Adoc - Pub - Emberismeret Es Etika Tanknyveink Emberkepe Ertekr

EMBERISMERET ÉS ETIKA TANKÖNYVEINK
EMBERKÉPE, ÉRTÉKRENDJE ÉS ERKÖLCSI

NÉZETRENDSZERE
Tankönyvek részletes elemzése
Homor Tivadar
Készült a TÁMOP.4.1.2-08/1/B-2009-0007 A Közép-Dunántúli Régió peda-

gógusképzését segítő szolgáltató és kutatóhálózat kialakítása
című pályázat keretében.
1
1. A vizsgált tankönyvek jellemzői
1.1. Homor Tivadar – Kamarás István (2010): Emberismeret és

etika a középiskolák részére. Apáczai Kiadó, Celldömölk
2.1.1 Emberképe
Az embertudományokat és az etikát leíró és normatív szempontokat ötvöző tan-
könyv emberképe egyfelől a világvallások etikáiból, „közülük is kitüntetetten a klasszikus
görög-, zsidó-, keresztény gyökerű hagyományból, másrészt a nem vallási alapú világi
etikából (európai humanista eszmerendszerű: a kinyilatkoztatott és az ész által felismert
alapelvekből)” 1 merít. A tankönyv többdimenziós megközelítésű emberképe már a Beve-
zető közbeszólásokkal c. részben is jól artikulálódik, már itt utalnak a szerzők arra, hogy
az ismeretanyag nem csak azzal foglalkozik, hogy „milyen legyen az ember, hanem ma-
gával az emberrel és viszonylataival is” 2 ( önmagához, társihoz, a társadalom csoportja-
ihoz és egészéhez, az emberiséghez, a természethez és a transzcendenshez) A művelt-
séganyag által közvetített emberképet nem kinyilatkoztatott erkölcsi prédikáció formájá-
ban érzékelteti, hanem az emberi viselkedés, kiváltképpen a személyes döntés biológiai,
lélektani, szociológiai, politológiai, kulturális - antropológiai aspektusait, valamint filozófi-
ai és vallástudományi megközelítéseit mutatja be. 3 Többdimenziós emberképe azt sugall-
ja „hogy az ember csak az erkölcsi hagyomány (vagyis az erkölcsi normák és eszmé-
nyek) ismeretében, szilárd egyéni értékrend birtokában képes önállóan tájékozódni” to-
vábbá azt, hogy „az ember jó iránti elkötelezettsége egy tudatos, belátásra képes lény
természetében rejlik „ 4 Az ember jó iránti elkötelezettsége változtatja át biológiai termé-
szetünkből fakadó egymásrautaltságunkat emberivé, vagyis szolidaritássá, mely együtt
jár a másokért viselt felelősséggel. Emberképéből a társas érintkezés olyan erkölcsi nor-
mái fakadnak, mint a „kölcsönösség, a méltányosság, a nyitottság mások megértése,
valamint a kapcsolatok kényszermentessége”5A tankönyv kiválasztott fejezetei, a vizsgált
témákhoz bőséges választási alternatívát kínáló kérdései, feladatai, kutató gyűjtőmunkái
és különböző - tudományos, vallási, irodalmi, művészeti - forrásai, a szabadsággal élés
erkölcsös megvalósítását, a személyiség - és jellemfejlődés, továbbá a közjót szolgáló
magatartás (mai modern emberkép) kialakításához adnak segítséget. A diákok emberké-
pének formálást az önálló ismeretszerzés, tapasztalatgyűjtés, élményszerzés, válaszke-
resés, élethelyzetek elemzése, fogalom – és szintézisalkotás alternatívái, továbbá a több-
szereplősre dramatizált dialógusai biztosítják Részletesen lásd az egyes „leckékhez” tar-
tozó: kérdések, kutató- gyűjtőmunkák, forráselemzési feladatait! 6 Az emberkép alakulá-
sát az önmegvalósítás történelmi és társadalmi folyamatában is vizsgálja a tankönyv és
arra a megállapításra jut, hogy „az ember: élő lény, és ebben – azon kívül, hogy szabad
és megismerő- benne van az is, hogy társas lény, hogy értelmező lény, hogy örömre és
szenvedésre képes lény”.7 Emberképe megfelel az emberi méltóságnak és teljességnek.
Az ember lényegének és természetének kérdése azonban örökké nyitott lezáratlan lét.
„Ha az ember lényegesen nem is változik, az emberkép, vagyis az emberről való tudá-
1
Homor Tivadar – Kamarás István: Emberismeret és etika a középiskolák számára. (2010): Apáczai, Bp. Lásd a
tankönyv Bevezető közbeszólásokkal c. fejezetét az 5. oldalon!
2
Úaz., mint a 9. 5.o.
3
Úaz., mint a 9. 5.o.
4
Úaz., mint a 9. 4 - 5. o.
5
A felsorolt erkölcsi normák többdimenziós megközelítése elsősorban: Az ember mint társas lény ( 25 - 33. o.),
Az ember mint erkölcsi lény (43- 81. o.), A személy és az erkölcs (99-125. o.), valamint a Társadalom és az
erkölcs (127 - 161. o.) c. fejezetekből olvasható ki legmarkánsabban!
6
Kiemelt példaként lásd.: a 13 -15., 22 - 25., 32 - 34., 113 - 116. stb. oldalak kérdéseit és feladatait!
7
Kamarás István: (2001): Erkölcstan. Krónika Nova, Bp., 80. o.
2
sunk igen. A változó, vagy egymással versengő emberképek alapján viszonylag eltérő
egyetemesnek szánt erkölcsi normákat lehet csak kidolgozni” 8 vélik a szerzők.
1.1.2. Értékrendje
A tankönyv értékrendje egyfelől a világvallások etikáiból (közülük is kitüntetetten
a klasszikus görög és a zsidó- keresztény gyökerű hagyományból), másrészt a nem val-
lási alapú világi – humanistának nevezett- etikák értékrendjéből merít. Olyan forrásokból
tehát melyek a legfontosabb alapelvekben megegyeznek egymással. A vallási és világi
erkölcs nem zárják ki egymást, mert a világi etikák a világvallások erkölcstanának folyta-
tói (pld.: a humanizmus, a kanti morálfilozófia, a pragmatizmus, vagy az egzisztencializ-
mus stb.). Nem részesít előnyben egyetlen világnézetet, szellemi áramlatot és erkölcsi
rendszert sem a közjót szolgáló és az emberi méltóságot tiszteletben tartó nézetek rová-
sára „A tankönyv a különböző életformák, értékrendek és világnézetek iránt nyitott, de
ez a tény több okból sem jelenti a különféle erkölcsi értékrendek egyenlősdijét, mivel
némelyikük kifejezetten veszélyezteti a közjót, vagy az emberi méltóság értékrendjét” 9
A tankönyv nevelés filozófiáját áthatja a modern reformpedagógiai irányzatok és alterna-
tív iskolák, (pld. ÉKP) progresszív értékvilága és „humanisztikus, gyermekközpontú felfo-
gása.” 10 Nevelési értékrendjében egyaránt fellelhetők a klasszikus humanista, a liberális,
a demokratikus értékek. Célkeresztjében a személyiség-, és tanulóközpontúság, az em-
beri szabadságjogok, a pluralizmus, a tolerancia, a társadalmi igazságosság, a konflik-
tuskezelés, az individualizmus, a multikulturalizmus és a kompetenciaalapúság (szemé-
lyes, szociális, kognitív) értékvilága áll. (Kiemelten lásd: Az emberi természet, Az ember
mint erkölcsi lény és a Társadalom és az erkölcs c. fejezeteket!) Ha a hagyományos
(klasszikus) és a reform/alternatív pedagógiák értékvilágának jellemzőit vetítjük ki a tan-
könyvre, az összehasonlításkor - a hagyományos pedagógiai modell rovására - egyértel-
műen az alternatív iskolai modellkép rajzolódik ki az alábbi főbb jellemzőkkel 11:
A tankönyv célfelfogása: érték relativisztikus, céltartalma: önfejlesztő, személyiségképe:
többdimenziós és regulatív, nevelésfelfogása : szabad, tanuló bázisa szerint: aktivitásra
épül metodikája: indirekt jellegű.
Összességében a tankönyv pedagógiai értékfilozófiája az alábbi fundamentumokra
épül12:
-A hagyományostól eltérő tanítási-, tanulási metodika alkalmazása. (Lásd, a polemizáló -
kerekasztal beszélgetésre épülő - szerkezeti felépítést, továbbá a feladatok, gyűjtőmun-
kák, forráselemzések és ajánlott irodalom sokszínűségét ! Pld.: 39 - 41., 47 - 49. old.
stb.)
-Szabad tananyagválasztás. (A diák is beleszólhat a kiválasztásba, lásd a bevezető aján-
lásait 3. old.!)
-A tanár szerepe megváltozott kioktató ismeretátadó szerep helyett, partneri együttmű-
ködésre épül az egyén és a csoport tanulását, szervező, problémakezelő, mentális veze-
tő. Ezt a szerep módosulást érzékelteti a tankönyv kompetencialapúságra épülő szerke-
zeti felépítése: vita, beszélgetés, önreflexió, személyes, szociális, kognitív kompetenciák
erősítése!
8
Többdimenziós emberképekre utaló témakörök: Az emberi természet: (7-43.o.) , Az ember mint erkölcsi lény:
(43- 80.o.), Személy és az erkölcs: (99-126.o.) stb.
9
Lásd: Bevezető közbeszólássokkal c. részt az 5. oldalon.
10
Pedagógiák az ezredfordulón. Szöveggyűjtemény. (1998), (Szerk.: Pukánszky Béla – Zsolnai Anikó) Eötvös,
Bp. 3. o.
11
Az adaptáció Bábosik István (1997): A modern nevelés elmélete c. tanulmány alapján készült. Kereban, Bp.
12
A változat részben, Czike Bernadett (1998) Az alternatív iskolák jellemzői c. tanulmánya alapján készült.
Uaz., mint a 5. 121-123.o.
3
-Frontális munka helyett egyéni és csoportos tanulás, többdimenziós ismeretszerzés,
kooperatív technikák alkalmazása. (Lásd a leckék végén lévő egyéni és csoportos felada-
tokat, kutató és gyűjtőmunkákat! Pld.: 13 - 16. o., 22 - 25. o.)
-A kommunikáció lényege beszélgetés, vita, érvelés cáfolás, önreflexió (Lásd a tankönyv
metodikáját, mely különböző korú és nézetrendszerű emberek polémiájára épül: (Klári,
Jocó, Ángyika Woland)
-A tankönyv értékvilága a közvetített élethelyzetek és erkölcsi esettanulmányokon, iro-
dalmi, művészeti és tudományos forrásokon keresztül a társadalmi sokféleségre, teremtő
kísérletezésre készíti fel a tanulókat. (Lásd a tankönyv verseit, forrásszemelvényeit, ké-
peit és illusztrációit! Pld.: 104 - 106.o., 122 - 126. o.)
-Értékvilága a személyiségformálás, a társadalmi, - állampolgári,- gazdasági nevelés, a
környezetökológia fontosságát hangsúlyozza, továbbá kitér korunk globális problémáira
is. (Lásd Az emberi természet, A személy és az erkölcs, A társadalom és az erkölcs c.
fejezetek egyes témaköreit! )
1.1.3. Nézetrendszere
A műveltséganyag kényes egyensúlyra épülő nézetrendszere eligazítást, támpon-
tot kínál az erkölcsös cselekvéshez, egyszerre lehet az általános műveltség, a világnézeti,
az erkölcsi, az önismereti a közéleti nevelés, és a kapcsolatkultúra fontos építőköve.
A tankönyv csak térképet és iránytűt ad a különböző erkölcsi felfogások és nézetrendsze-
rekben való tájékozódáshoz, a helyes út kiválasztását a tanulóra bízza. Ezt a toleráns,
liberális szemléletet jól tükrözi az alábbi szöveg: „Európai kultúránk sokelvű (plurális)
világ, ahol zavarbaejtően sokféle világnézetet kínálnak az ideológiák piacán és plázáján
Ki, ki neveltetése, élettapasztalata, értékrendje és alakuló világnézete alapján választ-
hat.” 13 A tankönyv erkölcsi felfogása, nézetrendszere is többdimenziós megközelítésű.
Kiindulási alap „nincsen egyetlen erkölcs, egyetlen etika sincs – csak etikák vannak” 14 A
különböző erkölcsi felfogásokhoz különböző etikák és eltérő emberképek tartoznak. Kü-
lönböző etikák különböző kultúrákat szolgálnak. A fenti állítás illusztrálására bemutatja a
tankönyv különböző korok és kultúrák erkölcsi felfogásának alakulást és változást. (Lásd
81 - 98. old.) Abból indul ki, hogy vannak elemi erkölcsi normák- mint például a Tízpa-
rancsolat követelményei - melyeket egyetemesen elfogadnak, s betartásukról eleinte a
szokásjog, később a tételes jog rendelkezik. Ezek az un. moralitási normák (maximák)
mindenféle tekintélyre való utalás nélkül érvényesek ( Pld.: „Teljesítsd kötelességedet”
„Szeresd felebarátodat” „Ne tedd másoknak, amit nem kívánsz önmagadnak”) 15 Ugyan-
akkor érzékelteti azt is a tankönyv, hogy ezek a normák sem érvényesek minden korra
és kultúrára nézve. Például a jézusi normák és az ezekből levezetetett alapelvek, mellett
élt az ókori görögség szókratészi hagyománya „inkább szenvedd el a rosszat, mint okoz-
zad másoknak” elv. A keresztény világ alapelvei mellett az egyetemes erkölcsi törvényt a
kanti „kategorikus imperatívusz „alapján fogalmazza újra, melynek lényege. Nem a „Mit
kell akarnunk?” a fontos (ez változó), hanem a, „Hogyan kell akarnunk a jót?” A helyes
válasz „Szabad, öntörvényű, (autonóm) lény módjára, előítélet, érdek, félelem nélkül.”
Arra kell törekednünk, hogy cselekedetünk alapelve általános törvénnyé legyen A tan-
könyv úgy mutatja be az alapvető értékeket, erényeket, normákat, törvényeket, erkölcsi
alapelveket-, és felfogásokat, hogy a különböző élethelyzeteken, irodalmi, művészeti,
vallási és tudományos példákon keresztül érzékelteti az erkölcs világában tapasztalható
állandóságot és változást. (Lásd a tankönyv III. fejezetének kérdéseit, feladatait, kutató-
, gyűjtőmunkáit és forrásait!)
13
Homor Tivadar – Kamarás István (2010): Emberismeret és etika a középiskolák számára. Apáczai, Bp. 85. o.
14
Kamarás István: Erkölcstan (2003) Krónika Nova, Bp. 76. o.
15
Uaz., mint a 21. 75.o.
4
„Az erkölcsi felfogások és etikák” c. fejezetben (Lásd.: 81- 98. o.) vázolja a legfontosabb
erkölcsi nézetrendszerek lényegét a tekintélyelvű etikától a felelősségetikáig bezáróan. A
humanista, autoritárius, objektivista, szubjektivista, relativista, univerzalista, materiális,
emocionális, hedonista, szándék és következmény etikák adaptációja interaktív módon
valósul meg. Különböző korosztályú és világnézetű emberek (Klári, Jocó, Ángyika,
Woland) vitatkoznak (érvelnek, cáfolnak) a bemutatott erkölcsi nézetrendszerekről.
A tankönyv erkölcsi felfogása humanista, képesnek tartja az embert arra, hogy
megállapítsa mi a jó és a rossz. Objektív abban az értelemben, hogy az a jó etika, ami az
embernek jó, relativista olyan megközelítésben, hogy elismeri, hogy az erkölcsi felfogá-
sok és etikák történeti koronként és kultúránként változnak vagyis nem univerzálisak
(minden korra érvényesek). A legfőbb értéknek az emberi teljességet tartja, ami nem
más mint a pozitív lehetőségek önmagunk és mások javára történő kibontakoztatása,
vagyis önmegvalósító vagy célmegvalósító (teleológiai) nézetrendszer. Az ember lénye-
gét nyitott, meghatározhatatlan, lezáratlan lényként értelmezi. Az erkölcsi cselekedetet
egységben szemléli, melybe egyaránt beletartozik a jó szándék, a cselekedeteinkért való
felelősségvállalás és a másokért érzett felelősség. Valakinek, valamiért, valakivel / vala-
mivel szembeni felelősségre hívja fel a figyelmet. A felelősség feltétele az autonómia.
Ángyika konvencionálisnak tűnő kérdésére, hogy ”Kivel vagy mivel kell tudnunk elszá-
molni”?, a tankönyv nyitva hagyja a választ. Világnézetünktől függően embertársra, lelki-
ismeretre, Istenre is gondolhatunk.
1.1.4. Kiemelt erkölcsi kategóriák
Az eutanázia problémakörével „A haldokló joga és méltósága” c. fejezet foglalko-
zik. (155- 156. o.) Itt is különböző korosztályú és világnézetű emberek érvelnek, cáfol-
nak, vitatkoznak a bemutatott erkölcsi problémáról. Az aktív és a passzív eutanázia kér-
dését árnyalt (a beteg, az orvos, a hozzátartozó, a törvény képviselői, a hívő és a nem
hívő ember) megközelítésben tálalja. Nézetrendszere plurális, a kérdést illetően a passzív
eutanáziát humánus, irgalmas cselekedetnek tekinti és a halállal való szembenézés mél-
tóságát hangsúlyozza. A mai embert „halál – tudatlan” jelzővel illeti, a halált az élet ré-
szeként értelmezi.
„Embrió vagy kistestvér” c. rövid kiegészítő ismeretanyag foglalkozik az abortusz
kérdésével (Lásd.: 121. o.) Már a cím is utal a meglévő erkölcsi dilemmára. A tankönyvi
szöveg ütközteti a konzervatív és liberális felfogás képviselőinek jól ismert pro kontra
érveit de konkrétan nem foglal állást, a kérdést nyitva hagyja. „Biológusok, orvosok,
pszichológusok, szociológusok, morálfilozófusok, politikusok sokféle megfontolandó érvet
sorakoztatnak fel e még nyitott kérdésben” 16
Az előítéletesség problémakörével a „Társadalmi és erkölcsi közösség” c. fejezet
foglalkozik. (128 - 131.o.) Az ismeretanyag az előzetes ítélet, az előítélet és az előítéle-
tesség közötti fogalmi különbségeket érzékelteti. Történelmi és hétköznapi élethelyetek-
ből hozott példákon keresztül mutatja be a vallási, faji, etnikai, politikai és nemzedéki
előítéleteket. Kitér arra, hogy mikor csak rossz szokás, és mikor bűn az előítélet? Konkrét
megoldást (mintát) ajánl arra vonatkozóan, hogyan szabaduljunk meg előítéleteinktől.
Lépései: az előítéleteink feltérképezése,(diagnózis) lelkiismeretvizsgálat, (önismeret)
ellenőrzés alatt tartás, megfékezés, kiirtás. Fontos értéknek tartja a tolerancia gyakorlá-
sát. Szociológiai mérésekre, statisztikai adatokra hivatkozva mutatja be, hogy mi magya-
rok mennyire vagyunk előítéletesek európai országokhoz viszonyítva. A témához bőséges
választási alternatívát kínáló kérdéseket, feladatokat kínál. (Lásd a tankönyv: 132. o.
4.,5., 6.sz. kérdéseit, kutató-, gyűjtőmunkáit a 132 - 134. o. 5.,6.,7.,8. sz. feladatait,
16
Uaz., mint a 21. 121. o.
5
továbbá forráselemzéseit a 134 – 135. o.: 5.,6.,7.,8. sz. feladatait és az ajánlott irodal-
mat a 135. oldalon. )
1.2. Lányi András – Jakab György (1999): Erkölcsi esettanulmá-

