Verhóczki László

Riemann-geometria

el®adásjegyzet

ELTE TTK Matematikai Intézet

Geometriai Tanszék
A jegyzetben használt jelölések a sokaságokkal kapcsolatosan

ui : Rm → R  a természetes i-edik koordináta-függvény az Rm téren.

M, N, B  dierenciálható sokaságok.
F(M )  az M sokaságon vett sima függvények gy¶r¶je.
v(f )  a sokaságon vett f függvénynek a v érint®vektor szerinti iránymenti deriváltja.
Tp M  az M sokaság érint®tere a p pontban.
(U, ξ)  egy térkép a sokaságon az U térképtartománnyal és a ξ térképezéssel.
xi = ui ◦ ξ : U → R  a ξ térképezés i-edik koordináta-függvénye.
∂
Xi =  a ξ térképezéshez tartozó i-edik alapvektormez® az U térképtartományon.
∂xi
X(M )  az M sokaságon vett vektormez®k tere.
Y (f )  az f ∈ F(M ) függvénynek az Y ∈ X(M ) vektormez® szerinti deriváltja.
[Y, Z]  az Y, Z vektormez®k Lie-zárójele.
T M  az M sokaság érint®nyalábja.
µ : M → N  dierenciálható leképezés.
T µ : T M → T N  a µ sima leképezés érint® leképezése (más szóval derivált leképezése).
I  az R számegyenes egy nyílt intervalluma.
u : I → I  identikus leképezés, azaz a természetes térképezés az I ⊂ R intervallumon,
mint sokaságon.
d d d 
(t)  az u térképezés alapvektora a t ∈ I helyen (t) ∈ Tt I, (t)(f ) = f 0 (t) .
du du du
σ : I → M  sima görbe az M sokaságon.
d   
σ̇(t) = T σ (t)  σ görbe érint®vektora a t ∈ I helyen σ̇(t)(f ) = (f ◦ σ)0 (t) .
du
1) Lineáris konnexiók vektornyalábokon

A brált nyaláb

1.1. Deníció. Legyenek E, B, F dierenciálható sokaságok és π : E → B egy sima

leképezés. Az (E, π, B, F ) négyest egy brált nyalábnak mondjuk, ha teljesül az alábbi
feltétel:
Tetsz®leges p ∈ B pontnak van olyan U nyílt környezete B -ben és az E beli π −1 (U ) nyílt
halmazon van olyan ϕ : π −1 (U ) → F sima leképezés, hogy a
π × ϕ : π −1 (U ) → U × F leképezés, ahol fennáll π × ϕ(w) = (π(w), ϕ(w)) tetsz®leges
w ∈ π −1 (U ) esetén, egy dieomorzmus.
Az E sokaságot totáltérnek, a B sokaságot bázistérnek, az F sokaságot brumtípusnak
nevezzük. A π sima leképezést (amely egy szubmerzió) a brált nyaláb projekciójának
hívjuk.
Megjegyzés. Magát az E totálteret is szokás brált nyalábnak nevezni. A denícióban
szerepl® π × ϕ leképezést a nyaláb egy lokális trivializálásának mondjuk. Emellett az
(π −1 (U ), π × ϕ) párra szokás használni a nyalábtérkép elnevezést is.
Világos, hogy tetsz®leges p ∈ B esetén a π −1 (p) részsokaság dieomorf a brumtípust
adó F sokasággal, hiszen a ϕ|π −1 (p) : π −1 (p) → F lesz¶kített leképezés egy dieomorz-
nus. Emiatt a π −1 (p) = Fp részsokaságot a nyaláb p ∈ B ponthoz tartozó brumának
mondjuk.
Megjegyzés. Tekintsük a π × ϕ : π −1 (U ) → U × F dieomorzmus ψ : U × F → π −1 (U )
inverz-leképezését. Ezt is szokás a nyaláb lokális trivializálásának nevezni. Célszer¶ még
megjegyezni, hogy tetsz®leges (p, f ) ∈ U × F esetén fennáll π ◦ ψ(p, f ) = p.
1.2. Deníció. Legyen adott egy (E, π, B, F ) brált nyaláb. Vegyünk olyan B -beli Uα
nyílt halmazokat, melyekhez megadhatóak (π −1 (Uα ), π×ϕα ) nyalábtérképek. Amennyiben
fennáll az ∪α∈A Uα = B összefüggés, akkor ezen nyalábtérképekr®l azt mondjuk, hogy
együttesen egy nyalábatlaszt alkotnak.
1.3. Deníció. Az (E, π, B, F ) brált nyaláb szelésén egy olyan Z : B → E sima
leképezést értünk, amelyre fennáll π ◦ Z = idB .

A vektornyaláb fogalma

1.4. Deníció. Legyen adott egy (E, π, B, F ) brált nyaláb. Ezt vektornyalábnak mond-
juk, ha az F brumtípus egy valós vektortér és a nyaláb brumai is valós vektorterek,
továbbá teljesül az alábbi feltétel:
A bázistér tetsz®leges pontjának van olyan U nyílt környezete B -ben és a π −1 (U ) nyílt
halmazon van olyan (π −1 (U ), π × ϕ) nyalábtérkép, hogy bármely p ∈ U esetén a ϕ sima
leképezésnek az Fp = π −1 (p) brumra vett lesz¶kítése egy lineáris izomorzmust ad az Fp
és F vektorterek között.
Megjegyzés. A vektornyalábra vonatkozó kézenfekv® példa az úgynevezett triviális nya-
láb. Legyen adott egy B sokaság és egy F vektortér. Vegyük az E = B × F szorzatsokasá-
got, melynek a {p} × F részsokaságain természetes módon adódik egy vektortér-struktúra.
Ekkor a π : B × F → B természetes projekcióval az (E, π, B, F ) vektornyalábot kapjuk.

1
1.5. Deníció. Legyen adott egy (E, π, B, F ) vektornyaláb. Ezt trivializálhatónak (illetve
parallelizálhatónak) mondjuk, ha meg lehet adni a nyalábnak olyan Z1 , . . . , Zr : B → E
szeléseit, hogy bármely p ∈ B pont esetén a Z1 (p), . . . , Zr (p) vektorok egy bázisát képezik
az Fp vektortérnek.
Megjegyzés. Tegyük fel, hogy az (E, π, B, F ) vektornyaláb trivializálható (vagy más
szóval parallelizálható). Jelölje r az F brumtípus dimenzióját. (Eszerint az F vektortér
izomorf az Rr térrel.) Vegyük a fenti deníciónak megfelel® Z1 , . . . , Zr : B → E szeléseket
és az F vektortér egy e1 , . . . , er bázisát.
Tekintsük most azt a ϕ : E → F leképezést, melyet az alábbiak szerint értelmezünk.
Tetsz®leges
Pr w ∈α E vektorhoz vegyük azon b (α = 1, . . . , r) számokat, melyekkel fennáll
α

a w = Pα=1 b Zα (π(w)) egyenl®ség. A totáltér w elemének a ϕ szerinti képe legyen

r
α=1 b eα . Világos, hogy ekkor a π × ϕ : E → B × F leképezés egy teljes
α
ϕ(w) =
térképezést ad a nyalábon.

A sokaság érint®nyalábja, mint vektornyaláb

Korábbi tanulmányokból már ismeretes, hogy dierenciálható sokaságot kaphatunk az

alábbi Állításban leírt konstrukció alkalmazásával.
1.1. Állítás. Legyen adva egy M halmaz és olyan { (Uα , ξα ) | α ∈ A } párok rendszere,
ahol bármely α ∈ A mellett Uα ⊂ M és ξα : Uα → Rm egy injektív leképezés, továbbá
igazak a következ®k:
(1) ∪α∈A Uα = M .
(2) Tetsz®leges α, β ∈ A esetén a ξα (Uα ∩ Uβ ) halmaz nyílt Rm -ben, és a
ξβ ◦ ξα−1 : ξα (Uα ∩ Uβ ) ⊂ Rm → Rm leképezés C ∞ -osztályú, amennyiben Uα ∩ Uβ 6= ∅.
(3) Az A indexhalmaz megszámlálható.
(4) Bármely p, q ∈ M elemekhez vagy létezik olyan α ∈ A, hogy p, q ∈ Uα , vagy pedig
vannak olyan α, β indexek, hogy fennáll p ∈ Uα , q ∈ Uβ és Uα ∩ Uβ = ∅.
Ekkor az M egyértelm¶en tehet® dierenciálható sokasággá oly módon, hogy az adott
(Uα , ξα ) párok mindegyike a dierenciálható struktúrát meghatározó teljes atlasznak egy
térképe.
Bizonyítás.
Tetsz®leges α ∈ A indexnél a ξα : Uα → Rm injektív leképezésnek egy homeomorzmust
kell adnia az M -beli Uα nyílt halmaz és az Rm -beli ξα (Uα ) nyílt halmaz között. Ez a
feltétel már egyértelm¶en meghatározza az M -beli topológiát, amelynél egy V halmaz
nyílt M -ben pontosan akkor, ha ξα (Uα ∩ V ) nyílt Rm -ben bármely α ∈ A mellett.
A feltételek következtében M egy lokálisan euklideszi tér ezzel a topológiával, konk-
rétan az M egy m-dimenziós topologikus sokaság. Az (Uα , ξα ) párok az M topologikus
sokaság térképei, és a (2) feltétel miatt a térképek C ∞ -kompatibilisek. Ily módon egyér-
telm¶en meghatároznak egy dierenciálható struktúrát.
A (3) feltétel miatt az M topologikus tér megszámlálható bázisú, és a (4) feltétel
következtében egy Hausdor-tér. 

Legyen adott egy M sima sokaság, amelynek dimenziója m. Tekintsük a sokaság pontjai-
ban értelmezett diszjunkt érint®terek T M = ∪p∈M Tp M unióját. Legyen π : T M → M az
a leképezés, amelyre bármely p ∈ M pont és v ∈ Tp M érint®vektor esetén fennáll π(v) = p.

