~1~

Carlo Goldoni

Két úr szolgája
fordította
Magyarósi Gizella

Szereplők:
PANTALONE DEI BISOGNOSI
CLARICE, a lánya
LOMBARDI, doktor
SILVIO, a fia
BEATRICE, torinói leány, Federigo Rasponi néven
FLORINDO ARETUSI, a kedvese
BRIGHELLA, a fogadós
SMERALDINA, Clarice szobalánya
TRUFFALDINO, Beatrice, majd Florindo szolgája
PINCÉR
ELSŐ HORDÁR
MÁSODIK HORDÁR

Történik Velencében

1
 ~2~

ELSŐ JELENET
Szoba Pantalone házában
Pantalone, Lombardi, Clarice, Silvio, Brichella, Smeraldina, Pantalone szolgája

Silvio: (a kezét nyújtja Claricének) Itt a kezem, és vele együtt magáé a

szívem is.
Pantalone: (Claricének) Ne szemérmeskedj, add a kezed lányom!
Jegyezzétek el egymás, és hamarosan megtartjuk az esküvőt.
Clarice: Kedves Silvio, én vagyok a legboldogabb menyasszony!
Silvio: Én pedig a legboldogabb vőlegény (megfogják egymás kezét)
Lombardi: Jól van, gyerekek, a nehezén túl vagyunk. Kimondtátok, ez már
visszavonhatatlan.
Smeraldina: (félve) Csak már én is itt tartanék!
Pantalone: (Brighellának és a szolgálónak) Maguk ketten lesznek a tanúk,
mikor Lombardi doktor úr derék fia beváltja, amit Clarice
lányomnak fogadott.
Brigella: Köszönöm, komámuram, a megtiszteltetést!
Pantalone: Szóra sem érdemes; én a komámuram tanúja voltam,
komámuram meg a lányomé lesz. Nem akarok nagy feneket
keríteni a dolognak, minek hoznám a nyakunkra az egész
rokonságot, ahogy a doktor urat ismerem, ő se szereti a nagy
cécót, felhajtást. Tartunk egy ebédet és elbeszélgetünk csak
úgy magunk közt, senki se fog bennünket zavarni. (Claricének
és Silviónak). Mit szóltok hozzá gyerekek?
Silvio: Nekem csak az a fontos, hogy Clarice ott legyen.
Smeraldina: (félre) Van esze, tudja, melyik a legjobb fogás!

2
 ~3~

Lombardi: A fiam se szenved nagyzási mániában. Áldott jó természet,

csak a menyasszonya fontos neki.
Pantalone: (Silvionak) Ez a házasság, őszintén szólva az égben köttetett,
mert már elígértem a lányomat; egy torinói üzletfelem Federigo
Rasponi kérte meg. Csak hát meghalt szegény. Különben ebből
a mi dolgunkból nem lett volna semmi.
Silvio: Nem tudom, Clarice mit érez, én igazán szerencsésnek
mondhatom magam.
Clarice: Ez rosszul esett, kedves Silvio. Tudja, mennyire szeretem,
csakis apám miatt mentem volna hozzá ahhoz a torinói
férfihoz.
Lombardi: Akárhogy is, jól tartja a mondás: a házasságok az égben
köttetnek. Ennek előbb-utóbb meg kellett lennie.
(Pantalonének). Hogyan halt meg Rasponi úr?
Pantalone: Megtámadták egy éjszaka, a húga miatt azt hiszem. Leszúrták.
Ott is maradt.
Brigella: Torinóban történt az eset?
Pantalone: Torinóban.
Brigella: Borzasztó. Szegény feje!
Pantalone: (Brigellának) Talán ismerte Federigo Rasponit?
Brigella: Igen. Három évig Torinóban éltem. A húgát is ismerem.
Érdekes, okos lány, de egy kicsit furcsa. Férfiruhát hord,
lóháton jár. Federigo valósággal imádta. Ki hitte volna, hogy
ez lesz a vége?
Pantalone: Hamar megvan a baj. De ma igazán ne szomorkodjunk! Tudja
mit kedves Brigella uram? Maga szeret a konyhában
sürgölődni, főzzön nekünk valami jót!

3
 ~4~

Brigella: Semmi akadálya. Nem azért mondom, de az én fogadómmal,

még mindenki megvan elégedve. Mondják is, hogy olyan jól
sehol se főznek, mint minálunk. Rögtön csinálok valami
finomságot.
Pantalone: Csak jó szaftos legyen, hogy lehessen mártogatni! (kopognak)
Ejnye, ki lehet az? Szaladj Smeraldina, nézd meg!
Smeraldina: Megyek. (kiszalad)
Clarice: Papa, ha megengedi...
Pantalone: Várj, előbb lássuk ki jött.
Smeraldina: Egy idegen úr szolgája van itt, a ház urát keresi. Nekem nem
mondja meg, mit akar.
Pantalone: Engedd be!
Smeraldina: Szólok neki.
Clarice: Mi mennénk is, papa.
Pantalone: Hová?
Clarice: Hát... Csak úgy. A szobámba.
Pantalone: Nem, nem, kislányom, maradjatok csak. (halkan a doktornak)
Nem tanácsos ezeket a fiatalokat magukra hagyni.
Lombardi: (halkan Pantalonénak) Isten őrizz!

4
 ~5~

MÁSODIK JELENET
Truffaldino, Smeraldina és előbbiek

Truffaldino: A legalázatosabb tiszteletem a hölgyeknek és az uraknak! Ó,

micsoda fínom társaság!
Pantalone: (Truffaldinónak) Hát te, barátom,ki vagy, és mit akarsz?
Truffaldino: (Pantalonénak, Claricére mutatva) Ki ez a formás teremtés?
Pantalone: A lányom.
Truffaldino: Örvendek.
Smeraldina: (Truffaldinónak) És menyasszony.
Truffaldino: Bele kell törődnöm. (Smeraldinának) Hát magácska kicsoda?
Smeraldina: A szobalánya vagyok, uram.
Truffaldino: Tartom szerencsémnek.
Pantalone: Elég lesz már a ceremóniából! Ki vagy, ki küldött, mit akarsz
tőlem?
Truffaldino: Csak lassan, sorjában. Három kérdés egyszerre sok lesz.
Pantalone: (halkan Lombardinak) Szerintem bolond.
Lombardi: (halkan Pantalonénak) Inkább csak habókos.
Truffaldino: (Smeraldinának) Maga is menyasszony?
Smeraldina: (sóhajt) Nem, uram.
Pantalone: Vagy megmondod végre, ki vagy, vagy eredj a dolgodra.
Truffaldino: (Pantalonénak) Ha annyira érdekli, megmondhatom: a gazdám
szolgája. (Smeraldinának) Ott hagytuk abba, hogy...
Pantalone: És ki a gazdád?
Truffaldino: (Pantalonénak) Egy idegen úr, be szeretne jönni.
(Smeraldinának) Szóval, ami a menyasszonyságot illeti...
Pantalone: De ki az az idegen úr, hogy hívják?

5
 ~6~

Truffaldino: (Pantalonénak) Hosszú. Federigo Rasponi úr Torinóból.

Tisztelteti uraságodat; postakocsin jött, odalent vár, kérdezteti,
hogy feljöhet-e. Most meg van elégedve? Kíváncsi még
valamire?
A jelenlevők elképedten néznek egymásra
(Smeraldinának) A mi ügyünkről meg csak annyit...
Pantalone: Ide gyere, velem beszélsz! Mit locsogsz itt össze vissza?
Truffaldino: Ha ennyire forszírozza, nem bánom, bemutatkozhatok:
Truffaldino Batocchio vagyok Bergámoból.
Pantalone: Érdekel is engem, hogy téged hogy hívnak! A gazdád nevét
mondd, félek, hogy rosszul hallottam.
Truffaldino: (félre) Szegény öreg, nagyothall. (Hangosan, tagoltan)
Federigo Rasponi úr Torinóból.
Pantalone: Te tényleg bolond vagy. A torinói Federigo Rasponi úr
meghalt.
Truffaldino: Meghalt?
Pantalone: Meghalt, vége. Elég baj az neki.
Truffaldino: (félre) Jézus Mária! Meghalt a gazdám? Én élve hagytam
odalent. (Pantalonénak) Komolyan mondja?
Pantalone: A legkomolyabban, holtabb már nem is lehetne.
Lombardi: Tanúsíthatom én is, hogy halott.
Truffaldino: (félre) Szegény jó gazdám, csak nem ütötte meg a guta?
(búcsúzik) Kegyes engedelmükkel...
Pantalone: Mást nem akarsz tőlem?

6
 ~7~

Truffaldino: Mit akarnék, ha egyszer a gazdám halott! (félve) Megyek,

megnézem, igaz-e. (Kimegy)
Pantalone: Nem tudok rajta eligazodni: vagy ravasz a koma, vagy bolond.
Lombardi: Alighanem, ez is, az is.
Brigella: Szerintem csak együgyű. Bergamoi, nem hinném, hogy
szélhámos.
Smeraldina: A jó szándékához nem férhet kétség. (félre) És milyen kedves,
mosolygós képe van!
Pantalone: Jól nézünk ki, ha Federigo úr mégis él.
Clarice: Akkor nekem végem.
Pantalone: (Claricének) Ugyan már! Te is olvastad a levelet.
Silvio: Ha él, és itt van, akkor is elkésett.
Truffaldino: (bejön) Ami sok, az sok! Való így bolonddá tenni az idegent?
Úriember ilyet nem csinál. Ezt megjegyeztem magamnak.
Pantalone: (félre) Mondom én, hogy bolond. (Hangosan) Mi a baj? Ki
bántott?
Truffaldino: Azt mondták, Federigo Rasponi úr meghalt!
Pantalone: Igen?
Truffaldino: Igen; pedig él és virul. Tiszteletét szeretné tenni, ha uraságod
végre-valahára megengedi.
Pantalone: Federigo úr?
Truffaldino: Federigo úr.
Pantalone: Rasponi?
Truffaldino: Rasponi.
Pantalone: Torinóból?
Truffaldino: Torinóból.
Pantalone: Édes fiam, te megbolondultál.

7
 ~8~

Truffaldino: A fene azt a nehéz felfogását! Ha egyszer mondom, hogy itt

van a házban, odalent vár, a nehézségit!
Pantalone: Hé, vigyázz a szádra!
Lombardi: Pantalone uram, én fölhívatnám azt az illetőt.
Pantalone: Eredj hát, szólj annak a föltámadt halottnak!
Truffaldino: (Pantalonénak, dühösen) Lehet, hogy meghalt és föltámadt, de
az valami régi ügy. Most él, az biztos, győződjenek meg róla.
Megyek, hívom. És máskor jobb, ha meggondolják, hogy
beszélnek a magamfajta tisztességes idegennel!
(Smeraldinának) Magával meg még tárgyalunk. (el).
Clarice: (Silviónak, halkan) Jaj, Silvio, úgy félek!
Silvio: (Claricének, halkan) Ne féljen, nem lesz semmi baj.
Lombardi: Mindjárt kiderül, mi az igazság.
Pantalone: És hogyha hazudik? Idehoz valami szélhámost nekem?
Brigella: Ne aggódjon, komámuram, mondom, én ismerem Federigo
Rasponit, rögtön meglátjuk, ő-e az.
Smeraldina: (félve) Én nem hiszem, hogy hazudik. Olyan becsületes
kinézete
van. (hangosan) Uraságtok engedelmével. (el)

HARMADIK JELENET
Beatrice férfiruhában, mint Federigo, és előbbiek

Beatrice: Pantalone úr, nem ismerek magára. Amilyen előzékeny

hozzám a leveleiben, olyan udvariatlanul fogad. Ideutazom,
felküldöm a szolgámat, és maga fél órát várakoztat, mire
kegyeskedik beengedni.

8
 ~9~

Pantalone: Bocsásson meg... de kihez van szerencsém?

Beatrice: Federigo Rasponi vagyok Torinóból, szolgálatára. (Általános
megrökönyödés)
Brigella: (félre) Akármi legyek, ha ez nem Federigo húga, Beatrice
kisasszony. Ki érti ezt?
Pantalone: Nem térek magamhoz... Örülök, hogy épségben, egészségben
látom, azok után, amit hallottam magáról.(Halkan
Lombardinak) tudja, én még most sem nagyon hiszem el.
Beatrice: Azt hitte, hogy meghaltam egy verekedésben ugye? Hála
Istennek csak megsebesültem. És felgyógyulásom után siettem
Velencébe, ahogy uraságoddal megállapodtunk.
Pantalone: Hát nem tudom. Becsületes embernek látszik, de én biztos és
hiteles forrásból úgy értesültem, hogy Federigo Rasponi halott.
Biztos megérti, hogy... valami bizonyítékot szeretnék...
Beatrice: Hogyne, ez természetes. Magammal hoztam néhány üzleti
levelet, az egyiket bankunk igazgatója írta. Az aláírások, azt
hiszem, magukért beszélnek. (átadja a levelet, Pantalone
magában elolvassa őket)
Clarice: Jaj Silvio, elvesztünk!
Silvio: (halkan Claricének) Nem mondok le magáról semmiképpen.
Beatrice: (észreveszi Brigellát, félre) Ajjaj! Ez itt Brigella! Már csak ő
hiányzott. Jól nézek ki, ha el talál árulni! (hagosan
Brighellának) Barátom, azt hiszem, mi ismerjük egymást.
Brigella: Igen uram, emlékszik Brighella Chavicchiora Torinóból?
Beatrice: Tudom már! (közelebb kerül Brighellához) És mit csinál itt
Velencében? (halkan) El ne áruljon, könyörgök!

9
 ~ 10 ~

Brigella: (halkan Beatricének) Számíthat rám. (hangosan) Fogadós

vagyok, szolgálatára.
Beatrice: Nahát, Ez épp kapóra jött, magánál fogok megszállni.
Brigella: Megtisztel vele. (félre) Itt valami nagy huncutság készül.
Pantalone: Minden világos. A levelekben az áll, hogy Federigo Rasponi
fogja bemutatni őket. Ezek szerint, minthogy uraságodnál
vannak, kétség kívül uraságod az.
Beatrice: Ha még mindig nem hiszi el, kérdezze meg Brighella uramat, ő
ismer, tudja, ki vagyok.
Brigella: Úgy van, ismerem.
Pantalone: Akkor pedig, kedves Federigo úr, nagyon örvendek, és
bocsásson meg a hitetlenkedésemért.
Clarice: Papa kérem, ő tényleg Federigo Rasponi?
Pantalone: Semmi kétség.
Clarice: (Silviónak, halkan) Jaj nekem, mi lesz velünk?
Silvio: (Claricének, halkan) Mondtam, hogy ne féljen, bízza csak rám.
Pantalone: (Lombardinak, halkan) Mit szól hozzá doktor, jobbkor nem is
jöhetett volna!
Lombardi: Accidit in puncto quod non contingit in anno: mint derült
égből a villámcsapás.
Beatrice: Pantalone úr, ki ez a hölgy? (Claricére mutat)
Pantalone: Clarice, a lányom.
Beatrice: Őt szánta nekem, ugye?
Pantalone: Őt. (Félre) Bár volna még egy.
Beatrice: (Claricének) Hódolatom, kisasszony.
Clarice: (kimérten) Isten hozta.
Beatrice: (Pantalonénak) Milyen hűvösen fogad.

10
 ~ 11 ~

Pantalone: Nem kell komolyan venni, szégyellős a természete.

Beatrice: (Pantalonénak, Silviora mutat) És ez az úr? Talán valami
rokon?
Pantalone: Ó igen, hogyne: az unokaizém... unokaöcsém.
Silvio: (Beatricének) Nem uram, szó sincs róla. Én Clarice kisasszony
vőlegénye vagyok.
Lombardi: (halkan Silviónak) Jól van fiam, ne hagyd magad!
Beatrice: Hogyan? Leendő menyasszonyomnak már van vőlegénye?
Pantalone: Ugyan, ugyan. Majd én megmagyarázom. Kedves Federigo, mi
itt azt hittük, hogy a meghalt, ezért odaígértem a lányomat
Silvio úrnak. Ettől még nem dől össze a világ, elvégre
uraságod idejében érkezett, és ha változatlanul komoly a
szándéka, állom a szavam. Silvio úr, végtelenül sajnálom, de
saját szemével láthatta mi történt. Én igazán nem tehetek róla.
Silvio: De Federigo úr biztosan nem akar olyan feleséget, aki már más
menyasszonya!
Beatrice: Á, nem vagyok én olyan finnyás, jó lesz nekem így is. (Félre)
Szórakozásnak feltétlenül!
Lombardi: (Félre) Ezt nevezem; így beszél egy modern vőlegény.
Beatrice: Remélem, Clarice kisasszonynak sincs ellenem kifogása.
Silvio: Nem addig van az, uram, elkésett. Én nem mondok le Clarice
kisasszonyról. Akinek ez nem tetszik, könnyen megismerheti a
kardomat. (el)
Lombardi (félre) Bravó!
Beatrice: (félre) Erre az ismeretségre valahogy nem vágyom.
Lombardi: Uraságodnak itt már semmi keresnivalója. A törvény világosan
kimondja: akié az elsőbbség, azé a jog! (el)

11
 ~ 12 ~

Beatrice: (Claricének) Kedves menyasszony-jelöltem, magának egy

szava sincs az egészhez?
Clarice: De van: csak bajnak jött ide! (el)

NEGYEDIK JELENET
Pantalone, Beatrice és Brighella, később Pantalone szolgája

Pantalone: Mit mondtál te kis szemtelen? (Menne utána)

Beatrice: Hagyja csak, Pantalone úr, ne bántsa szegénykét. Idővel majd
csak megszelídítem. Beszéljünk inkább az üzleti ügyeinkről,
előbb-utóbb úgyis sort kellene kerítenünk rá.
Pantalone: Ó, azzal minden rendben van. Majd megmutatom a
folyószámláját, jócskán van követelése. Akkor veszi fel,
amikor akarja.
Beatrice: Egy alkalmas időben meglátogatom. Most viszont,
engedelmével mennék. Van egy-két dolgom. Brighella majd
segít elintézni.
Pantalone: Ahogy akarja, és ha szüksége van valamire, csak szóljon.
Beatrice: Legfeljebb egy kis pénzre. Váltáskor mindig ráfizet az ember,
ezért inkább nem is hoztam magammal.
Pantalone: Állok rendelkezésére. Még nincs itt a pénztáros, de mihelyt
megjön, elküldöm a pénzt a szállására. Brighella uramnál fog
lakni, ugye?
Beatrice: Nála igen. Majd ideküldöm a szolgámat; derék, becsületes
ember, mindent rá lehet bízni.
Szolgáló: (Pantalonénak) Keresik uram.
Pantalone: Kicsoda?

