Carlo Goldoni: A JÁTÉKOS

SZEREPLŐK
PANTALONE de’ BISOGNOSI, velencei kereskedő
ROSAURA, a lánya, Florindo menyasszonya
FLORINDO, fiatalember, szerencsejátékos
BEATRICE, Florindo kedvese
LELIO, szerencsejátékos
AGAPITO, szerencsejátékos
TIBURZIO, szerencsejátékos, mindig nyer
GANDOLFA, Pantalone idős nővére
PANCRAZIO, Gandolfa idős barátja
COLOMBINA, Rosaura szobalánya
BRIGHELLA, a kaszinó illetve a játéktermek őrzője
ARLECCHINO, Florindo szolgája
Egy SZOLGA a kaszinóban
MENICO, Agapito szolgája
Lelio SZOLGÁja
Tiburzio SZOLGÁja

Játszódik Velencében.
 ELSŐ FELVONÁS

ELSŐ JELENET

Játékterem a kaszinóban

FLORINDO a játékasztalnál, az asztalon gyertyák és kártya; Florindo a pénzét számolja.

Belép BRIGHELLA

FLORINDO Ki az?

BRIGHELLA Uram...

FLORINDO Hány óra van?

BRIGHELLA Az az igazság, uram, hogy egy kicsit elbóbiskoltam, és nem tudom,

hány óra van.

FLORINDO Menj, és nézd meg.

BRIGHELLA Ahogy parancsolja. (Milyen szép élet! Tegnap este tíztől mostanáig itt
ült az asztalnál.) (el, majd vissza)

FLORINDO Egy éjszaka alatt ötszáz zecchino, az nem kis teljesítmény, de sokkal
többet is kereshettem volna. Ha megtartottam volna a hetest, azt az
átkozott hetest, ha megtartottam volna, nagyot kaszálhattam volna.
Addig gondolkoztam, hogy megtartsam vagy kitegyem a hetest, amíg
elvesztettem ezer zecchinót. Az a mániám, hogy a négyeseket szeretem
megtartani, így aztán a hetest mindig kiteszem, és mindig megfizetek
ezért. Jaj, miért is nem hallgatok a szívemre? Amikor érdemes
kitennem a lapot, akkor annyira fényes a lelkem, hogy a kártyalapok is
csillognak a kezemben, amikor meg nem, akkor remeg a kezem – most
már tudni fogom, hogyan kell játszanom.

BRIGHELLA (újra visszajön) Tudja, hogy hány óra?

FLORINDO Na, hány óra?

BRIGHELLA Ideje, hogy elfújja a gyertyákat, kinyissa az ablakokat, és élvezze a

napsütést.

FLORINDO Micsoda? Nappal van?

BRIGHELLA Fényes nappal, hát persze!

FLORINDO Ó, az ördögbe! Úgy telt el az éjszaka, hogy észre se vettem.

BRIGHELLA Hát, amikor jól megy a játék, nem törődik az ember az idővel.
FLORINDO Átkozottul peches voltam.

BRIGHELLA Veszített?

FLORINDO Nem, nem veszítettem. Nyertem ötszáz zecchinót, de minek?

BRIGHELLA Azt mondja: kevés?

FLORINDO Ó, ha megtartottam volna a hetest! Átkozott legyen az a hetes!

BRIGHELLA (félre) (Na tessék, a játékosok sosem örülnek. Ha veszítenek, sírnak, ha

nyernek, kétségbeesnek, mert nem annyit nyertek, mint amennyit
szerettek volna. Micsoda boldogtalan élet a jártékosoké!)
(Florindónak) Mit akar csinálni? Újra próbálkozik?

FLORINDO Nos, ami a jövőt illeti, ki akarom fosztani a játékostársaimat. Mindet.

BRIGHELLA Nagyrabecsült uram, nem kellene ennyire bíznia a szerencséjében

FLORINDO A szerencse szeret engem, kedvez nekem. Tavaly is nyertem ezer

zecchinót.

BRIGHELLA Nagyon jól tudom, és ha megengedi, azt is tudom, hogy gyorsan el is

veszítette mindet.

FLORINDO Jól van, elvesztettem, és akkor mi van? A játékon nyert pénzt vidáman
költi el az ember.

BRIGHELLA Tudja, hogy van: amikor nyerünk, boldogan elköltjük, amikor meg
veszítünk, fizetni kell, így marad egyensúlyban a kassza.

FLORINDO Na, ebből elég! Azt akaja mondani, hogy nem lesz szerencsém? Én
szerencsés játékos vagyok, de közben gondolkodni is tudok, és azért
nyerek, mert óvatos vagyok.

BRIGHELLA És az az átkozott hetes?

FLORINDO Ó, az a hetes! Az a hetes! Soha többé nem tartom meg a hetest!

BRIGHELLA És tegnap, amikor kétszer is kifosztották, akkor csak rossz lapja volt?

FLORINDO Igen.

BRIGHELLA Látja, nem érdemes ennyire bízni a szerencsében.

FLORINDO Jaj, ne bosszantson már!

BRIGHELLA Jó, száz évig nem beszélek.

FLORINDO Fogja ezt a négy zecchinót, a magáé – a ma éjszakai kellemetlenségért.

BRIGHELLA Köszönöm, uram.

FLORINDO Ma este szeretnék a kaszinóban vacsorázni.

BRIGHELLA Ahogy parancsolja.

FLORINDO Fényes vacsorát szeretnák.

BRIGHELLA Hány személyre?

FLORINDO Tízre, tizenkettőre, tizennégyre, mit tudom én.

BRIGHELLA És hány fogásos legyen a vacsora?

FLORINDO Most nincs kedvem erről diskurálni, kezd csiklandozni az álmosság.

Ma este legyen maga a házigazda, annyit költsön, amennyit kedve
tartja, én majd utólag kifizetek mindent.

BRIGHELLA Nagyszerű, bízza csak rám, meg lesz elégedve.

FLORINDO Nyertem, úgyhogy nyugodtan költekezhetek. Küldje ide a szolgámat,

Arlecchinót.

BRIGHELLA Alszik.

FLORINDO Ébressze fel és küldje ide.

BRIGHELLA A pénzt elviszi?

FLORINDO Nem, inkább odaadom magának. Küldje ide Arlecchinót. (ásít)

BRIGHELLA (félre) (Ez összeesik az álmosságtól. Nem bírja tovább; itt aztán
nyugodtan alhat, ez is a játék miatt van. Milyen szép élet!) (el)

MÁSODIK JELENET

FLORINDO egyedül.

FLORINDO Bizonyos zecchinók nem hoznak szerencsét. Ezeket külön teszem.

(Ásít) Ha veszítek, ezeket veszítsem el először. Nem tudom nyitva
tartani a szememet. Négy meg kettő, az hat. Ez nagyon kevés; három
meg hét, (álmosan) az tíz... Nyugtalanít ez az álmosság... Tíz... tíz...
meg kettő... az tizenkettő... (elalszik az asztalon)

HARMADIK JELENET
 ARLECCHINO és Florindo.

ARLECCHINO (ő is álmos) Nyomorult élete van egy szerencsejátékos szolgájának: a

gazdája egész éjjel dolgoztatja. Tessék, ott van, akkor alszik, amikor
mások felkelnek. Jaj, mennyi szép zecchino van az asztalon!
Olyasmihez támad kedvem, amit sohasem csináltam. Egyetlen
zecchinóért is odaadnám az életemet. Megpróbálom. De nem akarom,
hogy a gazdám észrevegyen. (odalopózik az asztalhoz, különböző
pózokban próbál meggyőződni arról, hogy Florindo tényleg alszik-e;
kinyújtja a kezét, Florindo álmában megmozdul) Jézusom, felébredt; de
újra meg se mozdul. Akkor elaludt. Lehet, hogy álmában is lát engem?
Megpróbálom még egyszer. (újra visszalopózik az asztalhoz.
Belemarkol a zecchinókupacba, el akarja rejteni, de nem tudja, hová)
Ó, ti szépek! Ó, ti kedvesek! Egy kicsit sokan lettetek itt a kezemben,
nem is tudom, mit mondjak. Így akarta a sors, hát rendben van. El
akarom rejteni a pénzt, úgy, hogy ne találják meg nálam, de nem
tudom, hová tegyem. Minden zsebem lyukas, onnan kiesik. Tudom
már: egyelőre a cipőmbe teszem, aztán majd találok neki jobb helyet.
(miközben a cipőjébe teszi a pénzt, Florindo felébred. Arlecchino
megijed, és két zecchinót leejt a földre. Egy pillanat alatt
felegyenesedik, és hogy a gazdája nehogy gyanút fogjon, és rálép a
földön heverő két zecchinóra)

FLORINDO Arlecchino, mit csinálsz?

ARLECCHINO Itt vagyok, uram, szolgálatára. (nem mozdul)

FLORINDO Gyere ide, közelebb, mondani akarok valamit.

ARLECCHINO Mondja csak. Hála az égnek, jó a fülem, messziről is hallom.

FLORINDO De legalább fordulj felém, figyelj rám.

ARLECCHINO Itt vagyok, hallgatom. (arrébb fordul, de a lábát nem emeli fel)

FLORINDO Nem akarok hangosan beszélni. Miért nem jössz egy kicsit közelebb az
asztalomhoz?

ARLECCHINO Megmondom uram: nagyon kényes vagyok a becsületemre. Ott van az

a pénz az asztalon. Ha közelebb mennék... nem akarom, hogy bárki is
azt mondja, hogy... elég, én tisztességes szolga vagyok.

FLORINDO Jaj, hagyd már ezt a butaságot. Azt mondtam, gyere közelebb.

ARLECCHINO Uram, bocsásson meg: beszéljen, parancsoljon velem, de én el nem

mozdulok innen, az biztos.

FLORINDO Hogy ehhez mennyi türelem kell! Szerencséd, hogy nyertem. Ha

veszítettem volna, megbotoználak. Jó, akkor felállok én, és odamegyek
 uraságodhoz. (Feláll)

ARLECCHINO Lekötelezett, uram.

FLORINDO (odalép Arlecchinóhoz) Uraságod menjen el azonnal Pantalone de’

Bisognosi úr nővéréhez, Gandolfa asszonyhoz, és adja át üdvözletemet
Rosaura kisasszonynak; mondja meg neki, hogy kérdeztetem: hogy
van, és jöjjön vissza rögtön a válasszal.

ARLECCHINO Ahogy parancsolja.

FLORINDO Gyerünk, indulás, ne késlekedj.

ARLECCHINO Máris megyek. (összezavarodik, hiszen a két zecchinón áll)

FLORINDO De amíg itt állsz, addig nem mész.

ARLECCHINO Ez igaz.

FLORINDO Akkor menj.

ARLECCHINO Megyek.

FLORINDO Most, azonnal.

ARLECCHINO Most, most, most.

FLORINDO Menjél már, az isten szerelmére! (ellöki, Arlecchino ellép, Florindo

meglátja a földön a két zecchinót)

ARLECCHINO (megijed, mert lebukott)

FLORINDO Barátom, hogy kerül ide ez a kéz zecchinó?

ARLECCHINO Úri becsületszavamra mondom, fogalmam sincs.

FLORINDO Már értem, miért nem mozdultál el innen...

ARLECCHINO Most már én is értem: ahogy a mágnes vonzza a vasat, úgy vonzott
engem is ez az arany – meg sem bírtam mozdulni.

FLORINDO Bravó, ez szellemes! Add ide a két zecchinót, te gazember!

ARLECCHINO Ó! Egy olyan úr, mint maga, akinek annyi szép zecchinója az asztalon,
felvenné a földről ezt a két hideg zecchinót?

FLORINDO Add ide, te vakmerő.

ARLECCHINO Jaj! Türelem... (felveszi a földről a két zecchinót, és odaadja

Florindónak)
FLORINDO (félre) (Végre nyertem, úgyhogy akár nagylelkű is lehetnék vele,
mégiscsak végigcsinálta velem az éjszakát. Úgyis leesett a földre ez a
két zecchino...) (Arlecchinónak, miközben odaadja neki a két
zecchinót) Nesze.

ARLECCHINO Nekem adja?

FLORINDO Igen. Fogd csak.

ARLECCHINO És mit parancsol érte? (elveszi a pénzt)

FLORINDO Neked ajándékozom.

ARLECCHINO Köszönöm a jóságát. Tényleg nekem ajéndékozza?

FLORINDO Igen. Csak maradj mindig figyelmes és hű szolgám.

ARLECCHINO Nézzen csak ide. Mivel nem tudom, hová tegyem, beteszem a cipőmbe.

FLORINDO Nincs zsebed?

ARLECCHINO Ki van szakadva mind; azért teszem ide, hogy ne veszítsem el.
Engedelmével... az összes zecchinót nekem ajándékozza, amit a
cipőmbe tettem?

FLORINDO Igen. A tiéd.

ARLECCHINO Mind?

FLORINDO Mind.

ARLECCHINO Köszönöm. (félre) (Így azt mondhatom, hogy nekem ajándékozta a

zecchinókat, vagyis nem loptam őket.) (El)

NEGYEDIK JELENET

FLORINDO egyedül; némán sétál fel-alá, aztán egyszer csak megszólal

FLORINDO Jaj, az a hetes, az a hetes! Ha nem lett volna a hetes, ez az asztal most
tele lenne arannyal! De ami késik, nem múlik. Ha egyszer nyerek
tízezer zecchinót, soha többé nem játszom. Tízezer zecchino négy
százalékos kamattal, az négyszáz zecchino nyereség évente. De mennyi
az a négyszáz zecchinó? Semennyi. Nyolcszáz filippó. Épp csak
valami. Amilyen szerencsés vagyok, és amilyen körültekintő, sokkal
többet is nyerhetek. Miért ne nyerhetnék harmincezer zecchinót?
Százezer zecchinót? Hát persze, könnyedén. Tegyük fel, hogy minden
nap csak száz zecchinót nyerek, az egy év alatt harminchatezer
 zecchino, de olyan napok is lesznek, amikor nemcsak száz zecchinót
nyerek! Elég: egy év alatt meggazdagodhatok. Földet akarok venni,
címet és rangot szerezni, az utolsó divat szerint berendezett
csodapalotában lakni, és azt akarom, hogy utánam fusson minden nő a
városban. Férfimódra játszom, tudom, hogy mikor jön el az én
negyedórám; lehetetlen, hogy sokáig ne nyerjek.

ÖTÖDIK JELENET

BRIGHELLA és Florindo

BRIGHELLA Uram.

FLORINDO Mi az, kedves Brighella?

BRIGHELLA Egy maszk keresi.

FLORINDO Egy maszk? Játszani akar?

BRIGHELLA Egy maszkos hölgy.

FLORINDO Egy hölgy? Egyedül van?

BRIGHELLA Valójában ketten vannak, azt hiszem, az egyik az úrnő, a másik a

szolgája.

FLORINDO Ki az ördög lehet?

BRIGHELLA Azt hiszem, Rosaura kisasszony a szobalányával.

FLORINDO Miért nem mondta neki, hogy nem vagyok itt?

BRIGHELLA Miért mondtam volna? Nem ezt a hölgyet készül feleségül venni?

FLORINDO De igen, éppen ezért nem akartam, hogy itt találjon, a kaszinóban.

BRIGHELLA Mindenki tudja, hogy játszik. Nem tudja eltitkolni.

FLORINDO Ugyan! Lehetetlen, hogy Rosaura legyen az, miért mászkálna ilyenkor
maszkban egy bölcs és tisztességes lány? A nagynénje, akire az apja,
Pantalone úr bízta, biztosan nem engedne ilyesmit. Lehet, hogy
Beatrice az.

BRIGHELLA Ki az a Beatrice?

FLORINDO Nem ismeri?

BRIGHELLA Nem, ha mondom.

FLORINDO Az az énekesnő, aki három éve szerződött az operához, de a kedvemért
elhagyta ezt a pályát.

BRIGHELLA Á, ő az, akire maga – úgy hallottam – három év alatt több, mint tízezer
dukátot költött?

FLORINDO Akármennyit is költöttem rá, megérdemelte, mert nagyszerű nő.

BRIGHELLA Hívnak; biztosan a maszkok. Idehozzam őket?

FLORINDO Hozza csak. Legalább megtudjuk, kik azok.

BRIGHELLA Ezt itt akarja hagyni az asztalon?

FLORINDO Nem, fogja csak. Ötszáz líra, ebben a két erszényben, vegye magához,
ezt a kétszázat pedig zsebre teszem én.

BRIGHELLA Tehát ezt el akarja veszteni.

FLORINDO Ó, ez csak a csalétek. Három hónap sem telik el, és legalább

harmincezret csinálok ebből a kétszáz zecchinóból.

BRIGHELLA Adja az ég, de azért vigyázzon...

FLORINDO Ne akarjon nekem rosszat.

BRIGHELLA Ó, én nem mondok semmit. (félre) Légvárakat épít. (el)

HATODIK JELENET

FLORINDO egyedül

FLORINDO Én tíz zecchinóból is tudok rövid idő alatt nagy pénzt csinálni. Csak jó
bankba kell tenni. Beteszek négy zecchninót. A négyből nyolc lesz, a
nyolcból tizenkettő, abból meg huszonkettő. De nem, az túl sok,
nyugalom, csak nyugalom. Jól van, huszonkettő meg huszonkettő, az
negyvennégy, negyvennégy meg tizenkettő, az ötvenhat. Aztán még
húsz, csak adja ide a bank, megkopasztok mindenkit. De ha nem adja
ide? Nem, az nem lehet. Ahogy a közmondás is mondja: Si tertia
venerit, de quarta non dubitabis. Ezek megkérdőjelezhetetlen
szabályok.

HETEDIK JELENET

ROSAURA és COLOMBINA maszkban, valamint Florindo

ROSAURA Bejöhetünk, Florindo úr? (leveszi a maszkját)

FLORINDO Ó, Rosaura kisasszony, maga itt? És ki a másik maszk?

COLOMBINA Colombina, szolgálatára. (leveszi a maszkját)

FLORINDO De hogyhogy ilyenkor? Miféle szokás ez?

ROSAURA Három napja felém se néz, én meg, mivel alig vártam, hogy láthassam,
maga után jöttem.

COLOMBINA Látja, milyen jó az én úrnőm?! Szaladgálni egy férfi után! Jaj lenne
nekünk, ha minden nő így viselkedne. Átkozottul gőgösek lennének a
férfiak.

FLORINDO Rosaura kisasszony, köszönöm az irántam tanúsított jóságát, de hogy

jutott eszébe ilyenkor eljönni otthonról?

ROSAURA Azt mondtam a nénikémnek, hogy egy családos barátbőmet látogatom

meg, ő pedig beleegyezett, azt mondta, menjek csak, ha Colombina
elkísér.

COLOMBINA Igen, uram, az én felügyeletem mellett. Bennem megbízhatnak, mert

mindenki tudja, milyen óvatos vagyok.

ROSAURA A nagynéném szeret engem, és tudja jól, Florindo, hogy magát is

szereti. Ugyanúgy szenvedett az elmúlt három napon, mint én. Minden
pillanatban magáról beszél, és én ettől még jobban sírok.

FLORINDO Szegény Gandolfa asszony! Milyen jólelkű öregasszony.

COLOMBINA Azt hiszem, szerelmesebb magába, mint az unokahúga.

FLORINDO Legyenek szívesek helyet foglalni! (leülnek)

ROSAURA Kegyetlen! Három napig nem látogatott meg!

