Carlo Goldoni

A NYARALÁS
Bemutatták a velencei karneválon, 1756-ban.

SZEREPLŐK

Don GASPARO
Donna LAVINIA, a felesége sua moglie
Donna FLORIDA
Don MAURO
Don PAOLUCCIO
Don EUSTACHIO
Don RIMINALDO
Don CICCIO
LIBERA
MENICHINA
ZERBINO
SZOLGA

Játszódik Don Gasparo nyaralójában.

 ELSŐ FELVONÁS

ELSŐ JELENET

Don Gasparo házának földszinti nappalija

DON RIMINALDO, DON CICCIO és DON MAURO fáraóznak; DONNA FLORIDA és DON
EUSTACHIO egy másik asztalnál pikéteznek. DONNA LAVINIA a szoba másik részében könyvet
olvas.

FLORIDA Legyen ez az utolsó parti, most már úgyis mindegy.

EUSTACHIO Fejezzük be gyorsan, mert bassettázni szeretnék. Ott még azt játszanak.

FLORIDA Igen, igen, menjen csak maga is a megszállottak asztalához. Még a

napot is lejátszanák az égről. Milyen szép életet élnek! Éjjel-nappal
kártya van a kezükben. Szórakozni jönnek a villába, de csak ülnek a
kártyaasztalnál, hogy tönkretegyék magukat. Amikor nyaralunk, nem
volna szabad pénzben játszani. Az ilyesmi nagyon zavarja a társalgást.
(tovább játszik)

EUSTACHIO Tudom, hogy Donna Lavinia sem szereti az ilyen játékot a házában.

FLORIDA Ő is vesztett tegnap egy csomó zecchinót, úgyhogy most ott ül,
könyvvel a kezében. De nem olvasna, ha itt lenne a lovagja.

EUSTACHIO Csodálkozom, hogy Don Mauro is ott játszik harmadikként a díszes

társaságban.

FLORIDA Ne beszéljen nekem Don Mauróról, mert elönt a méreg. Egész nap csak
játszik; velem nem törődik, mintha itt se lennék.

EUSTACHIO Nem hinném, hogy panaszkodnia kellene egy olyan úriemberre, mint ő.

FLORIDA Tudja, mennyire szenvedek, amikor játszik? Csak azért játszik, hogy
bosszantson.

EUSTACHIO Tudja, mit mondott nekem tegnap este?

FLORIDA Mit mondott?

EUSTACHIO Elmondom, de ígérje meg, hogy nem mondja vissza.

FLORIDA Ne aggódjon: nem mondok neki semmit.

EUSTACHIO Azt mondta, hogy maga annyira megkínozza őt, hogy az már egy kicsit
túlzás; minden, amit csinál, az maga szerint rossz, ha beszél, az a baj,
ha meg hallgat, akkor az; amíg játszik, maga nem kínozza, úgyhogy
ezért játszik olyankor is, amikor egyébként nem játszana.
FLORIDA Akkor is, amikor egyébként nem játszana! Az udvarias Don Mauro!
Hogy én ne kínozzam?! (úgy mondja, hogy Don Mauro is hallja)

EUSTACHIO De asszonyom, szavát adta, hogy nem mondja vissza.

FLORIDA Azt nem mondom el neki, hogy magától hallottam. Persze, hogy játszik
– hogy én ne kínozzam! (hangosan, mint fent)

EUSTACHIO Tudni fogja, hogy én mondtam el...

FLORIDA Ne gondolja, hogy befejeztem a kínzást. (hangosan, mint fent)

EUSTACHIO Értem. Ön visszaélt a bizalmammal.

FLORIDA Nem, Don Eustachio. Csak viccből mondtam. Osztott?

EUSTACHIO Igen. Nagy újság... a nők nem tudnak hallgatni.

FLORIDA Ennél többet nem mondok. Ötvennégy.

EUSTACHIO Nem ér.

FLORIDA Ötös alsó.

EUSTACHIO Nem jó.

FLORIDA Hármas király.

EUSTACHIO Nem ér.

FLORIDA Hogyhogy nem ér?

EUSTACHIO Nem látja, hogy hiányzik három ász?

FLORIDA Annyira dühös vagyok, hogy nem is látom, mit csinálok. Bravó, Don
Mauro úr! Szórakozzon csak, hogy ne kínozhassam! Kard egyes. Kard
kettes. Kard hármas...

EUSTACHIO Ötnél többet nem lehet, asszonyom...

FLORIDA Nem érdekel. Menjen az ördögbe az, aki miatt nem tudok figyelni. Don
Mauro még megfizet ezért. (hangosan, hogy Don Mauro is hallja, majd
az asztalra dobja a kártyáit)

EUSTACHIO (félre) (Átkozott legyen a perc, amikor megszólaltam.)

MAURO (Ellép a kártyaasztaltól, odamegy Donna Floridához) Nekem szólt,

asszonyom?
FLORIDA Ó, nem, uram, ne zavartassa magát. Menjen csak játszani.

MAURO Már befejeztem.

EUSTACHIO (Don Maurónak, közben keveri a kártyát) Nyert?

MAURO Vesztettem.

FLORIDA A fejét vesztette el.

MAURO Ha megengedik...

EUSTACHIO (Donna Floridának) Álljon fel, asszonyom.

FLORIDA (feláll) Fejezzük be ezt a partit.

EUSTACHIO (Don Maurónak) Ki nyer a bassettában?

MAURO Don Riminaldo.

EUSTACHIO Mint mindig. És Don Ciccio?

MAURO Veszít.

EUSTACHIO Én is hatszor vesztettem.

MAURO Donna Florida jól játszik.

FLORIDA Úgy érti, hogy jól szekál.

MAURO Don Eustachio túlságosan tapintatos ahhoz, ilyet gondoljon a nőkről.

FLORIDA Jó, pontosan ennyire tapintatlan Don Mauro.

MAURO Én, asszonyom?

FLORIDA Igen, maga.

MAURO Nem hiszem, hogy ezt érdemlem.

EUSTACHIO (Donna Floridának) Dobjon ki egy lapot, ha gondolja.

FLORIDA Ó, nagyon jó vagyok a kidobásban. Don Mauróval kezdem.

MAURO Engem dob ki, Donna Florida? Milyen kártyalap vagyok én?

FLORIDA Olyan szar lap, amelyik semmit sem ér.

MAURO Íme még egy az úrnőm szokásos kedveskedései közül.

FLORIDA Ne aggódjon, nem kínzom többet. Ne veszítse el a pénzét a bassetta-
asztalnál, csak azért, mert az jó távol van tőlem; már nincs szükségem
magára.

MAURO Milyen beszéd ez, asszonyom?

FLORIDA Semmi szükség arra, hogy mindenkinek elmondja: azért játszom, hogy
megszabaduljak Donna Florida kínzásaitól. Ha még egyszer keresném a
társaságát, elment az eszem.

MAURO (félre) (Don Eustachio volt olyan kedves, és elmondta neki... Nem
érdekel, de azért nem kellett volna.)

EUSTACHIO (félre) (Hülye voltam, hogy bíztam benne.)

MAURO (Donna Floridának) Tudja, hogy tisztelem és becsülöm magát...

FLORIDA Jaj, hadd játsszam egy kicsit...

MAURO Szeretném megmagyarázni...

FLORIDA Amikor maga játszik, én nem megyek oda, hogy szekáljam; tegye maga
is ugyanezt velem.

MAURO Rendben. Ahogy parancsolja. (félre, miközben átmegy Donna

Laviniához) (Don Eustachio olyan barát, akiben nem lehet megbízni.)

EUSTACHIO Bravó, Donna Florida!

FLORIDA Kétszer tett. Keverjünk, én jövök.

EUSTACHIO Ki ne zavarodna össze, amikor ilyen kínos helyzetbe kerül maga miatt?

FLORIDA Magát egy szóval sem említettem.

EUSTACHIO Ő mégis tökéletesen tudta...

FLORIDA Ha nem hallgat el, itthagyom.

EUSTACHIO (félre) (Nem érdemes ilyen nőkkel kezdeni.)

MAURO Mi szépet olvas, Donna Lavinia? (odalép hozzá)

LAVINIA Nagyon szeretem ezt a könyvet: A tavasz. Elbeszélő költemény.

MAURO Ki írta?

LAVINIA Dorino. Nagyra tartom a tehetségéért és a szerénységéért.

MAURO Hol lehet vajon hozzájutni?

LAVINIA Velencében adták ki, de ha el akarja olvasni, szívesen kölcsönadom.

MAURO Megjelentek róla kritikák? Senki sem írt róla rosszat?

LAVINIA Nem, uram. Akkor nem olvasnám.

MAURO Jól mondja. De az a könyv, amelyiket nem kritizálják, senkit sem

érdekel.

LAVINIA Azért érdemes olvasni, mert a jófajta filozófiához bölcs tanulság társul
benne.

MAURO Hadd nézzek bele.

LAVINIA Tessék.

FLORIDA Jó szórakozást talált magának Don Mauro.

EUSTACHIO Tizenöt meg hat, az huszonegy, és három ász, az huszonnégy.

FLORIDA Nyolcvanas pikét, vagy semmi. Négy parti. Még kettő hátravan. Majd
máskor békülünk ki. (feláll)

EUSTACHIO Itt a pakli a két partihoz. (a zsebébe nyúl)

FLORIDA Nem, nem, majd máskor. (Don Mauro felé indul)

EUSTACHIO Ahogy óhajtja. (követi Donna Floridát)

FLORIDA Mi ez a szép könyv, Don Mauro?

MAURO Donna Lavinia volt szíves kölcsönadni.

FLORIDA Donna Lavinia erényes hölgy, és nyilván sokkal jobban elszórakoztatja

Mauro urat, mint én.

MAURO De ön, asszonyom...

FLORIDA Én csak arra vagyok jó, hogy kínozzam, de azt ajánlom, ne kerüljön a
szemem elé. Ha én kínozom, akkor maga a fejétől a talpáig közömbös
lett nekem. (el)

LAVINIA (félre) (A hölgy hamar felkapja a vizet.)

EUSTACHIO (félre) (Jobb, ha megyek, hogy megmeneküljek a barátom

szemrehányásaitól.) (el)
 MÁSODIK JELENET

DONNA LAVINIA, DON MAURO DON RIMINALDO, DON CICCIO játszanak.

MAURO (félre) (Don Eustachiónak lelkiismeretfurdalása van.)

LAVINIA Fel vagyok háborodva Donna Florida viselkedésén, Don Mauro.

MAURO Szerintem csak tréfált.

LAVINIA Nem szeretem az ilyen jeleneteket a házamban.

MAURO Ami engem illet, nem hiszem, hogy okot adtam rá.

LAVINIA Nem, Don Mauro, maga bölcs és kedves, igazi úriember, de őszintén
szólva manapság azokat a férfiakat is megértem, akik nem vesztegetik
a figyelmüket ránk, nőkre. Túlságosan nehéz velünk, ez az igazság.

MAURO Nem minden nővel, asszonyom, csak bizonyos nőkkel. Engem

boldoggá tesz, hogy őszintén szolgálhatok egy szerény hölgyet.

LAVINIA Talált magának egy szerényet?

MAURO Ha mindenki olyan lenne, mint maga, nagyon kellemes volna ez a

szolgálat.

LAVINIA Senki sem hízeleg olyan kedvesen, mint ön.

MAURO Miért hízelegnék? Azért, hogy aztán udvaroljak magának? Ön

elkötelezte magát Don Paolucciónak, és én a világ minden kincséért
sem okoznék fájdalmat a barátomnak.

LAVINIA Én sem vagyok képes hálátlan lenni azzal, aki nem érdemli meg. Don
Paoluccio három éven át kitüntetett a barátságával. Aztán úgy döntött,
hogy beutazza Európát, megkérdezte, mit tanácsolok: elmenjen-e?, és
én nem győztem biztatni, hogy minél hamarabb valósítsa meg ezt a
nagyszerű tervét. Két éve nincs velem, de senki sem mondhatja, hogy
akár csak két nappal is több időt töltöttem volna ezalatt bármelyik
férfival, mint a többiekkel. A városban is, vidéken is közönyös vagyok
mindenkivel, és ha Don Paoluccio továbbra is kitüntet a barátságával...

MAURO Nem jött még haza?

LAVINIA Dehogynem. Három napja értesített az érkezéséről, minden pillanatban

ide várom, hogy velünk töltse a nyaralás végét.

MAURO Don Paoluccio boldog lehet egy olyan hölgy lovagjaként, aki az összes
többi erénye mellett még hűséges is.

LAVINIA Azt hiszem, fontos, hogy ez meglegyen minden nemesasszonyban.

MAURO Boldog lenne a világ, ha mindenki úgy gondolkodna, mint maga.

LAVINIA Don Mauro, nem szeretném, ha Donna Floridának alkalma nyílna mást
gondolni rólam.

MAURO Azt akarja mondani, hogy menjek el, ugye?

LAVINIA Ne okozzon fájdalmat Donna Floridának.

MAURO Minél többet teszek érte, ő annál kevésbé örül.

LAVINIA Hát, csak józanul...

MAURO Kétlem, hogy sokáig bírom.

LAVINIA Legalább addig bírja, amíg itt van. Nem szeretném, ha szakításra
kerülne sor a házamban, ráadásul olyanra, ami miatt engem
okolhatnának a rossznyelvek.

MAURO Többet fogok szenvedni maga miatt, mint amennyit el tudok viselni.

LAVINIA Hálás lennék önnek, Don Mauro.

MAURO Akkor a a könyvével szórakoztatom magam, ha megengedi.

LAVINIA És miért nem a hölgyével?

MAURO Mert előre látom, hogy undorodva fordul majd el tőlem.

LAVINIA De miért nem nyugtatja meg? A nőkkel egy kicsit elnézőbbnek kell
lenni.

MAURO Az volnék, ha látnám értelmét. Az volnék, ha nem az ő lovagja lennék,

hanem... Elég, megyek, engedelmeskedem magának, de biztosíthatom
róla, hogy Donna Florida hálásabb lesz magának, mint nekem, az
összes figyelmességemért együttvéve. (el)

HARMADIK JELENET

DONNA LAVINIA; DON RIMINALDO és DON CICCIO – játszanak.

LAVINIA Tényleg nehéz elképzelni, hogy Don Mauro alkalmazkodni tudna

Donna Florida nehéz természetéhez. Ez a nő mindig nyugtalan, mindig
boldogtalan, és túl nagyok az igényei. Minden évben eljön hozzánk,
mindig új arcok társaságában. Nem telt el úgy nyári szezon, hogy
egyetlen lovagja is végig kitartott volna mellette. Nem tudom dicsérni
őt, és nem sokat bánkódnék, ha elveszteném a barátságát. Az idén meg
 sem hívtam, de jön ő magától. Úgy érzi, joga van idejönni – mintha azt
gondolná, hogy ez az ő háza. A férje egyáltalán nem foglalkozik vele;
hagyja, hadd menjen oda, ahová akar. Hát, az én férjem ugyanezt
csinálja velem. Eljön velem vidékre, de olyan, mintha itt se lenne. A
vadászat az egyetlen szórakozása. Kizárólag a parasztokkal társalog;
végtelenül sajnálom, mert – bár jóval idősebb, mint én – szeretem és
tisztelem, és semmi mást nem szeretnék, csak hogy egy kicsi többet
legyen velem. Egész nap játszani akarnak, uraim? Nem akarnak
levegőzni egy kicsit? Olyan szép napunk van ma. Járjunk egyet vacsora
előtt. (félre) (Nem tetszik nekem ez a játék. Don Ciccio mindig veszít,
Don Riminaldo pedig mindig nyer.)

RIMINALDO Szolgálatára, Donna Lavinia.

CICCIO Játsszunk tovább.

RIMINALDO Majd máskor. Este.

CICCIO Csak még egy nyerésig. Mindjárt nyer valamelyikünk.

LAVINIA Elég, kedves Don Ciccio. Legyen jó fiú, és elégedjen meg ennyivel.

CICCIO Persze, elégedjek meg! – miután elvesztettem a pénzemet.

LAVINIA Sokat vesztett?

CICCIO Azt hiszem, igen; csak tíz soldóm maradt.

LAVINIA Bravó, don Riminaldo, mindent elnyert szegény Don Cicciótól.

RIMINALDO Három órát játszottunk, és mit gondol, mennyit nyertem?

LAVINIA Fogalmam sincs.

CICCIO Mindig ő nyert.

LAVINIA Akkor biztos sokat. Talán néhány zecchinót.

RIMINALDO Mindössze tizenkét lírát.

CICCIO Mintha tizenkét liter véremet csapolta volna le.

LAVINIA (Don Riminaldónak) Egy olyan játékos, mint maga, órákig ül a

játékasztalnál egy ilyen nyomorúságos nyereményért?

CICCIO Don Maurótól is elnyert tizenkét zecchinót.

LAVINIA Bocsássanak meg, uraim, de nem először mondom. Mindent szabad, de

nem szeretem, ha az én házamban ilyen játékokat játsszanak.
Szórakozni jövünk le vidékre, és semmi sem teszi jobban tönkre a
 társalgást, mint a szerencsejáték. És is vesztettem egy csomó zecchinót.
Elég, nem is mondok többet.

RIMINALDO Én senkit sem bíztattam a játékra. Ők unszolnak engem, de megígérem,

hogy úgy teszek, ahogy parancsolja. Nem fáraózom többet.

CICCIO Ó, ez szép. Szóval nem vághatok vissza?

LAVINIA Nem olyan nagy az a veszteség...

CICCIO Mindig mondtam: ebbe a házba nem érdemes jönni...

LAVINIA Nem is hívta senki, uram.

CICCIO Az ember elveszíti a pénzét, és még játszani sem lehet.

LAVINIA Játsszon a saját házában, ne másnál.

CICCIO (Don Riminaldónak) Átjön hozzám játszani?

RIMINALDO Majd igen, ha Donna Lavinia megengedi.

LAVINIA Felőlem tegyen, amit akar. Csak ne nálam játsszanak.

CICCIO (felveszi az asztalról a pakli kártyát) Vigyük el a kártyát.

LAVINIA A saját házában is ezzel akar játszani?

CICCIO Nagy dolog! Egy pakli agyonhasznált kártya. Maga nagyon zsugori. Ha
befejeztük a játékot, visszahozom.

