzt is
hajlandóak adni érte, hogy megszerezzék. Manapság nem sok olyan piac van, ahol ez a
piaci forma tartósan jellemző. A rendszerváltás előtt az új autók piaca tipikusan ilyen piac
volt, ahol a vásárlók az új autókért évekig kénytelenek voltak várni. A folyamatot csak
jelentős csúszópénzzel tudták meggyorsítani. A szívásos piac megfigyelhető még
időszakosan bizonyos gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök esetén.
A tökéletes versenypiacon más néven a szabad versenyes piacon nagyon sok eladó és
sok vevő van jelen. Mindkét szereplő csak a piacon forgalmazott mennyiség töredékét
kínálja vagy kívánja megvásárolni, ami miatt érdemben egy-egy szereplő nem képes
befolyásolni azt. Így az ár számukra teljes mértékben külső adottság. Ez a piaci forma
jellemző a termékek zömére, tejtermékekre, üdítőitalokra, vagy akár a pékárukra is.
A tökéletes versenypiac jellemzői az alábbiakban foglalhatók össze:

− számtalan piaci szereplő van jelen,
− a piac végtelenül nagy az egyes szereplők méretéhez viszonyítva,
− homogén termékek vannak jelen a piacon, melyek egymást helyettesítik,
− szabad a piacra lépés,
− a szereplők árelfogadók, mivel az ár számukra külső adottság,
− a termelőknek azt kell eldönteni, hogy mennyit termeljen azért, hogy a hasznát
maximalizálni tudja,
− az információk szabadon áramolnak,
A monopolpiac olyan piaci forma, ahol a kínálatot egy vállalat alkotja, akit
monopóliumnak nevezünk. Ez a vállalat olyan terméket állít elő, amit semmi más sem
helyettesíthet. A monopolpiacra nem képes versenytárs belépni, amit sok esetben jogi
úton is garantálnak. Az árról a monopólium dönt, és minden információt birtokol. Tipikus
monopolpiac a pénzkibocsátás, amit jogilag csak a Magyar Nemzeti Bank számára adott,
de jelenleg a postai csekkbefizetés is ilyen tevékenység.
A monopolpiac jellemzői az alábbiak:

− a tökéletes versenypiac teljes ellentéte,
− egyetlen eladó van csak a piacon, ezért a vevő nem választhat az eladók közül,
− a terméket nem helyettesíti semmi más,
− egyetlen eladó termeli csak a terméket,

74
− a piacra a monopólim nem enged be más versenytársat,
− minden információval a monopólium rendelkezik,
− az árat a monopólium határozza meg, azaz ármeghatározó szereppel bír.
Az oligopol-piacon néhány vállalat működik csak, ahol a vállalatok kölcsönösen függnek

egymástól. Az oligopol piac szereplői mindig figyelembe veszik egymás üzleti döntéseit,
és árkövetők, ami azt jelenti hogy az áralakító szerepük korlátozott, mindig a
versenytársak figyelembevételével történik. Tipikus oligopol piac a személygépkocsik
piac, az elektronikai cikkek, és a számítástechnikai eszközök piaca. Jól példázza a
szereplők árkövető szerepét az a példa, hogy ha valamelyik számítástechnikai eszköz
gyártója akciósan kisöpri a készletét, akkor azt hamarosan a többi szereplő is meg fogja
lépni. De ugyanez figyelhető meg az új autók piacán is.
A monopolisztikus versenypiac nagyon sok hasonlóságot mutat az előbb bemutatott két

piactípussal. A monopolisztikus versenypiacon sok vállalat tevékenykedik és állít elő
megjelenésében, rendeltetésében hasonló terméket. Ez a piacon a márkának kiemelt
szerepe van, hiszen ez biztosít a termelőnek monopolhelyzetet (szemben a
monopólimmal és az oligopóliummal, ahol a vállalat volt monopolhelyzetben). Akárcsak
az oligopóliumoknak, ezeknek a vállalatoknak is van hatása az ár alakítására, azonban a
vevők itt igencsak árérzékenyek, azaz ha magas az ár, könnyen választanak másik márkát.
Jó példa erre a piactípusra a mosószerek, illatszerek piaca, a ruházati cikkek piaca, de
akár a táplálék-kiegészítők piaca is ide tartozhat.
Sajátos piacot jelent a monopszónia és az oligopszónia. E két piactípus jegyeiben nagyon

hasonlít a monopol- és az oligopol piacra, annyi különbséggel, hogy itt nem a termelő,
hanem a vevő uralkodó helyzetben.
A fogyasztási cikkek piacán azok a jószágok jelennek meg, melyeket a fogyasztók végső
fogyasztás céljából vásárolnak, abból a célból, hogy saját maguk elfogyasszák azokat. Ha
a supermarketben túrót és lisztet vesz egy anyuka, hogy ebből túróslepényt süssön, akkor
ezek a cikkek a fogyasztási cikkeknek minősülnek, azaz a fogyasztási javak piacán
kerültek értékesítésre.
A tényezőpiacon azokat a jószágokat értékesítik, melyek további felhasználásra kerülnek

még, azaz be fognak épülni valamilyen végtermék értékébe. Ha a fenti példát követjük,
és a lisztet valamint a túrót nem az anyuka, hanem egy pékmester vásárolja a vállalkozása

75
számára, hogy abból túróslepényt süssön a pékségében, ami a boltjában értékesít, akkor
a két alapanyag termelési tényezőnek minősül, azaz a tényezőpiac termékét jelenti.
3.3. Mennyi idő alatt képes a fogyasztó reagálni a piaci

változásokra?
Az előző fejezetekben megismerkedtünk a kereslet és a kínálat mozgásával. A fogyasztók

saját szuverén döntése, hogy mit vásárolnak és mennyit vásárolnak. Első ránézésre úgy
tűnik, hogy igényeiknek csak a jövedelmük szabhat határt. Ez azonban nem így van,
hiszen a termelőknek is szuverén joguk, hogy eldöntsék, hogy az adott árak mellett milyen
termékmennyiséget kívánnak eladásra felkínálni a piacon. A termelőket az árak mellett a
költségeik is behatárolják, de erről majd a később részletesen is tanulunk.
Ha egy adott termék iránt hirtelen és tartósan megnő a kereslet, akkor nem biztos, hogy a
termelők azt azonnal ki tudják elégíteni, még magasabb árak esetén sem. Nézzünk erre
egy példát! Az agrárium elindít egy erőteljes kampányt a paradicsom népszerűsítése
érdekében. Cikkek, tv műsorok, tudósítások szólnak arról a nyomtatott és a digitális
médiában arról, hogy milyen egészséges a paradicsom fogyasztása, mennyi vitamint,
antioxánst tartalmaz a paradicsom, mely jótékony hatással van az egész szervezetre.
Mindezt a vitamin tartalmat a paradicsom főzve, vagy léként elrakva is megőrzi. A
fogyasztók ezekről tudomást szerezve olyan mértékben kezdik el keresni a paradicsomot,
amit korábban még nem tapasztaltak a termelők. A kampányt júliusban indítják, így a
legnagyobb paradicsom kereslet augusztusra tolódik.
A termelők természetesen megpróbálják a keresletet kielégíteni. Ha nekik nem sikerül,

akkor az exportőrök is belépnek a képbe, ha tudnak, akkor exportparadicsommal
igyekeznek kielégíteni a korábban még soha sem tapasztalható keresletet, azonban itt is
végesek a lehetőségek.
Nézzük mit tehet a termelő ebben az esetben! Első lépésként biztosan árat fog emelni,
hiszen ha a kereslet adott és a vevők hajlandóak többet is fizetni a termékért, akkor
legalább nagyobb lesz a profitjuk. Megpróbálhatnak nagyobb termésátlagot elérni azzal,
hogy műtrágyázzák a paradicsom töveket, hogy többet teremjen az, vagy több
paradicsomot ültetnek. Azonban mindez időigényes tevékenység. Így el is jutottunk a
mikroökonómiai időtávok kérdéséhez, ami meghatározza azt, hogy mit is tehet a termelő.

76
Mielőtt az időtávokat megvizsgálnánk, érdemes különbséget tenni az inputok között,
melyeket a termelés során felhasználnak a vállalatok. Megkülönböztetünk:
− tartós eszközöket, vagy más néven lekötött eszközöket, melyek a vállalat
tevékenységét tartósan, azaz éven túl szolgálják, ilyenek a gépek, épületek, de ide
tartozik a paradicsom termesztésére alkalmas fóliasátor is, és
− átmeneti eszközöket, más néven forgóeszközöket, melyek a vállalat
tevékenységét rövid ideig, maximum egy évig szolgálják, ilyenek az alapanyagok,
segédanyagok, de a paradicsomtő is ilyen eszköz.
Attól függően, hogy a termelőnek milyen input megváltoztatására van lehetősége,

háromféle időtávot különböztetünk meg a mikroökonómiában, piaci-, rövid- és hosszú
távot. Nézzük ezeket részletesen!
A piaci időtáv az az időtáv, amely alatt a

termelő nem képes egyetlen inputot, egyetlen
erőforrást sem megváltoztatni, így a
megváltozott keresletre csak az ár
változtatásával tud reagálni.
Hogy mekkora ez az időtáv, az nagyon relatív, azaz a termék jellegétől függ. Ha hirtelen
megnő a túrós bukták iránti kereslet egy településen, akkor ott nagyjából egy órásra tehető
ez az idő, cukrászsütemények esetén viszont már kicsit hosszabb az ez az idő. A
paradicsomos példánál maradva a piaci időtáv akár egy nap is lehet, hiszen a
paradicsomot le kell szedni, el kell juttatni oda, ahol a kereslet található, feltéve ha van
érett, leszedhető paradicsom.
A rövid időtáv az az időtáv, amely alatt a termelő

legalább egy – de nem minden – input
mennyiségén tud változtatni, tehát a kínálatát is
változhatja.

