2. I.

szét lehet e választani a vallásról folyó beszédet a vallásos beszédtől, (vallásos

beszéd Derrida szerint az üdvösségről szóló beszéd, az üdvösségről szóló beszéd pedig
olyan, mint a megváltásról beszélni, de mivel a megváltás és üdvösség kapcsolatát
kérdőjelesen kezeli, ezért lehetséges, hogy üdvösség alatt boldog / helyes / jó életet
ért)?
II Létezik ma a nagyon rossznak mintaszerű és egyedi alakzata. Vajon, ha ezt sikerül
leleplezni, esetleg sikerül kitépni, akkor elérünk az üdvösség mai formájához, ahhoz,
ami ma az üdvösséget jelenti, s mint ilyen a vallást?
III. A vallás helyzete ma: reaktív antagonizmus, és újramegerősítő ígérgetésben.
IV.A hit és a tudás mindig bírni fog olyan közös ponttal, amelyben különböznek.
Egyetlen közös pontjuk lesz, amelyhez mind a kettő odatartozik, de más módon.
3. (Fiduciárius bizalmi / hitbéli) Valójában bármilyen diskurzusról is legyen szó, már
eleve hitre kell alapozódnia, olyan hitekre, mint tudni mit jelent a vallás, vagy hinni a
szó megbízhatóságában
4. I. A vallásra egy új szempontból lehet reflektálni manapság: nyelv és nemzet, vagy
idióma, vagyis lefordíthatatlan nyelvjárás.
II. Az írás minden kinyilatkoztatás elemét alkotja. Az írás szintén végső soron
átkonvertálhatatlan más írásra.
III. Nyelv és írás elválaszthatatlan a társadalmi köteléktől, elválaszthatatlan a polgár és
állam viszonyában adódó problémától
IV a vallás mögött meghúzódó nyelv és nemzet alkotja a vallásos szenvedélyek
gyújtópontját, gerincét.
V. A jelen beszélgetés „nyugati” német spanyol francia olasz
5. I. A római birodalom (mint a vallás kiindulópontja) már letűnt ugyan, de még nincs
olyan messze.
II. A vallás egyértelműen római / latin /európai gyökerekre nyúlik vissza, legalábbis az
avallás, ami nyugaton ismeretes
III. A vallást valahányszor fölhasználjuk arra, hogy nevében cselekedjünk, vagy
mondjunk valami, föl kellene elevenítenünk azt a maga történetiségében.
IV Európa elgondolhatatlan Athén (filozófia) Jeruzsálem (vallások) Róma (mint
európa bölcsője) és Bizánc (mint európa bástyája) nélkül.
V. A vallásban benne vanÁbrahám személyes háborúja önmagával / Istennel /Izsákkal.
És benne van mindaz a háború, amit más népekkel folytatott a vallás.
 VI Európát a kereszténység, kisebb mértékben a zsidó-kereszténység integrálja, de az
integrálás nem mentes a különbözőségek megőrzésétől.
VII Az Iszlám képviselője és nő sincsen jelen. Nem képviselik magukat ott, ahol a
vallásról van szó, s ahol pontosan Ők azok akik a legégetőbb problémát jelentik. Aki
jelen van, az mind keresztény.
6 I A vallások visszatérése meglepő azok számára, akik a hitet és a tudást szét akarták
választani egymástól.(integrista = fundamentalista)
II. A vallás visszatérését úgy is el szokták gondolni, mint a vallási tébolynak a
visszatérését, mint a fundamentalizmus visszatérése
III. Az Iszlámot és az iszlamizmust összekeverik, ebből fakad, hogy Iszlám alatt
manapság az agressziót és durvaságot értik.
7 I. Név, és amit az égisze alatt elkövetnek, általában összefüggésben van, „ne becsüljük
le a név erejét abban, ami a vallás nevében érkezik.
II. Teológiánk és politikánk, demokráciánk és szekularizációnk a görög római
gyökereink következménye.
III Isten neveinek különbözősége,a tulajdonnév és a nyelv kapcsolata, a név
fordíthatatlansága
…
8 I A fény, mint Isten, ész, az élet forrása
II. A fény lehet kiindulópontja a filozófiának, kinyilatkoztatásnak,
kinyilatkoztathatóságnak.
