Skolasztika és Aquinói Szent Tamás

E kor (középkor) filozófiája a kolostori iskolákban folyó tanításból és nevelésből nőtt ki, és kezdetben
csak ezt a célt szolgálta. A skolasztika szó jelentése: iskolai tanítás. Feladata eleve adott volt:
megokolni és érthetővé tenni azt, amit a hit már megdönthetetlen igazságként birtokolt.

A filozófia az egész korszakban ancilla theologiae, vagyis a teológia szolgálólánya volt. A

patrisztikának és a skolasztikának részben vannak közös vonásaik, de a skolasztika részben el is
különül a patrisztikától.  Arra, ami a Szentírásban Jézusnak és apostolainak üzeneteként állt előttünk,
a patrisztika tanítói mint hitre találtak rá, és az volt a feladatuk, hogy ebből kiépítsék a dogmák
rendszerét.

A skolasztika filozófiája ezt a dogmarendszert már készen kapta, és az lett a feladata, hogy minél érthetőbbé tegye. A
skolasztika 3 célt tart a szeme előtt: o Az ész segítségével mélyebben be kell hatolni a hitigazságokba, és ezeket tartalmilag
közelebb kell hozni a gondolkodó ember szelleméhez. o Az üdvigazságot filozófiai módszerrel rendezett, szisztematikus
formába kell önteni. o A felmerülő ellenvetéseket, amelyek az észből származhatnak, filozófiai érvekkel meg kell cáfolni. 
Mindezt tágabb értelemben skolasztikus módszernek nevezik.  Szűkebb értelemben egy sajátos módszertani eljárás, amelyet
Abélard dolgozott ki: ez olyan érvek dialektikus szembenállását foglalja magába, amelyet egy adott nézet mellett és ellen
szólnak.  A módszert ezért a pro és contra (valami mellett és ellen) vagy a sic et non (igen és nem) elnevezéssel illetik.

Jellemző a skolasztikára, hogy az érveket nem elsősorban a valóság közvetlen megfigyeléséből, vagy önálló, ésszerű
fejtegetésekből meríti, hanem a korábbi gondolkodóknak, egyházatyáknak és a Szentírásnak a kijelentéseiből.

Korszakolás:

1. A korai skolasztika – Az univerzálé-vita

Arról a kérdésről van szó, hogy megilleti-e a valóság az általánost, más szóval az univerzálékat.  Ez
a kérdés nem jutott nyugvópontra az évszázadok során. A probléma a korai skolasztikában újra
felmerült, és a filozófia uralkodó témája lett. Két ellentétes nézet áll szemben egymással:

Realizmus: Az egyessel szemben az általánosnak tulajdonítja a legmagasabb szintű valóságot.

Nominalizmus: Szerinte csak az egyes dolgok valóságosak, eszerint az általános fogalmak nem a
valóságban, csupán a mi értelmünkben vannak, vagyis ezek puszta nevek. A realizmusnak a
skolasztika által használt fogalma szinte megegyezik azzal az elvvel, amit ma idealizmusnak
nevezünk, vagyis azzal a tannal, hogy az egyes dolgokhoz képest az általános eszmék elsőbbségét
és magasabb rendű valóságát vallja.

A realisták
Eriugena Johannes Scotus, az Eriugena melléknevet kapta, ami Írországot jelöli. 810-től 877-ig élt, Párizsban tanított.
Őt nevezték a skolasztika megalapítójának, és „a skolasztikus filozófia Nagy Károlyának” is .

Nála található meg elsőként a skolasztikának az az alapvető tétele, amely szerint az igaz vallás
egyúttal az igaz filozófia is és fordítva; ill. az a követelmény hogy a vallással szemben
felmerülő bármilyen kétség a filozófián keresztül is cáfolható ás cáfolandó.