2
 Vegyük egy (U, ξ) térképét az M sokaságnak. A ξ térképezés koordinát-függvényeire az
x = ui ◦ ξ jelölést alkalmazzuk. Vezessük be a T U = ∪p∈U Tp M jelölést. Eszerint T U egy
i

részhalmaza T M -nek. A ξ -hez rendeljük hozzá azt a ξ¯ : T U → R2m injektív leképezést,

amelyre bármely w ∈ T U esetében fennáll
¯
ξ(w) = (x1 ◦ π(w), . . . , xm ◦ π(w), dx1 (w), . . . , dxm (w)).
Közvetlen számolással ellen®rizhet®, hogy amennyiben az M -nek egy másik (V, η) tér-
képét vesszük és U ∩ V 6= ∅, akkor a ξ(T¯ U ∩ T V ) = ξ(U ∩ V ) × Rm halmaz nyílt R2m -ben,
továbbá a η̄ ◦ ξ¯−1 : ξ(T
¯ U ∩ T V ) → R2m leképezés C ∞ -osztályú.
1.6. Deníció. Legyen { (Uα , ξα ) | α ∈ A } az M térképeib®l álló olyan atlasz, ahol
az A indexhalmaz megszámlálható. Az ebb®l nyert { (T Uα , ξ¯α ) | α ∈ A } párok rend-
szere egyértelm¶en meghatároz egy topológiát és egy dierenciálható struktúrát az M
érint®vektorainak T M halmazán. Ezt a T M dierenciálható sokaságot az M sokaság
érint®nyalábjának mondjuk.
A T M érint®nyalábbal kapcsolatosan megmutatjuk, hogy a (T M, π, M, Rm ) négyes
egy vektornyalábot ad.
Legyen (U, ξ) egy térképe az M sokaságnak. Tekintsük most azt a ϕ : T U → Rm
leképezést, amelyre teljesül ϕ(w) = (dx1 (w), . . . , dxm (w)) tetsz®leges w ∈ T U ra. Ha
veszünk
Pm egy p ∈
U pontot és ϕnek a Tp M re való lesz¶kítését, akkor nyilván fennáll
ϕ i=1 a i ∂
∂xi
(p) = (a1 , . . . , am ) bármely ai valós számokra. Ily módon a ϕ leképezésnek
a brumokra (azaz a pontbeli érint®terekre) vett lesz¶kítései lineáris izomorzmusok.
Megjegyzés. A továbbiakban, amikor a T M érint®nyalábról szólunk, azon egy vektor-
nyalábot értünk. A T M érint®nyalábon a fentiek során értelmezett (T U, ξ) ¯ térképeket
fogjuk használni, melyeket az M sokaság (U, ξ) térképei alapján értelmeztünk. Mint is-
meretes, ha a ξ térképezés koordinát-függvényei xi = ui ◦ ξ (i = 1, . . . , m), akkor az
érint®nyalábon vett ξ¯ térképezés x̄l = ul ◦ ξ¯ (l = 1, . . . , 2m) koordináta-függvényeire fenn-
áll x̄i = xi ◦ π, x̄m+i = dxi (i = 1, . . . , m).
Megjegyzés. Világos, hogy ha az M sokaságon veszünk egy Z ∈ X(M ) vektormez®t,
akkor az egy szelését adja a T M érint®nyalábnak.
Megjegyzés. Könny¶ belátni, hogy ha az M sokaság nem irányítható, akkor a T M
érint®nyaláb nem lehet trivializálható.
Megjegyzés. Tekintsük az S 2 szférát, mint az R3 tér egy részsokaságát. Mint ismeretes,
az S 2 irányítható, de ezen a szférán nem adható meg olyan sima érint®leges vektormez®,
amely sehol sem t¶nik el. Ennek következtében az S 2 szféra T S 2 érint®nyalábja sem
trivializálható.

3
További fogalmak vektornyalábokra
Legyen adott egy (E, π, B, F ) vektornyaláb. Vegyük a nyaláb Y, Z : B → E szeléseit és
egy f ∈ F(B) függvényt. Mivel a nyaláb brumai vektorterek ezért értelmezni lehet az
Y + Z és f Y szeléseket, melyekre fennáll (Y + Z)(p) = Y (p) + Z(p) és (f Y )(p) = f (p)
tetsz®leges p ∈ B pontra.
Világos, hogy a vektornyaláb szelései egy modulust alkotnak a bázistéren vett sima
függvények F(B) gy¶r¶je felett, továbbá egy vektorteret az R számtest felett. A további-
akban a vektornyaláb szeléseinek terét (illetve modulusát) C(E) fogja jelölni.
Megjegyzés. Az F(B) gy¶r¶ feletti C(E) modulusnak pontosan akkor van bázisa, ha az
E vektornyaláb trivializálható.
1.7. Deníció. Legyen U a B bázistér egy nyílt részhalmaza. A vektornyalábnak az
U nyílt részhalmazon vett lokális szelésén egy olyan Z : U → E sima leképezést értünk,
amelyre teljesül π ◦ Z = idU .
1.8. Deníció. Legyen U egy nyílt részhalmaz a B bázistérben. Ekkor
EU = { w ∈ E | π(w) ∈ U } = π −1 (U ) egy nyílt részhalmaza E nek. Vegyük a lesz¶kí-
téssel nyert π|EU : EU → U sima leképezést, továbbá az Fp (p ∈ U ) részsokaságokon az
eredeti vektortér-struktúrát. Világos, hogy ekkor az (EU , π|EU , U, F ) négyes egy vektor-
nyalábot képez. Ezt a továbbiakban az E nyaláb U ⊂ B nyílt halmaz feletti résznyaláb-
jának mondjuk.
1.9. Deníció. Legyenek adva az (E, π, B, F ) és (Ê, π̂, B̂, F̂ ) vektornyalábok. Egy
χ : E → Ê sima leképezést vektornyaláb-homomorzmusnak mondunk, ha teljesülnek az
alábbi feltételek:
(1) A bázisterek között van egy olyan µ : B → B̂ sima leképezés, hogy fennáll π̂◦χ = µ◦π .
(2) Tetsz®leges p ∈ B esetén χnek az Fp brumra vett lesz¶kítése egy lineáris leképezést
ad az Fp vektortérb®l az F̂µ(p) vektortérbe.
Megjegyzés. Vektornyaláb-izomorzmus esetében a fenti denícióban szerepl® feltétele-
ken túl a χ leképezést®l még azt is megköveteljük, hogy dieomorzmus legyen.
Világos, hogy egy vektornyaláb pontosan akkor parallelizálható, ha izomorf egy triviális
nyalábbal.
Megjegyzés. A M és N sima sokaságok között legyen adott egy µ : M → N sima
leképezés. Ekkor a T µ : T M → T N érint®leképezés egy vektornyaláb-homomorzmust
ad a T M és T N érint®nyalábok között.

A vektornyaláb kitüntetett térképezései

Legyen adott az (E, π, B, F ) vektornyaláb. A továbbiakban a B bázistér dimenzióját
jelölje m, az F brumtípus dimenzióját pedig r.
Tekintsük a nyaláb egy olyan (π −1 (U ), π × ϕ) nyalábtérképét, ahol a B bázistérbeli
U nyílt halmaz a B sokaság egy (U, ξ) térképének a tartománya. Vegyük észre, hogy
megfelel® lesz¶kítéssel ez elérhet®. A szokásoknak megfelel®en a ξ térképezés koordináta-
függvényei legyenek xi = ui ◦ ξ (i = 1, . . . , m).
Rögzítsünk az F vektortérben egy e1 , . . . , er bázist. Az F brumtípuson vett lineáris
formák F ∗ terében a duális bázis legyen ε1 , . . . , εr .

4
 Tekintsük most azt a ξ¯ : π −1 (U ) → Rm+r leképezést, ahol tetsz®leges w ∈ π −1 (U )
esetén fennáll
¯
ξ(w) = (x1 ◦ π(w), . . . , xm ◦ π(w), ε1 ◦ ϕ(w), . . . , εr ◦ ϕ(w)) (1.1)
¯ pár egy térképe a E totáltérnek. A ξ¯ térképezés koordináta-
Világos, hogy a (π −1 (U ), ξ)
függvényeire az x̄ = x ◦ π (i = 1, . . . , m), z α = εα ◦ ϕ (α = 1, . . . , r) jelölést fogjuk
i i

alkalmazni. Eszerint teljesül ui ◦ ξ¯ = x̄i és um+α ◦ ξ¯ = z α .

Vegyük a π × ϕ : EU → U × F dieomorzmus ψ : U × F → EU inverz-leképezését.
Egy α ∈ {1, . . . , r} indexnél legyen Zα : U → E az a leképezés, amelyre tetsz®leges p ∈ U
pontban fennáll Zα (p) = ψ(p, eα ). Az U tartományon ily módon értelmezett Z1 , . . . , Zr
lokális szelésekre nyilván igaz az, hogy egy tetsz®leges p ∈ U pontban vett értékeik egy
bázisát adják az Fp vektortérnek.
Megjegyzés. Célszer¶ megjegyezni, hogy az E totáltéren vett (π −1 (U ), ξ) ¯ térképet a
vektornyaláb (π −1 (U ), π × ϕ) nyalábtérképe és a B bázistér (U, ξ) térképe, továbbá az F
brumtípus egy e1 , . . . , er bázisa alapján értelmeztük. A továbbiakban rendre ilyen speci-
¯ térképeket fogunk alkalmazni a különböz® leképezések lokális koordináta-
ális (π −1 (U ), ξ)
kifejezéseinek a leírására.

Az indukált vektornyaláb

Legyen adott az (E, π, B, F ) vektornyaláb és egy N sokaságon vett µ : N → B sima

leképezés. Tekintsük a µ∗ E = {(q, w) ∈ N × E | µ(q) = π(w) } halmazt, amely egy
részhalmaza az N × E szorzatsokaságnak. Ezen adódik a % : µ∗ E → N természetes
projekció, amelyre igaz %(q, w) = q bármely (q, w) ∈ µ∗ E esetén. Világos, hogy ezzel a
projekcióval fennáll %−1 (q) = {q} × Fµ(q) , ahol q ∈ N . Ezen a halmazon pedig nyilván
adódik egy természetes vektortér-struktúra.
Belátható, hogy µ∗ E egy részsokasága az N × E szorzatsokaságnak. Jelölje n az
N sokaság dimenzióját. Legyen ω : N × E → B × B az a sima leképezés, amelyre
fennáll ω(q, w) = (µ(q), π(w)). Vegyük B × B -ben a B̃ = { (p, p) | p ∈ B } részsokaságot,
amellyel fennáll µ∗ E = ω −1 (B̃). Könnyen igazolható, hogy ω egy transzverzálisan reguláris
leképezés a B̃ részsokasághoz. Emiatt a µ∗ E = ω −1 (B̃) halmaz egy olyan részsokaság
N × E -ben, amelynek kodimenziója ugyancsak m. Ebb®l pedig már adódik, hogy µ∗ E
egy zárt, (n + r)-dimenziós részsokaság N × E -ben.
Legyen V egy olyan nyílt halmaza az N sokaságnak, amelyhez létezik olyan
(π (U ), π × ϕ) nyalábtérkép, hogy µ(V ) ⊂ U . Tekintsük a %−1 (V ) halmazon azt a
−1

ϕ̂ : %−1 (V ) → F leképezést, amelyre teljesül ϕ̂(q, w) = ϕ(w) bármely (q, w) ∈ %−1 (V )

esetén. Igazolható, hogy ekkor a % × ϕ̂ : %−1 (V ) → V × F leképezés egy lokális trivializást
ad a µ∗ E sokaságon.
A fent leírtak alapján a (µ∗ E, %, N, F ) négyes egy vektornyalábot ad.
1.10. Deníció. A (µ∗ E, %, N, F ) vektornyalábot a µ : N → B sima leképezés által
indukált vektornyalábnak nevezzük.

