IORDANES

GETICA
 IORDANES

GETICA
A gótok eredete és tettei
Közreadja Kiss Magdolna

2004
A könyv az Oktatási Minisztérium támogatásával, a Felsőoktatási Pályázatok
Irodája által lebonyolított Felsőoktatási Tankönyv- és Szakkönyv-támogatási
Pályázat keretében jelent meg

0M
Oktatási
Minisztérium

Fm:dította:
A PTE Ókortörténeti és Régészeti Tanszékének hallgatói
munkaközössége Kiss Magdolna vezetésével

Lektorálta: Tóth István

Szerkesztette: Kiss Magdolna

Borítóterv: Kiss Magdolna, Szabó Zsolt

A borítón látható ékszer egy 5/6. századi germán
kincslelet arany fülbevalója Domagnano-ból (Itália)
(GNM, Nürnberg, Inv. Nr. FG 1609; ed.: GHA 422. X,l.c)

3. kiadás

L'Harmattan Könyvkiadó és Terjesztő Kft.

1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 14-16.
Tel.: 267-5979
www.harmattan.hu

© L'Harmattan
© Fordítók

ISBN 963 9457 69 8

A kiadásért felel Gyenes Ádám

Nyomdai előkészítés: Kiss Magdolna, Matthias H. Rauert
A nyomdai kivitelezés a Könyvpont Nyomda Kft. munkája.
 Tartalom

I<iss Magdolna: Előszó ................................................................................................ VII

Horváth Szilvia: Iordanes élete és műve ...................................................................... 1

I<iss Magdolna: Alarich ................................................................................................. 13

Kiss Magdolna: A Getica rövid tartalma .................................................................... 39

Iordanes: Getica I-LX. könyv ..................................................................................... 43

Kiss Magdolna: Jegyzetek ........................................................................................... 107

Kiss Magdolna: Névmagyarázat és regiszter ............................................................ 165

Fazekas Ferenc: Földrajzi névmutató ........................................................................ 225

Fazekas Ferenc: Térképek ........................................................................................... 237

Fazekas Ferenc: Népnév mutató ................................................................................ 243

Kiss Magdolna: Mellékletek ........................................................................................ 249

1. Mértékegységek .................................................................................................. 249

2. Családfák ............................................................................................................. 250

Források ......................................................................................................................... 257

Irodalom ........................................................................................................................ 263

V
,,Az egyiket eZ; a másikat amaz ok csalta máshová
otthonából· de az az egy minden bizont!)!al nyilvánvaló,
hogy semmi sem marad veszteg ott, ahol sz.iiletett.
Az. emberiség szakadatlanHI szerterajz.ik; ezen
a roppant világon minden nap hoz valami változást:
új városokat alapítanak, új nemzetek tíínnek fel a régiek
he!Jctt, ame!Jek kip11sZ!Hltak vagy beleolvadtak a gyóztesekbe."
Seneca: Helvia vigasZfalása

Előszó az első-második kiadáshoz

Midőn e nép vadászai szokásuk szerint a Meotis be!Jebb levő partján zsákmány után kutattak, várat-
lanul me;!)elent előttük egy szarvasünő, ame(y bement a mo.:rárba, és hol előrefutva, hol megállva m11-
tatta nekik az utat. A szarvast kö"vetve a vadászok gyalog átkeltek a Meotis mocsarán, ame(yet a
tengerhez hasonlóan átjárhatatlannak véltek. Mqjd a szkíta fald is.feltűnt ajö"vevények előtt, a szarvas
pedig eltűnt. (lordanes Cet. 123-124.)
Ismerős sorok ezek, még azoknak is, akik most találkoznak először Iordanes nevé-
vel. Mindenki olvasta ezeket a szebbnél szebb történeteket - a csodaszarvasról,
Attila kardjáról; a „hármas-koporsóba" zárt hun király sírjáról a Tisza folyóban?,
melyek az iskoláskor első olvasmányai között szerepelnek. Ezek a mesés elemekkel
átszőtt elbeszélések nem teljesen lordanestől származnak, de az ő átiratában Őr­
ződtek meg, és jutottak be a magyar mondavilágba a középkori krónikaírók átköl-
tésében, mint például Kézai Simon (13. sz.), Kálti Márk (14. sz.), Thuróczy János
(15. sz.) közvetítésével, vagy a reformkorban, a nemzeti öntudatra ébredés idején,
illetve Ipolyi ltrnold (1854) a magyar monda at)rya nyomán.
lordanes azonban gót származású történetíró volt és latin nyelven megírt
Geticájában, teljes címén: De origine actibusque Getarum, elsősorban a gótok és
azon belül is a királyi Ama! család történetével foglalkozott. A hunok csak, mint
a gótok ellenfelei kerültek be az események forgatagába. A gótok és a velük
kapcsolatba került népek történetét lordanes több évszázadot felölelően a
mitikus kezdetektől, számításai szerint Kr. e. 1490-től, egészen a saját koráig, a 6.
század közepéig mutatja be. Nemcsak időben hanem térben is rendkívül tág
területet fog át: Skandináviától Észak-Afrikáig, az Ural vidékétől Britanniáig,
Mezopotámiától Hispániáig. A Getica nem elhanyagolható forrása továbbá a
magyarországi ókorkutatásnak. A Római Birodalom egészére kiható jelentős
események, népmozgások kiindulópontja a 3-6. században a Kárpát-medence,
amely egyúttal hazája, sőt szülőföldje is a korszak egyes kiemelkedő, az ese-
mények formálásában döntő szerepet játszó személyiségeinek, akikről szintén,
vagy csak Iordanesnél olvashatunk.

VII
 Kiss MAc;ooLN,\

Ugyancsak Iordanes Geticájának köszönhetjük, hogy egyáltalán - jóllehet

hiányos - ismereteink lehetnek számos olyan műről, amelyekről utalások ugyan
vannak, de a forrás maga nem maradt ránk. Ezek között talán a legfontosabb
Cassiodorusnak az 533-ig terjedő Historia Gothoruma, vagy Priszkosz rétor hu-
nokról szóló művének elveszett részei.
Minden fontossága ellenére a Getica utolsó magyar nyelvű kiadása 1904-ben
Bokor János fordításában jelent meg. A 20. század eleje óta azonban számos új
ismerettel és régészeti eredménnyel bővült az ókorkutatás, ami szükségessé tette
új fordítás és magyarázat elkészítését. A Pécsi Tudományegyetem Ókortörténeti
és Régészeti Tanszékének hallgatói munkaközössége vállalkozott erre vezeté-
semmel. A vállalkozás keretében két közlemény már megjelent Kiss Magdolna és
Lengvári István szerkesztésében (1994, 1996). A kiadási előmunkálatokban hall-
gatóim közül hárman vettek részt, elsősorban Lengvári István, Horváth Szilvia
és Fazekas Ferenc. Fordításunkhoz Theodor Mommsen 1882-es berlini kritikai
szövegkiadását használtuk fel. Főcímnek meghagyuk a Th. Mommsen nyomán el-
terjedt Getica kifejezést, amely eredetileg Dio Chrysostomos ugyancsak a gótokról
írt könyvének a címe volt. (Get 58.) '
Anyagi okokból a tervezett bilingvis kiadás helyett jelenleg meg kellett elé-
gednünk a magyar fordítás közlésével, így elsősorban a latinul nem tudók szá-
mára kívántunk - ahol a szerző maga is engedi - élvezetes olvasmányt nyújtani.
Iordanes stílusa Heather (1991. 42.) szerint „irodalmiatlan" és meglehetősen
,,katonai adminisztratív-ízű", ezért a szöveg néhol nehézkes, melyet a fordítás-
ban érzékeltetni kívántunk. Ez azonban egyoldalú megállapítás. A Getica egésze
érzelmektől fűtött, ezáltal minden nehézkessége ellenére magával ragadó. Iorda-
nes szereti a képszerű megfogalmazást, szívesen alkalmazza a közmondásokat, a
szójátékokat, és a legváratlanabb helyeken előtűnik a humora. Sajnos mindezt az
írói gazdagságot nem lehet teljesen a magyar nyelven visszaadni, de megpróbál-
tuk.
A fordításhoz kapcsolódó bőséges jegyzetanyag, a mű 300-nál több szereplő­
jének rövid életrajza a Névmutatóban, térképek, Földrajzi névmutató, családfák,
tanulmány Iordanes életéről további információt nyújtanak az említett időszak­
hoz és ezzel főleg az egyetemi oktatásban hiánypótló szerepet kívánnak betöl-
teni. Minthogy a forrásközlést elsősorban a gót szerző által részletesebben tár-
gyalt késő római időszak ismereteinek elmélyítéséhez szántuk, általában tartóz-
kodtunk a szöveggel kapcsolatban felmerülő végnélküli filológiai vitáktól. Akik e
témában még jobban el akarnak mélyedni, azoknak mindenképpen ajánlom az
Irodalom- és Forrásjegyzékben található további szakirodalmat.
Néhány szót a kötetben előforduló személynevek írásáról. A nevek a külön-
féle forrásokban eltérő változatban fordulnak elő. Iordanes sem egységes írásuk-
ban, sőt nem ritkán rontott formában veszi át ezeket. Meg kell jegyezni, hogy

VIII
 ELÖSZÓ

főleg a germán szavaknál egyetlen, helyes írásformáról nem lehet beszélni. Így
minden személynevet meghagytam a Iordanes által használt alakban, csak a ma-
gyarázatoknál hivatkoztam a név ismertebb, megszokottabb változatára. A föld-
rajzi és a népneveknél szintén a iordanesi írásmódot vettem át, kivéve azokat,
amelyek a magyar nyelvben már meghonosodtak, illetve szélesebb körben elter-
jedtek, mint pl. gótok, hunok, gepidák.
Végül itt köszönöm meg (egykori) hallgatóim segítségét, akik éveken át tartó
szemináriumsorozaton küszködtek a szövegek magyar nyelvre történő átülte-
tésével: Agfalvi Boglárka, Balogh András, Bertók Gábor, Bottka Dezső, Bruhács
Kinga, Farkas Róbert, Fazekas Ferenc, Fellner Máté, Gálos László, Hajdú Adám,
Halász Róbert, Hegyi Balázs, Horváth Szilvia, Kafka Károly, Katreiner Ferenc,
Kiss Gergely, Kiss Péter, Kiss Tünde, Kovaliczky Gergely, Kósa Zsolt, Lengvári
István, Lóki Andrea, Lukácsi Eszter, Merczi Mónika, Mihályi Gábor, Molnár
Norbert, Mrakovics Szilvia, Nagy Dóra, Ódor Zoltán, Rutsch Nóra, Sárközy
Miklós, Strausz László, Szabó Adám, Szabó Bálint, Szabó Gyöngyi, Tahi Judit,
Tarr Melinda, Tóth Anikó, Tóth Zsolt, Varga Zoltán, Vámos Péter, Vitári Zsolt,
Vörös Andrea.
Köszönettel tartozom Dr. Matthias H. Rauertnek és Bernáth Miklósnak a
technikai szerkesztésben nyújtott segítségéért.
Külön köszönetet mondok Dr. Tóth Istvánnak, e kötet szakmai lektorának,
aki értékes tanácsaival segítette munkánkat.

Pécs, 2002.
Kiss Magdolna

Előszó a harmadik kiadáshoz

A „Gótok történetének" két, bár kis példányszámú kiadása meglepő gyorsan

elfogyott, ezért szükségessé vált, hogy a művet újra megjelentessük. Az újabb
Getica nagyobb példányban, új formátumban, javított és bővített változatban a
L' Harmattan Kiadó gondozásában jelenik meg.
Néhány apróbb helyesbítésen kívül, lényeges változtatásokat nem végeztünk
a korábbiakon, viszont a jegyzetapparátust, az irodalom- és a forrásjegyzéket
aktualizáltuk, valamint egy, a nyugati gót Alarichról szóló munkával egészítettük

IX
 KISS MAGDOLNA

ki. Alarich ugyanis fontos szerepet játszik a késő antik-vitás eseményeinek alakítá-
sában, jelleme, tevékenysége ellentmondásos, ezért rendkívül izgalmas. Iordanes
a Getica 146-158-ig terjedő szakaszaiban foglalkozik alakjával, ám ezeket a helye-
ket igen zavarosan, időrendi pontatlansággal, anakronisztikusan és több tévedés-
sel fogalmazta meg. Ugyanakkor az itt megrajzolt kép mindezidáig erősen befo-
lyásolta a kutatást a gót király személyiségének vizsgálatában, tevékenysége indí-
tórugóinak keresésekor, a Római Birodalom történetében játszott szerepének
elemzésénél. Fontosnak éreztem tehát, hogy rövid tanulmányban vázoljam az
Alarichra és a vezetése alatt álló gótokra vonatkozó lényeges kérdéseket és annak
a kornak, amelyben éltek, az erőviszonyait.
Újból köszönettel tartozom Dr. Matthias H. Rauertnek, továbbá Ladányi
Leventének az új formátumú könyv technikai szerkesztésében való segítségéért.
Végül, de nem utolsó sorban itt köszönöm meg Gyenes Ádámnak a Kiadó
ügyvezető igazgatójának a kiadói tevékenységét a Getica újabb kiadásánál és a
mű nyomdai kivitelezésénél nyújtott gondos munkáját.

Pécs, 2004.

Kiss Magdolna

X
 Iordanes élete és műve

Horváth Szilvia

A késő- római kori szerzőről, Iordanesről egészen biztosan csak annyit tudunk,
amennyit a Geticában saját maga árul el önmagáról, vagy ami Romana című
munkája tanulmányozása során kiderült. 1 ·

Amal
? szkír
?
1
Andela oo S;?
5. sz. közepe/vége gót
?
1
Andag oo S;? Candac - -- - - - - - Paria oo S;?
5. sz.közepe/vége vezér jegyző
5. sz. közepe/vége 5. sz. közepe/vége
1
Alanoviiamuth oo S;?
1
Gunthigis IORDANES
(Baza) mag. mil. jegyző
6. sz. eleje 6. sz. eleje

1. ábra: Iordanes és G unthigis családja és kapcsolatuk egymással

 HoRv il'n I Sz11,v1,,

Ezek szerint egy Amal és feltehetőleg szkír származású Gunthigis vagy Baza
nevű vezérnek volt korábban a jegyzője, amely Gunthigis azzal a császár szolgá-
latában álló duxszal azonosítható, aki 536-ban az Eufrátesznél teljesített szolgála-
tot /Procop. B.P.I.8. 2 és Get. L.-265-266./. Mindez valószínűvé teszi, hogy
Iordanes élete nagy részét a 6. század első felében élte. Az 5. század végén,
vagy a 6. század elején született, műveit 551 körül írta, és ezen időpontot követő­
en halt meg. Nagyapját Pariának hívták, aki szintén katonai jegyzőként (nota-
rius) működött, egy szkír(?) vezér, bizonyos Candac3 szolgálatában /Get. L.
266 4-270./. Apja neve Alanoviiamuth volt, amely névből az Alanorum ducis ol-
vasat alapján a szerző alán etnikumhoz való tartozására is következtettek. Többek
között Theodor Mommsen. Azonban mára ezen állítás túlhaladottá vált. Iorda-
nes gót volt, ahogy azt a Geticában /LX. 316 5/ le is írja.<• Iordancs elmondása
alapján a következőképp lehet rekonstruálni a két családot és kapcsolatukat.
Szintén vitákra adott okot a Getica 266. fejezetében szereplő „ante conversio-
nem meam" kifejezés. Ez valószínűleg megkeresztelkedését, vagy az ariánus hit-
ről a nicaeaira való áttérését jelentheti. 7 Továbbá bizonyosra vehető az is, hogy
egyházi személy, sőt püspök volt,8 valószínűleg a dél-itáliai Croton püspöke;9
aki 551-ben, Vigilius pápa kíséretének tagjaként Constantinopolisban járt. 10 Neki
ajánlotta másik, párhuzamosan készült művét, a Romanát (De summa temporum
vel origine actibusque gentis Romanorum) is /Rom. 1/, bár a pápához fűződő
viszonyát illetően zavart keltett a „nobilissime frater Vigili'' megszólítás, mely-
lyel feljebbvalóját illette. Azonban Iordanes - amennyiben a barátja volt - meg-
szólíthatta így a pápát. Ezt látszanak alátámasztani a következő párhuzamok is:
Így szólította egy levélben 250-251-ben Cyprianus Carthago püspöke Cornc-
lius pápát, míg 433-ban Johannes Antiochia püspöke Sixtus pápát egyszerűen
fraternek nevezte. 11
Tudomásunk szerint Iordanes tollából csak két történeti mű született. A gó-
tok történetét elbeszélő Getica, illetve a római történetet leíró Romana. (A ter-
minusokat Mommsen vezette be.)
Keletkezési sorrendjükről tudjuk, hogy egy barátja, a szintén egyházi személy
Castalius kérésére /Get. Praef. 1-2/ 12 a Getica megírása végett félbeszakította a
már korábban elkezdett Romana írását. Így először a Geticát adta ki, majd a Ro-
mana elkészültével egyszerre küldte el őket Vigiliusnak. n
Vigilius a kor igen érdekes és változatos sorsú személyeinek egyike. 537-ben le-
váltva Silverius pápát Belisarius tette meg őt a katolikus egyház fejévé. A „három
fejezet" el nem fogadása miatt Iustinianus 544-ben /Chron. l\-Iin. II.201./ 14
elfogatta és Constantinopolisba vitette, ahol annak aláírására kényszerítette, 15
jóllehet Theodora császárné kegyeltje volt. Azonban Vigilius 551-ben 16 a Nyuga-
ton, főként Észak-Afrikában történő tiltakozás hatására visszavonta aláírását.
A császár erre ismét aláíratta vele a tételt. A pápa ezt követően a haza vezető

2
 loRDANES ÉLETE ÉS MÚ\'E

úton 555-ben meghalt. Amennyiben elfogadjuk Iordanesszel kapcsolatban, hogy

551-ben a pápával együtt Constantinopolisban járt, el kell fogadnunk ezt egyben
a mű keletkezési idejéül és színhelyéül is.
Mommsen még a Scythiában vagy Moesiában való megírás mellett foglalt
állást, az ezen tartományokról adott rendkívül pontos és részletes beszámolók
alapján. Azonban ez azzal is magyarázható, hogy e két terület mindig is fontos
volt a gótok szempontjából, másrészt pedig, hogy jegyzősége idején személyesen
is járhatott itt. 17
Jóva! problematikusabb a megírás színhelyének kérdésénél, hogy mely évben
keletkezett a történeti mű. Az eddigi kutatás általában az 551-es évet tekinti a Ge-
tica keletkezési dátumának. Újabban O'Donnell öt érvet sorakoztatott fel ezen
időpont mellett. 18
Iordanes annyit árul el, hogy „in vicensimo quattro anno lustiniani imperato-
ris" /Rom. 4/ írta. Ez a közlés azt látszik valószínűsíteni, hogy a Romana megí-
rására 550. április 1. és 551. március 31. között került sor. Azonban ugyanezen
mű 363. caputjában a következőket mondja: ,,Iustinianus imperator regnat iam
iubante domino ann. XXIIII." /Rom. 363/. Mindez jelezheti azt, hogy a császár
uralkodásának huszonnegyedik éve már letelt a Romana praefatiójának megírása
óta és a mű 551. április 1. és 552. március 31. között készült el teljesen. 19
Iordanesnek a Geticában tett egy további közlése, melyben egy járványt említ
a következőképp: ,,quod nos ante hos novem annos experti sumus" /Get. 104/.
Ez a „pestis" Constantinopolison 542 októberében söpört végig, lehetővé téve
számunkra, hogy keletkezési időül ismét az 551-es évet valószínűsítsük. 20
Továbbá a szerző mindkét művében beszámol a Germanus és Matasuntha
házasságából származó postumus Germanus születéséről /Get. XIV. 8l2 1 és
XLVIII. 246-251, illetve Rom. 383/, 22 amely gyermek 551 márciusában, vagy
májusában látott napvilágot.
Történik továbbá egy utalás egy gót hercegnő és egy lombard király által kötött
házasságra, melynek következtében a lombardok és a gepidák között a Balkánon
egy összecsapásra került sor /Rom. 386--387 /. Ez a csata pedig nem később tör-
tént, mint 552 májusa.
Utolsósorban pedig lordanes az előkelő Liberius patrícius „Spaniába" való elő­
renyomulásáról is említést tesz /Get. 303/,23 mely esemény Stein szerint 551 ősze,
vagy 552 tavasza között következett be. 2~
Látszólag nem illik a bizonyítás sorába a négyes számú érv, azonban ez az
információ a Romanában szerepel, s tudvalevő, hogy lordanes a Romanát ké-
sőbb fejezte be, mint a Geticát,2 5 és nem zárható ki, hogy ez az utalás a Romana
megírásának második, azaz a Getica elkészülését követő időszakából származik;
tehát egyáltalán nem zárja ki a Getica 551-es keletkezését. Heather pedig a Getica
befejezését és Iordanesnek a Romana írásához való visszatérését 551 / 552 telére

3
 HoRv kn I Szu.v1A

teszi. 26 Felhívja továbbá a figyelmet arra, hogy Iordanes igyekszik a Gecicát úgy
feltüntetni, mintha írása befejeződött volna 551. március 31. - Iustinianus 24.
uralkodási évének lejárta - előtt. Ezen szándéka hátterében pedig az állhat, hogy
nem kíván említést tenni az általa propagáltak szempontjából igen baljóslatú ese-
ményekről, N arses Itália elleni hadjárata megindulásáról (551. április 1.).27
Elgondolkodtató végül az a tény, hogy Iustinianus 552. április l-jén lépett
uralmának 25. évébe. 28 Ez az esemény ösztönözhette Iordanest, hogy eddig az
időpontig befejezze műveit, hogy azokat a császárnak méltó ajándékként ajánl-
hassa.
A gótok történetének elkészítéséhez, maga Iordanes sem tagadja, hogy írott és
egyéb forrásokat egyaránt felhasznált /Get. Praef. 2-3./29 és /Get. LX. 316/."0
Írott forrásai között a görög és rómaiak mellett gótok is találhatók. E források
például: Cassiodorus, Ammianus Marcellinus, Orosius, Symmachus, Tacitus,
Paniumi Priscus, Josephus Flavius, Ablavius, Dio Chrysostomus, Cassius Dio,
Dexippus, Historia Augusta, Marcellinus; bár nem minden esetben tesz említést
ezen művek felhasználásáról. Azonban a kompilációnak is van jelentősége és
érdeme, hiszen ez teszi lehetővé számunkra, hogy sejtésünk lehessen arról, vajon
miről szólhatott Ablavius elveszett műve, Priscus esetében pedig olyan forrás-
anyagot őrzött meg, amely a bizánci kivonatolók gyűjteményében nem maradt
fenn. 31
Fontos továbbá említést tenni arról, hogy létezett az 5. század végén egy
vizigót forrás - talán Sidonius Apollinaris műve, aki Eurich nyugati gót király
(466-484) udvarában működött-, melyet szintén felhasznált.
A felhasznált írott források közül feltétlenül ki kell emelnünk Cassiodorus és
Ablavius művét, mivel e kettő meghatározónak tekinthető.
Cassiodorus (490?-583) egy nagy múltú senatori család sarja volt, aki Nagy
Theoderich udvarában mégis olyan magas tisztségek betöltéséig vitte, mint a
consul (514), magister officiorum (523-527), praefectus praetorio és patrícius.
Tehát lényegében Theoderich belügyminisztere, később pedig állama polgári
igazgatásának a feje lett, hivatalát egészen 540-ig töltötte be. Feltehetően nem
sokkal ezután több más senatori előkelőhöz hasonlóan a háború folyamán Con-
stantinopolisban keresett menedéket a bizonytalan helyzet miatt. 12 550 körül te-
hát Constantinopolisban tartózkodott. 33 Ez idő tájt kapcsolatban állt Constan-
cinopolis egyik legbefolyásosabb családjával, az Aniciusszal, így Cassiodorus ré-
vén lordanes is eszmei összeköttetésbe kerülhetett velük. 04 Cassiodorus műveit
ismerte, és a Historia Gothorumot valószínűleg rövid időre"" kölcsön is kérte,
hogy kivonatolhassa /Get. Praef. 1-2/,36 amely nem okozhatott különösebb ne-
hézséget, minthogy nagy valószínűséggel azonos időszakban (544-555 körül)
tartózkodtak Constancinopolisban.
Bár merültek fel kételyek, Schirren a latin stílus hasonlósága és a befejezésben
található, Variae-ból átvett virágcsokor-metafora /Get. LX. 316 és Variae IX. 25.

4
 lORDANES fo.ETE f;s MŰVE

5/ révén bebizonyította, hogy Iordanes egészen biztosan olvashatta a Historia

Gothorumot is. 37 A Historia Gothorumot illetően jegyzetelhetett, és egyes ese-
ményeket kivonatolt, míg másokat teljes egészében átvett. Alapjában véve meg-
őrzi Cassiodorus művének általános tendenciáját és követi az eseményeket, de
változtat is. Azonban olyan vélemény is létezik, hogy a Getica teljesen külön-
bözik Cassiodorus gót történetétől. 38
Különleges figyelmet érdemel a gót szájhagyomány, amelynek egy részét -
a Fekete-tengertől északra lévő területekre való költözés eseményei /Get. IV.
28/39 - feltehetőleg Ablavius gyűjtötte össze. Ablaviusról nem tudjuk, hogy mi-
kor és hol dolgozott. Mommsen a „gót Hérodotosnak" nevezte őt, aki először
gyűjtötte össze a gót szájhagyományt. 40
Azonban létezett ezen kívül egy 6. században élő gót orális hagyomány is,
melyet Iordanes feltehetőleg közvetlenül is ismerhetett, és épített be művébe.
Ezzel kapcsolatban néhol élt forráskritikával, és noha közli a gyanús részeket is -
például hogy a gótok Britanniában és más szigeteken szolgaságban sínylődtek, és
később egy ló áráért váltották ki őket / Get. V. 38/11 - , jelzi, hogy fabulis anili-
bus, azaz vénasszonyos meseként értékeli őket. 42
A Getica a Római birodalom egy válságos és már évszázadok óta hanyatló
időszakában keletkezett, amelyben végig ott kísértett a kérdés, hogy vajon meg
lehet-e menteni valami módon ezt a birodalmat.
Ez idő tájt a császári trónon egy olyan tehetséges ember, I. lustinianus ült,
akinek már régóta dédelgetett álma volt a recuperatio imperii, vagy restitutio or-
bis, azaz a Római birodalom helyreállításának az eszméje. Ez az álom a császár
heves tudatossága folytán valóra is vált. A vandálokkal szemben 533-ban, a keleti
gótokkal szemben pedig az 535-tc'51 induló helyreállító háborúk révén, melyek ered-
ményeképpen bizánci kézre került újra Észak-Afrika, az Itáliai-félsziget, valamint
Hispania délkeleti részének part menti sávja.
551-ben azonban még folytak az itáliai háborúk, melyeknek sorsa ekkor még
nem dőlt el, hiszen a döntő, és a gótok számára végzetes összecsapásra 552-ben
Tadinae-nál került sor.
i\ Getica műfajilag nem tartozik a jellegzetesen propagandaműfajok közé, azon-
ban mondanivalóját tekintve mégis propagandaműnek tekinthető. Elmondván a
gótok történetét a mitikus kezdetektől egészen a 6. század közepéig, azon igyek-
szik, hogy e népet a történelem magasságaiba emelje és dicsővé tegye múltjukat a
világtörténelemben /Get. IX.58-X.66./ a trójai háborútól egészen Nagy Sándor
egyik hadvezérének csatában való legyőzéséig. Kiemeli, hogy ez a dicsőséges nép
császárt is adott a Római birodalomnak, Maximinust /Get. XV.88./, annak ellené-
re, hogy jó keresztény módjára elmarasztalja őt a keresztényekkel szemben tanú-
sított intoleráns valláspolitikája miatt; valamint hogy Nagy Constantinus is a gótok
támogatását élvezte harcaiban, és nem hagyja ki ennek kapcsán azt a lehetőséget
sem, hogy dicsérje Constantinopolist, a várost /Get. XXI.111-112./, amelynek
létrejötte szintén e támogatásnak köszönhető.
s
 HORVÁTH SZILVIA

Lefordítva ezt a propaganda nyelvére Iordanes azt kívánja tudatni, hogy ennek
a hatalmas városnak a létrejötte, lám a gót népnek köszönhető, azaz annak a nép-
nek, melyet most ez a nagy város éppen legyőzni készül.
A két nép - gót és római - igen közel állt egymáshoz a foederati-viszony ré-
vén még az 550-es évek közepén is. Iordanes attól sem riad vissza, hogy a világ
első népeinek kiáltsa ki őket /Get. XXXV181-182./, akik összefogván arra is ké-
pesek voltak, hogy a catalaunumi mezőn elhárítsák a szörnyű Attila vezette hun
veszedelmet.
A Getica alapvető politikai mondandója a gót-római összefogás hirdetésében
áll. Arra a kérdésre pedig, hogy Iordanes hogyan és miért sajátította el ezt az el-
képzelést tájékozottsága adhatja meg a választ, amely a rendkívül sokszálú ismeret-
ségével magyarázható, amelynek alapvetően három fő iránya, pontosabban sze-
mélye volt: Gunthigis, Cassiodorus, illetve Vigilius.

2. ábra: Iordanes kapcsolatai

Anicius kör
Nagy Theoderich ~ ' ·
! \ · / ___--. Iustinianus
1 / --- j-\
1 '.. ------ / ,·.

Am,JJsuentha ~ thigis ,:: .. Í \ The~don,

' i
1
// ------1----.: \
; --..._,

i /1 ' Belisarius
\i
Cassiodorus ' - --- -- - -
Vigilius
IORDANES

Gunthigis (Baza), akinek Iordanes volt a hivatalos ügyeit intéző katonai jegy-
zője, amint korábban említettem, a császár szolgálatában állt. Ez a szál közvetve
Iustinianushoz és Belisariushoz vezet, hiszen Gunthigis a császárt szolgálta, illetve
magas rangú katona lévén, a főparancsnokot, Belisariust is ismerhette. Mivel
Iordanes nála jegyzősködött, kapcsolata kellett hogy legyen közvetve a császári
udvarral, illetve ezáltal tisztában lehetett annak működésével is. A Getica témája

6
 IORDANES Jé:LETE ÉS MŰVE

szempontjából pedig nem közömbös, hogy Gunthigis a gót Amal nemzetségből

származott. A két család közti régi keletű összeköttetés pedig azt eredményezte,
hogy Iordanes már gyerekkorától fogva hallhatott a felnőttek visszaemlékezéseiből
az Amalok dicső tetteiről. Talán ezek a korai emlékek határozták meg Iordanes éle-
tének későbbi alakulását.
A második szál Vigilius pápa, akiről tudjuk, hogy Iordanes közeli viszonyban állt
vele, sőt talán barátja is volt. Az ő személye szintén a császárhoz, illetve Belisarius-
hoz vezet, hiszen Belisarius tette őt pápává, Theodora császárné kedvelte, a csá-
szárhoz fűződő közeli, ám korántsem baráti viszonyát pedig korábban már kifej-
tettem. Míg Gunthigis szolgálata lordanest a császári adminisztrációval ismertette
meg, addig Vigilius barátsága a császári udvarral és udvari körökkel való közvetlen
érintkezést tette lehetővé számára.
A harmadik szál pedig a római, ám Theoderich király szolgálatában álló, és a
barbároknak egy közös keresztény és klasszikus kultúra által történő romanizálását
és civilizálását remélő Cassiodorus, aki Iordanes elmondása szerint maga adta köl-
csön művét, a Historia Gothorumot, hogy azt Iordanes felhasználhassa. Cassiodo-
rus az ekkor Constantinopolisban lévő és működő emigráns Aniciusok vezette kör
tagja, amellyel feltehetőleg rokoni kapcsolatban is állt. Ez a szál hozza alapvetően
a gót - római összefogás eszméjét, illetve álmát, Matasuntha és Germanus házas-
ságában látva esetleges megvalósításának biztosítékát.
Iordanes ezt a gondolatot nem véletlenül akkor hirdeti, amikor a két nép között
háborús konfliktus áll fenn.
Címzettje lehet az itáliai gót elit, az itáliai római senatorok közössége, Ius.ti-
nianus udvara, valamint a Constantinopolisba menekült senatori réteg is; azonban
mindegyik számára más-más aspektusból és eltérő hangsúllyal. Szólhat a mű az Itá-
liában élő gótoknak, akik a királyság területén már Nagy Theoderich uralkodása
· óta - és legfőképpen ebben az időszakban - pozitív diszkriminációban részesültek
az ott élő, és a rendszer gazdasági alapját képező rómaiakkal szemben. Iordanes
valószínűleg tudatosítani kívánja bennük, hogy most már nem áll fenn a korábban
meglévő kivételezett helyzet számukra, Iustinianusnak pedig megvan a kellő ka-
tonai potenciálja ahhoz, hogy megvalósítsa programját. Tehát a gótoknak be kell
látniuk azt, hogy ezt a háborút elvesztették és a legcélszerűbb politikai stratégia
csakis a békés megegyezésre való törekvés Iustinianusszal, illetve az itáliai rómaiak-
kal való békés egymás mellett élés megvalósítása lehet, amelynek működésére már
a múltban volt is példa /Salvianus: De gubernatione Dei V/. Ugyanezen szem-
pontból szólhat a Getica az itáliai vezető senatori réteghez is.
Ami pedig Iustinianus császár udvarát illeti, az a célja, hogy folytasson megbéké-
lő politikát az itáliai osztrogótok irányában ..n Azonban legvalószínűbbnek és leg-
hangsúlyozottabbnak Wolfram elképzelése tekinthető, mi szerint a címzettek a
császári politikát alakító körök lennének, azonban ez esetben a hangsúly azon

7
 HoRvÁTII Szn,vrA

van, hogy lehetőleg teljesítsék a Constantinopolisba menekült itáliai senatorok

álmát. 44
Iordanes támogatja Iustinianus „helyreállító politikáját". Ennek hátterében
állhat Iordanes Iustinianus alkalmazásában volta, ahogy ezt Goffart feltételezi; 45
azonban állhat a császár saját (azaz Iordanesé) koncepciója - gót-római össze-
fogás - számára való megnyerése is.
Cgyanis Iordanes valószínűleg tagja volt a Constantinopolisban lévő itáliai
emigráns senatorokból álló csoportnak, melynek politikai álma a Nyugatrómai
birodalom felélesztése volt. 46 Ez az álom pedig Iustinianus unokatestvére a had-
vezér Germanus és az A.mai származású Matasuntha (Nagy Theoderich unokája)
házassága folytán valósulhatott volna meg, amely által Germanus egyúttal lehetett
volna gót király és nyugati császár.
Itt felmerülhet a kérdés, hogy e körnek egyáltalán hogyan is juthatott eszébe a
Nyugatrómai császárság felállításának gondolata? ·
A Keleti birodalom mindvégig úgy tartotta, hogy a Római birodalom egészében
fennáll - amely igaz is volt részben a tekintetben, hogy az elveszett területek
többsége továbbra is elismerte a császári fennhatóságot - és valójában sohasem
mondtak le császárai arról, hogy az egész római birodalom urai legyenek; amit alá-
támasztott az is, hogy a nyugati császárok megválasztásának elmaradása érvény-
telenítette a birodalom 395-ös kettéosztását:17
Azonban a Nyugatrómai birodalom „feltámasztásának" elképzelése a barbár
germánok részéről is kontinuus volt, mégpedig a Gothia, Romania-gondolat ré-
vén, melynek megteremtőjének a vizigót királyt, Athaulfot (410-415) tartják.
Akinek politikai céljairól azt olvashatjuk Orosiusnál, hogy Athavulf eredetileg
az Imperium Romanumot Imperium Gothorummá akarta átalakítani és a római
nevet elfelejteni. Az akart lenni Gothia részére, amit Augustus valaha Romania
számára jelentett. De rájött, hogy a gótok a maguk zabolátlan módján nem ké-
szek arra, hogy a törvényeknek alávessék magukat, és e nélkül nem jöhet létre
állam. Ezért határozta el, hogy a maga és a gótok erejét a Római birodalom
megújítására és bővítésére fordítja, minthogy nem tudja átalakítani azt /Orosius
VII.43/. 48
Ugyanehhez a gondolathoz tért vissza aztán, fenntartva a kontinuitást, Odoa-
cer és Theoderich is /Ennod. Pan.7;9,11/, amely utóbbi custos libertatis et pro-
pagator Romani nominis uralkodott, lehetővé tévén önmaga számára, hogy a
nyugati birodalomrészben quasi nyugati császárként uralkodjék.
Iustinianus azonban egyáltalán nem gondolt a nyugati császárság újbóli fel-
állítására, hanem az adott katonai-politikai helyzetben a minél szélesebb körű
(itáliai római és gót) támogatás megnyerése érdekében, kihasználta az elmenekült
senatorok ezen utópikus vágyát. Hogy mennyire komolyan nem gondolt erre a
lehetőségre, bizonyítja a recuperatio imperii egyes háborúinak lezárását követő

8
 IORDANES ÉLETE ÚS MŰVE

gyakorlata, azaz a vandál Afrika praefecturává alakítása, Itália esetében pedig elő­
ször szintén praefecturává alakítása, majd 554 után exarchatusok szervezésével a
birodalomhoz kapcsolása. Azonban Germanus főparancsnokká kinevezése szemé-
lye miatt igen praktikus és szerencsés választás, s minden bizonnyal tudatos lépés
volt.
Egyik szülője Anicius volt, ő maga Iustinianus unokatestvére, felesége pedig az
Amal Matasuntha, tehát személye ötvözte az Itália sorsának szempontjából jelen
lévő valamennyi fontos szereplő érdekét.
Germanus azonban 550 őszén meghalt. Halálával úgy tűnt, hogy meghiúsulni
látszik a házassága által biztosított osztrogót-bizánci megegyezés. Iordanes azonban
551-ben úgy látta, hogy mégis van megoldás ennek megakadályozására, hiszen a
biztosítékot jelentő házasságnak gyümölcse is van, a márciusban vagy májusban
született gyermek Germanus, akiben egyesülv~n a két nép - valójában, amint apja
esetében, valamennyi politikailag érdekelt kör célja-, továbbra is záloga lehet a két
nép közötti politikai megállapodásnak, s ebben áll a gyermek remény volta, ahogy
Iordanes is írja:
... ,,ln quo coniuncta Aniciorum genus cum Amala stirpe spem adhuc utriusque
generi domino praestante promittit." /Get. LX. 314./
A gót-római összefogás, azaz a barbár-római közös birodalom létrejötte azon-
ban sosem valósult meg.

Jegyzetek

1 Get. 265-270 vö. Mommsen 1882. Prooemium V-.

2 Gunthigis később elnyerte a magister utriusque militiae tisztséget Scythia és
Moesia Inferior felett, ahol egyébként a rokonai, a szkírek éltek kb. 454 óta.
3 Get. 265-270. PLRE II. Candac 1, lásd még a Névmagyarázatot jelen

munkánál.
4 cuius Candacis Alanoviiamuthis patris mei genitor Paria, id est meus avus, nota-

rius; quousque Candac ipse viveret, fi.iit, eiusque germanae filio Gunthicis, qui
et Baza dicebatur, mag. mil., filio Andages fili Andele de prosapia Amalorum
descendente, ego item quamvis agramatus Iordannis ante conversionem meam
notarius fui.
5 nec me quis ín favorem gentis praedictae, quasi ex ipsa trahenti originem.

6 MlEROW 1915. 2.

9
 HoRv ATH Sz1LVL\

7 EBl,RT 1889. 554.

8 Gemblouxi Sigebert de script. eccl. 35: Iordanes episcopus Gothorum scrípsit
historiam (MIEROW 1915.)
9 Ezzel kapcsolatban Africa provincia és Ravenna lehetősége is felmerült.

10 M1EROW 1915. 7. Damn. Theodorí, Acta concil. Tom. S. p. 1314; Mansi 9. p.

60. 551-ből ... nos (f.i. Vigilius) ... cum Dacia Mediolanensi ... Paschasio Aletríno
atque Iordane Crotonensi fratribus et episcopis nostrís Vö. Mo:-.1:---1SEN 1882.
Prooemium XIII. illetve M11mow 1915. 7. és K1ss-LENCVARI 1993. 204.
11 MIEROW 1915. 8.

12 Volentem me parvo subvectum navigio oram tranquilli litoris stríngere et mi-

nutos de príscorum, ut quidam ait, stagnis pisciculos legere, in altum, frater

Castali, laxarí vela compellis relictoque opusculo, quod intra manus habeo, id
est, de adbreviatione chronicorum, suades, ut nostris verbis duodecem Senatoris
volumina de orígine actusque Getarum ab olim et usque nunc per generationes
regesque descendentem ín uno et hoc parvo libella choartem.
n Kiss-LENc;vARl 1993. 201-204.
14 De a Chron. Min. II. (107 és 108. oldal) 546 és 547-ről ír. Vö. Chron. Min. II.

236. 547-es dátummal. A krónikák eltérő dátumának az lehet az oka, hogy a pápa
ingadozott, többször aláírt, majd visszavonta aláírását. Vö. DEi\l,\NDT 1989. 202.
15 DEt-.lANDT 1989. 202.

16 A Chron. Min. II. 202. az 550-es évet tünteti fel.

17 K1ss-LENc;vÁRI 1993. 201-204.

18 O'DON!'siELl. 1982. 223-240.

19 Vö. VARADY 1976. 444. 5-ös jegyzet.

20 Vö. VARMW 1976. 444. 5-ös jegyzet.

21 Vetericus item genuit Eutharícum, qui coniunctus Amalasuinthae genuit

Athalarícum et Mathesuentam, mortuoque ín puerilibus annis Athalarico Mathe-

suenthae Vitigis est copulatus, de quo non suscepit liberum; adductique simul a
Belesario Constantinopolim: et Vitigis rebus excedente humanis Germanus pa-
trícius fratruelis Iustiniani llllP· eam in conubio sumens patriciam ordinariam
fecit; de qua et genuit filium item Germanum nomine.
21 contra qucm germanus patrícius dum exire disponit cum exercitu, Mathesuen-

tham Theodoríci regis neptem et a Vitigis mortuo derelictam, tradente sibi prín-
cipe ín matrímonio sumptam, ín Sardicense civitate extremum halitum fudit, re-
linquens uxorem gravidam, quae post eius obitum postumum ei edidit filium vo-
cavitque Germanum.
23 cui succedens hactenus Agil continet regnum. contra quem Atanagildus insur-

gens Romani regni concitat vires, ubi et Liberius patrícius cum exercitu desti-
natur.
24 STEIN 1959. 820-821.

10
 lORDANES ÉLETE I~S i\fÚVE

25 K1ss-LENGVAR1 1993. 201-204.

26 HEATI-IER 1991. 49.
17 HEATIIER 1991. 49.

28 Marcellinus Comestől tudjuk, hogy 527. április l-jén tette meg őt Iustinus társ-

uralkodónak. Chron. Min. II. 102. az 527-es évhez.

29 quorum quamvis verba non recolo, sensus tamen et res actas credo me integre

retínere. ad quos et ex nonnullis historiis Grecis ac Latinis addedi convenientia,

initium finemque et plura ín medio mea dictione permiscens.
30 haec qui legis, scito me maiorum secutum scriptis ex eorum latissima prata

paucos flores legisse, unde inquirenti pro captu ingenii mei coronam contexam.
nec me quis ín favorem gentis praedictae, quasi ex ipsa trahenti originem, aliqua
addidisse credat quam quae legi et,comperi.
11 I-lFt\TIIER 1991. 36-37.

32 PLRE II. 267. Vö. DEMANDT 1989. 11.

3·1 Vigilius egy levelében így említi: religiosus vir item filius noster Senator PLRE

II. 267.
3~ VARADY 197 6. 446-44 7.

35 VARADY más ókori szerzőktől kiragadott példákkal bizonyítja, hogy a három

nap az ókoriak felfogása szerint nem konkrétan értendő, hanem jelölhet úgy rö-
vid, mint hosszú időtartamot. (VÁRADY 1976. 449-450.) Valamint ugyanígy volt
ez a katonai kifejezéseknél is, ahol a centuria is mintegy 80 fős, a milliaria pedig
1000 főnél kisebb katonai egységet jelentett. (VISY 1989. 136 és 138.)
36 Volentem me parvo subvectum navigio oram tranquilli litoris stringere et mi-

nutos de priscorum, ut quidam ait, stagnis pisciculos !egere, in altum, frater

Castali, laxari vela compellis relictoque opusculo, quod íntra manus habeo, id
est, de adbreviatione chronicorum, suades, ut nostris verbis duodecem Senatoris
volumina de origine actusque Getarum ab olim et usque nunc per generationes
regesque descendentem in uno et hoc parvo libella choartem: dura satis imperia
et tamquam ab eo, qui pondus operis huius scire nollit, inposita. nec illud aspicis,
quod tenuis mihi est spiritus ad inplendam eius tam magnificam dicendi tubam:
super omne autem pondus, quod nec facultas eorundem librorum nobis datur,
quatenus eius sensui ínserviamus, sed, ut non mentiar, ad triduanam lectionem
dispcnsatoris eius beneficio libros ipsos antehac relegi.
37 Sc1-11RREN 1858.

38 GOFFART 1988. 58 és HEATI JER 1991. 51 és 40.

39 haec ergo pars Gothorum, quae apud Filemer dicitur ín terras Oium emenso

amne transposita, optatum potiti solum, nec mora ilico ad gentem Spalorum
adveniunt consertoque proelio victoriam adipiscunt, exindeque iam velut victo-
res ad extremam Scythiae partem, que Ponto mari vicina est, properant, quemad-
modum etin priscis eorum carminibus pene storicu ritu in commune recolitur:

11
 HoRVÁTJI SzuvL-\

quod et Ablavius descriptor Gothorum gentis egregrns venssuna adtestatur

historia.
40 MOMMSEN 1882. Prooemium, PLRE II. 2. Ablabius 6 szerint római, aki a ró-

maiak és gótok közti kapcsolatokról írt.

41 nec eorum fabulas alicubi repperimus scriptas, qui eos dicunt in Brittania vel

in unaqualibet insularum in servitute redactos et in unius caballi praetio a quo-

dam ereptos, aut certe si quis eos aliter dixerit in nostro urbe, quam quod nos
diximus, fuisse exortos, nobis aliquid obstrepebit: nos enim potius lectioni cre-
dimus quam fabulis anilibus consentimus.
42 HEATIIER 1991. 61--63.

43 MOMlGLIANO 1955. 21 S:-.

44 WüLl'RI\M 1990. 357.

45 GcwFART 1988. 68-.

46 Wrn.FRAM 1990. 357.

47 EKI<. 1997. 185.

48 Vö. VARADY 1969. 552-561.; DEMAND'J' 1989. 320.

12
 Alarich
Kiss Magdolna

Alarich azon kettős státuszú barbár vezetők közé tartozott, akik népükkel
együtt szerződéses viszonyban álltak a Római Birodalommal. Egy császári ren-
delet alapján, a szerződés értelmében ezek a vezérek a birodalmi hadseregben
különféle katonai pozíciókat töltöttek be (dux, comes, magister militum), ezzel
egyidőben pedig az alattvalóikat fejedelemként, vagy akár királyként igazgat-
ták.1 Ebből a kettősségből következett, hogy kapcsolatuk a Birodalommal ellent-
mondásos és labilis volt. A rómaiak tisztviselőjeként karrierjük érdekében kom-
promisszumokra is hajlottak, míg törzsi vezetőként az övéikre kellett elsősorban
tekintettel lenniük, és ez kemény fellépést követelt. Ezért meglehetősen nehezen
tudta a Római Birodalom kezelni őket, sőt nem egyszer komoly veszélyt jelen-
tettek az állam számára. Elégedetlenségük könnyen lázadásba torkollt, ilyenkor a
népük egy szívvel-lélekkel mögöttük állt.

*
Alarich a vizigótok előkelő, Baltha-nemzetségéből származott. Az Al-Duna vidé-
kén, Peuce szigetén látta meg a napvilágot a 365-376-ig terjedő évek valamelyi-
kében.2 Szüleiről nem tudunk semmit. Ó maga Athaulffal került sógorságba,
miután annak a testvérét vette feleségül. 3 Ebből a házasságból több gyermeke
született. Talán I. Theoderich (418-451) is az ő fia, vagy legalább is a veje volt.
Ugyanis I. Theoderich egyik fiát, II. Theoderichet (453-466) az egykorú szerző
L Alarich unokájaként nevezi meg. 4
Kora ifjúságát homály fedi egészen 391-ig. Ekkor a hunoktól való félelmükben
különböző etnikumú népcsoportok menekültek pánikszerűen a Duna jegén át,
és Pannoniát, a Juliai Alpokig elterülő vidéket, valamint Thraciát pusztították.
Vezetőjük nagy valószínűséggel Alarich volt. Támadásukat Stilicho állította meg.
Ezzel az akciójukkal a nyugati gótok a 382-ben, Theodosiusszal kötött és azóta is

13
 Kiss MAGDOLNA

fennálló szerződést megtörték. A Birodalom és a gótok fegyveres összecsapása

392-ben mégis újabb egyezménnyel záródott, ami valószínűleg a 382-es szerző­
dést újította fel. 5
Feltehetően Alarich vezette azt a 20000 fős gót egységet, amely 394 szeptem-
berében a Frigidus folyónál a rómaiak oldalán harcolt a Nyugati Birodalom trón-
ját puccsal elfoglaló Eugenius és támogatója, illetve fővezére, a frank Arbogastes
ellen.<' A hadjáratban való részvételre az előbb említett 392-es békeszerződéssel
kötelezték a gótokat.
Alarich azonban még a csata kezdetén megsértődött. A becsvágyó, és már
legalább hat éve a népe élén álló ember mellőzöttnek érezte magát, mivel neai
azt kapta, amit várt. A keleti császár - Alarich eddigi magatartása miatt jogosan
neheztelve - semmilyen, igazi római, katonai hivatallal, de még csak önálló
parancsnoksággal sem bízta meg, hanem (a szintén gót) Gainas vezénylete alá
rendelte őt és embereit. 7
A vizigót nemes tehát nem elégedett meg az egyébként fontos gót egység
vezetésével és az ezzel járó tiszti ranggal. De még csak esélye sem volt, hogy
elérje, amit szeretett volna. Mert a császárnak a fontos posztokra megvoltak a
már régebben ismert, hozzáértő és Alarichnál mindenképpen megbízhatóbbnak
tűnő emberei. A sereg főparancsnokságát Timasiusra és a későbbi eseményekben
főszerepet játszó Stilicho-ra bízta, a szövetséges barbár egységeket Gainas, Saul
és az ibériai király, Bacurius összevont parancsnokága alá helyezte. 8
395. január 17-én Theodosius meghalt. Halála új és még kedvezőtlenebb hely-
zetet teremtett Alarich számára, aki azonban tehetségét latba vetve igyekezett
a maga javára fordítani mindent, amit csak lehetett. Leginkább a trónörökösök
területi és hatalmi vitáit használta ki. Theodosius ugyan még életében császárrá
emelte két fiatalkorú gyermekét és gyámokról is gondoskodott számukra. A
keleti területre Arcadius mellé Rufinust rendelte, nyugaton Honoriust a vandál
Stilicho irányítására bízta. Abban a hiszemben hunyta le tehát a szemét, hogy e
téren mindent a lehető legnagyobb rendben hagyott. Nem így történt. Mert a
tényleges uralkodók és a gyámok, sőt maguk a gyámok is versengtek egymással
a hatalomért. Elsősorbá~ mégis a gyámoltjaikat próbálták teljesen az irányításuk
alá vonni, amit dinasztikus kapcsolatokkal igyekeztek megerősíteni. 9
Stilicho bizonyult ügyesebbnek. Ámbár házassága révén az új császár sógora
volt, hogy még szorosabbra fonja kettejük kapcsolatát, előbb az idősebb leányát,
majd annak halála után a fiatalabbat adta hozzá az ifjú uralkodóhoz, ami által
annak apósa is lett. 10
Hatalmát azonban mindenekelőtt a hadseregre alapozta. Kezdetben megköny-
nyítette a helyzetét, hogy nemcsak a nyugati fél seregének parancsolt, hanem a
keleti sereg azon egységei, amelyek Theodosiusszal érkeztek az Eugenius elleni
csatába, az uralkodó váratlan elhunyta miatt még mindig az ő fennhatósága

14
 ALARICH

alatt álltak. 11 395 folyamán hadseregreformot hajtott végre, melynek során, rövid
úton megszabadult a kellemetlenkedő és vetélytársként számításba jöhető gót
királytól. De maga Alarich sem kívánt tovább Italiában időzni, mivel hírt kapott
egy nagy hun betörésről, ami a 395-ös év elején érte Moesiát, és az otthonhagyott
családtagjaikért aggódó gótok sürgették a hazatérést. 12 Stilicho tehát a sereg cse-
kélyebb értékű részét, mégpedig Alarich kontingenseit, 13 keletre küldte vissza.
Az ütőképesebb, illetve elit alakulatait magánál tartotta. Azzal az indokkal, hogy
a haldokló Theodosius az ő gondoskodására bízta mindkét uralkodó ügyeit. 1~
Az gót egységek hazafele menet, mindent, ami csak az útjukba került felpré-
dáltak, minthogy az élelmezésükről a császári trón örökösei, megszegve a 392-es
egyezményt, egyáltalán nem gondoskodtak. 15 Ez a szerződésszegés most már
nemcsak személy szerint Alarichot, hanem népét úgyszintén érzékenyen érin-
tette, sót 395-ben a településterületüket elözönlő hunok miatt a gótoknak újból
menekülniük kellett. A kiutat egy újabb szerződés kötése a rómaiakkal és bizton-
ságosabb lakóhely jelentette. A közben királlyá választott Alarichnak, mint ural-
kodónak elsősorban ez motiválta a keleti birodalom elleni fegyveres fellépését,
magánemberként pedig a sértődöttség és a hatalomvágy. 16
Mind az egykorú források, mind az újkori vélemények ugyanakkor megoszla-
nak abban a kérdésben, hogy Alarichotvalóban királynak tekinthetjük-e. A prob-
léma abból adódik, hogy a gótok szétválásakor a királyi Amal nemzetség a keleti
gótoknál maradt, ezért egyes kutatók Alarichot még nem, csak utódját, a sógorát,
Athaulfot tartják igazi királynak. 17 Iordanes viszont nem kérdőjelezi meg Alarich
királyi méltóságát, mert világos különbséget tesz a szintén nyugati gót Fritigern,
a keleti gót Alatheus és Safrac (,, ... primates eorum et duces, qui regum vice illis
praeerant... ," továbbá. ,, ... Fritigernum Gothorum regulum ... ") és Alarich rangja
között (,,rex" ). 18
Alarich tehát megjelent az övéivel még 395-ben Konstantinápoly közelében,
ahol a császár tanácsadója, Stilicho ellenfele, Rufinus fogadta. 19
Rufinus - miként Stilicho - teljesen a befolyása alá akarta vonni a császárt,
de már a házassági tervével kudarcot vallott. Lányát szerette volna Arcadiusszal
összeházasítani, amit egy, a császárra nagyobb hatást gyakorló eunuch, Eutropius
hiúsított meg. Eutropius, akinek a kapcsolata Arcadiusszal már a tisztsége miatt is,
mint az uralkodó hálószobájának az őre (praepositus sacri cubiculi) közvetlenebb
volt, ugyanis azt javasolta, hogy Aelia Eudoxiát, Bauto lányát vegye feleségül.
Igazából nem lehet tudni, mennyire játszott szerepet Arcadius döntésénél az a
tény, hogy Theodosius frank származású, egykori katonai parancsnokának a leá-
nya híres szépségnek számított a maga korában. 20 Nyilván megkönnyítette azt, és
a házasságot megkötötték.
A csalódott Rufinus a megszaporodó ellenfeleivel szemben a források szerint
újabb támogatót keresett, és úgy tűnik talált ideig-óráig a gót király személyében.

15
 Kiss MAGDOLNA

Tehát tárgyalásba kezdett az amúgy is Constantinopolis felé közeledő Alarich-al.

A beszélgetés eredményeképpen, talán éppen Rufinus pénzbeli támogatásával
Alarich a görög területek felé fordult. Az egykorú szerzők Rufinus tettét azzal
magyarázzák, hogy így akarta Arcadius hatalmát gyengíteni. 21 Ez azonban nem
teljesen felel meg az igazságnak
A hunok nem sokkal az al-dunai betörésük után újból megjelentek, és 395.
augusztustól-novemberig Kis-Ázsiát, valamint S7.íriát rohanták le. 22 Rufinus állí-
tólag még az év elején kapcsolatba lépett velük, ami nem sok eredménnyel járha-
tott, miként ez a nyári újabb betörés bizonyítja. 23 Rufinus 395-ben tehát igen
nehéz helyzetbe került, talán azt sem tudta hirtelen, hová kapjon. Egyik oldalról
a hunok, másik oldalról a Stilicho vezette nyugati udvar, szemből a menekülő
és elégedetlen nyugati gótok veszélyeztették a keleti Birodalmat. Saját tekintélye
pedig a hunokkal folytatott tárgyalás kudarca, valamint Eutropius áskálódása
miatt megingott az udvarnál. Látva azonban a birodalomba betelepített barbár
törzsek hihetetlen félelmét a hunoktól, talán azt is számításba vette, hogy a
segítségükkel e népek sakkban tarthatók, és egyelőre nem kockáztatott nyílt
összeütközést velük-24 Egy ügyes diplomáciai fogással, amit Arcadius is helyesel-
hetett, minthogy Rufinus halála után megismételt, először Alarichot iktatta ki az
ellenfelek sorából, és a gótokra bízta a fent említett vidéket. Ezzel a lépésével
a nyugati birodalomfelet, de leginkább Stilicho-t hozta kellemetlen helyzetbe.
Mert Rufinus azzal, hogy a gót királyt a Balkán felé terelte, két legyet ütött egy
csapásra. Egyrészt békével eltávolította a barbárokat a keleti főváros közeléből,
másrészt azt a vidéket ajánlotta a figyelmükbe, ami különben is problémát oko-
zott a két birodalomfél számára 25
Illyricumot ugyanis a tetrarchia óta többször kettéosztották, majd újra egyesí-
tették: a megosztott terület keleti része, a daciai és macedoniai dioecesisek
Kelet-Illyricum néven a keleti birodalom egy önálló praefecturáját alkották, míg
a másik fele a Pannonia dioeccsis az italiai praefecturához tartozott. Amikor
azonban egyesítették ezen két illyricumi területet, akkor hol a nyugati, hol a
keleti, vagy egy úgynevezett „középső" birodalomhoz csatolták. Ez utóbbira
a 4. század végén, például 375 után került sor, amikor átmenetileg a Nyugat
római Birodalmat is megosztották, ekkor Illyricumot II. Valentinianus közbülső
uralmi részéhez kapcsolták. 379-ben újra felosztották a szóban forgó vidéket, és
Thracia, illetve átmenetileg Dacia és Macedonia is Theodosius kormányzatához
tartozott. Egy 386-ban kiadott rendelet ezzel szemben már azt tükrözi, hogy
Illyricumot egyesítették és most teljes egészében II. Valentinianushoz került.
392-től, II. Valentinianus halála (392. május 15.) után viszont Theodosius a keleti
birodalomrészhez csatolta. 26 Hogy ezt az ide-oda szervezést meg lehessen érteni,
tudni kell azt, hogy védelmi szempontból előnyösebb volt, ha e vidék központját,
a pannoniai és a thraciai Duna-szakaszt egy egységként kezelték, ugyanakkor

16
 ALARICH

az egyszerre uralkodó császárok területének és hatáskörének az elkülönítésére,

valahol mégiscsak meg kellett húzni a határvonalat, és arra is figyelni kellett,
hogy egyik uralkodófél se jusson aránytalanul nagy felségterülethez. A határ
meghúzását 395-től megnehezítette az a tény, hogy Theodosius 395-ben, a halála
előtt állítólag újból egyesítette a birodalmat. Erre utal Stilicho, amikor arra
hivatkozik, hogy Theodosius az „ő gondoskodására bízta mindkét uralkodó
ügyeit." 27 396-ban végül felosztotta Illyricumot a két császári udvar. 28 A felosz-
tással azonban Stilicho egyáltalán nem értett egyet, sőt nemcsak Illyricum egye-
sítéséért küzdött, hanem azt teljes egészében, Theodosius végrendelete alapján
Honoriusnak követelte, míg Arcadius udvara Illyricumnak legalább a keleti részét
szerette volna megtartani, ha már az egészet, mint az 392 és 395 között jellemző
volt, nem vonhatta a fennhatósága alá. 29
A fölbíztatott Alarich kisebb megszakításokkal bár, de egészen 397-ig pusztí-
totta Thermopülai-t, Thébai-t, Korinthoszt, Arkadiát, és a környező vidékeket.
Stilicho a fosztogatások hírére 395-ben ugyan Thessaliába vonult, de harcba nem
tudott bocsátkozni, mert Arcadius parancsára a keleti Birodalomhoz tartozó csa-
patokat haza kellett küldenie. Ismét Rufinust kell látnunk az események hátterében,
akit egyrészt az Alarichnak adott szava kötelezhetett, másrészt rettegett attól,
hogy Stilicho legyőzi a gótokat, és akkor túlzottan megnövekszik a hatalma, sőt a
keleti csapatok is teljesen a befolyása alá kerülnek. Stilicho, mivel ekkor a családja
még Constantinopolisban volt, kényszerűségből engedelmeskedett.-'0
Rufinus, azonban nem sokáig örült sikerének, mert Stilicho nem adta meg
könnyen magát. Egyrészt megnyerte magának Eutropius támogatását a constanti-
nopolisi udvarnál. Másrészt a Gainas vezetésével hazatérő csapatokat vetélytársa
ellen hangolta, akik 395. november 27-én a fogadásukra a császárral együtt a
város elé siető Rufinust körbefogták, és megölték. 31
Alarich közben a görög területeket dúlta, még Stilicho újabb megjelenése, a
Rajna vidékéről toborzott friss csapataival sem túlzottan zavarta. Hiszen nem
először álltak szemben, és a 391-es, továbbá a 395-ös események tapasztalatai
alapján újabb szerződésben reménykedhetett. Valóban, döntő ütközetre most
sem került sor köztük. Stilicho gyorsan megegyezett Alarich-al és visstavonult.
Többféle okkal szokták a gót királlyal szemben tanúsított engedékenységét
magyarázni. A keieti udvar, mégpedig korábban a Stilicho oldalán álló - és a
hatalomrajutásáért tulajdonképpen hálával tartozó - Eutropius úgy ítélte meg a
nyugati főparancsnok illyricumi akcióját, hogy illetéktelenül avatkozott a keleti
fél ügyeibe. Ezért fölbíztatták Africa comes-ét, a maurus származású Gildo-t, aki
egyébként az elhunyt Theodosius-szal sógorságban állt, hogy a nyugati Biroda-
lom számára támasszon nehézségeket. 32 Gildo a megszokott eszközhöz nyúlt.
397-ben, leállíttatta az Italiába irányuló, létfontosságú gabonaszállitmányt. Erre
és az ezt követő italiai plebs-zavargások hírére Stilicho, amilyen gyorsan csak

17
tudott a helyszínre sietett. 33 Másrészt úgy tűnik, hogy nemcsak a Kelet római
Birodalomnak, de Stilichonak sem az volt a célja, hogy az elpártolt gótokat
legyőzze, inkább egyezkedésre hajlott. 34
397-ben nemcsak kikapcsolták a Kelet ügyeiből Stilicho-t, 35 hanem Eutropius
még azt is elérte, hogy azt távollétében (in absentia) elítéljék. 31' Arcadius
pedig békét és végre szerződést kötött a gótokkal, amellyel a gót királyt kine-
vezték magister militum per Illyricummá, és biztosították népe számára új
településterületként az Axios (Vardar) és a Haliakmon (Aliakmon) folyók által
behatárolt macedoniai területet, lényegében azt a vidéket, amit már amúgy is a
kezében tartott.
Így próbált Arcadius kormányzata egyszerre leszámolni két ellenféllel. Stilicho
fennhatósága alól kivette a kérdéses tartományrészt a gót hadsereg segítségével.
Alarichból, az állam ellenségébőf pedig az állam érdekeit szolgáló főhivatalnokot
formált, és egyúttal elindította pályafutását a birodalomban.37
A szerződés több szempontból újdonságnak számított a római külpolitikában,
de bizonyos részleteiben kapcsolódott a 382-es egyezményhez, és továbbra is
fenntartotta azt az ellentmondást, ami már akkor kialakult. 38
A keleti és a nyugati birodalom közti határ megvonása azonban még mindig
vitatott és ezzel Kelet-Illyricum hovatartozása is kérdéses volt. A Stilicho vezette
kormány nem ismerte el Arcadius döntését, azaz Alarich kinevezését. A gót
vezér egyáltalán nem érezhette számára biztosítottnak a kérdéses terület felett
szinte teljhatalmat biztosító tisztséget, már csak azért sem, mert ő és népe állan-
dóan tartottak a növekvő hun veszélytől. Ezzel magyarázható, hogy az érintett
vidék terményeit minél gyorsabban, sarcolva, rablógazdálkodással igyekeztek
megszerezni. 39
A 401. január 3-án lejátszódó esemény pedig már egyértelművé tette Alarich
számára, hogy Arcadius kormányzatában nem bízhat. Uldin, a hunok fejedelme
ekkor egy különös újévi ajándékkal örvendeztette meg a keleti udvart, ugyanis
elküldte nekik Gainas levágott fejét. 40 Arról a tehetséges gót hadvezérről van szó,
aki Theodosius idején a barbár csapatokat vezényelte, és aki 395-ben Rufinust
eltávolította Eutropius útjából, amiért természetesen várta az ellenszolgáltatást,
azaz a magasabb katonai posztra történő kinevezést. Ekkoriban a keleti gótok
egyik vezére, név szerint Tribigild, aki abból a törzsből származott, amelyet
386-ban Phrygiában telepítettek le, 41 fellázadt a Birodalom ellen. Lázadásának
oka szintén az elégedetlenség volt. Alarich pozíciójához hasonlót akart elérni
Kis-Azsában, miután 398-ban sikerrel harcolt a hunok ellen. Arcadius Gainast
küldte a megfékezésére, de az ugyancsak elégedetlen Gainas előbb a csalódásáért
felelős Eutropius elbocsátását követelte a császártól. Arcadius ingadozott, szo-
rult helyzetében a nyugati Birodalomhoz próbált közeledni, és Stilichotól kért
tanácsot, aki szintén Eutropius ellen érvelt. Arcadius végül a főváros lakosságának

18
 ALARICH

a nyomására menesztette Eutropiust, de már későn. Gainas csatlakozott Tribi-

gildhez és most már közösen tárgyaltak a császárral. Gainasnak sikerült végül
399-ben birodalmi fővezérré kineveztetnie magát (magister militum). Majd 400
nyarán bevonult Constantinopolisba, ahol katonai hatalma segítségével egy ideig
rémuralmat gyakorolt, kirabolta a bankokat, gyújtogatott, megtámadta a császári
palotát. Több elhibázott intézkedés után azonban, mint buzgó arianus ilyen mise
tartását követelte az egyik katolikus templomtól, amiért a város püspöke Johan-
nes Chrysostomos fellázította a főváros lakóit. Azok véres harcok során serege
egyik felét megölték, a másikat kiűzték Constantinopolisból. Gainas ekkor még
megmenekült, és tovább pusztította Thraciát. Innen Kis-Ázsia felé vette az irányt,
de az átkelés nem sikerült. Újra Thraciába ment, ahol Uldin hunjaival került
szembe, és a sorsa megpecsételődött. Uldin pedig felhasználta a kínálkozó alkal-
mat, hogy a constantinopolisi udvarral fölvegye a diplomáciai kapcsolatot. 42
Ezeket az eseményeket szinte szükségszerűen egy erős germánellenesség
követte az egész keleti területen, de mégis inkább a Birodalomrész székhelyén.
A velük szemben tanúsított ellenszenvet legjobban az mutatja, hogy elsősorban
a katonai főhivatalokból teljesen eltűntek a germánok. 43
Közben Uldin a seregével betört a Birodalomba az Al-Dunánál. A hunok
másik része a szolgálatukra alávetett keleti gótokkal együtt a Keleti-Kárpátoktól
kiindulva északra vonult és eljutott az Odera, Visztula felső folyásáig, illetve a Kis-
Kárpátokig. A hunok pusztításai miatt a Duna vidék népei fejveszett menekülésbe
kezdtek. Igyekeztek a Birodalomba kerülni, és annak is a legtávolabbi sarkába
eljutni. Hiszen mostanára már többször a saját bőrükön tapasztalták, hogy még a
római határ sem nyújt elegendő védelmet az új ellenséggel szemben. Sőt Gainas
fejéért cserében a keleti udvar szerződést kötött Uldinnal. 4·'
Alarich a népével 401 őszén elhagyta Macedonia területét, és a Juliai-Alpok
mögött keresett menedéket. Ezzel a lépésével lényegében felbontotta a közte és a
keleti udvar között fennálló szerződést-nyilván a keletiek megkönnyebbülésére. 45
Majd több név szerint nem ismert város meghódítása után megostromolta
a császárt Mediolanumban. Szinte akadálytalanul nyomulhatott előre, mert az
említett, két irányú hun betöréstől megrettenve, a vandáloknak a Kárpát-meden-
cében élő Hasding-ága, alán és gepida csoportokkal, valamint a másik vandál, a
mai Szilézia területén tartózkodó Siling-dinasztia, a svébekkel és több más nép-
töredékekkel együtt szintén a 401-es évben, de valamivel előbb, mint Alarich
ugyancsak nyugatra menekült. Először Noricumot és Raetiát háborgatták, ezért
Stilicho-nak e provinciák védelmére kellett irányítania a római haderő jó részét.
Italiába pedig Britanniából és a Rajna vidékéről vont össze csapatokat, de mire
azok megérkeztek, Alarich már Mediolanum előtt állt. 46 Itt azonban Stilicho raj-
taütése a várostól való elvonulásra késztette. A császári udvar pedig a jobban
védhető Ravenna-ba költözött. 47

19
 Kiss MAGIX)LNJ\

A gót király ekkor megtévesztésből úgy tett, mintha Galliába menne, de délre
fordult, a kortársak szerint Rómát fenyegette:18 Pollentia-nál azonban Stilic'ho
utolérte, és 402-ben döntetlen ütközetet vívtak egymással. 49 Még ebben az évben,
vagy egyes vélemények szerint 403-ban, egy újabb italiai betörés alkalmával
Hasta-nál és Verona-nál is vereséget szenvedett Stilicho-tól, aki meglepő módon,
ezt követően békeszerződést kötött a gótokkal. Stilicho-t komoly politikai meg-
fontolások vezették ehhez. Alarich az egyezmény szerint Dalmatiát és Dél-Pan-
noniát kapta meg lakóterületül, és most a nyugati birodalom nevezte ki magister
militum per Illyricummá, hivatalosan csak a Nyugat-Illyricum praefecturába,
ám gyakorlatilag, minthogy Stilicho nem értett egyet a felosztással, az egész
Illyricum területére. Vagyis azt a szerződést, amit Alarich a keleti udvarral
401-ben felbontott, azt most a nyugati uralkodófél kötötte meg vele, azaz Alarich
révén, aki most a nyugati kormányzat hivatalnoka lett, próbálták megszerezni
egész lllyricumot. 50 Az egyezményből két tanulság vonható le. Egyrészt Alarichot
401-ben több dolog késztette Italia lerohanására: a keleti területeken uralkodó
germánellenesség, Uldin támadása, de főképpen az volt a célja, hogy az illyricumi
pozícióját a nyugati birodalomféllel elismertesse. 51
Másrészt Stilicho a keleti területen működő hivataltársához hasonlóan ugyan-
csak rájött, hogy Alarichot érdemes lenne megnyerni a terveihez. Kigondolta,
hogy a gót király segítségével meg tudna szerezni további részeket Illyricumból,
és azokat Honorius birodalmához kapcsolhatná. Bízott ugyanakkor abban, hogy
vita esetén a hun Uldin segítségével, aki elől minden Dunavidéki barbár nép
pánikszerűen menekül Alarichot kordában tudná tartani. 52 Katonai egyezményt
kötött tehát Alarichkal, és remélte, hogy elképzelését mihamarabb valóra is tudja
váltani. 53
Ám az események szerencsétlen fordulata miatt mindez csupán terv szintjén
maradt. 405 végén vegyes összetételű, (gót, szarmata, stb.) barbár sereg, egy
pogány gót, egy bizonyos Radagaisus vezetésével tört rá Italiára, ahol 406 nya-
ráig pusztítottak. Stilicho igen leleményesen éppen Uldint hívta segítségül elle-
nük, aki elől menekültek. 406 augusztusában Faesulae-nál (Fiesole) Stilicho a
hun Uldin és egy másik pogány gót vezér, név szerint Sarus részvételével körbe-
zárta, és legyőzte Radagaisus seregét. Az egykorú tudósító elbeszélése szerint
a barbárok hatalmas emberveszteséget szenvedtek, azokat pedig, akik életben
maradtak, Stilicho a római segédcsapatok közé sorozta be. 54
A nyugati Birodalom szinte még fel sem lélegzett, amikor a 406-os év végén,
a hagyomány szerint szilveszter éjjelén átlépték a vandálok Godigisel királyuk
vezetésével szvévek, alánok, esetleg gepidák és más dunai germánok társaságában
a Rajnát Mainznál, és végigpusztították a csapatelvonások miatt hiányos védelmű
Gallia jelentős városait. 55

20
 AL\RICH

Ravennában, az illyricumi városok elfoglalását tervezgető Stilicho nem sok-

kal ezután, a 407-es év elején még további két hírt kapott. Egyet Alarich halá-
láról, valamint egy levelet Honoriustól/ 6 hogy Britanniában egy katona III. Con-
stantinusként augustusszá kiáltatta ki magát, és csapataival rögtön Galliába kelt
át, hogy jobb híján ő vegye fel a harcot a tartományt elözönlő vandálok és más
germán népek ellen. Stilicho tüstént Rómába utazott a császárhozY
A várakozással ellentétben, elsősorban nem azért, hogy Galliáért, valamint az
ottani trónbitorlóval szemben közösen eredményes lépéseket tegyenek, hanem
inkább azért, hogy a közte és Honorius között meglévő jó viszonyt tovább
ápolja. A rossznyelvek ugyanis azzal vádolták Stilichot, hogy ő hívta be a vandá-
lokat, akikkel amúgy is rokonságban állt, hogy segítségükkel juttassa fiát a nyugati
Birodalom trónjára. 58 Ezért igyekezett tisztázni magát az uralkodó előtt, és
ezért volt neki sürgős, hogy a megözvegyült Honoriust 408 elején, a zűrzavaros
galliai és a bizonytalan illyricumi helyzet ellenére a kisebbik leányával Therman-
tiával összeházasítsa. 59 Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy Stilicho
még 407-ben, talán hamarosan az usurpatio hírére, Sarust Galliába küldte, aki
Constantinus hadvezérével ugyan leszámolt, még zsákmányt is szerzett, ám a
trónbitorlót nem tudta legyőzni. Valentia-nál (Valcnce) több napig ostromolta
Constantinust, dc a túlerővel szemben tehetetlennek bizonyult, ezért visszavonult
sőt még a zsákmányát is elveszítette. Hazafelé menet ugyanis az ellene támadó
bagaudákat ezzel vesztegette meg, hogy legalább az életét mentse. 60
Lassan több, mint egy év telt el a rajnai germán támadás és Sarus kudarca óta,
és Stilicho, bár már visszautazott Ravennába, de még mindig Italiában időzött.
Nyilván újabb terveket kovácsolt. A galliai akció sikeréért pedig - a kétfrontos
harc elkerülése végett - a keleti udvarral próbált kiegyezni, és ekkor váltak szá-
mára érdektelenné a nyugati gótok. 61 Abban a hiszemben tehát, hogy Alarich
meghalt, egyelőre elhalasztotta az illyricumi tervet.
Alarich azonban nem halt meg, sőt a 408-as év elején dúlva-fúlva megjelent
Noricumban a Juliai-Alpok vidékénél. Követei útján pénzbeli kártérítést követelt,
mert a császár ügyében oly sokáig hiába időzött Epirusban, és szemtelen maga-
biztossággal még a mostani, a Noricumba és ltaliába való bevonulásuk költségeit
is a Nyugat római Birodalommal kívánta megtéríttetni. 62
A meglepett Stilicho, aki erre a fordulatra egyáltalán nem számított, újból
Rómába sietett, belátta, hogy fizetni kell a békéért. A senatus véleménye azon-
ban megoszlott, a többség a háborúra szavazott, csupán a kisebbség, és azok is
csak félelemből értettek egyet Stilicho békejavaslatával. 63 Stilicho addig csűrte­
csavarta a szót, amíg önmagán kívül mindenki mást okolhatott az események
szerencsétlen alakulásában, főleg Honoriust, aki levelével megakadályozta a már
előkészített illyricumi bevonulást. De mégis elsősorban a saját feleségét Serenát

21
 Kiss MAGDOLNA

vádolta, aki a két császár közti egyetértésen fáradozott. A senatus végül nehezen
bár, de megszavazta a 4000 font arany kártérítést Alarich számára a békekötés
fejében. 64
A kártérítés igénye azonban nagy elégedetlenséget szított a szenátori arisztok-
rácia körében, a pénz nehezen gyűlt össze. Egyre erősebben hallatta hangját a
germánellenes, a gótokkal harcolni kész párt. Ez a kudarc megingatta Stilicho
helyzetét. Különösen azután, hogy az udvarnál egy bizonyos Olympius, a köz-
ponti kormányzat főhivatalnoka (magister officiorum) a háborús párt egyik
vezéralakja áskálódni kezdett ellene.
A helyzetet bonyolította, hogy Arcadius 408. május l-én meghalt, és a trón
kiskorú gyermekére szállt. Első pillantásra úgy tűnt, hogy most egyszerre Stilicho
ölébe hullt mindaz, amiért eddig fáradozott. Mert ha ő veszi át a gyermek-ural-
kodó felett a gyámságot, akkor megoldódik Illyricum vitás ügye, mert a gyám
azonos személye garantálja a két birodalomfél egységét. 65 A mielőbbi intézke-
dést sürgette ráadásul az a szerencsétlen eset, hogy még abban az évben, kihasz-
nálva, hogy az utód, II. Theodosius csupán hétéves, Uldin nagy sereggel betört
Thracia-ba. 66
Ennek az egyébként igen logikus elképzelésnek a megvalósítása elé, most
meglepő módon az eddig engedelmes császár emelt gátat azzal, hogy ő maga
akarta II. Theodosius felett a gyámságot gyakorolni. Olympius állt a háttérben,
aki a korábbi váddal hozakodott elő, miszerint Stilicho azért iparkodik Keletre,
és azért erőlteti a békét Alarichkal - akivel nyilván már titokban szerződést is
kötött -, hogy a saját fiát, Eucheriust juttassa hatalomra, csak éppen nem a nyu-
gati, hanem a keleti birodalom trónjára. 67
Stilichonak még egyszer és egyben utoljára sikerült Honoriusszal szemben
győztesen kikerülni a vitából. Megkapta az engedélyt a keletre való utazáshoz,
ugyanakkor meggyőzte a császárt, hogy az menjen el Galliába, hogy leszámoljon
a lázadó Constantinusszal, segítségül pedig Alarichot és gátjait ajánlotta, akiknek
az italiai jelenlétük, amúgy sem volt kívánatos. Ez a terv Alarich számára személy
szerint hivatali pozíciót is jelentett volna, mert ezzel a megbízatással az is együtt
járt, hogy a galliai területek katonai főparancsnokává lépett volna elő (magister
militum per Gallias). 68
Olympius azonban mindenkinek a számítását keresztülhúzta azzal, hogy a
katonák körében is elhintette a Stilicho elleni rágalmakat. Honorius már a galliai
bevetésre készült, amikor a táborában (Ticinumban) a csapatok fellázadtak, és
sok Stilicho-párti főtisztviselőt, Galliából Italiába menekült hivatalnokot öltek
meg. A császár tehetetlenül várta a forrongás végét. 69
Stilicho közben Bononiában a saját keleti útjára tette meg az előkészületeket,
amikor eljutottak hozzá a hírek. Sarus, az a gót vezér, aki már kétszer is Stilicho
oldalán harcolt, most kihasználta az egykor teljhatalmú fővezér szorult helyzetét,

22
 ALARIOI

remélve, hogy bukása esetén a helyére léphet, barbár kíséretével lekaszabolta

Stilicho hun testőrségét. Stilicho Ravennába sietett, és amikor a császár elfogató
parancsot adott ki ellene, egy templomba menekült. De már ez sem segített
rajta. A város helyőrsége, tekintet nélkül a hely szent jellegére, benyomult ide, és
esküvel ígérték, hogy nem bántják, csak őrizetbe veszik, adja meg magát. Stilicho
engedelmeskedett, amikor megérkezett a császár újabb rendelete, amiben az
az állam ellenségének nyilvánította gyámját és halálra ítélte. Stilicho, látván az
elkerülhetetlent, szinte önként hajtotta fejét a kard alá. 408. augusztus 23-án egy
Heraclianus nevű katona ölte meg. 70
Stilicho halála után a germánellenes párt jutott szerephez, a főhatalom Olym-
pius kezében összpontosult. Először tisztogatással kezdte, amelynek Stilicho
hozzátartozóin és alárendeltjein kívül számos, ltaliában élő és már asszimilált
barbár, illetve családtagjaik is áldozatul estek. A régi tisztségviselők helyére az
Olympius számára megfelelő, de nem minden esetben az adott tisztségre alkal-
mas emberek kerültek. Így például a katonai főparancsnokságra alkalmasabb
Sarus, már csak gót származása miatt is nem-kívánatossá vált, helyette két
kevésbé jelentős személyt neveztek ki: a lovasság élére Turpiliont, a gyalogsághoz
Varanest. Italia ellátása szempontjából fontos Africa egykori comesét, Stilicho
sógorát is legyőzték, tisztségét Heraclianus, Stilicho gyilkosa kapta meg jutalmul,
amely lépéssel a provincia lojalitását biztosították. Az életben maradt germánok,
30000 fegyveres Alarich táborába menekült. 71
A gót király eddig óvatosan távol tartotta magát az italiai eseményektől, az
említett fegyveresekkel azonban megerősödve, és éhező népe nyomására, 72 bár a
követeléseit mérsékelte, továbbra sem tágított.
Megígérte, hogy békésen kivonul Italiából, valamint Noricumból, és seregét
Pannoniába helyezi át, amennyiben megkötik a békeszerződést, és az eddig köve-
teltnél kevesebb összegű kártérítést kap, illetve a megállapodást túszcserével
pecsételik meg. 73 A követelés azonban csak látszatra tűnt visszafogottabbnak. A
kívánt túszok, Iason és Aetius (ez utóbbi 405 és 408 között már volt túszként
Alarichnál), két előkelő és igen befolyásos, magas rangú római tisztségviselő:
Iovius, valamint Gaudentius gyermekei voltak. A Scythia provincia egyik vezető
családjából származó Gaudentius, Aetius apja 399-ben Africa comese tisztét
viselte, ezt követően, de még ez évtől Gallia lovassági parancsnokává (magister
equitum per Gallias) nevezték ki, amely tisztséget haláláig megtartotta.
Iovius 405 táján a polgári közigazgatás (praefectus praetorio Illyrici) vezető­
jeként Alarich felettese volt, amikor az a katonai főhatalmat gyakorolta ugyane-
zen a területen. Alarich baráti viszonyban állt Ioviusszal, akinek a házánál annak
idején vendégként is megfordult. Ioviust valószínűleg már 407-től Honorius
Italia civil közigazgatásának élére (praefectus praetorio Italiae) állította, amely
hivatalát 409-ig, amíg a császártól el nem pártolt, gyakorolta.71 Mindkét apa tehát

23
 K.1ss M,\t;noLNA

Alarich régi ismerősének, sőt Iovius a hivatal társának számított, akik még Stilicho
alatt töltöttek be fontos tisztséget, és a halála után, ügyesen megmenekültek az
üldözésektől, sőt a hivatalukat is megtarthatták. I\1int erről később még szó lesz,
különösen lovius váltogatta többször a színét. A túszok segítségével tehát Alarich
nem csekély befolyásra tehetett volna szert a római vezetésben, a germánbarát, a
Stilicho-irányzat oldalán. A germánellenes párt átmeneti győzelme azonban nem
tett lehetővé semmilyen egyezkedést a gótok és a rómaiak között. Olympius, akit
bár tehetségtelen és szűklátókörű vezetéssel vádoltak,''i még ha akart volna sem
tehetett volna semmit a saját állása, vagy akár élete veszélyeztetése nélkül, azzal a
germánellenes hangulattal szemben, aminek a parazsát ő szította fel, és Stilicho
megbuktatására használta. Hiszen éppen emiatt kellett a megjutalmazott Stilicho-
gyilkosok sorából Sarust kihagyniuk, mert gót volt, vállalva azt az egyébként cse-
kély kockázatot, hogy ő is Alarich oldalára áll. Alarich békejobbját tehát minden
további nélkül elutasította, anélkül, hogy a várható harcra megfelelően felkészült
volna. 7''
Alarich az elutasítás hallatára, a 408-as év végén megjelent Rómánál, és körbe-
zárta a várost. Rögtön felvetődik a kérdés, miért nem Honoriust ostromolta meg,
aki közben Mediolanumból7 7 Ravennába költözött vissza. I\1iért vonult be olyan
mélyen az italiai területre?
A források leírják, hogy a gótok Rómáig a maguk módján gondoskodtak az
ellátásukról, raboltak, fosztogattak. Ez az út, tehát egy időre megoldotta a sereg
élelmezési gondját. Egyesek, talán Placidia, Honorius féltestvérének sugallatára,
azt híresztelték, hogy Stilicho felesége, Sercna, aki Rómában tartózkodott, fordult
félelmében a gót királyhoz, 78 és az lovagiasan a hölgy védelmére kelt, ha már
úgyis dolga akadt Italiában. A gót király reakcióiból még egy, mégpedig döntő
jelentőségű okra lehet következtetni. Alarich, amennyire csak tudta, kerülte a
katonai összeütközést a császári udvarral, mert elsősorban szerződést akart kötni
Honoriusszal, mégpedig olyat ami mind az ő, mind a népe számára végleges
megoldásnak tűnhet. Látván, hogy az uralkodónál közvetlenül nem ér el semmit,
mint annak idején Stilicho,79 most ő is megpróbált a római nép, illetve a sena-
tus révén nyomást gyakorolni a császárra. Róma lakói nem bírták tovább az
éhezést, és engedtek Alarich elsődleges követelésének, azaz összeadták számára
az 5000 font aranyat, 30000 font ezüstöt, 4000 selyemruhát, 3000 db. bíborvö-
rösre festett pergament és a 3000 font borsot, 80 melynek fejében a gót király
feloldotta a blokádot. Majd Tuscia-ban, helyezte el seregét, amely 40000 fővel
megszaporodott. Túlnyomóan germán szolgák szöktek át hozzá a körülzárás
idején. 81 Itt akarta kivárni, hogy Honorius békét kössön vele.
Talán Honorius hajlott volna valamiféle egyezkedésre, ha nem csillan fel egy
reménysugár, most Gallia felől. A trónkövetelő Constantinus kihasználván Hono-
rius szorult helyzetét, tárgyalásba kezdett a törvényes uralkodóval. Honorius

24
 Ar.AR!CH

kapott az alkalmon, átmenetileg elismerte a galliai trónbitorlót, és mivel innen

most nem fenyegette veszély, Alarich ellen szervezkedhetett. Hiába könyörögtek
a senatus küldöttei, Honorius hajthatatlan maradt. Viszont leszámolni sem tudott
a gótokkal. Bár 6000 fős katonai egységet küldött Róma védelmére, valamint az
Alarich segítségére érkező Athaulfnak a viszonylag kis létszámú csapatát is meg-
próbálta felszámolni, mindkét próbálkozásával kudarcot vallott. 82
A sikertelen vállalkozás miatt Honorius végre engedett a nyomásnak és a
409-es év elején elbocsátotta germánellenes miniszterét, Olympiust, amely lépé-
sével a másik oldalhoz közeledett. Irányváltoztatását három ezt követő, fontos
kinevezés mutatja. Attalust, aki az előbb említett scnatusi követség tagjaként a
rómaiak és a gótok kibékítésén fáradozott, Róma városának vezetőjévé (praefec-
tus urbis Romac) tette meg. Ioviust, Alarich barátját a birodalom polgári közigaz-
gatásának a fejévé (praefectus practono) választotta. Hadseregreformja során
pedig a barbár származású, pogány, de mindenekelőtt igen tehetséges Generi-
dusra esett a választása. 83 Generidus Nyugat-Illyricum magister milituma lett.
Működési területéhez Dalmatia, a pannoniai provinciák: Pannonia 1-II., Valeria
és Savia, továbbá Noricum és Raetia tartozott. 81
Alarich a számára kedvezőnek látszó politikai fordulattól felbátorodva, vala-
mint Athaulf csapatával megerősödve, 409 végén Rimininél újabb követelésekkel
állt elő. A noricumi és a venetiai provinciákat, valamint Dalmatiát kívánta,
továbbá évjáradékot és gabonaszállítást követelt. 85 Cserében, mint egyenjogú
szövetséges baráti és fegyverbaráti szerződésben kívánta rögzíteni azt, hogy
egy harmadik ellenséges támadása esetén, zsoldfizetés ellenében, kész a Római
Birodalom védelmére. 86
Kérelmét lovius írta le, és terjesztette fel a császárnak aláírásra. Túlbuzgósá-
gában azonban még egy külön levelet is csatolt hozzá, amelyben felkérte az
uralkodót - hogy a szerződéskötést könnyebbé tegye mindkét fél számára -,
léptesse elő Alarichot összbirodalmi katonai parancsnokká (magister utriusque
militiae). De éppen az ellenkezőjét érte el. Ez a levél nagyon érzékenyen érin-
tette a császárt, aki miután két gyámtól is megszabadult, most újra korlátozva
érezte magát a jogkörében. Nyilván Honorius azon is aggódott - talán nem
is alaptalanul 87 - hogy Alarich és lovius, a két régi barát összejátszik ellene.
Válaszlevélben megrótta Ioviust a hatásköre túllépésért, mondván, hogy praefectus
praetorio-ként, aki az állami bevételek ügyét a kezében tartja, egy bizonyos
mennyiségű gabonát és aranyat megállapíthat a barbárok számára, viszont nem
ígérhet előléptetést, mintha császár lenne. 88 Amikor Iovius ügyetlenül Alarich
előtt mindezt felolvasta, tovább rontott a helyzeten. A gót király ekkor határozta
el, hogy bevonul Rómába. Iovius pedig, hogy a sikertelen tárgyalása miatt a
későbbi kellemetlenségeket elkerülje, megeskette a császárt, hogy a jövőben sem
ő, de senki más sem köt békét Alarichkal, hanem a végsőkig harcolni fognak. s•i

25
 Krss M.\GDOLNA

Honorius ennek megfelelően szervezkedni kezdett, csapatokat vont össze,

10000 hunt kért fel, hogy vele szövetségben harcoljanak a gótok ellen, ellátásukra
Dalmatiából hozatott élelmet. Közben Alarich Róma elé ért, ahol még mindig
nem adta fel a reményt, hátha meg tudna valahogy egyezni. Az elé érkező püspöki
követséget fogadta, és egy valóban visszafogott követeléssel állt elő. Megállapodni
azonban mégsem tudtak. Úgy tűnik, örök talány marad, hogy miért nem. A
római vezetők, akik ebben illetékesek lettek volna, a legkényelmesebb módon
arra hivatkoztak, hogy mindannyian esküt tettek Iovius kérésére, miszerint
nem kötnek békét Alarich-kal. Talán meghallván az enyhébb békefeltételeket,
arra következtettek, hogy Alarich meggyengül, és végre fegyverek segítségével
leszámolhatnak vele?'>u Esetleg arra is gondoltak, hogy Alarich csak taktikázik,
igazából nem mondott le a főparancsnoki hivatal elnyeréséről, az új tárgyalást,
csupán időhúzásra szánta?
Alarich a sikertelen egyezkedés után körbezárta a várost, és tapasztalt hadve-
zér módjára Ostia-t, a kikötőt foglalta el, ahol a római lakosság élelmezésére fel-
halmozott nagymennyiségű gabona a gótok kezére jutott. Az első éhségüket csil-
lapítva, és a maradék élelem birtokában most már ők irányították a tárgyalást az
éhező városlakókkal. 91
A gót király a követei útján arra kényszerítette a senatust, hogy Attalust emel-
jék a császári trónra, 91 aki a gótok és a rómaiak közti kiegyezésen fáradozva,
hajlandó volt Alarichot a nyugat római fegyveres erő főparancsnokká kinevezni
és ezzel a legfontosabb hatalmat a kezébe adni. J\ttalus azonban a császári trón
birtokában is, amit talán bizonytalannak tartott/ 3 ragaszkodott a korábbi politikájá-
hoz, és a két nép közti egyensúly megtartásán fáradozott. Minden módon igye-
kezett megakadályozni, hogy Alarich hatalma túlzottan megnövekedjen, ezért
kinevezte a gót király mellé szintén birodalmi fővezérnek a gótellenes Valenst.'1~
Alarich sógorát, Athaulfot a két udvari testőrparancsnoki tisztség közül az
egyikre (comes domesticorum equitum) választotta, amivel az a lovas testőrség
parancsnoka lett. 95 Praefectus praetorio-nak pedig Lampadiust tette meg, aki
szintén ismert volt a gótellenességéről. Akiről az egykorú történetíró lejegyezte,
hogy amikor Stilicho -nyomására 408-ban megszavazták a senatorok az Alarich
által követelt kártérítést, halkan Cicero-t idézte: ,,Non est ista pax, sed pactis ser-
vitutis. (Ez nem béke, hanem szerződés a szolgaságra.)"%
A gót király ráadásul csak ideig-óráig örvendett új hivatalának. A gótok
hamarosan dilemma elé állították J\ttalust. Róma élelmezése szempontjából fon-
tos Africa provincia, élén Heraclianus comesszel ugyanis kitartott a törvényes
uralkodó mellett. Attalusnak nem maradt más reménye, minthogy Alarich javasla-
tára fegyverrel kényszerítse jobb belátásra a helytartót. Alarich azonban a katonai
erőviszonyokat ismerve igen helyesen azt kívánta még, hogy a római akcióban
gót csapatok is vegyenek részt. Attalus azonban e biztosabbnak tűnő katonai
megoldástól félt, nem merte a gótokat beengedni Italia „éléskamrájába". Talán

26
 ALARJC[l

attól tartott, ha a gótok megszerzik e gazdag provinciát, akkor már nem lesz
többé szükségük őrá, mint uralkodóra. 97 Vagy felismerte azt a reális veszélyt,
hogy nemcsak az ő császári trónja fog ennek következtében ingadozni, hanem
Róma gabonaellátása is bizonytalanná válik, illetve a gót király kezébe olyan
fegyver kerül, amivel a nyugati kormányzatot bármikor zsarolni tudja. Africáról
azonban nem mondhatott le, reménykedett tehát, hogy Constans, akit az africai
akció katonai vezetőjévé tett meg, kisebb katonai felkészültséggel is eredményt
érhet el. Miután ez nem sikerült, megvesztegetéssel próbálkozott, és pénzt kül-
dött i\fricába.'Jx Mindkét kísérletével kudarcot vallott. 99
Közben személy szerint ő maga Ravenna felé vonult a törvényes császár
ellen. 100 Honorius a kilátástalan helyzetében éppen menekülésen törte a fejét,
amikor egy flotta horgonyzott le Ravenna kikötőjében. Az egykorú szerző
elmondása szerint az, a már régóta várt négyezer katona érkezett meg, akiket
Honorius megsegítésére II. Theodosius, még Stilicho életében ígért meg, csak
az útnak indulásukat eddig mindenféle akadályok hátráltatták. Soha jobbkor nem
jöhettek volna a kétségbeesett Honoriusnak. A császár ekkor végleg eltökélte
magában, hogy vagy legyőzi Attalust és Alarichot, vagy a megmaradt hajókkal
keletre menekül, és teljesen feladja a nyugati császárságot. 101 Ettől kezdve a hely-
zete hirtelen javulni kezdett. Attalus ugyanis, miután tervével Africában kudarcot
vallott, Ravennától is visszavonult. Amivel viszont loviust veszítette el, aki nem
akart a vesztes oldalán maradni, ezért újra gyorsan Honorius mellé állt, sőt
Alarichot is elpártolásra bíztatta. w2 Alarich ekkor még hű maradt Attalushoz, s
Aemilia, Liguria városait ostromolta felemás eredménnyel, és az ottani lakosságot
próbálta az új uralkodó oldalára állítani. 103 A törvényes császár pozíciója közben
napról napra erősödött. Heraclianus pénzt küldött neki, amivel újabb katonákat
toborzott, és megerősítette Ravenna védelmét. Az africai helytartó ugyanakkor
leállította a gabona, olaj és egyéb élelmiszer kivitelét Rómába. Az éhező városla-
kók már-már azzal számoltak, hogy emberhúst kell enniük. 104
Ebben a válságos helyzetben összeült a senatus, és a többség arra szavazott,
hogy Africa helytartója ellen keményebben kell fellépni, engedjenek Alarich
korábbi javaslatának. Hagyják a gót fegyvereseket is részt venni a katonai akció-
ban. Attalus néhány senator-társával együtt azonban a végsőkig hajthatatlan
maradt. Mint jó rómaihoz illik: a saját karrierje, sőt élete kockáztatása árán is,
távol tartotta a barbárokat a nyugati Birodalom legfontosabb területétől. Ezzel
viszont kihívta maga ellen Alarich haragját, aki 410-ben, valószínűleg júliusban
látványosan megfosztotta a hatalmától. Elvette a császári jelvényeit, s elküldte
Honoriusnak. 116 E gesztussal a gót király újra tárgyalási alapot létesített a római
uralkodó számára, és el is indult Ravenna felé, hogy Honoriusszal egyezkedjen.
Közben Sarus egy csekély csapattal (300 fő) Picenumban időzött. Bizonytalanul
mérlegelte, hogy kinek az oldalára álljon. 10r, Mint gót inkább Alarich-hoz húzott,
ámde egy régikeletű viszály miatt Athaulffal haragban állt. Ugyanakkor a rómaiak-

27
 Kiss M.\GDOL"'A

ban, illetve Honoriusban is csalódnia kellett, bár Stilicho idején fontos pozíciója
volt, ám annak halála után mégsem őt nevezték ki a helyére. 107
Ekkor a gótok nagy hibát követtek el. Athaulf ugyanis ellenségesen lépett fel
Sarusszal szemben. Nem lehet tudni pontosan miért, azért mert pillanatnyilag
megszakadt Alarich és Athaulf seregrésze között a kapcsolat, 108 vagy Athaulfot
egyszerűen elkapta a harci szenvedély, amikor régi haragosát meglátta, s minden-
féle megfontolás nélkül ellene fordult. 109 Mindenesetre azt érte el, hogy Sarus
Honorius mellé állt, sőt egy jelentős, de felkészületlen nyugati gót egységre is
rátámadt, és legyőzte őket. Mindezek után Honorius kinevezte Sarust a régóta
áhított magistcr militum posztra, illetve az újdonsült hadvezér hatására meg-
szakította a tárgyalást Alarichékkal. 110
Alarich számára nem maradt más, mint hogy fegyverrel szerezzen népe szá-
mára területet, illetve ellátást. Újból Róma ellen fordult, és most - talán csellel,
vagy árulás folytán - augusztus 24-én elfoglalta, majd feldúlta az „örök Várost".
De nem időzött itt hosszabb ideig, nyilván a római fosztogatások célja részben
az útiköltség megszerzése volt, valamint eddigi politikájának a csődje miatt érzett
tehetetlen dühét vezette le a rombolással. Három nap után, félve az élelem kifo-
gyásától, elindult a seregével Africa felé. 111 ,\hová már nem tudott átkelni, mert
410 végén, élete derekán, Dél-Itáliában utolérte a halál. 112

Jegyzetek

1 Ilyen törzsi vezetőszerepet és egyidejűleg római katonai pozíciót betöltő sze-

mélyek voltak: Crocus, Vadomarius a 3. század elejéről, Arbogast II. Valenti-

nianus magister milituma, vagy Alarichtól Nagy Theoderich-ig számos más ger-
mán vezér. Vö. WAAS 1971.; DEMANDT 1989. 270. Alarich-hoz: A korábbi
munkák közül meg kell említeni: AscrrnACI! 1827.; Mo:vii\!SEN 1906. és BrRT 1920.,
akik Alarich és Stilicho alakját párhuzamosan ábrázolták. Újabbak: STROI IEKER
1965.; PLRE L 43- Alaricus 1; Düwm. 1973 és WoLFK,\1\1 1990; Kiss M. 1995a;
Kiss M. 2002. 215. Halaricus.
2 Get. 146.; Prud. c. Symm. II. 697.; Claud. de Bella Get.: ,,patrii ... Histri" 81.; de

VI. cons. Hon. 105-106.: ,, ... ,Alaricum barbara Peuce nutrierat: ... ". Életkorá-
hoz: Claudianus (de Bella Get. 498.) jegyzi meg a 401-es italiai betöréssel kap-
csolatban, hogy Alarichot a fiatalság heve ragadta el(,, ... calidae rapuit te flamma

28
 AL\Rl(H

iuventae ... "), amiből arra következtettek, hogy a gót király ennél a hadjáratnál
húsz év körüli lehetett. Ha abból indulunk ki, hogy Alarich már 391-ben vezér-
ként vett részt egy katonai akcióban (lásd alább), akkor ez esetben a 10. életéve
táján járhatott, tehát még gyermek volt. Az pedig elég nehezen képzelhető el,
hogy ebben az életkorban már jelentős katonai és vezető szerepet játszott barbár
népe élén. Claudianus nagy valószínűséggel nem konkrétan Alarich fiatalkorára,
hanem fiatalos lendületére utalt. Vö. PLRE I. 43. Claudianus másik részletéből
(de Bello Get. 493.) viszont arra az elgondolásra jutottak, hogy 376-ban kisgyer-
mekként vett részt a dunai átkelésben, így 391-ben lehetett 20 év körüli. Sc11i\1IDT
1933. 424. Születése legkésőbbi időpontjának a 376-os év egyébként még elfo-
gadható, mert így 391-ben 15 éves volt, ebben az életkorban már vezethette a
népét. Vö. Asc111w:11 1827. 59. Az antikvitásban koronként és helyenként elté-
rően, de általában a 14. és 16. esetleg a 17. életévüket betöltött szabad születésű
fiúkat nyilvánították nagykorúvá és vették fel a polgárok közé. AL 385. ,,nagy-
korúság"; Tehát 401-ben, aszerint, hogy a 365-76-ig terjedő évek melyikét fogadjuk
el a születési dátumának, 25-36 éves volt.
3 Athaulfhoz lásd a Névmagyarázatot: Atauulfus.

~ Sid. Ap. Carm. VII 505., vö. WOI.FR,\M 1990. 206. és Kiss M. a) A Balthusok
családfája, és a Névmagyarázatnál: II. Theoderich, I. Theoderich.
5 A 391-es eseményekről lásd Zos. (N.48., 49.) kontaminációját és Ambrosius: II.

Valentinianus halálára írt beszéde 2.,4.,22. Arról, hogy Alarich volt e lázadás
vezetője Claudianus (de VI. cons. Hon. 105-108.) sorait szokták idézni: ,,Alari-
cum ... nutrierat: qui saepe tuum sprevere profana mente patrem (ti. I. Theodo-
siust),: Thracum venienti e finibus alter Hebri clausit aquis." Vö. VE11 1990. 352.
84. j.; DIETZ 1988. 28.; WoLFRi\t-.1 1990. 143. VAczy 1940. 76-77. A 392-es szer-
ződésről: WoLFR,\M 1990. 144.; Scr1u1,z 1993. 67., 179. A forrás Claudianus: ln
Rufinum I. 308-353., De Consulatu Stilichonis I 94--115.; Panegyricus de tertio
consulatu Honorii 144--150., vö. VAR,\DY 1969.75-78., aki ezekben az esemé-
nyekben a pannoniai foederati-nak közvetett szerepet tulajdonít. Schmidt
(SCHMIDT 1933. 424.) szerint Stilichonak megvolt a lehetősége, hogy a gótokra
megsemmisítő csapást mérjen, de Rufinus hatására Theodosius megakadályozta
ebben. A 382-es szerződésről lásd a IV. 1. fejezetet.
6 Lásd: Zos. V.5.4., vö. DEMANDT 1989. 135., más vélemények szerint Alarich és

gátjai nem vettek részt az ütközetben (ezekről az elképzelésekről és cáfolatukról

VARADY 1969. 80-81. és WIRTH 1994. 487.). A csatával kimerítően foglakozott
egy tanulmánykötet (Westillyricum und Nordostitalien ín der spatrömischen
Zeit, 1996.) több szerzője: Lásd e kötetben a - Die Schlacht am Frigidus - cím-
szónál (31-123. p.).
7 Zos. IV 58.; Get. 145. és Socr. 7. 10., aki a másik két szerzőtől eltérően Alarich

nevét is említi a csata résztvevőjeként, sőt arról is ír, ellentétben Zosimosszal,

29
 Kiss MAGDOLN,\

hogy ezért .Alarich római méltóságot kapott. Nyilván mégsem azt, amit várt,
mert Socrates azt még megjegyzi, hogy Alarich „ nem elégedett meg sikerével".
Talán comes lett, ami jelen esetben inkább méltóság volt, mint hivatal. Lásd:
PLRE I. 44. Alarich sértődöttségének okáról és lázadásáról: Zos. V.5.4-. Az ő
leírása alapján úgy tűnik, hogy Alarich valamilyen katonatisztként ezt a 20000 fős
gót kontingenst vezette a csatában. Vö. Vrn 1990. 361. 11.j.; DEM,\NDT 1989.
135.
8 WoLJ'IL\M (1990. 144.) szerint Alarich a 391-es birodalomellenes akciója után

igazán nem várhatott többet a jogosan neheztelő császártól. A sereg vezérkaráról

részletesen Zos. IV.57., ahol kiemeli Theodosius nagy gondosságát és szakértel-
mét a vezetőség kiválasztásánál. Az említett vezérekről: PLRE I. 914. Timasius,
853. Stilicho, 379. Gainas, 809. Saul, 144. Bacurius.
9 Zos. IV.57.4., 59.1. Meg kell azonban jegyezni, hogy Zosimos, de több más

antik szerző is negatív képet fest Rufinusról és Stilicho-ról is. Stilicho esetében
viszont rendelkezünk másfajta ábrázolással is, az udvari költője Claudius Clau-
dianus panegyricusairól van szó, aki e műfajnak megfelelően pozitív értelemben
hamisítja meg a főember alakját. Vö. Vrn, 1990. 358. 2. j.
10 Stilicho felesége I. Theodosius császár fogadott leánya Serena volt, ezzel a

házassággal Stilicho már a Theodosius-dinasztiához tartozott. Honorius az első

házasságát 398-ban kötötte Mariával. Zos. V.4.1-, a másodikat 408 elején Ther-
mantia-val. Zos. V. 28.1-, vö. DEMANDT 1989. 139.; PLRE I. 824. Serena; Kiss
M.: Névmagyarázat: Thermantia.
11 Zos. IV.59.1.

