A molibdén koordinációs kémiája I.

Elektronszerkezet, oxidációs szám: 4d45s2 → +2 → +6

kationos, oxokationos és oxoanionos vegyületek

Kationos kémia: +2, +3

Mo(II) → Mo24+(aq) klaszter-ion
Mo(III) → [Mo(H2O)6]3+
rendkívül erélyes redukálószerek,
de termodinamikailag stabilisak.
Jelentős hidrolízis hajlam.

Oxoanionos kémia: +6
MoO3 → MoO42– igen stabilis forma, pH < 6, izopolisavak

Oxokationos kémia: +4, +5 +6

lehetséges formák: MoIVO 2+
MoVO3+, MoVO2+
MoVIO22+

A molibdén koordinációs kémiája II.

Oxokationos kémia: +4, +5 +6
A molibdát-ion és O-donor kelátképzők reakciójában nyerhető
a legegyszerűbben: [MoVIO2(L-L)2]
Önálló kationként az erős hidrolízis hajlam miatt nem jelenik meg:

MoO22+ + 2H2O H2MoO4 + 2H+

pH ∼ 7; [MoO42–]/[MoO22+] ∼ 1019
Az egyensúly stabilis kelátképzőkkel eltolható.

[MoO2(H2O)4]2+ : oktaéderes szerkezet cisz-oxo csoportokkal.

Eltérések a Cr és W tulajdonságaitól:
- króm: +2, +3 jellemző
- wolfram: +2 +3 teljesen jelentéktelen
- polisavképződés: Mo- gyors, W- lassú

1
 A molibdén biokémiája

Mennyisége: ∼ 5 mg Mo/70 kg (testsúly)

Feldúsulás lehetséges okai:
1. Tengervízben viszonylag gyakori elem
Mo > V > Ni ∼ Cu∼ Zn ∼Fe > Mn > Co
2. Széles tartományban változó oxidációs állapotok: +2 → +6
3. Speciális funkciók: oxotranszferázok, nitrogenáz

Gyógyászati vonatkozások:
Csak kevéssé toxikus elem.
Napi szükséglet: ∼ 75 – 250 µg Mo/nap
Hiány/fölösleg: ? túlzott Mo-felvétel Cu-hiányt okoz.
(Acélmű környékén legeltetett juhok: kötőszövet elgyengülés:
analitikai adatok: Mo > normál Cu < normál)

Oka:

MoO42– ⎯gyomor/bakt Cu
⎯ ⎯ ⎯⎯→ MoS42– ⎯⎯→ csapadék

Molibdéntartalmú enzimek

Korai elképzelés: (< 1990)

molibdéntartalmú fehérjék

Jelen elképzelés: általában vastartalmú fehérjék

(vas-kén vagy/és vas-hem fehérjék), amelyek működése
2 molibdéntartalmú koenzim egyikét igényli.

1. Molibdén-pterin kofaktor: (Mo-co)

apoenzimek: többnyire oxotranszferázok
(xantin oxidáz, aldehid oxidáz, szulfit oxidáz, nitrát reduktáz)

2. Fe-Mo kofaktor (Fe-Mo-co)

nitrogenáz enzim kofaktora

2
 Molibdén kofaktor
(molibdopterin kofaktor, Mo-co)

A foszfát helyén CDP vagy GDP is kapcsolódhat.

Jellemzői:
- Az aktív forma csak molibdénnel nyerhető
- Más koenzimekkel szemben rendkívül instabilis vegyület
(általában a bomlás termékei izolálhatók).
- A koenzim általában a fehérje Cys(S) atomjához kapcsolódik
Mo=O → Mo-S szubsztitúcióval.

Oxotranszferáz enzimek I.

Katalizált reakció: (S = szubsztrát molekula)

[MoVIO2]2+ + [S] → [S = O] + [MoIVO]2+

Apoenzimek:

xantin oxidáz:
purin (C-H) + O2/H2O* → hugysav (C-O*H) + H2O2
enzim: vas-kén fehérje + FAD + Mo-co

aldehid oxidáz:
aldehid + O2/H2O* → karbonsav + H2O2

Az oxigén mindig a vízből (oxotranszfer) lép be a szubsztrátba.