5
A leképezés menti szelések (leképezés menti vektormez®k)
Legyen adott az (E, π, B, F ) vektornyaláb. Vegyünk egy N sokaságot és egy µ : N → B
sima leképezést a nyaláb B bázisterébe.
1.11. Deníció. Az (E, π, B, F ) vektornyalábnak a µ leképezés mentén vett szelésén egy
olyan Y : N → E dierenciálható leképezést értünk, amelyre teljesül π ◦ Y = µ.
Megjegyzés. Mivel a fenti denícióban szerepl® Y : N → E függvény értékei vektorok,
Y -ra szokás alkalmazni a µ leképezés menti vektormez® elnevezést is.
Megjegyzés. Világos, hogy a µ leképezés mentén vett szelések egy modulust képeznek az
N sokaságon vett sima függvények F(N ) gy¶r¶je felett. A továbbiakban erre a modulusra
a Cµ (E) jelölést alkalmazzuk.
Megjegyzés. Könny¶ belátni, hogy egy természetes megfeleltetést lehet létesíteni a µ
leképezés mentén vett szelések és a (µ∗ E, %, N, F ) indukált nyaláb szelései között.
Amennyiben Y egy szelés (más szóval vektormez®) µ mentén, akkor ennek megfelel
azon Ŷ : N → µ∗ E szelés, amelyre fennáll Ŷ (q) = (p, Y (q)) tetsz®leges q ∈ N pontban.
Megjegyzés. A továbbiakban az indukált nyaláb szeléseinek C(µ∗ E) terét azonosítjuk a
µ leképezés mentén vett szelések Cµ (E) terével.

A lineáris konnexió értelmezése

Legyen adott egy (E, π, B, F ) vektornyaláb. Emlékezzünk rá, hogy a vektornyaláb sze-
léseinek terét C(E) jelöli. A továbbiakban a szelés elnevezés mellett a nyalábhoz tartozó
vektormez® elnevezést is alkalmazzuk. A B bázistéren vett sima vektormez®k terére az
X(B) jelölést használjuk, azonban célszer¶ itt megjegyezni, hogy fennáll X(B) = C(T B).
1.12. Deníció. A vektornyalábon vett lineáris konnexión egy olyan
∇ : X(B) × C(E) → C(E) leképezést értünk, amelyre tetsz®leges X, X̂ ∈ X(B) vektorme-
z®k, Z, Ẑ ∈ C(E) szelések és f ∈ F(B) függvény esetén fennállnak az alábbi összefüggések:
(1) ∇(X + X̂, Z) = ∇(X, Z) + ∇(X̂, Z),
(2) ∇(f X, Z) = f · ∇(X, Z),
(3) ∇(X, Z + Ẑ) = ∇(X, Z) + ∇(X, Ẑ),
(4) ∇(X, f Z) = f · ∇(X, Z) + (Xf ) Z .
A ∇(X, Z) vektormez®t a Z szelés X szerinti kovariáns deriváltjának mondjuk. A
továbbiakban a ∇(X, Z) helyett inkább a ∇X Z jelölést fogjuk alkalmazni a kovariáns
deriváltra. Ez ugyanis egyértelm¶bben fejezi ki, hogy a Z szelésnek az X irányában vett
kovariáns deriváltjáról van szó.
Megjegyzés. Könnyen lehet példát mutatni a kovariáns deriválásra. Tegyük fel, hogy az
E vektornyaláb trivializálható. Eszerint léteznek olyan Z1 , . . . , Zr : B → E szelések, hogy
tetsz®leges p ∈ B pontban a Z1 (p), . . . , Zr (p) vektorok egy bázisát adják az Fp brumnak,
mint vektortérnek. Rögzítsük ezen Z1 , . . . , Zr ∈ C(E) szeléseket.
Tetsz®leges X ∈ X(B) és Y ∈ C(E) esetén vegyük azon egyértelm¶en Pr meghatározott
η ∈ F(B) (α = 1, . . . , r) függvényeket,
α
Pr melyekkel fennáll Y = α=1 η Zα . Könny¶
α

igazolni, hogy a ∇(X, Y ) = α=1 (Xη ) Zα összefüggéssel leírt ∇ : X(B) × C(E) → C(E)
α

leképezés egy kovariáns deriválást ad a vektornyalábon.

6
 Ezen ∇ lineáris konnexió esetében tehát bármely X ∈ X(B) vektormez®vel fennáll
∇X Zα = 0 (α = 1, . . . , r). Emiatt a Zα szeléseket párhuzamosaknak mondjuk.
Megjegyzés. Az egységosztás módszerét alkalmazva igazolható, hogy bármely vektor-
nyalábon meg lehet adni egy lineáris konnexiót.
A továbbiakban feltesszük, hogy a (E, π, B, F ) vektornyalábon adva van egy ∇ lineáris
konnexió. A dudorfüggvény alkalmazásával igazolni lehet az alábbi kijelentést.
1.2. Állítás. Legyenek adva a bázistéren olyan X, X̂ ∈ X(B) vektormez®k és a nyaláb
olyan Z, Ẑ ∈ C(E) szelései, hogy valamely U ⊂ B nyílt halmazon fennáll X|U = X̂|U ,
illetve Z|U = Ẑ|U . Ekkor tetsz®leges egy p ∈ U pontban fennáll (∇X Z)(p) = (∇X̂ Ẑ)(p).

Mivel a ∇ : X(B) × C(E) leképezés az els® változójában F(B)-lineáris, könnyen iga-

zolható az alábbi kijelentés is.
1.3. Állítás. Legyenek adva a bázistéren az az X, X̂ ∈ X(B) vektormez®k és egy
Z ∈ C(E) szelés. Amennyiben egy p ∈ B pontban fennáll X(p) = X̂(p), akkor (∇X Z)(p) =
(∇X Z)(p) teljesül.
A fenti állítás alapján már értelmezni lehet egy szelésnek (a vektornyaláb egy vektor-
mez®jének) a kovariáns deriváltját a bázistér egy érint®vektorára vonatkozóan.
1.13. Deníció. Legyen adott egy Y ∈ C(E) sima szelése a vektornyalábnak és egy
v ∈ Tp B (p ∈ B) érint®vektor. Vegyünk egy olyan X ∈ X(B) vektormez®t, amelyre fennáll
X(p) = v . Az Y mez®nek a v vektor szerinti kovariáns deriváltján a ∇v Y = ∇X Y (p)

vektort értjük.
A lineáris konnexió Christoelféle szimbólumai egy adott térképezésekre nézve
Az 1.2. Állítás alapján, ha vesszük a B bázistér egy U nyílt részhalmazát, akkor a ∇
természetes módon meghatároz egy lineáris konnexiót az (EU , π|EU , U, F ) nyílt résznya-
lábon. Emiatt tetsz®leges X ∈ X(U ) és Z ∈ C(EU ) vektormez®k esetén deniálni tudjuk a
∇X Z ∈ C(EU ) szelést.
Tekintsük a vektornyalábnak egy olyan (π −1 (U ), π × ϕ) nyalábtérképét, ahol az U térkép-
tartománya a B egy ξ térképezésének. Az (U, ξ) térkép bázisvektormez®ire alkalmazzuk
∂
az Xi = (i = 1, . . . , m) jelölést. Vegyük a brumtípust adó F vektortér egy e1 , . . . , er
∂xi
bázisát. Tekintsük a vektornyaláb azon Zα (α = 1, . . . , r) lokákis szeléseit az U tarto-
mány felett, melyekre fennáll ϕ ◦ Zα (p) = eα tetsz®leges p ∈ B esetén. Fejezzük ki a
∇Xi Zα ∈ C(EU ) vektormez®t a

∇Xi Zα = rβ=1 Γiβα · Zβ

P

alakban a megfelel® Γiβα ∈ F(U ) függvényekkel.

1.14. Deníció. A Γiβα : U → R (i = 1, . . . , m, α, β = 1, . . . , r) dierenciálható
függvényeket a vektornyalábon vett ∇ lineáris konnexió Xi ∈ X(U ) és Zα ∈ C(EU ) lokális
bázismez®kre vonatkozó Christoel-féle szimbólumainak nevezzük.
A Christoel-féle szimbólumok ismeretében (lokálisan)
P le tudjuk írni P
a lineáris konne-
xiót. Tekintsük a térképezés U tartományán vett Y = m i=1 η i
X i , Z = r
α=1 ζ Zα sima
α

7
vektormez®ket, ahol η i , ζ α ∈ F(U ). A kovariáns deriválás tulajdonságait felhasználva a
r 
X m X
X r 
∇Y Z = Y (ζ β ) + Γiβα · η i · ζ α Zβ (1.2)
β=1 i=1 α=1

összefüggést kapjuk, ahol Y (ζ β ) = m i=1 η · ∂xi (ζ ).

i ∂ β
P
A Z ∈ C(EU ) lokális szelésnek egy p ∈ U pontban vett v = m i i
P
i=1 a · Xi (p) (a ∈ R)
érint®vektor szerinti kovariáns deriváltjára az (1.2) egyenl®ségb®l a
r 
X m X
X r 
∇v Z = v(ζ β ) + Γiβα (p) · ai · ζ α (p) Zβ (p) (1.3)
β=1 i=1 α=1

kifejezés adódik, amelyben ai = dxi (v).

