Giuseppe Verdi:

Traviata

SZEMÉLYEK
Valery Violetta szoprán
Bervoix Flóra mezzoszoprán
Annina szoprán
Germont Alfréd tenor
Germont György, bariton
Alfréd atyja
Gaston vicomte tenor
Douphol báró bariton
D'Obigny márki basszus
Grenvil, orvos basszus
Giuseppe, tenor
Violetta inasa
Küldönc basszus

Violetta és Flóra barátai és barátnői

Történik Párizsban és környékén.

I. FELVONÁS
(Violetta otthona)

VENDÉGEK
(kar az érkezőkhöz)
Késő van, régen elmúlt az éjfél,
Késve jöttök!

FLÓRA KÍSÉRŐI
(kar)
Mi Flóránál voltunk,
Kártyáztunk, elszaladt az idő!

VIOLETTA
Flóra, be kedves, hogy itt vagytok végre,
Így hát teljes a víg társaság.
Gyertek, töltsük el vígan az éjet!

FLÓRA, MÁRKI
Ilyen jókedvű rég volt.

VIOLETTA
Csak így megy!
Míg a mámornak élek, nincs számomra más;
Nem gondolok kínomra hát!

FLÓRA, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK

(kar)
Nincs a bánatra jobb orvosság,
Nincs a bánatra jobb orvosság!

GASTON
(Alfréddal jön)
Íme, Alfréd Germont, drága hölgyem,
Ki önnek már rég hódolója.
Nála hívebb barát nincs a földön.

VIOLETTA
Kedves Gaston, fogadja érte hálám.
MÁRKI
Kedves Alfréd!

ALFRÉD
Ó, Márki úr!

GASTON
(Alfrédhoz)
No látod, - jó barátra és jókedvre lelsz itt.

VIOLETTA
(az inasokhoz)
Kész-e minden?
(a vendégekhez)
Barátaim, csak tessék;
Szálljon a jókedv, és tűnjék a gond!

FLÓRA, ALFRÉD, GASTON, BÁRÓ, ORVOS,

MÁRKI, VENDÉGEK
(kar)
Annyi szent, hogy a köznapi gondot,
S a léleknek árnyát elűzi a bor!
(Asztalhoz ülnek)

VIOLETTA, FLÓRA, ALFRÉD, GASTON, BÁRÓ,

ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK
(kar)
Jókedvben együtt a víg társaság!

GASTON
(Violettához)
Önre gondol csak Alfréd...

VIOLETTA
Ön tréfál!

GASTON
Mikor ön beteg volt,
Eljött minden nap, hogy megtudja, hogy van.

VIOLETTA
Ön túloz, - nem vagyok néki senki!

GASTON
Mégis így volt.

VIOLETTA
(Alfrédhoz)
Higgyem el hát? - Ámde mért?
Meg nem értem...

ALFRÉD
Ó, így igaz!

VIOLETTA
(Alfrédhoz)
Bizony ez nagyon kedves.
(A báróhoz)
Látja báró, ezt még ön sem tette.
A BÁRÓ
Hisz csak egy éve ismerjük egymást.

VIOLETTA
Ő meg öt perce sincsen, hogy ismer.

FLÓRA
(a báróhoz)
Sokkal bölcsebb lett volna,
Hogyha hallgat.

A BÁRÓ
Kellemetlen egy ifjonc!

FLÓRA
Miért? - Látja, én kellemesnek találom.

GASTON
(Alfrédhoz)
Hát te többé ma már meg se szólalsz?

MÁRKI
Majd szóra bírja a szép háziasszony.

VIOLETTA
(Alfrédhoz)
Töltök önnek, mint Hébe.

ALFRÉD
Éljen Hébe, a báj istennője!

VIOLETTA, FLÓRA, ALFRÉD, GASTON, BÁRÓ,

ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK
(kar)
Igyunk hát, igyunk hát!

GASTON
Ejnye báró, se dalra, se versre
Nem talál ilyen ünnepi percben?
(a báró nemet int; Alfrédhoz)
Akkor te!...

VIOLETTA, FLÓRA, ORVOS, MÁRKI

VENDÉGEK
(kar)
Igen, egy dalt nekünk!

ALFRÉD
Múzsa kell a dalhoz...

GASTON
Nézz körül, s megtalálod!

ALFRÉD
(Violettához)
Csak, ha Ön lesz...

VIOLETTA
Jó!

ALFRÉD
Jó? Kész a dal!

MÁRKI
Halljuk, halljuk!

VIOLETTA, FLÓRA, GASTON, BÁR(S, ORVOS,

MÁRKI, VENDÉGEK
(kar)
Halljuk őt, kezdi már!

ALFRÉD
Csak kábítsd, csak kábítsd
A szíved mámorral,
Bízd rá a sorsod a mára!
Mint hajnali szélben a könnyű pára,
Úgy elszáll az ifjúság.
Hát tépj le minden virágot,
A gyorsan tűnő nyárban,
Ott fénylik egy szép szempárban
Feléd a boldogság.
Csak kábítsd a szíved a borral, mámorral,
Csókok közt élvezd a mát!

FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI,

VENDÉGEK
(kar)
Ah, igyunk, fojtsuk borba, mámorba
Lelkünk minden baját!

VIOLETTA
Ti jó barátok, ha vigadni látlak,
Lelkem megenyhül, föléled.
Rút játék, hitvány bolondság az élet; -
Egyetlen jó a kéj!
Az ifjúság gyorsan elröpül,
Mint rózsáról az illat,
És hűvös mélyén a sírnak
Vár ránk a bús, nagy éj.
Hát élvezzünk, ebben a hitvány életben
Egyetlen jó a kéj!

FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI,

VENDÉGEK
(kar)
Ah, csak élvezzünk, koccintsunk,
És víg énekkel
Szépítsük meg ezt az éjszakát!
E mámoros körben, e meghitt fészekben
Érjük meg víg hajnalát!

VIOLETTA
Az élet könnyelmű játék...

ALFRÉD
Amíg a szív meg nem szólal!

VIOLETTA
A "szív" csak játék a szóval...

ALFRÉD
Hát ilyen sors vár rám...
VIOLETTA, ALFRÉD
Csak élvezzünk, koccintsunk, stb.

FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI,

VENDÉGEK
(kar)
Élvezzünk, koccintsunk, élvezzünk, vigadjunk,
És pajzán énekkel szépítsük meg ezt az éjet! stb.
(A szomszéd szobában zene szólal meg)

FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI,

VENDÉGEK, ALFRÉD
Mi ez?!

VIOLETTA
Nem volna kedvük most egy kis tánchoz?

FLÓRA, ALFRÉD, GASTON, BÁRÓ, ORVOS,

MÁRKI, VENDÉGEK
(kar)
Kedves gondolat,
Örömmel táncolunk!

VIOLETTA
Akkor hát menjünk!
(megszédül)
Ó, jaj!

FLÓRA, ALFRÉD, GASTON, BÁRÓ, ORVOS,

MÁRKI, VENDÉGEK
(kar)
Mi történt?

VIOLETTA
Semmi, semmi!