12
 ~ 13 ~

Szolgáló: Hogy is mondjam... odaát... (Halkan Pantalonénak ) baj van.

Pantalone: Megyek. Bocsánat, hogy nem kísérem ki… Brighella maga itt
otthon van, magára bízom Federigo urat. (a szolgával el)
Beatrice: Miattam ne legyen gondja.
Pantalone Mennem kell. Alázatos szolgája (félre) Még csak az hiányzik,
hogy valami butaságot csináljanak! (El.)

ÖTÖDIK JELENET
Beatrice és Brighella

Brigella: Megtudhatnám kisasszony...

Beatrice: Jaj, könyörgök, halkabban, még meghallják. A bátyám
szegény, tényleg meghalt. Vagy Florindo Aretusi ölte meg,
vagy valamelyik barátja. Biztosan emlékszik, hogy Florindo
meg én szerettük egymást, de a bátyám hallani sem akart róla.
Összeverekedtek, és ez lett belőle. Federigo meghalt, Florindo
meg ijedtében megszökött, el se tudott búcsúzni tőlem. Isten a
tanúm, mennyire sajnálom szegény bátyámat, hogy mennyit
sírtam miatta, de őt már nem lehet feltámasztani. Florindón
viszont segíthetek. Úgy tudom, Velencébe szökött, ezért jöttem
a bátyám ruhájában és hitellevelével én is ide, hátha
megtalálom. Pantalone úr a leveleknek és főleg magának hála
azt hiszi, Federigo vagyok. Lezárjuk az elszámolásunkat,
fölveszem a pénzemet és kisegítem Florindót. Látja mire képes
a szerelem? Kedves Brighella, ugye segít? Meghálálom,
ígérem.

13
 ~ 14 ~

Brigella: Hogyne, persze, de nem szeretném ha Pantalone úr ráfizetne a

jóhiszeműségére.
Beatrice: Miért fizetne rá? A bátyám meghalt, én vagyok az örököse.
Brigella: Az igaz. De akkor miért nem fedi fel magát?
Beatrice: Mire mennék vele? Pantalone rögtön gyámkodni akarna
felettem, és a többiek is mind belebeszélnének a dolgomba.
Nem, nem adom fel a szabadságomat. Ki kell bírni, nem tarthat
sokáig. Majd csak lesz valahogy.
Brigella: Őszintén szólva a kisasszony midig is kissé furcsán
gondolkodott. De rajtam ne múljon, nyugodtan bízza rám
magát.
Beatrice: Menjünk a fogadójába.
Brigella: A szolgáját merre hagyta?
Beatrice: Az utcán.
Brigella: Hol szedte össze ezt az ütődöttet?
Beatrice: Útközben fogadtam fel. Néha tényleg bolondnak látszik, pedig
nem az. A hűségére meg végképp nem lehet panaszom.
Brigella: A hűség nagy dolog. (el)
Beatrice: Hát még a szerelem!(el)
Változás

HATODIK JELENET
utca, Brighella fogadójával
Truffaldino

Truffaldino: Elegem van, nem álldogálok itt tovább. A gazdámtól akár éhen
is hallhatok. A toronyban is fél órája elhúzták a delet, a

14
 ~ 15 ~

gyomromban meg már kettőre jár. Legalább azt tudnám, hol

fogunk megszállni. Más ember, ha idegen városba ér, rögtön a
fogadóba megy. Ő nem, ő ott- hagyja a poggyászát a postán és
rohan vizitelni, szegény szolgája meg forduljon fel! És még azt
mondják, hogy szeretettel szolgájuk a gazdánkat! Meg kellene
egyszer az uraknak mondani, hogy a szolgát is szeretni kell
ám! Itt egy fogadó. Nagy kedvem volna megkóstolni, milyen
főztjük, de mi lesz, ha a gazdám közben keres? Keressen!
Bemegyek és kész. Illetve majd mégse; majd elfelejtettem,
hogy van még egy kis akadálya: egy vasam sincs. Szegény
árva Truffaldino, kellett neked szolgának állni! De ha egyszer
nem értek semmi máshoz, a fene egye meg!

HETEDIK JELENET
Florindo utiruhában egy poggyászt cipelő hordárral és Truffaldino

Hordár: Nem bírom tovább, rögtön összerogyok.

Florindo: Itt egy fogadó vagy kocsma. Ezt a pár lépést még kibírod.
Hordár: Segítség! Mindjárt elejtem.
Florindo: Láttam én rajtad, hogy nem fogod elbírni. (megtartja a terhet a
vállán) Most vesződhetek veled.
Truffaldino: (észreveszi a hordárt) Innen leeshet pár garas... (Florindonak)
Uram, nem parancsol valamit?
Florindo: Kedves barátom, segítenél ezt a poggyászt bevinni a fogadóba?

15
 ~ 16 ~

Truffaldino: Már viszem is! Hé vigyázz innen! (Vállát a poggyász alá

dugva átveszi a terhet, s a hordárt közben úgy megtaszítja,
hogy az elesik)
Florindo: Ez igen!
Truffaldino: Alig van súlya. (bemegy a poggyásszal a fogadóba)
Florindo: Látod, így kell ezt csinálni!
Hordár: Hiába, nekem nehéz volt. Nem szoktam hozzá a cipekedéshez.
Az én apámnak hivatala volt! (Florindo indul befelé a
fogadóba) Nagyságos uram...
Florindo : Miért, mi volt az apád?
Hordár: Birkanyíró.
Florindo: (félre) Na tessék, bolond is – már csak ez hiányzott (Indul
befelé a fogadóba)
Hordár: Nagyságos uram….
Florindo: Mit akarsz még?
Hordár: A fizetségem!
Florindo: Ezért a tíz lépésért?
Hordár: Egyszerre milyen szőrszálhasogató lett! Megdolgoztam érte.
(tartja a markát)
Florindo: Nesze, itt van öt soldo.
Hordár: Ez magának fizetség?
Florindo: Ó, hogy az a...! Nesze még öt.
Hordár: És a borravaló?
Florindo: Micsoda? Megállj csak, megkapod azt is! (fenéken rúgja)
Hordár: Most kifizetett. (el)

NYOLCADIK JELENET

16
 ~ 17 ~

Florindo majd Truffaldino

Florindo: Micsoda emberek vannak! Megvárta, amíg belerúgok!

Truffaldino: Uram, bevittem a poggyászát.
Florindo: Miféle fogadó ez?
Truffaldino: Jóféle uram. Kényelmes ágyak, szép tükrök, remek konyha,
gyönyörűséges illatok. Szóltam a pincérnek: fejedelmi
kiszolgálásban lesz része.
Florindo: Neked mi a foglalkozásod?
Truffaldino: Szolga.
Florindo: Velencei vagy?
Truffaldino: Nem egészen; bergamói volnék, szolgálatára.
Florindo: Van gazdád?
Truffaldino: Most éppen... igazából nincs.
Florindo: Nincs gazdád?
Truffaldino: Nézzen körül. Lát itt gazdát valahol? (félre) Nincs itt a gazdám,
nem hazudtam.
Florindo: Akarsz a szolgám lenni?
Truffaldino: A szolgája? Miért ne! (Félre) Ha jobban fizet, urat cserélek.
Florindo: Legalább arra az időre, amíg Velencében vagyok.
Truffaldino: Rendben van. Mennyit fizet?
Florindo: Mennyit kérsz?
Truffaldino: Megmondom: a legutóbbi gazdám, aki most már nincs itt,
havonta egy ezüstöt fizetett, meg a költségeimet.
Florindo: Jól van, azt én is megadom.
Truffaldino: Igen ám, de azóta többet érek!
Florindo: Mennyivel?

17
 ~ 18 ~

Truffaldino: Napi egy soldo dohányra valóval.

Florindo: Lehet róla szó.
Truffaldino: Akkor máris beszegődtem.
Florindo: Előbb azért tájékozódnék a dolgaidról.
Truffaldino: Hacsak ez kell, menjen el Bergamoba, ott bárki megmondja, ki
vagyok.
Florindo: Velencében nem ismer senki?
Truffaldino: Ma reggel érkeztem uram.
Florindo: Hát nem bánom, rendes embernek látszol, kipróbállak.
Truffaldino: Próbáljon ki, majd meglátja.
Florindo: Első dolgod, elmégy a postára. Megkérdezed, van e levél
Florindo Aretusi úrnak, s ha van, azonnal elhozod, itt a pénz.
Truffaldino: Közben rendelje meg az ebédet!
Florindo: Jól van megrendelem, ne félj. (félre) Nem elveszett fickó,
tetszik nekem. (bemegy a fogadóba)

KILENCEDIK JELENET
Truffaldino, majd Beatrice férfiruhában, és Brighella

Truffaldino: Harmincszor egy, az harminc soldócska havonta. Ráadásul a

másik gazdám nem is egy ezüstöt, hanem csak tíz paolót adott,
ami persze lehet, hogy ér annyit, de egyáltalán nem biztos.
Különben is bolond ember az.. Se szakálla, se sütnivalója. És
milyen régen elment, ki tudja előkerül-e még egyáltalán. A
fene se ácsorog itt tovább, megyek a postára... (Indul, és
Beatricébe ütközik)
Beatrice: Hova, hova? Így vársz te engem?

18
 ~ 19 ~

Truffaldino: De hiszen várom, itt vagyok.

Beatrice: És miért nem ott vagy, ahol hagytalak?
Truffaldino: Csak sétáltam egy kicsit, hogy elverjem az éhemet.
Beatrice: Csoda, hogy megtaláltalak. Szaladj el hamar a poggyászomért,
és hozasd ide; Brighella úrnál lesz a szállásunk.
Brigella: Ott a fogadóm, el se lehet téveszteni.
Beatrice: Nahát akkor lódulj, várlak.
Truffaldino: (félre) Puff neki, pont ebben a fogadóban.
Beatrice: És menj be a postára is, nézd meg van-e levelem. Sőt úgy
kérdezd, hogy van-e levél Federigo Rasponi és Beatrice
Rasponi nevére. Velem akart jönni a húgom is, csak útközben
elmaradt. Lehet, hogy valamelyik barátnője írt neki. Aztán
igyekezz! (bemegy a fogadóba)
Truffaldino: Szóval maga a fogadós.
Brigella: Én. Mehet nyugodtan a dolgára, mire megfordul, kész lesz az
ebéd. (bemegy a fogadóba)

TIZEDIK JELENET
Truffaldino, majd Silvio

Truffaldino: Na tessék. Más kezét-lábát töri igyekezetében, hogy gazdát

találjon, nekem meg egyszerre kettő is akadt. Most mi a fenét
csináljak? Két urat egyszerre nem szolgálhatok. Persze miért
ne? Két szolgálat, dupla fizetség, dupla adag koszt jár. Szép is
lenne – amíg rajta nem kapnak. Na és ha rajtakapnak, mit
veszíthetek? Ha az egyik kidob, még mindig ott a másik. Lesz,
ami lesz, megpróbálom. Ha csak egy napig tart, akkor is

19
 ~ 20 ~

megéri. Utóvégre nem szégyen a munka! Na, megyek a

levelekért. (Indul.)
Silvio: (félre) Ez Federigo Rasponi szolgája. (hangosan) Hé, jóember!
Truffaldino: Tessék, uram!
Silvio: Hol a gazdád?
Truffaldino: A gazdám? Odabent a fogadóban.
Silvio: Azonnal szólj neki, beszédem van vele. Ha ad a becsületére,
jöjjön ki, várom.
Truffaldino: De uram...
Silvio: Siess már!
Truffaldino: Csak azt szeretném...
Silvio: Ne magyarázz, lódulj!
Truffaldino: De kinek szóljak?
Silvio: Ha nem mégy azonnal, bottal kergetlek be!
Truffaldino: (félre) Ebből ugyan nem húzom ki, melyiket keresi. Majd
annak szólok, amelyiket előbb megtalálom. (bemegy a
fogadóba)

TIZENEGYEDIK JELENET
Silvio, majd Florindo és Truffaldino

Silvio: Szó se lehet róla! Én nem osztozkodom senkivel! Egyszer

megúszta Federigo, de most, ha nem tesz le Claricéről, most
nem viszi el szárazon. Valaki jön. (félrehúzódik)
Truffaldino: (Silviora mutatva) Ott az az úr, de vigyázzon vele, mert tüzet
okád.
Florindo: Nem ismerem, mit akar?

20
 ~ 21 ~

Truffaldino: Fogalmam sincs. De most, engedelmével, tényleg megyek a

postára. (félre) Mielőtt valami kalamajka lesz. (el)
Silvio: (félre) Federigo várat magára.
Florindo: (félre) Tisztázni kell a helyzetet. (Silvionak) Uraságod hivatott?
Silvio: Én? De hiszen nem is ismerem.
Florindo: Pedig a szolga azzal jött be hozzám, hogy uraságod nagy
hangon
fenyegetőzve követeli, hívjon ki engem.
Silvio: Nyilván félreértett, én a szolga gazdájával akarok beszélni.
Florindo: Én vagyok a gazdája.
Silvio: Uraságod a gazdája?
Florindo: Igen, én. Nálam szolgál.
Silvio: Akkor bocsásson meg. Uraságod szolgája nagyon hasonlít egy
ismerősöm szolgájára, azt hittem ő az.
Florindo: Nem, ez az én szolgám. Nekem elhiheti.
Silvio: Hát akkor még egyszer bocsánatot kérek.
Florindo: Nincs miért. Mindannyian tévedhetünk.
Silvio: Uraságod nem idevalósi?
Florindo: Nem, Torinói vagyok.
Silvio: Nahát! Az is éppen torinói, akivel elszámolni valóm van.
Florindo: Akkor könnyen lehet, hogy ismerem. És ha megsértette
uraságodat, szívesen a rendelkezésére állok, hogy elégtételt
vegyen.
Silvio: Ismer egy bizonyos Federigo Rasponit?
Florindo: Ó! Nagyon is!
Silvio: El akarja venni törvényes menyasszonyomat, mert, hogy a lány
apja állítólag őneki ígérte.

21
 ~ 22 ~

Florindo: Ettől ne féljen, barátom. Federigo Rasponi már nem állhat

kettejük közé. Meghalt.
Silvio: Mi is azt hittük mostanáig, de ma reggel, legnagyobb
szerencsétlenségemre és bánatomra beállított hozzánk,
épségben, egészségben.
Florindo: Döbbenetes!
Silvio: Gondolhatja, hogy megdöbbentem. én is.
Florindo: Biztosíthatom, hogy Federigo Rasponi meghalt.
Silvio: Biztosíthatom, hogy Federigo Rasponi él.
Florindo: Nem lehet uram, hogy téved?
Silvio: Pantalone úrnak, a lány apjának megdönthetetlen bizonyítékok
vannak a kezében.
Florindo: (félre) Ezek szerint mégsem halt meg?
Silvio: De ide hiába jött, én nem fogok Claricéről lemondani. Ha
másképp nem megy, megverekszünk.
Florindo: (félre) Menekülök a törvény elől, és az ellenségem karjába
futok!
Silvio: Csodálom, hogy még nem találkozott vele. Itt kellett
megszállni ebben a fogadóban.
Florindo: Nem, nem találkoztunk. Nekem azt mondták, nem lakik itt
idegen.
Silvio: Lehet persze, hogy meggondolta a dolgot. Bocsásson meg
uram, az alkalmatlankodásért. Ha mégis látná, mondja meg
neki, hogy jobb, ha kiveri a fejéből ezt a házasságot. Silvio
Lombardi a nevem, remélem, még találkozunk.
Florindo: Legyen szerencsénk!
Silvio: Megmondaná a nevét?

22
 ~ 23 ~

Florindo: Orazio Ardenti vagyok. (félre) Átmenetileg.

Silvio: Orazio úr, ajánlom magamat. (el)

23
 ~ 24 ~

TIZENKETTEDIK JELENET
Florindo

Florindo: Hogy lehet, hogy nem halt bele abba a szúrásba? Teljesen
átment az oldalán a kard! Tócsában állt a vére. A saját
szememmel láttam, hogy elnyúlik a földön. Mondták is, hogy
azonnal vége lett. Bár ki tudja…. Ha nem ért a kard
létfontosságú szervet … Nem lehetett eligazodni abban a
zűrzavarban, és azonnal szöknöm kellett, hiszen a viszályunk
miatt én voltam ott a leggyanúsabb. Márpedig ha nem halt
meg, visszamehetek Torinóba. Legalább megvigasztalom
kedves Beatricémet, biztos sokat sír utánam.

TIZENHARMADIK JELENET
Truffaldino egy másik hordárral, aki Beatrice poggyászát hozza, és Florindo.

Truffaldino pár lépést előrejön a hordárral, majd Florindót

észrevéve kituszkolja a hordárt
Truffaldino: Gyere, már csak néhány lépés... Ó a fene rágja ki, itt a másik
gazdám. Vissza, vissza, barátom, várj ott a sarkon! (hordár
kimegy)
Florindo: (félre) Igen, igen. A legjobb, ha visszamegyek Torinóba.
Truffaldino: Megjöttem, uram.
Florindo: Truffaldino, eljössz velem Torinóba?
Truffaldino: Mikor?
Florindo: Most rögtön.
Truffaldino: Étlen-szomjan!

24
 ~ 25 ~

Florindo: Na jó, előbb megebédelünk.