Az (1.3) összefüggés alapján már könnyen igazolható az alábbi kijelentés. Eszerint a
∇v Z kovariáns derivált csak attól függ, hogy a Z szelés miként változik egy a bázistérben
vett olyan görbe mentén, amelynek érint®vektora éppen v .
1.4. Állítás. Legyen adott egy σ : I → B sima görbe és olyan Z, Ẑ ∈ C(E) vektormez®k,
melyekre fennáll Z ◦ σ = Ẑ ◦ σ . Ekkor tetsz®leges t ∈ I helyen teljesül a ∇σ̇(t) Z = ∇σ̇(t) Ẑ
összefüggés.

A konnexió leképezés
Legyen adott egy (E, π, B, F ) vektornyaláb és azon egy ∇ lineáris konnexió. Vegyük az
E totális tér T E érint®nyalábját. A továbbiakban jelölje % : T E → E a T E érint®nyaláb
természetes projekcióját E -re. Mint ismeretes, a (T E, %, E, Rm+r ) négyes is egy vektor-
nyalábot képez. Az alábbiak során megmutatjuk, hogy a ∇ kovariáns deriválás kifejezhet®
egy vektornyaláb homomorzmus segítségével.
1.5. Állítás. Egyértelm¶en létezik egy olyan K : T E → E vektornyaláb homomorzmus,
amellyel tetsz®leges Z szelés és v ∈ T B érint®vektor esetén fennáll ∇v Z = K ◦ T Z(v).
Bizonyítás.
Vegyük a korábban bevezetett (U, ξ) bázistérbeli térképet és a (π −1 (U ), π × ϕ) nyaláb-
térképet, továbbá az F brumtípus egy e1 , . . . , er bázisát. Ezekb®l az (1.1) összefüggés
alapján nyerjük a (π −1 (U ), ξ)¯ térképezést a totális téren, melynek koordináta-függvényei
i i
x̄ = x ◦ π (i = 1,P . . . , m) és z α = εα ◦ ϕ (α = 1, . . . , r). Fejezzük ki a v ∈ Tp B
érint®vektort a Pv= m i=1 a ∂xi (p) alakban, a Z vektormez®nek az U -ra vett lesz¶kítését
i ∂

pedig a Z|U = rα=1 ζ α Zα formában a ζ α ∈ F(U ) függvényekkel. Ekkor a totáltéren vett

speciális térképezés miatt fennáll z α ◦ Z = ζ α . Legyen a Z ∈ C(E) szelés p pontbeli értéke
w, vagyis legyen w = Z(p). Ekkor azt kapjuk, hogy a T Z(v) ∈ Tw E vektorra igaz

T Z(v)(x̄i ) = v(x̄i ◦Z) = v(xi ◦π◦Z) = v(xi ) = ai , illetve T Z(v)(z α ) = v(z α ◦Z) = v(ζ α ) .

Ily módon a bázistétel alapján fennáll a

m r
X ∂ X ∂
T Z(v) = ai
i
(w) + v(ζ α ) α (w) (1.4)
i=1
∂ x̄ α=1
∂z

8
egyenl®ség.
A totáltér egy w pontbeli Tw E érint®terében vegyünk egy u vektort, amely el®állítható
a bázisvektorokból az m r
i ∂ ∂
X X
u= a i
(w) + cα α (w)
i=1
∂ x̄ α=1
∂z

alakban valamely ai , cα ∈ R együtthatókkal. Tekintsük ezen a vektortéren azt a Kw =

K|Tw E : Tw E → Fπ(w) lineáris leképezést, amelyre tetsz®leges u vektor esetében fennáll
r
X m X
X r
β
Γiβα (p) · ai · z α (w) · Zβ (p). (1.5)


Kw (u) = c +
β=1 i=1 α=1

Vegyük észre, hogy az (1.3), (1.4) és (1.5) összefüggések szerint csakis ezekkel a
Kw (w ∈ E) leképezésekkel teljesül a ∇v Z = K ◦ T Z(v) egyenl®ség bármely v ∈ T B és
Z ∈ C(E) esetén. A fentiekb®l egyúttal az is következik, hogy a Kw leképezés nem függ a
térképezések megválasztásától.
Világos, hogy a Kw (w ∈ E) leképezésekkel a teljes T E érint®nyalábon nyerünk egy
K : T E → E vektornyaláb homomorzmust. 

1.15. Deníció. Az el®bbiek során értelmezett K : T E → E vektornyaláb homomorz-

must a ∇ kovariáns deriváláshoz rendelt konnexió leképezésnek nevezzük.
Megjegyzés. A K konnexió leképezésnek az E, B bázisterek közötti π : E → B leképezés
felel meg, azaz teljesül π ◦ K = π ◦ %.

A nyaláb érint®terének vertikális és horizontális alterei

A továbbiakban feltesszük, hogy az (E, π, B, F ) vektornyalábon adva van egy ∇ lineáris
konnexió.
1.16. Deníció. A vektornyaláb w ∈ E pontbeli vertikális alterén a Tw E érint®tér
Vw E = { u ∈ Tw E | T π(u) = 0 } alterét értjük.
Alkalmazzuk az el®z®ekben is használt speciális térképezést. Könnyen adódik, hogy
fennállnak a
T π( ∂∂x̄i (w)) = ∂∂x̄i (π(w)), T π( ∂z∂α (w)) = 0
∂
egyenl®ségek. Eszerint a Vw E vertikális altér megegyezik a (w) (α = 1, . . . , r) vek-
∂z α
torok által generált altérrel. Amennyiben a brumok érint®tereit, mint az E totáltér
érint®tereinek az altereit tekintjük, akkor nyilván teljesül a Vw E = Tw Fπ(w) egyenl®ség.
1.17. Deníció. A lineáris konnexióval ellátott vektornyaláb w ∈ E pontbeli horizontális
alterén a Tw E érint®tér Hw E = { u ∈ Tw E | Kw (u) = 0 } alterét értjük.
1.6. Állítás. Tetsz®leges w ∈ E pontban a Tw E érint®tér a Vw E és Hw E alterek direkt
összege.
Bizonyítás.
¯ nyalábtérképet. Az (1.5) kifejezés
A továbbiakban is alkalmazzuk a speciális (π −1 (U ), ξ)

9
alapján egy w ∈ π −1 (U ) pontbeli u = m
Pr
α=1 c ∂z α (w) vektor a Tw E érin-
i ∂ α ∂
P
i=1 a ∂ x̄i (w) +
t®térben akkor eleme a Hw E horizontális altérnek, ha az (a1 , . . . , am , c1 , . . . cr ) koordinátái
kielégítik a
m X
X r 
β
c + Γiβα (π(w)) · z (w) · ai = 0
α
(β = 1, . . . , r)
i=1 α=1

lineáris egyenletrendszert. Emiatt a Hw E horizontális altér m-dimenziós.

Ismeretes, hogy az u vektor akkor vertikális, ha ai = 0 (i = 1, . . . , m) teljesül. Ebb®l
viszont már következik, hogy az m-dimenziós Hw E horizontális altérnek és az r-dimenziós
Vw E vertikális altérnek csupán a nullvektor a közös eleme. 

A leképezés menti vektormez®k kovariáns deriváltja

Legyen adott egy (E, π, B, F ) vektornyaláb és azon egy egy ∇ lineáris konnexió. Az
el®z®ekben leírtaknak megfelel®en a ∇ kovariáns deriválás meghatároz egy K : T E → E
konnexió leképezést.
Tekintsünk egy µ : N → B sima leképezést és az általa indukált µ∗ E vektornyalábot.
Mint ismeretes, az indukált nyaláb szeléseinek C(µ∗ E) terét azonosítani lehet a µ leképezés
menti szelések (vagy más szóval a leképezés menti vektormez®k) Cµ (E) terével.
Vegyünk egy Y : N → E szelést (más szóval vektormez®t) a µ leképezés mentén.
Eszerint az Y sima leképezésre fennáll π ◦ Y = µ. Legyen v ∈ Tq N egy érint®vektor egy
q ∈ N pontban. A K konnexió leképezés alapján értelmezni lehet az Y ∈ Cµ (E) mez® v
irányú kovariáns deriváltját.
1.18. Deníció. Az Y ∈ Cµ (E) vektormez®nek a v ∈ Tq N vektor szerinti kovariáns
deriváltján az Fµ(q) brum ∇µv Y = K ◦ T Y (v) vektorát értjük.
Megjegyzés. Az Y ∈ Cµ (E) mez® v szerinti kovariáns deriváltjára ∇µv Y mellett a
∇µ (v, Y ) jelölést is alkalmazni fogjuk.
¯ térképét, ahol
Vegyük az (E, π, B, F ) vektornyaláb egy olyan kitüntetett (π −1 (U ), ξ)
µ(q) ∈ U . Ekkor a V = µ (U ) halmaz nyílt N -ben. Ha vesszük az Y mez®nek a
−1

V = µ−1 (U ) nyílt halmazra

Pr való lesz¶kítését, akkor az valamely η α ∈ F(V ) függvényekkel
kifejezhet® az Y |V = α=1 η · (Zα ◦ µ) alakban. Vezessük be az Y (q) = w jelölést. A jól
α

ismert bázistétel szerint a Tw E érint®tér T Y (v) vektora el®áll a

m r
X
i ∂ X ∂
T Y (v) = T Y (v)(x̄ ) · i (w) + T Y (v)(z α ) · α (w)
i=1
∂ x̄ α=1
∂z

alakban. Mivel igaz x̄i ◦ Y = xi ◦ µ és z α ◦ Y = η α , az alábbi kifejezést kapjuk

m r
X
i ∂ X ∂
T Y (v) = T µ(v)(x ) · i (w) + v(η α ) · α (w).
i=1
∂ x̄ α=1
∂z

Az (1.5) összefüggés alapján a ∇µv Y = K ◦ T Y (v) kovariáns deriváltra fennáll

r
X m X
X r
∇µv Y β
Γiβα (µ(q)) · dxi (T µ(v)) · η α (q) · Zβ (µ(q)) . (1.6)


= v(η ) +
β=1 i=1 α=1

10
 Pm
Ha felhasználjuk
 a T µ(v) = dxi (T µ(v)) · ∂x∂ i (µ(q)) kifejezést, akkor a ∇T µ(v) Zα =
i=1 
Pr Pm β
i=1 Γi α (µ(q)) · dx (T µ(v)) · Zβ (µ(q)) egyenl®ség adódik. Emiatt az (1.6) egyen-
i
β=1
l®ségb®l már következik, hogy a ∇µv Y = K ◦ T Y (v) kovariáns deriváltra teljesül
r
X r
X
∇µv Y = β
v(η ) · Zβ (µ(q)) + η α (q) · ∇T µ(v) Zα . (1.7)
β=1 α=1

Megjegyzés. A leképezés menti vektormez® (más szóval szelés) kovariáns deriváltját a

szakirodalomban szokás automatikusan az (1.7) egyenlettel deniálni.
Az (1.7) összefüggés alapján már könnyen igazolható az alábbi kijelentés.
1.7. Állítás. Tetsz®leges Y ∈ Cµ (E) mez®, f ∈ F(N ) függvény és v ∈ Tq N vektor esetén
teljesül ∇µv (f Y ) = v(f ) · Y (q) + f (q) · ∇µv Y .