12 A 395-ös nagy hun támadásról: Claud. in Rufin. II. 22-277., in Eutrop. I. 17.,

243-251., vö. Wou-10\t.l 1990. 146.; BöN,\ 1993. 18.

13 VEII 1990. 359. 7. j.

1~ Zos. V.4.2-. Theodor Bírt szerint Stilichot a Theodosius halálos ágyánál tett

azon ígérete, miszerint mindkét fiatal urakodóra ő felügyel, az élete végéig köte-
lezte, és ez határozta meg a politikáját (BmT 1920. 285.). Stilichonak a haláláig
tartó ezirányú törekvése azt igazolja, hogy 395-ben Theodosius nem gondolt a
birodalom teljes kettéosztására még azzal sem, hogy két fiát egy-egy rész uralko-
dójává nevezte ki. Az alapvető fontosságú ügyek: pénz, törvények, consulság az
egész birodalomra érvényesek voltak. Lásd még: Oros. VII. 36.1.: ,,commune
imperium divisis tantum sedibus, ... " Vö. DEM,\NDT 1989. 139.; WEJLER 1996.
136. 65. j.
15 Get. 146.

16 Ezzel kapcsolatban más vélemény is elterjedt a szakmában: Vö. ALFÖLDI

(1924-26/2. 63.), szerinte a császár halálával nem volt, aki a gótokat megfékez-
hette volna, ezért csatlakoztak mindenféle rabló hadjáratokhoz. Az események
nyilván kapcsolatban voltak a pannoniai foederatusokkal is, hiszen a szerződés-

30
 ALARICH

szegés, a juttatások leállítása rájuk is vonatkozhatott, a hunok támadása az ő

területüket is fenyegette. Lásd még: PRI<:. 300. 2.j.; Wm.FRAM 1990. 145., 146.,
147., és BóNA 1993. 18. ScHULZ (1993. 21-25.) újabb kutatásai alapján egyértel-
művé vált, hogy általában a rómaiak és a barbárok között megkötött szerző­
dések nem veszítették el érvényességüket a szerződő felek halálával, új egyez-
ményt csak szerződésszegés esetén ( ami többnyire a barbárok részéről történt,
akik újabb, kedvezőbb feltételekben reménykedtek) kötöttek. Ezért nem tartom
WoLFRAM (1990. 145.) megállapítását megalapozottnak, miszerint Theodosius
halálával a 392-es szerződést senki nem akarta római részről megújítani. Az
egyezménynek még élnie kellett, ha már nem létezett, akkor az említett Iordanes
hely szerint a római fél követett el szerződéstörést azzal, hogy megvonta a gótok-
nak az egyezményben kikötött járandóságát. A 382-es szerződés legújabb részle-
tes értelmezése Srnu1,z (1993. 65-, 178.) munkájában olvasható.
17 Lásd: SCHMIDT 1933. 426. Szerinte a források a gót vezetők megnevezésében

következetlenek, ahogy Alarichot királynak, úgy a bizonyítottan király Nagy

Theoderichet pl. csak vezérnek (dux) nevezik meg. DE:\L\NDT (1989. 140. 10.j.)
összefoglalja az eddigi véleményeket. WoLFRAM (1990. 152.) szerint Alarichtól
Vallia-ig vagy mindegyik vezetőt királynak kell tekintenünk, vagy egyiket sem.
18 Get. 134., 135., 146.

19 Rufinus 392-95 között a praefectus praetorio Orientis tisztséget töltötte be.

PLRE I. 778.
20 Zos. V3.2. A praepositus sacri cubiculi tisztségről lásd: DEMANDT 1989.

241-42.; Eutropiushoz, aki 395-399 között volt praepositus sacri cubiculi lásd:
PLRE II. 440.; Bautohoz: PLRE I. 159. és Aelia Eudoxia-hoz: PLRE II. 410.
21 lord. Rom. 319.; Marcellinus com. 395. évhez Chron. Min. II. 64., vö. V.\RADY

1969. 94-5. és Wo1.FR.AM 1990. 147., aki nem tartja lehetetlennek, hogy Alarich
395-ben kötött egy szerződést Rufinusszal, és már ekkor felmerült a magister
militum per Illyricummá történő kinevezése.
22 BóNA 1993. 18. és 196.

23 Claud. in Ruf. II. 11-53. A hun támadásokkal kapcsolatban Rufinust vádolja,

mert szerinte kaput nyitott e barbár nép előtt. Valószínűleg az tette lehetővé,
hogy a hunok betörjenek a birodalomba, hogy Rufinus az armeniai határvidékről
vont el csapatokat Constantinopolis védelmére. Vö. VARADY 1969. 90-91. Lásd
még: BmT (1920. 286-7.), aki Rufinus bukása okának tartja, hogy nem tett sem-
mit a 395-ös hun betörés ellen, továbbá: MEZEI 1988. 247.
24 A hunok okozta pánikhangulatról. lásd: BóNA 1993. 18.

25 Vö. Zos. V.5.1., a leghihetőbb magyarázat Rufinus tettére, miszerint az Stili-

cho keletre történő előrenyomulását akarta elsősorban minden eszközzel mega-

kadályozni, és ehhez a gót királyt is felhasználta, vö. még: VS.4-5. Ugyanakkor
Arcadius hatalmának gyengítésére is törekedett (Zos. VS.l.).

31
 KISS MAGDOLNA

26 Vö. Zos. 4.59.4.; WEILER 1996. 136. 65. j.

27 Zos. V4.2-.
28 A következő provinciák kerültek Kelet-Illyricumhoz: Dacia dioecesisnél:

Moesia I., Dacia ripensis, Dacia mediterranea, Praevalitana, Dardania; Mace-

donia dioecesisnél: Macedonia, Macedonia salutaris, Epirus nova, Thessalia,
Achaia, Epirus vetus. Kelet Illyricum polgári vezetője a praefectus praetorio per
Illyricum volt. Not. Dign. or. III. 3,5-19. Míg Nyugat-Illyricumhoz: Pannonia
I.-II., Savia, Dalmatiae, Noricum mediterraneum és ripense Not. Dign. occ. II.
28-34. Újabban Illyricumról lásd: PRK 69-70.; WEILER 1996. 135-137. A Duna-
szakasz egységéről: Kiss M. 2000. 88.
29 Vö. DEM/\NDT 1989 .141.; a végrendeletről Olympiodorus fr.3.; Wrn.FRAM 1990.

147.
3° Claudianus in Rufin. II. 94-98.

31 Marcellinus 64. 395. évhez; Zos. V7.4.; 8.1., vö. DEMANDT 1989. 158. Zosimos

(Zos. V7.3.) valószínűleg téved, amikor Stilicho ötletének tűnteti fel a keleti
egységek hazaküldését. Vö. V EII 1990. 362. 17. j.; lásd még: Claud. in Rufin. II.
383-; Socr. 6,1., vö. VEH 1990. 362. 17. j.
32 Gildo-ról: PLRE I. 395-6.; DEMANDT 1989. 141. 19. j.

33 Zos. V11.1-, vö. DEMANDT 1989. 141-2.

34 Stilichonak a gótokkal való egyezkcdéséről és az ezzel kapcsolatos vitához

lásd: Vrm 1990. 362. 16. j.

35 Zos. V8.1.

36 Vö. DEM:\NDT 1989. 158.

37 Vö. DEMANDT 1989. 141.

38 Claud. ln Eutrop. II. 214-.; bell. Goth. 535-, 496-; Philost. XII. 2.; Sozom. IX.

4.4., vö. WoLFRAM 1990. 149-, 424. 15. j. A szerződésről újabban és részletesen:
SCHULZ 1993. 128.-. Szerinte első alkalommal fordult elő, hogy barbár vezér
szerződés alapján lett katonai főparancsnok, és mint egy helytartó teljhatalmat
nyert a birtokában lévő terület felett. Ezzel a gótok autonómiáját, amit 382-ben
még nem, most már egyértelműen jogi szempontból is kimondták. Alarich
ebben a pozícióban csak a császárnak tartozott engedelmességgel. Helyzete
azonban továbbra is ellentmondásos volt. Népjogilag népének önálló uralkodója
és a rómaiak szövetségese, míg államjogilag a Római Birodalom hivatalnoka lett.
Amíg katonai szolgálatot kellett teljesítenie Róma számára, addig a birodalom
ellenőrzése alatt ált, egyébként függetleníteni tudta magát. Ez a 397-cs szerződés
Raimund Schulz szerint az 5. század folyamán döntő jelentőségűnek bizonyult,
hiszen a szerződött germán fél politikai és katonai függetlenségét nem tudták
többet korlátozni.
39 Claud. ln Eutrop. II. 214--.; bell. Goth. 535-, 496-.

40 Zos. V.22.1-3.

32
 ALARlCII

41Tribigildhez: PLRE II. 1125. A telepítéshez Claud. in IV consul Hon. 623-;

Zos. IV.35.1., 38-; Chron. Min. I. 244. DEl'v!ANDT 1989. 127.; WoLFRAM 1990.
141.
42 A Gainas lázadásról Zosimos meglepően részletesen ír 01- 13-22.; vö. VEI--1
1990. 366. 29. j.), lásd még: Socr. VI. 6. Vö. DEM,\NDT 1989. 158-9.; WOLFR,\M
1990. 156-158.; fü>N,\ 1993. 19-20.
4J DEM,\NDT 1989. 159.; DOBESCII 1994. 51.

44 SzAsz 1994. 127.; fü)N1\ 1993. 19. 21.

45 WOLFRAM 1990. 158. és 427. 1. j.

46 Az Alarich ellen felvonultatott seregekről Claudianus írja le, hogy minap Rae-

tiát védték meg a vandálok fosztogatásaitól: ,,quam Raetia nuper Vandalicis auc-
tam spoliis dcfensa probavit" Claud. de Bella Get. 414--5. Vö. SCHMIDT 1970. 4.,
14.; DIETZ 1988. 29-30. A vandálok vonulásához 1. még: B()NA 1993. 21. Alarich
itáliai betöréséről és a csatákról: Get. 147.; Claud. de VI. cons. Hon. 218-228.;
Sozom. 8,25,4= 9,4,4. Vö. DrnTZ 1988. 30.; WoLFRAM 1990. 159-160.
47 Császári székhely 402-450ig. Az első császári rendeletet 402. december 6-án

adták ki Ravenna-ból (Cod. Theod. VII 13,15, vö. DEM,\NDT 1989. 142.; HGL:
Alarich).
48 Claud. de VI. cons. Hon. 230. Szerinte a király tényleg Galliába akart menni, de

ebben megakadályozták. Iordanes (Get. 147.) Kissé zavaros leírásából is ez derül

ki, mégpedig Stilicho volt, aki váratlanul megtámadta Alarichot. WOLFRAM (1990.
160 és 428. 20. j) szerint Stilicho azért provokálta, mert most végleg le akart szá-
molni a gót királlyal, hogy ezzel elhallgattassa azokat, akik Alarich-al szemben
tanúsított engedékenysége miatt vádolták.
49 Claud. de Bello Get. 555, 604-, 623-. 635, a költő természetesen Stilicho nagy

győzelmének állít itt emléket: Ünnepi nagy híred, Pollentia, fénylik örökké! Ó, te
sugárzó név! Illő diadalmi dalokhoz!"(635-637.) Lásd még: Claud. de VI. cons.
Hon. 274. Ezzel szemben a gót Iordancs .Alarichot ünnepli győztesként. Get.
155., vö. WoLFRAM (1990. 159. ) szerint Stilicho egy előnyös szerződéssel, amit a
gót király hamarosan megszegett, próbálta a csatánál elszenvedett kudarcát kie-
gyenlíteni.
so A szerződésről: Olymp. fr. 3.; Oros. VII,38,2.; Zos. V.26.2. Az új cgye7.mény
időpontja azonban vitatott: 402, 403, 405, sőt 407 is előfordul a szakirodalom-
ban, lásd: M,\ENCllliN-HELFl,N 1978. 49.; VEII 1990. 374. 60. j.; SCIIULZ 1993. 180.
40. sz. Athaulf hamarosan Ny-Pannoniában telepedett le (Zos. V.37.1.), vö. PRK
50.
51 Alarich megjelenését Itáliában még azzal az okkal is magyarázzák (pl. BmT

1920. 302.), hogy a gótok az eredetileg kapott településterületükön gazdasági

problémákkal küszködtek, a görög kikötők kivételével máshol nem voltak jó
kereskedelmi lehetőségeik.

33
 Klss M;\GOOLNA

52 Uldinhoz: BóNA 1993. 22.

53 Zos. V.26.2. Sozom. 8,25,4= 9,4,4. Úgy tűnik a források alapján, hogy 407-re
tervezték az akciót. Lásd: DmuNDT 1989. 143.
54 Zos. V26.3-5. A forrásokban eltérő néven szereplő Radagaisus (Rodagaisus,

sőt Ragadaisus ez utóbbit lásd: Isid. Orig. Goth. 13.) eredete bizonytalan. Nagy
valószínűséggel pogány gót királynak lehet tekinteni, mégpedig H. WOJ.FR,\M
szerint alapos okkal greutung-gótnak. Vö. WOU'Rt\M 1990. 175.; Múcsv 1975.
189.; DEMANDT 1989. 142.; Súsz 1994. 127.; fü)NA 1993. 16.; PLRE II. 934.;
Sarushoz: PLRE II. 978-, vö. VEH 1990. 377. 71. j.
55 Lásd ehhez újabban: Kiss M.: 135. j.
56 Honorius római tartózkodásának időpontjához: 407. márc. 22-én innen cím-

zett két rendeletet Stilichonak. Vt-m 1990. 375. 64. j.

57 Zos. V27.2-3. Alarich halálhíréről csak ő ír. Vö. VE11. 1990. 375. 64. j. Az

usurpatióról: Get. 165., vö. Kiss M.: Constantinus (III.).

58 Get. 115. A pletyka cáfolatáról: Krss M.: 135. j.

59 Zos. V.28.1-.

!,o Zos. VI.2 3.

61 Zos. V29.8. Az illyricumi akciót nyilvánvalóan a galliai események hátráltatták.

Vö. Vm1 1990. 376. 66.j. A két birodalomfél uralkodói közötti egyetértésen Stili-
cho egy későbbi kijelentése szerint elsősorban a felesége, Serena fáradozott, ami
tekintve, hogy Serena Honoriusnak és Arcadiusnak egyaránt unokatestvére volt,
elképzelhető. De az még valószínűbb, hogy Stilicho a felesége révén akarta
kivágni magát a kellemetlen helyzetből. Lásd még alább. 408-ban a keletrómai
consult elismerték nyugaton, de a két udvar közti kiegyezés elég lassú léptekkel
haladt előre, igazából 4 hónappal Stilicho halála után realizálódott. A gótokkal
Alarich halálhírére felbontották a szerződést, amit az mutat, hogy Aetiusnak és a
többi túsznak haza kellett jönnie tőlük. WOJ.Fll.Al\I 1990. 161. és 428. 35. j.
62 Zos. V.29.5.

!,, Zos. V.29.7.

64 Zos. V.29.8. A császári dinasztiák nőtalakjai között Serena nem számított

különlegességnek, ha aktívan részt vett a politikai eseményekben, sőt abban sem,

ha a birodalom irányítói hallgattak rá, hiszen ő, mint 1. Theodosius unokahúga, a
katonai hatalommal .rendelkező Stilicho felesége az uralkodóház tekintélyes
nőtagja volt. Elődei és utódai között több ilyen asszonnyal találkozhatunk. Vö.
DEMANDT 1989. 218., 297. Mégis inkább úgy tűnik, hogy Stilicho magát akarta
menteni azzal, hogy mindent rákent a birodalmi ügyek iránt egyébként érdek-
lődő feleségére. Egy római font kb. 327 grammnak felelt meg.
65 Zos. V.32.1. PLRE II. 801. Olympius; Arcadius haláláról: Zos. V.31.1., 3.

66 Sozom. IX.5.1-5., vö. PLRE II. 1180.; BóNA 1993. 23.; 196.; Krss M.:

Névmagyarázat: II. Theodosius.

34
 ALARICII

67 Zos. V.32.1. Zosimos igaztalan vádaknak tartja mindezt. Arról a feltételezésről

hogy Alarichkal titokban egyezkedett. Oros. VII. 38., vö. AsrnBACII 1827. 53. és
83. j. Lásd még erről: Get. 115. és Kiss M.: 135.j.
68 Zos. V.31.5. Vö. WOLFRAM 1990. 161. Elképzelhető, hogy erre a galliai tervre

utal a Get. 153-nál Iordanes kissé zavaros leírása. Lásd: Vrn1 1990. 399. 2. j.
69 Zos. V.32.1-7., vö. DEMANDT 1989. 144.

70 Zos. V.33., 34, 37.6. A krónikák szerint aug. 22-én ölték meg. Chron. Min. I.

300. 408-hoz., vö. DEMANDT 1989. 144. Heraclianushoz, aki ezután Africa
comese lett, lásd alább: PLRE II. 539., vö. Vrm 1990. 470. Heraclianus (comes
Africae).
71 Zos. V. 35., 36.3., 37.6. Varanes-hcz és Turpilionhoz: Vm1 1990. 381. 88.j.

Egyes vélemények szerint a 30000 fegyveres között voltak Radagaisus életben

hagyott és a római segédcsapatok közé besorozott emberei is. WoLFRAM 1990.
176.
72 A gótok, amíg a helyzetük bizonytalan volt, rablógazdálkodással általában fel-

élték azt a területet, amit éppen tartózkodási helyül kijelöltek számukra, ezért
Alarich állandó gondjai között szerepelt, miként teremti elő népének a minden-
napi kenyeret. Vö. WOLl'R,\M 1990. 163.
73 WOLFRAM 1990. 162-163. ALFÖLDI A. (1926/2 86.) Zosimos (V36-) szövegére

alapozva, Alarich békefcltételeiből, ami a történeúró szerint lecsökkentett igényű

volt, arra következtet, hogy itt Pannonia-nak lakóterületként történő követelése
nem komoly, később már nem is hozza szóba a gót király. Alföldi ezt a tényt Pan-
nonia bizonytalan helyzetével magyarázza, amely nem elégítette ki a gótok élel-
miszerszükségletét és nem biztosított számukra biztos lakóhelyet a hunok közel-
sége miatt. Lásd még: ui. 68-70. 408 után nem valószínű, hogy Alarich Panno-
niába vissza akart térni, hiszen Uldin hadai már az Al-Dunánál harcoltak, az
ottani római erődöket égették fel, Castra Martis elfoglalását tűzték ki célul. Vö.
MAENCill-:N-HELFl•:N 1978. 50. és BöNA 1993. 196.
74 Zos. V.48.2.; Soz. IX. 4.3., vö. Iason: PLRE II. 585.; Aetiushoz újabban: Kiss

M.: Névmutató; Gaudentiushoz: PLRE II. 493. és Ioviushoz: PLRE II. 623., vö.
VEH 1990. 381. 87.j. és 387. 112. j.; VARADY 1969. 250.
75 Zos. V. 6.3. Vö. ASCIIBJ\CH 1827. 53.

76 Zos. V.36.2., Sarus és Athaulf közti régikeletű ellenséges viszonyról Zos.

VI.13.2., vö. VARADY 1969. 213-; VEH 1990. 397. 23.j. Valószínűleg Sarus 401,
vagy 402-ben, Alarich italiai hadjárata idején állt át a rómaiakhoz. ScmvlIDT 1933.
266. és WOI.FRJ\M 1990. 160.
77 WOLFRAM 1990. 162.

78 Get. 155.; Zos. V.38.1. Serenat a senatus bűnösnek találta és halálra ítélte., lásd

még ehhez: DEMANDT 1989. 144. 32. j.; Vmr 1990. 383. 95. j.; Galla Placidia-hoz
újabban: Krss M.: Placidia.

35
 Kiss MAGDOLNA

79 WOLFRAM (1990. 164.) Alarich és a senatus 409-es év végi egyezkedésénél

jegyzi meg, hogy Alarich Stilicho „gelehriger Schüler"-ének mutatkozott.
80 Zos. VAl.4.

81 DEMANDT 1989. 145; WOLF RAM 1990. 163.

82 Zos. V43. l., 44., 45.6.

83 Attalus, mint a senatusi küldöttség követe: Zos. V.44.1., az ő és Generidus

kinevezéséről: Zos. V46.1-5., Ioviusról: Zos. 48. l.

84 Generidus működési körzetéről: Vö. VARADY 1969. 251-2.; Vm1 1990. 387.

110. j.; WoLFRAM 1990. 164. Újabban Generidushoz és a vele kapcsolatba hoz-
ható katonai építkezésekről Pannonia területén, melyek elsősorban átépítések-
ből, állagmegőrző munkálatokból álltak: SOPRONI 1985. 103-105.
85 Zos. V.48.3. Meglepő, hogy Alarich éppen azon vidéknek egy részének kívánja,

ahová Generidus lett újonnan kinevezve. Ezzel kapcsolatban több magyarázat

lehet: l. a kérés nem időszerű, talán Alarich nem eléggé tájékozott a hivatali vál-
tozásokban. 2. Generidus helyére kíván lépni, 3. vagy, ha elfogadjuk azt az elkép-
zelést, hogy Generidus csak a comes Illyrici hivatalt viselte, akkor Alarich a felet-
tese kíván lenni. WOLFRAM 1990.164.; Vrni 1990. 387. 110. j.
86 Zos. V.50.3., vö. SCirnLz (1993. 80-81.), aki. szerint az Alarich által követelt

pénzösszeg azt mutatja, hogy Alarich az egyenjogú szövetségesként kezelt kato-

nái számára csaknem olyan összegű zsoldot várt el, mint amennyit egy-egy, a
comitatenses-hez tartozó római katona kapott.
87 Zos. V.48.3. Iovius, ahogy ezt a későbbi események mutatják, többször a szí-

nét váltogatta. Először a gótok és a rómaiak közti megegyezésen fáradozott,

majd harcolni kívánt a barbárok ellen és éppen ő akadályozta a békekötést, azzal,
hogy hol Alarich, hol Honorius pártjára állt. Vö. Vmr 1990. 387. 112. j., 394. 15.
j., 395. 17., 18. j.
88 A praefectus praetoriok korábban a testőrség parancsnokaiként elsősorban kato-

nai, majd lassanként civil feladatokat is elláttak. I. Constantinus birodalom-szer-

vezése után a polgári közigazgatás vezetői lettek, bár rangban a magister militumok
felett álltak, és a sorozás, illetve az annona révén a katonai ügyekre továbbra is
befolyást tudtak gyakorolni. A feladatukhoz elsősorban a közigazgatás, közleke-
dés, gazdaság és pénzügyek tartoztak. Tulajdonképpen az uralkodó után a máso-
dik legnagyobb hatalommal rendelkeztek, sőt jogukban állt a császár helyett,
mint annak helyettesei (vice satra iudicans) dönteni. ÜEMA1'DT 1989. 55., 77.,
245-6.
89 Zos. V.48.2-3, 49.2., vö. Soz IX. 7.

90 Az eskühöz: Zos. V.51.1., vö. AscrIBACH 1827. 56.; Wrn.FRAM 1990. 164.

91 Zos. VI.6.2.; Philost. 12. 3.

92 Zos. VI.7.1. PLRE II. 180-, Attalus.

93 Vö. WüLFRAM 1990. 165.

36
 ALARICII

94 Zos. VI.7.2. Valens gótellenességéről lásd még: V.4.52.; PLRE II. 1137. Valens
a magúterequitum tisztséget kapta meg. Vö. VEH 1990. 387. 107. j.
95 Soz. IX. 8. 2., vö. ASCIIBACII 1827. 57. és 194. 93. j. Nyilván Athaulfnak is

osztoznia kellett egy nem éppen gótbarát hivataltárssal, aki a gyalogos testőrsé­
get irányította (comes domesticorum peditum), vö. WOLFRAM 1990. 164.
96 Zos. V.29.9., vö. Vmr 1990. 377. 69.j.

97 WOLFR,\M 1990. 164-165.

98 Zos. VI.6.1 és 9.1. Constanst, Attalus hadvezérét megölték Africa-ban. Con-

stanshoz lásd még: PLRE II. 310.

9'' Zos. VI.9.2-3.

100 Zos. Vl.7.6.

101 Zos. VI.8.1-. Vitatott, hogy a flottát még Stilicho idejében ígérték meg. Más

vélemény szerint: Honorius Stilicho halála után kérte a segítségüket a galliai trón-
követelő, Constantinus elleni harcra. Vö. Vu1 1990. 395. 16. j.
102 Zos. VI.9.3.

w3 Zos. VI.10.1-.
iu-1 Zos. VI.11.1-2.

w_; Zos. VI.12.1-2., vö. VEII 1990. 396. 21. j.

106 Zos. VI.13.1-2.

10'7 Vö. Vrnr 1990. 397. 23. j.

108 WOJ,FR.:\M 1990. 165.

109 A források Athaulfot meglehetősen izgága természetűnek ábrázolják. A halá-

lát is egy civakodás okozta, minthogy nagy valószínűséggel magánbosszú áldo-

zata lett. Vö. Get. 163.
110 Zos. Vl.13.2.; vö. VEir 1990. 398. 23. j.; Aso-mArn 1827. 58.

111 Róma kifosztásáról: Get. 156-158., vö. K:rss M.: 17 5. j.

111 A gót király temetéséhez: Get. 256-258., vö. Kiss M.: 177. j.

37
 GETICA

A Getica rövid tartalma

Kiss Magdolna

A kövéren szedett számok a szöveg szakaszainak számát jelentik. A zárójelben

szereplő számok az ókorkutatás mai állása szerint bizonyított évszámok.

1. 1-IV. 24. A lordanes korában ismert világ földrajzi leírása.

1-6. Oceanus (a világtenger)
6. Keleti szigetek
7., 8. Nyugati szigetek: kisebbek
10-15. Britannia
9., 16-24. Skandinávia

IV. 25-XIV. 81. A gótok vándorlása, ,,őstörténete" lordanes szerint. Valójá-

ban inkább szkíta, thrák, dák törzsekre vonatkozó, helyenként megkérdő­
jelezhető hitelességű adatok a Kr.e. kb. 2. é. e. közepétől-Kr.u. 1. sz.
végéig. (Lásd az e szakaszokhoz írt jegyzeteket !)
25. A gótok „áthajóznak" Gothiscandzába. Berig királysága. (Kr.u. 1. sz.
vége) Iordanes Kr.e. 1492-re keltezi!
26. A gótok az ulmerugusoknál.
27-37. A gótok a Maeotis-tónál (Azovi-tenger). Bevándorlás Szkítiába. Fili-
mer királysága. (Kr.u. 2/3. sz.-tól)
30-37. Szkítia leírása.
38-42. A gótok három szálláshelye Szkítiában.
43. A nyilazás szeretete, gót hősök.
44-48. Tanausis király legyőzi Vesosis (III. Szcszósztrisz? kb. Kr.e.
1877-1829) egyiptomi uralkodót, kapcsolata Sornus (II. Kyáxárés
Kr.c. 625-585) méd királlyal.
45., 46. A Don és a Dnyeper leírása.
49-57. Az amazónok ázsiai uralma.
52-55. A Kaukázus leírása.

39
 Kiss lvL\c;noLNA

58-60. Telefus (Telephus) és Euryphylus, Müszia mondai uralkodói.

61-62. Thomyris (Tomürisz) masszageta királynő legyőzi Cyrus (II. Kürosz)
perzsa királyt. (Kr.c. 529)
63-64. Antyrus (Idanthürszosz) szkíta király Darius (Dareiosz, Kr.e. 516,
511 ), majd Xerses (Xerxész 486-465) perzsa királyokat legyőzi.
65-66. Gudila (Cothclas) geta király lányát feleségül veszi II. Philipposz ma-
kedón uralkodó; ugyanő Odyssitana városát megostromolja. (Kr.e.
341)
66. Sithalcus (Szitalkész) legyőzi Perdiccas (II. Perdikkasz) makedón
uralkodót. (Kr.e. 431)
67. Buruista (Boirebisztasz) dák király. (Kr.e. 60 k.-44) (vö. 39.)
68. Iulius Caesar, Augustus, Tiberius római császárok uralma alatt a gó-
tok (gutonok) függetlenek.
69-72. Dicineus dák tanácsadó és főpap tarútásai.
73. Comosicus, Coryllus (Scorillo) dák királyok. (29 k.-69)
74-75. A Duna leírása. Dacia rövid története a szerző koráig.
76-78. Domitianus hadjáratai a dákok ellen. (85/86-88)
79-81. Az Amalok genealógiája.

XIV. 82-XXIV. 130. A gótok a Fekete-tengernél.

83-88. Maximinus Thrax császár rövid életrajza. (235-238)
89-93. Philippus Arabs római császár leállítja a gótoknak eddig fizetett évjá-
radékot. (248)
93. Marcianopolis leírása.
94-100. Ostrogotha győzelme a gepidák fölött. (271 /291 k.) A gepidák ere-
dete.
101-103. Cniva gót király harca Dcciusszal. (250-251)
104-106. A gótok Gallus, Volusianus és Emilianus (Aemilianus) császárok ide-
jében.
107-109. Gallienus uralma idején a gótok Kis-Ázsia, Thracia városait pusztítják.
(267, 268, 269, 270)
110. A gótok Diocletianus és uralkodótársai idején. (285-305)
111-112. Ariaricus és Aoricus gót királyok szerződése Nagy Constantinus ró-
mai császárral. (332)
113-115. A gót Geberich legyőzi a vandál Visimar királyt a Tisza-Maros közé-
nél. (335)
116-120. Hermanaricus, a gótok királya a birodalmának aláveti a herulokat,
venethusokat, és az aestusokat. (4. sz.)
121-128. A hunok eredete és feltűnése Európában. (370 k.)
129-130. Hermanaricus harca a hunokkal, és halála. (375 k.)

40
 A GETIC-\ RÖVID Ti\RTAL:\L\

130. "
Az osztrogótok és a vizigótok szétválása. (290/291) (vö. 42. 82.
246.)

XXV. 131-XLVII. 245. A vizigótok vezetői és tettei.

131-136. Fritigernus a népével Thraciában és Moesiában telepedik le Valens
császár engedélyével. (376 k.)
137., 138. A hadrianopolisi csata, Valens halála. (378. aug. 9.)
139-141. Gratianus császár Theodosiust nevezi ki Valens helyére, (379) és
békét köt Alatheus-Safrac népével. (380)
142-144. Aithanaricus (Athanaricus) gót király béketárgyalást folytat I. Theodo-
siusszal, de váratlanul meghal Constantinopolisban. (381)
145. Theodosius békét köt a nyugati gótokkal és letelepíti őket a biroda-
lomban. (382) A gótok harcolnak L Theodosius oldalán Eugenius
trónkövetelő ellen. (394)
146-158. Halaricusnak (L Alarich) a gótok királyának tettei Arcadius és Hono-
rius uralma idején. (395-410)
148-151. Ravenna leírása.
154-156. L Alarich harca Stilichoval Pollentiánál. (402) A gótok elfoglalják Ró-
mát és három napig fosztogatják. (410. aug. 24.)
157-158. L Alarich halála és temetése. (410)
159-163. Atauulfus (Athaulf) gót király feleségül veszi az elrabolt császárlányt,
Galla Placidiát Galliában, (414) majd harcol Hispania területeiért és
meghal Barcelonában. (415)
163. Euervulfus, Segericus királyok rövid uralma. (415)
164-175. Valia uralma, visszaszolgáltatja Galla Placidiát a rómaiaknak, (416) és
megegyezik velük a gótok Galliában történő letelepedéséről. (418)
166-173. Az afrikai vandál királyságról és uralkodóiról. (429-534)
174. Az Amal Beremud fiával, Vetericusszal a nyugati gótokhoz költözik
Galliába. (427)
176., 177. Theodoridus (I. Theoderich) uralma. (418-455)
'.178-179. Attila, hun király székhelye.
!180-183. Attila származása, külseje és jelleme.
i:184-191. A Vizigótok levélváltása III. Valentinianus császárral és szerződésük
\ a hunok ellen.
~'!2-217. A mauriacurni (catalaunurni) csata, 1. Theoderich halála. (451)
218-228. Thorismud tettei és halála. ( 451-453)
(219-224. Attila hadjárata Itáliában. (452)
229-234. II. Theoderidus király. (451-453)
235-244. Eurichus gót király. A Nyugatrómai Birodalom uralkodóinak rövid
bemutatása III. Valentinianustól-Odoacerig. (425-476) (vö. 284.)

41
 Kiss MAGDOLNA

245. II. Alaricus a vizigótok utolsó királya. (484-507) (vö. 297.)

XLVIII. 246-LX. 314. Az osztrogótok története

246-249. A hunoknak behódolt Vinitharius keleti gót király legyőzi az antok
népét. (376)
250. Hunimundus (405 k.)
250. Thorismodus (Thorismud) (407 k.)
251. Negyven éves interregnum. (407-447)
252-276. Valamir (447-468)
(254-258. Attila halála és temetése. (453)
259-263. /\ hun birodalom felbomlása, csata a Nedao folyónál. (454)
~ 264-267. Marcianus császár szerződést köt a gepidákkal és a gótokkal. (455)
lordanes családjának eredete.
268-269. A keleti gótok a császár engedélyével letelepednek Pannoniában.
Theodoricus (Nagy Theoderich) születése. (455)
-;.t270-271. Leo császár és a keleti gótok békeszerződése, Nagy Theoderich
túszként Constantinopolisba megy. (462)
272-276. A gótok harcai a szomszédokkal: a sadagisokkal és az őket segítő
hunokkal. Thiudimer rajtaüt a Pelsonál (Balaton) a gótok területén
fosztogató szvéveken. (467 k.) A szvévek és a scirek bosszúhadjárata,
Valamir halála. (468/ 69)
277-279. A Bolia-folyó menti csata. (469)
280-281. Thiudimer betör a szvévek területére. (471/472 tele) Theodcrich ha-
zatérhet Constantinopolisból, ahol túsz volt. (472)
282. Theoderich legyőzi a szarmata Babai királyt. (472)
283-284. Vidcmer fiával és a gótok egy részével Italiába vonul. (473 k.) Apja
halála után az ifjú Vidimer Glycerius császár bíztatására Galliába
költözik. (473/474)
Y285-288. Thiudimer és gátjainak vándorlása a Balkánon. (473) Nagy Theoderich
királlyá emelése Macedoniában. (4 74)
289-291. Nagy Theoderich Zeno császárnál, (474-488) kitüntetéseket kap,
consul lesz. (484)
292-304. Nagy Theoderich elfoglalja Italiát, legyőzi és megöli Odoacert.
(488-493) Theoderich uralma. (493-526)
Y 295. Anastasius császár elismeri Theoderich uralmát. (497)
305-306. Athalaricus, Amalasuentha uralma. (526-535)
,.~307-314. Iustinianus császár visszafoglaló harcai Italiában. (535-től) Vitigis a
gótok királya megadja magát Belesariusnak. (540)

LX. 315-316. Epilógus

42
 GETICA
A gótok eredete és tettei
Iordanes

1. Arra unszolsz, Castalius testvér, engem, aki kis hajóval akartam hajózni,
nyugodt kikötő partjánál kikötni, és az elődök tavaiból az apró halakat
kifogni - miként ezt egy bizonyos szerző mondja 1 - , hogy nyílt tengeren
bontsak vitorlát, s azt tanácsolod, hogy abbahagyván kis művemet - ami
még csak most készül, s amely a krónikák rövidítése -, foglaljam össze saját
szavaimmal a Senator tizenkét kötetét a gótok eredetéről és tetteiről (de
origine actusque Getarum), a régmúlttól egészen mostanáig generációkon s
királyokon keresztül, ebben az egyetlen kis könyvben.
2. Elég terhes feladat nehezedik rám egy olyan valakitől, aki mintha nem akarná
elismerni e munka súlyát. Azt sem látod, hogy mily csekély a levegőm, hogy
egy oly nagyszerű harsonát megfújjak, amellyel mindezeket továbbadom.
Azonfelül nehézséget jelent, hogy az említett könyv nem áll a rendelkezé-
sünkre, amennyiben a nézetéhez kívánunk alkalmazkodni, de, hogy ne vezes-
selek félre, szerzőjének jótéteménye folytán kaptam meg ezelőtt a művet há-
rom napra, hogy újra átolvashassam. Noha nem emlékszem szavaira, mégis
azt hiszem: felfogását és a tényeket csorbítatlanul megőriztem.
3. Ezekhez nem kevés görög és latin történeti műből is hozzáillő részeket fűz­
tem, az elejét és a végét, valamint a szöveg középső részéből több részletet
a saját szavaimmal fűszereztem. Ezért hát fogadd szégyenkezés nélkül, szíve-
sen, amit kértél, és még szívesebben olvasd; ha pedig valami hiányzik, amire te
is emlékszel, mint e nép szomszédságában élő, tedd hozzá, értem imádkozva,
drága testvérem! 1\z Úr legyen veled! Ámen.

I
4. Orosius szerint elődeink úgy gondolták, hogy a földkerekség, melyet az
Oceanus vesz körül három részből áll, ezeket Asiának, Eoropának és Africá-
nak nevezték. 2 A világ e három területén megszámlálhatatlanul sok író élt,
akik nemcsak a városok és települések fekvését írták le, hanem, ami egyér-
telműbb, a nagyságukat lépésben és mérföldben megadták. A tenger hullá-
mával körbevett szigeteket is, miként a nagyobbakat, úgy a kisebbeket, ami-

43
 lORDi\NES

ket Cycladesnek és Sporadesnek neveznek,3 a tenger mérhetetlenül nagy

ölében bemérték.
5. Az Oceanus megközelíthetetlen végső határait azonban nemcsak leírni nem
sikerült, hanem még áthajózni sem tudták; mivel káka borítja és a szelek fu-
vallata sem éri, úgy vélték, áthatolhatatlan, és senki sem ismerte igazi valóját,
csak a teremtője.
6. E tengernek - mely mint mondottuk, koszorú alakban körülveszi az egész
földet - a többi partja teljesen ismert a kíváncsi és azon emberek előtt, akik
arról írni akartak. Mert a földkerekség lakott, és néhány sziget ugyanebben a
tengerben szintén lakható, mint például a keleti égtájon, és az Indiai-óceán-
ban levő Hyppodes és Iamnesia. Solis perusta, habár lakatlan sziget, jóllehet
hosszan és szélesen kiterjed, és Taprobane is, amit (a vidéki városok és birto-
kok nélkül) tíz megerősített város díszít. Nemkülönben a szép Silefantina, sőt
Theros is, ámbár nem jegyezte le egy író sem, mégis sűrűn lakottak.~
7. Az Oceanus nyugati részében sok sziget van, melyek ismertek az állandó
járás-kelés miatt. A Gaditanus-szorostóP nem messze van egy Beata és egy
másik, Fortunata nevű sziget. 6 J\mbár jó néhányan Gallicia és Lysitania
iker hegynyúlványait is szigeteknek vélik, melyek közül az egyiken egy
Hercules-templom, a másikon a Scipiók emlékműve látható még mindig,
mégis, mivel Galícia határához kapcsolódnak, inkább tartoznak Európa
nagy szárazföldjéhez, mint az Oceanus szigeteihez.
8. Beljebb a tengerárban további szigetek vannak: amiknek Baleares a neve, to-
vábbá a Mevania és nemkülönben az Orcades szám szerint 33 szigete, jóllehet
nem mind lakott.
9. A legnyugatibb részen van még egy sziget, mclyetThylének neveznek, s mely-
ről a Mantuai többek közt ezt írta: ,, ... ,kire hallgat a távoli Thúle, ... ".' Van en-
nek az önmagában mérhetetlenül nagy tengernek az arctosi8, azaz az északi
részében egy Scandzának nevezett kiterjedt sziget.') Erről, ha Isten is úgy
akarja, a továbbiakban beszélni fogok; minthogy a nép, melynek eredetét
kívánod tudni, e sziget öléből zúdult, mint valami méhraj Európa földjére.
Hogyan, vagy miként, ha az Úr is úgy akarja, ezt majd a későbbiekben, fog-
juk kifejteni.

II
10. Most pedig - ahogy tudok, röviden szólok - Brittania szigetéről, amely az
Oceanus öblében, Spaniák, Galliák 10 és Germania között fekszik. Erről aszi-
getről sokféle vélemény alakult ki annak ellenére, hogy nagysága miatt senki
se tudta körülhajózni, miképp Libius írja. 11 A római seregek számára sokáig
hozzáférhetetlen szigetet Iulius Caesar nyitotta meg dicsvágyból vívott csa-
tákkal.12 Ezután az árukkal és egyéb okok miatt ide látogató számos ha-

44
 GETICA

landó előtt megnyílt sziget az ezt követő serény korszaknak pontosabb is-
meretet nyújtott fekvéséről, melyet a görög és latin szerzők alapján adunk
közre.
11. Alakját többen háromszöghöz hasonlítják. Az északi és nyugati égtáj között
terül el, s egyik nagy szögével a Renus-torkolatra néz, majd ferdén nyúlik el
hátrafelé további szöget képezve; a két hosszabb oldalával szemben pedig
Gallia és Germania fekszik. 2310 stadiumnyi ott, ahol a legszélesebb, hosszú-
sága pedig, ahogy mondják, nem haladja meg a 7132 stadiumot. 13
12. Bozótos és erdős síkság borítja, néhány hegy tagolja, és olyan lassú folyású
tenger veszi körül, melyen sem evezőkkel, sem széllel dagasztott vitorlával
nem könnyű haladni; mivel az egymástól távolabbra eső szárazföldek nem
idézik elő a szél mozgását: mindenesetre sehol sem tágasabb a tenger, mint
ott. 14 Strabo, a híres görög író arról is beszámol, hogy az Oceanus gyakori
áradása annyira nedvessé teszi a sziget földjét, amitől ez annyi párát lehel ki,
hogy eltakarja a napot, így az szinte egész nap alig látszik, és még a derült
nappalt is rútabbnak mutatja a valóságosnál. 15
13. Az annalista Cornelius szerint a legszélső területén az éjszaka is fényesebb
és igen rövid. A sziget sokféle fémben gazdag, és növényekkel van tele,
amik inkább a nyájakat, mint az embereket táplálják. Sok és igen nagy folyó
folyik át rajta, amelyek drágaköveket és gyöngyöket görgetnek.'" A silores
népének napbarnított arca van, a legtöbbjük göndör és fekete hajjal szüle-
tik, a Calydoniát lakók vöröses hajúak és nagy, de mozgékony testűek, a
gallokhoz, vagy a hispaniaiakhoz hasonlítanak, aszerint, hogy melyikükkel
laknak átellenben.
14. Ebből jó néhányan arra következtettek, hogy ez a lakosság innen származik. 17
A összes nép és uralkodóik egyformán műveletlenek. 18 A legjobb évkönyvíró,
Dio feljegyezte, hogy mindannyian a calydonii vagy a meatae nevet vették
fel. 19 redett vesszőkunyhóban élnek egy fedél alatt állataikkal, és gyakran az
erdő szolgál nekik lakhelyül.2°
15. Díszítésként, vagy nem tudom mi egyéb okból, testüket vassal tetoválják. 21
Kapzsiságból és vagyonszerzés végett gyakrabban viselnek háborút egymás
között. Nemcsak lovon és gyalogszerrel, hanem kétkerekű és kaszás szeke-
rekkel is, amiket közismerten essedának hívnak. 22 Ennyit éppen elég Britta-
nia szigetéről mondani.

III
16. Scandzia szigetének leírásához térünk most vissza, amit az előbb félbehagy-
tunk. Erről Claudius Ptolomeus az egész földkerekség jeles leírója ezt mondja
műve második könyvében: ,,az Oceanus északi tengerében egy nagy sziget
fekszik, melyet Scandzának hívnak, és citromlevélhez hasonlóan, befelé gör-

45
 lORDANES

bülő oldalakkal hosszan elnyúlva záródik". 23 Erről Pomponius Mela azt írta,
hogy a Codanus tenger öblében van, aminek partjait az Oceanus mossa.1-1
17. A Vistula folyóval szemben helyezkedik el, amely a szarmaták hegyeiből
eredve Scandzával átellenben három ágra szakadva az északi Oceanusba öm-
lik, elválasztva Germaniát és Scythiát. Keleti részén a földkerekség ölében egy
nagy tó tal:í.lható, melyből, mint anyaméhből születve az Oceanusba tart a Va-
gus hullámzó folyama. Nyugatról mérhetetlen tenger veszi körül, északról pe-
dig ugyanaz az átjárhatatlan, hatalmas Oceanus övezi, s innen kezdődik, mint
valami kinyújtott kar, tágas öböllel a Germán-tenger.
18. Azt mondják jóllehet kicsi, de sok sziget van ott szétszóródva, amelyekre, ha a
nagy hidegtől befagyott a tenger, farkasok keltek át, ezek- úgy hírlik- megva-
kultak. Tehát nemcsak az emberekhez barátságtalan, hanem a vadállatoknak
is kegyetlen ez a föld.
19. A Scandza-szigeten pedig, amiről beszélünk, ámbár sok és különféle nép tar-
tózkodik, mégis közülük Ptolemaeus hetet említett név szerint. 25 Ott sehol
sem találunk mézkészítő méhrajokat a nagy hideg miatt. Az északi részén
él az adogit nép, ahol, úgy mondják, nyár közepén negyven napig éjszaka is
folyton világos van, míg télen ugyanannyi nappalon és éjszakán semmi vilá-
gosságot nem tapasztalnak.
20. Így számukra nem úgy váltakozik a szomorúság és az öröm, illetve a jutalma-
zás és a büntetés, mint másoknál. S hogy miért nem? Mert ők a hosszabb na-
pokon azt látják, hogy a nap keleten tér vissza az ég peremére, míg a rövi-
debbeken nem így tűnik fel nekik, hanem másként, mivel a nap a déli csil-
lagzatokon megy végig, s nekünk úgy látszik, hogy alulról kel fel, ők úgy
mondják, hogy a föld szélét járja körül.
21. Másféle népek is vannak ott, a scrcrefennae, akik nem gabonaélelmet keresgél-
nek, hanem vadállatok húsával és madártojásokkal táplálkoznak. Itt a mocsa-
rakban a madarak annyit költenek, hogy az nemcsak fajuk szaporodását biz-
tosítja, hanem e népet is jóllakatja. 2'' Más nemzet a suehans, akik mint a
thüringek kitűnő lovakat használnak. 27 Ezek egyúttal azok, akik a sappheriai
bőröket számtalan más nép közvetítő kereskedelmével juttatják el a rómaiak
használatára, s a bőr fekete dísze révén váltak híressé. 28 Ők, noha szegényen
élnek, igen gazdagon öltözködnek.
22. Ezután következik a különféle nemzetek sokasága theustes, vagoth, bergio,
hallin, és a liothida, mindezek egy sík, és termékeny vidéken laknak, ezért
ugyanitt más nemzetségek támadásának vannak kitéve. Ezek után az ahclmil,
a finnaithae, a fervir, és a gauthigoth, az emberiség vad és a harcra nagyon is
hajlamos nemzete. Ezután a mixusok, az cuagre, és az otingis. Ők mind kivájt
sziklákban - akár az erődítményekben - laknak vadállatok módjára.
23. Tőlük is kijjebb vannak az ostrogothae, raumaricusok, aeragnaricusok, és a

46
 nagyon szelíd finnusok, akik Scandza minden lakójánál szelídebbek. 29 Nem-
különben az ezekhez hasonló vinoviloth nép; valamint a suetidusok, amely
nemzetről köztudott, hogy a többiek közül kitűnnek testükkel: ámbár a da-
nusok is, akik azoknak a törzsétől származtak, s elűzték a herulokat a saját
lakóhelyükről, és minden scandiai között a kimagasló névre vágytak magas
termetük miatt.
24. Ezek közelében vannak pedig a granniusok, az augandzusok, az eunixusok, a
taetel nemzetség, a rugusok, az arochusok, a raniusok. Nekik nem sok évvel
ezelőtt Roduulf volt a királyuk, aki, mivel saját országát nem sokra becsülte,
Theodoricushoz, a gótok királyához futott oltalomért, és ahogy kívánta, azt
meg is kapta. 30 Tehát ezek, a germánoknál nagyobb testi és lelki erővel ren-
delkező törzsek dühödt háborúkat folytattak.

IV
25. Nos, úgy tartja az emlékezet, hogy Scandza-szigetéről, mintegy a népek gyárá-
ból, vagy kétségkívül a népeknek mintegy hüvelyéből, egy Berig nevű kirá-
lyukkal vonultak ki a gótok (gothi): 31 akik, amint hajóikból kilépve először
érintették a szárazföldet, nyomban nevet adtak annak a helynek. Ugyanis
azt a mai napig is - úgy hírlik - Gothiscandzának hívják.32
26. Majd eztán az ulmerugusok településéig, akik ekkor az Oceanus partján él-
tek, nyomultak előre, tábort ütöttek, s velük csatába bocsátkozva, elűzték
őket saját lakóhelyükről. Az azokkal szomszédos vandálokat is leigázták
és győzelmeikkel magukhoz csatolták.33 Mihelyt pedig a népesség számban
megnövekedett és Berig után csaknem ötödik királyként Filimer uralkodott,
Gadarigus fia, ő arra az elhatározásra jutott, hogy a gótok hadserege a csa-
ládtagjaikkal együtt vándoroljon innen tovább.
27. :tvliközben alkalmas lakóhelyeket és szállásokat kerestek, eljutottak Scythia
földjére, amit az ő nyelvükön Oiumnak ncveztek. 3-1 Ott, azt mondják, gyö-
nyörködtek a környék nagy gazdagságában és miután a hadsereg fele átkelt
a hídon, amely a folyón ívelt át, az helyrehozhatatlanul leomlott, így se az
egyik fél nem tudott átmenni, se a másik visszajönni.~ 5 Mert az a hely, ahogy
hírlik, remegtető örvényekkel teli mocsarakkal van körülvéve, s e két dolog
összekapcsolásával a természet tette azt átjárhatatlanná. Még ma is csordák
bőgését lehet ott hallani, s emberek nyomait észrevenni, amennyire a ván-
dorok tanúságának, ámbár messziről hallották, hinni lehet.
28. A gótok azon része, amely Filimer alatt az Oium földeket átszelő folyón át-
kelt, a kívánt területet elfoglalta. Dc nem időztek ott, a spalusok népéhez ér-
keztek, és velük csatába bocsátkozván, győzelmet szereztek, és innen már,
mint győztesek Scythia legtávolabbi részére siettek, ami a Pontus-tengerrel
szomszédos. Miként erre ősi dalaikban is, melyek csaknem történeti munká-

47
 'r
·•·
loHDANl·:S

hoz hasonlóak, a közösségben visszaemlékeznek. Ablavius, a gótok népének

kiváló ábrázolója, igen hiteles történelmi munkával bizonyítja ezt.
29. E véleményre jutottak a nagyok közül is néhányan: Ioseppus, az évkönyvek
igen megbízható szerzője úgyszintén, aki mindenhol megőrizte az igazság
mértékét és kezdettől fogva a dolgok eredetét kutatta. S hogy a gótok nemze-
téről a kezdeteket miért hallgatja el, nem tudjuk. Csak i\fagógot"' említi azok
törzséből, és hozzáfűzi, hogy őket szkítáknak nevezték mind nemzetükre,
mind nyelvükre nézve. "7 E föld határait kell most ismertetni, mielőtt még
mást vennénk elbeszélésünk középpontjába.

V
30. Scythia pedig Germania földjével határos addig, ahol az Ister-folyó ered, vagy
ahol a Morsianus mocsár található. Egészen a Tyra-, Danastcr-, és Vagosola-
folyókig a nagy Danaprusig és a Taurus-hegységig terjed ki, de nem az ázsiai
Taurusig, hanem a sajátosan scythiai Taurusig, az egész Meotison keresztül,
a Meotison túl, a Bosforus szorosain át a Caucasus-hegységig és az Araxes-
folyóig. Ezután a Caspi-tenger mögött balra fordul; Asia legszélső határainál,
a Keleti-Oceanustól először csak vékony gombához hasonlóan ereszkedik alá,
majd igen széles és kerekded formát vesz fel, és a hunokig, az albanusokig,
valamint egészen a seresig nyúlik el.3 8
31. Mondom tehát, hogy ez a haza, Scythia hosszan és szélesen terül el, melynek
határai keleten a seres, akik kezdettől fogva a Caspi-tenger partján telepedtek
meg; nyugaton a germánok és a Vistula folyó, északon az Oceanus, délen
Persida, Albania, Hiberia, a Pontus és végezetül az lster legvégső medre,
melyet a torkolatától a forrásáig Danubiusnak is neveznek. 3''
32. Azon a részén, amely a Pontus partjáig ér, ismert városok fekszenek, így
Boristhenide, Olbia, Callipolida, Chersona, Theodosia, Careon, Myrmicion
és Trapezunta, ezek alapítását a szkíták legyőzhetetlen népei engedték a gö-
rögöknek, hogy kereskedhessenek velük:''' Scythia közepén van egy hely,
mely Asiát és Europát választja el egymástól, tudniillik a Riphei-hegyek,
melyekből a hatalmas Thanais ered, ami azután a Meotisba ömlik. Ez utóbbi
mocsárnak a kerülete 144 OOO lépés és sehol sem apad mélyebbre, mint
nyolc könyök. 41
33. Scythiában elsőként a gepidák népe telepedett meg nyugaton, amit nagy és
híres folyók vesznek körül. Ugyanis közülük északon a Tisia ágazik el, délről
maga a Danubius, keletről a gyors és örvényes Flutausis szeli át, mely zúgva
az Ister folyamába ömlik. 42
34. Beljebb található Dacia, melyet korona formában a meredek Alpes jól meg-
erősítettek. Közvetlenül ezek bal oldalán, észak felé, a Vistula folyó forrá-
sától elterülő végtelen térségeken a venethae népes törzse telepedett le.

48
 GETICA

Ezeknek az elnevezései jóllehet váltakoznak a különféle családok és lakóhe-

lyek szerint, elsősorban mégis sclavenusoknak és antesnek hívják őket.
35. A sclavenusok Novietunum városától és a Mursianusnak nevezett tótól egé-
szen a Danasterig, és északon a Viscláig terjedő területen éltek: városok he-
lyett azonban mocsarakban és erdőkben laktak. Az antes pedig, akik a leg-
bátrabbak közülük, a Pontusnak a Danaster és a Danaper folyók közé eső
kanyarulatában éltek, amely folyók egymástól többnapi járás távolságra van-
nak. 43
36. Az Oceanus partján pedig, ahol a Vistula folyó árja hármas torkolattal ömlik
bele, a vidivariusok laknak, akik különféle néptörzsekből sereglettek össze.
Mögöttük ugyancsak az Oceanus partjain telepedtek meg az aestusok, egy
teljesen békés emberfajta:14 Tőlük délre települt le az acatzirusok igen bátor
népe, akik a gyümölcsöt nem ismerték, pásztorkodásból és vadászatból él-
tek.
37. Ezektől távolabb, a Pontus tenger felett terül el a bulgares lakóhelye, akiket
a mi vétségeink tettek igen ismertté. 45 Itt hajtott ki két helyen, mintegy a
legbátrabb nemzetnek, a hunoknak a terebélyes törzsfája, a népek vesze-
delme. Ugyanis az egyiket altziagirusoknak, a másikat savirusoknak hívják.
Lakóhelyeik elkülönülnek egymástól: az altziagirusoké Chersona mellett van,
ahova Asia kincseire sóvárgó kereskedő szállítja áruját. Nyáron a mezőkön
vándorolnak, és ott ütnek tanyá_t, ahova a csorda élelmezése csalogatja őket,
télvíz idején visszahúzódnak a Pontus-tenger fölé. A hunugurusok pedig
azért ismeretesek, mivel hermelinprémmel kereskednek. 46 Ezektől annyi bá-
tor férfi rettegett,
38. akikről (ti. a gótoktól) azt olvastuk, hogy az első lakóhelyük Scythiában volt a
meotisi mocsarak mentén, a második Mysiában, Thraciában, Daciában, har-
madszorra ismét a Pontus fölött, Scythiában laktak. Sehol sem találunk azon-
ban róluk olyan történeteket, amelyek szerint Brittaniában, vagy egy másik
szigeten szolgaságra jutottak volna és egyetlen ló árán váltották volna meg
őket. Mégis, ha valaki azt állítja, hogy ők másként jelentek meg a mi váro-
sunkban, mint ahogy mi mondtuk, még ha le is hurrog minket, mi minden-
esetre inkább olvasmányainknak hiszünk, mint hogy vénasszonyos mesékkel
értsünk egyet.47
39. Visszatérve tárgyunkhoz, amiről beszéltünk, a Meo_tis menti scythiai első
lakóhelyükön élőknek Filimer volt a királyuk. A másodikon, mely Dacia,
Thracia és Mysia földjén helyezkedett el, Zalmoxis, akit több évkönyvíró a
filozófiában kivételesen jártas személyként említ meg. Mivel élt náluk elő­
ször is egy bizonyos művelt Zeuta, majd Dicineus, ezután harmadikként
Zalmoxis, - akiről fentebb már beszéltünk -, nem hiányoztak tehát azok
sem, akik őket a bölcsességgel megismertették.

49
 IORDJ\NES

40. Ennélfogva a gótok majdnem minden más barbár népnél képzettebbek és a

görögökkel csaknem egyformák voltak, ahogy erről Dio tudósít, aki a róluk
szóló történeteit és évkönyveit görög nyelven állította össze. Azt írja, hogy
először tarabosteseinek, majd pilleatusoknak nevezték azokat, akik előkelő
származásukkal kiemelkedtek. Közülük választották a királyokat és a papo-
kat.18 Olyan híresek voltak a gótok (gaetae), hogy Mars, akit a költők csa-
lárdsága a hadak istenének kiáltott ki, náluk született. Ezért mondja Vergi-
lius: ,, ... és a geták rétjét őrző Gradivus atyához, ... " 49
41. Ezt a Marsot a gótok mindig egy igen kegyetlen kultusszal tisztelték - áldo-
zata ugyanis a hadifoglyok halála volt-, mert véleményük szerint a hábo-
rúk irányítóját a legmegfelelőbben emberi vérrel lehet kiengesztelni. Neki
ajánlották fel zsákmányul az elsőszülöttet, neki függesztették fel fatörzsekre
a zsákmányolt páncélokat, sőt náluk mindezek mellett ez a vallás még egy
vonással gazdagodott, úgy tűnt, mintha az istennek bemutatott áldozattal az
Ős atyának áldoznának. 50
42. A Pontus felett levő harmadik lakóhelyükön már emberségesebbek és
- ahogy fent említettük -, képzettebbek voltak, s a két nép családokra
bomlott. A vizigótok a Balthák, az osztrogótok az Amalok híres nemzetségét
szolgálták. 51
43. Elsősorban arra törekedtek, hogy a különböző szomszédos népeket íjaikkal
győzzék le, amint azt Lucanus is tanúsítja, aki inkább történetíró volt, mint
költő: 52 „Feszítsétek meg az armeniai íjakat geta idegekkel." Már évekkel
ezelőtt énekekkel és lantjátékkal emlékeztek meg Őseik tetteiről: Eterpa-
maráról, Hanaláról, Fridigernről, Vidigoiáról és másokról, akiknek a neve
ezeknél a törzseknél nagy tiszteletben áll. Ilyen hősökkel alig kérkedhet a
csodálatra méltó antikvitás.
44. Akkoriban, úgy hírlik, Vesosis egy, a számára inkább szerencsétlen kimenetelű
háborút viselt a szkíták ellen, azok ellen tudniillik, akiket az amazónok férjé-
nek tartott a régi vélemény. Ezekről és a harcos asszonyokról Orosius nyilat-
kozott első könyvében. 53 Biztos, hogy Vesosis akkor a gótok ellen harcolt,
minthogy egyértelműen tudjuk, hogy az amazónok férjével küzdött, akik a
Borysthenes folyótól, amit lakói Danapernek neveztek, egészen a Thanais
folyóig terjedő vidéken, a Meotis mocsarának szögleténél éltek.
45. Thanaison pedig azt a folyót értem, mely a Riphei-hegyekből ered és olyan
meredeken zúdul le, hogy amikor a szomszédos folyók, akár a Meotis és a
Bosforus is befagynak, a szakadékos hegyekből csak ez az egy folyam rohan
elő, és nem áll be a scythiai fagytól sohasem. 54 Ez Asia és Europa ismert
határa. 55 Egy másik az, ami a Chrinnusok hegyéből tör elő és a Caspi-ten-
gerbe ömlik.
46. A Danaper pedig egy nagy mocsárból ered, miként a gyermek kibújik anyja

50
 Gi.TICA

testéből. 56Egészen a közepéig édes és iható, s nagyon jó ízű halakat terem,

amik híjával vannak minden szálkának, csupán porcogó tartja össze tes-
tüket. 57 Azonban ott, ahol a Pontusszal szomszédos, egy kicsi forrást fo-
gad magába, amelynek Exampheo a neve, s ami olyan keserű vizű, hogy
negyven napi hajóútnyi távolság után is, ennek csekély vizétől megváltozva
és elszíneződve, korábbi önmagától teljesen különbözve ömlik a tengerbe
Callipidae és Hypannis görög városoknál. Torkolatával szemben egy Achillis
nevű sziget van. 58 Köztük erdőkkel és veszélyes mocsarakkal megszakított
sivár föld terül el.

VI
47. Itt tehát Vesosis, az aegyptusiak királya, háborúba bocsátkozott az e helyen
időző gótokkal, akiknek akkor Thanausis volt a királyuk. Ebben a csatában
a Phasis folyónál - az innen származó Fasis madarakban (fácánok) bővel­
kednek az egész világon az uralkodók lakomái - Thanausis, a gótok királya
összecsapott az aegyptusiak Vesosisával. S őt súlyosan legyőzve Aegyptusban
is szakadatlanul üldözte, és ha a Nílus vizének áthatolhatatlan árja, vagy azok
az erősségek, amiket azelőtt az aethiopusiak betörései ellen építtetett magá-
nak Vesosis, nem akadályozták volna meg, akkor őt a saját hazájában ölte
volna meg. De minthogy az ott tartózkodott, nem tudta elpusztítani, vissza-
tért tehát, és csaknem egész Asiát uralma alá vetette/) s arra kötelezte, hogy
kedves barátjának, Sornusnak, a médek királyának adót fizessen. 60 Hadse-
regéből akkor néhányan a győztesek közül megtekintették az alávetett, min-
denben bővelkedő provinciákat, s elhagyván az övéik csapatát, önként Asia
területein maradtak.
48. Az ő nevüktől, illetve nemzetségüktől származtatja Pompeius Trogus a
partlmsok törzsét.r,i Ebből következően a mai napig is szkíta nyelven a szöke-
vényeket parthusoknak nevezik. Származásuknak megfelelően Asia összes
népei közül egyedül ők használnak íjat, és a legvadabb harcosok. A névből
pedig, hogy parthusoknak, szökevényeknek mondtuk őket, néhányan olyan
etimológiát vezettek le, hogy azért nevezik őket parthusoknak, mert atyáik
elől (parentes) szöktek el. 62 Tehát ezt a Thanausist, a gótok királyát, miután
meghalt.népének istenei között tisztelték.

VII
49. Halála után pedig, amikor utódai a hadseregével más helyeken háborúztak, a
harcoló gótok asszonyait egy bizonyos szomszéd nép megpróbálta elrabolni.
Ezek, tanulva a férfiaktól, bátran ellenszegültek, s a rájuk támadó ellenséget,
azok nagy szégyenére elkergették. l\1iután mindezeket a dolgokat győzelemmel
véghez vitték, nagyobb vakmerőségtől elbizakodva, kölcsönösen buzdítva

51
 lORDi\NES

egymást, fegyvert fogtak és közülük a két legmerészebbet, Lampetót és Mar-

pesiát vezérül választották.
50. Az volt a feladatuk, hogy a saját hazájukat megvédjék és a másét pusztítsák.
Miután kisorsolták, Lampeto a hazai határok megóvására hátramaradt, mig
Marpesia az asszonyok csapatával felszerelkezve J\siába vezette újfajta sere-
gét.1'3 Az ellenséges népeket háborúban legyőzve, másokat pedig békével
megnyerve a Cauchasushoz ment, s ott bizonyos időt eltöltve, a helynek a
Marpesia sziklája nevet adta. Ezért írja Vergilius: ,,mint nem mozdul a kő s
a kemény marpessusi márvány". Azon a helyen, amit később Nagy Sándor,
az átjárást megteremtve Caspi-kapuknak nevezett el, amit most a Lazusok
népe őriz római erősségként. 64
51. It1; tehát egy bizonyos ideig az amazónok megtelepedtek és megerősödtek.
Ezután átkeltek az Alis-folyón, ami Gargara városa mellett folyik, Armeniát,
Syriát és Ciliciát, Galatiát, Pisidiát és egész Asiát egyenlő szerencsével győz­
ték le, Ionia és Eolia felé fordulva pedig ezeket alávetett provinciákká tet-
ték.1'5 Itt tovább uralkodva a városokat és a táborokat is saját nevükről nevez-
ték el. Ephesusban is a csodálatos szépségű, kincsekkel teli Diana templo-
mot alapították Dianának, a vadászat és a nyilazás iránti kedvtelésből, amely
mesterségnek teljesen átadták magukat. 6 <'
52. Tehát Scythia asszonyszülöttei Asia országait elfoglalták és azokat csaknem
100 éven át teljesen uralták, majd végül visszamentek szövetségeseikhez a
Marpesia szikláihoz, tudniillik a Caucasus hegyéhez, amiről már fentebb ír-
tunk.67 Mivel ennek hegyéről másodszor esik említés, úgy gondolom nem
érdektelen foglalkozni vele, s leírni fekvését, mivel ismeretes, hogy a világ
legnagyobb részét veszi körül összefüggő hegygerincével.
53. Mivel az Indiai-tengerből emelkedik ki, az az oldala, amelyik délre néz, a nap-
tól felmelegedve majdnem meggyullad, addig az északi a dermesztő szelek-
nek és a télnek van kitéve. Majd Syria felé fordul ívben, s jóllehet folyók soka-
ságát ontja ki magából, mégis a Vasianensis vidékre csak kettő olyat áraszt ki,
amelyek, igen hihetően, a ki nem apadó források bőséges hozama miatt ha-
józhatóak, az Eufratest és a Tigrist. A szírek földjeit körülvevő folyók, amik
Mesopotámiának egyrészt a nevét, másrészt a látványát adták, a Vörös-tenger
öblébe torkollanak. 68
54. Azután északra fordulva, a scythiai földeket járja be az említett hegység nagy
kanyarulatokkal, s ugyanott igen bővizű folyókat, mint az Araxest, a Cysust
és a Cambisest önti a Caspi-tengerbe, majd összefüggő hegyvonulatokkal a
Riphei-hegyekig terjed ki. Eztán gerincével a szkíta népeknek határt alkotva,
egészen a Pontusig vonul, miután dombok kapcsolódnak hozzá, a Hister-fo-
lyót is eléri. Az e folyó által elválasztott Scythiát Taurusnak is nevezik.
55. Tehát az ilyen, és ekkora, sőt csaknem a hegyek legmagasabbika teljes nagysá-

52
 GETIC\

gát elérve természetes felépítésével bevehetetlen védőfalként emelkedik a

népek előtt. Mivel helyenként töredezett, a vonulatát völgyek törték meg,
megnyílt, létrehozza a Caspi-, majd az Armeniai és a Ciliciai kapukat. Eze-
ket arról a helyről nevezték el, ahol találhatóak. Kocsival azonban alig jár-
ható, mert mindkét oldala meredeken magasodik. A különféle népek eltérő
névvel illetik. Ugyanis ezt Lanunusnak, majd az indus Propanissimusnak ne-
vezi, a parthusok először Castrának, majd Nifatesnak ismerik, a szír és az
armenus Taurusnak, a szkíta Cauchasusnak és Rifeusnak, a határnál pedig
újra Taurusnak hívja, és még más elnevezést is adott a többi nép a hegy-
ségnek.69 Minthogy a kiterjedéséről csak ízelítőt adunk, visszatérünk az
amazónokhoz, akiktől eltértünk.

VIII
56. Az az igazság azért, hogy utódaik ne fogyatkozzanak meg, a szomszédos tör-
zsekkel házasságra léptek, és évente egyszer egy napot együtt töltöttek azzal,
hogy a jövőben ugyanezen a napon visszatérnek. Ahányszor fiúgyermeket
szültek, visszaadták az apának, s ahány leánygyermeket, azt az anya hadi
tudományokra nevelte: vagy, ha néhánynak úgy tetszett, a megszületett fiú
csecsemőt mostohaanyai gyűlölettel széttépte. 70 Így náluk a fiúszülés átkos
dolog volt, ami pedig máshol örvendetes esemény.
57. Közismerten ez a kegyetlenség váltotta ki a tőlük való igen nagy f~lelmet.
Mert kérdem én, milyen reménye lehetett egy fogolynak ott, ahol még azt is
tilos volt elnézni valakinek, hogy fiú? Ezek ellen, ahogy említettük, harcolt
Herculis, és Melanist inkább csellel, mint bátorsággal győzte le. Theseus pedig
Hippolitét rabolta el, s e nászból nemzette Hypolitust. 71 Az amazónoknak
ezután is volt királynőjük, akit Pcnthesileának híYtak, s akiről a leghíresebb
tanúságok maradtak fenn a trójai háborúból. 72 Sőt, állítólag Nagy Sándor
uralmáig tartották ezek a nők a kezükben a kormányrudat. 7 :1

IX
58. De hogy ne kérdezd, miért időzik annyit a nőknél a gót férfiakról szóló be-
szédem, halljál most a férfiak kitűnő és dicséretes bátorságáról. Dio, a törté-
netíró és a nagyon alapos ókorkutató, aki művének a Getica címet adta, ahol
azonban a geták gótokat jelentenek, amint fentebb már bebizonyítottuk; erről
Orosius Paulus is szól. 74 Ez a Dio megemlíti, hogy volt náluk hosszú idő
múlva egy Telefus nevű király. De hogy senkinek ne legyen közbevetése,
hogy ez a név a gót nyelv számára teljesen idegen, már biztos mindenkinek
feltűnt, hogy a népek főleg idegen neveket vesznek át, és kezdenek hasz-
nálni, mint ahogy a rómaiak a macedonoktól, a görögök a rómaiaktól, a
szarmaták a germánoktól, és a gótok főként a hunoktól.

53
 IORDANES

59. Ez a Telefus, Herkules és Auge gyermeke, Priamus testvérének a férje, vékony

testalkatú, ereje révén azonban mégis félelmetes volt, s ha erényeit az apja
bátorságával vetjük össze, látszott hogy Hercules fia, és külsejével is őt idézte.
Királyságát korábban Moesia-nak nevezték a régiek. Ezen provincia keleti
részén található a Danubius-torkolat, délen Macedónia, nyugaton Histria,
északon a Danubius.
60. Ez az imént említett Telefus háborúban állt a danauszokkal. A harc során
megölte a görög Thesander herceget. Amikor azonban Aiaxot is megtámadta,
és Ulixest üldözte, a lova megbotlott egy szőlőtőkében, erre ő leesett, Achilles
pedig a lándzsájával megsebesítette a combján, olyannyira, hogy a seb sokáig
be sem tudott gyógyulni. Sebesülése ellenére Thelephus mégis kiűzte a görö-
göket országából. Halála után fia, Euryphylus követte őt az uralkodásban,
Priamus, a phrygiaiak(fryges)-királya lánytestvérének a fia. Amikor a Cassan-
dra iránt érzett szerelemből részt vett a trójai háborúban, hogy rokonainak és
mostohaapjának segítséget hozzon, alighogy megérkezett, megölték. 75

X
61. Cyrus, a perzsák királya jóval ezután, azaz csaknem 630 évvel később elhatá-
rozta, hogy a geták királynője, Thomyris ellen vészteli háborút vezet, miként
erről Pompeius Trogus tanúságot tesz. 76 Ázsiai győzelmeitől elbizakodva le
akarta verni a getákat, akiknek királynője, mint ahogy mondtam, Thomyris
volt. Az jóllehet megakadályozhatta volna, hogy Cyrus az Abraxes folyón
átkeljen, mégis hagyta átkelni, s inkább azt választotta, hogy fegyverrel
győzi le őt, mintsem hogy a környék adta előnyöket kihasználva tartsa távol.
Így is történt.
62. Mikor Cyrus megérkezett, a szerencse kezdetben a perzsáknak (parthi) kedve-
zett, olyannyira, hogy Thomyris fiát és seregének nagy részét megölték. De
mikor újra felvették a harcot, a geták királynőjük vezetésével tönkre verték s
megsemmisítették a perzsa sereget, és gazdag zsákmányt szereztek tőlük; itt
látott a gót nép először selyemsátrakat. 77 Ezután Thomyris királynő, kinek
hatalma még nagyobb lett a győzelem révén, és miután ilyen nagy zsák-
mányt szerzett az ellenféltől, Moesia egyik részébe vonult, melyet Nagy-
Scythia helyett megváltozott néven, Kisebb-Scythiának neveznek, és ott a
Pontus moesiai partján megépítette Thomes városát, melyet saját nevéről
nevezett el. 78
63. Később a perzsa király, Darius, Hystaspis fia, Antyrus gót király lányát kí-
vánta feleségül, kérve, és fenyegetőzve is egyben, ha kérését nem teljesítik. 79
A gótok azonban lebecsülték a Dariusszal köthető rokonság lehetőségét, és
így Darius követjárása hiábavalóvá vált. A szégyenteljes visszautasítás mi-
att érzett dühtől fűtve, Darius 700 OOO fegyveressel vonult ellenük, hogy

54
 GE'!'JC:\

a becsületén esett nyilvános sérelem miatt bosszút álljon a gótok népén.

Hajóhidat építtetett, mely majdnem Chalcedona-tól egészen Bizantiumig
ért úgy, hogy hajókat állíttatott egymás mellé és összekötötte őket, majd
Thracia és Moesia ellen vonult. Miután a Danubiuson is hasonló hidat épít-
tetett, két hónapig fárasztotta magát a Tapae melletti csatákban, ahol 8000
fegyverest vesztett. Majd attól félve, hogy a Danubiuson épített hidat az el-
lenség elfoglalja, a lehető leggyorsabb ütemben visszasietett Thraciába. Még
Mysiában sem érezte magát annyira biztonságban, hogy egy ideig ott tudjon
maradni. 811
64. Halála után fia. Xerses elhatározta, hogy az apja által elszenvedett szégyent
megbosszulja, és 700 OOO saját emberével, 300 OOO fős segédcsapattal, 1200
hadihajóval és 3000 teherhajóval indult háborúba a gótok ellen, de meg sem
kísérelte az összecsapást, a_gótok bátorságukkal és állhatatosságukkal fölébe
kerekedtek. 81 Ezért ahogy jött ugyanúgy, csata nélkül vonult el seregével.
65. Philippus, Nagy Sándor apja is barátsági szerződést kötött a gótokkal, elvette
feleségül Medopát, Gudila király lányát, hogy e rokonság révén megerősödve,
megszilárdítsa a macedonok uralmát. 82 A történetíró Dio szerint ez idő tájt
Philippus éppen pénzszűkében volt, ezért elhatározta, hogy csapatokkal
felszerelkezve kifosztja Odyssitanust, egy moesiai várost, amely minthogy
szomszédos volt Thomes városával, akkor gót uralom alatt állt. Itt, miután a
kapuk kinyíltak, váratlanul előléptek a gótok papjai, akiket „jámborok" -nak
(pii) neveztek, fehér ruházatban, citerákkal, és könyörgő hangon énekeltek
a hazai isteneknek, hogy tartsák távol tőlük a macedonokat. Ahogy látták
a macedonok, hogy azok milyen bizakodva jönnek feléjük, meghökkentek,
s ha szabad így mondani, a fegyvertelenektől rémületbe estek a felfegyver-
zettek. Haladéktalanul feloszlott a sereg, melyet a háborúra vezényeltek ki,
nemcsak lemondtak a város lerombolásáról, hanem még azokat is, akiket a
hadijog alapján a városon kívül fogtak cl, szabadon engedték: s miután szer-
ződést kötöttek, hazatértek. 83
66. Hosszú idő múlva erre az álnokságra emlékezve8~ a gótok nagyszerű vezére,
Sithalcus 150 OOO fős sereggel, az atheniekkel szövetségben, háborút indított
Perdiccas, a macedonok királya ellen. Alexander - akivel Babylloniában egy
szolgája végzett mérgezett ital segítségével - hagyta őt utódául az örökös jo-
gán az atheniek kormányzásában. Miután [Perdiccasszal] nagy csatára került
a sor, a gótok kerültek ki győztesként, és minden jogtalanságért, amit azok
akkor Moesiában követtek el, ezek (t.i. a gótok) Grecia felé vonultak, és
egész Macedoniát végigpusztították. 85

XI
67. Amikor Buruista uralkodott a gótok felett, Dicineus Gothiába ment. Ebben

55
 lORD:\NES

az időben ragadta magához a hatalmat Sylla Rómában.u' Ezt a Dicineust Bu-

ruista felvette a szolgálatába, és majdnem királyi hatalommal ruházta fel.
Tanácsára a gótok a germánok földjét dúlták, azt a területet, amit ma a fran-
kok birtokolnak. 87
68. Caesar azonban, aki az egész római birodalmat először kerítette hatalmába, és
aki majdnem az egész világot meghódította, és minden királyságot legyőzött,
éppen úgy, mint ahogy a városunktól messze, az Oceanus ölében fekvő szige-
teket is elfoglalta, és azokat, akik a rómaiak nevét még hallomásból sem
ismerték, adófizetővé tette, a gótokat azonban bármilyen sokszor is próbálta,
nem tudta legyéSzni. 88 Már Gaius Tiberius, a harmadik császár uralkodott a
rómaiak fölött, de az ő uralma alatt is szabadon éltek a gótok saját országuk-
ban.8''
69. Számukra az volt az előnyös, az az alkalmas és az az elfogadott, hogy bár-
mit, amit Dicineus, a tanácsadójuk tervbe vett, arra mindenképpen töre-
kedni kell és azt hasznosnak ítélve, annak a végrehajtására szánták el ma-
gukat. Dicineus látva, azon szándékukat, hogy mindenben engedelmesked-
nek neki, és hogy természcttéSl fogva tehetségesek, csaknem a teljes filozó-
fiára kiképezte őket, ugyanis ebben a tárgyban tapasztalt tanító volt. Etikát
tanítva nekik megfékezte a barbár erkölcsöket, a fizikát oktatva pedig elérte,
hogy természetes életet éljenek saját törvények szerint, amiket mostanára
írásba foglaltak és belaginesnek neveznek.'J 11 Az ész logikáját tanítva a többi
népnél tapasztaltabbá tette őket, a gyakorlati filozófiát bemutatva, azt java-
solta, hogy jótettek segítségével változzanak meg. A theoretikát pedig úgy
oktatta, hogy megtanította, hogyan figyeljék meg a 12 csillagjegyet és eze-
ken keresztül a bolygók járását, valamint az egész asztronómiát, azaz, hogy
a hold miként növekszik és fogy. Megtanította továbbá azt is, hogy a nap oly
nagy égő bolygója mennyivel haladja meg a földkerekség méretét, vagy hogy
milyen nevekkel és csillagjegyekkel hogyan fut nyugatról keletre, az ég sar-
kán aláereszkedve és feljőve a 346 csillag.') 1
70. Kérdem én, micsoda remek dolog, amikor a bátor férfiak rövid idé5re leteszik
a fegyvereiket, és bölcseleti tanításokra oktatják őket? Látod, hogy az egyik
az ég helyzetét, másik a füvek és cserjék természetét kutatja, ez, hogy a hold
teljes vagy nem teljes, az megfigyeli a nap mozgását, hogy körbeforgásával az
égről elragadva a nyugati részre tér vissza, majd a keleti részre siet, és mind-
ezeket megértve megpihennek.
71. Ezt és más ismeretet oktatva a gótoknak, Dicineus olyan csodálatosnak
ti'.int, hogy nemcsak a közrendűeknek, hanem a királyoknak is parancsolt.
Kiválasztotta ugyanis közülük a legelőkelőbb és legokosabb férfiakat és
theológiára tanítva őket azt tanácsolta, hogy valamilyen isteni hatalmat és
szentélyeket imádjanak, és pappá tette őket. Ezeknek a pilleator nevet adta,

56
 GETICA

gondolom azért, mert fejüket tyarával befedve áldoztak, amit más néven
pilleusnak (nemezsüvegnek) nevezünk.
72. Megparancsolta továbbá, hogy a nép többi részét hosszú hajúaknak (capillatos)
nevezzék, és erre a névre, melyet nagyra tartottak, a gótok, még ma is vissza-
emlékeznek énekeikben.') 2
73. Dicineus halála után pedig majdnem ugyanakkora tisztelettel övezték Como-
sicust, mivel leleményességben nem maradt el mögötte. Ugyanígy, jártassága
révén volt királyuk és főpapjuk, s ítélkezett a nép felett teljhatalmúlag.

XII
Miután eltávozott az élők világából Coryllus gót király került trónra és negy-
ven éven keresztül uralkodott népe felett Daciában. A régi Daciáról beszélek,
melyet úgy tudják, hogy a gepidák népe tart most birtokában.
74. Ez a haza Moesia látókörében helyezkedik el a Danubiuson túl hegyek koszo-
rújától övezve. Csak két út vezet oda, egyik a Boutaen, a másik Tapaen ke-
resztül. Ez az a Gotia, amit elődeink Daciának neveztek, amit most, ahogy
mondjuk, Gepidiának hívnak. 93 Akkoriban keletről az aroxolánok, nyugatról
a jazigok, északról a szarmaták és a basternák, délről pedig a Danubius
folyó határolta. A jazigokat az aroxolanoktól csak az Aluta folyó választja
el.?4
75. S mivel említettük a Danubiust, úgy gondolom, szólnom kell bővebben e
nevezetes folyóról. Alemann területen ered, a forrástól a Pontusba való tor-
kollásáig 12 OOO lépésen keresztül hatvan folyam ágazik el belőle hátgerinc
módjára, ahogy a bordák körülveszik a vázat; általában igen terjedelmes. A
bessusok nyelvén Histernek nevezik, s medrében csak 200 láb mély a vize.
Az összes többi folyó közt ez a legnagyobb, kivéve a Nílust. Legyen elég
ennyit mondani a Danubiusról.'» Most pedig Isten segítségével térjünk visz-
sza témánkhoz, melytől eltértünk.

XIII
76. Ugyanis hosszú idő múlva, Domitianus uralkodása idején, az ő kapzsiságától
félve, a szerződést, amelyet már régen más császárokkal kötöttek, felbontották
a gótok, s miután megölték a katonaságot és a vezéreiket, pusztították a
Danubius partját, amit a Római birodalom már régóta megszállt. Ennek a
provinciának - Agrippa után - Oppius Savinus állt az élén, a gótoknál pedig
Dorpaneus gyakorolta a hatalmat akkor, amikor a rómaiakkal a gótok háborút
kezdtek, és legyőzték a rómaiakat. Oppius Savinust lefejezték, megtámadtak
sok, a császárhoz tartozó castellumot és várost, s nyilvánosan fosztogattak. 96
77. A javai érdekében Domitianus minden haderejével együtt Illyricumba sietett
és csaknem az egész állam katonaságát Fuscus vezetésére bízta válogatott

57
 férfiakkal együtt, majd megparancsolta, hogy híd módjára összekötött hajókon
keljenek át a Danubius folyón Dorpaneus hadserege ellen.
78. Akkor a gótok sem voltak restek, megragadva fegyvereiket az első ütközetben
legyőzték a rómaiakat. Miután Fuscus vezért megölték. a katonák táborából
elrabolták a kincseket, és minthogy e győzelemmel nagy területet kerítettek a
hatalmukba, a főembereiket, akiknek szinte a szerencséje győzött, már nem
egyszerűen embereknek, hanem félisteneknek, Ansisnak nevezték.n Szük-
séges, hogy ezeknek a származását egy kicsit végigfussam: hogy ki, ki volt,
milyen apától származott, honnan indult, hol ért véget. Bárki, aki ezt olva-
sod, irigység nélkül hallgass engem, mert igazat mondok.

XIV
79. E hősök közül tehát, ahogy erről saját történeteikben maguk számolnak be,
az első Gapt volt, aki Hulmult nemzette. Hulmul nemzette pedig Augist, és
Augis azt, akit Amalnak mondanak, akitől az Amalok nemzetsége származik,
amely Amal nemzette Hisarnát,'18 Hisarna pedig nemzette Ostrogothát,
Ostrogotha pedig nemzette Hunuilt, Ifonuil továbbá nemzette Athalt,
Athal nemzette Achiulfot és Oduulfot: Achiulf pedig nemzette Ansilát és
Ediulfot, Vultuulfot és Hermeneriget: Vultuulf pedig Valaravanst nemzette:
Valaravans pedig Vinithariust: Vinitharius nemzette Vandiliariust:
80. Vandalarius nemzette Thiudemert, Valamirt és Vidimirt: Thiudimir nemzette
Theodericust: Theodericus nemzette Amalasuenthát: Amalasuentha szülte
Athalaricust és Mathesuenthát Eutharicustól, férjétől, akihez a következő ro-
koni kapcsolat fűzte.
81. Fentebb mondtuk, hogy Hermanaricus, Achiulf fia nemzette Hunimundust:
ő pedig nemzette Thorismundot: Thorismund nemzette Berimudot: Berimud
pedig Vetericust: Vetericus ugyanígy F.utharicust, aki összeházasodva Amala-
suinthával nemzette Athalaricust és Mathesuentát. Athalaricus korai éveiben
bekövetkezett halála után Mathesuentha Vitigisszel kötött házasságot, akitől
nem született gyermeke, és ekkor vitte őket Belesarius Constantinopolisba.
Miután Vitigis távozott az élők sorából, Germanus patrícius, Iustinianus csá-
szár unokatestvére (fratruelis) vette őt feleségül és a patricia rangra emelte,
akitől fia született, akit Germanusnak nevezett el. Germanus halála után
maga az özvegy határozta el, hogy kitart. Hogyan és milyen Amal királyságot
alapítottak, ha az Úr parancsolja, a maga helyén clmondom.'>9
82. Most pedig visszatérünk ahhoz, ahonnan eltértünk, 100 és előadjuk, hogy mi-
lyen volt annak a nemzetnek a folytatása, amelyről szó van, és életútjuk
célját hogyan érték el. Ablabius történetíró, ugyanis azt mondja, hogy a
Pontus felett, ahol mi azt mondtuk, hogy Scythiában együtt voltak, ott
egyik részüket, amely a keleti területet birtokolta, és az élükön Ostrogo-

58
 GETJC,\

tha állt, nem tudni vajon az ő nevéről-e, vagy a helyről, ami kelet, ostro-
gothae-nak (osztrogótoknak) nevezték el, a többieket pedig vesegothae-nak
(vizigótoknak) hívták, a nyugati részről.

XV
83. Már előbb említettük azokat, akik átkeltek a Danubiuson, s valamennyi ideig
Mysiában és Thraciában éltek, 101 azok utódai közül való volt Maximinus
imperator, követve Alexandert, Mamaea fiát. Ugyanis, ahogy Symmachus
mondja, történeti művének ötödik könyvében, Maximinust, Alexander csá-
szár halála után a hadsereg tette imperatorrá. 102 Alacsony származású szü-
lőktől született Thraciában, gót apától, név szerint Miccától, és egy f Ialana
nevű anyától, akit Ababának mondtak. Három évig uralkodott, mihelyt a
keresztények ellen fegyvert fogott, birodalmával együtt életét is elveszí-
tette.
84. [Maximinus] ugyanis - amikor Severus uralkodott és fia születésnapját ünne-
pelte - élete első korszaka és falusi élete után, egyenest a legelőkről jött a ka-
tonaságba. A császár pedig éppen katonai játékokat rendezett. Maximinus ezt
látva, jóllehet félig barbár ifjú volt, a kitűzött jutalmak miatt engedélyt kért
anyanyelvén az imperatortól, hogy a tapasztalt katonákkal megmérkőzzön.
85. Severus megcsodálta Maximinus testének nagyságát, ugyanis úgy tartják,
hogy több mint nyolc láb magas volt a termete,"" majd megparancsolta,
hogy markotányosokkal birkózzon, nehogy egy műveletlen ember által a
katonáit jogtalanság érje. Ekkor Maximinus tizenhat markotányost akkora
szerencsével terített le a földre, hogy egy-egy győzelem között nem ha-
gyott magának semmi időt pihenésre. Így miután megkapta a jutalmat, a
hadseregbe küldték azzal, hogy az első lovagi zsold illesse meg. Az ezt kö-
vető harmadik napon, amikor az imperator kiment a gyakorlótérre, látta,
hogy [Maximinus] barbár módra ujjong, ezért megparancsolta a tribunus-
nak, hogy nevelje római fegyelemre. 104 [Maximinus] pedig mihelyt észre-
vette, hogy a princeps róla beszél, odajárult elé és kezdte gyalogosan mege-
lőzni a lovast.
86. Akkor a császár lassú futásra sarkantyúzta a lovát és, hol ide - hol oda külön-
böző kitérőket téve, sok várost körbejárt, amíg saját maga ki nem merült, az-
után azt mondta neki: ,,Nos thraciai, e futás után van-e erőd küzdeni?" Az így
felelt: ,,l\,fihelyt lehet, császár! " Ekkor Severus a lováról leugorva megparan-
csolta, hogy a katonaság legfrissebb tagjai küzdjenek meg vele. Az a földre te-
rítette a hét legerősebb ifjat úgy, hogy még egy szusszanásnyi szünetet sem
tartott közben, a császár pedig ezüstjutalmat és aranytorquest adatott neki, s
elrendelte, hogy ezentúl a császári testőrségben szolgáljon.
87. Ezután Antoninus Caracalla alatt [Maximinus] csapatok élén állt, és hírnevét

59
 IORDANES

tetteivel gyarapítva, több katonai rangot elnyert, é~s tettrekészsége jutalmául

a centuriói tisztet is viselte. Később, Macrinus trónra lépésekor csaknem há-
rom éven át megtagadta a katonai szolgálatot és tribunusi rangja ellenére so-
hasem mutatkozott Macrinus előtt, gyalázatosnak tartva annak uralmát, aki
azt gaztett végrehajtásával szerezte meg.
88. Ezután Eliogabalus, Antoninus fia alatt visszatért, ismét betöltötte tribunusi
tisztét, majd Mamaea fia, Alexander alatt nagyszerűen harcolt a parthusok el-
len. Miután Ale;andert Mogontiacumban egy katonai lázadás során megölték,
ő lett a császár; a hadsereg választotta, a senatus megkérdezése nélkül. A ke-
resztények üldözésével azonban az összes jó cselekedetét semmissé tette, és
miután Aquileiában Puppionus megölte, a trónja Philippusra maradt. ws Ezt
azért vettük át művünkbe Symmachus történetéből, hogy megmutassuk,
hogy az a nép, amelyikről beszélünk, a császári trón magasságáig is eljutott.
De tárgyunk megköveteli, hogy visszatérjünk oda, ahonnan eltértünk.

XVI
89. Mert ez a nép csodás módon kitüntette magát azon a területen, ahol megfor-
dult, vagyis a Pontus szkíta oldalán, ahol kétségtelenül kiterjedt földeket,
annyi tengeröblöt, s oly sok folyót birtokoltak. A vandálok gyakran álltak ural-
muk alatt, a markomannok adót fizettek nekik, a quadok fejedelmeit meg-
hódoltatták.111<, Amikor az előbb említett Philippus uralkodott a rómaiaknál,
aki Constantinus előtt fiával együtt, az ugyancsak Philippusszal egyedül volt
keresztény, és akinek uralkodási évében Róma az ezredik évét betöltötte,'1 17
a gótok, ahogy ez lenni szokott, az évi jövedelmük megvonását ingerülten
fogadták, és barátból ellenséggé lettek.Jóllehet távol, saját uralkodók fenn-
hatósága alatt éltek, mégiscsak a római állam szövetségesei voltak, és ezért
évjáradékot kaptak.
90. Iv1it részletezzem! Ostrogotha akkor az övéivel átkelt a Danubiuson, és fel-
dúlta Moesiát és Thraciát. H18 Philippus a visszaszorításukra Decius senatort
, bízta meg. Az megérkezvén, nem sokat tudott tenni a geták ellen, katonáit
felmentette a katonáskodás alól, azon volt, hogy visszatérjenek a magán-
életbe, mintha a gótok az ő hanyagságuk miatt keltek volna át a Danubi-
uson. Miután ily módon mért büntetést övéire, visszatért Philippushoz. Ka-
tonái pedig látván, hogy oly sok katonai szolgálat után elbocsátották őket,
méltatlankodva a gót királyhoz, Ostrogothához menekültek.
91. Ez befogadta őket és elbeszélésüktől feltüzelve, népéből 300 OOO fegyverest
vezetett a harcmezőre, ehhez felfogadott néhány taifalust és astringust, 109 sőt
3000 carpust is, egy igen harcias népet, mely gyakran állt ellensi·gcs vi-
szonyban a rómaiakkal: akiket mégis ezut:'111 Diock1ia1111s i·s í'vlaxi1111;11n1s
császárok uralkodása alatt Galcrius Maxi111i1111s <"al'sar lq•,yc",·1i·,11 /·,; ;1 l{,·,111:1i
 GrmcA

Birodalom alattvalóivá tett. 110 Hozzájuk csatlakoztatta a gótokat és a peu-

cinusokat Peuce szigetéről, ami a Danubius pontusi torkolatánál fekszik.
Argaithust és Gunthericust, népük legelőkelőbbjeit állította élükre.
92. Ók azután átkeltek a Danubiuson és másodszor is feldúlták Moesiát és megtá-
madták Marcianopolist, a tartomány híres székhelyét, de hosszú ostrom után,
miután az ott lakóktól pénzt kaptak, elvonultak.
93. S hogy miért nevezzük Marcianopolisnak, legyen szabad elhelyezkedéséről
pár szót közbevetnem. Ugyanis azt tarják, hogy Traianus császár azért épít-
tette ezt a várost, mert nővérének, Marciának a leánya, amikor abban az igen
tiszta és jó vizű folyóban fürdött, ami a város közepén ered, és a Potamus
nevet viseli; mihelyt vizet akart innen meríteni, az aranyedény, amelyet magá-
val hozott, hirtelen a mélybe süllyedt, mivel a fém súlya lehúzta, majd jóval
később felmerült a folyó fenekéről. Ez biztosan nem valami közönséges do-
log volt, egyszer azért nem, mert az edény üresen elmerült, másrészt azért
sem, mert miután már biztosan elnyelték, utána újra kivetették a habok, és
a felszínre úszott. Minderről értesülvén, Traianus a csoda hatására úgy hitte,
hogy a forrásban valamilyen isteni erő lakozik, ezért várost alapított, amit
testvére nevéről Marcianopolisnak nevezett el. 111

XVII
<J4. Innen tehát, amint mondtuk, hosszú ostrom után, a megszerzett jutalommal
gazdagon tért vissza övéihez a gót nemzetség (geta). 112 Mihelyt a gepida
nemzetség észrevette, hogy azok mindenfelé győztek, és a zsákmánytól
meggazdagodtak, az irigységtől vezetve hirtelen fegyverrel vonultak fel ro-
konaik ellen. Hogyan lehetnek a geták és a gepidák rokonságban, ha kér-
~lczcd, röviden elmondom. Emlékezned kell, hogy az elején azt mondtam,
hogy Scandza szigetének öléből a gótok Berich nevű királyukkal vonultak
ki, s csak három hajóval hajóztak az Oceanus innenső partjához, amely a
Gothiscandza.
'J'i. 1\ három közül az egyik hajó, ahogy az történni szokott, lassabban ért oda,
i·s úgy hírlik, ez adta a nemzetnek is a nevét, ugyanis az ő nyelvükön a rcstet
,,gcpantának" mondják. Így történt, hogy lassanként a nevük a civakodás so-
r.Ín elferdített gepidává változott. Ugyanis kétségtelenül innen, a gótok csa-
1:ídj:íból vezetik le ők is eredetüket, de mivel, ahogy mondtam, a gepanta res-
1cl i·s lassút jelöl, egy önkéntelen szidalomból keletkezett a gepidák neve,
a111dy 11cm hiszem, hogy téves volna, ugyanis vannak lassúbb tehetségű és ne-
lt1·zkcs1·l,I, lcstmozgású emberek is. 113
%. Íp,y tehát a gepidákat irigység fogta el, amikor a Spesis provinciában tartóz-
krnl1:1k, a Viscla !"oly() hullámaival körüljárt szigeten, amelyet Gepedoiosnak
IH'Vt'Zl<"k <'I anyanyclviikiín. 11-1 Most, úr;y hírlik, ezt a szigetet a viviclarius

Cd
 lOHDANES

nemzetség lakja, miután ők maguk a jobb földekre vándoroltak. Tudvalevő,

hogy azok a vividariusok, akik különböző népekből egy menedékhelyre
gyűltek össze, egy nemzetséget alapítottak.
97. Tehát, ahogy mondtuk, a gepidák királya Fastida a békés nemzetet feltüzelve,
az atyai földek határait fegyverrel terjesztette ki. Ugyanis a burgundokat
(burgundzones) csaknem a teljes megsemmisítésig elpusztította, és jó pár
egyéb népet leigázott. A gótokat is felingerelték, a vérrokoni szerződést
már korábban kedvezőtlen versengéssel megsértve, a gőgös lendület annyira
hányta-vetette őket. Midőn a nép növekedésnek indult, földeket kezdtek sze-
rezni, és megritkították az őslakosokat.
98. Tehát miután Fastida követeket küldött Ostrogothához, akinek hatalma alá
tartoztak még mind az osztrogótok, mind a vizigótok, azaz e nép mindkét
nemzetsége, s panaszkodott, hogy zord hegyek közé vannak zárva és sűrű
erdők közé szorítva, egyet kíván e két dolog közül: vagy háborút, vagy föld-
mérést szervezzenek számukra.
99. Akkor Ostrogotha, a gótok királya, aki hajlíthatatlan volt, azt válaszolta a kö-
veteknek, hogy a háborútól ő csak annyiban riad vissza, hogy az kemény
lesz, és teljesen átkos, mivel rokonok fognak fegyverekkel összecsapni, azon-
ban területet nem enged át. Mit mondjak még? A gepidák rohantak a hábo-
rúba, ellenük, hogy ne kisebbítsem, Ostrogotha is harci előkészületeket tett,
és Galtis városánál, aminek közelében az Auha folyó folyik, gyűltek össze, s
ott mindkét fél nagy bátorsággal harcolt, minthogy őket a fegyverek és a harc-
modor hasonlósága hozta mozgásba egymás ellen, dc a jobb indok és szívós
természetük segítette a gótokat.
100. Végül az éjszaka leszálltával a gepidák egy része meghátrált a harcok folytatá-
sától. Akkor övéinek maradékával Fastida, a gepidák királya hazasietett. Any-
nyira összetöpörödött a szégyenletes gyalázat miatt, mint amennyire pöffesz-
kedve kihúzta magát korábban a gőgtől. 115 A győztes gótok, megelégedve a
gepidák távozásával, hazatértek és saját otthonukban békében éltek, anúg
Ostrogotha állt az élükön.

A'VIII
101. Halála után, Cniva két részre osztotta a hadsereget, s néhányat Moesia feldúlá-
sára irányított, mert tudta, hogy azt cserben hagyták a védelemmel nem tö-
rődő elöljárók. Ő maga pedig hetvenezer fegyveressel Eusciahoz ment, azaz
Novae-hoz: ahonnan, miután Gallus vezér visszaverte, Nicopolisba ért, ame-
lyik a legismertebb város, amit a Iatrus folyó mentén alapítottak. Ezt a várost
a szarmaták legyőzése után Traianus építette és a Győzelemistennő városának
(Victoriae civitas) nevezte el. 116 Amikor ide érkezett Decius császár, Cniva
. végül visszavonult a Hemus hegységbe, mely innen nem volt messze, ahon-

62
 GETICA

nan miután a szükséges felszerelésről gondoskodott, Philippopolisba sie-

tett.
102. Decius császár miután értesült a visszavonulásáról, és minthogy a városnak
segítséget akart vinni, átkelt a Hemus hegységen, s Beroába érkezett. Itt, anúg
a lovakat és fáradt seregét pihentette, Cniva a gótokkal azonnal, mint a villám
rárontott és miután a római sereget elpusztította, a császárt azon kevesekkel,
akik képesek voltak menekülni, Eusciába, azaz újra az Alpokon át Mysiába
űzte, ahol akkor Gallus a limes vezére időzött harcosok igen nagy csapatával.
Miután az innen akkora hadsereget gyűjtött össze, mint amekkorát Uscusból,
az eljövendő harcra készülődött.
103. Cniva azonban hosszú ostrom után elfoglalta Philippopolist és hatalmas zsák-
mányra tett szert. 117 Priscus duxszal, aki odabent tartózkodott, szövetséget
kötött, hogy az majd Decius ellen harcol. Amikor harcra került a sor, Decius
fiát rögtön megsebezték egy nyíllal, szörnyű halált okozva neki. Amint ezt
az apja meglátta, valószínűleg, hogy a katonákba bátorságot öntsön, úgy hír-
lik, ezt mondta: ,,Senki se szomorkodjon! Egy katona elvesztése nem csor-
bítja az államot." Ám az apai érzés mégsem hagyta, hogy ezt eltűrje, megtá-
madta az ellenséget; vagy a halált, vagy fiának megbosszulását kívánta. Ami-
kor Abrittushoz, egy moesiai városhoz érkezett, a gótok körülvették, s őt
magát is megölték, így vetvén véget uralmának és életének. 118 Ezt a helyet
még ma is Decius oltárának (Decii ara) nevezik, mert ott a csata előtt csodá-
latos áldozatot mutatott be az isteneknek.

XIX
104. Decius halála után Gallus és Volusianus kerítették hatalmukba a rómaiak fö-
lötti uralmat. Akkoriban a pestis is, annak a szorult helyzetnek a hasonmása,
melyet mi kilenc évvel ezelőtt szenvedtünk el, az egész földkerekség arculatát
beszennyezte. Mégis mértéken felül pusztított Alexandriában és egész Aegyp-
tusban, mint ahogy ezt a szerencsétlenséget Dionysios történetíró siránkozva
elbeszéli, 119 amit a mi tiszteletreméltó keresztény mártírunk, Cyprianus püs-
pök is megírt egy könyvben, amelynek a címe: ,,A halandóságról".
105. Akkoriban egy bizonyos Emilianus is feltűnt, aki, amint látta, hogy a gótok a
császárok hanyagsága miatt Mysiát gyakran feldúlják, és büntetlenül távozhat-
nak, mivel az állam részéről senki sincs, aki akkora erővel rendelkezne, hogy
ezt meg tudná akadályozni, úgy vélte, hogy ez neki sikerülhet. Moesiában ma-
gához ragadta a hatalmat, s miután az összes katonát a maga pártjára állította,
elkezdte a városokat és a vidéki lakosságot fosztogatni. Míg az ellene kiállított
haderő ez alatt a néhány hónap alatt állandóan növekedett, ő nem kis bajt
okozott ezzel az államnak, de szinte rögtön az elején elfojtották őrült akcióját,
ezzel együtt elveszítette életét és hatalmát, melyre olyannyira áhítozott.

63
 IORDANES

106. A fent említett császárok, Gallus és Volusianus azonban úgy uralkodtak, noha
alig két évig tartó uralom után távoztak e világból, hogy ez alatt a két év alatt
uralmuk mindenütt békében telt, mindenhol kedvelt volt. Csak egy szeren-
csétlen dolgot tulajdonítanak nekik, az általános pestist, de ezt csak a hozzá
nem értők és a rágalmazók mondják, akik másokon szokták köszörülni a
nyelvüket. 120 Nem sokkal a hatalomra kerülésük után szerződést kötöttek a
gótok népével. De hamarosan, miután mindkét uralkodó meghalt, Gallienus
ragadta magához a hatalmat.