FLÓRA, ALFRÉD, GASTON, BÁRÓ, ORVOS,

MÁRKI, VENDÉGEK
(kar)
Mért nem jön akkor?

VIOLETTA
Csak menjünk!...
(újból elszédül)
Ó, Isten!...

FLÓRA, MÁRKI, GASTON, BÁRÓ, ORVOS,

VENDÉGEK
(kar)
Violetta!

ALFRÉD
Ah, ön szédül?

FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI

Szóljon, mi történt?

VIOLETTA
Kis szédülés... elmúlik...
És... most a táncra -
Én is mindjárt ott leszek.

FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI,

VENDÉGEK
(kar)
Ahogy kívánja.
(átmennek a másik terembe)

VIOLETTA
Fáradt vagyok!
(Alfrédot észrevéve)
Ön itt?

ALFRÉD
Szédül-e még, vagy jobban van már?

VIOLETTA
Már jobban.

ALFRÉD
Ó, ez az élet veszélyes Önnek...
Míg meg nem gyógyul,
Könnyelműség így élni!

VIOLETTA
Hogy tudnék másképp?

ALFRÉD
Ha enyém lenne,
Én gondját viselném, - óvnám
A legkisebb széltől is.

VIOLETTA
Mit mondott?
Nem bánt az senkit, vélem mi lesz.

ALFRÉD
Mert önt még nem szerette senki...

VIOLETTA
Senki?

ALFRÉD
Énrajtam kívül!

VIOLETTA
(nevetve)
Hát persze! - Ezt most már
Kérdezni se kellett volna!

ALFRÉD
Kigúnyol?... Van szíve önnek?!

VIOLETTA
Szívem?... Van!... Talán...
De mért kérdi ezt tőlem?

ALFRÉD
Mert hogyha volna,
Akkor most nem tréfálna így.
VIOLETTA
Őszintén mondja?

ALFRÉD
Úgy, amint érzek!

VIOLETTA
És régen szeret már engem?

ALFRÉD
Ó, már egy éve!
A nap még most is szívemben él,
Amikor önt megláttam...
S attól a naptól a vágyam
Új lánggal ég, s fogva tart:
Átjárt a vágy, mely szent, mely végtelen,
Melytől a szívünk,
A szívünk újra éled.
Rejtelmes érzés, rejtelmes, mint az élet:
Boldog, boldog és szenved
Boldog és szenved tőle a szív.

VIOLETTA
Ó, akkor menjen tőlem el.
Szeretni nem tud szívem.
ily lánggal égő érzés -
Bevallom, csak terhes nékem.
Őszintén meg kell mondanom:
Keressen jobbat nálam! -
Ha szerteszáll a mámor
Majd könnyen elfelejt.

ALFRÉD
Ó, Ámor! Rejtelmes érzés
Rejtelmes, mint az élet, stb.

VIOLETTA
Ha szerteszáll a mámor,
Majd könnyen elfelejt engem
Hogyha a mámor szerteszáll, stb.

GASTON
(visszajött a másik teremből)
No lám, itt vannak együtt?

VIOLETTA
Szívekről volt szó...

GASTON
Ha, ha... nem rossz!... Csak rajta!
(Távozik)

VIOLETTA
(Alfrédhoz)
De most kössünk egy alkut:
Szerelemről szót sem!

ALFRÉD
Ahogy kívánja... Megyek!

VIOLETTA
Hát máris elmegy?
(Egy szál kaméliát nyújt át neki)
E szál virág az öné.

ALFRÉD
Enyém?

VIOLETTA
Hogy visszahozza.

ALFRÉD
Mikor?

VIOLETTA
Ha majd a szirma elhull.

ALFRÉD
Nagy ég! Már holnap...

VIOLETTA
Igen, már holnap.

ALFRÉD
A boldogság eláraszt!

VIOLETTA
Még egyszer mondd, hogy szeretsz!

ALFRÉD
Csak téged, ó, csak téged, míg élek.

VIOLETTA
Ó, boldogság.

ALFRÉD
A boldogság eláraszt.

VIOLETTA
Hát elmégy?...

ALFRÉD
Mennék...

VIOLETTA
Nos, menjél...

ALFRÉD
Boldoggá tettél!

VIOLETTA, ALFRÉD
Ég áldjon, ég áldjon!
( Alfréd távozik)
FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI,

VENDÉGEK
(kar; átjönnek a szomszéd teremből)
Odakünn pirkad már a hajnal,
Haza kell indulnunk végre!
Búcsúzunk is már,
Köszönet, gyönyörű szép volt a házi bál!
Köszönjük a vendéglátást,
Pompás volt a házibál!
Vígan farsangol a város,
Zsong a víg ünnep s zaj,
Ezt a remek báli estét
Soha nem feledjük el,
Ah, e fényes éjszakát, míg élünk,
Nem felejtjük el, nem feledjük el.
(Mind elmennek. Violetta magára marad)

VIOLETTA
Különös... különös...
A lelkemben egyre zsong a hangja!...
De mit jelenthet nékem egy komoly érzés?
Felkavart szívem hogy határoz vajon?
Ily boldog nem voltam még soha!
Mily jó, mily szép is lenne
Szeretni szívből, híven! -
Ez csak ér nékem annyit,
Mint játszi, könnyű éltem
Sivár magánya?!

Ó, hátha ő az álomkép,
Akire várunk híven...
Kit gyakran fest a képzelet
Ezernyi bűvös színben
Ezernyi bűvös színben.
Szava oly lágy, oly gyöngéd,
Hogyan aggódott értem,
Szerelem lázát érzem,
A szívem lángra gyúlt;
Átjár a vágy, mely szent, mely végtelen,
Melytől a szívünk, a szívünk újra éled...
Rejtelmes érzés, rejtelmes, mint az élet:
Boldog, boldog és szenved,
Boldog és szenved tőle a szív!

Bolondság... bolondság...
Mindez csak dőre álom!
Ó, szegény asszony... élsz itt... egymagad, árván -
E lélektelen városi zajban, mit úgy hívnak, hogy
"Párizs"...

Mondd, mire vársz; mondd, kiben bízol?...

A mámor, a kéj az egyetlen éltetőd,
Ó, csak a mámor!

Szabad élet, az csak az élet!

Mámor kelyhe
Csordultig telve,
Csókok lángja kell a vérnek,
Szomjas ajkam gyönyörre vár!
Léha zajban lel minden hajnal,
Vígan töltöm mindig az éjszakát!
Táncos lábbal, csókos ajkkal
Szállok én az életen át!

ALFRÉD
(a színfalak mögött)
Átjárt a vágy, mely szent, mely végtelen...

VIOLETTA
Ó! Szerelmem!

ALFRÉD
Melytől a szívünk, a szívünk újra éled;
Rejtelmes érzés, rejtelmes, mint az élet:
Boldog, boldog és szenved,
Boldog és szenved tőle a szív.

VIOLETTA
Bolondság! Bolondság!
Szabad élet, az csak az élet, stb.

ALFRÉD
Vágyam oly végtelen, lángol a szívem!