LAVINIA Nem, nem. Vigye csak. És vissza se kell hoznia.

CICCIO Haragszik rám? Béküljünk ki, nem akarok összeveszni magával.

Tudom, hogy remek gombavacsora lesz... Szeretném belőle a magam
részét.

LAVINIA Nem, Don Ciccio úr; ezt végképp nem engedheti meg magának a
házamban.

CICCIO Értem. Jobb, ha most békén hagyom. (Don Riminaldónak) Menjünk

játszani.

RIMINALDO Ne feledje, hogy én becsületszóra nem játszom.

CICCIO Persze, pénzben játszunk.

RIMINALDO Az előbb azt mondta, hogy csak tíz soldója maradt.

CICCIO Nyerje el tőlem, az is valami.

RIMINALDO Majd máskor, Don Ciccio úr. Nem akarom, hogy megharagudjon rám
Donna Lavinia. Nem szereti, ha játsszunk, és én, hogy a kedvére
tegyek, nem játszom. (el)

LAVINIA Kedves Don Ciccio úr, spórolja csak meg azt a tíz soldót. Most magunk
között vagyunk, senki sem hall bennünket. Magának nincs annyi pénze,
hogy bármennyit is elherdáljon belőle.

CICCIO Lehet, hogy nincs, de akkor sem alamizsnáért jövök magához.

LAVINIA Tudom, hogy nincs szüksége se rám, se másra. Csak viccből mondta,
hogy nálunk akar vacsorázni. Nem volna méltó eljönnie egy olyan
helyre, ahol rosszul bánnak magával.

CICCIO Jaj, tudom, hogy csak viccel, tudom, hogy szívesen látnak. Azért jövök,
mert szeretem a gombát, és az én szakácsnőm nem tudja elkészíteni. És
különben is... Don Gasparóval barátok vagyunk. A férj barátjaként, a
feleség hű szolgájaként jó szívvel jövök ide, úgy, mintha a
rokonaimhoz jönnék. Vagy nem is a rokonaimhoz... Annyira szeretem
ezt a házat, hogy szinte hazajövök ide. (el)

NEGYEDIK JELENET

DONNA LAVINIA, majd ZERBINO.

LAVINIA Nagyon kedves tőle, tényleg... Don Ciccio, ez a szegény, gőgös ember,
azt hiszi, hogy megtiszteli a házunkat, pedig csak azért jön, hogy egyen
nálunk egy jót. Persze, nyaraláskor nemcsak azok vesznek körül
bennünket, akiket szeretünk, hanem azokat is el kell viselnünk, akiket
nem szeretünk. Ha Don Gasparo is azt akarná, amit én... de őt nem
érdekli semmi. Nem érdekli, hogy ki jön, ki megy... Azt sem tudja,
hogy az utóbbi időben kik esznek az asztalunknál. Csak a vadászatra
tud gondolni, meg arra, hogyan szórakozzon a parasztjaival.
Mondhatom, szép férjjel áldott meg a sors. Hé, ki van ott?

ZERBINO Asszonyom.

LAVINIA Visszajött már az úr?

ZERBINO Nem, asszonyom, még nem láttam.

LAVINIA Hánykor ment el ma reggel?

ZERBINO Alig hogy kivilágosodott. Azok az átkozott vadászkutyák felvertek az

első álmomból.

LAVINIA Micsoda szemtelenség! Úgy száll ki az ágyból, hogy el se köszön.

ZERBINO Nem mondott semmit, mielőtt kiszállt az ágyból?

LAVINIA Nem is hallottam, hogy felkelt.

ZERBINO Érdekes, hogy nem hallotta, mert ön nem sokkal azelőtt feküdt le,
mielőtt az úr felkelt.

LAVINIA Igen, de azonnal elnyomott az álom.

ZERBINO Tehát mindketten tökéletesen viselkedtek. Ön, amikor lefeküdt, hagyta

aludni a férjét, ő meg, amikor felkelt, nem zavarta a feleségét.

LAVINIA Nem újdonság, hogy Don Gasparóval sosincs összhangban az ember.

ZERBINO De, szerintem nagy az összhang. Ha mindketten a saját dolgaikat

csinálják, még beszélgetniük sem kell, mert nincs miről.

LAVINIA Szóval vadászni ment.

ZERBINO Igen, asszonyom. Magával vitte a kutyáit, a puskáját és egy embert, aki
a kenyeret, a szalámit és a bort cipelte. Mintha csak az esküvőjére
indult volna.

LAVINIA Amikor az esküvőjére ment, nem volt ilyen fürge.

ZERBINO Kutyaugatást hallok. Biztos hazaért az úr.

LAVINIA Képes rá, hogy köszönni se jöjjön ide.

ZERBINO Lehet, hogy egy kicsit le akar dőlni előbb.

LAVINIA Menj, és nézd meg, hogy tényleg megjött-e. És kérd meg, hogy legyen
szíves, jöjjön ide.

ZERBINO Azonnal?

LAVINIA Azonnal.

ZERBINO Büdös lesz még a vadhústól.

LAVINIA Siess, ne idegesíts.

ZERBINO (félre) (Szegény! Sajnálom. Most szeretné megkapni azt a búcsút,

amivel reggel adós maradt a férje.) (el)

ÖTÖDIK JELENET
 DONNA LAVINIA, majd DON GASPARO vadászruhában, a vállán puskával.

LAVINIA Nem tudom, tudja-e, hogy Don Paoluccio is megjöhet ma. Szeretném,
ha méltóképpen fogadnánk. Olyan lovag ő, aki megérdemli: nagyon jó
hozzám. Jaj, ha a férjem becsülne annyira, mint Don Paoluccio, milyen
boldog lennék!

GASPARO Itt vagyok, parancsoljon velem, drága feleségem. Még a puskámat sem
vettem le a vállamról, hogy minél hamarabb ideérjek.

LAVINIA Ó, maga szívesen tűri azt a súlyt.

GASPARO Igen, persze. Ugyanannyira szeretem a puskát, mint maga a kártyát.

LAVINIA Én csak szórakozásból játszom.

GASPARO Én pedig szórakozásból vadászom.

LAVINIA Nem tudom, hogy bírja. Minden nap elfáradni, gyalogolni, izzadni!
Maga már nem kisfiú.

GASPARO Remekül érzem magam. Sosem fáj a fejem.

LAVINIA Sokkal jobban tenné, ha reggel ágyban maradna, mint más férjek a
feleségük mellett.

GASPARO De akkor nem lennék ilyen jól, mint most.

LAVINIA Hát, aki hallja magát, azt hihetné, hogy a feleség a legrosszabb dolog a
világon.

GASPARO A feleség néha jó, néha rossz, az időtől és a körülményektől függően.

LAVINIA Az idő és a körülmények gyakran nincsenek összhangban köztünk.

GASPARO Mert sokszor a véleményünk sincs összhangban.

LAVINIA És mi az oka?

GASPARO Nem tudnám megmondani. Én tízkor fekszem. Reggel hatkor kelek.

Hat óra nem elég magának?

LAVINIA De ki akar manapság este tízkor lefeküdni?

GASPARO És ki az, aki reggel tízig ágyban akar maradni?

LAVINIA Tehát sosem fogunk egyetérteni.

GASPARO Soha, ha így folytatjuk.

LAVINIA Este én nem hagyhatom ott a társalgást.

GASPARO Reggel még a világ legszebb nője kedvéért sem mondanék le a

vadászatról.

LAVINIA A feleség kedvéért nem lehet lemondani a vadászatról?

GASPARO A férj kedvéért nem lehet lemondani a társalgásról?

LAVINIA Jól van. Mondjon le a vadászatról, én meg nem veszek majd részt a
társalgásban.

GASPARO És akkor fekszik majd le, amikor én? Este tízkor?

LAVINIA Igen. És maga akkor kel majd, amikor én: reggel tízkor?

GASPARO Az ördögbe! Tizenkét óra az ágyban?

LAVINIA Akkor később fekszünk.

GASPARO Nem, később kelünk.

LAVINIA Persze, amikor arról van szó, hogy velem kell lennie, az olyan, mintha
megégetnék a máglyán.

GASPARO Tiznekét óra az ágyban? Hogy fogok így vadászni?

LAVINIA De én nem tudok korán kelni reggel.

GASPARO Én meg nem tudok későig fent lenni este.

LAVINIA Tényleg úgy tűnik, hogy az én habitusom szöges ellentéte a magáénak.

GASPARO Szórakozzon tehát, és hagyjon engem vadászni.

LAVINIA És a vadászat után a parasztokkal és parasztlányokkal társalogni.

GASPARO Én a parasztokkal, maga meg a lovagjaival. Ha én nem tiltom meg ezt,

maga miért akarja megtiltani nekem, hogy azt csináljam, amit szeretek?

LAVINIA Jól van, jól van. Tudja, hogy ma idevárjuk Don Paolucciót?

GASPARO Isten hozta Don Paolucciót, Don Agapitót, Don Marforiót és egész
Nápolyt – jöjjenek, ha akarnak.

LAVINIA Lehet, hogy maga nem is találkozik majd vele.

GASPARO A vacsoránál találkozunk – nem elég az?

LAVINIA A családunk lovagias barátja, aki három év uán hazatér, megérdemli,

 hogy kedvesen fogadjuk.

GASPARO Ugyan már! Velem akar találkozni vagy magával?

LAVINIA Mindkettőnk barátja, nem?

GASPARO De igen, de a fogadása legyen a maga gondja, kedves Donna Lavinia.

LAVINIA Melyik szobát, melyik ágyat adjuk neki?

GASPARO Mindegy, csak ne az enyémet.

LAVINIA Miket beszél?! A maga és az én ágyam nem ugyanaz az ágy?

GASPARO Éppen ezért mondtam...

LAVINIA Tréfás kedvében van ma.

GASPARO Vidám vagyok ma reggel. Elejtettem hat szalonkát, négy foglyot és egy
fajdkakast.

LAVINIA Örülök, legalább van vadhúsunk. Ha jön Don Paoluccio...

GASPARO Ó, Don Paoluccio nem eszik az én vadhúsomból.

LAVINIA Miért, mit akar csinálni a hússal?

GASPARO Azzal eszem meg, akivel akarom.

LAVINIA A parasztlányokkal?

GASPARO A parasztlányokkal.

LAVINIA Ez rossz ízlésre vall.

GASPARO Örüljön, hogy magának jobb az ízlése.

LAVINIA Ha nem én felelnék a ház becsületéért...

GASPARO Valóban lekötelez. Ha maga nem lenne itt, nem volna tele a ház a
lovagjaival.

LAVINIA Mit akar ezzel mondani?

GASPARO Csitt, ne legyen dühös.

LAVINIA Ha rajtam múlna, kevesebben étkeznének az asztalunknál. Don Ciccio

volna az első, akitől megszabadulnék.

GASPARO Mennyire különbözik megint a véleményünk! Engem végtelenül

 boldoggá tesz Don Ciccio jelenléte.

LAVINIA Sosem értünk egyet.

GASPARO Hé, psz-psz. (valakit hív a színfalak mögül)

LAVINIA Kit hív?

GASPARO A lányokat.

LAVINIA Mit akar tőlük?

GASPARO Magának ahhoz semmi köze.

LAVINIA Menjenek inkább oda. Miért kellene bejönniük a szalonba?

GASPARO Nem jöhetnek be a szalonba? Attól fél, hogy a parasztlányok lába

besározná a magasröptű társalgásuk helyszínét?

LAVINIA Amikor én itt vagyok, nem jönnek be ide a parasztlányok.

GASPARO Erre könnyű visszavágni, drága feleségem.

LAVINIA Vagyis?

GASPARO Nem kell, hogy itt legyenek, amikor maga is itt van; én azt akarom,
hogy itt legyenek, úgyhogy menjen el maga.

LAVINIA Még ezt is el kell tűrnöm?

GASPARO Én is sokat tűrök.

LAVINIA Elég; ez az utolsó év, hogy eljöttem magával vidékre.

GASPARO Ó, adná az ég, hogy hagyja, hogy egyedül jöjjek!

LAVINIA Modortalan.

GASPARO Modortalan, és minden, aminek elmond.

LAVINIA A kulturált viselkedés ellensége.

GASPARO Adja csak ki a mérgét.

LAVINIA Nem szereti a feleségét.

GASPARO Van még más is?

LAVINIA Volna, sajnos. De szemérmes vagyok, és arról hallgatok. Elmegyek,

mielőtt elmondanám a legrosszabbat, mert nem akarom, hogy mindenki
 rajtam nevessen, meg magán, meg a maga életvitelén és
gondolkodásmódján. Szórakozzon csak a parasztlányokkal;
megérdemelné, hogy úgy szeressem én is, mint maga engem – szívesen
megtanítanám a modortalan férjeknek, hogyan kell bánni a nemeslelkű
és tisztességes feleségükkel. (el)

HATODIK JELENET

DON GASPARO, majd MENICHINA és LIBERA.

GASPARO (Donna Laviniának) Alázatos szolgája. Gyertek csak, lányok, nincs itt
senki.

LIBERA Elment a felesége?

GASPARO Igen, el. Gyertek csak nyugodtan. Ne féljetek.

LIBERA Mitől félnénk? Én senkitől se félek.

MENICHINA És én? Én a saját anyámtól se félek, nem gondolja, hogy majd pont
ettől a nőtől fogok félni.

GASPARO Tudjátok: nem akarja, hogy idegyertek, amikor ő is itt van.

LIBERA Márpedig én ide akarok jönni. Itt születtem, az apám is itt dolgozott, a
kertész felesége vagyok, minden ideköt, és ezután is szabadon akarok
idejönni.

MENICHINA Amikor még az idős nagysága járt ide, mindig itt lehettem, ő bezzeg
szeretett engem. Mit vétettem vajon a kedves feleségének, hogy látni se
akar?

GASPARO Mindegy. Mindegy. Végülis én vagyok a ház ura. Ha hívlak benneteket,

gyertek, de ha jön a feleségem, meneküljetek.

MENICHINA Tudom jól, hogy miért haragszik rám.

GASPARO Miért? Mivel bántottad meg?

MENICHINA Valamelyik nap bementem a szobájába, amikor ő nem volt ott. A

fésülködőasztalán ott találtam valami piros port; ott volt a kiskutyája is,
és tudja, mit csináltam? Bekentem a piros festékkel. Jött a felesége, és
fel akart pofozni. Kiabálni kezdtem, a kiskutya megijedt és elszaladt, és
az egész falu azt mondta, hogy a kutya pont pont úgy van kifestve, mint
a gazdája.

GASPARO Ezen én is nevettem volna, ha ott vagyok.

LIBERA És azt tudja, hogy rám miért haragszik?

GASPARO Miért?

LIBERA Mert mindenki, aki csak idejön, szívesen találkozik velem.

Kedveskednek nekem. Meglátogatnak az otthonomban. Azt akarják,
hogy táncoljak velük.

MENICHINA Megismétlem, amit Don Eustachio mondott: itt mindenki engem

bálványoz.

LIBERA Don Riminaldo százszor is elmondta, hogy sose jönne, ha én nem

volnék itt.

GASPARO Jaj, hölgyeim, miféle játékot játszanak velem? Nem szeretném, ha a

legjobb pillanatban végül nekem kellene tartanom a gyertyát...
Mondták, hogy elszórakozgatnak magukkal ezek az urak, akik
különben nekem is barátaim.

LIBERA Signor don Gasparo, miket beszél? Én olyan nő vagyok, akiről senki se
mondhatja, hogy...

MENICHINA Engem az anyám nevelt, ő pedig értett a neveléshez...

LIBERA Rólam is csak azt mondhatják... rólam nincs mit mondani...

MENICHINA Én olyan lány vagyok, akiről senki se gondolhatja, hogy...

LIBERA Még ha aranyat kínálnának is cserébe...

MENICHINA És nekem is, ha bármit kínálnának...

LIBERA Ráadásul a férjem...

MENICHINA Az anyám pedig, esküszöm...

LIBERA Aki idejön...

MENICHINA Már aki idejön...

GASPARO Befejeztétek?

LIBERA Ha azt hihetné a férjem, hogy...

MENICHINA Ha megtudnám, hogy azt terjesztik rólam, hogy...

GASPARO Még nem?

LIBERA Én emelt fővel járhatok, így, uram.

MENICHINA Ki állíthatná, hogy én... ezért... ezt senki se mondhatja...

LIBERA Engem az egész falu ismer...

MENICHINA Menichina még társalogni is tud.

LIBERA Kérdezze csak meg...

MENICHINA Igen, uram...

GASPARO Fejezzétek már be. Fogjátok, itt egy kis vadhús ajándékba.

LIBERA Aki akar engem, vegyen el, aki nem akar, menjen el.

MENICHINA Rólam senki sem fogja azt mondani, hogy...

GASPARO Tessék. (ad egy kis vadhúst Liberának)

LIBERA Nem vagyok olyan nő, aki... aki hagyja, hogy... ilyen kevéssel...

GASPARO Itt van neked is. (Menichinának is ad a húsból)

MENICHINA Mi rosszat mondhatna rám bárki is? (kelletlenül elveszi a vadhúst)

GASPARO (Liberának, majd Menichinának) Hát ez szép. Fogjátok.

LIBERA (mint fent) Felfordul a gyomrom az ilyen dolgoktól.

MENICHINA Van, aki nem tud hallgatni.

GASPARO Kifárasztottatok.

LIBERA Ki mondhatna rólam bármit is?

GASPARO Senki.

MENICHINA Ki állíthatná, hogy én...

GASPARO Senki.

LIBERA Ki mondta, hogy...?

GASPARO Senki.

MENICHINA Ki mondta csak egy szóval is, hogy...?

GASPARO Senki.

LIBERA Biztos a felesége.

MENICHINA Biztos a nagyságos asszony.

GASPARO Jaj, én szegény!

LIBERA És ha ő mondta...

MENICHINA Ha tőle származik a pletyka...

LIBERA Akkor én is megmondom a magamét.

MENICHINA Én is kiadom a mérgemet.

GASPARO Nem bírom tovább.

LIBERA Én is tudok szépeket mondani róla.

MENICHINA Róla, magáról, mindenkiről.

GASPARO Elmegyek.

LIBERA Róluk, őmiatta.

MENICHINA Róla, őmiattuk.

GASPARO Ő nem érdekel, tőletek meg elfáradtam. Elmegyek, elegem lett. (el)

LIBERA Ezt elmondom Don Eustachiónak.