XX
107. Mivel ő (t.i. Gallienus) mindenféle kicsapongással töltötte az életét, 121 Respa,
Veduco és Tharuaro, a gótok vezérei, hajókat szereztek, az Ellispontiacusi
szoroson átkelve, áthajóztak Asiába. Ebben a provinciában sok várost fel-
égettek, felgyújtották Diana leggazdagabb, Ephesosban lévő templomát is,
amelyet, mint fentebb említettük, az amazónok építettek. 122 Bithinia földjére
eljutva megsemmisítették Chalcedonát, amit egyébként később Cornelius
Abitus részben újjáépített.Jóllehet a királyi város szomszédságának örven-
dett, romlásának némely jeleit a mai napig fenntartották az utókornak bi-
zonyságul.
108. A gótok tehát azzal a szerencsével, amellyel Asia földjére léptek, zsákmánnyal,
fegyverekkel megrakodva, újra átkeltek a Hellispontiacusi tengerszoroson, és
útjuk során Troiát vagy Iliumot dúlták fel, amely az agamemnóni háború
óta még alig állt helyre, újra ellenséges kard pusztította el. Asia után tehát
Thracia is megismerte vad természetüket, mert az Emus-hegy lábánál a ten-
gerrel szomszédos Anchiali várost támadták meg, azt a várost, amit régen
Sardanaphalus, a parthusok királya a tengerpartnál, az Emus lábánál alapí-
tott.123
109. Azt mondják, hogy ott több napig maradtak, élvezve a termálvizű fürdőket,
amik 12 mérföldre vannak Anchialitana városától, s tüzes forrásaik mélyéből
bugyognak fel. Az egész világ megszámlálhatatlan meleg fürdői közül ezek a
legkiválóbbak és a legeredményesebben szolgálják a betegek gyógyulását. 124

XXI
110. Visszatértek tehát lakóhelyükre, de miután Maximianus császár hívta őket, a
rómaiak segítségére megjelentek a parthusok elleni hadjáratban, ahol segédcsa-
patokat alkotva nagyon hűségesen harcoltak. 125 Sőt azután Maximinus Caesar
szinte csak az ő segítségükkel 126 Narseust, a perzsák királyát, a nagy Sapor
unokaöccsét elűzte és az összes vagyonát, feleségeivel és fiaival együtt elra-
gadta,127 valamint Dioclitianus Achillest győzte le Alexandriában, 128 Maxi-
mianus Herculius pedig Africában a quinquegentianusokat támadta meg. 129

64
 GETICA

Amint az államra béke köszöntött, kezdték a gótokat már-már elhanya-

golni.
111. Pedig nélkülük már nehezen hadakozott a római hadsereg bármelyik más nép-
pel. Ezért gyakran előfordult, hogy erre szólították fel őket: ahogy Constan-
tinus uralma idején is a hívásra megjelentek, és harcoltak rokona, Licinius
ellen, s legyőzvén azt, mint magánembert Thessalonicában fogva tartották,
majd a győztes Constantinus parancsára karddal felkoncolták. 130
112. És mert, hogy megalapította Róma leghíresebb vetélytárs városát - melyet
saját nevéről nevezett el -, ebben szintén a gótok működtek közre, akik a
császárral szövetséget kötve negyvenezrüket ajánlották fel segítségül a kü-
lönféle népek ellen. Csapataikat és katonáikat pedig egészen a mai napig
az államban név szerint említik, ők a „szövetségesek" (foederati). rn Akkor
ugyanis Ariaricus és Aoricus királyaik uralma idején jólétben éltek. Haláluk
után a királyságban ezek utóda a kivételes bátorságú és jelességű Gcberich
lett.

XXII
113. Mert az apja Hilderith, nagyapja Ovida, dédapja pedig Nidada volt, és ő is
nemzetségének dicsőségéhez méltó tetteket hajtott végre. Uralma kezdetén
hamarosan a vandál nép ellen vonult. Visimart kívánta megtámadni, aki az
asdingusoktól származott, amely kimagaslott a többi közül és a legharciasabb
népet jelölte, Deuxippus történetíró szerint, 131 aki úgy mondja, hogy az
Oceanustól a mi határainkig alig egy évnyi idő alatt jutottak el a földek soka-
ságán és mérhetetlenségén keresztül. Akkor azon a helyen telepedtek le,
ahol most a gepidák élnek, a Marisia-, Miliare-, Gilpil-, és a Grisia-folyók
közelében, amiket mind említettünk már fentebb. 133
114. Akkoriban keleten a gót, nyugaton a markomann, északra a hermundolus,
délen pedig a Histrum, amit Danubiusnak is mondanak, volt velük határos.
Tehát az előbb említett Marisia-folyó partjánál tartózkodó vandálok ellen
Geberich, a gótok királya hadat indított, ahol nem sokáig harcoltak egyenlően,
hanem még magát a vandálok királyát, Visimart is, népének nagy részével
együtt megsemmisítették.
115. Geberich, a gótok kiváló vezére pedig, miután a legyőzött vandálokat kifosz-
totta, visszatért arra a helyre, ahonnan elindult. Akkor az a néhány vandál,
aki megmenekült, családtagjaikat összegyűjtve, elhagyta a szerencsétlen hazát,
Pannoniát kérték maguknak Constantinus császártól. Ott körülbelül 60 évig
laktak, és miként alattvalók a császár határozatának alávetve szolgáltak. 134
Innen hosszú idő eltelte után Stilicho magister militum, volt consul és patri-
cius hívására vonultak tovább, elfoglalták a Galliákat, ahol a szomszédokat
fosztogatták és nem rendelkeztek tartós lakhellyel. 135

65
 lüRDANES

XXIII
116. Ugyanis amikor a gótok királya, Geberich elköltözött a földi világból, bizo-
nyos idő elteltével az Amal származású igen híres Hermanaricus követte az
uralkodásban, aki sok és szerfelett harcias északi népet legyőzött és törvé-
nyeinek alávetett. Méltán hasonlították őt néhányan az elődeink közül Nagy
Sándorhoz. Hatalma alatt álltak, minthogy ezeket legyőzte, a golthescytha,
thiudos, inaunxis, vasinabroncae, merens, mordens, imniscaris, rogas, tadzans,
athaul, navego, bubegenae, coldae [törzsek].
117. De amikor az oly sok nép szolgálatától híressé vált, nem tudta máshogy elvi-
selni ezt, csak úgy, hogy a herulok nemzetségét is, akiknek élén Halaricus állt,
nagyrészt legyilkolja, a megmaradtakat pedig saját uralma alá hajtja. Ugyanis
az említett nép - amint azt Ablavius, a történetíró mondja -, amely a meotisi
mocsár mellett, mocsaras területeken lakott - amit a görögök ele-nek hívtak
-, így a népet elurusoknak nevezték, 136 ez a nép, amilyen gyors, még annál is
büszkébb volt.
118. Pedig nem létezett nép akkor, amelyik ne állított volna maga közül könnyű­
fegyverzetűeket csatasorba.Jóllehet gyakran kimenekítette őket a gyorsaságuk
más hadakozók közül, mégis a gótok állhatatossága .és lassúsága előtt behó-
dolt, és a sors úgy hozta, hogy ők is a többi nemzetséggel együtt, a geták kirá-
lyának Hermanaricusnak szolgáltak.
119. A herulok lemészárlása után Hermanaricus a venethusok ellen is hadat in-
dított, akiket fegyveres erő tekintetében nem sokra becsültek, viszont szá-
muk teljében voltak, és először megpróbáltak ellenállni. De mit sem ér az
erőtlenek tömege, különösen ha Isten sem áll mellettük, és ahová fegyve-
resek sokasága érkezik. Ugyanis ezeket, ahogy az elbeszélés elején, vagyis a
népek felsorolásánál már elkezdtük mondani, akik egy törzsből származtak,
mostanában három néven szokták említeni, úgymint: a venethi, az antes, és
a sclaveni. Ezek most, úgy éljek a mi hibánkból eredően, jóllehet mindenhol
tombolnak, akkor azonban mind Hermanaricus hatalmának szolgáltak. 137
120. Ugyanő igázta le hasonlóan ésszel és erővel az aestusok törzsét is, akik a
German-oceanus igen messzire nyúló partját lakják, és Scythia és Germania
minden népén úgy uralkodott, mintha saját alattvalói lettek volna. 138

XXN
121. Nem sokkal ezután rátört a gótokra, ahogy Orosius elbeszéli, a hunok minden
vadságnál vadabb népe. 139 Mert hiszen, ahogy a régi hagyomány tartja, ezek
a következőképpen születtek. 14° Filimer, a gótok királya, a nagy Gadaricus
fia, aki a Scandza szigetéről való kijövetel után ötödikként tartotta kezében
a geták feletti hatalmat, aki, amint már fentebb említettük, nemzetségével
Scythia földjére vonult be, alattvalói között néhány varázslónőt talált, akiket

66
 GETICA

anyanyelvén ő nevezett el haliurunnáknak, s mivel ezeket gyanúsaknak tar-

totta, kiűzte őket a közösségből, és seregével messzire kergetve, arra kény-
szerítette őket, hogy a pusztaságban bolyongjanak. 141
122. Amikor ezeket a pusztaságban kóborlókat meglátták a tisztátalan lelkek, 142
s ölelésben egyesültek velük, ezt az igen vad fajt hozták a világra, amely
először a mocsarakban lakott; és ez a kicsi, rút, hitvány és emberszerű nép
arról volt ismert, hogy az emberi beszédet csupán utánozni tudta. 14 ' Az ily
módon született hunok a gótok határaihoz értek.
123. Priscus történetíró tudósítása szerint ez a vad nép a Meotis mocsár túlsó
partján telepedett le, a vadászaton kívül más foglalkozáshoz nem értett, csupán
ahhoz, hogy miután népességük gyarapodott, csalással és fosztogatással za-
varják a szomszédok nyugalmát. 144 Midőn e nép vadászai szokásuk szerint
a Meotis beljebb levő partján zsákmány után kutattak, váratlanul megjelent
előttük egy szarvasünő, amely bement a mocsárba, és hol előrefutva, hol
megállva mutatta nekik az utat. 145
124. A szarvast követve a vadászok gyalog átkeltek a Meotis mocsarán, amelyet
a tengerhez hasonlóan átjárhatatlannak véltek. Majd a szkíta föld is feltűnt a
jövevények előtt, a szarvas pedig eltűnt. Úgy hiszem ezt a szkíták iránti gyű­
lölettől vezérelve rendezték így, azok a tisztátalan lelkek, akiktől e nemzetséget
származtatják.
125. A csoda által Scythia földjére vezérelt hunok, akik nem tudták, hogy a Meotis
mocsarán kívül létezik más hely is, arra a következtetésre jutottak, hogy ezt a
korábban senki által nem ismert utat az isteni gondviselés mutatta meg nekik.
Visszatérnek övéikhez, és elmesélik, hogy mi történt, dicsérik Scythiát, s rábe-
szélték őket, hogy a szarvas által jelzett úton siessenek oda; s akik először
akadtak útjukba Scythiába menet, azt győzelmüknek áldozták, a többit pedig
leigázva uralmuk alá hajtották. 146
126. Miután átkeltek ezen a hatalmas mocsáron, nyomban, mintegy a népek forgó-
szeleként elsodorták az alpidzurusokat, az alcildzurusokat, az itimarusokat,
a tuncarsusokat, és a boiscusokat, akik Scythia e partjánál telepedtek meg.
A hozzájuk harcmodorban hasonló, ám viselkedés és külső tekintetében
különböző alánokat is gyakori csatákban kifárasztva hajtották hatalmuk alá.
127. Akiket pedig háborúban nem voltak képesek legyőzni, azokat ijesztő és ször-
nyűséges arcvonásaikkal megfélemlítve futamították meg. 147 Annál is inkább,
mert tekintetük ijesztően fekete volt, s ha szabad ezt mondani, arcuk he-
lyett torz gombócot, szemük helyett kis pontokat lehetett látni. 148 Lelkük
vadságára mi sem jellemzőbb, minthogy gyermekeikkel is már születésük
napjától fogva kegyetlenkedtek. Ugyanis fegyverrel vagdosták be azok arcát,
hogy még mielőtt anyatejhez jutnának, megtanulják türelemmel viselni a
szenvedést.

67
 lORDANES

128. Ennél fogva szakálltalanul öregszenek meg és hiányzik náluk e férfidísz, mivel
a vassal barázdált arc a sebhelyek miatt nélkülözi a megfelelő életkorhoz illő
szakáll szépségét. Alacsony termetűek voltak, de fürgén mozogtak és igen
ügyesen lovagoltak, széles hátuk és erős nyakuk igen alkahnassá tette őket a
nyilas harcmodorra és mindig gőgösen kihúzták magukat. 149 Emberi külsejük
mögött valójában állati vadság rejtőzött.
129. Amikor a geták meglátták ezt a harcias, sok népet leigázó nemzetet, megré-
mültek, és megtanácskozták királyukkal, hogy miképp térhetnének ki az ilyen
ellenség útjából. Mert Hermanaricust, a gótok királyát, aki, ahogy már emlí-
tettük, sok népet legyőzött, miközben a hunok bejövetelén tépelődött, az al-
kalommal élve rászedte a Rosomonusok hűtlen népe, aki másokkal együtt
behódolt neki. Az említett nemzetből ugyanis egy Sunilda nevű asszonyt fér-
jének gyanús körülmények között bekövetkezett halála miatt a haragtól fel-
bőszült uralkodó vad lovakhoz köttetett, hogy azok ellentétes irányba vág-
tatva széttépjék őt. Az asszony fivérei, Sarus és Ammius, hogy nővérük ha-
lálát megbosszulják, fegyverrel sebet ejtettek Hermanaricus oldalán, akinek az
e sérülés által kiváltott testi gyengeség és betegeskedés megrövidítette életét.
130. Amint Balamber, a hunok királya értesült Hermanaricus állapotáról, harci ké-
szültséggel indult az osztrogótok területére, akiknek a szövetségéből a vizi-
gótok közös megegyezéssel ekkorra már kiváltak. Közben Hermanaricus,
nem viselve tovább a seb okozta fájdahnat, sem a hunok támadásait, igen idő­
sen, száztíz éves korában megszabadult életétől. 150 Halála alkahnat adott a
hunoknak, hogy fölébe kerekedjenek ezeknek a gótoknak, akik, mint emlí-
tettük, a keleti területen élnek, és akiket osztrogótoknak neveznek.

XXV
131. A gótok közösségének másik <;:soportját alkotó vizigótok, akik a nyugati terü-
letek lakói, rokonaiknak a hunok nemzete miatt érzett aggodahnától meg-
rémülve tanakodtak, tépelődtek és sokáig gondolkoztak, végül közös elha-
tározással követeket küldtek a Római Birodalomba (Romania) Valenshez, az
idősebb császárnak, Valentinianusnak a testvéréhez, hogy amennyiben Thra-
cia vagy Moesia egy részét átadja nekik művelésre, alávetik magukat annak,
hogy az ő törvényei és parancsai szerint fognak élni. 151 S hogy hűségüket
még inkább bizonyítsák, megígérték, hogy ha nyelvüket ismerő tanítókat
küldenek hozzájuk, keresztényekké lesznek.
132. Miután Valens ezt megtudta, örömmel beleegyezett, minthogy ez már neki
is szándékában állt, és elhatározta, hogy a Moesia területeire befogadott ge-
tákat birodalma védőfalaként állítja fel a külső népekkel szemben. 152 S mi-
vel épp ez idő tájt Valens császár az ariánusok tévtanától megfertőzve a
mieink összes templomát bezáratta, a saját felekezetének híveit küldte hoz-

68
 GETIC:A

zájuk tanítóként, akik tévtanaikkal fertőzték meg a műveletleneket és tudat-

lanokat. Így a vizigótok Valens császár révén inkább ariánusokká lettek mint
keresztényekké. 153
133. Egyébként mind az osztrogót, mind a gepida rokonaiknál az evangéliumot
hirdetők népszerűsége miatt ennek a tévtannak a tiszteletét terjesztették el,
és az ilyen nyelvű nemzet egészét e tévhit tiszteletére csábították. Ezek pedig,
ahogy mondják, átkeltek a Danubiuson, s a princeps engedélyével Dacia ri-
pensisben, Moesiában és Thraciában telepedtek le.

XXVI
134. Ezekkel az történt, ami azokkal a barbárokkal szokott, akik még nem jó he-
lyen telepedtek le; vagyis gyötörte őket az éhség, ezért elöljáróik és vezéreik,
akik királyok helyett kormányozták őket, vagyis Fritigernus, Alatheus és
Safrac, 15 -1 a hadsereg nyomorúságát fájlalni kezdték és Lupicinustól, valamint
Maximustól, a rómaiak vezéreit61 kereskedelmi lehetőséget kértek. 155 Bizony,
mi minden megszerzésére nem kényszerít az arany utáni szent éhség? 156 A
vezérek a kapzsiságtól hajtva nem csak juhok és marhák húsát, de kutyák
és más tisztátalan állatok tetemeit is drágán árusították nekik, annyira, hogy
egy rabszolgáért adtak egy kenyeret vagy tíz font húst.
135. Amikor pedig a rabszolgák és a készlet elfogyott, a kapzsi kereskedő az ínséget
kihasználva a fiaikat követelte. 157 Hasonlóképpen cselekedtek a gyermekeik
sorsáért aggódó szülők is - akik úgy vélték, hogy kisebb rossz a szabadságot
elveszíteni, mint az életet-, amikor irgalmasan inkább eladták fiaikat, hogy
azok legalább ehessenek, semhogy az éhhalálra őrizzék maguknál őket. Eb-
ben az ínséges időben történt pedig, hogy Lupicinus, a rómaiak vezére Fri-
tigernust, a gótok királyát meghívta magához, és csapdát állított neki, ahogy
ez az eseményekből később kiderült.
136. Fritigernus mit sem sejtve a kelepcéről, kis számú kísérettel ment el a vendég-
ségbe. Mialatt a főhadiszálláson lakomázott, szerencsétlen haldoklók jajkiáltása
ütötte meg a fülét: ugyanis vezérük parancsára a katonák megkísérelték le-
gyilkolni egy másik helyen elkülönített társait, és éber füleivel már hallotta
a haldoklók rekedt hörgését. Fritigernus nyomban felismerte a nyilvánvaló
csapdát, és miután hüvelyéből kirántotta a kardját, nem minden vakmerőség
nélkül, sietve kiment és a fenyegető halál torkából kiragadott társait a rómaiak
megölésére buzdította.
137. A véletlenül adódott alkalommal élve ezek az igen bátor férfiak inkább azt
választották, hogy a harcban halnak meg, mint az éhségtől, s nyomban fel-
fegyverkeztek Lupicinus és Maximus vezérek megölésére. 158 Ez a nap egy-
szerre vetett véget a gótok éhínségének és a rómaiak nyugalmának, mert a
gótok már nem mint jövevények és idegenek, hanem mint polgárok és urak

69
 IoRDANES

kezdtek a földbirtokosnak parancsolni és saját jogon kezdték birtokukban

tartani az egész északi részt egészen a Danubiusig.
138. Mihelyt erről Valens császár Antiochiában tudomást szerzett, felfegyverzett
sereggel Thracia területére vonult, ahol egy Adrianopolis melletti mezőn gyá-
szos kimenetelű csatát vívott, amiben a gótok győztek, ő maga pedig se-
besülten menekült. A gótok nem is sejtve, hogy az imperator egy hitvány
kunyhóban rejtőzött el, ahogy ez a dühöngő ellenségnél szokásos, tűzcsóvát
vetettek rá, és királynak kijáró pompával égették el, egészen úgy, mintha isteni
ítélet lett volna; hogy éppen azok által váljon a tűz martalékává, akiket a
tisztaság lángját a Gyehenna tüzére változtatva tévtanokra csábított, amikor
azok az igaz hitet kercsték. 159 Ez időtől fogva a vizigótok Thraciát és Dacia
ripensist a nagy győzelmi dicsőség után mint apai földet kezdték birtokolni
és használni.

XXVII
139. Ezután Gratianus imperator Spaniából a keleti császári kormányzóságba
küldte a nagybát)1a, Valens helyére megválasztott Theodosiust. 160 Mihelyt a
gótok észrevették, hogy a meglazult katonai fegyelmet helyreállította, és
hogy az előző hadvezérek gyávasága és tunyasága már a múlté, megrémültek.
Ugyanis az éles eszéről, bátorságáról és megfon toltságáról ismert császár
szigorú parancsaival, ugyanakkor bőkezűségével és nyájasságával bátorságra
buzdította az ellustult sereget.
140. És valóban, mihelyt a katonák több bizalmat éreztek az újonnan kinevezett
vezér iránt, megtámadták a gótokat, és egészen Thracia határáig űzték őket.
De Theodosius csaknem halálosan megbetegedett, s ez újra vakmerővé tette a
gótokat, miután megosztották a hadsereget, Fritigernus Thessalia kifosztására
Epirusba (Epiri) és Achaiaba indult, Alatheus és Safrac pedig a maradék csa-
patokkal Pannoniára támadt. 1r,1
141. Amikor Gratianus császár, aki a vandálok betörése miatt Rómából Galliába
ment vissza, értesült arról, hogy Theodosius végzetszerű betegsége miatt a
gótok fokozottabban kegyetlenkednek, összevont sereggel ellenük indult,
de nem a fegyverek erejében bízva, hanem kedvességgel és ajándékokkal kí-
vánta őket legyőzni, ezért élelmiszereket engedett át nekik, és szerződést
kötve velük, békét teremtett. 162

XXVIII
142. Mihelyt Theodosius felgyógyult, és megtudta, hogy a gótok és a rómaiak kö-
zött Gratianus imperator révén olyan megegyezés született, amit ő maga is
kívánt, örömmel beleegyezett a békébe. Aithanaricus királyt, aki akkor Fri-
tigernust követte, ajándékokkal tette szövetségesévé, és a lehető legbarátságo-
sabban meghívta magához Constantinopolisba. 163

70
 Glff!C\

143. Ó pedig örömmel beleegyezett, a fővárosba ment, és ott így c_sodálkozott:

,,Íme most látom e hatalmas város ékességét, amit gyakran hitetlenkedve
hallottam!"; és a tekintetét csodálattal vetette hol a város fekvésére és a
hajóforgalmára, hol a híres városfalakra, valamint a különböző népek so-
kaságára, amelyek más-más vidékekről származva, mint a források vize
áramlottak egybe. A csatarendbe állított katonákat szemügyre véve, pedig
így szólt: ,,Kétségtelen, hogy a császár földi isten, s bárki, aki kezet emel rá,
az meglakol érte."
144. Ilyen csodálattal és a princepstől kapott megtiszteltetéssel eltöltve néhány
hónappal később elköltözött e világból. 164 Az uralkodó jóindulatot mutatva
csaknem nagyobb megbecsülésben részesítette őt holta után, mint életében.
Temetésénél maga a császár ment ravatala előtt.
145. Athanarich halála után tehát az ő egész hadereje Theodosius császár szolgá-
latában maradt, alávetette magát a Római Birodalomnak, a hadsereggel szinte
egy testet alkotott, s miután felújították a Constantinus alatt létrehozott szövet-
séges katonaságot, foederatinak nevezték őket. 165 Közülük vitt magával a csá-
szár 20 OOO hűségesnek és barátnak ismert fegyverest Eugenius tyrannus el-
len, aki Gratianus meggyilkolása után elfoglalta Galliát, és az említett zsar-
nokot bosszúhadjáratban lcgyőzte. 166

XXIX
146. Ezután azonban Theodosius, aki kedvelte a békét és a gót népet eltávozott
az élők sorából, a fényűzően élő fiai pedig kezdték semmibe venni a két ál-
lamrész ügyeit, és az auxiliarisaiktól, azaz a gótoktól megvonták a szokásos
ajándékokat. 167 A gótok körében gyorsan nőtt az elégedetlenség a rómaiakkal
szemben, és attól a félelemtől vezérelve, hogy harci kedvük elszáll a hosz-
szú béke miatt, maguk fölé Halaricust királynak választották, aki előkelő
származású volt, mert az Amalok utáni második nobilitasból, a Balthák
nemzetségéből származott, akik egykor nagy bátorságuk miatt kapták né-
püktől a Baltha nevet, ami annyit jelent, hogy merész.
147. Amikor Halaricust királlyá emelték, embereivel tanácskozván meggyőzte őket,
hogy inkább fáradozzanak királyságok meghódításán, minthogy tétlenségük
miatt mások országainak legyenek kiszolgáltatva; s Stilico és Aurelianus kon-
zulsága idején összegyűjtve seregét Pannonián és Sirmiumon keresztül, jobb-
ról vonult a katonaságtól szinte üresen hagyott Italiába. 168 Ellenállás nélkül
érte el Pons Candidiani-t, ami a királyi várostól, Ravennától három mérföld
' távolságra van.
148. Ez a város a Padus folyó mocsarai és vízfolyásai között fekszik, és csak egy ol-
da)..ról közelíthető meg, s a régi lakói úgy nevezték, ahogy ezt az őseink ránk
hagyományozták, hogy (l(LVErnL, azaz 'dicsőséges'. Ezt, a Római Birodalom

71
 IoRDANES

ölében, az Ion tenger felett alapított várost a folyóvizek áradata szigetként ve-
szi körül. 169
149. Keleten a tenger határolja, és ha valaki egyenesen Corcyrától és a Hellas részei-
től hajózik ide, jobbról először Epirust (Epiri), majd Dalmatiát, Liburniát és
Histriát, végül pedig Venetiae partját érinti evezőlapátjával. 170 Nyugaton mo-
csarak terülnek el, amiken keresztül egy igen szűk bejáraton, mintegy ka-
pun át vezet az út. Északra is a Padus egyik ága található, melyet Fossa
1\sconisnak neveznek.
150. Délre ugyanez a Padus van, amit Italia földjén a folyók királyának hívnak, és
az Eridanus melléknevet is viseli. Ezt a folyót Augustus császár egy igen szé-
les csatornába vezettette, aminek hetedik ága végigfolyik a város közepén,
létrehozván egy gyönyörű kikötőt a torkolatánál; s Dio utalása szerint a régi
időkben azt tartották, hogy 250 hajó fér el biztonságos kikötőjében. 171
151. Ahogy Favius mondja, az, ami hajdan kikötő volt, most egy hatalmas kert,
fákkal tele, amiken azonban nem vitorlák, hanem gyümölcsök függenek. A
város három névvel büszkélkedik, és kérkedik háromféle fekvése miatt: az
elsőt Ravennának hívják, míg Classis a távolabbi, és félúton a város és a ten-
ger között található Caesarea minden szépségével, s közlekedésre alkalmas
kicsiny fövenyével.

XXX
152. Amikor a vizigótok hadserege feltűnt a város szomszédságában, és a bent
tartózkodó Honorius császárhoz követséget küldött, azzal, ha megengedi,
hogy a gótok békésen letelepedjenek Italiában, akkor úgy élnek együtt a
rómaiakkal, mintha eggyé vált volna a két nép. Ellenkező esetben harccal
döntsék el, ki erősödött meg annyira, hogy a másikat elűzze, hogy gondtala-
nul uralkodhasson a győztes fél. Honorius császár mindkét javaslattól vissza-
rettenve senatusával megtanácskozta hogy miképpen lehetne őket Italia
földjéről kiűzni.
153. Végül az a vélemény kerekedett felül, hogyha Halaricus képes rá, népével
birtokába veheti azokat a távol fekvő provinciákat, mint Galliae és Spaniae,
melyek már amúgy is csaknem elvesztek, és amiket Gisericusnak, a vandálok
királyának a betörése pusztává tett. 172 A szent ígérettel megerősített adományt
ezzel a rendelkezéssel a gótok elfogadták, és a nekik átengedett hazához in-
dultak.
154. Miután az eltávozásuk nem okozott bajt Italiában, Stilico - egy bizonyos
patrícius és Honorius apósa - ugyanis miután mindkét leányát, Mariát és
Thermantiát a princeps egymás után feleségül vette, de őket szűzen és érin-
tetlenül szólította el az Úr erről a világról; 173 így tehát Stilico cselesen a Cotti
Alpokban fekvő Polentia városához vonulva egész Italia kárára és saját

72
 G1mc-\

maga csúfságára rohant a semmi rosszat nem sejtő gótok elleni ütközetbe.
155. Amint a gótok észrevették őt, megrémültek, majd összeszedték erejüket, és
ahogy szokták, bátorságukat felélesztve Stilico egész hadseregét menekülésre
kényszerítve egészen a megsemmisülésig lekaszabolták. m Ezután dühöngő
lélekkel elhagyták a megkezdett utat, visszatértek Liguriába, amin már egy-
szer átvonultak; azt, illetve Emíliát hasonló lendülettel elpusztítják, Flammi-
niának Picenum és Tuscia közötti hadi útját egészen Róma városáig bejárva,
bármit ami mindkét oldalon volt végigrabolják.
156. Végül Rómába betörve Halaricus parancsára csupán fosztogatnak, nem gyúj-
togatnak, és nem hagyják teljesen büntetlenül a szentélyek bármelyikében is
elkövetett jogtalanságokat, mint ahogy más népek. 175 Innen távozva Campa-
nián át, miután hasonló károkat okoztak Lucaniában, vonultak tovább egé-
szen a brittiusok földjéig, ahol sokáig időztek, majd elhatározták, hogy Sici-
liába, s onnan pedig Africába mennek át. A bryttiusok vidéke ugyanis Italia
szélén, a déli részen terül el, ennek a szöglete képezi az Appininus hegy kez-
detét; az Adriai tengert, mint egy kinyújtott nyelv választja el a Tyrrenus
tengertől, és nevét egykor egy Bryttia királynőtől kapta.
15 7. Tehát ide érkezett Alaricus, a vizigót király azokkal a kincsekkel, amiket I taliá-
ból rabolt el, és azután, ahogy mondtuk, át akart kelni Sicilián keresztül, hogy
Africában békés hazát leljen. Mivel nincsen semmi olyan dolog, amit az ember
Isten akarata nélkül el tudna végezni, egy szörnyűséges hullámverés jelentős
számú hajóját elsüllyesztette, és igen sokat felborított. 176 A balszerencsével
sújtott Halaricus, mialatt magában fontolgatta, hogy mit tegyen, hirtelen
korai halállal elragadva távozott az élők sorából.
158. Az övéi igen nagy szeretettel gyászolták, elterelték a Consentinus város mel-
letti Busentus folyót medréből, ugyanis ez a folyó a városnál a hegy lábától
folyik le gyógyító hullámaival, tehát medrének közepébe ássák rabszolgák
válogatott csapatai a sírhelyet, és ennek a gödörnek a mélyébe temetik el
Halaricust sok kinccsel, majd a vizet ismét visszavezetik eredeti medrébe, és
hogy a helyet ne ismerje senki, az összes sírásót legyilkolják. 177 A vizigótok
királyságát pedig rokonára, Atauulfusra bízzák, aki külsőleg és belsőleg is
figyelemre méltó volt. Valójában nem annyira termetének sudár növésével
tűnt ki, mint inkább testének kiválóságával és arcának szépségével.

XXXI
159. Ó miután átvette a hatalmat, újból Róma felé fordult és azt ami az első rablás
után megmaradt, sáska módjára elpusztította, Italiát nemcsak magán, hanem
közvagyonától is megfosztotta. Honorius császárnak nem volt hatalma ellen-
állni, sőt [Atauulfus] még az ő húgát is, Theodosius császárnak a második
feleségétől való leányát, Placidiát, fogolyként elhurcolta a Városból.

73
 IORDANES

160. Felfigyelve azonban szépségére, előkelő származására és erkölcsi tisztaságára,

Aemilia városában, Forum Iuliiban mégis törvényesen házasságot kötött vele,
hogy a népek e szövetséget meghallva jobban féljenek a gótokkal szinte egy-
gyé vált államtól. 178 Honorius császárt, akit jóllehet megfosztott minden va-
gyonától, de legalább már mint a rokonát, hálás szívvel hagyta ott, és Galli-
ákba vonult.
161. Mihelyt ide megérkezett, a megriadt szomszéd népek, akik azelőtt kegyetlenül
támadták Galliákat, mind a frankok mind a burgundok (burgundiones), kezd-
tek megmaradni a határaikon belül. A vandálok és az alánok pedig, akikről már
fentebb elmondtuk, hogy a római princeps engedélyével mindkét Pannoniába
betelepedtek, a gótoktól való félelmükben nem tartották biztonságosnak,
hogy visszaforduljanak, és Galliákba mentek át. 179
162. Azután Galliákból, amit az imént foglaltak el, elmenekülve, Spaniában szi-
getelték el magukat, emlékezve elődeik elbeszélésére, hogy milyen kellemet-
lenséget okozott Geberich gót király egykor a nemzetüknek, vagy milyen mó-
don űzte el őket vitézségével az atyai földről. 180 Emiatt a galliai provinciák
nyitva álltak az érkező Atauulfusnak. 181
163. Miután megerősödött a hatalma Galliákban, bánkódni kezdett a gót a spa-
niaiak szerencsétlenségén, meg akarta menteni őket a vandálok támadása-
itól. Barcilonában hagyta kincseit bizonyos megbízható társaival és a békés
néppel együtt, majd a Spaniák belső területére vonult, gyakran harcolva a
vandálokkal. A harmadik évben, miután Galliákat és Spaniákat meghódította,
Euervulfus kardja szúrta át, akit gyakran kigúnyolt termete miatt. 182 Halála
után Segericust választották királynak, ám ő az övéi csalárdságának esett ál-
dozatul, és nagyon gyorsan elvesztette uralmát életével együtt. 183

XXXII
164. Alaricus után következő negyedik királynak Valiát választották meg, aki szer-
felett szigorú és bölcs volt. 184 Honorius császár Constantiust, a hadügyekben
jártas, erős és sok csatában dicsőséget szerzett férfit irányította ellene had-
seregével. Attól félt, hogy [Valia] megzavarja a már Atauulfusszal megkötött
szövetséget, és a szomszédos népek elűzése után újra valamilyen államellenes
cs elvetésre készül, ugyanakkor vágyódott arra, hogy testvérét Placidiát meg-
szabadítsa az alávetettség szégyenétől. Megegyezett Constantiusszal, hogy
akár háborúval, akár békével tudja őt saját hazájába visszahozni, neki adja
feleségül.
165. Constantius a megegyezésnek örvendve fegyveresek csapatával és már csak-
nem királyi felszereléssel betört Spaniákba. Valia a gótok királya nem kisebb
harci készültséggel igyekezett a Pyreneusok szikláihoz, ahol mindkét részről
küldöttséget menesztettek és megegyeztek abban, hogy [ValiaJ a princeps

74
 GETICA

nővérét, Placidiát elengedi, és nem vonakodik attól, hogy a római államnak

segítséget nyújtson, ha a szükség úgy kívánja. 185 Ebben az időben ugyanis
egy bizonyos Constantinus Galliákban hatalomra törve fiát, Constanst szer-
zetesből caesarrá tette, de megszerzett uralmát nem sokáig gyakorolta, mert
az egymással szövetséges gótok és rómaiak őt Arelatumban, fiát pedig Vien-
nában gyilkolták meg. Ezek után Iovinus és Sebastianus, akik hasonló vak-
merőséggel tervezték az állam elfoglalását, hasonló sorsra jutottak. 186
166. Valia uralkodásának 12. évében, amikor a Pannoniát csaknem 50 éve megszálló
hunokat elűzték a rómaiak és a gótok, látva Valia, hogy a vandálok az ő te-
rületén, azaz Spania földjén, fosztogatnak és pusztítanak mindent, miután
bátor vakmerőséggel Gallicia belsejéből, ahova annak idején Atauulfus űzte
őket, kivonultak; s csaknem abban az időben, amikor Hierius és Ardabures
konzulként léptek előre, nem késlekedve hadsereget indított ellenük. 187

XXXIII
167. De Gyzericust, a vandálok királyát már Bonifatius behívta Africába, aki Valen-
tinianus császártól elszenvedett sérelmében nem tudott máshogy, mint a biro-
dalom szerencsétlenségével bosszút állni. Ó tehát könyörgésével behívta, és
egy szűk folyosón vezette át a vandálokat, amit Gaditanus-szorosnak hívtak,
és alig hét mérfölddel választja el Africát Spaniáktó~ itt jött létre a Tyrrenus
tenger torkolata az Oceanusnak a tengerárjában. 188
168. Ez, a rómaiaknak okozott kárról a városban már igen ismert Gyzericus, aki
arányos termetű, lovasbalesete miatt sánta, megfontolt gondolkodású, szűk­
szavú, fényűzést megvető, heves haragú, birtoklásra vágyó volt, és rendkívüli
ügyességet tanúsított a népek fcllázítására; készen állt arra, hogy elége-
detlenséget és gyűlöletet szítson.
169. Amint már elmondtuk Bonifatius kérésére jött be Africába, ahol, ahogy
mondják, hosszú időn keresztül isteni tekintéllyel uralkodott, s halála előtt
szabályozta fiainak uralkodási rendjét. Nehogy közülük bármelyik a másik
fölébe kerekedjen, ha hatalomvágya támad, hanem mindenki, aki a másikat
túléli, sorban és az életkora szerint következzen. Mégpedig úgy, hogy az idő­
sebbet az azutáni kövesse, majd azt újra a sorban utána következő. Erre
ügyelve sok éven át szerencsésen tartották kezükben a hatalmat, és nem
mocskolták be magukat családi háborúval, ahogy a többi népnél történni szo-
kott. A maga sorrendjében egyik a másik után vette át az uralmat, és békében
kormányozta alattvalóit.
170. Az utódlás sorrendje a következő volt: elsőként Gyzericus, az atya és úr, őt
követte Hunericus, a harmadik Gunthamundus, a negyedik Thrasamundus.
Az ötödik Ilderich, akit népe szerencsétlenségére az ősatyjának utasításaival
nem törődő Gelimer letaszított a trónról, és megölve őt, zsarnoksággal ra-
gadta magához a hatalmat.

75
 IOiillANES

171. De nem maradt megtorlás nélkül, amit tett. Ugyanis elérte Iustinianus császár
büntetése. Ót és egész nemzetségét vagyonával együtt, amit rabló módjára
őrzött, Constantinopolisba vitte a dicsőséges Belesarius, a keleti részek kato-
nai parancsnoka, exconsul, ordinarius, és patricius. Itt nagy látványosságot
nyújtott a népnek a cirkuszban, és későn bánta meg bűneit, amikor látta, hogy
megfosztották a királyi méltóságától, s a magánéletbe száműzve, amibe nem
tudott beletörődni, halt meg. 189
172. Így Africát, amit á földkerekség beosztásánál a világ harmadik részeként ír-
nak le, mintegy száz év után kiragadták a vandál igából, s a Római Biroda-
lom szabadságába visszavezették. Ezt a földet, ami egykor a gyáva uralko-
dók és hűtlen vezérek miatt kiszakadt a római államszövetségből, egy hoz-
záértő és hűséges hadvezér visszaszólította, aminek a mai napig is örül.
Ambár nem sokkal később a belháború és a mórok hűtlensége miatt kime-
rítve panaszkodott, mégis az Isten győzelmet adott Iustinianusnak, így amit
elkezdett, azt békével zárta le. 190 De mi szükségünk, hogy arról beszéljünk,
ami nem tartozik a tárgyhoz? Térjünk vissza a megkezdettekhez!
173. Vallia a gótok királya ugyanis övéivel együtt a vandálokkal szemben kegyet-
lenkedett, és Africában is üldözte volna őket, hacsak nem szólítja vissza az
az eset, ami egykor az Africába készülő Halaricusszal történt. 191 Így hát ő, a
Spaniák belsejében már ismertté vált személy miután vér nélküli győzelmet
aratott, visszavonult Tolosába, és az ellenség elűzése után átengedett bizo-
nyos provinciákat a Római Birodalomnak, ahogy megígérte, majd pedig
hosszas betegség után eltávozott az élők sorából,
174. éppen abban az időben, amikor Beremud, aki Thorismundustól származott,
s akiről az Amalok családfájánál fentebb már beszéltünk, fiával, Vitirichusszal
az osztrogótoktól, akik még mindig Scythia földjén, a hunok fennhatósága
alatt éltek, a vizigótok országába költözött. 192 Ugyanis tudatában erényének
és nemesi származásának, azt hitte, hogy könnyebben kapja meg az uralmat
rokonaitól ő, akiről bizonyos, hogy királyok örököse. Mert ki habozik az
Amalból választani, ha lehetősége van rá? De nem akarta annyira nyíltan
mutogatni: kicsoda is valójában.
175. Azok is Vallia halála után mindjárt Theoderidust tették meg annak utódjává.
A hozzá érkező Beremud eltitkolta nagy tehetségét és előkelő származását,
tudván, hogy az uralkodóknak mindig gyanúsak a királyi család sarjai. Tűrte
inkább az ismeretlenséget, csakhogy ne zavarja meg a fennálló rendet. Theod-
eridus rendkívüli tisztelettel fogadta őt és fiát, annyira hogy sem a tanácsban
nem bánt vele hozzá nem értőként, sem az asztalánál idegenként, mégpedig
nem a nemesi származása miatt, amit nem is ismert, hanem lelki erejéért és
jellemszilárdságáért, amit nem tudott titokban tartani.

76
 GETICA

XXXIV
176. Minek beszéljek erről többet? Vallia halála után, ahogy azt már fentebb
mondtuk, most újból elismételjük, hogy kevésbé volt szerencsés Galliákban, s
őt az igen üdvös és szerencsésebb Theodoridus követte az uralkodásban, aki
igen nyugodt és mértéktartó, testi és lelki jó tulajdonságokkal megáldott volt.
Ellene - Theodosius és Festus consulok évében - megszegve a békét, hadat
indítottak Galliákban a rómaiak, hun segédcsapatokkal kiegészülve. 193 Mert
nyugtalarútotta őket azoknak a gót foederatusoknak a csapata, akik Gaina
vezetésével elhagyták Constantinopolist. 194 Aetius patricius állt tehát ekkor
a hadsereg élén. A moesiaiak legderekabb nemzetségéből származott, Do-
rostorenusban, Gaudentius fiaként született. A hadi fáradtságokat jól tűrte,
páratlanul alkalmas volt a római állam ügyeinek intézésére, aki a suavusok
gőgjét 195 és a frankok vadságát mérhetetlen vérontással arra kényszerítette,
hogy a Római Birodalmat szolgálják. 196
177. A Litorius vezette, hun segédcsapatokkal is kiegészült római haderő felsora-
kozott a gótokkal szemben, és mindkét sereg ugyanakkora elszántsággal és
nem kevesebb erővel sokáig nézett farkasszemet egymással, núg végül béke-
jobbot nyújtva visszatértek a régi egyetértéshez, megerősítették a foedust
mindkét részről biztos békeígéretekkel, majd mindketten visszavonultak. 197
178. Ebben a békés időszakban uralkodott Attila minden hunok királya és csak-
nem egész Scythia népeinek egyedüli ura a világon, akit csodálatos hírneve
miatt minden nép csodált. Hozzá küldte követségbe maga az ifjabb Theo-
dosius Priscus történetírót, aki a következő jelentést adta hírül: miután pedig
hatalmas folyókon, mégpedig a Tisian, Tibisian és Driccan átkelve, megér-
keztünk arra a helyre, ahol egykor a gótok legbátrabbika Vidigoia a szarmaták
álnokságának áldozata lett, 198 innen nemsokára egy faluhoz értünk, ahol
Attila király időzött. E falu inkább városhoz hasonlított. Ott találtunk rá
gyalult deszkákból ácsolt palotában, amelynek szerkezete annyira tömörnek
látszott, hogy tüzetesebb szemügyre vétel nélkül alig lehetett észre venni a
gerendák összeeresztéseit.
179. Láthatsz hosszú folyosóval egymástól elkülörútett ebédlőket, minden dísszel
ellátott oszlopcsarnokokat. A sík terület hatalmas tornáccal volt körülkerítve
úgy, hogy a nagysága királyi udvart mutatott. Ez volt Attila királynak a szék-
helye, aki a barbárok földje egészét a hatalmában tartotta; ezeket a lakóhe-
lyeket többre becsülte az elfoglalt városoknál. 199

XXXV
180. Ez az Attila pedig Mundzucus atyától született, akinek Octar és Roas a testvé-
rei voltak, ezek, mint mondják Attila előtt a hatalmat gyakorolták, jóllehet

77
 lOimANES

nem teljesen mindazok fölött, mint ő maga. Haláluk után Bleda nevű testvé-
rével követte őket a hunok trónján, 200 és, hogy a hadivállalkozása előtt, amire
készült, méltó ellenfél legyen, testvérgyilkossággal növelte hatalmát, döntő
ütközetre törekedve az övéi meggyilkolásával. 201
181. De az igazságosság mérlegel, a szörnyűséges eszközzel feltörekvőnek a ke-
gyetlenségéért csúf vég jutott osztályrészül. 202 Miután pedig Bleda, aki a hu-
nok nagy része felett uralkodott, testvére cselvetésétől meghalt, Attila pedig
uralma alatt egyesítette az egész népet, és majd más, akkor hatalma alatt tar-
tott nemzetek számos seregét összegyűjtötte, a világ első népeit, a rómaia-
kat és a vizigótokat akarta mindenekelőtt uralmának alávetni.
182. Azt beszélik, hogy serege 500 OOO fő volt. 203 Ez a férfi a népek és a földek
megfélemlítésére született a világra, aki, nem tudom, milyen végzet akara-
tából, mindent rettegésben tartott a róla elterjedt szörnyű híreszteléssel.
Ugyanis járása büszke volt, ide-oda forgatta szemeit, igyekezvén, hogy ha-
talmát kevély testtartásával is kifejezze. Kedvelte a háborút, de ő maga mér-
tékkel vett részt benne. Megfontolt gondolkodású volt, a könyörgők előtt
meglágyult, akit egyszer a bizalmába fogadott, az iránt jóindulatot mutatott.
Alacsony termetű, széles mellkasú, nagy fejű, kis szemű, ritka, őszbeve­
gyülő szakállú, pisze orrú, sötét bőrű volt, tehát származásának jeleit viselte
magán. 204
183. Jóllehet már természetétől fogva mindig nagy dolgokban hitt, mindazonáltal
önbizalmát növelte, hogy megtalálták Mars kardját, amit a szkíta királyok
mindig szentnek tartottak. Priscus történetíró meséli el, hogy ezt hogyan
lelték meg. Egyszer egy pásztor, nyája egyik üszőjét sántítani látta, de nem jött
rá a seb okára, ezért aggódva követte a vérnyomokat. Végül egy kardhoz ért,
amire a füvet legelő állat vigyázatlanul rátaposott. Kiásta a kardot, és nyom-
ban Attilához vitte. Ó nagy örömmel megköszönte az ajándékot, és minthogy
nagyravágyó volt, úgy gondolta, hogy őt rendelték az egész világ urának, és
Mars kardja biztosítja számára a háborúkban a győzelmet. 205

XXXVI
184. Gyzericus a vandálok királya, akit már egy kicsivel korábban említettünk, 206
értesülve Attila azon szándékáról, hogy a földkerekséget el akarja pusztítani,
ezért azt sok ajándékkal a vizigótok elleni háborúra bíztatja. 207 Attól félt hogy
Theodoridus, a vizigótok királya megbosszulja a lányán esett jogtalanságot,
aki Hunericusnak, Gyzericus fiának volt elígérve és először bizonyára örült
a házasságnak. De azután, minthogy saját szeretteivel szemben is kegyetlen
volt, méreg készítésének csupán csak a gyanúja miatt, a leányt levágott or-
ral, lemetszett fülekkel, megfosztva természetes ékességétől küldte vissza
apjához Galliákba, hogy gyászos látványa mindig szánalmat keltsen. Ez a

78
 GETIC:\

kegyetlenség, ami még az idegeneket is megrendítette, indokolttá tette ap-

jának bosszúját. 208
185. Tehát Attila, Gyzericus megvesztegetésének hatására már háborúra készülve,
követeket küldött Itáliába Valentinianus császárhoz, ellenségességet szítva a
gótok és a rómaiak között, hogy akiket harcban nem tudott legyőzni, azokat
belső gyűlölködéssel verje szét. Kijelentette, hogy az állam iránti barátságát
nem sérti meg semmivel, minthogy Theoderidusszal, a vizigótok királyával áll
harcban. Ezért, mivel kedvező fogadtatást szeretett volna elérni, az ide írt le-
velet a szokások hízelkedésekkel és üdvözléssel töltötte meg, arra törekedve,
hogy hazugságait hitelesnek túntesse fel.
186. Hasonló módon küldött irományt a vizigótok királyához, Theoderidushoz is,
buzdítva, hogy lépjen ki a rómaiak szövetségéből, és emlékezzen a csatákra,
amiket nemrég ellene indítottak. 209 Akkor Valentinianus császár követséget
küldött a vizigótokhoz és királyukhoz, Thcoderidushoz ezekkel a szavak-
kal:
187. ,,Ti is belátjátok, népek legbátrabbika, hogy össze kell fognotok a földkerekség
zsarnoka ellen, aki a világot kívánja általános szolgaságba hajtani, és aki nem
keresi az okokat a harcra, hanem jogosnak véli bármelyiket, amibe belebo-
csátkozik. Karjával méri hatalomvágyát, gőgösségét féktelenséggel csillapítja;
aki az emberi és isteni törvényt semmibe véve, még a természetnek is az ellen-
ségéül szegődött. Megérdemli mindnyájunk gyűlöletét ugyanis az, aki min-
denkinek a kárára van.
188. Emlékezzetek, kérlek, arra, amit valójában nem lehet elfelejteni, hogy a hu-
nok nem háborúval űztek el titeket, ahol közös a kockázat, hanem, ami sú-
lyosabban aggaszt, csalárdsággal támadtak meg. Hogy magunkról ne is be-
széljünk. De ti képesek vagytok bosszulatlanul eltűrni ezt a dölyfösséget?
Fegyveresek, engedjetek a haragotoknak, és egyesítsétek a csapataitokat. Segít-
setek az államnak is, aminek tagjai vagytok. S hogy nekünk mennyire kívána-
tos, illetve fontos a szövetségetek, kérdezzétek meg az ellenség véleményét
erről."
189. Ilyen és hasonló szavakkal megnyerték Theodcridus királyt Valentinianus csá-
szár követei,21° aki így felelt nekik: ,,Amennyiben ez a kívánságotok rómaiak,
Attilát a mi ellenségünkké is tettétek. Üldözzük őt bárhová szólít, és még
ha felfuvalkodik is a különböző népek feletti győzelmeitől, a gótok értenek
hozzá, hogy hogyan ütközzenek meg a gőgösökkel. Egyetlen háborút sem
tartok veszélyesnek, hacsaknem az olyat; ami nem jó ügyért folyik, amikor
semmitől sem riad vissza az, akire a hatalom csábítóan nevet."
190. A kíséret megéljenzi a vezér válaszát, és a nép boldogan követi. Mindnyájan
kívánják a háborút, már vágyódnak a hunok, mint ellenség után. A vizigótok
királya, Theoderidus megszámlálhatatlan sokaságot vonultatott fel; négy fiát

79
 lüRDANES

otthon hagyta, mégpedig Friderichust, Eurichust, Retemerist, Himnerithet, és

magával csak a két idősebbet, Thorismudot és Theodericust vitte, hogy részt
vegyenek a hadjáratban. Szerencsés harci készültség, biztos segítség, kellemes
társaság voltak a menedékei azoknak, aki egyúttal élvezetüket is lelték abban,
hogy a döntő összecsapásra vállalkozzanak.
191. A rómaiak oldaláról Aetius patricius, akinek a vállán akkor a nyugati területek
ügyei nyugodtak, volt olyan előrelátó, hogy a mindenfelől összegyűlt harcosok
vad és végeláthatatlan tömegével szemben ne mutatkozzon gyengébbnek.
Mert a következő segédcsapatok jelentek meg: franci, sarmatae, armoriciani,
liticiani, burgundiones, saxones, ripari, olibriones, akik egykor római katonák
voltak, mégpedig már akkor is a segédcsapatok soraiba sorozták be őket, és
még jó pár más kelta, vagy germán törzs. 211
192. Megérkeztek tehát a catalaunumi síkságra, amit Mauriacumnak is neveznek, s
ami száz leuva - ahogy a gallok mondják - hosszában és 70 leuva szélességé-
ben. A gall leuva pedig 1500 lépésnyi távolságot jelent. 212 A Földnek ez a ré-
sze népek megszámlálhatatlan sokaságának vált csataterévé. Mindkét csata-
sor igen bátran csap össze; semmi nem történik titokban, hanem nyíltan
küzdenek.
193. Milyen komoly oka lehet, hogy ennyi ember érkezett az ütközetbe? Miféle
gyűlölet lelkesítette mindannyiukat az egymás elleni harcra? Helyes dolog,
hogy az emberi nemzet királyok alatt élt akkor, amikor egy elme őrült indulata
pusztította a népeket, s egy gőgös uralkodónak az önkénye egy pillanat alatt
tette tönkre azt, amit a természet oly sok nemzedék alatt hozott létre.

XXXVII
194. De mielőtt elmondanánk magának a csatának a lefolyását, szükségesnek lát-
szik elbeszélni, hogy mik történtek a háborúnak ebben a szakaszában, mivel
annyira nevezetes ez a csata, annyira bonyolult és szö,,evényes. Sangibanus, az
alánok királya a jövőtől való félelmében, Attila szolgálatába ajánlotta magát,
és megígérte neki, hogy kezére játssza a gall Aureliana városát, ahol akkor tar-
tózkodott.
195. Mihelyt ezt Theodoridus és Actius megtudták, Attila érkezése előtt nagy
töltéssel vették körül ugyanezt a várost, szemmel tartották a gyanús Sangi-
banust, és nemzetségével együtt segédcsapataik közé állították. Ennélfogva
Attila a hunok királya, aki megdöbbent ezektől az eseményektől, kételkedve
saját csapataiban, félt ütközetbe vonulni, és miután elképzelte a magánál a ha-
lálnál is siralmasabb megfutamodást, 213 elhatározta, hogy a béljósokon ke-
resztül tudakolja meg a jövendőt.
196. Azok szokás szerint akkor egyrészt a baromnak a belét, másrészt a levakart
csontokon bizonyos rajzolatokat szemlélve, a hunoknak szerencsétlenséget

80
 GETICA

jósolnak. Vigasztalásul azt a keveset mégis hozzáfűzték, hogy a másik oldalról

az ellenség legkiválóbb vezére meg fog halni, és halála beárnyékolja a kivívott
győzelem ünneplését. Mivel Attila azt hitte, hogy Aetius halálára kell számí-
tani, minthogy az az ő hadmozdulatainak az útjában állt, vagy mert az az ő
saját bukásával kapcsolódott össze, a jóslattól annyira izgatott lett, hogy a
hadi ügyekben egyébként megfontolt, csatát kezdett körülbelül a nap kilen-
cedik órájában, nagy kapkodás közepette úgy, hogy, ha másként nem megy, a
leszálló éjszaka jöjjön a scgítségére. 214

XXXVIII
197. Ahogy már mondtuk a felek megérkeztek a catalaunumí síkságra. A terep egy
emelkedővel dombbá magasodott, amit mindkét hadsereg hatalmába kívánt
keríteni, mivel a hely kedvező fekvése jelentős előnyt nyújtott. A jobb oldalt
a hunok a saját csapataikkal, a bal oldalt a rómaiak és a vizigótok foglalták
el segédcsapataikkal, és a hegy még szabad csúcsáért indult meg a küzdelem.
Tehát a jobbszárnyat a vizigótokkal Theoderidus vezette. A balt Aetius a ró-
maiakkal, a középre állítottakat pedig Sangibanus, akiről korábban már emlí-
tettük, hogy az alánok élén állt, és katonai elővigyázatosságból ügyeltek arra,
hogy őt, akit nem gondoltak eléggé bátornak, megbízható emberek tömegé-
vel zárják közre. Így kénytelen a harcot vállalni az, akinek megnehezítették a
megfutamodás lehetőségét.
198. Az ellenkező oldalon a hunok rendezték hadrendjeiket, úgy, hogy középen
helyezkedett el Attila, legbátrabb katonáival. A király ezen elrendezéssel legin-
kább arra figyelt, hogy népének színe-java között a fenyegető veszélyből ki
tudjon menekülni. A csapatszárnyait pedig sokféle nép és különböző nemze-
tek, akiket uralma alá hajtott, alkották.
199. Közülük az osztrogót Valamir, Theodemir és Videmer, a három fivér által
vezetett sereg tűnt ki, akik magánál a nagykirálynál is, akinek szolgáltak, ne-
mesebbek voltak, mert az Amal nemzetség ereje hatotta át őket. Ott volt a
gepidák igen híres királya, Ardaricus és megszámlálhatatlan menetoszlopa is,
akik az Attila iránti rendíthetetlen hűségük miatt, annak megfontolásából vol-
tak jelen. Ugyanis Attila éleslátóan alaposan mérlegelve, őt és Valamert, az
osztrogót királyt minden további királynál jobban tisztelte.
200. Valamer szívós, hízelgő beszédű, csalárdságot ismerő volt, Ardaricus hűségéről
és okosságáról, mint mondtuk, volt híres. Nem érdemtelenül kellett a vizigót
rokonai ellen harcolnia. A többi szárny pedig - ha szabad mondani - a kirá-
lyok tömege, és különböző nemzetek hadvezérei, mintegy testőrök Attila fej-
bólintására figyeltek, ha pedig a szemével intett nekik, zúgolódás nélkül, félve
és reszketve állt mellette minden egyes harcos, de a parancsokat biztosan vég-
rehajtották.

81
 !ORDANES

201. Attila, minden király királya egyedül uralkodott mindenki fölött és aggódott
mindenkiért. 215 Azon a helyen történt meg az összecsapás, melyet már emlí-
tettünk.216 Attila megparancsolta az övéinek, hogy a hegy csúcsát rohanják
meg. Thorismundus és Aetius azonban megakadályozta ezt, akik szintén
arra törekedtek, hogy a domb tetejére felmásszanak, és ez előbb sikerült ne-
kik, ezért a közeledő hunokat a hegy előnyével könnyedén megzavarták.

XXXIX
202. Amikor „Attila meglátta az előbb említett okból megzavarodott hadsereget,
úgy gondolta, hogy ilyen szorult hely,:etben beszéddel lehet fellelkesíteni azt.
„Annyi nép és a világ legyőzése után, ha még mindig együtt vagytok, úgy
gondolom, ostobaság szavakkal buzdítani titeket, mintha a helyzetet nem is-
mernétek. Az új hadvezér, vagy a tapasztalatlan hadsereg kivánja ezt.
203. Nekem sem szabad semmilyen elcsépelt dolgot mondani, s nektek sem kell
meghallgatni. Mi más a szokásotok, mint hogy harcoljatok? Mi kedvesebb a
bátor férfi számára ennél, mint ököllel törekedni a megtorlásra? Nagy ado-
mány és kötelesség a természettől, hogy a lelkeket bosszúval csillapítja.
204. Hát támadjuk meg buzgón az ellenfelet, hiszen mindig azok a merészebbek,
akik kezdik a harcot. Nézzétek a különféle népek egységét: a félelem jele a szö-
vetségesekkel való védekezés. Nos, félelem fogja el őket már a támadásunk
előtt, a magaslatokra igyekeznek, elfoglalják a dombokat és elkésett megbá-
nással a mezőkre sürgetik a védőlétesítményeket. Ismeretes számunkra, mily
gyenge a rómaiak hadereje: nem is azt mondom, hogy az első sebet, hanem
már a küzdelem porát sem viselik el, midőn csatarendbe állnak és hadsoraikat
védőfedéllel kapcsolják össze. 217
205. Ti ütközzetek meg állhatatos lélekkel, ahogy szoktatok, vessétek meg azok
hadoszlopát, támadjátok meg az alánokat, rontsatok rá a vizigótokra! Tehát
gyors győzelmet kell szereznünk, ez a háború lényege. Lecsúsznak majd az iz-
mokról a levágott tagok, hisz nem állhat az a test, amelynek csontjait eltávolít-
játok. Támadjon fel a bátorságotok és fokozódjon a szokásos dühötök! Most
van szükség, hunok, a belátásotokra, most vegyétek elő fegyvereiteket. Aki
megsebesült, az az ellenség halálát kívánja cserébe, aki pedig sértetlen, azt az
ellenség veresége elégítse ki.
206. A győzni akarókat semmilyen fegyver sem találja el, a halálra készülőket béke-
időben is eléri a végzetük. Egyáltalán, miért óvta a szerencse a hunokat, annyi
nép legyőzőjét, hacsaknem azért, hogy e harc örömére készüljön fel? S végül
is ki nyitotta meg őseinknek a meotisi utat, ami annyi évszázadon át elzárt tit-
kos hely volt? S ki intézte eddig úgy, hogy a fegyverteleneknek engedjenek a
felfegyverzettek? A hunok tekintetét sem tudta elviselni az egyesített gyüle-
vész had. Nem tévedek a végkimenetelt illetően: ez az a mező, amit nekünk

82
 GETICA

annyira szerencsésnek ígértek. Elsőként csapom össze dárdám az ellenséggel.

Ha valaki képes tétlenkedni, miközben Attila harcol, az a halál fia." 218 E sza-
vaktól feltüzelve mind a harcba vetették magukat.

XL
207. Bizony félelmetes volt a helyzet, de a király jelenléte eloszlatta a katonák této-
vázását. Kézitusába kezdenek: a csata rettenetes, fordulatos, szörnyűséges, és
hosszantartó, ehhez hasonlóról még eddig nem mesélt a múlt. Itt olyan ese-
ményekről emlékeznek meg, hogy akit ennek a csodának a látványától meg-
fosztottak, az semmilyen rendkívülit nem tudott a maga életében tapasztalni.
208. Ugyanis, ha az öregeknek hinni lehet, az a patakocska, amely az említett
síkság földjén sekély mederben haladt át, a meggyilkoltak sebeiből kiömlő
vértől megduzzadt, és nem az esővíztől lett bővizű, ahogy szokott, hanem
szokatlan folyadék, a kiáradó vér tette rohanó patakká. És, akiket a kapott se-
bük ott epesztő szomjúsággal gyötört, azok az öldökléstől zavaros folyóhoz
vonszolták magukat: és nyelték a szerencsétlen sorsüldözöttek a vért, amit ki-
ontottak a sebesültek.
209. Ezt a Theodoridus királyt, amikor buzdítva végigvágtatott seregén, a lova le-
dobta, lábaival agyontaposta. 219 Életét fiatalon fejezte be. Mások azt mond-
ják, hogy tulajdonképpen az osztrogót Andag dárdája ölte meg, aki akkor
Attila seregéhez csatlakozott. Ez volt az, amit Attilának már korábban meg-
jósoltak a jövendőmondók, noha ő Aetiusra értette ezt.
210. Akkor a vizigótok elválva az alánoktól, rátörtek a hunok csapatára és Attilát
is megölték volna, 220 ha az előrelátóan már előbb cl nem menekül, magát és
övéit nyomban vissza nem vonja a tábor kerítése mögé, amit szekerekkel
sáncolt el. S bár gyenge erődítés ez, mégis ezzel iparkodtak az életüket meg-
védeni azok, akiknek kevéssel azelőtt soha semmilyen falsánc nem tudott
ellenállni.
211. Thorismud, Theodoridus király fia pedig, aki Aetiusszal a halmot előre elfog-
lalva az ellenséget elzavarta a magasabb helyről, abban a hitben, hogy a saját
seregéhez ér, a vak éjszakában gyanútlanul az ellenség szekereihez rohant. Őt,
miután bátran harcolt, és miután fejsérülést szenvedett, valaki lelökte a lo-
váról, de övéinek óvintézkedése folytán mégis megmenekült, s felhagyott a
további harcokkal.
212. Aetius is hasonlóan eltévedt az éjszakai zűrzavarban. Miközben az ellenség
között bolyongott, aggódva kutatta, hogy nem érte-e valami szerencsétlenség
a gótokat, végül megérkezve a szövetséges táborhoz, az éj hátralevő részét
a pajzsok védelmében töltötte. Azután ahogy felkelt a nap, és meglátták az
elesettekkel borított síkságot, valamint azt, hogy a hunok nem mernek tá-
madni, úgy gondolták, hogy győztek. Ugyanakkor tudták azt is, hogy a csatá-

83
 lORDANES

ból Attila csak nagy vereség esetén menekül, mivel mégsem tette, sót még
csüggedtséget sem mutatott, hanem ellenkezőleg fegyvereivel csörgött, harso-
nákkal zajt adott, és támadással fenyegetőzött, miként a vadászgerelyekkel ül-
dözött oroszlán, amely járkál barlangja bejáratánál, támadni nem mer, de a
környékét rettegésben tartó ordítását sem hagyja abba. Így nyugtalanította le-
gyózóit a bezárt igen harcias király.
213. A gótok és rómaiak összegyűltek tehát, és mérlegelték, hogy mit csináljanak
a legyőzött Attilával. Azt találták jónak, hogy körülzárással fárasztják ki,
mert szűkében volt élelemnek, ugyanakkor íjászai, akik a tábor kerítésén be-
lül voltak elhelyezve, gyakori lövéseikkel megakadályozták a közelítést. Azt
mondják továbbá, hogy az előbb említett király még ebben a reménytelen
helyzetben is a legvégsőkig bátornak mutatkozott, nyergekből máglyát épített,
készen arra, hogy a lángok közé vesse magát, ha az ellenfelei betörnek, ne-
hogy bárkinek is örömet szerezzen az ő meggyilkolása, vagy nehogy az ellen-
ség hatalmába jusson annyi nép ura. 221

XLI
214. A körülzárás ezen ideje alatt pedig a vizigótok a királyukat, a fiúk az atyjukat
keresték, csodálkoztak, hogy ő távol van, miközben a siker bekövetkezett.
Míg hosszas keresés után, számtalan holttest között - ahogy bátor férfiakhoz
illik - találtak rá, és dalokkal dicsőítve az ellenség szeme láttára vitték el.
Láthatod, hogy a gótok különböző nyelvű csoportjai hogyan adják meg a
tiszteletet a holttestnek a tomboló harc közben. Könnyet ontottak, de csak
olyant, amilyent bátor férfiak szoktak, mert halála a hunok tanúsága szerint
is oly dicsőséges volt, hogy azt gondolták még az ellenség gőgje is meghajlik,
miközben látják, miként temetnek el egy ekkora királyt a jelvényeivel.
215. A gótok tehát megadták Thcodoritusnak a végtisztességet, fegyvercsörgés
közepette vitték a királyi fenséget, s az igen bátor Thorismud, ahogy az a
fiúhoz illik, kísérte atyja dicsőséges holttestét végső útjára. 222 Miután ezt el-
végezte, az árvaság fájdalmától gyötörve, s a bátorság lendületétől vezé-
relve, amiben bővelkedett; azon igyekezett, hogy megbosszulja apja halálát a
hunok maradékán. Aetius patriciusszal, aki idősebb és okosságban érettebb
volt, tanácskozta meg, hogy mit,kell tennie.
216. Az azonban attól félt, hogy a hunok megölése után a gótok a Római birodal-
mat fogják zaklatni, ezért arra igyekezett rábeszélni őt, hogy térjen vissza saját
lakóhelyére, és azt a királyságot, amit apja hátrahagyott, ragadja magához, ne-
hogy testvérei, miután megszerezték az atyai kincseket, a vizigótok királysá-
gába bevonuljanak, és ezentúl ott keményebben, sőt ami rosszabb szeren-
csétlenül harcoljon az övéi ellen. Ezt a választ nem kétértelműen, ahogy ad-
ták, hanem a saját javára fogta fel, s miután felhagyott a hunokkal, visszament
Galliába.

84
 GETTCA

217. Így midőn az emberi gyarlóság gyanakvással találkozik, gyakran elszalasztja

az alkalmat, hogy nagy dolgokat tegyen.m Mindenesetre a legbátrabb né-
pek leghíresebb háborújában, úgy tartják, százhatvanötezren haltak meg
mindkét részről, a tizenötezer gepida és frank kivételével, akik a hivatalos
összecsapást megelőző éjjel csaptak össze, és kölcsönösen sebet ejtve leka-
szabolták egymást, a frankok a rómaiak mellett, a gepidák a hunok oldalán
harcoltak.
218. Tehát Attila, amint értesült a gótok elvonulásáról, ahogy a váratlan dolgokból
szokták következtetni, azt inkább az ellenfél cselének vélve, továbbra is a
táborban maradt. De mihelyt az ellenség elvonulását hosszú csend követte,
a győzelemre gondolt, és korai öröm töltötte el, s a hatalmas király a régi
szerencsékre emlékezett vissza. Thorismud tehát, miután atyja meghalt a ca-
talaunumi mezőn, ahol küzdött, már királyi méltósággal felruházva ment
Tolosába. Itt, ámbár testvérei és a bátor harcosok tömege örvendezett, ő
maga mégis olyan megfontoltan kezdte uralkodását, hogy senkinek se jusson
eszébe versengeni a trón öröklése végett.

XLII
219. Attila miután megbizonyosodott a vizigótok elvonulásáról, s észrevette azt,
amit gyakran kívánt, hogy az ellenséges sereg részekre bomlott, már biztonság-
ban érezvén magát, mozgósításba kezdett a rómaiak váratlan megtámadására.
Első ostromával Aquileia városát zárta körül, ami Venetiae fővárosa, s az
Atriaticus öböl csücskén, mint valami nyelven fekszik. Városfalát keletről a
Piccis hegyből eredő Natissa folyja körül.
220. S ott, amikor már régóta tartó ostrommal semmit sem tudott elérni - mint-
hogy a rómaiak, belül lévő, igen bátor katonasága ellenállt-, már-már zúgoló-
dott a hadserege és el akart távozni. Attila a városfalak körül sétálva, fontol-
gatta, vajon feloldja-e az ostromzárat, vagy még várakozzon, amikor észre-
vette, hogy fehér madarak, azaz gólyák, amelyek a házak tetején fészkelnek,
a városból elviszik a fiókáikat, és szokásukkal ellentétben ki a mezőre szállít-
ják.
221. Mivel igen jó megfigyelő volt, megsejtett valamit, ezért így szólt övéihez:
„nézzétek, a jövő eseményeit előre látó madarak a fenyegető veszély miatt
elhagyják a pusztulásra ítélt várost és a leomlani készülő városfalakat. Nem
ámítás ebből arra következtetni, hogy az előre látott események miatt az el-
következőktől való félelem változtja meg a szokásukat." Mi többet még er-
ről? Övéi lelkét ismét feltüzelte Aquileia elfoglalására. Hajítógépeket építet-
tek, mindenfajta lövedéket alkalmaztak. Nem késlelkedtek: megtámadták, s
kifosztották a várost, majd megosztoztak, és olyan kegyetlenül pusztították,
hogy szinte nyomát sem hagyták, hogy létezett.

85
 I01mANES

222. Innen pedig a már vakmerőbb, de a rómaiak vérével még nem eléggé jóllakott
hunok a venétek többi városán keresztül vágtatva dőzsöltek. Mediolanumot is,
Liguria fővárosát, egykor királyi városát hasonló erővel pusztították. Nemcsak
Ticinumnak szántak a többivel egyező sorsot, hanem a szomszédos helyekre
is dühöngve törtek be, s csaknem egész Itáliát elpusztították. De midőn Róma
megtámadásán fáradozott, tanácsadói, ahogy Priscus történetíró elbeszéli,
nem a város érdekében tartották vissza, amellyel ellenséges viszonyban álltak,
hanem királyuk sorsáért aggódtak, mivel a vizigótok egykori királyának, Ala-
ricusnak a példája lebegett szemük előtt, aki Róma bevétele után nem sokáig
élt, hanem hamarosan eltávozott az élők sorából.
223. Tehát miközben lelke a veszélyes vállalkozás miatt ingadozott, hogy menjen,
vagy ne menjen, és ezt mérlegelve késlekedett, Rómából békekövetség érke-
zett. Leo pápa járult elé ugyanis a venétek Ambuleius nevű földjén (ager Am-
buleius), ahol a Mincius folyó alkalmas az átkelésre. Ekkor lelohadt a harci
dühe, és miután megkötötték a békét, visszatért oda, ahonnan érkezett, a Da-
nubiuson túlra. 22~ Ezt a dolgot azonban mindenkinek tudtára adta, sőt fe-
nyegetőzött, hogy még súlyosabbakat fog elkövetni Itáliában, hacsak nem
adják hozzá feleségül Honoriát, Valentinianus princeps lánytestvérét, Placi-
dia Augusta lányát, és vele együtt a királyi kincseknek az őt megillető ré-
szét.
224. Ugyanis az a lúr járta, hogy ez a Honoria, akit a királyi udvar ékessége miatt,
erkölcsi tisztasága végett, bátyjának az akarata szerint, elzárva tartottak, titkon
elküldött egy eunuchot, hogy azzal kecsegtesse Attilát, hogy testvére hatal-
mával szemben az ő védelme alá helyezi magát. Egyenesen gyalázatos ez a
tett, hogy kicsapongását állam ellenes vétséggel is párosította. 225

XLIII
225. Attila tehát visszafordult a székhelyére. Mivel bosszantotta a béke, s nehezen
viselte el a háború miatti tétlenkedést, követeket küldött Marcianushoz, a Ke-
let uralkodójához. Azzal fenyegetőzött, hogy a provinciákat feldúlja, mert azt
az ígéretet, amit egykor Theodosius császár neki tett, [lvfarcianus] a legke-
vésbé sem tartja be, és még annál is udvariatlanabbul bánik vele, mint ami
az ellenséggel szemben megszokott. 226 Ezeket mégis úgy intézte, minthogy
ravasz és tapasztalt volt, hogy egyrészt fenyegetőzött, másrészt megindí-
totta hadseregét, és, minthogy neki még bosszúságára voltak, tekintetét a vi-
zigótok ellen irányította.
226. De ez nem azt az eredményt hozta meg, mint amit a rómaiak esetében.
Ugyanis eltérő utakon tért vissza, mint az előbb. Elhatározta, hogy visszatereli
az alánoknak a Ligeris folyón túl letelepedett részét a saját fennhatósága alá,
hogy, amennyiben velük a háború arculatát megváltoztatta, fenyegetőbben

86
 GETICA

lépjen fel. Tehát Attila kivonult Dacia és Pannonia provinciákból, ahová ak-
kortájt a hunok különböző alárendelt népekkel együtt bevetették magukat,
majd háborút indított az alánok ellen.
227. Ám Thorismud, a vizigótok királya, Attila cselét hasonló szemfülességgel ki-
szimatolva, nagy fürgén elsőként ért az alánokhoz, s az ott megjelenő Attilát
katonai felkészültséggel várta. Miután csatába bocsátkoztak csaknem hasonló
erővel, mint korábban a catalaunumi síkon, távol tartotta tőle a győzelem
reményét, csapataival megfutamította Attilát, és arra kényszerítette, hogy győ­
zelem nélkül térjen vissza a saját szálláshelyére. Így a híres Attila, sok győ­
zelem ura, miközben arra törekedett, hogy a szerencsétlenség hírét elvesse
magától, illetve amit korábban a vizigótoktól elviselt, lemossa: mindkettőt
megtartotta, és dicstelenül visszavonult. 227
228 . .tviiután Thorismund a hunok csapatait elűzte az alánok területéről, anélkül,
hogy emberei közül bárki megsérült volna, Tolosába vonult, s az övéi nyu-
galmát békével biztosította. Királysága harmadik évében azonban megbe-
tegedett. Amikor eret vágtak rajta, cliense, Ascalc, hírül adta ellenségének,
hogy fegyvertelen, és így gyilkolták meg. Egyik kezével mégis, amelyik sza-
bad volt, egy zsámolyt felkapva, mintegy saját vérének bosszulójaként, meg-
ölt néhány lesben állót. 228

XLIV
229. Halála után testvére Theoderidus lépett a vizigótok trónjára, aki rokonát,
a suavusok királyát, Riciariust, veszedelmesnek találta. Ugyanis Riciarius
Theoderidus sógorságát élvezve, azt hitte, hogy elfoglalhatja csaknem egész
Spaniát, és az uralkodó bizonytalan kezdése miatt alkalmasnak vélte az időt a
terület megszerzésére.
230. Azelőtt nekik Gallicia és Lysitania volt a székhelyük, amik Spania jobb oldalától
egészen az Óceán partjáig terjednek, ide tartozott keleten Austrogonia, nyu-
gaton a Sacrum promuntoriumon a rómaiak vezérének, Scipionak az em-
lékműve. Északon az Oceanus, délen Lysitania és a Tagus folyó határolta,
amelynek homokjába arany keveredett és silány iszapjával együtt a gazdagságot
szállítja. Innen kiindulva akarta tehát Riciarius a suavusok királya egész Spa-
niát elfoglalni.
231. Rokona, Theoderidus, minthogy higgadt volt, követeket küldött hozzá, és
békésen azt üzente, hogy nemcsak az idegen határtól kell visszahúzódnia,
hanem a támadásra még csak ne is gondoljon, különben a becsvágyával az
ő ellenszenvét hívja ki maga ellen. 229 Az pedig gőgösen így válaszolt: ,,Ha
már most itt zúgolódsz, és ürügyül azt hozod fel, hogy én előrenyomulok,
akkor Tolosa ellen fogok vonulni, ahol a te székhelyed van, s ott állj
ellen, ha tudsz." Theodoridus a hallottakat zokon vette, és szövetségben

87
 !ORDJ\NES

a szomszédos népekkel fegyvert fogott a suavusok ellen. Gnudiuchust, és

Hilpericust, a burgundzones királyait is megnyerte magának szövetségeseiül
és híveiül.
232. A csatára az Ulbius folyónál került sor, ami Asturica és Hiberia között höm-
pölyög. Miután csatába bocsátkoztak, Theoderidus, aki a jogos oldalon har-
colt, győztesként került ki a vizigótokkal, és a suavusok egész népét szinte a
teljes megsemmisülésig lemészárolta. Királyuk, Riciarius, miután otthagyta a
veszélyes ellenfelet, és menekülve hajóra szállt, a Tyrrén-tenger viharos szele
azonban, akár az ellenség, visszaverte őt, és a vizigótok kezére jutott. A sze-
rencsétlen nem tudta feltartóztatni a halálát, csak az elemi csapásokat cse-
rélte fel.
233. Theodoridus pedig győztesként megkímélte a legyőzötteket, és nem engedett
semmilyen túlzott kegyetlenkedést. A suavusok élére, akiket leigázott, saját cli-
ensét, Agrivulfust állitotta. 230 Az, a suavusok rábeszéléseinek hatására rövid
idő alatt kétszínűvé vált, nem törődött a parancsok teljesítésével, és zsarnoki
elbizakodottsággal, gőgösen egyre inkább azt hitte, hogy a provinciát olyan
erővel tartja birtokában, mintha annak idején az urával együtt hódította
volna meg. Ez a férfi pedig a Varnusok törzséből származott, teljesen kü-
lönbözött a gótok vérének nemességétől, ezért sem a szabadságra nem tö-
rekedett, sem a patrónusa iránti hűséget nem tartotta meg.
234. Erről miután Theodoridus tudomást szerzett, csakhamar ellene küldött, hogy
fosszák meg a megszerzett uralmától. Mihelyt ezek megérkeztek, késedelem
nélkül az első csatában legyőzték őt, és tettéhez méltó büntetéssel sújtották.
Elfogták ugyanis, és övéitől cserbenhagyva a fejével lakol meg. Megismerte
végre a haragos urat az, aki a kegyes urat megvetendőnek hitte. Mihelyt a
suavusok meglátták a vezetőjük és székhelyeik pusztulását, oltalomért esdeklő
papokat indítottak Theoderidushoz. Ó azokat főpapoknak kijáró tisztelettel
fogadva, nemcsak a suavusoknak kijáró büntetést engedte el, hanem ke-
gyességtől indíttatva azt is megengedte, hogy vezetőt válasszanak maguknak
a saját nemzetségükből. Ez meg is történt, s a suavusok Rimismundus her-
ceget választották meg uralkodóul. 231 Miután ezeket véghezvitték és békével
megerősítették, uralkodásának 13. évében Theoderidus meghalt.

XLV
235. A mohó sietséggel helyére lépő bátyjára, Eurichusra fonák gyanú vetődött. 232
Mialatt ezek és más egyebek történtek a vizigótoknál, Valentinianus csá-
szárt megölték Maximus csalárdsága folytán, és ugyanez a Maximus usurpa-
torként megszerezte az uralmat. 233 Ezt hallva Gyzericus, a vandálok királya
Africából Italiába jött felfegyverzett hajóhaddal, Rómát megszállta és telje-
sen feldúlta. Maximus pedig elmenekült, de egy bizonyos Ursus, egy római
katona megölte. 234

88
 GETICA

236. Ezután Marcianusnak, a keleti császárnak a parancsára Maiurianus vette át

a nyugati birodalom kormányzását. 235 De még alig uralkodott, amikor had-
járatot indított az alánok ellen, akik elfoglalták Galliákat, és megölték őt
Dertona közelében, a Hyra nevű folyónál.2 36 Helyét Severus foglalta el, aki
uralkodásának harmadik évében Rómában meghalt. 237 Ezt látva Leo császár
- aki a keleti császárságban Marcianust váltotta fel-, saját patriciusát, Anthe-
miust Róma császárává nevezte ki. 238 Az, mihelyt megérkezett, nyomban
vejét, Recimerust irányította az alánok ellen, e jeles férfit, aki akkor Italiában
a hadseregnél a maga nemében csaknem páratlan volt. Ó az alánok nagy tö-
megével együtt a királyukat, Beorgust is tüstént az első csatában legyőzte, és
a halálba küldte. 239
237. Eurichus pedig, a vizigótok királya, amikor a római császárok gyakori válta-
kozását látta, Galliákat igyekezett elfoglalni (suo iure occupare). Amint er-
ről Anthemius császár értesült, a brittones segítségét kérte. A királyuk, Rio-
timus 12 OOO harcossal érkezett az Oceanus felől Bituriges városához, ahol
a hajókból kiszállva, megkezdte a vállalkozást.
238. A vizigótok uralkodója, Eurichus megszámlálhatatlan sereget vezényelt elle-
nük, és sokáig harcolt a brittones királyával. Végül Riutimust, még mielőtt
az a rómaiakat bevonhatta volna a szövetségébe, megfutamította. Az, miután
a hadseregének nagy része elveszett, azokkal, akikkel el tudott menekülni a
szomszédos burgund (burgundzones) néphez érkezett, amely ebben az idő­
ben a rómaiakkal szövetségben állt. 240 Eurichus, a vizigótok királya pedig el-
foglalta Gallia Arevernus nevű városát, miután már Anthemius császár el-
hunyt:241
239. aki vejével, Recimerusszal családi háborút folytatván, kimerítette Rómát.
Miután a veje megölte őt, az uralom Olybriusra szállt. Ebben az időben Con-
stantinopolisban az eunuchok kardjától megsebesítve, meghalt a palotában
Aspar, a patriciusok vezetője, a gótok nemzetségéből való híres személy, fiai-
val, Ardaburusszal és Patriciolusszal együtt, akik közül az első egykor patrí-
cius, a második pedig caesar és Leo császár veje volt. 242 Miután Olybrius a
trónra lépése után nyolc hónappal meghalt, Glyceriust Ravennában inkább
megelőlegezett bizalommal, mint választással császárrá emelték. Még alig
uralkodott azonban egy évet, amikor az egykori patricius, Marcellinus nővé­
rének a fia, Nepus elűzte az uralomból, majd a Portus Romanusban püs-
pökké szentelte. 243
240. Látva Eurichus a nagymértékű és sokféle változást, ahogy ezt fent elmond-
tuk, elfoglalta Arevernus városát, aminek élén akkor Ecdicius, a rómaiak
parancsnoka (<lux) állt. Fia az igen előkelő senatornak, Avitus császárnak,
aki néhány napra megszerezte a királyságot, (ez az Avitus ugyanis Olybrius
előtt 244 néhány napig kezében tartva az uralmat önként Placentiába távozott,

89
 lORDANES

és ott püspökké szenteltette magát). 245 Tehát a fia, Ecdicius, aki hosszú ideig
harcolt a vizigótokkal, rrúnthogy nem tudta legyőzni őket, elhagyta otthonát,
jobban mondva Areverna(s?) ellenséges városát, és biztonságosabb helyre
vonult vissza.
241. J\rrúnt Nepus császár ezt meghallotta, rrúvel elhagyták Galliákat, Ecdiciust
magához parancsolta, helyére a hadsereg főparancsnokának Orestest nevezte
ki. Ez az Orestes rrúután átvette a hadsereget, Rómából az ellenség ellen
vonult, s Ravennába érkezett. Arrúg ott időzött, fiát, Agustulust császárrá
tette. Miután ez kitudódott, Nepus Dalmatiába menekült, s ott, ahol Glyce-
riusnak, a korábbi császárnak már régóta megvolt a salonai püspöksége, ma-
gánemberként lemondott a királyságról.2·16

XLVI
242. Nem sokkal később, hogy Augustulust az atyja, Orestes Ravennában impera-
torrá emelte, a Torcilingusok királya, Odoacer a scirusokkal, herulokkal és
más népek segédcsapataival együtt elfoglalta Italiát. Orestest megölte, fiát,
Augustulust elűzte a trónról, és a campaniai Lucullus castellumban eltöltendő
száműzetésre ítélte. 247
243. Így a római nép nyugati birodalma, amit a Város alapításától szárrútott
709-dik évben az augustusok közül elsőként Octavianus Augustus kezdett
irányítani, ezzel az Augustulusszal együtt leáldozott az előtte hivatalban lévő
császárok uralkodásának az 522-dik esztendejében. Ezután Rómát és Italiát
a gótok királyai tartották a kezükben. 218 Közben Odoacer, a népek királya
(rex gentium), egész Italiát alávetette, hogy megfélemlítse a rómaiakat. Majd
uralma kezdetén megölte kísérőjét (comes), Bracilát Ravennában, rrúután így
uralmát megerősítette, azt csaknem tizenhárom éven keresztül megtartotta,
egészen Theodoricus megjelenéséig, 249 akiről az ezután következőkben fo-
gunk beszélni.

XLVII
244. Közben mégis visszatérünk ahhoz a sorrendhez, arrútől eltértünk, rrúszerint
Euricus, a vizigótok királya, látva a római állam tétovázását, Arelatumot és
Massiliát saját területéhez csatolta. Gyzericus, a vandálok királya ugyanis
ajándékokkal ennek megvalósítására csábította, hogy ezzel elhárítsa Leo és
Zeno ellene szőtt csalárdságait. 250 El is érte, hogy az osztrogótok a keleti
birodalmat, a vizigótok pedig a nyugatit pusztítsák, hogy arrúg az ellenfél
rrúndkét állam ellen harcol, ő maga nyugodtan uralkodhasson Africában.
Euricus szívesen elvállalta ezt, és már uralma alatt (iure proprio) tartotta az
egész Spaniákat, Galliákat, egyszersrrúnd a burgunzonest is alávetette, majd
uralmának tizenkilencedik évében Arelatumban időzve, megvált életétől. 251

90
 GETICA

245. Alarichus követte, aki a nagy Alaricustól számítva a sorban kilencedikként

szerezte meg a vizigótok feletti hatalmat. Hasonló összefüggésben, ahogy
az Augustusokról fentebb elmondtuk, ismeretes, hogy ez az Alaricusokra is
érvényes: azaz akiknek a nevével kezdődtek az uralmak, gyakran azokéval
tűntek is le. 252 Közben mi ezt megszakítjuk és úgy, ahogy ígértük, megírjuk
a gótok egész eredetét.

XLVIII
246. Mivel azokat az eseményeket, amíg mindkét nép, az osztrogótok és a vizi-
gótok együtt voltak, ahogy tudtam, a korábbi szerzők tudósításait követve
visszaidéztem, és folyamatosan nyomon követtem a vizigótok elválását az
osztrogótoktól, így szükséges, hogy ismét visszatérjünk azok ősi scythiai la-
kóhelyéhez, s kifejtsük hasonló szellemben az osztrogótok leszármazását
és tetteit. Ezek, mint ismeretes, királyuk, Hermanaricus halála után, miután
a vizigótok elváltak tőlük, ugyanazon hazában maradva a hunok uralma
alá kerültek, de legalább az Amal Vinitharius, tartotta kezében a fejedelmi
(principatus) hatalom jelvényeit.253
247. Ez a [Vinitharius] nagyapját, Vultulfust utánozta bátorságban, ámbár Herman-
aricusnál kevesebb szerencséje volt, mégis nehezen viselte a hunok uralmá-
nak való alávetést. Lassanként kivonta magát a hatalmuk alól, miközben arra
törekedett, hogy bátorságát fitogtassa, az antusok területére indított táma-
dást.254 Amikor megrohanta őket, az első összecsapásban legyőzték, később
azonban szerencsével járt. Boz nevű királyukat, gyermekeivel és hetven
előkelőjével együtt elrettentés példájaként felakasztotta, hogy megkettőzze
a legyőzöttek félelmét az akasztottak hulláival.
248. Alig egy éve uralkodott azonban ilyen szabadságban, amikor Balamber, a
hunok királya, nem tűrte ezt tovább. Magához hívatta Gesimundust, nagy
Hunnimundus fiát, aki emlékezve esküjére és hűségére a hunok uralma alatt
állt a gótok jelentős részével, miután megújították a szerződést, Vinitharius
ellen hadat vezetett. Hosszas harc után az első és a második csatában is Vini-
tharius győzött. Senki sem képes visszaidézni, mekkora pusztítást végzett
Venetharius a hunok serege között.
249. A harmadik ütközetben, az Erac nevű folyóhoz észrevétlenül lopakodó
Balamber - mialatt mindketten ehhez vonultak - nyilát kilőve Venethariust a
fején találta és megölte őt. Unokáját, Vadamercat pedig házassági kötelékkel
magához láncolta, ezzel a gótok egész alávetett nemzete felett békében ural-
kodott, de úgy, hogy a gótok népének, ámbár a hunok tanácsát követve, mégis
mindig saját király parancsolt.
250. Miután Venetharius meghalt, hamarosan Hunimundus, az egykor leghatal-
masabb Hermanaricus király fia, irányította őket, aki háborúban ádáz volt,

91
 lORDANES

egész teste szépségben bővelkedett. Ezek után ő a suavusok népe ellen viselt
szerencsés háborút. Elhunytával fia, az ifjúsága virágjában lévő Thorismud
követte, aki uralmának második évében háborút indított a gepidák ellen, és
a felettük aratott nagy győzelem után, amint mondják, lovasbalesetben halt
meg.2ss
251. Miután meghalt, annyira gyászolták az osztrogótok, hogy negyven éven ke-
resztül nem lépett helyére másik uralkodó. Egyrészt, hogy emlékét örökre
megőrizze a szóbeszéd, másrészt amíg el nem érkezik az az idő, amikor
Valamer férfiúvá érik, aki unokaöccsének, Vandalariusnak volt a gyermeke.
A saját fia, Beremud ugyanis, ahogy fentebb említettük, a hun uralom miatt
megalázott osztrogótok népével a vizigótok népénél, a nyugati területeken
lelt menedéket. 256 Tőle származott Vetericus. Vetericusnak is született egy fia,
Eutharicus, akit Theodoricus lányával, Amalasuenthával házasítottak össze,
így az Amalok egy már elkülönült ágával kapcsolódott össze, és tőle nemzette
Athalaricust és Mathesuentát. Azonban Athalaricus gyermekéveiben járván
meghalt, Mathesuentát pedig Constantinopolisba vitték, ahol második
férjétől, Germanustól, Iustinianus császár unokatestvérétől egy szintén Ger-
manusnak nevezett postumus fiút hozott a világra. 257
252. De nekünk most vissza kell térünk - hogy az a rendszer, amit elkezdtünk,
folytatódjék - Vandalarius ágához, amely három sarjat eresztett. Ezt a Van-
dalariust ugyanis, aki Hermanaricus unokaöccse és a fentebb írt Thoris-
mud unokaöccse volt, igen nagyra tartották az Amalok nemzetségében,
mert három gyermeknek, Valamirnek, Thiudimirnek és Vidimirnek adott
életet. Amikor közülük, szüleit követve Valamir került trónra, még mindig a
hunoknak voltak alávetve más népekkel egyetemben.
253. Abban az időben egyetértés volt a három testvér között. Valahányszor a cso-
dálatraméltó Thiudimer háborút viselt testvére, Valamir országáért, Valamir
elrendelte, hogy gondoskodjanak a felszereléséről, Vidimer pedig testvérei
szolgálatát tartotta méltányosnak. Így miután egymás iránti kölcsönös jóin-
dulattal viseltettek, mindenkinek megvolt a maga területe, amit a másik kettő
tiszteletben tartott. Úgy uralkodtak mégis, ahogy ez már sokszor említve
lett, hogy magának, Attilának, a hunok királyának a birodalmát szolgálták.
Nem volt szabad vonakodniuk még a vizigót rokonaik elleni összecsapástól
sem, sőt uruk parancsát, még ha rokongyilkosságot parancsolt is, teljesíteniük
kellett. Sehogy sem sikerült volna elszakadnia a hun uralomtól a szkíta nem-
zetnek, ha nem érkezett volna el - amit az összes néppel és a rómaiakkal
együtt kívántak -Attila halála, ami annyira szégyenletes volt, amennyire cso-
dás az élete.

XLIX
254. Ó, ahogy a történetíró Priscus tudósít erről, halála előtt, sok-sok asszony

92
 GETICA

után, amint ezen népnél szokás volt, feleségül vett egy gyönyörű leányt, aki-
nek Ildico volt a neve. l\1iután a lakodalomban a túl nagy vigadozástól elfá-
radt, s a bortól és az álomtól elnehezülve a hátára feküdt, eleredt az orra -vére,
ami most a megszokott úton nem tudott kifolyni, ezért a torkába folyt, és a
halálát okozta. Így hozott a csatákban híres királynak gyalázatos véget a ré-
szegség. A következő napnak már nagy része elmúlt, amikor a királyi szolgák
valami gyászos eseményre gyanakodtak, ezért nagy kiáltozásokkal betörték az
ajtót, és ott találták holtan Attilát, akivel nem gyilkos seb, hanem vérfolyás
végzett, mellette a síró lányt betakart és lehajtott fejjel.
255. Ekkor levágták hajuk egy részét, miként ez ennél a népnél szokás, és mély se-
bekkel torzították el rettenetes arcukat, hogy a nagy harcos hőst ne asszonyi
siránkozással és könnyekkel, hanem férfiak vérével gyászolják. 208 Ekkor tör-
tént az a csodás esemény, hogy az ily vad ellenfél miatt nyugtalan keleti
császárnak, Marcianusnak álmában megjelent egy istenség, s megmutatta
neki Attila még ugyanezen az éjszakán eltört íját; ez a nép ugyanis nagyon
bízott az ilyen fegyverben. A történetíró Priscus azt állítja, hogy ennek
a hitelességét bizonyítékokkal tudja alátámasztani. Annyira félelmetes volt
ugyanis Attila a nagy birodalmak számára, hogy halálát az égi uralkodók
ajándékának tartották.
256. Nem mellőzhetjük, hogy a sokból egy keveset el ne mondjunk, arról, miként
tisztelte népe a holttestét. 2 ' 9 Egy mező közepén, selyemsátrak alatt ravataloz-
ták fel. Ezután egy csodálatos ünnepi játékot mutattak be. A hunok egész
nemzetének a legválogatottabb lovasai, mint a cirkuszi pályákon a körül a
hely körül lovagoltak, ahol ő feküdt, és gyászénekekkel így magasztalták
tetteit:
257. ,,Büszke Attila, hunok uralkodója, Mundzucus nemzettje, a legbátrabb népek
királya, aki úgy uralkodott soha nem hallott nagy hatalmával Scythia és Ger-
mania felett, mint őelőtte még senki sem. Nemkülönben rettegésben tartotta
:_ miután városaikat elfoglalta - a két római birodalmat; de hogy ne váljon
minden zsákmánnyá, a .könyörgésektől lecsillapodva évi hadisarcot fogadott
el.2w l\1iután mindezt szerencsésen megtette, nem az ellenség ütötte sebtől,
nem az övéi árulása miatt, hanem biztonságban népével, nagy örömök kö-
zepette, fájdalom nélkül hunyt el. Ki gondolná, hogy ez halál, amikor senki
sem fontolg.atja a megbosszulását?"
258. l\1iután ilyen siratóénekekkel megsiratták, a sírhalma fölött egy „strava"-t,
ahogy ők nevezik, ünnepeltek hatalmas tivornyával, egyik végletből a másikba
esve, a halottsiratást az öröm kitöréseivel vegyítették. Ezután az éjszaka csend-
jében a holttestet a földbe rejtették. Először aranyból, másodszor ezüstből,
harmadszor kemény vasból készített szemfedővel fedték be. Ezzel jelezték,
hogy a leghatalmasabb királyhoz mindezek illenek: a vas, mivel népeket igázott

93
 lORDANES

le, az arany és az ezüst, mivel mindkét birodalom méltóságjelvényét megkapta.

A legyilkolt ellenségtől zsákmányolt fegyvereit, mindenféle drágakőtől fénylő
lószerszámokat, és különféle ragyogó méltóságjelvényeket, amelyek udvara
fényét jelentették, temettek vele. És hogy az emberi kíváncsiság távol marad-
jon ennyi kincstől, megölték az e munkával megbízottakat - borzasztó juta-
lom! - és a sírásókat, úgy, mint az eltemetettet, hirtelen halál érte. 261

L
259. Miután mindezek bevégződtek, ahogy az ifjúság lelkének hatalomvágya miatt
lenni szokott, Attila örökösei között versengés támadt a királyságért, és miköz-
ben meggondolatlanul mind uralkodni vágytak, valamennyien egyszerre veszí-
tették el a hatalmukat. Így nagyobb teher az országoknak az utódok bősége,
mint a hiánya. Mert Attila fiai, akik apjuk kéjvágya miatt csaknem egy egész
nemzetet alkottak, a törzseket egyenlően akarták maguk között elosztani úgy,
hogy a harcias királyokat népeikkel együtt, miként a rabszolgákat sorsolásra
bocsátják.
260. Amint ezt Ardarichus, a gepidák királya megtudta, méltatlankodott, hogy any-
nyi nép sorsáról úgy tárgyalnak, mint a leghitványabb rabszolgákéról. Első­
ként lázadt fel Attila fiai ellen, és a szolgaság szégyenbélyegét, minthogy sze-
rencse kísérte, letörölte. S nemcsak a saját törzsét, hanem a többit is, melyek
éppúgy alá voltak vetve, felszabadította az elpártolásával, mivel mindenki szí-
vesen harcol azért, ami mindnyájuk hasznára válik. Tehát a kölcsönös felsza-
badulásra felfegyverkeztek és háborúba bocsátkoztak Pannoniában egy folyó
mellett, melynek a neve Nedao. 262
261. Itt csaptak össze mindazok a különféle nemzetek, akiket Attila az uralma
alatt tartott. Felosztották a királyságokat népeikkel együtt, és az egy test kü-
lönböző testrészekre szakadt, amelyek már nem együtt szenvedik egynek a
szenvedését, hanem a fejtől megfosztva, egymás ellen kegyetlenkednek. 1\
legbátrabb nemzetek, akik eddig soha nem találkoztak szembe méltó ellen-
féllel, most saját maguk semmisítették meg magukat, kölcsönös sebekkel
egymást megsebesítve. Valóban csodálatos látványosságnak vélem azt, ahol
látni lehetett, hogy hosszú lándzsával harcoló gót, karddal dühöngő gepida,
dárdától ütött sebe miatt lehanyatló rugus, gyalogos suavus, nyilait elfogya~ztó
hun, nehézfegyverzetű alán, és könnyűfegyverzetű hcrul alkotja a csatasort.
262. Miután tehát a sokaság a nehéz csatában megütközött, a gcpidáknak kedvezett
a váratlan győzelem, mert körülbelül 30 OOO hun, valamint más népek, ame-
lyek a hunok segédcsapatai voltak, semmisültek meg Ardaricus kardja és
összeesküvése által. Ebben a csatában halt meg Ellac, Attila idősebb fia, akit
apja, úgy tartják, annyival jobban szeretett a többinél, hogy őt a királyságban
előnyben részesítette a többi fiúval szemben. 263 De apja kívánsága nem egye-

94
 GETIC\

zett a sorssal, mert sok ellenség megölése után annyira bátran állta a halált,
hogy oly dicsőséges elmúlást kívánt volna az atyja is, ha él.
263. Miután elesett, testvérei megfutamodtak a Pontus tenger partjára, ahol, mint
leírtuk, korábban a gótok laktak. Visszavonultak hát a hunok, akik úgy gon-
dolták, hogy az egész világ engedelmeskedik nekik. Ennyire káros dolog a vi-
szály, hogy akik azelőtt egyesült erőikkel rémisztgettek, most pártokra sza-
kadva megsemmisülnek. Ardaricusnak, a gepidák királyának az ügye szeren-
csésen segítette a h.-ülönböző népeket, akik akaratuk ellenére a hunok veze-
tésének szolgáltak, és régóta igen szomorú lelküket a szabadság tiltott víg-
sága élesztette fel. Sokan követeik segítségével római földre léptek, ezeket
Marcianus császár igen szívesen befogadta, ők pedig elfoglalták a számukra
kiosztott földeket, és azokon megtelepedtek.
264. Mivel i1 gepidák erővel jogot formáltak a hunok s:zálláshclyeire, s mint győzte­
sek egész Dacia földjét birtokukba vették, a Római birodalomtól semmi mást,
cs1ak békét és évi adót, miként az erős férfiakhoz illik, barátsági szerződésben
követeltek. Az uralkodó akkor szívesen bele is egyezett ebbe, és egészen mos-
tanáig kapja a megszokott adományt ugyanez a nép a római császártól.2'·~ A
gótok pedig megtudva, hogy a gepidák a hunok földjeit megtartották ma-
guknak, és a hunok népét egykori földjeivel együtt elfoglalták, inkább a
római államtól akartak területeket kérni, mint harccal elfoglalni a másét.
Így kapták meg Pannoniát, amelynek hosszan kiterjedő síkságai vannak, ke-
letről Moesia superior, délről Dalmatia, nyugatról Noricum, északról pe-
dig a Danubius határolja. Ékes haza, több civitasszal, melyek közül az első
Syrmis, a legtávolibb pedig Vindomina.
265. A sauromaták, akiket valójában szarmatáknak mondunk, és a cemandrusok,
valamint a hunok egy része Illyricumban kapott területeken, Castramartena
városánál laktak. Ebből a nemzetségből származott Blivila a pentapolisi
<lux, és testvére Froila, és a mi időnk Bessa patriciusa. A scirusok és sadaga-
riusok és néhány alán egy bizonyos Candac nevű vezérükkel Scythia mi-
nort és Moesia inferiort foglalták el.2 6 "
266. Ennek a Candacnak az élete fogytáig, Alanoviiamuthnak, az én apámnak az
apja, azaz az én nagyapám, Paria volt a jegyzője. Leánytestvére fiának, Gun-
thicis magister militumnak pedig, akit Bazának is mondanak, és aki egyébként
az Amalok mellékágából származott, mint Andela fiának, Andagnak a fia,
én - a jóllehet tanulatlan - Iordanes voltam a jegyzője a megkeresztelkedé-
sem előtt. A rugusok és némely más népek pedig Bizye-t és Arcadiopolist
kérték lakóhelyül. Hernac, Attila kisebb fia is a távolabbi Scythia minorban
kapott földet az övéivel együtt. Emnetzur és Ultzindur, ennek vérrokonai
Dacia ripensisben, Utusban, Hiscusban és Almusban birtokoltak földet, és a
mindenfelől előrohanó sok hun akkor a Római Birodalomban (Romania) meg-
adta magát, ezeket most sacromontisusoknak és fossatisiusoknak nevezik.

95
 loRDJ\NES

LI
267. Még más gótok is léteznek, az úgynevezett kisebb-gótok, egy nagyszámú nép,
Vulfila főpap vezetésével, aki, mint mondják, a tudományos ismereteket ta-
nította nekik. 266 Ma is Moesiában, Nicopolis térségében, az Emimontium
lábainál lakik ez a nagy lélekszámú nép, amely azonban szegény és békés,
semmiben sem bővelkedik, csak különböző marhanyájakban, legelőben és
fás vadonokban. Búzájuk kevés, de másfajta gabonájuk bőven terem. Sző­
lőskertjeik nincsenek, hogy másutt vannak, közülük csak néhányan tud-
ják, akik a szomszédos vidékekről bort szállító kereskedőkkel üzletelnek,
ugyanis zömében tejjel táplálkoznak.

LII
268. Tehát, hogy visszatérjünk a néphez, amellyel foglalkozunk, az osztrogótokhoz,
akik Pannoniában Valamir és testvérei, Thiudimer és Videmir uralma alatt,
bár megosztott területen, mégis egységes irányítással, egyetértésben éltek.
Valamer a Scarniunga és az Aqua Nigra folyók közt, Thiudimer a Pelsois
lacusnál, Vidimer pedig a másik kettő között. 267 Történt tehát, hogy Attila
fiai a gótok ellen indultak, miként az árulókat, vagy mint ahogy a szökött
rabszolgákat üldözik, megtámadták Valamcrt fivérei tudtán kívül.
269. Emez, jóllehet kis csapattal fogadta őket, és csak hosszú harc után, mégis
úgy megverte az ellenséget, hogy annak alig egy része maradt meg, amely
megfutanútva sietett Scythia azon vidékére, melyet a Danaber folyó árja ha-
tárol. Ezt a folyót a hunok a nyelvükön Varnak nevezik. Abban az időben
Valamir megküldte Thiudimernek, testvérének az örömhírt, de a megérkező
követ Thiudimer palotájában még nagyobb örömre lelt. Ugyanazon a napon
. született ugyanis egy kisfiú, Theodoricus, jóllehet egy Erelieva nevű ágyastól,
mégis egy reményteli gyermek. 268
270. Nem sokkal ezután Valamir és testvérei, Thiudemir és Vidimir követséget küld-
tek a császárhoz, mivel késtek a Marcianus császártól megszokott adományok,
amelyeket újévi ajándékként kaptak, hogy ezzel a békeszerződéseket megőriz­
zék.269 A követség során látták, hogy Theodericus, Triarius fia, aki bár gót
származású volt, más nemzetségből, nem az Amalból született, mégis egé-
szen tekintélyesnek szánútott övéi körében, a rómaiakkal szoros barátság-
ban megszerezte a szokásos évi illetményeket, míg őket semmire sem be-
csülik. 210
271. A dühtől felindulva azonnal fegyvert fogtak és zsákmányoltak fosztogattak,
majdnem egész Illyricumot bejárva. A császár nyomban megváltoztatta a
véleményét, visszatért a korábbi barátsághoz, s követeket küldve megadta a
régebbi tartozásait a most követeltekkel együtt, és megígérte, hogy a jövő­
ben azt vita nélkül meg fogja adni, s a béke biztosítékául túszul vette a fent

96
 GETICA

említett Theodoricust, Thiudimer gyermekét, aki már betöltötte hetedik

évét és a nyolcadikba lépett. 271 Apja habozott hogy átadja-e őt, de nagy-
bátyja, Valamir kitartóan könyörgött, hogy megmaradjon a szilárd béke a
rómaiak és a gótok között. Tehát a gótok túszul adták Theodericust, akit
Leo császárhoz, Constantinopolisba vittek. Mivel szép és talpraesett fiúcska
volt, megszerezte a császár jóindulatát.

