„Lábbal ne tapodj soha isteni törvényt!

”
Van olyan történelmi kor, amikor nem temetik el a holtat? Létezik ilyen? Ezt járja körül az
Antigoné című tragédia.
A trójai és thébai mondakör rengeteg új kiemelkedő művet foglal magába, ilyen
például a thébai mondakörből az Antigoné. Műfaja tragédia, ami a dráma műnemébe tartozik.
A hős elszántan küzd céljaiért, de konfliktusba kerül, végül elbukik. Ez váltja ki az olvasóból
a katarzist.
A mű egyetlen konfliktusra épül fel, ami Antigoné és Kreón között alakul ki.
Antigoné két testvérénék tragikus halálával kezdődik a dráma. Felváltva uralkodtak, amikor
Eteoklész nem akarta átadni Polüneikésznek a hatalmat, ezért harcba szállt vele, végül
mindketten holtan végezték. A trónra Kreón került, aki nem engedélyezte, hogy a hazája ellen
támadó Polüneikészt eltemessék. A görögök szerint a temetkezés nem csak egészségügyi,
hanem vallási szabályhoz is volt kötve, ugyanis akit nem temetnek el, lelke örökre bolyongani
fog a hádészi alvilágban. Oidipusz két életben maradt gyermeke, Iszméné és Antigoné eltérő
elvi értékeket képviselnek. Antigoné az isteni törvényeket tartja szeme előtt, ezért az éj leple
alatt titokban eltemeti testvérét annak rendje szerint, ezzel megszegve Kreón parancsát
(„Bizony dicsőbb nevet nem is szerezhetek, / mint avval, hogy testvérem eltemettem én”). A
végsőkig kiáll igazáért, egy hősnőt testesít meg. Napjaink példája lehetne ez a
magabiztossággal és bátorsággal rendelkező alak. Vele szemben Iszméné nem mer
szembeszegülni a királlyal, így a kreóni törvény tiltó parancsát követi. A konfliktus három
jelenetben bontakozik ki, és mind a háromban a fokozatosan magára maradó Kreón a
kulcsszereplő. Az első alkalommal Antigonéval kerül összetűzésbe, amiért eltemette fivérét
(„míg én élek, nem lesz asszony itt az úr”) - mondja Kreón, majd halálra ítélte Antigonét. A
lány higgadt marad, vakmerően gondol a halálra. Másodszor fiával, Haimónnal száll szembe,
aki férfiként és fiaként számít a meghallgatásra, de hiába. Utolsó alkalommal pedig
Teiresziasszal, aki isteni és emberi szféra közötti közvetítőként volt ismert. Megjövendöli a
hübrisz bűnébe esett királynak az élete teljes összeomlását. Az Antigoné tehát a vak jós
kinyilatkoztatásáig a fokozás alakzatára épül. Amikor Kreón meghallja Teiresziasz szavait,
megtörik, zavart és bizonytalan lesz. A karvezető tanácsára belátja, hogy nem végezhetik ki
Antigonét, és el kell temetni Polüneikészt, de amikor megpróbálja visszafordítani a helyzetet,
már késő, bűneinek következményétől nem tud megmenekülni. Hírnökök szájából hallja meg,
hogy felesége, fia és Antigoné is meghalt, öngyilkosok lettek. Kreón összeomlik, saját halálát
kívánja, de lelki összeomlással fizet tettéért, ami talán rosszabb, mint a halál. A fátumot nem
lehet elkerülni.
A mű tragikus hőse egyértelműen Antigoné. Erős jellem, tisztaszívűség és kitartás
jellemzi őt, és mindennél fontosabb számára a testvéri szeretet, valamint az isteni törvények
betartása („Gyűlölni nem, csak szeretni születtem én”). Habár Kreón elleni győzelme halállal
járt, mégis Antigoné embersége győzött. A mű legfőbb tanítása az, hogy egy emberi törvény
nem emelkedhet egy isteni törvény fölé, még parancsra sem, mert abból előbb vagy utóbb
valamilyen tragédia fog bekövetkezni.