MENICHINA Én meg Don Riminaldónak.

LIBERA És neki is adom ezt a szalonkát. (el)

MENICHINA Nekiadom ezt a foglyot. (el)

HETEDIK JELENET

DONNA LAVINIA és DONNA FLORIDA; majd egy SZOLGA

FLORIDA Hogy jut eszébe Don Maurónak, hogy most kezdjenek trukkózni?
Miatta hagyott itt bennünket mindenki.

LAVINIA Még mindig jobb, ha trukkóznak, mintha fáraóznának.

FLORIDA Don Mauro dolgait néha nem lehet elviselni.

LAVINIA Mit csinálhat rosszul egy ilyen odaadó lovag, egy ennyire kulturált és
jómodorú férfi?
FLORIDA Drága barátnőm, maga nem tud semmit. Azért védi, mert nem ismeri.
Nincs nála figyelmetlenebb férfi a világon. Képes arra, hogy csak két
óra múlva jöjjön utánam, ha távozom valahonnan. Tudja, hogy nem
szeretek csevegni, mégis halálra untat a jelentéktelen történeteivel. Ha
ketten vagyunk egy szobában, képes és nekiáll könyvet olvasni, én meg
alhatok; és ami legrosszabb: ha csak egy szót is szólok ezért, ha a
legkisebb szemrehányást teszem, megnémul, nem mond semmit – ez
bosszant a legjobban a világon.

LAVINIA Őszintén szólva, Donna Florida, maga nagyon érzékeny; nem kéne
ennyire kiborulnia az ilyesmin.

FLORIDA Elegem van belőle, nem bírom tovább.

LAVINIA Attól félek, maga szereti gyakran váltogatni a lovagjait.

FLORIDA Egyet sem találok, aki rendesen udvarolna.

LAVINIA Nem tudom, mit mondjak. Azt hittem, Don Mauro az esete.

FLORIDA Nem, nem; egyáltalán nem az esetem.

LAVINIA De akkor miért van vele még most is?

FLORIDA Mert nem akarok férfi nélkül maradni. Ha volna itt más is, aki tetszene,
azonnal kiadnám az útját. Már holnap.

LAVINIA Szegény lovag, nem sok jóra számíthat.

FLORIDA Jaj, biztos, hogy nem sírna ezért, és ha sírna, volna, aki felszárítsa a
könnyeit.

LAVINIA Kicsoda, Donna Florida?

FLORIDA Hogy kicsoda? Kedves Donna Lavinia, ebbe most ne menjünk bele.

LAVINIA Nagyon jól értem, hogy mit akar mondani, sőt, már akkor is értettem,
amikor Don Mauro odajött hozzám, hogy megnézze, mit olvasok; de
nagyon téved, Donna Florida, rosszul ismer engem. Tisztelem Don
Maurót, de eszem ágában sincs lecsapni a maga kezéről. Először is
elköteleztem magam Don Paolucciónak...

FLORIDA Dícséretes, hogy várt rá két évet.

LAVINIA Vártam volna hatot is. Nem fogok rosszul bánni azzal, aki jó volt
hozzám. Sosem hagynám el egy másikért, és különben is, nyugodt
lehet, Donna Florida: nem akarok rivalizálni senkivel, tisztelem a
barátnőimet, és soha senkit sem csapnék be.

FLORIDA Persze, bármennyire is unom már Don Maurót, azt azért nem
 szeretném, ha ő hagyna el engem.

LAVINIA Tőlem nem kell tartania.

SZOLGA Asszonyom, megérkezett Don Paoluccio.

LAVINIA Miért nem jön ide?

SZOLGA A gazdámmal beszélget.

LAVINIA Mondd meg neki, hogy itt várom; szeretném üdvözölni. (A szolga el)

FLORIDA Donna Lavinia, magával együtt örülök.

LAVINIA Megmondom őszintén, nagyon örülök, hogy végre itt van.

FLORIDA Itt jön, szalad magához.

NYOLCADIK JELENET

DON PAOLUCCIO és az előbbiek; majd néhány SZOLGA

LAVINIA Isten hozta, Don Paoluccio.

PAOLUCCIO Örülök, hogy látom, Donna Lavinia. Alázatos szolgája, Donna Florida.

LAVINIA Jól utazott?

PAOLUCCIO Nagyon jól. Mellém szegődött a szerencse. Az utazás, a szállások,

minden kellemes volt, és két csodálatos év után végre viszontláthatom
önt.

FLORIDA Nagyon szépen mondja, Don Paoluccio.

PAOLUCCIO Örülök, Donna Florida, hogy Donna Lavinia társaságában láthatom. A

barátságuk olyan, mint volt: töretlen, csodálatraméltó, példamutató.
(Donna Laviniát nézi)

LAVINIA (Don Paolucciónak) Mindenki tudja rólam, hogy hűséges vagyok a

barátaimhoz.

PAOLUCCIO Igaz, én is ettől a kedves tanítótól vettem az első leckéimet, de... nem is
tudom... a nagyvilág levegője elrontja a férfiak szívét. El se hinnék,
hogy mióta elutaztam, senkihez sem voltam hűséges két hétnél tovább.

FLORIDA Ez tényleg érdekes változás.

LAVINIA Tehát Don Paoluccio már nem tisztel engem úgy, mint régen.
PAOLUCCIO Dehogynem! Minden tiszteletem a magáé, Donna Lavinia. Maga
megérdemli, hogy imádják. Mindig hálásan gondolok a szabadságom
első napjaira, a szabadságoméra, amit feláldoztam magáért, és csak azt
sajnáltam, hogy nem tudhatom, ki lett az utódom; utánam kit tüntetett
ki a kegyeivel.

LAVINIA Megsért, ha azt gondolja, hogy nem tettem eleget minden

kötelezettségnek, amit a barátságunk rótt rám.

PAOLUCCIO Ez a kötelezettség nem vonatkozik arra, aki magányosan él. Pirulnom

kell, ha maga ilyenfajta hősiességről beszél. Tudom, csak azért mondja,
hogy még büszkébb legyek magára, de nem hiszem el. Donna Florida,
mondja már meg nekem bizalmasan, most ki Donna Lavinia lovagja?

FLORIDA Senki, ha jól tudom.

PAOLUCCIO Ennyire óvatos? Nem akarja, hogy bárki is tudjon a vonzalmairól?

(Donna Laviniát nézi)

LAVINIA Kikérem magamnak az ilyen beszédet – azt, hogy másokban is

lehetetlennek tartja a hűséget, amire maga nem képes.

PAOLUCCIO Beszéljünk tisztán, Donna Lavinia. Visszatérek a helyemre, ha nem

foglalt; átveszem önt az utolsó hódolója karjaiból, de ne kényszerítsen
arra, hogy én magam a romantikus hűség szobrának szerepében
tetszelegjek. Hűséges lettem volna magához, ha fontosnak gondoltam
volna, hogy az legyek, és meg is érteténém magával az álláspontomat,
ha nem volna ennyire előítéletes – én azt gondolom, hogy az egyszerű
udvarlás ilyenfajta hűségre nem kötelezi az embert.

FLORIDA Nagyon jól mondja. A távolság megszünteti az udvarló kötelezettségeit.

Még a közelség sem garantálja a hűséget; és nekem végtelenül tetszik a
kéthetes időhatár.

LAVINIA Jobban tette volna, Don Paoluccio, ha nem utazik el.

PAOLUCCIO Dehogy. Sőt, úgy gondolom, nagyon jót tett nekem az utazás. Ha tudná,
mennyi előítélettől szabadultam meg! A szerelem terén pedig...
rájöttem, hogy nagy hibákat követtem el.

LAVINIA Biztos arra gondol, hogy a becsütet minden lovagot a szava

megtartására kötelez.

PAOLUCCIO Á, ezekben a kis dolgokban nem számít a becsület.

FLORIDA Csodálatraméltó az őszintesége; hol tanulta ezt, Don Paoluccio?

PAOLUCCIO Ott, ahol tanultam, túl nagy hévvel gyakorolják, aztán az enyhébb
éghajlaton kicsit visszavettem a tempóból. Összekevertem a hideget és
a meleget, és ennek néha szépen meglett az eredménye. Remélem,
 Donna Lavinia nem vet meg ezért.

LAVINIA Én nem két hétre kötelezem el magam.

FLORIDA Jobb egy kéthetes tiszta és szenvedélyes udvarlás, mint egy kétéves
unalmas.

PAOLUCCIO Asszonyom, maga még mindig a hatalmában tart, ugyanúgy, mint

régen. Határtalanul imádom.

LAVINIA Ha így tartom hatalmamban, hogy nem sikerült megtartanom a

távolból, nem áltathatom magam azzal, hogy ennyire gyorsan
visszaszereztem a szerelmét. Lehet, hogy most kortántsem annyira
őszinte, mint akkor, amikor megvallotta a hűtlenségét. Gondolja át, van
ideje. Bocsásson meg, majd később találkozunk. (indulna)

PAOLUCCIO Menjen csak a riválisomhoz. Fogadok, hogy itt a kedvence, bár senki
sem tud róla.

LAVINIA Csodálkozom, hogy ilyesmit gondol rólam.

FLORIDA (Don Paolucciónak) Pedig... pedig azt gondolhatná az ember, hogy

magának pont olyan jók a megérzései, mint egy asztrológusnak...

LAVINIA Donna Florida, maga sérteget.

PAOLUCCIO A szokásos előítéleteink: gyakran sértésnek vesszük a kedveskedést.

SZOLGA Asztalhoz lehet ülni, amikor parancsolják. (el)

LAVINIA Menjünk.

PAOLUCCIO (Donna Laviniának) Hadd kísérjem el.

LAVINIA Köszönöm, de nincs messze az ebédlő. (el)

PAOLUCCIO (Donna Floridának) Maguk, olasz nők túlságosan érzékenyek.

FLORIDA Én biztos, hogy nem.

PAOLUCCIO Egyre inkább úgy gondolom, hogy Donna Lavinia nem annyira
szenvedélyes, mint maga.

FLORIDA Én is ezt gyanítom.

PAOLUCCIO Két év mindenféle szenvedély nélkül? Egy nő, aki két évig hűséges?
Ne értsen félre, de nem hiszem el. (el)

FLORIDA Jól mondja, nem is kell ezt elhinni. Nekem két év alatt hét udvarlóm
volt. Amikor vidéken vagyok, elfelejtem a városiakat, amikor meg a
 városban vagyok, elfelejtem a vidékieket. Szeretem az újdonságot, és
ha egy évig hűséges vagyok, azon gondolkozom, hogy
végrendelkeznem kellene. De büszke vagyok arra, hogy engem még
senki se hagyott el, én viszont könnyedén hagyom el azt, akit elunok, és
könnyen elszakadok attól is, aki zsarnokoskodik felettem. És ha
magamtól nem szakítok velük, inkább kétségbeesnek, gyötrik magukat,
de addig maradnak velem, ameddig akarom, ameddig nekem tetszik;
dühöngenek, de maradnak. (el)

MÁSODIK FELVONÁS

ELSŐ JELENET

LIBERA és MENICHINA, karjukon fehér ruhával letakart kosárral

LIBERA A mai ebédnek sosem lesz vége.

MENICHINA Gondolom, az idegen úr miatt tart ilyen sokáig.

LIBERA Biztos örül a nagyságos asszony, hogy visszatért a nagyságos szeretője.

MENICHINA És még rólunk mondja, hogy...

LIBERA Pedig ő sokkal rosszabb, mint mi...

MENICHINA Mellette mindig ott a szeretője, mellettünk meg csak nyáron, és csak
néhány óráig...

LIBERA Biztos három vagy négy szeretője is van.

MENICHINA Én viszont csak Don Gasparóval és Don Eustachióval barátkozom.

LIBERA Én Gasparóval csak ritkán, mégiscsak a férjem főnöke, és különben

sem szeretnék fájdalmat okozni Don Riminaldónak. Alig várom, hogy
nekiadhassam ezt a vadhúst. (mutatja, hogy ott van, a kosarában)

MENICHINA Én is várom Don Eustachiót, hogy odaadjam neki ezt. Szerinted örülni
fognak neki?

LIBERA Hát persze! Igaz, hogy nem itt fogják megenni, mert Don Gasparo
mindennel ellátja a vendégeit, de majd felküldik a városba, és
odaajándékozzák a barátaiknak.

MENICHINA Kár, hogy ilyen kevés.

LIBERA Ha ad még Don Gasparo, azt is félretesszük nekik.

MENICHINA Maradj csendben, megpróbálok Ceccótól szerezni belőle.

LIBERA Ceccótól, a munkástól?

MENICHINA Igen, tudod, hogy szeret, még a kezemet is megkérte az anyámtól. Ő is

imád vadászni. Megkérem, hogy adjon a vadhúsból.

LIBERA Hogy Don Eustachiónak adhasd.

MENICHINA Magától értetődik.

LIBERA Én is elküldtem a férjemet az erdőbe gombát szedni, és az összes

gombát Don Riminaldónak ajándékoztam.

MENICHINA Semmiség! Don Eustachio is ad nekem ezt-azt.

LIBERA Don Riminaldo az idén egy kendőt hozott nekem.

MENICHINA Nekem meg egy pár cipőt, de pszt, nem akarom, hogy Cecco megtudja.

LIBERA Látni fogja, amikor felveszed.

MENICHINA Azt mondom majd, hogy az anyám vette.

LIBERA És ő nem szól erre semmit?

MENICHINA Ő? Ugyan már. Örülne, ha bárkitől bármit kapnék.

LIBERA Az én férjem is szeretné, ha ajándékozgatnának nekem.

MENICHINA A többi parasztlány rettenetesen irigyel bennünket.

LIBERA Naná! Azt mondják, én vagyok a kedvenc.

MENICHINA És én? Rólam azt mondják, hogy megfogtam az isten lábát.

LIBERA Látod azt a szolgát? Hoz valamit; nem is tudom, mi van a kezében...

MENICHINA Biztos az asztalhoz megy. Szeretném idehívni Don Eustachiót.

LIBERA Jó, csaljuk ide, de úgy, hogy ne jöjjön rá, hogy mi voltunk.

MÁSODIK JELENET

ZERBINO a kezében tálcával, a tálcán sütemények – és az előbbiek

ZERBINO Jónapot, lányok.

LIBERA Jónapot, Zerbino.

MENICHINA Hova megy?

ZERBINO Ki kell vinnem ezeket az édességeket...

MENICHINA Az asztalhoz?

ZERBINO Igen, az asztalhoz. Megkértek, hogy hozzam be a konyhából.

LIBERA Biztos a ház úrnője akar kedveskedni a lovagjának.

ZERBINO Jaj, nem. A potyázó Don Ciccio kérte. Miután úgy evett, mint egy
farkas, azt mondta, hogy nincs semmi édesség az asztalon, és ha nem
eszik egy kis süteményt a végén, az olyan, mintha nem is vacsorázott
volna. A gazdám nevetni kezdett, és elküldött a süteményért, hogy
örömet szerezzen vele a falánk barátjának.

LIBERA Mondja csak, Donna Lavinia az idegen úr közelében ül?

ZERBINO Dehogy, nagyon is távol ülnek egymástól. Az egyik az asztal egyik

végén, a másik meg a másik végén.

MENICHINA Biztos azért, hogy jobban tudjanak szemezni egymással.

LIBERA Egy kicsit mintha rosszindulatú lennél, Menichinám.

MENICHINA Miért, nálunk nem ez a divat? Sosem ülnek közel egymáshoz azok,
akik szeretik egymást. Csak szemeznek...

ZERBINO Maguk így csinálják, drága falusi lányok, de a városban ez egészen

másképp van: akik szeretik egymást, mindent megtesznek, hogy
egymás mellett ülhessenek, és a lábukkal játszadozhassanak az asztal
alatt.

LIBERA Akkor Donna Lavinia azért ül távol tőle, nehogy gyanút fogjon a férje.
Emlékszem, három éve még elválaszthatatlanok voltak egymástól Don
Paoluccióval, mindig csak egymás mellett...

ZERBINO Most meg úgy viselkednek, mintha alig ismernék egymást. Don
Paoluccio csak az utazásairól beszél, meg a városokról, amiket látott,
meg a kalandjairól, Donna Lavinia meg csak a tányérját bámulja, és
meg se szólal.

LIBERA Jaj, csak azért csinálja, hogy...

MENICHINA Kilóg a lóláb...

LIBERA Hogy ne tűnjön...

MENICHINA Hogy ne mondják róla, hogy...

LIBERA A vacsora után...

MENICHINA Séta közben...

LIBERA A labirintusban...

ZERBINO Micsoda nyelvetek van! Megyek, megyek, mert várnak.

LIBERA Hé, figyeljen csak... Szeretném, ha megtenne nekem egy szívességet.

ZERBINO Akár kettőt is.

LIBERA Azt szeretném... de valójában nem is én szeretném, hanem Menichina.

ZERBINO Itt vagyok; Menichinának is állok rendelkezésére.

MENICHINA Ne mondd, hogy én... mind a ketten...

ZERBINO Akkor parancsoljanak velem mind a ketten.

LIBERA Szeretném, ha szólna... mondd el neki te, Menichina.

MENICHINA Nem akarom, hogy azt gondolja... mondd el neki te, Libera.

LIBERA Figyeljen. Menichina azt szeretné, ha szólna Don Eustachio és Don

Riminaldo uraknak, hogy jöjjenek ide, mert valaki beszélni akar velük.

ZERBINO Menichina kéreti Don Eustachio és Don Riminaldo urakat?

MENICHINA Nekem elég Don Eustachio is.

ZERBINO Akkor neki szólok.

LIBERA Szóljon csak mindkettőnek.

ZERBINO (Liberának) Tehát az egyik neki, a másik magának.

LIBERA Mondja meg nekik, hogy jöjjenek ide, a többin ne gondolkozzon.

ZERBINO Egyikük az egyiknek, másikuk a másiknak. Nekem meg persze senki.

MENICHINA Jaj, magának ott a szobalány. Ne foglalkozzon velünk.

ZERBINO Foglalkoznék én magukkal, ha maguk is foglalkoznának velem.

LIBERA De ha sosem ad nekünk semmit...

ZERBINO Ugyan mit adhatnék én, szegény fiú, aki csak a napi betevőért dolgozik,
és nem keres semmit?