II. FELVONÁS
1. kép
(Egy Párizs környéki nyaralóban)

ALFRÉD
Őtőle távol nincs semmihez se kedvem!
Már három hónap telt el,
Mióta szép Violettám elhagyta kedvemért
A várost, a pompát, a fényes társaságot,
Hol szépségének hódolt, és rabszolgája lett, ki őt
meglátta;
S e meghitt csendben most elfelejtve mindent
Csupán énértem él.
Itt véle együtt megújul a szívem;
S újra éledve szerelmünknek lángján -
Nem mereng már a lelkünk többé a múltnak árnyán
Szívem sok lázas álmát,
Sóvár szerelmi vágyát
Nem csillapítja semmi más,
Csak tőle ez a szent vallomás!
Azt súgta nekem: "senkivel -
Csak véled, csak véled élhetek!" -
S attól a naptól nálam
Már sem égen, sem itt a földön
Boldogabb nem lehet!
Azt mondta nekem: "senkivel -
Egyedül véled élhetek" -
S attól a naptól nálam
Már sem égen, sem itt a földön
Boldogabb nem lehet.
(Annina átmegy a helyiségen)
Annina, honnan jöttél?

ANNINA
Párizsból, uram.

ALFRÉD
Mért mentél oda?

ANNINA
Így kívánta úrnőm.
ALFRÉD
De mért...

ANNINA
Küldött, hogy lovait és fogatát
Pénzzé tegyem...

ALFRÉD
Ó, mit hallok?...

ANNINA
Költséges itt ilyen magányosan élni!

ALFRÉD
Mért nem szóltál?

ANNINA
Mert megtiltotta úrnőm!

ALFRÉD
Megtiltotta? S mondd, mennyi pénz kell?

ANNINA
Kétezer tallér.

ALFRÉD
Most mehetsz; én Párizsba megyek...
E néhány szóról az úrnő ne is tudjon, -
Hisz még ma mindent jóvá lehet tenni!
Menj! Menj!
(Annina távozik)
Nagy ég! Hogy bánt, hogy szégyellem,
Mily vak voltam, mily dőre!
E hír a lelkem álmait
Mint villám tépte szét!
De csillapodj, büszke szívem,
Talán nincs veszve még ma minden.
Ó, bárcsak még lemoshatnám
Rút vétkem szégyenét,
Rút vétkem égő szégyenét!
(Távozik)

VIOLETTA
(belép Anninával)
És Alfréd?

ANNINA
Párizsba ment el az imént.

VIOLETTA
Mikor jön meg?

ANNINA
Már alkonyatra itt lesz:
Így mondta nekem.

VIOLETTA
Ez furcsa!

GIUSEPPE
(belép; levelet ad át)
Most jött.

VIOLETTA
Jól van!
Egy üzletember jön ma fontos ügyben,
Vezesd be rögtön!
(felbontja a levelet; Giuseppe távozik)
Haha!
Megtudta rejtekhelyem Flóra,
És ma estére bálba hív meg engem!
De rám hiába vár...

GIUSEPPE
(belép)
Egy úr jött önhöz.

VIOLETTA
Az lesz tán, kit várok.
(Int neki, hogy vezesse be)

GERMONT
(belép)
Kegyed Valery kisasszony?

VIOLETTA
Az vagyok!

GERMONT
Alfrédnak apját lássa bennem.

VIOLETTA
Ön?

GERMONT
Könnyelmű fiú, romlásába rohan,
Mert ön megszédítette!

VIOLETTA
Itt én vagyok az úrnő, s e ház az enyém, -
De tán önnek is jobb lesz, hogyha most távozom...

GERMONT
Mily büszke! Ámde...

VIOLETTA
Félrevezették, látom.

GERMONT
Birtokát készül átírni önre.

VIOLETTA
Eddig még nem merte, nem engedném.

GERMONT
És miből élnek?

VIOLETTA
E lépésről senki se tud még...
Ön lásson tisztán!
(Átnyújt egy írást)
GERMONT
Ó, igaz lenne?
Hisz ebből látom, hogy ön pénzzé tesz mindent...
Ó, a múltja, Ó, bárcsak az ne volna!

VIOLETTA
Annak már vége!
Szívem Alfrédé; s az Isten megbocsájt,
Ha tiszta szívből várom.

GERMONT
Látom, hogy jó a szíve.

VIOLETTA
Mily jól is esnek e kedves szavak, nékem...

GERMONT
Én jó szívét most nagy áldozatra kérem.

VIOLETTA
Ó, nem, ne szóljon!
Rettentő dolgot kérne tőlem, érzem! -
Ó, hisz tudtam, sejtettem...
Túl boldog volt a szívem.

GERMONT
Alfrédnak apja most mindkét drága gyermekének
sorsát kéri Öntől.

VIOLETTA
Mind a kettőt?!

GERMONT
Igen! -
Tán mint az égi angyalok,
Lányom oly szép, oly tiszta, -
Ám hogyha Alfréd itt marad,
S nem térne hozzánk vissza:
Lányom jövendő párját
Eltiltja tőlünk apja,
S meghiúsul a házasság,
Mi néki boldogságot adna.
Ó, ne taszítson porba hát
Egy tiszta lelkű lányt,
Ó, ne taszítson porba
Egy tiszta lelkű lányt;
Mit kérek, ó, nem tagadhatja meg!
Ó nem, az nem lehet, nem, nem.

VIOLETTA
Ah, már értem, azt óhajtja,
Hogy tőle egy időre megváljak...
Fájni fog majd, ám hogyha meg kell...

GERMONT
Többet kérek ennél!

VIOLETTA
Szent ég! Még többet kíván?
Hisz túl sok ez is!
GERMONT
Ám nem elég!

VIOLETTA
Tán mindörökre hagyjam el Alfrédot?

GERMONT
Ezt kérem!

VIOLETTA
Ó, nem! Ó jaj! Ó nem!
Ó, ha tudná, míg csak élek,
Érte mily nagy lázban égek...
Rajta kívül senkim sincsen,
Ó a földön nékem minden...
Alfréd szent esküt tett nékem:
El nem válunk többé már!
Ő, ha tudná, hogy már régen
Gyilkos kórtól sorvad éltem;
Síri árnyak nyúlnak már értem,
És most őt is elveszítsem?
Ennyit mégsem kérhet tőlem,
Ennyit mégsem kérhet tőlem.
Jöjjön akár - inkább jöjjön a halál -
Úgy jöjjön százszor inkább a halál!

GERMONT
Mit kérek: súlyos áldozat,
De hallgasson most énreám:
Látja, ön bájos és ifjú még,
Szép lassan...

VIOLETTA
Elég! Egy szót se! Már értem!
Ó, az nem lehet, hogy én őt elfeledjem...

GERMONT
Legyen hát;
Ám a férfi szíve változó...

VIOLETTA
Nagy Isten!

GERMONT
Egy szép nap, hogyha messze száll
A szívük forró vágya
És gyorsan jő az unalom,
Akkor mi lesz, mit gondol?
Ó, hol lesz már a boldogság,
Majd könnyes szemmel virraszt,
Hisz még az ég sem nyújthat
Önnek semmiféle vigaszt.

VIOLETT?
Ah, igaz; ah igaz!

GERMONT
Ó, hagyja, hagyja veszni azt,
Mi dőre csábos álom.