Szokatlanul magas rangra emelte az észt. Ez akkor a kortársai szemében eretnekségnek és istenkáromlásnak tűnt.
Gondolkodásának másik jellemzője az újplatonikus eszmék erőteljes felhasználása, ami az egyház által elítélt munkájában (A
természet felosztásáról). Szerinte a világfolyamat körforgás, amely Istenben kezdődik és hozzá tér vissza.  Isten a „teremtő és
nem teremtett” természetnek nevezi.  Istenből származik a „teremtő és teremtett természet” (az isteni eszmék, az ősképek, az
általános fogalmak).  Ebből a „teremtett és nem teremtő természet” következik (az egyes dolgok, az ideákból származó
egyedek).  Végül minden Istenbe tér vissza mint „nem teremtő és nem teremtett természet.” Ezért Eriugena istenfogalma
újplatonikus.

Canterbury-i Anselmus a skolasztika második alakja. 1033-ban született előkelő család sarjaként. Canterbury
érsekeként halt meg 1109-ben. Ő is szorosan összekapcsolta a filozófiai észigazságot és a kinyilatkoztatott hitigazságot,
azonban őt az egyház nem utasította el, mert ő egyértelműen képviselte az ortodoxia (=igazhitűség) irányzatát.
A hit és a gondolkodás összefüggésében Anselmus a gondolkodásnak alárendelt szerepet szánt.  A
hitnek kell elöl járnia, hit nélkül nincs helye ismeret. Credo ut intelligam = Hiszek, hogy megértsek.
 Ez volt Anselmus jelszava. Anselmus híressé vált bizonyítása: „Isten az, akinél nagyobb el nem
gondolható; ha Isten csak az értelemben létezne, valami nagyobbat is el lehetne gondolni annál,
aminél nagyobbat nem lehet elgondolni.”  Minthogy pedig ugyanaz az Isten létezik az értelemben is
és a valóságban is, a feltevés ellentmondást tartalmaz, ezért hamis.  Anselmus az ontológiai
módszert használja, aminek az a lényege, hogy egy dolog fogalmából valóságos létezésére lehet
következtetni. Istenbizonyítékát ezért ontológiai Istenérvnek is nevezzük. Anselmus heves harcot
folytatott kortársa, Roscellinus ellen, aki ebben a korban a nominalizmus fő képviselőjeként az
elítélését követelte.

Nominalizmus: Roscellinus
A nominalizmus rendszerét Roscellinus képviseli. Azt mondja, hogy a valóság csakis az egyes
dolgokból áll. Az általános fogalmak az emberek által elgondolt nevek, elnevezések, amelyek az
egymással hasonlatos egyes dolgokat közös jegyeik alapján összefoglaljuk. Ez a tan alapvetően
ellenétbe került az egyházzal.  Ennek az az oka, hogy Roscellinus a nominalisztikus alaptételeit a Szentháromságra is
kiterjesztette.  Azt állította, hogy abban a 4. századtól érvényes formájában, amely az „egy isteni szubsztancia három
személyben” elvet hirdeti az „egy szubsztancia” csak az emberi szellemben megvalósított és az egyház szóhasználatában
szokványossá vált összefoglalása három külön fennálló isteni személynek.  Tehát nem egy Istenről, hanem három Istenről
kellene beszélni.  Az egyház ezért eretnekséggel vádolta, és tanai visszavonására kényszerítette.

A megoldás kezdetei: Abélard !!!!

Abélard-nál is meghatározó helyet foglal el a hitnek az észhez való viszonya. Nevetségesnek tartotta,
ha valaki olyasmit prédikál, amit sem maga, sem a hallgatósága nem képes felfogni.

Ezt a tételt fogalmazza meg: „Intellego ut credam”= „Megértem, hogy higgyem.”