LIII
272. Miután tehát a gótok tartós békét kötöttek a rómaiakkal, látták, hogy az, amit
a császártól kaptak, nem elegendő számukra, és egyszersmind a megszokott
vakmerőségüket fitogtatva, körös-körül elkezdték kirabolni a szomszédos né-
. peket. Elsőként a sadagisok ellen ragadtak fegyvert, akik belső Pannoniát
(Pannonia interior) birtokolták. Amint ez a hunok királyának, Attila fiának
Dintzic-nek a tudomására jutott,. egyesítette magával mindazokat, a jóllehet
keveseket, akik mégis az ő hatalm~ alatt maradtak: az vltzinzurest, az angiscirit,
a bittugurest, a bardorest, és Basianához egy pannoniai városhoz vonult. Miu-
tán azt körülsáncolta, elkezdte a környékét fosztogatni.
273. Mihelyt ezt a gótok megtudták, a hadjáratot, amit a sadagisok ellen vezettek,
megszakították, és úgy, amint voltak, a hunok ellen fordultak. Szégyenszemre
úgy elűzték őket a határaiktól, hogy ettől az időtől kezdve azok, akik a hu-
nok közül még megmaradtak, mind a mai napig folyvást rettegnek a gótok
fegyvereitől. Mikor pedig a hunok népének végre nyugtuk volt a gótoktól,
Hunumundus, a suavusok vezére elment, hogy kirabolja Dalmatiát, és elhaj-
totta a gótok mezőn bolyongó csordáit. Mivel Dalmatia Suavia szomszédja
volt, és nem feküdt nagyon messze Pannonia határaitól sem, kiváltképp on-
nan, ahol a gótok akkor letelepedtek.272
274. Mit részletezzem! Amikor Hunimundus visszatért a suavusokkal, miután ki-
fosztotta Dalmatiát, Thiudimer, Valamernek, a gót királynak a testvére, nem
is annyira a csorda elhajtását fájlalva, mint inkább attól félve, hogy ha a
suavusok büntetlenül húznak hasznot ebből, akkor nagyobb arcátlanságra
vetemednek, őrködött, amíg azok átvonultak, hogy késő éjszaka, amikor a
suavusok alszanak, a lacus Pelsodisnál rajtuk üssön. Váratlan csatával úgy
sarokba szorította őket, hogy még Hunimundus királyt is, s annak minden csa-
patát, még ha karddal is próbáltak kitörni, a gótok szolgaságába vetették. De
mivel [fhiudimer] kedvelte a könyörületességet, miután bosszút állt, kegyet
gyakorolt, s helyreállította a békét a suavusokkal, és azt [Hunimundust], akit
elfogtak, fiává fogadta, majd visszaküldte övéivel együtt Suaviába.
275. Ám az később megfeledkezve atyja iránti hálájáról, újabb álnokság elkövetésén
törte a fejét, s felbujtotta a scirusok népét, akik ekkor a Danubius fölött lak-
tak, és a gótokkal békében éltek, ameddig [Hunimundust] e szövetséget szét

97
 JORDANES

nem zúzta. Velük közösen fegyvert fogva előtörtek, s megtámadták a gótok

népét. 273 A gótok pedig, akik semmiféle gaztettre nem számítottak, különös-
képp, mivel mindkét szomszédot barátságosnak hitték, váratlanul háborúba
keveredtek, s kényszerűségből ragadtak fegyvert, és miután a szokásos küz-
delemmel győztek, megbosszulták a rajtuk esett igazságtalanságokat.
276. Mivelhogy ebben a csatában királyuk, Valamer, miközben lovával az övéi báto-
rítására a csatasor elé vágtatott, lova azonban megzavarodott és felbukott, s
lovasát levetette, aki nemsokára az ellenség lándzsájától ledöfve holtan rogyott
össze. A gótok mind királyuk elvesztése, mind a rajtuk esett igazságtalanság
miatt feltüzelve, úgy harcoltak, hogy szinte senki sem maradt, aki viselte
volna a scirusok szégyenteljes nevét, mivel majdnem mindenkit kiirtottak.

LIV
277. Hanyatlásuk félelmet keltett a suavusok királyaiban, Hunimundusban és Ha-
laricusban, akik szintén a gótok ellen vonultak a szarmaták segítségében re-
ménykedve, akik királyaikkal, Beucával és Babaival segítségükre siettek. A sci-
rusok maradékát is odaszólították Edica és Hunuulfus előkelők vezetésével,
remélve, hogy ők a saját bosszújuk végett is keményebben fognak harcolni.
Emellett gepidák is voltak velük, továbbá nem jelentéktelen erősítés a rugusok
részéről és még mások, akik mindenféle területről gyűltek ide. Így egy rop-
pant nagy tömeg verődött össze, s a pannoniai Boha folyónál ütötték föl tá-
borukat.274
278. A gótok Valamer halála után fiútestvéréhez, Thiudimerhez menekültek. Noha
ó már régóta testvéreivel együtt uralkodott, csak most vette fel a magasabb
hatalmi jelvényeket. Ivfiután fiatalabb testvérét, Vidimert magához hívta, és
megosztotta vele a háború miatti aggodalmait, kénytelen volt fegyvert fogni.
Miután csatába bocsátkoztak, a gótok bizonyultak erősebbnek, olyannyira,
hogy úgy elöntötte a földet az ellenség kiömlő vére, hogy úgy tűnt, mintha
piros tenger lenne, s a domb módjára magasodó fegyverek és holttestek több,
mint 10 OOO lépés nagyságú területen borították a mezőt.
279. Amint ezt a gótok látták, kimondhatatlan örömöt éreztek, mert így királyuk,
Valarner vérét, illetve az ellenük elkövetett igazságtalanságot az ellenfél igen
nagy vereségével bosszulhatták meg. Aki pedig az ellenség számtalan és sze-
dett-vedett tömegéből el tudott menekülni, azt mindenhonnan elkergették, és
még dicstelenül is alig ért haza.

LV
280. Egy bizonyos idő elteltével, miután beállt a hideg tél, s a Danubius folyó,
mint szokott, befagyott, olyan kőkeményre, hogy át lehetett szállítani rajta
egy gyalogos hadsereget, szekereket és kocsikat, vagy akármilyen szállító

98
 GETICA

járművet, nem volt szükség csónakokra, sajkákra. Így tehát a gótok királya
Thiodimer, észrevéve ezt a fagyást, gyalogságát átvezette. l\íiután átkeltek a
Danubiuson, váratlanul a suavusok hátába került. Ugyanis a suavusoknak ez
a területe keleten a baibarusokkal, nyugaton a frankokkal, dél felől a burgun-
dokkal (burgundzones), északon a thüringekkel volt határos.27 5
281. Ezekkel a suavusokkal kapcsolatban álltak az alamannusok is, azok, akik a
magas Alpest egészében uralták, ahonnan néhány nagy zajjal lezúduló folyó
torkollt a Danubiusba. Tehát Thiudimer király télidőben itt a megerősített
helyen vezette át a gótok seregét, és legyőzte a suavusokat éppúgy, mint az
alamannusokat, akik egyébként mindketten kölcsönösen egymás szövetsé-
gesei voltak, feldúlta földjeiket, s csaknem leigázta őket. Ezután győztesként
visszatért szokásos pannoniai székhelyére, ahol örömmel fogadta fiát, Theod-
oricust, akit túszul adott Constantinopolisba, és akit most nagy ajándékokkal
1

együtt Leo császár elengedett. ·

282. Theodoricus gyermekkorát elhagyva, éppen az ifjúkorba lépett, tizennyolc
éves volt, miután apja testőrségéből és népéből a kedveltjeit, valamint a cli-
enseket, csaknem hatezer férfit összegyűjtött, akikkel apja tudtán kívül át-
kelt a Danubiuson, és rátámadt Babaira a szarmaták királyára. 276 Az, akkori-
ban a rómaiak vezére, Camundus felett aratott győzelemti>l felfuvalkodva
uralkodott, de a felülkerekedő Theodoricus megölte őt, családját és birtokait
pedig kifosztotta, majd a győzelemmel visszatért apjához. Ez időtől Singi-
dunum városát, melyet maguk a szarmaták tartottak megszállva, elfoglalta,
de nem adta vissza a rómaiaknak, hanem saját fennhatósága alá vetette.

LVI
283. Ettőlfogva a szomszédos népektől szerzett zsákmány kezdett megfogyat-
kozni, és a gótok hiányt szenvedtek élelemben, öltözetben, s azoknak az em-
bereknek, akiknek a harcok jelentették a megélhetést, kezdett a béke terhes
lenni, az összes gót nagy lármával Thiudimer királyhoz járult, könyörögtek,
hogy mindegy hová, csak indítson hadsereget. 277 Az, miután sorsot vetettek,
magához hívta testvérét, és arra bíztatta, hogy Italia földjét rohanja le, ahol
akkor Glycerius császár uralkodott, ő maga pedig, miként erősebb az erő­
sebb ellen, a keleti császárt támadja meg. Úgy is történt.
284. Vidimer hamarosan Italia földjére lépett, de miközben a sorstól kiszabott
utolsó feladatát teljesítette, eltávozott az élők sorából. Utódul hátrahagyott
egy fiút, az azonos nevű Vidimert. Azt Glyccrius császár ajándékokkal elhal-
mozva Italiából a Galliákba terelte, amelyeket köröskörül különböző népek
szorongattak, s hozzáfűzte, hogy ott uralkodnak a szomszédos vizigótok, a
rokonaik. Erről ennyit! Vidimer elfogadta az ajándékokat, s Glycerius császár
megbízásából Galliákba ment, ott a vizigót rokonaikkal egyesülve egy testet

99
 lORDANES

alkottak, ahogy az azelőtt volt. Ennélfogva Galliákat és Spaniákat úgy védik

az e területeket jogszerűen uralók, hogy ott senki más nem tud felülkere-
kedni.278
285. Thiudimer, az idősebb fivér pedig átkel övéivel a Saus folyón, a szarmatákat
és római katonákat háborúval fenyegeti, ha közülük bárki is ellenszegül. 279
Azok ettől megrémülve, nyugton maradnak, sőt meg sem próbálnak fölénybe
kerülni ekkora sokasággal szemben. Thiudimer látva, hogy mindenünnen
neki kedvez a szerencse, megtámadta Naissust, Illyricum első városát, majd
miután fiának, Theodericusnak kísérőül adta Astatot és Inviliát, őket Ca-
strum Herculis-on át Ulpianába küldte.
286. l'vlihelyt oda érkeztek ennek, majd Stobis városának a megadását is elfogadták,
s Illyricum néhány megközelíthetetlen helyét akkor tették maguk számára
először hozzáférhetővé. Minthogy Thessalia városait, Eracleát és Larissát
előbb feldúlták, majd ugyanezeket a háború jogán elfoglalták. Ám Thiudimer
király mind a saját, mind a fia szerencséjét tapasztalva, nem elégedett meg
csak ezekkel. Eltávozott Naissus városából (urbs Naisitana), miután néhány
embert otthagyott őrségben, és Thessalonica ellen indult, ahol a császár által
odavezényelt Helarianus patrícius időzött a hadseregével együtt.
287. Amint az meglátta, hogy körülsáncolják Thessalonicát, és hogy ennek a vállal-
kozásnak nem tud ellenállni, követséget h.iildött Thiudimer királyhoz, ajándé-
kokat ajánlott fel, hogy eltérítse őt a város elpusztításától. Ezután szövet-
séget kötött a római hadvezér a gótokkal. Azokat a helyeket, amit azok meg-
szálltak, azaz Cerrut, Pellaet, Europát, Medianát, Petínát, Bereut és másokat,
amelyeket Siumnak neveznek, most már önszántából átengedte nekik.
288. Itt, miután letették a fegyvert, megtelepedtek a gótok királyaikkal együtt a
megkötött béke értelmében. Nem sokkal ezután Thiudimer királyt Cerrae
városában végzetes betegség támadta meg. Miután összehívták a gótokat, fiát,
Theodoricust jelölte ki utódául királysága élére, é> maga pedig eltávozott az
élők sorából. 280

LVII
289. Zeno császár szívesen vette, hogy Theodoricus lett saját nemzetének királya,
és meghívó levéllel megerősítvén megparancsolta neki, hogy menjen el hozzá
a Városba. Ott megérdemelt tisztelettel fogadva beválasztotta udvarának fő­
emberei (proceres) közé. Kis idő múltán, hogy növelje annak tekintélyét,
fegyver-fiává fogadta és saját költségén triumphus tartását engedélyezte neki
a Városban, s consul ordinariusszá tette, ami a legfőbb jó és a legelső cím a
világon - ahogy mondják. S nem csak ezt, hanem egy ilyen nagy férfi dicsősé­
gére még egy lovas szobrot is állíttatott a királyi palota elé.
290. Eközben tehát Theodoricus szövetséget kötött Zeno császárral.2 81 S míg ő

100
 GETICA

maga a Városban minden jót élvezett, Illyricumban letelepedett népéről,

ahogy mondtuk, azt hallotta, hogy nincs megfelelően ellátva. S azt válasz-
totta, hogy a nemzetének szokott módján inkább fáradozik az élelem meg-
szerzésén, mintsem tétlenül ő maga dúskáljon a római állam javaiban, ezzel
szemben népe szerényen éljen. Miután ezt megfontolta, így szólt a császár-
hoz: ,,Noha nekünk, a ti birodalmatokat szolgálóknak nincs semmiben sem
hiányunk, mégis ha alkalmasnak ítéli meg, Kegyességetek, akkor szívem kí-
vánságait szívesen hallatom."
291. Amikor, szokás szerint lehetősége nyílt bizalmasan beszélni: ,,A Hesperia vi-
déke,"282 mondta, ,,amelyet régóta a ti hivatalbeli elődeitek kormányoznak,
s ez a város a világ feje és ura, most miért hányódik a Thorcilingusok és a
rogusok zsarnoksága alatt? Irányíts oda engem a népemmel, ha gondolod,
hogy ily módon megszabadulj a költségek terhétől, és ha ott az Úr segítségé-
vel győzni fogok, ez a ti kegyességeteknek a hírét sugározza majd szét. Mert
üdvös dolog, hogy én, aki a ti szolgátok és fiatok vagyok;'ha győzni fogok,
ezt a királyságot tőletek ajándékként fogom birtokolni: nem pedig ő, akit
nem ismertek el, s aki zsarnoki szolgaságban tartja uralma alatt a ti senatuso-
tokat és az állam egy részét. Ha pedig én győzök, a ti adományotok és aján-
dékotok alapján fogom uralni; s ha győztes leszek, nem vész kárba kegyes-
ségeteket, sőt, ahogy mondtuk, megtérülnek a költségek." 283
292. Miután ezt a császár végighallgatta, bármennyire nehezen is viselte el távozá-
sát, mégsem akarván őt elszomorítani, jóváhagyta amiket kért, nagy ajándé-
kokkal megjutalmazva bocsátotta el magától, rábízva a senatust és a római né-
pet.284 Tehát Theodoricus elhagyta a királyi várost, s övéihez érve egész né-
pét, akik egyet értettek vele, a nyugati területre irányította és egyenes úton,
Sirmisen keresztül jutott el Pannonia közelébe, innen pedig Venetiae vidé-
kére átlépve, Pons Sontiinál ütött tábort. 285
293. Amikor az emberek és igavonó állatok felüdülése végett meglehetősen sokáig
tartózkodott ott, Odoacer ellene vezérelte felfegyverzett hadseregét, melyet
ő, a veronai domboknál elébe vágva, nagy mészárlással megsemmisített. Majd
a táborbontás után, merészen áthatolt Itália vidékein, s a Padus-folyón átkelve
Ravenna királyi városnál állította fel táborát, majdnem háromezer mérföldre
attól a várostól, amit Pinetának neveznek. Mihelyt ezt Odoacer meglátta, el-
sáncolta magát a városban. Éjjel titokban többször kijött övéivel, hogy nyug-
talanítsa a gótok hadseregét, és nem egyszer, vagy kétszer, hanem sokszor, sőt
csaknem három évig vesződött.
294. De hiába erőlködött, mert ekkor már Theodericust mondták egész Italia urá-
nak és az állam az ő parancsait követte. 286 Csupán ő egyedül, meg néhány
testőre, valamint a nála jelenlévő rómaiak voltak azok, akik szenvedtek még
mindig napról napra az éhségtől és a háborútól Ravennában. Mivel már
semmijük sem volt, követeket küldött, hogy békéért könyörögjenek.

101
 IoRDANES

295. Theodoricus először engedett neki, de azután megölte. 287 Ahogy már mon-
dottuk, három évvel azután, hogy övéi Italiába jöttek - s Zeno császár taná-
csára letette magánöltözetét és népének viseletét, helyette királyi jelvénye-
ket öltött, s már mint a gótok és a rómaiak királya jelent meg-, követséget
küldött Lodoinhoz, a frankok uralkodójához, akinek lányát, Audefledát fe-
leségül kérte. 288
296. Az örömmel és szívesen beleegyezett ebbe, és remélte, hogy fiai, Celdebertus,
Heldebertus és Thiudebertus e kapcsolat révén szövetségre lépnek a gótok
népével. De mégsem vált a békekötés hasznára ez a házasság, mert gyakran
viaskodtak egymással a gallok földjéért, s a gót sosem engedett a frankoknak,
amíg Theodoricus élt. 289

LVIII
297. Mielőtt még Audefledától utóda született volna, egy ágyasától még Moesiában
nemzett lányokat, egyiküket Thiudigotonak, a másikat Ostrogotonak hívták.
Amikor Italiába ment, őket a szomszédos királyokkal házasságban egyesítette,
egyiket a vizigót Alaricusszal, a másikat a burgund Sigismundusszal. 290
298. Így született Alarictól Amalaricus. Amint őt, mivel mindkét szülője által gye-
rekkorában árvaságra jutott, nagyapja Theodoricus éppen nagy gonddal ne-
velte, megtudta, hogy a fiatal Eutharicus, Vetericus fia, Beretmodus unokája,
Thorismodus dédunokája, aki az Amalok törzséből származik Spaniában él,
fiatal, okosságának, bátorságának, s testi erejének teljében van. Elment hozzá
és lányát, Amalasuenthát összeházasította vele.
299. És hogy még több felé legyen utóda, leánytestvérét, Amalafridát, Theodahadus
anyját Africában a vandálok királyával, Thrasamundusszal házasította össze,
leányunokáját, Amalabergát pedig a thüringek királyához, Herminefrcdushoz
adta feleségül. 291
300. Comesét Pitzamust, akit az elsők (primi) közé választott Sirmium városának
védelmére irányította. 292 Az, miután elűzték Trasaricus királyt, Trapstila fiát,
elfoglalta azt a várost és Trasaricus anyját magánál tartotta. 29 °' Ezután Savi-
nianus, illyricumi magister militum ellen vonult, aki akkor a Mundoval való
összeütközésre készült egy Margoplanum nevű városnál, amely a Danu-
bius- és Margus-folyók között terül el. Kétezer gyalogossal, ötszáz lovassal
érkezett Mundo segítségére, és elpusztította az illyricumi hadsereget.
301. Ez az Attila nemzetségéből származó Mundo ugyanis a gepidák elől menekül-
vén átkelt a Danubiuson egy lakatlan,294 és megműveletlen területre, ahol
mindenfelől összegyűlt tolvajokkal, rablókkal, gyilkosokkal elfoglalt egy
Herta nevezetű őrtornyot, mely a Danubius partján állt. Itt vad életet élt,
fosztogatta a környéket, és rablóinak királyává tette magát. Miután tehát re-
ménytelen helyzetbe kerülve éppen a megadáson gondolkozott, jött Petza,

102
 GETIL\

aki kimentette Savinianus kezeiből, mire köszönetképpen behódolt Theod-

oricus királynak.
302. Nem kisebb győzelmet aratott Ibbas grófja által Galliákban, ahol több mint
harmincezer frankot öltek meg egy csatában. 295 Vejének, Alarichnak a halála
után saját fegyverhordozóját, Thiudist tette unokájának, Amalaricusnak a
gyámjává a Spania királyságban. 2% Ez az Amalarich, a frankok álnoksága
miatt csapdába esve, már fiatalon elveszítette birodalmát, és életét. 297 Utána
gyámja, Thiudis szerezte meg a hatalmat, elhárította a frankok Spaniáért
való ravasz ármánykodását, és amíg élt a vizigótok felett uralkodott.
303. Thiudigisglosa követte őt a hatalomban, aki nem sokáig uralkodott, mivel
övéi meggyilkolták. 298 Utána Agil következett, aki a mai napig tartja kezében
az uralmat. Az ellene lázadó Atanagildus mozgósította a Római Birodalom
haderejét, Liberius patriciust is oda küldték a sereggel. 299 Az egész nyugati
részen nem volt nép, amelyik szövetségben, vagy alávetettségben ne szolgálta
volna Theodoricust, amíg csak élt.

LIX
304. De azután megöregedett, s látva, hogy rövidesen eltávozik ebből az életből,
összehívta a gót comeseket és népe előkelőit (prirnates), majd királlyá emelte
a gyermek Athalaricust, aki ekkor alig volt tízéves és lányának Amala-
suenthának volt a fia, s Eutharicus árvája. S mintegy végrendeletként ezeket
a megbízatásokat hagyta rájuk: Tiszteljék a királyt, szeressék a senatust és a
római népet, és Isten után a keleti császárt őrizzék meg irányukban mindig
békésnek és kegyesnek.
305. 'Ezt a parancsot teljes egészében betartották Athalaricus király meg az anyja,
amíg csak éltek. S csaknem nyolc éven keresztül békében uralkodtak, jóllehet
a frankok a gyermekkirályságból kiábrándultak, sót becsmérelték, és háborúra
készülődtek, hogy engedje át nekik azokat a Galliákat, amiket apja, valamint
nagyapja hódítottak meg. Ivfinden más egyebet békében és nyugalomban
tartott a kezében. Amikor tehát Athalaricus az ifjúkor felé közeledett, úgy
a maga fiatalságát, mint anyja özvegységét a keleti császárra bízta, de a sze-
rencsétlen korai halállal hamarosan távozott az élők sorából. 300
306. Anyja ezután, hogy nemének gyengesége folytán ne vessék meg a gótok,
elhatározta, hogy unokatestvérét, Theodahadust a testvériség kedvéért el-
hívja Tusciából, ahol magánéletet élve saját birtokain tartózkodott, s az ura-
lomba helyezte. Az azonban megfeledkezve a rokonságról egy bizonyos
idő elteltével a ravennai palotából a Bulsiniensis lacus szigetére száműzte
,[Amalasunthát], ahol alig néhány gyászban eltöltött nap után Theodahadus
testőrei megfojtották a fürdőben.

103
 IoRDANES

LX
307.. Iustinianus a keleti császár amikor ezt meghallotta, annyira felháborodott,
mintha őt magát érte volna jogtalanság a saját gyermekeiként elismert övéinek
a halálával. 301 És mert ugyanabban az időben Africából jelentett neki egy, a
vandálok felett aratott győzelmet a leghűségesebb patríciusa Belisarius, nem
késlekedett, a vandálok elleni véres harc után, azonnal a gótok ellen indított
támadást ugyanezen vezérrel.
308. Ez az igen előrelátó hadvezér azt gondolta ki, hogy úgy győzheti le a gót né-
pet, ha előbb az éléstárukat, Siciliát foglalja el. Ez így is történt. Miután Trina-
criába ért, a gótok, akik Syracusae városában laktak, látták, hogy nem tudnak
felülkerekedni, így vezérükkel, Sinderith-el együtt önként megadták magu-
kat Belesariusnak. Tehát amikor a római hadvezér keresztülment Sicilián,
Theodahadus értesülve erről, Evermud nevű vejét a seregével a tengerszoros
védelmére irányította, amely Campania és Sicilia között helyezkedik el, s ahol
a Tyrren-tenger öléből az Adriaticus tengerár roppant hullámai törnek elő.
309. Mihelyt Evermud megérkezett Regium városához, tábort ütött. Hamarosan
azonban felismerte övéi vesztett ügyét, néhány igen hűséges és bizalmas szol-
gájával elment a győztes félhez, s önként Belisarius lábai elé borulva azt kérte,
hogy a római állam császárainak szolgálhasson. Amint a gótok hadserege meg-
tudta, azt kiáltozta, hogy Theodahadus gyanús, száműzni kell az uralomból, s
helyette emeljék királlyá vezérét, Vitigist, aki a fegyverhordozója volt. 302
310. Ez megtörtént; és a Barbarici campi-n az állam élére emelt Vitigis majd bevo-
nul Rómába. Még előbb azonban igen megbízható embereket küldött előre
Ravennába, azzal a megbízással, hogy Theodahadust öljék meg. Azok megér-
kezve a parancsot végrehajtották és miután Theodahadus meghalt, a király
egyik küldötte visszaérkezett a királyhoz (Vitigis addig a Barbarici campi-n
tartózkodott), hogy a népeknek meghozza a hírt. 303
311. Eközben a római hadsereg a tengerszorost bejárva, elérte Campaniát, és Nea-
polist megsenunisítve, Rómát támadta meg. Innen Vitigis király néhány nap-
pal korábban távozott, és Ravennába utazott, ahol Mathesuentát, Thcod-
ericus Amalasuenthájának a leányát, a néhai király unokáját feleségül vette. 30 ~
Miközben mézesheteit töltötte ravennai királyi udvarában, a Rómából ér-
kező császári hadsereg Tuscia mindkét megerősített helyét megtámadta.
Amikor ezekről követeken keresztül Vitigis értesült, a gótoknak egy jól fel-
fegyverzett csapatát Hunila vezérrel Perusia ellen küldte.
312. Ott mialatt Magnus vezért, aki belül kis létszámú hadseregével állt ellen,
hosszú ostromzárral akarják megsemmisíteni, meglepte őket a római hadsereg
és a gótokat senunisítették meg. 305 Ezt meghallva Vitigis, mint egy őrjöngő
oroszlán összevonta a gót hadsereg egészét, s távozva Ravennából hosszú
ostromzár alá vette a római erődöket. De vakmerősége hiábavaló volt,

104
 GETIC-\

tizennégy hónappal később a római városok ostromától elállt, s helyette

Ariminensis elfoglalására készült.
313. Innen is hasonlóan csalódva menekült, s Ravennába vonult vissza, ahol körül-
zárták, s hamarosan megadta magát a győztes félnek Mathesuenthával együtt,
sőt a királyi kincseket is átadta. 30<• Így a híres királyságot, a legbátrabb népet,
amely régóta, csaknem kétezer harminc éve uralkodott, Iustinianus császár,
a különféle népek meghódítója, leghűségesebb consula, Belisarius által
győzte le?i 7 Vitigisnek, akit Constantinopolisba vittek, patríciusi tisztséget
adományozott. Ott az még két évet élt a császár iránt hűséget tanúsítva,
majd meghalt.
314. Házastársát, Mathcsuenthát a császár a testvéréhez, Germanus patriciushoz
adta feleségül. Ebből a házasságból, az apa, Germanus halála után született ~gy
szintén Germanusnak nevezett fiú. Őbenne egyesült az Anicius nemzetség ;z
Amallal, s ő most mindkét nép reménysége, ha az Úr élteti. 308
315. Ez a gótok eredete (Getarum origo), az Amalok nemesi családja és a bátor
férfiak tettei. E dicséretre méltó nemzetség csak egy dicséretre méltóbb
császár előtt hátrált meg, egy bátrabb vezérnek hódolt be, akinek híre sem-
milyen időben és korban nem halványul el, hiszen a győztes és diadalmas
Iustinianus császárt és Belisarius consult Vandalicusnak, Africanusnak és
Geticusnak fogják mindig nevezni. 309
316. Te, aki olvasod ezeket, tudd meg, hogy elődeimet követtem írásaimban, azok-
nak az igen tágas rétjeiről gyűjtöttem össze néhány virágot, amelyből képessé-
geim szerint fontam össze egy koszorút. Ne higgye senki, hogy én, az emlí-
tett nép iránti vonzalom miatt, és mint aki innen vezetem le a származáso-
mat, valamit is hozzátettem, azon kívül, amit olvastam, s amiről megbizonyo-
sodtam. Még ha nem is foglaltam össze mindent, amit róluk leírnak és elmon-
danak, mégsem csupán e nép dicsőségére adtam elő mindezeket, hanem
annak a dicsőségére is, aki őket legyőzte.

105
 Jegyzetek
Kiss Magdolna

1 Sybelius észrevétele szerint Iordanes a Getica előszavának elkészítésénél plági-

ummal vádolható, amit ez a homályos megjegyzés sem ment ,, ... ut quidam ait, ... ".
A témamegjelölést és az ajánlást kivéve (itt Castalius) átveszi Rufinus előszavát,
melyet Origenes egyik művének: Szent Pál rómaiakhoz írt levelének kommentár-
jához készített. lásd MoMMSEN 1882. 53.
2 Orosius említett műve (lásd hátul a Névmutatót) 1,2,1. Iordanes ezt a mondatot

szó szerint másolja. A szövegben előforduló földrajzi nevekhez lásd bővebben a

Földrajzi névmutatót és a Térkép-mellékleteket. A magyar fordításban egyébként
meghagytuk a földrajzi- és személyneveket a Iordanes által használt, és a klasszi-
kus latin nyelvtől időnként eltérő alakban. Pl. itt Europa helyett: Eoropa. Az
Oceanus (Ókcanosz) az egész Földet körbeölelő tenger istene, az ókori földrajz-
tudósok külső tengerként értelmezték, szemben a belső, a Földközi-tengerrel.
'Szporádok: az Égei tenger azon szigeteinek gyűjtőfogalma, melyeket nem a Ki-
kládokhoz soroltak, számukat általában eltérően állapították meg. Lásd a II. tér-
képet. A Geticában szereplő ókori mértékekről lásd hátul a - Mértékegységek -
e. mellékletet.
4 Iulius Honorius cosmographiajában (világleírás): 691. o., aki hasonló forrást

használt, mindezeket a szigeteket említi. Taprobane 10 városáról lásd Orosius 1,

2, 16.
5 Az ókorban így nevezték a Gibraltári szorost, ahol Héraklész állította fel az

oszlopait erre haladtában, tizedik feladatának teljesítése közben. Ugyanis Géryo-

neus marháit kellett elrabolnia és elhajtania Argosba. Az állatok az Ókeanoszon
túl, a messzi nyugaton fekvő Erytheia, az alkonypír szigetén voltak. KERI::NYI
1997. 250-254.
6 Jelentésük: a „Boldogok szigetei", Boldog szigetek.

7 Mantuai, Lásd Vergilius. Az elnevezés onnan származik, hogy Vergilius egy

Mantua melletti falucskában született. Az idézet Georgica I. 30., ford. LAKATOSI.

A sziget az ókorban a világ végét is jelentette, amit azonban még az ember elér-
het. Az ultima Thule (a nagyon távoli Thule) nálunk is közmondás szerűvé vált,
átvitt értelemben egy igen messzi helyet, vagy elképzelhetetlen dolgot jelöl. Pl.
Jókai Mórnál olvasható ez utóbbi jelentéssel: ,, ... mikor a magyar ember lemond
arról, hogy dohányozzék, hogy bort igyék, hogy ismerőseivel összejöjjön, hogy

107
 Kiss MAGDOLNA

vadászni járjon, hogy az utcára menjen, az mind elég nagy eset, de amikor arra
szánja magát, hogy nem perlekedik többet: az már az 'ultima Thule'!"
8 Arctos - a Kis- és a Nagymedve csillagkép.

9 Az ókorban Skandináviát szigetnek, és a valóságosnál kisebbnek képzelték.

10 Iordanes itt nem provinciáról, hanem provinciacsoportról, azaz dioecesisről

beszél (Galliae, Hispaniae). A dioecesis, mint közigazgatási területi egység a dio-

cletianusi-constantinusi reform során alakult ki, úgy hogy a provinciákat tovább
osztották, általában felezték, és így számukat megsokszorozták. Ezeket a provin-
ciarészeket 12, majd 15 nagyobb egységbe, azaz dioecesisbe csoportosították.
11 Libius: Livius a CIV. könyvben szól Britanniáról. Iordanes szövege itt Tacitusra

támaszkodik, lásd Agricola 10.

12 Vö.: Tacitus Agric. 13.; Kr.e. 55-54 folyamán két szerencsés hadjáratot is ve-

zetett Britanniában Caesar, lásd még Caesar: De bello Gallico: XIII., XIV.
13 Mela 3, 6, 50.; Tacitus Agric. 10. A méretéről lásd Dio epit. 76, 12.

14 Vö.: Tacitus Agric. 10. A ritka széljárás miatt „mare pigrum" lusta tengerről

beszél.
15 Strabo 4, 5, 2.

16 Cornelius = Cornelius Tacitus. Az említett témáról Tacitus az Agricola 10-ben

ír. Az annales a római történetírás fő formája, melynek során a történelmet

Róma alapításától az író jelenkoráig a consulok hivatali évei szerint rendezve ír-
ták le. Tacitus ebből a szempontból már nem tekinthető teljesen annalista törté-
netírónak. Lásd még Mela 3, 6, 50. 51. a sziget gazdagságáról.
17 Tacitus Agric. 11.

18 Mcla 3, 6, 51.

19 Dio (Cassius) cpit 76, 12,

20 Strabo 4, 5, 2

21 Vö.: Caesar De bello Gall. XIV, 2, arról ír, hogy Britannia lakói testüket növé-

nyi festékkel kékre festik, hogy a csatákban megrémisszék az ellenfelet. Lásd

még Mela 3, 2, 51; Claudianus de laud. Stilich. 2, 247; in Rufin. 1, 313.
22 Mela 3, 2, 51

23 Ptolemaeus 2, 11, 33

24 Mela 3, 3, 31., Scandiáról nem beszél.

25 Ptolemaeus 2, 11, 35, a hét nép között található a későbbi gótokkal összefüg-

gésbe hozott guten (goutai) törzs is.

26 Vö.: Procopius b. Goth 2, 15; Paulus hist. Lang. 1, 5., az itt említett finnugor

népekhez lásd újabban KLIMA 1996., 1999. 24-.

27 A gót Nagy Theoderich király és a thüringek kapcsolatáról lásd később (Get.

299 .; vö.: Cassiodorus var. 4, 1). A thüringek nevét éppen a lovaikkal kapcsolatban
említik először 400 táján a római források, mégpedig Vegetius katonaorvos, aki
többek között a hadseregben felhasználható lófajták felsorolásáról ír. A thürin-

108
 JEGYZETEK

gek a 200 körül a Saale-Unstrut folyók vidékén lakó hermundurok utódainak

tekinthetők, akiknek a neve körülbelül 400-ra thüringgé változott (hermun-duri
= thuri = thür-ing, az „ing" a régi germán nyelvben a valakihez való tartozást,
illetve az etnikai közösséget fejezte ki). SCIIMIDT 1988. 474, 47 5.
28 Ez a bőrfajta, a latin szövegben „sappherinae pelles", máshol nem kerül elő, és

pontos mibenléte is ismeretlen. Északi eredete és jellemzői alapján elképzelhető,

hogy fókabőr volt. Skandinávia és a mediterrán vidék közti folyamatos keres-
kedelmi kapcsolatokat régészeti leletek is bizonyítják. Rövid összefoglalásukat (a
4-6. sz.-ra helyezve a hangsúlyt) 1.: ARRIIENIUS 1987. 441-467.
29 Ezekhez a népekhez lásd SVENNUNc; 1967., a finnugor törzsekről újabban

KLIMA 1999. 24-; az itt említett „ostrogothae" nem azonosak a későbbi ostrogo-
thae (osztrogótok-keletigótok) népével, Iordanes összetéveszti őket az U estrogo-
thae (Vestgötar) nevű scandiai néppel. MoMMSEN 1882. 163.
311 Vö.: Cassiodorus var. 4, 2,: 505/507 /-körül Nagy Theoderich germán szokás

szerint örökbe fogadott egy meg nem nevezett herul királyt, ezzel a ténnyel kiter-
jesztette annak területére a befolyását. Talán azonos az itt említett Roduulffal.
Lásd még PLRE II. 946. Rodulfus, DmTz 1988. 42. A herulok az 5. század
második felében nagy birodalmat hoztak létre a Duna-kanyarnál, a pannoniai
Kisalföldön, illetve ettől É-Ny-ra. DEMANDT 1989. 186., HGL 171.
31 A gótok és a Iordanes által részletesebben bemutatott Amal-gót nemzetség

skandináviai eredete problémás. Kétséget kizáróan eddig sem cáfolni, sem iga-
zolni nem sikerült - a Skandinávia, mint a germán népek őshazája - elméletet.
Meggondolandó azonban, hogy az antik szerzők elég jól ismerték Skandináviát
és lakóit, hiszen azóta a kutatás jó pár népnevet azonosított ma ismert népekkel
és több törzs esetében bizonyította, hogy az ókori tudósok pontosan írták le
földrajzi elhelyezkedésüket. Számos régészeti bizonyítéka van annak, hogy Skan-
dinávia több szállal kötődött a kérdéses időszakban a mai Lengyelországhoz, a
Fekete-tenger partvidékéhez, Magyarországhoz, illetve Erdélyhez, tehát azokhoz
a területekhez, ahol megfordultak a gótok. A „kivándorolt" gótok és helyben
maradt társaik szoros kapcsolatáról árulkodnak ezek a tárgyak. ARRIIENJUS 1987.
441. Ha tudomásul vesszük, hogy Iordanes illetve Cassiodorus személyes kap-
csolatban állt az Amalokkal, miért ne fogadhatnánk el az általuk közzétett Amal-
származási elméletet, amellyel közvetlenül e nemzetség képviselői pl. Nagy
Theoderich ismertethették meg őket. A probléma azonban az, hogy a Iordanes-
nél említett Berig király nem volt Amal. További gondot jelent a gótok eltérő
megnevezése a forrásokban, valamint, hogy valóban azokra a törzsekre vonat-
koznak-e ezek a nevek, akiket a 4. századtól már általában gótoknak ismertek.
Először 16-18-ban említik őket „gotonok, gutonok" formában, majd 150-ben
Ptolemaiosz a gutonokon kívül ír egy hasonló hangzású, Skandináviában élő
„gut" népről is. Az Amalok viszont egy skandináviai Gapt, Gaut őstől, illetve a

109
 Kiss MAGDOLNA

,,gautoktól" eredeztették magukat. A gaut, gut azonosság egyébként kedvelt vita-

témája a nyelvészetnek. A gutonok a Visztula könyöktől jobbra, míg a gutok, és a
gautok Skandinávia félszigetén éltek. A gótokat az ókori források ezt követően,
mégpedig túlnyomóan „gut" néven a 3. század második felétől emlitik, amikor
már a Fekete-tengernél laktak. WoLFRAM 1990. 30-31. Wolfram azzal a meg-
állapítással próbálja a Iordanes szöveg ellentmondását feloldani, hogy a gótok
Skandináviából történő kivándorlása nem egyetlen nagy inváziónak tekinthető,
hanem kisebb-nagyobb csoportjaik lassú, különböző időben lejátszódó áttelepe-
dése lehetett a Balti tenger déli partjára, vagyis Gothiscandzába. Egyik törzsüket
Berig király vezette, akinek nevét a gót hagyomány - nem tudni mi okból - meg-
őrizte. Talán mert ez a néptöredék jelentős szerepet játszott a K-pomerániai gu-
toncik ethnogenézisénél. \VOJJ%\M 1990. 47-50. Bierbrauer a skandináviai, gut
néppel összefüggésbe hozható régészeti leleteket és a gutonok leletegyütteseit
összevetve, hasonló következtetésre jutott: ha el is fogadjuk, hogy a gótok egy
része Skandináviából költözött a szárazföldre, tömeges vándorlásról akkor sem
beszélhetünk. BIERHRAUER. 1994. 75-85. A honfoglalás a szárazföldön Iordanes
számításai szerint Kr.e. 1490-ben történt (vö.: Getica 313.). A valóságban azon-
ban jóval később, a Kr.u. 1. század közepétől indult meg.
32 Ennek az úgynevezett Gothiscandzának a határait a pomerániai vidéken feltárt

Kelet-Pomeránia Wielbark-kultúra elterjedési területe rajzolja meg. A kultúra az

első feltűnése idején a Visztulától keletre a Passarge (Pasleka) folyóig terjedt,
nyugaton nem ért el egészen az Oderáig, de bizonyos kapcsolatot tartott az
Odera torkolatvidékével. WoLFRAM 1990. 47-50. 389. 16. j. Gom.owsKI 1994. 66.
A gótok itt együtt éltek az (ulmi)rugiusokkal, illetve a gepidákkal. A gótok te-
lephelyeit a kultúrán belül Pomerániában és É-Lengyelországban, azaz Ny-on a
Rega, K-en egészen Kis-Pomerániáig vélik felfedezni. A rugiusok viszont telje-
sen a part közelében élhettek. BTERBR,\UER 1994. 72. A gepidákról lásd Get. 96.
és a jegyzetet hozzá.
33 A vandálokkal-gótokkal kapcsolatban Iordanes megszépíti azt az eseményt,

amikor éppen az ellenkezője történt. A gutonok ugyanis a Kr.e. 1/2. század

fordulóján kiléptek a vandál-lugius kultúrkörből, (amelyet a modern kutatás a
Przeworsk régészeti kultúrának nevez) és 200 körül a Visztula folyón át D-K-re
vonuitak. WoLFRAi\l 1990. 50-51. Az előző jegyzetben említett Kelet-Pomerán-
Masowi, vagy másként Wielbark-Willenberg kultúra ugyanis lassan délre húzó~
dott a Visztulánál a Bug, illetve a Wieprz folyók (Varsótól DK-re) határolta vidé-
kig, ugyanakkor a régi elterjedési területét sem adta fel teljesen. WOJ.FR,\i\1 1990.
389. 17. j.; BJERBRAUER 1994. 72., 87.
34 Az előző két jegyzetben tárgyalt K-pomerániai Wielbark régészeti kultúra a 3.

század közepétől, vagy második felétől továbbtolódott D-K felé, és az ott megje-
lenő emlékanyagukat a Csernyahov nevű, Kiev közeli faluról nevezték el, ahol

110
 JEGYZETEK

1899-1901 között egy temetőt tártak fel. BIERBRAUER 1994. 98-107., a Csernya-
hov kultúra elterjedési területéről, az azóta előkerült leletek alapján lásd u. o. 107.
Fig. 20. (Itt most nem bocsátkozom bele a Csernyahov kultúrával kapcsolatban
felmerült etnikai vitákba, mert az nyilvánvaló, hogy a gótok is tagjai voltak e
többféle etnikumot magába foglaló kultúrkörnek.) Lásd a Csernyahov kultúráról:
BARAN-MAGOMEDOV 1985, ScsuKJN 1979. Ez az említett eltolódás a 2-3. század
folyamán egy lassú elvándorlással magyarázható. Természetesen nem az egész
nép költözött el, amit az bizonyít, hogy a K.-Pomerán területen még ekkor sem
szakadt meg teljesen a temetkezés. Wou,RAM 1990. 52-53. Az oium keleti ger-
mán szó, jelentése: föld, mező, vizes folyóparti rét. WOLI'Ri\M 1990. 52.
35 A híd leszakadása történettel, ami nem valószínű, hogy két népet véglegesen

elválasztott volna, talán azt a korábbi megállapítását helyesbíti Iordanes, hogy az

egész nép elvándorolt. Wou.R:\M 1990. 53.
36 Iosephus ant. 1, 6, 1, Chron :tv1in. II. 25.; Izidor ld: Magóg: Iaphet fia az ószö-

vetségi irodalomban, a név utolsó szótagja és a gót név közti hasonló hangzás
miatt tartották a gótok ősének őt az ókori szerzők. Mot\lMSEN 1882. 61. 1.j.
37 A szkíta népnév valójában egy összefoglaló megnevezése a Fekete-tenger északi

partjain élt, iráni nyelvet beszélő, nomád, állattenyésztő törzseknek. Egy részük
helyben maradt, más részük nomadizálva Elő-Ázsiáig nyomult. Igazi államot nem
alkottak, hanem lazán kapcsolódó és időnként változó törzsszövetségeket hoztak
létre. vö.: VAsARY 1993. 29-30. és a 165-166. o. további irodalommal a szkítákhoz.
A szkíta régészethez magyarul: BRASJNSZKIJ 1985, PtGOTT 1987. Hérodotosz (fő­
leg a IV. könyvében) bár elkülöníti a szkítákat a nem szkítáktól, ennek ellenére
a kifejezés összefoglaló jellegét megőrzi. Magyarázat Hérodotoszhoz: HARM:\TT:\
1941. A gótok ősei, amikor letelepültek a Fekete-tenger partjainál a szkíták egy-
kori helyére, más, itt élő nomádokkal kerültek kapcsolatba. Iordanes megpró-
bálja a gótokat kiválasztani ebből a népkavalkádból, természetesen sikertelenül.
Ezért azonosulnak nála a kérdéses néppel a szkíták, a geták egyes törzsei, és más,
Thracia vidékén lakó népcsoportok, akik a gótok megjelenésénél jóval korábban
éltek a kérdéses területen. A gótok korai történetét tartalmazó leírások (Get.
28-97.) Iordanes minden igyekezete ellenére, vagy a monda világába vezetnek el
minket, vagy teljesen hiteles, de más etnikumokra vonatkozó adatokat tartalmaz-
nak.
38 Vö.: Cassiodorus var. 3, 48. A Iordanes leírás alapján úgy tűnik, hogy vagy a

Kis-Ázsiában a \Van tó mellett fekvő Belső Taurusról van szó, vagy ettől észa-
kabbra a Krím félszigeten található Krími hegységgel lehet azonos (e félsziget
ókori neve Chersonesus Taurica volt). Seresnek az ókorban Kína lakóit nevez-
ték.
39 Szkítia földrajzi leírásának legfontosabb és késő középkorig ható forrása Héro-

dotosz munkája (IV.1-), mely szerint: Ny-on a Kárpátok, D-en a Fekete-tenger

111
határolja, Duna torkolatától a Kubán folyóig, K-en a Kaukázusig terjed. A Duná-
ról a szakirodalomban általánosan elterjedt az a vélemény, hogy az ókorban a
torkolatától a Vaskapuig Isternek (Histernek), míg ettől a forrásáig terjedő ré-
szét Danubiusnak (Danuviusnak) hívták. Ebben áz ókori szerzők azonban nem
mindig következetesek. Iordanes a folyó egészére felváltva használja a kétféle
elnevezést (vö.: Get. 59., 90.), hasonló mondható el például Strabónról, aki az
egész Dunát az Ister néven illeti (Strabón: IV. 6. 10.; VII. 1. 5.; VII. 2. 1.; VII. 5.
2. stb.)
40 Többségük Miletosz gyarmatvárosa, melyeket Kr.e. 600 körül alapítottak. A

görög gyarmatosításról: RoEBUC:K 1959, GRAIIAM 1964., magyar szakirodalom a

témához: HEGYI 1991.
41 Orosius 1, 2, 4. 5., Az ókorban eltérő vélemény alakult ki ezeknek a hegyeknek

az elhelyezkedéséről. lordanes itt az általánosabb felfogást követi, amit Mela, Pli-

nius, Ptolemaeus képviselnek, akik e hegységből eredeztetik a Don folyót. Vö.:
HORVÁTH 1911. 31-32.
42 Problémás, hogy mikor költöztek a gepidák a Iordanes által körülírt területre.

Egyes feltételezések szerint 269 körül még a Visztula vidékén laktak. Más el-
képzelések szerint ekkor már a Kárpát-medence északkeleti csücskében, vagy
Daciától északnyugatra telepedtek le, ezen véleményeket azonban régészeti lele-
tekkel mindezidáig nem sikerült egyértelműen bizonyítani. NAGY-B. TóTII 2000.
168. Vö.: Get. 96. Újabban Istvánovits E. a gepidákkal kapcsolatba hozható
észak-alföldi temetők elemzése során foglalt állást a kérdésben, miszerint a gepi-
dák csak a 4. században tűntek fel a Felső-Tiszánál, illetve attól keletre és délre
a „Csörsz-árok" külső vonalánál. IsTVANOVITS 2001. 17-18.; a Csörsz-árokhoz
újabban: .Kiss M. 2000. 88. és 46., 47. j.
43 Itt különféle szláv népességről van szó. A sclaveni a szlávok egyik törzse. Wo1.-

FRAM 1990. 578., 586. Az antes megnevezésű népesség csak később, feltehetően a
szerző korában szlávosodott el. Lásd ehhez még a Getica más helyein: 119., 247.
és a jegyzeteket.
44 Cassiodorus var. 5, 2. Az aestusokhoz lásd .KiJI\IA 1999. 24. Régészeti leletanya-

gukat a Nyugat-Balti kultúrkörben vélték felfedezni, nagy valószínűséggel ők

az etnikai hordozói az ún. Dollkeim/Kovrovo és Bogacsevo-kultúráknak. BmR-
BRAUER 1994. 73.
45 Nem egészen egyértelmű, hogy lordanes „a mi vétségeink" kifejezésen mit ért:

talán azt, hogy az 5. század végén a keleti udvar a „divide et impera" politikáját
alkalmazva megpróbált a bolgár és a szláv törzsekkel szövetkezni a „balkáni"
gótok visszaszorítására, aminek katasztrofális következményeivel nem számoltak.
Zeno császár 480/81-ben a zsoldjába fogadott bolgár fejedelmeket felbujtotta
Theoderich Strabo ellen, aki ekkor még sikeresen visszaverte a támadásukat.
Megtorlásként a bolgárok, szövetkezve a szláv antokkal és más népekkel, igen

112
 JEGYZETEK

nagy számban lépték át a Dunát, és sorozatban győzték le a keleti csapatokat

493-ban, 499-ben, 502-ben; 517-re pedig már Görögországot fenyegették.
Chron. Min. II. 94-100.; DEM,\NDT 1989. 191. A helyzet a kérdéses vidéken to-
vább romlott lordanes korában (Get. 119.). Amikor Iustinianus császár a nyugati
birodalom-rész visszafoglalásán fáradozott, a dunai provinciák lassap a bolgárok,
az avarok és különféle szláv törzsek fennhatósága alá kerültek. A barbárok kö-
zül némelyek Constantinopolisig is eljutottak. Az Anastasius császár által emelt
védőfal ellenére, Iustinianusnak 559-ben a templomok kincseit a fővárosból
biztonságos helyre kellett menekítenie. Ugyanerre az időre tehető Belesarius
(Belisar) utolsó sikeres katonai szereplése, aki már idős korában védte meg
a keleti fővárost e népeknek a rablóhadjárataitól. Chron. Min. II. 204-205.
DEMANDT 1989. 208.
46 Ez a 37-es szakasz a Getica egyik legzavarosabb, ugyanakkor rendkívül izgalmas

részlete. Iordanes forrásként Priszkosz munkáját használta fel, amit alaposan fél-
reértett. Priszkosz (frag. 30., Müll. 104-105., magyarul GYÖRFFY 1975. 53-54.)
ugyanis nem a hunokról ír, hanem az avarok indította népmozgásról. 463-ra
keltezhető az általa említett esemény, amikor is a második avar népvándorlási
hullám hatására a szavirok (savirusok, tévesen tartja őket Iordanes a hunok
egyik törzsének. vö.: V Aczy 1940. 282.) megtámadták az ogur népeket (szaragur,
ogur, onogur), akik a Szir-Darja középső folyása vidékén feltételezett lakhe-
lyükről a Fekete-tenger közelébe menekültek. Költözködésük közben többször
megütköztek a középső Volga vidékén élő, a hunok által leigázott akatzirokkal
(acatzirus), majd segítséget kértek a Keletrómai Birodalom császárától. VAsÁRY
1993. 130., 131. Szil.ÁGYI 1904. 22-23. lásd a Névmutatónál: Priszkosz. Ezzel
a Priszkosz-hellyel kapcsolatban elterjedt még az a vitatható nézet, hogy az
onogurok társaságában vándoroltak ebben az időpontban a magyarok ősei is.
NÉMETII 1940. 267. Az európai nyelveken ugyanis a magyarokat az onogurokkal
összefüggésbe hozható Ungarn, Hungarian, Ungarus nevekkel illetik, ami azt
mutatja, hogy e két nép között valamikor és valahol kapcsolat kellett, hogy legyen
(VAsARY 1993. 148). Vásáry István szerint a magyarság 463-ban még nem, de az
5. század után már leköltözött a Káma és a Bjelaja vidéki hazájából a Volga és
a Don közé, ahol mind az alánokkal, mind az onogurokkal találkozhatott. Az itt
húzódó kereskedelmi útvonalak eredményezték, hogy az orosz kereskedők, akik a
magyarokat ugrinak (onogur) nevezték, a Don vidékén ugyancsak megismerked-
hettek velük. VÁSJ\RY 1993. 148., 149. A „kettős honfoglalás" elméletét megal-
kotó László Gyula felvetette azt az elképzelést is, miszerint a 670-680 táján,
a Kárpát-medencébe költöző onogurok többségében magyarok voltak. LÁSZLÖ
1978. 164-192. Hasonlóképpen sok fejtörést okozott a bolgárok és az onogurok,
ogurok, onogundurok kapcsolata. Lásd erről VúKONY 1984. 65-74.; összefog-
lalóan: SzADECZKY-KARDOSS 1992. 218-219. Németh Gy. elképzelése szerint az

113
 Krss MAGDOLN,\

5. század második felében a Fekete-tengertől keletre megjelenő onogurok és a

Pontus vidékére visszavonult hunok keveredéséből származtak a bolgárok. Vá-'
sáry I. bár ezt csupán tudományos hipotézisnek tekinti, mégis az ogur, onogur,
bolgár megnevezések egyenértékű használatát javasolja. NtMETH 1930. 85-120.,
178-193.; VAsARY 1993. 133. Igen figyelemre méltóak tehát Iordanes fent említett
sorai, melyek saját korára a 6. század közepére vonatkoznak. Elmondása szerint
ekkor a kérdéses népek a Fekete-tenger környékén helyezkedtek el, a szlávok a
Dnyeszter és a Dnyeper vidékén, a bolgárok a Fekete-tengertől északra, köze-
lükben pedig az onogurok (hunugurus). Megjegyzendő, hogy két különböző
népcsoportként írja le az onogurokat és a bolgárokat Iordanes, akinek meg volt
a lehetősége, hogy az itt említett népekre, vagy legalábbis a bolgárokra vonatko-
zóan hiteles információkat szerezzen. Sőt nemcsak ő, hanem akikhez szól a
műve, azok is tisztában lehettek bizonyos, e törzsekre vonatkozó adatokkal. Ezt
bizonyítja a számunkra már homályossá vált megfogalmazás, de a saját korábban
még biztosan közismert esemény ,, ... a bulgarusok ... , akiket a mi vétségeink tettek
igen ismertté." Get. 37. Ez a népcsoport ugyanis 493 és 559 között időnként ba-
ráti, időnként ellenséges, de szoros kapcsolatban állt a keleti birodalomrésszel,
illetve alkalmanként szövetséget kötve közülük néhányan a császári hadseregben
is harcoltak Oásd az előző jegyzetet, vö.: Chron. Min. II. 94-100.; 108. V1iKONY
1997.). Iordanes az utazásai, valamint constantinopolisi tartózkodása során, is-
meretségi köre révén személyesen is találkozhatott némelyikükkel (H<lRVA'l'II
Sz. bevezet6 tanulmánya Iordanes életéről és kapcsolatairól). Az onogurokkal
kapcsolatban Iordanes még azt is hozzáfűzi, hogy híresek a hermelin-keres-
kedésükről (a teljesség kedvéért: a latin szövegben egérszerű állat prémjér61
(,,pellium murinarum") van szó. Ez az adat a magyar őstörténet szempontjából
elgondolkodtató. Hérodotosz (IV 108-109.) emlékezik meg egy budinosz nevű
népről, akik vidra és hódfogással foglalkoznak, amelyek prémjével ruházatukat
bélelik. Őket az újabb kutatás elég nagy valószínűséggel a Kr.e. 5. században a
Felső-Volga, Volga-Oka közére kiterjedő, úgynevezett Gyjakovói régészeti mű­
veltség finnugor népességével azonosította. KJ.ii\L\ 1999. 14.; H,\JDú-KR1s·1ú-
RóNA-TAs 1976. I:1. 71-72. A közelükben lévő, Káma vidéki egyéb régészeti
kultúráknál, ahol a kutatók az ősmagyarok nyomait feltételezik, az előkerült
állatcsontok ugyancsak jelentős prémesállat vadászatra utalnak (pl. Ananyinói,
Pjanobori, Lomovátovói kultúra). A Lomovátovói kultúra kései szakaszában,
mely az 5-8. századig terjedt, nagy mennyiségű keleti eredetű ezüst tárgy került
napvilágra, melyeket feltehetően ugyancsak a prémkereskedelem ellenértékeként
kaptak a terület lakói. HAJDú-KmsTó-R()NA-TAs 197 6. I: 1. 67-68., 72-73., 90-91.
Dzsajháni 920 körülről származó munkáját kivonatoló Ibn Ruszta és Gardízi
a Fekete-tengernél élő magyarokról szóló tudósításában leírja, hogy házasság-
kötésük adás-vétel szertartásánál a különféle prémes állatok bőrei nagy szerepet

114
 JEGYZETEK

játszanak. GYÖRFFY 1975. 89. A magyarok szomszédságában élő bolgároknál

ugyancsak kiemeli ez a forrás, hogy a nyestprémet használják pénz helyett.
GYüRFFY 1975. 91-92. Ez a szokás azonban a magyarok hatására alakulhatott
ki náluk, mert sem Iordanes, sem kortársai korábban nem tudnak ilyesmiről. Az
előkelők ruházatához és lakásukhoz elengedhetetlen prém később az Árpadkori
Magyarországon is keresett árucikk, kezdetben cserekereskedelmi értékmérő
volt. Ezt bizonyítják a királyi szolganépek ilyen falunevei, mint Hőgyész
(hölgymenyét-, nyestvadász), Hódász (Hódvadász): vö.: HECKENAST 1970. Erről
tanúskodik a törvényekben szereplő „nyestbőr-adó", melyet Kálmán király ide-
jében és 1222-ben még természetben fizettek, 1231-től pedig pénzben meg-
válthattak (Aranybulla 1222. 27, 1231. 33. in: Szn.AGYI 1960. 69., 76.; DIENES
1974. 40., 42.). Az itt felsoroltakból tehát kitűnik, hogy a prémes kisállatokkal való
kereskedés a finn-ugor népek, köztük a magyarok sajátossága volt. Nem elkép-
zelhetetlen tehát, hogy Iordanes a hunugurus névvel a magyarok őseiről adott
tudósítást, vagy legalábbis az ő idejében a Fekete-tengernél élő hunugurusok kö-
zött már a magyarság jelenlétével kell számolni.
47 Iordanes megfogalmazása meglehetősen körülményes a 38. szakaszban, mert a

névmásokból nem állapítható meg egyértelműen, hogy kikről van szó. A követ-
kező részből azonban kiderül, hogy a gótok azok, akik féltek a hunoktól, illetve
akiknek a három lakhelyét megemlíti, majd a következő részben részletezi a
szerző, valamint cáfolja a róluk kialakult téveszmét (vö.: Get. 39.).
48 Dio 68, 9. A tarabostes dák megnevezése a dákok uralkodó rétegének. Pilleatus:

nemezkalapot viselő, a szabad ember ismertetőjele. A barbároknál többnyire az

előkelő réteg viselete, Iordanes itt valójában a dákok vezetőiről és előkelőiről ír,
lásd még Getica 67. és a hozzá írt jegyzetet.
49 Vergilius Aen. 3, 35. ford. LA!v\TOS I. A Gradivus a régebbi szómagyarázat sze-

rint a Gravi-divus a rettentő isten összevonásából, Mars mellékneve.

50 Itt a forrás nagy valószínűséggel Vergilius, aki a rómaiaknál, illetve Hérodotosz,

aki a szkítákra jellemző Mars-Arész kultuszról írt.

„ Ágától fosztott, roppant tölgytörzset emeltet
egy dombon, diadaljelül, ó Hadak Istene, néked,
rá Mézentius úr zsákmányait ölti, a fénylő
fegyvereket; fölibé vértől csöpögő tarajával
tört kelevézeit és a vitéz hathat helyen átfúrt
páncélját teszi s ércpaizsát, baljára helyezve,
núg elefántcsont szablyáját felakasztja nyakához."
Vergilius Aen. XL 5-11. LAKATOSI. ford.
,, ... Minden terület központi helyén emelnek Arésznak egy szent dombot, úgy,
hogy rőzsekötegekből hatalmas - ... - halmot raknak, ... Ezen a dombon aztán
minden kerület elhelyez egy régi vaskardot, Arész jelképeként. A kard előtt min-

115
 Klss MAGDOLNA

den évben juhot és lovat áldoznak... Az elfogott ellenségből minden századikat

feláldozzák. .. " Hérodotosz rv. 62.
51 A római források legelőször 291 tavaszán tudósítanak erről a szétválásról. XII.

Panegyrici Latini XI(III) 17, 1. vö.: WOI .Fll.AM 1990. 34. Kezdetben a nyugati fél
neve tervingi-vesi, a keleti törzs neve greutungi-ostrogothi volt. Cassiodorusnál
már vesegothi (visigothi)-ostrogothi változatban fordult elő, melyet Iordanes is
átvesz. E két név jelentése meglehetősen problematikus. Egyik változat szerint a
vesi nemest, míg az ostrogothi a felkelő Naptól ragyogó gótokat jelent. WoLFRAM
1990. 35. A Baltha nemzetség Qelentése merész vö.: Get. 146.) a gótoknak rang-
ban a második nemesi családját foglalta magába. Ezzel szemben az Amalok, akik
isteni eredetűnek tartották magukat, a tényleges királyi családot alkották, lásd
még Wrn.FRAM 1990. 42. A két név ugyanakkor a letelepedésük helyzetét is tük-
rözi, a keleti (az osztro-) gótok a Pruth-tól keletre, míg a nyugati (a vizi-) gótok
ugyanezen folyótól nyugatra laktak. Vö.: BmRBRAUER 1994. 119.
52 Pharsal. 8. 221.; Lucanushoz: Martialis 14, 194. Lucanusról; Servius ad Aen. 1,

382; Isidorus orig 8, 7, 10.

53 Orosius (1, 14; 15.) ír Vesosisról, lásd még bővebben (Get. 47.). Az amazónok

(a görög mitológiában Kis-Ázsiában élő harcias, hódítani vágyó asszonynép),

akiket mindig a szkítákkal társítottak össze. Hérodotosz (IV. 110-117.; IX. 27.)
az amazónokat a szauromatákkal, illetve a szauromata nőkkel azonosítja, akik há-
zasság révén kerültek rokonságba a szkítákkal. Arról, hogy a rómaiak az amazó-
nokat a gótok asszonyainak tekintették a Historia Augustában, Aurelianus csá-
szár életrajzában olvashatunk (HA 26. Aurelianus 34, 1). A császár 274-ben egy
diadalmenetet ünnepelt Rómában. ,,Tíz nő is vonult a foglyok között; ezek sok
társnőjükkel együtt férfiruhában harcoltak a gótok seregében, ... Feliratos tábla
jelezte, hogy e nők az amazónok nemzetségéből valók;" ... vö.: WoLFRAM 1990.
394. 55. j.
54 Mela 1, 19, 115

55 Orosius 1, 2, 4, 52.

56 Mela 2, 1, 7.

57 Mela 2, 1, 6; Solinus 15,1.

58 Mela 2, 7, 98. A „negyven napi hajóútnyi távolság"-gal Iordanes tulajdonképpen

egy terület mértékegységet ad meg, melynek nagysága hozzávetőlegesen kiszámít-

ható. A Római Birodalomban egy kereskedőhajó ugyanis óránként átlagosan 2-4
tengeri mérföldet haladt, de jó széljárásnál előfordult a 8 mérföld/ órás haladási
sebesség is. Szélsőséges esetekről is lehet olvasni, mint például a Gadestól
Ostiáig, az 1200 tengeri mérföldet a kedvező áramlás miatt 7 nap alatt tudták
megtenni. Gelimernek pedig 3 napra volt szüksége, hogy Sardiniától É-Afrika
partját elérje. A hadi- és egyéb hajó azonban ennél jóval lassúbb volt. Vö.:
PLETICKA/SCJIÖNBERG 1992. 207. A tengeri mérföld megfelel kb. 1, 8 km-nek

116
 JEGYZETEK

a szárazföldön. Ha a Iordanes által elképzelt hajó sebességét (figyelembe véve,

hogy bármilyen hajóról lehet szó) csak 1 mérföld/ órának vesszük, akkor 40 nap
alatt, napi 12 órás útnál ugyanez a vízi jármű 864 km-t tud megtenni. Tehát az.
Exampheo a mai Kijev és Gomel városok közötti szakaszon, a Dnyeperbe ömlő
egyik mellékfolyóval lehet azonos. Ez a terület körülbelül a Dnyeper közepe tá-
ján van, miként Iordanes írja: ,,Egészen a közepéig édes és iható ... "
59 Vö.: Iustinus 1, 1, 6.; Oros. 1, 14; 2, 3, 8. Iordanesszcl és forrásaival ellentétben

Hérodotosz (II. ssz.) a Phasis folyótól nem messze lezajlott hadjáratokról azt
írja, hogy Szeszósztrisz (Vesosis) legyőzte a szkítákat és a trákokat is, majd haza-
tért. Lásd még Szeszósztriszról (u.o. II. 104--110.). Szeszósztriszt konkrét ural-
kodóval azonosítani nehéz feladat, mert azonkívül, hogy három fáraó neve, az
Újbirodalom idején már legenda szövődött köré és Núbia védőisteneként is
tisztelték. II. Ramszesz (Kr.e. 1224--1214) és Sesonk (Kr.e. 945-924) alakja pedig
még bonyolultabbá tette a Szeszósztrisz-legendát. LANc;1,: 1954.
(,o Sornus: a nevet Iordanes rontott formában közli. Nagy valószínűséggel II. Kyá-
xárés (I<üaxarész) méd királlyal azonos, akí a szkítákkal, bár időnként szövetke-
zett velük, mégsem volt éppen barátságos viszonyban Oásd még a névmutatót).
Hérodotosz is beszámol arról, hogy a szkíták Ázsiában kiterjesztették Küaxarész
idején uralmukat, ami egy bizonyos ideig (28 évig) tartott. Ezután a méd királynak
sikerült csellel a korábban birtokolt területet fokozatosan visszaszereznie. Vö.:
Hérodotosz I. 73-74, ssz-106.; KuIIRT 1997. 545-546., magyar nyelvű irodalom
a témához: GmRSHl\tAN 1985. A szövegrész szereplőinek ilyenfajta azonosítása
azonban időrendi zavart okoz. III. Szeszósztrisz ugyanis csaknem 1300 évvel
korábban uralkodott, mint Küaxarész, így vagy nem lehet ugyanaz a Thanausis
mindkettejük kortársa, vagy Vesosist (Szeszósztrisz) egy szintén a Kr.e. 7 század
második felében uralkodó személlyel kell azonosítani Oásd az előző jegyzetet). A
Iordanes által használt források (Iustinus 1, 1, 6; 2, 3, 8; és Oros. 1. 14) beszá-
molnak Tanaus és Vesosis harcairól, majd Iustinusnál az egyiptomi vállalkozás
után Ázsia szkíta leigázásáról is szó van, de az ebben résztvevő személyek meg-
nevezése nélkül. Sornus (Küaxarész) és Thanausis szerepeltetése az ázsiai hadjá-
ratnál, úgy tűnik Iordanes önálló betoldása, amellyel kronológiai nehézséget
okozott. Három különböző Hérodotosz részlet hozható egyébként a Iordanesnél
leírtakkal összefüggésbe: 1. III. Szeszósztrisz (Kr.e. 1878-1840) egy győztes had-
járatot viselt meg nem nevezett vezérű szkíta törzsek ellen (II. 102.). 2. A szkíták
I. Pszammétikhosz (Kr.e. 664-610) egyiptomi fáraót megtámadták, akinek az
ajándékokkal nyomatékosított kérésére visszavonultak (I. 105.). 3. II. Küaxarész
612-610 között a babilóniakkal együtt elfoglalta és lerombolta Ninivét, amikor
is megjelent egy szkíta sereg Protothüész (más forrás szerint Bartatua/ Partatua)
királyuk vezetésével (I. ssz.).
61 Iustinus 2, 1, 3.; Arrianus Parth. (apud Photium cod. 58).

117
 Kiss MAGDOLNA

r,2 Iordanes forrása Iustinus 41, 1, 1, 2. A „parthus" elnevezést egyébként arról

a területről kapták, ahol megtelepedtek: Parthaváról, a régi akhaimenida tarto-
mányról, amely a Kaspi-tengertől keletre terült el. Magyar nyelvű irodalom a
témához: HERMANN 1988., GHIRSIIMAN 1985.
6 J Iustinus 2, 4, 12-14.

64 Lampeto, Marpesia nevét említi Chron. Min. II. 315. A Vergilius (Verg. Aen.

6, 4 71.) munkájában olvasható „marpessusi márvány" -nak semmi köze ehhez a

vidékhez, a Parosz szigetről (a Kükládok egyik tagja az Égei tengerben) származó
márványról van szó, mely a maga idejében híres volt. A lazus eredetileg a Fekete-
tenger K-i partjánál élő colchisi nép, akiket a császárkor óta laza-ként említettek,
az 5. századtól pedig külön Lazica királyságot hoztak létre. PETZ 1904. Lazac.
65 A szkíták a K.r.e. a 8. s.zázadban valóban megjelentek a Kaukázustól délre. Az

asszír ékírások az Urmia-tó vidékén említik őket. V AsARY 1993. 29. Időnként a
médekkel, időnként a lüdökkel alkotva törzsszövetséget Kis-Ázsia partjától egé-
szen Egyiptomig eljutottak (Hérod. L 72-74., ssz-105.). Ugyancsak Hérodo-
tosz emlékezik meg egy egyiptomi vállalkozásukról és az aszkalóni Aphrodité
szentély kirablásáról a Kr.e. 7. század második feléből (1. 105.), valamint 612-ben
Ninive kifosztásában való részvételükről Qásd még a Get. 47-hez írt 60. sz.
jegyzrtet). A Kr.e. 7-5. század folyamán a Kárpát-medence K-i részét is meg-
hódították, vagy legalább is birodalmukhoz csatolva vazallus fejedelmekkel
igazgatták. Jelenlétükre utal az Alföldről előkerült egy-egy gazdag, szkíta feje-
delmi halomsír Zöldhalompusztán, Tápiószentmártonban, vagy Ártánd-Zom-
linpusztán, melyet egy, valószínűleg Spártában készített bronzedény (hüdria)
a K.r.e. 570-560-ra keltezett, illetve egyéb szkítakori temetkezések, leletek.
BonYAN 1955; FE"ITICll 1927; PA1mucz-CSALJ.r\NY 1944-45.; SZABÓ 1969.; újabb
magyar összefoglalás a szkíta régészetről: TROGMAYER 1983. 100-104.; MRT 10.
IV /3. 2. kötet 928. K.r.e. 550 körül még Észak-Európa területére is betörtek,
ahogy ezt jellegzetes, a szkítáknak tulajdonítható bronz nyílhegyek bizonyítják,
pl. a mai Lengyelországban feltárt egyik urnamezős erődítésnek a területén egy
férfi bordái közé fúródva. P1con 1987. 196., 203.
66 lustinus 2, 4, 14, 15; Oros 1, 15. Epheszosz káriai (preindoeurópai nép) város

volt, a legkorábbi, Kr.e. 11-10. századi ion gyarmatvárosok egyike, majd lüd,
perzsa fennhatóság alá került. HEGYI 1984. Az említett Diana templom az ókori
világ hét csodája közé tartozott, a káriai termékenység istennő szent helyén
épült. Vitruvius (1988. Névmutató 294. Ephezosz) római építész építészeti mun-
kájában részletes leírás olvasható a templomról; vö.: VA!ILEN 1985.
67 A kb. száz évig tartó amazón-uralomról: Orosius 1, 16.

68 Mezopotámia görögül „folyóközt" jelent.

69 Iordanes a Kaukázust sokkal tágabb értelemben használja, mint ma, mert azt

a hegység-, dombrendszert érti, mely Indiától az Al-Dunáig, Kis-Ázsiától a Don

118
 JEGYZETEK

forrás vidékéig részben összefüggő, részben szétvált vonulatot alkot. Megjegy-

zésre érdemes, hogy a Kaukázust egyébként eltérő helyen ábrázolták az egyes
ókori térképeken. HoRVÁTII 1911. 32. Solinus (38, 10,) az Indiai óceánból ki-
emelkedő hegységrendszert Taurus hegynek nevezi, amelynek a legmagasabb
csúcsát hívják Caucasusnak. Lásd az eltérő nevekhez Solinus: 38, 12, 13.
70 Iustinus 2, 4, 9. 10. 11.; Chron. Min. II. 315.

71 Iustinus 2, 4, 21-24. Héraklész 12 különleges munkájából ez a kilencedik,

melynek során meg kellett szereznie Hippolyté, amazón-királynő övét, és Admé-

tének adnia. Théseus is részt vett ebben a vállalkozásban.
72 Vergilius Aen. I. 491., XI. 662., vö.: K1mf,NYI 1997. 355., Oros. 1, 15; Iustinus 2,

4, 32., halálát töb.bször ábrázolták vázafestménycn. A trójai háború a Homérosz

Iliászában leírt több éves hadi vállalkozás, melyet a görögök viseltek a Kis-Ázsia
északnyugati sarkában fekvő város ellen. Schliemann, majd Dörpfeld és Blegen
régészek kutatásának eredményeként sikerült a település helyét mégtalálni. Az itt
feltárt 9 ásatási rétegből az 1200 körülre keltezhető VII. réteget tartják általában
a trójai háború színterének. BLEC;EN 1963.
7·' Iustinus 2, 4, 32.

74 Dia 5, 40., Orosius (1. 16): egykor geták voltak, azok, akik most gótok. Iorda-

nes a felhasznált forrásai alapján tévesen azonosítja a továbbiakban a gótokat

a getákkal, bár a két nép még csak nem is rokon egymással. A geták a thrákok
egyik nagy csoportját alkották. Időnként szkíták, makedónok és galaták igázták
le ezt a lovas népet. A getákat Hérodotos a szkíták közé sorolja (IV. 93-96.).
Az antik irodalomban gyakran előforduló bizonyos archaizálási tendencia szerint
egy bizonyos területen megjelenő és letelepedő új népet a terület régi gazdájáról
neveznek cl. Így pl. a gótok gcta elnevezése pusztán arra is szolgálhat, hogy Ior-
danes a lakhelyüket földrajzilag meghatározza, uralmuk ugyanis nagyjából a ge-
ták régi területeire terjedt ki.
75 Iordanes, illetve forrása (Dictys 2, 1, 4) téved a monda helyszínét illetően.

Telefus (Télephosz), nem Moesia, ami egy későbbi római tartomány, és amit
Iordanes Orosius (1.1.5) alapján jól lokalizált, hanem a hasonló hangzású Müszia
királya volt. Müszia Kis-Ázsia északnyugati sarkán terült el. Dictysnél Telefus
felesége nem Priamus testvére, mint Iordanesnél, hanem a lánya. Cassandrát Eu-
ryphylus jegyesének írja Dictys (4, 14).
76 Vö.: Iustinus 1, 8. Oros. 2, 7. Thomyris a masszageták királynője volt. Hérodo-

tosz (I. 204---216.) leírása szerint a masszageták a Kaszpi-tenger és az Aral tó

közötti területen éltek, életmódjukban, szokásaikban a szkítákhoz hasonlítottak,
ezért egyes ókori szerzők ezek törzséhez sorolták őket. Hérodotosz I. 201.
77 A királynő fiát, Szpargapiszészt és társait csellel fogta el II. Kürosz, mégpedig

úgy, hogy táborában gazdag lakomát készített és egy gyengébb csapatot ha-
gyott hátra, a többiekkel látszólag elvonult, de valójában lesben állt. Amint a

119
 Kiss MAGDOLNA

masszageták bejutottak a táborba, az étellel itallal eltelve elaludtak, és szabad

prédájává lettek a perzsáknak. Thomyris ellentámadása során azonban K.ürosz
elesett. Hérodotosz I. 207, 211-.
78 A „minor" (kisebb) a rómaiak szóhasználatában a birodalomnak alávetett, a

birodalomhoz tartozó; rrúg a nagy a (magna) a birodalomtól független, a szabad

területet, vagy népet jelölte. (Érdekes, hogy az egyik esetben a jelző alapfokú,
rrúg a másiknál középfokú). Ezért a birodalomhoz tartozó Scythia a minor, míg
a független Scythia a magna jelzőt kapta (vö.: Get. 267-hez a „kisebb-gótokhoz"
írt jegyzettel; lásd még WOLFRAM 1990. 90). Tomit, mint görög gyarmatvárost a
Kr.e. 6. század táján a milétosziak alapították. Ro1mucK 1959.; HEGYI 1991.
79 Vö.: Oros 2, 8. Hérodotosznál Antyrus király Idanthürszosz; a krónikában

Ianthyri néven szerepel (Chron. Min. II. 317.).

80 Dareios vállalkozása részben tekinthető sikertelennek, mert 513 körül végül is

meghódoltatta Thraciát és Macedoniát. Hérodotosz IV 83-142., Kurnrr 1997.

667. Hérodotosz egyébként más sorrendben közli az eseményeket (IV 93).
Dareiosz előbb győzi le a thrákokat a Boszporoszon és a Dunán állított hajóhíd
segítségével és csak ezután, 512 körül fordul Antyrus király népe ellen.
81 Orosius (2, 9) elmondása szerint ezzel a hadi készültséggel Xerxes Görögország

ellen vonult, vö.: Iustinus 2, 10, 18-20.

82 Cothelas - talán thrák - király Meda nevű lányáról van szó, aki II. Philippus

egyik mellékfelesége volt. Kr.e. 341-ben Philippus a Dunáig tartó északi előterét
kívánta e házasság révén biztosítani. Wmrn 1985a 122.
83 II Philippus többféle taktikával kerítette hatalmába Thrákiát. 352-ben például

szerződést kötött K.ersobleptés odrüszai Gelentős thrák törzs) királlyal, aki ellen
342-ben katonai erőket vonultatott fel, és így 341-re a terület teljesen Philippus
kezébe került. 339-ben pedig a szkíták ellen indított egy villámtámadást az Al-
Dunánál. Vö.: WIRTH 198.:ia 121-123.
!l-l Tudniillik arra, hogy Philippus megszegve a házassággal megpecsételt barátsági

szerződést el akarta foglalni a gótok (valójában a thrákok) fennhatósága alatt álló

Odyssitana városát. Lásd az előző két jegyzetet.
85 Iordanes itt két tévedéssel vádolható. 1. Egyrészt: gócként szerepelteti az odrü-

szai királyt, Sitalcust (Szitalkész). Iordanes ugyanis a szkítákat következetesen a

gótokkal hozza kapcsolatba, és Szitalkész rokonságban állt a szkítákkal (Héro-
dotosz. IV 80.), illetve más vélemény szerint a szkíták a birodalmához tartoztak
(Thuküdidész II. 96-97.). Egyébként a peloponnészoszi háborúban az athéniek
szövetségeseként valóban megtámadta Macedoniát, de nem bízva az athéniekben,
tárgyalásba bocsátkozott II. Perdikkasz makedón uralkodóval (K.r.e. 451 körül-
413), I Alexander fiával. II. Perdikkasz a peloponnészoszi háború idején ügyes
hintapolitikát folytatott Athén és Spárta között, mely országa javára szolgált.
vö.: Thuküdidész II. 29, 67, 95-99, 101, IV 101. 2. Másrészt Iordancs II Per-

120
 JEGYZETEK

dikkasz alakját ötvözi azzal a Perdikkasszal, aki Nagy Sándor utóda lett. (lásd a
Névmagyarázatot). Nagy Sándor Plutarchos szerint lázas betegségtől, talán malá-
riától halt meg Kr.e. 323. jún. 10-én, de a kortársak közül többen mérgezésre
gyanakodtak, így néhány szerzőnél ez a változat is előfordul. Vö.: Chron. Min.
II. 322., Orosius 3, 20. WmTII 1985. 70.
86 A trák eredetű, a getákkal rokon dák törzsek fennhatósága alá tartoztak a Kr.e.

7-4. századtól a szkíták, majd a 3-2. századtól a kelták is. A törzsszövetségből a

Kr.e. 1. században Burebista (Iordanes itt is elferdítve írja le a nevet: Buruista)
egységes államot hozott létre. Nem bizonyítható, hogy Burebista már Sullával
(Sylla) egyidejűleg hatalomra került volna. VÉKONY 1989. 60. Iordanes, aki hol
a szkítákban, hol a getákban a gótok elődeit látja, a továbbiakban a dákok
Kr.e. 1-Kr.u. 1. századi történetével ismerteti meg vázlatosan az olvasót (Get.
67-78.).
87 Burebista mellett, ahogy Iordanes fogalmaz más királyokat is találunk, vagy

csaknem királyi hatalommal rendelkező főpapot, tanácsadót, mint Dicineus. Bu-

rebista köztük a legtekintélyesebb, a „királyok királya". ALFélLDI 1944. 44-. A
Cseh-medencében, Morvaországban laktak Iordanes idején a frankok, tehát a
dák királyság Boirebisztasz idején eddig a területig terjedt ki. VtKONY 1989. 60,
65-66. A régészeti kutatás alapján ebben az időszakban a dákok két irányú ter-
jeszkedése vázolható fel. 1. É-Magyarországon keresztül Carnuntumig. 2. D-en
a Maros-Tisza völgyén át a Szerémség irányába. V1sY 1995. 104. és 95. Fig. 1.
88 45-ben Burebista halála után Caesar a zavaros helyzetet kihasználva hadjáratot

tervezett a dákok ellen, ám ebben megakadályozza 44. márc. 15-én bekövetkezett

halála. Burebistát a hatalomban Dekaineos (Dicineus) követte, de az egységes
dák birodalom részfejeddemségekre szakadt. Vi'-:KONY 1989. 74.
89 Domitianus uralkodása előttről két vitatott keltezésű és a római történetírásban

nyomot nem hagyó dák-római hadi eseményre van adatunk. Egy töredékes feli-
rat megemlít egy M. Vinicius nevű senatort, aki feltehetően két támadást is veze-
tett a hadjárata során a dákok ellen, nagy valószínűséggel Kr. e. 10-ben. A harcok
keltezéséről és lokalizálásáról: VISY 1971., 1995. Továbbá Lentulus harcolt a dá-
kokkal a Vas-kaputól keletre, szintén ebben az időben. Vö.: PRK 33. 47. j., V1sy
1971. 78., 1995. 102.
90 A belagines a szokásjogon alapuló írott törvényeket jelenti az 5. század elején

elsősorban a keleti gótoknál. Kérdéses, hogy a nyugati gótoknál is létezett-e és

azonos jelentésű volt-e ez a szó, illetve milyen messzire nyúlik vissza eredete.
WOLFRAM 1990. 198., 325.
91 Az (átépített) újvárhelyi (sarmizegethusai) kőblokkokkal tagolt körívű, nagy,

kerek dák szentély, melynek a csillagászati megfigyelésekben is szerepe lehetett,

bizonyítja ezen ismeretek meglétét. VúKONY 1989. 72.
92 A dák hatalmi rendszerre vonatkozóan kapunk némi információt. Ekkor a fő-

121
 Kiss MACDOLN,\

király mellett más királyok, vagy csaknem királyi hatalommal rendelkező vezetők
is parancsoltak, akik tanítónak és a vallási élet fejének is tekinthetők. A pilleati
megfelel a geta-trák nemesi rétegnek, nagyobb területi egység vezetőjének, közü-
lük kerültek ki a királyok és a papok. Míg a capillati (hosszú hajúak) a közép-
réteget, a falufőnököket foglalja magába. Ez a réteg a gótoknál is létezett a
4. században: ,,hajukat lobogtató" törzsi harcosoknak nevezték őket. Wrn.FR,\M
1990. 111., Vf,KONY 1989. 67-68.
93 A dákok országa, mely az Al-Duna, illetve a Tisza, Kárpátok és a Dnyeszter

között terült el, Traianus 101-106-os hódítását követően szerveződött Dacia né-
ven római provinciává. A provincia végleges határai 119 után rögzültek. D-K-en
a Karas dunai torkolatától indult ki, majd a Tiszába ömlő folyók forrásvidékénél
haladt észak felé, a nagy Szamos-kanyarnál keletre kanyarodva a Szamos völgy
mentén a Kárpátokig, a Kárpátok belső lejtőjén az Olt felső folyásáig, az Olt
mentén újra a Dunáig. V1:xoNY 1989. 124. Az antik forrásokban elterjedt általá-
nos vélemény szerint Gallienus idején, más nézet szerint korábban, már 247
után a provincia lényegében elveszett a rómaiak számára (lásd a Névmutatónál:
Gallienus, 1. Philippus). Vékony Gábor szerint ez utóbbi elképzelést egyrészt a
3. század közepétől, Erdély egész területén megjelenő karp leletanyag, másrészt
Decius „restitutor Daciarum" (Dacia helyreállítója) címe támasztja alá. Vt-:KONY
1989. 163. Végül Aurelianus császár 271/274 körül hivatalosan is feladta, a foly-
tonos barbárbetörések miatt a provinciát, és a maradék római lakosságot a Du-
nától délre Moesiába telepítette át, amit ezután Dacia Ripensisnek nevezett el.
HA, Divus Aurelianus: 22, 39. A volt provinciát különféle barbár törzsek fog-
lalták el, akik között a gótok domináltak (lásd Get. 97-), ezt bizonyítja a terület
neve - Gothia - az antik irodalomban. 454 után sikerült a gepidáknak meg-
szerezni a vágyott területet, amit ezután Gepidiának neveztek, és ami 551 körül,
Iordanes idejében még a kezükben volt (lásd még Get. 113., 264)., vö.: M(icsy
1975. 43--44.; HGL 54.
94 A jazigok csakúgy a szarmaták népéhez tartoztak, mint a roxolánok és a ro-

xolánok egyik törzse az aroxolánok. A jazigok, vagy legalábbis egy kisebb cso-
portjuk 50-re már biztosan a Római Birodalom szomszédságában élt, a többi
része az Al-Dunánál maradt a roxolánok szomszédságában. H,\RM,\TTA 1949,
PRI<:. 33. Dacia megszervezését követően az összes jazig az Alföldre költözött.
Átlépték a Tiszát és e folyó mentén~ illetve ettől távolabb is hoztak létre te-
lepeket. A roxolánok egészen a 3. század második feléig továbbra is az Al-
Dunánál laktak, majd ezt követőn ők is betelepedtek az Alföldre. HARM,ffL\
1949, HARM,\TJ'A 1950, régészeti anyaguktól: PARDUCI. 1941, 1944, 1950, újabb
összefoglalás bőséges szakirodalommal: VADAY 1989. 205-6. A Kr. u. 2. századi
szarmata törzsi központok lokalizálása az antik források, elsősorban Ptolemaios
és az utóbbi évek régészeti kutatása alapján: VADAY 2003.

122
 JEGYZETEK

95 Vö.: Ammianus 22, 8, 44; Mcla 2, 1, 8.

96 Elképzelhető,hogy Domitianus tervezett hadjáratot a dák területek meghódítása
végett. A dákok erre reagáltak egy moesiai betöréssel. VúKONY 1989. 80-81.
Moesia Tiberius idejétől lett provincia, körülbelül a mai Szerbia és Bulgária terü-
letén helyezkedett el. Iordanes több dologban téved. Egyrészt Dorpaneus (he-
lyesen: Diurpaneus) nem a gótok, hanem a dákok király volt, másrészt az itt
említett eseménysorozat nem teljesen az ő uralkodása alatt történt. Domitianus
dák-hadjáratainak a keltezése problémás. Úgy tűnik, hogy a dákok és a rómaiak
között a helyzet már 81-től, Domitianus uralma kezdetétől feszült volt, ám tény-
leges harcokra 83, esetleg 82 előtt nem került sor. A nagyszabású dák-hadjára-
tot pedig 85-89 közé lehet datálni. V1sY 1978. Miután Oppius Sabinus consult
legyőzték hadseregét felmorzsolták, és a provinciát kifosztották, Domitianusnak
és Fuscusnak sikerült kiűzni a dákokat Moesiából 86-ban. Ekkor Decebal kapta
meg a királyi hatalmat magától Diurpaneustól. Eutr. 7. 23; Suetonius 6.; vö.: PRK
36., VÉKONY 1989. 80-81. A castellum: a római katonai tábor kicsinyített alakja.
Egy-egy castellumban a legionak töredéke vagy egy-egy segédcsapat tartóz-
kodott. VISY 1989. 27.
97 86/87 körül a gárdafőnök (praefectus praetorio) Cornelius Fuscus folytatván

a 86-ban megkezdett hadjáratot, elővigyázatlanul rontott Daciába, ~hol Decebal

megverte seregét és maga Fuscus is életét vesztette. A római fölény azonban
88-ban Tettius Julianus Tapaenál (az erdélyi Vaskapuban) aratott győzelmével
újra helyreállt. Eutr. 7. 23; Suetonius 6.; Hieronym. Chron. ad a. 2106. szerint
90-ben Domitianus győzelmet ünnepel a dákok felett, vö.: PRK 36., V!SY 1989.
19., VÉKONY 1989. 81-82.
98 A Hisarna név kelta eredetű. Arra utal, hogy a Kr.e. 1. század első felében a

gótok ősei a gutonok a Sziléziában élő inkább keltának tekinthető lugiusokhoz

tartoztak. A század második felében ugyanitt már a vandál elemek domináltak.
A Kr.e. 1., 2. század fordulóján a gutonok kiléptek a lugius-vandál kultúrkörből
és délkelet felé vonultak. WOJ.FRAM 1990. 50-51.
99 A Getica további részeiben ezekről a személyekről még egyszer szó lesz, lásd

még a „Névmagyarázatot", vö.: a keleti gótok „Amal nemzetségének családfájá-

val" a mellékleteknél.
100 Vö.: a 42. szakasszal.

101 Tudniillik a gótok, vö.: Get. 38.

'°2 Iordanesen, illetve Cassiodoruson kívül senki nem tud arról, hogy Symmachus
(lásd a Névmagyarázatot) 7 könyvben megírta volna a római császárok történetét,
amelynek ötödik könyve Maximinus Thrax császárról szólt. Vö.: MoMMSEN
1882. Prooem. XXXIX.; a Symmachustól származó történelmi munkáról, illetve
szerepéről Iordanes másik művénél a Romana-nál: VÁRADY 197 6. 454., 486., 487 .;
O'DoNNELL 1982. 12., HEATHER 1991. 40. A Iordanes kivonatában közölt Maxi-

123
 K..1ss M\GDOLNA

minus életrajz (Get. 83-88-ig) még egy szempontból érdekes: ugyanis csaknem
szó szerint megegyezik a Historia Augustában Iulius Capitolinus neve alatt ránk
maradt, ugyancsak Maximinus császárról szóló történettel (vö.: MOMMSEN 1882.
Prooem. XXXIX.). A Historia Augusta egyébként eléggé különös alkotás, már
csak azért is, mert 6 rejtélyes írójáról a nevükön kívül nem maradt fent semmi
egyéb. Egyes elképzelések szerint ezért a mű vagy egyetlen szerzőt61 származik
a 4. század elejéről, vagy ugyancsak e században egy kés6bbi szerkeszt<> rendezte
össze, dolgozta át és egészítette ki a hat munkát. Ez az egy szerző, esetleg
szerkesztő, tekintetbe véve többek között Iordanesnek ezeket a sorait, akár
Symmachus is lehetett, vagy legalábbis nagy valószínűséggel a róla elnevezett
körből származott. Más vélemény szerint az ellenkezője történt: Symmachus
merítette a kérdéses epizódot történelmi művéhez a Historia Augusta Maximi-
nus császár életrajzából, amelynek szerzője tényleg Iulius Capitolinus volt.
DEi\L\NDT 1989. 29-30.; O'DoNNELI. 1982. 12.; Symmachusszal foglalkozott
egy Franciaországban megrendezett kollokvium. vö.: STRAUB J. 1986. 209-; a
Historia Augusta bőséges irodalmából csupán néhányat említek: elsősorban
Alföldi András és Alföldy Géza azok, akik sokat foglalkoztak a kérdéses életrajz-
gyűjteménnyel, lásd a róluk közzétett bibliográfiákban, ALFÖLDY-WEBER 1966.;
ALF<)LDY 1992.; továbbá ENSSLTN 1949., SYi\m 1983.; újabb magyar nyelvű össze-
foglalás irodalommal: ADAMIK 1996. 179-186.
"' Legendásan magas termetű volt valóban, de a 8 láb, a kb. 240 cm kissé túlzás-
nak tűnik.
10~ A tribunus a csapatparancsnokok alsó fokozata. Vagy a legio (gyalogos csapat)

tisztje, 6-6 volt legionként; vagy a segédcsapatok vezénylő tisztje. Általában 500
lovas, vagy 1000 gyalogos felett rendelkeztek. D1,M1\NDT 1989. 261.; V1sy 1989.
139.
ws Orosius 7, 18-19. Nemcsak a keresztényeket, hanem a szíriai származású, és
az utolsó szíriai uralkodó alatt kiváltságokat élvező, gazdag üzletembereket is
üldözték Maximinus jóváhagyásával, sőt az általuk tisztelt istenek (pl. Juppiter
Dolichenus) templomai is az értelmetlen pusztítás áldozatául estek. Vö.: T(rr1 I 1.
1975. 128-9.
106 Iordanes enyhén szólva túloz. Vö.: Get. 26. Valójában arról van szó, hogy

beleavatkoztak 18 körül a markomannok trónviszályába a gótok (gotonok), és

Maroboduusszal szemben Catualdát támogatták. Tacitus leírásából megtudjuk,
hogy Catualdát Maroboduus száműzte, és ő a gotonok közé menekült, majd tá-
mogatásukkal lépett fel Maroboduus ellen. Egy évvel később mindkét marko-
mann király barbár kísérőikkel együtt (köztük talán gótok is lehettek) a rómaiaknál
keresett és talált menedéket. A kíséretet a Morva és a Vág folyóknál telepítették le
Vannius guad király fennhatósága alá. Tacit. Anna!. II. 62-63., A kronológiához
lásd WmTII 1985b 464., vö.: WoLFRAM 1990. 51.

124
 Ji,:c;vzETEK

107 248-ban volt az ezeréves évforduló. Valószínűleg inkább csak egyfajta türelmet
tanúsított a keresztényekkel szemben. Vö.: Hieronymus ad a. 1\br. 2262; Kiss M.
2000. 127. 67. j.
ltJR Iordanes itt Cniva helyett (lásd Getica 101.) tévedésből Ostrogothát szere-

pelteti az eseményekben, aki 290 körül állt a gótok élén (lásd Getica 97.; lehet-
séges magyarázat a két név cseréjére: WOJYR,\i\f 1990. 391. 12. j.). Ezek a tá-
madások Isztria ellen 238-ban kezdődtek, amelyeket ugyanebben az évben a
rómaiak egy szerződéssel zártak, miszerint a gótok évjáradékot kapnak, de cse-
rében kötelesek a rómaiak oldalán egy-egy összecsapásban részt venni. 248-ban
azonban Philippus Arabs a karpok felett aratott győzelmétől elbizakodva leállí-
totta a gótoknak fizetett évjáradékot, ami a gótok újabb támadását vonta maga
után (Getica 101). Cniva gót király vezetésével 250-ben három sereg rohanta le
Daciát, Moesiát, és Thraciát. WOL!·R.\i\I 1990. 54-55.,
ltJ') Itt említi lordanes először az astringokat és taifalokat, ez utóbbiakat egyben

utoljára is. Az astringi a hasding (asding) vandálok nevének egy ferdített alakja,
akik ekkor már ÉK Magyarországon, a quadoktól keletre, a Tisza felső folyásánál
éltek (lásd Getica 113. és az ehhez írt jegyzetet, vö.: Get. 114.). A taifalok azono-
sítása vitatható. Egyesek szintén vandál törzsnek, méghozzá a lakringokkal tart-
ják azonosnak ezt a germán népet. H. WoLFR,\i\l (1990. 101.) úgy érvel, hogy a
források hol a lakri:ngokat említik együtt a hasdingokkal hol a taifalokat, (mint
itt a Geticában: astringust és taifalust), tehát a lakring név taifalra változott.
L. Schmidt (1970. 5-6.) alaptalannak tartja a két törzs azonosítását. A taifalok
az 1\l-Duna vidékén laktak, területük K-en a mai Munténiáig, Ny-on az Oltig
(Aluta) terjedt. A források mindig a gótokkal, mégpedig a nyugati csoportjukkal
a tervingekkel (vö.: Get. 42-hez írt jegyzetet) szövetségben beszélnek róluk, egé-
szen 376-ig. 377-ben II. Valcntinianus nagy győzelmet aratott a taifalok fölött, és
maradékukat Itáliába, Galliába telepítette át. Wrn.FR.\l\l 1990. 101.
110 296-303 táján folytatott Galerius győztes hadjáratot a basternák, a szarmat4k

és köztük az al-dunai karpok ellen. Eutropius IX.25.1-2., Orosius Adv.Pag.

VII.25.11-13. A barbárokat, mint hadifoglyokat kis csoportra osztva, valószínűleg
katonai szolgálatra a római limes táboraiban helyezték el. A karpokat a Balaton,
valamint Pécs környékére telepíthették, ami egy Ammianus Marcellinus részletből
(28.1.) vált ismertté. Az antik szerző megemlít egy bizonyos Maximinust, aki
Róma praefectushelyettese volt, és Sopianae-ban egy carpus családból született.
LENc;vARl 1999., SZABÓ 2000.
111 Vö.: Ammianus 27, 4, 12.: ... a Traianus császár nővéréről elnevezett Marcia-

nopolis, .... Th. Mommsen szerint a Marcianopolis városára _;onatkozó törté-

netet Ammianus történeti művének a Traianus császárra vonatkozó, elveszett fe-
jezeteiből vehette át lordanes. Mrnvli\!SEN 1882. 82. 1. j.
112 Iordanes a 94., 97-100. szakaszokban a Dacia feladásától (271/74 körül) kb.

a 290/91-es évig terjedő eseményeket tárgyalja.

125
 Kiss MACDOLK\

m A gótokkal rokon gepidákat Iordanes szintén Skandináviából származtatja

(Get. 24), amely még vitatottabb, mint a gótok esetében. A gepida név eredetileg
gibida-nak hangozhatott, mely saját névmagyarázatuk szerint ugyanúgy öndi-
csérő volt. mint a gótok népneve. Passzív értelemben a szó „istenektől meg-
ajándékozottat", akúv értelemben „bőkezűt" jelenthetett. A civakodás során el-
ferdített gepida névben a „gapen, gipen" germán igét lehet felismerni, mely
,,szájat tátani, szájtátva bámészkodni, bambát, lustát" jelenthetett. Rokoni kap-
csolatuk ellenére a gótokkal általában ellenséges viszonyban éltek. Vö.: B<'lN,\
1974. 13, HGL 52.; NELJM,\NN 2000. 166-167.
11 ~ A gepidák Kr.e. 1-3. századi régészeti leletanyaga más germán népekkel, így

pl. a gótokkal együtt szintén a Wielbark-kultúrában kereshető. Valószínűleg a

Visztula torkolatától a Passarge folyóig lehet behatárolni az ősi telephelyüket.
Lásd: Bllm.BR.\L'.ER 1994. 72. 115 A csata színhelyét nem lehet pontosan meghatá-
rozni. Annyi azonban biztos, hogy zömében a gótok által elfoglalt egykori Dacia
területén (Getica 73-74. és az ezekhez írt jegyzetet), annak megosztása érde-
kében (,,földmérést" Get. 98.) harcoltak Fastida és szövetségesei a gótokkal és
szövetségeseivel valamikor 271 és 291 között. Mamcrtinus 291. április 1. után
a Maximianus császárt dicsőítő beszédében ugyanis ezt mondja: A gótok másik
csoportja, a tervingek, a taifalokkkal szövetkezve, összecsaptak a vandálokkal és
a gepidákkal. (,,Tervingi, pars alia Gothorum, adiuncta manu Taifalorum, adver-
sum Vandalos Gipedesque concurrunt") Mamertinus, Paneg. Lat. III. XI. 17,
1. A tervingek (erdőlakók) a nevük alapján a Kárpátok közelében lakhattak, a
victofalok a felső Tiszánál és a Szamos völgyében, a taifalok az Al-Dunánál.
Vi'éKONY 1989. 181-182. Az erdők közé zárt gepida ország a Keleti-I<::.árpátokon
belül a Felső-Tisza, egyesült Szamos, Lápos völgyeiben terülhctett el, ahonnan
a síkságra, és annak is csak a pereméig, egy Úton, a Tisza Szamos mentén lehe-
tett kijutni. Vö.: HGL. 52-53. A harc kimeneteléről szintén fennmaradt más-
hol is említés. Eutropius (8, 2, 2) saját korára, a 360-as évekre vonatkoztatva
írja, hogy: ... meghódította Daciát, ... ama vidékeken, melyeken ma a taiphalok, a
victophalok és thervingek laknak. (,,Taifali, Victohali et Tervingi habent.") Az
említett barbárok jelenlétét bizonyítja az úgynevezett Marosszentanna kultúra
(Sintana de Mures), mely szoros rokonságot mutat a Csernyahov műveltséggel.
KovAcs 1912, 1915; MiéN(;JIIN 1987. 18-19.; BIER!lR/\UER 1994. 124. A gótok és
a taifalok feltűnésére utal az Erdélyben, a 3. század végén megjelenő új régészeti
kultúra, melyet a román kutatás Sepsiszentgyörgy műveltségnek nevez (Sfintu
Gheorghe). Megjegyzendő továbbá, hogy a volt provincia területén a Seret folyó-
tól DNy-ra, az úgynevezett Caucalanda vidékén töredék szarmata lakosság is élt
376-ig. Vf,KONY 1989. 182-183. A Fastida névről kétféle magyarázat is létezik: 1.
Talán csak Iordanes ügyes szójátéka a latin fastidium = gőg, dölyf szóból. Vö.:
V~·:KONY 1989. 182. 2. A Fastulf, Fastrich, kéttövű germán név továbbképzett

126
 JEGYZETEK

alakja, ,,tulajdonát megőrző, megtartó" jelentéssel kívánság névnek is felfogható.

NEUMANN 2000. 166.
116 A dák háborúk befejezése után kitört egy harc a rómaiak és a szarmaták kö-

zött. Az oka az volt, hogy a jazigoktól még Decebal elvette, a feltehetően a

Kraszna és a Körösök forrásvidékén elterülő nyári legelőjüket, melyet Traianus
sem adott vissza. A jazigok mellett harcoló roxolánokat pénzzel ki lehetett békí-
teni, a másik törzzsel a háború egészen 119-ig elhúzódott és csak Hadrianus
császár idején fejeződött be, azzal a megállapodással, hogy kárpótlásul a Dél-
Alföldet kapják meg. Cassius Dio LXVIII. 10,3; Eutrop. VIII. 3,1; HA Hadrianus
3., VÉKONY 1989. 120, 122., 124.; PRK. 36. Nico-polis nevének jelentése: Nikének
(lat. Victoria) a győzelem istennőjének szentelt város, ezt magyarázza Iordanes
latinul.
117 Vö.: Ammianus 31, 5, 15, az ittleírtakat Iordanes más sorrendben közli, amitől

nehezen kihámozható az ő elbeszéléséből az események valóságos menete.

118 \Volfram szerint a Getica 101-ssz. szakaszaiban leírt eseményeket a követ-

kezőképpen lehet rekonstruálni. Cniva 250-ben 3 csapattal, ahová karpokat,

basternákat, taifalokat és hasding vandálokat is felfogadott (vö.: Getica 91.),
Moldva-Havasalföld területéről érkezett az AJ-Dunához. A három csapat a kö-
vetkező útvonalon haladt: 1. Cniva a fősereggel az Alután (Olt) kelt át, és mi-
után elvált a karpoktól, gótjaival a mai Celeiunál lépte át a Dunát, majd K-re
kanyarodva a Duna mentén Alsó-Moesiába ment. 2. A karpok az Olt mentén
felfelé Daciába nyomultak. 3. A harmadik seregrész, amit talán Argaithus és
Gunthericus gót vezérek (Get. 91.) vezényeltek, már az Al-Dunánál volt, és
innen menetelt Philippopolishoz (Plovdiv). Cniva először vereséget szenvedett
Gallus vezértől, ezért Plovdivhoz vonult, hogy ott a csapataihoz csatlakozzon.
Decius megszabadította Daciát a karpoktól, és meglepetésszerűen megjelent Ni-
copolisnál. A gótok először menekülőre fogták, majd a Sipka-szorosnál Cniva
megfordult, és ő lepte meg a császári sereget. Decius kénytelen volt meg-
futamodni. Philippopolis elveszett még ez évben. 251-ben (vö.: Cassiodoi;us
krónikáját: Chron Min. II. 147., a 252-es évhez írja a Deciusok halálát) a két
Decius császár, apa és fia a mai bulgáriai Razgrad mellett ütköztek meg újra a
gótokkal. Cniva, aki nyilván jól ismerte a terepet egy mocsárba csalta ellenfeleit,
ahol a két császár elesett. Trebonianus Gallus (251-253), a későbbi császár (lásd
Getica 104.) a sereg maradékával csak nagy fáradtság árán menekült el. Később
kénytelen volt a gótokkal egy olyan békeszerződést kötni, melyben nemcsak a
zsákmányt engedte át, hanem még évjáradékot is fizetett a békéért. Wrn.FRAM
1990. 55-57.
119 Hieronymus krónikájából tudjuk, hogy Dionysius erről a 252/54 körül pusz-

tító pestisjárványról írt (Hier. chron ad a. Abr. 2269: pestilens morbus multas
totius orbis provincias occupavit maximeque Alexandriam et Aegyptum, ut scri-
bit Dionysius), vö.: Euseb. hist. eccl. 7, 22.