77
A rövidtáv szintén relatív, ami ismét a termék jellegétől függ. A leggyorsabban
változtatható erőforrás a munka. Ha megnő a kereslet, akkor a termelő dönthet úgy, hogy
az alkalmazottak nem napi 8 órában dolgoznak, hanem még két órányi túlórával is
megtoldják a munkaidőt. Azaz ha megnő a paradicsom iránti kereslet, akkor reggeltől
estig szedik a munkások a paradicsomot, vagy napszámban még több munkást is alkalmaz
a termelő, feltéve, ha van leszedhető érett paradicsom.
Rövidtáv esetén lehetőség van arra is, hogy műtrágyák használatával kicsit megnövelje a
termés mennyiségét és az érés gyorsaságát a termelő, ezzel is nagyobb kínálatot tud
biztosítani a megnövekedett kereslet mellé.
Hosszú időtáv az az időtáv, amely alatt a termelő

minden inputját képes megváltoztatni.
A hosszú időtáv alatt a termelő bármely inputját, a tartósat és az átmenetit is

megváltoztathatja. Lecserélheti a gépparkját, új épületeket építhet, vagy bérelhet, és akár
a termelési technológiát is módosíthatja. Ez az időtáv éven túli időt jelent, hiszen így van
idő minden erőforrás lecserélésére. A paradicsomos példánál maradva, a termelő képes
arra, hogy földterületeket vásároljon, ott új fóliasátrakat építsen, vagy akár újabb,
nagyobb termést hozó fajtákat is telepíthet.
Az alábbi ábra a kereslet és a kínálat alakulását mutatja a különböző időtávok esetén.
3.1. ábra: Időtávok a mikroökonómiában

78
3.4. Hogyan néz ki egy termelési függvény?
Ahhoz hogy egy vállalat termelni tudjon, erőforrásokra van szüksége. Az erőforrások
felhasználáshoz pedig technológiára is szüksége van. Attól függően, hogy a vállalat
tevékenysége mit kíván, kétféle technológia közül választhatunk:
− munkaintenzív technológia esetén a vállalat zömmel munkaerőt használ a
tevékenysége során, ez főként az olyan iparágakban, üzletágakban jellemző, ahol
a kézzel végzett munkának nagyobb értéke van, mint például a cukrászat, vagy
például a ruhaipar,
− tőkeintenzív technológia esetén a vállalat inkább tőkeforrásokra épít, a
folyamatokat automatizálja, gépesíti, mint például a fémiparban, vagy a
nyomdaiparban.
A vállalatok arra törekszenek, hogy minél olcsóbban hozzák ki az outputjaikat. A

profitmaximalizálás érdekében minél nagyobb bevételt szeretnének minél kisebb
ráfordítási szint mellett elérni. Hogy mekkora legyen az optimális kibocsátási szint, hogy
ezt könnyen meg tudja válaszolni a vállalat, érdemes felírni a termelési függvényt.
A termelési függvény a ráfordítások és a kibocsátás

összefüggését fejezi ki, egy olyan technikai
összefüggés, amely megmutatja az egyes termelési
tényező kombinációk által előállítható maximális
kibocsátási mennyiséget.
A vállalat nagyon sok erőforrást használ fel, ezek különböző típusaival és kombinációival
dolgozhat. Ahhoz hogy megértsük a termelés technikai összefüggéseit, érdemes
egyszerűsíteni. A függvényünkben ezért csak munkával (L) és tőkével (K) fogunk
kalkulálni. Ez esetben a termelési függvény alakja7:
7
Q = quantity, a termelés mennyiség, amit szokás még TP-vel is jelölni (Total Product, azaz teljes
termelés), L = labour, a munka mennyisége, K = capital, a tőke mennyiség

79
Q = F (K, L)
Ahogy látható, a függvény a technikailag hatékony munka – tőke kombinációkat

tartalmazza, amihez hozzárendeli az általuk maximálisan előállítható
termékmennyiséget.
Ahhoz hogy a termelési függvényt rövid illetve hosszú távon értelmezni tudjuk,
szükséges még megismerkedni két másik fogalommal, a határtermék és az átlagtermék
fogalmával.
A határtermék (Marginal Product, MP)

megmutatja, hogy milyen mértékben változik az
össztermelés, ha az adott termelési tényezőből
újabb és újabb egységeket használunk fel.
Tehát a határtermék azt mutatja meg nekünk, hogy ha az egyik termelési tényező
mennyiségét egy egységgel megnöveljük, akkor mennyivel változik meg az össztermelés,
miközben a másik termelési tényező mennyisége állandó.
Így kétféle határterméket különböztetünk meg, a munka- és a tőke határtermékét.
A munka határterméke (MPL) azt mutatja meg, hogy hogyan változik az össztermelés,
ha a munka mennyiségéből egy egységgel többet használok fel. A munka határtermékét
úgy számoljuk, hogy a teljes termelés értékének változását elosztjuk a munkamennyiség
változásával. Képletben:
∆Q ∆TP
MPL = =
∆L ∆L
A tőke határterméke (MPK) az előző analógiájára nem más, mint a tőkeváltozás hatására
bekövetkezett termelésváltozás. A tőke határtermékét ugyanúgy úgy számoljuk, mint a
munka határterméke esetén, vagyis hogy a teljes termelés értékének változását elosztjuk
a tőkemennyiség változásával. Képletben:

80
∆Q ∆TP
MPK = =
∆K ∆K
Mielőtt továbbhaladnánk, nagyon fontos a határtermék szerepének a tisztázása. A

termelést technikai szempontból addig érdemes növelni, amíg a határtermék nem válik
negatívvá. A negatív határtermék erőforrás pazarlást jelent. A határtermék fogalmának
tisztázása után meg kell ismerkedni még az átlagtermék fogalmával is.
Az átlagtermék (Average Product, AP) az

össztermelés és az erőforrás mennyiség
hányadosa, amely megmutatja, hogy egy
egységnyi erőforrásra mekkora termelés jut.
Az átlagtermék tehát úgy is definiálható, hogy az az input egységére jutó outputot mutatja,
ezért más néven termelékenységi mutatónak is nevezzük. Ahogy a határtermék esetén, itt
is meg kell különböztetni a munka- és a tőke átlagtermékét.
A munka átlagterméke (APL) megmutatja az egységnyi munkaerőforrásra jutó termelés

mennyiséget, úgy számoljuk, hogy a teljes termelés értékét elosztjuk a felhasznált
munkamennyiség értékével.
Q TP
APL = =
L L
A tőke átlagterméke (APK) nem más, mint egységnyi tőkeerőforrásra jutó

tőkemennyiség. Számítása során ismét a teljes termelés értékét osztjuk a tőkemennyiség
értékével, azaz:
Q TP
APK = =
K K

81
Az alapfogalmak tisztázását követően megvizsgálhatjuk a termelési függvény alakulását
rövid, majd hosszú távon.
3.4.1. Mi befolyásolja a termelést rövidtávon? A rövid távú termelési

függvény
A vállalatoknak rövidtávon korlátozott lehetőségeik vannak a termelés

megváltoztatására, ahogy azt az időtávoknál már tisztáztuk. A vállalat számára a
leginkább kézenfekvő megoldás a felhasznált munkamennyiség változtatása, azaz
foglalkoztathatnak több embert, vagy több műszakos munkarendet is bevezethetnek.
Nagyon jól látható ez a helyzet fordítva is a gazdasági életben. A 2008-ban berobbant
válságra tett legelső vállalati lépés a munkaidő csökkentése volt, nagyon sok munkaadó
próbálta kompromisszumos megoldással megmenteni a munkahelyek számát úgy, hogy
a korábbi 8 órás munkarendet 6 órássá alakította. Ha ez nem bizonyult elégségesnek,
akkor elbocsátásokkal próbálták a ráfordításokat visszafogni.
A rövid távú termelési függvényt úgy fogjuk értelmezni, hogy a munka mennyiségét
változó tényezőnek vesszük, míg a tőke mennyiségét (ceteris paribus) fixnek vesszük. Így
a függvényszerűen a TP, az MPL és az APL függvényt fogjuk ábrázolni. A három
függvényt egy koordináta rendszerben ábrázolva számos összefüggést láthatunk.
3.2. ábra: Rövid távú termelési függvények
Az ábráról több fontos következtetést is le lehet vonni a termeléssel kapcsolatban:

82
− A TP függvény eleinte gyors ütemben nő, amíg el nem éri a függvény „A” pontját.
Ez az első inflexiós pont.
− A TP függvény a második inflexiós pontját („B”) követően egyre lassabb
mértékben növekszik.
− A „C” pontban eléri a maximumát, innentől kezdve a függvény csökken, azaz a
pótlólagos munkafelhasználás nem eredményez termelés növekedést.
− Ahol a TP függvény eléri az első inflexiós pontot, ott az MP függvény maximális
(„D”), ezt követően a munka határterméke csökken, azaz a pótlólagos
munkafelhasználás egyre kisebb hatást gyakorol a termelés növekedésére.
− Ahol az AP függvény metszi az MP függvényt, lesz a munka átlagterméke
maximális („E”). Ez a TP függvény második inflexiós pontjában van.
− Az „E” pontot követően az MP függvény kisebb lesz, mint az AP függvény értéke
(„E” = „B”).
− Ahol a TP függvény maximális, ott az MP függvény zérus („C” = „F”).
A három függvény egy koordináta rendszerben való ábrázolása után kijelenthető, hogy a
termelést és a felhasznált munkamennyiséget addig érdemes növelni, amíg a munka
határterméke nulla nem lesz. Az is megfigyelhető, hogy a munka határterméke eleinte
növekszik, majd egy idő után szükségszerűen csökken, azaz hiába használunk fel több
munkát, nem lesz nagyobb a termelésünk értéke. Ez az összefüggést a közgazdaságtan a
csökkenő hozadék elvének nevezi.
A csökkenő hozadék elve azt az összefüggést

jelenti, hogy egy termelési tényező újabb
egységének felhasználása (más tényezők
változatlansága mellett) csökkenő határterméket
eredményez.
Azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy jelen esetben egy termelési tényezőt, a
tőkét fixnek vettünk, és így tudtuk megvizsgálni a termelést rövidtávon. Hosszú távon
már nem fixálunk semmit, aminek eredményeképpen a csökkenő hozadék elve sem lesz
érvényes.