Truffaldino: Az más, evés közben meggondolom.
Florindo: Voltál a postán?
Truffaldino: Voltam uram.
Florindo: Jött levelem?
Truffaldino: Jött.
Florindo: Hadd látom!
Truffaldino: Egy pillanat. (kivesz a zsebéből 3 levelet) Ó a ménkű csapna
belé, most összekevertem. Fogalmam sincs, melyik kié. Így jár,
aki nem tud olvasni.
Florindo: Adod már?
Truffaldino: Mindjárt uram. (félre) Ha az olyan egyszerű volna! (hangosan)
Az az igazság, hogy nem mind a három uraságodé.
Összefutottam egy ismerősömmel, akivel egy helyen
szolgáltunk Bergámoban. Mikor meghallotta, hová megyek,
megkért, hogy hozzam el az ő gazdája levelét is. Itt van ezek
közt, csak nem tudom, melyik az.
Florindo: Majd én.
Truffaldino: Tessék, válassza ki!
Florindo: (félre) Micsoda? Levél Beatrice Rasponinak? Betarice
Rasponinak Velencébe!
Truffaldino: Megvan?
Florindo: Kiféle ez a te barátod? Hogy ilyen megbízatásokat ad neked?
Truffaldino: Szolgaféle mint én... Pasqualénak hívják.
Florindo: És ki a gazdája?
Truffaldino: Nem tudom uram.

25
 ~ 26 ~

Florindo: Hogyhogy nem tudod? Ahhoz hogy elkérhesd a levelét, tudnod

kell a nevét, nem?
Truffaldino: Magától értetődik. (félre) Ajjaj, szorul a hurok!
Florindo: Na látod. Én mi a neve?
Truffaldino: Nem emlékszem.
Florindo: Hogyhogy?
Truffaldino: Egy papírra volt felírva.
Florindo: És hol az a papír?
Truffaldino: Ott maradt a postán.
Florindo: (félre) Ez egyre cifrább.
Truffaldino: (félre) Bele lehet ebbe jönni.
Florindo: Hol lakik ez a Pasquale?
Truffaldino: Őszintén szólva, nem tudom.
Florindo: Akkor hogy adod át neki a levelet.
Truffaldino: A téren találkozunk.
Florindo: (félre) Megáll az eszem!
Truffaldino: (félre) Csak ezt ússzam meg valahogy. (hangosan)
Elkérhetném azt a levelet? Várja a barátom.
Florindo: Nem. Én ezt a levelet föl fogom bontani.
Truffaldino: Jaj nekem, csak azt ne! Tudja, hogy a levéltitok megsértése
bűn.
Florindo: Bánom is én. Ez a levél fontos nekem. És nyugodtan
felbonthatom, mert olyasvalakinek szól, aki bizonyos
értelemben hozzám tartozik.
Truffaldino: (félre) Felbontotta, nekem lőttek!
Florindo: (olvas) Kedves Kisasszony! Elutazása városszerte sok
szóbeszédre adott okot. Mindenki meg van győződve róla,

26
 ~ 27 ~

hogy Florindo úr miatt szánta rá magát ilyesmire. Kiderült,

hogy férfiruhában ment el. A törvényszék azóta mindent
elkövet, hogy megtalálja őt, és letartóztassa. Levelemet ezért
nem is közvetlenül a torino-velencei postajáraton adom fel,
nehogy eláruljam a kisasszonyt, hanem egy genovai barátom
közvetítésével küldöm el. Ha megtudok valamit, azonnal
értesítem, ugyanezen az úton. Addig is maradok a
leghűségesebb szolgája. Tognin della Doira
Truffaldino: (félre) Mondhatom szép dolog, más levelét elolvasni!
Florindo: (félre) Micsoda? Beatrice elutazott? Férfiruhában? Hogy
engem megkeressen! Mire képes a szerelem! Adja az ég, hogy
meg is találjon! (hangosan) Menj, kedves Truffaldino, kerítsd
elő Pasqualét a föld alól is, és szedd ki belőle, ki a gazdája.
Férfi-e, nő-e, meg hogy hol szállt meg, és hozd ide, ha tudod.
Szép borravalót kaptok mind a ketten.
Truffaldino: Adja ide azt a levelet, megpróbálom megkeresni.
Florindo: Tessék. Aztán igyekezz! El sem tudom mondani, milyen fontos
ez nekem.
Truffaldino: Így adjam át neki?
Florindo: Mondd meg, hogy véletlen volt, tévedés történt. Ne
akadékoskodj!
Truffaldino: És az utazással mi lesz? Megyünk Torinóba?
Florindo: Nem, egyelőre nem. De most lódulj Pasquale után! (félre)
Beatrice is, Federigo is itt van Velencében. Szegény lány, ha a
bátyja megtalálja! Meg kell előznöm mindenféleképpen! (el)

27
 ~ 28 ~

TIZENNEGYEDIK JELENET
Truffaldino, majd a hordár a poggyásszal

Truffaldino: Szóval maradunk! Kíváncsi vagyok, kitelik-e tőlem két

szolgálat. Nem mintha nem volnék ügyes! Ezt a levelet, a
másik gazdámét, mégsem adhatom át fölbontva. Hajtogassuk
szépen össze. (Igyekszik pontosan visszahajtogatni, de
többedszerre sem sikerül eltalálnia) Na, most már csak a
pecsét hiányzik. Emlékszem, öreganyám kenyérbelet szokott
összecsócsálni hozzá. Próbáljuk meg! (zsebéből kenyeret vesz
elő) Sajnálom elpocsékolni, de mit csináljak... (megrág egy
falatot, de akaratlanul is lenyeli) A fene egye meg, leszaladt a
torkomon! Most kezdhetem elölről. (újra rág, nyel) Hiába, nem
megy. Na még egyszer! (rágja, majdnem lenyeli de most nagy
keservesen kiveszi a szájából a falatot) Végre kijött.
Lepecsételjük a levelet. (Lepecsételi a kenyérrel) Egész jó.
Szeretem a tiszta munkát! Hú, a hordárról meg majd
elfeledkeztem.(Kiszól) Hé, cimbora, gyere csak ide, hozd azt a
poggyászt!
Hordár: (hozza a hátán a poggyászt) Hová vigyem?
Truffaldino: Vidd be a fogadóba, mindjárt megyek én is.
Hordár: És fizetni ki fog?

TIZENÖTÖDIK JELENET
Beatrice, aki akkor lép ki a fogadóból, és az előbbiek

Beatrice: (Truffaldinónak) Ez az én poggyászom?

28
 ~ 29 ~

Truffaldino: Igen uram.

Beatrice: (a hordárnak) Vidd a szobámba!
Hordár: Melyik a szobája?
Beatrice: Majd a pincér megmondja.
Hordár: Harminc soldóban maradtunk.
Beatrice: Menj csak, majd kifizetem.
Hordár: Most fizesse ki!
Beatrice: Bevitted már?
Hordár: Rögtön ledobom ide az utcára! (bemegy a fogadóba)
Truffaldino: Finom népség, mondhatom!
Beatrice: Voltál a postán?
Truffaldino: Igen uram!
Beatrice: Jött levelem?
Truffaldino: Jött egy a húgának.
Beatrice: Jól van. Add ide!
Truffaldino: Tessék.(Átadja a levelet)
Beatrice: Ezt a levelet felbontották.
Truffaldino: Felbontották? Nem létezik!
Beatrice: Felbontották, és kenyérbéllel visszaragasztották.
Truffaldino: Nahát! Nem értem, hogy történhetett.
Beatrice: Nekem ne hazudozz! Ki bontotta fel ezt a levelet?
Truffaldino: Jó, megmondom az igazat. Emberek vagyunk, tévedhetünk.
Nekem is jött levelem, de nem igen tudok olvasni, és
tévedésből a magamé helyett, uraságodét bontottam fel.
Bocsásson meg!
Beatrice: Ha így volna, semmi baj.
Truffeldino: Így van, bizony isten.

29
 ~ 30 ~

Beatrice: És el is olvastad? Tudod, mi van benne?

Truffaldino: Dehogy, fogalmam sincs! Az effajta betűket nem ismerem.
Beatrice: Mutattad valakinek?
Truffaldino: Én, Uram?
Beatrice: Vigyázz magadra, hallod-e!
Truffaldino: Hova gondol?! (félre) Ezt elboronáltam.
Beatrice: (elolvassa a levelet, félre) Derék szolga ez a Tognino. Majd
meghálálom neki. (hangosan) Van egy kis dolgom itt a
közelben. Te menj be a fogadóba, nyisd ki a poggyászomat, itt
a kulcs, és szellőztesd ki a ruháimat. Ha megjöttem, ebédelünk.
(félre) Pantalone úr sehol, pedig már nagyon kellene a pénz.
(kimegy)

TIZENHATODIK JELENET
Truffaldino majd Pantalone

Truffaldino: Így kell ezt csinálni. Le a kalappal előttem! Egy ilyen szolga
minden pénzt megér!
Pantalone: Hallod-e barátom, itthon van a gazdád?
Truffaldino: Nincs, uram, nincs itthon.
Pantalone: Nem tudod hova ment?
Truffaldino: Nem.
Pantalone: Ebédre hazajön?
Truffaldino: Nagyon remélem.
Pantalone: No ha hazajön, add át neki ezt az erszényt. Száz dukát van
benne. Dolgom van, nem érek rá megvárni. Jó napot! (el)

30
 ~ 31 ~

TIZENHETEDIK JELENET
Truffaldino, majd Florindo

Truffaldino: Hallod-e, add át neki, jó napot. De hogy melyiknek adjam át,

azt nem mondta volna meg.
Florindo: No, megtaláltad Pasqualét?
Truffaldino: Nem uram, Pasqualét nem, viszont találtam valakit, aki hagyott
itt száz dukátot.
Florindo: Száz dukátot? És mire föl?
Truffaldino: Mondja meg őszintén uram, vár pénzt valakitől?
Florindo: Éppenséggel várok, bemutattam a hitellevelemet egy
kereskedőnek.
Truffaldino: Akkor biztos uraságodé a száz dukát.
Florindo: Mit mondott, aki adta?
Truffaldino: Hogy adjam át a gazdámnak.
Florindo: Akkor csak az enyém lehet. Én vagyok a gazdád, nem igaz?
Truffaldino: (félre) Legalábbis az egyik.
Florindo: És ki hozta?
Truffaldino: Mintha már láttam volna azt az urat, de sehogy se akar
eszembe jutni.
Florindo: Az a kereskedő lesz az, akinek a hitellevelemet bemutattam.
Truffaldino: Biztosan.
Florindo: Ne feledkezz meg Pasqualéról.
Truffaldino: Ebéd után előkerítem.
Florindo: Jó akkor nézzük, hogy állnak az ebéddel. (bemegy a fogadóba)

31
 ~ 32 ~

Truffaldino: Úgy van, nézzünk csak utána! Most szerencsére nem fogtam
mellé, annak adtam a pénzt, akinek kellett. (bemegy a
fogadóba)
(változás Pantalone házára)

TIZENNYOLCADIK JELENET
Pantalone és Clarice, majd Smeraldina

Pantalone: Amit mondtam, megmondtam. Federigo lesz a férjed. A

szavamat adtam, és nem vagyok taknyos gyerek.
Clarice: Igen papa, de ez zsarnokság!
Pantalone: Késő bánat, beszéltél volna hamarabb. Szóltam, amikor
Federigo megkérte a kezed, akkor nem tiltakoztál.
Clarice: A félelem, és a gyermeki tisztelet belém fojtotta a szót.
Pantalone: Fojtsa beléd most is! Erőltesd meg magad.
Clarice: Nem tudom papa!
Pantalone: Nem? És miért nem?
Clarice: Én nem akarok Federigo felesége lenni!
Pantalone : Annyira nem tetszik?
Clarice: Ki nem állhatom Federigót!
Pantalone: Ugyan már! Felejtsd el Silviót.
Clarice: Teljes szívemből Silviót szeretem. Főleg, mióta a papa is
áldását adta rá.
Pantalone: (félre) Tulajdonképpen meg tudom érteni. (Hangosan) Jó-jó,
de a szükség törvényt bont.
Clarice: Én ezt nem bírom ki!
Pantalone: Szedd össze magad: most az egyszer …

32
 ~ 33 ~

Smeraldina: Federigo úr van itt, uram, tiszteletét szeretné tenni.

Pantalone: Engedd be!
Clarice: Jaj istenem!
Smeraldina: Mi baja kisasszony? Miért sír? Őszintén szólva, semmi oka rá.
Federigo úr igazán szemrevaló fiatalember. Ha engem érne
ekkora szerencse, eszem ágában sem volna sírni. Nevetnék,
fülig érő szájjal. (el)
Pantalone: Ejnye kislányom, ne sírj már!
Clarice: Mit csináljak, mindjárt megszakad a szívem.

TIZENKILENCEDIK JELENET
Beatrice férfiruhában, és előbbiek

Beatrice: Alázatos szolgája Pantalone úr.

Pantalone: Isten hozta kedves barátom. Megkapta a pénzt?
Beatrice: Nem én.
Pantalone: Pedig odaadtam a szolgájának, azt mondta megbízható.
Beatrice: Úgy is van. Majd ideadja, mikor hazaérek. (halkan) Mi baja
Claricének, miért sír?
Pantalone: (halkan) Legyen megértő, kedves Federigo. Mióta uraságod
halálhíre megjött, gyakran pityereg. Idővel csak összeszedi
magát!
Beatrice: (halkan) Pantalone úr, hagyjon magunkra egy kicsit, hátha
Clarice könnyebben megenyhül.
Pantalone: Nem bánom, de tényleg csak megyek és jövök. (Hangosan)
Kislányom, beszélgess egy kicsit a jövendőbeliddel., mindjárt
visszajövök. (halkan Claricének) Aztán legyen eszed. (el)

33
 ~ 34 ~

HUSZADIK JELENET
Beatrice és Clarice

Beatrice: Hát, Clarice kisasszony...

Clarice: Menjen innen, hagyjon békén!
Beatrice: Ejnye, így beszél a jövendőbelijével?
Clarice: Ha erőnek erejével oltár elé ráncigál, a kezem a magáé lesz, de
a szívem soha!
Beatrice: Most haragszik rám, de még megszerethet,
Clarice: Amíg csak élek, gyűlölöm.
Beatrice: Ha ismerne, nem beszélne így.
Clarice: Már ismerem, csak bajnak jött ide.
Beatrice: Ezen a bajon segíteni is én tudok.
Clarice: Nagyon téved. Az én bajomra csak Silvio tud vigaszt.
Beatrice: Hát, amit Silviója tud, azt én nem nyújthatom, de higgye el,
mégis boldoggá tehetem.
Clarice: Maga nem ért a szóból? Miért gyötör még?
Beatrice: (félre) szegényke; nincs szívem tovább kínozni. (hangosan)
Clarice kisasszony, elárulok magának egy titkot.
Clarice: Tartsa csak meg, pletykás vagyok.
Beatrice: Ha folyton letorkol, nem tudom boldoggá tenni.
Clarice: Maga engem csak szerencsétlenné tehet.

34
 ~ 35 ~

Beatrice: Téved. Látom már, jobb, ha világosan beszélek, ha nem

tetszem magának, nem erőszakoskodom. Egyébként én is
elköteleztem már magam.
Calrice: Kezdem magát megszeretni.
Beatrice: Mondtam én, hogy még megvigasztalom …
Clarice: Félek, hogy csak áltat.
Beatrice: Nem, nem csapom be. És ha megígéri, hogy hallgat, elárulok
egy boldogító titkot.
Clarice: Esküszöm, hallgatok, mint a sír.
Beatrice: Én nem Federigo Rasponi vagyok, hanem a húga, Beatrice.
Clarice: Micsoda? Maga lány?
Beatrice: Ahogy mondja. Gondolhatja, ezek után mennyire buzog
bennem a nősülési szándék.
Clarice: És a bátyjával, vele mi lett?
Beatrice: Szegényt tényleg leszúrták! És mindenki azt hiszi, hogy a
szerelmem ölte meg. Őt keresem ebben az álruhában. A
barátság és a szerelem szentségére kérem, ne áruljon el! Tudom
könnyelműség volt kiadnom magam, de több okom is volt rá:
először is nem akartam magát tovább keseríteni; aztán meg úgy
látom, megbízhatom magában; végül pedig, mert Silviója
megfenyegetett, és nem szeretném, ha megint nekem esne.
Clarice: És Silvionak elmondhatom a titkot?
Beatrice: A világért se!
Clarice: Jó, nem beszélek.
Beatrice: Remélem, bízhatom magában.
Clarice: Mondtam már, esküszöm, hogy nem beszélek.
Beatrice: Gyűlöl e még?

35
 ~ 36 ~

Clarice: Egyre jobban szeretem, és mindenben segíteni fogom.

Beatrice: Legyünk barátnők, adja a kezét!
Clarice: Jaj ne... Még csak az kéne, hogy...
Beatrice: Fél, hogy mégse nő vagyok? Akarja, hogy bebizonyítsam?
Clarice: Olyan ez az egész, mint egy álom.
Beatrice: Különös, annyi szent.
Clarice: Hát nem mindennapi.
Beatrice: Most mennem kell. Barátságunk és hűségünk jeléül szorítsunk
kezet!
Clarice: Itt a kezem; tudom, nem fog becsapni.

HUSZONEGYEDIK JELENET
Pantalone és előbbiek

Pantalone: Ez igen! Ezt már szeretem! (Claricének) Örülök, hogy ilyen

hamar megvigasztalódtál, kislányom.
Beatrice: Mondtam én magának, Pantalone úr, hogy megszelídítem.
Pantalone: Gratulálok! Négy perc alatt többre ment vele, mint én négy év
alatt.
Clarice: (Félre) Most aztán nyakig benne vagyok a pácban!
Pantalone (Claricének) Gyorsan meg is kötjük a házasságot.
Clarice: Minek ez a nagy sietség, papa?
Pantalone: Hogyan? Édes lányom, ti itt titokban egymás kezét
szorongatjátok és én ne siessek? Szó se lehet róla, a végén még
szégyenbe maradok. Holnap szépen mindent elintézünk.
Beatrice: Előbb rendezzük el a dolgainkat, Pantalone úr, még át kell
néznünk az elszámolást is.