„Ismerd meg tenmagadat” című etikai művében a külső tevékenységgel szemben a belső érzületre
helyezi a hangsúlyt, amelyből az előbbi fakad. A realisták formulája: „Universalia ante rem.”=”az
univerzálék az egyes dolgok előtt vannak. A nominalisták formulája: „Universalia post rem.”=az
univerzálék az egyes dolgok után vannak. Abelard formulája: „Universalia in rebus.” = az univerzálék a
dolgokban vannak.  Képtelen dolog azt állítani, hogy a valóságos az emberség, és nem az ember,
vagy a lóság, és nem a ló; másfelől pedig helytelen azt mondani, hogy csak az egyes a valóságos és
a lényegi, és hogy az általános fogalmak puszta nevek.  Abelard felfogása egy szintézis, amely az
ellentéteket magasabb szinten egyesíti.

2. Érett skolasztika - Albertus Magnus /Nagy Albert/ - Aquinói Szent Tamás

Nagy Albert műveinek nagy részét az Arisztotelész műveihez írt kommentárjai teszik ki, amelyknek
nagy részét arab közvetítéssel kapnak meg a rendbeliek. A kommentárok nem egyszerű
magyarázatok voltak, hanem Albertus arra törekedett, hogy ahol a szöveget hiányosnak gondolta, ott
kiegészítette. Ennek során más filozófusok /Averroes, Maimonides/ és kutatók /Avicenna/ eszméit és
saját ismereteit használta fel. Kortársai annyira tisztelték, hogy a „Nagy” névvel illették (Albertus
Magnus), és „doctor universalis”-ként, vagyis egyetemes tudósként emlegették.

Aquinói Szent Tamás

Élete és művei - 1224-1225 fordulóján született Aquinói Landulf gróf fiaként. - Még kamasz fiú volt, amikor a nápolyi egyetemen
hozzákezdett a hét szabad művészet tanulmányozásához. - 17 éves korában belépett a dominikánus rendbe, ragaszkodott a
választott papi hivatáshoz családja ellenzésének ellenére is. - Párizsban Albertus tanítványa lett, aki elvitte Kölnbe, ahol további
4 évet tanult. - 1252-ben kezdte el Párizsban a teológiai tanári működését. - Ez után Itáliában fejtett ki teológiai és oktatói
tevékenységet. Ekkor ismerkedett meg Moerbeke Vilmossal (Arisztotelész műveinek latinra fordítójával), akinek köszönhetően
elmélyedhetett Arisztotelész tanulmányozásában. - Párizsban az egyetem legünnepeltebb teológiatanára lett - Ez után a rendje
nápolyi egyetemére kapott meghívást, és ott értesült arról, hogy a pápa meghívta a lyoni zsinatra (1274).  Útközben, félúton
Nápoly és Róma között érte a halál. - Jellemének szelídsége és tisztasága okán kapta Doctor angelicus , az „Angyali doktor”
nevet.
Tamás 2 fő műve a Summa theologica és a Summa contra gentiles. Műveit áttekinthető tagoltság és
világos stílus jellemzi. Fontosnak tartotta, hogy ne csak a haladottabbak, hanem a kezdők számára is
érthetően fogalmazza meg írásait, ezért szorgalmazta az egyszerűséget és a világosságot.

Tudás és hit - Elhatárolja egymástól a tudás és a hit területét. - Ami a tudást illeti, meggyőződése,
hogy a világ birodalmában törvényszerű rend uralkodik, és hogy ezt a rendezett világot
megismerhetjük. - Elutasít minden olyan filozófiát, amely a valóságban csak a gondolkodó elme
termékét látja. - Megismerésünk ugyan objektív és igaz, de nem elégséges. - A filozófiai, metafizikai
megismerés világa fölé egy másik világ boltozódik. A természetfeletti igazságé.

Ebbe a gondolkodás természetes erejével nem lehet behatolni. - A tudás és a hit területe között soha
nem állhat fenn semmiféle ellentmondás. A keresztény igazság ész feletti, de nem észellenes. - Csak
egy igazság létezhet, mert az igazság Istenből ered. - Vannak olyan állítások Istenről, amelynek
igazságát az ész magától is felismerheti.