III A fény (ész) ről azt hittük, hogy szembeállítható a vallással, az észnek ma újra kell
gondolni a jövőjét (a tudásnak).
9 I Sziget, ami szemben áll a szárazfölddel, ahol János a látomásait kapja
II Ígéret földje, a kánaán, ahol béke és gazdagság van, ahová vágyodik az ember
III Sivatag 40 évnyi vándorlás, pusztában töltött negyven nap, termékeny félhol?
IV a három helyben közös, hogy nem vezet hozzájuk út, olyan helyek ezek, melyek
nem igazodnak a rációhoz, a kiszámíthatósághoz, a tervezéshez. Ez a megértés
horizontja, ez a gondolkodás síkja
V a horizont nélküli várakozás ( a prediszponált várakozás, az előírások nélküli
várakozás, teszi lehetővé, hogy érkezzen valami olyan, aminek a jövetelére nem
számítottak, amit nem vártak.)így nem látjuk, nem tudjuk látni azt, ami jön, de jön
valami, vagy jöhetőnek kell maradnia.
10. I. Közös bennük, hogy mindannyian mediterránok (latinok) mindannyian a
fenomenológiából próbáltak kiugrani, mindannyian a hermeneutika felé orientálódtak.
11. I nem papok jöttek össte, de nem is a vallás ellenségei.
II mindannyian republikánus demokraták, vagyis mentesek a vallás bármilyen
elfogultságától, de nyitottak az észre, a nyilvánosságra
III A beszélgetés célja, hogy a puszta ész határain belül gondolja el a vallást,
zárójelezik azt, ami más megközelítés lehetne.
12 I az epokhét használták korábban, amikor elköteleződtek a negatív teológia mellett,
vagy, amikor elvonultak a szerzetesek a világtól, vagy amikor egy kanonizált beavató
tanítást fogadtak el…
13. Hitet el kell választani a teológiától és a vallástól, mert a kettő nem ugyan az.
II Nem minden vallásos, ami szent
14. I A vallás történetét vizsgálhatjuk úgy, hogy a fogalom történetét, az egymás után
következő események elbeszélését, valamint a nemzet és a vallás nevében tett dolgok
történetét.
II Mi köze lehet egymáshoz a történetiségnek és annak a vallásnak, mely csak az ész
határain belül van elképzelve. A kapcsolat a politikai és tudományos ész története és a
gyökeres rossz történetében fedezhető fel.
III Kant Állításai: - A rossznak racionális gyökerei vannak
- A rossz ugyanakkor az ész számára felfoghatatlan
- Az írás azért beszél képekben, hogy igazodjon az emberi
gyengeséghez
- Az írás értelmezése túllép az ész határain
- A kereszténység az egyetlen vallás amely morálissá válhatott
15. I a vallásnak két fajtája van: Kultusz vallás, morális vallás (probléma)
II kultusz vallás, mely nem cselekszik, csak Isten kegyeiért folyamodik az imában,
tehát kívánságaink előtérbe helyezéséről szól.
III Morális vallás: tudást elválasztja a hittől és a hitnek rendeli alá a tudást, előírja a
jobbá válást, Isten haláláról ad számot ez a reflektáló hit, nem függ történeti
kinyilatkoztatástól, ebből folyólag nem az ész az elsődleges, hanem a jó akarat. A
dogmatikus vallás a morálissal szemben nem választja szét hitet és tudást, és a hit
feltétele a dogmákban való jártasság is.
 IV a keresztény vallásban már benne van a morális vallás, de azt még ki kell
szabadítani belőle. A morális törvény nagyon is keresztényi ahhoz, hogy
megvalósulhasson kereszténység nélkül.
V. Kant tétele nagyon hasonlít Nietzsche tételéhez. Nietzsche szerint a kereszténység
legfontosabb ága az lehetett, amelyik a külsőt belsődlegessé tette (interiorizálta). A
kereszténység legnagyobb ellenfele NIet. Szemében az európai judaizmus volt. Ebből
két tétel következik:
A paradoxon az, hogy mikőzben a lélek halhatatlansága, Isten léte és a szabadság
mellett érvel, egyúttal amellett is kellene érvelnie, hogy Isten halott (a reflektáló
hitnek) A kereszténység tehát csak akkor tudja betölteni hivatását, ha átalakul-elviseli
Isten halálát. Ebből folyólag az iszlám és a judaizmus olyan vallások, melyek még
kiállnak Isten „léte” és az egy Isten mellett.