36
 ~ 37 ~

Pantalone: Mi van azon annyi nézegetnivaló? Egy-két óra alatt elintézzük.

És holnap jöhet az esküvő.
Clarice: De papa...
Pantalone: Megyek is, kislányom, értesítem az újságról Silviót.
Clarice: Az ég szerelmére, nehogy megharagítsa!
Pantalone: Miért? Talán két férjet akarsz?
Clarice: Isten őrizz! De …
Pantalone: Semmi de, amit mondtam, megmondtam, alászolgálja.
(Indulna)
Beatrice: (Pantalonénak) Kérem...
Pantalone: Össze fogtok házasodni. (el)
Clarice: (Pantalonénak) No de …
Pantalone: Este megbeszéljük. (El.)

HUSZONKETTEDIK JELENET
Beatrice és Clarice

Clarice: Jaj Beatrice, csöbörből vödörbe kerültem.

Beatrice: Türelem, minden megtörténhet, csak az nem, hogy mi ketten
összeházasodunk.
Clarice: És ha Silvio hűtlennek hisz?
Beatrice: Előbb utóbb be fogja látni, hogy tévedett.
Clarice: Pedig ha megmondhatnám neki...
Beatrice: Vigyázzon, köti az esküje.
Clarice: Akkor mit csináljak?
Beatrice: Szenvedjen még egy kicsit.
Clarice: Félek nehéz lesz.

37
 ~ 38 ~

Beatrice: Most nehéz, de el kell viselni. A boldogság annál édesebb,

minél több bánat, és aggodalom árán jutunk hozzá. (El.)
Clarice: Amíg csak bánat ér, elképzelni sem tudom, hogy egyszer majd
boldog leszek. Mennyire igaz, hogy ebben az életben az ember
többnyire vagy szenved, vagy reménykedik, s csak nagy ritkán
örül! (el)

HUSZONHARMADIK JELNET
udvar Pantalone házával. Silvio és Lombardi doktor

Silvio: Hagyjon már, apám, kérem!

Lombardi: Nem úgy van az, fiam! Mit keresel te Pantalone úr udvarában?
Silvio: Engedjen el!
Lombardi: Mit akarsz tőle, halljam!
Silvio: Azt akarom, hogy vagy tartsa meg amit ígért, vagy adjon
elégtételt. Nem tűrök el ekkora sértést.
Lombardi: Elment az eszed? Itt, a saját házában akarod felelősségre
vonni?
Silvio: Aki ilyen gyalázatosan bánik velünk, nem érdemel semmi
tiszteletet.
Lombardi: Nem volt szép tőle, az biztos, de azért még nem kell nekiesni.
Bízd rám a dolgot, fiam, majd én beszélek vele. Hátha szép
szóból is megérti, mi a kötelessége. Várj meg odakint, ne
csapjunk itt botrányt.
Silvio: De apám én...
Lombardi: Remélem fiam, világosan beszéltem.

38
 ~ 39 ~

Silvio: Igen. Megyek. Majd megvárom a patikában. De ha Pantalone

úr
makacskodik, nem állok jót magamért! (el)

39
 ~ 40 ~

HUSZONNEGYEDIK JELENET
Lombardi, majd Pantalone

Lombardi: Szegény gyerek! Nem hagyhatom, hogy fejjel menjen a falnak.

De Pantalone is minek bíztatta föl, ha egyszer nem volt biztos a
torinói halálában.
Pantalone: (félre) A doktor! Mit akarhat itt?
Lombardi: Tiszteletem, Pantalone úr!
Pantalone: Alázatos szolgája, doktor úr. Éppen magukhoz indultam.
Lombardi: Igen? Ennek örülök. Gondolom azt akarja bejelenteni, hogy
Clarice kisasszony mégis Silvio felesége lesz.
Pantalone: Sőt, őszintén szólva ennek épp az... (keresi a szavakat)
Lombardi: Ne is mentegetőzzék! Sajnálom, hogy ilyen kínos helyzetbe
került. A jó barátság nevében azt mondom, felejtsük el!
Pantalone: A szavamat adtam Federigo úrnak... És hát...
Lombardi: Tudom. Federigo úr váratlan betoppanása megzavarta. Ideje
sem volt meggondolni, mit mond, hogy is jutott volna eszébe,
milyen súlyosan megsérti vele a családunkat.
Pantalone: Szerintem nem nevezhető sértésnek, ha egy másik
megállapodás...
Lombardi: Tudom, mit akar mondani. Az első pillanatban úgy gondolta,
hogy nem szegheti meg a torinóinak tett ígéretét, mivel köti a
megállapodás. Csak aztán jutott eszébe, hogy ez a
megállapodás kettejük közt jött létre, ez a miénk viszont a lány
jóváhagyásával, jól mondom?
Pantalone: Igen, igen, csakhogy...

40
 ~ 41 ~

Lombardi: És azt uraságod is tudja, hogy Consensus et non concubitus

facit virum.
Pantalone: Latinul nem értek, de annyit mondhatok...
Lombardi: És hogy nem szabad, a gyerekeinket feláldoznunk.
Pantalone: Van még valami?
Lombardi: Elmondtam, amit akartam.
Pantalone: Befejezte?
Lombardi: Befejeztem.
Pantalone: Beszélhetek végre?
Lombardi: Beszéljen.
Pantalone: Kedves doktor uram, a maga végtelen nagy tudománya...
Lombardi: A hozományban majd megegyezünk. Egy kicsivel több vagy
kevesebb nem számít. Ilyen apróságokon nem szoktam
fönnakadni.
Pantalone: Tessék, kezdi elölről. Szóhoz enged végre jutni?
Lombardi: Kérem! Beszéljen!
Pantalone: Szóval a doktor úr tudománya nagyon szép dolog, de a mi
esetünkben nem lehet döntő.
Lombardi: Mondja meg őszintén: uraságod nyugodt lélekkel támogatja ezt
a házasságot.
Pantalone: Mi okom volna aggodalomra? A szavamat adtam, most
beváltom, és a lányom is meg van elégedve. Nagyon sajnálom,
de erről már nincs mit beszélnünk.
Lombardi: A lányán nem csodálkozom, uraságodon annál inkább.
Gyalázatosan viselkedett velünk. Amíg nem bizonyosodok
meg Federigo úr haláláról, nem lett volna szabad
megállapodnia a fiammal, de ha már így alakult, mindenáron ki

41
 ~ 42 ~

kellett volna mellette tartania. Federigo úr nyilván nem tett

volna szemrehányást, és nem követelt volna elégtételt, ha
megtudja, hogy a halálhíre miatt történt, ami történt. Holmi
adott szó különben sem bonthatja fel azt a házassági
szerződést, melyet Clarice kisasszony a fiammal coram
testibus, azaz tanúk jelenlétében kötött. Joggal kötelezhetném
a lányát, hogy Silviohoz menjen feleségül, de szégyen volna a
házamra, ha egy magafajta szószegő ember lányát fogadnám
menyemül. Pantalone úr, mélyen megsértette a Lombardi
családot. (el) Figyelmeztetem: egyszer ezt még nagyon meg
fogja bánni. Omnia tempus habent!

HUSZONÖTÖDIK JELENET
Pantalone majd Silvio

Pantalone: Fütyülök rá, csak fenyegetőzzön. A Rasponi család az én

szememben százszor különb, mint Lombardiék pereputtya.
Federigo egyetlen fiú; ilyen gazdag parti nem terem minden
bokorban.
Silvio: (félre) Apám persze könnyen beszél. De velem ezt nem lehet
csinálni!
Pantalone: (meglátja Silviot, félre) Na tessék! Kezdődik a második
felvonás.
Silvio: Jó napot uram.
Pantalone: Alázatos szolgája. (félre) Hú, hogy füstölög.
Silvio: Most hallom apámtól... Nem tudom mi igaz belőle...

42
 ~ 43 ~

Pantalone: Ha apja ura mondja, csak igaz lehet.

Silvio: Szóval végleges a döntés Clarice és Federigo dolgában?
Pantalone: Végleges és megmásíthatatlan.
Silvio: És ezt így a szemembe meri mondani? Becstelen szószegő!
Pantalone: Kikérem magamnak ezt a hangot! A magam fajta öregember
csak tiszteletet érdemel.
Silvio: A legszívesebben miszlikbe aprítanám! Nem is tudom mi tart
vissza.
Pantalone: A tulajdon házamban merészel…
Silvio: Akkor jöjjön ki!
Pantalone: Ez már mégiscsak sok!
Silvio: Jöjjön ki, ha van magában becsület!
Pantalone: Válogassa meg a szavait.
Silvio: Maga egy hitvány, gyáva senki!
Pantalone: Pimasz gazember!
Silvio: (kardjához kap) Esküszöm az égre...
Pantalone: Segítség!

HUSZONHATODIK JELENET
Előbbiek, Beatrice karddal a kezében

Beatrice: Itt a segítség!

Pantalone: Védjen meg, vőm uram!
Silvio: (Beatricenek) Épp kapóra jöttél, gyere csak!
Beatrice: (félre) Kellett ez nekem!
Silvio: Gyere, gyere mire vársz!
Pantalone: Jaj, vőm uram!

43
 ~ 44 ~

Beatrice: Nem először verekszem életemben.

Pantalone: Segítség! Valaki!
(Beatrice és Silvio vívnak. Silvio elesik, elejti a kardját.
Beatrice mellének szegezi a kardját.)

HUSZONHETEDIK JELENET
Clarice és előbbiek

Clarice: Nem esett baja kedvesem!

Silvio: Kedvesem? Hogy tud ilyen képmutató lenni. Magának kedves
egy megcsúfolt elhagyott vőlegény?
Clarice: Ne bántson, Silvio, nem szolgáltam rá. Szeretem, imádom, hű
vagyok magához.
Silvio: Még hogy hű! Köszönöm én azt a hűséget, amit fűnek-fának
odaígér.
Clarice: Higgye el, inkább meghalok, de nem hagyom el magát.
Silvio: Hallom, esküt tett neki!
Clarice: Attól még nem kell hozzámennem feleségül.
Silvio: Akkor mire szól az az eskü?
Clarice: Nem mondhatom meg, kedves Silvio.
Silvio: Ugyan, miért nem!
Clarice: Mert arra esküdtem meg, hogy hallgatok.
Silvio: Mondom én, hogy bűnös!
Clarice: Ártatlan vagyok.
Silvio: Az ártatlannak nincs mit elhallgatnia.
Clarice: Én mégis akkor lennék bűnös, ha beszélnék.
Silvio: És kinek ígérte ezt a hallgatást?

44
 ~ 45 ~

Clarice: Federigonak!
Silvio: S meg is fogja tartani?
Clarice: Nem vagyok esküszegő.
Silvio: És még azt állítja, hogy nem szereti! Kicsit sok lesz már a
hazudozásból. Menjen innen, ne is lássam többet!
Clarice: Ha nem szeretem, gondolja, hogy rohanok megmenteni az
életét.
Silvio: Az életet is gyűlölöm, ha egy ilyen hálátlannak köszönhetem.
Clarice: Teljes szívemből szeretem!
Silvio: Teljes szívemből gyűlölöm!
Clarice: Ha nem bocsát meg belehalok.
larice: Ha magának ez kell! (megy a kardhoz)
Silvio: Látja, az a kard megbosszulhatná a sérelmemet.
Clarice: Hogy tud ilyen kegyetlen lenni?
Silvio: Maga tanított rá.
Clarice: Azt akarja, hogy öljem meg magam?
Silvio: Magam sem tudom már, hogy mit akarok.
Clarice: Legyen meg az akarata! (felkapja a kardot, és maga felé
fordítja)

HUSZONNYOLCADIK JELENET
Smeraldina és előbbiek

Smeraldina: Megálljon, kisasszony, mi a fenét csinál? (elveszi a kardot) És

maga, maga lelketlen vadállat, hagyta volna meghalni? Van
magának szíve! Szép kis alak, mondhatom: egy ilyenért nem
érdemes meghalni. Mi történt kisasszony? Már nem szereti

45
 ~ 46 ~

magát? Nohát ha nem szereti, akkor nem is érdemli meg.

Menjen a pokolba, oda való, a kisasszony meg jöjjön velem.
Férfi terem annyi, mint a nyű, estig még én is összeszedek
legalább egy tucatot, ha arról van szó. (ledobja a kardot)
Clarice: (sírva) Hálátlan! Szemrebbenés nélkül végignézte volna, hogy
megölöm magam! Meg lesz a kívánsága, ne féljen, mert a
bánatba így is úgy is belehalok. Egyszer majd megtudja, hogy
ártatlanul vádolt, de akkor már késő lesz, akkor már hiába
bánja, és hiába sír utánam. (el)

HUSZONKILENCEDIK JELENET
Silvio és Smeraldina

Smeraldina: Komolyan mondom, nem értem. Látja, hogy ez a lány meg

akarja ölni magát, és csak áll ott, bámul, mint az borjú az új
kapura.
Silvio: Ugyan már! Azt hiszed, tényleg megtette volna?
Smeraldina: Ha egy kicsit később jövök, szegényke már nem is él.
Silvio: Nem volt az a kard olyan közel a melléhez.
Smeraldina: Micsoda? Épp csak bele nem szaladt, maga hazudós.
Silvio: Női képzelődés.
Smeraldina: Tudhatja is azt egy férfi! Ismerem a képmutató fajtájukat. A
férfi mind vizet prédikál és bort iszik, mibennünk folyton hibát
keres, a maga viselt dolgairól meg mélyen hallgat. Az itt a baj,
hogy a férfiak csinálják a törvényeket. Lenne csak fordítva,
tudom, szorulnának! Ha énnekem hatalmam volna,

46
 ~ 47 ~

megparancsolnám, hogy minden hűtlen férfi faágat hordjon a

kezében. Állítom, minden várost elborítanának az erdők! (el)

HARMINCADIK JELENET
Silvio

Silvio: Clarice megcsalt, és holmi esküre hivatkozik. Az öngyilkosság

is komédia volt. Be akart csapni, sajnáltatni akarta magát. Nem
nyugszom, amíg bosszút nem állok ezen a torinóin. Akkor
majd megnézheti Clarice, mit csinált (el)

HARMINCEGYEDIK JELENET
Terem a fogadóban. Hátul jobbról-balról egy egy ajtó
Truffaldino, majd Florindo.

Truffaldino: Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. A két gazdám közül,

még egyik sem ebédelt. Pedig már két óra, és sehol senki.
Aztán meg majd együtt esnek be az ajtón, és én meg leszek
lőve. Kettőt egyszerre hogy szolgálok ki? Alighanem megjött
valamelyik.
Florindo: Mi újság? Megtaláltad azt a Pasqualét?
Truffaldino: Abban maradtunk uram, hogy majd ebéd után.
Florindo: Sürgősen kellene.
Truffaldino: Jöhetett volna uraságod egy kicsit hamarabb.
Florindo: (félre) Sehogy se tudom kideríteni, itt szállt-e meg Beatrice.
Truffaldino: Megrendelte az ebédet és eltűnt. Azóta az egész pocsékba
mehetett.

47
 ~ 48 ~

Florindo: Nincs étvágyam. (félre) megpróbálom a postán. Ott talán

nyomára bukkanok.
Truffaldino: Pedig uram, ebben a városban enni kell, mert aki nem eszik
rendesen, előbb-utóbb ágynak esik.
Florindo: Sürgős dolgom van. Ha gyorsan a végére tudok járni, ebédelek,
ha nem majd vacsorázom. Te csak egyél, nehogy megbetegedj
nekem.
Truffaldino: Így mindjárt más. Intézkedjen csak tetszése szerint: uraságod a
gazda.
Florindo: Nem cipelem ezt a pénzt, tedd a poggyászomba, itt a kulcs.
Truffaldino: Igenis, megyek, és rögtön hozom is a kulcsot.
Florindo: Majd ideadod később, sietek. Ha nem jövök meg ebédelni,
gyere ki a térre, és keresd meg azt a Pasqualét! (el)

HARMINCKETTEDIK JELENET
Truffaldino majd Beatrice papírral a kezében

Truffaldino: Jól megleszünk mi egymással. Én most eszem, ahogy

meghagyta, őt meg, ha egyszer nem éhes, nem erőltetem.
Nekem sose ment a koplalás. Elteszem ezt a pénzt, és..
Beatrice: Hé, Truffaldino!
Truffaldino: (félre) Ó a fene vinné el!
Beatrice: Adott neked Pantalone úr egy erszényt száz dukáttal?
Truffaldino: Igen uram, adott.
Beatrice: És miért nem adtad ide?
Truffaldino: Miért adtam volna? Uraságodnak küldte?
Beatrice: Hogy nekem-e? Mit mondott, mikor odaadta?

48
 ~ 49 ~

Truffaldino: Hogy adjam át a gazdámnak.

