Tárgyas ragozású, felszólító módú igealakok helyesírása  illesszük (e: ssz) (illesz+j+ük) illeszd

 3. s, sz, z, dz végű igék helyesírása

 1. d, gy, l, ly, n, ny végű igék helyesírása
a) + a tárgyas személyragok j kezdőhangja, kijelentő mód
a) + j-vel kezdődő toldalék mossa (e:ss) (mos+ja) írásban
tudja (e: ggy) összeolvadás vadásszátok (e: ssz) (vadász+játok) jelölt
üzenjük (e: nny) húzzuk (e: zz) (húz+juk) teljes
eddzük (ddz) (edz+jük) hasonulás
hagyj (e: ggy) írásban nem jelölt
álljon (e: jj) teljes b) + felszólító mód -j jele
hunyja le (e: nny) hasonulás E/2. T.r.
mossam (e:ss) (mos+j+am) mosd írásban
b) folyik ige + j-vel kezdődő toldalék vadásszatok (e: ssz) (vadász+j+atok) vadászd jelölt
folyjon (e: jj) hozzad (e: zz) (hoz+j+ad) hozd teljes
eddzétek (e: ddz) (edz+j+étek) edzd hasonulás
 2. t végű igék helyesírása
(ezt a szabályt követi a hallatszik, játszik, látszik, tetszik és a metsz ige is)
A) + a tárgyas személyragok j kezdőhangja
látja, kötjük (összeolvadás, nem jelöljük az írásban) !!! játszik ige helyesírása: csak akkor kettőzzük meg, ha a toldalék j
hangjával találkozik.
B) + felszólító mód -j jele Kijelentő mód:
E/2. T.r. A. r.- játszom, játszol, játszik, játszunk, játszotok, játszanak
tővégi t-t mássalhangzó (de nem s, sz) T. r.- játszom, játszod, játssza, játsszuk, játsszátok, játsszák.
vagy hosszú magánhangzó előzi meg Felszólító mód:
szánts (e:cs) (szánt+j) szántsd A. r. -játsszam, játsszál (játssz), játsszon (játsszék), játsszunk, játsszatok,
fűts (e: cs) (fűt+j) fűtsd játsszanak
tanítson (e: ccs) (tanít+j+on) tanítsd T. r.-játsszam, játsszad, játssza, játsszuk, játsszátok, játsszák
 rövid magánhangzó+t kapcsolatra c) lesz, tesz, vesz, visz, eszik, iszik igék felszólító alakjaiban a módjel gy
végződő igék, + lát és a bocsát ige alakban járul az igék magánhangzós tövéhez
(ill. a lót-fut összetételbeli lót előtag) E/2. T. r
hallgass (e: ss) (hallgat+j) hallgasd lesz- le+gy+ek
nyiss (e: ss) (nyit+j) nyisd tesz- te+gy+ed te+dd
alkoss (e: ss) (alkot+j) alkosd vesz – ve+gy+ük ve+dd
visz- vi+gy+étek vi+dd
st, szt végű igék esetében: iszik - i+gy+ad i+dd
fess (e: ss) (fes+j) fesd eszik- e+gy+él e+dd
fürösszétek (e: ssz) (fürösz+j+étek) füröszd !!!hisz – higgy, higgye, higgyük hi+dd
 A felszólító mód tárgyas ragozású rövidebb alakjainak  Az ó, ó végű igék helyesírása
helyesírása, E/2.
ró, fő, lő, nő, sző
1. hosszabb alakban kiírjuk a -j módjelet
a) + j-vel kezdődő toldalék, ill. az -sz, -tok,- tök személyragos alakjait a t,
a) szánjad (szán) - szán(ja)d=szánd az sz és a j betű megkettőzése nélkül írjuk:
áruljad (árul) - árul(ja)d=áruld rójátok, rótok, rója !!! lőjed (lő) - lődd követi
főjön, szőjed (sző) - sződd a kiejtést
b) a d-re végződő igék !!! lőj, lőjük, rójad (ró) - ródd
adjad (ad) – ad(ja)d=add nőj, nőtök,
mondjad (mond) – mond(ja)d=mondd szőj, szőjek
küldjed (küld) – küld(je)d=küldd
b) jő ige (ma már a jön alak használatos) felszólító módja:
2. hosszabb alakban a -j módjel teljesen hasonul
olvassad (olvas) – olvas(sa)d=olvasd jö-jj, jö-jj-ön, jö-jj-(e)k (a felszólító mód jele kettőzött alakban járul a jö-
játsszad (játszik) – játsz(sza)d=játszd tőhöz)
nézzed (néz) – néz(ze)d=nézd
eddzed (edz) – edz(edze)d=edzd jö-ssz (E/1.), jö-ttök (T/2.), jö-tt-él, jö-het