83
3.4.2. Mitől függ a termelés hosszú távon? A hosszú távú termelési függvény
Hosszú távon a vállalat bármilyen termelési tényezőt felhasználhat, és bárhogyan

alakíthatja a termelési döntését. Ez azt jelenti, hogy nem tekintünk egyetlen termelési
tényezőt sem fixnek. Ha továbbra is két fő termelési tényező mentén vezetjük le a
termelés hosszú távú technikai összefüggéseit, akkor ismét két tényezőt fogunk vizsgálni,
a munkát és a tőkét.
Hosszú távon a fő kérdés az, hogy milyen inputkombinációval állítsuk elő az adott
termékmennyiséget, és ezek közül melyik lesz az, amelyik a legnagyobb profitot fogja
biztosítani, és amelyik a legkisebb költséget fogja prezentálni. Ehhez segítségünkre
lesznek az ún. egyenlőtermék, vagy más néven isoquant görbék.
Az egyenlőtermék, vagy más néven isoquant

görbék a tőke és a munka azon kombinációit
ábrázolják, amelyek ugyanakkora kibocsátást
eredményeznek. Az isoquant görbék összessége
megadja az isoquant térképet.
Nézzük akkor mindezt meg egy olyan koordináta rendszerben ahol a két termelési
tényező a két tengelyen helyezkedik el. Az isoquant térkép az alábbi formában fest:
3.3. ábra: Egyenlőtermék vagy isoquant görbék

84
Ha jobban megfigyeljük az isoquant görbék alakját, akkor rájövünk, hogy ezek nagyban
hasonlítanak a fogyasztói magatartás tanulmányozásánál már megismert közömbösségi
görbékre. Mindezen túl számos következtetést is le tudunk vonni a görbékről:
− a görbék negatív meredekségűek, azaz ha növelem az egyik termelési tényező
felhasználását, akkor a másikat értelemszerűen csökkentenem kell a hatékonyság
jegyében,
− ahogy távolodnak a görbék az origótól, annál magasabb termelési szintet
jelentenek,
− az isoquantok nem metszhetik egymást, és nem is érinthetik egymást,
− a görbék az origóra konvexek.
Ahogy fent már említettük a negatív meredekség okát, úgy egyértelműen látható, hogy
ha a vállalat költséghatékonyan szeretne működni és szeretné megemelni valamelyik
erőforrás mennyiségét, akkor azt csak úgy tudja megtenni, ha tartja a költségszintet. A
költségszint pedig csak akkor tartható, ha a másik erőforrás mennyiségét csökkenti.
Mindemellett még figyelembe kell venni azt is, hogy a kibocsátást se lássa kárát ennek
az erőforráscserének. Ez az összefüggést a technikai helyettesítés határrátája magyarázza.
A technikai helyettesítés határrátája (Marginal

Rate of Technical Substitution, MRTS)
megmutatja, hogy ha egy egységgel csökkentjük az
egyik termelési tényező mennyiségét, akkor
mennyivel kell növelni a másikat ahhoz, hogy a
kibocsátás ne változzon.
Az MRTS-t úgy számoljuk, hogy a tőke tényező mennyiségének változását elosztjuk a

munkatényező mennyiségének változásával, de számíthatjuk a két tényező
határtermékének hányadosaként is.
∆K MPL
MRTS = =
∆L MPK
Az MRTS értékéről fontos tudni, hogy:

85
− ha a termelési tényezők nem tökéletesen helyettesítik egymást, akkor az MRTS
csökken az isoquant görbe mentén,
− ha a tényezők tökéletesen helyettesítik egymást, akkor az MRT állandó, így az
isoquant görbe pedig lineáris.
Ahhoz, hogy megtaláljuk a vállalat számára optimális erőforrás kombinációkat, még meg
kell ismerkednünk egy fogalommal, az egyenlőköltség, vagy isocost egyenes fogalmával.
Az egyenlőköltség egyenes vagy más néven isocost

egyenes minden pontja azonos összköltséget jelent,
megmutatja, hogy a két inputtényező milyen kombinációi
vásárolhatók meg adott összegből.
Ahogy az isoqantokat, itt is érdemes felrajzolni az egyeneseket egy koordináta

rendszerbe, ahol a két tengely fogja a két termelési tényezőt jelenteni.
3.4. ábra: Egyenlőköltség vagy isocost egyenesek
Ha az isoquantok a közömbösségi görbékre hasonlítanak, akkor az isocost nem más, mint

a fogyasztó költségvetési egyenese, csak vállalati szemszögből nézve. Az isocost
egyenest hasonloképpen mint az isoquantot felírhatjuk egy egyenlet segítségével is.
C = (pK * K) + (pL * L)

86
Az egyenes és a görbe megismerése után már meg tudjuk határozni az optimális
kibocsátási pontot is. A vállalat akkor fogja előállítani az optimális mennyiséget a
legkisebb költség mellett, ha megtalálja az adott kibocsátási szintnek megfelelő
isoquanton azt a pontot, amely a legkisebb költséget képviseli. Ehhez egy koordináta
rendszerben kell ábrázolni az isoquantot és az isocostot.
3.5. ábra: A legkisebb költséggel járó erőforrás kombinációk
Az ábráról leolvasható, hogy az „A”, „B” és a „C” pontok, azaz az isocostok és az

isoquantok találkozási pontjai képviselik a legkisebb költséggel járó
tényezőkombinációkat. A „D” és az „E” pontok nem hatékonyak. A „D” és a „B” pontok
ugyanazon az isocoston helyezkednek el, de a „D” pont által képviselt
tényezőkombináció kisebb kibocsátást tesz lehetővé (mivel a Q1-es isoquanton
helyezkedik el), mint a „B” pont, ami a Q2-es isoquanton helyezkedik el. Ugyanez
érvényes az „E” és a „C” pont esetén is.
Összegezve a vállalat akkor cselekszik hosszú távon racionálisan, ha érvényesíteni tudja

az alábbi összefüggést:
pL MPL
=
p K MPK

87
3.5. Mennyibe kerül a termelés?
Ahhoz egy vállalat termékeket tudjon előállítani és szolgáltatásokat tudjon nyújtani,

szüksége van erőforrásokra, melyek pénzbe kerülnek. Ahogy a tananyag elején már
tanultunk róla, a termelési tényezők, a munka, a tőke, a gépek, az energiaforrások mind-
mind pénzbe kerülnek. Mielőtt áttekintenénk a vállalat legfontosabb költségeit, át kell
tekintenünk néhány nagyon fontos alapfogalmat. A köznyelvben gyakran keveredik a
költség, kiadás, és a ráfordítás fogalma, sokszor szinonimaként használjuk azokat, holott
a jelentésük korántsem ugyanaz. Lássuk ezeket részletesen!
A kiadás (expenditure) a termeléshez, a

szolgáltatás nyújtásához szükséges eszközök
beszerzésére vagy egyéb célokra fordított
pénzösszegeket jelenti.
A kiadás, mint látható, igencsak tág fogalom. A kiadás nem más, mint a pénzeszközök
csökkenésének értéke, ami a tényleges pénzkiadással egyenlő. Ez az eszközökre kiadott
pénzt jelenti, ami mint bruttó érték magába foglalja az eszköz nettó értékét és az áfát is.
Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nem minden kiadásból lesz költség a
vállalat számára, mivel lehetnek olyan eszközvásárlások is, melyek nem számolhatóak el
majd költségként, avagy ráfordításként. Gondoljunk csak bele, hogy ha egy kartondoboz
gyártással foglalkozó vállalat egy céges partyra bevásárol 100 liter üdítőitalt, akkor az
nem a termelés érdekében felmerült kiadás lesz, mivel nem a termelés érdekeit szolgálja,
hanem a dolgozók, avagy a dolgozók egy csoportjának érdekét, így az nem fog költséget
jelenteni.
A költség (cost) az a pénzösszeg, amibe a javak

vagy szolgáltatások megszerzése illetve előállítása
került.
A fenti definícióból az következik, hogy a költség a termelés érdekében felmerül kiadások

értékét jelenti. Azaz számolni kell a munka költségével, az anyagköltséggel,
energiaköltséggel, melyek nélkül termelni nem tudna a vállalat.

88
A ráfordítás (expense) a termeléshez felhasznált,
természetes mértékegységben mért munka-,
eszköz-, gépfelhasználás értéke, mely a
termeléshez és a szolgáltatásnyújtáshoz feltétlenül
szükséges.
A ráfordítás inkább számviteli kategória, így megkülönböztethetünk anyagjellegű-,

személyi jellegű- és egyéb ráfordításokat. A közgazdaságtan költségekben gondolkodik,
így továbbra is ezt a fogalmat fogjuk használni.
Mielőtt a költségek csoportosítását elkezdenénk, még egy fogalommal meg kell

ismerkedni még egy fogalommal, a bevétel fogalmával, mivel eddig mindig csak a profit
fogalmát használtuk.
A bevétel (revenue) a vállalkozás által értékesített

termékek és szolgáltatások eladásából származó
pénzösszeg.
A bevétel nem más, mint az eladási ár és az értékesített mennyiség szorzata8. Bevétel alatt
rendszerint az árbevételt értjük a közgazdasági tanulmányaink során, de nem szabad
elfeledkezni más bevételi kategóriákról sem, melyekről részletesebben a számvitel és a
vállalat gazdaságtan tárgy keretén belül tanulhatunk.
R=p*Q
Az árbevétel és a költségek viszonyának tanulmányozása nagyon fontos a vállalat

szempontjából, hiszen ettől függ a jövedelmezősége:
8
Eladási ár = price (p), mennyiség = quantity (Q)

89
− árbevétel > költségek – akkor a vállalati gazdálkodás eredményes volt, azaz
nyereséges volt, így a vállalat profitra tett szert,
− árbevétel = költségek – a vállalat nem tett szert nyereségre, de nem is volt
veszteséges, ilyenkor azt mondjuk, hogy a vállalat null-szaldós lett,
− árbevétel < költségek – ekkor a vállalat nem használta az erőforrásait
nyereségesen, azaz veszteséges volt.
3.5.1. Az explicit és az implicit költség
A költségeket sokféleképpen lehet csoportosítani. Az egyik leggyakoribb csoportosítási

szempont a megjelenési forma szerinti csoportosítás, amikor is beszélhetünk explicit és
implicit költségekről.
Az explicit költségeket más néven kifejezett, vagy nyílt költségeknek is nevezzük.

Tipikus explicit költség a munkabér, a bérleti díj, a rezsiköltség, a hitelek kamata, de akár
az alapanyagköltség is. Ezek a költségek a legtöbb esetben pénzmozgással járnak és
elszámolhatóak. Ezek alapján az explicit költségek lényege:
Az explicit, vagy kifejezett költségek azok,

amelyek adott időszak folyamán a termeléssel
vagy a szolgáltatásnyújtással kapcsolatban
felmerülnek és számlákon, pénzügyi
átutalásokban, kifizetésekben kifejezett formában
megjelennek.
Az implicit költségeket más néven rejtett költségeknek nevezzük. Ezek a költségek azért
merülnek fel, mert a vállalat erőforrásokat vont el más felhasználási területektől. Ezek a
költségek nem jelennek meg tényleges pénzkifizetés formájában, azaz nem járnak
közvetlen pénzmozgással és nem is jelennek meg a számlákon, de az alternatív költségek
részét képezik, így számolni kell velük. Tipikus implicit költség a saját vállalkozásban
végzett munkaráfordítás, valamint a tőkeráfordítás is.

