Vallási fanatizmus és Terror

Az iszlamizáció kialakulásának háttere

Kovács Alexander Dániel törzsőrmester

teológus, (pasztorálpszichológus, valláskutató)
(CPO, FPO)

Előszó

Akár járatosak vagyunk a teológiában, akár nem az biztos, hogy mindenki szembesült már
azzal az értelmetlen erőszakkal, amit fundamentalista elemek követnek el sorra a világban, a
hit nevében és a vallás mögé bújva. Jelen tanulmány célja, hogy az olvasó képes legyen
megkülönböztetni az iszlámot az önmagából kifordított iszlamizmustól.
A dolgozat vezérelve pedig az apologetika, vagyis nem eltitkolt szándéka, hogy eloszlassa azt
a tévhitet miszerint az Iszlám egyenlő a terrorizmussal. A téma vonatkozásában lényeges
kifejezés lesz az ekkléziogén neurózis, amely a – vallástól és felekezettől független - vallás
által okozott idegi elváltozást jelenti, mivel a jelenség megfogalmaz egyfajta motivációt
annak vonatkozásában, hogy egy ember miért követhet el fanatikus vallási megfontolásból,
bármilyen támadó jellegű (terror)cselekményt.
Továbbá szükséges, hogy megvizsgáljuk az istenkinyilatkoztatás1 vallásainak
(Kereszténység, Iszlám, Judaizmus) közös alapelveit, mivel – ahogy azt később látni fogjuk –
közös gyökerekkel rendelkeznek.  Ezek az említett vallások abszolút teocentrikusak, azonban
a világot teremtő transzcendens entitás létezésében való hit nincs a keresztények, a zsidók és a
muszlimok tetszésére bízva, mivel ez a dogma határozza meg a vallásuk immanens erkölcsi
rendjét. Tehát ez a valláshoz tartozás, conditio sine lege-je, elengedhetetlen feltétele. Ezekben
a vallásokban az isteneszme eluralkodik minden más felett, ebből következik, hogy hívőik a
világrendet csak, mint az istentől származó intézményt tudják elképzelni. Az említett
vallásokban az Istent, mint akaró lényt képzelik el és szent haraggal ruházzák fel; Isten
megbünteti azokat, akik akarata ellenére cselekednek, ebből pedig az következik, hogy csak
az jut el Istenhez, aki szándékait/cselekedeteit alárendeli Isten akaratának. 
Ez egy nagyon fontos pontja annak, hogy megértsük a fundamentalista iszlamizmus
motivációját.
Az istenkinyilatkoztatáson alapuló vallások vonatkozásában szót kell ejtenünk a zsidó
vallásról, mivel a teocentrizmus már említett formájának (kereszténység, iszlám) alapjai tőlük
származik. Vagyis a kereszténység és az iszlám a zsidó vallásból keletkezett. Ez a tény azért
is nagyon érdekes, mert mindenki ismeri Izrael biztonságpolitikai helyzetét az
iszlámizmussal.

Nyitógondolatként egy kiváló valláskutató gondolatát szeretném idézni a vallásokról:

„Aki arra szorítkozik, hogy a vallásnak csak egyetlen típusával vagy korszakával
foglalkozzék, az nem ismeri fel, hogy más vallási szférák hívei ugyanazokra az érvekre
hivatkozva, ugyanolyan határozottsággal valamennyien a saját meggyőződésüket tartják
végérvényesnek és megcáfolhatatlannak. Még vallásos álláspontból kiindulva is tarthatatlan
az a nézet, hogy létezhet olyan abszolút vallásforma, amelyre valamennyi embernek
törvényszerűen át kellene térnie.”
1
Ábrahámi vallások, amelyeket „könyves” vallásként is neveznek. kinyilatkoztatáson alapulnak, ugyanis a szent
könyveik Isten kinyilatkoztatásán alapulnak.

1
-Helmuth von Glasenapp-
Illetve egy levelet, amelyet a sziámi király írt válaszul XIV Lajos Francia királynak.
„XIV Lajos misszionáriusokkal levelet küldött, és abban felszólította, hogy csatlakozzon ő is
az istennek egyedül tetsző valláshoz. A sziámi király válaszában vitába szállt vele:
„Csodálkoznom kell, hogy az én jó barátom, Franciaország királya, ennyire érdeklődik olyan
ügy iránt, amely kizárólag istenre tartozik. Vajon a világ mindenható ura akkor, amidőn
hasonló testet és lelket adott az embereknek, nem adhatott volna nekik egyazon vallási
törvényeket, nézeteket és istentiszteleti formákat is, ha azt akarta volna, hogy a föld minden
népe egy és ugyanazon hitet valljon?”2
Fogalomtisztázás
A téma vonatkozásában kialakult terminológia sok esetben alkalmazza a „radikális” és a
„fundamentalista” kifejezéseket, azonban ezek nem a legmegfelelőbbek arra, hogy leírjuk azt
a folyamatot, amelyben egy vallás vagy ideológia követői – negatív értelemben – szélsőséges
gondolkodást és cselevési formákat vesz fel. Jelen tanulmány azért alkalmazza ezeket a
kifejezéseket, mert az európai, vallási témájú, tudományos biztonságpolitikai nyelvezetében
egyezményes terminológiává vált.
A radikalizmus szó (lat. radix – gyökét, eredet) a gyökerekhez való ragaszkodást, a vallásos -
világszemléleti vagy ideológiai jellegű - elköteleződés minősített formáját jelenti.
Ugyanakkor nem feltétlenül jelent negatív értelmű szélsőségességet.
A fundamentalizmus a latin fundamentumra (lat. fundo – alap) vezethető vissza. Egy adott
világnézet alapkijelentését, ősalapját jelöli. A fundamentalistának nevezett emberi magatartás
lényege az, hogy az adott álláspont követője mindent az általa elfogadott, alapkijelentések
szigorú értelmezése alá akar vetni. A vallási értelemben vett fundamentalizmus esetében a
saját vallásos meggyőződés minden másnál felsőbbrendű és kizárólagosan igaz
jelentéstartalommal rendelkezik. Álláspontja szerint csakis az egyetlen igaz Istenhez hitét
helyes gyakorló (csakis saját értelmezésükben tükrében beszélhetünk helyes hitgyakorlatról)
ember jár el helyesen. A fundamentalizmus bizonyos mértékig minden vallás részét képezi,
egyfajta válasznak tekinthető az adott kor kihívásaira, tehát téves ezt a fogalmat kizárólagosan
az iszlám sajátjának tekinteni. Az ilyen irányú vallási szélsőségesség megnevezése a
fanatizmus.
A fanatizmus a latin fanum (szent) szóból ered, amely az „önkívületben lenni vagy őrjöngeni”
fano igéből származtatható. Ez az önkívület vagy őrjöngés alapvetően a pogány
vallásgyakorlásra vezethető vissza, amikor a pap vagy sámán ilyen lelki állapotot ért el 3, és
így került közelebb Istenhez. Leginkább a fanatizmus kifejezés rendelkezik olyan
jelentéstartalommal, amely vallási értelemben írja le a szélsőségességet. Latinul a szent
ellentétét a pro-fanumnak hívjuk, innen ered a profán kifejezés, amely világit, nem vallásost
jelent. A fanatizmus, napjainkra már negatív jelentést hordoz. A Magyar Katolikus Lexikon
definíciója szerint: „Egy eszmétől való megszállottság, a fanatikus ember állapota.”