FLORINDO Higgye el, nem jöhettem!

ROSAURA De miért?

FLORINDO Rengeteg dolgom volt.

ROSAURA Kedves Florindo úr, lehetséges, hogy nem tud lemondani a játékról?

FLORINDO Jaj, már lemondtam; nem játszom többet.

ROSAURA Nekem azt mondták, hogy egész éjjel játszott.

FLORINDO Ugyan! Ez becsületbeli ügy volt. De nézze csak, ötszáz zecchinót

 nyertem, de nem tudhatja meg senki.

COLOMBINA Úristen! Ötszáz zecchinót?

ROSAURA Örülök a szerencséjének, de szeretném, ha nem játszana többé.

FLORINDO Ó, persze, természetesen, soha többé nem játszom.

COLOMBINA Jól van, az úrnőm azért jött ide, mert szeretne inni egy csokoládét.

ROSAURA Ó, nem számít...

FLORINDO Igen, máris, szívesen. Hé...!

COLOMBINA Hagyja csak, hagyja, majd én megrendelem.

ROSAURA Nem akarok csokoládézni.

COLOMBINA Akkor majd megiszom én. (el)

NYOLCADIK JELENET

ROSAURA és FLORINDO

ROSAURA Kedves Florindo, úgy látom, nincs jó kedve.

FLORINDO Dehogy, sőt, vidám vagyok, nyertem ötszáz zecchinót.

ROSAURA De biztos rossz éjszakája volt, egy kicsit sápadt, olyan, mint akit
agyonvertek.

FLORINDO Jaj, ez nem igaz. (ásít)

ROSAURA Maga álmos.

FLORINDO Nem, dehogyis. Kér egy kis tubákot? (előveszi, megkínálja belőle
Rosaurát)

ROSAURA Finom.

FLORINDO Tartsa meg. (nekiadja a szelencét)

ROSAURA Nem, köszönöm.

FLORINDO Mondom, hogy tartsa meg.

ROSAURA Ne fossza meg magát tőle.

FLORINDO Ó, nekem épp elég szelencém van. Két aranyszelencét rendeltem, az
egyiket magának adom. (ásít)

ROSAURA Köszönöm; elfogadom, mert a menyasszonya vagyok – de mikor is lesz

az esküvő?

FLORINDO Hamarosan. (ásít)

ROSAURA Maga álmos.

FLORINDO Nem. (a szemét dörzsöli)

ROSAURA Az édeapámnak két vágya van. Az egyik, hogy maga hagyjon fel a
játékkal, a második, hogy tűzzük ki végre az esküvőnk időpontját.

FLORINDO Igen, igen, meglesz. (az asztalra hajtja a fejét)

ROSAURA És felhagy a játékkal is?

FLORINDO Igen. (majdnem elalszik)

ROSAURA Maga tehetséges, remek képességekkel megáldott fiatalember, de

higgye el, a játék tönkreteszi. Azt beszélik, elhanyagolja a családját,
nem törődik az érdekeivel, folyamatosan pénzt veszít, és én sem
lehetek büszke magára a játék miatt... Florindo úr... Ó, én
szerencsétlen! Elaludt. Szegény! Biztos egész éjjel nem aludt, nincs
szívem felkelteni.

FLORINDO Hetes. Nem igaz... (alszik és álmodik)

ROSAURA Álmodik.

FLORINDO Hetes. Ne, ne... (mint fent)

ROSAURA Még álmában is kínozza a játék.

KILENCEDIK JELENET

BRIGHELLA és az előbbiek

BRIGHELL Uram...

ROSAURA (halkan Brighellának) Csak halkan.

BRIGHELLA (halkan) Mit akar mondani?

ROSAURA Florindo alszik. Ne keltse fel szegényt.

BRIGHELLA Mégis el kell küldenem.

ROSAURA Miért?

BRIGHELLA Az ő és a maga érdekében. Láttam az erkélyről, hogy a kaszinó felé tart

a maga édesapja, Pantalone úr. Ha ideér, és itt találja, kitör a botrány.

ROSAURA Jaj, én szegény! Ha itt talál, elvesztem.

BRIGHELLA Küldjük el.

ROSAURA Ne, ne, hagyja csak. Elmegyek én. És Colombina hová lett?

BRIGHELLA A feleségemmel beszélget a szobában.

ROSAURA Gyorsan, gyorsan, már megyek is. Ha maszkban vagyok, nem ismerhet
fel.

BRIGHELLA Nem akarja magával vinni Florindo urat is?

ROSAURA Nem, nincs vesztegetni való időm. Adja át neki az üdvözletemet, és

mondja meg neki, hogy ha szeret, látogasson meg a nagynénémnél.
(felteszi a maszkját, el)

BRIGHELLA Micsoda lányok! Maszkban keresik a szerelmüket? Pantalone úr azt

hiszi, jó kezekben van a lánya a nagynéninél, de a nagynénik néha
túlságosan is jót akarnak a fiatal lányoknak.

TIZEDIK JELENET

BEATRICE maszkban és az előbbiek

BRIGHELLA Hogyan?! Még egy maszk?

BEATRICE Uram.

BRIGHELLA Asszonyom?

BEATRICE Hol van Florindo úr?

BRIGHELLA Ott alszik.

BEATRICE Nem aludt az éjjel?

BRIGHELLA Dehogy aludt! Egész éjjel tanult!

BEATRICE Hogyhogy tanult?

BRIGHELLA Egész éjjel, kártyával a kezében.

BEATRICE És ki az a maszk, akit az előbb láttam kimenni innen?

BRIGHELLA Én nem tudok semmit...

BEATRICE Nem tud semmit? Csodálkozom magán, hogy falaz ezeknek.

BRIGHELLA Én tisztességes ember vagyok, és ha azt akarja, hogy mondjam meg az

igazat, akkor megmondom, mindegy, nem érdekel. Aki nem akarja
tudni, ne hallgasson ide. Rosaura Bisognosi kisasszony volt az,
Florindo úr menyasszonya.

BEATRICE Florindo menyasszonya?

BRIGHELLA Igen, pontosan.

BEATRICE (félre) (Ó, a hűtlen! Azzal hiteget, hogy feleségül vesz, és közben
becsap?)

BRIGHELLA Hívnak. Mennem kell. Óhajt még valamit?

BEATRICE Beszélni szeretnék Florindóval.

BRIGHELLA Hagyja, hadd aludjon egy kicsit szegény.

BEATRICE Jó, aludjon csak. Várok, amíg felébred.

BRIGHELLA Ha jönnek, ne maradjon itt.

BEATRICE Ha jönnek, majd elmegyek.

BRIGHELLA Nem akarom, hogy idejöjjön Pantalone úr, megyek, megnézem, és ha

jön, szólok. (el)

TIZENEGYEDIK JELENET

BEATRICE és az alvó FLORINDO

BEATRICE Te, gonosz! Becsapsz? Megérdemelnéd, hogy az álomból a halálba

küldjelek. Jaj, még mindig szeretem, és még mindig nem hiszem el,
hogy megcsal. Megígérte, megesküdött. Várok, amíg felébred, és ha
úgy tesz, mintha nem tudna semmit, megtalálom a módját, hogyan
szedjem ki belőle az igazat. (leül)

TIZENKETTEDIK JELENET
 BRIGHELLA és az előbbiek

BRIGHELLA Asszonyom, menjen el.

BEATRICE Miért?

BRIGHELLA Itt van Florindo úr apósa.

BEATRICE Az apósa?

BRIGHELLA Igen, asszonyom, a jövendőbeli apósa.

BEATRICE Ó, az áruló! Nem akarom leleplezni magam.

BRIGHELLA Florindo úr, ébredjen.

FLORINDO A pénzem... a pénzem... (ébredezik)

BRIGHELLA Mi az?

FLORINDO Jaj nekem, a pénzem...

BRIGHELLA Mi az, rosszat álmodott?

FLORINDO Igen, azt álmodtam, hogy kiraboltak, és elvitték a pénzemet.

BRIGHELLA Menjen el, mindjárt itt lesz Pantalone úr.

FLORINDO Pantalone úr?

BRIGHELLA Igen, uram. Küldje el ezt a maszkot, én addig feltartóztatom. (el)

FLORINDO (Beatricének, akit Rosaurának hisz) Gyorsan... nem hallotta, hogy itt az
édesapja? Menjen be abba a szobába.

BEATRICE (félre) (Nem ismer fel a gazember).

FLORINDO Igen, drága Rosaurám, rejtőzzön el. Itt jön...

BEATRICE (Engedelmeskedem, hogy megtudjam az igazságot.) (Florindo bezárja

egy szobába)

TIZENHARMADIK JELENET

PANTALONE és FLORINDO

PANTALONE (félre) (Micsoda? Szerencsejáték és machináció? Szép kis vőlegényt

 találtam a lányomnak.) (Florindónak) Alázatos szolgája, uram.

FLORINDO Alázatos szolgája, Pantalone úr.

PANTALONE A kaszinóba kell jönnie annak, aki találkozni akar magával.

FLORINDO Miért? Én csak véletlenül vagyok itt.

PANTALONE Három napja színét se láttuk a házamban.

FLORINDO Vidéken voltam.

PANTALONE Vidéken? Nekem azt mondták, végig itt volt, a kaszinóban, éjjel-nappal
játszott, és elég szép összeget nyert.

FLORINDO Rosszul mondták, ez nem igaz, különben is, nem tudom, kik azok, akik
figyelik minden lépésemet, és beleavatkoznak a dolgaimba.

PANTALONE Olyan emberek, akik szeretik magát, akiknek fontos a maga jóhíre, és
akik sajnálják, hogy a szerencsejáték miatt ilyen nyomorúságos
állapotba kerül és tönkreteszi magát.

FLORINDO De én már nem játszom.

PANTALONE Ide hallgasson, Florindo úr, én őszinte ember vagyok, és nem tudok se
színlelni, se hízelegni. Maga megkérte tőlem a lányom kezét, én
nehezen mondtam igent – nem a családja miatt, őket végtelenül
tisztelem, hanem a maga játékszenvedélye miatt. A közös barátaink,
akiknek beszéltem erről a házasságról, biztosítottak arról, hogy maga
teljesen felhagyott a játékkal, én pedig ezt hallva nem késlekedtem
aláírni a szerződést, magának adtam a lányomat és a tizenötezer
dukátnyi hozományt. De ma reggel azt hallom, hogy Florindo úr
játszik, Florindo úr szórakozik a kaszinóban, Florindo úr újra olyan,
mint régen. Nem akartam felkeresni a barátaimat, nem akartam beszélni
senkivel. Egyenesen ide jöttem, magához, és kereken megmondom:
biztos vagyok benne, hogy játszott, ne is próbálja tagadni, és ha a
továbbiakban is játszani akar, széttépjük a szerződést, én nem akarom
tönkretenni a lányomat és elherdálni a javaimat.

FLORINDO Pantalone úr, én is őszinte ember vagyok, úgyhogy megmondom önnek

az igazat. Ma éjjel tényleg játszottam, de ígérem, hogy soha többé nem
játszom.

PANTALONE Ezt már százszor megígérte, és mindig kezdtük elölről... A játék-

szenvedély az ember vérében van, és nem lehet megszabadulni tőle; csak a
szájával mondja, hogy nem játszom többet, nem a szívével. A játékon
szerzett pénz úgy megy el, ahogy jött: ahogy megnyeri, már el is herdálja,
amikor meg veszít, csak sóvárog utána. Ha pedig azt gondolja, hogy
megsokszorozza, egy szempillantás alatt megy tönkre. Amit tíz alkalommal
keresett meg, egy alalommal elveszíti. A játékosok nyereménye rosszabb, mint
 a veszteség, mert a veszteség legalább kijózanítja őket, a nyeremény viszont
csak tovább tüzeli a játékszenvedélyüket. Ezért aztán mincdig ez a játékosok
sorsa: mindig nyugtalanok, a fejükben nagy a zűrzavar, tele van
reménykedéssel és bűnös gondolatokkal. Hamar haragra gerjednek,
átkozódnak, utálatosak azokkal, akik nyernek, kinevetik azokat, akik
veszítenek, nincsenek barátaik, semmirekellőkkel veszik körül magukat, nem
figyelnek semmire, melankolikusak, betegesek, végül pedig romlásba döntik a
családjukat és becsapják magukat meg a szeretteiket.

FLORINDO Pantalone úr, maga felnyitotta a szememet. Tükröt tartott elém,

amelyben pontosan látom, milyen nyomorult ember a szerencsejátékos.
Megígérem, hogy soha többé nem játszom. Most odaadom önnek ezt az
ötszáz zecchinót, és tényleg nem játszom többé.

PANTALONE Adja az ég, hogy az igazat mondja. Ha így tesz, magának is jobb lesz.

FLORINDO Végtelenül lekötelez az ön és a menyasszonyom jósága.

PANTALONE A menyasszonyáról jut eszembe... Kedves Florindo úr, ez is fontos

téma. Maga eljegyezte a lányomat, azt mondta, hogy szereti, hogy
fontos magának – akkor miért jár a rossz nőkhöz? Miért a kaszinó
lányaival szórakozik? Csodálkozom magán. Szerencsejáték és nők? Két
szép dolog egy nősülni készülő fiatalember életében. A játék rossz
dolog, de attól még mondhatnám azt, hogy jó, de szereti a lányomat,
úgyhogy megkapja őt, de ha ilyen üzelmei vannak, nem szeretheti a
lányomat. Maga egy hazug, egy kalandor, egy rossz ember, és biztos
lehet benne, hogy a lányom sosem lesz a magáé.

FLORINDO Jaj, Pantalone úr, rossz fényben tüntettek fel maga előtt, de nem az
vagyok, akinek hisz.

PANTALONE Mit akar ezzel mondani? Talán nem a saját szememmel láttam, hogy
elbújtatott egy nőt abban a szobában? Tagadja le, ha tudja.

FLORINDO Nem tudom letagadni.

PANTALONE Tehát maga egy kalandor.

FLORINDO Ha tudná, hogy ki az a maszk, nem beszélne így.

PANTALONE Miért, ki az?

FLORINDO Nem mondhatom meg.

PANTALONE Mert maga egy hazug.

FLORINDO Vádol, de nincs igaza.

PANTALONE Szegény fiú! Milyen szépen beszél! Szegényke! Biztos rosszul láttam...
Élvezze csak, én meg széttépem a szerződést, és a színét sem akarom
 látni többé.

FLORINDO Pantalone úr, az isten szerelmére kérem...

PANTALONE Mire kér? Hogy tönkretegyem a lányomat?

FLORINDO Ha nem félnék a haragjától, felfednék egy titkot ön előtt.

PANTALONE Mi ez? Valami tréfa?

FLORINDO Megígéri úri becsületszavára, hogy nem lesz dühös, ha megmondom az

igazat?

PANTALONE Jól van, ha megmondja az igazat, megígérem, hogy nem leszek dühös.

FLORINDO Esküdjön meg rá.

PANTALONE A becsületemre esküszöm.

FLORINDO Kedves Pantalone úr, bocsássa meg ezt a szerelmi ballépést: az a maszk
odabent Rosaura kisasszony, a maga lánya.

PANTALONE (magánkívül) A lányom?

FLORINDO Megesküdött, hogy nem lesz dühös.

PANTALONE Hogy kerül ide ez a szerencsétlen?

FLORINDO Három napja nem látott. Csak egy pillanatra jött a szobalányával.
Amikor maga megérkezett, szegény kislány ijedtében elrejtőzött.

PANTALONE Még ilyet! Lesz egy-két szavam a nővéremhez, hogy hagyta idejönni.

FLORINDO Pantalone úr, megígérte, hogy nem lesz dühös.

PANTALONE Ide hallgasson, hadd beszéljek vele, mert lehet, hogy a maga felesége
lesz, de akkor sem csinálhat ilyen dolgokat. Maga pedig ne adjon okot
rá, hogy ilyeneket csináljon, hagyjon fel a játékkal, és szeresse őt.

FLORINDO Felhagyok, persze, feltétlenül.

PANTALONE Hívja ide.

FLORINDO Haragszik?

PANTALONE Nem, uram.

FLORINDO Kiabálni fog vele?

PANTALONE Nem.
FLORINDO Ígérje meg.

PANTALONE Jól van, elég ebből, hívja be.

FLORINDO Ne bántsa. Most pedig behívom. (átmegy a másik szobába)

PANTALONE Nézzenek oda, a nővérem... Azt hittem, Rosaura úgy él ott, mint egy
kolostorban... Most kedves leszek hozzá, de otthon megmondom majd
a magamét.

TIZENNEGYEDIK JELENET

BEATRICE maszkban, FLORINDO, aki bevezeti és Pantalone

FLORINDO Rosaura kisasszony, csak bátran. Az édesapja nem haragszik magára,

mindent megbocsát.

PANTALONE Gyerünk, kisasszony, vegye le a maszkot.

BEATRICE Ahogy parancsolja. (leveszi a maszkot)

FLORINDO (félre) (Az ördögbe! Mit látok?!)

PANTALONE Hogyan?! Ki maga, asszonyom?

BEATRICE Florindo egyik jegyese.

PANTALONE (Florindónak) Ez volna a lányom?

FLORINDO (félre) (Nem tudom, mit feleljek.)

PANTALONE Hazug gazember! Így űz tréfát velem? Így bánik egy magamfajta
emberrel? Menjen innen, ne is lássam. Többé be ne merje tenni a lábát
a házamba. A lányom látni sem akarja, mert maga rossz ember,
szerencsejátékos, rosszéletű, tisztességtelen. (el)

BEATRICE Méltatlan, hűtlen, gyilkos. Lelepleztem az összes hazugságodat, az

összes árulásodat. Itt az ideje, hogy bosszút álljak. Még épp csak
elkezdtem, de esküszöm, hogy be is fejezem; keservesen megbánod
még, hogy becsaptál. (el)

TIZENÖTÖDIK JELENET

FLORINDO egyedül
FLORINDO Jaj, ezerszer átkozott találkozás! Hogy lehet ez? Amíg aludtam,
Rosaura elment, Beatrice pedig idejött? Annyira álmos voltam, hogy
nem ismertem fel, megtévesztett a fekete köpeny. Én boldogtalan!
Most mi lesz? Inkább vesztettem volna el az összes pénzemet, mint
hogy ilyen helyzetben találjam magam. Gyerünk, muszáj valami
megoldást találni. Felkeresem néhány barátomat. Megkérem őket, hogy
beszéljenek Pantalone úrral. Meglátogatom Rosaura kiasszonyt, írok
neki egy levelet, mindent megmagyarázok. Beatrice megfizet még
ezért. Hogy hozhatott ilyen helyzetbe? Minek kényszerít erre? De amit
meg kell tenni, azon jobb gyorsan túllenni. Rögtön, azonnal, egy
pillanatig sem akarom vesztegetni az időt.

TIZENHATODIK JELENET

LELIO, TIBURZIO és Florindo

LELIO Barátom, állok rendelkezésére.

FLORINDO Jónapot, uraim, örvendek.

LELIO Én is örvendek.

FLORINDO Minek?

LELIO Az ötszáz zecchinónak.

FLORINDO Ugyan már! Mondja csak, hallotta, hogy jártam azzal az átkozott hetessel?

LELIO Igen, hallottam, micsoda pech!

FLORINDO Tényleg nem volt szerencsém.

LELIO Hé, látja azt az urat? (Tiburzióra mutat)

FLORINDO (Ki az?)