90
Az implicit költség az alternatív költségek azon
része, amely pénzkifizetés formájában ugyan nem
jelenik meg, de tényleges ráfordítás, így a
gazdasági döntéseknél szükséges számba venni.
A fenti megfogalmazásban már szó esett az alternatív költség fogalmáról. Az alternatív

költséggel mindig számolnunk kell, mert az erőforrásaink korlátosak. Nézzük ezt meg
egy példán keresztül! Vállalkozóként rendelkezünk szabad egy millió forinttal, és két
felhasználási célon gondolkodunk: lekötjük a szabad pénzeszközünket egy évre évi 4%-
os kamatra, avagy felújítjuk belőle a gyártósorunkat, melynek eredményeként csökken a
selejt termékek mennyisége, amellyel az anyagköltségen érünk el megtakarítást. Mivel
csak egy millió forintról dönthetünk, egyszerre nem valósíthatjuk meg a két célt, vagy
betétet képezünk belőle, vagy felújítjuk a gépsort, a kettő egyszerre nem megy. Ha a
felújítás mellett döntünk, akkor az alternatív költség az elvesztett kamat lesz (a 4%-nak
megfelelő pénzösszeg, azaz 40.000 Ft), ha a bankbetét mellett döntünk, akkor a selejt
arányának csökkenése miatti alapanyag megtakarítás lesz az alternatív költség.
Az alternatív költség egy haszonáldozat, más

néven elveszett hozam, amelyről a vállalkozás
érdekében, egy más felhasználási cél érdekében le
kellett mondani. Az alternatív költség a felhasznált
termelési tényezők átlagos normális, elvárt
hozadékát foglalja magába, ezért normál
profitnak is nevezzük.
Visszatérve az implicit költségekre, nem szabad elfeledkezni arról, hogy ezek a költségek
két részre bonthatók, elszámolható, és nem elszámolható költségekre.
Az elszámolható implicit költségek azok a költségek, melyek elszámolását a számvitel
megengedi, bár számla róluk csak közvetetten van. Ilyen költség az amortizáció9.
9
Ha egy vállalkozás tárgyi eszközt (gyártógépsort, gyártócsarnokot, tehergépkocsit) vásárol, akkor annak
értékét azonnal nem tudja elszámolni, hiába van róla számla. Ezek az eszközök az értéküket nem azonnal,
hanem fokozatosan adják át a terméknek az értéküket. Ezt a fokozatos értékátadást nevezzük
értékcsökkenésnek, azaz amortizációnak. Az amortizáció számításának alapja az eszköz nettó értéke,

91
Az el nem számolható implicit költségek azok a költségek, melyek azért keletkeznek,
mert a vállalkozó kénytelen lemondani bizonyos lehetőségekről. A pénzét vagy a
vállalkozásba fekteti, vagy más formában hasznosítja (értékpapírt vásárol, betétet képez,
felújítja a házát, stb.). Ha a vállalkozás mellett dönt, akkor az el nem számolható implicit
költség, vagy másképpen alternatív költség a következő legjobb alternatíva jövedelme
lesz, melyről lemondani kényszerültünk.
3.5.2. A fix és a változó költségek
Gyakran csoportosítjuk a költségeket aszerint, hogy azok a termelt mennyiségtől

mennyiben függnek. Vannak olyan költségek, melyekkel csak akkor kell számolnunk, ha
valójában termelünk, és vannak olyanok, melyek akkor is pénzkifizetést jelentenek, ha
egy darab terméket se állítunk elő. Így megkülönböztetünk fix és változó költségeket.
Az állandó költségek, vagy fix költségek (Fix

Cost, FC) azok a költségek, melyeket akkor is
fizetnie kell a vállalatnak, ha nem termel semmit,
azaz ha a kibocsátása nulla.
A fix költségek természetesen csak rövid távon tekinthetők fixnek, hosszabb távon ezek
is változnak. A fix költségek azonban hosszú távon nem folyamatosan, hanem
lépcsőzetesen növekszenek, azaz egyre nagyobb termelési volumen egyre nagyobb fix
költséget igényel. Tipikus fix költségelemek a bérleti díj, a hiteltörlesztés, az ingatlanok
fenntartási költségei, a biztosítási díjak és amortizáció. Ezeket a költségeket akkor is
fizetni kell, ha a vállalat nem termel semmit.
A változó költségek (Variable Cost, VC) azok a

költségek, melyek a termelési volumenével együtt
változnak.
melyről számla van. Ha a vállalkozás 10 millió forintért vásárolt egy gyártógépsort, amelyet 5 évig kíván
használni, akkor évente 2 millió forint amortizációval számolhat, azaz 5 éven keresztül 2 millió forint
elszámolható implicit költsége lesz.

92
A változó költségek nagysága minden esetben a termelés alakulásának függvénye.
Tipikus változó költség a szállítási-, termelési-, raktározási költség, az anyagköltség,
valamint a bérköltség. A változó költség azonban nem követi minden esetben pontosan a
termelés változását. A változó költségek és a termelés viszonya alapján a változó költség
lehet:
− lineáris (VC változása pontosan követi a termelés változását),
− degresszív (VC változása a termelés változásánál kisebb),
− progresszív (VC változása a termelés változásánál nagyobb).
A vállalat összes költsége (Total Cost, TC) nem más, mint a fix és a változó költség
összege.
TC = FC + VC
A fent megismert költségfogalmakat egy koordináta rendszerben ábrázolva az alábbi

ábrát kapjuk:
3.6. ábra: A teljes-, a változó-, és a fix költség alakulása a termelés függvényében
Az ábráról számos információ leolvasható a termelés és a költségek alakulása kapcsán:

93
− ha a vállalat semmit sem termel, az is költségbe kerül, mert a fix költségek
nagysága független a kibocsátás nagyságától, ezt mutatja az origoban látható
költségszint,
− kevés termék előállítása általában nagy induló költséget jelent, a kibocsátás
fokozásával a költségnövekedés lassul, amit a TC ábra középső szakasza mutat,
− egy technikailag optimális kibocsátáson túl a költségek meredeken emelkednek,
ahogy a költségfüggvények végén is látszik.
A fix és a változó költség fogalmának tisztázása utána meg kell ismerkednünk még a
határ- és az átlagköltség fogalmakkal is.
Az átlagköltség (Average Cost, AC) nem más, mint

egy egységnyi termékre jutó költség
Az átlagköltség értelmezhető mindhárom költségfajtára, így megkülönböztetünk átlagos

teljes-, átlagos változó-, valamint átlagos fix költséget.
Az átlagos összköltség (Average Total Cost, ATC)

a termékegységre jutó teljes költséget mutatja.
Az átlagos összköltséget úgy számoljuk, hogy a teljes költséget elosztjuk a termelt

mennyiséggel, azaz:
TC
ATC =
Q
Az ATC fogalmának megismerése után még szót kell ejteni a másik két átlagos
költségfogalomról is, az átlagos fix- és a változó költségről.

94
Az átlagos fix költség (Average Fix Cost, AFC)
a termékegységre jutó fix költséget mutatja,
Az AFC-t úgy számoljuk, hogy a fix költséget elosztjuk a termelt mennyiséggel, azaz:
FC
AFC =
Q
Az átlagos változó költség (Average Variable

Cost, AVC) a termékegységre jutó változó
költséget mutatja meg
Az AVC-t hasonlóképpen számítjuk, mint az előző két átlagos költséget, azaz a változó
költség összegét elosztjuk a vállalat által termelt termékmennyiséggel.
VC
AVC =
Q
Miután megismerkedtünk az AVC és az AFC fogalmával, felírhatjuk az ATC számítását

más formában is, azaz a két költségfogalom összegeként.
ATC = AFC + AVC
A termelési függvény felírása során megismertük, hogy mennyire fontos a határfogalom,

azaz a határtermék a termelési függvény esetében. Így jelen esetben is meg kell
ismerkedni még a határköltség fogalmával is. Erre azért van szükség, mert a termelésre
vonatkozó döntés meghozatalakor tisztában kell lenni azzal, hogy mekkora
költségnövekményt okoz a termelés további növelése.

95
A határköltség (Marginal Cost, MC) az
egységnyi kibocsátás növekményre jutó
költségnövekményt mutatja meg, vagyis azt a
költségváltozást, amit egy egységnyi pótlólagos
termékkibocsátás okoz.
Azt is mondhatjuk, hogy a határköltség azt mutatja meg, hogy ha egy egységgel
változtatjuk meg a termelt mennyiséget, akkor ezáltal hány egységgel változik meg a
teljes költség. A fix és a változó költség esetén nem szoktunk határmennyiséggel
számolni, csak a teljes költségre értelmezzük azt, mivel a másik két elemet tartalmazza
az összköltség.
∆TC
MTC =
∆Q
Az MTC-t úgy számoljuk, hogy a teljes költség változását elosztjuk a termelt mennyiség
változásával.
A fent megismert átlag- és határköltség fogalmakat szintén ábrázolhatjuk egy koordináta

rendszerben, melyből számos összefüggést olvasható le.

96
3.7. ábra: A határ- és az átlagköltség függvények
Ahogy az előző ábráról, most is számos összefüggés olvasható le a függvényekkel

kapcsolatban:
− megfigyelhető, hogy mind a határ-, mind az átlagköltségek függvények U
alakúak,
− az ATC és az AVC fokozatosan közelít egymáshoz, mert az AFC a termelés
növekedésével fokozatosan csökken,
− az MC a termelés növekedésével először csökken, majd növekszik,
− az MC az ATC-t és az AVC-t azok minimumpontjában metszi,
− amíg MC < ATC és MC < AVC, addig ezek nagysága csökken.
3.5.3. A számviteli és a gazdasági költség
Az explicit és az implicit költség, valamint a fix és a változó költség fogalmának

megismerése után még két költségfogalommal kell megismerkedni, a számviteli és a
gazdasági költség fogalmával.