3. t végű igék jön-né-k (E/1.), jön-né-nek (T/3.), jön-ne (feltételes mód), jön-ni (főnévi
 javítsad (javít) - javíts(a)d = javítsd igenév)
rejtsed (rejt) - rejts(e)d=rejtsd
tanítsad (tanít) - taníts(a)d=tanítsd jöv-(ö)k (E/1), jöv-ünk (T/1.), jöv-ő (folyamatos melléknévi igenév)

 mutassad (mutat)- mutas(sa)d =mutasd gyer-e, gyer-ünk, gyer-tek (felszólító mód, E/2., T/1., T/2.)
lássad (lát) - lás(sa)d=lásd

 fessed (fest) - fes(se)d=fesd

halasszad (halaszt) - halasz(sza)d=halaszd
lesz – len-ne feltételes mód
tesz – ten-ne
vesz – ven-ne
visz – vin-ne
eszik – en-ne
iszik – in-na

Az igekötős igék írásában a következő szabályok érvényesülnek.
a) Ha az igekötő közvetlenül az előtt az ige (vagy igenév) előtt áll,
amelyikhez tartozik, egybeírjuk vele: átad, benéz, felnyit v. fölnyit,
lebecsül, visszaszerez; kiállítani, megtartó, eldobott,
szembeszállva; stb. Hasonlóképpen: megtartás, szembeszállás stb. –
Igekötők lehetnek a következők: abba, agyon, alá, át, be, bele, benn,
egybe, el, ellen, elő, előre, fel v. föl, félbe, félre, felül v. fölül,
fenn v. fönn, hátra, haza, helyre, hozzá, ide, keresztül, ketté, ki, körül,
közbe, közre, külön, le, meg, mellé, neki, oda, össze, rá, rajta, széjjel,
szembe, szerte, szét, tele, tova, tovább, tönkre, túl, újjá, újra, utána,
végbe, végig, vissza stb.
b) Ha az igekötő követi az igét (vagy az igenevet), különírjuk tőle,
például: pihend ki (magad), hagyj fel (ezzel), üljünk bele, menjetek
előre, ne sározd össze, nem nézve oda, (akkor) ültünk le, (ti
már) mehettek vissza.
c) Az igekötő külön szó marad, ha közte és az ige (vagy igenév) között
más szó is van, például: el ne késs, le nem tenné, újjá is építjük, közre
kell bocsátani, haza szabad menni, föl sem véve. Hasonlóképpen: be
nem avatkozás, meg nem értés stb.
Az ellentétes jelentésű igekötőket szintén kötőjellel kapcsoljuk össze, de
különírjuk őket az igétől (vagy az igenévtől), például: ki-be  járkál, le-
föl  sétál, ide-oda  tekint;  oda-vissza utazni, előre-hátra  pillantva.
Hasonlóképpen: le-föl sétálás stb.
Különírjuk az igétől (vagy az igenévtől) az összevissza, szerteszéjjel,
szerteszét határozószókat is, például: összevissza beszél, szerteszéjjel szórták,
szerteszét szórva. Hasonlóképpen: szerteszét szórás stb.
e) Az igekötőként is használt határozószót különírjuk akkor, ha
határozószói szerepét emeljük ki: abba tette (amiben eredetileg volt),
de: abbahagyta (a sírást); fenn v. fönn maradt (a padláson),
de: fennmarad v. fönnmarad (a neve); (nem) félre állt (hanem
középre), de: (tapintatból) félreállt; ide jött (nem a szomszédba),
de: idejött hozzám; stb.
f)
Az igekötővel alakilag azonos határozószói névmást is különírjuk az igétől
(vagy igenévtől), ha világosan személyes névmási szerepű: hozzá (=
őhozzá) ment feleségül (nem tehozzád), de: hozzájárul (valamihez); neki (=
őneki) megy a levél, de: nekimegy (a szekrénynek), nekimegy Jánosnak (=
ölre megy vele); (csak) rá (= őrá) gondolok, rossz rá (= arra) gondolni is, de
(más hangsúlyozással): rossz rágondolni is; stb. Csak különírt (határozószói)
formájuk van a személyjeles formáknak, például: hozzám adták feleségül,
nekünk jött a csomag, mindig rád gondolok.

d) Az igekötők különírása vagy egybeírása gyakran jelentéskülönbségre

is utal: annak jelölője, hogy az igekötő a közvetlenül utána álló
igéhez tartozik-e, vagy az ezt követő szóhoz. Más és más
tehát: megvan húszéves, de: meg van töltve; megfogom a
lepkét, de: meg fogom nézni; leszokott a dohányzásról, de: le szokott
utazni vidékre; beleszeretett a lányba, de: bele szeretett volna szólni;
elleszek nélküle, de: el leszek fáradva; megtudták a hírt, de: meg
tudták javítani; stb.

e) A megismételt igekötők közé kötőjelet teszünk, és együttesüket

egybeírjuk az igével (vagy az igenévvel), például: ki-kinéz, le-leereszt, meg-
megállt, össze-összevesznek; elő-előtűnő,  vissza-visszatérve.
Hasonlóképpen: vissza-visszatérés stb.