3
 Oxotranszferáz enzimek II.
A szulfit-oxidáz enzim katalitikus ciklusa:
MoVI → MoIV elektronátmenet:

1. alap-
állapot

A nitrogénvegyületek kémiai/biológiai átalakításai

1. Nitrogénfixálás (ipari):
fémoxid katalizátor, T ~ 400 oC, p ~ 100-200 bar
N2 + 3 H2 2 NH3

2. Nitrogénfixálás (biológiai):
(Mo-tartalmú nitrogenáz enzim)
N2 + 10H+ + 8 e− → 2 NH4+ + H2

3. Nitrifikálás:
NH4+ + 2O2 → NO3− + H2O + 2H+

4. Denitrifikálás:
(Mo-tartalmú nitrát reduktáz enzim + Cu és hem)
2NO3− + 12H+ + 10e− → N2 + 6H2O

4
 Nitrogenáz és nitrogénfixálás

1. Megfigyelés, izolálás:
pillangósnövények gyökerein élő egyes mikroorganizmusok
képesek a levegő nitrogéntartalmának hasznosítására →
nitrogenáz enzim izolálása baktériumokból

2. Modellrendszerek vizsgálata:
(N2 komplexvegyületei és katalitikus aktivitásuk)
pl. [RuII(NH3)5N2]2+, [CoI(N2)(H–)(PPh3)3]
egyéb fémek, oxidációs állapotok: (Mo0, W0, ReI, IrI, RhI.....)
aktivitás: –

3. Nitrogenáz enzim szerkezete, működése:

N2 + 8H+ + 8e– + 16Mg-ATP → 2NH3 + H2 + 16Mg-ADP + 16”P”
- Vas-molibdén kofaktor: FeMo-co
- Vanádiumtartalmú nitrogenáz
- fémmentes nitrogenázok

A nitrogenáz enzim katalitikus centrumai:

Két [Fe4S4] (P-klaszter) és egy [Fe4S4 – Fe3MoS3] (M-klaszter)
építi fel.
A N2 molekula valószínűleg a Mo-hez kötődik, az energiát az
ATP hidrolízise szolgáltatja.

5
 Volframtartalmú enzimek

A wolframot nem szokták létfontosságú elemnek tekinteni.

Egyes hőtűrő mikroorganizmusokban wolframtartalmú

enzimeket azonosítottak:
Ezek W-co koenzimet (volfram-kofaktor) tartalmaznak,
ami megfelel a Mo-co-nak

Elterjedtsége bizonytalan, de nem gyakori!

A hőtűrőképesség alapján feltételezhető, hogy az élet
keletkezésével együtt (vagy annak korai szakaszában)
jelent meg, de később a molibdén helyettesítette.
(A koncentrációviszonyok vagy a gyorsabb szubsztitúciós
folyamatok miatt is adódhatott így).

A króm biológiai szerepe

1. Koordinációs kémia:
Két jellemző oxidációs állapot létezik:
- Cr(III): jó komplexképző, N = 6 (4), rendkívül inert.
- CrO42−/Cr2O72−: erélyes oxidálószer.

2. CrVI-vegyületek toxicitása:
A kromát és dikromát (főleg poraik formájában) erősen mérgező,
rákkeltő anyagok. A negatív hatásokat a CrV-formában
történő felhalmozódáshoz rendelik.

3. A CrIII-vegyületek élettani hatása/szerepe:

Létfontosságú szerepét vitatják, de feltételezik, hogy szerepet
játszik a glükóz anyagcserében, mint a glükóz tolerancia faktor
(GTF) része, amely az inzulin hatását fokozza.
A [trisz(pikolinát)Cr(III)] komplex, gyakori összetevője
„gyógyhatású készítményeknek”, amelyeket sportolóknak és
fogyókúra esetén ajánlanak.