127
 Kiss MAc;DOLNA

120 Orosius 7, 21, 6.

121 A 250, 260-as években a Birodalom a legsúlyosabb válságperiódusát élte át,
az energikus császárnak ilyen körülmények között nem sok ideje maradt, hogy
szenvedélyeinek hódoljon (lásd a Névmagyarázatot). Iordanes ismét túloz, ami-
kor átveszi Aurelius Victor negatív ábrázolását aki többek között megemlíti, hogy
Gallienus kocsmázott és részben a felesége, részben egy Pipa nevű markomann
királylány hatalma alatt állt. Ez utóbbi szerelmi viszony mögött azonban politikai
megfontolások is meghúzódtak. Gallienus 258-60 körül egyezményt kötött Pipa
apjával, Attalus királlyal, és a markomannok egy részét letelepítette Pannoniában,
hogy semlegességüket biztosítsa abban az időszakban, amikor a gótok és a
gepidák nyomására szinte minden szomszédos barbár nép megtámadta Pannoniát
és Daciát, a római területeken keresve menedéket. Aur. Vict. Caes. 33. 1., vö.:
PRl< 45, M(>csv 197 4. 40-41. Aurelius Victor és Iordanes ellenséges magatartása
Gallicnusszal szemben, azzal magyarázható, hogy ők a senatoriak álláspontját
vették át, akiktől a reformja során a császár elvette a katonai pályán való fele-
melkedés lehetőségét, és mivel ekkor az uralkodók is zömében a hadsereg tagjai
közül kerültek ki, lényegében a legfőbb hatalmat is elzárta előlük. Lásd a Név-
mutatót, vö.: Ni::METII 1998. 284. A szenátori rendnek a késő antikvitásban betöl-
tött szerepéhez, helyzetéhez újabban: Ar.FOLDY 1996. 118-
122 Get. 51.

123 Itt egy Ammianus kivonat van. Az eredetei szövegben szintén a 3. század kö-

zepi hatalmas gót betörésről van szó Claudius Gothicus császár idejéből (HA
Claudius 8.), dc Anchialos városnál nincs feltüntetve az alapító, illetve más váro-
_sokat is felsorol Ammianus, amelyeket elpusztítottak a barbárok. Ammianus
31.5.15. Iordanes, illetve forrása téved Sardanaphalus városalapítását illetően. Az
ugyanis a ciliciai (Kis-Ázsia) Anchiale városát alapította. Vö.: MoMMSEN 1882. 86.
2. j. Itt a szövegben, a gótbetöréssel kapcsolatban pedig a thraciai Anchialosról
van szó.
124 Iordanes a 107-109. szakaszokban 4 év eseményeit sűríti össze, amikor is

a gótok 267-ben Kis-Azsiát, 268-ban az Égeikumot, 269-ben újra Kis-Ázsiát

támadták meg. II. Claudius 269-ben Naissus-nál (Nis) nagy győzelmet aratott
felettük, majd újabb hadjárattal elkezdte a Balkánt megtisztogatni a gótoktól,
amiért is elnyerte a Gothicus (gótok legyőzője) címet. HA Oivus Claudius VI-IX;
XI. Elképzelhető, hogy mindhárom támadássorozatot az itt említett három
gót vezér irányította. Végül 270-ben, kihasználva az uralmi vákuumot, mely II.
Claudius halála és Aurelianus trónra lépése között alakult ki, lerohanták a gótok
Thraciát, és a fosztogatásokat most összekapcsolták egy többnapos gyógyvízkú-
rával. Vö.: DEMANDT 1989. 41., W01.FR,\M 1990. 62-65. Az ókorban, akárcsak
manapság, felhasználták a különféle vizek gyógyhatásait, így például a rómaiak
szívesen építettek ki a tengerpart, vagy a gyógyforrások mellett fürdőket, még

128
 JEGYZETEK

a Birodalom legtávolabbi tartományaiqan is. Ilyen hírhedt, az ókori írók, költők

munkáiban gyakran emlegetett tengerparti fürdőhely volt Baiae, Nápoly közelé-
ben (Seneca: Erkölcsi levelek 51.; Propertius I.11.), vagy Canopus, Alexandria
környékén (Seneca: Erkölcsi levelek 51.). A britanniai Aquae Sulisban létesített
termálfürdő pedig bizonyos átalakítás után ma is üzemel. Hasonló hagyományai
vannak Németországban például Wiesbaden, Baden-Baden fürdőinek. PLETTCKA/
SrnONl-lERG 1992. 81-82.; Kiss M. 1999. Városi ellátás, Fürdő.
125 Galerius 291-295/6 között (bizonytalan keltezésű) harcokat folytatott a gótok

ellen, amit 297-ben egy békeszerződéssel zártak. A szerződés értelmében való-

színűleg arra is kötelezték e népet, hogy a rómaiak oldalán fizetség ellenében
különféle katonai akciókban vegyen részt. Euseb. (VC.IV.5), vö.: STALLKNI·:CHT
1969. 19. ÜEMANDT 1989. 51., WOLFRAM 1990. 68.
126 Iordanes itt nyilvánvalóan eltúlozza a gótok szerepét, akik a 297-es békeszerző­

dés értelmében (lásd az előző jegyzetet) ténylegesen részt vettek a harcban, de a

sereg nemcsak belőlük állt. A többi forrás egyébként csak azt említi, hogy Gale-
rius a 297-es hadjárathoz csapatokat gyűjtött Moesiában és Illyriában. Eutr. 9,
25, Aur. Vict. 39,43, Lactantius 38, Vö.: DEMANDT 1989. 51.
127 Aur. Vict. 39, 35; Lactantius 9.; Eutrop. IX. 25.; Chron. Min. I. 447, 302-es

évhez írja, hogy a Narses fölött aratott győzelmet diadalmenettel ünnepelték.

Magyar nyelvű irodalom a perzsákkal folytatott harcokhoz: HERMANN 1988.,
GHJRSI IMAN 1985.
128 Az érmek és a papyrusok ugyanezen események kapcsán egy Lucius Domitius

Domitianust említenek. E két személy Achilleus és Domitianus azonban nem

lehet azonos. Domitianus vagy Achilleus háttérembere, vagy utóda volt. DE-
MANDT 1989. 53. 43. j.
129 Az africai törzs viszályba keveredett Aurelius Lituaval Mauretania helytartójával

és 297-ben egy ellencsászárt, név szerint Iulianust támogattak Rómában. 297 /98-
ban győzte le őket Maximianus. Vö.: DEMANDT 1989. 53. A 110. Getica-szakaszt
vö.: Orosius 7, 25.
130 Iordanes itt a saját céljainak megfelelően adja elő az eseményeket. Más forrás

szerint 324-ben a Constantinus ellen folytatott utolsó hadjáratban Chrysopolisnál

(Skutari) Liciniust támogatták a gótok Alica fejedelmük vezetésével. Sőt, miután
Licinius vereséget szenvedett, és Constantinus Thessalonicában őrizet alatt tar-
totta, a gótok feltehetően továbbra is kapcsolatban maradtak vele. Licinius talán
megpróbálta, vagy csak tervezte a hatalom visszaszerzését a segítségükkel. Ilyen
értelemben tényleg szerepet játszottak a gótok Licinius 325-ös kivégzésében.
Origo 27-29. és 55., 60. jegyzet; Kiss M. 2000. 89., Vö.: Wou'RI\M 1990. 69-70.
131 Constantinopolist 330. május 11-én szentelték fel ünnepélyes keretek között.

Origo 30., és 62. jegyzet. Iordanes megfogalmazása szerint a 332-es szerződés

alapján Constantinus vagy II Constantius a gótokat arra kötelezte, hogy fizetség

129
 KISS MA(;DOLN,-\

ellenében 40 OOO fegyverforgatót biztosítsanak a rómaiak számára. Őket Iordanes

a foederati névvel illeti, amely megnevezés még a 6. században is továbbélt. A
kutatás nem egységes több dologban: 1. hogy hová tagozódtak be ezek a gótok,
2. illetve hogy feladatuk elvégzése után haza mehettek-e, vagy maradtak továbbra
is a birodalom területén, és itt települtek le. 3. A fizetséget évente kapták-e, tehát
annonae foederaticae-t fizettek nekik, ahogy ezt a tényleges foederati státusszal
rendelkezőknek szokták, vagy csak egy bizonyos védelmi feladat elvégzése után
kaptak pénzt. Vö.: WrnJ'RAI\I 1990. 68., Srnu1.z 1993. 34. Fmm1mo 1993. 108: A
gótokat a császári auxiliumokba sorozták be. További gondot okoz, hogy Ior-
danes a foederati kifejezést sajátos értelemben használja, azaz minden esetben,
mint katonai terminust és a gótokra vonatkoztatva. Lásd erről részletesen. Kiss
M. 1998.
132 Dexippus fr. 24: Aurelianusnak a vandálok felett 270-ben aratott harcát és a

velük kötött békét mondja el, PRK 45.

133 A vandálok őshazája a Jüt félsziget északi részén (ma Dánia) kereshető, ahon-

nan az Odera vidékére vándoroltak. Az írott források 166/67 körül említik a

vandálokat először a Kárpát medencében. A régészeti kutatás is bizonyítja ezt.
A Dél és Közép-Lengyelország csaknem egész területét elfoglaló Przeworsk ré-
gészeti kultúra etnikai hordozóinak a kutatók a vandálokat tekintik. l\. Przeworsk
kultúrára jellemző hamvasztásos temetkezés, fegyvermelléklet: hosszú kard, jel-
legzetes pajzsdudor, sarkantyú, és egyéb ezzel a kultúrkörrel kapcsolatba hozható
leletek, pl. rituálisan összehajtott kard, ekkor jelentek meg a Tisza forrásvidékén,
K-Szlovákiában, Kárpát-Ukrajnában, az alsó Szamos-völgyénél. lsTVANovrrs-
KuL(:SAR 1992. 47-; Gom.OWSKI 1994. 66---67., 71-72., 83.; Ugyanúgy, mint a
gótoknak, több törzsük ismert. Iordanes a Geticában a vezető népüket a has-
dingokat (astringi: Get. 91., vagy itt asdingi) szerepelteti, akik szerinte 335 körül
már a szarmatákkal osztoztak az Alföld területén, minthogy délen egészen a
Maros vidékéig terjesztették ki hatalmukat. Ugyanaddig tehát, ahol 551 körül,
a Getica megírása idején, Gepidia központja volt, azaz a Tisza-Körös-Maros
körzetében. Lásd még Get. 74., 264- vö.: HGL 54. Régészeti leletekkel azonban
ezt a terjeszkedést mindezidáig nem sikerült egyértelműen bizonyítani. 1\z em-
lített területen feltárt Biharkeresztes-Ártánd temetőinek közlése még várat ma-
gára. Ez a leletegyüttes eléggé különös, hiszen az eddigi ásatási jelentésekből
annyi máris kiviláglott, hogy a germánokkal, mégpedig inkább a gepidákkal hoz-
ható kapcsolatba (Újabban IsTVANOVTTS 2001. 16-18.). Elgondolkodtató viszont
az a jelenség, hogy több 4-5. századi sírban viszonylag sok fegyver, például
a vandálokra jellemző pajzsdudor, kard került elő, közülük az egyik rituálisan
összehajtva, de különös módon csontvázas temetkezés mellett (a vandáloknál a
3. században még biztosan a hamvasztás az elterjedt). ,\ lelet-együttes közlése

130
 JEGYZETEK

bizonyára sok homályra fog fényt deríteni. MESTERHÁZY 1989. 194.; IsTV ANOVITS-
Ku1.csAR 1992. 72., 88.; Gom.OWSKI 1994. 80-82.
rn Az eddigi kutatás általában megkérdőjelezte lordanes forráshelyének (Get.
114-115., 161.) a hitelességét a vandálok 335-ös Pannoniába telepítésére vonatko-
zóan, WüLFRr\M 1990. 72. Pedig Iordanes még egyszer - bár eléggé körülmé-
nyes és ellentmondásos megfogalmazásban - megemlíti ezt az eseményt: lásd
Get. 161.: A vandálok és az alánok pedig, akikről már fentebb elmondtuk,
hogy... mindkét Pannoniába betelepedtek ... 162.: ... hogy milyen kellemetlenséget
okozott Geberich gót király egykor a nemzetüknek...). Vö.: az ezekhez a részekhez
írt jegyzetet. Az eddigi véleményekkel szemben Nagy Mihály összefüggést bizo-
nyított a Przeworsk kultúra, és a Pannoniában előkerült korábban germánnak,
később provinciális rómainak meghatározott temetők között. Ezek a temetők
a Dél-Dunántúlon Zengővárkony és környékén helyezkednek el, Somogyszil,
Szentlászló-Szentegyedpuszta, Kő, és Bátaszék által behatárolt körben. Nagy Mi-
hály tehát lordanes elbeszélése alapján a 335-ben Pannoniába betelepített, néhány
hasding vandál hagyatékának tartja ezeket a lelctegyütteseket. Elképzelését azon-
ban régészeti szempontból többen vitatják. Egyik érvük, hogy a pannoniai te-
metkezések esetében csontvázas sírokról van szó, míg a vandálokra jellemző
hamvasztásos temetkezés az Alföldön még a 3. században is jellemző. N,~GY
1994. 157-, vö.: ezzel szemben Gom.OWSKI 1994. 78.; IsTVANovrrs 1992. 68-. A
Iordanes részlet hitelessége ellen többek között az szól, hogy egy ilyen fontos
eseményről, mint a vandálok Pannoniába történő befogadása, más antik szerző
nem emlékezik meg, még Anonymus Valesianus (Kiss M. 2000.) sem, aki pedig
a szarmata arcaragantes egy évvel korábbi betelepítését megörökítette. So IMIDT
1970. 12-; Kiss M. 2000. 109. (Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a forrá-
sok hallgatása nem egyértelműen kérdőjelezi meg egy esemény megtörténtét, dc
mindenesetre feltűnő.) Az is köztudott, hogy Iordanes ellenszenvvel viseltetett
a vandálokkal szemben. Azok a részek ahol róluk ír, ezért pontatlanok, túlzóak
és kronológiailag zavarosak. Vö.: Get. 26. és Kiss M.-LENGVARI 1996. 24. Még
egy körülményre kell felhívni a figyelmet ezzel a kérdéses Getica-szakasszal kap-
csolatban. 334-ben Constantinus 300000 előkelő szarmatát fogadott be a Ró-
mai Birodalomba. Az ezzel járó kényes adminisztrációt személyesen ellenőrizte,
ugyanis 334 júliusában Singidunumban, augusztusban Viminaciumban, azaz a
helyszínen tartózkodott. A vandálok feltételezett betelepítésénél, 335-ben pedig
szinte folyamatosan Constantinopolisban időzött, kivéve október végét, amikor
a vandálok betelepítése szempontjából lényegtelen, míg a határvédelem miatt
fontos, al-dunai Nicopolis városát látogatta meg. Constantinus védelmi elképze-
léseihez: Kiss M. 2000. 84-. Az eddigiekből két dolog következik. Egyrészt a van-
dálok feltételezett befogadása a római területre, ha el is fogadjuk hitelességét,
nem lehetett túl jelentős akció, mert nem igényelte az uralkodó jelenlétét. Maga

131
 Kiss MAc;ooLNA

Iordanes is néhány túlélőről és családtagjaikról beszél. Másrészt, mivel a többi

forrás Constantinusszal kapcsolatban egyöntetűen csak a gótok-szarmaták har-
cait és lakhelyváltozásait említi, az sem tűnik elképzelhetetlennek, hogy az időn­
ként hanyag Iordanes szintén a szarmaták 334-es beköltözését írja meg - tévesen
a vandálok neve alatt. Vö.: a forrásokról: PATSCII 1928. 31., megemlít egyébként
még egy csoport taifalt, akik a gótokkal harcoltak a birodalom ellen és akiket,
mint hadifoglyokat 332-ben Constantinus a kisázsiai Phrygiában telepített le. 30.
3. j., lásd még erről WOLFRAM 1990. 71. (ez az adat is okozhatta Iordanes számára
a tévedést); újabban a Constantinus uralma idei barbár telepítésekről DE STE
CROJX 1981. 513.; BARNES 1982. 79-80. Constantinus tartózkodási helyeiről.
135 A hagyomány szerint 406 szilveszterén lépték át a vandálok Godigisel kirá-

lyuk vezetésével, szvévek, alánok, esetleg gepidák és más dunai germánok társa-
ságában a Rajnát Mainznál, és végigpusztították Gallia jelentős városait. Az a
tény, hogy Stilicho hívására, vagy bujtogatására jelentek volna meg itt, miként
Iordanesen kívül Orosius (7, 38, 1: Stilicho a fiát Eucheriust akarta volna segítsé-
gükkel a trónra ültetni), Izidor (71) állítja, illetve ahogy Hieronymus (Ep. 123,
16, 17.) ,,többnyire hagyományozódott" megfogalmazásában olvasható, csak
rosszindulatú kitalálás. Egyértelmű, hogy a birodalmat ért szerencsétlenségért a
fővezérnek kellett felelnie, aki ráadásul vandál származású volt. Scr IMID'J' 1970.
15-16. Stilicho már csak azért sem kívánta a vandálok jelenlétét Galliában, mivel
ő egészen más területtel volt elfoglalva. Alarichkal egyezett meg még 403 táján,
hogy közösen meghódítanak egy-két illyricumi provinciát. PLRE II. 856. Zos. V
26, 2.; vö.: Kiss M. 1995a.
136 Az „Ele" szót a görögök tulajdonképpen erős hehezettel írták, így h-val kell

ejteni - hele -, ezért lett a nevük „herul". MOMMSEN 1882. 88. 2. j.

137 A venethi, vagy másként vendek a szlávok germán megnevezése. \VoLFR.J\M

1990. 586. Lásd még Getica 35., a bolgárokhoz Get. 37. és az ezekhez írt jegyze-
teket.
138 Hermanarich keleti gót birodalma a Fekete-tenger partjától egészen az északi

erdőövezetig terjedt, ezért van köztük több finnugor nép őse. Vö.: VAsARY 1993.
52., KAZANSKI 1992., KLIMA 1999. 25. és u.Ő. http:/ /Ludens.elte.hu/
139 Orosius 7.33.10. arról ír, hogy a hunok nemzete sokáig átjárhatatlan hegyek

közé volt zárva, vö.: MoMMSEN 1882. 89. l.j.

140 Az ókori szerzők számára a hunok váratlanul jelentek meg a Volga-Don-Kau-

kázus vidékén, s mivel semmi bizonyosat nem tudtak róluk, ezért a képtelenné!
képtelenebb eredetmondákat találták ki (BóNA 1993. 25). Ma már biztosnak
vehető Erdélyi István újabb mongóliai ásatásai során (ERDÜYI 1990a), hogy
gyökereiket a mongóliai Nojon-ul/Noin Ula kurgánsírjainál kell keresnünk, de
mindeddig sem a régészet, sem a nyelvészet, sem az antropológia nem igazolta
egyértelműen, hogy azonosak a kínai forrásokban hiung-nu (hsiung-nu) néven
jelölt népekkel. Lásd a kutatásról még összefoglalóan BóNA 1993. 210-211.

132
 JEGYZETEK

141 Boszorkányok a gótoknál, kiűzésük 200 körül történt a Pontus vidékén, való-
színűleg olyan idegennek tűnő varázslást alkalmaztak, ami a törzs ellenállását
váltotta ki (WOI.FRAM 1990. 115.). Történetük, amely magában egyesíti a gótok
rokonságérzetét és a legmélyebb utálatát a hunok iránt, három időhorizontot fog
össze: az első az említett 200, az esemény ideje; a másik a 4. század vége felé, az
új ellenség, a hunok megjelenése; végül a hunoktól való függés, a rokonságérzet
kialakulásának ideje \VOI.FRAM 1990. 259.
H 2 Valószínűleg itt a faunokról van szó.
143 Azaz nem hasonlított sem a görög, sem a latin, de még a gót nyelvhez sem.

A hun-nyelvből néhány személynéven kívül semmilyen biztosan hun szavak nem

maradtak ránk. A nevek nagyobb része valamilyen török nyelvvel volt rokonság-
ban (vö.: BóNA 1993. 31-32.; 202.).
144 A hunokról itt leírt életvitel valószínűleg Ammianus Marcellinus (31.2.) tudó-

sításán alapul, aki feltehetően csak hírből ismerte őket, és azt a toposzt ismétli,
ami sokáig tartotta magát még a jelenkori történetírásban is. Azaz a hunok a
nomadizmus legalacsonyabb fokán álló hordát alkottak, semmihez sem értettek
a pásztorkodáson és a fosztogatáson kívül. Régészeti anyaguk azonban ennek
ellentmond. Kétségtelen, hogy mindvégig lótartó nomádok életét élték, de a sír-
leletek gazdagsága, a használati tárgyak művészi kivitele, a fémművesség fej-
lettsége igen magas szintű mesterségbeli tudást és gazdagságot mutat. B<'>NA
1993. 34-43., aki a legutóbb foglalta össze az európai hunok régészeti emlékeit
bőséges irodalomjegyzékkel és képanyaggal, kitekintve az írott forrásokra is.
145 Bóna István szerint ez a csodaszarvas monda valószínűleg egy hun eredet-

monda rövidített változata (1993. 25.). A csodaszarvasról szóló történet egyéként

nemcsak a hunoknál található meg (1. KERLéNYl 1984. 26-36. összehasonlító
elemzését).
146 Procopius bell.Goth.4.5., erről a témáról. lásd továbbá: MoMt-!SEN 1882. 90.,

1.j. Iordanes itt jelen időre vált át, talán az események felgyorsulását kívánja ezzel
érzékeltetni.
147 Hasonlót ír Ammianus (31.2.21.), a hun támadás kezdetekor az alánok a Don-

tól keletre helyezkedtek el. A harcok szétzilálták a közösséget, egyik részük a

hunokkal vonult tovább, a másik Alatheus és Safrac vezetésével (lásd később Get.
134) a Római Birodalom területére menekült, míg a harmadik csoport a Kau-
kázus előterébe húzódott vissza. Ez utóbbiak a 10. században már önálló alán
fejedelemséget hoztak létre. A mongol hódítás hatására további két részt vált
le róluk, közülük az egyik a középkori Magyarországra menekült jászokkal azo-
nosítható. A Kaukázusnál helyben maradtak a mai oszétek elődeinek tekinthetők.
FEJÓS 2001.7-8.
148 A mongoloid típus leírásával, illetve annak az európaiakra gyakorolt megdöb-

bentő hatásával találkozunk itt, amiben szinte minden ókori szerző egységes. Ér-

133
 Kiss MAGDOLNA

dekes megemlíteni, hogy az eddig feltárt temetkezések tanúsága szerint a hunok

körében csak 20-25% körül mozgott a mongoloid típusok aránya. Lásd BöNA
1993. 28.
1~9 Hasonló olvasható Ammianusnál 31. 2.1.;2., 6.,9.

150 Hermanarik vagy Ermanarik a gótok rettegett királya nem tudni pontosan

miért, de nem tudott az egyesített hun-alán támadásnak ellenállni. A Rosomoni,

talán a herulokkal kapcsolatba hozható népcsoport volt, de nem zárható ki az
sem, hogy rokonságban álltak az osztrogót királyi családdal, így Ermanaricus
uralmát veszélyeztették. Nevüket a feltételezések szerint arról kapták, hogy haju-
kat külsejük félelmetesebbé tétele érdekében vörösre festették. Wm.FRAM 1990.
19, 45, 97- A Iordanesnél szereplő vérbosszú história, ahol Sarus és Ammius
fellépése Harmodiosz és Arisztogeitón, a két athéni zsarnokölő alakjával mutat
rokonságot (Arisztotelész: Az athéni állam 18.), valószínűleg egy későbbi monda,
amely a királynak a hun veszéllyel szembeni tehetetlenségét kívánja mentegetni
(vö.: GHA 70.; BöNA 1993. 17.). Iordanes nem írja le világosan, hogy a király,
aki különben is igen magas, bibliai kort ért meg, hogyan halt meg, viszont
Arnmianus Marcellinusnál olvashatjuk a „voluntaria morte" (31.3.3.) szándékos
halál, öngyilkosság kifejezést. Egyébként ő az egyedüli, aki az Ermanarich néven
nevezett királyról történelmileg hitelesen ír.
151 Más esetben is megfigyelhető a 4. században, hogy a barbár törzsek csak nagy

külső támadás, vagy valami egyéb igen erős kényszer hatására kérnek a Római
Birodalomtól betelepedési engedélyt, például mint a szarmata Arcaragantes
332-34-ben, a száli frankok 358-ban, valamint itt Friúgern 378-ban. Lásd ezekről
további irodalommal: Sc11u1.z 1993. 57., 59.o. Ennek a szakasznak az utolsó so-
rából kiderül, hogy mi lehetett a habozás oka. A gótok ugyanis tudatában voltak
a rómaiak hagyományos telepítéspolitikájának, vagyis felkészültek arra, hogy a
kormányzat adófizető colonusként fog bánni velük is; lásd erről SrnuLz (1993.
61-64.) részletes elemzését. Hasonlóan ír Ammianus (31.4.1.), de ő itt Alavivust
nevezi meg Fritigernék helyett. Ammianus utalásán kívül Alavivus máshol nem
ismert. \X/01.rRAi\l 1990. 550.
152 Valens 377-re egy hadjáratot tervezett Perzsia ellen, ezért is örült a gótok aján-

latának. STALLKNECIIT 1969. 25. Iordanes megfogalmazása szerint a barbárok ha-

tárvédelmi feladatokat láttak volna el. Vö.: ScrIULZ 1993. 67.
153 A gótok már előbb megismerkedtek az arianizmussal. 341-ben Vulfilát (kb.

311-383) Antiochiában a gót területek keresztény püspökévé szentelték, aki ariá-

nus hitre térítette a gótok egy részét (V.\NYÖ 1980. 502-503., és WoLFRAM 1990.
87., 90-91.). A témáról még Orosius 7.33.19., és Isidorus hist. Goth. ad eram
415. A gótok térítése azonban lassan haladt előre, még 376-ban is található köz-
tük pogány. Vö.: DH,!ANDT 1989. 90.
15 ~ Iordanes itt több olyan eseményt is kihagy, illetve később és nem egészen úgy

134
 JEGYZETEK

tárgyal (Get. 246-), ahogy Ammianus Marcellinus, aki szerint Ermanarik (Herma-
naricus) halála után a gótok egyik az Amal-nemzetségből származó vezetője,
Gesimund, behódolt a hunoknak, míg Vithimiris a másik rész uralkodója más
törzsbeli hunokat a zsoldjába fogadva utolsó leheletéig ellenállt a hunok és az
alánok támadásának. Halála után kiskorú fia, Viderik került a trónra, aki helyett
Alatheus és Safrac vállalta a kormányzást (31.3., vö.: BóN,\ 1993. 12-13., 195.).
A nyugati gótok egy része Athanarich (Aithanaricus) vezérükkel a mai Erdély te-
rületén sáncolta el magát, a többiek Alavivus és Fritigern vezetésével nem várták
be a hun támadást, hanem megjelentek a Duna partján és menedéket kértek a
Római Birodalomtól. Átkelésükről a folyón igen részletes és mozgalmas képet
fest Ammianus Marcellinus (31.4.), elmondása szerint a Iordanes szövegben
szintén említett élelemhiány miatt a nyugati gótok a Dunát átlépve a part kö-
zelében kóboroltak, és csak a császár parancsára, akkor is csak ímmel-ámmal
vonultak a számukra kijelölt területekre (vö.: WOI.FRAi\l 1990. 125-). I'vfiközben
Fritigern gótjai még a Duna átlépésével voltak elfoglalva, a fent említett két vezér
gót-hun-alán törzsszövetsége is megjelent ugyanennél a folyónál és bebocsátást
kért a birodalomtól. Nem egészen világos miért, de a császár megtagadta tőlük
az átlépési engedélyt. Legutóbb Srnu1.z (1993. 64. és 46. jegyzet) hivatkozik
olyan nézetekre, amelyek vallási kérdéssel indokolják Valens nemleges válaszát.
Alatheus és Safrac népe azonban kihasználta a kedvező alkalmat, és mialatt
a római parti őrség az élelmiszerhiány miatt zúgolódó nyugati gótokkal volt
elfoglalva, sebtében összetákolt tutajokon átkelt a Dunán. Bár Fritigerntől
messze vertek tábort, ez mégsem akadályozta meg őket abban, hogy ne lépjenek
fel később együtt a rómaiakkal szemben (Amm. Marc. 31. 4-5.). Ezekről az ese-
ményekről és Alatheus- Safrac népéről igen sok munka jelent meg a szakiro-
dalomban, közülük most csak a legfontosabbakat említem, ahol további bőséges
irodalom áll rendelkezésére: AsCIIBACII 1827, Ü.\H!\i 1889., SE1.:cK 1913. 98-99.,
102-105., 140-142.; Scrn,!IDT 1933. 257-263.; a magyar kutatásban VAczy 1940.
292., 299. figyelt fel először rájuk. Egy részletes, de vitatható feldolgozása az e
népcsoportra vonatkozó írott forrásoknak VARADY 1969., ahol a szerző eltúlozta
jelentőségüket. A könyv nagy vitát váltott ki a szakmában, a vitához: Mt°)CSY
1971. 343-; NAGY 1971. 69-; új Összefoglalás a témáról: SOPRONI 1978. 141-142.,
200-206.; 1985.; DEMANDT 1989. 120-126.; Wol.1%\M 1990. 127-138., 251-252.;
Kiss M. 1995.
155 A barbárok és a Birodalom közti élénk kereskedelmi kapcsolatot régészeti le-

letek, epigráfiai adatok, antik szerzők munkái bizonyítják. Vö.: TóTII I. 1975.
19. Ismeretes például, hogy a Duna túloldalán megtelepedő barbárok, közel a
folyóhoz, kereskedő telepeket hoztak létre, bár a rómaiak veszélyesnek ítélve a
közelségüket időnként kitiltották őket innen, illetve legalább 15 km-es sávot ha-
gyattak velük üresen. Szob-Öreg-falunál az 1. századtól kb. 375-ig lakott quad te-

135
 Kiss MAGDOLNA

lepülés jött napvilágra, míg Mauternnél és Wien-Leopoldaunál az 5. században

is létező szvév kereskedőtelepek kerültek elő, továbbá hasonló rendeltetésű
szarmata falvakat tártak fel a dél-pesti síkságon. (Szob-Öregfaluról l'vfRT.9. 318.
o. 26/11. sz. A szvévek és a provincia közti kereskedelemről. FRIESINGER 1984., a
szarmata falvakról: PET(J 1992.; a szarmatákkal folytatott kereskedelemről: V,\DAY
1989. 159-, 2003. 16.). Az építési felirata szerint: ,, ... cui nomen commercium qua
causa est factus est...", kifejezetten kereskedelmi céllal épült fel egy római őrto­
rony (burgus), feltehetően a mai Esztergom-Szentkirály település közelében.
Az építési idejét 371-re lehet keltezni. CIL III. 3653 = ILS 755 = RIU 771;
újabb közlése és értelmezése a feliratnak: SOPRONI 1985. 60.; 110. 50. ábr. To-
vábbá Ammianus Marcellinus említi meg, hogy a Procopius felkelést támogató
Aithanaricus gátjai, többek között a kereskedelmi kapcsolatok megszakadása
miatt bekövetkezett ínségtől hajtva esedeztek békekötésért (Amm. Marc. 27. 5.7.,
vö.: NAGY 1993. 354, lásd még a Névmagyarázatnál: Aithanaricus).
i;<, Vergilius alapján megfogalmazott mondat: Aen. 3.56.
157 Hasonlóan Amm.31. 4.9.; 4.11.

i;s Lupicinus Thracia hadparancsnoka volt 376/377-ban 0ásd még bővebben a

Névmutatóban erről), az esemény Marcianopolisban történt, Ammianus Mar-

cellinus (31.5.) részletesebben, és másként írja meg a történteket. A várostól
kilenc mérföldre lezajlott csata mindkét fél részéről félreértés és a hibás helyzet-
felismerés következménye volt 0ásd Wrn,FRAM 1990. 129-130.). Fritigernt és
Alavivust lakomára hívták, mialatt az élelemért könyörgő barbárok tömegét a
katonai őrszemek nem engedték be a városba, ezért a falaknál összetűzésre ke-
rült sor a gótok és a helyiek között. :tv1iután ezt Lupicinus megtudta, megölette
Fritigernék díszőrségét. :tv1ihelyt erről értesültek a gótok, azt gondolván, hogy
királyaikat túszul kívánják visszatartani, egyre nagyobb tömegben gyűltek össze.
Fritigern, bátor fellépésének is köszönhetően, kiszabadult vendéglátójától, de a
történteket nem felejtve 377 elején harcot indított a római seregek ellen. Érdekes
megjegyezni, hogy Iordanes Fritigernt itt a regulus (királyocska) címmel jelöli.
159 378. aug. 9-én zajlott le a csata, amit Alatheus és Safrac lovasságának meg-

jelenése döntött el. Részletes leírás olvasható a harcról és Valens haláláról

Ammianus Marcellinusnál (31.11.l.; 12), vö.: újabban Wrn.FR,\!\1 1990. 135-136.
Valens haláláról lásd még: Victor epit. 46 .... a nyíltól megsebzett császárt egy
ócska kunyhóba vitték, amit a győzedelmes gótok felgyújtottak ... (vö.: Hiero-
nymus a.Abr.2395.). Iordaneshez hasonlóan Valens halálát más szerzők is isteni
büntetésnek tartják: Orosius 7.33.15.; Isidorus hist. Goth. ad eram 416.
160 „a nagybátyja ... ", Valens Gratianus apjának, Valentinianusnak volt a testvére.

379. január 19-én Sirmiumban nevezte ki Gratianus társcsászárnak Flavius Theo-

dosiust, és rábízta a gót ügyek rendezését. Lásd erről irodalommal DEMANDT
1989. 125.; WOLFRAM 1990. 138.; PRK 49.

136
 jECYZETFK

161 Hasonló eseményeket olvashatunk ki más forrásokból is, az ellenfelek a ha-

drianopolisi csata után egyformán nehéz helyzetbe kerültek. Theodosius beteg-
ségének időpontjához l. VARADY 1969. 419. 82.j.; megjegyzése szerint itt Iordanes
Theodosius pártján áll, ezért a gótok pusztításait csupán Theodosius betegségé-
vel magyarázza, nem úgy, mint Zosimos (VAR,\DY 1969. 420.).
JC, 2 Feltehetően 380-ban történt ez a szerződéskötés, (lásd bővebben PRK 50.;

vö.: Zos. IV.34.2.) amelynek eredményeképpen letelepítették őket Pannoniában.

Amantius Iovia püspökének sírfelirata alapján, amely arról szól, hogy a püspök
két nép lelkipásztora, és „iker" hadvezéreik politikai vezetője volt, helyezik a
gót-hun-alán foederati székhelyét Pannonia Secundába és Saviába, azaz a Dráva-
Száva közére. PRK 50., és 300. 35. j. Pannoniában viszont több város is ismere-
tes, amelyet a római korban Ioviának neveztek. Soproni Sándor a kérdéses
Ioviát a Tolna megyei Heténypusztával azonosította. Nem tartotta ugyanis való-
színűnek, hogy egy stratégiailag fontos területre, mint a Dráva-Száva vidéke,
amit jelentős kereskedelmi és hadi utak szeltek át, ahol Sirmium, az egyik császári
székhely található, barbár lakosság letelepedését engedélyezze a római kormány-
zat. SOPRONI 1985. 90., 93. Újabban Bertók Gábor (BERT()K 2000) a Nyugat-
Tolna megyei Felsőleperden légifotózás során felfedezett római települést vélte
Ioviának. Elképzelésének további finomításához feltétlenül ásatásra lenne szükség
az említett helységben. Továbbra is kérdéses, hogy régészeti módszerekkel ho-'
gyan mutatható ki Alatheus és Safrac keleti gót-alán népének „túlértékelt" jelen-
léte (TOMKA 2001. 172.) a provinciában. Régészeti anyagukhoz lásd: B\RK()(:ZI-
S,\LAMON 1982., GHA 9 5-120., a Fekete-tengernél: ERDi'•:LYI 1990, a Dunántúlon:
NAGY E. 1994., Sz(lKE 1996., Mü1,um 1998., a problémakör rövid összefoglalása:
Kiss M. 1995., az újabb kutatási eredményekről: V1sy 1999. 144.
163 Theodosius 380. november 24-én vonult Konstantinápolyba, majd 381. január

11-én fogadta ott Athanarikot, és szövetséget kötött vele; olyan egyezményt, ami
valószínűleg Fritigern ellen irányult. Fritigern előzőleg összeesküvést szőtt Atha-
narich táborában, bizonyára ezért keresett Athanarich Theodosiusnál menedé-
ket. A császár feltehetően kihasználta a két vezér közti ellentétet Vi..R\DY 1969.
27-30.; 517-518.; WOT.FRAM 1990. 139.
1<• 4 Halálát valószínűleg Fritigern mesterkedése okozta, aki meg akart szabadulni

vetélytársától (WmFR,\M 1990. 139.). Az ellentétet az is fokozta köztük, hogy

Fritigern áttért az ariánus kereszténységre, Athanarik pedig üldözte a kereszté-
nyeket (WoLFRAM 1990. 552.; DE,'v!ANDT 1989. 90.). Lásd még a fenti esemény
hasonló leírását: Ammianus 27.5.10.; Orosius 7.34.6.7.; Hydatius chr. et fast.
ad a. 381.; Zosimus 4.34. Socrates 5.10. munkáiban. Halálának időpontjához:
Cassiodorus krónikájában a 382-es évhez, Marccllinus a 381-es év januárjához
jegyzi be ugyanezt az eseményt.
165 Itt a 382-ben kötött letelepedési szerződésről van szó, melynél a gótokat talán

137
 Kiss MAGDOLNA

Fritigern képviselte (DEMANDT 1969. 126.). SrnuLz (1993. 66.) véleménye sze-
rint itt azokról a rendes auxiliaris egységekről lehet olvasni, ahová a szerződés
külön rendelkezésére, a deditio követelménye szerint tagozódott be a gótok egy
része. Lásd még: SornLz 1993. 67-78., és a szerződésre utaló forráshelyeket: u.o.
178-179., Kiss M. 1995.; 1998. A „Constantinus alatti szövetséges katonaság... "
arra az egyezményre történő utalás, amit Constantinus 332-ben kötött a gót
Ariaricusszal (vö.: Get. 112. és 131. j. és SCHULZ 1993. 28.; 175).
16<' Gratianust Magnus Maximus ölette meg 383-ban. 394-ben győzte le Theo-

dosius a Frigidus folyónál Eugeniust (vö.: DrnvlANDT 1989. 507-508.). A szöveg-

ben szereplő ,, ... hűségesnek és barátnak. .. " ,, ... fideles ... et amicos ... " kifejezés a
hagyományos külpolitikai jogi megfogalmazások tárgyköréből való. Az amicitia
fogalma jogilag egyrészt a személyes kapcsolatot jelenti a császár és a barbárok
vezetője között, továbbá több esetben, így a gótoknál szintén katonai köte-
lezettséget előíró szerződésre is utal. Iordanes azt hangsúlyozza az amicitia em-
lítésével, hogy a gótok a császárhoz fűződő személyes kapcsolatuknak köszön-
hették a római területen belül elért privilégiumukat. Lásd ScHULZ 1993. 145.;
161-162.
167 Itt a „szokásos ajándék" kifejezéssel Iordanes két dolgot vont össze. Egyrészt

az eredetileg a limes-katonaság naturális juttatásáról, a későbbi annonae foede-

raticae-ról van szó, amelyet a birodalom területén állomásozó zárt barbár egysé-
gek a szövetségi szerződés alapján, így a 382-es egyezmény szerint a gótok is
megkaptak, másrészt azokról a rendkívüli ajándékokról, amelyet Theodosius
haláláig juttattak a barbároknak. Lásd SCHULZ 1993. 68.o. 80.j., 70.o.
168 Mind az egykorú források, mind az újkori vélemények megoszlanak abban a

kérdésben, hogy Alarichot valóban királynak tekinthetjük-e. A probléma abból

adódik, hogy a gótok szétválásakor a királyi Amal nemzetség a keleti gótoknál
maradt, ezért egyes kutatók Alarichot még nem, csak utódját Athaulfot tartják
igazi királynak. Lásd Demandt 1989. 140.o. 10.j. Úgy tűnik Iordanes nem kérdő­
jelezi meg Alarich királyi méltóságát, mert világos különbséget tesz a szintén
nyugati gót Fritigern, a keleti gót Alatheus és Safrac (Get. 134. primates eorum
et duces, qui regum vice illis praeerant. .. , továbbá Get. 135. ... Fritigernum
Gothorum regulum ...) és Alarich rangja között (Get. 146. itt a „rex" kifejezést
használja.) Prosper ad a.p.C. 400-as évhez jegyzi fel az eseményt (Chron.Min.I.
464.) Egy másik krónikahely (Chron.Min.I. 299) alapján A. Demandt (1989.
142.o.) 401 végére keltezi A.larich megjelenését Itáliában. Bóna I. (1993. 19.) sze-
rint 401 őszén Alarich valójában csak a Iulii-Alpokba menekült a hun veszély
elől. ,,A katonaságtól szinte üres Itáliába ... ". A vandálok és az alánok betörtek
Noricumba és Raetiába, azért Stilicho oda irányította hadseregét, Itália védelmére
pedig Britanniából és a Rajna vidékéről vont vissza csapatokat. Lásd DEMANDT
1989. 142.o. és 20. j., ahol az e tényre vonatkozó írott forrásokat és régészeti ada-
tokat is felsorolja.

138
w; Cassiodorus var.12,24-től való idézet, lásd Moi\!i\lSEN 97.o. 1.j.
17 " Vergilius Aen. 5,162. alapján megfogalmazott mondat.
171 Az említett Dio hely elveszett: Mm,!MSEN 1882. 97.o. 3.j.

172 Gizericus = Geiserich nevének említése itt anakronizmus, hiszen ő csak

428-tól állt a vandál törzsek élén. (Lásd a 135. jegyzetet.) Az eddigi kutatás szerint
a vandálok 401-től még Noricumot és Raetiát háborgatták, majd 406/407-ben
lépték át a Rajnát, s csak 409-ben jelentek meg Hispania területén. Ez az ese-
mény amiről Iordanes ír, ha elfogadjuk a Galliára vonatkozó sorokat, kizárólag
408-ban történhetett. A szerző itt valószínűleg egybekeveri Alarich összes itáliai
hadjáratát. Kiss M. 1995a. 84-.
173 Stilico = Stilicho több szintű rokonsági kapcsolattal igyekezett helyzetét meg-

szilárdítani a császári udvarnál. Saját házassága révén sógora (unokatestvérének

a férje), lányai házassága révén pedig apósa lett Honoriusnak. Honorius 14 éves
volt, amikor az idősebb leánnyal összeházasították. Iordanesen kívül Lásd még
erre vonatkozóan: Olymp.fr. 1,2, Chron. ]\,fin. II 69., vö.: DE,\L\ND'J' 1989.139.,
Thermantiával kapcsolatban lásd hátul a Névmagyarázatot.
174 Vö.: Cassiodorus, Chron. :tvfin. II. 154. Az ütközet 402-ben zajlott le, amit Ala-

rich és Stilicho megegyezése követett. Ehhez két dátum ismert: 402 -ben való-
színűleg szövetségi szerződést, 403 pedig békét kötöttek, amelyben Stilicho újból
kinevezte Alarichot „magister militum per Illyricummá". Lásd Sc1 lllL'.I. 1993.
180. WOJ.FRA~r (1990. 147.) nem tartja lehetetlennek, hogy Alarich a 395-ös év
kora nyarán felújította a 382-es szerződést a rómaiakkal, és már ekkor megkapta
az említett hivatali méltóságot, illetve népe számára az új településterületet.
Srnu1.z (1993. 179.) 397-re módosítja az első kinevezés dátumát. A lényegében
döntetlenül végződő pollentiai csatát Iordanes egyoldalúan Alarich pártján állva
írja le. Vö.: l'vL\RTI·:Ns 1884. 49.
17 " Iordanes jelen időre vált át, ahogy ezt munkájának más részében is már meg-

tette, nyilván az események felgyorsulását kívánja érzékeltetni. Emellett az Ala-

rich vezette Róma ellenes hadjáratnak törvényes színezetet ad. Vö.: Orosius 7,
39, 15.: Alarich 3 napig csupán fosztogatta a fővárost, az épületek felgyújtásától
azonban tartózkodott. Lásd még Cassiodorus Chron. l'v1in. II. 155. és Var. 12,
20., vö.: BENFDICTY 1958.
176 Orosius 7.43.12.

177 A gót király temetésének leírása Iordanesnél valószínűleg közrejátszott abban,

hogy a magyar mondavilágban és a szépirodalomban Ipolyi Arnold (Ipolyi 1854)

nyomán (vagy még előbb, a reformkorban keletkezett hiedelem alapján) ha-
sonlónak képzelték el Attila a hun király temetését a Tiszánál. Lásd a Gctica
256-258. fejezeteit és a hozzáírt jegyzeteket Attila temetéséről. Újabban Bóna
István foglalt állást a kérdésben, és megállapította, hogy Alarich temetését sem
fogadhatjuk el hitelesnek, hiszen a kor technikai viszonyai között szinte kivi-

139
 Kiss M,\CDOLNA

hetetlen egy ilyen folyóeltereléses elhantolás. BöN,\ 1993. 189. Legalábbis Ala-
rich gótjairól nem hihető, hogy olyan felszereltséggel rendelkeztek volna, mint
I. Valentinianus császár, akinek sikerült a Neckar folyót elterelnie egy erőd
szomszédságából. ,,Arra gondolt tehát, hogy másfelé vezeti a folyó medrét.
Vízi építkezésben jártas szakértőket toborzott, és nagy létszámú katonai osztag
közreműködésével hozzáfogott a nehéz munkához. Napokon át tölgyzsalukat
ácsoltak és bocsátottak a folyó medrébe, de noha hatalmas cölöpökkel többszörö-
sen megtámasztották, a magas hullámok mégis kimozdították azokat a helyükből,
majd az erős áramlattól sodortatva elvesztek szem elől. Mégis győzött a csá-
szár vasakarata és a munka közben néha állig vízben álló katonák kitartása."
Ammianus Marcellinus 28. 2.
178 Atauulfus, vagy Athaulf Alarich sógora volt, már 409-ben részt vett észak-

pannoniai gótokkal Alarich Róma ellenes akciójában. A gótok Athaulf vezeté-

sével 411-ben még Itáliában maradtak, miközben Iovinus, egy galliai nemes csá-
szárrá kiáltatta ki magát és velük keresett szövetséget. A szövetség azonban
nem volt hoszűéletű, a szakítást véglegessé tette Honorius császár kedvezőbb
ajánlata, melynek értelmében a gótok foederati-ként megkaphatták Dél-Galliát.
Iovinust 412-ben megölték, Athaulf pedig, mivel a császár nem akarta ígéretét
teljesíteni, önkényesen elfoglalta Tolosát, Burdigalát és Narbót, ezen az utóbbi
helyen 414 januárjában vette feleségül Galla Placidiát. Wou·RAi\t 1990. 168-169.
Galla Placidiával, akit nem ekkor, hanem talán 410 előtt elfogtak a gótok (Zos.
Vl.11.3., WoLFRAM 1990. 165.o. 64.j.), Stilichonak is voltak tervei, dinasztikus
kapcsolatainak további bővítésére fiát Eucheriust eljegyezte az említett hajadon-
nal. Claudianus XXII 354-, vö.: DEi\L\NDT 1989. 139. A házaspárnak 414 végén fia
született, akit Theodosiusnak neveztek el, a névadás is tükrözi Athaulfnak azokat
a politikai elképzeléseit, amire Iordanes itt utal. Lásd DmvL\NDT 1989.148.o.,
WOLl'R,\M. 1990. 170.
179 Vö.: Get. 115.

180 Izidor (68.) hangsúlyozza, hogy a vandálok nem is annyira a gótok megjelené-

sétől, mint inkább ettől a hiedelemtől megrémülve menekültek.

181 Iordanes itt korábbi eseményekhez tér vissza, Athaulf már a házasság előtt

megjelent Galliában, és a házasságot is ott kötötte meg. Ezek az események tehát

412 körül történtek. Lásd a Get. 160. szakaszhoz írt jegyzetet.
182 Valószínűleg Flavius Constantiustól való félelmükben, akit Gallia visszaszer-

zésével bízott meg Honorius, költöztek a gótok 415-bcn Hispaniába (Chron.

Min. II 19, vö.: DEl\lANDT 1989. 147-148.). Athaulf még ugyanebben az évben
augusztus végén, Barcelonában magánbosszú áldozata lett, szeptember elején
pedig a kis Theodosiust is meggyilkolták (Olymp. fr. 26; Chron. Min. II 19.vö.:
DEMANDT 1989. 149.; és WOI.FRAM 1990. 171.).
183 Vö.: Orosius 7, 43, 9.

140
 JEGYZETEK

181 Az szövegben említett előző két személyt feltehetően trónkövetelőnek tekint-

hetjük, rövidéletű uralmuk után 415. szeptember közepe táján jutott Vallia hata-
lomra. Lásd WoLFRAM 1990. 176.o. 144.j., ahol közli Vallia uralomra jutásának
időpontjára vonatkozó forráshelyeket és az azzal kapcsolatos vitát.
185 Vallia folytatta Alarich terveit és Róma ellenes politikáját, így serege élelmezése

végett Afrikába kívánt átkelni. Minthogy ez a viharos tenger miatt nem sikerült,
kénytelenek voltak megadni magukat Constantiusnak. Vallia 600 OOO véka gabona
váltságdíj fejében kiszolgáltatta az özvegyet Constantiusnak, aki 417. január l-én
házasságot kötött vele, és ezzel ő is, mint Placidia első férje rokonságba került a
császári családdal. Vö.: Orosius 7, 43, 12. Lásd DEM:\NDT 1989. 149., Wrn.FR,\M
1990. 170, 177.
186 Vö.: Marcellinus comes 411 és 412-es évekhez; Orosius 7, 40, 4, 7,; 42, 3, 4,;

7, 42, 6.
187 427-es évhez írja le Prosper és Cassiodorus, valamint Marcellinus, hogy a van-

dálok Hispaniákból (Cassiodorus hozzáteszi, hogy a „ gótok által eltávolítva")

Africába keltek át. Vallia ekkor azonban már nem élt. A Marcellinus Comes alap-
ján idézett és kissé elferdített mondatról lásd VÁRADY 1976. 458-. Vallia 416-ban
kötött szerződést a rómaiakkal, melynek értelmében Hispaniat meg kellett tisz-
títania a külső-belső ellenségtől. A gótok olyan sikeresen harcoltak a vandálok
az alánok és a szvévek ellen, hogy a kormányzat félelmében megparancsolta a had-
járat megszakítását, és 418-ban Aquitania tartományt jelölte ki a gótok számára
lakóhelyül, Vallia azonban ezt már nem érte meg. Lásd DEMANDT 1989. 149.,
WOJ.FRAM 1990. 177. Más forrás szerint Vallia még élt a szerződéskötés idején, sőt
a szerződést 419-ben kötötték. Sc11u1.z 1993. 88., 181. A nyugati gótok aquitaniai
tartózkodására (418/9-507 között) eléggé különös, megmagyarázhatatlan módon
semmilyen régészeti bizonyítékot nem találtak (legalábbis Bierbrauer az 1994-ben
megjelent munkájában, amellyel a gótok régészeti hagyatékát foglalta össze, még
nem tudott róla). Ez már csak azért is furcsa, mert a hispániai vizigót királyság
régészetileg elég jól bizonyítható. BIERBRAUER 1994. 155., 156-170.
188 429-ben jelent meg Geiserich Afrikában. Itt tehát Iordanes jóval későbbi ese-

ményeket említ vö.: lord. Romana 330., ekkor már Vallia nem élt. Lásd DE-
M,\NDT 1989. 151.
189 Vö.: Marcellinus 534-cs évhez, Orosius 1, 2, 83.; Cassiodorus var. 11. 13.

Belisar 533-34 között győzte le Gelimert, majd 534 júniusában indult haza a
foglyaival és a mérhetetlen mennyiségű kinccsel. A fővárosban két napig tartó,
órási diadalmenettel ünnepelték. Belisar az otthonától gyalogosan vonult a cir-
kuszba, ahol bemutatta a legyőzött vandál királyi ház tagjait és a gazdag zsák-
mányt, ami Gelimer otthoni bútorzatából, felszereléséből állt. Köztük például:
arany trónszékek, _arany étkészlet, drágakövekkel díszített ékszerek, valamint sok
.ezer ezüst pénz. Th. Mommscn 1883-ban ebből a készletből származónak tar-

141
 Kiss MAGDOLN,\

tott egy, feltehetően Italiába hurcolt ezüst tálat - ,,Geilamir rex Vandalorum
et .Alanorum" (Geilamir a vandálok és alánok királya) felirattal-. SCHMIDT 1942.
141-142., Mommsenről lásd u. i. 142. 2. j. Gelimert és rokonságát Galatiában
telepítették le. Iustinianus császár még attól sem zárkózott el, hogy a vandál volt
uralkodónak patríciusi rangot adományozzon, ha az az orthodox hitre megtér.
Procopius BV. II.9., vö.: SnrMIDT 1942. 142.; DEMANDT 1989. 204.
190 551-ben szerezte vissza ténylegesen a bizánci udvar Afrikát. DEi\!:\NDT 1989.

205.o. 43.j. az erre vonatkozó forrásokkal.

191 Lásd Get. 157-158.; vö.: Orosius 7, 43, 11, 12.

192 Vö.: Get. 81. Az esemény 427-ben történt, Vallia pedig már 418/19-ben meg-

halt. A kérdéses évben Theoderidus (1. Theoderich) volt a vizigótok királya.

193 439-ben töltötte be II. Theodosius keleti császár a 17., festus pedig az első

consulságát. Chron. Min. I. 301., 552.

194 A lázadó zsoldosvezér Gaina a nyugati gótok egy csoportjával 399-ben dúlta

fel Constantinopolist, ahonnan a lakosság felkelése űzte el őket (lásd még a

Névmutatót). Gaina 400-ban a hunok elleni csatában meghalt, bizonyára embe-
reinek egy részét is elveszítette. Sokrates VI. 6.; Marcell. com. Chron. Min. II.
66--67. 399-401. évekhez. Iordanes megfogalmazásából azonban az derül ki,
hogy megmaradt gótjai Galliába költöztek- miként a keleti gót Beremud a fiával
- és a nyugati gótok másik részéhez csatlakozva letelepedtek Aquitaniában (vö.:
Getica 173-174.).
19 " Két hadjárat ismert ebből az időszakból: 1. 437 /38-ban, amit Aetius helyettese

vezetett eredményesen a szvévek (suavus) ellen. PLRE II. 26. 2. 446-ban a hi-
spaniai szvévekkel szemben a rómaiakat a nyugati gót szövetséges csapatok tá-
mogatták. Ugyanezek a gótok később megegyeztek a szvévekkel és 449-ben a
szvév király Riciarius összeházasodott Theoderidus egyik lányával. WOI.FRAM
1990. 182.
196 Aetius célja a Gallia feletti római fennhatóság visszaállítása volt; ezért veze-

tett hadjáratot 428-ban a ripuári frankok ellen, amit 432-ben egyoldalú béke-
szerződéssel zárt. Vö.: BóN A 1993. 48., Sc1rur.z 1993. 182.
197 A Getica 176-177. szakaszokban Iordanes a 420-as, 30-as években Galliában

folyó eseményeket tárgyalja egy kissé körülményesen. Az aquitaniai szövetséggel

a vizigótok, mint foederati formálisan elismerték a Nyugatrómai Birodalom
fennhatóságát, ugyanakkor a szerződés ellenében szerettek volna terjeszkedni
Galliában Provence felé, kijáratot keresve a Földközi tengerre és a római állam
nehézségeit minden alkalommal arra használták, hogy helyzetükön javítsanak.
(WmFRAM 1990. 180-181.). 425, és 430-ban megpróbálták az akkor kulcs-
fontosságú várost Arelate (Arles) elfoglalni. Aetiust a gótok ellen mindkét eset-
ben hun segédcsapatok segítették. 435-ben hatalmas méretű bagauda-felkelés
bontakozott ki Gallia középső vidékén. A zavargást kihasználva a nyugati gót

142
 JEGYZETEK

sereg, I. Theoderich vezetésével ostrom alá vette Narbonnet. 436/437-ben Lito-

rius parancsnok, Aetius helyettese hun lovascsapatokkal törte át a Narbonne
köré vont, több, mint egy éve tartó gót ostromzárat. A harcok további meneteről
kevés információval rendelkezünk, annyi azonban bizonyos, hogy a rómaiak
jelentős sikereket könyvelhettek el. 439-re Litorius a vizigót főváros, Tolosa előtt
állt, I. Theoderich békeajánlatait rendre elutasítva. A hadiszerencse azonban
megfordult. A döntő ütközetben a gótok győztek, Litorius is fogságukba esett és
nem sokkal később kivégezték. Vö.: Bc')NA 1993. 51; Wrn.FR,\'\I 1990. 181; Más
források szerint Litorius a küzdelemben esett el (Cuurn,: 1970. 28). 439-bcn
III. Valentinianus császár, az új galliai katonai főparancsnok Avitus (a későbbi
császár) közvetítésével békeszerződést kótött I. Theoderich (Theoderidus) gót
királlyal. Talán Aetius ekkor harmadszor is megnősült, és feleségül vette a jó
viszony megpecsételésére Theoderich másik lányát? Vö.: DEM,\NDT 1989. 154, a
szerződéshez Srnu1.z 1993. 182., úgy tűnik a harcok során a gótok szövetségesi
státusza töretlenül megmaradt. Vö.: WOI.FRAM 1990. 180.
198 Iordanes itt félreolvasta, illetve átértelmezte a Priszkosz munkájában található

három folyó nevét (Drekon, Tigas, Tiphesas, frag. 8.: Müll. 83.) a Drekonból
egy germános Drinkát alkotott, a Tiphesast a Temesse! (Tibisia), a Tigast pedig
helytelenül a Tiszával (Tisia) azonosította. Ez utóbbi hibával mindenesetre Vidi-
goia támadását, melyet 332-ben a szarmák elleni indított, sikerült pontosan loka-
lizálnia. WOLFIL\M 1990. 396. 26. j.
199 Attila székhelyének azonosítása éppen olyan izgalmas kérdés, mint a sírjával

kapcsolatos kutatások. Iordanes félreértett Priszkosz-kivonata ehhez nem sok

segítséget nyújt. Az eredeti mű alapján (Priscus Müll. 89., 91.), amelyben a
szerző leírta annak az útvonalnak egyes állomásait, amelyen a bizánci követség
449-ben Attilához eljutott, csak nagyvonalakban sikerült behatárolni, hogy hol
lehetett az az ordu, ahol azután Priszkoszék több napon át vendégeskedtek.
Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a Körösön már nem keltek át a követek.
Tehát Attila szálláshelyét a Dél-Alföldön, mégpedig valahol a Tisza Maros és
Körös folyók által behatárolt vidéken kell keresni. Régészeti bizonyítéka a hun
központnak ezen a területen: egy fejedelmi leány sírja Mezőberényből, egy ál-
dozati üst Törtelről, a Hódmezővásárhely-Szikáncs lelőhelyen előkerült arany
solidus kincslelet Bleda bukása idejéből, illetve az igen híres, eddig a leggaz-
dagabb kárpát-medencei hun aranylelet együttes, - egy fejedelmi halotti áldo-
zat maradványa -, Szeged-Röszke-Nagyszéksósról. A Priszkosznál szerepelő
útvonalról: CSALl.i\NY 1961. 19-, BöN,\ 1993. 60-62., a régészeti leletekről
összefoglalóan BöNA 1987. 118., Nagyszéksósról és egyéb kárpát-medencei hun
leletekről képanyaggal újabban: KORT! 1987. 163-, BúNA 1993. A leírás utolsó
mondata lehetséges, hogy Attila központi ordun kívül eső egyéb auljaira és palo-
táira utal. BöNA 1993. 62.

143
 Kiss M\GDOLNA

200 Attila apjának, Mundzuknak, Oktaron és Roason kívül feltehetően még egy
testvére volt; Oebarsius. PLRE II. 793; H. Schreiber szerint a nagy kiterjedésű
birodalmat rendkívül nehezen lehetett irányítani, ezért földrajzi alapon felosz-
tották; egy keleti és egy nyugati részre. Mindkettőt egy-egy fejedelem irányította,
ez a „jogszokás" Oktar és Ruas (Ruga) halála után is folytatódott; Attila Oktart
követte a nyugati területen, míg a keleti birodalomrész irányítását Bleda vette át
Ruas után. Vö.: SCIIREIBER 1976. 86-89. A hun „királyok", illetve Attila hatal-
mának jellegéről Schafer Tibor újabban megállapította, hogy a hunoknál nem
volt jellemző a kettős királyság intézménye és még Attila idején sem beszélhetünk
despotikus uralomról. ,,Összegezve tehát Attilának se több, se kevesebb hatalma
nem volt, mint az előkelő hun királyoknak. Mindnyájan korlátozott hatalmú
törzsi fejedelmek voltak." SCHMER 2001. 25., 27. Iordanes nyilván túloz Attila
ábrázolásakor. A tekintélyesebb ellenfélen aratott győzelem ugyanis növeli a gó-
tok dicsőségét.
201 Bleda meggyilkolása, majd a törzsek egyesítése 444 / 445 körül történt, a

,,puccsnál" Attila segítői voltak a scirek Edica, és a gepidák Ardaricus vezetésével.

Marcellinus a 445. évhez; BöNA 1993. 58.,59.
202 Utalás Attila halálára. Lásd Getica 253-255.

203 A haderő létszámára vonatkozóan pontos megbízható forrással nem

rendelkezünk, de figyelembe véve az antik viszonyokat ez maximum 30-50000

főre tehető. BóNA 1993. 86.
204 Attila - a leírás szerint - az egyébként a hunok között csekély számban elő­

forduló, mongoloid típushoz tartozott. Vö.: BóNA 1993. 28. A hunok külsejének,
így Attilának a jellemzésénél is Iordanes a magas termetű, világos hajú, fehér
bőrű, germán szépségideálból indul ki, a két típus között pedig igen erős a kont-
raszt.
205 A kard megtalálásának a története kísérteties hasonlósággal ismétlődött meg

1952-ben. Egy bronzkori kard lelőkörülményeiről van szó, melyet jelenleg a szé-
kelykeresztúri múzeumban (Románia) őriznek. Az adattári bejegyzés Makkay Já-
nos átiratában szó szerint így hangzik: ,,A Csókás nevű határrészen találta a
csordapásztor. Feltűnt, hogy a területen legelő marhák közül többnek a csüdjét
valami megvérzi. Keresni kezdte az okát, s a legelő területének lankásabb részén
egy zöldes színű hegyes fémdarab állt ki a földből. Elszedte a körülötte lévő
földet, s addig mozgatta, amíg ki tudta húzni. Hazavitte s Bíró Gábornak megmu-
tatta, aki a múzeumba beküldte." A hitelesítő ásatáson egyébként semmilyen
egyéb, a karddal összefüggő lelet nem került elő. M\KKAY 1995. 15. A sztyeppe
vidékén az iráni népekre - a szkítáktól az alánokig - tőlük átvéve, pedig a hu-
nokra ugyancsak jellemző a földbeszúrt kard előtti áldozat bemutatásának szo-
kása, vagy a karddal kapcsolatos egyéb vallási hiedelem (Hérodotosz IV 62.,
Ammianus 17. 12., 31. 2., vö.: Getica 41. és a hozzáírt jegyzetet). Priszkosz

144
 JEGYZETEK

története, illetve Iordanes átvétele tehát nem mese és nem is a hun alattvalók
mesterkedése, hanem nagy valószínűséggel egy ilyen rituálisan földbe szúrt kard-
nak a véletlen előkerülése. A babonás Attila pedig ennek segítségével újra felele-
venítette a régí kardkultuszt. Lásd MAKK.AY 1995, aki itt részletesen foglalkozik a
karddal kapcsolatos kultuszokkal a különböző ókori, középkori népeknél, vala-
mint az ősmagyaroknál. Az idézett Priscus hely: fr. 8. Müll. 91.
206 Get. 170.

207 Priscus fr. 15. Müll. 98.

208 J\ Nyugat római Birodalom ellen létrehozott vandál-nyugati gót szövetséget

pecsételhette meg Hunerich és a gót királyleány házassága 429-ben. Vö.: WmF-

RAi\1 1990. 180., 181. A tragédia hátterében a vandál külpolitika megváltozása
állt, ugyanis 442-ben békét kötöttek III. Valentinianusszal, a béke értelmében
Hunerich Ravennába került kezesnek. (Chron. iv1in. I. 479. 1347-1348.). Vö.:
ASCIIBACH 1827. 71-72.; CLAUDE 1970. 29; Wrn.FRAM 1990; 182. Közben Geis-
erich ellen 442-ben nemesi felkelés tört ki, amelybe a vizigót királyleány is bele-
keveredhetett, vagy legalább is gyanúba került, ami az após új külpolitikai elkép-
zeléséhez kapóra jött. A lázadást kegyetlenül leverték, büntetésből Geiscrich
(Iordanes körülményes fogalmazásából elég nehéz kihámozni, hogy Geiserich
ennek a hosszú mondatnak az alanya) a leányt megcsonkíttatta, és visszaküldte
apjához, Galliába. Vö.: AsornACH 1827. 71-72.; CuuoE 1970. 29; SOIMIDT 1970.
76.; WmFRAM 1990. 182. Hunerich házasságát felbontották és eljegyezték III.
Valentinianus leányával Eudociával, akit 455-ben Róma kirablása után Africába
vitt, és feleségül vett. WoLFRAM 1990. 182.; DEMANDT 1989. 152., Rómának a
vandálok általi kirablásáról: CzúT11 1979.
209 Attila a hadjárat megkezdése előtt diplomáciai manőverekkel próbálta megosz-

tani a szembenálló erőket, legfőképpen a vizigót- római szövetség egységes fellé-

pését. E célból küldött leveleket mindkét félhez, biztosítván a címzettet, hogy
a másik ellen fordul. A1 ;n JEii\! 197 5. 319. A vizigótok és rómaiak közti előzetes
harcokról, amire Attila hivatkozik: lásd Getica 176-177.
210 Iordanes a 418/19-ben megkötött foedusra utal, melynek értelmében letele-

pedhettek a gótok Aquitaniában, de cserében katonáskodniuk kellett, szükség

esetén a rómaiak oldalán. Lásd Getica 173., WmFR,\i\f 1990. 178., 179; A vizigó-
tok eleinte vonakodtak a katonai segítségnyújtástól. Avitusnak csak a harmadik
diplomáciai útját követően sikerült rábírnia I. Theoderichet a foedus betartására.
Wrn.FR,\M 1990. 183.
211 Actius kis létszámú római birodalmi csapatot vihetett magával, Gallia külön-

böző népei adták a „római" haderő legnagyobb részét. A koalíciós hadsereg te-
hát a következőkből állt: burgundok, száli frankok, szarmata és germán laetik
(liticianusok: a birodalomba telepített germán hadifoglyok, katonai egységeket
alkottak, Italiából, Galliából, Africából ismertek), bretonok (armoricianusok),

145
 Kiss MAc;mJLNA

galliai szászok. Az olibrionok értelmezése eltérő; Wolfram az egykori római garni-

zonok katonáinak tartja őket (WOI.FRMI 1990. 200.), Altheim korábban római
szolgálatban álló zsoldosoknak (A1:nm1M 1975. 320.). A legproblematikusabb
mégis a „frankok" és a „ripuáriak" értelmezése. Priszkosz leírja, hogy trónviszály
tört ki a két testvér között a frankoknál. Bóna István szerint Merowech, a jo-
gos trónörökös - a későbbi Merovingok ősatyja - a rajnai frankok legnagyobb
részével Attila oldalán vett részt a galliai hadjáratban. A nép kisebbik része,
pedig öccse vezetésével Aetiust támogatta (vö.: füiN1\ 1993. 111-118.). Altheim
a trónviszályt a ripuári és száli ág között dúló hatalmi harcként értelmezi; a száli
frankok (1,1erowech) legnagyobb része Attila oldalán száll harcba, míg Aetiust a
ripuáriak segítik. Ai:nrnIM 1975. 320. H. Schreiber is a két ág (száli és ripuári)
közötti hatalmi harcról beszél, de az ő elképzelése szerint Merowech a száli
frankok vezére és Róma oldalán vesz részt a küzdelemben; míg az ellenlábas
Gundeband Attila oldalára áll. SCJIRETBER 1976. 238.
212 A csata pontos helyére vonatkozóan máig sincs egységes álláspont, a kutatók

többsége Chalon sur Marne és Troyes közé helyezi, és a mauriacumi néven ne-
vezi. A1:rnEIM 1975. 321., HGL 44. Régészeti bizonyítéka a csata feltételezett
helyének, egy üstfül, melyet Troyes környékén találtak és amely kapcsolatba
hozható a Kárpát-medencében egészben előkerült bronz üstökkel. Ezeknek az
áldozati üstöknek a feltűnését Ázsiától-Nyugat-Európáig mára már egyértelműen
a hunok mozgásával hozzák összefüggésbe a kutatók. Lásd az üst-kutatásról
összefoglalóan: BóNA 1993. 203-204.
213 Iordanes tudósítása rendkívül hiányos, a galliai hadjárat első szakaszáról, ponto-

sabban Orléans ostroma előtti eseményekről nem közöl semmit. A krónikákat

és egyéb forrásokat felhasználva a „hun" haderő lépéseit a következőképpen re-
konstruálhatjuk; a fősereg Attila vezetése alatt a mai Koblenz közelében kelt át a
Rajnán (az ostromgépek ettől kicsit délebbre), délnek fordulva a mai Trier-Metz-
Reims-Sens vonalon meneteltek Aureliani (ma: Orléans) irányába. A fősereg
mellett a gepidák önálló hadoszlopot alkottak; Attila elővédként ill. utóvédként
vetette be őket. A fősereg északi szárnyát valószínűleg a szövetséges thüringek
fedezték. Lásd Sc:IIREIBER 1976. 222-238. Orléanst egy hónapnyi ostrom után
mentették fel a koalíciós csapatok. Egyes legendás elbeszélések szerint a hunok
már a városban raboltak és fosztogattak, amikor Aetius és szövetségesei vá-
ratlanul megjelentek és rajtuk ütöttek. Attila a sokkból felocsúdva seregével
Troyes irányába vonult vissza. A középkori források kiemelik, hogy Aetius nem
sietett azonnal a hunok üldözésére, arra lehet ebből következtetni, hogy csak
a leggyorsabb egységekkel érhette el Aurelianát; bevárta a főhaderőt, mielőtt a
hunok után eredt volna. Ezt követően Attila előtt három lehetőség állt; gyors
menekülés, visszavonulás utóvédharcokkal vagy döntő csatát vállal. Sc1IRFIBER
1976. 238-239.; 241. A hun király lassan hátrált a gall-római koalíció hadereje
elől, alkalmas terepet keresett a csatára. BóNA 1993. 84.

146
 JEGYZETEK

Attila a jóslatot, úgy értelmezte, hogy Aetius elesik majd a csatában; lehet,
2 1-1

hogy ő is vereséget szenved, serege jelentékeny része elveszik, de a legfőbb ri-

válist, Aetiust, a római hadsereg főparancsnokát sikerül félreállítania - ezáltal
megnyílik az út Róma felé. A csata időpontjára vonatkozóan igen nagy az elté-
rés az álláspontok között - a legmegbízhatóbb Hermann Schreiber nézete, a
középkori legendák és krónikák datálása illetve a katonai menetteljesítmény
figyelembevételével a csatát szeptember 7-dike környékére helyezi. ScimEJflER
1976. 240; 241, 245-247. Attila a csatát feltehetően 3 óra körül kezdte meg.
A római órabeosztásról lásd hátul a: Mértékegységeket, vö.: C\RCOPTM) 1997.
174-175.
215 A hunok harcrendjéről még kevesebbet lehet tudni, mint a rómaiakéról. Az

egészen bizonyos, hogy a sereg centrumát, az Attila személyes vezetése alatt

álló hun csapatok alkották. A szárnyakon Iordanes alapján a „vazallus" feje-
delmek seregecskéit találjuk; annyi bizonyosnak tűnik, hogy a hun sereg bal-
szárnyát a gepidák és az osztrogótok képezték, s a csata folyamán „testvéreik"
ellen harcoltak. Vö.: AL11 IEIM 197 5. 320-321. Attila galliai hadjáratába a hun bi-
rodalom szinte valamennyi népe részt vett - noha Iordanes név szerint csak a
gótokat és a gepidákat nevezi meg. A kutatók véleménye azonban igen eltérő
Altheim a scireket, az alánokat, a rugiakat, valamint a thüringeket nevezi meg, a
Rajna jobb partján élő burgundok részvétele elképzelése sze~intkétséges, illetve
a frankok hun barát erői is részt vehettek a hadjáratban. Vö.: .A1;nm1M 1975.
319. B(lNA I. a rugiakat, a scireket, a szvéveket, az alamannokat, herulokat,
a thüringeket, ezeken kívül a burgundok és frankok hun-barát részeit említi.
Vö.: B(lNA 1993. 83. Schreiber feltételezése szerint a rugiak, herulok, guadok,
thüringek és a Gundebad vezetése alatt álló ripuári frankok alkották Attila had-
erejének zömét. Sc:JJREIBER 197 6. 222.
216 Get. 199.

217 Ez az úgynevezett teknősbéka (testudo), ami 1. lehetett egy fából készült vé-

dőfedél, 2. vagy pajzsfedél, amikor is a katonák szorosan egymás mellé állva úgy
tartották pajzsukat, hogy ezekkel felülről és oldalról is befedték magukat, mint
valami tetővel, ill. oldalfallal. Ezeket a védelmi fogásokat általában kőfalak fal-
törő kossal való ostrománál alkalmazták.
218 Teljesen nyilvánvaló, hogy Iordanes, mivel a harc részleteiről nem rendelkezett

információval; azzal próbált segíteni magán, hogy a főszereplők szájába beszédet

adott. Amennyiben Attila beszélt, akkor azt ordítva, rövid parancsszavakkal adta
alvezérei tudomására. SCHREIBER 197 6. 251., 252.
219 Elképzelhető, hogy a csata folyamán a nyugati gót király a menekülőknek pró-

bálta útját állni, vagy lovasokat próbált valamilyen pontra irányítani; azok nem
törődve vezérükkel egyszerűen eltaposták őt. ScrnrnlllER 197 6. 255., 256.
220 Cassiodorus Chron. Min. II. 157. A 451-hez írja, hogy Catalaunumnál a gótok

harcoltak Attila ellen.

147
 Krss MAGDOLNA

221 Ez utóbbi epizód történeti hitelét kétségbe vonja Keszi T. és, mint egy antik
toposzt értékeli (KESZI 2001).
222 Bóna I. nem tartja valószínűnek, hogy Theoderichet a csata helyszínén temet-

ték volna el, szerinte székhelyén, Tolosában kapta meg a végtisztességet. BöNA
1993. 180.
223 Aetius egyrészt nem rendelkezett ekkor már olyan katonai erővel, hogy a

hunokat üldözőbe vegye, másrészt bizonyára felismerte, hogy a hunok túlzott

meggyengülése és a gótok megerősödése veszélyeztetné Róma pozícióit, ezért
győzte megThorismundot az elvonulásról. Vö.: Scmrnm1m 1976. 262-264. B(JN,\
1993. 90.
221 Attila visszavonulását több okkal szokták magyarázni. Aquileia ostrománál

a serege egyrészt súlyos veszteséget szenvedett, másrészt embereit járvány és

éhínség sújtotta. A legnagyobb gondot azonban az okozta számára, hogy az
otthoniak ellen Marcianus keleti császár egy nagy támadást indított, sőt még
Aetiusnak is segédcsapatokat küldött (Chron. Min. II. 26-27. 154. szakasz).
Attila a kétfrontos háború megszüntetése érdekében hajlandónak mutatkozott,
hogy megegyezzen a római követséggel a Mincio folyónál. I. Leo pápa mellett
Avienus volt consul és Trygetius Róma város praefectusa vezették sikeresen a
tárgyalásokat, melynek során Attila szabad elvonulást kapott, a római foglyokra
vonatkozóan előnyösen megállapodtak, és nem utolsó sorban az állam békéjét is
- a hunoknak megfelelő összegért - megvásárolták (Chron. Min. I. 482. 1367,
10. szakasz, 452. évhez). Vö.: BóNA 1993. 92.; WIRTH 1999. 111.
225 Honoria még 450-ben, illetve 451-ben fordult a hun királyhoz segítségért. Ez

a különleges eset, mivel több forrás is említi, hiteles kell hogy legyen. Attila vagy
nem gondolta komolyan a házasságot és csak ürügyként használta a császárleányt
galliai terveihez, illetve 452-ben Italia megtámadásakor; vagy akarata ellenére ad-
dig halogatta a leánykérést, hogy már elkésett vele. Mindenesetre ez az elutasítás
a 351-es mauriacumi csata okai között szerepelt. Joh. Ant. fr. 199.; Marcell com.
434.; Prisc. fr. 15.; 16.; Theoph. AM 5943.; vö.: DEMANDT 1989. 154, BöN.\ 1993.
81-, WIRTH 1999. 93-. Úgy tűnik, hogy Attila 452-ben mielőtt felhagyott Róma
ostromával, Honoriára hivatkozva, egy újabb támadással fenyegette a birodal-
mat. Ez lehet az oka, hogy az antik szerzők munkáit kivonatoló lordanes, a csá-
szárleány és a hun király történetét csak az itáliai hadjáratot követően említi. Vö.:
Prisc. fr. 19. és WIRTI I 1999. 111.
226 A bosszúhadjárat oka az volt, hogy Marcianus az ltaliában harcoló hunokat

hátba támadta. Vö.: a Getica 224-hez írt jegyzetet. A hadjárat azonban Attila
453-ban bekövetkezett halála miatt nem valósult meg.
227 lordanes az egyetlen ókori szerző, aki egy újabb galliai hun támadásról tudósít.

Ez azonban tévedésnek tűnik. Attila a közelebb lévő, és jelenleg veszélyesebb ke-

leti császár ellen készülődött. Sem a diplomáciai helyzet nem engedte meg, sem

148
 j EGYZ!m •:K

a serege nem volt olyan állapotban, hogy újból Galliában hadakozzon, esetleges
kétfrontos háborút kockáztasson meg. A nyugati gót Thorismud király folytatott
ebben az időben (451-453) az Orleansnál élő alánok, illetve Arles városa ellen
hadjáratot, hogy birodalmának határait kiterjessze. Vö.: Aso IBACII 1827. 75-76.;
WIRTH 1999. 111.
228 Iordanestől eltérően mutatja be Thorismud jellemét, valamint a gyilkosság kö-

rülményeit Sevillai Izidor (30.): ,, ... , mivel trónralépése óta kegyetlenkedett, bű­
nösen rossz szándékú ellenségeskedést szított, és számos dologban önkényesen
járt el, testvérei, Theoderich és Frigdaric meggyilkolták." ford. Sz1::KELY M. Ha-
sonlóan erről: Cons. Ital. Chron. Min. I. 302. a 453. évhez: orta dissensio... a
germanis suis... occisus est.; Prosper Chron. Min. I. 482.: ... a germanis suis, quia
noxiis dispositionibus inrevocabiliter instaret, occisus est.; Hieron. Chron. Min.
II. 27.: Thurismo rex Gothorum spirans hostilia a Theoderico et Frederico
fratribus iugulatur... Iordanes Thorismud haláláról körülményesen fogalmaz, ezért
ennek a résznek a fordítása is problémás. A csak nála szereplő Ascalc mégsem
tekinthető közvetlenül gyilkosnak, csupán elősegítette a király megölését, azzal,
hogy jelentette a „lesben állóknak" Thorismud fegyvertclenségét, lásd még
MOMMSEN 1882. 157.
229 II. Theoderich vizigót királyról van szó, az ő leánytestvérét vette feleségül

Riciarius. A harc a Pireneusoktól délre lévő hispaniai terület birtoklása miatt tört
ki. WOLFRAM 1990. 184.
230 A szvévek veresége olyan nagy volt, hogy úgy tűnt birodalmuk szétdarabolódott

és véglegesen lehanyatlott. Wrn.FRAM 1990. 184.

:rn Reciarius és Rimimundus uralkodása közti eseményekről lásd Izidor 88-90.
Rimismundus úrrá lett a belpolitikai viszályon, így sikerült a szvév államot felé-
lesztenie, és a nyugati gótokhoz fölzárkóznia. WoLFR,\M 1990. 186.
232 Eurich ugyanis 466-ban megölte testvérét II. Theoderichet, ezzel a tettel a

csaknem 50 éve fennálló szerződés a nyugati gótok és a rómaiak között fölbom-

lott. WOLFRAM 1990. 186.
233 Iordanes megszakítja az események menetét, és áttér a Nyugat-római Biroda-

lomban történt uralkodócserékre, időnként vissza-visszatér Eurichushoz (238,

240), de csak a 244. szakasznál folytatja a galliai történéseket tovább. A forrás
Marcellinus.
234 Vö.: Marcellinus 455-ös évhez, lásd Maximus haláláról még Chron. I'vlin. I.

484.
235 Petronius Maximus halála után, 455. július 9-én Eparchius Avitust választotta

meg nyugatrómai császárnak a galliai provinciagyűlés Arlesban. Iordanes később

észreveszi, hogy Avitust kifelejtette a császárok sorából, ezért megemlíti, hogy
Olybrius előtt uralkodott, csak arról nem ír - mennyivel előbb - (Getica 240.).
Különös, hogy Iordanes az Avitus alakjában rejlő lehetőséget nem használta ki

149
 Klss MAGDOLNA

a Getica központi gondolata, a gót-római összefogás érdekében. Avitust, mint

egykori tanárát II Theoderich támogatta a hatalomra jutásban - bár később erőit
a szvévek ellen folytatott harcok lekötötték, így a császárt magára hagyta (Chron.
Min. II. 28-29., 30. 183. szakasz) -, és az ő idején erősítették meg még egyszer
és utoljára a nyugati gót-római foedust. \VoLFRAM 1990. 184. Maiorianust csak
ezt követően, 457. ápr. 1-én emelték Ravennában császárrá. Vö.: Chron. Min. II.
27. és DEMANDT 1989. 172. és a 12. j. a forráshivatkozásokkal. Marcianus a keleti
császár ekkor már nem élt, még ez év februárjában Leo váltotta fel az uralomban.
Iordanes félreértette Marccllinus, valóban félreérthető krónikarészletét: (Chron.
Min. II. 87. 457. évhez) Marcianus imperator... spiritum amisit: ... Leo cidem de-
functo successit. Cuius voluntate Maiorianus aput Ravennam Caesar est ordi-
natus. Magyarul így hangzik: Marcianus császár... meghalt. Az elhunytat Leo
követte. Akinek a kívánságára Maiorianust Ravennánál császárrá választották.
Iordanes a cuius (akinek a) szót Marcianusra vonatkoztatta, ami nyelvtanilag
lehetséges, de mondatszerkezetileg nem. Megjegyzendő, hogy maga Iordanes is
észrevette ezt, s a Romanaban helyesbített. Vö.: Rom. 335.
236 Recimer hatalmi harca eredményezte, hogy Gallia a következő években tény-

legesen elveszett a nyugati birodalom számára. Gallia római katonai parancsnoka,

Aegidius fellázadt ellene, míg a gótok a félgót Recimer mellé álltak. Galliában
teljessé vált az anarchia: a rómaiak barbárokkal fogtak össze és rómaiak ellen har-
coltak. Chron. Min. II. 33.; WOLI%\M 1990. 185-186., Maiorianus halálához vö.:
Marcellinus 461-hez.
237 Severus kicsit hosszabban 461-465-ig uralkodott.

238 Marcianus keleti császár halála után Anthemius, mint annak veje számíthatott

a császári trónra, de helyette Leo került hatalomra, aki talán fájdalomdíjként, ta-
lán, mert túl veszélyesnek ítélte Anthemius jelenlétét Constantinopolisban, nyu-
gatra küldte őt. Vö.: Marcellinus 467-hez.; PLRE II. 96.; DEMANDT 1989. 173.
239 464-ben vezette Ricimer a sereget az alánok ellen. Fast. Vinci.Prior. s.a.464;

Cassiod. Chron.s.a.464; Marcell.com.s.a.464. Iordanes ezt az eseményt hibásan

Athemius uralkodásának idejére tette. Lásd még: Paul. Diac. Hist. Rom. XI 1.,
PLRE II. 944.
240 Anthemius elveszítette befolyását Galliában, ahol főleg három barbár királyság

osztozott egymással. Eurich a nyugati gótok aquitaniai uralmát akarta bővíteni,

a burgundok Gundowech uralkodója a Felső-Rhone-nál, a frank Childerich az
Alsó-Rajnánál akarta a hatalmát kiterjeszteni. Anthemius trónra kerülésekor jól
látta a veszélyt, megpróbált erélyesen fellépni, illetve a különböző törzseknél a
divide et impera (oszd meg és uralkodj) régi bevált politikáját alkalmazni, de
mindez nem úgy valósult meg, ahogy elképzelte. A brittones királyát Riotimust
és Eurichust nem sikerült egymás ellen kijátszania. Tovább rontotta helyzetét,
hogy Arvandus, aki gall-római senatori családból származott és 468-ban Gallia

150
 JEGYZETEK

praefectus praetoriója volt, hivatali visszaélés gyanújába keveredve, Eurichusnál

keresett menedéket. Ennek ellenére a tartománygyűlés elítélte, majd száműzetésbe
küldte. Anthemius 468-ban a keleti császárral, Leo-val együtt egy kudarcba fulladt
hadjáratot indított a vandál Geiserich ellen, ez és az ezt követő polgárháború ka-
póra jött a terjeszkedni kívánó Eurichusnak (lásd még Getica 239.); WOJ.I·lL\i\!
1990. 188-189., Dmvl:\NDT 1989. 174.
241 Eurich 471-ben átlépve a Rhone-t legyőzte azt az ellene vonuló császári sere-

get, amelyet Anthemius a polgárháború egy pillanatnyi szünetében nélkülözni tu-

dott. A harcok során a császár fia is elesett. A Rómával szövetséges burgundok
ugyan legyőzték és megfutamították a gótokat, akik azonban a visszavonulás
során a felégetett föld taktikáját alkalmazva, nagy éhínséget okoztak. Wrn.FR.\i\l
1990. 189. Eurich azonban nem adta fel terveit, és 471-475 között több támadás
során elfoglalta az aquitaniai Areverna városát (Auvergne), (lásd még egyszer
Getica 240.) és Tarraconensis hispaniai tartományt az Ebro völgyében. WOU·lL\i\l
1990. 189-192.
242 Azzal vádolták őket, hogy merényletet terveznek a császár ellen. DléM.\NDT

1989. 187.
w Glycerius 473. március 3-án lett császár, de a keleti udvar nem ismerte el, ezért
474. júniusban Nepost küldték ellene. Nepos ténylegesen 475-ben jutott hata-
lomra. Chron. Min. II. 91.
244 Olybrius nem közvetlenül, hanem csak negyedikként követte Avitust a nyugati

birodalom trónján (bár a keleti uralkodó nem minden császárt ismert el előtte).
2 ü Egészen pontosan az történt, hogy Recimer megtámadta és 456. okt. 17-én

Placentianál legyőzte Avitust, aki, remélve, hogy a halált elkerüli, püspökké szen-
teltette magát. Chron. Min. I. 304., lásd még a Névmutatónál: Avitus
246 Nepos harc nélkül Dalmatiába menekült ugyan, de nem adta fel haláláig azt

a reményt, hogy visszatérjen Italiába. Zeno császár is őt tekintette még 476-ban

törvényes uralkodónak. Malch. frag. 10, 18; Chron. I'v1in. 1. 308, 311.
247 Odoacert királlyá a zömében germánokból álló hadsereg kiáltotta ki, és nem

népe választotta. Vö.: DEMANDT 1989. 179. 59. j. Más forrás szerint (Chron. j\,fin.
I. 309-) Odoacer megsajnálta Romulust, aki szép kisfiú volt, és életben hagyta
nemcsak őt, hanem szüleit szintén; sőt 6000 aranysolidus (1 solidus = 4,55 g)
„nyugdíjat" (reditus: évjáradék) is kiutalt számára. vö.: Dm,fANDT 1989. 178., lásd
ezekhez még: Romana 344.; Chron. I'v1in. II. 91.; Anon. Val. 37- A száműzetés
helye Lucullus (Kr.e. 117k.-56.) egykori fényűző villája.
248 Tehát 476-ban. Főleg erre a forráshelyre támaszkodva keltezik a Nyugatrómai

Birodalom bukását az említett évre. Lásd ezzel kapcsolatban, az ellenvéleményeket

is: DEl'.fANDT 1989. 473, 471-475.
249 Noricum valamint Nyugat és Dél-Pannonia is Odoakcr itáliai királyságához

tartozott, amit a forrásadatokon kívül (Szent Severinus élete, Vita Sancti Seve-

151
 Kiss MAGDOLN,\

tini) és az itáliai „barbár" kultúrával megegyező régészeti leletek (Répcelak, Do-

molospuszta, Kapolcs stb.) igazolnak. BóNA 1969.; BöN,\ 1987. A Gct. 239-243.
szakaszok forrása Marcellinus 471., 472., 473., 474., 475., 476., és végül Bracila
meggyilkolásáról a 477. évhez.
250 Geiserich 467-ben Görögországot fosztogatta, ezért Lco császár és Anthemius

egy közös akciót indított ellene 468-ban, ami több veszteséggel járt, mint ered-
ménnyel. DEM:\NDT 1989. 187. Eurichus 473-ban foglalta el Arelatumot és Massi-
liát. Chron. Min. II. 222.
251 477 körül Odoacer beletörődött Eurichus területi hódításaiba. Eurich lényegé-

ben megteremtette Athaulf nagybirodalmi álmát. Létrehozott egy zárt gót hazát,
melyet vizek határoltak: Loire, Rhone, Durance, és, amely Gallia jelentős részét
magába foglalta. Csupán a Loire-tói északra ütköztek a frankok terjcszkedésébe,
és a Pireneusoktól délre eső vidék nem lett az övék. Hispaniában ÉNy-on a szvé-
vek, és néhány baszk maradvány lakosság kivételével Hispania teljes északi része,
Tarraconensis provincia az Ebro folyónál a gótok kezére került. Wrn.FR,\i\l 1990.
189-192., 193., 194.
252 Vö.: Get. 243. II. Alarich nem volt gyengekezű uralkodó. 496-ban egyszerre

harcolt két fronton, amit sem apja sem nagybátyja nem tett. A frankok ellen küz-
dött, illetve Hispaniában terjeszkedett. 500-ban ügyes politikával beleavatkozott a
burgundok belviszályába. Ugyanakkor túlzottan kiaknázta a királysága gazdasági
erejét, hadserege is sokat veszített korábbi ütőképességéből. Sajátos problémát
jelentett számára, hogy a frank király 496-ban áttért a katolikus hitre, míg Alarich
arianus maradt. Katolikus alattvalói ezért egyre inkább Chlodviggal rokonszen-
veztek. 502-ben még békét kötött Chlodviggal (Lodoin), dc az megszegve az
egyezményt szövetkezett korábbi ellenségeivel a burgundokkal és közösen meg-
támadták a gótokat 507-ben. Az ellenség túlerejét Alarich semmilyen módon
nem tudta ellensúlyozni. Apósa, Nagy Theoderich, akinek haderejét a Sirmium
környéki és a mocsiai harcok (Gct. 300-301.), illetve a keleti császár ellenakciója
kötötte le, későn érkezett a segítségére. II. Alarich még ebben a kilátástalan
helyzetben is vállalta a harcot. Állítólag Chlodvig saját kezűleg ölte meg. Wou•-
RAM 1990. 195-197., 201-; DEM:\NDT 1989. 193.; El(.IZ 110.
25:l Iordanes most visszatér a 376 körül történt eseményekhez, és a keleti gótok

azon részével foglalkozik, akik a hunok uralma alá kerültek (vö.: Getica 130.).
254 Az antok eredetileg nem voltak szlávok, hanem az alán-oszét nép-csoporthoz

tartoztak. Iordanes elbeszéléséből megtudható, hogy 375 körül nem „antes"-

nek, hanem „e. sz. antus, t. sz.: anti"-nak nevezték őket (vö.: Get. 247.), majd ké-
sőbb - Iordanes korában (Get. 119.) már biztosan - nyugaton elszlávosodtak.
Vö.: WmFRAM 1990. 252., 254.; VAsARY 1993. 139.
255 Elképzelhető, hogy a gepidák a keleti gótok közreműködésével kerültek hun

uralom alá, de ennél többet jelenleg ebből a Iordanes részletből nem lehet ki-

152
 JEGYZETEK

szűrni. Néhányan a gepidák elleni csatáról szóló részt Iordanes által kitalált tör-
ténetnek tartják, amellyel az Amalok közti szakadást próbálja palástolni. N,\GY-
NEUMANN-POHI.-B. TöTH 2000. 180.
256 Iordanes részben szépíti a tényeket. A gótok nyilván szívesen választottak

volna saját uralkodót, de ez nemcsak rajtuk múlt, hiszen a hunok fennhatósága

alatt álltak. Vö.: VAczv 1940. 83.; BóNA 1993. 15. Az interregnum további és ta-
lán a legvalószínűbb oka az lehetett, amit még Iordanes más helyen megemlít,
hogy Thorismud fia, Beremud a gótok egy részével és fiával együtt a hun uralom
elől a vizigótokhoz menekült Galliába. Azt remélte, hogy ott hatalomra juthat,
mint az Amal nemzetség királyi sarja (Get. 174-175.).
257 Első férje Vitigis volt (Get. 81.).

258 Itt egy ázsiai gyász-szertartásról van szó. Levágott és mumifikálódott hajfona-

tok kerültek elő az Altáj vidék szaka és Mongólia hiung-nu fejedelmi sírjaiból.
BöN,\ 1993. 187.
259 Iordanes Attila temetési szertartását minden bizonnyal Priszkosz munkájának

mára már elveszett részéből másolta ki. A itt előadott temetési szokás Ázsiából
származik, hasonlót olvashatunk egy kinai forrásban a keleti-türkök gyász-szer-
tartásával kapcsolatban. BöNA 1993. 187.
260 Vö.: Priscus fr. 3. Müll. 90.

261 A régészet új eredményei segítségével Iordanes leírásánál pontosabban vissza-

idézhető, hogy milyen lehetett a hun fejedelmek temetése, illetve Attila király te-
metése. Ez az a Iordanes szövegrészlet, amely az utókornak, különösen a kincs-
keresőknek annyi fejtörést okozott, és annyi, a magyar monda-, mesevilágon ke-
resztül elterjedt téveszmét hozott létre. A témával részletesen magyarul legutóbb
Bóna István könyve foglalkozott (BöNA 1993. 175-180., 187-190.), így én most
csak egy pontokba szedett összefoglalóra szorítkozom. 1. A „hármaskoporsó":
A fém hármaskoporsó motívuma ismert egy régi mongol népmesében is. Talán
Priszkosz egy ősi hun gyászéneket jegyzett fel, ahol szóba került a hármas-ko-
porsó. A felöltöztetett fejedelmi halottat a belsőázsiai régészeti ásatások tanú-
sága szerint valóban koporsóba helyezték, (de csak egybe). Attila esetében is csak
egy koporsóról van szó. A régi romlott Iordanes szövegekben valóban a fercula =
koporsó szerepelt, viszont a kritikai kiadásnál már a coperculum olvasat van, mely
szemfedőt, vagy az (egyetlen) koporsó fémpántjait, fémmel kivert szemfedőit,
fedeleit jelenti. A fordításnál mi erre a változatra támaszkodtunk. Lásd még
ehhez a témához: EcsEDY 1982. 2. Hogyan temették el? A halottat viseleti
tárgyaival, fegyvereivel, ékszereivel, vagy egy egyszerű sírba; vagy sírkamrába
temették, amely fölé halmot emeltek. Egy-két nappal, esetleg több, mint egy
hónappal a temetést követően halotti tort tartottak, ahol az elhunyt egyik lovát
fogyasztották el. A maradékokat a lószerszámmal együtt máglyára vetve áldozati
adományként elégették, majd a torozóhely közelében, nem túl mélyre fölbe ásták,

153
 Kiss M,\GDOLN,\

esetleg áldozati üstbe téve rejtették a föld alá. Az igazi sír a halottal lehet ennek
a közelében, de ettől igen messze is. Ilyen ismertebb áldozati maradványnak
tekinthetők a Kárpát-medencében a Szeged-Nagyszéksós, Pannonhalma, Pécs-
Üszögpuszta lelőhelyeken előkerült leletegyüttesek. Kü1rr1 1987. 163-; Tm-rK.\
1987. 156-; BóN,\ 1993. 173., 204. A nagyszéksósi lelet gazdagsága azt sejteti,
hogy esetleg ez volt Attila temetési áldozata, (vagy Rugáé). B<)N,\ 1993. 180. 3. A
Tisza elterelt medrébe temették a hun nagykirályt? A Iordanes szövegben erről
szó sincs. Alarich temetésénél ugyan folyóeltereléses temetkezésről ír a szerző,
de az sem fogadható el hitelesnek. Lásd Getica 158. és a hozzáírt jegyzetet.
4. A sírásók legyilkolása viszont igaznak tűnik. Az ókori Kínából ugyanis ilyen
esetek ismertek. 5. Hol lehet Attila sírja? Bóna István számításai szerint Attilát
a központja környékén, tehát valahol a Duna-Tisza közének keleti részében te-
methették el, ezért 20000 km 2-en lehet keresni, ahol pontosan 1 milliárd Attila-
sír képzelhető el. fü)N A 1993. 190.
262 A fiúk közti vetélkedésről és a gepidák vezette lázadásról lásd még: Prosper

Chron. :tvfin. I. 1370. 482--483., Eugippius: 1,1. Erről a csatáról csak Iordanes
ír, valószínűleg itt is Priszkosz mára már csak töredékeiben meglévő munkáját
használta. A Nedao-folyó azonosítása vitatott, legutóbbi vélemény, hogy a ger-
mán Donau elferdített alakja Denau? Vö.: HGL 45. Nedao. A csata idejére
vonatkozóan három dátum is felmerült az eddigi kutatásban: 1. 453, 2. 454,
(vö.: újabban Wmrn 1991. 113. 453 vagy 454-re; WOJ.i'Ri\M 1990. 259. inkább
454-re keltezi) 3. 455. (HGL 45.) A három keltezéshez a következőket lehet még
megjegyezni. 1./ Egy krónika bejegyzésben (Chron. J\.1in II. 185.) a 453-as évre
vonatkozóan ez olvasható: ,,Ebben az időben halt meg Attila, akinek a biro-
dalmáért a fiai mindaddig (dum) harcoltak, amíg a hunokat tönkre verték és
megfogyatkoztak." A dum (amíg, mindaddig, mialatt) időhatározóval bevezetett
mellékmondat valójában meghatározhatatlan idejű, csak annyi bizonyos, hogy a
fiúk vetélkedése nem évekkel Attila halála után történt. 3./ A 455-ös keltezés
mellett állást foglalók egy pannoniai földrengés dátumára alapoznak. A csatát kö-
vetően a keleti gótok a császártól szerződésben megkapták Pannonia területét
Sirmiumtól-Vindobonáig lakóhelyül (Get. 264.). A noricumi határvárost, Asturist
közvetlenül egy nagy földrengés előtt érték el. A Savaria (Szombathely) és Coma-
gena (Tulln) között pusztító földrengés a krónika szerint 455. szeptember 7-én
következett be, úgy tűnik azonban, hogy a bejegyzés dátuma téves a földmozgás
egy évvel később 456-ban volt. (Consularia Italica, Chron. J\.fin. I. 304. 577). Vö.:
BóNA 1969. 280. Ennél az elképzelésnél a gond az, hogy a földrengés illetve a
keleti gótok megjelenése Asturisban csak terminus ante quem-nek tekinthető a
csata szempontjából, azaz a hun birodalom örökösei 456 után nem, de 456 előtt
és Attila 453-as halála után gyakorlatilag bármikor megütközhettek egymással a
Nedao folyónál. 2./ A Getica alapján (lásd a magyarázatot a 269-es jegyzetben,

154
 JEGYZETEK

vö.: még a Get. 269., 271. szakaszokat és a hozzá fűzött jegyzeteket, valamint
Get. 282., 284. szakaszokat és a jegyzeteket) a legvalószínűbb, hogy a nedaoi csa-
tát a 454-es évben vívták meg.
263 Priszkosz szerint Hernacot, a legkisebb fi.át szerette a legjobban. Priszkosz

frag. 8., vö.: PLRE II. 400., lásd a névmutatónál: Hernac. Valószínűleg mindkét
szerző igazat mond, azaz Attila a kisebbik fiát jobban szerette, de uralmát az
idősebbre kívánta hagyni. Ez viszont azzal a következménnyel járt, hogy a trón-
örökös nem tudott igazán tekintélyre szert tenni, és ez lett a fő oka a köztük ki-
tört viszálynak. Vö.: VAczv 1940. 135.
264 455 körül kötötték ezt a béke és barátsági szerződést, melynek során a császár

évi 100 font aranyért vásárolta meg tőlük a Kelet-római Birodalom békéjét.
A gepida terület délen az Oltig és az Al-Dunáig terjedt. Vö.: Srnu1.z 1993.
184.; HGL 54. Ennek a szerződésnek különleges régészeti bizonyítékai, az apa-
hidai I. sírban, az „Ardaric sírjában" előkerült császári ajándékok, aranyfi.bula,
aranygyűrűk, az egyiken OMHARIVS felirat. Ezzel kapcsolatban két véleményt
kell megemlíteni 1. Ardaric egy utódáról van szó, akinek a neve Audomharjis/
Omharius lehetett. 2. Rövidítéssel állunk szemben, melynek egyik feloldási lehe-
tősége Vékony Gábor szerint: Optimus Maximus Hunnorum Ardaricus Rex
Votum Solvit (A hunok leghatalmasabb királya, Ardaric, fogadalmát teljesíti).
VúKONY 1989. 188., az apahidai leletről, illetve a gepidák régészetéről össze-
foglalóan: GHA 218., HGL 38., 79-81.; NAGY-B. T(rnr 2000. 169-170.; NA<;Y
2000. 170. A szerződést, vagy legalábbis azt a részét, ami az „évjáradékot" illeti,
még 551-ben Iordanes idejében is érvényesnek tartották a gepidák. 535/536
körül azonban csaknem az egész volt Daciát elfoglalták, és fosztogattak, ezért
Iustinianus császár leállította az adófizetést. Vö.: Procop. Gót háb. 3, 33, 8; 3, 34,
10; DIETZ 1988. 34.; HGL 54., 79-81.
265 A szerződést nagy valószínűséggel 455-ben kötötték Marcianus császárral. A

szerződés Pannoniában való letelepedési engedélyt és foederati-nak járó évjára-

dékot tartalmazott. Vö.: DTETZ 1988. 34.; So-1u1.z_1993. 184. A késő római idő­
szakban a városokat általában egységesen a civitas névvel illették. A sadaga-
riusokhoz: A lulianus uralma idejétől ismert iráni népelem I<is-Skythiában Har-
matta J. szerint a Constantinus telepítés alkalmával ide került szarmata roxolá-
nokkal azonosítható. H.\RMATL\ 1950. 17.
266 A kisebb gótok, szó szerint fordítottuk a latin „gothi minores" kifejezést, (bár

a másodlagos irodalomban kis gótok néven szokták őket emlegetni, mivel a ró-
mai forrásokban a magna/nagy szót állítják általában a minorral szembe). Vö.:
Get. 62. ,,Nagy-Scythia", amely a független és „I<isebb Scythia" a rómaiaknak
alávetett területet jelenti. Vulfi.la kisebb (kis) gótjai tehát, a 348-ban a rómaiak-
hoz menekült és Thraciában letelepedett gótok utódai, azaz „római" gótok
voltak, szemben Fritigern vad népének tömegével. Vö.: WoLI%\~1 1990. 90.; vö.:
Vulfi.láról: Socrates 4, 33.