Megjegyzés. A kés®bbiek során majd ki fogjuk használni az alábbi kapcsolatot. Amennyi-

ben a vektornyalábnak vesszük egy Z ∈ C(E) szelését, akkor a Z ◦ µ : N → E leképezés
egy vektormez®t ad µ mentén. Az 1.18. Denícióból adódik, hogy ennek egy v ∈ Tq N
vektor irányában vett kovariáns deriváltjára igaz
∇µv (Z ◦ µ) = ∇T µ(v) Z, vagyis ∇µ (v, Z ◦ µ) = ∇(T µ(v), Z).

A fenti megjegyzés egy általánosításának fogható fel a következ® állítás.

1.8. Állítás. Legyen adott egy P dierenciálható sokaság és egy λ : P → N sima
leképezés. Tekintsünk egy Y ∈ Cµ (E) szelést és az abból nyert Y ◦ λ : P → E vektormez®t
a µ ◦ λ : P → B leképezés mentén. Ekkor tetsz®leges v ∈ Tp P (p ∈ P ) vektorral fennáll
µ
∇µ◦λ
v (Y ◦ λ) = ∇T λ(v) Y, vagyis ∇µ◦λ (v, Y ◦ λ) = ∇µ (T λ(v), Y ).
Bizonyítás.
Akárcsak az el®bbi megjegyzés, ez az állítás következik az 1.18. Denícióból és az érint®
leképezésre vonatkozó láncszabályból:
µ
∇µ◦λ
v (Y ◦ λ) = K ◦ T (Y ◦ λ)(v) = K ◦ T Y (T λ(v)) = ∇T λ(v) Y. 

Természetesen deniálni lehet a µ : N → B leképezés menti vektomez®k kovariáns

deriváltját az N sokaságon vett vektormez®kre vonatkozóan is.
1.19. Deníció. Tekintsünk az N sokaságon egy A ∈ X(N ) vektormez®t. Az Y ∈ Cµ (E)
vektormez® A szerinti kovariáns deriváltján a ∇µA Y = K ◦ T Y ◦ A leképezés menti mez®t
értjük.
Világos, hogy a ∇µA Y ∈ Cµ (E) vektormez®re tetsz®leges q ∈ N pontban teljesül
(∇µA Y )(q) = ∇µA(q) Y .
Az (1.6) összefüggés alapján ki tudjuk fejezni a ∇µA Y mez® V = µ−1 (U ) nyílt halmazra
vett lesz¶kítését a Zβ ◦ µ (β = 1, . . . , r) lokális bázismez®kkel:
r
X m X
X r
∇µA Y β
(Γiβα ◦ µ) · (dxi ◦ T µ ◦ A) · η α ) (Zβ ◦ µ) . (1.8)


|V = A(η ) +
β=1 i=1 α=1

11
 Az eddig végzett vizsgálatok eredményei alapján már könnyen igazolni lehet az alábbi
kijelentést a µ : N → B sima leképezés menti vektormez®k kovariáns deriváltjával kapcso-
latban.
1.9. Állítás. Tekintsük a ∇µ : X(N ) × Cµ (E) → Cµ (E) leképezést, amelyet a ∇µ (A, Y ) =
K ◦ T Y ◦ A egyenlet ír le. Ekkor tetsz®leges A, Â ∈ X(N ), Z, Ẑ ∈ C(E) vektormez®k és
f ∈ F(N ) függvény esetén teljesülnek az alábbi összefüggések:
(1) ∇µ (A + Â, Y ) = ∇µ (A, Y ) + ∇µ (Â, Y ),
(2) ∇µ (f A, Y ) = f · ∇µ (A, Y ),
(3) ∇µ (A, Y + Ŷ ) = ∇µ (A, Y ) + ∇µ (A, Ŷ ),
(4) ∇µ (A, f Y ) = f · ∇µ (A, Y ) + (Af ) Y .

A görbe menti vektormez® kovariáns deriváltja

A továbbiakban is feltesszük, hogy a (E, π, B, F ) vektornyalábon adva van egy ∇ lineáris
konnexió, melynek megfelel a K : T E → E konnexió-leképezés.
Legyen I egy nyílt intervallum R-ben. Vegyünk egy σ : I → B sima görbét a bázis-
térben és egy Y ∈ Cσ (E) vektormez®t σ mentén. Eszerint az Y : I → E sima leképezésre
fennáll π ◦ Y = σ .
d
1.20. Deníció. A σ menti Y mez®nek a (t) ∈ Tt I vektor szerinti kovariáns deriváltján
du
a Fσ(t) brum ∇σd (t) Y = K ◦ T Y ( du
d
(t)) vektorát értjük.
du

Megjegyzés. Ha veszünk egy Y : I → E görbét a totáltérben, akkor ez egy vektormez®

a bázistérbeli σ = π ◦ Y görbe mentén. Tehát Y egyértelm¶en meghatározza a σ gör-
bét, amely felett egy vektormez®t képez. Emiatt a ∇σd (t) Y kovariáns deriváltra az Y 0 (t)
du
jelölést is alkalmazni fogjuk, továbbá a Y 0 (t) vektort az Y mez® t helyen vett kovariáns
deriváltjának is mondjuk.
Megjegyzés. Tekintsünk egy Z ∈ X(M ) vektormez®t az M sokaságon. Ekkor Z ◦ σ
egy vektormez® σ mentén. A láncszabály következtében a kovariáns deriváltra fennáll a
(Z ◦ σ)0 (t) = ∇σ̇(t) Z összefüggés.
DY
Megjegyzés. A szakirodalomban a görbe menti Y mez® kovariáns deriváltjára a
dt
jelölést is szokták alkalmazni. Ebben a jegyzetben ezt nem használjuk.

Ismét alkalmazzunk egy kitüntetett (π −1 (U ), ξ) ¯ térképét az E totáltérnek. Tegyük

fel, hogy az U ⊂ B térképtartomány tartalmazza a σ görbe pályáját. Tekintsük az
(U, ξ) térképhez tartozó σi = xi ◦ σ (i = 1, . . . , m) valós függvényeket az I intervallumon.
Evidens, hogy ezekkel fennáll σi0 (t) = dxi (σ̇(t)) = dxi ◦T σ( du
d
(t)), t ∈PI . Vegyük most azon
ηα : I → R (α = 1, . . . , r) függvényeket, melyekkel teljesül Y (t) = rα=1 ηα (t) · Zα ◦ σ(t).
Ekkor az (1.6) összefüggés alapján az Y 0 (t) kovariáns derivált kifejezhet® a
r
X m X
X r
∇σd (t) Y = ηβ0 (t) + Γiβα (σ(t)) · σi0 (t) · ηα (t) Zβ (σ(t)) . (1.9)


du
β=1 i=1 α=1

egyenlettel.

12
 Az alábbiakban megadjuk a párhuzamos vektormez® kézenfekv® fogalmát.
1.21. Deníció. A σ : I → B görbe mentén vett Y ∈ Cσ (E) vektormez®t párhuzamosnak
mondjuk, ha fennáll Y 0 (t) = 0 tetsz®leges t ∈ I helyen.
1.10. Állítás. Legyen adott egy σ : I → B sima görbe és egy rögzített σ(t0 ) ponthoz
tartozó Fσ(t0 ) brumban egy w vektor. Ekkor egyértelm¶en létezik egy Y párhuzamos
vektormez® σ mentén, amelyre teljesül Y (t0 ) = w.
Bizonyítás.
A fentiek
Psorán levezetett (1.9) összefüggés szerint az σ görbe mentén vett
r
Y (t) = α=1 ηα (t) · Zα ◦ σ(t) vektormez® párhuzamos akkor és csak akkor, ha a kompo-
nensfüggvényei kielégítik az

ηβ0 (t) + rα=1

P Pm β 0


i=1 Γi α (σ(t)) · σi (t) · ηα (t) = 0 (β = 1, . . . , r)

egyenleteket. Emiatt a dierenciálegyenlet-rendszerek elméletéb®l már következik a ki-

mondott állítás. 

Korábban már említettük, hogy ha veszünk egy Y : I → E sima leképezést egy I valós
intervallumon, akkor az egy vektormez®t ad a bázistérben nyert σ = π ◦ Y görbe mentén.
Az 1.20. Denícióból azonnal következik az alábbi kijelentés.
1.11. Állítás. Az Y : I → E vektormez® párhuzamos a σ = π ◦ Y görbe mentén akkor
és csak akkor, ha a totáltérbeli Y görbe horizontális, azaz tetsz®leges t ∈ I helyen az Y
érint®vektorára fennáll Ẏ (t) ∈ HY (t) E .

13
2) Kovariáns deriválás az érint®nyalábon

Ebben a fejezetben egy sokaság érint®nyalábján vett kovariáns deriválást tanulmányozunk.

