- Petfi Sndor -

AZ ALFLD
Mit nekem te zordon Krptoknak
Fenyvesekkel vadregnyes tja!
Tn csodllak, mde nem szeretlek,
S kpzetem hegyvlgyedet nem jrja.

Lenn az alfld tengersk vidkin

Ott vagyok honn, ott az n vilgom;
Brtnbl szabadlt sas lelkem,
Ha a rnk vgtelenjt ltom.

Felrplk ekkor gondolatban

Tl a fldn felhk kzelbe,
S mosolyogva nz rm a Duntl
A Tiszig nyl rna kpe.

Dlibbos g alatt kolompol

Kis-Kunsgnak szz kvr gulyja;
Delelskor hosszu gm ktnl
Szles vlyu ketts ga vrja.

Mneseknek nyargal futsa

Zg a szlben, krmeik dobognak,
S a csiksok kurjantsa hallik
S pattogsa hangos ostoroknak.

A tanyknl szellk lgy lben

Ringatzik a kalszos bza,
S a smaragdnak eleven szinvel
A krnyket vgan koszorzza.

Idejrnak szomszd ndasokbl

A vadldak esti szrkletben,
s ijedve kelnek lgi tra,
Hogyha a nd a szltl meglebben.

A tanykon tl a puszta mlyn

ll magnyos, dlt kmny csrda;
Ltogatjk a szomjas betyrok,
Kecskemtre menvn a vsrra.
A csrdnl trpe nyrfaerd
Srgul a kirlydinnys homokban;
Odafszkel a vist vrcse,
Gyermekektl nem hborgatottan.

Ott tenyszik a bs rvalynyhaj

S kk virga a szamrkenyrnek;
Hs tvhez dli nap hevben
Megpihenni tarka gykok trnek.

Messze, hol az g a fldet ri,

A homlybl kk gymlcsfk orma
Nz, s megettk, mint halvny kdoszlop,
Egy-egy vros templomnak tornya.

Szp vagy, alfld, legalbb nekem szp!

Itt ringattk blcsm, itt szlettem.
Itt borljon rm a szemfdl, itt
Domborodjk a sir is flttem.

(Pest, 1844. jlius.)