2
Helmuth von Glasenapp – „Az öt világvallás”
3
többnyire részegséggel, kábítószerekkel.

2
Iszlám

Az Iszlám az ősi arab politeizmus, a zsidó és a keresztény hittel közös tőről fakadó Ábrahámi,
monoteista vallás, amely hívei a Koránt Allah (Isten) szavának, Mohamedet pedig az utolsó és
fő prófétának tekintik.

Ábrahámi vallások.

Az ábrahámi vallások közé soroljuk a világ három fő monoteista vallását, a közös történelmi
gyökerekkel valamint közös értékekkel rendelkező zsidó vallást, a kereszténységet s az
iszlámot. A hagyományok szerint az arab nép a zsidó hagyományból ismert Ábrahám
elsőszülött fiának Ismáelnek (Izmáel) a leszármazottja. Innen ered az arabokra használatos
Izmaelita kifejezés is.

Az ábrahámi vallásokat, részben közös eredetük és teológiai hasonlóságaik miatt sorolják őket
egy csoportba. Szent irataikban és hagyományaikban sokesetben jelennek meg ugyanazok a
személyek, történetek és helyek, jóllehet általában különböző kontextusban és más-más
jelentéstartalommal.
A 2010-es években, becslések szerint 3,8 milliárd ember követi ezeket a vallásokat, ami a
világ népességének több mint a fele.
Az Iszlám a Föld nagy világvallásainak egyike. A vallás alapjául Allah szavának tekintett
kinyilatkoztatások szolgálnak, amelyeket Mohamed próféta (eredeti nevén, Muhammad ibn
Abdalláh ibn Abd al-Muttalib) adott át a 7. század végén.
A muszlimok, vagyis az Iszlám hívei pedig az utolsó és fő prófétának a „Próféták
pecsétjének”4 tartják.

4
Az iszlám elismeri az Ó- és Újszövetség prófétáit. Jézust is prófétaként tiszteli. A „próféták pecsétje” arra utal,
hogy az Iszlám Mohamedet tekinti az utolsó prófétának. „Nem volt Mohamed egyetlen férfinek sem az apja
közületek, hanem Allah küldötte és próféták pecsétje” Korán 33:40. Ebben az értelemben a „pecsét” kifejezés
valaminek a lezárását jelenti, mint a borítékra csepegtetett viaszpecsét.

3
Európában szokás „mohamedánokról” és mohamedanizmusról beszélni, mivel ennek a hitnek
a jelmondata így szól: „Nincs más isten Allahon kívül, Mohamed pedig Allah küldötte.”
Azonban a legtöbb muszlim nem kedveli ezt a jelzőt, mivel nagy hangsúlyt fektetnek arra,
hogy Mohamed nem alkotott új vallást, hanem legmagasabb rendű és végleges formát adott az
Ádám kora óta létező ősvallásnak. Tehát a muszlimok az iszlámot az első, az egyetlen igazi,
szellemileg a világ keletkezése óta létező vallásnak tekintik.
A vallás megjelölésére az Iszlám szót használjuk, melynek az arab SZ(in)-L(ám)-M(im)
szógyökökből képződő igei főnév5. Jelentése: „Isten akaratának való alvátetettség” vagy
„Isten akaratába való belenyugvás”. Így nevezte Mohamed a bálványimádás nélküli
monoteizmus, általa alapított arab formáját, amelynek az volt a rendeltetése, hogy a
legfiatalabb világvallássá legyen. Monoteista, vagyis Allah az önmagában létező mindent
Teremtő és uraló entitás. Egyedül. Allah jelentése – Isten.
Allah kinyilatkoztatásait a Bibliai prófétákon keresztül reveálta ki. Ugyanis a Korán szerint
Ádám, Noé, Lót, Ábrahám, Ismael, Izsák, Jákób, József, Mózes, Áron, Dávid, Salamon, Elijá,
Elizeus, Jób, Jónás, Zakariás, János és végül Jézus. Valamennyien helyes úton jártak, az igaz
hitet (az Iszlámot) vallották, és Mohamed (próféták pecsétje) tanításait készítették elő.