LELIO (Egy külföldi lovag. Nagy szerencsejátékos.)

FLORINDO (Van pénze?)

LELIO (Négy- vagy ötszáz zecchino van az erszényében.)

FLORINDO (Sajnos most nem lehet, sürgősen el kell intéznem valamit.)

LELIO (Ha elszalasztja a lehetőséget, soha többé nem lesz ilyen szerencséje.)

FLORINDO (Hívja ide ma estére.)

LELIO (Nem hinném, hogy lehetséges: ma este elutazik. Játsszon vele egy kicsit, és ha
jól megy, hagyja abba gyorsan.)

FLORINDO (Én?)

LELIO (Persze, hogy maga.)

FLORINDO (Jó, szóljon neki.) Brighella!

TIZENHETEDIK JELENET

BRIGHELLA és az előbbiek.

BRIGHELLA Uram.

FLORINDO (halkan Brighellának) Hozzon néhány pakli kártyát.

BRIGHELLA (Florindónak, halkan) (Nagy dolgokat suttognak az emberek.)

FLORINDO (mint fent) Gyerünk, hozd a kártyát.

BRIGHELLA (félre) (Ha a játékról van szó, minden mást elfelejt.) (el)

LELIO (halkan Tiburziónak) (Felesben játsszunk?) (piano a Tiburzio)

TIBURZIO (Igen, felesben.)

BRIGHELLA Itt a kártya. (Florindónak) (Ne feledje, mit ígért Pantalone úrnak.)

FLORINDO Ne bosszantson.

BRIGHELLA Dehogy akarom bosszantani, ezek az urak úgyis épp eléggé

felbosszantják majd. (el)

FLORINDO Uraim, szórakozni akarnak? Itt van kétszáz zecchino az induláshoz.

(kiüríti az erszényét, az asztalra borítja a pénzt)

LELIO Igen, szórakozzunk egy kicsit. (Tiburziónak) Gyerünk, elkezdi?

TIBURZIO El, ha akarja. (leülnek)

FLORINDO Uraim...

TIBURZIO Hetes, két zecchinóért.

FLORINDO Drága uraim, tudom, nem illik ilyet mondani játék közben, de legyenek
szívesek, ne tegyenek hetest.
TIBURZIO És miért ne?

FLORINDO Mert tegnap a hetes miatt egy vagyont vesztettem.

TIBURZIO Jó, akkor itt egy másik lap. Hármas, két zecchinóért.

LELIO Felső, hat zecchinóért.

FLORINDO Hármas és felső. A hármas nyert. A felső is nyert. (fizet, majd

megkeveri a kártyát)

TIBURZIO Hármas. (néhány zecchinót tesz az asztalra)

LELIO Felső. (ő is letesz az asztalra néhány zecchinót)

FLORINDO Jézusom! Szépen megemelték a tétet.

TIBURZIO Második kör.

FLORINDO (keresgél a kártyái között) Itt a hármas, maga nyert.

TIBURZIO Paroli.

FLORINDO Ennek annyi. A felső nyert. Mi az ördög van a kezemben?

LELIO Paroli.

FLORINDO Máris. Ó, az az átkozott felső! Számoljunk csak. Itt a hármas. A

parolival is rendben vagyunk. A hármas húsz zecchinót ér, háromszor
húsz, az hatvan; a felső harminc zecchino, háromszor harminc, az
kilencven, összesen százötven zecchino, az már valami. Ki van ott?

BRIGHELLA Szolgálatára.

FLORINDO Hozzon nekem kétszáz zecchinót. (megkeveri a kártyát)

BRIGHELLA Máris. (félre) (Mind eljátssza, amit nyert.) (el)

TIBURZIO Hármas.

FLORINDO (húz egy lapot)

LELIO Felső.

FLORINDO Átkozott felső! (összegyűri a lapokat, vesz egy új paklit)

LELIO (összeszedi a pénzt)

BRIGHELLA Itt vagyok. (hozza az erszényt)

FLORINDO Gyorsan, ide a pénzt.

BRIGHELLA (félre) (De rossz ezt látni!) (halkan Florindónak) Ne feledje, mit
mondott Pantalone úr.

FLORINDO Ne idegesítsen.

BRIGHELLA (félre) (Veszítse csak el ingét-gatyáját.) (el)

FLORINDO Gyerünk.

LELIO Ötös.

TIBURZIO Kilences.

FLORINDO Ötös és kilences. (játszik) Kilences; az ördög most alszik, húztam egy
lapot, ötös, itt van, csupa rossz lap. (kever és húz egy lapot)

LELIO Ötös.

TIBURZIO Hetes.

FLORINDO A hetest nem tartom meg.

TIBURZIO Ha nem tartja meg a hetest, nem játszom tovább.

FLORINDO Jó, most az egyszer megtartom. (játszik) Ötös. Ó, az ördögbe! Az

ördögbe! Jöhet a következő.

LELIO Paroli.

FLORINDO Mindjárt megőrülök. (játszik) Itt a hetes. Átkozott hetes!

TIBURZIO Akkor itt a vége.

FLORINDO Nem, paroli.

TIBURZIO Nagyszerű, paroli.

FLORINDO Vágják le a kezem, ha odaadom ezt a két parolit. (játszik) Jaj, a hetes,
a hetes! Az ördögbe, el ezzel a hetessel! Teljesen leizzadtam, nem
bírom tovább, itt a felső, itt a felső, jaj, én szegény! Itt az összes.
Brighella! Brighella!

TIZENNYOLCADIK JELENET

Egy SZOLGA és az előbbiek

SZOLGA Uram, Brighella mester nincs itt.

FLORINDO Hol van, hová ment?

SZOLGA Az ön vacsorájához vásárol néhány dolgot.

FLORINDO Kinél van a pénzesláda kulcsa?

SZOLGA Azt Brighella mester nem adja oda senkinek.

FLORINDO Gyorsan, keresd meg. De ne, állj meg... Hol tartja a pénzt? Leütöm a
zárat.

SZOLGA Nem tudom, hol tartja a pénzt.

FLORINDO Gyorsan, keresd meg Brighellát, most, azonnal. Ha nem találod meg,
szétverem a fejedet.

SZOLGA Máris megyek. (félre) (A játék mindenkiből ördögöt csinál.). (el)

FLORINDO Ha megjön Brighella, jól összerugdosom. Ha itt lenne, az arcába

vágnám ezt a pakli kártyát.

LELIO Jól van, ne nyugtalankodjon. Egyelőre rendben vagyunk, aztán majd

legközelebb folytatjuk.

FLORINDO Várjon egy pillanatot. Brighella!

TIBURZIO Még ma visszajövünk.

FLORINDO Vacsorázzanak velem.

LELIO Rendben, magával vacsorázom.

FLORINDO (Tiburziónak) Maga is, uram.

TIBURZIO Örömmel állok rendelkezésére.

FLORINDO Feltétlenül jöjjenek el.

LELIO Feltétlenül, és folytathatjuk a játékot.

FLORINDO Igen, holnap reggelig is játszhatunk.

LELIO (félre) (Ha jól megy, játszom, ha rosszul megy, megelégszem ennyivel.)
(el)

TIBURZIO Minden jót, Florindo úr.

FLORINDO Várom magukat vacsorára, de legyenek szívesek, ne tegyenek hetest.

TIBURZIO Nem teszünk. (félre) (Ha belemelegszik a játékba, megtartja a hetest,

megtart mindent, és az utolsó vasát is elveszíti) (el)

TIZENKILENCEDIK JELENET

FLORINDO, majd BRIGHELLA

FLORINDO (őrült módjára járkál fel-alá a szobában, toporzékol, széttépi a

kártyalapokat, leveti magát a kanapéra, majd felpattan, és ezt mondja)
Négyszáz zecchino, négyszáz zecchino három vagy négy menetben?
Minden paroli? Az az átkozott hetes! Nem is a hetes! A felső! És az
ötös! Mind! Mind! Az ördögbe! Mind!

BRIGHELLA Hívatott?

FLORINDO Most jön?

BRIGHELLA Elmentem bevásárolni.

FLORINDO Bárcsak felakasztotta volna magát.

BRIGHELLA Így beszél velem? Mi rosszat tettem?

FLORINDO Maga miatt elvesztettem négyszáz zecchinót.

BRIGHELLA Miattam? Hogyhogy?

FLORINDO Igen, maga miatt. Elment, nem tudtam pénzt szerezni, így esélyem sem
volt.

BRIGHELLA Ha több pénze lett volna, azt is elvesztette volna.

FLORINDO Micsoda egy állat maga.

BRIGHELLA Uram, nem tűröm, hogy így beszéljen velem. Én tisztességes ember
vagyok. És azon túl, hogy hitelkezek magának, ki is szolgálom,
vendégül látom, és mindenben segítem – maga meg így bánik velem?

FLORINDO Kedves Brighella, bocsásson meg, elvakít a játékszenvedély, azt se

tudom, mit beszélek.

BRIGHELLA Tovább akar játszani?

FLORINDO Ha nyerek négyszáz zecchinót, soha többé nem játszom.

BRIGHELLA Hogy azokat megnyerje, a többit elveszíti.

FLORINDO Ne akarjon nekem rosszat. Ma reggel is ezt mondta, ezért vesztettem.

BRIGHELLA Persze, rosszakarat, babonaság, minden játékos ilyeneket mond.

FLORINDO Milyen lesz a vacsora?

BRIGHELLA Finom lesz; tíz zecchinót költöttem, ha esetleg lenne olyan szíves
ideadni, nagyon örülnék.

FLORINDO Majd odaadom – vagy talán attól fél, hogy nem adom oda?

BRIGHELLA Most volna szükségem a pénzre. (félre) (Még mielőtt azt is elveszíti.)

FLORINDO Most nincs nálam semmi.

BRIGHELLA Parancsolja, hogy idehozzam önnek a pénzt?

FLORINDO Nem, uram. Egyelőre ne nyúljunk a háromszáz zecchinós erszényhez.

BRIGHELLA Á, tehát együtt akarja elveszíteni az összeset.

FLORINDO Ne beszéljen nekem a vesztésről, az ördög vigye el...

BRIGHELLA Na tessék, máris dühös.

FLORINDO Ma, legyen szíves, ne kínozzon.

BRIGHELLA Menjen, és látogassa meg Pantalone urat.

FLORINDO Pantalonét is vigye el az ördög.

BRIGHELLA Rosaura kisasszony várja önt.

FLORINDO A nők is legyenek átkozottak.

BRIGHELLA Mind?

FLORINDO Hagyjon békén.

BRIGHELLA A játék teljesen kiforgatja önmagából, meg fogja őrjíteni.

FLORINDO Maga arcátlan, ha nem vigyáz a nyelvére, meg megbotozom. (el)

BRIGHELLA Megbotoz? Még azt is? Ilyen túlzásokra ragadtatja magát egy olyan
ember, akit felbőszített a játék? Florindo urat mindig kedves, őszinte,
jómodorú embernek ismertem, de elviselhetetlenné tette a játék. Csak
az hiányzik, hogy butaságokat csináljon. Nagy baj, ha játszik az ember!
Nagy baj! A nők és a játék – két csúnya szenvedély. De a nőket, ha
megöregszenek, el lehet hagyni, a játékszenvedélyt viszont magunkkal
cipeljük a sírig.
 MÁSODIK FELVONÁS

ELSŐ JELENET

Utca Pantalone házával

FLORINDO és BRIGHELLA

FLORINDO Kedves Brighella, ne hagyjon itt. Szükségem van magára.

BRIGHELLA (visszafogottan) Szüksége van rám? Parancsoljon velem.

FLORINDO Mi az? Dühös rám?

BRIGHELLA (mint fent) Állok rendelkezésére. Mit parancsol?

FLORINDO Hát nem sajnál egy szegény úriembert, aki egy óra alatt négyszáz
zecchinót vesztett?

BRIGHELLA Hogy sajnálom-e? De még hogy!

FLORINDO A kaszinójában biztos látott ennél furcsább dolgokat is a játékosoktól.

BRIGHELLA Persze, hogy láttam!

FLORINDO Emlékszik arra, aki a múltkor kihajította a parókáját az ablakon?

BRIGHELLA Jaj, az aztán szép dolgpkat művelt! Az egyik nap apró darabokra vágott
egy nyolcast, beleszórta a kávéjába, és megitta.

FLORINDO Én a hetest akarom meginni.

BRIGHELLA Hadd adjak egy jótanácsot – mint hű szolgája. Hagyjon fel a játékkal.

FLORINDO Ha visszaszerzem a zecchinóimat, soha többé nem játszom.

BRIGHELLA Kétszázat már odaadtam, maradt még háromszáz zecchinója.

FLORINDO Itt van az is, ebben az erszényben.

BRIGHELLA Jól mondta egy játékos édesapja: nem az fáj, hogy vesztett a fiam,
hanem az, hogy vissza is akarja szerezni.

FLORINDO Most nem gondolok a játékra, csak arra, hogy kibéküljek Pantalone
úrral és mindent megmagyarázzak az én drága Rosaurámnak.

BRIGHELLA A kettő közül Pantalone lecsillapítása a nehezebb.

FLORINDO Ha beszélhetnék Gandolfa asszonnyal, Rosaura nagynénjével, akkor
volna remény. Gandolfa asszony szeret engem, szereti Rosaurát is, és
mindenkinél jobban szereti a testvérét.

BRIGHELLA Hát akkor próbáljon meg elmenni hozzá.

FLORINDO És ha ott van Pantalone úr is?

BRIGHELLA Majd megkérdezzük, hogy ott van-e, és ha ott van, visszafordulunk.

FLORINDO És ha közben ér oda, és ott talál?

BRIGHELLA Gandolfa asszony majd elrendezi...

FLORINDO Jó, próbáljunk meg bejutni a házába.

BRIGHELLA Bízza csak rám, majd én bekopogok, és kifaggatom Colombinát.

FLORINDO Kedves Brighella, a jóindulatára bízom magam.

BRIGHELLA Máris megyek.

FLORINDO Mondja csak, hogy állunk borral a vacsorához?

BRIGHELLA A főfogáshoz finom padovanót szolgálok fel, aztán ciprusi bort és egy
üveg Kanári-szigeteki bort.

FLORINDO Annak a két idegennek, akik kifosztottak, sok bort adjon, hogy jól
felhevüljenek, és vidáman játsszanak.

BRIGHELLA És hogy maga minél hamarabb nyerhessen.

FLORINDO Maga utál engem, üldöz engem, azt akarja, hogy ingem-gatyám se
maradjon.

BRIGHELLA Sőt, éppen azért mondom, mert nagyon fontos nekem a maga sorsa, és
nem akarom, hogy veszítsen.

FLORINDO Talán a maga pénzét vesztem el?

BRIGHELLA Igaza van. Játsszon csak, veszítsen csak, én nem szólok többet. Akarja,
hogy bekopogjak?

FLORINDO Igen, kopogjon be; siessünk, nem akarom, hogy várjanak rám a
kaszinóban.

BRIGHELLA (félre) (Ennek csak a játékon jár az esze.) (kopog) Van itt valaki?
 MÁSODIK JELENET

COLOMBINA az ablakban és az előbbiek

COLOMBINA Ki kopog?

BRIGHELLA Én vagyok az, Colombina kisasszony, válthatnánk két szót?

COLOMBINA Ahogy parancsolja.

BRIGHELLA Itt van Pantalone úr?

COLOMBINA Ma reggel még nem láttam.

BRIGHELLA Bejöhetek?

COLOMBINA Jöjjön csak, ha tud.

BRIGHELLA Ha nem akarja, nem jövök.

COLOMBINA (Florindónak) Maga is be akar jönni, Florindo úr?

FLORINDO Ha szabad.

COLOMBINA Két férfi, az túl sok.

BRIGHELLA Jó, először az egyikünk, aztán a másikunk.

COLOMBINA Így jó lesz.

BRIGHELLA (Florindónak) Hadd menjek először én. Beszélek Rosaura

kisasszonnyal, kipuhatolom, hogy tud-e valamit Beatrice és Pantalone
úr ügyéről, és meglátom, hogy behívhatom-e magát is.

FLORINDO Igen, türelem.

BRIGHELLA Colombina kisasszony, szabad?

COLOMBINA Magának?

BRIGHELLA Nekem.

COLOMBINA Szívesen. Jöjjön be. Florindo úr, viszontlátásra.

FLORINDO (Colombinának) Hát én kint maradok?

COLOMBINA Igen, maga kint marad.

FLORINDO Türelem.
COLOMBINA Menjen, és szórakozzon addig a kaszinóban.

FLORINDO Á, én nem játszom többet!

COLOMBINA Mit ad nekem, ha biztosra mondom, hogy ma nyerni fog?

FLORINDO Ó, adná az ég! Egy zecchinót.

COLOMBINA Játssza meg a hetest.

FLORINDO Átkozott legyen a hetes, és az is, aki emlegeti.

COLOMBINA A róka a szőrétől meg tud szabadulni, de a mániáitól nem. (el)

FLORINDO Mindig a hetessel kínoz engem az ördög.

BRIGHELLA Ugyan, egyelőre ne gondoljon se a hetesre, se a nyolcasra. Hagyja,

majd holnap megjátssza.

FLORINDO Igen, jól mondja. Ma nem akarok játszani. A szombat mindig rossz
napom.

BRIGHELLA Az ajtó nyitva, megyek, és beszélek Rosaura kisasszonnyal.

FLORINDO Igen, kedves Brighella, intézze el, hogy mindent megmagyarázhassak

neki, mielőtt találkozna az édesapjával.

BRIGHELLA Maradjon itt, sietek vissza a válasszal. (el)

FLORINDO Nem mozdulok innen; nagyon bánt, amit Rosaurával tettem. Teljes
szívemből szeretem, és belehalnék, ha elveszíteném. Sajnálom
Beatricét is, de tőle meg fogok szabadulni. Azt is sajnálom, hogy
csalódást okoztam Pantalone úrnak, de remélem, le tudom csillapítani.
Mindketten szeretnek, és remélem, mindketten megbocsátanak nekem.

HARMADIK JELENET

AGAPITO a kaszinóból, Florindo, majd MENICO

AGAPITO Ó, átkozott szerencse!

FLORINDO Mi az, Agapito úr?

AGAPITO Minden pénzemet elvesztettem.

FLORINDO Hol?

AGAPITO Itt, a kaszinóban.

FLORINDO Itt is van kaszinó?

AGAPITO Sajnos, szerencsétlenségemre.

FLORINDO Mióta működik ez a kaszinó?

AGAPITO Úgy egy hete, és ez az hét egy vagyonba került nekem.

FLORINDO Maga húzott vagy tett?

AGAPITO Húztam. Minden bank veszít. És minden ellenfelem nyer.

FLORINDO (félre) (Ó, bárcsak én is játszhatnék!) Nagyok a tétek?

AGAPITO Van, amikor több, mint ezer zecchino.

FLORINDO És maga mindig veszít?

AGAPITO Mindig az ellenfeleim nyernek.

FLORINDO Ők is nagy téteket tesznek?

AGAPITO Azok nem tudnak játszani. Ha igazi játékosok lennének, már rég
kifosztottam volna őket.

FLORINDO (félre) (Ó, ha játszhatnék! Biztos, hogy megkopasztanám.)

AGAPITO Ó, átkozott szerencse!

FLORINDO (félre) (Ha azzal jönne ki Brighella, hogy nem mehetek be, megnézném
ezt az új kaszinót.)

