Leonīds Breikšs

(1908.8.04. - 1942.?)

ZIEDOŠAS DIENAS VIRÁGZÓ NAPOK

Nāk no laukiem Virágot hoz a szél

Ziedošs vējš... A földek felől...
Visi dārzi A kertek mind
Noslīkuši ziedos... Virágba borultak...
Mana tēvu zeme — Apáim földje –
Plauksti! Audz! Virágozz! Nagyra nőj!
Tavu lauku Dicső
Krāšņumam es dziedu. Földjeidről zengem dalomat.
Mana tēvu zeme, Apáim földje –
Plauksti, audz! Virágozz! Nagyra nőj!
Esi tāda — Ilyen légy –
Saulaina arvienu! Napsütötte folyton!
Debesis Feletted
Lai mūžam pāri tev Az ég
Staro gaišu Végtelen napokat
Nebeidzamu dienu! Ragyogjon!

Un es eju... És megyek...
Un es klausos... És hallgatom...
Zied... Virágzik...
Man tēvu zeme Apáim földje
Vienos ziedos. Csupa virág.

Klusē lauki, Némák a földek,

Saules pielijuši... Napfényben fürdenek,
Ziedos noreibis A réten bódultan
Pa laukiem staigā vējš... Kószálnak a szelek...
Zied Virágzik
Mana tēvu zeme Apáim földje
Vienos ziedos... Csupa virág...

Nāciet, draugi! Jöjjetek, barátok!

Verieties no kalna: A hegyről lepillantsatok:
Viss, ko redzu, Minden, amit látok,
Šodien mirdz tik gaišs! Ma fényesen ragyog!
Draugi — redziet — Barátaim – látjátok –
Mūsu tēvu zemē Apáink földjére
Pavasaris A tavasz
Nācis — mūžīgais! Jött el – örökre!

Skan šī zeme, Zeng ez a föld,

Meži skan un kalni... Az erdők s a hegyek zengenek...
Kur vien ej — Bármerre mégy –
Visapkārt — Ott meg itt –
Paskaties: Nézd:
Iet pa laukiem, A földek, a mezők
Birztalām un druvām S a nyírfaligetek,
Mūsu gaišais Rejtik Tavaszistenünk
Pavasara Dievs! Könnyű lépteit!

Skani, sirds, Zengj, szívünk,

Mums šajā dzidrā priekā! E tiszta örömben!
Saule mūžam Végtelen napfény
Šajos laukos līs... Ömlik szét e földeken...
Un mēs mūžam És dalaink
Savām dziesmām ļausim Mindörökre,
Uzlidot Mint madarak, szállnak
Kā putniem debesīs! Majd az égbe!

Mūžam zied Örökké virágozzon

Lai mūsu tēvu zeme! Apáink földje!
Mūžam skan E ragyogó öröm
Lai gaišā priekā tā! Örökké zengjen!
Gaiši šalc Fényesen zúgj
Tu, mūsu tēvu tauta — Te, apáink népe –
Ziedu skauta — Virágok közt –
Savā krāšņumā. Dicsőségesen.

Laczházi Aranka
és Lőrincz Zoltán fordítása (2011)