97
Számviteli költségnek nevezzük a vizsgált évben
felmerült és a számviteli rendszerben
nyilvántartott költségeket.
Tehát számviteli költségek azok a számvitelileg nyilvántartható és elszámolható

pénzösszegek, melyek az adott időszakban merülnek fel, függetlenül attól, hogy valódi
pénzmozgással járnak-e vagy sem. A számviteli költség a folyó költségek és a gépek,
berendezések után elszámolható amortizáció összege, azaz:
Számviteli költség = Explicit költség +

elszámolható implicit költség
A gazdasági költség a számviteli költségnél tágabb fogalom, mivel magába foglalja az

alternatív költségeket is.
A gazdasági költség a termelés érdekében

felmerült valamennyi ráfordítás pénzben kifejezett
értéke.
A gazdasági költségek magukban foglalják azokat a költségeket is, melyeket számlákon

közvetlenül nem mutatnak ki. Így az amortizáción túl tartalmazzák az elszalasztott
lehetőségek értékét is. Számítása az alábbiak szerint történik:
Gazdasági költség = Explicit költség +

elszámolható implicit költség + el nem
számolható implicit költségek

98
3.6. Megéri-e termelni?
A költségek fogalmának tisztázása után nyitva maradt még a fő kérdés, hogy mikor és
meddig is érdemes termelni a vállalatnak? Erre a kérdésre csak akkor tudunk választ adni,
ha tisztázzuk a bevétel és a profit fogalmát is.
Egy vállalat csak akkor tud profitot realizálni, ha van bevétele. A profit ugyanis nem más,
mint a bevételek és a költségek különbsége. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a
bevételek és a költségek különbözete lehet nyereség és veszteség is. Akkor beszélünk
profitról, ha a különbség pozitív. Bevétel alatt általánosságban a közgazdaságtanban
árbevételt értünk.
Az árbevétel (Revenue, R) nem más, mint az eladott

termékek árának és mennyiségének a szorzata.
R=p*Q
Nem szabad megfeledkezni a bevétel fogalmánál sem a határ- és az átlagbevétel

fogalmáról, ahogy tettük azt a költségek esetén is, hiszen ezekre a végső termelési döntés
meghozatalánál még szükségünk lesz.
Az átlagbevétel (Average Revenue, AR)

megmutatja, az egy termékegységre jutó bevételt.
Az átlagbevételt úgy számítjuk, hogy a bevételt elosztjuk a termelt termékek

mennyiségével, azaz:

99
R
AR =
Q
A határbevétel (Marginal Revenue, MR)

megmutatja, hogy hogyan változik az összes
bevétel, ha a termelést egy egységgel növelem.
A határbevételt úgy kapjuk meg, ha a bevétel változásának mértékét elosztjuk a termelés

változásának mértékével, azaz:
∆R
MR =
∆Q
A profit, ahogy már fentebb is említettük, nem más, mint a bevétel és a költség
különbsége. Mindkét tétel termelésfüggő, így a profit fogalmát az alábbi képlettel írhatjuk
fel:
π (Q) = R (Q) – C (Q)
A közgazdaságtanban többféle profitfogalmat különböztetünk meg, mint ahogy a

költségeket is többféle módon csoportosítottuk.
A normálprofit az adott gazdaságban bárki által szokásosan elérhető jövedelmet

(átlagmunkabér, banki kamatok) jelent. Ezt szokás az alternatív költség szinonimájaként
is használni.
A bruttó profitot úgy kapjuk meg, ha az árbevételből kivonjuk a folyó, azaz az explicit
költségeket, azaz az anyagköltséget, a munkaerő költségét, valamint az energia költségét,
stb.

100
Bruttó profit = Árbevétel – Explicit
költségek
Ha az árbevételből nemcsak a folyó költségeket vonjuk ki, hanem kivonjuk belőle még
az amortizációt is (azaz a számviteli költségeket), akkor a számviteli profit fogalmához
jutunk.
Számviteli profit = Árbevétel –

Számviteli költségek
Túlmenve a számviteli költségeken, ha az árbevételből még a fentieken túl még kivonjuk

az alternatív költségeket is (azaz a gazdasági költségek összegét), akkor a gazdasági
profit összegét kapjuk meg.
Gazdasági profit = Árbevétel –

Gazdasági költségek
Ha a vállalat bevétele kisebb, mint a gazdasági költségek összege, akkor a vállalat

veszteséges. Ha a termelés folyó költségei megtérülnek és az alternatív költségek egy
része is realizálható, akkor a tevékenység további folytatása mellett is dönthet a vállalat.
Amennyiben a bevétel nem fedezi a számviteli költségeket, akkor rövidtávon még

érdemes lehet folytatni a termelést, mindaddig, amíg az explicit költségek megtérülnek.
Ebben az esetben az amortizáció nem térül meg, tehát hosszabb távon a vállalat nem tudja
pótolni az eszközeit.
Azonban ha a bevétel még az explicit költségeket sem fedezi, akkor azonnal fel kell
hagyni a termeléssel.

101
3.7. Mennyit termeljen a vállalat?
Ahogy már az előző fejezetekben is tisztáztuk, a vállalat mindenkor

profitmaximalizálásra törekszik. Így minél több terméket szeretne értékesíteni minél
magasabb áron, ez a vállalat természetes törekvése. De gondoljuk csak bele, hogy minden
egyes termék előállítása költséget jelent. Ahogy nő a termelés, úgy változnak a költségek
is. A fix költségek esetén, amíg el nem érünk egy bizonyos méretet, addig érdemes
növelni a termelést, hiszen a termékegységre jutó fix költség alacsonyabb lesz. Azonban
egy idő után, mikor kinövi a vállalat a gyártócsarnokát, vagy ha nem lesz elegendő a
gyártógépsor kapacitása, akkor új eszközöket kell bérelni vagy hitelből új gépet kell
vásárolni, ami eggyel magasabb szintre helyezi majd a fix költségek értékét.
3.7.1. Meddig érdemes növelni a termelést?
Így kimondható, hogy egységnyi kibocsátás növekmény bevétel- és költség növekedést

is von maga után. Ez alapján látható, hogy addig érdemes a kibocsátást növelni, amíg a
bevétel növekedés magasabb, mint a költségnövekmény, azaz a határbevétel magasabb,
mint a határköltség. Az utolsó termék, amit még érdemes előállítani az lesz, ahol a
határbevétel és a határköltség összege megegyezik, azaz:
MC = p1 = MR
Ne feledjük, hogy ez az összefüggés a kompetitív vállalatra igaz, ahol az ár külső

adottság, és ahol a vállalatnak szinte semmiféle hatása nincs az áralakulásra.
Nézzük mindezt ábrázolva is!

102
3.8. ábra: A kompetitív vállalat maximális profitja
A vállalatnak a tökéletes verseny piacához való alkalmazkodása kettős: elfogadja az árat

és megállapítja saját optimális termelési mennyiségét. A kompetitív vállalat profitja akkor
maximális, ha addig fokozza termelését, amikor a határköltség éppen egyenlővé válik
határbevételével, ahogy erről már fenn beszéltünk.
A vállalatnak addig érdemes termelnie, amíg az általa nyert bevétel (MR) meghaladja
annak költségét (MC), vagyis a termék profitot hoz létre. A profit mindaddig növelhető,
amíg MC < MR. Akkor maximális a profit, ha az eladott utolsó darab határbevétele már
éppen egyenlő a határköltséggel.
Így az ábra alapján azt mondhatjuk, hogy a tökéletesen versenyző vállalat kínálata az MC
függvényt bármely pontjában metsző ár által kijelölt mennyiség, esetünkben ez a Q1
mennyiségnek megfelelő érték lesz. A lényeg, hogy az ár magasabb legyen mint a
költségfüggvények értéke, hiszen így tesz szert a vállalat profitra.
3.7.2. Mikor érdemes elgondolkodni a termelés folytatásán?
Előfordulhat olyan eset is, amikor a vállalatnak nem sikerül olyan áron értékesíteni a
megtermelt termékeit, hogy profitot tudjon realizálni. Ilyenkor meg kell vizsgálni, hogy
az az ár, amin sikerül értékesíteni a termékeket, fedezni tudja-e a vállalat költségeit.

103
3.9. ábra: A kompetitív vállalat fedezeti pontja
Ha az ár a határköltség függvényt ott metszi, ahol az átlagköltség minimuma van, akkor

a vállalat a fedezeti pontjában van. Ez azt jelenti, hogy minden költség megtérül, így a
vállalat normálprofitot realizál, de nyereségre nem tesz szert.
MC = p2 = ATCmin
A fedezeti ponthoz tartozó termékmennyiséget fedezeti mennyiségnek nevezzük, ez az

ábrán a Q2 mennyiséget jelenti. . Ezt kritikus mennyiségnek is nevezzük, mivel éppen
ennyi termék gyártására és forgalmazására van szükség ahhoz, hogy ne legyen veszte-
ségünk. Amennyiben nyereséget szeretnénk elérni, akkor a kritikus mennyiségnél többet
kell termelnünk, forgalmaznunk.
3.7.3. Mikor kell abbahagyni a termelést?
Vajon mi történik abban az esetben, ha a vállalat még olyan árat se tud kiharcolni
magának, hogy a költségei megtérüljenek? Érdemes-e ekkor folytatni a termelést
bizonyos ideig, vagy inkább hagyja abba azt?

104
Hogy válaszolni tudjunk a feltett kérdésekre, meg kell ismerkednünk az üzembezárási
pont fogalmával. Ha az ár a határköltséget abban a pontban metszi, ahol az átlagos változó
költség minimuma van, esetleg e pont alatt, akkor a tevékenységet abba kell hagyni, mert
a vállalat elérte az üzembezárási pontját.
3.10. ábra: A kompetitív vállalat ützembezárási pontja
Ha a vállalat eléri az ábrán jelölt Q3 pontot, akkor a termelést nem érdemes tovább
folytatni, mivel nem sikerül az összes költséget visszatéríteni. Azaz ott kell a
tevékenységet befejezni, ahol:
MC = p3 = AVCmin
Elképzelhető az is, hogy az ár az üzembezárási és a fedezeti pont közötti tartományban

helyezkedik el, azaz:
AVCmin < p < ATCmin

105
Azaz, ha az ár az átlagos változó költség minimuma és az átlagos teljes költség minimuma
között van, akkor a vállalat a veszteség minimalizálási zónában van. Ez azt jelenti, hogy
a vállalat a termelés folytatásával a veszteségeit rövid távon minimalizálni tudja.
3.11. ábra: A kompetitív vállalat veszteségminimalizálási zónája
Ebben a tartományban az alternatív költségek egy része megtérül, azaz itt valamilyen
mértékű normálprofit már realizálódik.
3.8. Miből termeljen a vállalat – azaz a mikroökonómia

erőforráspiacai
3.8.1. Milyen erőforrásokkal dolgozik a vállalat?
Ahogy fent már láttuk, a termelés nagyon körültekintő döntések sorozata. Fent
megismertük a termelés körülményeit, de még nem esett szó részleteiben arról, hogy
miből is tud egy vállalat termelni, és hogy hol szerzi be a termeléshez szükséges javakat.
A termeléshez, mint minden más tevékenységhez eszközökre és erőforrásokra van

szükségünk. Ahhoz hogy egy péküzem kenyeret tudjon sütni, sok mindenre van szüksége.