Vegyünk egy m-dimenziós M sokaságot, annak T M érint®nyalábját és a
π : T M → M természetes projekciót. Mint ismeretes, a (T M, π, M, Rm ) négyes egy
vektornyalábot ad. Legyen adva ezen a vektornyalábon egy ∇ lineáris konnexió, melyet
egyúttal az M sokaságon vett kovariáns deriválásnak is szokás nevezni. Nyilván alkalmaz-
hatjuk az el®z® fejezet eredményeit. Azonban a helyzet most speciális abban a tekintetben,
hogy az érint®nyaláb szeléseinek C(T M ) tere azonos az M sokaságon (mint bázistéren)
vett sima vektormez®k X(M ) terével. Ily módon a ∇ kovariáns deriválás két tetsz®leges
Y, Z ∈ X(M ) vektormez®höz rendel egy harmadik ∇Y Z vektormez®t az M sokaságon.
Ezen fejezet célja annak igazolása, hogy a ∇ lineáris konnexió egyértelm¶en meghatá-
roz egy vektormez®t a T M érint®nyalábon, melyet a ∇ spray-mez®jének mondunk. Látni
fogjuk, hogy a spray-mez® szoros kapcsolatban áll az M -beli geodetikus görbékkel. A
spray-mez® alapján lehet értelmezni az exponenciális leképezést, amely alapvet® szerepet
játszik a Riemann-sokaságok vizsgálatában.
A lineáris konnexió adott térképezéshez tartozó Christoel-szimbólumai

A továbbiakban a kovariáns deriválás koordinátakifejezéseit vesszük. Tekintsük M nek

egy (U, ξ) térképét az xi = ui ◦ ξ (i = 1, . . . , m) koordináta-függvényekkel. A térképezés
∂
bázisvektormez®ire ez esetben is alkalmazzuk az Xi = (i = 1, . . . , m) jelölést. Fejezzük
Pm ∂xi
ki a ∇Xi Xj ∈ X(U ) vektormez®t a ∇Xi Xj = k=1 Γikj · Xk alakban a Γikj ∈ F(U ) sima
függvényekkel.
2.1. Deníció. A Γikj : U → R (i, j, k = 1, . . . , m) dierenciálható függvényeket az
érint®nyalábon vett ∇ kovariáns deriválás (U, ξ) térképre vonatkozó Christoelféle szim-
bólumainak nevezzük.
Az el®z® fejezetben leírtaknak megfelel®en a Christoelféle szimbólumokkal (lokáli-
san) P
le tudjuk írni a kovariáns
Pm i deriválást. Tekintsük a térképezés U tartományán vett
Y = m i=1 η i
X i , Z = i=1 ζ X i sima vektormez®ket, ahol η i
, ζ i
∈ F(U ) (i = 1, . . . , m).
A kovariáns deriválás tulajdonságait felhasználva a
m 
X m X
X m 
∇Y Z = k
Y (ζ ) + Γikj i
·η ·ζ j
Xk (2.1)
k=1 i=1 j=1

i ∂ζ k
összefüggést kapjuk. Célszer¶ itt megjegyezni, hogy fennáll Y (ζP
k
)= m i=1 η · ∂xi .
P
m
A Z ∈ X(U ) vektormez®nek egy p ∈ U pontban vett v = i i
i=1 a · Xi (p) (a ∈ R)
érint®vektor szerinti kovariáns deriváltjára a
m X
X m m X
X m 
∇v Z = k
v(ζ ) + Γikj (p) · ai · ζ j (p) Xk (p) (2.2)
k=1 i=1 i=1 j=1

kifejezés adódik, amelyben ai = dxi (v).

14
A kovariáns deriváláshoz rendelt konnexió leképezés

Tekintsük most a T M érint®nyaláb T (T M ) érint®nyalábját. Ez esetben a T (T M ) érint®-

nyalábnak a T M sokaságra vett természetes projekcióját jelölje %. A ∇ kovariáns derivá-
lásnak az 1.5. Állítás szerint egyértelm¶en megfelel egy olyan K : T (T M ) → T M vektor-
nyaláb homorzmus, amellyel tetsz®leges v ∈ T M érint®vektor és Z ∈ C(T M ) = X(M )
vektormez® esetén fennáll ∇v Z = K ◦ T Z(v).
Célszer¶ megemlíteni, hogy a K leképezésre és a % : T (T M ) → T M természetes
projekcióra teljesül π ◦ K = π ◦ %.
2.2. Deníció. A K : T (T M ) → T M vektornyaláb homorzmust a ∇ kovariáns derivá-
láshoz tartozó konnexió leképezésnek nevezzük.
A K leképezés leírásához a T M érint®nyalábon vegyük azt a (T U, ξ) ¯ térképet, melyet
az M sokaság (U, ξ) térképei alapján értelmeztünk az el®z® fejezetben. Mint ismeretes,
¯ térképezés x̄l = ul ◦ ξ¯ (l = 1, . . . , 2m) koordináta-függvényeire fennáll
ezen speciális (T U, ξ)
x̄i = xi ◦ π, x̄m+i = dxi (i = 1, . . . , m).
Tekintsünk egy w ∈ T M vektort, amelynél a π(w) = p pont eleme az U tartománynak.
A K konnexió leképezésnek a Kw = K|Tw (T M ) lesz¶kítése, amely a Tw (T M ) érint®térnek
egy lineáris leképezése a Tp M érint®térbe, egyszer¶en felírható az (U, ξ) térképezéshez
tartozó Christoel-szimbólumok alapján. Az (1.5) összefüggés szerint tetsz®leges
m m
X ∂ X ∂
u= ai i
(w) + ci m+i (w)
i=1
∂ x̄ i=1
∂ x̄

vektor esetében fennáll

m
X m X
X m
k
Γikj (π(w)) · ai · dxj (w) · Xk (π(w)) . (2.3)


Kw (u) = c +
k=1 i=1 j=1

Ahogyan az el®z® fejezetben is tettük tetsz®leges w ∈ T M pontban a Tw (T M ) érint®-

térnek értelmezni lehet a Vw (T M ) vertikális és Hw (T M ) horizontális altereit.
2.3. Deníció. Legyen α egy rögzített valós szám. A hα : T M → T M leképezést,
amelynél tetsz®leges w ∈ T M vektorra fennáll hα (w) = α w, a T M vektornyalábon vett
α arányú homotéciának (vagy más szóval nyújtásnak) mondjuk.
A megfelel® koordináta kifejezések alapján könnyen igazolható az alábbi kijelentés.
2.1. Állítás. A K konnexió leképezésre teljesül hα ◦ K = K ◦ T hα .

A leképezés menti vektormez®k kovariáns deriváltja

Legyen adva egy N sokaság és azon egy µ : N → M sima leképezés. Vegyük a µ által indu-
kált µ∗ (T M ) vektornyalábot. Mint ismeretes, az indukált nyaláb szeléseinek C(µ∗ (T M ))
terét azonosítani lehet a µ leképezés menti vektormez®k Cµ (T M ) terével.
Vegyünk egy Y : N → T M vektormez®t a µ leképezés mentén. Ez azt jelenti, hogy
az Y sima leképezésre fennáll π ◦ Y = µ. Legyen v ∈ Tq N egy érint®vektor egy q ∈ N
pontban. Az el®z® fejezetben leírtaknak megfelel®en értelmezzük az Y mez® v szerinti

15
kovariáns deriváltját.
2.4. Deníció. Az Y ∈ Cµ (T M ) vektormez®nek a v ∈ Tq N vektor szerinti kovariáns
deriváltján a Tµ(q) M érint®tér ∇µv Y = K ◦ T Y (v) vektorát értjük.
A továbbiakban is alkalmazzuk az M -beli (U, ξ) térképezést. Ekkor a V = µ−1 (U )
halmaz nyílt N -ben. VegyükPaz Y mez®nek a V = µ−1 (U ) nyílt halmazra való lesz¶kítését
és azt fejezzük ki az Y |V = ri=1 η i ·(Xi ◦µ) alakban a megfelel® η i ∈ F(V ) függvényekkel.
Alkalmazva az Y (q) = w jelölést az (1.6) összefüggés alapján fennáll
m
X m X
X m
∇µv Y k
Γikj (µ(q)) · dxi (T µ(v)) · η k (q) Xk (µ(q)) . (2.4)


= v(η ) +
k=1 i=1 j=1

Az (1.7) egyenletnek pedig megfelel a

m
X m
X
∇µv Y = i
v(η ) · Xi (µ(q)) + η j (q) · ∇T µ(v) Xj . (2.5)
i=1 j=1

összefüggés.
Megjegyzés. A leképezés menti vektormez® kovariáns deriváltját a szakirodalomban
szokás automatikusan a (2.5) egyenlettel deniálni.
Az 1.8. Állításnak megfelel®en igaz a következ® kijelentés.
Legyen adott egy P dierenciálható sokaság és egy λ : P → N sima leképezés. Tekintsünk
egy Y ∈ Cµ (T M ) mez®t és az abból nyert Y ◦ λ : P → T M vektormez®t a µ ◦ λ : P → M
leképezés mentén. Ekkor tetsz®leges v ∈ Tp P (p ∈ P ) vektorral fennáll
∇vµ◦λ (Y ◦ λ) = ∇µT λ(v) Y , azaz ∇µ◦λ (v, Y ◦ λ) = ∇µ (T λ(v), Y ).

A görbe menti vektormez®k kovariáns deriváltja. A geodetikus görbék

Vegyünk egy σ : I → M sima görbét és egy Y ∈ Cσ (T M ) vektormez®t a σ mentén.

d
Az 1.20. Deníciónak megfelel®en az Y mez®nek a (t) ∈ Tt I vektor szerinti kovariáns
du
deriváltján a Tσ(t) M érint®tér ∇σd (t) Y = K ◦ T Y ( du
d
(t)) vektorát értjük. A kovariáns
du
deriváltat ∇σd (t) Y mellett Y 0 (t) is jelölni fogja a továbbiakban. Az 1.21. Deníció alapján
du
pedig értelmezhet® az Y mez® párhuzamossága.
Tegyük fel, hogy az (U, ξ) térképre fennáll σ(I) ⊂ U . Vegyük σ -nak az (U, ξ) térképhez
tartozó σi = xi ◦ σ (i = 1, . . . , m) koordináta-függvényeit,
Pm továbbá azon ηi : I → R függ-
vényeket, melyekkel teljesül Y (t) = i=1 ηi (t) · Xi ◦ σ(t). Világos, hogy a σi függvényekre
fennáll σi0 (t) = dxi (σ̇(t)) = dxi ◦ T σ( du
d
(t)), t ∈ I . Ekkor az (1.9) összefüggés alapján az
Y (t) kovariáns derivált kifejezhet® a
0

m
X m X
X m
σ
ηk0 (t) Γikj (σ(t)) · σi0 (t) · ηj (t) Xk (σ(t)) . (2.6)


∇ d (t) Y = +
du
k=1 i=1 j=1

egyenlettel.

16
 Az alábbiakban megadjuk a geodetikus görbe fogalmát.
2.5. Deníció. A σ : I → M sima görbét geodetikusnak mondjuk, ha a σ̇ : I → T M
vektormez® párhuzamos σ mentén, vagyis ha fennáll (σ̇)0 (t) = 0 tetsz®leges t ∈ I helyen.