„Ő az, Aki leküldte neked a Könyvet (Koránt) igazsággal, megerősítve azt, ami előtte volt. És
leküldte a Tórát és az Evangéliumot” Korán (3:3)

Társítás: Jól látható a kapcsolat, és a „rokoni” kötelék a három vallás között, azonban van egy
dogmatikai különbözőség – amelybe valójában a kereszténység esik bele muszlim szemmel –
amely ugyan nem tűnik nagy teológiai eltérésnek, összeférhetetlenné és mindennemű
szinkretizmusra alkalmatlanná teszi a két vallást, ugyanis a vallások credojában
megfogalmazott legfőbb esszenciális dogmákat állítja szembe egymással.
Allah az egyedüli, önmagában létező és legfőbb teremtő entitás. Ezért a keresztény
Szentháromság dogmája - amely kimondja, hogy Jézus Krisztus egylényegű Istennel –
elköveti a legfőbb muszlim bűnt, a társítást. Hiszen – Az Iszlám értelmezése szerint – Ezzel a
dogmával a kereszténység, egyenlőségjelet tesz Isten és Jézus Krisztus között. Amely
elképzelés azonban egy teológiai csúsztatás. A Szentháromság teológiája nem ennyire egzakt,
és ezért ezt nem is lehet így, ilyen formában állítani. Ettől függetlenül örök feszültséget jelent
a két vallás között.
Mindazokat, akik elfogadják a tanítást, muszlimoknak – vagyis hívőknek – a többiek
Káfiroknak – vagyis hitetlennek – nevezik.
Mohamed (Muhammad ibn ’Abd Alláh ibn ’Abd al-Muttalib ibn Hásim ibn ’Abd Manáf al-
Qurasi néven) 570 körül született Mekka városában. Ebben a városban volt és van ma is a
Kába kő meteorit, amely miatt fontos zarándokhely ma is Mekka városa. A Kába követ
Ábrahám hagyatékának tartják.
Mohamed tevehajcsárként dolgozott, amely munka során megismerte a zsidó és a
keresztény vallásokat. A hagyomány szerint Mohamed 40 éves korában, Gábriel arkangyal
megjelent előtte egy látomásban és tájékoztatta arról, hogy Isten őt választotta kis prófétájául.
Az írni és olvasni nem tudó Mohamednek ekkor jelent meg a Korán6 első fejezete is.
A látomás után, Mekkában elkezdte szervezni a vallási közösséget is, amely többek között a
megkülönböztetést, ezen belül is a vagyon megkülönböztetést ítélte el kiemelten. Ez a fajta új
szemléletmód a mekkai előkelők nemtetszését váltotta ki, ezért Mohamednek 622-ben el
kellett hagynia. a várost, és a Mekkától északra fekvő Medina városába költözött. Ez az
esemény a „Hidzsra” vagyis Mohamed futása. A Hidzsra lett az Iszlám időszámítás kezdete.
5
Ugyancsak az SZ-L-M szógyökökbő l származik a béke (szelám) és egészség, teljesség (szaláma) szavak is.
6
A Korán, mint könyv Mohamed halála után két évvel állt össze, amikor tanítványai összeállították a különböző
fejezeteket (Szúrákat).

4
Mohamed 630-ra saját hadsereget szervezett, amellyel Mekka városát vette ostrom alá, majd
megegyezett a város vezetőségével és megkímélték az ott élő lakosságot. A Kába követ jelölte
ki a vallás szent helyének, és elrendelte, hogy az imák a Kába irányába történjenek.
Mekka bevétele után két évvel Mohamed meghalt, majd örökös hiányában, belharcok
indultak. 632-ben, Mohamed utódai nem jutottak egyezségre a utódlás kérdésében, majd az
utódlási igények vonatkozásában folytatott harcok során történt meg az Iszlám első szakadása.
A muszlimok vezetői a kalifák, Isten földi helytartóiként a vallási kérdésekben rendelkezne
döntési jogkörrel, mint a vallás vezetője. A hagyomány szerint a kalifák a próféta utódai közül
származnak. A vallási vezető szerepkör mellett, ők voltak a legfőbb bírák és hadvezérek.

Vallásszakadás eredménye:
Szunnita lett az a muszlim közösség, amely az Ommajád család tagjait fogadták el kalifaként.
Míg Síita lett az a közösség, aki Alit – Mohamed vejét – prófétaként ismerték el.7

A szunniták a Korán mellett kötelező érvényűnek tekintik a hagyományoknak, azaz a

szunnának azt a részét is, amelyeket a hívők fogadtak el, míg a Síiták csak a próféta
leszármazottjaihoz kapcsolódó hagyományokat fogadják el.
Elkülönülésükben a Mohamed halála utáni évszázadokban nem vallási, hanem közjogi,
államjogi szempontok játszottak szerepet. A későbbiekben azonban a két fő irányzat között
egyéb ellentétek, így nemzetiségi különbségek is felmerültek. Maga az iszlám az arabság
ideológiájaként jött létre, és a szunnita iszlám alapvetően még ma is az arabsághoz
kapcsolódik. Ezzel szemben a síita iszlám főleg a nem arabok – elsősorban a perzsák –
körében hódított, és egyes teoretikusok szerint felfogható úgy is, mint a nem arab muszlimok
protestálása az arab hegemónia ellen.
Alapvetően a Korán, mint isteni kinyilatkoztatás a muszlim közösség számára öröktől
fogva változatlan normarendszert jelent, tehát a hagyományok az iszlám másodlagos
forrásaként jelennek meg a vallásban. Azonban a vallási közösség – már Mohamed életében is
– majd különösen halála után, rendkívül gyorsan változott, a felmerülő kérdésekre pedig a
Korán egyre kevésbé tudott már választ adni. Goldziher Ignác8 elemzései szerint, a közösség

7
Ma 1,8 milliárd muszlim közül, 1,5 milliárd a szunnita irányzatot követi, míg a maradék 300 millió a síitát.
8
Goldziher Ignác – (1850-1921) magyar orientalista, MTA tag.