nyok (középiskolák részére) AKG., Bp.
2.2.1. Emberképe
A bemutatott esettanulmányok, párbeszédek, élethelyzetek, olyan erkölcsi dilem-
mákról szólnak, melyeket különféle világnézetek képviselői kínálnak a tanulók számára. A
tankönyv többdimenziós emberképét elsősorban az egyes fejezetek bevezetőiből, továb-
bá irodalmi, néprajzi, történelmi, vallási és tudományos forrásokból, továbbá élethelyze-
tekből vett példák alapján lehet megrajzolni. „Az élet nagy kérdéseire az ember tetteivel
felel, aki képes megkülönböztetni a jót és a rosszat. A tudásáért is felelős és azért is,
amiről nem akar tudomást szerezni.” 17 hangsúlyozzák a szerzők. Ahhoz, hogy az élet
olyan fontos kérdéseire mint például: Milyen a jó élet? Mi a helyes cselekedet? Mit kell
akarnom? Miért szenvedek? válaszolni tudjunk, ismernünk kell az erkölcsi hagyományt és
az előttünk járó nemzedékek gondolatait, melyekből plasztikusan kirajzolódik egyes tör-
ténelmi korok és vallások (buddhista, a zsidó-, keresztény), az európai humanizmus
eszmeisége, valamint napjaink modern humanista- emberközpontú, liberális, utilitarista,
természetjogi, pszichológiai, szociológiai nézetrendszerekre épülő emberképe. E többdi-
menziós liberális szellemiségű emberkép áthatja az egész tankönyv szemléletét. Legmar-
kánsabban a „Miért szenvedek?” (9 - 26.o.) „Mit kell tennem?”(29-36. o.) „Mit tehetek
róla?” (37 - 46. o.), „Tilos a tiltás?” (89 - 100.o.) c. fejezetekben artikulálódik. A művelt-
séganyaga által közvetített emberképekből olyan erkölcsi normák fakadnak, mint az au-
tonómia, erkölcsi felelősség, kötelesség, szolidaritás, tolerancia, szabadságjogok, cselek-
vő részvétel életünk alakításában, önmegvalósítás. A tankönyv kérdései, feladatai, kuta-
tó-, gyűjtőmunkái és szerepjátékai ezt a többdimenziós megközelítésű emberképet kí-
vánják a tanulók fele közvetíteni. (Példaként lásd: a tankönyv 24- 25.o., 33., 36., és
51.o. feladatait!)
A tankönyv értékrendje különböző világnézetek irányában nyitott, egyfelől a világ-
vallások etikáiból (közülük is kitüntetetten a buddhista sztoikus, aszkétizmus, és a zsidó-
keresztény gyökerű jézusi hagyományból), építkezik, másrészt a nem vallási alapú világi
– humanistának nevezett- etikák értékvilágából merít. Ahogy az emberképben láttuk, itt
is megjelenik a mai modern fogyasztói társadalom plurális, haszonelvű és emberközpon-
tú felfogása. (Példaként lásd.:”Miért szenvedek?” 9-25.o., „Mit kell tennem?” 27-
46.o.fejezeteket) A tankönyv műveltséganyaga az erkölcsi nézetrendszerek jellemzőit és
kritikáját, élethelyzeteken, esettanulmányokon, valamint tudományos, történelmi, iro-
dalmi, művészeti és vallási forrásokon keresztül úgy mutatja be, ahogy különféle világ-
nézetek képviselői kínálják számunkra, hozzátéve a szerzők saját erkölcsi meggyőződé-
süket is. (Példaként lásd.: „Parancsra tettem” 79- 88. o., „A tudósok lelkiismerete” 111-
122.o., „Áldozat a hazáért” 123-134.o., „Emlékezzünk meg a szegényekről” 151-162. o.)
Értékrendjében egyaránt fellelhető az előttünk járt nemzedékek tisztelete és a mai mo-
dern világ demokratikus, liberális, utilitarista, humánökológiai és emberközpontú felfogá-
sa, melyekben az alábbi erkölcsi kategóriák a meghatározók: személyiség tisztelete, plu-
ralizmus, tolerancia, társadalmi igazságosság és szolidaritás, empátia, multikulturaliz-
mus. Pedagógiai filozófiáját individualizmus, liberalizmus, demokratizmus, gyermekköz-
pontúság és önmegvalósítás jellemzi (Példaként lásd:” Mit kell tennem” 27-36.o.,” Életre
17
Lányi András – Jakab György (1999): Erkölcsi esettanulmányok (középiskolások részére) AKG., BP., 7.
6
halálra” 65-78. o., „Tilos a tiltás?” 89 – 100. o.) Hangsúlyt fektet a társadalmi, állampol-
gári, gazdasági, ökológiai és globális problémák bemutatására is. (Lásd.:
„Szegecshuzogatók” 175-186. o.) A tankönyv célfelfogása: érték relativisztikus, céltar-
talma: önfejlesztő, személyiségképe: többdimenziós és regulatív, nevelésfelfogása: sza-
bad, tanuló bázisa szerint: aktivitásra épül, metodikája: indirekt jellegű. A tankönyv di-
daktikai repertoárja széleskörű tanulói önállóságra (kompetencialapúságra), autonóm
személyiségfejlesztésre, több forrásból való önálló tájékozódásra, nyitottságra, vitára
ösztönzi a tanulókat.
Az ember erkölcsi fejlődésének nézetrendszerének alakulást a „Mit követel tőlem
az erkölcs?” (29-36.o.) c. részben fejtik ki legplasztikusabban a szerzők. A helyes válasz
megadáshoz - történelmi, vallási, irodalmi - példákon keresztül az emberiség erkölcsisé-
gének olyan „eszmélési stádiumait” mutatják be, melyek közelebb visznek bennünket a
helyes értékválasztáshoz. Az értékrendek alakulásában a kontinuitást vallják a szerzők.
„Az erkölcsi fejlődésen nem azt értik, hogy egyes tanítások kizárják egymást, és helyük-
be újabb tökéletesebb, megcáfolt igazság lépne”18, sokkal inkább azt igyekeznek bemu-
tatni, hogy a tudásban és tapasztalatokban gyarapodó emberiség értékvilágának, nézet-
rendszerének alakulást, hogyan befolyásolta a jó és a rossz közötti választás nehézsége,
továbbá azt, hogy az egyre bonyolultabb és árnyaltabb élethelyzetek belátására és a he-
lyes erkölcsi döntés meghozatalára mennyire képes az ember. Az ember erkölcsi fejlődé-
sét nyitott, alakuló, formálódó változó értékként tételezik, mely „kapcsolódik a megis-
mert és megőrzött hagyományhoz, annak újraértelmezésén és továbbgondolásán ala-
pul”19 „A miért szenvedek ?” c. részben (15 - 26. o.) a szenvedés okának közkeletű, de
egymással homlokegyenest ellenkező (több nézőpontú) magyarázatát adják. „A szenve-
dés nélkülözésből fakad” c. fejezet (17- 19. o.) utilitarista (haszonelvű felfogását) termé-
szetjogi érvekkel támasztják alá, melynek lényege: emberi természetünkből adódik, hogy
vágyink és szükségleteink kielégítésére törekszünk. Más megközelítés szerint, a szenve-
dés oka: ragaszkodás vágyainkhoz (19-20.o.), buddhista önmegtagadás (aszkézis) taní-
tásban gyökerezik. A sztoikusok példáját követve mondjunk le vágyainkról, ha meg aka-
runk szabadulni a szenvedéstől. A harmadik megközelítés - a keresztény erkölcsi tanítás
- szerint, a szenvedés a rossz választás következménye (20-26.o.) Tovább folytatva e
gondolatsort, szabadság és erkölcsi felelősség, és a felebaráti szeretet (szolidaritás) áll a
jézusi tanítás középpontjában. A bűn nem az ember természetéből és nem a világ töké-
letlenségéből fakad, hanem az ember akaratának és cselekedeteinek gyarlóságából
származik, vallja Szent Ágoston, a „Mit kell tennem” c. tananyagrészben ( 33 - 36. o.).
A világi etikák közül a kanti kötelességetikát, ellenpéldaként Nietzsche amorális
szociáldarwinista szemléletét is bemutatják a szerzők. A felelősség-, és következmény-
etikai mintára: „A Mit tehetek Róla?” c. fejezetben (37 - 54. o.) Albert Camus: A pestis c.
regényének részletei alapján kapunk plasztikus irodalmi példát. A szerzők erkölcsi konk-
lúziója: „az emberek egymásra gyakorolt hatását nagymértékben meghatározza kölcsö-
nös vonzerejük, … cselekedeteink sosem csak saját magunkra tartoznak, hanem hatással
vannak más emberekre is.”20 A mai modern erkölcsi felfogásokra a „Nincs alku - én hadd
legyek boldog c.” esetleírás szolgáltat tanulságos példát (49 - 54 o.) adja. Ez a fejet az
önmegvalósítás különböző útjait mutatja be az egyik a szélsőségesen haszonelvű, hedo-
nista, szemléletet (az ember önzőségét, mohó szükségletkielégítő vágyát) tükrözi, vagyis
az egyéni önzést a társadalom szempontjából is hasznos magatartásként értelmezi. A
18
Uaz, mint a 25. 29. o.
19
Uaz., mint a 25. 29. o.
20
7
másik nézet a személyiségfejlesztés és önmegvalósítás útját nem az egymás rovására
folytatott küzdelemben, hanem a kölcsönös segítség, gondoskodás, empatikus magatar-
tás, emberbaráti szeretet és kapcsolatteremtési képesség értékeiben látja. A szükség-
letek kielégítésénél fontos értéknek tételezi, az erkölcsös fogyasztást, az együttműkö-
dést és a kölcsönösséget. Az emberi szabadságról „ A tudósok lelkiismerete.” (111 - 122.
o.), „Kolhas Mihály az üvegvisszaváltóban,” (101-110 o.) és az „Állatok jogai” (163- 174)
c. fejezetekben mutatják be elsősorban liberális megközelítésben. A vizsgált több néző-
pontú megközelítések, mind az elméleti fejtegetésekben, mind a gyakorlati feladatokban,
jelen vannak és szervesen integrálódnak a közvetített műveltséganyagba.
Napjainkban - erkölcsi belátásunkat a leginkább próbára tevő - leghevesebb vitá-
kat az emberi élet határhelyzeteivel a születéssel és a halállal kapcsolatos eltérő nézetek
és döntések váltják ki. Az abortusz erkölcsi dilemmáját „Életet adni „ (65-72.o.) c. feje-
zet, Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez c. torokszorítóan szép sze-
melvényével indítja a tankönyv. A vita az abortuszról szóló részben, pro kontra érveket,
ellenérveket mutat be az abortuszt támogatók és az abortuszt ellenzők táborából. Itt is
érvényesül a többdimenziós megközelítés: hívő, liberális, konzervatív, jogász, feminista,
orvos, pszichológus fejti ki eltérő álláspontját. A szerzők véleményét, „Ha én magzat vol-
nék” c. publicisztikába burkolják, mely szerint „az erkölcsi felelősség egyedül az anyát
illeti, aki a megszületendő gyermek sorsáról dönt” 21
Az eutanázia problémakörét, A „ jó halál kegyelme” c. fejezet tárgyalja (76-78. o.)
Rövid ízelítőt ad különböző kultúrák merőben eltérő halálszemléletéről (eszkimó, új-
guineai néptörzs, zsidó- keresztény) „Mégis kinek az élete” c.(73-76.o.) esettanulmány
bemutatásával érzékelteti a tankönyv az aktív és a passzív eutanázia fogalmát. Az euta-
názia erkölcsi dilemmáját plurális megközelítésben többdimenziós nézőpontból tárja a
diákok elé, érzékeltetve a kezelőorvos, a barátnő, a jogász, az eutanáziát támogatók és
ellenzők eltérő véleményét. ” A meghalok én is” című szemelvényben (76-78.o.) határo-
zott kritikával illetik a szerzők a mai ember „ haláltudatlanságát”.
A tolerancia / intolerancia / előítéletesség kérdésével a szólásszabadság kapcsán,
„Az emberi jogokról” szóló fejezetben (95-100. o.) találkozunk. Itt mutatnak be (újság
hír) olyan rasszista csoportokat, akik nyilvánosan gyaláztak különböző vallási és etnikai
kisebbségeket. E példáknál is a liberális és a konzervatív álláspontot ütköztetik a szerzők.
Az emberi jogok korlátozást csak rendkívül kivételes esetekben tartják elfogadhatónak.
Demokratikus,liberális álláspontjuk szerint, a töredék kissebségnek is joga van a szólás
szabadsághoz. „A szabadság ellenségeinek szabadsága bizonyos esetekben korlátozható,
de ez sem az utolsó szó”22 Itt a bűnös tett és a bűnös beszéd közötti markáns különbség-
re utalnak. Meglehetősen bő fejezet foglalkozik a kelet- európai kisállamok nyomorúsá-
gával, vagyis a Kárpát-medencében élő etnikumok problémájával (135- 150 o.) Mindany-
nyian kissebségek vagyunk nézőpontból kiindulva „Kelet-Közép-európai történetek” cím-
mel, (137-140.o.) olyan megtörtént eseteket, tudósításokat dolgoz fel a tankönyv, me-
lyek élénk visszhangra találtak mindkét oldalon. „Elválaszt ami összeköt”c. fejezet (141-
143.o.) plasztikusan érzékelteti a nemzeti azonosságtudat kialakulásának folyamatát.
Elemzésében arra a következtetésre jut, hogy a nemzet közös vállalkozás, a nemzeti
azonosság tudatos együttműködésre, tehát a jövőre orientált, (az a fontos ami összeköt),
míg az etnikai hovatartozás, az eredet közösségére, (vagyis a múltra) irányul és az etni-
kum fogalmában eleve a különbség a hangsúlyos. Nem az egység, hanem a sokféleség
biztosította egy évezreden át az együtt élő nemzetiségek/etnikumok kiegyensúlyozott
21
22
Uaz, mint a 25. 100. o.
8
rendjét. A rasszizmusra és az intoleranciára utaló másik fejezet: „Két újsághír az idegen-
gyűlöletről” c. ( 144-147 o.) számol be hazai és szomszéd országokban történt erőszakos
cselekedetekről. A kissebségi kérdés és a fajvédelem problémája a többség problémáiban
gyökerezik, vélik a szerzők, ezt az idegengyűlölő politikát nevezik fajvédelemnek. A ki-
sebbségek jogai résznél kitér a Kárpát-medencén kívüli globális konfliktusokra is ( baszk,
katalán, ír, kurd, csecsen, tibeti, lombard stb.). A szerzők állásfoglalásában a liberális
demokráciák hagyományos álláspontja tükröződik, nevezetesen az, hogy törvény bizto-
sítsa a kissebségek jogait. A kultúrák békés egymás mellett élését a multikultúrális
szemlélet erősítésében látják: „sokféle kultúra egyenlő helyzetben van és az eltérő kultú-
rák kölcsönhatása erősítik az új társadalmi környezethez való alkalmazkodást.” 23 A tan-
könyv kérdései feladatai is ezt a toleráns, plurális szemléletet erősítik.
1.3. Szabó Pál Tivadar (1999): Erkölcstani vázlatok. Tankönyvpót-