LIBERA Az a másik, aki maga előtt itt dolgozott, mindig adott nekem valami
finomságot.

MENICHINA Én is mindig kaptam tőle egy szelet tortát vagy egy csokoládét.

LIBERA Szinte minden nap kaptam tőle kávét, és zacskószámra ajándékozta

nekem a cukrot.

MENICHINA És én? Sosem távoztam egy-egy üveg finom bor nélkül.

ZERBINO Ha megtehetném, megtenném én is, de mindent ellenőriznek, úgyhogy

nem tehetek semmit.

LIBERA Ha akarja az ember, meg tudja tenni.

MENICHINA Nem is értem, miért nem ad nekünk egy kis süteményt a tálcáról?

ZERBINO Megszámolta a szakács...

LIBERA A farkas is megeszi a bárányokat, pedig azokat is megszámolták.

MENICHINA Kettővel több vagy kevesebb; senki sem veszi észre.

ZERBINO Kettőt éppenséggel adhatok. Fejenként egyet.

MENICHINA Mit kezdjek eggyel?

ZERBINO (Menichinának) Jó, akkor legyen kettő.

LIBERA Nekem meg semmi?

ZERBINO (Liberának) Jó, magának is kettő.

LIBERA Köszönöm.

ZERBINO Most már én is akarok kettőt. (elvesz magának kettőt)

MENICHINA (kedvesen) Finom! Adjon még kettőt.

ZERBINO Még kettőt?

LIBERA És nekem, kedvesem?

ZERBINO Kedvesem?

MENICHINA Csak kettőt.

ZERBINO Fogja.

LIBERA És nekem?

ZERBINO Kedvesem?

LIBERA Igen: kedvesem.

ZERBINO Fogja. De akkor én is kérek még kettőt.

LIBERA Itt jön Don Riminaldo.

MENICHINA És Don Eustachio.

ZERBINO Jaj nekem! Befejezték a vacsorát. Elkéstem! Maguk miatt...

LIBERA Fél?

ZERBINO Egyelőre inkább nem mutatkozom.

MENICHINA Hová viszi a süteményt?

ZERBINO Nem is tudom.

LIBERA Adja ide, adja csak ide. (kiveszi a kezéből a tálcát)

MENICHINA Ide vele, ide vele. (odamegy Libera mellé)

ZERBINO Most akkor mit csináljak?

LIBERA Semmit, semmit; elfelezzük. (elfelezi Menichinával a süteményt)

MENICHINA Igazságosan.

ZERBINO És én?

LIBERA Magáé a tálca. (visszaadja a tálcát Zerbinónak)

ZERBINO Legalább kettőt...

LIBERA Menjen, nehogy itt találják.

ZERBINO Maguk megették az édességet, nekem meg marad a keserűség.

Mindegy, majd elmegyek magukhoz, és számolunk. Viszlát, lányok.
Szeressenek, az semmibe sem kerül. (el)

HARMADIK JELENET
 LIBERA és MENICHINA.

LIBERA Na, mit szólsz hozzá? A jó kisfiú!

MENICHINA Jaj, nem kicsi ez már...

LIBERA Persze, neked nem jönne rosszul...

MENICHINA Ha tehetném, én csak a városban házasodnék.

LIBERA Megértelek; ott mindig annyi szép parókát lehet látni.

MENICHINA Itt meg csak egyszer egy évben...

LIBERA Itt vannak, itt vannak.

MENICHINA Nem akarom, hogy itt találjon minket Donna Lavinia.

LIBERA Siessünk, mert mindjárt itt lesz.

NEGYEDIK JELENET

DON EUSTACHIO, DON RIMINALDO és az előbbiek

EUSTACHIO Ó, lányok, mit csináltok itt?

MENICHINA (Don Eustachiónak) Magát vártam, uram.

LIBERA (Don Riminaldónak) Én pedig magát.

RIMINALDO Szükségetek van valamire?

LIBERA Semmire uram, de szeretnék kérni magától valamit.

RIMINALDO Mondd csak; mit meg nem tennék az én kedves Liberámnak...

MENICHINA (Don Eustachiónak) Szeretnék adni magának valamit, ha megengedi...

EUSTACHIO Ajándékot? Elfogadom...

MENICHINA Kérem, fogadja el a kedvemért ezt a vadhúst.

EUSTACHIO Megfosztanád magad tőle?

LIBERA Mi nem eszünk ilyesmit. Én is arra kérem, Don Riminaldo úr, hogy
fogadja el... (odaadja neki a vadhúst)

RIMINALDO Lekötelezel. De Don Gasparo barátunk nagyon jól tart bennünket.

LIBERA Tartsa meg későbbre, ne mutassa meg Don Gasparónak.

MENICHINA Küldje el ajándékba valamelyik városi barátjának.

LIBERA Nagyon friss; ma reggeli.

EUSTACHIO Kitől kaptátok ezt a vadhúst?

LIBERA A férjem lőtte.

MENICHINA Én meg a bácsikámtól kaptam.

RIMINALDO (Liberának) Nem tudom, mit mondjak. Nagyon leköteleztél.

LIBERA Jaj, drága uram, mit meg nem tennék magáért...

EUSTACHIO (Menichinának) Szeretem azt a jó szívedet.

MENICHINA A szívem, uram, ennél többet is adna magának.

RIMINALDO (Liberának) Várj csak, valamit én is adok neked. Tessék, itt ez a sál...

LIBERA Jaj, de szép! Menichina! (megmutatja neki a sálat) De szép!

EUSTACHIO (halkan Don Riminaldónak) (Nem tudna adni nekem valamit, hogy ne
legyen kínos?)

RIMINALDO (Jó barát vagyok. Parancsoljon.) (papírba csomagolt paszományt ad

Don Eustachiónak)

EUSTACHIO (Menichinának) Tessék, ezzel a paszománnyal feldíszítheti a ruhája

ujját.

MENICHINA Jaj, de szép! Libera! De szép! (mutatja neki a paszományt)

LIBERA A sál a szép.

MENICHINA A paszomány még szebb.

LIBERA (Don Riminaldónak) Lekötelezett.

MENICHINA (Don Eustachiónak) Köszönöm szépen.

LIBERA (Menichinának, halkan) (Ne mondd el senkinek, tudod.)

MENICHINA (Liberának halkan) (Jaj! Te se!)

LIBERA (mint fent) (Majd azt mondom, hogy... a nővéremtől kaptam.)

MENICHINA (mint fent) (Én meg azt, hogy... kitől is?)

LIBERA (mint fent) (Mondd, hogy tőlem.)

MENICHINA (mint fent) (Igen, igen, tőled.)

RIMINALDO Azt hiszem, jönnek.

LIBERA Jaj, menjünk, ne lássanak meg bennünket. (Don Riminaldónak) Nagyon

köszönöm, uram. Látogasson meg, ma este várom. (el)

RIMINALDO (Liberának) Viszontlátásra.

MENICHINA (Don Eustachiónak) Köszönöm. Viszontlátásra.

EUSTACHIO (Menichinának) Szeressen.

MENICHINA Nagyon, nagyon. (el)

ÖTÖDIK JELENET

DON EUSTACHIO és DON RIMINALDO, majd DON GASPARO.

EUSTACHIO Milyen gusztusosak ezek a nők. Köszönöm a paszományt, amellyel

kisegített, mondja meg, mennyit ér, ki fogom fizetni.

RIMINALDO Majd máskor. Ha eljövök ide nyaralni, mindig van a zsebemben ez-az,
amit a lányoknak ajándékozhatok.

EUSTACHIO Ők meg a szívüket is nekünk adnák.

RIMINALDO De mit csináljunk ezzel a vadhússal?

EUSTACHIO Nem tudom. Odaadhatnánk a konyhának.

RIMINALDO Itt jön Don Gasparo. Ajándékozzuk neki, biztos örülni fog...

EUSTACHIO Igen, igen, örülni fog, főleg, hogy itt ez az idegen úr is.

GASPARO Látták a szolgámat?

EUSTACHIO Errefelé nem láttuk.

GASPARO Nem találom az átkozottat.

RIMINALDO Kedves Don Gasparo, bocsássa meg a vakmerőségünket... Engedje

meg, hogy a konyhának adjuk ezt a kis vadhúst.
EUSTACHIO Kevés, de talán megbocsát...

GASPARO Köszönöm.

RIMINALDO Tessék. Maga ért hozzá.

EUSTACHIO Maga vadász; meg tudja mondani, hogy jó-e.

GASPARO Igen, persze; vadász vagyok, és azt is meg tudom mondani, hogy ezt a
foglyot és ezt a szalonkát én lőttem ma reggel. Hogy került magukhoz?

RIMINALDO Egy paraszttól...

EUSTACHIO Eladta...

RIMINALDO ... nekünk...

GASPARO Jaj, már emlékszem: én adtam Menichinának és Liberának. Ők meg

maguknak ajándékozták, mi?

RIMINALDO Nem hiszi el, hogy eladták?

EUSTACHIO Kedves Don Gasparo, fogadja el tőlünk, örüljön neki, és ne törődjön a

többivel. (félre) (Ki gondolhatta volna?) (el)

RIMINALDO Az ajándék mindig ajándék marad. Az ajándékok körbejárnak, ezen

nem érdemes megsértődni. (félre) (Nevetek is ezen az eseten, és pirulok
is miatta.) (el)

GASPARO Értem. Az az igazság, hogy az itt nyaraló uraknak nem elég, hogy
nálam esznek és isznak, meg persze játszanak, de a parasztlányokkal is
akarnak szórakozni, és pont az enyémekre szállnak rá, ráadásul én
vagyok a közvetítő... Megajándékozom a lányokat, a lányok meg őket.
Szép. Szép. A feleségem az oka; mindennek ő az oka. Ha ő nem volna,
egyedül jönnék ide, csak én, és minden jó nekem jutna. Ezek
megkapták a vadhúst, most meg házinyúlra lövöldöznek... Elég, elég,
gondolni sem akarok rá. Jövőre én jobbra megyek, a feleségem meg
balra; én keletre, ő meg nyugatra. Mi értelme közösen nyaralnunk? Ő
akkor felszik, amikor én kelek. Szegény házasságunk! (el)

HATODIK JELENET

DONNA LAVINIA, DONNA FLORIDA, DON MAURO és DON PAOLUCCIO.

PAOLUCCIO Bocsássanak meg, hogy felidegesítem magam egy olyan dolgon, ami
ennyire közelről érint. Don Mauro és én különböző véleményen
vagyunk az élet bizonyos fontos dolgait illetően. Maga az ő véleményét
osztja, Donna Lavinia, de addig nem nyugszom, amíg nem sikerül
 meggyőznöm mindnyájukat.

LAVINIA Ez nehéz lesz, kedvesem...

FLORIDA Hagyja, hadd beszéljen, ha meg akarja érteni az álláspontját.

PAOLUCCIO Nem karddal, hanem szavakkal vívunk most.

LAVINIA Ne feledje, hogy a lovagiasság szabályai szerint ugyanolyan

fegyverekkel kell megvívni. Ne akarjon jogtalan előnyhöz jutni.

PAOLUCCIO Azt akarja mondani, hogy túl sokat beszélek. Nagyon szellemesen
mondta, szinte franciásan. Hasonló élcet mondott egyszer nekem
Madame Sciantillon, Scenleuriè herceg unokahúga.

FLORIDA Jó dolog a tömör véleménynyilvánítás.

MAURO Nem tud eltéríteni a szokásaimtól. Ha van kedve meghallgatni az

érveimet, hallgasson meg, ha pedig nincs, semmi kedvem versenyezni a
hangjával és a szavaival.

PAOLUCCIO Beszéljünk úgy, ahogy magának tetszik, halkan és lassan, ha úgy

akarja. Foglaljunk helyet.

LAVINIA Van ott valaki? Székeket! (Székeket hoznak a szolgák, mindenki leül)

PAOLUCCIO Don Mauro, szűkítsük le a kérdést a főtémára. Legyen szíves, definiálja

a hűség fogalmát.

MAURO A hűség az erős lélek állhatatossága, kitartás egy jónak hitt dolog
érdekében, amelytől sem a félelem, sem a remény nem térítheti el az
embert.

PAOLUCCIO (a hölgyeknek) Hölgyeim, egyetértenek a definícióval?

LAVINIA Természetesen igen, nem is lehetett volna jobban megfogalmazni.

FLORIDA Én nem vagyok ennyire meggyőződve erről. Remélem, Don Paoluccio,

a magáé jobb lesz.

PAOLUCCIO Az igazat megvallva Don Mauro definíciója túlságosan iskolás,

túlságosan általános. A kitartás fogalma érvényes lehet egy csomó más
alkalomra, de nem arra a helyzetre, amelyikről beszélünk. Tetszett,
amikor az erős lélekről beszélt, de a lélek akkor is lehet erős, ha nem
állhatatos. Az, hogy erős, nem mindig a kitartást jelenti, hanem erőt,
férfiasságot, szellemi fölényt a szenvedélyben – ezt hívják az Alpokon
túl erős léleknek; tehát szerintem a hűség és állhatatosság
csodálatraméltó erénye nem más, mint az érzékeny lélek merészsége,
amely képes rá, hogy ne legyen a saját szenvedélyei rabszolgája.
LAVINIA Maga szerint tehát nem létezik olyan, hogy hűség.

PAOLUCCIO De igen, viszont ez a szép erény sosem zsarnokoskodhat felettünk.

MAURO Engedje meg, hogy erre azt mondjam...

FLORIDA Én is szeretném elmondani a véleményemet. Uraim, maguk egy

idealizált fogalomról vitáznak. Mielőtt eldöntenék, hogy mi is pontosan
a hűség és az állhatatosság, talán azt kellene megvitatniuk, hogy a
hűség és az állhatatosság létezik-e egyáltalán.

PAOLUCCIO Szép megjegyzés. Ha Párizsban lennénk, Donna Florida, nem is

mondhatná szebben. Ott gúnyt űznek ezekből a melankolikus
szenvedélyekből, de én olasz vagyok; nem akarom azzal áltatni magam,
hogy én nem érzek ilyesmit, csak a megszerzett tudásom segítségével
igyekszem mérsékelni ezeket a szenvedélyeket; sőt, szeretném, ha a
honfitársaim is így tennének, és megszabadulnának a túlzott
erkölcsösségtől, amellyel csak kínozzák magukat.

LAVINIA Köszönje meg az égnek, Don Paoluccio, hogy megszabadult a túlzott

erkölcsösségtől; ha jól értem, engem sem akar tovább kínozni a
megtépázott hűségével.

PAOLUCCIO Nem ezért mondtam...

MAURO Uram, eddig csak maga beszélt. Ha megengedné, hogy válaszoljak...

PAOLUCCIO Jól van, helyes, védje csak meg az álláspontját.

FLORIDA Lefogadom, hogy Don Paoluccio érvei meggyőzőbbek.

MAURO Az állhatatosság, amelyről beszélünk, egyfajta elkötelezettséget is

feltételez. Ha olyan ember akar állhatatos lenni, aki – például – szeret
egy nőt, de az nem szereti őt, vagy udvarolni akar egy nőnek, de a nő
elutasítja, akkor nem mondhatjuk, hogy ez az ember állhatatos,
legfeljebb makacs vagy ostoba, hiszen az erények sosem szakadhatnak
el a józan észtől. Tételezzük fel tehát, hogy az egymás iránti
elköteleződés szükséges az állhatatossághoz, akár hálából, akár
szerelemből vagyunk állhatatosak. Az, aki szerelemből állhatatos,
édesnek találja az ezzel járó kötelezettségeket, és az sem tud kitérni
előlük, aki hálából akar állhatatos lenni, csak úgy, ha bűnt követ el.
Aki azt hiszi, hogy ezt megteheti, csak úgy bizonyíthatja az igazát, ha
felmutat egy olyan törvényt, amely lehetővé teszi, hogy hálátlan
legyen, mert neki úgy kényelmes; tönkretegye a társadalmi élet összes
íratlan szabályát, alárendelje a személyes érdekeit a társadalmi
elvárásoknak, és a társadalmat olyan emberek közösségévé
alacsonyítsa, akik a becsületük védelme érdekében nem tudnak
lemondani semmiről.

LAVINIA Ó, Don Mauro, maga pontosan tudja, milyen a tisztességes ember.

 Egyre jobban örülök annak, hogy Itáliában születtem, ha máshol
ennyire másképp gondolkodnak erről.

PAOLUCCIO Úgy gondolja, hogy Don Mauro érvelése választ sem kíván?

FLORIDA Mivel én sem Párizsban, sem Londonban nem jártam, mint nő

szeretném megdönteni az érveit.

LAVINIA Nem csodálkozom, hogy a társaságunkban többen is vannak, akik nem

a hagyományos módon gondolkoznak.

PAOLUCCIO Párizsban is él a közmondás: ahány ember, annyi vélemény. De a

legáltalánosabb vélemény ez: annyi rossz érte már szegény,
szerencsétlen emberiséget, miért akarunk magunknak még rosszabbat –
egy sor olyan dologgal, amely mind csak a képzeletünk szüleménye?

MAURO Az állhatatosság elől könnyű kitérni. A világon semmi sem kötelezi az

embert arra, hogy olyasmit vállaljon magára, amitől szenved. De az
állhatatosság ugyanígy győzedelmeskedhet is a szenvedélyek között.
Hadd magyarázzam meg egy hasonlattal: ha valaki úgy akarja kifizetni
az adósságát, hogy közben mástól kér kölcsön, annak mi értelme van?
De milyen törvény mentene fel bárkit az adóssága kifizetése alól? Ki
kényszerítene egy lovagot egy hölgy tiszteletteljes szolgálatára, és ki
kényszerítene arra egy hölgyet, hogy megkülönböztetett figyelemmel
viseltessen az irányában? De ha az ember egyszer megszerezte egy
hölgy megkülönböztetett figyelmét, ha kölcsönösen elkötelezték
magukat egymásnak, milyen törvény mentené fel őket a hűség
kötelezettsége alól?

PAOLUCCIO Ez a hasonlat nem állja meg a helyét. Akinek adóssága van, az

pontosan tudja, hogy vissza kell fizetnie valamit, amit ténylegesen
megkapott; viszont a hűség jelentette kötelezettség, ahogy mondani
szokás, légvár.