AGAPITO (félre) (Mindig csak veszíteni...!)

FLORINDO (félre) (Hol késik? Lehet, hogy hosszú beszélgetésbe bonyolódott.

Mostanában nem jön.)

AGAPITO (félre) (Végzetes hiba nyerő pozícióból veszíteni!)

FLORINDO Maga itt marad, barátom?

AGAPITO Igen, amíg nem hoz pénzt a szolgám. Levegőzöm egyet, hogy lehűtsem
magam.

FLORINDO Megkérném egy szívességre – ha közben látja kijönni Brighellát. Ismeri

Brighellát?

AGAPITO Ó, hát persze, hogy ismerem! Az ő kaszinójában is sok pénzt hagytam

már.
FLORINDO Akkor jó; ha látja kijönni, legyen szíves, mondja meg neki, hogy a
kaszinóban várom, bemegyek, hogy ne lássanak meg, ahogy itt
ácsorgok az utcán. Érteni fogja, hogy miért.

AGAPITO Játszani akar?

FLORINDO Nem, csak körülnézek.

AGAPITO Nem tudja majd megállni.

FLORINO Ki tudja? Ha úgy látom jónak, lehet, hogy kockáztatok. Tudja, hogy
óvatos játékos vagyok. (el)

AGAPITO Annyira óvatos, hogy több aranyat vesztett már el, mint amennyit ő
maga nyom. De a legtöbb úriembernek nincs szerencséje.

MENICO Itt vagyok, gazdám.

AGAPITO Eddig tartott ideérni?

MENICO Siettem, ahogy tudtam.

AGAPITO Jól van, hoztál pénzt?

MENICO Tessék, ötven filippo.

AGAPITO Menjünk, veszítsük el ezt is. (el)

MENICO Gond nélkül elveszít száz filippót, de belehalna, ha nekem csak egyet is
adna belőle. (el)

NEGYEDIK JELENET

BRIGHELLA egyedül, kilép ROSAURA házából

BRIGHELLA Itt vagyok, Florindo úr. Florindo úr! Hát ez szép! Hová mehetett? Elege
lett, és elment. És ha játszani ment? Nem hiszem. Fontos neki Rosaura
– de csak úgy elmegy, meg sem vár? Biztos valami nagy dolog történt,
azt sem tudom, hol keressem, most senki sincs a házban, ennél jobb
alkalma nem lesz, hogy beszéljen Rosaurával. Rosaura várja, és engem
is vár, úgy illik, hogy visszamenjek, és megmondjam neki, hogy
Florindo eltűnt. Mennyire be akart jutni ebbe a házba, aztán meg
elmegy?! Türelem. Majd megyek én még egyszer. (el)

ÖTÖDIK JELENET
 Rosaura szobája

ROSAURA és COLOMBINA

ROSAURA Megőrülök tőled, te azt akarod, hogy Florindo játsszon, én viszont azt
mondom, hogy soha többé nem játszik.

COLOMBINA Honnan tudja, hogy nem játszik soha többé?

ROSAURA Megígérte nekem, meg is esküdött rá. Szeret, és ezért nem játszik többé.

COLOMBINA Pedig majdnem adott egy zecchinót a biztos nyerési tanácsomért.

ROSAURA Nem értetted, te kis buta, hogy csak viccel? Tényleg azt hiszed, hogy
ha komolyan beszélne, adna egy zecchinót egy olyan tanácsért, amivel
nyugodtan veszíthet is?

COLOMBINA Elég, majd meglátja.

ROSAURA Elég, ne is beszéljünk erről.

COLOMBINA Tudok még mást is, de nem mondom el, hogy maga ne
nyugtalankodjon.

ROSAURA Mit tudsz még? Drága Colombina, kérlek, mondd el.

COLOMBINA Úgysem hiszi el, ha elmondom.

ROSAURA Ha te mondod, elhiszem.

COLOMBINA Florindo egy énekesnővel barátkozik.

ROSAURA Nem, ez lehetetlen.

COLOMBINA Tudom, mit beszélek.

ROSAURA Ez csak pletyka. Lehetetlen.

COLOMBINA Tessék, pontosan erre számítottam.

ROSAURA De ha olyan dolgokat mondasz, amiket nem lehet elhinni...

COLOMBINA Furcsa talán, ha egy férfi barátkozik?

ROSAURA Florindo olyan szerelmes belém, hogy biztos vagyok benne, hogy
mással nem barátkozik.

COLOMBINA Majd meglátjuk.

 HATODIK JELENET

BRIGHELLA és az előbbiek

ROSAURA Jó, jó, majd meglátjuk.

BRIGHELLA Bocsánat, bejöhetek?

ROSAURA Igen, igen, már itt is van az én drága Florindóm.

BRIGHELLA Alázatos szolgája...

ROSAURA Hol van Florindo?

BRIGHELLA De...

ROSAURA Hogyan?!

BRIGHELLA Szőrén-szálán eltűnt.

ROSAURA De mégis hová ment?

BRIGHELLA Fogalmam sincs, kimentem az utcára, kerestem, de nem találtam.

ROSAURA Ó, én nyomorult! Hová mehetett?

COLOMBINA Én tudom, hová mehetett.

ROSAURA Hová?

COLOMBINA Megmutatni a tehetségét. (mutatja a kezével, hogy játszani)

ROSAURA Az lehetetlen. Ugye, Brighella? Lehetetlen.

BRIGHELLA Én is azt hiszem.

ROSAURA De akkor hol van?

COLOMBINA Ó, ha nem játszik, akkor biztos máshol van.

ROSAURA Hol?

COLOMBINA A barátnőjénél.

ROSAURA Ugyan már, te rossznyelvű, az lehetetlen. Ugye, Brighella? Lehetetlen.

BRIGHELLA Nem hinném én sem.

ROSAURA Lehet, hogy meglátogatta az apámat, Pantalonét.

BRIGHELLA Lehet.

ROSAURA Igen, biztos meglátogatta az apámat, és most vele van. Ki tudja, hátha
épp az esküvőnkről beszélgetnek.

BRIGHELLA (félre) (Szegény! Ha tudná!)

COLOMBINA Na, most aztán jól gondolja. Ki tudja, lehet, hogy Pantalone úr egy kis
pénzt is ad neki a hozományból előlegképpen.

ROSAURA Lehetséges.

COLOMBINA És tudja, mit csinál Florindo a pénzzel?

ROSAURA Mit?

COLOMBINA Azonnal elmegy a kaszinóba, és ezt mondja: mindet a hármasra és a

többire.

ROSAURA Te szemtelen.

COLOMBINA Hallom, hogy kopog valaki.

ROSAURA Menj, és nézd meg, ki az.

COLOMBINA (félre) (Szegény kislány, sajnálom; mindent elhisz az ő Florindójának,

én viszont egy átkozott szavát sem hiszem el.) (el)

HETEDIK JELENET

ROSAURA, BRIGHELLA és a visszatérő COLOMBINA

ROSAURA Mennyire sajnálom, hogy nem jött be Florindo! Ennél jobb alkalmunk
nem lesz arra, hogy négyszemközt beszéljünk egy kicsit. A nénikém
nincs itthon, az apám is csak később látogat meg; nagyon szerettem
volna három-négy életbevágóan fontos dolgot mondani Florindónak.

BRIGHELLA Vagyis ma reggel még nem találkozott az édesapjával?

ROSAURA Nem, ma még nem jött. Elmenekültem a kaszinóból, mint azt maga is
tudja, és aztán nem láttam.

BRIGHELLA (félre) (Nem tud semmit a játékról és a machinációról.)

ROSAURA Nem hagy nyugodni, hogy Florindo eltűnt.

COLOMBINA Jó, jó, ne sírjon. Itt van Florindo úr.

ROSAURA Látod, te vipera? Azt mondtad, hogy a játékteremben van vagy a

barátnőjénél.

COLOMBINA Ki tudja, hol járt mostanáig?

ROSAURA Mást sem tudsz, csak sziszegni. Hol van? Feljön?

COLOMBINA Nem nyitottam neki ajtót.

ROSAURA Miért?

COLOMBINA Mert mindjárt itt lesz a kisasszony nagynénje.

ROSAURA A nénikém jó asszony, szeret, és Florindót is szereti, nem szólna

semmit.

COLOMBINA És ha betoppan az édesapja?

ROSAURA Attól egyelőre nem kell félni. Tudod, hogy csak délután jön. Gyorsan,
gyorsan, nyiss ajtót, hadd jöjjön Florindo.

COLOMBINA Jól van, a maga dolga. (el)

ROSAURA Ez mindig csak okoskodik.

BRIGHELLA Jól tartja magát a nénikéje?

ROSAURA Olyan friss, mint egy fiatal lány.

BRIGHELLA Szép nő volt. Sosem ment férjhez, de mindig szerette, ha udvarolnak

neki.

ROSAURA Azt még most is szereti.

BRIGHELLA Még most is?

ROSAURA Persze!

BRIGHELLA De az ő korában már senkit sem talál...

ROSAURA A sok udvarlója közül megtartott egyet, aki vele együtt öregedett meg,
és még mindig szeretik egymást.

BRIGHELLA Tényleg olyan nő, aki sok évig képes megtartani a hódolóit. De ki ez a
jóember?

ROSAURA Egy bizonyos Pancrazio úr... de itt jön Florindo.

BRIGHELLA (félre) (Furcsán viselkedik. Szerintem játszott.)

NYOLCADIK JELENET

FLORINDO, ROSAURA és BRIGHELLA; majd COLOMBINA.

FLORINDO Jó napot, Rosaura kisasszony.

ROSAURA Isten hozta, drága Florindo. Majdnem rosszat gondoltam magáról.

FLORINDO (félre) (Átkozott szerencse!) Tessék, itt vagyok, állok rendelkezésére.

ROSAURA Zavartnak tűnik.

FLORINDO Á, dehogy. (félre) (Én szegény! Egyetlen soldóm sem maradt.)

BRIGHELLA (halkan Florindónak) (Hogy van? Játszott?)

FLORINDO (halkan Brighellának) (Sajnos.)

ROSAURA (Florindónak) Én mégis úgy látom, hogy nyomasztja valami.

FLORINDO Félek a maga édesapjától.

BRIGHELLA (halkan Florindónak) (Minden pénzét elvesztette?)

FLORINDO (halkan Brighellának) (Te átokfajzat, most biztos örülsz.)

BRIGHELLA (Jobb lesz, ha most elmegy, mert nem állok jót magamért.) (el)

ROSAURA Még egy darabig nem jön az apám.

FLORINDO Nem? Mikor jön?

ROSAURA Délután.

FLORINDO (egy hetest rejteget a kezében) (Gyönyörű hetes! Gyönyörű hetes! Elég
rágondolnom, máris rosszul vagyok.)

ROSAURA Vigyázzon, mert most magában beszél, és nem velem.

FLORINDO Már itt is vagyok magánál. Drága Rosaurám! (félre) (Ötször került a
kezembe.)

ROSAURA Mondja, beszélt az apámmal?

FLORINDO Igen.
ROSAURA És mit mondott neki?

FLORINDO Azt, hogy... a hozományról majd megegyezünk. Egyelőre intézzünk

mindent szép sorjában. A ruhák és az ékszerek... nos, igen... minden
meglesz. (széttép a fogával egy kártyalapot)

ROSAURA És mikor lesz meg?

FLORINDO Ugyan... (félre) A fenébe...

ROSAURA Sokára?

FLORINDO Dehogyis.

ROSAURA Hamarosan?

FLORINDO Igen.

ROSAURA Még ebben a hónapban?

FLORINDO (félre) (Rengeteget veszítettem ebben a hónapban.)

ROSAURA Még ebben a hónapban?

FLORINDO Igen, ebben a hónapban.

ROSAURA Hány nap múlva?

FLORINDO (félre) (Megőrülök.)

ROSAURA Hat vagy hét...

FLORINDO Jaj, megint a hetes! Hogy jön ide a hetes?

ROSAURA Ugyan már, ne legyen mérges. (belép Colombina)

COLOMBINA Kisasszony, hazaért a nénikéje.

ROSAURA Egyedül van?

COLOMBINA Nem, Pancrazio úrral.

ROSAURA Persze, az öreg lovagja sosem hagyja magára. Szeretnék beszélni a

nénikémmel az esküvőnkről, és szeretném, ha maga is beszélne vele, de
hová tegyük az öreget?

FLORINDO Én is szeretnék beszélni Gandolfa asszonnyal. (félre) (Hátha kapok tőle

egy kis pénzt. Nem ez volna az első eset.)

ROSAURA Hogyan csináljuk?

FLORINDO Az öregúr sokáig marad?

ROSAURA Néha sokáig, néha hamar elmegy.

FLORINDO Akkor vonuljunk vissza, ha nem bánja, és várjuk meg, hogy hamar
elmegy-e.

ROSAURA Igen, menjünk be ide. Colombina, gyere velünk. (el)

COLOMBINA Ó, jövök, jövök, nem hagyom egyedül magukat. (Florindónak) Na,

hogy ment?

FLORINDO Mi?

COLOMBINA Játszott, nem?

FLORINDO Jaj, hagyj békén.

COLOMBINA Ötös, hetes. (el)

FLORINDO Csapjon villám a hetesbe. (el)

KILENCEDIK JELENET

GANDOLFA és PANCRAZIO

GANDOLFA Azt hiszem, signor Pancrazio, ma reggel jobban vagyok.

PANCRAZIO Tényleg? Akkor jót tettek a pirulácskák?

GANDOLFA Persze, hogy jót tettek: mióta bevettem őket, nem fáj már ez az oldalam.

PANCRAZIO Nekem is meggyógyították három vagy négy bajomat.

GANDOLFA És a takony kínozza még éjszakánként?

PANCRAZIO Nem hagy aludni.

GANDOLFA Én sem tudok aludni, órákig forgolódom álmatlanul az ágyban; annyira

fáj a mellkasom, hogy azt hiszem, meghalok.

PANCRAZIO Vegye be a pirulákat.

GANDOLFA Jót fognak tenni ?

PANCRAZIO Hát hogyne! Nekem is jót tettek.

GANDOLFA Már nem kínozza a köszvény?

PANCRAZIO Jaj, dehogynem! Nem látja? Alig vonszolom magam. Meg se tudok
mozdulni.

GANDOLFA Vegye be a pirulákat.

PANCRAZIO Miért nem vetkőzik le?

GANDOLFA Egy kicsit fáradt vagyok, nem bírok felmenni a lépcsőn a szobámig,
majd felmegyek, ha kipihentem magam. Üljünk le egy kicsit. (leülnek)

PANCRAZIO Nem tudom, hogy ma hideg van-e vagy lázas vagyok.

GANDOLFA Lázas! Én szegény! Rosszul van?

PANCRAZIO A derekamnál érzek valami... nem is tudom, mit...

GANDOLFA Látja? Be kellett volna vennie a pirulákat. Hadd nézzem, hogy hideg-e
a homloka. Nem, nem, úgy érzem, inkább meleg.

PANCRAZIO Igen? Nem, nem, semmi bajom.

GANDOLFA Tényleg meleg a homloka.

PANCRAZIO Igen, még mindig tudok hevülni.

GANDOLFA Én is, pedig tudja, hány éves vagyok – de jól tartom magam.

PANCRAZIO Maga ma is olyan, mint harminc évvel ezelőtt.

GANDOLFA Maga sem öregszik meg soha.

PANCRAZIO Huszonöt éve ősz a hajam.

GANDOLFA Én meg a fogaimat vesztettem el...

PANCRAZIO Emlékszik? Harminc éve...

GANDOLFA Á! Már harminc éve? Ki tudna számontartani ennyi évet?

PANCRAZIO Mennyi programunk volt, mennyit szórakoztunk, milyen jókat

sétáltunk!

GANDOLFA Emlékszik? Mi voltunk az elsők minden ünnepségen, minden

színházban, és táncmulatságot sem rendeztek nélkülünk.

PANCRAZIO Jaj, hová lettek azok az idők...

GANDOLFA Igaz, hogy öreg vagyok már, de a szívem még mindig repes néha, és
 házasodni támad kedvem.

PANCRAZIO Idefigyeljen, signora Gandolfa, én mindig szerettem magát, és mindig

szeretni fogom.

GANDOLFA Drága öreg barátom, ha maga nem volna, meghalnék.

PANCRAZIO Emlékszem, mennyit sóhajtoztam maga miatt...

GANDOLFA Sóhajtozott? De miért?

PANCRAZIO A féltékenységtől.

GANDOLFA És már nem féltékeny?

PANCRAZIO Most... Ha azt látnám, hogy... Ki tudja...?

GANDOLFA Még mindig kínozza ez a betegség?

PANCRAZIO Igen, még mindig.

GANDOLFA Vegye be a pirulákat, és meggyógyul.

PANCRAZIO Ó, a kis furfangos!

GANDOLFA Ó! Én, furfangos?

PANCRAZIO Aranyos! A bájosságát sosem vesztette el.

GANDOLFA Komolyan mondja?

PANCRAZIO Komolyan.

GANDOLFA Én drága barátom!

PANCRAZIO Anyácskám!

GANDOLFA Maga mellett újra fiatalnak érzem magam!

PANCRAZIO Én is úgy érzem, mintha tíz évvel fiatalabb lennék.

TIZEDIK JELENET

FLORINDO és az előbbiek

FLORINDO (félre) (Nem bírom tovább, hányingerem van ezektől az öregektől.)

GANDOLFA Maga nagyon gusztusos férfi.

PANCRAZIO Öreg vagyok.

GANDOLFA Én nem nézem, hogy öreg-e.

PANCRAZIO Beteg vagyok.

GANDOLFA Mi a betegsége?

PANCRAZIO A szerelem.

FLORINDO Jó napot kívánok.

PANCRAZIO (félre) (Ó, az ördögbe! Vajon hallott minket?)

GANDOLFA Ó, drága, szép Florindo úr, magának is jó napot. Mit csinál? Jól van,
kedvesem?

PANCRAZIO (félre) (Kedvesem?)

FLORINDO Igen, asszonyom, jól vagyok, ha látom, és azért jöttem, hogy két szót
beszéljek önnel, ha volna olyan szíves.

GANDOLFA Igen, fiam, beszéljen csak, hallgatom. Bocsásson meg, signor

Pancrazio, ezt a fiút a születésétől fogva ismerem, és nagyon szeretem.

PANCRAZIO Igen, látta, amikor megszületett, de mostanra már szépen felnőtt.

GANDOLFA És akkor mi van? Akkor már nem lehetek kedves hozzá? A fiam is
lehetne. Jöjjön, kedvesem, jöjjön csak ide.

PANCRAZIO (félre) (Szétrobbanok a méregtől.)

FLORINDO (halkan) (Kedves Gandolfa asszony, szeretnék titokban beszélni

magával, úgy, hogy ne hallja ez az öregúr.)

GANDOLFA (Várjon, életem, elküldöm.) Signor Pancrazio.

PANCRAZIO Signora?

GANDOLFA Maga nagyon sápadt. Lázas is?

PANCRAZIO Jaj, félek, hogy igen.

GANDOLFA (Pancraziónak) Mi baja, hogy ilyen a szeme? Milyen fakó az ajka!

Szegénykém, reszket a szája, nem szeretném, ha baja esne.

PANCRAZIO Jaj nekem! Egyre rosszabbul vagyok.

GANDOLFA Menjen gyorsan, vegyen be valamit, ne vesztegesse az időt.