155
 Kiss M;\GDOLNA

26 ;Valamer központja Bassiana (Petrovcc), míg Thiuclimeré Keszthely-Fenék-

puszta castelluma lehetett. BóN,\ 1987. 110., 120. Csaknem húszéves pannoniai
tartózkodásuk tárgyi hagyatékának azonosítása nem túl könnyű feladat. Legbiz-
tosabban velük kapcsolatba hozhatók a Kővágószőlősön, Pélmonostoron, Ilok/
Ujlakon (Pannonia Sirmicnsisből) előkerült nagyméretű lemezes fibulák, az 5.
század 2. feléből. Lásd összefoglalóan: Bc)Nt\ 1987. 120., 223. Vt. 10. Ilok.
Valamint: Balatonszemes-Szemesi-berekről: HONTI 2000. Ezekkel egykorú a
Keszthely-Fenékpuszta erődítményen kívül eső temető néhány sírja, ahol mester-
ségesen torzított fejű egyéneket temettek el, poliéderes fülbevaló, ezüstcsat mel-
léklettel. Figyelemre méltó köztük egy szintén deformált fejű kislány kulcscsont-
jainál fibulapár, a bal combcsontjánál üveggyöngyök és egy kétsoros csontfésű
a jobb könyökénél. BóNA 1987. 120., GHA 197. Keszthely-Fenék-puszta. Lásd
újabban Keszthely-f"enékpusztához: MOLLER 200., STRAUB, P. 2002. A keleti gót
leletek katalógusa: Kiss A. 1996, legújabb: Kiss M.-F\ZEKi\S 2002.
268 Talán a szülők házassága nem volt törvényes, minthogy Thiudimir az arianus,

míg Erelieva - Italiában már bizonyosan - a katolikus hit mellett kötelezte el

magát. Ezért nevezi Iordanes ágyasként. WOLFRAM 1990. 262. Theoderich szü-
letési ideje meglehetősen problematikus. A 451, 454, 455, 456-os évek mind
számításba jöhetnek. Vö.: pl. HGL 174.; WoLFRAM 1990. 263. Iordanes leírását
követve, a Nedao folyói csata után Oásd Get. 261. és a hozzáírt jegyzetet.) a ke-
leti gót testvérek a Marcianus császárral kötött szerződés alapján letelepedtek
Pannoniában (Get. 270.), majd Attila fiai megtámadták Valamert, aki legyőzte
őket és aznap jelentette a győzelem hírét testvérének, amely napon Thiudimer
kisfia született. A Get. 270., 271., 282., 283.) a 455. év végét el lehet fogadni
Theoderich születési évének Oásd a következő jegyzetet).
269 Ha lordanes mondatát figyelmesen elolvassuk, akkor a Nedaonál vívott csatát

454-re, a keleti gótok pannoniai letelepedését 455 januárjára, vagy legalább is

attól kezdődően lehet keltezni, míg Theoderich születési idejét elég nagy bizo-
nyossággal a 455-ös év végére lehet tenni. Lásd erről részletesen: Kiss M.
2003. A gótok ugyanis azt nehezményezik, hogy késtek a „megszokott"!, újévi
ajándékként kapott adományok. Nyilván arról a Marcianus császár által aláírt
letelepedési szerződéssel együtt kikötött évjáradékról van szó, amit januárban,
évkezdéskor utaltak ki nekik. (A szerződésről lásd Get. 264. szakasz; vö.: Sc1 rur,z
1993. 184.). Az évjáradék késése Marcianus császár 457. január 27-én bekö-
vetkezett halála és az új császár Leo 457. február 7-én történt trónralépése között
kialakult uralmi vákuummal magyarázható és erre az időre keltezhető. Wrn.Flv\M
(1990. 263.) szerint az új császár megpróbálta átvizsgálni a régi szerződést, így
kimaradtak a megszokott adományok. Vö.: Chron. Min. II. 87. a 457. évhez.
A iordanesi mondatban fontos szerepet kap a „megszokott" szó, ami arra utal,
hogy a gótoknak legalább kétszer meg kellett kapniuk a járandóságukat, hogy

156
 JEGYZETEK

az szokásossá váljon. Tehát, ha 457-ben már nem utalták ki nekik, akkor az

egyezményt a gótok Marcianus császárral legkésőbb 455 januárjában kötötték
meg, így juthattak kétszer a pénzhez, egyszer rögtön a szerződéskor, másodszor
456-ban.
270 A követség a 457. év végén, vagy a 458. év elején jelenhetett meg a császár

előtt, amikor már a következő évi pénzadomány is aktuális volt. Talán türelme-
sen megvárták az új császár hatalomra kerülése körüli viták elsimítását, az ad-
minisztrációs nehézségek megoldását. 457-ben Marcianus császár halála után,
ugyanis a senatus Aspart szemelte ki utódnak, és Anthemius, mint az elhunyt
uralkodó veje szintén számíthatott a trónra. Lásd még a Névmagyarázatot.
271 A szerződés a 455-ös egyezmény részbeni megújítását jelentette. A gótok ma-

gasabb évi fizetséget kaptak, cserében Theoderichet Constantinopolisba küldték

túszként. Vö.: a szerződésről Scmn.z 1993. 148. A szerződéskötés pontos ideje
attól függ, hogy az ekkor a 8. évébe lépő Theoderich mikor született. Ha a
455-ös dátumot fogadjuk el, akkor a 462-es év végén kényszerült Leo császár
arra, hogy engedjen a gótok követelésének. Addigra megunta, hogy azok az illy-
ricumi lakosságtól próbálják rendszeresen behajtani a leállított évjáradékot.
272 A szvévek (quadokat, illetve a markomannokat is így nevezik a források) egy

töredékéről van szó, akik itt a Dunától É-ra a Garam és a Vág között elterülő
ősi hazájukban visszamaradtak, illetve egy részüket még a 390-es évek közepén
telepítették be Felső Pannonia és É-Noricum területére. PRK 1990. 240. Tehát,
hogy Dalmatiát elérjék át kellett vonulniuk a gótok területein. A Iordanes szö-
vegben Dalmatia szomszédaként megnevezett Suavia a Savia provinciát és nem
a hispaniai Suaviát, az elvándorolt szvévek királyságának a területét jelenti.
(Get. 229-) Nehézséget okoz, hogy a szerző Savia provinciát is következetesen
Suaviának írja (vö.: Rom. 218. Valeria, Suavia stb., és MoMMSEN 1882. 164, 165.;
vö.: még a térképmelléklettel). A keleti gótok pannoniai uralma idején a
szvévek a hatalmukat legalább a Balatonig terjesztették ki. 9-10 meglep6en
gazdag női sír igazolja jelenlétüket a kérdéses vidéken. Pl. Ménfő, Tatabánya,
Szabadbattyán-Szőlőtelep, Esztergom, Levicc, Szob, Epöl vidéke. A keleti gótok
kivándorlása után, már K-D Pannoniát is megszállták, amit a következő helyeken
előkerült sírok, temetők bizonyítanak: Felpéc, Dunaújváros, Dunaföldvár, Miszla,
Szekszárd-Palánk, Kővágószőlős, Soponya, Fadd, Hács-Béndekpuszta stb. Lásd
BóNA 1987. 120, 121.; TEJRAI. 1987. 351; PmTA 1987. 385.;. Meg kell említeni
még ezzel kapcsolatban Castricius elméletét, aki szerint az egykori római Savia
provinciában, legkésőbb a keleti gótok pannoniai letelepedésének az idejében,
szvévek egyes törzsei telepedhettek le, 1995. 79., 81-, őket jelöli Cassiodorus
antiqui barbari néven, (Cass. var. V. 14 +15.) CASTRICIUS 1995. 78.
273 A scirek már Kr.e. 200 körül a Pontus vidékén Dél-Orosz-országban felbuk-

kantak, de csak az S. századtól a hunok szövetségeseiként kerültek a Kárpát-

157
 Kiss MAGDOLNA

medencébe. Itt a Duna-Tisza összefolyásának délnyugati, déli vidékén teleped-

tek le. Ez a terület Valamer szállásához (Pannonia Secunda), a Dráva-Száva közé-
hez képest valóban a „Danubius (Duna) fölött" van. Legismertebb régészeti
leletegyüttesük Dunapataj-Bakodpusztán került elő. Az itt feltárt előkelő női sí-
rokban a Turciling dinasztia (Edika, Odoaker) családtagjai sejthetők. B(JN,\ 1987.
120.; a leletekről összefoglalóan irodalommal: GHA 193.
m A csata 469-ben zajlott le a csak Iordanes által említett Bolia folyónál, amelyet
a kutatás általában az Ipollyal azonosított. Vö.: HGL 41--42. A Getica tüzetesebb
vizsgálata alapján, nehezen képzelhető el, hogy a csatára az Ipolynál, vagy azzal
szemben, a tényleges pannoniai oldalon került sor (itt egyébként hely sincs egy
ilyen nagyarányú összeütközésre). 1./ A gótok ellen a szvévek vezetésével szinte
az összes szomszéd - a keleti császár egyetértésével-egy általános ellentámadást
indított, melynek célja az lehetett, hogy a gótokat harapófogóba szorítsák. 2./
A hadmozdulatok iránya: a rugiak és a szvévek ÉNy és ÉK-ről, a gepidák
K-ről a Tisza vidéki és Erdélyi központjuk felől, a scirek és a szarmaták szin-
tén K-ről, vagy DK-ről a Duna-Tisza összefolyásának vidékéről indulhattak.
Vö.: a szarmaták településterületéről VADAY 1989. 209-210.; VöRös 1987.; a
gepidák tiszai telepeiről NAGY 2000. 170-171. 3./ A keleti gót királyság területe,
úgy tűnik, összezsugorodott Valamer halála után, mert gátjai Thiudimerhez
menekültek, aki viszont a másik életben lévő öccsét fegyvereseivel magához hívta,
hogy közösen vegyék fel a harcot. 4./ Thiudimer országrésze a Getica (274.) és
a régészeti leletek bizonysága szerint is a Balaton északi olda lán már határos
volt a szvévekkel, akik innen támadtak a két gót testvérre. 5./ Elképzelhetetlen
tehát, hogy az itt említett népek, némelyikük részben keresztülvágva a gótok
településein, egészen az Ipolyig meneteljenek, amikor a célpontjuk Thiudimir
fenékpusztai castelluma. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a gót király nem
várta be otthon az érkezésüket, de azt sem kockáztathatta, hogy az Ipolyhoz
vonuljon előre, mert akkor a keletről (délkeletről) érkező törzsek foglalhatják
el könnyűszerrel a Balaton környéki területeit. 6./ A Bolia folyó csakis egy
olyan mai folyammal lehet azonos, amelyik valahol a Dráva és a Balaton közötti
vidéken folyik át. 7 ./ Újabban Kiss A. egy drágakő berakásos, arany pajzskeretről,
amelyet a Sárvízből halásztak ki még 1878-ban, meggyőzően bizonyította, hogy
összefüggésbe hozható a gótok elleni 469-es koalíciós támadással. A pajzs tulaj-
donosa nagy valószínűséggel a csatában elesett scir Edica király lehetett. Kiss A.
1997. 83-132. Mind a Iordanes-szöveg alapos átgondolása, mind a régészeti le-
letek összevetése során arra az eredményre lehet jutni, hogy a mai Sárvíz volt az
egykori Bolia-folyó. Lásd erről részletesebben: Kiss M.-E\ZEKAS 2002.
175 A thüringek területe nem egyezett meg az ókorban a mai Thüringiával. É-on

az Ohre folyótól (Magdeburgtól É-ra) kezdődött és ÉNy-on Braunschweig vidé-

kéig terjedt. DNy-on Mühlhausentől Ny-ra elterülő vidékig, kb. az Unstrut folyó

158
 JEGYZETEK

forrásáig, D-e~ a Thüringiai erdő lábáig, K-en a Mulde folyóig tartott. Egy-egy
településcsoport került elő az Elbánál, és a Felső Majnánál is. Attila hun király
halála után a Majnán át a Dunáig terjesztették ki határaikat. SCHMIDT 1987. 475.
276 Ha Theoderich 462-ben a 8. évébe lépett, akkor 472-ben lett 18, így a szarmata

Babai feletti győzelem is erre az időre keltezhető. Vö.: DIETZ 1988. 36. Ez a Ior-
danes hely a szarmaták utolsó említése. Az ókori szerzőknél ezután már nem
lehet hallani többet róluk, a nép további sorsa ismeretlen. Az 5. század köze-
pénél későbbi régészeti anyaguk sem került elő eddig a Kárpát-medencéből. Eb-
ben az utolsó időszakban tehát a Duna-Tisza összefolyásánál és a Bánátban él-
tek. Vö.: BöNA 1987. 116.; VORÖS 1987. 136.; V.\DAY 1989. 210.,
277 Hogy miért hagyták el Pannoniát a keleti gótok, csak találgatni lehet. A Iorda-

nes féle magyarázat az egyik oldala a dolognak. Talán Alarich nyugat felé vo-
nulásával lehetne Thiudimirék útját összevetni, aki biztonságosabb és gazda-
gabb területet keresett népének, miközben saját karrierjét is egyengette a Római
Birodalom nyújtotta hivatali ranglétrán. Vö.: Névmutató: Halaricus; Get. 146.,
147., 153., 156---158., 164., 222., 245. WmFRAM 1990. 267-268., Pom 2000. 182.
Elköltözésükben szerepet játszott Theoderich Strabo, Nagy Theoderich ellenfele
is, aki meglehetősen nagy hatalommal rendelkezett Thraciában, illetve a császári
udvarnál ugyancsak jó kapcsolatai voltak. De 471-től, Aspar meggyilkolásától
átmenetileg megromlott a viszonya az uralkodóval. vö.: \v'rn.FRi\M 1990. 269.
Talán Leo császár Strabo ellen is fel akarta használni a pannoniai gótokat, és
búsás ajándékokkal fizette meg Thiudimer fiát először arra a feladatra, hogy Sin-
gidunumot foglalja vissza a számára. Legalábbis Iordanes megfogalmazásából
ez olvasható ki: ,,Ez időtől Singidunum városát, melyet maguk a szarmaták tar-
tottak megszállva, elfoglalta, de nem adta vissza a rómaiaknak, hanem a saját
fennhatósága alá vetette." A további tervek nem világosak, de az igen, hogy Leo
és Theoderich elképzelései Strabot illetően egymásra találtak. Sót Theoderich
számára létkérdés volt, hogy Strabo vagy ő szerzi meg a gótok egyetlen királyi
címét.
278 Az esemény Iordanes jclenkora, 551 körül.

279 A keleti gótok Glycerius császársága idején hagyták el Pannoniát, aki 473.

márc. 3-tól-474 júniusáig uralkodott. Vö.: DEMANDT 1989. 175.

280 A 473-as szerződés, amellyel a gótok Macedonia gazdag 7 városát és egy fontos

útvonalat szereztek meg, emlékeztet az Alarichkal 397-ben kötött egyezményre.

A gót szövetséges állam központja Cerru, Cerrae (Kyrrhos) volt. Vö.: Wrn.FR,\\I
1990. 270.
281 „ln arma filium adoptare", azaz fegyverrel fiává fogad valakit. A germánok

egy örökbefogadási formájáról van szó, melyről részletesen Cassiodorus ír

(Variae 4, 2, 1-3) egy herul király adaptálásával kapcsolatban (Get. 24.). Nagy
Theoderich úgy tekinti a herul királyt, mint saját fiát, aki fegyverek által született.

159
 Kiss M.\<;no1.N.\

Ennek jeleként lovakat, kardokat, pajzsokat és egyéb fegyvert küld számára. Az

ilyenfajta gyermekké fogadás a maga idejében nagy kitüntetésnek számított. Egy
erősebb uralkodó által így adoptált másik király minden függősége ellenére nagy
tekintélynek örvendett népe és a szomszédos törzsek körében. Vö.: DIETZ 1987.
42. Zcno nemcsak hálából kedvezett Theodcrichnek, és látta el kitüntetésekkel,
mert az a trónkövetelőkkel szemben a pártjára állt, hanem ezzel akarta a
két Theoderichet (Nagy Theoderichet illetve Strabot) egymás ellen kijátszani.
478-ban mindkettejükkel szerződést kötött. Strabot magister militum praescn-
talisszá, míg Nagy Theoderichet magister militummá tette és rex amicusnak cí-
mezte. 483-ban újabb szerződésben Nagy Theoderichot nevezte ki a már akkor
halott Strabo helyére magister militum praesentalisszá. Vö.: DEM.\NDT 1989.
189., a szerződésekről: Srnu1.z 1993. 185.
282 Az ókorban Hesperiának nevezték a nyugat mesés birodalmát. A görög mi-

tológa szerint itt, az Ókeanoszon túl lévő kertben Atlasz leányai a Heszperiszek
őrizték egy sárkánnyal azt az aranyalmát, amit Héra és Zeusz kapott a lakodal-
mára, amit egyébként Héraklész szerzett meg a sárkány megölése után. A római
szerzőknél a „Hcsperia" a Nyugatrómai Birodalom tartományainak, főleg Italia
és Hispania jelölésére szolgál.
283 Orosiusnál (7. 43) hasonló gondolatok hangzanak el Vallia részéről Honorius-

hoz. Lásd MOi'vIMSEN 1882. 133. 1. j.

28~ Vö.: Anon. Val. 49. Iordanes céljainak megfelelően adja a szavakat Theoderich

szájába. Odoakert Zeno valóban nem ismerte el, mert a nyugati rész császárának
továbbra is a Dalmatiában száműzetésben élő Nepost tekintette. Odoakert ezért
patriciusnak címezte, annak ellenére, hogy az 476-óta a germán királyi címet
viselte. Odoaker látványosan bele is törődött ebbe. Visszaküldte egy senatusi
küldöttséggel a császári jelvényeket, elismervén 7.eno hatalmát mindkét biroda-
lomrészre, (az uralkodói jelvények szerepéről, jelentéséről lásd: ALFÖLDI 1944.
összefoglaló munkáját) arra törekedett, hogy őt magát legalább Italia kormány-
zójának tekintse Zeno. Odoaker italiai hatalmát Zeno nem is fenyegette volna, ha
Odoaker nem keveredik bele a 484-ben keleten kirobbant trónviszályba, illetve
ha nem szűkölködnek a keleti gótok az élelemben és nem fenyegetik a fővárost.
A két Theoderich, (Nagy Theoderich és Theoderich Strabo) és gótjai ugyanis
állandó veszélyforrást jelentettek a Balkánon, mert hol egymás ellen, hol egy-
más mellett harcoltak, fosztogatták Thraciát és többször Constantinopolist is fe-
nyegették. 481-ben Strabo furcsa körülmények között meghalt, Nagy Theode-
richkel pedig Zeno 487 /88-ban békeszerződés kötött, azzal a katonai megbízással,
hogy győzze le Odoakert és vegye át helyette az uralmat Italiában. PLRE II.
793. DEMANDT 1989. 178., 180., 190. Zeno ugyanazt a mesterfogást alkalmazta
Theoderich nyugatra küldésével, illetve Odoaker elleni harcra bíztatásával, amit
annak idején a Római Birodalom Alarichal szemben. (Get. 146-245.)

160
 JEGYZETEK

285 Miután a keleti gótok 473/ 474 körül elhagyták Pannoniát (vö.: Get. 283-285.),
a gepidák tovább terjeszkedtek. Három központjuk ismeretes: 1. Ardarik és utó-
dai a volt Daciában, (Lásd Get. 264. és a jegyzetet itt) 2. Tisza-Körös-Maros,
3. Pannonia Secunda, Sirmium központtal, melynek királya Trapstila (Trafstila)
volt. Nagy Theoderich (Theodoricus), amikor 488 őszén Sirmiumon át Italiába
vezette népét, súlyos harcok árán, melyben Trapstila is elesett, legyőzte az itt
élő gepidákat. Vö.: Get. 300.; Ennod. Paneg. Theod. 7, 28-38., vö.: HGL 54.;
NAGY-B. T(HII 2000. 170-172., A Kulpa folyóban, Degoj falunál előkerült arany-
lemezekből készült hagymafejes fibulát, annak tüzetes összehasonlító vizsgálata
után, hozott összefüggésbe újabban Tóth E. (2002) Nagy Theoderich 488-as
átvonulásával, sót a gót király személyével. ,,Da unseren Kenntnissen nach
Theoderich die einzige Person ist, die nicht nur eine solche Fibeln tragen durfte,
sondern als einziger Hochgestellter Gebiet von Degoj gewesen ist, ... (TúTH E.
2002. 258.)
286 A keleti gótok balkáni és itáliai tartózkodásának régészeti bizonyítékai is van-

nak, ezen belül különleges helyet foglal el a Domagnano-i leletegyüttes, mely-

nek egyik darabja a Getica ezen kiadásának címlapján szerepel. Az 5. század
végére, a 6. század elejére keltezhető arany ékszereket egy keleti gót arisztokrata
hölgy viselhette. A lelőhely a mai San-Marino államban, Ravennától, Theoderich
hatalmi központjától nem túl messzire található. GHA 424--430.; 434--437.,
BIERRRAUER 1994. 146, Fig. 32. a hölgy öltözetének rekonstrukciós rajza. A lelet-
együttessel kapcsolatban egyébként olyan vélemény is felmerült, hogy viselője
inkább Odoacer scirjeihez tartozhatott. Kiss A. 1997. A két nép huzamosabb
egymás mellett élése miatt nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy az Ita-
liában előkerült 5. század végi germán leletegyüttes pontosan melyik népcsoport
hagyatéka. BmIUIRALIER 1994. 142. Odoacer Ravennába meneküléséről: annales
Ravennates: a 490. évhez, a harcokhoz lásd még Anon. Val. 54.
287 Iordanes eléggé szűkszavúan intézi el Odoaker halálát, ami érthető Nagy

Theoderich iránti rokonszenve miatt. 493. március S-én Theoderich ugyanis

megegyezett Odoakerrel, hogy megosztják Italiát és közösen uralkodnak. Odo-
aker a caesarrá emelt Thela nevű fiát adta kezesül a szerződés értelmében. Pár
nap múlva mégis - a hivatalos magyarázat szerint, Odoaker összeesküvésének
megelőzésére - Theoderich egy közös étkezésen leszúrta őt a kardjával. Anon.
Vales. 55.; Ennod. Paneg. Theod. 50-, Wolfram 1990. 283., vö.: DEMANDT 1989.
181. és 71. jegyzet.
288 A testvére volt, nem a lánya. Zeno 491. ápr. 9-én meghalt. Thcodcrichet az új

császár Anastasius ismerte el 479-ben. Demandt 1989. 191, 193.

289 Iordanes a fiúk nevét illetően téved, Thiudebertus Theudericus frank királyfi

fia volt, tehát Lodoin unokája. Lásd a Névmutatónál: Lodoin, vö.: MO!\IMSEN
1882. 148. Theoderich és Lodoin között valóban nem alakult ki jó viszony, de

161
 Kiss MAc;noLN:\

igazán nyílt háborúra sem került sor. Csupán 508-ban Arles-nál harcoltak ke-
leti gót csapatok a frankok és a burgundok ellen, hogy a vizigótokat kisegítsék
szorult helyzetükből, de Chlodvig (Lodoin) személy szerint ekkor már nem tar-
tózkodott Dél-Galliában. Wou'R:\7'1 1990. 313-315.
290 Sigismundusszal nem volt felhőtlen még e házasság ellenére sem a kapcsolata.

Nagy Theoderich hatalmának ellensúlyozására, a burgundok katolikus királya a

Kelet császárához közeledett egy rendkívül alázatos levéllel: miszerint számára
nagyobb dicsőség a császár alattvalójának, mint a burgundok királyának lenni
(Avit. ep. 9). Ezzel a megfogalmazással a szövetségesi státuszát hangsúlyozta.
DEMANDT 1989. 192., Wou•RAM 1990. 311-312. Lásd még a Névmagyarázatot
jelen munkánál.
291 Amalaberga más források szerint az unokahúga volt. Lásd a családfát. Theod-

erich házasságpolitikája egy, a keleti császárral, Anastasiusszal szemben kiépülő

szövetségi rendszert jelentett. Anastasius 481-ben ugyanis a frankokkal és a bur-
gundokkal akart szövetkezni, hogy Italia urát harapófogóba szorítsa. DmvlANDT
1989. 193.
291 A comes jelentése latinul kísérő. A késő császárkorban egy-egy előkelő sze-

mély kísérőjét nevezték így, majd általában a legmagasabb rangú katonai és hiva-
tali tisztviselők címe lett. Theoderich ezt a diocletianusi rendszert egy etnikai
összetevővel bővítve, megalkotta a comes Gothorum-ot. Ennek a közigazgatási
szervezetnek a tagjai részben katonai, részben bírói feladatokat láttak el. A gó-
tok és a rómaiak között folyó perekben, azonban csak jogtudós római bevoná-
sával dönthettek. Békeidőben egy-egy comes általában egy-egy városkerületben
volt illetékes, bizonyos esetekben, illetve helyenként az egész provincia felett
uralkodhatott. Például a dalmát és saviai provinciákért felelős salonai comes,
Marselles vezetője Dél-Galliát, Sirmium comese, jelen esetben Pitzamus, Panno-
niát és Sirmiensist irányította. A comites és a primates gentis képezték a gót ve-
zetői réteget, ők dönthettek még a trónörökösről is. Lásd Get. 304.; vö.: WOLF-
RAM 1990. 290-291., Theoderich italiai uralmáról: MoOIUIEr\D 1992.
293 A 488-as vereséget (vö.: Get. 292.) kiheverték a sirmiumi gepidák, és Trasaricus

az anyjával, feltehetően, mint társuralkodóval egészen 504-ig háborítatlanul ural-

kodott. Pitza váratlan támadására azonban anyját hátrahagyva pánikszerűen me-
nekült a Körös-Maros közén élő gepidákhoz. 523-ban Pannonia Sirmiensis
fegyverforgatásra alkalmas gepida lakosságát Dél-Galliába a Rhóne mellé tele-
pítette át Nagy Theoderich. A gepidák további történetéhez lásd GHA 40-; HGL
55-. A kelet-római császár Pitza támadására ellenakcióval válaszolt, és 507-ben
egy flottát küldött Dél-Itália pusztítására. A katonai konfliktust lezáró 509-es
békében, 509/10 körül I. Anastasius császár (491-518) átengedte Sirmiumot a
keleti gótoknak. Ellensúlyozásként a császár fennhatóságát elismerték Bassiana
városára és környékére, amiből a keletrómai Pannonia Secunda vagy Pannonia

162
 JEGYZETEK

Bassiensis nevű tartományt alakították ki. Ide 512-ben herulokat telepített Ana-
stasius. Theoderik pannoniai területének északi határa mindvégig a Dráva volt,
legkeletibb pontja pedig Sirmium városa. DEMAND'J' 1989. 193.; DIETZ 1987. 44.;
HGL 174-5.; NAGY-NEuMANN-POHL-B. Töm 2000.
294 Ha elfogadjuk, hogy Mundo hun volt, akkor nem lehet azonos Mundusszal,

Iustinianus császár magister militumával (PLRE III.).

295 Az 507-es vereséget követően a vizigót királyság Hispaniába szorult vissza.

WOJ.FRAM 1990. 309.

296 Theoderichnek sikerült a nyugati és a keleti gót királyságot egyesítenie, mert

unokája királlyá emelésével, akinek hivatalosan ő volt a gyámja, a vizigótok feletti

uralom is a kezébe került 15 évre. Vö.: Isid. 39. A frankoktól visszaszerzett
Provence-nak az Alpoktól a Rhőne folyóig elterülő részét pedig 509/10 között
az itáliai keleti gót királysághoz kapcsolta. Vö.: WOLFRAM 1990. 309.
297 Amalaricus arianus volt, míg felesége Chrotchildis katolikus. Allítólag ezért

feszültség támadt köztük, ami odáig fajult, hogy a gót király a feleségét a legbar-
bárabb módon zaklatta, még ürülékkel is megdobáltatta, ha az a katolikus temp-
lomba akart menni misére. Az asszony segítséget kért testvérétől, Childebert
frank királytól, akinek vizigót ellenes terveihez kapóra jött az alkalom. Asc1 IBACII
1827. 99. 531-ben Narbonne-nál (Narbó) Childebert legyőzte Amalaricust, aki
Barcelonába menekült, ezért a hadserege fellázadt ellene, (talán Thiudis bujto-
gatására), és megölték. Isidor. 40. Más kevésbé hihető változat szerint, (Iordanes
erre gondolhat): amint egy templomba akart menekülni, az ellenséges sereg kö-
rülvette, és egy frank katona leszúrta. 29 éves lehetett. Vö.: Asc1m,\CII 1827.
98-99.
298 Halála valószínűleg összefüggésben állt a Septem városánál 547-ben bekö-

vetkezett katasztrófával. A gótok elfoglalták ugyan a várost, de vasárnap lévén

felhagytak a harccal. Ekkor a császári sereg váratlanul körülzárta őket és min-
den embert legyilkoltak. Isid. 42. Wrn.FRAM 1990. 311. Sevillai Isidor (43.) el-
mondása szerint a palotájában egy, már régóta őrültséget színlelő ember gyil-
kolta meg, akinek Thiudis haldokolva megbocsátott, mondván, hogy neki is gyil-
kosság terheli a lelkét. Nagy valószínűséggel Thiudigisglosa is benne lehetett a
meggyilkolásában. WOLFRAM 1990. 311.
299 Iustinianus szívesen segített 552-ben Athanagildnak, hiszen a hispániai esemé-

nyekbe való beavatkozás nagyon is megfelelt a régi Római Birodalom egységét

(recuperatio Imperii) visszaállító törekvésének. 533-ban, már a vandálok ellen
vívott harcok idején sikerült támaszpontokat létesítenie Gibraltár közelében. Az
Athanagildnak nyújtott segítség során Hispania déli partvidékeit foglalta vissza.
Vö.: DEMANDT 1989. 207.
300 Azaz lényegében elismerte Iustinianus császár jogait a nyugati területekre is.

Miután pedig Athalaricus meghalt, Amalasuentha királynővé kiáltatta ki magát és

továbbra is bízott Iustinianus támogatásában. Vö.: DEM1\NDT 1989. 205.

163
 K.Jss MAGDOLNA

301 Vö.: Marcellinus, addit. az 534. évhez., vö.: Get. 305.

302 Úgy tűnik, hogy Theodahadus is a megadáson gondolkozott. Talán már Ever-
mudnak is az lehetett eredetileg a szerepe, hogy a királyi család biztonságát
megteremtse a kapitulációval. Biztosabbnak tűnt ugyanis a Keleti Birodalomban
magánemberként és patrícius ranggal kitüntetve élni, mint a gótok királyának
lenni. (vö.: Gelimer esetével: Get 172. és a jegyzet u.o.). Ezt bizonyítja az a tény,
hogy Theodahadus 536-ban Agapetus pápát Constantinopolisba küldte, hogy
számára kedvező bánásmódot kérjen. WoLFRAM 1990. 341, DEMANDT 1989. 205.
303 Vö.: Marcellinus, addit. 536-os évhez, 104. p.

304 Vitigis számára a házasság politikai szempontból volt fontos, ezért kényszerí-

tette a vonakodó Mathesuenthát erre a kapcsolatra. (Vitigis ... plus vi copulat

quam amore. Marcellinus, addit. 536-os évhez, 105. p.)
305 Iordanes itt feltehetően összekeverte a helyszínt és a szereplőket, lásd a Név-

mutatónál: a Magnushoz fűzött magyarázatot.

306 Belisarius ajánlatot tett nekik, hogy ismerjék el őt a nyugati terület urának. Az

nem világos, hogy a nyugati császárságot kívánta visszaállítani, vagy gót-római

király akart lenni. Vö.~ DEMANDT 1989. 206.
307 542-ben még nem dőlt el Itália sorsa, a gótok Vitigis bukása után is folytatták

a harcot. Lásd Névmutató: Belesarius, Germanus; vö.: DEMANDT 1989. 206, és

HORV,\TH Szilvia Bevezetését a jelen munkánál.
308 Vö.: HORVÁTH Szilvia bevezető tanulmányával a jelen munkánál. Germanus

valójában a császár unokaöccse volt.

309 A kitüntető nevek Iustinianus győzelmeire utalnak.

164
 Névmagyarázat és regiszter

Kiss Magdolna

A nevek után álló arab számok a szöveg fejezeteinek a számát jelentik. Hosszab-
ban azokról a személyekről olvasható, akik a Geticában többször fordulnak elő,
illetve fontosabb szerepet játszanak. l\1inden itt tárgyalt személyiség életrajzából
főként azokat az adatokat emeltem ki. amelyek a gótok története szempontjából
érdekesek.

Ababa: 83
Maximinus Thrax császár édesanyjának másik neve. lásd még: Halana.
Ablavius: 28, 82, 117
]'vfásként Ablabius, Történetíró. A gótoktól írt,,-és már3: már elveszett tórténeti
művét használták fel Cassiodorus és Iordanes ugyancsak a gótoktól írt munká-
jukhoz. Személye bizonytalan, talán azonos azzal a Flaviµs Ablabiusszal, aki
Nagy Constantinus idején töltött be fontos tisztségeket (329-337-ig praefcctus
praetorio, 331-ben consul). Lásd még: Favius; PLRE I. 2---4.
Achilles: 60
Görögösen Akhilleusz. Péleusz és Thetisz fia, a trójai háború legvitézebb har-
cosa. Anyja a halhatatlanságot adó Sztüx folyóba merítette születésekor. csak a
sarkánál, ahol megfogta, volt sebezhető. A trójai háborúban halt meg, mikor
egy Parisz által kilőtt, (és _Apollón segítségével célba találó) nyíl megsebezte a
sarkát (Achilles-sarok). Kultusza általános a görög világban. KFRi°·:NYI 1997. 352.
Achilles usurpator: 110
Aurelius Achilleus, Egyiptom helytartója. 297-ben Alexandriában császárrá
kiáltotta ki magát. 298-ban győzte le Dioclctianus. PLRE I. 8-9.
Achiulf: 79
Agivulf, gót király az Amal ágból.
Aetius: 176, 191, 195-197, 201,209,211,212,215,216
A Nyugatrómai Birodalom hadseregének főparancsnoka (magister utriusque
militiae) 433/ 4-454 között, patrícius; consul 432, 437-, 446-ban. 390 körül szü-
letett a moesiai Durostorumban. Fiatal korában IIalaricus foglya volt a vizigó-
toknál, majd ismét túsz volt, ekkor a hunoknál, az ő segítségükkel jutott el
434-re a főhatalomig. ,\ támogatásért cserében átengedte a hunoknak Panno-

165
 Kiss M.\CDOJ.1',\

nia provincia területének zömét. Hatalomra kerülése ugyanis nem ment simán.
Fl. Constantinus Felix és Bonifatius voltak Placidia és III. Valentinianus ( 1.
Valentinianus) két kiemelkedő tábornokai, és Aeriust 434-ig lényegében mel-
lőzték. 425-27 között Galliában szintén hun segítséggel a nyugati gótokat
győzte le. 428-ban a ripuári frankok ellen harcolt. 429-ben Aetiust „felfelé
buktatták" és kinevezték a hadsereg két főparancsnoki posztja közül (magister
militum utriusque militiae) az alacsonyabbra. Az első hely, a tényleges hatalom
Fl. Felix kezében maradt. Felix halála után nem Aetius kapta meg ezt az első
helyet, hanem Bonifatius. 432 után Rimininél Aetius vereséget szenvedett
Bonifatiusszal szemben, aki azonban a csata során szerzett sebétől meghalt.
Végrendeletében állítólag feleségét Aetiusra hagyta. Aetius később elvette fele-
ségül Pelagiát, Bonifatius özvegyét, és megszerezte vagyonát is. Aetius a Boni-
fatiustól elszenvedett vereség miatt Pannoniába a hunokhoz menekült. 433/ 4-
től a hunok segítségével végre megkapta a rég áhított főparancsnoki kinevezést.
438-tól folytatta a vizigótok elleni harcot Galliában. 440-ben alánokat telepített
le Sambida (lásd: Sangibanus) vezetőjükkel Valence környékére, 447 /8-ban
ugyancsak alán töredékeket .-\remoricába (Bretagne). 451-ben Mauriacumnál
(tévesen Catalaunum) győzte le nyugat-római-galliai és nyugati gót szövetsé-
ges sereggel Attilát és szövetségeseit. 451 és 453 között meg tudta akadályozni,
hogy a vizigótok területüket északra a Loire-ig kiterjesszék, de nem tudta meg-
törni a hatalmukat Arlesben. III. Valentinianus császárral 454-ben megegyez-
tek a gyermekeik házasságáról. Ennek ellenére még ugyanez évben Petronius
Maximus (1. Maximus) intrikáinak hatására, Valentinianus a palotában orvul
meggyilkolta Aetiust. PLRE II. 21-29.
Agamemnon: 108
Mükéné mondai királya. A Trójai háborúban a gorog sereg főparancsnoka,
mivel testvére volt Menelaosz, akinek feleségét Parisz elrabolta. Hazatértekor
felesége és/vagy annak szeretője ölték meg. I Iomérosz Iliászának egyik fősze­
replője, ókori tragédiák hőse (Aiszkhülosz, Seneca). KERTi:'iYJ 1997. 343-.
Agil: 303
}\:lás néven Agila: vizigót király (549-555). 550-ben támadta meg Cordubát,
ahol felkelés tört ki ellene, ezért súlyos vereséget szenvedett. 551-ben a vizigót
Athanagild fellázadt és ellenkirályként jelöltette magát Agillal szemben. Iusti-
nianus 552-ben a Liberius vezette császári csapatokkal támogatta a lázadót.
Legyőzték Agilát Sevilla mellett, és 555 márciusában ölték meg Emeritában.
PLRE III. 26--27.
Agrippa helytartó: 76
Moesia helytartója, Oppius Savinus (Sabinus) elődje.
Agrivulfus: 233
A varnusok törzséből származott. II. Thcoderich (fheodericus) a vazallusának

166
 tekintette, és 455-ben a hispaniai szvévek kormányzójává nevezte ki. De ő
456-ban, a szvévek rábeszélésének engedve, királlyá tette magát, és megpróbál-
ta megszerezni a hatalmat Hispania ÉNy-i része (Gallaecia tartomány) felett.
457 júniusában Theodoridus legyőzte, majd megölette. PLRE II. 34, 39-40.
Aiax: 60
1'1ásként J\ias. A görög mitológiában két hős Trója ostrománál.
1. i\ nagy Aiax, aki Odüsszeusszal vitába keveredett Akhilleusz fegyverei miatt.
2. Kis i\íax, aki Kasszandrát megerőszakolta az ostrom után. Hazafelé menet
Athéné haragja miatt meghalt. K1·:Ri'·:M·1 1997. Aias névnél.
Aithanaricus: 142, 145
Athanaricus, Athanarich, a vizigótok egy részének vezeté5je a terving törzsből,
feltehetően Aoricus fia. Riválisa .Fritigernus. 367- ben Valens császárral szembe
került, mivel a császár ellen lázadó Procopius trónkövetelőt támogatta, ezért
Erdély belső területeire vonult vissza. 369-ben azonban békét kötött Valens-
szeL A hun veszély, valamint egy tőlük elszenvedett vereség után ismét kényte-
len volt Erdélybe visszavonulni, és az erdős és hegyes Caucalandban, azaz Er-
dély déli részén sáncolta el magát, ahonnét előbb kiűzte a szarmatákat. 381-ben
halt meg váratlanul Constantinopolisban, ahová I. Theodosius császár hívta
meg tárgyalás, békekötés végett. PLRE I. 120-121.
Alanoviiamuth: 266
Iordanes apja.
Alaricus: 156, 164, 222: lásd: Halaricus
Alaricus: 245, 297, 298, 302
II. Alarích, Eurichus fia, nyugati-gót király (484--507). Felesége Thiudigotho,
Nagy Theoderich leánya. Fiuk Amalarich. Hispaniát, és Dél-Galliát uralta, de
Chlodvig (Lodoin), frank király, aki Galliát a saját hatalma alatt akarta egyesí-
teni, megtámadta. 507-ben, a Poitiers melletti Vouillé-i csatában a frankok
legyőzték és megölték. PLRE II. 49.
Alatheus: 134,140
Keleti gót vezér. Ermanaricus halála után a keleti gótok két pártra szakadtak.
Többségük behódolt a hunoknak, kisebb részük - az alánok egy csoportjához
csatlakozva - Alatheus és Safrac vezetésével, a császár engedélye nélkül átlépte
a Dunát, és a Római Birodalomba menekült. 377-ben Fritigernus oldalán har-
coltak, majd részt vettek a hadrianopolisi csatában. Ezután Febő-Moesián át
betörtek Pannoniába. 380-ban Gratianus foedust (szerződést) kötött velük, és
Pannonia most már hivatalosan is a településterületük lett. PLRE I. 32.,
\X-'OLFR,\M 1990.; Kiss 1995.; Kiss 1998.
1.Alexander:83,88
Alexander Severus; az anyja, Mamaea felügyelete alatt uralkodó római császár
(222-235). Az ő uralma idején került Róma elsőként szembe a perzsa Szászá-

167
 Kiss MACDOJ.N,\

nida-dinasztiával; valamint harcolt az alemannok ellen. Utóda Maximinus

Thrax lett. GJL\NT 1996. 123-126.
2. Alexander: 66: Lásd: Nagy Sándor
Amal: 79
Az Amal (a keleti gótok királyi nemzetségének) ősapja.
Amalaberga: 299
Amalafrida leánya. Nagy Theoderich a nagybátyja, aki politikai meggondolás-
ból Herminefredus thüringiai királlyal házasította össze 507 / 511 körül. PLRE
II. 63.
Amalafrida: 299
Nagy Theoderich testvére. Amalaberga és Theodahadus anyja. 500 körül
Thcodericus kívánságára új házasságot kötött Thrasamundus vandál királlyal.
Férje halála után, 527-ben gyilkosság áldozata lett. PLRE TI. 63-64.
Amalaricus: 298, 302.
Nyugati gót király S 11-531 között. Amikor apja, II. Alarich (Alaricus) meghalt,
még gyermek volt, így a gótok a féltestvérét Gisalcicet (Gesalich) választották
királyukká. Gyámja Nagy Theodcrich lett, aki 511-ben, Gisaleic bukása után
királlyá választatta Amalaricust, és segítségére Thiudist Hispaniába küldte.
Lényegében Theoderich uralkodott 526-ig, 15 évig a hispaniai vizigót királyság
felett is. Amalaricus egy frank királylánnyal Chrotchildisszel, Lodoin (Chlodo-
vechus) király lányával házasodott össze. .A köztük lévő vallási ellentét jó okot
szolgáltatott a lány testvérének, hogy a nyugati gótok ellen háborút indítson,
melynek során 531-ben Amalaricus meghalt. PI.RE II. 64-65. Lásd még: Ibbas
Amalasuentha, Amalasuintha: 81, 251, 298, 304, 311
Nagy Theoderich leánya, Eutharicus Cilliga felesége. Két gyermeke született
.Athalaricus és Mathcsuentha. Nagy Theoderich halála után a 10 éves trónörö-
kös, Athalarich helyett ténylegesen ő uralkodott. Ivfiután fia meghalt, 534-ben
Theodahadus nevű unokatestvérével osztotta meg a hatalmat, aki 535-ben a
Lago di Bolsena szigetén fogságba vetette és megölette. PLRE II. 65.
Amalus, Amal, Amalok: 16, 42, 79, 81, 116, 146, 174, 199, 246, 251, 252, 266,
270, 298, 314, 315
Keleti gót királyi család. Wou•RAM 1990.
Ammius: 129
Egy Rosomonus férfi, aki Iordancs szerint testvérével, Sarusszal együtt fellá-
zadt 375 körül Hermanaricus gót király ellen és megsebesítette az uralkodót,
mert az nővérüket Sunildát megölette. \X'o!.1%\i\I 1990. 45., 97-98.
Andag: 209, 266
Keleti gót férfi, aki a 451-cs mauriacumi (Catalaunum) csatában .Attila oldalán
kitüntette magát. Allítólag ő ölte meg Theoderidus vizigót királyt (I. Theode-
rich) Andela fia, Gunthigis apja. Ezzel a családdal Iordanes közvetlen kapcso-
latban állt.

168
Andela: 266
Keleti gót, Andag apja, Gunthigis nagyapja.
Anicius: 314
Híres, régi római szenátori család. Egyik tagja Senator Anicius Olybrius
472-ben római császár volt. Germanus is ebből a családból származott. PLRE
II., DE:-..L\NDT 1989. 11., 200., 206.
Ansila: 79
1\z J\mal Achiulf fia.
Ansis: 78
Iordanes szerint a gótok előkelőit félistennek, azaz Ansisnak nevezték.
Anthemius: 236, 237, 238
A Nyugatrómai Birodalom császára 467-472 között. Marcianus császár veje,
Recimer patrícius apósa. Leo császár választotta a nyugati rész császárává, és
küldte sereggel oda. Afrikában és Galliában sikertelenül kísérelte meg a nyugati
császárság befolyását visszaállítani. Recimerrel (Ricimer) 470-ben vitába és har-
cokba keveredett, aki már a 468-ban, Gisericus ellen indított afrikai vállal-
kozását sem nézte jó szemmel. A kitört polgárháborúban végül Ricimer unoka-
öccse, Gundobad ölte meg 472. július 11-én. PLRE II. 96-98. Lásd még: Leo,
Marcellinus.
Antoninus Caracalla: 87, 88
Marcus Aurelius Antoninus, Septimius Severus és Iulia Domna idősebbik fia,
196-tól caesar, 198-tól augustus. S. Severus halála után, 211-től öccsével, Gctá-
val gyakorolta a hatalmat, annak megöletése után egyeduralomra tett szert. A
212-es Constitutio Antoniniana révén a birodalom csaknem minden lakosának
megadta a polgárjogot. D1,:R Kr.ETNE P.\l;r.y I. 1049-1051.
Antyrus: 63
Idanthürszosz szkíta királlyal azonos, akinek a lányát Iordanes szerint Dareios
perzsa király kérte feleségül, és mivel az megtagadta. harcba keveredtek (Kr.e.
512). Hérodotosz nem emlékezik meg erről az epizódról, arról azonban igen,
hogy Darius alá akarta vetni a szkíta kitály tötzsét, mely hódító politikája
fontos tészét képezte (Hérodotosz IV. 126-).
Aoricus: 112
Nyugati gót király, a terving törzsből, Nagy Const,'lntinus császár idejében.
Talán ő volt Ariaricus fia. A 332-es békeszerződés értelmében túszként Con-
stantinopolisba vitték. A.z ő fia pedig feltehetően: Aithanaricus. \'vrn.FIL\\!
1990. 71., 372., lásd még: Ariaricus.
1. Ardabures: 166
Flavius Ardabur, germán (gót vagy alán) származású katona, Aspar apja.
421-422 között a gyalogság és a lovasság katonai főparancsnoka, először a
keleti praefecturában (magister militum per Orientcm), később talán az egész

169
 Kiss M,\GDOI.N.\

Keletrómai Birodalomban 425-ig. A 427-es év consula volt Hieriusszal együtt.

PLRE IL 137-138.
2. Ardabures: 239
Ardabur iunior a Keletrómai Birodalom germán (gót vagy alán) származású
katonája. A gyalogság és a lovasság katonai főparancsnoka a keleti praefectu-
rában (magister militum per Orientem) 453--466 között, 447-ben consul, majd
patrícius. Aspar fia, és Patriciolus testvére. Apjával együtt ölette meg 471-ben
Leo császár. PLRE IL 135-.
Ardaricus, Ardarichus: 199, 200, 260, 262, 263
Ardarik, (447--455) a gepidák királya. Talán még Bleda helyezte népe élére.
Részt vett 1\ttila 447., 451. és 452. évi hadjárataiban. 454-ben a Duna-vidéki né-
peket (rugiak, szvébek, herulok, szarmaták) megnyerve szövetségesül a Ncdao-
folyó menti csatában legyőzte a hunokat, akik keletre menekültek. A győztes
gepidák elfoglalták a hunok szállásterületét, a Köröstől délre fekvő J\1-földet, a
Szamostól délre lévő Erdélyt és Olteniát, majd szövetséget kötöttek Marcianus
császárral. Ardal"ikot és közvetlen utódait nagy valószínűséggel az apahidai,
feltűnően gazdag királysírokban temették cl Oásd a Get. 264. szakaszához írt
jegyzetet). PLRE IL 138.; HGL 38.
Argaithus: 91
A Getica szerint gót vezér Ostrogotha uralma alatt. Argaith valóban gót vezér
volt, de nem a mitikus Ostrogotha uralma idején, hanem Iulius Philippus Arabs
és P. tvfessius Decius katonacsászárok trónviszálya idején, azaz 248-249-ben.
Talán ő és Gunthericus vezették 250-ben, Moesiai megtámadásakor Cniva gót
király harmadik seregrészét. HE,\TIIER 1991. 37. és FHM 1992. 365.; \X'oJ.l'RAM
1990. 56.
Ariaricus: 112
Nyugati gót király, a terving törzsből, Nagy Constantinus császár idejében.
332-ben Constantinus kemény harcban legyőzte és szerződést kötött vele,
melynek fejében Ariaricus fiát, Aoricust is túszul vette. Anon. Valcs. 131, vö.
Kiss 2000. 109.
Ascalc: 228
Eredetileg a neve Ascalca lehetett. 2. Thorismud vizigót király kliense. Segítsé-
get nyújtott 453-ban, Arelate (Arles) városában, királya ellen elkövetett me-
rénylethez. PLRE II. 158.
Aspar: 239
Flavius Ardabur, 1. Ardabures fia, gyermekei 2. Ardaburcs, Patriciolus és
Herminericus. A Keletrómai Birodalom germán (gót vagy alán) származású
vezető egyénisége. 1\ gyalogság és a lovasság katonai főparancsnoka (magister
militum utriusque militiae) 431-471 között, 434-ben consul, majd 451-től
patrícius. 457-ben, Marcianus császár halála után, nem fogadta el a senatus fel-

170
 Nf:.\'.\I \GY.\Rc\Z.\T (:.s R1,c;JSZTl,R

kérését és maga helyett Leót javasolta a császári trónra. A tényleges uralom

azonban, minthogy a hadsereg mellette állt, és a császár is lekötelezettje volt,
továbbra is az ő kezében maradt. Igyekezett családját szintén hatalomra juttat-
ni, amit Leo császár végül megsokallt, és vele szemben inkább Zenot, az isau-
riai hadvezéri- támogatta. 471-ben Leo császár Zenoval összeesküvést szőtt
ellene, és meghívta 1\spart 1\rdaburesszel együtt a palotába egy lakomára, ahol
az eunuchokkal megölette őket. PLRE II. 135-137.
Astat: 285
473-ban a keleti gótok, Thiudimir vezette illyricumi hadjárata során Nagy
Theoderich kísérője Ulpiana városának, és több más városnak a bevételekor.
PLRE II. 170.
Atanagildus: 303
Athanagild vizigót király 551/555-568-tól Hispániában. 551-ben fellázadt Agil
ellen, és katonai segítséget kért lustinianustól. A császár 552-ben Patrícius
Liberius vezetésével haderőt küldött számára. Legyőzte Agil seregét Sevilla
mellett. PLRE Ill. 140-141.
Atauulfus: 158, 162, 164, 166
Athavulf, a vizigótok királya 410-415 között, sógorának, ,\larichnak utóda.
412-ben Itáliából Dél-Galliába vezette a gótokat. Két évvel később Narbonne-
ban feleségül vette Galla Placidiát, Honorius császár foglyul ejtett nővérét.
l\rfiután Galliából kiűzték, Hispaniába vonult 415 elején, és még abban az évben
merénylet áldozata lett Barcelonában. Célja volt a római és barbár együttműkö­
désen alapuló birodalom létrehozása, de ezen elképzelése nem valósult meg.
PLRE II. 176-178.
Athal: 79
Amal mitikus ősapa. Hli.\TI 11-:R 1991. 57.
Athalaricus: 80, 81, 251, 304, 305
Nagy Theoderich leánvának, "\malasuenthának a fia. Eutharicus Cilligától.
Nagy Theoderich halála után, 526-ban csak 10 éves volt, helyette ténylegesen
anyja uralkodott. 534-ben fiatalon meghalt. PLRE II. 175-176.
Attila: 178-180, 183, 185, 189, 194-196, 198-202, 206, 209, 210, 212, 213,
218-220,224-227,253-255,257,259-262,268,272,301
410 körül született. 453-ban halt meg. Mundzsuk na, hun nagykirály. Kezdet-
ben testvérével együtt uralkodott. 444/ 445-ben katonai kísérete, és germán
vazallusai segítségével egyeduralmi rendszert épített ki, bátyját, Bledát állítólag
saját kezűleg ölte meg. 447-ben a Keletrómai Birodalom ellen hadakozott,
illetve tárgyalást folytatott. Az egyik követség tagjaként járt 449-ben a panioni
Priszkosz is Attila tiszántúli székhelyén. 451-ben Galliára támadt és Orleans
sikertelen ostroma után, Tricassis / Troyes városa melletti mauriacumi mezőn
(a „catalaunumi" -champagnei síkon) került sor egy döntetlen küzdelemre.

171
 Kiss l'vL\c;nrn.N,\

452-ben már Észak-Itália ellen támadt és Aquileiát elfoglalva Mediolanumig

(1\1ilánó) nyomult előre. A hadait pusztító pestis és az éhség miatt fegyverszü-
netet kötött a rómaiakkal, - a Róma városi követség tagja volt I. Leó pápa is.
Valószínűleg nem annyira a pápa rábeszélése óvta meg Rómát a hunoktól, ha-
nem az hogy az itáliai hadjárat idején Marcianus keletrómai császár hátba
támadta a hunokat, így Attila kétfrontos háborúba keveredett. 453-ban véröm-
lés következtében meghalt, halálával a hun birodalom is felbomlott. PI ,RE II.
182-183.; HGL 39-40.
Audefleda:295,297
Lodoin (Chlodovechus, Chlodvig) frank király testvére, Iordanes tévesen a
lányának tartja. Nagy Theoderich második felesége lett 493/494-ben. Más né-
ven Audofleda. PLRE II. 185., \v'OI.FIL\i\.l 1990. 313:
Auge: 59
A görög mitológiában a tegeai i\leosz király leánya, Athéné pap-nője. Hercules
részegen megerőszakolta és így szülte Télephoszt (Tordanesnél: Telefus) a ké-
sőbbi királyt. KERiiNYI 1997. 346-47.
Augis: 79
Amal főember, Hulmul fia.
Augustulus: 241-243
Romulus .Augustulus, a pannoniai származású Orestes fia. Orestes 475. októ-
ber 31-én letette a trónról és száműzte N epos császárt, s az akkor 15 év körüli
fiát nevezte ki császárnak (Augustulus = császárocska). Tíz hónappal később
nem teljesítette germán zsoldosai követelését, akik a földbirtokok egyharmadát
követelték maguknak, ezért 476. augusztus 28-án Odoacer legyőzte és megölte
Orestest, 476. szeptember 4-én elfoglalta Ravennát és száműzte Orestes fiát,
Romulus Augustulust, az utolsó Nyugatrómai császárt, valamint anyját, Barba-
riát a nápolyi Castellum Lucullanumba. PLRE II. Romulus 4, és 811-812;
DEM,\NDT 1989. 175-178.
Augustus: 243
Római császár K.r.e. 63-ban Rómában született, és 14-ben Nola-ban halt meg, a
principatus megteremtője. Teljes neve, miután Iulius Caesar örökbe fogadta:
Caius Iulius Caesar Octavianus lett, 27-től pedig Imperator Caesar Augustus-
nak neveztette magát. A saját tetteiről szóló és egyúttal politikai végrendeletnek
minősülő töredékesen fennmaradt mt'ívc a Res Gestae Divi 1-\ugusti (Az isteni
Augustus cselekedetei). E művet Monumentum Ancyra-numnak (ancyrai
emlékműnek) is nevezik, mivel a mai Ankarában találták meg a Róma- és
Augusrus-templom falán márványba vésve az eredeti irat latin és görög nyelvű
másolatát. Életéről Suetonius írt. Magyarul: Augustus: Res Gestae Divi Augus-
ti. ford. BC)RZSAK I. Antik Tanulmányok, 1954. L 4. füzet., lásd még: Ni',:METIT
1998. 190-.

172
 N(•'.\-'1\L\GYARAZAT i'éS RECISZTER

Augustus: 150
Aurelianus: 147
400-ban Stilicho (Stilico) consultársa. Jelentős hivatali karriert futott be a
Keletrómai Birodalomban. 399-ben a keleti praefectura (a késő római közigaz-
gatás nagyobb területi egysége) vezetője (praefectus praetorio Orientis) elő­
ször, majd 414-416 között másodszor. J\:fegkapta a patríciusi kitüntető címet is.
Szolgálataiért Constantinopolisban a senatus aranyszobrot állíttatott neki.
Gaina lázadásakor a keleti császár mégis kiszolgáltatta a lázadó gót vezérnek,
aki száműzte őt. Amikor azonban Constantinopolis lakosai legyőzték 400. júl.
12-én Gaina gótjait, visszahívták a száműzetésből. PLRE I. 129.
Avitus: 240
Eparchius Avitus, nyugatrómai császár, 455-456 között uralkodott, Ecdicius
apja. Galliai római senatori családból származott. Petronius Maximus (1. Maxi-
mus) császár a lovasság és gyalogság főparancsnokának (magister militum
utriusque militiae) nevezte ki, majd a császár halála után Theoderidus (II.
Theoderich) vizigót király, Avitus egykori tanítványa a trón elfoglalásához
támogatást ígért neki, miközben megerősítették a szövetséget a nyugati gótok
és a rómaiak között. Úgy tűnik Marcianus nem ismerte el császárnak. Avitus
nevezte ki Recimert (Ricimer) katonai vezetővé, aki a következő tizenhat éven
át irányította ténylegesen a Nyugati Birodalmat. 455 végén Pannoniában névle-
gesen helyreállította a római uralmat. Egy rövid hadjárattal biztosította a
Pannoniából Noricum felé vezető Emona-Savaria-Vindobona utat. Ez volt az
utolsó alkalom, hogy nyugati császár megjelent e területen. Közben Marcianus
császár már a keleti gótoknak adta át szerződésben a tartományt. Avitus sorsát
és uralmát megpecsételte Gizericus 456-os támadása Sicilia ellen, illetve a
római lakosság lázadása. Hiába szenteltette magát Placentiában püspökké,
Recimer fellázadt ellene, és legyőzte. Majd hamarosan megölték. PLRE IJ.
196-198., DEJ\L\NDT 1989. 171., DIETZ 1987. 34.

Babai: 277, 282

Szarmata király Beucával együtt. Csak Tordanes említi. Thiudimer 469-ben
hatalmas vereséget mért a Bolia-folyónál (Sárvíz, lásd Get. 277. és a hozzáírt
jegyzetet) az ellene szövetkezett népekre scirekre, szvévekre, és a Babai, Beuca
vezette szarmatákra, gepidákra. Babai ezután egy római hadvezér, Camundus
felett győzelmet aratva 471-ig háborítatlanul uralkodott Singidunumtól 1;:szak-
ra. 472 táján azonban vereséget szenvedett Nagy Theoderichtől, aki elűzte a
Temes-közből a szarmatákat, majd elfoglalta Babai királyuktól Singidunumot
(Belgrád) is. PLRE II. 207.
Balamber: 130, 248-249
Az Európában megjelenő hunok első nagykirálya, Iordanesnél az első név sze-

173
 Kiss M,\CDOJN,\

rint említett hun király, 375 táján megdöntötte Hermanaricus keleti gót birodal-
mát. A hozzá csatlakozó osztrogót Gesi-mundus segítségével győzte le 375
körül a dél-ukrajnai Erak-folyónál vívott csatában Vithimirt/Venethariust, az
osztrogótok fellázadt királyát, akit - Iordanes szerint - homlokon lőtt nyilával.
Cnokáját (neptis), Vadamercát pedig feleségül vette. HGL 40., \X,'rn.FlL\M 1990.
252-255.
Balthi: 42, 146
Vizigót vezető nemzetség tagjainak a neve, jelentése merész.
Baza: 266: lásd: Gunthicis
Belesarius: 81, 171, 307-309, 313, 315
Belisar (505-565), Tustinianus germán származású hadvezére, (magister mili-
tum), consul. 533-34-ben Narsesszel együtt Africában a vandál birodalmat
igázták le. Hispaniában 533, 534 folyamán harcoltak, és építettek ki Gibraltár
környékén támaszpontokat. 535-545-között a gótok ellen vezetett hadjárato-
kat, de közben a császár a perzsa frontra hívta vissza. Italiában a keleti gót
Totila Róma visszaszerzésére készült, amely arra késztette a császárt, hogy
visszavezényelje ide a keleten harcoló Belisart, aki Otranto bevétele után több
hibás lépést is elkövetett. Így 546. dec. 17-én Totila elfoglalta Rómát, de amint
hírt kapott Dél-Itáliában harcoló csapatainak vereségéről, kivonult Rómából,
magával hurcolva a Senatust és a Város lakóit. Belisarius visszaszerezte a
Várost, de Theodora halála miatt 547-ben újból visszahívták Constantinopolis-
ba. 559 táján, már idős korában sikeresen védte meg a keleti fővárost különféle
népek: hun, török és szláv együttes rablóhadjárataitól, akik az 530-as évektől
lassan elfoglalták a dunai provinciákat. A továbbiakban igen szomorúan alakult
e tehetséges hadvezér sorsa. 562-ben harmadszor gyanúsították meg összees-
ki.ivés vádjával, börtönbe zárták, vagyonát a császár elkobozta. 565 márciusá-
ban halt meg. Hadjáratait kísérője, Prokopios írta le részletesen: Bella (Hábo-
rúk a perzsák, a vandálok, és a gótok ellen 553-al bezárólag) című művében.
DEi\IANDT 1989. 202-208.
Beorgus: 236
Beorgor, alán király. Recimertől (Ricimer), a nyugati Birodalom katonai
parancsnokától szenvedett vereséget 464-ben, Bcrgomumnál (Bergamo, É-Itá-
lia), amikor az Alpokon át benyomultak Italiába. Ebben a csatában halt meg.
PLR.E II. 224.
Beremud, Beretmod, Beretmodus, Berimu(n)d: 81,174, 175, 251, 298
Keleti gót, az Amal családból származó főember, 427-ben Dél-Galliába ment
fiával Vetericusszal (Vidirich), hogy a nyugati gótoknál a királyi hatalmat meg-
szerezze. PLRE IL 225.
Berig, Berich: 25,, 26, 94
A gótok mitikus honfoglalók.irálya, ő vezette át a népét Skandináviából a szá-
razföldre, a Visztula vidékére. WoLFRAM 1990. 551.

174
 NflVMAGYAR!\ZYf ÉS REGISZTER

Bessa: 265
Bessas, egy gót patrícius a Keletrómai Birodalomban, a nemzetsége Thraciában
telepedett le. Iordanes szerint szarmata, cemandriai, hun kevert népességből
származott, akik Castramartena városánál laktak. 480 körül született. Talán
azonos Bessas comesszel, aki 535-től részt vett Belesarius mellett az Italiát
visszafoglaló hadjáratokban. 550-bcn tért vissza Constantinopolisba és a per-
zsa hadszíntérre küldték, mint Armenia katonai főparancsnoka (magister
utriusque militiac per Armeniam). Petra városát elfoglalta, de nem sikerült a
Perzsiába vezető hágókat biztosítania, nagy valószínűséggel ezért Iustinianus
császár 554/55-bcn száműzte. PLRE II. 226-228.
Beuca: 277
Szarmata király Babaival együtt. Csak Iordancs említi. Thiudimcr 469-bcn
hatalmas vereséget mért a Bolia-folyónál (Sárvíz, lásd Get. 277. és a hozzáírt
jegyzetet) az ellene szövetkezett népekre scirekre, szvévekre, és a Babai, Beuca
vezette szarmatákra, gepidákra. PLRE II. 229.
Bleda: 180, 181
Attila hun király testvére. 408 körül született. 434-től főfejedelem, de együtt
uralkodott testvérével. 435-ben az ő műve volt a margusi békeszerződés, mely a
keletrómai udvart többek között évi 700 font arany fizetésére kötelezte a hu-
nok számára. 440 / 441 között sikeres háborút vívott az Al-Dunán, 442-ben a
keletrómai sereg ellen. 443-ban megkötött békéjében ( ,,Anatolius első békéje")
a bizánci évjáradékot 2100 fontra emelték. A hun birodalom ekkor érte cl leg-
nagyobb gazdagságát. Attila 444 végén vagy 445 elején katonai kísérete és ger-
mán vazallus fejedehnek segítségével erőszakkal került a nagykirályi méltó-
ságba, Bledát állítólag saját kezűleg ölte meg. HGL 41.
Blivila: 265
Csak Iordanes említi, de jóval korábban élt, mint ő. Froila testvére. Iordanes
szerint családja szarmata, cemandriai, hun kevert népességből származott, akik
Castramartena városánál laktak, de csakúgy gótok lehettek, mint Bessa. Viselte
a dux Pentapolitanus tisztséget (dux Libyae Pentapolis), vagyis a libyai Penta-
polis katonai parancsnokaként működött. PLRE TI. 231.
Bonifatius: 167, 169
Nyugatrómai hadvezér, Galla Placidia számára az afrikai tartományokat védte,
423--425 között mint Africa comese. Flavius Felixszcl és Aetiusszal ellenséges
viszonyban állt. Flavius Felix elérte, hogy lázadónak tekintsék, s ekkor hívta be
a vandálokat Afrikába. A Gizericus vezette barbárok azonban maguknak fog-
lalták cl a területeket 428/429-ben. 1'viiután Africát már nem tudta tartani,
432-ben Itáliába érkezett, ahol Aetius nagy bosszúságára kinevezték a Nyugat-
római Birodalom hadvezérévé (magister militum utriusque militiae). Ellenfelét,
Aetiust Rimininél legyőzte, de az halálosan megsebesítette őt. Bonifatius a

175
 .Kiss :tvL\GDOI.N;\

halála előtt, meglepő módon Aetiusra hagyta feleségét. (Chron 1\fin. II. 278).
PLRE II. 237-240., DEMANDT 1989. 151-152.
Boz: 247
Az antok királya, csak Iordanes említi. Venetharius 375 táján legyőzte, majd őt
és gyermekeit hetven előkelőjével együtt elrettentés példájaként felakasztotta.
Bracila: 243
Brachila, nevéből ·ítélve germán. Itália comese, 4 77. júl. 11-én Ravennánál
Odoacer megölte, valószínűleg mert szembekerült Odoacer kormányzati el-
képzelésével. PLRE II. 241.
Bryttia: 156
Királynő, akit csak Iordanes említ. Brittii, Bryttii, Bruttii néven Itália legdélebbi
tartományának lakóit nevezték, akiknek erdőkben gazdag földjét három oldal-
ról a tenger, északról pedig Lucania határolta.
Buruista: 67
Boirebisztasz, Burebista dák király (Kr.e. 60. k. - 44 előtt), aki a törzsszövet-
séget egységes állammá szervezte. Birodalmát a Fekete-tengertől Szlovákiáig
terjesztette ki. Ví,KONY 1989.

Caesar: 10, 68: lásd: Iulius Caesar, Caius

Camundus: 282
Iordanes pontatlanul római hadvezérnek említi (dux Romanorum), valószí-
nűbb, hogy vagy Moesia I. duxa, vagy Illyricum katonai parancsnoka lehetett
(magister militum per Illyricum), 4 70 / 471 körül. Annyit tudunk róla, hogy a
szarmaták királya Babai győzelmet aratott felette 469-471 között. PLRE II.
256.
Candac: 265, 266
Csak a Geticában szerepel. Az 5. század közepén/végén élt, talán scir és gót
származású. Scir, sadagarius és alán keverék népesség vezére, akik Attila biro-
dalmának bomlása, 455 után, Scytl1ia minorban és Moesia nferiorban teleped-
tek le. Nála jegyzősködött Paria, Iordanes nagyapja.
Casandra: 60
Cassandra, Kasszandra, a görög mitológiában Priamosz trójai király leánya.
Mivel nem viszonozta Apollón szerelmét, elnyerte az istentől a jövendőmon­
dás adományát, de azzal a büntetéssel, hogy soha ne higgyenek neki. Így azt
sem hitték el, amint megjövendölte Trója pusztulását. AL 288., Lásd még Aiax-
nál.
Cassius Dio: 14
-Cocceianus. Római történetíró, kb. 150-235-ban élt, a kisázsiai Nikaiában
született. Jelentős hivatali pályát futott be, kétszer viselt consulságot. Görög
nyelvű annalisztiln1s munkájában a Rhómaiké historiaban (Római történet) a

176
 N f,Vl'vL\GY,\Ri\Z,\T f..s RP.G!Sí'.11,R

kezdetektől 229-ig foglalta össze Róma történetét. Munkája azonban töredé-

kesen maradt fenn, 80 könyvéből csak a 36-60. könyv olvasható egészben, a
Kr. e. 69 - Kr. u. 46-ig terjedő időszak. A Severus-kor történetére vonatkozóan
nélkülözhetetlen forrás.
Castalius frater: Előszó: 1., 3.
Vélhetően egyházi személy, amelyre a frater (szerzetes testvér) kifejezés utal a
szövegben. Ösztönözésére írta meg Iordanes a Geticát, amit ezért neki ajánl.
Vigilius pápának és a szerzőnek egyaránt barátja lehetett, ahogy azt Iordanes
másik művének a Romanának előszavából lehet megtudni: ,, ... iungens ei aliud
volumen de origine actusque Getice gentis, quam iam dudum communi amico
Castalio (közös barátunknak Castaliusnak) ededissem ... ". (Romana: Előszó, 4.)
Celdebertus: 296: Lásd: Lodoin
Cniva: 101-103
Gót király, 250-től már biztosan a gótok élén állt egészen 271-ig. Arabs
(1.Philippus) császár leállította a gótoknak eddig fizetett évjáradékot 248 táján,
ezért a gótok feltehetően Cniva vezetésével feldúlták Dacia, Moesia és Thracia
provinciákat. Az ellenük vonuló Decius inkább saját hatalmát igyekezett bizto-
sítani. 250-ben a gótok már biztosan Cniva vezetésével újra betörtek Dacia,
i\foesia és Thracia provinciákba. Decius császár és fia vereséget szenvedtek
vele szemben, és 251-ben a moesiai Abrittus mellett estek el. (WoLFRi\M 1990.
55-) Talán azonos a máshol említett Ovidával, Geberich nagyapjával és a
Historia Augustában szereplő gót vezérrel, Cannabaudesszel (vagy Cannabas).
Ót és ötezer harcosát 271 körül győzte le Aurelianus császár az Al-Dunától
északra fekvő vidéken, azaz a gótok saját területén. (HA, Aur. 22.). V.ö.
MoMMSEN 1882. 148. Cniva.
Comosicus: 73
Dák király 29-ig uralkodott, az első, aki főpap és király is volt egyszemélyben.
Uralma alatt a dák állam a szászvárosi hegyekben épült központi területére
zsugorodott, ahol azonban fontos fém lelőhelyek lehettek. V1~KONY 1989. 77.
Constans: 165
Constantinus (TII.) fia, szerzetes volt, de apja 408-ban társcsászárává emelte és,
Hispaniat rendelte uralma alá. Honorius unokatestvérei 409-ben, Lusitaniában
sikertelen akciót indítottak ellene. Constans nem sokkal ezután saját apja egy-
kori hadvezérének, Gerontiusnak esett áldozatul. DEMANDT 1989. 147.
Constantinus (1.): 89, 111, 115, 145
Nagy Constantinus, római császár, 306-337-ig uralkodott. Apja halála után a
katonák kiáltották ki augustusszá. Harcok árán, és csak részben tudta ekkor
még uralmát elismertetni. 311-től az egyeduralomért küzdött. 312-ben legyőzte
Róma előtt Maxentiust. 313-ban felosztották a birodalmat Liciniusszal és kiad-
ták a híres mediolanumi edictumot, melyben a kereszténységet egyenrangú

177
 Kiss MAGDOJ.N/\

vallásként ismerték el. 424-től, Licinius legyőzése után, egyeduralkodó lett.

Jelentős, Diocletianus idején megkezdett, katonai és közigazgatási reformokat
folytatott, Byzantiumot a birodalom új fővárosává építtette át, és avatta fel
330-ban Constantinopolis néven. Eredményesen megoldotta a Duna-vidék ka-
tonai problémáját újszerű védelmi rendszer kiépítésével. 332-ben béke és sa-
játos szövetségi szerződést kötött a gót Ariaricus királlyal. Harcolt 332/34-ben
a szarmaták ellen és betelepítette egy részüket a birodalomba. 337-ben egy
perzsa ellenes hadjáratot tervezve megbetegedett, és meghalt. PLRE I.
223-225.; Kiss 2000.
Constantinus (III.): 165
Constans apja, trónkövetelő 407-411 között. A Galliát ért vandál támadás
miatt kiáltatta ki magát Britanniában császárrá, ahonnan Galliába hajózott át. A
vandálokkal szemben ugyan nem ért el eredményt. de új szerződéseket kötött a
frankokkal, alemannokkal, burgundokkal. Hatalmi központja Arles volt.
408-ban Stilicho Alarichot akarta ellene küldeni, de ezt a tervét már nem tudta
megvalósítani. Végül Constantius (III.) győzte le. Megadása előtt pappá szen-
teltette magát, de ez már nem segített rajta. Italiába vitték, ahol 411-ben meg-
ölték. DEMANDT 1989. 143, 147.
Constantius (III.): 164, 165
Flavius. naissusi származású római konzul (414, 417, 420) és hadvezér.
Legyőzte Constantinus (III.) trónkövetelőt, 415-ben eredményesen lépett fel a
vizigótokkal szemben. Békét kötött Valliával 416-ban, a szerzé5dés értelmében
visszavihette I taliába Galla Placidiá t, akit feleségül vett 417 -ben. Jelentős befo-
lyásra tett szert a császár környezetében. 421. febr. 8-án, Honorius társcsászár-
rá nevezte ki, de még ebben az évben, szept. 2-án elhalálozott. Gyermekei:
Honoria, III. Valentinianus. PLRE II. 321-325.; DEi\L\NDT 1989, 147, 149;
WOU•]L\i\l 1990, 170.
Cornelius: 13: lásd: Tacitus
Cornelius Abitus: 107
Chalcedoniát a szkíták puszútása után újjáépítette.
Coryllus: 73
Scorillo, dák uralkodó, 29-69 között uralkodott. Az állama a mai Erdély terü-
letére korlátozódott. Jó kapcsolatot tartott fenn a rómaiakkal. Vr''l,ONY 1989.
Cyprianus: 104
Thascius Caecilius Cyprianus, 200 körül előkelő karthagói családban született.
Megtért és 248-249 között Karthagó püspöke lett. 252/254-ben pestis tört ki
Karthagóban is. Cyprianus sokat tett a bajok elhárításáért, megszervezte a
betegellátást. Ekkor írta a: De opere et eleemosynis (A segítségről és az ala-
mizsnáról), és a Geticában említett: De mortalitate (A halandóságról) című
műveit. 257-ben, majd 258-ban a keresztényüldözéseknek esett áldozatul, elő-

178
 N1-:vM,-\(;Y,\RAZ,\T (,:s REGISZTER

ször száműzték, és, amikor a száműzetés ellenére visszatért, kard általi halálra
Ítélték. ADAMIK 1996. 103-, VANYÓ 1980. 446-.
Cyrus:61,62
II. Nagy Kürosz, perzsa király, Kr.e. 559-529. Nagyhatalommá tette Perzsiát.
Média, Lűdia, Babilon meghódítója. A legyőzöttekkel nagylelkűen bánt, pl.: a
zsidókat hazaengedte a babiloni fogságból. 529-ben a masszageták elleni harc-
ban esett el. Életét Hérodotosz írta meg. G11IRSll!\li\N 1985. Lásd még: Thomy-
rts.

Darius Hystaspis: 63
I. Dareios perzsa király (Kr.e. 521-485). Több háborút vezetett a görögök ellen
(Kr.e. 490: Marathón) melyek kezdeti eredmények után sikertelenül végződtek.
Cgyancsak eredménytelen hadjáratot indított 512-ben a Fekete tengernél élc)
szkíták ellen, csupán Thraciában, Macedoniában ért el sikereket, illetve
518-514 között a masszagetákat igázta le. Hérodotosz, HKNS 1995. 303-309.)
Decius senator, Decius császár: 90, 101-104
C. Messius Quintus Traianus Decius katonatiszt, majd római császár 249-251
között. Vele kezdődött az illírek előretörése a birodalom vezetésében. Phi-
lippus Arabs, római császár küldte 248-ban Moesiába, hogy a gót támadások
ellen felkészítse a hadsereget, illetve egy lázadást leverjen. Decius a maga olda-
lára állította a sereget és megpróbálta magához ragadni a hatalmat. Az ellene
vonuló császár 249-ben Veronánál csatát vesztett és elesett. 250-51-ben nagy
keresztényüldözést folytatott. A karpok és Cniva gótjai ellen vezetett harcok-
ban vesztette életét ő és fia a moesiai Abrittus mellett 251-ben. \'(/01.J,JL\M 1990.
55-.
Deuxippus: 113
Publius Herennius Dexippus, 210-270 körül élt. Athéni történész. 267-ben
harcolt a herulok ellen és városát védehnezte. Ismert egy krónikája, melyben a
269-ig történt eseményeket írta meg, egy történeti műve a diadokhoszokról.
Továbbá egy Szküthika, mely a 238-270 közötti időszakban a germánokkal
folytatott harcokat tárgyalta. PLRE L 250. Dexippus2. névnél.
Diana: 51, 107
Később a görög Artemisszal, a vadászat, erdők, ligetek istenségével azonosított
ősi itáliai istennő, akinek leghíresebb szentélyei a campaniai Tifata-hegyen és a
latiumi Ariciában voltak. Az utóbbi volt a latin városok szövetségének köz-
ponti szentélye. Rómában az Aventinuson alapítottak számára templomot.
Hellenizált alakjában Apollo testvérének számított. A vadászat szűzi istennő­
jeként tisztelték.
Dicineus: 39, 67, 69, 71, 73
Másként: Dekaineos. Burebista (Buruista) tanácsadója és főpapja, aki más dák

179
 Kiss MAc;noT.N,\

királyoknak is parancsolt. A dákok misztikus tanítója, filozófiát vallási ismere-

teket oktatott, valamint a lélek halhatatlanságát terjesztette köztük. Buruista
halála után Kr.e. 45-31 között átvette a tényleges királyi hatalmat. Vékony
1989.
Dintzic: 272
Dengitzik. Hun herceg, majd király. Attila és Arikan középső fia. Apja halála
után hatalmi harcot folytatott testvérével Ellakkal. Valószínűleg 455 telén siker-
telenül üldözte, Valamir osztrogótjait. A 460-as években megszilárdította ural-
mát az aldunai és pontusi területek felett. 466 körül összegyűjtötte az uralma
alatt maradt népeket, és Bassiana megostromlásával sikerült megmentenie a
Pannoniában rekedt, feltehetően hun sadagarokat Valamir támadásától.
467-ben I. Leo császárral háborúba keveredett, mert egy határmenti kereske-
dőváros megnyitását követelte. 467 / 469-ben ennek során életét vesztette.
PLRE II. 354-355; HGL 42., DrETZ 1987. 35., Lásd még : Valamer.
Dio 14: Lásd: Cassius Dio
Dio (Chrysostomos): 40, 58, 65, 150
Grammatikus vagy szofista. Kr.u. 1. században élt (30k.-74 után).
Legfontosabb műve, egy történeti munka a getákról - görög annales stílusban
- Getica címmel. Ekkor a geták a Fekete-tenger vidékén éltek, akiket ő szemé-
lyesen is meglátogatott. Munkáját először Ablabius, majd Cassiodorus használ-
ta fel, végül kettejük átiratából Iordanes merített a gótoktól írt könyvéhez.
MOMl\fSEN 1882. Prooem. :X:X.X.
Dioclitianus: 91, 110
Diocletianus Római császár, a tetrarchia, a négyes uralom megalapítója, melyet
két magasabb rangú Augustus és két nekik alárendelt alacsonyabb rangú Caesar
alkotott. Eredeti neve Diocles, amit trónra lépése után Gaius Aurelius Valerius
Diocletianusra változtatott. 284. november 20-án a csapatok császárnak
kiáltották ki. 286-tól Maximianust maga mellé vette társcsászárnak, majd 293.
március 1-től Galeriust (Maximinus caesar) és I. Constantiust (Chlorus) caesar-
rá nevezte ki. A birodalmat adminisztratív és területi szempontból a követke-
zőképpen osztották fel: Diocletianus a keleti területeket Thraciától, Kis-
Ázsián, Syrián és Egyiptomon át Libyáig, Nicomedia székhellyel; Galerius
Illyricumot a görög területekkel, Dalmatiát és Pannoniát, Sirmium és Thessalo-
nike székhellyel; Maximianus Italiát a Duna felső folyásáig, Raetiát, Africát és
feltehetően Hispaniát is, Mediolanum és Aquileia székhellyel; végül Con-
stantius Galliát és Britanniát, Treviri és Eboracum székhellyel irányította. A
legfontosabb ügyekben természetesen közös tanácskozásokon hoztak döntést
és Diocletianus megtartotta vezető szerepét, amit Diocletianus felvett neve a
Iovius (Iuppiter fia) is mutat. Uralma kezdetén trónkövetelőkkel és birodalom
szerte barbár betörésekkel kellett megküzdenie. A közigazgatás átszervezésén

180
 kívül katonai és gazdasági reformokkal sikerült a birodalmat újra megerősíte­
nie. 305. május 1-én mindkét uralkodó visszalépett Galerius követelésére. Dio-
cletianus Nicomediában, Maxirnianus Mediolanumban. Ezzel a két Caesar,
Flavius Valerius Constantius és C. Galerius Valerius Maximianus előre léptek
az augustusok rangjára. Diocletianus visszavonultan élt haláláig a spalatoi bir-
tokán (Split). Ó volt az egyetlen, akit közemberként az istenek sorába iktattak
PLRE 1. 253-254.; Kiss 2000.
Dionysius: 104
A „Nagy" Dionysios, 247-64 között Alexandria püspöke volt. Két levelén kí-
vül a többi írása, csak részleteiben maradt fenn. Teológiai kérdések mellett írt
többek között Valerianus császár keresztényüldözéséről, és a 252/254-ben
pusztító pcstisjárványról is. D1,:1\L\f'<D'J' 1989. 45, V ''"'Y() 1980. 420-421.
Domitianus: 76, 77
Titus Plavius Dornitianus (Kr.u. 81-96). Vespasianus és Flavia Dornitilla máso-
dik fia, Kr.u. 51-ben született Rómában. 83-ban győzelmet aratott a germán
chattusokon, további hódításával és a limes kiépítésével létrehozta Germania
inferior és superior provinciákat. 84-ben Agricola britanniai hadjáratait le
kellett állitania, mert 85-92 között a Duna vidékén volt szüksége a római
csapatokra a markomannok, quadok, szarmaták és dákok ellen. A senatusszal
szemben inkább a lovagrendre és a hadseregre támaszkodott. Építkezései,
ünnepi játékok rendezése megterhelték az államkincstárat, ezért felségsértési
perekkel igyekezett pénzhez jutni. A senatusi ellenzék végül egy összeesküvés
segítségével végzett vele. Életrajzát Suetonius írta meg. AL 134.
Dorpaneus:76,77
Diurpaneus, céltudatos dák király, 69-86 között uralkodott. Róma ellenes poli-
tikát folytatott. 85/86-ban megtámadták Moesiát, de 86-ban Dornitianus és
Fuscus kiverték őket a provinciából. Ekkor Dorpaneus önként lemondott és a
hatalmat átadta Decebalnak. MoMMSEN 1882. 148., V1iKONY 1989. 80-81.

Ecdicius: 240, 241

Avitus, nyugatrómai császár (455-456), fia. 471-ben, talán Anthernius császár
szolgálatában, de magánemberként elfoglalta a vizigótoktól, csupán 18 ember-
rel Areverna (Arverni) városát. 474--75-ben, Nepos uralma alatt patrícius lett és
talán a nyugati birodalom főparancsnokává (magister utrÍUS(JUe militiae prae-
sentalis) nevezték ki. 473-ban Burgundiában éhínség pusztított, mely a gót
támadások következménye volt. Ekkor Ecdicius saját birtokából 4000 embert
látott el élelemmel. Ez alkalommal a gótok betörtek Dél-Galliába (Marseilles,
Arles) és Itáliába. Ecdicius ilyen körül-mények között nem tudta Arevernát
megtartani, ezért Nepos 475-ben helyére Orestest nevezte ki. PJ,RE II.
383-384., DEM;\NDT 1989. 17 5.

181
 Kiss MAGDOJ.1'-i,\

Edica: 277
Görögösen Edekón. A scirek királya (440-:-469), a T urciling nemzetségből.
Részt vett nagy valószínűséggel a Bleda elleni puccsban és meggyilkolásában.
449-ben, amikor Constantinopolisban tartózkodott, a keleti udvar megpróbálta
egy Attila elleni merényletre rávenni. Edica végül azért fedte fel tervét Attila
előtt, mivel félt, hogy követtársa, Orestes leleplezi. Attila hadjárataiban is
harcolt. A Nedao-menti csatában a scirek Ellak ellen küzdöttek. A hun biroda-
lom felbomlása után harci kíséretével a Duna-Tisza-köz déli felében élt, és itt
hárította el az osztrogót Valamer támadását. Fiai Odoacer és Hunuulfus. Utol-
jára a Bolia-menti csatában szerepelt, amiben fia, Hunvulf is részt vett. Női
családtagjait lehet sejteni a Bakodpusztán talált királynői sírokban. PI ,RE II.
385-386; HGL 42.; Kiss 1997.
Ediulf: 79
Amal király .Achiulf fia, Ansila. Vultuulf, Hermenerig testvére.
Eliogabalus: 88: Lásd: Heliogabalus
Ellac: 262
Másként: Illák; hun trónörökös herceg majd nagykirály, Attila és Arikan legidő­
sebb fia. 449-ben Attila, aki nem kedvelte őt, a keleten lakó „erdei emberek" az
akatzirok királyává tette, de Ellak visszatért és 453-tól, apja halála után a hunok
nagykirálya lett. Testvérei, Dengitzik (Dintzic) és Ernak/Irnik (Hernac) fellá-
zadtak ellene. Őket ugyan elűzte, de 454-ben az Ardarik vezetésével felkelt
dunai népek szövetségével kellett tovább harcolnia, és itt esett el a Nedao-fo-
lyónál vívott csatában. PLRE TI. 2, GHL. 43.
Emilianus: 105
Aemilianus, római ellencsászár. Eredetileg Alsó-Moesia helytartója volt, aki egy
alkalommal nem fizette ki teljes egészében a gótok számára a Gallus császár
által megállapított évjáradékot, mire azok i\foesiát, Thraciát pusztították.
Aemilianus eredményesen lépett fel ellenük, ezért a hadsereg császárrá kiáltotta
ki 253-ban. De még ugyanebben az évben P. Licinius Valerianus fosztotta meg
hatalmától. Más változat szerint betegség áldozata lett (Aur. Vict. 31). Vö.
WoLFR \i\f 1990. 58.
Emnetzur: 266
Hun vezér., Attila kisebbik fiával Hernac-kal állt rokonságban. Attila halála
után (453) Dacia Ripensis egyes részein telepedett le Cltzindurral és a hunok
egy részével együtt. PLRE II. 392.
Erelieva: 269
Neve alapján, ami nem germán, elképzelhető, hogy provinciális római család-
ból származott. Nagy Theoderich anyja, Thiudimer ágyasa, aki keresztségben
az Eusebia nevet kapta. Fiával Italiába ment. Theoderich mellett királynőként
szerepelt és nagy tiszteletnek örvendett. PLRE II. 400.

182
 Nr'-:v:l,L\GY,\R:\Z,\T (,:s Rl•:c;JSZTER

Eterpamara: 43
Legendás gót vezető, mint Hanala, Fritigern és Vidigoia. H1,:Al'JIFR 1991. S.
Euervulfus: 163
Atauulfus gyilkosa. Rövid ideig uralkodott. Csak Iordanes említi.
Eugenius tyrannus: 145
Flavius Eugenius pogány rhétor és latin nyelvtanár, akit II. Valentinianus
megölése után annak gyilkosa, a frank Arbogastes, galliai helytartó kiáltatott ki
császárrá 392. aug. 22-én. Türelmes magatartása és pogány hite miatt mind a
római senatus, élén Nicomachus Flavianusszal, mind a római nép pogány része
szívesen fogadta. Gallia és ltalia mellett ~\frica is pártjára kívánt állni, ezt azon-
ban Theodosius 394-es hadjárata megakadályozta. Csapatai Stilicho, Cainas és
1\larich vezetésével ugyanis ltalia ellen vonultak és Aquileia mellett vereséget
mértek Eugenius seregére, melyet Arbogastes vezett. Arboga~tes öngyilkos
lett, míg Eugenius fogságba esett, s Theodosius kivégeztette 394. szeptember
6-án, de híveinek megbocsátott. PLRE I. 293. Eugenius 6.
Eurichus, Euricus: 190, 235, 237, 238, 240, 244
Nyugati gót király 466--484 között, testvére, Theoderidus meggyilkolásával
került hatalomra. Uralma alatt bontották fel a vizigótok a szövetséget a Nyu-
gatrómai Birodalommal. Ö hozta létre a nyugati gót nagybirodalmat, kihasz-
nálva a Nyugarómai Birodalom uralkodói válságát, sikeresen terjeszkedett
Galliában, 468-ban bevonult Hispaniába is. Anthemius eredménytelenül pró-
bálta Riutimus britanniai király segítségével megállítani. Eurichus elfoglalta
Areverna városát, amelynek élén akkor Ecdicius, a rómaiak parancsnoka állt,
473-ban Arclatumot és Massiliát saját területéhez csatolta. Eurich 477-re lénye-
gében megteremtette Athaulf nagybirodalmi álmát. Létrehozott egy zárt gót
hazát, melyet vizek határoltak és amely Gallia jelentős részét magába foglalta.
Hispaniában a teljes északi rész, Tarraconensis provincia az Ebro folyónál a
gótok kezére került. Ö volt az első germán uralkodó, aki 475 táján népének tör-
vénykönyvet állított össze (Codex Euricianus). PLRE II. 427--428.; \X'onR \i\I
1990. 188-192.
Euryphylus: 60
Tclephus királynak és a trójai Priamos király húgának a fia. Priamos kérésére
részt vett a trójai háborúban, megölte Makhaón seborvost, Aszklépiosz isten
egyik fiát. lú:R(,NYI l 997. 52.
Eutharicus: 80, 81, 251, 298, 304
Teljes nevén Eutharicus Cilliga, Vetericus fia. Amalasuenthának, Nagy Theod-
erich leányának a férje. A kiváló testi és lelki adottságokkal rendelkező fiatal-
ember szintén Ama! származású volt, mint a felesége. Hispaniában élt, 515-ben
kötöttek házasságot. Gyermekük Athalaricus. A nyugati birodalom consula
519-ben. 1. lustinus császárral lehetett közel egykorú, aki tisztelete jeléül fegy-
verfiává fogadta. Előbb halt meg, mint apósa, Nagy Theoderich. PLRE II. 439.

183
 Kiss Mi\(;nOJ.1",\

Evermud: 308, 309

Ebrimud, Theodahadus veje, Theodenanda férje. 535-ben Belesarius szicíliai
partra szállásakor apósát támogatva, Dél-Itáliába vonult, hogy megakadályozza
Belisar továbbnyomulását. A helyzetet céltalannak ítélve, és bízva a rómaiak jó-
indulatában, megadta magát. Wrn.FR,\M 1990. 340-341.

Favius: 151
Talán Ablabiusszal azonos. MoMMSEN 1882. Prooem. X,_X..,.'(IIL
Fastida: 97
Az első név szerint ismert gepida király, aki népével 269 után telepedett le a
Kárpát-medence É/K-i részében. Ostrogothával harcolt sikertelenül a kiürített
Dacia megosztásáért valamikor 271 és 291 között. HGL 53-54.
Festus: 176
A Nyugatrómai Birodalom consula 439-ben, míg keleten II. Thcodosius. Teljes
neve talán Rufius Postumius Festus. PLRE TI. 467. Festus 2.
Filemer, Filimer: 26, 28, 39
l\.fitikus gót király, az ő idején kezdődött meg a gótok vándorlása a Visztulától a
Fekete-tengerig. \\í'rn.FRA:VI 1990. 45., 48., 52., 115.
Friderichus: 190
Frigdaric (Frederic): Theodoridus egyik fia. Izidor szerint ő ölte meg 2. Thoris-
mud (Thurismund) testvérét Arelate (Arles) városában másik fivére, Theoderi-
dus segítségével. A gyilkosság árán hatalomra jutott Theoderidust támogatta
463-ban, az Aegidius ellen vívott háborúban, ahol életét vesztette. PLRE TI.
Fredericus 1.
Fridigern, Fritigernus: 43, 134-136, 140, 142
A nyugati-gótok másik részének a törzsfője, Athanaricus vetélytársa. 375-ben a
nyugati gótok többségével a hunok elől menekülve szövetkezett Valens csá-
szárral és felvette az ariánus hitet. 376-ban a császár engedélyével ő és gátjai
átkeltek a Dunán és betelepedtek a Római Birodalomba. 377-ben Fritigernus
viszályba keveredett a betelepedésnél visszaélést elkövető római vezérekkel;
ezért a gótok végigpusztították Thraciát. 378-ban Hadrianopolisnál megverte
Valens császár seregét, ahol maga a császár is elesett. 379-ben békét kötött
Theodosiusszal, de ez nem tartott sokáig, mert népe újra élclmiszerhiánnyal
küszködött. 380-ban feldúlta Görögországot. 382-ben feltehetőleg ő kötötte a
foedust Theodosiusszal, melynek értelmében gátjait Moesia inferiorban és
Dacia Ripensisben telepítették le. PLRE I. Fritigcrn; Ammianus Marccllinus
31. 6., 11., 12.; WoJ.FRAí\i 1990.
Froila: 265
Csak Iordanes említi, de jóval korábban élt, mint ő. Blivila testvére. Iordanes
szerint családja szarmata, cemandriai, hun kevert népességből származott, akik

184
 N i'•\'\L\(;Y,\R·\/'.AT léS RECISZTER

Castramartena városánál laktak. Valójában csakúgy gótok lehettek, mint Bessa.

V ö. PLRE II. 486.
Fuscus: 77, 78
Cornclius Fuscus praefectus praetorio Domitianus idején. 86/87 körül a
császár parancsára harcolt a dákok ellen. Moesiából kiűzte őket. Majd a dák
területen Decebal, a dák király legyőzte seregét és maga Fuscus is életét vesz-
tette. Vr,xoM' 1989. 81.

Gadaricus: 26
A Nagy Gadarig, a gótok mitikus királya, Filimer apja. \X'OLFIL\1\I 1990. 45.
Gaina: 176 ·
Gainas, gót származású zsoldosvezér, aki I. Theodosius oldalán harcolt
Eugenius trónkövetelő ellen. A Keleti Birodalom szolgálatában 395-9 között
csapatparancsnok (comes rei militaris), majd miután katonai nyomást gyakorolt
Arcadius császárra, elérte, hogy az 399-ben a lovasság és a gyalogság főpa­
rancsnokává (magister militum utriusque militiae) nevezze ki, amely tisztségét
400-ig gyakorolta. Lázadása során előbb Constantinopolis környékét pusztí-
totta, majd 400-tól a várost is megszállta és rémuralmat gyakorolt. Végül a
város polgárai űzték ki Constantinopolisból. Innen egészen az Al-Duna északi
partjára menekült. Uldin hun seregei azonban megtámadták, legyőzték. Fejét
Uldin 401. jan. 3-án elküldte Arcadiusnak a Kelet császárának ajándékként.
Lásd még: Aurelianus PLRE, I. 379-380, v.ö. füiN \ 1993. 18-19.
Gallienus: 106
Római császár 253-268 között. Valerianus fia, és 253-259-ig társuralkodója,
miután apja perzsa fogságba esett, egyedüli uralkodó lett. Uralma idején a biro-
dalmi válság a mélypontjához ért. Számos ellencsászár lépett fel ellene, de csak
két trónbitorlóval nem sikerült megküzdenie, Postumus: 259-ben létrehozta a
gall részbirodalmat Köln, Trier központtal, keleten pedig Zcnobia királynő
267-től megalapította a Palmürai klienskirályság helyett a Palmürai Birodalmat
(HA Zenobia). 254 és 259 között a Rajnánál frank és alemann betörésekkel
szemben kellett Gallienusnak védekeznie. 260-ban Pannonia ellen szinte min-
den szomszédos nép frontális támadást indított, É-ról a markomannok, É-K/
K-ról a vandálok, gepidák, a szarmaták, az Al-Dunánál a karpok. A markoman-
nok kivételével ugyanezen barbárok, de főképpen a gótok, akik a Földközi-
tengerre kívántak benyomulni, sorozatosan betörtek Daciába, ezért Gallienus
255 körül részben kiürítette a provinciát. Katonai reformjának részeként,
mellyel központi lovashadsereget hozott létre, a senatoriakat kizárta a katonai
szolgálatból, illetve elzárta előlük a hadseregben befutható karrier lehetőségét.
Katonai összeesküvés áldozata lett. Életrajza a Historia Augustában olvasható.
PLRE I. 383-384.

185
Gallus: 101, 102, 104, 106
Trebonianus Gallus, Moesia inferior és superior helytartója, majd római császár
251-253 között, fiával Volusianusszal együtt uralkodott. 250-ben harcolt a
gótok ellen. A Duna és a Iatrus folyó összefolyásánál legyőzte Cniva seregét.
251-ben viszont a római sereg maradékával csak nagy fáradtság árán menekült
el, amikor a két Decius császár, apa és fia i\brittus mellett (a mai bulgáriai
Razgrad) ütköztek meg a gótokkal, és elestek. Később kénytelen volt a gótok-
kal egy igen szégyenletes békét kötni. Uralmuk alatt súlyos pestisjárvány és
egyéb ragály támadta meg a birodalom lakosságát. Rómában időztek, amikor
253-ban Emilianus lázadásának a híre megérkezett. Ennek elfojtására indulván,
Interamna közelében az Emilianus oldalára átállt katonák meggyilkolták fiával
együtt. Aur. Vict. 30., 31.; Eutr. 9. 5.; WnLFRAM 1990. 58.
Gapt: 79
Másként Gaut skandináv hadisten, és több nép ősatyja. Iordancsnél az Amalok
Ősapja. Fia Hulmul. WOLrR,\M 1990. 42., H1-:.\Tl TER 1991. 20-21.
Gaudentius: 176
Aetius apja. Egy kiváló család tagjaként, Scythia provinciában (Dobrudzsa) élt.
Felesége gazdag, nemesi származású itáliai hölgy, akinek a nevét nem ismerjük.
Jelentős pozíciókat töltött be a Nyugatrómai Birodalomban: 399-ben comes
Africac, 399-425-ig a Galliae praefectura lovassági parancsnoka (magister cqui-
tum per Gallias). Itt halt meg 425 előtt egy katonai lázadásban. PLRE II.
493-494. Gaudentius 5.
Geberich: 112, 114-116, 162
Gót vezér, Ariaricust és Aoricust követte az uralomban. Legyőzte a vandálokat
335 körül a 1faros völgyében, és királyukat Visimart is meggyilkolta. Geberich
a vandálok rovására akarta kiterjeszteni birodalmát. PLRE I, 387. \vrn.FIL\\I
1990, 72, 104; NAGY 1994. ,>:Ö. Get. 115. és a hozzá írt jegyzetekkel.
Gelimer: 170
Másként Gilimer, a vandálok utolsó királya, Ilderichet (Hilderich), unokatest-
vérét letaszítva a trónról jutott hatalomra, 530-533 / 4-ig zsarnok módjára
uralkodott. Cnokatestvérét megölette, felségsértési pereket folytatott, melynek
során jelentős vagyonhoz jutott. 534-ben Belesarius legyőzte és Constanti-
nopolisba hurcolta családjával, kincseivel együtt. Galatiában telepítették le és
megkapta a császártól a patríciusi rangot. Izidor 83-84.; \X'< >I.FR.\~! 1990.
Germanus: 81, 251, 314
Iustinianus császár unokaöccse, (Iordanes a császár unokatestvérének, sőt egy
helyen, nyilván tévesen, a testvérének tartja). A híres római Anicius senatori
családdal állt rokonságban. Második felesége a keleti gót Mathesuentha, akit a
patricia rangra emelt, és akitől egy postumus fia született, szintén Germanus
(Germanus 1). Thracia katonai parancsnokaként (magister militum per Thra-

186
 Ni,V,v[i\CY,\R,\Z,\'J' ts RECISZTER

cias) 518/527-ben, Iustinus uralma idején megsemmisítő csapást mért az szláv

antokra, akik ekkor a Dnyeszter-Dnyeper között éltek, s átlépve a Dunát a
hunokkal, bulgárokkal együtt támadásokat intéztek a keleti hadsereg ellen, és
517-ben Thermophyléig is eljutottak. Ezzel a győzelemmel alapozta meg a hír-
nevét. A keleti birodalom fővezérévé nevezték ki (magister utriusque militiae),
536-tól megkapta a patriciusi címet. Cgyanez évtől Africa visszafoglaló hadjá-
rataiban vett részt. 550-ben Iustinianus Itáliába küldte Belesarius helyére 20000
fős hadsereggel. Ott ez évben Totila éppen harmadszor foglalta el Rómát (lás'd:
Belesarius). Germanus azonban nem érkezett meg, mert 550 őszén Serdicá-
ban egy végzetes betegségben elhunyt. PLRE II. 505-507. Dm,L\'.\/D'l' 1989.
191., 205-207.
1. Germanus: 81, 251, 314
Germanus postumus fia, akit a keleti gót Mathesuentha szült 551-ben. Iorda-
nes szerint: ,,Őbenne egyesült az Anicius nemzetség az Amalusszal, s ő most
mindkét nép reménysége... ", azaz a gót-római összefogás megvalósításának
kulcsfigurája. További sorsa ismeretlen. PLRE III.
Gesimundus: 248
A keleti gót Amal nemzetségbeli Nagy 2. Hunimundus fia, aki Hermanaricus
halála után a keleti gótok egy részével behódolt a hunoknak. Segítségével győz­
te le Balamber a dél-ukrajnai Erak-folyónál Vithimirt/Venethariust, az osztro-
gótok fellázadt királyát. HGL 40., WoJ.FRA:\1 1990. 252-255.
Gizericus, Gyzericus: 153, 167, 168, 170, 184, 185, 235, 244
.l'v[ásként Geiscrich, az alánok és vandálok királya 428-477 között. 428-ban
Bonifatius, Galla Placidia felclőségre vonásától félve hívta be Africa-ba hogy
segítsen. 435-ben szerződést kötött velük a Nyugat római Birodalom, de
Geiserich lényegében önálló államként tartotta kezében a volt provinciát.
442-ben Valentinianus egy újabb szerződésben átengedte neki a legjobb afrikai
provinciákat, elismerve hódításait. Geiserich cserében biztosította Róma gabo-
naellátását. Fia Hunericus eljegyezte III. Valentinianus leányát Eudociát, akit
később feleségül vett. A császár halála után 455-ben Geiserich a császári öz-
vegy és Eudocia védelmére megjelent ltaliában, magával vitte őket, de előbb
még 14 napon át fosztogatta Rómát. 460-ban Maiurianus nyugati császár siker-
telen hadjáratot vezetett ellene. 468-ban a keleti császár, Leo és Anthemius, a
nyugati császár újabb eredménytelen vállalkozást indított Geiserich ellen. Idős
korában halt meg. Külalakjáról, jelleméről Iordanes ír röviden. PLRE II.
496-499.; DEMJ\NO'J' 1989.
Glycerius: 239, 241, 283, 284
473. március-474. Június között uralkodott Nyugaton. Legsikeresebb tevé-
kenysége, hogy az ifjú Videmert 473/ 4-ben szerencsésen eltávolította Itáliából,
ajándékokkal a Galliai Praefecturába küldte. Császárságát a keletrómai császár,

187
 Krss MAcoo1.N,\

Leo nem ismerte el, és Iulius Nepos (Nepus) vezetésével flottát küldött ellene.
Glycerius Salona (Dalmatia) püspökévé szenteltette magát és védelmet kere-
sett. Az új császár Iulius Nepos (Nepus) lett. Glyceriusnak vélhetőleg része
volt abban, hogy Nepost 480-ban meggyilkolták. PLRE II. 514.
Gnudiuchus, Gundiuchus: 231
(Gundiok), burgund király. Valia nyugati gót király unokáját vette feleségül. A
gótokkal jó viszonyban volt. 455-ben II. Theoderich (Theoderidus) oldalán
harcolt testvérével, Hilpericusszal együtt Hispaniában az Ulbius folyónál.
PLRE II. 523-524. Lásd: Hilpericus, Riciarius.
Gratianus: 139, 141, 142, 145
Római császár, I. Valentinianus fia, 367-383-ig uralkodott a birodalom nyugati
felén. II. Constantius lányával Constantiával összeházasodott, amely házasság
összekapcsolta a constantinusi és a valentinianusi dinasztiát egymással.
367-ben apjával együtt szintén augustusként uralkodott a nyugati részen, majd
apja halála után 375-tól testvérével II. Valentinianusszal; núg a birodalom keleti
felén 378-ig nagybátyja Valens, 378 után I. Theodosius voltak az uralkodótár-
sai. Igyekezett jó viszonyt fenntartani a senatusszal. 380-ban a Pannoniát dúló,
az Alatheus és Safrac vezette keleti gótokkal, alánokkal szerződést kötött,
mellyel letelepítette őket e provinciában, és katonáskodásra kötelezte a fegyver-
forgatóikat. Buzgó katolikusként szembe került a pogányokkal és az eretne-
kekkel. Magnus Maximus trónkövetelő ölette meg 383-ban. PLRE I. 401.,
DEMANDT 1989. 115-.
Gudila: 65
Cothelas geta királlyal azonos, akinek a leánya, Meda a macedon II. Philippus
mellékfelesége volt.
Gunthamundus: 170
Vandál király 486-496-ig uralkodott a vandálok és az alánok felett. Másként
Guntamund (Gunthamund). A mórok ellen harcolt, üldözte majd később en-
gedményeket adott a katolikusoknak. 496. szeptember 3-án halt meg. PLRE II.
525.
Gunthericus: 91
A Getica szerint gót vezér Ostrogotha uralma alatt. Guntheric gót vezér volt,
de nem a mitikus Ostrogotha uralma idején, hanem Iulius Philippus Arabs és P.
Messius Decius katonacsászárok trónviszálya idején, azaz 248-249-ben. Talán
ő és Argaithus vezették 250-ben Cniva harmadik seregrészét. HEATHER 1991.
37. és FHM 1992. 365.
Gunthicis: 266
Gunthigis, másként: Baza. Keleti gót, az Amal nemzetség mellékágából szár-
mazó vezér, és mindkét fegyvernem katonai főparancsnoka (magister utriusque
militiae) keleten, akinek Iordanes volt a jegyzője. Gunthigis azzal a császár

188
 N J,:Vi\L\GY,\RAzxr i'-:s Rl(GJSZTER

szolgálatában álló duxszal azonosítható, aki 536-ban az Eufrátesznél teljesített

katonai szolgálatot Procop. B.PI.8.