ló jegyzet. Paginarum, Bp.
2.3.1. Emberképe
„Az erkölcs a világ létezésének feltétele” 24 ebből eredően a különböző emberké-
peket - az egyéni és a közösségi életet szabályzó - mindenkire érvényes erkölcsi alapel-
vekhez és normákhoz való viszony határozza meg. A tankönyv emberképe elsősorban a
zsidó – keresztény vallás tanításában gyökerezik, melynek lényege röviden: küzdelem a
jóért, a tökéletesedésért, saját magunk és mások javára. Emellett teret kapnak más,
nem vallásos világi nézetrendszereknek és emberképek is. „A boldogság mint az ember
célja” c. tananyagrészben (60. o.) összehasonlítja a mai modern utilitarista, hedonista
embereszményt a keleti (indiai, tibeti, kínai) - belső erények fontosságát hangsúlyozó -
felfogással és a zsidó - keresztény vallás tanaival. A választási és döntési szabadságot az
emberi tökéletesedés feltételének tartja. A felebaráti szeretetszemléletnek át kell hatnia
az egész társadalmat (tudomány, művészet, gazdaság, politika stb.) Emberképének sar-
kalatos értékei: teljességre törekvés, mérsékelt individualizmus, transzcendencia, huma-
nizmus, emberi jogok, tolerancia, másokkal való összetartozás és „ az egészért (család,
nemzet, emberiség) érzett felelősség” 25. A embert többdimenziós, komplex lényként (
test- lélek- szellem), más megközelítésben (pszicho - bio – szociális) egységként értel-
mezi. Nézőpontja szerint az emberkép dinamikus, az egyén és a társadalmi környezet
kölcsönhatásában alakul, formálódik. Az embert motiváló értékek szerint beszélhetünk:
elméleti, gazdasági, esztétikai, szociális, politikus és vallásos indíttatású emberképekről
(Lásd.: 45 - 46. o.) Ökológiai emberképe, különböző népek egymásrautaltságának felis-
merésén alapul. „Egy új globális, igazságon és kölcsönös megbecsülésen alapuló politikai
és gazdasági világrend”26 eljövetelét tartja kívánatosnak. A tankönyvben további indirekt
utalások találhatók, különböző emberképre például a 8., 14., 15., 23., 61., 62., 74., 83.,
89., 102., 118., 185., 186., 189. oldalon!
A tankönyv értékrendjét elsősorban a zsidó- keresztény gyökerű vallásos hagyo-
mány, a világi humanista emberközpontúság és a kanti morálfilozófia hatja át. Elanyagia-
sodott, haszonelvű, hedonista világunkban az anyagi javak megszerzéséért folytatott
harc, a gazdasági élet és a piac problémái, napjainkban egyre inkább háttérbe szorítják a
magasabb szellemi értékekkel, eszmei alapelvekkel való foglalkozást, vallják a szerzők.
23
Uaz., mint a 25. 148. o.
24
Szabó Pál Tivadar (1999): Erkölcstani vázlatok. Tankönyvpótló jegyzet. Paginarum, Bp., 7. o.
25
Uaz, mint a 32. 31.o.
26
9
Az értékrend alakulását nagymértékben befolyásolják a természeti – társadalmi - kör-
nyezeti hatások (család, iskola, munkahely, tágabb környezet) továbbá az alkalmazott
nevelés milyensége. A tankönyv nevelésfilozófiájában markánsan jelen van a konzervatív
hagyománytisztelet, a katolikus vallásosság és a világi alapú humanista értékrend egy-
aránt. A szerző fontosnak tartja a tiltó - korlátozó neveléssel szemben, a bátorító - meg-
engedő önbizalmat erősítő pasztorációs pedagógiai attitűdöt. Nem kérdőjelezi meg a tan-
könyv, hogy „különböző erkölcsi értékek és parancsok önmagukban is megállják a helyü-
ket” 27. Fontosnak tartják, hogy az egyén által elfogadott, elismert erkölcsi értékek, ér-
tékrendek érvényesüljenek az egyén életében és mindennapi cselekedeteiben. Az embert
értékmegvalósító lényként tételezik. (71.o.) A választható és követendő értékek széles
skáláját mutatják be például: vallási, világi, ökológiai, hedonista, utilitarista, szenzualista
irányultságúakat (példákat lásd, a 69-72. oldalon!) Értékrendjében meghatározóak a vi-
tális (élettel kapcsolatos) eszmei (szellemiség, tudás), erkölcsi (jóság, szeretet) vallási
(istenhit) értékek. A materiális értékek soha nem válthatják fel hosszabb időre az eszmei
erkölcsi értékeket, vallják a szerzők. Elvetik relatív és a szubjektív értékek létezést, az
értékek érvényessége független az értéket hordozó személyektől. Az igazi boldogságot „a
valódi emberi értékek választása, követése és azok érvényesüléséért való küzdelem
okozza” 28 Elismeri az értékek, értékrendek egyénenkénti és az adott társadalom szerinti
változását, továbbá azt, hogy az értékek cselekvésben realizálódnak. Egyes értékek ér-
vényesülése a mindennapi életben bizonyos fokig függ az adott társadalom uralkodó ér-
tékrendjétől, az egyén esetében pedig az egyén „én- erősségétől” és világnézete szilárd-
ságától. Értékfilozófiája elismeri a magasabb és az alacsonyabb rendű értékek létjogo-
sultságát, álláspontja szerint konfliktus esetén mindig a magasabb rendű értékek javára
kell dönteni. Az értékrend vizsgálatánál a tankönyv kitér napjaink értékválságára, érték-
zavaraira, és értékhiányos állapotára, továbbá az emberellenes, erőszakra épülő ideoló-
giák veszélyeire is felhívja a figyelmet. (Értékrendre vonatkozó utalásokat lásd.: 9., 25.,
59., 66., 68., 69., 84., 107. o.) Pedagógiai értékfilozófiájában a konzervatív hagyomány-
tisztelet, a vallásos keresztény nevelés, a modern humanisztikus gyermekközpontú
irányzatok és elképzelések ötvöződnek. Főbb alternatívái: megengedő szellemű szeretet-
teljes nevelés, dialógus, demokratizmus, másik ember tisztelete, tanuló bevonása a dön-
tésekbe (családban, iskolában) A poroszos nevelési stílust elveti, olyan „tekintélyelvet
javasol”, mely ez előbb felsorolt demokratikus emberi értékeken alapul ( de nem okoz
pedagógiai anarchiát) Értelmi és szellemi képességeink művelését és a világnézeti tájé-
kozódást erkölcsi kötelességként tételezi. Összességében elmondhatjuk, hogy Célfelfogá-
sa: egyszerre normatív és értékrelativisztikus. Céltartalma: vallásos, morális és önfej-
lesztő. Személyiségképe: intellektuális. Nevelésfelfogás: bizonyos vonatkozásokban irá-
nyított, más megközelítésben szabad. Bázisa szerint: befogadásra és aktivitásra egyaránt
épül. Pedagógiai metodikája: hagyományos, direkt, kioktató, ismeretközlő, nyomokban
indirekt jellegű elemekkel kombinált. Kérdései, feladatai – kevés kivételtől eltekintve –
hagyományos pedagógiai attitűdöt tükröznek.
Nézetrendszere elsősorban – de nem kizárólagosan - a keresztény vallásos
(transzcendens) isteni tekintélyelvűségre (örökérvényűségre) épül, ezt az értékvilágot
preferálja, emellett rövid utalások történnek más, például keleti vallások (kínai, tibeti,
indiai) értékvilágának bemutatására is. Toleranciát és pluralitást hirdet, más vallások és
világnézetek létjogosultságát illetően. A tankönyv nézetrendszerének középpontjában a
harmonikus személyiségkép, felebaráti szeretet, önmegvalósítás, munkálkodás mások
27
28
10
boldogságáért, erkölcsös élet, folyamatos öntökéletesedés és a szabadság értékvilága áll.
Nézetrendszerében a vallásos és a világi-, humánus-, utilitarista-, hedonista-, ökológiai,-
kötelesség-, következmény-, és felelősségelvű etikák értékvilága ötvöződik. A felsorolt
nézőpontoknak többnyire vallásos megközelítésű kritikáját adja. (Erre való utalásokat
lásd.: 60., 62-72., 74., 84., 87. o.) A világnézet, az értékek és az erkölcsi normák között
szoros kölcsönhatás van. „Az egyén erkölcsi jellegű magatartását részben világnézete,
továbbá ebből eredő értékrendje határozza meg”.29 Ezt az értékfilozófiát tükrözi a könyv
műveltséganyaga, kérdései, feladatai, továbbá a tankönyv tudományos, művészeti, val-
lásos, irodalmi szemelvényei és a hétköznapi életből vett esetleírásai és példái. Eszmei-
ségét: a transzcendens eszmékhez való ragaszkodás, a humanizmus, a szeretet (család,
haza, embertársak), emberi jogok, empátia és tolerancia határozza meg. A tankönyv
deklarálja, hogy senkit sem lehet meggyőződése, vallása, kultúrája miatt üldözni, vagyis
tiszteletben kell tartani az alapvető emberi szabadságjogokat! (Lásd.: 118.o.
A fogamzásgátlás és az abortusz kérdéseivel, a „Magzatvédelem erkölcsi vonatko-
zásai” c. témakör (139-146.o.) foglalkozik. Először olyan kérdéseket tisztáz a tankönyv
mint: Mi az emberi élet alapvető értéke? Mikor kezdődik az élet? Mit jelent a magzatvé-
delem ? (Lásd.: 135, 139- 143. o.) A tankönyv az abortusszal kapcsolatosan nem enged
meg semmilyen liberális toleranciát, egyértelműen leszögezi, hogy az élet a fogamzással
kezdődik, „a legalapvetőbb emberi jog a léthez való jog.” 30 tehát a művi abortusz - élet-
ellenes ezért nem fogadható el. Ebben az értelemben egyértelműen a katolikus egyház
konzervatív álláspontjára helyezkedik. Bemutat ugyan más megengedő (eltérő) állás-
pontra helyezkedő véleményeket és is, (pld.: az anya joga eldönteni a kérdést, a szüle-
tendő gyermek fogyatékos, szociális problémák, hátrányos helyzet, túl fiatal az anya
stb.) de mindegyik megközelítést határozott kritikával illeti (Lásd: 141. – 142.o.). Végül
arra a következtetésre jut, hogy tetteinkért vállalnunk kell a felelősséget és a következ-
ményeket.
Az eutanázia kérdésével, „A halál mint etikai probléma” c. ( 198 - 201. o.) fejezet
foglalkozik. A problémát elsősorban vallási megközelítésben vizsgálja, ezzel párhuzamo-
san teret enged más nem vallásos nézeteknek is. „Az életet nem abszolút, hanem vi-
szonylagos értéknek tekinti.”31 Az emberi egzisztencia túlmutat a testi létezésen, bizo-
nyos fokig belátásunkra van bízva, hogy rendelkezzünk vele. Az önfeláldozást, a vértanú-
ságot, egy magasabbnak tartott érték miatt (felebaráti szeretet, vértanúság, Isten) elfo-
gadja. A passzív eutanáziát elfogadja (a vallás is megengedi) az öngyilkosságot és az
aktív eutanáziát elutasítja, melyet a vallás és az egyház is határozottan tilt. Az öngyilkos-
ságot objektív bűnnek tekinti. A témával kapcsolatosan a tankönyv feladatai, forrásgyűj-
teményben bemutatott példái is ezt az erkölcsvilágot és nézetrendszert közvetítik.
A tolerancia / intolerancia/ előítélet kérdését elsősorban faji, vallási, etnika meg-
közelítésben tárgyalja, mindhárom megnyilvánulási formáját helyteleníti és elítéli. Hatá-
rozottan kiáll az emberi méltóság és a szabadságjogok védelmében. (Lásd.:”Emberi jo-
gok és kötelességek” c. fejezetet 184-190. o.) Külön rész foglalkozik az akadályozott (fo-
gyatékkal élő) emberekkel kapcsolatos feladatokkal ( 222- 227.o.) Helyteleníti e téren
még tapasztalható előítéleteket, és a passzív részvét helyett, az „együttélés részvételét”
ajánlja követendő példának. A másság a homoszexualitás problematikáját konzervatív
megközelítésben, elsősorban vallásos nézőpontból vizsgálja. Kérdésfeltevése is jelzi ezt a
szemléletet: „Kik a homoszexuálisok és mi gondoljunk róluk?” (134. o.) A
29
30
Uaz.,mint a 32. 141.o.
31
Uaz., mint a 32. 198-199.o.
11
homoszexualitást a nemiség természetellenes módjaként értelmezi, ezért ezt a megnyil-
vánulást „a tudatos ember helytelen választásának tekinti.” 32 Egészségileg (elsősorban
az AIDS- re utalva) és lelkileg is káros hatása lehet a személyiségre, állítja a szerző.
1.4. Bóna Gézáné Maksay Mária (2003): Emberismeret és etika a