LAVINIA (feláll) Nos, úgy látom, kissé messzire ragadtatta magát az érvelésben.
Hadd maradjak a téves előítéleteim csapdájában; nem sikerült
felnyitnia a szememet. Maga pedig maradjon csak meg az új szabályok
kínálta nyugalomban, ha már olyan könnyen elfogadta őket. Csak
egyetlen szívességet kérek: beszéljen bármiről, de az odaadásról és a
hűségről ne. (el)

HETEDIK JELENET

DONNA FLORIDA, DON MAURO, DON PAOLUCCIO.

PAOLUCCIO Jól felidegesítette magát. Vége a beszélgetésnek. Itt nem remélheti az

ember, hogy hosszasan lehet diskurálni bármilyen lovagias témáról.
Párizsban ennek egy egész estét szentelnének.
FLORIDA Donna Laviniát a szenvedélyei vezérlik. Fáj neki, hogy Don Paoluccio,
két év távollét után az erős lélek alapelveivel tért haza. Azt szeretné, ha
nem érvelne ilyen jól ebben a témakörben.

PAOLUCCIO Nem azért mondtam, mert bármennyire is megváltoztak volna

irányában a szándékaim, de hálás lennék neki, ha felmentene a hűség
kötelezettsége alól.

MAURO Barátom, a különcségében, a bizarr ötletében kissé túl sok a metafizika.

A nők, köztünk szólva, nem ennyire spekulatívak, ha pedig azok, ne
gondolja, hogy csak nekünk akarnak jót. Nem lehet nem észrevenni,
hogy maga felmentést akar a hűség alól. Egy őszinte ember szerepében
tetszeleg, az őszintesége pedig a közöny álarca mögé bújik, amelyet
viszont – a kötelezettségei tükrében – csak hűtlenségnek nevezhetünk.

PAOLUCCIO Ha ilyennek gondol, nem tudom, én mit gondoljak magáról. Azt

hihetném, hogy egyáltalán nem volna ellenére, ha visszaadnám Donna
Lavinia szabadságát, továbbá azt is gyanítom, hogy azért hangoztatja az
elveit, amelyekkel Donna Lavinia igazolva látja a saját elveit, mert
szeretné elfoglalni a helyemet. Ha így volna, a lelkem állhatatosságát és
az érveimet arra használnám, hogy megvédjem a jogaimat magával
szemben.

MAURO Barátom, maga nem ismer engem. A szóbanforgó téma kissé túlságosan
kényes. Itt, ahol most vagyunk, nem áll módomban bizonyítani az
igazamat, de biztos lehet benne, hogy máshol, más alkalommal készen
állok majd megvédeni a hölgy becsületét és a saját tisztességemet. (el)

NYOLCADIK JELENET

DONNA FLORIDA és DON PAOLUCCIO.

FLORIDA Higgye el, Don Paoluccio, nem gondolja rosszul. Don Mauro és Donna
Lavinia nagyon jól megértik egymást. Abból, amit mondanak, nem
derül ki semmi, de az, ahogy egymásra néznek, okot ad a gyanúra.

PAOLUCCIO Gyönyörű szokás a szemmel társalgás, a hegyen túl nem használják. De

ha nem tévedek, Donna Florida, Don Mauro a maga udvarlója.

FLORIDA Úgy érti, az untatóm. Csak néhány hónapja tüntet ki a figyelmével.

Elfogadtam, mert kevéssé ismertem, de nagyon más a természete, mint
az enyém.

PAOLUCCIO Ő mindig melankolikus, ha jól látom.

FLORIDA Én meg mindig nagyon vidám vagyok. Látja, sosincs meg köztünk az
összhang. De nem is ez a baj. Hanem az, hogy féltékeny.

PAOLUCCIO Kire féltékeny? Maga férjnél van, nem?

FLORIDA Nem tudja, hogy az imádóink még a szavainkra is féltékenyek?

PAOLUCCIO Ó, Franciaország nagyon szerencsés ebből a szempontból: ott teljesen

ismeretlen dolog a féltékenység. Jaj annak, akiben felfedezni vélik ezt
az alantas szenvedélyt. Nemcsak a szolgáknak, a szerelmeseknek is
tanítják, hogyan titkolják el mások előtt a részrehajlást, a vonzalmat, a
szerelmet. A közönyt ünneplik. Sehol sem látni két embert együtt, akik
szeretik egymást. Ott nincs olyan jelenet, hogy találkoznak ketten az
utcán, szeretteljesen üdvözlik egymást, sőt, némi vonzalmat is éreznek
egymás iránt. És a kíváncsiak nagyon éberek, és jaj annak, akit
gyengeségen kapnak: az gúnyos beszélgetések céltáblája lesz. Maga
most azt kérdezi tőlem: ott nem szerelmesek egymásba az emberek?
Erre én azt felelem, hogy de igen, szerelmesek. Maga azt kérdezi: és
miből táplálkozik a szerelmük? Én meg azt mondom: abból, ahol
máshol, de a nyilvánosság előtt a szerelem átadja a helyét a társadalmi
érintkezés szabályainak, és senkit sem izgat a féltékenység frenetikus
érzése.

FLORIDA Don Paoluccio, elbűvölnek a szavai. Én egy ilyen helyen húsz évvel
tovább élnék, mint itt.

PAOLUCCIO Az biztos, hogy a szellemességével nem mindennapi népszerűségre

tenne szert Párizsban.

FLORIDA De mivel a helyzetem nem engedi, hogy odaköltözzem, talán itt sem
lehetetlen bevezetni ezt a szép szokást.

PAOLUCCIO Kezdje el gyakorolni maga.

FLORIDA Egyedül nem megy. De ha maga segítene tettekkel és tanácsokkal...

PAOLUCCIO Mi sem egyszerűbb ennél. Maga vonzódik hozzám?

FLORIDA Ki ne vonzódna egy ilyen szellemes lovaghoz?

PAOLUCCIO Én is magához. Máris megkötöttük a barátságunk szerződését.

FLORIDA Mit fog szólni Donna Lavinia?

PAOLUCCIO Nem kell megtudnia.

FLORIDA Idővel úgyis észreveszi.

PAOLUCCIO Nem kell, hogy észrevegye.

FLORIDA De ha látja, hogy maga kitüntet a figyelmével?

PAOLUCCIO Pontosan ez az, amit nem láthat meg sem ő, sem mások. Nem tüntetem
ki a figyelmemmel, és maga se tegye ezt velem.

FLORIDA Akkor hogyan fogunk barátkozni?

PAOLUCCIO Úgy, hogy tudjuk: barátok vagyunk.

FLORIDA És csak négyszemközt látjuk egymást?

PAOLUCCIO Mások társaságában látjuk egymást, és mások jelenlétében

beszélgetünk egymással, de úgy, hogy sem a tekintetünk, sem a
szavaink, nem árulhatják el a titkos vonzalmunkat.

FLORIDA Ez így egy kicsit azért nehéz.

PAOLUCCIO Az egész attól izgalmas, hogy nehéz.

FLORIDA Sosem láthatjuk egymást négyszemközt?

PAOLUCCIO Nem kell erőlködnünk ezen. A véletlen úgyis tartogat boldog

pillanatokat a számunkra.

FLORIDA Elég bizarr módszer. Tetszik az újdonság, de mi lesz akkor, ha Don

Mauro, vagy más, aki egyedül lát, felajánlja a szolgálatait?

PAOLUCCIO Fogadja csak el. És majd nevetünk a gyengeségükön, hiszen mi úgy

leszünk barátok, hogy senki sem tud erről.

FLORIDA Megpróbálom. És maga mit csinál, ha Donna Lavinia ragaszkodik majd

hozzá, hogy maga továbbra is a lovagja legyen?

PAOLUCCIO Az egyszerűség kedvéért az udvarlója maradok a nyilvánosság előtt; mi

viszont titokban leszünk barátok.

FLORIDA Egyáltalán miért barátkozunk?

PAOLUCCIO A gyönyörért, hogy csak mi ketten tudunk róla.

FLORIDA Hát, ez elég kevés...

PAOLUCCIO Próbálja csak ki, és meglátja, boldog lesz tőle. Biztos lehet benne, hogy
ez a szenvedély legfinomabb része. Éljen a módszer kitalálója, és éljen
Párizs; sohasem fognak rajtakapni bennünket. Máris kezdjünk el az új
szabályok szerint élni. Barátok vagyunk. Egész lelkemmel szolgálom
magát. Magáé a szívem. Viszontlátásra, asszonyom, ne keressen többé.
(el)
 KILENCEDIK JELENET

DONNA FLORIDA egyedül

FLORIDA Ez kevés, tényleg nagyon kevés. Nem mintha arra vágynék, hogy
mindig mellettem legyen az udvarlóm, és hogy aztán a szeretőm is
legyen. Férjnél vagyok, tisztességes asszony vagyok, senki ne
gondoljon mást rólam és a szokásaimról. De mit mond majd rólam a
világ, ha azt látják, hogy mindig egyedül vagyok, ha nem kötelezi el
magát mellettem senki? Ki gondolná akkor, hogy a lovagom a franciák
módján udvarol nekem? Nem tudom, mit mondjak. Kipróbálom egy
kicsit, és ha nem tetszik ez az új szokás, majd visszatérek a régihez. (el)

TIZEDIK JELENET

LIBERA és MENICHINA

LIBERA Mindenki elment, nincs itt senki.

MENICHINA Ha visszajön Don Eustachio, meg akarom mondani neki, hogy nem
elég...

LIBERA Nem elég az aranyfonal a mandzsettáira?

MENICHINA Nem, négy ujjnyi hiányzik.

LIBERA Várjuk meg, biztos visszajön.

MENICHINA Ha te nem akarsz itt várni, semmi baj, majd megvárom egyedül.

LIBERA Aranyos! egyedül akarod megvárni, mi?

MENICHINA Csak azért mondtam, mert úgy hallottam az intéző feleségétől, hogy
keres a férjed.

LIBERA Mit érdekel engem a férjem? Keressen csak, aztán majd valamikor
megtalál.

MENICHINA Nem szeretném, ha miattam kiabálna veled. Ma reggel is hallottam,

hogy azt mondta: nem szereti, hogy idejársz.

LIBERA Furcsa ember a férjem. Nem akarja, hogy idejöjjek, hogy társaságba
járjak, de ha szüksége van valamire, mégis nekem szól. Ha én nem
volnék, abban a házban sem lakhatnánk, ahol most lakunk. A férjem
sosem fizeti ki a lakbért, és a főbérlőnk mégsem szól egy szót sem.
MENICHINA Miattad?

LIBERA Hát ki miatt? Persze, hogy miattam.

MENICHINA Az anyám is mesélte, hogy amikor a városban dolgoztak az apámmal,

hónapokig egy ismerősüknél laktak, és nem fizettek neki semmit.

LIBERA Ha én bemegyek a városba, nem akarom, hogy ott legyen velem a

férjem, de amikor hazajövök, mindig hozok neki valamit.

MENICHINA Én még sosem jártam a városban, az anyám nem akar bevinni.

LIBERA Miért?

MENICHINA Azt mondja, a város kövezete megégeti a talpunkat.

LIBERA Igaz, ami igaz, jól mondja. Olyan emberek laknak ott...

MENICHINA Milyenek?

LIBERA Olyanok, akik, ha csak tehetik...

MENICHINA Mit csinálnak?

LIBERA Azt jól tudja az anyád.

MENICHINA Te is tudod?

LIBERA Tudom is, meg nem is....

TIZENEGYEDIK JELENET

DON CICCIO és az előbbiek

CICCIO Jaj nekem, nem bírom tovább. Úgy érzem, meghalok.

LIBERA Mi a baj, Don Ciccio?

CICCIO Túl sokat ettem, nem bírom tovább.

MENICHINA Akkor finom volt a vacsora.

CICCIO Sokminden volt, de minden rossz volt.

LIBERA Ha minden rossz volt, minek evett ennyit?

CICCIO Mert ha én eszem, akkor eszem. Általában jó az étvágyam.

MENICHINA Emlékszem, amikor eljött hozzánk Don Ciccio... Mindent megevett, és
semmi sem jutott azoknak, akik a búzát szitálták.

CICCIO A maguk levese, meg az a pár csirkecomb, amit akkor ettem, többet ér,
mint az egész mai vacsora. (Menichinának) Valamelyik nap szeretnék
megint elmenni magához. És magát is szeretném meglátogatni, Donna
Libera.

LIBERA Meg is vendégelem. Nem vagyunk urak, de van annyink, amennyi

nekünk kell, vannak ón evőeszközeink, agyagedényeink, vászon
fehérneműnk...

CICCIO Hadd üljek le, lehúz a hasam. (leül)

MENICHINA Mi jót evett?

CICCIO Két tányér levest, egy szelet marhahúst, körülbelül félkilósat, egy főtt
kakast, egy szelet borjúhúst, egy galambot mártással, egy tál rántott
májat és más belsőségeket, két szalonkát szósszal, három fürjet,
tizenhat poszátát, háromnegyed jó zsíros sültcsirkét, egy szelet tortát,
nyolc-tíz fánkot, egy tányér salátát, sajtot, túrót, gyümölcsöt, utoljára
pedig két fügét, hogy jó íze legyen a számnak.

LIBERA Nem lehet mondani, hogy nem lakott jól...

MENICHINA Jó vacsorának hangzik, miért mondja, hogy minden rossz volt?

CICCIO Minden nagyon egészséges volt, alig volt zsíros. De én a zsíros húst
szeretem, a jó zsíros bőrű csirkét szalonnával töltve, a zsírban úszó sült
húst, és még a salátát is zsírral ízesítem.

LIBERA Hogy lehet, hogy ennyire szereti a zsírt, és mégis ilyen sovány?

CICCIO Örülök, hogy sovány vagyok, ha kövér volnék, kevesebbet ennék.

Tudják, miért? A zsír, ami kívülről látszik, belül is ott van;
összeszűkülnek a belek, és kevesebb étel fér az emberbe. (ásít)

LIBERA Maga nagyon szeret enni, Don Ciccio.

CICCIO Mit gondol, mire ment el a pénzem? Háromnegyed részben az evésre,

negyedrészben pedig a többi kis mániámra. Ha evés nélkül is lehetne
élni, én akkor is imádnék enni. (ásít)

LIBERA Álmos, signor Don Ciccio?

CICCIO Evés után mindig rámjön az álmosság. Ha otthon lennék, meztelente

vetkőznék, és kényeztetném a testemet az ágyban.

MENICHINA Itt is alhat, ha álmos. Ezeken a karfás székeken csodálatosan lehet

aludni.
CICCIO Nem megy; ha nem a kényelmes ágyamban fekszem, nem tudok aludni.
(ásítozik; vonaglik az álmosságtól)

LIBERA Ha én álmos vagyok, bárhol tudok aludni.

CICCIO Akar velem aludni? (nyújtózkodik)

LIBERA Hogy értsem ezt? Ki vagyok én?

CICCIO Maguknak kemény a csontjuk. (lehajtja a fejét)

LIBERA Nekünk? Hogyhogy nekünk?

CICCIO Igen... maguknak, úrinőknek... vidéki úrinőknek... (mindjárt elnyomja

az álom)

LIBERA Ha nem ott volnánk, ahol vagyunk...

MENICHINA Nem látod? Félálomban van, nem tudja, mit beszél.

LIBERA Mindig potyázik, mindenhol eszik, ahová csak beteszi a lábát.

MENICHINA Te rossznyelvű.

LIBERA Jöjjön csak el hozzám, majd meglátja, milyen lesz a vendéglátás!

MENICHINA Nálunk sem fog potyázni. Ezt meg is mondom az anyámnak.

LIBERA Hé! Elaludt. Persze, ha nem az ágyában fekszik, nem tud aludni.

MENICHINA Magának nem kemény a csontja, disznó úr.

LIBERA Kedvem lenne megkopasztani, mint egy kappant.

MENICHINA Ha lenne egy gyertyám, felgyújtanám a kócos parókáját.

LIBERA Kitaláltam: ha már alszik, kötözzük meg.

MENICHINA Mivel akarod megkötözni?

LIBERA Nézd, itt a harisnyakötője...

MENICHINA De mocskos...!

LIBERA Vegyünk le róla mindent, és kötözzük oda a székhez.

MENICHINA Jó! Jó! Óvatosan, hogy ne vegye észre. (leveszik a harisnyakötőjét,

majd odakötözik a székhez)
LIBERA Azt hiszem, jó erősen odacsomóztam.

MENICHINA Én is.

LIBERA Várjuk meg, amíg magától felébred.

MENICHINA Jönnek, tűnjünk el. (el)

LIBERA Maradj csak itt, te nagyétkű potyázó, aludj csak, amíg fel nem ébredsz.
(el)

TIZENKETTEDIK JELENET

DON CICCIO megkötözve alszik; majd DON RIMINALDO és DON GASPARO.

RIMINALDO Drága barátom, ezen nem érdemes megsértődni...

GASPARO Kerüljenek csak a kezem közé a lányok... Ki ez itt?

RIMINALDO Don Ciccio.

GASPARO Alszik?

RIMINALDO Még jó, hogy alszik. Úgy evett és úgy ivott, mint egy parazita.

GASPARO Az ördögbe! Ki kötözte meg?

RIMINALDO Valaki meg akarta tréfálni.

GASPARO Jót nevetek rajta én is. Fel kellene ébreszteni.

RIMINALDO Ha meglát minket, azt hiszi majd, hogy mi voltunk, és jól megbántódik.
Tudja, milyen gonosz nyelve van.

GASPARO Ugyan már, nyaraláskor lehet így viccelődni. Várjon, eszembe jutott,
hogyan tehetnénk még mulatságosabbá a dolgot. Maga tud bánni a
karddal?

RIMINALDO Valamennyire tudok.

GASPARO Várjon itt, mindjárt jövök. (el)

TIZENHARMADIK JELENET

DON RIMINALDO, DON CICCIO mint fent; majd LIBERA és MENICHINA.

RIMINALDO De ki kötözhette ide Don Cicciót?

LIBERA Hé. (előbújik)

RIMINALDO Ó, Donna Libera, mit jelentsen ez? Maga itt?

LIBERA Látja Don Cicciót?

RIMINALDO Megkötözték.

LIBERA Maradjon csendben; én voltam.

RIMINALDO Bravó.

MENICHINA (előbújik) És az én kezem is benne volt...

RIMINALDO Gratulálok mindkettőjüknek. Itt van Don Gasparo.