VIOLETTA
Ah igaz, igaz!

GERMONT
Ön legyen majd az angyal
Ki megóvja családom.
Violetta, higgyen énnekem,
Még nem késő tehát
Az ég sugallja, gyermekem,
Az ég sugallja, gyermekem...
Az ég, mely ajkamnak ilyen szókat ád!

VIOLETTA
Mily szörnyű kín, mely a lelkemre támad;
Mily gyorsan jő boldog éltemre bánat!
És hogyha tán megbocsát nékem Isten -
Itt lenn a földön nincs irgalom,
Nékem e földön nincs irgalom!

GERMONT
Ön legyen hát az angyal,
Kit családom áld,
Az, kit majd a családom áld.

VIOLETTA
Ah! Lányának mondja meg:
Éljen csak boldogan!
Így dönt egy másik nő,
Kin balsors átka van...
Volt még egy fénysugár,
Az egyetlen vigasz, mi rá várt,
Azt néki áldozza, és vége már,
Vége már!

GERMONT
Sírsz hát, sírsz hát, boldogtalan?
Sírsz hát, sírsz hát, most látom végleg...
Most látom végleg, milyen nagy áldozat...
Milyen nagy áldozat, mit tőled kérek.
Lelkemben érzem én gyötrelmes kínod;
Bátorság, és jó szíved győzni fog!

VIOLETTA
Lányának mondja meg:
Éljen csak boldogan!
Így dönt egy másik nő,
Kin balsors átka van... stb.

GERMONT
Most már látom végleg,
Milyen nagy az áldozat,
Mit tőled kérek.
Lelkemben érzem én
Gyötrelmes kínod... stb.

VIOLETTA
Mit kell tennem?

GERMONT
Mondd azt, hogy már mást szeretsz.

VIOLETTA
Nem hiszi el!

GERMONT
Hát szökjél!

VIOLETTA
Rámlel úgyis!

GERMONT
Nos hát?...

VIOLETTA
Mint lányát, mint lányát öleljen meg,
Bátrabb leszek talán...
Fiát ma visszakapja,
De félek majd, hogy szenved.
Itt várjon kérem, és álljon fia mellett.

GERMONT
Mit fogsz tenni?

VIOLETTA
Ön ellenezné biztos, ha tudna róla.

GERMONT
Drága lélek, és teérted mit tehetnék?
Mondd, mit tehetnék, ó, drága létek?

VIOLETTA
Halál, -
Halál, ha végre elragad,
Hogy ő rám ne szórjon átkot,
Csak arra kérem mondja meg,
Mily szörnyű kínban látott.

GERMONT
Nem, drága lélek, meg ne halj!
Csak élj hosszú, boldog éltet,
S e fájón hulló könnyekért '
Az ég megjutalmaz téged.

VIOLETTA
Hadd tudja meg, hogy szívem
A sírig érte lángolt:
És hogy csak érte hoztam én
E szörnyű áldozatot.

GERMONT
E fájó könnyek árát
Az ég megadja néked,
És akkor majd az áldozat
Már nem hiába volt; nem, nem!

VIOLETTA
Valaki jő, most menjen!

GERMONT
Örökre hála néked!

VIOLETTA
Most menjen!
Többé nem látjuk egymást.
Óvja az Isten!

GERMONT
Óvja az Isten!
Ég áldja!

VIOLETTA
Hadd tudja meg, hogy szívem
A sírig érte lángolt,
És hogy csak érte, érte volt...
Ég áldja!

GERMONT
Ég áldja!

VIOLETTA, GERMONT
Boldogan éljen, és áldja az ég!
(Germont távozik)

VIOLETTA
(Néhány sort ír Douphol bárónak)
Adj hát erőt, nagy Isten!
(Csenget)

ANNINA
(belép)
Kéretni tetszett?

VIOLETTA
Igen.
Vidd kérlek el most ezt a levelet.

ANNINA
(megnézi a címzést, meglepetten)
Ah!

VIOLETTA
Egy szót se!... Máris indulj!
(Annina távozik)
Most akkor írok néki...
Mit mondjak hát?...
Hogy elszorul a szívem...

ALFRÉD
(belép)
Mit írsz?

VIOLETTA
(elrejti az írást)
Semmit.

ALFRÉD
Hisz írtál!

VIOLETTA
Nem, nem...

ALFRÉD
Zavartnak látszol; de mondd, kinek írtál?
VIOLETTA
Neked!

ALFRÉD
Add ide akkor!

VIOLETTA
Jó, de nem most...

ALFRÉD
Megbocsátasz, de kissé rossz a kedvem.

VIOLETTA
Mi baj?

ALFRÉD
Apám eljön hozzánk.

VIOLETTA
Talán láttad?

ALFRÉD
Még nem. -
Szigorú hangon írt ma nekem:
Most ide várom...
Megszeret majd, ha meglát!

VIOLETTA
Most mégse lásson engem,
Ó, engedj kérlek mennem,
Szólj te véle!
Aztán majd én kérem meg őt,
Nem választ tán kettőnket el,
Boldogan élünk, boldogan élünk,
Mert lám te szeretsz,
Te szeretsz, jó Alfréd.
Ó, mondd hát, ugye így van, hogy szeretsz...
Ó, Alfréd, hogy szeretsz,
Jó Alfréd, ugye igaz?...

ALFRÉD
Imádlak!
Ó, te sírsz hát?

VIOLETTA
Ó, hagyd,
Oly jólesik a sírás,
A könny megenyhít!
No látod, minden elmúlt...
Hisz látod, nevetek máris!
Látod, látod...
(A kertbe mutat)
Ott leszek, rejtve jól...
Melletted mindig,
Mindig, mindig ott leszek!
Alfréd, ó Alfréd! Ó, hogy szeretlek téged!
Alfrédom, úgy szeress, mint téged én szeretlek!
Ég áldjon!
(Távozik)

ALFRÉD
Ah, értem ég a szíve
Ily heves lánggal! -
Úgy látom, későre jár;
Tán apám el se jön ma...

GIUSEPPE
(sietve belép)
Úrnőm elment a házból,
Ott künn várta egy hintó;
Sebesen hajtat,
Az útiránya Párizs! -
Annina régebben, őelőtte eltűnt!

ALFRÉD
Tudom, ne aggódj!

GIUSEPPE
Ki érti ezt?
(Távozik)

ALFRÉD
Tán azért ment a drága,
Hogy pénzzé tegye mindenét?
De Annina nem hagyja majd!
Valaki van a kertben... ki az?

EGY KÜLDÖNC
Ön Germont úr?

ALFRÉD
Én vagyok.

EGY KÜLDÖNC
Önnek küldi ez írást egy hölgy,
Ki hintón nemrég a város felé tartott.
(Átad egy levelet és távozik)

ALFRÉD
Ez Violetta!...
Mért reszket úgy a szívem?
Tán csak azt kéri, hogy kövessem én is...
ügy félek... nagy ég... csak bátran!
(Olvassa a levelet)
"Kedves Alfréd, mire megkapod ezt az írást..."
Ah!
(Szembetalálkozik apjával)
Édes, jó apám!