gimnáziumok 11. évfolyama számára. Okker, Bp.
1.4.1. Emberképe
A tankönyv műveltséganyagából a klasszikus görög hagyomány-, vallásos zsidó-
keresztény és buddhista értékvilága, továbbá különböző történelmi korok világi etikáinak
emberképe egyaránt kiolvasható. (Lásd.: „Az etikai gondolkodás történetéről” c. fejezetet
24-52.o.) Többdimenziós emberképét az alábbi megközelítés is érzékelteti: „Az ember
társadalmi-, erkölcsi-, gondolkodó-, alkotó-, művészi teljesítményre képes lény. Rendel-
kezik azokkal az adottságokkal, melyekkel képes a szűkebb és tágabb világát is alakíta-
ni.”33 Emberképének lényegét az ember erkölcsisége, az egyén szabadsága, választásá-
nak felelőssége és a céltudatos emberi munka határozza meg. Az emberi természet lé-
nyegét teljesítményében, alkotóképességében, erkölcsiségében, társadalmiságban és
kultúrában véli felfedezni. A tankönyvi műveltséganyagból a biológiai, pszichológiai, szo-
ciológiai, vallási és művészeti megközelítésű emberképekre egyaránt találunk példákat!
(Lásd.: 12.,13., 17-19., 23., 47-49., 54., 232., 242-250. o.) A tankönyv pedagógiai re-
pertoárja deduktív metodikára épül, irodalmi, művészeti, néprajzi és tudományos forrá-
sokon keresztül teszi plasztikussá a különböző emberképeket. A „Beszéljük meg” c. kér-
dések, kutató-, gyűjtőmunkák és önreflexiós feladatok is e többdimenziós emberképek
megértését szolgálják.
Az értékrend vizsgálatakor abból indul ki a szerző, hogy az értékválasztás erkölcsi
kérdés, az egyén viselkedésének milyensége egyben az értékekhez való viszonyulást is
jelenti. (Lásd: 22-23. o.) A tankönyv értékrendje a klasszikus görög- római hagyomány,
a valláserkölcs és a világi etikák nézetrendszerének szimbiózisára épül. A tankönyv „el-
méleti háttér” szövegeiben, továbbá a bemutatott forrásszemelvényeiben az értékrend és
a különböző nézetrendszerek vizsgálatakor kiemelt helyet kap a: szeretet, az autonómia,
a szabadság, a választás, a döntés és a felelősség kérdése, továbbá a természeti társa-
dalmi környezet és a kultúra. Pedagógiai filozófiájában egyaránt megtalálhatók a hagyo-
mányos (konzervatív) a liberális (megengedő) és a humanisztikus személyiségközpontú
irányultságok. Pedagógiai értékrendjének jellemzői: normatív, morális, önfejlesztő, intel-
lektuális, inkább nyitott, befogadásra és aktivitásra épül. Irodalmi forrásai -, és művésze-
ti illusztrációi - kevés kivételtől eltekintve- a hagyományos pedagógia értékvilágát tükrö-
zik Például a tankönyv illusztrációi kizárólagosan klasszikusnak számító képzőművészeti
forrásokra támaszkodik. (Lásd az egyes fejezetek illusztrációit pld.: a 4-6., 51-54., 176-
178. o. stb.) Kevés a tanulók lelkivilágához közelebb álló - a mai modern élet erkölcsi
dilemmáit és társadalmi problémáit bemutató, - tanulói önreflexiókra épülő élethelyzet és
esettanulmány.
Nézetrendszerében az emberképhez és az értékrendhez hasonlóan a klasszikus
görög hagyomány (Szókratész, Platon, Arisztotelész) a zsidó-keresztény vallásosság
(Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás) és az egyes történelmi korok erkölcsiségének ér-
tékvilága tükröződik (Seneca, Marcus Aurelius, Spinosa, Hume, Kant, Schopenhauer,
32
Uaz., mint a 32. 134.o.
33
Bóna Gézáné Maksay Mária (2003): Emberismeret és etika. Okker, Bp. 13.o.
12
Kierkegaard, Nietzsche, Sartre stb.). „Az etikáról mint tudományról” ( 24 - 52. o.) c.
fejezet foglalkozik a különböző nézetrendszerek bemutatásával. Elsősorban a tekintélyel-
vű, a természetjogi, az észjogi, az utilitarista, a teleológia, a deontológiai, és a felelős-
ségetikai érvelési módokat mutatja be, kritikai reflexiók nélkül. Nézetrendszerének kö-
zéppontjában: a jó és a rossz, a bűn és az erény, a választás és a döntési a szabadság, a
szeretet, a boldogság, az emberi élet értelme áll. (30. o.) A történelmi áttekintés után a
„jövőre orientált filozófiai nézetrendszer” 34 körvonalait vizionálja a szerző, melynek fő
kérdése, hogyan maradhat fenn az emberiség a környezetszennyezés, a társadalmi, gaz-
dasági pusztulás riasztó jelei mellett. A túlélés lehetőségeit a közös felelősség vállalás-
ban, a közösségteremtésben és az összefogásban látja. Nézetrendszerében az ökológia, a
tudomány és az emberiség jövőjének főbb erkölcsi dilemmái is megjelennek. (263-
295.o.)
1.4.4.Kiemelt erkölcsi kategóriák
„A szeretet etikája” c. tankönyvi rész (173-176.o.) foglalkozik a szerelem, a há-
zasság és a család erkölcsi kérdéseivel, az abortusz problémakörét a tankönyv nem említi
meg, annak ellenére, hogy tantervi követelmény.
„A halál etikai kérdései” c. fejezet (257 – 262. o.). foglalkozik az elmúlás és az
elszakadás gondolatával. Irodalmi, néprajzi és pszichológiai szemelvényeken keresztül
közelíti meg a megsemmisülés és a halál problémakörét, a passzív és az aktív eutanázia
kérdése nem kerül megvitatásra.
Az előítéletek / intolerancia erkölcsi problémáival nagy terjedelemben (191-209.
o.) foglalkozik. A rövid bevezetőben a szerző a saját reflexióit mondja el, majd irodalmi,
művészeti és szociológiai szemelvényeken keresztül érzékelteti a többségi - kissebségi
létből eredő intoleranciát. A faji, vallási és másságból eredő előítéleteket az „Elméleti
háttér” c. tananyagrészben pszichológiai, szociológiai definíciókkal és politológiai magya-
rázatokkal kiegészítve plurális megközelítésben mutatja be. Kitér egyes diszkriminált
csoportok, például a hajléktalanok, a szegények és a fogyatékkal élők problémáira, sze-
mérmesen elhallgatja a másság és a homoszexualitás kérdéskörét.
1.5. Emberismeret és etika (2002): (Szerk.: Berán Ferenc) Szent