106
Szüksége van berendezésekre (keverőgép, kelesztőgép, mérleg, kemence) és
alanyanyagokra (élesztő, liszt, zsiradékok, adalékanyagok, víz). Azonban hiába van a
péküzemnek meg minden eszköze, ha nincs pék, aki mindebből kenyeret sütne. Ha
bármelyik „összetevő” hiányzik, nem fog tudni reggelre friss kenyérrel és
péksüteménnyel szolgálni.
Mindezek alapján láthatjuk, hogy a vállalatok a tevékenységükhöz különböző termelési

erőforrásokat, azaz inputokat használnak fel, melyeket termelési tényezőknek nevezünk.
A termelési tényezőkről már a jegyzet első részében szó esett, ezek a:

− természeti erőforrások,
− tőketényezők,
− munka, valamint a
− vállalkozó.
Szó esett arról is, hogy manapság egyre nagyobb szerepe van még egy erőforrásnak, azaz
az információnak. Új, értékes információk birtokában a cégek olcsóbban, hatékonyabban
tudnak termelni, piacokat tudnak szerezni, ezért is költenek bizonyos vállalatok dollár és
euró milliókat ipari kémkedésre, és az az elleni védelemre.
Minden termelési tényezőnek megvan a maga ára, ahogy az alábbi ábra is mutatja:
3.12. ábra: A termelési tényezők és azok ára

107
A termelési tényezőket két csoportba sorolhatjuk, vannak elsődleges tényezők, és
másodlagos, azaz termelt tényezők, melyeket tőketényezőknek is szokás nevezni.
Az elsődleges tényezők (munka, természeti

erőforrások) nem gazdasági esemény hatására
keletkeztek, kínáltuk rugalmatlan, azaz az a
gazdaságon kívüli korlátokba ütközik.
A másodlagos (tőke) tényezők (reáltőke, pénztőke,
értékpapírtőke) mindig egy korábbi termelési
folyamat eredményei, hosszú távon azok
felhalmozhatóak, és a kínálatuk teljes mértékben
igazodik a gazdaság igényeihez.
Ahogy arról már többször is szó esett, a vállalat alapvető célja a profitmaximalizálás. A
termelő vállalat akkor keresi az adott termelési tényezőt, ha a termékpiac keresi az általa
előállított terméket. Azonban nemcsak a kereslet a fontos, hanem az ár is, azaz a
termékpiac az előállított terméket megfelelő áron keresi. Mindezek alapján kimondható,
hogy a termelési tényezők kereslete származékos és együttes kereslet.
A származékos kereslet azt jelenti, hogy a termelő

vállalat azért keresi az adott termelési tényezőt, mert
a vásárlók keresik és megvásárolják az általa
előállított terméket megfelelő mennyiségben és
megfelelő áron (ha a termék iránti kereslet nő, akkor
az adott termelési tényező kereslete is nő).
Az együttes kereslet azt jelenti, hogy egy-egy
termelési tényező önmagában nem teszi lehetővé az
adott termék előállítását, hanem azokat egymással
kombinálva, együttesen felhasználva tudjuk
termékek előállítására felhasználni.
A termelési tényezők egymással bizonyos korlátok között helyettesíthetők. Ha maradunk

az előbbi, péküzemből vett példánál, akkor láthatjuk, hogy a keverőgép meghibásodása

108
még nem hiúsítja meg a kenyérsütést, mivel a keverőgépet kézi erővel is kiválthatjuk, bár
ez esetben több pékre, vagy pékinasra van szükségünk. Azonban kérdés az, hogy ez
gazdaságilag mennyire hatékony.
A termelőnek döntenie kell arról is, hogy a termelési tényezők milyen kombinációjával
kíván termelni hosszú távon. A döntését az határozza meg, hogy a termelési tényezők
határtermelékenysége és ára hogyan viszonyul egymáshoz.
Gyakran találkozik a termelő azzal az esettel, hogy a gazdasági és a technikai hatékonyság
ellentmondásba kerül egymással.
Technikailag hatékonynak nevezünk minden olyan

tényezőkombinációt, mely nem használ felesleges
erőforrásokat. Gazdaságilag azonban csak az a
kombináció hatékony, mely az adott kibocsátást a
legkisebb költséggel állítja elő.
A vállalat a termeléshez szükséges erőforrásokat a tényezőpiacról szerzi be. A

tényezőpiacon a háztartások és a vállalatok egyaránt jelen vannak. A háztartások munkát,
megtakarított pénzt, természeti erőforrást kínálnak, míg a vállalatok termelt tényezőket,
és pénzt kínálnak a tényezőpiacon. A tényezők birtokosainak magatartása teljes
mértékben kiszámítható, ha nő a tényező ára, akkor megnövelik a kínálatukat a
kapacitásaiknak megfelelően. Azonban nem minden tényezőt tudnak azonnal „piacra
dobni”, mivel vannak olyanok is, melyek csak késve, bizonyos idő eltelte után
bocsáthatók áruba.

109
3.13. ábra: A termelési tényezők kereslete és kínálata
A továbbiakban két fontos tényezőpiacot, a munkapiacot és a pénzügyi piacot (a

tőkepiacot) elemezzük részletesebben.
3.8.2. Ahol a munkaerőt adják és veszik – azaz a mikroökonómia

munkaerőpiaca
A munkát gyakran azonosítják az emberrel, mint a társadalom tagjával. Azonban a

munkaerőpiac bemutatása előtt le kell szögezni, hogy az ember és a munka nem azonos
fogalmak. Addig, amíg az ember nem adható és vehető, az általa kifejtett munka, a tudás
viszont termelési tényezőként adható és vehető. Azaz a munkát vásárló vállalatok nem
embert, hanem munkavégző képességet, azaz munkaerőt vásárolnak.
A munka a társadalom legfontosabb termelési tényezője, erőforrása, ebből származik a

jövedelmeik legfontosabb hányada. Azonban a munkaerő nem egységes áron kel el,
hanem differenciáltan, a képességek és a tudás alapján. Az ár alapvetően meghatározza,
hogy a háztartások mennyi munkaerőt „értékesítenek”. Az is elmondható, hogy az ember
valamilyen valamilyen külső vagy belső hatás alapján vállal munkát. Ahogy a vállalat a

110
profitját, úgy a munkavállaló az életszínvonalát kívánja maximalizálni. Az életszínvonal
maximalizálásában négy tényező játszik szerepet, az életminőség, a munkaidő, a
szabadidő, és a jövedelem.
A munkapiacnak, mint minden más piacnak két oldala van, a keresleti és a kínálati oldal.
A keresleti oldalon a munkaadók, azaz a vállalatok vannak, a kínálati oldalon a
munkavállalók vannak.
A két oldal egymásra találásához valamilyen közvetítő eszközre van szükség, ami nem
más, mint a munka ára, azaz a munkabér.
A nominálbér a kinyilvánított bér, amit a

munkaszerződés tartalmaz, vagy amit a
bankszámlánkra utalnak.
A reálbér a pénz vásárlóereje, azaz az az összeg,
amiért vásárolhatunk, amiért termékeket kapunk a
boltban. A reálbér tehát a fogyasztói árindex
függvénye.
Fontos azt is megjegyezni, hogy a munkabér nem egyforma, különböző munkákért

különböző munkabér jár. A mai világban azonban az sem ritka, hogy ugyanazon
munkáért az egyik vállalat többet, a másik kevesebbet fizet. Gondoljunk csak bele abba,
hogy a magyar képzett szakmunkások miért mennek külföldre, például Ausztriába, vagy
Németországba dolgozni? Azért, mert ugyanazon munkáért a hazai viszonyokhoz képest
a többszörösét kapják (persze a megélhetési költségek is magasabbak ezekben az
országokban). Nem fontos országon kívülre menni, országon belül is ugyanúgy
megvannak a bérkülönbségek.
A bérkülönbségek okai a fentieken túl még az alább felsoroltak lehetnek:

− egyes foglalkozásokban eltérő a munkatermelékenység, azaz nem tud érte a
munkaadó annyit fizetni, mint más foglalkozások esetén,
− a kivételes képességekkel rendelkező munkavállalók (fejlesztők, innovátorok)
nagyobb munkabért kapnak munkájuk elismeréseként,
− a magasabb képzettségi szint magasabb munkabérrel párosul (erre vezethető
vissza az alapfokú és a felsőfokú végzettséggel bírók közötti bérkülönbség),

111
− a munkák társadalmi megítélése is különbözik (többre értékeljük a tiszta
körülmények közötti, irodában történő munkavégzést a szabad téren történő
munkavégzéshez képest),
− egyes munkák kelletlenebbek, kényelmetlenebbek (vessük csak össze a
jegyellenőr és a bankvezetők munkáját),
− bérkülönbségek forrása lehet a munkaerő immobilitása is.
A bérkülönbségek nemcsak szakmán belül, hanem a szakmák között is megvannak.