5
állandóan változó gyakorlata és a változatlan normarendszer közötti ellentmondást a hadisz
oldotta fel.
A hadisz (elbeszélés, közlés) jelentése leredukálódott azokra a szóbeli közlésekre,
nyilatkozatokra, amelyeket maga Mohamed próféta tett bizonyos helyzetekben, vagy
kérdésekre válaszolva. Halála után a teokratikus közösségben nyilvánvalóan az a korábbiaktól
eltérő, új cselekvési forma vált a legkönnyebben elfogadhatóvá, az tűnt a változatlan
normarendszerrel leginkább összhangban lévőnek, amelyet alá lehetett támasztani egy, a
prófétától származó mondással bizonyítandó annak helyességét. A hadiszok túlnyomó része
már a konkrét gyakorlat alátámasztása céljából, célzatosan keletkezett, ezzel törvényesítette a
közösség életének bizonyos új mozzanatait, legitimálta a már fennálló állapotokat.
Sokan a hadisszal többé-kevésbé szinoním fogalomként kezelik a szunnát. Ez utóbbi a
muszlim közösség szokásait jelöli, szorosabb értelemben véve Mohamed és közvetlen kísérete
gyakorlatát. A szunna magába foglalja a hadisz által kifejezett normákat is (vagy is ez
nagyobb halmazként jelenik meg), de az nem feltétlenül szükséges, hogy a szunnát hadisz
támassza alá (bár ettől nyilván hitelesebb lesz). A szunnával az iszlám szervesen magába
építette az iszlám előtti arab társadalom egyik fő rendező elvét, a hagyományokat, ezzel
megőrizve a folytonosságot.

A muszlimok hite

A muszlimok hisznek a halál utáni életben és abban, hogy Allah ítélkezni fog a jók és a
rosszak felett. Az Iszlám legfontosabb tanítását az öt pillérnek nevezzük:

1. Shaháda (hitvallás) Allahba, mint egyedüli Istenbe vetett hit megvallása,

2. Szalát (ima) napi ötszöri ima, Mekka irányába,
3. Zakát (alamizsna) A muszlimoknak, lehetőségükhöz mérten, adományokat kell adniuk
a szegényeknek és a rászorulóknak. Valamint a Zakát egyfajta adónemként is
működött, mint a tized, a Keresztény Egyházban,
4. Szaum (Böjt) Ramadán havi böjt. Az iszlám naptár 9. hónapja a ramadán, amely során
napkeltétől napnyugtáig tartózkodniuk kell az evéstől, ivástól, dohányzástól és a
szexuális együttléttől is. Ennek az a jelentősége, hogy az önmegtartóztatással közelebb
kerülnek a tiszta élethez és ezáltal Allahhoz is.
5. Haddzs (zarándoklat) Amennyiben anyagilag megtehetik, minden muszlimnak élete
során legalább egyszer elkell látogania Mekkába a Nagymecsethez, a Kábához.

Hitük szerint Allah az emberi lét öt állapotát rendelte el.

1. a lelkek birodalma,
2. az édesanyák méhében töltött időszak,
3. az ideiglenes evilági lét,
4. a köztes állapot a sírban,
5. az örökkévaló élet, a Paradicsomban vagy a Pokolban.

Az ideiglenes élet próbatétel az emberek számára: az üdvözülés, az örök boldogság az ennek

során tanúsított viselkedéstől és tettektől függ.

Dzsihád
Az öt oszlop mellett szükséges kiemelni a vallás védelmének tevékenységét, a dzsihádot is. A
kifejezés nem jelent fegyveres harcot, vagy más népek ellen vezetett szent háborút, de ennek
ellenére az iszlámtól soha nem volt idegen a hitük erőszakos terjesztése sem (ahogyan a
6
kereszténységtől sem. Felhozhatjuk példának a keresztes háborúkat, az inkvizíciót vagy a
keresztény protestantizmus erőszakos elnyomását is.).
A dzsihadot leginkább nyugaton fordítják szent háborúnak, ami egyrészt nyelvészeti
tévedés, másrészt a középkori keresztes hadjáratok terminológiájából fakad. A háborút az arab
nyelvben a „harb” a harcot, a fegyveres küzdelmet pedig a „kitál” szavakkal jelölik. A
muszlim vallástudósok a háborút sohasem nevezik szentnek, azonban abban az esetben, ha
honvédelemről, tehát szabadságharcról, vagy felszabadításról van szó, akkor a háborút
igazságosnak vagy jogosnak tartják.
A dzsihád alapvetően erőfeszítést, küzdelmet jelent (más fordításokban: küzdelem a jóért,
a rossz ellen). A mudzsihád pedig az erőfeszítést végző, küzdelmet folytató személy. Ezért,
napjaink iszlamista terroristáira alkalmazni a dzsihadista jelzőt, dogmatikailag
értelmezhetetlen.
1979-ben, Iránban Dzsihád bizottságok alakultak, hogy hatékonyabbá tegyék a
munkavégzést. A dzsihád értelmezése mára olyan szinten eltorzult, hogy mindenki ellen
harcolni kell, aki nem úgy értelmezi az iszlámot, mint ők.