Halana: 83
Maximinus császár édesanyjának egyik neve, ebből olvasható ki az - alán - szó,
amely származására utalhat. Lásd: Ababa.
1. Halaricus: 277
A szvévek királya, Hunimundus mellett harcolt 469-bcn a Bolia folyónál
Thiudimer ellen, és vereséget szenvedtek. PLRE II. Alaricus 2.; \v'rnrR\i\I
1990. 265.
2. Halaricus: 117
A herulok királya volt a 4. század 2. felében. Hermanaricus őt és népét kemény
csatában győzte le. illetve késztette behódolásra. Talán rokona a nyugati gót
Halaricusnak. \'{'ou•IL\M 1990. 44, 97, 150.; PLRE I. 406.
Halaricus: 146, 147, 153, 156-158, 164,222,245
Alaricus, Alarich. (Alarik, kb. 370-410). Nevének jelentése alariks = az egész
nép, mindannyiunk királya. a Balthák előkelő nemzetségéből származó vizigót
király. l\.fiután a vizigótok engedélyt kaptak a Római Birodalomba való betele-
pedésre, Alarich egy ideig mint a gót egységek parancsnoka teljesített szolgála-
tot a római hadseregben. I.Theodosius császár halála után azonban otthagyta a
hadsereget, a vizigótok pedig uralkodójukká választották (395). Mivel nem kap-
ták meg a rómaiak által beígért ellátást, (de még inkább a befagyott Duna jegén
átkelő hunok támadása miatt BöNA 1993, 18-19.) a vizigótok Alarich vezeté-
sével hazatérve Constantinopolis felé vonultak, a római erők ellenállása (ügyes
diplomáciája) azonban Dél felé térítette őket: kifosztották Korinthoszt, Mega-
rát, i\rgoszt, Spártát, valamint Athén kikötőjét, Pireust is. A keleti császárnak,
Flavius Arcadiusnak végül 397-ben sikerült leszerelnie őket, valószínűleg azzal,
hogy Alarichot magister militummá nevezte ki Illyricumban. i\larich ezután
több ízben sikertelen támadásokat intézett a birodalom nyugati fele ellen.
402-ben vereséget szenvedett Flavius Stilicho római hadvezérről Pollentiánál.
408-ban hadisarc fizetésére kötelezte a római senatust a meghiúsult illyricumi,
Stilichoval közösen tervezett katonai akciója miatt. Alarich valódi célja azon-
ban az volt, hogy földet és némi ellátást szerezzen népének a Római Biroda-
lomban. Ezért tárgyalásokat kezdeményezett Honorius császárral a betelepe-
désről, ám a császár elzárkózott a vizigót király kérései elől. 409-ben Alarich
újra megjelent Róma városánál, amit 410. augusztus 24-én el is foglalt. Innen
Dél-Itáliába vonult, és úgy tervezte, hogy átkel Afrikába, ám egy vihar, amely
hajóit erősen megrongálta, meghiúsította ezt a tervét. Consentia (Cosenza)
mellett érte utol a halál; a monda szerint a gótok a Busentinus (Busento) folyó
medrében temették el. PLRE II. Alaricus 1.; WOLFR.\M 1990, 150-168; újabban:
Kiss 1995a; 1998.

189
 Kiss MACDOJ.k\

Hanala: 43
Legendás gót király. HEA'n!ER 1991. 5.
Helarianus: 286
Hilarianus, a császári kancellária vezetője, patnctus, a legmagasabb rangú
császári udvari tisztviselő (magister officiorum) 470-474 között. 473-ban
Thessalonicát védte császári hadsereggel a keleti gótok ellen. Belátva azonban
reménytelen helyzetét, követséget küldött Thiudimer királyhoz és ajándékokat
ajánlott fel, hogy eltérítse őket a város ostromától. Szövetséget kötött velük, és
átadta a gótoknak települéterületül azokat a helyeket, amit már amúgy is
megszállva tartottak, Macedonia, Görögország termékeny vidékén fekvő hét
városát, valamint Durazzo és Saloniki városát összekötő fontos utat. PLRE II.
561-562.; \v'OJ.FR.AM 1990. '270.
Heldebertus: 296
I. Childebert (511-558), Chlodomer halála után kezdetben testvérével, I. Chlo-
tarral (511-561) együtt a kettéosztott frank államot irányította. Később pedig a
feldarabolt Burgund Királyság egyik uralkodója lett. CoLUNS 1991. 156-157.
Lásd: Lodoin.
Heliogabalus, Elagabalus: 88
l\farcus Aurelius Antoninus, római császár 218-222 között. Szír nagybirtokos
arisztokrácia leszármazottja. Mellékneve onnan származik, hogy a hemesai
Hélios (Él-Gabal) isten főpapja volt, és annak kultuszát Róma egyedüli vallásá-
vá kívánta tenni. Ez a kísérlete, pazarlása és uralkodásának jellege ellenszenvet
keltett a rómaiakban. Praetorianusok verték agyon. Életrajza a - Historia
Augusta - császári életrajzgyűjteményben olvasható. PMH 1992. 360-361.
Hercules: 7, 57, 59
(görögül Héraklész): a legnagyobb görög hérosz, Zeusz és Alkméné fia, aki bá-
mulatos erejének birtokában végrehajtott 12 munka, illetve csodálatos hős­
tetteinek jutalmául az istenek közé emelkedett. Az itáliai népek és a rómaiak
korán átvették tiszteletét a dél-itáliai görögségtől. A rómaiak körében Hercules
különleges szerepet kapott: a kereskedők és üzletemberek a haszon elősegítőjét
tisztelték benne. A rómaiaknál az állami kultuszban is tiszteletnek örvendett,
főleg a kereskedelem és a siker istenét tisztelték alakjában. K.ERI°·:NYI 1997. 228-.
Hermanaricus: 81, 116, 118, 119, 129, 130,246,247,250
Másként Ermanarich, Achiulf fia. Keleti-gót király a 4. században. Uralma alatt
érte el, a 4. szá7ad végére a keleti gót birodalom Ukrajnában a legnagyobb
kiterjedését. Neki szolgáltak a herulok, a vcnétck, a baltok, a merják és a mord-
vinok. 375 körül a hunok támadása előtt halt meg. PLRE I. 283, \v'OLFRAl\!
1990. Lásd még: Ammius.
Hermenerig: 79: Lásd: Hermanaricus
Herminefredus: 299
A thüringiaiak (a mai Közép-Németország területén élt törzs), királya volt

190
 N(:V:'vL\GYAR.Í.7.AT (,:s REGISZTER

507 /511-532-ig. Amalaberga férje. Kezdetben testvéreivel, majd azok meg-

gyilkolása után, 525/27-től egyedül uralkodott. Közvetlen szomszéda Theod-
ericus frank király, Lodoin fia 531-ben Unstrutnál döntő csatában megverte és
elfoglalta országát, miután Herminefredus gyanús körülmények között meg-
halt. Herminefredust ugyanis, aki elmenekült, a frank királyok egy tárgyalásra
meghívták magukhoz Zülpichbe, majd ott egy séta alkalmával a városfalról le-
lökték. Unokahúgát Radegundát Chlotachar, Lodoin másik fia, kényszerrel
feleségül vette, és így legálisan is a thüringek királya lett. PLRE II. 549-550.
SCHMIDT 1988. 477.
Hernac: 266
(Ernac, Ernas), hun uralkodó 466/ 467 körül. Attila fiatalabb fia, akit az apja
jobban szeretett, mint a többi gyermekét, mert azt jósolták neki, hogy ez a fiú
emeli föl Attila családját, miután az lehanyatlik. 455 körül népével Scythia
minorban (a Fekete-tengernél) telepedett le. PLRE II. 401.
Hierius: 166
Pracfectus praetorio a keleti birodalomban 425-28 között először, majd
432-ben talán ismét viselte ezt a tisztséget. 427-ban pedig Ardaburral (1. Arda-
bures) együtt töltött be consuli hivatalt. PLRE II. 557.
Hilderith: 113
Geberich apja.
Hilpericus: 231
Chilpericus, burgund király, 455-ben II. Theoderich (Theoderidus) oldalán har-
colt testvérével, Gnudiuchusszal (Gundiok) a másik burgund királlyal a szvévek
ellen Hispaniában az Ulbius folyónál. Lásd: Riciarius.
Himnerith: 190
Vizigót herceg, I. Theoderidus király hat fia közül az egyik, aki nem vett részt
apja oldalán 451-ben a mauriacumi csatában.
Hippolité: 57
Amazonkirálynő, más mítosz szerint Antiopé volt a neve. Az egyik mítoszvál-
tozat szerint, amit Iordanes is említ Théseus Héraklésszel együtt szerezte meg
övét, majd feleségévé tette a királynőt, aki Hyppolitust s7.ülte neki. K1m1iNYI
1997. 249, 292-.
Hisarna: 79
Amal fia, Ostrogotha apja. A névnek, mely azt jelenti, hogy szilárd, kelta vonat-
kozásai vannak. \vrn .FR;\M 1990. 50-51.
Honoria: 223-224
lusta Grata Honoria, Constantius (III.) és Galla Placidia lánya. III. Valenti-
nianus (l.Valentinianus) nővére. 417 / 418-ban született. 449-ben felfedezték,
hogy szerelmi kapcsolata van birtokainak igazgatójával, ezért elűzték a" palotá-
ból. Célja az lehetett, hogy biztosítsa magának a császári hatalmat. Orizetbe
vették, hogy megelőzzék a további botrányt, valamint eljegyezték egy megbíz-

191
 Krss MAGDOJ.N,\

ható senatorral, Herculanusszal. Elkeseredettségében egy Hyacinthus nevű

eunuchot küldött el egy gyűrűvel Attilához, a hunok királyához és könyörgött
neki, hogy jöjjön segítségére. Attila megkérte Honoria kezét, kétszer is,
450-ben és 451-ben, valamint hozományként a Nyugatrómai Birodalom felét.
Amikor Attila lánykérőként jelentkezett Honoriát már férjhez adták. Attila
háborúval fenyegetőzött, majd megtámadta Galliát. PLRE II. 568-569.
Honorius: 152, 154, 159, 160, 164
Nagy Theodosius (fheodosius I.) fia, Arcadius testvére. 393-tól apjával együtt
uralkodott, majd apja halála után 395-től a nyugati birodalom uralkodója lett,
fiatal kora miatt Stilicho, a nyugati rész katonai parancsnoka irányította helyette
a birodalomrészt. Stilicho két lányát vette feleségül, előbb Mariár, majd annak
halála után Thermantiát, egyik házasságból sem született utóda. Uralma kezde-
tén testvérével a két birodalom közti határ miatt, azaz Illyricum hovatartozá-
sáért viszálykodozott. További problémát okozott számára a vizigótok jelenléte
a birodalom területén Oásd Halaricusnál). Vallia királyukkal végül 418/19-ben
kötött egy szerződést, melynek értelmében a vizigótok letelepedhettek Galliá-
ban. Uralkodása alatt a nyugati birodalom lényegében elveszítette Galliát,
melyet vandálok és más germán népek, valamint trónkövetelők foglaltak el már
406/7-től. Kényszerűségből uralkodótársává fogadta TII. Constantiust (Con-
stantiust III.). Testvére halála után 408-ban nem tudta kihasználni azt a lehető­
ségét, hogy a két birodalom felet a saját kezében egyesítse. 423-ban halt meg.
PLRE I. 442.
Hulmul: 79
Humli-Hulmul, a dánok istene. Gaut, Gapt Fia, Augis apja. \X'ou•R,\M 1990. 42.
Hunericus: 170, 184
Hunerich, vandál király 477-484-ig uralkodott. Gizericus idősebb fia. Apja ha-
lála után ő került hatalomra. 429-ben, még Hispaniából való kivonulásuk előtt
feleségül vette I. Theoderich nyugati gót király egyik leányát. 442-ben Geise-
rich békét kötött III. Valentinianusszal, a béke értelmében Hunerich Ravenná-
ba került kezesnek. Közben felesége, a gót királylány belekeveredett egy Geise-
rich ellenes nemesi felkelésbe, büntetésből Geiserich a leányt megcsonkíttatta
és visszaküldte apjához, Galliába (Chron. Min. I. 479. 1347-1348.). Vö. Asrn-
BACH 1827. 71-72.; Cr..\UDE 1970. 29; WonRAr-r 1990; 182. Hunerich házasságát
felbontották és eljegyezték III. Valentinianus leányával Eudociával, akit
455-ben Róma kirablása után Africába vitt, s ott feleségül vett. Wo1.r-1u\1 1990.
182., PLRE II. Hunerich; DEMANDT 1989. 152.
Hunila: 311
Iordanes szerint gót hadvezér, akit Vitigis 536-ban Perusia elfoglalására kül-
dött. A várost Magnus vezér védte kis létszámú hadsereggel. Az ostromlókat
meglepte a római hadsereg és a gótokat lemészárolták. Prokopios Magnus ve-
zérrel összefüggésben egészen más eseményről ír. Lásd: Magnus.

192
 NÉ\'M,-\C;Y/\RAZ,\T (.:s RECiTS7.TER

1. Hunimundus: 81, 250

Az ifjú Hunimund keleti gót vezér, Hermanaricus utóda, Iordanes szerint fia
volt. Gesimundus után uralkodott, a keleti gótok azon ágát vezette, akik a hun
uralomnak behódoltak. Részt vett a szvévek (Pannonia északi szomszédai)
leverésében. 405 körül halt meg, utóda fia: Thorismodus lett. Bó'\:A 1993. 14-.
2. Hunimundus: 248
A Nagy Hunimund, Gesimundus apja. A keleti gótok azon ágát vezette, akik
behódoltak a hunoknak. WouR,\M 1990. 565.
Hunimundus, Hunumundus: 274, 277
Az Észak-Pannoniában és a Duna szemben fck-vő északi oldalán lakó szvévek
egyik királya, 2. Hunimundus unokája. 466 vagy 468 telén Thiudimer keleti gót
király a Balaton északi partján kíséretével együtt fogságba ejtette és a királyt
„fiává fogadta", azaz vazallusi esküre kényszerítette. Ezt sérelmezve először a
scireket bujtotta fel a gótok ellen, akikkel 468 körül Valamer ellen közösen
csatát vívtak, ahol Valamer meghalt, gótjai pedig megsemmisítő vereséget mér-
tek a scirekre. Ezután részt vett a 469-es keleti gót ellenes csatában a Bolia fo-
lyónál, ahol vereséget szenvedett. Thiudimer 470 telén bosszúhadjáratot szer-
vezett ellene (Get. 280.). Hunimund és kísérete elmenekült, és csak 476 után
hallunk róla Batavis (Passau) környékén. PLRE II. 574., Drr-.Tz 1987. 35, 36.
HGL43.
Hunuil: 79
Ostrogotha fia, 290 után uralkodott.
Hunuulfus: 277
Onoulf, a scirek fiatalabb királya, Edica fia, Odoacer öccse. 440 körül született.
Az osztrogótok ellen vívott Bolia-menti_ csatában az apjával együtt vett részt.
477-től Illyricum egyik katonai parancsnoka lett. Epirusban harcolt Nagy
Theoderik gótjai ellen (480/81). Majd testvére megbízásából 488-ban elűzte
Rugilandból Friderik rugi trónörököst és katonáit. Ennek ellenére áttelepítette
Noricum (Noricum ripense) maradék római lakosságát Itáliába, valamint fel-
számolta a római életet Északnyugat Pannoniában is. 490-től 493-ig Odoacer-
rel együtt védte Ravennát a keleti gótok ellen. A város átadása után Nagy
Theoderik gótjai a templomba menekülő Hunvulfot lenyilazták. PLRE II, 806.;
HGL43-44.
Hypolitus: 57
Hippolité fia. Mostohaanyja, Phaidra szerelmét visszautasította, aki bevádolta
őt az apjánál. Apja, Théscus megátkozta, ezért lovai egy, a tengeristen által kül-
dött szörnytől megvadultak és a királyfi meghalt. KERJ•:NYI 1997. 293-.

Ibbas: 302
Más neveken: Hibbas, Helbas, Hebbas, Ebba. Tehetséges keleti gót hadvezér,
505-513 között szerepel a forrásokban. Nagy Theoderich küldte Alaricus (II.

193
 Alarich) 507-ben bekövetkezett veresége és halála után Galliába, hogy a nyugati
gótoknak segítséget nyújtson. Éppen akkor érkezett, amikor a frankok és bur-
gundok Arles városát ostromgyűrűbe fogták. Elűzte őket és egy véres csatában
30000 frankot megsemmisített. Sikerei után 509 / 510-re Toulouse kivételével a
Pireneusoktól a Rhone folyóig elterülő terület újra a gótok, illetve Nagy
Theoderich kezébe került. Ezután Gesalichot, II. J\larich törvénytelen fiát tá-
madta meg Hispaniában, aki a törvényes nyugati gót trónörökös (,\malaricus)
Amalarich ellen lépett fel. 511-re, lúába segítették a vandálok, illetve a frankok
Gesalichot, két csatában legyőzte őt Ibbas, másodszor Barcelona mellett.
Izidor 37-38; .A:::CJJBAUI 1827. 95-97.
Ilderich, Hilderich: 170
Hunericus és Eudocia, III. Valentinianus leányának a fia. Vandálok alánok kirá-
lya, 523-530-ig uralkodott. Felhagyott a katolikusok üldözésével. Unokatestvé-
re taszította le a trónról és börtönbe záratta, majd megölette. Izidor: 82-84.;
PLRE II. 564.
Ildico: 254
i\ttila hun király utolsó felesége, 453-ban kötöttek házasságot, amelynek éjjelén
Attila meghalt. Germán, vagy gót származású hölgy. Alakja a 13. századi Nibe-
lung-mondában, mint K.riemhild (Ildico = Hildchen= Kriemhild?) jelenik
meg. Attila = Etzel pedig az özvegy burgund Kriemhild kérője, illetve később a
férje. Nf,:i\JETII 1986.176-;W.\MERS 1987. 74---75.
Invilia: 285
473-ban a keleti gótok, Thiudimir vezette illyricumi hadjárata soran Nagy
Theoderich kísérője, Ulpiana városának, majd több más városnak a bevétele-
kor. PLRE II. 593. (Astat)
Iordanes: 266
A szerző, lásd e könyv bevezető tanulmányát.
Ioseppus: 29
Iosephus Flavius, Kr. u. 37-100 között élt, arámi és görög nyelven író, zsidó
papi családból származó római történetíró, a Kr. u. 66-70 között zajló zsidó
háborúban hadvezérként vett részt. Több nagyobb lélegzetű munkája maradt
fenn, amelyekben a zsidóság és a rómaiak összebékítésén fáradozott. Görögül
. írta meg 7 könyvben ,,A zsidó háború", valamint a 20 könyvből álló „A zsidók
története" (latinul: Antiquitates Iudaeorum, Iordanes ez utóbbi munkájából
idéz) című munkáit, latinul az „Apión ellen" című művét. Egy görög nyelven
összeállított önéletrajzi írása (Bios) is maradt az utókorra. Magyarul: Josephus
Flavius: A zsidó háború. (Rr,V:\Y József fordítása.) Budapest, 1983.; Josephus
Flavius: A zsidók története. (Rióv,w József fordítása.) Budapest, 1966.
Iovinus: 165
Egy galliai szenátor, akit 411-ben Mainznál a burgund Guntiarius és az alán

194
 Nf..\'i\L\GYr\R.'\7.,\T J~S RECJSZlTiR

Goar király császárrá kiáltott ki. Britanniában és kezdetben a nyugati gót Ata-
uulfusnál is elismerésre talált. Amint azonban Atauulfus kedvezőbb ajánlatot
kapott Honoriustól, kiszolgáltatta őt és a szintén augustusszá emelt Sebastia-
nus testvérét a rómaiaknak. 412-ben ölték meg őket. DEMANDT 1989. 148. és
50. j.
lulius Caesar, Caius: 10, 68
(Kr. e. 100-44. március 15.) - római államférfi, hadvezér és író. Sulla, majd
Pompeius ellenfele, Gallia meghódítója, a dictatori cím örökös birtokosa, az
imperator cím mint örökölhető név birtokosa, a „haza atyja" (pater patriae).
Hatalomra kerülésekor folytatott harcairól 3 könyvből álló De bello civili (A
polgárháborúról) munkája emlékezik meg. Másik, az utókorra maradt műve a
Gallia meghódítását és a kelta népek életét bemutató, 7 könyvből álló De bcllo
Gallico (A gall háború). Életrajzát Suetonius írta meg. Magyarul: Iulius
Caesar: A gall háború. ford. SZEPESSY T., Bp. 1964.
Iustinianus: 81, 171,172,251,307,313,315
Keletrómai császár 527-565-ig. Felesége Theodora. A Keletrómai Birodalom
megszilárdítására, valamint a régi Római Birodalom egységének (recuperatio
Imperii) visszaállítására törekedett. Három jelentős háború sorozatot folyta-
tott: 533-34-ben Belisar (Belesarius) és Narses vezérei Africában a vandál biro-
dalmat igázták le, 535-554-ben a gótokat győzték le, melynek során elfoglalták
Italiát. Hispaniának viszont csak a Délkeleti részét tudta viszszafoglalni. A
perzsákkal váltakozó sikerű harcokat folytattak. Uralmáról legrészletesebben
Prokopios írt. Lásd még: Agil, Belesarius, Bessa, Germanus, Liberius,
Theodahadus, Vitigis. PLRE II. 645-648.; DEi\L\NDT 1989; WOLI·RAM 1990;
HoRVATII Szilvia tanulmánya lordanes életéről e kötetben.

Lampeto: 49, 50
Marpesiával együtt az amazón dinasztia ősanyia, akinek nemzetségét a mítosz
Marstól a hadistentől vezeti vissza. Just TI. 4,12 (Oros I, 15)
Leo: 236,239,244,271,281
T. Leo, a Keletrómai birodalom császára, 457-474-ig uralkodott. 457-ben
Marcianus császár halála után, Aspar maga helyett őt juttatta a császári trónra.
Leo egy egyszerű, thraciai családból származott és Aspar kíséretéhez tartozott,
így többszörösen is a lekötelezettje volt. 471-ben azonban leszámolt Asparral
és családjával. Helyette egy isauriai fejedelmet, a későbbi Zeno császárt támo-
gatta. Legtöbb gondja a vandálokkal és a gótokkal volt. 468-ban a nyugati csá-
szári trónra kinevezett Anthemiusszal sikertelen támadást indított Geiserich
ellen. Ez volt az utolsó hadjárat, amit a két birodalomfél közösen vezetett. A
keleti csapatokat Basiliskos, a nyugatiakat Marcellinus hadvezér vezényelte.
Uralma idején a Duna vidékén a legerősebb barbár hatalmat a keleti gót9k épí-

195
 Krss MAGDOLNi\

tették ki Pannoniában. Trónralépése után beszüntette a gótoknak járó évjára-

dék folyósítását, melyre a gótok háborúval válaszoltak. 462 végén békét kötött
velük, melynek fejében a későbbi Nagy Theoderichet túszul vette és csak 472
táján engedte haza. D1iMANDT 1989. 173-174, 185-188., WoLFR,\1\.1 1990. 263.,
Su 1u1.z 1993. 184.
Leo (pápa): 223
Nagy Szent Leo pápa (440-461). Toszkánai nemesi családból származott. Ki-
emelkedő egyházpolitikus, és egyházi író. 96 prédikáció maradt fenn tőle, és
történelmi szempontból jelentősebb levelek. Mind az eretnekmozgalmak,
mind a barbárok betörései ellen küzdelmet folytatott. 452-ben, Attila hun király
támadásakor a Róma városi követség tagja volt. Szerepét abban, hogy Attilát
eltérítette Róma ostromától, sőt a hunok elhagyták Itáliát, a legendák később
eltúlozták. 455-ben, azonban amikor a vandálok megjelentek Rómában, a vá-
rost pusztító Gisericust többé-kevésbé mérsékletre tudta inteni. V,\NYÖ 1980.
852-856.
Liberius: 303
Iustinianus katonai főparancsnoka (magister militum), és patricius (465-554)
hadseregével részt vett az 552-es hispaniai eseményekben. Lásd: Agil és Ata-
nagildus, WoLFRAM 1990. 336-.
Libius: 10.
Livius, Titus (Kr.e. 59-Kr.u. 17.) Italiai születésű római történetíró, aki Augu-
stus császár megbízásából 142 könyvben megírta Róma történetét a Város ala-
pításától (Ab urbe condita). BoRHY 1998. 486.
Licinius: 111
Nova Daciából származott, egy paraszt fia volt, egyenlő származású barátjával,
Galeriusszal, akivel a katonai szolgálatot is együtt töltötték. 250 körül született.
Severus halála után Galerius tette meg társuralkodójává a nyugati részre. Rajta
kívül a birodalomnak még három másik uralkodója is volt, akik az augustus
címre tartottak igényt - Maximianus Herculius, Constantinus, Maxentius és
Maximinus Daia, ezért hatalomra kerüléséért harcokat kellett folytatnia.
313-ban, miután ketten maradtak 1. Constantinusszal, felosztották egymás kö-
zött a birodalmat és kiadták a híres mediolanumi edictumot, amelyben a ke-
reszténységet egyenrangú vallásként ismerték el. Licinius feleségül vette
Constantinus testvérét. 416-ban Italia birtoklása miatt, 424-től pedig többek
között Moesia védelmének gondja miatt tört ki köztük harc, melyekben Licini-
us alul maradt. Ezután Constantinus lényegében őrizet alatt tartotta, majd
425-ben megölette. PLRE I. 509-510; Kiss 2000.
Litorius: 177
Gallia második katonai parancsnoka, Aetius helyettese. A vizigótok ellen hun
segédcsapatokkal harcolt. 436-ban Armoricaban részt vett a Tibatto vezette

196
 NÉ\'M,\(;Y,\R!\ZAT J\S REGISZTER

bagauda lázadás elfojtásában. 436/7-ben felmentette az I. Theoderich gót ki-

rály seregei által körülzárt Narbonne városát, 439-ben viszont vereséget szen-
vedett Toulousenál és a vizigótok fogságába esve halt meg. BóK\ 1993., WOLF-
R;\M 1990.
Lodoin: 295
Chlodovcchus, Chlodvig meroving frank király, Chilperich (Childerich) fia,
481-511-ig uralkodott. Négy fia volt Theudericus, Chlodomerus, Childeber-
tus, Chlotacharius, (a Iordanesnél szereplő nevek tévesek, talán Celdebertus és
Heldebertus egy és ugyanaz a személy, és Childebertusszal azonosítható). Test-
vére Nagy Theoderich második felesége lett, de a két sógor között nem alakult
ki mégsem jó viszony. Theoderich nem nézte jó szemmel, hogy Galliában a leg-
erősebb birodalmat teremtette meg. A katolikus kereszténység felvétele tette
lehetővé Lodoinnak, hogy Dél-Galliát (Septimana, Provence kivételével) nem
az arianus gótok, hanem a frankok egyesítették a hatalmuk alatt 509-re. \vOJ.F-
RAM 1990. 313-315, EKK 131-.
Lucanus: 43
- Marcus Annaeus, 39-65 között élt, hispaniai származású jelentős római
epilrns költő, a filozófus Seneca unokaöccse. Tehetsége Nero barátjává tette, és
magas hivatalokhoz juttatta. 60-ban a Nero tiszteletére rendezett játékokon,
mint költő lépett fel. Viszonya Neroval hamarosan megromlott, és mivel részt
vett a Piso-féle összeesküvésben, Nero 65-ben öngyilkosságra kényszerítette
Lucanust. A Bellum civile (,,A polgárháború" vagy Pharsalia című) befejezetlen
eposzának első három könyve, amelyben lulius Caesar és Pompeius Magnus
küzdehnét írta le, Pompeiust pártján állva, 62/ 63-ban jelent meg. AL 346.
Lupicinus: 134, 135, 137
368-ban a schola Gentiliumban szolgált (Amm. 27, 10, 12.) és kitüntette magát
az alamannusok elleni hadjáratban. 377-ben (SOPRONI 1978. 187.) vagy 376-ban
Thracia katonai parancsnoka (comes rei militaris), (Amm. 31, 4, 9-11).
Maximus duxszal elsikkasztotta a gótoknak szánt pénzt és élelmet, majd siker-
telen merényletet kísérelt meg Fritigernus és Alavivus gót vezérek ellen Marcia-
nopolisban. Ezután röviddel vereséget szenvedett egy, a gótok elleni kisebb
csatában, ahonnan menekülve életét sikerült megmentenie (Amm. 31, 5. 5/9.).
Valeria provinciából több bélyeges tégla is ismert Lupicini trb.= tribuni vala-
mint Lupicino trb.= tribuno felirattal (pl. Brigetio, Tokod, Solva, Castra ad
Hcrculem, Sopianae), melyek minden bizonnyal az ő 368-377(6) közötti tevé-
kenységéhez köthetők. Ammianus 31. 4. 9 / 11.; SOPRONI 1978. 187-188.;
LóRINCZ 1981. 4~9.; PLRE 519-, Lupicinus 3.

Macrinus: 87
M. Opellius Macrinus, részt vett Caracalla parthus hadjáratában, aki ellen sike-

197
 res összesküvést szőtt 217-ben, és a hadsereg egy része őt kiáltotta ki császárrá.
218-ban békét kötött a parthusokkal. Takarékosságával azonban maga ellen
hangolta a néptömeget, szigorú elveivel a hadsereget és a lovagoknak kedvező
politikájával a senatust, amit kihasznált Iulia Maesa és fiát, Elagabalust juttatta
trónra. Dim KLEINE P,\ULY III. 855-856.; FMH 1992. 360.
Magnus: 312
Comes, lovasparancsnokként szolgált Belesarius irányítása alatt Italiában. lorda-
nes szerint Hunila gót vezér ellen védte Perusiát kis létszámú hadsereggel. Pro-
kopios szerint (1,5, 10,. 2,4,28; 3,11) 544-ben Totila gót király (541-552) ostro-
molta, nem Perusiában, hanem Auximumban (Osimo), az Adriai tengernél.
Magog: 29
Az Ószövetség szerint Jáfet második fia, néhány ókori szerző a gótok ősének
tartotta. Izidor: A gótok története ld.
Maiurianus: 236
Maiorianus, nyugati császár 457-461-ig. Aetius idején katonáskodott Galliában,
majd visszavonult. 457. április l-én lett császár, miután Recimer segítségével
megdöntötte i\vitus uralmát. Igyekezett a katonai védeh11et erősíteni, megre-
formálta az adót. Avitus meggyilkolása után, II. Theoderich részben saját
galliai helyzetének biztosítására, részben az új császárral szembeni ellenszenve
miatt Arles-t vette ostrom alá (457), azonban Maiurianus császár visszaverte, s
békére kényszerítette 459-ben. 460-ban hadjáratot vezetett a vandálok ellen, de
árulás folytán flottájának nagy részét elveszítette, és előnytelen békét kötött.
Ezt használta fel Recimer, hogy megdöntse hatalmát. 461. aug. 7-én Dertona
közelében, a Hyra nevű folyónál megölette. Helyét Severus foglalta cl. Chron.
"tv1in. II.87-88., DEi\lt\NDT 1989. 172.; vö. Get. 235. jegyzettel.
Marnaea, Iulia: 83
Iulia Avita Mamaea, Iulius Avitus és Iulia Maesa lánya. Fia a későbbi császár,
Alexander Sevcrus.
Marcellinus: 239
Nepos (Nepus) császár nagybátyja. Dalmatia comese, ahol igen jelentős hata-
lommal rendelkezett, patrícius. Avitus császár halála után 456-ban pályázott a
nyugati birodalom trónjára, de Recimer nem fogadta el. 461-ben Siciliában har-
colt Gisericus ellen, azonban menekülésre kényszerült, miután Recimer elvon-
ta tőle a „szkíta", feltehetően gót katonáit. Anthemius császár, hogy gyengítse
Recimer hatalmát, kinevezte Leo császár egyetértésével második birodalmi
hadvezérnek. 468-ban újra Gizericus ellen vezetett hadjáratot a keleti hadve-
zérrel Basiliskosszal, ami rosszul végződött, és amelynek során Marcellinust
Siciliában megölték. DEMANDT 1989. 172, 173, 175.
Marcia: 93
Marciana, Traianus császár nővére, akiről Marcianopolis városát elnevezte.

198
 Nh'i\·L\(;Y.\RA7.XJ' (zs Rl,CISZTER

l\farcianus:225,236,255,263,270
A Keletrómai Birodalom császára. Katona, a senatus kék pártjának a jelöltje
volt, 450. aug. 25-én került hatalomra, 457-ig uralkodott. Beszüntette az elődje
idején szokásossá vált pénzösszegek juttatását a hunoknak, akik ezután főleg a
nyugati birodalmat támadták. 452-ben az itáliai hadjárat idején hátba támadta a
hunokat, így Attila kétfrontos háborúba keveredett, és kénytelen volt kivonulni
Italiából. J,egkésőbb 455-januárjában kötött szerződésben átengedte a keleti
gót testvéreknek (Valamit, Thiudemir, Vidimir) Pannoniát. Ugyanebben az év-
ben békeszerződést kötött a gcpidákkal is. Mindkét nép számára évjáradékot is
biztosított. DE\L\NDT 1989. 183.
l\faria: 154
Stilicho idősebb lánya, Honorius első felesége. Húga Thermantia, akit az ő ha-
lála után ugyancsak Honorius vett feleségül.
l\farpesia: 49, 50
I ,ampetóval együtt az amazón dinasztia ősanyja, akinek nemzetségét a mítosz
Marstól a hadistentől vezeti vissza. Iustinus II. 4,12 Oros. I, 15.
l\fars: 40, 41, 183
A háború római istene, aki azonban a földek és a termés védelmezőjének is szá-
mított. Rómában az isten archaikus és a történeti időkben már alig értett rítusai
egészen korai időre nyúltak vissza, több szent helye és jelvénye volt, egyes he-
lyeken lándzsa, kard alakjában tisztelték. Fatörzsekre függesztett fegyverzsák-
mányt, állatokat, sőt embereket is áldoztak neki. Nagy templomot csak a Kr.e.
4. században építettek számára, amikor alakját már a görög A rész hadisten for-
májára képzelték cl és ábrázolták. A róla elnevezett hónap nemcsak a háborús-
kodás megkezdésére volt kedvező, hanem egybeesett a tavasz növénysarjasztó
időszakával. Ovidius Fasti III., Vergilius Acn. XI. 5-11, Hérodotosz IV. 62.
l\fatesuentha l\fathesuentha, l\fathesuenta: 80, 81, 251, 311, 313, 314
Nagy Theoderich unokája, akit 536-ban vett feleségül Vitigis. Amikor Bclisari-
us 540-ben Ravennát körülzárta, a város ostroma után férjével együtt Constan-
tinopolisba vitte, ahol Vitigis 542-ben bekövetkezett halála után Germanus fe-
lesége lett. Férje halála után egy szintén Germanus nevű fia született. DF-
MANDT 1989. 205-206., \v'OLFIL\\l 1990. 341-.
l\faximianus: 91, 110
Megtisztelő neve: Herculius. Marcus Aurelius Valcrius Maximianus, Dioclc-
tianus társcsászára az első tetrarchiában. 250 körül született Sirmiumban. Dio-
cletianus a nyugati területek igazgatására nevezte ki 285-ben caesarrá, majd
286-ban, megkapta Herculius melléknévvel az augustusi rangot. Váltakozó si-
kerrel harcolt a galliai bagaudák ellen. 305. május l-én Mediolanumban vissza-
lépett Galerius követelésére. Lemondását azonban nem tekintette véglegesnek
307-ben, hogy a közben kialakult hatalmi harcokba beleszólhasson, újra fel-

199
 Kiss l'vL.\GDOI.Nr\

vette a bíbort és kezdetben támogatta fiát, Maxentiust, aki császárrá kiáltatta ki

magát Rómában, majd a másik trónkövetelőhöz Constantinushoz közeledett.
IVIiután Rómában nem sikerült visszavennie a hatalmat Tvfaxentiustól, Dél-
Gallia megszerzésére törekedett. 310-ben azonban vereséget szenvedett Massi-
liánál Constantinustól, ezért öngyilkos lett. Constantinus a damnatio memo-
riae büntetésével sújtotta, azaz szobrait, képmásait megsemmisítették, a felira-
tokról a nevét lekaparták, vagyis még az emlékezetét is eltörölték. PLRE I.
573-574.
Maximinus: 83-85
Gaius Iulius Maximinus Thrax, legendás erejű római császár, 235-238-ig ural-
kodott. Alexander Severus (1. Alexander) császár halála után I\'Iogontiacumban
(1-fainz), a teljesen iskolázatlan katonát a hadsereg szavazása juttatta hatalomra,
a senatus azonban nem akarta, de kényszerűségből jóvá hagyta. Alacsony
származású szülőktől született Thraciában (innen a Thrax név), a hagyomány
szerint apja gót, név szerint l'viicca, Halana nevű anyja alán származású lehetett.
Katonai pályafutását Septimius Severus (1. Severus), és Caracalla császár ural-
ma idején kezdte. Mesopotámiában harcolt a parthusok ellen, majd 234-ben
Alexander Severus (1. Alexander) császár alatt praefectus tironibusként a Rajna
vidékén szolgált. Sikeresen küzdött a germánok ellen, majd 236/7-ben a dákok
és a szarmaták ellen az Al-Dunánál. Közben fiát caesarrá emelte. 235-ben ül-
dözte a keresztény egyházat, de nem annyira ezért, hanem a hadsereg felszere-
lésére követelt mind nagyobb pénzösszeg miatt fordultak szembe vele. 238-ban
Gordianus, Africa comese lázadást szított, az itáliai senatorok többsége támo-
gatta őt és ellcncsászárrá kiáltotta ki. Mozgalmát azonban elfojtották, mire
Gordianus öngyilkos lett. A senatus két császárt választott, Puppiot (Pupienus)
és Balbinust, a katonaság pedig Gordianust (az idősebb Gordianus unokáját)
caesarrá emelte. Maximinus és fia harcba bocsátkoztak az új császárokkal.
Aguileiában azonban Pupienus körülzárta és megölte őket. HA Maximinus;
Aur. Vict. 85-87., DFR KLFINI' P,\ULY 1111.
Maximinus Caesar: 110
Caius Galerius Maximianus, Illyricumi származású uralkodó. 293-tól Diocle-
tianus caesara lett, majd 305. május 1-től, Diocletianus visszalépése után augu-
stus. 291-295/6 között harcokat folytatott a gótok ellen, amit 297-ben egy
békeszerzé5déssel zártak le. 296-303 táján harcolt a basternák, a szarmaták és
az al-dunai karpok ellen. 297-ben legyőzte Narseus perzsa királyt, megszerezte
összes vagyonát, háremét és a perzsa nemesség színe-javát foglyul ejtette. Sem
Constantinus, sem Maxentius augustusszá emelkedését nem ismerte el, de
eredménytelenül indított hadsereget 307-ben Maxentius ellen és ostromolta
Rómát. Ő volt a legvadabb keresztényüldöző, azonban 311-ben, halálos ágyán
visszavonta rendeleteit, és a keresztényeknek megadta a vallásszabadságot.
PLRE I. 574-575., Kiss 2000

200
 N(.:VMAGYARt\1."1\T F.S REGISZTER

Maximus: 235
Petronius Maximus, ellencsászár, 455-ben uralkodott. Jelentős hivatali pályát
futott be, 433 és 443-ban consul is volt. Mint a senatus elnöke (princeps sena-
tus) nagy befolyást gyakorolt III. Valentinianus (1. Valentinianus) császárra.
454-ben Petronius intrikái következtében Valentinianus meggyilkolta Aetiust.
Mivel Maximus nem kapta meg Aetius hadvezéri posztját, 455-ben Optila és
Thraustila két barbár (gót vagy hun) származású testőrrel a császárt gyilkoltatta
meg. 455. március 17-én kiáltatta ki magát császárrá, és hogy hatalmát biztosít-
sa, Valentinianus özvegyétől, Licinia Eudoxiától azt követelte, hogy menjen
hozzá feleségül. Licinia a leánya jegyesének apját, a vandál királyt, Geiserichet
(Gizericust) hívta segítségül. A vandálok megjelentek, és felhasználták az alkal-
mat, hogy Rómát 14 napon át alaposan kifosszák. Maximust menekülés köz-
ben érte utol a halál május 31-én, Iordanes szerint egy Ursus nevű katona ölte
meg. PLRE II. Maximus 22; DEMANDT 1989. 155-156, 170.
1. Maximus: 134, 137
Moesia vagy Thracia duxa, Lupicinusszal együtt vett részt a gótok kizsákmá-
nyolásában 376 (377)-ben. Ammianus 31. 4. 9/11.; PL RE L 585. Maximus 24.
Medopa: 65
Más néven Meda, geta királylány. Lásd még: Gudila.
Mela: 16
Pomponius Mela, Kr. u. L században élt, római földrajztudós. 44. k. írta meg a
3 könyvből álló földrajzi munkáját De chorographia (másként: De situ orbis =
A világ leírása) címen. AL 1993. 467.
Melanis: 57
Melanippe, az amazónkirálynő Hippolyté testvére, akit Héraklés az egyik mí-
tosz szerint elrabolt, és csak Hippolyté öve ellenében engedett szabadon.
Micca: 83
Maximinus Thrax császár apja, feltehetően gót származású volt.
Mundo: 300, 301
Nagy Theodericus szövetségese, hun „rablóvezér". A gepidák elől menekülve
átkelt a Dunán Moesiába és ott mindenfelől összegyűlt tolvajokkal, rablókkal,
és gyilkosokkal elfoglalt egy Herta nevezetű őrtornyot. Itt, mint a rablók kirá-
lya, szabad életet élt, fosztogatta a környéket. 505-ben Savinianus, illyricumi
magister militum megtámadta I-lorreum Marginál (Cuprija). Pitzamus comes,
Theodericus utasítására kétezer gyalogossal és ötszáz lovassal segítette ki l\fon-
dót szorult helyzetéből és győzte le Savinianust. Mundo behódolt Theoderi-
cusnak, melynek révén az általa megszállt terület is a gót király fennhatósága alá
került. PLRE II. 767-768., DIETZ 1987. 42.
Mundzucus:180,257
Mundzsuk/Mundzuchos. Octar és Roas testvére, a hunok nagykirálya Roas

201
 Kiss M,\GDOT.NA

előtt. Bleda és Attila apja. Tetteiről nem írnak a források. r\ név a múlt század
eleji rossz szövegkiadások nyomán „Bendegúz" formában ismert Magyaror-
szágon. PLRF: II. 767; HGL 45.

Nagy Sándor: 50, 57, 65, 116

Alexander Magnus: Nagy Sándor (Kr.e. 356-323) makedón király, 336-ban
lépett trónra. Nagy világhódító, célja a hellénség egy államba való tömörítése a
hellénség kereteinek kitágításával. 334-323-ig több szakaszban meghódította
Kis-Ázsiát, Közép-Azsiát, majd 327-től váratlan haláláig több hadjáratot veze-
tett Indiába. \X111rm 1985; HKNS 1995. 306-307.
Narseus: 110
Narses, perzsa király, a Sassanida családból, I. Sapor fia, 293-302 között ural-
kodott. A rómaiakkal az Armenia feletti fennhatóság megszerzése miatt ha-
dakozott. 297-ben Galcrius (1faximinus Caesar) legyőzte és megszerezte Nar-
seus összes vagyonát, háremét és a perzsa nemesség színe-javát foglyul ejtette.
1\ 298-ban kötött béke értehnében Narses kénytelen volt Mesopotamia egy ré-
szét átengedni és Armenia, Iberia felett a római fennhatóságot elismerni. Eutr.
9.,25, Aur. Vict. 39, Lactantius 9. ÜEt\L\NDT 1989. 51-52.
Nepus: 239, 241
A nyugati birodalom császára (474--475). Marcellinus comes nővérének a fia.
Nagybágia halála után 468-ban ó lett Dalmatia katonai parancsnoka. 473-ban
megkapta a patríciusi címet. Leo császár összeházasította a császárnő egyik
unokahúgával és Rómába küldte, hogy foglalja el a trónt, minthogy Glyceriust
nem ismerte cl. Nepos 474. jún. 20-án Glyceriust elűzte az uralomból. Galliá-
ban tehetséges hadvezére, Ecdicius részben sikereket ért el, de miután nem
tudta Arevernát megtartani, Nepos 475-ben helyére Orestest nevezte ki. Ore-
stes nem mutatott hálát, sót a hadsereggel Ravennába vonult, és ott saját fiát,
Augustulust emelte császárrá. Nepos harc nélkül Dalmatiába menekült, de nem
adta fel a reményét, hogy visszatérjen Italiába, Zeno császár is őt tekintette tör-
vényes uralkodónak. Glyceriusnak vélhetőleg része volt abban, hogy Nepost
480-ban meggyilkolták Spalatoban (Split) a diocletianusi palotában. Dr:M.\NDT
1989. 175., 178-.
Nidada: 113
Geberich gót király dédapja.

Octar: 180
Hun uralkodó, aki testvéreivel Mundzucusszal és Roasszal a hatalmat gyakorol-
ta Attila előtt. 429/30 körül a burgundok ellen viselt egy kétséges kimenetelű
csatát. 430-ban, e hadjárat alatt halt meg, állítólag halálra ette magát (Socrates
VII. 30, 6.). PLRE II. 789- 90., BóNA 1993. 48.

202
 N1iVl'v!A(;YARi\ZAT J,S REGISZTER

Odoacer:242,243,293
Másként Odoaker, a pénzein az Audo(vacar) név szerepel. Itália és tartományai
- köztük Noricum és Nyugat-Pannonia - királya (476-493). 433 körül született
valahol a Tiszántúlon, apja a Torciling családbeli, scir Edica. Odoaker scir és
herul kíséretével a 460-as évek elejétől Itáliában Recimer szolgálatába állt. Útja
elején Noricumban meglátogatta Szent Severinust. 463-ban Aureliani/Orleans
környékén harcolt, 469-4 72 között pedig a császári gárda magas rangú tisztje-
ként az egymást váltogató császárok harcaiban vett részt. 476. augusztus 23-án
az itáliai germán csapatok (herulok. scirek, a Torcilingek) ,,Itália és a népek"
királyává kiáltották ki. 476. augusztus 28-án legyőzte és megölte Orestest, akit
egy évvel előbb ő segített hatalomra. 476. szeptember 4-én elfoglalta Ravennát
és száműzte Orestes fiát, Romulus Augustulust, az utolsó nyugatrómai csá-
szárt, és anyját, Barbariát a nápolyi Castellum Lucullanumba, a császári jelvé-
nyeket pedig Constantinopolisba küldte. Igyekezett jó kapcsolatot kiépíteni
Zenoval, a keletrómai császárral, aki uralmát nem ismerte el, hivatkozva a Dal-
maciában, száműzetésben élő Neposra, ennek ellenére Odoakert patriciusnak
címezte. Kapcsolatuk mégis akkor kezdett megromlani, amikor Odoaker bele-
keveredett a 484-ben, keleten kirobbant trónviszályba. Zeno ezért 486/87-ben
rávette a rugiakat, hogy támadják meg Odoaker országát. Odoaker 487 /88
őszén-telén herulokból, scirekből, alánokból álló seregével Nyugat-Pannonián
átvonulva kiverte a rugiakat (rugusok), majd a Dunát átlépve a saját országuk-
ban, Rugilandban győzte le őket. Még a rugi királyi házaspárt is foglyul ejtette.
Hadjáratát 488-ban öccse, Hunuulfus fejezte be. Zeno erre szövetséget kötött
Nagy Theoderichkcl, azzal a megbízatással, hogy győzze le Odoakert és vegye
át helyette az uralmat Italiában. Odoaker 493-ban hiába adta meg magát a
győztes Nagy Theoderichnek, az, az ígéretét megszegve, meggyilkolta. Pele-
sége: Sunigild, fia: Ok.la más néven Thela. PLRE II. 791-793; HGL 46.
Oduulf: 79
Athal fia, Achiulf testvére.
Olybrius: 239, 240
A nyugati birodalom császára 472. áprilistól - november 2-ig uralkodott. A hí-
res Anicius senatori családból származott. Feleségül vette Placidiát, III. Valen-
tinianus (1. Valentinianus) kisebbik leányát. 455-ben a vandál támadás elől
Constantinopolisba menekült. 461-ben Maiorianus császár halála után Gize-
ricus, akivel a házassága révén rokonságba került, támogatta trónigényét. De
Recimer, a birodalom katonai vezetője akkor ezzel nem értett egyet. Anthe-
rnius császár és Recimer között kialakult polgárháború miatt I. Leo keleti csá-
szár Olybriust Italiába küldte, hogy a két ellenfél között közvetítsen. Most Re-
cimernek kapóra jött és ellencsászárrá emelte. Pár hónappal később azonban
Olybrius meghalt. PLRE II. 796-797 ., DEMANDT 1989. 174.

203
 Kiss M,\GDOT.N.,

Oppius Savinus: 76
Oppius Sabinus, Moesia consuli helytartója, 85/86-ban a dákok támadásának
esett seregével együtt áldozatul.
Orestes: 241, 242
A hun Attila király notariusa, majd a Nyugatrómai Birodalom, főparancsnoka
és patriciusa, az utolsó nyugatrómai császár apja (szül. 425 körül, meghalt
476-ban). Apja „a Száva menti Pannoniából", Saviából származott. Orestes
Attila szolgálatába állt, ahol 449-ben már fontos szerepet töltött be. Kétszer
járt követként Constantinopolisban. Attilához hűségesen ragaszkodott,
452-bcn elkísérte az itáliai hadjáratra is. A hunok bukása után visszavonultan
élt, mert sem az Aetius galliai tisztjeiből lett császárok (Avitus, Maiorianus),
sem a keletről jött Anthemius nem rokonszenvezett vele a hunoknál betöltött
szerepe miatt. Karrierje Iulius Nepos idejében ívelt fel újra. Nepos, miután
hadvezére Ecdicius kudarcot vallott Galliában, 475-ben Orestest nevezte ki
annak helyére a nyugatrómai hadsereg parancsnokává. Orestes azonban a
sereggel Ravennába érkezett, és ott saját fiát, a 15 év körüli Augustulust emelte
császárrá. Tíz hónappal később azonban Odoacer és zsoldosai fellázadtak
ellene és megölték, mivel Orestes nem teljesítette a földbirtokok egyharmadát
igénylő követelésüket. Fiát, Romulus Augustulust, és feleségét, Barbariát a
nápolyi Castellum Lucullanumba száműzték. PLRE II., 811-812; HGL 47.
Orosius, Paulus: 4, 44, 58, 121
Latin történetíró és egyházatya. Az 5. század elején élt, a portugáliai Bracara
Augusta (ma Braga) városában született. Egyházi tisztségviselőként (presbiter)
414-ben a nyugati gótok elől Afrikába menekült, ahol 416-417 között Augu-
stinus bíztatására megírta világtörténeti munkáját. A Historia adversum (sic)
paganos libri VII (Történelem hét könyvben a pogányok ellen) című, a Terem-
téstől 417-ig összefoglalt eseményeket tárgyaló művével a keresztény egyete-
mes történetírás műfajának megteremtője. PLRE II. 813. ADi\MIK 1996.
274-279.
Ostrogotha: 79, 82, 90, 98-100
A Fekete-tengernél élő még szét nem vált gótok vezére 290 körül. Az osztro-
gótok az atyjuknak tekintették, akinek isteni erőt is tulajdonítottak. Amikor
Aurelianus császár 271 után feladta és kiüríttette Daciát, népével elfoglalta a
volt római provincia területét. Fastida, gepida király Dacia megosztását kérte,
de Ostrogotha nem egyezkedett vele és az ellene támadó gepidákat legyőzte
valamikor 271 és 291 között. WOLfllAM 1990. 50., 66.; HGL 52-53.
Ostrogotho: 297
Nagy Theoderich leánya, Thiudigothonak a testvére. Moesiában született
Theoderich egy ágyasától, 476-483/88 között. Sigismundusszal 496 körül kö-
töttek házasságot, amelyből egy Sigiricus nevű fiuk és egy, talán Suavegotho
nevű, leányuk született. Más néven: Areagne/i. PLRE II. Areagne, WoLFRAi\l
1990. 311-312.
204
 N(,V\L\CY\H.\'./.\T 1'.:s HFCIS:I.TER

Ovida: 113: Lásd: Cniva

Paria: 266
Csak a Geticában szerepel. Az 5. század közepén/ végén élt. lordanes nagyap-
ja, aki a scir Candac vezérnél jegyzősködött.
Patriciolus: 239
Patricius, Flavius Aspar fia, 459-ben consul lett. Apja közbenjárására Leo
császár 470-ben caesarrá nevezte ki és fiatalabb leányával Leontinával házasí-
totta össze. Aspart és Ardaburest meggyilkolták, de úgy tűnik Patriciolust élet-
ben hagyták, feleségétől azonban el kellett válnia. D1,:M.\NDT 1989. 187. és 27. j.
Penthesilea: 57
Arész, hadisten leánya, amazónkirálynő. Részt vett Hektór halála után a trójai
háborúban a trójaiak oldalán. Akhilleusz párviadalban legyőzte, ám a haldokló
nőbe beleszeretett. KER(,l\iYI 1997. 493.
Perdiccas: 66
Nagy Sándor hadvezére, akit az haldokolva birodahna proconsulává nevezett
ki, gyűrűjét és feleségét, Róxanét is rábízta. A többi Diadokhosszal (Nagy Sán-
dor hadvezérei és utódai) ellentétben Nagy Sándor birodahnának egybentar-
tásáért szállt síkra. 321-ben saját katonái ölték meg. Chron. Min. II. 322.;
WmTII 1985. 111.
Petza: 301: lásd: Pitzamus
Philippus: 65
Makedón uralkodó, II. Philipposz (Kr.e. 382-336), a makedón hegemónia '
alapjait ő teremtette meg, a hadseregét újjászervezte. A görögöket egyesített~
egy perzsák elleni hadjáratra, ezen tervek kovácsolása közben gyilkolták meg.
Utóda Nagy Sándor lett. \XiiRTJ 1 1985a.
1. Philippus: 88-90
Philippus Arabs, római császár, 244-249 között uralkodott. Ifj. Gordianus
megöletése után császárrá kiáltatta ki magát fiával együtt 244-ben, és közösen
uralkodtak. Befejezte a perzsák elleni háborút, majd leverte a karpokat . .Az 6
idején ünnepelték Róma ezeréves fennállását 248-ban. Ekkor leállította a gó-
toknak eddig fizetett évjáradékot, akik ezen természetesen felháborodtak. A
császár Deciust küldte 248-ban Moesiába, hogy a gót támadások ellen felké-
szítse a hadsereget, illetve egy trónkövetelőt leverjen. Decius azonban megpró-
bálta magához ragadni a hatalmat. Az ellene vonuló Philippus császár 249-ben
Veronánál csatát vesztett és elesett. Más változat szerint a katonái ölték meg.
i\ur. Vict. 28., Eutr. 9. 3. \Vrn.Flli\M 1990. 55-.
2. Philippus: 89
1. Philippus fia. 244-249 között apjával együtt uralkodott, Rómában testőrcsa­
patok ölték meg. Aur. Vict. 28., Eutr. 9. 3.
Pitzamus: 300, 301
Nagy Theodcricus, comese Italiában, 504-523 között. Gót előkelőnek tartják a
205
 források, bár a neve nem germán. 504-ben Sirmium városának védelmére irá-
nyította Nagy Theoderich. I'v1iután elűzte Trasaricus gepida királyt, elfoglalta a
várost és Trasaricus anyját, akit a 6.a a nagy sietségben sorsára hagyott, elfogta.
505-ben kétezer gyalogossal és ötszáz lovassal segítette ki :tviundót, akit Savi-
nianus támadt meg Horreum Marginál (Cuprija). 523/526-ban vizsgálatot indí-
tottak ellene Theodericus egyik régi katonájának panaszára, aki hivatali vissza-
éléssel vádolta. Talán azonos a gót Pitzasszal, aki Samniumban lakott, s az otta-
ni gótokkal csatlakozott 537-ben Belisariushoz, és védte a vidékét. PLRE II.
886-887., DmTZ 1987. 42.
Placidia: 159, 164, 165, 223
Aelia, Galla (kb. 390-450). I.Theodosius lánya, Flavius J-Ionorius Nyugatrómai
császár nővére, és társuralkodójának, Constantiusnak a felesége, III. Valenti-
nianus és Honoria anyja. 410-ben, amikor Rómát elfoglalták Halaricus vizigót-
jai, Placidia is fogságba esett, majd a gótok Galliába magukkal vitték, ahol
414-ben Athaulf vizigót uralkodó feleségül vette. 416-ban, Athaulf halálát kö-
vetően Vallia visszaadta a rómaiaknak váltságdíj fejében, és 417-bcn nőül ment
III. Constantiushoz. Annak halála után III. Valentinianusszal 423-ban Con-
stantinopolisba menekült. 425-bcn sikerült fiát, III. Valentinianust nyugati
császárnak elfogadtatnia, a tényleges hatalom azonban a hadvezérei és az ő
kezében maradt. Lásd még: Aetius, Bonifatius, Gizericus, Vallia, III. Va-
lentinianus. WoLFRAM 1990.; PLRE II., 888-889.
Pompeius Trogus: 48, 61
Római történetíró Augustus idejéből. A „Világkrónika a kezdetektől Augustus-
ig" című munkája Marcus Iunianus Iustinus kivonatában maradt csak fenn.
ADAMIK 1996. 156-159.
Priamus: 59, 60
Trója mitikus királya, a trójai háború idején már olyan öreg, hogy nem tudott
harcolni. Ismertebb gyermekei: Hektor, Kasszandra, Párisz. Trója elfoglalása-
kor hiába menekült Zeusz oltárához, ott ölték meg. K1mi',NYI 1997. ,,Priamos"
címszónál
Priscus dux: 103
Római trónkövetelő. 250-ben, amikor a gótok által körülzárt Philippopolis vá-
rosát védte, csapatai császárrá kiáltották ki. Cnivával megegyezett, hogy átadja
nekik a várost. A gótok azonban nem kímélték sem Philippopolist, sem a lakos-
ságát. Akit nem öltek meg, azt fogságba hurcolták. Talán Priscus is áldozatul
esett, mert többet nem hallunk róla. WOLl%\M 1990. 56.
Priscus:103,123,178,183,222,254,255
Priszkosz, görög történetíró, pogány 6.lozófus és rétor Constantinopolisban. A
thraciai Panionból származott. Kb. 420-474 között élt. A Kárpát-medence
hunkori története szempontjából igen fontos az a tény, hogy 449-ben a keleti

206
 udvar megbízásából részt vett egy követségben Attila hun királynál. akinek a
szállásterülete a Tiszánál a mai Alföld vidékén volt. Többek között erről a
látogatásáról. az oda útról, találkozásáról .-\ttilával, a hun falvak életéről is rész-
letesen beszámolt. I\iúve sajnos csak töredékeiben maradt fenn VII. Constanti-
nus császár, kivonatában, illetve éppen Iordanes átiratában. Magyarul: Követ-
járás .Attila, hun király udvaránál: SzAHÖ K, Kisebb történelmi munkái. I. Bp.
1873. 3-58; és Sz11.AGYI S., Szemelvények Priskos rhétor töredékeiből Bp. 1904.
Ptolotneus: 16, 19
Ptolemaiosz, Klaudiosz, K.r.u. 83 után Alexandriában született és 161 után halt
meg. Az ókor legjelentősebb, asztronómusa, csillagásza; matematikus és föld-
rajztudós. Iordanes a világtérképét és a 8 könyvből álló Geógraphiasz hüphé-
gészisz (Bevezetés a földrajzba) címti mtivét használta feL amelyben megadta
kb. nyolcezer hely földrajzi szélesség és hosszúság szerinti elhelyezkedését.
Ezek alapján sikerült rekonstruálni világtérképét. i\L 481.
Puppio: 88
Pupienus előkelő származású volt, jelentős karriert futott be császársága előtt,
Róma város praefectusi hivatalát is betöltötte. 238-ban, Maximinus Thrax ural-
kodása alatt a senatus két (ellen)császárt választott, őt, azaz Marcus Clodius
Pupienust (Puppio) és Balbinust. Az idősebb Gordianus császár unokáját az
ugyancsak Gordianust, aki 14 éves volt, ugyanakkor a hadsereg emelte caesar-
rá. Így hárman uralkodtak egyidőben. Maximinus Thraxot és fiát 238-ban
Aquileiában körülzárta és megölte. 99 napi uralom után azonban Balbinusszal
együtt őt is meggyilkolták a praetorianusok. HA. Max. Balb., Aur. Vict. 86-87.
DER KL PAULY 1229-1230.

Recitner, Ricetner: 236, 239

Flavius Ricimer, a nyugati birodalom fővezére (magister utriusque militiae)
456-472 között: patrícius 457-472 között. Kapcsolatait és katonai hatalmát
kihasználva úgy mozgatta a nyugati rész császárait mint a sakkfigurákat. Barbár
szülőktől származott, az apja szvév, anyja vizigót volt, mindkettő királyi család-
ból való; anyai nagyapja Vallia. A burgundiai királynak. Gundobadnak volt a
nagybátyja. 456-ban, mint comes rei rnilitarist Avitus egy hajóhaddal a vandá-
lok elleni ütközetbe küldte Szicíliába. Győzelmet aratott felettük Agrigentum-
nál, majd Korzikánál. E sikeres akcióért előléptette a császár magister militum-
má, majd patriciussá nevezték ki. Ezt azzal „hálálta meg", hogy 457-ben Avitus
ellenében Maiorianus császárrá emelését támogatta. 459-ben a nyugat consuli
hivatalát töltötte be. 461. augusztus 2-án Dertonánál lemondatta Maiorianust.
Ugyanebbcn az évben, november 19-én Libius Severust kiáltotta ki császárnak.
461-ben Gizericus támadó hadjáratok újabb sorát indította Itália és Szicília
ellen, és Ricimer egy tiltakozó küldöttségen kivül semmit sem tett ellenük.

207
 Kiss M.\CDOLN ,,

464-ben egy sereget vezetett az alánok ellen, akik betörtek Itáliába, és legyőzte
őket Bergamumnál, megölte a királyukat Beorgort. Allitólag ő mérgezte meg
Libius Severust 465-ben. A 465-467 közötti időszakban Ricimer volt tényle-
gesen a nyugati birodalom ura. Anthemius császárrá választása után Ricimer el-
vette feleségül a lányát, Alypiát 467 végén. A hatalom lényegében az ő kezében
maradt. 470-ben fellázadt ,'\nthemius ellen is. 471 elején egy előkelőkből álló
követség bíztatására átmeneti békét kötöttek. 472-ben ismét vita tört ki köztük,
ami újabb háborúba torkollott. Ricimer lemondatta A.nthemiust és megtámadta
Rómában. A több hónapos ostrom után Róma elesett, Anthemiust elfogták és
megölték. Ricirner időközben (áprilisban) kikiáltotta Anicius Olybriust császár-
nak. 472. augusztus 18-án halt meg. PLRE II. 942-945.
Respa: 107
Csak Iordanesnél említett gót vezér, aki két vezértársával Tharuaroval és
Veducoval, valamint nagyszámú barbár sereggel áthajózott 267-ben Kis-Azsi-
ába, 268-ban az Égeikumba, ahol raboltak, fosztogattak. 269-ben újra Kis-
Ázsiát támadta meg, de II. Claudius 269-ben Naissusnál (Nis) nagy győzelmet
aratott felettük. HA Divus Claudius VI-IX; XL; WOJ.FR,\l\I 1990. 62-63.
Retemeris, Retemiris: 190
A vizigótok királyának, Theoderidusnak az egyik fia, akit apja a mauriacumi
csata előtt otthon hagyott.
Riciarius: 229, 230, 232
Rechiarius, 448-456 között a szvévek királya, a pogány Rechila/ Reccila fia. Ó
maga keresztény lett. I. Theoderich vizigót király veje, 449-ben annak egyik lá-
nyát vette feleségül. 1\1iután II. Theoderich (fheoderidus), a sógora került hata-
lomra, 455/56-ban meg akarta szerezni az uralmat egész Spanyolország felett.
Feldúlta Tarraconensis tartományt, sok zsákmányt és foglyot vitt vissza Gallae-
ciába. II. Theoderich megtámadta és legyőzte őt az Urbicus (Orbigo) folyónál,
Asturica mellett 455. október S-én. Hajóval próbált menekülni, de viharba ke-
veredett, így 455 decemberében elfogták és sógora kivégeztette. PLRE II. 935.;
WOLFR,\M 1990. 184.

Rimismundus, Remismund: 234

Szvév király, 465-469 között uralkodott. Egy vlZlgot hölggyel házasodott
össze. Maldra fia és utóda. Egyesítette a szvév királyságot, helyreállította a bé-
két Theoderidusszal (II. Theoderich) a vizigót királlyal, aki fegyverfiává fogad-
ta és ajándékokat küldött neki. Egy ariánus misszionárius, név szerint .Aiax
révén igyekezett a szvévek között ezt a hitvallást elterjeszteni. 469-ben Rimis-
mund az új vizigót királlyal, Eurichusszal ellenséges viszonyba került, ezért a
keleti császárhoz, Leóhoz közeledett. PLRE II. 938.
Riotimus, Riutimus: 237,238
A britek királya. Sidonius Apollinarisszal állt levelezésben. 469 vagy 472 körül

208
 Eurichus ellen vezetett hadjáratot Anthemius császár kérésére. 12 OOO harcos-
sal érkezett Berurges (Bourges) városához, ahol a gótok legyőzték. Kevesed-
magával a burgundokhoz menekült, akikkel a rómaiak akkor szövetségben
álltak. PLRE II. 945.
Roas: 180
Ruga, a hunok nagykirálya 422-434 között ..Attila nagybátyja. Ó helyezte át a
hun főhatalom súlypontját a Fekete tenger partjától a Duna vidékre és kezdte
kiépíteni a hun központi ordut. Aetius kérésére támogatta, de túl későn, Iohan-
nes, nyugatrómai császárt (423-425). 425-tc'51 szinte évente Aetius segítségére
sietett. 433-434-ben az ő katonai közreműködésével jutott hatalomra Aetius,
aki cserében újabb pannoniai területeket engedett át neki szerződésben:
Pannonia Primát és Valeriát. 434-ben hadjáratot indított a Keletrómai Biro-
dalom ellen, eközben érte a halál. PLRE II. 951.; HGL 48.
Roduulf: 24
Rodulfus, berni király (490/500-508/509 kö1·ül élt), 505/508 körül harcolt
Tato langobard király ellen, és e harcban életét vesztette. A herulok régi panno-
niai területét (a mai Kisalföld) a langobardok foglalták el. A harcokról és halá-
láról Procopius (Gót háborúk 2, 14, 8-26) tudósít. Talán azonos azzal a sze-
méllyel, akit Tordanes ugyanezen a néven említ, és aki Itáliában Nagy Theod-
erichnél talált menedéket, majd annak fegyver-fiává lett. PLRE II. 946. Rod-
ulfus, HGL 171.

Safrac: 134, 140

Alán fejedelem, a többit lásd Alatheusnál.
Sangibanus, Sanguibanus: 194, 195, 197
Az alánok királya (csak a Geticaban szerepel) Aureliana (Orleans) városából,
aki 451-ben a rómaiak oldalán vett részt alánokból álló csapatával a mauriacumi
csatában. A csata előtt, még Orleansban a hun Attila királlyal próbált egyezked-
ni, megígérte neki, hogy a kezére játssza a várost. Theodoridus és Aetius csak
egy hónapi ostrom tudták Attilát a várostól eltéríteni. A magát kompromittáló
Sangibanust és alánjait a mauriacumi csatában középre állították, a vizigót
jobbszárny, és az Aetius vezette balszárny közé, mintegy rákényszerítve a
harcra. Talán azonos Sambidával, akivel 440-ben béke és letelepedési szerző­
dést kötött Aetius. PLR II. 976., Wrn.J·IUM 1990. 183.; Sc11u1,z 1993. 183.
Sapor: 110
A Sassanida család második uralkodója, I. Sapor, 241-272 között volt hatal-
mon. 259-ben legyőzte és fogságba ejtette az ellene vonuló Valerianus császárt,
aki, mint Sapor szolgája, e fogságban halt meg, minthogy a rómaiak még csak
vissza sem követelték. Az ókori szerzők egymástól eltérően Narseus apjának,
nagyapjának, illetve nagybátyjának tartják. Lactantius, 5, 9., PLRE I. 802.

209
 Kiss Mv;nrn.N,\

Sardanaphalus: 108
i\ssurbanipal, i\ssur-ban-apli az utolsó asszír, legendás uralkodó (Kr.e.
668-631 / 626). Tudós király, Ninivében egy nagy könyvtárat hozott létre, és a
könyvállomány folyamatos gyarapításán fáradozott. SH Atlasz Világtörténelem
1992. 30. Ft'lH 1992. 359.
Sarus: 129: Lásd: Ammiusnál
Savinianus: 300, 301
Sabinianus a keleti birodalom hadvezére. Tisztségei: Illyricum katonai parancs-
noka (magister militum per Illyricum) és consul 505-ben. Nagy és jól felszerelt
sereggel támadta meg Mundót, aki már a megadáson gondollwzott, amikor
Pitzamus comes, Theodericus utasítására kisegítette l\hmdót, és legyőzte
Sabinianust. Sabinianus az életben maradt kevés emberé-vel feltehetően nyugat
felé menekült, átkelt a J\.fargus folyón és egy Nato nevű erődnél talált mene-
déket. PLRE II. 967-968., DIETZ 1987. 42.
Scipio-emlékmű: 7
A Cornelius patrícius nemzetség mellékneve. Közülük a Kr.e. III-II. sz. folya-
mán jelentős hadvezérek, politikuwk kerültek ki.
1./ Publius Cornelius -Africanus (235-183) A II. Pun háború jelentős hadve-
zére, 205-ben consul. Sikerrel harcolt Hannibál ellen. aki 211-ben megköze-
lítette Rómát, dc nem tudta elfoglalni, mert Scipio közben partra szállt Afriká-
ban. 202-ben Zamánál a hazahívott Hannibal vereséget szenvedett. 2./ Publius
Cornelius -1\emilianus (185-129) 147-ben consul. 146-ban meghódította és
lerombolta Karrhagót. A görög műveltség terjesztője, ó alakította meg az u. n.
Scipio-kört.
Sebastianus: 165
Trónkövetelő 411/ 412-bcn. DE~!:\NIYJ' 1989. 148. Lásd még: Iovinus.
Segericus: 163
Segerich, Athaulf utódja, vizigót király. egy hét uralom után megölték 415-ben.
PLRE II. 987.
Senator Előszó: 1
Cassiodorus, Flavius Magnus Aurelius - Senator, latin tudós és államférfi. Kb.
490-580 között élt. Nagy Theoderich uralma alatt töltött be jelentős állami
hivatalokat. Előbb guaestor, 514-ben consul, a kancellária vezetője, majd
533-1?an testőrparancsnok és megkapta a patrícius kitüntető megnevezést. Szá-
mos írói munkái közül a jelentősebbek: egy világkrónika Adámtól-519-ig, a
Iordanes kivonatában megmaradt történeti munkája a gótokról, mellyel a gótok
és a rómaiak összefogását akarta elérni; valamint a Variarium Epistularum libri
XII, vagy másként a „Variae" (a Különféle levelek 12 könyve), mely a kancellá-
ria hivatalos leveleit és iratait tartalmazza. 555-ben leköszönve hivataláról,
családi birtokán megalapította Vivarium nevű kolostorát, mely mint oktatási
központ is működött, ókori kéziratokat gyűjtött. Szerzeteseinek az imádkozás

210
 Ni',VM,\CY,\R.-\Z\T (,s RFc;1szT1m

mellett kódexeket kellett másolniuk, így értékes műveket mentett meg az utó-
kor számára. PLRE II. 265-269.; V,\NYÖ 1980. 886-87.
1. Severus: 84,85,86
Lucius Septimius Severus (Kr.u. 193-211) az afrikai Leptis Magnában született,
Kr.u. 190-ben consul, majd Pannonia superior kormányzója lett. Kr.u. 193.
április 13-án csapatai császárrá kiáltották ki Carnuntumban, júniusban vonult
be Rómába. Ó volt az első úgynevezett katonacsászár. A belpolitikai problémá-
kat is a katonaságra támaszkodva kívánta megoldani, akiknek új kiváltságokat
adott. Uralma alatt a senatusszal szemben a lovagrend és a prC?vinciai arisztok-
rácia hatahna nőtt. Sikereket ért cl a parthusokkal vívott harcokban és
Britanniában. Jelentősek voltak építkezései ahogy Rómában, úgy a provinciák-
ban, illetve újabb városalapításai. Kr.u. 208-ban egy Britanniába vezetett hadjá-
rat során halt meg. Életrajza a Historia Augustában olvasható. AL 510-511.
Severus: 236
Libius Severus, római császár 461--465 között. Az itáliai senatori réteghez
tartozott. Recimer kiáltotta ki november 19-én Ravennában uralkodóvá, Leo
császár azonban nem ismerte el. Csak névlegesen uralkodott, a hatalom
továbbra is Recimer kezében maradt. 465. nov. 14-én halt meg, feltehetően a
vele elégedetlen Recimer mérgezte meg. DFMANDT 1989. 173.; PLRE II. Libius
Severus 18.
Sigismundus: 297
A burgundok katolikus királya, 516-523-ig uralkodott. Gundobad fia, Godo-
mar testvére és Nagy Theoderich leányának, Ostrogothonak a férje. 496 körül
kötöttek házasságot, amelyből egy Sigiricus nevű fiú és egy, talán Suavegotho
nevű, leány született. Nagy Theoderich hatalmának és az ellenséges frank
királyságnak ellensúlyozására a Kelet császárához közeledett, akitc'>I patríciusi
rangot kapott, és feltehetően kinevezte a galliai praefectura katonai parancs-
nokává (magister utriusque militiae per Gallias). Felesége halála után, meg-
romlott a kapcsolata annak családjával. Újra nősült, Sigiricust 522-ben
megölette. l\1indezt ürügyként használva, Nagy Theoderich támadással fenye-
gette. A frankok kihasználva Sigismundus szorult helyzetét, 523-ban hadat
indítottak a burgundok ellen, és Lyon mellett győzelmet arattak. Sigismundus
saját népének esett áldozatul, akik őt vádolták a vereségért. PLRE II. 1009-
1010., WOLl'R.i\i\f 1990. 311-312.
Sinderith: 308
Gót hadvezér. 535-ben, amikor Belisar Siciliában partra szállt, önként megadta
magát és Syracusát átengedte a római hadvezérnek. Procop. bell. Goth. 1,5.;
Chron. :tvlin. II. 104. az 535. évhez.
Sithalcus: 66
Szitalkész a thrák odrüszai törzs királya, apja Térész, aki az odrüszai királyságot
megalapította. A peloponnészoszi háborúban (Kr.e. 431--404) az athéniek szö-

211
 Kiss NL\GDOLNA

vetségeseként támadta meg TI. Perdikkasz makedón királyt, de később kiegye-

zett vele. Hérodotosz IV: 80., VII. 137.; Thuküdidész II. 29, 95-99, 101, IV
101.
Sornus: 47
Nagy valószínűséggel II. Kyáxárés vagy II. Küaxarész méd királlyal azonos (kb.
Kr.e. 625-585), aki a méd nagybirodalom megteremtője volt. Időnként szövet-
ségben, alapvetően azonban ellenséges viszonyban állt a szkítákkal és a kimme-
rekkcl is. Mégis hatásukra szervezte át szkíta mintára a hadseregét. 616-609
között a babilóni Nabú-apla-uszurral szövetkezve legyőzte Asszíriát. 612-610
között a babilóniakkal együtt elfoglalta és lerombolta Ninivét. Ninivc kifosztá-
sakor megjelent egy szkíta sereg is Bartatua (Hérodotosznál Protothüész) kirá-
lyuk vezetésével. Leigázta Irán nagy részét és elfoglalta Armcniától Kelct-1\na-
tóliát. Határa Lydiával szemben a Halys folyó lett. Hérodotosz 1. 73-74, 103-
106.: G1 l!RSIIM,\N 1985.
Stilico: 115, 147, 154, 155
Stilicho, vandál származású római hadvezér. 393-tól magister militum, majd
Honorius császár gyámja; 395--408 között a Nyugatrómai Birodalom kormány-
zója. A császárt sorban két lányával házasította össze. Leverte Halaricus nyuga-
ti gótjait, majd Radagaisus keleti gótjait. 406/407-ben azonban nem tudta meg-
akadályozni a vandál-alán-szvév szövetség betörését a birodalomba. :Miután
Honoriusnál kegyvesztett lett, kivégezték Ravennában. Lásd még: Halaticus,
Honorius. \X'oLFR,\i\l 1990, PLRE. I. 853-858.
Strabo: 12
Strabón, kb. I<r.e. 63-K.r.u.20 között élt. Görög földrajztudós és történetíró.
Utazásai során a Birodalom nagy részét bejárta, mégis a földrajzi munkáját
inkább írott forrásokból merítette. Fő műve a Geographika 17 könyvből áll,
amely nemcsak földrajzi, hanem történeti, mitológiai és kultúrtörténeti vonat-
kozásban is értékes. Magyarul: Strabón: Geographika. f()LDY József fordítása.
Budapest, 1977.
Sunilda: 129
Ammius és Sarus nővére, akit, mivel férje halálában gyanúsnak találtak, Her-
manaricus keleti gót király halálra ítélt 375 körül. Lásd még: Ammius.
Sylla: 67
Sulla Cornelius (Kr.e. 138-78). Előkelő családból származó államférfi, aki elő­
ször a Jugurtha elleni háborúban szerzett érdemeket, majd az itáliai szövetséges
'háborúban tüntette ki magát, végül a Mithridatész elleni háború fövezéreként
jutott katonai hatalomhoz. Győztesként visszatérve, az ellene szövetkezett
l\farius-híveket kíméletlenül leverte, és véres megtorlás útján lett korlátlan ha-
talmú diktátor. Kr.e. 79-ben önként lemondott diktátori tisztéről, és hamarosan
elhunyt. AL 518.

212
 Nf.,V:V!.\(;YARAZAT f.:s RECIS7.Tl'R

Symmachus: 83, 88
Kb. 345-402 között élt. Szenátori rendű előkelő családból származott. Hivatali
pályán futott be karriert, 373-ban Afrika kormányzója, majd 374-ben vissza-
költözött Rómába, és 388-tól hivatalosan is a senatus első embere a princeps
senatus lett, végül 391-ben consul. IVlint vezető politikus a pogányság érde-
kében több ízben is sikertelenül próbálkozott a senatusból császári rendeletre
eltávolított Victoria oltár visszaállíttatásával. A róla elnevezett „Symmachus" -
kör vezetője, amelynek pogány szenátori tagjai a kereszténységgel szemben a
régi vallás és régi római kultúra, főleg az irodalom megóvásán fáradoztak.
l\.fűveit négy csoportra lehet osztani. Az elveszett beszédek, valamint költe-
mények, továbbá a fennmaradt jelentések (relationes), és levelek. Ezeket a
jelentéseket 384-ben írta Róma városa vezetőjeként. 1\n \:'vl!K 1996. 211-220.
Iordanes egy történeti munkát is tulajdonít neki. Lásd erről Get. 83. és a 102.
sz. jegyzetet.

Tacitus, Cornelius: 13
Kb. 55-116/120 között élt, ·valószínűleg galliai születésű híres római történet-
író és állami tisztviselő. Nerva császár uralkodása alatt consuli tisztségig is elju-
tott. Két nagyobb műve maradt fenn töredékesen: a 89-96 közötti események-
ről a saját koráról szóló Historiae, valamint az Annales (Évkönyvek) a 14-68
között történtek tárgyszerű „elfogultság nélküli" leírása. Teljes egészében ol-
vasható három rövidebb írása. A Germania, mely a terület földrajzi-etnográfiai
leírását tartalmazza, az Agricola című műve, melyben apósa, Cnaeus Tulius
Agricola, Britannia helytartója életét örökítette meg, illetve a Párbeszéd a szó-
nokokról című írása. Magyarul: Tacitus összes művei. I-Il. BoRzsAK István
fordítása. Bp., 1980.
Tanausis, Thanausis: 47, 48
Egy mondai gót király, aki Iordanes szerint legyőzte az egyiptomi Vesosis
uralkodót, és barátságban állt a médek Sornus nevű királyával. Lásd a Getica
47. szakaszához írt jegyzeteket!
Telefus, Thelephus: 58-60
Télephosz :t'vfüszia királya, mondai hős. Hercules és Augc gyermeke. Azokkal a
görögökkel harcolt, akik tévesen az ő országában keresték Tróját. A küzdelem-
ben megölte a görög Thesander herceget. Őt pedig Akhilleusz sebesítette meg
a combján. A seb azonban addig nem forrt össze, amíg Akhilleusz annak a lán-
dzsának a rozsdájával meg nem gyógyította, amellyel a sebet ejtette. KERÍóNYI
1997. 346-.
Tharuaro: 107
Csak Iordanesnél említett gót vezér. Lásd bővebben: Respa.
Thelephus = Telefus

213
 Kis~ MAc;nrn .N .\

Theodahadus: 299, 306, 308-310

Amalafrida fia, Amalaberga testvére, Amalasuentha unokatestvére. Athalaricus
halála után, 534-ben vette maga mellé a hatalomba Amalasuentha. De ő
535-ben megölette uralkodótársát, és ezzel alkalmat szolgáltatott Iustinianus-
nak, hogy beavatkozzon Itália ügyeibe. Evermud, a veje 535-ben Belisarius
szicíliai partra szállásakor támogatta, de csak rövid ideig. 536-ban Theodahadus
Agapetus pápát küldte Constantinopolisba, hogy számára kedvező bánásmó-
dot csikarjon ki. A gótok, mivel tárgyalásba bocsátkozott, helyére Vitigist vá-
lasztották, aki a közben Ravennába menekült Theodahadust megölette. PLRE
II. 1067-69 \X'OI.FR\i\l 1990. 340-341. DEilL\J\iDT 1989. 205.
Theodericus, Triarius fia: 270
Theoderich Strabo Nagy Theoderich vetélytársa, Triarius fia. A „strabo" latinul
kancsalt jelent. Iordanes közlésével ellentétben valószínűbb, hogy ő is az Amal
nemzetségből származott. Esélyesebb volt a „nagy keleti gót királyi" cím meg-
szerzésére, mint Nagy Theoderich. 461 táján barátságban, és talán szerződéses
viszonyban (foederati) állt a keleti udvarral, évjáradékot is kapott. L Leo azon-
ban igyekezett a két Theoderichet egymás ellen hangolni. Aspar halála után
Strabo, aki rokona volt, annak örökségét (anyagi és hivatali pozíció) követelte a
császártól. Miután tervei meghiúsultak, Thraciába vonult vissza, itt a hadserege
473-ban királlyá emelte. Ekkor, mint a gótok egyetlen királya kiegyezett L Leo
császárral. Emberei szabad letelepedést kaptak Thraciában, valamint 2000
aranyfont évjáradékot, ő maga pedig elnyerte 1\spar hadvezéri funkcióját
(magister militum). 7.eno, a 474 februárjában hatalomra került új császár nem
tartotta be a szerződésnek az évjáradékra vonatkozó részét, illetve Strabotól
elvette katonai posztját. Ezért 7.enoval szemben trónkövetelőket támogatott.
474-ben további nehézséget jelentett Strabonak, hogy Nagy Theoderichkel
osztozkodnia kellett a gótok királyságán. 478-79-ben a hatalmát visszaszerző
Zenoval folytatott több-kevesebb sikerrel tárgyalásokat. Ivfiután Zcno nem
tudta a két Theoderichet egymás ellen kijátszani, sőt Strabo Nagy Theoderich-
kel szövetkezve pusztította Thraciát, a keleti császár 480/81-ben a bolgárokat
bujtotta fel ellene. Strabo azonban sikeresen visszaverte támadásukat, sőt már-
már Constantinopolist fenyegette. 481-bcn azonban gyanús körülmények kö-
zött meghalt. Allitólag a lovát olyan szerencsétlenül ülte meg, hogy az neki-
nyomta egy sátron függő lándzsának, amelynek a hegye az oldalába fúródott.
Különös halála mindenesetre jól jött mind a keleti császárnak, mind Nagy
Theoderichnek. PLRE II. 1073-1076.; Wrn.FRAM 1990. Theoderich Strabo.
Theodericus, Theoderidus, Theodoridus: 190, 229, 231-234
II. Theoderich: a nyugati gótok királya 453-466 között. I. Alarich unokája és L
Theoderich fia. Öt fiútestvére volt: 2. Thorismud (451-453), Eurichus
(466-484), Friderichus, Himnerith és Retcmiris. 451-ben apja a rómaiak olda-

214
 NÉVMAGY,\IL\ZAT (,s lWCISZTER

lán vett részt a mauriacumi csatában, és ó is vele tartott. 453-ban Thurismund

halála után került trónra. Petronius Maximus meggyilkolása után, 455-ben
tanárát, Avitust segítette a császári trónra. Róma és a burgund szövetségesei
segítségével legyőzte a szvév királyt, Rechiart/Riciarius, elfoglalta a szvév
királyság spanyolországi területeit. Agrivulfust, vazallusát nevezte ki 455-ben a
hispaniai szvévek kormányzójává, aki függetlenséget akart, amiért is az életével
fizetett. Avitus meggyilkolása után II. Theoderich Arlest vette ostrom alá (45 7),
miután visszaverték, megegyezett 459-ben Maiorianus császárral, akinek min-
den bizonnyal volt némi köze Avitus halálához. Arles ostromakor a rómaiak
katonai parancsnoka Acgidius volt. 461-ben Narbót csata nélkül szerezte meg a
rómaiaktól, de a 463-ban i\egidius ellen vívott háborúban alul maradtak csapa-
tai, és Friderichus testvérét is itt veszítette el. Aegidius halála után, 465-ben
hatalmát a Loire-ig sikerült kiterjesztenie. 466-ban feltehetően a fivére, Euri-
chus ölte meg. WoJ.FR,\M 1990. 185-86., PLRE II. Thcodcricus 3.
Theodericus, Theodoricus: 24, 80, 234, 251, 269, 271, 282, 285, 288-290,
292,294-296,298,301,303,311
Nagy Theoderich, 455-ben született, 526-ban halt meg. Keleti-gót király, aki
bizánci támogatással meghódította Itáliát (489-493), és ott gót királyságot ala-
pított. 1\pja Thiudimcr, anyja Erelieva, keresztény nevén Eusebia, aki 490 után
még Itáliában is a fia mellett volt. 462-ben, amikor a hetedik évét betöltötte,
Leo császárral megkötött békeszerződés fejében küldte túszként Constantino-
polisba a nagybátyja, Valamer király saját fiaként és örököseként. Az egykorú
kortárs keletrómai forrásban ezért szerepel Valamerfi néven. 10 év után,
472-ben visszaengedték az apjához, mivel Leo császár megszegte a szerződést
azzal, hogy az osztrogótok és a scirek összecsapásánál ez utóbbiakat támogatta.
Theoderik Valamertől örökölt harcosaival elűzte a Temesközb61 a szarmatákat,
majd elfoglalta királyuktól Babaitól Singidunumot (Belgrád) is. 473-ban apjá-
val, Thiudimerrel elhagyta Pannoniát, 474-től, apja halála után az Illyricumban
és Thraciában élő keleti gótok őt választották királyukká. Ez időtől kezdve ve-
télytársával Theoderich Straboval, vagy egymás ellen vagy egymás mellett har-
colva állandó veszélyforrást jelentettek a Balkánon. 488-ban, Zeno császár
megbízásából Itália és Odoacer ellen vonult, útközben kemény csatában tört át
a Cibalae (Vinkovci) és Mursa (Eszék) útszakaszon, ahol az Ulca-mocsarak át-
járóját, mely a gepidák szállásterületének egyik oldalát határolta, Trapstila gepi-
da király védte. Ez év aug. 28-án győzelmet aratott Odoacer felett az Isonzo
folyónál, majd szept.-ben Veronánál. 490-493-ig tartó harcok során végül le-
győzte és megölte Odoacert, ezzel egész Italia ura lett. Régóta őt tartják a leg-
nagyobb barbár uralkodónak, létrehozta a Bizánctól szinte független keleti gót
birodalmat, egy időre egyesítette a germánokat és az itáliaiakat. Sikeres házas-
ság-politikája révén szövetséget kötött a frankokkal, a nyugati gótokkal, a bur-

215
 Kiss MAGDOI.N,\

gundokkal és a vandálokkal. 504-ben gót serege Pitzamus comes vezetésével

elfoglalta Dalmaciát, Saviát, a gepidáktól pedig Pannonia Sirmiensist, a gótok
egykori hazáját. Ibbas comese Galliában ért el sikereket, a Pireneusoktól a
Rhone folyóig elterülő terület Nagy Theoderich kezébe került. Monumentális
síremléke Iuvennában látható. PLRE II. 1077-1081; HGL 174-175.
Theoderidus, Theodoridus, Theodoritus: 175, 176, 184-187, 189, 190, 195,
197, 209, 211, 215.
I. Theoderich (Theoderid), Halaricus fia, vagy inkább veje, a dél-galliai vizigó-
tok királya (418-451 között), a tolosai gót állam megalapítója. A 420-as és a
430-as években folytatott harcok során megpróbálta határait kiterjeszteni
Galliában Provence felé. 451 júniusában vizigót seregével felmentette az or-
szágába vezető Liger/Loir-hidat védelmező 1\ureliani/Orleans városát Attila
ostroma alól. Majd a rómaiak oldalán vett részt a hunok ellen a mauriacumi
csatában és ott esett el. Holttestét fiai Tolosába (Toulouse) szállították. Lásd
még: Aetius, Gisericus, Hunericus, Litorius. PLRE II. 1070-1071.
Theodosius 1.: 139-142, 145, 146, 159
A keleti birodalom császára, 379-395 között uralkodott. Apja az Idősebb
Theodosius I. Valentinianus császár hadvezére volt, ő maga is katonai pályán
kezdte a karrierjét. 373/ 4-ben Moesia I. katonai parancsnokaként harcolt az
ide betörő szarmaták ellen. (Ammianus 30, 6.). 375-ben apja halála után hispa-
niai birtokaira tért vissza. Innen hívta el Gratianus 378-ban, hogy a betelepített
gótok támadásait megfékezze, majd Valens halála után 379-ben kiáltotta ki
augustusszá. 382-ben szerződést kötött a nyugati gótokkal, letelepítvén őket
Moesiában és Thraciában és évjáradékot biztosított számukra. A birodalomba
betelepített barbárok, főleg gótok segítségével több trónkövetelővel is leszá-
molt. 388-ban Magnus Maximust Sisciában, majd Poetovioban; 394-ben Euge-
niust Italiában a Frigidus folyónál győzte le. Egyházpolitikájában üldözte a
pogányságot, a katolikus kereszténységet pártfogolta és tette államvallássá.
395-ben halt meg, birodalmát két fiára hagyta, Arcadius a keleti, Honorius a
nyugati részt kapta meg. PLRE I. 904., lásd még: Aithanaricus, Fritigernus,
Gaina, Halaricus, Placidia.
Theodosius II.: 178, 225
II. Theodosius, császár (402-450) Arcadius császár és L Aelia Eudoxia fia. 401.
április 10-én született, és már 402. január 10-én, egy éves korában megkapta az
„Augustus" címet. Apja halála után 408-ban, kisgyerekként lett ténylegesen a
birodalom keleti részének a vezetője. Egész életében nők (testvére, felesége) és
miniszterek befolyása alatt állt. Leányát, Eudox:iát III. Valentinianusszal, a nyu-
gati császárral házasította össze. Magas adófizetéssel kellett a hunoktól a békét
megvásárolnia (Bleda, Attila 435). 429-430 között elkészíttetett egy törvény-
gyűjteményt Codex Theodosianus néven, mely a 313-tól kiadott törvényeket

216
 N{c\'M,\CYt\ll.\7..\1' í'.S IU,:C;JSZTIC:R

tartalmazta. 450. július 28-án halt meg, úgy. hogy leesett a lováról. PLRE II.
1100.
Theodosius consul: 176
Az előbb említett II. Theodosius császár. Festusszal együtt 439- ben töltött be
consulságot. PLRE II. 467. festus 2.
Thermantia: 154
Stilicho fiatalabb leánya, Honorius második felesége, akitől az 408 után, Sti-
licho halálát követően elvált. Thermantia ezután anyjához ment Rómába,
415-ben halt meg. PLRE II. 1112.
Thesander: 60
Görög herceg, akit Telefus ölt meg. Lásd még: Telefus.
Théseus: 57
Athéni hérosz. Legnevezetesebb cselekedete a 'tvlinotaurosz legyőzése Ariadné
fonala segítségével. Iordanes azonban az amazónokkal kapcsolatos tetteit írja
le. Lásd még: Hippolite, Hyppolitus. Öregkorában száműzték. Kimón
4 73-ban állítólag az ő csontjait szállíttatta Athénbe, ahol azután kultikus tiszte-
let övezte. KFRi'iNYJ 1997. 292-295.
Thiodimer, Thiudemer, Thiudimer: 80, 199, 252, 253, 268-271, 274, 278,
280,281,283,285-288
Többféle néven fordul elő: Theudemir, Thiudimer/Thiudimir. A keleti-gótok
egyik királya (468-4-74 körül), Valamer, és Vidimer testvére, Nagy Theoderich
apja. 455-ben gót harcosaival a Balatonnál (Pelso) szállt meg, feltehetően a
Keszthely-fenékpusztai erődben. 466/67 körül a Balaton északi partján elfog-
ta, és hűségesküre kényszerítette Hunimundus szvév királyt, akivel ennek elle-
nére, 468-ban újabb háborúba keveredett. 469-ben vereséget mért a Bolia-fo-
lyónál (Sárvíz, Get. 277. és a hozzáírt jegyzet) az ellene szövetkezett scirck,
szvévek, szarmaták, és gepidák haderőire. 471/2 telén bosszúhadjáratot indí-
tott a szvévck ellen. 473-ban a keleti gótok Thiudimer vezetésével elhagyták
Pannoniát. Illyricumot, majd Thessaliát foglalta el fiával, Nagy Theoderichkel
együtt. Balkáni területük központja Cyrrhus városa (Cerru) lett, ahol 474 körül
halt meg. Gyermekei több asszonytól származtak. PLRE II. 1069-70.; GHL 49.
Thiudebertus: 296
Theudericus frank királyfi na volt, tehát Lodoin unokája. M< JMMSEN 1882. 148.
534-548-ig uralkodott. 539-ben 10000 burgund katonával „támogatta" Vitigist.
Miután előbb a gótok körében végzett puszútást, a császári csapatokra támadt,
végül Mediolanumot foglalta el és rombolta le. Az élelemhiány és a harcai nyo-
mán fellépő járvány hazatérésre kényszerítette. DEM,\NDT 1989. 205., WoLFR,\M
1990. 347.
Thiudigisglosa: 303
Más néven: Theudisclus, Theudigisel. Nyugati gót, jelentéktelen király, 548-4-9

217
 Kiss l'vLA.coo1.J\i ,,

között uralkodott. Már Thiudis uralma alatt hadvezérként működött, az ő veze-

tésével győzték le a Tarraconensis tartományt feldúló frankokat. 548-ban meg-
gyilkolta/meggyilkoltatta Thiudist, és a helyére lépett. Nem sokkal később, állí-
tólag erkölcstelen élete miatt Sevillában egy lakomán az összeesküvők lezúr-
ták. Agila követte az uralomban. PLRE II. 1112-13., AsCTIB.\Cll 1827. 102.
Thiudigotho: 297
Nagy Theoderich leánya, Ostrogothonak a testvére. Moesiában született
Theoderich egy ágyasától, 476-483/88 között. A nyugati gót 1\laricus felesége
lett, fia Amalaricus. PLRE II. 1068.
Thiudis: 302
Theudis, keleti gót származású hadvezér. Nagy Theoderich testőrségében tiszt
volt, akit Hispániába küldtek 511-ben a hadsereg vezetőjének és Amalaricus
gyámjául. A tényleges hatalom az ő kezébe került. Gazdag és előkelő feleséget
vett cl, akinek a segítségével Amalaricus halála után, 531-től átvette a hatalmat.
Kétfrontos harcot folytatott mind a frankok terjeszkedése, mind Iustinianus
császárnak a „Birodalmat visszaszerző" politikája miatt. A Tarraconensis tarto-
mányt feldúló frankok előtt a gótok elzárták a Galliába visszavezető utakat, és
ezzel az ügyes taktikával győzték le őket. Isid. 41. Valószínűleg 547-ben egy
katasztrofális vereséggel járó kísérletet tett, hogy a császári seregek által elfog-
lalt Septem (Cetua) városát visszaszerezze. 548-ban Thiudigisglosa meggyilkol-
ta, és a helyére lépett. PLRE II. 1112-1113., Asu11w:11 1827. 99-102.
Thomyris: 61, 62
Tomürisz, Thomyris a masszageták királynője. 529-ben II Kürosz (lásd: Cyrus)
megtámadta népét és Tomürisz fiát csellel elfogta, majd megölte. A királynő
ellentámadásban legyőzte a perzsákat, a csatamezőn Kürosz elesett. (Hérodo-
tosz I. 204-216.).
Thorismodus, Thorismud, Thorismudus, Thorismund, Thorismundus:
81,174,250,252,298
Thorismud, Thorismund a hunokkal vazallusi viszonyba került keleti gót király,
Hunimund (1. Hunimundus) fia, az Amal nemzetségbé51 származott. Fia Bere-
mud. Tordancs vitatott hitelességű leírása szerint uralkodásának második, évé-
ben 407 körül, hun urai megbízásából hadat viselt a Kárpát-medencében élő
gepidák ellen, a győzelemmel befejezett csata végén halt meg lovasbalesetben.
Helyére 40 évig nem választhattak a gótok királyt. PLRE II. 1116.; \v'oLl'R,\i\l
1990.
2. Thorismud, Thorismundus: 190, 201, 211, 215, 218, 227, 228
A nyugati gótok királya 451-453 között. 451-ben a mauriacumi csatában a
vizigótok vezéreként vett részt egészen a megsebcsüléséig. Ugyanebben a
csatában halt meg apja, I.Theoderich (Theodoridus). Még a csatamezőn király-
lyá kiáltották ki. 452-ben megtámadta az alánokat Orleansban, és Arles irányá-
ba nyomult előre, amit Aetius nem tudott megakadályozni. 453-ban Arles-ban

218
 Ni'·:\'1'L\GY,\IV\7.AI' (:s RT,CIS7.TER

testvérei orvul megölték. Utódja, öccse II. Theoderich (Theodericus) lett.

PLRE 11.1115-16.; HGL 50.; \vOLI'R:\i',I 1990.
Thrasamundus: 170, 299
Thrasamund, a vandálok és alánok király 496-523-ig uralkodott. Gento(n) fia,
Gunthamundus testvére, őt követte a trónon. Ariánus létére, bizonyos mérsék-
lettel, de üldözte a katolikusokat, bezáratta a templomaikat és sok püspököt
száműzött. Nagy Theoderich szövetséget kötött vele, úgy, hogy 500 körül ba-
rátságát ajánlotta fel, és Amalafridát, Theodahadus anyját hozzá adta feleségül.
510 és 511-ben Thrasamundus Gesalech 0ásd: Amalaricus, Ibbas ) oldalára
állt, lehetővé tette, hogy az visszatérjen Galliába és megújítsa az ellenállást
Amalaricus, illetve Nagy Theoderich ellen. Később Thrasamundus levélben
tisztázta magát Nagy Theoderich előtt, elismerte hibáját és a régi hagyomá-
nyokhoz híven vadállatokat küldött ltaliába a cirkuszi játékokhoz. Uralkodása
alatt a vandálok vég?.etes vereséget szenvedtek a móroktól. 523. május 6-án halt
meg. PLRE 11. 1116-17.; \X'rn.f'RAJ\11990. 307-.
T(h)rasaricus: 300
Thrasarik, a gepidák egy részének fejedelme Sirmiumban. Trapstila (Trafstila)
fia. Nagy Theoderich comese Pitzamus 504-ben harc nélkül űzte cl székhelyé-
ről. Thrasarik nagy sietségében anyját, aki korábban valószínűleg régensként
állt mellette, sorsára hagyta. PLRE II. 1125., HGL 176.
Tiberius: 68
Római császár, Kr.e. 14-Kr.u. 37. Anyja, Lívia második házassága révén Augu-
stus mostohafia. Jeles hadvezér, Pannonia meghódítója, vezetett hadat Germa-
niába is. Ennek ellenére, a mellőzöttség érzése miatt, és mivel cl kellett válnia
szeretett feleségétől, kiábrándult, mogorva, bizalmatlankodó emberré vált, akit
így az ármányoskodó személyek ki is használtak, pl.: Seianus. Ezen ármányok-
nak esett áldozatul pl. fia is. Alakja ennek következtében negatívabb színben
tűnik fel (pl.: Suetonius), mint amilyen valójában volt. AL 567.
Traianus: 93, 101
Marcus Ulpius Traianus római császár, 98-117-ig uralkodott. N erva császár
fogadta örökbe. Ó volt az első provinciai származású császár. Külpolitikáját
nagy hódítások jellemezték. Uralma idején érte el a Római Birodalom a legna-
gyobb kiterjedését. 101-102, 105-106 folyamán meghódította Daciát, majd
107-re provinciává szervezte. A dákok elleni harcait az úgynevezett Traianus
oszlop domborműszalagja ábrázolja, melyet a forumán állítottak fel. Nagysza-
bású építkezéseket folytatott, sok várost (coloniát) alapított. AL 574.
Trapstila: 300
Thraustila, fia Trasaricus, gepida király Sirmiumnál. Amikor Nagy Theoderich
488-ban Itáliába és Odoaker ellen vonult, útközben Cibalae (Vinkovci) és
Mursa (Eszék) útszakaszon az Ulca-mocsarak átjáróját haláláig védelmezte
Theoderichkel szemben. PLRE II. 1124.

219
 Krss M,,cnOTN/\

Triarius: 270
Theoderich Strabo apja, aki Iordanes szerint egy jelentős gót nemzetségből
származott, de nem az Amalból. Valószínűbb azonban, hogy ő is az Amalok
egyik leszármazotta volt, a Valamer családdal állt rokonságban. A lányát Aspar-
hoz adta feleségül, így a híres Aspar, Ardabur keletrómai senatori családdal is
rokoni kapcsolatot létesített. Az 5. század ötvenes éveinek második felében
halt meg. PLRE II. 1125., Wmr:RAM 1990. 261.

Ulixes: 60
Odüsszeusz nevének latin alakja. A görög mitológia leleményes hőse, Ithaka
királya, akinek tanácsára faló építésével vették be a görögök Tróját. A város el-
foglalását követően 10 éves viszontagságos vándorlás után érkezett haza. Ván-
dorlását Homérosz az Odüsszeiában dolgozta fel.
Ultzindur: 266
Hun vezér, Hernacnak rokona, aki 453 után Dacia Ripensis egyes részein tele-
pedett le Emnetzurral és a hunok egy részével együtt.
Ursus: 235
Ezen a néven csak lordanesnél említett római katona, aki 455. május 31-én
Petronius Maximus császárt megölte.

Vadamerca: 249
Vithimir/Venetharius az osztrogót király unokája (neptis) Iordanes szerint,
más források unokahúgának tartják. Balamber hun uralkodó vette feleségül
376 körül.
Valamer, Valamit: 80, 199, 200, 251-253, 268, 270, 271, 274, 276, 278, 279
A hunoknak alávetett osztrogótok királya (447-468). 447-től részt vett harco-
saival együtt Attila keleti és nyugati hadjárataiban. 451- ben a mauriacumi ütkö-
zetben ő vezette két testvérével az Attila oldalán harcoló keleti gótok csapatait.
455-ben Marcianus császárral kötött szerződés értchnében megszállta test:vé-
reivel Pannoniát. Valamer harci kísérete Pannonia Secun<lában települt le, az
Aqua Nigra (Karasica) folyó és a gót nyelven megjelölt Scarniunga folyó kö-
zött, székvárosa Bassiana volt. Először 455 végén, majd 459-ben verte vissza
Dintzic/Dengitzik, hun király támadásait. 459-ben Leo császárnál járt követ-
ségben, mivel az eddig nekik folyósított évjáradék nem érkezett meg. Illyricum
ellen indított rablótámadásaival végül arra kényszerítették a császárt, hogy a
tárgyalásokat folytassa. A 462-ben kötött béke értelmében Leo 100 fontról 300
fontra emelte az osztrogótoknak fizetett subsidiumot, ám cserében túszként
Thiodimer fiát, Nagy Theoderichet követelte. 468-ban a szerémségi Duna-sza-
kasztól északra lakó scirek ellen indított támadást, de vereséget szenvedett és a
csatában lelte halálát. PLRE II. 1135-36.; WoU-"IL\i\1 1990.; HGL 50-51.