Hasonlítsuk össze egy bolti eladó vagy egy bankvezető fizetését. A boltban dolgozó
eladónak sokkal többet kellene dolgoznia ahhoz, hogy legalább megközelítse a bankvezér
fizetését, vagy többet kell dolgoznia ahhoz, hogy a családját eltartsa.
Ilyen esetekben a munkakínálattal kapcsolatos döntés ismét a reálbér alapján születik

meg. Ha megnő a reálbér az alacsonyabb jövedelemtartományban, akkor a munkavállaló
nagyobb munkakínálattal reagál, magas jövedelemtartományban a reálbér növekedés már
nem olyan erős motiváló tényező, mivel ott már fokozottabb igény lép fel a szabadidő
iránt is, azaz kétféle hatással kell számolni.
Helyettesítési hatás esetén nagyobb mértékben

cseréli fel a munkavállaló a szabadidejét
munkára, míg a jövedelemhatás esetén a
magasabb jövedelmi szint miatt a munkavállaló
inkább a szabadidőt választja a munka helyett.
A munkapiac, akárcsak más piacok, ritkán van egyensúlyban. Ha a munkapiacon nincs

egyensúly, akkor vagy túlkereslet (munkaerő hiány), vagy túlkínálat (munkanélküliség)
lép fel. Napjaink munkaerőpiacán is van munkaerőhiány például az egészségügyben, ahol
a személyzet hiánya néhány éven belül komoly katasztrófát jelent, de van munkaerő
felesleg is például a jogi és gazdasági szakmák esetében. Az egyensúly esetén a
munkakínálat és a munkakereslet megegyezik. A munkapiac esetén akkor beszélünk
egyensúlyról, ha nem szűkülnek, vagy nem bővülnek a bérkülönbségek, ilyenkor
feltételezzük, hogy az egyes munkakategóriák összkereslete és összkínálata megegyezik.
Az egyensúly érdekében azonban gyakran az állam is beavatkozik, mivel a munkapiac

sohasem lehet igazán kompetitív. Az állam minimálbért határoz meg a reálbérek

112
egyensúlyban tartása érdekében, átképzéseket, közmunkaprogramokat szervez a
munkanélküliség csökkentése miatt, de korlátozhatja a munkavállalást is (például a
külföldi munkavállalók esetében).
3.8.3. A pénzügyi piacok és a tőkepiac
A gazdasági tevékenység során a vállalatok alapvetően kétféle termelt eszközzel

dolgoznak, reáleszközökkel (gépekkel, ingatlanokkal, berendezésekkel) valamint
pénzeszközökkel (hitelek, kölcsönök, értékpapírok).
Ezek alapján a mikroökonómiai tőkepiacokat is két részre osztjuk:

− reáltőke piacára, melyeket az eszközpiacról tudunk beszerezni,
− nominál- vagy kölcsöntőke piacra, melyeket a pénz-, tőke- és értékpapírpiacon
tudunk megvásárolni.
A vállalkozásoknak finanszírozási szükségleteik kielégítésére pénzügyi termékekre van

szükségük. Pénzügyi termék vagy eszköz minden olyan dolog, amellyel jövedelmet lehet
termelni, vagy a jövedelmet lehet elosztani a gazdaság szereplői között. A pénzügyi
eszközöket két csoportra szokás bontani, így megkülönböztetjük a reáleszközök és a
pénzügyi eszközök csoportját. Továbbá külön eszközcsoportként definiáljuk az ún.
származtatott termékeket is, melyek az előző két csoport másodlagos termékei.
− Reáleszközök közé soroljuk a földet, a gépeket, gépi berendezéseket, a járműveket
és minden más eszközt, amely az emberi munkával együtt alkalmas új érték
létrehozására. A reáleszközök gyakorlatilag a jövedelemtermelés eszközei.
− Pénzügyi eszközök azok az eszközök, melyek a pénzügyi piacokon a kínálat,
kereslet, az adásvétel, az ügylet tárgyát képezik. A gyakorlatban a reáleszközök
által termelt vagyongyarapodás elosztásának az eszközei. A pénzügyi eszközök
haszna a reáleszközökkel termelt jövedelemből származik, amelyet a pénzügyi
eszközök finanszíroznak.
− Származtatott eszközöknek minősülnek az olyan eszközök, amelyek értéke más
eszközök értékétől függ. A pénzügyi piacokon a kereslet és kínálat tárgya lehet:
o A tőke (hitel) kereslet: aki tőkét (hitelt) keres, az a jelenben akar pénzhez
jutni valamilyen terve megvalósításához, az árucikk tehát az a jelenbeli
pénz, amelyért jövőbeni pénzt kínálnak, a hitel ára a kamat, ami nem más,
mint a kölcsönadott pénz használati díja.

113
o A kötvény (részvény) kereslet. Aki kötvényt (részvényt) keres, jelenbeli
pénzt kínál jövőbeni pénzért.
A pénzügyi piacok fogalma magában foglalja a pénzügyi eszközök teljes forgalmát

lebonyolító piacok összességét. Pénzügyi piacokon különleges árut, a pénzt cserélik
pénzre:
− Mai pénzt váltanak jövőbeni pénzre
− Hazai pénzért külföldi valutát, devizát vásárolnak
− Két ügylet kombinációja is létrejöhet
A pénzügyi piacok fő feladata, hogy a gazdaságban keletkező szabad pénzeszközöket
eljuttassa a pénz iránti keresletet támasztó szereplőkhöz. A pénzügyi piacokról
általánosságban elmondható, hogy ott a pénz használati jogának átadására kerül sor:
− az ideiglenesen újra-elosztható megtakarítások létrehozói
− és a végső felhasználók között
A pénzügyi piacokat általánosságban pénz és tőkepiacra szokás bontani. Szintén

általánosan ismert piac az értékpapírpiac, mely a pénzügyi piacok speciális szegmense,
együttesen része a pénz- és a tőkepiacnak is. A piacok részletes tárgyalására a
későbbiekben kerül sor.
3.14. ábra: A pénzügyi piacok és az értékpapírpiac kapcsolata

114
A tőzsde különlegesen szervezett, koncentrált piac, ahol a kereslet és a kínálat nagy
tömegben, egy helyen és egy időben találkozik. A tőzsde tehát helyettesíthető tömegáruk
koncentrált piaca, ahol a kereskedelem szervezett keretek között, meghatározott
szokványok szerint történik.
A tőzsde nem profitorientált, de önfenntartó intézmény. A tőzsde tulajdonképpen a

feltételek megteremtésével, a kereskedés keretét hozza létre anélkül, hogy abban aktív
szereplő lenne. A tőzsdén meghatározott árukat (ún. helyettesítő tömegárukat), meghatá-
rozott módon, helyen és időben csak erre feljogosított személyek adhatnak-vehetnek. A
piacok piacának is nevezik.
A tőzsde egy sajátos piac, ahol

− meghatározott árukat,
− meghatározott időben
− szigorú eljárási szabályok szerint,
− meghatározott személyek adhatnak, vehetnek.
A tőzsdék általános ismérvei az alábbiakban foglalhatók össze:

− fennálló szokásoknak megfelelően,
− nyilvános árkialakítással,
− meghatározott személyek köre úgy kereskedik a helyettesíthető árukkal,
értékekkel, hogy azok nincsenek jelen,
− nem rendelkezik árukészlettel,
− a tényleges átadás és fizetés a szokásoknak megfelelően később történik,
− csak akkor van kínálat, ha vannak eladók,
− kereslet is csak akkor van, ha van fizetőképes kereslet
A tőzsdék fajtái az ott kereskedett áruk alapján:

− Értéktőzsde: értékpapírok kereskedésének helyszíne
o tőzsdére bevezetett értékpapírok kereskedése,
o hitel és devizaügyletek kötése,
o nemesfém kereskedelem
o speciális értéktőzsde: értékpapírtőzsde, devizatőzsde, nemesfémtőzsde
o általános értéktőzsde
− Árutőzsde: materiális áruk adás-vételének helyszíne
o speciális árutőzsde:

115
meghatározott árucsoportra specializált (pl. gabona tőzsde),
egyetlen termékre specializált (pl. gyapot),
o általános árutőzsde: minden fajta tömegáru kereskedésére biztosít teret.
Az értékpapír valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogot megtestesítő forgalomképes

okirat, vagy más módon rögzített, nyilvántartott adat.
• Jogi megfogalmazás szerint: olyan okirat, amely a benne tanúsított alanyi jogot úgy
testesíti meg, hogy azt a papír nélkül sem érvényesíteni, sem bizonyítani, sem
átruházni nem lehet.
• Közgazdasági tartalmát tekintve: valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogot
megtestesítő, forgalomképes okirat, vagy számlán megjelenő összeg, illetve
elektronikus jel.
Az értékpapír formai és tartalmi jellemzői:

− az értékpapírban megtestesülő alapjogviszony meghatározása (pénzkövetelés,
dologra vonatkozó tulajdonjog, valamint tagsági jog),
− az értékpapír a kibocsátó (kiállító) feltétlen és egyoldalú kötelezettségvállalását
tartalmazza,
− kibocsátását jogszabály teszi lehetővé,
− meghatározott formai kellékekkel kell rendelkeznie,
− bemutatóra vagy névre szólóan lehet kiállítani,
− átruházása törvényben előírt módon történik,
− az értékpapírban meghatározott követelést érvényesíteni, arról rendelkezni, azt
megterhelni csak az értékpapír birtokában lehet,
− az értékpapír átruházásával az értékpapírból eredő valamennyi jog átszáll az új
birtokosra.
Az értékpapíroknak számtalan fajtája, országonként eltérő változata van.