A dzsihád különböző formái:

A muszlimok különbséget tesznek a dzsihád belső és külső formái között. Mohamed azt
mondta: „Aki egy elvetendő dolgot lát közületek, az változtasson rajta a kezével, ha nem
képes erre, akkor változtasson rajta a nyelvével (beszéddel), ha nem képes erre, akkor
változtasson rajta a szívében, és ez a leggyengébb hit megnyilvánulása!”
A befelé irányuló és egyben a legnagyobb dzsihád a lélekkel szembeni erőfeszítés, amely
az ember saját gonoszsága elleni, spirituális dzsihád. Ezen kívül létezik még kifelé irányuló
dzsihád, amelynek három fajtáját lehet megkülönböztetni:

1. környezeti iránti türelmesség és példamutatás,

2. szóval vagy tollal való küzdelem,
3. vagyonnal és a fegyverrel zajló erőfeszítés.
A hit erőszakos terjesztése céljából indított háború összeegyeztethetetlen az iszlámmal,
ugyanis a Korán szerint senkire sem lehet ráerőszakolni a hitet 9. Amennyiben az vallás
követése nem őszinte meggyőződésből10, egyéni döntésből ered, az nem lehet őszinte hit.
Ezért a kényszerből hitet valló ember képtelen lesz elnyerni Isten megelégedését.
„Nincs kényszer a vallásra. Bizony, a hely út egyértelműen elkülönült a hibástól. És aki
elutasítja a hamis istenségeket, és Allahban hisz, az szilárd kapaszkodót ragadott meg, amely
sosem fog eltörni. És Allah minden hall, mindent tud.” Korán (2:256)
„És ha Urad úgy akarta volna, bizony egyetlen közösségé tette volna az embereket, de ők nem
szűnnek meg különbözni. Kivéve, akire Urad a kegyelmét árasztotta, és arra teremtette őket.
És beteljesedik Urad szava: ’Bizony, megtöltöm a Poklot a dzsinnekkel és az emberekkel,
mind együtt.” Korán (11:118-119)
9
Ez a fajta a felfogás alapvető en jellemző a másik kettő ábrahámi hitre is. A keresztény teológiában a hit úgy
jelenik meg az Istentő l származó ajándék. Vagyis aki nem hisz, az híján van ennek az ajándéknak. A
keresztények hite szerint a Szentírásnak van „hitébresztő ” tulajdonsága, ezért az evangelizáció, vagy misszió az
evangélium terjesztését jeletni.
10
A keresztény szemléletben is nagy szerepet játszik az egyéni döntés a hit mellett. A legtöbb keresztény
felekezet ugyan gyakorolja a gyermekkeresztséget, ugyanakkor elvárják, hogy idő sebb korban, a hívő fiatal
tanúbizonyságot tegyen hitérő l a gyülekezet elött. A Baptista Egyház pl. nem keresztel gyermekeket. Egyrészt
azért, mert a gyermekkeresztségnek nincsen evangéliumi alapja (Jézus is felnő ttkorban merítkezett be). A
keresztény teológia szerint az üdvözülés alapfeltétele a bemerítkezés (keresztség) és az élő hit. Csecsemő k
esetében nyilvánvalóan nem beszélhetünk élő hitrő l.

7
Öngyilkos merénylők kérdése
A Korán tiltja az öngyilkosság minden formáját, mert individualista tettnek tartja. Itt is
kiválóan látszik a Korán félreértelmezése. Nyilván volt idő, amikor a harc valamilyen oknál
fogva szükséges volt (bár az, hogy mennyire szükséges az véleményes), például amikor
Mohammed próféta és követői 630-ban elfoglalta Mekkát. Ekkor a Próféta megtisztította a
szentélyt és kidobálta a bálványokat. 
Korán (4:74): „Hadd harcoljanak Allah útján azok, kik feláldozzák az evilági életet a
Túlvilágért. S ki Allah útján harcol, akár megölettetik, akár győzedelmeskedik, hát Mi juttatni
fogunk néki hatalmas bért.”
 
Éles különbséget lehet tenni a keresztény mártírok és az iszlám mártírok között. A
keresztények jámboran vonultak a vesztőhelyre a hitük nevében, azonban a muszlimok a
csatában halnak meg, miközben halált és pusztítást hoztak – meggyőződésük szerint - Allah
nevében. Ez a teológiai alapja napjaink öngyilkos merénylőinek. Megjegyzem, hogy ez nem
csak az Iszlám sajátossága. A Vikingek hitrendszerében is fellelhető volt a hősi halál tana.
Vagyis aki csatában veszíti életét, az a Valhallába kerül az Istenek mellé és ott készülnek fel
együtt a Ragnarökre – A világvégét meghatározó heroikus háború megvívására – A hősi halál
jelensége nem véletlenül került a szent szövegekbe, pszichológiája van a hadviselésben.
Mivel, ha a harcosok hitték/hiszik, hogy a bátorságuknak mi a jutalma akkor a végsőkig
tudnak harcolni, ezzel is Isten vagy az Istenek kedvére téve.
A fundamentalista, radikális elemek konkrét, félredefiniált szövegekre hivatkozva,
követnek el merényleteket.
Korán (2:216): „Megíratott néktek a harc, s ez gyűlöletes néktek. Megesik, hogy gyűlöltök
valamit, s ez jó néktek megesik, hogy szerettek valamit, s ez bűn néktek. Allah tudja, s ti nem
tudjátok.”
Korán (2:244): „Harcoljatok Allah útján, s tudjatok, hogy Allah Mindent Halló,
Mindenttudó.”
Korán (3:56): „Akik hitetlenek, azokat szigorú büntetéssel fogom büntetni, az evilágon és a
túlvilágon, és nem lesznek nekik támogatóik.”
Ezeket az ájákat olvasva, valóban az az első benyomása az olvasónak, hogy ez kegyetlen,
gyilkos vallás. Azonban a teológia alapjai közé tartozik az, hogy a teljes kontextust vizsgálja,
nem pedig csak egy kiragadott, dekontextualizált részletet. A keresztény teológusok
javasolják, hogy a Biblia olvasásához használjunk kommentárt. Mivel 2000 éves
dokumentumról beszélünk, nem fogjuk azonnal átlátni az a tényleges jelentését, mivel a kor
emberének, a kor szimbolikájával íródott. Ezt nevezik a teológiában a Reveláció
progresszivitásának. A kereszténység annyiban különbözik iszlámtól –ebben a vonatkozásban
-, hogy van egységes állásfoglalás a Biblia értelmezésében, így a kommentárok,
szövegértelmezések is azonosak. Ahogy azt korábban már írtam, az iszlámban nincs egységes
értelmezés. A www.pakdata.com webhelyen elérhető kommentár szerint a Korán 2:216 a
dzsihádot írja le, amely alapvetően arra az eseményre szorítkozik amikor Mohamed seregével
bevette Mekkát. A dzsihádnak azonban vannak feltételei. Nem folytathatott harcot olyan nép
ellen, amely védelem alatt volt, mivel Allah arra nem adott engedélyt.
Azonban a Biblia is lehet ekkléziogén neurózisban szenvedő fundamentalisták táptalaja.