6
 A mangán koordinációs kémiája

elektronszerkezet: 3d54s2
oxidációs állapotok: +2 → +7
Mn(II) – [Mn(H2O)6]2+ (d5):
stabilis, N = 6 (4),
viszonylag gyenge komplexképző
O, N, S-donorok
Mn(III) – [Mn(H2O)6]3+
könnyen hidrolizál, diszproporcionálódik
hard kation: O-donor ligandumok
Mn(IV) – (MnO2):
oxohidas többmagvú komplexek
O-donor ligandumok
Mn(V) – Mn(VII) oxoanionok (pl. MnO4–)
igen erélyes oxidálószerek

A mangán biokémiája
1. Előfordulás: általános (növény, állat, ember)
ember: 12 – 20 mg/70 kg-testsúly
2. Hiánybetegségek: embernél nem ismert,
növény: klorózis (fotoszintézis zavara)
állat: csontképzési zavar, idegrendszeri elváltozások
szénhidrát és zsíranyagcsere zavarok

3. Napi szükséglet: RDA nincs megadva

safe and adequate range of intake: 2,5 – 5 mg Mn/nap (felnőtt)
Élelmiszerek mangántartalma (mg/kg):
növényi magvak: 17,0 gyümölcs: 1,0
teljes kiőrl. gabona: 7,0 húsfélék: 0,2
zöldségek: 2,5 hal: 0,05

4. Toxicitás: jelentős, de nagyon függ a vegyület típusától.

manganizmus: súlyos idegrendszeri és szervi elváltozások
(mangánvegyületekkel, füleg MnO2-dal való tartós
munkavégzés során alakulhat ki.)

7
 Mangántartalmú fehérjék

A mangán az élő szervezetben szinte kizárólag fehérjékhez kötve

fordul elő, amelyek elsősorban enzimek, de néhány esetben a mangán
szerkezetalakító szerepet is betölthet (pl. lektinek, Ca-mal együtt.)

Mangántartalmú enzimek:
A kötésmód és a funkció is nagyon hasonlít a vashoz.

- MnII/MnIII átmenet: monomerekben His és Asp/Glu donorokkal

(pl. Mn-SOD)
- Kétmagvú oxo- vagy karboxiláto-hidas kötésmódban:
Mn(II)- Mn(II)/Mn(III)-Mn(III) átmenet,
pl. Mn-tartalmú kataláz és „patkánymáj argináz”
- Oxohidas többmagvú (2-6) komplexekben:
Mn(II) – Mn(III) − Mn(IV) átmenetek
pl. fotoszintézis

Mangántartalmú szuperoxid dizmutáz, Mn-SOD (~ Fe-SOD)

Az emberben is előfordul:
mitochondrium – SOD2

Reakció:

Mn3+ + HOO• →
Mn2+ + O2 + H+

Mn2+ + HOO• + H+ →
Mn3+ + H2O2

Koordinációs geometria:
torzult trigonális bipiramis

8
 A patkánymáj argináz enzim aktív centruma
Hidroxo- és karboxiláto-hidas dimer szerkezet,
Asp-O és His-N donoratomok koordinációjával

A mangán szerepe a fotoszintézisben

Fotoszintézis – kloroplaszt:

Bruttó folyamat:
6 CO2 + 6 H2O → szénhidrát (C6H12O6) + 6 O2 ∆G > O

fotoszisztem-I (PSI): CO2 redukciója (klorofill/Mg2+)

fotoszisztem-II (PSII): H2O oxidációja (Mn-enzim)

2 H2O → O2 + 4H+ + 4e–

4 Mn-atomból felépülő, Mn–O kötésű klaszter

A mangán oxidációs állapotainak változása (4 elektronos reakció):

Mn(II)Mn(III)3 → Mn(III)4 → Mn(III)3Mn(IV)
→ Mn(III)2Mn(IV)2 → Mn(III)Mn(IV)3

9
 A kobalt koordinációs kémiája

Elektronszerkezet: 3d64s2
Oxidációs állapotok: +2, +3

Kobalt(II)komplexek:
stabilitás: Co(II) ∼ Zn(II)
N= 6 oktaéder: pl. [Co(H2O)6]2+ rózsaszín
4 tetraéder: pl. [CoCl4]2– intenzív kék
redoxipotenciál:
[Co(H2O)6]2+ + e– → [Co(H2O)6]2+ ε = +1.84V
[Co(NH3)6]2+ + e– → [Co(NH3)6]2+ ε = +0.10V