István Társulat, Bp.
1.5.1. Emberképe
Elsősorban - de nem kizárólagosan - a katolikus, keresztény vallás értékvilágát
tükröző tankönyv kérdéseiből és válaszaiból markánsan kirajzolódik emberképe. Ki az
ember? Mi végre jött a világra? Milyenek az ösztönei, törekvései, vágyai? (6.o.) A kérdé-
sekre adott válaszokból kitűnik, hogy az emberképet Isten képmásával azonosítják a
szerzők. Az ember megismételhetetlen (egyedi) „ahányan annyifélék”, nem befejezett,
hanem a teljességre nyitott, olyan erkölcsiségre törekvő lény, akinek a jó a szívébe (lel-
kiismeretébe) van írva, ez nem más mint az ember „istenképűsége”. „Az embert a kinyi-
latkoztatás helyezi előtérbe: eszerint az ember Isten képmása”35 Az ember szellemi tö-
rekvése végtelen és tökéletes értékre irányul, a legfőbb jó maga az önfelülmúlás (transz-
cendencia). Az emberi méltóság a humánus (emberies) magatartás általánosan elfoga-
dott erkölcsi és jogi értékrendjében gyökerezik. „állandó készenlét a jóra.” Az emberké-
pet az időben vándorló ember mutatja, aki minden útelágazásnál választásra kényszerül.
Értékvilága szerint az ember jól, rosszul sáfárkodik az idővel és az életével. Emberképé-
nek lényegét a perszonalizmus (emberközpontúság) fejezi ki legjobban, melynek főbb
jellemzői: elismeri az ember test - lélek egységét, egyediségét, autonómiáját, önfelülmú-
34
35
Uaz., mint a 45. 123.o.
13
ló képességét, és elhivatottságát „embernek lenni feladat.”36 Humanizmusában meghatá-
rozóak az alábbi értékek és erkölcsi kategóriák: hit, remény szeret, személy méltósága,
tolerancia, igazságosság, szolidaritás, egymásrautaltság, szolgáló szeretet (egyén, kö-
zösség, kapcsolatok, hivatás stb.) áldozatos szeretet (önkorlátozás, önmegvalósítás). Az
ember lényegét a természeti „élj a természet szerint” 37 és társadalmi beágyazottságban
látja, például: szabadság, személyes elkötelezettség, pluralizmus, (nemzeti, konzervatív,
liberális eszmék együtt). Elfogadja az un. világerkölcs magasztos eszméit (Lásd.:180-
181.o.): emberi személyiség sérthetetlen, méltóság, élet iránti tisztelet, szolidaritás, to-
lerancia, egyenjogúság. Az egydimenziós emberképeket elveti és kritikai megjegyzések-
kel illeti, mint például a biologizmus, pszichologizmus, spiritizmus, individualizmus és
kollektivizmus. A tankönyv tolerálja a sokféleség értékrendjét, annak ellenére hogy em-
berképében, értékrendjében és nézetrendszerében kitüntetetten a keresztény, katolikus
(transzcendens) értékvilág artikulálódik elsősorban. Emellett teret enged más világi és
vallásos emberképek bemutatására is. (Lásd.: „ Vallás és az erkölcs”c. fejezetet 171-
193.o.)
1.5.2 Értékrendje
A tankönyv értékrendje egyfelől a világvallások etikáiból ( törzsi, indiai, kínai
buddhista) közülük is kitüntetetten a klasszikus görög és a zsidó- keresztény gyökerű
hagyományból, másrészt a nem vallási alapú világi - humanistának nevezett- etikák ér-
tékrendjéből merít. „Az értékrendnek olyan biztos alapnak kell lennie, amely a személy
kiteljesedését segítheti és amelyre személyes és társadalmi kapcsolatait építheti.” 38 vélik
a szerzők. A demokratikus plurális társadalom, nem ír elő tagjai számára kitüntetett
eszmét, kötelező értékrendet, azonban a társadalmi együttélés közös erkölcsi értékek
tisztelete nélkül nem lehetséges. A polgári demokráciákban (legalább is törvényi szinten)
tiszteletben tartják a személyiségjogokat, nem tesznek különbséget egymás közt faji,
nemi, vallási, etnikai szempontból, tehát elfogadják a sokféleség értékrendjét. Meghatá-
rozó az emberi méltóság és a humánum, demokratikus erkölcsi és jogi értékrendje. Ér-
tékvilágában központi szerep jut a jézusi felebaráti szeretetnek az „evangéliumi arany-
szabálynak” mely a katolikus erkölcs evidenciájának tekint. Az erkölcsi értékrend alaku-
lásban a természeti, társadalmi, egyéni és közösségi tényezőket ( család, barát, egyházi
közösségek) fontosnak tartja. Értékrendjében kiemelt helyen szerepel a személyes elkö-
telezettség, a szabadság, a pluralizmus és a tolerancia. A vallásos értékrend mellet, a
tankönyvben jelen van a nemzeti konzervatív, a szociális, a humanisztikus és liberális
eszmék értékvilága is. E megállapítást alátámasztja a tankönyv ”Erkölcsi alapértékek az
európai civilizációban” c. fejezete (Lásd.: 89- 101. o.) mely az alábbi értékeket deklarál-
ja: személyiség integritása, kényszermentesség, kölcsönösség, méltányosság, részvét,
tisztelet, odaadás, a szenvedés okozásának tilalma. Nevelésfilozófiájának középpontjában
elsősorban a katolikus erkölcsiség értékvilága áll, elfogadja a tekintélyelvűséget (Isten,
szülő, tanár, pap). Álláspontja szerint a nevelés sikere (elismerés, elmarasztalás, bünte-
tés, jutalom) a következetes alkalmazásában rejlik. A vallásos nevelés és a társadalmi
normák együttesen járulnak hozzá a helyes értékrend kialakulásához. Nevelési célfelfo-
gása: normatív és értékrelativisztikus. Céltartalma: vallásos, morális és önfejlesztő.
Személyiségképe: intellektuális. Nevelésfelfogás : bizonyos vonatkozásokban irányított,
más megközelítésben szabad. Bázisa szerint: inkább befogadásra épül. Pedagógiai meto-
dikája hagyományos, direkt, kioktató, ismeretközlő, és modern indirekt jellegű elemekkel
36
37
Emberismeret és etika (2002): (Szerk.:Berán Ferenc), Szent István Társulat,Bp. 58.o.
38
14
kombinált. Kérdései, feladatai – kevés kivételtől eltekintve – hagyományos pedagógiai
metodikát tükröznek.
A tankönyv kiemelten kezeli a keresztény, katolikus vallás hitelveire épülő transz-
cendens tekintélyelvű (Isten által kinyilatkoztatott) vallásos nézetrendszer értékvilágát,
emellett azonban bemutat és kritikai reflexiókkal illet más vallásos és világi - klasszikus
és modern- nézetrendszereket is. Saját nézetrendszerének hangsúlyozása mellett tole-
ránsan viszonyul más világnézetekhez is. Kiindulópontja az, hogy a jól megalapozott né-
zetrendszerekhez megfelelő érvekre van szükség, hogy belássuk mikor és mennyiben
helyes a cselekedetünk, vagy döntésünk. Véleménye szerint a tekintély érv mellett töb-
bet jelent a meggyőző érvelés. Hangsúlyozza, hogy minden történelmi korban vol-
tak/vannak olyan közös alapvető erkölcsi értékek, melyeket különböző nézetrendszerek
és vallások is elfogadtak/nak. Álláspontja szerint, a pluralizmus és a sokszínűség sem
nélkülözheti az igazolható emberi és társadalmi értékek közös elfogadást. „Az etika meg-
alapozása” c. fejezet (63-76.o.) foglalkozik a főbb erkölcsi nézetrendszerekkel. Kitünte-
tetten a teleológiai, utilitarista, altruista, perszonalista, individualista, kollektivista, hedo-
nista és konszenzus etikák bemutatásával és kritikájával foglalkozik. Teret ad a mai mo-
dern emberközpontú szemléleteknek is, mint például a perszonalizmus, mentőcsónak-,
űrhajó-, isteni adomány etikai modell, és kitér a fenti megközelítéssekkel szemben álló
nézetrendszerekre is (bio-, ökocentrizmus, pszicho-kozmológia stb.) „A vallás és az er-
kölcs” című fejezet (171- 193.o.) foglalkozik a világ legfontosabb vallásai (törzsi, kínai,
indiai, iszlám, zsidó, keresztény) nézetrendszerének bemutatásával és kritikájával.
Az abortusz kérdéséről a „Születésszabályozás” c. (198-199.o.) fejezetben esik
szó. A téma kapcsán a tankönyv kitér a mesterséges megtermékenyítés, a lombikbébi, a
fogamzásgátlás és a sterilizáció etikai problémáira is. Az abortusz erkölcsi dilemmáját,
abból a nézőpontból vizsgálja, hogy ki mit tekint az emberi élet kezdetének? A szerzők is
osztják egyes tudományos álláspontok véleményét, mely szerint az abortuszt a már
megfogant emberi élet elvetéseként értelmezi. Álláspontja egyértelmű „a megfogant em-
beri életnek feltétlen tiszteletet és védelmet kell élvezni”39 tehát az abortuszt minden
formáját elveti, és a megfogant emberi élet ellen irányuló cselekedetnek tartja, melynek
áldozata a védtelen magzat és az anya. Egészen kivételes esetben fogad el más álláspon-
tot. Tisztességére váljon a tankönyvnek, hogy a vallásos szemléletét e kérdésben érvek-
ellenérvek ütköztetésével (különböző erkölcsi érvek mérlegelésével) kívánja megvédeni,
úgy hogy teret enged más liberális nézetek kifejtésére is, melyeket vallásos nézőpontú
kritikával illet.
Az eutanázia kérdésével a „Földi életünk végállomása” c. fejezet (208 - 211.o.)
foglakozik. Az abortuszhoz hasonlóan e problémakörnél is a katolikus egyház elutasító
álláspontjára helyezkedik, nevezetesen az eutanázia minkét formáját (aktív, passzív)
gyilkosságnak minősíti. A halál az élet része, a végső állomás, csak az emberhez méltó
halált tartja elfogadhatónak, nézete szerint az eutanázia az emberhez méltatlan vég. A
haldoklót hozzá kell segíteni az utolsó elengedéshez, ebben nagy segítséget nyújthatnak
a közvetlen hozzátartozók és a személyes természetfölötti hit, ez adja meg a haldokló
számára a méltóságteli elmenetelt.
A tolerancia, intolerancia erkölcsi problémakörét, meglehetősen bő fejezet tárgyal-
ja. (149- 153.o.) Álláspontja e téren egyezik a polgári demokráciákban elfogadott plurá-
lis, liberális és humánus megközelítésekkel. Elítél mindenféle faji, vallási, etnikai intole-
ranciát, előítéletet, rasszizmust és nacionalizmust. Helyette a felebaráti szeret jézusi ta-
39
Uaz., mint a 45. 203.o.
15
nait, a perszonális etika és az emberi szabadságjogok tiszteletben tartását ajánlja. (sza-
badság, egyenlőség, emberi méltóság, szolidaritás, esélyegyenlőség stb.) A homoszexua-
litás erkölcsi problémáját illetően egyértelműen az egyház álláspontjára helyezkedik. A
homoszexualitást természetellenes, tisztátalan cselekedetnek minősíti, ezért elhibázott-
nak és problematikusnak ítéli az ilyen szexuális irányultságot.
1.6. Imre Katalin - Trencséni Borbála (2010): Emberismeret, etika.