Beatrice: No látod? És ki a gazdád?
Truffaldino: Uraságod.
Beatrice: Akkor meg mit akadékoskodsz? Hol a pénz?
Truffaldino: Itt van-e.
Beatrice: Megvan mind a száz?
Truffaldino: Nem számoltam meg, uram.
Beatrice: Na jó. Itthon van a fogadós?
Truffaldino: Itthon.
Beatrice: Mondd meg neki, hogy ebédvendégem lesz, úgy készüljenek.
Truffaldino: Hány fogást parancsol?
Beatrice: Pantalone úr nem szereti a nagy felhajtást. Öt, hat tál,
gondolom, elég lesz? Csak valami jó legyen!
Truffaldino: Rám bízza a rendelést?
Beatrice: Nem bánom, de aztán igyekezz! Elmegyek Pantalone úrért,
mire visszajövök, minden készen álljon!
Truffaldino: Meg lesz velem elégedve!
Beatrice: Ezt a papírt meg tedd a poggyászomba! De vigyázz rá hallod!
Váltó, négyezer aranyról.
Truffaldino: Vigyázok, ne féljen. Már viszem is.
Beatrice: És Igyekezz. (félre) Szegény Pantalone úr a nagy ijedtségre
megérdemel egy kis szórakozást. (el)

49
 ~ 50 ~

HARMINCHARMADIK JELENET
Truffaldino majd Brighella

Truffaldino: Ki kell tennem magamért. Had lássa a gazdám, hogy nem

akárkivel van dolga. Elteszem ezt a papírt, aztán …. Ej, majd
elteszem később, most nincs időm apróságokkal vesződni.
(kiszól) Hé pincérek! Küldjétek ide Brighella urat! A jó
ebédnek nem a sok fogás, hanem a gusztusos tálalás a titka.
Hiába van az asztalon akárhány féle étel, ha csak úgy oda van
dobálva.
Brigella: Keresett, Truffaldino úr?
Truffaldino: Mégpedig fontos dologban. A gazdám ebédvendéget hívott,
úgy főzzenek! Mindenből kétszer annyit, és kétszer olyan
gyorsan. Van a konyhán elég hozzávaló?
Brigella: Van bőven mindenünk. Fél óra alatt bármit el tudunk készíteni.
Truffaldino: Akkor jó. Mi lesz az ebéd?
Brigella: Két személyre két fogás, fogásonként négy- négy tál étel.
Megfelel?
Truffaldino: (félre) A gazdám öt-hatot mondott. Hat vagy nyolc nem
mindegy? (hangosan) Rendben van. Mi lesz az első fogásban?
Brigella: Leves, rántott hal, főtt hús, frikandó.
Truffaldino: Az a rikkantó, az micsoda?
Brigella: Frikandó. Olyan raguféle.
Truffaldino: Nagyszerű, az első fogás rendben van. Mi lesz a másodikban?
Brigella: Pecsenye, saláta, húspástétom és puding.
Truffaldino: A végét nem hallottam.
Brigella: Puding. Angol finomság.

50
 ~ 51 ~

Truffaldino: Jó, eddig egyetértünk. És hogy lesz a tálalás?

Brigella: A pincér elintézi, arra ne legyen gondja.
Truffaldino: Nem, barátom ezt is meg kell beszélnünk. Ha nem tudná
minden a tálaláson múlik.
Brigella: (mutogat) Hát mondjuk, ide tesszük a leves, ide a halat, ide a
főtt hőst, ide a frikandót...
Truffaldino: Na és középre?
Brigella: Ahhoz öt tál kellene.
Truffaldino: Hát adjon fel ötöt!
Brigella: Jó, akkor középre teszünk egy mártást a húshoz.
Truffaldino: Jaj kedves barátom, ki hallott már ilyet? A mártást középre? Az
a leves helye!
Brigella: Akkor ide jöjjön a mártás és oda a főtt hús.
Truffaldino: Nem, ne is folytassa. Maguk fogadósok főzni tudnak, de a
tálaláshoz nem értenek. Figyeljen ide! Mondjuk ez itt az asztal.
(féltérdre ereszkedve a padlón mutogat) Van ugye öt tálunk.
Középre kerül a leves. (letép a váltóból egy darabot) erre az
oldalra jön a főtt hús. (újabb darabot tép le, és minden tál
jelölésére újabb darabokat.) Erre a másikra meg a hal. Ott lesz
a mártás és ide tesszük a rikkantót. Na, mit szól hozzá? Jó lesz
így?
Brigella: Jó, csak a mártás nagyon messze esik a hústól.
Truffaldino: Azon segíthetünk...

HARMINCNEGYEDIK JELENET
Beatrice, Pantalone és előbbiek.

51
 ~ 52 ~

Beatrice: (Truffaldinónak) Hát te mit csinálsz ott a földön?

Truffaldino: A tálalást magyaráztam.
Beatrice: Mi az a papír a kezedben?
Truffaldino: (félve) Hű a mindenségit, a levél!
Beatrice: A váltóm!
Truffaldino: Bocsánat... Mindjárt összerakom...
Beatrice: Ó te agyalágyult! Így vigyázol a dolgaimra? Tudod milyen
fontos papír ez? Megérdemelnéd, hogy megbotozzalak. Szóljon
hozzá, Pantalone, úr látott már életében ekkora szamarat?
Pantalone: Hát nem mondom... De ne mérgelődjön, itt vagyok rögtön,
kiállítok egy másikat.
Beatrice: És akkor mit csinálok, ha valahonnan a világ végéről küldik!
Tökkelütött!
Truffaldino: Brighella úr az oka, nem ért a tálaláshoz.
Brigella: Mindenbe beleköt!
Truffaldino: Mert én tudom hogy...
Beatrice: Takarodj a szemem elől!
Truffaldino: … hogy a jó tálalás többet ér...
Beatrice: Azt mondtam, takarodj!
(Truffaldino el)
Brigella: Nem tudok rajta eligazodni. Egyszer irigylem, máskor meg
sajnálom az eszéért.
Beatrice: Csak tetteti a hülyét a gazember. Hogy áll az ebédünk?
Brigella: Még egy kicsit várni kell. Fogásonként öt tál étel még nálunk is
időbe kerül.

52
 ~ 53 ~

Pantalone: Álljon meg a menet. Öt tál? Szó se lehet róla. Nem szeretem a
nagy hajcihőt. Csak valami egyszerű legyen. Fogásonként egy-
egy tál.
Beatrice: (Brighellához) Hallotta? Ehhez tartsa magát!
Brigella: Meglesz, de mégis… ha megmondaná, mit enne a
legszívesebben...
Pantalone: Vagdalt húst, rossz a fogam.
Beatrice: (Brighellanak) Halotta? Vagdalt húst.
Brigella: Ahogy parancsolja. Méltóztassék ebbe a szobába, rögtön
teríttetek.
Beatrice: Truffaldino meg jöjjön felszolgálni!
Brigella: Szólok neki uram. (el)

HARMINCÖTÖDIK JELENET
Beatrice, Pantalone, majd pincérek, később Truffaldino

Beatrice: Pantalone úr igazán kevéssel beéri.

Pantalone: Kedves fiam nem is tudom, miért vesz miattam ekkora gondot
a nyakába. Megvendégel, holott ez most az én kötelességem
lenne. De biztosan megérti: itt ez a lány, és hát a látszatra
vigyázni kell. Ezért is fogadtam el a meghívását. Rám fér egy
kis szórakozás azután a nagy ijedtség után. Ha uraságod nincs
ott, lemészárol az a vadállat.
Beatrice: Örülök, hogy idejében érkeztem.
(Brighella és pincérek sürgölődnek)
Pantalone: Milyen gyorsan megy itt minden! Nem győzöm csodálni.

53
 ~ 54 ~

Beatrice: Brighella érti a dolgát! Torinóban egy előkelő lovagnál

szolgált. Még most is az ő libériáját hordja.
Pantalone: Ért hozzá. Kellemes társaság, kitűnő konyha, nagyszerű
hangulat – és az a jó burgundi boruk.
Beatrice: A jó bor, meg a jó társaság, ez a két fontos dolog van a Földön.
Pantalone: Az ilyen barátság aranyat ér, nekem elhiheti.
(A pincérek végeztek)
Truffaldino: (hozza a levest) Parancsoljanak befáradni a szobába, hozom az
ebédet.
Beatrice: Jól van, vidd be az asztalra.
Truffaldino: Csak uraságtok után.
Pantalone: De furcsa egy szolga! (bemegy a szobába)
Beatrice: (Truffaldinónak) Ne a szád járjon, hanem a kezed! (bemegy)
Truffaldino: Nahát, szép kis trakta mondhatom! Egy tál étel egy fogás!
Azért a rengeteg pénzért! És ki tudja, van-e egyáltalán valami
íze? (kanalat vesz elő zsebéből) A jó katonának mindig kéznél
van a fegyvere. Hm, tűrhető. Rosszabb is lehetne. (bemegy a
szobába)

HARMINCHATODIK JELENET
Egy pincér, tállal a kezében, majd Truffaldino,Florindo, Beatrice és további
pincérek

Pincér: (jön egy tállal) Meddig álldogáljak itt ezzel a tállal?

Truffaldino: Semeddig. Mit hoztál?
Pincér: Főtt húst. Megyek a következőért.

54
 ~ 55 ~

Truffaldino: Hadd látom, mi ez, ürü-e vagy borjú. Ránézésre ürü. De csak a
próba dönti el. (megkóstolja) Se nem ürü, se nem borjú –
közönséges birka. (indul Beatrice szobája felé, és Florindoba
ütközik)
Florindo: Hova-hova azzal tállal?
Truffaldino: (félre) Legszívesebben a föld alá. Viszem felszolgálni.
Florindo: Kinek?
Truffaldino: Uraságodnak.
Florindo: Honnan tudtad, hogy jövök?
Truffaldino: Az ablakból láttam... (félre) volna, hogyha kinézek.
Florindo: És miért a főtt hússal kezded, miért nem a levessel?
Truffaldino: Azért uram, mert Velencében a levest desszertnek eszik.
Florindo: Az az ő dolguk. Én előre kérem. Vidd vissza azt a tálat!
Truffaldino: Ahogy parancsolja.
Florindo: És szedd a lábad, mert aztán le akarok dőlni.
Truffaldino: Máris megyek. (indul a konyha felé)
Florindo: (félre) Merre járhatsz most Beatricém? (bemegy a másik
szobába)
Truffaldino (ahogy Florindo kihúzza a lábát, irányt változtat, és rohan a
tállal Beatrice szobájába,)
Pincér: (jön az újabb tállal) Erre mindig várni kell! Truffaldino!
Truffaldino: (kijön Beatricétől) Itt vagyok, közben megjött a másik vendég.
Gyorsan terítsetek meg odaát is, mert már reklamálja a levest.
Pincér: Azonnal. (kimegy)
Truffaldino: Nézzük, ez micsoda. Aha! Biztosan ez az a rikkantó.
(megkóstolja) Jó. Becsület- szavamra jó. (beviszi Beatricének)
(a pincérek hozzák a terítéshez szükséges holmit Florindo szobájába)

55
 ~ 56 ~

Truffaldino: Jól van fiúk, csak ügyesen. Fürgén mint a macska! Lássuk
megbírok-e egyszerre kettővel!
(pincérek kijönnek Florindo szobájából)
Truffaldino: Hol van már az a leves?
Pincér: A gazdájával törődjön, a másikat majd mi kiszolgáljuk. (el)
Truffaldino: Bízzátok csak rám ezt is, azt is.
(Pincér bejön Florindo levesével)
Truffaldino: Ide vele, majd én. Te meg készítsd el a következőt. (Kiveszi a
levest a pincér kezéből és beviszi Florindóhoz)
Pincér: De furcsa szerzet! Kettő helyett akar dolgozni. Felőlem
csinálja, én így is, úgy is megkapom a borravalómat.
(Truffaldino kijön Florindótól)
Beatrice: (a szobájából) Truffaldino!
Pincér: Hé, hívja a gazdája!
Truffaldino: Megyek! (bemegy Beatricéhez)
(a pincérek hozzák Florindo főtt húsát)
Pincér: Adjátok ide!
( pincérek vissza a konyhába. Truffaldino hozza Beatricétől a piszkos tányérokat)
Florindo: (a szobájából) Truffaldino!
Truffaldino: (pincértől elveszi a főtt húst) Add ide!
Pincér: Ezt majd beviszem én.
Truffaldino: Nem hallod, hogy engem hív! (elveszi a tálat és beviszi
Florindónak.)
Pincér: Ilyen nincs, ez tényleg mindent maga akar csinálni!
(A pincérek hozzák a vagdaltat. Átadják a Pincérnek és kimennek)
Pincér: Ha be merem vinni, ez lenyel keresztben. (Truffaldino hozza a
piszkos edényeket Florindótól)

56
 ~ 57 ~

Pincér: Fogja pukkancs úr, itt a vagdalt.

Truffaldino: (átveszi a tálat) A vagdalt?
Pincér: A vagdalt. Az úr rendelte. Ne csodálkozzon, hanem szaladjon
vele. (el)
Truffaldino: Jó, jó de hova? Ha nem jó helyre viszem, és aki kérte,
reklamálja, kitör a botrány. A konyhában pedig nem fogom
megkérdezni, hogyne, hogy aztán rajtam köszörüljék a
nyelvüket! Tudom, mit csinálok. Van itt ész! Elosztom szépen
két tányérra, és a felét az egyik gazdámnak viszem be, a másik
felét a másiknak. (két tányérra osztja) Négyet ide, négyet oda.
Ez öt. Ezt a kicsit melyiknek adjam? Legjobb, ha én magam
eszem meg. Abból nem lesz harag. (megeszi) Így ni! Most már
vihetjük. (az egyik tányért leteszi a földre, a másikkal bemegy
Beatricéhez)
Pincér: (hozza a pudingot) Truffaldino!
Truffaldino: (kijön) Megyek!
Pincér: Vigye ezt a pudingot...
Truffaldino: Egy pillanat! (felveszi a tálat földről és megy Florindóhoz)
Pincér: Tévedés! Az amoda lesz!
Truffaldino: Nekem mondod? A gazdámét, már bevittem. Ezt a négyet
kóstolónak küldi a másik szobába. (beviszi)
Pincér: Mi, ezek ismerik egymást? Ezzel az erővel ehetnének egy
asztalnál is.
Truffaldino: (kijön Florionfótól) Hát ez miféle portéka?
Pincér: Puding.
Truffaldino: Kinek lesz?
Pincér: A gazdádnak. (el)

57
 ~ 58 ~

Truffaldino: Mi a fene lehet az a puding? Az illata bíztató, olyanféle, mint a

puliszka. Nocsak lehet, hogy puliszka? (megkóstolja) Nem
puliszka, csak hasonlít rá. (eszik) Jobb, mint a puliszka.
Beatrice: (szobájából) Truffaldino!
Truffaldino: Megyek!
Florindo: (szobájából) Truffaldino!
Truffaldino: Máris! (eszik tovább) Ezek nagyon eltalálták az ízlésemet. Na
még egy falatot aztán tényleg megyek.
Beatrice: (kijön a szobájából) Gyere felszolgálni! (visszamegy)
(Truffaldino leteszi a pudingot, bemegy Beatrice szobájába)
Florindo: (kijön a szobájából) Truffaldino! Hová a fenébe tűntél?
Truffaldino: (kijön Beatrice szobájából) Itt vagyok.
Florindo: Hol tekeregsz?
Truffaldino: Tányérokért voltam, uram.
Florindo: Van még valami?
Truffaldino: Megnézem.
Florindo: Csípkedd magad, mert pihenni akarok. (visszamegy a
szobájába)
Truffaldino: Igenis. (kiabál) Pincérek! Van még valami? (eldugja a
pudingot) Ez a kis maradék jó lesz nekem.
Pincér: A sült. (hozza)
Truffaldino: (elveszi a sültet) Gyorsan a gyümölcsöt!
Pincér: Micsoda hajsza! (el)
Truffaldino: A sültet ide. (beviszi Florindónak)
Pincér: (a gyümölccsel) Itt a gyümölcs, hé!
Truffaldino: (Florindo szobájából) Jövök már, jövök!
Pincér: (átadja a gyümölcsöstálat) Kell még valami?

58
 ~ 59 ~

Truffaldino: Rögtön megkérdem. (beviharzik a gyümölccsel Beatricéhez)

Nem kérnek semmit. Befejezték.
Pincér: Na, hála istennek.
Truffaldino: Most jövök én, lehet teríteni!
Pincér: Azonnal. (el)
Truffaldino: Ezzel megvolnánk. Két asztalnál szolgáltam föl egyszerre, és
észre se vették. Meg vannak elégedve itt is, ott is, mi kell még?
De ha az előbb kettő helyett dolgoztam, most négy helyett
eszem! (indul, majd visszalép) A pudingom. (el)

Vége az első résznek

59
 ~ 60 ~

HARMINCHETEDIK JELENET
utca a fogadó előtt
Smeraldina, majd a fogadó pincére

Smeraldina: Mondhatom, nem sok tapintat szorult a kisasszonyomba.

Ideküld ezzel a levéllel; lány létemre hogy mehetnék be egy
fogadóba? Nehéz dolog a szolgálat egy szerelmes nő mellett! A
kisasszonyom ezer szeszélyén meg végképp nem lehet
eligazodni. Sehogy se értem, ha egyszer Silvio úrba szerelmes
halálosan, akkor mit írogat ennek? Na, mindegy... De a
fogadóba akkor sem megyek be. Legföljebb bekiabálok.
Pincér: Keres valakit, kislány?
Smeraldina: Én nem... én csak... lakik itt maguknál egy bizonyos Federigo
Rasponi nevü úr?
Pincér: Hogyne. Éppen most fejezte be az ebédet.
Smeraldina: Üzenetet hoztam neki.
Pincér: Tessék, menjen be hozzá.
Smeraldina: Hé, mit képzel maga rólam? Én az úr menyasszonyának a
szobalánya vagyok.
Pincér: Jól van. Menjen csak nyugodtan.
Smeraldina: Én ugyan nem!
Pincér: Nézzenek oda! Talán ő jöjjön ki az utcára? Különben is
vendége van: Pantalone dei Bisognosi úr.
Smeraldina: A gazdám? Egyre rosszabb. Semmi pénzért nem megyek be.
Pincér: A szolgáját kiküldhetem, ha akarja.
Smeraldina: Azt a kormos képűt?
Pincér: Azt, azt.

60
 ~ 61 ~

Smeraldina: Jó, küldje.