A (2.6) egyenletb®l már következik, az alábbi kijelentés.

2.2. Állítás. Legyen adott egy σ : I → M sima görbe, amelyre fennáll σ(I) ⊂ U . A
σ sima görbe pontosan akkor geodetikus, ha a σk = xk ◦ σ (k = 1, . . . , m) koordináta
függvények kielégítik a
m X
X m
σk00 (t) + Γikj ◦ σ(t) · σi0 (t) σj0 (t) = 0 (k = 1, . . . , m) (2.7)
i=1 j=1

másodrend¶ dierenciálegyenlet-rendszert.
Egy γ : I → M geodetikus görbét maximálisnak mondunk, ha nincs olyan σ : J → M
geodetikus, amelyre I ⊂ J, I 6= J és σ|I = γ egyaránt teljesül.
A dierenciálegyenletrendszerek elméletéb®l következik az alábbi eredmény.
2.3. Állítás. Legyen adva az M sokaság egy tetsz®leges v ∈ Tp M (p ∈ M ) érint®vektora.
Egyértelm¶en létezik egy olyan γ : I → M maximális geodetikus, amelyre fennáll γ(0) = p
és γ̇(0) = v .

A lineáris konnexió spray-mez®je

Az alábbiak során megmutatjuk, hogy a K konnexió leképezés meghatároz egy vektorme-
z®t a T M érint®nyalábon.
2.4. Állítás. A T M érint®nyalábon egyértelm¶en létezik egy olyan S ∈ X(T M ) vektor-
mez®, amelyre teljesül T π ◦ S = idT M és K ◦ S = 0.
Bizonyítás.
A T M érint®nyaláb T U nyílt halmazán vegyünk egy S ∈ X(T U ) vektormez®t. Ezt vala-
l ∂
mely ζ l : T U → R (l = 1, . . . , 2m) sima függvényekkel ki lehet fejezni az S = 2m
P
α=1 ζ
∂ x̄l
alakban. Azt vizsgáljuk, hogy az S mikor felel meg az állításban szerepl® két feltételnek.
∂ ∂
Mint ismeretes, tetsz®leges w ∈ T U helyen fennáll T π (π(w)) és


(w) =
∂ x̄i ∂xi
∂ Pm i ∂
. Ily módon a (π(w)) összefüggéshez ju-


Tπ m+i
= 0 T π(S(w)) = i=1 ζ (w)
∂ x̄ (w) Pm ∂xi
tunk. Mivel w = i=1 dx (w) · ∂xi (π(w)), T π(S(w)) = w pontosan akkor teljesül, ha
i ∂

igaz ζ i (w) = dxi (w) = x̄m+i (w). Ebb®l már adódik, hogy az els® feltétel következtében a
ζ i ∈ F(T U ) (i = 1, . . . , m) függvényekre fennáll ζ i = x̄m+i = dxi .
Tekintsük most a konnexió-leképezésre vonatkozó

K(S(w)) = m (w) + m
P m+k
P Pm k i j


k=1 ζ i=1 j=1 Γi j (π(w)) · ζ (w) · dx (w) Xk (π(w))

összefüggést. Ebb®l az következik, hogy T π(Z(w)) = w és K(S(w)) = 0 fennállása esetén

teljesül (k = 1, . . . , m)
m X
X m
k m+k m+k
ζ (w) = x̄ (w), ζ (w) = − Γikj (π(w)) · dxi (w) · dxj (w) .
i=1 j=1

17
 Mivel az S mez® kifejezésében szerepl® ζ l függvények a két feltétel alapján egyértelm¶en
meghatározottak, így az S vektormez® létezése is egyértelm¶. 

Megjegyzés. A fenti bizonyítás szerint az S spray-mez®nek a T U -ra való lesz¶kítése

¯ térképezés bázisvektormez®ivel az
felírható a (T U, ξ)
m m m m
X ∂ XX X  ∂
k k i j
(2.8)


S|T U = dx − Γ ◦ π · dx · dx
k=1
∂ x̄k k=1 i=1 j=1 i j ∂ x̄m+k

egyenlettel.
2.6. Deníció. A T M érint®nyalábon vett azon S ∈ X(T M ) vektormez®t, amelyre
fennáll K ◦ S = 0 és T π ◦ S = idT M , a ∇ lineáris konnnexió spray-mez®jének mondjuk.
Legyen adva egy olyan σ : I → M sima görbe, amelynek σ(I) pályája benne van
egy (U, ξ) térkép U tartományában. Vegyük a σ̇ : I → T M görbét, amelyre nyilván
fennáll π ◦ σ̇ = σ . Könny¶ belátni, hogy ennek az érint®nyalábon vett σ̇ görbének az
érint®vektorára fennáll
m m
X ∂ X ∂
σ̈(t) = σi0 (t) (σ̇(t)) + σi
00
(t) (σ̇(t)).
i=1
∂ x̄i i=1
∂ x̄ m+i

A fenti összefüggés és (2.8) alapján már nem nehéz igazolni az alábbi állítást, amely a
geodetikusok és a spray-mez® kapcsolatáról szól.
2.5. Állítás. A spray-mez®re vonatkozóan igazak az alábbi kijelentések.
(1) Egy σ : I → M sima görbe geodetikus akkor és csak akkor, ha σ̇ : I → T M egy
integrálgörbéje az S spray-mez®nek.
(2) Amennyiben a ϕ : I → T M sima leképezés egy integrálgörbéje az S spray-mez®nek,
akkor a σ = π ◦ ϕ görbe egy geodetikust ad M -ben és fennáll σ̇ = ϕ.

Korábban már értelmeztük a hα : T M → T M homotéciát egy α ∈ R számmal, amely

az α arányú nyújtást adja az érint®nyalábon.
2.6. Állítás. A ∇ kovariáns deriválás S ∈ X(T M ) spray-mez®jére teljesül az
S ◦ hα = α · (T hα ◦ S) összefüggés.

A vektormez®höz rendelt maximális folyam

A továbbhaladás érdekében teszünk egy kitér®t az érint®nyalábon vett kovariáns deriválás
tanulmányozásában.
Az Rm euklideszi térben vegyünk egy U nyílt halmazt és azon egy olyan F : U → Rm
vektorfüggvényt, amely C ∞ -osztályú.
2.7. Deníció. Egy σ : I → U ⊂ Rm sima görbét az F vektorfüggvény integrálgörbéjének
mondunk, ha tetsz®leges t ∈ I helyen fennáll σ 0 (t) = F ◦ σ(t).

18
A dierenciálegyenlet-rendszerek elméletéb®l ismeretes az alábbi alapvet® tétel.
2.7. Tétel. Legyen adott egy U nyílt összefügg® tartomány Rm ben, és azon egy C ∞ -
osztályú F : U → Rm függvény. Tetsz®leges a ∈ U pont esetén van olyan W ⊂ U nyílt
környezete a-nak és olyan J (0 ∈ J) nyílt intervallum, hogy megadható egy C ∞ -osztályú
ψ : W × J → Rm leképezés, amelyre igaz a következ®: Bármely b ∈ W és t ∈ J esetén
fennállnak a ψ(0, b) = b és ∂1 ψ(t, b) = F ◦ ψ(t, b) egyenl®ségek.
Megjegyzés. Tekintsük a fenti tételt. Rögzített b ∈ U és t ∈ J értékek mellett vezessük
be a ψb : J → U ⊂ Rm és ψt : W → U ⊂ Rm leképezéseket, ahol ψb (t) = ψ(t, b) és
ψt (b) = ψ(t, b). A ψb sima görbe sebességvektorára fennáll
1 1
ψb0 (t) = lim (ψb (t + h) − ψb (t)) = lim (ψ(t + h, b) − ψ(t, b)) = ∂1 ψ(t, b) = F ◦ ψb (t).
h→0 h h→0 h

Eszerint ψb (b ∈ W ) integrálgörbéje az F vektorfüggvénynek.

Az integrálgörbék alkalmazásával igazolható, hogy amennyiben a t, τ ∈ J számokra
igaz t + τ ∈ J , akkor fennáll ψt+τ = ψt ◦ ψτ .

A 2.7. Tételt a térképezések alkalmazásával átvihetjük a sima sokaságok esetére. Ehhez

azonban be kell vezetnünk egy jelölést. Legyen J egy valós intervallum és N egy sokaság.
A J × N szorzatsokágban vegyük az ωq : J → J × N (q ∈ M ) sima görbét, amelyre igaz
ωq (t) = (t, q). Ezen görbe τ ∈ J helyen vett ω̇q (τ ) érint®vektorát jelölje ∂t
∂
(τ, q).
2.8. Tétel. Legyen adott egy N dierenciálható sokaság és azon egy Y vektormez®.
Ekkor tetsz®leges p ∈ N ponthoz van olyan W nyílt környzet és J (0 ∈ J) nyílt intervallum,
hogy a J × W szorzatsokaságon megadható egy olyan Φ : J × W → N sima leképezés,
amelyre bármely q ∈ W és τ ∈ J esetén igazak a következ®k:
∂
Φ(0, q) = q, T Φ( ∂t (τ, q)) = Y ◦ Φ(τ, q)
Megjegyzés. A 2.8. Tételben szerepl® Φ : J × W → N sima leképezést az Y vek-
tormez® egy lokális folyamának mondjuk. Amennyiben egy q ∈ W ponthoz vesszük a
ϕq (t) = Φ(t, q) egyenlettel leírt ϕq : J → N görbét, akkor az egy integrálgörbéje az Y
vektormez®nek.
Rögzített t ∈ J érték mellett tekintsük a Φt : W → N lokális dieomorzmust, amelyet
a Φt (q) = Φ(t, q) egyenlettel adunk meg. Ezt a Φt leképezést a lokális folyam t pillanathoz
tartozó stádiumának nevezzük.
Alkalmazni fogjuk majd az alábbi tételt is, amely az el®z®ek alkalmazásával igazolható.
Az Y ∈ X(N ) vektormez® egy integrálgörbéjét akkor mondjuk maximálisnak, ha az nem
terjeszthet® ki egy b®vebb intervallumra.
2.9. Tétel. Legyen adott egy N sokaság és azon egy Y vektormez®. Tetsz®leges p ∈ N
pont esetében legyen ϕp : Jp → N az a maximális integrálgörbe az Y mez®höz, amelyre
fennáll ϕp (0) = p. Ezen Jp (p ∈ N ) intervallumokkal vegyük a V = ∪p∈N Jp ×{p} halmazt
az R×N szorzatsokaságban, továbbá azt a Φ : V → N leképezést, melyet a Φ(p, t) = ϕp (t)
összefüggéssel értelmezünk.
Ekkor V egy nyílt részhalmaza az R × N sokaságnak és a Φ : V → N leképezés
dierenciálható.