LIBERA Pszt... (el)

MENICHINA Ne mondjon neki semmit. (el)

TIZENNEGYEDIK JELENET

DON RIMINALDO, DON CICCIO mint fent, DON GASPARO

két karddal, két szalmakalappal és két álbajusszal

GASPARO Gyorsan, gyorsan.

RIMINALDO Mit hozott?

GASPARO Vegye le a zakóját.

RIMINALDO Miért?

GASPARO Tegye, amit mondtam. Én is leveszem.

RIMINALDO Tessék, levettem.

GASPARO Tegye fel ezt a bajuszt és ezt a szalmakalapot.

RIMINALDO (felteszi) Jó, és aztán?

GASPARO Fogja ezt az életlen kardot, kezdjünk el vívni, ébresszük fel és ijesszük
meg Don Cicciót.

RIMINALDO De nem szeretném, hogy...

GASPARO Ne legyenek kétségei, amíg engem lát.

RIMINALDO Legyen, ahogy akarja.

GASPARO Bátorság. Jaj!

RIMINALDO Jaj! (vívnak)

CICCIO (felébred) Segítség.

GASPARO Kivágom a szívedet. Jaj!

RIMINALDO Leszúrlak! Jaj! (egyre közelebb irano verso don Ciccio)

CICCIO Jaj nekem! Megölnek! (Gasparo és Riminaldo tovább vívnak, most már
Don Ciccio feje felett, aki, mivel le van kötözve, nem tud kiszabadulni; a
másik kettő tovább vív, végül kihátrálnak az ajtón)

TIZENÖTÖDIK JELENET

DON CICCIO mint fent, majd DONNA LAVINIA, DONNA FLORIDA, DON PAOLUCCIO és DON
MAURO; majd ZERBINO.

PAOLUCCIO Jöjjenek csak, ne féljenek.

LAVINIA Mi ez a kiabálás?

FLORIDA Mi történt Don Ciccióval?

CICCIO Nem oldozna el valamelyikük?

MAURO Ha megengedi, Donna Lavinia, én eloldozom.

LAVINIA Persze, oldozza csak el.

PAOLUCCIO Túl sokat evett és túl sokat ivott szegény. Idekötözték, mert nem tudta
tartani magát.

CICCIO Ezt a merényletet akkor követték el, amikor aludtam, ráadásul le is

akartak szúrni.

FLORIDA Hát ez szép! Gyönyörű!

LAVINIA Biztosan csak vicc volt. Baráti tréfa.

PAOLUCCIO Láttam egy hasonlót Marseille-ben.

CICCIO Nem kell ilyen tréfákat űzni. Elégtételt akarok.

LAVINIA Nem, Don Ciccio, nyugodjon csak meg.

CICCIO Elégtételt akarok.

MAURO Nem azért csinálták, hogy megbántsák.

CICCIO Akkor is elégtételt akarok.

FLORIDA Azért ez furcsa.

PAOLUCCIO Lyonban találkoztam egy hasonló őrülttel...

CICCIO Soha többé nem jövök ebbe a bolondokházába.

LAVINIA Mit mond, uram?

MAURO Fékezze a dühét, Don Ciccio.

FLORIDA Kissé túlságosan is vakmerő.

PAOLUCCIO (Majd én.) (Don Cicciónak) Uram.

CICCIO Mit óhajt?

PAOLUCCIO Maga elveszítette az egész társaság megbecsülését.

CICCIO A társaság pedig elveszített engem.

PAOLUCCIO Aki tartozik, fizessen. Kifelé.

CICCIO Hogyhogy kifelé? Minek?

PAOLUCCIO Megvívunk.

CICCIO Karddal?

PAOLUCCIO Igen, karddal.

LAVINIA (Don Paolucciónak) Jaj, ne...

PAOLUCCIO (Nyugodjon meg, jó lesz; hasonló dolog történt Brüsszelben is.) (Don
Cicciónak) Felkészült?

CICCIO Na, persze.

PAOLUCCIO Akkor menjünk.

CICCIO Menjünk.
PAOLUCCIO Kövessen. (el)

CICCIO Jövök.

FLORIDA Ugyan már, Don Paoluccio, ne ragadtassa el magát. (Don Paoluccio

mögött el)

CICCIO Hagyja csak.

LAVINIA (félre) (Hogy aggódik Don Paoluccióért. Milyen hamar érdeklődni

kezdett iránta!) (el)

CICCIO Majd én megtanítom kesztyűbe dudálni...

MAURO Drága barátom, álljon meg, bízza csak rám.

CICCIO Dehogy; elégtételt akarok.

MAURO Tisztelje a ház urát.

CICCIO Őt nem ismerem.

MAURO Meg akar vívni Don Paoluccióval?

CICCIO Meg akarok vívni Don Paoluccióval.

ZERBINO Uraim, engedelmükkel. Don Paoluccio ezt a két kardot küldi Don
Ciccio úrnak, és arra kéri, hogy válassza ki közülük az egyiket.

CICCIO (félre) (Most aztán bajban vagyok.)

MAURO Akkor hát bátorság. Ha eldöntötte, hogy megvív vele, válasszon.

CICCIO Átgondoltam, amit mondott. Nem akarok bosszúságot okozni a

társaságnak. A hölgyek megijednek, felfordulás lesz a házban. Próbálja
meg békésen elrendezni. Próbáljon valami elégtételt szerezni nekem, én
pedig mindent elfelejtek; nehogy azt higgye, hogy félek Don
Paolucciótól, csak azért döntöttem így, mert... nagylelkű vagyok.

MAURO Éljen Don Ciccio. Meglátom, milyen elégtételt tudok intézni önnek, és
mindenkinek elmondom, hogy milyen nagylelkű volt. (el)

ZERBINO Hát persze, hogy nagylelkű az úr, én is észrevettem ma reggel az

asztalnál.

CICCIO Vidd innen ezeket a kardokat, és mondd meg Don Paolucciónak, hogy
beszéljék meg Don Mauróval.

ZERBINO Igen, uram, mindenkinek elújságolom a nagylelkűségét – és a székes

kalandját. (el)
CICCIO Szép lett volna, ha a sok sértés után úgy adnak elégtételt, hogy
megölnek. Még élni akarok egy kicsit. Szükségem van a hasamra,
különben hová tenném azt a sok fügét és poszátát? (el)
 HARMADIK FELVONÁS

ELSŐ JELENET

DON EUSTACHIO és DON RIMINALDO

RIMINALDO Meg kell, hogy mondjam, én jót nevettem.

EUSTACHIO Don Ciccio csodálatosan megfűszerezi a nyaralást.

RIMINALDO Bájosan végződött a jelenet Don Paoluccióval.

EUSTACHIO Most annyira fél, hogy nem mer előjönni.

RIMINALDO Don Gasparo azt mondta, hogy el akarja rendezni a dolgot Don
Ciccióval – csak azért, hogy újabb alkalmunk legyen nevetni és mulatni
rajta.

EUSTACHIO Jaj nekünk, ha Don Ciccio nélkül maradunk. Akkor vége a

vidámságnak. Ebben a házban egy kis játékon kívül nincs más
szórakozásunk.

RIMINALDO Ráadásul azt akarják, hogy többé ne fáraózzunk. A kis játékok engem
nem szórakoztatnak, úgyhogy hamarosan el is megyek...

EUSTACHIO Jön Don Paoluccio, hogy elszédítsen bennünket a párizsi és a londoni

történeteivel.

RIMINALDO Meg hogy egy kis viszályt szítson a hölgyek között.

EUSTACHIO Ami engem illet, ezzel keveset törődöm. Nem érdekelnek a hölgyek,
szívesebben szórakozom a parasztlányokkal.

RIMINALDO Én is, de csak rövid ideig, hamar elegem lesz belőlük; nem tudom,
mihez kezdjek magammal, ha nem játszunk.

MÁSODIK JELENET

ZERBINO és az előbbiek

ZERBINO Alázatos tiszteletem az uraknak.

EUSTACHIO Hogy vagy, te lókötő?

ZERBINO Nagyon rosszul. Ha nem segítenek, végem van.

RIMINALDO Mit jelentsen ez? Mi történt?

ZERBINO Elbocsátott az úrnő.

RIMINALDO Miért bocsátott el?

ZERBINO Egy semmiségért.

EUSTACHIO (ironikusan) Persze, hogy egy semmiségért. Nincs nála jobb fiú a
világon. Naná, hogy egy semmiségért bocsátották el.

ZERBINO Jó, egy kis édesség miatt...

RIMINALDO Biztos amiatt, amit annyira vártak az asztal végén.

EUSTACHIO Amit Don Ciccio kért...

RIMINALDO Megetted, mi?

ZERBINO Egy részét megettem, a másik részét elajándékoztam.

EUSTACHIO Kinek ajándékoztad el?

ZERBINO Két szép lánynak.

EUSTACHIO Á, a kis báró!

ZERBINO (Don Eustachiónak) Az a báró, aki ajéndékot ad a lányoknak?

EUSTACHIO Hát persze.

ZERBINO (Don Riminaldónak) Aki édességet ad nekik, az is báró?

RIMINALDO Persze.

ZERBINO És aki zsebkendőket meg ezüstöket ajéndékoz nekik, az mi?

RIMINALDO (Don Eustachiónak) Hé! Hallja ezt?

EUSTACHIO A kis pimasz!

RIMINALDO Mit tudsz te a zsebkendőkről meg az ezüstről?

ZERBINO Mindent. Azt is tudom, hogy a gazdám szalonkára vadászik, aztán a

parasztlányoknak adja...

EUSTACHIO Na és? Neked ehhez semmi közöd. Egy kisfiú ne avatkozzon a férfiak
dolgába; egy szolga ne avatkozzon a gazdái dolgába.

ZERBINO Jól mondja uraságod. De sajnos úgy születtem, hogy ha kérnek tőlem
 valamit a nők, nem tudok nemet mondani.

RIMINALDO Tehát kértek...?

ZERBINO Jaj! Pszt… Meg is simogattak.

EUSTACHIO Ó, a gazember!

ZERBINO Azért vagyok gazember, mert megsimogattak? (Don Eustachiónak)

EUSTACHIO Persze.

ZERBINO (Don Riminaldónak) Azért, mert megsimogattak, gazember vagyok?

RIMINALDO Persze.

ZERBINO Pszt, hogy senki se hallja... Ezek a nők magukat is megsimogatták már,
uraim...

EUSTACHIO Kik...?

ZERBINO Menichina és Libera.

EUSTACHIO Mi azért adtunk nekik ajándékot, mert virágokat ajándékoztak nekünk.

ZERBINO Én meg azért, mert gyümölcsöt ígértek cserében.

RIMINALDO (Don Eustachiónak) Mit szól ehhez a fiúhoz?

EUSTACHIO Vigyázni kell majd vele, ha megnő.

ZERBINO Tegyenek meg nekem egy szívességet. Kérjék meg az úrnőmet, hogy
legalább addig tartson itt, amíg megnősülök. Mert aztán, ha már
megnősültem, nem kell szolgálnom.

RIMINALDO Miért, mit fog csinálni, miután megnősült?

ZERBINO Amit az apám is csinált.

RIMINALDO Vagyis?

ZERBINO Semmit.

EUSTACHIO És ki vezette a háztartást, ki gondoskodott a házról?

ZERBINO Az anyám.

EUSTACHIO És neki mi volt a foglalkozása?

ZERBINO Semmi.
EUSTACHIO Nagy kópé vagy te, fiam.

ZERBINO Lekötelez, uram.

RIMINALDO Csak így tovább, hamarosan te leszel a legjobb a szakmában.

ZERBINO Megteszik, hogy szólnak az érdekemben? Ha kell, én is szólok a maguk

érdekében.

EUSTACHIO Kinek?

ZERBINO Liberának és Menichinának.

EUSTACHIO Ezen nevetnem kell. Don Riminaldo, tegyük meg neki ezt a szívességet.

RIMINALDO Tegyék meg, és én is megteszem majd, amit tudok.

EUSTACHIO Jól van, beszélünk Donna Laviniával. Remélem, megtart téged a

kedvünkért, de legyél jó fiú, ha azt akarod, hogy megtartson.

ZERBINO Még hogy jó fiú! Ugyanolyan jó vagyok most is, mint mindig. Tegyék
meg ezt a szívességet, uraim, és ha most nem is tehetek semmit
magukért, lehet, hogy egy nap feleségül veszem Menichinát, és akkor
tudni fogom, hogyan háláljam ezt meg. Alázatos szolgájuk, uraim. (el)

HARMADIK JELENET

DON RIMINALDO és DON EUSTACHIO

EUSTACHIO Mit higgyünk: hogy a rosszindulat vagy hogy az ártatlanság beszél

belőle?

RIMINALDO Azt hiszem, meglehetősen rosszindulatú velünk szemben.

EUSTACHIO Másrészt viszont figyelmesen szolgálja ki az idegeneket. A szolgák

általában utálatosak az idegenekkel, ha azok nem elég bőkezűek.
Zerbino kevéssel is megelégszik, úgyhogy szívesen szólok az
érdekében, és mivel kicsi a bűne, remélem, Donna Lavinia lesz olyan
szíves, és megtartja.

RIMINALDO Tegye csak, ha úgy tetszik. Én holnap elutazom.

EUSTACHIO És mit szól a mi nimfáinkhoz? Odacsapódnak mindenkihez: úrhoz,

szolgához, fiatalhoz, időshöz... Bármit megtennének, hogy szerezzenek
maguknak ezt-azt.

RIMINALDO Bár falusiak, semmivel sem csinálják rosszabbul, mint a városi nők.
EUSTACHIO Mindent az érdekek irányítanak. Csak annyi a különbség, hogy a városi
nők zecchinókat akarnak, az itteniek meg néhány paolóval is beérik. (el)

NEGYEDIK JELENET

DON RIMINALDO, majd LIBERA

RIMINALDO Don Eustachio nagyon takarékos mindenben. Csak azért nyaral falun a
barátaival, hogy az ő házukban ehessen, és ne kelljen étkezésre
költenie.

LIBERA Nos, Don Riminaldo, hogy sikerült a dolog Don Ciccióval?

RIMINALDO Remekül. Mindenkit jól megnevettettetek azzal, hogy ödakötöztétek a

székhez.

LIBERA Most már sajnálom, biztos bosszút akar állni... Ajánlom, hogy védjen
meg bennünket.

RIMINALDO Ez nehéz lesz.

LIBERA Miért?

RIMINALDO Mert holnap elutazom.

LIBERA Bravó! Elutazik? Csak így, szó nélkül?

RIMINALDO Micsoda? Talán engedélyt kell kérnem, ha el akarok utazni?

LIBERA Ha két ember szereti egymást, nem így csinálják.

RIMINALDO Annyira szeretlek, amennyire te engem.

LIBERA Akkor nagyon.

RIMINALDO Pont annyira, amennyire Zerbinót is szereted.

LIBERA Én, Zerbinót?

RIMINALDO Szegényke! Még hogy Zerbinót! Nézzenek oda...

LIBERA Nekem semmit sem jelent Zerbino.

 ÖTÖDIK JELENET

DON PAOLUCCIO és az előbbiek

PAOLUCCIO Bravó, Don Riminaldo. Ki ez a szép lány?

LIBERA (páváskodik)

RIMINALDO Egy fiatal lány a faluból; parasztlány, de jómódú.

PAOLUCCIO Igen, igen, Versailles-ban is vannak ilyen alacsony rangú, de

elmondhatatlanul kellemes lányok. Mi a neve ennek a szép lánynak?

RIMINALDO Libera.

PAOLUCCIO Libera kisasszony! Milyen szép neve van Libera kisasszonynak!

LIBERA Nem vagyok kisasszony; vagyok, aki vagyok, velem ne tréfáljon, mert
mindjárt megfelelek magának úgy, ahogy megérdemli.

PAOLUCCIO Milyen kedves! (Don Riminaldónak) A maga érdekszférájába tartozik?

RIMINALDO Férjnél van.

PAOLUCCIO Nem is mint férj gondoltam, hanem mint szívbéli jóbarát.

RIMINALDO Az igazat megvallva, bizonyos értelemben a hódolója vagyok.

LIBERA Don Riminaldo úr nagyon jó hozzám.

PAOLUCCIO Nem baj, ha itt maradok egy kicsit beszélgetni?

RIMINALDO Csak nyugodtan.

PAOLUCCIO Olyan jó egy félórát ilyen kedves társaságban tölteni, távol minden
társasági előkelősködéstől.

LIBERA Ne higgye, hogy máris bizalmaskodhat velem.

PAOLUCCIO Maga olyan, mint egy francia pásztorlány, tiszta, csinos, bájos...

RIMINALDO Barátom, ha megengedi, magukra hagyom önöket.

PAOLUCCIO Örömet szerez vele.

RIMINALDO Úgyis dolgom van.

PAOLUCCIO (Liberának) Helyezze magát kényelembe. (Riminaldónak)

Viszontlátásra.
LIBERA Zerbinóról még beszélünk.

RIMINALDO Igen, igen, szórakozzon csak, akivel akar, engem egyáltalán nem
érdekel. (el)

HATODIK JELENET

LIBERA és DON PAOLUCCIO.

LIBERA (félre) (Hallották, milyen szépen beszél? Ha Don Paoluccio komolyan

gondolná, szívesen lecserélném a régit egy jobbra.)

PAOLUCCIO Drága Libera kisasszony! Hány hódolója volt már Libera

kisasszonynak?

LIBERA Még egyszer mondom, hogy nem vagyok kisasszony; és ne beszéljen

nekem hódolókról, mert rám se néz senki.

PAOLUCCIO Senki? Egy ilyen szépségre, mint maga, rá se néz senki? Senki se
kényezteti?

LIBERA Mégis ki kényeztetne?

PAOLUCCIO Például én, ha örömet szereznék vele.

LIBERA És mit akar tőlem cserében?

PAOLUCCIO Semmi mást, csak a jóindulatát.

LIBERA Uraságod lovag, én meg parasztlány...

PAOLUCCIO Semmit sem tudok arról, hogyan kell lovagnak lenni. Maga emelkedjen
fel szépen, én meg majd leereszkedem, és félúton találkozunk.

LIBERA Hogy maga milyen kedves, Don Paoluccio!

PAOLUCCIO A nevemet is tudja?