Pedellus, Bp.
1.6.1. Emberképe
A tankönyv emberképe a „ Mi az ember?” és „Ilyen az ember?” c. fejezetekből (6
- 25. o.) olvasható ki leginkább. Többdimenziós emberképet az emberi arc egyediségé-
nek (különbözőségének) –Michelangelo: Ádámjától, a mai modern ember jellegzetes sok-
arcúságának - bemutatásával is plasztikusan érzékeltetik a szerzők. Az ember személyi-
ségének, emberképének fejlődését egyaránt befolyásolják a természeti a környezeti és a
társadalmi hatások. E plurális megközelítésben jelen vannak a szociálpszichológiai, a ge-
netikai, a szociológiai, a humánetológiai, a filozófiai, az ökonómiai, a társadalmi, az iro-
dalmi, a művészeti és a vallási nézőpontok egyaránt. Az emberképek bemutatásánál
használt jelzők: „Milliók közt egyetlenegy”. „Önmagad szobrásza vagy” „Arcom a tükör-
ben” is jól érzékeltetik az énkép, az önismeret és emberismeret fontosságát. „ Az ember
semmi más mint amivé önmagát teszi” 40. A tankönyv képsorai, illusztráció és ábrái (Pld:
7., ., 10., 15., 32., 33. o.) jól érzékeltetik a szerzők emberről vallott nézőpontjait.
Az értékrend kérdésével közvetve az „Érték és az erkölcs” c. fejezet (97-135.o.)
foglalkozik. Indirekt formában természetesen más tananyagrészekben is találunk utalá-
sokat a témára. Az egyéni és társadalmi, (magasabb és alacsonyabb rendű stb.) értékek,
értékrendek változást, alakulást az „Értékek, szükségletek, értékkonfliktusok” (97-
103.o.) c. erkölcsi kategóriák bemutatásával világítják meg a szerzők. A témakör több-
dimenziós megvilágítását elsősorban testi- lelki- mentális és tudományos megközelítése-
ken keresztül érzékeltetik. A tanulók számára esettanulmányok, irodalmi, művészeti for-
rások, illusztrációk bemutatásával kívánják plasztikussá tenni. Az értékrend alakulást az
egyéni szükségletek (célok, vágyak, önmegvalósítás) a közösségi érdek és a társadalmi
elvárások egyaránt cizellálják. A tankönyv ismeretanyagában rövid utalások vannak a
zsidó- keresztény és más vallásos etikák ( öt világvallás rövid bemutatása) értékrendjére
vonatkozóan. A tankönyv által direkt, indirekt formában közvetített értékek közül első-
sorban a demokratikus, humanista, liberális személyiségközpontú szemlélet tükröződik. A
hagyományos vallásos értékvilágot meglehetős távolságtartással szemléli. Pedagógiai
értékfilozófiáját „kőbevésett igazságok” helyett sokkal inkább az értékrelativizmus,
gyermekközpontúság, önfejlesztésre, nyitottságra, aktivitásra, vitára, önreflexióra épülő
tevékenykedtetés, vagyis kompetencialapuság jellemzi.
1.6.3.Nézetrendszere
A tankönyv emberképében értékrendjében megjelenő erkölcsi megközelítések igazak a
nézetrendszerre is, melyben a klasszikusnak számító görög hagyomány, a zsidó- keresz-
tény vallásos értékvilága mellett megjelennek, a világi etikák is.( néhol markánsan, más-
hol kevésbé transzparensen). A tankönyv konkrétan nem mutat be egyetlen klasszikus-
nak számító világi nézetrendszert sem (pld. hedonista, utilitarista, észjogi, perszonalista,
altruista, kötelesség v. következmény elvű megközelítéseket) E nézetrendszerek, inkább
csak közvetve a tankönyv különböző forrásaiból és háttér információiból olvashatók ki.
40
Imre Katalin – Trencsényi Borbála (2010): Emberismeret, etika. Pedellus, Bp., 11.o.
16
A szerelem, a szexualitás és a párkapcsolatok erkölcsi kérdéseivel a „Ketten” (57-
61. o.) c. tananyagrész foglalkozik. Elsősorban irodalmi, filozófiai, történelmi, továbbá
olvasói levelekből vett példákon keresztül érzékeltetnek különböző erkölcsi dilemmákat a
szerzők. Meglepő, hogy a középiskolában tantervi követelményként szereplő abortusz
erkölcsi megítélésének dilemmáival a liberális beállítottságú tankönyv nem foglalkozik.
Pontosabban egy tanulói feladatban van (definíció szintű) utalás az abortuszra. „Készít-
setek felmérést az osztályban arra vonatkozóan, hogy vajon hány embernek van pontos
ismerete a következő fogalmakról: menstruáció, peteérés, fogamzásgátlás terhesség,
abortusz… „ 41
Az eutanázia különböző erkölcsi megközelítéseit az „Élet-halál kérdések” c. fejezet
(123-135. o.) tárgyalja. Az eutanázia kérdésében konkrétan nem foglal állást, erkölcsi
megítélését az olvasóra bízza. Elsősorban irodalmi, művészeti, szociológiai, pszichológiai
forrásokon (nézőpontokon) keresztül mutatja be az öngyilkosság, a gyermekhalál és a
„jó halál” különböző megközelítéseit.
A tolerancia, intolerancia és előítéletek kérdésével elsősorban „Az emberi együtt-
élés kultúrája” c. fejezet (66 - 96.o.) foglalkozik. Irodalmi, művészeti, néprajzi, pszicho-
lógiai, genetika és szociológiai példákon keresztül mutatja be a vallási, faji, etnikai (kis-
sebségi) és nemzedéki előítéleteket. Elénk tárja a tankönyv a fogyatékosok, a hajléktala-
nok és a homoszexuálisok megítélésének problémáit is. Konklúzióként plurális, toleráns,
az emberi személyiséget tiszteltben tartó humánus magatartást ajánl, mely elfogadja a
„kulturális pluralizmust” a „kultúrák variabilitását” vagyis a multikulturalizmus teremtő
sokszínűségét, és különböző kultúrák békés együttélését.
1.7. N. Horváth Margit (2003): „Legyetek jók, ha tudtok” Etika.

Pedellus, Debrecen.
1.7.1.Emberképe
A gimnáziumi korosztály részére készült tankönyv emberképe egyrészt az ókori
görög- római hagyományból, kitüntetetten a zsidó- keresztény vallásosságból, kisebb
mértékben a világi etikák értékvilágából építkezik. Az emberkép, állítja a szerző az egyén
jelleméből erényeiből, hiányosságaiból, szabadságából és determináltságából, továbbá
cselekedeteiért vállalt felelősségéből artikulálódik legjobban. „Az ember teljességre tö-
rekvő hiánylény, akkor lehet boldog, ha a mások boldogságát a maga boldogságának
részévé tudja tenni”42 Emberképének összetevőire az alábbi kérdésekből és a kérdésekre
adott válaszokból tudunk leginkább következtetni: Hol az ember helye a szűkebb és tá-
gabb társadalmi közösségben és a világmindenségben? Milyen az emberhez méltó maga-
tartás? Milyen úton jár, mi motiválja döntéseit? Milyen életformát, életstílust követ? Kü-
lönböző emberképeket különböző jelzőkkel illet pld.: „gondolkodó nádszál”, „természeti-,
társadalmi lény egyszerre,” „világba vett lény”. A tankönyv katolikus keresztény vallásos
emberképét, és szemléletét, jól tükrözik a bemutatott irodalmi idézetek, filozófiai, művé-
szeti példák, és szemelvények, továbbá a példaként kiragadott megállapítások: „Az em-
ber természettől fogva homo religiosus - vallásos lény”. „A világegyetem harmóniájának
(…) kialakulása a (…) teremtő akarat következménye”. Az emberi alkotások közül számos
van, amely témája és alkotója bevallott szándéka szerint is Isten (vagy valamely transz-
cendens lény) dicsőítésére született.” (Lásd.: 164-165.o.) A legnagyobb tudósok között
sok a mélyen vallásos ember, sőt többen „tudományos tapasztalataik következtében let-
tek hívők”.A fenti megállapításokat a vallásos emberkép igazolására hozza fel a szerző.
41
42
N. Horváth Margit (2003): Etika. Pedellus, Debrecen, 116.o.
17
Összességében megállapítható, hogy többdimenziós megközelítésű emberképében a tes-
ti, lelki szellemi, természeti és társadalmi dimenzión túl kiemelt helyet foglal el a művé-
szet, az irodalom és kitüntetetten a vallás iránt fogékony ember.
Az emberi értékek vizsgálatánál fontosnak tartja a szerző a valódi értékek prefe-
renciáját. Például önmagunk tökéletesítése és a mások javára végzett munka, vagyis a
„jó, mint legfontosabb érték választása”.43 Értékrendjének középpontjában az antik római
világ, kiemelten a sztoicizmus és epikureizmus, (M. Aurelius, Seneca, Ovidius, Cicero), a
klasszikus görög hagyomány (Platon, Szokratész, Arisztotelész) és a zsidó-keresztény
valláserkölcs (Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás) (125 - 130. o.) áll. A klasszikus és
vallásos értékrendek mellett jelen vannak a tankönyvben, különböző történelmi korok
világi etikáinak megközelítései is: pld. utilitarista, humanista, továbbá mai modern fo-
gyasztói társadalom értékrendje. Kiemelten kezeli az európai civilizációs alapértékeket is:
szabadság, egyenlőség, emberi méltóság, személyi integritás, kényszermentesség, köl-
csönösség, méltányosság, részvét, tisztelet, odaadás és a szenvedés okozás tilalma. Val-
lásos megközelítése - melyet nem rejt véka alá - ellenére tiszteletben tartja a pluraliz-
must, elfogadja a másságot, mely szerint többféle erkölcsös út (helyes értékrend) létezik.
Az értékrend választás és a különféle utak követése az egyén felelősségére van bízva.
Pedagógiai értékvilága: erkölcsös, morális, normatív, vallásos, inkább intellektuális, irá-
nyított, befogadásra és aktivitásra egyaránt épül, direkt, indirekt metodika együtt. Kon-
zervatív, demokratikus és humanisztikus gyermekközpontú megközelítések szimbiózisára
épül. A tankönyv szövegei, irodalmi, tudományos, művészeti forrásai is ezt az összetett-
séget érzékeltetik.
„Az etika megalapozása” c. (Lásd.: 125 -141. o.) fejezet foglalkozik leginkább a különbö-
ző nézetrendszerekkel és világnézetek bemutatásával. E témánál is érvényes, hogy a
szerző előnyben részesíti a zsidó- keresztény vallásos alapozású transzcendenciára (iste-
ni tekintélyre) épülő nézetrendszert, emellett teret enged más nem vallásos, világi
(klasszikus és modern) nézőpontoknak is. Nevezetesen: sztoikus, epikureista, humanista,
relativista, utilitarista, hedonista, teleológiai és deontológiai, perszonalista, tekintélyelvű,
természet-, és észjogi valamint felelősségetikai érvelési módoknak egyaránt. A különféle
érvelési módok megvilágítását, többdimenziós megközelítésben, irodalmi, filozófiai, vallá-
si és hétköznapi életből vett példákkal érzékelteti.
A „szeretet és az erkölcs” c. fejezet (92-110.o.) foglalkozik az emberi kapcsolatok
különböző formáival. Bemutatja a szerelem - szeretet összetevőit és erkölcsi problémáit,
az abortusz etikai dilemmáit azonban nem világítja meg.
Hasonló a helyzet a másik vizsgált erkölcsi kategóriával is, a tankönyv, „Vallás és
erkölcs”. c. fejezete (164. - 165.o.) a halál és az elmúlás gondolatával, mindössze né-
hány mondat erejéig foglakozik. Az ember (transzcendens) más világba átlépő homo
religiosus - vallásos lény. Hite szerint a halált nem tartja az emberi élet végleges lezárá-
sának, hanem valahol valamilyen formában az élet a halálon túl is folytatódik. E gondola-
tokkal a témát lezárja úgy, hogy az eutanázia különböző erkölcsi megítélését nem tárja a
tanulók elé.
43
Uaz., mint az 50. 42.o.
18
A vallási faji etnikai előítéleteket konkrétan a tankönyv meg sem említi, csak köz-
vetve érinti a témakört olyan formában például, hogy felsorolja az európai demokratikus
civilizációs érétkeket, vagy általánosságban beszél az emberi méltóságáról. Más fejezet-
ben utal olyan rossz cselekedetekre, vagy nem kívánatos magatartásmódokra, melyek
áttételesen kapcsolódnak az intoleranciához. A fogyatékosság problémájára mindössze
egy, tanulóknak szánt feladat erejéig tér ki (29. o.)
1.8. Etika 13-14 évesek számára (2007): (Szerk.: Bánhegyi Fe-