Ilyen pl. az Isten léte és az az állítás, hogy csak egy Isten létezhet. - Amennyiben bizonyos vallási
állítások ésszel megismerhetők, az ezeket kifejtő filozófia a hit szolgálatába léphet, és arra is
szolgálhat, hogy a hit ellen felhozott érvekről kimutassa, hogy hamisak vagy hogy nem kényszerítő
erejűek.  Ám a feladata csak erre korlátozódik.  A filozófia a természetfeletti igazságot nem
bizonyíthatja, csak az ellenérveket tudja cáfolni. c.) Isten léte és lényege - Isten léte Tamás szerint
ésszel bizonyítható.  Emellett elveti Anselmus ontológiai istenbizonyítékát, amely egyedül Isten
fogalmából akarta bizonyítani Isten létét.  Az az állítás, hogy Isten létezik, szerinte nem evidens,
bizonyításra vár.

A teológia summája öt egymáshoz közvetlenül kapcsolódó ismérvet ad elő:

Az első így hangzik: „Isten létét öt úton tudjuk bizonyítani. Az első út az, amelyet a mozgásból
veszünk. Az érzékeke is azt tanúsítják, hogy bizonyos dolgok mozognak a világban. De mindazt, ami
mozog, valami más mozgatja. Szükséges eljutnunk egy első mozgatóhoz, amelyet semmi sem
mozgat. Ezt mindenki Istennek gondolja.”

A második út az, amelyet a hatóok fogalmából veszünk. Az érzékelhető dolgok világában a hatóokok
rendjét találjuk, de nem lehetséges olyasmi, hogy valami önmagának legyen a hatóoka. Szükséges
feltennünk valami első hatóokot, amit mindenki Istennek nevez.

A harmadik utat a véletlenből és a szükségszerűből vesszük. Tételeznünk kell valamit, ami önmagából
meríti szükségszerűségét, és ez Isten.

A negyedik út abból a fokozatosságból indul ki, amely minden létben megtalálható.

Az ötödik utat a dolgok kormányzásából vesszük. Bizonyos tudattalan dolgok valami cél szerint
működnek. Többnyire ugyanazon a módon működnek, hogy azt kövessék, ami a legjobb - nem
véletlenül, hanem valami szándékból adódóan érkeznek a célhoz. De tudattalan dolgok nem tartanak
a célhoz, hacsak nem irányítja őket valami tudatos és intelligens lény ezt Istennek mondjuk.

Ex nihilo nihil fit. Semmiből semmi se lesz. Ez az elve a tamási bizonyításnak,

miszerint nem tételezhető fel egy örökkévaló világ, mivel ez tagadná isten létezését
/katolikus dogma/– vagyis Arisztotelészhez és Ágostonhoz hasonlóan, meg kell tiltani
az észnek – a bizonyítási eljárásnak, hogy a végtelenbe vezesse vissza a tételét. Így
a világnak végesnek kell lenni és tökéletlennek – és ebből levezeti Isten végtelen
tökéletességét...
Tamás empirista. Megismerésünk minden anyaga, és csakis az anyaga az érzékekből származik. 
Az intellektus továbbformálja ezt az anyagot. Hogy az értelem az egyes dolgokban meglévő
lényegiséget megismerje, a szellemnek segítségül kell hívnia a fantáziát.

Etika - Három dolog szükséges az ember számára az üdvösséghez: a hinnivalók ismerete, a

kívánnivalók ismerete, a tennivalók ismerete. - Az etikus cselekés előfeltétele az akarat szabadsága. -
Tamás a görög hagyományból átveszi a 4 főerényt: a bölcsességet, bátorságot, mértékletességet és
igazságosságot, és még kiegészíti a hittel, a reménnyel és a szeretet keresztény erényével.

