Boross László, tanító 1932-2020

Boross László, feleségével együtt 1954-ben kezdte meg pedagógusi pályáját Pálmajorban.

Laci bácsi, az összevont felső tagozat tanára lett. Élete végéig tanár bácsinak szólították. A 60-as évek
elején bekörzetesítették a felső tagozatot a nagybajomi iskolába, ezután a 2-4. összevont osztály
tanítója lett. Tanítványai nagyon szerették, hisz mindig víg kedélyű, vidám ember volt. Megtanította –
Erzsike nénivel együtt – az olvasás, írás, számolás alapjait, és nagyon nagy gondot fordított a helyes
viselkedés, a szép beszéd, helyes életvitel elsajátítására.

Tanítványai elmélyülten hallgatták történeteit, képzeletben elutaztatta őket a földrajzi- és lakóhelyi

ismeret órán Magyarország szép vidékeire és a távoli tájakra.

A Boross házaspár igyekezett az iskolán kívüli kulturális életet is színesíteni, az ünnepekre

rendszeresen műsorral készültek, de a szülőkkel is mutattak be kisebb színdarabokat, mesejátékokat
a helybeliek szórakoztatására és egyben tanítására.

1968-1971-ig dolgozók esti iskoláját működtettek feleségével Pálmajorban.

A nyarakat sem töltötte tétlenül, a kiskorpádi gyümölcsösbe vitte a gyereket, akik szívesen dolgoztak.
Nyáron a fonyódligeti táborban is nyaraltatta a gyerekeket. Tanítványai biztos alapot kaptak az
élethez. Mindig büszkén emlegette a mérnök, tanár, orvos, kiváló szakmunkás tanítványait.

1992-ben nyugdíjazták, de ő örök fiatalként dolgozott tovább. Napközizett és a közért is dolgozott.

Pedagógusi pályája végén az Arany katedra díjjal jutalmazták.

Képviselte a pálmajori emberek érdekeit, és később a település önállósodásakor polgármester lett,

majd a gyermekvédelemben vállalt munkát.

A Boross házaspár ténykedése alatt Pálmajor és a pálmajori iskola fogalommá lett szakmai
berkekben.

Mindig pozitív jövőbe tekintését mi sem példázza jobban, mint hogy már 1955-ben kettős fasort
telepített a falubeliekkel az akkor még csak tervezett templomhoz, amelynek megépítésére 50 évet
kellett várni, de az álma valóra vált, a templom felépült a fasor végén.

Tisztelettel hajtunk fejet emléke előtt.

Forrás: Dömötör Sándor: Pálmajor története című szakdolgozat, 1993.

Farkasné Zsobrák Ilona tanárnő visszaemlékezései