PANCRAZIO De maga itt marad...

GANDOLFA Mindjárt összeesik itt nekem...

PANCRAZIO Ezzel a fiatalemberrel....

GANDOLFA Féltékeny?

PANCRAZIO (félre) (Jaj! Félek. Reszket a lábam. Mennék... Maradnék... Izzadok

mindenhol... Gyorsan a prulákat... Én a gyógyszerésztől veszem a
pirulákat, ő meg majd ettől a fiatalembertől.) (el)

TIZENEGYEDIK JELENET

FLORINDO és GANDOLFA.

FLORINDO Végre elment.

GANDOLFA Elment az öreg. Jöjjön ide, drága Florindóm, üljön ide mellém. Örülök,
ha látom; egy kicsit öreg vagyok már, de szeretem a fiatalokat.

FLORINDO Maga mindig tüzes volt, és az is marad, amíg csak él.

GANDOLFA Ó, fiam, ha ismertél volna harminc évvel ezelőtt! Ha láttál volna! El

sem tudod képzelni.

FLORINDO Még mindig jól tartja magát.

GANDOLFA Eljárt felettem az idő, de bizonyos dolgokban jobb vagyok, mint a fiatal
lányok.

FLORINDO És mik ezek a dolgok?

GANDOLFA Jaj, te furfangos, ki akarsz nevetni?

FLORINDO Kérem szépen, mondja el.

GANDOLFA Nem, mert még elpirulnék.

FLORINDO Jó, akkor, hogy ne kelljen pirulnia, beszéljünk másról. Szükségem van
magára, Gandolfa asszony.

GANDOLFA Mit akar tőlem, kedves Florindo?

FLORINDO Egy nagy szívességre kérném.

GANDOLFA Mondd csak, fiam, szívesen megteszek neked bármit, amit csak tudok.
FLORINDO Ötven zecchinóra volna szükségem.

GANDOLFA Húha, honnan volna nekem annyi pénzem? Ötven zecchino? Honnan
vegyek ötven zecchinót?

FLORINDO Ugyan, kedves Gandolfa asszony, tudom, hogy van pénze.

GANDOLFA Ismétlem, hogy nincs.

FLORINDO Háromezer dukát az éves jövedelme. Maga ebből ezret sem költ el.

GANDOLFA Igen, háromezer dukét, de nagyon költséges a ház fenntartása, a

birtokaim nem jövedelmeznek, befizetem az adót, és egy vasam se
marad.

FLORINDO Tehát nincs pénze?

GANDOLFA Nincs, fiacskám, nincs.

FLORINDO Türelem! Bocsásson meg, hogy zavartam. (Feláll)

GANDOLFA Máris elmegy?

FLORINDO Muszáj mennem, máshonnan kell szereznem ötven zecchinót.

GANDOLFA És hová megy?

FLORINDO Pasquella asszonyhoz, a szeretetreméltó, jóságos öregasszonyhoz, aki

szeret engem; mondok neki néhány kedvességet, és máris ideadja az
ötven zecchinót.

GANDOLFA Ad ötven zecchinót?

FLORINDO Biztosan.

GANDOLFA De csak ha mond neki néhány kedvességet.

FLORINDO Ó, igen, így van.

GANDOLFA Nekem, egyébként, egyet sem mondott.

FLORINDO Ha azt hihetném, hogy örül neki, mondanék többet is...

GANDOLFA Magától, kisfiam, minden jólesik.

FLORINDO Drága nagymamácskám.

GANDOLFA A nagymamájának hív?

FLORINDO Csak hogy kedveskedjem...

GANDOLFA Micsoda kedveskedés! Nincs jobb a tarsolyában?

FLORINDO Vesztegetem itt az időmet, pedig nagyon kell az ötven zecchino;

Gandolfa asszony, viszontlátásra.

GANDOLFA Várjon csak, várjon, ide figyeljen, fiam, nincs ötven zecchinóm, de ha
nagyon kell magának, megszerzem.

FLORINDO Ó, adná az ég! Én lennék a legboldogabb a világon.

GANDOLFA És aztán szeretni fog?

FLORINDO Nagyon.

GANDOLFA És elmegy Pasquella asszonyhoz?

FLORINDO Ettől ne féljen.

GANDOLFA És fog kedveskedni is?

FLORINDO Csak magának.

GANDOLFA Á, a furfangos. Majd jól becsap.

FLORINDO Dehogy, kedves Gandolfa asszony, dehogy csapom be. (félre) (Érzem,
hogy nem bírom tovább.)

GANDOLFA Akarja az ötven zecchinót?

FLORINDO Alig várom, hogy a kezemben legyen.

GANDOLFA És aztán mit csinál vele?

FLORINDO Letétbe kell helyeznem egy peres ügy miatt.

GANDOLFA Á, úgyis eljátssza.

FLORINDO Ettől ne féljen.

GANDOLFA El fogja játszani.

FLORINDO Jó, akkor megyek is.

GANDOLFA Álljon meg, várjon, a maga kedvéért még ezt is megteszem... (leköti az
oldaláról a pénzes erszényét, benne a zecchinókkal) (félre) (Jaj, de fáj a
szívem! De Florindo olyan kedves fiú, nem tudok ellenállni neki.)

FLORINDO (félre) (Besétált a csapdába az öregasszony. Alig várom, hogy újra

 játszhassak, és revansot vegyek.)

GANDOLFA (szomorúan) Florindo.

FLORINDO Asszonyom.

GANDOLFA Jaj! Itt az ötven zecchino.

FLORINDO Ó, drága mamácska!

GANDOLFA Fogja. (félre) (Mindjárt elsírom magam.)

FLORINDO Végtelenül lekötelezett.

GANDOLFA Nos, akkor kedveskedik nekem?

FLORINDO Szívesen. Ó, itt az unokahúga.

GANDOLFA Hol?

FLORINDO Itt van Rosaura kisasszony.

GANDOLFA Jöjjön ide, figyeljen.

FLORINDO Majd máskor.

GANDOLFA Gyere ide, te kutya, gyere ide.

FLORINDO Majd máskor, majd máskor. (félre) (Mégiscsak igaz a mondás, hogy a
játékos mindig talál pénzt.) (el)

GANDOLFA Hogyan?! Most meg itthagy? A legjobb pillanatban elmegy? Jaj, az én

szegény zecchinóim!

TIZENKETTEDIK JELENET

ROSAURA és Gandolfa

ROSAURA Jó napot, nénikém.

GANDOLFA Jó napot, húgom, jónapot.

ROSAURA Azt mondta Florindo úr, hogy maga örömet szerzett neki.

GANDOLFA Talán mindent elmesélt?

ROSAURA Igen, két szóban elmesélt mindent.

GANDOLFA (félre) (Milyen pletykás!)

ROSAURA Ha ő örül, örülök én is.

GANDOLFA Neked mi közöd ehhez?

ROSAURA Nagyon is van közöm, mert azt, amit a nénikém Florindóért tesz, értem
is teszi.

GANDOLFA Hogyan? Érted?

ROSAURA Hát nem ő a vőlegényem?

GANDOLFA A vőlegényed? Talán igen, talán nem.

ROSAURA A maga segítségével, remélem, az lesz.

GANDOLFA Ezekbe a dolgokba nem akarok beleavatkozni. Még én is lány vagyok,

és egy lánynak ehhez semmi köze.

ROSAURA De nekem azt mondta, hogy maga megörvendeztette.

GANDOLFA Jól van, megörvendeztettem.

ROSAURA Szóval megígérte, hogy beszél az édesapámmal az érdekünkben.

GANDOLFA Téved, kisasszony, téved.

ROSAURA Tévedek? Hát akkor hogyan vigasztalta meg?

GANDOLFA Hogyan? Ha tudnád, hogyan!

ROSAURA Mondja már el, hogyan.

GANDOLFA Ne beszélj annyit, többet úgysem fogsz megtudni.

ROSAURA Semmi többet? De hát Florindo a vőlegényem.

GANDOLFA Befoghatnád végre a szádat.

ROSAURA Miért, van valami újság?

GANDOLFA Persze, hogy van.

ROSAURA Azért jött, hogy biztosítson a hűségéről.

GANDOLFA Azt hiszed, hogy ebben a házban nem lakik más lány, csak te?

ROSAURA Ki még? Colombina?

GANDOLFA Más nincs?

ROSAURA Én nem tudok másról.

GANDOLFA És én mi vagyok?

ROSAURA Maga?

GANDOLFA Igen, kisasszony, én. .

ROSAURA Maga?

GANDOLFA Én.

ROSAURA Tudja ki maga?

GANDOLFA Na, ki vagyok?

ROSAURA Egy öregasszony, akinek elment az esze. (el)

GANDOLFA Na, a kis boszorkány! Csak azért is férjhez megyek, hogy

bosszantsalak: lehet, hogy öreg vagyok, de sok a pénzem, a
fiatalembereknek pedig van eszük: a pénz a fontos nekik, nem a
fiatalság. És ha azt mondja valaki, hogy a férjem a pénzemért vett el,
azt széttépem. Öreg vagyok, de nem haldoklom. Még piros az arcom,
van hús a csontjaimon, és ha rosszul volnék, csak beveszem a pirulákat,
és meggyógyulok. (el)

TIZENHARMADIK JELENET

Játékterem a kaszinóban

FLORINDO egyedül, majd LELIO, TIBURZIO és egy SZOLGA

FLORINDO Amíg nem nyerem vissza azt, amit elvesztettem, nem lelek nyugalmat.
Szeretem Rosaurát, de a játékszenvedély most erősebb bennem, mint a
szerelmi szenvedély. Ezzel az ötven zecchinóval el tudok indulni, ha a
szerencse is úgy akarja; a jó öregasszony ideadta a pénzt – lehet, hogy
ő lesz az én megváltóm. Ha nyerek, ha visszaszerzem a pénzemet,
hálából veszek valami kedvességet szegény öregasszonynak.

LELIO Florindo úr, látja, hogy álljuk a szavunkat?

FLORINDO Nagyszerű.

TIBURZIO Azért vagyunk itt, hogy élvezzük a társaságát.

FLORINDO Nagyon örülök. Más barátaimat is vártam még, de úgy látom, még nem
 jönnek. De addig is, amíg megérkeznek, asztalhoz ülhetnénk, és
játszhatnánk egy kicsit.

LELIO Felőlem...

FLORINDO Hé, ki van ott?

SZOLGA Mit parancsol?

FLORINDO Senki sem jött azok közül, akiket idehívtam?

SZOLGA De igen, eljöttek mind, vártak egy darabig, de amikor látták, hogy maga
nincs itt, elmentek.

FLORINDO Elmentek? Miért, annyira késő van?

SZOLGA Igen, nagyon.

LELIO Mi is elmentünk, de visszajöttünk.

FLORINDO Bocsássanak meg. De nem baj: ha nincs itt senki, akkor hármasban
eszünk.

SZOLGA Készíthetem a levest?

FLORINDO Igen. Amíg készül a leves, játsszunk egy kicsit. Hozzon egy pakli
kártyát.

SZOLGA Nekem nincs kulcsom, Brighella mester pedig lent van a pincében.

FLORINDO Micsoda szamár ez a Brighella!

TIBURZIO Ha játszani akar, adok én egy pakli kártyát.

FLORINDO Igen, igen, adja csak. (a szolgának) Most menj, és majd szólj, ha
asztalhoz ülhetünk.

SZOLGA (félre) (A napot is lejátszaná az égről.) (el)

FLORINDO Gyerünk, játsszunk. Itt van húsz vagy harminc zecchino, kezdjük.
(elkezdi)

LELIO Felső.

TIBURZIO Hetes.

FLORINDO Legyen szíves, ne tegyen hetest.

TIBURZIO Jól van, mert a kedvében akarok járni. Hármas.

LELIO Felső, győztem; paroli.

FLORINDO Elég!

TIBURZIO Hármas, győztem. A maradék a banké.

FLORINDO Ó, az az átkozott hármas!

TIZENNEGYEDIK JELENET

BRIGHELLA és az előbbiek

BRIGHELLA (Ez szép!) Uraim, asztalhoz!

FLORINDO Hol volt mostanáig! Legyen átkozott!

BRIGHELLA Az pincében. Bort hoztam.

FLORINDO Maga miatt vesztettem.

BRIGHELLA Megint miattam?

FLORINDO Igen, maga miatt nem volt kártyám, és ezzel a paklival kellett
játszanom, de ebbe belebújt az ördög.

TIBURZIO Hogyan? Mit mond? Ez tisztességes kártya. Én úriember vagyok, és

csodálkozom magán. (ellép az asztaltól)

FLORINDO Bocsásson meg, nem akartam megbántani, nem azért mondtam. Csak
azt akartam mondani, hogy nincs szerencsém. Jöjjön ide, folytassuk.

TIBURZIO Én már nem akarok játszani.

FLORINDO Csak tíz zecchino... (félre) (Megnézzük, visszanyerem-e a vacsora

árát.)

BRIGHELLA A leves elhűl, az étel megromlik.

FLORINDO Itt van tíz zecchino. (halkan Brighellának) (Brighella, most magáért
játszom.)

BRIGHELLA (félre) (Adja az ég, hogy jól menjen.)

FLORINDO Gyerünk, csak bátran.

LELIO Felső.

TIBURZIO Hármas és hetes.

FLORINDO Biztos voltam benne, hogy nem úszom meg hetes nélkül. (lapot tesz) Itt
az átkozott hetes, az ördögi hetes. Hét rák rágja a szívemet, hét vasvilla
nyársaljon fel, és hét ördög vonszoljon a pokolba.

LELIO Jól van, nyugodjon meg, vacsorázzunk inkább. .

FLORINDO Menjenek, mindjárt jövök én is.

TIBURZIO (Florindónak)Mutassa az utat.

FLORINDO Menjenek, mindjárt jövök.

LELIO Florindo úr...

FLORINDO Legyenek szívesek helyet foglalni, máris jövök.

LELIO Nagyszerű. (Tiburziónak vagy félre) (Az se baj, ha nem akar jönni,
akkor magunkban eszünk.) (el)

TIBURZIO (félre) (Nincs magánál, én viszont remek étvággyal eszem) (el)

TIZENÖTÖDIK JELENET

FLORINDO és BRIGHELLA.

BRIGHELLA Florindo úr, maga nem vacsorázik?

FLORINDO Nincs étvágyam.

BRIGHELLA Jaj, menjen már, ne vicceljen.

FLORINDO Menjen csak, mindjárt megyek én is.

BRIGHELLA Mit mondjak az uraknak?

FLORINDO Vigye el magát az ördög.

BRIGHELLA Megyek... (félre) (Hogy szeretném ötvenszer pofonvágni! Az ő

kontójára esznek és isznak, ő meg csak sóhajtozik és átkozódik.
Ilyenek a játékosok... ) (el)

TIZENHATODIK JELENET

FLORINDO, majd LELIO és TIBURZIO.

FLORINDO Szeretném látni, mennyit vesztettem. (leül, előveszi a táskáját, számol)
Micsoda szerencsétlenség! Vagy ma visszanyerem, vagy soha.

LELIO (kintről) Florindo, egészségére.

FLORINDO (Dögölnél meg...)

TIBURZIO (kintről) És éljen a hetes!

FLORINDO (Nőjön hét szarv a homlokodon!)

LELIO Florindo úr, micsoda kavarodás! Jöjjön, hallgassa meg, nagyon

tanulságos történet. (el, majd rögtön vissza)

FLORINDO Jövök, jövök. Hogy ne lássák, hogy majd’ szétvet az indulat,

megpróbálok enni egy kicsit. Vacsora után pedig visszavágok ezzel a
kevés pénzzel. (el)

TIZENHETEDIK JELENET

ARLECCHINO, a kaszinó SZOLGÁja és a játkosok két SZOLGÁja

ELSŐ SZOLGA Gyerekek, gyertek ide; amíg vacsoráznak a gazdáink, szórakozzunk

egy kicsit. Arlecchino, van pénzed?

ARLECCHINO Hogy van-e néhány quattrinóm? Hogyne volna! Mit gondoltál? Hogy
én valami mameluk vagyok? Nézz csak rám. De ezek...?!

MÁSODIK SZOLGA Hűha, ezek tényleg zecchinók. Honnan van ennyi pénzed?

ARLECCHINO A gazdámtól kaptam ajándékba.

HARMADIK SZOLGA Ajándékba kaptad vagy elloptad?

ARLECCHINO Hát, erről lehet vitatkozni. A gazdám azt mondta, hogy nekem adja, de
én őszinte ember vagyok, és bevallom, hogy elloptam.

ELSŐ SZOLGA Jól van, játsszunk.

MÁSODIK SZOLGA Én is itt vagyok, játsszunk!

HARMADIK SZOLGA (az első szolgának) Gyerünk, ossz és szedd a pénzt.

ELSŐ SZOLGA Tessék. Két aranyzecchino és tizennyolc-húsz líra aprópénz.

ARLECCHINO Hogy kell játszani?

MÁSODIK SZOLGA Majd én megtanítalak. Négyes, két líráért...

HARMADIK SZOLGA Nyolcas, három líráért.

ARLECCHINO Tizennégy, öt soldóért.

ELSŐ SZOLGA (Arlecchinónak) Tessék, úgy megy, mint a karikacsapás.

MÁSODIK SZOLGA A biztos lapokat játszd meg, ne a tizennégyest.

ARLECCHINO Egy zecchinót teszek az egyik lapra.

ELSŐ SZOLGA Melyik lapra?

ARLECCHINO Mindegy.

ELSŐ SZOLGA Az ötösre, a hatosra?

ARLECCHINO Igen, az ötösre és a hatosra.

ELSŐ SZOLGA Felesben?

ARLECCHINO Felesben.

ELSŐ SZOLGA (félre) (Micsoda egy majom! Nem vitás, hogy az enyém lesz a pénze.)

TIZENNYOLCADIK JELENET

FLORINDO és az előbbiek.

FLORINDO (Arlecchinónak) Takarodj innen. (A másik két szolga hátrébb lép az

asztaltól)

ARLECCHINO (Florindónak) Csak szórakoztam egy kicsit.

ELSŐ SZOLGA Bocsásson meg, uram, máris elmegyünk.

FLORINDO Nem, te maradj csak itt. Maguk menjenek. (A két szolga el)

ARLECCHINO Engedje meg, hogy...

FLORINDO Na, te szamár! Szép dolog! Játékszenvedély?! Ha játszol, kirúglak.

Amelyik szolga játszik, az nem törődik a szolgálattal, és meglopja a
gazdáját.

ARLECCHINO És amelyik úr játszik, az halálra kínozza a szegény szolgáját, és néha

még a fizetését is ellopja. (el)
 TIZENKILENCEDIK JELENET

FLORINDO, SZOLGA a kaszinóban, majd LELIO és TIBURZIO.

SZOLGA Uram, megyek.

FLORINDO Ne. Tegyen.

SZOLGA Ó, velem óhajt játszani?

FLORINDO Tízes, egy zecchinóért.

SZOLGA Ahogy parancsolja. Tízes, egy zecchinóért. (tesz egy lapot)

FLORINDO Siessünk, még mielőtt ideérnek.

SZOLGA Tízes, maga nyert. Itt a zecchinója.

FLORINDO Legyen megint a tízes.

SZOLGA Legyen. (játszanak)

FLORINDO Tessék, nyertem.

SZOLGA Türelem. Teljesen tönkretett.

FLORINDO Hármas...

SZOLGA Jöhet.