Tamás jelentősége
Tamást 1322-ben szentté avatták. 1879-ben a tomizmust a katolikus egyház hivatalos filozófiájává
nyilvánították. A 19. és a 20. század meghozta a tomizmus reneszánszát. Létrejött a neotomista
filozófia, amely a modern tudomány és filozófia eredményeit igyekszik egyesíteni a katolikus világkép
Tamás által lerakott alapjaival.

Occam borotvája
"Pluralitas non est ponenda sine neccesitate" vagy " a
többletet nem kell bevezetni szükségtelenül".
Ezek az angol filozófus és ferencesrendi szerzetes William Ockham (1285-1349) szavai. Mint
a legtöbb ferencesrendi, úgy William is minimalista életet élt, a szegénységet tekintve
ideálisnak, akárcsak Szent Ferenc, harcban állva a pápával ebben a kérdésben. XXII. János
kiátkozta. Ő válaszként egy értekezésbenn bemutatta, hogy János pápa eretnek.

Amit Occam borotvájaként ismernek, az egy alapelv a középkori filozófiában, és nem Williamt ől
származik, de mivel gyakran alkalmazta, összeforrt nevével. Nem hiszem, hogy tetszene neki, amit
egyesek a nevében tesznek manapság. Például ateisták gyakran használják Occam borotváját, annak
igazolására, hogy Isten nem létezik, mivel egy szükségtelen hipotézis. Minden megmagyarázható egy
Isteni Létező feltevése nélkül.

A szükségtelen többlet elvének alkalmazása megjelenik a pszí középkori megfelője körüli

vitában. Például Peter Abelard Vélemény a szentenciákról második kötetében azon
elmélkedik, hogy vajon “Egy magasabbrendű angyal kevesebb módon ismeri meg a
dolgokat, mint egy alacsonyabbrendű”. Szerinte a válasz igen, ha arra alapozunk, hogy
“többletet nem kell bevezetni szükségtelenül. Arisztotelészt is idézi: “minél tökéletesebb a
természet, annál kevesebb dolog által kell hogy működjön”. Ezt az érvet használják ateisták
az Isteni Teremtő elvetésére a természetes evolúcióval szemben: ha a Tökéles Isten
teremtené a világot, akkor a világ és a részei egyszerűbbek lennének. William nem értene
egyet.

Viszont amellett érvelt, hogy a természeti teológia képtelenség. A természeti teológia csak
az értelmet használja Isten megértésére, a kinyilatkoztatott teológiával szemben, ami az
írások megértésén alapul. Occam szerint Isten gondolatát nem alapozza meg sem
tapasztalat sem érvelés egyértelműen. Amit tudunk róla, azt a kinyilatkoztatás által tudjuk.
A teológia alapja tehát a hit. Mások arra használnák a borotvát, hogy eltüntessék a teljes
spirituális világot, Ockham tartózkodott az alapelv használatától hitbeli kérdésekben. Ha
így tett volna, akár szociniánus is lehetett volna, mint John Toland ( Christianity not
Mysterious, 1696), aki a Szentháromságot Szent Egységre csökkentette, Jézus kett ős
természetét, pedig egységesre.

William egyfajta minimalista filozófiát vallott, a nominalizmust a realizmussal szemben.

Eszerint az univerzáliák nem léteznek az elmén kívül, hanem csak elnevezések egyedek
csoportjainak, illetve egyedek tulajdonságainak leírására. A realisták szerint, nemcsak
egyedi objektumok vannak, és ezekről a fogalmak, hanem univerzáliák, általánosságok is.
Ockham szerint ez túl nagy többlet, nem kellenek semmi megmagyarázásához. Mindkett ő
számára létezik Szokratész, mint egyén és Szokratész fogalma. A realistának még léteznek
olyan valós dolgok, mint Szokratész ember mivolta, Szokratész állati mivolta, stb. Bármely
sajátság, mellyel Szokratész felruházható bír egy saját valósággal, egy univerzáliával vagy
eidos-szal, ideával, ahogy Platón nevezte. William szkeptikusnak tekinthet ő a többlet eme
birodalmával szemben. Nem kellenek a logikához, az episztemiológiához vagy a
metafizikához, miért kellene akkor feltételezni? Platónnak igaza lehet az ideákkal
kapcsolatban, létezhet egy világ, amely örökkévalón, változtathatalanul tartalmazza a
modelleket az egyedi dolgok számára. De nincs rá szükség, hogy megmagyarázzuk a
dolgokat, illetve a róluk alkotott fogalmainkat.