19
2.8. Deníció. A fenti tételben szerepl® Φ : V ⊂ R × N → N sima leképezést az Y
vektormez® maximális folyamának nevezzük.
Megjegyzés. Egy Y ∈ X(N ) vektormez®t teljesnek mondunk, ha az összes maximális
integrálgörbéje a teljes R számegyenesen van értelmezve.
Igazolható, hogy amennyiben az N sokaság kompakt, akkor bármely Y ∈ X(N ) vek-
tormez® teljes.

Az exponenciális leképezés
A továbbiakban ismét egy olyan M sokaságot tanulmányozunk, amelynek T M érint®nya-
lábján adva van egy ∇ lineáris konnexió. A ∇ egyértelm¶en meghatároz egy
K : T (T M ) → T M konnexió-leképezést és egy S ∈ X(T M ) spray-mez®t.
Tetsz®leges w ∈ T M esetén legyen ϕw : Jw → T M az a maximális integrálgörbe az S
vektormez®höz, amelyre fennáll ϕw (0) = w. Korábban már beláttuk, hogy a
γw = π ◦ ϕw : Jw → T M görbe egy geodetikust ad M -ben, továbbá teljesül γ̇w = ϕw .
Az S ∈ X(T M ) vektormez®re vonatkozó 2.6. Állítás felhasználásával igazolható az
alábbi kijelentés.
2.10. Állítás. Egy w ∈ T M érint®vektorhoz vegyük az S spray-mez® ϕw : Jw → T M
maximális integrálgörbéjét. Ekkor tetsz®leges α ∈ R valós szám esetén az αw kezd®pontú
integrálgörbére teljesül ϕαw (t) = α · ϕw (α t).
Megjegyzés. A fenti 2.10. Állításból következik, hogy az α w (α w 6= 0) vektorhoz tartozó
maximális integrálgörbe intervallumára fennáll Jα w = α1 · Jw .
A 2.9. Tételnek megfelel®en tekintsük most az S ∈ X(T M ) spray-mez®
Φ : V ⊂ R × T M → T M maximális folyamát. Mint ismeretes, tetsz®leges w ∈ T M
esetében fennáll (R × {w}) ∩ V = Jw × {w}, továbbá Φ(w, t) = ϕw (t).
Tekintsük most a T M érint®nyaláb T M = { w ∈ T M | 1 ∈ Jw } részhalmazát. Erre
nyilván fennáll V ∩ ({1} × T M ) = {1} × T M . Belátható, hogy T M egy nyílt halmaz
T M -ben és tartalmazza az M összes érint®terének nullvektorát.
2.9. Deníció. A ∇ kovariáns deriváláshoz tartozó exponenciális leképezésen azt az
Exp : T M → M függvényt értjük, amelyet az Exp(w) = π ◦ Φ(1, w) összefüggés ír le
tetsz®leges w ∈ T M esetén.
Vegyük azt a ι : T M → V ⊂ R × T M injekciót, melyet a ι(w) = (1, w) összefüggés
ír le. A T M -beli T M nyílt halmazon értelmezett exponenciális leképezés felírható az
Exp = π ◦ Φ ◦ ι alakban. Ebb®l a kifejezésb®l azonnal adódik, hogy Exp egy sima
leképezés.
Válasszunk ki egy p ∈ M pontot. Vegyük a Tp M -beli Tp M = Tp M ∩T M nyílt halmazt.
Világos, hogy amennyiben w ∈ Tp M teljesül, akkor fennáll τ w ∈ Tp M bármely τ ∈ [0, 1]
számmal.
2.10. Deníció. Az M sokaság p pontjában vett Expp exponenciális leképezésen az Exp
leképezésnek a Tp M halmazra történ® lesz¶kítését értjük.
Az exponenciális leképezés és a geodetikusok kapcsolatára világít rá a következ® ered-
mény.

20
2.11. Állítás. Egy w ∈ Tp M vektorhoz tekintsük azt a γ : [0, 1] → M leképezést, amelyet
a γ(t) = Expp (tw), t ∈ [0, 1] összefüggés ír le. Ekkor γ egy geodetikus görbe és fennáll
γ̇(0) = w.
Jelölje 0p a Tp M érint®tér nullvektorát. Vegyük a Tp M és T0p (Tp M ) vektorterek ter-
mészetes azonosítását, melyet írjon le az I0p : Tp M → T0p (T M ) lineáris izomorzmus.
2.12. Állítás. Az Expp : Tp M → M leképezés 0p pontbeli érint®leképezésre fennáll
T0p Expp ◦ I0p = idTp M .
A fenti állítás szerint a T Expp érint®leképezés az 0p ∈ Tp M pontban egy lineáris
izomorzmus. Emiatt igaz a következ®.
2.13. Állítás. Az 0p nullvektornak van olyan U nyílt környezete a Tp M érint®térben,
hogy az Expp exponenciális leképezésnek az U -ra való lesz¶kítése egy dieomorzmust ad
U és az M -beli Expp (U ) nyílt halmaz között.

A kovariáns deriváláshoz rendelt torzió tenzor és görbületi tenzor

A továbbiakban is feltesszük, hogy az M sokaság T M érint®nyalábján adva van egy ∇
lineáris konnexió.
Tekintsük azon T : X(M ) × X(M ) → X(M ) leképezést, amelyet a
T (X, Y ) = ∇X Y − ∇Y X − [X, Y ] kifejezés ír le tetsz®leges X, Y ∈ X(M ) vektormez®kre.
Könnyen ellen®rizhet®, hogy T egy F(M )-lineáris leképezést ad, azaz tetsz®leges
f ∈ F(M ) függvénnyel és X, Y ∈ X(M ) vektormez®kkel fennáll

T (f X, Y ) = f · T (X, Y ) = T (X, f Y ).

Innen már adódik, hogy T egy (1, 2) típusú tenzormez® az M sokaságon.

2.11. Deníció. Az (1,2) típusú T tenzormez®t a ∇ kovariáns deriválás torzió tenzorának
nevezzük.
Megjegyzés. Világos, hogy T a változóira nézve antiszimmetrikus, azaz
T (X, Y ) + T (Y, X) = 0 teljesül.
Amennyiben egy (U, ξ) térkép bázisvektormez®it vesszük, akkor a torzió tenzorra a

T (Xi , Xj ) = ∇Xi Xj − ∇Xj Xi = m

P k k


k=1 Γi j − Γj i · Xk

lokális kifejezést kapjuk.

Megjegyzés. A ∇ kovariáns deriválást torziómentesnek mondjuk, ha a torzió tenzora
elt¶nik. Emiatt torziómentes ∇ esetén a Christoel-szimbólumok a két alsó indexre nézve
szimmetrikusak, azaz fennáll Γikj − Γjki .

Vegyük azt az R : X(M ) × X(M ) × X(M ) → X(M ) leképezést, amelynél fennáll

R(X, Y, Z) = ∇X (∇Y Z) − ∇Y (∇X Z) − ∇[X,Y ] Z tetsz®leges X, Y, Z ∈ X(M ) mez®kre.
Közvetlen számolással ellen®rizhet®, hogy R egy (1,3) típusú tenzormez®.
2.12. Deníció. Az (1,3) típusú R tenzormez®t a ∇ lineáris konnexió görbületi tenzorának
mondjuk.
Megjegyzés. Világos, hogy az R görbületi tenzor az els® két változójában antiszimmet-
rikus, vagyis igaz R(X, Y, Z) + R(Y, X, Z) = 0.

21
Megjegyzés. A szakirodalomban általánosan elterjedt az a formalizmus, hogy az R
görbületi tenzornak az X, Y, Z ∈ X(M ) vektormez®kön nyert értékét R(X, Y, Z) helyett
inkább R(X, Y )Z jelöli.
Megjegyzés. Amennyiben egy (U, ξ) térkép bázisvektormez®it vesszük, akkor a torzió
tenzorra az
Pm  ∂ l ∂ l
Pm l a l a


R(Xi , Xj )Xk = l=1 (Γ ) − j (Γi k ) + a=1 Γi a Γj k − Γj a Γi k · Xl
∂xi j k ∂x
lokális kifejezést kapjuk.

Tenzormez®k kovariáns deriváltja

Tekintsünk az M sokaságon egy (1, r) típusú Q : X(M )r → X(M ) tenzormez®t és egy

X ∈ X(M ) vektormez®t. Mint ismeretes, Q tetsz®leges p ∈ M pontban meghatároz egy
Qp : (Tp M )r → Tp M r-lineáris leképezést a Tp M érint®téren.
Vegyük azt a ∇X Q : X(M )r → X(M ) leképezést, ahol fennáll
r
X
(∇X Q) (Y1 , . . . , Yr ) = ∇X (Q(Y1 , . . . , Yr )) − Q(Y1 , . . . , ∇X Yi , . . . , Yr )
i=1

bármely Y1 , . . . , Yr ∈ X(M ) vektormez®k esetén. Könnyen ellen®rizhet®, hogy ez a leképe-

zés F(M )lineáris, tehát a ∇X Q is egy (1, r) típusú tenzormez®.
2.13. Deníció. A Q tenzormez®nek az X ∈ X(M ) vektormez® szerinti kovariáns deri-
váltján a fenti összefüggéssel értelmezett ∇X Q tenzormez®t értjük.
Megjegyzés. Analóg módon lehet értelmetni a (0, r) típusú tenzormez®k kovariáns deri-
váltját is.
2.14. Deníció. A Q tenzormez®t párhuzamosnak mondjuk, ha tetsz®leges X ∈ X(M )
esetén fennáll ∇X Q = 0.
Tekintsük most azt a ∇Q : X(M )r+1 → X(M ) leképezést, amelyet a

∇Q (Y1 , . . . , Yr+1 ) = (∇Yr+1 Q)(Y1 , . . . , Yr )

kifejezés ír le, ahol Y1 , . . . , Yr+1 ∈ X(M ) tetsz®leges vektormez®k. Evidens, hogy a ∇Q

leképezés egy (1, r + 1) típusú tenzormez®t ad.
2.15. Deníció. A ∇Q tenzormez®t a Q kovariáns deriváltjának mondjuk.

22