LELIO (halkan Tiburziónak) (Nézze ezt a megszállottat, már a szolgákkal is

játszik.)

TIBURZIO (halkan Leliónak) (Lépjünk közbe, nehogy a szolga elnyerje a pénzét.)

FLORINDO Hármas, nyertem.

SZOLGA Jaj, én szegény. Kifosztott.

LELIO Florindo úr.

FLORINDO Ó, barátom...

LELIO Mi az ördögöt csinál? Nem szégyelli magát, hogy egy szolgával játszik?

FLORINDO Tartottam egy próbát.

SZOLGA Megpróbált kifosztani, és ki is fosztott.

LELIO (Florindónak) Ez nem méltó önhöz.

FLORINDO Jól mondja. De amikor azt látom, hogy játszani lehet, nem tudok
ellenállni a kísértésnek. (a szolgának) Menjen innen.

SZOLGA Most meg elkerget? Előbb is megtehette volna.

FLORINDO Menj innen, ha mondom.

SZOLGA Elnyert tőlem majdnem három zecchinót.

FLORINDO Abban a megtiszteltetésben lehetett részed, hogy velem játszhattál.

SZOLGA Köszönöm az ilyen megtiszteltetést. (félre) (Tudni fogom, hogyan

álljak bosszút...) (el)

TIBURZIO Kedves Florindo úr, botrányos, hogy ilyen emberekkel játszik. Nem fél,
hogy kirabolják?

FLORINDO Ó, engem aztán nehezen.

TIBURZIO (félre, gúnyosan) (Milyen furfangos a barátunk!)

LELIO Különben is, kockára tenni a pénzét, amikor ilyen kicsi a tét?!

FLORINDO Igaza van. De néha annyira vágyom játszani, hogy butaságokat

csinálok.

LELIO Ha játszani akar, játsszon velünk. Állunk rendelkezésére.

TIBURZIO Így legalább úriemberekkel játszik.

FLORINDO Jó, akkor játsszunk egyet?

LELIO Persze.

FLORINDO De nem én húzok.

TIBURZIO Jó, majd én.

FLORINDO Nagyszerű. (félre) (Ma szeerencsésebb vagyok, amikor teszek, mint

amikor húzok.)

LELIO Hozassunk kártyát.

FLORINDO Vacsora után alig lehet látni ebben a szobában, menjünk át a másikba.

LELIO Rendben, ahová csak akarja.

TIBURZIO Én mindenben állok rendelkezésére.

FLORINDO Menjünk.

HUSZADIK JELENET

BRIGHELLA és az előbbiek

FLORINDO (Brighellának) Készítsen játékhelyet a másik szobában.

BRIGHELLA (Florindónak) Egy szóra, ha megengedi.

FLORINDO Mi az?

BRIGHELLA (halkan Florindónak) (Megint itt van Rosaura kisasszony, maszkban.)

FLORINDO (halkan Brighellának) (Az isten szerelmére, mondja meg neki, hogy
menjen el.)

BRIGHELLA (Mondtam már, de könnyek között bizonygatja, hogy egy nagyon

fontos dolgot kell önnek mondania, ettől függ a szerelme, a becsülete és
az élete.)

FLORINDO (Mi az ördög lehet? Nem akarom, hogy meglássa ezeket itt, és gyanút
fogjon. Tegyen meg egy szívességet: vigye be a maga szobájába,
mondja meg neki, hogy várjon egy kicsit, és mindjárt jövök. A
barátaimat közben átküldöm a másik szobába.)

BRIGHELLA (félre) (Az ördögbe! Mi közöm nekem ehhez az egészhez?) (el)

LELIO Florindo úr, megy az idő; mehetünk?

FLORINDO Menjenek csak előre, mindjárt jövök én is.

TIBURZIO Ha maga nem jön, mi sem megyünk.

FLORINDO Kezdjenek csak el játszani, én úgysem húzok.

TIBURZIO Egyedül nem játszom.

FLORINDO Adjanak nekem egy félórát, valamit el kell intéznem.

LELIO Négyet húzunk, aztán elmegyünk.

TIBURZIO Ha nem akar játszani, elmegyek egy másik kaszinóba.

FLORINDO (félre) (Rosaura vár, és nagyon szeretném tudni, hogy mit akar
mondani.)
LELIO Mi az, kéreti magát? Pedig ma biztosan nyer: rogatus lude.

TIBURZIO Én nem könyörgöm tovább. Viszontlátásra, uraim.

FLORINDO Álljon meg.

TIBURZIO Megyünk vagy nem megyünk?

FLORINDO Jó, menjünk, két húzásig. (félre) (Rosaura megvár.) (el)

LELIO Most befejezzük, amit elkezdtünk. (el)

TIBURZIO Ha kártya van a kezemben, nem félek. (el)

FLORINDO Rosaura jó lány; megvár. (el)

 HARMADIK FELVONÁS

ELSŐ JELENET

FLORINDO, majd BRIGHELLA.

FLORINDO A francba! A francba! Kegyetlen sors! Kegyetlen szerencse! Miért nem

visz el engem az ördög? Minden pénzemet elveszettem, egy soldóm se
maradt. Kétségbe vagyok esve. Nem tudom, hogyan tudnék játszani,
nem tudom, hogyan jöhetnék egyenesbe. Hol van egy kötél, amire
felakaszthatnám magam? Hol egy kés, hogy leszúrhassam magam? Mit
fog szólni Rosaura, akit szerencsétlenné tettem?

BRIGHELLA Mondja, uram, parancsolja, hogy behívjam Rosaura kisasszonyt?

FLORINDO (járkál, nem felel)

BRIGHELLA Mondjam neki, hogy menjen el?

FLORINDO Adjon egy pohár vizet, legyen szíves.

BRIGHELLA (félre) (Értem, teljesen leégett.) Mit akar? Jöjjön be vagy menjen el?

FLORINDO Nem tudom...

BRIGHELLA Hallgassa meg a nagy dolgot, amit mondani akar önnek.

FLORINDO (sóhajt) Jól van, küldje be.

BRIGHELLA (félre) (Ez nagyon rosszul van.) (el)

FLORINDO Milyen szívvel beszéljek Rosaurával? Ó, ha visszanyerhetném a

pénzemet! Mindig éjjel van szerencsém – ó, ha megvártam volna az
éjszakát és akkor játszottam volna, most milyen boldog lennék! Nappal
viszont minden pénzemet elvesztettem. Ha ma este pénzhez juthatnék,
holnap elkezdhetném visszanyerni mindazt, amit elvesztettem.

MÁSODIK JELENET

ROSAURA és Florindo, majd LELIO kintről

ROSAURA Kedves Florindo, maga nagyon megkínoz engem.

FLORINDO (félre) (Nem tudom, elmondta-e neki Brighella, hogy játszottam.)
Bocsásson meg, de mit gondol, hol voltam?

ROSAURA Brighella azt mondta, hogy a barátaival vacsorázott. Azt hiszem, a

 kedvemért előbb is befejezhették volna.

FLORINDO (félre) (Brighella igazi úriember.) Bocsásson meg. Későn kezdtünk

hozzá, fontos dolgokat kellett intéznem előtte. Ugye nem hiszi azt,
hogy játszottam?

ROSAURA Eszembe se jut, hogy azután, ami ma reggel történt, még játszani volna
kedve.

FLORINDO (félre) (Bárcsak ne játszottam volna!) De, kedves Rosaura kisasszony,

hogyhogy újra meglátogatott?

ROSAURA Mert túlságosan szeretem. Miután maga elment, beállított az apám,

beszélt nekem magáról, és azt mondta, ne is reménykedjek, hogy
engedi, hogy összeházasodjunk.

FLORINDO Miért...?

ROSAURA Mert maga szerencsejátékos, és az apám fél, hogy engem is tönkretesz.

FLORINDO De hát hogy lehet ez? Ha egyszer tudja, hogy nem játszom többet, és
már meg is egyeztünk mindenről?

ROSAURA Azt mondja, hogy maga becsapta őt – remélte, hogy valóban felhagyott
a játékkal, de megtudta, hogy nemrég újra játszott. Csak azért jöttem,
drága Florindo, hogy elmondjam: kétségbe vagyok esve, sírok, és
hamarosan meg is halok, ha nem talál ki valamit...

FLORINDO (félre) (Micsoda emberek vannak! Mindenki tud a dolgaimról, biztos az

a gazember Brighella az oka.)

ROSAURA Ó, egek! Nem felel?

FLORINDO Nem térek magamhoz a szavai hallatán. Hogy lehet, hogy Pantalone úr
pillanatonként mást mond? Megegyeztünk, hogy a jövő héten
megtartjuk az eljegyzést. De tönkretesz a pletyka.

ROSAURA Kell, hogy legyen megoldás.

FLORINDO Igen, hogyne. Megpróbálom felkeresni Pantalone urat, megmagyarázok

neki mindent, lecsillapítom, megesküszöm neki, hogy nem játszottam,
és rendben lesz minden.

ROSAURA Ó, egek! Máris megvigasztalt. Remélhetjük tehát, hogy lecsillapodik az

apám?

FLORINDO Hát persze, kérje rá maga is, és kérje meg a nénikéjét is, hogy mondja
neki.

ROSAURA Csakhogy a nénikémnek követelései vannak magával szemben.

FLORINDO Nevetséges szegény. Elmegyek egy kicsit sétálni.

ROSAURA Bizalmasan elmondta Colombinának, hogy kölcsönadott magának

ötven zecchinót.

FLORINDO (félre) (De buta ez az öregasszony!) Igen, megtréfáltam egy kicsit.

ROSAURA És mi volt ez a tréfa?

FLORINDO Szeretném, ha fizetne magának egy ékszert, de úgy, hogy nem is tud
róla.

ROSAURA Hogyan?

FLORINDO Rendeltem egy sokkal szebbet, mint ami a nyakán van, és Gandolfa
asszony majd szépen, apránként kifizeti.

ROSAURA Észre fogja venni, és akkor jaj nekem!

FLORINDO Tegyen meg egy szívességet, hadd nézzem meg az nyakákét, hogy
össze tudjam hasonlítani a kettőt.

ROSAURA De hol...?

FLORINDO Gyorsan, gyorsan, mielőtt elmegy az ékszerész.

ROSAURA Hol van az ékszerész?

FLORINDO Itt, a szomszéd szobában.

LELIO Jön vagy nem jön, Florindo úr? (kintről)

FLORINDO Jövök, jövök! Hallotta? Az ékszerész hív.

ROSAURA Fogja, de gyorsan hozza vissza.

FLORINDO Azonnal.

ROSAURA Ne hagyjon sokáig magamra.

FLORINDO Máris jövök. (félre) (Ha nyerek harminc zecchinót, máris hozom neki
az ékszert.) (el)

HARMADIK JELENET

ROSAURA, majd BRIGHELLA.

ROSAURA Alig várom, hogy meglegyen az esküvő. Akkor végetérnek a kínjaim.

BRIGHELLA Asszonyom.

ROSAURA Mi az?

BRIGHELLA Hol van Florindo úr?

ROSAURA Mindjárt visszajön.

BRIGHELLA Csak gyorsan, mert itt van Pantalone úr.

ROSAURA Ó, én boldogtalan! Az apám ma üldöz engem.

BRIGHELLA Bújjon el, az ég szerelmére.

ROSAURA Hová?

BRIGHELLA Bezárom ebbe a szobába.

ROSAURA Ó, én szerencsétlen! Mit csinálok? Soha többé nem teszem ki magam

ilyen veszélynek. (el; Brighella rázárja az ajtót)

BRIGHELLA Megérik a pénzüket ezek a lányok. A szerelemért mindenre képesek.

NEGYEDIK JELENET

PANTALONE és Brighella, majd LELIO és TIBURZIO

PANTALONE Brighella mester, hol van Florindo úr?

BRIGHELLA Őszintén szólva nem tudom.

PANTALONE Lehet, hogy játszik?

BRIGHELLA Nem tudom, mit mondjak, azt hiszem, nincs a kaszinóban.

PANTALONE Menjen, keresse meg; mondja meg neki, hogy beszélni akarok vele.

BRIGHELLA Azonnal. (félre) (Addig Rosaura kisasszony bent marad a börtönében)

(el)

PANTALONE Nem jó ez így! Micsoda szerencsétlen! Megígéri, hogy nem játszik,

aztán hanyatt-homlok rohan játszani? Játék és nők! Tizenötezer dukátot
adok neki, ő meg eljátssza egyetlen éjszaka alatt? Nem, nem, kidobom;
sosem lesz az övé a lányom.

TIBURZIO (halkan Leliónak) (Vajon hol találta Florindo úr ezt az ékszert?)

LELIO (Tiburziónak) (Ki tudja! Talán valamelyik szeretőjétől kapta.)

TIBURZIO (Ki tudja, lehet, hogy száz zecchinót is megér.)

LELIO (Megpróbálhatjuk megszerezni.)

TIBURZIO (Azért szívesen megmutatnám valakinek.)

LELIO Várjon, kedvez nekünk a szerencse. Az ott egy ékszerkereskedő,

mutassuk meg neki.

TIBURZIO Úriember?

LELIO Igen, tiszteletreméltó. Pantalone úr!

PANTALONE Jónapot, uram.

LELIO Szeretném megkérni egy szívességre.

PANTALONE Parancsoljon. Még nincs szerencsém ismerni önt.

LELIO Én ismerem uraságodat; tudom, hogy ön köztiszteletnek

örvendő, szavahihető kereskedő.

PANTALONE Maga nagyon jó hozzám.

LELIO Ön tökéletesen ért az ékszerekhez.

PANTALON Az ékszerekből származik a jövedelmem nagy része.

LELIO A lovag úr szeretne eladni egy nyakéket, és szeretné, ha uraságod

felbecsülné.

PANTALONE Szívesen állok rendelkezésére, őszintén megmondom a véleményemet.

TIBURZIO Igen, uram, legyen szíves, mondja el a véleményét.

PANTALONE (félre) (Jaj nekem, mit látok? A lányom nyakéke? Ó, én szegény! Mi ez

az egész?)

LELIO Uram, miért csodálkozik annyira?

PANTALONE Mondja meg, gróf úr, ki adta magának ezt a nyakéket?

TIBURZIO Ezzel ne foglalkozzon; becsülje fel, és ne kérdezősködjön.

PANTALONE Pedig én tudni akarom, hogy kitől kapta.

LELIO (félre) (Azt akarja megtudni, hogy lopott-e a nyakék.)

TIBURZIO Száz zecchinóért vásároltam.

PANTALONE Kitől vásárolta?

TIBURZIO Egy ismeretlentől.

PANTALONE Tudja meg, uram, hogy ez a holmi az enyém.

TIBURZIO Hogyhogy a magáé?

PANTALONE Igen, uram, az enyém. A megboldogult feleségemé volt, most a lányom

hordja. Ismerem jól, mert ötven éve van a házamban; biztosan ellopták.
Vagy megmondja, hogy ki adta el magának, vagy megteszem a
szükséges lépéseket, és felelnie kell azért, amit elkövetett.

LELIO (halkan Tiburziónak) (Barátom, rosszul áll a dolog, ne keveredjünk

bele.)

TIBURZIO (halkan Leliónak) (Inkább veszítsem el a nyakéket?)

LELIO (Inkább a nyakéket, mint a szabadságunkat.)

TIBURZIO (Igaza van.)

PANTALONE Tudni akarom, kitől vette ezt a nyakéket, mert ha nem... elég, majd
meglátja, hogy akkor mi történik.

TIBURZIO Pantalone úr, az igazat megvallva, nem vásároltam, hanem játékon

nyertem.

PANTALONE És kitől nyerte el?

TIBURZIO Florindo Aretusi úrtól.

PANTALONE Hogyan?! Florindo úrtól? Ó, én szegény! Lehet, hogy járt a lányomnál?

És elvette az ékszerét? Az a szerencsétlen lány meg fogadta őt? Vagy
hagyta neki a nővérem, hogy fogadja? Össze vagyok zavarodva, nem
értek semmit.

TIBURZIO Én tisztességes ember vagyok, Pantalone úr; kockáztattam a pénzemet,

és nyertem. Nem akarom elveszteni a száz zecchinómat; ha a nyakék a
magáé, adja ide a száz zecchinót, és máris visszakapja.

PANTALONE Semmit sem adok magának, hanem feljelentem, és börtönbe záratom.

LELIO (halkan Tiburziónak) (Menjünk innen.)

TIBURZIO Ez arcátlanság.
LELIO (halkan Tiburziónak) (Menjünk innen.)

PANTALONE Micsoda társaság. Tolvajok, csalók...

LELIO (Tiburziónak) (Menjünk innen, már látom magunkat bilincsben.)

TIBURZIO (Átkozott Florindo! Még megfizet ezért!) (el)

LELIO Pantalone úr, maga úriember, maga becsületes ember. Tartsa

meg a nyakékét, és arra kérem, hogy ne beszéljen rólunk senkinek,
főleg rólam ne, hiszen nekem semmi közöm az egészhez. (félre)
(Reszketek, ha csak arra gondolok, hogy börtönbe zárhatnak. Ez a
tisztességtelen játékon szerzett nyeremény gyümölcse. Az ember
mindig reszket, mindenkitől fél, akkor sem mer szólni, ha igaza van,
nyomorult életet él, és sokszor ugyanilyen nyomorultul hal is meg.) (el)

PANTALONE Magamon kívül vagyok. Száz gondolat kavarog a fejemben, és egyik

rosszabb, mint a másik. Járt a lányomnál? De mikor? Ellopta a
nyakéket? De hogyan? Vagy Rosaura nekiadta? De miért? Tudtam,
hogy nyakunkon a baj, annyira tudtam... De miért Florindótól
szeretném megtudni az igazságot, miért nem a lányomtól? Ő
könnyebben megmondja, mint Florindo. Máris megkeresem Rosaurát,
és előbb kedvesen, majd indulatosan, de kiszedem belőle az igazságot.
(el)

ÖTÖDIK JELENET

FLORINDO és BRIGHELLA

FLORINDO De hol van Pantalone úr?

BRIGHELLA Pantalone úr már nincs itt, elment.

FLORINDO És Rosaura kisasszony?

BRIGHELLA Ő még mindig be van zárva abba a szobába.

FLORINDO Elmegyek, nem bírom most látni.

BRIGHELLA Miért volna vele ilyen kegyetlen?

FLORINDO A gyémántnyakék nélkül nem kerülhetek a szeme elé.

BRIGHELLA Nem azt mondta, hogy a saját kezével adta magának?

FLORINDO Igen, ez igaz, de vissza kell neki adnom.

BRIGHELLA Mit akar csinálni? Erre nincs orvosság. Mondja meg neki az igazat, és
 kérjen tőle bocsánatot.

FLORINDO Á, nem akarom, hogy megtudja, mi történt és hogyan történt.

BRIGHELLA Már úgyis tud mindent: abból a szobából mindent hallott, és ki tudja,
mit művelt fájdalmában ez a szegény, szerelmes lány...

FLORINDO Ó, egek! Gyorsan, nyissa ki azt a szobát. A lába elé borulok, és

bocsánatot kérek tőle.

BRIGHELLA Mondja csak, minden pénzét elvesztette?

FLORINDO Mindet. Csak nyolc zecchinóm maradt.

BRIGHELLA És mi lesz az én tíz zecchinómmal, amit a vacsorájára költöttem?

FLORINDO Ne kínozzon.