Pincér: (félre) Aha. Tetszik neki a kormos képű. Bejönni szégyell, de
ha
róla van szó, az utcán nem szégyell elálldogálni. (bemegy)

HARMINCNYOLCADIK JELENET
Smeraldina, majd Truffaldino

Smeraldina: Mit mondok a gazdámnak, ha meglát? Majd azt, hogy épp

őérte jöttem. Mindenre van válasz, csak meg kell találni.
Truffaldino: (kezében palack, pohár, szalvéta) Ki keres?
Smeraldina: Én, uram. Elnézést, hogy zavarom.
Truffaldino: Nem zavar. Parancsoljon velem.
Smeraldina: Látom éppen eszik.
Truffaldino: Majd folytatom. Nem szalad el az az étel.
Smeraldina: Igazán sajnálom.
Truffaldino: Én viszont örülök. Őszintén szólva, egy kicsit mintha
megterheltem volna a gyomrom. A kisasszony szép szeme
most kifejezetten jót tesz az emésztésemnek.
Smeraldina: (félre) Nemcsak jóképű, kedves is.
Truffaldino: Leteszem ezt az üveget, és a magáé vagyok, drágaságom!
Smeraldina: (félre) Azt mondta, drágaságom! (hangosan) A kisasszonyom
küldi ezt a levelet Federigo Rasponi úrnak. Nem akarok
bemenni a fogadóba, ezért zavarom vele uraságodat, mégiscsak
a szolgája volna.
Truffaldino: Adja csak ide, majd beviszem neki. De nekem is van ám egy
üzenetem a maga számára.

61
 ~ 62 ~

Smeraldina: Kitől?
Truffaldino: Egy úriembertől. Ismer egy bizonyos Truffaldino Batocchiót?
Smeraldina: Valami rémlik, de most nem jut eszembe. (félre) Nem ő az?
Truffaldino: Szép ember: szép kis növésű, izmos; és szellemes, jó modorú.
Valóságos ceremóniamester...
Smeraldina, Nem, hiába, nem ismerem.
Truffaldino: Pedig ő ismeri magát, és szerelmes magába.
Smeraldina: Ne beszéljen már!
Truffaldino: Komolyan mondom. Csak nem tudja, remélhet-e.
Smeraldina: Ha nekem is megtetszik, miért ne remélhetne?
Truffaldino: Akarja, hogy bemutassam?
Smeraldina: Hát, akarhatom.
Truffaldino: Akkor szólok neki. (bemegy a fogadóba)
Smeraldina: Nem ő az.
(Truffaldino kijön a fogadóból, hajlong, járkál Smeraldina
előtt, majd nagyot sóhajtva visszamegy a fogadóba)
Smeraldina: Ez meg miféle komédia?
Truffaldino: (kijön) Látta?
Smeraldina: Kit?
Truffaldino: Azt a sóvárgó szerelmest.
Smeraldina: Nem láttam senki mást, csak magát.
(Truffaldino nagyot sóhajt)
Smeraldina: Csak nem maga habarodott belém?
Truffaldino: (sóhajtva) De én.
Smeraldina: Miért nem ezzel kezdte.
Truffaldino: Mert egy kicsit szégyenlős vagyok.
Smeraldina: (Félre) Még a követ is megindítaná.

62
 ~ 63 ~

Truffaldino: Szóval remélhetek?

Smeraldina: Hát …
Truffaldino: Csak bátran!
Smeraldina: Én is szégyenlős vagyok.
Truffaldino: Két szégyenlős egy pár.
Smeraldina: Tetszik nekem, nem tagadom.
Truffaldino: Maga még lány?
Smeraldina: Micsoda kérdés!
Truffaldino: Szóval nem.
Smeraldina: Sőt, de még mennyire!
Truffaldino: Én is legényember vagyok.
Smeraldina: Én már ötvenszer is férjhez mehettem volna, csak egyik kérőm
se tetszett.
Truffaldino: No és én? Nekem van esélyem?
Smeraldina: Megmondom őszintén, van magában valami... valami olyan
nem is tudom... Tessék, nem eljárt a szám?
Truffaldino: Szóból ért az ember. És ha feleségül akarná valaki, kitől kell
kérnie?
Smeraldina: Se apám, se anyám. A gazdámtól vagy a kisasszonyomtól.
Truffaldino: Értem. Ha megkérdem őket, mit mondanak?
Smeraldina: Hát hogyha nekem jó...
Truffaldino: És maga mit szól rá?
Smeraldina: Hogyha nekik jó...
Truffaldino: Ne is folytassa. Mindenkinek jó lesz. Adja ide a levelet,
beviszem, aztán folytatjuk.
Smeraldina: Tessék.
Truffaldino: Tudja, mi van benne?

63
 ~ 64 ~

Smeraldina: Nem, de majd kifúrja az oldalamat.

Truffaldino: Nem szeretném, ha valami gyalázkodó levél volna; a végén
még
engem pofoz fel a gazdám.
Smeraldina: Szerelmes levél pedig aligha lehet.
Truffaldino: Nem akarok botrányt. Ha nem tudom, mi van benne, nem
adom
neki.
Smeraldina: Fölbontani éppen föl lehet... csak azután lezárni lesz nehéz.
Truffaldino: Azt bízza rám; abban nekem gyakorlatom van.
Smeraldina: Hát akkor bontsuk fel!
Truffaldino: Tud olvasni?
Smeraldina: Egy kicsit. De magának biztos folyékonyan megy.
Truffaldino: Megyeget éppen.
Smeraldina: Akkor bontsuk fel.
Truffaldino: Csak finoman! (véletlenül elszakítja)
Smeraldina: Jaj, mit csinált!
Truffaldino: Ne féljen, majd rendbe hozom. Na, meg is van.
Smeraldina: Akkor olvassa!
Truffaldino: Inkább maga. Maga ismeri a kisasszonya írását.
Smeraldina: (nézi a levelet) Őszintén szólva egy árva szót se értek.
Truffaldino: (ő is nézi) Őszintén szólva én se.
Smeraldina: Ezért érdemes volt felbontani!
Truffaldino: Várjon. (kezébe veszi a levelet) Próbáljuk meg újra. Úgy látom,
vannak itt ismerős betűk.
Smeraldina: Egyet-kettőt én is felismerek.
Truffaldino: Akkor vegyük egyenként. Ez itt rögtön egy en betű. N...

64
 ~ 65 ~

Smeraldina: Ez egy e, ezt ismerem.

Truffaldino: Jó, akkor ne...d... nedv...
Smeraldina: Nedve...s...
Truffaldino: Nedves.
Smeraldina: Nedves? Biztos, hogy en az ott az elején? Szerintem ká...
Kedves...
Truffaldino: Ez az, mondom, hogy kedves!

HARMINCKILENCEDIK JELENET
Beatrice, Pantalone és előbbiek

Pantalone: Smeraldinának) Mit keresel te itt?

Smeraldina: (ijedten) Uraságodért jöttem... A kisasszony küldött!
Beatrice: (Truffaldinónak) Mi az ott a kezedbe?
Truffaldino: (ijedten) Semmi, csak egy...
Beatrice: Mutasd!
(Truffaldino reszkető kézzel átadja a levelet)
Beatrice: Micsoda?! Ez neked semmi, jómadár? Szóval te bontogatod föl
a leveleimet!
Truffaldino: Én nem, fogalmam sincs, uram, hogy...
Beatrice: Most mondja meg Pantalone úr, mit csináljak? Itt ez a levél.
Clarice kisasszony írta, ez a gazember fölbontja nekem!
Pantalone: (Smeraldinának) Nyílván te voltál a jobb keze!
Smeraldina: Nem uram, én nem tudok semmit.
Beatrice: Ki bontotta fel ezt a levelet?
Truffaldino: Én nem.
Smeraldina: Én sem.

65
 ~ 66 ~

Pantalone: És ki hozta?
Smeraldina: Truffaldino hozta a gazdájának.
Truffaldino: Smeraldina hozta Truffaldinónak.
Smeraldina: (félre) Árulkodós!
Pantalone: Szóval te vagy a bűnös, te kis locsi fecsi! Olyan pofont kapsz
mindjárt, hogy megemlegeted!
Smeraldina: Azt próbálja meg!
Pantalone: (közeledik hozzá) Mit mondtál?
Smeraldina: Ha utol tud érni azzal a nagy potrohával! (elszalad)
Pantalone: Megállj, elkaplak, te átok! (kidöcög utána)

NEGYVENEDIK JELENET
Beatrice, Truffaldino, majd a fogadó ablakában Florindo

Truffaldino: (félre) Csak ezt ússzam meg valahogy!

Beatrice: (a levelet nézegeti, félre) Szegény Clarice egészen kétségbe
van
esve. Nem titkolózhatunk tovább Silvio előtt.
(Truffaldino észrevétlenül ki akar oldalogni)
Beatrice: Hová mégy?
Truffaldino: (megáll) De hisz állok!
Beatrice: Miért bontottad föl ezt a levelet?
Truffaldino: Smeraldina volt, én nem tudok semmit.
Beatrice: Ne hazudozz nekem! Tudom, hogy te voltál. Egy meg egy az
kettő: egy nap alatt két levelemet bontottad fel. Gyere csak ide!
Truffaldino: (ijedten, vonakodva közelebb lép) Jaj, ne, uram!
Beatrice: Ide gyere, ha mondom!

66
 ~ 67 ~

Truffaldino: Kegyelem!
(Beatrice a fogadónak háttal áll. Elveszi Truffaldino botját, és alaposan eldöngeti
Truffaldinót)
Florindo: (a fogadó ablakából) Mi történik ott? Verik a szolgámat? (el)
Truffaldino: Jaj, elég lesz már, könyörgök!
Beatrice: Legközelebb majd meggondolod, felbontsd-e a más levelét.
(eldobja a botot, és kimegy)

NEGYVENEGYEDIK JELENET
Truffaldino, majd Florindo a fogadóból

Truffaldino: Kis híján agyonvert! Legyilkolt! Egyesek azt hiszik, hogy

magamfajtával mindent meg lehet csinálni. Ha már nem kellek
neki, küldjön el, de ne verjen!
Florindo: (kijön a fogadóból, Truffaldino nem veszi észre) Mit mondtál?
Truffaldino: (félre) Hűha! (hangosan, arrafelé, amerre Beatrice elment)
Hogy nem való más szolgáját ilyen gyalázatosan megverni. Ez
sértés a gazdámra nézve.
Florindo: Úgy van, sértve is érzem magam. Ki vert meg?
Truffaldino: Nem tudom uram, nem ismerem.
Florindo: És miért vert meg?
Truffaldino: Mert... mert le találtam köpni a cipőjét.
Florindo: És te hagytad magad? Meg se mozdulsz, nem is védekezel?
Csak tűröd tehetetlenül , hogy a gazdádat sértegetik? Hogy
lehetsz ilyen mafla? (Fölveszi a botot a földről) Nahát, ha
annyira odavagy a verésért, én is megszerzem neked ezt az
örömöt. (jól elveri, aztán bemegy a fogadóba)

67
 ~ 68 ~

Truffaldino: Most elmondhatom, hogy két úr szolgája vagyok, mind a kettő

kifizetett. (bemegy a fogadóba)

68
 ~ 69 ~

NEGYVENKETTEDIK JELENET
Szoba a fogadóban, ajtókkal
Truffaldino egyedül, később két pincér

Truffaldino: Egy kis veréstől még nem dől össze a világ. Az a fontos, hogy
jól beebédeltem, és estére jól bevacsorázom. Míg csak lehet,
meg is tartom mind a két gazdámat. – ha másér nem, a dupla
fizetségért. Most például semmi bajom velük? Az egyik
elment, a másik alszik. Kihasználom az időt, megszellőztetem
a ruháikat. Szépen előszedem és rendbe teszem őket. Itt, ebben
a szobában. A kulcsok nálam vannak, csak a kofferokat kell
valahogy kihozni. (Kiabál) Pincérek! Jöjjön, segítsen valaki!
Pincér: (egy másik pincérrel jön) Mi a baj?
Truffaldino: Ki kellene hozni a kofferokat ebből a két szobából, de egyedül
nem bírok velük. Megszellőztetem egy kicsi a ruhákat.
Pincér: (a másik pincérnek) Menj segíts neki!
Truffaldino: Gyere! Abból, amivel a gazdáim engem kifizettek, te is
megkaphatod a magadét. (bemennek a szobába)
Pincér: Úgy látom, jó szolga. Gyors, készséges, figyelmes, de biztos
megvan a hibája. Valamikor szolgáltam én is, tudom amit
tudok. Csak úgy szerelemből nem lót-fut az ember!
Truffaldino: Óvatosan, tegyük le ide. Úgy. Mehetünk a másikért. De
csöndben, mert az a vendég alszik.
Pincér: Ez vagy nagyon jótét lélek, vagy nagy gazember. Két urat
egyszerre így kiszolgálni! Ilyent még életemben nem láttam.
Majd a körmére nézek, nem szeretném, ha a két szolgálat örvén
egy szép napon mind a kettőt megkoppasztaná.

69
 ~ 70 ~

Truffaldino: Ezt meg tegyük ide. Jól van, akár mehetsz is.
Pincér: (A másik pincérnek) Eredj a konyhába! (Truffaldinonak) Másra
nincs szüksége?
Truffaldino: A világon semmire. A többi az én dolgom.
Pincér: Csak aztán győzze! (el)
Truffaldino: Most szép nyugodtan megcsinálom, nem ugráltat senki.
(elővesz egy kulcsot) Ez vajon melyiké? Próbáljuk, meg ebben.
(kinyitja a koffert). Tessék, elsőre eltaláltam. (előveszi a másik
kulcsot) Ez meg nyílván a másiké. Így. Mind a kettő ki van
nyitva. Pakoljunk ki szépen. Lássuk a zsebeket. Minden
valamirevaló zsebben szokott lenni egy kis édesség, miegymás.
(Beatrice fekete ruhájában talál egy képet) A mindenit! De
szép ember! Ki lehet ez? Emlékeztet egy kicsikét a másik
gazdámra. De mégse, más a ruhája, más a parókája - nem ő az.

NEGYVENHARMADIK JELENET
Florindo, Truffaldino

Florindo: (szobájából) Truffaldino!

Truffaldino: Ó, a fene rágja ki, nem fölébredt? Ha kitalál jönni, meglátja itt
ezt az idegen koffert és amilyen kiváncsi … Gyorsan, gyorsan
zárjuk be. Majd azt mondom, nem tudom kié.
Florindo: (szobájából) Truffaldino!
Truffaldino: Rögtön! (félre) Csak elpakolok. Ajaj! Ez a ruha melyikben
volt? És ezek az iratok?
Florindo: (szobájából) Jössz már, vagy bottal menjek érted?

70
 ~ 71 ~

Truffaldino: Azonnal! (félre) Gyorsan, gyorsan, képes kijönni, majd ha

elmegy hazulról, elrakodok rendesen. (bezárja a kofferokat)
Florindo: (bejön) Mi a fenét csinálsz már?
Truffaldino: Végzem a munkámat, uram. Nem azt mondta, hogy
szellőztessem ki a ruhákat?
Florindo: Az a másik koffer kié?
Truffaldino: Nem tudom. Biztos valamelyik vendégé.
Florindo: Vedd elő a fekete ruhámat!
Truffaldino: Igenis. (kiveszi a kofferból)
Florindo: (belenyúl a zsebébe és a kezébe akad a kép) Hát ez meg mi?
Truffaldino: (félre) Ajjaj! Eltévesztettem a zsebet.
Florindo: (félre) Szent isten, az arcképem! Amit az én drága
Beatricémnek adtam! Hogy kerül ez a kép a zsebembe?
Truffaldino: (félre) Most aztán benne vagyok nyakig. Lesz, ami lesz.
Florindo: Szólalj már meg, mondj valamit! Hogy került ez a kép a
zsebembe?
Truffaldino: Bocsásson meg uram, én tettem oda az enyém. Nem akartam,
hogy elkeveredjen, gondoltam ott lesz a legbiztosabb helyen.
Florindo: Hol vetted ezt a képet?
Truffaldino: Örököltem.
Florindo: Örökölted?
Truffaldino: Igen uram. Volt egy gazdám, de meghalt. És rám maradt egy-
két aprósága. Minden egyebet eladtam, csak ezt a képet
tartottam meg.
Florindo: Jaj nekem! És mikor halt meg a gazdád?
Truffaldino: Vagy egy hete. (félre) Mondom, ami eszembe jut.
Florindo: Hogy hívták?

71
 ~ 72 ~

Truffaldino: Nem tudom uram, nem mondta meg.

Florindo: Nem mondta meg? Mennyi ideig szolgáltál nála?
Truffaldino: Össze vissza tíz-tizenkét napig.
Florindo: (félre) Uram isten! Ha ez Beatrice volt! Férfiruhában! Kilétét
titkolva, szökött … Ja, ha ez igaz!
Truffaldino: (félre) Ennek érdemes mesélni, mindent bevesz.
Florindo: És fiatal volt a gazdád?
Truffaldino: Fiatalka, igen.
Florindo: Bajsza, szakálla?
Truffaldino: Semmi.
Florindo: Ez ő, kétségtelen.
Truffaldino: (félre) Csak most ússzam meg verés nélkül!
Florindo: Azt legalább tudod hová valósi volt?
Truffaldino: Tudtam, de elfelejtettem.
Florindo: Nem torinói véletlenül?
Truffaldino: Dehogynem uram, torinói.
Florindo: (félre) Minden szava tőrdöfés a szívembe. (hangosan) És
biztos, hogy meghalt?
Truffaldino: Biztos uram.
Florindo: Mi baja volt?
Truffaldino: Megütötte a guta. Rögtön vége lett. (félre) Tiszta sor.
Florindo: Hol van eltemetve?
Truffaldino: Sehol! Itt nincs... nem itt uram. A szolgájának megengedték,
hogy egy koporsóban hazavigye.
Florindo: Nem ez az a szolga, aki reggel elhozatta veled a levelet?
Truffaldino: Dehogynem: Pasquale.

72
 ~ 73 ~

Florindo: (félre) Mindennek vége! Beatrice meghalt. Szegény Beatrice!

Bujkálás és az izgalmak tehették tönkre. Ezt nem lehet
elviselni. (berohan a szobájába)

NEGYVENNEGYEDIK JELENET
Truffaldino, Beatrice és Pantalonne

Truffaldino: Most mi a baja? Egészen kétségbeesett, egészen sírva fakadt.