renc) Apáczai, Celldömölk.
1.8.1. Emberképe
Az emberről vallott nézetek és felfogások a történelem során gyakran változtak és
formálódtak állítják a szerzők. A tankönyv „emberképét különböző történelmi korszak-
okon átívelő kultúrák” 44értékvilágának jellemzőiből meríti. A bemutatott irodalmi, filozó-
fiai, művészeti és hétköznapi életből vett források alapján tudjuk - némely esetben di-
rekt, más esetben indirekt módon - megrajzolni. A tankönyv által közvetített különböző
emberképeket az ókor nagy kínai, indiai, görög, római tanítóinak életfelfogásából, a zsidó
vallás tízparancsolatra, a keresztény vallás szeretet-evangéliumára épülő értékvilágból, a
humanizmus és a reneszánsz az élet és a művészetek szeretetére épülő emberközpontú-
ságából, a felvilágosodás korának „ szabadság, egyenlőség, testvériség” eszmeiségéből,
továbbá a polgári liberalizmus egyéni szabadságjogok kiteljesedésére és a jóléti társada-
lom értékvilágára épülő embereszményéből hámozhatjuk ki leginkább.(Lásd.: 6., 120 -
135. o.) Többdimenziós emberképéből a biológiai, a lélektani, a szellemi, a természeti, a
társadalmi, valamint a vallási és a művészi megközelítések olvashatók ki. Emberképe az
alábbi építőköveket hangsúlyozza: keresztény vallásosság, testi- lelki harmónia, szeretet,
kreativitás, alkotás, kiteljesedés, boldogság, erényesség, szabadságjogok
Értékrendjére is igaz, hogy kitüntetetten, különböző történelmi korok, vallásos, és
világi etikáinak erkölcsiségéből merít (120 - 134. o.). A közvetített értékvilágot elsősor-
ban a különböző tankönyvi szövegek (filozófiai, irodalmi, művészeti) forrásaiban lehet
felfedezni. Többdimenziós megközelítésű értékrendjéből számos alkotóelem olvasható ki,
például: tolerancia, emberi szabadságjogok, alkotás, értékteremtés, szeretet, boldogság-
ra törekvés, és a személyiség tisztelete. Legmarkánsabban a keresztény vallásos morali-
tás, a hazaszeretet és a nemzeti értékek hangsúlyozása meghatározó. E mellet békés
szimbiózisban megférnek egymás mellett, más vallások és világi etikák, például a huma-
nizmus, a felvilágosodás, a polgári liberalizmus és demokratizmus nézőpontjai is. „A jó
többféle lehet, s ebből következik, hogy nemcsak egyetlen erkölcs létezik” 45 mint ahogy
értékrend is sokféle van. A felsorolt nézőpontok legtöbbje a tankönyvben bemutatott iro-
dalmi, filozófiai, művészeti és hétköznapi életből vett forrásokból olvashatók ki. A tan-
könyv értékfilozófiáját a kettősség jellemzi leginkább. Elsősorban a hagyományos (klasz-
szikus) pedagógiák determináns jegyeit hordozza (normatív, intellektuális, direkt, irányí-
tott, befogadásra épülő), kisebb mértékben megjelenik a modern reformpedagógiai mo-
dell néhány építőköve is, mint például az önfejlesztés, önreflexió, értékrelativizmus, akti-
vitás, indirekt jelleg, nyitottság.
44
Lásd a tankönyv bevezetőjét 4.o.
45
Etika 13-14 évesek számára. (2007): (Szerk.: Bánhegyi Ferenc). Apáczai. Celldömölk. 4.o.
19
„A nézetrendszerek” c. témakörrel elsősorban a „Hit, vallás, világnézet” c. fejezet
(122- 131. o.) foglalkozik. „Az emberi élet erkölcsiségének legalapvetőbb vonása a hit-
ben van.”46 Mindenki hisz valamiben, a természetfelettiben való hit egyidős az emberi-
séggel, az Istenbe vetett hit „Isten ajándéka” vallja a tankönyv. Elismeri a világnézetek
különbözőségét, és tiszteletben tartja a másik ember meggyőződését. Hangsúlyozza,
hogy a világnézet kialakulása az ember személyiségfejlődésének legfontosabb állomása.
A különböző nézetrendszerek bemutatását meglehetősen leszűkítve kétdimenziós: mate-
rialista (ateista) és idealista (vallásos) megközelítésben vizsgája. Árnyaltabb megközelí-
tés csak indirekt formában olvasató ki a tankönyv ismeretanyagából és különböző szöve-
geiből pld.: polgári - liberális, perszonalista, utilitarista, hedonista, tekintélyelvű és kör-
nyezetökológiai nézőpontok.
„A férfi és a női szerepek” c. fejezet (91-102.o.) foglalkozik a nemiség, a szere-
lem és a szexualitás kérdéseivel. Az abortusz erkölcsi dilemmáit nem vizsgálja a tan-
könyv, de kitér a tinédzserkori terhességek számának riasztó növekedésére. A problémák
gyökerét a családi nevelés kudarcaiban, a társadalom engedékenységében, a média -
szexuális szabadosságra buzdító – magatartásában látja, melynek következménye, a
fiatalokat, nem mérik fel felelőtlen cselekedeteik következményeit.
Az eutanázia, az elmúlás a halál témakörével a tankönyvi ismeretanyag konkré-
tan nem foglalkozik. Mindössze két közvetett utalás található az egyik, az emberi élet
végességét illusztráló képsor (23.o.), a másik, a szatmárcsekei csónakfejfás temető fotó-
ja (122.o.) .
A tolerancia / intolerancia kérdéskörét a tankönyv, az „Előítéletesség és nyitott-
ság” c. fejezete tárgyalja (91-92. o.), ezen túl más témaköröknél is terítékre kerül a
probléma pld.: fogyatékosság (15.o.), drogosok (22.o.), etnikumok (76-79.o.), nemzeti-
ségek (82-83 o.). diszkrimináció (83.o.). Korunkban ugyanúgy munkál az emberekben az
előítélet mint évszázadokkal ezelőtt, fejti ki véleményét a témával kapcsolatosan a szer-
ző. Ismeretközlő szövegeken, irodalmi, szociológiai, pszichológiai, művészeti forrásokon
keresztül mutatja be az előítéletek kialakulásának folyamatát, az előítéletek megjelenési
formáit. Elsősorban vallási, faji, etnikai, nemzetiségi, korosztályos, előítéletekkel és into-
leráns megnyilvánulásokkal foglalkozik. A diszkrimináció és asszimiláció tükrében érzé-
kelteti a Kelet-Európában (Kárpát–medencében) élő nemzetiségek és etnikumok problé-
máit. Utal olyan nem kívánatos negatív érzelmi, indulati töltésekre is mint a: gyűlölet,
xenofóbia, harag, gyanakvás, agresszió, ellenszenv. Összességében sokdimenziós meg-
közelítésben – esetenként - sajátos nézőpontból járja körbe a problémát. (pld.: 92. o.)
1.9. Kamarás István – Vörös Klára (1996 – 1998): Embertan. Mun-

káltató tankönyv 10 – 15 éveseknek. Nodus, Veszprém.
1.9.1.Emberképe
Az embertudományokat és az etikát leíró és normatív szempontokat ötvöző tan-
könyv emberképe egyfelől a világvallások etikáiból (közülük is kitüntetetten a klasszikus
görög- , zsidó-, keresztény gyökerű hagyományból), másrészt a nem vallási alapú világi
etikából (európai humanista eszmerendszerű) merít. A tankönyv többdimenziós megkö-
zelítésű emberképe, az „Ember és az állat, test és lélek”c. fejezetben (Lásd.: I. köt. 9-12.
o.) artikulálódik leginkább. A műveltséganyag által közvetített sokszínű - az ember egye-
diségét hirdető – „énképet,” az emberi viselkedés, kiváltképpen a személyes döntés bio-
lógiai, lélektani, szociológiai, politológiai, művészeti aspektusaiból, továbbá filozófiai és
46
20
vallástudományi megközelítéseiből mutatják be a szerzők. A tankönyvi ismeretanyag,
művészeti, irodalmi, tudományos és hétköznapi életből vett példái, az alábbi jelzőkkel
illetik a különböző emberképeket: az erkölcsös, a vallásos, a játékos, a titokzatos,, a
művészet a szépség, a harmónia , a tudományok, a technika és a természet iránt fogé-
kony ember, a más világokba átlépő, és egyszerre szabad és meghatározott ember. Az
emberi civilizáció történetét átívelő emberképek közül, a görög kultúra világából az
epikureista, a szofista, valamint a politika és a közélet iránt fogékony (zoon politikon)
embereszményt mutatja be. A középkor vallásos (tanszcendens) értékvilágát elsősorban
az aszketizmuson keresztül érzékelteti. A humanista gondolkodás és a művészetek iránt
fogékony emberképet a reneszánsz hordozza leginkább. A felvilágosodást a racionalista,
a kapitalizmust, az utilitarista, hedonista, a szocializmust a közösségi (kollektivizmus)
emberképpel azonosítja
A különböző értékrendeket és értékrendszereket a tankönyv harmadik kötete (III.
köt. 9- 45. o.) mutatja be. Kiindulási alapnak tekintik a szerzők, hogy az értékek nem
születnek velünk együtt, hanem magunk körül találunk egy eligazító rendszert, melyben
meg van szabva, hogy mi a fontos. „A szülők, a környezet, a tömegkommunikáció után-
zása révén alakul ki bennünk az értékrend, hogy el tudjunk igazodni a világban legyenek
viszonyulási pontjaink”47 Az értékrendek egyrészt stratégiai életfilozófiák, másrészt élet-
vitelünket meghatározó filozófiák, melyek irányt szabnak életünknek, komoly befolyással
vannak viselkedésünkre és döntéseinkre. A tankönyv a különböző vallásos és világi ér-
tékrendeket sokrétű, tanulói tevékenységekbe ágyazva, többdimenziós megközelítésben
bőséges filozófiai, pszichológiai, szociológiai, irodalmi, vallási és művészeti példákkal
illusztrálja. Kiemelten foglalkozik a zsidó- keresztény vallás, a nacionalizmus, a polgári
demokráciák liberális, és a mai- modern fogyasztói - jóléti társadalmak, hedonista, utili-
tarista értékrendjének jellemzőivel, az azonosságok és különbségek összehasonlításának
tükrében. Ízelítőt ad a hazai értékrendszerekről, azok változásairól, modernizálódásáról,
vagy különböző értékrendek egymás mellett éléséről is. (I. köt. 15-16. o.) Megkülönböz-
tet: puritán- aszkétikus, fogyasztói- hedonista, autonómára épülő, a közösségi életet
hangsúlyozó un.(szocialista), és hippi értékrendeket. Értékfilozófiáját napjaink modern
reformpedagógiai törekvéseinek irányultsága határozza meg. A munkáltató jellegű tan-
könyv az (ÉKP) alternatív pedagógiai program tankönyv családjához tartozik. Jellemzői:
érték relativisztikus, önfejlesztő, regulatív, szabad, indirekt jellegű, sokféle tanulói meto-
dikát használ, kooperatív technikák alkalmazása, többcsatornás információszerzés.
1.9.3.Nézetrendszere
A nézetrendszerére vonatkozó információkat a ”Természetkép, világkép, világné-
zet” c. fejezetből (3. köt. 21- 40. o.) olvashatjuk ki leginkább.
A világkép a világ átfogó magyarázatát foglalja magában, a világnézet, (meggyőződés)
inkább a különböző világképek közül kiválasztott – vagy azokból összeszerkesztett - sa-
ját világképet jelöl. Az egyes világnézetek (nézetrendszerek) magyarázatának kiinduló-
pontja többféle megközelítés lehet. A tankönyv bemutat filozófiai (anyagelvű, szellemel-
vű, vagy többelvű), vallási (például: keresztény vagy buddhista) politikai (liberális vagy
konzervatív), művészi (barokk, szecesszió) és tudományos (newtoni, einsteini) világké-
peket egyaránt. Ahogy többféle erkölcs, úgy többféle etika és etikai nézetrendszer léte-
zik. A tankönyv elsősorban definíciós szinten bemutat (III. köt. 45-46.o.) autoritárius,
humanista, objektivista, materiális, marxista, haszonelvű, természetjogi, észjogi, követ-
kezmény-, és érzületelvű, valamint felelősségetikákat. A különböző világnézeteket (né-
47
Kamarás István – Vörös Klára(1996- 1998): Embertan. 1. köt. 12. o.
21
zetrendszereket) - érvek ellenérvek bemutatásával - tanulói kérdéseken, feladatokon,
kutató-, gyűjtőmunkákon keresztül is érzékelteti.
A nemiség, szerelem, párkapcsolat, házasság kérdéskörét árnyaltan, (a természeti
népek, a régi kultúrák, és a mai modern világ tükrében) és rendkívül bő terjedelemben
mutatják be a szerzők (II. köt. 63- 143.o.) „A szerelem és az életadás” c. rész (II. köt.
139-140.o.) elsősorban a fogamzásszabályozás napjainkban meghatározó szerepét és
lehetőségeit járja körbe, felhívja a figyelmet a felelősségteljes magatartásra.
Konkrétan az abortusz problematikáját nem említi meg. A végesség, végtelenség,
élet, halál, megsemmisülés vagy átlépés mindnyájunkat foglalkoztató narcisztikus kérdé-
seivel több nézőpontból (tudományos, vallásos, világi, néprajzi, irodalmi, művészeti)
megközelítve foglakozik. Olyan extrém helyzeteket is bemutat, mint a hősi halál, vagy a
kivégzés. Az eutanázia erkölcsi dilemmáit a fogalmi értelmezés kapcsán, nagyrészt fel-
adatokba ágyazva, beszélgetés, vita formájában dolgozza fel, tanulói reflexiókra támasz-
kodva. A vitában elmondják véleményüket a közvetlen érintettek: a beteg, az orvos, és a
rokonok
A tolerancia, intolerancia kérdéskörét elsősorban az „Előítéletek” (1.köt. 27- 30,
o.) és az „Egyenlőség, jog, politika” ( 2. köt.43-47.o.) c. fejezetekben fejtik ki a szerzők.
Irodalmi, művészeti, tudományos példákon és élethelyzeteken keresztül, árnyaltan, sok-
dimenziós megközelítésben – tanulói reflexiókkal - színezve mutatják be az előítéletek
lélektanát és megnyilvánulási formáit. Előítéleteink származhatnak eltérő neveltetésünk-
ből, emberi kapcsolataink különbözőségéből, társadalmi egyenlőtlenségekből, és intole-
ráns magatartásunkból egyaránt. Szent Pál mondja „nincs többé zsidó, vagy görög, rab-
szolga, vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettek Krisztusban” 48 Az
ENSZ által elfogadott alapvető személyiségjogok szellemében „minden ember szabadnak,
jogaiban egyenlőnek született” 49 toleráns, plurális, humánus megközelítésben dolgozza
fel a témát. Érinti a nemzetiségi, etnikai, faji, vallási, nemzedéki, és a nemek közötti
előítéleteket, továbbá kitér a homoszexualitás problémájára is.
1.10. Mészáros András (2000): „Gondolkodás és viselkedés” Etika