BRIGHELLA A kín inkább az enyém, aki ilyen nyomorult módon veszítem el a

pénzemet.

FLORINDO Átkozott játék!

BRIGHELLA (Ő van kétségbeesve, amikor én vesztettem tíz zecchinót.) (félre)

FLORINDO Gyerünk, nyissa ki azt az ajtót, ne kínozza tovább ezt a szegény lányt.

BRIGHELLA Maga maradjon itt. Kihozom; nem akarom, hogy maga bemenjen oda.

FLORINDO Ahogy akarja.

BRIGHELLA (félre, miközben megy, hogy kinyissa a szobát) (Nem akarom, hogy
kétségbeesésében valami olyat tegyen a szerelmével, amit nem volna
szabad.)

FLORINDO Hogyan fogom elviselni egy teljes joggal feldúlt lány jelenlétét? Mit
fog szólni a hazugságaimhoz, a hűtlenségemhez?

BRIGHELLA Rosaura kisasszony, legyen szíves, jöjjön elő.

HATODIK JELENET

ROSAURA és az előbbiek, majd BEATRICE.

ROSAURA Jaj nekem! Segítsenek, úgy érzem, meghalok.

FLORINDO Nincs merszem a szemébe nézni.

BRIGHELLA Bátorság. Mindent jóvá lehet tenni.

ROSAURA Florindo áruló! Hol a nyakékem?

BEATRICE (kintről) Bejöhetek?

FLORINDO (félre) (Az ördögbe! Itt van Beatrice.)

BRIGHELLA (Rosaurának) Jön valaki; menjen vissza a szobába.

ROSAURA Egy nő?

BRIGHELLA Gyorsan, ne lássa magát.

ROSAURA Menjünk, menjünk meghalni. (bemegy a szobába)

BRIGHELLA (félre) (A nők hamar magukhoz térnek a szerelemtől; én ezt csak

dicsérni tudom.) (el)

HETEDIK JELENET

FLORINDO, majd BEATRICE.

FLORINDO Most még ezt is el kell viselnem. De nem akarom, hogy Rosaura hallja.
Megállítom Beatricét a másik szobában. (elindul, Beatrice megállítja)

BEATRICE Hová, hová, Florindo úr?

FLORINDO Kijöttem maga elé.

BEATRICE Lekötelez – miután egy órát várakoztatott az előszobában?

FLORINDO Menjük be ebbe a másik szobába.

BEATRICE Ott épp játszanak. Úgy akarok beszélni magával, hogy senki más ne
halljon.

FLORINDO Játszanak.

BEATRICE Igen, jászanak, maga áruló! Hogy képes becsapni?

FLORINDO Nem csapom be. Elmondok mindent. De halkan, az isten szerelmére, ne

szégyenítsen meg a kaszinóban. Mondja csak, nagy bent a tét?

BEATRICE Elég sok aranyar láttam az asztalon...

FLORINDO És nyer vagy veszít a bank?

BEATRICE Az osztók nyernek.

FLORINDO Én, ha teszek, mindig vesztek. És jó lapokat osztanak?

BEATRICE Nehogy már erről beszéljünk. Magyarázza ki magát, ha tudja.

Bizonyítsa be, hogy nem igaz, hogy feleségül kérte azt a másik nőt.

FLORINDO (félre) (Most kellene játszanom, most biztos szerencsém lenne. Ha

nyernék száz zecchinót, visszaszerezhetném a nyakéket.)

BEATRICE Nem felel?

FLORINDO (félre) (A becsületem úgy kívánja, hogy mindent kockára tegyek, hogy
mindenki szemében úriembernek tűnhessek.)

BEATRICE A zavarodottsága azt bizonyítja, hogy hazudik.

FLORINDO Várjon még egy órácskát, és bebizonyítom, hogy nem azért vagyok
zavarodott, mert becsaptam magát. (el)

NYOLCADIK JELENET

BEATRICE, majd ROSAURA

BEATRICE Ki mondja meg, mit jelentenek ennek a gazembernek a szavai?

ROSAURA (Nem bírom tovább, nem tudok bent maradni, megöl a féltékenység.
Végre itt egy nő, vakmerő leszek, és beszélek vele.) (előjön a szobából,
maszkban)

BEATRICE Ki lehet ez a maszk?

ROSAURA Asszonyom, bocsássa meg a merészségemet: meg tudja mondani, hová

ment Florindo úr?

BEATRICE Mindjárt visszajön. De mondja, mi dolga Florindo úrral?

ROSAURA Hogy ne gondoljon rosszat rólam, megmondom: ő a vőlegényem.

BEATRICE A vőlegénye?

ROSAURA Igen, asszonyom, miért csodálkozik?

BEATRICE Azért csodálkozom, mert Florindo nekem is házasságot ígért.

ROSAURA Lehet, hogy igaz...?

BEATRICE Íme a bizonyíték. Ismeri Florindo kézírását?

ROSAURA Ó, a hűtlen! Ismerem, sajnos.

BEATRICE Nézze, ezt a levelet ő írta, sajátkezűleg.

ROSAURA Az álnok! Megengedi, hogy elolvassam, és megbizonyosodjam erről?

BEATRICE Olvassa csak el, ha gondolja...

ROSAURA Ígérem, és meg is esküszöm rá, hogy feleségül veszem Signora

Beatrice Anselmit... Ó, a hazug! Hát elárultál? Becsaptál egy szegény,
szerencsétlen lányt? Áruló! Gazember! Bárcsak széttéphetném a
gonosz szívedet... (széttépi az írást)

BEATRICE Hé, mit csinál?

ROSAURA Nagyon dühös vagyok; ha itt állna most előttem, a saját kezemmel
fojtanám meg. (összetépi a levél épen maradt részét is)

BEATRICE Széttépte a levelemet.

ROSAURA Bocsásson meg, nagyon dühös voltam.

BEATRICE Ha azt hinném, hogy rosszindulatból tette, ha azt képzelném, hogy meg
akarta semmisíteni a bizonyítékot, amely alapján igényt tarthattam
Florindo szívére, nagyon megkeserülné a vakmerő merényletét.

ROSAURA Nem, ne aggódjon. Annyira szerettem Florindót, mint a saját életemet,

olyan gyengéd szerelemmel szerettem, amilyennel szerelmes nő csak
szerethet, de most már tudom, hogy hazug és hűtlen, a szerelmem
mélységes megvetéssé változott, és hogy bebizonyítsam: igazat
mondok, a nekem írott levelét is ugyanúgy széttépem, ahogy az előbb a
magáét. (széttépi az írást)

BEATRICE Álljunk bosszút a hűtlenen: hagyjuk el mind a ketten.

ROSAURA Én végérvényesen kiszerettem belőle.

BEATRICE Én sem leszek olyan gyenge, hogy ezek után higgyek neki.

ROSAURA Itt jön.

BEATRICE Remeg a lába, rágja a körmét.

ROSAURA Már megint játszott a gazember.

BEATRICE Ha megint vesztett, mindenét elvesztette.

ROSAURA Bújjunk el, és nézzük meg, mit talál ki. (elbújnak)

 KILENCEDIK JELENET

FLORINDO és az előbbiek, a rejtekhelyükön

FLORINDO Miért nem csap belém a villám? Miért nem zúz porrá? Miért nem jön
értem a hóhér? A maradék nyolc zecchinóm is odalett, és ami még
rosszabb: még huszat kölcsönkértem, és azt is elvesztettem. Hogyan
fogom visszafizetni?

BEATRICE Florindo úr...

FLORINDO Átkozott legyen, maga miatt játszottam, és maga miatt vesztettem.

BEATRICE Miattam?

FLORINDO Igen, maga mondta, hogy játszanak...

ROSAURA Szegény Florindo úr, kényszerítették, hogy játsszon...

FLORINDO (Ó, az ördögbe!) Rosaura kisasszony, a nyakéke... Az ékszerész... még

ma elhozza...

ROSAURA Ne fáradjon az ékszerész, mert visszaszerezte az apám. Nos, Florindo

úr, látom már az összes jótulajdonságát. Azt ígérte, hogy nem játszik
többé, és lám, megtartotta a szavát. Eljegyzett, csak közben elfelejtette,
hogy signora Beatricének is elkötelezte magát. Kivett a kezemből egy
ékszert, és feláldozta a játék kedvéért: maga egy gazember, egy hazug,
egy csaló. Bevallom, hogy szerettem magát, és a szerelmem miatt
sajnos ballépéseket is elkövettem, például egy nap kétszer is maga után
jöttem a kaszinóba. Idejöttem, mert azt hittem, hogy maga tisztességes
ember, az én hű jegyesem, de maga egy gazember, elhagyom és
gyűlölöm magát, és biztos lehet benne, hogy még csak nem is gondolok
magára soha többé. Ma reggel nekem ajándékozta ezt a szelencét,
fogja, én semmiféle emléket nem akarok magától. (ledobja a földre)
Szégyelje magát a hazugságai miatt, piruljon a hűtlensége miatt, és
tanuljon meg rendes emberként élni, ha nem akarja nyomorban végezni
az életét. Hűtlen, áruló, gazember, annyira gyűlölöm, mint amennyire
szerettem, és undorodni fogok magától, amíg élek. (el)

BEATRICE (félre) (Most, hogy Rosaura megmondta neki a magáét, rajtam a sor.)

FLORINDO (felveszi a földről a szelencét)

BEATRICE Írást adott nekem – hogy merészelt egy másik nőnek is házasságot
ígérni? Válaszoljon. Hogy volt képe ilyet tenni?

FLORINDO (félre) (Lehet, hogy ez a szelence lesz a szerencsém...) (el)

BEATRICE Te hálátlan! Elhagysz? Így? Biztos csak szégyenében ment el. Nincs
bátorsága meghallgatni a jogos szemrehányásaimat. Nekem már úgyis
mindegy. Hányingerem lett tőle. Szerettem, mert gazdag volt, szerettem
a gondolatot, hogy egy fontos ember felesége leszek, de miután a játék
tönkretette, nyomorba döntötte, már nem érdekel, és ettől a pillanattól
kezdve azt gondolom, hogy soha nem is ismertem. (el)

TIZEDIK JELENET

FLORINDO és a nyomában AGAPITO

AGAPITO A pénzemet akarom.

FLORINDO Úriember vagyok, vissza fogom fizetni.

AGAPITO De én nem akarok várni. Ha veszítek, fizetek, ha pedig nyerek, azt

akarom, hogy kifizessenek.

FLORINDO Csak holnapig adjon időt. Huszonnégy órán belül kifizetem.

AGAPITO Nem, uram. Mielőtt játszani kezdtünk, azt mondta, azonnal fizet, és én
ennek tudatában játszottam.

FLORINDO Jöjjön, játsszunk még egy kicsit. Nyerjen el tőlem ötven zecchinót, és
kifizetem.

AGAPITO Adja ide először a huszat, amivel tartozik, aztán kezdhetjük.

FLORINDO Játsszon velem.

AGAPITO Ide a pénzt, aztán játszunk.

FLORINDO Most nincs pénzem.

AGAPITO Ha nincs pénze, mutasson valami értékeset.

FLORINDO Mégis mit? A dohányszelencémet is elvesztettem.

AGAPITO De azt nem én nyertem el. Az én asztalomnál csak pénzben megy a

játék.

FLORINDO Holnap fizetek.

AGAPITO Maga tisztességtelen és szavahihetetlen.

FLORINDO Csodálkozom magán, én becsületes ember vagyok.

AGAPITO Maga egy gazember. Azért játszott, hogy nyerjen, és nem tud fizetni,
 amikor vesztett. Aki így játszik, az tolvaj. Megérdemelné, hogy
meztelenre vetőztessem, de én úriember vagyok, és nem csinálok ilyet.
Holnapig adok időt, de ha holnap sem fizet, ezzel a bottal verem szét a
csontjait. (el)

TIZENEGYEDIK JELENET

FLORINDO egyedül

FLORINDO Már csak ez hiányzott, hogy megkoronázza a jószerencsémet. Talán az

ördög bújt a kezembe? Mindig csak vesztek, mindig csak vesztek?
Milyen papír ez? Mintha az én kézírásom lenne. (megtalálja a
széttépett házassági kötelezvényeket) Ezt az írást én adtam Beatricének
– szét van tépve? Ezt pedig Rosaurának adtam – ez is darabokban?
Rosaura tetszene nekem, szerettem, de most, hogy kiismert, jobb, hogy
széttépte az írást. Néha arra is gondolni kell, hogyan jöjjek egyenesbe
anyagilag. Felkeresem a jó, öreg Gandolfát. Ki kell fizetnem valahogy
a húsz zecchino tartozást. Igyekszem úgy bejutni a házába, hogy
Rosaura ne vegyen észre.

TIZENKETTEDIK JELENET

TIBURZIO és Florindo

TIBURZIO Egy szóra, Florindo úr.

FLORINDO Mit parancsol?

TIBURZIO Legyen szíves kifizetni a száz zecchinómat.

FLORINDO Miért kéne száz zecchinót fizetnem magának?

TIBURZIO Én kockáztattam a pénzemet. A nyakák nem a magáé volt, rátalált a

gazdája, és vissza kellett neki adnom, úgyhogy maga tartozik nekem
száz zecchinóval.

FLORINDO Ki mondta, hogy az övé az a nyakék, amit elnyert tőlem? Az enyém

volt, és senkinek sem lett volna szabad odaadnia nélkülem.

TIBURZIO Nem kell ez a szöveg, pontosan tudja, hogy mi az igazság; a száz

zecchinómat akarom. Vagy a nyakéket, vagy a pénzt.

FLORINDO Hogyan? Talán az utcán vagyunk?

TIBURZIO Hogyhogy az utcán? Én úriember vagyok, nyertem, és azt akarom,

hogy kifizessen.
FLORINDO Elégedjen meg azzal, amit már zsebre tett.

TIBURZIO Én kockáztattam. Ha veszítettem volna, fizettem volna. Nyertem, adott

nekem egy ékszert, ami nem a magáé; fizessen, vagy én fizetek
magának a tenyeremmel.

FLORINDO Miféle arcátlanság ez? Így bánik egy tisztességes emberrel?

TIBURZIO Maga csaló.

FLORINDO Maga meg tolvaj.

TIBURZIO Én, tolvaj? Esküszöm az égre, ezt még megkeserülöd! (a kardjához

nyúl)

FLORINDO Áruló! Fegyver van nálad? (karddal védekezik)

TIBURZIO Vagy pénzzel fizetsz, vagy a vérdeddel. (vívnak, el)

TIZENHARMADIK JELENET

Utca

PANTALONE és BRIGHELLA

PANTALONE Brighella, kétségbe vagyok esve, Brighella, én meghalok. Brighella,

nem bírom tovább.

BRIGHELLA Mi baj, Pantalone úr?

PANTALONE Sehol sem találom a lányomat. A nővéremhez nem ment haza, hozzám
sem jött el, két órája úton van Colombinával, nem senki sem tudja, hová
mehettek. Én szegény! Rosaura, kislányom, hol vagy, lelkem? Az
életemet is odaadnám azért, hogy megtalálhassam.

BRIGHELLA Pantalone úr, csodálkozom, hogy ennyire magánkívül van. Most jövök
Gandolfa asszonytól, Rosaura kisasszony ott van nála, a saját
szememmel láttam.

PANTALONE Komolyan mondja? Istenem, köszönöm! Biztos akkor érkezett, amikor

én már elindultam.

BRIGHELLA Dehogy, végig otthon volt.

PANTALONE Mégis hol, amikor én sehol sem találtam?

BRIGHELLA A padláson.
PANTALONE Mit csinált ott?

BRIGHELLA Fogalmam sincs. Vannak olyan órák, amikor a nők olyasmit csinálnak,
amit nem akarnak világgá kürtölni.

PANTALONE És Colombina?

BRIGHELLA Ő is az úrnőjével volt.

PANTALONE Nem hallotta, hogy hívtam?

BRIGHELLA De, hallotta.

PANTALONE És miért nem felelt?

BRIGHELLA Mert nem tudott.

PANTALONE Kezd gyanús lenni ez az egész.

BRIGHELLA Akarja a lányát?

PANTALONE Persze, hogy akarom.

BRIGHELLA Akkor menjen haza, ott majd megtalálja.

PANTALONE De azt mondta, hogy...

BRIGHELLA Alázatos szolgája.

PANTALONE Jöjjön ide, és válaszoljon!

BRIGHELLA Viszontlátásra. (el)

PANTALONE Nézzenek oda! Csak így itt hagy? Mindegy, ha otthon van a lányom,
örülök. Lehet, hogy a nyakék miatt félt, azért bújt el; még azt sem
tudom, hogy került Florindóhoz a nyakék. A nővérem meg semmire se
jó. Nem hagyom nála tovább a lányomat. Megyek, és megpróbálom
elhozni onnan...

TIZENNEGYEDIK JELENET

LELIO és Pantalone

LELIO Épp magát keresetem, Pantalone úr.

PANTALONE Mit óhajt, uram? Ékszert akar felbecsültetni?

LELIO Maga börtönbe juttatta Tiburzio urat.

PANTALONE Igen, börtönben van? Örülök.

LELIO Sajnos ott van, nemrég tartóztatták le, és biztos, hogy börtönbe
zárják. Én – szerencsétélenségemre – épp vele voltam. Én tisztességes
ember vagyok, ő vitt bele mindenbe. Felesben játszottunk, fejenként
háromszázötven zecchinót nyertünk el Florindo úrtól. Tiburzio csalt a
játékban, de én csak most tudtam meg, hogy Tiburzio hamiskártyás, és
pirulok a szégyentől, amiért az ő társaként játszottam. Őt büntetik meg,
de én is bűnhődöm. Ebben az erszényben van a háromszázötven
zecchino, magának adom, hiszen maga lesz Florindo úr apósa, ha jól
hallottam. Remélem, méltányolja az őszinteségemet, nem tesz ellenem
semmiféle lépést, és megengedi, hogy elutazzam ebből a városból,
ahová soha többé nem merek visszatérni.

PANTALONE Lelio úr, amit most mondott, az azt bizonyítja, hogy maga nem
rendszeresen tett rosszat, csak véletlenül. Mások rossz szokásai vitték
tévútra, a rossz példa rossz embert csinál a jó emberből is. Elfogadom a
háromszázötven zecchinót. Köszönöm önnek Florindo úr nevében is,
akinek oda fogom adni, bár nem leszek az apósa. Menjen csak, ne
féljen, isten áldja. Mondja csak, a nyakéket tényleg Florindo úr
veszítette el?

LELIO Igen, a becsületemre esküszöm.

PANTALONE Ő épp az ellenkezőjét állította.

LELIO Senki sem vallja be szívesen, hogy bűnt követett el, sőt, aki
tudja, palástolni próbálja. Éppen ezért bocsásson meg neki – ő sem
kivétel a szabály alól: a megszállott játékos gyorsan megtanul csalni és
hazudni. (el)

PANTALONE Jaj, sajnos igazat mond, ezt a szerencsétlen Florindót a jéték tette
tönkre. Odaadom neki ezt a háromszázötven zecchinót, mert én nem
tarthatom meg, de nem szívesen adom neki, mert félek, hogy ezt is
eljátssza. Akinek a vérében van a játékszenvedély, nehezen szabadul
meg tőle. (el)

TIZENÖTÖDIK JELENET

Szoba

GANDOLFA és PANCRAZIO

GANDOLFA Jöjjön ide, signor Pancrazio, tudom, hogy szeret, jöjjön ide, szeretnék
magára bízni egy titkot.
PANCRAZIO Igen, signora Gandolfa, hallgatom. Bízzon bennem; tudja, hogy
szeretem magát.