GERMONT
Jó gyermekem! Ó, mennyit szenvedsz!
Töröld le könnyed, s légy újra
Úgy mint régen, az én büszkeségem!

Hát nem él szívedben már

Az a napsütötte föld,
Merre minden üdezöld,
Merre dajkád dala szállt?
Ahol balzsamos a lég,
Ahol tündöklő az ég,
Lelked elfeledte, mondd,
Azt a régi-régi hont?
Gondolj vissza, hogy mily szép volt a selymes-puha
rét,
Ahol hallgattad a pásztorok csöndes énekét;
A te elhagyott hazád
Most is híven vár reád,
Jöjj vissza hát, ó jöjj, fiam, jöjj vissza hát!

Fiam, hogyha sejtenéd,

Mennyit sírt szegény apád,
Sok-sok hosszú éjen át,
Mennyit sóhajtott feléd!
Örök búbánatban él,
Fejét ellepte a dér,
Téged oly epedve vár,
Nincsen egy jó napja már.
De ha föltámadna benned a lelkiismeret,
Ó, ha visszatérnél hozzá, ki oly nagyon szeret...
Akkor boldog lesz apád,
És az ég százszor megáld!
Jöjj vissza hát, ó jöjj, fiam, jöjj vissza hát!
Nos, jöjj, fiam! Ah, akkor meggyógyul apád
S az ég megáld! Jöjj vissza már,
Nos jöjj, fiam!
Semmi válaszra nem méltatsz engem?

ALFRÉD
Tépi-marja a lelkem gyilkos méreg.
Hagyjon engem...

GERMONT
Jöjj vélem...

ALFRÉD
Bosszút állok!

GERMONT
Ó, ne várass, no jöjj hát,
Jöjj vélem!

ALFRÉD
No várj, Douphol!

GERMONT
Nem hallgatsz rám?

ALFRÉD
Nem!

GERMONT
Így hát hiába találtam rád?

ALFRÉD
(Rátalál Flóra meghívójára)
Ott lesz a bálban...
Bosszút állok ott e szégyenért!
(Sietve távozik)

GERMONT
Mit mondasz?
Ó, állj meg!
2. kép
(Bál Flóránál)

FLÓRA
Egy kis álarcos mókát fogunk látni, a rendezője
Gaston...
Violetta s Alfréd is eljön talán...

MÁRKI
(belép)
Tudják-e már, mi újság?
Violetta s Alfréd közt mindennek vége!

FLÓRA, ORVOS
Ne mondja!

MÁRKI
Már közénk a báróval jön majd.

ORVOS
Még tegnap láttam őt,
Oly boldognak látszott!

FLÓRA
Kis csöndet! Nem hallják?

FLÓRA, ORVOS, MÁRKI

Jönnek már a maszkok.

HÖLGYVENDÉGEK
(kar; cigánynőknek öltözve)
Cigányvér a mi vérünk,
Az országúton élünk,
A puszta minden lánya a csillagokba néz.
Ha sorsod tudni vágysz előre,
Add csak a kezed!
Megjósoljuk mi majd belőle,
Hogy mi lesz veled.
A sors titkát föltárja nekünk a puszta kéz.
Ha sorsod tudni vágyol, csak adjad a kezed,
Megjósoljuk mi abból, hogy mi lesz veled.
A jövőt nekünk kitárja a puszta kéz! -
No lássuk!
(Flóra kezét vizsgálják)
Önnek, asszonyom, túl sok vetélytársa van még...
(A márki kezét vizsgálják)
A hűség útjáról gyakran
Lelép a márki úr!

FLÓRA
(a márkihoz)
Hát másnak is tesz szépet?
Nos jó, majd lakol érte!

MÁRKI
(Flórához)
Ej, már ez mégsem járja:
Ily dőreségben hisz!?
FLÓRA
Hogy ily megvénhedt róka
Még a tilosban járjon!
No, márki úr, csak várjon,
Még pórul jár ezért!

FLÓRA, ORVOS, MÁRKI, CIGÁNYNŐK

(kar)
Hát szent legyen a béke,
A múltra hulljon fátyol,
Ne bolygassuk, mi rég volt,
Az élet lám, oly szép!
(Gaston és mások spanyol matador- és picador-
jelmezben jönnek)

FÉRFIVENDÉGEK
(kar)
Madrid városában matadorok voltunk,
Fújó vad bikával szembeszállni szoktunk.
Most is cirkuszunk ezernyi népe vár ránk,
Tombol majd lovunk és száll könnyű dárdánk!
Nőért mindenre készen a lelkünk,
Dalban zengjük mi sok hősi tettünk.

FLÓRA, ORVOS, MÁRKI, HÖLGYVENDÉGEK

(kar)
Pompás lesz, rajta, kezdjétek el hát,
Ezt a hős regét hadd halljuk!

GASTON, FÉRFIVENDÉGEK
(kar)
Dalra fel hát!

Élt az ősi Biscayában .

Jó Piquillo, hős legény,
Vad bikákkal küzdött bátran,
Karja, szíve kőkemény.
Égett ő egy ifjú lányért,
Ostromolta lángolón,
Lánynak ám a szív csak játék,
Így szólt hozzá egy napon:
"Szúrj le öt bikát még ma estig
Ott a cirkusz fövenyén;
Hogyha mind megölve fekszik,
Akkor párod leszek én!"
Jól van, szólt a bátor bajnok,
Lóra pattant, síkra szállt,
S mire a nap az éjbe hajlott,
Porba sújtott öt vad bikát!

FLÓRA, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK

(kar)
Ily nagy hősnek nincsen párja,
Semmi vésztől nem riad el
És a próbát jól megállja.
Halni kész a lányért, ha kell.
És a tapsok tengerében
Egybekél az ifjú pár,
És a boldog nászi éjben
Rájuk éden üdve vár.
Szép az, hogyha női szívért
Bátran küzd a hősi kar!
Ámde, most már menjünk innét,
Érjen véget már a dal!
Jól van, kártyát most a kézbe,
Lássuk, hogy a sors mit ád!
Nyer, ki mer és lesz sok pénze,
Kezdjünk játszani, rajta hát!
(Belép Alfréd)
Ez Alfréd! Lám...

ALFRÉD
Én, jó estét!

FLÓRA
S Violetta?

ALFRÉD
Nem tudom.

FLÓRA, GASTON, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK

(kar)
Nem búsul érte, brávó!
A kártya vár reánk!
(Violetta belép a báró karján)

FLÓRA
( Violettához)
Ó, milyen kedves vendég!

VIOLETTA
Nem tudtam ellenállni.

FLÓRA
Köszönöm önnek, báró, hogy megtisztelte házam!

A BÁRÓ
(halkan Violettához)
Germont van itt!
Ön is látja?

VIOLETTA
Szent Isten, eljött!
Már látom!

BÁRÓ
De én azt kérem Öntől,
Hogy szót se szóljon hozzá...
Még egy szót se!
Még egy szót se!

VIOLETTA
Mért is, ó, mért is jöttem?!
Ó, el ne hagyj, Istenem, el ne hagyj!