13-14 éveseknek. Flaccus, h.n.
1.10.1. Emberképe
A tankönyv emberképét olyan közös emberi értékek determinálják, mint a boldog-
ság, szeretet, szerelem, barátság, hazaszeretet, föld-szeretet, szépség, igazságosság,
emberi méltóság, emberi jogok, élet és a szabadság, melyek mindnyájuk számára nélkü-
lözhetetlenek fajra, nemre, vallásra és világnézetre tekintet nélkül. Önmagunk megisme-
résében, életcéljaink megtalálásában a felsorolt értékek gyakorlása segíthet „a család, a
haza, és az emberiség fönnmaradásában, boldogulásában” 50 vallja a szerző. Emberképe:
„Önmagunk megtalálása” (7-26.o.), „Hogyan alakítsuk életünket” (114-134.o.), és a
„Legfontosabb emberi értékek”(236-270.o.) című fejezetekből olvasható ki leginkább.
Embereszményét, „Melyik a legkülönb művészet”? című kérdésfeltevés is érzékelteti. A
szerző válasza : „az a művészet, amelyik a legérdekesebb anyaggal a legszebbet képes
létrehozni, ez a nyersanyag maga az ember, a legkülönb művészet: az ember egészének,
48
( 3 Kor. 8,13)
49
Kamarás István – Vörös Kálra (1996-1998): Embertan. 2. köt. 43.o.
50
Mészáros András (2000): Gondolkodás és viselkedés. Etika 13-14 éveseknek., Flaccus, h.n. 5.o.
22
jellemének harmonikus kialakítása” 51 Emberről alkotott értékvilágában kiemelten tétele-
ződik a bátor, együtt érző, igazságos, kötelességtudó, megismerő, sikerkereső és kudarc
kerülő embertípus egyaránt. Emberképünk (emberi mivoltunk) alakulásában fontos sze-
repe van a lelkiismeretnek, az élettapasztalatnak, az elvhűségnek, a példaképeknek, a
társas kapcsolatoknak és az egyén erkölcsi normákhoz való viszonyának. Összességében
a tankönyv emberképe többdimenziós (elsősorban: vallási, világi, tudományos, irodalmi)
megközelítésben, tárgyilagosságra törekedve „politikai, vallási irányzatoktól függetlenül,
elméleti tényanyaggal megalapozva (ismeretanyag, fogalmak, definíciók) bőséges gya-
korlati példák és olvasmányok, továbbá illemszabályok bemutatásán keresztül érzékelteti
az ember egyediségét és sokarcúságát. A tankönyv által érzékeltetett különböző ember-
képekből „nem hivalkodóan” de határozottan kiolvasható a szerző, keresztény vallás
iránti elkötelezettsége.
A „Bokor Munkaközösség” közreműködésével készült tankönyv értékrendjét is a
keresztény vallásos értékvilág hatja át, természetesen emellett megjelennek más vallá-
sok, elsősorban (zsidó: XII, 201- 220. o., mohamedán 174-183.o.), továbbá klasszikus
görög hagyomány, az európai humanista, továbbá mai modern világi etikák értékrendjei
is. A szerző, értékrendünket meghatározó összetevőket élethelyzetek, események, kü-
lönböző magatartásformák és cselevések bemutatásán keresztül igyekszik hitelesen ér-
zékeltetni. „Csúcsértékeknek” nevezi azokat az értékeket melyek gondolkodásunkat
meghatározzák, melyek nélkül életünk hiányos lenne. Legfőbb értéknek a jézusi tanítás
lényegét: a felebaráti szeretetet tartja. Az értékeket lelki-szellemi- egyéni, családi, társa-
dalmi (VII. 119.o.) megközelítésben „érték - értékhiány” dichtihomák összehasonlításával
érzékelteti. Lelkiismeretünk (belső mércénk) determinálja erkölcsi alapelveinket (értékvi-
lágunkat), melyet szüleinktől, az iskolától, különféle csoportoktól és közösségektől (bará-
ti, egyházi) valamint a tömegkommunikációból merítjük. (VIII. fejezet, 162.o.) Az érték-
rend vizsgálatánál a kiinduló alapnak tekinti azt a humánus evidenciát, hogy „maga a
létezés, és minden létező értékes” Az ember törekvései a létezőkre, vagyis az értéket
hordozó valóságra irányulnak. Az egyén értékrendjét a követett erkölcsi normák, az er-
kölcsi alapelvek, és az erkölcsi eszmények határozzák még leginkább. (XIV. fejezet
241.o.) A tankönyv magát az értékrend terminológiát csak a fülszöveg ajánlójában hasz-
nálja, ennek ellenére a tankönyvi ismeretanyagból (tények, források, szemelvények, vé-
lemények, kérdések, feladatok formájában) kiolvashatók. A keresztény értékrend mellett
megjelennek különböző korok, eszméi, értékei és erkölcsi problémái, melyekből a tanulók
tényeket, véleményeket összevetve tájékozódhatnak. Önreflexív úton megalkothatják
saját meggyőződésüket és értékrendjüket. A tankönyv pedagógiai értékrendjét (filozófiá-
ját) a vallási és a világi erkölcsiség együttélésének dualizmusa jellemzi. Keresztény er-
kölcsiség mellett, más nézetrendszerekre való nyitottság, humanizmus, szociálpszicholó-
giai érzékenység, (Lásd a tankönyv minden fejezetében megjelenő illem -, viselkedés
kultúra kiemelt preferenciáját! Példaként: Illemszabálytár, 15., 20., 30., 45. o. stb.) és
környezetökológia szemlélet egyaránt jelen van. Pedagógiai filozófiáját a hagyományos
pedagógiai értékvilág, (direkt, kioktató, morális) melletti elkötelezettség és a modern
gyermekközpontú pedagógiák nyitott, beszélgetésre, vitára, önreflexióra késztető több
nézőpontú megközelítése egyaránt jellemzi. Figyelembe veszi a korosztály életkori sajá-
tosságait, melynek nézőpontja, hogy nem a tanuló kioktatása, a tananyag megtanítása a
cél, hanem tanulói kompetenciák, jártasságok, készségek, képességek fejlesztése.
51
Uaz., mint az 58. 117.o. Bulányi György: Merre menjek? című könyve nyomán
23
Nézetrendszerét a „Világnézetek és hitek” című tananyagrész (VII. fejezet, 115-
123.o.) mutatja meg leginkább. Fejtegetését „az ember a világmindenséget meg akarja
ismerni” vágyával indítja, majd az „ember szabad akaratával”, illetve a világra vonatkozó
- az embert leginkább nyugtalanító - transzcendenciára irányuló kérdésfeltevésekkel
(pld.: „Mit csináljunk az életünkkel”) és az ezekre adott válaszokkal vezeti be. A világné-
zetek vallásos és tudományos megközelítését taglalva arra a tekintélyelvű megközelítés-
re jut, hogy mindkét nézetrendszer hitre épül csak másfajta alapozással. Végül arra a
következtetésre jut, hogy „létezik ugyan tudományos világnézet, de kísérletileg igazolt
világnézet nincsen.”52 A szerző elismeri a világnézetek pluralizmusát, de nem rejti véka
alá a saját vallásos isten által kinyilatkoztatott nézetrendszerét sem. Tekintélyelvűségből
kiindulva, megkülönböztet agnosztikus (kereső, de Isten létéről megbizonyosodni nem
tudó), Istenben hívő, (a hozzá kapcsolódó életet eszerint berendező), végül humanista
(az emberi értéket tisztelő, megvalósítani akaró, emberbarát, emberszerető) gondolko-
dásmódot. A felsorolt (VII. fejezet, 116-117.o.) megközelítések mellett a tankönyvből
látens módon kiolvasható még a klasszikus görög hagyomány, a zsidó és iszlám vallás,
továbbá, egyes történelmi korok világi etikáinak utilitarista, demokratikus, liberális és
humánökológiai nézetrendszere.
A tankönyvi műveltséganyag az abortusz és az eutanázia kérdésével áttételesen
igen, konkrétan nem foglalkozik. A fogalmakat meg sem említi. A két fontos erkölcsi
problémával látens módon a ”Legfontosabb erkölcsi értékek: az élet és szabadság” (254.
o.) c. rövid tananyagrész foglalkozik. Humánus megközelítésben egyértelműen a katoli-
kus egyház vallásos nézőpontú, konzervatív álláspontjára helyezkedik E megközelítés
szerint „Az emberi élet a fogamzástól és a születéstől a halálig tartó létezési mód”. 53A
hívők ezenkívül valóságosnak fogadják el a földön túli – haláluk utáni - szellemi létezést
is. Az emberi életet a fogamzástól kezdve a legteljesebben tiszteletben kell tartani, vallja
a szerző. Az életet, és az élethez való jogot a legfontosabb erkölcsi értékként kezeli: A
problémakört „Himnusz az élethez” címmel jogi, orvosi, , vallásos és irodalmi szelvények
alapján közelíti meg.
A tolerancia / intolerancia kérdését elsősorban az „Előítélet” (XI. 184-200.o.), a
„Köztünk élő cigányok” (V.80-94.o.), és a „Konfliktusok és föloldásuk” (XIII.221-235. o.)
című fezetekben fejti ki a szerző. Röviden értelmezi a fogalmakat, majd különböző tör-
ténelmi, vallási, irodalmi, pszichológiai forrásokon és szemelvényeken keresztül több né-
zőpontból megközelítve, árnyaltan mutatja be különböző társadalmi csoportok nemzedé-
ki, etnikai, nemzetiségi, faji és vallási előítéleteit. Kapaszkodóul illemkódexet ad a tanu-
lóknak ahhoz, hogyan szabaduljanak meg téves ítéleteiktől intoleráns- agresszív maga-
tartásuktól.
Összefoglaló táblázat
EMBERKÉP, ÉRTÉKREND, NÉZETRENDSZER, ERKÖLCSI KATEGÓRIÁK
IRÁNYOK T A N K Ö N Y V E K S O R S Z Á M A
1.1. 1.2 1.3. 1.4. 1.5. 1.6. 1.7. 1.8 . 1.9. 1.10.
Emberkép TVI TVI TVA TVI TVA TVI TVA TVA TVI TVA
Értékrend KHD KHD KHD KHD KHD KHD KHD KHD KDH KDH
VI LVI VA VI VA LVI VA VA VI VA
Ped. értékvil.
52
Uaz., mint az 58. (Bulányi György: Merre menjek? c. könyve nyomán)
53
24
Célfelfogása É É NÉ NÉ N É N N É NÉ
Céltartalma Ö Ö VÖ Ö VŐ Ö VÖ VÖ Ö VÖ
Személyiségkép R R IT R IT R IT IT R ITR
Nev. felfog. SZ SZ ISZ ISZ I SZ I ISZ SZ ISZ
Bázisa A A B AB B A AB AB A AB
Metodikája ID ID D DID D ID DID DID ID DID
Nézetrendszer TVI TVI TVA TVI TVA TVI TVA TVA TVI TVA
Erkölcsi kat.
Abortusz L L K N K N N N L K
Eutanázia L L K N K L N N L K
Előítélet TP TP TP TP TP TP TP TP TP TP
Rövidítések magyarázata
Emberkép
Többdimenziós megközelítésű (T)
Inkább világi irányultságú (VI)
Inkább vallási irányultságú (VA)
Értékrend
Klasszikus, humanista, demokratikus értékvilágot egyaránt tükröz (KHD)
Klasszikus, humanista, demokratikus, liberális értékvilágot egyaránt tükröz (KHDL)
Inkább vallásos irányultságú (VA)
Inkább világi irányultságú (VI)
Pedagógiai értékvilág
Célfelfogása: normatív (N), vagy értékrelativisztikus (É)
Céltartalma: vallásos (V), vagy önfejlesztő (Ö)
Személyiségképe: intellektuális (IT), vagy regulatív (R)
Nevelésfelfogása: irányított (I), vagy szabad (SZ)
Bázisa szerint: befogadásra épül (B), vagy aktivitásra épül (A)
Metodikája: direkt (D), vagy indirekt (ID)
Nézetrendszer
Többféle erkölcsi felfogást tükröz, mutat be (T)
Inkább vallásos elkötelezettségű (VA)
Inkább világi szemléletű (VI)
Erkölcsi kategóriák
Abortusz, eutanázia
Nem foglalkozik a témával (N)
Inkább konzervatív megközelítésű (K)
Inkább liberális megközelítésű (L)
Előítéletek leküzdésére
Toleráns, plurális megközelítést javasol (TP)
Intoleráns, előítéletes megoldást ajánl (IE) nem volt!
4. Felhasznált irodalom
1. Bábosik István (1997): A modern nevelés elmélete. Keraban, Bp.
2. Czike Bernadett (1998): Az alternatív iskolák jellemzői. In.: Pedagógiák az ezredfordulón. Szöveg-
gyűjtemény (Szerk.: Pukánszky Béla - Zsolnai Anikó) Eötvös, Bp. 121 – 123.
3. Hársing László (1995): Bevezetés az etikába. Nemzeti TKVK., Bp.
4. Homor Tivadar (2008): Az emberismeret-etika tanításának főbb paradigmái. www.Iskolakultúra.hu.
5. Homor Tivadar (2005): Az etika tanítás helyzete tankönyveink tükrében. In.: Iskolakultúra. 1. 135-
146.
6. Kamarás István (2001): Erkölcstan. Krónika Nova, Bp.
7. Karlovitz János (1996): A tankönyvkészítés főbb tényezői. FPI., Bp.
8. Kádár Péter (2003): A lelkiismeret témaköre egyes ember- és társadalomismeret-, valamint etika tan-
könyvekben. In.: Iskolakultúra, 122- 126.
9. Mihály Ottó (1997): Nevelésfilozófia (szócikk) In.: Pedagógiai lexikon 3.köt. (Főszerk.: Báthory Zoltán
– Falus Iván) Keraban, Bp.
10. Pedagógiák az ezredfordulón. Szöveggyűjtemény. (1998): (Szerk.: Pukánszky Béla – Zsolnai Anikó)
Eötvös, Bp.
25
11. A bemutatott tankönyvek felsorolását lásd a 2- es számú lábjegyzetben!
26

Adoc - Pub - Emberismeret Es Etika Tanknyveink Emberkepe Ertekr

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Adoc - Pub - Emberismeret Es Etika Tanknyveink Emberkepe Ertekr

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

EMBERISMERET ÉS ETIKA TANKÖNYVEINK

EMBERKÉPE, ÉRTÉKRENDJE ÉS ERKÖLCSI

Készült a TÁMOP.4.1.2-08/1/B-2009-0007 A Közép-Dunántúli Régió peda-

1.1. Homor Tivadar – Kamarás István (2010): Emberismeret és

1.2. Lányi András – Jakab György (1999): Erkölcsi esettanulmá-

1.3. Szabó Pál Tivadar (1999): Erkölcstani vázlatok. Tankönyvpót-

1.4. Bóna Gézáné Maksay Mária (2003): Emberismeret és etika a

1.5. Emberismeret és etika (2002): (Szerk.: Berán Ferenc) Szent

1.6. Imre Katalin - Trencséni Borbála (2010): Emberismeret, etika.

1.7. N. Horváth Margit (2003): „Legyetek jók, ha tudtok” Etika.

1.8. Etika 13-14 évesek számára (2007): (Szerk.: Bánhegyi Fe-

1.9. Kamarás István – Vörös Klára (1996 – 1998): Embertan. Mun-

1.10. Mészáros András (2000): „Gondolkodás és viselkedés” Etika

You might also like