LIBERA Máskor is láttam már itt régebben, emlékszem magára, és mindig

mondtam, hogy... Elég, nem mondhatok többet.

PAOLUCCIO Én viszont nem emlékszem, hogy láttam volna magát. Micsoda

balszerencse! Ha előbb megismerem, nem megyek Párizsba, se
Londonba, se Flandriába; ki sem teszem a lábam ebből a faluból!

LIBERA Ó! Ó! Most már értem, hogy csak tréfál velem.

PAOLUCCIO Komolyan mondom, maga a legszebb lány a világon...

HETEDIK JELENET

MENICHINA és az előbbiek

MENICHINA Végre megtaláltalak...

PAOLUCCIO (Liberának) Ki ez a lány?

LIBERA Egy barátnőm.

MENICHINA (Don Paolucciónak) Hódolatom az úrnak.

PAOLUCCIO Szép, ez is szép.

LIBERA Menichina még hajadon.

PAOLUCCIO Menichina! Milyen szép a kis Menichina! Bájos a kis Menichina!

MENICHINA Nem vagyok én nagyságos asszony, nem akarok tetszeni magának.

PAOLUCCIO De nagyon is tetszik, és jobban lenyűgöz, mint egy hercegnő.

LIBERA És akkor én, uram, már nem is tetszem magának?

PAOLUCCIO Dehogynem, mindketten tetszenek. Egyiküket sem akarom megbántani.

LIBERA Menichinának is megvannak az érdemei, én viszont nő vagyok, végtére

is.

PAOLUCCIO Menichina meg talán férfi?

MENICHINA Dehogy, uram, nő vagyok.

PAOLUCCIO Akkor egyformák...

LIBERA De ő keveset tud a világról. Mit akar tőle?

PAOLUCCIO Azt, amit magától. Szolgálni és szeretni akarom mindkettőjüket, ha

megengedik.

NYOLCADIK JELENET

DONNA LAVINIA és az előbbiek

LAVINIA (félre) (Ki gondolná, hogy...?)

PAOLUCCIO Ó! Donna Lavinia, bocsássa meg, hogy ma nem a nemességgel, hanem

a vidékkel tartok. Találkoztam az itteni erdők két nimfájával, akik a
sienai pásztorlányokra emlékeztetnek.

LAVINIA Hogy maguk mindig itt vannak...

LIBERA (Menichinának) Hallod? Neked mondta.

LAVINIA Mindkettőjüknek mondtam, de hamarosan vége lesz ennek is.

LIBERA (Irigykedik, ismerjük jól.)

MENICHINA (Attól fél, hogy elhagyja.)

PAOLUCCIO Donna Lavinia, a maga kedvessége nem engedi ezt a szigort.

LAVINIA Az ő szemtelenségük pedig nem hatalmasodhat el ennyire.

PAOLUCCIO Csitt, az isten szerelmére.

LIBERA Máris megszabadítjuk ettől a tehertől. (Don Paolucciónak, majd el)

(Uram, itt leszek, a közelében.)

MENICHINA Soha többé nem fogjuk zavarni. (Don Paolucciónak, majd el) (Jöjjön el
az anyámhoz, ő is szívesen látja.)

PAOLUCCIO (Donna Laviniának) Ugye nem hiszi, hogy el akarom őket csábítani?
Csak szórakozom egy kicsit – Angliában is ez a szokás.

LAVINIA Angliában, Franciaországban és az egész világon kulturáltan kell

viselkedni.

PAOLUCCIO Én mindenhol úgy viselkedtem, és itt sem tervezem másként.

LAVINIA Nekem nem úgy tűnik.

PAOLUCCIO Végtelenül sajnálom, ha magának nem úgy tűnik, de nem tudom, miért
ne lehetne kulturált viselkedésnek nevezni azt, ha a az ember elmond
két viccet a falusi lányoknak, akik véletlenül épp itt lábatlankodnak.

LAVINIA Ha képes kulturáltan viselkedni, akkor hagyja, hogy kitomboljam

magam, és ne akarjon gátlástalanul kitérni a jogos számonkérés elől.

PAOLUCCIO Akár jogos, akár nem jogos a számonkérés, szemrebbenés nélkül

elfogadom, és megígérem, hogy nem védekezem, mert félek, hogy a
puszta védekezéssel is megbántom.

LAVINIA Hadd mondjam el, amit akarok, és ha elmondtam, védje meg magát, ha
 tudja. Gyönyörű dolgokat tanult az utazásai alatt! Micsoda fesztelenség!
Adhattam volna nagyobb tanújelét annak, hogy milyen fontos nekem,
mint hogy két évig minden társasági érintkezést félredobva várom, hogy
hazajöjjön? És maga felelhetett volna ennél hálátlanabbul, ennél
gonoszabbul?

PAOLUCCIO De asszonyom...

LAVINIA Tartsa be a szavát.

PAOLUCCIO Meg sem szólalok.

LAVINIA Kérkedik előttem a hűtlenségével, és kineveti a jogos ellenérzéseimet.

A hazaérkezése napján egyedül hagy egy sarokban, és nemcsak hogy
egy másik nőt részesít előnyben velem szemben, hanem más, alacsony
rangú nőket is, és azt akarja, hogy húnyjak szemet a sértései felett, és
adjak magának mindent, mintegy háláljam meg azt a szép hasznot, amit
az utazásai alatt összeszedett?

PAOLUCCIO Végtére is, asszonyom...

LAVINIA Tartsa be a szavát.

PAOLUCCIO Meg sem szólalok.

LAVINIA Nem, ha mindezt elvisleném, akkor is csak a megvetését vívnám ki.

Csak annyit tehetek önért, hogy visszaadom a teljes szabadságát, így
egy csepp lelkiismeretfurdalást sem kell éreznie velem szemben.
Tudnia kell azonban, hogy hálátlan volt – de ez a jutalma annak, aki
téved. Vége a barátságunknak.

PAOLUCCIO Befejezte, asszonyom?

LAVINIA Igen, befejeztem.

PAOLUCCIO Megvédhetem magam?

LAVINIA Nem, vakmerő uraság, nem védheti meg magát.

PAOLUCCIO Ha nem védhetem meg magam, csak annyit tehetek, hogy állhatatosan
meghajlok ön előtt, és távozom. (el)

KILENCEDIK JELENET

DONNA LAVINIA egyedül

LAVINIA Ha ilyen tempóban halad, már holnap nevetségessé tesz az egész

társaság előtt, de elrendezem én ezt, még mielőtt leszáll az éj. Inkább
 nem kompromittálom magam; nem ér ez annyit, hogy később bármit
megbánjak. Jobb feloszlatni a társaságot, időben elejét venni a kínos
jeleneteknek, befejezni a nyaralást, és egy ésszerű és egészséges
kifogással még az este előtt visszatérni a városba. Négy mérföldet
hamar megteszünk. A kocsik gyorsak; aki maradni akar, maradjon, én
biztos, hogy megyek, és remélem, nem hagyja a férjem, hogy egyedül
induljak útnak. Don Mauro társaságát nem ellenezném, de nem akarom,
hogy azt mondják rólam, hogy pont olyan vagyok, mint azok, akiket
elítélek. Bármennyire is megveti Donna Floridát, az a nő még mindig
rabságban tartja, és nem akarom, hogy miattam hagyja el. Ha szabad
volna... lehet, hogy... De elég... itt a férjem.

TIZEDIK JELENET

DON GASPARO és Donna Lavinia

GASPARO Itt van? Éppen magát kerestem.

LAVINIA Kijöttem egy kicsit levegőzni. Nagyon fáj a fejem.

GASPARO Nagy dolog! Maguknak, nőknek, mindig fáj valamijük.

LAVINIA És azt hiszem, lázam is van.

GASPARO Jaj, mindig csak a melankólia! Szórakozzon, attól elmúlik. Mindenki

magát keresi. Szép jelenetnek lehetne tanúja. Don Ciccio őrjöng;
haragszik mindenkire a megkötözős-kardos tréfa miatt és mert
mindenki kinevette. Azt gondoltuk, most elégtételt szolgáltatunk neki,
mindnyájan bocsánatot kérünk tőle az ellene elkövetett sértés miatt, de
ez a bocsánatkérés csak újabb alkalom lesz a nevetésre, mert mindenki
különös módon fog bocsánatot kérni tőle.

LAVINIA Maga a társasági tréfákkal van elfoglalva, engem viszont a fejemtől a

sarkamig olyan fájdalmak gyötörnek, hogy mindjárt összeesem.

GASPARO Nagyon sajnálom. Feküdjön le, drága feleségem, attól majd elmúlik.

LAVINIA Férjem, nagyon rosszul vagyok, mindenem lüktet belül, változékony a

kedélyállapotom, általános rosszullét gyötör elviselhetetlen
fejfájásokkal, úgy érzem, nagy baj fenyeget...

GASPARO Semmiség, ezek csak görcsök...

LAVINIA Pontosan tudom és érzem, hogy ha nem vágnak eret rajtam, lehet, hogy
meghalok.

GASPARO Feküdjön le, holnap majd elhívjuk az orvost, hogy eret vágjon...
LAVINIA Holnapig lehet, hogy meghalok.

GASPARO Ebben a faluban nincs orvos. A városból kell hívnunk...

LAVINIA Tegyen meg egy szívességet, Don Gasparo; azért merem erre kérni,
mert tudom, hogy szeret, és mert fontos magának az életem és az
egészségem: menjünk vissza a városba.

GASPARO Mikor?

LAVINIA Még ma este.

GASPARO És hagyjuk itt a társaságot?

LAVINIA Többet ér magának a társaság, mint a felesége élete?

GASPARO Én nem ezt mondtam. De csak nem olyan nagy a veszély...

LAVINIA Menjen ki, attól jobban leszek. Menjen csak egyedül: az biztos jobban
szórakoztatja, mint az, amit most csinál.

GASPARO Nagyszerű. Valóban szívesen lennék egy kicsit egyedül, a

kellemetlenkedők hada nélkül. De hogy mondjam meg ezt a
társaságnak?

LAVINIA Olyan nagy ügy ez? Majd én megmondom nekik, ha maga nem akarja.

GASPARO Csak finoman...

LAVINIA Igen, minden rendben lesz, bízza csak rám, majd én tudatom velük. A
mi két kocsinkba mindenki befér. Megyek készülődni, maga adja ki az
utasítást a szolgáknak, egy óra alatt elkészülünk, három óra múlva lesz
este, sötétedés előtt a városban lehetünk. (futva el)

TIZENEGYEDIK JELENET

DON GASPARO egyedül

GASPARO Azt mondja, hevesen dobog a szíve, rosszul van és fáj a feje; nekem
úgy tűnik, hogy jól beszél, és még jobban szalad. Nem értem. Ezek a
nők akkor lesznek rosszul, amikor csak akarnak. Rossz kifogás a
rosszulléte. Don Paoluccio miatt lüktet a pulzusa. Az ördög jött velünk
az idén, hogy elvegye a kedvemet a nyaralástól. (el)
 TIZENKETTEDIK JELENET

DONNA FLORIDA és DON MAURO.

FLORIDA Hogy maga milyen udvariatlan, lovag! Megkérdezem, hogy nem látta-e
Don Paolucciót, és ilyen kedvesen válaszol?!

MAURO Asszonyom, sosincs szerencsém magával. Ha azt mondom, nem tudom,

és nem is érdekel, az nem olyan válasz, amin meg kéne sértődnie.

FLORIDA Olyan ez is, mint általában a válaszai: durva és goromba.

MAURO Biztosíthatom, hogy nem akarok goromba lenni sem magával, sem
mással. Ami pedig a durvaságot illeti: ilyennek születtem, de ha így
nem tetszem magának, könnyedén megszabadulhat tőlem.

FLORIDA Ha úgy tetszik, már meg is szabadultam.

MAURO Örömmel elfogadom a szabadságomat, amelyet kegyeskedik visszaadni.

FLORIDA Ha ennyire fontos a szabadsága, minek láncolta magát hozzám?

MAURO Mert tisztelem, asszonyom.

FLORIDA Jobban ismerhette volna a természetemet, tudhatta volna, hogy milyen

keveset ér nekem nekem a barátsága.

MAURO Igaza van, alaposan kiismertem. Ennek ellenére, mivel a szolgálatára

köteleztem magam, úgy éreztem, inkább szenvednem kell, csak hogy ne
tűnjek udvariatlannak.

FLORIDA Micsoda nevetséges gondolkodás! Ó, igen, ha Don Paoluccio hallaná

magát, most jót nevetne!

MAURO Köszönöm a jutalmat, amely valóban feledteti a szenvedésemet.

FLORIDA Bocsássa meg az őszinteségemet. Látom, hogy szeret, de én...

MAURO Nem, asszonyom, téved; egyáltalán nincs bennem semmiféle

elképzelhetetlen szenvedély maga iránt. Az elején volt, amikor még
nem ismertem ilyen jól, de már egy ideje kijózanodtam.

FLORIDA És miért jár még mindig utánam?

MAURO Becsületbeli kötelességem.

FLORIDA Semmi más?

MAURO Semmi más.

FLORIDA És egy kicsit sem bánja, hogy elhagy?

MAURO Egyáltalán nem, asszonyom, egyáltalán nem.

FLORIDA Tehát színlelt.

MAURO A színlelésemet jó szándék vezette.

FLORIDA Ostoba szándék, így pontosabb.

MAURO Ahogy parancsolja.

FLORIDA Azért mondja, mert imponál magának a ház úrnője a művelt

szellemességével.

MAURO Nem tartozom magának számadással a gondolataimat illetően.

FLORIDA Nahát! Milyen méltóságteljes lett, Don Mauro!

MAURO Semmit sem változott a természetem. Ugyanaz vagyok, aki voltam.

FLORIDA Igen, igaz: mindig komor és barátságtalan.

TIZENHARMADIK JELENET

DON PAOLUCCIO és az előbbiek

PAOLUCCIO Hallották a nagy hírt?

FLORIDA Don Ciccióval történt valami?

PAOLUCCIO Nem, nem Don Ciccióról van szó, hanem Donna Laviniáról. Azt
mondja, fáj a feje, már készülődik a városba, eret akar vágatni... A férje
hisz neki, vagy úgy tesz, mintha hinne neki. Vele akar utazni, úgyhogy
mindnyájan el vagyunk szépen bocsátva.

FLORIDA Ez Donna Lavinia bosszúja.

PAOLUCCIO Én is azt hiszem. Ha Párizsban történne ilyesmi, megírnák a Mercurio

Galantéban.

FLORIDA És olyan udvariatlan, hogy feloszlatja a társaságot?

PAOLUCCIO Egy szóval sem mondják, hogy menjünk el. Sőt, felajánlják a házat, a
szakácsot, a szolgákat, nyugodtan maradhatunk, de ki akarná mindezt
elfogadni egy ilyen helyzetben?

FLORIDA Én a világ minden kincséért sem maradnék.

PAOLUCCIO Azoknak, akik nem akarnak maradni, felajánlották a két kocsijukat, és
Don Gasparóval már meg is csináltuk a beosztást: az egyikben utazik
Donna Lavinia, Don Eustachio, Don Riminaldo és én, a másikban
Donna Florida, Don Mauro, Don Gasparo és Don Ciccio, ha velünk
akar jönni.

FLORIDA Nem jó így a beosztás. Don Mauro Donna Lavinia kocsijában szeretne
utazni.

MAURO Abban utazom, amelyikben mondják.

PAOLUCCIO Sőt, ha Don Mauro szíve Donna Laviniához húz, megpróbál minél
távolabb maradni tőle, hogy rejtve maradhasson a szenvedélye.

MAURO Akkor maga is így tesz Donna Floridával.

FLORIDA Jól van, Don Paoluccio, hogy megmutassa, hogy semmit sem érez
irántam, utazzon velem egy kocsiban.

MAURO Így aztán ki-ki megmutatja a maga szenvedélyét, ő állhatatosan

eltávolodik, maga pedig a közelében akarja tudni, de mindketten
ugyanolyan gyengék.

PAOLUCCIO Bravó, Don Mauro. Úgy beszélt, mint egy londoni jós.

MAURO Higgye el, az ember utazás nélkül is képes tanulmányozni a szenvedély

természetrajzát.

FLORIDA Itt van Donna Lavinia. Halljuk, mit mond.

TIZENNEGYEDIK JELENET

DONNA LAVINIA és az előbbiek

LAVINIA Ugye, megértik, uraim, hogy mindenképpen a városba kell mennem,

mert nem vagyok jól.

FLORIDA (félre) (Szegény!)

LAVINIA A férjem nem akarja hagyni, hogy egyedül induljak útnak ebben az
állapotban...

FLORIDA (félre) (Micsoda gyengéd férj!)

LAVINIA Nem akarjuk ezzel megzavarni a társaságot...

FLORIDA (félre) (Értjük.)

LAVINIA Aki maradni akar, nyugodtan maradjon.

FLORIDA (félre) (Szép gesztus!)

LAVINIA Ha az ég hamar visszaadja az egészségemet, visszajövünk mi is...

FLORIDA (félre) (A legjobb lenne, ha megdöglene.)

LAVINIA Elnézést kérek a kellemetlenségért, de ha beteg az ember, nem tud

jókedvet színlelni.

FLORIDA (félre) (Ennél őszintébben nem is lehet színlelni.)

PAOLUCCIO Mindenki nagyon sajnálja, hogy Donna Lavinia szenved, bár az

arcszíne semmiről sem árulkodik. Vannak olyan belső betegségek,
amelyeket csak hisz el, aki maga is szenved bennük. Mindnyájan
tudjuk, hogy Donna Lavinia nem döntene így, ha nem volna jó oka rá,
és úgy hallom, mindenki magával tart, elkíséri a városba.

FLORIDA Igen, Donna Lavinia, nagyon jól ismerem a betegségét. Nyugodtan

pihenhet majd a városban, ott biztos gyorsabban meggyógyul.

PAOLUCCIO Mégis lehet, hogy a vidámság a legjobb orvosság. Én mindenképpen

szórakoztatni fogom.

LAVINIA A súlyos fejfájásom miatt sajnos képtelen vagyok hallgatni magát.

Maga pedig képtelen csendben lenni. Kérem, hogy a másik kocsival
jöjjön.

FLORIDA Don Mauro viszont nagyon szívesen van csendben, csodálatos társaság
lesz, pont olyan, amilyenre szüksége van.