FLÓRA
( Violettához)
Ülj ide mellém, hadd hallom,
Igaz, mit mond a fáma?

ALFRÉD
 (a kártyaasztalnál)
Egy dáma!

GASTON
Újra csak nyertél!

ALFRÉD
Fortuna fogja pártul,
Kit Ámor átka üldöz...

GASTON, MÁRKI, VENDÉGEK

(kar)
Mindig csak ő a nyertes!

ALFRÉD
Nyerek ma este, érzem,
S ha lesz majd jó sok pénzem,
Szelídebb tájra térek,
Hol boldogabb az élet.

FLÓRA
(Alfrédhoz)
Egyedül?

ALFRÉD
Nem, nem!
Csak azzal, ki vélem volt ott eddig,
Aztán meg eltűnt.

VIOLETTA
Nagy Isten!

GASTON
Ne bántsd szegényt!

BÁRÓ
(Alfrédhoz)
Uram!

VIOLETTA
(halkan a báróhoz)
Vagy hagyja őt, vagy megyek!

ALFRÉD
Nos, báró úr, mit óhajt?

BÁRÓ
A kártya úgy kedvez önnek,
Hogy kedvet kaptam én is...

ALFRÉD
Úgy? Kezdjük hát, ha tetszik.

VIOLETTA
Mi lesz ma itt?! A vérem megfagy!
Ó, el ne hagyj, Istenem, el ne hagyj!

BÁRÓ
Száz arany lesz a tétem...

ALFRÉD
Fölteszek én is százat...

GASTON
Egy ász... egy dáma...
(Alfrédhoz)
És nyertél!

BÁRÓ
Úgy kétszáz!

ALFRÉD
Dupla vagy semmi!

GASTON
Egy négyes... egy hetes...

ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK

(kar)
Nyert ismét!

ALFRÉD
Akkor hát újra nyertem...

GASTON, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK

(kar)
Csodálatos, a kártyán
Ma nem nyer más, csak Alfréd!

FLÓRA
Fizeti már a báró
Egy nyári laknak árát!

ALFRÉD
(a báróhoz)
Folytassa csak!

FLÓRA
De kész az asztal,
Hát menjünk!

GASTON, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK

(kar)
Hát menjünk!

VIOLETTA
(magában)
Mi lesz ma itt? A vérem megfagy!
Ó, el ne hagyj, Istenem, el ne hagyj!

ALFRÉD
(a báróhoz)
Folytassuk, hogyha tetszik...

BÁRÓ
Nincs módunk erre sajnos,
De később visszatérhetünk...

ALFRÉD
Én tartok bármi tétet!

BÁRÓ
Kövessük őket,
Aztán...

ALFRÉD
Csak rendelkezzék velem!
Menjünk!

BÁRÓ
Menjünk!
(Mindenki távozik, majd Violetta visszatér)

VIOLETTA
Titkon kértem őt egy szóra,
Ó, ha nem jön, ha meg se hallgat...
Jönnie kell!
De hátha vak dühét
Nem csillapítja hangom...

ALFRÉD
(belép)
Engem hívott?...
Nos, mit óhajt?

VIOLETTA
Menjen kérem most e helyről!
Attól félek, bajba jut még...

ALFRÉD
Értem, értem... ámde hagyja!
Ilyen gyáva mégse volnék...

VIOLETTA
Ó, nem, hisz tudom!

ALFRÉD
Nos hát, mi van még?

VIOLETTA
Itt a báró, s attól félek...

ALFRÉD
Élet vagy halál a tétünk! -
És ha ő lesz majd, ki meghal,
Akkor egycsapásra elvész
Pártfogója és szerelme! -
Ez, mi önt a porba sújtja...

VIOLETTA
Ám a gyilkos, hátha ő lesz! -
Higgye el, csak ettől félek.

ALFRÉD
Élek, halok, - mindegy önnek!

VIOLETTA
Ó, de menjen, és még e percben!

ALFRÉD
Elmegyek, de esküdj nékem
Hogy te vélem jössz, hogy vélem jössz most,
Bárhová is menjek.
VIOLETTA
Ó, nem, csak ezt nem!

ALFRÉD
Úgy?! Csak ezt nem?

VIOLETTA
Feledj el engem, vess meg engem,
Hagyj el engem, menj el innen, s rám ne gondolj!
El kell válnom tőled, erre esküt tettem.

ALFRÉD
Kinek? Beszélj! Mondd ki végre!

VIOLETTA
Annak hát, ki joggal kérte.

ALFRÉD
Tán Douphol?

VIOLETTA
Ő!

ALFRÉD
Joggal kérte?

VIOLETTA
Úgy van. Joggal!

ALFRÉD
(Kiáltva)
Jertek be mind!
(Valamennyien bejönnek)

FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI,

VENDÉGEK
(kar)
Hívtál minket? - Szólj, mi történt?

ALFRÉD
Ezt a nőt itt láthatjátok...

FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI,

VENDÉGEK
(kar)
Kit? Violettát?

ALFRÉD
De hogy mit tett, nem tudjátok!

VIOLETTA
Ó, hallgass!

FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI,

VENDÉGEK
(kar)
Nem!

ALFRÉD
Értem, ki úgy szerettem őt,
Minden javát eladta...
S a gyáva, hitvány, becstelen
Az volt, ki elfogadta!
Ám nyílik végre alkalom
Eldobni ezt a terhet
Ím, ezért tanúsítni jertek,
Mind tanúsítni jertek,
Hogy én kifizetem ma őt!
(Nyereményét Violetta lába elé dobja)

GASTON, VENDÉGEK
(kar)
Ó, szörnyű szégyen, hogy merted ezt tenni?!
Ez érző gyönge nőt így tönkre tenni!
Nemtelen férfi, ki asszonyra támad,
Itt köztünk nincs helyed,
El, tova hát! Menj, menj, menj, távozz hát!

GERMONT
(Tanúja volt az előbbi jelenetnek)
Ily bőszült férfit csak szégyen érhet,
Ki durva szóval egy asszonyt sért meg!
Ó, hol vagy, gyermekem?
Alfréd, ez nem te vagy,
Tebenned föl nem ismerem a régi jó fiút!
Gyermekem, hol vagy? Ó, ez nem Alfréd,
Nem lelem föl már soha
Fiam, a régi jó fiam.

ALFRÉD
Ó, jaj, mit tettem...
Rettentő szégyen...
Elvakult vágyam,...
Féltékenységem...
Gyötörte lelkem...
Nem voltam észnél...
S ő többé nékem
Meg nem bocsát!
Kerülni vágytam, sehogy se tudtam
Követtem végül
Haragra gyúltan,...
Most minden arcról
Megvetés árad;
Kegyetlen bánat
Szívembe mar!

FLÓRA, GASTON, ORVOS, MÁRKI, VENDÉG

(kar)
Ó, mennyit szenvedsz, de légy erős!
Lám, osztjuk véled, mi néked fáj.
Sírjad ki köztünk szemednek könnyét,
Fájdalmas búdra itt vigasz vár.

GERMONT
Én látom csak, mennyi jóság és hűség
Rejlik e vérző, e megtört szívben,
Láttam a kínját és hősi tettét
És mégis hallgat némán e száj.