Kobalt(III)komplexek:
N = 6 oktaéder (kis spinszám, diamágneses)
nagy kinetikai inertség

A kobalt biológiai szerepe

Felfedezés: „bozót betegség”

vészes vérszegénység gyógyítása B12 vitaminnal
(szükséges a hemoglobin szintéziséhez)

Ember: 2 – 5 mg Co/70 kg testsúly

Biológiai szerep:
- A B12 vitaminból levezethető koenzimekhez rendelhető:
metil-B12 és adenozil-B12 (mutázok, izomerázok koenzimjei)
- kobalttartalmú enzimek (néhány): szerkezet még nem ismert,
pl. dimetil-malát-dehidrogenáz, nitril hidratáz,...

Napi szükséglet: 0,1 µg Co/nap B12 vitamin formájában

RDA és „safe and adequate range” nincs meghatározva.
max. megengedett: ~ 2 mg/nap

10
 A B12-vitamin és koenzimjei

Szerkezeti felépítés:
B12-vitamin: cianokobalamin, oxidációs szám: +3 (alapállapot)
korrinváz: tetrapirrol gyűrű ( –1 metincsoport)
(kis üregméret, axiális cianidcsoport)

B12-koenzim: adenozil-B12
axiális ligandum: adenozin,
Co – C(ribóz) fémorganikus kötésben
Oxidációs állapotok működés közben (CoIII – CoI):
Co(III)-B12 + 2 e– → Co(I)-B12
Co(I)-B12 + ATP → Co(III)-adenozil-B12 + PPP
Apoenzimek: pl. glutamát (lizin, orinitin) mutáz
glutaminsav → β-metil aszparaginsav

Metil-B12 koenzim:
axiális ligandum: metilcsoport, Co – C(metil) kötés
apoenzim: pl metionin szintetáz

A B12 vitamin és koenzimjeinek szerkezete

X = CN−: B12 vitamin, X = adenozil: B12 koenzim
X = -CH3: metil-B12 koenzim

Szerkezeti egységek:

- korringyűrű:
tetrapirrol vegyület
- oktaéderes CoIII-ion:
ekvatoriális helyek:
4N donoratom
axiális helyek:
-z: oldallánc-N
+z: X-ligandum

11
A B12 koenzim-függő izomerázok működési mechanizmusa

A nikkel koordinációs kémiája és biológiai szerepe

Elektronszerkezet: 3d84s2
Oxidációs állapotok: +2 (+1, +3, +4)
Ni(II)ion: d8 elektronszerkezet:
térszerkezet:
N=6: oktaéder ↑↑ N= 4: tetraéder ↑↑ vagy négyzet ↑↓

Biológiai előfordulás:
Egyes mikroorganizmusok és a növények számára létfontosságú.
Szerepét az ember és más emlősök esetén még nem bizonyították.
Mennyisége: 7-10 mg/70 kg testsúly.

Toxicitás: (vegyületei általában mérgezők).

- rákkeltő: különösen a nikkel-oxidok/szulfidok (Ni2S3)
- Ni(CO)4 erősen mérgező: könnyen felszívódik
- nikkel-allergia: használati tárgyakból vagy beépített
pótlásokból való felszívódás eredményeként.

12
 Nikkeltartalmú enzimek I.

1. Az ureáz enzim szerkezete és működése:

Katalizált reakció: karbamid hidrolízise (növényekben)

(NH2)2CO + H2O → 2 NH3 + CO2

Nikkeltartalmú enzimek II.