Jól megijesztettem ezzel a históriával. Az a kép zaklatta így fel.
Biztosan ismeri az illetőt. Jobb, ha rögtön visszaviszem ezeket
a kofferokat, mielőtt valami nagyobb baj történik. Tessék, itt a
másik gazdám!
Beatrice: Higgye el, Pantalone úr, az utolsó tükör és viasz-szállítmány
kétszer szerepel.
Pantalone: Lehet, hogy az embereim elnéztek valamit. Majd
ellenőriztetem a számlákat.
Beatrice: Egyeztessük a tételeket, rögtön kiugrik a hiba. Truffaldino!
Truffaldino: Igen, uram.
Beatrice: Nálad van a kofferom kulcsa?
Truffaldino: Nálam uram, tessék.
Beatrice: Mit keres itt ez a koffer?
Truffaldino: Gondoltam, kiszellőztetem egy kicsit a ruháit.
Beatrice: Megcsináltad?
Truffaldino: Meg, uram.
Beatrice: Jól van. Nyisd ki, és vedd elő a... Ez a másik koffer kié?
Truffaldino: Egy másik vendégé, most érkezett.
Beatrice: Vedd elő a számlakönyvemet.

73
 ~ 74 ~

Truffaldino: Igenis uram. (félre) Csak megtaláljam!

Pantalone: Mondom, lehet hogy elnéztek valamit. Ebben az esetben
természetesen töröljük a számlát.
Beatrice: Az is lehet, hogy rendben van, rögtön kiderül.
Truffaldino: (elővesz egy könyvet) Ez az?
Betarice: Ez lesz az! (belenéz) Nem, nem ez az... Kié ez a könyv?
Truffaldino: (félre) Ezt megcsináltam.
Beatrice: (félre) Két levél, én írtam őket Florindónak. És ezek a
feljegyzések, számlák is az övéi. Jaj nekem, kivert a víz,
remegek egészen meg vagyok zavarodva.
Pantalone: Mi lelte, Federigo úr, rosszul van?
Beatrice: Semmi, semmi. (halkan Truffaldinonak) Truffaldino, hogy
került a kofferomba ez az idegen könyv?
Truffaldino: Én nem... nem én... fogalmam sincs...
Beatrice: Semmi mellébeszélés, az igazat akarom hallani.
Truffaldino: Bocsánatot kérek, tudom, nem lett volna szabad, én tettem
bele. Az enyém. Azért tettem oda, nehogy elveszítsem. (félre)
Ez az előbb is bevált.
Beatrice: Mi? A saját könyved és meg sem ismered?
Truffaldino: (félre) Nesze neked Truffaldino! (hangosan) Az az igazság,
hogy nem rég óta az enyém, azért nem ismertem meg rögtön.
Beatrice: És hogy került hozzád?
Truffaldino: Örököltem. Velencében szolgáltam egy úrnál, aki meghalt.
Tőle maradt rám.
Beatrice: Mikor?
Truffaldino: Tudom is én! Úgy tíz-tizenkét napja.
Beatrice: Hogy lehet az? Én Veronában szegődtettelek.

74
 ~ 75 ~

Truffaldino: Éppen akkor érkeztem oda. A gazdám halála miatt nem volt
maradásom Velencében.
Beatrice: (félre) Jaj nekem! Nem Florindónak hívták a gazdádat?
Truffaldino: De Florindónak.
Beatrice: És Aretusi volt a családneve.
Truffaldino: Úgy van, Aretusi.
Beatrice: És biztos hogy meghalt?
Truffaldino: Holt biztos.
Beatrice: Miben a halt meg? Hol van eltemetve?
Truffaldino: Beleesett a csatornába, és bele is fulladt. Azóta nem került elő.
Beatrice: Jaj, mindennek vége! Meghalt Florindo! Oda a boldogságom,
életem utolsó egyetlen reménye. Hiába volt minden, hiába.
Elhagyom a városomat, a szüleimet, férfi ruhába öltözöm,
veszedelmekbe bonyolódom, az életemet is kockáztatom miatta
– és Florindo halott. Ó boldogtalan Beatrice! Nem volt elég,
hogy a bátyádat elvesztetted, a vőlegényednek is meg kellett
halnia. De, ha én okoztam a halálukat, ha én vagyok a bűnös,
miért nem súlyt le rám is az ég. Miért nem bosszulja meg?
Hiába sírok jajgatok, Florindo halott. Jaj, ebbe bele kell
pusztulni. Az én napon nem kell fel többé. Drága, egyetlen
boldogságom, nélküled, csak nyűg nekem, ez a keserves élet!
(zokogva a szobájába megy)
Pantalone: Truffaldino!
Truffaldino: Pantalone út!
Pantalone: Ez nő!
Truffaldino: Fehérnép!
Pantalone: Ez aztán a fordulat!

75
 ~ 76 ~

Truffaldino: Ez aztán a csoda!

Pantalone: Nem térek magamhoz!
Truffaldino: Szemem-szám eláll!
Pantalone: Elújságolom a lányomnak! (el)
Truffaldino: Mostantól nem két úr szolgája vagyok, hanem egy úré meg egy
kisasszonyé! (el)

NEGYVENÖTÖDIK JELENET
utca a fogadó előtt.
Lombardi, majd Pantalone

Lombardi: Nem hagy nyugodni ez a vén bolond Pantalone. Minél többet

gondolok rá, annál jobban esz a méreg.
Pantalone: Tiszteletem kedves doktor!
Lombardi: Csodálom, hogy még a szemem elé mer kerülni.
Pantalone: Nagy újság van! Képzelje, hogy...
Lombardi: Hogy megvolt az esküvő. Fütyülök rá!
Pantalone: A fenéket! Hallgasson már végig, a villám vágja meg!
Lombardi: Tessék, beszéljen, a nyavalya törje ki!
Pantalone: (félre) De nagy kedvem volna ököllel doktorrá avatni!
(hangosan) Ha akarja, a lányom Silvio felesége lehet.
Lombardi: Lekötelez, de ne fáradjon. Ezt már nem venné be a fiam
gyomra. Adja csak a torinoijához.
Pantalone: Ha tudná, ki az a torinói, másképpen beszélne.
Lombardi: Bánom is én, ki fia borja. A maga lánya egyszer már
megegyezett vele, et hoc sufficit.
Pantalone: Csakhogy közben kiderült, hogy...

76
 ~ 77 ~

Lombardi: Ne is mondja, nem érdekel.

Pantalone: Még megbánja, hogy nem hallgat végig.
Lombardi: Majd elválik, ki bánja meg jobban.
Pantalone: Az én lányom tisztességes és ez a …
Lombardi: Vigye el innen az ördög!
Pantalone: Vigye ám magát a pokol fenekére!
Lombardi: Süket vénember! (el)

NEGYVENHATODIK JELENET
Pantalone, majd Silvio

Pantalone: Egyen meg a fene! Ez egy emberbőrbe bújt vadállat. Hát

szóhoz tudtam jutni tőle? Azt sem engedte elmondani, hogy
Federigo tulajdonképpen Beatrice. Na, itt jön az a nagyszájú
fia.
Silvio: (félre) Pantalone. Hacsak meglátom, viszket a tenyerem.
Pantalone: Silvio úr, szíves engedelmével elújságolnék egy örömhírt, ha
méltóztatna végighallgatni. És nem karattyolna folyton közbe,
mint tisztelt apja-ura.
Silvio: Tessék, hallgatom.
Pantalone: Arról van szó, hogy a lányom és Federigo úr házasságából nem
lesz semmi.
Silvio: Komolyan mondja?
Pantalone: A legkomolyabban. Clarice a magáé. Csak egy szavába kerül.
Silvio: Pantalone úr, visszaadta az életkedvemet.
Pantalone: (félre) Nem is olyan vadállat ez mint az apja.

77
 ~ 78 ~

Silvio: De hogy fogadhatnám tiszta szívvel vissza, ha közben már

elígérkezett?
Pantalone: Mintha misem történt volna: Federigo ugyanis közben saját
húgává változott.
Silvio: Hogyan. Nem értem.
Pantalone: Ejnye, de nehéz a felfogása. Akit eddig Federigónak hittünk a
valójában Beatrice.
Silvio: Férfi ruhában?
Pantalone: Férfi ruhában.
Silvio: Most már értem.
Pantalone: Na végre.
Silvio: És hogy történt?
Pantalone: Menjünk haza. A lányom még nem tud semmit. Otthon egy
füst alatt mindkettejüknek elmesélem.
Silvio: Menjünk, és tisztelettel bocsánatot kérek, amiért első
felindulásomban…
Pantalone: Felejtsük el; meg tudom érteni. Tudom én, mi a szerelem,
menjünk fiam.
Silvio: Ki se tudom mondani, milyen boldog vagyok. Majd kiugrik a
szívem. (mindketten el)

NEGYVENHETEDIK JELENET
szoba a fogadókban ajtókkal.

(Beatrice és Florindo egyszerre lépnek ki a szobájukból,

karddal a kezükben. Öngyilkosságra készülnek. Beatrichét

78
 ~ 79 ~

Brigella, Florindót a pincér próbálja lefogni, a szerelmesek

előbbre jönnek; először nem veszik észre egymást)

Brigella: Ne csináljon ostobaságot!

Beatrice: Engedjen el, könyörgök!
Pincér: (Florindónak) Ez őrültség!
Florindo: Menj a pokolba!
Beatrice: Úgy sem akadályozhat meg benne! (meglátják egymást)
Florindo: Jól látok?
Beatrice: Florindo!
Florindo: Beatrice!
Beatrice: Hát él?
Florindo: És maga?
Beatrice: Ez nem lehet igaz!
Florindo: Szerelmem! (eldobják a kardokat és összeölelkeznek)
Brigella: Szedd össze a kardokat, mindenesetre. (mindketten el)

NEGYVENNYOLCADIK JELENET
Beatrice,Florindo, majd Brighella

Florindo: Miért akart öngyilkos lenni?

Beatrice: A maga halálhíre miatt.
Florindo: Ki mondta ezt magának?
Beatrice: A szolgám.
Florindo: Ugyanúgy jártam én is az enyémmel: előadta nekem, hogy
maga meghalt, és fájdalmamban én is el akartam dobni az
életemet.

79
 ~ 80 ~

Beatrice: Isten tudja, mit szélhámoskodott itt össze ez a két égetnivaló

szolga. Florindo Az enyém, hetet-havat összehordott magáról.
Florindo: Hát még az enyém, azt hallotta volna.
Florindo: Tényleg? Most hol lehetnek?
Beatrice: Biztos lapulnak valahol.
Florindo: Brighella úr!
Brighella: Parancsoljanak.
Florindo Nem tudja, hová lettek a szolgáink?
Brighella: Nem, uram, de rögtön utánanézek.
Florindo: Ha megvannak, kérem, küldje be őket.
Brighella Őszintén szólva, én csak az egyikkel találkoztam; majd szólok
a
pincéreknek, nekik ismerniük kell mind a kettőt. Nagyon
örülök, hogy végül ilyen szelíd halálnemet választottak. De ha
temetkezni támad kedvük, keressenek valami jobb helyet!
Alázatos szolgájuk. (El)

NEGYVENKILENCEDIK JELENET
Florindo és Beatrice

Florindo: Itt szállt meg maga is ebben a fogadóban?

Beatrice: Itt; ma reggel érkeztem.
Florindo: Akárcsak én. Ezek szerint egész nap kerülgettük egymást.
Beatrice: Úgy volt megírva, hogy szenvednünk kell egy kicsit.
Florindo: És a bátyjával mi lett?
Beatrice: Nem tudja? Azon nyomban meghalt.
Florindo: Nekem azt mondták, itt van Velencében.

80
 ~ 81 ~

Beatrice: Mert engem hittek Federigónak. Az ő ruhájában az ő neve alatt

jöttem el Torinóból, csak azért hogy...
Florindo: Tudom: hogy engem megkeressen, drága Beatrice. Egy torinói
szolgája leveléből értesültem róla.
Beatrice: Hogy kerül az a maga kezébe?
Florindo: Egy szolga, nyilván magáé megkérte az enyémet, hogy hozza
el a postáról a leveleit. Mikor megláttam a kezében a magának
címzett borítékot, nem tudtam megállni, és fölbontottam.
Beatrice: A kíváncsiság ez esetben bocsánatos bűn.
Florindo: Hol vannak már ezek a szolgák?
Beatrice: Nem fér a fejembe, mire volt jó nekik ez az egész.
Florindo: Ha meg akarjuk tudni, nem bánhatunk velük szigorúan. Szép
szóval kell kivallatnunk őket.
Beatrice: Majd erőt veszek magamon.
Florindo: (meglátja Truffaldinót) Úgy látom, az egyik előkerült.
Beatrice: Alighanem ez a nagyobb gazember.
Florindo: Szerintem is.

ÖTVENEDIK JELENET
Truffaldino, akit Brighella és a pincér húz-von befelé és előbbiek

Florindo: Gyere csak, gyere, ne félj.

Beatrice: Senki sem akar bántani.
Truffaldino: (félre) Nana! Emlékszem én még botozásra!
Pincér: Ezt megtaláltam, mihelyt meglesz, hozom a másikat is.
Florindo: Jól van. Mindkettőnek itt kell lennie.
Brighella (halkan a pincérnek) Te ismered a másikat?

81
 ~ 82 ~

Pincér (Brighellának) Nem én.

Brighella: (a pincérnek) Kérdezzük meg a konyhában. Ott biztosan ismeri
valaki. (El.)
Pincér: (félre.) Ha volna másik, ismernem kéne nekem is. (El.)
Florindo: Hadd halljuk, mire volt jó az a cserebere a képpel meg a
könyvvel; miért kellett neked meg annak a másik jómadárnak
így kétségbe ejteni bennünket?
Truffaldino: (int, hogy figyelmet kér. Florindót elhúzza Beatrice mellől;
halkan) Szabad egy szóra négyszemközt? (Beatricének) Egy
perc, és mindent megmagyarázok. (Florindónak) Az az
igazság, uram, hogy én ebben az egészben ártatlan vagyok,
mindennek a kisasszony szolgája, Pasquale az oka. Ő kevert
mindent össze, melyik holmi melyik kofferba való, én észre se
vettem. Aztán persze rohant hozzám, mert szegény feje nagyon
be van ijedve, hogy a gazdája elküldi, én meg amilyen jótét
lélek vagyok, a barátom megmentésére kitaláltam ezt a sok
szép hazugságot. Nem is gondoltam, hogy az az arckép
uraságodé. Hát így volt, ez az igazság, hű szolgai
becsületszavamra mondom.
Beatrice: (félre) De sokáig tart már!! Mi lehet az a nagy titok?
Florindo: (halkan Truffaldinónak) Szóval Beatrice kisasszony szolgája
hozatta el veled a levelet a postáról?
Truffaldino: (halkan Florindónak) Igen, uram, ő: Pasquale.
Florindo: (halkan Truffaldinónak) És miért kellett ezt annyira titkolnod
előttem? Mennyit faggattalak!
Truffaldino: (halkan Florindónak) A lelkemre kötötte, hogy hallgassak róla.
Florindo: (mint fent) Ki?

82
 ~ 83 ~

Truffaldino: (mint fent) Pasquale.

Florindo: (mint fent) És a gazdád iránti engedelmesség neked semmi?
Truffaldino: (mint fent) Nem hagyhattam cserben Pasqualét.
Florindo: (mint fent) Megérdemelnéd, hogy Pasqualéval együtt jól
megbotozzalak.
Truffaldino: (félre) Jól néznék ki, én kapnék mindkettőnk helyett.
Beatrice: Sokáig tart még a kihallgatás?
Florindo: Azt mondja ez a...
Truffaldino: (halkan Florindónak) Könyörgök, uram, el ne árulja Pasqualét!
Fogja inkább rám a dolgot, verjen meg, bánom is én, csak
Pasqualét ne tegye tönkre.
Florindo: (halkan Truffaldinonak) Ennyire szereted ezt a Pasqualét?
Truffaldino: Olyan nekem, mintha a testvérem volna. Most megyek, azt
mondom majd a kisasszonynak, hogy én vagyok a hibás,
miattam volt az egész. Érdekel is engem, szidjon össze,
nyúzzon meg, ha akar, csak Pasqualénak ne legyen bántódása.
(otthagyja Florindót)
Florindo: (félre) Aranyszíve van.
Truffaldino: (Beatrice mellé szegődve) Itt is vagyok.
Beatrice: (halkan Truffaldinonak) Mit meséltél olyan hosszan Florindo
úrnak?
Truffaldino: (halkan Beatricének) Az a helyzet, hogy Florindo úrnak van
egy szolgája, Pasquale. Mondhatom, a világ legnagyobb
tökfilkója. Ő keverte össze a holmit. Fél is a nyomorult
nagyon, ezért találtam ki azt a mesét a könyvvel meg a halott,
csatornába fulladt gazdával. Azt magyaráztam ilyen sokáig
Florindo úrnak, hogy higgye el, mindennek én vagyok az oka.

83
 ~ 84 ~

Beatrice: (halkan Truffaldinonak) Minek vállalod a más bűnét magadra?

Truffaldino: (mint fent) Mert szeretem Pasqualét.
Florindo: (félre) Kezd a dolog kissé hosszúra nyúlni.
Truffaldino: (halkan Beatricének) Kedves kisasszony, könyörgök, ne tegye
tönkre.
Beatrice: (mint fent) Kit?
Truffaldino: (mint fent) Pasqualét.
Beatrice: (mint fent) Nagy gazemberek vagytok ti mind a ketten.
Truffaldino: (félre) Ezt mindkettőnk nevében vállalhatom.
Florindo: Érjük be ennyivel, Beatrice kisasszony; a szolgáink nem
akartak semmi rosszat. Megérdemelnék a büntetést, de minden
jóra fordult, azt mondom, bocsássuk meg a tévedésüket.
Beatrice: Igaz, igaz, de a maga szolgája, az a...
Truffaldino: (halkan Beatricének) Az ég szerelmére, ki ne ejtse Pasquale
nevét!
Beatrice: (Florindónak) Nekem most Pantalone dei Bisognosi úrhoz kell
mennem. Nincs kedve elkísérni?
Florindo: Szívesen elkísérném, de egy bankárt várok ide, ha siet, csak
menjen, majd ott találkozunk.
Beatrice: Nekem muszáj sietnem. Akkor Pantalone úrnál várom.
(Bemegy a szobájába)

ÖTVENEGYEDIK JELENET
Florindo, majd Beatrice és Truffaldino

Florindo: Mikor veti már le azt a férfi ruhát?