BÁRÓ
(Alfrédnak)
Ön megbántott egy hölgyet
És gyáva módon vágott
Az arcába durva sértést!
Hogy merte tenni, majd felel érte,
Meglátjuk akkor lesz-e ily nagy hős,
Hogyha majd vélem porondra áll! ,

VIOLETTA
Ó, Alfréd, Alfréd, hogy én mit érzek,
Te meg se tudhatod, amíg csak élek...
Ha szíved sejtené, hogy én mit szenvedek,
Ez átkos gyűlölet nem törne rám! _
De eljön egykor, hogy ezt is értsed,
Hogy mint szeretlek,
Akkor tán megérzed...
Az Isten adjon tenéked vigaszt,
Néked akkor adjon vigaszt,
Adjon vigaszt majd az ég.
Ah, mert szívem síron túl is
Érted, érted ég!

FLÓRA, GASTON, ORVOS, MÁRKI,

VENDÉGEK
(kar)
Mennyit szenved szegény!

ALFRÉD
Ó, jaj, mit tettem, elborzadok!
Ó jaj! Mit tettem, rettentő szégyen.
Elvakult vágyam, féltékenységem, stb.

BÁRÓ
No, majd meglátjuk, mily hős lesz akkor,
Ha síkra száll, majd ha vélem síkra száll!

GERMONT
Én látom lelkét, hűséges szívét,
És mégis hallgatok,
Mégis, lám, nem szól e néma száj.

FLÓRA, GASTON, ORVOS, MÁRKI,

VENDÉGEK
(kar)
Sírd köztünk el a búd!
Sírd, csak sírd keblünkön el a búd!
Ha fáj a szíved, csak sírj,
Nékünk is fáj, mi szívedben ég,
Megosztjuk véled, mi néked fáj.
Ah, mennyi bú, de mégse csüggedj,
Mi osztjuk véled azt, mi fáj.
Ah, köztünk sírd el azt, ami fáj!

III. FELVONÁS
(Violetta otthona)

VIOLETTA
Annina?
ANNINA
Mit parancsol?

VIOLETTA
Aludtál? -
Mennyit fáradsz!

ANNINA
Ó, megbocsásson...

VIOLETTA
Adj egy kortyot innom...
És nézd meg, felkelt-e már a nap?

ANNINA
Már hét óra!

VIOLETTA
Egy kis napsugárra vágyom.

ANNINA
(félrehúzza a függönyt, kinéz az ablakon)
Jön Grenvil doktor úr.

VIOLETTA
A hű barátom! -
Hadd kelek föl, - ó, segíts!
(belép az orvos)

VIOLETTA
(Grenvilhez)
Mily jó is ön, hogy nem felejt el engem...

AZ ORVOS
Nos, hogyan érzi magát?

VIOLETTA
Szenved a testem, de a lelkem nyugodt.
Egy lelkipásztor járt itt,
Ki vigaszt nyújtott. -
Ó, a tiszta hitben
Enyhülést talál, ki szenved.

AZ ORVOS
Hogy telt az éjjel?

VIOLETTA
Szép csöndes volt az álmom.

AZ ORVOS
Bátorság tehát,
Gyógyulása nem lehet messze most már.

VIOLETTA
Ezt mondja minden orvos,
Ha már semmi se használ...

AZ ORVOS
Ég áldja, jövök ismét!
VIOLETTA
Gondoljon majd rám!

ANNINA
(halkan)
Doktor úr, csak nincs baj?

AZ ORVOS
Pár óra még, és elhagyja őt az élet!
(Távozik)

ANNINA
Legyen erős...

VIOLETTA
Mondd, milyen ünnep van ma?

ANNINA
Megbolondult a város, most van a farsang!

VIOLETTA
Ó, míg a többi vígad,
Tudja Isten, hány van, kit ínség gyötör...
Nézd csak meg, mennyi pénzünk van még.

ANNINA
Már csak húsz tallér.

VIOLETTA
Osztogass szét a szegények közt tízet!

ANNINA
Mi marad akkor önnek?...

VIOLETTA
Ó, annyi nékem elég.
Nézd meg majd, jött-e levelem?

ANNINA
És ön?...

VIOLETTA
Nyugodt lehetsz. -
Siess csak, arra kérlek!
(Annina távozik.
Elővesz egy levelet és olvassa)
"Megtartotta, amit ígért!
A párbaj lezajlott...
A báró megsebesült,
De már gyógyul;
Alfréd idegen földön van...
Felfedtem előtte az áldozatot,
Amit értünk hozott.
Ő visszatér Önhöz.
Bocsánatáért én is eljövök.
Ápolja magát!
Megérdemli a boldogabb jövőt.
Georges Germont."
Már késő!
Csak várok, csak várok,
Soha el nem jönnek!
 (A tükörbe téved a tekintete)
Mily elgyötört az arcom...
És az orvos mégis azt mondja, hogy bízzak!
Ó, semmi kétség; minden reménynek vége!
Ég véled, boldog órák
Rég elszállt szép álma...
Oly halvány az orcám,
A szívem oly árva!
Ó, mért nem jön Alfréd,
Csak őt várom immár;
Csak rá gondolok,
Kínomra más vigasz nincs már;
Más vigasz... nincs már!...
Ah, Isten, ó, halld meg:
Bűnös lányod sóhajt hozzád,
Fogadd be megtört lelkét -
Ó, mennybéli jóság!
Ó, minden, minden véget ért,
Ó, minden, minden véget ért!
A vígság és a bánat,
Most immár véget érhet.
A sírba engem
E földről nem kísérhet.
A fejfámra nem lesz,
Ki majd könnyet ejtsen.
És nem jelzi sem név,
Sem jel fáradt testem.
Nem jelzi... semmi sem.
Ó, Isten, stb.

FARSANGOLÓK
(kar; a színfalak mögött)
Szóljon a harsona, félre az útból,
Ímhol a szent bika felvonul újból!
Négylábú csodalény, nagyszerű állat,
Rá tarka koszorúk ezrei szállnak.
Nosza, járjunk táncot, járjunk körbe, sorba,
Rajta hát, föl a győzelmi torra,
Ázsia nem látott ily zsíros marhát,
Afrika irigyli busa szarvát!
Álarcos utcanép, éljen a móka,
Szent bika ünnepén, zengjen a nóta!

ANNINA
(sietve belép)
Jó úrnőm!

VIOLETTA
Szólj, mi történt?

ANNINA
Ma reggel azt mondta, jobban érzi magát...

VIOLETTA
Igen, de mért?

ANNINA
Megígéri, hogy nyugodt lesz?

VIOLETTA
Meg! Jó, - de szólj már...
ANNINA
Ó, csak majd a jó hír
Nehogy készületlen érje...

VIOLETTA
Ó, mit mondasz?
Egy jó hír?

ANNINA
Az, drága úrnőm...

VIOLETTA
Te láttad...
Alfrédot láttad?
(Meglátja a belépő Alfrédot)
Ó, jöjj, ó, jöjj, hisz itt van,
Alfrédom!
Szerelmes párom, édes Alfréd, szívem, ó, mily boldog!