Csoportosításuknak többféle szempontja is lehet.
a. Az értékpapírban foglalt jog szerint lehetnek:

− követelést megtestesítő (a kibocsátó szemszögéből hitelviszonyt
megtestesítő) értékpapírok (pl.: váltó, csekk, kötvény): jellemzőjük, hogy
az egyik fél elismeri egy másik féllel szemben annak követelését, vállalja,
hogy azt meghatározott időben és módon, az értékpapírban rögzített
feltételek mellett ki fogja egyenlíteni;

116
− részesedési jogot megtestesítő értékpapírok (pl. részvény, részjegy): azt
igazolják, hogy tulajdonosuk valamilyen vállalkozás alaptőkéjéhez járult
hozzá, és a befektetett pénz után jogosult a haszonból részesedni
(osztalékot kap);
− áruval kapcsolatos jogokat megtestesítő értékpapírok (pl. közraktárjegy,
hajóraklevél): meghatározott áru feletti rendelkezési jogot biztosítanak a
tulajdonosnak.
b. Az átruházási lehetőség szerint lehetnek:
− bemutatóra szólók: a papír birtokosa a papírban foglalt összes jogot élvezi,
az átruházás egyszerűen a papír átadásával történik (kötvények,
részvények többsége);
− névre szólók: mindig meghatározott személy nevére szólnak,
forgalomképességük kisebb, mivel átruházásukhoz átruházási nyilatkozat
(cesszió) is kell;
− rendeletre szólók: hitelviszonyt jelentenek, csak forgatással lehet
átruházni, az eredeti hitelező az értékpapírban foglalt hitelezői jogok
élvezetét – a papír hátoldalán – átruházza más személyre, tehát változik a
hitelező személye (pl. váltó, csekk).
c. Az értékpapírok hozama szerint lehetnek:
− fix hozamúak: az adós előre meghatározott, mindig ugyanakkora, a
névértékre vonatkozó kamatlábnak megfelelő hozamot fizet;
− változó hozamúak: a hozam a futamidő alatt változik, függ a befektetés
jövedelmezőségétől;
− átmeneti formák: az előző kettő kombinációi (például fix hozam +
jövedelmezőségtől függő változó hozam);
− formailag nem kamatozók: névérték alatt bocsátják ki és a futamidő végén
a névértéket fizetik ki (pl. kamatszelvény nélküli kötvények,
diszkontjegyek).
d. Lejárat szerint lehetnek:
a. rövid, egy évnél nem hosszabb lejáratúak;
b. közép-, 1-5 éves lejáratú értékpapírok;
c. hosszú lejáratúak, 5 évnél hosszabb a lejáratuk;
d. lejárat nélküliek, amíg a kibocsátó működik, addig a papír is él, pl.
részvény.
e. Forgalomképesség szerint lehetnek:
− közforgalomra szánt értékpapírok, vagy csak meghatározott körben
forgalmazható értékpapírok.

117
− tőzsdére bevezetett papírok (az értékpapír a tőzsdei értékpapírlistán
szerepel), ezek is lehetnek tőzsdén jegyzettek, vagy tőzsdén
forgalmazottak, de nem jegyzettek;
− nem tőzsdeképes papírok (váltó, csekk, vállalati kötvények).
f. A kibocsátók szerint lehetnek:
− állampapírok: a magyar vagy külföldi állam vagy az MNB által kibocsátott
hitelviszonyt megtestesítő papírok;
− önkormányzatok által kibocsátott kötvények;
− pénzintézetek által kibocsátott kötelezvények;
− társaságok, gazdálkodó szervezetek által kibocsátott értékpapírok.
g. Forgalomba hozatal szerint lehetnek:
− nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírok: a kibocsátás nyilvános
ajánlattétel keretében történik, meghatározott jegyzési időben, folyamatos
kibocsátással vagy aukción, ahol a beérkezett vételi ajánlatokat
versenyeztetik;
− zártkörű forgalomba hozatalúak: előre meghatározott személyek,
befektetők körében értékesíthetők (pl. alaptőke-emelés miatti
részvénykibocsátás a meglévő tulajdonosok körében).
A tőkebefektetések értékeléséhez szükségünk van az időérték fogalmának tisztázására is.
A pénz időértékét tehát a kamatlábbal fejezzük ki. A gazdasági gondolkodásban

alapvetően két alapelv él a pénz időértéke kapcsán:
1. Egységnyi mai pénz értékesebb, mint egységnyi jövőben esedékes pénz. Ezt az elvet
a pénz időértékének elveként is szokták emlegetni.
2. Egységnyi biztos pénz értékesebb, mint egységnyi kockázatos pénz.

118
PV FV
Jelenérték Jövőérték
? PV = Ct / (1 + r)t 120
100 FV = Ct * (1 + r)t ?
3.15. ábra: A pénz időértéke – a jelenérték és a jövőérték összefüggése10
Az időérték helyes értelmezéséhez meg kell ismerni néhány kamatozással kapcsolatos

alapfogalmat:
− Kamat: jövőbeli és a jelenbeli pénz nominális értéke közötti különbség összege,
vagyis a tőkének a kamatozási időtartam alatti növekménye, pénz időértékének
mértéke, tehát:
o a kamat nem más, mint a pénz ára,
o a pénz használója azért fizeti, mert a pénzt a tulajdonosa helyett ő
hasznosítja, és
o a kamat a befektetett pénz időegység alatti tőkenövekménye.
− A különböző időpontokban esedékes pénzösszegeket olyan módon tehetjük
egyenértékűvé, hogy egy megfelelő kamatláb segítségével valamennyit azonos
időpontra számítjuk át (kamatszámítás vagy diszkontálás)
o Kamatláb alkalmazása: akkor, ha a ma meglévő pénzünk jövőbeni
hozamát, illetve a hozammal megnövelt értékét számítjuk ki.
o Diszkontláb alkalmazása: akkor, ha a jövőbeni pénzünk mai értékére
vagyunk kíváncsiak.
− Kamatlábidő (kamatozási időtartam): azt az időtartamot, amelyre a kamatláb
vonatkozik, kamatlábidőnek nevezzük. Általában egy év.
10
Alkalmazott jelölések:
− r = adott kockázatú befektetések kamatlába (%),
− t vagy n = időtényező.

119
− Kamatláb lehet:
o Fix – a teljes futamidőre már az induláskor ismert a kamatláb mértéke, ez
nem feltétlenül azonos a teljes futamidőre nézve,
o Változó – az induló kamatláb ismert, és az a tényező, aminek a
függvényében változik a kamatozás, erről az ügyfelet nem tájékoztatják.
o Lebegő – a változásról nem köteles a bank az ügyfelet tájékoztatni.
− Kamatozás módja:
o Egyszerű – nincs tőkésítés, mindig az induló tőkeérték kamatozik,
o Kamatos kamatozás – bizonyos időközönként tőkésítik a kamatokat,
o Sávos:
összegre (az összeget osztják fel), vagy
időre (kamatozási időt osztják fel).
− A kamat összegét meghatározza:
o az induló tőkeérték,
o a pénzlekötés időtartalma (futamidő),
o a kamatláb, valamint
o a kamatszámítás módja,
o a kamatfizetés gyakorisága.

120
Összegzés
Jelen jegyzet a mikroökonómia legfontosabb alapfogalmait, összefüggéseit mutatja.

Terjedelmi korlátok és a tárgy alapozó jellege miatt csak a legfontosabb összefüggések,
alapvetések összefoglalására törekedtünk. Bízunk abban, hogy a jelen jegyzettel
segítséget tudtunk nyújtani a gazdaságtan alapösszefüggéseinek megértésében:
Szerző és a Lektor

121

Mikrojegyzet Mérnök

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Mikrojegyzet Mérnök

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

ÓBUDAI EGYETEM

KELETI KÁROLY GAZDASÁGI KAR

Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes

Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes Óbudai Egyetem

Lektorálta: Dr. Medve András Ph.D.

Kiadja: Óbudai Egyetem

Copyright © Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes – Óbudai Egyetem, 2016.

Kézirat lezárva: 2016. február 20.

Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes Óbudai Egyetem

Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes Óbudai Egyetem

Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes Óbudai Egyetem

A közgazdaságtan, a mikro- és a makroökonómia fontos szerepet tölt be a

A mikro- és a makroökonómia segít a gazdaság eme bonyolult rendszerének

A gazdaságtan alapösszefüggéseinek megismeréséhez, a gazdaságban való eligazodáshoz

Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes Óbudai Egyetem

1.1. Miért fontos a közgazdaságtan mindenki számára?

Hasonlóképpen akkor is gazdasági döntést hozunk, ha felajánljuk a kertszomszédunknak,

A fenti döntések, amelyeket bemutattunk ránk, magánemberekre, azaz a háztartásokra

Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes Óbudai Egyetem

Sajnos az utóbbi időben a gazdasági – pénzügyi válság következményeként igen sok

Mindezek alapján megfogalmazhatjuk a gazdaság fogalmának általánosan elfogadott

A gazdaság nem más, mint a társadalom azon

Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes Óbudai Egyetem

1.1. ábra: A gazdasági tevékenység lényege

A gazdaság és a gazdasági tevékenység fogalmának tisztázása után célszerű még

A gazdálkodás nem más, mint egy tudatos döntési

Ezért fontos számunkra az, hogy a közgazdaságtan tanának segítségével megtanuljunk a

Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes Óbudai Egyetem

„MILYENNEK KELLENE LENNIE?”

Gondoljunk bele, a csupán pozitivista felfogás szerint a közgazdaságtan feladata

Az egyes közgazdaságtani ágak megismertetik velünk az ilyen hétköznapi, és első

1.2. Mivel foglalkozik a közgazdaságtan?

Közgazdaságtan tankönyvek sora kezdi azzal a tárgy bevezetését, hogy megpróbálja

A közgazdaságtan a szűkösség viszonyai közötti

A közgazdaságtan különbséget tesz aszerint a döntések között, hogy ki is hozza azokat,

Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes Óbudai Egyetem

1.2. ábra: A közgazdaságtan részei

A közgazdaságtan elméleti része a gazdaság leírásával foglalkozik más és más

− az egyes piaci szereplőkkel foglalkozik,

Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes Óbudai Egyetem

A alkalmazott közgazdaságtan az elméletben tapasztaltakra építve a gazdaság egyes

Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes Óbudai Egyetem

A közgazdaságtan három alapkérdése:

Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes Óbudai Egyetem

A közgazdaságtan tárgyának teljes körű megértéséhez hozzátartozik még a legfontosabb

A közgazdaságtan két legfontosabb alapelve:

1.3. Hogyan mérhetők és vizsgálhatók a gazdaságban történő

A közgazdaságtan ahhoz, hogy a gazdasági élet valóságáról valamiféle következtetést le

Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes Óbudai Egyetem

A mérésekből nyert adatokat skálákba lehet rendezni, melyek típusai az alábbiak:

Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes Óbudai Egyetem

Nézzünk néhány példát a fenti skálákra. Egyértelműen igen-nem skáláról beszélünk

Az adatok önmagában is nagyon hasznosak egy – egy következtetés levonására. Azonban

A modell nem más, mint a valóság leegyszerűsített

A modell megalkotáskor fokozott figyelemmel kell lenni az alapfeltevések

Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes Óbudai Egyetem

A modellek megismerése után szót kell még ejtenünk a mennyiségi összefüggések

A teljes mennyiség (Total, Ty) ismerete a

Az átlag mennyiség (Average, Az) kifejezi az egy

Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes Óbudai Egyetem

A határmennyiség (Marginal, My) a vizsgált

Továbbfolytatva a fenti elemzést a határmennyiség a kisgazda esetében azt jelenti, hogy

1.4. Kik mozgatják a gazdaságot?