MAURO (Donna Floridának) Maga, asszonyom, csak ne rendelkezzék felettem,

miután lemondott arról a tőlem kapott jogáról, hogy a hatalmában
tartson.

PAOLUCCIO (Don Maurónak) Donna Florida kiadta az útját?

MAURO Igen, hála az égnek.

PAOLUCCIO (Donna Floridának) Rosszul tette, asszonyom, nagyon rosszul.

FLORIDA Jól tettem, sőt, nagyon jól tettem.

PAOLUCCIO Mivel az én érkezésem után történt ez, azt fogják gondolni, hogy
miattam tette. Hölgyeim és uraim, itt, Donna Florida jelenlétében
kijelentem, hogy tisztelem őt, de nem érzek iránta semmi többet.

FLORIDA (halkan Don Paolucciónak) (Igaz ez, uram?)

PAOLUCCIO (halkan Donna Floridának) (Hamarosan kiderül, hogy igaz barátja
vagyok-e.)

FLORIDA (félre) (Én ezt nem értem.)

PAOLUCCIO Mielőtt elindulnánk, Don Gasparo szeretné, ha illendőn bocsánatot

kérnénk Don Cicciótól, úgy, ahogy megérdemli; elképzelni sem tudok
bájosabb ötletet. Megyek, hogy jobban értsem, mire készülnek. Donna
Lavinia, biztos lehet benne, hogy mindig állhatatos tisztelője leszek, és
bár nem szabad védekeznem, remélem, hogy rájön majd, milyen
vagyok: lehet, hogy száz nőnek teszem a szépet, de csak egyetlen nőt
imádok, csak neki adom oda szívem, csak őt tisztelem meg az odaadó
szolgálatommal és az őszinte barátságommal. (halkan Donna
Floridának) (Neki a szavakat, magának a szívemet; ez a legjobb módja
annak, hogy eltitkoljam az igazi vonzalmamat.) (el)

TIZENÖTÖDIK JELENET

DONNA LAVINIA, DONNA FLORIDA, DON MAURO.

FLORIDA (félre) (Az igazat megvallva nem nagyon hiszek ebben. Félek, hogy ha
valaki jobban tetszene nekem, mint Don Mauro, és hajlandó volna
nyilvánosan is a hódolóm lenni, azt hiszem, szívesen elfelejteném, hogy
mit jelent a “titokban udvarolni”.)

LAVINIA Ha maga sem akar itt maradni, Donna Florida, és úgy dönt, hogy velünk
utazik, mondja meg nyugodtan, hogy ki üljön magával egy kocsiban.

FLORIDA Hagyom, hogy a ház úrnője csinálja meg a beosztást.

LAVINIA Akkor tehát így lesz: maga, Don Paoluccio, Don Mauro és Don
Eustachio.

FLORIDA És maga a férjével utazna?

LAVINIA Őt is odaadom, ha akarja.

FLORIDA Túlságosan nagylelkű, asszonyom. Eszem ágában sincs elvenni a

lovagját, még kevésbé a férjét. (el)

TIZENHATODIK JELENET

DONNA LAVINIA és DON MAURO

LAVINIA Hallja, Don Mauro? Mit szól hozzá?

MAURO Nem ítélkezhetem mások gyengesége felett. Nekem is van min
javítanom...

LAVINIA Maga nagyon óvatos, lovag.

MAURO Szeretnék az lenni, de egyelőre csak azt tudom, hogy nem vagyok elég
szerencsés.

LAVINIA Miért panaszkodik a szerencséjére?

MAURO Mert olyanra pazaroltam a figyelmemet, aki ezt egyáltalán nem

értékelte.

LAVINIA És velem bánhattak volna rosszabul?

MAURO Mindig ezek a végzetes párosítások...!

LAVINIA Néha azért jól is alakulhat...

MAURO Az evilági események a jó és a rossz, az öröm és a bánat sajátos

kombinációi.

LAVINIA Hála Don Paoluccio hűtlenségének, visszakaptam a szabadságomat.

MAURO És hála Donna Florida gőgjének, nem vagyok már láncra verve.

LAVINIA Örökre szabad akar maradni?

MAURO Lehet, hogy eljön az idő, amikor szívesen megkóstolnám egy

kellemesebb szolgálat édes ízét.

LAVINIA Szerencsés az a nő, aki megismerheti a maga érdemeit, és élvezheti a

barátságát.

MAURO Az ön jósága egy sosem tapasztalt boldogság reményére jogosít.

LAVINIA Elég, Don Mauro, legyen szíves, utazzon az én kocsimban.

MAURO Ahogy parancsolja.

LAVINIA Sajnálja, hogy elveszíti Donna Floridát?

MAURO Csak annyira, amennyire egy beteg sajnálja, hogy már nem lázas.

LAVINIA (nevet) Csodálatos! Menjünk. (el)

MAURO Lenyűgöz ez a hölgy... (el)

 TIZENHETEDIK JELENET

Lugas, fűvel benőtt székek, egy közülük középen

DON GASPARO, DONNA FLORIDA, DON PAOLUCCIO, DON RIMINALDO, DON EUSTACHIO hátul
ülnek; LIBERA és MENICHINA oldalról; majd DON CICCIO és ZERBINO

ZERBINO Legyen szíves, jöjjön velem.

CICCIO Te vagy az, aki megette a süteményeket.

ZERBINO Az úrnő már megbocsátott, uraságod is bocsásson meg nekem.

CICCIO Megbocsátok, azzal a feltétellel, hogy hozol még egy kis süteményt.

ZERBINO Bízza csak rám, meglesz.

CICCIO Ezek mit akarnak tőlem?

ZERBINO Bocsánatot akarnak kérni azért, amit magával tettek. Mindenki ott áll
készenlétben. Foglaljon csak helyet, mindjárt jönnek. (Szerintem még
jobban meg akarják tréfálni, mint eddig bármikor. Én is szeretnék
résztvenni benne, ha lehet.) (el)

CICCIO Ha elégtételt szolgáltatnak, elfogadom, ellenkező esetben megteszem a

szükséges lépéseket... Valójában el kellett volna jönniük hozzám, hogy
nálam kérjenek bocsánatot, de örülök, hogy nem látják, hogyan élek;
nem áll módomban fogadni őket. Jobb, hogy nekem kellett idejönnöm.
(leül) Jaj, nehogy azt higgyék, hogy ostoba vagyok! A végsőkig kitartok
az igazam védelmében, és azt sem bánnám, ha megsérteném Don
Gasparót... de hozzá mégiscsak átjöhetek néha vacsorázni, úgyhogy
jobban teszem, ha szenvedek, és megelégszem azzal, ami jut nekem.

GASPARO Kedves Don Ciccio, én mint házigazda és a maga jóbarátja a többieket

megelőzve jövök magához, hogy bocsánatot kérjek a tréfáért, amit
maga ellen elkövettünk és amellyel megbántottuk; kérem, hogy a jó
barátság jeléül ebédeljen velünk minden nap, amíg csak tart ez a
nyaralás.

CICCIO (egyre kényelmetlenebb ülnie) Örülök a bocsánatkérésnek, és a jó

barátság jeléül elfogadom a felajánlott kedvességet: amíg tart a
nyaralás, mindennapos kosztosuk leszek.

GASPARO (félre) (Ó, értem én, hogy merről fúj a szél!)

FLORIDA Don Ciccio úr, hallom, hogy haragszik mindenkire, de kétlem, hogy
rám is oka lenne haragudni. Ha a nevetés bűn, akkor tényleg bűnös
vagyok, de bocsánatot kérek érte, és hogy bebizonyítsam, mennyire
tisztelem, magát választom minden férfi közül: azt akarom, hogy legyen
 a lovagom, amíg tart a nyaralás.

CICCIO Maguk, nők azt gondolják, hogy büntetlenül sértegethetnek, de az olyan

úriembereket, mint én, egy kicsit jobban illik tisztelni. Hódolok a női
nemnek, hódolok a fiatalságnak, sőt, hódolok az élvezeteknek is, és
elfogadom azt a megtiszteltetést, hogy a lovagja legyek, még akkor is,
ha ezzel esetleg kétségbeesésbe kergetünk másokat.

FLORIDA Én is azt hiszem, hogy valaki nemsokára kétségbeesik...

PAOLUCCIO Itt vagyok én is, Don Ciccio, hogy a bocsánatáért könyörögjek;

szégyenkezve reszketek ön előtt, és alázatosan bocsátatot kérek.
Megígérem a jelenlévő hölgy és a lovagok előtt, akik csúf tréfát űztek
önnel... annak a megbecsülésnek a reményében ígérem, amit sosem
éreztem ön iránt, de hamarosan érezni fogok... megígérem, hogy amíg
itt nyaralunk, ellátom tökéletes spanyol dohánnyal, a legfinomabb
milánói csokoládéval, értékes korfui likőrrel, és különleges velencei
édességekkel.

CICCIO Bár fogalmam sincs, milyen nyelven beszél és mi mindent hordott itt
össze, biztos messziről jött, mindegy, mindent megbocsátok magának.
Jóbarátommá fogadom, és behajtom az ígéretét a dohánnyal, a likőrrel
és a csokoládéval kapcsolatban; nem tudom pontosan, mik ezek, de azt
hiszem, ehető finomságok, és örülni fogok a velencei édességeknek is.

PAOLUCCIO Bravisszimó! Ez ám a méltóságteljes magatartás! Maga olyan, mint

azok a gőgös kasztíliai parasztok, akik katalán karddal mennek ki a
mezőre földet művelni.

CICCIO Parasztok...?

PAOLUCCIO Nyugodjon meg, kedves Don Ciccio, mostanáig csak középszerű

bűnösök alázták meg, de most itt állnak ön előtt a főbűnösök. (a
színfalak felé, ahonnan előlép majd a két nő) Gyertek, ti vakmerők, ti
elbizakodottak, ti rosszindulatúak, gyertek, és kérjetek bocsánatot Don
Cicciótól a szemtelenségetekért. Egy ilyen férfit nem a karjánál, hanem
a szívénél kell megkötözni, kérjetek tőle bocsánatot; mondjátok
utánam...

MENICHINA (halkan Liberának) (Nem bírom ki nevetés nélkül.)

LIBERA (halkan Menichinának) (Tarts ki, majd utána nevetünk.)

PAOLUCCIO Don Ciccio úr...

MENICHINA Don Ciccio úr...

PAOLUCCIO Bocsánatot kérünk...

LIBERA Bocsánatot kérünk...

PAOLUCCIO És sajnáljuk, hogy nem teljesítettük...

MENICHINA És sajnáljuk, hogy nem teljesítettük...

PAOLUCCIO Nem teljesítettük a kötelességünket...

LIBERA A kötelességünket...

PAOLUCCIO És megígérjük...

MENICHINA Megígérjük...

PAOLUCCIO Hogy amíg véget nem ér a nyaralás...

LIBERA Amíg véget nem ér a nyaralás...

PAOLUCCIO Mindig kimossuk...

MENICHINA Kimossuk...

PAOLUCCIO A fehérneműjét...

MENICHINA A fehérneműjét...

PAOLUCCIO Alázatos szolgája, Don Ciccio úr.

LIBERA Alázatos szolgája, Don Ciccio úr.

PAOLUCCIO Alázatos szolgája, Don Ciccio úr.

MENICHINA Alázatos szolgája, Don Ciccio úr.

PAOLUCCIO (Don Cicciónak) Meg van elégedve?

CICCIO Igen is, meg nem is; értem is, meg nem is. Elég, nők vagytok, és én nem
akarok háborúzni a nőkkel. Mossátok csak ki a fehérneműmet, amíg itt
vagyok, és ne beszéljünk többet a dologról.

TIZENNYOLCADIK JELENET

DONNA LAVINIA és az előbbiek

PAOLUCCIO Most magán a sor, Donna Lavinia, hogy kedveskedjen Don Cicciónak.

LAVINIA Fel tudok neki ajánlani egy helyet a kocsimban, ha velünk akar jönni.

CICCIO Hová?
LAVINIA A városba.

CICCIO És mit csinálunk a városban?

LAVINIA Nem tudja, hogy mindenki útra kel, és vége az idei nyaralásnak?

CICCIO Hogyan! Vége a nyaralásnak? Don Gasparo, mit szól ehhez?

GASPARO Csak azt mondhatom, amit Donna Lavinia mondott. A kocsik készen
állnak, máris indulunk, az idei nyaralásnak vége.

CICCIO És a sok ígéret, ami mind a nyaralás végéig érvényes?

PAOLUCCIO Betartjuk a szavunkat. Mindenki addig kötelezte el magát, amíg tart a

nyaralás, de a maga szerencsétlenségére hamar befejeződött.

CICCIO Ez a tréfa még rosszabb, mint az előző volt. Velem nem lehet így bánni.
Esküszöm az égre, elégtételt követelek; ha most elutaznak, tudni fogom,
hogyan érjem utol magukat... (félre) (De ha elmennek, én mit csináljak
itt egyedül?) Ilyen dolgokat tenni bűn. Vagyok, aki vagyok, meg lettem
bántva, és a fenébe is, bosszút akarok állni, elégtételt követelek. (el)

PAOLUCCIO Milyen jó komédiát lehetne írni róla, ha ez mind Velencében történne!

LAVINIA Nem szeretném, ha keresztbe tenne nekünk.

GASPARO Ne aggódjon. Se esze, se ereje nincs hozzá, majd megnyugszik.

LIBERA Szóval tényleg elutaznak?

RIMINALDO Így van; jövőre találkozunk.

LIBERA Én szegény, mindjárt elsírom magam.

MENICHINA Don Paoluccio úr is elutazik?

PAOLUCCIO Mindenki elutazik. Maradjatok itt, kedves nimfák, a pásztor-

szeretőitekkel.

EUSTACHIO Ha megelégedtek Zerbinóval, őt itt hagyjuk.

ZERBINO Jaj, uram, én is jobban boldogulok a városban.

GASPARO Édes lányok, mindent értek; tudom, hogy viselkedjem veletek a

jövőben.
 UTOLSÓ JELENET

DON MAURO és az előbbiek

MAURO Uraim, találkoztam Don Ciccióval, és nagyon szomorú. Fáj neki, hogy
kétszer is kinevették, de az fáj neki a legjobban, hogy nem tudja, mihez
kezdhetne itt egyedül, és mivel másképp nem tud feljutni a városba, ha
nem bánják, elfogadná azt a helyet a kocsiban, amit Donna Lavinia
felajánlott neki.

PAOLUCCIO Nem megmondtam?

GASPARO Jöjjön csak, jöjjön nyugodtan. Na, ezt is elrendeztük. Megyek,

megvigasztalom, maguk pedig, uraim, foglaljanak helyet a kocsikban,
amelyek csak magukra várnak. (el)

LAVINIA Válasszon, Donna Florida: kihez van kedve?

FLORIDA Nincs senki, aki velem akarna utazni? Don Mauro?

MAURO Egy eldobott lovag nem vágyhat arra a tisztességre, hogy szolgálja
magát. Mentsen fel, asszonyom, mások méltóbbnak találnak magukhoz.

FLORIDA Don Paoluccio, megteszi nekem ezt a szívességet?

PAOLUCCIO Nem tehetem, Donna Florida, tudja, hogy miért.

FLORIDA Az ok, amire hivatkozik, szerintem butaság, ostobaság. Visszautasítani

egy hölgyet, hogy ne derüljön ki az iránta érzett nagyrabecsülésünk, az
sértés a hölgyre nézve; olyan, mintha méltatlan volna arra, hogy
udvaroljanak neki. Nyilvánosságra akartam hozni a maga
lovagiasságának szép, fanatikus szabályait, hogy ne tűnjek
nevetségesnek a többiek szemében. Jöjjenek csak, jöjjenek, nekem
mindegy. Ha egyvalaki el is akarja titkolni az irántam érzett tiszteletét,
lesz tíz, aki büszke lesz rá, és magával, messziről jött ember, Itáliában
senki sem fog szóbaállni, ha továbbra is hangoztatja az elveit. (el)

PAOLUCCIO Látják? Most bebizonyítom az állhatatosságomat. Egy erős lélek meg se

rezdül az ilyesmitől; egy kicsit sem érdekel, ha elveszítem ezt a nőt.

MENICHINA Alázatos szolgája, nagyságos asszony.

LIBERA Jó utat, nagyságos asszony.

LAVINIA Viszontlátásra. Vigyázzatok magatokra. És azt javaslom, a ti

érdeketekben, hogy a jövőben ne férkőzzetek ennyire a nyaralók
bizalmába, egyrészt mert kinevetnek benneteket, másrészt mert
kockáztatjátok a nyugalmatokat és a jóhíreteket.
LIBERA Köszönöm a jó tanácsot. De inkább tartsa meg magának.

MENICHINA Jaj, asszonyom, másokban könnyen talál hibát, de vajon a sajátjait látja-
e?

LAVINIA Értem, hogy mire céloznak ezek a kedves hölgyek. Meg akarnak róni a
gyengeségem miatt. Bármennyire is próbáltam palásolni, kiderült. Don
Paoluccio, ennek maga az oka.

PAOLUCCIO Bocsánatot kérek. Büntessen meg érte, megérdemlem. Fosszon meg a

kegyeitől. Átadom a helyemet Don Maurónak; én, az állhatatos, még
ezt az utolsó csalódást is képes leszek elviselni.

LAVINIA Vagyis én is csak annyit érek magának, mint Donna Florida. Don
Paoluccio, azt javaslom, keressen új hazát magának, és változtasson a
szokásain, különben a társasági élcek céltáblája lesz. Mi itt csak a
valódi állhatatosságot értékeljük, egy nemes cél érdekében történő,
fáradságos szolgálatot. Én az állhatatosságommal jutalmaztam volna
magát, amíg csak élek, de maga rábresztett, hogy jobb, ha másképp
gondolkodom. Ne hibáztassa magát, amikor majd azt látja, hogy miután
visszaadtam a maga szabadságát, amire annyira vágyott, a jövőben
minden figyelmemet és minden nemes vágyamat a tisztaszívű Don
Maurónak szentelem.

PAOLUCCIO Lelkem állhatatossága, most ne hagyj el.

LAVINIA Íme, befejeződött a nyaralásunk; sokkal kellemesebb lett volna, ha a

féltékenység és a veszekedések nem zavarják meg; mégis azt mondjuk
majd, hogy boldog volt, ha az emberséges nézőink élvezték.