ALFRÉD
Szerelmes párom, ó, Violettám, szívem, ó, mily boldog!

ALFRÉD
Már tudok mindent, bocsáss meg drágám!

VIOLETTA
Ó, csakhogy újra láthatlak téged!

ALFRÉD
Érzed-e szívemen, szerelmem lángján,
Hogy többé nélküled nem kell az élet?!

VIOLETTA
Ó, adjunk hálát a magas égnek,
Hogy végül meg nem ölt a gyötrelem.

ALFRÉD
Bocsáss meg nékünk, ó, drága lélek -
Apámnak úgy, mint énnekem!

VIOLETTA
Ne magad vádold,
Szívem a bűnös,
Hogy téged oly nagyon szeret.

ALFRÉD
Most el nem választ senki, semmi,
S együtt maradunk örökre már!

VIOLETTA
Most el nem választ senki, semmi,
S együtt maradunk...

ALFRÉD
A sírig...

VIOLETTA
A sírig...

ALFRÉD
A sírig! -

VIOLETTA, ALFRÉD
És el nem válunk többé már soha!

ALFRÉD
Elhagyjuk, drágám, e bűnös várost,
Kettesben élünk, éldegélünk már most;
Megjutalmaz sorsod minden kínért,
Üdv napja fénylik rád újra majd!
Életedre boldog, szép jövendő nyílik,
Reményed fáján a lomb kihajt.

VIOLETTA
Elhagyjuk, drágám, e bűnös várost,
Kettesben élünk, éldegélünk már most.
Kárpótol sorsom sok lelki kínért!
Üdv napja fénylik rám újra majd,
Éltemre boldog, szép jövendő nyílik,
Reményem ágán a lomb kihajt.

VIOLETTA
Ah, elég, most menjünk,
Templomba jöjj hát;
S hogy visszatértél, - ott mondjunk hálát!
(Fel akar kelni, de visszahanyatlik)

ALFRÉD
Mily sápadt lettél!...

VIOLETTA
Ó, semmi, semmi! -
Lásd, gyönge szívem megszenved érte,
Hogy visszatérted váratlan érte...
(Elszédül)

ALFRÉD
Szent Isten!... Violetta!...

VIOLETTA
Szédültem kissé, megesik olykor,
Ámde ne búsulj; látod, mosolygok...
(megtántorodik)

ALFRÉD
Rettentő végzet!

VIOLETTA
Hisz elmúlt! -
Annina, ruhámat add rám...

ALFRÉD
Hát menjünk? Ó, várj még!

VIOLETTA
Nem!... Hív a napfény! -
Nagy Isten! Nem bírok!
(Alfréd karjába hanyatlik)

ALFRÉD
Egek! Úgy félek!
 (Anninához)
Hívd el az orvost!

VIOLETTA
Ah, mondd meg...
Mondd meg, hogy Alfréd visszajött hozzám;
Visszajött hozzám, szerelmes párom...
Mondd neki azt, hogy most már élni vágyom, -
Újra élni vágyom!
(Annina távozik. Alfrédhoz)
Ám, hogyha jöttöd nem gyógyított meg,
Úgy nincs a földön, mi még megmenthet...
Ah! Nagy ég, ily ifjan haljak meg,
Ki annyi kínban éltem;
A boldog élet hajnalán
A sírnak adjam éltem?!
Ó, lázas álom volt csupán
A szép reménység bennem,
Hisz meg nem gyógyít engem
Már a földön semmi sem!

ALFRÉD
Ó, lelkem fénye, mindenem,
Te drága, tiszta lélek;
A szívem érted meghasad,
Csak együtt sírok véled! -
De hátha mégis van remény -
Ez éltet már csak engem;
Ó, drágám bízzunk ebben,
S tán az ég is megsegít!
Ó, én Violettám, hisz nélküled az élet mit sem ér!
Ó, mit sem ér, az élet mit sem ér!

VIOLETTA
Alfrédom, hidd el, én érzem már, hogy nincs remény
Hogy álmunk véget ér, szép álmunk, ah, véget ér!

GERMONT
(belép)
Ah, Violetta!

VIOLETTA
Ön... uram!?

ALFRÉD
Ó, jó atyám!

VIOLETTA
Kedves, hogy eljött...

GERMONT
Szavamat beváltom, s ím itt vagyok,
Hogy átöleljem, mintha lányom volna.

VIOLETTA
Ó, jaj! Elkésett kissé!
Köszönöm mégis önnek...
(A közben megérkezett orvoshoz)
Grenvil, no látja,
Kedvesim körében jön értem majd a halál.
GERMONT
Ó, mit mondott?
Nagy Isten! Hát igaz?!

ALFRÉD
Ó, látod, édes apám...

GERMONT
Ne bánts, kérlek, ne vádolj
Eléggé gyötri lelkemet az önvád...
Porba sújt, mint a villám,
Mindaz mit hallok.
(Magába roskadtan)
- Ó, te szánalmas ember!
Most íme látod, mily rosszat tettél!

VIOLETTA
Ó, jöjj most mellém, s figyelj rám
Szerelmes párom!
(Medalliont ad Alfrédnak)
Tedd el ím ezt a képemet.
A rég letűnt időkből
Legyen emléked arról,
Ki téged úgy szeret!

ALFRÉD
Ó, meg ne halj, ne mondj ilyet
Ne hagyj el, drága éltem.
Kegyetlen kínok kínját
Ne mérje rám az Isten!

GERMONT
Magasztos lélek, kegyetlen végzet az,
Mi elragad most téged,
Te megbocsátod nékem,
Mit tettem ellened!

VIOLETTA
Ha majd egy ifjú lányka
Álmait benned látja,
S tenéked adja szívét, -
Légy véle boldog
Légy véle boldog nagyon!
Ha meglátja e képet,
Mondd el, hogy kaptad ezt:
S ki adta, már az égben fent, érte,
És érted esd!

GERMONT
Amíg szememnek könnye lesz,
Siratlak én, siratlak én!
Az Isten hívja lelkedet,
Szállj hát az égbe fel!

ANNINA, AZ ORVOS
Amíg szememnek könnye lesz,
Én sírok éretted!

VIOLETTA
Ha meglátja e képet
Mondd el, hogy kaptad ezt,
S ki adta, az égben
Most érte, s érted esd.

ALFRÉD
Ily gyorsan; nem, ó, nem,
Hiszen az nem lehet!...
Még élned kell, nem, nem,
Még élned kell!
Ha meghalsz, födje testemet
Tevéled közös hant,
Ha meghalsz, födjön engem is
A síri hant!

VIOLETTA
Mily furcsa! -
Most megenyhült a fájdalom tüzes kínja...
Mily jó... úgy érzem...
Hogy újra sebesen ver szívemben a vér...
Ah, már tudom, most a testem újra éled! -
Mily jó így!
( Meghal)

ALFRÉD
Violetta!

ANNINA, GERMONT, AZ ORVOS

Nagy Isten! Nem...

ANNINA, GERMONT
Uram, ó el ne hagyd!

AZ ORVOS
Már vége!

ANNINA, ALFRÉD, GERMONT

Ó, szörnyű sors!