220
 N!iVN!AGYAR:\Z,\T I°,S HléCTSZTER

Valaravans: 79
Vultulfus fia. \X10I,FRAM 1990. 370.
Valens: 131, 132, 138, 139
Plavius Iulius Valens, Valentinianus testvére, a pannoniai Cibalaeban született.
364-378-ig uralkodott a Római Birodalom keleti felén, míg a testvére I. Valen-
tinianus a nyugati részen. Uralkodására vonatkozóan fő forrás Ammianus
Marcellinus történeti munkája. Uralma elején leverte egy trónkövetelő, Proco-
pios lázadását, illetve az őt támogató Aithanaricus nyugati gótjait. 376 körül,
mivel a perzsák ellen kívánt hadjáratot indítani, és ehhez minél több katonára
volt szüksége, örömmel fogadta a nyugati gótok követeit, akik a hunok elől me-
nekülve a Római Birodalomba kívántak betelepedni. A betelepítés nem a ter-
vek szerint sikerült. A gótok lázadoztak, támadást indítottak a birodalom ellen.
Nagy összecsapásra Hadrianopolisnál (Edirne) került sor 378. augusztus 9-én,
ahol Valens vereséget szenvedett és életét vesztette. Ammianus I\farcellinus
26-31. könyvei; PLRE I. 930, Wrn.FR,\M 1990. 125-138.
Valentinianus: 131
Flavius Valentinianus Valens testvére, I. Valentinianus császár, a pannon1a1
Cibalaeban született. 364-375-ig uralkodott a Római Birodalom nyugati felén,
míg testvére a keleti részen. Uralkodására vonatkozóan fő forrás Ammianus
Marcellinus történeti munkája. Nagyszabású építkezéseket folytatott mind a
Rajnánál, mind a Dunánál, a határ (limes) katonai létesítményeit helyreállította,
újakat épített. Sikerrel harcolt Galliában, Africában, Pannoniában a provinci-
ákat dúló barbárok támadásai ellen. Több-kevesebb sikerrel igyekezett megfé-
kezni a hivatali visszaéléseket. 375-ben a pannoniai Brigetioban (Szőny) halt
meg agyvérzés következtében, miközben az építkezéseknél elkövetett túlkapá-
sok miatt, Pannoniát korábban pusztító quadok követeit fogadta. 1\mmianus
26-31. könyvei, PLRE I. 933-934.
1. Valentinianus: 167, 185, 186, 189, 223, 235
III. Valentinianus nyugatrómai császár (425-455). 419. júl. 2-án született III.
Constantius és Galla Placidia fiaként. A felesége Licinia Eudoxia, II. Theodo-
sius keleti császár leánya. A házasságból valószínűleg két lány származott:
Eudocia és Placidia. Trónra kerülése csak harcok árán sikerült. Anyja, Galla
Placidia II. Theodosiusnál keresett menedéket. Csak a trónbitorló Io(h)annes
leverése után sikerült elfoglalnia a hatalmat. 455. márc. 16-án Optila és Thrau-
stila gyilkolták meg Rómában, a Mars ~ezőn (Campus Martius). Lásd még:
Aetius, Gizericus, Honoria, Hunericus, Maximus, Olybrius, Placidia.
PLRE II. 1138-39.
Valia, Vallia: 164-166, 173, 175, 176
A vizigótok királya 415-418 között Galliában. Recimer nagyapja. Segericus
utóda volt, több ízben is összeütközésbe került a rómaiakkal. Honorius császár

221
 Kiss l'vL,cno1.NA

Constantius nevű tehetséges hadvezérét küldte ellene, aki elérte, hogy a császár
nővérét, Galla Placidiát elengedjék a gótok. A birodalommal 416-ban megkö-
tött szerződés értelmében a 416-, 417-es években hadjáratot vezetett a vandá-
lok és az alánok ellen Hispaniában. 418-ban ő kezdte meg az egyezkedést a
rómaiakkal, hogy gátjai Aquitaniában (D-Ny Gallia) letelepedhessenek. A szer-
ződés megkötése előtt azonban meghalt. PLRE II. 1147-48.; \v'oLl%\M 1990.
Vandalarius, Vandiliarius: 80, 251, 252
Venetharius fia, Hermanaricus és Thorismodus unokaöccse volt. Az 5. század
elején, közepén élt. Nevének jelentése: a vandálok legyőzője. Az Amalok nem-
zetségében, amelyből származott, nagyra tartották, mert három fiúgyermek-
nek, Valamernek, Thiodimernek és Videmernek adort életet. PLRE II.
1148-49.; \vOIJ-R.\:-.I 1990.
Veduco: 107
Csak lordanesnél említett gót vezér, lásd bővebben: Respa.
Venetharius, Vinitharius: 79, 246, 248-250
A keleti gót Ama! nemzetségből származó uralkodó, 1-lermanaricust követte az
uralomban 375-376-ig, de már a hunoknak alávetve. Megpróbált elszakadni a
hunoktól. Először az antok népét és Boz nevű királyukat támadta meg. Balam-
ber megtorló hadjáratot indított ellene, és a szintén keleti gót Gesimundus
segítségével győzte le a dél-ukrajnai Erak-folyó menti csatában Venethariust,
akit - Iordanes szerint - homlokon lőtt a nyilával. Unokáját (neptis), Vada-
mercát pedig feleségül vette. PLRE I. 968., HGL 40., WOLFR\'.vl 1990. 252-55.
Vergilius Maro, Publius: 9, 41, 50
Kr. e. 70-19-ig élt, a Mantua melletti .,\ndesben, paraszti családban született.
Az augustusi aranykornak Horatius mellett legjelentősebb költője. A fiatalkori
Catalcpton (.'\próságok) című versgyűjtcményén kívül eklogái-Bucolica vagy
Eclogae címmel 10 pásztor-költeménye, Georgica (Földművelés) címen kiadott
tankölteménye és az Aeneis című eposza maradt ránk. Ez utóbbi a fő műve,
melyben Augustus politikai programjának híveként az augustusi ideológiát kép-
viselte. A Róma mondai alapításának történetét epikus keretbe foglaló, az új
hazát kereső trójai királyfi, Aeneas történetét elbeszélő, 1~ énekből álló Aeneis
Róma nemzeti eposzává vált. Magyarul: Vergilius összes művei ford. L\K,\TOS
I. Bp. 1973.
Vesosis: 44, 47
lordanes rontott alakban veszi át a nevet. Helyesen Szeszósztrisz, amely három
uralkodó neve az egyiptomi 12. dinasztiában. Legismertebb III. Szeszósztrisz,
(kb. Kr.e. 1878-1840). A ő idején érte cl a Középbirodalom a legnagyobb
kiterjedését. Núbiába és Azsiába is vezetett hadjáratokat. AL 528; Hérodotosz .
Vetericus, Vitirichus, Vidirich: 81, 174, 251, 298
Az 1'\mal nemzetségbeli Beremud fia, 427-439 között említik a források a tolo-
sai nyugati gót királyságban. Eutharicus apja. PLRE II. 1157.; Wrn.l•R,\;\I 1990.

222
Videmer, Videmir, Vidimer, Vidimir: 80, 199, 252, 253, 268, 270, 278, 284
A keleti gótok, Ama! nemzetségéből származó királya, 451-473 körül uralko-
dott, apja: Vandalarius, testvérei: Valamer, Thiodimer. Ó volt a legfiatalabb.
451-ben Attila oldalán harcolt a mauriacumi csatában. 455-bcn szállásterülete
Pannoniában a két testvérének szállása között, körülbelül a Drávától É-ra és a
Balatontól D-re lévő területen helyezkedett cl. 459 / 60-ban részt vett az illyri-
cumi rablótámadásban Thiodimer mellett, és 469-ben a Bolia folyói csatában
szintén testvére oldalán. 473 körül Thiodimer Itáliába küldte a keleti gótok
kisebb részével, hogy ott telepedjenek le. Amint megérkeztek, meghalt. PLRE
II. 1164.
Vidigoia: 43, 178
Legendás tcrving gót hadvezér, és hős. 332-ben hadjáratot vezetett a Tiszánál
élő szarmaták ellen. Ezen harcok során, állítólag a szarmaták cselvetésénck
esett áldozatul, és a csata helyszínén temették cl. \"X!OJ.FR,\M 1990. 70-71,
HF,\TIIFR 1991. 5.
Vidimer ifj.: 284
Videmer fia, apjával 473 körül Itáliába érkezett. Apja halála után átvette a hatal-
mat. 4 73/ 4-ben Glycerius császár szerencsésen eltávolította Itáliából. Ajándé-
kokkal a Galliai Praefecturába küldte, ahol a keleti gótjai egységre léptek vizigót
rokonaikkal. PLRE II. 1165.
Visimar: 113, 114
A (h)asding vandálok királya, csak a Geticában említett személy. A gótok nyu-
gat felé terjeszkedtek, és 335-ben Geberich királyuk vezetésével a Tisza, Maros,
Körös vidékén élő hasdingi vandálokat megtámadták, és menekülésre késztet-
ték. A harc során maga Visimar is meghalt. A legyőzött vandálok valószínűleg
Constantinus engedélyével Pannoniába telepedtek át. Ezt a betelepedést azon-
ban csak Iordanes említi, amelynek a hitelessége megkérdőjelezhető. PLRE I,
. 969. WOLFR,\M 1990, 72, 104; N,\GY 1994. v.ö. Get. 115. és a hozzá Írt jegy-
zetekkel.
Vitiges, Vitigis: 81, 309-313
Nem Ama! származású keleti gót uralkodó. Iustinianus itáliai hadjáratai idején
uralkodott. 536-ban a gót hadsereg választotta Theodahadus helyére. Theoda-
hadust egy bizalmasával megölette. Nagy Theoderich unokáját l\fathesuenthát
feleségül vette. Iustinianusszal szemben Thiudebertus frank királynál keresett
támogatást, mellyel nem sok szerencséje volt. Perzsiába I. Chosroes királyhoz
szintén követeket küldött, hogy a keleti udvar haderejét azok is lekössék. :l\fin-
den igyekezete hiábavalónak bizonyult, Belisarius 540-ben Ravennában körül-
zárta, és a város ostroma után feleségével együtt Constantinopolisba vitte, ahol
állami nyugdíjat és patriciusi címet kapott. 542-ben halt meg. DrnvL\NDT 1989.
205-206., \v'OJ.FR:\M 1990. 341-.

223
 Kiss M.>i.cnor.N.\

Volusianus: 104, 106

Trebonianus Gallus fia, 251-253 között apja mellett caesari hatalommal ural-
kodott. Lásd még: Gallus.
Vulfila: 267
311-383 között élt, a gótok püspöke, állítólag latinul, görögül és gótul prédi-
kált. 341-től az ariánus Nikomédeiai Euszebiosz szentelte püspökké, így a kele-
ti germánoknál az arianus kereszténységet terjesztette el. A gót ábécé megalko-
tója. A Bibliát is lefordította gót nyelvre, aminek a kéziratos példánya a Codex
Argenteus. Népe a 348-tól Moesiában (thraciai provincia) élő „gothi minores",
akiknek egyházi és világi vezetője volt, és körükben tudományos ismereteket is
oktatott. \Vrn .FIL\M 1990. 89-90.
Vultulfus, Vultuulf: 79, 247
A hunoknak alávetett 1\mal ágbeli király, Achiulf fia. \Xíml•IL\i\l 1990. 370.

Xerses: 64
Xerxes, I. Dareiosz 6.a. Kr.e. 486-465 között uralkodott. Több háborút veze-
tett a görögök ellen (480: Szalamisz, 479: Plataia), melyek sikertelenül végződ­
tek. Életének gyilkosság vetett véget. Hérodotosz a VII-IX. könyveiben írja
meg hadjáratainak történetét. AL 603.

Zalmoxis: 39
Más néven Szalmoxisz vagy Gebeleiszisz. Hérodotosz (IV. 94-96) elbeszélése
szerint a thrákok egyik törzsének, a getáknak az istenét nevezték így, akinek
emberáldozatot mutattak be. Valamikor ember volt. Feltehetően Kr.e. 550 után
élt. /'1.z első barbár filozófusok egyike, aki a halhatatlanságot hirdette népének.
Zeno:244,289,290,295
A Keletrómai Birodalom császára (474-491). Uralma előtt isauriai fejedelem
volt, eredetileg Tarasicodissa-nak hívták. Leo császár, aki isauriaiakból tobor-
zott katonákkal ellensúlyozta Aspar fölényét, kedvelte őt. 467-ben feleségül
vette a császár leányát Ariadnét. Zeno hatására számolt le Leo Asparékkal.
Hatalomra jutása után egy hosszantartó harcot kellett folytatnia a trónja meg-
tartásáért. További problémát a Duna vidékének zavaros viszonyai jelentettek
számára. A keleti gót királlyal Nagy Theoderichkel ellentmondásos volt a kap-
csolata. Részben támogatót, részben veszélyforrást jelentett balkáni jelenlétük,
ezért Theoderichet tisztségekkel tüntette ki, illetve többé-kevésbé sikeresen
kijátszotta egymás ellen Nagy Theoderichet és Theoderich Strabot. 488-ban
sikerült a keleti gótokat eltávolítania a Balkánról. Italiát ígérte nekik, amennyi-
ben Odovacartól cl tudják azt foglalni. Dm,L\NDT 1989. 186-191. Lásd még:
Aspar, Leo.
Zeuta: 39
Iordanes szerint a geták egyik tanítója. Neve talán Seuthae volt. Mo:\Ji\lSF~
1882. 156.
224
 Földrajzi Névmutató
Fazekas Ferenc

Az első, félkövéren szedett név a Iordanes által használt forma;

Az= jel után következő, dőltbetűs megnevezés - ha ilyen van - a megszokottabb
antik változat;
Az ezt követő, normál írásmódú név - amennyiben létezik - a mai elnevezés;
A () jelbe tett név azon ország mai nevének rövidítése, ahol a kérdéses hely talál-
ható.
Az arab félkövér szám(ok) a iordanesi szöveg szakaszainak számait, a római szá-
mok az I.-III. térképmellékleteken feltüntetett helyszíneket jelölik.
A r. számot követő [] jel és a benne szereplő dőlt betű az adott név térképi rövi-
dítéseként értelmezendő.

Egyéb rövidítések: f. = folyó

fsz. = félsziget
hg. = hegység
szk. = szigetek

Abraxes, Araxes. Araksz v. Arasz, f. (för., Örm., Irán, Aze.) 61.; 30, 54.; I.
Abrittus. (Bulg.) 103.; II. ad Abritto (sic) civitatem
Achaia. Akhaia, provincia a Pelloponészosz és az Attikai-fsz. egy részén. 140.;
I.
Achillis sziget. Azonosíthatatlan sziget a Danaper/Dnyeper torkolatában. 46.
Adriai tenger, Adriaticus tengerár, Atriaticus öböl= Hadria mare, Hadriaticum.
Adriai-tenger. 156.; 308.; 219.; II.
Adrianopolis = Hadrianopolis. Edirne (för.) 138.; II.
Aegyptus. Egyiptom római neve. 47, 104.; 1.
Aemilia, Emilia. Lombardia, Velence, Toscana, Umbria és az Adriai-tenger
által határolt itáliai terület, a mai Emília. 160.; 155.; II.
Africa. Afrika megjelölése, az ókorban a kontinens északi területeire vonatkozott.
4,110,156,157,167,169,172, 173,235,244,299,307.;I.
Albania. A Kaukázus és a Cysus/Kura folyó között elterülő vidék. 31.; I.
Alexandria. (Egy.) 104, 110.; 1.

225
 FAZEK.\S FERf\NC

Alis = Ha!ys. Kizilrmak, f. (Tör.) 51.; 1.

Almus. Azonosíthatatlan város, a Danubius-Duna jobb partján, Uscus közelé-
ben. 266.
Alpes. Alpok, hg. 34, 281.; 102, 154.; II.
Aluta. Olt, f. (Rom.) 74.; II.
Ambuleius föld. Azonosíthatatlan terület a Mincius/l\1.incio folyócska egyik
átkelőhelye mellett. 223.
Anchiali, Anchialitana. Pomorie (Bulg.) 108, 109.; II.
Antiochia. Antykia (Tör.) 138.; 1.
Appininus = Apenninus. Appeninek, hg. 156.; II.
Aqua nigra. Pannoniai folyó, lokalizálása vitatott, egyes elképzelések a Karasicá-
val azonosítják. 268.
Aquileia. (01.) 88, 219, 221.; II.
Araxes. ~ Abraxes.
Arcadiopolis. (Bulg.) 266.; III.
Arelatum = Are!ate. Arles (Fr.) 165, 244.; III.
Arevernus, Areverna(s?) = Arverna. Clermont-Ferrand (Fr.). 238, 240.; III.
Ariminensis = /lriminum. Rimini (01.) 312.; II.
Armenia. Az ókori Örményország jelölése. 51.; 1.
Armeniai kapu. Híres kaukázusi átkelőhely. 55.
Asia. A nevet Jordanes részben földrészként, részben Kisázsiai római provincia
megjelölésére használja. 4, 30, 32, 37, 45, 47, 48, 50, 51, 52, 107, 108.; I, II.
Asturica. Asztúria, hegyvidékes terület az Ibériai-Esz. északnyugati részén. 232.;
III.
Auha. Azonosíthatatlan folyó Daciában. 99.
Aureliana. Orléans (Fr.) 194.; III.
Austrogonia. Galliciától keletre elterülő vidék. 230.; III.

Babyllonia = Baqylon. (Irak) 66.; 1.

Baleares. Baleár-szk. 8.; III.
Barcilona = Baráno. Barcelona (Sp.) 163.; III.
Basiana = Bassiana. Petrovci (Sz.-M.) 272.; II.
Beata. Huelvaval szembeni sziget: Onoba, melyen Hercules temploma állt. 7.
Beroa = Beroe. Sztara Zagora (Bulg.) 102.; II.
Bereu = Beroea. (Gör.) 287.; II.
Bithinia = Bitf?ynia. Tartomány Kisázsiában. 107.; 1.
Bituriges. Bourges (Fr.) 237.; III.
Bizantium, Constantinopolis, Constantinopolitanus. Isztambul (Tör.) 63.;
81, 142, 171, 176, 239, 251, 271, 281, 313.; 1, II.
Bizye = Bizye. Vize (Tör.) 266. II.

226
 FöLDRAJZI Nf.,VMUTATÓ

Bolia. Vitatott folyónév; korábban az Ipollyal, újabban a Sárvízzel azonosítják.

277. vö.: Kiss M.: 274. j.
Boristhenide. (Ukr} 32.; I. város a Fekete-tengernél
Borysthenes. --+ Danaper.
Bosforus = Bosporus. Boszporusz, tengerszoros Európa és Kisázsia között. 30,
45.; II.
Boutae. Hegyi ösvény, esetleg völgy Daciába. 74.
Brittania = Britannia. A Brit-szk. nagy részére - a mai Anglia területére - eső
római provincia. 10, 15, 38.; I.
Bulsiniensis lacus. Lago di Bolsena, tó (01.) 306.; II. [B. /.]
Busentus. Busento, f. (01.) 158.; II. [B.]

Caepionis monumentum. --+ Scipiók emlékműve.

Caesarea. Ravenna egyik városrésze. 151.
Calydonia = Caledonia. Skócia középső és északi részére vonatkozó antik meg-
jelölés. 13.
Callipidae. Azonosíthatatlan város a Danaper/Dnyeper torkolatánál. 46.
Callipolida. Gelibolu (för.) 32.; II.
Cambises = Camlryses. lori, f. (Grúz., Aze.) 54.; 1. [C.]
Campania. Közép-itáliai vulkanikus talajú, termékeny terület. 156, 242, 308,
311.; II.
Campi Barbarici. Síkság Campaniában Roma és Terracina között. 310.
Careon. = Pantikapeion. Keres (Ukr.) 32.; 1.
Caspi-kapuk. Sidara-szoros a Kis-Ázsiai Taurus-hegységben. 50, 55.
Caspi-tenger. Kaszpi-tenger. 30, 31, 45, 54.; 1.
Castra = Choatras. A Kaszpi-tengert délről övező hegykoszorú elnevezése:
Tavales-hg., Kavaleh-hg., Elbruz. 55. , 1.
Castramartena. = Castra Martis. (Bulg.) 265.; II.
Castrum Herculis. Azonosíthatlan város Naissus és Ulpiana között. 285.
Catalaunumi mező, Catalaunumi sík, Catalaunumi síkság, Mauriacum.
Az újabb kutatások alapján helyesebben Mauriacumi mező, Treccas-Troyestől
Ény-ra Brolium közelében; korábban a Durocatalaunum-Chalon sur Marne
melletti azonosítás is felmerült. 218.; 227.; 192, 197.; 192.; III. (Durocatalaunum,
Treccas] vö.: Kiss M. 212. j.
Caucasus-hegység, Caucasus-hegye, Cauchasus. A hegység lordanesnél
nem csak a szűkebb értelemben vett Kaukázust jelöli, hanem a Kis-Ázsiától az
Indiai-óceánig terjedő lánchegység vonulatra vonatkozik. 30.; 52.; 50, 55.; 1. vö.:
Kiss M. 69. J.
Cerru, Cerrae =yrrhus. (Gör.) 287.; 288.; II.
Chalcedon, Chalcedona = Chalcedon. Kadiköy (för.) 63.; 107., II.

227
 FAZEKAS FEIUcNC

Chersona = Cherson. Herszon (Ukr.) 32, 37.; 1.

Cilicia. Tartomány Kiázsiában. 51.; 1.
Ciliciai kapuk. Átjárók a Cauchasusban. 55.
Classis. Ravenna egyik városrésze. 151.
Codanus tenger. Tenger(öböl) Germania északi partjainál, a feltételezések sze-
rint a Keleti-tenger megjelölése. 16.
Consentinus. Consenza (01.) 158.; II.
Constantinopolis. ~ Bizantium.
Cotti Alpok, Alpes Cottiae. A Nyugati-Alpok része a mai Franciaország és
Olaszország hatá-rán. 154.; II, III.
Corcyra. Korfu, sz. 149.; II.
Cyclades. Kikládok, szk. 4.; II.
Cysus = Cyrus. Kurucay v. Kura, f. (Tör., Grúz., .Aze.). 54.; 1.

Dacia. Traianus által létrehozott római tartomány Erdély területén. 34, 38, 39,
73, 74, 226, 264.; 1.
Dacia Ripensis. Dacia feladása után Aurelianus császár a terület római lakossá-
gát áttelepítette a Dunától délre eső területre, amit az akció szépítése érdekében
elnevezett Dacia ripensis-nek. 133, 138, 266.; 1. [DACL\ Rip.J
Dalmatia. Római tartomány Horvátország, Bosznia-Hercegovina és Szerbi-
Montenegró egy részén. 149, 241, 264, 273, 274.; 1.
Danaper, Danaprus, Borysthenes, Var. Dnyeper (Oro., Bel., Ukr.) 35, 44, 46.;
30.; 44.; 269.; 1.
Danaster. Dnyeszter, f.(Ukr., Mold.) 30, 35.; I, II.
Danubius, Hister, Ister = Danuvius. Duna, f. 31, 33, 59, 63, 74, 75, 76, 77, 83,
90, 91, 92, 114, 133, 137, 223, 264, 275, 280, 281, 282, 300, 301.; 54, 75.: 30, 31,
33.; II. Lásd még: Kiss M. 39. J.
Decii ara. egy máshol nem említett helység Abrittus közelében. 103.
Dertona. Tortona (01.) 236.; II.
Dorostorenus, civitas Dorostorena = Durostorum. Szilisztra (Bulg.) 176.; II.
Dricca. Vitatott lokalizálású folyócska a Temes és a Körös közötti területen.
178.

Ellispontiacus, Hellispontiacus = Hellespontus. Hellészpontosz, tengerszoros

a Gallipoli-fsz. és K.isázsia határán. 107.; 108.; II.
Emilia. ~ Aemilia.
Emimontium = Haemimontium. Haemus-Balkán-hg. egyik ókori megnevezése.
267.
Emus. ~ Hemus.
Eolia :e: Aeolia. Aiolisz, az aiolok hazája; Ioniától északra elhelyezkedő terület
Kisázsiában. 51.; II.

228
 FöLDR,\JZI NÍ,VMUTATÖ

Eoropa, Europa. Európa, a földrész antik megjelölése. 4.; 9, 32, 45.

Ephesus, Ephesius = Ephesus. Epheszosz (Tör.) 51, 107. II.
Epiri = Epirus. Római tartomány Görögország északnyugati részén. 140, 149.;
I.
Erac. Azonosíthatatlan folyó Dél-Ukrajnában. 249.
Eraclea = Heraclea. Bitola (Gör.) 286. , II.
Eridanus. ~ Padus.
Eufrates = Euphrates. Eufrátesz, f. (Tör., Szír., Irak) 53.; I.
Europa = Europus. (Gör.) 287.; II.
Euscia = Novae. Szvisztov (Bulg.) 101, 102. , II.
Exampheo. = Exampeus. A Danaper/Dnyeper egyik mellékfolyója, azonosítása
bizonytalan. Továbbiakban 1. a 46. sz. jegyzetet! 46.

Flamminia = Flaminia. Római hadiút (Via Flaminia) Rimini és Róma között.

155.; II. [\T. F.]
Flutausis. A Duna egyik mellékfolyója, mely Gepidia K-i határát képezi, azono-
sítása vitatott / Aluta? /. 33.
Fortunata. Európától nyugatra elterülő sziget, szigetek az Atlanti-óceánon. A
Kanári-szigetekkel azonosítják. 7.
Forum Iulii. Ilyen nevű város nincs a tartományban, két F.I. létezik, az egyik
Venetiaban (ma Cividale), a másik Galliaban (ma Fréjus). 160.; III.
Fossa Asconis. A Pó egyik északi ágát nevezi így a szerző. 150.

Gaditanus-szoros. Gibraltári-szoros, az Ibériai-fsz. és Észak-Afrika találkozá-

sánál. 7, 167 .; III.
Galatia. Provincia Kis-Ázsia középső területén. 51.; I.
Gallia, Galliae, Galliák. Római tartomány Franciaország, valamint Észak-
Olaszország és Németország, Belgium egy részén. A földrajzi fogalom iordanesi
értelmezéséhez a továbbiakban 1. a 10. jegyzetet! 145, 216.; 153.; 10, 11, 160, 161,
162,163,165,176, 184,236,237,238,241,244,284,302,305.;I.
Gal(l)icia. Lusitaniától északra fekvő, provincia az Ibériai-fsz. északnyugati sar-
kában. 7, 166, 230.; III.
Galtis. Daciai gót város az Auha folyó mellett - azonosítása az adatok szűkös­
sége miatt nem lehetséges. 99.
Gargara = Gangra. Germaniopolis (Tör.) 51.; I.
Gepedoios sziget. ~ Spesis.
Gepidia. A gepidák hazája, határait a szerző a Kr. u.6.sz.-i állapotoknak megfe-
lelően írja le. 74.
Germania. Antik megnevezés, a Birodalomtól északra fekvő, germánok lakta
területre vonatkozik. 10, 11, 17, 30, 120, 257. , I.

229
 FAZEKAS FE!U.:NC

Germán-tenger, Germán-oceanus. Földrajzi megjelölés, az ókorban az Észa-

ki-tengerre használták. 17.; 120.; I.
Gilpil. Fekete-Körös, f. (Rom., Mo.) 113., II. [G.]
Gothia. A gótok daciai hazájára utaló név. 67, 74.
Gothiscandza = Gothiscandia. Vitatott lokalizálású terület, eredetileg gót partot
jelentett. 25, 94. ; I.
Grecia = Graecia. Hellas, az antik Görögország latin megnevezése. 66.; I.
Grisia = Crisia. Sebes-Körös, f. és a Körös folyót jelölő név. (Rom., Mo.) 113.;
II.

Hemus, Emus-hegy = Haemus. Balkán-hg. 101, 102.; 108.; II.

Hellas. Az ókori Görögország megnevezése. 149.
Hellispontus. ~ Ellispontus.
Hercules-temploma. ~ Beata.
Herta őrtorony. Mundo által épített erődítmény az Al-Duna mentén. 301.
Hiberia. A Kaukázustól délre elterülő vidék, a mai Grúzia keleti fele. 31.; 1.
Hiberia. = Hispania. Az Ibériai-fsz. egyik megnevezése. 232.; III.
Hiscus, Uscus = Oescus. (Bulg.) 266.; 102.; II.
Hister. ~ Danubius.
Histria. Az Isztriai-félszigetet magába foglaló, Dalmatia és Venetia között elte-
rülő római tartomány. 59, 149.; II.
Hypannis = Hypanis. Azonosíthatatlan város a Danaper-Dnyeper torkolata
mellett. 46.; II.
Hyppodes sziget = Hippopodes. Azonosíthatatlan sziget az Indiai-óceánon. 6.
Hyra = Ira. Scrivia , f.(01.) 236.; II. [H.]

Iamnesia. Azonosíthatatlan sziget az Indiai-óceánon. 6.

Iatrus. Jantra, f. (Bulg.) 101.; II. [I.]
Ilium. Trója görög elnevezése. 108.
Illyricum. Római tartomány, területe megegyezik a Balkán-fsz. nyugati felével.
77, 265, 271, 285, 286, 290, 300.; II.
Indiai-óceán, Indiai-tenger. Az Indiai-óceán ókori megfelelője. 6.; 53.
Ionia. Iónia, görög tartomány Kis-Ázsiában. 51.;II.
Ion tenger. Jón-tenger. 148.; II.
Ister. ~ Danubius.
Italia. Itália, az Appenini-fsz. ókori megnevezése. 147, 150, 152, 154, 156, 159,
185,222,223,235,236,242,243,283,284,293,294,295,297.;I.

Keleti-Oceanus. Csendes-óceán egyik antik megnevezése. 30.

Lammus = Imaus. Az ókori Taurus-hg. egyik elnevezése. 55.

230
 FOLDRAJZI NÉVMUTATÖ

Larissa. Lárisza (Gör.) 286.; II.

Liburnia. Liburok földje, Dalmatia része. 149.; II.
Ligeris. Loire, f. (Fr.) 226.; III.
Liguria. A ligur törzs nevéből származtatott területjelző meghatározás: az
Alpok, a Pó és a Ligurai-tengeröböl által határolt ókori terület, a mai Liguria. 155,
222.; II.
Lucania. Dél-itáliai tartomány, mely Apulia, Somnium és Campania között
feküdt. 156.; II.
Lucullanum castellum. Nápoly mellett fekvő római erődítmény, mára csak a
romjai látszanak. 242.
Lysitania = Lusitania. Római tartomány az Ibériai-félszigeten, a mai Portugáliát
és Spanyolország nyugati felét foglalta magába. 7, 230.; III.

Macedonia. Makedónia, római tartomány. 59, 66.; 1.

Mantua. Mantova (01.) 9.; II.
Marcionopolis. (Bulg.) 92, 93.; II.
Margus. Morava, f. (Sz.-M.) 300.; II.
Margo planum. Moesiában Margus elnevczésu város nem található, két hasonló
nevű Margum és Horreum Margi közül utalhat v.melyikrc a szerző. 300.; II.
[Horreum Margi, Margus]
Marisia. Maros, f. (Rom., Mo.) 113, 114.; II.
Marpesia sziklája. Kaukázus bizonyos részének megnevezése, erre a területre
vonult Marpesia, közelebbi azonosítása bizonytalan. 50, 52.
Massilia. Marseille (Fr.) 244.; III.
Mauriacum. - Catalaunumi mező.
Mediana = Methone. (Gör.) 287.; II.
Mediolanum. Milánó (01.) 222.; II.
Meotis, Meotis mocsár, Meotis mocsara, meotts1 mocsár,
meotisi mocsarak. Arovi-t. 30, 32, 39, 45, 123.; 123.; 44, 124, 125.; 117.; 38. 1.
Mesopotamia. Mezopotámia, a Tigris és az Eufrátesz között elterülő termékeny
síkság. 53.; 1.
Mevania. Azonosíthatatlan sziget az Atlanti-óceánon. 8.
Miliare. Fehér-Körös, f. (Rom., Mo.) 113.; II. [Mi.]
Mincius. Mincio, f. (01.) 223. ; II. [M.]
Moesia, Mysia. Tiberius idején létrehozott római tartomány, nagyjából a mai
Szerbia területén. Részletesebben 1. a 75. jegyzetet! 59, 62, 63, 65, 66, 74, 83, 90,
92, 101, 103, 131, 132, 133 , 267, 297.; 1, 38, 39, 102, 105, II.
Moesia Inferior. Alsó-Moesia. 265.; 1. [MOESIA Inf.]
Moesia Superior. Felső-Moesia. 264.; 1. [MOESIA Sup.]
Mogontiacum. Mainz (Ném.). 88.; I.

231
 FAZEK,\S FERENC

Morsianus mocsár. A Duna forrásvidékének közelében található, azonosíthatat-

lan terület. 30.
Mursianus tó. Azonosíthatatlan terület, feltehetően az Al-Duna menti mocsa-
rakra vonatkozik. 35.
Myrmicion = M_yrmekion. Görög gyarmatváros a Krím-félszigeten (Ukr.) 32.;
I.

Naissus, Naisitanus. Nis (Sz.-M.) 285, 286.; II.

Natissa. Natiso, f. (Szlov., 01.) 219.; II. [N.]
Neapolis. Nápoly (01.) 311.; II.
Nedao. Azonosíthatatlan folyó Pannoniában. 260.
Nicopolis, regio Nicopolitana. Nijkup (Bulg.) 101, 267.; II.
Nilus. Nílus, f. 47, 75.; I.
Nifates = Niphates. Balkán-hg. egyik megnevezése. 55.
Noricum. Római tartomány Ausztria nagy részén. 264.; I.
Novietunum = Noviodunum. (Rom.) 35.; II.

Oceanus. Az ókori földrajzi elképzelésekben, a szárazföldeket körülölelő Világ-

tengert jelölte. 4, 5, 7, 10, 12, 16, 17, 26, 36, 68, 94, 113,167,230, 237.; 120.
Odyssitanus = Odessztana. Várna (Bulg.) 65.; II.
Oium. Scythia része, a gótok Pontus vidéki szállásterületüket nevezték így saját
nyelvükön. 27, 28.
Olbia. Nyilolajev (Ukr.) 32.; I.
Orcades. Orkney-szk. 8.

Padus, Eridanus. Pó, f. (01.) 148, 149, 150, 293.; 150.; 11, III.
Pannonia. Római provincia, meghódítása Augustus elképzelései alapján indult
meg. A mai Dunántúlon kívül Ausztria keleti és a volt (Nagy)-Jugoszlávia északi
területét foglalta magába. 115, 140, 147, 161, 166, 226, 260, 264, 268, 272, 273,
277, 281, 292.; I.
Pannonia interior. Belső Pannonia, egy közelebbről meg nem határozható
terület. 272
Pellae = Pella. (Gör.) 287.; II.
Pelsois Iacus, Pelsodis lacus. = Pelso L Balaton. 268.; 274.; II. [Pelso /.]
Pentapolis. Városszövetség Észak-Afrikában: Apollonia, Berenike, Kyrene,
Ptolemais, Tauchia. 265.; I.
Persida = Persis. Perzsia, a mai Irán. 31.; I.
Perusia. Perugia (01.) 311.; II.
Perina = P_ydna. (Gör.) 287.; II.
Peuce. Azonosíthatatlan sziget a Duna-deltában. 91.

232
 FÖLDRAJZI Nb:Vi\fUTATÓ

Phasis. Rion, f. (Grú.) 47.; I. WJ

Philippopolis. Plovdiv (Bulg.) 101, 103.; II.
Piccis hegy. Az ókori elképzelések szerint e hegyből ered a Natissa/Natiso
folyócska. 219.; II.
Picenum. Közép-Itáliai vidék, melyet keleten az Adria, északon Umbria, nyuga-
ton Umbria és Samnium, núg délen a Salinus folyó határolt. 155.; II.
Pineta. Ravennától 3 km fekvő erdőség. 293.
Pisidia. Római tartomány Kisázsia déli részén. 51.; I.
Placentia. Piacenza (01.) 240.; II
Polentia = Pollentia. Pollenzo (01.) 154.
Pons Candidiani. Ravennától nem messze fekvő átkelőhely. 147.
Pons Sontii. Város az Isonzo folyónál (Szlov., 01.) 292. lásd: Sontius.
Pontus, Pontus tenger. Fekete-tenger. 31, 32, 38, 42, 46, 62, 75, 82, 89, 91.; 28,
37, 263.; I.
Portus Romanus. Róma kikötője, Ostia. 239.
Potamus. Folyócska Marcianopolis mellett. 93.; II. [P.]
Pyreneus = lyrenaeus. Pireneusok, hg. 165.; III.

Ravenna. Ravenna (01.) 147, 151, 239, 241, 242, 243, 293, 294, 306, 310, 311,
312, 313.; II.
Regium. Rhégion (01.) 309.; II.
Renus = Rhenus. Rajna, f. 11.; I, 11, III.
Riphei-hegyek, Riphei hegység, Rifeus. Mítikus hegység Scythiában. 32, 54.;
45.; 55.
Romania. Iordanes elsősorban a Kelet római Birodalom jelölésére használja.
131. 266.
Róma. Róma (01.) 89, 112, 141, 155, 156, 159, 222, 235, 236, 237, 239, 241, 243,
310, 311.; I, II.

Sacrum promontorium. Az Ibériai-fsz. Dny-i sarkában elhelyezkedő szikla:

Cap St. Vincent, melyen az ókorban a Scipiók emlékműve állt. 230.; III.
Salonitanus = Salona. Salin (Hor.) 241.; II.
Saus. Száva, f. (Hor., B.-H., Sz.-M.) 285.; II.
Scandia, Scandza, Scandzia. Skandináv-fsz. 23.; 9, 17, 19, 25, 94, 121.; 16.; I.
Scarniunga. Gót nevű, azonosíthatatlan folyó Pannoniában. 268.
Scipiók emlékműve. Valószínűleg a Caepionis monumentum-ró! lehet szó.
Ez egy világító-torony volt a Baetis/Guadalquivir torkolatánál, amelyet Servilius
Caepio épített inkább egy, a tengerből kiálló sziklára, mint szigetre. 7.; III.
Scythia. Antik földrajzi megjelölés, továbbiakban 1. a 39. jegyzetet! 17, 27, 28,
30,31,32,33,38,39,54, 82,120,121,125,174, 178,259,269.; I.

233
 FAZEKAS FERENC

Scythia Minor, Kisebb-Scythia. A mai Dobrudzsa római neve, Diocletianus

reformja után külön provincia lett. 265, 266.; 62.; I. [SCYTHIA M.]
Sicilia. Szicília, sz. (01.) 308.; II.
Silefantina. Mítikus sziget az Indiai-óceánon. 6.
Singidunum. Belgrád (Sz.-M.) 282.; II.
Syrmis, Sirmis, Sirmiensis = Sirmium. Sremska Mitrovica (Sz.-M.) 147, 292.;
264. 300; II.
Sium = Dius. (Gör.) 287.; II.
Solis perusta. Ramiseram, sz. 6.
Sontius. Isonzo, f. (Szlov., 01.) 292.; II. [S.]
Spania, Spaniák = Hispania. Az Ibériai-Esz. ókori neve, valamint 1. a 10. jegyze-
tet! 139, 153, 162,166,229,230,298, 302.; 10, 163, 165,167,244, 284.; I.
Spaniae = Hispaniae diocesis. 153.
Spesis. A gepidák őshazája a Visztula torkolatában fekvő „szigeten". 96.
Sporades. Szporádok, szk. 4.; II.
Suavia. Pannonia provincia déli része, nagyjából a Dráva-Száva közti terület.
273, 274.; II.
Syracusanus= Syracusae. Szirakuza (01.) 308. , II.
Syria. Szíria antik neve. 51, 53.; I.

Tagos. Tejo, f. (Spo., Por.) 230.; III.

Tapae. Daciai ösvény. 63, 74.
Taprobane. Ceylon, sz. 6.
Taurus. Az ókorban a Taurus hegységen egy, az Al-Dunától Indiáig húzódó,
több kisebb-nagyobb tagból álló hegységrendszert értették - további értelme-
zéséhez 1. a 69. jegyzetet! /Iordanes e megjelölést nem csak a hegységre, hegy-
ségrendszerre vonatkoztatja, hanem értesülései alapján egyes népek Scythia egy
részét is így nevezik: Getica, 54./ 30, 54, 55.; I.
Thanais = Tanais. Don, f. (Oro., Ukr.) 32, 44, 45.; I.
Theodosia. (Ukr.) 32.; I.
Therose. Azonosíthatatlan sziget az Atlanti-óceánon. 6.
Thessalia. Antik görög tartomány. 140, 286.; II.
Thessalonica. Thessalonice (Gör.) 111, 286, 287.; II.
Thomes = Tomi. (Rom.) 62.; II.
Thracia. A Balkán-fsz. délkeleti részén, 46-ban létrehozott provincia. 38, 39,
83, 90, 108, 131, 133, 138, 140.; I.
Thyle = Thule. Izland, sz. 9.
Tibisia. Temes, f. (Rom., Sz.-M.) 178.; II.
Ticinum. Város a Ticinus folyó (a Po egyik mellékfolyója) mellett, ma Pavia
(01.) 222.; II.

234
 I'ÖLDR.AJZI Nl~VMUTA'l'Ó

Tigris. Tigris, f. (Tör., Irak) 53.; 1.

Tisia. Tisza, f. (Rom. Ukr., Mo.) 33, 178.; II.
Tolosa. Touluse (Fr.) 173, 218, 228, 231.; III.
Trapezunta = Trapezus. Trabzon (för.) 32.; 1.
Trinacria. Szicília költői neve. 308.
Troia, Troianus. Trója (Tör.) 60, 108.; II.
Tuscia = F..truria. Közép-itáliai terület, melyet az Appininusok/ Appeninek
nyúlványai borítanak, ma Toscana. 155,306, 311.; II.
Tyra. ~ Danaster.
Tyrren-tenger, Tyrrenus tenger = Tj,rrhenus. Tirrén-tenger. 232, 308.; 156,
167.; II.

Ulbius = Urbicus. Orbigo (Sp.) 232.

Ulpiana. (Sz.-M.) 285.; II.
Uscus. ~ Hiscus.
Utus = Vtum. (Bulg.) 266.; II.

Vagosola. Scythiai folyó, talán a Buggal azonosítható. 30.; I.

Vagus. Mítikus folyó, neve eredetileg kiömlést, kifolyást jelentett. 17.
Var. ~ Danaper.
Vasianensis vidék. Azonosíthatatlan terület a Közel-Kelet térségében. 53.
Venetiae. Észak-itáliai tartomány, a mai Venezia. 149, 219, 292.; II.
Verona, Veronenses campi. Verona (01.) 293.; II.
Vienna. Vienne (Fr.) 165.; III.
Vindomina = Vindobona. Bécs (Au.) 264.; II.
Viscla, Vistula. Visztula (Lo.) 34, 96.; 17, 31, 35, 36.; 1.
Vörös-tenger. 53.; 1.

235
 ~Q~
~
/ L 'J
)i ,~ .., \
~J
.< /">.,__]'e ) e;:::;;,!;- JJ"ri() q, ·sc~r.ó':J)

~
~ . ,!l#" ,y. r, . /""

w .,--RI -n A N /i.·A. .)
't...,..-,- ?=- '-., 'l, "'""- V.
, ,,,,,,
"' - " /
-~r·\.....

~
-'~ ·---'' ' il' -""''""°'"m
~
f
-/ E R M 1/, N IA- ' , Da,._ '( 1 ,, ' re <'1
-
-., \a G ' ' ). • -- S -1' C \ <
0,' \_,_,
- -- - - - ~{J»-~ - ,. . . .•_,. .S
,. _ ~ , -:- · - ' , ' Ó",,' o,s, " ,'oornl • __,.
o••t '-.._ \ "",.·, \ 'S1
·~ \. ' J J - '-, ' ,. • 'e ~. _.L.c ' ~-,, ... i\'.fm,cion '\. &
-- '~ / ,, ' ?Sa·. eas s'\ ".
~ ~
J , ,-, ~ ; . '- a
NOR<CUM 1l / ·'
0

J ., ,._..____ ...-.,
\,_ L Lí 1 / A
!.,
l.._

1.- ,V1') ~
-' ; 1 '- .
1 f
"' ,j
' ,:_
:
.;-.• ' '""
/ trn,o,~,, p
u u
"'""' e. 4LBAN1e '
'9 &
,

l ~ i'--....._
.,_ '- '., __J,. ,[. ,_/.
/ G A

.
7 • •.

' ' \;,. , '~•-• éi

1. ó
(4,
"---%,n ..
·--...,..
. ··/ '
Di C<AR,p. M<NF Í
i f{.')
oes,"'
o 0 on
1
"'.

- -
tenger
...,_~,J1~1y
,
\. J
\;
N \ Cysus
m~,
r-.
t"\
J.
·.l

\./1~

,~ ~ ~~
1

G , ,' ( '= .,-~

_.o,,-;, "1 \ . '.-;.;~~ ,-, ACIA\ r\s „c,~,m ,-'1' \'- ,{\ ••tra
THR
,..1rt,.m. "·
' L _, '
,0
,~
,
' •
, .,
•
(<'
1 . A • .i Ró\\ / ~?' , (/ MACECON </ - °}J;... . - ' ' • "'• ,• ú / <, '. 1. „ó)
..<\

~ ~~
• -p - A.
N
1 )'/( - .... 1.._"1 r:"\. Q ,. . -/
IP_......,, ,J ~- \l,\QE.S11' r
V
~. \ -~ r' '•
_______....,. __
'(} r..:.i J ( ))\] ' \'.•&, '~- . .~,\ s ' A e ,e\' , :' t - &o„o , , ' , "'
1\ -0,,,_·) (
~ ()
-./ ·ii' ,{ ',. 0 ", P<S<D<A C,e, lo
-...__·----·- (
A',.,."""'/I "' , ' ,, "1:,'~.-,
,(j ----- '.,
'--
-"1....-
-
z ,<t (
S •'
' íi> J; '.
'I:'d5. •, •
'I 1 .
'. ,t.,.r.
•. _,,
e
.~ 1 ).
J1
/ ./:"u~at„.s -~. • - ..,. ···-.... ,
"< '

'.r·~-Í.... <:..,
\ '-4'
•N . 4
., • . ' 1
t ,, "' "''"''"" ,. ·-s.·-:':,.~
f:: ' ---~
- 1 <,.

I?
-~
...._,
"-...._ ~~~--~
/.~~~~~90\..\"1.,
)
'-\._ __ .
/\lexan~r;i\'
"'..:;-..
~ \ "-f
~
J
/
/
~~

-
~ .\v! f(\ a/
C=:J A Római Birodalom kiterjedése e - .., 1\ ~J'-i_,,
Q

1.
Constantlnus idején

A
\\
,, ~·".C:~\ ""· \'&~. ~
..>- Í\ ij>

'1o.,_
 ~
&

() e
C, rn
;_
~
.
Ulpi ana

V
(

Eraclea
•

TYRREN- ~9:\ <(

9.-~..
t e n g e r
e'
<::-Ó) ~
,;;::i
.a'5'.,.:11Ó .: •
,e (}., 1) ,a o,,.. q
.. c\>o-Jl
, a;/;v.11
'f) J,,

~ p;_·
/j •

II. ,o<::- • • f!J • ~ a

(l
~:
~../1 -----
E
:::J
e
~·
:::J
Cll
ro
~
:::J
0
e?:
Q,

-0
~
v~r>it
(1)
 N épnévmutató
Fazekas Ferenc

A félkövér arab szám(ok) a Getica vonatkozó-szakaszait jelzik.

Acatziri. 36.
Adogit. 19.
Aegyptusiak. 47.
Aeragnarici. 23.
Aesti. 36, 120.
Africanus. 315.
Ahelmil. 22.
Alamanni, Alamannicus. 75,281.
Alánok. 126 161, 194,197,205,210,226,227,228,236,261,265.
Albani. 30.
Alcildzuri. 126.
Alpidzuri. 126.
Altziagiri. 37.
Amazones. 44, 51, 55, 57, 107.
Angisciri. 272.
Antes. 34, 35, 119, Anti. 247.
Armeni. 5.5.
Armoriciani. 191.
Arochi. 24.
Aroroxolani. 74, 75.
Asdingi, Astringi. 91, 113.
Athaul. 116.
Augandzi. 24.

Baibari. 280.
Bardores. 272.
Basternae. 74.
Bergio. 22.
Bessi 75.
Bittugures. 272.

243
 FAZEKAS FERENC

Boisci. 126.
Brittii--+ Bruttii.
Brittones. 237, 238.
Bruttii. 156.
Bubegenae. 116.
Bulgares. 37.
Burguncliones, Burgundzones, Burgunzones, Burgundzoni 161,191; 97,231,238,
280; 244; 297.

Calydonii. 14.
Carpi. 91.
Cemandri. 265.
Chrinni. 45.
Coldae. 116.

Dani. 23.

Eluri. 117.
Euagre. 22.
Eunixi. 24.

Fervir. 22.
Finnaithae. 22.
Finni. 23.
Fossatissii. 266.
Franci. 67,161,176,191,217,280,295,296,302,305.
Fryges 60.

Galli. 13, 192.

Gauthigoth. 22.
Gcpidae 33, 73, 94, 95, 96, 97, 99, 100, 113, 133,199,217,250,260,261,262, 263,
264,277,301.
Germani. 24, 31, 58, 67.
Getae. 1, 58, 61, 62, 94, 118, 121, 129,132,315.
Golthescythae. 116.
Gótok. 24, 26, 28, 29, 40, 41, 44, 47, 49, 58, 62, 63, 64, 65, 66, 67, 68 ,71, 73,
76, 78, 89, 90, 91, 94, 95, 97, 99, 100, 102, 103, 105, 106, 107, 108, 110, 112, 114,
115, 116, 118, 121, 122, 129, 130, 135, 137, 138, 139, 140, 141, 142, 146, 152, 153,
154,155,160,161,162,163,165,166,173,176,178,185,189,212,213,214,215,
216, 218, 243, 245, 248, 249, 261, 264, 268, 271, 272, 273, 274, 275, 276, 277,

244
 NÉPNÚVMUTATÓ

278, 279, 280, 281, 283, 287, 288, 292, 293, 295, 296, 306, 307, 308, 309, 311,
312.
Görögök, Graeci. 32, 40, 58, 60, 117.
Granii. 24.

Halani. - Alánok.
Hallin. 22.
Hermundolus. 114.
Heruli. 23, 117, 119, 241, 261.
Hispaniaiak, Spaniaiak. 13.
Hunni. 30,37, 58,121,122,129,130,131,166,174,176,177,178,180,181,188,
190,195,196,197,198,201,205,206,210,212,214,215,216,217,222,226,228,
246,247,248,249,251,252,253,256,257,261,262,263,264,265,266,269,
272,273.
Hunuguri. 37.

Jazigok, Iazyges. 74, 75.

Imniscaris. 116.
Inaunxsis. 116.
Itimari. 126.

Kelta törzsek 191.

Kisebb-gótok. 267.

Latini auctores. 10.; Latini historiae. 3.

Lazi. 50.
Liothida. 22.
Liticiani. 191.

Macedónok, Macedones. 58, 65, 66.

Mórok, Mauri. 172.
Marcomanni. 89,114.
Meatae. 14.
Médek, Medi. 47.
Merens. 116.
Mixi. 22.
Moesiaiak, Moeses. 176.
Mordens. 116.

Navego. 116.

245
 FAZEKAS FERENC

Olibriones. 191.
Ostrogothae. 23. lásd: Kiss M. 29. j.
Ostrogótok, Ostrogothae. 23, 42, 82, 98, 130, 133, 174, 199, 209, 244, 246, 251,
268.
Otingis. 22.

Parthi. 48, 62, 88, 108.

Perzsák. 61, 62, 63, 110.
Peucini 91.

Quadi. 89.
Quinquegentiani. 110.

Ranii. 24.
Raumarici. 23.
Ripari. 191.
Rogas. 116.
Rómaiak.21,58,67,68, 76, 78,89,91, 104,135,136,137,142,146,148,152,165,
166,176,177,181,185,186,189,191,197,204,213,217,219,220,222,226,238,
240,243,253,257,264,270,271,272,287,294,295.
Rosomoni. 129.
Rugi, Rogi. 24,261,266,277,291.

Saxones. 191.
Sacromontisi. 266.
Sadagarii. 265.
Sadagis. 272, 273.
Sauromatae. 265.
Saviri. 37.
Screrefenae. 21.
Sclaveni. 34, 35, 119.
Szkíták, Scythák. 29, 32, 44, 555, 124, 183.
Seres. 30, 31.
Silori. 13.
Spali. 28.
Spaniaiak. 13, 163.
Suavi (Dunai szvévek). 176,250,261,273,274,277,280, 281.
Suavi (Hispaniai szvévek). 229, 230, 231, 232, 233, 234.
Suehans. 21.
Suetidi. 23.

246
 N ÉPNl'.:VMUTATÓ

Szarmaták. 58, 74, 101, 178,191,277,282, 285.

Szírek, Syri. 53, 55.
Szkírek, Sciri. 2, 24, 275, 276, 277.; 265.

Tadzans. 116.
Taetel. 24.
T aifali. 91.
Tarabostesci (Tarabostes?). 40.
Thcustes. 22.
Thiudos. 116.
Thraciai, Thraciscus. 86.
Thüringek, Thuringi, Thyringi. 280, 299.; 21.
Torcilingi, Thorcilingi. 242.; 291.
Tuncarsi. 126.

Ulmerugi. 26.
Ultzinzures. 272.

Vagoth. 22.
Vandálok. 26, 89, 113, 114, 115, 141, 153, 161, 163, 166, 167, 172, 173, 184, 235,
244, 299, 307.
Vandalicus. 316.
Varni. 233.
Vasinabroncae. 116.
Venethi. 119., Venethae. 34.
Vizigótok, Vesegothac. 42, 82, 98, 130, 131, 132, 152, 157, 158, 174, 181, 184, 185,
186,190,197,200,205,210,214,216,219,222,225,227,229,232,235,237,238,
240,244,245,246,251,253,284,297,302.
Vidivarii, Vividarii. 36.; 96.
Vinoviloth. 23.

247
 Mellékletek
Kiss Magdolna

1. Mértékegységek

A Geticában használt mértékegységek (AL; SZEPESSY 1998. 256; C\RCOPINO

1997. 174-175.)

I. hosszmértékek, terület mértékek:

1 könyök, római (ulna) = 0,444 m
1 láb, római (pes) = 0,296 m
1 leuva, gall mérték = 1500 lépés
1 lépés, római (passus: itt a kettős lépés szerepel) = 1,5 m
1 mérföld, római (miliarium) = 1481,5 m
1 napi járás, római (mansio) = gyalogosan kb. 30 km. A mansio az állomás-
helyeket jelentette, amik az Augustus által létrehozott állami posta vonalain,
átlagosan 30 km távolságra helyezkedtek el. Szállást, étkezést biztosítottak
ember és állat számára, illetve lóváltóhelyek is voltak.
1 stadium (sztadion görög hosszmérték) = 176,6 m
II. Súlymértékek:
1 font, római (libra) = 327 gramm
III. Időmérés:
A rómaiak különféle víz-, homok-, és napórákat használtak. A nappalokat a
napkeltétől a napnyugtáig 12 órára osztották.

Télen Nyáron

1. óra: 7,33 - 8, 17 1. óra: 4,27 - 5,42

2. 8,17 - 9,02 2. 5,42 - 6,58
3. 9,02 - 9,46 3. 6,58 - 8,13
4. 9,46-10,31 4. 8,13 - 9,29
5. 10,31 -11,15 5. 9,29 -10,44
6. 11,15 - dél 6. 10,44 - dél

249
 Kiss MAGDOLNA

Télen Nyáron

7. dél - 12,44 7. dél - 1,15

8. 12,44-1,29 8. 1,15 - 2,31
9. 1,29 - 2,13 9. 2,31- 3,46
10. 2,13 - 2,58 10. 3,46- 5,02
11. 2,58 -3,42 11. 5,02- 6,17
12. 3,42-4,27 12. 6,17 - 7,33

2. Családfák

Magyarázat
IUSTINIANUS Nagybetűvel szedve: Római császár
A. Augustus
R. Rex (király)
A. 527-565 Uralkodásának időtartama, 527-565 között volt Augustus
cos. Consul
M. Magister militum (a birodalmi sereg főparancsnoka)
~ó Nő, férfi nevük ismeretlen
00 Házassági kötelék
ooi Első házasság, az indexszám jelzi, hogy hányadik házasság-
ról van szó
Együttélés, nem törvényes házasság
Halálának éve
Bizonytalan rokoni kapcsolat
Bizonytalan rokoni kapcsolat

250
 a) A Balthusok családfája

Kiss Magdolna

Alica? Ariaricus
I?
Aoricus
Alavivus I?
Aithanaricus Modares ?(Baltha) 2 oo Valia
1
2 oo szvév herceg
1
Halaricus oo ':j? Atauulfus oo 1. (j> 0
?39S--410
,.
2. Galla Placidia Rccimer oo AJypia
M. 456---472
2 oo Gnudiuchus

1. gyermek t 415 2. Theodosius t 415

r - - -,
gyermekek Theoderidus (I. Thcodcrich) oo ':i? (esetleg több) t
Gundobad 516
(418---451) 1 burgund király

2. Thorismud Theodericus (II. Theoderich) Friderichus Eurichus oo Ragnahild Retcmcris Himnerith 2 oo Huncricus ij) oo Riciarius
451---453 453-466 t 463 466---484 1

':j? oo I AJaricus (II. Alarich) oo 1 Thiudigotho

1 485-507 1
Gcsalich Amalaricus oo Chrotchildis
507-511 511 -531

A két nemzetség és Iustirúanus családfája: W o 1.FRAM 1990. 370-373., DEMANDT 1989., PLRE !-II.; SCHMIDT 1970. és a G l~TICA alapján készült.
 b) Az Amal nemzetség családfája
Kiss Magdolna
Gapt Nagy Thcodcrichkd rokon Amalok
1
Hulmul 2. Hunimundus
1 1
Augis Gesimundus
1 1
Ama! Hunimundus R. szév
1
Hisarna
1
Ostrogotha
i-
Triarius
- - - -1
1 ~ ;,

Hunuil r 1
1 Theodericus Strabo ó <jl oo Aspar
Athal(a) 1 1
1 Rekitach Ermanarich

Oduulf Achiulf Megtagadott Amalok

Ansila Ediulf Vultuulf Hermanaricus

1 1
Valaravans 1. Hunimundus
1
Venetharius 1
Vadarnerca oo Balamber (376) 1 Thorismodus
(Venetharius rokona) Vandalarius
1

Valamer Erelieva oo Thiud.imer Vidimer Bcrcmud

1 1 1
Nagy Theoderich Vidimir Vetericus (Vidirich)
(fheodoricus) 1
R.474-526 Eutharicus Cilliga oo Amalasuentha
 e) Nagy Theoderich és lustinianus
Kiss Magdolna

Valamcr ErcLicva (oo) Thiudimcr Vidimcr

t
R. 468 t
R. 474 t
R 473?
1
Vidimir

Thrasamundus oo 2 Amalafrida oo I ó
(j! (oo) Nagy Theoderich oo 2 AudcAcda I
r - - 1?
1 Lodoin (Chlodvig) R. vand. 496-523 1
?
1

(Thcodoricus) 1 R. frank 481-511 1

R.474-526 ....- - - - - - - - - - - - - - , Theodahadus Amalabcrga ,-,:; H crmincfrcdus

R. 534-536 1 R. thüring t 5.12
r
Thiucligotho oo II. Alarich (Alaricus) Ostrogotho oo Sigismundus 1\malafrida
1 R. v. gót 484-507 1 R. burg. 5 16-523 Amalas ucntha oo l~utharicus
Amalaricus R. 526-535 j cos. 5 19
R. v. gót 5 11-531 Sigiricus
"uphcmia oo 1. IUSTTNUS ')' oo Sabbatius
A.518-~

/\ thalaricus
R. 526-534 0 00 C?-
1
IUSTIN lANUS oo Thcodora
Vitigis oo I Maccsuencha ·>.) 2 Germanus A. 527-565
R. gót 1 M. t 550
536-540
Germanus
 Források

I. A Getica forrásai

A*- al jelzett ókori szerzőkről bővebben, minthogy nevüket lordanes a Geticá-

ban megemlíti, lásd a Névmagyarázatot.

* Ablabius
Ammianus Marcellinus: Kb. 332-400 között élt. Antiochiában előkelő család-
ban született, görög származású római történetíró. Katonai pályafutását az
udvari testőrök körében kezdte meg. Járt katonaként a Tigris folyótól az Atlanti
óceánig, részt vett Iulianus császár perzsa hadjáratában, majd e császár halála
után szakított a katonáskodással, és az írásnak szentelte magát. Élete utolsó éveit
Rómában töltötte. Rerum gestarum libri címen megírta a Római Birodalom tör-
ténetét Nerva császár halálától (98) Valens haláláig (378). Művének első fele elve-
szett, de az utókor szerencséjére a 353-378 közötti eseményekről írt könyvei
(14-31. könyv) megmaradtak, amelyekben a saját maga által is átélt, kora tör-
ténelmét ábrázolja többnyire hitelesen, pontosan, valamint jellemrajzot ad a késő
római császárokról. Magyarul: Ammianus Marcellinus, Róma története. Ford.
SZEPESY Gy., Jegyz. és Utószó: ADAMIK T. Budapest, 1993.
* Cassiodorus (lásd Senator): Chron. Min. II. 109-.
* Cassius Dio
* Dexippus (lásd Deuxippus)
Dictys vagy Diktüsz álnéven ismert krétai mondaíró. Állítólag szemtanúja? volt
a trójai háborúnak, amelynek eseményeit naplójában görög nyelven megörökí-
tette, melyet vele együtt temettek el. Nero uralma idején egy földrengés felnyi-
totta sírját, s napfényre hozta munkáját. Mindez azonban mese. A fennmaradt
Ephemeris a Kr. u. 3. sz. elejéről egy papirusztöredéken maradt fenn. Latin for-
dítása 6 kötetben - A trójai háború - címmel a 4. században készült el, melyet L.
Septimius állított össze.
* Dio Chrysostomus (lásd Dio)
* Fabius
HA/ Historia Augusta: (lásd: Kiss M. 102. jegyzetét e kötetben) E." Hm1L.
(Teubner), 1965.; magyarul: ford. Terényi István, Budapest, 1968.

257
 K:rss MAGDOLNA

* losephus (lásd Ioseppus)

Iustinus: Marcus Iunianus Iustinus, Pompeius Trogus világkrónikáját kivonatol-
ta a 3/4. század fordulója körül, amely munka az ő átiratában maradt csak meg.
SEEL, 0.: Iustinus, Trogi Pompei Historiarum Philippicarum epitoma. Leipzig,
1935.; ADAMIK 1996. 156-159., 164.
* Livius (lásd Libius)
* Lucanus
Mappa geographica: (földrajzi atlasz, világtérkép v.ö. Ptolemaiosz). ln: MüL-
LENIIOFF: Weltkarte des Augustus, Kiliae, 1856.
Marcellinus comes: Latin krónikaszerzó. Illyricumból származott, a 6. század
közepe táján halt meg. A constaninopolisi udvarnál titkári feladatot látott el.
Krónikájában is a keleti udvarra vonatkozó eseményekkel foglalkozott, folytatta
Hieronymus krónikáját, 378- tól 534-ig (hozzátoldással 548-ig). ln: Chron. Min.
II. 37-109.
*Mela
* Orosius
* Priscus, Priszkosz, Priscus Müll.: Priscus töredékei, MOLLER, C. görög-latin
kiadás, Fragmenta Historicorum Graecorum 1868, 69-.
Prosper: Aquitaniai krónikaíró. Kb. 390-463-ig élt. Egy világkrónikát írt a te-
remtéstől-455-ig, a Róma elleni vandál támadásig. Chron. Min. I. 341-.
* Ptolemaeus
Rufinus: Latin egyházi szerző, 345-ben Aquileiaban született. Elsősorban fordí-
tói munkássága jelentős. Többek között lefordította Eusebios egyháztörténeti
művét latin nyelvre és 395-ig folytatta. Origenész több művét adta ki latinul. Pél-
dául Origenész előszavát, amit ő a Szent Pál rómaiakhoz írt levelének kommen-
tárjához készített, használta fel Iordanes a Geticánál. 410 körül halt meg. VANYÖ
1980. 770-772.; DEMANDT 1989. 29. Rufinus: Commentar Origenis super epistu-
lam Pauli ad Romanos. ed. Delarue, Paris, 1759. vol. 7. p. 288.
Solinus: Caius Iulius, latin író, a Kr. u. 3. századból. Nevéhez fűződik egy enci-
klopédikus munka a - Tudnivaló dolgok gyűjteménye (Collectanea rerum me-
morabilium) - mely id. Plinius művét alapul véve, földrajzi, természettudomá-
nyos, történelmi érdekességeket tartalmaz.
* Strabo
* Symmachus: (lásd: Kiss M. 102. jegyzetét e kötetben)
* Tacitus
* Vergilius

258
 FORRÁSOK

II. A kötetben (előszó, jegyzetek, névmutató) felhasznált további források

Ambr.: Ambrosius: De obitu Theodosii, II. Valentirúanus halálára írt beszéde

Corpus Scriptorum Ecclesiasticorum Latinorum. 73. ed. 0. Faller. 1968.
annales Ravennates: BiscHOF, B.-KüETILER, \V.: Eine illustrierte Ausgabe der
spatantiken Ravennater Annalen. ln: W KoEHLER (ed.), Medieval Studies in
Memory of A. KINGSLEY PoRTER, 1. 1939, 125-138.
Anon. Val.: Anonymus Valesianus pars posterior, Chron. Min. I. 306-, latin-né-
met kiadás. 1. ln: Prokopios: Gotenkriege. in.: Prokop: Werke ed. 0. Veh. 2. Bd.
München, 1971. 1213-1251.; 2. König, I. Darmstadt, 1997.
Anonymus Valesianus (Kiss 2000): Kiss, M.: Anonymus Valesianus: Origo
Constantini, latin-magyar (fordítás és magyarázat) Specimina Nova XV 1999.
Pécs, (2000)
Arrianus Part.: Arrianus Flavius: Parthika 17. könyvben. Photius. ln: Bibliothe-
ca Codicum. HENRY, P. 1959.
Aurelius Victor: De caesaribus. Teubner Kiadó, Lipcse, 1961.; magyarul: Ércnél
maradóbb... A görög és római történelem forrásai. Történelem dióhéjban címmel
a szöveggyűjtemény tematikája szerint elosztva. Szerk. NÉMETH Gy. Budapest,
1998.
Aur. Vict. Epit.: Aurelius Victor: Epitome de caesaribus. Teubner Kiadó, Lip-
cse, 1961.
Avitus ep: Avitus: Epistolae, ed. PEIPER, R. MGH AA, VI. 2. 1883. (reprint)
München, 1985.
Cassiodor. Chron.: Lásd a Névmagyarázatnál: Senator
Cassiodor. Var.: Lásd a Névmagyarázatnál: Senator
Cod. Theod.: Codex Theodosianus ed. P. Krüger, P. Meyer, Th. Mommsen
1904/5.
Cons. Const: Consularia Constantinopolitana. ln: Chron. Min. I. 197-.
Cons. Ital.: Consularia Italica: Chron. Min. I.
Chron. Min. 1.: MGH AA, 9. Chronica Minora I. (reprint) München, 1981.
Chron. Min. II.: MGH AA, 11. Chronica Minora II. (reprint) München, 1981.
Claudius Claudianus: Carmina. ed. Th. Birt MGHAA 10. (reprint) München,
1995., magyarul: Claudianus versei. Válogatta, fordította az utószót és a jegyzete-
ket írta MEZEI B. Budapest, 1988.
Ennod. Paneg. Theod.: Ennodius: Panegyricus Nagy Theoderich-hez latinul:
ed. Vogel, F. MGH AA, VII. 1885.; németül: ford. FERTIG, M. 1858. (reprint)
München, 1995.
Eugippius: Eugippius: Vita Sancti Severini. A bevezető tanulmányt írta BóNA I.:
fordította az ELTE BTK Régészeti Tanszékének hallgatói munkaközössége.
Antik Tanulmányok 16 (1969) 265-320.

259
 Kiss MAGDOLNA

Euseb. hist. eccl.: Eusebios: Egyháztörténete. ln: V ANYÖ L.: Ókeresztény írók,
IV, Budapest, 1983.
Euseb. V. C./ vit. Const.: Eusebius: Vita Constantini. WINKELMANN, F. Berlin,
1975.
Eutr.: Eutropius: A rómaiak rövid története. ln: Besztercebányai főgimnázium
Értesítője, ford. K.LJMA L.: 1904---1905.
Fast. Vind. Prior.: Fasti Vind. Priores, Chron. Min. I.
Hérodotosz: A görög-perzsa háború. ford. MuRAKOZI, Gy. Budapest, 1998.
Hieron. Chron.: Hieronymus krónikájának kivonatai ln: MGH AA, 9. Chronica
Minora I. (reprint) München, 1981.
Hieronymus, Ep.: Hieronymus: Levelek. ed. J. Hilbert, Corpus Scriptorum Ec-
clesiasticorum Latinorum. 54-56.1910-1918.
Hydatius chr. et fast.: Hydatius, Chron. Min. II.
*lulius Caesar
Izidor: Sevillai Izidor: A gótok története. Sz(KELY, M. gondozásában. Szeged,
1998.
Isidorus orig.: Sevillai Izidor: Origines, ed. LINDS,w, W M. Oxford, 1911.
Joh. Ant. fr.: Johannes Antiochenus: Töredékek. részben ford. latinra: MOLLER,
C. Fragmenta historicorum Graecorum rv. 1868. 535-; a továbbiak görögül:
FHG V. 1. 1883, 27-.
Julius Honorius: Cosmographia A 19, RIESE 35, 14.
Lactantius: De mortibus persecutorum; magyarul: A keresztényüldözők halála.
ln: Az isteni gondviselésről. ford. ADAMIK T. Helikon, Budapest, 1985.
Malch. frag.: Malchus: Fragmenta, görög-angol, BLOCKLEY, R. C. 1983.
Marcellinus, addit: lásd fent: Marcellinus comes.
Mamertinus Paneg.: Claudius Mamertinus panegyricusa(i?), in.: Panegyrici La-
tini, latin-francia kiadásban, GALLETIER, E. Párizs, 1949-55.
Martialis: magyarul: Martialis epigrammáinak teljes fordítása: CSENGERY J. 1942.
Notitia Dignitatum: új facsimile kiadása: Borhy L. Budapest, 2003.
Olympiodorus fr.: Olympiodorus töredékei, ed. C. Müller Fragmenta Histori-
corum Graecorum IV 1868, 57-68.
Origo: Origo Constantini: lásd Anonymus Valesianus.
Ovidius: Fasti: Ovidius: Római naptár Fasti, ford. GAAL, L. Budapest, 1954.
Paulus hist. lang.: Paulus Diaconus: Historia Langobardorum. hrsg. Biffll-
MANN, L.-WAITZ, G. Monumenta Germaniae Historica Scriptores rerum Lango-
bardicarum 1878. 45-, (reprint) München, 1987.
Paul. Diac. Hist. Rom.: Paulus Diaconus: Historia Romanorum. ed. H. Droy-
sen MGH AA II. 183-, 1879. (reprint) München, 1978.
Philost.: Philostorgios: Egyháztörténete. ed. J. Bidez- F. Winkelmann. 1981.,
latinul: ln: Patrologia Graeca, Migne. 85.

260
 FORRÁSOK

Plinius id.: Plinius Secundus: A természet históriája. Válogatások az I-VL

könyvekből. ford. VÁCZY K. Bukarest, 1973.
Procopius/ Procop. Gót háb.: Procopios: Bellum Gothicum (Bella V-VIII),
Teubner, von HAURY,J.-Wmrn, G. 1962-1964.
Procopius B. V.: Procopios: Bellum Vandalicum (Bella V-VIII), Teubner, von
HAURY,J.-Wrnm, G. 1962-1964.
Propertius: Elégiák ford. CSENGERY, J. Budapest, 1897.
Prud. e. Symm.: Prudentius: Contra Symmachum. ed. M. Lavarenne 1963.
Romana: Iordanes: Romana, ed. Th. Mommsen, Berlin, 1882. (reprint) Mün-
chen, 1982.
Seneca: Erkölcsi levelek. ford. KURCZ, Á. Budapest, 1980.
Servius ad Aen.: Servius: Vergilius-kommentár, ín.: KEIL, H.: Grammatici
Latini. 1-VII. Leipzig, 1857-1874. 4. 405-.
Sidonius Apollinaris: Sidonius Apollinaris versei, ed. Ch. Lütjohann, MGH
AA VIII. 1887. (reprint) München, 1985.
Socrates, Sokrates: Egyháztörténete. magyarul: ln: V ANYÓ L.: Ókeresztény
írók, IX, Budapest, 1984.
Sozom.: Sozomenos: Egyháztörténete. görög-francia: J. Bidez-G. C. Hansen
1960.; latinul: R. Hussey 1860.
Suetonius: Caesarok élete. ford. Kiss Ferencné, Budapest, 1968.
Szilágyi 1960: Árpádkori törvények, ford. Sz1LAGYI, L. ELTE kézirat, Budapest.
Theoph. AM: Theophanes Confessor: Anni mundi, hrsg. görög-latin CLASSEN,
J.-BEKKER, L 1839 / 41 in.: Corpus Scriptorum Historiae Byzantinae; és DE Boc m,
C. (Teubner) 1883/85.
Thuküdidész: A peloponnészoszi háború, ford. MuRAK()ZY, Gy. Budapest,
1985.
Vegetius: Epitoma rei militaris. ed. LANG, C. (Teubner) 1885.
Vitruvius: Tíz könyv az építészetről. ford. Gu1xAs, D. Budapest, 1988.
Zosimos: Historia Nova, görögül MENDELSSOHN, L. Teubner, 1887. németül:
Neue Geschichte. ford. Vm-1, 0. Stuttgart, 1990.

III. Getica-kiadások, fordítások Magyarországon

1. Jordanes: A gótok eredete és tettei. fordította, jegyzetekkel ellátta: BOKOR J.,

Brassó, 1904.
2. Iordanes: Getica. A gótok eredete és tettei. Kiss M. Vivarium Fontium L
Pécs, 2002. (1-2. kiadás)

261
 Irodalom

ADAMIK 1996: Adamik, T.: Római irodalom a késő császárkorban. ln: Római iroda-
lom 4 kötetben. 4. k. Budapest
ALFÖLDI 1924--1926: Alföldi, A.: Der Untergang der Römerherrschaft ín Pannonien.
Berlin-Leipzig
.AI,FÖIDI 1935: Alföldi, A.: Insignien und Tracht der römischen Kaiser. l\1itteilungen
des Deutschen Archaologischen lnstituts, Römische Abteilung, 50. 1935.
ALFÖLDT 1944: Alföldi, A.: Zu den Schicksalen Siebenbürgens ím Altertum. Ost-
mitteleuropaische Bibliothek. hrs.: E. Lukinich, 54. Budapest
Al,FÖLDY-WEimR 1966: Alföldy, G.-Weber, L.: Bibliographie von Andreas Alföldi.
BHAC 1964/1965, Bonn 1966, XIII-XXVIII.
ALFÖLDY 1992: Alföldy, G.: Birodalmak tündöklése és bukása: A római történelem ta-
nulsága. ln: Doctores Philosophiae honoris causa Universitatis de Iano Pannonio
nominatae. Pécs
Al,FÜLDY 1996: Alföldy, G.: Római társadalomtörténet. Budapest
AL: Antik lexikon, Budapest, 1993.
AL11-IEIM 1975: Althcim, E: Geschichte der Hunnen, Berlin-New York
ARIU-fENIUS 1987: Arrhenius, B.: Skandinavien und Osteuropa in der Völkerwande-
rungszeit. GHA, 441-.
Asc1mACH 1827: Aschbach,J.: Die Westgoten. (reprint) Essen
B,\RAN-1:'vÍAGOl\fEDO\' 1985: Baran, V. D.-Magomedov; B.V.: Csemyahovszkaja kul'tura.
ln: V. D. Baran, Etnokul'turnaja karta territorrii Ukrainszkoj SzSzR v I cisz. n. e.
Kiev, 42-51.
BAR:"JES 1982: Barnes, T.: The new Empire of Diocletian and Constantine. London
BENEDICI'Y 1958: Benedicty, R.: Hogyan foglalta el Alarich Rómát? AntTan 5 (1958)
75-81.
BERTÓK 2000: Bertók, G.: ,,ltem a Sopianas Bregetione m. p. CXS: lovia XXXII. m.
p ...." (Adalékok a Dél-Dunántúl római kori településtörténetéhez: lovia lokalizációja)
a Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve XXII. Szekszárd, 101-112.
BIERBRAUER 1994: Bierbrauer, V.: Archaologie und Geschichte der Goten vom 1-7.
Jh. FMS 28, 51-171.
BIRT 1920: Birt, Th.: Charaktcrbilder Spatroms. Lcipzig
ELEGEN 1963: Blegen, C, W: Troy and the Trojans, London
BoRJIY 1998: Borhy, L.: Római történelem Szöveggyűjtemény, szerk. Borhy László,
Budapest

263
 Krss MAG DO LN A

BonYÁN 1955: Bottyán, Á.: Szkíták a magyar Alföldön. RégFüz l.

BóNA 1969: Bóna, I: Bevezetés és kommentár Eugippius, Vita sancti Severini első
magyar fordításához. Anffan.
BóNA 1974: Bóna, I.: A középkor hajnala. A gepidák és a langobardok a Kárpát-me-
dencében. Budapest
BóNA 1987: Bóna, I: Ungams Völkerim 5. und 6.Jahrhundert. GHA 116--.
BóNA 1993: Bóna, I.: A hunok és nagykirályaik. Budapest
BRASINSZKIJ 1985: Brasinszkij, I. B.: Szkíta kincsek nyomában. Budapest
CARCOPINO 1997: Carcopino,J.: La vita quotidiana a Roma. (az eredeti 1939-es francia
nyelvű kiadás olasz fordítása), Roma-Bari
CASTRTCTUS 1995.: Castricius, H.: Barbari-antiqui barbari. Frühmittelalterliche Studien.
29. 1995. 72-85.
CLAUDE 1970: Claude, 0.: Geschichte der Westgoten, Berlin
Cou.INs 1991: Collins, R.: The Early Medieval Europe 300-1000, Hampshire and
London
Czúm 1979.: Czúth, B.: Geiserich és vandáljai Rómában. (Geiserich und seine Van-
dalen in Rom) Acta Antiqua et Archaeologica, Suppl. II. 1979. Szeged, 25-32.
CSALl.ÁNY 1961: Csallány, 0.: Adatok Attila székhelyének kérdéséhez. NyJMÉ II.
1959. 19-31.
DAHN 1889: Dahn, F.: Die Goten, Ostgermanen - Die Völker der Gotische Gruppe,
Berlin, 1889, (reprint: Essen, 1999.)
de STE CROIX 1981: de Ste Croix, G.E.M.: The Class Struggle in the Ancient Greek
World. London
DEMANDT 1989: Demandt, A.: Die Spatantike. Römische Geschichte von Diocletian
bis Justinian 284-365. N. Chr. München
Der Kr.EINE PAULY: ZIEGLER, K.-SounmnvmR, \V.: Lexikon der Antike, in 5 Banden,
München, 1979.
DIENES 1974: Dienes, I.: A honfoglaló magyarok, Hereditas, Budapest
DmTJ:: 1987: Dietz, K: Schriftquellen zur Völkerwanderungszeit im pannonischen
Raum (von 378-584 n. Chr.). ln: GHA: 27-67.
DoBESCH 1994: Dobesch, G.: Vom ausseren Proletariat zum Kulturtrager ein Aspekt
zur Rolle der Germanen in der Spatantike. Geographica Historica, Band 6, Amster-
dam, 1994, 32....:.
DOWEL 1973: Düwel, K: Alarich I. Reallexikon der germanischen Altertumskunde.
Berlin, 1973, 127-.
EBERT 1889: Ebert, A.: Allgemeine Geschichte der Literatur des Mittelalters, Leipzig
EKK: ANGI, J.-B,\RÁNY, A.-ÜROSZ, !.-PAPP, l.-PóSÁN, L.: Európa a korai középkor-
ban (3--11. század), Egyetemi Tankönyv, Debrecen, 1997.
EcsEDY 1982: Ecsedy, I.: The oriental background to the Hungarian tradition about
,,Attila's tomb". Acta Oricntalia Hung. 36. 1982. 129-153.

264
 IRODALOM

ENSSLIN 1949: Ensslin, W: Des Symmachus Historia Romana als Quelle für Jordanes,
Sitzungsberichte der Bayerischen Akademie der Wissenschaften, phil-hist. Kl.,
Munich
ERD1~1.v1 1990: Erdélyi I.: Gótok, alánok és hunok Dél-Oroszországban. A Tapolcai
Múzeum Közleményei 1, 1989 (1990), 257-260.1989 (1990), 257-260.
ERDÉLYI 1990a: Erdély~ I.: Az ázsiai hunok régészeti emlékei. Magyar Tudomány 96,
1990 / 8, 97 5---978.
FFJÓS 2001: Fejős, B.: Az alán és az ász név összefüggése a középkori forrásokban. In:
A Kárpát-medence és a steppe, Magyar Őstörténet Könyvtár 14. Budapest, 7-14.
FERRERO 1993: Ferrero, G.: Az ókori civilizáció bukása. Budapest
FETTICH 1927: Fettich, N.: A tápiószentmártoni aranyszarvas, AÉ 41.
FMH 1992: FERENCZY, E.-TvL\RóTt, E.-HA!-tN, L: Az ókori Róma története, Egyetemi
Tankönyv, Budapest
FRIESINGER 1984: Friesinger, H.: Bemcrkungen zu den frühgeschichtlichen Grab-
und Siedlungsfunden von Wien-Leopoldau. ArchAust 68. 127-154.
GHA: Germanen, Hunnen und Awaren. Schatze der Völkerwanderungszeit. (Aus-
stellungskatalog) Verlag des Germanischen Nati.onalmuseum, Nürnberg, (1987)
1988.
G1 IIRSI IMAN 1985: Ghirshman, R.: Az ókori Irán. Médek, perzsák, párthusok. Buda-
pest
Gorn.owsKJ 1994: Godlowski, K.: Die Barbaren nördlich der Westkarpaten und das
Karpatenbecken - Einwanderungen, politi.sche und militarische Kontakte. Speci-
mina Nova IX. 1993 (1994) 65-89.
GoFFART 1988: Goffart, W: The Narrators of Barbarian History (AD 550-800):
Jordanes, Gregory of Tours, and Paul the Diacon, Princeton, New Jersey
GRi\lIAM 1964: Graham, A. J.: Colony and Mother City ín Ancient Grecce. Manches-
ter
GRANT 1996: Grant, M.: Róma császárai. Életrajzi kalauz a császárkori Róma uralko-
dóiról Kr. e. 31-Kr.u. 476 között, Budapest
GYÖRFFY 1975: Györffy, Gy.: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Kortársak és
krónikások híradásai. Budapest
HAJDú-Kms-ró-RóNA-Tas 1976 I:1: Szerk. Hajdú, P.-Kristó, Gy.-Róna-Tas, A.: Beve-
zetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba. I:1. Írta: a Szegedi Őstörténeti.
Közösség, Budapest
HARMATIA 1941: Harmatta, J.: Forrástanulmányok Herodotos Skythikajához. Ma-
gyar-Görög tanulmányok 14. Budapest
HARMA1TA 1949: Harmatta,J.: A magyarországi szarmaták eredetének és bevándor-
lásának kérdéséhez. AÉ 30-36.
l-L\RM/\"ITA 1950: Harmatta,J.: A magyarországi szarmaták történetéhez. AÉ 1950-1.
10-18.

265
 Kiss MAGDOLNA

HEATilliR 1991: Heather, P.: Goths and Romans 332-489. Oxford

HECKENAST 1970: Heckenast, G.: Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpád-
korban. Budapest
HEGYI 1984: Hegyi, D.: Az ionok Kisázsiában. Budapest
HEGYI 1991: Hegyi, D.: Görögország története az archaikus és a korai klasszikus kor-
ban. Miskolc: Miskolci Bölcsész Egyesület, Budapest
I-IERMANN 1988: Hermann, G.: Perzsa reneszánsz. (A Múlt Születése) Budapest
HGL: BóNA I.-Csrn ].-NAGY M.-TOi\fKA P.-Tc'm-1 Á.: Hunok-Gepidák-Langobardok.
(Magyar őstörténeti Könyvtár 6.) Szeged, 1993.
HKNS 1995: HEG'r1, D.-KERTJ~sz, I.-Núl\IBTH, Gy.-S,\RKADY, J.: Görög történelem a
kezdetektől Kr.e. 30-ig, Egyetemi Tankönyv, Budapest
HONTI 2000: Honti, Sz.: Balatonszemes-Szemesi berek. In.: A tervezett M7-es autó-
pálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (1992-1999) Előze­
tes jelentés. I. Bodnár, M.-Honti, Sz.-Kiss, V, SMK 14. 2000. II. 4.1. 95-97.
HoRvÁ"m 1911: Horváth, I.: Ammianus Marcellinus forrásai és hitelessége különös
tekintettel a hunnokra. Budapest
IPOLYI 1854: Ipolyi A.: Magyar Mythologia. Pest 1854. (Reprint függelékekkel: Buda-
pest, 1987.)
IsTVANOVITS 2001: Néhány gondolat a 4. század végi- 5. század eleji új észak-alföldi
leletekről. ln: A !<árpát-medence és a steppe, Magyar Őstörténet Könyvtár 14.
Budapest, 15-18.
Is1vÁNovrrs-KuLcsAR 1992: Istvánovits, E.-Kulcsár, V: Pajzsos temetkezések a Du-
nától keletre eső kárpát-medencei Barbarikumban. NyJ:tvlÉ XXX-XXXII. 47-96.
K,\ZANSKJ 1992: Kazanski, M.: Les arctoi gentes et „l' empire" d' Hermanaric. Com-
mentairc archéologique d' une source écrite. Germania 70., 1992. 1. 7 5-122.
KERúNYI 1997: Kerényi, K.: Görög mitológia. Szeged
KEsz1 2001: Keszi, T.: Attila és a nyergekből rakott máglya. A Wosinsky Mór Múze-
um Évkönyve. XXIII. ,,Hadak útján" (konferenciakötet) Szekszárd, 63-67.
Kiss A. 1997: Kiss, A.: Der goldene Schildrahmen von Sárvíz aus dem 5. Jahrhundert
und der Skirenkönig Edica. Alba Regia, XXVI. Székesfehérvár, 1997. 83--132.
Kiss A. 1996: Kiss, A.: Die Osthrogoten in Pannonien (456-473) aus archaologischer
Sicht. ZalaiMúz 6, 1996. 87-90.
I<iss M. 1995: Kiss, M.: Megjegyzések a későrómai külpolitikához a dunai tartomá-
nyokban 381-ig. SMK. XI. 1995. 47-54.
I<iss M. 1995a: Kiss, M.: Anmerkungen zum in „Getica" gezeichneten Bild von Ala-
rich." ... sic eos cum Romanorum populo vivere, ut una gens utraque credere pos-
sit..." Specimina Nova. XI. 1995. 81-90.
I<iss M. 1998: Kiss, M.: Zur Bedeutung des Begriffes Foederati bei Jordanes. Speci-
mina Nova XII. 1996. (1998) 215-221.
Kiss M. 1999: Kiss, M: A városi élet a Római Birodalomban. CD-rom, Nagykanizsa

266
 IRODALOM

Kiss M. 2000: Kiss, M: Anonymus Valesianus: Origo Constantini, fordítás és magya-

rázat. Specimina Nova XV. 1999. (2000) 77-147.
Kiss M.-f°AZEKAS: 2003: Kiss M.-FAZEKAS, E: Hol játszódott le a Bolia-folyó menti
csata? Békés Megyei Múzeumok Évkönyve, s.a.
Kiss M. 2003: Pannonia szülötte volt-e Nagy Theoderich? ln: Népek együttélése Dél-
Pannóniában, Tanulmányok Szita L. 70. születésnapjára. szerk.: Lengvári I-Vonyó
J., Pécs, 2003. 187-206.
Klss-LENGVÁRI 1993: Kiss, M.-Lengvári, I. (szerk.): Jordanes, Getica I. XXIV-
XXVITI. (Fordítás és magyarázat). Pécs, Specimina Nova IX 1993/1994. 201-220.
Kiss-LENGVÁIU 1996: Kiss, M-Lengvári, I. (szerk.): Jordanes, Getica II. XXIX-
XXXIII. (Fordítás és magyarázat). Barta Gábor emlékkötet, Pécs, 16--38.
!(.LIMA 1996: Klima, L.: The Linguistic Affinity of the Volgaic Finno-Ugrians and
Their Ethnogenesis. Studia Historica Fenno-ugrica I. Oulu, 1996. 21-33.
Ki1MA 1999: Klíma, L.: Finnugor történeti chrestomathia I. Budapesti Finnugor Fü-
zetek, Budapest
Kl,IMA http:/ /ludens.elte.hu/: Klima, L.: Jordanes. Internet: http:/ /ludens.elte.hu/
-briseis / finnugor/ tortforras /jordanes.h tml
KOVÁCS 1912: Kovács, I.: A marosszentannai népvándorláskori temető. Dolgozatok.
3. Kolozsvár, 255-.
KOVÁCS 1915: Kovács, I.: Marosvásárhelyi ásatások. Dolgozatok. 6. Kolozsvár
KöNIG 1997: König, I.: Aus der Zeit Theoderichs des Gro.Ben. Einleitung, Text,
Übersetzung und Kommentar einer anonymen Quelle. Oatin-német) König, I.
Darmstadt, 1997.
KuHRT 1997: Kuhrt, A.: The Ancient Near East, II. k. London and New York
KüRTI 1987: Kürti, B.: Fürstliche Funde der Hunnenzeit aus Szeged-Nagyszéksós.
GHA 163--.
LANGE 1954: Lange, K: Sesostris. Ein agyptischer König ím Mythos. München
LÁSZLÓ 1978: László, Gy.: Az onogurokró~ in.: A „kettős honfoglalás. Budapest,
164-192.
LENGV ÁRI 1999: Lengvári, I.: Megjegyzések Maximinus életpályájához. Tanulmányok
Pécs történetéből 5-----ó. Pécs Története Alapítvány, Szerk. FONT, M.-VONYó,J. Pécs,
1999. 153--161.
LóRINCZ 1981: Lőrincz, B.: Pannonische Ziegelstempel III. Limesstrecke Ad Flexum
-Ad Mures. (Diss. Arch. Ser.II. No.9.) Budapest
M\KKAY 1995: Makkay,J.: Attila kardja, Árpád kardja. Szeged
MAENCHEN-HEI.FEN 1978: Maenchen-Helfen, O.J.: Die Wclt der Hunnen. Wien-
Köln-Graz
MENGHIN 1987: Menghin, W: Die Völkerwanderungszeit ím Karpatenbecken. GHA
15-26.
MESTERHÁZY 1989: Mesterházy, K: Ethnische- und Handelsbeziehungen zwischen

267
 Kiss MAGDOLNA

der Weichselmündung und der ungarischen Tiefebene in der römischen Kaiscrzeit.

Peregrinatio Gothica. Archaeologia Baltica 8. Lodz, 185- 202.
MEZEI 1988: Mezei B.: Jegyzetek Claudius Claudianus verseihez. ln.: Claudius Clau-
dianus versei. Válogatta, utószót és a jegyzeteket írta Mezei B. Budapest, 1988.
243-349.
MIEROW 1915: Mierow; C. C.: The Gothic History of Jordanes. ln English Version
with an Introduction and a Commentary. Princeton
MoMIGI .IANO 1955: Momigliano, A.: Cassiodorus and the Italian Culture of His Timc,
Studies in Historiography, London
Mol\1MSEN 1882: Mommsen, Th. (Rec.): Iordanis Romana et Getica. Prooemium
MGH AA V /1. Berolini, 1882. (reprint) München, 1982.
MoORIIE:\D 1992: Moorhead,J.: Theoderich in Italy, Oxford, 1992.
MoRAv,.srK 1930: Moravcsik, Gy.: Az onogurok történetéhez. Budapest
Mócw 1971: Mócsy, A.: Rec. Várady, L.: Das letzte Jahrhundert Pannoniens.
ArchHung 23. 347-360.
Mócw 1975: Mócsy, A.: Pannonia a késői császárkorban. Budapest
MRT 9: Magyarország Régészeti Topográfiája. 9. XIII/2. Pest Megye, Szobi és Váci
járás. szerk. TORMA, I. Budapest, 1993.
MRT 10. IV /3. 2. kötet: Magyarország Régészeti Topográfiája, Békés Megye Régé-
szeti Topográfiája, Békés és Békéscsaba környéke. írta: J:\NKOVICI I B. D., MEDGYESI,
P., NJKOLIN, E., SzATMARI, I., TORMA, I., szerk.: JANKOVICI I B., D. Budapest, 1998.
MOLLER 1998. Müller R.: Ein Frühvölkerwanderungszeitkicher Grabfund aus
Sármellék-Égenföld. Spccimina Nova. XII. (1996) 1998. Pécs, 259-263.
MOLLER 2000: Müller R.: Keszthely története az őskortól a törökkor végéig. ln: Keszt-
hely története I. szerk. Müller R. Keszthely, 2000. 40-104.
NAGY E. 1994: Nagy, E.: V. századi népvándorláskori sírok Pécs-Málom lelőhelyen.
JPMÉ 38 (1993), Pécs, 1994, 95-102.
NAGY M. 1993: Nagy, Margit: Óbuda a népvándorlás korban. Bud. Rég. ).'XX.
353-395.
NAGY-B. Tóm 2000: Nagy, Margit-B. Tóth, Á.: A gepidák, A régészeti leletanyag. ln:
Nagy, M.-Neurnann, G-Pohl, W.-B. Tóth, A: A gepidák. MFMÉ-StudArch VI.
168-178.
NAGY-NEUMANN-Pom.-B. TóTH 2000: Nagy, M.-Neurnann, G-Pohl, W.-B. Tóth, Á: A
gepidák. MFMÉ-StudArch VI. 165-185.
NAGY M. 1994: Nagy, Mihály: The Hasdingian Vandals in the Carpathian Basin. A
Prelirninary Report. Specimina Nova IX 1993 [1994] 157- 184.
NAGY T. 1971: Nagy, T.: Pannonia utolsó évszázada egy új monográfia megítélésében.
AntTan 18. 69-93.
NEUMANN 2000: Neumann, G.: A gepidák, A népnév eredete. ln: Nagy, M.-Neu-
rnann, G-Pohl, W.-B. Tóth, Á: A gepidák. MFMÉ-StudArch VI. 165-167.

268
 IRODALOM

N ÉMETII 1930: Németh, Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása, Budapest

NÉJ\1ETII 1940: Németh, Gyula: Attila és hunjai, Budapest, 1940. (Reprint) 1986.
NÉwmr 1998: Ércnél maradóbb. ..A görög és római történelem forrásai. Szerk.
Németh, György, Budapest
O'DoNNELL 1982: O'Donnell,J.: The aims of Jordanes. Historia 31. 1982. 22>-240.
PÁlillUCZ 1941: Párducz, M.: A szarmatakor emlékei Magyarországon I. ArchHung
25.
PÁRDUCZ 1944: Párducz, M.: A szarmatakor emlékei Magyarországon II. ArchHung
28.
PARDUCZ 1950: Párducz, M.: A szarmatakor emlékei Magyarországon III. ArchHung
30.
PÁRDUCZ-CSALLÁNY 1944-45: Párducz, M.-Csallány, D.: Szkítakori leletek a szentesi
múzeumban. AÉ, 81-117.
PATSCH 1928: Patsch, C.: Beitrage zur Völkerkunde von Südosteuropa III. Wien und
Leipzig
PETó 1992: Pető, M.: Szarmata falvak a dél-pesti síkságon (Beszámoló az MO autópá-
lya nyomvonalán 1987-1989-ben végzett leletmentésekről.) Régészeti kutatások az
MO autópálya nyomvonalán II. BTM Műhely 6. Budapest. 7-39.
PETZ 1904: Petz, V. (szerk.) Ókori Lexikon I-IY. Budapest 1902-1904.
PIETA 1987: Pieta, K.: Die Slowakei im 5. Jahrhundert. GHA 385-397.
PrGOTf 1987: Pigott, S.: Az európai civilizáció kezdetei. Budapest
PLETICKA/SCHöNHERG 1992: Die Römer, Geschichte und Kultur von A-Z. Sonder-
ausgabe. Stuttgart
PLRE I.: JoNES, A.H.M.-M\RTTNDALE, J.R.-MoRRis, J: The Prosopography of the
Later Roman Empire I. A. D. 260---395. Cambridge, 1987.
PLRE II.: JoNEs, A.H.M.: The Prosopography of the Later Roman Empire II. A.D.
395-527. Cambridge, 1980.
PLRE III.: M\RTINDALE,J.R.: The Prosopography of the Later Roman Empire I. A.
D. 260---395. Cambridge, 1992.
PorIL 2000: Pohl, W: Történelem. ln: Nagy, M.-Neumann, G-Pohl, W-B. Tóth, Á: A
gepidák. MFMÉ-StudArch VI. 165-167
PR.K: Pannonia régészeti kézikönyve. szerk. Mócw, A.-Frrz,J. Budapest, 1990.
RoEBUCK 1959: Roebuck, C.: Ionian Trade and colonization, New York
SALAMON-BARKÓCZI 1982: Salamon, Á.-Barkóczi, L.: Pannonien in nachvalentinia-
nischer Zeit (376---476). ln: Severin zwischen Römerzeit und Völkerwanderung.
Ausstellungskatalog Enns. Linz, 1982, 147-178.
SCIIAFER 2001: Schafer, T.: A hun királyi intézmény és hatalom. ln: A Kárpát-meden-
ce és a steppe, Magyar Őstörténet Könyvtár 14. Budapest, 19-27.
ScHIRREN 1858: Schirren, C.: De ratione quae inter Iordanem et Cassiodorum inter-
cedat commentatio (Diss. Dorpat, 1858.)

269
 Kiss M,\c;noLNA

Sc11MIDT 1933: Schmidt, L.: Die Ostgermanen. München, 1933. (1941)

SCHMIDT 1970: Schmidt, L.: Geschichte der Wandalen. (az 1942-es kiadás reprintje)
München
SCHMIDT 1987: Schmidt, B.: Das Königreich der Thüringer und seine Provinzen.
GHA,471-.
SCIIREIBER 1976: Schreiber, H.: Die Hunnen. Attila probt den Weltuntergang. Wien-
Düsseldorf
ScsUKIN 1979: Scsukin, M. B.: K voproszu o verhnyej hronologicseszkoj granyice
csernahovszkoj kul'turi, Kratkie/Szoobscsenije 158. Moszkva, 17-22.
Sc11uLz 1993: Schulz, R.: Die Entwicklung des römischen Völkerreichts ím vierten
und fünften Jahrhundert n. Chr. Stuttgart
SEECK 1913: Seeck, 0.: Geschichte des Untergangs der antiken Welt. 1-VI. Berlin,
1897-1913, 1920-1921.
SOPRONI 1978: Soproni, S.: Der spatrömische Limes zwischen Esztergom und Szent-
endre. Das Verteidigungssystem der Provinz Valeria ím 4. Jahrhundert. Budapest
SOPRONI 1985: Soproni, S.: Die letzten Jahrzehnte des pannonischen Limes. München
STALLKNECHT 1969: Stallknecht, B.: Untersuchungen zur römischen Aussenpolitik in
der Spatantike 306-395. n. Chr. Bonn, 1967. (1969)
SrnIN 1959: Stein, E.: Histoire du Bas-Empire, Szerk. J.J. PALANQUE, 2 vol, Paris, 1949,
1959.
STRAUB J. 1986: Straub, J.: Germania Provincia. Reichsidee und Vertragspolitik ím
Urteil des Symmachus und der Historia Augusta. in.: Colloque Genevois sur
Symmaque al' occasion du mille six centieme anniversaire du conflict de l" autcl de
la Victoire. Société D'édition ,,Les belles Lettres", Paris
SrnAUB P. 2002: Straub P.: 5. századi tömegsírok Keszthely-Fenékpusztán. Móra
Ferenc Múzeum Évkönyve-Studia Archaeologica, Szeged, 8. 177-200.
SvENNUNG 1967: Svennung, J.: Jordanes und Scandia. Kritischexegetische Studien.
(Acta Soc. Lit. Human. Reg. Upsaliensis. 44:2 A.) Stockholm
SYME 1983: Syme, R: Historia Augusta Papers, 1983.
SZABÓ 1969: Szabó, J. Gy.: A hevesi szkítakori temető. Hozzászólás az Alföld szkíta-
kori népességének kérdéséhez. EMÉ 7. 55-128.
SzABó 2000: Szabó, Á.: Ein spatrömischer Augur in Sopianae? Specimina Nova XV
1999 [2000] 148-153.
SzÁDECZKY-K,\RooSs 1992: Szádeczky-Kardoss, S.: Az avar történelem forrásai I. Ma-
gyar Őstörténeti Könyvtár 5. Szeged
SZÁSZ 1994: Szász, B.: A húnok története: Attila nagykirály. 1994 (reprint) 1943.
SZEPESSY 1998: Szepessy, T.: A régi Róma napjai. Budapest
SzóKE 1996: Szőke, B. M.: Das Völkerwanderungszeitliche Graberfeld von Kilimán-
Felsőmajor. ln: Archaologie und Siedlunsgeschichte ím Hahóter Becken, Südwest-
Ungarn. hrsg. Szőke B. M .. Budapest 1996. 29-59.

270
 IRODALOM

TEJRAL 1987: Tejral, J.: Probleme der Völkerwanderungszeit nördlich der mittleren
Donau. GHA 351-367.
TOMKA 1987: Tomka, P.: Der hunnische Fundkomplex von Pannonhalma, GHA,
156--163.
ToMKA 2001: Tomka, P.: A2 árpási 5. századi sír. Arrabona, 39. 2001. 161-181.
Tóm E 2002: Tóth E.: Zwiebelknopffibel aus Goldblech von Degoj. Specimina
Nova 2002. 251-266.
Töm 1. 1979.: Tóth 1.: A rómaiak Magyarországon. Budapest
TROGM,WER 1983: Trogmayer, 0.: A szkíta kor tárgyi hagyatéka. ln: Szeged története
1. Szerk. KrusTó, Gy. Szeged, 10~104.
VADAY 1989: Vaday, A.: Die sarmatischen Denkmaler des Komitats Szolnok. Ein
Beitrag zur Archaologie und Geschichte des sarmatischen Barbaricums. Antaeus
17-18.
V ADAY 2003: Vaday, A.: A szarmata Barbarikum központjai a Kr. u. 2. században.
Barbarikumi Szemle, 1. A Barbarikumi Régészeti Társaság Kiadványa. szerk.: Sz.
Wilhelm G-Sóskuti K-Pintye G., Szeged, 2003.9-22.
V AHLEN 1985: Vahlen, A.: A2 ókor világcsodái. ford. Németh, Gy. Budapest
V ANYÓ 1980: Vanyó, L: Az ókeresztény egyház és irodalma. Budapest
VÁCZY 1940: Váczy, P.: A hunok Európában. Die Hunnen in Europa. ln: Németh,
Gy.: Attila és hunjai. Budapest, 1940. Reprint (1986) 61-143.
VÁRADY 1969: Várady, L: Das letzte Jahrhundert Pannoniens 376-476. Budapest
VÁRADY 1976: Várady, L: Jordanes Studien. Jordanes und das Chronicon des Marcelli-
nus Comes. Die Selbstandigkeit des Jordanes. Chiron 6. 1976. 441-487.
VÁsARY 1993: Vásáry, 1.: A régi Belső-Ázsia története. Magyar őstörténeti Könyvtár.
7.Szegcd
VrnT 1990: Veh, 0.: Zosimos: Neue Geschichte (deutsche Übersetzung), Stuttgart
VÉKONY 1984: Vékony, G.: Az avaroktól a honfoglalásig A IX. század régészeti kuta-
tásának lehetőségei Vas Megyében. Életünk Irodalmi Művészeti és Kritikai Folyó-
irat, Szombathely, XXI. évf 1984/1. 65--74.
VÉKONY 1989: Vékony, G.: Dákok, rómaiak, románok. Budapest
VÉKONY 1997: Vékony, G.: Protobolgárok a Kárpát-medencében. Komárom-Eszter-
gom Megyei Önkormányzat Múzeumainak Közleményei 5. (1992), Tata, 1997.
437-457.
VrsY 1971: Visy, Zs.: Angaben Zlif Geschichte der ungarischen Ticfebene im auguste-
ischen Zeitalter. Acta Antiqua et Archaeologica xrv. 1971. Szeged, 73--79.
V1sY 1978: Visy, Zs.: Der Beginn der Donau-Kriege des Domitian. ArchHung 30
(1-2) 1978, Budapest, 37--60
VTSY 1989: Visy, Zs.: A római limes Magyarországon, Budapest
VTSY 1995: Visy, Zs.: The problem of the Dacian ethnic group in Hungary. 1995. Din
Istoria Europei Romane from thc History of the Roman Europe, Universitatca din
Oradea Muzeul Tarii Cri~urilor, Oradea, 93--104.

271
 Kiss MAGDOLNA

V1sY 1999: Visy, Zs.:Neue Forschungsergebnisse an der Ripa Pannoniae lnferioris in

Ungarn. Roman Frontier Studies, 1999. 139-150.
VöRös 1987: Vörös, G.: Spatsarmatische Siedlungen und Graberfelder in der Tiefe-
bene Südostungarns. GHA 133-.
WAMERS 1987: Wamers, E.: Die Völkerwanderungszeit im Spiegel der Germanischen
Heldensagen. G HA 69-.
WEILER 1996: Weiler, l.: Zur Frage der Grenzziehung zwischen Üst- und Westteil des
Römischen Reiches in der Spatantike. ln: Westillyricum und Nordostitalien... , 1996.
123-143.
Westillyricum und Nordostitalien in der spatrömischen Zeit, Situla 34, Ljubljana,
1996.
WIRTH 1985: Wirth, G.: Alexander der Groíle. Hamburg
WmTH 1985a: Wirth, G.: Philipp II. Geschithte Makedoniens. Urban-Taschenbü-
cher; Bd. 369. Stuttgart; Berlin; Köln; Mainz
Wmm 1985b: Wirth, G.: Tacitus: Annalen. Bonn
Wnrrn 1994: Wirth, G.: Römer, Siedler und Barbaren Zur Behandlung der ,,Dediti-
cii" im 4. Jhdt. ln: Federazioni e federalismo nell' Europa antica Bergamo, 21-25.
Settembre 1992, Vita e Pensiero. Milano, 1994.
Wnrrn 1999: Wirth, G.: Attila, Das Hunnenreich und Europa. Stuttgart
WOLFRAM 1990: Wolfram, H.: Die Goten. München

Rövidítések:

AÉ: Archaeologiai Értesítő, Budapest

AntTan: Antik Tanulmányok, Budapest
ArchAust: Archaeologia Austriaca, Wien
ArchHung Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, Budapest
BHAC: Bonner Historia-Augusta-Colloquium, Bonn
Bud Rég.: Budapest Régiségei, Budapest
Diss. Arch.: Dissertationes Arcaeologicae, Budapest
EMÉ: Az Egri Múzeum Évkönyve, Eger
FMS: Frühmittelalterliche Studien, Jahrbuch des lnst für Frühmittelalterforschung
der Univ. Münster, Berlin. New York
MFMÉ-StudArch: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve-Studia Archaeologica, Szeged
MGH AA: Monumenta Germaniae Historica Auctores Antiquissirni
NyJAME: A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, Nyíregyháza
RégFüz: Régészeti Füzetek, Budapest
SMK Somogyi Múzeumok Közleményei, Kaposvár
Specimina Nova: A Pécsi Qanus Pannonius) Tudományegyetem Történeti Tanszékei-
nek Évkönyve, Pécs

272