GANDOLFA Jól van? Bevette a pirulákat?

PANCRAZIO Igen, ma reggel, és azt hiszem, már jobban vagyok.

GANDOLFA Én is jobban vagyok ma reggel.

PANCRAZIO Maga is bevette?

GANDOLFA Még nem, de hamarosan.

PANCRAZIO Vegye be a pirulákat, és úgy fogja érezni, hogy megfiatalodott.

GANDOLFA Ó, signor Pancrazio, a szívemben van egy olyan pirula, amitől húsz
évvel fiatalabbnak érzem magam.

PANCRAZIO Egy pirulácska? Ki csinálta?

GANDOLFA Egy ügyes patikus.

PANCRAZIO Hogy hívják?

GANDOLFA Signor Cupidónak.

PANCRAZIO Signor Cupidónak?

GANDOLFA Igen, Cupido adott nekem egy pirulát, ami feltüzelt és felvidított,
úgyhogy férjhez kell mennem.

PANCRAZIO Drága patikus úr! Mélyen tisztelt signor Cupido! Tetszenek a pirulái, én
is tiszteletemet teszem majd a patikájában ezért a nagyszerű piruláért.

GANDOLFA Maga is azt akarja, hogy megjöjjön a kedve a nősüléshez?

PANCRAZIO Ehhez nincs szükségem pirulához, inkább a többi jótéteményére

vagyok kíváncsi.

GANDOLFA Mondja csak, melyikre?

PANCRAZIO Fel akarok vidulni.

GANDOLFA Milyen kedves öregúr maga!

PANCRAZIO Maga meg milyen bájos menyasszony!

GANDOLFA Magának elmondom: arra gondoltam, hogy egyetlen olyan szívbéli

barátom sincs, aki mellettem lesz és támogat majd, ha megöregszem,
ezért döntöttem úgy, hogy férjhez megyek.
PANCRAZIO Igen, nagyon jól teszi.

GANDOLFA Van hozományom, tudja, évi háromezer dukát jövedelmem. Ha

meghalok, nem tudom, kire hagyjak mindent; ha lenne egy fiam, én
volnék a legboldogabb a világon.

PANCRAZIO Ki tudja? Még reménykedhet benne.

GANDOLFA Nem vagyok még annyira öreg, hogy ne lehetne gyerekem.

PANCRAZIO Ha gyereket akar, van megoldás.

GANDOLFA Milyen megoldás?

PANCRAZIO Vegye be a pirulákat.

GANDOLFA Igen, jól mondja; be is veszem.

PANCRAZIO Én is beveszem, és akkor minden rendben lesz.

GANDOLFA Attól félek, magán már a pirula sem segít.

PANCRAZIO Miért?

GANDOLFA Mert hamarosan kialszik a lángocskája...

PANCRAZIO Idehallgasson, ha az enyém hamarosan kialszik, akkor a magáé is.

GANDOLFA Mit mond? Nagy köztük a korkülönbség.

PANCRAZIO Miféle korkülönbség? Szinte ugyanakkor születtük, együtt jártunk

iskolába, ugyanannyi idős vagyok, mint maga.

GANDOLFA Ugyan már, maga megőrült. Én még kislány voltam, amikor maga már
szép, nagy szamár volt.

PANCRAZIO Én 1680-ban születtem. És maga?

GANDOLFA Látja, mennyivel fiatalabb vagyok magánál? Én 1674-ben.

PANCRAZIO Remek! Akkor hat évvel idősebb nálam.

GANDOLFA Hogyhogy hat évvel idősebb? Az nem lehet!

PANCRAZIO Hetvennégy meg hat, az nyolcvan; a számok nem tévednek.

GANDOLFA Maga nem tud semmit.

PANCRAZIO Jól van, hagyjuk ezt a témát. Maga férjhez akar menni, én meg olyan
 erős és fürge vagyok, mint egy lovag.

GANDOLFA Ó, maga már lekésett a nősülésről.

PANCRAZIO Nem! Miért?

GANDOLFA Mert öreg, és mindig van valami baja.

PANCRAZIO És maga?

GANDOLFA Én férjhez megyek.

PANCRAZIO Maga igen, és én nem?

GANDOLFA Hát persze, min csodálkozik?

PANCRAZIO És kihez akar hozzámenni?

GANDOLFA Egy kitűnő fiatalemberhez.

PANCRAZIO Egy fiatalemberhez?

GANDOLFA Igen, és hogy minden titkomat megosszam önnel, tudja meg, hogy
signor Florindóról van szó.

PANCRAZIO Ugyan már, maga tréfál!

GANDOLFA Komolyan beszélek.

PANCRAZIO És nem szégyelli magát? Hetvenhat éves öregasszony létére

hozzámenne egy fiatalemberhez?

GANDOLFA Hetvenhat egy fenét! És igen, uram, fiatalembert akarok.

PANCRAZIO A hozománya miatt veszi el magát.

GANDOLFA Na, persze! A hozomáynom miatt?

PANCRAZIO Mi másért?

GANDOLFA A szépségemért.

PANCRAZIO Ó, de szép kislány!

GANDOLFA Irigykedik? Dögöljön meg.

PANCRAZIO Kiforgatja a vagyonából, aztán elhagyja.

GANDOLFA Én olyan nő vagyok, hogy ha valaki egyszer megismer, soha többé nem
hagy el.
PANCRAZIO Nevetnem kell.

GANDOLFA Rajtam? Nézzen magára: ennyi év alatt sem volt képes elhagyni!

PANCRAZIO Szenvedtem maga miatt.

GANDOLFA Szenvedett? Jól van, jól van, csak azért mondja, mert féltékeny.

PANCRAZIO Én mindig bölcs asszonynak tartottam magát.

GANDOLFA És most minek tart?

PANCRAZIO Maga egy... majdnem kimondtam.

GANDOLFA Menjen, vegye be a pirulákat.

PANCRAZIO Férjhez menni ebben a korban?

GANDOLFA Igen!

PANCRAZIO Egy fiatalemberhez?

GANDOLFA Igen!

PANCRAZIO Egy szerencsejátékoshoz, aki tönkreteszi magát?

GANDOLFA Szerencsejátékos? Florindo szerencsejátékos?

PANCRAZIO Hogyne! A játék miatt ment tönkre.

GANDOLFA Nem igaz, maga féltékeny, azért mondja.

PANCRAZIO Persze, hogy szerettem magát.

GANDOLFA Elég, signor Pancrazio, mindennek ellenére azért eljárhat majd hozzám.

PANCRAZIO Igen, de signor Florindo...

GANDOLFA Attól fél, hogy féltékeny lesz, igaz? Mindegy, tudni fogom, hogyan kell
viselkednem.

PANCRAZIO Ráadásul, ha házasodni akart... én boldogan ajánlkoztam volna.

GANDOLFA Maga túl öreg hozzám.

TIZENHATODIK JELENET
 COLOMBINA és az előbbiek

COLOMBINA Gandolfa asszony.

GANDOLFA Mit akarsz?

COLOMBINA Itt van Florindo úr...

GANDOLFA Florindo! Ó, kedvesem, életem!

COLOMBINA Titokban jött, és arra kért, hogy jelentsem be; akarja, hogy idehozzam?

GANDOLFA Igen, azonnal! Gyorsan, gyorsan, jöjjön már!

COLOMBINA (félre) (Valamit le akar nyomni az öregasszony torkán, egy filippót

ígért, ha segítek neki.) (el)

GANDOLFA Ha dolga van, menjen csak...

PANCRAZIO Elzavar, ugye?

GANDOLFA De, kedvesem, mit csinálna itt?

PANCRAZIO Türelem. (a szemét törölgeti)

GANDOLFA Szegénykém! Ne sírjon, magát is szeretni fogom.

PANCRAZIO Sosem hittem, hogy...

GANDOLFA Mindjárt én is elsírom magam.

PANCRAZIO Elég.

GANDOLFA Szegény öreg!

PANCRAZIO Bárcsak szeretne!

GANDOLFA Itt van signor Florindo; menjen el.

PANCRAZIO Én természetesen...

GANDOLFA Menjen el.

PANCRAZIO Sosem hagytam volna el.

GANDOLFA Menjen el, maga átkozott.

PANCRAZIO Nekem mondja ezt?

GANDOLFA Menjen már, az ördög vigye el.

PANCRAZIO Megyek... (félre) (Így bízzon az ember a nőkben. Még hetvenhat éves
korukban sem lehet hűséget remélni tőlük.) (el)

GANDOLFA Milyen ostoba ez az öreg! Azt akarja, hogy őt válasszam, és ne egy

fiatalt? Sosem tennék ilyet!

TIZENHETEDIK JELENET

FLORINDO felkötött karral és Gandolfa

FLORINDO Jónapot, signora Gandolfa.

GANDOLFA Mi az, fiam? Mi a baj? Megsérült?

FLORINDO Elestem, és kificamítottam a karomat.

GANDOLFA Szegénykém! Annyira sajnálom!

FLORINDO (félre) (Nem akarom, hogy megtudja: megsérültem.)

GANDOLFA Nagyon fáj?

FLORINDO (félre) Á, semmiség! (Az az átkozott Tiburzio! De börtönben van, és

megfizet ezért.)

GANDOLFA Úgy látom, nincs jól. Félt?

FLORINDO Nagyon ideges vagyok.

GANDOLFA De miért? Bízzon bennem, életem, majd én megvigasztalom.

FLORINDO A veszekedés miatt minden vagyonomat lefoglalták. Adósságaim

vannak, és ha nem fizetem ki őket, mehetek a börtönbe.

GANDOLFA Ó, szegény fiatalember! Már csak az hiányozna.

FLORINDO Maga segíthetne.

GANDOLFA Mennyire lenne szüksége?

FLORINDO Körülbelül száz zecchinóra.

GANDOLFA Jaj, Florindo, ha akarja, az egészet kifizetem.

FLORINDO Ó, én boldog ember! Olyan boldoggá tesz. Mondja, mivel érdemeltem

ki a jóságát?
GANDOLFA Azzal, hogy szeret.

FLORINDO Gyengéden szeretem.

GANDOLFA Ha ez igaz volna, akkor magának és nekem is jó lenne.

FLORINDO Én igazat mondok: nagyon szeretem magát.

GANDOLFA Kedves fiam, mondja csak, nehezére esne feleségül venni?

FLORINDO Feleségül?

GANDOLFA Idefigyeljen, adok magának ezer dukát évi jövedelmet, és ebből ezret
máris, hogy rendezni tudja az adósságait.

FLORINDO (félre) (A játék miatt végül mégiscsak el kell vennem az öregasszonyt.)

GANDOLFA Szóval, mit felel?

FLORINDO Asszonyom, hány éves?

GANDOLFA Igen, egy kicsit öreg vagyok, a negyvennyolcadik évemben járok.

FLORINDO (félre) (Ó, az átkozott! Szerintem nyolcvanéves.)

GANDOLFA Siessünk, ha maga is akarja.

FLORINDO (félre) (Mit csináljak?)

GANDOLFA Nincs semmilyen betegségem, volt egy kis problémám, de bevettem a

pirulákat, és tökéletesen meggyógyultam.

FLORINDO (félre) (De legalább hamar megdöglik.) Gandolfa asszony, maga

nagyon jól tartja magát, gyengéden szeretem, és feleségül is veszem.

GANDOLFA Ó, kedvesem! Áldott legyen ezért! Annyira boldog vagyok!

FLORINDO De csak azzal a feltétellel, ha az évi ezer dukátról és arról az ezerről,

amit megkapok most, adománylevelet is ír.

GANDOLFA Igen, igen, megírom.

FLORINDO (félre) (Átkozott játék! Miattad kell elvennem egy hullát.)

GANDOLFA Mikor lesz az esküvő?

FLORINDO Amikor akarja.

GANDOLFA Én máris készenállok...

FLORINDO És a pénz?

GANDOLFA Adja nekem a kezét, és azonnal adom a pénzt.

FLORINDO A kezemet...? Igen, itt a kezem.

TIZENNYOLCADIK JELENET

ROSAURA és az előbbiek

ROSAURA Drága nénikém, annyira örülök.

GANDOLFA Mi az, kislány, irigykedik?

FLORINDO Rosaura kisasszony, a kegyetlenségére hasonlóképpen válaszolok:

maga kidobott engem, én meg kétségbeesésemben megnősülök.

GANDOLFA Ne higgyen neki; látja: azért vesz el, mert szeret.

ROSAURA Ó, nagyon jól tudom, hogy miért veszi el. Azért, mert elvesztette a
pénzét a játékban, és mert a játék nyomorulttá tette; mindenét
eljátszotta, tele van adóssággal, már játszani sem tud, erre idejön, és
becsapja ezt a szegény öregasszonyt, hogy a pénzéből hódolhasson a
gyűlöletes szenvedélyeinek.

GANDOLFA Mit hallok?! Maga játszik? És mindenét eljátszotta? És tele van

adóssággal? Meg akar ölni engem? Már nem akarom, hogy feleségül
vegyen.

FLORINDO Kedves Gandolfa asszony, kérem, ne hagyjon el; játszottam, ez igaz, de

soha többé nem fogok játszani.

GANDOLFA Soha többé nem játszik?

ROSAURA Ne higgyen neki; nekem is ezt ígérte, de nem tartotta meg a szavát.

FLORINDO Már kijózanodtam. Rájöttem, hogy nem tudok nyerni. Ezer

szerencsétlenség ért a játék miatt; látja a karomat? A játék miatt meg is
sebesültem.

GANDOLFA Ó, szegény! A játék miatt sebesült meg? Tehát nem játszik többé?

FLORINDO Nem, persze, hogy nem.

GANDOLFA Nem bízom magában.

FLORINDO A becsületemre esküszöm.

ROSAURA Miféle becsületede, te gazember? Miféle becsületedre? Nagyon sáros
már azt a becsületet.

GANDOLFA Elég, kisasszony, ne kínozza tovább.

FLORINDO Gandolfa asszony, önre bízom magam. Itt a kezem, ha akarja.

GANDOLFA Adja ide, kedvesem.

FLORINDO És a pénz?

GANDOLFA Át fogom gondolni.

TIZENKILENCEDIK JELENET

PANTALONE és az előbbiek

PANTALONE (Florindónak) Mit csinál itt, uram?

FLORINDO Bocsásson meg...

GANDOLFA (Pantalonénak) Ebbe a házba maga nem jöhet be.

PANTALONE Dehogynem, hiszen itt a lányom.

GANDOLFA Vigye a lányát a saját házába.

PANTALONE Igen, igen, hazaviszem. Kedves Florindo úr, tudja, hogy megbeszéltük:
a továbbiakban semmi köze a lányomhoz.

FLORINDO Türelem.

ROSAURA (félre) (Még mindig fáj; a szívem mélyén még mindig szeretem.)

PANTALONE (Florindónak) Egy bizonyos signor Lelio, egy úr azok közül, akik
kifosztották, adott nekem háromszázötven zecchinót azzal, hogy lopta,
és megkért, hogy adjam vissza magának. Fogja, és játssza el.

FLORINDO Uram, én soha többé nem játszom, az biztos.

PANTALONE A szokásos nóta: soha többé nem játszom.

FLORINDO A mostani ígéretemet be is tartom.

GANDOLFA Uram, tényleg nem játszik soha többé; megígérte nekem, úgyhogy nem
fog játszani.
PANTALONE A szerencsejátékosok ígéretei... Fogja ezt a pénzt; miben fogadunk,
hogy holnapra semmi se marad belőle?

FLORINDO Pantalone úr, mivel eddig is annyira jó volt hozzám, megkérném egy
szívességre. Tartsa magánál ezt a háromszázötven zecchinót, adok
magának egy listát az adósságaimról, és megkérem, hogy fizesse ki
őket, csak annyit adjon nekem ebből, amennyiből nem halok éhen; így
biztos lehet benne, hogy többé nem akarok játszani.

PANTALONE (félre) (Ha nem akarja, hogy a kezében legyen a pénz, akkor van
remény, hogy tényleg nem játszik többé.) Jól van, megteszem magának
ezt a szívességet.

ROSAURA (félre) (Úgy tűnik, Florindo belenyugodott.)

GANDOLFA Látják, milyen jó fiú? Jöjjön ide, Florindo, és az öcsém jelenlétében

nyújtsa nekem a kezét.

PANTALONE Mi ez? A nővérem megőrült?

FLORINDO Gandolfa asszony, én magától már semmit sem akarok, a teljes

kétségbeesés vitt rá, hogy házasságot ígérjek önnek. Most, hogy
megsegített az ég, talán reménykedhetem abban, hogy jóvátehetem a
hibáimat; nem akarom feláldozni a fiatalságomat egy bűzös hulla
kedvéért.

GANDOLFA Mi az, hogy bűzös hulla? Én nem vagyok büdös, se nagyon, se kicsit,
de azt hiszem, maga csak tréfál; tudom, hogy szeret.

FLORINDO Tisztelem magát, de nem szeretem. Maga öreg, nem hozzám való.
Pantalone úr, legyen szíves visszaadni neki az ötven zecchinót, amit
kölcsönadott.

PANTALONE Szívesen. Visszaadom neki. És szégyellje magát, hogy a maga

korában...

HUSZADIK JELENET

PANCRAZIO és az előbbiek

PANCRAZIO Jónapot, uraim. Signora Gandolfa, megvolt már az esküvő?

GANDOLFA (halkan Pancraziónak) (Ó, drága, öreg barátom, nincs szívem elhagyni
magát. Túlságosan szeretem, és ha akarja, magához megyek.)

PANCRAZIO Ma este beveszem a pirulákat, és holnap válaszolok.

FLORINDO Rosaura kisasszony, maga okkal dobott ki engem, de nem hittem volna,
hogy a szerelme egy pillanat alatt gyűlöletté tud változni.
ROSAURA Jaj, Florindo úr, az édesapám jelenlétében kimondom: a számmal
megvetem, de a szívem még mindig szereti, és ha hihetmém, hogy
képes változtatni az életén, hajlanék rá, hogy újra bízzam magában.

PANTALONE Én is szeretem, de én is azt akarom, hogy változtasson az életén, és

hagyjon fel a játékkal.

FLORINDO Ígérem az égnek és maguknak, hogy nem játszom soha többé.

PANTALONE Majd meglátjuk. Adok egy év próbaidőt, és ha megtartja az ígéretét, a

magáé lehet a lányom.

FLORINDO Boldoggá tesz, de mit szól ehhez Rosaura kisasszony?

ROSAURA Legyen hű hozzám, és senki mást nem szeretek majd, csak magát.

GANDOLFA Egy év múlva akar csak férhez menni? Kedves unokahúgom, akkor
előbb fog maga az én esküvőmön táncolni, mint én a magáén. Igaz,
signor Pancrazio?

PANCRAZIO Majd megbeszéljük, ha bevettem a pirulákat.

FLORINDO Még egyszer bocsánatot kérek az én Rosaurámtól és a drága Pantalone

úrtól mindazért, amit elkövettem. Remélem, hogy hamar belátják:
megváltoztam, és ez az év olyan lesz, mint az lesz, mint az életem
összes többi éve. Biztos, hogy felhagyok a játékkal, mert a játék
minden bűn forrása, és a megszállott játékosnak van a legnyomorultabb
élete a világon.

Vége