Paradoxon 2 Heidegger ezzel szemben eloldozza a kereszténységtől a lelkiismeret és a
bűnös lét fogalmait, ezáltal pedig sikerül a morált magát kioldania a kereszténységből
A törvény valami módon eleve implikálja a végtelen ráígérést. A ráígérés a
fundamentalistákra a legjellemzőbb. A globalatinizáció amikor eléri a csúcspontját,
akkor fognak a fundamentalisták a legnagyobb ráígérő kampányba belefogni
16 I. Talán a Kanti parergonok nyújtják azt a lehetőséget, amit tovább kell gndolnia
Derridáéknak. Vannak bizonyos kérdések, melyeket Kant problémásnak tart, ilyen
például a tiszta erkölcsiségnek és a kegyelemnek, Isteni segítségnek a csodának,
imának a kérdése. Derrida feladata, hogy ezeket a vallás leple alatt megjelenő rossz
dolgokat (mivel a kegyekért való könyörgés a csoda-babona rossz dolgok) kiszűrjék a
vallásból, s így egy tiszta esszencia maradjon meg.
II. Ilyen kérdések a természetes-természetfölötti, a belső-külső teoretikus
megvilágosodás-praktikus cselekvés.
…
III. Elképzelhető, hogy Marx kritikája pont azt végzi el, amit Kant kezdett el.
IV Ezek a problémák nemcsak hitelesítenek egy vallást, hanem épp úgy hiteltelenítik
is azt
17. Hogyan lehetséges egyetemes vallás, ami túllép a zsidó-keresztény határokon is
18. Egy ilyen egyetemes vallás két lehetőséget vet föl:
1 ellenvetés (hegel) ontoteológiai, vagyis az abszolút tudás a vallás igazsága maga.
Ezért el kell tűnnie a dogmatikus filozófiának és a természetes vallásoknak
lerombolja a vallást (az imát, hitet áldozatot) bizonyos értelemben, de megtartja azt
 mert teologikussá, ekleziasztikussá teszi). Vagyis a vallást megszűntetve kellene
megőrizni őrizni. Hegelnél az ima és az áldozat vész el az ontoteológia oltárán..
2. ellenvetés / lehetőség a Heideggeri, ahol maga a kinyilatkoztathatóság nyilvánul
meg számunkra, sokkal eredendőbben, hatásosabban, mint bármelyik kinyilatkozatás
arra képes lenne. Ez feltételezne egy különbségtevést teológia (istenről
kinyilatkoztatásról) és teiológia (isten létéről, mibenlétéről) között.
II. Az üdv úgy látszik nem olyan egyszerű, mint Levinas gondolta, nem lehet
szétválasztani a görög keresztény és zsidó törvény szentségét
19. I a konkrét kinyilatkoztatások mind vallásokat alapítottak
II a vallások mind egy adott körhöz szóltak, tehát határral rendelkeztek
III a határ éppen abból fakad, hogy a konkrét kinyilatkoztatás mindig tér-időben
megnyilvánuló tehát véges feltételekhez kötött
IV ha nem a kinyilatkoztatásból csinálunk vallást, hanem magát a
kinyilatkoztathatóságot vesszük alapul, akkor megszűntetjük a vallás véges feltételeit
V ha megszűnnek a véges feltételek, akkor sikerül egyetemes vallást alkotni
VI a kinyilatkoztathatóság független lehetne minden vallástól ilyen formán, mert az
csak egy megvalósulása a kinyilatkoztathatóságnak
VII a kinyilatkoztathatóság azonosítható lenne a reflektáló hittel
VIII vagy a kinyilatkoztatások mind csak a kinyilatkoztathatóságra hívják föl a
figyelmet
20. I A heideggerin és hegelin túl van egy harmadik lehetőség is: a sivatag
II MI a sivatag? Az, ami megnyitja, kiüresíti, végteleníti azt a sivatagot, amely a
kinyilatkoztatás sivataga lehet.