Az ureáz enzim katalitikus ciklusa

13
 Nikkeltartalmú enzimek III.

2. Nikkeltartalmú hidrogenázok:
(A molekuláris hidrogén oxidációja reverzibilis folyamatban)

H2 2H+ + 2 e−

Szerkezetileg a vas-kén fehérjékhez hasonlíthatók, de az aktív

szerkezeti egység cisztein-S hidakkal összekapcsolt Ni-Fe centrumot
tartalmaz és a kénatomot szelén is helyettesítheti.

3. Nikkel-SOD: (szuperoxid dizmutáz)

A SOD enzimek legfrisebben azonosított formája
(mikroorganizmusokban)
A nikkel atomok megkötésében a cisztein-S donoratomoknak
van meghatározó szerepe, és a működés során NiII – NiIII
átmenet valósul meg.

Nikkeltartalmú enzimek IV.

4. Koenzim F430
A metanogén baktériumok
egyik alapvető enzime:

A methyl koenzim-M reduktáz

apoenzimmel együtt a
CH4 képződését katalizálja.

A korfin- (korrin + porfin) gyűrűt

tartalmazza, amelyben csak 5
kettős kötés van és üregmérete
viszonylag nagy a nikkel számára.

A fém oxidációs száma

alapállapotban: +1

14
 A szelén biológiai szerepe I.

1. Kémiai jellemzők:
elektronszerkezet: 4s23d104p4
jellemző oxidációs számok: −2, +2, +4, +6
stabilis, ismert vegyületek: H2Se, szelenidek,...
SeO2, H2SeO3, szelenitek,..
előfordulás szerves vegyületekben:
szelenocisztein (R-SeH) és szelenometionin (R-Se-CH3)

2. A szelén előfordulása biológiai rendszerekben:

Létfontosságú nyomelem, amely a legtöbb élő szervezetben (növény,
állat, ember) megtalálható.
Átlagos mennyisége emberi szervezetben: 5 – 15 mg Se/70 kg testsúly.
(máj: 30%, vese: 15%, izomszövetek: 30%, keringés: 10%.)
(A talaj és az élelmiszerek szeléntartalmától függően jelentősen
változhat).

A szelén biológiai szerepe II.

3. A szelén biokémiai funkciója:

Az élő szervezetben szeléntartalmú fehérjék (szelenoproteinek, kis
mennyiségben szelenidek) formájában található, amelyek az alábbi
ismertebb funkciókat töltik be:

- enzimek: pl. glutation peroxidáz (antiooxidáns hatás)

2 GSH + H2O2 → G-S-S-G + 2 H2O
(az oxidált glutationt a szelenoprotein képes visszaredukálni.)

jódtironin dejodináz:
(jódanyagcsere, pajzsmirigyműködés szabályozása)

Ni-Fe-Se hidrogenázok
(elektrontranszfer folyamatok és hidrogenázok)

- nehézfémek megkötése: immunrendszer erősítése

15
 A szelén biológiai szerepe III.

4. Szelénhiány és toxicitás:

RDA: 70 µg Se/nap (felnőttre)

Ismert hiánybetegségek:
Keshan-kór: súlyos szívizom elfajulás.
(Kina belső tartományai, nagyon alacsony Se-szint a talajban.)
Kaschin-Beck-kór: csont és porcelváltozás, szellemi visszamaradás.

UL: 400 µg Se/nap (felnőttre)

Mérgezés tünetei, következményei:
hajhullás, bőr- és körömelváltozások, szagos lehelet,
gyomorpanaszok, halál.

A szelén biológiai szerepe IV.

5. A szelén felszívódása és pótlása:

Felszívódás: nem függ jelentősen a kémiai formától:

Se-vegyület → alkil-szelenid → szelenoprotein
Ha a felszívódás gátolt vagy a táplálék szeléntartalma kicsi (talaj vagy
összetétel miatt) szelénhiány alakulhat ki.

Élelmiszerek szeléntartalma:
élelmiszer átlag (µg/kg) tartomány (µg/kg)
brazil mogyoró 18.000
tonhal 700 110 – 970
marhahús 330 10 – 360
csirkemell 190
gabonafélék 200 10 – 550
zöldség/gyümölcs 15 1 – 20

16