„Különbséget kell tenni a kulturális kereszténység és a vallásos kereszténység között – és

megreformálni az öngyilkosságba rohanó Egyházunkat... hiszünk a kereszténységben, mint

8
egy kulturális, szociális, identitásbeli és morális platformban. Ez kereszténnyé tesz
bennünket.”
Nyilatkozta Anders Behring Breivik, aki, 2011-ben Norvégiában követett el terrortámadást, a
Munkáspárt ifjúsági szervezetének táborozói ellen. 
De nézzünk konkrét igeverseket a Bibliából is:
 „Amikor bevisz téged Istened, az Úr arra a földre... mindenestől irtsd ki azokat, ne köss velük
szövetséget és ne kegyelmezz nekik” (5Móz 7, 1-2.)
„Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak,
hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembe állítsam az embert apjával, a lányt anyjával és a
menyet anyósával: saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki jobban szereti apját vagy
anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem
méltó hozzám (Jézus szavai, Mt 10,34-37)
Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a
gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van
Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze
Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten
mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát
menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én
magamhoz fogadlak titeket. Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól
a mindenható Úr.” (Pál levele a Korintusiakhoz, 2, 6,17.)
Természetesen ezek is csupán a teljes szövegből kiragadott részletek, és ezek az igevers
töredékek is szintén lehetnének egy terrorszervezet hitvallásai.
Érdekes egyháztörténeti tény, hogy Luther Márton hitében elbizonytalanodva tette fel a
kérdést, hogy van e kegyelmes és jó Isten? Válaszul megkérdezték tőle, hogy olvasta e már az
Újszövetséget? – A kor teológusaira az volt a jellemző, hogy a Bibliát csak kommentárokból
és nem magát az iratot tanulmányozták. - Amikor beleolvasunk a Bibliába, akkor
önkéntelenül is az az érzésünk támad, hogy két különböző Isten „szavai” olvashatóak benne.
Az Ószövetségben sok a háborús, harci vonatkozás. Az Újszövetségben pedig már a felebaráti
szeretet kerül előtérbe. Minden kornak megvan a nyelvezete, az Ószövetség és az Újszövetség
keletkezése között is sok idő telt el. Átformálódott az emberek gondolkodása, tehát máshogy
kellett megszólítani őket. – Egy kiváló professzorom mondta, hogy ha az eszkimók részére
íródott volna Biblia, akkor vélhetően abban nem bárány szerepelt volna, hanem fóka. Ők azt
értenék meg, annak a szimbolikájával tudnának azonosulni. – A Korán vonatkozásában ez
azért fontos, mert a kr.u. 7. században keletkezett. Tehát nem lehet kommentár nélkül
tökéletesen értelmezni. 

Ekkléziogén neurózis

Korábban már érintőlegesen szót ejtettünk az ekkléziogén neurózisról, amely vallási neurózist
jelent. Ez egy olyan pszichológiai fogalom, amely a hit által generált, krónikus mentális
elváltozást írja le. Krónikus, mivel lassú lefolyású állapotot jelöl, szemben az akut
megbetegedésekkel, amelyek gyorsan alakulnak ki és/vagy rövid lefolyásúak. Neurózis,
vagyis abnormális idegi állapot (görög „neuron”- ideg, és „osis” – betegség vagy abnormális
állapot) mivel nem kísérik hallucinációk, ezért nem pszichotikus állapot.
Az ekkléziogén neurózisban szenvedő személynek nem kell konkrét egyházhoz vagy vallási
közösséghez, elég, ha hívőnek érezzük magunkat ahhoz, hogy a saját hitünk megbetegítsen
minket.

9
 Vallási neurózis megjelenhet a bevett egyházak tagjainál, de abban az esetben is, ha a hívő
nem tartozik egyetlen „hivatalos” egyházhoz sem. Egyénileg, vagy eltorzult teológiával
rendelkező vallási közösségben gyakorolja a hitét. Az eltorzul vallási közösségekhez általában
olyan hívők tartoznak, akik csalódtak a bevett egyházakban, vagy valami másra,
érdekesebbre, elevenebbre vágynak. Ezeknél a hívőknél eltorzulhat a vallásgyakorlás és így
neurózis alakulhat ki. Az ezekben a közösségekben kialakuló neurózis táptalaja többek között
a:
 kizárólagos üdvözülés tana,
 az „egyetlen igaz út” elfogadása,
 a más vallásúaktól való elkülönülés és elidegenedés,
 a személyi kultusz,
 a mazochizmus,
 a mártír-komplexus,
 az operáns kondicionálás (jutalmazás és büntetés révén gyakorolt kontroll),
 a szabadság korlátozása,
 a világvége-várás,
 Szent iratok félremagyarázása, dekontextualizálása.

Szimptómáit tekintve az ekkléziogén neurózis megyegyezik a „hagyományos” neurózis

tüneteivel, ezért nehéz felismerni, hogy a fő különbség az, hogy a vallási neurotikus tünetei az
eltorzult vallásgyakorlatból erednek. Alapvetően azért sem lehet diagnosztizálni, mert az
ekkléziogén neurotikus csak akkor kéri szakember segítségét, ha már elfordult Istentől. Amíg
a hamis, eltorzult hitében él, nyilvánvalóan nem rendelkezik morbus-tudattal.