Beatrice: Miért? Így talán nem tetszem?

84
 ~ 85 ~

Florindo: Alig várom, hogy újra szoknyában és fűzőben lássam. A maga

szépségét nem volna szabad rejtegetni.
Beatrice: Akkor hát Pantalone úrnál, Truffaldino majd odakíséri,
Siessen, ha szeret. (Indul)
Truffaldino: (halkan Beatricének, Florindóra mutatva) Parancsolja, hogy itt
maradjak az úrral?
Beatrice: (Truffaldinónak) Igen; és kísérd el Pantalone úrhoz.
Truffaldino: (mint fent) Ha már Pasquale elcsavargott ...
Beatrice: Nekem teszel szívességet vele. (Félre) Magamnál is jobban
szeretem. (El.)

ÖTVENKETTEDIK JELENET
Florindo és Truffaldino

Truffaldino: Tessék, színét se látni. A gazdája megy, ő meg sehol.

Florindo: Kicsoda?
Truffaldino: Pasquale. Szeretem, mert egyébként igazi jó barát, de lusta.
Nem úgy, mint én, aki kettővel is fölérek.
Florindo: Segíts öltözködni! Közben talán ideér a bankár.
Truffaldino: Aztán indulunk is Pantalone úrhoz, ugye?
Florindo: Miért?
Truffaldino: Volna egy kérésem.
Florindo: Rendben van, a jó magaviseletedért igazán megérdemled.
Truffaldino: Ami baj volt, azt mind Pasquale keverte, hiszen tudja.
Florindo: De hol tekereg már ez az átok Pasquale? Sose kerül elő?
Truffaldino: Előbb-utóbb majd beállít a gazember. Akkor mondhatom,
uram?

85
 ~ 86 ~

Florindo: Hadd halljam.

Truffaldino: Vesztemre én is szerelmes vagyok.
Florindo: Hát! Az-e?
Truffaldino: Igen. Pantalone úr szobalányába. És szeretném, ha uraságod...
Florindo: Aligha kellek én oda.
Truffaldino: Nem is oda kell a segítség. Arra kérem, hogy szóljon az
érdekemben, Pantalone úrnak.
Florindo: A lányban megvan a hajlandóság?
Truffaldino: Megvolna. Csak Pantalone úrral kellene beszélni; ugye, szól
neki?
Florindo: Szólhatok. De valamiből el is kell ám majd azt az asszonyt
tartani!
Truffaldino: Megteszem a tőlem telhetőt. Meg aztán itt van Pasquale,
bizonyos dolgokban rá hagyatkozhatom.
Florindo: Hagyatkozz inkább a józan eszedre! (bemegy a szobájába)
Truffaldino: Talán nem azt csinálom? (bemegy Florindo után a szobába)

ÖTVENHARMADIK ELENET
Szoba Pantalone házában
Pantalone, Lombardi, Clarice, Silvio, Smeraldina

Pantalone: Ejnye, Clarice, ne légy már olyan makacs. Láthatod, mennyire

bánja Silvio a dolgot, bocsánatot kér. Egy kissé elragadtatta
magát, de szerelemből tette. Végy példát apádról. Én is
megbocsátottam neki, pedig hogy megsértett!
Silvio: Ítélje meg a maga fájdalmából, Clarice, hogy mit szenvedtem
én. Majd beleőrültem a félelembe, hogy elveszítem magát. A

86
 ~ 87 ~

mi házasságunk az égben köttetett, hiszen tudja, ne legyen hát

hálátlan az égnek. Ez életünk legszebb napja. Ma ne a bosszún
törje a fejét.
Lombardi: Hadd toldjam meg a fiam kérését az enyémmel. Clarice
kisasszony, kedves, menjen, bocsásson meg neki, szegény feje
kis híján megbolondult bánatában.
Smeraldina: Ugyan, kisasszony, ne kéresse magát. Előbb-utóbb úgyis
férjhez megy a kisasszony. Azt mondom, amit a betegnek
szokás: ha már muszáj bevennie, vegye be azt az orvosságot.
Pantalone: Hallod kislányom? Smeraldina azt mondja, a házasság
gyógyszer. Ne tégy úgy, mintha méreg volna. Egy kis
vidámsággal talán többre megyünk.
Lombardi: Se nem méreg, se nem gyógyszer. A házasság csemege,
törökméz, cukros mandula.
Silvio: Kedves Claricém, egy szava sincs hozzám? Tudom bűntetést
érdemlek, de könyörgök, szóval büntessen, ne hallgatással.
Térden állva kérem, essen meg a szíve rajtam. (letérdel)
Clarice: (Silvióra pillantva sóhajt) Kegyetlen!
Pantalone: (halkan Lombardinak) Hallotta ezt a sóhajocskát? Jó jel!
Lombardi: (halkan Silviónak) Most üsd a vasat, fiam!
Smeraldina: (félre) A sóhaj olyan, mint a villám: utána jön a zápor.
Silvio: Állítólagos kegyetlenségemért elégtételképpen kész vagyok
akár a véremet ontani, csak egy szavába kerül. S ha egyelőre a
könnyeimmel is beéri ... (Sírva fakad)
Pantalone: (félre) Bravó
Clarice: (mint fent, de gyengédebben) Kegyetlen!
Lombardi: (halkan Pantalonénak) Hajlik már.

87
 ~ 88 ~

Pantalone: (Silviónak) Jól van, no, álljon föl. Jöjjön ide. (kézen fogja)
Gyere ide, lányom, te is. (Claricét is kézen fogja) Fogjatok újra
kezet, béküljetek ki szépen. Ne sírjon már, nem kell túlzásba
vinni. Áldásom rátok! (összeteszi a kezüket)
Lombardi: No végre, megvan.
Smeraldina: Megvan! Megvan!
Silvio: Clarice kisasszony, ugye megbocsát? (fogja a kezét)
Clarice: Hálátlan!
Silvio: Kedves!
Clarice: Szívtelen!
Silvio: Drága!
Clarice: Gonosz!
Silvio: Édes!
(Clarice nagyot sóhajt)
Pantalone: (félre) Na most!
Silvio: Bocsásson meg, könyörgök!
Clarice: (egy sóhajjal) Nem bánom, megbocsátok.
Pantalone: (félre) Hála az égnek.
Smeraldina: A beteg elő van készítve, be lehet adni az orvosságot.

ÖTVENNEGYEDIK JELENET
Brighella és a többiek

Brigella: Bejöhetek?
Pantalone: Jöjjön csak, komámuram jöjjön. Maga bizonygatta annyira,
hogy Federigo úr feltámadt halottaiból.

88
 ~ 89 ~

Brigella: Drága uram, kit nem tévesztett volna meg? Beatrice kisasszony
a testvére, férfi ruhában úgy hasonlít rá, mint egyik tojás a
másikra.
Pantalone: Jól van, túl vagyunk rajta. Mi újság?
Brigella: Beatrice kisasszony szeretné tiszteletét tenni.
Pantalone: Szívesen látom.
Clarice: Szegény Beatrice; de örülök, hogy végre rendeződött a dolga!
Silvio: Annyira sajnálta?
Clarice: Jaj, nagyon.
Silvio: Csak engem nem?
Clarice: Maga kegyetlen!
Pantalone: (Lombardinak) Hallja, hogy turbékolnak?
Lombardi: (Pantalonénak) Az én kislányomnak meg vajból van a szíve.
Smeraldina: (félre) Mind a kettő megéri a pénzét!

ÖTVENÖTÖDIK JELENET
Beatrice és az előbbiek

Beatrice: Uraim, azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek, ha miattam

kellemetlenség adódott...
Clarice: Ugyan, barátnőm, szóra sem érdemes. (Átöleli)
Silvio: (nem tetszik neki az ölelkezés) Hé!
Beatrice: (Silviónak) Ejnye, újabban a nőkre is féltékeny?
Silvio: (félre) A férfi ruha teszi.
Pantalone: Hát, Beatrice kisasszony, fiatal hölgy létére mondhatom, jó
adag bátorság szorult magába.
Lombardi: (Beatricének) Talán sok is, kedves kisasszony.

89
 ~ 90 ~

Beatrice: A szerelem, uram, csodákra képes.

Pantalone: Hallom, aztán megtalálta a kedvesét.
Beatrice: Meg, hála az égnek.
Lombardi: (Beatricének) Csak a jó hírét vesztette el.
Beatrice: (Lombardinak) Uraságodat ez ne aggassza.
Silvio: Kedves papa, mindenki maga tudja, mit csinál. Most, hogy én
végre megtaláltam a boldogságomat, szeretném, ha az egész
világ velem örülne. Van még, itt valaki, aki oltár elét vágyik?
Smeraldina: (Silviónak) Én, uram.
Silvio: Kivel?
Smeraldina: Az első jelentkezővel.
Silvio: Amint megfogtad, szólj nekem.
Clarice: Magának? Miért?
Silvio: Egy kis hozományért.
Clarice: Magára ott nem lesz semmi szükség.
Smeraldina: (félre) Nem eszem meg, nem kell tőlem félteni.

ÖTVENHATODIK JELNENET
Truffaldino és az előbbiek

Truffaldino: Alászolgája az uraknak.

Beatrice: (Truffaldinónak) És Florindo úr?
Truffaldino: Itt van ő is, ha megengedik, bejönne.
Beatrice: Megengedi, Pantalone úr, hogy Florindo úr bejöjjön?
Pantalaone: (Beatricének) Ő az a bizonyos barátja?
Beatrice: Igen, a vőlegényem.
Pantalone: Kerüljön beljebb!

90
 ~ 91 ~

Beatrice: (Truffaldinónak) Szólj neki!

Truffaldino: (halkan Smeraldinának) Hogy van, kislány?
Smeraldina: (halkan Truffaldinónak) Megvagyok.
Truffaldino: (mint fent) Arra meg még visszatérünk.
Smeraldina: Mire?
Truffaldino: Ha maga is úgy akarja... (mutatja, hogy gyűrűt húzna az ujjára)
Smeraldina: (Claricének) Kisasszony, az urak engedelmével, kérnék a
kisasszonytól valamit.
Clarice: (félrevonja) Mit akarsz?
Smeraldina: (halkan Claricének) Nekem is ideje a jövőmre gondolni.
Kérőm is volna, a Beatrice kisasszony szolgája; ha a
kisasszony szólna egy szót az érdekemben az ő
kisasszonyának...
Clarice: (halkan Smeraldinának) Szívesen, kedves Smeraldina; mihelyt
négyszemközt leszek Beatricével, ne félj, rögtön szóba hozom
a dolgot. (Visszamegy a helyére)
Pantalone: (Claricének) Mi ez a nagy titkolózás?
Clrice: Semmi különös, papa. Csak mondott valamit.
Silvio: (halkan Claricének) Nekem se árulja el?
Clarice: (félre) És még a nőkre mondják, hogy kíváncsi népség!

ÖTVENHETEDIK
UTOLSÓ JELENET
Florindo, Truffaldino és a többiek.

Florindo: Alázatos szolgája az uraknak.

(mindenki fogadja a köszönését)

91
 ~ 92 ~

Florindo: (Pantalonénak) Uraságod a ház ura?

Pantalone: Én volnék, szolgálatára.
Florindo: Fogadja tiszteletteljes üdvözletem. Beatrice kisasszony
bátorított fel a látogatásra; uraságod biztosan értesült róla, min
mentünk keresztül mi ketten.
Pantalone: Örülök, hogy megismerhettem, és itt üdvözölhetem. És szívből
örülök a boldogságuknak.
Florindo: Beatrice kisasszony meg én össze akarunk házasodni.
Tisztelettel fölkérem, hogy ha nincs ellenére, legyen a
násznagyunk az esküvőn.
Pantalone: Ez az ügy nem tűr halasztást. Fogjanak kezet!
Florindo: Beatrice kisasszony!
Beatrice: Florindo úr! (megfogják egymás kezét)
Smeraldina: (félre) Ezeknek nem kell kétszer mondani.
Pantalone: A pénzügyeinket majd aztán rendezzük, a kettejük dolga
előbbre való.
Clarice: (Beatricének) Kedves barátnőm, sok boldogságot!
Beatrice: (Claricének) Viszont kívánom!
Silvio: (Florindónak) Megismer, uram?
Florindo: Hogyne ismerném: uraságod akart mindenáron párbajozni.
Silvio: Majdnem rá is fizettem. Bemutatom az ellenfelemet, aki
lefegyverzett és kis híján megölt. (Beatricére mutat)
Beatrice: (Silviónak) Úgy is mondhatja, hogy megajándékozta az
életével.
Silvio: Való igaz.
Clarice: (Silviónak) Mégpedig az én közbenjárásomra.
Silvio: Szent igaz.

92
 ~ 93 ~

Pantalone: Most, hogy végre minden elrendeződött...

Truffaldino: Szó sincs róla, a java még hátra van.
Pantalone: Micsoda?
Truffaldino: Engedelmével egy szóra. (félrevonja Florindót)
Florindo: (halkan Truffaldinónak) Mit akarsz?
Truffaldino: (halkan Florindónak) Uram, ígért nekem valamit.
Florindo: Mit is? Kiment a fejemből.
Truffaldino: Hogy megkéri nekem Pantalone úrtól Smeraldina kezét.
Florindo: Persze, persze. Rögtön elintézem.
Truffaldino (félre) A magamfajta is szeretne előbb-utóbb zöld ágra
vergődni.
Florindo: Pantalone úr, bárcsak most ismertem meg uraságodat, máris
kéréssel hozakodnék elő.
Pantalone: Rendelkezzék vélem.
Florindo: A szolgám feleségül szeretné venni uraságodék szobalányát;
van ennek valami akadálya?
Smeraldina: Jóságos ég! Újabb kérő! Ki a fene lehet az?
Pantalone: Részemről semmi. (Smeraldinának) Te mit szólsz hozzá, te
lány?
Smeraldina: Ha tudnám, hogy jó dolgom lesz...
Pantalone: (Florindónak) Jóravaló ember ez a maga szolgája?
Florindo: Rövid ideje ismerem, de annyit mondhatok, hogy feltétlenül
megbízható.
Clarice: Florindo úr megelőzött. Én akartam volna a szobalányom kezét
fölajánlani Beatrice kisasszony szolgájának. Így természetesen
visszalépek.
Florindo: Nem, nem. Én vonom vissza kérésemet, a magáé az elsőség.

93
 ~ 94 ~

Clarice: Szó sem lehet róla! Sose bocsátanám meg magamnak, ha

elfogadnám. Egyébként sem vállaltam a dologban határozott
kötelezettséget.
Florindo: Tudom, hogy csak udvariasságból mondja. Pantalone úr, vegye
úgy, mintha meg se szólaltam volna. Sőt kifejezetten ellenzem,
hogy a szolgám elvegye uraságodék szobalányát.
Clarice: Akkor a másik sem kapja meg. Legyünk legalább igazságosak.
Truffaldino: (félre) Jól nézek ki! Ezek az én kontómra udvariaskodnak.
Smeraldina: (félre) A végén még vénlány maradok.
Pantalone: Álljon meg a menet! Hol itt az igazság? Ez a szegény lány
férjhez akar menni, adjuk csak hozzá vagy az egyikhez, vagy a
másikhoz.
Florindo: Az enyémhez ne! Semmi szín alatt sem akarnám Clarice
kisasszonyt megbántani.
Clarice: Ezt én sem engedném meg magamnak. Florindo úrral szemben.
Truffaldino: Uraim, majd én igazságot teszek. Florindo úr, uraságod
megkérte Smeraldina kezét a szolgájának, igaz?
Florindo: A saját füleddel hallhattad.
Truffaldino: Clarice kisasszony pedig ugyebár Beatrice kisasszony
szolgájának szánja Smeraldinát.
Clarice: Igen, legalábbis megígértem, hogy szólok az érdekében.
Truffaldino: Akkor hát Smeraldina, adja a kezét!
Pantalone: (Truffaldinónak) De miért neked?
Truffaldino: Mert mid a kettő én vagyok.
Florindo: Hogyan?
Beatrice: Mit beszélsz?

94
 ~ 95 ~

Truffaldino: Florindo úr, ki mondta uraságodnak, hogy kérje meg Pantalone

úrtól Smeraldina kezét?
Florindo: Te.
Truffaldino: És Clarice kisasszony kinek szánta Smeraldinát?
Clarice: Neked.
Truffaldino: Smeraldina tehát az enyém.
Florindo: Beatrice kisasszony, hol a szolgája?
Beatrice: Itt van, hiszen látja. (Truffaldinóra mutat)
Florindo: Truffaldino? Ő az én szolgám.
Beatrice: A maga szolgája nem Pasquale?
Florindo: Pasquale? Ő a magé, úgy tudom.
Beatrice: (Truffaldinónak) Hogy van ez?
(Truffaldino széttárja karját)
Florindo: Két úrnak szolgáltál egyszerre?
Truffaldino: Igen, bátorkodtam. Nemigen gondolkodtam én rajta, mikor
belecsöppentem, de ha már úgy hozta a sors, ki akartam
próbálni magam. Nem tartott sokáig, az igaz, de azzal
eldicsekedhetem, hogy senki sem vette volna észre a dolgot, ha
bele nem szeretek ebbe a lányba, és föl nem fedem magam. A
sok munkában, lótás-futásban nyílván hibáztam is, de a jó
mulatság kedvéért, remélem, megbocsátják.

VÉGE

95