Occam borotváját nevezik a takarékosság alapelvének is. Manapság úgy értelmezik, hogy “az
egyszerűbb magyarázat a jobb” vagy “ne szaporítsuk a hipotéziseket feleslegesen”. Occam elvét
gyakran használják az ontológián kívül is, például tudományfilozófusok, annak eldöntésére, hogy
miként válasszanak egyforma magyarázó erejű elméletek közül. Ha meg akarunk magyarázni valamit,
ne tételezzünk fel többet a szükségesnél. Von Dänikennek igaza lehet: talán tényleg földönkívüliek
tanították az ókori embereket, de nincs rájuk szükség, hogy megmagyarázzuk az ókoriak tetteit. Miért
kellene szükségtelen többletet feltételezni? Ne tégy több feltevést, mint ami szükséges.
Feltételezhetjük az étert, mint a távolhatás magyarázatát, de nincs rá szükség, hogy megértsük. Akkor
minek az éteri éter?

Mivel Occam borotváját nevezik az egyszerűség elvének is, egyes kreacionisták szerint ez a
kreacionizmust támogatja az evolúcióval szemben. Hiszen ha Isten megteremt mindent egyszer űbb,
mint az evolúció bonyolult működése. Csakhogy Occam borotvája semmit nem mond egy elmélet
egyszerűségéről. Ha így lenne, akkor csak életlen borotva lenne a homályos népeknek.

Vannak akik Occam borotváját használják a költségvetési megszorítások igazolására, hiszen “amit
kevesebbel is meg lehet csinálni, azt miért tennénk többel”. Ez magára Occam borotvájára használja
az elvet, kihagyván a “feltevés” szót. Ráadásul a kevesebb nem alacsonyabb. Occam kevesebb
feltételezésre, nem kevesebb pénzre gondolt.

Az eredeti elv annak a hitnek a kapcsán merült fel, hogy az egyszer űség maga a tökélesség. Ez egy
metafizikai elfogultság, melyen a középkorral és az ókori görögökkel osztozunk. Számunkra a legtöbb
vita nem az elvvel kapcsolatos, hanem azzal mi számít szükségesnek. Egy materalista szerint a
dualizmus felesleges többlet. Egy dualistának egy test és egy elme feltételezése szükséges. Egy
ateistának Isten és a természetfeletti világ feltételezése felesleges. Egy istenhív őnek Isten szükséges.
És van még sok ilyen. Danikennek talán a tények szükségessé teszik az idegenek létének feltevését.
Másoknak ez felesleges többlet. Vagyis Occam borotvája csak annyit tesz, hogy egy ateistának nem
kell Isten feltevése, egy hívőnek igen. Ha így van az elv nem valami használható. Ha viszont azt jelenti,
hogy egy valószínű és egy valószínűtlen magyarázat közül a valószín űt kell választani egy racionálisan
gondolkodónak, akkor az elv nyilvánvaló, tehát szükségtelen. Ha ez valóban egy minimalista elv, akkor
azt jelenti, hogy a redukcionizmust nem lehet túlzásba vinni. Akkor viszont a takarékosság elvét
inkább Occam Láncfűrészének kellene nevezni, mert legjobb használatának leginkább az ontológia
rövidre nyírása tűnik.