Leggyakoribb tünetek:

 szorongás, fióbiák,
 bűntudat, szégyen érzése, túltengő felettes én,
 depresszív lehangoltság,
 Vegetatív neurózis, pszichoszomatikus megbetegedések,
 mazochizmus, önkínzás,
 kapcsolatok leépítése a vallási közösségen kívülállók irányában,
 hipochondria,
 impotencia, frigiditás,
 bizalmatlanság,
 ellenségesség, hosztilitás,
 düh, harag kezelésének nehézsége,
 agresszió,
 önértékelési zavar, elbizonytalanodás,
 nárcisztikus személyiségzavar kialakulása

A mentálisan egészséges ember képes az öndeterminációra. Vagyis képes a saját életét

illetően, önállóan jó, felelős döntéseket hozni. Az öndeterminációs elmélet szerint az ember
veleszületetten proaktív, vágyik a cselekvésre és a fejlődésre. Erre viszont csak akkor képes,
ha megfelelő impulzusokat kap a szociális környezetéből. Amennyiben az ember
folyamatosan kontrolláló vagy visszautasító jelzéseket kap, az negatív következményekkel jár
az aktivitás és a fejlődés vonatkozásában, és hosszútávon pszichés megbetegedéshez vezethet.
Az eltorzult vallási közösségek megakadályozzák tagjaikat, hogy fejlődni és cselekedni

10
vágyó, felnőtt életet élhessenek, mert gyermeki, kiszolgáltatott mentális állapotban tartják
egymást.

Iszlamizáció/militáns iszlám

Nem vallás, hanem ideológia, amely felhasználja a vallás szimbólumait, szent írásait pedig
félremagyarázva, integrálja saját rendszerébe. Ezzel egy vallásosnak tűnő keretrendszerben
tud működni, azonban az adott vallással – amelyet felhasznál – nem ekvivalens, függetlenül a
hasonlóságtól. (Hiszen önmagában attól, hogy felveszünk egy fehér köpenyt és igyekszünk
orvosi szaknyelven beszélni, még nem leszünk orvosok.)
Az iszlamizmus egy politikai ideológia, amely teoretikus alapokkal rendelkezik és a 20.század
elejéte óta nyomon követhető. Fontos, hogy az iszlamizmus nem azonos az iszlámmal.
Az európai hatalmak behatolása az iszlám világ országaiba, számos szempontból ellentétes
hatásokkal járt, az ottani folyamatokra. A nyugati nyomásra, az iszlám világban szükségét
érezték arra, hogy egységet alkossanak. Ehhez szükség volt egy összetartó erőre, egy
ideológiai bázisra, amely eleinte szinte magától értetődően az iszlám volt. Sokan az iszlám
kalifátus kori „aranyidőkbeli” állapotok visszaállítását követelték.

Fanatikus Iszlám, az iszlamizáció történelmi előzménye – azaz a vahabita iszlám születése –

A politikától átitatott fanatikus iszlám -

amelyet az Al-Kaida és az Iszlám
Állam is iránymutató ideológiaként
kezel - nem más, mint a Szaúd
Arábiában és Katarban is gyakorolt
szunnita vahabbita iszlám. Az 1745-
ben egy arab kereskedő, Mohamed ibn
Abd al-Vahháb által alapított
vahabizmus a hanbalita11 tan
újragondolása és felélesztése.
Mohamed ibn Abd al-Vahháb és
Mohamed ibn Szaúd12 szövetsége révén
jött létre – bizonyos szempontból - az
Iszlám Állam elődjeként tekinthető
Diriyah Emirátusa, más névvel az első
Szaúdi állam. Al-Vahháb tanításai
hasonlós fanatizmussal hergelték fel a
beduinokkal harcoló Ibn Szaúd
harcosait, mint manapság a
fundamentalista terrorista elemeket,
hiszen az évszázadok óta fennálló
fosztogatások akkor is a Szent háború
magasztosságában nyertek önigazolást,

11
a szó Ahmad ibn Hanbál teológus és ügyvéd nevébő l származik, aki Bagdadban született 780-ban és 855-ben
halt meg. A négy nagy szunnita szunnita vallásjogi iskola egyikének alapítója volt.
A madzhab a szunnita iszlám vallásjogi iskoláinak elnevezése. Tudományos igénnyel fellépő törekvések és
irányzatok, amelyek a muszlim törvény (saría) alapján, a muszlimok által követendő helyes emberi cselekvést a
jogforrások érvényessége szempontjából értelmezték. A szunnita iszlámban négy vallásjogi iskolát
különböztetünk meg: hanafita, málikita, safiita, hanbalita. Ezek az ortodox iskolák közvetítik a muszlim
kötelességét a közösség felé.
12
A szaúdi királyi dinasztia alapítója.

11
még akkor is, ha muszlimok voltak a kizsákmányoltak és leigázottak. A mai gyűlölet
analógiájával, az akkori események lényegében abban különböztek, hogy az indulat még nem
a „keresztény” Nyugat felé irányult, hanem a gazdag törökök és egyiptomiak dekadenciája
ellen.

Az iszlamizmus, mint ideológia:

Az iszlamista ideológia a XX. században született, alapjait Abul A’la Maududi pakisztáni
imám, jogász alkotta meg. Munkássága nyomán lefordította a modern arab nyelvre a Koránt,
azonban hermeneutikai hibák halmazát követte el, ugyanis a fordítás során nem vette
figyelembe azokat az értelmezési szabályokat (hermeneutika) amelyek alapján le lehet
fordítani egy több ezer, vagy több százéves írott dokumentumot. Ezért jelentős
félrefordításokat követett el. Ebben nyilván az is közrejátszhatott, hogy a fordítási munkában
erőteljesen kiolvasható a saját Iszlámértelemzése, vagyis az ideológiai beállítottságának
közlési vágya, erősebb volt, mint egy hiteles fordítás elkészítése. Az öncélú értelmezési
metodikát jól mutatja, hogy a vallásértelmezéséből egyszerűen kihagyta – mint „később
betoldott hamisítványokat” - azokat a hadíszokat, amelyek az iszlamista világképbe nem
illeszkedtek. Maududi az Iszlám vallást nem egyszerűen vallásként, hanem mint totalitárius
politikai ideológiát értelmezte, amely az élet minden egyes területére kiterjed. A hétköznapi
tevékenyégektől kezdve a legmagasabb állami szintű irányításig. Ezért Maududi az ideális
országot iszlamista kormányzást alatt képzelte el. Ideájában a vallási élet és törvénykezés
elválaszthatatlan és a jogalkalmazásban kizárólagos szerepe van a shariának. Elutasította a
szekularizmust, a nők egyenjogúságát és a modernitást az iszlámmal kapcsolatban, amely a
demokratikus jogrendre törekedhetne.
Ideológiáját a muszlim közösségek többsége elutasította, de Nyugatellenes retorikája révén
meg tudott ragadni azokban az országokban, ahol a Nyugatra kizsákmányoló
gyarmatosítóként tekintenek.

Alapvetően tehát azt láthatjuk, hogy a vallások olyan kinteizáló és motiváló erővel
rendelkezhetnek, hogy az bizonyos minoritásokat, társadalmi rétegeket – különböző más, nem
vallási érdektől hajtott okból – fanatizálhat, cselekedeteiket pedig mint „vallási
fundamentalisták” végezhetik.
Felmerülhet a kérdés, a vallások veszélyesek, károsak? Az én szubjektív válaszom erre a
kérdésre az, hogy nem, az ember veszélyes és az ember káros az emberi közösségre. Nem a
vallásnak van radikalizáló képessége, hanem az embernek13. A kognitív disszonancia
jelensége, pedig lehetővé teszi azt, hogy egy fanatizált, élhetetlen antidemokratikus rendszert
elfogadjunk, támogassunk, és alapvetően jónak ítéljünk.
Radikalizációhoz nem szükséges vallás. Elég, ha csak a kommunista Kínára és Mao Ce-tung
„A vörös könyvecske”14 című propagandakiadványra gondolunk. A kommunista Kína –

13
Hasonlóan a konyhakéshez: A konyhakést arra fejlesztették ki és gyártották le, hogy fő zéshez szükséges
munkálatokban használja az ember. Ettő l függetlenül alkalmas lehet arra, hogy kioltsuk vele valakinek az életét.
Nem a konyhakés öl, hanem az ember. Ebben a kérdésben is szükséges megvizsgálni az arányokat. A Föld
vallásos közössége, mekkora mértékű és milyen karitatív és szociális tevékenységet végez, emellett pedig
szintén az össz. vallási társadalomhoz viszonyítva, mekkora az a vallásos minoritás, amely a terrorizmus
végrehajtásáig radikalizálódik. Ugyanez az analógia lefolytatható lenne bármilyen vallás, ideológia vagy más
társadalmi csoport vonatkozásában.
14
A Kínai kommunizmus, a „maoizmus” könyve. Mintegy 500 kiadásban, 50 nyelven jelent meg és összesen 5
milliárd példányban. Ezzel a vörös könyvecske minden idő k második legnépszerű bb bestsellerének számít a
Biblia után.

12
ahogyan alapvetően a kommunizmus általában – ateista. Ateizmusától függetlenül, az
egységet biztosító ideológia, vallásként funkcionált, hiszen az emberek kegytárgyként, szent
könyvként kezelték a vörös könyvecskét. Tehát vallás nélkül is létrehozza az ember a maga
vallását.

Idézetek a vörös könyvecskéből:

 „Az ügyünket vezérlő központi erő a Kínai Kommunista Párt. 

A gondolkodásunkat irányító elméleti alap a marxizmus-leninizmus.”
 „Az ellenség önmagától nem pusztul el. Sem a kínai reakciósok, sem az amerikai
imperializmus Kínában levő agresszív erői nem lépnek le önszántukból a történelem
színpadáról.”
 „Hinnünk kell abban, hogy 1. a parasztok széles tömegei készek lépésről lépésre a
szocializmus útjára térni a párt vezetésével; 2. a párt képes a parasztokat a
szocializmus útjára vezetni. Ez a két pont a dolgok lényege és fő oldala.”
 „Egyéb jellemvonásaitól eltekintve, Kína 600 milliós lakosságának szembetűnő
jellemvonása az, hogy "szegény és üres". Ez látszólag talán rossz, de valójában inkább
jó dolog. A szegénység táplálja a vágyat a változás, a harc, a forradalom iránt. Az üres,
tiszta papírlapra lehet a legfrissebb és legszebb írásjeleket vetni, a legfrissebb és a
leggyönyörűbb képeket festeni.”
 „Minden kommunistának meg kell értenie ezt az igazságot: "A hatalom a puska
csövéből születik meg."
 „Hívei vagyunk a háború kiküszöbölésének, mi nem akarunk háborút; de a háborút
csak háború útján lehet kiküszöbölni, s a puskától csak úgy lehet megszabadulni, ha
puskát ragadunk.”

Felhasznált irodalom:

 Dr. Rostoványi Zsolt (1983): Mit kell tudni az Iszlámról. Kossuth Könyvkiadó
 Marc Fromager (2017): Háborúk, olaj, radikalizmus – csapdában a keleti
keresztények -.Kairosz Kiadó, Budapest
 Helmut von Glasenapp (2012): Öt világvallás, Akkord Kiadó
Petruska Ferenc, Ujházi Lóránd (2021): Vallás és biztonság kapcsolatának egyes
kérdéseiről. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Ludovika Egyetemi Kiadó Iroda,
Budapest
 (2010) A Kegyes Korán értelmezése és magyarázata – Haníf Iszlám Kulturális
Alapítvány
 Osman Nuri Topbas (2004), Iszlám, hit és Istenszolgálat – Erkham Publications,
Isztambul
 iszlam.com
 huffpost.com

13